Magyarország félúton van a demokrácia és a diktatúra között

Átírás

1 Magyarország félúton van a demokrácia és a diktatúra között Interjú Bozóki Andrással NOL.hu, Bita Dániel Pető Péter Mitől ilyen liberális az autokrácia? kérdezi az Orbán-rendszert vizsgáló tanulmánya végén. Mitől? Egyáltalán: liberális? A liberális jelző nyilván mást jelent, ha utána a demokrácia következik, mint ha az autokrácia. A Kádár-rendszerre is mondogatták, hogy liberális, a legvidámabb barakk. Magyarországon 1990 és 2010 között volt liberális demokrácia. Ezt követően a jogállamiságot felszámolták, de a létrejövő illiberális rezsim okkal hivatkozhatott a választásokon megnyilvánult népakaratra ben még azt remélhettük, hogy a demokrácia minimális követelménye teljesül: a választások tiszták lesznek. De a hatalmon lévők nemcsak a választási szabályokat alakították a maguk javára, hanem az államot is bevetették pártjuk győzelme érdekében. A civil szervezetek zaklatása után, nemrég egy népszavazási kezdeményezést végső soron erőszakkal és feltételezhetően a legfelsőbb vezetés tudtával hiúsítottak meg. Ezt tekintem a Rubicon átlépésének. Igaz, Kornai János már a magán-nyugdíjpénztári pénzek államosítását is annak tartotta, Vörös Imre pedig az alaptörvény negyedik módosítását tekintette fordulópontnak. Ami részben komolytalanná is teszi a hasonló ítéleteket: a Rubicont egyszer lehet átlépni. Mindenkinél máshol esik le a tantusz. Sokáig latolgattuk, mikor nyugszik le a rendszer, ám a kormányfő még a konszolidáció szót is száműzte a szótárából. Az első négy évben azok közé tartoztam, akik úgy gondolták, ez még demokrácia, ha fosztóképzős is defektes, irányított, illiberális, mert a kormány leváltható. Ám ma úgy látom, félúton vagyunk a demokrácia és a diktatúra között. Bekerültünk a szürke zónába, a hibrid rezsimek közé, ahol legalább akkora az esély a szükségállapot bevezetésére, így az önkényuralomra is, mint a szabad választásokra. Szóval azt gondolja, hogy fosztóképzős demokrácia helyett ma már egy viszonylag kellemes helynek számító autokráciában élünk? Amely liberális, mert eltűri, hogy ilyesmikről beszélgetünk? Kritizálhatjuk a rendszert, a tüntetéseket a rendőrök nem verik szét. Sztrájkot és népszavazást ugyan gyakorlatilag nem lehet szervezni, de nyitva vannak a határok, és ha valakinek valami nem tetszik, elmehet külföldre, dolgozhat máshol. Létezik ellenzék, amely megpróbál alternatívát állítani a választásokon. Az idelátogató külföldiek számára nincs látható jele az elnyomásnak. A rezsim mozgása ambivalens: az egzisztenciális fenyegetéseknek és függőségeknek olyan láncolata jött létre, amelyet jól ír le a maffiaállam kifejezés, másfelől viszont valamiféle tolerancia érvényesül a hatalomgyakorlók részéről. 1

2 A hibrid rezsimek sem egyformák: az utóbbi időben Argentína kicsit jobb hely lett, Törökország pedig rosszabb. De egyik sem tekintélyelvű diktatúra, mint Oroszország vagy Azerbajdzsán. Egyébiránt Közép-Európa több országa már megtapasztalta, milyen érzés hibrid rezsimben élni: ilyen volt Tudjman Horvátországa, Meciar Szlovákiája vagy Milosevics Szerbiája. Lehetséges, hogy ugyanazzal a vezetővel egy ország lefelé indul, majd szabadabb, demokratikusabb lesz? A török Recep Tayyip Erdogan uralma első időszakában közelítette Törökországot az európai demokráciákhoz, azután visszafordította az úton. Általában véve elmondható: ha egyszer valaki engedett a tekintélyelvű uralom csábításának, saját erőből ritkán volt képes visszajönni belőle. Elvileg előfordulhat, hogy Orbán külső nyomásra visszafordul, bár ez nem valószínű. Miért is tenné? Meggyőződésből aligha, erős kényszerek meg nincsenek. Nem tudom, mi a meggyőződése. Gondolkodásában az egyetlen konstans elem az etnikai alapú nacionalizmus, a magyar emberekre való rutinszerű hivatkozás. De politikáját nem horgonyozza le egyetlen eszme mellé, mint például Kaczynski, aki elkötelezett, puritán keresztény. Orbán kormánya szívesen csatlakozna például a transzatlanti szabad kereskedelmi megállapodáshoz, amelyet Donald Trump is ellenez. Verbálisan fellép az antiszemitizmus ellen, de szobrot állítana Hóman Bálintnak. Olykor tudatosan inkonzisztens, helytől és közönségtől függően beszél. Érdekből? A legtöbbször érdekből: egyaránt szüksége van a nemzeti szabadságharcra és az Európai Unió pénzére. Az EU szerepe ambivalens: egyfelől szponzorálja az Orbán-rezsimet, amely az unió alapelveivel ellentétes politikát hirdet. Ám másfelől nem engedi, hogy túl messze kóboroljon el a nyájtól. Amikor a Krím orosz annexiója idején Ukrajnában veszélyes volt a helyzet, az Egyesült Államok és az EU lefékezte Orbán sajátos, Putyin-barát politikáját. Az unió más esetekben is korrigált, igaz, gyakran egy-két év késéssel. Orbán erre számított. Felmérte, elég ideje lesz ahhoz, hogy végrehajtsa, amit akar, és csak később kell majd kisebb engedményeket tennie. Az unió nem engedi a rezsimet túl messzire menni, ám lehetővé teszi, hogy Orbán érvényesítse taktikáját: aki időt nyer, életet nyer. Ez nem jelenti azt, hogy az EU értékközössége csak mítosz, és valójában ugyanazzal a hidegháborús logikával működik, mint Oroszország? Akkor szúr oda Orbánnak, ha túl közel megy Putyinhoz. Ezekben a válságos években támadhat bennünk olyan benyomás, hogy az EU-ban az alapelvek háttérbe szorulnak. De hidegháborús logikáról nincs szó. Inkább az Európai Unió lassúsága az, ami csalódást okozott a közép-európai demokratáknak. Nem véletlenül hasonlítják az uniót egy nagy óceánjáró hajóhoz, sok időbe telik, amíg megfordul. 2

3 De Orbán logikusan jár el, ha azt mondja, a történelem gyorsan zajlik, lásd a menekültválságot, ezért inkább arra törekszik, hogy maximalizálja a maga hasznát. A rövid távú szempontjából logikusan cselekszik, a politikusok nem gondolkodnak kéthárom évnél tovább. De ha Orbán elutasítja a demokráciához való visszatérést, folyamatosan emelnie kell a tétet. Már nem tartja fontosnak, hogy azokat is elfogadja, akik nem szavaztak rá. Kilépett a demokratikus diskurzusból ez volt az előremenekülés ára. A ciklus felénél vagyunk. Hogyan nyerhet megint a Fidesz? Kell fordítania ehhez a kormányzás irányán? Nagyon messzire mentek, növekszik a társadalmi elégedetlenség, a pedagógusok tiltakozása csak a jéghegy csúcsa. Sok embert sértettek meg, miközben a korrupció egyre inkább ráég a kormányra. Már elég bedobni bizonyos neveket, Mészáros Lőrinc, Habony Árpád, Andy Vajna, és mindenki tudja, hogy miről van szó. Az ellenzék talán a korrupció elleni harcot állítja majd előtérbe 2018-ban, feltéve, ha lesznek szabad választások. A rendszer kiszámíthatatlan, a tiltakozások bármikor összeadódhatnak. Liberális demokráciákban az eljárási szabályok kiszámíthatók. Nálunk ez legutóbb nem így volt: az eredményt előre lehetett tudni, miközben a szabályok a hatalmon lévők kedve szerint változtak. Adam Przeworski politológus aforizmája szerint az a demokrácia, ahol a kormányok választásokat veszítenek. A Fidesz viszont 2014 óta sorra veszíti el az időközi választásokat. Egyes helyi választásokat elveszíthetnek, mert a választások nem teljesen formálisak. Nem lehet, hogy csak a kihívók erőtlensége miatt tűnik az Orbán-rendszer leválthatatlannak és ezért autokratikusnak? Ha valaki erősebb a másiknál, az nem jogosítja fel arra, hogy a szabályokat menet közben átírja. A választási csalást sem menti, ha az erősebb párt anélkül is győzött volna. De ha ön szerint a kormány demokratikus úton aligha leváltható, abból radikálisan szólva nem az következik, hogy Fegyverbe!? A politikai elemzés és a cselekvés két külön dolog, de ha már kérdezték: az erőszakmentes ellenállás híve vagyok. Arra sem mutatkozik nagy fogadókészség a társadalomban: az embereknek nem tök mindegy, hogy a hibrid rendszerek melyik típusába sorolható a rezsim? Az embereket nem a definíciós kérdések izgatják, hogy a rendszert illiberális demokráciaként vagy liberális autokráciaként írjuk-e le. Nekünk, politológusoknak viszont az a feladatunk, hogy értelmezzük és rendszerezzük, amit látunk. Nem azért tesszük, hogy holnap százezer ember legyen az utcán, hanem mert ez a hivatásunk. De ennek nincs aktuális politikai cselekvésre lefordítható haszna. 3

4 Fotó: Koncz György / Népszabadság 4

5 A rendszer megértése segíthet a majdani rendszerváltásban? Annyit mindenképpen, hogy azt nem szabad úgy végrehajtani, ahogyan Orbán tette. Jó lenne például egy olyan átmeneti koalíció, amelynek tagjai lehetnének a Fidesz moderált politikusai. Már ha lesznek ilyenek. Akkor lesz ugyanis hatékony az átalakulás, ha a Fideszt le lehet szakítani Orbán Viktorról. Az Orbán nélküli Fidesz jó kis sci-fit lehetne írni ezzel a címmel. Az a Fidesz olyan lenne, mint a Chávez nélküli Forradalmi Párt Venezuelában, amely meg is bukott. Akik mögötte állnak, nem nyernének választást. Orbán azért elég jó formában van. Jó formában van? Európa sztárja. Ezt talán azok mondják, akik az állami médiából tájékozódnak. Azért arról sincs szó, hogy az 1988-as Kádárra emlékeztetne. Más a személy, a rendszer és a környezete is. Akkoriban éppen összeomlottak a diktatúrák. Elképzelhető, hogy Orbán a terror elleni harcba csomagolt migránsügyet napirenden tartja, de más ügyekben engednie kell. A vasárnapi zárva tartásnak például véget vethet. Nem mindegy, nyitva vannak-e a boltok vasárnap? Németországban sincsenek, mégsem aggódunk a demokráciája miatt. Nem a népszavazás témája a döntő, hanem a hatalmon lévők erre adott válasza. Nehezen tudom elképzelni, hogy Németországban Angela Merkel stábja szkinhedeket küldene a választási irodához. Nálunk azonban a hatalmon lévők nincsenek felkészülve a népszavazásra. Tartanak tőle, ami azt mutatja, van félnivalójuk. (2006) 5