A PROBOSCIDEAN ÉS A HIPPARION DATUM MAGYARORSZÁGON

Átírás

1 A PROBOSCIDEAN ÉS A HIPPARION DATUM MAGYARORSZÁGON K ord os L á szló M. Áll. Földtani Intézet, Budapest, Stefánia űt 14. H-1143 ETO: : (439) Tárgyszavak: Proboscidea, Hipparion, miocén, eggenburgi, ottnangi, szarmata, pannóniai, Magyarország A neogén nagy lemeztektonikai eseményeit, mint Afrika és Eurázsia, valamint Eurázsia és Észak-Amerika időszakos összekapcsolódását a szárazföldi emlősfaunák egyes csoportjainak gyors átvándorlása követte. Áz afrikai eredetű ormányosok (Proboscidea) kirajzása Eurázsiába az alsó-miocénben, az amerikai származású Hipparionok Eurázsiái, majd Afrikai tovaterjedése pedig a felső-miocénben következett be. Á két, rétegtani szempontból kulcsjelentőségű eseményt Proboscidean, ill Hipparion Datum-nak jelölik. A magyarországi leletek mindkét esetben jelentős mértékben pontosítják ezeket az időpfbntokat. Proboscidean Dátum az eggenburgi ottnangi határa A Proboscidean Dátum megnevezést Van C ouvering (1974) vezette be annak az eseménynek a megjelölésére, amikor Afrika és Eurázsia összekapcsolódásával a két kontinens között nagymértékű szárazföldi állatfaj-kicserélődés történt. Ennek legszembetűnőbb eredménye az afrikai eredetű ormányos-félék első eurázsiai megjelenése volt. A Proboscidean Datum -ot három megközelítésben lehet behatárolni: (1) eurázsiai emlősfajok első megjelenése az afrikai miocén faunában, (2) az első ormányosok megjelenése Eurázsiában, (3) ősföldrajzi rekonstrukciók értelmezésével. (1) Kelet-Afrikában a legidősebb, még kizárólag csak endemikus fajokat tartalmazó faunája kb. 22 millió éves (Tassy P ickford 1983). Ezt, az űn. Meswa Bridge faunát a kb. 19 millió éves Songhor-fauna váltja fel, amelyben már nagy számban vannak eurázsiai eredetű alakok, mint menyétfélék, macskafélék, orrszarvúak, sertésfélék, valamint különböző rovarevők és rágcsálók (Thomas 1985). (2) Az Afrikából Eurázsiába vezető szárazföldi emlősvándorlás útvonala Észak-Afrika partszegélyétől az Arab-félszigeten és a Közel-Keleten át vezetett. Gomphotherium és Prodeinotherium leletek fordulnak elő a 18 millió éves kenyai Rusingán, a líbiai Gebei Zelten-ben (16 millió év), az izraeli Negev-faunában (16 millió év) és a szaúd-arábiai Al-Sarrar (15 16 millió év) lelőhelyen (G oldsmith et al. 1982, T homas et al. 1982). Az első európai Proboscidea maradványoknak hosszú ideig a 17,5 millió éves, portugáliai Tajo-medencéből előkerült leleteket tekintették, s Van C ouvering (1974) is erre az adatra ala

2 pozta a Proboscidean Dátumot. Az első európai Proboscidea megjelenését ahhoz az eseményhez kötötték, amikor a késő burdigalaiban a Közép- és Nyugat-Európát elválasztó Nyugati-Paratethys és a Rhone-völgy területe megemelkedett, s ezáltal megnyílt a lehetőség e területek szárazföldi emlősfaunájának kicserélődésére (A guirre M orales 1980). A korábban Mastodon -nak tulajdonított (A bel 1935, Tasnádi K ubacska 1976) ipolytamóci lábnyomokról K retzoi (1950) és K ordos (1985a) is kimutatta, hogy azok téves határozáson alapulnák. Emiatt az ezekre alapozott legkorábbi európai Proboscidean Datum téves (B ernor et al. 1987). Magyarország területéről három olyan lelőhelyről is került elő Proboscidea maradvány, amelyek a 19,6+1,4 millió éves (EIÁmor et al. 1979) Gyulakeszi Riolittufa Formációval fedett alsó tarka agyagból, a Zagyvapálfalvi Tarkaagyag Formációból származnak (K ordos 1985). A Nógrád megyei Nemtitől ÉK-re fekvő tűzállóagyag bánya mélyszinti rétegéből Gomphotherium sp. agyartöredéke került elő 1958-ban (K ordos 1985b). A bányaterület, s egyúttal a környező medencerész földtani felépítése jól tagolható, litosztratigráfiai szempontból tisztázott (N oszky 1931, Schréter 1940, F lórián etal. 1969). A tűzállóagyag feküje alsó-miocén transzgressziós eredetű homokkő és kavics, konglomerátum. A tűzállóagyag szintje 5 20 m vastag terresztikus üledék, homokkő betelepülésekkel. Ez utóbbi valószínűleg a sekélytengeri, partközeli összefogazódást jelzi. A fekü és a telepképződményeket korábban alsó tarka agyagnak nevezték (Bartkó 1952), újabban mindkettőt a Zagyvapálfalvi Tarkaagyag Formációba sorolják (H ámor 1985). Korát korábban a miocén bázisaként akvitáni burdigalaiban jelölték meg. H ámor (1985) a miocén eggenburgi emeletének zárótagjának tartja. A Zagyvapálfalvi Tarkaagyag Formáció képződményeit nagy területi kiterjedésben, s a lelőhelyen is 2 20 m vastag, ún. alsó riolittufa (= Gyulakeszi Riolittufa Formáció) zárja le, amit már az ottnangi emeletbe sorolnak (H ámor 1985). A Gyulakeszi Riolittufa Formáció radiometrikus kora a K /A r vizsgálatok szerint a Nemti 75. sz. fúrásból származó mintában 20,9 + 1,8 millió év (H ámor et al. 1979). A másik Proboscidea lelőhely Salgótarjántól ÉK-re, 5 km-re fekszik, 625 m t.szf. magasságban, a Salgó-hegyen. A tarka agyagokkal váltakozó homokos-kavicsos rétegből, az egykori fogaskerekű vasút bevágásából az 1900-as évek elején Mastodon vagy Prodinotherium végtagcsont töredéke került elő (N oszky 1931, K ordos 1985b). A harmadik nógrádi Proboscidea lelőhely a Zagyvapálfalvától (Salgótarjántól) D-re fekvő meszesalji homokbánya. Az egykori szelvényben kavicsos homokon mocsári agyag települt. Fftóbbi rétegből D o r n y a i B. két Prodinotherium fogat kapott, amelyek másolatban maradtak fenn (MÁFI V lelt. szám). A V an C ouvering által meghúzott 17,5 millió éves Proboscidean Datum a nógrádi területen már 19,6 +1,4 millió évnél kimutatható. Korábbi, az Afrika Eurázsia kapcsolat meglétére utaló leletek kerültek elő a pakisztáni Dera Bugti üledékből is. Az újabb értékelések szerint (B ernor et al. 1987) ez a fauna 20 millió éves, vagy annál idősebb. (3) Afrika és Eurázsia között Szaúd- Arábián keresztüli szárazföldi kapcsolatot már oligocén/miocén határon feltételezte A dams et al. (1983). R ögl és Steininger (1983) ezt a kontinentális kapcsolatot 20 és 17 millió év közé helyezi. A Proboscidean Datum értelmezésében a magyarországi adatok perdöntő értékűek, miután az említett három lelőhely ormányos maradványa a radiometrikus adatokkal jól datált Gyulakeszi Riolittufa alól került elő. Ez valószínűsíti Bernor et al. (1987) hipotézisét, miszerint a Proboscidean Datum 23 és 18 millió évek közötti időtartamot (nem szinkront, hanem diakront) jelent. A kevés eurázsiai maradvány alapján csak valószínűsíteni lehet, hogy a Nyugati-Paratethys a burdigalai végéig (MN3b zónáig) ősföldrajzi akadályt jelentett az afrikai eredetű szárazföldi neogén emlősök számára. A Proboscidea maradványok egyértelmű és nagyszámú megjelenése a Kárpát-medencében az ottnangiban következett be (K ordos 1985b), szinkronban az első nyugat-európai előfordulásokkal.

3 A H ípparion D átum és a szarmata pannonjai határ A Hipparion, a háromujjú ősló Észak-Amerikai eredetű, a Bering-szoroson keresztül igen rövid idő alatt (kb. 1 millió év) elterjedt egész Eurázsiában, s átvándorolt Kelet-Afrikába is. A Hipparion első óvilági megjelenésének időpontja a Hipparion Dátum, ahogy azt Berggren Van C ouvering (1974,1978) elnevezte. A Hipparion Dátum egyúttal az európai szárazföldi kronosztratigráfiai rendszerben az astaracium és a vallesium határát (Fahlbusch 1976), a Mein-féle neogén biozonációban pedig az MN8 9 zóna határát jelenti (Mein 1975). A Hipparion Dátum első meghatározása alapján 12,5 millió év adódott (B erggren et al. 1985), majd felvetődött, hogy nem egy, hanem több Hipparion-vonal eurázsiai beáramlásával lehet számolni (Bernor et al. 1987). Ázsiában, a Siwalik-sorozatban az első Hipparion a legalsó Nagri rétegben jelentkezik. Közép-Európában a höveneggi olajpala sorozat Hipparion primigenius-os rétege a közbetelepült tufitok K /A r vizsgálata alapján 10,8+0,4 millió év (B aranyi etal. 1976). A Hipparion első észak-afrikai előfordulása azalgériaibou Hanifialelőhelyen 10,5 millió évnél idősebb, de 12 millió évnél fiatalabb. A kulcslelőhelyek kritikai vizsgálata után a Hipparion Dátum 11,5 évben húzható meg (B ernor et al. 1987). Magyarország területén a Hipparion első megjelenésének kérdésével először Kretzoi (1961) foglalkozott a diósdi öntödei homokból előkerült maradványok ürügyén. A Papp-féle (1951) Mollusca-sztratigráfiai beosztást követve, a gerinces maradványok a B és a C szint határát jelzik. A korábbi bevándorló lóféle, az Anchitherium még jelen van, de az első Hipparion még nem mutatható ki. Erre a jellegzetes, még Hipparion nélküli, de már pannóniai Molluscafaunát tartalmazó időszakra K retzoi a monacium rétegtani nevet javasolta (K retzoi 1969), leggazdagabb lelőhelyét, a bajor Flinz-homok faunáját biosztratotípusként kijelölve. Ugyanebbe az emeletbe sorolja még K retzoi (1961,1969,1982) a soproni Boór-féle téglagyár alsópannóniai rétegeiből előkerült gerinceseket (Vitális 1954, K retzoi 1941), valamint a balatonakarattyai Anchitherium lelettel jelzett réteget (K retzoi 1983). A Hipparion első magyarországi előfordulása a rudabányai, Hominoidea-maradványokat tartalmazó lignites agyagrétegek faunájában mutatható ki. Á gazdag emlősfaunát egyértelműen azonosítani lehet az MN9 zónával, amelyet K retzoi (1976) a bodvaium névvel látott el. A Borsodi-medencében a szarmata pannóniai határát gyakorlati megfontolásokból az utolsó piroklasztit szint megjelenésével húzták meg (R adócz 1971). Miután a Tokaji-hegység vulkánosságának időtartama 14,1 és 8,9 millió év között volt (Balogh 1984, Balogh J ámbor 1987) az utolsó tufaszórás már az alsó-pannóniai idején történt. Északkelet-Magyarországon a szarmata pannóniai határ 11,5+0,5 millió évben húzható meg (Balogh 1984), ami jó egyezést ad a Hipparion Dátum idejével. A rudabányai lelőhely a brakkvízi Molluscák és a Hipparion primigenium hiánya miatt nem korrelálható az egyéb magyarországi alsó-pannóniai üledékekkel. Környezetünkben Gaiselberg (Ausztria), Comanesti 2 (Románia) és Hovorany (Szlovákia) lelőhelyeken fordultak elő az első Hipparion invázióba tartozó maradványok, amelyeket a Papp-féle C zónával korreláltak (R abeder 1985, Bernor et al. 1988). A Hipparion Dátum meghatározásával lehetőség nyílik a Kárpát-medence pannóniai képződményeinek párhuzamosítására a különböző sztratigráfiai rendszerek között (Jámbor et al. 1988). IRODALOM - REFERENCES A bel O. 1935: Vorzeitliche Lebenspuren.: Jena. A d a m s C. G. G e n t r y A. E. W h y b r o w P. J. 1983: Dating the terminal Tethyan event. In J. E. Meulenkamp (ed.): Reconstruction of Marine Paleoenvironments. Utrecht Micropal. Bull. 30.:

4 A g u ir r e E. M orales J. 1980: Relations between Neogene mammalian faunas of East Africa and those of the Mediterranean regions. Internat. Leakey Mem. Inst, for African Prehistory.: Nairobi. B a l o g h K adosa 1984: Methods and results of K /A r method in Hungary. Ph. D. Thesis. Debrecen, kézirat. B a l o g h K a d osa J ám bor Á. 1987: Radiometric Daten zur Charakteristik postsarmatischer Ablegarungen in Ungarn. Földt. Int. Évk, 69.: B a ra nyi I. L ippo l t H. J. T odt W. 1976: Kalium-Argon Alterbestimmungen an tertiären Vulkaniten des Oberrheingraben-Gebietes. II. Der Alterstraverse vom Hegau nach Lohringen-Oberrhein. Geol. Abh. 25.: Karlsruhe. B ernor R. L. B r u n et M. G in sb u r g L. M e in P, P ic k fo r d M. R ögl F. S en S. S t e in in g e r F. T hom as M. 1987: A consideration of some major topics concerning Old World Miocenene mammalian chronology, migrations and paleogeography. Geobios. 20.(4): B ern o r R. L. K ovar- E der J. L ipsc om b D. R ögl E S e n S. To b ie n M. 1988: Systematic, stratigraphic, and paleoenvironmental contexts of first-appearing Hipparion in the Vienna Basin, Austria. J. of Vert. Paleont. 8.(4): B e r g g r e n W. A. Van C o uvering J. A. 1974: The late Neogene biostratigraphy, geochronology and paleoclimatology of the last 15 million years in marine and continental sequences. Palaeogeogr., Palaeoclimat., Palaeoecol. 16. (1 2): : Biochronology. In G. V. Cohee et al. (eds.) Contributions to the-geologic Time Scale. Amer. Assoc. Petrol. Geol.: 39 55, Tulsa. B e r g g ren W. A. K en t D. V Van C o u v erin g J. A. 1985: Neogene geochronology and chronostratigraphy. In N. J. Snellig (ed.). The chronology of the geological record. Geol. Soc. London, 10.: B a rtkó L. 1952: A salgótarjáni barnakőszén medence ÉNy-i részének földtani viszonyai. Földt. Int. Évijei ról.: F a h l b u sc h V. 1976: Report on the International Symposium on mammalian stratigraphy of the European Tertiary. Newsl. Stratigr. 5.(2 3): F lo r ia n G. K un B. S iklósy S. 1969: A nemtii saválló agyagelőfordulás összefoglaló földtani jelentése és készletszámítása. Földt. Int. Adattára, Tér. 2594, kézirat. G o l d s m it h N. F. et al. 1982: Ctenodactylid rodents in the Miocene Negev fauna of Israel. Nature : H ám or G. 1985: A nógrád cserháti kutatási terület földtani viszonyai. Geol. Hung. ser. Geol. 22. H ám or G. R avasz- B aranyai L. B a lo g h K. Á rva- S ós É 1979: K/Ar dating of Miocene pyroclastic rocks in Hungary. Ann. Géol. Pays Hellen. H. S. 2.: J ám bor Á. B alázs E. B a lo g h K. B é r c z i I. B óna J. H orváth F. G a jd o s I. G e ig e r J. H a jós M. K ordos L. K orecz A. K o r e c z n é L aky L K o r pá sn é M ó d i M. Kő - váry J. M észáros L. N agy E. N ém e th G. N u s s z e r A. Pap S. P ogácsás G y. R évész I. R u m pler J. S ü t ő n é S zen t a i M. S zalay Á. S zentgyörgyi K. S z é l e s M. V ölgyi L. 1988: A magyarországi pannóniai (s.l.) képződmények rövid földtani jellemzése. Földt. Int. Évi Jel ról K ord os L. 1985a: Lábnyomok az ipolytarnóci alsó-miocén korú homokkőben. Geol. Hung. ser. Pál b: A magyarországi eggenburgi szarmata képződmények szárazföldi gerinces maradványai, biozonációja és rétegtani korrelációja. Földt. Int. Évi Jel ról: K r e tzo i M. 1941: Szarmata kori antilop Sopronból. Földt. Közi. 71.: : Az ipolytarnóci lábnyomos homokkő kora és az akvitán kérdés. Földt. Közi. 80.: : A diósdi gerinces-fauna és a miocén pliocén határ kérdése. Földt. Közi. 91.: : A magyarországi quarter és pliocén szárazföldi biosztratigráfiai vázlata. Földr. Köziem. (3): : Fontosabb szórványleletek a MÁFI Gerincesgyűjteményében. Földt. Int. Évi Jel ról: : Gerinces indexfajok felső-neozóí rétegtanunkban. Hipparion. Földt. Int. ÉviJel ről: K r e t z o i M. K r o lo pp E. L ó' rin cz H. P álfalvy I. 1976: Arudabányaialsó-pannóniaiprehominidás lelőhely flórája, faunája és rétegtani helyzete. Földt. Int. Évi Jel ről:

5 N o szk y J. 1931: A Magyar-középhegység ÉK-i részének oligocén miocén rétegei. II. A miocén. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. 27.: Pa p p A. 1951: Das Pannon des Wiener Beckens. Mitt. Geol. Ges. in Wien.: ( ), R a b e d e r G. 1985: Die Saugetiere des Pannonién. In A. Papp Á. Jámbor F. F. Steiniger (eds.): Chronostratigraphie und Neostratotypen Miozán dér Zentralen Paratethys. VII. Pannonién: R a d ó c z G y. 1971: A Cserehát pannóniai képződményekkel fedett területének mélyföldtani felépítése. Földt. Int. Évi Jel ről R ögl F. S t e in ig e r F. F. 1983: Vöm Zerfall dertethys zu Mediterrán und Paratethys. Ann. Naturhist. Mus. Wien. 85/A.: S c h r é t e r Z. 1940: Nagybátony környékének földtani viszonyai. Földt. Int. Évi Jel ről: T a sn á d i K uba cska A. 1976: Az ipolytarnóci lábnyomos homokkő őséletnyomai. Földt. Int. Évi Jel ről: T assy P. P ic k fo r d M. 1983: Un nouveau Mastodonte zygolophodonte (Proboscidea, Mammalia) dans le Miocéné inférieur d Afrique orientale; systematique et paléoenvironnement. Geobios 16. (1): Thomas H. 1985: The early and middle Miocéné land connection of the Afro-Arabian Plate and Asia: a major event fór hominoid dispersal? In E. Delson (ed.): Ancestors, the Hard Evidence: 42 50, New York. V it á l is I. 1954: A soproni Deinotherium giganteum Kaup-fogak. Földt. Közi. 84.: THE PROBOSCIDEAN AND HIPPARION DATUM IN HUNGARY by L. K ordos Hungarian Geological Institute Budapest, Stefánia út 14. H-1143 UDC: : (439) Key-words : Proboscidea, Hipparion, Miocene, Eggenburgian, Ottnangian, Sarmatian, Pannonian, Hungary The two important events indicating intercontinental stratigraphic relationships in the Neogene are the appearance of the first Proboscidea in Eurasia (Proboscidean Datum) and that of the Hipparion of N American origin in Eurasia and Africa (Hipparion Datum). In Hungary the first Proboscidea remains were recovered from the Zagyvapálfalva Variegated Clay Formation ranging below the 19.6-Ma-old Gyulakeszi Rhyolite Tuff Formation, that is from the sequences of late Eggenburgian time. The first Hipparion in Hungary was found in the Rudabánya Hominoidea fauna.

6