ALTATÓ (Ninna-nanna) József Attila

Átírás

1 ALTATÓ (Ninna-nanna) József Attila Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét - aludj el szépen, kis Balázs. Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, velealszik a zümmögés - aludj el szépen, kis Balázs. A villamos is aluszik, - s mig szendereg a robogás - álmában csönget egy picit - aludj el szépen, kis Balázs. Alszik a széken a kabát, szunnyadozik a szakadás, máma már nem hasad tovább - aludj el szépen, kis Balázs. Szundít a lapda, meg a sip, az erdő, a kirándulás, a jó cukor is aluszik - aludj el szépen, kis Balázs. A távolságot, mint üveg golyót, megkapod, óriás leszel, csak hunyd le kis szemed, - aludj el szépen, kis Balázs. Tüzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász! Látod, elalszik anyuka. - Aludj el szépen, kis Balázs február 2.

2 AZ NYÁRRÓL VALÓ ÉNEK (Canto per l estate) Eszterházy Pál 1. Szép szivárvány vonta kézíját az égre, Az kikelet után föl jött napkeletre Mellyel kerekségét jelenti a végre, harmatját bocsássa hogy világ színére.

3 MOSTAN SZÍNES TINTÁKRÓL ÁLMODOM (Ora sogno colori) Kosztolányi Dezső Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikitó, és kellene szomorú-viola és téglabarna és kék is, de halvány, akár a színes kapuablak árnya augusztusi délkor a kapualján. És akarok még égő-pirosat, vérszínűt, mint a mérges alkonyat, és akkor írnék, mindig-mindig írnék. Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal: arany-imát írnék az én anyámnak, arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. És el nem unnám, egyre-egyre írnék egy vén toronyba, szünes-szüntelen. Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. Kiszínezném vele az életem.

4 HONTALANSÁG HITVALLÁSA (Atto di fede di un apolide) Wass Albert Hontalan vagyok, Mert vallom, hogy a gondolat szabad, Mert hazám ott van a Kárpátok alatt És népem a magyar. Hontalan vagyok, Mert hirdetem, hogy testvér minden ember, S hogy egymásra kell, leljen végre egyszer Mindenki, aki jót akar. Hontalan vagyok, Mert hiszek jóban, igazban, szépben. Minden vallásban és minden népben És Istenben, kié a diadal. Hontalan vagyok, De vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet, És maradok ez úton, míg csak élek Töretlen hittel ember és magyar.

5 SZEPTEMBER VÉGÉN (Alla fine di settembre) Petőfi Sándor Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet... Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könyűimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hivedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! (Koltó, szeptember.)

6 TÉLI ERDŐ (Bosco d inverno) Kányádi Sándor 21 feb Téli erdő vagyok. Éheznek bennem őzek és farkasok. Orkán gyötör, vihar ropogtat csontos ujjaival. Minden ágam recseg: most gondolom ki a rügyeket.

7 TOLDI Arany János ELSŐ ÉNEK.,Nyomó rúdat félkezével kapta vala, Buda felé azzal utát mutatja vala. Ilosvai. 1. Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta; Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben. Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga; Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan, Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan. 2. Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel: Óriás szunyognak képzelné valaki, Mely az öreg földnek vérit most szíja ki. Válunál az ökrök szomjasan delelnek, Bőgölyök hadával háborúra kelnek: De felült Lackó a béresek nyakára, Nincs, ki vizet merjen hosszu csatornára.

8 HEGYEK KÖZÖTT (Tra i monti) Nógrádi Pap Gyula Van házad, amelynek kertfái alól A sárga rigónak vidám dala szól. Van fegyvered is s mély hangu kutyád S elhallani kürtöd a bérceken át! Van pince hegyedben és ó-bora láng, Hogy kedvre deritsen olykor, ha ivánk. És tűzhelyed őrzi gondos feleség S játsznak körülötte pajkos kicsikék! Oh, mért szaladoznál még kincsek után? Áldd érte a sorsot s többet ne kívánj!

9 ÜRES TENGER (Mare deserto) Márkó Béla Görög közhely: tengerpart s istenek, élők, vérzők, de halhatatlanok, s én halandóként is itthon vagyok közöttük, hiszen végre testemet s lelkemet egybefogja valami, akárha nem is lett volna soha más oka, célja vagy más otthona, mint görög víz görög hullámai, mert csupán ennyi már az életem, üres tenger s erős vágy: légy velem ezen a fehér lángú, végtelen enj hajóúton, gyermeki képzelet, ébreszd a régi, színes képeket s az ismét legyőzhető rémeket!

10 Örkény István TUDNIVALÓK, KÖZLEKEDÉSI KORLÁTOZÁSOK A FEBRUÁR 1-JEI ESEMÉNYEKKEL KAPCSOLATBAN Mint ismeretes, holnapután, február elsején, egy keddi napon, délután háromnegyed hatkor vége lesz a világnak. Mindjárt utána az utolsó ítélet következik. A fővárosi tanács illetékes ügyosztálya felkéri a lakosságot, hogy kerülje a pánikot. Másfelől viszont türelmetlenkedni is fölösleges, mert kivétel nélkül mindenki sorra kerül. Nagyobb méretű közlekedési korlátozásokra nem lesz szükség, de az Alagutat - az esetleges beomlás veszélye miatt - délután háromkor lezárják. Ettől kezdve a négyes, ötös, ötvenhatos autóbusz a Lánchíd helyett az Erzsébet-hídon közlekedik. A vasutak, hajók, autóbuszok menetrendszerűen járnak, sőt, a Vigadó térről egy sétahajó különjárat is indul, mely (elegendő számú jelentkező esetén) fellobogózott ravatalként úszik lefelé a Vaskapu festői vidéke és a Fekete-tenger felé. Mindazokkal, akik életük meghosszabbítását akarják kérvényezni, máris közöljük, hogy kívánságuk nem teljesíthető. Még terhes anyák és újszülöttek sem képeznek kivételt, pedig néhányan jogosan panaszkodnak amiatt, hogy épp holnapután háromnegyed hatkor jönnek a világra, és ennek folytán roppant rövid életűek lesznek. Másfelől viszont különleges szerencse éri mindazokat, akik ebben az időpontban amúgy is elhaláloztak volna. Ezek most jót röhögnek a markukba.

11 SZERETNÉM, HA VADALMAFA LENNÉK! (Vorrei essere melo selvatico) József Attila Szeretném, ha vadalmafa lennék! Terebélyes vadalmafa; S hogy testemből jóllakhatna Minden éhező kis gyermek Árnyaimmal betakarva. Szeretném, ha vadalmafa lennék S minden egyes árva gyermek, Ha keserű könnye pereg, Felkeresné s könnyeivel Öntözné meg a tövemet. Szeretném, ha vadalmafa lennék, Mi ha majd egykor kiszárad És a tél apó kivágat, Lángjaival felszárítná Könnyeit a bús árváknak. S ha csakugyan vadalmafa lennék, Volna öröm a földön és Sehol semmi bú, szenvedés S a mosolygó fejeket nem Bántaná az elköltözés április 12.

12 MÁMOR (Vertigine) József Attila Szeretném felverni lelkem dalával A szomorúk szivét, a világot. Most megbocsátok annak is, Aki bántott. Szeretném a keblemre ölelni az Életért kűzdő, fájó rabot. Szeretném feltámasztani, Aki halott. Szeretném, hogyha lassabban forogna És végre megállna a nagy kerék. De a legjobban szeretném, Ha szeretnék. És szeretnék alkotni csodásat és Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot S aztán meghalni: Mert én a Mámor vagyok szept. 24.

13 MILYEN VOLT... (Com era.) Juhász Gyula Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét, Úgy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, mely messze, mint az ég. 1912