Információs társadalom mi az? Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete

Átírás

1 Információs társadalom mi az? Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete Szerzı: Z. Karvalics László Budapest, március-május A tananyag megírását és kiadását támogatta: Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez. Ez a kiadvány a szerzık nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehetı felelıssé az abban foglaltak bárminemő felhasználásáért

2

3 Tartalomjegyzék Egy fogalom, és ami mögötte van Információs társadalom egy fogalom születése Az információs társadalom jelentéstörténeti Canossa-járása Információ és tudás egy mesterséges szétválasztás meghaladása...8 Az információs társadalom meghatározása Definíciók helyett modellek Az információs társadalom történetisége Az információs társadalom elmélete mőködésben Az információs társadalom három narratívája Társadalmi informatika és információs társadalom Az információs társadalom sarkalatos kérdései Összegzés...21 Ellenırzı kérdések...22 Fontos fogalmak...23 Irodalom Kiemelt irodalom Ajánlott irodalom Felhasznált irodalom

4

5 Egy fogalom, és ami mögötte van Az ezredfordulóra az információs társadalom fogalmának használata rendkívül kiterjedtté vált, és már nemcsak a társadalomtudomány szótárában mindennapos, hanem elıszeretettel nyúlnak hozzá a politikai tervezés és politikai marketing vagy az üzlet világának szereplıi, és diadalmasan elterjedt az írott és az elektronikus média nyelvében is. Azonban éppen e miatt a hirtelen jött népszerőség miatt a kifejezés tartalma felhígult, használatakor egyre több ellentmondáshoz, megoldatlansághoz jutunk, megjelentek a türelmetlen és magabiztos ellenfogalmak. Ha lenne az információs társadalom szakmai-tudományos irodalmának legjobb eredményeire építı elfogadott értelmezés, definíció, akkor könnyebb volna tisztázni a nyitott kérdéseket, újrarendezni a mind átláthatatlanabb problémateret. Csakhogy az információs társadalomnak számos, más-más tudományterületrıl induló és eltérı hagyományokból építkezı elmélete van, így a közös kódokkal való rendszerezés helyett mindig egyéni és egyedi információs társadalom koncepciók néznek farkasszemet a kihívásokkal. A helyzetet nehezíti, hogy az információs társadalom fogalma az elsı pillanattól külön fejlıdési pályán fut a valóság (késıbb) információs társadalomnak (is) nevezett minıségétıl, és amikor végre összekapcsolódik vele, addigra már számos alternatív kifejezés került a köztudatba. Emiatt az információs társadalom tudománya (information society studies) is nagyon késın, az ezredforduló elıtt intézményesedik, és egyik legelsı feladata éppen a vizsgált jelenség kielégítı logikai rendszerezése. Mindez egyszerre lehet az alapja a komoly szakmai diskurzusoknak, ill. a felsıfokú képzésben használatos curriculumoknak. S noha e fejezet igyekszik tárgyilagosan bemutatni e rendszerezés legfontosabb kiindulópontjait, elfogadott standardok híján sok esetben óhatatlanul szerzıjének az álláspontját jeleníti meg. 1. Információs társadalom egy fogalom születése Az információs társadalom szószerkezet, ahogyan ma használjuk, az 1960-as évek elejének japán társadalomtudományában bukkant fel elıször. A kifejezés japán változata (joho shakai, johoka shakai) Kisho Kurokawa, a híres építész és Tadao Umesao, a neves történész-antropológus 1961-es beszélgetései során születik meg. Írásban, egy tanulmány címeként 1964 januárjában jelenik meg elıször: a szerzı ugyan Jiro Kamishima, de a címet a szerkesztı, Michiko Igarashi adja a tanulmánynak (Az információs társadalmak szociológiája). Az információs társadalom szószerkezetet már könyv címébe emelı szerzı úttörı szerepére hárman pályáznak, s a kézirat-elıkészítés és megjelenés rekonstrukciós nehézségei miatt szinte eldönthetetlen, hogy melyik publikáció az elsı: Yujiro Hayashi 1969-es bestsellere (Johoka Shakai: Hado No Shakai Kara Sofuto no Shakai e 1 ), esetleg Yoneji Masuda vagy Konichi Kohyma 1968-as bevezetı-népszerősítı könyvei (Joho Shakai Nyumon 2 ). Ahhoz azonban kétség sem fér, hogy a fogalom születése és gyors megszilárdulása egyaránt a szigetországhoz kötıdik: 1971-ben Japán már rendszerezı szótárt ad ki az információs társadalmakról (Johoka Shakai Jiten 3 ). Az elsı angol nyelvő elıfordulás 1970-bıl való, és szintén Yoneji Masuda nevéhez kötıdik, aki egy (ugyanabban az évben nyomtatásban is megjelent) konferencia-elıadásban használja a kifejezést. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az (angol nyelvő) információs társadalom irodalom ne tekintene vissza ennél korábbi elızményekre, csak éppen más kifejezést használtak az új társadalmi-gazdasági minıségre: a poszt-indusztriális társadalom, illetve a fehérgalléros forradalom fogalmát. Ezeknek az elıfogalmaknak az a közös jellemzıje, hogy a 1 Információs társadalom: A keménytıl a lágy társadalomig. 2 Bevezetés az információs társadalomba 3 Az információs társadalmak szótára. 5

6 gyors ütemben változó gazdasági-társadalmi komplexum valamelyik összetevıjét emelik ki, és avval leíró és metaforikus értelemben is megragadhatónak vélik az Egészet. Emiatt 1950 és 1980 között több tucat, különbözı oldalról közelítı terminus terjedt el, hogy azután álláspontunk szerint 1980 körül feloldódjanak egy átfogó, közös győjtıkategóriában, amely magába foglalta és sőrítette valamennyi rész-fogalom jelentését, erejét, megközelítés-és szemléletmódját: az információs társadalom fogalmában. A poszt-indusztriális társadalom kifejezést 1914-ben, Nagy-Britanniában alkotta meg Ananda K. Coomaraswamy és Arthur J. Penty, majd 1958-tól éledt fel újra az amerikai, és a 60-as évek végén a francia társadalomtudományban (elsısorban Daniel Bell, illetve Alain Touraine révén). Kezdetben szinte mindenki erısen normatív (milyen legyen?) vagy erısen prediktív (milyen lesz?) értelemben használta, de a szerzık közös elıfeltételezése a mintegy kétszáz év alatt kifejlıdött ipari struktúrák gyorsuló lebomlása és transzformációja volt. Ugyanennek a szerkezeti változásnak egy másik oldalát tematizálta a Colin Clark ausztrál közgazdász által 1940-ben ismertté tett harmadik (tercier) szektor fogalma, amely a termeléssel szemben a szolgáltatások növekvı fontosságára és szerepére hívta fel a figyelmet. A termelés alapjául szolgáló technológia oldaláról a Ford autómérnöke, D. S. Harder által 1946-ban bevezetett automatizáció (automation, késıbb cybernation) kifejezés segítette évtizedeken át a diskurzusokat, és sok tucat fogalom igyekezett minél attraktívabban megnevezni az információtechnológia száguldó fejlıdése által elıidézett földrengés-szerő változásokat (a legismertebbek a számítógép-forradalom vagy a tudományos-technológiai forradalom különféle alakváltozatai). A társadalom, ill. az egyes ember felıl a hídépítést a manuális munka helyére lépı agymunka fogalma kezdte meg, amit 1890 körül írt le, nagyjából egy idıben, a közgazdász Alfred Marshall és a társadalomfilozófus-forradalmár Peter Kropotkin. A német nyelvterületen 1848, orosz nyelvterületen 1860 után elterjedı intelligencia egy ideig szerencsés választásnak tőnt arra, hogy kifejezze a munkaerıpiacon szellemi teljesítményük, tudásuk jövedelemmé fordítása révén megjelenı társadalmi csoportok növekvı fontosságát, de ennek az erısödı ideológiai áthallásai miatt az ötvenes években végül is a fehérgalléros munka terjedt el leginkább, és ez vált hivatalos statisztikai-foglalkoztatottsági alapkategóriává. Ez az Upton Sinclair által 1919-ben megalkotott kifejezés kezdetben elsısorban és kizárólag az irodai dolgozókra, illetve a gyáriparból a szellemi munka irányába elmozduló tisztviselıkre vonatkozott, késıbb azonban feldúsult az adott (lehetıleg magas) végzettséget igénylı munkaköröket ellátó dolgozókkal, bár például a tanárok vagy a tudósok csak nagyon sokára, a hatvanas évek elejére tudtak belekerülni a jelentéstartományába. Nem sokkal ezután, 1967-ben Peter Druckernek köszönhetıen megszületett a tudásmunkás (knowledge worker) fogalma is. A hatvanas évek végétıl a nyolcvanas évek elejéig úgy tőnt, hogy a poszt-indusztriális társadalom fogalma lesz a nagy társadalmi átalakulás leírására használt győjtıkategória, de a fogalom egyre ellentmondásosabb, egyre homályosabb lett. A hagyományos, manuális munkán alapuló gyáripar egyfelıl soha nem volt azonos magával az iparral : éppen Fritz Machlup, az információs társadalom diskurzusának egyik úttörıje igazolta a hatvanas évek elején a közgazdaságtudomány formanyelvén, hogy a tudás termelése gazdasági tevékenység, és leírható az ipari szektor elemzéséhez használt fogalmakkal. Több mint 30 iparág egymás mellé rendezésével és a fogalmi tér megújításával egységes tudásipart (knowledge industry) definiált, majd ennek szőkebb tartományát, a tudástermelı ágazatot is pontosan körülírta, s végül kimutatta, hogy ennek az iparágnak a legnagyobb és legjelentısebb ágazata az oktatás. De az információs és tudásfolyamatok, ill. intézmények egyre bonyolultabb rajzolata miatt sorra alkalmatlanná vált a többi fogalom is: a termelés bonyolódását a negyedleges és az ötödleges szektor bevonásával próbálták ellensúlyozni, és sem a fehérgalléros jelzı, sem az agymunka nem tudta visszatükrözni azt a folyamatot, melynek során a tudás minden egyes ember, minden egyes munkavállaló esetében felértékelıdött, és a hagyományos iparágak is egyre inkább információ- és tudás-intenzívvé váltak. Ráadásul a poszt-indusztrialitásnak poszt-kapitalista másodlagos jelentése is volt, márpedig a kapitalista szerkezet lényegében nem változott sok-sok sarkalatos belsı átrendezıdése ellenére sem (itt elsısorban a tulajdoni, a hatalmi és a jóléti dimenziókra gondoljunk). Így azután az információs társadalom mint a 20. század második felében végbemenı hatalmas horderejő társadalmi átalakulás győjtıkategóriája egyedül maradt 6 Információs társadalom mi az? Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete

7 a porondon. Nem sokáig: a kifejezés gyorsan átszőrıdött a politikai szférába és a sajtónyelvbe, s emiatt mind a mai napig többszörös kihívásokkal kell szembenéznie. 2. Az információs társadalom jelentéstörténeti Canossa-járása A száguldó technológiai forradalom újabb és újabb csodáinak, illetve az azokról tudósító médiának köszönhetıen a kilencvenes évek közepére az információs társadalom fogalmának akusztikáját nem a szociológiai-társadalomelméleti modellek, hanem a technológiához való egyre erısebb kötıdés határozta meg. Az Európai Unió politikai gyakorlata egy ideig teljesen jelentés-idegen módon értelmezte és használta a fogalmat (majdnem egyenlıségjelet téve a távközlési liberalizáció és az információs társadalom között), majd elkezdte kibıvíteni a hardver-szoftver-internet komplexum beemelésével, felölelve az informatika egész eszköztárát. Az információs társadalom fogalmának ezzel a leegyszerősítı és leszőkítı, eredeti jelentésétıl mérföldekre távolodó értelmezésével szemben teljes joggal vetıdhetett fel, hogy éppen a lényeg sikkad el benne. Hiszen az információs társadalom valódi dimenziói nem a távközlés és nem is a számítástechnika körül keresendık, hanem az oktatás, a tudomány, az innováció, az (új) gazdaság, a tartalom és a kultúra felıl járhatók be. Csakhogy a fogalomhasználat aktualizálása, frissítése nem az értelmezés rendszerszintjén folytatott tisztázó vitákkal ment végbe, hanem verbális partizánakciókkal. Azzal párhuzamosan, ahogy a tudás mind többször tőnt fel releváns kontextusként, szerencsésnek és indokoltnak tőnt a jelentéstöbbletet a tudáshoz kötıdı új kifejezéssel érzékeltetni. (információs társadalom kontra tudástársadalom, tudás-alapú társadalom). Ilyen a nyelvnek, ennek az eleven, élı, önteremtı rendszernek a természete: ha a kifejezés és a kölcsönös megértés gátját látja egy kifejezésben, azonnal riválist teremt, amely beáramlik a nyelvhasználat közösségi terébe, és a mindennapok kommunikációjában vág magának medret. A fogalmi megsokszorozódás tehát valójában visszatérési kísérletnek tekinthetı az információs társadalom fogalmának eredetileg komplex, paradigmatikus, holisztikus értelmezéséhez. A baj az, hogy ezt a váltást sem a tudatosság, a mérlegelés, a választás, az érvek talaján álló reflexiók alapozták meg, hanem egymástól független verbális innovációs centrumok lassan összefonódó és egy irányba mutató fellépései. Emiatt nem sikerült megoldani az alapkérdést sem: az értelmezések továbbra is önkényesek, ki-ki továbbra is mást-mást ért az egyes kifejezések alatt. Sıt, a helyzet talán még rosszabb lett, hiszen a jelentések banális funkcióváltozása mögött egyre több esetben jelenik meg a tudományos megalapozás igényével fellépı, ideologikus természető magyarázat, amely levezeti, hogy a tudás-alapú társadalom vagy tudástársadalom miért és mennyiben több az információs társadalomnál. A kérdés így a sáncháború szintjére süllyed: valaki megad egy meghatározást, miszerint az információs társadalom ez és ez (lehetıleg minél többször használva az információs folyamatok és információs technológiák kifejezéseket), majd bemutatja, hogy mennyivel mélyebb és árnyaltabb képet kapunk, ha tudásfolyamatokról és tudástechnológiáról beszélünk, következésképpen a tudástársadalom kifejezés mennyivel elırehaladottabb állapotot jelöl, mint az információs társadalom. Ráadásul még ez a vitairodalom sem egységes. Van, aki szerint az információs társadalom a tudástársadalom egyik alkotóeleme, ami nem meglepı, hiszen az információ a tudás egyik összetevıje. Mások szerint a tudástársadalom felváltja, felülírja az információs társadalmat, mint túlhaladott elızményt. A vita parttalanná válik: minden állítás arra vezethetı vissza, hogy ki hogyan gyengíti le az információs társadalom fogalmát. A szakirodalmi elızményektıl, a korábbi kontextusoktól teljesen függetlenül az információs társadalom, mint terminus technicus folyamatosan veszít az erejébıl. és evvel a mai napig nem nézett szembe az a tudósközösség, amelynek tagjai az információs társadalom tudományának mővelıi közé sorolják magukat. 7

8 3. Információ és tudás egy mesterséges szétválasztás meghaladása Ez a terméketlen, következetlen és zavaros állapot azért alakulhatott ki, mert már az információ és a tudás fogalmai is eleve meglehetısen bizonytalan tartalmakat hordoznak. Másképpen: az információ és a tudás társadalomtudományának sem alakultak ki olyan standardjai, amelyek mentén tiszta fogalmi apparátussal lehetne kortárs társadalomelméleti vizsgálódásokat végezni. Az információnak létezik egy matematikai-statisztikai elmélete, ami a minıségi dimenziókra érzéketlen, és nem tud operatív munkafogalmakat közvetíteni a társadalomtudomány számára. A könyvtár- és dokumentációtudomány információ-fogalma csak egy leszőkített problématérre érvényes. A tudásszociológia vagy a kognitív tudományok csak bizonyos kérdésekre érzékenyek az információs vagy a tudás-jelenséggel kapcsolatban, s az információ vagy a tudás általános elméletének megalkotására nem törekednek. Még az információs társadalom klasszikusai is elmarasztalhatóak abban, hogy megoldást nem nyújtva, felszínesen nyúlnak a kérdéshez. Azok, akiket egyáltalán foglalkoztat az információ természete, messze többet tettek azoknál, akik elegánsan megkerülik az alapkategória végiggondolását, vagy elintézik egy beollózott, semmire nem jó shannon-weaveri képlettel. Fritz Machlup és Daniel Bell például, tisztában van vele, hogy a fıleg Norbert Wiener által megteremtett rendszerelméleti-kibernetikai keretben tisztázni kellene az információ és a tudás jelentését, és tesznek is néhány lépést ebbe az irányba. A közgazdász Machlup 1962-es munkájában leszögezi, hogy tudásról és információról beszélni redundáns, valójában ugyanarról a minıségrıl van szó, s késıbb maga is az egyik kezdeményezıjévé válik annak a tudomány-közi mozgalomnak, amelyik a hatvanas évek második felétıl egy általános információelmélet megteremtésére tesz kísérletet. Daniel Bell viszont sokat árt a fogalomnak avval, hogy néhány filozófiai, logikai, illetve ismeretelméleti és tudásszociológiai olvasmány alapján felszínesen és leszőkítı módon interpretálja az információ és a tudás viszonyát, emiatt programszerően is elutasítva az információs társadalom fogalmának használatát. A magasabb pszichikus funkciók, az idegrendszer, a tudat, az elme mőködésének a jelenségcsaládja egy komplexitási kontinuummal írható le. Összefüggı, egymásba ágyazódó mőveletek és objektumok, mintázatok, sémák hihetetlen nagyságrendet és bonyolultságot felmutató univerzumáról beszélünk. Ezt belegyömöszölni valamelyik mérhetetlenül leegyszerősítı ál-modellbe egyenesen távolít a valódi szerkezetek és természetek megismerésétıl. Hogyan is hiheti bárki, hogy az információ és a tudás és esetleg a hozzájuk harmadikként csatlakoztatott bölcsesség kettısével, illetve hármasával bármit is megértett és leírt ebbıl az elképesztıen összetett rendszerbıl? S noha még mindig nem született meg az információ általános társadalomtudománya, néhány elızetes axiómáját már egészen jó hatásfokkal lehet használni. Az információtermelési folyamatok az individuumok elméjében zajlanak, nem pedig természet adta vagy mesterségesen fenntartott külsı helyszíneken (ez azonnal humán és társadalmi keretbe utalja az információáramlás vizsgálatát, a technológiát másodlagos szemponttá szorítva vissza). Az információtechnológiai rendszerek jellé konvertált információkkal dolgoznak, a gépek jelfeldolgozást, az elmék információfeldolgozást folytatnak. A tudás meghatározható tovább transzformált vagy kontextusba helyezett információként. Amikor információt és tudást mondunk, egyetlen, egységes kognitív univerzum két egymástól elválaszthatatlan komponensérıl beszélünk. Amikor információs társadalmat mondunk, a fogalom értelmezési tartományába sőrítjük mindazokat a jelentéseket és összefüggéseket, amelyek osztatlanul megjelennek az információ és a tudás folyamataira vonatkozó kifejezés-családokban. Az információs társdalom lényegéhez már csak a fentiek miatt is azáltal jutunk közelebb, ha tömörségükkel versenyzı definíciók helyett összetevıire bontva helyezzük nagyító alá. 8 Információs társadalom mi az? Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete

9 Az információs társadalom meghatározása Egy olyan magas absztrakciós szintő fogalom, mint az információs társadalom esetében a rövid definíciók egészen eltérı aspektusokat emelhetnek ki, miközben az információ és a tudás jelenségcsaládjának valamelyik kiterjedése a központi szervezı elem. Az alábbi meghatározásokat közel félszáz társuk közül választottuk ki: Olyan társadalom, amely a társadalmi kontroll, valamint az innováció és a változás kezelése érdekében a tudás körül szervezi magát (Daniel Bell) Új típusú társadalom, amelynek átalakulása és fejlıdése mögött az információs (és nem az anyagi) javak termelése a hajtóerı [ ] (és amely evvel) az emberi intellektuális kreativitást virágoztatja fel. (Yoneji Masuda) Az információs társadalom gazdasági valóság és nem csupán szellemi elvonatkoztatás Megszőnik az információk terjedési késése [ ] fokozatosan új tevékenységek, mőveletek és termékek látnak napvilágot. (John Naisbitt) Olyan társadalom, amelyben [ ] az információt gazdasági erıforrásként használják, a közösség jobban kihasználja azt, s mindezek mögé kifejlıdik egy olyan iparág, amely a szükséges információkat állítja elı (Nick Moore) Az információ és a tudás szabad létrehozásán, forgalmazásán, hozzáférésén és felhasználásán alapuló társadalmi struktúra [ ] az élet számos területének globalizálódása. (/Magyar/ Nemzeti Informatikai Stratégia, 1995) Olyan új típusú társadalom, melyben az információs és telekommunikációs technológiák globális elterjedésének segítségével az emberiségnek új típusú életvitelre, magasabb minıségő életre, munkavégzésre, társadalomban betöltött szerepre van lehetısége. (Murányi Béla) Jól látható, hogy a definíciók rejtett elıfeltételezésekre épülnek avval kapcsolatban, hogy az élet mely területén jelentésteli a változás: van köztük erıforrás-központú, termék-központú, iparág-központú, tevékenységközpontú, társadalom- és ember-központú. Van, aki lényegesnek tartja a globális dimenzió megjelenítését, van, aki nem. Van, aki a politikai dimenziót (kontroll) alapvetınek tartja, mások meg sem említik. Mindez nagy erıvel mutat abba az irányba, hogy a fogalom tartalmának feltárásához csakis a lehetséges vizsgálati szempontok teljességének feltárásával, többdimenziós elemzéssel érdemes hozzáfogni. 1. Definíciók helyett modellek A következıkben három klasszikus felosztást mutatunk be, hogy utána javaslatot tehessünk egy teljesebbnek tartott, szintetikus modellre. Az információs társadalomnak a mai napig a legtöbbet idézett, nagyfelbontású analízisében Daniel Bell kilenc meghatározó szempont mentén tekinti át a karakteres különbségeket, amelyeket a három nagy korszakra egyszerősített társadalomtörténeti szakaszok felmutatnak. Ezek sorban: Gazdasági szektor, átalakulást hozó erıforrás, stratégiai erıforrás, technológia, tudásbázis, módszertan, idıperspektíva, tervezés, vezérelv. 9

10 1. táblázat: Az információs társadalom érvényesülésének dimenziói Daniell Bell szerint Preindusztriális Indusztriális Posztindusztriális Termelési mód Kitermelı Termelı Feldolgozó; újrahasznosító Gazdasági szektor Elsıdleges Mezıgazdaság Bányászat Halászat Favágás Olaj és gáz Másodlagos Árutermelés Gyártás Tartós iparcikkek Nem tartós iparcikkek Építıipar Szolgáltatások Harmadlagos Negyedleges Közlekedés Kereskedelem Közüzemek Pénzügy Biztosítás Ötödleges Ingatlan Egészségügy, oktatás, kutatás, kormányzat, kikapcsolódás Átalakulást hozó erıforrás Természetes energia Szél, víz, igásállatok, emberi izomerı Gyártott energia Áram--olaj, gáz, szén, atomenergia Információ Számítógépek, adatátviteli berendezések Stratégiai erıforrás Nyersanyagok Finánctıke Tudás Technológia Kézmőipar Gépi technológia Intellektuális technológia Tudásbázis Kézmőves, fizikai munkás, gazda Mérnök, betanított munkás Tudós, mőszaki és professzionális foglalkozások Módszertan Józan ész, próbaszerencse; gyakorlat Empiricizmus, kísérletezés Absztrakt elméletek, modellek, szimulációk, döntéselmélet, rendszerelemzés Jövı-orientált: elırejelzés és tervezés Tervezés Játék a természet ellen Játék a mesterséges jövı ellen Személyek közötti játék Vezérelv Idıperspektíva Múlt-orientált Ad hoc alkalmazkodó képesség, kísérletezés Hagyományközpontúság Gazdasági növekedés Elméleti ismeretek kodifikációja Forrás: Bell, 1979 A három nagy korszak megfeleltethetı az információs társadalom irodalmának a legtöbb nyelvre lefordított, legolvasottabb mővében, Alvin Toffler A harmadik hullám címő könyvében definiált periódusoknak, és egy idıtengelyre alkalmazva tökéletesen azonos a japán Tadao Umesao tipológiájával, aki endodermális (mezıgazdaság, halászat), mezodermális (szállítás, nehézipar) és ektodermális (információ, kommunikáció, képzés) ágazatokra osztotta a gazdaságot. Yoneji Masuda húsz indikátor mentén veti össze egymással az ipari és az információs társadalmat. 10 Információs társadalom mi az? Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete

11 2. táblázat: Az ipari és az információs társadalom jellemzıinek összehasonlítása Yoneji Masudánál Innovációs technológia Társadalmi gazdasági szerkezet Értékek ipari társadalom információs társadalom Mag Gızgép (erı) Számítógép (memória, számítás, vezérlés) Alapvetı funkció A fizikai munkaerı helyettesítése, kiegészítése A szellemi munkaerı helyettesítése, kiegészítése. Termelı erı Anyagi termelıerı (Az egy fıre esı Információs termelıerı (az optimális termelés növekedése) cselekvésválasztás képességének növekedése) Termékek Termelı központ Piac Hasznos javak és szolgáltatások Korszerő gyár (gépek, berendezések) Információ, technika ismeretek Információs közmő (információs hálózatok, adatbankok) Az ismeretek határának kitolódása, információs tér Új világrészek, gyarmatok, fogyasztói vásárlóerı Húzó iparágak Gyáripar (gépgyártás, vegyipar) Intellektuális iparok (információs ipar, ismeretipar) Ipari szerkezet Elsıdleges és másodlagos szektor Mátrix ipari szerkezet (elsıdleges, másodlagos, harmadlagos, negyedleges) ipari rendszerek Gazdasági szerkezet Árutermelı gazdaság (munkamegosztás, a termelés és a fogyasztás szétválasztása) Szinergikus gazdaság (közös termelés és megosztott hasznosítás) Társadalmi- gazdasági alapelv Ártörvény (a kínálat és a kereslet egyensúlya) A célok törvénye (a szinergikus elırecsatolás elve) Társadalmigazdasági alany Vállalat (magánvállalat, közös vállalat, harmadik szektor) Önkéntes közösségek (helyi és információs közösségek) Társadalmi- gazdasági rendszer A tıke magántulajdona, szabad verseny, a profit maximalizálása Infrastruktúra, szinergia-elv, a társadalmi elınyök elsıbbsége Társadalmi forma Osztálytársadalom (központi hatalom, osztályok, ellenırzés) Funkcionális társadalom (sokközpontú, funkció, autonómia) Nemzeti cél GNW (nemzeti összjólét) GNS (nemzeti összelégedettség) Kormányzati Parlamenti demokrácia Részvételi demokrácia forma A. társadalmi Munkásmozgalmak, sztrájkok Lakossági mozgalmak, bírósági eljárás változás ereje Társadalmi problémák Munkanélküliség, háború, fasizmus Jövısokk, terror, a magánélet megsértése Legmagasabb Magas szintő tömegfogyasztás Magas szintő ismerettermelés foka Értékrend Anyagi értékek (fiziológiai igények kielégítése) Idıérték (célmegvalósítási igények kielégítése) Etikai szabályok Alapvetı emberi jogok, emberiesség Önfegyelem, társadalmi hozzájárulás A kor szelleme Reneszánsz (az ember felszabadítása) Globalizmus (ember és természet szimbiózisa) Forrás: Masuda, 1988 Masudával ellentétben a Schement-Curtis szerzıpáros 6 kategóriára redukálja a lényegi összetevıket, a javakkal, az iparral és a munkával foglalkozó kategóriák vagy egy tucatnyit sőrítenek magukba a már megismert lehetséges szempontokból, de teljesen új elemek is megjelennek náluk, ráadásul a fentiekkel egyenértékő módon: ez utóbbiak a kölcsönös összekapcsoltság, a médiakörnyezet és a közösség dimenziói. 11

12 3. táblázat: Schement és Curtis az információs társadalom 6 jellegzetes és meghatározó összetevıjérıl Kategória Információs javak Információipar Információs munka Kölcsönös összekapcsoltság Integrált médiakörnyezet (parallel use of several media) A technológiai és a társadalmi haladás összekapcsolódása A kategória mögött álló tartalom a létrehozatalukkal kapcsolatos piaci és kereskedelmi folyamatok az információ üzemszerő elıállítására, termelésére, szétosztására és fogyasztására épülı ágazatok, egy mindinkább globális versenytérben, ahol az információ-export válik a gazdasági fitness mércéjévé a hagyományos foglalkoztatottsági mutatók fokozatosan a mind több, munkájából fakadóan információkkal dolgozó munkavállaló (és szakma) irányába tolódnak el a növekvı társadalmi komplexitás és munkamegosztás az egyre nélkülözhetetlenebb technológiai háttér-rendszereken keresztül aktualizálódik, s a technológia ugyanakkor a hagyományos (elsıdleges) társadalmi hálózatok mellé másodlagos hálózatok sorát segíti életre a mind nagyobb mérető közösségi formációk meghatározó kohézió-képzı ereje, az (új) média diszfunkcióival kapcsolatos vitáktól függetlenül a hagyományos (gazdasági, tudományos (!) és politikai) elitekkel szemben új közösségi képletek megerısödése. Forrás: Schement, J. R. - Curtis, T., 1997 A vizsgálati szempontok áttekintését egy olyan, az elızı modelleket részben továbbfejlesztı, részben konkretizáló szintetikus táblázattal zárjuk, amely ajánlásokat tartalmaz az egyes szempontok mérhetıvé tételére: evvel választ ad arra a kérdésre is, hogy mely ponttól, milyen abszolút vagy relatív mutató elérésétıl számít egy társadalom információsnak mitıl billen át egyik állapotból a másikba az adott alrendszer vagy jellegzetesség, és ezen keresztül a társadalom egésze. S végül ugyanebben a táblázatban érzékeltetjük, hogy a sok esetben könyvcímbe költözı metaforáknak mennyire meghatározó jellegzetessége, hogy csak egy-egy részterületre koncentrálnak. A bevezetıben már jelzett gondolathoz visszatérve megismételjük tehát: az információs társadalom fogalma nem ezeknek a terminusoknak a riválisa, hanem valamennyit magába foglaló győjtıkategória. 12 Információs társadalom mi az? Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete

13 4. táblázat Az információs társadalom szintetikus alapkategóriái, ezek mérhetısége és metaforái Alap-kategória Mérés és átbillenési pont (tipping point) Metafora Termelés (Gyártás) Az információs szektorhoz tartozó, információ- és tudásterméket gyártó vállalkozások aránya a többi szektorhoz képest (relatív dominancia: amikor ez a legnagyobb szektor; abszolút dominancia: amikor ez a szektor egymaga 50% felett produkál, tehát egyedül nagyobb, mint az összes többi). információipar, tudásipar, információ- és tudásipar, információgazdaság, tudásgazdaság, tudás-alapú gazdaság Foglalkoztatás Munka Erıforrás és technológia Jövedelem és vagyon Fogyasztás Végzettség (iskolázottság) Megismerés Konfliktus-kezelési mód és hatalomtechnika Az információs és tudásszektorban foglalkoztatottak száma és aránya a többi szektorhoz képest (relatív dominancia: amikor ez a legnagyobb szektor; abszolút dominancia: amikor ez a szektor egymaga 50% felett produkál, tehát egyedül nagyobb, mint az öszszes többi). A végzett tevékenység jellege szerint hányan és milyen mélységben foglalkoznak hivatás-szerően információs tevékenységgel (lélektani határ: 50%). Az információ és a tudás belép a hagyományos erıforrások és tıkeformák mellé (a növekedés elmélete és a számvitel törekszik a matematizálásra, de egyelıre nincsenek elfogadott algoritmusok). (Azt azonban már mérik, hogy az információ- és tudástechnológia milyen mértékben járul hozzá a növekedéshez.) Nemzetállami szinten a GNP, az egyén szintjén a havi kereset mértéke. (Elfogadott mérések arra vonatkozóan, hogy mekkora összegekrıl van szó, nincsenek ráadásul ez az információs társadalomba való belépés idıfüggvényével változik is. Az USA-ban az 1960-as évek fordulóján 5000 dollár/fı/hó jövedelem volt a lélektani határ.) A vásárolt információs és kulturális javak, eszközök és szolgáltatások aránya a fogyasztói kosárban, különös tekintettel a médiatartalmakra (lélektani határ: 33%). A felsıfokú végzettségőek (diplomások) aránya a társadalmon belül. Lélektani határ: 50%. A megismerés mérhetı dimenzióiban (mikroszkopikus nagyságrendek, csillagászati távolságok és méretek, felderített genomkombinációk, jelfeldolgozás stb.) elért eredmények és nagyságrendek. (Ennek a skálája még kidolgozásra vár.) A hagyományos hadviselési formák felcserélése, a gazdasági érdekütközések információs síkra terelése (üzleti hírszerzés, innovációs verseny). A társadalom demokrácia-állapota, a kontroll típusai és közvetítıi. (A demokrácia fokának mérésére több módszer is elterjedt.) fehérgallérosok, információ-és tudásmunkások, immateriális dolgozók, tudásosztály szimbólumfeldolgozók, intelligencia, agymunkás (brainworker, mind worker) szellemi tıke, humán tıke, információs tıke (information capital), vállalati információs és tudásvagyon jóléti társadalom (affluence), jóléti állam (welfare state) consumer society, prosumers, mediatizált társadalom tanuló társadalom, meritokrácia élethosszig tartó tanulás, tudományos forradalom, nano-skála, peta-skála információs hadviselés, cyberháborúk, üzleti intelligencia, bürokrácia, kontrollválságés forradalom, kockázattársadalom Inter-konnektivitás A kölcsönös összekapcsoltság mértéke (telefonhálózatnál: 50% feletti ellátottság elérése). telematikai társadalom, behuzalozott társadalom Világkép és logikai keret A statikus, ill. energaközpontú világképet felváltotta-e már az információ-központú világkép? Elemzési-értelmezési keret-e már a globális rendszerszint és az őrkorszak? Jellemzı-e a jövıre orientáltság? globális falu, technokultúra, információs civilizáció Forrás: Z. Karvalics, 2007 A következıkben azt vizsgáljuk meg, hogy az egyes szempontok figyelembe vételével milyen ritmusban, hogyan, mikor, milyen környezetben és milyen jellegzetességek mentén alakult ki az információs társadalom? 13

14 2. Az információs társadalom történetisége Az információs társadalommal kapcsolatos félreértések, torzítások legtöbbször avval tompítják a terminus erejét, hogy megvalósulásának idejét folyamatosan kitolják a távoli jövıbe, évtizedeken át életben tartva az átmenet -érzést. Mások épp ellenkezıleg, azt igyekszenek igazolni, hogy már a 19. század végén (újabban: már a 18. század végén) információs társadalomról beszélhetünk megint mások abból kiindulva kérdıjelezik meg a fogalom életképességét, hogy az információ és a tudás mindig is fontos szerepet játszott a történelemben. Ezzel szemben az információs társadalom kronologikus rendben értelmezhetı, erısen történeti fogalom: egy társadalmi állapotra (minıségre) utal, amelyrıl egy elızı állapothoz képest, különbözı szempontok alapján jelenthetı ki, hogy az adott társadalom már elérkezett ide. A szakirodalomban nincs közmegegyezés avval kapcsolatban, hogy milyen változókat vizsgálva mikorra lehet tenni az egyes országok belépését az információs társadalomba: érdekes módon kevesen és ritkán foglalnak állást ebben a kérdésben. Alvin Toffler és John Naisbitt kiáll amellett, hogy az Egyesült Államok az 1950-es évek végén billent át az információs társadalom-állapotba. (Mások ezt a hatvanas évek végére teszik.). Ha azonban a 4. táblázatban bemutatott szempontok közül a jól mérhetıeket (termelés, foglalkoztatás, munka, jövedelem, végzettség, interkonnektivitás) használjuk, a visszamenıleges adatsorok bizonytalanságai ellenére is kirajzolható egy ritmus, amelynek segítségével szigorú és precíz számítások híján hozzávetılegesen megbecsülhetı, ahogyan a harmadik hullám végigfut a Földgolyón. A dominancia-feltételek kielégítésével természetesen fokozatosan váltak információs társadalommá a világ fejlett országai, és azután is folyamatosan fejlıdtek tovább, immár változó indikátorokkal (az ötvenes évek végén például a telefon-ellátottság volt a kölcsönös összekapcsoltság legjobb mérıeszköze ma ehhez a mobiltelefon- és internet-használat az alapmutató). Egy óvatos becslés szerint az Egyesült Államok az 1960-as évek legelején, Japán mintegy tíz-tizenöt évvel késıbb, Európa pionírjai a hetvenes évek végén, a felzárkózók (elsısorban Ázsia kis tigrisei ) pedig a kilencvenes évek elején lettek információs társadalmakká. Az EU-hoz késıbb csatlakozó országok, köztük Magyarország esetében ez az ezredforduló környékére tehetı. Afrika, Ázsia és Latin-Amerika nagy részén ma még nem információs társadalmakat találunk az információs korszaknak, amelyben élünk, egyik jellegzetessége, hogy pre-indusztriális, indusztriális és információs társadalmak élnek egymás mellett. A globális információs társadalom a kirívó egyenlıtlenségek ellenére akkor fog megszületni, amikor a legfejlettebb országok magas mutatói képesek lesznek ellensúlyozni a többi ország emelkedı, de még alacsonyabb indikátorait. A folyamat hasonló ahhoz, ahogy az egyes országokban a legfejlettebb városi környezetben, a leginkább urbanizált térségekben elinduló átalakulás szép lassan kisugárzott az ország többi, fejletlenebb, jellemzıen vidéki részére. Az Egyesült Államokban például a fıvárost és környékét (Greater Washington Area) mutatói már 1950-re az információs társadalomba sorolták, majd néhány éven belül felzárkózott mellé a New York-Boston tengely és nyomában, 1955-re az egész keleti partvidék, az ún. Megalopolisz és Kalifornia, valamint a Nagy tavak mega-régiója, hogy aztán 1960 körül immár az országos mutatók alapján is ki lehessen jelenteni: a kontinensnyi ország már információs társadalom.) Azok a városállamok (például Szingapúr vagy Hong Kong), kisebb szigetországok (mint Tajvan vagy Írország) és ún. kisállamok (mint Finnország, Szlovénia vagy Észtország), ahol ez a belsı terjedési idı minimális, villámgyorsan váltak információs társadalmakká, és természetesen néhány szuper-urbanizált nagyváros már jóval saját országa elıtt információs társadalmi tulajdonságokat mutatott fel (Stockholm például már a hatvanas évek elején). Ha a majdani történelemkönyvek számára egyetlen emblematikus évet kellene kiválasztani az információs társadalom kezdeteként, akkor az 1961-es évre voksolnánk. Ez az az év, amikor az Egyesült Államokban a fı gazdasági-társadalmi mutatók átbillennek, amikor az információs társadalom technológiai kötıszövetét alkotó számítógépes hálózat prototípusa megszületik, ekkor lép be az emberiség az őrkorszakba és kezdi meg a mőholdas jeltovábbítást, s végül, ahogy korábban láttuk, ebben az évben születik meg maga az információs társadalom kifejezés is. 14 Információs társadalom mi az? Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete

15 A globális információs társadalom megszületésére is léteznek nagyon bizonytalan becslések: körül várják az átbillenést. Az is bizonyos, hogy azok az országok, amelyek az információs társadalom-állapot elérése után további látványos átalakuláson mentek, ill. mennek át, néhány évtized alatt jelentısen meg tudták, illetve meg tudják változtatni mutatóikat, így sok esetben indokolt lehet az elért, haladottabb állapotra a fejlett információs társadalom kifejezést alkalmazni (ez az 50 % feletti dominancia-állapothoz képest körülbelül %-os mutatók környékén várható). Tekintsünk azonban a számokon túlra. Nézzük meg, hogyan bújnak elı az adatok mögül az elméletek. 15

16 Az információs társadalom elmélete mőködésben Attól függıen, hogy az egyes szerzık milyen absztrakciós igénnyel nyúlnak az általuk választott tárgyhoz, azt milyen komplexitásban láttatják és milyen szintő jelenségekig fúrnak le eközben, az információs társadalom irodalom három rétegét, három egymással összefüggı, lényegét tekintve mégis különbözı problématerületét különíthetjük el. 1. Az információs társadalom három narratívája A nagy narratíva civilizációelméleti kontextus makroszint A történeti szociológia, a társadalomfilozófia és a kultúraelmélet ölelkezésébıl számos ismert átfogó elmélet született, amelyek az információs forradalom elıre haladtával egyre bátrabb kategóriákkal operálnak. Ezt a legátfogóbb, legtágabb tartományt érintı útkeresést nevezzük civilizációelméleti szintnek. Az információs társadalom korai irodalmában a japán Tadao Umesao, a kanadai Marshall McLuhan és az amerikai Alvin Toffler tekinthetık olyan gondolkodóknak, akik minden kétséget kizárólag ilyen igénnyel nyúlnak az információs társadalom kérdésköréhez, úgy, hogy ezt programszerően meg is vallják. A kortársak közül a legismertebb és legmerészebb szellemi útkeresés kétségkívül a japán Shumpei Kumon információalapú civilizációelmélete. A civilizációelméleti megközelítés tárgya a teljes társadalomtörténet: az információs társadalom felmutatása ebben az erıtérben voltaképpen egy gondolati folyamat vége, eredménye, és nem tulajdonképpeni tárgya. Amikor a köztudatba a korszakváltás tényét kellett bevinni, akkor a világtörténeti horizont és a több ezer vagy több száz éves ciklusú elemzési egységek adták a fogalmi készletet ahhoz, hogy érzékletesen és sokrétően be lehessen mutatni a végbemenı folyamatok mélységét, dimenzióit, kiterjedését, jelentıségét és evolúciós rajzolatát. Amióta nem kérdés, hogy ez a váltás valóban végbemegy-e, azóta a horizont és az idıtengely szőkült, de a szerzık még mindig a társadalmi szempontból legátfogóbb kérdéseket teszik fel: hogyan cserélıdnek, ill. módosulnak a közösségek szervezıdésének, koordinációjának a technikái, hogyan változik az emberi psziché, miként alakulnak át a gazdasági és politikai kontrollmechanizmusok, és milyen hatással van mindez a környezetre, illetve az ember és a természet viszonyára. A kis narratíva fejlődéselméleti kontextus mezoszint Kétség sem férhet hozzá, hogy Manuel Castells méltán elhíresült, de korántsem hibátlan trilógiája, Az információ kora a kis narratíva eddigi csúcs-teljesítménye. Az az igyekezet ér benne zenitjére, amellyel a gazdaságkutatók, szociológusok és politkatudósok élvonala az 1960-as évek eleje óta igyekszik megragadni a gazdaságitársadalmi átmenet legfontosabb szerkezeti elveit és transzformációs logikáját. Castells többek között avval lép túl ezen a hagyományon, hogy kompakt és többrétegő gazdaságelméleti, politikaelméleti és kultúraelméleti alapvetést kínál. Egyszerre nyújtja az eddigi legteljesebb empirikus beágyazást (több kötetnyi adatsorral) és teremt egységes fogalmi keretet a hálózatiság princípiumának következetes alkalmazásával az információs korszak új társadalmi jelenségvilágának tanulmányozásához. Castells után fakónak és hiányosnak érezzük az egyoptikájú megközelítéseket, bármilyen kiválóak is azok. 16 Információs társadalom mi az? Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete

17 A civilizációelméleti rendszerszint alatt is bıven találunk tehát izgalmas kérdéseket, tucatnyi új, alapvetı jelenség sorolható a kis narratíva irodalmába. Közös természetük, hogy magas absztrakciós szinten foglalkoznak az egyes társadalmi alrendszerek átalakulásának kérdéseivel ( új gazdaság, új társadalmi, közösségi jelenségek, a digitális korszak nemzedékének megismerése, az új eszköz- és médiakörnyezet sajátosságai, az új világrend hatalmi és kommunikációs mintázata, a cybertudomány felemelkedése stb.). Mindezekhez kiemelt problémakötegek társulnak: az információs egyenlıtlenségek kérdésköre, amely leggyakrabban a digitális szakadék elemzésének formájában jelenik meg, az információs írástudás összetett problémavilága, amely a pedagógiától a pszichológiáig számos fontos rész-kérdést érint, az állampolgár és a hatalom információs játszmáinak több tudományterületet mozgósító értelmezése, valamint a szellemi javak termelésének és fogyasztásának jogi-jogfilozófiai problémái. A kis narratíva emellett a már megszületett információs társadalmak dinamikájára, szerkezeti átalakulásaira is érzékeny. Az információs társadalom fejlıdésének milyen szakaszai, modelljei, típusai vannak, és milyen törvényszerőségek jellemzik? Tanulmányozása milyen új ismeretek forrása? Hogyan lehetne a fejıdés egy-egy új, átfogó paradigmáját megragadni? (Például olyan kifejezések bevezetésével, mint az univerzális eszköz- és tranzakciós környezetre utaló környezeti intelligencia (ambient intelligence), a valóság virtuális dimenziójának formagazdag elemzésével vagy az internet-jelenség legátfogóbb, komplex társadalomtudományi megragadásával). A mini-narratíva praxis és reflexió mikroszint A mini-narratívához tartozó szövegek túlnyomó részét azok a társadalomtudományi mőhelyek és szerzık produkálják, akik a valóság egy-egy kisebb, nagyon gyakorlatias okoknál fogva figyelemre méltó szeletét, darabját teszik nagyító alá, jellemzıen saját diszciplínájuk kihívásaira keresve választ, illetve korábbi diskurzusaik folytatását megtalálva a digitális problémaközegben. Mivel az információs és kommunikációs technológiákra (IKT) épülı eszköz- és intézményi környezet (a mobiltelefóniától és az internet-szolgáltatóktól a pályaudvari információs pultokon át a könyvtárakig és a levéltárakig) alkalmazásként szinte mindenhová behatol, minden egyes találkozási pont témává válik, amellyel kapcsolatban a tényfeltárás, az ismertetés és az összefüggésekbe helyezés vonalán egyaránt a gondolkodói és kutatói feladatok egész sora jelentkezik. A mini-narratíva praktikus mivolta ott mutatkozik meg a legtisztábban, ahol a megismerés tétje a közvetlen beavatkozások megtervezése. A gazdasági élet szereplıinél ez termékfejlesztést, innovációt jelent, a közéletben információ-tudatos (az információs társadalom kérdéseire fókuszáló) politikai tervezést, mint új társadalom- és gazdaságirányítási praxist. Az információ-stratégiák (az információs társadalom építésére irányuló programok) háttértudományok sorát integrálták a maguk fegyvertárába, és ennek részeként értékelıdik fel az információszabadság, és az információs önrendelkezés kérdésköre is. A narratívák egymásba ágyazódása Természetesen az egyes narratívák, ill. absztrakciós szintek nem válnak el egymástól élesen. Különösen izgalmas felfejteni azt a szıttest, ahogyan a mikro-szint tapasztalatai segítenek átfogóbb elméletek megfogalmazásában, vagy ahogy egy nagy narratívás kiindulópont alapvetıen meghatározza azt a módot, ahogyan egy hétköznapi jelenség elemzéséhez nyúlunk. Az átjárás folyamatos és sok szakmai kihívást hordoz. Mindezt legjobb konkrét példákon szemléltetni, ezekbıl rögtön hármat is bemutatunk. A smiley-nyelv (a szöveges közlést színesítı ikonocskák) világának elemzése kedvelt, de különösebb szakmai próbatétel elé nem állító mini-narratívás téma, akárcsak a hálózati zsargon nyelvtudományi vizsgálata. A nyelvi és írásbeli közlés, illetve a nyelv- és írás-elsajátítás megváltozásának a kérdései az elektronikus közegben nos, 17

18 ez már egy magasabb, mezo-szintő kutatási probléma. És civilizációelméleti szintre érkezünk meg akkor, ha az internet-korszak nyelvi diverzitásának kérdéskörét vagy a globalizálódó világban kialakuló lingua franca dilemmáit helyezzük a tárgylemezre. Hasonlóképpen indulhatunk el alulról a gazdaságban meghatározó szerepet játszó pénz mérlegre tételekor. A hitelkártya-csalások technológiai, bőnügyi, bank-üzemtani és lélektani kérdései jellegzetesen a mininarratívához tartoznak. Az, hogy az elektronikus pénz megjelenése miképpen rendezi át a gazdaság pénz-és információ-áramlásának mintázatait, azonnal egy komplexitási fokkal magasabbra emel. És könnyőszerrel beleszaladunk a civilizációs problémakörbe is, ha olyan kérdéseket kezdünk feltenni, hogy vajon a történetileg kialakult pénzforma, mint a gazdaság szereplıi között mérés-mővelettel közvetítı információs médium megszőnik-e a közvetítés és a koordináció más, haladottabb formáinak köszönhetıen, leszámolva egyúttal számos kártékony diszfunkcióval is. S vajon a termelı és a fogyasztó közötti információs értéklánc lerövidülése újrarendezi-e a gazdaság mőködését több ezer év óta szigorúan szabályozó törvényeket? Végül vegyük a városi teret kiindulópontnak. Egy városi önkormányzat informatikai rendszere, egy frissen bevezetett elektronikus buszjegy vagy a térfigyelı kamerák kérdéskörei a mikro-szinten jelentkeznek, akárcsak az intelligens város kifejlesztését célzó politikai programok. A város mőködését meghatározó folyamatok információs modelljei, a különbözı hálózati struktúrák megtalálása és felhasználása, az ipartalanítással felszabaduló terek újrarendezésének, a poszt-indusztriális várostervezésnek a kérdései már erısen kis narratívásak. S végül beleszaladunk a nagy narratívába, ha az információs társadalom folyamatának urbanizációs keretben történı leírására vállalkozunk, vagy a globális településhálózat továbbfejlıdésének dinamikájára vagyunk kíváncsiak (ide tartozik például, a planetáris mérető szuperváros, Antropopolisz, vagy a vidék újrafelfedezését hozó decentralizáció). 2. Társadalmi informatika és információs társadalom Alistair Duff-fal egyetértve az információs társadalom klasszikus narratívájának a civilizációelméleti szintet tartjuk, a mezo- és mikro-szint vizsgálatára pedig a társadalmi informatika (social informatics) tudományterületét érezzük hivatottnak. A távközlés és a számítástechnika társadalmi vonatkozásaival foglalkozó, erısen interdiszciplináris kutatási-és tudásterület megnevezésére az elmúlt negyven évben számos fogalom született. Széles körben ismertté váltak az erre alkalmazott angol (computers and society, social impacts of computing, social issues of computing és social analysis of computing), illetve francia (l informatization de société) kifejezések, de ennek a kérdéskörnek a mai napig nem született még meg a közös, egyértelmő és elfogadott tudományrendszertani megnevezése. Rob Kling, a közelmúltban elhunyt kiváló tudós és tudományszervezı ugyan úgy gondolta, hogy 1996-tól fogva sikerült a fentiek közös metszeteként a social informatics kifejezést elfogadtatni a tudósközösséggel, ez azonban nincs így. Kling egykori munkahelye, az Indianai Egyetem (és nyomában néhány további tanszék az észak-amerikai kontinensen) egy lehetséges megközelítést képvisel, de a világ felsıoktatási intézményei és kutatóintézetei elképesztı változatosságú megnevezésekkel, illetve tematikával vizsgálják az információtechnológia társadalmi vonatkozásait. Ennek megfelelıen ez a tankönyv erısíteni szeretné azt az álláspontot, hogy a társadalmi informatikát a szakmai közösség fogadja el az információs társadalom komplementer párjaként, mint a mikro- és a mezoszint tudományát amíg azonban a fogalmi tisztázódás végbe nem megy, a társadalmi informatikát elsısorban a felsıfokú képzés kurzuskínálatában látjuk nagy haszonnal megjeleníthetınek. Az informatika akut problémái csakis egy átfogó és a társadalomtudományi szempontokat is magába foglaló megközelítéssel érthetıek meg és írhatóak le. E kurzusok elvárt végeredménye ezért egyfajta szemléletmód- és megközelítés-típus 18 Információs társadalom mi az? Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete

19 kialakítása, tájékozódási képesség a kortárs kihívások között, az óriásira nıtt téma-univerzumban. Szerencsés volna, ha mindehhez kielégítı társadalomtudományi háttér-ismeretek és fogalomkészlet társulna, a trendérzékelés finom képességével kiegészülve, s végül egyfajta alkalmasság az informatikával kapcsolatos stratégiai-politikai diskurzusokban való állásfoglalásra, az információs korszakkal kapcsolatos kritikai- és vitapozíciók elfoglalására. 3. Az információs társadalom sarkalatos kérdései Az elızıekkel összefüggésben azokkal értünk egyet, akik az információs társadalom sarkalatos problémáit civilázióelméleti összefüggésben keresik. Mindez azt is jelenti, hogy valamennyi diskurzusképzı civilizációs kérdést par exellence információs társadalmi kérdésnek tekintünk, hiszen ezek ma az információs társadalom közegében aktualizálódnak. Az információs társadalom irodalmában mindezt jellemzıen szóösszevonások tükrözik. A globális információs társadalom fogalma és kérdésköre a nemzetállamok feletti szervezıdési rendszerszint valamennyi lényeges összetevıjére kíván reflektálni. Valójában nagyon sok, egymástól függetlenül elindult probléma, elsısorban az identitás, a nemzetközi kommunikáció, a nemzetközi szervezetek, a világháló, a nemzetállamok feletti szabályozás, a migrációs folyamatok, a multi-kulturalizmus és a globális tudásmenedzsment kérdései érnek össze ebben a diskurzusban. A fenntartható információs társadalom fogalmába és kérdéskörébe szalad bele a környezettel és a természeti erıforrásokkal kapcsolatos valamennyi akut probléma, ahol a társadalmi innováció és a cselekvéstervezés a fenntarthatósággal kapcsolatos normatív kiindulópontok felıl alakítja az információs társadalom jövıképét. (Esetenként elıfordul, hogy ez a zöld információs társadalom követelése formájában jelenik meg.) Az információs társadalom biztonságának ernyıje alá is nagyon sok problémaréteg fér be, a technológiának való kiszolgáltatottság miatt törékenyebbé váló társadalom képétıl az emberi össztudás megırzésének és megırizhetıségének kérdésein át az antropogén (emberi tevékenység által elıidézett) civilizatórikus veszélyek világáig. Részben ezekre a problémákra válaszul született meg Ulrich Beck híres terminusa, a kockázattársadalom is. Az őr-orientált információs társadalom kifejezés mögött az a felismerés áll, hogy az össz-emberi tevékenység dinamikája és iránya mind erıteljesebben mutat a Föld határain túlra. Az információs társadalom története ráadásul többszörösen összefonódik az őrkutatással, hiszen kezdetei egybeesnek a mőholdas információtovábbítással (ami az információs társadalom megszületésének fontos technológiai megoldását jelentette), a mai táv-manipulációs, adat-továbbítási és csillagászati csúcs-technika révén elért eredmények pedig jól kirajzolják az információs társadalom megismerı természetét és dinamikáját. Az elektronikus orwelli világ vagy digitális Athén diskurzusa arra kíváncsi, hogy az új információs eszközvilág milyen irányba tolja a Hatalom és az Állampolgár viszonyát. A megfigyelés és az ellenırzés szép új világa, vagy a digitális agorák újfajta demokráciája felé mozdul-e el a világ? Az intelligens város fogalma az információs társadalomnak a települési szintre való lefordítása (ne feledjük: az urbanizációs folyamat az egyik szülıje az információs társadalomnak). A Corpus Digitale diskurzus az össz-emberi tudás rögzíthetıségének, megırizhetıségének és hozzáférhetıségének kérdésével foglalkozik. A kreatív információs társadalom kifejezéssel használói az új, friss tudást létrehozó képesség tömegesedésére utalnak. Az üzleti irodalomban mindezt termelékenységre fordítják le, de másoknál ez az individuum egyfajta forradalma (Richard Florida híres könyve alapján: egy kreatív osztály születése). 19

20 S végül az utóbbi években megjelent a poszt-információs társadalom fogalma, amely nagyon sok, a jövıvel kapcsolatos lehetıséget, forgatókönyvet állított már elı a mostani intézményi és technológiai megoldásokat meghaladó lehetséges jövıkrıl (biotechnológiai forradalmat, a mesterséges intelligencia új generációját, az ember és a gép funkcionális rendszerekben való összeolvadását vizionálva). 20 Információs társadalom mi az? Egy kifejezés jelentése, története és fogalomkörnyezete