1. nap: Sifrá és Púá akik ellenállnak és csapatot építenek

Átírás

1 1. nap: Sifrá és Púá akik ellenállnak és csapatot építenek Izrael népe elnyomott volt Egyiptomban, az egyiptomiak pedig féltek az izraeli néptől Azután parancsot adott Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve. Ezt mondta: Amikor a héber asszonyok szülésénél segédkeztek, figyeljétek a szülés lefolyását: ha fiú lesz, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben! De a bábák félték az Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogyan Egyiptom királya meghagyta nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. Ezért Egyiptom királya magához hívatta a bábákat, és ezt mondta nekik: Miért teszitek ezt, miért hagyjátok életben a fiúgyermekeket? A bábák pedig ezt felelték a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába odaér hozzájuk, már meg is szültek. Ezért jót tett Isten a bábákkal. A nép pedig szaporodott, és igen megerősödött. És mivel a bábák félték az Istent, Ő tovább szaporította Izráel házát. (2Móz 1,1-21) A két bába, Sifrá és Púá, voltak az elsők, akik ellenszegültek a fáraónak és az életet védelmezték. A foglalkozásukból adódóan ők szó szerint ott vannak az élet kezdeténél, a születés legelső pillanataiban. Bábaként az anyák és gyermekeik megóvása a feladatuk, elkötelezettek az élet mellett és küzdenek a halál ellen. Mindazonáltal azt a parancsot kapták, hogy öljék meg a zsidó fiú csecsemőket, mert az egyiptomiak féltek az izraeli néptől. Izrael szempontjából, de általában az emberi jogok szempontjából nézve is, ez a rendelet embertelen és rossz. Ugyanakkor a fáraó szempontjából nézve, ő attól fél, hogy a zsidók elszaporodnak és többen lesznek, mint a saját népe. A fáraó érvelése napjaink politikáját juttatja eszembe. Milyen gyakran félnek az emberek egyes népcsoportoktól a saját országukban, még ha viszonylag kevesen vannak is! 2014 első öt hónapjában a becslések szerint több mint 500 menekült fulladt bele a Földközi-tengerbe, mert Európa tart attól, hogy betelepülnek. Más régiókban is vélekednek úgy a menekültekről, hogy túl sokan vannak, ahogy a fáraó is tartott a zsidókról. A más vallásúakra is gyakran tekintünk úgy, hogy ők mások, akik fenyegetik a saját hitünket vagy közösségünket. Az ilyen érvek meggyőzőnek tűnhetnek; nem könnyű megkérdőjelezi őket és átlátni rajtuk. Ahhoz, hogy ellen tudjunk állni a halálos erőnek, elemeznünk kell a helyzetet és meg kell ismernünk a szabályokat és a döntéshozókat. Milyen szabályok szerint működik a hatalom? Mi a törvény alapja, milyen értékeket véd és juttat érvényre? Politikailag tájékozottnak kell lennünk. A bábák úgy döntenek, hogy ellenállnak. Felismerik a halálos erőt, és ezzel szemben az élet erejét és a felszabadulást választják. Nem engedelmeskednek a fáraó rendeletének, hogy megöljenek minden újszülött zsidó fiút. Hűségesek maradnak Istenhez, aki életet ad! Merész és bátor döntést hoznak. KIE világimahét /12

2 Ellenállnak a halál erőinek, ami veszélybe sodorhatja őket, és könnyen felelősségre vonhatták volna őket a fáraói rendelet figyelmen kívül hagyása miatt. De ők a lelkiismeretük parancsát követik. Erőszakos környezetben ők okosak és ravaszak. Nem engedelmeskednek a hatalomnak, de engedelmeskednek Istennek és a lelkiismeretüknek. De mit lehet tenni ilyen nagyhatalmú uralkodóval szemben? A csalók módszerét követik, trükköznek. A trükközés az "alárendeltek" fegyvere, azoké, akiknek nincs hatalma és fenyegetett helyzetben vannak. Hazugságukat a fáraó előítéleteire és a zsidókkal kapcsolatos sztereotípiákra építik. Kijátsszák a mondvacsinált különbséget "mi" és "ők" között. "Mert a zsidó asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak..." A zsidók szempontjából nézve nevetünk ezen az érven: Micsoda trükk! Az egyiptomiak meg bevették. Milyen csodálatos! Viszont ha megfigyelünk néhány társadalmat, azt láthatjuk, hogy pontosan így működik a kirekesztés. Különbség van mi és ők között. A különbség valójában talán nem is létezik, csak a másik szemében. Ez a mesterséges különbségtétel elembertelenít és alapot ad a diszkriminációra. A bábák egyedi gondolkodásukat arra használják, hogy életeket mentsenek. Visszatekintve, azt teszik, amit a felszabadulás teológia tanít. Látták a szükséget, felmérték az uralkodót és cselekedtek. A halálos erőnek való engedetlenségük volt az Exodus első lépése. Noha ezután a fáraó a saját népére támaszkodott és megparancsolta nekik, hogy öljenek meg minden fiúcsecsemőt. Kérdések a személyes és csoportos elmélkedéshez 1. A te környezetedben/országodban/földrészeden előfordul-e hogy egyesek elutasítják/nem vállalják az élet védelmét? 2. Milyen mai kihívások igényelnek ellenállást a részünkről? 3. Milyen kreatív módot találnak a bábák, hogy ellenálljanak az erőszaknak a zsidókkal szembeni előítéletek felhasználásával? Lehetséges, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk? 4. A bábák együtt, csapatként, felelősen vállalják a vezető szerepet a krízis idején. Mennyire értékes vezetési eszköz a csapatépítés? 5. Melyek az ellenálláshoz való bátorság spirituális forrásai? Ima Istenünk, Te vagy az élet teremtője, aki lélegzetet adsz az embereknek és lelket a veled járóknak. Add, hogy felismerjük irántunk való határtalan szereteted! Halljuk meg a veszélyben lévők kiáltását, és azokét, akik szembeszállnak az erőszakkal, hogy megmentsék őket. Küldd el lelkedet, és mutass nekünk új, kreatív, erőszakmentes módokat az élet védelmében! (U.B.) KIE világimahét /12

3 2. nap: Mózes anyja aki kockáztat és nevén nevezi a bűnt Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette. De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. (2Móz 2,1-3) Csak egy anya került bele a történetbe; ő képviseli az összes olyan gyermek anyját, akinek sorsa a korai halál. Az első dolog, amit hallunk róla az, hogy feleségül veszi őt, egy lévita lányát, egy ugyancsak lévita. Csak később, a 2Móz 6,20-ban említik a nevét: Jókebed. A két bábától, Sifrát és Púát kivéve a 2Móz 2. részében minden nő névtelen. Mindegyik egy férfi lánya, testvére vagy anyja. A név hiánya megfosztja őket a saját, egyedi identitásuktól. Azonban ez a nyelvezet szemben áll a nép vezetésében betöltött szerepük jelentőségével. Amikor a gyermek megszületik, Mózes anyja látja: Ő nagyon jó. A bibliafordítás nem adja vissza az ő aktív szerepét. Ő az élet hordozója, és ahogyan ő látja és megítéli a fiát, az párhuzamba állítható azzal, ahogyan Isten az 1Móz 1. részében látja a teremtést: Nagyon jó. Az, hogy a gyermek itt nincs néven nevezve, azt erősíti meg, hogy minden egyes gyermekélet nagyon jó, és így minden gyermek, aki veszélyben van, méltó az erőfeszítéseinkre, hogy megvédjük őt. Ez a bátor anya nagyon nagy kockázatot vállalva három hónapig rejtegeti gyermekét, de aztán a lehetőségei végére ér. A halálos erő túl nagy. A kétségbeesés ezen pontján gyékénykosarat készít, melyet szurokkal és gyantával von be. A leírás ugyanazt a héber szót használja, mint a bárkára, amelyet Noé épített. Viszont Noéval ellentétben ő nem kapott útmutatást vagy tanácsot Istentől. Ő magától tudja. Beteszi a gyermeket a bárkába a nádasban, a folyó szélén. Három héber szó írja le a legnagyobb halálos veszélyt. A folyó Egyiptomban lévén természetesen a Nílus, de így név nélküli folyóként a történet minden veszélyes vízre vonatkozik. A menedéket nyújtó bárkát egy rendkívül veszélyes helyre teszik. Menedék vagy víz melyik fog nyerni? Mit is tesz ez a nő? Még a lehető legjobb menedékben is hogy képzelhetjük, hogy kiteszünk egy gyermeket a folyó veszélyeinek? Tette figyelemre méltó a vezetés és felelősség szempontjából az elnyomás és titkos gyilkosságok idején. Senki sem tiltakozhat nyíltan, senki sem állhat ellen nyíltan: a gyilkolás titokban folyik, és nincs segítség a láthatáron. A nádasba tenni a gyermeket két dolgot jelent: látható és jelet ad. Aki meg akarja ölni ezt a gyermeket, annak nyilvánosan kell megtennie, nem titokban. A politikai bűncselekmények nyilvánvalóvá és nyilvánossá válnak. Itt egy rezsim, amely gyilkol és halált hoz! Egy bárkában a vízre tenni a gyermeket felér egy kétségbeesett kiáltással. Ez a folyó halálos víz; vörösnek kéne lennie a lemészárolt fiak vérétől! Ő mindenkinek elmondja, nem szavakkal, hanem nyilvánosan jelezve, hogy mi történik itt nap, mint nap. Tette ellentmondásos, de nyilvánvalóvá teszi a rejtettet. A normális szerepétől eltérően viselkedik, de nem is normális időkben él. Tehát aki KIE világimahét /12

4 életet adott a gyermeknek, most halálos veszélybe sodorja őt. Ez politikai felhívás, ébresztő mindazoknak, akik ugyanazon értékeket képviselik, akik az életért munkálkodnak, az elnyomás, a halálos életfeltételek és gyilkosságok ellen. Nem ez lesz az anya egyetlen szerepe a történetben. Amikor a tiltakozása sikeres lesz, megélheti azt a szerepet, amelyet egy normális életben élne: anya lehet, aki táplálja gyermekét. Sőt még jobbat is: a fáraó lánya fizet érte. Tudva, hogy a gyermek biztonságban van, felnőve el is viheti a fáraó lányának (2Móz 2,10). Sikerült: A gyermek élni fog! Kérdések a személyes és csoportos elmélkedéshez 1. Mózes sorsa minden olyan gyermek sorsát példázza, aki veszélyben van nyílt erőszak vagy szegénység miatt. Vannak hasonló helyzetek a te környezetedben is? 2. Mózes kétségbeesett anyja megtalálja a módját, hogy a gyermekek ellen titokban elkövetett bűntettet nyilvánvalóvá tegye. Vannak-e rejtett igazságtalanságok a te társadalmadban/ régiódban? 3. Te észreveszed azokat az embereket, akik vállalják a kockázatot és a jobb életkörülményekért munkálkodnak? 4. Mi lenne a kreatív a módja annak, hogy felhívjuk a nyilvánosság figyelmét a KIE elsődleges feladataira? Ima Kegyelem Istene, oly sokan vállalják a nyilvános vagy politikai ellenállás kockázatát az igazságtalanságok leküzdése érdekében; oly sokan kétségbeesettek és kimerültek a jobb, méltóságteljes életért folytatott harcban. Vigasztald a kétségbeesetteket! Adj erőt a gyengéknek, és erősítsd meg azokat, akiknek nincs hatalmuk! Add, hogy felismerjük tőled kapott ajándékainkat és vezess bennünket, hogy észrevegyük azokat, akiknek együttérzésre van szükségük! (U.B.) KIE világimahét /12

5 3. nap: Mózes nővére aki szemtanú és átlépi a határt A gyermek nővére pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele. (2Móz 2,4) A kisfiú nővére pedig ezt kérdezte a fáraó leányától: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja neked a gyermeket? A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda. (2Móz 2,7 8) Mózes nővére az, aki elsőként elismeri a nyilvános tiltakozást. Ismét név nélkül és egy férfivel kapcsolatban jelenik meg. Minden olyan nőtestvért képvisel, akik ismerik testvéreik végzetét. Távolról figyeli az eseményeket. Semmit sem változtatna a helyzeten, ha kivenné a gyermeket a vízből. Veszélyes és kockázatos helyzetbe sodorná magát, ha közvetlenül a tornác alatt állna. Nem mehet oda, de mindent megtesz, amit csak tud. Bár e pillanatban nem vesz részt aktívan a tiltakozásban, szerepét mégsem szabad alábecsülnünk. Miközben figyel, áll. Ez egy különleges és a Bibliában ritkán használt szó. Nem csak azt jelenti, hogy a lábán áll, hanem azt is, hogy kiáll valamiért, hogy helytáll. Ez a szó szerepel, amikor Izrael népe átkel a Vörös-tengeren. Isten parancsára Izrael helytáll a tenger partján. A nép figyeli, ahogy Egyiptom dicsősége megsemmisül. Vajon mit lát majd a nővér? Izraellel ellentétben ő nem kap parancsot Istentől, hanem maga dönt úgy, hogy figyel és helytáll. Éber, és figyeli az eseményeket, akár jó, akár rossz következik. Az is lehet, hogy egy gyermekgyilkosságot kell majd végignéznie. De nem tekint félre. Ki ne szeretné inkább elfordítani a fejét, mintsem ilyen szörnyű látványban legyen része? Sokan azok közül, akiknek támaszra, segítségre, együttérzésre van szükségük, azt tapasztalják, hogy mások elfordítják a tekintetüket. Mózes nővére nem siet testvére segítségére terv és előkészületek nélkül, nehogy esetleg egy később adódó lehetőséget elszalasszon. Az első lépés egy nehéz helyzetben az, hogy közelről figyeljük az eseményeket. Az elnyomás elemzése az első lépés egy felszabadító folyamatban. Ahhoz, hogy tudjuk, mit kell tennünk, helyt kell állnunk és nem fordíthatjuk el a fejünket. A tehetetlenség érzése gyakran akkor fog el minket, ha túlerővel, erőszakkal, embertelen bánásmóddal vagy elnyomással találjuk szembe magunkat. Ő mégsem adja fel idő előtt. Noha fél attól, ami következhet, nem hagyja el a helyét. Reálisan látja, hogy mit tehet: csak annyit, hogy figyeli, mi történik. Csak szilárdan áll, és nem számolgatja, hogy meddig fog ez tartani. Az ő fontos szerepe az, hogy tanúja lesz mindannak, ami történik. Ugyan mennyi esélye lenne neki bármit is tenni a gyermekért? Mégis tanúja kell hogy legyen az eseményeknek. Ám miközben tanúja lesz a történteknek, felismeri a megfelelő pillanatot, a kairoszt, amikor cselekedhet. És valóban eljön az ő ideje. A megfigyelés közben jut el arra a felismerésre, hogy a járt út nem hoz eredményt. Túl kell lépni bizonyos határokat. KIE világimahét /12

6 Bátor dolgot tesz: szóba áll az ellenséggel. Átlép egy határt, kapcsolatot teremt és szolidaritást vállal egy olyan nővel, aki a fáraó szerint az ő ellensége. Megszólítja a fáraó lányát. Beszél vele! Talán ellenséges lesz vele, az ideológia, az előítéletek, vagy egyszerűen a propaganda miatt. De talán neki is vannak értékei. Mózes nővére lehetőséget ad az ellenséges oldal lányának, hogy önmaga legyen. Átlépi a mi és ők határát. Olyan új és átformáló együttérzést tanúsít, amellyel nem számol az elnyomó rendszer. Új a gondolkodása. A fáraó lánya pedig minden hatalma ellenére egy olyan nő segítségére támaszkodik, aki az ő ellensége. Ő is átlép határokat, hogy életet mentsen. Párbeszédük során Mózes nővére kétszer is így szól a fáraó lányához: érted. Még alattvalóként is tud tenni valamit a hatalommal bíró nőért. A fáraó lánya a nővér segítsége nyomán hozza meg azt a döntést, hogy fiává fogadja Mózest. Miután Mózes nővére ezt teszi, almah -nak, fiatal nőnek* nevezik őt. Végül nyilvánvaló lesz, hogy helyesen cselekedett: a másik fiatal nő, a fáraó lánya is képes átlépni határokat és szolidaritást vállalni. Ez a fiatal nő helytáll. Tanúja lesz az eseményeknek, kitart egy baljós helyzetben, és ez ad lehetőséget számára, hogy felismerje, mit kell tennie, és melyik az a pillanat, amikor közbeléphet. Állj helyt és tekints egyenesen előre! ez a történet üzenete mindenki számára, aki tehetetlennek érzi magát és képtelen cselekedni. Állj helyt ez a te időd. *Az almah megnevezés olyan fiatal nőre utalt, aki erős, határozott, az anyjától elszakadhat, házasulandó korba lépett (a ford). Kérdések a személyes és csoportos elmélkedéshez 1. Melyek azok a helyzetek a Te életedben vagy a világban, ahol helyt kell állnod és egyenesen előre kell tekintened? 2. Hogyan segít a KIE a fiataloknak helytállni azokban a helyzetekben, ahol az emberi méltóság sérül? 3. Mózes nővére távolról figyel és lesz tanúja az eseményeknek. Szerinted miért fontos a mai társadalomban, hogy tanúi legyünk az eseményeknek? 4. Hogyan vállal szerepet a KIE látszólag reménytelen helyzetekben? 5. Milyen lelki források segítenek nekünk másokra emberként tekinteni? 6. Hogyan segít a KIE átlépni gondolkodásbeli korlátokat, hogy a problémákra új megoldásokat találjunk? Ima Istenünk, nyisd meg a szemünket, hogy meglássuk mások igazságát. Nyisd meg a szemünket és adj erőt, hogy lelkiismeretesen szemléljük az eseményeket. Nyisd meg a szemünket, hogy tanúként szolgálhassunk olyan emberek felé, akikért senki nem áll ki. Nyisd meg a szemünket, hogy észrevegyük a korlátokat, amelyek megakadályozzák a kreatív gondolkodást és cselekvést. Nyisd meg a szemünket, Istenünk, aki a látás Istene vagy (1Móz 16,13). (U.B.) KIE világimahét /12

7 4. nap: A fáraó lánya aki tájékozott és könyörületes A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, cselédjei meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a szolgálóleányát, és kihozatta azt. Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. (2Móz 2,5 6) Vidd magaddal ezt a gyermeket mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd őt helyettem, én pedig megadom jutalmadat! Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. Amikor a gyermek nagyobb lett, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta. Mózesnek nevezte el, mert ezt mondta: A vízből húztam ki. (2Móz 2,9 10) Ahogy Mózes második könyvének 2. fejezetében minden nő névtelen, úgy a fáraó lányának sincs neve. Annak az uralkodónak a lányaként ismerjük, aki parancsot adott, hogy minden újszülött héber fiúgyermeket öljenek meg. Mégis az első dolga, hogy lemegy a folyóhoz, leereszkedik, hogy megtisztuljon, ahogy a héberben olvassuk. Nem úszni megy. Sőt mosakodni sem volt szokás a folyóban ilyen magas rangú nőnek. A palota nyújtotta kiváltságokat hátrahagyva elmegy oda, ahol apja gyilkosságait végrehajtják. Amikor belép a folyóba, a zsidókat sújtó csapás közepébe lép be. Mivel a fáraó emberei épp ölik a zsidó csecsemőket, a vérüktől bizonyára vörös a víz. Hogyan mosakodhatna meg ilyen vízben? És ott, a folyóban talál egy gyermeket, akit a halál fenyeget. Amikor észreveszi, hogy ez egy zsidó gyermek, politikai tájékozottságáról tesz bizonyságot. Tudja, hogy mi zajlik az országában és apja milyen parancsot adott ki. Ismeri a helyzetet ő is, és a szolgálói is. Senki nem kérdezi tőle, hogy honnan tudja. Ezután elég bátor ahhoz, hogy cselekedjen. Bár az elnyomó rendszer csúcsán áll, kiáll egy életért, még ha az ellenség életéről van is szó. Hogyan lát túl a fáraó lánya a propagandán? Úgy, hogy annak hisz, amit valójában lát az emberség szempontjából: egy síró csecsemőt, aki szükséget szenved, és megszánja őt. Képes együtt érezni egy szenvedő gyermekkel, annak ellenére, hogy ki ő: nemzeti hovatartozásától, státuszától és vallásától függetlenül. A fáraó lánya túllát azokon a bélyegeken, amelyek megkülönböztetik az embereket, különbséget tesznek mi és ők között, emberi mivoltukat nem tekintve olyan címkével látják el őket mint ellenség, idegen, szegény, nő és nem férfi, kevesebb joggal bíró és kisebbségi. Csak úgy lehetséges embertelenül viselkedni és megtagadni másokat, ha elfelejtetik velünk, hogy minden ember ember, akinek vannak érzései, szükségei, küzdelmei, fájdalmai, adottságai és gyengeségei. Az ilyen megkülönböztetések miatt válunk érzéketlenné mások nyomorúsága iránt. A fáraó lánya ezzel szemben megőrzi az együttérző képességét. Az erőszak láttán ő az erőszakmentes tiltakozást választja. Névtelen nőként az embertelen rendszer minden lányát képviseli, akik megérdemlik, hogy legyen saját véleményük. Nem vesz tudomást az előítélet és a politikai nézeteltérések által emelt korlátokról, és ragaszkodik ahhoz, hogy egy gyermekre gyermekként tekintsen. Nem titokban cselekszik. Ő lesz a gyermek anyja, és büszkén ad nevet neki. A név politikai állásfoglalás, amely nyilvánosan szól a palota embereihez: A vízből húztam ki. Nevezhette volna így is: Ellenálltam a fáraónak! vagy: Nem KIE világimahét /12

8 engedelmeskedtem az embertelen rendszernek! vagy így: Ragaszkodtam hozzá, hogy egy emberrel emberként bánjunk. Ezzel a névadással kérdőjelet tesz apja politikája mögé és felkiáltójelet a saját tette végére. Mózes nővéréhez hasonlóan a fáraó lánya is felismeri, hogy az nem segít, ha a politikai berendezkedés és azok korlátai szerint cselekszünk. Új gondolkodásmódra volt szüksége, hogy átlépjen határokat, hogy jobbá tehesse a világot. Beszélnie kellett az ellenséggel, hogy megtalálják a közös értékeket és perspektívát, és el kellett fogadnia tőlük a segítséget. Szolidaritást vállalt azokkal, akik a békéért, az életért és az erőszak ellen dolgoznak. És ez a fajta szolidaritás az, amely magában hordja egy jobb világ lehetőségét, amely által új szövetségek köttetnek, új kapcsolatok épülnek, hogy proaktívan léphessünk fel a kiközösítéssel és a halállal szemben. Kérdések a személyes és csoportos elmélkedéshez 1. Mesélj el egy olyan esetet, amikor a KIE át mert lépni határokat egy életért, a nyilvános ellenállás ellenére. 2. Hogyan tudna részt vállalni a KIE az emberi méltóság életben tartásában? 3. Noha a fáraó lánya nem vesz részt a politikában, ismeri a politikai helyzetet. Milyen eszközök szükségesek ahhoz, hogy folyamatosan tájékozódhassunk a politikai folyamatokról? 4. Tesz valamit a KIE annak érdekében, hogy politikai tudatosságot alakítson ki a tagokban? 5. Vannak olyan előítéletek a társadalomban, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy másokra emberként tekintsünk és új megoldásokat találjunk a problémákra? 6. A közös értékek felismerése az új szolidaritás alapja. Hogyan ismerhetjük föl ezeket a közös értékeket a KIE-n belül és kívül, hogy új szolidaritást építsünk? Ima Áldjon meg téged az Isten éles látással, hogy az erőszak minden formáját felismerd, legyen bátorságod azt nevén nevezni, és megszólalni az igazság érdekében. Ámen. Áldjon meg téged az Úr Jézus könyörülettel a gyengék iránt, irgalommal, hogy melléjük állj és megoszd velük az Ő erejét. Ámen. Áldjon meg téged a Szentlélek imádságos szívvel, és hatalommal, hogy minden lélegzeteddel békét teremts, amely átformálja a világot. Ámen. A szent és dicsőséges Háromság, örök Bölcsesség, élő Ige, el nem távozó Lélek áldása legyen közöttetek és nyugodjon meg rajtatok. Ámen. (Az áldás az A Prayer Book for Australia c. kötet 43. imádsága, 69. o.) KIE világimahét /12

9 5. nap: A fáraó lányának szolgálói akik támogatnak és megélik a szolidaritást A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, cselédjei meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a szolgálóleányát, és kihozatta azt. Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. (2Móz 2,5 6) Vidd magaddal ezt a gyermeket mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd őt helyettem, én pedig megadom jutalmadat! Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. Amikor a gyermek nagyobb lett, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta. Mózesnek nevezte el, mert ezt mondta: A vízből húztam ki. (2Móz 2,9 10) Ahogy korábban, a fáraó lánya körüli szolgálóknak sincsen nevük. Úgy látszik, ez a norma a szolgálók, rabszolganők, őshonos munkások setében. Ez lehetővé teszi a társadalom számára, hogy figyelmen kívül hagyja személyes identitásukat. De mégis, mintegy csapatot alkotnak a fáraó lánya körül. Amikor a folyópartra sétálnak vele, mellette vannak, amikor elhagyja a gazdagság és a hatalom biztonsági zónáját. Az itt használt kifejezés a nacarot, ami jelenthet fiatal nőt, de szolgálót vagy rabszolganőt is. Mindenesetre ugyanúgy fiatalok, mint a többi lány a történetben. De az egyikük kiemelkedő szerepet tölt be. Címe is van: amah, ami nem-teljes jogú feleséget jelent, Lehet, hogy első, második vagy harmadik feleség, vagyis valakihez tartozik - de azt nem tudjuk meg, hogy kitől függ. Talán a fáraótól? Ez azt jelentené, hogy a fáraó környezetéhez tartozik, ami kiélezné a fáraó ás a fáraó lánya által véghez vitt mentő cselekedet ellentétét. Azt mindenesetre tudjuk, hogy nem parancsol a fáraó lányának, sőt az parancsol neki. De nemcsak különleges címével tűnik ki a többi szolgáló közül, hanem cselekedetével is. Ő hajtja végre a döntő tettet: neki kell kihoznia a kis mentőcsónakot a vízből a folyópartra, a fáraó lánya számára. A gyermek megmentésével kilép a csoport névtelenségéből és ő lesz a jelenet középpontjában, A fáraó lányának parancsát teljesítve egy fontos szerepet jelenít meg: mindazokat reprezentálja, akik nem töltenek be vezető szerepet, de készen állnak a cselekvésre, ha a helyzet úgy hozza. Elnyomott helyzetéből adódóan aztán el is kell hagynia a színt, és a fáraó lánya aratja le Mózes megmentésének dicsőségét. A szolgálók látszólag passzívak. Csak sétálgatnak le-föl a Nílus partján. Még ha nem is ők mentik megtevőlegesen a gyermeket, ne becsüljük le a fontosságukat és a szerepüket. Elkísérik a fáraó lányát, és biztos, hátteret, menedéket és támogatást nyújtanak neki, mint kortárs-csoport. Még ha függ, elnyomott helyzetben is, de ugyanoda tartoznak, ugyanott élnek, a palotában, az uralkodó család közelében. El kell dönteniük a rendszer keretei között:, kit támogatnak: a fáraót vagy a lányát. KIE világimahét /12

10 Mindketten a domináns, uralkodó családot jelenítik meg. De a rendszeren belül, az egyikük, a lány, megsértett a szabályokat. Mit fognak tenni? A szolgálók megmutatják és megélik a szolidaritásukat a fáraó lánya iránt. Nem akadályozzák meg, hogy megmentse a gyermeket. Számíthat rájuk és a támogatásukra. Nem lenne egyszerűbb bármelyik szolgálónak jelenteni a dolgot a fáraónak, és előnyt kovácsolni magának? Vagy hivatkozva a fáraó parancsára visszadobni a gyermeket a vízbe? Egyik sem történik. Ezek a szolgálók megmutatják, hogy nemcsak a hatalommal rendelkezők léphetnek túl az adott kereteken, és saját kezükbe venni a döntést. Azok is, akik függő viszonyban élnek, gyengék, és látszólag erőtlenek egy adott struktúrában, megélhetik a döntés kihívását és lehetőségét. Nem tenni semmit éppúgy cselekedet, mint valamit aktívan tenni. A fáraó lánya úgy cselekszik, mint egy csoport vezetője, ami azokból a fiatal nőkből áll, akik az élete részét alkotják, még ha alárendelt pozícióban is. Belevonja a szolgálókat a tetteibe. Magával viszi őket. Biztosítja, hogy része lehessenek politikai és emberi gesztusának. Nem vitatja meg velük a dolgokat, de lehetővé teszi számukra, hogy megéljék a szolidaritásukat vele, még ha önmagukban nincs is hangjuk. De nekik is kell döntést hozniuk. Néha egy figyelmen kívül hagyjuk, vagy rosszul ítéljük meg a csendeseket egy csoportban. Ugyanakkor fontos ez a csendes szolidaritás támogathatja a döntéseket, bátoríthatja a véleménynyilvánítást és növelheti a szolidaritást. Ha nem is szólalnak meg a csendesek, de támogathatják az élet opcióját és váratlan módon cselekedhetnek. Kérdések a személyes és csoportos elmélkedéshez 1. Hogyan éled meg a vezetést a KIE-ben? 2. Hol a helyük azoknak, akik kevésbé láthatóak vagy hallatszódnak? 3. A fáraó lányának szolgálói támogatást nyújtanak, még ha csendes is. A vezetés azt is jelenti, hogy észrevesszük a csendesek hozzájárulását és hatását. Gondolkodjatok el rajta, mely KIE-tagok azok, akik talán a háttérből nyújtanak csendes, de fontos támogatást. Milyen hatással vannak az aktuális munkára? 4. Nézz körül, és keresd meg azokat, akik talán kívülállókként szolidárisak! Ima Istenünk, minden emberi lénynek van egy neve, ami a tenyeredbe van írva (Ézs 49,15) De sokaknak úgy kell élniük, hogy nem szólítják őket a nevükön. Nem az egyediségüket nézik, hanem a státuszukat migráns, szolgáló, muszlim, keresztyén, menekült. Segíts minket, hogy mélyebbre lássunk, hogy mindenkire személyiségként tekintsünk és mindenkiben meglássuk a Te képmásodat. Küldd el hozzánk Lelkedet, Istenünk. (U.B.) KIE világimahét /12

11 6. nap: Hol van Isten? A távollévő és jelenlévő Isten 2Móz 2,5 6 és 2Móz 2,9 10 (ld. 4. és 5. nap) Hallva mindezekről a bátor nőkről, akik közreműködtek Mózes megmentésében felmerül a kérdés: és hol van Isten? A kivonulási történtet további részében Isten jelen van, beszél Mózeshez, elküldi őt, parancsot ad neki, és végül megszabadítja Izrael népét. De hol van Isten segítsége a kivonulás legelején? Csak egyszer történik említés Istenről. A bábák, Sifrá és Púá Istent választják a fáraóval szemben m és ezért Ő cselekszik az érdekükben. Mivel a bábák félték az Istent, ő bőséggel adott nekik munkát (2 Móz 1,15-21) De Mózessel és Áronnal ellentétben, Isten nincs ott a bábákkal a fáraó palotájában abban a nagyon kritikus és veszélyes helyzetben, amikor igazolniuk kell magukat a fáraó előtt. És Isten nincs ott a parton sem, hogy irányítsa az egyik fiatal nőt. Ehelyett nekik maguknak kell cselekedniük, mintegy Isten helyett. Mózes anyja úgy lát, mint Isten; egyfajta bárkát épít, anélkül, hogy Isten útmutatást adna neki az építéshez (mint Noé esetében); a fáraó lánya megszánta a gyermeket, ahogyan Isten is megszánja a népét, amikor Őhozzá kioltanak; Mózes nővére ott állt a parton, látta a szükséget, és beavatkozott, ahogyan később Isten is, segítséget hozva. A szolgálók kihúzták Mózest a vízből, ahogyan Isten ezt teszi majd, kihozva népét a Vörös tengerből. Mózes nővére ls a fáraó lánya határokat lépnek át, ahogyan Isten sem ismer határokat, ha emberek megmentéséről van szó. Úgy tűnik, Isten passzív a történet elején. A nőknek kell cselekedniük, saját elképzeléseik alapján, a saját erejükből, merészségükből, és felelősséget kell vállalniuk döntéseikért. Sőt Cippórának közvetlenül be kell avatkozni, kivédendő Isten támadását (2 Móz 4,24-26). Csak később jegyzi meg a szöveg, hogy Isten tudja, hallja népe kiáltást, és látja a helyzetüket. Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt, kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez. Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek (2 Móz 2,23-25) Izráel megmentése azzal kezdődik, hogy Isten tudja és látja, még ha a rabszolgaság hosszú évekig tart még. A szöveg hangsúlyozza, hogy Isten ott van. Hasonlóképpen isten segítsége azzal kezdődik, hogy ő tudja és látja. De a kivonulás történetében szereplő fiatal nőknek nem volt meg ez az ígéretük, nekik maguknak kellett cselekedni. Isten helyett cselekedtek, tetteik Isten cselekedeteire emlékeztetnek bennünket. Az ő számukra Isten távol van. Ez egy olyan tapasztalat, amit sokan átéltek mind a bibliai időkben, mind napjainkban. Isten messze van, nincs segítség. Tart a rabszolgaság, nem áll le az öldöklés, virágzik az igazságtalanság, az erőszak mindent áthat. A Zsoltárok könyvének jelentős részét teszi ki a panasz, és egy olyan ember imádságos könyve KIE világimahét /12

12 lehetne, akinek megvan az oka a panaszra. Nem mindig és nem mindenhol akadnak olyan bátor emberek, akik kiállnak és hatékonyan cselekszenek, mint az ebben a történetben szereplő fiatal nők. Ezek a fiatal nők cselekszenek, különös szövetséget alkotva együtt munkálkodnak, és átlépik a halálos határokat át, melyeket a hatalmas uralkodó szabott. Sok változást elindító mozgalom kezdetén fiatalok állnak. Sok társadalomban a halálos struktúrák elleni tiltakozás a fiatalok tiltakozásával kezdődik. Ők képesek arra, hogy túl-lássanak: túl az ellenségeskedésen, az előítéleteken, a korlátokon. Képesek arra,hogy elemezzék a helyzetet és saját maguk cselekedjenek. Képesek arra, hogy álláspontot alakítsanak ki, és szilárdan kiálljanak valami mellett. És képesek átlépni a határokat. Ezek a tulajdonságok alkotják a magját az olyan vezetésnek, ami legyőzi a határokat és új utakat nyit. Nincs rá garancia, hogy Isten ott van. De valóban távol van Isten? Távol van valaki, ha nem beszél? Mindenkinek magának kell vállalnia a felelősséget, elemeznie a helyzetet és cselekedni vagy éppen odaállni valaki mellé és szolidaritást mutatni, És előfordulhat, hogy egyszer csak érezhetővé válik Isten jelenléte. A kivonulás történetének elbeszélése biztosít minket arról, hogy a legkevesebb, hogy mindig remélhetjük: Isten hallja, látja és tudja. Isten áll az emberek cselekedeti mögött, még akkor is, ha néha hosszú időig tart, amíg ez nyilvánvalóvá válik. Végül ott van Isten. De szükség van a bizalom döntésére. És ez a döntés nem mond ellen egy másik üzenetnek: Bízzatok a fiatalokban, akik képesek arra, hogy az élet érdekében cselekedjenek. Kérdések a személyes és csoportos elmélkedéshez A Zsoltárok könyvében és más bibliai szövegekben is jelentős szerepet játszik a panasz Isten távolléte miatt. Számtalan helyzet összefoglalása, esszenciája jelenik meg bennük, és egyúttal segítséget is jelentenek ahhoz, hogy ezzel a tapasztalattal megbírózzunk. 1. Gondolkodjatok el azokról a konkrét helyzetekről, és cseréljétek ki tapasztalataitokat, amikor azt éreztétek: Isten jelen van Isten távol van 2. Hasonlítsátok össze a helyzeteket: mit mondhatunk a különbségekről? Ima Békesség Istene, sok helyzetben úgy érezzük, távol vagy. Miért vársz olyan soká? Meg van a reményünk, hogy Te tudod és látod mindannyiunk örömét és szenvedését. De sokszor nehéz megélni ezt a reménységet. Ne várj túl sokáig! Sokan vannak, akik kétségbeesve vágynak a békére, szabadságra, az emberi jogok érvényesülésére. Küld el Lelkedet és békédet! Amen (U.B.) KIE világimahét /12