Becslés dongára. Irta : Illé s Nándor.

Átírás

1 Minthogy a megszerzett adatok szolgáltatásával szoros összefüggésben van azoknak az egyes államok részéről az internationalis erdőstatistika számára való egyöntetű szakszerű téldolgozása : ennélfogva mulhatlanul szükségesnek ismerjük azt is, hogy ez adatokat az egyes államok statistikai hivatalának vezetése alatt speciális erdészeti szakemberek dolgozzák fel, mert csak ilyenek lehetnek képesek az adat gyűjtések alkalmával, vagy munkaközben is mindenkor felmerülő kérdések és differentiák kiegyenlítésének kulcsát megtalálni. E czélből tehát, tudva azt, hogy a létrejövendő erelőstatistikának értéke és hitele az erdészeti szakközegek lelkiismeretes közreműködésétől kiválóan függ, s hogy a szükséges és minden esetben kitűnő képzettséget igénylő erdészeti munkálatok foganatosítására a statistikai hivataloknál erdészeti szakemberek jelenleg átalában véve alkalmazva nincsenek : czélra vezetőnek tartjuk még azt, hogy a t. congressus az ügy érdekében kimondja, miszerint az egyes államok statistikai főhivatalainak szükséges leend oda hatni, hogy kebelükben az erdőstatistika számára külön osztály állittassék, fel, s ebben, mint az a dolog természetéből is fejlik, az erdőstatistika ügyének intézésére erdészeti szakemberek alkalmaztassanak. Becslés dongára. Irta : Illé s Nándor. Az erdészeti irodalomban, legalább tudomásom szerint, hiában keresünk utasítást arra, miként számítható ki a dongamennyiség, melyet valamely törzsből előállítani lehet. Oka ennek az, hogy Németország erdeiben dongára való fa vagy nincs, vagy a tölgyfa ott más uton jobban értékesíthető. Az

2 erdészeti tudományok majdnem kizárólagos miivelői pedig a németek, kiknél a szakszerű erdészet és azzal együtt az erdészeti irodalom virágzásnak örvend. Nálunk fájdalom ezzel nem dicsekedhetünk, mert az erdészet szakszerű kezelésének szükségessége még nem ment vérébe át a nemzetnek, s irodalmunk a magyar közönségnek szakbeli munkák iránt nyilvánuló közönyössége következtében nem vehet kellőbb lendületet. A dongázás különben még nálunk is uj, s a kik legtöbbet foglalkoztak vele, legkevésbbé éreznek hajlamot irodalmi munkálkodásra*)- Kzt fájdalommal konstatáljuk, mert sok tapasztalat és ismeret megy ily módon veszendőbe. Egy munka e nemben azonban még is létezik. írója a dongázás terén elismert egyéniség, és bizonyára a következőket is hivatottan Írhatta volna meg. Az említett munka a következő : Tafeln über Visirmasse, Lángén und Stárken des Deutschen Binderholzes, dann zur Berechnuug des Eimergehaltes desselbeu", irta Danbelofszky Adolf, báró Prandau erdőmestere. Ezen munka azonban csak táblákat tartalmaz, melyből a bodnárfa méretei és akó tartalma kiolvasható. Ha netalán e sorok Danhelofszky ur kezébe kerülnek, szakunk érdekében a nyilvánosság előtt fölkérem, ne terheltessék gazdag tapasztalatait velünk közölni e lapok hasábjain. A jelen időkben, midőn a dongázás tölgyeseinkben oly nagy szerepet játszik, s tehát az erdész gyakran jut azon helyzetbe dongára becsülni fát vagy erdőt, jó szolgálatot vélek tenni szaktársaimnak, ha közlöm e lapok hasábjain azt, mit az erdőn a munkásoktól eltanultam. Követtem az öreg Pfeil kitűnő *) Különbe n szemrehányás t egésze n ne m érdemiünk, mer t a z Erd. L. " évfolyam a lapjai n W. K.-tó l id e vág ó tanulmány t hozott. Illés.

3 tanácsát : ha tanulni akartok, kérdezzétek meg az erdőt és a munkásokat. Nem akarom tagadni, hogy közleményem sok kívánni valót hagy hátra, s hogy hosszabb tanulmányozás után tökéletesebbet lehetett volna adni; de azt vélem, hogy e czikk megjelenése után szaktársaim e téren szerzett tapasztalataikat, s tanulmányaikat sietni fognak közölni, s rövid idő alatt a szükséges ismeretekkel fog dicsekedni e téren irodalmunk, s a magyar erdészet ismét gazdagította az erdészeti irodalmat egy uj tárgygyal. Alig szükséges vitatni azt, mily fontossággal bír mind az erdészre, mind az erdőbirtokosra nézve a kellő tájékozottság a donga becslésben. Potom áron keltek már el szebbnél szebb erdők ebbeli járatlanság következtében; a fakereskedők meggazdagodtak, az erdők pedig elpusztultak. 'A' '\< A fakereskedésben kétféle donga képezi forgalom tárgyát: a franczia és német donga;*) az első sima, egyenes lapokkal biró paralellopiped, utóbbi pedig két végén legvastagabb és közepe felé mindinkább vékonyodik. A két donga faj alakja tökéletesen különbözvén egymástól, előállitási módja, tehát a becslés, illetőleg kiszámítás is lényegesen különbözik, s ennélfogva mindeniket külön fogjuk tárgyalni. I. A franczia donga. A franczia donga, mint már emiitettük sima, egyenes lapu és élü paralellopiped, melynek méretei következők : *) A franczi a dongá t németü l rendese n Daube", a némete t Binder - liolz" néve n nevezik, é s ig y m i i s talá n donga " é s bodnár" - vag y k á - dárf'a" szavaka t használhatunk. Illés.

4 a) hosszúság: 18, 24, 30, 36, hüvelyk; b) vastagság: 1, l 1 l 1 /^ l 3 / 4, 2; c) szélesség : ezt adás-vevésnél ki szokás kötni, s e tekintetben két osztályzat létezik : I-ső osztályba számíttatik a 4 l / 2 6 hüvelyk szélességű donga, melyből 1000-nek legalább 5000 hüvelyket kell kiadni: Il-ik osztályba számíttatik a 3 4 í / 2 hüvelyk szélességű donga, melyből 1000-nek 3800 hüvelyket kell kiadni. Franczia scarton donga nevezet alatt a következő hibákkal bíró dongák értetnek, melyek a. fönnebb elősorolt osztályokba el nem fogadtatnak : 1. korhadós és facsart rostu dongák; 2. ág-csomósak; 3. fagyhasadtak: I, vörössávosak (Rothstreifen) *); 5. kis és nagy rovartól meg- vagy átfúrtak. a) A normál donga. A dongák hossza és vastagsága, mint fönnebb előadtuk, igen sokféle, minélfogva adás-vevés megkönnyítése végett ezen különbségeket bizonyos méretegységre szokás redukálni. A méretegység az úgynevezett normáldonga, melynek hossza 36, vastagsága pedig 1 hüvelyk. Ezt így írják 3 6,. Szélességül 6 hüvelyket szokás fölvenni, ámbár, mint az fönnebb mondatott, adásvevésnél más módon vétetik számításba. A különböző vastagság és hoszméreteknek normál dongára való redukálása következő módon történik : darab / t donga === 25 darab 1) **) 50 18/ t V 4, = 31V 4» 2> *) Ezeke t tahi n szeplősökne k lehetn e nevezni. Eze n hü m okozój a a hosz - rostok sávonként i korhadásb a átmeneteié. Illés. **) 1 ) 1 8 a 36-na k fele, tehá t 6 % = 25. 2) Ugyanazo n okná l fogv a é s mé g 25-nek negyede : 6 1,-f ' 4. 8) 24 a 36-nak */,-a, tehát 50: 3=1G 8 ; 8 X2^=3S' ;í ; SS'/a: 2 16'' 3 -r33\,=50. 4) 5(» darab í4 /,=887 8 : 4 =SV 3 X8=25-}-38, ; s =58 1 /,. 5) 4 8 a 36-na k 1 ' 3-a, tehá t 50-f 5 % ) ^,,=66 2 / 3 : 4 = f -öeva^ss' 3. 7) 80 /36= 5 /e; óú: 6=S 2 / 6X5 = 41 4 e-"

5 50 darab : >> J 58Vá i» 4 ) 66% y >, 5 ) 83i/ 3 6) sat., sat., sat. h) A donga készítés módja. A fönnebbieket előrebocsátván, vegyük szemügyre a dongakészités módját, mert az fogja kezünkbe adni a kulcsot a dongamennyiség kiszámítására. A munkások egyik része a fatörzset oly hosszúságú rönkökre szeldelvén szét, mint a milyen hosszúságú dongák a fa hasadósága*), ágak és csomók elosztásánál fogva abból várhatók, a rönkö bütüjére állíttatik föl, s a rajzoló következőleg osztja be a felső bütülapot (lásd 1-sö ábra). 1-ső ábra. Először is a körülettel párhuzamos **) vonalat ir le darab szénnel. A sugárdarab ab, melynek segélyével e vonalat leírja (azon körvonalat, melyen az ábra l> és c betűi feküsznek), egyenlőt a készítendő donga szélességével, (pl. 6 hüvelyk). Miután azonban a szijácsot dongának használni nem szokták, azt is számításba kell venni. *) Ne m ige n erőse n facsar t rost u törzsekbő l i s lehe t dongá t készíteni, d e csak rövidebbeket ; menné l facsartab b a rostozat, anná l rövideb b a donga. **) A párhuzamosságo t az által hozz a létre, hog y a z ab sugárdarabba l egyenl ő hosszúságú botocskána k egyi k végé t eg y kezéb e fogja, s azza l a külkörületen, illetőleg kéregmentében, a mási k végé t a szénne l együt t má s kezéb e fogja, s azza l a belkör t leírja.

6 (A szijács határát az ábrán a pontozott vonal jelöli.) A szijács vastagságát számitásnál átlagosan 2 hüvelykre szokás fölvenni. Ha tehát a donga szélességét d-vél, a szijács vastagságát pedig v-\e\ jelöljük, akkor a sugárdarab, melylyel a beikor rajzoltatik ab d + v, vagyis a fölvett példa szerint ab = = 8". Az ab sugárdarab segélyével leirt kör a bütülapot két pasztára, belső és külsőre osztja, mely külsőt, ha az egész rönkön végig futónak képzeljük, (a belső és külső körön egyegy függélyes vonal körülfutása által támadó testet gondolunk) belül üres henger támad, melyet rövidség okáért bo(ionnak nevezhetünk. *) A bodon belkörét most a rajzoló oly részletekre osztja, a mily vastag dongát abból készíteni legczélszeriibbnek vél. Megjegyzendő^ hogy a rönkőről mindig 2 dongát hasítanák le egy hasábban. A bodon belköre tehát beosztatik 2, 2 1 / 2. 3, \ hüvelyknyi részletekre, pl. ábránkon ls-ra. Az osztás pontoktól már most a bélsugarak irányában vonalakat húzván (ab), a bodon bütüjén láthatóvá válik, hány dongapár fog kikerülni a rönkéből, és miként történjék a hasítás. Ha a fa vastagsága megengedi, a központ (bél) felé még több ily bodont is lehet kirajzolni ugyanazon bütii lapon. A belső bodon falvastagsága, illetőleg a belőle készítendő dongák szélessége természetesen keskenyebb lehet. De különben is kisebb lesz a belső bodon falvastagsága, mert ott a szijácsra. nem kelletvén számítani, már a 6 hüvely széles donga számára nem 8, de csak 6 hüvelyk kell, az ábrán még egy belső bodon látható, a mely keskenyebb dongát, fog szolgáltatni. *) B o cl o n, kivájt, vagy kikorhadótt törzs, mely, kivált homokos vidékeken kutak kibélelésére használtatik, tégla- vagy köfalazat helyeit. Rokonok bödön, dobon.

7 A rajzoló kezéből a hasgató veszi át a rönköt, a ki a hasábokat, ugy mint előírva van, lehasitgatja, m. p. először a külső bociont, s azután a belsőt. Megjegyzendő, hogy fölvidéki tölgyeinkre nézve fakereskedőtől azon állítást hallottan), hogy azoknak bélkörnyéke dongának nem használható. A rönkéről lehasított hasábok előbb még kétfelé hasittatván, szekerez ével kifaragtatnak, és végre vonókéssel tisztára meghúzatnak. Ily módon kétféle forgács származik : szikáncs (Hackschatten) és forgács (Mackelschatten), vagy balta forgács és le é s f o r g á c s. c) A dongák mennyiségének kiszámítása, illetőleg becslése. A fönnebbiek figyelmes megvizsgálása után a dongamennyiség kiszámítására szolgáló szabályt könynyen fölállíthatjuk. Mérjük meg a fa átlóját.*) vonjuk le abból a normál donga (vagy bármely más kívánt donga) kétszeres szélességét.**) melyhez még ugyanannyiszor a szijács vastagságát is hozzászámítottuk, tehát pl. 2 (fi"+ 2"): a maradék a bodon beikörének átlójával lesz egyenlő. Pl. A rönkő vastagsága 28 hüvelyk. 28" 2 (6" + 2") = 12". Miként számítsuk a bodonnak ezen belső átlójából ki a beikor hosszát, hogy azt, ugy mint a rajzoló gyakorlatilag tette, oly részekre oszthassuk, mint a mily dongát számitásunk alapjául fölveszünk? *) Miutá n elfogadtu k Kkipp e átlazó. logie. e ne m mondhatjuk máskén t mint á 11 6, H a a t a vastagság méreszköz e á 11 a /. ó, a művele t á tlazás a favastagság mag a se m lehe t má s átlónál. Ez t a mennyiségtanna l val ó kollisi ó félelme nélkü l tehetjük, mer t végr e a f a hütülnpj a ne m tökélete s kör. Különbe n i s ultima anniis i átl ó é s átmér ő ugyana z : rajzoljun k a négyszö g körü l kiirt, mel y szögleteit érinti, s átl ó é s átmér ő összeesnek. **) Kétszere s szélességét, mer t a középponttó l (béltő l jobbr a é s balra ) ugyanazon szélesség ű körpászt a fekszik.

8 Egyszerűen azon ismert arány segélyével, melynél fogva a kör (melyhez a rönké bütülapja leginkább hasonlít) átmérője ugy aránylik a kerülethez, mint 22 : 7, vagy 3:1 *). Azaz a bodon belkörületét nyerjük, ha átmérőjét 3-mal szorozzuk. Ha e szorozmányt elosztjuk a dongavastagsággal, mi a normál dongánál (melyet számításainknál alapul veszünk föl) egyenlő 1 hüvelyk, megtudjuk, hány dongát ád a külső bodon, s ugyanezen eljárást alkalmazva, mennyit adnak a belső bodonok. Képletben a fönnebbi szabályt következőleg ki. Ha a == a rönkő átlója, b = a bodon belső átmérője, s = a szijács vastagsága = 2", d = a donga szélessége, v = a donga vastagsága, m = a dongamennyiség, 3 [ a 2 ( d + s) ] m V és mert a 2 (d -f s) = b, tehát m =. V Például : Valamely rönkő vastagsága 28" fejezhetjük [88-2 (6 + 2)] 3 = =r 2 8 _ 1 6? ) = = 1 2X3 = 36 darab 1" donga, [12 2 (4 + 0)] 3 = (12 8) 3 = 4 X 3 = 12 ' 1" Összesen. 48 darab 1" donga. A megmaradó 4 hüvelyknyi bélből már nem készülhet donga, mert a bélből egy-egy oldalra csak 2 hüvelyk esik, de különben is, mint már fennehb emiitettük, a bélkőrnyéké nem dongának való. *) A fakereskedőkné l használ t eze n arányt, tekintv e a csekél y hibát, bátra n elfogadhatjuk. Különöse n sze m előt t kel l tartanunk, hog y a dara b szénne l rajzol ó munkás ne m ol y pontosa n rajzolj a é s osztj a b e a kört, min t a körzőve l dolgoz ó mérnök. EEDÉSZETI LAPOK.

9 170 V A kérdés illustrálására vegyünk föl még egy példát : Valamely előttünk fekvő tölgy törzs, a mely dongának kiválólag alkalmas 3 öl hosszúságban, 3G-os donga rönkökre osztva, következő méretekkel bírna az egyes rönkök' vékonyabb végén : 34, 32, 30, 27, 26, 24 hüvelyk, akkor abból, ha csak a külső bodont vesszük számításba, *) következő donmennyiséget várhatunk : 34" vastag rönkő = 18X3 = 54 dong 32" n = 16X3 = 4S 30"» n = 14X3 = 42» 27" n n = 1 IX:! " n» = 10X3 = " n = 8X3 = 24» Összesen. 231 donga. Ha a belső bodonokat is számításba vesszük, akkor még hozzá jön : 18" vastag belső bodon = 6X3= 18 donga, 1G" 16-12=4X3= 12 14", = 2X3= 6 Az előbbi összeggel együtt. 2Í1 7 donga. d) A kész áru és hulladék vi sz o n y a. A fönnebb például fölhozott törzs tömtartalma : 3' hosszú. 34" vastag rönkő = köbláb, 3' 32" n r> 3' * 30" » 3' 2 7" n n Q' O Ti 26" n » 1 1 > r> 24" n» Összesen. 82 ~83~ köbláb. *) Felsővidék i erdeinkbe n a bels ő bodonokn n bizto n ne m lehetvé n számítani, czélszerübb az t becslésné l kihagyni, ha csa k prób a álta l a z ellenkezőrő l meg ne m győződtünk.

10 I X. 3 \ f f/f A 6" széles normáldonga tömtartalma köbláb és 267 donga tömtartalma köbláb, minélfogva a tiszta áru a törzs tömtartalmának 40 / 0 -át képezi, a forgács pedig és hulladék 60%-át teszi. - - " ;-. " O.a^ Ez ugyan csak elméleti számítás, és azon kedvező viszonj i feltételezi, *) hogy a töizs egész hosszában agtalan, hibátlan és tökéletesen dongának való minden részeiben; és mégis igen kedvezőtlen fogalmat nyújt a fa értékesítésére nézve. Pedig a természetben az arány még kedvezőtlenebb. Erre nézve nem volt alkalmam anyagot szerezni, de egész fákra nézve mellékelem a következő táblát, melyet Lányi Adolf salánki erdészsegéd állított össze. Kimutatása a salánki nagy-erdőn feldolgozott következő tölgyfák tömtartalmának, s az abból származott donga, forgács és esedékfa viszonyának. /? f, szám Folyó összes xtalm a <* köbláb A fábó l előállított franczia dongának darab száma Földolgozás után marad t forgács esedékfa a don - gának Földolgozás után i vi - szonya a forgácsnak az esedék - fának k ö b 1 á b százaié kokban átlag 248, , 3 148, átlag K«J 59% 36%= 100% la *) A min t későb b látn i fogjuk, má s számítás i kísérle t a z arány t kedvezőt - lenebbnek tüntet i elő.

11 e) Mily árat követelhetünk a donga ezreért az erdőben? Egy darab normáldonga tömtartalma köbláb, ezer darab normáldánga tömtartalma 125 köbláb. S ha egy köbláb szikkkadt tölgyfa súlyát 5 2 fontra tesszük donga súlya 65 mázsa. A 23 hüvelyk vastag tőke ád kereken 20 dongát, tehát 50 ily tőkéből lesz 1000 donga. 23" vastag, 3' hosszú tőke tömtartalma 8'6ö6 6 ', 50 ily tőke tömtartalma '. A nyers tőkék és a nyert áru tömtartalmának összehasonlítása utánlátjuk, hogy (elméletileg) a nyert tiszta áru (donga) 28-9%*) a forgács (hulladék) % összesen. 100 %. 100 donga kerül : Készítési bér átlag 20 frt. deputatum (liszt, szalonna, só)**) **\ r. spézék (felügyelet sat.) 5 fuvar a vasútig (2 3 mértföld) rakodás, és scartirozás 1.0 szállítás Triesztig (alapul Szathmárt véve fel), távolság I26V 0 mértföld, melyen a vasúti árszabály B. táblája szerint 1 frt 20 kr fizetendő mázsája után, s tehát 65 mázsa után 78 frt, vagy kikerekítve 80 költségek Triesztig. 130 frt. Remélhetni Triesztben eladását. 240 Marad.110 frt. *) Számitásun k alapjáu l ne m a z egés z fát, hanoi n csa k a tiszta, dongána k való törzse t azér t vettük, mer t a fakeresked ő csa k az t fizeti meg. A több i fáér t (esedékfa) ne m á d semmive l se m többet, s h a a z tulajdonáv á válik, poto m áro n fecsérli el, s a z erdőbirtoko s tűzifájána k kelendőségé t tesz i semmivé. **) Havonkén t 8 0 fon t tenger i liszt, 5 fon t szalonna, s ó a menny i kell.

12 0 j n / ~ w «* * A kei eskedőnek vállalkozói nyereségre, és más fel nem számított kiadásokra 28 u / 0 -ot számítva. 30 frt. Marad tőérték. 80 frt. A mennyit tudtunkkal meg is adtak a mult télen: 6 0 írtra ezre után pedig átalában mindig leket számítani, mig ellenben Trieszthez közelebb fekvő helyeken többet is lehet számítani 80 frtnál. Megemlítendő, hogy a fakereskedő olcsóbban elszállíthatja az árut, ha egy részét az útnak vízen teszi. Ha 60 frtot veszünk föl alapul, a mi rendesen történni is szokott, akkor egy köbláb donga ára *6 kr, a hengerfa, (rundholz) ára 13-8 A fennebbiek után a becslő vagy azt számítja ki. menynyi donga remélhető az egész erdőterületről, vagy mennyit adhat átlag egy fa. ::: ) Ha pl. az erdőben dongának alkalmas fa található 1000 darab, s az után remélhető 1, donga, akkor az megér frtot, vagy ha ezen fák átlag adnak 250 dongát, akkor egyre-másra egy fa megér frtot. $ / f ~ D %g k t hm 5 / & * R ót" * Egy uj szerkezetű távmérő. 11 e 1 h á z y Emil, m. k. erdőremlezőtől. fa & (Folytatás.) A miiszer megvizsgálása és szabályozása, ^ L Mielőtt valamely felmérést megkezdenénk, szükség^/h^sigy a műszert, melyet alkalmazni szándékozunk, megvizsgáljuk és szabályozzuk. A felmérés ugyanis csak akkor les z helyes, ha *) E l n e mulaszsz a a becsl ő tekintetb e veun i a f a hasadósájgát, egészsége s voltát, s hog y elé g dong a várható- e a fából, s tehá t levágásr a érdemes-e. Err e különben má s czikkbe n fogun k egye t más t elmondani.

13 az egyes alkotó adatok (vízszintes és lejtszög, s a vonal hossza) helyesen és pontosan meghatároztattak. Hogy pedig azokat helyesen lehessen kipuhatolni, szükséges, hogy a műszer bizonyos tulajdonságokkal bírjon, s annak egyes részei a kellő állásba helyeztessenek. Ezen tulajdonságok részint már magában a műszer szerkezetében rejlenek, s azokkal a műszert felruházni a műgépész feladata, részint pedig az egyes műszerrészek kellő beállítása után következnek, s e beállítása a mérnök dolga. A feltételek, melyekhez a vízszintes és a lejtszög helyes megmérhetése van kötve, e fajta műszereknél a következők: 1. A műszernek olyformán kell felállítva lennie, hogy a körivkorong központja függélyesen álljon a csövek felett. 2. A körivkorongnak vízszintesen kell állnia, a tengelynek pedig, mely körül a körivmérő forog, tető-irányosan s olyformán, hogy annak mathematikai tengely-vonala a körivkorongot annak középpontján metszi. 3. A távcső vízszintes tengelye és a körivmérő tető-irányos tengelye derékszögben álljon egymáshoz. 4. A függélyes félkörív derékszögben legyen a távcső vízszintes tengelyével, s középpontja a távcső forgó-tengelyének mathematikai középvonalával essék össze. Mikor pedig az iránysugár (a szálkereszt metszpontján átmenő irány) vízszintesen fekszik, akkor a függélyes félkörív null pontot mutasson. 5. Az iránysugár derékszögben legyen a távcső tengelyének középvonalával, forgó pontja pedig ugyanebbe a vonalba essék. 6. Az iránysíknak (az iránysugár hosszában a körivkorongra fektetve gondolt függélyes sík) a távcső minden állásánál keresztül kell mennie a körivgorong középpontján. 7. Az iránysugár ugyanazon függélyes síkban legyen a mérendő vonallal, s evvel párhuzamos; a jelpózna pedig függélyesen legyen fölállítva.

14 Ezen Teltételekből jelen műszerre nézve a következő kellékek folynak ki, melyek iránt a műszer megvizsgálandó és szükség esetén megigazítandó. 1. A szintező tengelyének a távcső hossztengelyével ugyanazon síkban kell lennie. Ennek megvizsgálása akként történik, hogy a felállított műszeren a távcsövet két keresztben egymásnak átellenében álló emelő-csavar (a I. tábla) irányába hozzuk, s ezek egyikét lefelé, másikát pedig felfelé addig csavarjuk, míg a szintező buboréka annak vízszintes állását nem mutatja. Azután a zárkészüléket {/,-, 11. tábla) felnyitván, a távcsövet szintezővel együtt csapágyaiban óvatosan kissé jobbra és megint vissza balra forgatjuk. Ha a szintező ugyanazon síkban fekszik a távcsővel, akkor a buborék hosszában meg nem mozdul; ellenkező esetben a fordítás által a szintező egyik vége lejebb száll, minek következtében a buborék ellenkező irányban halad. Ez esetben a szintező megigazítandó, s e czélra annak egyik végén két vízszintes kis sróf van alkalmazva, melyek egyike kicsavaródik, másika pedig annyival beljebb szorittatik. Hogy melyik sróf kicsavarandó, s melyik megszorítandó, azt a buborék mozdulata mutatja. Ha például a szintező azon vége, melyen a két sróf alkalmazva van, közelebb fekszik szemünkhez, mint a másik, s a távcsövet csapágyaiban jobbra fordítva látjuk, hogy a buborék felénk halad, akkor a szintező távolabb vége kijebb áll, s ennek folytán, hogy a közelebb végét is kijebb toljuk, a jobbra lévő srófot kicsavarjuk, a balra lévőt pedig megszorítjuk, mindaddig, míg a távcső forgatása mellett a buborék középállását hosszában változatlanul meg nem tartja. 2. A szálkereszt az optikai képpel egy és ugyanazon síkban álljon. Hogy meggyőződj ünk ari'ói. vájjon a szálkereszt metszpontja ugyanazon síkban van-e a megirányozott tárgy optikai képével, a távcsövet valamely tá-

15 ~voli, de tisztán kivehető tárgyra irányozzuk s a szemcsövet a a fogas-csavarral annyira ki- vagy betoljuk, hogy a tárgyat lehető legtisztábban látjuk. Azután a szálkeresztet rejtő kis csövet a kis igazitó grófoknál fogva a szemcső megmozditása nélkül addig toljuk kijebb vagy beljebb, mig a szálkeresztet is egészen tisztán nem látjuk. Most a szálak metszpontján át a tárgyra figyelve szemünket a szemcső nyilasa előtt kissé ide s tova mozgatjuk. Ha a szálkereszt és az optikai kép egy síkban fekszik, akkor a metszpont mindig a tárgy egy és ugyanazon pontját fogja fedni; ellenkező esetben a szálkereszt szintén mozogni látszik, és pedig szemünkkel ugyanazon irányban, ha távolabb, ellenirányban pedig, ha közelebb áll hozzánk mint az optikai kép. Első esetben tehát a szálkeresztet közelebb, utóbbi esetben pedig tovább toljuk, mig a metszpont látszólagos mozgása meg nem szűnik. 3. A távcső optikai tengelye annak physikai hossztengelyével ugyanazon vonalban legyen. A távcső üveglencséi akként elhelyezvék, hogy azok optikai tengelye a távcső középvonalával egybe esik. Miután pedig amaz a szálkereszt metszpontja által határoztatik meg, ennek folytán a metszpontnak a távcső tengelyvonalában kell feküdnie. Ennek megvizsgálása végett a távcsövet valamely távol lévő tárgy egyik jól látható pontjára irányozzuk, s azután csapágyaiban annak hossztengelye körül forgatjuk. Ha a szálkereszt metszpontja mindig ugyanazon tárgypontot érinti, akkor a szálkereszt helyesen áll, azaz, annak metszpontja ép a távcső tengelyvonalában fekszik; ellenkező esetben a metszpont körben forogni látszik a tárgypont körül, s akkor a szálkeresztet be kell igazitanunk a távcső tengelyvonalába, mi a szálkereszten alkalmazott 4 kis igazitó sróf segítségével történik, melyek közül a szükséghez képest az egyik kisrófoltatik, az annak átellenében lévő pedig ugyanannyival utána szorittatik.

16 4. Mikor a körivkorong vízszintesen áll, s a II. csavar, nemkülönben a függélyes félkörív sempontra van állítva, akkor az iránysugárnak vízszintesnek kell lennie. Ennek következtében szükséges : a) hogy a szintező párhuzamos legyen a távcsövei (illetőleg az annak hossztengelyében fekvő iránysugárral;) b) h o g y a távcső ágy karikái tökéletesen egyenlő átmérővel bírjanak; c) h o g y a t á v c s ö párhuzamosan feküdjék a távcső tar tó alsó elével; d) hogy az emelő sin tetejét képező kör középpontja a 11. csavar ez állásánál a keret forgó tengelyének középvonalába essék. Hogy a műszer e tulajdonságait megvizsgálni lehessen, szükséges, hogy legelőször is a körivkorong vízszintes állásba helyeztessék. E czélból a függélyes félkörivet (G II. tábla) s a II. csavart nullpontra állítjuk, azután pedig a körivmérőt (C I. tábla) olyformán fordítjuk, hogy a távcső evvel együtt a szintező két egymással keresztben átellenében álló emelő-csavar a*) irányában feküdjék: e két csavar egyike a szükséghez képest rnegtágittatik. másika pedig ugyanannyival megszorittatik addig, míg a szintező buboréka a közepén nem áll meg. Ezután a körivmérő 180 -kal megfordittatván, vizsgáljuk, vájjon a szintező buboréka ugyan azon helyen van-e. Ha elmozdult volna, akkor felerészben a két emelő-csavar a által (egyikét lejebb, másikát feljebb csavarva), felerészben pedig a távmérő-oszlop talpát tartó két csá*var (v) által (szintén egyiknek kijebb, másiknak beljebb való csavarása által) ismét vízszintes állásba hozatik; azután a körivmérőt megint visszafordítjuk 180 -kal előbbi állásába, s itt ismét vizsgáljuk és esetleg igazítjuk a szintezőt addig, mig csak a buborék mind a két állásban *) a 4 emelőcsava r má r a műsze r felállítás a előt t olyformá n igazítandó, hog y a koron g feszese n álljo n rajta.

17 ugyanazon helyen meg nem marad, a mikor is azután a korong ez irányban vízszintesen áll. Azután a körivméröt 90 -kal fordítva (ugy, hogy a távcső a másik két emelő sről' irányába esik) ugyanazon miveletet viszszük véghez a körivméró ez állásara nézve is, s ha a buborék itt is mindkét helyzetben ugyanazon középhelyen marad, akkor* a korong vízszintesen áll. Gsak akkor, mikor a körivkorong eként pontosan vízszintes sikba van helyezve, megkezdhetjük a fent kijelölt megvizsgálás- s igazításokat. A körivkorong vízszintes állásánál fogva a szintező párhuzamosan fekszik annak síkjával: ebből azonban még nem következik, hogy a távcső physikai tengelye is (melylyel annak optikai tengelye, azaz, az iránysugár a 3-ik pont szerint párhuzamossá tétetett) párhuzamos vele. Ennek megvizsgálása végett a szintezőt lábaira nézve egyenlő magasságba helyezzük az által, hogy a zárkészüléket k felnyitván, a szintezőt kiemeljük, s megfordítva visszahelyezzük, ugy hogy azon lába, mely az elébb közelebb volt szemünkhez, most távolabb esik mint a másik. Ha a buborék most is a szintező közepén marad, akkor annak lábai egyenlően magasak, vagyis a szintező párhuzamos a távcső ágykarikáinak tetőpontján át fektetve gondolt vízszintes síkkal. Ha pedig a buborék elmozdult, akkor a szintező egyik lába hosszabb, s ennek folytán helyreigazítandó. E helyreigazítás felerészben a távmérő-oszlop két talpcsavarja v által, felerészben a szintezőn alkalmazott tetőirányos kis csavar által eszközöltetik. Ha a távcső ágykarikái tökéletesen egyenlő átmérővel bírnak, akkor ezen igazítás után a szintező párhuzamos lesz (a 3-ik pontban emiitett igazítás folytán) a távcső optikai tengelyével is, valamint a távcsőtartó ágyai is vízszintesen fognak feküdni. Ezt az által tudhatjuk meg, hogy a távcsövet szintezővel együtt ágyaiból kiemeljük, s megfordítva visszahelyezzük. Ha az ágykarikák egyenlő átmérőjűek, akkor a szintező bubo-

18 réka e helyzetben is a közepén marad: ellen esetben pedig (ha az egyik karika vastagabb mint a másik), miután a fentemlített igazítás folytán a karikák felső tetőpontjai vízszintes vonalban feküsznek, a távcsőtartó ágyai nem lehetnek vízszintes irányban, ennélfogva a megfordítás után a vastagabb karika a magasabban álló ágyba, a vékonyabb pedig a lejebb álló ágyba jön, s ennek következtében a két karika tetőpontjai, annak folytán pedig a szintező is eltér a vízszintes iránytól. Miután pedig a karikákat nem tehetjük egyenlőkké (ha csak valami ügyes műgépész által meg nem csináltatjuk), nem marad ez esetben egyéb hátra, mint a távcső optikai tengelyét s a szintezőt párhuzamon irányba hozni a távcsőtartó ágyaival, vagyis a távcső karikáit alul érintő vízszintes síkkal. Ezt az által érjük el, hogy az eltérés felét a távmérő-oszlop két talpcsavarja v, felét pedig a szintező tető-irányos csavarja által eltávolítjuk, mígnem a buborék a vízszintes állást mutatja. E művelet által a szintező egyik lábát ép annyival meghosszabbítottuk, a mennyivel az egyik karika vastagabb a másiknál, amiből következik, hogy a szintezőt azután mindig ugy kell helyeznünk a távcsőre (a hosszabb lábát a vékonyabb karikára), mint ahogy az most áll rajta. Hogy az iránysugarat is a szintezővel s a távcsötartó ágyaival párhuzamos, azaz, vízszintes vonalba helyezhessük, erre nézve külön miveletre lesz szükségünk. Elébb azonban meg kell vizsgálnunk, vájjon a távcső tartó sin F alsó éle mikor az emelő sin r, vagyis a II. csavar sempontra van állítva, párhuzamos-e az I. csavarral. E czélból a műszer mostani állása mellett az I. srófot forgatjuk, ugy hogy ezáltal a távcsőtartó távcsővel és szintezővel együtt előre vagy hátra tolatik; ha e mozdulatnál a szintező buboréka folytonosan az eredeti középállását megtartja, akkor az emelősin a kellő magasságban áll, s a távcsőtartó

19 alsó éle párhuzamos az I. csavarral. Ha ellenben a buborék elhalad, akkor az emelósin állását meg kell változtatnunk, és pedig emelnünk kell akkor, mikor a buborék (a távcső előre történt mozdítása közben) az I. csavar felé, leeresztenünk pedig, mikor attól ellenkező irányban haladt. Természetes, hogy ezáltal a távcsőtartó távcsővel és szintezővel együtt előbbi vízszintes állásából ki lévén mozdítva, az ismét vízszintes irányba kell hoznunk, és pedig a távmérő-oszlop két talpcsavarja v által. Miután azonban a mutatóvonalak a II. csavarnál most már nem fogják a sempontot metszeni, ennélfogva a lépteknél levő mutatót kijebb vagy beljebb kell srófolnunk, a dobkerék osztott karimáját pedig a csavar megmozditása nélkül annyira előre vagy hátra kell fordítanunk, hogy annak sempontja a mutatóvonallal egybeessék. Váljon az iránysugár vízszintesen fekszik-e, annak megvizsgálása következő módon történik.*) Valami lapos, szabad *) Régebben, szokásba n vol t e z igazítás t következőképe n eszközölni. Miutá n a körivkoron g vízszinte s síkb a helyeztetett, s a több i igazítá s i s b e vol t végezve, a távesőve l valam i távollékvö, d e pontosa n szemlélhet ő pon t kerestetet t fel, melyet (a távcs ő vízszinte s állás a mellett ) a z iránysugá r érintett. Azutá n a távesőszinte - zővel együt t kiemeltetvén, megfordítv a visszahelyeztetett, s a körivmér ő 18 0 fokkal megfordittatván, a z iránysugárna k ismé t azo n ponto t kellet t érintenie. Stampfe r azonban kimutatta, hog y e z eljárá s álta l csaki s a távcsőtart ó ké t ágy a vízszinte s isányba igazittatik, mag a a z iránysugá r ellenbe n ugyanazo n ponto t fogj a érinten i akkor is, h a ne m fekszi k vízszintesen, miutá n a szög, mel y alat t a z iránysugá r elhajlik, a távcs ő megfordítás a utá n ne m változik, ha a távcsőtart ó ágya i é s a körivkorong vízszintese n állnak. Az iránysugá r vízszinte s vonalb a val ó elhelyezésér e Stampfe r következ ő módot használ: Valam i lapo s helye n kblő l 20 0 ölny i távolságr a ké t karó t tűzzün k olyformán, hog y azo k lapo s feje i lehetőle g vízszintesen, s a földfelülettel egyenlőe n álljanak. Aztá n a vona l egyi k végére, a műszer t helyezvé n (akként, hog y a víz - szintesen fekv ő távcs ő szemüveg e a kar ó felet t álljon), a mási k végé n egy lejtmérö léczet állítun k fe l tetőirányosan, s anna k czéltáblájá t addi g tolju k fel - vag y lefelé, mígnem a z iránysugá r anna k középpontjá t tökéletese n metszi. A z ig y nyer t lécz - magasságot, nemkülönbe n a műsze r magasságá t megmérvén, feljegyezzük, s aztá n a műszer t oda, a ho l mos t a léc z volt, e z utóbbi t pedi g a műszer helyéb e állítván, a czéltáblá t ismé t a z iránysugárb a igazítju k be, s a léczmagasságo t é s a műsze r magasságát megin t megmérjü k é s feljegyezzük. Föltéve, hog y a z iránysugá r nem fekszik vízszintesen, akko r a léczmagassá g bizonyo s mérette l x kiseb b vag y nagyobb lesz, d e min d a ké t állásná l ugyanaz, s a lejtméré s alapképletébő l (m = (M-j-v) 1) könnyen kipuhatolható. Ugyani s x = r j ' ra+tr* \

20 kilátásn (3 lehetőleg egyforma lej tű) helyen négy karót tűzünk egyenes vonalban, egyenlő távolságokban, olyformán, hogy a karók egyenesre faragott fejei lehetőleg egy és ugyanazon lejtvonalban feküdjenek. Ez utóbbi ugyan nem okvetlenül szükséges, de kívánatos azért, mivel a távolságok vízszintes méreteinek pontosan egyen löknek kell lenniük, a megmérés pedig a karók ezen elhelyezésénél könnyebben eszközölhető a kellő pontossággal. \ vízszintes irány következőképen puhatoltatik ki. A 1 0 abra - Legyen (10. ábra) A B a vonal. melyben a négy karó 1, 2, 3 és 1 egyenlő közökben, például ölnyire egymástól kitüzetett. Továbbá legyen a 4-ik és az 1-ső karó közti magasságkülönbség a 1 = m, a 2-ik és 4-ik karó közti magasság // 2 pedig = w,. Ez utóbbit egész pontossággal határozhatjuk meg, daczára annak, hogy a műszer e tekintetben még nincsen szabályozva, ha a műszert a 3-ik karóra felállítjuk (a körív-korongot vízszintes síkba, s a függélyes félkör ivet, nemkülönben a II. csavart 0 pontra helyezve) és innen a léczmagasságokat 4-nél és 2-nél leolvassuk. Legyen például a léczmagasság 4-nél és 2-nél = \ akkor a magasság 4 és 2 közt tudvalevőleg Most a műszert az 1-ső karóra állítjuk fel, s a körivkorongot vízszintes helyzetbe hozván, a szintező vízszintes ahol M é s M, a z illet ő műszermagasságot, l é s /, a léezmagasságo t é s v a valód i és a látszólago s látkö r közt i különbsége t jelenti. Ha a z iránysugá r vízszintese n fekszik, akko r x = o lesz, ellenesetbe n a czéltábla olyformá n beállítandó, hog y a léczmagasság egyenl ő legye n 1-J- x ( a szerint, a hog y x tevőlege s vag y nemlegesne k találtatott), s a z íg y beállítot t czéltábl a szerin t az iránysiigá r ( a szálkeresz t kell ő emelés e vag y leeresztés e által ) helyreigazittatik. Részemről báto r vagyo k t. szaktársaimna k a, fen t leir t eljárásoma t ajánlani, melyben a ritká n kell ő pontosságga l megmérhet ő műszennaga^sá g mellőzv e van, minek következtébe n a z eredmén y pontosabb.

21 állása mellett meghatározzuk a léczmagasságot 4-nél és 2-nél. Legyen az például 4-nél == L és 2-nél Lj; azonkívül a míiszerinagasság = M. Feltéve, hogy az iránysugár nem vízszintes, akkor a leolvasott magasság sem helyes, hanem a valódinál kisebb, vagy (mint jelen ábrában) nagyobb. Ha például a helyes léczmagasság 4-nél = 1 és 2-nél = \ v akkor a jelen esetben L = 1 -f- y és h 1 = l í -\- x, hol x és y azon mennyiségeket jelentik, melyekkel a leolvasott léczmagasság a helyes léczmagasságnál nagyobb. Ezen különbség a mint az ábrából is látható, arányos a távolsággal, ugy hogy y (4, 1 ) 3 == = lesz, miből y = 3 x következik. J x (2, 1 ) í ' Ezen adatokból a magasságokat kiszámíthatjuk, ugyanis m = 1 M és m ni, = l t M, vagyis : m L 3 x M és m m l = L l x M; ha pedig a valóságos és a látszólagos látkör közti különbséget, nemkülönben a fénytörést (refractio) is tekintetbe vesszük, s mind a kettőt együttvéve a 4-ik karóra nézve = Vj, a 2-ikra nézve = v-nek nevezzük*), akkor, miután e különbségek arányosak a távolságok négyzev ( 4 l) teivel, tehát == -~- -- =, vagyis v, = 9v, a fentebbi egyenletek helyesebben igy irhatok : m = L 3 x M 9 v, és m Éj = L í x M v; ha az alsó egyenletet a felsőből levonjuk, lesz : uij = L Lj 2 x, 8 v, miután pedig mj a fentebbi módon külön meghatároztatott, ennélfogva y y x ==.L Lj 2 x 8 v, a miből 2x= (L Lj) (y y,) 8 v, vagyis = _ <LI1Ű _ 4 v következik. 2 2 *) A látkörkülénbsé g fénytörésse l együt t üaus z adata i nyomá n megközelítőle g v ss OOÓOOO O t*, a ho l t a műsze r é s a léc z közt i távolságo t jelenti.

22 Ha x =* O-nak vagy legalább oly kicsinynek találtatik, mikép azt a léczen biztosan megmérni nem lehet, akkor az iránysugarat vízszintesnek tekinthetjük, s erre nézve tovább semmi igazítás nem szükséges. Ellenkező esetben a czéltábla x-el lejebb toljuk, s a léczet a második karóra tetőirányosan felállítván, a műszer megmozditása nélkül a szálkeresztet felemeljük (a szemcsövön lévő kis igazító csavarok segítségével) addig, mígnem annak metszpontja a czéltábla középpontját tökéletesen szeli. Magától értedődik, hogy az igazítást csak azután eszközöljük, mikor többször ismételt megmérés által az x kiszámításához szükséges adatokat egész biztossággal megtudtuk. Ezen igazítás folytán a 3-ik pontban emiitett szabályozás természetesen füstbe megy, miért is a távcsövön annak agykarikái egyikén rendesen egy kis csapocska van alkalmazva, mely a távcsőnek ágyaiban való forgatásánál egy a távcsőtartóval összefüggő kis srófba ütődvén, a távcsövet nem ereszti tovább, s igy lehetségessé teszi, hogy a távcsövet mindig egyformán fektethessük. (Folyt, köv.) A méter-mértékne k a z erdőgazdasá g körébe mikénti alkalmazásáról. n val ó Az alábbiakban közöljük azon szabályrendeletet, melyet a magyar királyi pénzügyministerium a méter-mértéknek az államerdőgazdaságnál való mikénti alkalmazása tárgyában kiadott, s mely általában véve a szükséges részletes tájékozást olymértékben tartalmazza, hogy azt nem csak mint érdekes erdészeti intézményt kivonjuk ismertetni, de egyszersmind elfogadásra, s illetőleg alkalmazásra is ajánljuk hazánk minden erdőbirtokosának mint olyant, melyet részünkről is egészen helyesnek és követendőnek tártűnk.