STATISZTIKAI SZEMLE A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL FOLYÓIRATA SZERKESZTŐBIZOTTSÁG:

Átírás

1 STATISZTIKAI SZEMLE A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL FOLYÓIRATA SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: DR. BELYÓ PÁL, ÉLTETŐ ÖDÖN, DR. HARCSA ISTVÁN, DR. HUNYADI LÁSZLÓ (főszerkesztő), DR. HÜTTL ANTÓNIA, DR. KŐRÖSI GÁBOR, DR. MÁTYÁS LÁSZLÓ, DR. MELLÁR TAMÁS (a Szerkesztőbizottság elnöke), NYITRAI FERENCNÉ DR., OROS IVÁN, DR. RAPPAI GÁBOR, DR. SIPOS BÉLA, DR. SZILÁGYI GYÖRGY, TÓTH ISTVÁN GYÖRGY, DR. VITA LÁSZLÓ, DR. VUKOVICH GABRIELLA 80. ÉVFOLYAM 12. SZÁM DECEMBER

2 E SZÁM SZERZŐI: Dr. Belyó Pál kandidátus, az ECOSTAT Gazdaságelemző és Informatikai Intézet igazgatója; Dr. Hoóz István, a demográfiai tudomány doktora, a Pécsi Tudományegyetem ny. tanszékvezető egyetemi tanára; Hüttl Antónia PhD, a KOPING DATORG Rt. tudományos tanácsadója; Lábdy Tamás, a KSH fogalmazója; Dr. Mellár Tamás kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, Mogyorósiné dr. Halász Rózsa, a KSH vezető főtanácsosa; Nyitrai Ferencné dr., a közgazdaság-tudomány doktora, c. egyetemi tanár, a Központi Statisztikai Hivatal ny. elnöke; Oravecz Beatrix, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem PhD-hallgatója, Dr. Szilágyi György, a közgazdaság-tudomány doktora, egyetemi tanár, a Magyar Statisztikai Társaság tiszteletbeli elnöke; Visi Lakatos Mária, a KSH főtanácsosa, a Statisztikai Szemle szerkesztője. * Bene Mónika, a KSH fogalmazója; Dévai Péter, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat munkatársa; Korda Ádám, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat munkatársa; Lakatos Judit PhD, a KSH főosztályvezetője; Nádudvari Zoltán, a KSH főtanácsosa. ISSN Megjelenik havonta egyszer Főszerkesztő: dr. Hunyadi László Osztályvezető: Dobokayné Szabó Orsolya Kiadja: a Központi Statisztikai Hivatal A kiadásért felel: dr. Mellár Tamás 3688 Akadémiai Nyomda Martonvásár, 2002 Felelős vezető: Reisenleitner Lajos Szerkesztők: dr. Domokos Attila, Polyák Andrea, Szűcsné Bruckner Mariann, Visi Lakatos Mária Tördelőszerkesztők: Bálinthné Bartha Éva, Simonné Káli Ágnes Szerkesztőség: Budapest II., Keleti Károly utca 5 7. Postacím: Budapest, Postafiók 51. Telefon: , Telefax: Internet: statszemle@ksh.gov.hu Kiadóhivatal: Központi Statisztikai Hivatal, Budapest II., Keleti Károly utca 5 7. Postacím: Postafiók 51. Budapest, Telefon: Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál és az Üzleti és Logisztikai Központ Hírlapelőfizetési Irodájánál (Budapest VIII., Orczy tér 1., Telefax: ) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással Postabank Rt , pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: fél évre 3000 Ft, egy évre 5400 Ft Beszerezhető a KSH Könyvesboltban. Budapest II., Keleti Károly u. 10. Telefon:

3 TARTALOM Gondolatok a nyolcvanéves Statisztikai Szemléről. Dr. Mellár Tamás STATISZTIKAI ELEMZÉSEK Nemzetközi összehasonlítások tegnap ma holnap. Nyitrai Ferencné dr Gazdaságstatisztika és Új Gazdaság. Dr. Szilágyi György A nyelvi asszimiláció és a házasságkötés. Dr. Hoóz István TÖRTÉNETI DOLGOZATOK Egy szakközlöny születése. Visi Lakatos Mária SZEMLE A Magyar Statisztikai Társaság Gazdaságstatisztikai Szakosztályának ülése. Mogyorósyné dr. Halász Rózsa Lábdy Tamás Minikonferencia a fogyasztóiár-indexről. Oravecz Beatrix Dr. Csahók István ( ). B. P Magyar szakirodalom Bekker Zsuzsa: Magyar közgazdasági gondolkodás. (Hüttl Antónia) STATISZTIKAI HÍRADÓ Szervezeti hírek Közlemények STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ Külföldi statisztikai irodalom Love, Th. E. Hildebrand, D. K.: A statisztika oktatása és hatékonyabbá tétele. (Korda Ádám)

4 Schulmeister, S.: A világgazdaság fejlődési kilátásainak előrejelzése 2006-ig. (Nádudvari Zoltán) Behrendt, Ch.: Túlbecsülik-e a jövedelemfelvételek a nyugateurópai szegénység mértékét? (Lakatos Judit) Eisner, M.: Bűnözés, alkoholizmus és droghasználat. (Bene Mónika) Hudler, M. Richter, R.: Az életminőség nemzetközi összehasonlítása Európában: kérdőíves megkérdezések és módszerek. (Dévai Péter) Külföldi folyóiratszemle A Statisztikai Szemlében megjelenő tanulmányok kutatói véleményeket tükröznek, amelyek nem esnek szükségképp egybe a KSH vagy a szerzők által képviselt intézmények hivatalos álláspontjával. Utánnyomás csak a forrás megjelölésével!

5 N GONDOLATOK A NYOLCVANÉVES STATISZTIKAI SZEMLÉRŐL DR. MELLÁR TAMÁS yolcvan esztendő olyan hosszú időszak egy szakmai folyóirat életében, hogy bátran tekinthetjük a magyar statisztikatörténet tükrének. Ebben a tükörben megláthatjuk a magyar hivatalos statisztika fejlődésének főbb állomásait, azokat a módszertani, tartalmi kérdéseket, amelyekkel szembe találta magát a hazai statisztikai szolgálat, akár a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), akár más hivatalos szervezetek formájában. E tükörben az is látható, hogy a KSH érdemi dolgozói (és korántsem csak a vezető beosztásúak) milyen aktivitással bírtak, melyek azok a területek, ahol maradandót alkottak, melyek azok a módszertani továbbfejlesztések, amelyek önálló hazai kezdeményezések voltak vagy amelyeket éppen külföldről adaptáltak a hazai viszonyokra. A tükör másra is alkalmas. Minthogy a Statisztikai Szemle rendszeresen közölt és közöl ma is szakirodalmi figyelőt, azt is jól lehetett látni (már a korai számokból is), hogy statisztikusaink milyen témákat tanulmányoztak a nemzetközi szakirodalomból. Ugyanis általában azokat a folyóiratpublikációkat ismertetik (és ezt tették korábban is), amelyeket munkájuk során felhasználtak, és amelyek másodlagos hasznosítása a folyóirat-ismertetésekben való közzététel. Rövid áttekintésünkben egyrészt foglalkozni kívánunk azzal a történeti háttérrel, amely a Statisztikai Szemle 80 évét jellemezte, másrészt a szerkesztőbizottság munkájával és a közölt cikkek íróinak, valamint a külföldi tanulmány- és folyóirat-ismertetőknek körével, s nem utolsósorban a folyóirat olvasóinak változó összetételével. Egy ilyen rövid visszaemlékezésben természetesen nem törekedhetünk teljeskörűségre, a figyelmet csupán a leglényegesebb kérdésekre kívánom irányítani. Történeti háttér A Magyar Statisztikai Szemle első évfolyama 1923-ban jelent meg. Ezen a néven látott napvilágot a folyóirat a második világháború végéig, majd 1948 után hivatalos neve Statisztikai Szemlére módosult. A Szemle megjelenése elég nagy időtávval, 56 évvel követte a hivatalos statisztika megalapítását, noha már Keleti Károly Vélemény a magyar statisztikai hivatal szervezetéről című tanulmányában, vagy ahogy akkor nevezték Emlékiratában foglalkozott egy statisztikai folyóirat szükségességével, bár azt is megállapította, hogy a statisztikai szolgálat induló időszakában még korai egy szakfolyóirat alapítása. Statisztikai Szemle, 80. évfolyam, szám

6 1050 DR. MELLÁR TAMÁS A folyóirat szükségessége akkor merült fel, amikor a Magyar Statisztikai Társaság (MST) 1922-ben létrejött; ezt viszonylag rövid előkészítési idő után követte a Magyar Statisztikai Szemle megalapítása. Ennek francia nyelvű változata (természetesen nem azonos tartalommal) lett az MST folyóirata: a Revue (később Journal) de la Société Hongroise de Statistique. A Statisztikai Szemle és elődje az első számtól kezdve a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos folyóirata volt. Ez azt jelenti, hogy különleges szerepet töltött be a hazai hivatalos, sőt a nem hivatalos statisztikai életben. Ugyanis egyidejűleg tett közzé alapinformációkat és ugyanakkor színvonalas, igényesen megírt elemzéseket. A Statisztikai Szemle tehát egyaránt szolgálta mind a tudományos életet, mind a gyakorlati statisztika fejlesztését. A megcélzott olvasói réteg széles volt, idetartoztak egyfelől a közigazgatásban és a gazdaságban a döntést előkészítő és esetenként a döntést hozó szakemberek, másfelől a nagyközönség mint a hazai statisztika nagyfogyasztói. A Statisztikai Szemlének első megjelenése óta voltak tájékoztató funkciói is. Rendszeresen hírt adott a Magyar Statisztikai Társaság, a későbbiekben pedig a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának munkájáról. Rendszeresen informált a Nemzetközi Statisztikai Intézet üléseiről, munkásságáról. Közzétette azokat az új kiadványokat (címmel, szerzővel, tárgykörmegnevezéssel), valamint külföldi folyóiratokat (tartalomjegyzékkel), amelyek a hivatal könyvtárába érkeztek, tehát hozzáférhetővé váltak az olvasók számára. A Szemle első évfolyamában, 1923-ban öt ízben jelent meg. Első szerkesztője Dobrovits Sándor volt, aki ezt a tisztséget 1923-tól 1939-ig töltötte be. Természetesen már az első szám, majd az ezt követők szerzői között is szerepelt a Központi Statisztikai Hivatal mindenkori vezetője, 1923-ban Szabóky Alajos dr., aki az első évfolyamban nyolc tanulmányt tett közzé a magyar államadósságokról, a külkereskedelmi forgalomról és más, a nemzetgazdaság szempontjából jelentős témáról. Az őt követő igazgató (akkor még így nevezték a Hivatal vezetőjét) Kovács Alajos négy dolgozatot írt népmozgalmi témákban. Nagyon fontosak voltak Konkoly Thege Gyula cikkei a mezőgazdasági statisztikáról és Kovács Norbert cikkei a munkaerőpiacról, a munkabérekről, sőt a munkaviszonyokról is. A kriminálstatisztika témaköréből Szabó Béla írt néhány jelentős cikket a harmincas években. Az első néhány számban, egészen 1939-ig, a Statisztikai Szemle azonos szerkezetben jelent meg a következő fejezetcsoportosításban: Terület és népesség Szociális statisztika Mezőgazdaság, ipar, kereskedelem és közlekedés Árstatisztika és pénzügyek Konzuli jelentések Egyéb. Különösen figyelemre méltó, hogy az egyéb témák között a mindenkori aktualitások is megjelentek, ilyen volt például 1935-ben a sportstatisztika. Már a folyóirat indításakor közöltek könyv- és folyóiratszemléket, a Könyvtár gyarapodásának híreit. Figyelmet érdemel ebben az időszakban a Konzuli jelentések címen megjelent közleménysorozat, amelyet a különböző külföldi országokban működő követ

7 NYOLCVANÉVES A STATISZTIKAI SZEMLE 1051 ségek gazdasági szakemberei vagy konzuljai állítottak össze a fogadó országok társadalmáról, gazdaságáról. Ez nagymértékben segítette a kitekintést az ország határain túlra, alapul szolgált az olvasóknak a nemzetközi összehasonlítások készítéséhez. Ugyancsak viszonylag korán, már az 1926-os évfolyamban megjelent a Gazdasági jelzőtábla, amelynek mutatószámai tájékoztatót nyújtottak a hazai társadalom és gazdaság fejlődéséről, a konjunktúra alakulásáról. Napjainkban is él a Jelentés rovat, a KSH éves gazdasági és társadalmi jelentésére támaszkodva. Ez utóbbi azért is lényeges, mert azt is jelzi, hogy az a Keleti Károly óta meggyökeresedett hagyomány, miszerint a KSH nemcsak adatokat tesz közzé, hanem szöveges elemzéseket is, folyamatosan teret kapott a Statisztikai Szemlében megalakulása óta. A Szemle arra törekedett, hogy időnként egy-egy tematikus számot is megjelentessen. Ez a törekvés napjainkban is megmaradt. A korábbiak közül különösen jelentős az és az évi, a Felvidék és Kárpátalja visszacsatolásához kapcsolódó tematikus szám, vagy az évi 4. szám, amelyet Szent István emlékének szenteltek, majd a politikai változásoknak megfelelően, a második világháborút követően, az évi 6. szám, amely teljes terjedelmében a Szovjetunió ismertetését tartalmazta gazdasági, társadalmi adatokkal, elemzésekkel. A tematikus számok esetében a folyóiratok cikkismertetései és a könyvismertetések is ugyanazzal a témával foglalkoztak. A tematikus számok között voltak olyanok is, amelyek a különböző nemzetközi gazdasági értekezletek vagy más nemzetközi események munkáját hozták közelebb az olvasókhoz. Így például, amikor 1939-ben a Mezőgazdasági Iparok VI. Nemzetközi Technikai Kémiai Kongresszusa Budapesten ülésezett, akkor a Szemle az év 6. számát teljes terjedelmében a hazai mezőgazdasági ágazatok részletes ismertetésének szentelte, éspedig oly módon is, hogy az erről szóló cikkeket nemcsak magyarul közölte, hanem külön mellékletként franciául és németül is. A német nyelvű ismertetés alkalmazkodott az adott kor igényeihez. Figyelemre méltó az is, hogy egyes cikkek címeit, valamint a cikk elején rövid tartalmukat a múlt század első felében röviden franciául ismertette a Szemle és a táblázatok rovatait is két nyelven, magyarul és franciául tette közzé. Ez a későbbiekben természetesen módosult, napjainkban, az angol nyelv térhódításával az angol nyelvű összefoglaló vált szokásossá. Igen jelentős, hogy a Statisztikai Szemle 1963 óta (visszafelé is feldolgozva az anyagot) rendszeresen közzétette a Repertóriumát. Ezek általában öt év publikációs adatait ismertették részletesen, azaz felsorolták a megjelent cikkeket, a külföldi könyv- és folyóiratcikk-ismertetéseket, tárgy- és névmutatókkal összeállítva. Ez utóbbi különösen annak az olvasónak előnyös, aki az utolsó öt év anyagából valamilyen témakört kiválaszt, így módjában áll megtekinteni, hogy erről a témakörről a Statisztikai Szemle korábbi számaiban mikor és milyen szerző tollából közöltek cikket. A Statisztikai Szemle történeti hátteréhez hozzátartozik hagyományőrző szerepe is. Ez jól kirajzolódik abból, hogy több esetben közöltek nagy magyar statisztikusok életművéről tanulmányokat, sőt a kilencvenes években Eltűnt statisztikák nyomában címen külön rovatot nyitott a folyóirat, melyben egy-egy múltbeli, de napjaink kérdéseivel is öszszefüggő tanulmányt tett közzé fakszimile formában (például 1992 októberében Laky Dezső dr. Magyarország ipara 1945 nyarán ). Esetenként új rovatok is megjelentek; ismét csak a kilencvenes évekre hivatkozom, amikor a Statisztikai egypercesek című rovatban megjelenő írásoknak elsődleges célja

8 1052 DR. MELLÁR TAMÁS az volt, hogy összehasonlító módszertanokat röviden és közérthetően tegyenek közzé, vagy egy-egy konkrét témáról adatsorokat és azok rövid elemzését ismertessék, vagy más olyan témákat tekintsenek át, amelyek a statisztikai munkában, éppen az adott időszakban aktuálisak voltak, és rövid áttekintéssel segíteni lehetett a szakmailag kevésbé képzett olvasót is a témában való eligazodásban. Több számban közöltek műhelyvitákat, ilyenek megjelentek egyes könyvbírálatokról, vagy például a kilencvenes évek elején a földvagyon értékeléséről, ezek nem váltak rendszeressé, de igen hasznosak voltak, színesítették a Szemlét. A Történeti dolgozatok rovatban, történeti statisztikai, avagy a statisztika történetét bemutató tanulmányokat tettek közzé. Közülük egyik sikeres írás volt Dávid Zoltánnak, a XVIII XIX. századforduló foglalkoztatási és társadalmi összetételéről szóló elemzése. A szerkesztőbizottság, a cikkek írói, ismertetői A Statisztikai Szemle hagyományőrző jellege a szerkesztőbizottság mindenkori öszszetételében is látható, ugyanis körében különböző generációkhoz tartozó vezető statisztikusok találhatók. A szerkesztőbizottság elnöke, öt évtizedes hagyomány szerint, a Központi Statisztikai Hivatal mindenkori elnöke. A főszerkesztő személye közben változott, de nem tennék eleget a Szemle múltját ismertető feladatomnak akkor, ha nem hangsúlyoznám, hogy a legjelentősebb főszerkesztője évtizedeken át dr. Gyulay Ferenc volt, aki szerkesztőnemzedékeket nevelt fel maga mellett, akinek a pontossága és meggondoltsága, a témák és a szerzők kiválasztása terén, ez utóbbiak rábeszélése az adott téma feldolgozására (ez régen se volt, és ma sem könnyű feladat) éppúgy meghatározta a Statisztikai Szemle jelentőségét az ország hasonló tudományos folyóiratai között, mint a széles olvasótábor által magasnak ítélt színvonalát. Tevékenységét korántsem csak a szakmában ismerték el, hanem más szakfolyóiratok körében is. Gyulay Ferenc hiányát még ma is érezzük. A mindenkori szerkesztőbizottság összeállítása azon szempont alapján történt, hogy ebben a körben jelenjenek meg a statisztika termelői közül azok, akik kreatív, a statisztika elméletét és gyakorlatát folyamatosan megújító emberek voltak, a fogyasztók közül pedig azok, akik a napi munkájuk során igénybe vették a statisztikát (egyetemi tanárként, kutatóintézeti dolgozóként, vagy a döntés-előkészítő apparátus valamelyik szintjén). A Statisztikai Szemle szerkesztőbizottsága rendszeresen ülésezett és ezt teszi napjainkban is, bár az ülésezés gyakorisága az évtizedek során változott. Kritikus időszakokban évente többször is üléseztek, normál körülmények között évente egy-két alkalommal. A napirendek és a megtárgyalandó kérdések azonban mindig kiemelkedő jelentőségűek voltak, a vita érdemi volt és a főszerkesztő ebből a vitából nagyon sokat tanult és érvényesített a Statisztikai Szemle következő évi vagy ezt követő számaiban. Ez pontosan lemérhető akkor, ha megnézzük néhány évfolyam egymást követő számait, és egy pillantást vetünk az előző szerkesztőbizottsági ülés jegyzőkönyvére, avagy emlékeztetőjére. Ezek egymással szoros korrelációban vannak. A cikkek írói között és ezt tartom a legfontosabbnak többnyire az adott téma legjobb statisztikus szakemberei találhatók. Ez a megállapítás 1923-tól napjainkig érvényes. Ha csak a legutolsó Repertóriumot vizsgáljuk át, amely az évi 2 3. szám mellék

9 NYOLCVANÉVES A STATISZTIKAI SZEMLE 1053 leteként jelent meg, akkor a tárgy- és a névmutatóból pontosan látszik, hogy melyek voltak azok a témakörök, amelyekről a legtöbb cikk jelent meg, amely a leginkább foglalkoztatta a statisztikai hivatali, vagy az azon kívüli szakembereket. Csupán néhány példát említenék meg, olyanokat, amelyek jól jellemezték azt, hogy a Statisztikai Szemle mind a cikkek íróinak személyével, mind a tárgykörrel miként követte a statisztika fejlődését. Jó példa erre az ágazati kapcsolatok mérlegéről írott közel 50 tanulmány és közlemény. Ez is jelzi (ha a megjelenések időpontjait is vizsgáljuk akkor még inkább) azt, hogy a Statisztikai Szemle egy újonnan vizsgált témát milyen mértékben és milyen részletezettséggel elemzett. Másik példa erre a gazdasági előrejelzések köre, amelyről mintegy harminc cikk látott napvilágot, természetesen ezek már az utóbbi évtizedekben. Hasonló gyakorisággal foglalkoztak elméleti és elemző cikkek a háztartás-statisztikával, valamint a jövedelemeloszlással. Ez is egyike azoknak a kulcskérdéseknek, amelyekről a legkülönbözőbb időpontokban írtak cikket a témával foglalkozó KSH-n belüli és azon kívüli statisztikusok. Hosszú ideig állandóan napirenden voltak a nemzetközi összehasonlítások és módszereik. Az ezekről megjelent számos tanulmány időpontjának sűrűsödése vagy ritkulása azt is jelzi, hogy melyik periódust jellemezték leginkább az ilyen módszerek alkalmazásai (sajnos napjainkat kevésbé, mint a korábbi évtizedet). Igen gyakori volt a modellekkel való foglalkozás a hatvanas, hetvenes évektől kezdve egészen a kilencvenes évekig, sőt napjainkig is. Ha a Repertóriumot lapozzuk, akkor ezeket a cikkeket különböző megnevezésű tárgyszavaknál találjuk meg, szép számban. Természetes, hogy az ágazati statisztikák köréből is rendszeresen közölt cikkeket a Statisztikai Szemle. Néhány évet áttekintve világosan kirajzolódik, hogy melyik ágazat milyen korcsoportba tartozó dolgozói végeztek több, melyik ágazaté kevesebb témaelemzést. Ezek alapján az ágazati statisztikusok munkája is nyomon követhető. A kiemelten említett és távolról sem teljes körű felsorolás mellett a Statisztikai Szemle első számaitól kezdve ismertette a szakmára vonatkozó új jogszabályokat, a különböző hazai és külföldi tudományos ülések anyagát, a Nemzetközi Statisztikai Intézet (ISI) ülésszakairól szóló beszámolókat, ismertetéseket. Az oktatással, továbbképzéssel is számos cikk foglalkozott, olykor nem nélkülözve a kritikus hangnemet sem. A tanulmányok írói között szemelgetve jólesően tapasztaljuk, hogy számos tanulmányt közölt a Statisztikai Szemlében (ABC-sorrendben) Andorka Rudolf, Árvay János, Csepinszky Andor, Drechsler László, Gyulay Ferenc, Horváth Róbert, Kenessey Zoltán, Konkoly Thege Gyula, Nyáry Zsigmond, Nyilas András, Tálas István, Párniczky Gábor, Péter György, Theiss Ede, Thirring Gusztáv, Thirring Lajos, hogy csak azokat említsem, akik már nincsenek közöttünk. A Statisztikai Szemlének volt és van nevelő szerepe is. A régebbi számok szerzői között találhatunk ma már közismert, külföldön is jegyzett statisztikusokat, akiknek első publikációs lehetőséget a Szemle adott. A külföldi cikkek, tanulmányok, folyóiratok ismertetőinek is minden időszakban kialakult a megfelelő köre, ez a kör részben átfedett azokkal, akik a cikkeket írták, részben külön ismertetőkre is szakosodtak, bár ezek voltak a ritkábbak. A Statisztikai Szemle olvasóinak köre A Szemle célzott olvasói elsősorban azok, akik tudományos munkájukban felhasználják a statisztika eredményeit függetlenül attól, hogy a Központi Statisztikai Hivatal keretében végzik-e munkájukat vagy azon kívül. Ez a réteg csaknem teljeskörűen tartal

10 1054 DR. MELLÁR TAMÁS mazza a kreatív statisztikusok, elemző közgazdászok körét. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ha valaki a munkahelyéről nyugdíjba vonul, akkor nem folytatja a Statisztikai Szemle tanulmányozását, hiszen általában a friss nyugdíjasok tudományos munkásságukat nem hagyják abba, sőt olykor elmélyítik, hiszen több idejük van igénybe venni más források mellett a Statisztikai Szemlét vagy a Szemlében közölteket. Nagyon sokan használják a Statisztikai Szemle ismertető rovatait, ezek között is nem csupán az irodalmi figyelő rovatokat, amiről korábban szóltunk, hanem a külföldi folyóiratszemléket is. Szólnunk kell a döntés-előkészítők köréről, tehát arról az apparátusról, amely a döntéshozók számára összeállítja az anyagokat, felhívja a figyelmet a megfelelő hangsúlyokra, mindebben a Statisztikai Szemle gyakran van segítségükre. Az emlékeztetők tanúsága szerint a Statisztikai Szemle szerkesztőbizottsága rendszeresen elégedetlenül állapította meg a folyóirat kis példányszámát, mert jó néven vette volna, ha többen olvassák a lapot. Úgy vélem, szakmai folyóirattól ez soha nem volt elvárható és napjainkban, az informatika terjedésének időszakában ez még kevésbé várható el, hiszen az információs technika lehetővé teszi, hogy akár képernyőn találják meg a megfelelő folyóiratszámot, az olvasó számára érdekes cikket, vagy kivonatolt tartalmát. Ezt a megoldást magam is korszerűnek és szükségesnek tartom, megjegyzem azonban, hogy az olvasott szöveget ez még nem pótolja. A célzott olvasórétegbe tartozik az egyetemi ifjúság is. A Statisztikai Szemle példányait kezdettől fogva megkapta a közgazdaságtant valamely formában oktató egyetem statisztikai tanszéke, vagy ahol ilyen nem volt, akkor az a tanszék, amelynek keretében a statisztikát oktatták. Ez természetesen csak lehetőség, hiszen a megkapott egy vagy néhány példány egyáltalán nem biztos, hogy eljut a hallgatókhoz, ahhoz, hogy ez megtörténjék a statisztika oktatóinak aktív közreműködése szükséges. A cikkek szerzői, a bibliográfia összeállítói, a folyóiratcikk-ismertetők között voltak és vannak egyetemi dolgozók, akik a közvetítő szerepet kiválóan ellátják, a statisztika iránt érdeklődőket harmad-, negyed-, ötödéves korukban a Statisztikai Szemle olvasására ösztönzik, és tapasztalataink azt mutatják, hogy ez az ösztönzés termőre fordul néhány év után. Az olvasók közé tartoznak a rokon tudományágak kutatói is (tipikusan ilyen a szociológia, a demográfia, a közgazdaság-tudomány több jelentős területe), akik a statisztikai bázist megtalálják a Statisztikai Szemle cikkeiből, ismertetéseiből. Végül említést kell tennem arról, hogy a legutóbbi évtizedben a Statisztikai Szemle évenként egyszer vagy kétszer megjelentetett angol nyelvű számot is, mintegy bővíteni kívánva azoknak a körét, akik olvassák, munkájukban felhasználják. Ezek a különszámok eljutnak külföldre, és nemegyszer idézett hivatkozás formájában találkozunk a külföldi szaksajtóban az angol nyelvű számban megjelent publikációinkkal. Úgy gondolom, hogy ez a követendő út, hiszen a globalizáció a kapuk szélesre tárását kívánja meg, és ez az olvasói réteg esetében nemcsak a hazai lehetséges olvasók körének bővítését jelenti, hanem a külföldiekét is, ami pedig nem képzelhető el másképp, mint angol nyelvű számokkal, ahogyan ezt a gyakorlat más országok statisztikai folyóiratainak esetében is nyilvánvalóvá tette. * Remélem rövid áttekintésemből kiviláglott az a tény, hogy a nyolcvan éves Statisztikai Szemle napjainkban élete virágkorát éli, és joggal bízhatunk abban, hogy távolabbi,

11 NYOLCVANÉVES A STATISZTIKAI SZEMLE 1055 jelentős célokat is képes lesz elérni. Ilyen célok közé tartozik az Európai Unióba való teljes jogú tagság elnyerése után, az Európai Unióval való kapcsolatok hatásának ismertetése a statisztikára (bár ennek előszele már az elmúlt évtizedben is érezhető volt a Szemle hasábjain), valamint annak elemzése, hogy mi, magyar statisztikusok, mit tudunk tenni az európai statisztikai rendszer korszerűsítése, folyamatos megújítása érdekében. Ez újabb tudományos kihívás a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai és az ország más intézményeiben működő kreatív statisztikusok számára, ezért ezzel a Statisztikai Szemle hasábjain többet kell foglalkoznunk. Nem túl távoli cél az sem, hogy bizonyos modellek alkalmazása területén megújuljanak a korábban említett tevékenységi körök, például a szatellit mérlegek alkalmazásával a nemzetgazdasági mérlegrendszer területén, amelynek irodalma jószerivel ma is fellelhető a Statisztikai Szemle elmúlt évtizedbeli számaiban, de ezt a következő időszakban tovább kell újítani. Fontos, hogy az ifjú tehetségek is helyet kapjanak a Statisztikai Szemlében (mint ahogy ez 80 éven át hagyomány volt). Természetesen a szárnypróbálgatás csak úgy valósulhat meg, ha megfelelő tapasztalattal, gyakorlattal és tudásanyaggal rendelkező statisztikus kíséri figyelemmel és irányítgatja a most feltörekvő ifjakat. A Statisztikai Szemle mindehhez kiváló bázist ad, jelenlegi szerzői, szerkesztőbizottsága, főszerkesztője és a szerkesztőség dolgozói e feladat végrehajtására alkalmasak és erre törekednek is. SUMMARY The president of the Hungarian Central Statistical Office as the head of the Editorial Board introduces the history, creation and permanent reformation of the contents and design of the 80 year-old Statisztikai Szemle (Hungarian Statistical Review). He also presents the composition of the authors and readers and evaluates the directing and editorial work.

12 STATISZTIKAI ELEMZÉSEK NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSOK TEGNAP MA HOLNAP NYITRAI FERENCNÉ DR. A napjainkban 135 éves hazai statisztikai szolgálat tevékenységében meghatározó jelentőségűek a különböző nemzetközi összehasonlítások. A rendszeresen elemző statisztikai hivatalok, amelyeknek vezetői és meghatározó funkciót betöltő munkatársai megértették az ilyen jellegű munkák jelentőségét, nemcsak felkeltették a felhasználók érdeklődését, hanem számos két- és többoldalú elemzéssel ki is elégítették azt a múltban és napjainkban is. Ez a tanulmány rövid áttekintést ad e téma az 1867 és 2002 közötti időszakáról és javaslatokat vázol fel a jövőre vonatkozóan is. A globalizáció és a gyors ütemben terjedő korszerű informatika új elemeket visz a nemzetközi összehasonlításokba, ilyenek az ökonometriai, köztük a mikroszimulációs modellek, és közelebb hozza a tények (jelenségek és folyamatok) elemzését az előrejelzésekhez. TÁRGYSZÓ: Nemzetközi összehasonlítás. A nemzetközi szervezetek szerepe. Kapcsolat az előrejelzésekkel. A Statisztikai Szemle, 80. évfolyam, szám A statisztika alapja és fő feltétele az okszerű törvényhozásnak jó kormányzatnak, bölcs társadalmi tevékenységnek. (Keleti Károly, 1875) nemzetközi összehasonlítások szükségességéről, jelentőségéről már elég hosszú idő óta megfogalmazódtak bennem azok a gondolatok, amelyeket megkísérlek ebben a tanulmányban közreadni. Ez a munka folytatása (nem megismétlése, inkább újragondolása) a Statisztikai Szemle évi angol nyelvű különszámában megjelent tanulmányomnak, azonban más nézőpontból kívánja megvilágítani a témát. Tudom, hogy a feladat, amire vállalkozom, csaknem reménytelen, hiszen ha az olvasó kinyitja a Statisztikai Szemle Repertóriumát, és áttekinti, hogy a nemzetközi összehasonlítások tárgyszó mellett hány száz oldal jelent meg a folyóirat megalakulása, tehát 1923 óta, akkor látja, hogy ezeket nem lehet összefoglalni, csupán az ezekből levonható általános következtetéseket célszerű megfogalmazni. Hangsúlyozom, hogy nem a múlt bemutatása és nem is annak a jelennel való összevetése e tanulmány témaköre, hanem előremutató jellegű kíván lenni, amennyiben az eddigi tapasztalatok, a globalizáció, az információs technológia forradalmának rendkívül gyors előrehaladása időszakában a nemzetközi összehasonlítások jelentőségét új elemekkel gazdagítva kísérli meg felvázolni.

13 NYITRAINÉ DR.: NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSOK 1057 A nemzetközi összehasonlítások jellege Előre kell bocsátanom: több mint öt évtizedes tapasztalataim és szakmai olvasmányaim alapján merem azt állítani, hogy alapvetően két típusú hivatalos statisztikai szolgálat, vagy ha úgy tetszik, Központi Statisztikai Hivatal működik a különböző országokban. Az egyik céljának tekinti az adatok közzétételét lehetőleg abszolút pontos idősorokban, összehasonlítható bázisú indexek segítségével és a megfelelő új módszertanok alapján összeállított területi és időbeli, csakis számszerű összehasonlításokkal. Ezzel a feladatát befejezettnek véli. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy az ilyen felfogás alapját ismerhetjük fel a német statisztikákban, amelynek pontossága, összehasonlítható és konzisztens volta nem vonható kétségbe. De nem is mennek ennél tovább, nem elemzik az adatokat, vagy legalábbis ezt elsősorban tanulmányokban teszik meg a szerzők személyes ambíciójukhoz mérten, és jóval kevésbé a hivatalos publikációkban. A másik típusú statisztikai hivatal és ezek közé tartozik a Keleti Károly által alapított hazai hivatal is már az első időkben sem állt meg itt, hanem összehasonlításokat, elemzéseket, sőt igencsak kritikus jellegű nemzetközi összehasonlításokat is közölt. Tipikusan ilyen statisztikai szolgálat a francia INSEE, amely elemzéseiben különösen sok német francia összehasonlítást alkalmazott. Az INSEE nemzetközileg legismertebb vezetője Edmond Malinvaud (1974 és 1987 között volt az intézmény főigazgatója) maga is kutató, sőt előrebecsléseket készítő közgazdász volt és ma is az, így nagymértékben támogatta, ösztönözte a nemzetközi összehasonlításokat, főleg az angolszász példa alapján. A másik kiváló példája az elemző statisztikai hivataloknak az Egyesült Királyság statisztikai szolgálata, továbbá az amerikai decentralizált statisztikai rendszer több hivatala, például a Bureau of Labor Statistics is nagy súlyt helyez az elemzésekre s köztük a nemzetközi összehasonlításokra is. Tanulmányom mottója Keleti Károly egyik jelentős, évi megállapítása, amely azt is tartalmazza, hogy a kormányzat, a társadalom joggal tart igényt azokra a statisztikai összehasonlításokra, amelyek felvázolják helyünket a világban, szerepünket, jelentőségünket a hozzánk hasonló vagy némileg előttünk járó országokhoz képest, és ezt tudatosan nyomon követi több éves gyakorisággal. A magyar statisztika a jelentős szervezeti, belső tartalmi változásai mellett, 1867 óta ezen az úton jár. Ezért is hangsúlyoztam, hogy e folyóirat Repertóriuma szerint milyen sok tanulmány jelent meg a Statisztikai Szemle hasábjain a nemzetközi összehasonlítás tárgyköréből. Természetesen az, hogy egy ország statisztikai hivatala a két alapcsoport közül melyikhez sorolható inkább, az elsősorban attól függ, hogy milyenek az ország hagyományai és ezen belül a gazdaság illeszkedése a különböző nemzetközi szervezetekhez. Abban az esetben, ha egy ország valamilyen országcsoport nemzetközi családjába tartozik például egy közelmúltbeli időszakot tekintve, a néhány évtizeddel ezelőtti Európai Közösséghez vagy napjainkban az Európai Unióhoz, vagy akár egy másik kontinensen a latin-amerikai államok csoportjához, akkor óhatatlanul e csoporthoz való kötődés adja a bázisát a nemzetközi összehasonlításnak, készítik elemzéseiket az adott ország statisztikai hivatalán belül vagy éppen azon kívül különböző kutatók, tudósok, egyetemi dolgozók. Az előzőkben példaként említett országok közül főként az INSEE vagy az Egyesült Királyság statisztikai szolgálata Európa más országaihoz méri saját eredményeit, de túl

14 1058 NYITRAI FERENCNÉ DR. tekint e térségen, hiszen az Egyesült Államokban elért színvonalhoz való hasonlítás legalább ennyire fontos számukra. Az Egyesült Államok statisztikai szervezetei pedig szívesen vizsgálják különböző adataikat (például a munka termelékenységének színvonalát) Japánnal való összehasonlításban, egyidejűleg utalva a színvonalkülönbséget befolyásoló tényezők hatására és a hagyományos eltérések befolyására. Már az előzőkből is következik, de külön is hangsúlyoznám azt, hogy a nemzetközi összehasonlítások elterjedtségének mértéke nemcsak objektív feltételektől függ, hanem van ennek egy óhatatlan szubjektív eleme is, éspedig a statisztikai szolgálat mindenkori első számú vezetőjének személyes hozzáállása. Nem véletlen, hogy Magyarországon a Keleti Károly által alapított hivatal kezdetektől fogva foglalkozott összehasonlítással, hiszen Keleti Károly maga is fontosnak tartotta fellépését a nemzetközi színtereken, a Nemzetközi Statisztikai Intézet (International Statistical Institute ISI) alapító tagjai és igen aktív munkatársai közé tartozott. A sort folytathatnám Buday Lászlóval, aki augusztus elsejétől március 7-én bekövetkezett haláláig a Statisztikai Hivatal igazgatója volt, és több nemzetközi értékelést, elemzést, tudományos munkát jelentetett meg, vagy tanítómesteremmel, Péter Györggyel, aki 1948-tól 1969-ig volt a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, és igen jelentős nemzetközi tevékenységet fejtett ki személy szerint is és végeztetett a hivatallal is. A felsorolást természetesen más Hivatali elnökökkel bővíthetném, hiszen a téma iránti személyes rokonszenv a KSH elnökeinek többségében megvolt és jelenleg is megvan. Végül a bevezetéshez hozzátartozik a magyar statisztika tevékenységének hídépítő (bridge-maker) jellege is. Ez a hídépítés nemcsak a Központi Statisztikai Hivatal és más hazai intézmények keretében folyó statisztikai munka között állt fenn, sőt nemcsak a nemzetközi szervezetekben végzett tevékenységet jellemezte (különösen az 1948-tól a rendszerváltásig tartó időszakban, amikor történelmileg el voltunk választva Európa nyugati részétől). A magyar statisztika ebben az időszakban is hidat képezett az ENSZ, ennek szakosított szervei, a korszerű nemzetközi statisztikai intézmények, közöttük a már korábban említett Nemzetközi Statisztikai Intézet és szekciói között. Ez a híd tulajdonképpen a hazai és a nemzetközi tudományos és gyakorlati statisztikai tevékenység között is fennállt. Ezzel nem azt mondom, hogy egyedül voltunk hídépítők, de azt határozottan állítom, hogy Keleti Károlytól kezdve, Magyarországon, hol egyértelműen, hol kevésbé, de megjelent a hídépítési tevékenység, és ösztönösen azokat minősítette a társadalmi közvélemény jó statisztikusoknak, akik ebben a hídépítésben tevőlegesen részt vettek. Ezzel azt is hangsúlyozni kívánom, hogy a nemzetközi összehasonlítások a hídépítés eszközei voltak, éspedig meghatározó, fontos eszközei és mint a következőkből reményeim szerint kiderül az a meggyőződésem, hogy ez fennáll ma is, sőt mindaddig a közeli jövőben is, amíg országunk az Európai Unióban nem kerül a fejlettebb régióhoz tartozók közé az alsó harmadból, ahol napjainkban van. Hagyományaink a kezdetektől a rendszerváltásig Az az időszak, amelyről szólni kívánok, igen hosszú, hiszen 1867-től 2000-ig tart, ezért csak nagyon vázlatosan és az időszakon belül a legjelentősebb meghatározó tevékenységeket kiemelve szólhatunk a nemzetközi összehasonlítások jelentőségéről. Elöljá-

15 NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSOK 1059 róban meg kell állapítani, hogy ebben a több mint egy és negyed évszázadban több olyan nemzetközi szervezet jött létre, amelyek a statisztikai nemzetközi összehasonlításokat igencsak szorgalmazták. Az első és a legjelentősebb szervezet ezek közül a Nemzetközi Statisztikai Intézet volt, amelyik 1885-ben alakult Londonban 23 angol és más nemzetiségű tudós részvételével, és igencsak figyelemre méltó, hogy e nemzetközileg elismert tudósok között három magyar volt: Hunfalvy János, Keleti Károly és Kőrösy József. Ez a napjainkban is működő igen széles körű és úgyszólván az egész világot átfogó intézet már az 1880-as évek végén közzétett alapszabályában kimondta, hogy célja a közigazgatási és tudományos statisztika haladásának előmozdítása, ennek keretében feladatává tűzte ki, hogy az egyes államok statisztikai eredményeinek összehasonlíthatóvá tétele céljából egységes módszereket állapítson meg az adatgyűjtésekre, az adatfeldolgozásokra, és hogy nemzetközi kiadványokat adjon ki. Mindez természetesen csak úgy valósulhatott meg, hogy egyes országok statisztikusai állandó együttműködésükkel segítették elő a közös munkát, és ebben korántsem csak a vezető nagyhatalmak vettek részt, hanem olyan kis ország, mint Magyarország is igen nagy erővel kapcsolódott be. A Nemzetközi Statisztikai Intézet feladatkörébe olyasmi tartozott, amit később az ENSZ vállalt át, hiszen a nemzetközi kiadványok közzététele jelentősen meghaladta egy ilyen alapvetően társadalmi szervezet kereteit. Az első világháború után létrejött a Népszövetség, amelynek működéséhez úgyszintén szükség volt statisztikai adatokra, természetesen összehasonlítható adatokra, és korántsem csak azokról az országokról, amelyek csatlakoztak a Népszövetséghez, hanem ennél szélesebb körben is. Bár nem feladatunk a Népszövetség statisztikai munkájának ismertetése, de mindenképpen ki kell emelnünk az 1928 novemberében, Genfben megtartott értekezletet, amelyen 40 ország 140 statisztikusa részvételével megállapodás jött létre arról, hogy egységesítik a statisztikában alkalmazott fogalmakat és módszereket. Ez volt a számunkra is alapvető fontosságú genfi konvenció. Az egyezmény a gazdaságstatisztika négy alapvető ágára, a külkereskedelemre, a foglalkoztatásra, a mezőgazdaságra és az iparra terjedt ki. Bár magyar statisztikusok kezdettől fogva részt vettek a Népszövetség statisztikai munkájában, sőt aktívan támogatták azt, a hazai statisztikát még korántsem határozta meg a genfi konvenció. Figyelemreméltó azonban, hogy Konkoly Thege Gyula a Statisztikai Szemle évi 9. számában ismertette az egyezmény ajánlásait, és egybevetette ezeket a magyar statisztika korabeli gyakorlatával. A Népszövetség utóda lett az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) az előbbinél jóval szélesebb bázison. Az 1947 szeptemberében, Washingtonban rendezett XXV. ülésszakán az ISI átalakult alapszabályából kimaradt az adatgyűjtő és közzétevő szerep, hiszen erre már nem volt szükség, ezt az ENSZ akkor már átvette és gyakorolta. Az ENSZ statisztikai munkáját az Egyesült Nemzetek Világkongresszusán indították el, és felismerve az összehasonlítható információk iránti igényt, már 1946-ban létrehozták az ENSZ Statisztikai Bizottságát. Akkor ez még 12 tagú tanácsadó szervezet volt, amelynek feladata a statisztikai fogalmak és módszerek szabványosítása, a nemzetközi adatok összehasonlíthatóságának biztosítása, az államok statisztikai munkája újjászervezésének (természetesen itt a második világháború utáni újjászervezésre gondolok) és a statisztikai módszerek fejlesztésének elősegítése volt.

16 1060 NYITRAI FERENCNÉ DR. Az itt csak igen vázlatosan ismertetett nemzetközi statisztikai intézmények csupán a keretét adták annak a munkának, amely a hazai nemzetközi összehasonlításokat már Keleti Károly óta jellemezte, és napjainkban is meghatározza. Említést érdemel, hogy a hazai statisztikai munka elismeréseként e sorok íróját ra, majd a KSH jelenlegi elnökét, Mellár Tamást re az ENSZ Statisztikai Bizottságának elnökévé választották. Úgy vélem, ez is ösztönzi a hazai nemzetközi összehasonlításokat. Ha osztályozni kívánjuk a számunkra is jelentős nemzetközi összehasonlításokat, három csoportot különböztethetünk meg. A nemzetközi szervezetek keretében végzett összehasonlításban való részvétel, ezek eredményeinek adaptálása és magyar szempontból való értékelése. Az ún. íróasztal mellett készített összehasonlítások, amelyek voltaképpen a közzétett adatokon alapulnak, és ezek az adatok annyira tekinthetők összehasonlíthatónak, amilyen mértékben a nemzetközi ajánlásokat vagy a korabeli konvenciókat a különböző résztvevő felek betartották. Erről természetesen az íróasztal mellől korántsem lehet pontos információt szerezni, ezek tehát elsősorban nagyságrendi elemzésre alkalmasak, de minden hibájuk ellenére igen jól írják le helyünket a világban vagy a világ adott térségében, adott időszakban. Végül a legeredményesebbeknek, ugyanakkor a legmunkaigényesebbeknek tartom a kétoldalú kapcsolatok alapján készülő összehasonlításokat, amelyeknek többoldalúvá tételére is voltak kísérletek, de ezek, nem annyira a résztvevők érdektelensége, mint inkább a munka rendkívüli időigényessége miatt, a kísérleti szakaszban elakadtak. Más szempontból csoportosítva, vannak állapotra (adott helyzetre) vonatkozó összehasonlítások, és vannak folyamatokat összehasonlító elemzések, amelyek a trendek, a tendenciák között mutatkozó eltéréseket és az azokra ható tényezőket hivatottak feltárni. Az utóbbiak esetében az összehasonlított országok statisztikai módszertanában levő különbségek kevésbé meghatározók, hiszen ezek a vizsgált időszak alatt aligha változnak. A különböző nemzetközi szervezetek által végzett összehasonlításokról a Statisztikai Szemle számos alkalommal megemlékezett, hogy csak a legutóbbiakat említsem: az ICP (International Comparison Programme), a mezőgazdaságról a FAO keretében végzett összehasonlítások sora, a munkaügy területén az ILO keretében végzett összehasonlítások, végül, de nem utolsósorban az Eurostat keretében készült összehasonlító elemzések. A magyar Központi Statisztikai Hivatal idegen nyelvet jól beszélő munkatársai révén csaknem valamennyi, nemzetközi szervezet által elindított és elvégzett összehasonlításban részt vett, gyakran kezdeményezőként, avagy egyes résztémák kidolgozójaként. A hazai döntéshozók számára kétségtelen, hogy ezek a nemzetközi elemzések, amelyek többé-kevésbé egységes módszertan alapján nem hazánkban, hanem valamelyik nemzetközi szervezet keretében készültek, igen fontosak és szükségesek. Ezeknél lényegesen hatékonyabban használhatók fel mind az elmúlt időszakok különböző szempontú fejlődésének elemzésére, mind pedig előrejelzésére azok az összehasonlítások, amelyeket íróasztal mellett, tehát hivatalos kiadványok alapján (korlátozott pontossággal) magyar statisztikusok állítottak össze. Úgy gondolom, hogy ezek közül is érdemes a régmúltba visszatekintve példákat említeni. A magyar hivatalos statisztika alapítójának, Keleti Károlynak a munkásságával kezdve elsősorban azt kell hangsúlyoznunk, hogy korántsem csak a földművelés, kertészet és szőlészet területén, valamint az akkori fejlettség mellett fontos bányászat és kézműipar körében végzett nemzetközi összehasonlításai voltak jelentősek és egyúttal magyar szempontból igencsak kritikusak. Jellemző, hogy számszerű tényekkel támasztotta alá,

17 NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSOK 1061 hogy a mezőgazdaság tekintetében elmaradtunk valamennyi európai művelt nemzet e téren tett haladásai mögött! Hiszen a magyar bő termés mai napság már csak mese és amit mi jól fizető aratásnak nevezünk, az a sokat gúnyolt német szomszéd szemében silány közép termés, az angoléban valóságos szűk esztendő. Ezt a megállapítását a számos adatot tartalmazó Hazánk és népe című könyvéből idéztem, ahol színesíti a témát ugyancsak nemzetközi összehasonlításai alapján a következő megállapítással: Szem előtt tartva a mezőgazdasági és iparállamról korábban mondottakat és azt, hogy a tömegesb ipart űző ország okvetlenül a polgárisultság magasabb fokán állónak tekintendő: az iparos foglalkozást a városi elem által gyakoroltnak s némileg míveltségi tényezőnek is kell tartanunk szemben az őstermeléssel. Ezzel a megállapításával Keleti már átlép a társadalomstatisztikai összehasonlításba is, amelyről, ugyancsak a Hazánk és népe című munkájában, részben számítási adatait táblázatokban közzétéve, részben kartogramok segítségével állapítja meg azt, hogy ha az olvasni, írni nem tudók százalékos arányát kilenc fokozatra osztja, akkor egyfelől a nemzetközi különbségek, másfelől az országon belüli területi eltérések is szembetűnők lesznek. Ez a nemzetközi összehasonlítás tehát már a grafikus ábrázolást is alkalmazta, ami ebben a korban igencsak elismerésre méltó volt, s egyúttal jelzi Keleti Károly törekvését a közérthető publikálásra (ami korának tudósait kevéssé jellemezte). A két világháború közötti kiadványok alapján készült nemzetközi összehasonlítások elég gyakoriak voltak a mezőgazdaság területén, ezekhez rendelkezésre álltak azok az összeírások is, amelyeket a Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet (amely 1905-ben jött létre) 1930 táján szervezett a különböző országokban. Itt hangsúlyos az, hogy az összeírások nem konkrét évre vonatkoztak, hanem az adatok a Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet októberi értekezletén hozott határozata alapján, lehetőség szerint, az 1930-at közelítő években jöttek létre. Az Intézetnek az egységes összehasonlítással kapcsolatos szándéka találkozott a hazai érdekekkel, elsősorban Konkoly Thege Gyula törekvéseivel, és ennek eredményei voltak a magyar szempontból elemzett különböző összehasonlítások. Hazánkban a felmérés tárgyéve 1935 volt, tehát viszonylag távol az elhatározott 1930-as évtől. Jellemző, hogy az időbeli különbség, a későbbi időpont ellenére, az adatok a hazai mezőgazdaság elég jelentős elmaradottságát mutatták. Ugyancsak íróasztal melletti összehasonlítások készültek a KSH-tól független, de személyi összetételében hozzákapcsolódó Magyar Gazdaságkutató Intézet keretében. Ez az Intézet december 11-én alakult, és szakmailag elismert vezetői között volt az ügyvezető alelnöknek megválasztott Konkoly Thege Gyula, a KSH aligazgatója is, valamint a napjainkban is jól ismert konjunktúrakutató Vágó József. Az intézet igazgatója Varga István professzor volt, és az Intézet vezetésében a KSH igazgatója, Kovács Alajos, valamint ugyancsak a KSH-ból Dobrovits Sándor és Kádas Károly is szerepet játszott. A személyi összefonódás tehát a statisztikai szolgálattal jelentős és mindkét intézmény számára fontos volt. A konjunktúrakutatás keretében több nemzetközi összehasonlítást is készített az Intézet. A második világháborútól a rendszerváltásig tartó időszakban gyakoriak voltak a gazdaság és a társadalom legkülönbözőbb területeire kiterjedő kétoldalú nemzetközi öszszehasonlítások. Ezeknek még vázlatos felsorolására sincs módunk. Kiemelkedik közülük az a termelékenységi összehasonlítás, amelyet először 1965-re, majd ezt megismételve 1975-re vonatkozóan az iparról Ausztriával közösen készített Magyarország. Ez már

18 1062 NYITRAI FERENCNÉ DR. annak az összehasonlításnak az egyik példája és ezért is említjük itt kiemelten, amikor két ország szakértői együttműködve és igen részletes tematikára alapozva készítettek összehasonlító elemzést az ipar egyes ágazatainak termelékenységéről és az erre ható tényezőkről. Ezt az összehasonlítást 1977-ben közösen megjelentette a két ország statisztikai hivatala, és az Európai Gazdasági Bizottság keretében működő Európai Statisztikusok Értekezletén is bemutatta, ahol elismeréssel fogadták. Az évi osztrák magyar összehasonlítást összekapcsolták a csehszlovák francia hasonló összevetéssel, a lánc vége a csehszlovák magyar termelékenységi elemzés volt. Így keletkezett az a négyoldalú összehasonlítás, amelyet létrehozói kísérleti jellegűnek szántak (a kísérlet egyedüli maradt), és a négy ország között a bázis Magyarország volt, főként azért, mert az ipari munkatermelékenység színvonala a négy ország közül Magyarországon volt a legalacsonyabb. E négyoldalú összehasonlítás legérdekesebb eleme a tényezőelemzés volt. Ennek keretében a gépesítés mértékét a felhasznált fajlagos villamos energia mennyiségével közelítették és elemezték a gazdasági szervezetek nagysága szerinti különbségeket is. Ez azt mutatta, hogy a munkatermelékenység színvonala a legkisebb vállalatok szempontjából a legjelentősebb francia iparban volt a legmagasabb. A nagyvállalatok aránya tehát inkább rontotta az általános színvonalat. (Ennek hazai elemzése a szakértők körében elég jelentős visszhangra talált, a döntéshozók keretében azonban kevésbé.) Ez természetesen csak egyik példa, a statisztika más területéről említhetjük a Csehszlovákia és Magyarország 1950 és 1979 közötti beruházási tevékenységének alakulását összehasonlító tanulmányt, a fogyasztás és évi színvonalának és szerkezetének Lengyelország és Magyarország közötti összehasonlítását, az időfelhasználás az 1983-ban megjelent összehasonlítását magyar finn viszonylatban, és az évben megjelent összehasonlítását magyar lengyel viszonylatban. Ebben az időszakban jelentős volt a jugoszláv és a magyar ipar műszaki színvonalának összehasonlítása is, amely ugyancsak a hetvenes évek végén jött létre. Volt egy kísérlet a bolgár és a magyar ágazati kapcsolati (input output) mérlegen alapuló összevetésre, eredményei el is készültek, de a bolgár statisztikai hivatal nem járult hozzá a közléshez. Ha csak az előzőkben kiragadott témaköröket vesszük tekintetbe, akkor ezek önmagukban is alátámasztják azt a korábbi megállapításunkat, hogy a hazai részvétellel készülő kétoldalú nemzetközi összehasonlításoknak egyik nem mellékes tényezője a magyar részről megnyilvánuló elkötelezettség. Korábbi megjegyzésünk elsősorban a vezetők elkötelezettségéről szól, de folytathatjuk a felsorolást, hiszen egyes területeken, ahol a középvezetői réteg érdeklődése számottevő volt, lényegesen több nemzetközi összehasonlítást készített a magyar Központi Statisztikai Hivatal, mint más, nem kevésbé fontos területen, amelyeken az összehasonlításhoz vagy az érdeklődés, vagy a megfelelő szintű nyelvtudás hiányzott. A nemzetközi összehasonlításokhoz mindig is elengedhetetlen a megfelelő információtechnikai háttér. Ez az elmúlt évszázadban általában közepes szinten (vagy legalább azt közelítően) rendelkezésre állott. Hiányzott azonban az esetek többségében a külföldi adatbázisokhoz való hozzáférési lehetőség, ami például akadályozta a széles körű tényezőelemzést a statisztika számos területén. Ezek a hiányosságok néhány országgal (például Ausztria, Finnország) a partner statisztikai hivatalok közreműködésével pótolhatók voltak.

19 NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSOK 1063 Végül, ezt a hosszú távú múltat áttekintve nem hagyható figyelmen kívül, hogy azok a jeles magyar statisztikusok, akik korukban a tudományos gondolkodást képviselték, csaknem kivétel nélkül foglalkoztak nemzetközi összehasonlítással, és érdeklődési körüktől és felkészültségüktől függően francia, német vagy angol nyelvterületen végeztek ilyen fajta tudományos munkát. Ezekről részletesen tájékoztat a Történeti statisztikai tanulmányok 7. kötete, amely 2000-ben jelent meg, és amelynek címe: Fejezetek a magyar statisztikai tudományos gondolkodás történetéből. A kiadványban az általános áttekintés mellett Fényes Elek, Keleti Károly, Jekelfalussy József, Kőrösy József, valamint Fellner Frigyes tudományos munkásságát ismertetik a szerzők. Napjaink nemzetközi összehasonlításai A piacgazdaságra való áttérés éveit, tehát az elmúlt század utolsó évtizedének nagyobbik hányadát, a statisztika szempontjából elsősorban az jellemezte, hogy az Európai Unió statisztikai szervezetének, az Eurostatnak a beszámolási rendszerét, terminológiáit, definícióit, módszertanát minél nagyobb mértékben alkalmazzák. Ebből a szempontból Magyarország helyzete az átalakuló országok között kedvező volt, hiszen a nyolcvanas évek során már igen sok olyan módszert alkalmazott a hazai statisztika, amelyet az ENSZ ajánlott, vagy amelyet az Eurostat honosított meg. Mindez azonban nem kímélte meg a magyar statisztikát sem attól, hogy az osztályozások, a különböző csoportosítások és nem utolsósorban a módszertani szabályok szempontjából lépésről lépésre alkalmazkodjon az Eurostathoz, de oly módon, hogy idősorai lehetőleg ne szakadjanak meg, vagy ahol ez elkerülhetetlen volt, ott a kilencvenes évek végén utólag a megfelelő módszerekkel (Janus-év, láncindexek stb.) legyárthassák az összekötő évek adatait, amelyek összehasonlíthatóvá teszik a régi és az új statisztikai módszerekkel összeállított információkat. Ilyen körülmények között természetes, hogy a hangsúly még korántsem a nemzetközi összehasonlításokon volt, hanem a módszerek minél pontosabb, korrektebb átvételén. A statisztika helyzetét nehezítette az is, hogy az adatszolgáltatók száma a piacgazdálkodásra való átmenet első éveiben ugrásszerűen megnőtt. Hazánkban egyik napról a másikra igen sok kis- és középvállalkozás létesült és ez a folyamat később bár már lassabb ütemben folytatódott. Ugyancsak nehezítette a helyzetet az is, hogy az országba betelepülő multinacionális cégek hozták a saját elszámolási rendszerüket a számviteltől a statisztikáig, és az utóbbiak nem minden esetben tükrözték az Eurostat gyakorlatát. Mindemellett a magyar statisztika ekkor sem mondott le a nemzetközi öszszehasonlításokról, legfeljebb egyes ágazatokban csökkentette azok számát, terjedelmét és jelentőségét. Elsősorban inkább azokhoz az összehasonlításokhoz csatlakozott, amelyeket a nemzetközi csoportok az ENSZ és szakosított szervei, valamint az Eurostat készítettek. Kétségtelen, hogy ez az út volt a legkönnyebben (de még így sem túlzottan könnyen) járható, hiszen a módszerek, osztályozások átvétele együtt járt azzal, hogy összehasonlíthatóvá tették a magyar adatokat a nálunk fejlettebb országok adataival, elsősorban annak a közösségnek az országaiéval, amelyhez csatlakozni szándékozunk. Az ezredfordulót követően, tehát napjainkban ez a csatlakozás már napirenden van, és ahogy az Eurostat megfelelő rendszerességű felülvizsgálatai jelzik, a magyar statisztika erre a csatlakozásra az összehasonlítható adatokat gyűjtő és feldolgozó módszerek tekintetében már felkészült.

20 1064 NYITRAI FERENCNÉ DR. A jelenlegi és majd a jövőben végezhető nemzetközi összehasonlítások szempontjából van néhány eleme napjaink statisztikájának, amelyeket pozitív vagy negatív előjellel külön hangsúlyozni kívánok. Rendkívül fontosak azok az összeírások, amelyeknél csaknem teljes mértékben érvényesítették az érintett ágazat statisztikusai az Eurostat ajánlásait. Ezek között a legjelentősebb a népszámlálás, az általános mezőgazdasági összeírás, a szőlő- és gyümölcsösszeírás. Ezek ugyanis olyan adattömeget tartalmaznak, amelynek nagy része teljesen összevethető az Eurostat többi országáéval (és ezeken nemcsak a jelenlegi tagországokat értem, hanem azokat a tagjelölt országokat is, amelyek velünk együtt úgyszintén az Eurostathoz való csatlakozás előtt állanak, és készülnek a teljes jogú tagságra). Az említett három jelentős összeírás lehetőséget ad mind a sokoldalú, mind a kétoldalú közvetlen összehasonlításra az adott területen. Márpedig ez éppen a népesség csökkenése, korcsoport, nemek, képzettség szerinti összetétel szempontjából rendkívül fontos. Minthogy hazánkban a mezőgazdaság szerepe viszonylag jelentősebb, mint az EU országaiban általában, tehát ilyen típusú kétoldalú összehasonlításokra is lehetőséget adnak az összeírások adatai. Másik típusa azoknak az adatfelvételeknek, amelyek ebben az időszakban készültek, és amelyek alkalmasak nemzetközi összehasonlításra, az élet minőségével, az időráfordítással kapcsolatos reprezentatív mintavételek. Az ezekre vonatkozó összesített adatok már számos kötetben megjelentek, sőt publikáltak időbeli, mintegy tízéves távra szóló összehasonlítást is. A következő lépés nyilvánvalóan egy olyan újabb nemzetközi összehasonlítás lesz (legalábbis lehet), mint amilyen a nyolcvanas évekre vonatkozóan mint jeleztük több ország, köztük Lengyelország és Finnország statisztikai szolgálatával közösen elkészült. E témakörben a két ország bevonása azért is lényeges, mert lehetőség nyílhat arra, hogy kétoldalú összehasonlítások készüljenek nemcsak egy időszakra vonatkozóan, tehát vertikálisan, hanem a mintegy tízéves fejlődésre vonatkozóan is. (Természetesen lehet, hogy nem ugyanazon év adatai állnak rendelkezésre a két országban, de a különbségek szempontjából ez nem meghatározó.) A kilencvenes évek második felében, majd az ezredfordulón több olyan nemzetközi összehasonlítás készült, amelyeket az íróasztal mellett készített összeállítások közé sorolhatunk. Ezek tárgyköre igen széles volt, szóltak a nyugdíjformákról, nyugdíjreformokról, az egészségügyi helyzetről, a gazdasági szerkezetről, a foglalkoztatottságról, a bérek és a munkanélküliség színvonaláról, az oktatásról, a gazdasági növekedésről és ennek tényezőiről, az infrastruktúráról, s nem utolsósorban a munkatermelékenységről és tényezőiről, az informatika szerepéről a gazdaságban és a társadalomban, a humán és a gazdasági fejlődés párhuzamosságairól és eltéréseiről, valamint más témakörökről. Ezeknek a sokoldalú nemzetközi összehasonlításoknak az volt a közös vonásuk, hogy valamely nemzetközi szervezet, a leggyakrabban az OECD vagy a Világbank összehasonlítható adatsoraira épültek, jelezve a módszertani eltérések okozta lehetséges hibákat. Ezekből a kiadványokból ahol szükséges és lehetséges volt, a legfrissebb hazai adatokkal kiegészítve vontak le általános következtetést arról, hogy az adott témakörökben milyen mértékű az elmaradottságunk az összehasonlított területeken, mit kell tennünk ennek behozása érdekében, és milyen tényezők befolyásolják e tekintetben elmaradásunk csökkenését vagy éppen növekedését. Ebben az időszakban a nemzetközi összehasonlítások a magyar statisztikai szolgálat havi vagy negyedéves rendszeres kiadványainak is részeivé váltak. Mind a KSH Jelenti, mind más rendszeres adatközlések szöveges elemzésében csaknem minden esetben utalás van a nemzetközi adatokra, és van némi összehasonlítás is, de korántsem olyan igénnyel, hogy egy-egy témakört kiragadva azt külön vennék szemügyre. Az ilyen típusú rendszeres összehasonlítások azonban igen alkalmasak arra, hogy a felhasználók nyomon tudják követni helyünk változását a világban és a világnak abban a fejlett térségében, ahová tartozunk. Említést érdemel az is, hogy a különböző gazdasági és társadalmi jelentések, amelyek általában egy-egy adott témakörre vonatkoztak, az elmúlt évtizedben több-kevesebb nemzetközi összehasonlítást is tartalmaztak, mintegy jelezve a hazai elemzés mellett a téma ismerőinek viszonylagos helyzetünket. E téren is számos példát lehet említeni a mezőgazdaságtól, az iparon át a társadalomstatisztika különböző területeiig. Készültek és a jelenlegi időszakban is készülnek kétoldalú összehasonlítások, elsősorban azokon a területeken, ahol a témafelelős vezető maga is érdekelt az ilyen típusú elemzésekben. Jó példája ennek a 2002-ben közölt összehasonlítás a kilencvenes évek második felének lengyel és magyar munkerőpiacáról. Ennél különösen szerencsés, hogy egy korábbi (1988 és 1993 közötti) összehasonlítás anyagára támaszkodhat, és a folyamat tendenciáit elemzi. Másik ugyancsak jó példa a hazai környezet állapotának szélesebb kitekintésben való vizsgálata. Ez az összehasonlítás az OECD és az Eurostat adataira épít.