ADALÉK AZ ÁSVÁNYVIZEK ÖSSZETÉTELÉNEK MEGVÁLTOZÁSÁHOZ.

Átírás

1 3 4 4 T r a xi,er L ászló az oligoczénkorú foraminiferákkal való együtt előfordulása, nevezetesen a fúrólyuk különböző mélységeiben, szerény véleményem szerint arra mutat, hogy itt is a «Flussverlandung» egyik példájával van dolgunk. Igaz azonban, hogy újabban ennek valószínűségét nagyon megingatja azon körülmény, hogy dr. F r a n z e n a u úr a furópróbákat részben m á r isza polva kapta, a magvak tehát ez alkalommal is kerülhettek az anyagba és végre a fővárosunkban jelenleg épülő és építendő hidak érdekében végrehajtott talajfurások kétségtelenné tették azt, hogy a Duna bal partján oligoczénkorú rétegek feküsznek. ADALÉK AZ ÁSVÁNYVIZEK ÖSSZETÉTELÉNEK MEGVÁLTOZÁSÁHOZ. Dr. T r axler L ászló - tó i. M o l n á r Já n o s 1860-ban a szolyvai ásványvizet elemezvén, ebben a szabad szénsav mennyiségét literenkint 2558 cm3-ben állapította meg.* A víz közönséges levegőnyomáson és a szolyvai ásványvízforrás hőmérsékletén ezen mennyiségnek legfeljebb felét lévén képes oldva tartani, az ily sok szabad szénsavat tartalmazó víz felszínre jutásának okvetlenül igen heves gázfejlődés közt kellett történnie.** Annál inkább meglepett tehát, midőn a múlt év őszén ott jártam, hogy a szolyvai forrás vizének felszíne csaknem egészen nyugodt, egy-egy gázbuborék csak itt-ott zavarja meg. E jelenség azt látszik bizonyítani, hogy az 1860 óta eltelt 33 év alatt a víz szénsavtartalma jelentékenyen megfogyatkozott. Ilyen változással szemben joggal kérdezhetjük, nem változtak-e meg azóta ezen ásványvíz egyeb alkotórészei is? Érdeklődni kezdtem ezen ásványvíz múltja iránt, és felkutattam mindazt, a mi arról az irodalomban található. Az összegyűlt adatokból sikerült változásairól eléggé teljes képet alkotnom. A már Mátyás király ideje óta ismert szolyvai ásványvíz a múlt század végén alkális-vasas savanyú- vízből hirtelen földes-sós, azután, alkális-sós majd tisztán alkálissá változott, végül szénsavtartalma a legutóbbi időben jelentékenyen megfogyatkozott. Az átváltozások bebizonyítása végett szükségesnek tartom a következő tényeket felsorolni. A mint fentebb említettem, a szolyvai víz legutóbbi elemzése 1860-ból M o l n á r JÁNOs-tól való. Ennek eredménye volt :*** * A szolyvai, hársfaiul és ploszkói ásványvizek vegybontása. Természettudományi Társulat Közlönye ** A sok szabad szénsav származhat kísérleti hibából is. Szeri;. *** Az i. h. (2 3 2 )

2 ADALÉK AZ ÁSVÁNYVIZEK ÖSSZETÉTELÉNEK MEGVÁLTOZÁSÁHOZ Alkatórészek : Egyenértékszázalékok : grammban van : Na 94,0 2,2644 Li 0, 2 0,0019 Ca 4,8 0,1084 Sr 0, 1 0,0052 Mg 0, 8 0,0103 Ee 0, 0 1 0, A1 0, 2 0,0016 Mn nyomok. Cl 3,7 0,1476 so4 nyomok. B A 1, 8 0,1584 P04 0, 2 0,0028 Si09 0,0205 H,S nyomok. h c o :1 94,4 6,5655 c o 2 97,2 4,8737 Szilárd alkotórészek összege : 9,4868 Ezen elemzés időjében a szolyvai víz szabad szénsavban felette dús tiszta alkalis savanyúvíz volt, melyben a natrium egyenérték-százaléka 94, a szénsavé 94,4, míg a földfémek összes százaléka 5,7, a chloré 3,7 volt. A vízben a kénsav pedig csak nyomokban volt található. Az 1855-ből ismeretlen szerzőtől való elemzés már lényegesen más képet mutat:* Alkotórészek : Egyenértékszázalékok : 1000 grammban van : Na 91,1 1,8277 Ca 6,9 0,1196 Mg 2, 0 0,0209 Fe nyomok. A1 «Cl 31,9 0,9851 s o4 7,9 0,3381 S A 2, 6 0,1380 h có 3 57,6 3,1907 C A? Szilárd í'észek összege : 6,6201 * T örök J ózsef : A magyar haza két elsőrangú gyógyvizei és fürdő intézetei. Debreezen, ( )

3 3 4 6 TEAXLEE LÁSZLÓ : A natrium egyenérték százaléka 91,1, a földfémeké 8,9, a szénsavé 57,6, a chloré 31,9, a kénsavé pedig 7,9. Jóllehet ezen elemzés szerzője ismeretlen, mégis ezt, minthogy oly férfiú tette közzé, akinek szakismeretében kételkedni nincs okom, megbízhatónak találom. A harmadik elemzés, amely sajnos csak minőségi, KiTAiBEL-től 1803-ból származik. Őa forrást meglátogatván, a következőket tapasztalta: «Az Alexandrovicza hegy tövéből fakad számtalan buborékokkal és nagy robajjal egy igen bővizű ásványos forrás, melynek zörejét nagyobb távolságra is hallani. A szünet nélkül folyó víz tiszta, színtelen, szagtalan, csípős savanyú, és kissé sós izü. A szénsavas mészélegen kívül, amely a főzés alatt belőle lerakódott, úgy szólván csak konyhasó van benne, mert glaubersónak és vasnak csekély nyomait mutatja; szénsavas szikéleg és (olvadékony) só földes aljjal épen nincs benne.»*' Tehát a szolyvai vizben 1803-ban natrium-hydroearbonat nincsen, hanem van calcium hydrocarbonat, és a víz sós ízén is feltűnő mennyiségű natriumchlorid, továbbá oly sok szabad szénsav, hogy a víz nagy robajjal fakad, melynek zörejét már messziről lehet hallani. Igen sajnálatos ugyan, hogy K it a ib e l sem határozta meg a szénsavat mennyiségileg, de leírásából azt állapíthatjuk meg, hogy e forrás szénsavtartalma akkor sokkal nagyobb volt mint ma, mert a vízből kiszabaduló fölösleg a forrás fakadását zajossá, még pedig messzire hallhatólag zajossá tette. Látszólag ellentmond ugyan ennek egy számadat, amely K it a ib e l «Hydrographica Hungáriáé» czímű művében található. Itt ugyanis a Il-ik kötetben a 306-ik lapon betüszerint a következők állanak: «Aqua szolyvensis. I. Ad furnum calcis superiorem. Praecipitatum acidi carbonici totius c vol. gr. 18,700 = 126 gr. II. Praecipitatum acidi carbonici totius c vol. gr. 14,600 = 199 gr.» Ami bizony igen közön séges szénsavmennyisegnek felelne meg. De mielőtt Ítélnénk, vegyük tekintetbe, hogy a «Hydrographica-t» nem maga K it a ib e l irta, hanem, miként B e r n á t h J ó z s e f is sajnálkozva említi**, K it a ib e l kézirataiból S c h u s t e r Já n o s állította egybe, még pedig meglehetősen hanyagul. S c h u s t e r ebben az esetben is tévedett, mert Szolyván nincsen és nem is lehetett sohasem mészkőbánya; más helységbeli, talán sztrojnai savanyú vízre vonatkozhatik ezen adat. Hallgatag megerősíti ezt T o g n io is, mert hangsúlyozza,*** hogy K it a ib e l kézirataiból mindent megmond, «amit csak beregmegyei ásványvízről nála feljegyezve talált». Ha e felsorolt három elemzést összehasonlítjuk, látjuk mint alakult 1803-tól a szolyvai ásványvíz földes sós savanyúvízből úgy látszik * T o g n io L. : Beregvármegye ásványos vizeiről. Orvosi Tár, 1846, * * B e b n á t h J. : A magyarországi ásványvizek lelhelyei. Math, és term. tud. közlemények. XV. köt * * * T o g n io a z i. h. (2 3 4 )

4 ADALÉK AZ ÁSVÁNYVIZEK ÖSSZETÉTELÉNEK MEGVÁLTOZÁSÁHOZ lassú fokozatokban alkális-sós, majd tiszta alkális savanyúvízzé, és nagy valószínűséggel következtethetjük, hogy ezen idő alatt szabad szénsav tartalma az 1860-akinak állandóan megfelelő, vagyis a mostaninak legalább is kétszerese volt. De hogy nem csak ily lassú átalakulások történtek itt, érdekesen megvilágítja egy 1795-iki feljegyzés. Ezen évből ugyanis S e b e ö k S á n d o r írja:* «hol ezen víz foly, annak bizonyságául hogy vasat foglal magába, nagy mennyiségű vasrozsdát rak le, azon kívül csatornája széleit, s az útjába levő köveket csipős, égető égvényes sóval, mely igen hasonlít Magyarország egyes vidékein a földből kiszivárgó sziksóhoz, behéjázza.» íme itt ismét megjelenik a natrium hydrocarbonát, amely 1803-ban a vízből teljesen hiányzott, és feltűnő a vastartalom, melynek a három elemzésben csak igen alárendelt szerepe van. Jóllehet S e b e ö k nem volt hivatásszerű chemikus, mégis hivatkozom reá,mert oly megfigyeléseket tett,**amelyek megbízhatók, es amelyekre a chemikus ép úgy építhet, mint saját kísérleteire. Ugyan ezen alapon említem fel mellesleg, hogy ezen forrás 1463-ban és 1709-ben is tartalmazott szabad szénsavat. Aligha megyek túl a megengedett határon, ha ezen adatokat is egy sorba állítom az eddig felsorolt tényekkel. Úgy tartom ugyanis, hogy midőn a leleszi konvent kiküldöttei Mátyás király parancsára itt jártak, *** vagy midőn II. Eákóczy Perencz 1763-ban itt egy napig várakozott a «Grande Generale de Pologne» megérkeztére,! és a vizet megizlelvén, ezt «acidulusnak» találták, ugyanazt műveltek, amit maga R e m ig iu s F r e s e n iu s f f is szokott művelni, midőn valamely ásványvíz szénsavtartalmáról akart meggyőződni. Idézem az ő szavait: «Auf freie Kohlensäure» t. i. ásványvizekben «braucht man in der Regel kaum zu prüfen, weil sich ihre Anwesenheit schon aus dem Augenschein ergibt.» f f f Ha tehát a leleszi konvent kiküldöttei és II. Rákóczy Ferencz a vizet savanyúnak találták, a szolyvai ásványviz négyszázados átalakulásait a következőkbe foglalhatom össze : A szolyvai ásványviz Mátyás király ideje óta állandóan mint savanyúvíz volt ismeretes, a múlt század végén alkalisvasas savanyúvízből földes-sóssá, majd alkalis-sóssá, végül ismét tiszta alkális savanyúvízzé alakult, és a legutóbbi-időben szabad szénsav tartalma legalább is felényire csappant. * T ognio az i. h. ** Leírta igen értelmesen a paszikai, hársfaival, szolyvai, szoloesinai és holubinai savanyúvizforrásokat. L. T ognio az i. h. * * * L ehóczky T. : Beregmegye monograpliiája. Munkács I U. o. és Rákóczy Tár. I ff Igaz, hogy a chemikus nem csak Ízlelésből, hanem a gáz eltávozás körülményéből is következtessen. f f f Anleitung zur qualitativen chemischen Analyse. Braunschweig (235)

5 3 4 8 TKAXI.EE LASZLO : ADALÉK AZ ÁSVÁNYVIZEK MEGVÁLTOZÁSÁHOZ. Jóllehet a tényeket, amelyekből ezen következtetéseket levontam, kétségteleneknek tarlom, mégis nem minden tartózkodás nélkül ismétlem ezeket, mert valóban zavarba jönnék, ba máshol végbement hasonló példákat kellene bizonyságul felhoznom, a midőn jól ismeretes, sok régi hírnevű ásványvízről, például a niederseltersiről vagy a karlsbadi forrásokról, melyeket különböző korok legkiválóbb chemikusai megvizsgáltak kitűnt, hogy összetételeikben szembetűnő ingadozás sohasem volt. Kétségkívül magam is aggodalmaskodtam volna, ha kövétkeztetéseimet egyéb körülmények is nem támogatnák, a melyek valószínűvé teszik, hogy nem csupán a szolyvai ásványvíz változott meg, hanem úgy látszik az egész beregmegyei savanyú viz terület összes ásványvizei változáson mentek át. így a ploszkói savanyúvizet, a mely M o l n á r 1860-iki elemzése szerint* a szolyvaihoz csaknem hajszálig hasonló tiszta alkális savanyú víz és 1855-ben K a k l o v s z k y szerint** ennél szénsavdúsabb volt, 1837-ben dr. C s e r s z k y elemezte,*** és talált benne «szabad szénsavon kívül 16 obonban 7 szemer sósavas keseréleget, 4 szemer szénsavas keseréleget, 12 szemer sósavas mészéleget, 6 szemer szénsavas mészéleget, 3 szemer kovaföldet.» Vájjon kinek ne jutna erre eszébe KiTAiBEL-nek 1803-iki elemzése? Nem élénk bizonysága-e ez a ploszkói savanyúvíz teljesen hasonló metamorphosisainak? Es ha a geológiai tekintetben teljesen egyenletes Pinnye völgynek és környékének sok savanyúvíz-forrását, ezeknek jelenlegi állapotát vizsgáljuk, ezek közt olyanokat fogunk találni, a melyek literenkint 0,50 1,00 gramm szilárd alkotórészt tartalmaznak, a melyekből csaknem teljesen hiányzik a natrium-hydrocarbonat ; vannak 2, 3, 4 gr szilárd alkotórészt taralmazók, amelyekben a chloridoknak jelentékenyebb szerepük van, és a melyekben a kénsav sem hiányzik : ismét vannak bőven olyanok is, a melyek a szolyvai vizet utolérik a szilárd alkotórészek mennyiségében, esetleg szénsavdúsak és mindig tiszta alkális jellegűek. Ha nem is vagyunk ezen feltevésre feljogosítva, mégis az eddig felhozottakkal kapcsolatban nagyon valószínűnek látszik, hogy ezen ásványvizek ily különféle összetételei megfelelnek a szolyvai és ploszkói ásványvizekről kimutatott átalakulások egyes phasisainak, a mely phasisok talán az idők folyamán folytonos periódusokban ismétlődnek. Mindezekkel azonban csupán az érdeklődést óhajtottam felkölteni, mind ezen sok tekintetben páratlan ásványos vízterület, mind általánosságban az ásványos vizek összetételének megváltozása iránt. Meggyőződésem szerint ugyanis igen érdemes és hálás munkát végeznének azok, kik az ásványos vizek megváltozását előidéző okok felkutatásában fáradoznának. * M ólnak J. az i. h. * * T örök J. az i. h * * * T ognio L. az i. h. ( )

6 LŐRENTHEY IM RE: A PAPYROTHECÁRÓL 349 F ontosak volnának e tanulm ányok részint a tiszta tudom ány szem p on tjából, m ert e folyam atok n em kis m értékben járulnak, szabad legyen e felfogással éln em, a föld anyagforgalm áh oz, részint pedig u. n. gyakorlati czélból, m in th ogy ásványos vizeink olyan nem zeti kincsek, m elyeket a tu d om ány m inden eszközével is gyarapítani kell.* NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL A PAPYROTHECA-RÓL. Dr. L ő i í e n t h e y I m i i é - teil.*'1' 1893 elején B r u s i n a úrtól teljesen függetlenül fölfedeztem Tinnyén egy új csiga nemet, a melyet én eleinte Succineá-nak tartottam és csak midőn több példány birtokába jutottam, láttam, hogy ez bár a Swecmeá-hoz igen közel áll, de mégis annyira állandó az eltérő sajátságait illetőleg, hogy új nemnek kell venni. Én ezt akkor több geológusunknak, igy H a l a v á t s úrnak is megmutattam, de mielőtt közöltem volna, kaptam B r u s i n a egyetemi tanár úr szíves küldeménye gyanánt a «Papyrotheca a new genus of gastropoda from the pontié steppes of Servianx** *czimű értekezését, amelyben az én alakom Papyrotheca mirabilis B r u s, néven van leírva és a Lim naeák-hoz sorolva. Én ugyanezen év telén Zágrábba útaztam, hogy a Tinnyén gyűjtött gazdag anyagomat a markuseveci fauna alakjaival összehasonlítsam és így feldolgozzam. Ekkor alkalmam volt a Bipanjról (Szerbia) eredő eredeti példányokat is megtekintenem, amelyek szintén arról győztek meg, hogy itt egy Succinaeá-vai van dolgom. Ezen megfigyelésemet a tinnyei gazdag fauna leírása alkalmával akartam közölni, mivel azonban B r u s i n a úr ezen említett értekezéséről amúgy is referátumot kellene írnom, el nem mulaszthatom, hogy egyidejűleg ezen irodalmi tévedést helyre ne igazítsam. B r u s i n a úr ezen új nemet a Belgrádtól 25 krn-rel D-re fekvő Ripanj pontúéi képződményeiből Írja le, ahol agyagban és homokban fordul elő, Congeria sub- globosa P a r t s c h., C. Partschi C z j z., C. sp., Dreissensia sp., Neritodonta Stanae B r u s., Caspia Vujici B r u s., B ythinia sp., Melanopsis Martiniana Fer., M. impressa K r a u s s M., vindobonensis F u c h s., M. megacantha H a n d m., M. Zvjovici B r u s., M. LozaniciB r u s., M. Nesici B r u s., Ml Favlovici B r u s., Orygoceras fistida B r u s., Oryg. sp., Planorbis Lazici B r u s, és j. Marinkovici B r u s, társaságában. B r u s i n a úr ezen faunát a Z u j o y i c által szerkesztett «Annales Géologique de la Péninsule Balcanique» czimű folyóirat IY. kötetében 1892-ben közölte. így B r u s i n a úr az általa ismertetett új pontusi csiga nemek mellé sorolja még a Papyrothecá-t is, hogy ismét egy sajátságos új csiganemmel gazdagítsa a keleteurópai gazdag pontusi faunát. * Az ásványos vizek összetételének megváltozása nem kerülte ki eddig sem a figyelmet s dr. I l o s v a y L ajos tagtársunk 1890 márcz. hó 5-én érdekes adatot közölt éppen a beregmegyei vizek közül az ásványos vizek összetételének megváltozásához. L. Földtani Közlöny XX és Szerk. * * Előadta az 1895 november 6-án tartott szakülésén. *** The Conchiologist. Vol. II. pl (237)