AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA. Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

Átírás

1 AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA Brüsszel, COM(2008) 817 végleges 2008/0237 (COD) C6-0469/08 Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az autóbusszal közlekedő utasok jogairól, valamint a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról (előterjesztő: a Bizottság) {SEC(2008) 2953} {SEC(2008) 2954} HU HU

2 INDOKOLÁS 1. A JAVASLAT HÁTTERE 1.1. Indokok és célkitűzések Az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítás piaca már liberalizált. A tevékenység folytatásának feltételeit a 11/98/EK rendelettel módosított 684/92/EGK rendelet teremtette meg. A valamely tagállamban nem honos autóbusz fuvarozók belföldi szállítási piacra jutásáról szóló 12/98/EK rendelettel együtt ez a jogszabály jelenti a nemzetközi közúti személyszállítási szolgáltatások belső piacának alapját 1. Az egységes közlekedési piacból komoly előnyei származtak az európaiaknak, így például nagyobb lett az úti cél választék és több lett a versenyképes utazási ajánlat. A határok megszüntetését és az utasforgalom növekedését nem mindig kísérték megfelelő, az utasok jogait védő intézkedések. Nagyon fontos a közlekedéshez való jog és az üzemeltetők szolgáltatásaira irányadó szabályok átfogó deklarálása, mivel a munkába járáshoz, a család- és barátlátogatásokhoz, illetve a szabadidő és a turizmus élvezetéhez nélkülözhetetlen ez a közlekedési mód, és a rossz közlekedés sok állampolgár beilleszkedését súlyosan gátolhatja, ami az egész társadalom számára káros. A 2010-ig szóló európai közlekedéspolitika: dönteni kell című fehér könyvében 2 az Európai Bizottság előirányozta, hogy az utasok jogait minden közlekedési mód esetében deklarálni kell, ezzel a felhasználókat a közlekedéspolitika fókuszába helyezte. Az intézkedés szükségességére mutatott rá ezzel kapcsolatban az Európai Unióban az utasok jogainak megerősítéséről szóló évi közlemény is 3, amelyben a Bizottság bemutatta azt az eljárási módszert, amellyel az utasok védelmét szolgáló intézkedéseket a légi közlekedésen kívüli módokra is ki lehetne terjeszteni. A Bizottság megjelölte az alkalmazott szállítóeszköztől függetlenül közösségi fellépéssel megerősítendő jogokat 4. Az autóbusz-közlekedés tekintetében a Bizottság három fő problématerületet jelölt meg: 1) csökkent mozgásképességű személyek jogai, 2) felelősségi kérdések és 3) kártérítés és segítségnyújtás az utazás megszakadása esetén. A június 22-i Tartsuk mozgásban Európát Fenntartható mobilitás kontinensünk számára, az Európai Bizottság évi közlekedéspolitikai Fehér könyvének félidei felülvizsgálata című közleményében 5 a Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy minden közlekedési módban megvizsgálja a szolgáltatási minőség és az utasok számára biztosított jogok javítási lehetőségét Autóbusz-közlekedés Ezt a közlekedési módot számos, a piaci szereplőket és az utasokat egyaránt érintő sajátosság jellemzi Lásd még: az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítás közös szabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslat (átdolgozott változat), COM(2007) 264. COM(2001) 370. COM(2005) 46. Csökkent mozgásképességű személyek jogai, automatikus és azonnali megoldások, ha megszakad az utazás, felelősség az utasok halála vagy sebesülése esetén, panaszok kezelése és jogorvoslati eszközök, utastájékoztatás és egyéb kezdeményezések. COM(2006) 314. HU 2 HU

3 Az összes szárazföldi szállítási szolgáltatáson belül a személyszállítási kilométert tekintve az Európai Unióban az autóbusz-közlekedés részesedése 9,3%, a személygépkocsi után (82,8%) még mindig az utazó közönség számára rendelkezésre álló legfontosabb szállítási eszköz (az összes közlekedési módon belül 8,3 %-os a részesedése) 6. Az ágazatban 5,8%-os stabil növekedés tapasztalható, az évi 474 milliós adat 2004-ben 502 millió volt 7. Éves szinten a becslések szerint 72,8 millió fő vesz részt a nemzetközi autóbuszutas-forgalomban. Az egyéb közlekedési módokat igénybe vevők, nevezetesen a légi utasok számára közösségi szinten már meghatározták azokat a jogi lehetőségeket, amelyek megfelelő védelmet biztosítanak a számukra. Más közlekedési módokkal ellentétben (az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának a nemzetközi közúti utas- és poggyászfuvarozási szerződésről szóló egyezménye (CVR) kivételével 8, amelyet csak három tagállam írt alá) nincsenek nemzetközi megállapodások vagy az utasok jogait deklaráló közösségi jogszabályok. Az autóbusszal közlekedő utasok védelme tagállamonként változó. Az utasok a nemzeti felelősségi rendszerekre, a tisztességes kereskedelemre vonatkozó jogszabályokra és a piaci szereplők által önként vállalt ügyfélszolgálati kötelezettségekre vannak utalva. Néhány országban a piaci szereplők terjedelmes önkéntes megállapodásokat dolgoztak ki, amelyek megfelelő panaszkezelési és vitarendezési mechanizmusokat is tartalmaznak, a tagállamok többségében azonban nem ez a helyzet. A panaszok kezelésére, illetve az utasok és a társaságok között keletkezett viták rendezésére jelenleg nincsenek közös szabályok, ami akadályozza a tisztességes versenyt a különböző tagállamok piaci szereplői között. A piaci szereplők felelősségére vonatkozó szabályok jelentős mértékben eltérnek, az utazás megszakadása esetén pedig nem általános a kártérítés és a segítségnyújtás. Jóllehet a közlekedési felelősségre vonatkozó szabályokat közösségi 9 vagy nemzetközi szinten már megállapították, az autóbusz-közlekedés esetében erről még nincs szó. A nemzetközi utazások tekintetében az utasok nehezen tudják megállapítani, hogy baleseteknél melyik felelősségi rendszer alkalmazandó 10. Az utasok tájékoztatására általános kötelezettségek vonatkoznak 11, amelyek előírják, hogy a piaci szereplőknek fel kell tüntetniük a járat útvonalát, az autóbusz megállókat, a menetrendet, a szállítás díjtételeit és feltételeit. Kritikus helyzetekben azonban, amikor az utazás megszakad, már nem biztos, hogy az utasok megfelelő tájékoztatást kapnak Forrás: EU Energy and Transport in Figures, Statistical Pocketbook 2006 (Az EU energetikai és közlekedési ágazata számokban, statisztikai zsebkönyv 2006.). Forrás: EU Energy and Transport in Figures, Statistical Pocketbook 2006 (Az EU energetikai és közlekedési ágazata számokban, statisztikai zsebkönyv Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának a nemzetközi közúti utas- és poggyászfuvarozási szerződésről szóló egyezménye (CVR), március 1. A május 13-i 889/2002/EK rendelettel (HL L 140., , 2. o.) módosított, a légifuvarozók baleset esetén fennálló felelősségéről szóló, október 9-i 2027/97/EK rendelet, HL L 285., , 1. o.; A légifuvarozókra és légi járművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási követelményekről szóló április 21-i 785/2004/EK rendelet, HL L 138., , 1. o.; Az Európai Parlament és a Tanács október 23-i 1371/2007/EK rendelete a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről (HL L 315., , o.) Az összetett probléma érzékeltetésére a következő példát lehet felhozni: egy belga autóbusz marokkói gépjárművezetővel Franciaországban balesetet szenved. A Tanács 684/92/EGK rendelete (1992. március 16.) az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítás közös szabályairól. HU 3 HU

4 Alacsony jövedelmük miatt általában kiszolgáltatottabbak azok az utasok, akik ezt a közlekedési módot veszik igénybe. A fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek korlátozottan vehetik igénybe az autóbuszjáratokat, ami akadályozza a társadalomba való beilleszkedésüket Érintett kérdések A javaslat célja az, hogy az autóbusz-közlekedés vonzerejének és megbízhatóságának növelése, illetve a különböző tagállamok fuvarozói és az egyéb közlekedési módok közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében megállapítsa az autóbusszal közlekedő utasok jogait. A javaslat alapvetően az alábbiakra vonatkozóan állapít meg rendelkezéseket: felelősség az utasok halála vagy sérülése és poggyászaik elvesztése vagy megrongálódása esetén; az autóbusz-társaságok által az utasok számára állampolgárságtól vagy lakóhelytől függetlenül, megkülönböztetés nélkül ajánlott szállítási feltételek, a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek nyújtott segítség; az autóbusz-társaságok kötelezettségei járattörlés vagy -késés esetén; tájékoztatási kötelezettségek; panaszok kezelése; végrehajtásra vonatkozó általános szabályok. 2. ALKALMAZÁSI KÖR Ez a javaslat az autóbuszjáratokra vonatkozik. A szolgáltatás feltételeivel kapcsolatos kérdéseket az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítás közös szabályairól szóló, 11/98/EK tanácsi rendelettel módosított március 16-i 684/92/EGK tanácsi rendelet közösségi szinten már szabályozza. A városon belüli, a külvárosi és a helyközi regionális autóbuszjáratokat általában olyan közszolgáltatási szerződések szabályozzák, amelyek nagy figyelmet fordítanak az utasok jogaira és a szolgáltatás minőségére. Az autóbusz üzemeltetők kötelezettségei és az utasok megfelelő jogai így a nemzeti jogszabályokban vannak meghatározva. A tagállamok ezeket a szolgáltatásokat a rendelet alkalmazási köréből kivehetik, amennyiben ezek a szerződések az utasoknak a rendeletben meghatározotthoz hasonló mértékű jogokat biztosítanak. Az üzemeltetők felelősségét és a fogyatékkal élő személyeknek nyújtott segítséget tekintve a tagállamok eltérő megoldásokat és különböző szintű védelmet kínálnak az utasoknak, ezért a javaslat a megfelelő segítségnyújtás és gondoskodás elmaradása miatt súlyosnak ítélt helyzetekkel foglalkozik. A lakóhelyükön kívül távolsági utazáson résztvevő utasok például igen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, ha az utazás megszakad vagy baleset történik. HU 4 HU

5 A jelenlegi fázisban a Bizottság azon kérdések rendezését javasolja, amelyek bonyolultsága és/vagy nemzetközi vonatkozása miatt (határokon átnyúló utak, nemzetközi üzemeltetők) a tagállamok között komoly mértékű harmonizációra van szükség. 3. ÖSSZHANG AZ UNIÓ EGYÉB SZAKPOLITIKÁIVAL ÉS CÉLKITŰZÉSEIVEL A rendeletjavaslat a Szerződés célkitűzéseinek elérését az erősebb fogyasztóvédelem biztosításával, a diszkrimináció és a fogyatékkal élő személyek társadalmi kirekesztése elleni küzdelemmel és azzal segíti, hogy lehetővé teszi az európai polgárok számára a belső piac által teremtett lehetőségek maradéktalan kihasználását Fogyasztóvédelem Az utasok jogainak megállapítása és további erősítése azt a kiemelt fontosságot fejezi ki, amelyet az Amszterdami Szerződés a fogyasztóvédelemnek tulajdonított. A Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia A fogyasztók pozíciójának erősítése, jólétük növelése, és hatékony védelmük 12 című közleményében a Bizottság leszögezi, hogy az egyik prioritás a fogyasztónak a közösségi szakpolitikák és jogszabályok középpontjába helyezése. A közlemény megállapítja, hogy többek között a fogyasztói érdekek légi közlekedésbe történő beépítése terén már történtek előrelépések. A jövőre vonatkozó cél az, hogy e vívmányokra építve a fogyasztói érdekek integrációja még tervszerűbb legyen. A Bizottság ezért a légközlekedési ágazatban különösen a csökkent mozgásképességű utasokra vonatkozóan kialakított utasjogokat a többi közlekedési módra is kiterjeszti Társadalmi integráció és alapvető jogok Az autóbuszjáratokon utazók jogaira vonatkozó jelenlegi javaslat megfelel a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem célkitűzéseinek, mivel meghatározza a fogyatékkal élő személyek közötti megkülönböztetésmentességnek és a részükre való segítségnyújtásnak az elvét. Az EK-szerződés 12. cikke előírja, hogy tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés. A szociális díjtételeket előíró közszolgáltatási kötelezettségek sérelme nélkül az autóbusz-társaságok vagy a menetjegy-értékesítők által alkalmazott szerződéses feltételeket és díjtételeket a széles utazó közönségnek a végső felhasználó állampolgárságától vagy lakóhelyétől, illetve az autóbusz-társaság vagy a menetjegy-értékesítők Közösségen belüli telephelyétől függetlenül, megkülönböztetésmentesen kell megvásárlásra felkínálni. A javaslat összhangban van az Alapjogi Charta 21. cikkével is, amely általános elvként megállapítja, hogy tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés. Szorosan kötődik a Szerződés 13. cikkéhez is, amely a közösségi hatáskörbe tartozó területeken a Közösség számára lehetővé teszi a megkülönböztetés elleni küzdelmet. Ez a javaslat összhangban van továbbá a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel, amelyet aláírt minden tagállam és az Európai Közösség. 12 COM(2007) 99. HU 5 HU

6 3.3. Egységes piac A javaslat végezetül lehetővé tenné, hogy az egységes piac előnyeinek maradéktalan kihasználása érdekében az utasok megfelelőbb védelemben is részesüljenek. A javaslat biztosítja, hogy az állampolgárok a csökkent mozgásképességűeket is beleértve az egységes piac minden előnyét kihasználhassák és abban meg is bízzanak. Az EU fogyasztóvédelmi politikájának vetülete az egységes piac következő fázisának központi eleme, ahogyan azt a Bizottság az Európai Tanács tavaszi üléséhez címzett, az egységes piac felülvizsgálatáról szóló közleményében is rögzítette 13. Az egységes piac azért előnyös a fogyasztóknak, mert bővíti a választékot, csökkenti az árakat és megfelelő védelmet biztosít. Ebben a tekintetben az autóbusszal közlekedő utasok jogainak megállapítása kiegészíti az egységes európai piac keretében a közlekedési ágazatban elért haladást. 4. KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT 4.1. Konzultáció az érdekelt felekkel 2005 júliusában a Bizottság szolgálatai nyilvános konzultációt kezdeményeztek a Bizottság munkatársainak részvételével Az utasok jogai az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállításban című munkadokumentuma alapján, amely áttekintette e közlekedési módban az utasok jogainak megállapításával kapcsolatos kérdéseket és a megoldandó feladatokat, és felkérte az érdekelt feleket, hogy több kérdésben is mondják el véleményüket. A konzultáció lezárásaként közzétették a nyilvános konzultáció eredményeiről 14 és az érdekeltek március 29-én megtartott értekezletéről szóló jelentést 15. A beérkezett hozzászólásokból kiderült, hogy egyfelől az autóbusz-társaságok és szövetségeik, másfelől pedig a fogyasztói szövetségek véleménye határozottan eltér egymástól. Általában elmondható, hogy míg előbbiek nem vagy csak igen korlátozott szabályozást tartanak szükségesnek EU-szinten, addig utóbbiak az utasok jogainak bővítését szorgalmazzák. Az ágazat gazdasági és szervezeti struktúrájával kapcsolatban is egyértelmű aggályoknak adtak hangot és sem a rendelet alkalmazási körében, sem abban nem volt egyetértés, hogy a szolgáltatások egyes típusai, különösen a helyi és regionális szolgáltatások közül melyek szerepeljenek benne, és melyek ne. Az üzemeltetők főként azzal érveltek, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet nem teszi lehetővé további terhek bevezetését, valójában nincs is szükség szabályozásra és a kérdések többségét már rendezték a nemzeti jogszabályok vagy az általuk önként vállalt kötelezettségek révén. A fogyasztói szövetségek ugyanakkor erőteljes közösségi fellépést szorgalmaztak, mivel az utasok jogai országonként jelentős mértékben különböznek. Nem volt teljes egyetértés a válaszadók között abban a kérdésben sem, hogy miként oldják meg az ezt a közlekedési módot igénybe vevő csökkent mozgásképességű személyek esetében a szolgáltatás hozzáférhetőségét és a segítségnyújtást. Az üzemeltetők egy része szerint az egész flottát érintő intézkedés sokba kerül és nehezen megvalósítható, és rámutattak arra, Egységes piac a polgárok számára Időközi jelentés az Európai Tanács 2007-es tavaszi brüsszeli ülésére, COM(2007) 60 végleges, A nyilvános konzultáció eredményeiről szóló jelentés angol, francia és német nyelven elérhető a következő internetes címen: Az értekezlet jegyzőkönyve megtalálható a következő internetes címen: HU 6 HU

7 hogy a csökkent mozgásképességű személyek számára léteznek igénybe vehető alternatívák (speciális autóbusz-társaságok), mások ezeknek a személyeknek a lehetséges társadalmi kirekesztésére hívták fel a figyelmet. Hangot adtak olyan aggodalmaknak is, hogy a késések esetén fizetendő kártérítésre vonatkozó rendelkezések alááshatják a közúti közlekedésbiztonságot. A nyilvános konzultáció során beérkezett hozzászólások összefoglalója, az egyes válaszok szövege és az érdekeltek március 29-én megtartott értekezletének jegyzőkönyve elérhető a következő internetes címen: Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása 2006 júniusában a Bizottság megkapta az európai energiaügyi és közlekedési fórum véleményét, amely az autóbusszal közlekedő utasok jogainak területén támogatta a közösségi fellépést. A Bizottság a következő tanulmányokat vette figyelembe: COST Action 349. A csökkent mozgásképességű emberek érdekében akadálymentesített autóbuszok és távolsági buszok, október és A szolgáltatás színvonalával és az utasokkal való bánásmóddal kapcsolatos utasigények alakulásának értékelése és figyelemmel kísérése (RÖVIDEN: EU SZOLGÁLTATÁSI GARANCIÁK EUSG ) Hatásvizsgálat Az irányelveknek megfelelően elvégzett hatásvizsgálat alapvetően a következő témákat érintette: az üzemeltetők egyéb közlekedési módokhoz hasonló felelősségi alapelvei az utasok halála vagy sérülése esetén; a kártérítés és a segítségnyújtás alapelvei járattörlések és késések esetén; akadálymentesítéssel kapcsolatos szabályok, a fogyatékkal élő személyek és a csökkent mozgásképességű személyek diszkriminációmentessége és támogatása; minőségi előírások és tájékoztatási kötelezettségek; a panaszkezeléssel és a követelmények ellenőrzésével kapcsolatos szabályok. Négy lehetőség értékelésére került sor: A status quo fenntartása az a lehetőség, amely nem számol EU-fellépéssel. A minimális védelem lehetősége a védelemre vonatkozóan csak minimális szabályokat megállapító általános keretrendszer létrehozását és adott esetben a meglévő közösségi vagy nemzeti jogszabályok egységesítését/módosítását és/vagy egyszerűsítését jelentené (gépjármű-biztosítás, szervezett utazási formákról szóló irányelv, fogyasztói jogszabályok). A teljes védelem lehetősége egy olyan közösségi jogi fellépést irányoz elő, amely a menetrend szerinti/különjáratok tekintetében a nemzetközi közlekedésben (I. lehetőség), illetve a belföldi (távolsági, helyi érdekű) és a nemzetközi közlekedésben (II. lehetőség) is meghatározza az autóbusszal közlekedő utasok jogait. Ez a lehetőség minden tagállamban egyformán megfelelő szintű védelmet biztosítana az utasok számára. 16 Elérhető az alábbi internetes címen: HU 7 HU

8 Az önkéntes kötelezettségvállalások és önszabályozás lehetősége: ez a lehetőség azzal számol, hogy az autóbusz-társaságok az autóbusszal közlekedő utasok jogai tekintetében önkéntes EU-szintű/belföldi önszabályozó intézkedéseket dolgoznának ki és fogadnának el. A hatásvizsgálat eredményeinek összefoglalója: A Bizottság munkatársainak munkadokumentuma a nemzetközi autóbusz-közlekedésben az utasok jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatot kísérő hatásvizsgálat : Mivel a hatásvizsgálat a kérdések széles körét érintette, a költségek és a hasznok helyes egyensúlyának megtalálása szempontjából különböző lehetőségek bizonyultak a legeredményesebbnek. A fogyatékkal élő személyek és a csökkent mozgásképességű személyek közötti megkülönböztetésmentességnek és a részükre való segítségnyújtásának az elvét illetően a 2. lehetőség: minimális védelmi változat (csak a különjáratokra vonatkozó) és a 3. lehetőség: teljes védelmi változat (csak menetrend szerinti nemzetközi járatok) együtt bizonyult a legjobbnak. Ahhoz, hogy a fogyatékkal élő személyek és a csökkent mozgásképességű személyek közötti megkülönböztetésmentességnek és a részükre való segítségnyújtásnak az elve érvényesülhessen, a javasolt szabályozásnak olyan optimális mértékű akadálymentesítést kell garantálnia, amely az üzemeltetőket és a terminálüzemeltetőket arra kötelezi, hogy megfelelő akadálymentesítő eszközöket telepítsenek, de ugyanakkor ne emeljék a viteldíjakat. A felelősségi rendszerek tekintetében a hatásvizsgálat azt mutatta, hogy az utasok számára a legnagyobb hasznot jelentős költségnövekedés nélkül a teljesen kiépített rendszer lehetőség választása esetén lehet elérni. Az utasok a jobb jogi és gazdasági védelem előnyeit élvezik, miközben megszűnnek a nemzeti jogszabályokból eredő különbségek. A teljesen kiépített rendszer lehetőség tűnik a legeredményesebbnek a segítségnyújtási és tájékoztatási kötelezettségek tekintetében abban az esetben, amikor az utazás megszakad. Az utasok erősebb védelme a kínált szolgáltatások javulását fogja eredményezni. Az utasokról való fokozottabb gondoskodással viszont várhatóan javul majd az autóbusz-társaságok helyzete a piacon, ahol az árban és a szolgáltatás minőségében is versenyeznek. A Bizottság ezért a segítségnyújtási és tájékoztatási kötelezettségek esetében a teljes védelem lehetőségét támogatja. Ez a javaslat a hatásvizsgálatról készített jelentést mellékletekkel együtt tartalmazza. 5. JOGI KÉRDÉSEK 5.1. Jogalap A javaslat jogalapját az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 71. cikke rögzíti, amelyre az együttdöntési eljárás alkalmazandó Az eszköz megválasztása A javaslat fő célkitűzése az autóbusszal közlekedő utasok megfelelő szintű védelmének biztosítása, a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyeket is beleértve. Az ebben a javaslatban meghatározott szabályokat az Európai Unió egész területén mindenhol egyformán és hatékony módon kell alkalmazni. Legmegfelelőbb eszköznek annak biztosításához, hogy a szabályokat valamennyi tagállamban a lehető legkövetkezetesebben HU 8 HU

9 alkalmazzák, a közvetlenül alkalmazandó rendelet tűnik. A Közösség a légi és a vasúti utasok jogainak védelme érdekében jogi eszközként korábban már a rendeletet választotta. Az autóbusz-közlekedésben érvényesíthető és egyenértékű utasjogok eléréséhez is a rendelet tekinthető a legalkalmasabb eszköznek A szubszidiaritás elve A nemzetközi piac és a közös szállítási politika részeként az utasok védelme európai léptékű kérdés, amely közösségi szintű megoldást igényel. A piaci liberalizáció és a fogyasztók különösen a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek érdekeinek figyelembe vétele a belső piac két, egymást kiegészítő aspektusa. Mivel a fogyasztók pihenés vagy munkavégzés céljából egyre nagyobb számban utaznak az Európai Unióban, egyre fontosabbá válik annak biztosítása, hogy hasonló jogi lehetőségekre számíthassanak, bárhol is tartózkodnak. A javaslat célja ezért annak biztosítása, hogy az autóbusszal közlekedő utasok az Európai Unió egész területén egyforma szintű jogokat és védelmet élvezzenek. A közlekedési mód nemzetközi dimenziója miatt (utazások és/vagy autóbusz üzemben tartók), ezt a célkitűzést a tagállamok egyedül nem tudják kellőképpen elérni. A meglévő nemzetközi megállapodás (az ENSZ EGB egyezménye, CVR) nem tekinthető hatékony eszköznek, mivel azt a tagállamoknak csak egy szűk köre írta alá. Ezzel kapcsolatban ezért közösségi fellépésre van szükség Az arányosság elve A javaslat megfelel az arányosság elvének. A Bizottság a javaslatát azokra a területekre korlátozta, amelyeken pontos közösségi szabályokra van szükség, és mellőzte azokat a témákat, amelyeket inkább az önszabályozó intézkedésekre kell hagyni. Azokra a területekre szorítkozik, amelyeken a közösségi fellépés igénye egyértelmű és széles körben elfogadott, arányban áll ezért az elérni kívánt célkitűzéssel és megfelel a körülményeknek, amelyek között alkalmazni fogják. Harmonizáció nélkül az utasok a legjobb esetben is csak különböző jogokat élveznek, legrosszabb esetben pedig semmilyen jogi védelemben nem részesülnek. Aligha fogják tudni továbbá, hogy ha Európában valahová elutaznak, ott milyen jogaik vannak és kérhetik-e azok tiszteletben tartását Végrehajtás Az utasok, különösen pedig a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek rossz helyzetben vannak, ha az autóbusz-társaságok nem teljesítik a kötelezettségeiket. A fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény lehetőséget biztosít arra, hogy aki úgy érzi, hogy sérelmet szenvedett, mert valamely szerződő állam az ENSZ-egyezmény rendelkezéseit megszegte, bejelentést tegyen. Az EK-rendelet továbbfejlesztése ezért az EU egész területén hatékonyabban fogja biztosítani az egyforma jogi védelmet. A javasolt rendelet szigorú végrehajtására lesz szükség. A Bizottság javaslata ezért tartalmaz egy olyan cikket, amely a tagállamok számára előírja, hogy a jogsértések esetére szankciókat kell megállapítani és ki kell jelölni a rendelet végrehajtásáért és az utasok panaszainak kezeléséért felelős szerveket. Ezek a rendelkezések a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanításról és segítségről szóló, illetve a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló rendeletben az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott megközelítést követik. HU 9 HU

10 5.6. Az Európai Gazdasági Térség és Svájc A rendeletjavaslatban érdekelt az Európai Gazdasági Térség, ezért ki kell rá terjeszteni. A javaslatban Svájc is érdekelt Önszabályozás A Bizottság előtt ismert, hogy az autóbusz-társaságok több olyan önkéntes megállapodást és egyéb önszabályozó intézkedést dolgoztak ki, amelyek biztosítják a szolgáltatás megfelelő minőségi színvonalát. A javasolt közösségi fellépés kiegészítéseként a Bizottság a továbbiakban is üdvözli az ilyen intézkedéseket. 6. A JAVASLAT RENDELKEZÉSEI I. fejezet Ez a fejezet a tárggyal kapcsolatos általános rendelkezéseket, a fogalommeghatározásokat és a rendelet hatályát tartalmazza. A javaslat érinti az autóbusz-társaságok felelősségét, a fogyatékkal élő személyeket és a csökkent mozgásképességű személyeket megillető diszkriminációmentességre és kötelező segítségnyújtásra vonatkozó szabályokat. A javaslat meghatározza továbbá az utazás megszakadása esetén az autóbusz-társaságok kötelezettségeit, illetve a panaszkezelésre és a végrehajtásra irányadó megfelelő szabályokat. 1. cikk Ez a cikk meghatározza a rendelet tárgyát. 2. cikk Ez a cikk meghatározza a rendelet hatályát. 3. cikk Ez a cikk a fogalommeghatározásokat tartalmazza. 4. cikk Ez a cikk a szállítási szerződés megkötésének igazolásáról szól és tiltja az utasok állampolgársága vagy lakóhelye alapján diszkriminatív szerződéses feltételek ajánlását. 5. cikk Ez a cikk a javaslat által megállapított jogok tekintetében a felelősségelhárítás kizárásáról szól. II. fejezet Ez a fejezet meghatározza, hogy az autóbusz-társaságok milyen felelősséggel tartoznak az utasokért és poggyászaikért. Az utasok egyforma mértékű kártalanításra lesznek jogosultak és élvezni fogják az autóbusz-társaságok felelősségére vonatkozó harmonizált szabályok előnyeit. A vállalkozások felelőssége korlátlan. Ezenkívül baleset esetén egy bizonyos határig a vállalkozások nem vitathatják a kártérítések összegét, adott feltételek mellett. Halál vagy HU 10 HU

11 sérülés következtében a balesetet szenvedetteknél vagy a családjuknál fellépő anyagi gondok enyhítése érdekében az utasok előlegfizetésre jogosultak. Ez a fejezet a poggyászok elvesztéséért vagy megrongálódásáért fizetendő kártérítés szabályait is megállapítja. 6. cikk Ez a cikk az utasok halála vagy sérülése esetén fennálló felelősségről szól. 7. cikk Ez a cikk megállapítja a kártérítésre vonatkozó általános szabályokat. 8. cikk Ez a cikk baleset esetén előlegfizetésre kötelezi az autóbusz-társaságokat. 9. cikk Ez a cikk megállapítja az elvesztett vagy megrongálódott poggyászokért fizetendő kártérítés szabályait. III. fejezet Ez a fejezet alapvetően az ezt a közlekedési módot választó, fogyatékkal élő személyekről és a csökkent mozgásképességű személyekről szól. Az ebbe a kategóriába tartozó utasok sokszor nem tudnak autóbusszal utazni, mert a járatok nincsenek akadálymentesítve és az autóbusztársaságoktól nem kapják meg a szükséges segítséget. Ez a fejezet ezeket a problémákat kezeli oly módon, hogy a menetjegyváltásnál vagy felszállásnál tiltja a fogyatékosság vagy csökkent mozgásképesség alapján történő hátrányos megkülönböztetés minden formáját. Ez nem jelenti azt, hogy különösen alapos biztonsági okokra hivatkozva a törvény nem állapíthat meg bizonyos kivételeket és eltéréseket. Az I. melléklet meghatározza, hogy mire kell kiterjednie a terminálokon és a járműveken kötelező segítségnyújtásnak. A segítséget térítésmentesen kell nyújtani, amennyiben az utas ezt az igényét előre jelezte, és a terminálra a tervezett indulás előtt egy megadott időpontban megérkezik. Szükséges, hogy az autóbusz-társaságok és a terminálok munkatársai megfelelő ismerettel rendelkezzenek arról, miként kell segítséget nyújtani a fogyatékkal élő személyek számára. 10. cikk Ez a cikk megállapítja a fogyatékosságra vagy csökkent mozgásképességre hivatkozva megtagadott szállítás tilalmára vonatkozó szabályokat. 11. cikk Ez a cikk a jelen fejezetben meghatározott szabályok vonatkozásában az eltérésekről, a különleges feltételekről és a tájékoztatásról szól. 12. cikk HU 11 HU

12 Ez a cikk megállapítja a fogyatékkal élő személyekre és a csökkent mozgásképességű személyekre vonatkozó akadálymentesség általános szabályait. 13. cikk Ez a cikk megállapítja a fogyatékkal élő személyek és a csökkent mozgásképességű személyek segítségnyújtáshoz való jogát. 14. cikk Ez a cikk meghatározza a terminálokon nyújtandó segítség szabályait. 15. cikk Ez a cikk a járműveken nyújtandó segítséggel foglalkozik. 16. cikk Ez a cikk meghatározza a segítségnyújtás körülményeit. 17. cikk Ez a cikk arról szól, hogy az autóbusz-társaságok és a menetjegy-értékesítők a fogyatékkal élő személyektől és a csökkent mozgásképességű személyektől segítségnyújtás igénybevételére vonatkozóan kapott bejelentést harmadik feleknek továbbítják. 18. cikk Ez a cikk arról a kötelezettségről rendelkezik, hogy a munkatársak számára a fogyatékosság területén megfelelő képzést kell biztosítani. 19. cikk Ez a cikk megállapítja az elvesztett vagy megrongálódott, mozgást segítő eszközökért fizetendő kártérítés általános szabályait. IV. fejezet Ez a fejezet az autóbusz-társaságok kötelezettségeiről szól járattörlés vagy késés miatt megszakadt utazások esetében. Különösen járattörlés, illetve a legalább háromórás menetidejű menetrend szerinti járatok több mint kétórás késéssel való indulása esetén a társaságok kötelesek másik hasonló időtartamú, elfogadható járatot biztosítani, vagy ha ez nem lehetséges, az utasokat a még igénybe vehető járatokról tájékoztatni. Ha ezt a kötelezettségüket megszegik, a vállalkozások a jegyár 50%-ának megfelelő kártérítést kötelesek fizetni. Az utasoknak minden esetben joguk van utazási ügyekben tájékozódni. 20. cikk Ez a cikk megállapítja a járattörlések és a hosszú késések esetén fennálló felelősség általános szabályait. Törlések és hosszú késések esetére meghatározza a tájékozódáshoz, az átfoglaláshoz és/vagy a visszatérítéshez és a kártalanításhoz való jog alkalmazási körét. 21. cikk HU 12 HU

13 Ez a cikk meghatározza az utastájékoztatáshoz fűződő jogot. 22. cikk Ez a cikk a további kártérítési igényekről rendelkezik. 23. cikk Ez a cikk arra kötelezi az autóbusz-társaságokat, hogy az utasjogok erősítése és a szolgáltatás minőségének javítása érdekében működjenek együtt az intézkedések meghozatalában. V. fejezet Ez a fejezet arra kötelezi az autóbusz-társaságokat, hogy határozzák meg a panaszkezelés belső rendjét. Az utaspanaszok kivizsgálásának szigorú határidői vannak. A vállalkozások és a terminálüzemeltető szervek kötelessége, hogy az utasokat tájékoztassák a jogaikról. 24. cikk Ez a cikk arról szól, hogy az autóbusz-társaságoknak és a terminálüzemeltető szerveknek az utazással kapcsolatban milyen tájékoztatást kell adniuk. 25. cikk Ez a cikk előírja, hogy az autóbusz-társaságoknak és a terminálüzemeltető szerveknek e rendelet alapján tájékoztatniuk kell az utasokat a jogaikról. 26. cikk Ez a cikk meghatározza a panaszkezelés rendjére vonatkozó szabályokat. VI. fejezet Ez a fejezet a végrehajtás szabályairól és a megfelelő intézményi keretrendszerről rendelkezik. A tagállamoknak ki kell jelölniük azokat a nemzeti végrehajtási szerveket, amelyeknél az utasok panaszt tehetnek, ha úgy érzik, hogy az e rendeletben biztosított jogaikat megsértették. Ezeknek a nemzeti szerveknek együtt kell működniük egymással. Emellett a tagállamoknak visszatartó erejű büntetésekről kell rendelkezniük azokra az esetekre, ha az utasok jogait nem tartják tiszteletben. 27. cikk Ez a cikk a jelen rendelet végrehajtásáról szól, beleértve a nemzeti végrehajtási szervek létrehozását. 28. cikk Ez a cikk előírja, hogy a végrehajtási szerveknek a tevékenységükről éves jelentést kell közzétenniük. 29. cikk Ez a cikk a nemzeti végrehajtási szervek közötti együttműködés elveit határozza meg HU 13 HU

14 30. cikk Ez a cikk a tagállamok által kiszabható büntetésekkel foglalkozik. VII. fejezet Ez a fejezet arról rendelkezik, hogy három évvel a hatálybalépést követően a Bizottság jelentést tesz a Tanácsnak és a Parlamentnek a rendelet működéséről. A rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba, és ettől az időponttól számított egy év elteltével kell alkalmazni. 31. cikk Ez a cikk meghatározza a Bizottság jelentéstételi kötelezettségeit. 32. cikk Ez a cikk a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szól. 33. cikk Ez a cikk meghatározza, hogy a rendelet mely napon lép hatályba. I. melléklet Ez a melléklet meghatározza, mire kell kiterjednie a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek számára a terminálokon a) és az autóbuszokon b) nyújtandó segítségnek. II. melléklet Ez a melléklet a fogyatékossággal kapcsolatos oktatás tartalmára vonatkozik. HU 14 HU

15 2008/0237 (COD) Javaslat: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az autóbusszal közlekedő utasok jogairól, valamint a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre, és különösen annak 71. cikkének (1) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára 17, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére 18, tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére 19, a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően, mivel: (1) Az autóbusz-közlekedésben alkalmazott közösségi fellépésnek egyebek mellett azt a célt kell szolgálnia, hogy az utasok számára valamennyi járaton biztosítsa a más közlekedési módok esetében megvalósított, magas szintű védelmet. Ezenkívül teljes mértékben figyelembe kell vennie általában a fogyasztóvédelmi követelményeket. (2) Mivel az autóbusszal közlekedő utasok a szállítási szerződések gyengébb felei, az utasok jogait e tekintetben állampolgárságuktól vagy a Közösségen belüli lakóhelyüktől függetlenül védeni kell. (3) A halállal vagy sérüléssel járó balesetek esetén az utasoknak az egyéb közlekedési módokhoz hasonló felelősségi szabályokat kell biztosítani. (4) Az utasoknak balesetet követően előlegfizetésre való jogosultságot kell biztosítani, hogy a legalapvetőbb anyagi szükségleteiket fedezni tudják HL C [ ], [ ], [ ]. o. [ ]. HU 15 HU

16 (5) Az autóbusz-társaságoknak az egyéb közlekedési módokhoz hasonló feltételek mellett az utasok poggyászainak elvesztéséért vagy megrongálódásáért viselniük kell a felelősséget. (6) Az autóbusz személyszállítási szolgáltatásoknak általában az állampolgárok érdekeit kell szolgálniuk. Következésképpen a fogyatékosság, életkor vagy egyéb tényező miatt fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű személyeknek a többi állampolgárhoz hasonló lehetőségeket kell biztosítani az autóbuszjáratok igénybevételéhez. A fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyeknek a szabad mozgáshoz, a szabad választáshoz és a diszkriminációmentességhez való, a többi állampolgár jogaival azonos jogokkal kell rendelkezniük. (7) A fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 9. cikkére figyelemmel, és annak érdekében, hogy a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek a többi állampolgárhoz hasonló lehetőségekkel rendelkezzenek, amikor autóbusszal utaznak, meg kell határozni az utazás közben érvényes diszkriminációmentességre és segítségnyújtásra vonatkozó szabályokat. Ezeket a személyeket ezért a szállításnál fel kell venni, és a szállítást a fogyatékosságra vagy mozgásképtelenségre hivatkozva megtagadni csak biztonsági és a törvény által előírt okokból szabad. Az autóbusz terminálokon és a járműveken a be- és a kiszállást is beleértve biztosítani kell számukra a segítségnyújtáshoz való jogot. A társadalmi integráció érdekében az érintett embereknek a segítségnyújtást pótdíj nélkül kell biztosítani. Az autóbusz-társaságoknak lehetőség szerint az európai szabványosítási rendszerre támaszkodva meg kell határozniuk az akadálymentesítés szabályait. (8) Új terminálok tervezésével kapcsolatos döntéseknél és a nagyfelújítások keretében a kezelőszerveknek lehetőség szerint a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek igényeit is figyelembe kell venniük. Az autóbusz terminálok kezelőszerveinek minden esetre ki kell jelölniük azokat a helyszíneket, ahol ezek az emberek az érkezésüket és a segítségkérési igényüket bejelenthetik. (9) Az autóbusszal közlekedő utasok jogai közé tartozik az is, hogy utazás előtt és alatt a szolgáltatásról tájékoztatást kell kapniuk. Az autóbusszal közlekedő utasoknak szóló valamennyi tájékoztatást olyan más formában is biztosítani kell, hogy a fogyatékkal élő és a csökkent mozgásképességű személyek is hozzáférjenek azokhoz. (10) Ez a rendelet nem korlátozhatja az autóbusz-társaságok azon jogát, hogy a harmadik személyeket is beleértve az alkalmazandó törvények szerint bárkitől kártérítést követeljenek. (11) Csökkenteni kell az utasok részére a járatok törléséből vagy hosszú késéséből származó kényelmetlenségeket. Ennek érdekében az utasokról megfelelően gondoskodni kell és tájékoztatni kell őket. Az utasok számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a menetjegyet lemondják és annak ellenértékét visszakapják, vagy kielégítő feltételek mellett másik útvonalat válasszanak, vagy az alternatív szállítási szolgáltatásokról tájékoztatást kapjanak. Ha az autóbusz-társaságok az utasoknak nem nyújtanak megfelelő segítséget, az utasok számára biztosítani kell az anyagi kártérítéshez való jogot. (12) Az utasoknak az útjuk mindenkori különösen a nagyarányú késésből adódó megszakadása esetén szükséges ellátásának és segítésének javítását célzó, nemzeti HU 16 HU

17 vagy európai szintű intézkedések elfogadása érdekében kívánatos az autóbusztársaságok együttműködése. (13) Ez a rendelet nem érinti az utasoknak a szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK irányelvben meghatározott jogait 20. Ez a rendelet nem alkalmazandó abban az esetben, ha a szervezett utat nem a szállítást végző autóbuszjárat törlése miatt törlik. (14) Az utasokat az e rendelet által előírt jogaikról teljes körű tájékoztatásban kell részesíteni, hogy ezeket a jogaikat ténylegesen gyakorolhassák is. (15) Az utasok jogainak gyakorlását az autóbusz-társaságok által a panaszok kezelésére bevezetett megfelelő szabályokkal vagy, adott esetben, a panaszoknak az érintett tagállam által arra kijelölt szervhez vagy szervekhez történő továbbításával kell biztosítani. (16) A tagállamok kötelesek biztosítani és ellenőrizni, hogy az autóbusz-társaságok e rendeletet általában betartják-e, valamint megfelelő szervet kell kijelölniük ezeknek a végrehajtási feladatoknak az ellátására. Az ellenőrzés nem érintheti az utasok azon jogát, hogy a nemzeti jog eljárási szabályai szerint bírósághoz forduljanak jogorvoslatért. (17) A tagállamoknak szankciókat kell megállapítaniuk e rendelet megsértésének esetére és biztosítaniuk kell, hogy a szankciókat alkalmazzák is. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. (18) Mivel e rendelet célkitűzéseit nevezetesen a tagállamokban mindenhol az autóbusszal közlekedő utasok magas szintű és egyforma védelmének és támogatásának biztosítását a tagállamok egyedül nem tudják kellőképpen elérni, és ezért komoly nemzetközi vetülete miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, ezért a Közösség a Szerződés 5. cikkében rögzített szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben rögzített arányosság elvével összhangban e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket. (19) A rendelet nem érinti az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet 21. (20) A rendelet végrehajtásának a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleten kell alapulnia (Rendelet a fogyasztóvédelmi együttműködésről) 22. Ezt a rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell. (21) Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket, HL L 158., , 59. o. HL L 281., , 31. o. HL L 364., , 1. o. HU 17 HU

18 ELFOGADTA EZT A RENDELETET: I. fejezet Általános rendelkezések 1. cikk Tárgy Ez a rendelet az alábbiakra vonatkozóan állapít meg szabályokat: (1) utasok közötti megkülönböztetés tilalma az autóbusz-társaságok által kínált szállítási feltételek tekintetében; (2) az autóbusz-társaságok felelőssége az utasok halálával vagy sérülésével járó balesetek vagy a poggyászok elvesztése vagy megrongálódása esetén; (3) az autóbusszal utazó, fogyatékkal élő és csökkent mozgásképességű személyeket megillető diszkriminációmentesség és kötelező segítségnyújtás; (4) az autóbusz-társaságok kötelezettségei az utasokkal szemben járattörlés vagy -késés esetén; (5) az utasok számára minimálisan nyújtandó tájékoztatás; (6) a panaszok kezelése; (7) az utasjogok érvényesítése. 2. cikk Hatály 1. Ez a rendelet az autóbusz-társaságok által menetrend szerinti járatokkal végzett személyszállításra alkalmazandó. 2. A tagállamok a közszolgáltatási szerződésekkel érintett városi, elővárosi és regionális közlekedésre mentességet adhatnak, ha a szerződések az e rendeletben előírtakhoz hasonló szintű utasjogokat biztosítanak. 3. A különjáratok tekintetében csak a II. fejezet alkalmazandó. 3. cikk Fogalommeghatározások E rendelet alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni: HU 18 HU

19 (1) autóbusz-társaság : az alapítás helye szerinti államban a nemzeti jogszabályokban meghatározott piacra jutási feltételek szerint autóbusszal végzett szállításra engedéllyel rendelkező szállítási vállalkozás, és a 684/92/EGK tanácsi rendelet szerint autóbusszal végzett nemzetközi személyszállító járatok üzemeltetése céljából kiadott érvényes közösség jogosítvánnyal rendelkező szállítási vállalkozás. (2) különjáratok : a 684/92/EGK rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti járatok; (3) menetrend szerinti járatok : a 684/92/EGK rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti járatok; (4) szállítási szerződés : az autóbusz-társaság vagy annak meghatalmazott jegyárusítója és az utas között egy vagy több szállítási szolgáltatás biztosítására létrejött szállítási szerződés; (5) jegy : érvényes, szállításra jogosító dokumentum vagy azzal egyenértékű nem papíralapú eszköz, beleértve az elektronikus formát is, amelyet az autóbusz-társaság vagy annak valamely meghatalmazott jegyárusítója kiadott vagy engedélyezett; (6) menetjegy-értékesítő : szállítási szerződést kötő és az autóbusz-társaság nevében vagy saját számlára a kiskereskedelemben menetjegyeket értékesítő autóbuszközlekedési szolgáltató; (7) utazásszervező : a 90/314/EGK irányelv 2. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti szervező vagy közvetítő; (8) fogyatékkal élő személy : vagy csökkent mozgásképességű személy : bármely személy, akinek mozgásképessége a közlekedés során bármilyen fizikai (érzék- vagy mozgásszervi, állandó vagy időleges) fogyatékosság, értelmi fogyatékosság vagy sérülés, vagy más fogyatékossághoz vezető ok, illetve kor miatt korlátozott, és akinek helyzete kellő figyelmet igényel, és szükségessé teszi az összes utas rendelkezésére álló szolgáltatás hozzáigazítását az érintett személy egyéni igényeihez; (9) helyfoglalás : utazásra jogosító, papír- vagy elektronikus formátumú engedély, az előzetesen megerősített, személyre szóló szállítási megállapodásnak megfelelően; (10) terminálüzemeltető szerv : az autóbusz-terminál vezetéséért felelős tagállami szervezeti egység; (11) járattörlés : olyan, korábban menetrend szerinti járat nem közlekedése, amelyre legalább egy helyet lefoglaltak; (12) késés : a közzétett menetrend szerinti indulási vagy érkezési időpont, illetve az utas tényleges vagy várt indulásának vagy érkezésének időpontja közötti különbség. 4. cikk Szállítási szerződés és megkülönböztetésmentes szerződéses feltételek 1. Az autóbusz-társaságok a szállítási szerződés megkötését az utasoknak egy vagy több jegy kiadásával igazolják. A jegyek a szerződés megkötését egyértelműen bizonyítják, és így az e rendeletben előírt jogokat biztosítják. HU 19 HU

20 2. A szociális díjtételeket előíró közszolgáltatási kötelezettségek sérelme nélkül az autóbusz-társaságok vagy a menetjegy-értékesítők által alkalmazott szerződéses feltételeket és díjtételeket a széles utazó közönségnek a végső felhasználó állampolgárságától vagy lakóhelyétől, illetve az autóbusz-társaság vagy a menetjegyértékesítők Közösségen belüli telephelyétől függetlenül diszkriminációmentesen kell megvásárlásra felkínálni. 5. cikk A felelősségelhárítás kizárása 1. Az e rendelet alapján fennálló kötelezettségeket nem lehet korlátozni vagy elhárítani, többek között eltérő vagy korlátozó záradékkal a szállítási szerződésben. 2. Az autóbusz-társaságok az e rendeletben meghatározottaknál kedvezőbb szerződéses feltételeket is ajánlhatnak az utasoknak. II. fejezet Az autóbusz-társaságok felelőssége az utasokért és a poggyászokért 6. cikk Felelősség az utasok haláláért és sérüléséért 1. E fejezettel összhangban az autóbusz-társaságok felelősséggel tartoznak azért a kárért, amely abból ered, hogy az utas a járművön való tartózkodás közben vagy a be-, illetve kiszállás alkalmával az autóbuszjárat működéséből eredő baleset következtében meghal, megsérül vagy szellemi épségében károsodást szenved. 2. Az autóbusz-társaság kártérítési felelősségének nincs törvényben, egyezményben vagy szerződésben meghatározott pénzügyi korlátja EUR összeghatárig az autóbusz-társaság nem zárhatja ki vagy nem korlátozhatja kártérítési felelősségét azt bizonyítva, hogy a (4) bekezdés a) pontja szerinti gondossággal járt el. 4. Az autóbusz-társaság nem tartozik felelősséggel az (1) bekezdés alapján: (a) (b) ha a balesetet az autóbuszjárat üzemelésével össze nem függő körülmények okozták, és az autóbusz-társaság az eset körülményei által megkívánt gondosság ellenére sem kerülhette el azt, és nem háríthatta el annak következményeit; amennyiben a baleset az utas hibájának vagy hanyagságának a következménye. 5. E rendelet rendelkezései nem értelmezhetők oly módon, hogy: (a) a kártérítés megfizetéséért egyedül felelős fél az autóbusz-társaság; vagy HU 20 HU

21 (b) korlátozott az autóbusz-társaság azon joga, hogy a tagállamokban alkalmazandó jogszabályokkal összhangban harmadik forduljon jogorvoslatért. 7. cikk Kártérítés 1. Az utasok halála esetén a 6. cikkben előírt kártérítési felelősségbe a következők tartoznak: (a) (b) a halál következtében esetlegesen szükséges költségek, különösen a holttest szállításával és a temetkezéssel kapcsolatos kiadások; ha a halál nem azonnal állt be, úgy az e cikk (2) bekezdésében előírt kártérítés. 2. Az utas sérülése, továbbá testi vagy szellemi épségének egyéb károsodása esetén a kártérítés magában foglalja: (a) a szükséges költségeket, különösen a gyógyítási és a közlekedési költségeket; (b) azt a vagyoni hátrányt, amelyet az utas teljes vagy részleges munkaképtelensége, vagy szükségleteinek a megnövekedése következtében elszenved. 3. Ha az utas halála folytán azok a személyek, akiknek eltartására az utas a törvény szerint kötelezett volt vagy lehetett volna, veszteségük tekintetében kártérítésre jogosultak. 8. cikk Előlegfizetések 1. Az autóbuszjárat üzemelésével összefüggő balesetből keletkező utashalál, személyi sérülés vagy bármilyen egyéb testi vagy szellemi károsodás esetén az autóbusztársaság haladéktalanul, legkésőbb azonban a kártérítésre jogosult természetes személy kilétének megállapítását követő 15 napon belül az elszenvedett nehézségekkel arányban álló, a közvetlen anyagi szükségletek kielégítéséhez szükséges összegű előleget fizet. 2. Az (1) bekezdés sérelme nélkül az előlegfizetés halál esetén nem lehet kevesebb, mint utasonként EUR. 3. Az előlegfizetés nem tekinthető a felelősség elismerésének, és az levonható bármely, e rendelet alapján ezt követően kifizetendő összegből, de az nem követelhető vissza, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a kárt az utas gondatlansága vagy az utas hibája okozta, vagy ha az előzetes kifizetésben részesült személy nem a kártérítésre jogosult személy volt. 9. cikk Felelősség az elveszett és megrongálódott poggyászért HU 21 HU