Címkép: Rakodói anyagmozgatás a Mátrai EFAG-ban Hátlapon: Kulich Gyula mártír emlékműve Gyulán (Fotó: ERTI, Körmendy T. felvétele)

Átírás

1

2 T A R T A L O M Jérőme René: FAGOK igazgatói értekezlet az ERTI-ben 145 Fehér Imre: Budapest és környéke erdőtelepítési programterve 151 Dr. Tóth Béla: Az Állami Gazdaságok évi erdőgazdálkodási bemutatója Szolnok megyében 155 Nagy Antalné: Erdők a Hortobágyon 161 Szőke Miklós: A motorfűrészek fejlesztési irányai 169 Regős Béla: Korszerűbb információs rendszert 175 Czerny Károly: Fagazdálkodási rendszer a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezetben 180 Címkép: Rakodói anyagmozgatás a Mátrai EFAG-ban Hátlapon: Kulich Gyula mártír emlékműve Gyulán (Fotó: ERTI, Körmendy T. felvétele) C O A E P W A H H E }KepoM P.: CoBemaHHe flnpekropob jiecxo30b, cocrohbmeech B HayHo-HCCJieHOBarejrbCKOM MHcrnryTe jiechoro xo3?iflctba 145 0exep M.: flporpammhbiíi nnah necopa3benehní. B BVAaneuiTe H erő OKpecTHOCTnx 151 Jl-p Tom n.: F1oKa3 necoxo3«ííctbehhoíí aeíite/i bhocrn rocxo30b B 1975 r. B oönacth ConbMOK 155 Hadb A.-ne: Jleca B paííohe XopToőaAt 161 Céne M.: HanpaBjteHHH B pa3bhtnn MOTOPHHX nmi 169 Peeem Yl.: Eo/iee cobpemehhyio HndJopMauHOHHyK) CHCTejwy 175 l 1epim K.: JIecoxo3íiííCTBeHHaH cnctema B cejibck0.\03hííctbehh0m npoh3boactbchiiom KOonepaTMBe ApaHbKanac" B C PauneBe 180 C O N T E N T S Jérőme, R.: The meeting of directors of the forestry enterprises in the Institute of Forest Science 145 Fehér, /.; The afforestation project for Budapest and its sorroundings 151 Dr. Tóth, B.: The forestry exhibition of state enterprises in Szolnok County Nagy, A. (Mrs.): Forests in the Hortobágy 161 Szőke, M.: Directions of developing the motor saws 169 Regős, B.: For a more up-to-date information system 175 Czerny, K.: The system of timber management in the Colden Ear Cooperativc of Ráckeve 180 AZ ERDŐ az Országos Erdészeti Egyesület kiadványa. Szerkesztő: dr. Keresztesi Béla. A szerkesztőség címe: Budapest II., Frankéi Leó u. 44. Levélcím: 1277 Budapest, Pf. 17. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Budapest VII., Lenin krt Levélcím: 1906 Budapest, Pf Felelős kiadó: Siklósi Norbert. Kapják az Országos Erdészeti Egyesület tagjai, előfizethető még a Posta Központi Hírlap Iroda (1900 Budapest, József nádor tér 1.) és a lapterjesztéssel foglalkozó egyes postahivatalok útján. Előfizetési díj egy évre 60, Ft, egyes szám ára: 5, Ft. Külföldön terjeszti a Kultúra" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat (H 1389 Budapest, Pf. 149,, az évi előfizetés ára: 7 $ 6024 Révai Nyomda, Budapest F. v.: Povárny Jenő I Index: I

3 FAGOK igazgatói értekezlet az ERTI-ben Nagy jelentőségű találkozóra gyűltek össze az Állami Fagazdasági Vállalatok Országos Központja (FAGOK) vezetésével az erdő- és fafeldolgozó gazdaságok és az erdőrendezőségek vezetői, valamint az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) kutatói. Az értekezlet célja az intézet évi kutatási eredményeinek ismertetése, megvitatása volt egyrészt azok mielőbbi gyakorlati hasznosítása, másrészt annak érdekében, hogy a kutatók újabb tájékoztatást kapjanak a gyakorlatnak a tudományos munkával szemben támasztott igényeiről, a megoldandó kérdésekről. Az értekezletet DR. CSONTOS GYULA, a FAGOK vezérigazgatója nyitotta meg. A résztvevőket köszöntve az V. ötéves terv immár közismert célkitűzései közül a hatékonyság növelésére vonatkozót emelte ki, s ennek fontos feltételéül a tudománynak gyakorlattá válását jelölte meg, azoknak a kutatási eredményeknek a gyakorlatba való gyors átvételét, amelyek előtte járnak a gyakorlatnak.. DR. KERESZTESI BÉLA, az ERTI főigazgatója köszönetet mondott a FA- GOK-nak a gyakorlat és tudomány közötti ilyen széles körű párbeszéd lehetőségéért! Jónak ítélte meg ehhez az időpontot a két népgazdasági tervciklus határvonalán és abban a derűlátó hangulatban, ami az új gazdasági szabályozók nyomán kialakult. Bevezetésként rámutatott arra, hogy az értekezlet elé vitt anyag csupán része az intézet munkájának. Csak egy év eredményeit öleli fel és azt sem teljesen, mert az intézet az évi millió forintnyi rendszeres költségvetési kutatási lehetőségen felül még mintegy 5 7 milliónyi megrendeléses munkát is végez, melynek eredményeit az.értekezleten nem mutatták be. A mostani megrendeléses munkák elsősorban termelési rendszerek kialakítására irányulnak. Az első megrendelő a Délalföldi EFAG volt, itt a homoki fenyőtermelés rendszerét tervezi az intézet öt "év alatt kidolgozni. Csatlakozik ehhez a Szombathelyi Fagazdasági Kombinát 10 éves megrendelése ugyancsak fenyőtermelési rendszerre, részleges munka indult ilyen célból a Kiskunsági EFAG megrendelésére és végül a Mátrai s a Borsodi EFAG is igényt jelentett be hasonló kutatásra. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a közös erőfeszítések eredményesen átsegítik erdőgazdaságunkat a technikai és technológiai váltás nehézségein és sikeresen vezetnek a termelés hatékonyságának célul tűzött növeléséhez. Az intézet gondosan készült fel a beszámolókra. Tekintélyes kötetbe gyűjtötte egybe az év folyamán elkészült 53 kutatási jelentés rövid kivonatát és előzetes tájékozódásul a meghívottak rendelkezésére bocsátotta. A legfontosabb jelentésekről az érintett kutatók az értekezleten még további, szóbeli tájékoztatást is adtak, összesen 17, csupán a lényegre törő kiselőadás hangzott el. Ezt követték a meghívott vezetők észrevételei, véleménynyilvánítása. Általában elismerés nyilvánult meg az intézet végzett munkáját illetően. Többen érdeklődtek egyes jelentések részletesebb megismerhetése felől és megelégedéssel vették tudomásul, hogy az intézet könyvtárában minden további nélkül hozzáférhetők ezek. Az általános elismerés mellett nem hallgatták el azonban bíráló észrevételeiket sem. A leglényegesebb ezek között az intézet munkájában a biológiai irányzat túltengésére és a kutatások hosszú kifutására irányult. Többen úgy ítélték, hogy az elmúlt időben, de még a IV. ötéves terv időszaka alatt is az élőfa megtermelése, a fatermesztés állt az előtérben mind a kutatómunkában, mind az erdőgazdasági gyakorlatban. Alig történt valami és

4 ezért hiányzanak a hasznosítható eredmények a megtermelt fa megfeleld kitermelésére, hasznosítására. ADAMKŐ JÖZSEF, a Mátrai EFAG igazgatója fogalmazott a legélesebben. Szenvedélyes hangú felszólalásában a tervtörvénynek az erdőgazdálkodásra vonatkozó részére figyelmeztetett és belőle különösen a műszaki alap fejlesztésére, a hatékonyság növelésére vonatkozókat hangsúlyozta. Az intézeti munkában a ma termelési kérdéseinek gyors megoldását sürgette, ami közelebbről a fakitermelést, a megtermelt fa jobb hasznosítását jelenti. A gyakorlat ma azt várja elsősorban a tudománytól, mondja meg, hogy mely gépekkel, milyen eljárással lehet a legeredményesebben kitermelni, miként lehet a ma még számtalan elaprózott vágásterületet, munkahelyet összevonni. A gépek terén annak a tarkaságnak a megszüntetését várja, ami észrevétlenül eluralkodott, minden közismert hátrányával együtt. Szót emelt a munkavédelmi túlzások ellen, melyek hovatovább gátjává válnak a gépi munkának. Csatlakozott ehhez CSEP- REGI JÁNOS, a Balatonfelvidéki EFAG igazgatója. Receptet" kért ő is a fakitermeléshez. Felemlítette a hosszúfás kudarcokat, és megfelelő tájékoztatást sürgetett a gépbeszerzésekben. A típustúltengést a vásárlások meggondoltabb központi támogatásával látta korlátozhatónak. Elismerte, hogy a szabályozók kedvezők, de csak úgy, ha a gazdaság teljesíteni tudja fakitermelési tervét, feladatát. Ehhez pedig egyre kevesebb a munkáskéz és ha megfelelő géprendszerek kialakításához segítséget nem kapnak, a termelés megakad. A gazdaság vezetése önállóan határoz, de ehhez mankót igényel. Ez pedig a kutatás, amire a vállalat napi feladatai végzése mellett nem képes. Ugyanez csengett ki CSA NÁDI BÉLÁnak, a Mecseki EFAG igazgatójának felszólalásából. Ügy látta, hogy a korábban nagy tömegben megtermelt fa hasznosítására sem a tudomány, sem a gyakorlat nem készült fel kellően. A kutatásbán a fatermesztés még ma is túlsúlyban van. Felhozta, hogy az általuk kialakított hosszúhetényi alsórakodónak a minősítése is bürokratikusán folyik, egy éve húzódik. A fatermesztési kutatás előrehaladott és jól is informálta az erdőművelési szabályozók alakítását, de most a fakitermelés hatékonyságának növelésére kell összpontosítani. A három igazgató nagyon egybehangzó véleményét még jobban aláhúzta DR. BONDOR ANTAL, a FAGOK igazgatója. Egyszerűen elfelejtettük a fahasználatot mondta, de most meg kell mutatni, hogy a fakitermelésben is a kutatás hozza meg az előrehaladást." Nagyobb kockázatvállalást sürgetett a kutatómunkában, mert csak így lehet gyorsan eredményt elérni. A termelési rendszerek vonatkozásában megismételte a Műszaki Napok-on már kifejtett azt az álláspontját, hogy egy-egy rendszer az egymáshoz szorosan kapcsolódó folyamatokat (pl. mag-, csemetetermelés és erdősítés) fogja össze, kevesebb tekintettel a fafajra. Az ettől eltérő intézeti álláspontot később DR. SÓLYMOS REZSŐ védte meg, kifejtve, hogy szükséges a fatermesztés és a fakitermelés jobb összhangját kialakítani a jövőben. Ennek egyik kedvező lehetőségét az általa szorgalmazott fatermelési rendszerek kidolgozása és gyakorlati bevezetése jelentheti. A fatermelés szerinte a fatermesztés és fakitermelés szerves egysége. Helytelen lenne a kettő között éles határvonalat húzni. A fatermelés-fejlesztés legfontosabb előfeltétele a termelési célok meghatározása, amelyhez főhatósági állásfoglalás szükséges. A fakitermelés-gépesítés terén az intézetet ért elmarasztalást DR. SZEPESI LÁSZLÓ, az ERTI főigazgatóhelyettese igyekezett helyretenni. Sok észrevétel jogosságát volt kénytelen elismerni, de emlékeztetett arra, hogy a ma gyakorlatát a tegnap kutatása alapozta meg és ebben az intézet a szükséges receptet

5 meg is adta. A holnap és holnapután gyakorlatát a mai tudományos munka lenne hivatott előkészíteni. Ehhez azonban sajnos a szükséges feltételek nem adottak. Recept készítésére a hajlandóság ma is megvan, de az intézet nem kap gépeket, e nélkül pedig technológiát kidolgozni lehetetlen. Emlékeztetett arra, hogy a különböző, kudarcokat szenvedett divatok tekintetében az intézet mindig mérsékelt álláspontot foglalt el, nem rajta múlt azok elhatalmasodása. A munkavédelmi minősítések terén országos előírásokra hivatkozott, ezek alól indokolt esetben felmentést is kérnek. A gépesítési kutatás előtt tornyosuló nehézségek elhárításához a vállalatok, a FAGOK és az ágazatirányítás segítségét kérte. Az erdőművelésnek máris kissé háttérbeszoruló kérdésében elsőnek OLASZY ISTVÁN, a Kisalföldi EFAG képviseletében szólalt fel. Bejelentette, hogy a DANSZKY SZECSKA-féle talajlazító-mélyművelőt teljes technológiai gépsorral évente ha területen eredményesen használják. Megoldásra váró kérdésként vetette fel az erdősítésápoláshoz a vegyszerek adagolását és segítséget kért ennek megoldásában. A talajlazító-mélyművelő berendezés ügyét később többen is felhozták. SCHMALL FERENC, a Délalföldi EFAG igazgatója mint gépgyártó sürgette a teljes technológiai gépsor mielőbbi kialakítását is, mert szerinte országosan milliós károkat okozhat ennek elhúzódása, illetve a vele kapcsolatos szabadalmi bejelentés rendezetlensége. A talajlazító-mélyművelővel az erdősítés talaj előkészítését KÖLLÖ FERENC, a debreceni Erdőrendezőség igazgatója nem látta megnyugtatóan megoldottnak. A mozaikszerűen változó termőhelyeken, melyeken korábban akácosok állottak, nagyon nagy gond az ápolás. Az erdőrendezők részéről NAGY MIKLÓS veszprémi igazgató a bükk és tölgy termésének serkentési lehetőségeit kívánta kutattatni, valamint ugyancsak a vegyszeres ápolás hatásosságának fokozásában kért segítséget az intézettől. A talajlazító-mélyművelő ügyében DR. KERESZTESI BÉLA részletes tájékoztatást adott, mert a felszólalásokból megítélhetően is e szolgálati találmány hasznosítását illetően a szakközönség, sőt a gazdasági vezetés köreiben is különböző, a való helyzetet nem helyesen tükröző nézetek terjedtek el. Dr. Danszky István és Szecska Dezső munkaköri kötelességüknek megfelelően foglalkoztak a vágásfelújítások gépesítésének és technológiájának problémájával. E munkájuk során alakították ki a talajlazító-mélyművelő berendezést, amelyet a hozzátartozó eljárással együtt az intézet 1972 októberében szolgálati találmányként bejelentett. Az Országos Találmányi Hivatal a berendezés (gép) és az eljárás különválasztását javasolta (amiből később sok bonyodalom támadt). Az intézet a gépre szabadalmat szerzett. A technológia megítélését a MÉM Tudományos Kutatási Főosztálya az üzemi kísérletek sikeres lebonyolításához kötötte. Ezért az intézet az eljárást teljes és sikeres gépi felújítási technológiaként értelmezve a hozzátartozó gépsorral együtt, csak a bizonyító kísérletek eredményétől függően kívánta szabadalmaztatni. A talajlazító-mélyművelő berendezésből az ERTI Gépkísérleti Üzeme 29 példányt már 1973 elején legyártott és 22-t kísérleti munkára az erdőgazdaságoknak átadott, 1974-ben további 6 db-ot gyártott még. A gép sorozatgyártására a DEFAG vállalkozott. A sorozatgyártás beindítása azonban késett, mert a feltalálók és az intézet között a hasznosítási szerződést illetően vita támadt. A vita ellenére az május 10-én kelt szabadalom szerinti berendezésből 1974 júliusában 10 db-ra az intézet előzetes gyártási engedélyt adott. Az országos igény a gépből, mintegy 40 db volt, melynek a legyártása az ERTI-ben és a

6 DEFAG-ban így a feltalálókkal folyó vitától függetlenül késedelem nélkül megtörtént. A feltalálókkal való vita lényege az volt, hogy eredeti találmányi díj igényüket (a hasznosítóknál jelentkező eredmény 9%-át, ami gépenként 345 ezer forintot tett volna ki) az intézet elfogadhatatlannak tartotta, mivel így az ennek kétszeresét kitevő intézeti találmányi díjjal együtt az 50 ezer forintért előállított gép horribilis összegbe került volna. Megállapodásra csak 1975 októberében került sor, amikor is egy gép árában 13 ezer Ft feltalálói találmányi díjat vettek figyelembe. Ennek kiszámításakor az eredeti bejelentés, ill. a feltalálók által eljárásként" bejelenteni kért technológia is figyelembevételre került. Ennek alapján az intézet 1976 januárjában a találmányi díj első részét a feltalálóknak ki is fizette. Annak ellenére, hogy megállapodtak, hogy az eljárást" csak a kísérletek lezárása után jelentik be, dr. Danszky István 1974 áprilisban az eljárást szabadalomként bejelentette Eljárás erdőtelepítésre és/vagy erdőfelújításra, valamint vágóberendezés, takarítóberendezés, ültetőgépberendezés, szóróberendezés, permetezőberendezés és művelőberendezés, főként az eljárás foganatosítására". Ez a bejelentés, melyről az intézet a Szabadalmi Közlönyből értesült, 11 igénypontot tartalmazott, amelyet 1974 októberében dr. Danszky további 54 igényponttal kiegészített. Ennek a bejelentésnek a rendezéséhez az intézet a MÉM Erdészeti és Faipari Főosztályának állásfoglalását kérte. Az újabb vitától függetlenül a talajlazító-mélyművelő gyártásának semmi akadálya nincs, a DEFAG minden igényt kielégít belőle (ez évben 13 db-ra van igény). Ebben a félévben befejezik a technológiai gépsor gépei kísérleti, majd prototípus példányainak kialakítását és minősítését. Ezt követően a DEFAG megkezdheti ezen gépek kísérleti célra való gyártását. Az intézet a hasznosító gazdaságokkal a kísérletekre szerződést köt, s így saját felelősségükre a gépsort is használhatják. Ezután kitért DR. KERESZTESI a többi hozzászólásra.és végül is sikeresnek minősítette az értekezletet, amely sok hasznos gondolatot vetett fel. A kutatás tárgyát ért észrevételek és igények tekintetében felhívta a figyelmet arra, hogy az intézet immár több mint öt éve megrendelésre kutat. Azon dolgozik, amit tőle a minisztérium, valamint a vállalatok és az egyéb szervek megrendelnek, amire a feltételeket megteremtik. Ezzel nem szándékozott védekezni, de. segítséget kért abban, hogy megfelelő mód nyíljék azt kutatni, amit a gyakorlat elvár és sürget. DR. CSONTOS GYULA zárszavában elismerte, hogy a műszaki kutatás a biológiainál sokkal eszközigényesebb, így a feltételeinek megteremtését minden fórumon elő kell mozdítani. Az értekezlet munkáját megköszönve nem ítélte el a néhol szenvedélyesebb hangot és megállapította, hogy az elhangzottakból nemcsak az intézet dolgozói, az értekezlet résztvevői, de maga a FAGOK is igen sokat tanulhatott.. JÉRÖME RENÉ

7 Az ERTI 197S. évi kutatási jelentései Ajelentés címe A jelentés készítője Fehér- és szürkenyárak termőhelyigénye Az erdei magszedőmunkások részére kialakított biztonsági berendezés A lombfa- és cser j ecsemeték termelésének korszerűsítése Nyár csemetekertek tápanyagkörforgalma Talajlazító mélyművelő értékelése Felújítóvágásokban és telepítésekben alkalmazott herbicid kísérletek értékelése Dr. Szodfridt I. Balló G. Dr. Papp L. Gyarmai B.-né dr. Dr. Járó Z. Posta J. Szilágyi A. Erdészeti termőhelyértékelés és a nyarak termőhelyigénye Nyártermesztési modellek Tölgy termesztési modellek Gyertyánosok fatermése és termesztésük modellje Gyertyános-tölgyesek termesztési modellje Cser fatermési modell Bükktermesztési modell A bükkösök növedékvizsgálatának eddigi eredményei A nyarak rezisztenciakutatásának eredményei Vegyszerek alkalmazásának lehetőségei nyár szaporítókertekben és telepítésekben Nyarak nyesése és a gombafertőzés közötti összefüggés A nyár tuskókorhasztás jelentősége Különböző nyárfajták ellenállóképessége a rovarkárosítókkal szemben A tölgylisztharmat elleni védekezés csemetekertekben A kocsányos és kocsánytalan tölgyrönkök vegyszeres védelme A tölgy nagylepke károsítok gradációs viszonyai Az Aeroszolgenerátor erdészeti üzemi alkalmazhatóságának vizsgálata Az évi biotikus és abiotikus erdőgazdasági károk, valamint az 1976-ban várható károsítások Ökonómiai vizsgálatok akácosokban A rendszerelmélet alkalmazási lehetőségei a fagazdaságban Dr. Járó Z. Dr. Halupa L. Dr. Kiss R. Béky A. Béky A. Hajdú G. Mendlik G. Mendlik G. Gergácz J. Gergácz J. Dr. Szontágh P. Dr. Kiss L. Dr. Kiss L. Dr. Pagony H. Dr. Szontágh P. Gergácz J. Dr. Idmándy Z. Dr. Pagony H. Dr. Szontágh P. Dr. Lengyel Gy. Dr. Szontágh P. Dr. Márkus L. Ulreich J. Vadkárelhárítás erdőgazdaságban,,silvasan"-nal, mezőgazdaságban,,dendrocol-17 S"-sel A fahasználat műszaki fejlesztésével, s az alkalmazott technológiákkal szemben támasztott követelmények, valamint a fejlesztés objektív lehetőségeinek bírálata A fakitermelő és vágásterületi anyagmozgató eszközök hatékonyságának fokozása, káros munkaéiettani hatásainak csökkentése A hosszúfás tehergépkocsik konstrukciójának elemzése és főbb adatainak összehasonlítása Az üzemelő manipulációs alsórakodók munkájának értékelése Az előhasználatok technológiai változatai különös tekintettel a vékony fa hasznosítására Síkvidéki erdőkben alkalmazott korszerű fahasználati géprendszerek optimális paraméterei Tehergépkocsik üzemeltetésének jellemzőbb mutatói és sajátságai Dr. Hauer L. Dr. Walter F. Dr. Szepesi L. Finta I. Huszár E. Huszár E.-né Dr. Walter F. Horváth L.-né Luka Barcza B.

8 A jelentés címe A jelentés készítője A fahasználati gépek üzemeltetésének időszerű kérdései, különös tekintettel a diagnosztikai vizsgálatokra és az energiatakarékosság paramétereinek érvényesítésére Az import Mobil Almo fűrésziáne kenőolaj hazai helyettesítési lehetőségei Az egyszerűsített méretcsoportos vágásbecslés és választéktervezési táblázatok kst és ktt fafajokra Műszaki teljesítményvizsgálatok eredményei a rönkhasító szalagfűrészekkel végzett munkában Vállalat- és üzemszervezési útmutató és modell kialakítása Fenyvesek ökonómiai típusai Fenyőtelepítések és felújítások ütemének meghatározása A melioráció és műtrágyázás szerepe, valamint a felújítási technológia egyes eljárásainak hatása a fenyőtermesztésben Fenyők nemesítése Magyarországi erdeifenyő klónok értékelése Erdőtelepítések és felújítások gazdasági elemzése A fatermési, erdőnevelési és állományszerkezeti vizsgálatok dunántúli eredményei Néhány üzemileg alkalmazott erdeifenyő klón csemetedőlés általi veszélyeztetettsége Az erdeifenyő tobozkárosítói és leküzdésük lehetőségei magtermelő ültetvényekben Szúfajok elleni védekezés lehetőségei alföldi fenyvesekben A májusi cserebogár rajzás viszonyai és az előrejelzés módszerei Rügykárosítók elleni védekezés lehetősége Vadkárelhárítás gépesítési lehetősége Fenyőfa árugazdálkodásunk és árösszefüggései Balló G. Luka Barcza B. Burján A. Jablonkay Z. Cserjés M. Jablonkay Z. Gólya J. Tibay Gy. Dr. Szász T. Jérőme R. Verbay J. Harkay L. Má.tyás Cs. Bánó I. Trombitás T. Kovács F. Hangyái T.-né dr. Fodor S. Dr. Tóth J. Dr. Kolonits J. Dr. Lengvel S. Fodor S. Dr. Tóth J. Dr. Lengyel Gy. Dr. Kassai J. A Pravdából Ma a Szovjetunió vezető helyet foglal el ia világon az alapvető ipari termékek többségének előállításában, de elmarad még az Egyesült Államoktól néhány technológiai területen, melyek elősegítik a legmagasabb munkatermelékenység elérését. Az a termékmennyiség, amelyet 1913-ban az orosz ipar kibocsátott 1/8 részét (képezte az amerikai termékmennyiségnek ben a szovjet ipar az amerikai termékmennyiség 30%-át állította elő ben ez a szám.80% körül volt. Figyelembevéve az USA termelésének a válság következtében történő visszaesését, valamint a szovjet ipar termelékenységének nagy növekedési ütemét, 1975-ben ez az larány tovább javult ban, amikor a Szovjetunió befejezi X. ötéves tervét, az Egyesült Államok termelése pedig, mint ahogy a hivatalos prognózisok is közlik, újra helyreáll, a két ország ipari össz-termékmennyisége csáknem egyenlő lesz. A két rendszer gazdasági törvényeinek hatása nem nagy kétséget afelől, hogy a szocializmus rövid történelmi idő ialatt vezető erővé válik a világgazdaságban. Feltételezhető, hogy ha nem lett volna a külföldi intervenció, valamint a Nagy Honvédő Háború idején a hatalmas veszteségek,,fezt a icélt ia Szovjetunió már most felérte volna. (V. Perlő amerikai közgazdász, New-York: SZU USA gazdasági versenye" című írásából.)

9 Fehér Imre BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKE ERDŐTELEPÍTÉSI PROGRAMTERVE Budapest zöldterület-ellátottsága összességében, véve hiányos és területi elosztása aránytalan. Ez tette szükségessé Budapest és környéke erdőtelepítési programtervé"-nek kidolgozását. A programtervet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Fővárosi Tanács megállapodása alapján az Állami Erdőrendezőségek Műszaki Irodája készítette el. A programnak az a célja, hogy az erdőkből és fásításokból olyan gyűrű alakuljon a főváros körül, amely a káros környezeti hatásokat csökkenti, továbbá a hétvégi pihenésre, napi felüdülésre lehetőséget teremt. A célját természetszerűen csak a főváros területén megoldani nem lehet, ezért a vizsgálatokba a tervezők a főváros területén kívül az agglomeráció 26 községét is bevonták és így a tervezéssel ha területet érintettek. A tervezés irányadó mértéke 30 m 2 /fő pihenőerdő, ha/ fő sétaés kiránduló-erdő, valamint 0,5 ha véderdő/l ha ipari terület. A programterv a pesti oldalon 9500 ha-on (ebből a fővárost 5100 ha érinti), a budai oldalon 4400 ha-on (ebből a fővárost 450 ha érinti) tárja fel új erdők és fásítások létesítésének lehetőségét. E szerint Budapest közigazgatási területén és környezetében meglevő ha erdőn kívül további ha új erdő teljesítené a programtervben levezetett és részletes elemzések alapján meghatározott kommunális szolgáltatásokat, amelyeket a főváros az erdőktől elvár. A programterv megvalósítását 2000-ig irányozta elő, így évi ha erdősítési ütemet kíván. A tervezett erdőkben és a tervezési területbe eső, meglevő erdőkben jóléti gazdálkodást kell folytatni. A zöldövezet erdei elsődlegesen környezetvédelmi, szociális, üdülési feladatokat látnak el és ennek kell alárendelni a gazdasági funkciót, vagyis a fatermesztést. Külön ki kell emelni az aktív tájvédelmet, á táj természetes arculatának megőrzését az emberi beavatkozás során létrejött tájsebek, bányák, szeméttelepek stb. eltakarását, az erdőnek, mint a tájrendezés egyik legfontosabb tényezőjének felhasználásával még abban az esetben is, ha néhány újságíró ezt demagóg módon, elferdítve, gúny tárgyává teszi ( Magyar Nemzet: Csodálatos zöld fal"). A jóléti erdőgazdálkodás lényegéből fakad, hogy ezeknek az erdőknek esztétikailag szép környezetet kell nyújtaniuk. Az esztétikailag szép környezetet a fafajok helyes megválasztása is jelenti. A faállományok fajgazdagsága, sokszínűsége eredményezheti az állóképesség, tartamasság követelményei mellett a változatos, több szintű, természetszerű erdőt, amely mind a védelmi, mind a kiránduló értékét nagymértékben növeli. A pesti oldal erdőterülete jórészt új keletű főleg akácos kultúrerdő. Az ősi erdőtársulásokat a mezőgazdaság és lakóterületek terjeszkedése kiszorította, illetve a háborús kitermelések megtizedelték. Az akác parkerdőnek alkalmatlan. Ezért megkezdtük az akácosok fafajcserés felújítását. A jobb termőhelyeken főleg tölgytípusú, a tápanyagban szegény, vagy gyenge homokterületekeri pedig erdeifenyő állományok kialakítására kerül sor. Elegyítésre

10 a szürkenyár, nyár, vöröstölgy, mezei juhar, ezüst- és kislevelű hárs, az ostorfa, sajmeggy és általában a vadgyümölcs-fafajok, valamint a cserjék számtalan fajtája jön számításba. A budai oldalon a legfontosabb őshonos fafajok amelyeknek a természetszerű erdőállományuk fenntartásához a jövőben is kiemelt szerepet kell biztosítani a kocsánytalan tölgy, molyhos tölgy, cser, bükk, gyertyán, virágos kőris, kislevelű hárs, mezei szil, vadcseresznye, sajmeggy, a berkenyék és cserjék széles választéka. A főváros és a környező agglomeráció erdősültségére, zöldfelületi ellátottságára ma a szerkezeti aránytalanság jellemző. A főváros területének budai oldala és a jobb parti községek erdőinek a várost félkör alakban átölelő, mélyen behatoló ékszerkezetének 15%-os, illetve 25%-os az erdősültségi területaránya. Ezzel szemben a főváros területének pesti oldala, a bal parti települések erdősültségi százaléka alacsony, csupán 5%-os, illetve 8%-os, sőt, itt a zöldövezeti napi üdülést, valamint különböző védelmi funkciókat ellátó szerkezeti részek szinte teljesen hiányoznak. A zöldövezeti terv egyik alapvető feladata, hogy új erdők telepítésével, a szerkezeti aránytalanságot mérsékelje. Másfelől az ~a cél, hogy a meglevő erdők és zöldterületek üdülő és környezetvédelmi értékét fokozzák. A vázolt igények és feladatok ismeretében készült el annak a gyűrűs-sugaras szerkezetet alkotó rendszernek a terve, amely szervesen kapcsolódik a külső körút a tervezett városi autópálya mentén elhelyezkedő, városi láncolatot alkotó zöldfelületi egységekkel: Margitsziget, Városliget, Népliget, Gellérthegy, Városmajor. A főváros zöldövezeti rendszere lényegében három egységből, a külső zöldövezetből, a belső zöldővből és az összekötő zöldsávokból tevődik össze. A külső zöldöv észak-északnyugati részét a Pilis-hegység déli nyúlványai, nyugati oldalát a budai hegyek erdőkoszorúja alkotják. A pesti oldalon a Göd Csornád Kerepes péceli erdővonulat alkotja a külső zöldöv keleti felét. Itt a tervezés alá vont terület nagy vonalakban követi a budapesti agglomeráció határát. A külső zöldöv feladata rendkívül sokrétű. Az észak-északnyugati szelek mérséklésén kívül mint oxigéntermelő bázis is jelentős, de talajvédelmi, klímajavító, csapadékvisszatartó szerepe sem alárendeltebb. Itt helyezkednek el azok a séta- és kirándulóerdők, amelyek a lakosság hétvégi és szabadságidején való pihenését, üdülését szolgálják. Tájképi jelentőségük is nagy, inert ezek foglalják zöld keretbe a fővárost. Közvetlen kapcsolatot képeznek a környező nagy erdőségekkel, a Pilissel, Börzsönnyel, gödöllői erdőkkel. A belső zöldöv közvetlenül a beépített területek határán, a koncentrált lakásépítés területei mellett húzódik. A nyugati oldalon a meglevő budai pihenőerdők, a pesti oldalon a tervezettek képezik a vázát. Az egyes pihenőerdő-tömbök összeköttetését a patakok mentén húzódó ligetes fásítások teremtik meg. A belső zöldöv fő funkciója a napi és hétvégi üdülés. Itt helyezkednek el a 30 percen belül megközelíthető pihenőerdők. Jelentős feladatuk ezeknek az erdőknek a levegő tisztítása, a szélfogás, a lakótelepeknek a mezőgazdasági területektől való lehatárolása és a patakok mentén a hordalék felfogása is. A lakóterületekhez kapcsolódó zöld környezet pszichikai-esztétikai hatása sem elhanyagolható.

11 Az összekötő zöldsávok a külső zöldöv jó levegőjét szállítják a belső, lakott területekre, ezenkívül mint kiránduló-folyosók, zaj-, porszűrő erdők is jelentős szerepet kapnak. Esztétikai hatásuk is nagy, mert a főváros fogadási szakaszain ezek nyújtják az ideérkezőknek az első benyomást. Az összekötő erdősávok a közlekedési utak, vasútvonalak, patakok mentén alakíthatók ki. Budapest tervezett zöldövezetének szerkezete A zöldövezet jelentős tényezői azok a szőlő-gyümölcsterületek, amelyek a zöldövezetbe ékelődve vagy azokhoz kapcsolódva levegőtisztító, táj képjavító funkciókat látnak el. Az ismertetett zöldövezeti séma tiszta szerkezete természetesen nem alakítható ki mindenütt teljesen, így Budapest déli részén a külső zöldövnek csak a váza valósítható meg. Hosszabb távlatban azonban a zöldövezet tovább fejleszthető és kialakítható a kívánt állapot. A zöldövezeti program a szerkezeti megvalósításon túlmenően vizsgálta a területszerzés és megvalósítás lehetőségeit is. Elsősorban a következő területi lehetőségeket vettük figyelembe: beépített területek közé ékelt vagy azok mellett húzódó, urbánus (szemét, törmelék stb.) talajú területek (a pesti oldal nagy része), felhagyott bányaterületek, bányahányók, téglagyári agyagnyerő helyek (Kőbánya, Pestlőrinc stb.),

12 kopárok (Dobogó, Tétényi fennsík stb.), rossz termőhelyi viszonyokkal rendelkező mezőgazdasági területek, kis vízfolyások felső szakaszai, nagyobb vízfolyások mente (Szilas-patak, Rákos-patak stb.), közműterületek védőterületei (Szentendrei-sziget, Csepel-sziget Duna-parti szakaszai, pestújhelyi tervezett vízmű stb.), üdülőterületek előterei (pl. Csepel-sziget, Dunaharaszti, Űjpest, Dunakeszi stb.), intenzív zöldterületek helyei (pl. káposztásmegyeri tervezett lakótelep mellett, Pesterzsébeten, Óbudán stb.), vonalas létesítmények (út- és vasút mente). A zöldövezeti program természetszerűleg nem valósítható meg csak a felsorolt területi lehetőségek alapján. Meg kell mondani, hogy a területszerzés néhány vonatkozásban nehezen megoldható feladat. A tervezett zöldövezet közel 50%-a termelőszövetkezet tulajdonában álló területre esik, amelynek erdősítése lényegében a mezőgazdasági üzem termelésének felszámolását jelenti. Nagyon komoly, körültekintő módon kellett a területbiztosítás témáját megközelíteni, mert esetenként alapvető üzemi és városi érdekek összeütközésére került volna sor. Sajátossága a programnak, hogy nemcsak állami erdőket kíván a zöldövezet szolgálatába állítani, hanem igényli a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megértő, aktív közreműködését. Alapvetően elismerőleg kell megemlékezni arról, hogy a termelőszövetkezetek megértették a zöldövezeti program jelentőségét és támogatják annak megvalósulását. Az erdőtelepítési programterv megvalósítása esetén a pesti oldalon a jelenleg 8,6%-os erdősültség elérné a 21,8%-ot, megszüntetve azt a nagyfokú aránytalanságot, amely a pesti és budai oldal 8,6, illetve 23%-a között jelenleg fennáll. A programterv egyaránt belterületi és külterületi erdőtelepítést is előirányzott. A belterületi erdőtelepítés a Fővárosi Kertészeti Vállalattal közösen elkészített program alapján konkrétan, folyik. Ennek mértéke természetszerűleg nem a nagy számokhoz szokott gondolati szférába tartozik, mert egy-egy helyen fél ha-tól 10 ha-ig terjedő lehetőségek vannak. A külterületi részen nagyobb nagyságrendben az V. ötéves tervben 1000 ha-ban irányoztunk elő erdőtelepítést. Az V. ötéves tervi erdőtelepítésből az évi 200 ha-os ütem területe biztosított, a talajelőkészítés megkezdődött. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság és azok a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, amelyeknek zöldterületén évben, illetve az V. ötéves tervben erdőtelepítést irányoztunk elő, egyszerű gazdasági társulást hoztak létre az erdőtelepítés megvalósítására. A Parkerdőgazdaság gesztorsága alatt létrehozott társaság adja a területet, az egységes erdőtelepítési és ápolási munkát. Megítélésünk szerint ez a forma esetleges későbbi, további finomításokkal alkalmas a programterv végrehajtására. A KISZ Központi Bizottság képviselői jelezték, hogy védnökséget vállalnak a főváros fásítási és erdőtelepítési célkitűzéseinek megvalósítása felett. Felajánlották a fiatalok konkrét, aktív részvételét a fásítási feladatok megoldásában. Méltó a KISZ fiatalok céljaihoz a nagyarányú, a jövőt szolgáló programba való bekapcsolódás. Bízunk benne, hogy az ezredfordulón a mostani fiatalok helyünkbe lépve megelégedéssel fogják nyugtázni saját maguk sikeres munkáját.

13 DR. TÓTH BÉLA Az állami gazdaságok 197S. évi erdőgazdálkodási bemutatója Szolnok megyében Immár rangos hagyománnyá vált, hogy az Állami Gazdaságok Országos Központja évente más-más vidéki főosztálya körzetében erdőgazdálkodási bemutatót rendez. Ezek a bemutatók természetszerűen mindenekelőtt az állami gazdaságokban felmerült erdészeti feladatokról, az itt folytatott erdészeti tevékenységről és ennek eredményeiről kívánnak képet adni, a megfelelő tanulságok egyidejű leszűrésével és a tapasztalatok közrebocsátásával. Mindezeken túlmenően azonban jóval távolabbra mutató és elmélyültebb elemzésekre ösztönző alkalmak ezek a rendezvények, hiszen ráirányítják a figyelmet a fejlett nagyüzemi mezőgazdálkodás keretében, a racionális területhasznosítással, az üzemszervezési, valamint az eredményesebb gazdálkodási következményekkel kapcsolatosan előálló erdészeti feladatokra. Az állami gazdaságokban összpontosult szellemi és anyagi kapacitás, a gazdálkodás szervezésének és technológiájának állandó fejlesztésére törekvő szemlélet egyúttal az erdészeti feladatok megoldásában is mindig a korszerűbb, racionálisabb módszerek kialakításának az igényét veti fel, egyben jelentősen hozzá is járul ahhoz, hogy ez az igény minél nagyobb mértékben, minél gyorsabb ütemben kielégíthető legyen. Az évi erdőgazdálkodási bemutatóra július 3 4-én került sor Szolnok megyében, a Jászsági, a Tiszasülyi, a Törökszentmiklósi és a Középtiszai Állami Gazdaság területén. Olyan körzetben tehát, amely régtől fogva jellegzetesen és hagyományosan mezőgazdasági táj,.nem is olyan régen még az ország leg- 1. ábra. Erdeifenyő-feketefenyő telepítés 2. ábra. Hét éves óriásnyáras telepítés a óriásnyár élőhasználati állománnyal a Tiszasülyi ÁG-ban, mélyben sós réti Jászberényi ÁG-ban, homoktalajon. talajon

14 inkább fátlan'megyéje volt, ennek folytán erdészeti, de különösen a mezőgazdasággal kapcsolatos fásítási hagyományokkal, tapasztalatokkal alig rendelkezik. Mindezek mellett a szikes talajok egyik legjelentősebb magyarországi előfordulási helyeként rendkívül változatosak és sok esetben kedvezőtlenek 'a talaj adottságok is. A mostohább természeti adottságokat viszont éppen a korszerű agrotechnikai módszereknek az erdőgazdálkodási gyakorlatba váló bevitelével igyekeznek ellensúlyozni az állami gazdaságok. Az állami gazdaságoknak Szolnok megye erdészeti viszonyaiban betöltött szerepe és adott lehetőségei jól érzékelhetők abból, hogy amíg a megye erdősültsége 3,6%, a megyében működő állami gazdaságokban az átlagos erdősültség foka 4,3%. Különösen a IV. ötéves tervidőszakban volt jelentős a fejlődés: 534 ha cellulóznyár és 322 ha új erdősítés-fásítás telepítésével 1,3%-kal emelkedett áz erdősültségük. Az erdőterület kiterjedése 1975-ben elérte a 2355 ha-t (ebből 764 ha cellulóznyáras). Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a gazdaságok saját megítélése szerint messze elmarad még a lehetséges és szükséges mértéktől, és így a jövő erdősítési feladatai máris nyilvánvalóak. A távlati fejlesztési tervekben a Szolnok megyei állami gazdaságok további 1146 ha erdő telepítését irányozták elő. Ezeknél az erdőtelepítéseknél elsődlegesek a környezetvédelmi, valamint a dolgozók pihenését, kikapcsolódását szolgáló nézőpontok, és csupán 390 ha erdő telepítésénél szerepel elsődleges rendeltetésként a fatermesztési funkció. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak már eddig is a gazdasági központok, majorok, állattenyésztő telepek, lakótelepek zöldövezeti fásítására, parkosítására, a jövőben pedig el akarják érni, hogy az állami gazdaságok ilyen tekintetben is mintagazdaságai legyenek a megyének. Bár a bemutatók zöme a nyárfatelepítéshez kapcsolódott, témákban mégis nagyon gazdag és változatos programot kaptak a résztvevők. A Jászsági Állami Gazdaságban óriás nyáras, 'I 214' olasz nyáras, akácos-óriásnyáras, erdeifenyves, feketefenyves erdőtelepítések, majorfásítás, vegyszeres gyomirtás, műtrágyás kezelések, a Tiszasülyi Állami Gazdaság területén 'I 214' olasz nyáras, óriás nyáras cellulóznyáras telepítések, ugyanitt a telepítési hálózattal és a nyeséssel kapcsolatos technológiai kérdések, majorfásítás, a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban sertéstelepi hígtrágya hasznosító cellulóznyáras telepítés, majorfásítás, végül a Középtiszai Állami Gazdaság egyik kerületi majorjának a fásítása, parkosítása, ugyanitt vadkacsa- és fácántenyésztő telep szerepelt a kétnapos bemutató programjában. A bemutatott erdők és fásítások a megyei adottságoknak megfelelően. szinte kivétel nélkül fiatal, többnyire az 1970-es években kivitelezett telepítések. Ezért a résztvevők nem annyira a meghívóban ígért erdőgazdálkodási, hanem elsősorban erdőtelepítési és ezzel kapcsolatos technológiai bemutatót kaptak. A programot befejező értékelő megbeszélésen azonban szóba kerültek mindazok a kiterjedtebben értelmezett erdőgazdálkodási feladatok is, amelyek az állami gazdaságokban országszerte jelentkeznek, és így a rendezvény ténylegesen is az állami gazdaságok országos erdőgazdálkodási tanácskozása volt. A rendezvény nagy erényeként kell értékelnünk, hogy bátran, kendőzés nélkül megmutatták a kevésbé eredményes^ esetleg éppen kifogásolható munkákat is, saját maguk és mások okulására, illetve a helyes tennivalók megvitatása érdekében. Az erdősítések gondos előkészítésről és kivitelezésről tanúskodnak valamenynyi megtekintett bemutató helyen. Mégis kifogásolni kell, hogy a fafajmegválasztás nem mindig alkalmazkodott a termőhelyi adottságokhoz, még az utóbbi idők erdősítéseiben is túlteng a nyár aránya. Amennyire helyeselni lehet

15 3. ábra. Négy éves olasznyáras a Tiszasülyi ÁG-ban műtrágyázással és öntézéssel a megfelelő termőhelyeken a mezőgazdasági üzemek keretei közé nagyon jól beilleszthető nyárfatelepítéseket, annyira hiányolni kell az itteni korlátozott értékű termőhelyi adottságok (pl. szikesség) mellett a kocsányos tölgyet. Bármennyire a nagy területeken egységes jellegű célállományok telepítésére ösztönöznek is a technológiai és a szervezési előnyök és kívánalmak, a termőhely okszerű hasznosítása céljából, valamint az esetleges nyárfatemetők elkerülése érdekében esetenként vállalni kell bizonyos még ésszerűen elviselhető területi elaprózódást is, illetve a kocsányos tölgy, esetenként pedig a fehérfűz nagyobb terjedelmű telepítését. Éppen ilyen nézőpontból viszont kedvező benyomást keltettek a jászsági homokon látott akác, erdeifenyő és feketefenyő erdőtelepítések. Bár a nyártelepítési hálózat optimalizálása tekintetében már kis eltérésekkel évekkel ezelőtt nagyjából kialakult az álláspont, még mindig előfordult igaz, csak kivételként rendkívül sűrű, 2,5 X2,5 m hálózatú 'I 214' olasz nyár telepítés, ami 1973-ban már szakmai hibának mondható. Úgyszintén vitatható az 1 2 éves nyárasok évenkénti nyesésének az indokoltsága, amikor is egy-egy nyesés alkalmával nemritkán csak alig cm-rel tolták fel a koronát. Annál megkapóbb az idősebb, 6 8 éves nyárasok jó ápoltsága, a szakszerű, gondos törzsnyesések következményeként kialakult ágtiszta, egységes törzsek tömege. A törzsnyesést egyébként is alapvető fontosságúnak tartják a fakitermelés jövőbeli gépesítéséhez. A várható nagy fatömeg kitermelését ugyanis az állami gazdaságok országosan csak a fakitermelő kombájnok bevezetésével látják megoldhatónak, ezek akadálytalan működése viszont ágtiszta, egyenes, villásodás nélküli törzset tételez fel. Jó eredményű a szakszerűen és rendszeresen elvégzett öntözés is, amelyre nézve a rizstermelő, tehát öntözésre berendezkedett Tiszasülyi Állami Gazdaság mutatott szép példákat. Szakmai, de tudományos nézőpontból is rendkívül érdekesek azok a kísérleti nyártelepítések, amelyeket a szakosított állattartó telepek hígtrágyás szennyvizének az elhelyezése céljából, puffer-területként hoztak létre. Különösein érdekes és értékes tanulságokkal szolgálhat majd a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság ilyen nyárasa, amelyet egy komplex hígtrágyás szennyvízhasznosító rendszer elemeként telepítettek 1974-ben és 1975-ben. A trágyázás, illetve a mesterséges tápanyagpótlás egyébként is fontos szerepet játszik az erdőgazdálkodás eredményességének a fokozására irányuló technológiákban, éppen az állami gazdaságoknál természetes, a növénytermesztés

16 gyakorlatából és eredményeiből adódó technológiai szemlélet velejárójaként. Általános az erdősítések műtrágyázása, sőt lehetőségeiket felhasználva, különféle új készítményekkel (pl. linzi indítótrágya-tabletta stb.) is végeznek kísérleteket. Sajnálatos körülmény, hogy sem a kísérleteknek, sem az üzemszerű trágyázásoknak nincs kontrollterületük, így a hatás egzakt módon, egyértelműen és megnyugtatóan nem értékelhető. Az erdei kultúrák, mindenekelőtt azonban a nyárasok trágyázásának a témáját egyébként nagyon helyeselhetően összekapcsolják a fajtaválaszték bővítésére irányuló igénnyel. Ennél szintén a mezőgazdasági növénytermesztés gyakorlatából és tapasztalataiból indultak ki, amikor is alapvető fontosságúnak tartják a céltudatos nemesítő munkát, illetve ennek eredményeként a sok, jó tulajdonságú fajta létrehozását és váltásukat, mindenekelőtt a nyárfatermesztésben. Nemesítés, nagy fajtaválaszték, tápanyagutánpótlás ezek azok az alapvető kérdések, amelyekre az állami gazdaságok mindenekelőtt az erdészeti kutatástól kérnek és várnak megoldást. Az erdősítésekben a vegyszeres gyomirtással mindenfelé kísérleteznek a gazdaságok, sőt sok esetben üzemszerűen alkalmazzák is. Bár az eredmények váltakozóak, figyelemmel az állami gazdaságok nagy felkészültségére és kiterjedt gyakorlatára a vegyszeres gyomirtás terén, bizonyosra vehető, hogy hamarosan sikerrel megoldják ezt a feladatot. Külön ki kell emelni az üzemi központokban, lakótelepeken, majorokban és az állattartó telepeken látott védelmi és esztétikai rendeltetésű fásításokat. Ezek némelyike már-már tudományos igényű kis botahikuskertként is felfogható, de mindegyikük nagy fajgazdagságú, változatos, szinte művészi igénnyel kialakított környezetdíszítő fásítás, amely az emberekkel való törődés egyik szép és látványos példája. Mély benyomást tett a figyelmes szemlélőre a szakmai. színvonal emelésére irányuló törekvés számos megnyilvánulása. Ezek közül példaképpen megemlítjük, hogy a megyei főosztály a gazdaságokat fásítási szakmai tájékoztatókkal látja el, de ezt a célt szolgálja az erdőgazdálkodási munka rendszeres, átfogó, gazdaságonkénti értékelése is. Így válik érthetővé, hogy a szolnokmegyei mostoha viszonyok között, e munkák hagyománya nélkül is, egy hektár eredményes erdőterületet. átlagosan 1,4 ha erdősítéssel hoznak létre az állami gazdaságok. A helyszíni bemutatókon szerzett tapasztalatokat és a záró tanácskozáson elhangzottakat az alábbiakban foglalhatjuk össze. A mezőgazdasági termelés jelenlegi fejlettségi színvonala, különösen pedig az iparszerű termelési rendszerek gyors térhódítása sürgető szükségszerűségként vetette fel a racionális területhasznosítás erdősítési-fásítási vonatkozású feladatainak a megoldását, lényegesen kitágította az állami gazdaságokban korábban megvolt erdészeti tevékenység körét és jelentőségét. Ez a magyarázata, hogy az állami gazdaságok agrárszakemberei és vezetői részéről egyre inkább fokozódik az érdeklődés az erdészeti feladatok és megoldásuk iránt. A megnövekedett erdőtelepítési, állománynevelési, valamint a rövid időn belül szintén rendkívüli mértékben megemelkedő fakitermelési feladatok megoldása, üzemszervezési és üzemviteli kívánalmak egyaránt újszerű, sok esetben különleges igényeket támasztanak az állami gazdaságok erdőgazdálkodása terén. Ezeket az igényeket csakis fejlett, az adottságokhoz és a kívánalmakhoz alkalmazkodóan korszerűsített erdőgazdálkodási technológiák kialakításával és bevezetésével lehet kielégíteni. Egyes erdőgazdálkodási mindenekelőtt erdőtelepítési technológiák fejlesztéséhez, korszerűsítéséhez előnyös lehetőségeket biztosít az állami gazdaságokban kialakult színvonalas személyi és anyagi kapacitás, továbbá az a

17 4. ábra. Sertéstenyésztő telep szennyvizének hasznosítására berendezett nyártelepítés a Törökszentmiklósi ÁG-ban szemléleti háttér, amely a mezőgazdasághoz hasonlóan az erdőgazdálkodás színvonalának az emeléséhez is a tudomány és a technika igénybevételét, és eredményeinek az alkalmazását elengedhetetlennek tartja. Ennek megfelelően éppen az állami gazdaságok vezető mezőgazdasági szakemberei alapvető jelentőségűéknek tekintik az erdőgazdálkodásban is a nemesítő munkát, ezen keresztül a fajtakérdés, á fajtaválaszték megoldását és kézbentartását, a növedék fokozását tápanyagutánpótlássál, a vegyszeres gyomirtás és a növényvédelem kiterjedt alkalmazását, minél magasabb fokú gépesítettséget az erdősítésben, az állománynevelésben és a fakitermelésben. Az állami gazdaságok agrárszakemberei az erdőgazdálkodás fejlesztését is csak.a belterjesség irányában haladva, a belterjesség szellemi és anyagi eszközeinek a felhasználásával tartják megvalósíthatónak, a belterjes mezőgazdasági üzemi keretek közé illeszthetőnek. Ennek megvalósításához messzemenően igénylik egyebek között a magyar erdészeti kutatás hathatós segítségét és az eddigieknél jóval szélesebbkörű közreműködését. Másfelől arra való tekintettel, hogy az állami gazdaságokkal karöltve elérhető kutatási és fejlesztési eredmények egyben az egész magyar erdészet fejlesztéséhez is hozzájárulnak, célszerű és kívánatos jobban odafigyelni a kutatás részéről is ezekre az igényekre, és megragadni a kínálkozó lehetőségeket. Különösen áll ez a nyárfanemesítési, valamint egyes telepítési és állománykezelési technológiai kutatásokra (pl. erdei kultúrák trágyázása, vegyszeres gyomirtás, növényvédelem, gépesítés). Az állami gazdaságok már eddig is jelentős szellemi és anyagi kapacitást fordítottak az erdőgazdálkodásuk fejlesztését, mindenekelőtt pedig, az erdőtelepítések eredményességét elősegítő kísérletezgetésekre. Ismétlődően visszatérő ezúttal is tapasztalt és észrevételezett probléma, hogy e kísérletek módszertanilag nem eléggé megalapozottak, az egzaktság több-kevesebb hiánya folytán egyértelműen és megnyugtatóan többnyire nem értékelhetők. Ezért is szükséges a mindkét részről igényelt és előnyös szoros kutatási együttműködés kialakítása az állami gazdaságok, illetve az Erdészeti Tudományos Intézet között. Az állami gazdaságok jelentős részénél még mindig túlzott mértékben és egyoldalúan a nyárfatelepítés áll előtérben, többek számára még mindig szinte kizárólag a nyárfatelepítés jelenti az erdőgazdálkodást, jóllehet e tekintetben a korábbi években általánosan tapasztalt ilyen szemlélethez képest jelentős

18 javulás következett be. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a földhasználat racionalizálása során beerdősítésre szánt területeknek csak egy kisebb hányada alkalmas eredményes nyárfatermesztésre, és a fafaj-megválasztásnak messzemenően és elkerülhetetlenül a konkrét termőhelyi adottságokhoz kell igazodnia. Ez egyúttal megkívánja az eddig alkalmazott termőhelyfeltárási módszerek és a tervezés finomítását is. Az évenkénti bemutatók sorozata, minden kétséget kizáróan bebizonyította,-hogy az állami gazdaságokban az erdősítési-fásítási munka színvonala kiemelkedően jó. Mivel a korábbi években telepített fiatal állományok egyre nagyobb kiterjedésben elérték az állománynevelési kort, sőt egy részük rövidesen és folyamatosan vágáséretté is válik, erősen megnyilvánult a kívánság, hogy az erdőgazdálkodási bemutatók, tanácskozások témája a következő években egyre nagyobb súllyal az állománykezelés, állománynevelés, az elő- és a véghasználatok módozatainak, technológiájának a fejlesztése legyen. A mezőgazdasági üzemek keretei között folytatott erdőgazdálkodás fejlesztéséhez szükséges, hogy az üzemi meliorációs tervek a jelenlegi gyakorlattól eltérően térjenek ki a fásítási követelményekre és lehetőségekre is, mint a komplex meliorációs rendszer egyik elemére. Ennek hiányában ma nem egy, a meliorációs tervek alapján átrendezett gazdaságban nincs mód fásítás útján való területhasznosítási racionalizálásra e tervek előírásainak sérelme nélkül. Ugyanakkor viszont éppen a jól összeállított meliorációs tervek lehetnek az alapjai az erdők távlati területi fejlesztésének, a fafaj összetétel és a fatermés prognosztizálásának. Talán éppen az ilyen komplex-meliorációs tervek hiánya is magyarázza, hogy a tanácskozáson nagyon kevés szó esett a távlati koncepciók kialakításáról. Kifogásolható, hogy a jelenlegi erdősítési, erdőművelési egységárak nem is teszik lehetővé a fejlettebb, a távlatokban nagyobb hozam érdekében pillanatnyilag nagyobb befektetéseket igénylő technológiák alkalmazását. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy az állami gazdaságok évenkénti erdőgazdálkodási bemutatói és az ezt követő tanácskozások nemcsak nagyon hasznosak, de nélkülözhetetlenek is. Módot nyújtanak ezek a mezőgazdasági szakembereknek és üzemvezetőknek arra, hogy feltárják az erdőgazdálkodásra vonatkozó igényeiket, megismertessék a szakmai és szervezési lehetőségeket, mindezekből pedig leszűrhessék a saját magukra háruló tennivalókat is. Ugyanakkor az állami gazdaságokban szakmailag többé-kevésbé magukra hagyottan dolgozó erdész szakemberek számára ezek a rendezvények felbecsülhetetlen értékű tapasztalatszerzési, ismeretgyarapítási, szakmai fejlődési lehetőségeket nyújtanak. Ezúttal is rá kell azonban mutatni, hogy a szakmai önképzésnek, fejlődésnek ez csak egyik eszköze. A szakmai ismeretanyag továbbításának, ill. átvételének nélkülözhetetlen eszköze éppen az ilyen viszonylagos szakmai elszigeteltségben a szakirodalom állandó figyelemmel kísérése és alapos tanulmányozása. A kívülállóban ezeknek a rendezvényeknek a tapasztalatai azt a gyanút keltik, hogy a szakirodalom ismerete és hatékonysági foka távolról sem általános, ill. kielégítő. Ennek a hiányosságnak a felszámolása, ehhez a maximális lehetőségek megteremtése az állami gazdaságok vezetői számára fontos szervezési feladat, egyben hatékony hozzájárulás erdőgazdálkodásunk színvonalának a fejlesztéséhez. Az évi erdőgazdálkodási bemutatón látottak, hallottak ismételten meggyőzték a kívülálló résztvevőket arról, hogy az állami gazdaságok erdőgazdálkodási színvonala töretlenül egyre emelkedő, a fejlett mezőgazdasági termelési technológiákból, rendszerekből kisugárzó szemlélet áthatja erdőgazdálkodásfejlesztési törekvéseiket is.

19 Nagy Antalné ERDŐK A HORTOBÁGYON Az utolsó 2000 év alatti emberi tevékenység következtében a Hortobágyról az erdők eltűntek, visszaszorultak a mai kis területekre. A levéltárban őrzött okmányok szerint a hortobágyi ősi erdőkről, erdős-lápos területekről tanúskodnak a helység és dűlőnevek: így például a Tölgyere", Erdővize", Sziles", Szilágy", Ültetés", Berzsenyes". A hortobágyi erdők történetét kutatva azonban a történelmi változásokon túlmenően, elsősorban a természeti viszonyokban beállt változások azok, melyek magyarázatot adnak az erdők sorsáról. A Hortobágyon egykor a Tisza kalandozott, árterülete km széles volt, Az erdők eltűnésében jelentős szerepe van a Hortobágy elszikesedési folyamatának. Korábban az erdővel tarkított területek, a széltől védett rétek páratelt ködös egyébként is nyirkos állapota jellemezte a Hortobágyot. Nem volt számottevő szikesedés. A buja növényzetű nyirkos rétek adtak lehetőséget az elképesztő arányokat öltő legeltetésre. Kizárólag legeltetéssel űzött állattartást nem lehetett volna folytatni a Hortobágyon, ha nem let volna meg hozzá a kellő természet adta lehetőség. A Hortobágynak ma is van olyan része, ahol mindig erdő tenyészett. Legértékesebbek az egyes ma is élő tanúfák, melyek a hortobágyi tölgyerdők maradványai. Szembenézve az idők viharaival hirdetik az egykori erdőket. A Hortobágy folyó által határolt Malomház mellett levő néhány méteres kocsányostölgy matuzsálem a hajdani szil kőris tölgy ligeterdők emlékét őrzi (1. ábra). A Margitai legelőn magányosan álló kocsányostölgyek ugyancsak hírmondói a régi erdőknek. A Hortobágy felszínét borító erdők egykor a Debreceni Nagyerdőhöz csatlakoztak. Az erdőpusztulás nem volt egyenletes folyamat, az egyes történeti korszakokban uralkodó társadalmi és gazdasági viszonyok diktálta szükségszerűség volt a meghatározó. Debrecen város történeti levéltára Dipl szerint: Hunyadi Mátyás márc. 20-án Budán kelt levelében megparancsolja debreceni tisztjeinek hogy a debreceni polgárokat az ő szülei által nekik adományozott erdők és a Hortobágy vizein való átkelőhely (Sylvas simul cum vadu fluvii Hortobágy) használatában ne akadályozzák, és még ebben az esztendőben megerősítő levél alapján a hortobágyi erdők védelmét és tisztét, melyet azelőtt a debreceni királyi tiszttartókra ruházott, újra és örökre Debrecen városának adományozza, mert ezeknek védelme is hathatósabbá válik általuk, semmint a mindig változó, tiszttartók által. Az írásos emlékből kitűnik, hogy a Hortobágyon, melyet sokan jellegzetes pusztának ismernek és fátlannak minősítenek, valamikor olyan erdők voltak, mint a megerősítő levél írja ha véletlenül a várost tűz érné, könnyebben felépülhetne azon erdőkből".

20 A Hortobágy természetes erdőtársulásai és erdötipusai Az Alföld utolsó természetes arca az árterek, ligetek, ingoványok tája volt kiemelkedő löszhátakkal, pusztafoltokkal. Régebbi térképek a Hortobágyot a lapályosabb részeken füzes-lápos területnek ábrázolják. Ma a Hortobágy a Tiszántúl erdőkben legszegényebb része. A mesterséges kiszárítás, a túlzott legeltetés következtében az eredeti növénytakaró nagyrésze megsemmisült. Ma az eredeti erdőknek csak kis töredékeit találjuk. 1. ábra. Régi idők tanúja, vénhedő kocsányos tölgy Malomházon Hogyan nézhetett ki ez a ma már nem rekonstruálható eredeti Hortobágy? azt csak a történeti írásokból tudjuk feleleveníteni. Az eredeti növénytakaró elpusztult, a táj pusztává változott. Bár az ősi vegetáció erősen megfogyatkozott, a reliktumokból hiányosan, de rekonstruálható e táj természetes képe. Erdészetileg leggazdagabb a Tisza menti -ártéri ligeterdők növény- és állatvilága, legértékesebbek a sziki tölgyesek. A kékvércsék erdeje Az ohati erdő közismertté vált neve a kékvércsék erdeje" Homoki Nagy István természetfilmje nyomán. Az erdőt a hortobágyi szikes puszta nyugati oldalán, régen elhagyott, hátasabb Tisza ártéren találjuk. Tájképileg megkapó színfoltja a Hortobágynak az egykori erdők utolsó hírmondója. A ligetes megjelenésű idős kocsányostölgy erdőt mélyfekvésű szikes pusztai rétek tarkítják. A vénhedő tölgyfák elhagyott varjúfészkeiben kékvércsék tanyáznak. írásos adataink vannak az 1220-as évekből Ohatról. A Váradi Regestrum mint őseink által megült" helyet emlegeti. Anonymus szerint Szabolcs és Tuhutum vezérek, miután győzelmesen beszáguldozták a Szamos Körösök közét a dorogmai révnél átkelve visszatértek Árpádhoz; a fejedelem pedig a Dorogmával szemben elterülő földet Hohat kun vitéznek ajándékozta, kinek utóda a névtelen korában is bírta még ezt a földet." Debrecen sz. kir. város 1679-ben szerzi meg rá a legelső zálogjogot Bánffy Gábortól. Véglegesen ben kerül Debrecen város tulajdonába. A debreceni erdőigazgatóság nagyer-

21 dei kerületéhez tartozott, az erdő őrzését az Ohaton lakó erdőkerülő látta el ből származó adatok szerint a főfafaj a kocsányostölgy mellett a szil volt. Ebben az időben évente 6 kat. holdat véghasználtak. Az erdő felújítása sarjaztatás útján történt. Az ohati erdő 200 ha-os tömbje ma zömmel kultúrerdő, mely az ősi kocsányostölgyesek helyén alakult ki az emberi tevékenység hatására. Az egykori ártéri szil kőris tölgy ligeterdő, ma elszikesedett altalajú sziki tatárjuharos 2. ábra. Kékvércsék erdeje kocsányostölgyes. Az erősen kiligetesedett tölgyesek közötti mélyfekvésű rétek vizenyős, magassásos, harmatkásás növénytársulásai eredeti képét mutatják az egykori Hortobágynak. Az erdő talaja viszonylag sekély termőrétegű, meszes altalajú szolonyecesedő réti talaj. Az erdő főfafaja a kocsányostölgy, mely mezei szillel, vadkörtével társul. Gazdag cserjeszintjére jellemző a tatárjuhar, csíkoskecskerágó, veresgyűrűsom, fagyai, kökény, galagonya. Gyepszintjében a Tiszántúlon ritkaságszámba menő zergevirág, vadkömény, szikiőszirózsa él. Az erősen szikes foltok sovány csenkesz gyepében az apró nőszirom, az agár kosbor és a KiíoibeZ-keserűfű található. A mélyfekvésű rétek jelentős területe miatt az erdő és a sztyepp küzdelmi zónája nem olyan szembetűnő, mint a jóval szárazabb Űjszentmargitán. Az eddigi erdészeti kutatások az erdő termőhelyi viszonyainak feltárására irányultak. Jelentős területen fordulnak itt elő magnézium-szikesek. Ezeknek megismerésére, erdészeti vonatkozású feltárására meszezéses talajjavítással egybekötött erdőfelújításokat végeztek. A kísérletekből fény derült arra, hogy a magnézium-szikesség vízvisszatartó képessége miatt gátolja ezen területeken az erdőfelújításokat. A rajta élő faállomány alacsony növésű, korán elöregedő. Az újszentmargitai Tilos-erdő" Tilos- vagy Tilalmas-erdő nevét onnan kapta, hogy tilos volt az erdőben legeltetni. Oklevelekből ismeretes, hogy a középkor végétől ezen erdő vadászerdő volt. Mária Terézia uralkodása alatt elrendelt erdőfelmérések és térképe-

22 3. ábra. Idős kocsányos tölgyek az ohati eráőszegélyben zés adataiból kétséget kizáróan látható, hogy ekkor még hatalmas erdőségek voltak a mai alig 60 ha-os terület körül. Az egész a Hortobágyon kanyargó Tisza egykori árterülete volt. A Tiszát kísérő hátasabb térszinteken szil kőris tölgy keményfás ártéri ligeterdő maradványa a margitai erdő, melynek talaja a lecsapolások által elősegített kiszáradás következtében elszikesedett, és faállománya kocsányostölgyessé alakult. Természetes erdőtársulása: a sziki kocsányostölgyes, mely mozaikszerűen váltakozik erdőssztyepp réttel, és ürmös szikes pusztai réttel. A lombkoronaszintet a kocsányostölgy alkotja, mely cser-, kocsány talán- és molyhostölggyel elegyedik. Az erdő kora átlagosan év, de találhatók 100 évnél idősebb fák is. Második lombkoronaszintjében feltűnően jó növekedésű a tatárjuhar, a mezei szil és a vadkörte. Cserjeszintjében a tatárjuhar, a vadkörte, a galagonya, a fagyai és kevés vadrózsa található. Kora tavasszal kék szőnyegként virít a tavaszi csillagvirág, üde színfolt a bársonyos tüdőfű selymes rózsaszínes virága. Az erdősztyepp réten embernél is magasabbra nő a vadkömény. Az újszentmargitai erdő jelenleg nemzetközi Biológiai Program (IBP) kutatási mintaterülete, ahol a növényzet produktivitását vizsgálják. A Magyar Tudományos Akadémia Botanikai Kutató Intézete produkció vizsgálatokat, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Meteorológiai Intézete bioklimatológiai vizsgálatokat és megfigyeléseket végez a területen. Az Országos Természetvédelmi Tanács 1960-ban védetté nyilvánította az erdőt 60 ha területen és a hozzá kapcsolódó szikes tisztásokat.' A Nemzeti Park megalakulása óta a szomszédos legelő is természetvédelem alá került. A védelem kiterjesztése erdészetileg jelentős, mivel a szikes legelőn levő idős magányos kocsányostölgyek és vadkörték mint élő tanúk, bizonyítékai az egykori erdőknek. Az erdészeti kutatások e területen is jelentős eredményeket produkáltak. Az ERTI Tiszántúli Kísérleti Állomása által kidolgozott termőhelytérképezési módszer itt került üzemszerű kipróbálásra. A termőhelytérképezés eredménye a szikfásítás számára alkalmazható fafajok megválasztására ad útmutatást. A Tiloserdőben őshonosán előforduló csertölgy jelenlétéből levont kutatási eredmények

23 alapján a cser megfelelő fafajnak látszik szikes területek fásítására. Ugyancsak a kísérletek? eredménye az erdő alatt levő réti erdőtalaj elszikesedett típusainak váltakozását feldolgozó termőhelytérkép. A margitai Tilos erdő ligetes tisztásai az oda látogatókat a jellegzetes alföldi, pusztai erdő látványával ajándékozzák meg. Erdősítések és fásítások a második világháború előtt A Hortobágyon a fásítás a századfordulón kezdődött. Hogy a közvélemény hogyan figyelte a századeleji-fásításokat, arra álljon itt a kis anekdota, mely 1927-ben jelent meg, Ecsedi István írásában: A minisztériumból egy előkelő bizottság jár-kel a Hortobágy pusztán. Az erdősítés nagy feladatát akarja megvalósítani. E pesti küldöttség a debreceni és hortobágyi szakemberek bevonásával vizsgálja a Hortobágy talaját és tenyészetét. Rájönnek, hogy a Hortobágy befásítására sem az akácfa nem alkalmas, sem á tölgyfa. A fűzfa még a Halastó partján sem marad meg. Nagy töprengésükben egy öreg pásztoremberrel találkoznak: Mondja csak öreg, milyen fa áll a pusztán legjobban meg/ kérdi a miniszteri tanácsos a szittya magyart. Hát uram, én mán rígi ember vagyok. Itt nőttem fel a pusztán. De azt tartom, hogy itt legjobban megáll a köcsögfa", oszt' legjobban beválik haszonra a dörgölődzőfa". Csak e legyen minél több, akkor jó világ lesz a Hortobágy mellett felelte az öreg számadó irigylendő nyugalommal. A Hortobágyi Intéző Bizottság, melynek főfeladata volt a hortobágyi legeltetéssel és állattenyésztéssel kapcsolatos tennivalók ellátása, a kutak ásatásán kívül azok mellé a delelőhelyekre jellegzetes erdőfoltokat, 1 2 kat. holdas úgynevezett szárnyékerdő"-ket telepített. Ezek az erdőcskék kör vagy U alakban ültetett, főleg akácosok. Koruk ma éves. Szórványosan magaskőris is előfordul bennük. A fák nagy része csúcsszáradt, bár a hátasabb részeken kevésbé szikes talajokon állnak. Ilyenek a Juhosháti, Kos, Szásztelki erdők. Szikesebb talajúak a Kungyörgyi, Keserű, Faluvéghalmi és Popegyházi szárnyékerdők, vagy hortobágyi kerek-erdők. Ezek a foltszerű kerekerdők megjelenésükben tartozékai a hortobágyi tájnak. A faállomány magassága alig éri el a métert, valamennyi törzs állatok által körüldörzsölt. Cserjeszintjük nincs. Aljnövényzetük hiányos, csak néhány a taposásnak szívósan ellenálló Lolium perenne és Cynodon dactylon faj található az erdőszéleken. Az alföldi erdők telepítéséről és a fásításról szóló Alföldfásítási törvény az évi XIX. te, mely a kor kiemelkedő erdész egyéniségének, Kaán Károlynak érdeme a Hortobágyon is jelentős változásokat hozott az erdők vonatkozásban. A szikhasznosítás problémája régen foglalkoztatja az erdész szakembereket. A püspökladányi szikkísérleti telep" nem véletlenül került a Hortobágy déli sarkába. A törvény szellemében végrehajtott erdősítések eredményei azok az erdők, melyek ma évesek. Ezek Újtikos, Polgár, Üjszentmargita, Balmazújváros községek határaiban a Hortobágy északi részén levő nagyobb kiterjedésű erdőtelepítések. A hortobágyi erdők termőhelyi viszonyait vizsgálva kitűnik, hogy az Alföldfásítási törvényt követő erdőtelepítések viszonylag jobb talajokon történtek, mint a felszabadulás utáni erdősítések, amikorra a jobb területek elfogytak és a rosszabb szikes talajok kerültek befásításra.

24 4. ábra. A Hortobágy-folyót kísérő erdősávok A Hortobágy végeláthatatlan fátlan szikes legelőinek fásítása erdők és erdősávok formájában történt a múlt század 30-as éveiben. A fásítást előkészítő munkálatok, melyek a szikes talajok tulajdonságainak a megjavítására szolgáltak, igen költségesek voltak. Elsődleges cél volt a szikes talajok megfelelő előkészítése az erdősítésre. A Hortobágyon az 1920-as évek végén erdészek végeztek kémiai talajjavító kísérleteket. A kísérletező erdészek bíztak abban, hogy a különböző talajjavítási módszerekkel megtelepített erdők tovább javítják a szikes talajokat. Sok körülmény szólt mellettük. Az erdei fák dús, szövevényes gyökérzete gátolja a repedések keletkezését, a lehulló lombalom takarja a talajt, ezáltal annak párolgását csökkenti, a kiszáradást lassítja. Egyek és Űjszentmargita mélyfekvésű részein 120 ha erdőtelepítés létesült 1945-ig kocsányostölgy főfafajjal, mely közé elegyfaként a Tisza-ártéri állományok újulatából magaskőris és amerikai kőris csemetéket ültettek. A bagotai 130 ha-os erdőtelepítés 1925 körül kezdődött. Az akácot és az amerikai kőrist ekkor még sokatígérő fafajnak tartották. A kocsányostölgy makkot 150 cm-es sortávolságra vetették sorba, és több éven keresztül mezőgazdasági előhasználatot (köztes művelést) folytattak a sorközökben. A bagotai erdő különlegessége az 1 ha-os lucfenyves, melyet Zalaegerszegről származó csemetével telepítettek 1933-ban. Erdősítések a második világháború után Az erdészek figyelme a megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyok közt a Hortobágy fásítása felé fordult. A főcél már nem a faínség megszüntetése, hanem a hortobágyi klíma kedvezőbbé tétele volt. A Hortobágyon a mostoha termőhelyi viszonyok ellenére elért erdősítési eredmények az erdészek kitartó munkáját dicsérik. A fásítások helyei: a Hortobágy folyó mente, a régi vízfolyások medre, mélyfekvésű, mezőgazdaság által már nem hasznosítható egyéb területek. Az eredményesség a talajok minőségétől függően változott. A réti szolonyeces talajokon, ahol a sófelhalmozási szint mélyen van, a fák életfeltételeit viszonylag elég vastag talajréteg tudja< biztosítani. Ez esetben kielégítő növekedésű faállomány alakulhatott ki. Az olyan talaj, amelyben a felszínhez közel van a szikes szint, a fásnövényzet számára már alig tudja biztosítani az életfeltételeket. Az ilyen helyeken a fák növekedésükben korán megtorpannak, és idő előtt kiöregednek, csúcsszáradttá válnak. A Hortobágyon sok ilyen található, például a Máta melletti Keserű-erdő.

25 5. ábra. A kutak mellé telepített szárnyék-erdők A szikes talajok tulajdonsága, hogy nyáron kiszáradva, mélyen^ megrepedeznek. A fák vízszintesen futó haj szálgyökerei elszakadnak, a fákat szomjhalál fenyegeti. Az erdőművelés nagyon nehéz, nem látványos tevékenység a szikes Hortobágyon. Gyakori a középkorú erdők 4 6 méteres magassága. A Hortobágy-pusztai erdők közül a Hortobágy folyó partján húzódó Hosszúerdő és Papere erdő 130 ha, melyek telepítését 1950-ben kezdték. Ezek az erdők igen szemléletesen mutatják a talaj szikességének mozaikszerű változásait. A kocsányostölgy főfafajjal történt erdősítés, melybe elegyfaként amerikai kőrist ültettek, kiligetesedett és a 130 ha alapterületből ma csak ha-on találunk faállományt, a terület többi része újra legelővé vált. Természetvédelmi rekonstrukciós és fejlesztési feladatok A hortobágyi erdők fenntartása, fejlesztése az erdészek számára komoly feladat. Az eltűnt erdőket ma nehéz pótolni. Az eredeti" állapotot ma már nem tudják visszaállítani. A rekonstrukciós tervezésnél a századforduló előtti állapot visszaállítására törekednek. A helyreáuítási munkákhoz nagy segítséget adnak a korábbi hortobágyi szikkutatási eredmények, melyeket nagy erdészkutatók értek el. Ma a táj harmóniájának biztosítása, a pusztai tájkép jellegét zavaró fásítások esetenkénti felszámolása a feladat. A táj rekonstrukció erdészetileg azt jelenti, hogy a tájba nem illő csenevész nemesnyár erdősávok és fasorok helyett őshonos fafaj tákból hozzanak létre erdős-ligetes fásításokat. Az új fásítások elhelyezése azonban nem zavarhatja meg a Hortobágyra jellemző végeláthatatlan pusztai tájképet. Eftíészetileg kiemelt szempont a természetes erdőtársulások megmentése. Az Ohati és Üjszentmargitai erdők elpusztulása a természettudomány számára pótolhatatlan veszteség lenne. A kocsányostölgy táj szépészeti, történelmi szerepe, a reliktumok fenntartása egyik nagy feladatunk A termőhelynek nem megfelelő fafajokkal való erdősítések, melyek kezdetben kísérleti célúak voltak rontott erdők"-nek tekintendők ma. Ezeknek az erdőknek a felújítása, illetve helyreállítása a Hortobágy szikes talajain évtizedekig tartó komoly erdészeti feladatot jelent. A Hortobágy erdősültsége a jövőben számottevően nem változik. Az új erdőtelepítések és fásítások olyan helyeken létesülnek majd, ahol a magas- és mélyépítés okozta művi környezetrombolás sebhelyeit kell eltüntetni. Ezek az úgynevezett takaró fásítások" a már meglevő és meg nem szüntethető, nem tájba illő létesítmények elfedését, merev vonalaik feloldását is szolgálják. A

26 6. ábra. Kiligetesedett sziki kocsányos tölgy Űjszentmargitán takaró fásítások kivitelezése során szakítanak a hagyományos egyenesvonalú, soros telepítési formával is. A hortobágyi erdők többcélú hasznosítása Az oktatás, ismeretterjesztés és a tudományos-kutatás szerepe a nemzeti parkon belül előtérbe került. A fejlesztésnek az erdők esetében ezeket az igényeket is ki kell elégíteniük. A Hortobágy tudományos munkáiból az erdészeti kutatások nem maradhatnak el. A hazai szikkutatás eddig elért eredményeinek élő múzeumai az erdők. A botanikai, zoológiai értékek komplex kutatásai szoros összefüggésben vannak az erdészeti kutatásokkal. A kutatásnak a védett természeti értékek fenntartására és természeti állapotukban való megtartására kell irányulni. A Nemzeti Park akkor válik nemzeti kinccsé, ha az emberek ismerik és értékelik a Hortobágy természeti és kulturális jelentőségét. Az erdők hasznos tulajdonságainak értékelésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a szerepet, melyet az ember pihenésében, esztétikai és kulturális igényeinek a kielégítésében betölt. A Hortobágyi Nemzeti Park erdői a csekély fatermelési funkción kívül a természetvédelem szolgálatában a környezetvédelmi és a szociális-üdülési funkciót is kielégítik. A hortobágyi erdők alkalmasak arra, hogy az esztétikai igényeken túlmenően honismeretre neveljék a látogatókat. A pusztai kirándulások alkalmával rekkenő nyári melegben felüdülésként hat az erdők felkeresése, s azokban való séta, pihenés. A jövőben a szakmai érdeklődőkön túlmenően, a nagyközönség számára is hozzáférhetővé kell tenni a hortobágyi szikes erdőket. Az erdők megismerése nélkül hiányosak maradnak ismereteink a hortobágyi pusztáról, mert ahhoz az erdők éppen úgy hozzá tartoznak, mint a pásztorépítmények vagy a délibáb. A lapban meg'jelent tanulmányok szerzői: Czerny Károly erdőmérnök, Aranykalász Termelőszövetkezet, Ráckeve; Fehér Imre a Fővárosi Tanács VB mezőgazdasági és élelmezésügyi főosztályának vezetője, Budapest; Jérőme René tud. főmunkatárs, ERTI, Budapest; Nagy Antalné természetvédelmi felügyelő, Debrecen; Regős Béla osztályvezető, Vértesi EFAG, Tatabánya; Szőke Miklós üzemigazgató, Mátrai EFAG, Eger; dr. Tóth Béla állomásigazgató, ERTI, Püspökladány.

27 634.0,362.7 A MOTORFŰRÉSZEK FEJLESZTÉSI IRÁNYAI A fakitermelés gépesítése az elmúlt három évtizedben az erdei fűrésztől a fakitermelő kombájnig óriási fejlődésen ment keresztül. A fejlődés általános üteméből a fakitermelés alapgépe, a motorfűrész sem maradt ki. A fejlesztés törekvései elsősorban a motorfűrész súlyának csökkentése, a motor teljesítményének növelése, a fűrészelési teljesítmény növelése, a motor üzembiztonságának fokozása irányába hatottak. A fejlődés mértékét jól reprezentálja, ha összehasonlítjuk a hazai erdőkben elsőként használt robbanómotoros MRP fűrészt napjaink motorfűrészével, a Stihl 050 AV-vel: MRP Stihl 050 ArV hengertérfogat, cm 3 2 4? - ^ 8 teljesítmény, LE ^ > fordulatszám, n/perc láncsebesség, m/mp 1 fűrészelési telj., emvperc 3000 áoüu üzemkész súly, kg i z > lóerő súly, kg/le ]> b f>' kezelő személyek száma,. A technikai mutatók összehasonlítása egyben mutatja a közel három évtized műszaki fejlesztési eredményeit is. A motor az általános motorizáció fejlődésének megfelelően változott még ha működési elve (kétütemű Ottó motor) változatlan maradt. Az alkalmazott új fajta, a kis fajsúlyú, nagy teherbírású, jó hővezetésű anyagok lehetővé tették a fordulatszám 3000-ről 7000-re, a sűrítési viszonyszám 3,5-ről 8-ra való emelését. A kettő együttes hatásaként a motor liter teljesítménye LE/ literről LE/literre nőtt. A motor üzemanyag-ellátását a membrános tápszivattyú biztosítja, kiküszöbölve az úszóházas porlasztó gyakori hibáit. A fűrészelő részen belül a vezetőlemez formailag és anyagában alkalmasabb lett a munkavégzésre. A szakítófogas fűrészláncot felváltotta az egyszerűbb karbantartást igénylő gyalufogas fűrészlánc. A gyalufogas Tánc bármely irányban képes munkát végezni a fűrészelési teljesítmény csökkenése nélkül. A fűrészlánc és a vezetőlemez kopását kezdetben kézi, majd fogaskerekes olajszivattyú által szolgáltatott olajzással csökkentették. Az olajfelhasználást szabályozni nem lehetett. A mai olaj szivattyúk csak akkor szállítanak olajat a vezetőlemezbe, ha a lánc mozgásba jön. A motorfűrész súlya a motor teljesítmény-növekedése, valamint a műanyagok széles körű felhasználása következtében jelentősen csökkent. Lehetővé vált

28 a termelékenyebb egyszemélyes munka, mivel egy ember könnyedén hordozhatja a motorfűrészt. A fűrészelési teljesítményt a nagyobb motor-teljesítmény mellett az áttétel nélküli, direkt hajtású, gyalufogas láncok biztosították. A közvetlen, főtengelyről történő hajtás növelte a lánc sebességét, vele együtt nőtt a fűrészelési teljesítmény is. Napjaink műszaki fejlesztése Az 1970-es évben új szakasz kezdődött a motorfűrészek műszaki fejlesztésében. Ez az időszak még napjainkban is tart. Jellemző fejlesztési irányzatok: a motor- és vágási teljesítmény szinten tartása; többféle feladat ellátására alkalmas motorfűrész család kialakítása; az üzembiztosság növelése; a biztonságos munkavégzés műszaki feltételeinek biztosítása. A kétütemű motor elérte fejlődésének felső határát, legalább is azon az egyszerű szerkezeti szinten, ami a motorfűrészekhez szükséges. Gyűszűnyi motorokból sajtolnak ki több LE teljesítményt. Ezt fokozni csak a szerkezet bonyolultsági fokának egyben vételárának emelésével lehet. A szerkezet bonyolultsága viszont emeli a karbantartási igényt, s a meghibásodási lehetőségek számát. Motorfűrész családok kialakításával oldották fel a sokféle fűrészelési igény és az univerzális motorfűrész közötti ellentétet a gyártók. Az alig két LE teljesítményű hobby-fűrésztől (Stihl 015) a 8,5 LE-s óriás"-ig (Stihl 090 AV Griff) számtalan közbenső változatot találunk mind a motor teljesítményét, súlyát, mind a fűrészelési teljesítményét illetően. Az üzemeltető feladata, hogy a különféle jellegű'és vágási teljesítményt igénylő munkához (hobby, tisztítás, gyérítés, véghasználat) kiválassza a legjobban megfelelő motorfűrészt. A gyártók a motorfűrész családjuk egy közepes teljesítményű motorfűrészét alapgépként használják fel különböző adapterek működtetésére. Valamennyi jelentős gyár szállít az alapgéphez csatlakoztathatóan tisztító körfűrészt, bozót irtot, élősövény vágót, különféle fúrófelszerelést stb. Az adapterek kiszélesítik az alapgép használati lehetőségét, s növelik gyakorlati értékét is. Az üzembiztosság növelése érdekében elsősorban olyan szerkezeti egységek működési elvét változtatták meg, amelynek meghibásodását erdei körülmények között elhárítani nem volt lehetséges. Ilyen a gyújtóberendezés. A motorfűrészek lendkerék mágnes gyújtással rendelkeznek. Ennek szerkezeté viszonylag egyszerű, azonban a mozgó alkatrészek (megszakító berendezés) kopása miatt állandó ellenőrzést, karbantartást igényel. A Stihl gyár kifejlesztette motorfűrészeire a megszakító berendezés nélküli mágneses nagyfeszültségű kondenzátoros (MHKZ) gyújtóberendezést, közismertebb nevén a tirisztoros gyújtóberendezést. A berendezés három, egymást követő ütemben működik (1. ábra). Első ütem: a töltő kondenzátor feltöltése. A tirisztoros gyújtás is a mágneses indukció elvén alapszik. Amikor a lendkerék forgása következtében az északi pólus, a töltőtekercs mentén elfordul, abban váltó áramot indukál. Ezzel a váltó feszültséggel egy diódán keresztül a töltőkondenzátor feltöltődik. A dióda a váltóáramot egyenirányítja, s már egyenáram jut be a töltőkondenzátorba. Második ütem: a tirisztor vezérlése (nyitása). A lendkerék 180 -kal tovább fordul, ekkor az északi pólus a gyújtótekercsnél halad el, s a primértekercsbe vezérlő feszültséget indukál. Ez a feszültség a vezérlő dobozban levő kapcsoló elemeket vezérli. A vezérlő feszültség a diódán át egyenirányítva kerül a tirisz-

29 1. ábra. A tirisztoros gyújtóberendezés működése: 1/1. A töltő kondenzátor feltöltése. 1/2. A tirisztor vezérlése. 1/3. A töltő kondenzátor kisütése. torra. Megfelelő fordulatszámon a szükséges vezérlő feszültség keletkezése által a tirisztor kinyit, vezetővé válik. Harmadik ütem: a töltőkondenzátor kisütése. A tirisztor nyitása következtében a töltőkondenzátor a primértekercsen keresztül kisül. Ezáltal a szekunder tekercsben létrejön a nagyfeszültségű áram, amit a gyújtógyertyákhoz elvezetünk. A tirisztoros rész egy blokkot alkot műgyantával beöntve, így a szennyeződéstől teljesen mentes. A biztonságos munkavégzés érdekében tett intézkedések előterében a fűrésszel munkát végző ember egészségének védelme áll. A gyárak így a Stihl motorfűrész gyár is komplett biztonsági programot dolgozott ki a balesetek és a munkaköri ártalmak elkerülése érdekében (2. ábra). Az új szerkezeti elemek beépítése a vibráció csökkentése, a zajhatás csökkentése és a járó fűrészlánc baleseti veszélyének csökkentése irányában jártak sikerrel. A vibráció amelynek forrása a motor és a fűrészlánc károsan hat a véredényekre és az ízületekre. Olyan mértékűre kell csökkenteni, hogy tartós munkavégzés esetén se okozzon károsodást. A rezgéscsillapító fogantyú a káros határ alá szorította a vibrációt. A vibráció hidegben növekvő hatását kívánják csökkenteni a gyártók a fogantyúk melegítésével (3. ábra). A kipufogó gázokat vezetik a fogantyúkba szeleprendszeren keresztül, s az áramló gáz testhőmérsékletre melegíti fel a fogantyúkat. A fogantyúkból kiáramló gáz mennyisége olyan kevés, hogy nem növeli a belégzett szénmonoxid mennyiséget. A zajhatás csökkentése is egyre sürgetőbb intézkedést kíván, mivel a motorfűrésznek nagy hangereje és a zaj frekvenciája kedvezőtlen hatással van az idegrendszerre, az egész szervezetre. Ez a hallóképesség csökkenésében, szellemi és fizikai fáradtságban jelentkezik ami magában hordja a baleseti ve-

30 3. ábra. A fogantyú fűtése szély növekedését. A gyárak a hangerő csökkentése érdekében szétszerelhető, több-betétes hangtompítókat gyártanak, amelyek segítségével 95 db alá lehet vinni a hangerősséget. Ezen túlmenően a védősisakokat is felszerelték hangtompító fülvédőkkel. Mindezek mellett a megelőzésnek továbbra is legfontosabb módja az óránkénti váltás betartása. A járólánc bálesetveszélyességét biztonsági lánc, gázkar rögzítő, valamint kézvédő és láncfék kialakításával kívánják mérsékelni. A motorfűrészes balesetek között vezető helyen a lánc visszavágásából adódó balesetek állnak. A fűrészlánc a mélységhatárolóval frontálisan beleütközik a fába s a visszahatás következtében a vágásrésből-; felvágódik a fűrész (4. ábra). A kb. 75 km/óra sebességgel járó lánc a kéz, a fej, a váll sérülését okozza. Igen gyakori a visszavágás a gallyazási munkáknál, amikor a vezetőlemez fej részével végeznek munkát. A frontális ütközés elkerülésére fejlesztették ki a gyárak a biztonsági fűrészláncot. A vezetőszem vagy a heveder magasságának megemelésével átmenetet képeznek a mélységhatároló felé (5. ábra). A gyalufog lejtő mentén fut a vágásrésben, s ütközés nélkül végzi munkáját. A motor fordulatszámát a gázkarral változtathatjuk, s ezzel együtt változik a fűrészlánc sebessége is. A veszélyhelyzetek, a véletlenszerű indítás elkerülését teszi lehetővé a biztonsági gázkar rögzítő. Csak akkor lehet a fordulatszámot növelni, ha biztos, markoló fogással a gázkar rögzítőt lenyomjuk. A szorító fogás gyöngülésével a gázkar rögzítő alapjáratban rögzíti a gázkart, s a lánchajtás megszűnik. A visszavágás és a csapódó gallyak okozta kéz sérüléseket lehet megszüntetni a kézvédő felszerelésével. A láncfék a visszavágás baleseti veszélyét szinte a nullára redukálja. A láncfék a motort bármilyen fordulatszám esetén egyetlen mozdulattal lefékezi, megállítja a járó láncot. A közepes teljesítményű, gallyazásra leginkább használatos motorfűrészeket a Stihl gyár már láncfékkel szereli. - - A motor energiáját röpsúlyos tengelykapcsoló viszi át a lánchajtó kerékre azáltal, hogy a menesztő forgattyústengelyre van rögzítve. A láncfékes gépeknél nem a tengelykapcsoló menesztője, hanem a láncfék hajtótárcsája van menettel a forgattyústengelyre erősítve. A hajtótárcsához kapcsolódnak a láncfék további elemei: a kapcsoló tárcsa, záró tárcsa és a menesztő. A fékkar (egyben kézvédő is) előre nyomásával a kar végén levő bütyök a körhagyó kapcsolótárcsa áttolása révén megszakítja a hajtótárcsa és a ropsúlyokat tartó menesztő közötti kapcsolatot. Megszűnik tehát a forgattyús tengely és a röpsúlyos kuplung közötti kapcsolat, a menesztő hajtása. Ezzel egy-

31 5. ábra. Stihl biztonsági fűrészlánc ábra. Stihl láncfék 1. Hajtótárcsa 2. Kapcsoló tárcsa 3. Záró tárcsa 4. Menesztő 5. Röpsúly 6. Fékrugó 7. Fékpofa időben egy csavarrugó a lánckerék kapcsolódobjára szorítja a fékpofát. A láncfék tehát két ütemben működik: a menesztő hajtásának megszüntetése, a lánckerék lefékezése. A két művelet együttes hatásaként a lánc azonnal lefékeződik, megáll, míg a főtengely akadálytalanul, károsodás nélkül tovább foroghat. Ha folytatni kívánjuk a munkát, a fékkart a fogantyú irányába hátra húzzuk, s a rugó ellenében felemelődik a fékpofa. A kapcsoló tárcsa ismét visszaállítja a kapcsolatot a hajtótárcsa és a menesztő között, s bizonyos fordulatszám elérésekor a röpsúlyok a centrifugális erő következtében meghajtják a lánchajtó kereket. A láncfék oldását csak a motor üresjáratában lehet elvégezni. Biztosító retesz beépítésével az oldás csak 3500 fordulat/perc fordulatszám alatt lehetséges, megakadályozva a beépített alkatrészek túlterhelését. A láncfékkel szerelt motorfűrészek indítását is mindig bekapcsolt láncfékkel kell végezni. A jövő várható műszaki fejlesztése A jelenlegi fejlesztési feladatok jövőbeni alakulása nagymértékben összefügg a fakitermelés komplex gépesítésének előrehaladásával. A fakitermelő kombájnok a kedvező terepadottságú, nagy fatömeg-koncentrációjú ipari erdőkben visszaszorítják a motorfűrészt. Ahol viszont a fakitermelő kombájn korlátai nagy beruházási igény, magas üzemeltetési költség, kedvezőtlen terep, kis fatömeg miatt nem alkalmazható, ott a motorfűrész marad továbbra is a fakitermelés alapgépe. Európában minden bizonnyal még jó néhány évtizedig így lesz, még ha a motorfűrészek száma tovább nem is emelkedik. A motorfűrész fejlesztésével továbbra is foglalkozni kell, különösen: a vibráció csökkentésével, a zajhatás mérséklésével, a karbantartási igény csökkentésével, a motor fejlesztésével. A vibráció csökkentését a motor működési elvének megváltoztatása bolygó dugattyús motor elősegítené. A lánc vibrációját elsősorban a vágóélek min-

32 denkori helyes karbantartásával lehet mérsékelni. Kedvező hatást eredményezhet a lánchajtókerék, a lánchajtótag profiljának tökéletesítése is. A zajhatást és a motor teljesítményét csökkenti a hangtompítás. Ha a fűrészelési teljesítményt tartani akarjuk, növekednie kell a motor teljesítményének. A kétütemű motoroknál ennek gátja a súly, a szerkezet bonyolultsági fokának és a meghibásodási lehetőségek számának a növekedése. Karbantartás-igényes gép a motorfűrész. Különösen az a fűrészelő rész, amely csak bonyolult műveletek elvégzése esetén marad üzemképes. Feltétlen szükséges olyan szerkezetek beépítése jó példa erre az elektronikus gyújtóberendezés, önélező készülék a lánchoz stb. ami a motorfűrész kezelőjétől nem igényel fokozott ellenőrzést, gyakori karbantartást. Különösen a fűrészlánc esetében szükséges olyan szerkezeti átalakítás, ami egyszerűsíti a láncélezést. A motor fejlesztése elősegítheti az előzőekben felsorolt problémák egy részének megoldását is. Mindenekelőtt a bolygódugattyús Wankel-motor alkalmazása jelenthet megoldást, mivel teljesítménye eléri a mai kétütemű versenymotorjaink teljesítményét, lényegesen kisebb súly mellett. A bolygódugattyús motornak mivel nincs alternáló mozgást végző tömege lényegesen kisebb az önrezgése, mint a kétütemű motornak. Ezáltal a vibráció károsító hatása is kisebbedne. Ugyanakkor a fokozott hangtompítás által elvesztett teljesítmény kiesés ellenére is elegendő motor teljesítmény marad az intenzívebb fűrészelési munkához. A Japánban gyártott Wankel-motoros fűrész rezgése l/3-a a szokásos motorokénak, teljesítménye jó. Karbantartása lényegesen bonyolultabb és igényesebb munkát követel, mint a szokásos kétütemű motorok. Viszonylag rövid idő alatt alakult ki a nagyteljesítményű, különféle biztonsági berendezésekkel felszerelt modern motorfűrész. A motorfűrészgyárak sok célú, munkaeszközöket is működtető, sokrétű feladat elvégzésére alkalmas motorfűrész családokat alakítottak ki. Az elért eredmények ellenére további fejlesztési munkát kell végezni a munka biztonságának fokozása, a jelentkező egészség károsító hatások csökkentése és a kezelési-karbantartási igényesség mérséklése érdekében. így válhat a motorfűrész akár a termelést, akár a szabadidő eltöltését segítő nélkülözhetetlen szerszámmá". A Pravdából A kapitalista társadalomban a fogyasztási és szerzési kultusz következtében kárt szenved az emberek fizikai és lelki egészsége, valamint kulturális és 'morális (fejlődése. A munka intenzifikálása, amely az emberi lehetőségek határát is feléri,»az iélő tőke«a munkások gyors elhasználódásához vezet, s ebben mutatkozik meg az emberhez, mint tárgyhoz való embertelen viszony. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok a kapitalizmus vezető hatalma, az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében gyakorlatilag az első helyet foglalva el a világon, az átlagéletkort nézve csak a 13. helyen szerepel, de ugyanakkor vezet a bűnözés és a szervezett banditizmus, a kábítószerfogyasztás, a válások, valamint a pszichikai betegségek és az öngyilkosságok terén." (A. SZMIRNOV, a Szovjetunió Állami Tervbizottsága osztályvezetője Az ember javára" című írásából.)

33 Regős Béla KORSZERŰBB INFORMÁCIÓS RENDSZERT A vertikális fagazdaságoknak egyre inkább szüksége van korszerű információs rendszerre, illetve korszerű információ előállításra. Ha összehasonlítjuk az 50-es évek óta bekövetkezett fejlődést, belátható és érezhető, hogy a döntési rendszer az a terület, mely nem tudott lépést tartani a fejlődéssel. Ennek egyik legfőbb oka abban található, hogy a jelenlegi hagyományos adatfeldolgozás mellett nincsen lehetőség annyi és olyan informatív adat előállítására, amenynyi és amilyen a vezetés részére szükséges. Meg kell mondani azt is nyíltan, hogy a jelenlegi információs adatok jelentős részének megbízhatósága alacsony szintű a kívánalmakhoz viszonyítva. A korszerű információs rendszer nélkülözhetetlen alapja a korszerű döntési' rendszernek. Bázisa az elektronikus számítógép és a kapcsolatos számítástechnikai módszerek. A jelenlegi szakaszban egyre élesebben vetődnek fel a kérdések a'jelentkező igényekkel kapcsolatban: Milyen területeket célszerű és gazdaságos korszerűsíteni, illetve melyeket nem? Milyen legyen a sorrend, vagyis mivel kívánatos kezdeni és hogyan lehet folytatni? Hogyan lehet a célkitűzéseket megvalósítani? A három kérdéscsoportra kimerítő választ adni a terjedelmesség miatt is lehetetlen. Van azonban pár fontos törvényszerűség, amelyet célszerű figyelembe venni. Ezeket a következőkben kísérlem meg összefoglalni: Elsődlegesnek tekinthető meghatározó tényező az információs igény. Az igény összeállításánál a fő folyamatokból kell kiindulni és rangsorolni kell azokat fontosság szerint. Ebből következik, hogy nem gazdaságos olyan rendszerek, illetve alrendszerek működésével kapcsolatos adatfeldolgozást elektronikára vinni, melyek működéséről nem várunk fontos információkat és ezek az információk középgépes eljárással is (Ascota-Soemtron stb.) előállíthatók. Pl. az iparvállalatok nagy részénél az anyag (= alapanyag) a termelési kapcsolatok miatt klasszikusan számítógépes terület. A fagazdaságokban a vásárolt anyaggal kapcsolatos adatfeldolgozás középgépes szervezéssel is az igényeket kielégítő. A következő lépés a szelektált igények olyan szerkezetbe foglalása, mely figyelembe veszi a tevékenységi kapcsolatokat és távlati fejlesztési lehetőségeket is. Utóbbi azért lényeges, mert nem lehet egyszerre mindent számítógéppel feldolgoztatni. Valahol el kell kezdeni és előzetes koncepció kialakítást követően lehet ezt racionálisan folytatni. A koncepció kialakítása feltételezi a modell-elméletet is. Ezalatt azt értem, hogy az információk, szükség esetén, visszavezethetők legyenek elemekre, vagy ahogy ez fordítva is érvényes: elemekből épüljenek fel. Makroszintű igények esetén ennek a felépítésnek egységesnek kell lenni. Ügy érzem, ide tartozó az is, hogy az adatfeldolgozás ne valamilyen gazdasági folyamat közepén kezdődjék,

34 hanem lehetőleg az indulóállapottal, hogy ezen keresztül az adott folyamat nyomon követhető legyen. A gazdasági folyamat szakaszolása: tervezés, feltételbiztosítás és végrehajtás. Ebből következik, hogy ahol lehetőség van rá, a tervezést is korszerűsíteni kell. (Pl. az erdőművelés induló állapotát az E" lapok jelentik. Ebből kiindulva lehetőség van a tervezés elektronizálására") Ahogy minden alól, természetesen itt is lehetnek kivételek. Ezek a kivételek a sajátosságokból eredhetnek és ilyen esetben a megoldások spontán módon érvényesíthetők. Gazdaságos, ha a korszerűsíteni kívánt területet kevés számú alapbizonylat jellemzi, melyek szabályos kitöltése, ellenőrzése és elektronikus feldolgozásra való előkészítése minden további manuális munkát mellőzhetővé tesz és egyben a párhuzamos adatfeldolgozás szükségességét kizárja. TermelÁsi 1 Sa.egÁsjz.1- to ségeh ség ÍTW/U- és fogcctiíjz&/r^ 1. ábra. Fagazdasági tevékenységek szerkezeti sémája A koncepció kialakításához kívánatos, hogy a rendszerelméleti alapokkal, fagazdasági vonatkozásban tisztában legyünk. Ez nagyban megkönnyítheti és eredményesebbé teheti a célkitűzések megvalósítását. Az is igaz, hogy a fagazdasági tevékenységekkel kapcsolatos, egyértelműen kialakított szerkezeti séma nem áll rendelkezésre. Az általános rendszerelméleti szempontokból kiindulva az 1. ábra szerinti vázlat fogadható el. A vázlatból egyértelműen tisztázódik mely területek azok, melyeket nem érdemes elektronikusan feldolgozni és melyeket igen. Az anyaggazdálkodás, munkaerő- és pénzgazdálkodás, továbbá a nem fő tevékenységek a kezdeti szakaszban kiejthetők. Ez azonban nem jelent teljes izolációt, mert lehetnek olyan kapcsolatok, melyek ezek részterületeit érinti. (Pl. az állóeszköz-gazdálkodás elektronikus feldolgozása érintheti a TMK rendszert is és ebben az esetben, a kisegítő tevékenység ezen részrendszere szintén szervezési témává válik.) Arra a kérdésre, hogyan lehet a célkitűzéseket megvalósítani, a következőkben lehet válaszolni: A legegyszerűbb és egyben legdrágább valamilyen szervező intézetet igénybe venni azzal, hogy biztosítson a feldolgozáshoz számítógép-kapacitást is. A másik megoldás szervezőt keresni. Ez olcsóbb és valószínű, hogy legalább olyan jó megoldást produkál, mint az intézet. A magyarázata egyszerű: az intézet az emelkedő kereslet miatt a programokat futószalagon" gyártja

35 a terv teljesítése érdekében. A második esetben a számítógép-kapacitás biztosítása okoz nehézséget. Az elektronikus feldolgozási folyamat három legköltségesebb szakasza: a szervezés, a lyukasztás és a számítógép futamideje. Az első már említést nyert. A lyukasztást és lyukasztás-ellenőrzést célszerű helyileg (esetleg társulással) megvalósítani. A gépek beszerzése aránylag nem drága. A futamidő a program függvénye. A program az igények összetettségétől függ, amit a szervező tud lerövidíteni a programon keresztül. A szervezési munka komplex feladat és jelentős időigényű, főként akkor, ha a feladat is sokrétű. Egyik hónapról a másikra megoldás nem várható. Ebből kiindulva célszerű ilyen irányú igény esetén r a szervezés beindítását mielőbb folyamatba tenni. Az eddigi általános érvényűnek mondható szempontokat a következőkben szeretném egy gyakorlati, kidolgozott példával szemléltetőbbé tenni. Természetesen itt sincs lehetőség arra, hogy teljes részletességgel ismertessem az egész feldolgozási rendszert (kb. 150 oldal terjedelem). A fő cél volt a gépjárművek üzemeltetésével kapcsolatos belső információs rendszer elektronikus szervezése. Egyéb célok: a felsőbb szintű információ-igények kielégítése (KPM és MÉM statisztika) és a gépüzemi gépek költségeinek havi tervezett önköltséggel történő felosztása költségviselőkre, mely negyedévenként vagy év végén tényleges önköltségre módosítható. (Mindez nemcsak gazdasági, hanem erdészeti bontásban, beleértve a társerdészeti átadások, átvételek regisztrálását is.) További célok: elsődlegesen a gépjárművekkel kapcsolatos adatok adatbank jellegű tárolása, mely kiszélesíthető a teljes állóeszköz-állományra; a szállítójegyek elektronikus feldolgozása beleilleszthető legyen egy esetleges későbbi szervezési terület (termeivénykönyvelés) rendszerébe; az egész rendszer legyen alkalmas arra, hogy szükség esetén a tervezés alapjául szolgáljon. A felsorolt célkitűzésekben burkoltan jelen van az ügyviteli tehermentesítés ez elsődlegesen a műszaki dolgozókat érinti és a párhuzamosság kiküszöbölése. (A gépjármű teljesítmény-összesítők, költségfelosztások, szállítójegy-összesítők stb. elektronikus úton kerülnek előállításra.) A belső információs igények tekintetében a fő irányelv az volt, hogy minden szint azonos forrásból azonos feldolgozási munka eredményeképpen azt az információt kapja, mely számára a beavatkozáshoz szükséges. A fontosabb információk, melyeket a rendszer produkál és melyek igény szerint szűkíthetők bővíthetők (a program átdolgozása mellett) a következők: Gépenként és géptípusonként hogyan alakult az üzemanyagfogyasztás (hajtó- és kenőanyag) az új szemléletű normákkal szemben. A túllépés, illetve megtakarítás költségkihatása mennyi volt. (Az új szemléletű normarendszer elveti az általános km alapon történő mérést. A nem szállító gépjárművek esetében a hasznos üzemórát írja elő vetítési alapként, melyet tovább differenciál az igénybevétel függvényében.) Gépjárművenként nem km-es alapon, hanem fogyasztás mérésen és halmozáson keresztül jelzi, hogy az elvégzett TMK fokozatokból kiindulva mikor válik aktuálissá a következő tervszerű megelőző karbantartás. (Az eltérő tevékenységű gépjármű-állomány TMK-it km mérésen keresztül szabályozni illuzórikus.)

36 A TMK-rendszer szervezéséhez szükséges ismerni a műszaki szemlék várható időpontját is. Az információs rendszer havonta jelzi, melyik gépet mikorra kell előkészíteni. Ezen keresztül a gépjavító kapacitás tevékenységének tervezhetőségi bizonytalansága már csak az ún. futó-javítások (rendkívüli meghibásodások) miatt áll fenn. A működés irányításához szükséges ismerni az egyes gépek (erdészeti vezetés) az egyes géptípusok (gazdasági vezetés) erdészetenkénti hasznos időre jutó teljesítményeit a fahasználatban és az erdőművelésben egyaránt. Különösen fontos ez akkor, ha a belső ösztönzési rendszer olyan jellegű, hogy anyagi elismerésben részesülnek azok, akik az előírt (negyedévenként előre tervezett) teljesítményszintet teljesítik, és azok akik (javító erdészet) a tervezett szinten biztosítják a gépállomány maximális üzemképességét a tervszerű javításokon keresztül. Az információs rendszer ezekre a kérdésekre választ ad: gépjárművenként, típusonként, illetve üzemenként kimutatja az előírt teljesítményszinttel szembeni (óra/m 3, vagy ha) teljesítést, a ledolgozott és indokolt műszaki állásidőből kiindulva az üzemképes műszakok százalékát. Lehetőség van arra, hogy mindezt dekád, félhavi vagy csak havi ütemezéssel állíttassuk elő. A havi tervezett szintű elektronikus költségfelosztás amellett, hogy olyan tevékenységet old meg, mely manuálisan kivihetetlen: fontos információk alapjait szolgálja. tafcí? fkmtlevetk GJM. tórtí adatok Normjxk, és Meneétoréí kivomiiok lyukasztóéi és lyukasztás esendrzási LyuklOjJ ( 102/ ( nt/ l<2/ ReruiczÁseb - ellenardsek. ~ o/lotsz&rkecet hfortíuik 6JH.telj.I. GM telj- II. (hasi kalfnozúh}\ (kóliségkelyi) fesz, tipus (KOM. stat.) f osztás f 1/zejraAyag is TMK. inf. Kiemelt teljadatok, is tltn inf. 2. ábra. A gépjármű információ előállítás folyamatának vázlata

37 A feladatvégzők előtt ismeretes, milyen nehézségekkel jár és milyen jelentős munkaigényű a K P M és MÉM beszámoló jelentések összeállítása. A kidolgozott rendszeren keresztül mindez elektronikus úton állítódik elő. A feladat csupán annyi, hogy az adatokat a megfelelő rovatba be kell másolni. A szervezői utasításban teljes részletességgel kidolgozott számítógépes feldolgozás folyamatának vázlata az eddigiek ismeretében a 2. ábra szerinti. A folyamat az alapbizonylatok kitöltésével.és ellenőrzésével kezdődik. Ehhez korszerű és a lyukaszthatóság kívánalmainak megfelelően szerkesztett bizonylatokra van szükség. Az alapbizonylatok adatainak lyukkártyára vitelével folytatódik a feldolgozási munka. Itt célszerű beiktatni a második ellenőrzési fokozatot, a csomagolást és számítóközpontba való továbbítást. A számítóközpont a programutasítás alapján futtatja" a feldolgozást. Ennek legelső szakasza a lyukkártyák mágnesszalagra való vitele. Az ezt követő feldolgozási munka igen sokrétű. Jellemzőbb és ismétlődő feladatok: rendezések, különféle ellenőrzések (harmadik lépcső), adatszerkezet kialakítások és módosítások, táblázatkészítések (összegsoros, mutatórendszerű táblák stb.), adattárolások további, vagy későbbi feldolgozásokhoz. Az elmondottakkal szerettem volna a korszerűbb információs rendszer ügyét előbbre vinni és betekintést nyújtani a misztifikált számítógépes szervezés műhelytitkaiba. Azt hiszem minden vezető érzi, hogy a korszerűsítés kell. Ez a kívánság kielégíthető számítógép-vásárlás nélkül. Még kisebb gazdaságoknál is megtérül a főként kezdeti költségtöbblet akkor, ha jól választják ki a számítógépes területet. A nyert információkon keresztül a döntéshozatal egyszerűbbé válik. Öröklődnek-e a kiválasztott populációk jó tulajdonságai a magról szaporított második nemzedékben? erre a tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt fontos kérdésre keres választ I. P. Patlaj (Lesznoj Zsurnal, sz.). Egy 35 éves erdeifenyő származási kísérletben begyűjtötte az egyes parcellák toboztermését, majd a magot elvetve összefüggést keresett a szülőállomány és az utódok között. A kapott korrelációs tényezők a következők voltak: Kor, Parcella átlagából 10 legjobb egyed átlagából számított korreláció. 3 év 0,29 4 év 0,56 0,75 5 év 0,54 0,75 6 év 0,69 0,74 Mint látható, az összefüggés elég szoros, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szülőpopulációkon belül is jelentős szórás tapasztalható, és hogy a felhasznált mag szabad beporzástól származott. Az egyes származásokra jellemző tűméretek (hossz, súly) tekintetében is kimutatható az összefüggés a szülők és magoncutódaik között. Érdemes megemlíteni, hogy 6 éves korban a helyi (harkovi) közismerten jónövekedésű erdeifenyőt a középorosz származások (Tambov, Voronyezs, Tatárföld) 5 10%- kal túlhaladták, ugyanakkor a többi körzetek utódai általában lényegesen gyengébb teljesítményt nyújtottak. Leggyengébb növekedésűnek a karéliai és északorosz származások bizonyultak, ezek a helyi származás magasságának alig felét érték el. (Ret: Mátyás Cs.)

38 FAGAZDÁLKODÁSI RENDSZER A RÁCKEVEI ARANYKALÁSZ TERMELŐSZÖVETKEZETBEN Czerny Károly A fagazdálkodásban megvalósítható rendszerek kifejlesztése fontos feladatunkat fogja a jövőben képezni. A fagazdálkodási rendszerek a mezőgazdasági termelési rendszerektől és az erdészeti-termesztési zárt rendszerektől jellegükben eltérnek. Középpontjukba nem a fafajt, hanem a fatömeget kell állítanunk és meg kell határoznunk azt, hogy adott gazdálkodási egységben milyen fafajjal kívánjuk ezt a fatömeget elérni. Területhatárunk, alkalmazási mértékük rendkívül változó, szervezési alapegységüket a gazdálkodási egység feladatai határozzák meg. A példánkban szereplő termelőszövetkezet fagazdasági ágazata két éve rendszerezve szervezi erdészeti üzemi és fűrészüzemi tevékenységét, ennek fontosabb elemei az alábbiak: A) Optimális bázismérték B) Rendszer szakaszok 1. Alapterület, célállomány 2. Erdőtelepítés, erdőfelújítás, csemeteellátás. 3. Vékonyfás-kitermelés (tisztítás, törzskiválasztó gyérítés). 4. Vastagfás kitermelés (növedékfokozó gyérítés, véghasználat). 5. Kiszállítás. 6. Fafeldolgozás. C) Vizsgálati szempontok 1. Gépesítés, műszaki fejlesztés. 2. Jövedelmezőség. 3. Arányosság, zártság. D) Bázis jövedelem E) Területhatár Az optimális bázismérték Esetünkben a fakitermelési lehetőség évi m 3, míg a fafeldolgozási kapacitás évi 1500 m 3 volt, ezért az optimális bázismértéket 1000 m 3 vastagfában állapítottuk meg. Fentiekből két fontos feladat tűnik ki: 1. Biztosítani kell a fakitermelés egyenletességét és folyamatosságát évi 1000 m 3 vastagfa mennyiségben. 2. A fafeldolgozó kapacitás kihasználásához faanyag vásárlás szükséges. Egyébként a fafeldolgozó kapacitás nagyobb volumene biztosítja a jó iparifa kihozatali, mert így a gyengébb minőségű faanyag feldolgozása is kívánatossá szükségessé válik.

39 A rendszer szakaszok \ : - A rendszer szakaszokat a fagazdálkodás évszázados gyakorlata határozza meg, melyeket a műszaki feladatok, a jövedelmezőség, ill. az arányosság és a zártság szempontjából vizsgálunk: Alapterület, célállomány: Induló alapterület 200 ha Feltártság a terület földutakkal jól feltárt, szükséges 4000 m stabilizált feltáróút kiépítése. Elsődleges cél évi 1000 m 3 vastagfa kitermelése és jóléti (parkerdő) gazdálkodás. Jövedelmezőség 30 mft évi földadó mértéke feltétlenül megköveteli az ésszerű, intenzív gazdálkodást, hogy ezt az összeget ki lehessen gazdálkodni az adott területről. Arányosság zártság m 3 vastagfa megtermeléséhez 40 éves vágásforduló és 150 m 3 /ha kitermelhető vastagfa esetén 270 ha egyenletes életkori eloszlású állomány szükséges. Tekintettel arra, hogy alapterületünk csak 200 ha, így még további 70 ha erdőtelepítés válik szükségessé. m J i A FAKITERMELÉS ÜTEMEZÉSE A 20 éves ütem az ábra szerint alakul. Látható, hogy a rendszer megszervezésének évében a kitermelés még az üzemtervi lehetőségekhez igazodott, ezt azonban tervszerűen visszafejlesztettük, hogy az új telepítések beállásáig mintegy 50 70%-os ellátás legyen tól az új telepítések belépése már ellátja a rendszert. Alkalmazható célállomány nemes nyár (olasz nyár), szürkenyár a talajadottságoktól függően. Erdőtelepítés, erdőfelújítás, csemeteellátás: Technológiai sor talaj előkészítés tuskózás, mélyforgatás (Sz 100) esetenként tuskórobbantással kiegészítve erdősítés szürkenyár (természetes felújítás gyökérsarjaztatással) nemes nyár (gépi gödörfúrás utáni ültetés) sorközi ápolás szárzúzóval részleges talajművelés

40 talajmaróval (teljes talajművelés) tárcsával sorápolás kézikapával vegyszerezéssel kéziollós metszéssel csemeteellátás Dánszentmiklósi Állami Gazdaság Kijelölt csemetekertből Jövedelemezőség az évi átlagos első kiviteli területre vetítve 2 mft/ha. Öszszesen: 6,6 ha X 2 = 13 mft. Zártság, önálló nehézgépellátás a kis volumen miatt nem indokolt. A szövetkezet mezőgazdasági ágazata végzi el idénymunkaként az ilyen munkákat. 1 db 50 LE-s traktor folyamatosan foglalkoztatható (mélyszántás, gödörfúrás, talajmarózás, szárzúzó, faanyagszállítás). Az önálló csemetetermelés megszervezése nem engedélyezett és nem is indokolt. Vékony fás kitermelés (tisztítás, törzskiválasztó gyérítés): A szürkenyár erdőkben vékonyfa kitermelést végezni nem szabad a törzsnevelési szempontok miatt. A nemes nyár 3 X 4 m hálózata a tisztítással a 6,X 4 m-es hálózat kialakítását jelenti, amely egy ütemben elvégezhető. Törzskiválasztó gyérítést nem végzünk. A teljes sorok kitermelése a gépi fakitermelést és az ütemes kiszállítást lehetővé teszi. Jövedelmezősége (évi átlagos terület 6,6 ha, kitermelhető papírfa 15 m 3 /ha azaz 100 m 3 ) az évi árak szerint (1 m 3 papírfa jövedelmezősége Ft/m 3 ) összesen: 20 mft. A kérgezés géppel, vonókéssel történik. Vastagfás kitermelés (növedékfokozó gyérítés, véghasználat): A kitermelés komplex technológiával történik, hosszúfás módszer nem indokolt. Komplex szervezet: 2 fő motorfűrészkezelő 1 db Contra-Stihl motorfűrész 1 fő felkészítő 1 fő közelítő 1 db ló 1 db közelítő szánkó Jövedelmezőség 200 Ft/vastagfa m 3. Zártság az alapterület elemzésénél láthattuk, hogy a rendszer kifejlesztésének első részében nem biztosítja az évi 1000 m 3 vastagfát, ezért bérlemények (lábon vett erdők) bevonása szükséges. A dolgozók egész évi foglalkoztatását még a szállítási és az erdőművelési munkák biztosítják. Kiszállítás: Szükséges 1 db 50 LE-s traktor + 2 db pótkocsi, esetenként 1 db FRAK rakodógép (a nagyobb rönkök rakodásához), 3 db billenős gépkocsi a folyamatos beszállítás biztosításához. Jövedelmezőség önköltséges, az 1 db 50 LE-s traktor, ill. a fakitermelő dolgozók a szállítások 80%-át elvégzik.

41 Fafeldolgozás: Géppark: 1 db 600-as gatter, 4 db szalagfűrész + kiegészítő gépek (inga, körfűrész). Csillés mechanizált anyagmozgatás. Jövedelmezőség: 300 Ft/vastagfa m 3. A fafeldolgozó kapacitás túlméretezett, ezért további faanyag vásárlása szükséges, illetve a bevitt alapanyagból magasabb készültségi fokú áru termelendő. Területhatár Budapest Kalocsa Duna-ártér. A szürkenyár és nemes nyár erdők váltakozva jól díszlenek. Meszes öntéstalajok. A Duna vízszint a talajvízszint képzésébe bejátszik. A rendszer gazdasági összesítője egy évre vonatkoztatva: 1. Alapterület 30 mft (földadó) 2. Erdőtelepítés, erdőfelújítás + 13 mft 3. Vékonyfa kitermelés + 20 mft 4. Vastagfa kitermelés mft 5. Kiszállítás 0 mft (önköltséges) 6. Fafeldolgozás mft Összesen: mft A gazdasági összesítőből a következők olvashatók ki: az erdősítési, tisztítási munkák nem gondot jelentenek, hanem a jövendő jó minőségű erdők kialakítását biztosítják, illetve önmagukban is jövedelmezőek; jelentős jövedelem a fakitermelésnél, és még inkább a fafeldolgozásnál jelentkezik, ezért érdemes a fafeldolgozó kapacitásokat úgy méretezni és fejleszteni, hogy azok a fakitermelés volumenét meghaladják, mert így jobb iparifakihozatal és magas feldolgozási jövedelem érhető el. ÖSSZEFOGLALÁS: A fagazdálkodási rendszerek a jövő erdőgazdálkodásának fontos szerkezeti alapelemei. Segítséget nyújtanak: a jó tervkészítéshez, a lehetőségek feltárásához, 1 a műszaki fejlesztés irányvonalának kijelöléséhez, az oktatási-szakmunkásképzési feladatok időbeni szervezéséhez, a gazdaságossági elemzések tudatosabb elvégzéséhez, összességében a mind jobban jövedelmező gazdálkodás kifejlesztéséhez, kialakításához. Öriásnövésű rezgőnyárakat először a svéd erdőkben találtak a harmincas években. A gyorsabb növekedés mellett a bélkorhadásnak is jobban ellenálló egyedek citológiai vizsgálata során ezek triploidoknak bizonyultak. Azóta sokhelyütt találtak természetes triploidokat, felkutatásuk tovább folyik. Bár a triploidok kolchicinezéssel mesterséges úton is előállíthatók, a kapott egyedek stabilitása nem kielégítő. Ezért a természetes triploidok szaporítása kívánatosabb. A vegetatív szaporítás egyelőre csak gyökérsarjjal vagy gyökérdugvánnyal történik, mivel a rezgőnyár hajtásdugványai közismerten rosszul gyökeresednek. A gyökérdugvány gyűjtés gazdaságtalan eljárás, emellett könnyen történhet keveredés. Lengyelországban ezért újabban a gyökérdugványokból anyatelepet" létesítenek és a friss zöld hajtásokat párafüggöny alatt jó eredménnyel gyökereztetik. (Leszovedenije, sz. ref. Mátyás Cs.)

42 Barangolások a soproni erdőkben címmel dr. Gimes Endre szerkesztésében a Panoráma könyvkiadó tetszetős kiállítású, információkban gazdag könyvet jelentetett meg a Sopron környéki erdőkről, nevezetesebb parkokról. A kiadvány hézagpótló jellegű. A korábban megjelent kiadványok á történeti és építészeti nevezetességekkel foglalkoztak elsősorban. Indokolt volt emellett olyan könyv megjelentetése, mely a természetkedvelők növekvő tábora számára a soproni erdők jellegzetességeit részletesebben ismerteti. A szerzők (dr. Csapody István, dr. Hiller István, dr. Juhász Miklós, dr. Mollay Jánosné, dr. Nagy László, Sárvári László, dr. Six Lászlóné és Varga Gábor) két nagyobb, egymáshoz szorosan kapcsolódó témakörrel foglalkoznak. Az első rész hat fejezetéből az I. fejezet áttekintést ad a soproni parkerdők kialakulásának történetéről. A soproniak már a XVIII. század végén felismerték az erdők pihenést szolgáló hatását és az azóta eltelt években korukat megelőzve sokat tettek az erdei turizmus feltételeinek állandó javításáért. A II. fejezet gazdag adatsorral jellemzi az erdők üdülési igénybevételének helyzetét. Segítségükkel megalapozottabban jelölhetők ki a parkerdő fejlesztésének célszerű irányai. A következő három fejezet a hegyvidéki, a Fertő menti és a síkvidéki parkerdőket ismerteti egységes felépítésben. Az olvasó tájékozódhat az egyes komplexumok környezeti viszonyairól. Ezután a szerzők a fejlett turistaút hálózatot figyelembe véve végig kalauzolnak bennünket a soproni erdőkben. E fejezetek nagy segítséget jelentenek a más tájakról idevetődő turistáknak útiprogramjuk összeállításában, de sok új ismeretet adnak a soproniak számára is a turistautakkal felkereshető természeti és történeti nevezetességekről. Az utóbbi években nagyszámú látogató' keresi fel a nagycenki Széchenyi Emlékmúzeumot, a kastélyparkot A Széchenyi-emlékek nyomán" alfejezet e látogatók igényeit elégíti ki, elsősorban a Széchenyi-család tájformáló, parképítő tevékenységét ismertetve. Az első rész utolsó fejezete kiváló példája annak, hogyan oldható meg az olvasók számára élvezetesen a növény- és állatvilág jellegzetességeinek, évközi változásainak leírása. A második rész I. fejezete a parkerdők oktatásban betöltött szerepét jellemzi. Egyúttal ráirányítja az olvasók figyelmét, hogy milyen régóta törekednek a magyar erdészek legjobbjai arra, hogy az erdők a termelés igényei mellett magasabb szinten elégíthessék ki a kulturális, esztétikai és egészségvédelmi igényeket is. A II. fejezet az Egyetem Botanikus-kertjének értékeit ismerteti reális nézőpontból. Az utolsó három fejezet Sopron gyógy klímájának, az erdők zajcsökkentő hatásának és levegőjének jellegzetességeit tárgyalják. Ezek a fejezetek mérési adatok alapján mutatják ki az erdők pozitív hatását a civilizációs ártalmak megelőzése, illetve gyógyítása vonatkozásában. Az olvasmányos, szép fotókkal díszített és a turistautakat feltüntető térképeket tartalmazó könyv úgy igazítja el az olvasót a Sopron környéki erdőkben, hogy egyúttal a természetkedvelők táborában gyarapítja az erdők közjóléti szerepének kibontakoztatásán évszázadok óta fáradozó generációk munkájának megbecsülését; ^ Dr. Illyés Benjámin A szegedi KISS FERENC Erdészeti Technikum 1971-ben végzett tanulói június 26-án tartják érettségi találkozójukat Szegeden. Jelentkezéseket kér: SÁNDOR ISTVÁN 6726 Szeged, Szövetség u. 13. A soproni Nyári Egyetem huszadszor kerül megrendezésre július között. Tervezett előadások: a légkör és bioszféra evolúciója; a sorozatos emberi szimbiózis; új irányzatok a felsőfokú erdészképzésben; az erdő szerepe a vízgazdálkodásban; vizeink tisztasága, vizeink élővilága; a KGST országokból importált faanyag komplex hasznosítása; új lehetőségek a forgácslapgyártásban; erdészeti tájrendezés és környezetvédelem; Magyarország természetvédelmi területei; a magyar parkerdők; védett kincseink a vadontermő orchideák; a Fertő-táj; a 700 éves város; a barokk Sopron; a Jeli-arborétum. A hallgatók napi rendszeres foglalkozás mellett elmennek a város környékére, a megye fontos és jelentős helyeire, neves arborétumokba, valamint a Balatonra. Elszállásolás kétágyas szobákban, étkezés naponta háromszor. Egy személy részvételi díja 2800, Ft. Bővebb felvilágosítást ad a Nyári Egyetem Titkársága 9400 Sopron, Egyetem

43 Az Akadémiai Kiadónak Halmágyi Levente és Keresztesi Béla szerkesztésében megjelent új nagy jelentőségű, 800 oldalas könyve nagy kollektíva sok kutatómunkájának eredményét tartalmazza. A bevezetőrész ismerteti a magyarországi méhészkedés helyzetét. Megtudjuk, hogy hazánkban kb méhész méhcsaláddal évente tonna mézet termel, melyből csaknem 7000 tonna kerül tőkés exportra, 7 millió dolláros évi valutabevételt biztosítva a népgazdaságnak. A mézen kívül már 15 vagon viráport is exportálunk évente és a hazai viaszszükséglet biztosításán felül megkezdődött a viaszkivitel. A méhészkedés közvetlen hasznaihoz (méz, virágpor, viasz, propolisz, lépesméz, pempő, raj és anya termelés) viszonyítva a méhek közvetett, megporzás által okozott haszna annak szöröse, ami becslések szerint eléri az évi 4 milliárd forintot. A természetes és mesterséges méhlegelőkben hazánkban található sok növényfaj ismertetése előtt részletesen foglalkozik a könyv a nektárt, virágport, édesharmatot adó növényi részekkel (virágtákarótáj, porzótáj, termőtáj), a nektár, virágpor összetételével, a fontosabb virágszerkezetekkel, a növények virágzásával, valamint a nektártermelés helyének, a nektáriumnak külső morfológiájával, anatómiájával, a nektártermelést befolyásoló külső és belső tényezőkkel. A későbbi utalások megérthetése érdekében helyet kapott a könyvben az ország domborzati, éghajlati, talajviszonyainak és növénytakarójának leírása, valamint erdőgazdasági tájcsoportjainak és tájainak ismertetése is, mert az erdők fafajösszetételét csak az erdőgazdasági tájak szerinti bontásban ismerjük. Mindenütt utalnak az erdők nagyságára, fafajarányára és méhlegelő szempontjából való értékére. A méhlegelő fafajainak ismertetését a szerzők az akáccal kezdik, mely a hazai erdőkben a legelterjedtebb fafaj és amelyből több van nálunk, mint Európa többi országaiban együttvéve. Az akác a hazai méztermelés alapja, mert az értékesített évi 1000 vagon méznek 3/4 része akácméz. Nagyon figyelemreméltó az a megállapítás is, hogy az akácerdők ez idő szerinti évi ha-onkénti mézhozamának értéke pontosan fele az évi hatonkénti akác fatermés értékének. Méhészeti szempontból hátránya az akácnak, hogy a méhcsaládok fejlettségéhez viszonyítva egyrészt túl korán virágzik, másrészt rövid ideig, napig tart és a rövid virágzás! idő alatt is 4 5 napig rossz az idő. Akác után a méhállomány úgyszólván méhlegelő nélkül marad, mert a felszabadulás előtti kisparaszti földek gyomnövényekben gazdag növénytermelési módját a mezőgazdasági nagyüzemek csaknem gyommentes termelési módja váltotta fel. A nyári méhlegelő hiányában a méhcsaládok fenntartását és jó betelelését cukoretetéssel biztosítják a méhészek, ami a rentabilitást erősen csökkenti. Ezen a helyzeten akart az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ (OMSZK) vezetősége segíteni azzal, hogy 1966-ban az Erdészeti Tudományos Intézetet méhlegelő javítási kutatással bízta meg. A megbízás szerint olyan akácfajokat kell kinemesíteni, melyek az akác virágzását legalább egy héttel meghosszabbítják és olyan fa és cserjefajokat kell keresni, melyek hozzájárulhatnak a virágzás megnyújtásához. Szükséges továbbá olyan többhasznú (nektártermelés, vadeleségtermelés, fahozam, tájgondozás) fa és cserjefajok felkutatása és elterjesztése,

44 melyek július augusztus hónapokban virágzanak és jól mézelnek. Az 1966 óta végzett kutatómunka eredményeinek ismertetése A méhlegelő". Megtudjuk, hogy a kutatás igen széles területen indult meg. Részletesen feldolgozták az akác erdők adatait, vizsgálták az akácfa felhasználhatóságát, az akác erdők felújítási módját és kiszélesítették a már korábban beindult akácnemesítési kísérleteket keresztezéses és szelekciós eljárással. Megindultak a nektár vizsgálatok is. Pl. Gödöllőn 5 év alatt virágból vontak ki nektárt különféle eljárásokkal, megállapítva virágonként: 2. a nektársúlyt (1 virág által 24 óra alatt termelt nektár), 2. a cukorszázalékot (a cukor tartalma százalékban), 3. a cukorértéket (1 virág 24 óra alatt termelt cukra mg-ban). A nektár vizsgálatok már most igazolják, hogy az egyes későbben virágzó akácfajták az akác elvirágzása után 4 nappal is a korábbi napoknak megfelelően mézeltek. Ez azért igen nagy jelentőségű, mert számítások szerint az akácerdők virágzásának 1 nappal való meghosszabbítása, mintegy 10 millió Ft hasznot jelentene. Megkezdték a szelektált akácfajták utódvizsgálatát és szaporítóanyagnak előállítására vonatkozó munkát is. Albertirsán utódvizsgálati és kísérleti magtermesztő ültetvényt létesítettek. A gyors terjesztésnek jó megoldását látják a két lépcsős szaporításban (1. zölddugványozás fóliaházban, ködpárafüggöny alatt; 2. gyökérdugványozás csemetekertben szabad földön) ban és 1970-ben megoldották és elvégezték az ország akácosai virág- és nektárhozamának megközelítő becslését 16 különböző korú és termőhelyű állományban végzett virágfürt- és virágszámlálással. A becslés és más vándorlási vizsgálatok alapján többek között megállapítható volt, hogy az ország összes akácosaiban a jelenlegi méhcsaládszám mellett a valóságos mézhozamnak csak 11,3%-át gyűjtik be a méhészetek, a ha-onként begyűjthető. 2,69 q mézből csak 0,30 q kerül kaptárba, továbbá, hogy 2,8 méhcsalád jut 1 ha-ra a kedvező 8,4 méhcsalád helyett. Ezekből az adatokból nyilvánvaló, hogy hazánkban az akácerdők távol vannak a túlterheltségtől, de az egyes helyeken mutatkozó torlódások feltétlenül szükségessé teszik a vándorlás szervezésének és szabályozásának hazai kidolgozását. Az akác mellett 830 egyéb erdei és díszfán, valamint cserjén végeztek virágzási megfigyeléseket, virágtömeg, nektár és méhlátogatottsági vizsgálatokat. A vizsgálati eredményeket azokra a fajokra közlik, melyek a méhlegelő javítása szempontjából fi gyelembe jöhetnek. Az ismertetést növény rendszertani sorrendben fajonként végzik, leírva a botanikai jellemzőket, a hasznosítási lehetőségeket, méhészeti jelentőséget, magérést, maggyűjtés idejét és csaknem minden faj virágának közlik művészi értékű fényképét is. Külön is felhívják a figyelmet, ha valamelyik faj elszaporítása elsőrendű vagy fontos méhészeti érdek és jól áttekinthető fenológiai táblákban is közlik a fontosabb jellemzőket (virágzási idő, virágpor, nektár mennyisége, méhészeti érték) 19 fajnak elvégezték részletes nektár vizsgálatát, a kapott értékeket a fajok leírásánál táblázatosan közlik. Külön-külön fejezetekben tárgyalják a gyümölcstermő fákkal és bokrokkal, a szántóföldi növényekkel, az egyéb lágyszárú termesztett növényekkel, a lágyszárú vadon termő növényekkel és a gyomnövényekkel kapcsolatos kutatások eredményeit, ugyancsak növényrendszertani sorrendben fajonként. Itt is helyet kapnak a hazai szerzők kutatási eredményei mellett a külföldi irodalom megállapításai és a művészi virágfelvételek. Megállapítják, hogy a gyümölcsösök nem adnak lehetőséget méztermelésre, de jó időjárás esetén nektáruk és virágporuk segítségével a méhcsaládok jól kifejlődhetnek az akác hordásra. A szántóföldi növényeknél bevezetett vegyszeres rovar- és gyomirtásos termelési mód mellett a megporzásban résztvevő vadméhek fajai és egyedszáma évről évre csökken, ezért a méhek szerepe egyre fontosabb lesz. Kiemelik a méhekre veszélytelen növényvédőszerek kikísérletezésének fontosságát is. A méhlegelő szempontjából számbajöhető fajok részletes és egyedi ismertetése után a méhlegelőjavítás országos beindítása érdekében végzett kutatómunkát ismertetik a szerzők. Elsősorban közzéteszik azt a táblázatot, mely a korábbi fejezetekben részletesen tárgyalt fa és cserje fajtákból a méhlegelő javítására alkalmasnak tartott 188 fajnak fontosabb adatait tartalmzza. Ebben a virágzatérték (virágtömeg X méhlátogatottság) jelzőszámain kívül a virágzási időszakoknak számai (I. igen korán virágzó, II. korán virágzó, III. akáccal egyidőben virágzó, IV. közvetlenül akác után virágzó, V. nyáron virágzó, VI. ősszel virágzó) a fa és cserje növekedési jellege' és a mielőbbi elszaporításra való javaslat jele egyszerűen leolvasható. A táblázatból kitűnik, hogy számos olyan természetes vagy nemesítéssel előállított fajtánk van, amely virágzási időpontja és nektár vagy virágpor termelése révén a kellően kialakított termelési és művelési

45 rendszerben alapját képezheti a méhlegelők eddigi szinten való megtartásának és minőségi továbbfejlesztésének is. A fajok kiválasztásánál rendkívül fontos a méhcsaládok időbeni fejlődésének és ténykedésének ismerete. (Pl. az akácra csak akkor erősödnek fel jól a családok, ha a gyümölcsvirágzás után is van bőségesen méhlegelő és a késő nyári méhlegelőtől függ a családok őszi népesedésének előmozdítása, illetve a következő tavaszi akácnak értékesítése.) A méhészetek zömét képező kisebb szórvány méhészetek igényeinek kielégítése a belterületi utca fásítások, parkosítások, zöldövezeti és major fásítások, valamint a 3 km-en belül található kisebb-nagyobb, egyébként hasznosíthatatlan területek befásításával lehetséges. A sok családos, nagyobb méhészetek igényeit már csak céltudatos tervszerűséggel kialakított ménlegelőrendszerek elégíthetik ki, melyek a méhek életműködési szakaszaihoz igazodva a megfelelő időszakban virágzó és megfelelő táplálékot adó fák és cserjék, illetve lágyszárú növények együttes alkalmazásával lettek kialakítva. Ezeket vándorlással keresik fel a méhészetek. A tervezendő méhlegelők területének biztosításával kapcsolatban rámutatnak a szerzők, hogy az erdőknek előtérbe kerül a fatermeléssel egyenrangú különféle más közjóléti szerepe is. A magyar erdők területének 1/3-része (kb ha) a gazdaságossági küszöbérték alatt van, ezeken a fafajviszonyokat, faállományszerkezetet, kezelési módot, vágásérettségi kort egyéb érdekeknek megfelelően lehet alakítani, így fenntarthatók vagy átalakíthatók méhlegelőnek is. A mezőgazdaságban kb ha nagyüzemi mezőgazdálkodásra okszerűen nem alkalmas földterület kerül majd várhatóan beerdősítésre, melynek fele küszöb alatti. A meglevő és a közeljövőben betelepítésre kerülő erdőterületekből tehát elsődlegesen nem fatermelési célokat szolgáló erdő lesz kb ha. Nem tartják a szerzők túlzásnak, ha ennek 1/3-án a méhlegelők kialakítása is előtérbe kerülhet, annál is inkább, mert a méhlegelő érdekek teljes mértékben egyeztethetők a területek másik igénylőjének, a vadgazdálkodásnak az érdekeivel. Olyan sorsdöntő lehetősége ez a hazai méhészetnek, melynek megragadásához késlekedés nélkül meg kell tennie a szükséges lépéseket. A méhlegelők létesítéséhez alkalmas fa és cserje fajok szaporító alapanyag termesztő törzstelepek létesítését Cikotán (Vas megye), Gödöllőn, Püspökladányban és Derecskén megkezdték már. Mind a meglevő küszöb alatti erdők különböző típusainak méhlegelőkké való átalakítására, mind a mezőgazdaságban beerdősítésre kerülő, küszöb alatt maradó földeken a fás-cserjés méhlegelők telepítéséhez modelleket dolgoznak ki. Csak a nagyüzemi méhlegelőrendszerekben elsődleges cél a méhlegelő kialakítása, de ott is járulékos a vadgazdálkodási érdek. A többi méhlegelő alakzat mindig valamilyen egyéb elsődleges vagy egyenrangú érdek kielégítéseként, velejárójaként jön létre. A méhlegelők javításához és újabb létesítéséhez a lehetőségek tehát adottak, a végrehajtáshoz alkalmas fákat, cserjéket, lágyszárúakat ismerjük, a szaporítóanyag nagyüzemi előállításához az alapok le vannak rakva, most a méhészeti, vadászati szakembereknek, a mezőgazdaság és az erdészet irányítóinak keli megtalálnia azokat a lehetőségeket, amelyek a méhészetek számára állandó hordású méhlegelő létesítését, a mezőgazdaság számára biztos megporzást és a vadgazdálkodásnak is megfelelő vadászerdők létesítését teszik lehetővé. Teljesen külön, a könyv végén teszik közzé a szerzők az édesharmattal kapcsolatos kutatások eredményeit. Fafajonként ismertetik a károsító szipókásrovarokat, a hatásukra keletkező édesharmat mennyiségét, begyűjthetőségét és egyéb méhészetileg fontos tulajdonságait. Ebben a fejezetben is a nagyszerű fényképek teszik az anyagot szemléletesebbé. Véleményem szerint a könyv szerzői az OMSZK megbízását teljesítették, ha maradtak is még nyitott kérdések, melyekre a végleges választ további hosszabb kutató munka tudja csak megadni. A közölt kutatási eredmények alkalmasak a méhlegelő javítás és új méhlegelő telepítés munkájának szakszerű megtervezéséhez, beindításához, az erdőrendezőségek pedig azonnal felhasználhatják azokat a méhészet érdekeit is figyelembe vevő üzemtervezési munkánál és-az erdők mézhozamát megtervező és nyilvántartó kísérleti üzemtervek készítésére is. Hasznát vehetik a könyvnek a méhészek, mert Örösi Pál Zoltán Méhek között" című munkáját jól kiegészíti, segíti őket a mézelő növények jobb megismerésében, felkutatásában, a vándorlások tervezésében és irányt mutat a szelektálás területén rájuk váró feladatok végzéséhez is. Nagy segítséget nyújt a könyv a méhlegelőket megtervező minden más szakembernek is a rendelkezésükre álló termőhelyekre legalkalmasabb többhasznú fajták kiválogatásához, a méheltartó képesség vagy a beporzáshoz szükséges méhállomány kiszámításához, valamint az akácra való vándorlások szabályozásának kidolgozásához. Nádas József

46 E GYE S Ü LETI KÖZLEMÉNYEK Ismét itt a tavasz és vele együtt egyesületi munkatervünk egyik kiemelt feladatának: az Erdők Napjának" a megrendezési ideje. Három évvel ezelőtt indítottuk meg ezt az akciót kettős gondolattal. Egyrészt azért, hogy az erdészet eszközeinek, lehetőségeinek felhasználásával hozzájáruljunk az ifjúság fizikai neveléséhez; másrészt pedig azért, hogy a természet, az erdő szeretetével már gyermekkorban megfertőzzük" a ma fiataljait, a holnap felnőtt generációját. Mozgalmunk nem remélt rokonszenvre, igen kedvező fogadtatásra talált mind a tanuló ifjúság, mind az azt irányító pedagógusok körében, de szaktársaink és az ügypártoló laikusok körében is. A helyi csoportok jelentései szerint az akció első évében kb. 9 ezer gyermek vett részt Erdők Napja" címen rendezett erdei kiránduláson szaktársaink vezetésével, ez a szám a múlt évben már több mint a tízszeresére emelkedett. Az elgondolás tehát helyesnek és megvalósíthatónak bizonyult. Feladatunk most az, hogy a további fejlődést biztosítsuk, a megtorpanást elkerüljük, vagyis kitartóan folytasuk a megkezdett mozgalmat. A tapasztalat szerint eredeti elgondolásunkon nem szükséges változtatni. A feladat változatlanul ugyanaz: kellemes tavaszi időben (lehetőleg lombfakadás után, amikor friss zöld az erdő) az erdész és a pedagógus közös vezetésével vigyük ki az iskolás korú gyermekeket osztályonként az erdőbe. Ott felszabadult hancurozás, kiadós séta keretében jól mozgassuk meg a gyerekeket, hadd frissüljenek fel a-hosszú téli tanterembe zártság után a szabad természetben. S gondoskodjunk arról, hogy ez a szép élmény Erdők Napja" néven maradjon meg emlékezetükben. A magatartás legyen szabad, de ne féktelen s kerüljük a fegyelmezéssel, megkötöttséggel járó, protokolláris programokat is. A természetről szóló versek, énekszámok előadására legfeljebb a délutáni-alkonyati tábortűznél kerüljön sor, amikor az egész napos futkározástól, ugrálástól már elpilledt gyereksereg egyébként is lecsendesedik kissé és a-csoportot összetartja a tűz varázsa. Ha az erdész kolléga mindenképpen beszélni akar az erdőről, célszerű azt is ekkorra időzíteni, de ez a kis előadás se tartson tovább 10 percnél. Arra is rávilágítottak azonban az eddigi tapasztalatok, hogy mint mindenben, úgy ebben a mozgalomban is a további sikerek csak előrelátó szervező munkával biztosíthatók. Először is azt kell szóvá tennünk, hogy sok csoportunknál az akció szervezői nem támaszkodtak elég bátran a külső, erdészeti műszaki személyzetre, főként a kerületvezetői és egyéb beosztásban dolgozó erdészekre. Indokolatlanul alkalmatlannak tartották őket a lebonyolításra, nem biztak emberi magatartásukban. Egy-két kivételtől eltekintve ez a felfogás alaptalan és mivel jó szándékú kartársaink százait kapcsolta ki a végrehajtásból, gátja az akció széles körű tömegmozgalommá válásának. A feladat leírásából látható, hogy az

47 semmi olyan komplikációval nem jár, amit egy átlagos képességű erdész ne tudna megoldani. Vonjuk tehát be bátran erdész kartársainkat a végrehajtásba, hiszen oly sok a kirándulásra váró gyermek és osztály, hogy még így is nehezen tudunk megbirkózni a feladattal. A siker másik feltétele, hogy kartársaink magukénak érezzék a feladatot, s belássák: a mozgalom önzetlen célokat, s elsősorban az erdészet érdekeit szolgálja. Ebben részt venni nem kötelező. Csupán önként jelentkező, ügyszerető egyesületi tagjaink közreműködésére számítunk. További feltétel a gondos előkészítés. A szervezésben elsősorban az erdészetvezető és a műszaki vezető kartársak aktív, öntevékeny fellépésében bízunk. Szükséges ugyanis felkeresni a helyi iskolák igazgatóit s megbeszélni velük a kirándulás lebonyolítását, majd közösen elosztani az osztályokat az erdészek és pedagógusok között. Célszerű, ha az erdészelvezető közvetlen munkatársaival maga vállalja az iskola vezetőinek kirándultatását rájuk is ráfér egy kis ki kapcsolódás. Az iskolai megbeszélés után meg kell tervezni az egyes osztályok kirándulási programját: melyik erdész hová, mely útvonalon'vezeti a gyermekeket, hol lehet tüzet rakni, hol lehet jó vizet inni. Az útvonal lehetőleg kilátást nyújtó, szép tájrészleteken át vezessen. Érintsünk minél több vízfolyást, forrást, érdekes terepalakulatot (sziklát, szakadékot), vadgazdasági létesítményt (etetőt, magasle:t, dagonyát, sózott, vadászházat vagy kunyhót), tisztást. A táborhely ha lehet forrás közelében legyen, amit előzőleg gondosan szedjünk rendbe. (Szomorú tömegfertőzéses esetről adott hírt a napi sajtó tavaly Miskolcról, amit fertőzött, elhanyagolt forrás okozott!). Itt teremtsük meg a veszélytelen tűzrakás, továbbá a labdázás, fogócskázás, egyéb játékok lehetőségét. Az osztályt ne vigyük ugyanarra a helyre, ahol tavaly is volt. Ne vigyük a gyerekeket olyan helyre se, ahol eleve tilalmi táblák tömegét kellene állítani, mert féltjük a növényzetet, a környezetet. Elsősegélynyújtó szerekről a kirándulást vezető erdész gondoskodjék. Nem folytatjuk tovább a példák felsorolását, hiszen egy kis ötletességgel, a helyi lehetőségek kihasználásávval kartársaink gazdag, maradandó programot tudnak kialakítani. Befejezésül némi adminisztrációt kérünk (úgy látszik, e nélkül még az Erdők Napja" sem létezhet): szolgálati jegyen röviden jelentsék, hogy mikor mely iskola melyik osztályát vezették és hányan vettek részt a kiránduláson (gyermek, pedagógus). Reméljük, hogy kartársaink számára is a szolgálat hangulatos színfoltját jelenti majd a jól szervezett,, sikeres Erdők Napja". Az Erdészeti és Faipari Egyetem rektora értesíti mindazokat az erdőmérnököket, akik oklevelüket 1926, 1916, illetve 1911-ben szerezték meg, hogy arany-, gyémánt-, illetve vasoklevélre jogosultak. Kérjük jelentkezésüket a születési év és hely, valamint a diplomaszerzés évének névváltozás esetén az előző névnek közlését. Cím: 9401 Sopron, postafiók 132. A szerkesztőbizottság februárban ülést tartott. Jelen voltak: BOTOS GÉZA BÜTT- NER GYULA, DOBAY PÁL, DR. FIRBÁS OSZKÁR, DR. HEPPAY IMRE, JÁHN FERENC, JÉRŐME RENÉ, DR. KÁLDY JÓZSEF, DR. KERESZTESI BÉLA, KIRÁLY PÁL, DR. KISS REZSŐ, DR. MADAS ANDRÁS. MANDIK BÉLA, MURÁNYI JÁNOS, RÁCZ ANTAL, DR. SALI EMIL, DR. SÓLYMOS REZSŐ, STÁDEL KÁROLY, SZE GEDI ANDRÁS, VARGA FERENC. A bizottság vezetőjeként KERESZTESI BÉLA akadémikus üdvözölte az új szerkesztőbizottság tagjait és mondott ismételten köszönetet azoknak, akik a régi szerkesztőbizottság tagjai közül más irányú elfoglaltságuk, egyéb akadályoztatásuk miatt az újnak munkájában részt venni nem tudnak. Az új

48 bizottság összeállításába bevonta az ágazat- és vállalatirányítás felelős vezetőit és kikérte az egyesületi elnökség jóváhagyását is. Az új bizottság alakítása során igyekezett a megfelelő fiatalításra, is. Főbb vonásaiban ismertette a szerkesztés munkáját az elmúlt időszakban. Ennek során kitűnt, hogy a IV. ötéves terv idején összesen 209 szakmai szerző támogatta a munkát. Ennek 91%-a erdőmérnök, 9%-a erdésztechnikus, erdész képesítésű. Az erdőmérnök szerzők kor szerinti megoszlása: 56 éves és ennél idősebb 16%, éves 43%, éves 27% és 35 éves és fiatalabb 14%. A szerkesztés további munkáját illető felszólalások általában a fakitermelés, műszaki fejlesztés kérdéseinek előtérbe helyezését kívánták. Általános eszmefuttatások helyett inkább konkrét, bevált módszerek leírását kérik, bár sikertelenségek elemzése is hasznos lehet. Többen tették szóvá a termelési rendszerek bevezetésének kialakítását. Többségükben termelésközeli kérdésekkel való foglalkozást láttak szükségesnek. KIRÁLY PÁL az egyesület titkáraként az egyesület társadalompolitikájának alátámasztását kérte a szerkesztő bizottságtól ezen belül is konkrétan a munkáskérdés megoldásában, az erdészeti munka megbecsülésének fokozásában és a szektoriális elkülönüléssel szemben az ágazati szemlélet erősítésében. A szerkesztő bizottság munkamódszerét illetően elhatározást nyert, hogy minden szerkesztő bizottsági tag évente három kéziratot toboroz és bocsát a bizottság rendelkezésére. A gépesítési szakosztály Kaposvárott a Somogyi EFAG területén Gépesítési nap"-ot rendezett. Résztvevők a szentbalázsi erdészet területén a Hosszúfás munkarendszer" eredményeit tanulmányozták, majd meghallgatták TAKÁCS LÁSZLÓ igazgató előadását a gépesítés helyzetéről és a fejlesztés célkitűzéseiről. Ezután a tanulmányút látnivalói, valamint az előadás nyomán vita következett, amelyben KAUF- MANN JÓZSEF, EGYED ZSIGMOND, DR. BALOGH FERENC, PÁSZTOR LÁSZLÓ mondotta el véleményét. A vitát DR. KÁLDY JÓZSEF szakosztályvezető foglalta öszsze és mondta el ajánlását a további teendőkre nézve. A gépesítési napot hasznosnak minősítették a gazdaság vezetői, mert több véleményt ismerhettek meg munkájukkal kapcsolatban, a szakosztály pedig egy jól szervezett és eredményes munkarendszert tanulmányozhatott és jól átgondolt gépesítésfejlesztési koncepciókat ismerhetett meg. Az erdőfeltárási szakosztály évi első ülésén, január 29-én köszöntötte DR. PANKOTAI GÁBOR egyetemi tanárt, aki nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata és BEDÖ-DlJ" kitüntetésekben részesült; DR. HERPAY IMRÉT, aki megbízást kapott egyetemünk erdészeti szállítástani tanszékének vezetésére és HORVÁTH SÁNDORT, akit az OEE elnöksége a Pilis-hegységben végzett kiemelkedő erdőfeltárási tevékenységéért szintén BEDÖ-DlJ" kitüntetésben részesített. Mindhárman aktív tagjai az erdőfeltárási szakosztálynak évi megalakulása óta. Az ülés a következő egyesületi vezetőségválasztásig BOGÁR ISTVÁNT kérte fel a szakosztályvezetési és HAJAK GYULÁT a titkári teendők ellátására. Az ülés a szakosztály főcélkitűzésének jelölte meg a következő években az erdőfeltárással foglalkozó fiatal szakemberek fokozott mértékű bevonását a szakosztály életébe. Végül BOGÁR ISTVÁN beszámolt az szeptember között Ausztriában megtartott EGB tanulmányútról.. * Az erdőhasználati és erdőfeltárási szakosztályok közös ülésen tárgyalták meg DR. BONDOR ANTAL és HAJAK GYULA előadásában az V. ötéves terv fahasználati, fafeldolgozási és erdőfeltárási fejlesztési programját. Az előadók ismertették az V. ötéves tervben e területeken biztosított lehetőségeket. A megnövekedett termelési és fejlesztési feladatok ellátására az erdészeti alaptevékenység jelentős mértékben fahasználat gépberuházásaira 1,5 milliárd Ft, a fafeldolgozás fejlesztésére 1,2 milliárd Ft, erdőfeltárási építési beruházásokra 0,6 milliárd Ft van előirányozva, mindhárom területen jelentős, összesen mintegy 1 milliárd Ft állami támogatással. Feladat most ezen lehetőség eredményes kihasználása, vagyis törekedni kell a termelési rendszerek, azok gépsorának meghatározásával egységes típusú speciális erdészeti géppark létrehozására, egységes erdészeti gépigények, megrendelések adására a forgalmazó kereskedelmi vállalatok felé a szükséges árualap időbeni biztosítása céljából, az erdei munkák gépesítésének és racionalizálásának, a munkahelyek optimális megközelítési távolságának érdekében az erdőfeltárás továbbfejlesztésére, a meglevő erdei úthálózat fenntartására, az utóbbi évtizedben egyre jobban jelentkező útkárosodások haladéktalan felszámolására. A szakosztályülés állást foglalt a műszaki fejlesztés területén nélkülözhetetlen cse-

49 lekvési egység" kialakítása mellett. Célszerű lenne, ha a központi irányító szervek közvetlen tárgyalásokon éves bontásban tisztáznák az egyes erdőgazdaságokkal a tervidőszak alatt megoldandó konkrét fejlesztési feladatokat, egységes elvek szerint realizálandó lehetőségeket. Az állami erdőgazdaságoknak a tervidőszakban különös figyelmet kell fordítaniok a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fakitermelési és fafeldolgozási problémáinak egységes szemléletű megoldására, szükség szerinti közreműködésre. * A műszaki fejlesztési bizottság ülést tartott. Az ülésen OTT JÁNOS Az erdőgazdálkodási tevékenység V. ötéves tervének feladatai" címmel tartott összefoglaló ismertetést, kitérve a végrehajtással összefüggő legfontosabb kérdésekre. Az ismertetést követő vita során több javaslat hangzott el az ötéves terv teljesítésének elősegítésére. A téma fontosságára tekintettel a bizottság az érdekelt szakosztályokkal együttes ülés keretében tárgyalja meg a következőkben a terv végrehajtása érdekében szükséges teendőket. szakosz Alább közöljük az Országos Erdészeti Egyesület központi bizottságainak, tályainak vezetőit. DR. KERESZTESI BÉLA DR. ÉBLI GYÖRGY RIEDL GYULA DR. PARIS JÁNOS CORNIDES GYÖRGY TÖTH ISTVÁN DR. HALUPA LAJOSNÉ PAULIK ISTVÁN DR. PAPP MIHÁLY ANDOR JÖZSEF MOLNÁR ENDRE GÁSPÁR HANTOS GÉZA FERENCZ LÁSZLÖ DR. KÁLDY JÖZSEF BOGÁR ISTVÁN MÉSZÖLY GYÖZÖ DR. CSŐRE PÁL DR. SPEER NORBERT GÖNDÖCS IMRE TÓTH GYULA DR. KALMÁR ZOLTÁN szerkesztőbizottság ellenőrzőbizottság szervezési és propaganda bizottság külügyi bizottság műszaki fejlesztési bizottság oktatási bizottság szociálpolitikai bizottság ifjúsági bizottság erdészeti gazdaságtani szakosztály erdőhasználati szakosztály erdőművelési szakosztály erdőrendezési szakosztály ' vadgazdálkodási szakosztály gépesítési szakosztály erdőfeltárási szakosztály erdők a közjóért szakosztály erdészettörténeti szakosztály kereskedelmi szakosztály rendszerszervezési szakosztály erdei vasutak szakosztálya mikológiái és faanyagvédelmi társaság A helyi csoportok életéből A kecskeméti csoport vezetőségi ülést tartott. Ezen meghatározták a csoportösszekötők feladatait, különös tekintettel a különböző helyeken dolgozó és nyugdíjas erdészeti szakemberek összefogására, véleményüknek folyamatos figyelemmel kísérésére. Javaslattal élt DR. SZOD- FRIDT ISTVÁN, PANKOTAI ESZTER, HERCZEG IMRE, MAZÁNYI KÁROLY. * A miskolci csoport Miskolcon és Lillafüreden vitadélután keretében foglalkozott a vegyszeres gyomirtási, a növényvédelmi, erdőművelési hatályos rendelkezések ismertetésével. A témaköri előadók ZATHURECZKY LAJOS, DR. KOLO- NITS JÓZSEF, VÁRFALVI JÓZSEF és TELEKI LAJOS voltak. A MÉM veszprémi csoport rendezvényén MÉSZÁROS GYULA kirendeltségvezető a Hozadékszabályozás matematikai-statisztikai módszerekkel", PÉTI MIKLÓS üzemtervező a Paraszti szálalógazdálkodás a szentgáli erdőkben" címmel tartott előadást. MÉSZÁROS GYULA előadásában ismertette a hozadékszabályozás lényegét, népgazdasági jelentőségét. Áttekintő képet adott a különböző hozadékszabályozási módokról (térszakozás, vágásosztás, képletes, Greiner-féle stb.), majd részletesen ismertette a 100/ 1955-ös utasítás alapján történő szabályozást, mely az elő- és véghasználatokkal együttesen kitermelendő fatömeget veszi figyelembe. Az új üzemtervezési utasítás átvette a korábbi hozadékszabályozást. A gépi adatfeldolgozás nyújtotta előnyöket

50 a jelenlegi rendszer nem hasznosítja, azért annak továbbfejlesztése szükséges. Erre vonatkozó javaslatát az előadó ismertette. A hozadékszabályozás nemcsak a három utolsó korcsoportot vonja be, hanem valamennyi korosztályt. PÉTI MIKLÖS előadásában történeti áttekintést adott a szentgáli erdőgazdálkodásról, majd állományszerkezeti vizsgálatokkal igazolta a szentgáli paraszterdők szálaló jellegét. Vizsgálati eredmények alapján mutatta ki, hogy a szálerdők fatömege és növedéke mintegy 35%- kal elmarad a vágásos üzemmódban kezelt erdőkétől. A szálerdő a produktumát azonban egyenletesen, tartamosán, azonos értékösszetételben, nagy üzembiztonsággal, szinte kockázatmentesen szolgáltatja. Ezért alkalmazták előszeretettel a magángazdálkodók. Előadó a vizsgálatai alapján a szálaló üzemmódot racionalizált formában üdülő- és parkerdők, valamint a gazdaságtalan erdők kezelésére javasolta. A budapesti csoport központi előadás keretében vitatta meg DR. SALI EMIL elnökletével DR. BONDOR ANTAL A fagazdaságok műszaki fejlesztési feladatai az V. ötéves tervben" és MENDLIK BÉLA A fagazdaságok szabályozó rendszere az V. ötéves tervben" c. előadását. * megállapították ezzel kapcsolatosan a szabályozók kedvező hatását. Foglalkoztak új termék-kereséssel, a termelés megfelelő koncentrálásával, a gépkihasználások végrehajtásával, végső fokon a munkaszervezés továbbfejlesztésével. A Heves megyei Tanács mezőgazdasági élelmezésügyi osztálya, a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezetének növényvédelmi szakosztálya, a Mátrai EFAG, a Heves megyei Növényvédő Állomás és az OEE egri csoportja közös rendezvényen tanácskozott az erdőgazdasági növényvédelem helyzetéről. KOVÁCS ISTVÁN a növényvédő állomás igazgatója megnyitó szavaiban a fontosságnak megfelelő hangsúllyal húzta alá az erdőgazdasági növényvédelem jelentőségét. Ezt követően DR. SZAPPANOS ISTVÁN a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Főosztályának főelőadója tartott ismertető előadást Növényvédelem az erdőgazdaságban" címmel. A zömében még kísérleti jellegű vegyszeres erdőgazdasági növényvédelem tapasztalatai után elemezte egy új módszernek, az úgynevezett biológiai védekezésnek a lehetőségét. A tanácskozás résztvevői erdőgazdasági, erdészettel rendelkező termelőszövetkezeti, növényvédelmi szakemberek előtt VARGA BÉLA, az EFAG osztályvezetője foglalta össze a témával kapcsolatos tapasztalatokat. A balassagyarmati csoport a Bercel-i Az esztergomi csoport vezetőségi ülésen általános iskolában klubnapot rendezett, vitatta meg az esztergomi Városi ahol az általános iskola szülői munkaközösségének MTESZ Technika Házával való szorosabb felkérésére az erdészeti kapcsolat és együttműködés kérdéseit. El szakmunkásképzésről tartott előadást határozták, hogy a kapcsolatot a szakbizottságokban HOLTAI IMRE erdészetvezető. való aktív részvétel révén A csoport Vácott a GÁBOR JÓZSEF" erősítik. Ennek érdekében a műszaki tudományos iskolában szervezett klubnapot. Ezen az tájékoztató bizottságba ERDŐS Erdők Napja folytatásaként és az PÉTER-t, a nemzetközi kapcsolatok bizottságába évi rendezvény előkészítésére az iskola VIDA ZOLTÁN-t, az oktatási igénylése alapján, OSZVALD JÁ bizottságba TOPORCZER ZÓLTÁN-t, a NOS fahasználati előadó által Az erdő fiatal mérnökök és technikusok bizottságba fogalma, élővilága, vadászat" címmel tartott CSERÉP LAJOS-t, a környezetvé előadása nyomán az érdeklődési körnek delem és urbanisztikai bizottságba BÜTTkijelölték. megfelelő előadókat és szakvezetőket NER GYULÁ-t delegálták. A csoport 12 fővel bekapcsolódott a RÁTIÓ 1976 című, Pozsonyban megtartott újító kiállításnak az MTESZ Esztergomi Az egri csoport KOVÁCS PÁL közgazdasági Városi Szervezete által szervezett osztályvezető előadása keretében tanulmányozásába. vitatta meg Az V: ötéves terv köz A csoport fahasználati munkabizottsá gazdasági szabályozói, azok kihatása a ga ülésén MÁRKOS'I LAJOS vezetésével vállalat eredményére" c. témakört. Az megtárgyalták az évi tapasztalatokat előadó részletesen ismertette az erdőgazdaságra vonatkozó szabályozókat és azok és az év teendőit. ták a termelési tevékenység Meghatároz hatékonyságának várható kihatásait. A hozzászólók a megváltozott növelésére vonatkozó feladatokat, szabályozók ismeretében a gépi munkaszervezési kérdéseket és a vágástéri amortizációval, az elöregedett gépekkel, veszteség csökkentésének lehetősé- azok tervszerű cseréjével foglalkoztak és geit.

51 A szakmai továbbképzés keretében a helyi csoportoknál a következő előadásolest tsrtották." Egerben DR. SZAPPANOS ISTVÁN Növényvédelem az erdőgazdálkodásban", Esztergomban DR. KÁLDY JÖZSEF A fakitermelésben alkalmazott munkarendszerek gépei és a fejlesztés iránya", Kecskeméten MÉSZÖLY GYÖZÖ Az erdészeti környezetvédelem feladatai", HORVÁTH ISTVÁN Az Egyesült Államok nemzeti parkjai", DR. SZODFRIDT ISTVÁN Nagy-Britanniai tanulmányút", DR. TÖTH JÓZSEF Ausztriai tanulmányút", Keszthelyen DR. HERPAY IMRE Fahasználati anyagmozgatási munkarendszerek vizsgálata", DR. BONDOR ANTAL Erdőgazdálkodásunk műszaki fejlesztése", GÁSPÁR HANTOS GÉZA Az erdőgazdálkodás távlati fejlesztési célkitűzései", Szegeden BALLÓ GÁBOR A csemetekerti munkák gépesítésének irányai a KGST tagországok körében, CZEBE GYULA Mongóliai vadgazdasági expedíció", Visegrádon DR. SPEER NORBERT Hatékony fakereskedelem az V. ötéves tervben" címmel. * Nyugdíjba vonult tagtársaink: ÁCSI JÓZSEFNÉ bérelszámoló, Oroszlány; HO- LIK ISTVÁN erdész, Pusztavám. Halálozás. SZEKERES KÁROLY ny. erdész 79 éves korában, GRÜNSZEISZ ALAJOS ny. erdész 69 éves korában, KO VÁCS PÁL ny. erdész 69 éves korában elhunytak. Mindhárman a tatabányai csoport tagjai voltak. * Űj tagfelvétel. BEREGI ISTVÁN ezredes-főosztályvezető Budapest, BENCSIK ISTVÁN erdész, ORBÁN JÖZSEF erdész Lovasberény, NÉMETH ÉVA erdőmérnök Budapest, FEKETE LÁSZLÓ anyaggazdálkodási előadó Békés, AUGUSZTA GÁ BOR mezőgazdasági mérnök Budapest, KOLLER ERZSÉBET erdőmérnök Budapest, BALOGH SÁNDOR kerületvezető erdész Hajdúhadház, IGNÁTH JÁNOS erdész Hajdúhadház; BALOGH PÉTER, CSEH IMRE, CSERKUTI JÓZSEF, FÁ BIÁN BÉLA, FODOR JÓZSEF, FORRÖ CSABA, GLUCK FERENC, HÁZI FE RENC, KÜRTI ISTVÁN, MOSONYI JÓ ZSEF, SZOLNOKI BALÁZS, TÓTH TA MÁS, VARGA BÉLA, VARGA FERENC, VARGA GYÖRGY, ZSOBRÁK JÓZSEF, BEDECS GYÖRGY, BENDES LÁSZLÓ, GALAMBOS 1 ISTVÁN, GÁL FERENC, GRÓF ANDRÁS, GICZI ANDRÁS, GUNSZT JÁNOS, HERCZEG ISTVÁN, HETEI PÉTER, H. EÖRI GYÖRGY, KAI- SER LÁSZLÓ, KLÍMA BÉLA, LENNERT PÉTER, MAÁR GYULA, NAGY SÁN DOR, NEMCSÁK LÁSZLÓ, PALÓCZ BÉLA, REGÖS GYÖRGY, SOÓS JÁNOS, SZENDRE1 LÁSZLÓ, SZIGETHI MIK LÓS, SZÓRÁGY ZOLTÁN, TÓTH IST VÁN, VARGA JÁNOS, VARGA LAJOS, VEZSENYI IMRE szakiskolai tanulók Sopron. Űj tagfelvétel CSAPÓ TIBOR szállításvezető, MARKOS ANTAL erdésztechnikus (Kaszópuszta), SPANBERGER JÖZSEF természetvédelmi területvezető (Veszprém MÉM), BODZSÁR GIZELLA adminisztrátor (Gyula, TÖVÁLL), GÁL IMRÉNÉ erdőmérnök (Szeged, TÖ- VÁLL), JÁNDI GYÖRGY erdőmérnök, MÁV mérnökfőtanácsos Budapest, GERE BEN JÁNOS erdőmérnök Budapest, ZELLER FERENC kazánfűtő Visegrád, ifj. BlRÓ LÁSZLÓ főelőadó Szentendre, KRONEKKER JÓZSEF erdőmérnök, Öriszentpéter, NÉMETH SEBESTYÉN erdésztechnikus Pornóapáti, TOMPA TIBOR erdőmérnök Sopronkövesd, ZSUPPÁN ERNŐ erdésztechnikus Uraiújfalu, BARACSKAI JÓZSEF Ravazd, PRIKLER JÓZSEF Püski, TÓTH LÁSZLÓ Pannonhalma, VARGA ENDRE Jánossomorja, PAGONYI ZOLTÁN Szany, ÁCS ANTAL, BALOGH PÉTER, CSEH IMRE, CSERKUTI JÓZSEF, FÁBIÁN BÉLA, FODOR JÖZSEF, FORRÓ CSABA, GLÜCK FERENC, HÁZI FERENC, KÜRTI ISTVÁN, MOSONYI JÓZSEF, SZOLNOKI BALÁZS, TÓTH TAMÁS, VARGA BÉLA, VARGA FERENC, VARGA GYÖRGY és ZSOBRÁK JÓZSEF erdőmérnökhallgatók Sopron. AZ ERDŐ szerkesztő bizottsága: Vezető: dr. Keresztesi Béla, Budapest; főmunkatárs: Jérőme René, Budapest. Tagok: Balázs István, Budapest; Bíró László, Budapest; Boldizsár Antal, Miskolc; Botos Géza, Debrecen; Büttner Gyula, Visegrád; Deák István, Tamási; Dobay Pál, Visegrád; Erdős László, Budapest; dr. Firbás Oszkár, Sopron; Gáspár Hantos Géza, Budapest; Hatler Rudolf, Szentbalázs; dr. Herpay Imre, Sopron; Jáhn Ferenc, Eger; dr. Járó Zoltán, Budapest; dr. Káldy József, Sopron; Király Pál, Budapest; dr. Kiss Rezső, Budapest; dr. Madas András, Budapest; Mandik Béla, Budapest: Murányi János, Budapest; Rácz Antal, Budapest; dr. Sali Emil, Budapest; dr. Sólymos Rezső, Budapest; dr. Speer Norbert, Budapest; Siódéi Károly, Győr; Szegedi András, Szolnok; dr. Tóth Sándor, Budapest; Varga Ferenc, Sopron; Vida László, Szeged; Vörösmarty Zoltán, Oroszlány.

52