DIANA AQUINCUMI KULTUSZÁHOZ

Átírás

1 SZ. PÖCZY KLÁRA DIANA AQUINCUMI KULTUSZÁHOZ 1955 nyarán Óbudán, a Kórház ós Verőfény utcák sarkán Diana-ábrázolással díszített kis márványtábla került elő. 1 A tábla alakja eltér a szabályos téglalaptól, felül kiszélesedik, felső sarkait enyhén lekerekítették. Ezen belül a tábla egész felületét, keskeny keretelő sáv kivételével, bemélyített félköríves záródású fülke foglalja el. Ennek hátteréből emelkedik ki a fülke ívéig magasodó, frontálisan beállított fiatal lány rövid ingben, ujjatlan tunikában, lábán csizmával. Jobb válla fölött tegez látszik nyílvesszőkkel, ehhez emeli jobb karját, íjat tartó bal karja elmosódott. A nőalak jobb lába mellett kutya ül, fejét a nő felé visszafordítja (1. kép). A tábla lekerekített sarokvonala és a bemélyített fülke íves záródása nem párhuzamos. 2 E mellett a tudatos vonalvezetés mellett feltűnő a fülke ívének eltorzult vonala a relief bal oldalán. Miután Diana jobb karja nem fért el a képmezőben, a kőfaragó belevágott a keretbe, s így tudta csak megrajzolni az alak túlméretezett jobbját. 3 Még több aránytalanságra és pongyolaságra is figyelhetünk a kis márványtábla kidolgozásánál. A szögletes fej pl. aránytalanul nagyméretű a zömök testhez képest, 4 a bal kézfej rövidülést megkívánó komplikáltabb rajzát csak körvonalazta a kőfaragó. Az ujjakat ós ruharedőket párhuzamos árkok érzékeltetik, 5 a haj kidolgozásában parókaszerű. A vázolt stiláris jellemvonások : a lapos relief kezelés, a mélyenárkolt, fatechnikára emlékeztető redők, amelyek következtében a relief híján van minden plaszticitásnak, a III. század közepére keltezi domborművűnket. Ezek a jellemvonások ugyanis nemcsak a kőfaragó mesterségbeli kezdetlegességéből adódnak, hanem egyszersmind birodalomszerte elterjedt stílusirányzat következményei, amint azt számos pannóniai korabeli kőemlók illusztrálhatja. 6 Tágabb perspektívában tekintve a Kórház utcai emléket, a tunikás, csizmás istennőhöz egy spalatói Diana-relief 7 említhető analógiaként. A tábla keretelósóre és reliefkezelósóre is Spalato környéke szolgáltat rokon darabokat. 8 Több bulgáriai példa, egy al-dunai Pluto-relief is egészen szoros kapcsolatba hozható domborművűnkkel. 9 Továbbmenve, Dácia területéről ismerünk több votivtáblát, amely felfogásban és kivitelben ugyanehhez a stiláris csoporthoz kapcsolható. Egy dévai relief primitív Liber-Libera istenpárja mellett 10 egy tordai Liber-ábrázolás 11 szépen kidolgozott példánya végső fokon az aquincumi Diana mellé állítható. Pannóniában egy intercisai votivtábla említhető meg legközelebbi analógiaként a Kórház utcai domborművei kapcsolatban. A hasonló anyagú márványtábla a vadászatra induló Kendrisost ábrázolja. A tábla keretelése és stiláris felfogása alapján Erdélyi G. megállapítása szerint Thrákiából importált darab. 12 A felsorolás alapján a szóban forgó votivtábla típus Thrákia, Moesia, Dácia, Pannónia területére korlátozódik. Utóbbi provinciában a csoportot egyelőre néhány példány képviseli az említett provinciák gazdag leletanyaga mellett. A nyugati tartományokból a votivtípus eddig ismeretlen. Az illírthrák alaprétegű vidéken sűrűsödő emlékek elsősorban az itteni helyi lakosság isteneit ábrázolják a felsorolt reliefeken, s ilyen felfogásban értelmezhetjük a Kórház utcai Dianát is. 13 Felvázoltuk az aquincumi Diana-relieffel rokon emlékek elterjedési területét, s így közelebb jutottunk ahhoz a kérdéshez is, hol kereshetjük a kőfaragó műhelyt, amelyben votivtáblánk készülhetett. Ha az aquincumi Diana-reliefet a már említett intercisai Kendrisos-relieffel, vagy pl. a 139

2 sárkeszi Mithraeum márványkorongjának mellékalakjaival, 14 az aquincumi, 15 brigetiói, 16 fehér vári Venus-relief ékkel 17 hasonlítjuk össze, feltűnő azonosságokat figyelhetünk meg. A kőfaragók mindegyik kőemléken sematikus mozdulatokat rögzítettek. Az alakok kidolgozása bizonyos merev ség ellenére sem szögletes, hanem hajlékony. A nagy formák összefoglalása lapos kidolgozással történt, mintha az élesen körvonalazott mozdulatokat gondosan elsimították volna. így ezeken az emlékeken igen jól érvényesülnek a fény-árnyék hatások, amit az emlékek egyik csoportjánál áttört technika is fokoz kép. A Kórház utcai Diana-relief A felsorolt emlékek, amelyekhez stiláris szempontból az aquincumi domborművet kap csolhattuk, mind dél-pannóniai, vagy talán thrákiai műhelyben készültek. I t t feltételezhető egy kegyszergyártó műhely, amelyben sirmiumi kőfaragóiskolák hatására márvány táblákat 1 9 farag tak a környéken otthonos kultuszok köréből merítve témát. Diana-Thana, Silvanus-Liber, Dionysos, Mithras, valamint a thrák lovasisten alakjával találkozunk a csoporthoz tartozó emlékeken. Az igen kedvelt márvány reliefek a III. század közepétől kezdve éppen Pannónia Inferior északkeleti sarkában sűrűsödnek. Talán azt is példázzák, hogy a déli műhelyek részére ekkor nyílnak 140

3 exportlehetőségek, amikor a zavaros politikai helyzet következtében beálló kereskedelmi kapcsolatok meglazulnak a nyugati tartományok felé, s az onnan beáramló kőfaragóiskolákkal is megszakadnak a helyi piac kapcsolatai. Kerényi K. vallástörténeti tanulmányban foglalta össze a pannóniai Diana-emlékeket. 20 Összefoglalásából az is kitűnik, hogy Belső-Pannóniában elsősorban bennszülött jellegű Dianaábrázolásokat találunk. 21 Viszont a limesmenti katonai alakulatok az otthonukban megszokott változatokban tisztelik az istennőt, 22 s ebbe a csoportba sorolhatjuk a fenti eredmények alapján a Kórház utcai reliefet is. Magában Aquincumban egyébként Diana kultusza igen változatos képet mutat. Egy közismert ülő szobor Artemis-vonatkozásban vetíti elénk az istennőt. 23 A márványemlék típusának előképe még hellenisztikus mintákra vezethető vissza. Silvanusszal és Silvanakkal együtt szerepel egy oltár feliratán Diana. 24 Az emlék erős bennszülött jellege alapján arra utal, hogy Aquincum mezei munkával foglalkozó földművelő rétege ilyen felfogásban érezte közel magához az istennőt. Az aquincumi feliratok nagyrósze, különösen a polgárvárosi amfiteátrum szentélyéből származó oltárköveké, Dianát Nemesisszel azonosítja. 25 A többféle felfogás ugyanabban az időben is érvényben volt, amire a jól datálható feliratok alapján következtetni lehetett. 26 Diana emlékei a III. században megszaporodnak Aquincumban, az eddigi feldolgozásokból kitűnik, hogy Brigetióban, Intercisában is ez volt a helyzet. A III. századból származó gazdag emlékanyag összhangban van az egyik 259-ből származó oltárkő feliratával, amely szerint ekkor még állott a polgárvárosi Nemesis-szentély, ahol Artemis-vonatkozásban tisztelték az istennőt. A kő állítója Publius Hyliatianus, a szentély főpapja volt. 27 A kultusz papjai közül még Aurelius Audentiust ismerjük névszerint egy távolabbi lelhelyről származó felirat alapján, 28 tehát több szentélye is állhatott Dianának Aquincumban a III. század folyamán. Mindennek alapján úgy tűnik, hogy Diana kultusza a Severusok alatt elsősorban a katonaság körében erősödik. 29 Az illírthrákokból toborzott katonai alakulatok mellett szép számmal találunk keletieket is Diana hívei között Intercisában, Brigetióban és éppen az aquincumi polgárváros civil lakossága körében. Ennek magyarázatát részben abban látjuk, hogy Diana-Nemesis a III. század közepére hivatalosan is emelkedett jelentőségében, hiszen a pénzek hátlapján is mind gyakrabban látjuk az istennő alakját. 30 A pannóniai katonaanyagban közismerten felerősödő illy írthrák elem a hazájából magával hozott kultuszt terjeszti új táborhelyén is. 31 A század közepétől kezdve, amikor Aquincum térségében egymást érik a háborús pusztítások 32 s az élet mind bizonytalanabbá válik, Diana életet formáló alakja és Nemesis életet megőrző képessége nemcsak a gladiátorok és a katonaság, hanem a veszélyeztetett polgári lakosság szívét is bátorsággal töltötte el. JEGYZETEK 1 A dombormű m.: 38 cm, sz.: 29 cm, v.: 8 cm. 2 Hasonló táblakeretelés legközelebb : Nagy T. : Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 10. kép ; Erdélyi G.: Arch. Hung. XXXIH (1955) XC. t. 1 ; BarMczi L., Brigetio. Diss. Pann. II , XLVHI. t Vö.: M. Abramic: Eggers Festschrift I (1952) 321. old., VI. t. I. Welkov: Bulletin Bulgare HI (1925) 252. Barkóczi i. m. LH. t. 2. Kuzsinszky B., Aquincum, Ausgrabungen u. Funde. Bp. [1934], 182, Kuzsinszky B. : Bud. Rég. IX. köt. Bp. 1906, Vö.: Nagy T. i. b kk. «Ehhez: Erdélyi i. h. LXVI. t, 1. (257. old. irodalommal). Nagy T.: Arch. Ert. 85 (1958) 13 (78. jegyzet). S. Reinach, Répertoire de reliefs grecs et romains. H. köt. Paris [1912], 168, 2 és 133, 4. 8 Uo. 156, 7. 9 Gr. G. Tocilescu, Monumentele epigrafice si sculpturali aie Museului National de Antiohitati din Bucuresti. 1902, 511. old., 8. kép. 10 Reinach i. m Tocilescu i. m Erdélyi i. h XC. t. 1. Vö.: D. Tudor: Ephemeris Dacoromana VII (1937) 328. kép 64, 40. Legutóbb: Oroszlán Z.: Dolgozatok 19 (1943) 145. kk. 13 Ehhez : Brelich A. : Laureae Aquincenses. Diss. Pann. IL , 47. A. Mayer: Glotta (1951) 235. kk. u Nagy T.: Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 58. old., 8. kép. 15 Szilágyi J.: Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 413. old., 33. kép. 141

4 16 Kállay Ö. gyűjteményében, lt. sz Jelenleg a Tatai Múzeumban. 17 Székesfehérvári Múzeumban, lt. sz is Vö.: Buday Á. : Dolgozatok 7 (1916) 38. old., 6. kép. B. Filow: Bulletin Bulgare ni (1912) 26. old., 22. kép.»nagy T.: Arch. Ért, 85 (1958) 14. kk. A sirmiumi műhely kérdéséhez : Barkóczi L. : Arch. Ért. ( ) 182. Soproni 8.: Arch. Ért, 81 (1954) 50. old., VIII. t Kerényi K. : Pannónia (1938) 231. kk. ai Borner F. : Arch. Közi. 6 (1866) 164. Kuzsinszky, B., A Balaton környékének archeológiája. 1920, 203. old., 126, 167. kép. 22 Vö.: FülepF.: Arch. Hung. XXXIII (1955) LXXIX. t. 4; LXXXn. t. 8, 6. Barkóczi L.: Diss. Pann. H , 31 ; LXIII. t Nagy L. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 600. old. és 113. jegyzet. Hehler A.: Arch. Ért. 27 (1907) 133. Kuzsinszky B. : Múz. és Kvtári Ért. 2 (1908) 94. old., 24. kép. 24 Kuzsinszky B.: Bud. Rég. ül. köt. Bp. 1891, Vö.: Nagy T. : Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 402. Brelich i. m Kuzsinszky B. : Bud. Rég. IX. köt. Bp. 1906, 46. kk. 27 CIL. III CIL. III Ehhez: Fülep F.: Arch. Hung. XXXIII (1955) PL: H. Cohen, Description historique des monnaies. Leipzig 1930, Vö.: Nagy T. : Budapest története. I. köt, Bp. 1942, 403. kk. Barkóczi L. : Diss. Pann. II , 31. kk. Fülep i. h kk. 32 Alföldi A.: Századok 74 (1940) 129. kk. Uő.; Budapest története. I. köt. Bp. 1942,

5 KLÁRA SZ. PÓCZY A L C U N I D A T I S U L CTJLTO D l D I A N A D l L'estate del 1955 fu ritrovato una tabella di marmo ornata con un effigie di Diana a Óbuda all'angolo délie vie Verőfény e Kórház. La forma deila tabella non è quella di un rettangolo regolare. La tabella è un po'arrotondata nella parte superiore, e questo t u t t a la superficie della tabella, ah'iníuori di una striscia sottile che funziona da cornice, contiene una nicchia che si chiude ad arco. Dal fondo di questa nicchia emerge la figura femminile posta di fronte che è alta da arrivare fino all'arco, in camicia corta, tunica senza maniche, con gli stivali. Sulla schiena porta la faretra e nella mano sinistra piegata si vede oblitératamente l'arco. Vicino al piede destro della figura sta accovacciato un cane che volta la testa verso la donna. L'autore del saggio si occupa particolareggiatamente delle caratteristiche stilari del rilievo e con la conclusione che la tabella votiva fu fatta alla meta del secolo III. Dopo, analizzando i gruppi delle scuole scultoree della Pannónia, segnala il fatto che il rilievo della Diana di Aquincum puô essere collegato al gruppo di scultori della Pannónia del sud. 0 è stato fatto in una delle officine di Sirmium stessa, oppure in una delle officine minori dove si fabbricavano oggetti pii di questa città. In questa occasione l'autore del saggio esamina più gruppi di monumenti di pietra trovati nella Pannónia del nord e dei quali durante le ricerche si è accertato che erano stati esportati dalle officine scultoree di Sirmium. L'autore dal punto di vista della valutazione storico-religiosa del rilievo di Diana di Aquincum paragona il monumento con quelli di Aquincum e della Pannónia. In più vasto campo afferma che il tipo di tabella votiva in questione è ritrovabile solo sul territorio della Tracia, Moesia, Dacia e Pannónia. Per ora nelle provincie occidentali non conosciamo questo tipo di tabella votiva. Cosi l'autore del saggio formula l'ipotesi che i monumenti trovati in grande quantità sul territorio che ha come so- TAVOLA AQUINCUM strato-base popolazioni illiriche e tracie, rappresentano gli dei della popolazione indigena, forse anche il monumento di Diana di Óbuda puô essere inteso in questo senso, in un'epoca quando le officine di oggetti pii della Pannónia del sud con la espansione dei culti locali nella seconda meta del secolo III. inondano anche la Pannónia del nord con i loro prodotti. In questo riguardo l'autore segnala il fatto, che i monumenti di Diana della Pannónia essenzialmente si dividono in due gruppi essenziali. Nel territorio inferiore della Pannónia ed in primo luogo nei paraggi del Balaton si possono trovare dei santuari di Diana di carattere indigeno.invecenegli accampamentivicino ai limes" i soldati nella maggior parte anche nel nuovo accampamento, interpretano la dea secondo il culto al quale si cono abituati a casa loro, come per esempio ad Intercisa, Brigetio, ecc... I monumenti trovati ad Aquincum rivelano chiaramente i tre aspetti del culto della dea Diana. II rilievo di via Kórház a u n carattere indigeno. Una altra statua di Diana seduta, di Aquincum, ben conosciuta, risale ad esempi di rappresentazione classica di Artemis. Gran parte delle iscrizioni invece identifica Diana con la dea Nemesi. I tre aspetti erano in vigore contemporaneamente, a questo ci farebbero pensare le piètre d'altare ben databili. Infine l'autore del saggio analizza come si puô inserire la tabella votiva che è stata fatta alla meta del secolo III. nella série dei monumenti di Aquincum della dea, i quali dimostrano che in questa epoca nelle città civili e militari c'erano più dedicati a Diana. Le iscrizioni ufficiali dimostrano che fra i soldati diventa popolare in primo luogo l'aspetto che è collegato con la Nemesi, questo fatto dériva sicuramente dalia situazione politica diventata poco sicura, per la quale i soldati e gli abitanti dei posti vicino ai limes" cercavano appoggio presso la Diana-Nemesi. DELLE ILLUSTRAZIONI Fig. 1. II rilievo di via Kórház : Diana 143