Rogate május 13.

Átírás

1 2012. május 13. A vasárnapról: a hagyományos egyházi kalendáriumban a húsvét utáni ötödik vasárnapot nevezték Rogate vasárnapnak. Neve kivételesen nem bibliai igére vezethető vissza, hanem a 4. századi Rómában bevezetett könyörgő processiókra. Az elnevezés az ünnep központi tartalmára, az imádságra utal, így nevezhetjük ezt a napot az Imádság vasárnapjának. A Rogate utáni hét neve Rogationes, e szerint főként a hétfőt, keddet és szerdát számolták (feria secunda, tertia, quarta rogationum). A csütörtök már az Áldozócsütörtök (Ascensio Domini), Krisztus mennybemenetele, a húsvét utáni negyvenedik napon. Imádság az evangélium terjedéséért Textus: Kolossé 4,2 4(5 6) 1. Amit a textusról tudni kell exegetikai/kortörténeti megértés A Kolosséi levél szerzőségével kapcsolatban a kutatók véleménye megosztott. Mivel a szakasz életrajzi utalást is tartalmaz, szükséges erre kitérnünk. Justinus és Marcion páli iratként beszél a levélről, és ez volt az általánosan elfogadott nézet, amíg 1838-ban Mayerhoff, majd 1872-ben Holzmann, később Baur és tanítványai meg nem kérdőjelezték. Mind stilisztikai, mind teológiai érveket felsorakoztattak. Manapság elméletek egész sora él egymás mellett a páli szerzőséget vitatók körében: 1. vannak, akik a titkár-elmélet hívei: csak a 4,18-at írta Pál, a többit egy megbízott tanítvány, pl. Epafrász. Eduard Schweizer úgy érvel, hogy a szerző lehetett akár Timóteus is, akit a levél is említ lehetett egy eredeti Kolosséi levél, amelyet később kibővítettek; 3. az Efézusi levél szerzője szerkesztette át a Kolosséit, ezért lehet közöttük a sok hasonlóság; 4. deuteropáli szerzőség. 2 Feltűnő a hasonlóság a Filemonhoz írt levéllel is, ugyanis Pál fogságának említése és az üdvözlendők nevei megegyeznek az abban található adatokkal, bár a nevek sorrendje más. A Filemonhoz írt levelet azonban a kutatók jelentős többsége páli eredetűnek tartja. Mindent egybevetve jelen sorok írója Budai és Herczeg 3 valamint Balla professzorok nézetét vallja, amely szerint az imént felsorakoztatott lehetőségek közül egyik mellett sem szólnak olyan érvek, amelyek megingathatnák a páli szerzőség tényét. Pál neve három helyen is szerepel (1,1; 1,23; 4,18). A stilisztikai érvet megingatja az a tény, hogy Pál nem minden levelében használja az összes, számára fontos teológiai kifejezést. De ez fordítva is elgondolkodtató: ha valaki Pál nevében akar írni, valószínű, hogy mindent elkövet a lehető legnagyobb hasonlóság érdekében tehát a stilisztikai különbségek 1 SCHWEIZER: Teológiai bevezetés az Újszövetségbe, BUDAI HERCZEG: Az Újszövetség története, BUDAI HERCZEG: Az Újszövetség története,

2 akár a páli szerzőség melletti érvvé is lehetnek. Teológiailag pedig igaz, hogy az ún. kozmikus krisztológia, az elemekre való utalás, és a Krisztus az egyház feje gondolat újdonságként hatnak a korábbi levelekhez képest, de gyökereik ott vannak a nem vitatottan páli iratokban. 4 A vizsgált szakasz életrajzi utalása a fogságról szól. Az ApCsel a cézáreai (23 25) és a római (27 28) fogságról beszél, de a 2Kor 11,23 is említ fogságokat helymegjelölés nélkül, amelyek az előbbieken kívüli fogságok lehetnek. Lehetséges helyszín pl. Gerd Theissen véleménye szerint Efézus. Az efézusi fogság 55 körül, a cézáreai az 50-es évek végén, a római a 60-as évek elején lehetett. 5 2.v. A 2. (és az 5.) versben szereplő participiumok tulajdonképpen imperatívuszi értelműek. proskarterevw állhatatosan ragaszkodik, állhatatosan kitart. A Róm 12,12-ben, az Ef 6,18-ban, és a Lk 18,1-ben szerepel az imádkozással kapcsolatban. 6 proseuchv könyörgés, imádság. Jelentésének sajátossága a devomai, devhsi" szavak értelméhez hasonlítva mutatkozik meg: a dei'sqai használatakor szinte kivétel nélkül mindig konkrét kérő imádságról van szó, míg a proseuvcesqai esetében az imádkozás tartalmára, formájára nézve közelebbit nem tudunk meg. A két ige főnévi alakjánál a jelentés megkülönböztetése már nehezebb. Mindkettő vonatkozhat a rendszeresen gyakorolt imádkozási szokásokra (ApCsel 2,42; Ef 6,18), de egyedi formákra is (Lk 22,45; Fil 1,4). Sem a terjedelemben, sem a belső vagy külső jellemzőkben nincs meghatározható különbség a két főnévi alak jelentése közt, de a tartalmat illetően itt is fennáll az igei alakok jelentésében meglévő eltérés: a proseuchv összefoglaló neve az imaszokásoknak, míg a devhsi" jobbára konkrét kérő imát jelent. 7 Grhgorevw 1. ébren van, virraszt, 2. lelkileg éber állapotban van; vö. 1Thessz 5,10: akár ébren vagyunk, akár alszunk, az élet kifejezésére a halállal szembeni különbségében. 8 4.v. fanerovw nyilvánvalóvá tesz, kinyilvánít; i{na fanerwvsw aujto; wj" dei' me lalh'sai: hogy úgy tegyem nyilvánvalóvá nektek, ahogyan kell is szólnom, a fanerwvsw előlegezett értelmezője a lalh'sai infinitivusznak: úgy kell szólnia az igazi igehirdetőnek, hogy a titkok feltáruljanak szavai nyomán 9 Mindezek fényében az újfordítású Biblia szólhassuk a Krisztus titkát kifejezése nem adja pontosan vissza az eredeti jelentést: kijelentés, kinyilatkoztatás a teológiai nyelvben többet jelent, mint a szólás. 4 BALLA: Az Újszövetségi iratok története, BALLA: Az Újszövetségi iratok története, KOZMA: Jézus Krisztus példázatai, GREEVEN: proseuvcomai, proseuchv, in: THWNT VARGA: Újszövetségi görög-magyar szótár, VARGA: Újszövetségi görög-magyar szótár,

3 Kolossé 4,2 4(5 6) 2. A perikópa megértése teológiai összefüggések feltárása 2.1. A vizsgált Igéhez hasonló buzdítás található az 1Thessz 5,12 22-ben, a Gal 5,26 6,6-ban és a Fil 4,8 9-ben. A Kol-ban az egyetlen dolog, amiben az öszszes többi hitcselekvés benne foglaltatik, az imádság, annak gyakorlása tehát nem korlátozódhat bizonyos szükséghelyzetekre, hanem állandó jellemzője kell, hogy legyen a hívő életnek; erről beszél a Róm 12,1 2 is. Az imádságnak az éberség jegyében kell történnie. Az éberség, ébrenlét, folyamatos felkészültség az egész bibliai bizonyságtételben elmaradhatatlan jellemzője az istenes életnek, 10 és a közelgő Úr napja miatt van jelentősége (1Thessz 5,4 6; Lk 12,36 38; Lk 21,34 36; Mk 13,34 stb.). 11 A folyamatos imádság az Úr vezetésére való odafigyelést hozza magával. Az éber és folyamatos imádság, keresztyén élet kulcsfontosságú jellemzője a hálaadás, Pál még itt sem feledkezik meg arról, hogy ezt hangsúlyozza, noha a következő versekből kiderül, hogy helyzete egyáltalán nem rózsás a fogsága miatt. 12 Werner de Boor azt hangsúlyozza, hogy a folyamatos, akár kora reggeltől éjjelig tartó, kimerítő szolgálatot Pál úgy ajánlja követőinek, mint amiben maga is élen jár. Azért hangsúlyozza a hálaadást, hogy az Úrnak való szüntelen szolgálatban nehogy megfáradjanak, elcsüggedjenek, kiégjenek követői: egy ilyen, a többiekre tekintő, a végletekig önmegtagadó életben is van ok a hálaadásra. 13 Az iméntiek miatt tartottuk fontosnak a szerzőség kérdésének tisztázását: egyáltalán nem mindegy, hogy valaki más nevében ír a szerző a fogságban is kitartó hálaadásról és ajánlja ezt a ragaszkodást, vagy olyan valaki ír erről, aki élen jár benne, tudja, milyen, ezért szava hiteles. Itt az igehirdetésben is lehet utalni rá, hogy Pál a szerző, aki valóban viselt fogságot, és valóban ő írta ezeket a sorokat. Az 1,3-ban és 9-ben az apostol ír arról, hogy imádságban hordozza munkatársaival együtt a levél címzettjeit, a vizsgált szakaszban pedig azt írja, hogy az imádságban kifejezetten fontos az apostoli szolgálatért való közbenjárás. Ezzel a gyülekezet az evangélium terjesztéséért/terjedéséért könyörög. 14 Különösen szép kifejezés: hogy Isten nyissa meg előttünk az Ige ajtaját. A hellenizmusban a nyitott ajtó a szabadságnak, a minden felé való odafordulásnak a jelképe, a judaizmusban azonban mindig Isten és az ember közötti viszonyra vonatkozik: vagy az ember nyílik meg bűnbánattal Isten előtt, vagy az a hangsúlyos, hogy Isten nyit módot az imádság és bűnbánat lehetőségére, ill. a kegyelem kiárasztására. Amikor az Újszövetségben ajtónyitásról van szó, az mindig ez utóbbira vonatkozik, vö. 1Kor 16,9; 2Kor 2,12: Isten a páli igehirdetés helyszínein megnyitotta az evangélium befogadására az emberi szíveket. 15 A Kol 4,3-10 Becker és Luz ír arról, hogy az őskeresztyénség korában tarthattak éjszakai virrasztó imaórákat, ahol az éberség fizikai értelemben is megköveteltetett. BECKER LUZ: Die Briefe an die Galater, Epheser und Kolosser, SCHWEIZER: Der Brief an die Kolosser, SCOTT: The Epistles of Paul to the Colossians, to Philemon and to the Ephesians, BOOR: Die Briefe des Paulus an die Philipper und an die Kolosser, GNILKA: Der Kolosserbrief, GNILKA: Der Kolosserbrief,

4 ban Pál arra gondol, hogy Isten áldja meg igehirdetői szolgálatát hatékonysággal, adott helyzetében talán azzal is, hogy a szolgálat külső feltételeit biztosítja a börtön ajtajának kitárulása által. 16 Ugyanakkor maga az Ige is ajtó: a kijelentett, hirdetett Ige ajtó a Krisztus titka felé. 17 A 4. versből kiderül, hogy Pál a fogságban is reménykedik kiszabadulásában, és abban, hogy tovább fogja tudni hirdetni az evangéliumot. Jellemző, hogy ebben a levélben nem pusztán az Ige hirdetéséről van szó, hanem az Ige kinyilatkoztatásáról, kijelentéséről, amivel az apostol Krisztus feladatát tölti be: vö. 1, A fanerovw a páli iratokban ezt a helyet kivéve mindig szigorúan Isten és a Krisztus kijelentő tettére vonatkozik, kivétel még a 2Kor 2,14, ahol arról van szó, hogy ismeretének illatát Isten az apostolok/igehirdetők által árasztja szét a világba. 18 A 2,2 3-ban az Isten szerinti bölcsességről van szó, amely nem tanulható, emberileg fel nem fedezhető, hanem minden esetben minden embernél újra és újra Isten adománya. Az apostol szolgálata csak akkor ér célhoz, ha azt Isten áldottá és eredményessé teszi. Itt van a szerepe a gyülekezet közbenjáró imádságának: az által, hogy Pál közbenjárásra buzdítja a gyülekezet tagjait az evangélizáció eredményességéért, őket is bevonja az igehirdetés szolgálatába, sőt felelőssé teszi az evangélium kijelentésének és terjedésének folyamatában A vasárnap témájához is illeszkedve a közbenjáró imádság jelentőségéről kívánunk szólni. Ha az egyes keresztyén az Úr Jézustól tanult imádságot imádkozza, vagy annak megfogalmazását követve mi formában imádkozik, akkor végzi a közbenjárás szolgálatát, amely nem fakultatív. Ha valaki Jézus nevében imádkozik, azaz Őt követve, utánozva, akkor, ahogyan Jézus, ő maga is imádkozik a gyülekezetért. Az ember nem tud nyomatékosabban imádkozni önmagáért, mint úgy, hogy a gyülekezetért imádkozik: annak felkészítéséért és szolgálatáért, a Szentlélek benne való jelenlétéért, erejéért, működéséért. De igaz ennek fordítottja is: ha valaki önmagáért, mint a gyülekezet tagjáért imádkozik, akkor imádkozik a gyülekezetért is, hiszen a gyülekezet a tagjaiban él. Ezért elengedhetetlen önmagunkért és a gyülekezetért is imádkozni: a gyülekezethez tartozók tudhatják, olyan közösséghez tartoznak, amelynek tagjai könyörögnek egymásért, egyik a másikért, mindenki mindenkiért. 20 Az imádság akkor nem lesz öncélú, ha az ember saját kéréseit is a tágabb összefüggéseiben szemléli és viszi Isten elé. Éppen ezért hangzik egyre markánsabban a kívánság, hogy az istentiszteletek alkalmával sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a közbenjáró imádságra, mint ami jelenleg gyakorlat az egyházban. Igék hosszú sora mutatja, hogy az Újszövetség nagyon kiemeli a közbenjárás fontosságát: Lk 22,32; Jn 17,9; 17 20; 2Kor 1,11; 2Thessz 3,1; Róm 15,30 31; Jak 5,16 17; Mt 5,44 45; Lk 23,34 ezekben szerepel a gyülekezet 16 SCHWEIZER: Der Brief an die Kolosser, BOOR: Die Briefe des Paulus an die Philipper und an die Kolosser, GNILKA: Der Kolosserbrief, SCHWEIZER: Der Brief an die Kolosser, BARTH: Kirchliche Dogmatik, III/3,

5 Kolossé 4,2 4(5 6) tagjainak megmaradásáért, gyógyulásáért, sőt, üldözőiért való közbenjáró imádság is. 21 Bogárdi Szabó István püspök az Apostoli Hitvallást magyarázó, nemrég megjelent igehirdetés-kötetében az anyaszentegyházról szólva hangsúlyozza, hogy az egyház közösségi létéhez az is hozzátartozik, hogy egymást a tagok kölcsönösen imádságban hordozzák, ill. elengedhetetlen, hogy közbenjárjanak a világon élő emberekért, az idegen egyháztagokért és az egyházon kívül lévőkért is. Ha az egyház közbenjárva imádkozik, azzal a hitvallást is gyakorolja: nem utalja emberek hatáskörébe azt, amire csak Isten képes. Nem emberi eszközök közt válogat a misszió szolgálatához, hanem a közbenjárás szolgálatát végzi, megvallva ezzel, hogy a kegyelmi kiválasztás Isten hatáskörébe tartozik Prédikációvázlat 3.1. Különleges időszak az, amely a feltámadás és a mennybemenetel, ill. a Szentlélek kitöltetése közt telik. Nagyon érdekes lehetőség belegondolni abba, hogy hogyan élhették meg a tanítványok ezt az időszakot: Jézus feltámadása után megjelent közöttük, de azt is kilátásba helyezte, ahogyan már halála előtt is, hogy a tanítványokra komoly feladatok várnak, és hogy abban a formában, ahogyan elhívta és tanította őket, nem lesz mindig velük. Ebből már előrevetült az egyház jövendőbeli helyzete: Istennel nem látás, hanem a Szentlélek belső bizonyságtétele (igeolvasás, igehirdetés, szentségek által) és imádság útján lehet a kapcsolatot tartani. Ez egy más jellegű kapcsolat, mint az, ami az ember Jézus és a tanítványok között lehetett. Más, de nem kevesebb. Azonban odafigyelés és odaszánás kell hozzá. Jézus nem válik hívatlan vendéggé, hanem azokkal alakít ki élő, gyümölcsöző szeretetkapcsolatot, akik vállalják, hogy az igetanulmányozás és az imádság útján keresik azt és fenn is tartják Vele Az egyház, Krisztus földi, történeti létformájaként a beteljesedés felé halad: mikor majd Fejével, Urával egyesülhet, szemtől szembe találkozhat, és Őt örökké dicsőítheti. Az addig hátralévő időben azonban ahhoz, hogy a szükséges irányt tartani tudjuk, imádkoznunk kell. Pál arról ír, hogy ebben az imádságban nem szabad megfáradni: legyetek kitartóak, és legyetek éberek. A mai kornak nem sajátja a kitartás: csodáljuk a sportolókat, akik szívós munka árán állítanak fel világcsúcsokat, nyernek versenyeket. De a hétköznapokban nagyon sok a kényelmes ember: amiért kicsit harcolni kell, lemondani valamiről, esetleg tenni is valamit, arra az emberek hamar nemet mondanak. Az Igéből kiderül, hogy már Pál korában is helye volt a buzdításnak: legyetek kitartóak, legyetek éberek, már akkor is megvolt a hajlam a hívő emberekben az ellanyhulásra az imaélet terén. Abból, hogy Pál a keresztyén család életéről szóló tanítás után azonnal erre a buzdításra tér rá, az is kiderül, hogy az imádkozásnak ő a mindennapi élet menetrendjében ajánlott helyet. Ne csak egy ünnepi, bizo- 21 BARTH: Kirchliche Dogmatik, III/4, BOGÁRDI SZABÓ: Hittem, azért szóltam,

6 nyos napokra, esetekre fenntartott lehetőség legyen az imádkozás, hanem a napi rutin része, de semmi esetre sem gépies rutin: legyetek éberek Az imádkozásra nézve további fontos buzdítás, hogy ne szűnjetek meg hálát adni. Ránk, magyarokra mondják, hogy nagyon pesszimista, borúlátó nép vagyunk. Történelmünket, mindennapjainkat ismerve ez sajnos indokolt, azonban a nemzet életében a reménytelenség sok baj forrása is lett/lehet. A keresztyén egyházra ebben a tekintetben nemzetmentő feladat hárul: folyamatosan figyelmeztetnünk kell honfitársainkat arra, hogy keressék, és tartsák számon, mi mindennek lehet örülni, mi mindenért tartoznak őszinte, szívből jövő hálával az Úrnak, és azt köszönjék is meg Neki rendszeresen. Az élet útján csak úgy lehet eredményesen nekivágni az új kihívásoknak, ha nem feledkezünk meg a múltbeli eredményekről, melyek Isten vezetésére, irgalmára és csodákban is megvalósuló gondviselésére emlékeztetnek. Ne szűnjetek meg hálát adni. Ezt az a Pál írja a címzetteknek és köztük nekünk, aki a levél írásakor éppen börtönben van, ráadásul úgy, hogy nem bűnöző. Íme, ebben a helyzetben Pálnak igazán lett volna oka a borúlátásra. Sőt, ha az egész életét emberileg végignézzük a Szentírásban, nem mondhatjuk, hogy sikertörténet volt szolgálatban eltöltött apostoli élete, hogy szívesen cserélnénk el vele saját életünket. Ő azonban másként tekintett az evangéliumért való szenvedésre, és az egész életét más nézőpontból szemlélte. Nem arra figyelt, ami nem sikerült azt az Úr kezéből elfogadta alázattal. Arra viszont mind magát, mind követőit rá akarta nevelni, hogy a megköszönnivalókról ne feledkezzenek meg. Ráadásul Pál még azokat a kellemetlenségeket is hálaadásra méltónak tartotta, amelyek neki ugyan fájdalmat okoztak, de általuk terjedhetett az evangélium: most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek (1,24a). Fontos üzenete ennek a szakasznak a börtönben lévő Pál buzdítása a meg nem szűnő hálaadásra Imádkozzatok egyúttal értünk is hangzik a szakasz következő buzdítása. A Pál által ajánlott és gyakorolt imádság nemcsak kitartó, éber és hálával teli, de ráadásul mások sorsa iránt is elkötelezett. A folytatásból kiderül, hogy Pál ezt milyen indokkal kéri a vizsgált szakaszban, erre a következő pontban visszatérünk, azonban ennek a mellékmondatnak az általános értelmét is érdemes megfogalmazni az imádság vasárnapján. Imádkozzatok értünk is a keresztyén gyülekezet és a keresztyén ember elmaradhatatlan feladata az, hogy testvéreiért, sőt, üldözőiért, ellenségeiért is imádkozzon. Az iménti kitételek fényében bátran kijelenthető: Pál Isten átadott életű gyermekeként semmi esetre sem helyeselné a naponta egy-két perces, összecsapott, kötelesség-ízű imádságok gyakorlatát. Ha Isten szerint feladatom és lehetőségem kitartóan és figyelmesen hálát adni szeretteimért és önmagamért, és emellett még másokért is feladatom és lehetőségem imádkozni, akkor az imádságom nem lehet mindössze néhány perces. Valaki egyszer azt mondta, hogy füzetet vezet azokról, akik kérik a közbenjárást, és akiknek 228

7 Kolossé 4,2 4(5 6) megígéri, hogy imádkozni fog értük: így senki sem marad ki, a füzet fontos kelléke az imaszolgálatának. A gyülekezetnek, a keresztyén embernek feladata és lehetősége imaszolgálatot végezni felebarátaiért. Az imádság által fejeződik ki, hogy a hívő ember nem a saját ügyességében, a szerencsében vagy éppen a véletlenben bízik, hanem jelenét, jövőjét Isten kezébe teszi le. Ezért van jelentősége annak, hogy a gyülekezet is imádkozó közösség legyen. A rendszeresen, szívből gyakorolt közbenjáró imádság egyben hitvallás is: Isten kezében van az egész emberiség élete, ha szeretnénk valamit, akkor Őhozzá érdemes fordulni, és ezt nem szabad elmulasztani, vagy legvégső lehetőségként kezelni, és akkor gondolni rá, mikor már minden mást megpróbáltunk, és semmi sem segített. Ez az első lehetőség, a legfontosabb, a legjobb: a hívő ember imádsággal indul el szolgálni, és imádkozik azok sorsáért is, akik felé semmi más tevékeny szolgálatot kifejteni nem tud. Az imádság nem pótlása, hanem hitbeli erőforrása a szolgáló cselekvésnek. Az pedig kifejezetten jó, ha a gyülekezetben azok, akik rendszeresen végzik az imaszolgálatot, ezt együtt, egy gyülekezeti imakörben végzik, egymást buzdítva, szeretve Hogy Isten nyissa meg előttünk az Ige ajtaját Pál az evangélium terjedése miatt kéri a címzettek közbenjáró imádságát. Nem önmagára gondol, hanem a célra, ami közös minden keresztyén ember életében: az evangéliumnak terjednie kell. Ennek nagyon sok feltétele van, és nagyon sok akadálya lehet, tehát az Ige eredményes hirdettetéséért imádkoznunk kell. A hagyományos népegyházi gondolkodásban az igehirdetést sokan a lelkész előadásának vélik. A II. Helvét Hitvallás I. fejezete szerint azonban Isten Igéjének hirdetése Isten beszéde. Istent pedig senki sem utasíthatja arra, hogy minden egyes igehirdetés valóban az Ő beszéde legyen. Ezért legfeljebb imádkozni lehet, de azt feltétlenül! Ugyanígy egyértelmű tanítása a Szentírásnak, hogy a Szentlélek belső bizonyságtétele nélkül, amely az Ige megértése által történik, nincs megtérés. A Szentlelket sem utasíthatja, veheti igénybe tetszése szerint senki szükséges kérnünk az Urat áldásai kiárasztására, hogy az igehirdetés Isten szava legyen, amelyet így kezelnek az emberek és meg is értenek, ráadásul önmagukra vonatkoztatják. De ezért nemcsak az igehirdetésre készülő lelkipásztornak kell imádkoznia, hanem az istentiszteletre készülő gyülekezet tagjainak is. Az, hogy a világot szavával teremtő Isten szól hozzánk, nem természetes. Minden egyes igehirdetés ezért csoda, amelyet így is kell kezelnünk, és imádságban kell hordoznunk rendszeresen, kitartóan, éberen és hálaadással! Arról is szólnunk kell, hogy az Ige mai hirdetőiért éppen úgy szükséges imádkozni, mint az igehirdetésért, akkor is, ha az igehirdető éppen nincs fogságban, lelki/testi válságban. Ritkán beszélünk szószékről róla, de nagyon fontos, hogy a gyülekezet tagjai hordozzák imádságban igehirdetőiket, szolgálattevőiket. Országunk elesett lelkiállapota elnyomhatatlan erővel kiált a keresztyének imádságaiért: ha hisszük, hogy Krisztus vezetése, bűnbánatra, alázatra indító 229

8 tanítása a megoldás minden ember életére, akkor imádkozzunk azért, hogy az Úr egyre többeket hívjon, szólítson meg honfitársaink: rokonaink, szomszédjaink, munkatársaink közül az Ő követésére. Ezt senki nem teheti meg helyettünk, ez a hívő emberek feladata: az evangélium terjedéséért mondott imádság és az azt követő, az Úr vezetésére építő cselekedet a hívő ember egyetlen helyes reakciója hazánk és világunk rettenetes elesettségét látva. Pál korának társadalma sem vérzett kevesebb sebből, mint a miénk. Pál pedig imádságra buzdította tanítványait az evangélium terjedéséért. Ez nekünk is szól, minden gyülekezet, minden keresztyén vegye nagyon komolyan! 4. Példák, képek, szemelvények 4.1. Az ajánlott lekció a hamis bíró példázata megfelelő lehetőség arra, hogy az imádságban való kitartás fontosságát megragadható kép segítségével hangsúlyozzuk. Természetesen a példázat képi anyaga komplexebb, de az üzenet legfontosabb része a kitartó imádság, és a reményteli várakozás. Feltétlenül érdemes egy mondat erejéig kitérni arra, hogy ez egy hiperbola, amelyben a képi anyag és a valóság közt komoly feszültség van az üzenet hangsúlyozására. A bíró hamissága és Isten igazsága közt van ez a feszültség, amely által még világosabb, hogy az imameghallgatás késése miatt nemhogy reményt veszteni nem jogos, hanem az imádkozást abbahagyni sem: Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak Hozzá? És várakoztatjae őket? Elgondolkodtatóak Zsindelyné Tüdős Klára szavai az imádsággal kapcsolatban. A mi hitetlenkedő hitünk beleborzong, amikor félhittel ismételgetett kérésünkre Isten egyszer csak felel. Imádkozunk mi, imádkozunk, de magunk sem tartjuk lehetségesnek a beteljesedést. Elolvastuk számtalanszor a Lukács 1,37-et, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, de nem vettük komolyan. Amikor aztán előttünk áll a tény, hogy Isten komolyan vette, amit mi nem: megdöbbenünk. Úgy, de úgy szégyellem magam, amikor annyi imameghallgatás után mégiscsak félszívvel imádkozom s az én rissz-rossz kis imádságaimra Isten felel. Két fiatal házaspárért imádkozom én egy éve már. Az egyiknél az asszony roppant össze egy nagy csalódás alatt. A másiknál a férfi csúszott el és lett az ivás rabja. Segíthetetlen mindkét eset emberileg. Én csak mondtam, mondtam az imáimat nap nap után, félig reménytelenül. Aztán egyszer csak találkoztam az asszonnyal, aki szemmel láthatóan a javulás útján van, és nemsokára utána beszélek a feleséggel, aki bizonyítja, hogy a férje megváltozott. Az állapota nem reménytelen. Megint csak szégyenkeztem, hogy Isten az én kishitű, langyos, erőtlen imádságomra is így felel. Számomra a megdöbbentő az volt, hogy Isten a másokért mondott imádságaimra felel biztosan és hamar, s az én bajaimon a mások értem mondott imádságai segítenek. Az Ige azt mondja: Valljátok meg egymásnak a ti bűneiteket és 23 vö. KOZMA: i. m.,

9 Kolossé 4,2 4(5 6) imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok! Ennek az egymásért mondott imádságnak van valami titokzatos gyógyító ereje. A feltétele: egy olyan őszinte, feltétlen bizalom egymás iránt, mely nyílt kapcsolatban mutatkozik meg. Kevesebb nem elég! Isten egymásra bíz bennünket! További szempontok az istentisztelet alakításához Lekció: Lk 18,1 8 Énekek: RÉ 475; Az imádság vasárnapján érdemes megpróbálkozni azzal, hogy helyet kapjon egy hosszabb közbenjáró könyörgés, amelyben átadott életű presbiterek, gyülekezeti tagok a fentebb említett és a közösség által fontosnak ítélt gondolatokat vigyék az istentiszteleten az Úr elé. Ha ennek szép, istentisztelethez méltó rendje van akár előre megírt imádságok, amelyeket értelmesen fel kell csak olvasni, ezzel felhívhatjuk a figyelmet a közbenjárás fontosságára, és gyakorolhatjuk a közös imádság ezen áldott formáját: ne csak a lelkipásztor mondja a közösség imáját, hanem más, arra alkalmas megtért személy is, hiszen az Ige sem pusztán a lelkipásztorokat hívja fel a közbenjáró, hálaadó, éber imádkozásra. Természetesen figyelni kell rá, hogy az alkalom ne legyen hosszabb a megszokottnál, hadd legyen felüdítő a közös közbenjárás, ne érezhesse senki tehernek. Utóima (vázlat) Mennyei Atyánk! Hálás szívvel köszönjük, hogy Pál apostollal Szentlelked megértette a keresztyén élet lényegét! Köszönjük, hogy Lelked által az Igét most elénk hoztad, és arra hívtál, hogy az imádkozásban és hálaadásban ne legyünk restek vagy érdektelenek. Köszönjük, hogy arra biztattál, figyeljünk oda egymásra jobban, és ne feledkezzünk meg arról, hogy Te csodatévő Úr vagy, Aki előtt nincs lehetetlen. Adj éberséget a körülöttünk szükségben lévők felé, és adj kitartást az értük való imádságban. Áldd meg különösen is sokat szenvedett népünket határokon innen és túl. Nincs más mód e nemzet túlélésére, fennmaradására, felvirágzására, csak az, ha a Te utadat járja. Kérünk, nyisd meg az Ige ajtaját, hogy terjedhessen az evangélium a hazánkban a lelkek épülésére, a családok gyógyulására. Kérünk, hogy áldd meg a világon élő valamennyi bizonyságtevődet az imádság és a hatékony bizonyságtétel Lelkével! Ámen. 6. Felhasznált és ajánlott irodalom BALLA Péter: Az Újszövetségi iratok története, Budapest, Károli Egyetemi Kiadó, BARTH, Karl: Kirchliche Dogmatik, III/3 kötet, Zürich, EVZ-Verlag, (1950). BARTH, Karl: Kirchliche Dogmatik, III/4 kötet, Zürich, EVZ-Verlag, (1951). BECKER, JÜRGEN LUZ, ULRICH: Die Briefe an die Galater, Epheser und Kolosser, NTD 8/1, Göttingen, Vandenhoek & Ruprecht, (1966), SZATHMÁRY SÁNDOR: A Kolossébeliekhez írt levél magyarázata, in: Bartha Tibor (szerk.): Jubileumi Kommentár, A Szentírás magyarázata, Budapest, Zsinati Iroda Sajtóosztálya, (1967), ZSINDELYNÉ TÜDŐS Klára: Isten markában, Kálvin Kiadó, Budapest, 2003,

10 BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: Hittem, azért szóltam, Budapest, Keresztút Kiadó, DE BOOR, WERNER: Die Briefe des Paulus an die Philipper und an die Kolosser, Wuppertaler Studienbibel, Wuppertal, R. Brockhaus, (1957). BUDAI GERGELY, HERCZEG PÁL: Az Újszövetség története, Budapest, Kálvin Kiadó, GNILKA, JOACHIM: Der Kolosserbrief, Herders Theologischer Kommentar zum Neuen Testament, (Sonderausgabe), Freiburg im Bresgau, KITTEL, Gerhard (szerk.): Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament, II. kötet, Stuttgart, Kohlhammer, (1935). KOZMA ZSOLT: Jézus Krisztus példázatai, Iránytű Alapítvány, SCHWEIZER, EDUARD: Der Brief an die Kolosser, (EKK), Zürich, Benziger/Neukirchener, SCHWEIZER, E.: Teológiai bevezetés az Újszövetségbe, Budapest, Kálvin Kiadó, SCOTT, E.F.: The Epistles of Paul to the Colossians, to Philemon and to the Ephesians, Moffatt, James (ed.): The Moffatt New Testament Commentary, London, Hodder and Stoughton, VARGA ZSIGMOND: Újszövetségi görög-magyar szótár, Budapest, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, ZSINDELYNÉ TÜDŐS KLÁRA: Isten markában, Kálvin Kiadó, Budapest, Árvavölgyi Béla (Tahitótfalu) 232