Károsítók sora Közzétéve itt: magyarmezogazdasag.hu az Agrárhírportál (

Átírás

1 Károsítók sora A málna és szeder vírusai közül a leggyakoribb a málnamozaik, melyet 4 vírus okoz (rubus yellow net virus, RYNV, black raspberry necro sis virus, BRNV, raspberry leaf mottle virus, RLMV és raspberry leaf spot virus, RLSV). A levélen határozott szegélyű sárgás foltok alakulnak ki, a levél torzulhat is. A kórokozók a szaporítóanyaggal, illetve a levéltetvekkel és más szívó kártevőkkel terjednek. A málna levélsodródás vírusa (raspberry leaf curl virus, RLCV) kül földi málna- és szeder ültetvényekben nagy gondot okoz, hazai megjelenésére számíthatunk. A fito plazmák közül a leggyakoribb a málna törpülése (Rubus stunt phytoplasma), ami a virág és a termés torzulásával, sok apró, rövid ízközű sarj megjelenésével jár. Terjesztője a vegetatív szaporítás, de a kabócákkal és a Cuscuta fajokkal is terjed. A málna leggyakoribb baktériumos betegsége, az agrobaktériumos gyökérgolyva, melynek a kórokozója a talajból fertőző Agrobacterium tumefaciens. Fertőzött töveket tilos telepíteni, a fertőzött talajban évekig egyszikűeket kell termeszteni. A baktérium 60 tápnövényen ismert. A veszszőn megjelenő karfiolszerű tumorokat az Agrobacterium rubi, a málna agrobaktériumos vesszőgolyvája okozza, a tünet nem összetévesztendő a málna-gubacsszúnyog kártételével. Ez a kórokozó viszonylag ritka. Vesszőbetegségek A málna elzinoés betegségét az Elsinoe veneta gomba okoz za: a vesszőn, hajtáson és a leveleken is lilásbarna, majd szürke közepű foltok alakulnak ki, melyek a vesszőn bemélyednek. Közepükön a gomba apró szaporítóképletei láthatók. A kórokozó fertőzési hőoptimuma 2226 C, tavasszal aszkospórával és konídiumokkal, nyártól konídiumokkal fertőz. 1. oldal (összes: 5)

2 Elsősorban a vessző betegsége a didimellás betegség, kórokozója a Didymella applanata pszeudotéciumos gomba, hőmérsékleti optimuma 6-23 C. A fertőzésben közreműködik a málna-vesszőszúnyog, a lárvák okozta sebzéseken keresztül történik a fertőzés a piknokonídiumokkal. Főként a vesszők alsó részén alakulnak ki a cm hosszú, lilásbarna foltok, később a kéreg ott megszürkül és fölrepedezik, idővel a vessző elhal. A leptoszfériás betegség szintén a vesszőt támadó kór, okozója a Leptoshpaeria coniothyrium. Ez esetben a fertőzés nemcsak a kéregre terjed ki, hanem a bélrészig hatol. A barna foltok a sarjak tövénél jelennek meg. A betegség terjedésében szintén szerepet játszik a málna vesszőszúnyog lárváinak kártétele, ugyanis elsősorban sebzéseken át fertőz. A vesszőt fertőző gombás betegségek elleni védekezésben az agrotechnikai szabályok betartásának nagy a jelentősége. A beteg sarjakat, vesszőket tőből távolítsuk el szüret után, a tél kezdetéig, majd rügyfakadás után meg kell kezdeni a kémiai védekezést, az időjárástól függően 7-14 naponként ismételve. Elsősorban rézkészítményekkel permetezzünk. A gomba mellett a málna-vesszőszúnyog elleni védekezésről se feledkezzünk meg, az engedélyezett készítményekkel. A málnalevél gombás betegségei közül a málna mikoszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella rubi) a leggyakoribb. Apró, szögletes foltok sokaságát okozza. 2. oldal (összes: 5)

3 Kisebb jelentőségű a málnarozsda (Phragmidium rubiidaei), a fillosztiktás levélfoltosság (Phyllosticta argilla cea), valamint a málna lisztharmat (Sphaerotheca macu laris). A szedret is megtámadja a málna mikoszferellás és leptoszfériás betegsége. A szeder botrioszfériás betegsége elsősorban a tüskétlen szedreknél okoz vesszőpusztulást: a rügyek körül barna folt alakul ki. A vesszőkön szabadon láthatóak a Botryosphaeria obtusa piknokonídiumai. A védekezés fontos része a beteg vesszők eltávolítása. A szeder szeptocitás betegségét a Septocyta rubo rum piknídiumos gomba okozza, ez a legsúlyosabb vesszőpusztulással járó betegség. A vesszők alsó harmadában alakulnak ki a kezdetben zöldes, majd megbarnuló ovális foltok. Védekezés az előbb említettek szerint. A szedret többféle rozsdabetegség veszélyezteti: a szederrozsda (Kuechneola albida), a hamvas szederrozsda (Phragmidium rubi), illetve a leggyakoribb a tüskétlen szeder narancsrozsdája (Gymnoconia nitens), amely nevét a levél fonákán keletkező narancssárga kinövésekről kapta. Védekezés az előírt, engedélyezett hatóanyagú készítményekkel, a fertőzés intenzív időszakában 7-10 naponként szükséges. Szürkepenész A szeder és a málna termését leginkább veszélyeztető gomba a Botrytis cinerea, mely csapadékos időben okozza a fő problémát, veszélyeztetve a termesztés sikerét. A kórokozó a hajtások, vesszők fölső részét is fertőzi. Angliában és csapadékosabb éghajlaton ezért fólia alatt termesztik a málnát és szedret, ez Magyarországon is megoldás lehet. A nyári nagy melegekben a termesztő létesítményben még melegebb az idő, de árnyékolással és párásítással leküzdhető ez a probléma. Az agrotechnikai védekezés része, ha szellős állományt igyekszünk fenntartani, ügyelünk a gyomirtásra és a sérülések elkerülésére. A túlzott nitrogénadagolástól felpuhult szövetekben is nagyobb kárt tehet a szürkepenész. E mellett szükség van a vegyi védekezésre is a virágzás kezdetétől, bár az utóbbi években számottevően csökkent a felhasználható hatóanyagok köre. A fertőzésveszélyt fokozza a kis málnabogár megjelenése is, amely ellen szintén védekezni kell a virágzásban. Rágó és szívó kártevők A málna és a szeder gyökérkártevői közül a cserebogarakra kell figyelni a leginkább, mert 3. oldal (összes: 5)

4 táplálkozásukkal csökkentik a gyökérsarj- és hajtásképződést, ami a fiatal ültetvényekben nagymértékű kártétel. A vesszőn előforduló málna-vesszőszúnyog (Resseliella theobaldi) károsítása a kéregrepedésre hajlamos fajták esetén okoz nagyobb gondot, közvetve pedig a vesszőbetegségek megjelenését és terjedését fokozza. A málna-gubacsszúnyog (Lasioptera rubi) gyakori kártevő, de a kártétel mértéke nem jelentős, mert a faj vegyszerekre érzékeny. A málna-karcsúdíszbogár (Agrilus aurichalceus) utóbbi időben mind gyakoribb megjelenésekor a vesszők alsó harmadában a lárvák rágása után a teljes vessző elszárad. A málnasodrómoly (Notocelia udmanniana) fiatal áttelelt hernyói a kártételt tavasszal kezdik rügykárosítással, majd májusig a leveleket rágják, és az összesodort levelekben bábozódnak be. A kis málnalevéltetű (Aphis idaei) a hajtásnövekedés idején jelentős és a mozaikvírus terjesztésében vesz részt. A szeder-és málnatermesztés legveszélyesebb kártevője a kis málnabogár (Byturus tomentosus), mely a többéves monokultúrás málnatermő területeken nagymértékben felszaporodik. A bimbót és a termést károsítja, odvasít, a termés megrágásával utat nyit a szürkepenész fertőzésének. A szamócabimbó likasztó (Anthonomus rubi) a virágzat kocsányának megrágásával okoz termésveszteséget. A szeder kártevői a kis (Aphis ruborum) és nagy szederlevéltetű (Nectarosiphon rubi), a fiatal leveleket, hajtásokat szívogatják, valamint a vírusok terjesztésében játszanak szerepet. A zöld cserebogár (Anomala vitis) elsősorban a homokos területeken okoz a szederben kártételt a gyökérzet megrágásával. Lombkártételt a szövőlepkék közül a tarka kisszövő (Orgyia gonostigma) és a rozsdabarna kisszövő (Orgyia a tiqua) okoz kora tavasszal, a rügyek és a levelek megrágásával. A szederatka (Acalitus essigi) a legveszélyesebb, szemmel nem látható gyümölcskártevő. A kártétel az érő terméseken látszik, egyes résztermésekben nincs színanyag, pirosak maradnak, végül kifehérednek. A feldolgozás után, a fagyasztott árun még szembetűnőbb ez a probléma. Védekezési alapelvek A most ismertetett kórokozók és kártevők elleni védekezés alapja a helyes agrotechnika. A klimatikus tényezők optimalizálásával, a növények jó erőnlétének fenntartásával csökkenthetjük az alkalmazott növényvédő szerek mennyiségét. Nagyon fontos a terület kiválasztása, az elővetemények és a helyes vetésforgó kialakítása. A terület előkészítése, talajforgatása, a szerves trágyával történő feltöltés nélkülözhetetlen, ha szükséges, ekkor kell elvégezni a telepítés előtti gyomirtást a nehezen irtható évelők ellen. Ugyanez vonatkozik a talajlakó kártevők elleni védekezésre, ha indokolt, akkor az engedélyezett készítményekkel el kell végezni a talajfertőtlenítést. 4. oldal (összes: 5)

5 Az ültetéshez ellenőrzött minőségű szaporítóanyagot válasszunk. A telepítés időpontjától függően a gyökeresedés után a tavaszi lombvédelmet időben el kell kezdeni a lombkárosítók és kórokozók ellen. A felszívódó készítmények mellett kontakt szereket is használjunk egyszerre. A szisztémikus szerek hatásának a kifejtéséhez néhány nap szükséges, addig a kontakt készítmények adnak védelmet, továbbá így megelőzhető a szerrezisztencia kialakulása is. Virágzáskor méhkímélő technológiával juttassuk ki a növényvédő szereket. A termő állomány gyommentessége segíti a növényvédelmi kezelések hatékonyságát. Terméséréskor csak az engedélyezett készítményeket használjuk a megfelelő élelmezésegészségügyi előírásoknak megfelelően. A nyári-őszi lombvédelem is fontos, a növényvédelem sikerét fokozza. A javaslat általános, a pontos technológia csak ismert termesztéstechnológiában adható meg. Az engedélyezett készítményeket a minden évben kiadott Engedélyezett növényvédő szerek jegyzékéből válasszuk ki, az adott növényvédelmi problémának megfelelően. Szerző: Kaponyás Ilona Közzététel ideje: , szerda, 19:56 A forrás webcíme: 5. oldal (összes: 5)