TANULMÁNYOK. DANCS Szabolcs: Hírek a könyvtári szabványosítás háza tájáról. Az Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottság megalakulása...

Átírás

1 2016/1 Abstracts... 5 TANULMÁNYOK AMBERG Eszter: A nyílt hozzáférésű dokumentumok és a repozitóriumok üzemeltetésének jogi kérdései... 9 G. TÓTH Anita: A biblioterápia klinikai alkalmazásáról FODOR János: A tudomány könyvtári ünnepe. Valóságos könyvtár könyvtári valóság II. konferencia az ELTE Bölcsészettudományi Karán Tartalom MÛHELY DANCS Szabolcs: Hírek a könyvtári szabványosítás háza tájáról. Az Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottság megalakulása MÚLTUNKBÓL KÉGLI Ferenc: Adalékok könyvtárügyünk homályos éveiről Az Országos Könyvtári Központ első évei és a körzeti könyvtárak szervezése POGÁNY György: Munkáját alaposság, lelkiismeretesség és széles látókör jellemzi Goriupp Alisz emlékezete GYURICZA Andrea: A Nemzeti Casino RENDHAGYÓ NEKROLÓG Berlász Jenő ( ) Fülep Katalin Függelék I. Életrajz Munkásság Program (Berlász Jenő önéletrajza 1945-ből) Függelék II. Berlász Jenő 1936 és 2000 között nyomtatásban megjelent munkái, tanulmányai és cikkei (Összeáll.: Buzási János) Berlász Jenő könyvtártörténeti tanulmányai az OSZK Híradó hasábjain (Összeáll.: Rácz Ágnes) Könyvtári Figyelõ 2016/1 3

2 2016/1 KITEKINTÉS DANCS Szabolcs: Névtér építése nemzeti könyvtári környezetben és a bibliográfiai metamorfózis NÉMETH Márton: Mozaikok az információs műveltség európai konferenciájáról (ECIL, 2015) Tartalom KÖNYVSZEMLE Mindenes könyv a tájékoztatásról NAGY Enikő: A tájékoztató szolgáltatások evolúciója a magyarországi közkönyvtárakban. Szentes, (Ism.: Vörös Klára) Hódmezővásárhelyi társadalmi egyletek. Barátné Hajdu Ágnes kismonográfiája BARÁTNÉ HAJDU Ágnes: Társadalmi egyletek a két világháború között és a koalíciós időszakban Hódmezővásárhelyen. Hódmezővásárhely, Németh László Városi Könyvtár, (Ism.: Bényei Miklós) Kezembe vészem, olvasom, és arról elmélkedem Emlékkönyv Fekete Csaba születésének 75. és könyvtárosi működésének 50. évfordulójára. Szerk. Gáborjáni Szabó Botond és Oláh Róbert, Debrecen, Tiszántúli Ref. Egyházkerületi Gyűjtemények, (Ism.: Bényei Miklós) Sikeres kutatási stratégiák: Nyelvészet GANTERT, Klaus: Erfolgreich Recherchieren. Linguistik. Berlin Boston, de Gruyter Saur, (Ism.: Modrián- Horváth Bernadett, Dudás Anikó)... e* KÜLFÖLDI FOLYÓIRAT-FIGYELÕ Könyvtár- és információtudomány Könyvtár- és tájékoztatásügy Könyvtárak és tájékoztatási intézmények Munkafolyamatok és szolgáltatások Tájékoztatás, tájékoztatási rendszerek Vezetés, irányítás Információelőállítás, -megjelenítés és -terjesztés Könyvtárgépesítés, könyvtárépület Kapcsolódó területek * Csak elektronikusan A számot szerkesztette: Kovács Katalin, Feimer Ágnes, Murányi Lajos 4 Könyvtári Figyelõ 2016/1

3 STUDIES Legal issues of managing open-access materials and repositories AMBERG Eszter Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp abstracts The Jedlik Ányos Plan the Hungarian strategy for the protection of intellectual property supports open access to scholarly publications, and suggests that the costs of publishing should be covered as part of publicly funded research and dissemination instead of charging for access. Legal obligations are present with both the gold and green routes to open access. In the first case, a non-exclusive agreement is concluded with the rights holder. With the green route to open access, scholarly texts are provided in subject repositories, or on the web pages of institutions or researchers. In case of self-archiving, the works can be utilized either by digital reproduction or by ondemand communication to the public. Digitized publications may be used only in possession of a contract with the rights holder. These contracts should specify who is responsible for eventual infringement. The parties should be aware of the possibilities and limitations of digital rights protection techniques. Keywords: Electronic materials, Open access, Publishing, Repositories, Self archiving, Copyright Clinical application of bibliotherapy G. TÓTH Anita Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp It is a special priority of bibliotherapy to deal with those who stay hospitalized for a long time or are subjected to frequent and monotonous treatment. This target group obviously includes health care professionals serving these groups as well as the families of patients. In Hungary today clinical bibliotherapy is exercised mainly in psychiatric institutions. Earlier, bibliotherapy was classified as a kind of sociotherapy and aimed Könyvtári Figyelõ 2016/1 5

4 at developing social and verbal skills and educating people how to spend their free time usefully. Bibliotherapy interpreted as psychotherapy with art has, however, got deeper-rooted and longer-term therapeutic objectives. Therapists need the same abilities independent of locations and target groups as in the case of developing bibliotherapy groups: to assist participants to formulate their fears, to strengthen their self-knowledge, and to help their rehabilitation by processing well-selected texts at the sessions. Keywords: Bibliotherapy, Patients Real library library reality. 2nd conference at the ELTE Faculty of Humanities FODOR János Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp The Library and Information Science Institute at the Faculty of Humanities of Eötvös Loránd University, Budapest organised the first conference entitled Real library library reality in 2013, as part of the events related to the Festival of Hungarian Science. It is the aim of these conferences to give an opportunity for PhD students and faculty to demonstrate their research projects and achievements for their peers. The conference, held on November 2015, took place at two venues in three sections with over 40 Hungarian and foreign speakers. The presentations well represented the interdisciplinary interest of PhD students, covering traditional and regional aspects as well. At the opening plenary session two prestigious professors of ELTE, Tibor Frank and Balázs Déri presented on the role of libraries in science, and set the subject and tone of the conference. The audience received a booklet with the choice of talks. The article provides a brief coverage of papers. Keywords: Digitization, Conference, LIS education, LIS schools, Librarianship, ELTE Faculty of Arts, Institute of Library and Information Science WORKSHOP News about library standardization. The National Library Standardization Committee DANCS Szabolcs The National Library Standardization Committee was established in December 2015 at the National Széchényi Library. Its urgent tasks include an upgrading of existing standards (by renewing old ones), as well as a decision on which ISO standards to translate and localize. The Committee will take a stand on theoretical issues such as the localization of RDA and MARC-related developments, and consider the possibilities of implementing the BIB- FRAME model. The Committee is a member of the Hungarian Standards Institution Working Committee Nr. 46. (Information and Documentation). It is going to join international standardization efforts and will regularly report on its work in this journal. Keywords: Standardization, National library FROM OUR PAST Some facts about the indistinct years of Hungarian librarianship, First years of the National Library Centre and the organization of regional libraries KÉGLI Ferenc Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp The study was born within the framework of a research programme entitled History of Hungarian librarianship in the Rákosi era, It presents the first years of the National Library Centre (Országos Könyvtárügyi Központ, OKK), an institution which was set up in December 1945 and was very important for Hungarian librarianship as a whole. The Centre was closed in Its staff had imprescriptible merits in developing Hungarian librarianship in the post-war era, in restarting international library relations, in saving the collections of abolished religious orders, in editing the central registry of books and magazines purchased from abroad, in organizing basic-level librarian training, in creating a regional library system which later became the foundation of today s public library system in the country. Based on undocumented archival sources to date, the author presents the circumstances of founding OKK and its subsequent activities. Keywords: Library network, LIS education, Library policy, History of librarianship, District libraries, Central services Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp Könyvtári Figyelõ 2016/1

5 Her work is characterized by thoroughness, conscientiousness and open-mindedness Remembering Alisz Goriupp POGÁNY György Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp Alisz Goriupp ( ) served as a leading staff member at the National Széchényi Library. Her career and personality expressed the essence of working as a librarian: she incarnated the ideal of our profession. She was the essential colleague in the background who had initiated and implemented a number of important reforms during her career of almost five decades. She began to work at the Newspaper Collection of the national library, and continued her work as a current bibliographer. With Director-General József Fitz, she took part in modernizing cataloguing work at the national library. In 1946, she was commissioned with editing the current national bibliography. She participated in the training of librarians for cataloguing and bibliography. During her retired years she contributed to the retrospective national bibliography, Magyar Könyvészet Keywords: Biography, Library profession, National bibliography, National library The National Casino in Pest GYURICZA Andrea Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp The Hungarian Academy of Sciences (HAS) Library and Information Centre (f. 1826) is a key institution supporting scholarly research in Hungary. Its huge collection and services provide access to recent knowledge. In addition, the Library manages smaller collections of cultural-historical value as well, and strives to catalogue and digitize them. One of these which deserves special attention includes the materials of the former library of the National Casino (a reading society, f and disbanded in 1944). Cataloguing and historical research of this collection are funded by grants awarded to research fellows. The collection consists of items. Sorting, processing and digitization started in 2014, parallel to researching the Casino s history based on its records. The study reports on the history of the Casino, on research into the collection, and on the current state of cataloguing. Keywords: Library of HAS, Association libraries, Library history, History of reading An irregular obituary Jenő Berlász ( ) FÜLEP Katalin Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp A tribute to the historian and librarian, Jenő Berlász, deceased at the age of 105. He was Doctor of the Hungarian Academy of Sciences, Honorary Professor of the Corvinus University of Budapest, perpetual member of the National Széchényi Library, and holder of the Bibliothecarius Emeritus title at the same institution. (Katalin Fülep) Appendix I. Biography Works Programme. (Jenő Berlász autobiography from 1945) Appendix II. Publications by Jenő Berlász in the period 1936 to 2000 (books, studies and articles) (compiled by János Buzási) Essays by Jenő Berlász on library history in the journal OSZK Híradó (compiled by Ágnes Rácz) Keywords: Biography, Library profession, Library history, National library FROM ABROAD Constructing a name space in national libraries and the bibliographic metamorphosis DANCS Szabolcs Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp Preparing authority records and defining relations between records are part of the daily routine of bibliographers. Today, using the appropriate standards, the semantic capabilities of authority files allow us to more efficiently satisfy the needs of users. French librarians in 2014 took a stand in favour of RDA and the introduction of the FRBR entity-relationship model, i.e., for a transition in bibliographic work. The relevant web interface, meant for the public at large, consists of HTML pages gathering resources and organized around various concepts. This transition project (data.bnf.fr) supported by the French national library (BnF) is the first theme of the essay. It continues with a description of how the Czech National Authority File and Name Space, elaborated by the Czech National Library, relying on a co-operation between public collections, was developed. Könyvtári Figyelõ 2016/1 7

6 Keywords: National library, Standardization, National Library of France (BNF), Czech National Library (NK), Authority file, Name space Keywords: Association libraries, Rural readers, History of public education, History of reading, Reading circles, Review Mosaics from the 3rd European Conference on Information Literacy (ECIL, 2015) NÉMETH Márton Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp The European Conference on Information Literacy (ECIL) has been organized since 20l3 with support from IFLA and the European Union. In October 2015 Tallinn University hosted the event. It attracted 361 professionals from 50 countries, and the participants discussed about two hundred themes in ten sections. The main themes on the agenda covered various approaches to media knowledge and information literacy, issues of teaching information literacy, with a view to sustainable development. The conference organizers tried to find a balance between theoretical lectures and - regional and local - practices presented from all over the world. The conference was commented on by Sheila Webber in her blog, and the papers have already been published (Information literacy. Moving toward sustainability. Springer, 2016). Keywords: International conference, Information literacy, User education, ECIL BOOK REVIEWS A new book on reference work in public libraries NAGY Enikő: A tájékoztató szolgáltatások evolúciója a magyarországi közkönyvtárakban. Szentes: Szentesi Városi Könyvtár, (Reviewed by Klára Vörös) Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp Keywords: Public library, Reference services, Review Festschrift for Csaba Fekete Kezembe vészem, olvasom, és arról elmélkedem. Emlékkönyv Fekete Csaba születésének 75. és könyvtárosi működésének 50. évfordulójára. Szerk. Gáborjáni Szabó Botond, Oláh Róbert. Debrecen: Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények, (Reviewed by Miklós Bényei) Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp Keywords: Festschrift, Church history, Book history, Library history, History of printing, Review Successful research strategies in linguistics GANTERT, Klaus: Erfolgreich Recherchieren, Linguistik. Berlin Boston: de Gruyter Saur, (Reviewed by Modrián-Horváth Bernadett, Dudás Anikó) Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp. e* 101 e* 105. *See the e-version ( Keywords: Information services, Literature on linguistics, Web, Review FROM LIBRARY AND INFORMATION SCIENCE JOURNALS (Abstracts) Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp Reading societies in Hódmezővásárhely BARÁTNÉ HAJDU Ágnes: Társadalmi egyletek a két világháború között és a koalíció időszakában Hódmezővásárhelyen. Hódmezővásárhely: Németh László Városi Könyvtár, (Reviewed by Miklós Bényei) Könyvtári Figyelő (Library Review), vol. 26. (62.) no. 1. pp Könyvtári Figyelõ 2016/1

7 TANULMÁNYOK A nyílt hozzáférésû dokumentumok és a repozitóriumok üzemeltetésének jogi kérdései AMBERG Eszter A nyílt hozzáférés támogatása Hazánkban a 19. század végétől a szerzői jogi védelem próbál egyensúlyt teremteni és tartani a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is. 1 A Jedlik-terv *, a szellemi tulajdon védelmére irányuló nemzeti szakpolitikai stratégia 2 is célul tűzte ki a szerzői jogi védelem és a hozzáférés harmonikus működtetését. Ez az egyensúly egyre törékenyebbé válik a digitális környezetben, amikor az információcsere mindinkább leegyszerűsödik. Az Európai Bizottság is kiáll a nyílt hozzáférés (open access, OA) gondolata mellett. A Bizottság azt javasolja tagállamainak, hogy a kutatási eredményekhez való szabad hozzáférést elősegítő lépésekkel fejlesszék az állami finanszírozású kutatásokból származó eredmények széles körű terjesztését, ugyanakkor szükség szerint gondoskodva a szellemi tulajdon védelméről is 3. * A kormány 2013-ban elfogadta a szellemi tulajdon védelmére irányuló nemzeti stratégiát, és határozott a végrehajtásával összefüggő feladatokról. A Jedlik-terv a 2013-tól 2016-ig terjedő időszakra szól, és a területre vonatkozó középtávú célkitűzéseket rögzíti. ( innoteka.hu/hir/szabad_jelzest_kapott_a_jedlik-terv.394.html) Könyvtári Figyelõ 2016/1 9

8 AMBERG ESZTER A Jedlik-terv stratégiai célkitűzései között is megjelenik a tudományos tartalmak open access jellegű, nyílt hozzáférésének elősegítése, miszerint a részben vagy egészben közfinanszírozású kutatásoknál a szellemi tulajdon, valamint a publikálás elismert költségei elsődlegesen és döntően a kutatás finanszírozásának részeként, illetve a közzététel kapcsán jelentkezzenek, és ne a hozzáférésnél. Ezt a gondolatot fogalmazták meg korábban a nyílt hozzáférés témájában született állásfoglalások is, mint pl as Berlini Nyilatkozat 4, miszerint olyan új üzleti modellek kidolgozására van szükség, ahol a finanszírozás állami, egyetemi, pályázati forrásokból a bemeneti oldalon (dokumentum-előállítás) történik, nem a kimeneti oldalon (előfizetés). Vannak olyan kiadók, amelyek megvalósították a kiadás bemeneti oldali finanszírozását azzal, hogy a szerzővel vagy az intézménnyel cikk-eljárási díjat vagy publikációs költségeket fizettetnek. Amikor egy szerző új alkotást hoz létre, a törvény erejénél fogva, automatikusan létrejön a szerzői jogi védelem is. A szerzőt ettől a pillanattól kezdve megilleti a személyhez fűződő jogok, valamint a vagyoni jogok összessége. Fontosnak tartom már az elején leszögezni, hogy a nyílt hozzáférésű dokumentumok szerzői jogilag ugyanúgy védettek, mint a hagyományos publikációk. Az OA-publikációk nyilvánossághoz közvetítésének két ajánlott módja Az OA-publikációk nyilvánossághoz közvetítésének két ajánlott módja az arany út, illetve a zöld út követése. Arany út: esetében a tudományos cikkeket nyílt hoz záférésű folyóiratokban publikálják. A művek jogszerű felhasználásának legtipikusabb jogcíme a felhasználási szerződés, amely a szerző kizárólagos engedélyezési jogán alapul. Ebből következően nem kell felhasználási szerződést kötni, mert a szerző engedélyére egyáltalán nincs szükség pl. a közkincsnek minősülő művek felhasználása esetén vagy a művek szabad felhasználása esetén. Természetesen azokban az esetekben sem kell felhasználási szerződést kötni a szerzővel, amikor egyes (tömeges) felhasználások tekintetében a felhasználásra az engedélyt nem a szerző, hanem a törvény adja meg, igaz ilyen esetekben a szerzőt megfelelő díjazás illeti meg. E méltányos díjigényeket szükségszerűen csak kötelező közös jogkezelés útján lehet érvényesíteni (pl. üreskazetta-jogdíj, reprográfiai jogdíj vagy a nyilvános haszonkölcsönzési jogdíj). A Szerzői jogról szóló évi LXXXVI. törvény (Szjt.) tartalmazza a szerzői művek felhasználására vonatkozó szerződések általános és műfaj-specifikus szabályait, az egész Szjt. mögött háttérjogszabályként pedig ott a Ptk. a szerződésekre vonatkozó általános rendelkezéseivel. Az Szjt. főszabályként a felhasználási szerződés nem kizárólagossága mellett állít fel vélelmet, ami azt jelenti, hogy a szerzői jogosult egyszerre több felhasználóval is köthet ugyanazon mű vonatkozásában hasonló tartalmú szerződést. (Néhány esetben azonban megfordul a vélelem, és a kizárólagosság a főszabály pl. a kiadói szerződések esetében. Természetesen a gyűjteményes művek, valamint a napilapok és a folyóiratok számára készült művek kivételével.) Ugyanakkor az is igaz, hogy tulajdonképpen a szerzői jogosult annyi kizárólagos felhasználási szerződést köthet egyidejűleg, ahány felhasználási mód az adott mű vonatkozásában létezik. Ezért fontos a kizárólagos felhasználási szerződések esetében a felhasználási jog terjedelme és tárgya, azaz hogy az adott felhasználási engedély mely felhasználási módokra és milyen mértékű felhasználásra vonatkozik. Kizárólagos felhasználási engedély alapján csak a jogszerző használhatja fel a művet, a szerző további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mű felhasználására, ha ezt a szerződésben kikötötték. Az OA-kiadókkal és OA-folyóiratokkal történő szerződéskötés során a szerzők a legtöbb esetben nem kizárólagos szerződést kötnek, ami azt jelenti, hogy továbbra is rendelkezhetnek a műveikkel, azaz más felhasználóval/kiadóval is köthetnek ugyanazon mű vonatkozásában hasonló tartalmú szerződést. Ez a felhasználási szerződés általában kiegészül egy nyílt hozzáféréssel kapcsolatos kitétellel, amely alapján lehetséges a publikáció pl. egy nonprofit dokumentumszerveren keresztüli online hozzáférhetővé tétele. A szerzők amennyiben nem kizárólagos szerződést kötöttek a kiadóval jognyilatkozatban határozhatják meg, hogy az általuk nyíltan hozzáférhetővé tett dokumentumokat milyen feltételekkel használhatja fel egy harmadik fél. 10 Könyvtári Figyelõ 2016/1

9 A NYÍLT HOZZÁFÉRÉSÛ DOKUMENTUMOK ÉS A REPOZITÓRIUMOK Könyvtári Figyelõ 2016/1 Zöld út: esetében szerzői archiválás (self-archiving) történik, ami a publikált tudományos szövegeknek az intézményi vagy tematikus dokumentumszerveren, repozitóriumban történő elhelyezését, archiválását és nyilvánossághoz közvetítését jelenti, nyílt hozzáféréssel. Az adott egyetem vagy intézmény tudományos te vékenységét napjainkban a repozitóriumok rep re zentálják leginkább, amelyeket általában a könyv tárak üzemeltetnek. A szerzői archiválás tárgya tudományterületenként eltérő. Egyes diszciplínákban bevett gyakorlat a preprintek, kísérleti eredmények gyors, informális közreadása, más területeken kizárólag a szerző utolsó saját változatának (lektorált postprint) közreadása elfogadható, s persze vannak olyan tudományágak, amelyeknél a szerzői jog féltése teljesen gátat vet a nyílt hozzáférés gyakorlatának. A saját archiválás egyik módja a cikkek (vagy a kiadói honlapra vezető ugrópontok) közreadása a szerzők saját vagy intézeti honlapján. Az egyes intézményekben működtetett szabad hozzáférésű archívumok (intézményi repozitóriumok) előnye a szolgáltató (legtöbb esetben könyvtár) által a cikkekhez hozzáadott szabványos metaadatokban és az archívum OAI-PMH (Open Access Ini tiative Protocol for Metadata Harvesting) kompa tibilitásában rejlik, így a nagyméretű tematikus re po zitóriumok (regiszterek) be tudják gyűjteni a dokumentumokat. Ilyen összesített archívum például a brit OpenDOAR (University of Nottingham), az amerikai OAIster (University of Michigan) és a német BASE (Bielefeld Academic Search Engine Universitätsbibliothek Bielefeld). Működnek tudományágakat átívelő, tudományterületi archívumok is, mint például a RePEc a közgazdaságtan, a CogPrints a pszichológia, a PubMed Central az orvostudomány, valamint az arxiv a fizika területén. A szerzői archiválás másik lehetséges módja, ha a tudományos dokumentumokat a szerző a saját vagy intézete honlapján teszi elérhetővé ( self-posting ), de az így közzétett dokumentum kevésbé látható, mint a ráépített szolgáltatásokkal rendelkező intézményi és diszciplináris repozitóriumokban történő archiválás esetén. A szerzői vagyoni jog elsődleges célja, hogy a szerző (ill. a jogosultak) számára művük bármely felhasználása után anyagi ellentételezést, díjazást írjon elő. Tapasztalataim szerint műfelhasználás alatt alapvetően mást értenek a könyvtárosok és a jogászok. Tulajdonképpen szerzői jogi szempontból felhasználás alatt a többszörözést és a mű mások számára történő érzékelhetővé tételét értjük. Hatályos szerzői jogunk példázódó módon rögzíti azokat a konkrét felhasználási módokat 5, amelyek esetén a szerzőt díjazás, ellenszolgáltatás illeti meg. Azonban a mű bármilyen más, mások számára történő érzékelhetővé tétele is engedélyköteles. A tudományos művek repozitóriumban történő archiválása és nyilvánossághoz közvetítése esetében két műfelhasználási mód releváns igazán: a digitális többszörözés és az ún. on-demand nyilvánossághoz közvetítés. Az archiválás a digitalizálás a szerzői jog fogalomrendszerében többszörözésnek minősül, hiszen ahhoz, hogy a művet analógból digitális formátumúvá alakítsuk, annak másolására van szükség. A szerző kizárólagos joga, hogy művét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon 6. Az Szjt. 18. (2) bekezdése szerint a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközökön többszörözésnek minősül, amely szintén a szerző kizárólagos jogai közé tartozik. Továbbá az Szjt. 26. (8) bekezdése a szerző kizárólagos jogai közé sorolja műve online felhasználásának engedélyezését is. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. 7 (Ezt nevezzük lehívásos vagy ún. on-demand típusú hozzáférésnek.) Ez a felhasználási mód valósul meg egyrészt amikor a műveket online tesszük hozzáférhetővé, másrészt pedig amikor a műveket eljuttatjuk a szolgáltatást igénybe vevő közönség egyes tagjaihoz. Ezen kívül az Szjt a értelmében a szakirodalmi művek és a nagyobb terjedelmű, nem színpadra szánt szépirodalmi művek (pl. regények) online felhasználását a jogalkotó a kizárólagos engedélyezési jog megszerzéséhez köti. A nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak esetében ez azt jelenti, hogy a szakirodalmi művek, tudományos publikációk archiválása, digitalizálása az Szjt. 35. (4) bekezdése alapján engedélykérés és díjfizetés nélkül lehetséges, amennyiben az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és az Szjt.-ben felsorolt valamelyik felhasználási célt szolgálja. Ugyanakkor a digitalizált szakirodalmi művek online felhasználása, vagy on-demand nyilvánossághoz közvetítése csak a jog- 11

10 AMBERG ESZTER tulajdonosokkal kötött felhasználási szerződés birtokában lehetséges. Jogtulajdonos az, akitől engedélyt kell kérni a mű felhasználására, illetve akinek díjat kell fizetni a mű felhasználásáért. Ez tulajdonképpen lehet maga a szerző, vagy aki vagyoni jogait öröklés vagy átruházás, átszállás alapján megszerzi. Munkaviszonyban vagy más hasonló jogviszonyban létrehozott mûvek Amennyiben a szerző munkaviszony szerinti munkaköri kötelezettsége keretében készíti el a művét (ún. szolgálati mű) 8, arra nézve a vagyoni jogok az Szjt. alapján a munkáltatóra szállnak át. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a munkaviszonynak a mű keletkezésekor kell fennállnia, a jogkövetkezményeket nem érinti a munkaviszonynak ezt követően történő megszűnése. Szükséges továbbá, hogy a szerzőnek a mű létrehozása kifejezetten munkaköri kötelezettségét képezze, amelyre vonatkozólag a szerző munkaköri leírása, munkaszerződése az irányadó. Mint említettem, a műre vonatkozó vagyoni jogokat a mű átadásával a munkáltató az Szjt. alapján megszerzi. E jogszerzés azonban nem teljes körű, mert a munkáltató nem szerzi meg a szerző csak kötelező közös jogkezelés útján érvényesíthető méltányos díjigényeit (pl. üres kazetta, reprográfiai, nyilvános haszonkölcsönzési jogdíj stb). Természetesen a munkáltató az általa megszerzett vagyoni jogokkal szabadon rendelkezhet. A művet ti tokban tarthatja vagy felhasználhatja; másnak bármilyen terjedelmű felhasználást engedhet, vagy a vagyoni jogot magát is átruházhatja. Ha a munkáltató harmadik személyeknek ad át a műre vonatkozó felhasználási jogokat, akkor az általános szabály szerint a szerzőt megfelelő díjazás illeti meg. A díjigény érvényesen (természetesen csak írásban és kifejezett nyilatkozattal) ki is zárható. OA-publikálás repozitoriumokban Gyakori, hogy a szerző egy kiadónak engedi át a számunkra releváns műfelhasználási jogait. A legtöbb kiadó engedélyezi a publikációk intézményi vagy tudományterületi repozitóriumokban történő párhuzamos elhelyezését. Ahhoz, hogy egy szerző biztosítsa magának a jogot cikkének online repozitóriumban vagy saját intézményének ingyenesen elérhető dokumentumszerverén történő párhuzamos elhelyezésére, a kiadóval ennek értelmében kell megkötnie a szerződést. Az ún. Sherpa/Romeo lista 9 részletesen tájékoztat arról, hogy a kiadók milyen kiadói politikát vallanak a párhuzamos elhelyezés kérdésében. Szeretném felhívni szíves figyelmüket arra, hogy e lista tartalma nem döntő érvényű jogilag, inkább csak orientáló jellegű számunkra. Kétség esetén mindig a hatályos kiadói szerződés érvényes! Lényeges kérdés, hogy minket, repozitórium üzemeltetőket a jogtulajdonos biztosítson arról, hogy jogosult az adott műfelhasználásra engedélyt adni, amennyiben szolgálati műről van szó, akkor az adott munkáltatótól, mint jogtulajdonostól, kell engedélyt szereznünk a műfelhasználásra. Amenynyiben a releváns műfelhasználási jogokat a szerző átadta egy kiadónak, úgy a kiadó nyilatkozatát kell beszereznünk arról, hogy az adott művek szerzőivel kötött megállapodások alapján rendelkezik a művek felhasználási jogaival és jelen nyilatkozat vagy szerződés aláírásával igazolja és szavatolja, hogy a szerződésben meghatározott felhasználási jogok átruházására jogosult. Összefoglalva Fontosnak tartom nyomatékosan hangsúlyozni, hogy a kiadóval vagy a jogtulajdonossal kötött szerződésben feltétlenül rögzítsük, hogy a kiadó/jogtulajdonos szavatol azért, hogy a művön nem áll fenn harmadik személynek olyan kizárólagos szerzői vagyoni joga, amely a repozitórium üzemeltetőjének jogszerzését és műfelhasználását korlátozná vagy akadályozná. E tekintetben más, harmadik személyt a repozitórium üzemeltetőjével szemben semmiféle jog nem illeti meg, és ebből eredően a repozitórium üzemeltetőjével szemben semmiféle jogcímen díjigény nem érvényesíthető. Szintén nagyon sarkalatos része a megállapodásnak véleményem szerint egy esetleges jogsértés esetén felmerülő felelősség kérdése. A repozitórium üzemeltetőjének egyfelől biztosítania kell a művek védelmét a szerzői jog védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedéssel. Az Szjt. meghatározza a hatásos műszaki intézkedés fogalmát: műszaki intézkedés minden olyan eszköz, alkatrész vagy technológiai eljárás, illetve módszer, amely arra szolgál, hogy a szerzői jog jogosultja által nem engedélyezett cselekményeket rendeltetésszerű működése révén megelőzze, illetve megakadályozza. 10 Másfelől tudjuk, hogy tulajdonképpen nem létezik 12 Könyvtári Figyelõ 2016/1

11 A NYÍLT HOZZÁFÉRÉSÛ DOKUMENTUMOK ÉS A REPOZITÓRIUMOK olyan hatásos műszaki intézkedés, amelyet ne lehetne feltörni, megkerülni. Ezért fontos lenne lefektetni a szerződésben egyrészt a technikai paramétereket vagy legalább azt, hogy a felek kijelentik, teljes mértékben tisztában vannak a védelmi DRM-technológia tulajdonságaival, működésével, az abban rejlő lehetőségekkel és annak korlátaival, valamint elismerik, hogy az alkalmazott DRM-technológia megfelel az Szjt. 95. (3) bekezdésében meghatározott hatásos műszaki intézkedés fogalmának. Másrészt fontos lenne azt is rögzíteni, hogy a re po zitórium üzemeltetője nem felelős akkor, ha harmadik személy ezt a hatásos műszaki intézkedést megkerüli, és jogtalanul használja fel a védett műveket. A jogtulajdonos ebben az esetben közvetlenül e jogsértő harmadik személlyel szemben érvényesítheti igényét és a repozitórium üzemeltetőjével szemben semmilyen követelést nem támaszthat. Jegyzetek 1. Szjt. Praeambulum (1999. évi LXXXVI. Törvény a szerzői jogról: tv. [2016. január 11.] 2. [2016. január 11.] 3. A Bizottság 2008/416/EK ajánlása a szellemi tulajdon kezeléséről a tudásátadás során, valamint az egyetemeknek és más állami kutatószervezeteknek szóló gyakorlati útmutatóról 4. Berlin Declaration on Open Access to Knowledge in the Sciences and Humanities. (2003. október 22. ) openaccess.mpg.de/berlin-declaration [2016. január 11.] 5. Szjt Szjt. 18. (1) bek. 7. Szjt. 26. (8) bek. 8. Szjt Szjt. 95. (3) bek. Beérkezett: január ös Magyar Örökség Díjak december 19-én Magyar Örökség díjat kapott a Somogyi Károly esztergomi kanonok által alapított szegedi Somogyi-Könyvtár. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott ünnepségen a könyvtár laudációját Szôkefalvi-Nagy Erzsébet, a könyvtár volt fôigazgatója tartotta. Kitüntetéssel ismerték el azt a szellemiséget is, amelyet a kunszentmiklósi Varga/Vargha családból származó Varga Tamás matematikatanár, Vargha Balázs irodalomtörténész és Varga Domokos író képviseltek. (MKE TTSZ_levlista, Villám Judit híre, és alapján) Könyvtári Figyelõ 2016/1 13

12 A biblioterápia klinikai alkalmazásáról G. TÓTH Anita Írni nem más, mint ajtót festeni egy áthatolhatatlan falra. És az ajtót aztán kinyitni. (Christian Bobin) 1 A klinikai alkalmazás területei A klinikai biblioterápia hagyományosan pszichiátriai, addiktológiai alkalmazási kört idéz fel bennünk, pszichiátriai osztályokon fekvőbeteg-kezelésben részt vevők nehéz eseteivel. Ezzel ellentétben biblioterápia elvileg bármilyen kórházi osztályon vagy szakrendelés keretében (esetleg előjegyzési időpontra várakozva) 2 végezhető, ez alól legfeljebb csak a sürgősségi, traumatológiai, intenzív terápiás osztályok lehetnek kivételek, amelyek esetleg eszméletlenséget vagy olyan súlyos, fájdalmas funkciókárosodást, sérülést látnak el, ahol a beteg nem hozzáférhető, a szöveggel való találkozás eleve kizárt. Különösen kiemeltek lehetnének biblioterápiás szempontból a krónikus ellátást jelentő mozgásszervi, neurológiai rehabilitációs, onkológiai osztályok 3, művese-állomások, akár a szeparációt jelentő hosszú kórházi bennfekvés, akár a gyakori kontrollt igénylő, monoton visszatérő kezelések miatt. Ha szomatikusan kiszolgáltatottá válunk, ez egész valónkra hat, annál inkább, minél váratlanabb és minél súlyosabb a baj; ez a kiszolgáltatottság felszínre hozhat olyan félelmeket, kérdéseket, fájdalmakat, sőt indulatokat is, amelyekkel küzdve, birkózva a beteg szükségszerűen magányossá válik. A sokszor megfogalmazhatatlannak tűnő, a betegség tüneteit súlyosbítani is képes feszültségekre már az információs jellegű biblioterápia is kínálhat az adott élethelyzetből továbbsegítő válaszokat, a mélyebb kérdéseket feszegető, az egyéni szenvedés értelmének megtalálásához irodalmi szövegek világát, és ezzel nyelvet kínáló terápiás munka pedig attitűdváltáshoz, produktívabb, konstruktívabb megküzdési stratégiák megismerésén keresztül a nehézségek átkeretezéséhez vezethet. 4 A klinikai alkalmazás reményteli területeinek nevezhetjük a szupervíziós csoportokat, a különösen megterhelő betegségcsoportokkal (onkológia, gyermekgyógyászat, gyermek onkológia, hospice, pszichiátria, geriátria) foglalkozó egészségügyi dolgozók biblioterápiás csoportjait, nem utolsósorban pedig a szintén ezekhez az osztályokhoz kapcsolódó hozzátartozói csoportokat. A teljesség kedvéért itt kell megemlítenünk a szociális szférában dolgozók kiégés elleni csoportjait csakúgy, mint az elméleti pszichológiai kurzusok dacára a zömében még lefedetlen területet, amelyet az egészségügyi és szociális képzésben részt vevők érzékenyítése, empátiájuk 14 Könyvtári Figyelõ 2016/1

13 A BIBLIOTERÁPIA KLINIKAI ALKALMAZÁSÁRÓL fejlesztése jelent, külön kiemelve az orvostanhallgatók pszichológiai felkészítését. 5 Ezek a csoportok hazánkban jelenleg különböző megvalósulási fázisban, legtöbbször a gyakorlati lehetőségeket, kereteket, együttműködő intézményeket keresve biztató, hogy lassanként találva is, jól kidolgozott tervekként léteznek, az azonban, hogy égető szükség van rájuk, nem vitatható. A biblioterápia értelmezésének termékeny irányai A mai magyar valóságban klinikai biblioterápia pszichiátriai osztályokon, illetve intézményekben zajlik, nem eléggé elterjedten. Ahol a terápiás tervben helyet kap, ott elsősorban gyógyfoglalkoztató képzettségű egészségügyi dolgozók végzik, a kezelő személyzet által válogatott csoportban, az elsődleges terápiás cél a szociális és verbális készségek fejlesztése, a szabadidő hasznos eltöltésére való edukáció. A biblioterápiát a pszichiátria hagyományosan a szocioterápiák közé sorolta, amelyeket elsősorban a szocializált társadalmi kereteken belüli lét modellszerű tevékenységeiként értelmezett 6 : irodalom, színjátszás, mozgás (torna, tánc), zene, képzőművészet. 7 Ezek közül jónéhány elindult a maga fejlődési, önállósodási útján, ahogyan a pszichiátriai kezelésben az autoriter gyógyszeres kezelések túlsúlya zsugorodni kezdett, és a személyiség erőforrásait, énerejét, autonómiáját mozgósító terápiás módok teret nyertek. A biblioterápia ma egyre inkább sokféle ágát 8 is tekintve művészet-pszichoterápia, amely leggyakrabban csoportterápiás keretek között folyik, és az egyre több kihívást kitűző célok alapján teljes joggal nyeri el eme létjogosultságát, amint ebben valamennyi művelője, illetve a több képzőhelyen folyó képzésben akár tanárként, akár hallgatóként részt vevő is megegyezik. A többféle elnevezésben tükröződő szemléletbeli és a terápiás munkamód alapján jól indokolható különbségek 9 és felosztások közül azt a nagyon éles és durva, megtévesztően jelentős módszertani különbségeket sejtető elhatárolást emelem ki, amelyre egyébként más művészetterápiás ágakban nincs példa, és a következőkben ezt járom körül a gyakorlatban folyó terápiás munka nézőpontjából kritikus szemmel: a fejlesztő és klinikai irányvonal elsősorban a képzésre nézve káros hermetikus különválasztását 10. Természetesen többféle pragmatikus oka és haszna is van ennek, de tisztában kell lennünk azzal a folyamattal, ahogyan ez a merev elzárkózás hozzájárul a stigmatizációhoz visszautalok az első mondatomra!, és súlytalanítja Könyvtári Figyelõ 2016/1 azt a hitünket, amelyet pedig biblioterapeutaként az irodalom tétjeként vallunk: lélek- és életfordító erejét, vagy kevésbé patetikusan, de szakszerűbbnek tűnően fogalmazva: alapvető, mással nem helyettesíthető mentálhigiénés funkcióját. Önként szűkítjük mozgásterünket, kompetenciakörünket, és megfutamodunk az elől, ami pedig minden lélektani és önismereti munkában másokat segítő terapeuta vállalása: a felelősségtől az iránt, aki rám bízta magát. Naiv az a hit, hogy a csoportjainkra betérő emberek jól különválaszthatóak, és a normatív krízisben (életkorfordulókkal, hozzátartozó halálával, munkahely elvesztésével, párkapcsolati nehézségekkel, stb.) vívódók lelki reakciói 11 és kérdései markánsan különböznének a nagyfokú szorongást, gyötrő értéktelenségérzést, az élet értelmetlenségét megélő páciensétől, sőt a valóság érzékelésétől lassan saját félelmei kivetülése felé sodródó csoporttagunk sem fogja előre bejelenteni, hogy tessék vigyázni, hamarosan pszichotikus leszek. A terapeuta felkészültségéhez hozzátartozik, hogy fejlesztő önismereti csoportjaiban is úgy látja át ezekben a váratlan helyzetekben a dinamikát, hogy mind a már bármilyen okból sérülékeny, mind az adott szituációt érzékelő veszélyeztetett csoporttagok felé felelősségteljes védelmet közvetít. Ez igazolhatja és erősítheti meg azt a bizalmat, amelyet a csoport kezdetekor a tagok megelőlegeztek a vezetőnek, hiszen a csoport munkájába való bekapcsolódásukkor a vezetőt mint számukra hiteles szakembert legitimálták. Ezért lehetetlen kimenekülni a csoporthelyzetből, kompetenciakörünk határaira hivatkozva, szakemberért kiáltva, megszakítva a csoportülést, esetleg a furcsán viselkedő csoporttagot negligálva, megnyilvánulásairól tudomást sem véve vagy épp rendre utasítva. A vezető viselkedése üzenet- és példaértékű 12, így egy nem adekvát reakció sokféle érzést kelthet: szorongást amiatt, hogy ez velem is megtörténhet, és akkor ugyanígy nem számíthatok együttérzésre, ebből fakadóan a saját fájdalom, a szenvedés bagatellizálását, ezek megnyilvánulásainak elfojtását. A következmény gyakran az, hogy az egymásnak adott visszajelzések tiszteletlenné válnak, a tagok már nem figyelnek egymásra, vagyis a csoport kultúrája és légköre, amelynek korrekciós, megtartó funkciója is van, devalválódik, feszültté válik. Így a vezető, aki a problémás csoporttagot igyekezett elszigetelni és a további csoportülésekről el is távolítani úgymond a többiek érdekében meglepődve tapasztalhatja, hogy nemcsak ő marad el, hanem lassan vagy gyorsan mások is elvesztik érdeklődésüket, elköteleződésüket; a csoport széthullhat. Ennek 15

14 G. TÓTH ANITA megakadályozásában fontos lépés a vezető felelős odafordulása a krízist megélő tag felé csoportidőn kívül a csoporton történtek apropóján, a probléma természetétől, súlyosságától függően nyílttá kell tenni, hogy érdemes vagy szükséges pszichológus, pszichiáter segítségét kérni, ebben a vezető felajánlhatja közreműködését, amennyiben a csoporttag ezt igényli. Ha a problémákkal küzdő csoporttag a saját döntése vagy romló állapota miatt kimarad, a csoportban való lereagálás szavatolja a további csoportfolyamatnak a növekvő csoportkohézió felé történő alakulását, ebben kiemelkedő szerepű a vezető nyílt, az érzelmek verbalizálására bátorító kommunikációs stílusa, de személyeskedő indulatok helyett reflektív, önreflektív jelleggel. Így válhat egy váratlan, nehézségeket hozó szituáció a csoport szociális mikrokozmoszában 13 olyan gyakran előforduló nehézségekkel való megküzdésben erőforrássá, amelyet a csoporton résztvevők nem vártak, így nem is készültek fel rá kivéve a csoportvezetőt. Végezetül nem elhanyagolható lépés a feldolgozás útján, amelyet a vezető már egyedül, a csoport tudtán kívül tesz meg: szakmai igényességének mélységét jelzi, hogy legfőbb munkaeszközén, személyiségén keresztül átszűrve szembenéz azzal, benne milyen érzéseket, indulatokat keltett a taggal és ezen keresztül a csoporttal átélt krízis, és ha úgy látja, hogy eddigi értelmezési keretén túlmutat az a konfliktus, amelyet a helyzet számára jelent, szupervíziós segítséget kér. Ezek a problémák visznek előre a csoportvezetői és a saját önismereti fejlődésben is, mert nem az elképzeléseink szerint, rendben lezajló biblioterápiás csoportok teszik a vezetőt jó vezetővé, ezek legfeljebb gyakorlatának elején adnak biztató visszajelzéseket, később viszont már magabiztossá, rutinossá tehetik. A rutin pedig nemcsak autóvezetésben, hanem egy önismereti csoportban is veszélyessé válhat, hiszen lankad a figyelem, és nem tesszük meg az elővigyázatra utaló lépéseket, és nem fordítunk energiát a veszélyt rejtő helyzetekre való felkészülésre. Ha már a biblioterápia sok ellentmondást is rejtő elnevezéseiről volt korábban szó, hadd utaljak a terápia szó kultúrtörténetileg is gazdag útjára, melyet a nyugati kultúrában megtett. Az eredeti görög szó alapja, a therapon szolgáló, kísérő jelentésű. 14 A biblioterápiás csoport vezetője nemcsak a művel való találkozást kíséri érzékeny visszatükrözéseivel, és segíti ezzel az olvasás élményének megfogalmazhatóvá, befogadhatóvá válását, hanem indokolt esetben verbálisan is tudatosítania kell a csoportban a zajló folyamatokat, a csoportdinamikát, és azokban is a jelenben érvényes, a saját élethelyzetet is magában foglaló, építő értelmezés formálásában kell bátorítania a csoporttagokat ez a legmélyebb értelemben vett kísérés a biblioterápiás önismereti csoportban. A fentieket sokan megvalósítják a csoportjaikban anélkül, hogy utánagondolnának: a kommunikáció egyéni jellegzetességeivel, a csoportterápiával, -dinamikával, pszichés működéssel, pszichés zavarokkal kapcsolatos ismereteik sokkal inkább hozzájárultak a csoportvezetéssel kapcsolatos nehézségeik, félelmeik leküzdéséhez, mint az a visszatérő polémia, amely a biblioterápiás csoportra ajánlott olvasmányok körül zajlik, és a honi biblioterápia viszonylag csekély számú művelője között a legfőbb határvonalat húzza. Érdemes ezt a konkretizáló kérdést tágabb értelmezési keretbe helyeznünk, és a gyakorlati munka szempontjából azt mondhatjuk, hogy ismét a csoportvezetői felkészültséghez kanyarodunk vissza, ahhoz, hogy az irodalomelméleti, irodalomtörténeti, irodalompszichológiai tudását hogyan állítja a csoportban kitűzött célok szolgálatába terapeutaként a szó eredeti értelmében. Az olvasott irodalmi műveket tekintve tehát nem az a lényegi kérdés, hogy kanonizált szépirodalmi vagy kortárs műveket, verseket, novellákat, regényrészleteket vagy meséket olvassunk és olvastassunk a biblioterápiás csoportokon, hanem az irodalom fogalmának viszonylagosságát önmagunkban is újra és újra tudatosítva arra figyelünk, hogy terápiás szempontból hogyan hathat az adott mű. Ha a csoportvezető pontosan tudja, milyen terápiás cél érdekében választotta éppen azt a többértelműnek, mélyebben rétegzettnek érzett szöveget vagy szövegeket, felméri, hogy a mű az általa feltételezett intención kívül milyen más témákat hívhat elő, de a csoportfolyamatra ráhangolódva nem esik kétségbe, ha az említettekhez képest is más irányt vesz a beszélgetés; akkor egy tömegközlekedési jegy hátoldala, egy bulvárhír, egy reklámszlogen, egy kórházi zárójelentés vagy boncolási jegyzőkönyv sablonja irodalmi műként, szembesítő erejű, revelatív élményként telhet meg élettel. Hiába bízunk a választott mű vitathatatlan és kanonizált értékeiben, mint például Petőfi Egy estém otthon című költeményét olvasva, ha a csoporttagok előtt az a fájdalmas szakadék tátong, amelyet a versbeli idill és a saját családi helyzete között képtelen átlépni, és torkukra forrasztja a szót. A csoportvezetőnek akár önismereti, akár klinikai csoportban az a feladata, hogy segítsen hidakat verni : pozitív emlékeket mozgósítva, a személyes változtatási lehetőségek mérlegelésére biztat- 16 Könyvtári Figyelõ 2016/1

15 A BIBLIOTERÁPIA KLINIKAI ALKALMAZÁSÁRÓL va az áldozat-szerep és a passzivitás helyett meghív attitűdváltásra, a problémák más szemszögből való megközelítésére, mindezt nem erőszakosan, hanem a mű egyéni olvasatát és az általa keltett érzések jogosságát és fontosságát kétségbe nem vonva, az értelemkeresés lehetséges voltát hangsúlyozva, lezárt kérdéseket, befejezett mondatokat újra megnyitva. nem elképzelhetetlen olyan értelmezés, amely a terapeuta irányításával, a csoportdinamika ideális működésének következtében olyan hatású lehet, hogy a kiinduló szöveg minőségét messze meghaladja, és inkább tarthat igényt arra, hogy műalkotásnak nevezzék, mint a választott szöveg. 15 Amint érzékelhetjük, az olvasott mű szépirodalmi értékei nem spórolják meg a vezetőnek azt a munkát, amelyet a mű személyes üzenetéhez való eljutásért végez, és nincs arról szó, hogy nehezebb kicsomagolni, befogadhatóvá tenni egy kortárs vagy eredetileg nem irodalmi szöveget, sőt az irodalomoktatás, a tankönyv, a veretes nyelv árkai megnehezíthetik a hozzáférést, emellett pedig feléledhetnek azok a szocializációs sebek, melyek a gyermekkorhoz, iskoláskorhoz, pubertáskorhoz kötődnek. Kommunikációs stílusok, érzelmi reakciók Melyek lehetnek azok a viselkedésben megjelenő pszichés reakciók, amelyeket nem hagyhat figyelmen kívül a csoportvezető, még ha észlelésük pillanatában nem is teszi szóvá, de a csoportfolyamat alakulásában számításba veszi? A következő felsorolás számos triviális elemet tartalmaz, de a csoportvezető részéről 6 12 ember rezdüléseinek tudatosítása, adekvát lereagálása koncentrált figyelmet igényel, amelyet ront az, ha a saját teendőit előzőleg nem gondolta át alaposan, és ezekben elvész. Elsőként a kommunikációs zavarjeleket említsük meg, melyek, ha összeszedetlen, kapkodó, ideges, a vezetőre is jellemzőek. Verbálisan a zavar megnyilvánulhat hibás szavakban vagy mondatszerkezetekben, befejezetlen mondatokban, dadogásban, hadarásban külön említendő az ö-zés, amely tökéletesen alkalmas a figyelem kioltására, felesleges ismétlésekben, elakadásokban, halk, érthetetlen beszédben. Sokkal inkább üzenet értékű azonban a non-verbális csatornákon keresztül érkező benyomás: a testtartás, a testhelyzet, a mimika, a szemkontaktus tartása, túltartása vagy kerülése, a térközszabályozás, az érintés. Mindezekkel szavak nélkül elmondjuk, hogyan viszonyulunk a csoporthoz vagy az egyénhez, és tudattalanul hangoljuk, kialakítjuk a légkört a csoport indulásakor, amelyet később Könyvtári Figyelõ 2016/1 az interakciók, a közös élmények már erőteljesebben formálnak. Kezdeti merev vagy esetleg túl laza, nyegle tartásunk, szétvetett vagy összeszorított lábaink, a szemkontaktus kerülése vagy zavart elbámulásaink és sorolhatnánk még azokat a zavarjeleket, amelyek demonstrálják a vezető kezdeti szorongását, mind megalapozzák a csoport hangulatát, normáját, kultúráját. Ezért ajánlatos, ha képzése alatt vagy vezetői munkája kezdetén a terapeuta górcső alá veszi saját tudattalan kommunikációs stílusát akár tükörben, akár olyan segítővel, akinek visszajelzéseiben bízik, és tudatosítja sokszor kellemetlen szembesülések árán is, milyen nemkívánatos üzenetet hordozhat mimikája, gesztusai. Így kialakíthatja azt a karakterének megfelelő, de már tudatossá tett mozgási, viselkedési, társalgási stílust, amely nyitottságot, természetességet, határozottságot sugall, bizalomgerjesztő, és amely neki is önbizalmat ad. Nem egy idegen szerepről van tehát szó, hanem arról a tapasztalatról, hogy nemcsak a viselkedésem tükrözheti a lelkiállapotomat, hanem ez fordítva is igaz, látszólag lényegtelen részletekkel magamat is át tudom hangolni: ha mosolygok, hamarosan mosolyogni is lesz kedvem, ráadásul biztosan lesz, aki visszamosolyog. Nem maszkot öltünk egy langyos és egyenletes mosoly formájában, ami semmire sem rezdül meg, és mögé rejtőzünk, hanem már mielőtt kiülnének az arcunkra, az érzéseinket tükrözhető formájúvá alakítjuk, és verbálisan is ennek megfelelően nyilatkozunk. A vezető viselkedése így válhat kontrolláltan is hitelessé, ezáltal példaadóvá. A továbbiakban a szorongás jeleinek viselkedésben való észlelésére, a hirtelen kitörő, heves érzelmekre, valamint ellenkezőjére, a csendre, ellenállásra, elzárkózásra térek rá. A szorongás jeleit leginkább csoporthelyzetben, a zaklatott, izgatott lelkiállapotban figyelhetjük meg, amelynek a legkülönbözőbb okai lehetnek: a csoporttag zavarban van, nehezen szólal meg nyilvános helyzetben, felkavarták a hallottak, de ezt szeretné eltitkolni, stb. Legfeltűnőbb a kipirult bőr, az izzadó tenyér, a verejtékezés amely miatt legyezheti magát, megjegyezheti, hogy milyen meleg van, a szájszárazság, emiatt az ajkak nedvesítése, dobolás az ujjakkal, a lábakkal. Az izgatottságnak ezen megnyilvánulásait érzékelni kell, anélkül, hogy azonnal szóvá tennénk, főként, mert nem statikus állapotról van szó, hanem fontos, hogy időbeli változása ne érje a vezetőt meglepetésként. Lehet, hogy néhány perc alatt megnyugszik a csoporttag, talán még hozzá is szól a beszélgetéshez. Ha nem, de mégis szeretnénk monitorozni, mi zajlik/zajlott benne, ak- 17

16 G. TÓTH ANITA kor figyeljük, mikor válik hozzáférhetővé mimikája, gesztusai alapján, és szólítsuk meg. Ha nem sikerül a sorait rendezni, a növekvő feszültség kitörhet sírásban, más érzelmi kitörésben, felkiáltásban, illetve kifejezheti, hogy távozni szeretne, valamint szó nélkül ki is rohanhat a helyiségből. Ez az a perc, amelyre onnantól készülhetünk, hogy az első izgalmi jeleket megláttuk. A sírás, egyéb megnyilvánulás okára rákérdezünk, amennyiben nem szeretne róla beszélni, biztosítjuk róla, hogy ezt a későbbiekben, ha már higgadtabbnak érzi magát, megteheti, a csoport nyitott rá. Ezt követően nem könnyű úgy folytatni a beszélgetést, mintha mi sem történt volna, a csoport is megdöbben, megrendül egy ilyen reakció láttán, ha mégsem, az nagyobb bajt jelez: érdektelenséget, alacsony kohéziót, stb. Ne hagyjuk, hogy tanácsokat adjanak, értékelő megjegyzéseket tegyenek, inkább azokat a hozzászólásokat erősítsük meg, amelyek arról biztosítják a feldúlt tagot, hogy a csoport figyel rá és mellette áll. A távozni vágyó csoporttagnak adott válaszunk függ attól, hogy a csoport indulásakor milyen csoportszabályokban egyeztünk meg. Amennyiben arra kértük a tagokat, és ezt ők is elfogadták, hogy halaszthatatlan szükség esetét kivéve a csoportfolyamatot távozással ne szakítsák meg, erre emlékeztethetünk, ha szándékától nem téríthető el, rákérdezhetünk a problémájára, illetve arra, hogy mire lenne szüksége ahhoz, hogy megnyugodjon egy kis folyadék vagy mozgás, felállás segíthet, ha még így sem fogadja el, hogy a csoporttal egy térben maradjon, a csoportot kérjük állásfoglalásra, hiszen közösen hozott csoportszabályról van szó, amelynek a figyelmen kívül hagyása hat a csoport további működésére, precedens- és normateremtő értéke lehet. Nem arról van tehát szó, hogy a vezető mint egy rendész őrködik a szabályok megtartása felett, és szankcionálja a kihágásokat, hanem arról, hogy az együtt elfogadott szabályok biztonságos mozgásteret adnak a közös munkához, ahhoz, hogy mindenki véleménye, jelenléte, reakciója egyformán fontos legyen. Amikor a vezető indokolt esetben nem unos-untalan, házirend-felolvasáshoz hasonlóan emlékeztet egy-egy szabályra, azért teszi, hogy az induló, zajló dinamikát transzparenssé tegye a csoport számára. A távozásról, amennyiben a csoport jóváhagyja, ha nem is azonnal, beszélni kell, milyen érzéseket keltett, a bejelentés nélküli távozásra viszont azonnal reagálnunk kell, persze nem úgy, hogy szaladunk a távozó után, hanem a maradók zavarodottságával foglalkozunk. Az elzárkózó, csendbe burkolózó, soha hozzá nem szóló csoporttagnak direkt kérdéseket ne tegyünk fel, de tekintetünkkel, testtartásunkkal éreztessük, hogy figyelmünk neki is szól. A csoport előbb-utóbb valamilyen módon reagál a csendjére, vagy tudomásul veszi és elfogadja, vagy a tagok temperamentumától függően provokatív jelleggel igyekszik szóra bírni. Ha támadóvá válik ez a próbálkozás, és más tagok részéről nem történik ez meg, a csendestárs védelmében közbe kell avatkoznunk, elsősorban azzal, hogy a támadó felet kérdezzük, meg tudja-e fogalmazni, miért zavarja a hallgatás. Leggyakoribb tapasztalatunk, hogy a csendesebb tagok nyugodt, elfogadó légkörben hamarosan ritka, de értékes gondolatokkal gazdagítják a csoportot de ha nem így történik, abban bízhatunk, hogy számukra hasznos és fontos a csoporton való részvétel, hiszen különben nem jönnének újra és újra. 16 A csoportvezető nem láthat és hallhat minden megfogalmazódó gondolatot, és a csoporton elinduló belső munka sem ér véget a csoporton töltött idő lejártakor; élményeik később, napok, hetek vagy még hosszabb idő után is juttathatják a tagokat felismerésekhez; egy-egy nehézkesen haladó csoportra vonatkozóan ennek igazságából erőt is meríthetünk. Valóságtól elszakadó tag a csoportban Nagy körültekintést igényel, ha az egyik csoporttag bizarr, meghökkentő asszociációival a kommunikációt előre nem várt irányba tereli, ennek az elviselését a csoport éppen aktuális terhelhetősége, az együtt töltött idő, a kohézió szabja meg. Az ilyen csoporttag éppen úgy válhat a csoport színfoltjává, és hathat inspirálóan, mint ahogyan lehetséges az elzárkózás is, és kezelhetik devianciáját elutasítóan. A vezető a tag csoportban tartására törekszik, nem erősíti azokat a tendenciákat, amelyek bizonyos tagokat negatív projekciós felületté tesznek, mintegy rájuk gyűlnek azok az indulatok, feszültségek, amelyekkel a csoport nem tud megküzdeni, és így, mivel kívülre helyezhetőek, nem is kényszerülnek saját árnyékként elismerni és átdolgozni. Ez az önismereti munkát gyakorlatilag ellehetetleníti, a csoport kommunikációja, légköre pedig a deviáns, a bűnbak kitermelésével ellenségessé, személyeskedővé válik, a csoport széteshet. Ugyanakkor viszont a csoportban tartás nem történhet mindenáron, hiszen ha az adott tag megnyilvánulásai összezavarják, megijesztik a többieket, vagy ha a kapott visszajelzésektől ő is kényelmetlenül érzi magát, akkor ez is a csoport széthullását okozhatja. A tag kiemelése a korábbiakban 18 Könyvtári Figyelõ 2016/1

17 A BIBLIOTERÁPIA KLINIKAI ALKALMAZÁSÁRÓL ismertetett módon segítő odafordulással, a csoporttal való tisztázással és lehetőleg szupervíziós feldolgozással történjen. Különleges és szerencsére ritka, de rendkívül megterhelő helyzet, ha a realitástól elszakadó, pszichotikus, vagy indulatait nehezen uraló, súlyos személyiségzavarral küzdő csoporttagunk részéről impulzív, közvetlen veszélyeztető, önmagát vagy másokat fenyegető magatartást tapasztalunk, ezért útmutatóként érdemes néhány gyakorlati tennivalót tisztázni. Ebben az esetben már a verbális agresszivitás kifejezésekor a kommunikáció irányítását, amelyben pedig a csoportvezető inkább moderátori szerepet tölt be, határozott, de higgadt fellépéssel egyértelműen magunkhoz kell ragadnunk, rá kell kérdeznünk az indulatosság okára, amennyire lehetséges, teret kell adnunk arra, hogy a feszültség verbális csatornákon keresztül oldódjon, kimondhatóvá, ezáltal uralhatóvá váljon a csoporttag számára is. Így a későbbiekre is mintát, segítséget kap, hogyan tudja kezelhetővé tenni az alaktalanul gomolygó, őt is veszélyeztető indulatait. Ha a feszültség nem enyhül, hanem segítőnek szánt kérdéseinket a csoporttag provokációként éli meg, és viselkedésével maga is provokatív, indulatkeltésre törekszik, akkor nyugalmunkat beszédünkben és mozdulatainkban, gesztusainkban is megőrizve ekkor nagy hasznát vehetjük a tudatos és nyílt kommunikációs stílusunknak nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy a csoportnorma az ilyen természetű megnyilatkozásokat nem engedi meg, ha ezt nem tudja elfogadni, bár nagyon sajnáljuk, de el kell hagynia a csoportot, mert a többieket zavarja. A minősítő, személyeskedő, vádló mondatokra ne reagáljunk, mi se mondjunk ilyeneket, a többi csoporttagot is kérjük meg ezek elkerülésére, ha ily módon avatkoznának közbe, akadályozzuk meg az indulatok eszkalálódását. Az ajtó kinyitásával megerősíthetjük szándékunkat, és így kifelé is jelezhetjük amennyiben nem egy zárt folyosón helyezkedik el a csoportszoba, hogy váratlan helyzet adódott, figyelmet kérünk. A csoporttagok beavatkozására csak végső esetben kerüljön sor, a csoportvezetőnek a csoport lehető legteljesebb megkímélésére kell törekednie, melybe testi épségük is beletartozik. A helyzetben valamenynyi résztvevő méltóságának a megőrzése fontos, a problémát okozóé is, és ez a csoportban zajló későbbi megbeszélésre is igaz, nemcsak a csoport történetének kimenetele, de a hosszabb távú következmények miatt is: egy konfliktussal kapcsolatos érzések megfogalmazása, a feszültségek őszinte és artikulált felszínre hozása, a másik, a többiek helyzetébe való Könyvtári Figyelõ 2016/1 beleélés, a pszichés problémákkal való szembenézés, a pszichiátriai betegségekről való diskurzus a tagok attitűdjét alakíthatja, a stigmatizációt, a projekciót mérsékli, és segít szembenézni a befolyásolhatatlannak, irányíthatatlannak tűnő lelki tartalmakkal. Mindenkiben felmerül a kérdés: mi lesz, ha egyszer én is elvesztem a kontrollt, ha megőrülök, vagy valakivel a környezetemben, a családomban történik ez? Kihangosítva ezeket a félelmeket, közösen kell keresni a saját kereteket, amelyek között az ismeretlen miatti kétségbeesés feloldódhat, szemléletformáló, katartikus önismereti mélységekbe viheti a csoportot, így az időt érdemes erre nem sajnálni, és a tematikát, a tervezett művek sorát a váratlan krízist felhasználva megváltoztatni. 17 Biblioterápia pszichiátriai osztályon miben más? Talán első hallásra meglepő, de könnyen belátható az a tény, hogy pszichiátriai osztályon vezetett biblioterápiás csoportban a fentiekhez hasonló váratlan szituációk még ritkábban adódnak, mint önismereti, például könyvtári csoportokban. Hiszen igaz ugyan, hogy a csoport valamennyi résztvevője valamilyen pszichés zavarral, problémával küzd, de állapotuk a kezelő személyzet által jól explorált, a bekövetkező változások, esetleges rosszabbodások nyomon követhetőek, így a csoporthelyzet megzavarása kivédhető. Melyek azok a jegyek, amelyek leginkább megkülönböztetik a klinikai biblioterápiás csoportot az önismeretitől? A legfontosabb mozzanatok: az előkészítés, a kiválasztás és a megbeszélés, követés. A csoportvezetőnek szabadon kell döntenie abban, hogy az adott beteget az adott csoportban jónak látja-e kezelni szögezi le Szőnyi Gábor. 18 A beteg kezelőorvosával és optimális esetben a kezelő személyzettel: pszichológussal, foglalkoztatókkal, más terapeutákkal, a szociális munkással, ápolókkal történő egyeztetés indítja el a javallat mérlegelését. Fontos, hogy a terápiás team minél világosabb és részletesebb képet kapjon a biblioterápiáról és a csoporton folyó munkáról, azokról a készségekről, amelyek feltétlenül szükségesek a hatékony részvételhez, hiszen csak így lehetséges az egyéni terápiás tervbe illesztés, és később a változások monitorozásakor annak elemzése, hogy ez a csoportterápiás munkamód a javulást elősegítő tényezők között hogyan helyezhető el. A csoportba kerülő betegek számára a javallatot felállító orvos marad továbbra is a tekintélyszemély, akinek a megnyerése a csoport- 19

18 G. TÓTH ANITA munka szempontjából kardinális jelentőségű, ezért a terapeutának a lehető legteljesebb információáramlásra kell törekednie. A gyakran tapasztalt tessék csak elmenni csoportra, jó lesz az típusú kijelölések gyakran nem adnak megfelelő felvilágosítást a betegnek a csoportról ahhoz, hogy valódi motivációja alakuljon ki, másrészről a beteg, főként, ha kapcsolata kezelőorvosával régebbi keletű és összességében pozitív előjelű, nemcsak a deklarált kezelési elvekre, de tudattalanul az orvos viselkedésével, gesztusaival jelzett attitűdjére, érték- és elvárás-rendszerére is ráhangolódik, így a csoportterápiával, általában a nem gyógyszeres terápiával kapcsolatos hiedelmeire is. Ezt a pedagógiában használatos rejtett tanterv fogalmának analógiájaként rejtett edukációnak nevezem, hiszen a páciens ha nem is tudatosan különbséget tud tenni aközött, mit mond és amit gondol a számára kitüntetett helyzetben lévő tekintély, és ha az eltérő csatornákon közölt információk nem kongruensek, a beteg a non-verbálisan közvetített elvárásnak fog engedelmeskedni: nem jön el a csoportra, esetleg végig ellenálló, passzív lesz, vagy egyszerűen csak olyan rosszul fogja magát érezni, hogy kéri, ne kelljen többször megjelennie, így igazodva kezelőorvosa nézeteihez. Az adott osztály deklarált és tudattalan terápiás légköre tehát erősen hat a betegek azzal kapcsolatos vélekedéseire, mitől gyógyulnak és mitől biztosan nem. Az orvossal vagy pszichológussal szemben, aki leginkább ismeri és látja, kinek milyen múlttal, kórtörténettel kell küzdenie, és ilyenképpen többféle hatalom birtokosa, a biblioterapeuta jelentős hátrányból indul. Ezért annak a kapcsolatnak a megteremtése, amelyben a kompetenciahatárok egyértelmű lefektetésének és tiszteletben tartásának következményeként a biblioterápia helye nem vitatott a terápiás folyamatban ennek a fajta kollegialitásnak a kivívása a legfontosabb feladata a klinikai területen dolgozó biblioterapeutának. Ahhoz, hogy ezt a viszonyt kezdeményezni tudja, pszichológiai, csoportdinamikai, csoportterápiás ismeretei adhatnak megfelelő önbizalmat, önismerete, munkájába vetett hite a kezdeti elzárkózással szemben békülékeny hangot, kellő határozottság mellett nyitott kommunikációt eredményez. Ehhez irodalmi ismeretei csak a szükséges, de messze nem elégséges alapot adhatják, mert akármilyen elmélyült irodalomelméleti, -történeti tudása is van, ez nélkülözhetetlen, de csak ugródeszka ahhoz, hogy meg tudja mutatni az irodalom belső szövegeket, például betegség-értelmezéseket, élettörténeteket formáló erejét, és ez már túlmutat a pszichiátriai osztályokon érvényes kereteken. Nem elég narratológiai kategóriákban gondolkodni, érdemesebb ezeket narratív pszichológiai távlatokba emelni, mindehhez azonban el kell mélyedni a pszichés folyamatok tanulmányozásában, és nem elég a személyiség-lélektan freudi és jungi modelljeivel elméleti szinten tisztában lenni. A klinikai biblioterápiát azért is övezi önbizalomhiányról tanúskodó félelem, mert egy erősen hierarchikus mikrotársadalomban azt feltételezzük, hogy a kezelést irányító személynek minden terápiás folyamatot kontrollálnia kell, emiatt hangsúlyos az egészségügyi területen végzett biblioterápiás tevékenységgel kapcsolatban, hogy csak orvos és/vagy pszichológus felügyelete mellett végezhető. Valójában a pszicho-, szocio- és művészetterápiákra építő terápiás rezsimekben a team és a páciens által közösen felállított terápiás célok mentén az egyéni terápiás terv összehangolása és követése folyik az orvos által, aki maga is felelős saját kompetenciáiért. Az előkészítésben aktív, a csoporton zajló folyamatokat, a visszajelzéseket, állapotváltozásokat követi, a csoportülések utáni megbeszéléseken, esetismertetéseken részt vesz, de magukon az üléseken nem avatkozik be, legfeljebb megfigyelőként van jelen, amennyiben megjelenik. A biblioterápiás csoporton a biblioterapeuta a szakember, aki a rendelkezésre álló eszközeivel minden lehetséges helyzetre felkészül, és mindazokat az interakciókat, megnyilatkozásokat, amelyeket tapasztal, a kezelő személyzettel megosztva a terápiás cél szolgálatába állítja. Ez az optimális helyzet természetesen feltételezi a másik fél, a kezelőorvos, pszichológus, pszichoterapeuta kooperatív attitűdjét, szakmai alázatát, nyitottságát, de megvalósítása nem lehetetlen. Íme, egy valós életből vett példa: egy komplex terápiás szemléletű, pszichiátriai rehabilitációs osztályon az osztályvezető főorvos maga is irodalomkedvelő, az első irodalmi csoporttal kapcsolatban már jelzi, hogy szeretne jelen lenni. Minden részt vevő beteget ismer, többeket évek, évtizedek óta, élettörténetükről, családjuk történetéről fontos információkkal szolgál. A csoporthelyzetben megfigyelő, a bemutatkozó körben keresztnevét, nem beosztását vagy doktori címét említi, a csoportot követően a kórtörténetek fényében közösen értelmezik a biblioterapeutával a reakciókat, interakciókat. A csoport korábban nem ismerte a terapeutát, orvosára a beszélgetés közben rá sem néz, nyilvánvalóan érzékelik és megbíznak orvosuk döntésében, aki az adott helyzetben nem tartja fenn magának a szakember szerepét, hanem átengedi azt a terápiás folyamatban kompetensebb személynek. Lát- 20 Könyvtári Figyelõ 2016/1

19 A BIBLIOTERÁPIA KLINIKAI ALKALMAZÁSÁRÓL hatjuk tehát, hogy önismereti és klinikai csoportban ugyanazzal a felkészültséggel rendelkezik a terapeuta, de másra kell koncentrálnia, az előkészítés során: a klinikai csoportban aktívan kezdeményeznie kell a kapcsolatot a kezelő személyzettel, hogy ne váljon munkája elszigeteltté, ami terápiás hatékonyságát nagymértékben rontja. A kiválasztás szempontjai A csoportterápia indikációit három szempontból vizsgáljuk: a páciens, a csoport és a terapeuta szemszögéből. Mindenekelőtt le kell szögeznünk azt, hogy általános indikációk csak óvatosan fogalmazhatóak meg, többnyire azt mérlegeljük, hogy az adott beteget adott időpillanatban, adott témájú és összetételű csoportba bevonjuk-e vagy sem. 19 Yalom rámutat, hogy a legtöbb terapeuta nem kiválaszt, hanem szűr, azokat a pácienseket, akik vélhetően nem tudnak részt venni majd a csoportmunkában, a többieket aztán befogadja. 20 Persze az így létrejött csoportban még akkor is van bizonytalanság, hogyan fognak a tagok együtt dolgozni, ha ideális esetben a terapeuta valamennyit látta már csoporthelyzetben, hiszen a csoportfolyamat mindig több és más, mint a tagok összessége, másrészről ugyanannak a tagnak a viselkedése is megváltozhat még a folyamat során is. A kiválasztás szempontjait tekintve meg kell különböztetnünk a pszichiátriai betegek ambuláns és fekvőbeteg osztályokon vezetett csoportjait, itt csak ez utóbbira fordítok figyelmet. Nem elsősorban a betegség természete, tehát a diagnózis, hanem a beteg jelen állapota az, amely megszabja, hogy előzetesen hasznosnak ítéljük-e számára a csoportterápiákon való részvételt. Először tehát azt kell tisztáznunk, hogy el tudja-e viselni a csoportkereteket, szociális viselkedése alapján beilleszkedik-e a csoportba. Kizáró ok a valóságtól való súlyos fokú elszakadás és az esetleges veszélyeztető viselkedés, impulzivitás miatt az akut pszichotikus állapot, különös tekintettel a mániás, felhangolt és a beszűkült, gátolt, depresszív tünetcsoportra, amelyek lappangó, sokáig elrejthető kifejlődésük miatt nehezen érzékelhetőek egy önismereti csoportban, bár statisztikailag az előfordulásuk, megjelenésük mégis reálisabb probléma. A szenvedésnyomás megítélése is egyedi elbírálás kérdése, ha nem kifejezett, a beteg nem válik érdekeltté a csoportfolyamatba való bekapcsolódásban, ha viszont túl nagy, akkor képtelen arra, hogy csoporttársaira figyeljen, így a gyötrő krízishelyzet, az öngyilkossági gondolatok vagy erős önvádlás Könyvtári Figyelõ 2016/1 mint sokszor a depressziós tünettan velejárója szintén mérlegelendőek a csoportmunkába történő bevonás során. Problematikus a munkába illeszteni azokat a betegeket, akik a többiekre alig figyelve sokat beszélnek, összefüggéseikben nem kapcsolódnak a csoporttémához, hanem mindig visszakanyarodnak a saját gondolatmenetükhöz, nem toleránsak mások véleményével, érzéseivel szemben, a többiekre minősítő megjegyzéseket tesznek, és ezzel a destruktív magatartásukkal, mely valószínűleg mindennapi életükben is kapcsolati zavarokat okoz, építően nem konfrontálhatóak. Mi a helyzet az iskolázottsággal, az intelligenciával? A verbalizációs és empátiás készségek felőli megközelítés fontosabb, de a szélsőséges esetek azért elgondolkodtatóak, mint pl. a középsúlyos és a súlyos mentális retardáció, az előrehaladott szellemi hanyatlás elsősorban verbális csoportokban kizáró ok, ugyanakkor az enyhe kognitív zavar, az enyhe értelmi fogyatékosság körültekintő felkészülést és csoport-összeállítást igényel. Azonban még ezekben az esetekben is csínján kell bánnunk a kizáró jelzővel. Látunk hosszú távon működőképes csoportokat szellemileg hanyatló idősekkel, és ritmusérzékre, manuális képességek, szociális funkciók fejlesztésére alkalmas csoportokat enyhénél súlyosabb agyi károsodás esetén. A biblioterápiában természetesen legalább olyan fokú mentális képességekre van szükség, mely a feldolgozni kívánt szöveg befogadásához elegendő, ez magában foglal a szövegértés mellett absztrakciós és verbalizációs adottságokat is. Sajnos azonban tapasztalataink szerint bizonyos iskolázottság és IQpontszám mellett sem magától értetődő, hogy valaki egy másfél oldalas, anyanyelvén írt szövegnek megérti a tartalmát, ezért kiemelhetjük a biblioterápiás csoport jelentőségét a mentálhigiéné és a prevenció területén, de edukációs jellegét is, akár az olvasási készségek, akár ismeretanyag tekintetében, akár egyfajta vitatkozási, érvelési kultúra kialakításában, fejlesztésében is. Kivételes esetekben egy túlnyomó többségben normál intelligenciájú, elfogadó attitűddel rendelkező csoport inspiráló lehet egy-egy enyhe fokban mentálisan retardált tag számára és fordítva, hiszen mintát nyújthatnak nemcsak a szövegfeldolgozást, hanem a problémakezelést, egymáshoz való viszonyulásukat tekintve is. Pozitív hatású is lehet egy csoportban egy-egy műveltebb, de facilitáló tag. Egyik csoportunkra már kezelése kezdetétől járt egy bipoláris zavar mániás fázisa miatt kezelt óvónő végzettségű, rendszeresen olvasó betegünk, aki motiváltan és nagyjából beilleszkedően viselkedett a 21

20 G. TÓTH ANITA csoport is jól tolerálta beszédkésztetését, majd ahogyan haladt előre a kezelése, és hangulata kiegyensúlyozottabbá vált, kevesebbet beszélt és jobban figyelt, a csoportokon a többieket is megszólalásra bátorító hozzászólásai, joviális attitűdje, optimizmusa miatt értékes taggá vált, aki megkönnyítette az újonnan érkezők bekapcsolódását. Csoport-összeállításkor tehát érdemes fontolóra venni, hogy az adott tag hogyan hat a csoport többi tagjára, vagyis az egyéni terápiába történő felvételtől eltérően nemcsak az döntő, hogy a páciens és a terapeuta, illetve a páciens és a módszer nagy valószínűséggel kompatibilis-e egymással, hanem az is lényeges, hogy a csoportból származó előnyökből és terhekből nagyjából egyformán tud-e részesedni mindenki. Ebből a szempontból több figyelmet szenteljünk annak a visszahúzódó, szorongó, önértékelési zavarokkal küzdő tagnak is, aki megfelelő csoportlégkör esetén azt élheti meg, hogy elfogadják, jelenlétét, véleményét értékelik, és a csoportfolyamatba bekapcsolódva önismereti felismerésekhez is eljut 21, ha azonban a csoport nincs tekintettel a lassúságára, azt fenyegetően élheti meg, fokozott félelem, elidegenedés ébredhet benne. Természetesen nem az a cél, hogy a csoportba egyetlen nehéznek számító tag se kerüljön, de hangsúlyozandó, hogy a terapeutának saját határaira is tekintettel kell lennie, vagyis képzettségétől, gyakorlottságától, teherbírásától, személyiségétől függ, hány nehéz tagot választ a csoportjába, a nehéz jelzőn itt olyan személyiségszerkezetet értve, amely a szociális beilleszkedést, a csoportnormákat nehezen viseli. Kevés szó esik róla, de a terapeutának a rokonszenv és ellenszenv problematikájára is figyelnie kell. Mint már más témákkal kapcsolatban említettük, ebben az esetben is a terapeuta gyakorlottságán, önismeretén, szupervízióján múlik, illetve azon, hogy egyedül vezet-e vagy ko-terapeutával, aki egyensúlyozni tudja a dinamikában keletkező interferenciákat, hogy milyen kimenetele lehet az erős érzelmeknek, amelyek leggyakrabban indulatáttételi, viszont-indulatáttételi eredetűek. Bár mindkettő erős megterhelést jelenthet, mégis komoly önismereti hozadéka lehet a helyzetnek a terapeuta számára, főként az ellenszenves taggal való munkának. Paradoxnak tűnik, de sokkal veszélyesebb, mert kényelmesebb azzal a taggal dolgozni, aki rendkívül rokonszenves, biztos pontot, támaszt jelent a terapeutának, akár cinkosává is válhat; reflektálatlanul és kirekesztő módon őt teheti meg csoportmércének a többiek szemében. A további dinamikai hullámverések tárgyalása helyett inkább azt hangsúlyozom, hogy ekkor is az a legfontosabb, hogy a vezető kimondja, tisztázza a maga számára az érzéseit, és koncentráljon az interakciók kiegyensúlyozottságára. Jellemzően egyébként a szimpátiára ritkán kérdez rá az a tag, aki kitüntetett helyzetűnek véli magát akár valóságosan, aminek az éreztetéséig igazából nem tanácsos eljutni, akár sajátos személyiségéből adódóan, de a vélt ellenszenvre gyakrabban. Ilyenkor nem a szabadkozás vagy a tagadás a helyzet tisztázásának a kulcsa, mert ezzel elvitatjuk az adott csoporttag érzéseinek a jogosságát, illetve őt magát lebecsülve bagatellizálunk egy olyan kínálkozó lehetőséget, amelyben korábbi meghatározó élményeken alapuló attitűd, életfelfogás nyilatkozik meg, és amely esetleg kapcsolatteremtési problémáinak a hátterében is állhat. Ezért a beszélgetésben inkább ezekre kérdezzünk rá: mikor szokta még úgy érezni, hogy a másik átnéz rajta, semmibe veszi. Mióta látja így a jelentős személyek viselkedését, miből vonja le a következtetéseit, stb. A csoport előkészítéséről nyitott csoport esetében sem értelmetlen beszélni, bár ez azt jelenti, hogy minden csoportalkalom egy új csoportnak minősülhet, ha elég gyors a fluktuáció az osztályokon márpedig általában sajnos elég gyors. Ebben az esetben is szükséges előzetesen minden résztvevővel beszélgetni a biblioterápiás csoportban folyó munkáról, ennek során lehetőséget adni, hogy a leendő tag is hangot adhasson félelmeinek, elképzeléseinek, elvárásainak, és együtt kialakíthassanak egy olyan képet, mely egy közös terápiás cél érdekében hatékonnyá teheti az akár egyetlen alkalomra szorítkozó csoportélményt. Természetesen egy zárt csoport esetében még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megelőző beszélgetésre, beszélgetésekre, sőt Yalom rámutat, hogy minél többször beszélget a terapeuta egyénileg a résztvevőkkel, annál kisebb a valószínűsége a túl korai lemorzsolódásnak. 22 A bevezető elbeszélgetésre lehetőleg a kezelőorvos jelenlétében kerüljön sor, és így a terápiás célkitűzésekbe a csoportfolyamattól várható előnyök is bekerülhetnek. A betegek részéről a legáltalánosabban tapasztalható ellenvetés az volt, hogy én nem szoktam olvasni, nem ismerem az irodalmat. Ezekre válaszolva mondtuk el azt, amit még egyszer csoport kezdetén is leszögeztünk, hogy miről nem szól ez a csoport: nem irodalmi műelemzést végzünk, és nem műveltségi vetélkedőt tartunk, hanem a felolvasott mű által megszólított élményeinkről, emlékeinkről, gondolatainkról, érzéseinkről beszélgetünk. Ebben is rejlik komoly fenyegetés, hiszen feltárni magunkat, egyes szám első személyben 22 Könyvtári Figyelõ 2016/1

21 A BIBLIOTERÁPIA KLINIKAI ALKALMAZÁSÁRÓL beszélni nagy kockázattal jár, amint a csoporttitokkal kapcsolatban erre még visszatérek. A csoport bevezetőjében két dolgot kértünk: hallgassuk meg egymást, ne vágjanak egymás szavába, és ami a csoporton elhangzik, csoporttitoknak minősül, nem visszük az ajtón kívülre, ha egymásról személyes információkat tudunk meg, nem vitatjuk meg csoporton kívül egymással, főleg nem olyanokkal, akik a csoporton nem vettek részt. Ezt a két mondatot csoportnormát közvetítő, csoportkultúrát megfogalmazó közlésnek tekintem, mely önmagában kívánatos és elérendő terápiás érték, és amelyek elsajátítása a mindennapi életben is hasznos. A csoport azonban nemcsak deklarált normákat tud magáévá tenni, hanem saját normákat is kialakít, ezek azonban általában verbálisan nem megragadhatóak. A megszólalások tekintetében általában jellemző, hogy minél nagyobb létszámú a csoport, annál kevésbé sikerül egymást meghallgatni, de nem nyíltan vágnak egymás szavába a tagok bár ilyen is előfordulhat, hanem alcsoportok alakulnak, ahol suttogva kommentálják a hozzászólást. Ezeknek a klikkeknek a felszámolása fontos, még ha nem azonnal történik is, és csak mikor a hozzászóló befejezte, szólítjuk meg a suttogókat, megosztanák-e a csoporttal is, ami közöttük elhangzott, vagy ha nem, miért nem. Ez a szembesítő gesztus a legnagyobb körültekintés mellett sem nélkülöz némi fegyelmező élt, amely, ha túl sokáig lovagolunk rajta, vagy ami végképp kerülendő, elkezdünk moralizálni, belefagyasztja a szót a résztvevőkbe. Ha nem veszünk róla tudomást, hátha elhal magától, ezzel mintegy engedélyt adunk rá, így azoknak a figyelme is elenyészik, akik nem foglalkoznának a klikkel, egy idő után pedig nem lesznek a negatív tapasztalat miatt úgysem figyel rám senki hozzászólások. A sokféle út közül, melyeket felvillantottam, ilyen helyzetben csak a viszszatükröző hozzáállás vezet eredményre, melyben a megzavart úgy érzi, lehetővé tették a számára, hogy képviselje magát, a suttogónak pedig nem feltétlenül kell megrótt kisiskolásként megszégyenülnie. A másik gyakori jelenség a gondolatait megosztó tag személyére való reagálás a közlendőjéhez való kapcsolódás helyett; a másik bírálata a megszólalóban keletkezett érzések feltárása helyett. Annak a tudatosítása, hogy milyen nehéz beszélgetni valamiről, anélkül, hogy panaszkodnánk, általánosságokba bocsátkoznánk, a másikon felül akarnánk kerekedni vagy egy harmadikat kibeszélnénk, majd egy ilyen kommunikációs légkör megteremtésére való törekvés a kórházon kívüli mindennapokban is ritka, üdítő tünemény. Könyvtári Figyelõ 2016/1 Kórházi osztályokon a tagok gyakran úgy érkeznek csoportra, hogy már közös történetük van, mely mostani vagy korábbi kezelésük alkalmával, esetleg civil életükben kezdődött, de jelenleg is folytatódik, bonyolódik. Ha a betegek között konfliktusok lappanganak, melyek a kezelő személyzet számára érzékelhetőek, de az érintettek nem tették számukra nyílttá, a feltáratlan helyzet megbéníthat minden közlést, illetve egy irányba terelhet. Egyik csoportunkon azt vettük észre, hogy az egyik nőbeteg virágnyelven üzeneteket küldött mások önzéséről, és arról, hogy az emberek nincsenek tekintettel egymásra, stb., a másik klikkhez tartozó fél pedig meg sem szólalt. Egy másik fél szájából elhangzott: nem mondok semmit, mert nem akarom, hogy rajtam csámcsogjon az osztály. A csoporttitok megsértésével kapcsolatos félelem tehát nem ritka, ha pedig egy faluból, településről érkezők is ülnek együtt, nemcsak az osztályos miliő, hanem a privát élet védelme miatt is megnyilvánul. Ezen leginkább az előkészítő beszélgetés során és a személyzettől szerzett információk segíthetnek, illetve az, ha több csoport tartására is van mód, így az egymást ismerő tagok keveredhetnek. Zárszó Segítségül hívni az irodalmat, akár mindennapi olvasmányainkkal, akár biblioterápiás csoportban, nem kevesebbet jelent, mint áthatolhatatlannak érzett falakra ajtókat festeni, és aztán venni a bátorságot és másokat is arra biztatni, hogy lenyomjuk ezeknek az ajtóknak a kilincsét. Írásomban azt igyekeztem megmutatni, hogy az eltérő helyszíneken, sokszor nagyon sok különbséget mutató célcsoportoknak tartott csoportjainkban ugyanazokra a képességekre van szükségünk, és egy-egy csoport megszervezése, megvalósulása csak külsőségeiben más. Fejlesztő vagy klinikai biblioterápia egyre megy, mindkettőnek olyan terapeutára van szüksége, aki megfogalmazza, kimondja és feldolgozza félelmeit, nehézségeit, önismeretében élményszerűen mélyülni, kudarcaiból tanulni akar. Jegyzet 1. Idézi: MUSTÓ Péter: Megszereted, ami a tiéd. Budapest: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, p. 2. A költészet csendje a váróban, Magyar Irodalomterápiás Társaság, 3. Az Országos Onkológiai Intézetben működik biblioterápiás csoport Ruszthy Geraldine vezetésével. 23

22 G. TÓTH ANITA 4. Külföldi példákat és szakirodalmi adatokat idéz: PAPP- ZIPERNOVSZKY Orsolya: Irodalom-pszichoterápia a szomatikus gyógyításban. In: CSABAI M. PINTÉR J. N.: Pszichológia a gyógyításban. Budapest: Oriold és Tsai, p. 5. Jól kidolgozott és hatékony előrelépés: CSÖRSZ Ilona: Biblioterápiás alapú drámamódszer és projektív eljárás. In: CSABAI-PINTÉR, i. m p. Jómagam ban a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Magatartástudományi Intézetében Irodalom orvostanhallgatóknak címmel tartottam kurzust szintén medikaként. 6. FÜREDI János NÉMETH Attila (szerk.): A pszichiátria magyar kézikönyve. Budapest: Medicina, p. Történeti hátteréhez: NÉMETH László: A szocioterápia magyarországi helyzete. Megjelent szlovák nyelven a Szlovák Szocioterápia című folyóiratban (II. ročnik, číslo 4 Vydáva ASP, ISSN , október) 7. A munkaterápia történetileg és hazánkban is gazdag hagyományára, jelenleg azonban nehezen körvonalazható problémáira nem térek ki. 8. BÉRES Judit: Azért olvasok, hogy éljek. Szöveg, olvasás és lélektani munka a biblioterápiában = Pannonhalmi Szemle, sz. 59. p. 9. BÉRES, i. m p. PAPP-ZIPERNOVSZKY a literaterápia nemzetközi fogalmáról: i. m p. Pszichiátriai osztályon vezetett csoportokkal az a tapasztalatom, hogy a biblioterápia elnevezés sokszor félrevezető, olykor első hallásra ijesztő, és hiába magyarázzuk el részletesen, mi is történik valójában, az idegenkedés nehezen feloldható. Ezen okok miatt személyes gyakorlatomban az irodalomterápia, irodalmi csoport elnevezést alkalmazom. 10. Kivétel ez alól a Pécsi Tudományegyetem KPVK (régi nevén: FEEK) biblioterapeuta képzése, ahol a klinikai biblioterápia csak alkalmazási területként kap megkülönböztetést. 11. Ezekre a sajátosságokra fordítja a figyelmét tanulmányában: BÉRES Judit CSORBA-SIMON Eszter: Biblioterápia nőknek = Könyvtári Figyelő, sz p. 12. G. TÓTH Anita: Az irodalomterápiás csoporthelyzet mint színtér = Studia Litteraria, sz p. 13. YALOM, Irvin D.: A csoport-pszichoterápia elmélete és gyakorlata. 4. átdolg. kiad. Budapest: Animula, p. 14. BÚZÁSI Miklós: Írások a zeneterápiáról, Jegyzetek, előadások. Pécs: PTE Művészeti Kar, p. 15. JENEY Éva: Nyitott könyv, Irodalom, terápia, elmélet. Budapest: Balassi, p. 16. Ellenkező tapasztalatairól számol be: BÉRES CSORBA- SIMON: i. m Ebben az esetben a csoportmunka a hallgató, ellenálló tagok távozását követően mélyülhetett el. 17. Gazdag szöveggyűjtemények pszichiátriai zavarokról, illetve általában betegségekről és lelki vonatkozásaikról: NÉMETH, Attila - MORETTI, Magdolna (szerk.): ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja. PSYrodalmi szöveggyűjtemény. Budapest: Medicina, D. SZABÓ Mária (szerk.): Doktor úr, kérem. Magyar írók novellái a gyógyításról és a gyógyítókról. Budapest: Palatinus, SZŐNYI, i. m p. 19. SZŐNYI Gábor: A csoport-pszichoterápia indikációi. In: NÉ- METH László (szerk.): Szocioterápiás képzés. Elméleti képzéshez szöveggyűjtemény. Budapest: Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület, p. 20. YALOM, i. m p. 21. Szép példát láthatunk az oldódásra, beilleszkedésre Béres Judit babaváró csoportjában: Biblioterápia babaváróknak egy tematikus csoport tervezése és megvalósítása = Könyvtári Figyelő, sz. 59. p. 22. YALOM, i. m p. Beérkezett: január 14. Mi a szösz? Mi a szösz? címmel módszertani kiadványt adott közre a Pest Megyei Könyvtár az NKA támogatásával. A könyvtárhasználati segédlet óvodás korú gyermekeknek való mesével és a szüleiknek, nagyszüleiknek összeállított könyvajánlóval szeretne kedvet csinálni a könyvtárlátogatáshoz és az olvasáshoz. A könyvtár azt tervezi, hogy minden korosztály számára készít ehhez hasonló ajánló füzetet, és az ajánlott olvasnivalók azonnal ki is kölcsönözhetôk a könyvtárból. 24 Könyvtári Figyelõ 2016/1

23 A tudomány könyvtári ünnepe Valóságos könyvtár könyvtári valóság II. konferencia az ELTE Bölcsészettudományi Karán FODOR János Könyvtári Figyelõ 2016/1 A szakma, az egyetemi hallgatóság, a kutatók és a gyakorló szakemberek közös elvárása, hogy felsőoktatási műhelyeink a könyvtártudomány élő központjaiként működjenek új kezdeményezések és tudományos összegzések gyújtópontjában. Az információtechnológiai változásokra nyitott szakemberek külföldi példákért, párhuzamos tapasztalatok megvitatásáért mind gyakrabban fordulnak a világháló kínálta lehetőségekhez, de a valóságos könyvtárakkal fenntartott személyes kapcsolatot nem pótolja a hatásosan prezentált információk virtuális tára, s a tapasztalatcsere közvetlensége hiányában könnyen elszakadhatunk a könyvtári valóságtól a megosztások, kommentek közegében. Az ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézete (ELTE KITI) az elmúlt időszakban szakmai együttműködési stratégiájával (legutóbb a KSH Könyvtár 1, a FSZEK 2 és a BME OMIKK 3 vezetőivel megállapodva) és élő intézményi kapcsolataival hangsúlyozottan törekedett az oktató/kutató műhely munkájának megújítására és az oktatási program valóságos intézményi gyakorlatba ágyazására. 4 Fontos különbség azonban, hogy a jelentőségében átérzett intézményi kollaborálásra, érdekek egyeztetésére és közös célok kijelölésére épülő hosszú távú szakmai munka közben elengedhetetlenek a reprezentatív mintavételek, a tapasztalatcsere az élenjáró, kiemelkedő szakértőkkel, ahogy a távoli, tanulságos példák közvetlen bemutatása, felsorakoztatása, megvitatása is. A vendégoktatók invitálására és konferencialátogatásra folyamatosan szűkülő lehetőségek között öröm és fontos eredmény, ha egy-egy felsőoktatási műhely önállóan, illetve támogató partnereket találva, akár csak évente is, de képes megszervezni és sikerre vinni tágabb szakmai körökből is figyelmet vonzó tematikus szakmai napot, vagy ünnepi alkalomra koncentrált eseményt. Az ELTE Könyvtár- és Információtudományi Intézete így rendezett az elmúlt években a hallgatói önkormányzattal közösen, a vártat meghaladó visszhangot kiváltó eseményt a Masters of Library and Information Science 5 eseménysorozattal; így szerve- 25

24 FODOR JÁNOS zett emlékezetes szakmai napot (E-book, e-olvasás szakmai nap őszén) vagy fontos könyvtörténeti rendezvényt (Könyvtártörténet-írásunk az 1945 utáni korszakról tavaszán). A Valóságos könyvtár könyvtári valóság 8 című konferenciasorozat 2013-as indulásakor megfogalmazott koncepció is egy felsőoktatási műhely lehetőségeit józanul figyelembe vevő, de a tágabb szakmai kontextusban is jelentős lehetőségre épült: a Magyar Tudomány Ünnepének rendezvénysorozatába illeszkedve biztosítsunk teret, bemutatkozási lehetőséget a könyvtártudományi képzés legfelső hazai szintjén, az ELTE BTK Könyvtártudományi Doktori programjában alkalmi közösséget alkotva találkozó kutatójelöltek részére, hiszen ők azok a szakmában már ismert vagy még pályakezdő könyvtári szakemberek, akik most formálódó kutatásaikkal az elkövetkező években hatással lesznek a tudományterület fejlődésére. A sikerrel teljesített vállalás után két évvel, 2015 őszén újból meghirdetett konferencia az eredeti terv keretein jelentősen túllépett; kétnaposra bővült, a plenáris szakaszon túl három szekcióban tág és magas szakmai színvonalú kontextust kínált a doktori program eredményeihez. A november 23-án és 24-én két helyszínen több mint negyven hazai és határon túli előadói megszólalással, összesen 170 érdeklődő előtt lezajló teltházas konferencia 9 kétségtelenül az időszak fontos könyvtártudományi rendezvénye volt. Tematikájában reprezentálta mind az interdiszciplinaritást, mind a hagyományra, jövőre, globalitásra és regionalitásra egyaránt figyelmező könyvtáros feladatvállalását. A támogató partnerek, szervezők és előadók közös eredményeinek elismerése mellett az is indokolja a megemlékezést, hogy tudományterületünk szereplőinek rugalmasságát, a szakma együttműködési készségét bizonyítja, ha egy felsőoktatási műhely doktoranduszi bemutatkozásaira épülő konferenciája nemzetközi tanácskozássá bővülhet. A konferenciát megnyitó gondolataikban az EMMI Közgyűjteményi főosztályvezetőjeként Vígh Annamária, az ELTE vezetését képviselve Szalay Péter rektorhelyettes és a BTK dékánhelyetteseként Borsodi Csaba is egyetértett a könyvtár szerepének jelentőségében, abban, hogy küldetése a tudományban korszakoktól és technológiai, társadalmi változásoktól függetlenül érvényes marad. A rendezvényt szervező intézet vezetőjeként Kiszl Péter nyitotta meg a tanácskozást, elhelyezve azt az ELTE BTK könyvtártudományi képzését meghatározó hagyományok, változások és megújító stratégia 10 kontextusában. Soktémás konferencia két nap leforgása alatt csakis frontális felépítésű lehet: az előadók különböző témákkal, saját tapasztalataikat megosztva követik egymást, szekciókba, konferenciablokkokba leghatékonyabban a látókörük léptéke szerint sorolhatóak. A nyitónap plenáris ülésen két nagy tekintélyű, tudós professzor előadásával adekvát invokációként a Magyar Tudomány Ünnepén valóban a nagybetűs tudományosságot szólítva indult a konferencia résztvevői által felrajzolt gondolatmenet. A tudomány működésében, a tudományos kutatói pálya mesterektől öröklött elhivatottságában és a teljes tudás iránti vonzódás megélésében a könyvtár nemcsak szimbólum, de folyamatosan megújuló, kulcsfontosságú szolgáltatás is. Főként tengeren túli személyes tapasztalatairól beszélt Frank Tibor professzor, az ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet Amerikanisztika Tanszékének egyetemi tanára, az MTA levelező tagja, a Royal Historical Society (London) levelező tagja. A digitalizált források, segítő szolgáltatások és hardver eszközök bősége mellett a magyarországi viszonyokra vetítve is tanulságosak voltak élményei az asszisztáló, együttműködő közeg irányába mozduló nemzetközi könyvtárképről. Déri Balázs professzor, az ELTE BTK Ókortudományi Intézet Latin Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az ELTE BTK Professzori Tanácsának elnöke és az ELTE BTK Vallástudományi Központjának vezetője gazdag tudományos pályája kezdeteitől mutatta be a könyvtáraknak, mint sorsformáló helyszíneknek a nélkülözhetetlen szerepét. A két kutatói vallomásból megidézett könyvtárkép emelkedettsége egyben kérdésfeltevésként is működhetett. Mit tehetünk e szerep fenntartásáért, hogyan reflektálnak a könyvtárakat és a könyvtártudományi képzést napjainkban formáló szakemberek a kihívásokra? A plenáris ülés délutáni szakaszában vezető könyvtári szakemberek szemszögéből a hazai és határon túli könyvtárügy került előtérbe. Fodor Péter a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatójaként alapos, józan látleletet adott a reális lehetőségekről, hatásosan érzékeltetve a fővárosi olvasói igényekre reflektáló, kiterjedt intézmény hálózat fejlesztésének komplex feladatát, stratégiájuk változásait. A speciálisabb igények felé haladva Székelyné Török Tünde, az ELTE Egyetemi Könyvtár osztályvezetőjeként, Silvia Stasselová főigazgató pedig a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár szemszögéből tartott beszámolót. Stasselová asszony a Szlovák Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesületének elnökeként a szomszéd ország könyvtárépítészeti trendjeit elemezte számos elismerést keltő példát is bemutatva. 26 Könyvtári Figyelõ 2016/1

25 A TUDOMÁNY KÖNYVTÁRI ÜNNEPE Szintén határon túli látószöget kínált Hajnal Jenő beszámolója a délvidéki magyar tudástár létrehozásáról. A vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnökeként ő a magyar kisebbség önazonosságát is hordozó dokumentációs igényét tette hangsúlyossá, míg a plenáris ülés záró szakaszában Gurka-Balla Ilona (Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár) a könyvtárosképzés határon túli jellegzetességeit és jelentőségét mutatta be érzékletesen. A könyvtártudomány hazai felsőoktatási vetületeit, az új felsőoktatási szakstruktúrában elfoglalt szerepét Kiszl Péter intézetigazgató (ELTE BTK KITI), a doktori program vezetője elemezte, míg a Könyvtártudományi Tanszék vezetője, Barátné Hajdu Ágnes a képzés feladatait a könyvtáros életpálya felé vezető kiindulópontként értelmezte, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnökeként pontosan láttatva a képzési követelmények fejlesztésének jelentőségét. A november 23-i plenáris szakasz előadássorozata átfogó és sokszínű képet adott a könyvtár mint intézmény tudományban betöltött szerepétől kezdve a mindennapos működés feladatain át a szakmai utánpótlás helyzetéig, a második nap szekcióülésein pedig csaknem teljes mintát kaphattunk a könyvtártudomány legkülönbözőbb részterületeit érintő aktuális problémákról, változásokról és fejlesztésekről. A szekciókat az együttműködés jegyében a Debreceni Egyetem, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és az ELTE KITI munkatársai vezették. A délelőtti programban Dippold Péter (FSZEK) szekcióvezetésével a házigazda ELTE BTK KITI oktatói adtak ízelítőt kutatásaikból. Ahogy tudományunk szakmai képzése megköveteli, különböző problémakörökre koncentráló, változatos irányultságú előadásokkal járták be a korszerű könyvtártudományt is vonzóvá tevő interdiszciplináris területeket. Bibor Máté a Száz vers című Szerb Antal-kötet kiadástörténetét tárta fel, Bella Katalin Révai József minisztersége időszakának irodalompolitikáját elemezte. Németh Katalin a teológiai és vallástudományi szakirodalom fogalmi rendszerének összetettségét mutatta be az egyházi gyűjtemények tárgyszavazási gyakorlatát vizsgálva, míg Boda Gáborné Köntös Nelli a könyvári minőségirányítás és a minőségszemlélet alkalmazásának lehetőségét a dokumentumleírásban. E sorok írója a digitalizált gyűjtemények és a könyvtárosok kreativitásának viszonyát vizsgálta, s felhívta a figyelmet a nagyléptékű digitalizálás központosító hatása és a közösségi médiajelenlét összefüggéseire. Tószegi Zsuzsanna a technológiai változásokról beszélt a digitális kor könyvtártudományi vetületében Könyvtári Figyelõ 2016/1 a felhő-technológia használatának általánossá válása tükrében. A fizikai könyvkölcsönzés virtuális megvalósításának kérdéseit, kételyeit vonta górcső alá Kerekes Pál. Az oktatói szekció záró előadásában Senkei- Kis Zoltán ismertette a könyvtáros hivatásról egyetemi hallgatók körében kialakult képet felmérő kutatása nem egyöntetűen kedvező eredményeit. A második nap délutánján két párhuzamosan zajló szekcióval folytatódott a könyvtártudományi kérdések felsorakoztatása. A főhelyszínen, a Bölcsészettudományi Kar Múzeum körúti dísztermében a doktoranduszok előadásai következtek. A szekciót vezető Bényei Miklós (Debreceni Egyetem) tíz, különböző területen szakértő, gyakorló szakembert szólított az emelvényre, hogy a közönség elé vetíthessék kutatói érdeklődésük részterületeit vagy olyan felvetéseiket, melyek kifejtése a szűkös időkeretben is adekvátnak tűnt. Bilicsi Erika a tudományos kommunikáció történetéről, Rózsa Dávid a magyar szakkönyvtári rendszerről, Nemes László az egyetemek, a magánszektor és a könyvtárak kapcsolatrendszeréről, míg Sörény Edina a könyvtári stratégiai programok osztályozásának lehetőségeiről szolgált érdekes adalékokkal. Konkrét szolgáltatások, megoldások elemzéseire vállalkozott Takács Dániel (Felhasználó-azonosítás a digitális szolgáltatásokhoz) és Vass Anna Johanna (Resource Description and Access /RDA/, eszköz a könyvtárak jövőbeli információközvetítő feladatainak ellátásához). Koreny Ágnes tanulságos szempontból, a hozzáférés és újrahasznosítás oldaláról vizsgálta a TEL és az Europeana tudományos kutatási potenciálját. Juhász Éva a korszerű könyvtáros-kép érdekes vetületét mutatta be Könyvtáros coach szerepben, coaching a könyvtárban címmel. Amberg Eszter jogi szempontokból elemezte az e-kölcsönzés problémáit, Dávid Adrienne pedig a képi dokumentumok sajátságairól, osztályozáselméleti kérdéseiről tartott előadást. A délelőtti oktatói és délutáni doktoranduszi szekciót közösen jellemző negyedórás előadói időtartam az esetek túlnyomó többségében csakis ízelítőkre bizonyult elégségesnek. A cél azonban nem is lehetett más, hiszen külön-külön komoly kontextusba ágyazott, az előadókhoz hasonló szinten kevesek által ismert területekre vethettünk pillantást. A könyvtártudomány jelene szempontjából tanulságos összbenyomás mellett a szekciókat záró kérdések bizonysága szerint szinte minden előadás felkeltette a közönség valamely tagjának kíváncsiságát, és jó néhány téma kifejtését hallgatták volna bővebben, tovább. A rendezvény szervezésében partner ELTE Egyete- 27

26 FODOR JÁNOS mi Könyvtár tanácsterme adott helyszínt a délután másik, Tudományos rétegzettség és interaktivitás gyűjteményi digitalizálás című szekciójának. Az ELTE BTK KITI képzési programjában is fontos gyakorlati szerepet betöltő digitalizálási projektek és tartalomszolgáltatás-elemző kurzusokat vizsgál 11 felelősként e sorok írója, szekcióvezetőként is izgalommal és örömmel hívta pódiumra a gyűjteményi digitalizálás hazai szakembereit és irányítóit. Előadásaikban a tudományos digitalizálás különböző léptékű, de egyként értékes és fontos szintjeit képviselték. Ízelítőt adtak munkájukból az elmélyült kutatásra épülő aprólékos kézirat-digitalizálástól és filológiai igényű szövegkiadástól az intézményi-könyvtári digitalizálási stratégiákon és tömeges hozzáférhetővé tételt célzó projekteken át a virtuális gyűjteményreprezentációs fejlesztésig, interaktív felülettervezési megoldásokig. A részprogramot két intézményi digitalizálási stratégia bemutatása foglalta keretbe: Varga Klára osztályvezető (ELTE Egyetemi Könyvtár Informatikai és Fejlesztési Osztály) történeti aspektusban vezette elő az Egyetemi Könyvtárban zajló digitalizálási munka állomásait. A több évtizedet átfogó kezdő előadás alkalmas volt a hátráltató tényezők, párhuzamos fejlesztési kísérletek józan számbavételére, s a technológiai és társadalmi fejlődés támasztotta kívánalmak újraértékelésére is. A záró előadásban ezzel szemben Győrffy Szabolcs osztályvezető (Országos Széchényi Könyvtár Digitalizáló Osztály) elsősorban a mennyiségi, kapacitási kérdéseket érzékeltette hatásosan, meggondolandó kérdéseket felvetve a nemzeti digitalizálási stratégia könyvtári összehangolása és finanszírozása kapcsán. A hazai digitalizálás piaci oldala sem a megrendelések végtelen bőségéről ismert, de fontosabb szereplői kezdetektől elkötelezettek a tudományos, kulturális gyűjtemények digitalizálásában. Közülük ketten mutatták be fejlesztéseiket. Biszak Sándor ügyvezető igazgató (Arcanum Adatbázis Kiadó) kellő öniróniával mérte cége teljesítményét a Google feldolgozási kapacitásához, s lényegre törően mutatta be a HUNGARICANA és ADT+ kulisszatitkait, különlegességeit. A Qulto - Monguz Kft.-t képviselő Brada Hedvig a közgyűjteményi attrakciófejlesztés, gamification területein elért eredményeikről, szolgáltatásépítési képességeikről tartott prezentációjával a legkorszerűbb trendekből adott ízelítőt, s csak remélhetjük, hogy a digitalizált tartalmak kreatív bemutatásának opciói a könyvtári szférában is tartalommal telítődnek a közeljövőben. A piaci cég ismert alkalmazás-típusaihoz köthető szolgáltatás-terveit érdekes volt párhuzamba állítani a kulturális örökség hatékony közvetítésével kísérletező MOME TechLab munkáival. A felsőoktatási műhely kutatói, Ruttkay Zsófia egyetemi docens és munkatársai, digitalizált tartalmak prezentálásával foglalkoznak, a bemutatott egyedi interaktív felületek, demók és alkalmi, kiállításokhoz készült alkalmazások inspiráló ötletek sokaságát tartalmazzák. A tudományos digitalizálás legmélyebb rétegeit két aprólékos, nagy értékeket kis léptékben feltáró projekt képviselte. Mátyás Melinda az ELTE Egyetemi Könyvtár munkatársaként az itt végzett digitalizálási munka izgalmas részterületéről, jezsuita tudósok kéziratainak feldolgozásáról számolt be, felmutatva a gyűjtemények elérhetővé tételéhez kapcsolható, lehetséges kutatási témákat. Palkó Gábor (Petőfi Irodalmi Múzeum) a DigiPhil projektből adott ízelítőt: a szemantikus webtechnológiával felvértezett digitális filológiai megoldások a hozzá adott értékek tekintetében a digitalizálás legmagasabb szintjét képviselik. A szövegrétegek és adathálózatok megjelenítésével archiválható leghatékonyabban a tudás valóságos hálózata, összefüggésrendszere. Csak bízhatunk benne, hogy egyre több tudományos részterület feldolgozására lesz hasonló mélységben mód. A szekcióprogramot Cséka György (ELTE Egyetemi Könyvtár Közönségszolgálati Osztály) vezetésével gyakorlati bemutató zárta az Egyetemi Könyvtár digitalizáló műhelyében, így a távlati, illetve elmélyültebb fejlesztések prezentációi után a gyakorlati alapokból, a hardveres/szoftveres munkából is ízelítőt kaphattak a résztvevők. A konferencia zárszavában Sebestyén György professzor emeritus, az Intézet és a doktori program korábbi vezetője összegezte a kétnapos esemény tanulságait. A könyvtártudományi oktatás perspektívájába helyezve az elhangzott előadások múltat, jelent s jövőt egyaránt elemző látókörét és a kutató generációk együttműködésére is bizonyságul szolgáló konferenciát kétségbevonhatatlannak látta azt, hogy a könyvtár továbbra is a tudományos kutatás kulcsa, az információtechnológiai fejlődés vezérhajója maradhat. A Valóságos könyvtár - könyvtári valóság újbóli megrendezésével a szervezők (a szervezőbizottság elnöke: Kiszl Péter; tagjai pedig: Barátné Hajdu Ágnes, Boda Gáborné Köntös Nelli, Boros Tibor voltak) egy konferenciasorozat folytatásának felelősségét és az azzal támasztott elvárások terhét is vállalták. Az esemény léptéknövekedése, szervezettsége a nívós 28 Könyvtári Figyelõ 2016/1

27 A TUDOMÁNY KÖNYVTÁRI ÜNNEPE és időben hozzáférhetővé tett absztraktfüzettől 12 a lebonyolításban segédkező diákok lelkes közreműködéséig a továbbiakban talán fokozhatatlannak bizonyul, ám a résztvevők és hallgatóság számára valós élményt nyújtó tudományos együttgondolkodás, a friss kutatások, folyamatában feltárt problémakörök áttekintésének lehetősége továbbvihető akár visszafogottabb keretek között is. Ez a kutatásközpontú koncepció hosszú távon is bizalmat érdemel, a tudományterület és szakma számára fontos, egyedi rendezvénysorozattá emelheti az egyetemi konferenciát. Ahogy azt Kiszl Péter, a szervező felsőoktatási műhely vezetőjeként megnyitójában is hangsúlyozta: gyakorló szakemberek és kutató oktatók határon innen és túl, a magunk területén csakis az érdeklődő, hallgató-könyvtárhasználó közönség tagjaival élő párbeszédben adhatjuk meg a választ, közösen, együtt formáljuk: virtuális világunkban milyen legyen a valóságos könyvtár. Jegyzetek 1. Együttműködési megállapodás a KSH Könyvtárral. ELTE LIS Blog, március 1. egyuttmukodesi-megallapodas-ksh.html 2. Együttműködés a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral = ELTE- LIS blog, egyuttmukodesi-megallapodas-fovarosi.html 3. Szakmai együttműködési megállapodás a BME OMIKK és az ELTE BTK KITI között = ELTE-LIS Blog, január BTK-KITI-egyuttmukodes.html 4. KISZL Péter: Könyvtártudomány elméletben és gyakorlatban - intézményi együttműködés az Eötvös Loránd Tudományegyetemen = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 61. évf sz p. 5. FODOR János: Mestereket szólító tanítványok. MLS 3 konferencia az ELTE BTK informatikus könyvtáros hallgatóinak szervezésében = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 23. évf sz p. 6. BODA Gáborné KÖNTÖS Nelli: Pro és kontra az e-könyvekről = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 61. évf sz p. 7. BELLA Katalin: Könyvtártörténet-írásunk az 1945 utáni korszakról. Konferencia az ELTE BTK-n = Könyvtári Levelező/ lap, 27. évf sz p. 8. Valóságos könyvtár - könyvtári valóság (honlap) elte.hu/vkkv 9. Valóságos könyvtár - könyvtári valóság II. (részletes program, absztraktok és prezentációk) Absztraktok.html 10. KISZL Péter: Tudományos örökség és gyorsuló fejlődés könyvtárosképzés az Eötvös Loránd Tudományegyetemen = Könyvtári Figyelő, 25. (61.) évf sz p. 11. FODOR János: Kollaboratív tartalomfejlesztési projektek az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetében = Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 62 évf sz Boda Gáborné Köntös Nelli, Kiszl Péter (szerk.) Valóságos könyvtár könyvtári valóság II.: Konferenciaprogram az előadások tartalmi összefoglalóival. Bp.: ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet, p. hu/xmlui/handle/10831/22415 Beérkezett: január 18. Folytatódik a Nyitott napok rendezvénysorozat A tanszéki beszélgetéseket 1995-ben szervezte meg Voit Krisztina, az ELTE BTK Könyvtártudományi Tanszékének egykori vezetôje. Szándékait így foglalta össze: egyfelôl az egyetemi hallgatóság számára szerettünk volna olyan szakmai ismereteket nyújtani, amelyek kiegészítik és tovább bôvítik a tantervben szereplô stúdiumok adta tudásanyagot, másfelôl a könyvtáros szakma számára felkínálni [ ] tájékozódási lehetôséget. A Könyvtár- és Információtudományi Intézet vállalkozott a rendezvénysorozat folytatására, melynek nyitó elôadására február 24-én került sor. Az eseményen Barátné Hajdu Ágnes, Kiszl Péter és Poprády Géza emlékeztek Voit Krisztinára, és Gazda István tartott elôadást a könyvtáros és orvostudós Semmelweis Ignácról. A tavaszi szorgalmi idôszakban további három alkalommal (március 9-én, április 20-án és május 11-én) lesz nyilvános rendezvény a budapesti Könyvtártudományi Tanszéken. További információk a tanszék honlapján találhatók ( Könyvtári Figyelõ 2016/1 29

28 Műhely Hírek a könyvtári szabványosítás háza tájáról Az Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottság megalakulása DANCS Szabolcs * A 2015-ös év végén az Országos Széchényi Könyvtár vezetősége úgy döntött, hogy a könyvtári szabványosítás ügyének támogatása érdekében megalakítja az Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottságot (OKSZB), a korábbi Könyvtári és Szakirodalmi Tájékoztatási Szabványosítási Bizottság utódszervezetét. Mielőtt ismertetnénk a bizottság céljait és törekvéseit, érdemes egy rövid visszatekintést is magában foglaló helyzetértékeléssel folytatnunk. Helyzetkép némi történeti visszatekintéssel a közeli múltra Visszatekintés Hazánkban a könyvtári szabványosítás az 1950-es években élte első virágkorát. A továbbiakban is, egészen az 1980-as évek végéig aktív könyvtári és szakirodalmi dokumentációs szabványtevékenység folyt, majd kisebb megtorpanás után a kilencvenes évek második felében, 1997-ben kapott újabb lendületet a szabványosítás ügye. Jóllehet írásomban nem kívánok a történeti múlt mélyebb feltárásába bocsátkozni megtette ezt helyettem Berke Barnabásné a Könyvtárosok kézikönyve 5. kötetében 1, annyit azért érdemesnek tartok itt is leírni, hogy a hetvenes évek elejétől a kilencvenes évek elejéig húzódó időszak egyik legjelentősebb eredménye volt az IFLA által kidolgozott ISBD-ken alapuló MSZ 3424-es szabványcsalád megjelentetése a kapcsolódó besorolási adatokra vonatkozó MSZ 3440-es szabványcsaláddal egyetemben. Másik kiegészítő megjegyzésem: ne feledjük, hogy az ETO is szabványként látott napvilágot a Magyar Szabványügyi Hivatal gondozásában egészen az 1990-es évek elejéig. * A szerző az OKSZB elnöke, és egyúttal a Magyar Szabványügyi Testület könyvtári területért felelős 508. számú munkacsoport elnöke is. 30 Könyvtári Figyelõ 2016/1

29 HÍREK A KÖNYVTÁRI SZABVÁNYOSÍTÁS HÁZA TÁJÁRÓL Visszatérve a megkezdett gondolatmenethez: az 1997-es megújhodást megelőző rövid megtorpanás arra vezethető vissza, hogy a nemzeti szabványosításról szóló évi XXVIII. törvény, igazodva a nemzetközi joghoz, új alapokra helyezte Magyarországon a szabványosítás rendszerét. Megszűnt a Magyar Szabványügyi Hivatal, helyette felállt a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) mint az államigazgatástól független, közhasznú tevékenységet folytató, önmagát elsősorban a saját bevételeiből eltartó köztestület. Ugyancsak megszűnt a szabványok jogszabály erejű hatálya is előtt az állampolgárok ugyanis ugyanúgy kötelesek voltak betartani a szabványokban foglaltakat, mint a jogszabályi előírásokat. A szabványalkotó tevékenység szervezeti hátterének általános átrendeződésével, a Szabványügyi Hivatalon keresztül történő központi finanszírozás megszűnésével merült fel az igény a könyvtári szabványosítás/szabályozás új keretekbe foglalására. Ahogy arról Vajda Erik a könyvtártudományi folyóiratokban közzétett közleményében 1997-ben hírt adott 2, megalakult a Könyvtári és Szakirodalmi Tájékoztatási Szabványosítási Bizottság, (a december 14-én felállított bizottság jogelődje), és nemzeti könyvtári székhellyel létrejött a Könyvtári és Szakirodalmi Szabványosítási Iroda (KSZI) Varga Ildikó irányításával. 3 A bizottság elnöke Vajda Erik lett, az OSZK-t Berke Barnabásné képviselte (2001-től ő lett az elnöke). A KSZI a feladatok elvégzéséhez a kulturális tárca részéről költségvetési támogatást kapott a könyvtári központi szolgáltatások ellátására évente elkülönített ún. szaktörvényi keret formájában. (A Magyar Szabványügyi Testületben működő Könyvtár és dokumentáció műszaki bizottság elnöki teendőit ugyancsak Berke Barnabásné látta el.) A bizottság főbb feladatai magukban foglalták 4 a szabványosítási igények nyomon követését, a kidolgozandó szabályozási dokumentumok tárgyának, műfajának és főbb elveinek meghatározását, a szabványosításhoz szükséges finanszírozás tervezését, a kapcsolat tartását a Magyar Szabványügyi Testülettel (MSZT) az MSZT-nek a bizottságban részt vevő tagja és az MSZT illetékes műszaki bizottságában képviselt szervezet(ek) révén, a KSZI (azaz a szabványosítási iroda) tevékenységének szakmai irányítását és a szakterület szabványosításáról szóló szakmai tájékoztatást. Könyvtári Figyelõ 2016/1 A bizottság közreadásában 2009-ig bezárólag hat szabályzat látott napvilágot: KSZ/1:1999 Bibliográfiai leírás. Kartográfiai dokumentumok. 53 p. KSZ/2:2000 Bibliográfiai leírás. Elektronikus dokumentumok. 93 p. KSZ/3:2001 Bibliográfiai leírás. Időszaki kiadványok. 104 p. KSZ/4.1:2002 HUNMARC. A bibliográfiai rekordok adatcsere formátuma. 212, 2, 4, 8, 8, 8 p. KSZ/5:2005 Földrajzi nevek, mint adatbázisrekordok tárgyi hozzáférési pontjai. 32 p. KSZ/6:2009 Bibliográfiai leírás. Régi nyomtatványok. 109 p. (A bizottság egyéb jellegű, széles körű tevékenységéről és szabványosítási munkájáról a jövőben újabb írás keretein belül fogunk számot adni.) Jóllehet az utolsó szabályzat kiadására 2009-ben került sor, a bizottság tevékenysége voltaképp már 2006 környékén elhalt, ahogy a finanszírozás megszűnésével, a munkatársak távozásával, nyugdíjba vonulásával az iroda is felszámolódott. Hol tartunk most? A bizottsági munka újraéledésével illetve azt előkészítendő mindenekelőtt számba vettük a könyvtári területen érvényes szabványokat, magyar nyelvűeket és a nemzetköziket egyaránt; egyfelől azzal a szándékkal, hogy naprakész tájékoztatást tudjunk nyújtani a szakmának, másfelől azért, hogy megállapítsuk, hogy az időközben visszavont szabványok új kiadásaiból melyeknek sürgető az átültetése, illetve melyek azok, amelyek minimum nem hiányozhatnak a Könyvtártudományi Szakkönyvtár állományából. Ez alapján készítettük elő első munkatervünket, amelyet a felálló bizottság elé terjesztünk. Ez egyfajta szűkebb, szakmai körben megvitatott és előkészített beavatkozási terv, amely tartalmazza a könyvtári szabványosítás legégetőbb kérdéseire adandó válaszainkat. A tervhez természetesen mindenekelőtt a szabványügyi testülettől bekért árajánlatok alapján költségkalkuláció is készült. A szabványok frissült és szándékunk szerint folyamatosan naprakészen tartott jegyzékei elérhetők az OSZK honlapján. 5 Két jegyzéket találnak itt az érdeklődők. Az egyik a magyar nyelvű szabványokat, az egykori szabványosítási iroda által korábban összeállított és a Könyvtári Intézet oldalán elérhetővé tett lista naprakész változatát tartalmazza (az időközben visszavont és helyettesítő szabványokra 31

30 DANCS SZABOLCS való utalásokkal), a másik egy nemzetközi lista, a szakmánkat érintő szabványok átfogó jegyzéke, a jelen pillanatban éppen 99 címmel. A szabványügyi testületen belül korábban az 508. számú műszaki bizottság foglalkozott a könyvtári területtel. Ez mostanra háromtagú munkacsoporttá zsugorodott, és az elmúlt évek passzivitása miatt visszaminősítették megfigyelői státuszúra. (Ez most reményeink szerint megváltozik.) Az MSZT-n keresztül lehetőségünk van arra, hogy mindenekelőtt a 46. Információ és dokumentáció műszaki bizottság munkájában való részvétellel érdemben befolyásoljuk a nemzetközi szabványalkotást, ahogyan azt eleink is tették. Emellett más mód is kínálkozik a nemzetközi érdekképviseletre, pl. a European RDA Interest Grouphoz (EURIG) 6 való csatlakozás révén. A szerveződésnek, amelyre úgy lehet tekinteni, mint az RDA (Resource Description and Access) katalogizálási szabályzat fejlesztésének európai fórumára, régiónkból is számos tagja van. Vagy említhetjük az IFLA-t, amely a már említett 46. munkabizottság öszszekötő szervezeteként maga is kiemelkedő szerepet visz a szabványosításban. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, ISO) által jóváhagyott és kiadott szabványok honosítása mellett az OKSZB természetesen továbbra is tervezi könyvtári szabályzatok (KSZ-ek) kiadását, mindenekelőtt a bibliográfia területén. Nem kevesebb tehát a feladat, mint a nemzetközi frontokon immár évek óta zajló bibliográfiai forradalom levezénylése. Berke Barnabásné még 2005-ben így fogalmazott: A KSZ/5 mintájára szükség van valamennyi korábbi besorolásiadat szabvány szabályzatként való átdolgozására a Frankfurti Alapelvek Tervezetben megfogalmazottak szellemében, adatbázisok hozzáférési pontjaiként, valószínűleg a következő sorrendben: Személyek nevei, Testületek neve, Címek. Sürgető feladat a HUNMARC. Besorolási rekordok szabályzat kidolgozása, valamint a korábbi terveinkben szereplő, de eddig főként idő hiányában be nem fejezett szabályzatok, a Bibliográfiai leírás. Régi könyvek és a Bibliográfiai leírás. Könyvek tárgyalása és közreadása. Időközben elkészült a KSZ/6:2009 Bibliográfiai leírás. Régi nyomtatványok. című szabályzat, valamint a megjelentetésre váró KSZ/4.2:201[?] HUNMARC: a besorolási rekordok adatcsere formátuma. Ami Berke Barnabásné által említett többi szabvány megújítását, önálló KSZ-ként való megjelentetését illeti, ma már egyértelműnek látszik, hogy a korszerű megoldást a bibliográfiai leírás átfogó (a besorolási tételek szerkesztésére is kiterjedő) szabályzata jelenti. Mindez további, kevésbé evidenciát jelentő kérdések megválaszolására serkent minket. Olyanokra, mint: a bibliográfiai leírás átfogó szabályzatának létrehozása az RDA honosítását jelenti-e? Szükséges-e továbbra is a 2011-es kiadású ISBD teljes magyarítása? Ami a szabványalkalmazásokat illeti: a HUNMARC után érdemes-e az RDA-val párhuzamban fejlesztett MARC21-re áttérnünk, avagy a MARC-formá tumok leváltására létrehozott BIBFRAMEmo dell implementálásában kellene gondolkodnunk? E kérdések megválaszolása azonban legyen már az új bizottság feladata. Az OKSZB-rôl Az OKSZB feladata: a könyvtárszakmai szabványosítási és szabályozási tevékenység országos hatókörű szervezése és irányítása, ezen belül mindenekelőtt a hazai könyvtárügyet érintő nemzetközi szabványok honosításának kezdeményezése; könyvtárszakmai szabályzatok és ajánlások készítése, jóváhagyása és közreadása; a hazai könyvtárügyet érintő elavult nemzetközi szabványok visszavonásának kezdeményezése; a Magyar Szabványügyi Testülettel (továbbiakban: MSZT) való kapcsolattartás; a könyvtárszakma naprakész tájékoztatása az érvényes könyvtári szabványokról, szabályzatokról, ajánlásokról. A Bizottság működésének jogszabályi alapjai az alábbiak: az évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről : (3) Könyvtáraknak, illetve a könyvtári rendszernek nyújtott szakmai szolgáltatások e) a könyvtári és rokon területi módszerekre vonatkozó szabványok, szabályzatok elkészítésének kezdeményezése és kidolgozása 61. (4) Az 55. -ban foglaltakon túl a nemzeti könyvtár alapfeladatai h) részvétel a 60. (1)-(3) bekezdésében felsorolt központi szolgáltatások megvalósításában a 30/2014. (IV. 10.) EMMI rendelet az országos múzeum, az országos szakmúzeum, a nemzeti 32 Könyvtári Figyelõ 2016/1

31 HÍREK A KÖNYVTÁRI SZABVÁNYOSÍTÁS HÁZA TÁJÁRÓL könyvtár, az országos szakkönyvtár és az állami egyetem könyvtárának kiemelt feladatairól 8 8. (1) A kiemelt feladatok ellátása érdekében a nemzeti könyvtár a Kultv. 60. (1) bekezdésében meghatározott központi szolgáltatások keretében 7. a könyvtárakkal együttműködve koordinálja a könyvtári szabványok, szabályzatok és ajánlások előkészítését. Néhány a fontosabbak közül: A december 14-én tartott alakuló ülésen megvitatásra került a bizottság létrehozásáról és működési feltételeiről szóló szabályzat tervezetének tartalma, illetve a munkaterv egyes konkrét elemei. Utóbbi mindenekelőtt azoknak a nemzetközi (ISO) szabványoknak a megjelölését jelenti, amelyek magyar nyelvű kiadása sürgető feladat. A honosítandó szabványokról az OSZK-ban korábban felállt előkészítő bizottság javaslatai alapján született döntés. A nemzetközi szabvány eredeti címe: ISO 690:2010 Information and documentation. Guidelines for bibliographic references and citations to information resources ISO 2789:2013 Information and documentation. International library statistics ISO 11620:2014 Information and documentation. Library performance indicators ISO 16439:2014 Information and documentation. Methods and procedures for assessing the impact of libraries Könyvtári Figyelõ 2016/1 Munkacím: MSZ ISO 690:201? Információ és dokumentáció. Bibliográfiai hivatkozások MSZ EN ISO 2789:201? Információ és dokumentáció. Nemzetközi könyvtári statisztika MSZ ISO 11620:201? Információ és dokumentáció. Könyvtári teljesítménymutatók MSZ ISO ISO 16439:201? Információ és dokumentáció. Módszerek és eljárások a könyvtárak hatásainak értékelésére Az érintett szabványok egy részének honosítását a korábbi változat visszavonása (is) indokolja. Talán érdemes külön is megemlíteni az ISO 16439:2014 szabványt 9, amely viszonylag új, és egyben előzmények nélküli. Ez a szabvány definiálja a könyvtárak hatásértékelésére vonatkozó fogalmakat és módszereket, hogy ezzel támogassa a könyvtárakban folyó stratégiai tervezést és belső minőségmenedzsmentet, valamint hogy megkönnyítse az azonos kategóriájú (hasonló missziójú) könyvtárak adott szempontú összehasonlítását, illetve az egyes könyvtárak eredményeinek eltérő időpontokban való összevetését. Mindez egyfelől arra szolgál, hogy megerősödjön a könyvtáraknak az oktatás, kutatás, kultúra, a társadalmi élet és a gazdaság területén betöltött szerepe, valamint egyfajta kapaszkodót jelent a politikai döntéshozás számára a könyvtári szolgáltatások színvonala és a stratégiai célok tekintetében. A szabvány az egyénekre, intézményekre és a társadalomra kifejtett hatást vizsgálja, illetve minden könyvtártípusra alkalmazható. Mindemellett sok szempontra kitér a kvantitatív, kvalitatív mérési technikákra és a társadalmi hatás mérésének összetettségére egyaránt, egyben példákat hoz a hatásvizsgálat során feltehető kérdéstípusokra is. Szándékaink szerint a Bizottság további tevékenységéről külön alhonlapon, illetve a szaksajtóban tájékoztatjuk majd a szakmai közvéleményt. Jegyzetek 1. A hazai könyvtári szabványosítás múltjáról a kollégák a Könyvtárosok kézikönyvéből kaphatnak részletesebb képet: BERKE Barnabásné: Könyvtári és szakirodalmi tájékoztatási (dokumentációs) szabványok, szabályzatok In: Könyvtárosok kézikönyve. 5. köt. Segédletek. Szerk. Horváth Tibor Papp István. Bp. : Osiris, p html, ill. Könyvtári Figyelő, sz. kfarchiv/1997/2/vajda.html Ld. 2. jegyzet EMM 9. Beérkezett: január

32 Múltunkból Adalékok könyvtárügyünk homályos éveirôl Az Országos Könyvtári Központ elsô évei és a körzeti könyvtárak szervezése KÉGLI Ferenc A tanulmány A magyarországi könyvtárügy története a Rákosi-korszakban című kutatási program keretében készült. Elôhang Ha egy könyvtári intézmény vagy egy könyvtárügyi szervezet létezésének, a szervezetben tevékenykedő személyek működésének hiteles történeti bemutatása elmarad, akkor a következő generációk emlékezetébe csak féligazságok szűrődnek át, azok is csak homályosan, pontatlanul. Ennek következtében az adott intézmény vagy szervezet nem kerül a könyvtárügy hazai történetében az őt megillető helyre. Úgy gondolom, jelenleg ilyen intézmény az december 8-i minisztertanácsi rendelettel megalapított Országos Könyvtári Központ (a továbbiakban OKK), amely az 1945 és 1952 közötti időszakban a többpártrendszerű Magyar Köztársaságban, majd az egypártrendszerű Magyar Népköztársaságban a hazai könyvtárügy egyik meghatározó tényezője volt. Az intézményben hosszabb-rövidebb ideig dolgozó 150 munkatársnak elévülhetetlen érdemei vannak a háború utáni külföldi könyvtári kapcsolatok újraindításában, a kallódó könyvtárak, de főként a megszüntetett szerzetesrendek könyveinek megmentésében, a külföldi könyvek és folyóiratok központi címjegyzékének szerkesztésében, az alapfokú könyvtárosképzés megszervezésében, a szakfolyóiratok szerkesztésében és kiadásában, de különösen a hazai körzeti könyvtári rendszer létrehozásának megindításában, ami jelenlegi területi nyilvános könyvtáraink többségének megalapítását eredményezte. Az adalékok jórészt indigós másolatban megőrzött feljegyzések, jegyzőkönyvek és levelek, valamint nyomtatott, illetve az interneten elérhető szövegek információ-morzsáiból épülnek fel. Elsődleges forrásanyagát a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára XIX-I-20 törzsszámú fondjának negyvenhárom dobozából a 2 3., 5 7. anyagából általam 34 Könyvtári Figyelõ 2016/1

33 ADALÉKOK KÖNYVTÁRÜGYÜNK HOMÁLYOS ÉVEIRÔL átnézett, illetve a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium XIX-I-1-h fondja 129. és 375. számú dobozából és a XIX-I-1-i fondja 126. dobozából Sonnevend Péter által kigyűjtött dokumentumok képezik. Ezeket egészítik ki a körzeti könyvtárak szervezésével kapcsolatos kiküldetési jelentések az Országos Levéltár anyagából kigépeltetett, dobozszám nélküli iratai, melyek másolatait még a kilencvenes években kaptam meg Voit Krisztinától. Az elôdszervezetek A hazai közgyűjtemények központi (állami) felügyelete eszméjének kezdetét a 19. század utolsó harmadára tesszük. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1874-ben nevezte ki Pulszky Ferencet, a Nemzeti Múzeum igazgatóját a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőjévé ben hivatalosan is megalakult a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa (MKOT), illetve a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége (MKOF). 2 A Tanácsköztársaság alatt, 1919-ben, a kinevezett könyvtárügyi megbízottak (Dienes László és Kőhalmi Béla) nem a Főfelügyelőség szervezetére kívántak támaszkodni, hanem a létesítendő Országos Könyvtárügyi Tanácsra, szakmai önigazgatási csúcsszervként az ország könyvtárügyének és a könyvtárakkal összekötött tudományos kutatásnak és népnevelő munkának egységes vezetését, valamint felügyeletét pedig a felállítandó Országos Könyvtárügyi és Bibliográfiai Intézet (OKBI) keretében képzelték el után a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa és Főfelügyelősége tevékenységének lehetőségei annyira beszűkültek, hogy nem tudott érdemi tevékenységet kifejteni. Működésüket 1924-ben megszüntették, a felügyeletet a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (a továbbiakban VKM) vette át. 4 Időközben a fennhatósága alatt álló vagy az általa anyagilag támogatott közgyűjtemények kiadványcseréjének, külföldi könyv- és folyóirat-beszerzésének a lebonyolítására, bibliográfiai nyilvántartására és központi katalógusának (Központi Címjegyzék a továbbiakban KC) szerkesztésére 1923-ban a VKM Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ néven (továbbiakban OKBK) önálló hivatalt hozott lére az Országos Magyar Gyűjteményegyetem keretében. A Központ 1934-ben, a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa alá tartozó Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének a felügyelete és irányítása alá került; főfelügyelőnek Pasteiner Ivánt, az Egyetemi Könyvtár igazgatóját nevezték ki, aki egyben az Könyvtári Figyelõ 2016/1 OKBK igazgatója is lett. Tisztségeitől 1945 júniusában nyugdíjba vonulásakor vált meg. 5 Alapítás(ok) Elsô alapítás Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945 áprilisának elején költözött Debrecenből Budapestre, a VKMben viszont csak május végére készült el az új személyi és ügybeosztás. Ennek értelmében a Bisztray Gyula vezette V. (tudományos és felsőoktatási) ügyosztályon tizenöten-tizennyolcan dolgoztak. Az ügyosztályon belül Sebestyén Géza kiadmányozási joggal külön megbízatást kapott, de az utalványozási kérdésben az ügyosztályvezetővel egyetértésben kellett eljárnia. 6 Sebestyén 7 korábban az OKBK-ban szolgált, ahová november 9-én lépett be segéddíjas diplomásként, s ahol végleges kinevezését 1941 májusában kapta meg; 8 a vallás- és közoktatásügyi miniszter még 1945 márciusában az alkönyvtárnoki beosztásban lévő Sebestyént nevezte ki miniszteri osztálytanácsossá. 9 Feladatai a következők voltak: 1. adatfelvétel a tudományos intézetek évi állapotáról, háborús kárairól és a tudományos munka feltételeiről; 2. országos alap megszervezése és kezelése a tudomány fejlesztésére (ebből az alapból vagy más forrásokból pénz és munkaeszközök juttatása útján segítségnyújtás a tudományos intézetek és a kutatómunka részére); 3. a tudományos munka tervszerű megszervezésének előkészítése, összefoglaló önkormányzati szervek kialakítása a kutatás függetlenségének és szervezettségének biztosítására, Országos Könyvtári Központ és Tudományos Csereközpont megszervezése; 4. a veszélyeztetett művelődési értékek (műtárgyak, könyvek, gyűjtemények, népművészeti darabok stb.) felkutatása és megóvásának biztosítása, részvétel az elhagyott javak gondozásában és azon tárgyak elhelyezése, amelyeket az 1982/1945. ME sz. rendelet a VKM rendelkezésére bocsátott, hogy azokból az elpusztult vagy megrongálódott közgyűjteményeket és közkönyvtárakat helyreállítsa. 10 Sebestyénnek az áthelyezésével egy álláshely megüresedett az OKBK-ban. Betöltésére dr. Vargha László, a közgyűjtemények országos főfelügyelőjének helyettese és egyben az OKBK igazgató-helyettese Gál István angol német magyar szakos okleveles középiskolai tanárt javasolta a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának augusztus 7-én írt levelében: az eddigi széleskörű tudományos és irodalmi műkö- 35

34 KÉGLI FERENC dése révén kiválóan alkalmasnak látszik arra, hogy az Orsz. Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ külföldi kapcsolatait (így többek között a könyv- és folyóiratcserét és juttatást) a mai időknek megfelelően átszervezze és fejlessze. 11 Sebestyén eredményes működése következtében a Minisztertanács november 21-i ülésén napirendre tűzte az OKK és a Könyvtárak Országos Tanácsa felállításának a témáját. 12 A Minisztertanács szövegezési módosításokat javasolva elfogadta az előterjesztést, s ezt követően december 8-án jelent meg az évi M. E. sz. rendelet az OKKról és a Könyvtárak Országos Tanácsáról. 13 A rendelet 1. -a értelmében a megszűnő OKBK helyébe lépő és működési körét átvevő OKK feladatai a következők voltak: a könyvtárközi kölcsönzés megszervezése és lebonyolítása, a könyvforgalomnak és a könyvek kivitelének könyvtárügyi ellenőrzése, a nemzetközi kiadványcsere lebonyolítása, végül az egyes könyvtárak anyagának tervszerű kiegészítése és felfrissítése. A 2. a munkatársak státuszát határozza meg: a Magyar Nemzeti Múzeum alkalmazottai lesznek és a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének felügyelete és irányítása alatt működnek. A 3. szerint olyan központi könyvtárakat kell szerveznie, amelyek kizárólag a velük kapcsolatban álló könyvtárak anyagát egészítik ki, és csak nekik kölcsönözhetnek. A nemzeti művelődés szempontjából jelentős értékű könyvek és nyomtatványok nyilvántartása a negyedik, a nyomtatványok és kéziratok külföldre vitelének engedélyeztetése pedig az ötödik paragrafusnak volt a témája. A 6. rendelkezett arról, hogy az OKK részére az január 1-je után megjelenő nyomtatványokból öt ingyenes kötelespéldányt kell beszolgáltatni. 14 A minisztertanácsi előterjesztéshez készített anyag, 15 amely minden bizonnyal Sebestyén Géza fogalmazványa, így kezdi a rendelet általános indoklását: Az utolsó évtizedek kulturális fejlődése a könyvtárak és a könyvtárpolitika számára új helyzetet teremtettek, új feladatokat írtak elő. A következőkben megindokolja a tudományos könyvtárak közötti szoros együttműködés szükségességét, beszerzéseiknek öszszehangolását, a könyvtárközi kölcsönzés célszerűségét, majd rátér a kisvárosok és a falvak közkönyvtári szervezésének feladatára: Századunkat a kultúra nagymérvű demokratizálódása jellemzi. A magasabb műveltség, az emberi élet anyagi feltételeinek fejlődésével, a népoktatás általánossá válásával, megszűnt egyes tehetősebb rétegek kiváltsága lenni. Az iskolázás, a magasabb képzés elterjedt, a polgárság után a munkásság és a parasztság is részt követelt a művelődés eredményeiből. A feladatok főként a vidéki könyvtárak szervezésénél nehezek. A kis városokat és a falvakat is el kell látnunk színvonalas olvasnivalóval, sőt a demokrácia azt követeli meg, hogy meg kell szüntetnünk a vidéki olvasók hátrányos helyzetét. A demokráciák már kialakult gyakorlata itt is a könyvtárak együttműködése mellett döntött. Kétségtelen, hogy a nagy városokéval egyenrangú könyvtárakat minden kis helységben lehetetlen szervezni. De létre lehet hozni bizonyos körzetek középpontjában olyan életképes modern könyvtárat, amely az anyagát a körzetében állandóan körözteti. Az egyes körzetek központi könyvtárait kapcsolatba lehet hozni egymással, s kapcsolatba lehet hozni őket a nagyvárosok könyvtáraival. 16 Ennek a feladatnak a végrehajtására a rendelet 3. -a vo natkozik, amely szó szerint a következőt mondja ki: A Központ mellett központi könyvtárakat kell szer vezni; ez a központi könyvtár a vele kapcsolatban álló könyvtárak anyagának kiegészítésére szolgál; anyaga csupán ezeknek kölcsönözhető ki. Ezt a parag rafust a körzeti könyvtári koncepció első jog szabályi megfogalmazásának kell tekintenünk! Sebestyén Géza már az 1940-es évek elején külföldi szakirodalom alapján megismerte a körzetesített könyvtári szervezet előnyeit, 17 és e rendeletben megfogalmazottak alapján képzelte el hazai megvalósítását az OKK által elején már előkészítő megbeszéléseket folytatott a VKM szabadművelődési ügyosztályának illetékeseivel népkönyvtárainknak körzeti könyvtárakkal kapcsolatos teljes újjászervezésére. 18 Az évi M. E. sz. rendelet részletesen foglakozott a könyvtárügy egységes irányítása érdekében létrehozandó Könyvtárak Országos Tanácsával is. Elrendelése beleillett azon törekvésbe, hogy a háború előtti tanácsadó szervezetek helyett elnevezésében és összetételében új tanácsok (Magyar Művészeti Tanács, 19 Országos Köznevelési Tanács 20 ) alakuljanak meg. Az Országos Könyvtárügyi Tanács tagja lett volna az OKK igazgatója, aki a rendelet szerint a tanács élére kinevezett Országos Főfelügyelő helyettese, s egyben a Tanács ügyvezetője lett volna. A rendeletnek a Tanács létrehozásának a része 1952-ig nem realizálódott, legalábbis működésével kapcsolatban eddig nem merültek fel érdemi adatok. Megalakulás Megvalósult viszont az OKBK helyébe lépő OKK. Elhelyezése megoldott volt a Ferenciek tere 5. szám alatt, az Egyetemi Könyvtár épületének Reáltanoda utcai szárnyában, az OKBK udvarra néző földszin- 36 Könyvtári Figyelõ 2016/1

35 ADALÉKOK KÖNYVTÁRÜGYÜNK HOMÁLYOS ÉVEIRÔL ti, egykori könyvtárőri lakása négy helyiségének, 21 bútorainak és felszerelésének a megöröklésével. Az alapító személyzet is adott volt az ott lévő munkatársakkal, a létszám nyárra tizenöt főre 22 gyarapodott (dr. Paulovics Géza, 23 dr. Mokcsay Júlia, 24 dr. Molnár Ágnes, 25 Rád Árpádné dr. Szabó Irén 26 és dr. Várady Irén 27 könyvtárnokok; Bereczky Erzsébet 28 és dr. Monori Erzsébet 29 könyvtári asszisztensek; Beck Lajos 30 és Jantsits Gabriella 31 könyvtári segédtisztek; özv. Bosnyák Andorné, 32 dr. Dávid Antalné dr. Angyal Paula, 33 dr. Füves Ödönné dr. Prosser Piroska 34 és Rignáth Edit 35 havidíjas tisztviselők, Börcs Gyula 36 és Bősze József 37 múzeumi altisztek). Közülük ketten, Bereczky Erzsébet és Monori Erzsébet bár papíron az OKK állományában voltak valójában a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségén teljesítettek szolgálatot ebben az időszakban. 38 Dr. Gál István Könyvtári Figyelõ 2016/1 Sebestyén Géza megüresedett álláshelyét is betöltötték, amikor a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a Minisztertanács december 29-én jóváhagyta, hogy dr. Gál Istvánt akit eredetileg az OKBK-hoz kívántak kinevezni, ahol a külföldi kapcsolatok átszervezése, korszerűsítése lett volna a munkaköre az OKK munkatársa legyen. 39 A jóváhagyást követően Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter január 15-én nevezte ki az OKK-hoz a tudományos tisztviselők létszámába a VIII. fizetési osztályba alkönyvtárnokká. (Március 13-tól a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának 183/1946. számú határozata alapján hivatalosan is az OKK vezetője lett ideiglenes megbízással. 40 ) Bár könyvtárosi gyakorlata nem volt, de a feladat ellátására elsősorban a nemzetközi kiadványcsere szempontjából a legmegfelelőbb ismeretekkel rendelkező személy került az OKK élére. (Az intézménynek helyet adó Egyetemi Könyvtár főigazgatóját, Mátrai Lászlót régről, még az Apollo c. folyóirat időszakából ismerte.) Gál (1929-ig Gász) szeptember 29-én született Bonyhádon. Szülővárosában érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán folytatta tanulmányait. Angol német magyar művészettörténet szakos tanárként Bécsben is hallgatott két félévet februárjában az egyetemi kommunista szervezkedés leleplezésekor ő is vizsgálati fogságba került, de bizonyítékok hiányában nem indult ellene eljárás ben indította és öt éven át szerkesztette az Apollot, mely a közép-európai humanista folyóirat alcímet viselte. Az 1930-as évektől foglalkozott a szomszéd- és általában a szláv népek magyarsággal való érintkezésével. Többek között beszélt németül, franciául és angolul. London, Liverpool, Brüsszel, Berlin, Bécs mellett hosszabb ideig tartózkodott Prágában, Pozsonyban, Zágrábban, Belgrádban, és Bukarestben. Doktori disszertációja Babits és az angol irodalom címmel 1942-ben jelent meg. A Külügyminisztérium sajtó- és kulturális osztályának 1940 szeptembere és 1944 márciusa között külső munkatársaként, majd tiszteletdíjas előadóként dolgozott a különböző idegen nyelvű tájékoztató kiadványok írójaként, szerkesztőjeként júniusától a pesti egyetem bölcsészeti karán díjtalan tanársegéd Szekfű Gyula dékánsága alatt végén a nyilasok elfogatóparancsot adtak ki ellene ig 20 önálló kötete, 265 tanulmánya, cikke és egyéb közleménye jelent meg. A háború után tífuszból felépülve a Külügyminisztérium békeosztályán dolgozott októberében a Magyar Angol Társaság alakuló ülésén a társaság egyik titkárává választották végén jelent meg az Officina kiadónál Magyarország, Anglia és Amerika, különös tekintettel a szláv világra: Vázlatok a nemzetközi vonatkozások köréből című munkája. 41 Tevékenység Gál István nem sokkal az OKK-hoz való kinevezése után, már február 8-án beszámolt a Magyar Angol Társaság rendezvényén arról, hogy a Library of Congress cseréjét lebonyolító Smithsonian Institution tájékoztatta az OKK-t, hogy útra készen áll a magyar közkönyvtárak részére 104 láda hivatalos és tudományos kiadvány. 42 A Smithsonian a fentieken kívül még két nagyobb küldeményt gyűjtött orvosi könyvekből és folyóiratokból, illetve amerikai szociológiai irodalomból. Amerikai magánkezdeményezésre is összeállt egy kisebb gyűjtemény. 43 Ezeket a gyűjtéseket, összesen könyvet, periodikumot és 8872 vegyes nyomtatványt 44 a The American Book- Center for War Devastated Libraries Inc. jutatta el Magyarországra. Az óceánjárókat is működtető hajózási vállalat, a Cunard Line ingyen szállította Londonig, onnan az OKK-nak kellett gondoskodnia a továbbszállításról. 45 Gál a budapesti amerikai követséget kérte fel, hogy biztosítsa majd katonai teherautókkal a fiumei kikötőbe érkezett ládák Budapestre hozatalát. 46 Az OKK 1947 februárjában kezdte meg a nyomtatványok szétosztását. Az együttesen 130 ládányi ajándékkötet több mint fele a washingtoni Library 37

36 KÉGLI FERENC of Congress kiadványa volt, amelyből a Nemzetgyűlési Könyvtár 1607 kötetet kapott. 47 Az OKK közvetítette a British Council kedvezményes áru könyvét 380 magyar könyvtárnak, s a Központ járt közbe azért, hogy az American Library Association (ALA) a Rockefeller-Alapítványból a magyar könyvtáraknak ajándékozza 230 főleg technikai, orvosi és mezőgazdasági folyóirat teljes háborús évfolyamait, 48 de sok könyvadomány érkezett a franciáktól, svédektől és svájciaktól is az OKK-n keresztül. 49 Nemcsak a már említett hajóútvonalon, hanem vasúton, repülőgépen is érkeztek az ajándékés cserepéldányok. 50 Gál István még 1946 nyarán, az Új Magyarország július 31-i számában megjelent cikkében megfogalmazta azt is bemutatva a londoni, szovjetunióbeli, varsói, belgrádi, valamint a magyarországi könyvtárak állományának háborús veszteségeit, hogy szellemi újjáépítésre van szükség: Magyarországon az amerikai anyagot azonban javarészt újonnan kell összeállítni, éppen úgy, mint a szovjet anyagot. Erre nézve komoly ígéretet tettek a VOKSz-küldöttség 51 Budapesten időző tagjai, továbbá komoly segítséget ígért meg a moszkvai Lenin-könyvtár, számos amerikai egyetem, brit kutatóintézet és a csehszlovák, svéd, dán, belga stb. könyvtári és bibliográfiai központ is. Az OKK ezzel kapcsolatos feladatáról így írt: Legfőbb ideje volt már, hogy a magyar kormány központilag szabályozza az ország külföldi könyv- és folyóirat-beszerzésének lebonyolítását is. A régi bibliográfiai központ szerény keretei nem pótolhatták a külföldi hiányokat. Most az Országos Könyvtári Központ (külföldön Hungarian Libraries Board néven ismeretes) vállalta magára ezt a feladatot. Remélhető, hogy szélesebb keretek között, nagyobb személyzettel és komolyabb technikai apparátussal tudja pótolni mindazt, aminek hiányát oly égetően érzi nemcsak a magyar szellemi élet, hanem a politika is. 52 A nemzetközi kapcsolatok fontosságáról nyilatkozott egy márciusi riportban is: Legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy Angliával, Amerikával, a Szovjetunióval és a környező szláv államokkal felvegyük a legszorosabb kapcsolatot könyvek beszerzése ügyében. Már eddig is történelmi segítséget kaptunk. Az UNESCO-tól kezdve az amerikai alapítványokig, a British Counciltól a Szovjet, Csehszlovák és Bolgár Akadémiákig a legmesszebbmenő jóindulatot és segíteni akarást tapasztaltuk, és egy év óta egész sereg akció van folyamatban. Az kétségtelen, hogy az egyesült nemzetek teljes támogatása nélkül elképzelhetetlen a magyar könyvtárak korszerű anyaggal való megfelelő ellátása. 53 A kiküldött körlevelek száma annyira megnőtt, hogy nagy összegeket kellett kifizetni külső cégeknek a sokszorosításért, ráadásul az is előfordult, hogy az iratok bizalmas jellegűek voltak. Részben gazdaságossági, részben a hivatali titoktartás megőrzése érdekében 1947 elején az OKK egy jó minőségű stencilgépet vásárolt a Gestetner D. Rotary budapesti fiókjától. 54 Feltehetően már ezen a gépen készült az a 16 kérdésből álló körlevél is, melyben a Központ január 9-én adatokat kért a könyvtáraktól az UNESCO, az ASLIB és a FID részére történő adatszolgáltatás, továbbá a Magyar Minerva tervezett VII. kötete számára. 55 (A VI. kötet 1932-ben jelent meg az OKBK kiadásában.) Áprilisig kereken ötszáz könyvtár küldte be jelentését, köztük kb. száz közép- és szakiskolai könyvtár. 56 Nincs nyoma viszont, hogy történtek-e lépések az alapító rendelet 3. -ával, a központi, azaz a körzeti könyvtárak szervezésével kapcsolatban. Ezt központi akarat sem szorgalmazta, de felkészült személyzete sem volt ehhez az OKK-nak. Második alapítás Az Országos Könyvtárügyi Tanács és az OKK felállításáról szóló /1945. M. E. sz december 8-án hatályba lépett rendeletben foglaltak csak részben valósultak meg. A könyvtárügy országos irányítására nem szervezték meg a Könyvtárak Országos Tanácsát, így az élére sem került országos főfelügyelő, és nem készült el a Központ szervezeti és működési szabályzata sem. Azonban a rendelet megvalósításával nemcsak ez volt a probléma, hanem szervezeti gondok is adódtak: az OKK ugyanis a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége felügyelete és irányítása alatt, mégpedig a Magyar Nemzeti Múzeum önkormányzati kötelékében működött, így a könyvtárügy országos irányítása is a múzeumhoz került volna. Az OKK hatásköre csak a vidéki közgyűjteményekre terjedt ki, a fővárosi székhelyűekre nem. Kívánatossá vált tehát, hogy a könyvtárügy területén olyan független, országos hatókörű irányító szerv jöjjön létre, amelyik csak a minisztériumnak van alárendelve. A szervezeti problémákat Jánossy Dénes, a Magyar Nemzeti Múzeum elnöke már 1946 júliusában jelezte Nagy Miklós minisztériumi államtitkárnak. 57 Szükségessé vált az újbóli szabályozás, s ennek megszövegezésével Kovács Máté, a minisztérium osztálytanácsosa augusztus 27-én Mátrai Lászlót, az Egyetemi Könyvtár igazgatóját bízta meg. 58 Az új rendeletet minisztertanácsi szinten kellett elfo- 38 Könyvtári Figyelõ 2016/1

37 ADALÉKOK KÖNYVTÁRÜGYÜNK HOMÁLYOS ÉVEIRÔL gadtatni, s erre január 17-én került sor. 59 Életbe léptetése ellen azonnal szót emelt az Országos Szabad Művelődési Tanács: megpróbálta megakadályozni, hogy a rendelet a tervezet eredeti szövegével jelenjen meg, mivel szerintük a munkás- és népkönyvtárak ügye teljesen elsikkad benne. 60 A VKM Elnöki ügyosztálya is hasonló véleményen volt. A szervezeti, felügyeleti jogkörök megmaradt problematikus volta mellett kimaradt ugyanis az évi rendelet körzeti könyvtárakra vonatkozó 3. paragrafusa. A Sebestyén Géza által jegyzett fogalmazvány szerint: A magyar könyvtárügy nagy hiányossága valóban az, hogy a közművelődési könyvtárak kellő méretekben nem fejlődhettek ki, a falusi nép és a munkásság számára pedig a megfelelő könyvtárak úgyszólván teljesen hiányzanak. [ ] Ebben a helyzetben nem kétséges, hogy a magyar könyvtárpolitika középpontjába éppen hiányzó közművelődési könyvtári hálózatunk kiépítését kell helyeznünk. [ ] A létesítendő Könyvtári Tanácsnak is a legégetőbb feladata a közművelődési könyvtárügy kell, hogy legyen. A tervezet azonban ebben az irányban nem vinne előre. 61 Ortutay Gyula, aki március 14-én lett miniszter, mégis A magyar könyvtárügy egyes kérdéseinek rendezéséről címmel kiadott 3.730/1947. (III. 23.) M. E. sz. rendeletet az eredeti szöveggel jelentette meg. A kormány újra elrendelte az Országos Könyvtárügyi Tanács és az OKK létrehozását: Az ország könyvtári gyűjteményei korszerű együttműködésének előmozdítása és közös feladataik tervszerű megoldása végett Országos Könyvtárügyi Tanácsot és Országos Könyvtárügyi Központot kell szervezni. Az Országos Könyvtárügyi Tanács feladatának és szervezetének meghatározása után kimondta, hogy az addig Országos Könyvtári Központ néven működő Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ megszűnik, ennek ügykörét, felszerelését és személyzetét a jelen rendeletben szabályozott Országos Könyvtári Központ veszi át, amely a vallás- és közoktatásügyi miniszter közvetlen felügyelete alá tartozó önálló intézmény. Feladatai lényegében az eddigiek maradtak. Nem szűnt meg a köteles-példányokból való részesedés, megfogalmazásra került a könyvtárak nyilvántartásának kötelezettsége is (amelynek végzése egyébként már az év elején elkezdődött). Mint már említettük, kimaradt a korábbi rendelet körzeti könyvtárakra vonatkozó 3. paragrafusa. Könyvtári Figyelõ 2016/1 A régi/új hivatal Továbbra is dr. Gál István Az március 23-i rendelet értelmében a központot az államfő által kinevezett elnök irányította volna, de kinevezése késett. A Szabadság című napilap április 1-jei számában Felfüggesztették Gaál Istvánt, a Könyvtári Központ vezetőjét című cikk azzal vádolta meg az OKK megbízott vezetőjét, hogy egyrészt németbarát magatartást tanúsított a háború alatt, másrészt, hogy a központ vezetőjeként külföldi kapcsolatait egyéni karrierje egyengetésére használja fel. Zsebők Zoltán miniszteri osztályfőnök igazoló jelentést kért. Gál pontról pontra cáfolja Ortutay Gyula miniszternek írt levelében a cikkíró hamis állításait. Mint írja, a cikk szerzője Aradi Nóra, aki bevallotta, hogy a cikket elejétől végig Mátrai László egyetemi könyvtári főigazgató diktálta. Gál Mátrai hónapok óta ellene irányuló akcióiról már több jelentést tett a kultuszminisztérium két illetékes ügyosztályának. Ha a miniszter úr a fentiek alapján szükségesnek tartja, rendeljen el fegyelmit megelőző vizsgálatot. 62 Nem fegyelmi vizsgálat következett, hanem a miniszter továbbra is megbízta a központ vezetésével /1947. VI.b. sz. iratában az elnök kinevezéséig és hivatalba lépéséig. 63 Ilyen minőségében állította össze április 25-én dr. Csóka J. Lajos miniszteri osztálytanácsos számára a magyarországi könyvtárak állapotáról szóló áttekintő jelentését, mely a januárban kiküldött kérdőívek válaszain alapult. A kísérőlevél az OKK nyomtatott levélpapírján íródott, fejlécén a hivatal magyar és angol (Hungarian Libraries Board) nevével és címével (Budapest, IV. Ferenciek tere 5.), és látható az OKK körpecsétje is: kétoldalt ágakkal övezett Kossuth-címer, a körirat fölül ORSZÁGOS KÖNYVTÁRI KÖZPONT, alul BUDAPEST szöveggel. 64 Ideiglenesen megbízott vezetőként javasolta június 7-én két munkatársa, Kordás Ferenc 65 és Szabó- Froreich Antal 66 kiküldését a londoni egyetem könyvtáros-képző tanfolyamára, mivel egyéb nyelvek ismerete mellett mindketten magas fokon írtak és beszéltek angol nyelven. Javaslatát költségvetési fedezet hiányában utasították el. 67 Gál igyekezett a külföldi és a hazai könyvtárközi kölcsönzés ügyét is előremozdítani. A londoni könyvtári központtal sikerült jól működő csereszolgálatot létesítenie, úgyhogy az OKK vállalhatta az országos arányú külföldi könyvkölcsönzés megindítását is. Erről június első napjaiban tájékoztatta egy körlevélben 39

38 KÉGLI FERENC az érdekelt százötven legfontosabb hazai könyvtárt, egy másik körlevélben pedig a belföldi könyvtárközi kölcsönzés lehetőségeinek megállapítása érdekében indított el adatgyűjtést. A június 9-én kelt irat az OKK nyomtatott levélpapírjára íródott, amelyen már a hivatal telefonszáma ( ) is fel lett tüntetve. 68 Gál István, az amerikai, brit kapcsolatok mellett fontos feladatnak tartotta a szovjet egyetemekkel, kutatóintézetekkel és könyvtárakkal való kapcsolat felvételét, szorgalmazását és kiépítését. Az OKK 1946 áprilisa óta kapcsolatban volt a nemzetközi hivatalos, tudományos és irodalmi könyv- és folyóiratcsere lebonyolítására illetékes moszkvai Lenin Könyvtárral, amely jelentékeny hadtörténeti, könyvtártudományi, földrajzi, irodalmi és tudománytörténeti könyvet küldött, valamint folyamatosan érkezett a Bibliotekar c. folyóirat is. A könyvanyagot szétosztották az Országos Széchényi Könyvtár, a Honvédelmi Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium dokumentációs szolgálata között. (Az OSZK tizenhat, állományában nem lévő, hungarika vonatkozású kötetet is talált a kapottak között.) A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Társadalomtudományi Intézete a történelem, bölcsészet, jog, politika és közgazdaság témájában küldte meg másodpéldányait, cserébe konkrétan megnevezett magyar kiadványokat kért. A Művészettörténeti Intézet is kész volt a kiadványok cseréjére a témájába vágó szakirodalom területén. A leningrádi Mezőgazdasági Tudományok Lenin Akadémiája megküldte kiadványait, cserébe a magyar mezőgazdaságra, lótenyésztésre vonatkozó kiadványokat kapott. A szintén leningrádi Keleti Tudományok Akadémiája több csomag szakkönyvet kapott az OKK-tól, cserébe saját kiadványaik megküldését ígérték. A Tér és Forma című folyóiratért cserébe a kijevi Építészeti Akadémia az Architektura című folyóiratát küldte meg. A taskenti Közép-ázsiai Egyetem és a tbiliszi Sztálin Egyetem is megküldte folyóiratát, illetve felajánlotta a cserét. 69 Az OKK 21 csomagban továbbította a központi és fővárosi statisztikai hivatal, a nemzeti múzeum, a történelmi társulat, a néprajzi múzeum, a természettudományi múzeum és több minisztérium anyagát szovjet egyetemeknek és könyvtáraknak. 70 Gál, június 10-én, mint az OKK id. mb. vezetője kérte Ortutay Gyula minisztert, hogy tájékoztassa a társminisztériumokat, illetve egyetemeinket és főiskoláinkat arra a lehetőségre, amit a szovjet intézmények segítőkészsége jelent: Miniszter Úr szíves segítségével az Országos Könyvtári Központ olyan magyar- és egyébnyelvű tudományos anyag birtokába juthat, amellyel hatékonyan elő tudjuk segíteni a Szovjettel való könyvtárügyi együttműködést. 71 Gál István, amint a miniszternek küldött június 9-i levelében megfogalmazta, az évi átszervezési munkálatok egyik legfontosabb területe a KC szerkesztésének újraindítása, mivel az a nemzetközi együttműködés egyik legfontosabb eszköze, továbbá a könyvtárközi kölcsönzés döntő tényezője. A háború veszélyei elől a lengyeli kastélyba, majd a nemzeti múzeumba menekített KC katalógusszekrényei 1947 májusában visszakerültek az OKK-hoz, s Gál a hivatal id. mb. vezetőjeként dr. Makkai Lászlóné alkalmazását javasolta, mivel Párizsban az UNESCO 72 európai központi katalógust állít föl, ahol számítanak a magyar közreműködésre is. Makkainé alkalmazására viszont nem került sor, így a KC szerkesztésének újraindítására csak évek múlva került sor. 73 Beôthy Ottó Gál István ideiglenes vezetői megbízatása 1947 júniusának folyamán megszünt, 74 mivel Beőthy Ottó kapott kinevezést az OKK elnöki tisztére. Beőthy (1946-ig Salgó) Ottó május 22-én született Budapesten. Érettségi után a műegyetemen hallgatott három évet, majd kereskedősegéd, könyvkereskedő től munkaszolgálatra hívták be, különböző táborokban dolgoztatták ben a Budapesti Nemzeti Bizottságnál dolgozott, onnan került március 12-től a parlamenti könyvtárba, ahol július 12-től helyettes könyvtárigazgató lett. Széles körű nyelvismerettel rendelkezett: az orosszal is elboldogult, a németet anyanyelvi szinten használta, tudott franciául, görögül és angolul tavaszán a British Council kéthónapos tanulmányútra hívta meg Angliába. A Minisztertanács engedélyezte a kiutazást, s egyben a minisztertől arra is megbízást kapott, hogy folytasson tárgyalásokat az OKK angliai kapcsolatainak kiépítéséről. 76 Hazatérte után, május 23-án kapott megbízást a parlamenti könyvtár helyettes igazgatói tisztségének megtartása mellett az OKK elnöki teendőinek az ellátására. 77 (Ténylegesen júniusban vette át új hivatalát. 78 ) Elnöksége alatt az OKK aktívan részt vett az as The Word of Learning könyvtári anyagának öszszeállításában. 79 Megkezdődött az Index Scientiarium Hungaricum című kiadvány első számának összeállítása is. A negyedéves folyóirat a magyar nyelven megjelent értékesebb tudományos munkákat (tanulmányok, könyvek) ismertette volna angol és orosz nyelven. 40 Könyvtári Figyelõ 2016/1

39 ADALÉKOK KÖNYVTÁRÜGYÜNK HOMÁLYOS ÉVEIRÔL Koncepcióját Szentmihályi János, a VKM X. ügyosztályának vezetője ben egyeztette a Magyar Kommunista Párt Értelmiségi Osztályával, s ő bízta meg az OKK-t a feladat végrehajtásával. 81 Beőthy eredményesen kért november 15-én költségvetési támogatást a Magyar Minerva VII. kötete szerkesztési munkálatainak megkezdéséhez. 82 Az év eleji adatkérések válaszai alapján novemberben, Mokcsay Júlia összeállításában belső használatra elkészült a több mint 500 adatküldő könyvtár revideált jegyzéke. A könyvtár nevén és címén kívül tartalmazta állományának főbb adatait is. 83 Az OKK szakkönyvtára évente átlag kötettel gyarapodott csere, ajándék és kisebb részt előfizetés útján, hatvanhat könyvtártani és bibliográfiai folyóiratot járatott. 84 Állománya 1947 novemberében 1115 kötet volt. 85 Az év folyamán az OKK ügyiratot intézett el, 204 ládát vett át, illetőleg továbbított külföldre, öszszesen kg súlyban művel. Ezen kívül még darab csomagot kezelt és továbbított. 86 Megvalósulni látszott a márciusi rendeletben szereplő Országos Könyvtárügyi Tanács létrejötte, a VKM ugyanis július 17-én, majd 24-én is előterjesztette javaslatát az Országos Könyvtárügyi Tanács elnökének kinevezésére. Az előterjesztésben Mátrai László, a Pázmány Péter Tudományegyetem Könyvtárának főigazgatója, Tolnai Gábor, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója és Trócsányi György, az Országgyűlési Könyvtár főigazgatója szerepelt, közülük ajánlotta a miniszter az Országos Könyvtárügyi Tanács elnöke személyének a kiválasztását. 87 A Magyar Távirati Iroda október 15-i híre szerint a köztársasági elnök Tolnai Gábort nevezte ki az Országos Könyvtárügyi Tanács elnökévé. 88 (A Tanács tényleges megalakulásáról, működéséről eddig még nem kerültek elő dokumentumok.) február 1-jei hatállyal elkészült az OKK szervezeti, ügyviteli és igazgatási szabályzata. 89 Általánosságban utalt arra, hogy az OKK célja a magyar könyvtárügy országos feladatainak központi ellátása. 90 Vállalta az OKBK-val való kontinuitást, ugyanis a szabályzat szerint bélyegzőjének köriratában az elődintézmény alapítási évét, 1923-at is szerepeltetni kellett. A szabályzat lehetőséget adott osztályok szervezésére, ezek azonban az év folyamán még nem alakultak meg. Augusztusban a személyzet a Központ elnökén kívül hét tudományos tisztviselőből, öt tudományos segédtisztviselőből, két szakaltisztből és két havidíjas tisztviselőből, továbbá egy tiszteletdíjas nyugalmazott számtanácsosból állt. (Az Könyvtári Figyelõ 2016/1 elnök is csak tiszteletdíjban részesült.) 91 Zsúfoltan voltak, elhelyezkedésükre csak három udvari szoba állt rendelkezésre. Nem volt elegendő állvány, ezért a feldolgozandó könyv- és folyóiratanyag a fűtetlen padláson volt elhelyezve, a beérkező és kimenő anyag feldolgozása hely hiányában a padlón történt. Hiába volt ígéret, nem kaptak a csomagok szállítására zárt platójú gépkocsit. A KC dobozai az előszobában álltak, ilyen körülmények között nem volt lehetőség szerkesztésének újraindítására. Felszerelésben is hiányt szenvedtek: szükség lett volna még legalább három írógépre, egy nagy teljesítményű címíró-gépre, mikrofilm-olvasó készülékre, irodai diktafonra közepére megváltozott a politikai környezet. Júniusban megtörtént a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt egyesülése Magyar Dolgozók Pártja néven, és kialakult a Szovjetunió által inspirált pártállam Rákosi Mátyás és szűkebb köre teljhatalmával. A párt ideológiájából következően az állami-társadalmi élet teljességének kizárólagos meghatározója akart lenni. A keretében megalakított Tudományos Bizottság munkatervet dolgozott ki a tudományos kutatás és a felsőoktatás intézményrendszerének az átalakítására. E munkaterv egyebek mellett azt is tartalmazta, hogy augusztus közepéig törvénybe kell iktatni az Akadémia tudományszervezési és irányítási jogát átvevő Magyar Tudományos Tanács felállítását, tovább azt is, hogy e tanács munkájának elősegítésére október 1-jéig át kell szervezni a OKK-t is. 93 Erre reagálva fogalmazta meg Beőthy a tanácsra vonatkozó törvénycikk megjelenése után tíz nappal az OKK évre vonatkozó tudományos tervében a következőket: A Központ sajátos feladatából és egyedülálló jellegéből folyik, hogy működése mindenkor hű és érzékeny mutatója a magyar kultúrpolitika állásának. A tudományos munka tervszerűtlenségének és ziláltságának korában a Központ szinte tisztára adminisztratív segédhivatal képet mutatta s működése tudományos síkon meddő volt. A talpra állás éveiben a Központ erőfeszítései szinte teljesen saját szervezetének és a magyar tudományos élet külföldi kapcsolatainak újjáépítésében összpontosultak. A magyar kultúra életében beállt döntő változás, a tudományos élet tervszerű szervezettsége, az Országos Tudományos Tanács életre hívása stb. végre lehetővé fogják tenni, hogy az Országos Könyvtári Központ évi működésének súlypontja a szervezési kérdésekről a tudományos munkára és ezen túlmenőleg is: a tudományos produkcióra legyen áthelyezhető. 94 Maga Beőthy Ottó viszont a következő évben már nem kívánt az Országgyűlési Könyvtár igazgatói teendői mellett az OKK feladataival is foglalkozni. 41

40 KÉGLI FERENC Lemondásának elfogadását november 26-án tűzte napirendjére a Minisztertanács. 95 Dr. Telegdi Zsigmond Az OKK vezetésére december 10-től dr. Telegdi Zsigmond, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Keleti gyűjteményének vezetője, egyetemi magántanár kapott megbízást február 9-én a Magyar Köztársaság elnöke kinevezte az OKK elnökévé. 96 Telegdi Zsigmond (eredeti családi neve Weil) Enyingen született december 29-én ban érettségizett a székesfehérvári állami főreáliskolában, majd az Országos Rabbiképző Intézetben, a boroszlói és a párizsi egyetemen tanult. Bölcsészdoktori oklevelét a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg. Ezt követően, állástalan tanárként Budapesten élt, alkalmi szellemi munkákból tartotta fenn magát után többször behívták munkaszolgálatra től volt a Fővárosi Könyvtár tudományos főkönyvtárosa. 97 Személyesen ismerte a hivatalának helyet adó Egyetemi könyvtár igazgatóját, mivel a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének évi tisztikarában Mátrai Lászlót alelnöknek, Telegdit pedig könyvtáros titkárnak választották meg. 98 Az OKK megbízott vezetőjének három új feladatkört kellett beépítenie az intézmény működésébe: a népkönyvtárak körzeti rendszerbe való szervezését a körzeti könyvtárak megalapításával, a tudományos könyvtárak felügyeletének ellátását, s a könyvtárügyi dokumentáció elvégzését. A körzeti könyvtárak szervezése A körzeti könyvtári ellátás országos, illetve helyi kialakítására eddig csak javaslatok, elképzelések, tervek léteztek. Ezekről, továbbá a létesített körzeti könyvtárak működéséről, eredményes, illetve torzó voltukról, valamint Sebestyén Géza szerepéről Tóth Gyula közölt több, részletes tanulmányt. 99 Éppen ezért az ott közölteket csak akkor érintjük, ha a folyamatok megértéséhez szükséges. Az egyetlen, egységes, proletár harci párt, az MDP létrejöttével és teljhatalomhoz való jutásával kialakult új helyzetben a szabadművelődési (és benne a népkönyvtári) mozgalomnak új célokat kellet maga elé kitűznie, arra való tekintettel, hogy népünk úgy a belpolitikában, mint külpolitikailag harcban áll a reakcióval, harcban áll az imperializmussal jelentette ki E. Kovács Kálmán még 1948 nyarán, a szabadművelődési felügyelők révfülöpi értekezletén. 100 A VKM-ben a VIII. Szabadművelődési főosztály a vándorkönyvtárakkal való foglalkozás mellett 1949-re tervbe vette tíz körzeti könyvtár és a hozzájuk tartozó, egyenként tíz, azaz összesen száz alapkönyvtár megszervezését. Azonban mindössze csak két előadó foglalkozott népkönyvtári ügyekkel, ezért az a javaslat született 1948 novemberében, hogy az OKK legyen megbízva olyan formában, hogy egy népkönyvtári alosztályt létesítsen. 101 Erre a 1947-es rendelet is lehetőséget nyújtott, mivel a bekezdése szerint: A vallás- és közoktatásügyi miniszter az előző bekezdésben említett ügyeken felül a Tanács javaslatára rendelettel egyes ügyeket a Központ hatáskörébe utalhat. A Tanács ugyan nem létezett, és külön rendelet sem született, viszont a hatáskörbe utalás megtörtént. Telegdi akit már Beőthy novemberi lemondása után felkérhettek, és akit Budapest polgármestere már december 10-ével átengedett az OKK-hoz szolgálattételre 102 részt vett december 28-án a Szabadművelődési Vezetők Aktíváján, ahol előadója volt A körzeti könyvtárak problémái című napirendi pontnak. Elmondta, hogy az MDP szervezési bizottsága határozatainak értelmében a következő év folyamán tíz körzeti könyvtárat kell felállítani különböző vidéki városokban, de összesen mintegy száz körzeti könyvtár megszervezésére lesz szükség. Korábban készült egy rendelettervezet, amely ezt a feladatot egy létesítendő Országos Népkönyvtári Központra kívánta bízni. A minisztertanács akkor Vas Zoltán, a Gazdasági Főtanács főtitkára javaslatára ezt a tervezetet nem fogadta el, és úgy határozott, hogy a közművelődési könyvtárak szervezése is az OKK-ra tartozzék, s legyen ez az intézmény a magyar könyvtári szervezet valóságos központja. 103 A VIII. ügyosztály ezek után kérte fel az OKK-t a közművelődési könyvtárak, elsősorban az évre tervezett tíz körzeti könyvtár megszervezésére. Az OKK-n belül fel kell állítani egy megfelelő alosztályt a feladat elvégzésére, addig is részben alkalmi munkaerőkkel kell dolgozni. Sürgősen meg kell találni a megfelelő állandó személyzetet, meg kell oldani az elhelyezését, be kell szerezni, és fel kell dolgozni a könyvanyagot. 104 Az aktíván határozatokat hoztak e napirenddel kapcsolatban, Egyebek mellett azt, hogy ott, ahol körzeti könyvtár létesül, írni kell a helyi pártszervezet vezetőségének, hogy olyan alkalmas pártbelieket, vagy pártonkívülieket javasoljon, akiket meg lehet bízni a körzeti könyvtár vezetésével. Ennek végrehajtásáért E. Kovács Kálmán lett a felelős. A körzeti könyvtárak 42 Könyvtári Figyelõ 2016/1

41 ADALÉKOK KÖNYVTÁRÜGYÜNK HOMÁLYOS ÉVEIRÔL anyaga végleges összeállításáért január 10-ig, a népkönyvtárak szervezeti szabályzatának kidolgozásáért január 11-ig pedig Telegdi Zsigmond lett a felelős. E. Kovács Kálmánnak kellett felvennie a kapcsolatot a KÖZELBIZ-zel, hogy az OKK alosztálya maradjon a Deák Ferenc utca 14. szám alatti helyiségében. 105 A Gazdasági Főtanács (GF) január 12-i határozata, valamint a VKM rendelete alapján a Népkönyvtárakat Szervező Országos Bizottság beolvadt az OKK most alakuló Népkönyvtári alosztályába. 106 Ugyanezen a napon a népkönyvtárakkal kapcsolatban Telegdi beadványban fordult Ortutay miniszterhez, amelyben azt kérte, hogy az OKK kapjon megbízást a népkönyvtárüggyel kapcsolatos feladatok elvégzésére, s ennek érdekében külön népkönyvtári osztályt kíván felállítani. A beadványra Kovács Máté államtitkár egyetértően válaszolt, néhány módosítást, pontosítást kért csak, és jelezte, hogy a népkönyvtári osztály személyzetének és a körzeti könyvtárosoknak a kiválasztása a minisztérium hatáskörében marad. 107 Az OKK Népkönyvtári alosztályának (később Népkönyvtári osztály) létrejöttéről, személyzetéről és feladatairól a VKM VIII. főosztályán február 7-én tartottak értekezletet. Jelen volt a VI. főosztályról Kardos László minisztériumi osztályfőnök, a VIII. főosztályról Kolozsvári András, Komáromy József és Kollár Ferenc, az OKK-t pedig Telegdi Zsigmond és Cherven Arisztid Gyula képviselte. Mivel ez a dokumentum a körzeti könyvtárakon alapuló népkönyvtári hálózat kiépítésének egyik alapdokumentuma, érdemes a szöveg érdemi részét közzétenni: A népkönyvtárügy kiépítésével és továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokat a vallás- és közoktatásügyi miniszter /1949. VI.1.sz. rendelete átruházta az Országos Könyvtári Központra, ennek kötelékében az újonnan alakult Népkönyvtári Alosztályra. (Az idézett rendelet az /2/1949. sz. GF-határozaton alapszik.) Az alosztály ideiglenes vezetője Cherven A. Gyula. 108 Személyzete az induláskor: Szervezési munkacsoport: Cherven A. Gyula és Sebestyén Géza Beszerzési munkacsoport Komlós Jenőné 109 és Luhn Erzsébet 110 Bibliográfiai munkacsoport Fóris Anna 111 és Györgypál József 112 Lektorátusi munkacsoport: megszervezendő Feladatok: I. Körzeti könyvtárak. Könyvtári Figyelõ 2016/ körzeti könyvtár felállítása, tárgyalások a helyi hatóságokkal, tömegszervezetekkel. Felelős Cherven, Sebestyén. 2. A VKM által megvásárolt és kiküldésre engedélyezett könyvek az alosztály által bibliográfiailag feldolgozandók, ládázandók, a VKM Könyvraktárában rendelkezésre álló szállítóládákba és szétküldendők a kijelölt körzeti könyvtárba. 3. A körzeti könyvtárak szervezése alatt az Alosztály hozzáfog az egyes körzetek helyi kölcsönző hálózatának kiépítéséhez, a megbízott ill. kinevezett körzeti könyvtárosok közreműködésével. Felelős Cherven, Sebestyén. 4. Az Alosztály ténylegesen beindítja az alábbi körzeti könyvtárakat: Veszprém febr. 29-ig, további 4 márc. 31-ig, további 5 április 30-ig. Felelős Cherven, Sebestyén. 5. A VIII. Főoszt. havi Ft-ot biztosít költségvetésileg. Havonta egy-egy könyvtár számára kb. 350 kötetet lehet vásárolni. Felelős Komlósné, Luhn. 6. A havonta megvásárolt könyvanyagot az Alosztály bibliográfiailag folyamatosan feldolgozza (címfelvétel, számozás, kezelési nyomtatványok elkészítése). Felelős Fóris Anna, Györgypál J. 7. Folyamatos szétküldés. Felelős Komlósné, Luhn. 8. Típuskönyvjegyzék készítése. Felelős Cherven, Sebestyén. 9. Megfelelő hitel esetén az alosztály 10 db másfél tonnás tehergépkocsit vásárol és alakít át a körzeti könyvtárak részére. 10. Az Alosztály átveszi a NSZOB személyzetét és felszerelését. II. Vándorkönyvtárak. 1. Az Alosztály a I. és II. sorozatú vándorkönyvtárak tovább mozgatását új letéthelyekre megindítja. Felelős Luhn. 2. Az Alosztály a volt Magyar Népi Művelődési Intézet vándorkönyvtárait átveszi, anyagukat selejtezi, frissíti, továbbmozgatja, könyvjegyzéket készít anyagáról. Felelős Komlósné. III. Könyvtáros képzés. 1. Az Alosztály hathetes tanfolyamot indít az első körzeti könyvtárosok vezetőinek kiképzésére. Felelős Cherven. 2. Háromnapos tájékoztató értekezlet a körzeti könyvtáros székhelyen a helyi könyvtárosok kiképzésére. Felelős Cherven. 3. Hathónapos könyvtáros iskola felállítása az alosztály részéről. Felelős Sebestyén. IV. Egyéb feladatok. 1. A népkönyvtári szakfelügyelet kérdésének rendezése VKM rendelettel az Alosztály javaslatot tesz, kidolgozza a felügyelet módszereit. Felelős Sebestyén. 43

42 KÉGLI FERENC 2. Az Alosztály összegyűjti az ország összes (állami, közületi, egyesületi stb.) népkönyvtárainak adatait és feldolgozza kérdőívek útján. Országos népkönyvtári katasztert készít. Felelős Cherven. 3. Az Alosztály a Gazdasági Főtanács idézett határozatában említett többéves népkönyvtár-fejlesztési pénzügyi tervet dolgoz ki. Felelős Sebestyén, határidő márc Láthatjuk, hogy végül megvalósult az, amiért Sebestyén Géza 1945 óta agilisan tevékenykedett: a vidék ellátása működő könyvtárakkal, hálózatba szervezve a körzeti könyvtári ellátás keretében. Ő volt a felelős kiadója a VKM VIII/1. ügyosztálya által még ben megjelentetett, Vezérfonalak a körzeti könyvtárak számára című, háromkötetes kiadványnak. Azonban december 15-én Ortutay Gyula felmentette a minisztériumban teljesített szolgálat alól, és az OKK-hoz osztotta be. Közbejött kórházi kezelése és betegszabadsága után március 23-án foglalta el munkahelyét az OKK-nál. Augusztusban 600 Ft segély kért a minisztertől a szovjet könyvtári viszonyok tanulmányozására. Valószínűleg ennek eredménye az 1949-ben az Új Magyar Könyvkiadó által megjelentetett V. N. Gyeniszev: A könyvtár kulturális munkája (címváltozata A népkönyvtár kulturális munkája) és A. V. Kljonov: A könyvtáros vezérkönyve című, Gyakorlati útmutató városi, falusi és üzemi könyvtárak részére alcímű kötetek lefordítása. Már az OKK sokszorosítatta (szintén 1949-ben) az Útmutatók a körzeti könyvtárak számára című kétkötetes kiadványt, amelynek felelős kiadójaként ismét Sebestyén Géza van megnevezve. A VKM VIII. főosztálya már február 17-én elkészítette a Népkönyvtári alosztály évi költségvetését, amely A körzeti könyvtárak működési terve című sokszorosított anyagra 114 épült, s amelyet az MDP Szabadművelődési Vezetőaktíva körzeti könyvtárakkal foglalkozó, március 2-i ülése jóváhagyott. 115 Hitel előre-hozatalra volt szükség, mivel április végével bezárólag tervezték a tíz körzeti könyvtár működésének megindulását. A tervezetben szerepelt többek között egy havonkénti Könyvtáros Újság megindítása, az alapkönyvjegyzék, valamint egy könyvtári vezérkönyv összeállítása, a körzeti könyvtári könyvek katalogizálása, a szervezési, működési költségek, a Deák Ferenc utca 14. I. emelet 2. sz. helyiségének bérleti díja. 116 Február 18-ra a körzeti könyvtárak számára vásárolandó könyvek jegyzéke is elkészült. A 135 szép- és 164 szakirodalmi mű 10, 20, 30, 50 és 100 megvásárolandó példánnyal szerepelt a listán, kivéve a Kommunista kiáltvány, valamint Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Aniszimov (A szocialista mezőgazdaság győzelme c. könyve), Rákosi és Kállay Gyula műveinek esetében, ahol 200 volt a beszerzendő példány; a könyv- és folyóirat-beszerzéseket véleményező bizottság hagyta jóvá a listát, mely március 8-án néhány tétel törlését, illetve mások példányszámának módosítását javasolta. 117 Az évi költségvetési tervezetben a kiküldetési költségeket is feltüntették, ugyanis az egyes körzeti könyvtárak szervezési értekezletét az OKK munkatársai vagy megbízottai tartották, amelyeken a könyvtár elhelyezéséről, létesítéséről kellett megegyezniük a helyi illetve megyei pártszervezet, az alispáni vagy polgármesteri hivatal illetékeseivel és a tömegszervezetek képviselőivel. Például Sebestyén Géza március 8-án Szentesen, 11-én Salgótarjánban, 12-én Balassagyarmaton, 16-án Esztergomban, 18-án Tatabányán, 25-én és 26-án pedig Pécsett tárgyalt. Török Bálint szintén az OKK munkatársa március 29-én Győrben sürgette meg a körzeti könyvtár szervezését, Jánosi Sándor az OKK kiküldöttjeként április 14-én és 15-én Salgótarjánban járt, Haraszthy Gyula egyetemi könyvtárvezető az OKK megbízásából április 14-én tartott szervezési értekezletet Pécsett, 118 és részt vett a szikszói és a kaposvári megbeszéléseken is. 119 A körzeti könyvtárak megalakulása, működésük története már ismert. Köztudott, hogy az elsőt április 4-én avatták Veszprémben (vezetője Rácz Aranka lett), s e körzeti könyvtár által szervezett, az országban első ilyen típusú népkönyvtár felavatására pedig április 24-én került sor. Időközben a Népkönyvtári osztály munkatársi gárdája gyarapodott: Inotay Ilona, nagykanizsai szabadművelődési segédtitkár, valamint Szöllősi Kálmán pécsi körzeti könyvtáros is pár hónapig az osztályon dolgozott márciusában az OKK már osztályszervezetben működött. A három osztály közül a Népkönyvtári osztály az V. kerületben a Deák Ferenc utca 14. sz. házban volt elhelyezve, az osztály vezetője Cherven Arisztid Gyula volt. A Tudományos és szakkönyvtárak osztálya a VIII. kerület Szentkirályi utca 7. sz. alatt volt dr. Fitz József 121 vezetésével. Feladatkörébe tartoztak a tudományos és szakkönyvtárak fejlesztésével, szükséges átszervezésével, irányításával kapcsolatos teendők, a könyvtári személyzet képzésének elvi, szervezeti kérdései, a könyvtári technika egységesítése, racionalizálása. Mokcsay Júlia végezte a könyvtárak adatainak nyilvántartását, Ferenczy Géza 122 foglalkozott a KC berendezésével, Komjáthy Miklós 123 adminisztrálta a külföldi könyveket, a könyvtártudományi dokumentáció és a kézikönyvtár kezelése Tóth Andráshoz 124 tartozott. 44 Könyvtári Figyelõ 2016/1

43 ADALÉKOK KÖNYVTÁRÜGYÜNK HOMÁLYOS ÉVEIRÔL A Külföldi kapcsolatok osztálya maradt a Ferenciek tere 5. szám alatt, az Egyetemi Könyvtár épületében, Ürögdi Györgyné 125 vezetésével. Az osztály képviselte a magyar könyvtárak egyetemességét a külföldi szervezetek előtt, ellátta a külföldi magyar könyvtárakat. A könyv- és folyóiratcserét Molnár Ágnes, a kölcsönzést Szabó-Froreich Antal bonyolította le, a szállítások ügye Paulovics Gézához tartozott. 126 A körzeti könyvtárak szervezéséről, feladatáról és működéséről semmilyen rendelet nem intézkedett. Az OKK ezért készített egy rendelettervezetet a körzeti könyvtárakról, amelyet Telegdi június 4-én küldött meg Ortutay miniszternek, amelyben a hálózat kiépítésével kapcsolatos feladatokat teljes egészében az OKK látta volna el. 127 Azonban június 11-én létrejött a Népművelési Minisztérium, és kétséges volt, hogy az elvileg az új minisztérium feladatkörébe tartozó népkönyvtári hálózat megmarad-e a VKM-hez tartozó OKK-nál. Ezért a rendelettervezetet nem is tárgyalták meg, mivel labilissá vált a Népkönyvtári osztály helyzete. Személyi állományának összetétele politikai szempontból sem volt megfelelő, mivel mindössze két munkáskáder volt közöttük. Cherven Arisztid Gyula felmentését kérte az osztály vezetéséről, ezért Telegdi augusztus 8-án a tatai körzeti könyvtár szervezési munkáját végző Vörös Dezső pártmunkásnak (eredetileg bányásznak) és Rácz Arankának, 128 a veszprémi körzeti könyvtár vezetőjének az OKK-hoz való berendelését kérte Ortutay minisztertől. 129 Szeptember 1-jétől Vörös Dezső lett az osztály vezetője, Rácz Aranka pedig a helyettese. 130 Sebestyén Géza sem maradt az osztályon; először rendelkezési állományba került, majd a VKM miniszter október elején a budapesti műszaki egyetem könyvtárába osztotta be. 131 Szeptember 18-án az OKK és annak népkönyvtári osztálya teljesítette a kitűzött éves célt: Tatán felavatták a tizedik körzeti könyvtárt! A továbbiakban azonban az OKK nem folytatott ezen a területen könyvtárszervezési, könyvtár-alapítási tevékenységet, mivel november 26-ával hivatalosan megszűnt a Népkönyvtári osztály azzal, hogy a körzeti könyvtárak által létrehozott alapkönyvtárak, továbbá a nép- és közművelődési könyvtárak felügyeletére és elvi irányítására a 4329/1949. M.T. sz. rendelettel létrejött a Népművelés Minisztérium alá tartozó Népkönyvtári Központ. Az év folyamán az OKK a korábbiak mellé új feladatokat kapott: a felállítandó, de meg nem valósult Tudományos Könyvtárak Országos Központjává (TUKOK) való átalakulás, a városi, vármegyei Könyvtári Figyelõ 2016/1 könyvtárak felügyelete, a könyvtári dokumentáció végzése külön szovjet csoporttal, az Új külföldi kiadványok jegyzéke három sorozatának szerkesztése, részvétel a könyvtárosi tanfolyamok szervezésében. Ennek következtében a munkatársi gárda 1950 elején 55 főre nőtt, s immár kilenc osztályra tagolódott. 132 Telegdit a Magyar Tudományos Tanács Társadalomtudományi Szakosztálya javaslata alapján a Minisztertanács január 27-i ülésén az újonnan alapított Nyelvtudományi Intézet igazgatótanácsának tagjává nevezték ki február 7-én 134 adta át utódjának, Zalai Zoltán 135 megbízott vezetőnek az OKK kulcsait, nevezetesen a páncélszekrény, az íróasztal, az iratszekrény és a bejárati ajtó kulcsait, az UNESCO-akció kuponjait $ értékben, az OKK csekk-könyvét, címeres körbélyegzőjét és a hivatal bizalmas iratait. Utóhang Zalai Zoltán vezetése alatt az OKK egészen 1952 augusztusáig működött. Ez idő alatti tevékenységének főbb eseményei már közismertek lehetnek az OKK folyóiratai, a Magyar könyvtártörténeti kronológia, a megjelent tanulmányok, visszaemlékezések alapján. Az időszakra vonatkozó további adalékok pedig az Országos Levéltárnak az OKK anyagát őrző 43 dobozában rejtőznek. Jegyzetek 1. VOIT Krisztina: A magyar közgyűjteményrendszer történetének vázlata a századfordulótól 1949-ig I. = Magyar Könyvszemle, 108. évf sz p. 2. A múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelete = Magyar Könyvszemle, 6. évf sz. 85. p. 3. Országos Könyvtárügyi és Bibliográfiai Intézet szervezése = Melléklet A Tanácsköztársaság Könyvtárügye (4.) júliusi számához. 4. CSAPODI Csaba TÓTH András VÉRTESY Miklós: Magyar könyvtártörténet. Bp p. 5. Uo p. Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége = A magyar állam szervei masz (2015.X.29.) POGÁNY György: Igazolóbizottsági eljárás és B-listázás az Országos Széchényi Könyvtárban ban 1. rész = Könyvtári Figyelő, 61. évf sz p. 6. RÁCZ Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez,

44 KÉGLI FERENC december november 15. = Levéltári Közlemények, 33. évf sz. 63. p. 7. Sebestyén Géza (Nagyvárad, márc. 14. Budapest, ápr. 5.) könyvtáros, miniszteri osztálytanácsos, könyvtári főigazgató-helyettes. Életéről, munkásságáról számos közlemény jelent meg. 8. KÉGLI Ferenc: Sebestyén Géza és öröksége, a Magyar Könyvészet retrospektív ciklusai = Könyvtári Figyelő, 43. évf sz p. 9. Magyar Közlöny, márc sz. 10. RÁCZ Béla i. m. 63. p. 11. MNL OL XIX-I doboz 12. Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei november február 4. Szerk. G. Vass István. Bp p /1945. /XII.8./ M.E.sz.r. Az Országos Könyvtári Központról és a Könyvtárak Országos Tanácsáról. In: TAKÁCS József: Könyvtárügyi jogszabályok gyűjteménye. [Bp.] p. 14. Az OKK részére történő kötelespéldány szolgáltatás az 1929:XI. t.c ának módosításával (3.370/1946. (III.28.) M. E. sz. r.) valósult meg. 15. Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei november február 4. i. m. p MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz. Az idézett utolsó mondata a géppel írt, aláírás nélküli tisztázat karbonpapírral készült másolatába valószínűleg Sebestyén Gézától származó kézírással betoldott szöveg. 17. TÓTH Gyula: Sebestyén Géza a közkönyvtárügy megújítója (is) = Könyvtári Figyelő, 57. évf sz p. 18. A Szabadművelődési ügyosztály vezetőjének válasza a népkönyvtárak anyagának kiegészítéséről. In: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez ( ). Összeáll. és bev. Dancs Istvánné. Bp p. 19. Magyarországi rendeletek tára. 79. évf I VI. füzet. Bp p p. 20. Uo. p p. 21. PASTEINER Iván: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemi könyvtár 1928-ban = Magyar Könyvszemle, Ú. f. 36. köt sz p. 22. MNL OL XIX-I doboz 23. Paulovics Géza (Irsa, júl. 4. Budapest, febr. 12.) karnagy, népzenekutató, jogi doktorátust szerzett. A Magyar életrajzi lexikon szerint 1926-tól 1950-ig a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. Pontosításként hozzátehetjük, hogy 1927-ben és 1928-ban könyvtárosi tanfolyamokat végzett, dec. 31-i adat szerint tudományos tisztviselő, I. osztályú múzeumi őr máj. 14-től az OKBK, majd az OKK munkatársa egészen 1950-ig. 24. Mokcsay Júlia (Máramarossziget, jún. 18. Bp. 1969/1970?) könyvtáros. A szegedi egyetemen doktorált, 1935-től az OSZK munkatársa lett dec. 11-től a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége állományában tudományos tisztviselő, 1945-ben könyvtári segédőr, majd az OKK munkatársa nyugdíjazásáig, valószínűleg 1950-ig. Utána Kunszentmiklóson, majd ismét Budapesten élt. 25. Molnár Ágnes (Budapest, máj ) könyvtáros től az OKBK, majd az OKK munkatársa után az OSZK-ban, jan. 1. és márc. 1 között az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központban dolgozott. 26. Rád Árpádné szül. Szabó Irén (Hernádszentandrás, aug. 15. ) ápr. 2-től a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségén ben az OKBK-ban dolgozott, 1946-ban az OKK létszámában szerepel, de máshol volt szolgálatban, 1947-től ténylegesen is az OKK munkatársa. 27. Várady Irén (Csíkszereda, júl. 30. ) egyetemi alkönyvtárnok, miniszteri előadó. A szegedi egyetem bölcsészkarán végzett áprilisában a VKM miniszter az OKK-hoz osztotta be, de novembertől már az Országos Köznevelési Tanácsnál dolgozott. 28. Bereczky Erzsébet (Dunabogdány, júl. 20. ) ben az OKBK-ban, majd ben az OKK-ban könyvtári asszisztens. 29. Berczely A. Károlyné, Monori Erzsébet (Budapest, máj ) 1945-ben a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségén havidíjas tisztviselő és 1949 között az OKK munkatársa, 1949 októberében az OSZK-ba lett áthelyezve. 30. Beck Lajos (Budapest, ápr. 7. ) 1932 óta a Köz gyűjtemények Országos Főfelügyelőségének az alkalmazottja tól az OKK-nál könyvtáros ben az OSZK-ban közgyűjteményi munkaerő. 31. Jantsits Gabriella (Budapest, jan. 4. ) ben az OKBK-ban díjnok, 1946-ban OKK-ban könyvtári segédtiszt. 32. Özv. Bosnyák Andorné szül. Mészáros Klára (Csongrád, aug. 1. ) okleveles középiskolai tanár okt. 20 óta az OKBK, majd az OKK alkalmazottja szept. 20- ig. Szept. 21-től német francia óraadó tanár az esztergomi állami Szent Margit Leánygimnáziumban között a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium német francia szakos tanára. 46 Könyvtári Figyelõ 2016/1

45 ADALÉKOK KÖNYVTÁRÜGYÜNK HOMÁLYOS ÉVEIRÔL Dávid Antalné szül. Angyal Paula (Budapest, aug. 28. ) irodalomtörténész. Budapesten doktorált 1934-ben tól az OKBK, majd az OKK munkatársa 1952-ig. 34. Füves Ödönné szül. Prosser Piroska (1920. okt okt. 6.) a budapesti egyetem bölcsészkarán doktorált ben ben az OKBK havidíjas tisztviselője. 35. Dévényi Miklósné szül. Rignáth Edit (Budapest, ápr. 4. ) máj. 1-től Magyar Nemzeti Múzeum beszerzési csoportnál, 1945-ben az OKBK-ban majd OKK-nál dolgozott 1946 októberéig. 36. Börcs Gyula (Bicske, ápr ) nov. 1-től a budapesti Egyetemi Könyvtárban, szept. 15-től a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségén, 1946-tól 1952 végéig az OKK-nál, utána az Egyetemi Könyvtárban dolgozott. 37. Bősze József (Rum, szept. 27. ) nov. 1-től OKBK-nál, majd az OKK-nál dolgozott. 38. MNL OL XIX-I doboz 39. Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei november február 4. i.m. p MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz. GERŐ Gyula: Magyar könyvtártörténeti kronológia, Pótlások, javítások, köt. Bp p. 41. MNL OL XIX-I doboz. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. 10. köt. Bp col GÁL István: Bartóktól Radnótiig. Bp p. Illyés Gyula és Gál István levelezése, Sajtó alá rend., az előszót és a jegyzeteket írta Gál Ágnes és Gál Julianna. Bonyhád, p. Gál István életműve. Bibliográfia. Összeáll. Gál Ágnes és Gál Julianna. Bp GÖNYEI Antal: Dokumentumok Magyarország nemzetközi kulturális kapcsolatainak történetéből, Bp p. 43. Uo p. 44. The American Book-Center for War Devastated Libraries Inc sponsored by The Council of National Library Association. New York, p. 45. GÖNYEI Antal: i m p. 46. Uo p. 47. JÓNÁS Károly VEREDY Katalin: Az Országgyűlési Könyvtár története, Bp p. GERŐ Gyula: Magyar könyvtártörténeti kronológia, Pótlások, javítások, köt. Bp p., 143. p. 48. Az American Library Association-től a Rockefeller Foundation Könyvtári Figyelõ 2016/1 jóvoltából kapott tudományos folyóiratok szétosztási jegyzéke Bp. Országos Könyvtári Központ, p. 49. MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz. 50. Illyés Gyula és Gál István levelezése, Bp p. 51. VOKSz = A külföldi államokkal és állampolgárokkal való kulturális kapcsolatokat koordináló szovjet kormányzati szerv nevének rövidítése. 52. GÁL István: Könyvek katasztrófája: hogyan pusztultak el Magyarország könyvtárai és hogyan indult meg az újjászervezés = Új Magyarország, júl p. 53. SZÉKELY Zoltán: Könyvtáraink válsága a kultúra válságához vezet! = Igazság, márc p. 54. MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz 55. GERŐ Gyula: Magyar könyvtártörténeti kronológia, köt. Bp p. 56. MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz 57. Uo. 58. POGÁNYNÉ RÓZSA Gabriella: Az Egyetemi Könyvtár fejlődése 1945 és 1980 között. In: Az Egyetemi Könyvtár története és gyűjteményei. Szerk. Szögi László. Bp p. 59. Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei november május 31. A. köt. Szerk. Szűcs László. Bp p. 60. Karácsony Sándornak, az Országos Szabad Művelődési Tanács elnökének állásfoglalása a rendelettervezetről. In: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez ( ) p. 61. Elnöki ügyosztály véleménye a rendelettervezetről. In: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez ( ) p. 62. MNL OL XIX-I doboz 63. MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz 64. Uo. 65. Kordás Ferenc (Balmazújváros, december 13. Hajdúböszörmény, 1993.) tanár, költő, szociográfus, művelődésszervező. Sárospatakon és Debrecenben járt tanítóképzőbe. A VKM megbízásából között a brazíliai San Paolo magyar iskolájában tanított. Hazatérte után a VKM Szabadművelődési főosztályán, majd az Országos Iskolánkívüli Népművelési Intézetbe, ezt követően pedig a Szabadművelődési Tudományos Intézetbe 47

46 KÉGLI FERENC nevezték ki szept. 1. és febr. 14. között az OKK munkatársa, ezt követően az Országos Köznevelési Tanácshoz lett beosztva. Ennek megszűnte után általános iskolában tanított Csepelen. Óraadó tanárként gimnáziumban és az ELTE-n spanyol és portugál nyelvet tanított, de beszélt franciául, németül, angolul, és orosztanári képesítése is volt ben Balmazújvárosba, az 1980-as évek végén Hajdúböszörménybe költözött. 66. Szabó-Froreich Antal (Budapest, febr. 20. Budapest, dec. 13.) könyvkiadó, költő, könyvtáros. A Pázmány Péter Tudományegyetem francia, olasz, romanisztikai intézeteiben 3 évig volt könyvtáros. Bölcsészkari abszolutóriuma okt. 21-én kelt között a Pharos könyvkiadó cégvezetője. Beszélt angolul, eszperantóul, németül, franciául, olaszul, olvasott ido, novial, okcitán és spanyol nyelven is szept. 4-től jún. 15-ig dolgozott az OKK-ban, majd az Egyetemi Könyvtárban volt könyvtáros. 67. MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz 68. Uo. 69. Uo. 70. Magyar Országos Tudósító, 29. évf március óra 40 perc. aspx?pmd=1 (2015.XI.20.) 71. MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz 72. Gál István 1947 júniusában részt vett az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága alakuló ülésén. (GÁL István: Bartóktól Radnótiig. Bp p.) 73. MNL OL XIX-I doboz 74. Gál István továbbra is az OKK munkatársa maradt könyvtárnoki beosztásban. Kilépésének napja november 30. (MNL OL XIX-I doboz.) Ezt követően British Council alkalmazta, majd kulturális tanácsadó és könyvtáros volt a budapesti angol követségen (később brit nagykövetség). A forradalom leverése után segítette azokat a politikusokat és értelmiségieket, akik Bibó kibontakozási javaslatát angol diplomata körökhöz akarták eljuttatni december elején a magyar szervek kémkedés gyanújával lefogták, de angol közbenjárásra két hét után szabadon engedték után irodalomtörténészként dolgozott, 1972-ben ment nyugdíjba június 16-án halt meg Budapesten. 75. JÓNÁS Károly VEREDY Katalin: i. m p. 76. Nagy Ferenc második és harmadik kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei november május 31. B. köt. Szerk. Szűcs László. Bp p. 77. JÓNÁS Károly VEREDY Katalin i. m. 97. p. 78. MNL OL XIX-I doboz 79. VOIT Krisztina: Tudományos és szakkönyvtárak Magyarországon. Kísérlet a hazai szakkönyvtárügy történeti rekonstrukciójára Bp p. 80. SEBESTYÉN György: Szentmihályi János pályaképe. In: Szentmihályi emlékkötet. Szerk. Nagy Anikó. Bp p. 81. MNL OL XIX-I doboz. A folyóirat nem indult meg, 1949 januárjában a Tudományos Bizottság álláspontja szerint a szövegben nemcsak számos fordítási, nyelvtani hiba, hanem határozott reakciós tendencia is mutatkozott. 82. MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz 83. A jegyzékben közölt adatok feldolgozásra kerültek itt: Könyvtártörténeti források = com/site/2keglisegek (2015.XII.5.) 84. MNL OL XIX-I doboz 85. Könyvtártörténeti források = com/site/2keglisegek (2015.XII.5.) 86. MNL OL XIX-I doboz 87. Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei június 2. szeptember 19. Szerk. Szűcs László. Bp , 575. p. 88. Magyar Távirati Iroda, október óra 30 perc. archiv mti.hu/pages/pdfsearch.aspx?pmd=1 (2015.XI.20) /1948. (II. 1.) V.K.M. sz. r. Az Országos Könyvtári Központ szervezeti, ügyviteli és igazgatási szabályzata tárgyában. In: TAKÁCS József: i. m p. 90. ZALAI Zoltán: Az Országos Könyvtári Központ és a magyar könyvtárügy fejlődése. [Bp.] OKK, [1951]. 91. MNL OL XIX-I doboz 92. MNL OL XIX-I doboz 93. KÓNYA Sándor: A Magyar Tudományos Tanács ( ). Bp p. 94. MNL OL XIX-I doboz 95. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek napirendi jegyzékei június február 15. Szerk. G. Vass István. Bp p. Beőthy Ottót 1950-ben koholt vádak alapján elítélték ben rehabilitálták és 1958 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem könyvtárának az igazgatója volt, 1958-tól 1968-ig a Magyarok 48 Könyvtári Figyelõ 2016/1

47 ADALÉKOK KÖNYVTÁRÜGYÜNK HOMÁLYOS ÉVEIRÔL Világszövetségének a főtitkára március 1-jén halt meg Budapesten. 96. MNL OL XIX-I doboz (2015.XI.5.) 98. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete ötven évének kronológiája Szerk. Kovács Dezső. Bp p. 99. TÓTH Gyula: Tévút vagy torzó? 50 éve alapították a körzeti könyvtárakat = Könyvtári Figyelő, 46. évf sz p. TÓTH Gyula: Tíz év múltán a hatvan éve alapított körzeti könyvárakról = Könyvtári Figyelő, évf sz p.; 2.: 56. évf sz p. TÓTH Gyula: Sebestyén Géza a közkönyvtárügy megújítója (is). = Könyvtári Figyelő, 57. évf sz p. További részletek a témához: KÉGLI Ferenc: A Székesfehérvári Körzeti Könyvtár (a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár elődje) története, Székesfehérvár, p E. KOVÁCS Kálmán: A szabadművelődés kérdéseiről. = Új Szántás, sz p MNL OL XIX-I doboz. Aláírás nélküli, gépírásos feljegyzés november 25. dátummal MNL OL XIX-I doboz 103. MNL OL XIX-I-1-h 375. doboz 104. MNL OL XIX-I doboz 105. MNL OL XIX-I-1-h 129. doboz. KÖZELBIZ (= Közintézményeket Elhelyező Bizottság) 106. GERŐ Gyula: Magyar könyvtártörténeti kronológia, köt. Bp p Az Országos Könyvtári Központ elnökének beadványa a miniszternek a népkönyvtárüggyel kapcsolatos teendőkről. In: Dokumentumok a szabadművelődés történetéhez ( ) p Cherven Arisztid Gyula (Budapest, ) A név egyedisége alapján valószínűleg azonos azzal a Cherven Arisztiddel, aki ban a középiskola első osztályát a miskolci Fráter György Gimnáziumban végezte jan. 16-tól teljesített tudományos könyvtári szolgálatot, 1945-ben az OKBK tiszteletdíjas tisztviselője ban a VKM VIII/1. ügyosztályon a szabadművelődés elvi ügyeivel foglalkozott. A minisztériumi állása előtt valószínűleg az OKBK-nál dolgozhatott, mivel december 14-én Tolnai Gábor minisztériumi osztályfőnök úgy fogalmazott, hogy visszarendeli további szolgálattételre az OKK-hoz, s másnap el is foglalta új helyét. A következő év februárjában bízták meg a Népkönyvtári alosztály vezetésével. Telegdi Könyvtári Figyelõ 2016/ augusztus végén Chervent saját kérésére felmentette osztályvezetői tisztsége alól októberében sógora, Szentirmay Sándor kémiatanár egy diákparlamenten felvetette, hogy meg kellene szervezni a középiskolások új, egységes szervezetét. Odahaza a lakásán tájékoztatta sógorát, Cherven Arisztidet, hogy a DISZ helyett egy országos középiskolás diákszervezetet akar létrehozni. Cherven Arisztid az iskolában elkészítette a szervezet programját és felhívását ban az Egyháztörténet című negyedéves folyóirat segédszerkesztője, 1960-ban az októberi felhívás megfogalmazásáért a Legfelsőbb Bíróság a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettében tíz év szabadságvesztésre ítélte Komlós Jenőné 1951-ben a Népművelési Minisztérium könyvtárosztályán dolgozott Luhn Erzsébet (Budapest, ) nov jún.: OKBK munkatársa ben az Athenaeum Kiadónál dolgozik decemberétől a KSH könyvtárában havidíjas júniustól a VKM-ben a külföldre hurcolt javak hazahozatalának egyik előadója nov. 1-től az OKK állományában van, de 1948-ban a minisztérium Szabadművelődési ügyosztályán teljesít szolgálatot től az OKK Népkönyvtári osztály munkatársa. Az osztály megszűnése után más területeken végig az OKK-ban dolgozott Fóris Anna Mária (Szekszárd dec. 20. ) A Budapesti Közgazdaságtudományi Karon végzett ban ben doktorált és 1941 között a Magyar Szociográfiai Intézetben, 1942-től 1945-ig a Teleki Pál Tudományos Intézetben dolgozott aug. 2-től az OSZK-ban könyvtáros. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái szócikkét kiegészíthetjük azzal, hogy jan. és okt. között OSZK-ból ideiglenesen lett áthelyezve az OKKba ben az OSZ tudományos főmunkatársa Györgypál József jogszigorló volt novembere után a Népkönyvtári Központ munkatársa MNL OL XIX-I doboz 114. MNL OL XIX-I-1-i 126. doboz 115. MNL OL XIX-I MNL OL XIX-I doboz 117. MNL OL XIX-I-1-i 126 doboz 118. MNL OL XIX-I (2015. XI.20.) 49

48 KÉGLI FERENC 120. MNL OL XIX-I doboz Augusztus 29-ig volt az OKKnál Fitz József (Oravicabánya, márc. 31. Budapest, szept. 12.) könyvtáros, nyomdászattörténész, 1934 és 1945 között az OSZK főigazgatója. Az OKK ny. szaktanácsadója 1952-ig Ferenczy Géza (Külsővat, okt. 30. Budapest, márc. 27.) nyelvész jún. 2-től az OKK, megszüntetése után az OSZK, márc.-tól az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa Komjáthy Miklós (Kaposvár, máj. 13. Budapest, ápr. 6.) történész, levéltáros febr. 12-től 1951 júliusáig, az OKK munkatársa Tóth András (Budapest, ápr. 15. Budapest, júl. 1.) történész, könyvtáros febr. 2-től megszűntetéséig az OKK munkatársa Ürögdi Györgyné szül. Lambrecht Erzsébet (Budapest, szept. 13. ) magyar német szakos okl. középiskolai tanár között a pécsi tudományegyetem filozófiai intézetében adminisztrációs és tudományos munkakörben dolgozott, ben a jogi kar nemzetközi jogi intézetében titkárnő, ben a Magyar Általános Bank és Áruforgalmi Rt.-nél általános magángazdasági adminisztráció területén dolgozott Budapesten febr. 1-jétől az OKK, megszűntetése után az OSZK munkatársa MNL OL XIX-I doboz 127. MNL OL XIX-I-1-i 126. doboz 128. Nagy Lászlóné szül. Rácz Aranka (Enying, jan okt. 20.) a debreceni tudományegyetemen magyar angol tanári szakon végzett ben szabadművelődési fogalmazó a Veszprém megyei felügyelőségen, majd novembertől a vármegyei múzeum könyvtárosa márc. 12-én a VKM megbízta, hogy ideiglenes vezetői minőségben a veszprémi körzeti könyvtár szervezési és igazgatási teendőit lássa el, s a könyvtárnak áprilistól ő a kinevezett vezetője szept. 1-től az OKK Népkönyvtári osztályának helyettes vezetője. Részletes életrajza jelenleg a Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon webes adatbázisában olvasható MNL OL XIX-I-1-i 126 doboz 130. MNL OL XIX-I doboz 131. MNL OL XIX-I doboz 132. MNL OL XIX-I doboz 133. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek napirendi jegyzékei június február 15. p Telegdi Zsigmond egy évig volt a Nyelvtudományi Intézet alapító vezetője, utána 1952-ig igazgató-helyettese. Ezt követően az ELTE docense, 1958-tól professzor. Meghalt Budapesten, márc. 5-én. Telegdi Zsigmond ( ). In: Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások. 2. Szerk. Bolla Kálmán. Bp p MNL OL XIX-I doboz 135. Zalai Zoltán (Budapest, nov. 9. Budapest, szept. 15.) könyvtáros. Szülei Zalai Béla filozófus és Neumann Erzsébet. Az érettségi után másfél évig medikus-hallgató, majd házitanító, autóbuszkalauz, a fővárosnál szellemi szükségmunkás, 1940-től a fővárosnál népjóléti hivatalnok ben munkaszolgálatos, 1945-ben népjóléti főtiszt, a VIII. ker.-ben népjóléti osztályvezető, 1949-ben az akkori IV. kerület (Belváros) elöljárója között az OKK, között a Népkönyvtári Központ vezetője között (nyugdíjba vonulásáig) a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár könyvtárosa, csoportvezető ben tanári oklevelet szerzett, 1959-ben az ELTE-n filozófiai doktor. Beérkezett: december 15. Minősített Könyvtárak A Magyar Kultúra Napja alkalmából január 21-én Hoppál Péter, az EMMI kultúráért felelôs államtitkára átadta a Közmûvelôdési Minôség és Könyvtári Minôség Díjakat, valamint a Minôsített Közmûvelôdési Intézmény és a Minôsített Könyvtár címeket. Minôsített Könyvtár címmel tüntették ki az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárat, a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtárat, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtárát, a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpontot, valamint a Mezôkovácsházi Városi Könyvtárat. Gratulálunk a kitüntetett könyvtáraknak! 50 Könyvtári Figyelõ 2016/1

49 Múltunkból Munkáját alaposság, lelkiismeretesség és széles látókör jellemzi Goriupp Alisz emlékezete * POGÁNY György Hivatali felettese, Györke József főigazgató jellemezte e szavakkal Goriupp Aliszt 1945-ben, amikor soron kívüli előléptetésre terjesztette fel a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának, az Országos Széchényi Könyvtár felettes szervének. A méltatás jól ragadja meg személyiségének alapvető, lényegi elemét, amely egyébként nemcsak Goriupp Aliszra ( ) vonatkoztatható, bizonyos értelemben szakmánk, hivatásunk ideáltípusa meghatározásának is felfogható, így logikailag végiggondolva az állítást, megkockáztathatjuk a kijelentést, miszerint benne tisztelhetjük pályánk ideájának megtestesülését. Háttérember, nélkülözhetetlen háttérember volt, vagyis nem tartozott szakmánk csillogó és a figyelem fókuszában működő karizmatikus személyiségei közé: szürke, egyszerű munkatársa vagyok a könyvtárnak nyilatkozta a rá jellemző szerénységgel 1954-ben. 1 A szürke, egyszerű munkatárs működése, szakmai tevékenysége azonban meghatározó volt a nemzeti könyvtár, sőt az egész magyar könyvtárügy számára. Hosszú, közel öt évtizedes pályafutása alatt nagy jelentőségű reformok kezdeményezője és még inkább megvalósítója volt. Mint kortársai általában, eredetileg ő sem könyvtárosnak készült augusztus 18-án született a Temes megyei Buziásfürdőn. Édesapja, kamjonkai Goriupp Antal a lánya 1948-ban íródott önéletrajza szerint gazdálkodó volt alighanem a korszellemnek megfelelően a földbirtokos eufemisztikus megfogalmazását használta, 1929-ben hunyt el. 2 Édesanyját, Talajdi Elvirát 3 korán elvesztette, puritán erkölcsű szász nemzetiségű nagyanyja nevelte. Neki köszönhette tökéletes német nyelvtudását és a német irodalom, kultúra iránti érdeklődését, valamint a kötelességteljesítés ethoszát. E példaképnek tekintett nagymama szép portréja ott függött később lakásának * A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Bibliográfiai Szekciója április 24-ei, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon tartott rendezvényén elhangzott előadás szerkesztett változata. Könyvtári Figyelõ 2016/1 51

50 POGÁNY GYÖRGY díszhelyén, kis biedermeier szalonjának szófája felett. 4 Temesváron a piarista gimnáziumban magántanulóként érettségizett lánygimnázium még nem volt a városban és kikerülve a családból, a kolozsvári egyetem magyar német szakos hallgatója lett, ahol 1916-ban doktorált Döbrentei Gábor nyelvújítása című értekezésével. 5 Az 1916/17-ben egy tanévet Lipcsében és Bécsben töltött ösztöndíjasként, német filológiai tanulmányokat folytatott. Ekkor még nyelvészi ambíciókat szövögetett, és ugyan 1917-ben tanári oklevelet szerzett, sőt rövid ideig Kolozsvárott egy leányiskolában óraadóként tanított, illetve egy évet a kolozsvári egyetemen lektorként töltött, 6 Budapesten és a Magyar Nemzeti Múzeumban képzelte jövőjét. Álláskeresése végül 1918-ban sikerrel járt: Melich János értesítette, hogy november 16-tól a múzeumi könyvtár, vagyis az OSZK szakdíjnokul alkalmazza. 7 A pályakezdés nehézségeit jellemzi, hogy az akkori gyakorlatnak megfelelően kezdőként fizetést nem kapott, csak 1922-ben nevezték ki fizetéses segédőrré. Első munkahelye a Hírlaptárban volt, ahol az évek során minden munkafolyamatot megismert, vagyis rendezte az állományt, cédulázott, köttetésre előkészítette a periodikumokat, raktárt költöztetett, fejlesztési tervet készített. Mint évtizedekkel később visszaemlékezve mondta: Csakhamar átéltem a könyvtáros kezdeti csalódását: értelmes feladatot vár, és igen sokszor mechanikus munkát kap. Hoszszabb vagy rövidebb időbe telik, amíg ebbe beletörődik. Majd rájön, hogy a technikai, mechanikus elem a könyvtáros munkájából egészen soha nem küszöbölhető ki, csak csökkenthető. Majd eljön az az idő, midőn a könyvtáros megszereti a látszólag kevéssé értelmes munkát, megismeri mégis csak meglevő értelmét: azt, hogy az a továbblépés feltétele. Talán a könyvtárosmesterség titka az aprómunka megbecsülése. Így lettem könyvtáros. 8 A Hírlaptár az I. világháborút követő években súlyos helyzetben volt. A periodikumok rendezetlenül, zsúfoltan hevertek a raktárak padlóján, anyagi okokból megszűnt a köttetés, a korábban előfizetett, többnyire külföldi újságok folyamatossága megszakadt, a hírlapok mintegy harmada teljesen feldolgozatlan volt. Elkerülhetetlenné vált a hírlaptári munka reorganizációja, a kutatás számára az anyag használhatóvá tétele és ebben a nagy munkában csakhamar komoly szerepe lett Goriupp Alisznak. Már 1921-ben beadványban hívta fel Melich János figyelmét a hiányokra és kérte felettese intézkedését ban megbízást kapott a periodikumok új katalogizálási szabályzatának kidolgozására és irányítója volt a hírlaptári anyag átköltöztetésének a Festetich-palotából a könyvtár főépületében kialakított új helyiségekbe. A költözés a tár anyagának teljes újjárendezésével járt, és ben megtörtént az áttérés a numerus currens szerinti számozási és raktározási rendszerre ben ő írta meg a Hírlaptár ötven éves működésének történetét, a kiadvány bevezetőjében Rédey Tivadar a következő módon méltatta hírlaptári működését: Felkérésemre a rendelkezésünkre álló ügyiratanyag gondos áttanulmányozása s a maga hosszú évekre kiterjedő tapasztalatai alapján osztályunknak az a tisztviselője nyújt ezekben a sorokban történeti visszapillantást, akire az osztály fejlesztését célzó intézkedések legtöbbjének eszmei kiépítése és gyakorlati végrehajtása is hárult. Dolgozatából a lezáruló öt évtized szervezeti fejlődésmenetének, gyarapodási és használati számadatainak ma elérhető leggazdagabb képe fogadja az érdeklődőt. 11 Goriupp Alisz az 1920-as években alapos gyakorlati ismeretekre tett szert a könyvtári gyakorlat szinte minden területén, ugyanakkor kitűnt elméleti felkészültségével is. Néhány kisebb nyelvészeti dolgozatot ugyan még publikált ezekben az években, de érdeklődésében egyre inkább a könyvtártudomány és a bibliográfia került előtérbe. Sajtótörténeti közleményei a Magyar Könyvszemlében, a Magyar Bibliofil Szemlében és a Könyvbarátok Lapjában jelentek meg. Vitathatatlan elismerését jelentette, hogy ő búcsúztatta a nyugdíjba vonuló Kereszty Istvánt 12, illetve az egyetemi tanári kinevezése miatt a könyvtárból távozó Bajza Józsefet. 13 Sajtótörténeti közleményében Szinnyei József bibliográfiájához közölt újabb adatokat 14, továbbá az 1919-es emigráció sajtóbibliográfiáját gazdagította. 15 A Magyar Hírmondó előfizetőit ismertette egy másik cikke 16 és levéltári források alapján mutatta be a Pester Wochenblatt című hetilapot. 17 Felfigyelt a külföldi sajtótudományi kutatásokra, a müncheni intézetről adott hírt egyik cikkében. 18 Ezekben az években kezdte meg kurrens szakbibliográfusi munkásságát, az 1925-ben elhunyt Hellebrant Árpád két könyvészetének folytatását vette át. Az egyik az Ethnographiában közölt Néprajzi (Folklore) könyvészet 1925-ből című összeállítás volt 19, a másik pedig az Irodalomtörténeti repertórium, melyet 1925 és 1927 között adott közre, pontosabban az 1927-es tárgyévnek csak az első részét, mert a folytatást már Kozocsa Sándor készítette. 20 Mindkét bibliográfia egy már hosszú ideje bejáratott kurrens vállalkozás folytatása volt, ezért igazán eredeti megoldásokkal 52 Könyvtári Figyelõ 2016/1

51 GORIUPP ALISZ EMLÉKEZETE nem léphetett fel, a cél az volt, hogy a folytonosság fenntartható legyen. Készített egy francia nyelvű bibliográfiát is az között megjelent hazai könyvészetekről. 21 Vitathatatlan, hogy viszonylag rövid ideig szerkesztette ezeket a kurrens bibliográfiákat, de a néhány évi működés alatt alapos jártasságra tett szert a könyvészetek szerkesztésében, amely ismereteknek majd későbbi pályafutásában lett nagy jelentősége. Az 1920-as évek második felére már elismert szakembere volt a sajtótörténetnek, sajtóbibliográfiának és a gyakorlati könyvtári munkának. Ezt jól jelezte az a tény is, hogy beválasztották az 1928-as kölni nemzetközi sajtókiállítás (Pressa-kiállítás) magyar rendezőbizottságába, egyike volt a kiküldött anyagot kiválasztóknak. 22 Szakmai elismertségét bizonyítja, hogy az 1920-as években több alkalommal járt külföldön tanulmányúton, 1922-ben Németországban 23, 1925-ben pedig az ausztriai Grazban kutatott ben megpályázta a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíját az 1929/30-as tanévre, október 1-jétől július 31-ig tartózkodott az osztrák fővárosban. 25 Bécsben többek között sajtótörténeti és levéltári kutatásokat végzett, illetve az ausztriai könyvtárosképzést is tanulmányozta. 26 Hírlaptári korszakának egyfajta lezárását jelentette a gyűjtemény ötven évét feltáró összefoglaló, amely munkáról korábban már volt szó. Kezdő éveinek sajtótörténeti kutatásaihoz még egy alkalommal visszatért, 1944-ben közölt egy nagyobb cikket a szakterületről. 27 Az Országos Széchényi Könyvtárban 1934-ben alapvető változások kezdődtek. A Klebelsberg Kunó által létrehozott Gyűjteményegyetem helyett létrejött a Magyar Nemzeti Múzeum szervezete, amelybe betagolódott az ismét egységes Országos Széchényi Könyvtár, 1929-től ugyanis az egyes tárak (Nyomtatványtár, Kézirattár, Zeneműtár, Hírlaptár) önálló egységek lettek. Az egységes könyvtár élére ekkor nevezték ki Fitz Józsefet. 28 Az új főigazgató átgondolt reformtervekkel kezdte meg működését. Goriupp Alisz lett legközvetlenebb munkatársa, őt bízta meg a Nyomtatványtár vezetésével, amely három részlegre tagolódott, a feldolgozást végző katalógusosztályra, a raktár-felügyeleti és az olvasóforgalmi egységre, illetve a könyvkötészetre. A reformok legfontosabb eleme a feldolgozómunka újjászervezése volt, ugyanis a sok évtizede használt ún. müncheni katalógus szinte áttekinthetetlen volt. A reform nem pusztán az Adréma-gép üzembe állítását, vagyis a cédulák gépi sokszorosítását jelentette, lényegében a könyvtár szinte valamennyi munkafolyamatát érintette. Az Könyvtári Figyelõ 2016/1 új katalogizálási szabvány, az ETO bevezetése és a cédulák gépi előállítás tette lehetővé, hogy a korábbi egyetlen katalógus helyett a feltáró eszközök öszszehangolt rendszere jöjjön létre és az Adréma-gép megteremtette annak a lehetőségét is, hogy a feldolgozómunka során készülő leírásokból összeállítható legyen a kurrens nemzeti bibliográfia, az 1936-os tárgyévtől meginduló Magyar Könyvészet. 29 Goriupp Alisz még a rendszer bevezetése előtt, ban az Adréma-gép használatát, alkalmazásának lehetőségeit németországi könyvtárakban tanulmányozta. Fitz megbízta azzal is, hogy létesítsen cserekapcsolatot az 1928-ban Berlinben alapított könyvtárügyi szerv, a Reichstauschstelle vezető munkatársával, majd 1938-tól vezetőjével, Adolf Jürgens-szel ( ). 30 Németországból hazatérve terjedelmes jelentésben számolt be a felkeresett öt könyvtárban az Adréma használatáról szerzett tapasztalatairól, illetve ellátogatott Berlinben a gépet előállító gyárba is. 31 Szakmai munkássága ezekben az években teljesedett ki. Aktívan bekapcsolódott a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete tevékenységébe, a grémium könyvtárosképző tanfolyamán 1937-ben a Katalogizálás című tárgy előadója volt. 32 A tanfolyam hallgatói az előadások szövegét sokszorosított formában megjelentették, Goriupp Alisz terjedelmes, 72 oldalas írása részletesen összefoglalta tárgyát és első alkalommal ismertette meg tankönyvszerű formában a modern, az angol-amerikai katalogizálási módszerek felé elmozduló feldolgozási elveket, azokat az elveket, amelyeket az OSZK is alkalmazott a reformok keretében. A tanítás mellett számos egyéb fórumon is bemutatta az új feldolgozó rendszert és az Adréma-gépet; a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete október 3-ai rendezvényén tartott előadását a szaksajtó közölte. 33 Érintette a könyvtári feldolgozómunkát az OSZK gyűjtőköri kérdéseit fejtegető írása 34, valamint áttekintő közleményben ismertette az Adréma-gép működését. 35 Munkaszeretetére, a katalogizálás iránti elkötelezettségére adalék, hogy jól érezhetően indulatos cikkben reagált Trócsányi Zoltán apró, ironikus felhangú közleményére, amelyben a szerző a katalogizálást kellemes, nyugalmas, a könyv olvasására is módot adó beosztásnak láttatta és leszögezte: A helyes címfelvétel és szakbeosztás felelőssége nem kisebb más könyvtári munkahelyek felelősségénél. 36 Munkáját Fitz József főigazgató messzemenően elismerte. Távolléte, többnyire szabadsága idejére gyakran őt bízta meg helyettesítésével, az irattári források tanúsága szerint 1936-ban, 1937-ben,

52 POGÁNY GYÖRGY ben és 1941-ben. 37 Fitz 1938-ban terjesztette fel a főkönyvtárnoki címre, ténylegesen, vagyis a megfelelő fizetési osztályba történő átsorolással 1941-ben lépett előre. 38 A főigazgató 1938-ban így jellemezte tevékenységét: Goriupp Alisz könyvtárunk legnagyobb osztályának, a Nyomtatványtárnak a vezetője. A könyvtár új katalógusai (nemzetközi alakú betűrendes, tizedes rendszerű szakkatalógus és több speciális katalógus) az ő vezetése alatt készülnek, a technikai üzemek (adréma berendezés, könyvkötészet, sokszorosító gépek) az ő felügyelete alatt működnek. Osztályán 18 tisztviselő működik, mintaszerű fegyelmet tart, az előírt munkatempót mindenkor betartotta s osztályát általában pedáns rend jellemzi. 39 A második világháború alatt a megkezdett reformok lelassultak, egyre inkább az állomány mentése, biztonságba helyezése került előtérbe. Ebben a munkában is komoly szerepe volt Goriupp Alisznak, aki 1944 végén beköltözött a Nemzeti Múzeum épületébe és az ostromot az óvóhelynek kialakított pincében vészelte át. 40 A háború azonban nemcsak az állomány mentését tette szükségessé, megkísérelt kollégája, Halász Gábor mentesítése ügyében is lépéseket tenni. Halász Gábornak július 19-én kellett jelentkeznie munkaszolgálatra. Goriupp Alisz Fitz József segítségét kérve írta: Jelentkezése előtt a mellékelt szövegű írást adtam neki. Most Éva útján Halász ügyeit intéző ismerőse azzal a kéréssel jött a könyvtárhoz, hogy Fődirektor úr aláírásával ellátott azonos szövegű levelet kapjanak. A jelentkezéskor ugyanis azt mondták Gábornak, hogy a kultusz záradékolása, ill. jóváhagyása volna szükséges ahhoz, hogy neki halasztást adjanak. 41 Bár Halász Gábort többen is megkísérelték megmenteni, ez sajnálatos módon nem sikerült ben az akkori rendelkezések szerint a közalkalmazottaknak igazolóbizottság előtt kellett számot adniuk a háború alatti cselekedeteikről. Számos rosszindulatú, megalapozatlan bejelentés is érkezett a testületekhez. Erre példa a Goriupp Alisz ellen érkezett feljelentés. Az Igazolóbizottság augusztus 28-ai tárgyalásán Kozocsa Sándor előadta, hogy dr. Dezsényi Béláné Szemző Piroskától hallotta, miszerint Goriupp Alisz egy alkalommal kijelentette: büszke arra, hogy német vér folyik ereiben. Arról, hogy Volksbund-tag lett volna, nem volt tudomása. Mint elmondta, előtte németbarát kijelentéseket nem tett, de jobboldali beállítottságúnak ismerte őt, a Hóman-féle irány mellett volt. Dr. Droszt Olga tanú kijelentette, hogy tudomása volt róla, miszerint Goriupp Alisz amikor az Anschluss után Ausztriába utazott, ahol rokonai éltek a legnagyobb felháborodással beszélt a nácikról. Ő ugyanis mélyen vallásos lévén nagyon elítélt mindent, amit a nácik Ausztriában tettek. Úgy tudta, hogy ő sokakon, pl. Waldapfel Eszteren is segített. Németbarát kijelentését soha nem hallotta és csak a legutóbbi időben hallott olyan kijelentéseiről, hogy úgy nyilatkozott volna, miszerint német származására büszke. Véleménye szerint ő nem a németségnek volt ellensége, hanem a nácizmust ítélte el, annak módszereit, az egész rendszert. Tudomása volt arról, hogy október 15. után a Szálasi-esküt nem akarta letenni és csak baráti felszólításra tette le. Az eskü letétele után pedig zokogva mondta: most történt először, hogy hamisan esküdött. Györke József kijelentette: 1936 óta dolgozott mellette, előbb, mint beosztott, később mint helyettese. Tudta róla, hogy a korábbi időben a német néppel, főképp a német szellem alkotásaival (zenével, tudománnyal) rokonszenvezett, a nácikat azonban a legélesebben elítélte. Határozattan tapasztalta, hogy az előbb említett német kultúra iránti szimpátiája március 19-e után megszűnt és a németséggel szemben egészen elutasító, sőt majdnem megvető álláspontra helyezkedett. Az igazolóbizottság a tanúk meghallgatása után Goriupp Alisz politikai felfogását tisztázottnak tekintette, és igazoltnak nyilvánította. 43 Mindenesetre az ellene tett megalapozatlan bejelentés és a nyomában indult vizsgálat jól jellemzi az akkori időket ben új korszak kezdődött az Országos Széchényi Könyvtárban és a magyar könyvtárügyben. A változásoknak most is aktív közreműködője volt. A könyvtár új főigazgatója, Györke József is elismerte érdemeit és november 7-én kezdeményezte előléptetését a VI. fizetési osztály 1. fokozatából az V. fizetési osztály 2. fokozatába. Felterjesztésében adta a korábban már idézett jellemzést: Dr. Goriupp Alisz a soron kívül való előléptetésre mindenképpen rászolgál. Az Országos Széchényi Könyvtár anyagának feldolgozásában csak kevesen vettek olyan mértékben részt, mint dr. Goriupp Alisz. Munkáját alaposság, lelkiismeretesség és széles látkör jellemzi. Külön elismerésképen említjük meg, hogy dr. Goriupp Alisz nemcsak mint gyakorlati könyvtáros kiváló, hanem mint a könyvtártudomány művelője is figyelemreméltó eredményt ért el. 44 Előléptetésére a következő évben került sor, május 9-én értesítette a VKM, hogy a miniszter az V. fizetési osztályba sorolta és egyúttal kinevezte múzeumi könyvtárigazgatónak. 45 Arra is akadt példa, hogy a főigazgatót helyettesítette, 1948-ban Varjas Béla bízta meg ezzel a feladattal. 46 A főigazgató egyébként alkalmasnak tartotta volna 54 Könyvtári Figyelõ 2016/1

53 GORIUPP ALISZ EMLÉKEZETE arra, hogy nagykönyvtár vezetője legyen. Telegdi Zsigmond az Országos Könyvtári Központ részéről levélben kereste meg Varjas Bélát aziránt érdeklődve, hogy az OSZK munkatársai közül kik volnának alkalmasak könyvtárigazgatónak. Az május 8-án kelt válaszban a hat személy közül Goriupp Aliszt az első helyen említette. Az indoklás szerint: hazai viszonylatban elméleti és gyakorlati síkon a legkiválóbb könyvtári szakemberek egyike. Bármely nagy tudományos könyvtár vezetésére alkalmas volna. Politikailag színtelen ugyan, de értelmes, aki a haladó szellem elől nem zárkózik el. 47 A könyvtárban a helyreállító munkálatokat követően 1946-ban ő kapott megbízást a meginduló Magyar Nemzeti Bibliográfia (MNB) szerkesztésére. A kurrens könyvészet megindítása a hazai bibliográfia történetében fontos állomás volt. A nemzeti könyvtár 1936-tól ugyan közreadta a kötelespéldányok alapján szerkesztett Magyar Könyvészetet, de ez a betűrendes összeállítás évente jelent meg, így nem volt igazán kurrens kiadvány. A bibliográfia közreadásában a hazai tudomány és a könyvszakma igénye mellett fontos motívum lehetett a világháborús pusztítás után annak jelzése, hogy a magyarság jelen van ismét a világ szellemi vérkeringésében. 48 Az első szám öszszevontan tartalmazta az január-márciusban megjelent könyvek, kották és térképek adatait, mintegy 620 művet. Az ETO alapján kialakított szakcsoportokban sorakoztak a tételek, tételszámot a kezdeti időkben nem kaptak, erre csak 1953-tól került sor. Minden füzethez névmutató tartozott, amelyet évente kumuláltak. A nyomás egyoldalas volt, vagyis a füzeteket megrendelő könyvtárak felvágva a lapokat és felragasztva kartonra, megbízható katalógushoz juthattak. Goriupp Alisz neve egyébként szerkesztőként csak az számtól szerepelt a kiadványon, és 1954-ig volt felelőse a bibliográfiának, az számtól Veredy Gyula vette át tisztét. Egy füzetet, az számot ismeretlen okból Dezsényi Béla szerkesztett. A bibliográfiát eredetileg az OSZK jelentette meg, 1949-től a Tudományos Folyóiratkiadó NV, az számtól a Közoktatásügyi Kiadó, az számot a Tankönyvkiadó, majd az számtól a Lapkiadó Vállalat adta ki. A példányszám kezdetben 500 volt, később valamelyest csökkent, 400, 420, 450, majd ismét 400 példányban látott napvilágot. Az induláskor az ára számonként még pengőben szerepelt, az számtól 10 Ft volt egy-egy füzet ára, az évi előfizetés pedig 100 Ft, 1949-tól számonként 20 Ft-ba került, az előfizetői ár egyéni megrendelőknek 100, intézményeknek 200 Ft Könyvtári Figyelõ 2016/1 volt ben csökkent az ára, ismét 10 Ft-ba került egy füzet, illetve az előfizetés egységesen 100 Ft lett. A bibliográfia ráfizetéses volt, kiadása komoly anyagi gondokkal járt, ezt bizonyítja a kiadó gyakori változása is ben az a veszély fenyegette, hogy megszűnik, abban az évben egy-egy szám még 500 példányban jelent meg, azonban csak 108 előfizetője volt a bibliográfiának. Egy szám előállítási ára 3800 Ft-ba került és a kiadó a ráfizetés csökkentése miatt támogatást kért a Magyar Tudományos Akadémiától. Ez a próbálkozás eredménytelen volt, végül a VKM közbelépése mentette meg a könyvészet kiadását ben egyébként felmerült egy terv a Magyar Nemzeti Bibliográfia alapján készülő szelektív bibliográfia megjelentetésére, az elgondolás szerint az éves könyvtermésből a kiválogatott legjelentősebb műveket referátummal együtt tartalmazta volna a könyvészet. Az OSZK részéről Varjas Béla, Dezsényi Béla és Goriupp Alisz vett részt január 18-án az előkészítő értekezleten. A tanácskozás szerint az előválogatást az Országos Könyvtári Központ és az OSZK végezte volna, az érdemi válogatás és a referátumok megírása az MTA feladata lett volna. 50 Az elgondolás azonban csakhamar elhalt. A nemzeti bibliográfia szerkesztése kapcsán történt az a tragikomikus eset, amelyet Fügedi Péterné írt meg és nagyszerűen jellemzi az 1950-es évek gyanakvással és félelemmel teli légkörét: Gyakran méltánytalan feladatok teljesítésére kényszerült: például az egyik választási kampány során vállalnia kellett a propagandakiadványok soron kívüli feldolgozását és azonnali nemzeti bibliográfiai regisztrálását is. Nagy hajrában voltunk, és persze a nyomda ördöge sem tétlenkedett. Mikor kinyitottuk a bibliográfia friss füzetét, a választási kiadványokat felsoroló, kiemelt szakcsoportban az Itt a régi rend vége cím helyett ott virított: Itt a régi rend végre!. Szegény Aliz szó nélkül hazament, egy kis kofferbe váltás fehérneműt és tisztítószereket csomagolt, majd elkezdte várni azt a bizonyos rettegett éjszakai csengetést. Nos, nem csengettek sem azon, sem a következő éjszakák valamelyikén, szerencsére a nemzeti bibliográfia nem tartozott az elvtársak szellemi táplálékai közé, és gondolom a választási győzelem a sajtóhiba ellenére 99%-os volt. 51 Az 1950-es években ismét bekapcsolódott a könyvtárosképzésbe. Az OKK által szervezett tanfolyamon kívül részt vett az egyetemen akkoriban indult képzésben is, a katalogizálást és a bibliográfiát oktatta. Mindkét tárgyhoz jegyzetet készített. 52 Ő készítette el az első magyar katalogizálási szab- 55

54 POGÁNY GYÖRGY ványt, a könyvtárak feldolgozó munkáját évtizedeken át meghatározó MNOSZ 3424-et és az Országos Könyvtárügyi Tanács Katalogizálási Szakbizottsága elnöke lett. A szabvány kidolgozásakor nem tudta maradéktalanul érvényesíteni elveit, mint Fügediné visszaemlékezésében írta: Az 1952-es, első magyar szabványról szólva önkritikusan beszélt a kényszerű engedményekről, és elvárta, hogy a kétséges vagy nem szabályozott esetekben bibliánknak a Porosz Instrukciókat, illetve annak Fuchs-féle kommentárjait tekintsük. 53 Az idősödő Goriupp Alisz személyiségéről egyetemi tanítványa, majd közvetlen kollégája, Fügedi Péterné rajzolt fel megkapó emberi portrét: egyik legkedvesebb tanárom volt, biztos lehettem abban, hogy osztályán jó műhelybe kerülök, de valójában ennél sokkal többet kaptam. Nemcsak önzetlenül megosztotta velünk tudását, hanem szerető gonddal törődött is velünk. Nagy tudású, fantasztikus munkabírású, szigorú, de igazságos főnök volt. ( ) Természetes volt, hogy megkövetelte tőlünk a katalogizálási szabályok alapos ismeretét. ( ) Jelleméhez tartozott, hogy soha senkitől sem kívánt mást vagy többet, mint amit önmagától megkövetelt. Életét szinte felemésztette a fegyelmezetten teljesített napi robot. Jóllehet tudatában volt sorsának, a napról napra, évről évre ismétlődő szürke aprómunkát is nagy szakmai alázattal végezte el. Nemegyszer bevallotta, ha mérleget csinálna, kiderülne, hogy sokévi munkájából csupán 2% volt igazi szellemi erőfeszítés. ( ) Goriupp Aliz életében éles határvonalat jelentettek a háború utáni évek. Kicserélődtek a könyvtár vezetői, barátaink egy része elhagyta az országot, másokat pedig nyugdíjaztak. Élete egyre jobban elszürkült, egyre magányosabbá vált. Néha nosztalgikusan emlegette a Gulyás Pál által rendezett vacsorákat, összejöveteleket, ahol a desszertet a híres Hauer cukrászdából szállították, és a vendégek estélyi öltözékben érkeztek. Ahogy ott állt kinyúlt pulóverben, lehamuzott szoknyában, fura kis kontyba csavart hajjal, sárga ujjai közt az elmaradhatatlan cigarettával, bizony nagy fantázia kellett estélyi ruhában elképzelnem őt. A szellemes, nívós társaságnál is jobban hiányoztak neki a zeneakadémiai koncertek, különösen Dohnányit emlegette gyakran. Nem vonzották az akkori Nemzeti modernnek mondott termelési drámái, kulák szabotázsokkal foglalkozó darabjai. Időnként keserűen megjegyezte, hogy már nem kap vernissage-meghívókat sem. Nem győztük magyarázni, hogy napjainkban (azokban a bizonyos 50-es években) a kiállításmegnyitókon már nem kamarazene, hanem kultúrpolitikai a műsor. ( ) Szinte élete végéig dolgozott, a hétvégeken a budai hegyekben tett nagy séták, nyáron a Balaton jelentette számára a kikapcsolódást. Amilyen törékeny, sovány kis öregasszony volt, olyan szívós is. Túlélte kortársait és azt a kort, amely életének természetes közege volt. 54 Goriupp Alisz július 1-jén vonult nyugdíjba. Nyugdíjazása előtt számvetést készített az OSZK-ban végzett munkájáról. Az eredetileg 15 évre tervezett rekatalogizálás csak 50%-ában valósult meg, vagyis kötet újrafeldolgozását sikerült elvégezni. Aktív korszakának utolsó nagy vállalkozása a müncheni katalógus másolható részének lefényképezése volt, ezzel karton nemzetközi méretre való kicsinyítése történt meg és vált beoszthatóvá a modern cédulakatalógusba. 55 Nyugdíjas éveiben még közreműködött a Magyar Könyvészet közötti ciklusának szerkesztésében illetve lektorálásában február 4-én hunyt el. Jegyzetek 1. VARGA Imre: Goriupp Aliz, a könyvtáros = A Könyvtáros, 4. évf sz p. 2. Goriupp Alisz önéletrajza, december 2. OSZK Irattár 538/1948. A könyvtár munkatársainak részvétnyilvánítása édesapja elhunyta alkalmából augusztus 21-én, OSZK Irattár 423/ GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái. Új sorozat. 11. kötet. Bp. Argumentum, A 120. hasáb szerint édesanyja neve Tabajdi Elvira as önéletrajzában Talajdi olvasható. Itt említem meg, hogy nevének írása meglehetősen változatos, idézett önéletrajzán saját kezű aláírásként a Goriupp Alisz alak található. A Talajdi- család nevének gyászjelentésben előfordult Talajdy alakú használata is, erre Ferenczy Endréné hívta fel a figyelmemet, amit itt is köszönök. 4. FÜGEDI Péterné: Eltűnt tekintélyek nyomában. Emlékezés Varjas Bélára, Goriupp Alizra és Sebestyén Gézára = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 12. évf sz. 41. p. 5. Döbrentei Gábor nyelvújítása. Bp. Magyar Nyelvőr, , 4 p. /Nyelvészeti füzetek 76./ Az értekezésben tisztázta Kazinczy és Döbrentei viszonyát, aki korábban Kazinczy mellett volt, később viszont egyre inkább szembefordult vele. Megállapítása szerint Döbrentei Gábor józan és mérsékelt álláspontot foglalt el a nyelvújítással szemben, majd a diszszertáció betűrendes részében az általa alkotott szavak különféle szempontú jegyzékét közölte. KOMJÁTHY Miklósné PAJKOSSY György: Ötven év a nemzeti könyvtárban, 56 Könyvtári Figyelõ 2016/1

55 GORIUPP ALISZ EMLÉKEZETE katalógus és bibliográfia vonzásában. Beszélgetés Goriupp Alizzal = Könyvtáros, 28. évf sz p. 6. Goriupp Alisz önéletrajza december 2. OSZK Irattár, 538/ OSZK Irattár, 315/ KOMJÁTHY Miklósné PAJKOSSY György: Ötven év a nemzeti könyvtárban, katalógus és bibliográfia vonzásában. Beszélgetés Goriupp Alizzal = Könyvtáros, 28. évf sz p. 9. Goriupp Alisz 1921.február 8-án kelt jelentése Melich János igazgatónak a folyóiratok hiányával kapcsolatban. OSZK Irattár 146/ FÜGEDI Péterné: Goriupp Alisz ( ). In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, Bp. OSZK, p. 11. GORIUPP Alisz: A Magyar Nemzeti Múzeum Hírlaposztálya fennállásának első fél évszázadában. Bp. OSZK, p. Rédey Tivadar idézett gondolata a kiadvány 5. lapján. 12. (G.A.): Kereszty István = Magyar Könyvszemle, Új folyam. 30. kötet, p. 13. G.A.: Bajza József = Magyar Könyvszemle, Új folyam. 30. kötet, p. 14. GORIUPP Alisz: Adalékok az 1848/49-i hírlapok bibliográfiájához = Magyar Könyvszemle, Új folyam. 32. kötet, p. 15. GORIUPP Alisz: Adalékok a külföldi magyar sajtó bibliográfiájához = Magyar Könyvszemle, Új folyam, 33. kötet, p. 16. GORIUPP Alisz: Az első magyar újság előfizetői = Magyar Bibliofil Szemle, 2. évf p. 17. GORIUPP Alice: Egy ismeretlen német újság a XVIII. századból = Könyvbarátok Lapja, p. 18. G.A.: Institut für Zeitungswissenschaft, München = Magyar Könyvszemle, Új folyam, 33. kötet, p. 19. Ethnographia, 37. évf p. 20. Irodalomtörténeti Közlemények, 35. évf p., 36. évf p., p. és 37. évf p. 21. Les récentes études bibliographiques Hongroises. Paris, Champion, p. /Klny. a Revue des Études Hongroises et Finno-Ougriennes, számából./ 22. LUKINICH Imre: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának évi állapotáról = Magyar Könyvszemle, Új folyam, 36. kötet p. A kiállításról: RADISICS Elemér: A kölni sajtókiállítás = Könyvtári Figyelõ 2016/1 Könyvbarátok Lapja, p., NYÍREŐ István: A kölni nemzetközi sajtókiállítás = Magyar Könyvszemle, 35. kötet, p. 23. OSZK Irattár, 261/ OSZK Irattár, 286/ Goriupp Alisz önéletrajza december 2. OSZK Irattár, 538/1948., ZSINKA Ferenc: Az Országos Széchényi Könyvtár = Magyar Könyvszemle, Új folyam. 37. kötet, p., 335. p.; 38. kötet, p. 26. GORIUPP Alisz: Az Életképek szerkesztőváltozása 1947-ben = Magyar Könyvszemle, Új folyam. 37. kötet p., Az osztrák könyvtárosképzés = Uo., Új folyam. 37. kötet, p. 27. GORIUPP Alisz: A kormányzat sajtópolitikája és a magyar hírlapok a XVIII. század fordulóján = Magyar Könyvszemle, 3. folyam, 68. évf p. 28. HARASZTHY Gyula: Az OSZK fejlesztésének irányai Fitz József főigazgatósága idején ( ). In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve Bp. OSZK, 1984, p. 29. A reformokra: HARASZTHY Gyula i.m. és FÜGEDI Péterné, OSZK Évkönyv, Jürgensről és az intézményről: Bergmann-Pfleger, Katharina: Geschichte der Universitätsbibliothek Graz : : Dissertation. Wien : p ( ac.at/11306/1/ _ pdf), de idézi még Briel, Cornelia: Zum Verhältnis zwischen Reichstauschstelle und Preußischer Staatsbibliothek in den Jahren 1934 bis In: NS-Raubgut, Reichstauschstelle und Preußische Staatsbibliothek. Vorträge des Berliner Symposiums am 3. und 4. Mai Hrsg. von Hans Erich Bödeker und Gerd- Josef Bötte. München, Saur, S. 47. Goriupp Alisz és Fitz József levélváltása tartalmazza a cserekapcsolat megteremtését a két intézmény között, Fitz József hagyatéka, OSZK Kézirattár, Fond 45/ GORIUPP Alisz augusztus 3-ai jelentése. OSZK Kézirattár, Fond 45/ GORIUPP Alisz: Katalogizálás. In: Könyvtári előadások : Az évi február 1. március 23. közt tartott könyvtárosképző tanfolyam előadásainak összefoglaló vázlata. Kiadták a tanfolyam hallgatói. Bp. Diószegi Lehel leíró és sokszorosító irodája, Ismétlődő lapszámozás. 33. GORIUPP Alisz: A katalógussokszorosítás problémái = Magyar Könyvszemle, 3. folyam, 61. évf p. 34. GORIUPP Alisz: A magyarvonatkozású könyvek könyvtári problémája = Magyar Könyvszemle, 3. folyam, 62. évf p. 57

56 POGÁNY GYÖRGY 35. GORIUPP Alisz: Statisztikai adatok az Országos Széchényi Könyvtár öt évi címfelvétel-sokszorosításáról = Magyar Könyvszemle, 3. folyam, 65. évf p. 36. GORIUPP Alisz: A címleírás védelme. Válasz References cikkére = Magyar Könyvszemle, 3. folyam, 66. évf p. 37. OSZK Irattár 292/1936; 272/1937; 179/1940; 190/ OSZK Irattár, 96/ OSZK Irattár, 182/ Az állomány biztonságba helyezéséről: NÉMETH Mária: Az Országos Széchényi Könyvtár értékeinek mentése a második világháború közepétől, 1942-től 1946-ig. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve, Bp. OSZK, p. Az ostrom alatti helyzetről és a helyreállításról: GORIUPP Alisz: Az Országos Széchényi Könyvtár Nyomtatványtára a háború utolsó évében és az ostrom után = Magyar Könyvszemle, 4. folyam, 70. évf p. 41. OSZK Kézirattár, Fond 45/210. Az említett igazolás nem található a levél mellett. 42. HARASZTHY Gyula: Halász Gábor és az Országos Széchényi Könyvtár. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, Bp. OSZK, p.; FÖLDESI Ferenc: Könyvtár a magasban Halász Gábor. In: Eltiporva. A vészkorszak és az Országos Széchényi Könyvtár. Szerk. Ujváry Gábor. Bp. OSZK, p. 43. A Magyar Nemzeti Múzeumban működött 143/b. sz. Igazolóbizottság iratai. Fővárosi Levéltár, XVIII /1945. május 28-ai határozat. 44. OSZK Irattár, 301/ OSZK Irattár, 199/ OSZK Irattár, 150/ Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltár, XIX-I-2-o 3. doboz. 48. BÉNYEI Miklós: A kurrens Magyar Nemzeti Bibliográfia ötven éve = Könyvtári Figyelő, 6. (42.) évf sz p. és kötetben: B.M.: Legyen minden helységben olvasóintézet. Könyv- és könyvtártörténeti tanulmányok, cikkek. Bp. Könyvtári Intézet, p. 49. A VKM III. 28-ai levele, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, XIX-I-1-H, 374. doboz, / Az január 18-ai értekezlet jegyzőkönyve, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, XIX-I-1-H, 375. doboz FÜGEDI Péterné: Eltűnt tekintélyek nyomában 42. p. 52. Katalogizálás. Bp. 1951, Tankönyvkiadó. 14 p., Bibliográfiai ismeretek 4. éves könyvtártudományi szakos hallgatók részére. Bp. Tankönyvkiadó, 1951, 31 p. 53. FÜGEDI Péterné: Eltűnt tekintélyek nyomában. 41. p. 54. Uo p 55. FÜGEDI Péterné: Goriupp Alisz. In: OSZK Évkönyve, p. 56. Goriupp Alisz lektori megbízása, október 30. A Magyar Könyvészet Irodalom szakjának ellenőrzése, kb. 52 szerzői ív. OSZK Irattár 1216/1962.; Goriupp Alisz megbízása, december 23., kötet sajtó alá rendezésére. OSZK Irattár 1462/1962. Goriupp Alisz megbízása július. 24-én a Magyar Könyvészet 0,2,32,33 szakcsoportjának szaklektori munkájára. OSZK Irattár 1821/1964. Beérkezett: október 26. Széchenyi-hagyaték a soproni Széchenyi István Városi Könyvtárban Széchenyi István könyvtárának töredéke a 19. század végén került Sopronba, ahol az 1877-ben alakult soproni Irodalmi és Mûvészeti Kör felhívására különféle adományok érkeztek a városi könyvtár megújításához. Széchenyi István gróf fia, Béla elôször 1774 kötetet, késôbb további 8650 kötet könyvet ajándékozott saját gyûjteményébôl a Mûvészeti Körnek. A soproni városi könyvtár 1929-ben kapta meg a Mûvészeti Kör köteteit. Horváth Csaba, a városi könyvtár jelenlegi igazgatója elmondta, hogy a híres gyûjteménybôl nagyjából háromszáz kötetet sikerült azonosítaniuk. Az örökség zsugorodásához hozzájárult az is, hogy ezekben az években még nem tudták megoldani a gyûjtemény optimálisa tárolását. Most a könyvtártöredék a soproni városi könyvtár helytörténeti gyûjteményében kap végleges elhelyezést, és a tervek szerint Széchenyi István születésnapja után a nagyközönség számára is elérhetôvé teszik a köteteket. (Forrás: Ôsztôl hozzáférhetôk a Széchenyi-könyvtártöredék darabjai Könyvtári Figyelõ 2016/1

57 Múltunkból A Nemzeti Casino GYURICZA Andrea A közel 200 éves Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ (MTA KIK) hazánk tudományos életének egyik kiemelkedő központja, forrása. Feladatköre, eszköztára napjainkban is folyamatosan bővül, változik a kor kihívásaihoz igazodva. A legfrissebb tudásanyag gyűjtése, rendszerezése és hozzáférhetővé tétele mellett a muzeális, művelődéstörténeti értékkel bíró állományrészek feldolgozása, digitális rekonstrukciója is folyamatos. A könyvtár egyik ilyen különleges figyelmet érdemlő dokumentum-együttese a múlt században feloszlatott Nemzeti Casino 1 (NC) könyvtára. Éppen hetven éve, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 1945-ben átvette ezt az örökséget, melynek elektronikus és történeti feldolgozása most kutatói ösztöndíjpályázat keretében valósul meg. A Nemzeti Casino története A 19. század elején Magyarországon a városi polgárság nyelve a német volt; a magyar nyelv főleg csak a falusi udvarházakban volt használatos, így a különböző társadalmi osztályok egymástól elszigetelten éltek. Ezt a helyzetet próbálta orvosolni Széchenyi István, amikor az es országgyűlésen november 3-án felszólalt a magyar nyelv ügyében. Ez volt az az időszak, amikor Pest Pozsonnyal szemben fejlődésnek indult, és Széchenyi felismerte ezt, főbb reformgondolatai ide köthetők. Tervszerűen fejlesztette a fővárost és az egész országot; növekedett Pest város népessége, fejlődésnek indult a közélet, a politika és a kultúra is. Többször beutazta Európát, és látva a nyugati mintákat egymás után körvonalazódtak benne a különböző magyar intézmények, Könyvtári Figyelõ 2016/1 projektek tervei (a Magyar Tudományos Akadémia, a Lóverseny-Egylet, a Nemzeti Casino, a Duna-gőzhajózási Társaság, a Lánchíd, a Vaskapu és a Tiszaszabályozása). 2 Az NC elődjének tekinthető az között működő Pozsonyi Klub; az országgyűlés idejére hozta létre Széchenyi István és gróf Károlyi György ezt a szűk képviselői társas helyet, ahol az egybegyűltek bérelt lakásban beszélgethettek, dohányozhattak, biliárdozhattak, hírlapokat olvashattak, és akár meg is vacsorázhattak. (Ez az akkoriban közel húsz fős társaság később a casino tagnévsoraiban is kimutatható.) 3 Széchényi már ekkor gondolkodott egy állandó, nem csak az országgyűlés ideje alatt működő kaszinó felállításán, Pesten. 4 Külföldi tartózkodásai során tanul- 59

58 GYURICZA ANDREA mányozta a klubéletet is. Végül június 10-ére kaptak meghívót az aláírók, a Dorottya utcai Vogelházba, hogy megtartsák a Nemzeti Casino első összejövetelét. Az épületben szállást is béreltek a vidékről érkezők számára. 5 A tanácskozás báró Brudern József ( ) elnöklete mellett zajlott, viszont mindössze 46 fő jelent meg, mivel ekkor volt Pozsonyban az országgyűlés is. Az ünnepélyes megnyitásra augusztus 20-án került sor. 6 Széchenyi vázolta az egyesület célját, vagyis hogy hazánkban is legyen egy olyan megkülönböztetett díszes összegyülekezőhely, melyen főbb és előkelőbb és jobb nevelésűek, eszes, értelmes férjfiak, a társasági rendnek mindenik osztályából egymással vagy barátságos beszélgetés végett találkozzanak vagy többféle politikai újságokat s hasznos gazdasági, tudományos, művészi hónapos-írásokat olvashassanak, magukat pedig üres óráikban illendően mulathassák [ ] a Casinóban egyúttal kényelmes Vendéglőt is lelhessenek. 7 Már ekkor 175 részvényese volt az egyesületnek, akik fejenként száz ezüst forint tagdíjat fizettek be és három évre vállaltak kötelezettséget. Bizottságot állítottak fel az alapszabályok kidolgozására és az egyesület ügyeinek intézésére. Az épület bebútorozására 6000 forintot fordítottak, az ezüstneműt gróf Széchenyi István és gróf Keglevich Gábor ajánlották fel használatra, a poharakat gróf Károlyi Lajos, majd a tagoktól is érkeztek egyéb tárgyi adományok. Az ország különböző területeiről érkeztek jobbnál jobb fajta borok az NC pincéjébe árusításra. A Casino a magyar borok jó hírnevét akarta öregbíteni és azokat a külföldi kereskedelemben is élénkebb forgalomba hozni. 8 Vendéglőst és szolgaszemélyzetet szerződtettek, egy udvarmester, egy kapus, két belső szolga és egy fűtő került alkalmazásra. Megrendeltek 18 hazai és külföldi lapot és folyóiratot. Az február 7-ei választmányi ülésen a Pesti Casino nevet Nemzeti Casinora cserélték. 9 Átköltöztek a Pesti börze-palotába, de már ekkor célul tűzték ki, hogy felépítenek egy saját házat az egyesület céljaira. Az NC szalonjában minden vasárnap zeneműveket adtak elő: hangászati mulatságokat tartottak. Ennek is köszönhető, hogy 1833 és 1846 között a pesti zenei élet fejlődésnek indult. 10 Az NC már a kezdeti években is kivívta a bécsi udvar figyelmét, s bár a tagnévsorok szerint konzervatívok is voltak a köreikben, főleg reformpolitikusok csoportosultak a falak között. 11 Az NC szűk körű országgyűlésként is működött, az ülések után itt folytatódott a döntések megvitatása, mindez az alapítók céljaival ellentétesen. A politizálás ellen többször is fellépett az NC igazgatósága. Ezt igazolja Kossuth Lajos esete is, aki 1836-ban kérte felvételét az egyesületbe: a nemzeti casino tömérdek hírlapot hordatott és szép könyvtára volt, szerettem volna hasznukat vehetni. 12 Széchenyi személyesen kérte meg az új tagjelöltet, hogy vonja vissza a kérelmét, félt, hogy a bécsi udvar politikai lépésnek vélné; Kossuth visszavonult: itt ön a házi gazda; én annak nézem, s nem szokásom oda tolakodni, ahol tudom, hogy nem szívesen látnak től végrendeleti nyilatkozat aláírására kötelezték a tagokat, ennek szövegét Széchenyi fogalmazta meg: a tagok kötelezik magukat, hogy végakaratukat idejekorán, még egészséges állapotukban el fogják rendelni és egyszersmint megigérték, hogy végrendeletükben a Casinóról is megemlékeznek és részére egy kis emlékjelet fognak hagyni. 14 A testamentumot a helyiségekben kitéve sokan írták alá, a neveket a közgyűléseken felolvasták évről-évre. Gróf Széchenyi István az április 27-ei végrendeletében a Casinora egy aranyserleget hagyott, majd december 5-én kiegészítette az intézkedését: A pesti Nemzeti Casino társaságnak ajándékozok egy kétszáz aranyat érő serleget, [ ] minden esztendőben tartassék ott egy részvényesi ebéd s akkor az én emlékezetemre üríttessék ki az említett serleg, mely az akkori borok leghelyesebbikével legyen meg- s megtöltve június 4-én Széchenyi elnökölt a közgyűlésen, ekkor láthatták a tagok őt utoljára a székházban, de az novemberi választmányi ülésre a döblingi szanatóriumból még egy díszes sakkjátékot küldött ajándékba. 16 (Széchenyi április 8-án fejbe lőtte magát.) Az első években az NC helyiségeiben ingyen dohányt kínáltak a tagoknak. 17 Ezt a szolgáltatást 1851-ben szüntették be, majd 1863-ban az ingyen szivarszipkákat is törölték ben visszaköltöztek első épületükbe a Vogel-házba, majd 1859-től a Hatvani utcai Cziráky-házban működtek ben már a Jankovich-ház az egyesület tulajdona lett, de ezt 1871-ben ráfizetéssel elcserélték a Czirákyházzal. Ezt a palotát az NC saját céljaira teljesen átalakította. Széchenyi további célja volt, hogy a kaszinóban ott legyen minden ember, kinek befolyás, hatalom és vagyon van kezében. 18 Az első uralkodóházból való tag Bourbon Károly Lajos, luccai uralkodó 60 Könyvtári Figyelõ 2016/1

59 A NEMZETI CASINO herceg lett, akit február 4-én közfelkiáltással választottak meg. Az első tiszteletbeli tag 1881 óta Albert Edward walesi herceg, angol trónörökös ben választották be Rudolf főherceget, az osztrák császári és a magyar királyi trón örökösét. Tiszteletbeli tagok voltak továbbá József főherceg és fia, József Ferenc főherceg, a család másik ágából Albrecht főherceg, nagybányai Horthy Miklós, majd Dom Miguel braganzai királyi herceg. 20 Belépett az egyesületbe Fürst Clemens von Metternich, osztrák államkancellár is ben a közgyűlés határozatban döntött arról, hogy minden évben lakomát tartsanak Széchenyi emlékére, ahol a szónok a serleggel a kezében tart emlékbeszédet. Az első ilyen ünnepélyes lakomát február 4-én tartották, a serleg kiürítése előtt báró Wenckheim Béla mondott emlékbeszédet. Innentől kezdve minden évben megtartották a Széchenyi-lakomákat, kivéve a háború éveiben. Az emlékbeszédeket 1901-ben a Casino évkönyvében összegyűjtve adták közre, majd évről-évre közölték ezeket az évkönyvben. Az NC a hazai jótékony és kulturális intézményeket segélyezte, számos emberbaráti gyűjtést szerveztek ben Széchenyi-alapot hoztak létre: öt év alatt 250 millió koronát gyűjtöttek össze. Az NC az alap kamatait felajánlja a Honvédelmi Minisztériumnak, azon kikötéssel, hogy az a Ludovika Akadémiát végzett 3 legjobb minősítésű honvédtiszt közül a Casino igazgatóságának választása szerint évenkint annak fog felszerelésére kiadatni, ki viszonyainál fogva arra legjobban reá van utalva. 22 Alapszabályok 23 A Nemzeti Casino minden évben kiadta aktuális alapszabályait, házirendjét és tagjainak a névsorát. Az alapszabály szerint a Casino nemes maga viseletű embereknek kellemetes társalkodás végett való Egyesület. 24 Főbb társalgási témáik a tudomány, a gazdaság és a kereskedés, könyveket, hírlapokat olvasnak, kizárták viszont köreikből a szerencsejátékot. A Nemzeti Casino nem exkluzív klubként jött létre. Köreibe tartoztak történelmi nevek, tisztviselők, táblabírák, ügyvédek, orvosok, tudósok, írók, kereskedők, gyógyszerészek. 25 A tagság feltétele eleinte mindössze a tagdíj megfizetése volt. Tagnak választható volt bármely magyarországi vagy erdélyi férfi, külföldi egyén külföldi idegen, katona, tudós, művész, jó reménységű ifjú viszont csak egy tag bevezetése révén jegyezhette be magát az Idegenek Könyvtári Figyelõ 2016/1 könyvébe, és léphetett be az egyesület helyiségeibe ban az éves tagdíj száz pengő forint volt, és az aláírással három évre kötelezték el magukat az új tagok. A nagy érdeklődésre való tekintettel között ötven forint lett a tagdíj, majd ezt hatvan forintra emelték, később újra száz forintot fizettek az új tagok. Az 1880-as évek elejére százhúsz forintra nőtt a tagdíj és kétszáz forintos felvételi díjat is bevezettek, a század végén az aláírás már hat évre szólt. Az egyesület a tagok befektetései révén jött létre, így az első aláírók a társaság részvényesei lettek, ezért cserébe ingyen látogathatták az NC-t életük végéig. 26 Az évek során változtak, szigorodtak a szabályok. Egy idő után már az új tagok felvételéhez is szükséges volt egy tag ajánlása, illetve a választmány szavazat többsége. A tagság lejárta esetén megújítható, életfogytig elvállalható, vagy egy bizonyos összeg befizetésével örökre megváltható volt. Kezdetben a rendes évi közgyűlés évente két alkalommal került megrendezésre, az év elején és a közepén, majd néhány év után már csak egyszer, január utolsó vasárnapján. Ezen alkalmakkor az egyesület fenntartásához szükséges rendeleteket hoztak és megválasztották a közgyűlés elnökét, az igazgatósági és a választmányi tagokat. További feladatai voltak a közgyűlésnek az állapotjelentések, jóváhagyások előterjesztése, költség-előirányzat jóváhagyása illetve a fejlődést, gyarapítást, alapszabály változtatást irányzó indítványok tárgyalása. Halaszthatatlan esetekben a választmány hívhatott össze rendkívüli közgyűlést. A közgyűlés szavazattöbbséggel döntött. A választmány feladata a Casino igazgatása, a hivatalnoki személyzet kinevezése és elbocsátása volt, meghatározta a személyzet járandóságát, igazgatta a folyó ügyeket, ellenőrizte a tagdíjak beszedését, megalkotta és módosította a házirendet, új tagok felvételét vitatta meg. Havonta üléseztek, jegyzőkönyvet vezettek, az ülések a Casino-tagok számára nyilvánosak voltak. Az új tagok felvételénél titkos golyóvetéssel szavaztak. Az igazgatóság három tagból állt, és végrehajtó feladatot látott el; kidolgozta a következő évi költségvetést, képviselte az egyletet, végrehajtatta a közgyűlés és a választmány határozatait. A pénztartó kezelte az NC vagyonát az igazgatók és a választmány felügyelete alatt. A választási rend szerint, már a kezdeti években is a választmány 24 tagjából évente az egyharmada kilépett és újak léptek a helyükbe. Az igazgatóságból egy tag lépett ki minden évben, és három évre újat választottak. 61

60 GYURICZA ANDREA Szigorú szabályok vonatkoztak a kártyajátékra is. Amennyiben valamelyik tag nem törlesztette az adott határidőn belül a felmerült játék tartozását, kizárhatták az egyesületből. A kaszinó helyiségei, mint a társalgó, az olvasóterem, a játékterem és az étterem csak a kijelölt célokra voltak használhatóak. A könyvtár dokumentumait könyvek, folyóiratok, hírlapok, térképek, egyéb nyomtatványok csak helyben lehetett használni, az olvasó- és a játékteremben tilos volt étkezni és csendben kellett lenni. Az éttermen kívül kizárólag este 10 óra után lehetett ételt felszolgálni. A helyiségek reggel 11 órától hajnali 5 óráig tartottak nyitva. A választmány több bizottságot is felállított a különböző feladatok felügyelésére: pénzügyi bizottság (7 tag), játékbizottság (9 tag), művészeti bizottság (7 tag) és könyvtári bizottság (17 tag). A nemzeti Casino vagyona feloszthatatlan, és ahhoz se részvényesek, sem az egyletből kilépett tagok, sem azok örökösei, hagyományosai vagy engedményesei legkisebb jogot sem tarthatnak. Azon esetben, ha az egylet feloszlatása, emberi számítás szerint előre nem látható bármi rendkívüli okok vagy eseményeknél fogva, elkerülhetetlenül bekövetkeznék, összes vagyona, mint szintén feloszthatatlan alapítvány a magyar tudományos akadémia avagy az annak helyébe netán lépett hasonló jellegű magyar tudományos intézetre háramlik. 27 Azokban az esetekben, ha a Casino az alapszabályokban előírt célját túllépi és eljárását be nem tartja, hatáskörét túllépi, államellenes működést fejt ki, a közbiztonság és közrend ellen súlyos vétséget követ el, vagy a tagok vagyoni érdekeit veszélyezteti, a m. kir. belügyminiszter ellene vizsgálatot rendelhet el, működését felfüggesztheti és végleg fel is oszlathatja. 28 A Nemzeti Casino könyvtára 1827-ben Széchenyi az NC megalapításakor felajánlotta 338 kötetes könyvtárát. A tagok még 250 kötetet gyűjtöttek össze. A kezdetekben hírlapokra 1200 forintot, könyvek beszerzésére 500 forintot irányoztak elő ben már 3000 művet tartalmazott az állomány, többnyire idegen nyelvű köteteket, pedig 1829-től a beszerzésre fordított összeget csak magyar művekre lehetett fordítani, de sok adomány és hagyaték érkezett, ami külföldi mű volt. 30 A megalakulást követő első 57 év alatt átlag évi 2699 forintot költöttek az állomány növelésére. Célját tekintve magánjellegű könyvtárként jött létre, csak a helyben használat volt engedélyezett a tagok számára. Egy nagyterem, három szoba és egy olvasóterem szolgálta a könyvtár céljait. Kétféle katalógus és egy inventárium segítette az eligazodást ben Antal Mihály hozta létre az első inventáriumot, ebben 673 munka, közel 3000 kötet könyv, hírlap és folyóirat szerepelt tól a könyvtár rendszeres lajstromozását rendelte el a Könyvtári Bizottság. Szintén a Bizottság 1840-ben meghatározta a gyarapodásra és fönntartásra vonatkozó elveket. 31 A könyvtár főbb adományozói gróf Dessewffy Aurél, Tasner Antal, Láng Ignác, Weisz Bernát F., Szilágyi Ferenc, Török János voltak. Dessewffy Aurél ben 278 munkából, 433 kötetből álló könyvgyűjteményét hagyományozta a kaszinóra. Szilágyi Ferenc az Augsburger Allgemeine Zeitung iki folyamait, vagyis a teljes folyóiratot (130 kötet) hagyta a könyvtárra. Török János adománya (gróf Széchenyi István munkái, és amit mások írtak Széchenyiről) önálló részként a Széchenyi-szekrényben kapott helyet. 32 A megbízott könyvtárnokok nagy hangsúlyt fektettek a könyvtárra, föntartása és kezelése a szakrendezés keresztülviteléig a könyvtártudomány és bibliographia igényeinek s az intézet traditióinak egyaránt megfelelt. 33 Pákh Albert 1852-ben közzétette az állomány katalógusát, Szalay László a könyvtár rendezését vitte véghez, Tóth Lőrinc javaslatokat tett a könyvtárrendezéshez, Toldy Ferenc biztosította a szakszerű fejlődés lehetőségét és az Új Magyar Múzeumban 1850-ben jelentetett meg egy tanulmányt a könyvtárról, Barna Ferdinánd 1873-ban a müncheni királyi állami könyvtár rendszerét alkalmazta az állományra. 34 Urházy György volt az utolsó rendszeresített könyvtárnok. (Amíg volt külön könyvtárnok, folyamatosan vezették a katalógusokat.) A nagyteremben a könyvállomány, a kisebb termekben a hírlapok sorakoztak. Több katalógus segítette az eligazodást, egy betűrendes cédulakatalógus (1873), egy szak szerinti cédulakatalógus (1873), egy index, melyben a könyvek és az új szerzemények szerepelnek betűrendben és egy nyomtatott katalógus (1852). A könyvtárban a csonka könyvek száma csekély volt, de előfordultak. 35 Az 1880-as évektől kezdve már nem volt önálló könyvtárnok, a titkár, a pénztárnok és a könyvtáros volt egy személyben megbízva. Ekkoriban 19 ezer kötetből állt a könyvtár, forintot költöttek eddig rá, nem számolva Dessewffy Aurél nagy értékű hagyatékával. 36 A korabeli leírásokból tudjuk, mit tartalmazott az állomány: 62 Könyvtári Figyelõ 2016/1

61 A NEMZETI CASINO A könyvtár legnagyobb kontingensét a magyar irodalom termékei s a magyar történeti kútfők szolgáltatják. A könyvtár bírja a m. t. akadémia s a Kisfaludy-társaság összes kiadványait, a magyar zeneíróknak legnagyobb részét s a magyar tudományos irodalomnak minden nevezetesebb termékét. Bírja továbbá a Tudományos gyűjtemény öszszes folyamait, Kossuth Lajos országgyűlési tudósításait, ig (kéziratban), a Pesti Hirlapot ig, az iki Közlönyt, Márczius Tizenötödikét és több ez időbeli ritka hírlapot. A külföldi irodalom ritkább termékeiből meg vannak: Ersch és Gruber Encyclopaediája, a Revue des deux Mondes összes folyamai, az Edinburghi és Westminsteri Review-uk s több más ritka munka. Szépirodalmi munka aránylag kevés van a könyvtárban. 37 Ha nem is voltak közöttük könyvészeti ritkaságok, de voltak és vannak nagyértékű művek, melyeket egyesek, magánosok, éppen nagy értékük miatt nem szerezhettek be. Ott van azonban Calepinus szótárának bázeli kiadása ből, aztán az Augsburger Allgemeine Zeitung, melynek 1798-tól 1848-ig terjedő 50 évfolyamát Szilágyi Ferenc részvényes ajándékozta 1855-ben a Casinónak; a későbbi évfolyamokat pedig a Casino szerezte meg, úgyhogy ezen legrégibb világlap egész napjainkig megvan könyvtárunkban; továbbá a Quarterly Review, mely hasonlóképpen alapításától kezdve megvan a Casino birtokában, de megvannak magyar, német, francia, angol és olasz nyelven a világirodalom legkiválóbb termékei, melyek szakszerű kiválasztása egy tudósokból, írókból és könyvbarátokból összeállított bizottságra, az ú. n. könyvtári bizottságra volt mindig bízva ben a helyben használók 1800 tag összesen 3210 kötetet olvastak. Az állományba tartozott 13 kézirat, két régi, 1711 előtti magyar nyomtatvány, térkép, egy földgömb, illetve egy régi festmény is. 40 Az NC termeiben minden szaknál külön sorakoztak a magyar nyelven írt munkák, a Magyarországra vonatkozók és a külföldi irodalom termékei. A könyvtár osztályozási rendszere 1852-ben a következő volt: 41 I. Irodalomtörténet, Itészet (Műbírálat), Nyelvészet, Bibliográfia, Szótárak, Enciklopédiák; II. Klasszikusok, Szépirodalom, Művészet, Régiségek; III. Filozófia, Nevelés, Iskolaügy, Vallás, Egyház, Mitológia; IV. Történelem, Életírás, Emlékiratok, Oklevéltan, Érmetan, Címertan, Genealógia; V. Földirat, Statisztika, Utazások, Helyrajzok, Népismertetés, Kalauzok; VI. Politika, Államtudomány, Közélet, Társadalom, Törvény- és jogtudomány, Büntetőügy; VII. Nemzetgazdaság, Pénzügy, Ipar, Kereskedelem, Közlekedés; Könyvtári Figyelõ 2016/1 VIII. Természettudományok, Orvostan, Baromorvoslat, Gazdaság, Földművelés, Állattenyésztés, Erdészet, Vadászat, Kertészet; IX. Matematika, Csillagászat, Építészet, Kézműtan, Hadtudomány; X. Vegyesek ben az NC könyvtári bizottsága felkérte Csontosi Jánost, hogy készítsen egy jelentést az egyesület könyvtáráról. 42 Ez április 10-én készült el. A jelentés szerint ez a legrégibb és legtekintélyesebb ilynemű könyvtár az országban [ ] közkönyvtáraink közt is számot tesz. 43 (A Könyvtári Bizottság tagjai a közélet vezéregyéniségei, kiváló jelesei, hazafiak, írók közül kerültek ki, tudományosan képzett szakférfiak voltak. Munkájukkal a korszerű haladást és a szakszerű kezelést szolgálták.) Csontosi több javaslatot tett a könyvtár fejlesztésére ebben a jelentésében. Kérte a Bizottságot, hogy újra alkalmazzanak szakkönyvtárnokot a felügyeletre, aki naprakésszé tenné a meglévő katalógusokat, pótolná az elmúlt évek kiesett adminisztrációit. Jelezte, hogy a könyvtár ablakain, ajtóin nincs vastábla, ami tűzveszélyes lehet. A könyvtári nagyterem plafonján repedések vannak, és két helyen beázik, továbbá a díszítése nincs összhangban a többi teremével, kevésbé díszes a kialakítása, könyvszekrényei nem egységesek, illetve már a hely is szűkös. Kevés a megvilágítás, alacsonyak az ablakok, célszerű lenne vagy felülről megoldani a megvilágítást vagy az ablakokat a plafonig növelni. A könyvtárat biztosítani kellene legalább forintig. Javasolt lenne egy általános revízió, ami 1873 óta nem volt, a cédulakatalógust a könyvekkel össze kellene hasonlítani, selejtezni kellene, dönteni kellene a csonka kötetek kiegészítése vagy eladása felől. Ezt követően elő lehetne készíteni a nyomtatott katalógus második kiadását, kiegészítve a könyvtár rövid történetével, a hivatalos régi iratok hiányosak vagy lappangnak valahol, fel kellene kutatni ezeket, lajstromozni és megőrizni. Az egyesületre vonatkozó hírlapi cikkeket gyűjteni, rendszerezni ajánlatos. A nagyterembe két nagyobb asztalra lenne szükség, egy a díszmunkák bemutatásához, és egy másik a lajstromozandó kötetek elhelyezésére. Ki kellene jelölni a hivatalos órákat és az éves porozási szünidőt. A könyvmolyok ellen ajánlatos lenne naponta minimum egy órát szellőztetni. Szintén a molyok ellen a könyveket egyszerűen, de csinosan, stylszerű módon fél bagaria bőrbe kellene köttetni. 44 Kétféle bélyeg- 63

62 GYURICZA ANDREA ző beszerzésére tesz javaslatot, egy kisebb a díszmunkák, kéziratok, metszetek, ritkaságok számára és egy nagyobb a többi könyvnek. A mostani bélyegző mely nemcsak szokatlan nagy, hanem izléstelen is s a könyvet inkább bepiszkítja, mint jelzi, cassáltassék. Az általa elgondolt bélyegző a bázeli postabélyegző mintára készülne, szerepelne rajta a könyvtár címe, az év és a dátum. A ritkaságok méltó elhelyezése végett egy vitrin kellene Cimeliotheca néven, amiben a becsesebb kéziratok, nyomtatványok, érdekességek kapnának helyet. A könyvtár forgalmáról kéthavonta kimutatás szükségeltetik a hírlapokban, továbbá egy éves kimerítő jelentés. Tanácsos vezetni egy járuléknaplót/szerzemény-könyvet, egy könyvkötő-naplót és egy betűrendes indexet. A javaslatok egy része feltehetően nem valósult meg, de néhányról tudjuk, hogy igen. 45 Az NC Igazgatótanácsa a Könyvtári Bizottság javaslatára elrendelte a könyvtárterem restaurálását és bebútorozását az évi költségvetésből. Szintén ez év nyarán a nagyterem magasságát megemelték, a plafont és a padlót kicserélték, az ablakokat átalakították, mind a négy falat új, díszes bútorzattal látták el. A felújítások következtében így a főváros legdíszesebb és legimpozánsabb szalonkönyvtárává lépett elő, faltól-falig, padlótól-plafonig, felerészben üveges, zárható ajtókkal, felerészben szabad polcokkal látták el. A könyvtárat forint erejéig biztosították, ekkoriban a nagyobb hazai könyvtárak közül így egyedüliként volt biztosítva. A feloszlatás A magyar belügyminiszter a /1945.IV./14 számú rendeletével a kaszinót, mint az ország érdekeivel ellentétes működést kifejtő jogi személy -t, feloszlatta, 46 és ezt követően a főváros megkezdte az NC vagyonának leltárba vételét és lefoglalását. Amint az MTA tudomására jutott az eset, bejelentette az igényét az örökségére, illetve jelezte együttműködését és támogatását a kármentésben. Ez 1945 októberében történt, amikor találkozott a főváros képviseletében eljáró zárgondnok az MTA-t képviselő ügyésszel a Nemzeti Casino székházában. 47 A helyszíni tárgyalás során a zárgondnok tájékoztatta az ügyészt az NC ingó és ingatlan vagyonáról. Két ingatlan volt a kaszinó tulajdonában, mindkettő bombatalálatot kapott. 48 Az ingó vagyont a háború előtti intézkedések eredményeképpen a tagok több helyre mentették. Az értékek hollétéről minden bizonnyal vezettek valamiféle leltárt, de ezek az NC titkári irodájában lévő összes irattal együtt megsemmisültek bombatalálat következtében október 15-én Melich János akadémiai főkönyvtárnok tudomást szerzett az eljárásról és felügyelni kezdte az NC könyvtár sorsát. Felkereste a székházat és kapcsolatba lépett Gábriel Aladárral, 50 aki beszámolt neki a könyvtár állapotáról. Felügyelete mellett közel húszezer kötetet szállítottak az Egyetemi Könyvtár (EK) második emeleti helyiségeibe. Nagyjából nyolc-tízezer kötet 51 továbbra is a romok alatt volt, ezek átmentése az MTA-ra különösen sürgető feladat, mivel folyamatosan ki vannak téve az idő viszontagságainak és az eltulajdonításoknak március 13-án Melich János és Nyireő István könyvtárigazgató a székházban tesznek látogatást. A székház felügyeletéért továbbra is Gábriel Aladár felel. Az épület súlyos károsodásokat szenvedett az ostrom alatt, főleg légitámadásoknak volt kitéve, és a székház, a felszerelési és a berendezési tárgyak nagy része is elpusztult. Az épületet hivatalosan romházzá nyilvánították, folyamatosan végezték a bontási munkálatokat. 53 A bútorzat becsesebb része a Miniszterelnökségre került, egy része a Park klubban székelő Angol Bizottsághoz, és néhány állítólag még az orosz parancsnoksághoz is. A felszerelési tárgyak a székházban üzemelő vendéglőshöz kerülhettek. Egy felbecsülhetetlen értékű Ming-kori váza, továbbá képek, szőnyegek és egyéb tárgyak feltehetően vidéken pusztultak el. 54 Az egykoron körülbelül kötetet számláló, tartalmilag és muzeális szempontból becses értékű könyvtár súlyos károkat szenvedett, ki volt téve hányódásnak, házbontásnak, beázásnak. Gábriel Aladár már rendbe szedte az állományt, de szétdúlták, és továbbra is sok elveszett, állítólag sok került át pártkönyvtárakba. Az épületet még zár alatt tartották, így nem tudtak intézkedni az átszállítás és az elismervények ellenében elvitt tárgyak visszaszerzése ügyében április 4-én megbeszélésre ültek össze az érintettek, akik az NC ügyében segítségül lehettek, többek között az egyesület utolsó igazgatói, könyvtárnoka, az MTA főkönyvtárnoka, ügyésze és a főtitkár. A megbeszélés célja volt meghatározni a teendőket az NC vagyonának átvétele kapcsán, illetve a vezetőktől minél többet megtudni a történtekről. Az igazgatók beszámoltak az ostrom előtti előkészületekről, bár a beszámolók néhol hiányosak, vagy ellentmondásosak voltak. Az értékesebb könyveket leválogatták és a ládákat az Országház pincéjébe rejtették el. (Ezek között lehettek a Gothai Almanach, Széchenyi mű- 64 Könyvtári Figyelõ 2016/1

63 A NEMZETI CASINO Könyvtári Figyelõ 2016/1 vei, bibliofil könyvek, szép, bőrkötéses művek és az Encyclopedia Britannica is.) 55 Arra a kérdésre, hogy mi történik, ha az NC feléled, Melich János az felelte, hogy ezeket a könyveket külön fogja őriztetni a következő felirattal: A M. Tud. Akadémia Nemzeti Casino könyvtára, az ekkori tervek szerint az akadémia székházának földszintjén április 5-én Melich információt kért a Képviselőház Könyvtárának igazgatójától, hogy mit rejtett el náluk az NC igazgatósága. A tájékoztatás szerint a Felsőház érték-óvóhelyére kerültek az említett ládák, ahol 1945 februárjában orosz kaszárnya működött, és ahol április 19-én a bizottsági szemle már csak hamut talált. Az igazgató elmondása alapján 2 láda került hozzájuk, amiben a Nemzeti Casino Széchenyi-hagyatéka és levelezése is benne lehetett, de az oroszok elégettek mindent. Ezt egy április 13- án a felsőházi elnöki osztályfőnök levélben megerősíti, vagyis hogy a Felsőházi óvóhelyen elhelyezett két láda megsemmisült. 56 Az NC könyvanyagának a székházban maradt és az Egyetemi Könyvtárba átkerült részének az MTA-ra való átszállítása többször is meghiúsult. Végül 1946 májusában gimnáziumi diákok, építőmunkások és néhány altiszt közreműködésével, továbbá egy építési vállalkozó teherautójának segítségével pár nap alatt lehordták a könyveket az NC székházból az utcára, kocsival átszállították az Akadémia épületébe és bepakolták a Vörösmarty-szobába. A romépületben maradt könyvespolcokat, könyvszekrényfalat néhány héttel később szállították át az Akadémia Vigyázószobájába. A gimnázium hallgatói és a többi segítő tiszteletdíjként közel 262 kötetet kaptak az akadémiai kiadványokból júniusában előkészítették az Akadémia Vörösmarty- és Vigyázó-szobáját az Egyetemi Könyvtárban (EK) maradt NC állomány átszállításához. Az EK altisztjei levitték a könyveket a garázsba, az Egyetemi Nyomda teherautója átszállította azokat az Akadémiára. Egy alkalommal, amikor az Akadémia altisztjei az egyetemi nyomda teherautójával tartottak az EK felé, teljes sebességgel beléjük rohant egy Beszkárt 58 autóbusz, és néhány méteren át maga előtt tolta az autót. Az Egyetemi Nyomda kárát a közlekedési cég megtérítette. Az altisztek kisebb sérüléseket szenvedtek és a teherautó is megsérült. Végül 14 fordulóval értek a munka végére. 59 Melich János júliusi jelentése szerint kb kötetet szállítottak át az NC romépületéből az Akadémiára és kb kötet került az Egyetemi Könyvtárba, majd onnan az Akadémia székházába. Mindkét szállítmány a Vörösmarty-szobában kapott helyet. 60 A feloszlatást követő eseményekről szerencsére részletes beszámoló áll a rendelkezésünkre, de sajnos a következő évtizedek eseményeiről kevés az információnk. Az említett darabszámok még az azonos iratokban is eltéréseket mutatnak. A könyvek sorsa, feldolgozása Az Akadémia Az NC feloszlatása után könyvtára az Akadémia raktárában kapott helyett. Közel könyvről van szó, de a feldolgozás végéig nem tudunk pontos számadatokkal szolgálni. A könyvek kézbevétele hosszú évekig váratott magára. Az MTA Könyvtárának éves jelentései időről időre említést tesznek az állományról, de mindig csak a könyvek rendezése kapcsán, a tételes feldolgozásra ez idáig még nem került sor től rendszerezték a könyveket, eleinte könyvre és folyóiratra szétválogatva az anyagot, külön a magyar és az idegen nyelvűeket, majd szerzői betűrend kialakítását kezdték meg ben az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének munkatársa, Mázi Béla egy rövid kéziratban foglalta össze az NC feloszlatásával kapcsolatos információkat körül újrarendezték az állományt, ekkor már az NC osztályszámai szerint. Az állomány tényleges feldolgozása a 2014-es év elején kezdődött meg. A műveket letisztogatjuk, behasonlítjuk a korábbi NC-művekkel, feldolgozzuk, digitalizáljuk a címoldalakat és a tartalomjegyzékeket, ezeket csatoljuk a leírásokhoz és a műveket raktári jelzettel látjuk el. Azóta több mint ötezer tétel került be a könyvtár online katalógusába. A leírás a régi könyvek feldolgozási kritériumai szerint történt, figyelembe véve könyvtárunk házi szabályzatát. Ezek mindegyike egy vagy többkötetes mű; a sorozatokat különválogattuk, cím szerint csoportosítottuk, digitalizáltuk a címoldalakat és rövid rekord formájában rögzítettük. Összesen 5774 folyóirat szerepel jelenleg a rendszerünkben. Ez a szám folyamatosan bővül, mivel kerülnek még elő hiányzó kötetek. Az eddig elkészült 5067 rekordból 1145 idegen nyelvű. A feldolgozást a magyar nyelvű osztályokkal kezdtük, de már az idegen nyelvűek egy része is sorra került. Az idegen nyelvű anyag nagyobb hányada német nyelvű volt, és akadt néhány latin, francia, angol és olasz kötet is. A kötetek többsége a 19. században, illetve a 20. század elején jelent meg. Régi könyve- 65

64 GYURICZA ANDREA ket tekintve 692 darab 1850 előtti magyar (ebből tíz 1800 előtti) és hat darab 1800 előtti idegen nyelvű leírás készült. A munka során egyes köteteken a penészedés jeleit észleltük, ezeket leválogattuk az állományból. Ekkor külső szakemberek segítségét kértük, akik megállapították, hogy a penész nem élő, nem szükséges az elkülönítés. Ennek ellenére a rendkívül károsodott köteteket továbbra is elkülönítve tároljuk. Nagyon sok példány sérült, hiányos, keresztül lőtt, és néha még a lövedékek is a kötetben maradtak. Találtunk néhány 1927-ben, a Szegedi Egyetemről leselejtezett könyvet. Szintén előkerültek olyan kötetek, melyeket 1951-ben az MTA Könyvtára már leltárba vett. A kötetek többnyire félbőr vagy félvászon kötésűek, egységes stílusúak. A gerincen aranyozva legtöbbször a Nemzeti Casino, N. Casinoé vagy az N. C. szerepel. Minden könyvben megtalálható az NC exlibrise és legalább egy pecsét. 1. kép A Nemzeti Casino exlibrise Sokszor többféle pecsétet is tettek egy műbe, és előfordul, hogy minden fejezet végén található egy pecsét kép A Nemzeti Casino pecsétjei A kötetek egy része azonos könyvkötő műhelyéből került ki, ez kiderül a könyvek végén található szárazpecsétekből, melynek szövege Molnár Mihály ezelőtt Bóka L. könyvkötő Budapesten. A könyvek gerincén található a raktári jelzetük, sokszor egymáson több címke szerepel, több különböző osztályszámmal, vagy a kötet belsejében találunk egy másik raktári jelzetet is. Néhány művön restaurálás nyomai láthatóak. A könyvár inventáriumait még nem találtuk meg. A feloszlatást követő költözés során feljegyezték, hogy a romépületből átszállították a következőket:62 az 1943-ig vezetett betűrendes mutatót a könyvtárhoz, négy kötetben; az NC osztálykatalógusait 13 kötetben, (két osztály katalógusa már ekkor hiányzott); az NC névkönyveit és az Idegenek könyveit; továbbá más egyéb tárgyakat. E katalógusokat még keressük. Az egyéb tárgyak között volt egy 1830-as évekből származó földgömb, illetve hét63 afrikai és magyar vadásztrófea augusztus 1-jén a trófeákat az MTA Könyvtára átengedte örök letétként a Természettudományi Múzeumnak, a tönkremenés veszélyétől való megóvás végett.64 Jelen kutatásunk során felvettük a kapcsolatot a Természettudományi Múzeummal, ahol tájékoztattak minket, hogy sajnálatos módon az 1956-os események során tűz ütött ki az épületükben, így sok műtárgy megsemmisült. A tételes keresés során viszont rátaláltak öt vadásztrófeára, melyek sértetlen állapotban jelenleg is az állományuk részét képezik. Az NC tulajdonában volt rengeteg egyéb műtárgy is (festmények, térképek, bútorok), de ezek hollétéről sajnos nincs információnk. Egy részüket vidékre mentették, más részük a romépületben maradt, de feltehetően a többségük megsemmisült. Könyvtári Figyelõ 2016/1

65 A NEMZETI CASINO 5. kép Egy könyvkötő szárazpecsétje A Magyar Nemzeti Múzeum A feldolgozás megkezdésével párhuzamosan kezdetét vette az NC történetének és fennmaradt iratainak kutatása is. Hamar előkerült néhány dokumentum, melyekből kiderült, hogy 1991 augusztusában az Akadémiai Könyvtár 2001 kötet régi könyvet adott át a Magyar Nemzeti Múzeumnak egy Széchényi emlékkiállítás céljára. A könyvek kiválasztásánál a művek kötése és állapota játszott szerepet. A könyvek azóta is a Múzeum Széchényi-termében vannak kiállítva elején számba vettük ezt az állományt is. A munka során itt is külön kezeltük a könyveket és a folyóiratokat, megoszlásuk szerint majdnem fele-fele az arány, a könyvekből volt egy kicsit több. A nyelv szerinti megoszlást tekintve az 576 leírásból a kötetek többsége 369 magyar; ezen felül 111 német, 58 francia, 33 angol, 4 latin és 1 olasz rekord készült. Az 1850 előtti magyar nyelvű könyvek száma 55, az 1800 előtti idegen nyelvűeké 6. A jövô Még csaknem tízezer kötet vár feldolgozásra. Hosszú távú célunk a digitális könyvtár-rekonstrukció lenne: már amennyire ez lehetséges ennyi évvel a feloszlatás Könyvtári Figyelõ 2016/1 után. Az utolsó NC állományadatok szerint a könyvtár működésének utolsó éveiben kötetet számlált, a hiányzó darabok egy része a háborús bombatalálatok következtében megsemmisült. Reményeink szerint néhány kötet magánszemélyekhez kerülhetett a háború előtti kármentés folyamán, illetve a háború alatt. Az utóbbi években előfordult, hogy egy-egy internetes antikvárium kínálatában megjelent néhány, korábban az NC állományába tartozó kötet. Ezek felkutatása nehézkes, az antikváriumok sokszor nem teszik közzé a könyvek leírásában, milyen korábbi gyűjteményekbe tartoztak. Ugyanez a helyzet a könyvtárakkal is: külső felhasználóként, a katalógusban keresve nem feltétlenül kapunk találatot. E teória alapján néhány hagyatékból még kerülhetnek elő NCkötetek, de ezekről nehéz tudomást szerezni. Méltó helyen az NC-állomány egy korabeli, igényesen kialakított, nagy könyvtárteremben lenne, de napjainkban ilyen felszerelésű helyiségek már nem készülnek, így fontos lenne legalább megfelelő feltételek között együtt tartani az ilyen és ehhez hasonló gyűjteményeket. Az MTA KIK szaktudását, eszközeit és lehetőségeit felhasználva igyekszünk méltó körülményeket teremteni az állománynak. 67

66 GYURICZA ANDREA Irodalom CSONTOSI János: Emlékirat a Nemzeti Casino könyvtáráról = Magyar Könyvszemle, 12. évf sz p. GYÖRGY Aladár: Magyarország köz- és magánkönyvtárai ben. Budapest, Athenaeum, p. ILK Mihály: A Nemzeti Casino százéves története Budapest, p. MÁZI Béla: A Nemzeti Kaszinó könyvtára a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Kézirat. Bp MELICH János NYIREÖ István: Jelentés a Nemzeti Casino könyvtárával kapcsolatos dolgokról, MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye. Könyvtári irat Ad 274/1946. MELICH János: [Levél az Elnök Úrnak] MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye (RAL 362/1947) MELICH János: [Levél az Összesüléshez] MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye (RAL 331/1947) A nemzeti casino alapszabályai Budapest, p. A nemzeti casino alapszabályai és házirendje Budapest, p. NYIREÖ János: Pro memoria MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye (K /1946) PÁKH Albert [összeáll.]: Kalauz a Nemzeti Casino könyvtárához p. A Pesti Casino tagjainak a.b.c. szerint való feljegyzése és annak alapjai, Pest, p. SIMON Zoltán: A reformkori magyar politikai nyilvánosság és a Nemzeti Kaszinó = Sic Itur Ad Astra, 12. évf sz p. Ügyészi jelentés MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye (RAL 234/1945) Jegyzetek 1. Nemzeti Casino és Nemzeti Kaszinó megnevezés is szerepel az irodalmakban, cikkekben. Az egyesület saját kiadványaiban a Nemzeti Casino használatos. 2. ILK, 1927, 4 p. 3. SIMON, 2000, p. 4. Uo. 17 p. 5. ILK, 1927, 5 p. 6. SIMON, 2000, 22 p. 7. ILK, 1927, 8-9. p. 8. Uo. 10 p. 9. Uo. 12 p. 10. Uo. 17 p. 11. SIMON, 2000, 17 p. 12. Uo. 38 p. 13. Uo. 40 p. 14. ILK, 1927, 38 p. 15. Uo p. 16. ILK, 1927, p. 17. Uo. 17 p. 18. Uo. 33 p ben VII. Edward néven Anglia királyi és India császári trónjára lépett. 20. ILK, 1927, 35 p. 21. SIMON, 2000, 32 p. 22. ILK, 1927, 43 p. 23. A pesti casino tagjainak a.b.c. szerint való feljegyzése és annak alapjai, 1828; A nemzeti casino alapszabályai, 1895 és A nemzeti casino alapszabályai és házirendje, 1923 alapján. 24. A pesti casino tagjainak a.b.c. szerint való feljegyzése és annak alapjai, 1828, 33 p. 25. ILK, 1927, 11 p. 26. SIMON, 2000, 19 p. 27. A nemzeti casino alapszabályai, 1895, 24 p. 28. A nemzeti casino alapszabályai és házirendje, 1923, 12 p. 29. GYÖRGY, 1886, 68 p. 30. SIMON, 2000, 42 p. 31. GYÖRGY, 1886, 68 p. 32. Uo. 33. CSONTOSI, 1887, 119 p. 34. Uo p. 35. Uo. 124 p. 36. Uo. 119 p. 37. GYÖRGY, 1886, 69 p. 38. ILK, 1927, p. 39. Régi magyar nyomtatványok: Calepinus szótárának bázeli kiadása (1605.) és Szenczi Molnár Albert szótára 1703-ból. (GYÖRGY, p.) 68 Könyvtári Figyelõ 2016/1

67 A NEMZETI CASINO 40. GYÖRGY, 1886, 70 p. 41. PÁKH, 1852, p. 42. CSONTOSI, Uo p. 44. Uo p. 45. Uo p. 46. Ügyészi jelentés, Kossuth Lajos utca Kossuth L. utca 5., Gellérthegy utca Ügyészi jelentés, Gábriel Aladár korábbi könyvtárnok, ekkor az étterem bérlője. 51. Néhány helyen ez a szám öt-hatezer darab. 52. MELICH NYIREÖ, Uo. 54. Ügyészi jelentés, MELICH NYIREÖ, Uo. 57. Uo. 58. Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság 59. MELICH NYIREÖ, MELICH János: [Levél az Összesüléshez], MÁZI, NYIREÖ, Egyes iratok 8 trófeát említenek. 64. MELICH János: [Levél az Elnök Urnak], Széchényi Ferenc emlékére készült a kiállítás és a terem, ennek a részét képezte/képezi fia hagyatéka. Beérkezett április kép A Nemzeti Casino olvasószobája a Cziráky-palotában az 1890-es évek elején Könyvtári Figyelõ 2016/1 69

68 Rendhagyó nekrológ Berlász Jenô ( ) Hű volt hozzám, azért megmentem, védelmezem, mert ismeri nevem. Ha hozzám fordul, meghallgatom, minden szükségben közel vagyok hozzá, megszabadítom és dicsőséget szerzek neki. Napok teljességével áldom meg és megmutatom neki üdvösségemet. (Zsolt 91,14 16) Berlász Jenő (Budapest, augusztus 28. Budapest, december 6.) életútja a 20. század történelmi fordulatait követte. A boldog békeidők szülötte, tanulmányi évei még a Horthy-korszak nyugodt idejére estek, de pályakezdését már a második világégés árnyékolta be, mégis szerencsés és ígéretes indulásnak mondható. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karának történelem földrajz szakos hallgatója között. Az egyetem elvégzése után a bécsi Magyar Történetkutató Intézet ösztöndíjasa, utóbb az Országos Széchényi Könyvtárban és az Országos Levéltárban dolgozott ben a Teleki Pál Tudományos Intézet intézeti tanára, ben Eckhart Ferenccel együtt szerkesztette a Századok című folyóiratot, a háború után pedig a Magyar Történelmi Társulat megbízásából 1948-ig immár egyedül ben négy pályázó közül (Berlász Jenő, Komjáthy Miklós, Paulinyi Oszkár, Wellmann Imre) őt választották az Egyetemes és magyar gazdaság- és társadalomtörténeti tanszék vezetőjévé. Akkoriban évesen nevezték ki a tanszékvezetőket és 70 évesen mentek nyugdíjba. E hosszú idő alatt tanítványi kör alakult ki körülöttük, iskolát teremtettek, s ez rányomta a bélyegét az adott tudományszak fejlődésére. Az egyetemek számára azért volt gyümölcsöző a tanszékve- 70 Könyvtári Figyelõ 2016/1

69 zetők életkorukat tekintve vegyes összetétele, mert idősek és fiatalok együtt dönthettek az egyetemi élet különféle kérdéseiben, s ez kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb rendszert teremtett. Természetesen nem Berlász volt az egyetlen, aki fiatalon került ilyen pozícióba, például Bónis György jogtörténészt is hasonló életkorban nevezték ki tól a politikai-ideológiai fordulat folyományaként a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet átszervezték és Közgazdasági Karából létrehozták az önálló Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemet. Ezzel párhuzamosan számos professzort eltávolítottak, illetőleg sokan épp e hatalmi változás következtében már egyáltalán nem juthattak katedrához (Csapodi Csaba, Fügedi Erik, Wellmann Imre és mások), pedig ők Berlásszal együtt ugyancsak iskolát teremtő professzorok lehettek volna, hiszen mindannyian a 20. századi magyar történetírás alapos felkészültségű, széles látókörű, nagy tudású képviselői voltak. Berlász Jenőt a fordulat évében áthelyezéssel a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába irányították, ahol később 1956-os szerepe miatt állásvesztésre ítélték. Így került végül az Országos Széchényi Könyvtárba, s lett ez a sokakat átmentő intézmény az ő menedéke is egészen 1976-os nyugdíjba vonulásáig. A Nemzeti Könyvtárban egy ideig még folytatta a gazdaság-, a társadalom- és a jobbágyság-történet tanulmányozását, de utóbb fő kutatási területévé az intézmény- és könyvtártörténet vált. Korai munkáira éppúgy, mint a későbbiekre a források mesteri kezelése, a lényegi összefüggések tárgyszerű föltárása, a pontos hivatkozás és forráshűség, az adatgazdagság és a nagy áttekintőképesség volt a jellemző, vagyis a legfontosabb történetkutatói erények gyakorlati alkalmazása. Tanulmányai és könyvei jegyzetanyagának átnézése is nemcsak hasznos, de egyenesen élvezetes a történész és művelődéstörténész számára. Tudományos eredményei és megállapításai oly időtállóak, hogy bátran beépíthetők a magyar könyvtártörténet és történettudomány nagy összefoglalásaiba. Bővíteni lehet őket, de mellőzni nem. Könyvtárosként, egyetemi tanárként és történetkutatóként egyaránt a nemzeti közösséget szolgálta, nemcsak tudományos munkásságával, hanem segítőkész magatartásával is. Az általa kidolgozott kézirattári dokumentumkezelési módszert felhasználta mind a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, mind az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Ő kezdeményezte például a kéziratos hagyatékok együtt tartását, azaz ún. fondok Könyvtári Figyelõ 2016/1 kialakítását. Az így feldolgozott források révén közvetve is segítette a kutatók eredményes munkáját. Mindhárom hivatás, melyet élete különböző korszakaiban gyakorolt, a szolgálat jegyében fogant. S ezt a fajta magatartást becsülte másokban is, amint arról Az Országos Széchényi Könyvtár története című könyvének ajánlása tanúskodik: Ajánlom e könyvet az Alapító és mindazok emlékének, akik Nemzeti Könyvtárunk kincseit gyűjtötték, gyarapították, megőrizték és használhatóvá tették. Ebben a munkájában alaposan feltárta és elemezte az 1846-ra elkészült múzeumpalotába beköltöző két társintézmény: a Nemzeti Könyvtár és a Nemzeti Múzeum alapításának egymástól különböző időpontját (1802., illetve 1808/VIII. tc.), eltérő jogállását, gyűjtő- és feladatkörét. Fölhívta a figyelmet Széchényi Ferencnek ugyancsak a Nemzeti Könyvtár számára adott második adományozó levelére is, melyben a gróf a Magyar Nemzeti Múzeum országgyűlési alapítását József nádor kezdeményező érdemének ismerte el. Politikai szempontból sokáig késleltették elismerését és kitüntetését, de a nyilvánvaló eredmények önmagukért beszéltek. Az előbbi műhöz fűződik rehabilitálásának első lépése, hiszen 1984-ben ezért és egész addigi munkásságáért megkapta a történettudomány doktora címet ben a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (Budapesti Corvinus Egyetem) tanácsa szintén elégtételt szolgáltatott neki: címzetes egyetemi tanárrá fogadta ban Szinnyei József-díjjal jutalmazták, 1999 decemberében Magyar Örökség Díjjal tüntették ki ben kapta meg a Bibliothecarius Emeritus címet az Országos Széchényi Könyvtárban. Mind ezt, mind a Szinnyei-díjat kiváló könyvtárosi munkájáért adományozták neki ben, 90. születésnapjára jelent meg a nevét viselő emlékkönyv. Ugyanebben az évben Eötvös József-koszorúval tüntette ki a Magyar Tudományos Akadémia től Budapest, IX. kerület Ferencváros díszpolgára, és ugyanettől az évtől az Országos Széchényi Könyvtár örökös tagja. Benne olyan kitűnően fölkészült, nagy műveltségű embert ismertünk meg, aki a nehéz időkben is megőrizte erkölcsi tartását, akiben az etika a tudós alázatával párosult, aki nemcsak nagy felkészültségével, a történeti források alapos ismeretével tűnt ki, hanem e források szakszerű és pontos értelmezésével is. Szeretettel emlékezünk Rá, a kitűnő tudósra, egykori kedves kollégánkra. Méltatása, valamint a vele készült interjú és nyomtatásban megjelent műveinek bibliográfiája az alábbi dokumentumokban olvasható: 71

70 Magyar örökség. Laudációk könyve Szerk. Farkas Márta. Bp p. Egy tudós könyvtáros pályája. Beszélgetés Berlász Jenővel. Melczer Tibor interjúja. In: Gazdaságtörténet könyvtártörténet: emlékkönyv Berlász Jenő 90. születésnapjára. Szerk. Buza János. Bp MTA: BKÁE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Kutatócsoport, p. Berlász Jenő nyomtatásban megjelent munkáinak, tanulmányainak és cikkeinek bibliográfiája ugyanebben a kötetben: l.; Erdélyi jobbágyság magyar gazdaság. (Válogatott tanulmányok). Szerk.: Buza János Meyer Dietmar. Bp Argumentum K. 331 l. (Gazdaság- és társadalomtudományi kötetek 5.); Vizkelety András: Berlász Jenő 100 éves. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, p. Ld. még: Századok, 145. évf sz p. A továbbiakban két függelékkel egészítjük ki méltatásunkat. Először közzé tesszük Berlász Jenő ben készült önéletrajzát, amely nemcsak a fiatal tudós felkészültségéről, tudományos céljairól, nemzetnevelési elképzeléseiről tanúskodik, hanem forrásértékű egyetem-, oktatás-, nevelés- és gazdaságtörténeti szempontból is. * A második függelék az életpálya összesített eredményét mutatja be a nyomtatásban megjelent művekről, Buza János összeállításában. Függelék I. Életrajz Munkásság Program I. Fülep Katalin Születtem 1911-ben Budapesten. Elemi és középiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem, 1930-ban érettségiztem. Katonai szolgálati kötelezettségemnek 1930/31-ben tettem eleget ben íratkoztam be a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karára, s e kar mellett működő tanárképző intézetbe. Négy év múlva summa cum laude szereztem történettudományi doktori diplomát és kitűnő eredménnyel tanári oklevelet. Professzoraim még egyetemi hallgató koromban (1933) önálló levéltári kutatómunkára bocsátottak, s az e téren elért eredmények alapján, 1936-ban állami ösztöndíjjal Bécsbe küldettek, hogy az egykori császári levéltárban folytassak gazdaság- és társadalomtörténeti kutatómunkát. Bécsi küldetésemet 1937-ben befejezve, Budapesten az Országos Levéltárban dolgoztam tovább, s munkálataim támogatására még három ízben (1938, 1940, 1941) nyertem állami kutatóösztöndíjat. Az önálló tudományos munkálkodás tudományos pályára vonzott. Tanáraim ajánlatára az Országos Levéltár, majd a Nemzeti Múzeum tisztviselője lettem. E két nagy múltú, jeles intézménynél nemcsak gazdaságtörténeti szaktudásomat gyarapíthattam, hanem az által, hogy a könyvtártechnika, bibliográfia, muzeológia s az archivológia szakmájában is elméleti ismereteket és gyakorlati készségeket szereztem általános tudományos látókörömet is tágíthattam. Ennek köszönhettem, hogy 1940-ben néhai gróf Teleki Pál munkatársává lehettem, s részt vehettem a vezetése alatt akkor működő tudományos bizottság munkálataiban. Ezek után hívtak meg az január 1-én megnyílt Teleki Pál Tudományos Intézetbe intézeti tanárnak, a gazdaság- és társadalomtörténet referenséül. Új munkakörömben egyrészt tudományos munkálkodásomat folytattam, másrészt új munkaterületen, kultúrpolitikai téren dolgoztam: a külföldi ismeretterjesztő-, folyóirat- és iskolakönyv-irodalom bírálójának munkakörében. Tudományos munkásságom alapján, 1942 tavaszán a Műegyetem közgazdasági karán gazdaságtörténelemből magántanárrá való képesítésemet kértem. Kérelmemnek a kar helyt adott, s felruházott a venia legendi jogával. Ugyanezen kar tanárképző intézete 1943 telén megbízott a középiskolai tanárokat gazdasági szaktanárokká átképző tanfolyamon a gazdaságtörténelem előadásával, 1943 őszétől velem adatja elő a világtörténelem kollégiumát, a múlt félévben pedig Deér professzor helyettesítésével, a magyar államtörténet előadásával is megbízott. II. Tudományos munkásságom a gazdaság- és társadalomtörténet területén mozog. 1. Első munkámban A Thurzó-birtokok a XVII. század első harmadában, különös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére, Bp., Felső-Magyarország nyugati és északi részére vonatkozólag néhány alapvető agrártörténeti, illetve agrártársadalomtörténeti problémát tisztáztam. Nevezetesen: ismeretlen levéltári adatok alapján kimutattam, hogy az évi jobbágybüntető törvénycikkeket a gyakorlati élet figyelmen kívül hagyta, másrészt bebizonyítottam, hogy az újkor elején a mezőgazdálkodás teljesen középkori keretekben, s középkori színvonalon folyt. * Jelzete: Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem /BKÁE/ Levéltára, 6/b 32). Az életrajzban megtartottuk a szerző szerkesztési elveit és központozását. 72 Könyvtári Figyelõ 2016/1

71 2. A Német Lovagrend bécsi levéltára c. tanulmányomban (Bp ) arra a nagytömegű forrásanyagra hívtam fel a történettudomány figyelmét, mely a Jász-Kunság XVIII. századbeli, mindmáig feltáratlan gazdasági és társadalmi életét világítaná meg. 3. A magyar mezőgazdaság XVI XVII. századi állapotáról írt értekezésemben (Magyar művelődéstörténet III. köt.) összefoglaltam az utóbbi félszázad agrártörténeti kutatásainak az idézett korszakra vonatkozó eredményeit. 4. Ugyanezt a munkát végeztem el a gazdasági élet másik két ágára nézve A magyar ipar és kereskedelem a XVI XVII. században c. tanulmányomban (Magyar művelődéstörténet III. köt.) 5. A bécsi udvari levéltárban gyűjtött anyagom alapján mutattam rá egy jellegzetes erdélyi társadalmi jelenség, t.i. a székely kivándorlás évszázados gazdaság- és társadalomfejlődési gyökereire (A Mária Terézia-kori erdélyi kivándorlások szociális háttere. Bp ) 6. Ezt a témát folytattam Az erdélyi úrbérrendezés problémái c. tanulmányomban, kimutatván, hogy a Mária Terézia-féle úrbéri szabályzatnak Erdélyre való kiterjesztése miként hiúsult meg a szász nemzet, különösen Brukenthal báró politikai ellenállásán. 7. Ezeknek a részletkutatásoknak alapján írtam meg (Teleki Pál megbízásából) Erdély összefoglaló gazdaságtörténetét az Erdély c ben megjelent, Teleki által szerkesztett díszműben. 8. Hogy a Felvidék és Erdély mellett a Dunántúl sajátos gazdaságtörténeti problematikáját is megismerjem, vállaltam el a levéltárak orsz. Főfelügyelőjének megbízását: Dél-Dunántúl községi levéltárainak helyszíni vizsgálatát. E réven szerzett tapasztalataimat foglaltam össze A községi levéltárak állapota c. beszámolómban (Bp ) 9. A magyar jobbágykérdés és a bécsi udvar az 1790-es években. Bp c. munkámban országos viszonylatban vizsgáltam meg XVIII. századi gazdasági életünk s agrártársadalmunk problémáit a bécsi államférfiak véleményeiben. 10. A románság az erdélyi agrártársadalomban. Bp c. értekezésemben kimutattam, hogy az a tudományos publicisztikai vád, mellyel bennünket a román történetírás illet, hogy t. i. Erdély gazdasági-társadalmi életében a románságnak jutott a kizsákmányolt, s a magyarságnak a kizsákmányoló szerepe, tarthatatlan. Bebizonyítottam, hogy a magyar úr román-paraszt mesterséges koncepciója (minthogy az erdélyi nemesség tekintélyes része román vagy román eredetű volt, a jobbágyság viszont jórészben törzsökös magyar vagy székely), egyszerűen az úr és paraszt társadalomképlettel helyettesítendő. Ez utóbbi pedig a XIX. század közepéig Európa-szerte természetes jelenség. 11. A gazdaságtörténet és gazdaságelmélet tudományágának egymáshoz való közelebb hozása céljából írtam meg a közgazdászok tájékoztatására A magyar gazdaságés társadalomtörténetírás kialakulása c. (Bp ) Könyvtári Figyelõ 2016/1 tanulmányomat, széleskörű bibliográfiát adva a régi és modern szakirodalomról. 12. Itt kell megemlítenem, hogy tudományos felkészültségemnek és szakírói készségemnek elismeréseképpen, a Magyar Történelmi Társulat elnöksége 1943 őszén kitüntetett európai hírű folyóiratának, a Századok - nak egyik szerkesztői tisztével. Azóta Eckhart Ferenc professzorral együtt én gondozom a nyolc évtizedes múltra visszatekintő szaklapot. III. A közgazdaságtudományi kar történeti tanszékén programom tanárképzési, gyakorlati közgazdasági és gazdaságtudományi célkitűzéseket tartalmazna. 1. Pedagógiai, tanárképzési téren a történelemnek nemzeti öntudatfejlesztő szerepét kívánnám értékesíteni. A leendő tanárnemzedéket rávezetném annak felismerésére, hogy a helyes történeti tudat a nemzeti öntudat legbensőbb éltetője; hogy a nemzeti öntudat a nemzet hivatástudatának ismeretét jelenti; hogy a mindenkori jelen történeti káoszában és a jövő homályaiban csakis a nemzet sorsának, szellemének, jellemének, kultúrájának ismerete nyújt eligazítást; hogy a történelem nem fölösleges ismerethalmaz, hanem az a funkciója a nemzeti társadalomnak, ami az egyénnek az emlékezet: amiként az emlékezet biztosítja az egyén személyiségét, tudatát, úgy a történetismeret őrzi meg a nemzet öntudatát, s szellemi exisztenciáját. 2. A gyakorlati közgazdasági és közigazgatási életpályára készülőket az ismertetett szempontokon kívül, azzal a készséggel szeretném felruházni, hogy a modern kapitalizmus és a korszerű állam szinte áttekinthetetlen szervezetében megtalálják a vezető fonalat: a gazdaság- és társadalomtörténet segítségével szét tudják választani az egymásba bonyolódó szálakat, s a látszólagos káoszban képesek legyenek felismerni a rendszert. Tudatossá kívánnám bennük tenni, hogy a mai gazdasági, politikai intézmények, funkciómódok nem máról holnapra lett találmányok, hanem értékeszméknek, életszükségleteknek nemzedékek megfeszített munkája árán megvalósult eredményei. A történelem mutatja meg mai kultúránk és civilizációnk megteremtésének munkafolyamatát. Szóval ún. ergológiai szempontból értetném meg a gyakorlati pályákra készülőkkel a történetet; az ergon-nak, a történeti munkának, az alkotásnak szemszögéből; kidomborítván, hogy múlt tényei nem puszta jelenségek, melyek egy, a mai ember számára idegen külvilágban folynak le, hanem egy, a múlttól a jelenig vezető egységes munkafolyamat fázisai. 3. E mellett a karon képviselt legkülönbözőbb gazdaságtudományi diszciplínáknak a történettudománnyal való szerves kapcsolatára, helyesebben e kapcsolat feltárására törekednék. A Comte-féle követelményre, mely idáig gazdaságtudományi és történettudományi oldalon egyaránt elhanyagolódott, kívánnék figyelemmel lenni: 73

72 a tudományos határterületek (gazdaságtörténet és gazdaságelmélet, statisztika és történelem, társadalomtudomány és társadalomtörténet, jogélet és történelem, közigazgatás és történelem, államtudomány és történelem, stb.) problematikájának feltárására és tisztázására. Ami különösképpen a gazdaságtudományt és gazdaságtörténelmet illeti, annak demonstrálására törekednék, hogy a két tudományszak voltaképpen ugyanazon jelenségeket vizsgálja, csakhogy az egyik szisztematikus, a másik genetikus szempontból. Így vélném leginkább előmozdítani e tudományágak között oly régóta kívánatos, de mindmáig csaknem teljesen hiányzó kooperációt. Természetesen e program nem tisztán teoretikus fejtegetésekre szorítkoznék, sőt még elsősorban sem erre, hanem konkrét problémáknak ismeretlen gazdaságtörténeti anyag által való kifejtésére. Hogy csak egy példát említsek, szemináriumi dolgozatokban főképp pedig doktori disszertációkban nagyszerű lehetőség nyílnék idáig publikálatlan gazdaságstatisztikai (történeti) anyag megismerésére. E programot a mai kor és az egyes hivatások érdeklődési irányával összhangban kívánnám megvalósítani: a történeti problémákat a mai problémákból visszavezetve világítanám s értetném meg. A gazdasági szaktanár jelöltek az ideális értékek megvalósulását szemlélhetnék a gazdasági és társadalmi élet történetében; a közgazdák a társas közösségek (falu, város, állam, stb.) szervezési tevékenységét látnák kidomborítva; az esetleg tudományos hivatást érzők a scientia pura elveinek, a tudományos szkepszisnek, a kritikai magatartásnak folytonos érvényesülését figyelhetnék meg az előadásokban, különösképpen a szemináriumi gyakorlatokban, ahová az oktatás súlypontja helyeződnék. Budapesten, október 11-én. Berlász Jenő Függelék II. Berlász Jenő 1936 és 2000 között nyomtatásban megjelent munkái, tanulmányai és cikkei 1. A Thurzó-birtokok a XVII. század első harmadában, különös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére. Bp p. (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez 11.) 2. A Német Lovagrend bécsi levéltára. Ungarn csoport. Bp p. (Klny. a Levéltári Közlemények évi folyamából.) 3. A Mária Terézia-kori erdélyi kivándorlások szociális háttere. Bp p. (Klny. A Gr. Klebelsberg Kunó Magyar Történet-kutató Intézet Évkönyve IX. évfolyamából.) 4. Erdély gazdasági élete. Történeti áttekintés. Bp p. (Klny. A Magyar Történelmi Társulat kiadásában megjelent Erdély című gyűjteményes munkából.) 5. Siebenbürgens Wirtschaftsleben. Bp p. (Sonderdruck aus dem in Verlag der Ungarischen Historischen Gesellschaft erschienenen Werke Siebenbürgen.) 6. La vita economica della Transilvania. Bp p. (Estratto dall opera Transilvania publicata a cura della Societa Ungherese di Storia.) 7. A községi levéltárak állapotáról. = Levéltári Közlemények 1940/ Az erdélyi úrbérrendezés problémái Bp p. (Klny. a Századok évi folyamából.) 9. A magyar mezőgazdaság állapota a XVI XVII. században. = Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky Sándor. III. köt. Bp A magyar ipar és kereskedelem a XVI XVII. században. = Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky Sándor. III. köt. Bp A magyar jobbágykérdés és a bécsi udvar az 1790-es években. Bp p. (Klny a Magyar Történettudományi Intézet évi Évkönyvéből.) 12. A magyar gazdaság- és társadalom-történetírás kialakulása. Bp p. (Klny. a Közgazdasági Szemle évi folyamából.) 13. A románság az erdélyi agrártársadalomban. = Magyarok és románok. I. köt. Bp (A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve ) 14. Der Werdegang der ungarischen Wirschafts- und Sozialgeschichte. H.n p. (Sonderdruck aus der Zeitschrift Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte ) 15. Világtörténelem a francia forradalomtól napjainkig. Középiskolai tankönyv (Csapodi Csabával mint társszerzővel.) Bp p. 16. Seigneur hongrois - paysan roumain en Transylvanie. = Revue d Historie Comparée Gazdaságtörténeti alapvetés. (Egyetemi előadások.) Bp p. (Közgazdaságtudományi jegyzetek 36.) 18. Az 1784-i erdélyi parasztfelkelés és II. József jobbágypolitikája. = Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon. Szerk. Spira György. Bp Az Akadémiai Könyvtár múltja és jelene. (Németh Máriával mint társszerzővel.) Bp (Klny. a Magyar Könyvszemléből.) 20. Hundertdreissig Jahre Bibliothek der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. (Németh Máriával mint társszerzővel.) Leipzig, (Sonderdruck aus der Zeitschrift Zentralblatt für Bibliothekswesen.) 21. Az Akadémiai Könyvtár kézirattárának átalakulása. Bp p. (Klny. a Magyar Könyvszemléből.) 22. A Ganz-gyár első félszázada = Tanulmányok Budapest múltjából. XII. köt. Bp Az évi népszámlálás országos összesítő táblájának adatai. = Történeti Statisztikai Közlemények Az évi adójegyzék kiértékelése. = Történeti Statisztikai 74 Könyvtári Figyelõ 2016/1

73 Közlemények Szemelvények a Habsburg-monarchia és Magyarország fontosabb XVIII. századi összefoglaló pénzügyi adataiból. = Történeti Statisztikai Közlemények Kéziratok katalogizálása. Bp p. (Az Országos Könyvtárügyi Tanács kiadványai.) 27. Az erdélyi jobbágyság gazdasági helyzete a XVIII. században. Bp p. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 10.) 28. Vestigia ruderum Albae Ecclesiae. Fehéregyház egy XVIII. századi térképen. = Budapest Régiségei. A Budapesti Történeti Múzeum Évkönyve. XVIII. köt. Bp Kimutatás az erdélyi arany- és ezüstjövedékekről = Történeti Statisztikai Közlemények Kimutatás Erdély adóköteles családainak számáról közigazgatási egységenként és társadalmi rétegenként 1791-ben. = Történeti Statisztikai Közlemények Kazinczy Ferenc levelezése. XXIII. köt. Közzéteszi: Berlász Jenő, Busa Margit, Cs. Gárdonyi Klára és Fülöp Géza. Bp p. 32. Istvánffy Miklós könyvtáráról. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve Bp Dernschwam János könyvtára. A hazai humanizmus történetéhez. Bp p. (Klny. a Magyar Könyvszemléből.) 34. Horvát István könyvtárának megszerzése a Nemzeti Könyvtár számára. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve Bp Hviezdoslavove lysti Andorovi Kozmovi. Martin, (Klny. a Literárny Archív c. folyóiratból.) 36. Az Országos Széchényi Könyvtár alapítólevele. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve Bp A pest-budai céhes ipar válsága és a Ferenc-kori céhszabályozás. Bp (Klny. a Századokból.) 38. Abraham Ganz Bahnbrecher der ungarischen Schwerindustrie. = Sonderdruck aus dem Zürcher Taschenbuch Az Illésházy-könyvtár. Fejezet az Országos Széchényi Könyvtár állománytörténetéből. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve Bp Über die Vorbesitzer der Ransanus-Kodex. Bp (Klny. a Magyar Könyvszemléből.) 41. Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelentőségének felismerése. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve Bp Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve Bp Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról.= Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve Bp Budapest lexikon. Bp (Kultúra tárgykör szerk.) Könyvtári Figyelõ 2016/1 45. Könyvtári kultúránk a XVIII. században. Bp (Klny. az Irodalom és felvilágosodás tanulmánykötetből. Szerk. Szauder József és Tarnai Andor.) 46. Magyarország egyházi könyvtárai a XVI XVIII. században. = Régi könyvek és kéziratok. Tanulmánygyűjtemény. Összeállította: Pintér Márta. Bp Közintézményeink a XVI XVIII. században. = Régi könyvek és kéziratok. Tanulmánygyűjtemény. Összeállította: Pintér Márta. Bp Die Entstehung der ungarischen Bibliothekskultur im Jahrhundert. Bp (Klny. a Magyar Könyvszemléből.) 49. Tájékoztató a kézirattári gyűjtőkörről, rendszerezésről és a kézirat-katalógusok sajtó alá rendezéséről. Bp OSZK KMK. 22 p. 50. A történettudományi tájékoztatás segédkönyvei. Bp OSZK KMK. 108 p. 51. Könyvtári kultúránk bontakozása a XVI XVII. században. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve Bp Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását? = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve Bp Széchényi Ferenc kéziratgyűjteménye. A Miller-féle katalógus feltárása. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve Bp Az Országos Széchényi Könyvtár története Bp OSZK. 555 p. 55. Hypothesen über die Wanderfahrt des Zagraber Corvin- Codex. (Poseban otisak iz Vjesnika bibliotekara Hrvatske God. XXV. Br Zagreb, ) 56. Egy ismeretlen Dugonics-kézirat. A zágrábi Karikléa. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve Bp A Dernschwam-könyvtár. Egy magyarországi humanista könyvjegyzéke. Szeged, p. 58. Die Bibliothek Dernschwam. Bücherinventar eines Humanisten in Ungarn. Szeged, p. 59. Pavao Ritter-Vitezović, az illirizmus szülőatyja. Magyar horvát viszony a század fordulóján. Bp (Klny. a Századok évi kötetéből.) 60. A Magyar Történelmi Társulat folyóiratának, a Századoknak évi eredeti kötete. Megjelent a Századok számaként Pismo Stefana Stratimirovića grofu Ferencu Sečeniju povodom osnivanja biblioteke Bibliotheca Hungarica 13/25. avgusta = Studia Slavica tom Stefan Stratimirović levele gróf Széchényi Ferenchez a Bibliotheca Hungarica létrejötte alkalmából, augusztus 13/25. Bp (Klny. a Magyar Könyvszemléből) A bibliográfiát összeállította: Buza János 75

74 Berlász Jenô könyvtártörténeti tanulmányai az OSZK Híradó hasábjain: 1. Széchényi Lajos alapítványa == OSZK híradó. 10. évf. 1. sz. (1967), p Könyvtárunk eddigi otthonai == OSZK híradó. 10. évf. 2. sz. (1967), p Könyvtárunk és a Nemzeti Múzeum == OSZK híradó. 10. évf. 3. sz. (1967), p [Másodközlés] == OSZK híradó. 30. évf. 5/6. sz. (1987), p Könyvtárunk neve történeti megvilágításban == OSZK híradó. 10. évf. 4. sz. (1967), p Széchényi második könyvtár-alapítványa == OSZK híradó [1. rész], évf. 1/2. sz. (1968), p rész. 11. évf. 5/6. sz. (1968), p A Széchényi-féle soproni könyvtár sorsa == OSZK híradó [1. rész]. 11. évf. 7/8. sz. (1968), p [2.r.], Befejező közlemény. 11. évf. 9/10. sz. (1968), p A Széchényi Könyvtár az 1838-i árvíz idején == OSZK híradó. 11. évf. 11/12. sz. (1968), p [Újraközlés] == OSZK híradó. 31. évf. 1/2. sz. (1988), p Könyvkötési gondok könyvtárunkban 1848 előtt == OSZK híradó. 12. évf. 1/2. sz. (1969), p József nádor és az Országos Széchényi Könyvtár == OSZK híradó. 12. évf. 11/12. sz. (1969), p Ahol könyvtárunk másfél évszázaddal ezelőtt otthont talált : Józsefváros kulturális fejlődése == OSZK híradó [1. rész]. 13. évf. 7/8. sz. (1970), p [2. rész]. 13. évf. 9/10. sz. (1970), p Emlékezés Széchényi Ferencre halálának 150. évfordulója alkalmából == OSZK híradó. 13. évf. 11/12. sz. (1970), p Emlékezés Jankovich Miklósra születése 200-adik évfordulóján == OSZK híradó. 15. évf. 1/2. sz. (1972), p Hogyan jött létre a Múzeumkert? == OSZK híradó. 16. évf. 7/8. sz. (1973), p Huszonöt éve önálló a Széchényi Könyvtár. A könyvtár sikertelen törekvései az önállóságra az évi törvényerejű rendeletet megelőző évtizedekben == OSZK híradó. 17. évf. 3/4. sz. (1974), p Hogyan lett a Széchényi Országos Könyvtárból Magyar Nemzeti Múzeum? == OSZK híradó [1. rész], Az évi organizációs terv előzményei. 17. évf. 7/8. sz. (1974), p [2. rész], Az évi organizációs terv. 17. évf. 9/10. sz. (1974), p [3. rész], A múzeumi törvényjavaslat első három pontja. 17. évf. 11/12. sz. (1974), p rész. 18. évf. 1/2. sz. (1975), p rész, befejező közlemény. 18. évf. 3/4. sz. (1975), p Emlékezés Mátray Gáborra halálának százéves fordulóján == OSZK híradó [1. rész], Meghalt: július 17-én. 18. évf. 7/8. sz. (1975), p rész, Befejező közlemény. 19. évf. 4/6. sz. (1976), p Johann Ender Széchényi-portréjának tulajdonjogáról == OSZK híradó. 27. évf. 5/6. sz. (1984), p Könyvtárunk és a Nemzeti Múzeum == OSZK híradó. 30. évf. 5/6. sz. (1987), p Összeáll. Rácz Ágnes 76 Könyvtári Figyelõ 2016/1

75 kitekintés Névtér építése nemzeti könyvtári környezetben és a bibliográfiai metamorfózis DANCS Szabolcs Hogyan építsünk szemantikus webet? A korszerűség szellemének való megfelelés azt diktálná, hogy könyvtárszakmai értekezésünket olyan fogalmakból építsük fel, mint amilyen például a lassan elcsépeltté váló nyílt adat (open data), kapcsolt adat (linked data) vagy adatháló (web of data). Annál is inkább, mert ezek mentén jutunk el a szemantikus web közismert, Tim Berners-Lee által lefektetett definíciójához, ami így hangzik: gépi úton közvetlenül és közvetve feldolgozható adatok hálója (az eredetiben: a web of data that can be processed directly and indirectly by machines ). 1 Ha nem is az adatkapcsolatok sűrű hálójának szövését tűzték ki közvetlen célul, a könyvtárosok mindig is törekedtek a visszakereshetőség megannyi ösvényének kitaposására; s a szabványos gondolkodásban való élenjárásuknak hála a szemantikus web építőelemei megszámlálhatatlan sokasággal vannak jelen a ma könyvtári rendszereiben. A besorolási rekordok és rekordkapcsolatok készítése a legtöbb gyűjtemény esetében a napi bibliográfiai feltáró tevékenység része, másutt, például Csehországban, központilag vezérelt, országos összefogás formájában valósul meg, de akárhogy is: a könyvtárosok folyamatosan, ezerszám gyártják az adatháló elemeit. Könyvtári Figyelõ 2016/1 77

76 1. ábra Az adatháló, mint a könyvtárosi alaptevékenységek egyik mellékterméke A megfelelő szabványok alkalmazása mellett a szükséges technológia közbeiktatásával a besorolási rekordállományok szemantikus képességei is megelevenednek, ahogy az történik a Francia Nemzeti Könyvtár (Bibliothèque nationale de France, BnF) data.bnf.fr szolgáltatása esetén. A Hogyan építsünk szemantikus webet? kérdésre tehát a megnyugtató válasz az: tegyük továbbra is a dolgunkat, esetleg (a cseh példát követve) az eddiginél kicsit hatékonyabban, ugyanakkor nem feledkezve meg arról, hogy a könyvtári feladatok napi ellátását is megfelelő rendszertámogatásban részesítsük *. A francia példa A Bibliográfiai Átállás program 2014 novemberében a két franciaországi bibliográ fiai ügynökség, a Francia Nemzeti Könyvtár és a Fel sőoktatási Bibliográfiai Ügynökség (Agence bibliographique de l enseignement supérieur, ABES) közös nyilatkozatot 2 adott ki, amelyben állást foglaltak a Resource Description and Access (RDA) katalogizálási szabályzat franciaországi honosítása mellett. Érvelésük szerint a Functional Requirements for Bibliographic Records (FRBR) entitás-kapcsolat modell bevezetése révén az RDA jobban megfelel a felhasználói elvárásoknak, emellett fontos előnye az interoperabilitás támogatása. Az előbbi szervezetek egy további közleményt 3 is megjelentettek, ezúttal a könyvtárosképzés regionális központjainak igazgatóival (Association des directeurs de CRFCB) közösen, amelyben felvázolták a bibliográfiai átállás (Transition bibliographique) programjának várható főbb állomásait. Fontos kijelentésük, hogy az RDA átültetéséért felelős csoport már a teljes francia verzió megjelentetése előtt publikálja a szabályzat elkészült részeit, méghozzá a felmerülő konkrét elvárások ütemében. Az átállás gyors levezénylése ugyanis valószínűleg túl költséges, egyben kontraproduktív volna. * A szemantikus web iránt mélyebben érdeklődőknek íme néhány fontosabb magyar nyelvű cikk a közelmúltból: DUDÁS Anikó: Nemcsak weben lenni, hanem webből lenni. A Funkcionális követelmények (FR) metaadatmodell-család névterei és a szemantikus web = Könyvtári Figyelő, 23.(59.) évf sz p. ; HORVÁTH Ádám: Gondolatok a szemantikus webről és egyben az ALIADA szoftverről = Könyvtári Figyelő, 25.(61.) évf sz p. ; HORVÁTH Zoltánné: A hálózat vonzásában. A linked data szétfeszíti a könyvtári katalógusok kereteit = Könyvtári Figyelő, 25.(61.) évf sz p. 78 Könyvtári Figyelõ 2016/1

77 Az online katalógusok FRBR-szerinti átalakítása Franciaországban elsődleges könyvtárszakmai cél. 4 A megvalósítás első szakaszában kerítenek sort arra, hogy az egyes művekhez hozzárendeljék azok különféle kiadásait. Ezen dolgozik a már említett ABES a felsőoktatási könyvtárak közös katalógusa, a SUDOC esetében, illetve a BnF a data.bnf.fr szolgáltatás keretében. Úgy tervezik, hogy a mű kiadás kapcsolatokat 2015 végétől vezetik vissza az általános elektronikus katalógusba. A data.bnf.fr 5 projekt A projektről általában A BnF egyik fő törekvése, hogy fokozza adatainak webes használhatóságát. A data.bnf.fr 6 projekt megvalósításakor mindenekelőtt az alábbi célokat tartották szem előtt: ff az adatok webes láthatóságának növelése, ff a BnF adatainak összegyűjtése (a katalóguson be- lülről és kívülről egyaránt), ff az együttműködés és a metaadatcsere támogatása a strukturált és megbízható források közötti kapcsolatok létrehozásával, ff a metaadatok harmadik személy általi felhaszná- lásának egyszerűsítése (nyílt licenc által). A projekt kiterjedt a meglévő adatok átalakítására, bővítésére és az adathalmaz összekapcsolására belső és külső forrásokkal, valamint az eredmények htmloldalakon való publikálására a felhasználói böngészés és a keresőmotorok hatékonyságának elősegítése érdekében. A nyers adatot RDF-ben (Resource Description Framework, forrás-leíró keretrendszer) is elérhetővé tették a nyílt kapcsolt adatok (linked open data) architektúrájának elveit követve. A szolgáltatás, amely 2011 óta érhető el (s azóta is folyamatosan növekszik), külön oldalakon gyűjti össze az egyes szerzőkről, művekről, illetve témákról szóló (külső és belső) forrásokat, lett légyen szó webtartalmakról, linkekről, a BnF különféle szolgáltatásairól. A data.bnf.fr ily módon kilép a könyvtári szolgáltatások megszokott kereteiből: a BnF által közreadott források közvetlenül egyetlen weboldalról válnak elérhetővé anélkül, hogy előzetes ismereteink volnának a könyvtár által nyújtott szolgáltatásokról. Míg az egyszeri felhasználó könnyedén ismeri ki magát a könyvtári források összetett rendszerében, addig a szolgáltatáson belül maradva arra is lehetősége nyílik, hogy releváns külső forrásokra bukkanjon. A projekt ezzel beteljesíti kettős célját: egyfelől a BnF Könyvtári Figyelõ 2016/1 gyűjteményeinek láthatóvá tételét, másfelől a forrásokat összekapcsoló ernyőszolgáltatás létrehozását. A fejlesztés illeszkedik a BnF stratégiájához, ami a web részévé válást és a szemantikus webes szabványok elsajátítását illeti. Kiinduló probléma: hogy kerülnek a biblio gráfiai adatok a webre? A kiinduló problémát az jelentette, hogy a BnF forrásai és szolgáltatásai bár a könyvtári weboldalról elérhetők voltak, a keresőmotorok azonban nem indexelték azokat. Az egyébiránt szabadon elérhető digitális könyvek szintén nehezen voltak megtalálhatók. A data.bnf.fr elindítása a Gallica (a BnF elektronikus könyvtára) kitárását is jelenti a széles publikum felé. Mivel a könyvtári katalógusok jórészt relációs adatbázisokban tárolódnak, ezért a webes keresőmotorok számára használhatatlanok. A BnF katalógusait a felhasználók csak a könyvtári portálokon keresztül érhetik el. Tehát kicsi a valószínűsége, hogy a felhasználó a könyvtári forrásokat egy webes keresőszolgáltatás felületéről indulva közvetlenül megtalálja, hacsak eleve nem ismerte azok elérési útvonalát. A data.bnf. fr megvalósításával létrejött egy olyan webes felület, mely a felhasználót azzal segíti a BnF forrásaiban fellelhető releváns információ megtalálásában, hogy egy helyre összegyűjti a teljes szövegű digitális dokumentumokat és a különféle katalógusokból származó leíró adatokat. (Mindez nem igényel mást, csak azt, hogy éljünk a strukturált adatok előnyeivel.) A hatékony webes keresés alapja a tipizált, normalizált és címkézett adat. A könyvtárak a források egységes azonosítását és az adatok összekapcsolását (linkelését) végzik el a rekordazonosítók és címkék használatával. A műveket, szerzőket és témákat öszszekapcsoló linkek révén a könyvtárak már hosszú évek óta alkalmazzák a kapcsolódó adat (linking data) technológiát. A besorolási állományok hasznos és megbízható információkat tárolnak. A BnF katalógusai több mint 12 millió strukturált és összekapcsolt rekordot tartalmaznak. Ez az állomány mintegy kétmillió pontos és megbízható besorolási rekordra támaszkodik, amelyek szerzőket, testületeket, műveket és témákat azonosítanak, valamint permanens azonosítóval (URI) vannak ellátva. Az ún. ARK azonosítók (Archival Resource Key Identifiers) révén válik lehetővé a források azonosítása, a rájuk történő hivatkozás, a forrásokhoz kapcsolódó egyéb hozzáfé- 79

78 rési pontok egybegyűjtése, illetve megvalósul a források rendezése az FRBR-modellnek megfelelően. A legfőbb cél, hogy eszközt adjunk a keresőmo to roknak az egyes fogalmak köré szerveződő oldalakon (dokumentációs egységeken) található tartalmakhoz, linkekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférések indexeléséhez. Ebben a vonatkozásban a tartalom a következőkből áll: pontos és érvényes leíróadatok; linkek; navigáció a relevánsabb tartalmakhoz (különösen pl. egy mű digitális változatához); szolgáltatások (pl. a Kérdezz egy könyvtárost vagy letöltés/ nyomtatás típusú szolgáltatások). A széles nyilvánosságnak szánt webes felület tehát az egyes fogalmak (művek, szerzők) köré szerveződő forrásokat összegyűjtő HTML-oldalakból áll. A bibliográfiai adat megfelelő artikulálása a weben szükségessé tette a megfelelő fogalmak kiválasztását, amire az FRBR entitásait figyelembe véve a modellel való kompatibilitás jegyében került sor. A webes interfész az adatokat a maguk szintje szerint (mű, kifejezés és megjelenési forma) gyűjti egybe. A szerzőkről szóló oldalak összegyűjtik az egyes releváns művekhez kapcsolódó linkeket, akár a szerző által írt, vagy a róla szóló műről van szó (természetesen elkülönítve). A művek oldaláról el lehet jutni a szerző oldalára és a megjelenési formákhoz egyaránt (a bibliográfiai leírásokhoz, illetve az online tartalmakhoz). Az oldalak létrehozásához a BnF különböző adathalmazaiból kellett összegyűjteni az adatokat, melyek különféle formátumokban voltak: EAD (Encoded Archival Description) kéziratok és levéltári fondok, MARC (Intermarc) a fő katalógus, Dublin Core a digitalizált könyvek (Gallica) és a virtuális kiállítások esetében. A kinyert és feldolgozott adatok összehangolása és kibővítése után az oldalakat különböző funkcionalitásokkal (PDF-export, exportálás és küldés, idézés a közösségi hálón stb.) és linkekkel látták el az egyéb szolgáltatásokhoz, amelyeknél a felhasználó nagy valószínűséggel találhat még releváns információt. Egyéb nyílt adathalmazokból (pl. Wikipedia) is nyertek ki adatokat, hogy növeljék a megtalálhatóságot, és további információkat is szolgáltassanak. A tartalomszolgáltató könyvtár és az FRBR A BnF tehát felismerte, hogy mielőbb szükséges adaptálódnia a megváltozott olvasói szokásokhoz, a konkurens információforrások uralta világhoz. Ez az információk újraszervezését igényelte úgy, hogy a könyvtár több milliónyi dokumentumából, és a mintegy 11 millió bibliográfiai leírásból minél több váljon a weben láthatóvá és egyszersmind lehetőség szerint felhasználhatóvá. Azok a leginkább látogatott információs oldalak (pl. a Wikipédián), amelyek többek közt irodalmi vagy művészeti alkotásokkal kapcsolatos információkat gyűjtenek egybe, a fogalmak szintjén egy oldalnak egy művet feleltetnek meg, amely köré összegyűjtik annak különböző változatait. Az információknak ez az egyszerű és intuitív szervezése ösztönözte az FRBR modell hasonló célú implementálását. Szakmánkban az efféle csoportosítás különösen indokolt, mivel a könyvtárak egyaránt őrzik az egyes művek kéziratait, nyomtatott kiadásait és digitális változatait, amelyek leírásai különböző katalógusokban találhatók. E csoportosítás alkalmazása révén e katalógustartalmak egyszerűen válnak áttekinthetővé. Külön hangsúlyozást igényel, hogy amint felmerül a nagyszámú digitális tartalomhoz való hozzáférés problémája, a bibliográfiai leírás minősége elsőrendű fontosságúvá válik, mindenekelőtt két célból: 1) hogy a felhasználó meglelje, amit keres, illetve 2) hogy elkerüljük a duplán digitalizálást. A data.bnf.fr tehát e minőségi adatokat gyűjti össze a különböző katalógusokból (lett légyen szó könyvről, kéziratról vagy levéltári anyagról), s ezek alapján hozza létre a szerzőkről, művekről és témákról szóló oldalakat úgy, hogy közvetlen elérést kínál a Gallicaban található primer forrásokhoz, valamint minden egyéb, a BnF-ben megtalálható releváns információhoz. A Francia Nemzeti Könyvtár az FRBR-modell alkalmazásával valósítja meg a szakma alaptevékenységeit: tartalmat szolgáltat, dokumentumokhoz irányít el, és mindezekkel együtt egy könnyen használható szolgáltatást nyújt. A könyvtárak által használt eszközök és formátumok megfelelnek a W3C (The World Wide Web Consortium) szabványainak. Nem elég azonban, ha a könyvtár rajta van a weben: benne is kell lennie a webben. Más szóval: ha a katalógus és a digitális könyvtár már online van, gondoskodni kell róla, hogy integrálódjon a web ökoszisztémájába. A data. bnf.fr az adatokat gépek által felhasználhatóvá teszi, melynek az a következménye, hogy a felhasználónak nem kell eleve ismernie a BnF kereshető adatbázisait, mert közvetlenül is megtalálhatja a helyes forrásokat a weben, hála a keresőmotoroknak. Másrészt a szemantikus weben közzétett adatok birtokba vehetők, összekapcsolhatók, újra hasznosíthatók, mivel a BnF a data.bnf.fr adatait nyílt licenc alatt teszi közzé az- 80 Könyvtári Figyelõ 2016/1

79 zal az egyedüli kikötéssel, hogy a BnF forrásmegjelölésként kerüljön említésre. A könyvtár tehát ilyen módon konkurens környezetbe kerül, főleg a digitális tartalmak esetében. Megvalósítás A data.bnf.fr mögött álló szoftver (Cubic-Web) kinyeri a különböző nyilvántartásokból (BnF általános katalógusa, levéltári anyagok és kéziratok adatbázisa, Gallica) az adatokat, hogy ezután különböző fogalmak (művek, szerzők, témák) köré szervezze azokat. Az alkalmazott algoritmus elrendezi és összegyűjti az adatokat, különböző nézeteket hozva létre: a gépek számára olvasható és felhasználható nyersadatként szolgáltatva az adatokat vagy a klasszikus nézetet támogató HTML-oldalakba ágyazva őket. A projekt megvalósulásának alapja az a hosszú távú politika, amely a besorolási állományok létrehozására és adataik jól strukturáltságára épít. A besorolási rekordok és a bibliográfiai leírások közötti, a könyvtári katalogizáló által létesített kapcsolat teszi lehetővé, hogy pl. az egyes szerzők oldalán automatikusan megtalálhatóvá váljon minden kapcsolódó leíró adat. A források jóhiszemű újrahasznosítását támogatja a BnF azon eljárása, hogy egyedi (permanens) azonosítókkal látja el a Gallica dokumentumait és az elektronikus katalógusa rekordjait. A webes katalógus létrejöttével a katalógus új koncepciója jött létre: az adatok fölösleges ismétlését kiváltják a hipertextuális kapcsolatok, illetve a metaadatokba ágyazott permanens azonosítók lehetővé teszik az információk hatékony szervezését és gazdagítását. A tény, hogy munkájának eredménye látványos felhasználást nyer, visszahat magának a katalogizálónak is a tevékenységére: munkája felértékelődik, legitimitása megerősödik (amely a megszorítások időszakában nem lényegtelen szempont). A kapcsolt adatok, illetve az adatháló a munka racionalizálását, a redundanciák felszámolását jelenti. Hamarosan elkerülhetetlenné válik, hogy egy városi könyvtár a saját katalógusa építésekor hipertext-utalások alkalmazásával mutasson rá a data.bnf.fr forrásaira, amelyek így kiegészülnek lokális adatokkal. Perspektívák A jövőben érdemes a digitális tartalmak elérhetőségére koncentrálni. Ugyanakkor a statisztikák azt mutatják, hogy a felhasználók sok oldalra látogatnak el, de egyik oldalnak sem jelentős a látogatottsága. A forrástanulmányozások ilyen szétaprózódása a szűk Könyvtári Figyelõ 2016/1 piaci igényt kielégítő, ún. niche tudás ( réstudás ) jelenségéhez tartozik, amely a hosszú farok (long tail) elvét jellemzi. A data.bnf.fr adatait több projekt is újrahasznosítja, pl. a Francia Intézet If Verso platformja, amely könyvfordításokat tartalmaz, és az FRBR-modellnek megfeleltetett adatokat használja, hogy a művek leírása alatt összegyűjtse azok fordításait. Egyes projektek a tárgyszó adatbázis SKOS (Simple Knowledge Organization System, egyszerű tudás-szervezési rendszer) változatát használják fel (Isidore és AbulEdu), emellett külön mobilalkalmazás (CatBNF) is készült a data.bnf.fr számára. A BnF ösztönzi adatainak újrahasznosítását, jóllehet problémát jelent az újra használat követése és kiértékelése, mivel a nyílt adat alapelve: Vidd az adatainkat, és csinálj velük, amit akarsz! A data.bnf.fr-ben alkalmazott technológiák a BnF egyéb alkalmazásaiban is felhasználhatók. Az RDA adoptálásának időszakában a rendszer eszközként szolgál a Francia Nemzeti Könyvtár katalógusainak FRBR-esítéséhez. Másrészt a data.bnf.fr által használt már említett CubicWeb szoftver infrastruktúrája alkalmas különböző természetű adatok összekapcsolására, az oldalak különféle, a webes szabványokhoz igazodó formátumban való publikálására, a szemantikus web felé való közvetítésére. Ezt a szoftvert választották a ritka könyvek könyvkötészeti adatbázisának létrehozására, hogy segítségével a leírásokat összekössék a digitális dokumentumokkal. Közgyûjteményi együttmûködés cseh módra A cseh Nemzeti Besorolási Adatbázis A könyvtárak szintjén megvalósuló interoperabilitás kimagasló példája a besorolási rekordok készítésére és felhasználására irányuló cseh könyvtári együttműködés 7, amely 1998-ban indult besorolási rekordtétel publikálásával. A projektet 2001 óta a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtárának egyik szervezeti egysége, a Nemzeti Név Típusú Besorolási Adatok Osztálya irányítja 8, amelynek létszáma 9 fő. Mellettük működik még a Nemzeti Tárgyi Besorolási Adatok Osztálya és Tárgyi Feldolgozó Osztály 9 15 fővel, az ő feladatuk azonban a Nemzeti Besorolási Adatbázis tárgyi feltárást segítő elemeivel kapcsolatos tevékenységek koordinálásán túl magában foglalja a könyvtár állományába bekerülő dokumentumok tárgyi feldolgozását is. Igaz, tegyük hozzá, mivel 81

80 Csehországban ez is egy olyan terület, amely több nagy könyvtárral együttműködésben valósul meg, a nemzeti könyvtárban a tárgyi feltárás nem terjed ki az összes kötelespéldányra. A projektben mintegy száz könyvtár aktívan vesz részt, és ennek többszöröse a felhasználók száma re összesen tétel készült el, ebből személynév-típusú besorolási rekord , tárgyszó , földrajzi Ugyancsak 2014-ben tételt gyártottak (ebből 15 ezret maga a nemzeti könyvtár), ennek összetétele: személynév , tárgyszó 2122, földrajzi: Az együttmûködés kiterjesztése a múzeumi szférára Kiindulva abból az egyszerű és kézenfekvő tényből, hogy a személyi név típusú adatok minden közgyűjteményi adatbázisban jelen vannak, ha más funkció is kapcsolódik hozzájuk, a brnói Morva Múzeum (Moravské zemské muzeum) Múzeumi Információs Technológiai Módszertani Központjának (Metodické centrum pro informační technologie v muzejnictví, CITeM) munkatársaiban felmerült az ötlet, hogy kiterjeszthetnék a nemzeti besorolási állomány használatát a múzeumok és galériák körére is. A szervezet és a Nemzeti Név Típusú Besorolási Adatok Osztálya együttműködésének eredménye a cseh kulturális tárca által támogatott Nemzeti besorolási rekordok a múzeumokban és galériákban interoperabilitás a Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtárával 11 című projekt elindulása 2006-ban. Az elméleti szakaszt, a különböző típusú adatbázisokat (tezauruszokat, taxonómiákat) számba vevő nemzetközi körkép kidolgozása jelentette, majd a projekt gyakorlati szakasza következett, amelynek célja a múzeumi besorolási adatbázis kiépítése volt az implementáláshoz és működtetéshez szükséges eszközök létrehozásával, beleértve a verifikáláshoz szükséges próbaüzemet. Ennek megvalósítása külön múzeumi besorolási adatbázis kialakítását foglalta magában, melynek rendszeralapja: a Cosmotron vállalat Advanced Rapid Library nevű rendszerének módosított változata. A projekt lényege a könyvtári rendszereken alapuló Nemzeti Besorolási Adatbázis (NBA) és a Múzeumi Besorolási Adatbázis (MBA) közötti kapcsolat megteremtése: az MBA rekordjai kapcsolódnak az NBA rekordjaihoz, és azokat újabb mezőkkel egészítik ki. Egy online szerkesztő segítségével a múzeumi dolgozók módosítani tudják egyfelől a múzeumi rekordok adatmezőit, és szükség esetén a könyvtári rekordokba is belenyúlhatnak: természetesen a munkájukat a múzeum revizorai, majd a nemzeti könyvtár szuperrevizorai is ellenőrzik. A két adatbázis rendszeresen szinkronizálódik. Ahogy az MNB weboldalán 12 megfogalmazzák: A Múzeumi Besorolási Adatbázis közvetlenül kapcsolódik a könyvtárak által épített Nemzeti Besorolási Adatbázis rendszeréhez, annak kiterjesztése. Ugyanitt további fontos információkat is találunk: az adatbázis struktúrája az ISO 21127:2006 (CIDOC CRM fogalmi modell) szabványban megfogalmazott alapelvekre, az AACR2-ben (Anglo-American Cataloguing Rules) és a CCO-ban (Cataloguing Cultural Objects, Personal and Corporate Name Authority) lefektetett szabályokra épít, valamint követi a Nemzeti Besorolási Adatbázis építése során alkalmazott elveket. A CRM (Conceptual Reference Model) a fogalmak közötti kapcsolatok modellje. A CIDOC CRM 13 speciálisan a múzeumi dokumentáció számára készült formális ontológia, amely osztályokból épül fel (pl. személyek és csoportok, fizikai alkotások, helyek, időszakok, események). A besorolási tételek adatokkal való kiegészítésénél nagyobb jelentőséggel bír a rekordok közötti kapcsolatok létrehozása. Ilyen szempontból bizonyul hasznosnak a CIDOC CRM modell esemény osztályának alkalmazása. Az események (születés, tanulmányok, foglalkozás, tagság, halál) helyszínekhez, dátumokhoz, személyekhez és testületekhez, vagyis a dátum kivételével további besorolási tételekhez kapcsolódhatnak. És ezzel eljutottunk a technikai kivitelezés kérdéséig. Technikai kivitelezés 14 Mindenekelőtt fontos tényező, hogy a múzeumok besorolási adatbázisa külön fejlődött, mint a könyvtári nemzeti besorolási állomány. A besorolási tételek elsődleges célja az egyértelmű azonosításhoz szükséges elemek kiválasztása (személynév, életrajzi adatok), amely azután kiegészült további, kiegészítő információk hozzáadásával, egyfajta szócikké fejlesztve az eredeti rekordot. Csehországban a múzeumok és galériák már a besorolási tétel utóbbi, kiterjesztett funkciójából kiindulva kezdték építeni, megbízható forrásaikra alapozva, saját közös besorolási adatbázisukat. Ahogy azonban említettük, a gazdag tartalomnál is nagyobb jelentőséggel bír adott esetben a rekordokban található információk összekapcsolhatósága, ami a CIDOC CRM ontológiai modelljére alapozva került megvalósításra. A Nemzeti Besorolási Adatbázis a MARC21/Autho 82 Könyvtári Figyelõ 2016/1

81 rity formátumát használja, ebből indult ki, illetve ezt bővítette ki a Múzeumi Besorolási Adatbázis a próbaüzem során. Az MBA által alkalmazott XML alapú csereformátum a CIDOC CRM-re épül. 2. ábra A múzeumi feldolgozás során keletkező rekord ábra Az előző rekord MARC21 formátumban A használt alkalmazás fontosabb paraméterei: Szállító: Platform: Adatbázis: Üzemeltető: Belső adatformátum: Támogatott kimeneti adatformátumok: Kommunikációs protokoll: Támogatott karakterkódok: Cosmotron Bohemia, s.r.o. Advanced Rapid Library (ARL) CACHÉ Cseh Köztársaság Nemzeti Könyvtára kiterjesztett MARC21/Authority ff MARC21/Authority (a nemzeti könyvtár által megkö- veteltek szerint) ff ISO 2709 ff CIDOC/CRM alapú XML Z39.50, webes interfész 16-bites UNICODE, UTF8, CP1250, Latin2 Könyvtári Figyelõ 2016/1 83

82 A rendszer része egy online kereső, amely minden regisztrált felhasználó számára elérhető, és lehetőséget biztosít az MBA adatbázisában való egyszerű vagy összetett keresésre. A találatok XML vagy MARC21 formátumban is megjeleníthetők. A webes interfész az MBA és az egyéb adatbázisok, alkalmazások közötti adatcserét szolgálja, a támogatott formátum mind a rekordok fogadása, mind az új rekordok vagy adatkorrekciók küldése esetén XML. Az interfész SOAP 1.2. alapú. További eleme a szoftvernek a rekordok bevitelére vagy módosítására szolgáló online szerkesztő. A szerkesztővel letölthetünk az NBA-ból származó rekordokat, a megjelenítés többféle lehet, MARC21 vagy XML is. A rendszergazdáknak van hozzáférése az adminisztrációs modulhoz, amelynek fő feladatai az MBA és NBA közötti adatbázis-szinkronizálás, a helyreállítás, statisztikák készítése. Rekordmûveletek A rekordműveleteken keresztül kibontakozik az adatbá zis építés munkafolyamata. 16 Rekord letöltése az NA-ból: új rekordot hozhatunk létre pl. úgy, hogy letöltjük az NBA-ból a kiindulási pontot jelentő alaprekordot, amelynek egyes mezőit átvesszük, a többit üresen hagyjuk. Ez voltaképp egyszerű rekordmásolást jelent az egyik adatbázisból (NBA) a másikba (MBA), amelyhez a rendszer felhasználói közül a rekordok szerkesztőinek és a revizornak van joga. Új rekord létrehozása: új rekordot hozhatunk létre az NBA-hoz való előzetes kapcsolódás nélkül is. Elég kitöltenünk legalább az alapvető szükséges mezőt, a nevet tartalmazót. A jóváhagyásig a rekord nem tekintendő érvényesnek, vagyis nem válik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé. A rekordok szerkesztőinek és a revizornak van joga új rekordot létrehozni. Rekordegyeztetés: a rendszer az alapvető adatmezők tartalmát az MBA-val összekapcsolt NBA-ból veszi át. A jóváhagyatlan rekordokat a szerkesztők és a revizor, a jóváhagyottakat csak a revizor egyeztetheti. Emellett időközönként automatizált kötegelt adategyeztetés (adatfrissítés) is zajlik. Jóváhagyás: az új vagy javított rekordok jóváhagyását csak a revizor végezheti el. Ha egy korábbi érvényes rekord cseréjéről van szó, a régi rekord az újabb publikálásával elérhetetlenné válik. Elküldés: csak a revizornak van ahhoz joga, hogy az új vagy javított rekordokat felküldje a Nemzeti Besorolási Adatbázisba, ahova mindezek kérésként érkeznek be. A módosítási javaslatok ideiglenesen a 930-as segédmezőbe kerülnek. Frissítés: az NBA heti rendszerességgel generál egy változások fájlt, amelybe kiírja az előző kiadás óta eltelt időszakban keletkezett változásokat, valamint az összes azóta keletkezett új rekordot. Az MBA rendszere ezeket a változásokat tükrözteti a múzeumi adatbázis vonatkozó rekordjain. (Azokról a rekordokról, amelyeknek nincs megfelelője az MBA-ban, a rendszer nem vesz tudomást.) A periodikus frissítésnek hála az MBA tartalma maximum egyhetes késéssel követi az NBA-ét. Bibliográfiai metamorfózis Zárásképpen érdemes néhány számunkra is irányadó történésről megemlékeznünk a közgyűjteményi együttműködések és a javában zajló bibliográfiai forradalom világából. Az IFLA berkeiből származó hír az objektum-orientált FRBR (FRBRoo) modell megjelenése 17, amely a CIDOC-CRM-et fejlesztő múzeumi közösséggel való több éves közös munka végterméke. Az FRBRoo 18 az interoperabilitást támogató formális ontológia RDF-alapokon 19, amely nagyban megkönnyíti a bibliográfiai és múzeumi információs rendszerek közötti adatcserét. Nem csoda hát, hogy kivívta az RDA fejlesztéséért felelős szervezet, az RDA Steering Committee (RSC) 20 érdeklődését, amelynek munkacsoportjai már alkalmazzák. Iránymutató lehet ugyancsak, hogy 2015-ben Ausztria, Németország és végül Svájc könyvtárai is áttértek az RDA alapján történő katalogizálásra, elkészítve és rendelkezésre bocsátva az RDA Toolkit alkalmazás német nyelvű (D-A-CH) profilját. 21 Ausztriában augusztus 17-én készült el az első RDA szerinti bibliográfiai leírás, stílszerűen Franz Kafka Az átváltozás című művének egyik angol nyelvű kiadásáról, ami finom célzás volt arra, hogy szakmánkban ma egy alapvető átalakulásnak, metamorfózisnak vagyunk a tanúi. Az Országos Széchényi Könyvtár azzal, hogy a ös év végén létrehozta az Országos Könyvtári Szabványosítási Bizottságot, és ezzel új fejezetet nyitott a magyarországi könyvtári szabványosítás történetében, egyszersmind kifejezte abbéli szándékát, hogy az átalakulás aktív tényezője kíván lenni mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. 84 Könyvtári Figyelõ 2016/1

83 Jegyzetek Valamennyi webes hivatkozás utolsó megtekintése: január /communique201411_transition_bibliographique.pdf /communique201505_transition_bibliographique_eta pes_2015.pdf Felhasznált források: tation-en.pdf, semanticweb, A projekt formájában megvalósuló együttműködés cseh neve: Kooperativní tvorba a využívání souborů národních autorit, a megvalósulásról magyar nyelven bővebben: DANCS Szabolcs: Hogyan építsünk nemzeti névteret? Egy működő példa: a cseh Nemzeti Besorolási Adatbázis, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, pp ki.oszk.hu/3k/2013/07/hogyan-epitsunk-nemzeti-nevteretegy-mukodo-pelda-a-cseh-nemzeti-besorolasi-adatbazis1/ 8. Národní knihovna ČR, Oddělení národních jmenných autorit 9. Národní knihovna ČR, Oddělení národních věcných autorit a věcného zpracování 10. Az adatok forrása: Zpráva o realizaci projektu Kooperativní tvorba a využívání souborů národních autorit v českých knihovnách za rok zprava_2014.pdf 11. Národní autority v prostředí muzeí a galerií interoperabilita s NK ČR, a projektről bővebben: archiv/2007/1/narodni-autority-v-prostredi-muzei-a-galeriiinteroperabilita-s-nk-cr.html?page_id=1420, ill.: citem.cz/projekty/narodni-autority/ Forrás: Tvorba autoritních záznamů pro potřeby muzeí a galerií: Certifikovaná metodika, p citem.cz/wp-content/plugins/downloads-manager/upload/ MetodikaMA.pdf 15. Forrása: A munkafolyamatról bővebben: DANCS Szabolcs: Hogyan építsünk nemzeti névteret? egy működő példa: a cseh Nemzeti Besorolási Adatbázis, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 22(7) pp hogyan-epitsunk-nemzeti-nevteret-egy-mukodo-pelda-acseh-nemzeti-besorolasi-adatbazis1/ modelisation-frbr/ Beérkezett: január 7. A Featured Librarian-mozgalom Az IASL (a könyvtárostanárok, iskolai könyvtárosok nemzetközi szervezete) arról adott tájékoztatást, hogy Szakmári Klára, a Könyvtárostanárok Egyesületének elnöke elnyerte a könyvtárostanár egyéniségek számára alapított Featured Librarian (kiváló könyvtáros) címet. A Featured Librarian-mozgalom célja, hogy elismertessen és bemutasson a szakmai és tágabb érdeklôdô közönség elôtt egy-egy meghatározó könyvtárostanárt, illetve annak szakmai munkásságát. Ld. IASL januári hírlevél ( (Forrás: Katalist, január 19. Sándor Gertrúd tájékoztatása.) Könyvtári Figyelõ 2016/1 85

84 Mozaikok az információs mûveltség európai konferenciájáról (ECIL, 2015) NÉMETH Márton Bevezetô áttekintés Az ECIL (European Conference on Information Literacy Európai Konferencia az Információs Műveltségről) első konferenciáját Isztanbulban tartották 2013-ban, a következő évben Dubrovnik, október 19-e és 21-e között pedig Észtország fővárosában, a Tallinni Egyetem volt a rendezvény helyszíne. A 2015-ös rendezvény török észt horvát közös szervezésben valósult meg, a szakmai programot Serap Kurbanoglu, Sonja Špiranec és Sirje Virkus állították össze. A szervezésben és a rendezésében az IFLA különböző szekcióihoz kötődő szakemberek is szerepet vállaltak, együttműködve a konferencia szakmai tanácsadó testületével és a programbizottság tagjaival. Az IFLA képviseletében Sheila Webber vett részt a szervezésben, aki a blogjában ( átfogó beszámolót írt az eseményről. Az IFLA mellett az UNESCO EU Regionális Fejlesztési Alapja is támogatta anyagilag a szervezést. A konferencia nagyságrendjének jellemzésére elmondható, hogy 222 javaslat érkezett az előadások témájára, a poszterek bemutatására és a műhelybeszélgetések tematikájára. A javaslatokból 195 programpontot fogadtak el a szervezők: három vitanyitó előadást, 89 szakmai előadást, melyekhez kilenc PhD-hallgató ismertetése kapcsolódott, és 37 további előadást az információs műveltség területeiről származó jó gyakorlatokról. Ezek mellett két szekcióban további 22 villámelőadásra is sor került (pecha-kucha * ). A résztvevők bekapcsolódhattak tíz műhely- és két panelbeszélgetésbe, és az egyetem aulájában poszter-kiállítást is megtekinthettek. Tájékozódásukat szerzői mutatóval és irodalomjegyzékkel kiegészített konferencia-kötet ( org/documents/ecil2015_abstracts.pdf) segítette az előadások tartalmi kivonatának bemutatásával. * pecha-kucha = olyan villámelőadás, amikor az előadóknak 6 perc áll rendelkezésükre, hogy lényegre törően, röviden kifejtsék és prezentálják ötleteiket. 86 Könyvtári Figyelõ 2016/1

85 A konferencián ötven országból 361 szakember vett részt. Népes delegációval érkeztek a finnek (55 fővel), az észtek (32 fővel) és az amerikaiak (26), Nagy-Britannia és Norvégia 21, Svédország 15 résztvevővel, Hollandia és Németország 13, Csehország és Horvátország 12, Ausztrália 11 fővel. Magyarországról négyen vettek részt a rendezvényen: Király Magdolna (Debreceni Egyetem) előadóként, Nemes László (ELTE) pedig poszterrel járult hozzá a rendezvény sikeréhez. A sokféle helyszínről és földrészről érkező delegációk különböző értelmezését adták az információs műveltség területeinek. Bár zömmel európai előadók szerepeltek, az európai tematika és a globális kitekintés jól eltalált aránya egyértelműen előnyére vált a rendezvénynek. Azáltal, hogy a program összeállítói nem kötelezték el magukat egyetlen koncepció mellett sem, konstruktív párbeszédekre nyílt lehetőség az információs műveltségről. A szekcióprogramok pedig arra fókuszáltak, miképpen járulnak hozzá a fogalom eltérő megközelítései a társadalmi kihívások kezeléséhez mind az általános, mind pedig a helyi tudományos közösségek szintjén. A perspektívák változatossága több szempontból is előnyös volt. Szóba kerültek még az információs műveltséghez kapcsolódó határterületek elméleti kérdései (pl. a digitális műveltség, egészségügyi műveltség, vizuális kommunikációs műveltség stb.), melyek kiegészítéseként gyakorlati példákkal is megismerkedhettünk, ami különösen előnyös volt a doktoranduszok előadásai esetében. A tematikában hangsúlyosan szerepeltek az információs műveltség oktatásának, terjesztésének különféle gyakorlati és elméleti kérdései. Új tendenciaként könyvelhettük el, hogy a formális oktatás világából a hangsúly kezd áthelyeződni az informális formákra, és egyre több figyelem fordul azokra a megoldásokra, amelyekre nem a szokásos tanár/diák felállás a jellemző. Ilyen például a digitális állampolgársághoz kötődő kompetenciák széles körű terjesztése (annak jogi és etikai vonatkozásaival együtt). Az idősebb generációk információs jártasságának fejlesztésében is az informális oktatási formák változatossága hozhat áttörést. Kiemelt témaként jelent meg az előadásokban a fejlődés fenntarthatóságának és a zöld szempontok érvényesítésének kérdése. Az előadók rávilágítottak, mennyi mindent tehetünk mi magunk is ennek érdekében, illetve, hogy mely területeken korlátozottak a lehetőségeink a fenntarthatóság eszméinek tudatosításában. Könyvtári Figyelõ 2016/1 Az ECIL konferenciák elsőrendű célja a tudományos párbeszéd előmozdítása és a tapasztalatok egymással történő megosztása volt eddig is. Jó volt most is látni, hogy a különféle kutatási hagyományokkal bíró tudományterületekről, és eltérő földrajzi környezetből érkező szakemberek milyen sikeresen tudnak egymással együttműködni. A párbeszéd keretei megteremtődtek, és remény van arra is, hogy a virtuális térben minél több olyan kutatási program szerveződjön, amelyek a földrajzi távolságokat legyőzve közös kutatási keretben egyesítik a hasonló érdeklődésű szakembereket. Fontos hozadéka az ECIL konferenciáknak az is, hogy az előadók éveken át tárgyalhatnak, elemezhetnek egy-egy átfogóbb problémakört, mert maguk is igénylik a folyamatos párbeszédet és tudatosan élnek a konferenciasorozat kínálta előnyökkel. A lokális állapotokat bemutató esettanulmányok és a jó gyakorlatok megismerése lehetőséget ad arra is, hogy egy-egy projekt a konferencia folyományaként bekerüljön a nemzetközi szakmai látókörbe, illetve ösztönzően hathat más környezetben történő honosításokra, nemzetközi továbbfejlesztésekre is.. A helyszínrôl A konferencia helyszínéről is érdemes néhány szót ejtenünk. A még félmilliót sem elérő létszámú észt fővárosban négy egyetem és közel húsz jelentős, részben magán felsőoktatási intézmény található. A Tallinni Egyetem (Tallinna Ülikool TLÜ) kampusza egymással összeköttetésben álló épületekből áll, helyileg a belváros keleti szélén. Az egyetem oktatási profilja sokszínű a bölcsészet- és társadalomtudományoktól kezdve, a természettudományokon és a művészeti területeken át az egészségtudományig terjed. A legkülönlegesebb kara az ún. Balti Médiaiskola, mely a három balti állam közös képzési központja a kommunikáció- és médiatudományok területén. Az egyetemnek tízezernél is több hallgatója van az alap-, mester, és doktori képzési formákban, ehhez járul még a különféle továbbképzési és nyári egyetemi programokon résztvevő mintegy 15 ezer hallgató. A közel ezer alkalmazottból 450 az oktatók és tudományos munkatársak létszáma. Az állandó megbízással dolgozó oktatók mintegy tíz százaléka külföldi, mely az egész balti régiót tekintve figyelemre méltó arány. Rengeteg vendégelőadót is fogad az intézmény, akik egy-egy félév erejéig csatlakoznak a különféle programok oktatói gárdájához. Általá- 87

86 nos elvárás, hogy igyekezzenek a hazai viszonyok között nemzetközi tanulási környezetet teremteni az észt hallgatók számára, hogy felkészítsék őket a nemzetközi tudományos életben és a munkaerő-piaci versenyben való helytállásra. Egy ilyen nyitott jellegű intézmény tudományos profiljába remekül illeszkedett az ECIL konferencia évi megszervezése. A házigazda szerepét a Digitális Technológia Intézetbe integrálódott Információtudományi Tanszék látta el (a Tanszéken az információs műveltséghez oktatásához illeszkedően intenzív tudományos tevékenység zajlik az e-tanulás, illetve a digitális információs technológiák használatának humán vonatkozásai terén is). A konferencia érdekessége volt, hogy a Digital Library Learning (DILL) elnevezésű nemzetközi digitális könyvtári mesterkurzus néhány jelenlegi és már végzett hallgatója is részt vett előadóként, illetve műhelybeszélgetések résztvevőjeként a konferencián. A két fő szervező, Sirje Virkus és Aira Lepik professzorok a képzés észtországi koordinátoraiként a DILL-képzés valamennyi résztvevőjének lehetőséget adtak a szereplésre, hogy kifejthessék az információs műveltség témakörébe illeszkedő gondolataikat. A mesterkurzus hallgatóinak jelenléte és szereplése jól illusztrálja e szakképzés tudományos színvonalát is. Előadást hallhattunk tőlük például az osztrák egyetemi könyvtári és a norvég kórházi könyvtári környezetben vizsgált digitális műveltségfejlesztési vizsgálatokról, és szó volt nemzetközi témájú szakdolgozati projektekről, valamint az északi és a balti országok közkönyvtárainak közösségi média használatáról. Az érdeklődök részt vehettek egy e-tanulással foglalkozó műhelymegbeszélésen is, ahol az egyik előadásban az exe Learning az e-tanulást támogató, nyílt forráskódú szoftverrel is megismerkedhettek a résztvevők. A konferencia színhelye az egyetemi kampusz ban átadott modern épülete volt. Az épület alsó szintjén minden igényt kielégítő, ötszáz fős konferenciaterem működik, az épület kisebb előadótermei is ideális helyszínei voltak a szekció programokhoz. Az épületben kialakítottak egy könyvtári szárnyat, ahová átköltöztették a belváros másik szélén elhelyezkedő központi könyvtárból az itteni diákok által leggyakrabban használt állományrészeket. Az egyéni és a csoportos tanuláshoz szükséges tereket is kialakítottak a tervezők, így a többszintes könyvtári szárny az egyetemi élet egyik népszerű színtereként, központjaként működik. A szervezésrôl A szervezők a szakmai programokon túl is méltó házigazdának bizonyultak: pl. felkínáltak többféle könyvtári túrán való részvételt, és mindenki rendelkezésére bocsátottak egy teljes napig érvényes turisztikai kártyát, melynek segítségével ingyenes tömegközlekedéssel és múzeumi belépéssel lehetett egyénileg is felfedezni a várost. A gazdag programból terjedelmi okok miatt csupán a kiemelt előadók által tárgyalt témakörökről adok röviden számot a továbbiakban. A program összefoglalója a fentebb már közzétett linken megtekinthető. Az előadások teljes szövege önálló konferenciakötetben jelenik majd meg, várhatóan 2016 első felében. * Programadó elôadások, kiemelt elôadók Mindhárom konferencianapot tematikus bevezető előadások nyitották meg. Az ausztrál Susan Danby Brisbane-ből érkezett a Queenslandi Műszaki Egyetemről. Videó-bejátszásokkal tarkított etnográfiai kísérletekről szóló élvezetes előadást tartott az iskoláskort még el nem érő kisgyermekek információszerzési szokásairól. Érdekes volt azzal szembesülni, milyen összetett módon hatja át mindennapjaikat a saját környezetükben folytatott játék, az őket körülvevő világ felfedezése a számítógépes világhálón keresztül. Egymással szerves összefüggésben tesznek szert olyan tudáselemekre az őket körülvevő szociális környezetről, kulturális és fizikai világból, mely a saját kortárs közösségen belüli beilleszkedésüket segíti, illetve az adott közösségeken átnyúló globális tudással is felruházza őket. A képernyő előtt szerzett élményeik visszahatnak kapcsolataik kialakítására, ápolására a fizikai világban, miközben új távlatokat is nyitnak számukra az őket körülvevő világ felfedezésében. Természetesen ezek az internetes tevékenységek szülői, illetve nevelői felügyelettel képzelhetők csupán el. Carrol Collier Kuhltau, a Rutgers Egyetem (New Jersey, USA) emeritus professzora a minket körülvevő információs környezet drámai gyorsaságú és mértékű változásaira reflektált, bemutatva, hogyan * A Springer Kiadó februári kínálatában már szerepelt az ECIL-konferenciakötet: Information literacy. Moving toward sustainability. Third European Conference, ECIL 2015, Tallinn, Estonia, October 19-22, Selected papers. Eds. Kurbanoglu, S., Boustany, J. Špiranec, S. :ISBN Könyvtári Figyelõ 2016/1

87 Könyvtári Figyelõ 2016/1 hatnak a változások mindennapi környezetünk színtereire, elsősorban a munkahelyre és a munkahelyi kultúrára. Utalt arra, hogy újra kell gondolni az információs műveltségről szóló meghatározásokat és fogalomkészleteket, mert a problémákat a globális jellegű információs társadalom formálódásának fényében kellene értelmezni. Sonia Livingstone, a London School of Economics and Political Science professzora előadásában a 9 és 16 év közötti gyermekek virtuális környezethez kötődő szocializációját vizsgálta az EU Kids Online kutatási hálózat munkatársai által rögzített különféle tudományos megfigyelések tanulságainak felhasználásával. Arról beszélt, hogy a kutatási eredmények miként hatnak uniós és tagállami szinten az oktatási, ifjúsági, média- és információs technológiai területekhez kötődő szakpolitikák formálására. Az internet-hozzáférés rutinszerűvé válása, annak szerves beépülése a mindennapokba számos új lehetőséget és kockázatot hordoz. Ezeket uniós szinten kellene felmérni, majd levonni a cselekvésre ösztönző tanulságokat. A bevezetőket tartó kiemelt előadók mellett meghívott előadók irányították figyelmünket az információs műveltség fogalmához kötődő speciálisabb problémakörökre. Gobinda Chowdbury a Northumbria Egyetem (Newcastle, Nagy-Britannia) professzora a környezeti és társadalmi fenntarthatóság, az információs technológiai fejlődés és az információs műveltség egymásra hatását elemezte. Utalt arra, hogy az ergonomikus és környezettudatosan fejlesztett információs infrastruktúra kialakítása egyéni, helyi közösségi és globális érdek is egyben. Minél egyszerűbben, kényelmesebben, felhasználóbarát módon, és a helyi igényekre adaptálhatóan tudunk információt szerezni és feldolgozni, annál inkább nő az információ-szolgáltatások hatékonysága, a stabil, jól működő, fenntartható társadalmi keretek kialakításának esélye. A környezeti, társadalmi és információtechnológiai fenntarthatóság pedig azon a ponton is összeér, amikor például minél tartósabb és modulárisan is továbbfejleszthető eszközök gyártására, használatára kellene törekednünk. Így kevésbé terheljük a fizikai környezetet, s felhasználói szinten is könnyen adaptálható módon a frusztrációt a minimálisra szorítva lehet alkalmazkodni a szolgáltatások és a hardver alapú infrastruktúra fejlődéséhez. Heidi Julien a State University of New Yorkból (Buffalo) érkezett. Előadásában azt járta körül, hogy az információs műveltséghez kötődő különféle dimenzióknak milyen komplex befolyása van a legkülönfélébb politikai területek formálására mind globális, mind helyi szinteken. Az információs műveltség alakulása közvetlen kapcsolatban van a gazdasági fejlődéssel, a demokrácia kiteljesedésével. Az élethosszig tartó tanulás egyre inkább stratégiai jelentőségűnek tűnik a minket körülvevő világ által támasztott kihívásoknak való megfelelés kapcsán. Az információs műveltség növekedése magában foglalhatja az interkulturális párbeszéd különféle formáinak fejlődését, a szólásszabadság kiteljesedését, a fenntartható humán és természeti környezetformálást. Az előadó azonban azt is megjegyezte, hogy óvakodnunk kell a túlzott globális elvárásoktól. Az információs műveltségből levezethető különféle szakpolitikai elemek helyi szinten leginkább az adott összefüggésrendszerben és elvárásokhoz alkalmazkodva érvényesülnek. Az információs viselkedés komplexitásából fakad az információ lokális kulturális és társadalmi kódokon keresztül születik meg, érvényesül és közvetítődik, hogy az egyes kompetenciák fejlesztése nem fordítható le általában azonnali rövid távú gazdasági és politikai haszonra, hiszen épp ezeket a kulturális, információs kódok formálódása nagyon időigényes folyamat. A helyi hosszú távú fejlődést célzó mozaikokból állhat össze hosszabb távon egy általánosabb fejlődési minta, mely jótékonyan hathat vissza a globális fejlődésre. Mandy Lapton (Műszaki Egyetem Queensland, Ausztrália) is az információ befogadásának és értelmezésének bonyolult folyamatait állította előadásának középpontjába. Fő üzenete, hogy az iskolában számon kérhető általános ismeretek közvetítésén és a helyi környezethez kötődő kulturális kódokon túl az információ befogadása belső, szubjektív és transzformatív, egyéni szintű folyamat. Az információ értékelésének egyéni szinten számos összetevője van. (Folyamatos kölcsönös reflexió a külső környezettel, esztétikai tényezők, érzelmi tényezők, beillesztés a meglévő információs keretek közé, de egyben az intuíciók, új elméleti keretek formálódásának megjelenése is.) Véleménye szerint az információ tartalmának és kontextusának feldolgozása sajátos egyéni művészeti forma. E szubjektív tényezőket az információs műveltség fejlesztésének kívánalma során nagyrészt figyelmen kívül hagyjuk. Azonban a sikeres információs műveltségi kompetenciák komplex hosszú távú fejlesztése e tényező figyelembe vétele nélkül elképzelhetetlen. Eero Sormunen (Tamperei Egyetem, Finnország) professzor előadásában arra koncentrált, miképpen 89

88 zajlik a humán információkeresés, értékelés és válogatás az épp aktuális egyéni felhasználási célokhoz, kontextushoz kötődően. Azért fontos, hogy figyelembe vegyük az adott, egyéni célhoz kötött környezetet, mert alapvetően az határozza meg információszerzés és -feldolgozás folyamatát, vizsgálja ezt a szubjektív folyamatot az online olvasáshoz, az ismeretelméleti előképek hatásához, a különféle információforrások értő befogadásához kötődően. Ezek a vizsgálatok kitágítják az információs műveltség hagyományos diskurzusait. Mélyebben értelmezhetővé tehetik az információkeresés és szelekció folyamatát. Olof Sundin (Lundi Egyetem, Svédország) profeszszor a forráskritikára, mint alapvető információfeldolgozási kompetencia jelentőségére összpontosított. Előadásának üzenete az volt, hogy meglehetősen nagy kockázatot rejt, ha a mindennapi online életvitelünk során észrevétlenül, önként engedjük át külső szereplők kezébe az információ szelektálásának, a tartalom saját igényeink szerinti kritikai szűrésének folyamatát. A hagyományos fizikai információhordozók világában ez egyéni szubjektív tevékenység volt, az ehhez kötődő kompetenciák pedig az információs műveltség formálódásának stratégiai alkotóelemeiként jelennek meg, ha ezen a forráskritikai szűrőn keresztül tekintünk rá a minket körülvevő világra. A virtuális térben ezt a szűrési funkciót főként a Google látja el. Hatalmas bizalommal vagyunk lényegében átláthatatlan algoritmikus alapú információkereső és szűrő infrastruktúrák igénybevétele iránt, s a kulcsszó a bizalom. A Google egyik legfőbb piaci sikere épp az ilyen jellegű bizalom megalapozásában és folyamatos kiterjesztésében áll. Viszont miután az információkereső és szűrő algoritmusok működésének mikéntje a piaci siker egyik fő alapja, nem látjuk át, milyen szempontok szerint előválogatott információkon keresztül kapunk képet a minket körülvevő világról! Tehát az iskolai oktatási tevékenység szerves részévé kell tenni az online forráskritika elsajátításának a folyamatát mind az információ-kereséshez, mind a találatok feldolgozásához kötődően. Meg kell tanítani gyermekeinknek azokat az alapvető információválogató mechanizmusokat, melyek alapján az online keresőrendszerek működnek (pl. page ranking), hogy minél tudatosabban tudjanak keresni az adott technikai keretek között! Másrészt a találatként kapott webes információforrások által közvetített tartalmat is kellő kritikai szűrőn át érdemes kezelni, értő módon összehasonlítva azokat, és kiszűrve a számunkra szükséges és hiteles elemeket. Ez a két tevékenység egymással szervesen összefügg, az érem két oldalaként elválaszthatatlan egymástól. Napjaink egyik legnagyobb kihívása tehát a virtuális információkezelés kapcsán a kereséshez és forráskritikához kötődő kompetenciák megalapozása és fejlesztése. Egyre több vizsgálat utal arra, hogy mind a tanárok, mind a diákok oldalán alapvető hiányosságok tapasztalhatók. Zárszó Az ECIL 2015-ös konferenciájának fő erőssége a sokszínűsége volt. Ez vonatkozik a témafelvetések változatosságára, valamint az előadók összetételére is. A tudományos programhoz kötődő egyéb rendezvények kitűnő alapot biztosítottak személyes kapcsolatok megalapozására is ban a konferenciasorozat majd Prágában folytatódik. Remélhetőleg a csekélyebb földrajzi távolság miatt a magyar részvétel is számottevőbb lesz e fontos és hiánypótló szakmai rendezvényen. Beérkezett: január 18. Megújul a makói városi könyvtár Állami és helyi támogatással, Makovecz Imre terveinek felhasználásával 1600 négyzetméteres új könyvtárépületet kap Makó. A városi könyvtár elavult épületét elbontják, és Makovecz eredeti elképzelését követve, oszlopos szerkezettel valósul majd meg a régi helyén az új épület. Az új könyvtár egyemeletes lesz, és beépül a tetôtere is. Az épület földszintjén a közel 80 ezer kötetes felnôtt könyvtár, az emeleti részen a 15 ezer kötetes gyermekkönyvtár kap majd helyet. A könyvtári szolgáltatások az építkezés ideje alatt sem szünetelnek, de a könyvtár átmeneti mûködési helyérôl még nincs döntés. Az új könyvtárat és a felújított környezetét a tervek szerint az októberre tervezett alapkôletétel után másfél évvel vehetik birtokba a makóiak. (Katalist, IFLA-HUN, január 21. ; 90 Könyvtári Figyelõ 2016/1

89 Mindenes könyv a tájékoztatásról könyvszemle A gourmet az étlaptól számítja az étkezést. Minden ízt megelőlegez magának, az összes különlegességet megtestesíti fantáziájával, és az ismeretlen fogásokról mohón meg akarja tudni mindazt, amit csak lehet. Az ínyenc értékeli az újdonságot, az egyedi erőfeszítéseket, de elvárja a minőséget is. Egy-egy jó könyvtártudományi szakkönyv a született gourmet-hez tesz minket is hasonlatossá. Hagyjuk, hogy elcsábítsanak a fejezetcímek, elképzeljük a befogadás élményét, s kíváncsiak vagyunk az új ismeretekre. Élvezzük a kivételes helyzetet, ha olyan szakmunka van a kezünkben, melyhez hasonló igényűt még nem lapozhattunk fel. Mint történik például Nagy Enikő könyve esetén. A hosszú cím precíz fogalmazást és tudatosságot jelez. Az evolúció szó pedig azt hangsúlyozza, hogy bár történeti megalapozottságú a munka, és történeti ismeretek birtokában értékeli a szerző a különböző koncepciókat, ám az előtérben a változás folyamata, a szolgáltatás fejlődése áll. Tulajdonképpen a könyvtár története is evolúciós történet: a változó események hatására, az igényekre való reagálások közepette módosul, s előnyös tulajdonságai továbbadásával marad fenn. A magyarországi közkönyvtárak tájékoztatási szolgáltatásait elsőként összefoglaló mű ünneplést kívánna akkor is, ha kevésbé tehetséges munka lenne. Publikációs fehér foltok nem véletlenül alakulnak ki. Mert viszonylag belátható vállalkozás leírni egy adott könyvtár vagy egy adott részleg szolgáltatásfejlődését, de egész könyvtártípus szemszögéből szinopszist adni a legösszetettebb könyvtári feladatvállalásról, az próbatétel a javából. Ahhoz tehetség, tudás, igényesség, áldozatos munka kell. Gondoljunk csak bele; a tájékoztató munkáról írni annyi, mint a könyvtárról magáról írni. Tehát a cím szűkítése, nevezetesen, hogy a szerző a magyarországi közkönyvtárak körében kutatja a tájékoztató munka fejlődéstörténetét, nem tűnik jelentős tehermentesítésnek. A tájékoztató szolgáltatást történetileg elénk állítani azért is nehéz, mert kevés ún. történelmi elemmel (pontos évszám, monumentális esemény, karakteres eszmeáramlat, tárgyiasult emlékezet) rendelkezik. A tájékoztató munka valójában a könyvtári mikrotörténelem része. Ismerjük ugyan az általános keresési stratégiákat, technikai vonatkozásokat, de valójában minden információközvetítő Könyvtári Figyelõ 2016/1 91

90 NAGY Enikő A tájékoztató szolgáltatások evolúciója a magyarországi közkönyvtárakban / Nagy Enikő. Szentes : Szentes Városi Könyvtár, p. ISBN folyamat egyedi szemiotikai jellegű kapcsolat, jelentéssel felruházott interakció, melyben nagy szerephez jutnak a szimbolikus elemek. A tartalomjegyzék bősége azt sugallja, itt megkapunk mindent, olyan gazdag a kínálat. De kissé óvatosak is vagyunk, mint amikor a gourmet kétkedik a mesterséf polihisztorságában. Nem vállalta-e túl magát? Ugyanolyan biztonsággal készíti-e a keleti, mint a déli ételeket, vagy egyformán jártas-e a szárnyas és a tengeri állatok fogásai terén? Nagy Enikő jó főnöke a témájának. Határozottan tartja kézben vállalt feladatát. Megközelítése, munkamódszere hasonló a tájékoztató tevékenység jellegéhez: több dimenziót fog át és szolgál. A könyv főbb tematikai egységei a következők: a tájékoztató munka intézményi, anyagi és személyi háttere; a tájékoztatás fogalmi és jogi környezete; felhasználói vizsgálatok; szakmai elvárások; tendenciák, kihívások. Figyelemre méltó választék. Azonban az igazi ínyencségeket a beható részletkifejtések ígérik, amelyek a logikusan hierarchikus tartalomjegyzékből csábítanak olvasásra. Aki elolvassa majd a könyvet, a mű erényének fogja tartani, hogy a kedvcsináló tartalommutató nem túloz: több nézőpontból, sokoldalúan, ugyanakkor mélyrehatóan elemzi és taglalja a szerző a magyarországi közkönyvtárak tájékoztató munkájának fejlődéstörténetét. A Bevezetés mottója szerint a könyvtáros hivatás számára elengedhetetlen múltja ismerete. Ennek megfelelően az első kifejtő fejezetben olvashatunk egy 150 évet felölelő áttekintést a hazai tájékoztató szolgáltatások fejlődéséről, a kezdeti megoldásoktól az internet térhódításáig, az olvasóköröktől a MaNDA-ig. De korántsem kronológia rögzítéséről van szó. A történeti nézőpont itt eszköz és nem cél. Azzal a szemlélettel közelítette meg a szerző a tájékoztató munka hátterének feltárását, hogy az adott korszak ismerete nélkül nem értelmezhető a könyvtár információközvetítésének módja. A közkönyvtári tájékoztató munka szemszögéből vizsgálni korszakokat és eljárásokat, intézményeket és fejlesztéseket: újszerű és tanulságos. Az a fejezet, amely a tájékoztatás szó terminológiai változásait veti össze Sebestyén Géza definíciójától az online tájékoztatás fogalmáig, azért fontos, mert a kifejezések mögött szociológiai és lelki tényezők által befolyásolt jelentéstartalmak állnak. A definíciók hol felveszik, hol megelőlegezik egy-egy terület ismérveit, a szakterület napi gyakorlatát. E fejezetben is a folyamat, az evolúció felmutatása a hangsúlyos. A tájékoztató munkára (is) vonatkozó jogszabályokat kivonatoló rész meglepően olvasmányos. Azért, mert nem kötelező adalékként tekint rá a szerző, hanem érdekeltté akar tenni minket a megismerésükben azáltal, hogy magyaráz, a döntő változásokat előidéző előírásokat lényegre törően elemzi, hatásmechanizmusokat tár fel. A tájékoztató szolgálatban bennfoglaltatik egy szituáció, egy probléma, egy feladat, egy apparátus, egy kapcsolat, egy interakció. Az információszerző, -átadó viszony szakmai protokollja koronként más és más megismerési szinteket, struktúrákat fog össze. Ezeket a modelleket ismerteti a könyv a tájékoztató szolgálatról szóló fejezetben. Vitathatatlanul ez a séf ajánlata. Remeklés a mesterművön belül. A tájékoztatás illékony szakmai tevékenységének több száz évét teszi megfoghatóvá, érdekessé a szerző. Nagy Enikő a Szentes Városi Könyvtár szaktájékoztatója és szakinformatikusa lévén, benne él a tájékoztatás mindennapjaiban, tapasztalati anyaga nagy. Elméleti szakemberként is hiteles; doktori diszszertációja, melynek témavezetője Barátné Hajdu Ágnes, szolgált alapul jelen könyvéhez. A tájékoztató szolgálatot bemutató fejezet a szakma 92 Könyvtári Figyelõ 2016/1

91 boszorkánykonyhájának, az olvasók előtti titkos, legalábbis rejtett, összefüggéseit tárja fel. Itt is a korszakok kontextusában elemez, de mind a 80-as évek kiútkeresésének, mind az internet hozta paradigmaváltásnak azon tényezőit ragadja meg, amelyek az információközvetítés rendszerszerű működését valósítják meg. Kritikai észrevételei elégséges alapon születtek, különösen az online referensz szolgáltatásokat taglaló részben. Itt is, mint a könyv egészében, azt kéri számon, amit a bevezetőben fogalmazott meg: hogy a közösségi tudás ideájának sajátos feladattal megbízott szereplőjeként a könyvtár az információk előállítója és szolgáltatójaként hiteles legyen. Különösen érdekes e fejezet egyik résztémája, mely a városi és megyei könyvtárak honlapjait elemzi, és a szerző követő vizsgálatainak eredményeit közli. A valós idejű szolgáltatások és a virtuális tájékoztatás egymás mellett élése ma a szakma egyik legizgalmasabb kérdése és megoldandó gyakorlati feladata. Nagy Enikő kutatási eredményei szerint a virtuális referensz szolgáltatások még nem integrálódtak kellőképpen a könyvtárak napi munkájába. A szolgáltatásvizsgálatokat az 1960-as évektől áttekintő fejezet által az olvasói visszajelzések kapnak hangot a könyvben. Jó így, dokumentáltan együtt látni a meghatározó kutatásokat, olvasni a legendás vizsgálatok és a legfrissebb felmérések következtetéseit, átfogó képet kapni a módszertani gazdagságról. Ha egy könyvtár gyenge pontja a szakembergárda, különösen a tájékoztató könyvtáros, akkor ez a negatívum meghatározza az intézmény egész létét, tevékenységét. A könyvtárról alkotott reprezentációkat, a sztereotípiák mellett, jelentősen befolyásolják a könyvtáros és olvasó közötti interakciók. Azok az események a jelentéssel való felruházás legfőbb forrásai, amelyekben eldől, a tájékoztató könyvtáros képes-e releváns információt nyújtani. Ezért fontosak a vele szembeni kívánalmak, a tájékoztató könyvtáros szereprepertoárjának ismerete. Az Elvárások című fejezet azt fejti ki, milyen igényt támasztottak a 19. század második felétől napjainkig emberi és szakmai tulajdonságok terén a tájékoztatási szakemberrel szemben. Melyek azok a magatartásmódok, képességek, amelyekkel rendelkeznie kell ahhoz, hogy egy nyílt processzus megszólítható szakembere legyen. A különböző korszakok szakképzettségi szintjeit, könyvtáros-kép változásait ismerhetjük meg a rendkívül informatív és árnyalt fejezetben. A záró fejezet a jövőképet vázolja fel. Három dimenzióban tekinti át a tendenciákat. A használói körre vonatkozóan elemzi a türelmetlen olvasó, majd a szétnyíló olló jelenséget. A tájékoztató könyvtárossal szembeni kihívásokat Nagy Enikő a következő meghatározottságok, öndefiníciók mentén láttatja: a könyvtáros mint információs szakember, oktató, közösségszervező, szociális munkás. A harmadik tényezője a jövőképnek az információszolgáltatás. Ennek keretén belül átgondolt felvetéseket olvashatunk a könyvtárról mint hiteles helyről, az információhoz való egyenlő esélyű hozzáférésről, a profit és nonprofit információszolgáltatásról, a digitalizálás kérdéseiről, az online valós idejű tájékoztatásról, továbbá a megőrzés és/vagy szolgáltatás kérdéséről. A szerző megőrizve a könyvön végigvonuló történeti megközelítést, rendkívül kiérlelt trendelemzéseket ad. Azzal a komplex látással, mely végig jellemezte írását, és támaszkodva a Jövő című rész mottójára, nevezetesen George Duby azon gondolatára, hogy a múlt ismerete segít a jelenről való megalapozott ítéleteinkhez. Nagy Enikő könyve a tájékoztató könyvtárosok mindenes könyve lesz, bizonyára. Régóta hiányzott már egy ilyen összefoglaló mű a referensz szolgáltatásokról. Nincs a munkaterületnek olyan szegmense, amely ne jelenne meg ebben a kötetben. A könyvtárosképző intézmények is, valószínűleg, a sztenderd kötelező irodalom között fogják számon tartani a szakmunkát. A szerző imponálóan sok forrást mozgósít, ismeretei naprakészek. A fejezetek arányosak, a fejezetvégi összefoglalások értelmezik, kiemelik, megerősítik a gondolatokat. Igényes, az olvasást jól támogató tipográfia jellemzi a laptükröket. Az egész könyvtáros szakma közös sikere és öröme ez a hiánypótló mű. Azoké a közkönyvtári szakemberekéi, akik valaha is, bármilyen szintű referensz szolgáltatást végeztek, mert mindennapi munkájukból táplálkozik a könyvtártudomány. Azokéi a szakmai nagyjainké, a kezdetektől máig, akiknek kutatásai, vizsgálatai, javaslatai, állásfoglalásai, szervezőmunkái nélkül viszont nincs mindennapi munka. Továbbá sikere és öröme az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának, melynek Könyvtártudományi Programja révén számos meghatározó tudományos munka született már, köztük e legfrissebb mű. De áttételesen azok a könyvtárhasználók profitálnak legfőképpen a könyvből, akik, többek között, az ilyen munkák szakmára gyakorolt hatásának köszönhetően fogják majd megélni a felhasználó-központúság élményét. A ma könyvtára ugyanis a használó könyvtára, mely morálisan azért jó, mert jó a közösség számára. A gourmet vacsora legalább tíz fogásból áll, és körülbelül este hattól tizenegyig folyik a szervírozás. Ez a mű is tíz szerkezeti egységből épült fel, s kétségkívül válhat a szakma iránt érdeklődők hosszú esti olvasmányává vagy akár az apró falatokban való kóstolgatás tárgyává. Vörös Klára Könyvtári Figyelõ 2016/1 93

92 Hódmezôvásárhelyi társadalmi egyletek Barátné Hajdu Ágnes kismonográfiája BARÁTNÉ HAJDU Ágnes Társadalmi egyletek a két világháború között És a koalíciós időszakban Hódmezővásárhelyen / Barátné Hajdu Ágnes. Hódmezővásárhely : Németh László Városi Könyvtár, ill. 160 p. Bibliogr p. ISBN Örökölt téma. A szerző édesapja, dr. Hajdu Géza, a közelmúlt magyar könyvtárügyének egyik jeles személyisége az elsők között foglalkozott érdemben a hajdani olvasókörök és a különféle egyesületi könyvtárak már-már elfelejtett élettörténetével Hódmezővásárhely példájából kiindulva. Szegeden 1977-ben látott napvilágot a Somogyi-könyvtár kiadásában a Vásárhelyi egyletek és könyvtárak, című értekezése, amelynek bevezető, első része voltaképpen országos áttekintést adott, s számba vette az egyleti, olvasóköri mozgalom hazai jellemzőit, társadalmi meghatározottságát és nemzetközi összefüggéseit, kitért a könyvtárak szerepének, működésének általánosítható vonásaira. Majd folytatta a kutatást, kiterjesztve azt a második világháború utáni időszakra, sőt az ún. rendszerváltozást követő évekre is, vagyis a felszámolás és az újjászületés tényeire, és feltárt adatait, értelmezéseit negyedszázaddal később Az olvasókörök városa. Vásárhelyi körök, (Hódmezővásárhely, 2002) címmel közreadta. Ehhez a könyvhöz már Barátné Hajdu Ágnes állította össze a bibliográfiát, vagyis ez a momentum jelzi az egyértelmű folytonosságot. Most ismertetendő kötete elején megjelent megható köszönő szavai világosan vallanak erről: Édesapám [ ] természetesnek vette, hogy több évtizedes kutató és oktató munkáját folytatni fogom. Életműve egész életemben példaként állt előttem. Ígéretet tettem neki, mely fogadalom az elmúlt hét évben a legnagyobb ösztönzést jelentette számomra. Az ígéret teljesítése voltaképpen egy örvendetes folyamatba illeszkedik. Az egyesületek megszűntetése, illetve kikényszerített megszűnése után a politikai hatalom tiltása miatt az olvasókörök csak lappangva működhettek de azért néhány működött!, aztán a hetvenes, még inkább a nyolcvanas években egyre több újraéledt, vagy újak alakultak, az olvasókörök tevékenysége lassan-lassan újra mozgalommá érlelődött. Az évtized végén, 1988-ban megszerveződött a Magyar Olvasókörök Szövetsége (amelynek örökös elnöke Hajdu Géza, társelnöke hosszú évekig kolléganőnk, Nemes Erzsébet volt). Az 1991-ben létrejött Magyar Olvasástársaság (HUNRA) szintén odafigyel a körök munkájára. Az ezredfordulótól megélénkült a kutatás is: a könyvtárak mellett a fontos forrásokat őrző levéltárak és múzeumok is segítik az anyaggyűjtést, a feldolgozások közzétételét. Képző intézményeink oktatói szintén szorgalmazzák, főként a lokális kéziratos és orális forrásokhoz közel lévő levelező hallgatók körében az olvasókörök és az egyleti könyvtárak történetének feltárását. 94 Könyvtári Figyelõ 2016/1

93 Barátné Hajdu Ágnes az érdeklődő egyetemi hallgatói számára külön speciálkollégiumot is hirdetett. Örvendetes, hogy a szemináriumi és szakdolgozatok egy része nyomtatásban is napvilágot látott. Szerzőnk szó szerint folytatta édesapja korábbi kutatásait. Messzemenően támaszkodott az ő könyveiben olvasható adatokra, megállapításokra, alkotó módon újragondolta egyes meglátásait. Sokat hozzá is tett azokhoz, hiszen hihetetlen lelkesedéssel és energiával búvárkodott. Igyekezett minden, a könyvtárakban, levéltárakban és nem utolsó sorban a magánszemélyeknél fellelhető kéziratot és egyidejű nyomtatványt (plakátokat, szórólapokat, hirdetményeket, statisztikákat, a korabeli lapokat stb.) kézbe venni, lehetőleg minden fényképet, rajzot lemásolni, az olvasókörök hajdani állományának még rejtőzködő, fennmaradt példányait megismerni. Alaposan tanulmányozta a sok-sok jogszabályi rendelkezést. Az elsődleges források mellett figyelembe vette a vonatkozó szakirodalmi közleményekben foglaltakat is talán csak Reisz László Olvasóegyletek a dualizmusban című tanulmányának (Könyvtári Figyelő, szám) említése hiányolható. Mindennek meg is lett az eredménye: a tanulmány rendkívüli adatgazdagsága példamutató, gyakran és általában találóan idéz, egyszóval nagyon sokat tud a több mint másfélszáz vásárhelyi egyletről. Igen jó érzékkel, jókora emocionális töltéssel rajzolja meg az egyedi színeket, eleveníti meg a helyi sajátosságokat. Szinte minden során érződik, hogy a szerző kifejezetten élvezte az anyaggyűjtést és a feldolgozás menetét. Különösen megragadóak a gondosan válogatott függelék kép- és szöveges dokumentumai. Jó néhány különlegességet is elénk tár. Például mindjárt az első fejezetben az olvasókörök társadalmi megbecsülését, elfogadottságát, közismert voltát egy igazán érdekes esettel bizonyítja: amikor 1942-ben egy mezőőr megtalálta a földeken a hetven esztendővel korábban megszűnt Vásárhelyi kör átázott iratkötegét, azt azonnal elvitte az illetékes település elöljáróságához, ahonnan átküldték a városi polgármesteri hivatalhoz. A másik példa Kossuth Lajos 1885-ben kelt, a IV. Olvasó Népkörhöz írt eredeti köszönő levele. S ezzel már túl is lépett a város határain. Az igényes, színvonalas kismonográfia látszólag szorosan vett helytörténeti tanulmány a címe is ezt sugallja. Akárcsak a kiadó neve: a közzétételre a helyi Németh László Városi Könyvtár vállalkozott. Megírásának közvetlen indítéka az egyetemi habilitációs értekezés benyújtása mellett a várostörténeti összefoglalásban való közreműködés. (Ráadásul a szerkesztő, Marjanucz László e kötet lektori teendőit is ellátta.) A szintézis szerkezeti felépítését, tartalmi, megközelítési szempontjait, terjedelmi kötöttségeit nyilvánvalón figyelembe kellett venni; részben ezzel magyarázható, hogy időben korlátozta az áttekintést: döntően a címben jelzett időszakra, ám elkerülhetetlenül vissza-visszapillantott a dualizmus korára és az es eseményekre. Ezért maradt el a gazdasági, a politikai és a kulturális háttér felvázolása, valamint a társadalmi viszonyok részletezőbb tárgyalása. S nyilván ezért hiányzik az összehasonlítás más településekkel, vidékekkel. Mindazonáltal Barátné Hajdu Ágnes állandóan szem előtt tartotta és következetesen kiaknázta azt a lehetőséget, hogy a történetírásban a lokális és az országos szint között nincs merev válaszfal. Vagyis megismételve édesapja egykori kísérletét, a vásárhelyi tényanyag alapján olykor rejtetten, máskor nyíltan az országos összefüggésekre is rámutat. Nem egyszer megfordul a sorrend: előbb az általános jellemzőket ismerteti, majd ezekhez hozza fel mintegy bizonyító jelleggel a helyi példákat. Így van ez már az első, jellegzetes, mert az egész mondanivalót előre vetítő címet viselő Hódmezővásárhely és az egyletek fejezetben is: előbb általánosságban szól az olvasókörökről és a társadalmi egyesületekről, aztán röviden, tömören a város és az olvasókörök kapcsolatát taglalja kitérve az egyletek csoportosítására. A következő fejezetet a meghatározó jelentőségű dokumentumoknak szentelte. Alighanem a dolgozat egyik legfontosabb eredménye, hogy a szerző kellő hatékonysággal rakott rendet a jogi szabályozások dzsungelében. Egyebek között megtalálta és a mellékletben teljes terjedelmében közli a gyakran hivatkozott, de elveszettnek hitt /1944. BM rendelet szövegét; bár ennek végrehajtására, vagyis a szigorúan előírt adatszolgáltatásra a háború miatt már nem került sor. Itt esik szó, helyi példákkal illusztrálva az alapszabályok szerepéről, kötelező normáiról. Az általános és az egyes dialektikája végigvonul az opuson: a szerző számtalan társulást, olvasókört említ, de nem egyenként tárgyalja azokat, hanem a település és a szétszórt tanyavilág egyleti mozgalmának tipikus vonásait emeli ki, és ezen keresztül mint utaltunk rá az országos jellegzetességek megragadására törekszik. A lokális információk és az országos tanulságok ötvözésének egyértelmű szándéka a tanulmány valamennyi szerkezeti egységében, sőt a belső tagolásban is megfigyelhető. Barátné Hajdu Ágnes markánsan és a történelmi igazsághoz híven megkülönböztette az 1945 előtti és az 1945 utáni időket. Az előbbiekről részletesen akart és tud írni, hiszen szinte tobzódhatott az anyagbőségben. Könyvtári Figyelõ 2016/1 95

94 Lényegi mondanivalójának java részét a harmadik fejezetben ( Kitűzött célok és a tevékenységi formák ) fejti ki, ez foglalja el az értekezésnek több mint a kétharmadát. Olvashatunk arról, hogy Vásárhelyen nemcsak sok, hanem sokféle egyesület működött, a külön-külön meglehetősen differenciált tagság összességében átfogta a társadalom minden rétegét. A vállalt feladatok szintén eltérőek voltak: néhol a gazdasági ismeretterjesztés vagy az erkölcsi nevelés, esetleg az éneklés vagy a jótékonykodás, netán más egyéb az elsődleges, bár gyakori az átfedés. Az olvasókörök sem csupán a könyvek és az időszaki sajtótermékek olvasását, tágabban a művelődést tartották fontosnak, szinte mindig gondoltak a szórakozásra (leginkább táncmulatságokra). Számos helyen szerveztek népművelési és közegészségügyi előadásokat, különféle tanfolyamokat; irodalomtörténeti szempontból sem érdektelenek az író-olvasók (Tömörkény István, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, majd Féja Géza, Illyés Gyula részvételével). Valószínűleg további vizsgálódást igényelnek a most igencsak szűkszavúan érintett olvasóköri, egyleti politizálás formái, módszerei és tényei. A tagság feltételeit jogszabályok és a mindenkori alapszabály határozták meg. A kiadások fedezésére a fő bevételi forrás a tagdíjakból és a különféle rendezvényekből (például a színi előadásokból), ünnepélyekből, társadalmi gyűjtésekből, az ingatlanok, a sátrak, a bútorok, evőeszközök és más vagyontárgyak stb. bérbeadásából származott, olykor csekély állami vagy városi támogatás is csurrant-cseppent. Minekutána a szerző könyvtáros és jó ideje a könyvtáros képzésben tetemes részt vállaló oktató, magától értetődik, hogy a vásárhelyi olvasókörök és egyletek könyvtáraira, a választott tisztségviselőként tevékenykedő könyvtárosaira az átlagosnál nagyobb figyelmet fordított. Noha ez a kérdéskör történetileg viszonylag jól feltárt, e téren is hoz újat főként a levéltári iratok és a korabeli újságközlemények nyomán. Legalább két mondatát okvetlenül célszerű idézni; azokat, amelyekben mély elismeréssel, empátiával nyilatkozik az egyesületi könyvtárosok személyéről, hosszú soráról: Igyekvő, tiszteletreméltó emberek, akik a szabályok pontos betartásával, a nyilvántartások vezetésével, a könyvek ismeretével és ajánlásával igyekeztek segíteni az érdeklődőknek. Tudásukat elődeiktől, illetve egymástól lesték el. E fejezet számottevő érdeme, hogy a könyvvel való találkozás egyéb lehetőségei gondolat jegyében a közkönyvtári mozgalom század eleji és két világháború közötti előzményeinek tekinthető kultuszminisztériumi vagy közművelődési, gazdasági és iskolai népkönyvtárakkal kapcsolatos elemi tudnivalók zömét összefoglalja, sőt új, helyi adalékokkal is szolgál. A lokális mélyfúrások alkalmasint hozzájárulhatnának az egykori olvasóköri, népkönyvtári állományok feltérképezéséhez, még ha hézagos lenne is ez a kép. A kötetben láthatunk erre példát. A körök életében kiemelkedő szerepet játszottak a tanítók, tanárok, ügyvédek, lelkészek hangsúlyozza a szerző. Különösen nagy megbecsüléssel szól a néptanítók áldozatos és önzetlen munkájáról (sokszor ők voltak az elnökök vagy a könyvtárosok). Felveti a tanyai tanítók érdekvédelmének megoldatlan problémáját. Bravúros ötlettel külön fejezetet szánt tökéletes összhangban a könyv témájával a Csongrád Vármegyei Általános Tanítóegyesület működésének. Ezúttal is szomorú olvasmány az olvasókörök, egyletek ellehetetlenítéséről, haldoklásáról, szikárabban: a megszűnés körülményeiről szóló utolsó fejezet. A koalíciós években néhány társulás még csak-csak működött, megvolt a székházuk, a könyvtáruk, de részben a háborús pusztítás, részben a pártharcok, politikai bizonytalanságok, részben a nehéz gazdasági helyzet már előrevetítették a kimúlás árnyékát. A bekövetkezett radikális, totalitárius hatalmi fordulat aztán véget vetett a spontán megindult széthullásnak: 1949-ben állami akarattal feloszlatták a vásárhelyi egyesületeket (köztük az olvasóköröket) is. Minderről Barátné Hajdu Ágnes szintén közöl eddig ismeretlen információkat. Egyebek között idézi nem szó szerint! az akkori polgármester álláspontját, amelyet az új vezetés nyilván országszerte maradéktalan osztott. Szerintük az olvasókörök, társadalmi egyesületek demokráciaellenesek (sic!), konkrétabban, őszintébben: veszélyesek a központi hatalom számára. A történelmi fejlődés spirális vonala azonban megcáfolta ezt a védhetetlen állítást. Az olvasókörök, az egyesületek (a ma divatos kifejezéssel: a civil szervezetek) újjászülettek. Kétségkívül megváltozott vagy legalábbis módosult funkcióval; például ma már nemigen van szükség saját könyvtárakra. Láthatjuk, hogy az újjáalakult olvasókörök, kulturális egyesületek még keresik pontos helyüket, igazi szerepüket. Az egész magyar művelődésügy, közelebbről a könyvtári kultúra, frissebb kifejezéssel: a digitális műveltség jelenének és jövőjének egyik sarkalatos kérdése, vajon megtalálják-e. Barátné Hajdu Ágnes kismonográfiája azt sugallja, hogy a hajdani örökség talaján ez lehetséges. Tegyük hozzá: ebben mi, könyvtárosok is segíthetünk. Bényei Miklós 96 Könyvtári Figyelõ 2016/1

95 Kezembe vészem, olvasom, és arról elmélkedem Emlékkönyv Fekete Csaba születésének 75. és könyvtárosi mûködésének 50. évfordulójára Kezembe vészem, olvasom és arról elmélkedem : Emlékkönyv Fekete Csaba születésének 75. és könyvtárosi működésének 50. évfordulójára / [szerk. Gáborjáni Szabó Botond, Oláh Róbert]. Debrecen : Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények, p. ; 25 cm ISBN Tudós könyvtárost köszönt a szűkebb és tágabb szakma. Jó lenne hinni, hogy már csak kevesen vannak, akik kétségbe vonják a könyvtártudomány tudomány voltát, és a társdiszciplínák tamáskodó képviselői is hajlandók elismerni a mi szakterületünkön nyújtott tudományos teljesítményeket. Az ünnepelt, Fekete Csaba személyes példája, kiterjedt és gazdag életműve azt bizonyítja, hogy napjainkban, a számítástechnika, az informatika világában is tovább élhet a hellenizmus korában született modell, a tudós könyvtáros eszménye és valósága. S ismételten, sokadjára megerősíti azt a tapasztalati tényt amelyről az oktatás- és könyvtárpolitika időnként hajlamos elfeledkezni, hogy a mi pályánkon igencsak előnyös, ha a könyvtáros a határterületek némelyikén szintén magas szintű ismeretekkel, felkészültséggel rendelkezik. Bárki, aki elolvassa a most ismertetett, a Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények kiadásában megjelent kötet előszavát (Ösztönösség és fegyelem) Gáborjáni Szabó Botond igazgató tollából, vagy a végére lapozva átforgatja a személyi (auto-) bibliográfiát, teljes mértékben igazolva látja mindkét megállapítás igazságát. Személyes ismerősei (néhány évtizede jómagam is közéjük tartozom), közeli kollegái ugyancsak tanúsíthatják, hogy Fekete Csaba sokoldalúan művelt, kiválóan képzett könyvtáros, aki lenyűgöző tudás birtokában van. S ezt készséggel, örömmel osztja meg másokkal; a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának olvasói, kutatói alighanem úgy tekintenek a már korosodó, ám mindig fiatalos férfira, aki a bibliotékában is úgy végzi a munkáját, mint felszentelt református lelkészként és kántorként a templomban: szolgálatként. Kissé rendhagyó módon célszerű a Festschrift ismertetését az utolsó közleménnyel, a bibliográfiával kezdeni. Az ünnepelt maga állította össze Fekete Csaba fontosabb kiadványai és tanulmányai (válogatás) címmel; alcímként megjegyezte: A szerző annotációival. Kihagyta az előadásai többségét, a napilap- és folyóiratcikkek egy részét, valamint a kiállítási megnyitókat, előszavakat, lektori és opponensi véleményeket. A lista így is impozáns: az önálló szerzőként, szerkesztőként, társszerkesztőként megjelent, sajtó alá rendezett, jegyzetelt és fordított munkák száma huszonnégy (ezeket időrendben sorolta fel); a biblika-teológiai, egyháztörténeti, irodalomtörténeti, könyv- és könyvtártörténeti, könyvművészeti, liturgiai, himnológiai, egyházzenei tanulmányok, közlemények, előadások száma százkilencvenöt (ezeket a címek betűrendjében közölte; az előbbinél 2012-ig, az utóbbiban 2014-ig halad). Az iménti tematika Könyvtári Figyelõ 2016/1 97

96 világosan jelzi a tudós sokoldalúságát. Továbbá sejteti (a műcímek természetesen még egyértelműbben kifejezik) a könyv- és könyvtári kultúra, annak múltja iránti elkötelezettségét; különösen jártas a régi magyar könyvek, könyvtárak, aztán a protestáns énekeskönyvek világában. Régi magyar könyv címmel egy ideig a Debreceni Egyetem informatikus könyvtáros szakán speciálkollégiumot is vezetett. A tiszteletkötet szintén ezt a sokoldalúságot tükrözi. A szerkesztők Gáborjáni Szabó Botond és Oláh Róbert ilyen irányú szándékát a felkért szerzők elfogadták, és igyekeztek rangos tanulmányokkal hozzájárulni a kiadvány sikeréhez, valóban tisztelegni Fekete Csaba személye, munkásságának értékei előtt. A közreműködők (szám szerint huszonnyolc) fele debreceni, ám szívesen adtak írást budapesti, sőt erdélyi kutatók is. A könyv két nagyobb és három kisebb részre tagolható (nem számítva a már említett címjegyzéket), de formális bontás nincs, illetve a tartalomjegyzékben igen. Sorrendben haladva először a történelem, az egyházés neveléstörténet témakörébe tartozó nyolc dolgozat olvasható. Szabó András Antitrinitáriusok, reformátusok és jezsuiták Gyulafehérvárott, címmel az újonnan szerveződő erdélyi fejedelemség jelzett időszakának valláspolitikai és a háttérben közpolitikai harcairól értekezett. Győri L. János egy konkrét helyi példa kapcsán (A Debreceni Református Kollégium mint anyaiskola és a kiskunhalasi református iskola évszázados kapcsolatai) a régóta tisztázatlan kérdés, a partikula fogalmának, mibenlétének pontosabb, megbízhatóbb értelmezéséhez, utóéletének felvillantásához kívánt újabb támpontokat, adatokat nyújtani. Végkövetkeztetése helytörténeti szempontból számos településen (azaz számos könyvtárban) fontos lehet: a partikuláris-rektorális iskolahálózat a mai értelemben véve nem volt ugyan központilag szervezett intézmény, a maga patriarchális, családias módján azonban mégis nagyon jól működött. Kolumbán Vilmos József szintén erdélyi témához nyúlt, kiemelve a patrónusok aktivitását a ritkuló egyházközségek fenntartásában: A Dési Református Egyházmegye a században. Egy protestáns értelmiségi karrier (később báró, erdélyi ítélő táblai ülnök lett) kezdeti szakaszára pillantott vissza Kovács Teofil (az ünnepelt közvetlen munkatársa, egyik tanítványa), aki Hírek Európából. Szilágyi Sámuel peregrinus tudósításai, címmel írt tanulmányában a poroszországi és itáliai levelekből szemezgetett, és megállapította, hogy a fiatal diák figyelmét a politikai események mellett a katasztrófák, a színes hírek és egyéb érdekességek is felkeltették. A maga nemében érdekes adalék Hegyi Ádám Komáromi H. Mihály (1690? 1748) debreceni lelkész prédikációja Mária Terézia cseh királynővé koronázása alkalmából című írása. Mint ahogy kiderül, a szerző a szentesi Horváth Mihály Gimnázium egyik kolligátumában megtalálta a szóban forgó, 1743-ban elmondott ünnepi szentbeszéd szövegét, és azt a forrásközlés szabályainak megfelelően közzétette, és ismételten emlékeztette olvasóit arra, hogy a kora újkorban a templom mint kommunikációs tér volt az egyik kulcsszereplője a közvélemény formálásának. A papok véleményformáló szerepét hangsúlyozta Gáborjáni Szabó Botond is Polgári Mihály és Debrecen. A város szerepe egy 1752-ben felségsértési perbe fogott református lelkész ügyében címmel. Vázolta hőse különleges életútját, külföldre menekülését, és valószínűsíthető részvételét az 1753-as alföldi parasztfelkelés előkészítésében. Noha debreceni oktató, Erdély, még közelebb Székelyföld felé és időben előre, az as évekre tekintett Kovács Ábrahám A teljesítményorientált német oktatáson túl. Egy volt edinburghi diák, Felméri Lajos pedagógiai programja. Fekete Károly (az egyházkerület új püspöke, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem volt rektora) egyetemtörténeti kutatásainak egyik termékében Csikesz Sándor és a debreceni egyetemi templom sok-sok adattal és fényképekkel illusztrálva azt mutatta be, hogy a híres teológiai professzor miként álmodta meg az 1942-ben felavatott, Borsos József által tervezett épületet. A második blokk feltehetően közelebb áll a könyvtárosok érdeklődési köréhez (a könyv- és könyvtörténettel foglalkozókéhoz egész bizonyosan). Itt a kilenc nyomdászat-, könyv-, könyvtár- és olvasástörténeti munka kapott helyet. Monok István rendkívül sok hivatkozással alátámasztott, a könyvtár- és olvasmánykultúrát egyaránt fürkésző, eszmetörténeti elemeket is bevonó A bázeli, a genfi és a zürichi könyvkiadás hatása a magyarországi szellemi áramlatok történetének alakulására a 16. században a kortárs könyvtárak vizsgálata tükrében című tanulmányában világosan bizonyította, hogy a bázeli humanista műhelyek és a helvét protestantizmus alkotói jelentősen befolyásolták a korabeli hazai szellemi fejlődést. Jórészt éppen Fekete Csaba egyik korábbi cikkére reflektált Bánfi Szilvia Kit ábrázolhatott a debreceni városi nyomda első nyomdászjelvénye, avagy Debrecen város címere? címmel. Raphael Hoffhalter metszete szerinte sem a jeles püspök, Melius Juhász Péter hiteles arcképe, sokkal inkább a korszak tudósának 98 Könyvtári Figyelõ 2016/1

97 sematikusra sikeredett megjelenítéséről van szó. Debreceni vonatkozásokra is utalt Ősz Sándor Előd, aki Szegedi Gergely könyvtárának néhány darabjáról közölt fontos, eddig nem ismert kolozsvári és nagyszebeni információkat. Csaknem egészen friss, 2014 szeptemberében a hajdani egyetem könyvtárában folytatott külföldi vizsgálódásainak eredményeit tárta elénk IMRE Mihály irodalomtörténész, a Herborni kutatások az Alte Bibliothek állományában címmel. Az azonosított régi magyar nyomtatványok bibliográfiai leírásait függelékben tételesen regisztrálta. Részben a hatásvizsgálat, részben a példánytörténet kategóriájába sorolható Perger Péter pár oldalas közleménye. Címe és alcíme elég pontosan tájékoztat a tartalmáról: Újabb adalék David Pareus magyarországi kapcsolataihoz. Heidelbergi professzorok ajándékozó sorai Lővei Pellionis György kötetében. Kálvin főművének (Institutio) 1612-es kiadásáról szólt, és megerősítve látta a témába vágó írások (egyebek között Fekete Csaba folyóiratcikke) azon állítását, hogy a kezébe került kiadás volt a kálvini tanok egyik közvetítő csatornája a magyarországi protestánsok felé. Ugyanez az alapvető teológiai munka az első darabja a Csorba Dávid által elemzett négy könyvnek: Miskolci Csulyak Gáspár könyvtárának néhány példánya. Négy kötet négy könyvtár. Az elsőt a Bukaresti Nemzeti Könyvtárban, a negyediket a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárában őrzik, a második (a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában) és a harmadik (a Dunántúli Református Egyházkerület Ráday Könyvtárában) kolligátum, mindkettő vegyes összetétellel. Rövid tisztelgés Sipos Gábor írása Porcsalmi András iskolai jegyzeteiről. Alcíme Egy botcsinálta könyvtáros feljegyzései a szerzőre céloz. A kolozsvári református kollégium tanárának, Apáczai Csere János kortársának kéziratait vette szemügyre, és azok könyvtári kezelésének változatos históriáját vázolta. Szervesen illeszkedett saját kutatási programjába V. Ecsedy Judit A magyar Bésaléél (az ószövetségi hagyomány szerint ő készítette a frigyládát) című tanulmánya az alighanem legjelesebb tizennyolcadik századi erdélyi tipográfusról, akinek a képzőművészet történetében is helye van, alcíme: Páldi Székely István kolozsvári nyomdász grafikai munkássága. A halálára kiadott prédikációgyűjteményt, tömören nyomdaipari tevékenységét, és részletesen, tizenhárom metszet másolatával illusztrálva grafikai alkotásait (rajzait, könyvdíszeit) ismertette. A kötet másik szerkesztője, Oláh Róbert állományfeltáró feladatai közben találkozott a tárgyalt témával: Bod Péter könyvei a Debreceni Református Kollégiumban. A Nagykönyvtárban nyolcvanegy művet azonosított hatvanhat kötetben (és regisztrált még néhányat). Egész röviden szólt a cívisvárosba érkező könyvek sorsáról, majd szép sorjában gondosan leírta a tételeket. A jubilánstól nem idegen az irodalom-, nyelv- és kutatástörténet sem, ennél fogva az emlékkönyv harmadik része, négy tanulmánya ezt a tárgykört öleli fel. A. Molnár Ferenc Szenci Molnár Albert zsoltárfordításai a mai magyar evangélikus énekeskönyvben címmel összehasonlította (táblázatosan) a prédikátor-költő eredeti szövegét és a mostani, modernizált helyesírású változatot. A gályarabságot öszszekéregetett váltságdíjjal megváltó prédikátor esete nemcsak egyháztörténeti, hanem irodalomtörténeti szempontból is figyelemre méltó; Petrőczi Éva írása Csúzi Cseh Jakab losonci-debreceni lelkipásztor három verses laudáció tükrében új adatokat és új szempontokat egyaránt felszínre hozott. A tizenhetedik század második felének jelentős filozófusa és teológusa, sárospataki, majd erdélyi professzor, Pósaházi János kevésbé ismert, ám egyre gyakrabban emlegetett, Kolozsvárott megjelent fordítását mutatta be P. Vásárhelyi Judit Caspar Sibelius magyar nyelvű imádságai című közleményében. A Bethlen Katakritikai kiadás előkészítése során szembesült a fiatal Fazekas Gergely Tamás a mintegy negyven esztendeje elhunyt kolozsvári levéltáros, Markos András hátra maradt kézirataival, céduláival. Ezek egy részét dolgozta fel a tiszteletkötet számára Egy levéltáros hagyatéka. Markos András alig ismert kutatásai Árva Bethlen Katáról, Bod Péterről és Málnási Lászlóról. (Az utóbbiról nyilván kevesen tudják, hogy a nagyasszony másik udvari papja volt.) A következő szakasz a legkisebb, ahol két bibliafilológiai értekezés olvasható. Az első szerzője, Karasszon István azzal indított, hogy elárulta: a bibliai tudományok terén annak idején Fekete Csaba gondolatai jelentékeny mértékben befolyásolták. Részben ezt a szellemiséget követi itteni esszéje: Az Ószövetség magyarázata negyven éve most. Majdnem bizonyos, hogy a hívő könyvtárosokat és azokat, akik ettől független vonzódnak a művelődéstörténethez, érdekelni fogja a forráskritika változásainak ez az összehasonlító elemzése. Kustár Zoltán egy igen komoly nyelvi problémával foglalkozott, a bibliai héber nyelv egyik sajátos lexémáját szemügyre véve: Wáw explicativum a 20. századi magyar protestáns bibliafordításokban. A történeti visszatekintésben Károli Gáspárig visszanyúlt, a közelmúltból és a jelenből pedig bőséges példatárat állított össze. Könyvtári Figyelõ 2016/1 99

98 A Festschrift utolsó előtti egysége a tartalomjegyzékben az Egyházzene címet viseli. Tájékozottabb könyvtáros körökben tudott, hogy Fekete Csaba egyházzenei munkássága számottevő (sokat írt az énekeskönyvekről, az orgonákról, a kórusokról) és tiszteletre méltó. Nyilván így gondolta az az öt szerző is, akik e tárgykörben fogalmazták meg mondanivalójukat. Karasszon Dezső Ite in viam meam A dramatikus megjelenítés példái az Isztambuli Antifónáléban címmel hozott latin és magyar nyelvű szövegeket, négy kottával feldúsítva. H. Hubert Gabriella a többnyelvű magyarországi evangélikusság vallási-kulturális kapcsolatainak becses, Murán túli emlékét, annak példányait ismertette: A Martjanskapesmarica (Martyánci énekeskönyv) és a századi magyar gyülekezeti énekek. Szabadi István a Tiszántúli Református Egyházkerület múltjából idézett fel egy mozzanatot, az akkori superintendens (később püspöknek nevezték e tisztséget) körlevelét és kedvezőtlen fogadtatását: Zoványi György és a református énekeskönyv. Újabb adalékok az énekeskönyv-revízió 1729-es kísérletéhez. Kurta József dolgozatának címe részben a jubiláns javaslatára formálódott: A Küküllői passionális Lamentatiójának szövegfordításai. A kötet utolsó tanulmánya, Kinczler Zsuzsanna munkája a neves német zeneszerző zsoltárok ihlette szimfóniájáról szól, Minden lélek dicsérje az Urat! Felix Mendelssohn Bartholdy: Lobgesang címmel. Tehát a tiszteletkötet kivétel nélkül a tudományosság igényével és követelményeinek megfelelően született tanulmányai lényegi információkkal, maradandó értékekkel gyarapítják a magyar történettudomány több ágát. A könyvtár- és információtudomány interdiszciplináris jellegéből fakadóan a könyvtárosokat természetesen valamennyi közlemény érdekelheti, hiszen a tájékoztató munkában, elsősorban az érintett szak- és tudományos, továbbá a nagyobb közkönyvtárakban ilyen vagy olyan mértékben bármelyiket felhasználhatják. Számos dolgozat szerzője név szerint is köszönetet mond az ünnepeltnek. Soraikból, főként a fiatalabbak írásaiból közvetlenül kiolvasható, hogy Fekete Csabára mesterükként tekintenek. Mások a lapaljai hivatkozásaikban utalnak a közvetett segítségre. Könnyen kikövetkeztethető az elismerő, hálálkodó szavakból az is, hogy a kiváló könyvtáros és kutató sokak szemében emberi példakép is: az roppant tudása, szilárd elkötelezettsége, kimagasló szorgalma és megnyerő személyisége révén. Mivel is zárhatnánk e rövid könyvismertetést? Gratulációval és egy szívből jövő jókívánsággal: éltesse Isten Fekete Csaba kollegát sokáig, hogy jó egészségben, töretlen munkakedvvel dolgozhasson még hosszú évekig a magyar tudományosság, református egyháza és könyvtára, az egész magyar könyvtárügy javára. Bényei Miklós NET! Mindenekfelett? Kompetenciák a digitális univerzumban A Pécsi Tudományegyetem Könyvtár- és Információtudományi Tanszék oktatóinak a közelmúltban jelent meg a fenti címû empirikus kutatáson alapuló kötete. (Jó hír, hogy a MEK-bôl szabadon letölthetô.) A tanszék oktatói, Sipos Anna Magdolna, Varga Katalin és Egervári Dóra 2014-ben 2611 fôs mintán vizsgálták az információs kompetenciák érvényesülését. Arra a kérdésre kerestek választ, hogy az átlaghasználók mennyire ismerik és mennyire használják a világhálót, rendelkeznek-e az internet használatához szükséges jártassággal, kompetenciákkal. Az eredmények azt jelzik, az átlaghasználók meglehetôsen alacsony szintû jártassággal rendelkeznek az információk kezelését és hasznosítását illetôen. Az emberek többsége nincs tisztában azzal, miként boldoguljon az interneten található információk között. A szerzôk nemcsak a diákok, hanem a munka világában élôk kompetenciáit is vizsgálták. Az elemzés általános érdeklôdésre tarthat számot mindazok részérôl, akiket érdekel a napjainkban zajló információhasználati kultúrában jelentkezô paradigmaváltás. (A Könyvtári Figyelô rövidesen bemutatja a kötetet. A szerk.) 100 Könyvtári Figyelõ 2016/1

99 Sikeres kutatási stratégiák: Nyelvészet GANTERT, Klaus Erfolgreich Recherchieren : Linguistik / Klaus Gantert. Berlin ; Boston : de Gruyter; Saur, VI, 157 p. : ill. (Erfolgreich Recherchieren, ISSN ; De-Gruyter-Saur-Studium) ISBN ; eisbn A de Gruyter Saur kiadó Studium sorozata ad otthont a 2012 óta gyarapodó Erfolgreich Recherchieren címmel megjelenő kutatási segédlet köteteinek. A kiadó angol címfordítása közelebbről is utal a sorozatjellegű kiadvány tartalmára: Successful Research Strategies Sikeres kutatási stratégiák. Az egyes kötetek egy-egy szűkebb ágazatra fókuszálnak a bölcsészet-, a társadalom- és a természettudományok köréből. Az eddig megjelent tematikus részek egy-egy szűkebb ágazat tanulmányaihoz nyújtanak segítséget a szakirodalmi és egyéb szakmai információforrásokról. Az anglisztika és amerikanisztika, germanisztika, romanisztika, jog, művészettörténet, történelem, nyelvészet, neveléstudomány, politikai- és társadalomtudományok, matematika, informatika, élettudományok és orvostudomány területét fedik le; s előkészület alatt áll az ókortudománnyal és a gazdaságtudománnyal foglalkozó füzet. Az olvasók között elsősorban a tanulmányaikat folytató egyetemi hallgatókra számítanak, az összeállítások azonban szélesebb körben is érdeklődésre találhatnak. Az Erfolgreich Recherchieren: Linguistik kötetét közelebbről is megismerve, meglátásunk szerint a kiadványt a diákokon kívül a gyakorló nyelvészek is haszonnal forgathatják, főként, ha szélesíteni, pontosítani, rendszerezni szeretnék az információforrásokról való tudásukat vagy tudatosítani szeretnék keresési szokásaikat. Az összeállítás tartalma általánosan nyelvészeti vonatkozású, a szűkebb részterületek közül az elméleti és összehasonlító nyelvészet, a germanisztika, anglisztika és romanisztika szerepel a leghangsúlyosabban. A nyelvtudományról szóló kötet szerzője maga a sorozatszerkesztő, Klaus Gantert. Három fő részre tagolódik a tartalom: Alapok (Basics, 1 4. fejezet), Haladó (Advanced, 5 9. fejezet) és Információfeldolgozás, azaz a szakirodalmi kutatások eredményeinek felhasználása (Informationen Weiterverarbeiten, fejezet). Mindez kiegészül a függelékben egy tárgymutatóval, valamint a könyvben említett honlapok címeinek gyűjteményével. Fogalomgyűjtemény helyett internetes hivatkozást találunk egy folyamatosan frissített könyvtárinformatikai honlapra (informationskompetenz.de), amelyet a német tartományi könyvtárak közösen tartanak fenn a korszerű információs műveltség képzési formáinak és az információs kompetenciák fejlesztésének segítésére. A Basics a három legalapvetőbb keresési eszközzel, a könyvtári katalógussal (OPAC), a szakbibliográfiákkal, valamint az internetes keresőprogramokkal foglalkozik. Bemutatásuknál a szerző külön-külön is nagy hangsúlyt fektet azok előnyeire és hátrányaira, s hasznos tanácsokkal látja el a kezdő kutakodót. A fejezetben fontos helyet kapnak a könyvtári katalógusfelületek modern funkciói: az adatkészlet bővítése (például a könyvborító képével, linkekkel, fülszöveggel), fazettás csoportosítás (a találatok szűrése és rendezése különböző kritériumok alapján), az aján- Könyvtári Figyelõ 2016/1 e 101

100 ló funkció (hasonló művek megjelenítése), mobilalkalmazások, értesítő funkció, keresés eredeti nyelven, megismerő vagy felfedező keresés (discovery search), amely lehetővé teszi a katalóguson túl más információforrások bevonását és csatolását többek között a külső, lincencelt adatbankokhoz. Az OPAC-ok erőssége a tematikus keresésekben rejlik; hátrányuk azonban, hogy a nem önálló kiadványok (folyóiratcikkek, könyvfejezetek) többnyire nem jelennek meg bennük. A hagyományosabb elektronikus felületek bemutatásától eljutunk a közös katalógusokig, közöttük a legtöbb adattal operáló és legszélesebb használói körrel büszkélkedő WorldCat-ig, amelynek felülete számos korszerű funkcióval teszi vonzóvá a használatot, például azzal, hogy a felhasználó által megadott helyhez legközelebbi gyűjtemények találatait csoportosítja előre. Itt kerül megemlítésre a nagyrészt német nyelvterülethez kötődő, huszonöt könyvtári adatbázis tartalomjegyzékeinek hatalmas adattömegét kezelő keresőmotor és portál, a Dandelon, amelynek keresési eljárása beépített tezauruszon valamint számítógépes szövegfeldolgozáson alapszik. A könyvtári, közös és virtuális katalógusokról szólva Gantert didaktikusan ismerteti a keresési műveletek például a Boole-operátorok, címszavak és tárgyszavak, csonkolás (helyettesítő karakterek) használatát, példákkal illusztrálva. Mint a könyvben sokhelyütt később, itt is ábrák és képernyőképek segítenek a tájékozódásban A második fejezet a szakbibliográfiákkal foglalkozik. A szerző a könyvtári katalógusokkal összehasonlítva kiemeli megkülönböztetett szerepüket abban, hogy a helyhez kötött gyűjteményektől függetlenül tájékoztatnak, valamint tartalmazzák a nem önálló megjelenésű publikációkat, azaz a gyűjteményes kiadványok egyes tanulmányait is külön-külön dolgozzák fel. A szakbibliográfiákban való kereséseket éppen ezért ki kell egészíteni hozzáférhetőségi kereséssel is; egyes bibliográfiák ezt linkfeloldók beiktatásával segítik, amelyek az adott mű lelőhelyeit mutatják meg, elvezetnek a helyi példányadatokhoz vagy magához az elektronikus dokumentumhoz. A szerző felhívja a figyelmet a bibliográfiák által referált időintervallumokra, valamint a nyomtatott és elektronikus források megoszlására is. Ebben a fejezetben a bevezetésben említett nyelvészeti részdiszciplínák legfontosabb nemzetközi bibliográfiái is részletesen bemutatásra kerülnek (például MLA, Bibliography of Linguistic Literature, Linguistics and Language stb.). Az adatbázisokkal foglalkozó bekezdésekben e 102 sok adat szerepel, emiatt ez a rész kézikönyvszerűen is használható: a szerző gondosan feltünteti a bibliográfiák indulási, illetve megjelenési idejét, az adatbázisok nagyságát, a keresési és egyéb kiegészítő funkciókat, tájékoztat a tematikáról, az elérhetőségről (az előfizetési kötelezettségről) és keresési tippeket is ajánl. A sok információ miatt ez természetszerűleg a könyv egyik legkevésbé olvasmányos része. A harmadik fejezet témája az internetes keresőprogramok tudományos információforrásként történő használata és bemutatja az általános és a tudományos keresőprogramokat is. Az általános internetes keresők használata a szerző szerint akkor előnyös, ha kevés publikáció létezik egy adott témában, vagy ha egyszerű információra (például definíció; első tájékozódás) van szükség. Nagy előny továbbá a gyors (és a sokszor ingyenes) elérhetőség. Szintén nagy lehetőségeket rejt az internet a legnagyobb és legkönnyebben hozzáférhető szövegkorpuszként is. A szerző hangsúlyozza, hogy az internetes keresés nem mentes a problémáktól, egyrészt mert ritka a közzétett tartalom fölötti minőségi kontroll; másrészt, mert nem minden tudományos cikk érhető el, sok a nem kereshető, nem hozzáférhető, ill. a láthatatlan weben (deep web/invisible web) van; harmadrészt túl általános keresőkifejezés alkalmazásakor, áttekinthetetlen mennyiségű találatot kapunk. Gantert az internetes keresők három típusát különíti el: az általános keresőket (pl. Google, Yahoo), a tudományos keresőket (pl. BASE, Google Scholar), valamint a metakeresőket (pl. a német Metager 2 A Basics rész utolsó fejezetében a szerző didaktikus formában keresi a választ három kérdésre: hogyan találjuk meg a megfelelő adatbázist, hogyan keressünk a keresőkifejezésekkel, és hogyan az osztályozási rendszerek használatával. Ezeket a célközönség számára korántsem triviális kérdéseket a szerző lépésről lépésre, precízen válaszolja meg, miközben bevezet az adatbázisrendszer (Datenbank-Infosystem, DBIS) használatába, tippeket ad a keresőkifejezések megfogalmazásához és a logikai operátorok használatához, felhívja a figyelmet, hogy mennyire fontos reflektálni a kapott eredmények mennyiségére, illetve minőségére. Bemutatja azt is, hogyan lehet hatékonyan keresni az osztályozási rendszerekkel. Lezárásaként a három fő információforrás előnyeit és hátrányait foglalja össze, és rámutat, miként egészíthetik ki hatékonyan egymást az egyes keresési típusok. Az Advanced rész az előző fejezet alapozásra építve kibővíti a tájékozódási lehetőségek forrásainak körét. Az itt tárgyalt speciális információs eszkö- Könyvtári Figyelõ 2016/1

101 zök közé tartoznak a különféle bibliográfiák, a periodikumokhoz kapcsolódó adatbázisok, az elektronikus szövegkiadások, a virtuális szakkönyvtárak, a szakportálok és a kézikönyvek. A 9. fejezet más irányt vesz, ebben a nyelvvel mint kutatási tárggyal kapcsolatos információkeresés kerül a középpontba. Az 5. fejezetet a szerző az általános és szakbibliográfiáknak szenteli. Megemlíti a bibliográfiák szokásos csoportosítási szempontjait is (tematika, műfaj/ médium, terület). Bővebben a nemzeti és regionális bibliográfiákról szól, utóbbiak közül kiemeli a német nyelvészeti stúdiumok szempontjából sajátos és fontos típusokat. Ezek között vannak többek között az adott régió nyelvéről szóló szakirodalmat feltáró összeállítások, amelyek az adott régió nyelvészeti adatainak forrásait is számba veszik. Bemutatja a felsőoktatásban használható ajánló jegyzékeket (Studienbibliographie, ), majd a speciális nyelvészeti bibliográfiákkal foglalkozik, többek között ilyen a német grammatika témájú Bibliografie zur deutschen Grammatik, a ritkán tanított nyelvek oktatási anyagainak felkutatását segítő Language Materials Project, a pragmatikáról összeállított Bibliography of Pragmatics. A fejezet zárásaként a másodfokú bibliográfiák kerülnek sorra. Leírásuk itt is kézikönyvszerű részletességgel és alapossággal történik. A 6. fejezet a folyóiratokkal foglalkozik. Megkülönbözteti a folyóiratcím-nyilvántartásokat, a tartalomjegyzékeket, a tartalmi összefoglalókat és a teljes szövegeket tartalmazó adatbázisokat. Egyes részleteken keresztül utal a modern könyvtár funkcióinak változásaira is, a könyvek fizikai beszerzésén túl például egyre fontosabb szerepet játszik a különböző adatbázisok előfizetése. Több portál az adott gyűjteményben hozzáférhető anyagokat többnyire a közlekedésilámpa-elv alapján jelöli (nyílt hozzáférés: zöld, előfizetéssel hozzáférhető: sárga, távolról nem hozzáférhető: piros). Léteznek azonban olyan gyűjtemények is, amelyek csak a nyílt hozzáférésű műveket tartalmazzák (pl. DOAJ Directory of Open Access Journals). A szerző a fontos folyóirat-adatbázisokat egyenként jellemzi, így például az Elektronische Zeitschriftenbibliothek (EZB) portált, a Periodical Index Online-t vagy a Web of Science-t is részletesen bemutatja egyedi eszközeikkel, lehetőségeikkel együtt, kitérve az idézettség alapján való kurrens és retrospektív keresésre, a hasonló találatok összegyűjtésére vagy az idézési térképre. Teljes szöveges, előfizetéshez kötődő tartalmat olyan szolgáltatóknál találunk, mint a Swets, SpringerLink vagy Science Direct, ahol jellemzően túlsúlyban vannak a természettudományos művek, ám jelentős nyelvészeti kiadványokat is magukban foglalnak. A teljes szövegű gyűjtemények másik típusában, a folyóiratarchívumokban (pl. JSTOR, DigiZeitschriften) az előfizetés alapján hozzáférhető cikkek néhány éves késleltetéssel (a moving wall elve alapján) követik az aktuális szakirodalmat, hogy ne jelentsenek konkurenciát a legújabb évfolyamoknak; a lejárt szerzői jogú szövegek elérése ingyenes. A könyv 7. fejezete a hagyományos, ill. a digitális és virtuális könyvtárakról szól, és elsősorban a németországi helyzetre koncentrál. A szakirodalom beszerzésének egyik érdekessége, hogy a Deutsche Forschungsgemeinschaft (DFG, Német Kutatási Alapítvány) támogatásával a különböző területek irodalmának gyűjtése egy-egy könyvtár feladata, minek során az intézmény specifikus különgyűjteményre tesz szert, és országos szakkönyvtári feladatokat lát el. A nyelvészeti és a germanisztikai kiadványok például Frankfurt am Main-i Deutsche Nationalbibliothek kiemelt gyűjtőkörét képezik. A szerző a nyelvtudományi források felkutatása szempontjából hangsúlyozza a nemzeti könyvtárak és katalógusaik szerepét, de sorra veszi a jelentősebb szakkönyvtárakat is. A digitális gyűjteményeknek számos előnye van (idő- és térfüggetlen olvasás, példányok többszörös hozzáférhetősége, keresés a teljes szövegben, mentés, nyomtatás vagy sokszorosítás lehetősége). A gyűjtemények egy nagy része előfizethető, de a szerző felhívja a figyelmet a szabad hozzáférésű OLAC (Open Language Archives Community) lehetőségeire is, amely 45 gyűjteményből mintegy oldal szöveget és további cím anyagát teszi hozzáférhetővé ingyenesen. Az elektronikus gyűjtemények felületei is korszerűsödtek (fazettás keresés, értesítési funkció, RSS stb.). Bár a német digitális könyvtárakban hatalmas mennyiségű dokumentum található, a nyelvészeti témákhoz kevés anyag áll rendelkezésre elsősorban a szerzői jogvédelem alól már mentesült szakirodalom vált elérhetővé. Mivel a szerzői jog korlátozza a digitalizálást és hozzáférést, korszerű szakirodalom alig található szabad hozzáférésben a hálózaton, inkább csak a kevésbé aktuális, elavult művek böngészhetők. Kiterjedt anyaga miatt fontos (nyelvészeti) információforrások közé sorolható a GoogleBooks, a benne való kereséshez, keresési beállításokhoz hasznos tippeket kapunk a 72. oldalon. Egyéb terebélyesedő állományú elektronikus gyűjtemények is kialakulnak, melyek közül említésre méltó a nagyrészt díjköteles HathiTrust digitális könyvtár. Könyvtári Figyelõ 2016/1 e 103

102 A virtuális könyvtárak alapelve az egy felületről való kiindulás többféle távoli adatforráshoz való hozzáférés. Ilyen például a modulokból felépülő új Lin gu is tik portál (egyebek közt metakeresést, adatbankjegyzéket, linkgyűjteményt és folyóiratjegyzéket tartalmaz), de a Germanistik im Netz, a (kelet- és középkelet-európai vonatkozású) VifaOst, a Propylaeum vagy a Slavistik-Portal is. Részben más jellegűek a nyelvészeti szakportálok (pl. LinguistList, LINSE, PortaLingua), amelyek a szakirodalmi adatbázisok mellett olyan szolgáltatásokat tartalmaznak, mint konferenciafelhívások, állásajánlatok, hírlevelek, recenziók. Az egyetemi oktatásban különösen jelentős a PortaLingua, amely az oktatás, önálló tanulás vagy vegyes oktatási formák (blended learning) keretében alkalmazható digitális tananyagokat kínál. A következő (8.) fejezet a kézikönyveket és szakszótárakat veszi szemügyre. A minőségi, megbízható kézikönyvek közül elsőként a két sokkötetes, széles körben használatos kézikönyv, a HSK (Handbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft, német, angol, francia nyelvű cikkekkel) és az angol Blackwell Handbooks in Linguistics kerülnek bemutatásra, amelyek remek bevezetéseket tartalmaznak a nyelvészeti témákba. A szaklexikonokkal kapcsolatban a szerző mindenekelőtt a tájékozódás fontosságát emeli ki: a már említett szakbibliográfiákon kívül speciális adatbankok (pl. N-Zyklop) is segítik az eligazodást címszavak, tárgyszavak és osztályozási jelzetek szerinti kereséssel. Ezután két terjedelmes szaklexikont (Encyclopedia of Language and Linguistics, valamint a készülőfélben lévő Wörterbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft) és néhány kisebb enciklopédiát ismerhetünk meg. A számos kislexikon közül szó esik a beszerzésre érdemes klasszikusokról (pl. Bußmann, Metzler, illetve Crystal) is. Információkat kapunk továbbá az egyes nyelvekhez, illetve nyelvészeti részterületekhez kapcsolódó lexikonokról is. A fejezet egyik legérdekesebb témaköre a Wikipedia használhatóságának, illetve idézhetőségének problémája. Gantert számos érvet sorol fel a Wikipedia mellett kiindulásként használt tájékozódási eszközként, így a nagy terjedelmet, a többnyelvűséget, az állandó aktualizálást, a külső információkhoz vezető linkek használatát, a hipertext-szerkezetet (a szokványos merev betűrenddel szemben) és a sokrétű keresési lehetőségeket. Kérdéses a cikkek minősége, ellenőrzöttsége (noha az önkéntes munka nem törvényszerűen eredményez rossz minőséget), valamint az idézhetőség. A szerző ezzel kapcsolatban e 104 rámutat arra, hogy kivételes esetektől eltekintve más enciklopédiákra sem szokás hivatkozni tudományos művekben, így a Wikipedia is a nyomtatott enciklopédiákhoz hasonló szerepet tölthet be. A hasonló módszerrel készülő önkéntesek által írt, szabad hozzáférésű Glottopedia még a felépítés szakaszában van, szerzői szakemberek, és a már nyelvészeti alapismeretekkel rendelkező olvasóközönséget célozza meg. A fejezet végén említésre kerülnek az egyes személyek (itt: nyelvészek) életével kapcsolatos biográfiai kézikönyvek is. A kötet logikus szerkezetében feltűnést kelt a szakirodalmi kutatással foglalkozó részek közé mintegy beékelődő 9. fejezet, amely a nyelvről mint a kutatások tárgyáról való információgyűjtést hivatott segíteni. Itt a legkülönfélébb információforrások szövegkorpuszok, nyelvatlaszok és referenciaművek szerepelnek, ami egyrészt a célközönség (hallgatók) számára meglehetősen nagy kihívást jelenthet, másrészt azonban a szerző olyan érthető áttekintést nyújt ezekről a forrásokról, amelyet valóban kár lett volna kihagyni a könyvből. Ez a kissé gyűjtőládaszerű fejezet csaknem 30 oldalon keresztül ( ) tárgyalja a nyelvjegyzékeket, nyelvatlaszokat, szótárakat és szövegkorpuszokat (összehasonlításképpen: a többi fejezet közül a legrövidebb három, a leghoszszabb 17 oldalas). A nyelvjegyzékeknél egy speciális bibliográfiával is megismerkedhetünk. A nyelvek nemcsak önmagukban jegyezhetők, hanem lehetőség van a köztük lévő (genetikai, areális) kapcsolatok szemléltetésére (jó példa erre a MultiTree A Digital Library of Language Relations) vagy a nyelvi struktúrák alapján való összehasonlításra is (World Atlas of Language Structures Online). A szerző bevezet a nyelvi atlasz fogalmába is, bemutatva a nyelveket átfogó, ill. egy adott nyelvet felölelő típusait. A német, angol és francia (érintőlegesen: olasz) nyelvi atlaszok részletezésénél utal az újfajta digitális atlaszok lehetőségeire, ilyen például a modern vizualizálás vagy a hanganyaggal való gazdagítás. Olvashatunk a különböző szótártípusokról és az ún. lemmák elrendezési lehetőségeiről. Szó esik a digitális szótárkiadásban rejlő lehetőségekről (pl. rendezés, audiofájlok csatolása), valamint a szótárak kereséséről is (az említett adatbázisokon, bibliográfiákon kívül speciális adattárak, pl. OBELEXdict). Sor kerül a különböző típusú és nyelvű (digitális) szótárak részletes bemutatására, újdonságként pedig megjelenik a szótárhálózatok kiépítése (részben mint éppen zajló projekt). Könyvtári Figyelõ 2016/1

103 A nyelvről való tájékozódás utolsó alfejezeteként az írott és beszélt nyelvi korpuszok használata szerepel, egy tömör korpusznyelvészeti bevezetéssel (fogalmak, tipológia) egybekötve. A szerző a már megszokott alapossággal mutatja be a legfontosabb korpuszokat. Ezt a részt egy terjedelmes korpuszjegyzéknek (a tübingeni DFG-különkutatási szakterület honlapján) és a nemzetközi Corpuseye korpuszgyűjteményének említése egészíti ki. A könyv utolsó modulja, a fejezet a szakirodalmi anyag felhasználásához nyújt segítséget. Ez a 4. fejezethez hasonlóan ismét inkább didaktikus, kifejezetten a (hallgatói) célközönség igényeire szabott rész. A 10. fejezet a jellemzően túl sok, nehezen áttekinthető találat ellensúlyozására támpontokat kínál a talált szakirodalmi tételek megítéléséhez (pl. megjelenési adatok, anonim bírálati rendszer, absztraktok), majd praktikus tanácsokkal lát el a bibliográfiai adatok exportálásával és kezelésével kapcsolatban. Ez utóbbiaknál a hangsúly ismét az egyre fontosabbá váló modern eszközök, a bibliográfiakezelő programok megfelelő használatán van. A 11. fejezet az állományfüggetlen adatbankokban talált tételek beszerzéséről szól. Itt kulcsszerepet játszanak a linkfeloldók, a könyvtárközi kölcsönzés és az online távkölcsönzés fogalmai. Egyre fontosabb szerep jut a dokumentumküldő szolgáltatásoknak, amelyek közvetlenül a felhasználóhoz juttatják el a különböző típusú dokumentumokat (például Subito. Dokumente aus Bibliotheken e.v.). A könyv záró fejezetében a helyes hivatkozás fontosságáról és mikéntjéről olvashatunk. Az idézés funkcióinak tudatosítása és a plágium fogalmának tisztázása után Gantert a hivatkozás aranyszabályait írja le (mit, milyen forrásból érdemes vagy ildomos idézni). Az idézési stílusok és a bibliográfiai adatok áttekintése után a hivatkozások szövegbeli megvalósításával (folyószöveg, lábjegyzet, végjegyzet) és az irodalomjegyzék megformálásával zárul a könyv. A mű a technikai és tartalmi újításokra, újdonságokra fókuszál, ezzel a hallgatók és oktatók körében egyaránt jó segítséget nyújthat magasabb, digitális szakirányú műveltségi szint kialakításához. Ráirányítja a figyelmet könyvtárak modern funkcióira és a korszerű forrásokra: foglalkozik a digitális szótárakkal, bibliográfiákkal és korpuszokkal; hangsúlyozza a virtuális könyvtárakban rejlő lehetőségeket; feltételezi a bibliográfiakezelő programok ismeretét és rendszeres használatát és így tovább. A szerző minden tekintetben széles és naprakész tájékozottságról tesz tanúbizonyságot. Mivel több előkészületben levő nagyobb szabású projektről is beszámol, a könyv feltehetőleg néhány év múlva sem lesz elavult. Az egyes adatbázisokról korrekt összefoglaló információkat kapunk. Az alkalmazott ábrák, a keresőfelületekhez mellékelt képernyőkivágatok jó segítséget nyújthatnak és megkönnyíthetik a kezdő kutatók dolgát. Különösen szemléletes az idézési térkép (citation map, 56.) ábrája, amelyből megtudhatjuk többek között, hogy a tudományos keresőprogramokban található hasonló találatok ajánlás az azonos hivatkozásokon alapul. A szerző által feltételezett tudásbázis ugyanakkor némileg heterogén: például akik még csak ismerkednek a lábjegyzet fogalmával (135.), nem valószínű, hogy magabiztosan használják a bibiliográfiakészítő(?) programokat. A könyv stílusa kissé száraz, a témából adódóan sok a felsorolásszerű rész. A műre összességében tárgyilagos, jól érthető, lendületes és friss nyelvezet jellemző (ezt bizonyítja a neologizmusok, anglicizmusok bátor használata). Egyúttal tükröződik az új tudományos kétnyelvűség, az angol ismeretének alapvető elvárása. Ezt mi sem példázza jobban, mint a könyv első két fő részének címe (Basic és Advanced), vagy a catalogue enrichment (katalógus kiterjesztése), a drill-down (kibontás) és az alert (értesítés) funkciók állítólag németesíthetetlen, ill. németül nem használatos nevei (1. fej.). A kötet kiváló kiegészítője lehet a kutatás-módszertani bevezetőknek, segítséget nyújthat a tanuláshoz, a szakirodalmi és egyéb információforrások megismeréséhez és használatához, a kutatómunka megkezdéséhez. Jól jön mind az önálló könyvtári vagy internetes eszközökkel folytatott általános és germanisztikai nyelvészeti stúdiumokhoz, mind a szakirányú digitális bölcsészeti vagy tágabb digitális műveltségi foglalkozásokhoz. A szokásos, szakirodalom keresésébe és feldolgozásába bevezető tankönyvekkel összevetve újdonságot jelent a korszerű, elsődleges adatokat gyűjtő nyelvészeti adatbankok, szövegkorpuszok és a számítógépes szövegfeldolgozással támogatott keresések tárgyalása. Gyakorló tanárok, nyelvészek és könyvtárosok vezérfonalként vagy kézikönyvszerűen használhatják, tágítja a szakterületi forrásokra való rálátást, új perspektívába helyezi ismereteinket, és segíti a rendszerezést. Abból, ahogyan például bemutatja, hogyan lehet elkezdeni feldolgozni egy teljesen új, ismeretlen témát, az oktatók is meríthetnek, és e módszereket átadhatják a hallgatóknak. A legfontosabb nemzetközi és német nyelvészeti segédforrásokat széleskörűen tárgyaló, jól megszerkesztett, szemléltető anyagokban bő, információkban gazdag művet tarthat kezében az olvasó. Modrián-Horváth Bernadett Dudás Anikó Könyvtári Figyelõ 2016/1 e 105

104 II Könyvtári Intézet Könyvtártudományi Szakkönyvtár 1014 Budapest, Szent György tér 4 6. (Budavári Palota F épület) Levélcím: 1827 Budapest, Telefon: (szerkesztőség), (tájékoztatás) Hol keresse a hálózaton számítógépes szolgáltatásainkat? december (Az URL-ek esetleges változásairól folyamatosan hírt adunk) a Könyvtári Intézet honlapja: a szakkönyvtár honlapja: az online katalógus (LibriVision): könyvtárközi kölcsönzés, dokumentum-szolgáltatás: kszk@oszk.hu MANCI, THES adatbázis: ProQuest Library Science adatbázis (helyben használható) Könyvtári Figyelő: HUMANUS adatbázis: konyvtartud/konyveskonyvtartud.html EPA-HUMANUS-MATARKA közös kereső: online tájékoztatás a LibInfO keretében: A könyvtári szaklapok szerkesztőségeinek fóruma: konyvtar/lapok-foruma/ 106 Könyvtári Figyelõ 2016/1

105 1 82 Könyvtár- és információtudomány folyoirat külföl difigyelõ 1/2016 Általános kérdések Koltay Tibor: Information science in the mirror of the digital humanities : some epistemological observations. Bibliogr. In: Zagadnienia informacji naukowej. 53. (2014) 2., Az információtudomány a digitális bölcsészet tükrében: néhány episztemológiai megfigyelés Informatika; Könyvtártudomány A cikk az információtudomány és a digitális bölcsészet ismeretelméletének hasonlóságait és különbségeit tárgyalja az információtudomány változásainak fényében. Módszere az, hogy elemez és összevet számos, a szakirodalomból származó nézőpontot és a két tudományághoz kapcsolódó ismeretelméleteket. Az a következtetése, hogy a különbségek ellenére az információtudomány és a digitális bölcsészet hátterében sok a közös. Mivel komoly önreflexióra van szükség mindkét tudományágban, mindketten profitálhatnak a másik elért eredményeinek és hiányosságainak elemzéséből. Mivel mindkét ismeretelmélet alakulóban van, csak pillanatfelvétel készíthető jelenlegi válaszaikról. A dolgozat célja, hogy bővítse az információtudomány ismeretelméleteiről, a digitális bölcsészetről és a köztük lévő viszonyról való tudásunkat. (Autoref.) Könyvtári Figyelõ 2016/1 101

106 2/2016 Terminológia Golub, Koraljka [et al.]: Terminology registries for knowledge organization systems : functionality, use, and attributes. Bibliogr. In: Journal of the Association for Information Science and Technology. 65. (2014) 9., p Terminológiai jegyzékek tudásszervezési rendszerekhez: funkciók, használat és jellemzők Információszervezés; Terminológia A terminológiai jegyzékek (terminology registries, a továbbiakban: TR) fontos elemei a forrásfeltáró rendszerekhez, a digitális könyvtárakhoz, a Linked Datahoz és általában a szemantikus interoperabilitáshoz szükséges infrastruktúrának. Elérhetővé teszik a tudásszervezési rendszerek (knowledge organization systems = KOS) tartalmát mind emberi, mind gépi keresésre. A tanulmány a szakirodalom áttekintése és szakértői vélemények alapján mutatja be a TR-ek tulajdonságait és funkcionalitását. A szerzők a használói feladatokra építve domén modellt dolgoztak ki, és javaslatot tesznek a TR-ekben használandó alapvető metaadat-elemekre. Ideális esetben a TR a keresést és a böngészést is lehetővé teszi a tudásszervezési rendszerekben a használó kereséséhez igazodva, miközben az emberek és gépek számára egyaránt elérhető, meglévő terminológiai szolgáltatásokról is információt nyújt. A tanulmány a KOS metaadataival kapcsolatos kérdéseket is tárgyalja, valamint a KOS alapvető metadatkészletének fontosságát és különböző aspektusait a jövőbeni gépi elérés érdekében. Gyakorlati tapasztalatok alapján és a Dublin Core Application Profile-lal összhangban javaslatot tesz egy lehetséges metaadatelem-készletre is. 3/2016 (Autoref.) Olson, Nasrine Nolin, Jan Michael Nelhans, Gustaf: Semantic web, ubiquitous computing, or internet of things? : a macro-analysis of scholarly publications. Bibliogr. In: Journal of documentation. 71. (2015) 5., p Szemantikus web, mindenütt jelen lévő számítástechnika vagy a dolgok internete? Tudományos publikációk makroelemzése Információs társadalom; Informatika; Terminológia; Web A tanulmány azokat a fogalmakat vizsgálja, amelyek a társadalom technológia szempontú jövőképének leírására szolgálnak azzal a céllal, hogy felmérje használatukat, elterjedtségük mértékét az egyes tudományterületeken és földrajzi régiókban, felismerje a lehetséges átfedéseket, elemezze a longitudinális növekedést, és feltárja, hogy ezek közül a fogalmak közül melyik vívott ki magának mindenen átívelő pozíciót. Összesen 14 olyan fogalmat találtak, amelyek mindegyike a jövőbeli információs infrastruktúra leírására szolgál. Több mint 20 ezer tudományos publikációt elemeztek különböző kvalitatív és kvantitatív módszerekkel, amelyek 11 ilyen fogalmat tartalmaztak (amelyek 20 vagy több dokumentumban fordultak elő). A leggyakrabban hivatkozott fogalom a szemantikus web és a mindenütt jelen lévő számítástechnika volt (minden évben), valamint a dolgok internete (2013-ban). Az újabb fogalmakkal (pl. digitális élet, valós világú internet) foglalkozó publikációk száma minimális. Eltérések tapasztalhatók a használat mértékében és a kedvenc fogalmakban a földrajzi és tudományterületi határok szerint. Minimális az átfedés e kifejezések használatában, és egyik kifejezés sem tölt be átfogó, ernyő jellegű szerepet. A tanulmány csak tudományos publikációkkal foglalkozik, érdemes lenne a használati mintákat a hivatalos kiadványokban és politikai dokumentumokban is tanulmányozni. A fogalmak sokféleségének és a róluk szóló szórványos vitáknak a feltárásával a szerzők rávilágítanak a szociális és társadalmi vonatkozások szélesebb körű megvitatásának szükségességére, és egyben elősegítik azt. A tanulmány elsőként gyűjti össze ezeket a fogalmakat, és tárja fel előfordulásuk és bővülésük modelljét. 4/2016 Kutatás (Autoref.) Rumanová, Jana Seyčková Nina Strouhalová, Marcela: Knihy s příběhem : knihovnickohistorický výzkumný projekt Knihy znovu nalezené In: Čtenář. 67. (2015) 9., p Könyvek, amelyeknek története van: könyvtártörténeti ku- 102 Könyvtári Figyelõ 2016/1

107 tatás az újra megtalált könyvekről Könyvtörténet -nemzeti; Könyvtártudományi kutatás; Nemzeti könyvtár A Cseh Nemzeti Könyvtár olyan könyvek sorsát kutató projektbe kezdett, amelyek a 2. világháború ideje alatt kerültek az akkori Csehszlovákiába. A nemzetközi projektet norvég partnerrel való együttműködésben valósítják meg Újra megtalált könyvek címmel. A projekt a Cseh Nemzeti Könyvtár és a norvég Stiftelsen Arkivet közreműködésével, uniós forrásból és a Norvég Alap támogatásával három területet érint: könyvtári munkát, levéltári kutatást és az eredmények bemutatását. A megvalósítandó célhoz tartozik 12 ezer raktári könyv feltárása a nemzeti könyvtár gyűjteményéből, melyeknek fele külföldi szabadkőműves páholy könyvtáraihoz köthető. A könyveket a proveniencia alapján a hajdani tulajdonosok bélyegzői, ex librisei szerint választják ki. A könyvtári feldolgozással együtt történeti kutatás is folyik az érintett korszakkal kapcsolatban. A norvég partner, a hajdani gettó helyén működő Stiftelsen Arkivet nagy tapasztalattal rendelkezik a 2. világháború értelmezésével és újraértelmezésével kapcsolatban. Állandó kiállítás keretében mutatják be történelmi épületükben a háború eseményeit. A projektben közösen keresik az összefüggéseket a könyvek sorsa és az európai kulturális örökség között. A 16 hónapos projekt január 1-jén kezdődött, a könyvtári munka és a tudományos kutatás egy időben folyik. Eddig a norvég és cseh munkatársak két workshop alkalmával találkozva informálták egymást a projekt eddigi állásáról, és további két találkozást terveznek. A projekt egy szakmai szeminárium, kettős kiállítás és szakmai publikáció kiadásával május 30-án zárul. A projekt során 9 új munkaerő felvételére került sor, akik együttműködnek a nemzeti könyvtár munkatársaival. A projektmenedzser tartja kézben a lebonyolítást, a kapcsolattartást a minisztériummal, a norvég partnerrel és a finanszírozó szervezetekkel. A norvég partner is alkalmaz projektmenedzsert és egy szakembert, aki virtuális kiállítás segítségével közvetíti a projekt eredményeit a nyilvánosság felé. A könyvtári munka a projekt gerincét alkotja. A raktárban található 300 ezer kötetből 12 ezer feldolgozására kerül sor, melyből június elejéig 3459 könyvet katalogizáltak. Számos munkatárs kezén halad át minden könyv a kiválasztástól a megtisztításig, azonosításig és digitalizálásig. A könyvek ciklusának részletes leírása fotókkal együtt megtekinthető a weboldalon ( eu/cs/zajimavosti/cyklus-diagram.html). A történeti kutatás során az elsődleges feltevés a könyvek származási helyeként a nácik által Európából összerabolt, az észak-csehországi Szudéták kastélyaiba hurcolt gyűjteményekhez kötötte a könyvek többségét. A nemzeti levéltár, a nemzeti könyvtár és a külügyminisztérium archívumában megtalált források alapján a nemzeti és egyetemi könyvtárba besorolt könyvek a tulajdonbélyegzőik alapján viszszakerültek az anyaintézményeikbe. De nem volt minden könyvben proveniencia, ezek eredetileg is a nemzeti és egyetemi könyvtárba kerülhettek. Sajnos sok könyv esetén nem állnak rendelkezésre azokat azonosító listák, kimutatások. Hová valók ezek a könyvek? Ehhez szélesebb történelmi kontextus szükséges. A háború után központi kérdés lett a németek, magyarok és kollaboránsok kitelepítése és tulajdonuktól való megfosztása. A tulajdonbélyegzők alapján megállapítható, hogy a nem bohemikumnak minősülő könyvek többsége ebből a kisajátítási hullámból ered, ahogyan a felszámolt német felsőoktatási intézmények könyvei is. Az sem kizárt, hogy olyan személyek magánkönyvtárai is bekerültek a kisajátítottak közé, akiket 1948 után kitelepítettek, tulajdonuktól megfosztottak. A projekt a kulturális örökség kategóriába tartozik, azért is fontos a népszerűsítése, mert könyvtártörténeti szempontból unikális, egyedülálló kutatási kísérlet. A projekt célközönsége elsősorban a szakmai közösség, a virtuális kiállítás azonban a szélesebb nyilvánosságnak szól. A projekt logója a kutatásban nagy szerepet betöltő proveniencia jegyei alapján a tulajdonbélyegző lett, amelyben a projekt neve két nyelven (cseh és angol) szerepel. A bélyegzőmotívum a projektet legjobban kifejező látványelem lett. Az eddig azonosított könyvekben ezer egyedi bélyegzőt találtak. A projekt weboldala is kétnyelvű. A virtuális és valós kiállítás a szakmai és szélesebb közönséget is megcélozza. A valós kiállítás a nemzeti könyvtár híres épületében, a prágai Klementinumban található. (Prókai Margit) Könyvtári Figyelõ 2016/1 103

108 5/ Tudománymetria, bibliometria Fiala, Dalibor Willett, Peter: Computer science in Eastern Europe : a bibliometric study. Bibliogr. In: Aslib journal of information management. 67. (2015) 5., p A számítástechnika Kelet-Európában 1989 és 2014 között: bibliometriai vizsgálat Adatbázis; Bibliometria; Publikálás -tudományos kiadványoké; Szakirodalom -számítástechnikai A dolgozat célja, hogy a számítástechnika fejlődését vizsgálja 15 kelet-európai országban a berlini fal 1989-es leomlását követő időszakban. A szerzők számítástechnikai publikáció bibliometriai elemzést végeztek el, melyeket a Web of Science indexelt, de megvizsgálták az egyes országok kiadványait, hivatkozásait és együttműködési jellemzőit is. Lengyelország volt a legtermékenyebb, őt követte Oroszország, a Cseh Köztársaság, Románia, Magyarország és Szlovénia. A publikációk aránya jelentősen nőtt a vizsgált időszakban, de ez nem járt együtt a minőségi publikációk hasonló növekedésével. Magyarország és Szlovénia volt a legbefolyásosabb a cikk per hivatkozás szempontjából. A mesterséges intelligencia volt a leggyakoribb számítástechnikai téma, az interdiszciplináris alkalmazások bírt a legnagyobb impakt faktorral. Az USA, Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Kanada volt a leggyakrabban együttműködő nyugati ország, és az amerikai szerzőkkel közös publikációkra hivatkoztak a legtöbbet. Ez volt az első bibliometriai tanulmány a posztkommunista Kelet-Európa számítástechnikai irodalmáról, melyet már a Web of Science indexelt. 6/2016 (Autoref.) Shah, Tariq Ahmad Gul, Sumeer Gaur, Ramesh C.: Authors self-citation behaviour in the field of Library and Information Science. Bibliogr. In: Aslib journal of information management. 67. (2015) 4., p A szerzők önhivatkozási gyakorlata a könyvtár- és információtudományi szakirodalomban Bibliometria; Folyóirat -könyvtári; Hivatkozás; Könyvtártudományi szakirodalom A dolgozat a szerzők önhivatkozását elemzi a könyvtár- és információtudományi (LIS) szakirodalomban, de vizsgálják azt ezt befolyásoló tényezőket is. Először a Social Science Citation Index 2012-es kötetében szereplő LIS folyóiratokat keresték ki. Az Information Science and Library Science tárgyszó alatt 84 folyóirat szerepelt, és ezek közül 12 címet választottak ki a szisztematikus mintavételhez. A vizsgálat csak azokra az eredeti kutatásokat leíró és szemlecikkekre szorítkozott, melyek ebben a tizenkét folyóiratban 2009-ben jelentek meg. Azért esett a választás a évre, hogy legalább öt év ( ) álljon rendelkezésre a Web of Science Core Collection (a Book Citation Indexet kivéve) és a SciELO Citation Index hivatkozásaiból. A hivatkozást akkor tekintették önhivatkozásnak, ha az egyik szerző és a hivatkozott közlemény is közös volt, azaz ha a hivatkozó társszerzők és hivatkozók neve is azonos volt. A homonimák, helyesírásbeli különbségek és névelírások miatti kockázat minimalizálása érdekében a teljes szerzői neveket hasonlították össze a hivatkozott és a hivatkozó cikkekben. Pozitív korreláció áll fenn a szerzők száma és az öszszes hivatkozás száma között, de nincs korreláció a szerzők száma és az önhivatkozások száma/aránya között, azaz az önhivatkozásokat nem befolyásolja a társszerzők száma. Az együttműködésben készült cikkekre többen hivatkoztak, mint az egy szerzős közleményekre. Nem volt statisztikailag szignifikáns eltérés a hivatkozások (az összes és az önhivatkozás) számát tekintve azon közleményekben, melyek különböző típusú együttműködések eredményei voltak. Erős és szignifikáns pozitív korreláció áll fenn az összes hivatkozás száma és az önhivatkozás gyakorisága között, de nincs összefüggés az összes hivatkozás száma és részaránya között. A szerzők szívesebben hivatkoznak saját korábbi műveikre, mint más szerzők írásaira. Az összes hivatkozás száma és az önhivatkozások számai pozitívan korrelálnak a forráskiadvány impakt faktorával. Az összes hivatkozás korrelációs együtthatója sokkal magasabb, mint az önhivatkozásoké. Negatív korreláció mutatkozik az impakt faktor és az önhivatkozások részaránya között. Különös figyelmet érdemel, hogy a korreláció minden esetben gyenge. A kutatás rávilágít a szerzők önhivatkozására könyvtár- és információtudomány területén, és arra ösztönöz, hogy folytassuk a kutatást nagy mintán, keressünk hivatkozásokat a Könyvtári Figyelõ 2016/1

109 Book Citation Indexből (WoS) is, és az eredményeket más rokon témákkal összehasonlítva erősítsük a tanulmány megállapításainak érvényességét. Lásd még 4 (Autoref.) Könyvtár- és tájékoztatásügy 7/2016 Általános kérdések Crowley, Bill: Developing information and library theory for a conflicted paradigm world. Bibliogr. In: Libri. 65. (2015) 3., p Elméleti alapvetések a könyvtár- és információtudományban a modern világ ellentmondásos körülményei között Igény; Nemzetiségi olvasó; Vallásos irodalom A vallás szemmel láthatóan virágzik a mai, modern világban is, a vallási hagyományok pedig még az alapvetően szekularizált Európában is egyre inkább hatást gyakorolnak a politikai és kulturális szférában. Az észak-amerikai és európai könyvtárosok azonban nincsenek felkészülve ennek kezelésére, a vallásos olvasók igényeinek ésszerű kielégítésére. Kutatási eredmények és gyakorlati útmutatók helyett csak a törvényeket és bírósági határozatokat használhatják kapaszkodóul, esetleg más tudományágak nem feltétlenül adekvát modernitás-elméleteit vehetik kölcsön a probléma kezeléséhez ben az Illinois State University Milner Library vezetője számolt be arról, hogy könyvtára milyen rögtönzött megoldásokkal orvosolta az iszlám vallású hallgatóknak a Korán kezelésével kapcsolatos panaszait. Egy iszlám szakértő tanácsai alapján azóta szem előtt tartják, hogy a szent könyvhöz csak hívők nyúlhatnak, más legfeljebb csak kesztyűvel, a Koránt nem szabad a padlón vagy lábak közelében elhelyezni, és tilos borítólapjára más könyvet rátenni. Ezenkívül ha éppen nem olvassák, csukva kell tartani. Mindezeket betartják, de a könyvtár gyakorlatában ezek után kifogásolható, hogy a Korán különleges kezelésével kiemeli az iszlám vallást a többi közül, háttérbe szorítva ezzel a keresztény, zsidó, hindu és más vallásokat. A probléma megoldásában nem segít, hogy már a vallásosság definiálása sem egyszerű, és a történelem során főleg a protestantizmus és a felvilágosodás hatására sokat változott. Ma is sokféle szemlélettel találkozhatunk az amerikai polgárjogi törvény széles körű jogi értelmezésétől Habermas állításáig, mely szerint a vallás az alkotmányos államban nem több mint egy szubkultúra egy a sok közül. Általában elmondható, hogy a meghatározások többsége nincs tekintettel a vallás mély kulturális, társadalmi beágyazottságára és az ebből fakadó befolyására. Pedig ez a befolyás kitűnik abból is, hogy milyen kétségbeesett küzdelem folyt Európában a világi hatalom és az egyház között a középkortól kezdve a reformáción keresztül a felvilágosodásig, mely az állam és a vallás szigorú elválasztását tűzte ki célul. A sokféle nemzetből egybekovácsolódott Egyesült Államok például jóval megengedőbb az egyházakkal kapcsolatban, és sokféle felekezet virágzik benne. Franciaországban, a felvilágosodás szülőhazájában viszont azóta is egyedülállóan komolyan veszik a szekularizációt. Mára csak annyi változás történt, hogy már nem a katolikus egyház a fő ellenfél, hanem az iszlám. Az elmúlt harminc év alatt ugyanis a hajdani gyarmattartó országban 5-ről 6 millióra nőtt az iszlámhívők száma. Ez már olyan fenyegetést jelent a nemzeti kultúrára, hogy komoly intézkedéseket léptettek életbe, 2011-ben például betiltották a nyilvános helyeken az arcot eltakaró női viseleteket. Franciaországban tehát a könyvtárak eleve nem lehetnek semlegesek a törvények megszegése nélkül, hiszen nyilvános helyként nem engedhetik, hogy használóik vallásos viseletben, arcot takaró ruházatban lépjenek a könyvtárba. Ilyen körülmények között nem könnyű Könyvtári Figyelõ 2016/1 105

110 a francia könyvtártudósoknak a pozitív kapcsolat kiépítéséhez hozzájárulni a hívők és a szekularizáció buzgó védelmezői között. A vallásos könyvtárhasználók információs szükségleteinek felmérése és józan kielégítése érdekében a szekuláris és a vallásos kutatók együttműködése lenne a leggyümölcsözőbb, például a pragmatikus kutatás kilenclépéses modelljének alkalmazásával. A szükséges lépések: a közös nyelv megtalálása, kialakítása; a problematikus helyzet meghatározása, egyes elemeinek definiálása; analóg problémák megoldásainak feltérképezése; egy vagy két megoldás kidolgozása; tesztelése; finomhangolása; a sikeresek bevezetése szélesebb körben; a hatékony működés folyamatos monitorozása; a változások nyomán a problémás szituációk újbóli vizsgálata. 8/ (Fazokas Eszter) Fortier, Alexandre Burkell, Jacquelyn: Hidden online surveillance: what librarians should know to protect their own privacy and that of their patrons. Bibliogr. In: Information technology and libraries. 34. (2015) 3., p Titkos online megfigyelés. Mit kell a könyvtárosnak tudnia a magánszféra védelméről? Adatvédelem; Használók képzése; Könyvtárosi hivatás A könyvtáros szakmai felelőssége, hogy védje az információkhoz való hozzáférés jogát megfigyelés nélkül. Ezt a jogot most egy új és növekvő fenyegetés sérti: a gyűjteményt és használatát személytelenül azonosító információk (IP-címek) megszerzése révén, vagyis online szokásaink nyomon követésével. (Kormányzati ügynökségek és kereskedelmi tényezők a ludasak ebben.) A tanulmány áttekinti az online szokások nyomon követését (behavioral tracking), megállapítja előnyeit és hátrányait, leírja a használt mechanizmusokat, melyeket nyomkövetésre használnak, és használható stratégiákat kínál azok felismerésére és korlátozására. A szerzők érvekkel támasztják alá, hogy ez a tudás alapvető fontosságú a könyvtáros számára, mert (1) a könyvtárosnak úgy kell értékelnie az ajánlott webes oldalakat figyelembe véve a nyomon követési gyakorlatot, hogy óvja az olvasó magánszféráját is, és (2) az információs műveltségi foglalkozások alkalmával beszélnie kell a nyomkövetésről is, hogy az olvasók védeni tudják privát szférájukat. 9/2016 (Autoref.) Haavisto, Tuula: Libraries are participants in an open society In: Scandinavian library quarterly. 48. (2015) 3., p A könyvtárak egy nyitott társadalomban Kiállítás; Közművelődési könyvtár; Nemzetiségi olvasó; Tájékoztatás szabadsága Finnországban utoljára egy helsinki könyvtárban a Charlie Hebdo szatirikus hetilap alkalmazottai elleni, tavaszi terrorista merénylet áldozatainak emlékére rendezett emlékkiállítás váltott ki vitát. A Finn Képregény Társaság a kiállítást a folyóirat saját képanyagából és a képregényrajzolók ez alkalomból készített műveiből állította össze. A vitatható anyagokat is tartalmazó kiállításnak tudatosan ott adtak helyet, ahová a látogatók véletlenül nem juthattak el. A hatás komoly volt, de nem provokatív. A kiállítás ellentétes érzelmeket keltett: a muszlim közösség összezavarodott, mások a támadástól félve elítélték, hogy a kiállítást a könyvtárban rendezték. A könyvtár alkalmazottai is kifejezték véleményüket, de bíztak vezetőikben, hogy megvédik a kiállítást. Volt ugyan néhány fenyegetés, de tettekre nem került sor. Valójában üdvözlés fogadta a muszlim közösség tervezett demonstrációját, mivel azt legális módon szervezték. A kiállítás eredményeként találkozó jött létre a könyvtár és a muszlim közösség vezetése között. A kifejezés szabadsága és a felelősség közötti kapcsolat finn értelmezése akkor igazolódott, amikor a muszlim vezetők elmondták, nekik hogyan kell hidat építeni híveik és a világi közösség nézetei között. A könyvtár vezetőinek sikerült meggyőzni a tárgyaló partnereket arról, hogy a muszlim családok gyerekei véletlenül sem láthatják a kiállítást. A szólásszabadság került veszélybe 2013-ban a Jyväskyläi Városi Könyvtárban is, amikor egy kiadó olyan kiállításra kért helyet, amely a finn jobboldali szélsőségesekről szóló új műveket mutatja be. A helyi jobboldali szélsőségesek megtámadták a kiállítást, megkéselték az őrt. A támadókat később elítélték, de az incidens is bizonyította, hogy a finnek a könyvtárat általában szent helynek tekintik, nyugalmuk Könyvtári Figyelõ 2016/1

111 megsértése a közmédiában és az újságokban erőteljes érzelmeket vált ki. Az események után a finn könyvtári közösségben is szaporodtak a viták, elsősorban a 2013-ban tartott szakmai rendezvényeken és online fórumokon. Helsinkiben a Charlie Hebdo miatti zűrzavar egybeesett a könyvtár stratégiai munkájával és a könyvtári értékek felülvizsgálatával. A vezetés és a munkatársak között valódi viták folytak. A következtetések világosak voltak: a szólásszabadság a legfontosabb érték; a biztonságot garantálni kell, de nem lehet mögé bújni, és a felelősséget a társadalomra hárítani ben, amikor a finn könyvtárakat felszólították, hogy vegyenek részt a Belügyminisztérium és az Európai Unió által meghirdetett Diszkriminációellenes zóna kampányban, csak néhányan válaszoltak a kihívásra. A könyvtárak kívülállónak érezték magukat, úgy gondolták, ez nem rájuk tartozik. A semlegesség és a biztonságra törekvés nemcsak finn jelenség, például 2012-ben az IFLA konferenciáján a vita a szólásszabadság nyílt támogatásának elkerüléséről szólt. Meg kell találni az egyensúlyt a nyitottság és az olvasók, a dolgozók biztonsága között. A finn városokban nagyon figyelnek a biztonságra, vannak tervek a kockázat kezelésére, az előre nem látott eseményekre. A könyvtár nyitottságának biztosításához az egyik eszköz a felkészültség. A jyväskyläi könyvtár példamutatóan járt el, a személyzetnek volt ismerete a válságkezelésről, és amikor a valóságban válsághelyzet alakult ki, tudta, mi a teendő. A szólásszabadság és a felelősség kérdése azóta foglalkoztatja a szerzőt, a Helsinki Városi Könyvtár igazgatóját, amikor egy dán újságban megjelentek a Mohamed-karikatúrák (2005). Célja, hogy a könyvtárak állandóan emlékezzenek Nelson Mandela mondására, mely szerint a szabadsággal együtt jár a másokért viselt felelősség. A könyvtárak feladata, hogy a közhangulatot a kifejezés szabadsága, a tolerancia és a különböző népcsoportok közötti őszinte párbeszéd irányába befolyásolják. 10/2016 (Viszocsekné Péteri Éva) Hytteballe Ibanze, Karen Sandfær, Anne: The long haul towards open research results In: Scandinavian library quarterly. 48. (2015) 1-2., p Elektronikus könyvtár; Fejlesztési terv; Hozzáférhetőség; Megőrzés; Publikálás -tudományos kiadványoké Dániában hároméves előkészítés után 2014 júniusában egy országos bizottság megfogalmazta a nyílt hozzáférés stratégiáját. A nyílt hozzáférés zöld útját alkalmazzák: a kutatók kézirataik egy példányát intézményi vagy tematikus digitális archívumokban helyezik el (ezt párhuzamos közreadásnak is nevezik). Azt a célt tűzték ki, hogy 2017-re a 2016-ban publikált cikkmennyiség 80%-a, 2022-re pedig az előző évben publikált cikkek teljes köre legyen nyílt hozzáféréssel elérhető ben a Denmark s Electronic Research Library (DEFF) finanszírozásával kétéves projekt indult. Egyik célja a Dániai Nyílt Hozzáférés Titkárságának (OA titkárság) létrehozása az érintett szak-, tudományos és felsőoktatási könyvtárak részvételével. Az OA titkárság többek között összefogja és támogatja a könyvtárak nyílt hozzáféréssel kapcsolatos kezdeményezéseit, továbbá fórumot létesít a tapasztalatcseréhez. Az ambiciózus stratégia csak fokozatosan valósul meg. Jelenleg még csak a dán kutatási eredmények 7%-a szabadon hozzáférhető. A kutatók szerint például a nyílt hozzáférésű publikálás költséges és megterhelő. A könyvtáraknak meg kell ismertetniük a kutatókkal, mire jogosultak, és meg kell nyugtatniuk őket, hogy ez a módszer nem rontja a minőséget. A jövőben az egyetemek értékelésénél azt is vizsgálják, mennyire tartják be a nyílt hozzáférési stratégia követelményeit. Szakterületenként jelentős eltérések tapasztalhatók. A természettudományi, műszaki és orvostudományi területen a publikációk legtöbbje szakfolyóiratokban és konferenciai kötetekben jelenik meg, ami könnyen átadható a digitális archívumoknak. A humán és a társadalomtudományi kutatók ugyanakkor főként monográfiákban, antológiákban és kutatási jelentésekben teszik közzé eredményeiket, és ezek a publikációk nem igazán alkalmasak a digitális archívumokban való párhuzamos közreadásra. A könyvtárak csak akkor tudnak jól teljesíteni a nyílt hozzáférés stratégiájának megvalósítása terén, ha együttműködnek az anyaintézményeikkel. A tevékenységüket segítő OA titkárság egyaránt foglalkozik az infrastruktúra, a licencek, a gazdaságosság és az igények kérdéseivel. (Hegyközi Ilona) A nyílt kutatási eredményekhez vezető hosszú út Könyvtári Figyelõ 2016/1 107

112 11/2016 PinfieLd, Stephen: Making Open Access work: the state-of-the-art in providing Open Access to scholarly literature. Bibliogr. In: Online information review. 39. (2015) 5., p Nyílt hozzáférés biztosítása a tudományos irodalomhoz: helyzetkép Elektronikus folyóirat; Elektronikus könyvtár; Hozzáférhetőség; Publikálás -tudományos kiadványoké A cikk áttekintést ad a tudományos kommunikáció egyik legfontosabb és legvitatottabb területéről, a kutatási eredmények nyílt hozzáférésű (OA) publikálásáról és terjesztéséről. Leírja és bemutatja az eddigi trendeket és a jövőbeli kihívásokat azon érdekeltek számára, akik nyílt hozzáférést biztosítanak a tudományos szakirodalomhoz. A dolgozat több, egymással összefüggő bizonyítékszálból áll, melyekről a mostani diskurzus folyik a nyílt hozzáférésről, ideértve a lektorált szakirodalmat, a szürke irodalmat és más kommunikációs formákat (blogok és online vitafórumok). A tanulmány a 2010 óta megjelent lektorált szakirodalom nagy léptékű szövegelemzését végzi el a VOSviewer eszköz felhasználásával, kiindulásképpen az OA diskurzusban felmerült témák kifejtéséhez. A tanulmány számos fontos kérdéssel foglalkozik, beleértve a zöld út (a repozitóriumokban való elhelyezés) és az arany út (folyóirat-kiadás) közötti kapcsolatot, az OA-hoz kapcsolódó, fejlődő tudásalapot, a kutatók attitűdjét és szokásait, a politikai irányokat, a repozitóriumok menedzsmentjét, a folyóiratoknak a tudományos kommunikáció jövőjét illető fejlesztéseit és az intézményi válaszokat, témákat. Ez azt sugallja, hogy a jelenlegi kihívások most arra összpontosítanak, hogyan tehető az OA a gyakorlatban működőképessé, miután túljutottunk azon a vitán, hogy ennek kellene-e lennie. A cikk strukturált, bizonyítékon alapuló képet ad a nyílt hozzáférés legfőbb témáiról, és kulcsfontosságú területeket jelöl ki a jövőbeli kutatások és politika számára. 12/ (Autoref.) Terras, Melissa: Opening Access to collections : the making and using of open digitised cultural content. Bibliogr. In: Online information review. 39. (2015) 5., p Hozzáférést biztosítani az állományhoz. Nyílt digitalizált kulturális tartalmak előállítása és használata Digitálizálás; Hozzáférhetőség; Kulturális örökség; Megőrzés A dolgozat célja, hogy bemutassa a nemzeti kulturális örökség tartalmaihoz való hozzáférés növelése érdekében és a nyílt hozzáférés mozgalom (Open Access Movement, OAM) keretében folytatott digitalizálási tevékenységet. Leírja, hogy a digitális kulturális örökség tartalmainak egyre nyitottabb engedélyezése lehetőséget ad a művészetek és a humán tudományok kutatói számára a kulturális örökség anyagaihoz való hozzáférésre és azok elemzésére. A tanulmány elsősorban a jelenlegi digitalizálási engedélyezés (licensing) légkörének a szakirodalmát és mértékét tekinti át. Leírja a most folyó kutatási projektekből, a nyílt hozzáférésről és a digitalizálásról a közelmúltban megjelent irodalomból vett példákat, hogy rávilágítson azokra a lehetőségekre és korlátokra, melyekkel a képtárak, könyvtárak, levéltárak és múzeumok (GLAM) már a digitális örökség tartalmainak létrehozása és használata előtt szembesülnek. Az a digitális információs környezet, melyben a digitalizált tartalmak létrejönnek és szolgáltatják őket, nagyon megváltozott. Lehetővé teszi a digitális adatok újrafelhasználását és megosztását, ösztönzi a kutatást az egész szektorban, noha vannak még engedélyezési problémák. Továbbra is fennáll annak a lehetősége, miként lehet: tanulmányozni a nyílt hozzáférésű kulturális örökség használatát és a használóit; terjeszteni és előmozdítani a nyílt kulturális adatok befogadását; meggyőzni az intézményeket, hogy nyílt, hozzáférhető formában tegyék közzé adataikat; olyan aggregátorokat és keresési lehetőségeket kifejleszteni, hogy az információs forrásokat úgy kapcsolják össze, hogy azok kereshetők legyenek; a nagy teljesítményű számítástechnikai eszközparkot a legjobban felhasználni annak az óriási adatmennyiségnek az elemzésére és feldolgozására, ami a szerző szerint most az egész ágazatban rendelkezésre áll. Remélhető, hogy az az áldás, hogy ezek az anyagok nyíltan elérhetők, már világossá teszi és másokat is ösztönöz a GLAM szektorban, hogy érdemes megfontolniuk gyűjteményeik nyílt hozzáférésűvé és új célokra használhatóvá tételét. A magas minőségű, nyílt hozzáférésű források menynyiségi növekedése a kulturális örökség területén Könyvtári Figyelõ 2016/1

113 gazdagabb kutatási környezetet eredményez, melyben nőni fog a történelem, a kultúra és a társadalom megértése. A tanulmány az első alkalommal foglalja össze a digitalizálás és a kulturális örökség területének jelenlegi helyzetét a nyílt hozzáférési mozgalommal összefüggésben, és rávilágít a művészetek, a humán, társadalom- és történettudományok kutatói és oktatói előtt álló lehetőségekre. Egyben állásfoglalás is, amely arra ösztönöz, hogy napirenden tartsuk a kulturális örökség területén a nyílt hozzáférést, és be is mutatja azokat a lehetőségeket, melyek a kultúra és a társadalom tanulmányozására léteznek, ha az adatok nyílt hozzáférésűek. Lásd még 3, 31, 32, 34 13/2016 Nemzeti könyvtárügy (Autoref. alapján) Garibashvili, Irakli: Libraries in Georgia in In: Journal of library administration. 55. (2015) 5-8., p Grúzia könyvtárügye 2004-től 2015-ig Egyesület -könyvtári -nemzeti; Könyvtárügy A Grúzia könyvtárügyének jelenlegi helyzetéről adott általános áttekintés konklúziója szerint annak ellenére, hogy az államnak nincs világos politikája vagy stratégiája a könyvtári szolgáltatások tekintetében, és hogy 2006 és 2012 között jelentős könyvtárbezárás zajlott, a könyvtárak ma jobb körülmények között, újabb berendezéssel és korszerűsített gyűjteménnyel várják olvasóikat, akik számára gyorsan fejlesztettek ki innovatív, információtechnológiai alapú szolgáltatásokat is. Figyelemre méltó az elektronikus katalógusok fejlődése, a digitalizálás, az innovatív és kreatív szolgáltatások, az oktatás és képzés új tananyaga, a használóközpontú programok és szolgáltatások. Ugyanakkor sem az állami intézményekben, sem a társadalomban nem változott meg a könyvtárakkal, könyvtárosokkal szembeni magatartás. A könyvtárosok szerepe és jelentősége általánosan alulértékelt, és ez a támogatás teljes hiányában is megmutatkozik. Hiányzik a könyvtári szolgáltatások stabil fejlesztését célzó közös stratégia fontosságának és hatékonyságának megértése. A grúz könyvtáregyesület az egyetlen olyan szervezet, amely következetesen dolgozik ezeken a problémákon. Említést érdemel még, hogy a grúz könyvtárosok és információs szakemberek új és aktív kapcsolatokat alakítottak ki külföldi kollégákkal vagy partnerintézményekkel. Az országos tudományos könyvtár egyre inkább vezető szerepet tölt be a tudományos és felsőoktatási könyvtárak között a szolgáltatások korszerűsítése, az új technológiák fejlesztése és a tudományos kommunikáció új módszereinek támogatása terén. 14/2016 (Mohor Jenő) Ranemo, Cecilia: The route to comprehensive national library statistics In: Scandinavian library quarterly. 48. (2015) 1-2., p Az átfogó nemzeti könyvtári statisztika felé vezető út Svédországban Jogszabály -könyvtárügyi; Könyvtári rendszer -országos; Statisztika A könyvtári statisztika módosításának oka elsősorban az, hogy elérjék a svéd hivatalos statisztika minőségi szintjét. A 2013-ban életbe lépett új statisztikai törvény magasabb minőségi követelményeket írt elő, és azt, hogy közelítsen az európai statisztikai gyakorlathoz. A korábbi modell erre alkalmatlan volt. Az adatok gyűjtése négy különböző kérdőív alapján történt, melynek a kérdései is eltértek egymástól (könyvtártípus szerint). Amióta a svéd könyvtárak regionális rendszerben működnek, és egyre több könyvtárat integrálnak, nem logikus, hogy eltérő kérdéseket kapjanak. Az új statisztikai rendszerben a kérdések a média tartalmára irányulnak, nem a média típusára. Az érdekes, hogy milyen tartalmat akarnak a felhasználók, nem pedig az, hogy milyen formátumút. (Nem tudtak persze ellenállni az olyan kérdések feltételének, hogy írott könyv vagy hangos könyv, de nincs olyan, hogy nyomtatott vagy digitális ld. a kb.se/surveys/example/ címen a svéd kérdőívet.) Az új svéd könyvtári törvény eredményeként (2014) már új kérdések szerepelnek a kérdőívben; a törvény előtérbe helyezett bizonyos használói csoportokat, s emiatt külön kérdések vonatkoznak a gyermekekre, fiatalokra, diszlexiásokra, az idegen nyelvű és a nemzeti kisebbségi nyelvű dokumentumokra is. (A Könyvtári Figyelõ 2016/1 109

114 könyvtárstatisztikai szakértői csoport javaslatai is hatottak a kérdőív kialakítására.) Először vázolták az új kérdőívet, és kikérték az érintettek (szervezetek, hivatalok, érdekelt csoportok, könyvtárosok, szakértők és olvasók) véleményét. Rengeteg visszajelzés érkezett, s ezek döntően befolyásolták a kérdőív végső kialakítását. (A meghatározásoknál felhasználták a nemzetközi szabványokat is.) A mintavételt úgy szűkítették, hogy minden közpénzből fenntartott könyvtárra kiterjedjen, melyek hetente legalább 20 órát nyitva tartanak. Az iskolai könyvtárak okoztak csak gondot: úgy tűnt, hogy több helyen nincs is iskolai könyvtár, és mert a nemzeti könyvtár minimumfeltételeket adott meg a személyzetre vonatkozóan (statisztikai célból), vita indult, hány könyvtárosra van szükség egy iskolai könyvtárban. Svédországban sohasem létezett teljes lista a közpénzből fenntartott könyvtárakról, de széles körű kérdőívekkel sikerült létrehozniuk egyet. (Pl iskolát kérdeztek meg, van-e könyvtáruk, és csak 820-ban volt. Nehezebb volt könyvtárra találni, mint gondolták.) Végül nagyjából 2200 könyvtárat találtak önálló telephellyel, címmel, melyek megfeleltek a kritériumoknak (ld. svédül a search?q=* címen). A gyűjtött adatok minősége érdekében automatizált, hálózati alapú rendszert választottak. A válaszok egy adatbázisba kerülnek, melyből aztán beszámolók nyerhetők diagramokkal, grafikonokkal. Svédországban minden településnek rendelkeznie kell könyvtári tervvel, és használhatják az adatbázist arra, hogy lássák, miképpen valósult meg a tervük. Egy-egy település összes könyvtára közösen jelentheti be statisztikai adatait feltéve, ha ugyanazt a rendszert használja. (Így a jelentések száma is csökkent.) Meglepetést okozott, hogy az új összesített számok megegyeztek a korábbi évek adataival, noha a kérdőív radikálisan megváltozott. Az integrált könyvtári rendszerek svéd beszállítóinak pedig nem volt még idejük változtatni a kinyerhető statisztikák beállításán, ezért nehéz volt az új kérdőív kitöltése; emiatt 2015-ben rendszerfejlesztést kell végrehajtaniuk. Enyhén csökkent a válaszadó könyvtárak száma is, noha az adatszolgáltatás kötelező Svédországban, de a statisztikai adatközlést végző könyvtárosok türelmesen és jól dolgoztak a sok változtatás ellenére. Folytatás a következő évben! 110 (Murányi Lajos) 15/2016 Együttmûködés Marvin, Stephen G.: Resource sharing in Latin America In: Interlending & document supply. 43. (2015) 3., p Forrásmegosztás Latin-Amerikában Digitalizálás; Együttműködés -belföldi; Együttműködés -nemzetközi; Elektronikus könyvtár; Fejlesztési terv; Felsőoktatási könyvtár; Hozzáférhetőség A latin-amerikai források elérhetőségével két nemzetközi projekt foglalkozik: az egyik 2009-ben az IFLA keretében folyt a tudományos könyvtárak konzorciumainak fejlődéséről, a másik célja a könyvtári konzorciumok fejlesztéséhez szükséges képzés volt. A könyvtári konzorciumok tanulmányozásához öt országot választottak ki: Argentína, Chile, Costa Rica, Guatemala, Peru. Perura azért esett a választás, mert egy soknemzetiségű országban akarták az együttműködést és a nemzeti fejlesztési projekteket megismerni. A fejlesztési projektbe később Honduras, Nicaragua és Bolívia is bekerült, a képzési projektben pedig további országok képviselői vettek részt. A résztvevők és az INASP (International Availability for Scientific Publications) együttműködésének célja az volt, hogy az országok önállóan tudják a munkát irányítani, végrehajtani, fenntartani. Sok egyetemi könyvtárban és kutatóintézetben van osztott szolgáltatás nyílt forrásokból, többeknél digitalizált folyóiratcikkekből, máshol a diplomamunkák téziseiből. A Latin-Amerikában fejlesztett indexelő szolgáltatások mind spanyol nyelvű anyagokra épülnek. A nemzetközi szervezetek és a Research4Life (az ENSZ-szervezeteket, amerikai egyetemeket és nemzetközi kiadókat összefogó) vállalkozás az UNESCO legnépszerűbb adatbázisait használja az iparilag fejlett országok és a fejlődő világ közötti tudományos különbség csökkentésére. Az IFLA-projektben részt vevő országok is használják a Research4Life szolgáltatásokat, nyelvi akadályok itt is vannak. A nemzetközi szervezetek által támogatott, fontosabb digitalizálási projektek: folyóiratok: LAMJOL, Latindex, Redalyc, SciELO, könyvek: El Libro Total (klasszikus spanyol irodalom), Könyvtári Figyelõ 2016/1

115 disszertációk, tézisek: Cybertesis. A CLADEA szervezet bekapcsolódott egy 200 intézményt összefogó, a tudomány támogatását és bibliográfiai szolgáltatások nyújtását célzó projektbe. A tagok a folyóiratcikkek megosztása alapján 24 óra alatt szolgáltatnak egymásnak, a CLADEA menedzsment témában segíti a vitákat és a tudásmegosztást, a könyvtári menedzsment számára is tart képzést. Intézményi repozitóriumok: La Referencia a tagországok által az OAI- PMH protokoll szerinti metaadatokat integrálja a RedCLARA, Latin-Amerikát átfogó hálózati infrastruktúrában elérhető, nemzeti repozitórium-hálózatok alapján; Alice2 állandó környezetet biztosít a kutatásban és az oktatásban, különös figyelemmel a Latin-Amerika és Európa közötti együttműködésre; ECLAC Latin-Amerika és a Karibi Térség Gazdasági Együttműködési Bizottsága ben Peruban indított repozitóriuma, több mint 35 ezer digitális publikáció egy pontról történő elérését teszi lehetővé, a dokumentumok végső, legális változatának a hosszú távú megőrzését biztosítja. Tény, hogy a nagy nemzetközi tudományos indexelő szolgálatok latin-amerikai anyagokat alig dolgoznak fel, a latin-amerikai szerzőkre nincsenek hivatkozások, nem jelennek meg a nemzetközi rangsorokban; ez oda vezet, hogy az egyetemek nem tudják teljesíteni az akkreditáció követelményeit ben vita alakult ki a WIPO és a latin-amerikai és karib-térségi csoport között a könyvtári szolgáltatásokat érintő szerzői jogi kérdésekről. Az IFLA és a szakkiadók nemzetközi szervezete bekapcsolódott a megoldásba. Több országban igyekeznek megőrizni az ősi nyelveket és a kultúrát, Guatemalában találtak egy 23. nyelvet, Hondurasban a jövő nemzedékek számára írnak ősi nyelven könyveket. A kulturális, oktatási és tudományos minisztériumok feladata az infrastruktúra, a wifi-hálózatok fejlesztése, a sávszélesség növelése. Nemzeti vagy nemzetközi szintű támogatás elsősorban a technológiai fejlesztésre várható. A nyelvnek, a könyvtáraknak és az egyetemeknek több évszázadra volt szükségük a közös tudományos és oktatási javak kialakításához. A korszerű elektronikus rendszerek kaput nyitnak a világra, az új mobil és globális interaktív kapcsolatok az IFLA-nak az információelérés szabadságára irányuló erőfeszítéseit támogatják; erre Latin-Amerikának különösen szüksége van. Lásd még 23, 39 16/2016 Jogi szabályozás (Viszocsekné Péteri Éva) Altenhöner, Reinhard Schöneborn, Katharina: Der Lizenzierungsservice Vergriffene Werke als Beitrag zur Digitalisierung der Literatur des 20. Jahnrhunderts : ein neuer Dienst der Deutschen Nationalbibliothek In: Dialog mit Bibliotheken. 27. (2015) 2., p A már nem kapható művek licencszolgáltatása hozzájárulás a 20. századi irodalom digitalizálásához Digitalizálás; Hozzáférhetőség; Központi szolgáltatás; Nemzeti könyvtár; Szerzői jog A nyomtatott szövegek láthatósága és a kutatók általi használata egyre inkább függ attól, hogy elérhetők-e az interneten. Míg a korábbi századok művei már nagy számban digitalizálva megtalálhatók a hálózaton, a 20. század terméséről ez nem mondható el, csak az egészen újak készültek digitalizált formában. Ebben nem csak a szerzői jog a ludas, de főleg az. A szerzők nagy része nem látja be, hogy az elektronikus változat a kiadás számára komoly variáns lehet. A gyakorlatban sem a kiadók, sem a könyvtárak nem látnak üzletet a digitalizálásban. A probléma közel másfél millió 20. századi monografikus művet érint Németországban. Ennek nyomán a törvényhozás úgy döntött, hogy újraszabályozza az december 31. előtt Németországban megjelent nyomtatott, de már nem kapható művek ügyét. A törvény jogtiszta helyzetet teremt e művek digitalizálásához. A törvény felsorolja az érintett szereplőket köztük a Német Szabadalmi és Védjegyhivatalt (DPMA). Az új törvény a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) számára is lehetőséget nyújt, hogy könyvtárként 20. századi állományát digitalizálja, és ehhez az interneten hozzáférést biztosítson. Más könyvtárak is és élhetnek a törvény adta lehetőséggel. A DNB ezért új központi szolgáltatást vezetett be Lizenzierungsservice Vergriffene Werke (WLiS) néven. A folyamat kidolgozásában részt vett a Német Könyvtárak Szövetsége (dbv) és jogkezelő szervezetek is. Könyvtári Figyelõ 2016/1 111

116 A továbbiakban a szerzők részletesen leírják, bemutatják, hogyan működik a már nem kapható művek licencszolgáltatása (Lizenzierungsservice Vergriffene Werke = WLiS). A lényeg az, hogy a DPMA-hoz kell benyújtani a kérelmet, s az engedély hat hét elteltével érkezik meg, akkor elkezdhető a digitalizálás, majd a közzététel.) A regisztrált könyvtárak is láthatják a kérelmezett mű adatait, s ha ők is tervezték a digitalizálást, partnerként csatlakozhatnak a kérelmezőhöz megosztva a felmerülő költséget és munkát.) július vége óta vehető igénybe a szolgáltatás (WLiS). A DNB a beüzemelés során elsőként 350 címet regisztrált, és igényelt licencet. A többi könyvtár már az első nap regisztrált és adott be licencigényt. Számukra és minden érdeklődőnek a DNB honlapján bőséges információk állnak rendelkezésre. Bővebb információk találhatók a vagy a vergriffene.werke@dnb.de címen. Az új szolgáltatás sikerétől, minőségi továbbfejlesztésének megvalósításától és a törvényben már jelzett, a periodikákra való kiterjesztésétől függ, vajon a törvényalkotó által kezdeményezett modell beválik-e a gyakorlatban (a különböző részvevők együttműködése révén egy méltányos érdek-kiegyenlítődés valósuljon meg a szerzői jogi védelem alatt álló művek digitalizálására). (A folyóirat e száma elolvasható a Downloads/DE/DNB/service/dialog20152Volltext. pdf?_blob=publicationfile címen is.) 17/ (Murányi Lajos) Tikunova, Irina Petrovna: Knižnye pamâtniki : ûridičeskie i organizacionnye problemy gosudarstvennoj registracii In: Bibliotekovedenie. (2015) 3., p Muzeális könyvek: az állami nyilvántartásba vétel jogi és szervezési problémai Fejlesztési terv; Központi nyilvántartás; Megőrzés; Nemzeti könyvtár; Régi és ritka könyvek A régi és értékes könyvek megőrzésének Oroszországban a 19. század második felétől kezdődően vannak hagyományai; feltárásukat és állami nyilvántartásba vételüket a mai Oroszországi Állami Könyvtár ((Rossijskaâ gosudarstvennaâ biblioteka = RGB) elődje javasolta az es években. A kezdeményezés nyomán a kulturális minisztérium megrendelésére az RGB-ben kidolgozták a nyilvántartás, a tárolás és a védelem általános elveit és rendjét, az Oroszországi Föderáció muzeális könyveiről szóló szabályzatot. A dokumentumot egyeztetésre szétküldték az érdekelt főhatóságoknak, jóváhagyásá ra azonban nem került sor. A könyvtári állományok megőrzésének re szóló nemzeti programjában szereplő Muzeális könyvek alprogramnak kellett megoldania a régi könyvek feltárásának és regisztrációjának feladatát; a szervezési és tudományos módszertani központ funkciót az RGB-re bízták, a finanszírozás az Oroszország kultúrája célprogramból folyt. A tíz év alatt kidolgozták a nyilvántartási rendszer jogi, tudományos-módszertani, technológiai és szervezeti alapjait ban fogadták el a Muzeális könyvek. Általános követelmények c. szabványt, a könyvtári törvény évi módosítása szorgalmazza az e téren folyó munkát. A joggyakorlatba bekerült a muzeális könyv és a muzeális könyvek regisztere fogalom; a régi könyvek regisztrációja az állomány tulajdonosára és az államra egyaránt vonatkozó jogi előírás (norma) lett. Az RGB munkatársai igyekeztek feltárni a régi könyvek lehetséges tulajdonosait, megbecsülni a gyűjtemények nagyságát. Több millió kéziratos könyvről, nyomtatott könyvpéldányról, és néhány száz könyvgyűjteményről kaptak adatokat. Megkezdődött az ősnyomtatványok bibliográfiai adatbázisainak építése, a legértékesebb gyűjtemények adatainak gyűjtése ben indult a régi könyvekkel foglalkozó regionális központok hálózatának kialakítása re Oroszországban 83 régióból 77-ben összesen 480, régi könyveket is tároló intézményt, 519 könyvgyűjteményt és 120 ezer régi könyvnek tekinthető dokumentumot találtak (lásd ben az RGB a DIT-M céggel együttműködve az OPAC-Global alapján fejlesztette A régi könyvek össz-oroszországi gyűjteményét (Obŝerossijskij fond knižnyh pamâtnikov, ún. országos gyűjtemény) és a Muzeális könyvek regisztere információkereső rendszert. A as időszakban a régi könyvekkel folytatott munka az egyik legfontosabb; teljesítéséhez azonban komoly jogi és szervezési problémákat kell megoldani. A könyvtári törvény meghatározza, mely könyvek és könyvgyűjtemények számítanak muzeális könyvnek, rögzíti a könyvtárak jogait, kötelességeit és lehetőségeit. A évi miniszteri rendelet szabályozta a nyilvántartásba vételt, a regiszter építési elveit, eljárásait. A régi könyveket először az országos gyűjteménybe kell felvenni, majd a Regiszterbe. A feladatot a Kulturális Minisztériumnak kellene vé- Könyvtári Figyelõ 2016/1

117 geznie, de a minisztérium erre nincs felhatalmazva. Az állami feladat szabályozatlansága miatt nincs se regisztráció, se szervezett szakértői munka, késik a vonatkozó szabvány felülvizsgálata. Nincs jogi alapja a regionális szintű munkának, a korábbi történelmikulturális megosztási elveket (világszintű, nemzeti, regionális, helyi) a jelenlegi jogszabályok figyelmen kívül hagyták, így a Regiszterbe csak az országos szinten értékes régi könyvek kerülnek. Az országos gyűjtemény a jogi hiányosságok ellenére épül a Kulturális Minisztérium által kötött szerződések keretében. Technológiai alapelvek: egyedi könyvek esetén a rekordok fokozatos alakítása (az RGB alapadatait a tulajdonos könyvtár egészíti ki), távmunka lehetősége, a résztvevők jogosultsági szintjének meghatározása. A szakemberhiány enyhítésére a szakmai átképző intézményben kétéves kurzusokat indítottak. A munka menetét évenként országos értekezleten értékelik. A jogi, személyi és pénzügyi hiányok ugyan nagyban akadályozzák a munkát, az elért eredmények alapján az előrejelzések mégis optimisták. Lásd 8, 67 18/2016 (Viszocsekné Péteri Éva) Könyvtárosi hivatás Oktatás és továbbképzés Café, Lígia Cunha, Miriam Vieira da: Les programmes de cycles supérieurs en sciences de l information au Brésil. Bibliogr. In: Documentation et bibliothèques. 61. (2015) 2/3., p Res. angol és spanyol nyelven Mesterfokú információtudományi képzés Brazíliában Dokumentálóképzés -felsőfokú; Könyvtárosképző intézmény; Tanterv, óraterv A cikk röviden ismerteti a brazil mesterfokú információtudományi programokat (Programa de Pós- Graduação em Ciência da Informação, PPGCI) és azt a nemzeti értékelő rendszert, melyet a brazil egyetemi professzorok továbbképzési ügynöksége (CAPES) dolgozott ki. (Ez az oktatási minisztériumhoz tartozik.) Bár a program fejődött az évek során, a szerzők úgy vélik, ideje már az átdolgozásnak. A CAPES által kidolgozott értékelő rendszer fontos szerepet játszik: megállapíthatók vele mind az erősségek, mind a fejlesztésre váró területek, valamint a kiválóság (excellence) megszerzéséhez szükséges alternatívák. 19/2016 (Autoref.) Madinier, Hélène Gorin, Miche: La formation en sciences de l information en Suisse. Bibliogr. lábjegyzetben In: Documentation et bibliothèques. 61. (2015) 2/3., p Könyvtártudományi képzés Svájcban Könyvtárosképzés -felsőfokú; Könyvtárosképző intézmény; Tanterv, óraterv Svájcban kb. száz éve van könyvtárosképzés. Genfben, ahol francia nyelven oktatnak (École de biblio thécaires), 1990-ben megreformálták a tantervet, és mind az intézmény nevét (École supérieure d information documentaire), mind a diploma nevét (diplome en bibliothéconomie, documentation et archivistique) megváltoztattak ben ennek és a felsőfokú diplomák harmonizálásának törvényi háttere is megszületett a tartományi parlamentben, majd 1998-ban kiterjesztették a képzést a német és a francia ajkú lakosságra is. A legforradalmibb változást 2005-ben a Bolognai Egyezmény aláírása hozta, melynek nyomán a svájci könyvtár- és információtudományi diplomák európai szintű ekvivalencia-skálája is elkészült. Svájcban háromféle intézményben van felsőoktatás, 1) a kantonális egyetemeken, 2) a szövetségi műszaki főiskolákon: Laussane, Zürich (écoles polytechniques fédérales), 3) pedagógiai és szakfőiskolákon (HES). Az információtudományi képzés is háromszintű, második és harmadik szintjét csak főiskolán lehet tanulni. Az 1. szint a szakképzés, ami duális: a tanulók három éven át heti három napot egy dokumentációs intézményben dolgoznak, két napot iskolában töltenek, hogy a szükséges ismereteket megszerezzék (elméleti tárgyakat, általános kultúrát tanulnak), majd további egy év után szakmai érettségit is szerezhetnek. Könyvtári Figyelõ 2016/1 113

118 A 2. szint a BA képzés. Csak valamelyik főiskolán (haut école des science, HES) szervezik. A frankofon Genfben, a német nyelvű Coire-ben folyik azok számára, akik a bemenethez szükséges vagy előző képzésük szövetségi bizonyítványával (CFC) rendelkeznek. A tanított tárgyak nemcsak széles körű alapozást adnak, hanem szigorúan követik az élet diktálta változásokat. Ennek megfelelően számos új tantárgyat vezettek be az elmúlt években (hálózati technológiák, kulturális és digitális közvetítés). Ezek a nagy blokkok már kijelölik a négy választható szakirányt: a klasszikus könyvtárit, a levéltári és rekordmenedzsmentet, a vállalati információtudományi és a hálózati technológiai szakirányt. A külföldön is letölthető, nyolchetes kötelező szakmai gyakorlatot is tartalmazó, 6 vagy 8 féléves tanulmányok attól függően, hogy nappalin vagy munka mellett végzik-e a hallgatók információs dokumentátor diplomával zárulnak. Ez összességében az európai skálán 180 kredites (ECTS). A 3. szint az MA képzés. Információtudományi diplomát ad, és sokkal jobban az elméleti képzésre koncentrál, mint az előzőek. Tudni kell azonban, hogy az MA képzés kétféle amiatt, hogy 1) BA-s diplomára építve, államilag finanszírozott MA képzést vagy 2) a szakmát megújító, az ismereteket frissítő, speciális ismereteket nyújtó levelező képzést választ-e a hallgató, melynek költségét ő vagy a munkahelye fizeti. (Ennek összege jóval magasabb, mint a nappali képzésé.) A 90 kredites, részidős, négy féléves képzés az első évben mindenki számára ugyanaz, a második évben válik el. A tananyag a nagykönyvtárak szervezeti és vezetési kérdéseit, az információvezérlést, a webanalitikát és a webdizájnt járja körül. Az ezzel a diplomával rendelkező hallgatók lehetőséget kapnak, hogy egyetemi könyvtárak igazgatói, vezetői, rekord- és tudásmenedzser témakörök konzultánsai, profi szakemberei legyenek. Ezek mellett vannak különféle egyetemi képzések, melyek mindegyikében tanulhatók valamilyen arányban információtudományi ismeretek, de a képesítés nevében ez nem látszik. A CAS (Certificat of Advanced Studies) 10, a DAS (Diploma of Advanced Studies) 30, a MAS (Master of Advanced Studies) 60 kreditnyi információtudományi ismeretet ad Svájc különböző egyetemein (Bern, Friburg, Genf, Lausanne, Zürich); az oktatók az egyetem és az egyetemi könyvtár munkatársai. Ezekben főleg a technika újdonságain van a hangsúly. (2017-re már akkreditáltattak egy új 12 kredites, a könyvtári innovációk, fejlesztésével kapcsolatos, négy tantárgyblokkból álló kurzust.) 20/2016 (Pajor Enikő) Moulaison, Heather Lea Adkins, Denice: Les ischools : l information, la techologie et l individu. Bibliogr. In: Documentation et bibliothèques. 61. (2015) 2/3., p Res. angol és spanyol nyelven Az ischoolok: az információ, a technológia és az egyén Könyvtárosképzés -felsőfokú; Könyvtárosképző intézmény; Tanterv, óraterv Az Információs Képzőintézmények (Information Schools) azok az észak-amerikai tekintélyes egyetemi intézmények, amelyekben 2005-ben elindult ez a kezdeményezés, de mozgalom is, mely az információk, a technológia és az egyén kapcsolatát vizsgálja (ischools.org), egyben e közösség szervezete is, melyek az információ területén fejlesztéseket kíván elérni. A szerzők először a könyvtártudományi képzés történetét és az Information Schools születését tekintik át az Egyesült Államokban, végül a hagyományos és az új intézmények közti feszültségek feloldásával foglalkoznak. Melvil Dewey hozta létre az első iskolát 1887-ban a Columbia Egyetemen (New York), mely először BLS, majd 1905-től MLS képzést adott, de már 1926-ban doktorátust is lehetett szerezni Chicagóban (GSL), 1948-ban Illinoisban és Michiganben, 1952-től pedig a Columbián. A 20. század második fele nagyon mozgalmas volt: sok új képzőhely létesült, a Syracuse Egyetemen 1974-ben már szerepel az információ a tanszék nevében, 1984-ben pedig Wisconsin Egyetemen a School of Library and Information Studies nevet választották. A mozgalom születése 1992-re esett (University of Michigan), ahol a tanszéket alaposan megreformálták 1996-ban, majd a tíz legnagyobb képzőintézmény 2002-től Information Schoolnak vagy ischoolnak kezdte nevezni magát. Az ischooltól már csak egy lépés volt az adminisztrációt végző icausus, majd az iconference létrejötte ben 65 könyvtárosképző intézmény lett a rendszer része; a legtöbb (27) az Egyesült Államokban, 21 Európában, 3 Ausztráliában, 1 Ugandában, 114 Könyvtári Figyelõ 2016/1

119 a többi Kanadában és Ázsiában működik, és komplex egészként kezelik a könyvtári, média-, újságírói, kommunikációs információkat és a hozzájuk tartozó technológiákat, amit a mindennapi, illetve a könyvtári gyakorlatban alkalmazni kell. A témáról írt disszertáció (Wedgeworth, 2013) vizsgálatai alátámasztják, hogy e képzőintézmények feltételei sokkal jobbak, mint a többié, ezért oktatásuk is színvonalasabb. (Sok hallgatójukból lett felső vezető.) Más képzőintézménnyel összehasonlítva érdekes, hogy a hallgatók létszámát, az oktatók felkészültségét tekintve sok a hasonlóság vagy azonosság, de az ischoolokban nagyobb hangsúlyt kap az információszervezés és a vezetés oktatása, rendszeres és másfajta a minőségbiztosításuk. Ez a különbség feszültséget is kelt; ennek hangot is adtak az oktatók, akik szerint változtatni kell az ALA túl részletes, nehézkes és költséges minőségbiztosítási gyakorlatán. A szemléletbeli különbségek már 2009 óta feszültségeket keltenek, noha hosszú távon a párbeszéd gyümölcsöző és reményteljes lenne. 21/2016 (Pajor Enikő) P. Holley, Robert: The challenges of teaching the introductory LIS management course. Bibliogr. In: Journal of library administration. 55. (2015) 5-8., p A könyvtári menedzsmentbe bevezető kurzusok: kihívások az oktatók számára Könyvtárosképzés -felsőfokú; Munkaszervezés; Oktatási módszer A könyvtári menedzsmentbe bevezető kurzusok nehézségét a téma bőségessége, a menedzsment elvek valószínűségen alapuló jellege és a könyvtári menedzsment más területektől eltérő vonásai okozzák. A legjobb, ha őszintén elmondjuk a hallgatóknak, milyen előnyökkel jár a kurzus, és mik a korlátai. Az olyan elérhető célokra kell fókuszálunk, mint a legfontosabb menedzsment fogalmak bevezetése, készségeik szintjének emelése. Arra is kell buzdítanunk hallgatóinkat, hogy határozzák meg saját menedzsment-potenciáljukat. Már a kezdetekkor kezelnünk kell a menedzsment kétértelműségét és azt, hogy nem egzakt tudomány, amelyet garantált eredmények jellemeznek, márpedig számos menedzsment tankönyv biztos sikert ígér, ha az abban javasolt utat követjük. Az ilyen öntelt és mindentudást sugárzó tankönyvek figyelmen kívül hagyják, hogy a hallgatóknak szakmai karrierjük során összetett helyzetekkel kell megbirkózniuk, legyenek beosztottak vagy vezetők. Ráadásul túlzottan optimista képet rajzolnak a menedzsmentről. Az órákra célszerű meghívni néhány olyan menedzsert, akik rajtuk kívülálló körülmények folytán jelentős sikertelenséget éltek meg anélkül, hogy kézzelfogható hibát követettek volna el. Fontos, hogy szóljunk arról, hogy az emberek általában másként látják a világot, mint a menedzserek. A hallgatóknak meg kell ismerniük saját személyiségük jellemzőit is, valamint azt, hogy ezek miként befolyásolják döntéseiket. A hallgatók eltérő tanulási stílusa folytán jó, ha sokféle módszert alkalmazunk, és eltérő feladatokat adunk nekik. Különösen hasznosak a szerepjátékot tartalmazó gyakorlati feladatok, bár ezek nehezen adaptálhatók online környezetre. Érdemes a tanulmányokat csoportmunkával elkezdeni, amelynek során nem egy-egy probléma megoldása áll a középpontban, hanem annak rögzítése, hogy milyen a résztvevők együttműködési stílusa, ide értve önreflexiójukat is. A legnagyobb nehézséget az úgynevezett puha készségek, mint a vezetői képesség, a karizma, a motiváltság és motiváció vagy a kitartás oktatása jelentik, pedig ezek teszik a kompetens vezetőt nagyszerű vezetővé. Lásd még 58 22/2016 Egyesületek (Koltay Tibor) Mamaeva, S. A.: RBA v sisteme professional nyh kommunikacij In: Naučnye i tehničeskie biblioteki. (2015) 7., p Az Oroszországi Könyvtári Egyesület a szakmai kommunikációs rendszerben Egyesület -könyvtári -nemzeti; Folyóirat -könyvtári; Honlap; Kommunikáció; Rendezvény Az Oroszországi Könyvtári Egyesület (Rossijskaâ bibliotečnaâ associaciâ = RBA) központi helyet foglal el a könyvtári világ szakmai kommunikáci- Könyvtári Figyelõ 2016/1 115

120 ós rendszerében, stabil belső információs rendszert hoz létre, biztosítja a közvetlen kapcsolatokat és a visszacsatolást a közösséggel. A szakmai együttműködés koordinációs központjaként kedvező közeget jelent a személyes és intézményi, ágazatközi, regionális kapcsolatok bővítéséhez. Az RBA információt hoz létre, gyűjt, átdolgoz, szakértői értékelésnek veti alá, sokszorosít, közread, terjeszt, szétoszt, szervezi az információs áramlatokat, koordinálja az információcserét. Főbb eszközök: A szakma legjelentősebb folyóirata Az RBA információs bulletinje. Első száma 1995-ben, még az egyesület megalakulása előtt jelent meg, 2003-tól elektronikus formában az RBA honlapján is elérhető. Az évi 3 4 szám pdf formátumban olvasható, az olvasókkal nincs interaktív kapcsolat. A novembere óta az RBA hivatalos információs orgánuma. A könyvtárak világa portálon közel kétezer különböző típusú, más-más főhatósághoz tartozó könyvtár honlapjáról tájékoztat A könyvtári honlapok katalógusa; a könyvtári közösségeknek és egyesületeknek is van saját honlapjuk, működik néhány portál is ban korszerűsítették az RBA honlapját: javult a navigáció, bővültek a keresési lehetőségek, megújult, kibővült a tartalom. Új fejezetek jelentek meg, mint a Pályázatok, Az RBA kiadványai, Képviselet a hatalomban, Az RBA kitüntetései, Történet. Megújult a dizájn, több a fotó- és a videoanyag. Épül a Könyvtári jogszabályok és Az RBA a sajtóban adatbázis, a tervekben a Ki kicsoda az RBA-ban adatbázis is szerepel. 116 Felépítését tekintve az RBA inkább hálózati, mint hierarchikus szervezet. A szakmai együttműködést a könyvtártípusok és a tevékenységek szerint kialakított 42 egység mátrixa teszi lehetővé. A szekciók között munkakapcsolatok, szakértői célcsoportok alakulnak. Nincs éles határ a formális és az informális kommunikáció között. Az RBA által szervezett szakmai rendezvények száma évről évre nő: a évi 68-ról 2015-re 123-ra (ebből mindössze 7 volt virtuális). Kiemelt szerepet játszik az RBA éves konferenciája. A szekciók és kerekasztalok számos rendezvénye közül említést érdemel a Közkönyvtárak össz-oroszországi fóruma és a szekció által évenként szervezett Bibliokaravan, a mezőgazdasági könyvtári szekcióban a Vidéki könyvtárosok tábora. Nő a legkülönbözőbb formájú oktatási rendezvények száma a szemináriumoktól kezdve a könyvtári munkatapasztalatok virtuális kiállításáig. Az új eszközök intenzív használatbavételével radikálisan változik a kommunikációs rendszer struktúrája, előtérbe kerülnek az együttműködés elektronikus formái és módszerei. A virtuális kapcsolatok szorosabbá, átláthatóbbá és egységesebbé teszik a könyvtári világot. Nő az interperszonális kapcsolatok aránya, hagyományossá válnak az internet olyan szolgáltatásai, mint az , a blogok, a chat, a fórumok stb. Az iskolai könyvtárosok blogjában közölt adatok szerint 2014-ben 649 blogot tartottak számon. Egyre nő a könyvtárosokat és esetenként olvasókat is összefogó hálózati közösségek száma októberében a Facebookon indult az Oroszországi Könyvtári Egyesület csoport, 2013-ban a menedzsmenttel és marketinggel foglalkozó szekció a Facebookon két nyitott (a könyvtári szabványokkal és a statisztikával foglalkozó) csoportot indított. Facebook-csoportja van még az olvasással és a fiatalok könyvtári ellátásával foglalkozó szekciónak és a közmédiával foglalkozó munkacsoportnak. Összegezve: bár a technológiai robbanás nagy jelentőségű, az élő és közvetlen kapcsolatokat a virtuális módszerek egyelőre sem kiszorítani, sem helyettesíteni nem tudják. Az ok valószínűleg abban keresendő, hogy a szakmai összetartozás, a közös sors a valódi találkozásokon érezhető. Új formák fejlesztésekor türelmesnek kell lenni, a gyakorlat során a különböző módszerek egyensúlyba kerülnek. 23/2016 (Viszocsekné Péteri Éva) Stasselová, Silvia: Medzinárodná spolupráca knihovníckych združení na pôde IFLA a v krajinách V4 : úspešné príklady z histórie a zo súčcasnosti Spolku slovenských knihonvíkov a knižnic In: Knižnica. 16. (2015) 3., p Könyvtáros szervezetek nemzetközi együttműködése az IFLA kereteiben és a V4 országaiban Egyesület -könyvtári -nemzeti; Egyesület -könyvtári -nemzetközi; Együttműködés -nemzetközi Az 1927-ben létrehozott IFLA a világ könyvtárainak legnagyobb ernyőszervezete ma 150 országból 1500 tagot számlál, 43 szakmai szekciót működtet választott nemzetközi képviselőkkel. Az IFLA első Könyvtári Figyelõ 2016/1

121 nagy korszaka a 2. világháború kitöréséig tartott. Fontos eredmények születtek ekkor a könyvtárak helyzetének megszilárdításában, a könyvtárosok képzésében, a nemzeti és egyetemi könyvtárak kialakításában, a nyilvános könyvtárak problémáinak kezelésében (1932-től), a szabványosítás és a nemzetközi katalogizálási szabályok kialakításában. Ebben az első szakaszban az IFLA együttműködést kezdett a FID-del. A háború utáni első IFLA-ülés 1947-ben Oslóban 18 ország 52 küldöttjével zajlott ben Ranganathan kritizálta az IFLA-ban a nyugat-európai és északamerikai többséget, javasolta a kontinensek arányainak kiegyenlítését. A szocialista országok közül 1954-ben elsőként Zágrábban, 1959-ben Varsóban, 1963-ban Szófiában ülésezett az IFLA ben lépett ki először Európából a szervezet, Torontóban tartott ülésével (korábban 1933-ban Chicagóban ülésezett). A Szlovák Könyvtárosok Egyesülete ben vált az IFLA tagjává. Az 1971-es Liverpoolban tartott ülés határvonal az IFLA történetében, ekkor tartottak az ülést megelőző szemináriumot a fejlődő országok tagjai számára ben, A könyv nemzetközi évében az IFLA Budapesten ülésezett, a téma az olvasás problémája a változó világban volt. Az IFLA 50. évfordulója alkalmából a világkongresszust Brüsszelben tartották ban a 44. ülést a szlovákiai Csorba-tónál szervezték meg. Ettől kezdve állandósult a világkongreszszus augusztus hónapra eső rendezése, a nagyvárosok mellett ekkortól kedvelt turisztikai helyszíneket is bevontak a szervezésbe, mindig más kontinensen. A rendszerváltozást megelőzően 1981-ben utoljára a volt szocialista országok közül Lipcsében tartották a kongresszust. Az IFLA 1927-es megalapítása óta az alábbi közép- és kelet-európai helyszínek kerültek be a megvalósításba: Varsó 1936, Zágráb 1954, Varsó 1959, Szófia 1963, Moszkva 1970, Budapest 1972, Csorba-tó 1978, Lipcse 1981, Moszkva A többi 72 évben az IFLA nyugat-európai vagy más kontinensek országaiban ülésezett. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a hajdani szocialista országok aktív részvételéhez képest a V4 országai a rendszerváltozást követő években kevésbé aktívan vettek részt az IFLA tevékenységében? Az eddigi 19 elnök között vajon miért nem volt egyetlen V4-es ország képviselője sem megválasztott tisztségviselő? Az 1990-es határnyitással Közép- és Nyugat-Európa között szabaddá vált az út. A rendszerváltozással a könyvtáros egyesületek állami támogatottsága, finanszírozása is megváltozott, a választott, honorált képviselők önkéntesekké váltak. A V4-es országok képviselői sokszor csak a kulturális minisztérium támogatásának köszönhetően juthattak el az IFLA rendezvényeire. A V4-es országok képviselői 1989 előtt jóval nagyobb befolyást gyakoroltak az IFLAra, mint azt követően. Kisebb sikereket az új évezredben sikerült elérniük, az IFLA vezető testületébe 2007-ben szlovák képviselő került be, majd ban Pozsonyban tartották az IFLA Management of Library Associations Section ülését. A közötti időszakra ebbe a testületbe bekerült a magyar, a fehér-orosz és litván egyesület elnöke ben Szlovákiába látogatott az IFLA elnök asszonya, Sinikka Sipilä. A Szlovák Könyvtárosok Egyesülete 2016-ban tartja tevékenységének jubileumi, 70. évfordulóját. Az IFLA munkájában végzett nemzetközi fejlesztő tevékenységéért Silvia Stasselovát az MKE vándorgyűlésén 2011-ben Pécsett tüntette ki az akkori kulturális miniszter. A V4-es országok számára tanulságul szolgál az IFLA tevékenységében betöltött változó szerepük, mely arra ösztönzi a közép-európai országokat, hogy ne önmagukban álló szigetként, hanem aktívan tegyenek erőfeszítéseket a saját részvételük erősítéséért. (Prókai Margit) Könyvtári Figyelõ 2016/1 117

122 Könyvtárak és tájékoztatási intézmények 24/ Nemzeti könyvtárak Schwens, Ute Räuber, Jörg: Aus Zwei mach Eins : Deutsche Bücherei Leipzig und Deutsche Bibliothek Frankfurt am Main seit 25 Jahren zur Deutschen Nationalbibliothek vereint In: Dialog mit Bibliotheken. 27. (2015) 2., p Kettőből egyet. 25 éve jött létre a Német Nemzeti Könyvtár a lipcsei Deutsche Bücherei és frankfurti Deutsche Bibliothek egyesülésével Átépítés; Költözés; Könyvtárépület -nemzeti; Nemzeti könyvtár Az NDK és az NSZK nemzeti könyvtárai a német újraegyesítést megelőzően is szoros kapcsolatban voltak egymással től kezdve a kapcsolatok igen intenzívvé váltak, és a két intézmény hamarosan egyesült Die Deutsche Bibliothek néven ban, a nemzeti könyvtárról szóló törvény módosítását követően az intézmény neve Deutsche Nationalbibliothek (röviden DNB) lett. A könyvtár egyesítési koncepciója a munkamegosztás és a felesleges átfedések kiküszöbölése jegyében az egyesült nemzeti könyvtárat a német nyelvű publikációk őrzési helyeként és nemzeti bibliográfiai központként határozta meg. Minden, ami azóta történt, egybevág ennek a kiinduló koncepciónak a célkitűzéseivel, azokat fejleszti tovább. A jubileum alkalmából írt ünnepi cikk áttekinti és gazdag fotóanyaggal illusztrálja a 25 év eseményeit, szakmai eredményeit. A munkafolyamatok egyeztetése, egymáshoz igazítása, kritikus vizsgálata a mai napig tart. A nemzeti bibliográfia előállításánál földrajzi szempontok szerint osztották fel a feladatokat: Lipcse felel az új tartományokért és Észak-Rajna Vesztfáliáért, továbbá a külföldi germanicáért, a továbbiak Frankfurtra hárulnak. Az információtechnológiai teendők felelőse Frankfurt, az állományvédelmieké Lipcse és 1996 között a frankfurti részleg számára új épületet emeltek. A lipcsei épületet eközben fokozatosan renoválták, átépítették és bővítették. Az újraegyesítés évében Lipcsében 8,8 millió kötetes volt a gyűjtemény, Frankfurtban 4,5 milliós. Az elkövetkező 25 évben a gyűjtemény mintegy kétszeresére nőtt. A gyűjtési irányelvek folyamatosan módosultak: például lemondtak a változatlan kiadásokról, a külföldi germanicából egy példányt gyűjtenek. A fizikai hordozón publikált és az online e-kiadványok a figyelem középpontjában állnak, számuk 2015-ben elérte a kétmilliót. A gyűjtőkört hivatalosan a évi nemzeti könyvtári törvény bővítette ki a hálózati kiadványokkal. Ezt követően 2008-ban jelent meg az e dokumentumfajta kötelespéldányainak automatizált beszolgáltatásáról szóló rendelet ben indult az e-paper projekt, amely a napilapok mikrofilmes változatait elektronikus kiadásokkal váltotta fel. A teljes körű gyűjtés igényét több alkalommal megvitatták, mindenekelőtt a digitális gyűjteményt illetően ben Frankfurtban jött létre az elektronikus disszertációk koordinációs központja (DissOnline). A DNB fontos feladata a beérkező dokumentumok formai és tartalmi feltárása, a katalógusok és besorolási adattárak építése, a bibliográfiai regisztráció, a szabályzatok és szabványok (RSWK, DDC, VIAF, majd 2009-től a közös adattár, a GND) gondozása tól alkalmazzák a holland PICA könyvtári rendszert, amelyet később átvett az OCLC től tértek át az RDA szabványra ben lépett életbe az új feltárási koncepció, amelynek értelmében a hálózati kiadványokat csak a kiadói adatok átvételével és automatizáltan tárják fel. A katalogizálás eredményeit megosztják a többi könyvtárral. Sor került az állomány tömeges savtalanítására és konzerválására. A 90-es évek végétől folyamatosan napirenden van a hosszú távú digitális megőrzés kérdése végétől kiemelten foglalkoznak a kifogyott könyvek és az árva művek problematikájának megoldásával. Az olvasó- és tájékoztató szolgálatban is számos változás történt az évtizedek során márciusától este 6-tól külső őrzőcég látja el az olvasótermi felügyeletet. A DNB stratégiai prioritásai a os időszakra szólnak től új, mindkét részlegre kiterjedő szervezeti felépítést hagytak jóvá az egy téma egy felelős jelszó jegyében. A 2025-ig szóló vízió többek között kiemeli a barátságos használói terek, valamint a bel- és külföldi, valamint nemzetközi Könyvtári Figyelõ 2016/1

123 együttműködés fontosságát. A jövő nemzeti könyvtára az emlékezet-intézmények információs hálózatának szerves része. Lásd még 16, 38, 65 25/2016 (Hegyközi Ilona) Felsôoktatási könyvtárak Hommey, Timothy Allen: Lessons from a joint-use college/university library In: Journal of library administration. 55. (2015) 5-8., p Közös fenntartású főiskolai és egyetemi könyvtár Columbusban: a legfontosabb tanulságok Egyetemi könyvtár; Főiskolai könyvtár; Kettős funkciójú könyvtár A 45 ezer lakosú Columbus (Indiana) minden szempontból a megye és a környék központja, sőt, szakképző főiskolája az állam vezető intézménye, mely több mint harminc városban működik, és 150 szakmát oktat. Ugyanakkor a mindössze 45 mérföldre lévő Indianapolis elszívó hatása következtében egyetemét csak 1970-ben alapították. Fizikai közelségük ellenére az egyetem és a főiskola önálló könyvtárakat tartott fenn, a Columbus Learning Center (CLC) 2005-ös létrehozásáig. A fél évtizedes gondos tervező munkán és egyeztetéseken alapuló CLC nemcsak közös fenntartású és használatú könyvtár, hanem az intézmények hallgatói számára az addig hiányzó, nemcsak tanulásra (de arra is) használható közösségi tér. Jól felszerelt (és szintén közös használatú) tantermekkel, nagyobb rendezvények számára is alkalmas terekkel van ellátva, és helyet kapott benne az állam pályaválasztási, karrier-tanácsadó és munkaügyi szervezetének regionális központja is. Közös használatú könyvtár létrehozása, azaz különböző célú, illetve különböző közösségeket szolgáló könyvtárak valamilyen szintű összevonása nem ritka sem a gyakorlatban, sem az ezekről szóló beszámoló a szakirodalomban. Az esetek többségében közkönyvtárak és középiskolai könyvtárak integrációjáról van szó, a columbusi eset azért számít különlegesnek, mert felsőoktatási intézmények, egyetem és főiskola együttműködésével jött létre a több közösséget (és az egész város lakosságát is) szolgáló intézmény. Tervezése, működtetése során mégis nagyjából ugyanazok a szempontok kell, hogy érvényesüljenek: gondos, pontos tervezés; írásos, szerződés jellegű együttműködési megállapodás (a rendelkezésre álló források felhasználásának pontos szabályozásával); egyeztetési, konfliktuskezelési, problémamegoldási fórum létrehozása és működtetése; az együttműködési szerződés időszakos felülvizsgálata. Elengedhetetlen előfeltétel, hogy bármely együttműködő fél közössége számára nyújtott minden szolgáltatás jobb legyen, mint amilyent az önálló könyvtár nyújtott. 26/2016 (Mohor Jenő) Pacios, Ana Reyes: From the library to the Information Commons : an approach to the model s development in Spain. Bibliogr. In: New library world (2015) 7/8., p A könyvtártól az információs köztérig: új szolgáltatási modell Spanyolországban Egyetemi könyvtár; Felmérés; Működési feltételek; Szolgáltatások; Vezetés Spanyolország 70 egyetemi könyvtárának igazgatói közül 37 töltötte ki azt az online kérdőívet, amelyet a spanyol egyetemi könyvtári hálózat (REBIUN) küldött ki. A válaszadók közül 27 állami, 10 magánegyetemen dolgozik. Az Európai Felsőoktatási Térség által támasztott követelmények megvalósítása érdekében 2003-ban a REBIUN és a Spanyol Rektori Konferencia az egyetemi könyvtárak olyan új modelljét alkotta meg, amely az információs köztér modell alkalmazásával dinamikus és integrált környezetet nyújt az oktatást és kutatást támogató szolgáltatások számára. Ez a környezet biztosítja a számítástechnikai, könyvtári, audiovizuális, pedagógiai és más szolgáltatások térbeli egységesülését olyan anyagi, emberi, információs és tanulási erőforrásokat nyújtva, amelyek lehetővé teszik a közös célok és projektek integrálását. A könyvtárak előrehaladása ezen az úton különböző. A többség félúton van. Az akadályok közül a válaszadók főként az emberi erőforrások (62%), a tér (43%), a technológiai és anyagi erőforrások (16 16%) elégtelen voltát jelölték meg. A 2008 óta bekövetkezett költségvetési csökkentések éppen az Könyvtári Figyelõ 2016/1 119

124 egyetemek adminisztratív dolgozóit érintették a legnagyobb mértékben. A megfelelő fizikai tér hiánya pedig nehézzé teszi a többcélú terek kialakítását, bár ez kulcseleme a modellnek. A válaszadók intézményeiben megvalósított szolgáltatások közül a leggyakoribb a tanulási terek biztosítása (89%) és az információs műveltség oktatása (86%). A legritkább az aktív álláskeresés (8%), prezentációs szolgáltatások (14%) és a nyelvi laboratórium (16%). Az ACRL által 2012-ben felvázolt trendek közül a publikálási tevékenység jelen van Spanyolországban, ahogy azt a válaszadók 24%-a jelzi is. Az intézményi támogatás hiánya azt okozza, hogy bár a modell már több mint egy évtizede létezik jelenleg sincs minden spanyol egyetemnek olyan saját könyvtári modellje, amely az oktatást és kutatást támogató erőforrások és szolgáltatások integrálását irányozná elő. A könyvtárak és más egyetemi szolgáltatások integrációjának hiánya vagy gyengesége számos további okra vezethető vissza. Ilyen ok lehet az anyagi és emberi erőforrások, a rendelkezésre álló tér és infrastruktúra elégtelen volta, az egyetemi vezetők vezetési készségeinek és az intézményi stratégiáknak a hiánya, valamint az olyan intézményi kultúra, amely nem segíti a változást. A REBIUN viszont legutóbbi stratégiai tervében továbbra is támogatja az új modellt, amely még nem valósult meg minden könyvtárban, ahogy azt a felmérés is mutatja. Lásd még 35, 46, 57, 62, 80, 81 27/ (Koltay Tibor) Közmûvelôdési könyvtárak Barth, Robert: Die Bibliothek als Dritter Ort : Bibliotheken müssen mehr als Ausleihstellen sein, um relevant zu bleiben In: BuB. 67. (2015) 7., p Res. angol és francia nyelven A könyvtár mint harmadik hely : a könyvtárnak többnek kell lennie, mint kölcsönzőhelynek, ha fenn akar maradni Feladatkör; Közművelődési könyvtár; Társadalmi követelmények Amikor a hetvenes években egymás után épültek a nagy bevásárlóközpontok, nagy látogatottságú harmadik helyek jöttek létre. (Azért harmadik, mert az első kettő, az otthon és a munkahely/iskola után ott töltjük a legtöbb időt; köztük van a szabadidő eltöltésére, vásárlásra, evésre, szórakozásra stb. való harmadik, a közösségi tér.) A hálózati információkínálat térnyerése nyomán a közkönyvtárak is célul tűzték ki, hogy harmadik hellyé alakuljanak új szolgáltatások biztosításával. A fogalmat az amerikai szociológus, Ray Oldenburg alkotta meg (The great good place /A nagyon jó hely/ c. könyvében) 1989-ben. Jellemzői vázlatosan a következők: semleges hely, bárki bemehet, könnyen megközelíthető, hívogató, informális találkozóhely, az itt folytatott tevékenység zöme a beszélgetés, második otthon jellegű stb. A 21. századi könyvtár új jellemzője az ottlét magasabb minősége és a széles képzési kínálat; a tanulás helye és információs központ, továbbá termeket biztosít mind az egyéni, mind a csoportos tanuláshoz. (Ma már a tanulás és a tudományos munka is egyre inkább csoportosan folyik.) A londoni Idea Stores például képzőintézményekkel működik együtt, oktat, és tanfolyami képzést tart, remek új műszaki berendezései vannak (pl. médiastúdió). Ezek az élethosszig tartó tanulás legfontosabb feltételei. Ezzel arra utal a szerző, hogy a községi könyvtáraknak is ki kell lépniük elszigeteltségükből, ami elsősorban a településen működő egyesületekkel és szervezetekkel való együttműködést jelenti. A könyvtár a rendezvények helye, de nem könyvtári szolgáltatásoknak is helyet adhat, nyitvatartási időn kívül, és bővítheti a kooperációt a régió több könyvtárával is. A könyvtár emellett társadalmi helyként is működik. Egyre többen élnek magányosan, számuk főleg a városokban magas. Németországban az egyszemélyes háztartások száma 40 év alatt majdnem megkettőződött (25-ről 40%-ra). A könyvtár ideális hely a találkozásra, s megfelelő légkörrel rendelkezik az érdeklődés kielégítésére. Idegen nyelvű anyagai a bevándorló családok számára is vonzók (ingyenesek is). Ha a fiatalokra is számítani akar, főleg a műszaki és személyi feltételeket és külön részleget kell biztosítani számukra. (Jó példa rá a Kibiz és a U21 nevű részleg a Winterthuri Városi Könyvtárban.) Természetesen a könyvtárak továbbra is kínálnak Könyvtári Figyelõ 2016/1

125 nyomtatott és elektronikus dokumentumokat, lehetőleg ingyen. Nagyon fontos a könyvtárak elhelyezkedése is: már nem egy csendes mellékutcában, hanem a pezsgő forgalom közepén találhatók. (Zürichben az egyik könyvtárfiók a Sihlcity nevű bevásárlóközpontban található.) Láthatóságra is törekszik; jellegzetes épületben kapnak helyet több városban, és neves építészek munkái (Dortmund, Stuttgart, Seattle, Vancouver). A cikk végül azokat a könyvtárakat is sorra veszi, ahol a harmadik hely funkcióit sikeresen alkalmazták (Ausztria, Hollandia, Olaszország, Svájc). Végül a kistelepülések sikeres megoldásait ismerteti a svájci Landquart és környékén lévő könyvtárakban. Lényeges, hogy sokrétű kínálata és fekvése miatt nélkülözhetetlen helye legyen a településnek. (A cikk rövidebb, német nyelvű változata megtalálható az alábbi címen is: Fachbeitrage/Die-Bibliothek-als-Ort/Die-Bibliothekals-Dritter-Ort.aspx) 28/2016 (Murányi Lajos) Boelt, Kristen: Open libraries in Aalborg : a great success In: Scandinavian library quarterly. 48. (2015) 1-2., p Nyitott könyvtár Aalborgban nagy siker Állomány használata; Kölcsönzés -önkiszolgáló; Városi könyvtár 2008 nyarán a dániai Aalborg közigazgatási egységben fekvő, nem egészen 5000 lakosú Vodskovban 33-ról 66-ra emelték a könyvtár heti nyitvatartási idejét. Ebből 23 órában nyújt könyvtári szolgáltatásokat, 43-ban pedig önkiszolgálással működik. Jelenleg pedig már 12 helyi könyvtár tart nyitva a hét minden napján 9-től 19 óráig, vagyis heti 84 órában. Az állományt is ennek megfelelően formálták át, mintegy felét kiselejtezték, és csak a közönség igényeit legjobban kiszolgáló, új és inspiráló irodalmat kínálják. A könyvtárbelsőket is hívogatóvá, barátságossá és meglepetéseket tartogatóvá alakították. A polgárok egészségügyi kártyájukkal léphetnek a könyvtárakba, melyek teljes egészében be vannak kamerázva és közvetlen telefonvonal köti össze őket a központi könyvtárral. A központi könyvtár 2013 októbere óta kínál önkiszolgáló hozzáférést tereihez reggel 8-tól 10 óráig. Már az első napon több mint 300 ember vette igénybe a könyvtárat ez alatt a két óra alatt februárjától az igények alapján ismét meghosszabbították a nyitva tartást este 10-ig. Reggel általában a diákok érkeznek, és többnyire csoportmunkával töltik az időt, a fantáziaszobában ifjú szülők és gyerekeik óvodája működik, mások könyveket hoznak vissza vagy újságot olvasnak, miközben halk zene szól jelezve, hogy ez az önkiszolgáló időszak. 10-kor megjelennek a zöld inges könyvtárosok, akik délután hétkor már teljes természetességgel adják át újra a terepet az önkiszolgáló közönségnek. Gyakran szerveznek azonban esti programot is, filméjszakát, slam poetryt (kötetlen stílusú, röpke költemények versenye), szerzői estet, expat vacsorákat (az országban külföldiként élők közösségi eseménye). A szerző szerint (aki a központi könyvtár igazgatóhelyettese) a jellemzően individualista, fogyasztói társadalomban megváltozott az emberek napi életvitele. Átalakultak kultúrafogyasztási szokásaik és elvárásaik is, ezért ők valójában nem tettek mást, mint visszaadták a polgároknak a könyvtárat. A használók kétségtelenül elégedettek, a könyvtárnak a közösségben betöltött szerepe nőtt, és a fejlesztést nyilvánvaló elismeréssel nyugtázzák a politikai és államigazgatási hatalomgyakorlók is. 29/2016 (Fazokas Eszter) Brown, Chris: Conversation-based librarianship : a new potential for community knowledge. Bibliogr. In: Journal of library administration. 55. (2015) 5-8., p Beszélgetésen alapuló könyvtárosság. A közösségi tudás új potenciálja Feladatkör; Közművelődési könyvtár; Rendezvény; Társadalmi követelmények Az Egyesült Államokban a könyvtárlátogatások száma meghaladja az évi egymilliárdot, nem meglepő tehát, hogy a könyvtárak közösségi központként határozzák meg magukat. A könyvtár fizikai és virtuális értelemben véve is biztonságos és megbízható hely. A legkülönbözőbb háttérrel rendelkező emberek találkozóhelye. Olyan személyes beszélgetéseknek és társas fórumoknak is teret adhat, amelyek a közösségépítést, a szellemi szabadság érvényesülését szolgálják, és a tanulást Könyvtári Figyelõ 2016/1 121

126 támogatják. Különösen nagy szükség van ilyen helyekre akkor, amikor közösségi beszélgetésekre egyre ritkábban kerül sor. David Lankes szerint a beszélgetés, a dialógus a könyvtárak küldetésének, a tudás létrehozásának és magának a tanulási folyamatnak is lényeges eleme. A Libraries Transform Communities kezdeményezés keretében a könyvtárak egyre többet beszélgetnek el módszeresen, 90 és 120 perces alkalmak során az általuk szolgált közösség tagjaival, hogy felmérjék a közösség életével kapcsolatos igényeiket, és a későbbiekben egy-egy téma szakértőivel összehozzák őket. Tapasztalataikat havonta megosztják kollégáikkal. E szakmai beszélgetéseknek az a célja, hogy a könyvtári szolgáltatások jobban integrálódjanak a közösség életébe. Általában véve, amikor egy közösséghez tartozunk, akkor elkötelezzük magunkat a beszélgetésre. Az elvi fejtegetések mellé a szerző egy esettanulmányt és különböző modelleket is ismertet. Az esettanulmány arról szól, hogy Irakban és Afganisztánban szolgált veteránok által elmesélt történetekből virtuális kiállítást állítottak össze, amely eredeti videókat, fényképeket és interjúkat tartalmazott. A kiállítás címe War Ink (kb. háborús tinta) volt, utalva a veteránok emléktetoválásaira, amelyeknek nagy a jelentősége a katonai kultúrában. A kiállítás előkészítése során együttműködtek a háborús veteránok és szervezeteik, kaliforniai könyvtárak és egy korábban katonaorvosként működő szociológus (ő volt az érintett közösség nagykövete ). A projekt fő szervezője a könyvtáros szerző volt. A munkák során mindvégig arra törekedtek, hogy a projekt eredményeként a veteránok jobb szolgáltatásokban részesüljenek, tájékozottabbak legyenek oktatási, elhelyezkedési és gyógyulási lehetőségeikről. A vállalkozás sikerének kulcskérdése volt a közösségi kapcsolatrendszer. A kiállítás látogatóit arra buzdították, hogy fejtsék ki véleményüket, lépjenek kapcsolatba a veteránokkal, civil érdeklődőkként kérdezzék ki őket háborús tapasztalataikról erre számos jó példa is volt. 30/ (Hegyközi Ilona) Di Domenico, Giovanni: Un identità plurale per la biblioteca pubblica. Bibliogr. a jegyzetekben In: AIB studi. 55. (2015) 2. Res. angol nyelven Többarcú önkép a közkönyvtár számára Közművelődési könyvtár; Társadalmi követelmények A cikk az olasz könyvtáregyesület folyóiratának utolsó két évfolyamában megjelent cikkek alapján elemzi a közkönyvtár hatását, szerepét a jelen társadalmában. A számos felmerült téma közül néhány különösen releváns (mind a jelen, mind a jövő szempontjából): a könyvtár mint szociális laboratórium; az információs műveltséget célzó könyvtári szolgáltatások előmozdítása; az élethosszig tartó tanulás; a kritikus gondolkodásra nevelés; a könyvtárak bekapcsolódása a digitális állampolgárság fejlesztésébe; jólét és közkönyvtár a válság korában; a szociális könyvtárügy módszertanilag szilárd megközelítése. 31/2016 (Autoref.) Ericson, Anders: The new independent debate libraries of Norway In: Scandinavian library quarterly. 48. (2015) 3., p Norvégia új vitakönyvtárai Feladatkör; Jogszabály -könyvtárügyi; Közművelődési könyvtár; Rendezvény; Társadalmi követelmények 2014-ben mind a svéd, mind a norvég könyvtári törvényt módosították, olyan új kiegészítéseket illesztettek be, amelyek szerint a közkönyvtárak legyenek különböző viták és eszmecserék helyszínei, ezzel segítsék elő a demokrácia érvényesülését. A svéd törvény kulcsszavai az ismeretek terjesztése és a véleményszabadság, a norvég törvényéi pedig a független találkozási hely és a nyilvános párbeszéd. A norvég kulturális miniszter egyenesen egyfajta szerkesztői, moderátori szerepet szánt a rendezvényeken a könyvtárvezetőknek. A települések vezetői elismerték a könyvtárosok új szerepkörét. A nemzeti könyvtár, amely az egész könyvtárügy fejlesztéséért felel, jelentős támogatást ad a helyi és regionális kezdeményezésekhez, amelyek az új funkció kipróbálására irányulnak. A viták, amelyeket szerveznek, helyi (várostervezés, útépítés, környezet) és országos (Norvégia jövője az olajkincs elapadása után, településfejlesztési tervek, klímaválság) kérdéseket tárgyalnak, gyakran egyesületekkel vagy más könyvtárakkal, esetenként a német mintára létesült irodalmi házakkal együttműködve. Könyvtári Figyelõ 2016/1

127 A független jelző alkalmazása miatt a norvég törvény valószínűleg az egyetlen olyan könyvtári törvény, amely összhangban van az IFLA szellemi szabadságról szóló állásfoglalásával (ez kimondja, hogy a könyvtárosok a fenntartónak és a használóknak is felelősséggel tartoznak; és ha ez konfliktushoz vezet, akkor a használók igényeit kell elsődlegesnek tekinteni). A vitakönyvtáraknak alaposan fel kell készülniük a meghívottak személye, kényes témák, stb. miatt felmerülő konfliktusok kezelésére. A vitakönyvtári funkcióba beletartozik a könyvtárak kiadói tevékenysége és az információk terjesztése is (például webes portálon). A közkönyvtár Lindqvist megfogalmazása szerint közösségi kutatóközpontként is működik: nemcsak az információforrásokat szolgáltatja, hanem kívánságra akár adatokat is összeállít használói számára az érveléshez. A könyvtárak a helyi és tágabb közösségnek nyújtott szolgáltatásaikkal, a viták helyszíneiként, továbbá azok menedzselésével hozzájárulnak a demokrácia és a részvételi társadalom érvényesítéséhez. 32/2016 (Hegyközi Ilona) Hildreth, Susan Sullivan, Maureen: Rising to the challenge : re-envisioning public libraries In: Journal of library administration. 55. (2015) 5-8., p A közkönyvtár újrafogalmazása Feladatkör; Közművelődési könyvtár; Prognózis; Társadalmi követelmények A Bill és Medina Gates Alapítvány támogatásával az Aspen Intézet több éves kutatása nyomán 2014-ben megszületett az Egyesült Államok közkönyvtárainak jövőjével foglalkozó jelentés, amely a Rising to the Challenge: Re-Envisioning Public Libraries címet viseli. Az ebben megfogalmazott a könyvtár mint közösség elv jelképezi azt a szemléletet, amely nem a gyűjteményeket, hanem a humán tőkét, a közösségi kapcsolatokat, a tudáshálózatokat állítja középpontba. A könyvtárnak tehát az emberekre, a tanulás ösztönzésére és segítésére, a tudás fejlesztésére, valamint a közösségek megerősítésre kell koncentrálnia. Ebben a környezetben a szakképzett könyvtárosok segítenek az új technológiák használatában, az információs igények kielégítésében és a nagy mennyiségű adat kezelésében, továbbá a személyre szabott egyéni és közösségi élmény biztosításában. Az elsődleges cél nem a kölcsönzések számának növelése, hanem intelligens közösségek létrehozása. A könyvtár ma egyaránt fizikai és virtuális hely, de legerősebben fizikai jelenléte folytán kötődik a közösséghez. Az egyre inkább virtuálissá váló világban a könyvtárak fizikai terei a közösség vagyonát jelentik. A közkönyvtár továbbra is több célt szolgál: csendes hely az olvasáshoz, a kutatáshoz és a házi feladatok elkészítéséhez, az iskola utáni, felügyelettel végzett tevékenységhez. Közösségi rendezvényeknek, előadásoknak és oktatásnak, innovációs laboratóriumoknak, valamint közösségi alkotótereknek, együttműködéseknek ad helyet. A könyvtárak eszközökben és technológiákban gazdag tereket hoznak létre, amelyekben a tanulást, a felfedezést és az alkotást szakképzett könyvtárosok is segítik. Virtuális mivoltukban a könyvtárak minden nap, napi 24 órában elérhetők, weboldalakat, online vitacsoportokat, könyvklubokat és wifi szolgáltatást nyújtanak a közösségnek. Az online könyvtári élménynek ugyanolyan megnyerőnek kell lennie, mint a fizikainak, és teljes egészében szolgálnia kell a könyvtárnak azt a küldetését, hogy egyenlő hozzáférést, tanulást és állampolgári előrelépést nyújt. A könyvtár szolgáltatási platform. A digitális kor okozta változások lehetővé teszik, hogy az egyének és a közösségek maguk alakítsák tanulásukat és tudásukat, amihez a könyvtárak platformot nyújtanak, amelyeket aztán a felhasználók a saját igényeikhez alakíthatnak. Jelentős könyvtári platform a harmadik hely, vagyis az az interaktív tér, amely segíti egyének és közösségek működését. Ahhoz, hogy túlléphessen az információelérést szolgáló platformokon, és érzelmi és közösségi előnyöket nyújtson használóinak, a könyvtárnak meg kell határoznia, hogy milyen a jó közösségi tér. A könyvtárak a közösség fejlődéséhez azzal is hozzájárulnak, hogy pótolják a hiányzó közösségi szolgáltatásokat, ide értve a kora gyermekkori nevelést, az élethosszig tartó tanulást és az e-kormányzást. Platformként egyre inkább eltávolodnak attól a régi modelltől, amelyben a tudást szervezik és kölcsönzik, viszont a tanuláshoz és a közösséghez kötődő kapcsolatok csomópontjává válnak. A könyvtár épülete a lehető legnagyobb és legbiztonságosabb összeköttetést nyújtja különböző eszközökhöz és új interfészekhez. A falakon túl kérésre nyújtja mindezt, bármilyen eszközzel és célból, bárhol legyen is az illető. A szolgáltatott tartalom származhat a könyvtár saját gyűjteményéből, nemzeti forrásokból vagy felhőből. Könyvtári Figyelõ 2016/1 123

128 Annak érdekében, hogy a megváltozott körülmények között is megőrizzék szerepüket, a könyvtárosoknak új gondolkodást kell elsajátítaniuk. Ahhoz, hogy szolgáltatásaikat a közösségi célokhoz igazítsák, nagy rugalmasságra és alkalmazkodóképességre, a könyvtárak, a politikai élet szereplői és a közösségi partnerek közötti együttműködésre van szükség. Ez segítheti elő, hogy a könyvtárak növeljék társadalmi tőkéjüket, és lehetőségeket teremtsenek. A formátumok kérdése is stratégiai jelentőségű, mivel a megőrzés helyett a tartalmak összes formájához való hozzáférés biztosítása kerül előtérbe. Még nagyobb jelentősége van a fenntarthatóságnak, ami olyan szolgáltatási modellt követel, amely lehetővé teszi a fenntartható finanszírozást. Végül, de nem utolsósorban a közkönyvtáraknak közösségük megfelelő vízióval és stratégiai tervvel rendelkező vezetőivé kell válniuk. 33/ (Koltay Tibor) Parise, Stefano: Appunti per un agenda delle biblioteche italiane. Bibliogr. a jegyzetekben In: AIB studi. 55. (2015) 2. Res. angol nyelven Megjegyzések az olasz könyvtárak feladatairól Könyvtárpolitika; Közművelődési könyvtár A cikk javaslatot tesz az olasz könyvtárak számára politikájuk fő pontjainak meghatározására, azaz felvázolja az országos könyvtári politika kereteit. A könyvtár reputációja (s benne az érték nélkülözhetetlen feltételezése a közösség részéről) olyan kérdés, mely szorosan összefonódott a közkönyvtár funkciójával és jövőjével. A szerző szerint a könyvtár arculata a jövőben tanulási környezet lehet, olyan tér, mely akár a legközelebbi jövőben is lényeges formai változásoknak lehet kitéve anélkül azonban, hogy elveszítené azt a funkcióját, hogy a polgárok egyéni és társadalmi kompetenciáinak gyakorlótere legyen. Mindazonáltal semmiféle változás nem lehetséges egy valódi szakmai váltás nélkül, mely a szakma új generációját engedi be az olasz könyvtárakba, akik a jelen szükségleteire érzékenyek, és új energiákat, készségeket, víziókat hoznak. (Autoref.) 34/2016 Schjeide, Mariann: Turning our public libraries into venues for political debate? In: Scandinavian library quarterly. 48. (2015) 3., p Politikai viták színhelyévé válnak a közkönyvtárak? Közművelődési könyvtár; Rendezvény; Tájékoztatás szabadsága A norvég könyvtári törvény módosítása szerint a közkönyvtárak pártatlan találkozóhelyek, beszélgetések és viták helyszínei. Vezetőiknek kezdeményezniük kell ilyen alkalmakat, és be kell fogadniuk a könyvtár falai közé a közösség kisebb-nagyobb kérdésekről folytatott megbeszéléseit és vitáit. Erről fejti ki nézeteit a könyvtáros egyesület elnöke. Norvégiában a közkönyvtárosok a helyi önkormányzat alkalmazottai. Most szembesültek azzal, hogy a könyvtárakban, amelyek a helyi lakosság számára közösségi térként funkcionálnak, hogyan szervezzenek politikai vitákat, milyen megfontolások alapján szűrhetik meg a befogadott rendezvényeket. Stavangerben, Kristiansandban és Oslóban már szereztek tapasztalatokat az ilyen jellegű rendezvényekkel. Az egyik helyen megfelelő indoklással elutasították például a SIAN (Stop Islamisation of Norway) egyesület jelentkezését. A másik helyen azért nem fogadták be a rendezvényt, mert a SIAN eleve kizárta a vitát, nem engedett volna kérdéseket sem feltenni. A legjobban sikerül rendezvények Stavangerben és Oslóban zajlottak a következő témákról: idegengyűlölet, fasizmus, nácizmus. Felmerült, hogy a könyvtárak rasszizmusmentes helyek, hogyan reagálnak majd a bevándorlók, állást foglaljanak-e a könyvtárvezetők. A szólásszabadság a norvég alkotmány 100. cikkelyében foglaltatik benne. Elvi szinten nincs gond a szólásszabadság érvényesítésével, a gyakorlatban azonban sok fejtörést okoz az idea támogatása. Egy példa: egy svéd karikaturista az oslói városi könyvtárat szemelte ki, hogy ott tart előadást egy provokatívnak és visszataszítónak tartott utcai művészről. A rendezvény előzetes tiltakozást, az előadás alatt demonstrációt és sajtólevelezést váltott ki. A szerző szerint a szólásszabadság nem relatív, hanem abszolút szabadságjog. A könyvtárak nem protestálhatnak a hasonló rendezvények ellen egészen addig, amíg jogszabálysértés nem történik. A könyvtári törvény ugyanakkor azért írja elő a vitafórum-funkciót, hogy a könyvtárak kapcsolódjanak be a helyi lakosok Könyvtári Figyelõ 2016/1

129 számára lényeges helyi kérdések megtárgyalásába (iskolák bezárása, óvodaépítés, utcanevek, útépítés stb.). A közkönyvtárakat a használók pártatlan helyszínekként tartják számon. A szerző egy közepes város volt könyvtárvezetőjeként azt javasolja, hogy olyan témákat kell napirendre tűzni, amelyek az illető hely és a nagyobb régió számára relevánsak. Ha így járnak el a könyvtárak, eleget tesznek a törvényalkotó szándékainak. Lásd még 9, 52, 53, 54, 55, 59, 76 (Hegyközi Ilona) Munkafolyamatok és szolgáltatások 35/2016 Állomány, állományalakítás Herrera Morillas, José Luis: La Gestión de la colección en las bibliotecas universitarias españolas. : Planes y normativas (III): evaluación y expurgo. Bibliogr. In: Revista española de documentación científica. 38. (2015) 2. Res. angol nyelven Gyűjteménykezelés a spanyol egyetemi könyvtárakban. Tervezetek és szabályzatok, 3. rész: értékelés és apasztása Állományapasztás; Egyetemi könyvtár; Felmérés; Gyűjtőköri szabályzat A spanyol egyetemi könyvtárak gyűjteménykezelését (pontosabban: állományépítését) az általuk megfogalmazott tervezetek, illetve szabályzatok alapján elemző munka eredményeit bemutató cikksorozat harmadik, befejező része a gyűjtemény értékelésével és az állományapasztással foglalkozik. (Az elsőkét rész témája a gyarapítás, azaz a kiválasztás és a beszerzés volt.) A szerző a 71 spanyol egyetemi könyvtárból 33 az állományépítéssel kapcsolatos szöveges dokumentumot vizsgált meg, az értékelés és apasztás témáját 18 dokumentum érintette valamilyen formában. A gyűjtemény értékelésének fogalmával és okaival mindössze három, az értékelés módszereivel hét dokumentum foglalkozik, részletesebben négy, kvalitatív eszközöket, módszereket mindössze kettő tartalmaz. Az állományapasztás fogalmát (vagy meghatározását) nyolc dokumentum tartalmazza, okaival, ill. céljaival, kritériumaival és a végrehajtás módjával mind a 18 foglalkozik. Az okok célok között előkelő helyen áll a férőhely-felszabadítás, az elavult anyagoktól való megszabadulás, a használat növelése, a hozzáférhetőség javítása és a gyűjtemény vonzóbbá tétele. A kritériumok első helyén a duplum és a redundancia áll, közvetlenül utána az elavultság, a használat mértéke és a fizikai állapot indokolja az állományból való kivonást. Nyolc szöveg foglalkozik külön az időszaki kiadványok selejtezésével (nagyon különböző szempontok alapján), közülük egy törekszik együttműködésre, koordinált megőrzésre). Az állományapasztás felelősségét 14 dokumentum taglalja, 8 egyetemen ez a könyvtárosok és az oktatók együttműködését is jelenti. Kilenc dokumentum említi külön a kivételeket, azaz azokat a gyűjteményrészeket, ill. dokumentumokat, melyek nem selejtezhetők akkor sem, ha az általános kritériumok ezt lehetővé tennék. Az állományból kivont anyagok sorsa leggyakrabban az áthelyezés és az ajándék (10 10 esetben), ezt a megsemmisítés követi (bár két dokumentum nem megsemmisítést, hanem újrahasznosítást említ), három egyetem pedig a kiselejtezett anyagok eladásával is próbálkozik. A korábbi, a gyarapítással foglalkozó részekkel összhangban az állományapasztással kapcsolatos dokumentumokból is kiviláglik, hogy a spanyol egyetemi könyvtárak belső szabályzatai döntően a nyomtatott könyvekre vonatkoznak. Lásd még 62 (Mohor Jenő) Könyvtári Figyelõ 2016/1 125

130 36/2016 Állományvédelem Beinert, Tobias Schoger, Astrid: Vernachlässigte Pflicht oder Sammlung aus Leidenschaft? : zum Stand der Webarchivierung in deutschen Bibliotheken In: Zeitschrift für Bibliothekswesen und Bibliographie. 62. (2015) 3-4., p Res. angol nyelven A webarchiválás helyzete a német könyvtárakban Honlap; Megőrzés; Nemzeti könyvtár; Patriotika; Tudományos és szakkönyvtárak; Web Az 1990-es évek vége óta a webhelyek begyűjtése és archiválása világszerte a kulturális örökség megőrzéséért felelős intézmények tevékenységének új területé vé fejlődött. A cikk bevezetőjében megmagyarázza, miért van szükség alapvetően a web archiválására, majd a legfontosabb elveket és kihívásokat foglalja össze röviden. Bemutatja néhány német könyvtár a Baden-Württembergi Online Archívum, a SaarDok és endoweb, valamint a Bajor Állami Könyvtár és a Hamburgi Állami és Egyetemi Könyvtár eddigi webarchiválási munkáját, és ismertet néhány tudományos projektet. Végül képet ad a webarchiválás helyzetéről a német könyvtárakban, felvázolva a fejlesztés jövőbeni irányait. 37/2016 (Autoref.) Hutař, Jan Melichar, Marek: Dlouhodobá archivace digiláních dat od teoretických úvah k praktické realizaci?. Bibliogr. lábjegyzetben In: Knihovna. 26. (2015) 2., p Res. angol nyelven Digitális adatok hosszú távú őrzése az elméleti megfontolástól a gyakorlati megvalósításig Digitalizálás; Elektronikus könyvtár; Közgyűjtemény Az elmúlt időszakban életünk minden területén megnövekedett a digitális adatokból keletkező objektumok mennyisége és azok megosztása, melyek egy részét hosszú távon szükséges megőrizni a jövő számára. A hálózatokon hatalmas adathalmazokat tárolunk és osztunk meg, de ezeknek az információknak csupán a fele rendelkezik megfelelő biztonsággal. A digitális adatok hosszú távú őrzésének célja az, hogy olyan formában őrizzük meg az intellektuális tartalmakat hordozó kódokat, hogy azok a jövő generációi számára is használhatók legyenek. Ez nemcsak koncepció, hanem gyakorlati cél a kulturális értéket őrző intézmények számára. A digitális adatokat ugyanolyan biztonságban szükséges tárolni és őrizni, mint a papíralapúakat. Az őrzési feladat magas szintű szakmai és technikai tudást igényel, amely döntésre kényszeríti a gyűjteményeket őrző intézményeket. A használhatóság megköveteli a tartalom kereshetőségét, megjelenítését, értelmezhetőségét és hitelességét. Az archívumban való állandó használhatósághoz a dokumentumot folyamatosan életben kell tartani, a változásokhoz kell igazítani. A tárolt dokumentum mellett olyan metaadatokat kell őrizni, amelyek az életciklus alatt folyamatosan kiegészülnek, minden változást rögzítenek. Az állandó őrzéshez gyakorlati döntéshozatal szükséges az információk típusáról, az események megnevezéséről, a formátumról, a technikai kivonatokról és a hozzáadott, kiegészítő, értelmező információkról. A POWRR (Preserving digital Objects with Restricted Resources) projekt az őrzés minimális feltételeit összegezi. A digitális tartalmakat őrző intézmények számára fejlett információs technológia és a közösség által megosztott eszközök állnak rendelkezésre, melyek költséghatékonyan használhatók kisebb projektekhez. A hosszú távú archiválás olyan külső-belső audittal és minőségbiztosítási eszközökkel valósítható meg, melyek kisebb intézmények számára is elérhetőek. Az olyan szabványok, mint az ISO vagy az ISO 27000, nem mindenki számára megfelelőek. De léteznek más költségkímélő, biztonságos eszközök, amelyeket bárki alkalmazhat (DSA, Nestor seal, Platter, DRAMBORA, NDSA őrzési szintek). Az NDSA (National Digital Stewardship Alliance) modell számba veszi a problémákat, meghatározza a további fejlesztések prioritásait. Tömören és áttekinthetően írja le a digitális információk tartós őrzésének négy szintjét öt területen. A területeken adatlelőhelyek, földrajzi helymeghatározás, adatintegritás és állandóság, információbiztonság, metaadatok, formátumok és jogok szerepelnek. A szintek 0 4-ig az adatkezelések elvégzendő feladatait tartalmazzák. A terminológiát és a gyakorlati javaslatok alapvetéseit az OAIS (Open Archival Information System) összetettebben tartalmazza, mint az NDSA. Az elmúlt 20 évben széles körben elterjedt, s nemzetközi normaként az ISO 14721:2003 szabványban látott 126 Könyvtári Figyelõ 2016/1

131 napvilágot. Előnye, hogy terminológiai szótára tágan értelmezhető az archívumok, repozitóriumok számára, információs modellje részletesen leírja az információcsomagok struktúráját és tartalmát, azt, hogy milyen metaadatok elhelyezése szükséges a tárolt tartalmakhoz (Preservation Description Information PDI). Megalkotja a digitális archívum funkcionális modelljét (befogadás, archív tárolás, adatmenedzsment, adminisztráció, hozzáférés, tárolástervezés). Az elmúlt másfél évtizedben számos jó gyakorlat született az archiválásra nemzetközi szinten különböző intézményekben. Az elmúlt két évben a cseheknél a legnépszerűbb LTP (Long Term Preservation) rendszer az Archivematica lett, melyet az Artefactual cég az UNESCO-val együttműködésben fejlesztett ( com). Az Archivematica megfelel az OAIS funkcióknak, tesztelése bizonyította, hogy különböző típusú adatok problémamentes tárolását képes biztosítani. Elfogadott szabványok (METS, PREMIS, Dublin Core) alapján működik. Nem szó szerint repozitórium, és nem is olyan rendszer, amely a felhasználóhoz közvetít, de képes más rendszerekkel (DSPACE, DURASPACE, Islandora, irods) kiegészítve a jövőben is ellátni a feladatot. A digitális adatok tartós őrzése folyamatosan és gyorsan fejlődő terület. Létrejöttek a hozzákapcsolódó szabványok (OAIS), az első egyszerű eszközök (JHOVE) és később az összetett LTP rendszerek. A digitális archiválás sok helyen rutinossá vált, máshol folyamatosan nehézséget okoz. A digitális adatok archiválása nem technikai probléma. Az információvesztés elkerülésében sokkal nagyobb kockázatot jelenthetnek a rossz döntések, a gyakorlati elszántság, a források és a megfelelő szaktudás hiánya. 38/2016 (Prókai Margit) Niggemann, Elisabeth: Im weiten endlosen Meer des World Wide Web : vom Sammelauftrag der Gedächtnisorganisationen In: Zeitschrift für Bibliothekswesen und Bibliographie. 62. (2015) 3-4., p Res. angol nyelven A világháló végtelen tengerén: a nemzeti kulturális örökség megőrzését végző intézmények gyűjtési feladatáról Közgyűjtemény; Kulturális örökség; Megőrzés; Nemzeti könyvtár; Patriotika; Web 2006 óta törvény írja elő a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) számára az internetes dokumentumok gyűjtését. Ez nemcsak műszaki és pénzügyi, hanem szervezési, jogi, társadalom- és könyvtárpolitikai problémákkal is járt. A könyvtár főigazgatójának cikke az alapvető kérdéseket vizsgálja a DNB szemszögéből. Az internetes publikációkat nyilvános intézményeknek, archívumoknak és könyvtáraknak kell gyűjteniük, és a kutatók számára biztosítani, amikor azok eredeti formában már nem fellelhetők. A DNB számára könnyű a nyomtatott dokumentumok folytatásaként megjelenő e-dokumentumok esetében eldönteni, mit gyűjtsön. Nem az a kérdés, hogy gyűjtse-e a hálózati publikációkat a nemzeti könyvtár, hanem az, hogy mit ne gyűjtsön közülük. Úgy kell meghatározni a gyűjtőköri útmutatót, ahogy az a nyomtatott dokumentumok esetében történt ( Nehéz meghatározni a területi illetőséget és a gyűjtésért felelős intézményt is. Néhány próbálkozástól eltekintve a DNB csak ben kezdett rendszerszerűen a European Archive segítségét is igénybe véve hálózati dokumentumok (e-könyvek, záródolgozatok, újságok és folyóiratok) begyűjtésébe, és majd csak 2012-ben kerül sor válogatott weboldalak rendszeres gyűjtésére az oia nevű német szolgáltató segítségével ( A gyűjtött adatokat szabványos formában (WARC) archiválják. Az archivált tartalmak sokféle felhasználása képzelhető el (tudományos, művészi, gazdasági stb.), de a cikk csak két forgatókönyvet vázol röviden: 1) a tudományos vagy társadalmilag fontos források használata és idézhetősége és 2) a legfelső szintű tartomány (top-level domain, TLD) pásztázása, a társadalmi élet pillanatfelvételszerű dokumentálása érdekében végzett szelektív begyűjtés. Az óriási mennyiség miatt csak az együttműködés, megállapodások és gyakorlati munkamegosztás hozhat eredményt a világon. A nemzeti és az európai térség területén is közösen lenne jó tervezni és megosztva gyűjteni, de a könyvtárak hamar jogi akadályokba ütköznek. A DNB szabadon gyűjtheti az oldalakat, de csak falain belül teheti hozzáférhetővé, és csak szűk feltételek mellett adhatja tovább. Ez a probléma Európában már problémahalmazzá válik a tagállamok eltérő jogi szabályo- Könyvtári Figyelõ 2016/1 127

132 zása miatt. (Jó lenne az.eu és.com stb. tartományok gyűjtésének összehangolása is.). A web archiválása nagyon fontos, de a felelős intézményeknek nem szabad külön-külön teljességre törekedniük: a fenntartókkal és a gyártók/használók szakértőivel párbeszédben kell eldönteniük, mi szükséges, és mi felesleges. Ezzel párhuzamosan több gyakorlati kérdésre kellene választ kapni, hogy együttműködve begyűjtsék, archiválják, idézhetővé tegyék, és elérhetővé tegyék a fontos forrásokat. Ilyenekre pl., hogy szabad-e begyűjteni egy szabadon hozzáférhető oldalt szolgáltatójának beleegyezése nélkül? Milyen formában engedhet hozzáférést a gyűjtő intézmény az archívumhoz? Hol kezdődik a magánélet védelme? Van-e közösségi érdek abban, hogy egy publikált, de később törölt dokumentumot a nemzeti könyvtár megőrizzen? És így tovább. Közös akciókra lenne szükség annak tudatosítására, mi történik a világhálón, és miért fontos ennek a kulturális örökségnek is a megőrzése. Az ilyen hírverés épp olyan fontos, mint a műszaki, szervezési kérdések tisztázása, hiszen Saint-Exupéry-vel szólva Ha hajót akarsz építeni, talán nem is az a legfontosabb, hogy összegyűjtsd a mérnököket és a hajóácsokat, hanem, hogy felébreszd a vágyat a végtelen után. 39/2016 (Murányi Lajos) Steinke, Tobias: Webarchivierung als internationale Aufgabe In: Zeitschrift für Bibliothekswesen und Bibliographie. 62. (2015) 3-4., p Res. angol nyelven A web archiválása mint nemzetközi feladat Elektronikus könyvtár; Megőrzés; Szoftver; Web Az internet nemzetközi, így archiválása is csak nemzetközi összefogással végezhető. Széles körű tevékenységet folytat az elsőként alakult amerikai Internet Archive, melynek gyűjtési területe nemzetközi. Országos szinten a nemzeti könyvtárak és levéltárak, illetve szakterületi intézmények működnek. Együttműködésük keretét adhatná a Memento (timetravel. mementoweb.org), de a gyakorlatban az egyes országok jogi helyzete ezt hátráltatja. A felmerülő problémák miatt 2001 és 2010 között rendeztek évente konferenciákat (International Web Archiving Workshop), ahol a komplex kérdéseket vitatták meg. (Az előadások ma is olvashatók a címen) Ezután a tanulmány néhány jelentős archívum bemutatására vállalkozik. A tartalmak dinamikusan növekszenek. Nem igaz, hogy ami egyszer a hálózatra került, az ott is marad: sok tartalom elvész az idők folyamán. Ezért fontos a megőrzésük. Az első, az amerikai Internet Archive (archive.org) 1996-ban jött létre nonprofit szervezetként azzal a céllal, hogy az ókori alexandriai könyvtár digitális kori megfelelőjét hozza létre. Automatikus gyűjtéssel (aratással) időről időre a Heritrix-szel töltenek le egy-egy oldalt. Ma már a legnagyobb 450 milliárd weboldalával (20 petabyte). (Adományokból tartják fenn, fizetős szolgáltatása az Archive-It.) Az új felismerés, hogy egyre több digitális kiadvány készül, és ezzel a könyvtárak új gyűjtési feladatot kaptak, a kilencvenes évek második felében született meg. Míg általában a gyűjtés a statikus kiadványokra terjedt ki (e-folyóiratokra és disszertációkra), az ausztrálok a weboldalak gyűjtését is megkezdték. Az ausztrál nemzeti könyvtár és az állami könyvtár 1996 óta együtt dolgozik az online kiadványok gyűjtésén és archiválásán Pandora (Preserving and Accessing Nerworked Documentary Resources of Australia) néven. A válogatás szempontjai legalább olyan fontosak voltak, mint a technikai megoldások. (Nem használják az Internet Archive technológiáit, hanem a nyílt forráskódú HTTrackot alkalmazzák a válogatásra.) Európában a skandináv országok voltak az úttörők a Nordic Web Archive nevű projekttel (Dánia, Finnország, Izland, Norvégia, Svédország) 2000 és 2002 között. A legfontosabb nemzeti domének gyűjtésére koncentráltak, és tartalmilag csatlakoztak az európai uniós NEDLIB projekt eredményeihez, és az IIPCnek is alapítói voltak. Nagy-Britanniában 2003-ban alakult meg a közös UK Web Archive (UKWAC), tagjai a British Library, Skócia és Wales nemzeti könyvtárai, a nemzeti levéltár (TNA) és a JISC, melyben mindegyikük saját témakört vagy területi szempontot képviselt ben beolvadt a Digital Preservation Coalition egyik egységébe. A francia nemzeti könyvtár 2002-ben kezdte a webarchiválást, 2006 óta jogszabály hatalmazza fel a francia online anyag gyűjtésére, melyben osztozik az Institution nationale d audiovisuellel (INA), mely az audio- és videotartalmak felelőse. Saját hosszú távú megőrzésre szolgáló archívumot fejlesztettek ki (SPAR). A nemzetközi együttműködés mind tartalmilag, mind technikailag fontos, de szervezett formát csak az International Internet Preservation Consortium (IIPC) megalakulása (2003) után öltött. (50 tagja 128 Könyvtári Figyelõ 2016/1

133 között vannak könyvtárak, archívumok, kutatóintézetek és cégek is.) Fejlődése, struktúrája, súlypontjai ismertetése után a szerző az első szoftverekről (Heritrix, Wayback Machine), majd a NetArchiveSuiteről és a Web Curator Toolról, ill. az OpenWaybackről számol be. A hosszú távú archiválással munkacsoport (PWG) foglalkozik, mely speciális adatbázisok felépítésébe kezdett. A szabványosításban is nemzetközi együttműködés tapasztalható; 2005-ban dolgozták ki a webarchívum fájlformátumot (WARC), ami 2009-ben ISO szabvány lett. A cikk befejező részében a statisztikák és a minőségi tényezők leírása (ISO/TR 14873) után a további feladatokról ír a szerző, a DNB munkatársa. (46 szakirodalmi hivatkozás segít a témakör alaposabb megismerésében.) Lásd 79 40/2016 (Murányi Lajos) Speciális dokumentumok, különgyûjtemények Feldolgozó munka Mingam, Michel: Rameau, les catalogues, le web In: Bul letin des bibliothèques de France. (2015) 5., p A RAMEAU, a katalógusok és a web Online katalógus; Tárgyi feltárás; Tárgyszójegyzék; Web A RAMEAU (Répertoire d autorité-matière ency clopé dique et alphabétique unifié), az általános francia tárgyszójegyzék felhasználóinak a száma egyre nő, de téved, aki azt hiszi, hogy csak Franciaországban. A közismert frankofon területeken kívül Európában, Afrikában, Ázsiában is vannak hívei, fejlesztői. A közös munkában a francia nemzeti könyvtár, a SUDOC (az egyetemi könyvtárak hálózata), a nagy tudományos központok és a nagyobb városok könyvtárai vesznek részt; segítik, fogadják a RAMEAU-t használó és javító könyvtárak kéréseit, javaslatait. A gyümölcsöző munka érdekében a nemzeti könyvtár háromévente szakmai napot is szervez, hogy kicserélhessék tapasztalataikat, mert a tárgyszójegyzéknek már 2009-től van online változata, csoportos és egyéni, önfejlesztő és tanuló, pedagógiai célzatú kiegészítői. A rendszer könyvtárai számára rekordimportálási lehetőséget is kínál től a data.bnf.fr oldalról letölthetők a megfelelő tárgyszavak, elősegítve a szemantikus web és az adathálózat fejlesztéseit. A folyamatos fejlődést a számadatok is alátámasztják ben 176 ezerre nőtt a főbb tudományágaktól a szaktudományokig és a speciális részterületekig a megfelelő deszkriptorok száma, melyet még 59 ezer földrajzi név egészít ki. Kijelenthető, hogy a tárgyszójegyzék modern, követi a tudományok változásait, gazdag nyelvezetű, transzparens, és a deszkriptorjelölt fogalmak is hozzáférhetőek. (Ez utóbbi rendkívül fontos, mert a közös cél az, hogy a tárgyszójegyzék minél gazdagabb és mélységében is árnyalt legyen.) A főszerkesztők örömmel fogadják mind a doktori disszertációkból nyert deszkriptorjavaslatokat, mind a médiatárosok rockzenével kapcsolatos deszkriptorjelöltjeit. Ebből is látszik, hogy a RAMEAU nyelvezete dinamikus, folyamatosan gazdagodik. Eredetileg olyan szabályokból állt, melyek lehetővé tették a szigorú nyelvtani kötöttségű tárgyszóalkotást saját nyelvezettel, hierarchiával, szintaxissal és szemantikával. Természetes, hogy rendszeres felülvizsgálatra van szükség, hogy a prekoordinált jegyzék továbbra is ellenőrzött és jól strukturált legyen, mert a katalógusok is folyamatosan fejlődnek, és azok igényeit is ki kell elégítenie. Ennek fontosságát felismerve az IFLA irányítja a különféle fejlesztési, modellalkotási tevékenységet a tárgyszavak nemzetközi egységesítése érdekében. Ez egyszerre hosszú távú cél és retrospektív, módszeres munka. A RAMEAU-t illetően e feladatot a Nemzeti Rameau Központ látja el. Alaposan, lépésről-lépésre vizsgálják át az egyes tudományterületeket, a már beemelt és még beépítésre váró fogalmakat, a szótár formális és intellektuális koherenciáját. (Mi az, amit törölniük kell a deszkriptorok közül, mire kellene cserélni, milyen kifejezést lehetne összevonni stb.) Mivel ellenőrzött szótárról van szó, sok időt igényel a természetes nyelvből eredő kétértelműség (homonima, szinonima, poliszéma) kiszűrése, illetve a nemdeszkriptorokról való utalás a vezérdeszkriptorra. Így a végeredmény minden esetben egy olyan vezérdesz kriptor, amely pontos, szaktudományi, egyértelmű, megfelel mind a francia nyelv szabályainak, Könyvtári Figyelõ 2016/1 129

134 mind a francia dokumentációs nyelvnek. A felhasznált referensz művek lehetnek nyomtatott vagy elektronikus források, de elsősorban francia nyelvűek. (Használhatók idegen nyelvűek is.) A karbantartóknak, a fejlesztőknek sok szakmai problémát kell megvitatniuk, hiszen összefüggésében kell látniuk a részt és az egészet, ami nem könnyű, nem is beszélve a taxonómiai és a szemantikai problémákról. Gyakorlatilag minden egyes eset megoldandó problémákat vet fel. Mindehhez segítséget nyújt a Kalauz (Guide d indexation Rameau), amely az alosztások sokaságát számos példával világítja meg. Eddig a tételek 40%-át ellenőrizték. Nyilvánvaló, hogy a könyvtári integrált rendszerek OPAC-jaiban nemcsak a pontos keresőkifejezés megalkotása fontos, hanem a szemantikus struktúra és a metaadatok következtében a kérdésre adott válaszok tematikus csoportosítása vagy az alfabetikus indexben való megjelenése is. A szemantikus keresést elősegítendő 2008-ban a TEL (The European Library) projekt keretében a RAMEAU-t lefordították a tudásreprezentációs SKOS nyelvére, amely kompatibilis a szemantikai forrásleíró nyelvi szabvánnyal (RDF). Ezek biztosítják a szemantikai keresés alapjait. Összegzésül elmondható, hogy a RAMEAU már egy nagy, összetett tartalmi feltárást és visszakeresést segítő jegyzék, melynek karbantartásához, fejlesztéséhez, a metaadatok elkészítéséhez számos automatizált, modern technológiai lehetőség ellenére továbbra is szükség van az alkotó emberre. Lásd még 2 41/ Katalógusok (Pajor Enikő) Bauder, Julia Lange, Emma: Exploratory subject searc hing in library catalogs : reclaiming the vision. Bibliogr. In: Information technology and libraries. 34. (2015) 2., p Tárgyi keresés a katalógusokban: hogyan javítható az eredmény Gépi információkeresés; Online katalógus; Tárgyi feltárás A könyvtárosok több évtizede próbálkoznak innovatív ötletekkel a tárgyi és osztályozási adatok használatával kapcsolatban, hogy az online keresés élményét jobbá tegyék, mindazonáltal az online katalógus harmincegynéhány évi folyamatos javításai után a használók továbbra is azzal küzdenek, hogyan szűkítsék a tárgyi keresést, hogy csak a releváns találatokat tartalmazó, kezelhető listát kapjanak. A tanulmány a helyzet orvoslására született kísérletről számol be, amely a könyvtári katalógus felületét radikálisan újratervezve a használók számára a keresési eredmények egészen másfajta megjelenítését teszi lehetővé. Ez az új felület a keresési eredmények tudományterületek és témák szerinti grafikus áttekintését nyújtja. Az eredmények egy kétszintes fatérképen vannak ábrázolva, ami a használók számára a szaktudományi környezet (a Kongresszusi Könyvtár osztályozási rendszerének főosztályai alapján) és a témák (a Kongresszusi Könyvtár tárgyszójegyzékének felhasználásával) a keresési eredmények vizuális megjelenítését adja. Lásd még 40 42/2016 Információkeresés (Autoref.) Bartlakowski, Katja: Make the library really look more like google : zur Einführung des Discovery-Systems scinos an der Hochschule Osnabrück In: Bibliotheksdienst. 49. (2015) 6., p Tegyük a könyvtárat a Google-hoz hasonlóvá! Discovery rendszer bevezetése az Osnabrücki Főiskolán Gépi nformációkeresés; Gépi információkeresési rendszer; Portál Sok könyvtár meg van győződve arról, hogy internetes jelenléte továbbra is központi portálként szolgál az információkeresők számára, és ezt szeretné megőrizni. Azonban a helyzet egészen más: a könyvtári honlapok egyre kisebb szerepet játszanak a hallgatók és az oktatók információkeresésében. Egy discovery rendszer bevezetése jó lehetőséget teremt a könyvtári Könyvtári Figyelõ 2016/1

135 internetes oldalaknál használt, elavult portál koncepció átgondolására és új, korszerű megoldások keresésére, ahogy ez az Osnabrücki Főiskolán is történt. 43/2016 (Autoref. alapján) Gross, Tina Taylor, Arlene G. Joudrey, Daniel N.: Still a lot to lose : the role of controlled vocabulary in keyword searching. Bibliogr. jegyzetekben In: Cataloging & classification quarterly. 53. (2015) 1-4., p Az ellenőrzött szótárak szerepe a kulcsszavas keresésben Gépi információkeresés; Kulcsszó; Online katalógus; Tárgyszójegyzék Gross és Taylor 2005-ös tanulmánya azt állapította meg, hogy a kulcsszavas keresés alapján talált rekordok több mint egyharmada elveszne a tárgyszavak nélkül. Az azóta megjelent szakirodalom áttekintése azt mutatja, hogy különböző tudományterületeken született számos tanulmány szerint a kulcsszavas kereséssel kapott rekordok negyede-harmada veszne el ellenőrzött szótár használata nélkül. Más szerzők azonban továbbra is úgy vélik, hogy nincs szükség ellenőrzött szótárakra. A Gross-Taylor féle tanulmány bírálatára készülve ez a cikk megismételte a keresési folyamatot ugyanabban az online katalógusban, de automatikusan olyan metaadatokkal gazdagítva, mint a tartalomjegyzékek és az összefoglalók. Az elveszett találatok aránya így is magas lett. 44/2016 (Autoref.) Raieli, Roberto: Vecchi paradigmi e nuove interfacce : la ricerca di un equilibrato sviluppo degli strumenti di mediazione dell informazione. (Prima parte). Bibliogr. a jegyzetekben In: AIB studi. 55. (2015) 1. Res. angol nyelven Régi paradigmák és új interfészek: az információközvetítő eszközök kiegyensúlyozott fejlesztésének keresése. 1. rész jegyzetekben In: AIB studi. 55. (2015) 2. Res. angol nyelven Régi paradigmák és új interfészek: az információközvetítő eszközök kiegyensúlyozott fejlesztésének keresése. 2. rész Ember-gép kapcsolat; Gépi információkeresési rendszer; Online katalógus A cikk célja, hogy szakirodalmi szemle formájában bemutasson egy sor még nyitott, függőben lévő témát annak bizonyítására, hogy milyen nagy szükség van megújulásra az információkezelő és -kereső rendszerek területén. Ennek a megújulásnak pedig mélynek, kiegyensúlyozottnak kell lennie, és ismernie kell a könyvtár- és információtudomány (LIS) alapelveit. A szerző kiemelten tárgyalja a webméretű keresőrendszerek (web-scale discovery services) és a keresőeszközök (discovery tools) szerepét, és kritikusan vizsgálja a könyvtár közvetítő eszközei közé való lehetséges beemelésüket. Áttekinti és összefoglalja azokat az érveket és megfontolásokat, melyek az OPAC interfészeknek a web 2.0 és a szemantikus web néhány elve szerinti fejlesztését támogatják; ilyen elvek az extrém felhasználó-barátság és használhatóság, az interaktív és kollaboratív szervezet, az együttműködési képesség és az adat-granularitás. Majd a discovery tools perspektíváit vizsgálja olyan új, egyetlen rendszerként, mely a könyvtár által közvetített valamennyi forrásban való kutatást szolgálja. Ám ezek az innovációk nemcsak az adatbázisok keresési interfészeinek átalakítását kell, hogy célul tűzzék ki, hanem az adatok létrehozása és rendezése új módjának kifejlesztését is, az FRBR, RDF és a linked data szerint. Ezeket a megfontolásokat összeveti egyéb, a LIS elveit jobban középpontba helyező megközelítésekkel. Aláhúzza, hogy minden esetben fontos a források eredeti koherenciájának és az adatok származási helye autoritásának megőrzése. Végül a cikk figyelmeztet az information discovery korlátaira: jelenleg az új rendszerek egyike sem rendelkezik azzal a precizitással, amit megszoktunk az adatbázisok, OPAC-ok és más megbízható eszközök esetében. Raieli, Roberto: Vecchi paradigmi e nuove interfacce : la ricerca di un equilibrato sviluppo degli strumenti di mediazione dell informazione. (Seconda parte). Bibliogr. a Lásd még 41, 66, 69 (Autoref.) Könyvtári Figyelõ 2016/1 131

136 Olvasószolgálat, tájékoztató munka 45/2016 Albrecht, Steve: Better communication, safer facilities : creating a security-aware staff In: American libraries. 46. (2015) 9-10., p Jobb kommunikáció biztonságosabb intézmények Kommunikáció -használókkal; Könyvtárhasználati szabályzat; Rendbontás 132 Amikor a könyvtárosokat megkérdezik, ki felel könyvtáruk biztonságáért, rendszerint azt felelik: a rendőrség. Néhányan a könyvtárigazgatót és a munkatársak összességét nevezik meg. A biztonság mindannyiunk érdeke, életkérdés, az alapvető követelmények a következők: tiszteljük az olvasókat, de ne fogadjuk el helytelen viselkedésüket; ne tűrjük el a bűncselekményeket, fenyegetéseket, a munkahelyi erőszakot, folyamatosan törődjünk a biztonsági kérdésekkel; ha egy olvasó megsérti a jogszabályokat, a viselkedési normákat vagy a biztonsági előírásokat, az ne maradjon következmény nélkül; támogassuk és segítsük azokat a munkatársakat és olvasókat, akik biztonsági problémák miatt segítséget kérnek; a munkatársak törekedjenek arra, hogy feladataikat biztonságosan lássák el. Amikor a könyvtári helyszíneken (a pultnál, a raktárban, a lépcsőházban, az olvasókkal való kommunikáció során stb.) odafigyelünk másokra és a biztonságra általában, azt nevezzük sárga biztonsági fokozatnak. Van fehér fokozat is, ezt akkor éljük meg, amikor napközben szünetet tartunk, például étkezünk, beszélgetünk a kollégákkal, éppen nem foglalkozunk aktívan az olvasókkal vagy idegenekkel (tehát pihenünk vagy szusszanunk egyet, feltöltekezünk a nap hátralévő részére). A legerősebb a vörös fokozat, ekkor veszélyhelyzetben vagyunk, és két dolgot tehetünk: azonnal menekülünk, vagy ha elkerülhetetlenül szükséges, megvédjük magunkat. A használókkal való kommunikációban három dologra kell ügyelni: 1. az önvédelemre (fontos a fizikai távolság megtartása, a testbeszéd figyelése), 2. a düh és a stressz kezelésére (ha szidalmaznak, ne vegyük személyes sértésnek), 3. az okos munkavégzésre (ha úgy adódik, kérjük a kollégák vagy a főnökünk segítségét; az esetleges konfliktusokat dokumentáljuk, ez a későbbiekben is hasznos lehet). A viselkedési szabályok betartásában segíthet, ha határozottan, de barátságos stílusban rögzítve van, és több helyen ki van függesztve, mit szabad tenni a könyvtárban, és mit nem. Kerüljük a negatív megfogalmazást, a tiltást (Mobiltelefonozni tilos!), helyette pozitívan fogalmazzunk (Kérjük, telefonhívásait az olvasótermen kívül intézze). A cikkben 15 tömör jó tanács is olvasható a biztonság megőrzéséhez. 46/2016 (Hegyközi Ilona) Colding, Linda K. Venecek, John: There s going to be an evolution : the subject librarian initiative in review. Bibliogr. In: The reference librarian. 56. (2015) 2., p A Szakreferens Kezdeményezés Egyetemi könyvtár; Munkaszervezés; Oktatás információellátása; Referensz A Szakreferens Kezdeményezés (Subject Librarian Ini tiative) keretében 2010-ben a University of Central Florida (Orlando) John C. Hitt Könyvtára a hagyományos tájékoztatási osztály megújításával és átnevezésével nyitott tudást kínáló közteret, tudásmegosztási környezetet hozott létre. Ezt tükrözi a Knowledge Commons elnevezés. Ez az átalakítás azt is jelentette, hogy a könyvtárosok a korábbinál aktívabb és jól látható szerepet kívántak játszani a könyvtár falain kívül is, főként a tanszékekhez rendelt kapcsolattartó könyvtárosok révén, akik főként gyűjteményszervezési és oktatási feladatokat látnak el. Az egyetemi könyvtárakra, így erre a könyvtára is korábban jellemző tájékoztatási segédkönyvtár állományából már 2009-ben eltávolították a bibliográfiai indexeket és a referáló kiadványokat, mivel ezek többsége online elérhető volt. Csak egy kisebb állományt hagytak meg a régi referensz gyűjteményből, főként a legújabb és leggyakrabban használt műveket megtartva. A fizikai környezet átalakítása a szolgáltatási filozófia megváltoztatásával is járt. A helyben elérhető és a távoli felhasználóknak nyújtott 24 órás elérést egyaránt jobbá tették. Programokat és szolgáltatásokat kínálnak a felsőbb éves, a mester szakos és a külföl- Könyvtári Figyelõ 2016/1

137 di hallgatóknak, valamint az új oktatóknak. Marketingeszközökkel, weboldalakkal és kiadványok kal láthatóbbá tették a könyvtárat. Ezek mellett azonban a legnagyobb munkát a tanszékek mélyreható bevonása jelentette. Ezekről profilokat készítettek, majd a könyvtárosok személyesen megkeresték az oktatókat és kutatókat. A könyvtárosok grafikus szakember közreműködésével hírleveleket állítanak össze a tanszékek számára. A statisztikák azt mutatják, hogy a referensz kérdések aránya 17%-ról 11%-ra csökkent, megnőtt azonban a számítástechnika használatával kapcsolatos kérdések aránya. A könyvtár viszont nem akarja a tájékoztató pultot számítógépes laborrá átalakítani. Ezért létrehoztak egy help desk jellegű szolgáltatást, amelynek munkatársai megválaszolják a technikai jellegű kérdéseket, így tehermentesítve a tájékoztató könyvtárosokat. Bár csökkent a személyesen feltett referensz kérdések száma, a könyvtárak gyakran nem szívesen szüntetik meg a tájékoztató pultokat. A Central Florida Egyetem könyvtára továbbra is fogadja a referensz kérdéseket feltevő olvasókat, viszont nagyobb figyelmet szentel a rugalmas csoportos tanulási tereknek, és a könyvtárosok a korábbinál kisebb mértékben vannak a pulthoz kötve. Lásd 28 47/2016 Kölcsönzés Könyvtárközi kölcsönzés, dokumentumszolgáltatás (Koltay Tibor) Berard, Raymond [et al.]: Academia and document supply : unsustainable contradictions at INIST In: Interlending & document supply. 43. (2015) 3., p A kutatói közösség és a dokumentumszolgáltatás: elviselhetetlen ellentmondások az INIST-nél? Dokumentumszolgáltatás; Hozzáférhetőség; Országos szak könyvtár -műszaki; Térítéses szolgáltatás Francia jellegzetesség, hogy külön ellátó rendszere van a tudományos kutatásnak és a felsőoktatásnak több területen is, így a dokumentumellátásban is. Az ABES (Felsőoktatási Bibliográfiai Ügynökség) által működtetett Supeb a könyvtárosok számára készült, és dokumentumokat (eredetit, másolatot) szolgáltat, míg a CNRS (Nemzeti Tudományos Kutatási Központ) keretében működő INIST (a Tudományos és Műszaki Tájékoztatási Intézet) RefDoc szolgáltatása a felhasználóknak szól, e-kereskedelmi típusú interfésszel, s csak másolatot küld októberében INIST-Gate néven elhíresült vita indult, mert a RefDoc által kereskedelmi alapon kínált 54 millió folyóiratcikk egy részét ingyen (nyílt hozzáférésű lévén) is meg lehetett szerezni, de a RefDoc ezt nem jelezte. A vita nyomán 600 szerző tiltotta le cikkei kereskedelmi forgalmazását, és nyílt hozzáférésű folyóiratok vetették le magukat a RefDoc listájáról. A legfelső bíróság döntése következtében a RefDoc majd egy évre fel is függesztette működését. Mindez és a kérések folyamatos csökkenése (a RefDoc által szolgáltatott másolatok száma 82%-kal csökkent 1997 és 2013 között) felvetette a kérdést, van-e jövője a dokumentumellátásnak. A CNRS 2014-ben új projektet indított az INIST számára Knowledge engineering elnevezéssel, hogy kevésbé üzleti alapon inkább a közpénzből finanszírozott kutatásokat és a felsőoktatást szolgálja (több hozzáadott érték, kevesebb bevétel). Ebben az új környezetben olyan döntés született, hogy a RefDoc a továbbiakban nem szolgáltat a magánszektor, csak a francia és külföldi felsőoktatás és kutatás számára, és a CNRS intézeteit ingyen látja el (első lépésként papírmásolatokkal). Az e-dokumentumszolgáltatásról még nem született döntés novemberében a szerzői jogvédő hivatallal való megegyezést követően) a RefDoc ismét működni kezdett. Tekintettel arra, hogy az egyetemi könyvtáraknak nincs ilyen mértékben tisztázott viszonyuk a szerzői joggal, az INIST nem használhatja azokat háttérgyűjteményként. A helyzet megoldására az INIST a papírmásolatok kölcsönös ingyenes szolgáltatását javasolta az egyetemi könyvtáraknak, ám ez kevés megértésre lelt. Az INIST egyoldalúan döntött a változásokról, de nem állt szándékában az egyetemi könyvtárakkal való együttműködés megszüntetése, viszont a RefDoc és a Supeb egységes szolgáltatássá fejlesztését célzó eddigi kezdeményezések eddig sikertelennek bizonyultak. (A jövő bizonytalan.) Ami a nyílt hozzáférés (OA) hatását illeti, a korábban említett 600 szerző aláírása 2400 dokumentumot érintett, ezek közül 2011-ben és 2012 első félévében az INIST 48 másolatot szolgáltatott (a több mint 280 Könyvtári Figyelõ 2016/1 133

138 ezerből). Amióta a RefDoc kínálata jelzi, hogy egy dokumentum szabadon is hozzáférhető, ennek közvetlen hatása nehezen mérhető, de 2014-ben kb linket aktiváltak a dokumentumhoz való szabad hozzáférés érdekében, ami meglehetősen alacsony szám. Az 1990-es évek vége óta még a nyílt hozzáférés tömegessé válása előtt szolgáltatott dokumentumok mennyisége folyamatosan, évi 15%-kal csökken. Az INIST esetében a 2015-ös nagymértékű csökkenést a magánszféra kiszolgálásának megszüntetése okozta, hiszen az a megrendelések 70%-át adta a korábbi években. Ám az is megfigyelhető, hogy a felsőoktatásban a felhasználók is előbb a HAL, revues.org, vagy a DOAJ-hoz hasonló platformokhoz fordulnak, s csak eredménytelenség esetén keresik fel a RefDocot. A dokumentumszolgáltatás iránti igény csökkenésének még csak lassulását sem várja senki. Ugyanakkor az OA elterjedtsége igen nagy szakterületi szórást mutat, így hatása is nehezen mérhető, kalkulálható. Az olyan nemzeti licencvásárlások fejlődése, mint 2014-ben az Elsevier valamennyi kiadványának hozzáférhetővé válása a felsőoktatásban, a dokumentumkérések és a könyvtárközi kölcsönzések csökkenését eredményezi. A 2014 végi becslés szerint a 2008 és 2013 között megjelent publikációk fele érhető el OA formában: ezzel Franciaország az európai átlag körül van. A digitális tudományos könyvtár megvalósulása, az OA és a repozitóriumok további terjedése csak az ipari mennyiségű dokumentumellátás végét jelenti, hiszen a dokumentumok könyvtárközi kölcsönzése továbbra is szükséges. Az ipari modellnek át kell alakulnia közvetítő, azonosító, kereső szolgáltatássá. 48/ (Mohor Jenő) Haagensen, Henrik: The digital article service at the State and University Library, Aarhus, Denmark In: Interlending & document supply. 43. (2015) 3., p Digitális cikkszolgáltatás az Aarhusi Állami és Egyetemi Könyvtárban Cikk; Dokumentumszolgáltatás; Egyetemi könyvtár; Munkafolyamat; Nemzeti könyvtár; Szerzői jog Az Aarhusi Állami és Egyetemi Könyvtár (ÁEK) a két dán nemzeti könyvtár egyike. Kötelespéldányra jogosult, a dán közkönyvtáraknak nyújtott szolgáltatások központja és az Aarhusi Egyetemi Könyvtár központi részlege. Az ÁEK a folyamatos digitalizálási munkálatok ellenére még mindig nagy állománnyal rendelkezik nyomtatott folyóiratokból (4400 kurrens, összesen 40 ezer cím). Ezekre a dokumentumokra alapozták a dán könyvtáraknak és használóiknak szánt digitális cikkszolgáltatást. A dán könyvtárak közös katalógusa, a DanBib keresési és megrendelési lehetőséget nyújt, online lelőhely- és kölcsönzési adatokat. A munkafolyamatot egy országos szállítási szolgáltatás teszi teljessé. A DanBib-nek két platformja van, egy a könyvtárosokat (netpunkt.dk), egy a használókat szolgálja (bibliotek. dk). A digitális cikkszolgáltatás e két platformmal integráltan zajlik, a kétmillió metaadatot tartalmazó, évente 16 ezer rekorddal bővülő dán cikkindexszel együttműködve. A kérést az ÁEK kapja. Az olvasó a kérést továbbító helyi közkönyvtári azonosítójával operálhat, nem kell újonnan regisztrálnia az ÁEK-ban. A használó, a kérést továbbító könyvtár és a kért mű adatait a beszkennelt cikk fájljával együtt az ÁEK szerverén tárolják. A szkennelt cikket egy későbbi kérésre azonnal szolgáltatni tudják. A kérések kezelésének menete: a kérések fogadása helyi vagy országos platformról, a kért cikkek szkennelése, a kért cikkek szolgáltatása digitális formátumban a könyvtáraknak (ők digitális formátumban továbbíthatják a használónak) vagy közvetlenül a használóknak, a szkennelt cikkek tárolása metaadataikkal együtt történik (a cikk tartalmának, szerzőjének, címének, az évfolyamnak, oldalszámnak stb. leírásával) helyi szerveren (e-archívum), a szkennelt cikkek újbóli, automatizált szolgáltatása az e-archívumból. Ami a jogi és üzleti feltételeket illeti, az ÁEK megegyezést kötött a Copydannal (a dán szerzőijog-tulajdonosok szövetségével), amely engedélyezi, hogy a kért cikkeket nyomtatott folyóiratokból beszkenneljék, a cikkeket digitális formátumban közvetlenül a használóknak szolgáltassák, a szolgáltatásra előfizető könyvtárak pedig digitális formátumban a használóknak továbbítsák, a szkennelt cikkeket leíró metaadataikkal (tartalom, szerző, cím, kötet, oldal stb.) együtt tárolják, Könyvtári Figyelõ 2016/1

139 a szkennelt cikkeket újrahasznosítsák az új kérés és a metaadatok automatikus hasonlítását követően, az ÁEK minden szolgáltatott cikk után jogdíjat fizet a Copydannak, a megegyezésben szakfolyóiratok és népszerű dán magazinok egyaránt szerepelnek. A szolgáltatásba bevont folyóiratok köre bővülhet. Kivételt jelentenek azok a címek, amelyek mind digitális, mind nyomtatott formátumban megjelennek, nem szerepelnek a megegyezésben, és csak nyomtatott formátumban szolgáltathatók. Az ÁEK állományában lévő elektronikus folyóiratok nem részei a megegyezésnek. A szolgáltatás kapcsán az ÁEK megállapodást kötött a Dán Bibliográfiai Központtal (DBC), amely a dán cikkindexet szerkeszti. Ennek keretében azokat a dán népszerű magazinokat is indexelik, amelyekre a kérések mintegy 10%-a irányul. A szolgáltatás weboldala: digitalartikelservice.dk. 70 könyvtár használja előfizetéssel. A rendkívül népszerű szolgáltatás így ma a dán lakosság 82%-a számára elérhető. Az előfizetés mellett a szolgáltatás a szokásos könyvtárközi kölcsönzés keretében is igénybe vehető. A használó ekkor nyomtatott cikkmásolatot kap kézhez. 49/2016 (Hegyközi Ilona) Plemnek, Alexander Sokolova, Natal â: Sharing resources of Russian libraries : 10 years of consortia services development. Bibliogr. In: Interlending & document supply. 43. (2015) 3., p Forrásmegosztás az orosz könyvtárakban: a konzorciumi szolgáltatások tíz éve Adatbázis; Dokumentumszolgáltatás; Együttműködés -bel földi; Folyóirat-előfizetés; Közös katalogizálás; Központi katalógus -online Oroszországban több mint 110 ezer könyvtár működik, könyvtárközi kommunikációjuk számos problémát vet fel. A megbízható infrastruktúra kiépítése, a hatékony forrásmegosztás csak az új információs korban vált lehetővé. Mára a könyvtárak kapcsolódtak az internethez, potenciálisan bármely hálózati gépről elérhetők és kereshetők. Az egyik legjobban működő forrásmegosztó hálózat az ARLICON (Associated Regional Library Consortia) 2002-ben az oroszországi könyvtárak számára nyitott, nonprofit szervezetként alakult. Jelenleg tagja a mintegy 200 könyvtárat összefogó 14 konzorcium, a könyvtárak elektronikus katalógusai az ARLICON portálján keresztül kereshetők. A portált további 500, a szolgáltatások vagy források előállításában együttműködő könyvtár veheti igénybe. Valamennyi könyvtár ingyen vagy rögzített feltételek mellett használhatja a közös katalógust. Vannak csak felhasználó könyvtárak is; összességében Oroszországból és a volt Szovjetunió tagországaiból mintegy 1000 könyvtár vesz részt az ARLICON tevékenységében, a szolgáltatások más országokból is elérhetők ben 3 projekt indult: a MARS az oroszországi folyóiratok cikkadatbázisa, az elektronikus dokumentumszolgáltatás és az EPOS osztott elektronikus könyvtár. Azóta egyre több könyvtár kapcsolódott különböző minőségben az ARLICON-hoz, miközben a konzorcium sem állami, sem egyéb pénzügyi támogatásban nem részesült. A MARS projekt célja a folyóiratok párhuzamos feldolgozásának elkerülése. A teljes terjedelmükben indexelendő folyóiratcímeket a feldolgozó könyvtárak választották ki a leggyakrabban használtak közül. A néhány kis könyvtárral indult projektben ma 230 felsőoktatási és közkönyvtár vesz részt márciusában 2100 folyóiratcímet dolgoztak fel, az adatbázis naponta rekorddal gyarapodott, a munkában 800 szakember vett részt. A MARS szolgáltatásai: a könyvtárak helyi adatbázisukba bemásolhatják a bibliográfiai rekordokat; keresés az ARLICON portálon keresztül. Az orosz folyóiratok főleg nyomtatott formában jelennek meg, a MARS adatbázis segíti a folyóiratállomány kezelésének optimalizálását: egy ritkán használt folyóiratcím lemondása után a folyóirat kereshető marad, cikkek rendelhetők belőle. A teljes MARS adatbázis előfizetéses rendszerben működik, az építésében közreműködők számára ingyenes. Az előfizető könyvtárak olvasói vagy az ARLICON portálon keresztül használhatják az adatbázist, vagy a könyvtár honlapjáról, ha onnan elérhető. A rekordok egyelőre cirill betűsek, az adatbázis és az annotációk angolra fordítása szerepel a tervekben. Várható még a cikkek teljes szövegét tartalmazó adatbázis építése azokból a folyóiratokból, amelyek jogtulajdonosaival szerződést tudnak kötni. Az elektronikus dokumentumszolgáltatás (EDD) a MARS-ot követi. Az EDD közös katalógusa tartalmazza a MARS adatbázisban lévő folyóiratokat Könyvtári Figyelõ 2016/1 135

140 és az azokra előfizető könyvtárak jegyzékét, ezt a katalógust csak a könyvtárosok használhatják. Az egyelőre csak cirill betűs folyóiratok közös katalógusa szabadon használható az interneten. A rendszer úgy működik, hogy az olvasó a kért cikk nyomtatott másolatát könyvtárában kapja meg. Az orosz szerzői jogi törvények szerint a könyvtár kölcsönözhet vagy másolhat a jogtulajdonos engedélye nélkül, ha a szolgáltatásból nincs nyeresége. A törvény évi módosítása könnyítette a közkönyvtárakban a kutatási vagy oktatási célokra történő másolatszolgáltatást. Az EDD-ben több mint 200 könyvtár vesz részt kérőként vagy küldőként, 2014-ben 7900 orosz és külföldi folyóiratcímből szolgáltattak több mint 600 ezer másolatot. Egy kérés átlagos feldolgozási ideje 10 óra ben az ARLICON-t e-források szolgáltatójaként regisztrálták a FEDUrus kutatói és felsőoktatási hálózatban. Az elévült, OPAC-alapú interfészek discovery típusú keresőrendszerre cserélésével az ARLICON forrásai 2015-ben a nemzetközi hálózatokba is bekerülhetnek. 50/2016 (Viszocsekné Péteri Éva) Schöpfel Joachim: Document supply of grey literature and open access : ten years later In: Interlending & document supply. 43. (2015) 2., p A szürke irodalom szolgáltatása és a nyílt hozzáférés: tíz év eltelte után Dokumentumszolgáltatás; Felmérés; Hozzáférhetőség; Nemzeti könyvtár; Országos szakkönyvtár -műszaki; Szürke irodalom A dolgozat azt vizsgálja, hogyan hatott a nyílt hozzáférés mozgalma a szürke irodalommal való ellátásra öt nagy tudományos és műszaki információs központ összehasonlító felmérésére alapozva: ezek a British Library (UK), a KM (Kanada), az INIST- CNRS (Franciaország), a KISTI (Dél-Korea) és a TIB Hannover (Németország) ben az öt intézmény valamivel kevesebb mint 1,8 millió tételt szolgáltatott, azaz a felét a ben (-55 %) szállítottnak. Ebből 85 ezer volt szürke dokumentum elsősorban konferenciai anyagok és jelentések, azaz a teljes mennyiség 5%-a, de hez képest alacsonyabb szintű (-72%). Ugyanakkor az intézmények továbbra is bővítik nyílt hozzáférési stratégiájukat; ezek sajátosak, és ahogy 2004-ben és 2008-ban is, inkább az intézményi és országos jelleget tükrözik, és nem globális megközelítésűek, két vagy három közös vagy hasonló projekt kivételével (PubMed Central, nemzeti repozitóriumok, DOI-számoknak az adatállományokhoz való rendelése, disszertációk és egyebek). Az összes különbség ellenére fejlődésük néhány közös vonást is mutat, úgymint a költségvetési megszorítások, a jogi korlátok (szerzői jog), a hazai igények hangsúlya és a nyílt hozzáférési politika kialakítása a terjesztés és a kutatási eredmények javítása érdekében. A vállalati ügyfelek dokumentumellátása inkább üzleti jellegű, míg az állami szektorban ez a korábbinál jobban támaszkodik az erőforrások megosztására és a hálózatépítésre a tudományos és közkönyvtárakkal. Talán a TIB-et kivéve a szürke irodalom csökkenő jelentősége változó szerepükre mutat: kevesebb közvetítés, kisebb beszerzés és gyűjteményfejlesztés és több nagy értékű szolgáltatás, több terjesztés és megőrzési kapacitások, melyeket a tudományos közösség szükségleteire terveztek (kutatási kiválóság, nyílt hozzáférés, adatkezelés stb.). A dolgozat a 2006-ban és 2009-ben publikált két felmérésnek a követéses vizsgálatát írja le. 51/2016 Tájékoztatási eszközök (Autoref.) Rodrigues, Rosângela Schwarz Stubert, Daniela: Periódicos Científicos da Ciência da Informação : os títulos indexados na WoS. Bibliogr. In: Revista española de documentación científica. 38. (2015) 3. Res. angol nyelven A Web of Science-ben indexelt információtudományi szakfolyóiratok Adatbázis; Felmérés; Folyóirat -könyvtári Mivel a Web of Science (WoS) tekinthető a legszigorúbb adatbázisnak, ahol az ismeretek minden területéről a legrangosabb folyóiratok szerepelnek, az ott indexelt információtudományi szakfolyóiratokat vizsgálták publikációs jellemzőik, hozzáférhetőségük típusa és a Directory of Open Access Journals (DOAJ)-ban való szereplésük szempontjából. A 2012-es évet alapul véve 84 információtudományi 136 Könyvtári Figyelõ 2016/1

141 szakfolyóiratot találtak (az African Journal of Library Archives and Information Science-től a Zeitschrift für Bibliothekswesen und Bibliographie-ig). Legtöbbjük az Egyesült Államokban és Angliában (37, ill. 24 cím) jelenik meg; ezeket követi Hollandia (6), Németország (4), Brazília (3). Ausztrália, Kanada, Spanyolország 2 2, Japán, Malajzia, Mexikó és Nigéria 1 1 címmel szerepel. (Az első három sorrendje megegyezik egy korábbi, a WoS-ban szereplő valamennyi folyóiratot vizsgáló elemzéssel.) 56 folyóiratot (a teljes mennyiség közel 70%-át) kereskedelmi kiadóvállalatok, 13-at egyetemek, 12-t egyesületek adnak ki. 31 folyóirat származik csak egy lapot kiadó intézménytől. A kereskedelmi kiadók között első az Elsevier Inc. 12 címmel, az Emerald Group Publishing Limited 9, a Sage Publications Ltd. és Willey-Blackwell 5 5, a Springer 4 címet ad ki. A vizsgált folyóiratok több mint fele (48 cím) évente négyszer, 16 kéthavonta, 6 havonta jelenik meg (mindössze három a legritkábban, évente mindössze háromszor megjelenő folyóiratok száma). Ami a cikkek számát illeti, 75%-uk a kiadóvállalatok, 12%-uk az egyetemek, 8%-uk az egyesületek gondozásában jelent meg; 48% az USA-ban, 25% Angliában, 13% Hollandiában, majd Spanyol- és Németország következik 3 3 százalékkal. A folyóiratok többségének (62%) impakt faktora 0 0,999 között van, 4 felettivel mindössze egy amerikai és egy hollandiai megjelenésű periodikum rendelkezik. A tíz legmagasabb impakt faktorú folyóirat közül 7 az USA-ban, kettő Hollandiában, egy Angliában jelenik meg, közülük öt negyedéves megjelenésű, kettő havonta, egy egy pedig hatszor, tízszer, illetve egyszer jelenik meg évente. Az összesen 84 folyóirat közül mindössze 9 (10,8%) a nyílt hozzáférésű, közülük 3 Brazíliában, 2 az USAban, 1 1 Angliában, Spanyolországban, Malajziában és Mexikóban jelenik meg. Utóbbi három ország valamennyi folyóirata nyílt, míg Németország, Hollandia, Ausztrália, Kanada, Japán és Nigéria összes kiadványa korlátozott hozzáférésű. A három brazil folyóirat közül 2, a két amerikaiból csak egy szerepel a DOAJ-ban (éppen az nem, amelyik a 9 között a legmagasabb impakt faktorral rendelkezik). Általában megállapítható, hogy az információtudományban (a megjelenő szakfolyóiratok tekintetében) Latin-Amerika, Afrika, Ázsia és Kelet-Európa alulreprezentált. A teljes szakirodalmi termés (2012-ben 3419 cikk) 87%-a három országban (USA, Anglia, Hollandia) jelenik meg. A nyílt hozzáférést leginkább Latin-Amerika támogatja, ugyanakkor figyelmeztető jel, hogy a WoS-ban szereplő nyílt hozzáférésű információtudományi szakfolyóiratoknak csak 60%-a jelenik meg a DOAJ-ban. (Meglepő módon kimaradt a vizsgálódásból a papír/elektronikus megjelenések aránya, eloszlása. MJ) (Mohor Jenő) Hátrányos helyzetû olvasók ellátása 52/2016 Barkow, Anne [et al.]: Willkommen in Deutschland! : die dbv-kommission Interkulturelle Bibliotheksarbeit sammelt und präsentiert Flüchtlingsprojekte in deutschen Bibliotheken In: BuB. 67. (2015) 8-9., p Isten hozott Németországban! A Német Könyvtárak Egyesületének (dbv) interkulturális szakbizottsága gyűjti és bemutatja a német könyvtárak menekültprogramjait Közművelődési könyvtár; Nemzetiségi olvasó; Szolgáltatások Senki sem hagyja el a szülőföldjét önként, oka lehet a háború, a politikai, vallási üldözés, az emberi jogok hiánya, az elnyomás, természeti katasztrófa vagy az éhínség. A menekültek egy jobb jövőben és a szabadságban reménykednek; s általában a határon jelentkeznek a rendőrségen, kérnek menedéket. Ezután a legközelebbi felvevőhelyre kell menniük. Itt az ún. königsteini kulcs és származási országuk alapján elosztják őket a szövetségi tartományokban. (Ha fiatalkorú és kísérő nélkül van, a gyámhatóság gondoskodik róla.) Először tartózkodási engedélyt kapnak; ekkor még abban a körzetben kell maradniuk, ahol a menekültügyi eljárás elkezdődött. Itt regisztrálják őket; az eljárás néhány nap alatt lezajlik, de néha hetekig, hónapokig is eltart. Ezután következik a végleges elhelyezés: az első meghallgatás után vagy befogadják, vagy kiutasítják őket. Ha megkapják a tartózkodási engedélyt, elhagyhatják a körzetet, s magán- vagy közösségi elhelyezést kapnak. A tartózkodási engedély birtokában még nem vállalhatnak munkát. 3 7 év után kaphatnak letelepedési engedélyt, mellyel már dolgozhatnak. Ebből a körülményből a könyvtárak számára a következők adódnak: az első időszakban nehéz a menekültek megszólítása, mivel rövid ideig tartózkodnak ott, és még nincs állandó lakcímük; állandó lakhelyükön Könyvtári Figyelõ 2016/1 137

142 már a német nyelvi vagy integrációs kurzusok révén létesíthető velük kapcsolat; számos ok miatt nem reagálnak a menekültek azonnal a könyvtárak ajánlatára, ezért nem szabad gyors sikerekre számítani; nincs egyedüli jó megoldás. Az alábbi megoldások a Német Könyvtárak Egyesületének (dbv) ( de/dbv/themen/fluechtlinge-willkommen.html) interkulturális szakbizottsága könyvtáraiból származnak, de nem tekinthetők receptnek. Duisburgban (487 ezer lakos) 2011-ben nyílt meg a nemzetközi gyermekkönyvtár, melynek állománya 6000 kötet 17 nyelven. A kínálatot az új városi könyvtárban kibővítették a Most érkeztem Németországba témacsoporttal, melynek anyaga szótárakból, nyelvtanulást és a beilleszkedést segítő dokumentumokból áll. Hamburgban ( lakos) a könyvtári hálózat 32 fiókkal és 2 könyvtárbusszal rendelkezik, s a menekültszállások bármelyikét elérhetik. A fiókok kapcsolatban állnak vezetőikkel, s igyekeznek felmérni a menekültek igényeit. Azok nyári ünnepségei jó alkalmak a kapcsolatfelvételre. Önkéntesek segítenek nekik az első könyvtári látogatáskor. Az online könyvtári kártyákat adományokból finanszírozzák; azzal angol, német francia, arab nyelvű e-könyvekhez jutnak, zenei és e-learning szolgáltatásokat vehetnek igénybe. Kártya nélkül is számos lehetőséget biztosítanak. Nordheimben (7 600 lakos) erősek az egyesületek, az egyházak és a magánkezdeményezések. Mozgósító jellegű kínálatokkal lehet itt eredményt elérni. A kulturális létesítmények munkatársai közösségi helyeken (kultúrház, sportpálya, játszótér, közpark) találkozhatnak a menekültekkel, ez jobban segítheti a megismerkedést. (Fontos a Labdarúgás + olvasás program is, melyet a tartományi forrásból támogatnak.) Nürnbergben (517 ezer lakos) a városi könyvtár komoly választékot kínál azoknak, akik már menedékjogot kaptak: szótárak 70 nyelven, 4500-nál több egységnyi német nyelvtanulást szolgáló anyag, zenehallgatás stb.. (A többiek csak helyben használhatják a könyvtárat.) Média dobozok kihelyezését is tervezik a menekültszállásokra. Osnabrück (160 ezer lakos) régóta befogadó város. A könyvtár nemcsak kiépült közigazgatási struktúrára támaszkodhat, hanem elkötelezett partnerekre is talál munkájához. A menekültek számára biztosított kínálatok a bevándorlók és menedékesek meglévő programjainak a kibővítése. Ezen kívül biztosítanak számukra internetet, német tanulást, a város megismerését segítő anyagokat, felnőttek és gyerekek 138 számára szervezett rendezvényeket, foglalkozásokat, könyvtárvezetéseket stb. 53/2016 (Murányi Lajos) Cervantes-Martínez, Luisa Navas-Luque, Marisol Cuadrado-Guirado, Isabel: Análisis de la prestación de servicios a inmigrantes en la red Bibliotecas de Barcelona. Bibliogr. In: Revista española de documentación científica. 38. (2015) 3. Res. angol nyelven Bevándorlóknak nyújtott szolgáltatások Barcelona könyvtári hálózatában Közművelődési könyvtár; Nemzetiségi olvasó Barcelona könyvtári hálózatának a bevándorlók számára nyújtott szolgáltatásainak minőségét vizsgálták, referenciaként az IFLA multikulturális közösségek könyvtári ellátásáról szóló irányelveit (Multicultural Communities: Guidelines for Library Services) használva. Ezen irányelvek alkalmazásával a közkönyvtárak alkalmas környezetté válhatnak a szociális kohézió, a kulturális csere elősegítésére, az ismeretek gazdagítására, valamint a különböző kultúrájú használók közötti interakcióra. A tanulmányhoz számos forrást elemeztek, és a barcelonai könyvtári konzorcium két vezetőjével készítettek interjút. Az eredmény az irányelveknek való nagyfokú megfelelést mutat; az eredményeket azzal összefüggésben tárgyalják, hogy a közkönyvtárnak milyen szerepe lehet az interakció és a kulturális csere terén. 54/2016 (Autoref. alapján) Holtz-Ersahin, Yilmaz Schleh, Bernd (riporter): Je weniger Büroktratie, umso leichter ist der Weg in die Bibliothek : Yilmaz Holtz-Ersahin spricht sich im BuB- Interview für einen kostenlosen Willkommensausweis für Flüchtlinge aus : wichtig sind Sprachkenntnisse und Aufgeschlossenheit In: BuB. 67. (2015) 8-9., p Res. angol és francia nyelven Kevesebb bürokráciával könnyebb bejutni a könyvtárba. Yilmaz Holtz-Erşahin a BuB-nak nyilatkozva ingyenes olvasójegyeket javasolt a menekülteknek üdvözlő gesztusként Könyvtári Figyelõ 2016/1

143 Nemzetiségi olvasó; Szolgáltatások; Városi könyvtár A Németországba érkező menekültek száma nagyon magas, és még nőni fog. A szövetségi bevándorlási és menekültügyi minisztérium 2015-ben több mint 400 ezer menedékkérelmet vár, a tavalyi mennyiség kétszeresét. E trend hatásai az ország minden városában érezhetők. Bernd Schleh, a folyóirat főszerkesztője Yilmaz Holtz-Erşahinnal, a Duisburgi Városi Könyvtár könyvtárosával beszélget, aki kifejti, hogyan tudja egy könyvtár a menekültek integrálását segíteni. A török bevándorlás szakértőjeként azt vallja, hogy a könyvtárak erőssége (a többi nyilvános intézménnyel szemben) az, hogy privát, nyitott szellemű és tudásorientált környezetet kínálnak. Egy új, biztonságos helyen a menekülteknek először német nyelvismeretre, majd a helyi kultúráról és a jogi keretekről szóló információkra kell szert tenniük. A könyvtár első lépésként több nyelven kínál nekik információkat, idegen nyelvű anyagokat gyermekek és felnőttek számára, de röplapokat és brosúrákat is, hogyan élnek az emberek Németországban. A könyvtár ebben tájékozódási pontként működhet, ha lehetséges. Emellett Yilmaz Holtz-Erşahinnak az integráció terén szerzett tapasztalatai alapján az a véleménye, hogy a könyvtáraknak a menekülteket speciálisan kell kezelniük. Kevesebb bürokráciával könnyebb bejutni a könyvtárba. Az ingyenes csak rövid időre érvényes olvasójegy sokat segíthet. A menekültek általában nem tudnak fizetni tagsági díjat. Yilmaz Holtz-Erşahin azt vallja, Főleg eleinte, a kezdő szakaszban jelentene gátat a díj. A könyvtár talán a városházával együttműködve vagy a helyi lakosság, klubok, alapítványok támogatásával meg tudná oldani az ingyenes használatot. 55/2016 (Autoref.) Reichert, Günter: Die Asylothek als Brücke zur Öffentlichen Bibliotheken : erfolgreiche Privatinitiative in Nürnberg : weitere Projekte in ganz Deutschland geplant In: BuB. 67. (2015) 8-9., p A menekültkönyvtár a közkönyvtárakhoz vezető híd. Sikeres magánkezdeményezés Nürnbergben. További programokat terveznek szerte Németországban Könyvtárépület -közművelődési; Nemzetiségi olvasó; Szolgáltatások; Támogatás -pénzügyi -társadalmi A könyvtár ötlete augusztus 13-án született meg Nürnbergben, amikor a 167 menedékkérő elhelyezését szolgáló közösségi szállás megnyílt, és kilenc hét múlva meg is nyitotta kapuit az első menekültkönyvtár. Az ötletgazda építész mutatja be cikkében a projektet, amely nagy feltűnést keltett, és számos követőre is talált Németországban. Amikor Nürnbergben megnyílt a közösségi szállás, a menekültek számára még nem volt sem szociális vagy a kulturális beilleszkedést segítő gondozás, sem pedig minimális képzési lehetőség. Kellemetlen helyzet alakult ki a törvényi feltételek miatt a menekültek nem vállalhatnak munkát, nyelvtanfolyamra csak a tartózkodási engedély megadása után van lehetőség, és maga az elhanyagolt épületekből álló városrész, ahol az intézmény helyet kapott, az is a konfliktusok melegágya lehetett volna. Ezek miatt sportos projektkoncepciót választottak, melynek során tudatosan lemondtak a városi támogatásról. ( Elkötelezettségre van szükség, nem pénzre volt a mottójuk.) A szükséges dolgok a belső tér kialakítása, a könyvek, a nyelvtanfolyamok, másolók és számítógépek a város lakóinak adományaiból kerültek ki. A könyvtárat az ötnapos nyitvatartási idő alatt önkéntesek működtették, késő délután és este pedig széles tematikájú programokat kínáltak. A menedékkérők maguk is bekapcsolódtak a munkába, és többek között nyelvtanárként is dolgoztak Az alapfelszerelést a városi könyvtár új épületbe költözése során feleslegessé vált polcok, asztalok, székek, továbbá a kivont könyvek és szótárak képezték. A menekültkönyvtár már megnyitása előtt széles körű sajtónyilvánosságot kapott, és nagy érdeklődést keltett, ami azért volt fontos, mert a menekültkérdés 2012-ben nem volt még annyira a középpontban, mint napjainkban. A könyvtár a sajtóbeszámolók és a hivatalos személyiségek látogatása nyomán a közbeszéd tárgya lett, és az adományok révén gyorsan nőtt a könyvállomány, sokan jelentkeztek önkéntes munkára is szeptember 15-én már három sikeres évet tudhat maga mögött a téka. A kitűzött célokat elérték, számos intézmény, cég is bekapcsolódott a projektbe. Az állomány széles választékot kínál szótárakból, kézikönyvekből, Németországról szóló művekből, a nyelvtanulást segítő anyagokból. (Fontos a menekültek érzelmi gondozása is, főleg a gyermekeké, és a Könyvtári Figyelõ 2016/1 139

144 német nyelv tanulása is, akár letelepedik a menekült, akár visszatér hazájába.) Tervezik az ötlet országos elterjesztését, ugyanakkor nem akarják a helyieket sem kirekeszteni e könyvtárakból. Fontos szerepet játszanak nemcsak az integrációban, hanem az analfabetizmus felszámolásában is; nem versenytársai a közkönyvtáraknak, inkább az első lépcsőfokot jelentik azokhoz. Létrehozásuk egyszerű, ezért a nürnbergi példával a szerző bátorítani szeretné a könyvtárosokat, vágjanak bele ők is. (A szerző a 104. német könyvtáros vándorgyűlésen Nürnbergben számolt be előadásában addigi tapasztalatairól.) (Murányi Lajos) Tájékoztatás, tájékoztatási rendszerek Hálózatok, regionális rendszerek 56/2016 Fernández-Ramos, Andrés: Evaluación de subject gateways : propuesta metodológica y análisis longitudinal. Bibliogr. In: Revista española de documentación científica. 38. (2015) 2. Res. angol nyelven Tematikus portálok értékelése: módszertani ajánlás és időbeli elemzés Felmérés; Hatékonyság; Portál; Tájékoztatás A cikk harminc tematikus portál minőségének vizsgálatát mutatja be két időpontban (2007-ben és ben) vett adatokkal annak érdekében, hogy bemutassa erősségeiket, gyengeségeiket és fejlődésüket. Ehhez egy harminc mutatóból álló kérdőívet dolgoztak ki, három kategória köré csoportosítva: az információkhoz való hozzáférés; adatkezelés; a hozzáadott érték elemei. Jelentős különbségeket találtak az elemzett portálok között, és azt állapították meg, hogy az átlagos minőség igen jó az első két kategória esetén, míg a harmadikban meglehetősen sok a hiányosság. Az időbeli elemzés szerint nincs sok különbség a két időpontban mért jellemzők között, mindössze a harmadik kategóriában (hozzáadott érték) mutatkozik némi javulás, ám az nem tekinthető jelentősnek. (Autoref.) Könyvtártudományi tájékoztatás Lásd 51 Vezetés, irányítás 57/ Általános kérdések Le, Binh P.: Academic library leadership in the digital age. Bibliogr. In: Library management. 36. (2015) 4/5., p Egyetemi könyvtárak vezetése a digitális korban Egyetemi könyvtár; Felmérés; Hatékonyság; Működési feltételek; Vezetés; Vezetőképzés A dolgozat fő témája az egyetemi könyvtárvezetés a digitális korban. Először a célokat kell megfogal- Könyvtári Figyelõ 2016/1

145 mazni: elsőként az öt fő problémát, melyekkel az egyetemi könyvtárak vezetése szembesül, majd az öt legfontosabb készséget, melyek a hatékony vezetéshez szükségesek, és végül e készségek fejlesztésének öt legjobb módját. Felmérést végeztek annak érdekében, hogy válaszokat kapjanak azoktól a könyvtárosoktól, akik felső vezetők valamelyik amerikai egyetemi könyvtárban. Többféleképpen választották ki a felmérésben részt vevőket: az ALA és részlegei honlapjáról, amerikai egyetemi könyvtárak honlapjairól, javaslatokból és a szerző szakmai kapcsolataiból. A felmérési folyamat egyszerűsítése végett a kérdéseket a levéllel együtt elektronikusan küldték meg a potenciális résztvevőknek. Összesen 38 felkérés (n=38) ment ki nagy és közepes amerikai egyetemi könyvtárakba, és 14 fő (38,6%) küldte vissza a kérdőívet. A válaszadók a könyvtárak széles spektrumát képviselték. Az öt fő probléma, mellyel a vezetés szembesül: hogyan mutassa be a könyvtár értékeit az egyetemnek, működtesse a könyvtárat pénzügyi bizonytalanság közepette, formáljon át ósdi berendezéseket új szolgáltatások befogadására, teremtse meg a nyomtatott és elektronikus dokumentumok egyensúlyát, és tartson képzett és naprakész tudású személyzetet. Az öt legfontosabb vezetési készség: a vízió, az integritás, a menedzsment-, az együttműködési és a kommunikációs készség. Az öt legjobb mód e készségek elsajátítására: szükség van mentorokra, vezetőképző programokra, gyakorlati vezetési tapasztalatok szerzésére, a vezetői szerepek keresésére és önismeretre. A témában eddig alig készültek vizsgálatok. Ennek eredményeképpen ez a felmérés hozzá fog járulni az egyetemi könyvtárvezetés szakirodalmához, és segíti majd a jelenlegi és pályázó könyvtárvezetőket olyan bölcs vezetési ismeretekkel, melyek ahhoz szükségesek, hogy sikerrel vezethessék intézményüket ebben a változó időszakban. 58/2016 (Autoref.) Neigel, Christina: LIS leadership and leadership education : a matter of gender. Bibliogr. In: Journal of library administration. 55. (2015) 5-8., p Könyvtárvezetés és annak oktatása: a gender kérdés jelentősége Könyvtárosképzés -felsőfokú; Női munkaerő; Vezetés A változások nehézségeivel való küzdelemmel kapcsolatban a könyvtár- és információtudományi szakirodalom gyakran a vezetést említi, mint annak módját, hogy miként lehet a változás megfelelő és hatékony kezelését elsajátítani. Ám a publikációk legnagyobb része nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a könyvtárosság a közvélekedésben és a gyakorlatban is női, illetve elnőiesedett szakma. A vezetés viszont férfias foglalkozás, a könyvtári világban magas vezetői posztokra került nőknek a férfiak világában kell helyt állniuk. Ehhez képest a könyvtár- és információtudományi képzésben (és az azzal foglalkozó szakirodalomban) feltűnő a társadalmi nem problematikájának hiánya. Gendertudatosabb könyvtárosképzés nyomán nagyobb eséllyel fejleszthetünk ki új, hatékony módokat a gazdasági bizonytalanságokkal és technológiai változásokkal való megbirkózásra. 59/2016 (Autoref. alapján) Wilkins Jordan, Mary: Competencies for public library ma nagers : diversity in practice. Bibliogr. In: Library mana gement. 36. (2015) 6/7., p Közkönyvtárak vezetőinek kompetenciái: felmérés Felmérés; Közművelődési könyvtár; Vezetés A közkönyvtárak vezetői rendszerint nagyon elfoglaltak. Egy kérdőíves kutatással arra keresték a választ, melyek azok a tevékenységek, amelyeket ténylegesen végeznek, és ehhez mit kell tudniuk. A társadalmi változásoknak köszönhetően ráadásul a szükséges kompetenciák köre változik is. A kutatás ezért egyszerre kereste a jelen és a jövő kilátásait közkönyvtári vezetők véleménye alapján. A kutatás eredményei támpontul szolgálhatnak a jövő vezetőinek a képzésére kidolgozandó programok során. A válaszadókat nyilvános levelezőlistákon toborozták. Összesen 57 fő küldte vissza a kitöltött kérdőívet, 52 nő és 5 férfi. Szinte valamennyien mester szakos diplomával rendelkeztek. 3 fő volt részmunkaidős, a többiek teljes állásban dolgoztak. A válaszadók 9%-a volt 25 és 30 év közötti. 18% a harmincas, 21% a negyvenes, 35% az ötvenes korosztályból került ki. 18% pedig 60 és 70 év közötti volt. Könyvtári Figyelõ 2016/1 141

146 A könyvtáros szakmában eltöltött évekre vonatkozóan a leggyakoribb válasz (25%) a 8 15 év volt. 21% pedig több mint 30 éve dolgozott ezen a területen. A vezetői tapasztalat a legjellemzőbb esetben (30%-ban) 8 15 év volt. A település, amelynek a közkönyvtárában dolgoznak, 49% esetében 25 és 99 ezer fő közötti lélekszámú volt. Először arra kellett választ adni, hogy egy tipikus héten milyen feladatokat kell ellátniuk. A leggyakrabban előforduló válasz a megbeszélésekre járás (48 említés) volt. A programok szervezése (30), valamint főleg a kisebb intézmények esetében a hagyományos könyvtári munkafolyamatok, mint olvasószolgálat (32), gyarapítás (23), tájékoztatás (22), kölcsönzés (17), feldolgozás (17). A vezetői munkák közül a költségvetés készítés (17), a jelentések írása (16), a beosztottak munkájának irányítása (10) és az értékelése (8) fordultak elő gyakrabban. Többen említettek olyan tevékenységeket is, mint a hólapátolás vagy a vízszerelés, jelezvén, hogy a hibák elhárítása rendszerint szintén a vezetőre hárul. A válaszadóknak a saját maguk által készített listákból a leggyakoribb 3 5-öt is meg kellett jelölni. Ebben a munkatársak irányítása és a megbeszélésekre járás végzett az első helyen. Ezt követően egy 19-es listából kellett kiválasztani azokat a kompetenciákat, amelyeknek a meglétét fontosnak ítélik a vezetők számára jelenleg. A rugalmasságot 97%, a kommunikációt 88%, az ügyfelek szolgálatát és az interperszonális készséget 86 86%, a problémamegoldást 84%, a konfliktusok kezelését pedig 82% választotta. A legritkábban választott tulajdonságok a korábbi tapasztalat (34%) és az ambíció (23%) voltak. A jövő menedzsereinek képzésére vonatkozóan 80% választotta a kommunikációt, 70% az ügyfélszolgálatot, 68% a tervezést, 66% a politikai készségeket, 62% az interperszonális készségeket, 61 61% a konfliktuskezelést és az időgazdálkodást. A válaszadóknak a 91%-a vett részt már maga is kifejezetten menedzsment készségeket adó képzésen. A kutatás arra a következtetésre jutott, hogy nagyon nehéz lenne egyetlen olyan kompetencia-készletet találni, amely valamennyi menedzser számára valamennyi elvárással szemben releváns. Összességében nagyon kevés konzisztencia található a válaszokban, ami annak tudható be, hogy a válaszadóknak jellemzően a közkönyvtári menedzser definíciójáról és a vezetők feladatairól sincsen közös álláspontja. 142 (Tóth Máté) 60/2016 Tervezés Riley-Reid, Trevar D.: The hidden cost of digitization things to consider. Bibliogr. In: Collection building. 34. (2015) 3., p A digitalizálás rejtett költségei: mire legyünk tekintettel Digitalizálás; Gazdaságosság -könyvtárban; Munkaszervezés; Szerzői jog; Tervezés Úgy véljük, hogy ma már könnyű digitálisan hozzáférhetővé tenni dokumentumokat, de addig hosszú és nehéz út vezet. Mielőtt digitalizálásba fogunk, át kell gondolnunk a következőket: Miért vállalkozunk erre a munkára? Tömeges digitalizálásról lesz-e szó vagy egyes dokumentumok megmentéséről (állományvédelmi digitalizálásáról)? Az a célunk, hogy jobb hozzáférést nyújtsunk dokumentumainkhoz mindenki számára, aki eléri az internetet? Ha repozitóriumot hozunk létre, használóbarát interfészen kell összegyűjtenünk a meglévő vagy újonnan létrehozott digitális fájlokat. Az intézmény ismertsége és presztízse mindenképpen növekszik a digitalizálással. A könyvtárakat általában két dolog motiválja, amikor digitalizálásba fognak: a szélesebb körű hozzáférés és a romló állomány védelme. E két cél szorosan öszszekapcsolódik: az állományvédelmi digitalizálásnak köszönhetően is javul a hozzáférés. A sikeres digitalizálás kulcsa egy átfogó előzetes terv elkészítése és a projekt megfelelő menedzselése. Fel kell tenni a következő szavakkal kezdődő alapvető kérdéseket: ki, mit, hol, miért és hogyan. A legkevesebb forrás felhasználásával kell a lehető leghasznosabb munkát elvégezni. Foglalkozni kell a hosszú távú fenntarthatóság problémáival. A tervezés első lépése a célok meghatározása (a szóba jöhető projektek fontossági sorrendje, a munka eredményét az interneten vagy az intézményi intraneten tesszük-e majd közzé, mit és miért fogunk digitalizálni). Ezt követi (2. lépés) a gyűjtemény felmérése (mit kell digitalizálni, a használói igények mellett a rejtőzködő kincseket is fel kell deríteni). A munkafolyamatok elemzése (3. lépés) során arra keressük a választ, hogy melyik részleg lesz a digitalizálás felelőse, személy szerint ki felel majd a repozitórium működtetéséért, hogyan működnek együtt az egyes részlegek, hogyan alakulnak a munkafolyamatok, ki irányítja az esetleges önkénteseket. A pénzügyek Könyvtári Figyelõ 2016/1

147 tisztázása (4. lépés) során a szükséges forrásokkal, a lehetséges pályázatokkal, a pénzügyi fenntarthatósággal és a költséghatékonysággal kell foglalkozni. Az 5. lépés a minőség-ellenőrzés átgondolása (képminőség, sorrend, az eléréshez szükséges kattintások száma, használhatóság). Igen fontos a 6. lépés, a metaadatok létrehozása és gondozása (adminisztratív, műszaki, leíró és strukturális metaadatokról van szó, továbbá a metaadat-infrastruktúra meghatározásáról a későbbi migrációhoz, az adatvesztés elkerülése érdekében). Feltétlenül gondolni kell a használók és a munkatársak képzésére (7. lépés) és a tartalommal kapcsolatos jogi és szerzői jogi kérdések tisztázására (8. lépés). A digitalizálás során a legnehezebben kezelhető problémák a szerzői joggal kapcsolatosak. Ez a következőkből adódik: a szerzői jogi szabályozás nem tartott lépést a digitális társadalom térnyerésével; a könyvtárak igényei és a jogtulajdonosok érdekei között ellentét feszül; a szerzői jogi szabályozás bonyolult és szakértői segítség nélkül nehezen érthető. A jogszerű digitális többszörözés, terjesztés és szolgáltatás továbbra is sok fejfájást okoz a digitalizálásra vállalkozó könyvtáraknak. Ezzel kapcsolatban még mindig több a kérdés, mint a válasz 61/2016 (Hegyközi Ilona) Munka- és rendszerszervezés, értékelés Dukić, Gordana: Perception and adoption of change management in information institutions : a study from Croatia. Bibliogr. In: Libri. 65. (2015) 3., p A változásmenedzsment bevezetése és elfogadottsága horvátországi közgyűjteményekben Felmérés; Hatékonyság; Közgyűjtemény; Munkaszervezés A tanulmány azt vizsgálja, hogy az információs intézményekben dolgozó szakemberek hogyan érzékelik a változásokat és a változásmenedzsment különböző aspektusait. A kutatás elsősorban a horvát könyvtárakra, múzeumokra és levéltárakra mint közgyűjteményekre és nonprofit szervezetekre irányult. Az elemzés során öt háttérváltozó (intézmény, nem, kor, képzettségi szint és munkakör) hatását vizsgálták. Az eredmények azt mutatják, hogy a szakemberek csak részben elégedettek az intézményükben végbement változásokkal. Az intézmény típusa és a vezetésben elfoglalt pozíció bizonyult a legerősebb indítéknak az elégedettség mértékének meghatározásában. Három alapvető tényezőt tártak fel: a változásmenedzsment mechanizmusait, a változások hatását a használókra és a helyi közösségre, valamint a változások fontosságát és szükségességét. Ezek a tényezők fejezik ki a legjobban a szakemberek véleményének főbb irányait a változásokról és a változásmenedzsmentről. A háttérváltozókkal kapcsolatban az derült ki, hogy a munkatársaknak hasonló az álláspontja a latens tényezőkről. Elismerik a változások fontosságát és azt, hogy a jól kezelt változások növelik a hatékonyságot. Válaszaikból azonban az sejthető, hogy a változások kezelése nem zajlik megfelelően. A kiemelt tényezők alapján a felmérés témáit négy klaszterbe sorolta a szerző. A tanulmány az információs intézményekben folyó változásmenedzsment néhány kritikus területére világít rá. Mivel a változásmenedzsment elmélete és gyakorlata meglehetősen elhanyagolt terület ezekben az intézményekben, a tanulmány hozzájárul e kérdések jobb megértéséhez. Lásd még 56 (Autoref.) Pénzügyi és gazdasági kérdések 62/2016 Kont, Kate-RiIn: What do acquisition activities really cost? : a case study in Estonian university libraries. Bibliogr. In: Library management. 36. (2015) 6/7., p Mennyibe kerül valójában a gyarapítás? Esettanulmány észt egyetemi könyvtárakból Állománygyarapítás; Egyetemi könyvtár; Felmérés; Gazdálkodás -könyvtárban; Költségelemzés A dolgozat célja főleg annak kiderítése volt, menynyire alkalmazható a folyamatköltség-számítás (timedriven activity-based costing = TDABC) az észt egyetemi könyvtárakban, ezért az összes beszerzéssel kapcsolatos tevékenységet meghatározták, részletesen leírták, majd az észt egyetemi könyvtárak beszerzéssel Könyvtári Figyelõ 2016/1 143

148 kapcsolatos tevékenységének valamennyi költségét a TDABC módszerre alapozva elemezték. A dolgozatban használt adatokat a szakirodalom szemléjére alapozták, hogy áttekintést adhassanak a különböző költségszámító módszerekről, melyek a beszerzési folyamat mérésére alkalmasak. Az észt egyetemi könyvtárak körében végzett esettanulmánnyal a folyamatköltség-számítást használták a beszerzések elemzésére, egész pontosan a nyomtatott könyvekre, audiovizuális dokumentumokra és kottákra, illetve a rendelések átvételére, a könyvesboltokkal (szükség esetén) folytatott kommunikációra, a dokumentumok érkeztetésére és az olvasókkal való kommunikációra terjedt ki az elemzés. Jelen tanulmány alapján kijelenthető, hogy a TDABC módszertan látszik az egyik legjobb eszköznek az egyetemi könyvtárak költségrendszere működésének a megértésére és finomítására. Az eredmények elemzése során kiderült, hogy az egy-egy dokumentum beszerzésére fordított idő- és költségbeli különbség jelentős lehet, és ez mind az idegen és észt nyelvű dokumentumokra, mind a tanulmányban szereplő egyes egyetemi könyvtárakra igaz. A költségszámításnak teljesítménymérésként alkalmazása általában szűz területnek számít az észt egyetemi könyvtárakban. A dokumentumgyarapításra vonatkozó, időráfordításról szóló útmutatók léteztek a nyolcvanas években a Szovjetuniójában, így Észtországban is. Minden könyvtári munkafolyamatra készült ugyan unió szintű dokumentum, de minden könyvtár használhatta saját szabályzatát is. Az 1990-es években azután ezek feledésbe merültek. Nagyon kevés költséghatékonyság-vizsgálat készült a különböző könyvtári tevékenységekről, de Észtországban egy sem jelent meg. Amennyiben végeztek ilyen vizsgálatot, az eredmények csak belső használatra szóltak. Lásd 45, Személyzet (Autoref.) Marketing, közönségkapcsolatok 63/2016 Marciniak, Joe: Around your library in 90 seconds In: Computers in libraries. 35. (2015) 8., p Hogyan készítsünk könyvtári reklámfilmet avagy 90 másodperc alatt a könyvtár körül Könyvtárismertető film; Public relations A szerző egy amerikai egyetemi könyvtárban dolgozik, ahol három emeleten különböző terek és műszaki berendezések találhatók. A lényeges pontok bemutatása 30 percet vesz igénybe, a látogatók nagy része élvezi; akiknek erre igazán szükségük lenne, és akik a bemutatókon a legkevésbé vesznek részt: az új hallgatók. Egy rövid, informatív és vonzó virtuális változatból azonban a hallgatók, amikor idejük engedi, online megismerhetik a könyvtárat. A projekt három részből áll: előmunkálatok, a videó elkészítése, utómunkálatok. A szerző minden részletre kitérően, sok gyakorlati tanáccsal kísérve írja le az egyes munkafázisokat. Az előkészítési szakaszba feltétlenül be kell vonni a könyvtárosokat, a tartalomra, a filmbe kerülő helyiségekre kell nagyon figyelni, érdemes minden megbeszélés eredményét írásban rögzíteni. Döntési pont lehet, hogy a felvételek mikor készüljenek: a könyvtár nyitva vagy zárva tartása alatt; mindkét megoldásnak vannak előnyei és hátrányai. Ennek megfelelően a felvételeket úgy kell készíteni, hogy azok a folyamatos haladás érzetét keltsék (például a szerző a zárva tartást választotta, a zárt ablakokra, azonos világításra, háttérzaj kizárására kellett figyelnie). A felvételek készítéséhez nincs szükség bonyolult berendezésekre; a narrátor szövegének felvételekor viszont fontos a hangerő, a hangszín, a helyes artikuláció; ellenőrizni kell, hogy nem került-e nem kívánt zaj a felvételre. Az utómunkálatok része a szerkesztő szoftver, a kísérőzene és a szerkesztés. Bonyolult szoftverre sincs szükség, a Windows Movie Makere vagy a Macintosh imovieja elegendő. A zenei aláfestés professzionálisabbá, vonzóbbá teszi a filmet. El kell dönteni, milyen zenei stílus váltja ki a kívánt hatást (lírai zenét nem szabad választani, mert az elvonja a figyelmet és rontja a narrációt). Fontos, hogy a zene jogtiszta legyen, ne terhelje szerzői jogdíj; érdemes eredeti zenét használni, akár a könyvtárosok vagy a hallgatók szerzeményét. Közkönyvtárban is érdemes a munkatársakat és az olvasókat megkérdezni, van-e nekik alkalmas kompozíciójuk. Első szerkesztés után a szerző videója 106 másodpercesre sikerült. A tartalom ismételt átnézése során talált kihagyható részeket, például a hallgatóknak ugyan fontos, de a virtuális túra során nélkülözhető Könyvtári Figyelõ 2016/1

149 kölcsönzés ismertetését, vagy néhány bevezető, az esztétikai hatást nem csökkentő felvételt. Fontos, hogy ha szöveges grafika kerül a felvételek közé, azok nagyok legyenek, mivel a hallgatók általában kis képernyős készüléket használnak. Ha a filmben nincsenek címek vagy fejezetek, a csökkent hallású olvasók nehezebben tudják követni az útvonalat. Ha elkészült a szerkesztett videó, és tartalmazza a narrátor szövegét, a cím, a zene és a különleges effektusok hozzáadása előtt érdemes mesterfájlként menteni, amelyet a későbbiekben bármilyen változtatáshoz könnyen fel lehet használni. Ezután kerüljön rá minden csengő-bongó elem, és készüljön el a munkapéldányként kezelt változat. A következő lépés a közzététel: a szerző a filmet a könyvtár YouTube csatornájára töltötte fel megadva a linket a könyvtár honlapján. Ha YouTube szerverre kerül a fájl, az olvasók a könyvtár honlapjáról akkor is közvetlenül el tudják érni. A YouTube előnye még, hogy követi a megtekintések számát, és a látottakhoz megjegyzéséket lehet fűzni. A könyvtár rendszeresen tartott, sokak által látogatott bemutatói nem ártanak a virtuális túrának: abba az olvasók bármikor belenézhetnek, elküldhető a leendő hallgatóknak, a szülőknek, a közösségnek, akár az egész világnak. A lényeg, hogy legyen elég idő a film elkészítésére; ha a virtuális bemutató már él a könyvtár honlapján, érdemes reklámozni is. 64/2016 (Viszocsekné Péteri Éva) Phillips, Abigail L.: Facebooking it : promoting library services to young adults through social media In: Public library quarterly. 34. (2015) 2., p Facebookozás: könyvtári szolgáltatások népszerűsítése fiataloknak a közösségi médiában Felmérés; Ifjúsági olvasó; Kommunikáció -használókkal; Könyvtárpropaganda; Web A fiatalok 67%-a naponta, további 21%-a pedig legalább hetente meglátogat valamilyen közösségi oldalt. Ezek az oldalak új lehetőséget jelentenek arra, hogy rendszeresen elérjük a fiatalokat. A Facebookról és a közösségi média könyvtári célú használatáról több cikk is született az elmúlt években, ezek jelentős része azonban gyakorlati útmutató volt, kevesebb a kutatási eredmény. A jelen tanulmány alapjául szolgáló kutatás három kérdésre kereste a választ: 1. Hogyan érik el a könyvtárosok a fiatal könyvtárhasználókat a közösségi média profilokon keresztül? 2. Milyen szakmai szerepeket vállalnak a könyvtárak a fiataloknak szóló közösségi média megjelenésekben? 3. A könyvtárosok szerint milyen szerepet játszhat a közösségi média a fiataloknak nyújtott lelki gondozásban? A fiatalok alatt a cikk a év közötti generációt érti, lelki gondozásnak pedig azt a közösségi, érzelmi és pszichológiai támogatást, amelyet a könyvtárosok a fiataloknak nyújtanak a gyűjteményszervezés, a programszervezés és a tájékoztatás mellett. Az adatokat egy online kérdőív és azt követő mélyinterjúk során gyűjtötték. A válaszadókat az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában közzétett felhívással toborozták. Olyan személyeket kerestek, akik a saját intézményükben a közösségi médiában való megjelenésért felelősek. Összesen 68 válasz érkezett (46 köz-, 3 felsőoktatási, 18 iskolai és egyéb könyvtár munkatársa). A válaszadók 88%-a hasznosnak ítélte a közösségi médiát a könyvtári tartalmak, 94%-a pedig a programok népszerűsítésében. A fiatalok elérésében 76% használja a Facebookot a programok, 65% a tartalmak, és 54% szolgáltatások népszerűsítésére. A szabad szöveges válaszok azt sugallják, hogy legtöbbször a hagyományos könyvtári tevékenységekre vonatkozó információkat osztanak meg a fiatalokkal, mint például helyszínek, időpontok, elérhetőségek stb. A Facebook mellett a könyvtárak további platformokat is használnak (Tumblr, Twitter). A válaszadók 85%-ának hivatalból feladata a közösségi oldalon lévő tartalmak kezelése. Az esetek 59%-ában több mint egy fő kezelte a tartalmakat az intézményen belül. Jellemző, hogy a könyvtárak maguknak készítenek útmutatót, amelyben rögzítik a közösségi oldalon való kommunikáció belső szabályait (posztok gyakorisága, száma naponta, tartalma stb.) A lelki gondozás kérdéséről a válaszadók többsége (69%) úgy nyilatkozott, hogy nem hallott még róla, ugyanakkor a fogalom megmagyarázása után kiderült, hogy vannak gyakorlati tapasztalataik ezen a területen. Jóllehet a többség úgy gondolja, hogy erre szükség van, mégis 93% azt nyilatkozta, hogy ő maga nem végez ilyen tevékenységet a közösségi médián keresztül. 33% szerint a közösségi média használható eszköz a lelki gondozásra, 10% szerint Könyvtári Figyelõ 2016/1 145

150 nem, 50% szerint talán, a maradék 7% pedig nem formált véleményt. Az eredmények azt mutatták, hogy a könyvtárosok egyre tudatosabban használják a közösségi oldalakat. A többség még mindig a könyvtári programokat népszerűsíti vagy más alapvető információt szolgáltat a könyvtárról ezen a csatornán keresztül. A közösségi oldalakon való aktivitással a könyvtárak folyamatosan kifejezik a fiatal korosztály iránti elkötelezettségüket és a kapcsolat erősítésének szándékát. A könyvtárosok döntő többségének a közösségi oldalakon való aktivitás munkaköri kötelessége. A lelki gondozás vonatkozásában a könyvtárosok kevésbé voltak tájékozottak, ugyanakkor egyetértettek abban, hogy ez a funkció fontos a könyvtárosképzés tananyagában és a munkahelyen egyaránt. 65/ (Tóth Máté) Prachárová, Zuzana: Marketingová stratégia Slo venskej národnej knižnice na podporu výužívania elektronických informačných zdrojov In: Knižnica. 16. (2015) 3., p A Szlovák Nemzeti Könyvtár marketingstratégiája az elektronikus információforrások használatának ösztönzésében Adatbázis; Kommunikáció -használókkal; Marketing; Nemzeti könyvtár; Szolgáltatások átvétele A nemzeti könyvtár a feladatait saját gyűjteményének szolgáltatásaival és külső elektronikus információs szolgáltatásokkal (EISZ) biztosítja. Az EISZ-t Szlovákiában valamennyi felsőoktatási, tudományos, köz- és szakkönyvtárban hozzáférhetővé teszik nemzeti licenc keretében. Ez a szolgáltatás az EBSCO 16 adatbázisát, mintegy 12 ezer teljes szövegű folyóiraton keresztül közvetíti. Ezen kívül a SpringerLink által biztosított folyóiratok cikkei is elérhetőek. Az EISZ adatbázisok marketingeszközökkel való népszerűsítése rendkívül fontos feladat, melyhez marketingstratégia szükséges. Szlovákiában a könyvtárak kidolgozták a saját tevékenységüket, szolgáltatásaikat népszerűsítő marketingstratégiát. Fontos a nyomtatott, elektronikus sajtó és a média kommunikációs csatornáinak igénybevétele. Minden könyvtár külső és belső megjelenéssel, publikációs tevékenységgel, látványos információs anyagokkal rendelkezik. Fontosak az olvasásnépszerűsítő kampányok, a műveltség fejlesztését célzó akciók, a könyvvásárokon való megjelenés. A kollektív népszerűsítést szolgálja a szlovák könyvtárak hete, de fontosak a telefonos és egyéb akciók is. Kétségkívül nagy a szerepe a világhálónak, ezt a lehetőséget a nemzeti könyvtár is kihasználja. A katalógushoz a linken, az EISZ forrásokhoz otthonról regisztrációt követően a eiz.snk.sk/ címen férnek a nemzeti könyvtár használói. A nemzeti könyvtár a források mobil eszközökön való elérésén is dolgozik. Már több mint egymillióan használják Szlovákiában az etrend programot az internet elérésére és 2014 között megnégyszereződött a mobil applikációk iránti érdeklődés a szlovák lakosság körében, ezért is fontos a könyvtári források elérhetővé tétele. Az EBSCOhost alkalmazással a mobil eszközök használata is lehetővé válik. A katalógus márciusi adatai szerint a feltárt adatok és e-könyvek, cikkek iránt nagy az érdeklődés, havi szinten több mint 77 ezer felhasználó lépett be a szolgáltatásba. A közösségi hálók jó lehetőséget teremtenek az olvasókkal való kapcsolattartásra. A nemzeti könyvtár is él ezzel a szolgáltatással, mely elsősorban a fiatalokkal való kommunikációban népszerű. Szlovákiában a Facebook a legnépszerűbb közösségi oldal, amely 2,2 millió felhasználóval rendelkezik. Nem kérdés, hogy ezt is a népszerűsítésre használják, a nemzeti könyvtár rövid idő alatt elérte az 1000 rajongót, és számuk folyamatosan növekszik. A web 2.0 és 3.0 interaktív szolgáltatásokkal a könyvtár használói számára személyre szabott, szűrt információkat tud közvetíteni. A Facebookon kívül a könyvtár a közösségi csatornák közül a LinkedIn-t és a Twittert is használja. A könyvtár a közösségi hálókon keresztül népszerűsíti programjait, kiállításait, közvetlenül megszólítva a fiatalokat. Képzései által a könyvtár sokoldalú nevelési, oktatási tevékenységet biztosít. Az EISZ használatával kapcsolatban szemináriumok szervezésére kerül sor, melyeket szórólapokon is népszerűsítenek. A könyvtári szolgáltatásokat videó formájában a YouTube-on köz zéteszik, a közösségi oldalakon megosztják az érdeklődőkkel. A népszerűsítés fontos eszköze a nyomtatott és elektronikus média igénybevétele. A nemzeti könyvtár saját folyóiratot ad ki Knižnica címmel, melyben az EISZ szolgáltatásokat időről időre bemutatják. Ismert elektronikus, a könyvtárakkal és az információs technológiákkal foglalkozó szlovák folyóirat az ITLib. Könyvtári Figyelõ 2016/1

151 A könyvtár könyvvásárokon önálló standján népszerűsíti szolgáltatásait. A szlovák könyvtárak hete 16. éve biztosít alkalmat a nemzeti könyvtárnak a szolgáltatások megismertetésére. Évfordulókhoz kapcsolódva nyílt napokat szerveznek, hogy megmutassák konkrét tevékenységüket, a nemzeti könyvtár ilyenkor beengedi digitalizáló műhelyébe az érdeklődőket. (Prókai Margit) Lásd még 76 Felhasználók és használat 66/2016 Használat- és igényvizsgálat Mawby, Janet Foster, Allen Ellis, David: Everyday life information seeking behaviour in relation to the environment : disposable information?. Bibliogr. In: Library review. 64. (2015) 6/7., p Információkeresés a mindennapokban és a környezet: eldobható információ? Felmérés; Gépi információkeresés; Használói szokások; Igény Részben strukturált interjúkat készítettek három walesi generáció 38 képviselőjével. A kutatás fő célja az volt, hogy megvizsgálják, hajlandók-e az emberek feláldozni az információ minőségét a könnyű használat és elérés kedvéért, és ha igen, miért. A kutatás egyik eredménye az volt, hogy új információtípust találtak, az eldobható információt, amely nevének megfelelően olyan információ, amelyet egyszer használ valaki, majd megszabadul tőle. Az eldobható információ célfüggő, bizonyos esetekben szükségesnek látjuk, máskor meg nem, így a mindennapi (tehát hétköznapi, nem a munkával összefüggő és például a fogyasztásra vagy az egészségre vonatkozó) információkeresés eltérő mintázatainak megjelenéséhez vezet. Valószínűleg ezért van az, hogy a résztvevők 32%-a túl lustának tekinti magát ahhoz, hogy találjon olyan információkat, amelyeket újrahasznosíthat. Az emberek ugyanis csak akkor készek arra, hogy erőfeszítést tegyenek minőségi információ megszerzésére, ha úgy látják, hogy annak folyamatosan, a jövőben is van értéke. Nem minden olyan információ, amelyet csak egyszer használunk, eldobható. Ha például arról döntünk, hogy hol tanuljunk tovább, azt igen fontos információk alapján tesszük. Bár az ilyen információkat nem használjuk többet, nem eldobható információk, mivel hosszú távú hatásuk van. A mindennapi információkeresés során kis kérdésekre keresünk gyors válaszokat, tehát ha arról döntünk, hogy adott hulladékot újrahasznosítsunk vagy nem, az eldobható információra épül, méghozzá minden szempontból. Mivel várhatóan csak egyszer fogjuk az ilyen információt felhasználni, kisebb erőfeszítést teszünk megszerzése érdekében, mintha fontosnak tekintett információról volna szó. 67/2016 (Koltay Tibor) McDonald, Elizabeth [et al.]: Book or NOOK? : information behavior of academic librarians. Bibliogr. In: Aslib journal of information management. 67. (2015) 4., p Felsőoktatási könyvtárosok információs viselkedése Felsőoktatási könyvtár; Felmérés; Használói szokások; Információtechnológia; Könyvtárosi hivatás Nyolc, eltérő beosztású könyvtárossal készítettek félig strukturált interjúkat. Hatan különböző felsőoktatási intézményekben dolgoznak, és közülük négyen több mint 20 éves, ketten-ketten és 0 9 éves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Információs viselkedésük kutatása az információtechnológiai eszközök használatának vizsgálatát állította középpontba. Ez a használat a munkahelyen nagyarányú volt. Mindnyájan használtak asztali számítógépet, heten Könyvtári Figyelõ 2016/1 147

152 okostelefont, hatan laptopot. Ezeket az eszközöket minden könyvtáros használta ezésre, de sokan olvastak valamilyen digitális eszközzel szakmai dokumentumokat is. Ugyanakkor többen említették, hogy kétségeik vannak a digitális olvasással kapcsolatban, elsősorban az okostelefonok kisméretű képernyői miatt. A hosszabb szövegeket inkább kinyomtatva szeretik olvasni, mivel az kényelmes, lehetővé teszi a böngészést, nem veszi annyira igénybe a szemet, valamint a betűtípusok és a laptükör jól segítik az olvasást. Szabadidejükben lényegében ugyanazokat a digitális eszközöket használták, mint a munkában. Szakmai tapasztalatuk nem volt érezhető hatással információs viselkedésükre. A hallgatók információs viselkedéséről az volt a véleményük, hogy az nagymértékben a digitális eszközök használatára épül. 68/2016 (Koltay Tibor) Navarro-Molina, Carolina [et al.]: La satisfacción de uso de los dispositivos e-reader en una muestra de estudiantes universitarios españoles. Bibliogr. In: Revista española de documentación científica. 38. (2015) 3. Res. angol nyelven Az e-könyv olvasókészülékekkel való elégedettség spanyol egyetemi hallgatók körében Egyetemi hallgató; Elektronikus könyv; Felmérés; Olvasási szokások A digitális olvasás terjedőben van Spanyolországban, mind a kiadók, mind az olvasók körében. (A Kulturális Minisztérium egy 2012-es felmérése szerint a spanyolok több mint fele olvas e-szövegeket.) Ugyanakkor lassabban terjed az e-könyv olvasókészülékek használata. Az okok felderítésére informatikát tanuló egyetemi hallgatók körében végeztek felmérést (elektronikus kérdőív segítségével). A válaszadók 35%-a rendelkezik olvasókészülékkel, és míg az 1 3. évfolyamos hallgatók 65 70%-ának nincs, a negyedévesek több mint felének van készüléke. Akinek nincs, azért nincs, 1) mert jobban szereti a papírt; 2) mert nem használná olyan gyakran, hogy érdemes lenne vásárolni; 3) mert drága; 4) mert nincsenek olyan jellemzői, amik megfelelnének; 5) mert nincsenek világos szabványai. A készülék előnyeit leginkább a több könyv egy készülékben tartásában és a kis súlyban látják, továbbá könnyen kezelhető, hosszú az elem élettartama, könnyű új anyagokat rátölteni. A hátrányok között első helyen a pdf formátum elégtelen megjelenítése és az ár állnak, továbbá: az oldalak lassan töltődnek be; olvasás közben nem látható a könyv címe vagy az oldal élőfeje; a menük nem világosak; gyenge a kontraszt, csak megfelelő fényviszonyok mellett lehet olvasni. Az e-könyv olvasót elsősorban szépirodalom olvasására használják, újságot, folyóiratot, tudományos cikkeket elsősorban számítógépen olvasnak, szakkönyvet, tankönyvet pedig elsősorban papíron (másodsorban készüléken, legkevésbé számítógépen). A válaszadók 48%-a tudja, hogy egyetemének könyvtára rendelkezik e-könyvekkel, míg 42% nem tud erről. Ám akik tudják, azoknak is több mint fele soha nem használta a lehetőséget, 38% számítógépen olvasott, és mindössze 5,8% töltött le saját készülékére az egyetem könyvtárából kölcsönzött e-könyvet. A felmérésből kiderült még, hogy az e-könyv olvasóknak komoly vetélytársai a többfunkciós készülékek (pl. tabletek, sőt okostelefonok). Akiknek van olvasókészülékük, többnyire elégedettek vele, ám úgy tartják, a papírról való olvasás mindenképpen domináns, és a kétféle olvasás együttélését tartják hosszú távon valószínűnek. 69/2016 (Mohor Jenő) Nicholas, David: The times they are a-changin (again!) : the second, great digital transition to the mobile space. Bibliogr. In: Zagadnienia informacji naukowej. 51. (2013) 2., Az idők, azok változnak (megint!): a második, nagy digitális átmenet a mobil térbe Elektronikus könyvtár; Felmérés; Gépi információkeresés; Használói szokások; Mobilkommunikáció; Szolgáltatások használata Az ipar becslése szerint a mobil eszközök lesznek hamarosan a fő platformjai a webes keresésnek és a megtalált információk olvasásának, és nem tudjuk pontosan, hány millió mobilfelhasználó olvassa az információkat, és mennyire más ez a PC-, ill. laptophasználók esetében. E dolgozat ezt a hiányt kívánja pótolni. A választott módszer a nagy kulturális honlap, az Europeana naplóinak az elemzése volt. Több mint 148 Könyvtári Figyelõ 2016/1

153 150 ezer mobilfelhasználó viselkedését nézték meg egy éven át, és összevetették ezt a számítógépet használókéval ugyanebben a periódusban. Az elvégzett elemzés tartalmazza a használat nagyságát és növekedését, a használat időbeli mintáját, a használók földrajzi hovatartozását és összehasonlító információkeresési szokásainak mintáit. Az egyik fontos eredmény az volt, hogy a mobilfelhasználók csoportja és száma nagyon gyorsan fog nőni, és látogatásaik nagyon eltértek összességében azokétól, akik fix platformokról jelentkeztek be. A mobillátogatások tájékozódás-szerűnek jellemezhetők: tipikusan rövidebbek, kevésbé interaktívak és kevesebb tartalmat néztek meg; a használat inkább társas, mintsem irodai jellegű, főleg éjjel és a hétvégén zajlik. A különféle mobil eszközök között nagy volt a változatosság, az ipad segítségével végzett információkeresés hasonlított a számítógépeshez és a laptoposhoz, de teljesen más az okostelefonok esetében. A vizsgálat továbbá megerősítette, hogy az információkeresési szokások platformspecifikusak, és a legújabb platformok teljesen megváltoztatják ezeket. A honlapoknak, kiadóknak és a könyvtárosoknak majd alkalmazkodniuk kell ehhez. A közölt vizsgálat a mobilfelhasználókról publikált egyik legnagyobb tanulmány, és bizonyosan senki sem vizsgálta még eddig a mobil kulturális információfogyasztókat. Lásd még 64, 72 70/2016 Olvasás (Autoref.) Cvetkova, V. A.: Stali my men še čitat? : rassuždeniâ na temu. Bibliogr. In: Naučnye i tehničeskie biblioteki. (2015) 7., p Kevesebbet olvasunk? Gondolatok a témáról Elektronikus publikáció; Információ; Könyv; Olvasás; Olvasási szokások Az információs piacot kutató témák között a legnagyobb izgalmat a példányszámok folyamatos csökkenése jelenti valamennyi kiadványtípusban, különösen a tudományos könyvek és folyóiratok terén. A 21. század elejét sokan az információs társadalom korszakának tartják; a fogalomnak számos meghatározása van, a hangsúlyt mindegyik a növekvő információfogyasztásra teszi. Jogos a kérdés: hogy juthatunk több információhoz, ha kevesebbet olvasunk? Ez ellentmondás vagy törvényszerűség? Néhány szempont a kérdés megvitatásához: Miért olvasunk? Válasz: hogy új információt kapjunk, azt új tudássá alakítsuk, használjuk a mindennapi életben, mind a gyakorlatban, mind a szellemi fejlődésben. Mennyit kell olvasni? A kérdés nagyon összetett és egyedi jellegű. Tény, hogy az internet, az e-könyvek és más számítógépes hordozók egyre nagyobb részt foglalnak el az információs térben, a lakosság jelentős részének ezek a fő információforrásai. Másrészt ma sokat foglalkoznak azzal is, hogy a gyerekek, a fiatalok keveset olvasnak, nem ismerik az irodalmi klasszikusokat. Tudomásul kell venni, hogy a könyv a korszerű médiában egy a sok közül. Kevesebb információt kapunk ma? Milyen formában kapjuk? Jellemző az információ menynyiségének állandó növekedése és a források sokfélesége. A hordozók lehetnek papíralapúak és elektronikusak. A média által közvetített információt a gyerekek és a felnőttek egyaránt minden nehézség nélkül befogadják. A könyv elveszti elsődleges szerepét, kimegy a divatból, de a klasszikusok nem évülnek el, az élet fontos pillanataiban szükség van rájuk. Az információ átadásának és befogadásának sebessége. Szeretnénk sok információt gyorsan, könnyen befogadható formában kapni; az ember befogadóképességének sebességét azonban nem lehet növelni, az ugyanolyan nagy, mint évezredekkel ezelőtt volt. A szókészlet változása. Nemzedékről nemzedékre változik egyes fogalmak tartalma; az iskolások egyre kevésbé értik a klasszikusok nyelvét, ezért nem is szeretik olvasni őket. Szükség van az iskolai olvasástanítás újragondolására, például oly módon, hogy nem a klaszszikusoktól halad a mai felé, hanem fordítva. A mai nemzedék lényegesen több információt kap, mint elődei. Nem véletlenül jelentek meg a személyiség információs biztonságával foglalkozó kutatások és programok. Az univerzális könyv fogalmát Paul Otlet használta először; ma ez az internet, amely a világ legtöbb könyvtárának gyűjteményét tükrözi, egyetemes tárolóként működik, eszköz a világ kin- Könyvtári Figyelõ 2016/1 149

154 cseinek eléréséhez. A nyomtatott könyv olvasásakor értelmezzük és átgondoljuk a szöveget; az információ befogadásának egyik problémája a gyors olvasásra ösztönző elektronikus formákban rejlik, és ez különösen igaz a tudományos irodalom terén. A ma olvasásnak nevezett kérdéskörnek nagy jelentősége van az innovációs gazdaság és az információs társadalom továbbfejlesztésében. Állami szinten foglalkoznak a problémával; 2007-ben a Szövetségi Sajtó- és Tömegkommunikációs Ügynökség és az Oroszországi Könyves Szövetség ra szóló nemzeti programot kezdeményezett az olvasás támogatására és fejlesztésére. Olyan új megközelítésekre van szükség, amelyek lehetővé teszik az információ és a tudás megszerzésében a hagyományos és az új módszerek összehangolását. Egyelőre csak próbálkozások vannak az olvasás módszertanának és internetes irányításának kidolgozására. 71/ (Viszocsekné Péteri Éva) Gilbert, Julie Fister, Barbara: The perceived impact of e-books on student reading practices : a local study. Bibliogr. jegyzetekben In: College & research libraries. 76. (2015) 4., p Az e-könyvek hatása a diákok olvasási szokásaira Állomány használata; Elektronikus könyv; Egyetemi hallgató; Felmérés; Olvasási szokások Egyetemi könyvtári környezetben általánosan elterjedt az a nézet, miszerint a dákok a nyomtatott műveket preferálják a digitális kiadványokkal szemben, de erre vonatkozó felmérés egészen a legutóbbi időkig nem volt elérhető. Az egyesült államokbeli Gustavus Adolphus College könyvtárban kutatást végeztek a következő kérdések megválaszolására: - Hogyan használják a diákok a könyvtár nyomtatott állományát kutatási/tanulási és szabadidős célokra? - Hogyan használják a diákok az e-könyveket ugyanezen célokból (ha egyáltalán használják)? - A diákok megítélése szerint milyen hatással lenne a kutatási és szabadidős célú olvasási szokásaikra, ha a könyvtárban több e-könyv lenne elérhető? A kérdőíves kutatást 2012 tavaszán végezték. A diákoknak kiküldött 2448 kérdőívből 417 érkezett viszsza. Személyes interjút készítettek 13 hallgatóval, és a kari dolgozók körében is végeztek kérdőíves vizsgálatot. A diákok 68,8%-a nyilatkozott úgy, hogy valószínűleg használja a könyvtár nyomtatott állományát, ha kutatási feladatot kap. Ezen hallgatóknak körülbelül a fele igen nagy valószínűséggel használja. Szabadidős célú olvasásra viszont igen kevesen veszik igénybe az egyetem könyvtárát. Mindössze 38,8% állította, hogy évente legalább egyszer-kétszer tér be szabadidős olvasás céljából. Az e-könyvvel vagy okostelefonra, tabletre telepített kifejezetten e-könyvolvasó szoftverrel a válaszadók 42,2% rendelkezik. 49,4% nem rendelkezik ilyennel, és nem tervezi ennek beszerzését. Az e-könyvvel rendelkezőknek a 83,8%-a olvas szép-, 47,2% pedig szakirodalmat ilyen eszközön. 34,6% olvas tananyagokat, 20,1% pedig kutatási jelentéseket vagy más kutatási projektekhez kapcsolódó tartalmakat. Az e-könyvekkel rendelkezők szívesebben kölcsönöznek könyveket a könyvtárból, mint azok, akik nem rendelkeznek ilyen eszközzel. A válaszadók több mint fele (52,5%-a) állította, hogy használna e-könyveket, amennyiben a könyvtár beszerezne ilyeneket. Jellemzően erre a kérésre azok a diákok feleltek igennel, akik egyébként is a könyvtár használói. A hallgatók közül 37,8% vélte úgy, hogy könnyebb kutatómunkát elektronikus könyvekben végezni, mint hagyományos papíralapú dokumentumokban, 31,9% szerint nehezebb, 30,4% pedig nem tudott erre válaszolni. Úgy vélték, hogy elektronikus formában több forrást is lehet egyszerre használni, könnyebb a hozzáférhetőségük, a használhatóságuk, tértől és időtől függetlenné válhat a könyvtári kutatás. Az interjúkban többen is kiemelték a másolásbeillesztés lehetőségét, amely a forráskezelés során jelenthet nagy könnyebbséget. A kari dolgozók körében készített kérdőíves kutatásból az derült ki, hogy ez a réteg jóval kevésbé nyitott az új hordozóra, mint a diákság. Mindössze 14,8% biztatná a diákokat arra, hogy inkább az elektronikus forrást használják a nyomtatottal szemben, és 70,3% biztosan nem tenné ezt. Saját maguk sem preferálják az e-könyvek használatát a nyomtatottal szemben. Mindössze egy fő nyilatkozta ennek az ellenkezőjét, míg 48,1% kifejezetten a nyomtatott formát részesítette előnyben. Mindezek mellett a többségük úgy véli, hogy az elektronikus könyvek használata negatívan befolyásolná a diákok kutatási szokásait. Összességében megállapítható az eredményekből, hogy azok nyitottabbak az elektronikus könyvekre, akik egyébként is gyakori könyvtárhasználók, és akik nyomtatott könyveket is szívesebben vesznek a kezükbe. Az elektronikus könyvek világa igen komplex Könyvtári Figyelõ 2016/1

155 jelenség: egyszerre gazdagítja és meg is változtatja a diákok tanulási, kutatási szokásait. Az elektronikus könyvek igazi előnye a könnyű kezelhetőség, a kényelem. A diákok gondolkodásában azonban az elektronikus könyvek nem jelentenek túlságosan erős vonzerőt, hiszen a válaszadók majdnem fele egyáltalán nem is tervezi, hogy beszerezzen egy kifejezetten e-könyvek olvasására szolgáló eszközt. A kutatás eredményeiből a könyvtár azt szűrte le, hogy egyelőre nem jött el az idő arra, hogy több elektronikus könyvet vásároljanak. 72/2016 (Tóth Máté) Merga, Margaret K.: Are avid adolescent readers social networking about books?. Bibliogr. In: New review of children s literature and librarianship. 21. (2015) 1., p A serdülőkorú fiatalok és a könyves közösségi oldalak kapcsolata Felmérés; Ifjúsági olvasó; Kommunikáció; Könyvbarátok köre; Olvasási szokások; Web A Facebook logikáján alapuló hagyományosnak mondható közösségi oldalak mellett jócskán találunk a világhálón könyves közösségi oldalakat. A Goodreads, a LibraryThing, a Shelfari és hasonlók nemcsak azt teszik lehetővé, hogy megosszuk olvasmányélményeinket, hanem kiegészítő szolgáltatásokkal is kecsegtetnek. Szinte a világ valamennyi nyomtatott és elektronikus műve között válogathatunk. A szövegek ugyan nem, de a művek alapvető bibliográfiai adatai és borítói is elérhetőek az oldalakon. Regisztráció nélkül is szabadon keresgélhetünk a feltöltött könyvek közt, egyrészt cím, szerző és egyéb szempont szerint, másrészt vizuális benyomásainkra hagyatkozva a borítók között is böngészhetünk. Többnyire a könyvekhez írt vélemények és értékelések is elérhetőek külső felhasználóként. Azonban regisztrált látogatóként sokkal több lehetőségünk van. Az érdeklődésünkre számot tartó köteteket kategóriákba rendezve hozzárendelhetjük saját felhasználói fiókunkhoz. Jellemzően három alapkategória áll rendelkezésre aszerint, hogy korábban már olvastuk, most olvassuk, vagy a jövőben szeretnénk elolvasni a művet. Ha nem találjuk a keresett kötetet, fel is tölthetjük adatait és borítóját a rendszerbe. Az egyes művek különféle módokon értékelhetők: csillagozással (1 5-ig) vagy szöveges értékeléssel, megosztva olvasmányélményünket másokkal. Barátnak jelölhetünk más felhasználókat, és közvetlen értesítést kaphatunk a közösségi oldalon tanúsított aktivitásukról, új értékeléseikről, s ők ugyancsak figyelemmel kísérhetik tevékenységünket, különös tekintettel az általunk olvasott könyvekre. Fórumok létrehozására is mód van. Ezekben könyvekről, ill. könyvekhez kapcsolódó témákról oszthatjuk meg véleményünket, vitát is kezdeményezhetünk. Sok esetben könyvárusító oldalak és könyvtári katalógusok linkjei is beágyazódnak az adott közösségi oldalba, segítve a könyv beszerzését. Több helyütt fan-fiction típusú írások közzététele is lehetséges, ami egy regény szabad továbbgondolását jelenti (önálló fantáziával és egyéni írói eszközökkel). A könyves közösségi oldalak tehát megannyi lehetőséget kínálnak, viszont az irodalom iránt fogékony olvasók meglehetősen sokfélék, eltérő olvasói preferenciákkal rendelkeznek, és ezeket az oldalakat sem azonos módon használják. A tanulmány célja, hogy megismerjük az említett oldalakat látogató kamaszok felhasználói attitűdjeit, preferenciáit, ill. a könyves közösségi oldalak és az egyének viszonyrendszerének működését. A vizsgálat Nyugat-Ausztrália kamasz diákjainak meghatározott körét érintette (20 iskola, 520 diák), a cikk a kérdőíves felmérés és a személyes interjúk eredményeit reprezentálja. A vizsgálatból kiderül, hogy a rendszeresen olvasó serdülők általában kevés időt töltenek a könyves közösségi oldalakon való kommunikációval, többen nem is érdeklődnek a közösségi kapcsolatépítés iránt, vagy legalábbis nem kimondottan elkötelezettek az ilyen típusú oldalak iránt. Sokan rekreációs tevékenységnek, magányos időtöltésnek tartják az olvasást, és szívesebben osztják meg másokkal olvasmányélményeiket offline. A könyves közösségi oldalakat rendszeresen látogatók jól körülhatárolható része csupán tájékozódás céljából látogat az oldalra a regisztráció nélkül is látható tartalmakért. Mások véleményét, recenzióit elolvassák, de nem akarnak saját véleményüknek hangot adni, vagy bárminemű információt megosztani másokkal. A vizsgálatban részt vevő, legaktívabb webes közösségi életet folytató olvasók rendszerint tagjai valamelyik online írói közösségnek is, melyek középpontjában többnyire a fan-fiction írás áll, döntően nők, időnként ők maguk is írnak, szoros kapcsolatot ápolnak más fan-fiction szerzőkkel. (Tóth Béla István) Könyvtári Figyelõ 2016/1 151

156 73/2016 Smetannikova, Natal â Nikolaevna: Prodviženie čteniâ s pomoŝ û čteniâ s èkrana In: Bibliotekovedenie. (2015) 3., p Olvasásfejlesztés a képernyős olvasás segítségével Elektronikus dokumentum; Ifjúság nevelése olvasásra; Olvasási szokások; Olvasástanítás 152 A kulturális és oktatási rendszer aktuális kérdése, az olvasás és az írás (írott beszéd) helyzete az oroszországi oktatási törvényben is tükröződik, országos képzési szabványokban, nemzetközi és nemzeti konferenciákon is szerepel. Az olvasás előmozdítása a kiemelt feladatok egyike. Tézisei: 1. Szükségesség: ezt támasztják alá az olvasás minőségének és a szövegértésnek a nemzetközi kutatási eredményei, a közoktatásban végzettek elégtelen műveltségi szintje ben az európai BaCuLit program keretében megkezdődött a pedagógusok célirányos képzése és továbbképzése. Oroszországban az olvasást elősegítő, nemzeti program (2007) egyelőre nem állami szintű, regionális szinten pedig nehezen tudják teljesíteni. 2. Lehetőségek az ifjúság körében: az olvasás ösztönzése csak ajánlás jelleggel történik. A fiatalok akkor reagálnak erre, ha a könyvről több véleményt is találnak, vagy vitára hívják őket; azokat a honlapokat kedvelik, ahol a könyveket hangulat szerint csoportosítják. Az Orosz Olvasástársaság között végzett kutatásai és egy évi projekt eredményei alapján az olvasó fiatalokat motivációjuknak megfelelően öt csoportba sorolták a szívesen olvasóktól a nem olvasókig. 3. Szociális-szakmai irányítás: az olvasó társadalmi beilleszkedése (szocializációja) a ma elérhető szépirodalomnak köszönhető, szakmai beilleszkedése pedig a népszerű tudományos irodalomnak. A fiatalok szeretik szabadidejüket számítógépes játékokkal tölteni, csak szükség esetén vesznek könyvet a kezükbe. A gyerekek és a serdülők papírról és képernyőről egyaránt olvasnak, prioritásuk még nem alakult ki. Az Olvasás papírról és a képernyőről projekt (2012) eredményei: a 7. osztályosok közül azok tudtak gyorsabban, könnyebben átállni a képernyős olvasásra, akik jól tanultak és jól olvastak; vannak olyan egyetemista csoportok, akik az e-könyvek megjelenésével kezdtek sokat és aktívan olvasni. A műszaki beállítottság és a nemi hovatartozás csak idősebb, egyetemista korban érzékelhető. Feltételezik, hogy a képernyős olvasás fejlesztése már iskolás korban is hat az olvasási kedvre. Az online olvasás elméletei: Faktorális (közvetítő) elmélet, kidolgozója J. McEneaney, képviselői L. Rosenblatt, K. Stanovich és D. Rumelhart. Elméleteikben a szöveg statikus mindaddig, amíg papíron van. Az elektronikus szöveg dinamikus, olvasásakor változik az író és az olvasó szerepe: az olvasó nem követi az író logikáját, saját struktúrát épít a szövegben talált összefüggések alapján. A gép aktív lesz, saját szöveget ajánl az olvasónak. Mivel módosul az olvasó és a szöveg aktivitása, nehezebbé válik a képernyőről olvasás tanítása, a nyomtatott szövegekre épülő feladatok teljesítése. Deiktikus (rámutató/utaló) elmélet. Képviselője, D. Leu elméletét az internet jelentőségének elemzésére és világszintű elterjedésére építi. A képernyős olvasásra tanítás stratégiái: az információ feltárása, értékelése, szintetizálása, kommunikálása. Gyakorlatban bizonyított, hogy ha képernyőről olvasáskor van internetkapcsolat, akkor az olvasó háttérismeretei törlődnek, mivel gyorsan hozzájut a szöveg mélyebb megértéséhez szükséges információkhoz. Ezért fontos a tanítás során a kritikus gondolkodás fejlesztése. A képernyőről olvasás nem növeli a különbséget a jól és rosszul olvasó tanulók között, azaz segíti a társadalmi-gazdasági határok eltörlését. A fent említett oroszországi kutatási eredmények igazolták, hogy a tanároknak nem kell tartaniuk a képernyős olvasás alkalmazásától, az orvosok viszont óvnak a korai képernyőhasználattól. A tanulók túlterheltsége miatti aggodalom ellenére ösztönözni kell az olvasást. A középiskolákban a könyvtáros irányításával a tananyag jobb megértését segítő különórákat kell tartani. A tanárokat és a könyvtárosokat meg kell tanítani a tananyagokkal, különösen a tudományos népszerűsítő művekkel és a publicisztikával folytatandó munkára. 74/2016 (Viszocsekné Péteri Éva) Smetannikova, Natal â Nikolaevna: Svâz čteniâ s modelâmi obrazovaniâ In: Bibliotekovedenie. (2015) 4., p Könyvtári Figyelõ 2016/1

157 Az olvasás és az oktatási modellek kapcsolata Ifjúság nevelése olvasásra; Olvasási szokások; Olvasástanítás; Szépirodalom Az oktatás mai, ún. tranzitív modellje átmenetet képez az egész életre szóló és a kialakulóban lévő egész életen át tartó modell között. A hagyományos, ún. kontinentális modell szerint a legtöbb európai országban az alapszintű oktatásra fiatal korban került sor a középiskolában, a szak- vagy felsőfokú képzésben. Oroszországban a középiskola 5. osztályától nem volt olvasásóra, az irodalom alaptantárgy volt. A középiskolában és a főiskolákon a filológiai szakokon a szépirodalom olvasását és értését tanították, az összes többi órán tananyagot olvastak. A tanulmányok befejeztével a fiatalok a már meglévő ismereteiket, szokásaikat fejlesztették tovább. Ekkor derült ki, hogy egyrészt sok feleslegeset tanultak, másrészt a tanultakból sok mindent elfelejtettek, ezért át- vagy továbbképzésre van szükségük. A 20. század végén a modellt költségesnek és gazdaságtalannak ítélték. A kialakulóban lévő, ún. amerikai modell a lépcsőzetes oktatásra épül (iskola, felsőfokú alapképzés, mesterképzés). Ennek során változik az olvasás, beleértve a tananyagot is. Az oktatási folyamatban az olvasás feladatai: nevelés, oktatás-képzés, szocializáció. A nevelés alapja a klasszikus szépirodalom. Az olvasásra ajánlott műveket és számukat sokáig az uralkodó ideológia határozta meg, ma az oktatási intézmények vezetőitől függ. A tanulók olvasását vizsgáló kutatások alapján újra kell elemezni az irodalmi kánont; a klasszikus művek nyelvezetükben és időben nagyon messze vannak a mai olvasóktól. A megoldás az irodalomórák számának növelése vagy az órákon megbeszélendő művek számának csökkentése a nem klasszikus művek számának növelésével. A másodlagos források ( kötelezők röviden ) nem az olvasásra nevelés eszközei. A másik lehetőség a klasszikus művek felvétele a főiskolai tananyagba. Elméletileg megalapozott és gyakorlatban bizonyított állítás, hogy az iskolásokat az olvasásra mai irodalommal vagy koruknak megfelelő művekkel lehet rávenni. Az olvasás fő jellemzői a kommunikativitás (kapcsolatépítés a szerző szöveg olvasó struktúrában) és az inferencia (saját gondolatok bevitele a szövegbe). Az olvasástanítás célja a látott szöveg megértése és a tartalom koherens szóbeli megfelelőjének megalkotása. A feladat az olvasó által ismert jelenségekről és eseményekről szóló szövegeket igényel. A klasszikusokra áttérni csak megfelelő stratégia és tudás birtokában lehet. A gyermek és ifjúsági irodalom olvasása egész életre nyomot hagy. Nemzeti és nemzetközi kutatások támasztják alá, hogy a lányok nők többet írnak és olvasnak, mint a fiúk férfiak. Az Orosz Olvasástársaság kutatta a férfiak kedvelt műfajait, ide kerültek a háborús és kalandregények, a szovjet klasszikusok és a háborús próza. Egy projekt feltárta a Robinson Crusoe jelenséget, amit nem az olvasásélmény, hanem a leírtak átélhetősége indokol; másik eredmény, hogy a éves fiúk a kisebb korosztályra jellemzően inkább játszanak, mint olvasnak. Az Orosz Olvasástársaság célirányos munkája megmutatta, hogy ha a középiskolában rendszeres, meghatározott irányú munka folyik, akkor a gyerekek olvasnak. Minden tanár olvasást is tanít, amikor megmutatja, hogyan kell az ő tantárgyában a szöveggel dolgozni. Új fogalom az olvasás az élet minden területén, azaz minden témakörben mindenféle hordozón lévő szöveg használata. A különböző műfajú, tartalmú stb. szövegek olvasása változtatja a tananyagot és a munka stratégiáját: a szépirodalmi és egyéb szövegek a tankönyvek kiegészítői lesznek. A sok olvasásra épülő módszer áthatja az egész tanulást, főleg a humán területen. Az oktatási modell Oroszországban is a szövegekre irányuló fokozott figyelem funkcionális-pragmatikus szakaszában van, nem a humán képzési modellt követi, negatívan hat a műveltségre. A tananyag kiválasztása a pedagógus és a könyvtáros közös feladata. Érdemes az irodalom-, történelem-, biológiaórákat a különböző korok és népek szépirodalmával kiegészíteni. 75/2016 Olvasáskutatás (Viszocsekné Péteri Éva) Dempster, Steven Sunderland, Jane Thistlethwaite, Joanne: Harry Potter and the transfiguration of boys and girls literacies. Bibliogr. In: New review of children s literature and librarianship. 21. (2015) 2., p A Harry Potter-könyvek hatása az iskolás fiúk és lányok olvasási szokásaira Könyvtári Figyelõ 2016/1 153

158 Felmérés; Ifjúsági olvasó; Olvasási szokások Bár a gyerekek olvasási készsége továbbra is aggodalomra ad okot, a Harry Potter könyvekre gyakran fénysugárként tekintenek. Ez a tanulmány a Harry Potter jelenséget empirikusan vizsgálja: 621 általános és középiskolásnak küldtek kérdőívet. A válaszok bizonyosfajta kapcsolatra utalnak a Potter könyvek és az olvasási szokások és eredmények között. A legtöbb válaszadó azt állította, hogy Harry Potter segített nekik az olvasásban, de a nemek szerinti eltérés nem volt jelentős, és Harry Potter forradalminak tartott hatása a fiúk olvasmányaira nem tűnik igaznak. Csak kevés nemekkel kapcsolatos tendenciát találtak, például az olvasók számában (több a fiú) és a regények újraolvasásában (ami a lányokra jellemző). 154 (Autoref.) Olvasómozgalmak, olvasótáborok 76/2016 Jēkabsone, Māra: Latvia public libraries : active reading promoters In: Scandinavian library quarterly. 48. (2015) 1-2., p Aktív olvasásnépszerűsítés a lett közkönyvtárakban Ifjúság nevelése olvasásra; Közművelődési könyvtár; Olvasásra nevelés; Rendezvény Mint a legtöbb könyvtárban a világon, Lettországban is a könyvtári kölcsönzések csökkenő tendenciát mutatnak. A lett könyvtárak különböző kreatív programokat szerveznek a közönség figyelmének elnyeréséért, a könyvek és az olvasás iránti kedv élénkítéséért. A lett könyvtári rendszer 810 köz-, 851 iskolai, 50 felsőoktatási, 36 szak- és egy nemzeti könyvtárból áll. A nemzeti könyvtár a többi könyvtár számára egyben szakmai tanácsadó központként is működik. A közkönyvtárakat a helyi önkormányzatok finanszírozzák, a könyvtári rendszer alapja a lett könyvtári törvény, a könyvtári stratégia fejlesztéséért a kulturális minisztérium a felelős. A könyvtárak helyszínei a közigazgatási területekhez igazodnak, hogy a könyvtári szolgáltatásokat mindenki a lakóhelyéhez lehető legközelebb tudja igénybe venni. A legtöbb olvasásnépszerűsítő rendezvény más programokhoz kapcsolódik, amelyeknek nagy részét a könyvtárak szervezik. Az olvasásnépszerűsítő programok különböző formái jelennek meg a könyvtárakban: hagyományos rendezvények (könyvtári órák, olvasói klubok, író-olvasó találkozók) és új típusú rendezvények (workshopok, családi fesztiválok, könyvfesztiválok, kirándulások, műveltségi játékok, keresztrejtvényfejtő bajnokságok, darts versenyek). A Gyönyörű nyár a könyvtárban (The Beautiful Summer in the Library) nevű programot a Latgale Központi Könyvtárban rendezték meg, ez lehetővé tette, hogy Daugavpilsben a gyermekek és a fiatalok az egész nyarat a könyvtárban tölthessék nyarán 87 programot szerveztek, amelyeken 410 olvasó vett részt. Különböző játékos megmozdulásokat is szerveznek a könyvtárakban. A költészet kedvelőinek a Dobele Könyvtár nyitott mikrofont kínált: a könyvtár teraszán helyezték el a mikrofont, amely segítségével bárki felolvashatott verseket, különösképpen saját költeményeket. A Találd meg a könyvtárban! (Find in the Library!) című játékban a Rēzekne Könyvtár a fiatalok éves csoportjait szólította meg, amely a könyvtár jobb megismerését és javuló információkeresést eredményezett. Egyre több könyvtár használja ki az épületén kívül eső helyszíneket is: az utcát, a kertet, a teraszt, hiszen így könnyebben fel tudják hívni magukra a közönség figyelmét. A könyvtárak részt vesznek a városi és önkormányzati rendezvényeken is. Népszerűek az olvasással kapcsolatos flashmobok, amelyek során a résztvevők percen keresztül együtt olvasnak. A költészet népszerűsítésére a Jēkabpils Könyvtár Költészet az aszfalton (Poetry on the asphalt) címmel rendezett programot. A résztvevők az aszfaltra írhattak verseket. Máshol a könyvtárosok az utcán népszerűsítik a könyvtár szolgáltatásait informatív szórólapokkal. A Költészet busza (Poetry bus) program résztvevői költők, zenészek és önkéntesek, akik verseket olvasnak fel és énekelnek a járókelőknek. A szokás más és más a különböző helyeken: előfordul, hogy a busz csak bizonyos megállókban áll meg, ahol verseket szavalnak és énekelnek, máshol akkor is folyik a program, ha a busz éppen mozgásban van. A lett nemzeti olvasásnépszerűsítő program ben indult el. Évente 17 ezer olvasót ért el több mint 600 könyvtárból. A program célja, hogy a 6 és 16 év közöttiek körében előmozdítsa az olvasást a korcsoportjuk számára újonnan megjelent könyvekkel ben a programot kiterjesztették 18 éves korig, majd 2012-ben már az egész családot el kívánták érni. A felnőtt korosztályt a Találkozások a lett könyvtá Könyvtári Figyelõ 2016/1

159 rakban (Meetings in the Libraries of Latvia Regions) nevű program szólítja meg. A programok során az olvasók találkozhatnak írókkal, költőkkel, fordítókkal, ami mindegyik fél számára nagyon hasznos. Minden évben Könyvtári Hetet tartanak, 1998 óta pedig a skandináv könyvtári héthez is csatlakoztak. 77/2016 Használók képzése (Bognár Noémi Erika) Campbell, Lisa Matthews, Diana Lempinen- Leedy, Nance: Wake up information literacy instruction : ideas for student engagement. Bibliogr. In: Journal of library administration. 55. (2015) 5-8., p Az információs műveltség oktatásának felpezsdítése: ötletek a hallgatók motivációjának növelésére Használók képzése -felsőoktatásban; Információs műveltség; Oktatási módszer; Tanterv, óraterv 2015-ben a Santa Fe College Lawrence W. Tyree Könyvtára kapta meg az ACRL által alapított Egyetemi Könyvtári Kiválóság díját az információs műveltség kreatív és innovatív terjesztéséért. A hét könyvtáros 2014-ben több mint 5000 hallgatót ért el könyvtárhasználati oktató munkája során. Sikereiket a kurzusokhoz szabott, saját fejlesztésű oktatási eszközeikkel érik el, szorosan együttműködve az egyetem tanszékeivel. Virtuális tananyagot már 2009 óta alkalmaznak. Eredetileg egy hat alkalomból álló könyvtári modult állítottak össze, melyet később a különböző tanszékek igényeinek megfelelő oktató videókkal és önértékelő kvízekkel egészítettek ki. Ezek az oktatási anyagok jól demonstrálták a hallgatók számára, hogy a könyvtár és a könyvtárosok megbízható forrásai a releváns egyetemi információknak óta webkonferenciákat is kínálnak, melyeken valós időben vagy a felvételek utólagos megtekintésével vehetnek részt a diákok, s amelyeken a könyvtárosok egyes tudományterületekre vonatkozó könyvtári forrásokat és keresési technikákat demonstrálnak. A tükrözött osztályterem avagy fordított órák módszer alkalmazása kézenfekvő volt, hiszen a könyvtár előzőleg már jó néhány segédanyagot és útmutatót elkészített a kutatás alapelemeinek elsajátításához. A módszer lényege, hogy a tanár előre feladja a tanóra anyagát a diákoknak olyan érdekes főleg képi információk formájában, melyek felébresztik a motivációt a hallgatókban. Így a tényleges órán már társas tanulás történik, több idő jut a téma megbeszélésére és gyakorlására. A könyvtárosok által összeállított oktatási anyagok forrásokat és stratégiákat mutatnak be szövegekkel és videókkal, és a megszerzett tudás értékelésére alkalmas kérdéssorokat is tartalmaznak. A diákoktól elvárják ezek önálló feldolgozását a könyvtárlátogatás előtt. A könyvtárban tudásuk gyors felmérése után saját tárgyukhoz kapcsolódó kutatást végeznek a könyvtáros és a tárgyat tanító tanár jelenlétében, az előzőleg megismert forrásokat, stratégiákat használva óta 30 csoport vett részt a filozófia, etika és egyéb témákhoz igazított fordított könyvtárhasználati órákon, melyeknek nagy sikere volt. Egy kivételes esetben pedig, a szakmai előmenetel tervezése témakörében, csapatmunka keretében maguk a hallgatók tanították egymást a könyvtári források használatára. Ez az aktív tanulási módszer kiválóan alkalmas a források megismerésére, a kutatási módszerek reflektív használatának megtanulására és a munkáltatók által elvárt információs műveltség megszerzésére. Ahogy a fordított könyvtári órák sikerességének híre elterjedt az egyetemen, egyre több tanszékről kérik a könyvtártól. Játékos formában is bevonták a hallgatókat egy-egy hétvégi online könyvtári kurzusba. Egy alkalmi közösségi hálót alakítanak ki velük, jellemezniük kell magukat tagekkel, kifejezésekkel, majd kapcsolatokat keresnek az egyes személyek között a jellemzők alapján. A játék során nemcsak a csapatmunkát tanulják meg, hanem a hálózatok működését is, és bevezetést nyernek a katalógus elemeibe, az ellenőrzött szókészlet rejtélyeibe is. A Scavenger Hunt nevű, kincsvadászat jellegű játékot szintén sikeresen vezették be. Itt az aktív tanulás során a látás, hallás, térérzékelés egyaránt szerepet kap. A könyvtár 53 alkalom során több mint 700 diákot ért el ezzel a módszerrel. A résztvevők egy kérdésekkel vezetett felfedező út során ismerik meg a könyvtár épületét, a katalógusokat, a tájékoztató eszközöket; könyveket találnak meg jelzeteik alapján a szabadpolcon, és cikkeket keresnek meg az adatbázisokban. A könyvtárosok a könyvtár honlapján működő online modult is összeállítottak a távoli használók számára. A vadászat hatékonyságát mérik, a fejlesztési irányok meghatározása érdekében rendszeres megbeszélést folytatnak. A jövőben a fordított órák és az aktív tanulási módszerek kiterjesztését is tervezik. Könyvtári Figyelõ 2016/1 155

160 Az aktív tanulási stratégiák Santa Fe College-beli sikerének titka egyértelműen a könyvtárosok kockázatvállalásában, kitartásában, innovatív szemléletében és alkalmazkodóképességében rejlik. 78/2016 (Fazokas Eszter) Yurt, Murat Simon, Patrick: Stand der Vermittlung von Informationskompetenz an deutschen Bibliotheken : eine exemplarische Untersuchung. Bibliogr. In: Information Wissenschaft und Praxis. 66. (2015) 4., p Res. angol és francia nyelven Az információs műveltség oktatásának helyzete a német könyvtárakban Felmérés; Használók képzése -felsőoktatásban; Információs műveltség Az információs műveltség kifejezés a kutatási technikák és módszerek ismeretét, az információ értékelését és használatát jelenti, s a modern információs társadalomban alapvető kompetenciának tartják. Az információs kompetencia terminus az angol-amerikai nyelvhasználatból származik, és az utóbbi években a német könyvtárakban is meghonosodott. A tanulmány az információs műveltség oktatásának németországi helyzetét egy felmérés segítségével mutatja be. A felmérésben részt vevő könyvtárakat online keresések nyomán összeállított kritériumok alapján választották ki. A kérdéseket olyan csoportokba sorolták, mint Általános, Személyes, Képzés és Módszertan, s ezek segítségével tárták fel az információs műveltség oktatásának helyzetét. A vizsgálat 2014 szeptemberében és októberében zajlott, a kérdőív kérdéseit a területért felelős könyvtárosok írásban válaszolták meg. A felmérés eredményei azt mutatták, hogy a példakánt kiválasztott öt könyvtárban aktívan folyik az információs műveltség oktatása tanfolyamok keretében, de eltérő hangsúllyal az egyes intézményekben. A vizsgálat másik fontos tapasztalata, hogy nincs egységes értelmezése az információs műveltségnek, és hiányoznak az oktatására vonatkozó irányelvek is. (Autoref.) Információelôállítás, -megjelenítés és -terjesztés 79/2016 Digitalizálás Hensley, Holly: How to begin a digital photo collection In: Computers in libraries. 35. (2015) 6., p Digitális fotógyűjtemény létrehozása a gyakorlatban Bérmunka kiadása; Digitalizálás; Fotoarchívum; Könyvtárpropaganda; Különgyűjtemény -helyismereti; Pályázat -könyvtáraknak Egy közepes méretű amerikai közkönyvtár 2013-ban pályázati támogatást nyert arra, hogy történeti fényképgyűjteményét digitalizálja ig visszamenőleg rendelkeztek fényképekkel, amelyeket a használók jellemzően családfakutatásra vették igénybe. Ez nagyon intenzív használatot jelentett. A szerző, a helytörténeti/családfakutatási részleg munkatársa a projekt során szerzett főbb tapasztalatait foglalta össze. Mindenekelőtt pályázati támogatást kell szerezni a projektre, amely lehetővé teszi, hogy egy külső vállalkozó végezze el a munka legnagyobb részét, aki segítséget nyújthat a tételek katalogizálásában is. Ebben a konkrét projektben a történeti szempontból legfontosabb fényképek katalogizálását bízták a vállalkozóra. Fontos, hogy más partnerekkel is együttműködjön a könyvtár. Ilyenek lehetnek a helytörténettel foglalkozó civil szervezetek, egyesületek mellett a helyi egyetemek. A partnerségek egyaránt segíthetnek a gyűjtemény és a felhasználói kör bővítésében. Amennyiben a könyvtár saját személyzete is végzi a digitalizálást, akkor ehhez megfelelő eszközökre 156 Könyvtári Figyelõ 2016/1