Pesti János Domján Johanna BODAI TÁJSZÓTÁR Községünk szókincse. és népi műveltsége

Átírás

1 Pesti János Domján Johanna BODAI TÁJSZÓTÁR Községünk szókincse és népi műveltsége

2 A könyv megjelenését támogatta: Sólyom László a Magyar Köztársaság volt Elnöke a Magyar Nyelvtudományi Társaság és elnöke, Kiss Jenő egyetemi tanár, akadémikus a Pécs-Baranyai Kulturális Szövetség és elnöke, Bokor Béla tanár a Baranya Honismereti Egyesület és elnöke, Gál András tanár Boda Község Önkormányzata és Kovács Győző polgármester Berze Nagy János, Gertig Károly, Zsolt Zsigmond tiszteletére és valamennyi adatközlőnkre emlékezve Lektorálta: Balogh Lajos tudományos főmunkatárs Az elektronikus szövegrögzítést végezte: Domján Johanna és Pesti János A falutörténeti fejezetet írta: Gál András Fotómunkálatok: Pesti András Tördelés: Bocz józsef A lap alsó részén: Kiadta: Boda Község Önkormányzata és a Boda Községért Közalapítvány Felelős kiadó: Kovács Győző polgármester Nyomdai munkálatok: Sz. K. Stúdió Kft., Pécs, Zsinkó I. u Felelős vezető: Pilláry Gábor

3 Pesti János Domján Johanna BODAI TÁJSZÓTÁR Községünk szókincse és népi műveltsége Boda 2018

4

5 ELŐSZÓ Kodály Zoltán zenepedagógiai munkásságának máig érvényesen az a legfőbb tanulsága, hogy népzenei hagyományaink mentésén kívül feladatunk valamennyi szellemi emlékünk közzététele és a mai műveltségünkbe való integrálása. Közismert, hogy a paraszti munka eszközeinek gyűjtésében és bemutatásában látványos eredmények születtek az elmúlt évtizedekben. Elég itt csak arra utalnom, hogy a falumúzeumok és skanzenek kialakításával az értékmentésen túl olyan intézmények, objektumok jöttek létre, amelyeknek a megtekintése a hazai közönség és az idegenforgalom vendégei számára egyaránt élményt jelent. Népzenei hagyományaink ápolását fellendítette a Repülj páva! és a táncházak példátlan sikere. Szellemi, különösen nyelvi értékeink gyűjtése és közzététele már sokkal nehezebbnek látszik. Többek között azért, mert a tárgyak, munkaeszközök valahogy megmaradnak, de a régi szavaink egyre nagyobb gyorsasággal halványulnak az emlékezetben. Sajnos, nehéz ma már, olyan adatközlőket találni, akik még őrzik elődeik dalait, meséit, történeteit, különös tájszavait. Azt is tudjuk, hogy a gyűjtés sok időt, kitartást kívánó munkáját csak azok tudják vállalni, akik nem rettenek meg ettől a nehéz feladattól. Örömünkre Pesti János tanár úr és Domján Johanna egyetemi hallgató úgy döntött, hogy megkísérli községünkben a tájszavak gyűjtését. Vállalkozásuk sikerrel járt, és íme, kezünkben van a Bodai tájszótár! A mű alcíme arra utal, hogy ez a könyv tájszótári funkcióján túl községünk népi műveltségének kislexikona. A tájszavak definíciói, jelentésváltozásai, a szavakhoz kapcsolódó nyelvi, néprajzi megjegyzések segítségével megállapíthatjuk, hogyan alakult, formálódott községünkben az anyagi kultúra és vele párhuzamosan a szellemi műveltség. Községünkre is érvényes ez a sommás megállapítás: A gazdasági, társadalmi változások hol lassú folyamatként, hol nehezen követhető, gyors ütemben formálták a parasztság életkörülményeit, melyhez akarva-akaratlan igazodni, hozzátörődni kellett. Így alakult, formálódott műveltsége látszólag önmagától, de valójában külső tényezők kényszerítő hatására (Balassa Ortutay: Magyar néprajz. Corvina Kiadó. Budapest, ). A Bodai tájszótár jelentőségét többek között az adja, hogy ez a mű már negyedik lesz a baranyai tájszótárak sorában, és tovább őrzi a szótárírás magyar 5

6 6 előszó hagyományait, ám a szerzők némileg meg is újították a tájszótárírás metodikáját. Joggal lehetünk büszkék arra, hogy tájszavaink közzétételével községünk még fokozottabban kerül a nyelvészeti, dialektológiai, néprajzi és helytörténeti kutatások fókuszába. A mi szempontunkból még azt tartjuk örvendetesnek, hogy a szótárral folytatódik községünk múltjának feltárása, hogy általa sikerült megmenteni Boda archaikus szókincsét, népi műveltségének már-már feledésbe merült emlékeit. Községünk rangját az is emeli, hogy olyan kiváló kutatók végeztek itt népnyelvi gyűjtés az 1930-as évek elején, mint Berze Nagy János néprajztudós és Gertig Károly igazgató-tanító úr ban a Magyar Nyelvjárások Atlaszának gyűjtése idején községünkben járt Imre Samu akadémikus és Végh József kandidátus. Boda helyneveit Zsolt Zsigmond pécsi orvos tette közzé 1972-ben Pécsett. Mivel az említett tudósok munkáiból sok adatot sikerült felvenni a Bodai tájszótárba, könyvünk tájszavainak alaprétege háromnegyed évszázadnyi időből származik. Ha még arra is gondolunk, hogy az 1934-ben feljegyzett népmesék előadói már 64 évesek voltak (és szüleik, nagyszüleik a 19. század közepén, elején éltek), akkor a bodai tájszavaknak a szóbeli hagyomány alapján 200 éves történetük van. Ilyen értelemben a Bodai tájszótár nyelvjárás-történeti adattárnak is tekinthető. Kiadványunk megjelentetését Sólyom László úrnak, a Magyar Köztársaság volt elnökének nagylelkű támogatása tette lehetővé. Ezen a helyen is köszönöm községünk nevében elnök úrnak, hogy jelentős összeggel járult hozzá a könyv kiadásához. Bízom abban, hogy a Bodai tájszótár segíti majd a magyar dialektológiai kutatásokat, és felkelti a néprajz, a helytörténet kutatóinak is a figyelmét, érdeklődését. A tájszótár erősítheti községünk lakosságának önértéktudatát. A szócikkek értelmezéseit, példamondatait olvasva gyarapodhat nyelvi tájékozottságunk, jobban megismerhetjük elődeink küzdelmes életét. Érdemes lesz a régi és kifejező szavainkat újratanulni, hogy árnyaltan, színesen, újszerűen fogalmazzuk meg mondandóinkat. Köszönet és elismerés jár mindazoknak, akik a Bodai tájszótár megalkotását segítették: a könyv szerzőinek, lektorának, az adatközlőknek és a nyomda munkatársainak. Kovács Győző Boda község polgármestere

7 AJÁNLÁS Ha egyszer valaki veszi a fáradságot, és megírja az újabb kori magyar dialektológiai kutatások történetét, ebben minden bizonnyal a lexikával foglalkozó rész lesz a legterjedelmesebb. Ennek a feltételezésnek az oka elsősorban az, hogy a regionális nyelvváltozatok, más fogalmazásban a nyelvjárások leginkább a lexika szintjén különböznek egymástól és a standard köznyelvtől. Kézenfekvő tehát, hogy a szókészlet regionális eltérései mindig is nagy érdeklődést váltottak ki a szakemberek körében, de a laikus megfigyelő is leginkább ezeket a szóelemeket tartja a legérdekesebbnek. Nem véletlen tehát, hogy már a 19. század első felétől tudományos szinten is jelennek meg tájszógyűjtések, sőt tájszótárak is, amelyek ezeket a kuriózumnak számító lexikai elemeket tárják föl, és teszik hozzáférhetővé elsősorban a nyelvtudomány szakterületei számára. Nem feladatom, hogy visszatekintsek az elmúlt két évszázadra, és bemutassam azokat a különféle szótártípusokat, amelyek ezt a célt szolgálják. Azt azonban mégis szóvá kell tennem, hogy mintegy fél évszázad távlatára visszanézve, napjainkra igen jelentős mértékben elszaporodtak a csupán egyetlen település vagy egy szűkebb régió tájszavait magába foglaló kisebb-nagyobb méretű tájszótárak. A sort 1973-ban Imre Samu Felsőőri tájszótára nyitotta meg, amelynek úttörő jellege elsősorban abban van, hogy nem vállalkozott a település teljes szókészletének bemutatására, csupán a helyileg használt elemeket, az alaki, jelentésbeli és valódi tájszavakat szótárazta. Ez a koncepció azért vált népszerűvé más kutatók számára is, mert egyszerűbb és gyorsabban elvégezhető feladat lett az adatgyűjtés, viszonylag elfogadható időn belül pedig a település legértékesebb szókészleti elemeinek szótárrá alakítása. Baranya megyében nagy hagyománya van a tájszótárírásnak ben jelent meg Kiss Géza Keresztes Kálmán Ormánsági szótára, amelynek címe is jelzi, hogy nem csupán tájszavakat tartalmaz. Szinkron anyagú szótárnak tekinthető, bár Kiss Géza nyelvtörténeti értékű adatokat is felvett az egyes szócikkekbe. Ezek az adatok főleg a XVIII. és XIX. századi presbiteri jegyzőkönyvekből származnak. A közölt tájszavak nagy részét Kákicson gyűjtötte, de Kovács Sándor munkája révén a kelet-ormánsági tájszavak is helyet kaptak a szótárban. Mindmáig felülmúlhatatlan mű a magyar regionális szótárak sorában. 7

8 8 ajánlás Dallos Nándor Pesti János Hosszúhetényi szótára helyi kiadványként jelent meg 1999-ben. Elsősorban Hosszúhetény tájszókészletét örökítette meg, ám egyúttal a Zengőalja kistáj nyelvjárási sajátságainak vizsgálatát is jól segíti. Ez is szinkron anyagú szótár, de ebben már több szótörténeti adat található a Berze Nagy János által szerkesztett Baranyai magyar néphagyományok (1941.) I III. kötetéből. A Függelékbe két hosszúhetényi népdal is bekerült, továbbá mesék és mondák szövegei, találós kérdések és táncszók ugyancsak a Baranyai magyar néphagyományok című gyűjteményből. A szócikkek között jól sikerült vázlatos rajzok szemléltetik az egyes fogalmakat. Pesti János Alsómocsoládi tájszótára (Alsómocsolád, 2008.) úgyszintén szinkron tájszótár, amely a baranyai Hegyhát tájszóállományát és nyelvjárási sajátságait egyaránt reprezentálja. A szócikkekben a hagyományos megoldásokon kívül a tájszó típusára és a szavak társadalmi érvényére egyértelmű (motivált) jelek utalnak. A szóanyagnak ebben a szótárban is van némi történeti háttere Kulcsár József évi adatközlése és az 1960-as években készült alsómocsoládi beszédfelvételek szövegei, tájszavai alapján. És most itt van a negyedik. Pesti János és Domján Johanna munkájaként kezünkbe vehetjük a Bodai tájszótárt, amely a fiatalos erő, lendület és a nagy szakmai tapasztalat terméke. Ejtsünk pár szót erről a szótárról is. Örvendetes, hogy A Bodai tájszótár szerzői jó érzékkel követik a baranyai tájszótárírás hagyományait. Figyelmük elsősorban arra irányult, hogy minél gondosabban összegyűjtsék és közzétegyék a még élő tájszavakat. A gyűjtés során kiejtés szerint jegyezték fel a szóhasználatban élő különleges szavakat. A szótárban a megadott szójelentések tömörek, egyértelműek. A jelentéseket szemléltető példamondatok nem csupán nyelvi szempontból érdekesek, ugyanis ezekben számtalan néprajzi, hely- és művelődéstörténeti adat található. Jóllehet az új tájszótár szavai elsősorban Boda község szókincséhez tartoznak, egyúttal a Mecsekalja nevű kistáj és a dél-baranyai régió népi műveltségét is reprezentálják. Ez azzal függ össze, hogy a község lakossága régtől fogva szoros kapcsolatban volt és van a dél-baranyai (nyugat-ormánsági), a Szigetvár környéki és a mecsekaljai falvakkal. A bodai tájszavak gyűjteményének a dialektológiai jelentőségén túl fontos szerepe van abban is, hogy összehasonlító vizsgálatuk során fény derül mindmáig alig kutatott kérdésekre. Például arra, hogy mikor és miként kerülhettek a bodaiak szorosabb kapcsolatba a környező községekkel, valamint az Ormánság és a Zselic lakosságával. Csak dicsérni lehet a szerzőket azért, hogy gyűjteményükbe felvették a rendkívül gazdag bodai folklórkincs tájszavait a Baranyai magyar néphagyományok című műből és a Baranya megye földrajzi nevei adattári részéből a tájszó értékű bodai helyneveket.

9 ajánlás 9 Minthogy a bodai tájszavak egy része az írásos forrásokban is előfordul, a tájszavak nyelvjárási (hangtani és morfológiai) sajátságainak vizsgálatában tekintettel kell lenni az idővonatkozásokra. Éppen ezért a szerzők három időintervallumban is vizsgálták a tájszavakból levonható nyelvjárási sajátságokat. A Bevezetőnek ez a fejezete felér egy kisebb dialektológiai tanulmánnyal. A Függelékbe került mondatok, szövegrészletek pedig a szövegszerkesztés sajátosságainak kutatását is elősegíthetik. A tájszavakhoz fűzött nyelvtörténeti, néprajzi megjegyzések olvasmányosak és hitelesek. Hozzájárulnak az egyes tájszavak létrejöttének, motivációinak és használatának jobb megértéséhez. Végezetül őszinte örömmel és felelősséggel ajánlom a Bodai tájszótárat a helyi lakosság és a témában illetékes szakemberek figyelmébe. A könyv megjelentetésével Boda Község Önkormányzata nagyszerű példát adott arra, hogy a tudományos értékű munkát úgy lehet legjobban megbecsülni, ha az eljut azokhoz, akik maguk is hozzájárultak adatközléseikkel e fontos mű közkinccsé tételéhez. Balogh Lajos

10 BEVEZETÉS A Bodai tájszótár (BoTsz.) a Mecsekalja vagy más nevén: Mecsek-Hegyalja történelmi kistájunk egyik sajátos nyelvjárású, sok nyelvi archaizmust őrző községének tájszavait és népi műveltségének főbb emlékeit tárja az érdeklődő olvasók elé. Valamennyi adat Boda községből származik. Minthogy községünk alapításától (1241) fogva mindmáig szoros kapcsolatban van a szomszédos településekkel, a bodai tájszavak nagy részét másutt is ismerik és használják. Így szótárunk egyúttal a Mecsekalja vidék tájszótárának is tekinthető. Felvetődhet, hogy miért vált szükségessé a szótár megjelentetése? Több okból. A hagyományos paraszti gazdálkodás eltűnése, a falu arculatának gyökeres megváltozása, az iskolázási, művelődési, utazási lehetőségek ugrásszerű megnövekedése, valamint a tömegkommunikációs eszközök (elsősorban a televízió) egyre növekvő hatása [ ] rohamosan gyorsuló ütemben közelítik a nyelvjárásokat a köznyelvhez. Az életforma szükségszerű változásának természetes velejárója, hogy bizonyos fogalmak és szavak egyre kisebb használati körre szűkülnek, s az őket használó idős emberek elmúlásával menthetetlenül kihalnak a nyelvből. Százával tűnnek el így a nyelvjárási szavak, kifejezések, földrajzi nevek, és vesznek el velük értékes információk a nyelvtudomány, a néprajz, a település-és gazdaságtörténet kárára. Ma még sok mindent megmenthetünk a feledésbe merüléstől, amit a következő nemzedék már nyomokban sem fog megtalálni (Kiss Jenő ). A tájszavak tudományos értékét néhány példával kívánjuk érzékeltetni. Régi, jelentésükben már elavult szavaink eredetét sok esetben írásos adatok hiányában csak tájszavak bevonásával lehet magyarázni. Nyelvészeti folyóiratainkban (MNy., Nyr.) több olyan tanulmány olvasható, amelyben a szerző tájszavakra hivatkozva fejti ki az adott szó eredeti jelentését. Néprajztudósok tájszavak alapján tanulmányokban, könyvekben tették közzé gazdaságtörténeti kutatásaik eredményét. Régészeink ugyancsak támaszkodnak a tájszavak és helynevek tanulságaira. Több helyütt éppen tájszavak és tájszói értékű helynevek segítségével bukkantak régészeti szempontból fontos lelőhelyekre. Helyneveink és közszavaink etimológiájának véglegesítésében nagyon sokszor egy-egy véletlenül meglelt helytörténeti adatnak és tájszónak lehet perdöntő, bizonyító ereje-szerepe. Erről meggyőződhetünk, ha figyelmesen tanulmányozzuk etimológiai szótárainkat, a TESz-t és a FNESz-t. 10

11 bevezetés 11 Mit nyújt bodai olvasóink számára ez a szógyűjtemény? Az idősebb nemzedékekhez tartozók bizonyára örömmel veszik, hogy küzdelmes életük során használt szavaik fennmaradnak az utókor számára. A fiatalabbak meg rádöbbennek talán arra a szótárat lapozgatva, hogy elődeik milyen sokat tudtak a falu múltjáról, a hagyományos paraszti gazdálkodás munkafolyamatairól, eszközeiről, az állattartásról, a népszokásokról és a hiedelmekről. Reméljük tehát, hogy Bodai tájszótárat a helyi lakosság érdeklődéssel és jó szívvel fogadja. Az is elképzelhető, hogy a tájszótár ismertében újra használatosak lesznek a mindennapi beszédben a már-már elfeledettnek vélt kifejező és érdekes tájszavak, frazémák. Így szinte újraélednek majd a bodai tájszavak, amelyek múltunk értékes, beszédes emlékei. Úgy véljük, hogy a Bodai tájszótár nem pusztán tájszavak gyűjteménye, hiszen a néprajzi, hely- és gazdaságtörténeti adatai alapján a lakosság műveltségének is kislexikona. (Erre utal egyébként a könyv alcíme.)

12 A tájszógyűjtés rövid története A baranyai tájszavak gyűjtésének fontosságát Kiss Gézán kívül Berze Nagy János is felismerte már az 1930-as évek elején (Kiss Géza és OrmSz.; Berze Nagy János Bar III ). Berze Nagy elsősorban a folklórszövegek gyűjtését tartotta fő feladatának, orvanyagként azonban tájszavakat is közölt 1941-ben. Gyűjteményében találtunk néhány bodai tájszót ban a Magyar Nyelvjárások Atlaszának gyűjtő munkálatai során érdekes adatokat (köztük sok tájszót) jegyzett fel Imre Samu és Végh József Bodán. (Boda az MNyA-ban D/36 jelű kutatópont.) A bodai helynevek gyűjtésekor, az 1970-es években Zsolt Zsigmond tájszó értékű földrajzi köznevekre bukkant. Gyűjtésének eredményét a BMFN I. kötetében közöltük a oldalon. Zsolt Zsigmond gyűjtésének ellenőrzése során 1878-ban jutott el Pesti János Bodára. Azt tapasztalta, hogy a falu nyelvében a helyneveken kívül még sok archaikus szó hallható. Érdemes lenne ezeket is feljegyezni. Jókora késéssel azonban csak 2016-ban született meg a döntése: folytatni kellene a ma még fellehető tájszavak gyűjtését Bodán. Ezt a munkát azért merte tervezni, mert egyik tanítványa, Domján Johanna egyetemi hallgató vállalta az élőnyelvi tájszavak gyűjtésén kívül az MNyA hiányzó adatainak pótlását. Gál András középiskolai tanár írta meg a falutörténetről szóló újszerű ismertetést, és az ő felkérésére vállalták az adatközlőink a gyűjtésben való közreműködést. Könyvünk azért készülhetett el viszonylag rövid idő alatt, mert lelkes fiatalok vettek részt a gyűjtés, szövegszerkesztés és a megvalósítás munkálataiban. Idővonatkozásai szerint a tájszógyűjtés története roppant egyszerűnek és zavarmentesnek látszik. Azonban a gyűjtés során sok nehézséggel kellett megbirkóznunk. Nem volt könnyű feladat az 1935-ben gyűjtött meseszövegek tájszavainak a kicédulázása, minősítése. Még nagyobb gondunk volt az MNyA térképlapjaival. Kiderült ugyanis, hogy 470 adat nem került fel a térképekre. Ennek oka lehetett, hogy elvesztek a gyűjtőfüzetek; vagy a térképrajzoló valamilyen okból nem tartotta fontosnak, hogy a teljes bodai szóanyagot felvigye a térképre. A hiányzó adatokat Bodán 2017 őszén pótoltuk, és ezek is szerepelnek gyűjteményünkben. Persze csak akkor vettük fel szócikkeink közé az MNyA szavait, ha megállapíthattuk az adott szavak tájszói értékét. Nagy ellenfelünk volt a gyűjtés során az idő. Az elképzelhetetlen ma már, hogy passzív gyűjtéssel éveken át keresgetjük a tájszavakat. Ezért 12

13 a tájszógyűjtés rövid története 13 Penavin Olga gyűjtési módszerét [Szlavóniai (kórógyi) szótár. Újvidék, I. kötet 7.] átvéve szójegyzéket készítettünk a dél-dunántúli regionális tájszótárak (OrmSz., HhSz., AmTsz., KoTsz.) alapján, és ezeket a szavakat kérdeztük adatközlőinktől. Arra voltunk kíváncsiak, hogy megvan-e a kérdéses szó a mai bodaiak nyelvében, hogyan ejtik, ill. ha nincs meg, mit használnak helyette. Részben körülírásokkal (a definíció említésével), részben közvetlen rákérdezéssel és szemléltetéssel hívtuk elő adatközlőink emlékezetéből a várható tájszavakat. Meglepően jó eredménnyel járt ez a munkánk, mert a szójegyzékbe felvett dél-dunántúli tájszavak %-át Bodán is ismerik. Kisebb eltérések persze akadtak a szavak hangzásában és a szójelentésekben. Gyűjtésünk során 70 évnél idősebb, tősgyökeres bodai lakosokat kerestünk fel. Férfiakat, nőket fele-fele arányban. Szívesen fogadtak bennünket, és nagy buzgalommal segítették munkánkat. Ezt ezúton is köszönjük nekik! A szavak hangzását a kiejtésnek megfelelően rögzítettük, és tisztáztuk az adott szó jelentését, ill. több jelentés esetén a jelentések egymáshoz való viszonyát. Igyekeztünk választ kapni a tájszavak mai ismertségére (kihalt szó, kihalóban levő szó, új szó stb.). Ha a szójelentés pontos definiálásában gondjaink támadtak, akkor az értelmező szótárainkhoz (ÉKsz 2, Értelmező szótár+), a regionális tájszótárakhoz és az ÚMTSz.-hez fordultunk. Fontosnak tartottuk az állandósult szerkezetek, frazémák felvételét az egyes szócikkekbe. A szavak hangulati értékére is rákérdeztünk a gyűjtés során. A néprajzi, helytörténeti fontosságú adatokról az adatközlők sokszor kérdezés nélkül is felvilágosítást adtak. Előfordulhatott, hogy a gyűjteménybe felvett szó nem igazán tájszó, de vele alkotott szóösszetétel már tájszónak minősül (Pl. kocsi > hosszikocsi; szoba > hátúsószoba). Még a szógyűjtés témaköréhez tartozik ez a gondolat: szótárunk címszavai nagyjából három kisebb korszakhoz tartoznak. Az 1934-ből származó szavak a legrégibbek. Ezek a szavak képezik a bodai tájszavak alaprétegét. Az MNyA-ból és a BMFN-ből gyűjtött szavakat tekintjük a gyűjtemény második egységének. Harmadik csoporthoz tartoznak a 2016-ban, 2017-ben gyűjtött tájszavak. A három időintervallum szavait három külön egységnek tekintve írtuk meg a község nyelvjárásának hangtanáról és alaktanáról szóló fejezetet. Nem túlzás azt állítanunk, hogy a Bodai tájszótár nyelvjárástörténeti értékű szótár. Ebben az értelemben újdonságnak számít, bár az Ormánsági szótárban is szerepelnek a korábbi időkből származó írásbeli tájszavak.

14 Boda nyelvjárásának hangés alaktani sajátosságai Boda nyelvjárásának hang- és alaktani sajátosságait azért ismertetjük, hogy a község tájszótárának használatát megkönnyítsük. Minthogy a helyi nyelvjárás alakulásában változásában az elmúlt csaknem egy évszázad vonatkozásában három korszakot lehet elkülönítenünk, ezért célszerűnek látszott ezt a fejeztet három részre bontani. Így a közölt tájszavak vizsgálata nyomán követhető az a nyelvi változás, amelynek során visszaszorulóban vannak vidékünk beszélt nyelvében a tájnyelvi jellegzetességek; illetve a regionális köznyelv hatására itt is megjelentek a normatív szerepű és értékű köznyelv hang- és alaktani sajátosságai. Boda és tágabb értelemben a Mecsekalja nevű történelmi kistájunk nyelvjárása a hagyományos besorolás szerint a déli nyelvjárásterülethez tartozik (Imre Samu: MMNyjR. Budapest ). Az újabb besorolás szerint a Magyar dialektológia című egyetemi tankönyv alapján községünk része a dél-dunántúli nyelvjárási régiónak, ezen belül a dél-baranyai nyelvjáráscsoportnak (Juhász Dezső ). Mivel tájegységünk három nyelvjárási régióval is érintkezik, átmenetinek mondható az észak-baranyai, dél-baranyai és a dél-somogyi régió határvonalán. 14

15 A bodai nyelvjárás az 1930-as évek elején A nagy értékű Baranyai magyar néphagyományok I III. (Pécs, Szerk. Berze Nagy János) folklórszövegei lehetővé tették, hogy tanulmányozzuk Boda különleges tájszókincsét, és egyúttal e vidék nyelvjárásáról is legyenek ismereteink. Boda 20. századi nyelvjárása a többi nyelvjáráscsoporthoz hasonlóan főleg hangtani, alaktani és lexikai vonatkozásban tér el jelentősebben a köznyelvtől. A nyelvjárási jelleg megítélésekor az eddigi gyakorlathoz igazodva mi is a köznyelvi/nyelvjárási megfeleléseket (oppozíciókat) vizsgáltuk. Hangtani jelenségek a magánhangzók köréből A szóalakváltozatoknak és bennük a különböző hangkapcsolatoknak a fonetikai okon kívül fonológiai feltételei, szabályai is vannak. Az egyes beszédhangok a szórészek, szavak azonosítását és elkülönítését az által segítik, hogy a hasonló vagy csaknem azonos képzésű hangok oppozíciókba rendeződnek. Például: k/g, ny/n, o/a, o/i, i/ö, ë/ö. És ezt a rendszert működtetjük a beszéd során. Az oppozíciók létezése alakította ki az efféle szóváltozatokat: kunyhó ~ gunyhó, lány ~ lán, most ~ mast, polyva ~ pilva, ismerős ~ ösmerős, sëpër ~ söpör. A beszédhangok, hangkapcsolatok fonológiai rendszere alapján lehet leginkább áttekintenünk a bodai tájszavak főbb hangtani-fonológiai és alaktani sajátságait. Az 1930-as évek elején Boda népnyelvének fő jellegzetessége volt az, hogy a szavak nagy részében a köznyelvi ë hangok helyén az ö hangok voltak túlsúlyban. Ez a nagy hatóerejű jelenség nem csak a hangsúlytalan helyzetű szótagokban érvényesült (gyerök, mëgyök, vérödet, vëszök, kendör), hanem a hangsúlyos szótagban is (tötte, sömmit, ölég, mögen, mönyecske). A független labiális ö-zés példái: övött, mögyök, köllött, vöszök, köröszt, högy, gyöp, vörös). Különleges ö-ző formák az i/ö megfelelésben: az Öllés Illés, az ë/ö megfelelésben: a dörék. Az e/ő megfelelésre csak egy példát találtunk: mőre merre. A köznyelvben ë ~ ö váltakozást mutató szópárokban itt mindig a labiális alak volt hallható: vödör, söpör, fösték, csöpög. Növelte az ö-ző alakok számát, hogy az egytagú szavakban is előfordult az ö hang: lössz, tödd, mög, vösz, högy. 15

16 16 a bodai nyelvjárásaz 1930-as évek elején Az említett jelenség fordítottjára is van példánk. Bizonyos szavakban a korábbi erős fokú ö-zés kezdődő visszaszorulásával itt-ott ë-ző alakok is előfordultak: ëccër, ëgy, lësz. A magánhangzók zártabb ejtésének hagyományát őrizték meg azok a szavak, amelyekben a köznyelvi ő helyén ü, ű hangot ejtettek az adatközlők: ettü, ettül, üket, ük ők, elübb, elübbre, gyün, gyüssz, elütt. Az i/é megfelelés példái: mindég, addég. A zárt ejtésű magánhangzók (az é/i megfeleléshez tartozóan) ezekben a példaszavakban fordulnak elő a lejegyzett szövegekben: örömibe, képibe, helibe, kezibül, kezikbe, közepin. Az örömibe típusú szavaknak alaktani vonatkozásuk is van. Ugyanis ezekben a birtokos személyjel é ~ i váltakozású. A zárt ejtés típusához tartoznak még az o/u megfelelés szavai: hun hol, otthun, hugyan, ahugyan, valamint az a/o megfelelés példái: oszt, osztán. Csak két példánk van az o/a megfelelésre: mast most, mastan. A l kiesése következtében létrejött polifonemikus hangok (ó, ú) is növelték a zárt ejtésű magánhangzók számát ezekben a szavakban: hógat, hajnóba, gondúkozott. Az ā és az ē is polifonemikus hang ezekben a példaszavakban: ēmëntek, ēkeszte, hāgat, avvā. A nyílt e és a zárt ë megkülönböztetése ugyancsak fő jellegzetessége volt az 1930-as évek elején Boda nyelvjárásának. A nyílt e szó első szótagjában és szó végén is hallható volt: mestör, neki, helibe, elmönt, merkőce, elibe, felēte, nyekög, mernyett, mellé, melleje. Az ë többször fordul elő hangsúlyos szótagban (szó elején), mint szóvégén, hangsúlytalan szótagban: mëkfelel, mëgehül, mëgbabázik, vëlág, mëgront, mëgvan, mëgmonta, mëkszaporodik, mëkcsolkul, mëgáldosztat, mëgmutaszt, mëksajdét, mëgvemhezik; de möktanál, mökszomorodik, mökkéván is. Néhány szóban (a mőre merre alapján) a nyílt e helyén is lehetett korábban ö hang. Furcsa és érthetetlen, hogy Berze Nagy János és Gertig Károly miért nem jelölték 1935-ben a zárt ë-t a nem szóban. Több egytagú szóban (lësz, tësz, vësz) viszont következetesen ë-t írtak. Ennek az lehet az oka, hogy Bodán valóban nyílt e-vel hangzott ez a szó a gyűjtés idején, mint ahogy ma is nyílt e-vel ejtik az Ormánságban (főleg a Bőközben) a nem és az édesanyám szavakat. Ez a hangtani jelenség más egyéb szavakkal (ëde, ëtt itt, műte mióta, kapinya, loat, ēmönnyünk elmegyünk ) Boda község ormánsági kapcsolataira utal. A magánhangzók időtartama tekintetében a két ellentétes jelenség érdemel figyelmet. A köznyelvi í helyén rövid az i ezekben a szavakban: igy, zsir, viz, sir, vivónni, kiszivom. Ennek a fordítottja őrződött meg a sírhakni szóban. Az í/ i megfeleléssel rokon az ú/u megfelelés: ugy, ut, utra, szurni. A műte szó alapján feltételezhető, hogy szórványosan jelen lehettek még 1935 táján is a bodai kiejtésben a köznyelvi i helyén ü magánhangzók: füzet fizet, üdős

17 a bodai nyelvjárásaz 1930-as évek elején 17 idős, üsmer ~ ösmer ismer ; mint ahogy e jelenség ellentéteként az ü / i megfelelésre is van példa: izen, pispek, és az 1960-as években gyűjtött helynevek között olvasható: Kilső-hegy, Kilső kertek alja. A bodai folklórszövegekben alig vannak olyan szavak, amelyekben megőrződött az á utáni o-zás. Ám az 1960-ban gyűjtött helynevek között erre a jelenségre több példa is van: Nyáros, Hársos. Bizonyára az 1930-es években is léteztek a Boda nyelvében olyan átmeneti magánhangzók, amelyek a köznyelvi hangzókhoz képes nyíltabbak zártabbak, illetve labiálisabbak illabiálisabbak voltak. Erről Berze Nagy János és Gertig Károly még nem tudhatott. Temesi Mihály figyelte meg először ormánsági gyűjtőútjain a labálisabb zárt ë-t és az illabiálisabb ö-t. Ezek a hangok (allofónok) a nyelvatlasz gyűjtőinek figyelmét is elkerülték (1963-ban), vagy ha tudtak róla, nem tartották fontosnak feltüntetésüket. Tájszótárunkban azért nem jelöltükaz említett átmeneti fonémákat, mert számítógépünkön nincsenek meg az e hangokat jelölő betűkarakterek. Megfigyeléseink szerint Bodán az ö-ző alakváltozatokban (mögyök, köll, elmöntem, gyerök, vöttem stb.) hallható ma is az illabialisabb ö, ill. a hozzá közel álló, vele csaknem azonos labiálisabb zárt ë. Úgy véljük, hogy lexikológiai szempontok nem indokolják a magánhangzók hangszínváltozatainak jelölését. Hangtani jelenségek a mássalhangzók köréből Az l-zés Bodán erős fokú volt még az 1930-as években: foló, királ, királfi, királlány, millen, hel, mosóhel, polva. A l kiesése együtt járt az előtte álló magánhangzó időtartamának nyúlása: avvā, evvē, ësző, iszó, feksző, ēkisér ~ ékisér, ēmönt, ēmënt, mëghógatta, szógalegény, ebbű, errű, vőgy. Magánhangzóközi helyzetben sok szóban ejtettek hosszú mássalhangzót: mullat, erőssen, igenössen, ellül elől, nyillott, szájját, telle, nyullat, millen. A köznyelvben szokásos teljes hasonulások típusain kívül olyan hangkapcsolatokban is végbementek a hasonulások, amelyekben a szomszédos hangok képzési helye azonos: adni > anni, aludni > alunni, tudna > tunna, hervadni > hërvanni; illetve ha a szóban a szomszédos hangok képzési helye nem azonos: megfújta > mökfutta, rögtön > röttön, elhívták > ēhítták, az lesz > allëssz, nevetve > nevettē, barlangerdő > ballangerdő, az volt > avvót, az följelentette > afföljelëntëtte. A mássalhangzó-kapcsolatokban sok példa van az explozív gy-zésre és ty-zésre a pj/pty, gj/gy és a rj/ rgy megfelelések szavaiban. Például: aptya, aptyik, síptyát, sirgyáhon, fog gya, furgyál, téptyék, darabgyajit. A köznyelvitől eltérő zöngésség szerinti részleges hasonulások: izs vót, évezs vót, ádvitte, od maratt; illetve tesfér, tesférgye és testvérgyeim is. A szótest (a köznyelvi megfelelőhöz képest) hosszabb ezekben a szavakban: ottand, ittend, onnad; asztat, esztet; hozzája, nekijje, rája, mink mi, tik ti. A

18 18 a bodai nyelvjárásaz 1930-as évek elején nekijje a beszédszituációtól függően kettős jelentésű: neki van <valamije> és neki, vagyis az ő számára. A szó rövidülésére is van példánk: jába hiába, fór forr, ór orr, óra orra. A magánhangzó-kiesés ebben a szóban figyelhető meg: adaadta /odatta. A j/ gy megfelelés példái: gyut jut, gyuttat juttat, gyel jel, gyelül jelöl. Az n/ny megfelelés (csinyál) mellett gyakoribb volt az ny/n megfelelés, például ezekben a szavakban: dohán, asszon, lán. Alaktani jelenségek Nem illeszkedő toldalékok vannak ezekben a szavakban: férhő (mëgy), tűznál (csak egy adatközlőnél, de három előfordulással!) Ennek a jelenségnek egyúttal hangtani vonatkozásai is vannak. A köznyelvi -ban, -ben megfelelője itt a -ba, -be helyhatározórag: csónakba csónakban, örömibe örömében, fájdalmába fájdalmában. A köznyelvi -ból, -ből; -ról, -ről; -tól, -től helyhatározóragok helyén itt a -bul, -bül; -rul, -rül és a -tul, -tül ragok vannak ezekben a szavakban: kudbul, porábul, fejibül; errül, arrul; ettül, attul. Ritkábban: errü, arru; ettü, attu. A köznyelvi -hoz, -hez, -höz helyhatározóragok megfelelője Bodán a -hon, -hol, -hő, -höl: asszonyhon, paphon, embörhöl, férhöl ~ férhő (mëgy), grófékhol, sirgyáhon, szájáhon. A köznyelvi -val, -vel határozóragok megfelelői a -vā, -vē: avvā, evvē, sarkávā. A határozói igenév -va, -ve képzője itt -val, -vel, ritkábban -vā, -vē: irval (van), teritvel ~ teritvē (az asztal), mondval (volt = mondták), halval (fekszik). Az eredményhatározó -vá, -vé ragja a bodai nyelvben -val, -vel alakú: királfival vátozott királyfivá vált, kűjel vát kővé vált. A köznyelvi -ít képző a bodai megfelelői az -ejt, -ét: veszejt, ordét, kifordétott, tanét. A köznyelvi -ért rag helyi alakja az -ér: emberér, fijájér, fijaijér. Az ige tárgyas ragozásában az egyes szám 3. személyre utaló köznyelvi -ja ragnak -i a bodai megfelelője a mély hangrendű szavakban is: lopi lopja, bedobi, mëgrági, ēhajti, tarti, kicsúfoli, mögrázi, gyóntati. A kijelentő mód, jelen idő, egyes szám 2. személyű köznyelvi igealakok (eszel, iszol, fekszel) bodai megfelelői: ësző, iszó, feksző. Érdekes a tesz és visz igék kijelentő módú, egyes szám 3. személyű alakjaként a bodai vissze, tössze ~ tëssze. Csak kevés szóban fordult elő forrásainkban a köznyelvi iktelen igének ikes igeként való említése: odarohanik, fröccsenik, eprészik. Ugyancsak különleges példa, hogy a köznyelvi acélt szóalaknak itt acélat a megfelelője.

19 a bodai nyelvjárásaz 1930-as évek elején 19 A birtokos személyjel használatában az -uk, -ük/-ik megfelelés példái: nyakikba, kezikbe, velik, házik, pénzik. Az eredményhatározó -vé ragjának bodai megfelelője -vel, és hasonult alakja: kűjel vát kővé vált, küvel vátak kővé váltak, embörrel vátak emberré váltak. A köznyelvi aki vonatkozó névmás a helyi nyelvjárásban nem csak személyre, hanem állatra és dologra is utalhat ami névmás szerepében: előtte át a hidon ëgy fejetlen ló, aki az elejivē dének vót fordúva. [megkotorja] a parazsat, aki röttön arannyal vátozik. Odu izs vód benne, akibe má bagók laktak. Alanyi ragozású alak szerepel a tárgyas ragozás helyén: Kimullattunk már magunkat. Csak elvöszünk a pénzöd. Ëtt hagyunk a pandúrokat. A kijelentő mód helyett felszólító módú igealakok: Minygyár hazamënnyünk. Mi nem csufójjunk ki üket. Nem engeggye mëg. A -t tárgyragos kő névszó (követ) köznyelvi alakjának a bodai nyelvben két alakját is használták: küvet ~ küjet. És a -k többes jel előtt váltakozó tövű volt ez a két névszó: küvek ~ küjek, lovak ~ loak. Van példánk a -j mássalhangzó kiesésére: gyútott gyújtott és betoldására is: mijën milyen. Valószínű, hogy még több archaikus szóalak létezett 1935 táján Boda nyelvében. Mivel Berze Nagy János és munkatársai nem a fonetikus, hanem a fonologikus átírást alkalmazták a gyűjtött folklórszövegek lejegyzésében, a hangvariánsokat nem jelölték. A hangkapcsolatokban végbemenő változások nyelvjárási formáit sem rögzítették következetesen. Berze Nagy ezt azzal indokolta, hogy a sok fonetikai jel zavarná a folyamatos olvasást. Ugyanis ő a Baranyai magyar néphagyományokat nemcsak tudós kutatóknak, hanem a művelt nagyközönségnek is szánta.

20 A község nyelvjárása között Ahogy minden nyelvjárásban idők során kisebb-nagyobb változások mennek végbe, Boda község nyelvhasználatára ugyanígy jellemző a megőrzés mellett az, hogy a megújulás tendenciái is érvényesülnek. Ezért célszerűnek látszik, hogy a tájszógyűjtésben használt forrásaink (MNyA. és BMFN) adatai alapján a fenti címben említett korszak nyelvjárási sajátságairól áttekintést adjunk. Az alcímben említett időszakban Boda község nyelvjárási szóállománya menynyiség tekintetében alig változott. A szóbeli hagyományozódás révén a fiatalabb nemzedékek őrizték (és ma is őrzik) a helyi szókincs sok elemét. A szavak hangalakja azonban néhány szóban úgy módosult, hogy a köznyelv hatására szóalakváltozatok jöttek létre (fösték ~ fësték, küjek ~ kövek, kíső ~ külső). Így itt is megkezdődött a tájnyelvi kiejtés szürkülése, egyes szavak jelentésének elhomályosulása között az ö-zés visszaszorult, és ezzel a jelenséggel kapcsolatosan növekedett a ë-vel ejtett szavak száma. Az l hangok helyén egyre többen ejtettek j-t. Az alább felsorolt fonológiai oppozíciók példái jól szemléltetik az közötti évek bodai nyelvjárásának főbb sajátságait. Hangtani jelenségek a magánhangzók köréből A nyílt zárt és a zárt nyílt magánhangzók korrelációjában: 1. A köznyelvi nyílt(abb) magánhangzó helyén zárt(abb) magánhangzó áll: Az a/o megfelelés szavai: magos, boroc, borocka, hogyon hogyan, mondula, magyaró és mogyoró is, válosztás. Az á utáni o-zás: lábom, hátom, Nyáros ~ Nyáras, Kilső-nyáros-tü. Az a/ó megfelelés szavai: sóró sarló, ósó és āsó alsó, āra arra, óma alma, szóma. Az o/u megfelelés szavai: ithun ~ ithon, sëhun, szomjus. Az o/ú megfelelés szavai: kúdus, kúdis. Az ó/ú megfelelés szava: mijúta. Az ó/u megfelelés szava: Csurgu ~ Csurga, Csurgó Az o/i megfelelés szavai: lapis, lapiss, Csucsa lapissa, lapos is. 20

21 a község nyelvjárása között 21 Az ö/ü megfelelés szava: gyümücs. Az ő/ű megfelelés szavai: űsziboroc, űket ~ üket. Az ő/ü megfelelés szava: Nyáros-tü, Kilső-Nyáros-tü, tüle, belüle. Az ë/i megfelelés szavai: igyenös, igyenössen. Az é/i megfelelés szava: hetenkin, ëgyenkin ~ ëgyenkén is. Az é/í megfelelés szavai: níszté, ínökő, mák híjja. Az e/é megfelelés szava: mére merre ~ mēre merre, ēmënt ~ émönt, téj tej. Az e/a megfelelésben: Évei-högy ~ Évai-högy. 2. A köznyelvi zárt(abb) magánhangzó helyén nyílt(abb) magánhangzó áll: Az ú/ó megfelelés szavai: savanyó, savanyu ~ savanyu ~ sónyó is. Az ü/ö megfelelés szava: csötörtök. Az ó/a megfelelés szava: Csurga ~ Csurgu, mast most. Az o/a megfelelés szava: mast most, mastan Az o/ë megfelelés szava: bërëtfa ~ borotfa is. Az é/e megfelelés szava: hetfe hétfő ~ hétfő is, néném ~ nemém. Az i/e megfelelésben: Keringő ~ Kerengő. A labiális-illabiális és az illabiális labiális magánhangzók korrelációjában: 1. A köznyelvi illabiális magánhangzó helyén labiális magánhangzó áll: Az ë/ö megfelelés szavai: egrös, édös, szépön, ëccör, péntök, epör, epörfa, öregöbb; fődiszödör, löncse, öttem, ötté, szödörnyefa, mögyünk, röpül; szöd, köll; löszök, ösző, Dobor-högy, Keringői eprösut, Szöméröm-kut, Negyvennyócas-köröszt, Belső-högy. (Az e/ö megfelelés, vagyis az ö-zés egyik fő hangtani jellegzetessége Boda nyelvjárásának!) Az e/ő megfelelés szava: tengő tengely, zsindő zsindely. Az e/ü megfelelés szava: lepüdő lepedő. Az i/ü megfelelés szava: üng ing, üdő idő. 2. A köznyelvi labiális magánhangzó helyén illabiális magánhangzó áll. Az ű/i és ű/í megfelelés szavai: firisz ~ fírész fűrész ; hívös ~ hüss is; Kilső sor, Kilső-kertök. Az ü/i megfelelés szavai: kilső, Kilső-högy, rihes, siket, pinköskor ~ pünköskor; Kiső sor. Az u/i megfelelés szavai: rullik róluk ~ rólik ~ róluk is. Az o/i megfelelés szavai: pilva polyva, kapiszta káposzta, kelkapiszta. A hosszú rövid és a rövid hosszú magánhangzók korrelációjában:

22 22 a község nyelvjárása között 1. A köznyelvi hosszú magánhangzó helyén rövid magánhangzó áll: Az ú/u megfelelésben: fattyu, buza, ocsu ~ ocsu, szomoru, odu ~ udu, Mikó kuttya, Kaposi ut, Misés út, Vátyi-kut, Csucsa lapissa, Nyomós kut, Kulturház, Hosszumëgye, Csúcsa ~ Csucsa. Az ű/ü megfelelésben: gyürü, fésü, keserü, szinü, könnyü, bünös, sürü, tetü. Az í/i megfelelésben: szinü, viz, Csiszároki-viz, Szalma-hid. 2. A köznyelvi rövid magánhangzó helyén hosszú magánhangzó áll: Az ü/ű megfelelésben: tűkör, kivű kívül, belű belül. Az ö/ő megfelelésben: bőcső, főd, ződ. (Az időtartam növekedése az l kiesése miatt történt!) Az i/í megfelelésben: szíva, szívások. Az a/ā megfelelésben: āra arra, āsó alsó. Az e/ē megfelelésben: mēre merre, ēre erre, bēső ~ béső ~ belső. Az o/ó megfelelésben: Pósta. Az ë-zés példái: Mëgyefai ut, Pusztaszentëgyház, Sājmëgye ~ Sājmëggyes, embër, gyerëk Hangtani jelenségek a mássalhangzók köréből Az ly/l megfelelésben: kálha, bélleg bélyeg, foló, lik, válu, selöm, selmöt; Mihál ~ Miháj, Károl ~ Káro; Hetveheli határ, mosóhel, Erdő alla ~ Erdő ajja, Tizënnyócnapos helek, Szászék-féle hel. Az m/ny megfelelésben: paradicsony, paradicsonyos Az n/ny megfelelésben: tekenyő ~ teknyő, ganyé, kenyöm, rokony, rokonyok, mëgnyől. Az gy/ny megfelelésben: monyaru. Az l/j megfelelésben: föjhő felhő, ojt olt. Az rl/r megfelelésben: sóró sarló, tóró ~ tāró tarló. Az rl/ll megfelelésben: sállik (a ló) sárlik, pállósajtár párolósajtár. A j/gy megfelelésben: gyüssz, gyün, gyel jel, gyelül jelöl, gyelülő jelölő, szödörnye ~ szödörgye ~ szödörnyefa A g/gy megfelelésben: Főső-legyellő, Dombó-cseri-legyellő. Az sz/s megfelelésben: cserösnye, cserösnyés. Az l kiesés példái: óma alma, bagó bagoly, jászó, kóbász, vőgy, asztó, kíső, főső, nyóc, csépőni, āsó ~ ósó alsó, túsó, Bēső sor, Csiszároki-vőgy, Metörfőd, Túsó-högy, Harinkó-ódal.

23 a község nyelvjárása között 23 Mássalhangzó-nyúlás magánhangzó közi helyzetben: ëggyenkin, okossan, rollik róluk, taréjja, vállasztás ~ vállosztás, onokájjik, vőjje, borgyujja ~ borgyuja, Halastó-düllő, düllő, Körösztösi-düllő, Csucsa lapissa, Csányi-szöllő, Reköttye. Sajátos hasonulások: a) Teljes hasonulás ment végbe ezekben a szavakban: hínnak hívnak, híttad, híssz hívsz, föröttem, förötté, förönni, kopossó koporsó. b) Részleges hasonulás a v zöngésítő hatásával: csugva, ködve, huzsvét. c) A v zöngétlenedése a t mássalhangzó mellett: tetfes, tesfér, tesférgye. Alaktani sajátságok A szótőben v ~ j váltakozás: lüvök ~ lüjök; gyüvök ~ gyüjök ~ gyüök is; kövek ~ küjek; szuvas ~ szujos; csuta tűje ~ csuta töve; füjes ~ füves; üveg ~ üjeg ~ üveg is. A szótőben v ~ h váltakozás: lohad ~ lovad, loha ~ lova. A -jük/-tyik megfelelésben: kertyik. Az -ük/-ik megfelelésben: szivik szívük. A -ja/-i megfelelésben: adi adja, aditok adjátok, láti látja, mondi ~ monygya is. A szóvégi mássalhangzó hiánya: Péz-gödör ~ Pénz-gödör, Rigoma. Az alanyi ragozású szóalak tárgyas ragozás szerepében is: Eszt akkor mëgnézünk magunknak. Neki athatunk eszt a kis ajándékot. A határozóragok utolsó hangzója elmarad, de a teljesebb ragokra is van már példa: házbu ~ házbol; kerbü ~ kerbül; bírótu ~ bítótul ~ bírótol; fáru ~ fárul ~ fárol. Sajátos birtokos szerkezetek: Pícék szöllejik, Mestörék körösztyik, Végék körösztyik.

24 A község nyelvjárása között Összegezően megállapíthatjuk, hogy Boda mai beszélt nyelvében a korábbi nyelvjárási jelenségek erősen visszaszorulóban vannak, és helyükön regionális köznyelvi formák jelennek meg ilyesféle átmeneti szóalakokban: arrul > arrol > arròl; ebbül > ebbü > ebböl > ebből; ettül > ettü > ettöl > ettől. Az átmeneti szóalakok számát szaporítja az, hogy az egyes szótagokban félhosszú magánhangzók is hallhatóak: ì, ò, ù (vìzben, vòltam, ùtra). A félhoszú hangzókat nem jelöltük a szócikkekben. A magánhangzók körében a nyílt zárt hangzók korrelációjában már általánosabb, hogy a korábbi zárt magánhangzók helyén nyílt(abb) magánhangzók állnak: vádul > vádol, ficánkul > ficánkol, pórag > pārag > parlag, sëhun >sëhol. A korábbi illabiális magánhangzós szótagokban labiális magánhangzó hallható: innep > ünnep, firész > fürész, kilső > külső. Az ë/ö megfelelés szavaiban az ë-ző alakok jutnak túlsúlyra: embör > embër, fészök > fészëk, högyek > hëgyek; löszök > lëszök > lëszëk, mögyök > mëgyök > mëgyëk. A korábbi hosszú rövid oppozícióban a hosszú magánhangzós szóalak egyre jobban terjed: ut > ùt > út, víz > vìz > víz, tiz > tìz > tíz. A mássalhangzó-változások körében szinte teljesen eltűnt az l-zés: taval > tavaj, émőlög > émëlëg > émëjëg; émölgős > émëlgős > émëjgős, fogol > fogoj, gereble > gerebje. A korábbi n/ny és m/ny megfelelés szaviban az ny-es alak már igen ritka: teknyő > teknő, nyől > nől és nő is, paplany > paplan; paradicsony > paradicsom. Ritkábban fordulnak elő a teljes hasonulásos esetek közül ezek: anni > adni, fekünni > feküdni, maranni > maradni; és az elhasonulásos szavak száma is csökken: pallás > padlás, salló > sarló. Megszűnőben a gy-zés, ty-zés: dobgya [ide] > dobja, akargya > akarja, várgyon > várjon, ugorgyon > ugorjon, tesférgye > testvére ; aptya > apja, kalaptya >kalapja. 24

25 a község nyelvjárása között 25 Az l kiesése következtében létrejövő pótlónyúlásos szóalakok mellett egyre gyakoribbak a köznyelvi formák: vőgy > völgy, főd > föld, vót > volt, meséd [el] > mesēd el > meséld, felēt > felelt. Érdekes, hogy a v zöngésítő hatásának eredményeként létrejövő részleges hasonulás az idősek és fiatalok beszédének máig fő hangzásbeli jellegzetessége: huzsvét, ez izs van, od van, csugva [van], álmozs vótam, hamizs vót. Az alaktani sajátosságok közül még a fiatalok beszédében is hallható tárgyas ragozás szerepében az alanyi ragozású igealak: Mëgnézünk ezt a filmët. Mi majd mëgmondunk neki. A határozóragok használatában vegyesen fordulnak elő a nyelvjárási és köznyelvi formák: abbul ~ abbu ~ abbòl ~ abból; attul ~ attu ~ attù ~ attòl ~ attól. Az -ít képzős szavak egyre inkább köznyelvi formában hallhatók a bodaiak beszédében: guritt > gurít, meritt > merít, nyeritt > nyerít, tanitt > tanít, tanittó > tanító. A mássalhangzókat magánhangzóközi helyzetben általában még ma is hosszan ejtik a bodaiak, de a köznyelvi formák is terjednek: kapállás ~ kapálás, henyéllés ~ henyélés, ēszélled ~ elszéled, ēvállik ~ elválik.

26 A szócikkek felépítése Címszó. A szócikk elején a félkövér betűs címszó áll. Ez a tájszó köznyelvi alakja. A címszóáltalában egyelemű, ill. szóösszetétel, ritkábban szószerkezet. Ha a valódi tájszónak nincs köznyelvi megfelelője, a címszó helyén is ez áll. Például: lebernyeg, lotykos tojás, mocsila. Köznyelvi és tájnyelvi szótárainkban hagyományosan címszó az igék kijelentő módú, egyes szám 3. személyű alakja; a névszók viszont toldalék nélkül (alapalakjukban) töltik be a címszó szerepét. Szótárunkban mi is követtük ezt a gyakorlatot. Szófaj szerint még címszó szerepet kaptak: a) az igekötős igék: becsukódik, megekéz, megebell, megbúbol,megbiztat b) melléknevek: árendás, bábos, böszme c) birtokjeles főnevek: falucsúfja, emberfia, asztalfia, embergyereke d) névmások: ő, övé, mi e) a névmás kiegészült alakjai: neki, náluk,velük f) határozószók: elébe, hamar, elöl g) ragos főnevek: éhomra, hegynek, karéra h) névutók: óta, alja, föle i) szóösszetételek: abalé, agykarika, aszalékleves, ajtószárfa j) szószerkezetek: dolmányos varjú, dologtevő nap, pompos szájú k) hangutánzó szók: hüppög, harákol, kaffog l) ikerszók: fireg-forog, gyűr-gyavar, gibeg-gebeg m) mondatszók: hücs, vod be, csálé n) állatterelő-hívogató szók: popotyi, buri-buri, pipi-pipi. A tájszó típusa. A címszó után betűjeles szórövidítés utal a tájszó típusára. Például ebben a szócikkben: fösvény. A fözsvény; vagyis a fözsvény alaki tájszó, mert csak alakjában (hangzásában) tér el köznyelvi megfelelőjétől. Más példa: a bugybóka Vt ~, budoga azért valódi tájszó, mert a köznyelvben nem él ez a szó. (A többi betűjelet l. a Rövidítések között!) Szótárunkban valódi, ezen belül tulajdonképpeni tájszó minősítést kapnak azok a szavak, amelyek lexémaként (fogalom és jelentés szerint is) ismeretlenek a köznyelvben. Például: tiloló, mocsila, gereben, áspa, nyomtatás, vakbarázda stb. Közel áll ehhez a típushoz a valódi és ezen belül névbeli, tehát szinonim értékű tájszó. A névbeli tájszó lexémája ugyan ismeretlen a köznyelvben, de az elnevezés alapjául szolgáló denotátumot sokan ismerik, és azt tautonimával (= ugyanazt jelölő szóval) értelmezik. Például: csikótűzhely > takaréktűzhely; nudli > bögyörő vagy istenpöcse. A jelentésbeli tájszó lexémaként ugyan megvan a köznyelvben, de jelentése nem egyezik a köznyelvivel. Például: gyerök fiú, mestör tanító 26

27 a szócikkek felépítése 27 stb. Az alaki és jelentésbeli tájszavak mind alakjukban, mind jelentésükben eltérnek a köznyelvi megfelelőiktől. Például: töltelék, turbán, tyúkszem, vádol. A nyelvjárási szóalak. A betűjeles rövidítés után következik a címszó nyelvjárási alakváltozata dőlt betűkkel. Több ejtésváltozat esetén a régies alakok kerülnek előbbre, és az újabbak állnak a sor végén. A címszóval való egyezést tildével (~) jelöljük. A szavak társadalmi érvénye. A nyelvjárási alakváltozatok után szimbólumok (kereszt [ ] fel vagy lefele mutató nyilak [, ]) mutatják, hogy a tájszó adott formáját hogyan használják napjainkban. A tájszó lehet általános használatú, ma is élő szóalak az adott település nyelvében. Például: szürtyög, vad. Ebben az estben nincs betűjel a szó mögött. Kihalt szó-nak (archaizmusnak) tekinthetjük azt a szót, amely korábban létezett a falu nyelvében, de a beszélők emlékezetéből ma már hiányzik. Például: esep dugó, kaputuzsár kapufélfa, kërhóra fog elszámoltat. Jele a szótárban:. A kiszorult, kihaló (archaizmus) olyan szó, amely a mai nyelvhasználatból kikopott, de néhány idősebb adatközlő beszédében még él, és rákérdezéssel még előhívható az emlékezetből. Például: petrezsirom, szétszántás, isztörgye, ugarolás, förhénc, kendörásztató, komp, tüzesembör, guggyog stb. Jele a szótárban:. A visszaszoruló szó még előfordul az idősebb emberek beszédében, de ők is csak ritkán használják. Például: kaszabankó, hegyecsuta, gurgula. Az új, a korlátozott mértékben használatos, de egyre jobban terjedő szavak (neologizmusok) nyelvjárási alakváltozatai ugyancsak megtalálhatók szótárunkban. Például: gyámoltalan a gyámútalan mellett, tejföl a téfő, téfü mellett teknő a teknyő mellett). Jele a szótárban:. Ifjúságnyelvi szavakat és szaknyelvi szavakat külön nem gyűjtöttünk, de néhány gyermeknyelvi szó és szaknyelvi szó megtalálható egy-egy szócikkben. Szófaji minősítés. A szimbólumok után rövidítés mutatja, hogy a címszó és vele együtt a nyelvjárási változat milyen szófajhoz tartozik. Ha a címszó helyén szószerkezet áll, akkor a Szerk. rövidítés után a szerkezet elemeinek szófaját ugyancsak feltüntetjük. Igék esetében szerepel még a tárgyas és a tárgy nélküli alakra való utalás. Jelentés. A címszó jelentésdefiníciója követi a szófaji minősítést. Az elkülönítést virgula ( ) jelzi. Sok esetben több, egymással kapcsolatban levő jelentést soroltunk fel. Számok segítik ezeknek az elkülönítését. A kny rövidítés arra utal, hogy az alaki tájszó jelentése megegyezik a köznyelvi jelentéssel. A kevésbé ismert köznyelvi szavak jelentését jelentésjelben közöljük.

28 28 a szócikkek felépítése Példamondat. A szójelentés illusztrálását és részben pontosítását segíti. Ha hiányzik valami a példamondatból, de az előzményekből oda érthető, a kiegészítésre szögletes zárójel figyelmeztet, ill. a hiányt így jelöltük: [ ]. A példamondat mindig dőlt betűs, és nagyolt fonetikus lejegyzésben szemlélteti a nyelvjárás beszélt változatának főbb jellegzetességeit. Az írott forrásokból származó példamondatok lejegyzésében vannak bizonyos pontatlanságok, de ezeket a filológiai hűség követelményéhez igazodva nem módosítottuk. Fr. rövidítés vezeti be az olyan érdekesebb állandó szókapcsolatokat, amelyekben a frazéma tagjainak jelentése nem azonos a szerkezetet alkotó szavak jelentésének összegével. Nyelvhasználati megjegyzések. A nyelvjárási alakváltozatok összefüggéseire, a nehezebben elkülöníthető jelentésárnyalatokra, a címszó denotátumára, a nemek és korosztályok eltérő szóismeretére vonatkozó információk a Megj. rövidítés után következnek. Néprajzi, tárgy- és művelődéstörténeti adatok, leírások élén áll a Népr. rövidítés. Ezek helytörténeti, néprajzi szakmunkákból, regionális tájszótárakból, az ÚMTSz.-ből, kéziratos tanulmányokból, értelmező szótárakból és adatközlőinktől származnak. Az utalások rendszere. Utalások segítik az olvasót abban, hogy a tájszavak szótári rendszerében könnyebben tájékozódhasson. Szerk. rövidítés után soroljuk fel az összetételek és szókapcsolatok szófaji miősítéseit. A fogalomkörileg összetartozó szavak (szinonimák, paronimák, homonimák) kiskapitálissal szedve a szócikk végére kerültek. Ugyanitt szócsaládokat is lehet találni: rudalókötél > rudal, rudalás; kepe > fenékkéve, kereszt, kuszakéve, papkéve; kender > javakender, szálakender, gyarat, tilol, kenderkóc, kendernyüvés. A szakirodalmi hivatkozásokat az L. és l. betű vezeti be. Utaló szócikk. A címszótól jelentős mértékben eltérő nyelvjárási változatnak a címszóval való azonosítását, könnyebb megtalálását segíti az utaló szócikk. Például így: innya l. inni, ímög l. ing. Különösen akkor van szerepe az utalásnak, ha a két szó betűrendi helye távol esik egymástól. Például: torpdt l. horpadt, szemvíz l. szemverés. A helytakarékosság szándékával is magyarázható, hogy a külön szócikkben nem szereplő szavakat is meg lehet találni az utaló szócikk alapján. Például: slattyog l. a laffog szócikkben.

29 Boda község rövid története Boda gondosan rendezett, virágosított piciny zsáktelepülés, amely Pécstől 18 km-re fekszik. A Pécset Szigetvárral összekötő 6-os számú főútvonaltól északra, 4 km-re épült. A falu északi területe erdővel csatlakozik a Nyugat-Mecsek lábához. A déli kapun belépve egymás mellett elhelyezkedő halnevelő tó és egy nagyobb halastó fogadja az ide látogatókat. Mellette mintegy 3 hektáros Emlékparkot alakítottak ki. Itt található a Hét vezér fája. A tavakat tápláló patakra hidat építettek, s egy székely faházban rendezték be a halőrházat. A bekötőút másik oldalán, a halastóval szemben virágszoborpark alapjait teremtette meg az önkormányzat. A park villamoshálózata és öntözőrendszere is elkészült. Boda község neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév valószínűen szláv eredetű. 1 Györffy György szerint a település a legkorábbi időkben (1235-ben) két faluból (településrészből) állt, ugyanis a legelső forrásban az szerepel, hogy Likiboda mellett létezett Boda falu, amely a királyi udvarnokok tulajdonához tartozott: Boda vduarnicorum in C-u de Baranya v., t. Liqui Buda. 2 A két Boda emléke helyneveinkben is fennmaradt. A szóbeli hagyományra is hivatkozva Györffy úgy vélte, hogy Kisboda vagy Likiboda az Árpád-kori Huzomege (ma: Hosszú-mëgye) a mai Bodától ÉNy-ra feküdt 3. Likiboda arról kaphatta nevét, hogy a mai Csiszároki-árok vagy Aszai-árok [1235-ben: Wysag; ma Vízág] forrásfőjénél, az akkori gödörfő (lyuk ~ lik) közelében jött létre ez a kis település. 4 Vele egy időben és párhuzamosan létezhetett már az Árpád-korban a mai Boda, amely a forrásokban Nagyboda néven is szerepel. Érdekes egyébként még az, hogy a Mecsekalja községei (Bakonya, Kővágószőlős, Kővágótöttös, Cserkút, Patacs és Ürög (Magyarürög) forrásfők, vízfolyások közelében létesültek, ugyanis az állattartásban mindig fontos szerep jutott a víznyerő helyeknek. A falu címere Boda 18. századból származó pecsétje alapján készült. A címerképben a trónszék mellett álló királyi alak jobbjában kormánypálca, a másik oldalon szárnyas angyal, kezében szív van. 5 A Baranya megyei Boda első okleveles 1 BMFN I, 638. és FNESz. 113, Györffy I, Györffy I, 286. és BMFN I, 127/67, BMFN I, 127/ január 7. 29

30 30 boda község rövid története említése 1235-ben II. András adománylevelében szerepel. A király Bertalan pécsi püspöknek adományozta a falut. 6 Később más források is megemlítik a községet. Az es pápai tizedjegyzék 7 (Károly Róbert idejéből) bizonyítja, hogy Bodán akkor már katolikus plébánia volt, valószínűleg templommal ben Bodát 18 portával a vidék egyik legjobban adózó helységének tartották. A katolikus plébániával rendelkező falu a Pécsi káptalan tulajdonához tartozott. 8 Baranya vármegye Pécs 1543-as elestével és Szigetvár 1566-os elfoglalásával török kézre került, 9 így végül Boda sem kerülhette el a sorsát: lakossága megfogyatkozott, a templomát lerombolták, és a plébánia megszűnt. Ebben a korszakban történhetett, hogy a lakosság Boda mai helyén alapított egy új falut. Német nyelvű családok a 18. század elején érkezhettek Bodára. A török hódoltság kora 1686 októberével zárult, mikor Pécset és környékét viszszafoglalták az egyesített keresztény hadak. Egy 1703-ból származó adat szerint Boda visszakerült a pécsi káptalan birtokához ben Klimó György püspöksége idején a falu már az Eszterházyiak tulajdonhoz tartozott, 11 katolikus lakossággal. Az erdőgazdálkodásnak Bodán azért nem volt nagy szerepe, mert a kiterjedt erdőségek a 18. század közepétől az Esterházy család birtokához tartoztak. A gombák, erdei gyümölcsök gyűjtését azonban nem tiltotta az uraság. Még a makkoltatást és a faizást is engedélyezte a jobbágyoknak bizonyos feltételekel. A jobbágyok szolgáltatásait Bodán is aprólékosan szabályozta az 1767-ben kelt urbárium. Teljes szövege itt található meg: Erdődi, ben a római katolikusok száma 622 fő. Ekkor a faluban tanító nem volt, így a tanulók Bakonyára jártak iskolába. 12 Bodán 1848-ban a faluban keresztet állíttattak, ami arra enged következtetni, hogy itt is történhettek a forradalomhoz 6 Kiss Attila: A népvándorlás és a magyar honfoglaláskora Baranyában. Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig. Szerkesztette Bándi Gábor: Baranya Monográfia Sorozat. Pécs, 1979.(továbbiakban Kiss, 1979) Idézi: Erdődi Gyula, Boda község története, Citoyen kiadó, Bp., (a továbbiakban Erdődi, 1992.) Kiss, Idézi: Erdődi, Tímár György: 16. századi rovásadó összeírások a mai Baranya területéről. Baranyai Helytörténetírás 1974/1975. A Baranya megyei Levéltár évkönyve. Szerk. Szita László, Pécs, Idézi: Erdődi, Nagy László: Megfogyva bár, de törve nem... : Török háborúk viharában: / / Tankönyvkiadó, Budapest, Idézi: Erdődi, Kiss, Idézi: Erdődi, Merényi, Idézi: Erdődi, ; Exigua aliqua antiquae ecclesiae rudera extant. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek a pécsi egyházmegyében ( ). A bevezető tanulmányt írta és a forrásokat közreadja: Gőzsy Zoltán Varga Szabolcs. Pécs, Petrovich Ede: Baranya megye népoktatása a reformkorban ( ) Baranyai helytörténetírás Baranya Megyei Levéltár évkönyve Szerk. Szita László. Pécs, Idézi: Erdődi,

31 boda község rövid története 31 kapcsolódó események. Ezekről egy vers is tanúskodik. (Ennek szövegét Bodán jegyzte le Gertig Károlyné, a falu nagy tiszteletben tartott kántortanítójának felesége.) A szabadságharc után jött létre a falu első iskolája. 13 Az iskola egy tanteremből és a tanítói lakásból állt. A 19. század második felében kezdődött a falu fejlődése. Ekkor a település lélekszáma meghaladta a 700 főt is. A lakosok ebben az időszakban főleg mezőgazdaságból éltek, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A faluban 1820-ben már egy patakmalom is működött. Kiemelkedő volt a szőlő és bortermelés től a községi törvény alapján a falu saját belügyeit és rendeleteit önállóan határozta meg. E szerint a község anyanyelve magyar és az ügykezelés nyelve is magyar. Bodán ebben az időszakban kezdődött az iparosodás: működött a háziipar, majd vágóhíd és szeszfőzde is létrejött. 14 A mezőgazdaság jelentőségét az is jól mutatja, hogy 1906-ban a bodai földművesek megalapították a Bodai Gazdák Szövetségét. A gazdák célja volt a földjeik gyarapítása, a földvásárlás előmozdítása, a mezőgazdasági ismeretek megismertetése, a háziipar meghonosítása, vetőmagok és tenyészállatok beszerzésének támogatása. A föld értéke a faluban tehát kiemelkedő volt. Éppen vele kapcsolatos egy sajnálatos társadalmi jelenség, az egykézés, amely ebben az időben a Hegyhát és az Ormánság népét egyaránt súlyosan érintette 11. Az értékes földek felaprózódásától félve a családok gyakran csak egy gyermeket vállaltak. A falu régi vágya teljesülhetett a 20. század elején, hiszen közös döntéssel Bodán templomépítésbe kezdtek április 15-én az akkori bakonyai plébános az alapkő megáldására kért engedélyt. A toronykereszt megáldása már 1907 szeptemberében megtörtént, tehát a templom az iratanyag szerint közel fél év alatt megépült. Az eredeti 441 kg súlyú harangot a püspöki helynök szentelte fel még ugyanazon év október 18-án 15, és a templomot Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel. A település történetében újabb visszaesést az I. világháború hozott. A világégés nem csak gazdasági értelemben sújtotta a falut, ugyanis a háború végén, november 14-én a Szerb Horvát Szlovén Királyság csapatai megszállták Bodát is, Baranya megye nagy részével együtt. A háborúban a templom harangját is elszállították beolvasztásra. A háború utáni szerb népszámlálás 605 főt mutatott ki a településen, zöme magyar és katolikus vallású. A 20-as évek kezdődtek a helyreállítási munkálatok: új harangokat vásároltak, és 1926-ban avatták fel a háborúban elesettek emlékművét. (1. kép, amelyen a feszülettől balra Gertig Károly iskolaigazgató látható.) Az 1926-os községvizsgálati jegyzőkönyv szerint Bodán ezek a kisiparosok dolgoztak: szatócs, kovács, ács, asztalos, bognár, borbély, mészáros, 13 Baranya Megyei Levéltár (továbbiakban BML) Megyefőnöki ir Erdődi, Pécsi Püspöki Levéltár, Protocollum anni (továbbiakban PPL PA) In: Gál András: A Bodai Plébánia története a Rákosi-korszakban, PTE, p

32 32 boda község rövid története bádogos, kádár, molnár, bába, cipész és kocsmáros. Az egy tantermes iskola 72 tanulót foglalkoztatott, tanítója pedig Gertig Károly volt. Harangszentelés Bodán 1926-ban A település 1938-as állapotfelmérése kimutatta, hogy Boda még az előző korok fejlettségi szintjét mutatja: nincs közútja, buszjárata, télen szinte megközelíthetetlen kocsival is, nincs távbeszélő, és legközelebbi piaca csak vasútról közelíthető meg, amely 5 km-re van déli irányban. A II. világháború Bodát 1944 őszén érte el. December 1-én még harcok voltak környékümkön, ugyanis Szentlőrincet szívósan védték a németek. 16 A háború utáni helyreállítás mellett egy érdekes tény is színezi Boda életét ben, a bakonyai plébános, Pulay János Bodára költözött, miután helyére új lelkész került. A dátum igencsak érdekes, hiszen a korban erős vallás- és egyházellenesség folyt decemberében letartóztatták Mindszenty József hercegprímást április 25-én Pulay lemondott bakonyai plébániájáról, 18 és április 21-én elfoglalta székhelyét Bodán; ezzel a falu önálló plébániát kapott. Ebből a település lakóinak vallásos 16 Erdődi, Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Bp p (továbbiakban Romsics, 2005.) 18 PPL PA

33 boda község rövid története 33 elkötelezettségére következtethetünk között a magyar társadalom hagyományosan mezőgazdaságra épülő társadalmi bázisa fokozatosan átalakult, és a vidéki lakosság egy része a városokban kezdett új életet. Legtöbben a közeli bányákban kaptak munkát. Az élemód átalakulásának folymata Bodán is csak lassan haladt. Az életszínvonal az 1950-es évek elején csökkent, a reálbérek a háború előtti szintet sem érték el, ami Bodán is hasonló tendenciákat mutatott től megindult a Pécs Boda közötti autóbusz-közlekedés. A buszjárat megindulása utáni es tanévben a felső tagozatos gyerekek autóbusszal jártak át a közeli Bicsérd község iskolájába, ahol már szaktantermekben tanulhattak. Az alsó tagozatos diákok még Bodán maradtak a tanítóval. Egyértelmű, hogy a buszjárat elindulása átstruktúrálta az iskolát, megváltoztatta a község életét is; majd a 60-as években az iskola teljesen meg is szűnt. Azóta kultúrház működik az épületben. Az 50-es évektől megfigyelhető szekularizáció lassan ment végbe a faluban. Szerencsére sok népi szokást azonban még ma is őriznek (búzaszentelés, szállást keres a Szentcsalád, úrnapi körmenet, szüreti fesztivál, Harinkó Néptáncegyüttes), de a rendszerváltást követően felgyorsult a folyamat, és a piaci viszonyok átrendeződésével a falu hagyományos gazdálkodása is korlátozódott, majd teljesen megszünt. A falu lakosainak száma jelenleg 464 fő, ennek 43 %-a fiatal, 40 %-a középkorú; és 17 % az időskorúak aránya. Az önkormányzat az alapfokú oktatást a Bicsérd Boda Zók közös fenntartású Általános Iskolában biztosítja a tanulók számára. Sok a munkanélküli. A megélhetést sokak számára ma csak a háztáji gazdálkodás biztosítja. A lakások száma 175. A legújabb és modern lakóházak mellett még többségében vannak a sátortetős családi házak. A múltat idéző paraszti lakóházak jelentős részét átalakították, bővítették. 20 A településre jellemző ma is jellemző a mezőgazdaság, ezen belül főként a szőlőtermesztés és borkészítés. A település a Fehér-Mecsek borút (borvidék) szerves része. Bár a korábbi mostoha közlekedési viszonyok nehezítették a Bodáról való kijutást, az itteni lakosság mégis kapcsolatba került a környék falvaival. A ki- és beházasodások során főleg a szomszédos községek (Bakonya, Kővágószőlős, Nagyváty, Bicsérd, Bükkösd, Hetvehely) fiataljai jöhettek szóba, de hoztak feleséget a bodai legények az Ormánság falvaiból is. Magyarmecskeiek birtokcsere folytán szőlőhegyi területeket kaptak Bodán 21, és Magyarmecskén is volt Bodaidűlő. 22 Az 1828-ban készült összeírásban 12 Vátyi családnevű jobbágyot említenek. 23 A vásárok látogatása során a bodaiak eljutottak Szentlőrincre, Szigetvárra és 19 Gál, p január BMFN I, 127/89: Mecskei-högy 22 BMFN I, 127/ Erdődi

34 34 boda község rövid története Pécsre is ig a bodaiak Bakonyára jártak vasárnaponként misére a Misés úton. Bodának a Mecsekalja falvaival való kapcsolatára utal ez a régi kis rigmus (falucsúfoló, falusoroló versike): Elindúlt Boda / utána Bakonya. / Hasra esött Tőtős, / mëgbabázott Szőlős. / Cserkút a komája, / Patacs a poszitája. 24 A falucsúfoló versike azért fontos dokumentum, mert benne kifejeződik, hogy e vidék lakossága tudott az itteni magyarság évszázados kapcsolatáról. Ma is ezek a települések tartoznak a Mecsekalja nevű kistájunkhoz! Talán még itt kell megemlítenünk, hogy a Völgység falvainak összetartozandóságát hasonló szerkezetű, énekelhető falusorolóval (Elindút Egrögy, utánna Kárász stb.) fejezi ki ma is e vidék lakossága. ( L. a Völgységi tájszótár bevezető részét!) Boda nyelvét sokféle hatás érte. Ezt a tényt a falu tájszavai is bizonyítják. A tájszavak a mecsekaljai és az ormánsági falvak lakosságával való kapcsolatokra utalnak. Tájszótárunk megjelenése előtt ezekről a nyelvi kapcsolatokról nem voltak ismerteink. A falutörténet becses forrásai a földrajzi nevek (helynevek), ezért röviden öszszefoglaljuk, hogy ezek a nevek miként utalnak a község hagyományos gazdálkodására és földrajzi sajátosságaira. A Pusztaszentegyház dűlőnév utal arra, hogy itt kell keresnünk az egykori Kisboda templomának helyét (Gál és BMFN I, 127/131, 141.). A település 24 Berze Nagy II, 595. és BMFN I, 638.

35 boda község rövid története 35 Árpád-kori neve Liki-Boda volt (Györffy 1: 285.). A 16. századtól már Nagyboda néven is említették (BMFN I, 127/ 141.). Boda különleges, helytörténeti értékű földrajzi neveit (helyneveit) a Baranya megye földrajzi nevei (BMFN) I. kötetében találhatják meg olvasóink. A helynevek tanulmányozása során megállapíthatjuk, hogy a falu határában főleg szántóföldek vannak: 150. Csurgó, 163. Bajmót, 169. Vég-dülő stb. Szőlőművelésre a déli fekvésű, naposabb domboldalak voltak a legalkalmasabbak: 77. Szöllőhegy, 69. Csányi-szöllő, 111. Belső-högy, 112. Sipos. A vízfolyások mellett levő rétek tették lehetővé a legeltető állattartást: 138. Aszaji-rét, 165. Hármas-rét, 192. Nagyrét. Fontos víznyerő helyek voltak a határban található kutak, források, patakok: 50. Szamár-kut vagy Szamaras-kut, 62. Nagy-Sár-kut, 63. Nagy-Sár vize, 87. Harinkó-kut, 125. Pap Jóska kuttya, 128. Csörgei-kut, 166. Hármasi-kiskut, 102. Nagy-vőgyi árok, 103. Csiszároki-árok, 129. Csörge, 183. Csöpögő vagy Csurgó 216. Csordás-kut. A községnek csak kisebb erdeje volt, mert az urasági erdő nagy része Esterházy Pál herceg hitbizományi birtokához tartozott. Érdekes, hogy Bodán ugyanúgy kerengetéssel szárították ki a fákat az erdőben, mint az Ormánságban. Az erdők irtásának ez ősi módszere volt. Ennek emléke Bodán a 204. sz. Kerengő ~ Keringő helynév. Ipartörténeti emléknek számít, hogy a bodai gazdák a helyi vízimalmokban őröltették régen a gabonát. A Bodai-árok bő vize több malmot is hajtott. A malmok főleg tulajdonosukról kapták nevüket: 185. Ős-malom, 191. Bodai-malom, Birkás-malom, Bozsoki-malom, Szél-malom, Bënkovics-malom. A helynevekben nyoma van annak is, hogy vidékünkön milyen fafajták tekinthetők őshonosnak: nyár > 100. Nyáras, 101. Nyáros-tü; fenyő (lucsi) > 115. Lucsis; sajmëggy > 200. Sājmegye, Sajmëggyes; szil 203. Szilfa, Szilfa-dülő; cser 156. Papcsere, Pap cser; rekettye > 84. Reköttye; hárs > 44. Hárshatár. Egykor itt még határcserékre is sor került. A Mecskei út és a Mecskei-hegy nevek arra emlékeztetnek, hogy magyarmecskei gazdák Bodán, a Mecskei-hegyen kaptak szőlőterületet, és ennek fejében a bodaiak Magyarmecskén erdőhöz juthattak. Ma már szinte hihetetlen, hogy régen a bodai asszonyok egy évben csak háromszor tartottak nagymosást. A 127. számú név, a Mosóhel vagy Mosó annak emléke, hogy itt az asszonyok, lányok a patak fölé rakott pallókon szappanozták, sulykolták a ruhákat. Ha fáztak, sajtárban (meleg vízben állva) végezték ezt a nehéz munkát. A helynevek még arról is tanúskodnak, hogy Boda természetföldrajzi, domborzati adottságai igen változatosak. Van itt hegy (Dobor-högy, Évai-högy), völgy (Reköttye-vőgy, Apáti-vőgy), domboldal (Rigoma), oldal (Harinkó-ódal), gödör (Harinkó-gödör), völgyfő (Csukafő), orozat Hárshatár orozatja. A határrészek domborzati sajátságaira rövidítések utalnak a BMFN-ben. Pl. D = domb, H = hegy, Vö = völgy stb. A művelési ágak rövidítései: sz = szántó, sző = szőlő, r = rét, l = legelő e = erdő stb.

36 36 adatközlők és gyűjtők a baranyai magyar néphagyományok i. kötetében Adatközlők és gyűjtők a Baranyai magyar néphagyományok I. kötetében (Népi játékok, népszokások, balladák, népdalok) Bodai adatközlők: Gertig Károlyné 40 éves: oldal özv. Kovács Jánosné 63 éves: oldal Major Gyula 40 éves: Sebe Mihályné 46 éves: 144., Tóth József: 66 éves 471. Török János 66 éves: , , , , , Varga Józsefné 60 éves: 3 4., , , , , 272. Vátyi Dezső 33 éves: 486. Gyűjtők: Berze Nagy János: 144., , , , , , , , 471., , oldal. Gertig Károly: 3 4., , , , 272., , , oldal.

37 a baranyai magyar néphagyományok ii. kötetének adatközlői és gyűjtői 37 A Baranyai magyar néphagyományok II. kötetének adatközlői és gyűjtői Bodai mesemondók: Katos István 64 éves: 54. szöveg Pap József 62 éves: 128. szöveg. Varga Józsefné 60 éves: 17., 26., 40., 44., 45., 46., 59., 88., 91., 106., 107., 127., 147.,156., 255., 267., 269. szöveg. Vátyi Lukács 62 éves: 134. szöveg. Gyűjtők: Berze Nagy János: 26., 40., 44., 45., 54., 59., 64., 88., 91., 106., 107., 127., 128., 134., 147., 156., 255., 267., 269. szöveg. Gertig Károly:17., 46. szöveg. Bodai legendák, adomák mesélői: Horváth Mihály 53 éves: 531., 541. oldal. Pap József 62 éves: 611. oldal. Sebe Mihályné 46 éves: 613., 614. oldal. Varga Józsefné 60 éves: 541., 542., 557., 566. oldal. Végh József 54 éves: 605. oldal. Gyűjtők: Berze Nagy János: 531., 536., 641., 542., 557., 566., 611., 613., 614. oldal. Gertig Károly: 566., 605. oldal.

38 38 adatközlők és gyűjtők a baranyai magyar néphagyományok iii. kötetében Adatközlők és gyűjtők a Baranyai magyar néphagyományok III. kötetében Bodai hiedelmek, néphagyományok adatközlői: Hegedüs Mihályné 69 éves: 201. oldal. Horváth Mihály 53 éves 195., 196. oldal. Horváth Mihály 53 éves: 195., 196., 329., 339., 340. oldal. özv. Kovács Jánosné: 256., 257., 289., 293. oldal. Varga Józsefné 60 éves: 246. oldal. Végh József 54 éves: , 173., 174., 179., 183., , 190., 192., , 252., 265., 266., 275., 277., 279., 282., 285., 293., 295., 304., 321., 341., 342., 346. oldal. Gyűjtők: Berze Nagy János: 195., 196., 246., 329., 340. oldal. Gertig Károly: 63., 76., 160., , 173., 174., 179., 183., 186., 187., 188., 190., , 201., , 225., 227., 229., 231., 232., 236., 252., 256., 257., 265., 266., 275., 277., 279., 282., 285., 289., 293., 295., 304., 321., 327., , 339., , 346. oldal. Boda község helyneveit gyűjtötte: 1956/57-ben, 1961-ben és 1971-ben dr. Zsolt Zsigmond orvos. Munkája megjelent: BHt Adatközlői voltak ben és 1961-ben: Bagolyné Pankó Mária 55, Gertig Károly ny. ig.-tanító 70, Herke Béla 58, Marton Mária 28, Samu Géza 36, Simon József 44, öreg Tóth Jánosné Baumgarten Éva 64 (volt cserdi lakos), Tóth József 55, Udvary Béla 56, Végh Mihályné 57 éves ben: Barics Gyula 45, Barics Mária 17, Barics Mihály 67, Keresztes Dezső 63, Kozma Gyula 29, Panka József 80, Panka Vince 60, Simon Mihályné 77, Tóth Géza 65, Turi Ferenc 77 éves. A névgyűjtemény megjelent a Baranya megye földrajzi nevei című monográfia I. kötetében, 1982-ben a oldalon. A Magyar Nyelvjárások Atlasza (MNyA) munkálatainak Bodai adatai: A gyűjtést végezte az I. kérdőív szerint: Végh József, a magyar nyelvtudomány akadémiai doktora. A gyűjtés időpontja: nov Adatközlőként 16 személy segítette a gyűjtést. Az adatok ellenőrzését okt. 20-án és okt. 23-án Imre Samu akadémikus teljesítette. Az ellenőrzés során 1961-ben 9 személy, 1963-ban 6 személy vállalta az adatközlő szerepét. Az MNyA térképlapjain Boda a D 36. számú kutatópont. A évi tájszógyűjtés adatközlői voltak: Keserű István 77 éves, ifj. Keserű István 35 éves, Kozma Gyuláné Kelenfi Mária 68 éves, Kozma Gyula 75 éves, Panka József 73 éves, Pankáné Kotánczi Irén 71 éves.

39 a szótárban alkalmazott jelek, minősítések és egyéb rövidítések jegyzéke 39 A szótárban alkalmazott jelek, minősítések és egyéb rövidítések jegyzéke A jelek jelentéstartalma: = a használatból eltűnt, kihalt tájszó, kifejezés (archaizmus) = kiszorult, kihaló szó, kifejezés (archaizmus) = visszaszorult, visszaszoruló szó, kifejezés (archaizmus) = új, korlátozott mértékben használatos, többnyire terjedő szó (neologizmus) = feltételezett korábbi szóalak Szófaji minősítések: fn = főnév ik = igekötő isz = indulatszó hsz = határozószó ksz = kötőszó mi = melléknévi igenév mn = melléknév msz = mondatszó, indulatszó ne = névelő nm = névmás nu = névutó szn = számnév ts i = tárgyas ige tn i = tárgyatlan ige Stílusminősítések finom = finomkodó gúny = gúnyos gyny = gyermeknyelvi szó kedv = kedveskedő rossz = rosszalló szép = szépítő tréf = tréfás biz = bizalmas

40 40 a szótárban alkalmazott jelek, minősítések és egyéb rövidítések jegyzéke A tájszótípusok rövidítései: Vt = valódi tájszó Vn = valódi, névbeli tájszó A = alaki tájszó J = jelentésbeli tájszó AJ = alaki és jelentésbeli tájszó. Egyéb rövidítések: AmTsz. = Pesti János: Alsómocsoládi tájszótár. Alsómocsolád, BMFN I. = Baranya megye földrajzi nevei I. (szerk: Pesti János) Pécs, ÉKsz 2 = Pusztai Ferenc (főszerk.) : Magyar értelmező kéziszótár. Budapest, FNSz. = Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó. Budapest, Fr. = frazeologizmus (szókapcsolat, szólás, szóláshasonlat, közmondás). HhSz. = Dallos Nándor Pesti János: Hosszúhetényi szótár. Hosszúhetény, kny = köznyelvi szójelentés, ill. utána következnek a nyelvjárási szójelentések. l. és L. = lásd (Az utaló címszavakban.) Magy. Népr. Lex. = Ortutay Gyula (főszerk.) Magyar Néprajzi Lexikon Budapest, Megj. = a nyelvhasználat kérdéseinek és a jelentésváltozások közléseinek a bevezetője. MNyA. = Deme Lászó Imre Samu: A magyar nyelvjárások atlasza. I VI. Budapest. OrmSz. = Kiss Géza Keresztes Kálmán: Ormánysági szótár. Budapest Nh. = néphagyományra utal. szjel(es) = személyjeles szó Szerk. = szóösszetétel, szószerkezet; a címszóval kapcsolatos összetételek felsorolása előtt. TESz. = Benkő Loránd (főszerk.) A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I III. Budapest, ÚMTSz. = B. Lőrinczy Éva (főszerk.): Új magyar tájszótár Budapest, Bálint S. = Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I II. Budapest, Berze I III. = Berze Nagy János (szerk.): Baranyai magyar néphagyományok I III. Pécs, 1940 Györffy I. = Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Budapest, 1987.

41 a szótárban alkalmazott jelek, minősítések és egyéb rövidítések jegyzéke 41 Kázmér = Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára XIV XVI. század. Budapest, Rába Nemes = Rába Barbara Nemes Magdolna: Magyar földrajzi köznevek tára. Debrecen, A felhasznált szakirodalom Bálint Sándor Ünnepi kalendárium I II. Budapest. A Szent István Társulat kiadója. Balogh Lajos Büki tájszótár. Szombathely. Balogh Lajos A tájszó fogalma. Nyelvtudományi Értekezések B. Lőrinczy Éva A tájszók közös, illetőleg külön szócikkbe sorolásának néhány kérdése. Nyelvtudományi Értekezések Bokor József A tájszógyűjtésről egy kis orvanyag kapcsán. Magyar Nyelv, Dallos Nándor Pesti János Hosszúhetényi szótár. Hosszúhetény. Deák Irén A hagyományos gazdálkodás kifejlődésének előzményeiből és részlet a gazdálkodás szókincséből. (Pályamunka. Kézirat) Magyaregregy. Dömötör Tekla Naptári ünnepek népi színjátszás. Akadémiai Kiadó, Budapest. Dömötör Tekla A népszokások költészete. Akadémiai Kiadó, Budapest. Eőry Vilma (főszerk.) Értelmező szótár +. A K, L Zs. Budapest, Tinta Könyvkiadó. Guttmann Miklós A tájszókészlet aktivitása a Lendva-vidéken. In: Kiss Jenő Szűts László (Szerk.) A magyar nyelv rétegződése. Budapest, és G. M. Anyanyelv, kétnyelvűség, oktatás. Szombathely, Györffy György: Az Árpád-kor történeti földrajza I. Akadémiai Kiadó. Budapest, Hajdú Mihály Regionális szótárak, szakszótárak, tájszótárak In: Szabó Géza Molnár Zoltán (Szerk.) Dialektológiai szimpozion. Veszprém, Hegedűs Attila Kisnémedi tájszótár. Budapest, ELTE és az MTA Nyelvtudományi Intézete Hegedűs Attila1996. A tájszók szótárazásának néhány kérdése. Magyar Nyelv, Hegedűs Attila A nyelvjárási szókészlet vizsgálata. In. Kiss Jenő (Szerk): Magyar dialektológia. Budapest. Osiris Kiadó, Juhász Dezső A magyar tájnévadás. Budapest, Akadémiai Kiadó. Juhász Dezső A magyar nyelvjárások területi egységei. In: Kiss Jenő (Szerk.) Magyar dialektológia. Budapest, Osiris Kiadó, Juhász Dezső A magyar nyelvjárástörténet néhány kérdése. Magyar Nyelv, 112: 3. szám Kiss Jenő 1979: Mihályi tájszótár. Budapest, Akadémiai Kiadó.

42 42 a szótárban alkalmazott jelek, minősítések és egyéb rövidítések jegyzéke Kiss Jenő1995. Észrevételek a hazai nyelvjárási lexikográfiáról. Magyar Nyelv, 91: Kiss Jenő Tájszavak és tájszótárak régi kérdéskör, új problémák. Magyar Nyelvőr, 1998, Kiss Jenő Tájszótárírás és tájszótárak. Magyar Nyelvőr, 126: Kósa László Filep Antal A magyar nép táji-történeti tagolódása. Budapest, Akadémiai Kiadó. Markó Imre Lehel Kiskanizsai szótár. Budapest, Akadémiai Kiadó. Ortutay Gyula (Főszerk.) Magyar Néprajzi Lexikon 1 5. Budapest, Akadémiai Kiadó. Penavin Olga Szlavóniai (kórógyi) szótár I III. Újvidék. Pesti János Bolygó csillag, futó csillag Kulcsár József élete és munkássága. Alsómocsolád. Pesti János Egy régi falusoroló a Völgységből. In: Magyaregregy vonzásában. (Szerk.: Páll Lajos) Magyaregregy, Pesti János A szóhasználat minősítései a köznyelvi és nyelvjárási szótárakban (In: Tanulmányok Szabó József 70. születésnapjára. Szeged, ) Pesti János Poliszémia az állathangutánzó szavakban (In: Magyar Nyelvjárások L ) Pesti János Hosszúhetény nyelvi kincseiről. Hosszúhetény. Rába Barbara Nemes Magdolna Magyar földrajzi köznevek tára. Debreceni Egyetemi Kiadó. Rónai Béla1993. Zselici tájatlasz. Pécs, Magyar történelmi Társulat Dél-dunántúli Csoportja és a Magyar Nyelvtudományi Társaság. Szabó József Bozóki Margit Koppány menti tájszótár. Szekszárd, Wosinsky Mór Megyei Múzeum. Várkonyi Imre Büssüi tájszótár. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság. Zentai Tünde Ormánsági hiedelmek. Folklór Archívum 15. MTA Néprajzi kutatócsoport. Budapest.

43 SZÓTÁR

44

45 A, Á a AJ a ǀ isz 1. Bizony. 2. Távolra mutatva. 3. Hallod? (Vki szólt; vmilyen hang van vhol.) 4. A bosszúság, rosszallás, csodálkozás kifejezője. ǀ 1. Nëm a! 2. Nézzed, od van a! 3. A, hallod az egereket? 4. Ā, de ügyetlen vagyok! Ā, eszt mëg në tëgyétök! Ā, de szép szoknyát vëtté! ǀ Megj. Az 1., 2. és 3. példamondatban rövid az a időtartama! az A a, ~ ǀ nm Az ez névmás párja. ǀ Ēmënt parragon csukát lüdözni! Aszondik rá mindketten: Hogy lëhet a? (Bar. II, 91. sz.) abál Vt abáll, ~ ǀ ts i Szalonnát, húst és tölteléknek valót puhára megfőz, párol. ǀ Abájjátok mëg eszt kis tokaszalonnát is! ǀ Népr. Az abált szalonnát kihűlés után kissé bevagdalják, majd jól bedörzsölik piros paprikával és fokhagymával. ǀ Megj. Az abálás-t küjesztés-nek is mondják. ǀ abalé, köveszt, kövesztés, kövesztett szalonna abalé Vt ~ ǀ fn Lé, amelyben disznóöléskor a hurkatölteléknek szánt húst, bürkét főzik, abálják. ǀ A hurkába szoktunk ëty kis abalevet is keverni. ǀ Népr. Ebben a lében főzik ki a hurkát és a gömböcöt is. A kihűlt abalé tetején levő pirosas zsírt, a hurkazsirt összegyűjtik. Főztek vele régen a szegényebb családok; és a gyerekek szerették a hurkazsiros kënyeret. abban a napban Vn abba a nabba ǀ Szerk. ragos nm + ragos fn ǀ Akkor, azon a napon. ǀ Mikó mëg gyütt a jó üdő, abba a nabba szüretőni kesztünk. abban van Vn abba van ǀ Szerk. ragos nm + tn i ǀ 1. Úgy véli, úgy gondolja. 2. Tévesen hiszi, gondolja. ǀ 1. Abba vagyok, hogy ez igy nincs röndbe. 2. Abba van, hogy ű eszt mëk tuggya csinyáni. ablakfiók Vt ablakfijók ǀ Szerk. fn + fn Az ablaknak egy léccel elválasztott, kisebb része. ǀ Nézz ki, anyám, nézz ki / Ablakod fióktyán, / Most mënt ēre Bogár Imre / Sötét pej paripán (Bar. I, 266.). abrakol l. a megabrakol szócikkben abrakoltat l. a megabrakoltat szócikkben abrakostarisznya Vt ~ ǀ Szerk. nm + fn ǀ A lovak etetésekor (abrakoltatásakor) használt erős vászontarisznya. ǀ A mezőn mëg a vásárokon ebbü ëttek a lovak. ǀ Népr. A tarisznyát a lovak nyakába szokták akasztani. Így oldották meg az etetést. abriktol Vt abriktul, ~ ǀ ts i Erősen üt, ver vkit, vmit. ǀ Ez asztán abriktúta ám a lovajit röndössen. ǀ Megj. Gyermekekre a címszó ritkán vonatkozik. Az abriktol ige a német richten elrendez, kivégez igével lehet kapcsolatban. 45

46 46 Szótár a, á abroncs A abrincs, ~ ǀ fn A kisebb kereket és a hordót összetartó fémgyűrű. ǀ Mëgëtte a rozsda eszt az abrincsot. abrosz l. a karácsonyi abrosz szócikkben acskó l. zacskó addig A addég, ~ hsz 1. A mondott távolabbi helyig. 2. Az adott időig. 1. Addik köll mënnötök, amég az utkörösztöződést el nëm éritök. 2. Pétër mëgen addég rimánkodot, hogy Jézus mëgen kikütte (Bar. II, 59. sz.). ǀ Fr. Addég nyujtószkogy, meddig a takaród ér! [= Számolj a lehetőségeiddel!]. ǀ Megj. Időpont megjelölésére így is mondják: Addigra lögyön kész! addig-addig AJ addég-addég, ~ ǀ hsz 1. Lassan-lassan <oda jut vki>. 2. Lassan eljut a végpontig. ǀ 1. Addig-addig ballaktunk, asztán csak fölértünk a Jakap-högy tetejire. 2. Addég-addég böllenköcc a kutyávā, amég mëg nëm harap. Odabenn addég-addég beszét a favágónak, hogy aggya nekije a lányát, hogy az odaatta (Bar. II ). advent A ádvënt, advënt ǀ fn kny ǀ Nh. A karácsony előtti négy hét szerepe: lélekben való felkészülés az ünnepekre. ǀ Ádvëndba már böjtőni szoktak az időssebbek régön. affëktál Vt afëktál, ~ ǀ tn i Mesterkélten viselkedik, kényeskedik. rossz ǀ Në afëktájj neköm! ǀ Megj. Az 1934-es gyűjtés idején a címszó jelentése ez volt: afektál = méltatlankodik (Bar. III, 5.). Mai jelentése: kényeskedik, színlel vmit. afionvirágmag Vt afijonvirágmag ǀ Szerk. fn+ fn + fn Orvosságként használt növényi mag. Az adatközlők 1934-ben még orvosságként ismerték ezt a magot: afiaonvirágmag = ricinusféle orvosság (Bar. III, 5.). ǀ Megj. Az afion az áfium szavunk bodai változata. Vidékünkön már korábban, a 17. század elején is használt szó lehetett. Zírinyi Miklós egyik művének címében (Az török áfium ellen való orvosság) is ópium; méreg jelentésű az áfium. Az oszmán-török eredetű szó valószínűen az egyik déli szláv nyelvből kerülhetett át a magyarba. Az áfium Zrínyi Miklós tudatos alakítása az -ium, -iom végű latin szavak mintájára (TESz. 1: 99.) A címszó tájszóként csak Bodán maradt fenn (ÚMTsz. 1: 157.). ág és ágy köznevekről l. a Hajmágy és a Víz-ág szócikkek alatt! agancs A aggancs, ~ ǀ fn kny ǀ Aggandzsbu van a bicskám nyele. agárca l. akác agárcás l. akácos ágas, kútágas l. a gémeskút szócikkben ágasfa Vt ágosfa, ágos ǀ Szerk. mn + fn Több ágú edénytartó. ǀ Népr. Fából készített oszlop. Ágaira rakták a szárításra szánt köcsögöket. Helye általában az udvarban volt. áglál Vt ~ ǀ ts i Összefércel; nagyjából és gyorsan összevarr vmit. ǀ Acide, gyorsan mëgáglálom aszt a szakatt üngödet! ǀ megáglál, összeáglál ágról szakadt A ágrul szakatt Szerk. (ragos fn + igenév) <Személy>, akinek se vagyona, se családja, semmije nincsen. Mese címeként: Ágrulszakatt Anti (Bar. II, 59. sz.).

47 Szótár a, á 47 agronómus AJ ugrómókus, agromónus, ~ ǀ fn kny ǀ Megj. Nálunk izs vót agromónus. ǀ Megj. Népetimológiával keletkezett új tájszó. ágyaz l. a megvet, bevet, megágyaz szócikkekben agykarika Vt atykarika ǀ Szerk. fn + fn A kerékagyra húzott, a küllők mellett levő vasabroncs. ǀ Mëgen lëesött az ëggyik atykarika a kerékrü. ǀ Népr. Ezt a kovács húzza rá melegen a kerékagy-ra a sin-nel (sing-gel) és a sipkariká-val együtt. Ez a munka: a kerék mëgvasalása. ǀ kerékagy, sin, sing, sipkarika agyonszop Vt agyonszopta ts i Kimerültségig szopta [a babát]. Ez minden nap agyonszopta [a babát]. Agyonszoplak még a vérödet is kiszivom (Bar. II, 44. sz.). ǀ Nh. A boszorkány képes arra, hogy ártó szándékkal a kimerültségig szopja az elrabolt [váltott] gyermeket vagy akár a tehenet is. ahogyan AJ ahugyan, ~ hsz. 1. Amilyen módon. 2. Amikor <az adott időben>. Ahugyan mosott, ëgy nagy vastag béka ugrott a mosódëszkájára (Bar. II, 64. sz.). áj Vt ~, ás fn Szerszámmal gödröt ás, ill. szerszámmal a földből szed ki valamit (pl. burgonyát, répát). A pap tanácsára ēkezdött gödröt ájni (Bar. II, 147. sz.). Kisasszonykor má lëhet ám krumplit ájni. Megj. Az áj szinonimája az ás. ajtófélfa l. ajtószárfa ajtószárfa Vt ajtóféfa, ajtófélfa, ~ ǀ Szerk. fn + fn + fn Az ajtó tokja, falba épített része. ǀ Megj. Nevezik még tok-nak, ajtótok-nak, keret-nek is. ajtótok és keret l. az ajtószárfa szócikkben akárhova A akárhá, akárhová hsz Bármely helyre <megy>. Mindënt láthacc a házba akárhá mégy, csak ahhon a nagy fazékhon në nyújj, mer aszt nem engeggye mëg az uram még nekëm së! (Bar. II, 64. sz.). akármelyik A akármellik, akármëllik, akármejjik ǀ nm kny ǀ Akármëllik lëhetött a sok közü. akármelyikünk A akármellőnk, ~ nm Közülünk bárki. ǀ Nézd, pajtás, most ēre a gyelös helre lëszurgyuk a a késöket a fődbe, ha bármellőnk jár ēre, nézze mög a késöket (Bar. II, 17. sz.). akasztó l. a fogas 1 szócikkben akasztófára való Vn ~ ǀ Szerk. ragos fn + igenév Gonosztevő, hitvány személy. ǀ Osztopányi vörös bíró, /A zakasztófára való, / Az áta el az utamat, / Ēvitte a disznajimat (Bar. I, 284.). ǀ Megj. A címszót frazémának tekinthetjük. akkorára J ~ ǀ hsz 1. Pontosan olyan méretűre. 2. Addigra; arra, a mondott időpontra. ǀ 1. Akkorára vág gyátok el a rönköt, hogy főférgyön a kocsira! 2. Mire a delet ēharangozzák, akkorára kész lëssz az ebéd. Akkorára má a gyerök a bőcsőbe fekütt (Bar. II, 59. sz.). akkorjában A akkorgyába ǀ hsz Akkoriban; a mondott időben. ǀ Akkorgyába mék csak lovas ekével szántottunk. akkornap Vt ~ ǀ hsz Aznap; azon a napon. ǀ Még akkornap vót ez, amikor mëg gyütt az első fagy. akkorra A akkorára, ~ hsz Arra a szóban forgó időre, időpontra. Akkorára a gyerök má a bőcsőbe fekütt (Bar. II, 59. sz.). Azok is csak nésztek. De a

48 48 Szótár a, á koma akkorára má kivákta a zsákot, kiugrott belüle, oszt neki az asszonynak mëg a papnak (Bar. II, 255. sz.). akó Vt ~ fn 56 liter. Régi űrmérték. Van énnékëm tizönhárom akó [borom] / Katonáknak való (Bar. I, 471.). akona Vt ~ ǀ fn A hordón levő nyílás, lyuk. ǀ Në zárgyátok lë a hordó akonájját! akságoskodik Vt ~ ǀ tn i 1. Akadályoz vkit vmiben. 2. Útban van vki, vmi. ǀ Në akságoskoggyatok itten, gyerökök, mer sijetnöm köll! áldomás Vt ádomás, ~ ǀ fn Vásárban vagy más adásvétel alkalmával az eladó által fizetett borivás a sikeres alku örömére. ǀ Elattam a borgyut, asztám mëgittunk az ádomást. áldott állapotban van l. a terhes szócikkben alig AJ alég, allig, ~ ǀ hsz 1. Nagyon keveset; kevéssé. 2. Nagyon nehezen. 3. Igen ritkán. 4. Csupán megközelítően. ǀ 1. Alig ér valamit ez a hitfány gyümőcs. 2. Alég tudott a szó után ráakadni az üredékbe ëgy embërre (Bar. II, 106. sz.). 3. Mostanába alik talákozok veletök. 4. Alik két kiló ez az óma. alkudni A ókunni, ākunni, ~ fn-i igenév kny ǀ Apád nagyon tudott ākunni a vásárba. álladzó Vt áladzó, állazó ǀ fn Az áll alatt levő szíj a lovak kantárán. állás Vt ~ fn 1. Kerített hely <a legelőn>, ahol a jószágok délben pihennek, delelnek. 2. A kőművesek állványa. 3. Deszkákból rakott állvány az asztagon. 4. A disznóól kifutó része 1. Fölébrettem éfél tájba, / Ëgy barmom sincs az állásba (Bar. I, 320.). 2. Állást csinyátak a kümüvesök magiknak. 4. Doptam ëty kis fenyeret az állázsba a malacoknak. ǀ karám állkapca Vt álkapca ǀ Szerk. fn + fn Állkapocs. ǀ Megj. Inkább csak birt. szjeles alakban használatos: Ētörött az álkapcájja. állkendő Vt álkendő ǀ Szerk. fn + fn Kendő a halott állának felkötésére. ǀ Nh. A halott állát kendővel felkötik, melyet csak a koporsó lëzárásakor vësznek lë. A kendő a koporsóban marad. A tükröt a fal felé fordítják, vagy lëtakarják (Bar. III, 225.). ǀ Megj. A tükör letakarása a hozzátartozók gyászát fejezi ki. A tükörlekötő ruhát régen Baranyában külön szőtték a tükör méretéhez igazodva, és feketével mintázták a vásznat (Magy. Népr. Lex. 5: ). A tükör lekötésének okát, szerepét részletesebben nem ismerjük. állni AJ áni, ~ fn (igenév) <Vhova> menni. Mid vót mit tënni, Pétërnek a disznók után këllëtt áni (Bar. II, 127. sz.). ǀ Fr. mid vót mit tënni [= nem tehetett mást; csak ezt tehette]. álltó A áttó, áltó ǀ mn Álló helyzet. ǀ Áttó helzedbe alutt el, ujam fárad vót. alma A óma, ~ fn kny Sok óma termött az idei évbe. Télön jó vót ám az aszātt óma. ǀ Ahogy jáccottak, a lekkisebbiknek a zómája beesëtt a kudba (Bar. II, 54. sz.) MNyA. 88: alma. almáspite Vt ómáspite, āmáspite, ~ ǀ Szerk. mn + fn Reszelt, fahéjas almával töltött, igen kedvelt sütemény. ǀ A gyerökök nagyon szerették az ómáspitémet.

49 Szótár a, á 49 alsó A osó, āsó, ~ mn A lenti, lejjebb levő <vmi>. ǀ Az āsó fijógba kő keresni. MNyA. 700: alsó. alsó gerenda l. a sárgerenda szócikkben általjában Vt átajjába, átajába ǀ hsz 1. Többnyire. 2. Nagyobb részben. 3. Részletezés nélküli feltételekkel vállalt munka. 4. Becsléssel megállapított érték. ǀ 1. Átajjába jó bánt velem a gazdám. 3. Csak ugy átajjába ākuttunk mëg. 4. Ëgy zság buza átajjába harminc kiló szokot lënni. amelyik A amellik, amëjjik ǀ nm kny ǀ Fr. Amellik kutya ugat, az nëm harap. [= a nagyszájú, hangoskodó emberek általában nem szoktak bajt előidézni]. ami (amely) AJ aki, ami nm <Az a bizonyos>, szóban forgó dolog. [ ] Anti vëgye ki a kezibül a nyársat, kotorja mëg a parazsat, aki röttön arannyal válik (Bar. II, 59. sz.). Vót neki ëgy arany gyűrűje, akit még az annya hagyott rá (Bar. II. 54. sz.). ǀ Fr. Ami késik, az nëm mullik. [= ha vmi nem a várt időpontban jön, később még bekövetkezhet]. amint A amind, ~ hsz, ksz Mihelyt; amikor. 1. Amind od ballagok, hát elém ugrott ëgy róka. Amind az ustoromat odatűsztem a hat zsák elejbe [ ], a nyárfaustornyelem akkorára mëgnyőtt, hogy seregék fészkētek benne (Bar. II, 267. sz.). ǀ Megj. A 2. példamondat csalimesében szerepel! ándung Vn andung, ~ ǀ fn 1. Kedv, erő, hangulat. 2. Vmiről való sejtelem. tréf ǀ Nëm sok ándungom van ehhő a munkáhó. 2. Mikor lëssz az esküvőjje? Ándungom sincs errü. ángy Vt ánygy, ánygyi ǀ fn 1. A testvérbáty (nagybáty) felesége. 2. Idősebb asszony rokon, esetleg szomszédasszony a fiatalabbak szóhasználatában. kedv ǀ Sokat segitött az ánygyom nekünk kapálláskor.ǀ Megj. Megszólításban így is: ánygyom. angyalbögyörő l. a nudli szócikkben anslag Vt ánislag, ánislāg, ánizslag ǀ fn Boroshordók tisztításakor használt kénlap. ǀ Népr. Kénlap égetésével (füstöléssel) szokták időnként a hordókat tisztítani. ǀ Megj. A címszó valószínűen a német der Einschlag becsapódás, beütés szóval van kapcsolatban. antul l. az attól szócikkben anyajegy Vt anyagyel, ~ ǀ Szerk. fn + fn Kis szemölcsszerű, színes elváltozás az emberi testen. ǀ Az anyagyelödet nëm szabad ēvakarni! ǀ jel anyarozs J ~ Szerk. fn + fn A rozs kalászában élősködő gomba (Claviceps purpurea). MNyA. 11: anyarozs. anyatőke Vt anyatüke, ~ ǀ Szerk. fn + fn Idősebb szőlőtőke, amelyről vesszők bujtatásával lehet a szőlőt szaporítani. ǀ Anyatükérü érdömös szaporíttani. anyja AJ annya, annyik ǀ birt. szjeles fn A férj így is szólította feleségét a gyermekei előtt. ǀ Annya, mi lësz ma az ebéd? ǀ Megj. Régen a feleség magázta a férjét. Erre a távolságtartó tiszteletre utalhat még az uram férjem szó is. áp l. záp apacsfal l. az apacsolás szócikkben

50 50 Szótár a, á apacsol Vt apacsul, ~ ǀ tn i Kiütős bújócskát játszik, és ebben vkit az apacs szóval kiüt a játékból. ǀ Szerettünk apacsúni az iskolaudvarba. apacsolás Vt apacsulás, ~ ǀ fn Kiütős bújócska gyermekjáték. ǀ Népr. Csoportos gyermekjáték volt korábban. Udvarban vagy bokros helyen játszották, ahol jól el lehetett bújni. A kumó ( hunyó ) kereste az elbújt pajtásait. Ha megtalált valakit, azt lëapacsúta [Ipi-apacs a Pista!] az apacsfal-nál, majd szerepet cseréltek: a bujó-ból lett a kumó. Az ügyesebbek váratlan megjelenéssel lëapacsúhatták a kumót az apacsfal-nál. ápfog l. zápfog ápítkozik Vt ápékodik, ápitkozik ǀ tn i Áhítozik; vágyik vmire, vkire. ǀ Nagyon ápékodott a Jóska a Mariska után. Régúta ápékottam ëgy gumilabdára. apja A aptya, aptyik ǀ birt. szjeles fn 1. A feleség a gyermekei és mások előtt így hívta a férjét. 2. Vkinek az apja. ǀ 1. Aptya, csinyád eszt mëg! 2. Vót a vározsba két embër. Az aptyik mëkhótt (Bar. II, 156. sz.). apja fia A aptya fija ǀ birt. szjeles fn Apjára hasonlít a fia. ǀ Ugy látom, tisztára aptya fija ez a gyerök, a tëttelmejibe is. apródonként AJ apródonkén, apránkén ǀ hsz Nem egyszerre; kisebb részletekben. ǀ Apránkém még a szárosz kënyerünk is ēfogyott. aprószentek Vt aprószentök, aprószentëk ǀ Szerk. mn + fn December 28-a, az aprószentek ünnepe. ǀ Aprószentök naptyán szoktunk korbácsúni vagy subrikáni. ǀ Nh. A fiúk által mondott kis rigmusban efféle mondatok voltak: Jó légy! Egésségös légy! Jó mosó légy! Jó vāró légy! Fris légy! Jó fingó légy! Ha vizér künnek, borér mënny! ǀ korbácsolás, subrikálás áptojás l. záptojás arannyá válik A arannyal válik Szerk. ragos fn + tn i Arannyá lesz, arannyá alakul. A Mindëntudásasszony csak annyit mondott rá, hogy Anti vëgye ki a kezibül a nyársat, kotorja mëg a parazsat, aki röttön arannyal válik (Bar. II, 59. sz.). arannyá változik A arannyal változik Szerk. fn + tn i <Mesében a parázs> arannyá tud változni, alakulni (Bar. II, 59. sz.). Āra ēmonta a Mindëntudásasszony, hogy abbul a parázsbul, aki arannyal vátozik, vigyen haza maj sokat, az ipa maj irigy lëssz a sok aranyra (Bar. II, 59. sz.). arc A orca, ~ fn A fej elülső része. A napnak fényes sugára, / Nem süt hërvatt két orcámra (Bar. I, 320.). árenda Vt árënda ǀ fn Haszonbérlet. ǀ Régön fődet mëk házat is vëttek árëndába. árendás Vt árëndás ǀ fn Haszonbérlő személy. mn Földterület, amit árendában műveltek. ǀ Bodán jobban a szëgényök vótak az árëndások. Nekünk izs vót árëndás rétünk. ária J árija ǀ fn 1. Énekhang. 2. Dallam. 3. Hallás. ǀ 1. Jó áriájja van ennek a kizsgyeröknek. 2. Szép áriájja van ennek a nótának. áristom Vt ~ ǀ fn Zárka, fogda régen a katonaságnál. ǀ Két nap áristomot kapott ezér öregapám az első háboruba. árkol Vt árkul, ~ ǀ ts i Árkot készít <ásóval, lapáttal>. ǀ Többen is árkútak itt a régi világba.

51 Szótár a, á 51 árokpart l. a sánc szócikkben arpa l. a vizesvödör szócikkben arra A óra, āra, ~ hsz Abba az irányba <ment>. Në ére mönnyetök, hanëm ikább āra! ǀ óra = arra (Bar. III, 25.) MNyA. 746: arra. ásóz Vn ~ ǀ ts i Földet forgat ásóval. ǀ Nëm szerettem ásózni. Nëm birta a dërëkam. áspa Vt ~ fn Kb. 1 méter hosszú, kétágú és a másik végén T alakú rúd, amely a fonal feltekerésére szolgált. (L. OrmSz. 19.) ǀ Megj. A motolla lábakon álló, pörgős szerkezet volt. Erre is tekertek matringokat [= fonalkötegeket]. ǀ áspál áspál Vt ~ ts i Fonalat áspára szed. áspáni = a fonalat felhajtani áspára, amelynek ellenkező irányú az alsó és a felső ága (Bar. III, 6.). aszal Vn ~ ǀ ts i Gyümölcsöt napon vagy kemencében szárít. ǀ Szivát mëg ómát szoktunk aszāni leginkább. ǀ Népr. Az aszalt gyümölcs fontos téli és böjti eledel volt. aszalék Vt ~ ǀ fn Napon vagy kemencében szárított gyümölcs. ǀ Télire sok aszalékot szoktam csináni. Az aszāt szivábu jó tëját lëhet főzni. ǀ aszal aszalékleves Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Aszalt gyümölcsből főzött leves. ǀ Igen jó ize vót ám az ómás mëg a szivás aszaléklevesnek. ǀ Népr. Az aszalékleves a böjti eledelek közé tartozott. A felforralt aszalék levébe vízben elhabart lisztet kevertek, hogy a leves sűrűbb legyen. ászló l. zászló aszparágusz A aszparátusz, ~ ǀ fn kny ǀ Télönn a szobába tartottunk az aszparátuszt. asszony AJ asszoŋ, ~ fn 1. Feleség. 2. Férjes vagy özvegy nő. Ëgy asszonnak gyeröke születëtt (Bar. II, 44. sz.). A béka asszon vót. Két szép fija lëtt (Bar. II, 64. sz.). Fr. Asszon kocsizik, eső lössz (Időjárásjósló mondat). asztag Vt ~ ǀ fn <A szérűn> gabonakévékből rakott kazal. ǀ Népr. Régen a mezőről a szürük-re (szérűkre) hordták a learatott gabonát. Ott rakták asztagba a kévéket. Az asztag helyét gondosan felkapálták, és szalmával szórták le. Az ovális vagy négyszög alakú kazlakat háztetőszerűen fedték be kévékkel. A tetőzetet karókkal, rudakkal szorították le a szélviharokra gondolva. Az asztagrakás-t általában idősebb és hozzáértő emberek végezték. Manapság, a kombájnos aratás idején már nincs se betakarítás, se kazalrakás, se hagyományos cséplés. Az e témakörhöz tartozó fogalmak a szókincs peremére kerültek. asztal A asztó, asztā, ~ ǀ fn kny Teridve az asztal. ǀ Kihozom [kútból az almát], ha velem ëgy asztóhol űsz, ëty tányérbul ösző, ëty pohárbul iszó mëg ëgy ágyon feksző (Bar. II, 54. sz.). asztalfiók AJ asztófija, asztāfija, asztalfija, asztalfijók ǀ Szerk. Kis kihúzható fiók az asztal lapja alatt. ǀ Az asztalfijába tëttëm a késöket. ǀ Megj. Az asztalfiókban van a helye az evőeszközöknek. át AJ átul, átu, átó, ~ ǀ hsz 1. Vmin át-, ill. keresztüljutni. 2. A mondott helyen túl van vmi. ǀ 1. Zavaros a Duna, / Nem akar higgadni. / Ez a szëgény Bogár Inmre /Átul akar mënni (Bar. I, 264.) 2. Ott átu lakik, a Túsó soron.

52 52 Szótár a, á át van AJ ád vótak Átértek <egy másik helyre>. Mikor má ád vótak, kiugrott a csónakbul (Bar. II, 59. sz.). átellenben A áttellembe, átellembe ǀ hsz Vmivel szemben, szemközt van vmi. ǀ Velünk áttellembe laknak a Bükközsdiék. áthallik A ~ ǀ tn i Áthallatszik. ǀ Még a falonn is áthallik a szava. áthozza A átuhozi, ~ ts i Vmin keresztül, <át> hoz vmit <a kezében>. Ugy monta, átuhozi még máma a kóstolót. MNyA. 891: áthozza. átmennének A átumönnének, átmönnének, átmënnének tn i Vmin keresztül <gyalogosan> jutnának vhová. ǀ Átumënnének ük még a vizön is. MNyA. 779: átmennének. attól A antul, attul, attol, ~ ǀ nm ragos alakja 1. A mondott helytől <kezdődően>. 2. Hasonlításban <minél annál>. ǀ 1. Attu a háztu indul az ut a vőgybe. 2. Minnél nagyobb bellebségbe ért, antul nagyobb sötéccség vót [az erdőben] (Bar. II, 106.). avítt A avétt, avitt, ~ mn Kopott, ócska, elhasznált anyag. rossz ǀ Në járgyatok má ijen avétt ümögbe! ǀ Megj. A címszó az avul megöregszik, tönkremegy szavunkkal van kapcsolatban (TESz. 1: 203.). avval Vt avvā, ~ hsz Akkor; ill. azután <a mondott idő után>. Jézus mëg Szem Pétër avvā lëfeküttek, oszt másnap mëntek tovább (Bar. II, 59. sz.). Avvā ott hatta (Bar. III, 147. sz.). Avvā Pétörrē ēmöntek (Bar. II, 88. sz.). az A a, ~ nm Nem ez, hanem az <a másik>. Hát hogy lëhet a? (Bar. II, 156. sz.). Pap vót a körösztapja, a kitanétotta (Bar. II, 106. sz.). azóta A azúta, ~ ǀ hsz kny ǀ Ēmënt a fijam, azúta csak rénnom köl szakadatlan. azt mondja erre AJ aszt monta rá Szerk. azt felelte [mondta] erre Aszt monta rá a pap (Bar. II, 44. sz.). Fr. aszt mondta rá [= azt felelte]. azt teszi / úgy tesz AJ ugy tëtt Szerk. Úgy cselekedett; azt tette. Az asszony úgy tëtt [Vagyis a lyukon át leskelődött. Azt tette, amire kérték!] (Bar. II, 44. sz.). aztán A oszt, osztán, asztán hsz Az említett időpont után. Rongybul mëg söprünyélbül csinyát ëgy babát, oszt helibe aszt tëtte (Bar. II, 44. sz.). György pajtása ëgy faluba kerűt ëgy öreg asszonyhó, akinek gyönyörü lánya vót, eszt mögszerette, oszt el is vötte (Bar. II, 93. sz.). áztat J ásztat ǀ ts i 1. kny 2. A kinyűtt kendert vízbe rakja, hogy ázás (rothadás) után a fás részek leváljanak a rostokról, a kenderszálakról. 3. Gyaláz, simfel vkit. rossz ǀ Megj. A 3. jelentésben inkább csak igekötővel: Na, ez jó elásztatta az apóssát. ǀ kenderáztatás, áztató áztató Vt ásztató, kendörásztató ǀ fn és fn + mn Régen a kenderáztatás helye a mezőben. ǀ Népr. Ott létesítettek áztatókat, ahol a patak vizét ki lehetett vezetni az ásott gödrökhöz. A gödörbe vagy mocsilá-ba rakták a kendercsomókat, majd karókkal és kövekkel a víz alá szorították a kendert. Áztatás után kimosták a patak vizében a csomókat, majd szárítást követően a haza szállított kendert az udvarokon tilol-ták. ǀ kenderáztató, mocsila, tilolás

53 B bab AJ borsó, ~ ǀ fn 1. Hüvelyes növény. 2. És annak termése. ǀ Népr. Főtt termése régen itt is gyakori eledel volt a káposztával együtt. Fajtái: tarkabab vagy cifrabab, fehérbab, zöldbab. A zöldbabot hüvelyével együtt főzték meg levesnek és főzeléknek is. ǀ Megj. Bodán a hüvelyeseket általában borsó néven említik (pl. cukorborsó). A felesborsó és cukorborsó szóösszetételekben az utótag itt csak a borsó szó! ǀ Fr. Nëm babra mëgy a játék! [= nagy a tét vmilyen ügyben]. MNyA. 51: bab. báb J ~ ǀ fn Ember forma mézesbábból. ǀ Vëttem bábot a gyerököknek. ǀ Népr. Búcsúkban és vásárokon szokták árusítani portékáikat a mézeskalácsosok. Kedvelt volt a bápsziv, a bábbaba, a báphuszár és a bábóvasó. baba J ~ fn 1. Játékszer. 2. Újszülött; kisgyermek. kedv 3. Bábu. 1. Vëttem az onokámnak ëgy babát. 2. Mijen üdős a babátok? 3. Rongybul mëg söprü nyélbül csinyát egy babát, oszt helibe aszt tëtte melleje (Bar. II, 44. sz.). Nh. Bábut készítettek a boszorkány megtévesztésére. bábaasszony Vt bábasszony ǀ Szerk. fn + fn Szülésznő. ǀ Tégöd még bábasszony segétött ám világra. ǀ Megj. Bodán a bábaasszony az orvos segítője volt asszisztensi minőségben. bábbaba Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Baba alakú, díszes mézesbáb-sütemény. ǀ A lányok bábbabát, gyerökök [ fiúk ] mëg mézeshuszárt kaptak a bucsuba. ǀ báb bábhuszár l. a báb szócikkben bábolvasó l. a báb szócikkben babonás nap Vt ~ ǀ Szerk. mn és fn A csütörtök és a péntek a helyiek szerint babonás nap. ǀ Nh. Vélhetően valamilyen szerencsétlen esemény képzete kapcsolódik ehhez a két naphoz. Lehet, hogy a nagycsütörtök és a nagypéntek bibliai eseménytörténete. Úgy tartották, péntökön nëm jó mosni; péntökön nëm jó új munkába kezdeni. Viszont azt is megfigyelték régebben, hogy kotylóst űtetni legjobb keddön vagy péntökön este. Ez utóbbi hiedelem szerint a babonás napok akár szerencsét is hozhattak a házhoz. ǀ csütörtök bábos Vt ~ mn, ill. fn Mézeskalácsot készítő kisiparos. ǀ A bábosok mindég ēgyüttek a bodaji bucsuba. ǀ Népr. A bábosok sátraikban bábon kívül árusítottak még cukorkát és törökmézet is. bábszív l. a báb szócikkben bag gya l. boglya bagó Vt ~ ǀ fn 1. Rágott dohány. 2. Cigaretta. rossz ǀ 2. Tëd lë má a bagódat, mer büdös! 53

54 54 Szótár b bagoly A bagol, bagó, bagoj fn Éjjeli ragadozó madár [Strigidae]. Odu is vót benne, akibe mán bagók laktak (Bar. II, 267. sz.). ǀ Nh. A bagol halálmadár, mer ha kuvikkol a házná, haláleset lëssz. bagózik Vt ~ ǀ tn i 1. Dohányt rág, és a levét kiköpi. 2. Cigarettázik. rossz ǀ Në bagózz itt állandójjan! bajmolódik A bajmulódik, ~ ǀ tn i Nehezen boldogul a munkájában, életében. ǀ Csag bajmulódol avval az öreg biciglivel. bajszos A bajcos, ~ ǀ mn Az, akinek bajsza van. ǀ Régön töb vót a bajcos embör. bajusz Vn bajc, ~ ǀ fn 1. kny 2. A kukoricacső végén látható vékony szálak. bajusza Vt haja, ~ birt. szjeles fn 1. A férfiak szőrzete a felsőajak fölött. 2. A kukoricacső végén kibújó selymes porzószálak. MNyA. 42: bajusza (a kukoricáé). Megj. A szőlőnek is van bajusza Bodán. Így nevezik: a szöllő bajsza. MNyA. 103: bajusza (a szőlőé). A gabona bajusza itt: tajákja (MNyA. 9.). bak Vt ~ ǀ fn 1. Az állat hímje. 2. Fűrészbak; állvány. 3. Gyermekjátékban az, aki a hátát tartja az átugráshoz. ǀ 1. A bakot külön katrodzba tëttem. 2. Tëdd a bakra, asztán uty fürésződ el aszt a nagy gërëndát! 3. Most të lëgyé a bak! bakancs A bakkancs, ~ ǀ fn kny ǀ Van jó bakkancsom. Ebbe nëm fázik a lábom. bákász Vt ~ ǀ mn, ill. fn 1. Maflaforma, félénk ember. 2. Gyermekijesztő szó. ǀ 1. Ez a bákász Jóska nëm tud visēkönni. 2. Jó lëgyé, mer ēvisz a bákász! bakozik Vt bakoszik, ~ ǀ tn i Kisállat, pl. kutya, macska párosodik. ǀ Bakoszik a macskánk. bakoznak Vt bakosznak, ~ ǀ tn i Kutyák, macskák, nyulak pároznak. ǀ Azér nyërvákúnak a macskák, mer bakosznak. bakoztat Vt bakosztat ǀ ts i Kisállatot, pl. nyulat pároztat. ǀ Bakosztati a nyulat. bakréce Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn A kacsa hímje. ǀ Vereködős a bakrécém. bakróka Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn 1. A róka hímje. 2. Gyermekijesztő szó. ǀ 2. Vigyázzá, mer ēvisz a bakróka! bakter Vn baktër ǀ fn 1. Aki őr vhol. 2. Őr a vasútállomás őrházában. ǀ 1. Baktër vót a nagyapám a vasutná. bakterház Vn baktërház, őrház ǀ Szerk. fn + fn Vasúti őrház. bán Vt ~ ǀ ts i 1. Sajnálja tettét. 2. Vallásos emberként szánja bűneit. 3. Részvétként sajnálja az elhunytat és a gyászolókat is. 4. Károsodik vmilyen ok miatt. 5. Sajnál vmit vkitől. ǀ 1. Má bánom, hoty tënnap izs goromba vótam. 2. Szánom-bánom büneimet. 3. Bánom szëgény Bözsikét, hogy mëkhāt. 5. Bánot tülem az ételt? ǀ bán = sajnál (Bar. III, 6.). bandó Vt ~ ǀ fn Káposztalevél, amelybe a töltött káposzta gombócát (tőtelékét) csavarják. ǀ Én szerettem a tőtelék bandójját is. ǀ Megj. A címszó talán a bandó <ruha>szegély szavunkkal van kapcsolatban (ÚMTsz. 1: 333.). ǀ töltelék bandzsa Vn ~ ǀ mn Kancsal szemű. ǀ Fr. Ujam bandzsa, hogy engöm níz, tégöd lát [= nagyon kancsal].

55 Szótár b 55 bandzsít Vn bandzsitt ǀ tn i Kancsalít. ǀ Kár, hoty kicsid bandzsitt. banga Vn ~ ǀ mn 1. Hallgatag. 2. Bamba tekintetű. rossz 3. Tompa eszű. rossz ǀ 1. Ujam banga, hoty szóni së tud. 2. Mijem banga nézése van ennek az embörnek! 3. Sëmmit nëm ért mëg ez a banga embör. bankó Vt ~ ǀ fn 1. A kaszanyél görbe fogantyúja. 2. Papírpénz. ǀ Megj. Az 1. jelentésben így is mondják: kaszabankó. ǀ kaszabankó bánkolódik A bánkulódik, ~ ǀ tn i Hosszasan bánkódik vmi matt. ǀ Sokad bánkulódik szëgény a nagy gyászába. barack A boroc, barac, ~ fn 1. Kajszi és/vagy őszibarack. 2. Pálinka <egyik fajtája>. 3. Hüvelykujj bütykével hirtelen koppintás <gyermek fejére>. borocka = őszibarack (Bar. III, 7.). barack AJ borocka, boroc, barac ǀ fn 1. kny 2. Kajszi vagy sárgabarack és az őszi barack is. ǀ Nagyon jó lëgvárnak a borocka. ǀ Megj. Bodán a borocka elsősorban kajszi jelentésű. ǀ borocka bárány l. jerke barátfüle Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Derelye. ǀ Barátfüle lësz máma ebédre. bari Vn ~ ǀ fn Kisbárány. ǀ Megj. Főleg msz-i értékben: bari nē (ismételgetve); birkahívogató szó. barka A bárka, ~ ǀ fn A fűzfa virágos ága, fürtökkel. ǀ Hosztam nektök is bárkát a rédbü. ǀ Nh. A bárkaszentölés virágvasárnap volt a templomban. Bárkaág-at tettek az istállóba, hogy ne érje baj a jószágokat. A padláson a rag alá került a bárka jégverés és vihar ellen. barlangerdő Vt ballangerdő Szerk. fn + fn Igen sűrű erdő; erdőrengeteg. Ez a szëgény embër ëccër kocsivā, lóvā ēmënt ëgy nagy ballangerdőbe esőlékfát szëdëgetni (Bar. II, 106. sz.). Ujra rëngeteg rëngő nagy ballangerdőbe ért (Bar. II, 106. sz.) Megj. Metaforikus név. baróka l. paróka barom Vt ~ fn Legelő állatok, leginkább a marhafélék összefoglaló neve. Fölébrettem éfél tájba, / Ëgy barmom sincs az állásba (Bar. I, 320.). Megj. Újabban a barom szónak ilyen jelentése is van: buta, ostoba ; akárcsak az ökör szónak. baszakodik Vt ~ ǀ tn i 1. Ügyetlenkedik. rossz, tréf 2. Hergel állatot vagy embert. rossz ǀ Csag baszakodik avval a motorral. baszkurál Vt baszkuráll, ~ ǀ ts i 1. Zavar, fáraszt állatot. rossz 2. Boszszant, ingerel főleg kutyát. 3. Babrál, piszkál, fogdos vmit. tréf ǀ 2. Má mëgem baszkurállod aszt a szöröncsétlen kutyát? 3. Mér baszkurállod a biciglidet állandójjan? basztat Vt ~ ǀ ts i 1. Zaklat, piszkál vkit. rossz, durva 2. Hosszasan és eredmény nélkül javít vmit. durva ǀ 1. Në basztass állandójjan, mer zavarsz! 2. Addég basztatod aszt a kujcsot, amég bele nëm törik a zárba? Em má mëgim basztati a kutyájját. batárszekér Vt ~, batár Szerk. fn + fn Magas oldalú szekér, amelyen répát, polyvát stb. szoktak szállítani. Ëgyik seggömpartyávā annyi halat kiváktam, hogy

56 56 Szótár b két batárszekér nem bírta ē (Bar. II, 267. sz.). ǀ Megj. A példamondat csalimeséből való! battyog Vn ~ ǀ tn i Lassan, komótosan ballag. ǀ Od battyog az öreg a házik előtt. batyusbál Vt batyuzsbál ǀ Szerk. mn + fn A szegények bálja. ǀ Nh. Ki-ki magával vitte kis batyuban vagy kosárkában az ételt (sült húst, kolbászt, süteményeket) és az italokat a bálba. Mindig szerényen, de jó kedvvel mulatoztak. beáll J ~ tn i 1. <Vhol> munkát vállal; dolgozni kezd. 2. Katonának áll. 1. Beátam napszámosnak. Ott beát szógálatba (Bar. II, 88. sz.). 2. A Jóska beát katonának. Fr. beát szógáladba [= szolga lett, szolgának jelentkezett]. beállít AJ beállét, beállitott tn i <Vki vhova> megérkezik <váratlanul>. Annak a házáhon ëgy este beállitott Jézus mëg Szem Pétër szállást kérni (Bar. II, 59. sz.). Pétër avvā allétott be, hogy: Koporsó! (Bar. II, 59. sz.). beárul Vt ~ ts i <Vkit> rossz szándékkal jelent be <vkinek>. Fétek, hogy Jancsi majd ēmondi, micsinyáttak ük vele, bemëntek a királhon, oszt beárúták, hogy Jancsi az egész ország buzáját ëgy éccaka lë tudi aratni mëk szét is tudi választani (Bar. II, 88. sz.). beborul Vt beburul, ~ ǀ tn i 1. Felhős lesz az ég. 2. Jármű beleforul az árokba, gödörbe. ǀ Megj. Ha nagyon összefutnak a felhők, és esőre áll az idő, ezt is mondják: nekisikul egybefüggő lett a felhők csoportja az égen. Ha meg elvonulnak a felhők: na, lassan nekivál, azaz: kiderül az ég. becce Vt böcce, búböcce, bëcce ǀ fn Kisborjú. ǀ Megj. Állathívogató szóként: böcce nē! Lehet, hogy gyny-i szó. becsinált leves Vn becsinyát leves, ~ ǀ Szerk. mn + fn Csirkeaprólékból főzött leves. ǀ Megj. Kis rántás is van benne. Szüretre és lakodalmakra szokták készíteni. becsukódik J ~ ǀ tn i 1. Vmi magától bezáródik. 2. Becsuk, bezár este minden ajtót, ablakot. ǀ 1. Huzadba az ajtónk magátu becsukódik. 2. Na, becsukódok, mer sütétödik. becsül AJ böcsül, bëcsül ǀ ts i 1. Vmit értéknek tekint és megőriz. 2. Hozzávetőlegesen állapít meg értéket. 3. Adjon magára vki. ǀ 1. Böcsűd ám mëg eszt a karórát! 2. Mennyire böcsülöd eszt a lovat? 3. Böcsűd mëg magadat gyerök, ha vendékségbe hínnak! becsület A böcsület, bëcsület ǀ fn kny ǀ Tudom, mi a böcsület. becsüs A böcsüs, bëcsüs ǀ fn Az a személy, aki értéket állapít meg. ǀ Mëgmutasztotta az órájját a böcsüsnek. befog J ~ ts i 1. kny 2. <Lovat> felszerszámoz, és kocsi elé köt. Az ökröket főraktam a szekérre, a zsákokat mëg szépen befoktam [a kocsiba] (Bar. II, 267. sz.). ǀ Megj. A példamondat csalimeséből való. befogad l. az elfogad és a megfogad szócikkben beganéz Vt beganyéz ǀ tn i Megijed vmitől. ǀ Bizony majnëm beganyésztam, amikor a rendőrt mëgláttam. begörget Vt ~ ǀ ts i Disznót megtermékenyíttet. ǀ Begörgettem a göbénket.

57 Szótár b 57 begörög Vt ~ ǀ tn i 1. Disznó megtermékenyül. 2. Vki leissza magát, lerészegedik. tréf, gúny begy AJ bögy, bëgy ǀ fn 1. A madarak nyelőcsövének kiöblösödő része. 2. Gyomor. tréf 3. Az ember belső része, ahol az indulatok összegyűlnek. 4. Női kebel. 5. Az ujj húsos része, begye. 6. Az ing alsó része a hasnál, ill. a testnek ez a része.ǀ 3. Nagyon a bögyömbe van ez a gazembör! 4. Széb bögyeji vannak ennek a láŋŋak. 5. Cserösnyét a bögyüngbe szoktunk szönni a fáru. begyes AJ bögyös, bëgyës ǀ mn 1. Telt begyű jóllakott háziszárnyas. 2. Telt keblű hölgy. begyesedik A bögyösödik, bëgyësëdik ǀ tn i Serdülő lánynak nőni kezd a melle. behókol Vt behókul, ~ ǀ ts i A fa tövén ék alakú bevágást csinál fejszecsapásokkal. ǀ Megj. A hókolás-sal lehetett elérni, hogy a kivágott fa a kívánt irányban dőljön ki. Az ék alakú bevágás a hók. (L. OrmSz a hāk szócikkben!) behorpad l. a horpad szócikkben békája Vt békájja ǀ birt. szjeles fn A ló patájának középső, kevésbé kemény része. ǀ Népr. Patkoláskor ezt a kovács szokta kitisztítani. békanyál A békanyáll ǀ Szerk. fn + fn Állóvizekben élő, nyálkás, zöld moszatok tömege. békanyúzó Vt ~ ǀ Szerk. fn + mn Rossz, életlen kés. ǀ Neköt csak ijen békanyúzód van? bekapálás Vt ~ ǀ fn A szőlőtőkék betakarása földdel fagy ellen. ǀ Mëgvót a bekapállás? békarokka Vt ~ ǀ Szerk. fn +fn Zsurló; réti növény [Equisetum]. ǀ A békarokkás szénát nëm szerették a lovak, mer keserü vót. ǀ Népr. Ha megszáradt, edények súrolására használták. A belőle készített teát gyomorbántalmak esetén fogyasztották. békességben AJ békességbe, békében ragos fn Békében, megértésben <éltek>. Hozzájik mënt a zaptya is, oszt étek békességbe (Bar. II, 156. sz.). bekocol Vt bekocúl, ~ ik + tn i Bekopog <vhová>. Husz esztendő mulván az ördög ēmënt a szëgény embërér. Bekocúl (Bar. II, 147. sz.). belefér A beletér, ~ ǀ tn i Vmi éppen belerakható vmibe, pl. edénybe. ǀ Még az üngök is beletérnek a bőröndödbe. ǀ tér belefog J ~ tn i Elkezd <vmit>. Bátran belefoktam, pedig nëm volt könnyű a föladat. Az asszony sütütt-főzött, sürgött-forgott, még ëccër belefogtak vacsorázni a [pappal]. Az asszonnak hama jó kedve lëtt (Bar. II, 255. sz.). belegebed Vt ~ ǀ tn i Majd megszakad a munkában a megerőltetéstől. ǀ Maj belegebettem a tuskó kiszëdésibe. belehömpölyög Vt belehömbölög, belehömpöjög ǀ tn i Belehemperedik, belegurul vmibe, akarat ellenére vagy szándékosan. ǀ Ott asztán hörtelen belehömbölöktem az árogba. belekapcáskodik Vt ~ ǀ tn i Beleavatkozik olyanba, amibe nem kellene. ǀ Belekapcáskottá mëgen a politikába, pejig nëm értő hozzá.

58 58 Szótár b beleviribel Vt beleviribül, beleviriböl ǀ tn i Kacsa, lúd csőrével többször beleiszik a vízbe. ǀ Megj. Kisgyermekre is mondják: Nëm iszik röndössen, csag beleviribül a poharába. ǀ viribel beljebbség Vt bellebségbe, bellebb, bejjebb hsz Jobban befelé <vmibe, vhová>. Gyertög bellebb! Minnél nagyobb bellebségbe ért, antul nagyobb sötéccség vót (Bar. II, 106. sz.). belőle A belüle, ~ hsz <Vmiből> kikerül valami. Ēvitt belüle, amennyit ēbirt (Bar. II, 59. sz.). bélpoklos Vt ~ ǀ Szerk. fn + mn Nagy étvágyú, sokat evő ember. rossz, gúny ǀ Megj. Arra már nem emlékeznek Bodán, hgy a bélpoklosság egykor súlyos fertőző betegség volt. Régen a lëprás betegekre vonatkozott a címszó (TESz. 1: 276.). belső A béső, bēső, ~ mn A benti, beljebb lévő <vmi>. ǀ Od van a bēső szobába a natykabátod. MNyA. 703: belső. belül A belü, ~ hsz Bent, a belsejében. Belü férges ez az óma. MNyA. 738: belül. bélyeg Vt bélleg, béjjeg, béjeg ǀ 1. kny 2. Az állat főleg ló és szarvasmarha bőrébe égetett (sütött) megkülönböztető jegy. ǀ Megj. Ez vagy szám volt vagy valamilyen ábra. bendő Vt böndő, bëndő ǀ fn 1. A szarvasmarha gyomra. 2. Az ember gyomra. rossz, gúny ǀ 2. Mast asztán telle van a böndőd, gyerök! Në panaszkoggy! benga Vt bënga ǀ fn <Vmilyen> félelmetes szellem vagy alak; kísértet. L. még AmTsz. 52. a benga szócikkben és ÚMTsz.1: 433. a benga szócikkben. bennőtöket l. a titeket szócikkben beölt A beőtt, ~ ts i Kenyeret berak sülni a kemencébe. beőteni = kenyeret [kenyértésztát] berakni a sütőkemencébe (Bar. I, 6.). berakó lapát Vt kënyérberakó, ~ ǀ Szerk. mn + fn, ill. fn + mn ǀ Fábu vót a kënyérberakónk. berek A berök, berëk fn Vízjárta, mocsaras hely nádassal. Hüty ki, disznó, a berëkbül! (Bar. I, 529.). béres Vt bérös, bérës ǀ fn Egész évre elszegődött mezőgazasági bérmunkás. ǀ Bodán izs vótak bérösök. ǀ Megj. A béres szó jelentéséről l. Magy. Népr. Lex. 1: 259. béresgazda Vt bérözsgazda, bérëzsgazda ǀ Szerk. fn + fn A béresek munkáját felügyelő alkalmazott az urasági birtokon. ǀ Megj. Bodán híres béresgazda volt Bank László. (L. a fejetlen ló szócikkben!) A béresgazda szó jelentéséhez l. még Magy. Népr. Lex. 1: 260. berliner Vt belinër ǀ fn Vastag fonálból kötéssel, horgolással készített, nagy és rojtos vállkendő. ǀ A belinërt az asszonyok horták naty hidegbe. bérmakeresztanya l. a bérmakeresztapa szócikkben bérmakeresztapa Vt bérmakörösztapa, bérmakërësztapa ǀ Szerk. fn + fn A bérmálandó <ill. bérmált> gyermek keresztapja. ǀ Megj. Természetesen van bérmakërësztanya is!

59 Szótár b 59 bérmakoma Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A bérmált gyermek bérmakeresztapjának a megszólítása, említése a gyermek apja részéről. ǀ A bérmakomával is jóba vagyunk ám. ǀ bérmakeresztapa bérmál l. a megbérmál szócikkben berukkol Vt berukkul, ~ ǀ tn i Bevonul katonának. ǀ Öregapán negyven évezs vót má, amikor berukkót az első háboruba. besütés Vt ~ ǀ fn Szám vagy más megkülönböztető jegy beégetése az állat (ló, szarvasmarha) bőrébe. ǀ Megj. Az állat far tájékára vagy a nyakára történt a besütés. beszedelőzik Vt beszödölőzik, beszëdëlőzik ǀ tn i Berúg, leissza magát. gúny, rossz ǀ Ez asztán jó beszödölőzött ám! beszegődik Vt ~ tn i Szerződéssel munkába áll <vhol>. Bátyáid be is szegőttek [hozzám], kapnak is szép királi ruhát (Bar. II, 46. sz.). betlehem Vt bötlehem, ~ ǀ fn Megépített kis istálló Jézussal és szüleivel. ǀ Nh. Ezt vitték magukkal a betlehemezők. betlehemezés l. a betlehemező szócikkben betlehemező Vt bötlehemöző, betlehemëző ǀ fn Az a személy elsősorban gyermek, aki részt vett a betlehemezés nevű népi, dramatikus játékban. ǀ Nh. A bodai betlehemezésre nincsen adatunk. Valószínűen olyan énekekből állt össze ez a dramatikus játék, mint a Gödreszentmártonban feljegyzett betlehemes játék (Bar. I, ). Része lehetett ez az ének is a bodai betlehemezésnek: Betlehemnek pusztájában / Pásztorok vigyázatában / Nagy öröm hirdettetett. / Mert a barmok pajtájában / Ökör, szamár jászolában / Üdvözítönk született (Bar. I, ) ǀ betlehem, betlehemezés betónia l. a petúnia szócikkben betorpad l. a horpad szócikkben betöröl Vt betörül, ~ ǀ tn i Jól odavág vkinek verekedés közben. ǀ Betörűt neki, de alapossan. betörölközik Vt betörűközik, betörőközik ǀ tn i Berúg, lerészegedik. ǀ De betörűközött a Laci! betű A bötü, betü ǀ 1. kny 2. A pénzérme számjegy nélküli oldala, ahol betűk vannak. ǀ 2. Bötü vaty szám? Eszt kérdösztünk, amikor pëckásztunk: ki mit váloszt. betyárbútor Vt bëtyárbutor, bëtyárbútor ǀ Szerk. fn + fn Szegényes holmi. tréf ǀ Szëdd a bëtyárbutort, asztám pucojj innen! beüvegez A beüjegöz, beüvegöz, beüvegëz ǀ ts i. Iparos üveget rak ajtóba, ablakba. bevásárol AJ bevásárul, bevásáll, ~ ǀ tn i 1. Sokféle árut vesz. 2. Becsapódik, pórul jár. tréf, gúny ǀ 1. Na, bevásátam ëty hétre valót. 2. Hát ez jó bevását evvel a kikapós mënyecskével! ǀ Megj. A 2. jelentés úgy alakulhatott ki, hogy az elsődleges szójelentés ellentétébe fordult. Valaki ugyan elintézett valamit, ám az nem mondható sikeresnek. Pl. a nősüléssel látszólag jó vásárlást csinált, de bár ne tette volna. Hasonló példák: Hát ez nagyon szép! mondjuk felháborodottan, amikor éppen nem szép dolgot művelt valaki. Kellett ez nekem? kérdezzük magunktól, tudván, hogy ez éppen nem kellett nekünk.

60 60 Szótár b bevégzi AJ ~, elvégzi ts i Teljesíti a feladatot <adott időre>. Maj bevégzöd hunapra. bevesz Vn bevësz ts i Magához vesz <vmit, például ostyát>. Ahogy az ostyát bevëtte, mëg is hótt (Bar. II, 45. sz.). bevet J ~ ǀ ts i 1. Megmunkált földre magot hint. 2. Ágyneműt <reggel> összerak, <beágyaz>. 3. <Anyagot, pl. kenyértésztát, paprikát, gyümölcsöt> sütésre, ill. szárításra a kemencébe bedob. ǀ 1. Bevetötte a kert elejit füjmaggal. 2. Vessétög be az ágyat! 3. Bevetöttem a kenyértésztát a kemincébe. bíbic A bébic, ~ ǀ fn Mocsaras helyen élő, galamb nagyságú, hegyes bóbitájú, éles hangot adó, hasznos költöző madár [Vanellus vanellus]. ǀ Itt is sok a bébic. bibircsók Vt buborcsék, ~ ǀ fn Szemölcsszerű kinövés a bőrön. ǀ Telle vagyok buborcsékkal. bibircsókos Vt buborcsékos, ~ ǀ mn Szemölcsös, pattanásos bőrű ember. ǀ Bibircsókos az orcájja. biboldóját Vt biboldójját ǀ tárgyragos fn Enyhe kifakadás, káromkodás. ǀ Aszt a biboldójját! ǀ Megj. A biboldó, bibsi cigány nyelvi szó. Eredeti jelentése: kereszteletlen, majd később zsidó (Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések kéziszótára. Budapest, ). bikacsék l. a csék szócikkben bikája AJ bikájja, ~ ǀ birt. szjeles fn A hagyma kemény, üreges szára. ǀ A hajma bikájját ē köl dobni, mer kemény. ǀ Megj. Ha a hagyma főbikásodik, a szára ehetetlen. ǀ felbikásodik bikás hagyma l. a felbikásodik szócikkben biléta Vt ~ ǀ fn 1. Jegy (pl. mozijegy). 2. Megkülönböztető jegy az állatok nyakába akasztott kis fémlapon. ǀ 1. Vëttëm bilétát a moziba. biling Vt billiga, ~ fn 1. Kis rész a szőlőfejből; szőlőfürt. 2. Éles kés. 1. Aggy ëgy bilink szöllőt! 2. [Az ágy a pokolban] bilingëkkē mëg borotvákkā vót kirakval, föllü mëg huszanhét kasza forgott (Bar. II, 106. sz.). ǀ Megj. A szó 2. jelentését ma már nem ismerik. Valószínű, hogy a 2. jelentés a csilleng, billeg, csüng szavainkkal függ össze (TESz. 1: 301.). A mese szövegének lábjegyzetében olasható: Biling a palóc nyelvjárásban: miling = éles kés (Bar. II, 308. o.). A milling vékony pengéjű éles kés, szerszám és a biling kapcsolatához l. még ÚMTsz. 3: bilingérez Vt bilingéröz, bilingérëz ǀ ts i Szüret után a tőkén maradt szőlőt gyűjti. ǀ böngérez billiga l. a biling szócikkben bír AJ bir ts i Tud, képes vmit megtenni. [Olyan sok volt], hogy két batárszekér nem birta ē (Bar. II, 267. sz.). bivaly A bihal, bivā, bival fn A szarvasmarhánál kisebb, fekete szőrű, hártafelé hajló szarvú kérődző állat. ǀ Fr. bivajerős <ember> [= nagyon erős]. MNyA. 333: bivaly. bizonyság Vn bizonság, ~ fn Adat, érv, tény (bizonyíték) vminek a tisztázására. Kilenc tinót, kilenc csikót fognak rám, / Harminchárom bizonság eskügyik

61 Szótár b 61 rám. / Föleskügyik barna babám mellettem: / Egész éjjē ü mellette hevertem (Bar. I, 317.). Fr. bizonság eskügyik rám [= bizonyíték legyen ellenem]. boca Vt ~ ǀ mn Ügyetlen. tréf ǀ De boca vagy! bocáskodik Vt ~ ǀ tn i Ügyetlenkedik. tréf ǀ Në bocáskoggy itten! bocorog Vt ~ ǀ tn i Bizonytalanul jár, botladozik. ǀ Má bocorog a kizsgyerökünk. bocskor Vt ~ fn Széles, lapos elejű bőrlábbeli. Főfűszte a bocskorát / Aranykarikára, / Mëkfujta a síptyát szomorú nótára (Bar. I, 529.). Népr. A pásztorok lóbőrből (kanca bőréből) készítették a kancabocskort. Ezt erős szíjakkal rögzítették a talphoz és a lábszárhoz. Népdalban: Mëgismerni a kanászt / Ékös járásárul, / Tűzött-fűzött bocskorárul, / Tarisznyaszijjárul (Bar. I, 529.). L. még AmTsz és OrmSz. 45. bodobács Vt ~ ǀ fn Fekete mintás, vörös színű mezei poloska. ǀ Napos helekön van sog bodobács. ǀ Megj. Bodán nevezik még suszterbogár- nak is. Sokan öszetévesztik a katicabogár-ral, mert a színe és a ngysága is hasonló, mint a katicabogáré. ǀ suszterbogár, katicabogár bodorít Vt bodoritt ǀ ts i Hajsütő vassal hajat göndörít. ǀ Megj. A bodorítás szinonimái: az ondolálás és a kormizás. ǀ ondolálás, kormizás bodza A borza, borzafa, ~ Szerk. fn, ill. fn és fn 1. Ernyős, fehér virágú cserje. A bodzafa a bodza [Sambucus] fává növő változata. 2. Ennek fekete színű bogyója. 1. A bodái határba sokfelé van borzafa. 2. Régön borzábu is fősztünk lëgvárt. ǀ Megj. Virágából újabban kiváló üdítő italt készítenek. Ügyes kezű pásztorok egyenes bodzaágból furuglá-t tudtak faragni. A földibodza vagy csetebodza (csete) bogyóiból is főztek lekvárt. Ez volt a csetelekvár. ǀ MNyA. 118: bodza. ǀ csete, földi bodza bogáncs l. a szamártüske szócikkben bogaras J ~ ǀ mn 1. Bogarak csípésétől ideges, nyugtalan állat főleg ló. 2. Szeszélyes, rigolyás ember. ǀ 2. Bogaras embör ez a Pétör. boglya Vt bag gya, bogja ǀ Réti szénából összehordott, kúp alakú csomó, rakás. ǀ Jó nagy bag gyákat raktunk ám. ǀ Népr. Azért rakták a szénát boglyákba, hogy ne ázzon el. Eső után megbontották a boglya tetejét, hogy gyorsabban száradjon a széna. boglyáz Vt bag gyáz, bogjáz ǀ tn i <Réten> a megszáradt szénát boglyába rakja. bogrács Vt bográncs, bográndzs, ~ ǀ fn Nagyobb vas- vagy rézüst. ǀ Népr. Ebben főzték a lekvárt, diszóknak a tököt, répát. Ebben abálták a bürkét és húsokat disznóvágáskor. A lakodalmi leveseket is ebben főzték. ǀ 1. Rézbográdzsba főtt a jó szivalëgvár. A sok halat mind haza vittünk. Otthun a bográncsba süttünk-fősztünk (Bar. II, 268. sz.). bojtár Vt bujtár, ~ ǀ fn A pásztornak segítő legényke. ǀ Üres hordó, nincs bor benne. / Ergye, bujtár, hozzál bele! (Bar. I, 292.). bojtárkodik Vt bujtárkodik, ~ ǀ tn i Bojtárként dolgozik. bojtorján l. a ragadáncs szócikkben

62 62 Szótár b bokorugró Vt ~ ǀ Szerk. fn + mn Gyalogsághoz tartozó katona. tréf bokorugró szoknya Vn ~ ǀ Szerk. mn + fn Rövid szoknya. tréf bokréta AJ bukréta, ~ ǀ fn 1. Kis virágcsokor. 2. Lakodalmi dísz művirágból a vőlegény és a menyasszony számára. ǀ 1. De széb bukrétád van! boksz Vn ~ ǀ fn Cipőkenőcs. ǀ Megj. Újabban inkább bagarol-nak mondják. bokszol AJ bokszul, ~ ǀ ts i 1. Lábbelit boksszal tisztít. 2. Ököllel kesztyűsen verekszik. bolha A bóha, balha, ~ ǀ fn kny ǀ A háboruba telle vótunk bóhávā. bolhás A bóhás, ~ ǀ mn Olyan állat <főleg kutya, macska, amelyben bolhák vannak. ǀ Fr. Vakarózik, mind a bóhás kutya. [= erősen vakarózik]. bolondgomba Vt boloŋgomba, mérgezs gomba ǀ Szerk. mn + fn ǀ Fr. Nëm ëttem bolongombát! [= normális vagyok; nem csapsz be]. ǀ Megj. Bodán a gyilkos galócá-t tekintik a legveszedelmesebb bolondgombának. Az itteni erdők ehető gombái: vargánya, rókagomba, piroshátu gomba, kékhátu gomba, keserü gomba. Ezek nyári gombák. Késő nyáriak: hajdënvargánya, feketehátu vargánya. bolthajtásos Vt bóthajtásos, ~ ǀ mn Bolthajtással épített pince <jelzője>. ǀ Bóthajtásos az én szobám, / Még a hóvilág së süt rám (Bar. I, 320.) bolyong A bolong, bolog, bojong tn Céltalanul <kissé eltévedve is> járkál. Bolgott az erdőbe összevissza, de nem tudott kitalálni (Bar. II, 106. sz.). borbély A barbél, barbé, borbé, borbéj ǀ fn kny ǀ Mikor mész borbélhó? borgyu, bornyu l. borjú borít A buritt, boritt ts i 1. Vmit lefed, letakar. ǀ Lëburittom a csibéket. borító A burittó, borittó ǀ fn 1. Általában vminek a lefedője. 2. Csirkék letakarója. ǀ Népr. A csirkék főlé rakott borittó fűzfavesszből font, széles, kosárszerű fedél. borjazik Vt borgyuzik, borgyazik, ~ ǀ ts i Tehén borjat ellik. ǀ Nëmsokára borgyazik a Szökfü. ǀ Megj. Befejezett történésű igealakként: Mëgborgyazott a Szökfü. ǀ megborjazik borjú A borgyu, bornyu, borju ǀ fn A szarvasmarha vagy más emlősállat kicsinye. ǀ Megj. Így is nevezik: búböcce, böcce. Ezek gyny-i szavak. borocka és boroc l. a barack szócikkben borocka l. az őszi barack és a barack szócikkben borona Vt barónya, baránya, baránnya, ~ fn ǀ Vasfogakkal ellátott hanttörő. Elattam a baránnyát is, mer má nincs rá szükségünk. ǀ barónnya = borona (Bar. III, 6.). Fr. összeboronál [= összeházasít <fiatalokat>]. Népr. Régen faboronával egyengették el a felszántott földet vetés előtt. Az új boronák már vasból készültek vasfogakkal. Tüskebaránnyá-val még simábbá, egyenletesebbé tették a talajt. A lucerna apró magját tüskeborona kotorta bele a talajba. ǀ Kökönyebokorbu váktunk ágakat a tüskeboronáhol. borotva A borotfa, bërëtfa fn A férfi arcszőrzetét eltávolító eszköz. Máma má jó bërëtfákat lëhet vënni. ǀ Fr. Vág az esze, mind a borotfa. [= okos; éles eszű]. ǀ MNyA. 226: borotva

63 Szótár b 63 borotválkozik A borotfákozik, bërëtfákozik, ~ ǀ tn i kny ǀ Régönn a barbélná bërëtfákosztunk. borsó J cukorborsó Szerk. fn + fn Édeskés ízű borsó. ǀ Kikupátam a cukorborsót. Máma borsóleves lëssz ebédre. A borsóbu csinyállok főzeléköt. ǀ Megj. L. még a bab szócikket! ǀ MNyA. 52: borsó. borza l. bodza borzaskata Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn 1. Fésületlen, kócos lány, asszony. tréf, gúny 2. Egy fajta sütemény. ǀ Népr. A sütemény tésztájára lekvár, dió került; majd erre a tésztából ráreszeltek apró morzsákat, és így sütötték ki. Kicsit borzas lett a teteje. Innen a találó és érdekes neve. boszorkány Vt boszorkán, boszorka, ~ fn 1. Csúnya, félelmetes öregasszony. 2. Rontással vádolt idős asszony. 2. Mikor a gyerököt a lapátra tëtte, oszt ēkeszte mondani, hogy bedobi, csak ott termëtt a boszorkány, odatëtte az ēlopott gyerököt, a magájét mëg ēvitte (Bar. II, 44. sz.). A boszorkány a királlánt fekete macskának tötte, [aztán] a szolgálóit, lovajit mëg a baromfijait rontotta mög (Bar. II, 46. sz.). Népr. Régen a bodaiak a rút külsejű, kötekedő, ártó szándékú idős asszonyokat tartották boszorkány-nak. Fr. [Úgy vélték, hogy] Délben nem jó a közös mezsgyére feküdni, mert az illetőt éjjel mëgnyomják a boszorkányok (Bar. I, 252.). ǀ Nh. A boszorkány úgy nyomja meg áldozatát, hogy éjjē a mejjérre ül. A visszajáró halott és a boszorkány láthatlanul is mëgnyomhattya az alvót (Zentai T és OrmSz. 52. a boszorkány szócikkben.) ǀ rontás, rontáselhárítás botolog Vt ~ ǀ tn i Botladozva, bizonytalanul jár. ǀ Id botolok szëgény öreg. ǀ bocorog bögöly A bőgöj, bögöj ǀ fn A házi légynél nagyobb, erőszakos vérszívó rovar. ǀ Mëkszurt a bőgöj a minap, még mast is fáj a hele. bögyike Vt ~ ǀ fn Valószínűen a vörösbëgy neve volt 1934-ben is. ǀ bögyike = egy madár neve (Bar. III, 7.). bögyörő, angyalbögyörő l. a nudli szócikkben böjt Vt bűt, ~ ǀ fn kny ǀ Böjdbe nëm ëttünk husus ételöket. ǀ nagyböjt böjtöl Vt böjtül, ~ ǀ tn i kny ǀ Máma má kevesen böjtőnek. bök J ~ ǀ ts i 1. Szúr. 2. Vkinek jól odamondogat. tréf ǀ 1. Mëgbökte a lábomat ëty tüsök. 2. Jó odabököt neki. Mëgérdömőte. ǀ Megj. Mindkét jelentés igekötővel is! bökős J ~ ǀ mn 1. kny 2. Öklelős a jószág. ǀ 1. Bökős ám a kökönye ága. 2. Bökős a tehenünk. böllenkedik A böllenködik ǀ tn i Játékosan, esetleg rossz szándékkal incselkedik, ingerel. tréf, rossz ǀ Në böllenkögy állandójjan az öcséddel! Kicsid böllenköttem a szomszédék kutyájjával. böllér l. disznóölő böngérez l. a bilingérez szócikkben bőregér Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Denevér. ǀ Beröpűt az ablakunkon ëgy bőregér. Vót ám ijeccség!

64 64 Szótár b börke Vt bürke, ~ ǀ fn 1. Bőr. 2. A disznó és a szalonna bőre. ǀ Népr. A disznósajtba (gömböc-be) főtt bürké-t is szoktak keverni. böszme Vt ~ ǀ mn Bamba, együgyű ember. ǀ Szëgéŋ Ferkó, hát ez nagy, böszme embör vót. brekken Vn brekken tn i <Béka> hirtelen brekegő hangot ad. Mikor este haza mëntek, a béka hármat brekkentëtt, oszt mindgyá szép királfi lëtt (Bar. II, 54. sz.). bricsesznadrág Vt bricsësznadrág, pricsësznadrág, bricsësz ǀ Szerk. mn + fn Rövid, térdig érő és szűkülő csizmanadrág, alul megkötve. ǀ Megj. Ezt jobban csak az erdész és az urasági intéző viselte. Hosszú harisnyával együtt hordták. búb AJ bub ǀ fn 1. Kisebb dudor a testen fejen. 2. Daganat. ǀ 1. Bub nyőtt a fejedön? buborcsék l. a bibircsók szócikkben buborék A bugyborék, ~ ǀ fn kny ǀ Fr. Ha nagyon bugyborékol a víz, sok eső lesz. (Időjárásjósló mondat.) buborka l. uborka búböcce l. böcce búcsú Vt bucsu, búcsu, ~ ǀ fn 1. A helyi egyházközség ünnepe. 2. A hely, ahol a búcsú napján a bazárok (sátrak) vannak. 3. A mulatozás napja. ǀ 2. A bucsuba vëttem eszt a kizs bicskát. ǀ 3. Gyere gyorsan, mönnyünk a bucsuba! ǀ Nh. Boda búcsúünnepe június 24-én van, Keresztelő Szent János napján. A templom főoltárának festménye1908-ban készült. Címe: Jézus megkeresztelése a Jordán vizében. búcsúcsók A bucsucsolk, bucsucsók ǀ Szerk. mn + fn Búcsúzáskor adott csók. ǀ [ ] Útra akart mënni, / Én rulam még el is felejközött / Búcsúcsolkot adni (Bar. I, 471.). ǀ Megj. A búcsúcsolk hiperurbanisztikus szóalak Boda nyelvében. búcsús Vt bucsus, búcsus ǀ mn és fn 1. A búcsúba érkező vendég. 2. Búcsúi árus; mutatványos. ǀ Nh. Általában a közvetlen rokonokat hívták búcsúba. búcsúztató Vt bucsusztató ǀ fn Temetéskor elmondott ritkán verses szöveg. ǀ Megj. Ezeket általában a kántor írta. A temetőben hangzottak el, a koporsó sírbatétele előtt. búg Vt bugg, búgg ǀ tn i A disznó pározni készül. ǀ Má búgg a göbénk. búgat Vt buggat, ~ ǀ ts i. Disznót pároztat. ǀ Megj. Igekötővel is használták: bebuggat. bugyakos Vt ~ ǀ mn és fn Bő, buggyos nadrág. ǀ Bugyakos nadrágba járt a jágër. bugybóka Vt ~, fostos bugybóka, budoga ǀ Szerk. mn + fn, ill. fn Búbosbanka [Upupa epops]. ǀ Nh. Fostos, mert a saját fészkébe piszkít. További nevei Bakonyán : Jézus madár, Tarka Jézus. A baranyai mondák szerint amikor Jézust a poroszlók üldözték, ez a madár kiáltozásával elárulta tartózkodási helyét. Ezért bűnhődnie kellett. Úgy például, hogy a fészkébe piszkít. (Pesti ) Bakonyán van Jézus kajáttása-erdő, ahol budogá-k fészkelnek! A bodaiak szerint: Ha a budoga mëkszólal, pár nap mulva eső várható. (Időjárásjósló mondat.)

65 Szótár b 65 bugyborékol AJ bugyborékul, ~ tn i 1. Nagy esőben buborékok keletkeznek. 2. Kisgyermek játékosan a száján buborékokat kieresztve iszik. tréf 3. Az üvegbe töltött víz hangja. ǀ 1. Ha nagyom bugyborékul a viz, sok eső lössz. bugyborékoltat Vt bugyborékótat ǀ ts i <Forrásnál, kútnál> üveget úgy tölt vízzel, hogy az üvegben bugyborékoljon a víz. ǀ Bugyborékótazsd az üjegöt, akkor eléb mëktellik. bugyelláris Vt bugyëlláris ǀ fn Pénztárca, buksza. ǀ Tëdd ëszt a bugyëllárisodba! bugyli Vt ~ ǀ fn Fanyelű kis bicska. ǀ Megj. Így is mondják: bugylikés, bugylibicska. bugylikés l. a bugyli szócikkben bugylibicska l. a bugyli szócikkben bugyogó Vn ~ ǀ fn 1. Nők és gyermekek által viselt nadrágszerű alsónemű. 2. A férfiak bő szárú és bokában összefogott, hosszú nadrágja. ǀ 2. Az embörök [ férfiak ] má nëm járnak ittem bugyogóba. ǀ Megj. Tréfásan így is mondják újabban: bugyiga. bugyor Vt ~ ǀ fn Textilben (kendőben) összefogott kis csomag. ǀ Bugyorba vittem ki a mezőre a kis elemózsiámat. ǀ Megj. A címszó szinonimája: a köcöllék. bugyros zsidó Vt ~ Szerk. mn + fn Zsidó vándorkereskedő. Találkosztak ëgy bugyros zsidóvā (Bar. II, 17. sz.). Megj. A kereskedő bugyor-ban vitte hátán a portékáit. bugyroz Vt ~ ǀ ts i Nagy lepedőkben gazt gyűjt össze a mezőn, és ezt viszi a hátán. ǀ Népr. A szegények így szedték össze jószágaiknak a zöldet (takarmánynak) árkok mentén, szántóföldeken. bújik A bujik, ~ tn i <Vminek> a belsejébe jut. Az embër belebutt a zsákba (Bar. II, 255. sz.). buktatás l. a tarlószántás szócikkben bumoslyuk Vt bumoslik ǀ Szerk. mn + fn Vaslemezzel vagy zsindellyel zárható kis nyílás a kemence végében, a bolthajtás tetején. ǀ Népr. A bumoslik nyitásával, zárásával lehetett szabályozni a kemence hőfokát. burgonya Vt krumpli, kolompér, ~ fn 1. Ehető gumójáért termesztett növény. 2. És ennek gumója. Betőtögettem a krumplit. ǀ Megj. A krumpli ma is fontos eledel Bodán. MNyA. 29: burgonya. busangósan Vt ~ ragos mn Búsan, szomorúan. Busangósan mëgy az uton (Bar. II, 255. sz.). búza A buza, ~ fn kny A legfontosabb kenyérgabonánk. A buzán az Isten képe rajt van (Bar. II, 611.). búzabogár A buzabogár ǀ Szerk. fn + fn Gabonazsizsik [Calandra granaria] vagy búzaféreg (ÚMTsz. 1: 646.). ǀ zsizsik búzafej Vt buzafej, kalász ǀ Szerk. fn + fn, ill. fn A búza termése, magokkal. ǀ Népr. Régen még az elhullott kalászokat is összeszedték (kézzel) a tarlón. Az összegereblyézett kuszalék-ot a keresztek mellé rakták. ǀ kalász búzarakás Vt buzarakás ǀ Szerk. fn + fn Rakás búzakévékből. ǀ Megj. Ritkán még így is nevezték: köröszt, kërëszt.

66 66 Szótár b búzaszentelés Vt buzaszentölés ǀ Szerk. fn + fn ǀ Nh. Bodán Szent Márk napján (április 25-én) volt a búzaszentelés. Ezen a napon a pap a határban megáldotta gabonaföldeket, hogy abban az évben is jó termés legyen. A szentelt búza régóta megbecsült népi szentelmény (Bálint S. I, 316.). buzogány AJ bozogány fn 1. Fémbunkóban végződő, rövid nyelű ütőfegyver. 2. Hengeres alakú, barnás színű virágzat, ill. termés. 1. Āra gyütt a bíró fija, / Arany bozogánnyā, / Arany bozogánnyā. / Agyonütött ëgy libámat (Bar. I, ). Megj. Részlet a Gyöngy Ilona című balladából. bükkfa A bikfa, bükfa Szerk. fn + fn Makktermésű erdei fa. bikfa = bükkfa (Bar. III, 7.) bükköny A büköny, ~ fn 1. Pillangós virágú takarmánynövény. 2. A vele bevetett terület. MNyA. 20: bükköny. bűnös A bünös, ~ mn <Az a személy>, aki vétkes vmiben, akinek bűnei vannak. Nëm mindönki bünös, akit annak tartanak. MNyA. 672: bűnös. bűnözik Vt bünöszködik, bünösködik, ~ Pajzánkodik, szerelmeskedik <vkivel>. [ ] az egyik a Festetics gróf, a másik a szomszéd pap szakácsnéja, akivē ëgyütt bünösködtek (Bar. II, 531.) bürgericsizma Vt ~, bilgëricsizma ǀ Szerk. mn + fn Szép kivitelű, puha szárú csizma. ǀ Népr. Inkább csak a jobb módúak viselték, és ők is csak ünnepnapokon. bütyök AJ bityëk, bityök, ~ ǀ fn 1. Csomó a fában. 2. Kidudorodás a csont izületeinél <kézen és a lábon>. 3. Kidudorodás a növény szárán. 4. Kis növésű személy. tréf, biz ǀ 1. Sok a bityëk ebbe a dëszkába. 2. Nagyon fájnak a bütykejim. 4. Mit akar itt ez a kizs bütyök? Tréfás rigmus: Hogy ityög a fityög? <Válasz:> Mim fába a bityök. A versike ezt jelenti: Hogy vagy? Vagyogatok. [= nem különösebben jól]. Nh. A baranyai néphagyomány szerint Szent Pétër és Szent József az ácsok büntetésére tette a bütyköt (csomót) a fába (Bar. II, 137. és 138. sz.).

67 C cafat Vt ~ ǀ fn Rongy; szakadozott ruha. mn 1. Szabados erkölcsű ember, főleg nő. rossz, durva 2. Rossz idő. ǀ Ijen cafatot má në vëgyé fő! Csupa cafat a nadrágom. Mëk kőne vārni. 1. Evvē a cafat lánnyā në foglakozz! Nëm érdömli mëg! 2. Cafat üdő lët mára hörtelen. ǀ Megj. Nőre értve így is mondják: cefet. ǀ cefet, cemende, szajha caflat l. a caplat szócikkben cájgnadrág Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Kékesszürke olcsó szövetfajtából varrt ruha. ǀ Régönn a vásárba vëttünk cájgnadrágot. cakni Vt ~ ǀ fn Ruhán csipkés szegély. ǀ Szép caknit vartá a szoknyád ajjára. ǀ Megj. A címszó a német die Zacke csipke szóval van kapcsolatban. cakompakk Vt cakumpakk, ~ ǀ fn 1. Holmi, cókmók. biz 2. hsz-ként: Teljesen, mindenestül, mindent beleszámítva. biz ǀ 1. Vidd el a cakumpakkodat! 2. Cakumpak készen vagyunk. Cakumpakk ezör forindba kerűt. Mëgérte, nëm? ǀ Megj. Német jövevényszó. A das Zeug holmi szóval van kapcsolatban. cakpakk Vt ~ ǀ fn Holmi, cókmók. ǀ Mindön cakpakkodat vidd el innen! hszszerűen is: Cakpak költösztek el a minap.ǀ Megj. Német mintára keletkezett ikerszó. (L. a német Sack zsák + a német Pack csomag szavakat!) caplat Vn caflat, ~ ǀ tn i 1. Sárban nehezen, üggyel-bajjal lépked. biz 2. Lassan, nehézkesen jár. 3. Legény (fiú) állandóan lány után jár. tréf ǀ 1. Csak caplattam a fene nagy sárba. 2. Ëgy öreg embör caflatott előttem. 3. Në caplas má annyit a lányok után! Nősüj mëg! cédulaház Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A vásártéren kis ház volt, ahol a járlatleveleket (passzusokat, marhaleveleket) kezelték. ǀ A cédulaházná talákozunk. cédrus A cédrusfa, ~ ǀ Szerk. fn + fn, ill. fn Sudár növésű, meleg égövi fenyőféle. ǀ Én űtettem a cédrusfát / A Duna partyára (Bar. I, 265.). cefet Vt ~ ǀ mn Időjárásra vonatkozóan : rossz. fn és mn Rossz erkölcsű ember, főleg nő. rossz ǀ Cefet üdő van máma. Nëm teccik neköm az a cefet. Në vëdd ē! Ijen cefet nővē hozol szégyömbe minket? ǀ cafat, cemende cégér Vt cőgér, ~ ǀ fn 1. Jel, pl. a részekre osztott határ részeinek kijelölésére. 2. <Régen> kocsmát jelző rúd farokszerű jelekkel, hogy éppen milyen ital kapható. 3. Ma: iparos cégtábláján levő jel. cégéres Vt cégérös, cégérës ǀ mn 1. Elszántan alávaló gazember. rossz 2. Züllött nő. rossz, gúny ǀ 1. Ez bizony cégérözs gazembör. 2. Cégérös kurva lëtt ez a szöröncsétlen lány. cégla, cégkarépa l. a cékla szócikkben 67

68 68 Szótár c cégrépa l. a cékla szócikkben cekker Vt cëkkër ǀ fn 1. Kétfülű, vesszőből font kis kosár. 2. Bevásárlószatyor. biz ǀ 2. Cëkkërt is vigyé magaddal a bódba! ǀ Megj. A cekker német jövevényszó Boda magyar nyelvjárásában. cékla Vt pirosrépa, vörösrépa, céglarépa, cégrépa, cégla, ~ Szerk. mn + fn, ill. fn Emberi fogyasztásra termesztett lilásvörös répafajta. ǀ A cégla nagyon jó savanyóságnak. MNyA. 56: cékla. celler l. zeller cemende Vt cemönde, cemënde ǀ fn és mn Szabados erkölcsű nő. ǀ Ovakogy, fijam a cemöndéktü! Ijen cemöde láŋt tuttá magadnak taláni? ǀ cafat, ringyó cenzár Vt cëndzár, cënzár ǀ fn Vásárban az alkut segítő személy. ǀ Bodán izs vótak cëndzárok. Ezök nagyon rafinátt embörök vótak ám. cepeködik l. cipekedik cicelle Vt cicölle, cicëlle ǀ fn Kényeskedő, cifrán öltözködő lány, asszony. rossz, tréf ǀ A Bözsike naty cicölle vót ám. cicellés Vt cicöllés, cicëllés ǀ mn Kényeskedő, feltűnően divatos öltözetű lány, asszony. tréf ǀ Cicöllés lány a Rozika. cicerél Vt cicöréll, cicërél ǀ tn i 1. Kakas párosodik a tyúkkal. 2. Férfi közösül <nővel>. biz, tréf 1. A kakas mëkcicöréte a tikot. 2. A fijatalok a palláson cicörétek. Az erdőbe is szoktak cicöréni. cifrabab, cifraborsó l. a tarkabab szócikkben cifrakapca l. gyapjúkapca cigánybanda Vt cigáŋbanda, cigámbanda ǀ Szerk. fn + fn Cigányzenekar. ǀ A bucsuba cigámbanda muzsikát régön. cigány-biligány Vt cigáŋ-biligány, cigám-biligány ǀ msz, fn Cigánycsúfoló versike egyik szava volt: Cigán-biligány, turót ëszik az uccán. / Kértem tüle, nëm adott. / Mëkpofosztam, ēfutott. cigányfejsze Vt cigáŋfejsze, ~ ǀ Szerk. fn + fn Széles vágó felületű, jellegzetes fejsze. ǀ Népr. Főleg cigányok használták erdei munkák során. ǀ Neköm izs van cigáŋfejszém. cigányzab Vt cigáŋzab, ~ ǀ Szerk. fn + fn Vadzab. ǀ Megj. A mezőn és főleg a szőlőkben, erdőszéleken gyakori gyomnövény. Nehéz kiirtani. ǀ Győsztem kikapáni a cigáŋzabot. cigaretta A cigárëtta, cigarëtta ǀ fn kny ǀ Megj. Újabban így is: bagó, cigi. ǀ Drága a cigárëtta. cigarettázik A cigárëttázik, cigarëttázik ǀ ts i Cigarettát szív. ǀ Në cigárëttázz a konyhába! cigi l. cigaretta ciha l. a párnaciha szócikkben cihelődik Vt cühölődik, ~ ǀ tn i 1. Nehézkesen öltözködik. 2. Készülődik elmenni. biz, tréf Meddik cihölőc még? 2. Na, ideje má, hoty cihölőggyünk!

69 Szótár c 69 cikákol Vt cikákul, ~ ǀ tn i 1. Fuldoklik a légcsőbe került falattól, italtól. 2. Szipog; sír. ǀ Megj. A lúd is cikákul, amikor tömik. ǀ 1. Csak cikákútam, mer rosszu nyētem. 2. Mér cikákúsz? Ki bántott? cilámpás Vt ~ ǀ mn Rendetlen öltözetű, kócos (fésületlen), szurtos személy. rossz, gúny ǀ Në légy ijen cilámpás! Ha ijen cilámpás lány maracc, akkó nëm tucc ám férhő mënni. cilinder Vn cölöndër, cilindër ǀ fn 1. Lámpaüveg. 2. Magas, lapos tetejű, henger alakú kalap. ǀ 1. Ētörött a lámpa cilindëre. ǀ Megj. Német jövevényszó a bodai népnyelvben (der Zylinder kalap ). címer AJ címör, címër ǀ fn 1. kny 2. A kukorica porzós virágzata. 3. Jelvény. 4. Cégér; cégtábla. ǀ 1. Címört tëtt az autójjára. 2. A kukorica má kihoszta a címörit. Má hánnya címörit a kukorica. MNyA. 35: címere (a kukoricának). címerezés AJ címörözés, címërëzés ǀ fn A kukorica csövének beporzása. ǀ A nagy melegbe fárasztó vót ám a címörözés. ǀ Megj. Ezt a munkát nemrég iskolásokkal végeztették el. cincál Vt cincáll, ~ ǀ ts i 1. Ráncigál vmit. 2. Szétszed vmit. ǀ 1. Në cincájj engömet szakadatlan! 2. Mér köllött eszt neköd cincáni? ǀ Megj. Így is használják a szót: szétcincál. cipekedik A cepeködik, cipekëdik ǀ ts i Nehéz terhet kínlódva visz. ǀ Hátára vëtte a fél zsákot, uty cepeködöt hazájig. cipó l. a pompos szócikkben cirkál Vt cirkáll, ~ ǀ ts i 1. Össze firkál mindent. rossz 2. Összevissza ír vmit. ǀ 1. Mér cirkátad össze a falat? 2. Nëm tuc të röndössen rajzúni, csak cirkáni? citromos A citronyos, ~ ǀ mn Citrommal ízesített (pl. a tea). ǀ Kehöléskor igyá kis citromos tëját! colstok A calstok, colostok, ~ ǀ fn Összecsukható mérőeszköz. ǀ Há tëtted a colostokomat? ǀ Megj. Német jövevényszó a bodai népnyelvben. comb A bonc, ~ fn 1. Az emberi láb része a térd fölött. 2. Az állatnak ezen testrésze, s mint a húsa táplálék. ǀ 1. Szép combgya van ennek a láŋŋak. ǀ 2. Kérök másfél kiló combot. A combgya csak lögyön a tijedé, neköm jó a szárnya is! ǀ bonc = comb (Bar. III, 7.) cölöp A cölömp, ~ ǀ fn Földbe vert erős karó. ǀ Három cölömpöt vertem a mëgyére tënnap. cövek A cüjek, ~ ǀ fn Hegyes végű, rövid karó. ǀ Agárcábu csinyátunk jó cüjeköket. ǀ cölöp cövekel AJ cüjeköl, cöveköl ǀ tn i 1. Cöveket ver le vhova. 2. Cövek leverésével jelöli a határt, a mezsgyét. ǀ Megj. A 2. jelentésben igekötővel: Kicüjekőtem a mëgyét. ǀ Fr. Igyenös, mind a cüjek. [= nagyon egyenes <vmi>.] cúka Vt ~ fn Kis zsák, ill. nagyobb zacskó. cúka = vászonzacskó (Bar. I, 9.) Népr. Ebben tartják télen a vetésre szánt magokat, aszalt gyümölcsöt és a mákot. cukorborsó J ~ ǀ Szerk. mn + fn Édes ízű zöldbab. ǀ Megj. Egyik fajtájának még a hüvelyét is belefőzik a cukorborsólevesbe. Ez a hüjelös cukorborsó.

70 70 Szótár c culáger J culágër ǀ fn Segédmunkás a kőművesek mellett. ǀ Sokszó vótam culágër. ǀ Megj. Német jövevényszó a falu nyelvében. cumi, cucli l. a dudli szócikkben curukk Vt curikk, ~ ǀ msz Irányító szó a lovak hátráltatására. ǀ Megj. Német jövevényszó a falu nyelvében. curukkol Vt curikkul, ~ ǀ tn i Állat, főleg ló hátrálva megy. ǀ Nehezen curikkul a lovam. curukkoltat Vt curikkútat, curikkótat ǀ ts i Állatot, főleg lovat hátráltat, faroltat. cühölődik l. cihelődik cvetter l. szvetter

71 Cs csádé Vt ~ ǀ fn Sásféle a nedves réteken. ǀ A csádés széna keserü vót, ezér nëm szerették a jószágok. csalamádé Vn csirakukorica, ~ fn és Szerk. fn + fn Zöld takarmány sűrűn vetett kukoricából. ǀ Vetöttem kukoricát csalmádénak. MNyA. 50: csalamádé. csalán Vt csaján, csajány, csallán, csallány, csollány, ~ fn Érintésre szúrós gyom- és gyógynövény. Szöttem ëty kis csajánt a récéknek. ǀ Fr. Csajámba nëm üt a ménkü. [= az erős embert nem érheti baj.] csalányra pisát [= pórul járt vmiben, ezért zabos, mérges]. MNyA. 77: csalán. csalánzsák AJ csollánzsák, csollánzsák, csajánzsák ǀ Szerk. fn + fn Nagyobb méretű, gyengébb anyagból készült zsák. ǀ Népr. Ebben gyűjtötték a gazt és a csalánt is. csálé Vt csáli, ~ ǀ msz 1. Jobbra! (Az igába fogott szarvasmarha terelő szava. 2. A jobbra befogott ökör vagy tehén. ǀ 1. Csálé, Szökfü! 2. Ez a csálé tehenem. csalingál Vt csalingáll, ~ ǀ tn i 1. Botladozva jár. 2. Felületesen, összevissza, kapkodva dolgozik (pl. így kaszál). rossz 3. Vmerre kószál. rossz ǀ 1. Ēre csalingál mindig az öreg estelönte. 2. Csak csalingáll a kaszájjávā. 3. Má a mezőbe csalingát ez a szöröncsétlen, mer nëm talát haza. csámcsog l. csemcsög csaniga Vt csanyiga, ~ ǀ fn 1. Nyügér a ló lábán. 2. A marha csánkja. 3. Az ember bokája. tréf ǀ 1. Sebös lëtt a lovam csanyigájja. 3. Të, vidd innen a csanigádat, mer mëgbánod, hogy böllenkötté velem! ǀ csánk csánk vt ~ ǀ fn 1. A ló lábának a pata fölötti része. 2. Az ember lába. tréf ǀ 2. Tëdd odább a csánkodat! ǀ csaniga csántérfa vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Ászokfa, talpfa. ǀ A csántérfa mindik kemény fábu vót, hogy në rohaggyon el. csap 1 J ~ ts i Tartanak (rendeznek) vmilyen fontos rendezvényt. Otthun hétországra való lakodalmat csaptak (Bar II, 46. sz.). Fr. lakodalmat csap [= lakodalmat rendez]. lármát csaptak <a kereplővel> [= éktelenül lármáztak]. ǀ tart csap 2 J ~ ǀ fn 1. Vízvezeték nyitó-elzáró része. 2. A termőág része. 3. Bútorok elemeit összekapcsoló elem. ǀ 1. Zárd el má a csapot! 2. Meccéskor három csapot szoktam hagyni a szöllővesszőn. 3. Jó be kő verni a csapot, hogy në essön szét a szekrény ajja mëg a teteje. csapás Vt ~ ǀ fn 1. kny 2. A friss szántáson hagyott nyom; gyalogút szerepben. 3. Állatok vonulásának nyoma a mezőn és az erdőben. 4. Út a határ északi részén. 71

72 72 Szótár cs ǀ 2. A csapáson rövidebb az út. 3. Ezönn a csapáson járnak be a vaddisznók, őzek a faluba. Nëm fének bemerészkönni. 4. Csapás : Bükösdi út : Dombó-cseri ut. Út Megyefára, Bükkösdre (BMFN I, 127/98.). Megj. A csapás: út a legelőben, ill. a legelőhöz. L. még Bába Nemes: 105. csaptató Vt ~ ǀ fn Hajlékony fa a kocsi rakományának leszorítására, ha fát szállítanak. ǀ Jó erőssen kössétök lë kötéllē a csaptatót a kocsi ódaláhó! csarabol Vt csarabul, sarabul, sarabol ǀ ts i A talajt kissé fellazítva kikapálja a gazt.ǀ Naty szárasságba szoktunk csarabóni (sarabóni), mer az fölért ám ëty kissebb esővel. ǀ sarabol csarnok J ~ ǀ fn Tejbegyűjtő épület; tejcsarnok. ǀ Régönn én vittem el a csarnogba kis kánnába a tejet. csás Vt ~ ǀ mn A jobbra befogott tehén vagy ökör. császkál Vt császkáll, császkërál ǀ tn i Jön-megy; sokat jár kissé cél nélkül. rossz, tréf ǀ Mëgen hun császkátá, gyerök, hogy ijen csatakos lëtté? ǀ császkerál, lődörög csatak Vt ~ ǀ fn Nedvesség, lucsok. ǀ Csupa csatak lëttem a röggeli harmadba. csatakos Vt ~ ǀ mn Esőtől, harmattól vizes ruha, öltözet. ǀ Hun lëtt ijen csatakos a ruhád? csávázás Vt ~ ǀ fn A vetőmag fertőtlenítése vetés előtt. ǀ Jó sikerűt a csávázásunk. csávázó Vt ~ ǀ mn és fn Nagyobb edény, amelyben csávázták (fertőtlenítették) a vetésre szánt gabonát. ǀ Népr. Erre a célra nagyon megfelelt a kopozó (kobzó) teknő. Ebben keverték a mész és rézgálic oldatát a vetőmaghoz. csé, cső l. a puskacső szócikkben csecs AJ csöcs, csëcs ǀ fn 1. Női emlő. 2. A tehén tőgyének elvékonyodott vége. csecses AJ csöcsös, csëcsës ǀ mn Telt keblű hölgy. kissé durva, esetleg kedv? ǀ Szép csöcsös láŋ lëtt a ti Juliskátok. ǀ csecseskorsó csecseskorsó Vt csöcsöskorsó, csëcsëskorsó ǀ Szerk. mn + fn Korsó, amelynek a fülén kis kidudorodásban ivólyuk van. ǀ A mezőre aratáskor csöcsöskorsóba vittünk vizet magunkkal, mer ebbe nëm melegödöt föl ujan hamar a viz. csék Vt ~ ǀ fn A hím bika, sertés nemzőszerve. ǀ Bikacsékkel verte a göbét. ǀ bikacsék cselák Vt ~, csëlák ǀ fn 1. Régen cseh, ill. szláv ember. 2. Nem helybéli személy. 3. Jött-ment; idegen. gúny ǀ 2. Hunnan gyütt ide ez a csëlák? mn, jelzőként: Ëty csëlák embör lëtt az ura. cseléd Vt ~ ǀ fn 1. kny 2. Régen az uradalomban, ill. a faluban nagygazdánál évi konvencióval dolgozó személy. 3. Ember. 4. A család női tagja. 5. A családhoz tartozó gyermek. ǀ 4. Nagyon szorgalmas fehércseléd a mi kis menyünk.ǀ Nh. A családhoz tartozó nőket (főleg asszonyokat) régen így is említették: fehérnép, vászoncseléd, fehércseléd.

73 Szótár cs 73 csemcseg Vt csemcsög, csemcsëg ǀǀ tn i Hangosan, csámcsogva eszik. rossz, gúny 2. Részletesen és némi rosszindulattal, esetleg <élvezettel> tárgyal valamit. rossz, biz ǀ 1. Uty csemcsök, hogy rosz hāgatni. 2. Ezön kő neköd itten csemcsögnöd? ǀ Megj. Így is mondják: csámcsog. ǀ csámcsog csemete AJ csemöte, csemëte ǀ fn 1. Ültetésre szánt fiatal bokor, fa. 2. Kisgyermek. kedv ǀ 1. Szép csemötéket vëttem űtetésre. 2. De szép csemëtéd van! csendít Vt csönditt, csënditt ǀ tn i 1. Halottra megszakítással harangoz. 2. Megcsendül hirtelen a fül. ǀ 1. Hallod-ë, hoty csönditöttek. Mëkhāt valaki. 2. Mëkcsöndűt a fülem. Én hallom mëg a jó hirt? ǀ Nh. Ha férfi halt meg, hármat csendítettek; ha nő, akkor kettőt, ha gyermek, akkor egyet. csendőr A csöndér, ~ ǀ Szerk. fn + fn 1945 előtt a rend őre volt. cseng AJ csönög, csöng, csëng ǀ tn i 1. kny 2. A fül cseng. ǀ Nh. Mëllik fülem csöngött? szokták kérdezni. Ha valaki ezt eltalálja, az hallja meg először a jó hírt. csép Vt ~ ǀ fn Karikán és szíjon forgó kisebb rúd a cséphadaró végén. ǀ A csép agárcafábu készűt, hogy tartós lögyön. Csepegő AJ Csöpögő, Csurgó fn Források helye. Csöpögő : Csurgó Os, S, sz. Sok forrás van itt (BMFN I, 127/150, 183.). A csorgó, csurgó köznévről l. még Bába Nemes: alatt! csépel Vt csépül, csépöl, csépël ǀ ts i 1. Babot, rozsfejeket, kendert a cséphadaróval kiver. 2. Cséplőgéppel kalászból szemeket kiver. 3. Sok ütéssel ver, páhol vkit. biz 4. Erősen szid, csepül vkit. rossz 5. Álladóan ugyanazt hajtogatja. rossz, gúny ǀ 2. Régönn a szürükön csépőtünk. 3. Na, ezök asztán csépűték ám ëgymást. 4. Szerette csépűni a szomszéggyajit. 5. Ugyanaszt csépöli évek úta. ǀ Fr. szócséplés [= üres és felesleges beszéd, fecsegés]. cséphadaró Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Babot, rozskalászokat kiverő egyszerű szerszám. ǀ Népr. Két részből állt: a hosszabb rúdból és az erre rögzített csép-ből. A csép keményebb fából készült, és a rúdon forogni tudott. Ez ütődött a földre rakott babhüvelyekhez és a rozs kalászaihoz. A magjából kivert rozs szalmája: a zsúp. ǀ csép, zsúp csepü Vt csöppü, ~ ǀ fn Kenderből a gerebenezés után hátra maradó kóc. ǀ Népr. Ebből fonták a csepüvászon szövésére szánt fonalat. csepüvászon Vt csöppüvászony, csepüvászon ǀ Szerk. fn + fn Csepüfonalból szőtt durvább vászon. ǀ Népr. Ebből általában zsákokat készítettek. cseresznye A cserösnye, cserësznye fn 1. Pirosas színű, édes ízű, bogyós termést hozó gyümölcsfa. 2. E fának a termése. ǀ 2. Mi, gyerökök sokszor ēmëntünk cserösnyét lopni. ǀ MNyA. 95: cseresznye. cserevilág Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Inflációs évek 1944, 1945 táján. ǀ A cserevilágba még Pestre is ējártunk. Lisztöt, kënyeret, sunkát cserētünk cukorra, ruhára. cserfes Vt cserfös, cserfës ǀ mn Beszédes, életre való ember. ǀ De cserfös ez a kisláŋ!

74 74 Szótár cs csesztet Vt ~ ǀ ts i 1. Tartósan zaklat, nógat vkit. rossz 2. Ingerel állatot vagy embert. rossz ǀ 1. Në csesztess engömet ijem piszlicsári dógokkal! 2. Mér csesztetöd aszt a szöröncsétlen kutyát? csete Vt ~ ǀ fn Földibodza. ǀ Csetébü jó lëgvárt lëhetött ám főzni. Szerették a gyerökök. csetebodza Vt cseteborza, ~ ǀ Szerk. fn + fn A csete teljesebb neve. ǀ Megj. Szúrós növény. Úgy tudták csak irtani, hogy ráhajtották a birkákat. A birkatrágya ölte ki véglegesen. ǀ bodza csetelekvár Vt csetelëgvár ǀ Szerk. fn + fn A csetebodza terméséből főzött lekvár. ǀ csete. csettint A csëttent, csettent, ~ ǀ tn i Ujjait összeszorítva egy pattogó hangot hallat ǀ Csëttentöttem, hogy jó van. ǀ Megj. Így ismondják: pattant. MNyA. 567: csettint (az ujjával). csév Vt csév, cséve ǀ fn A vetélőbe rakott kis facső, amelyre a fonalat feltekerik. ǀ Népr. Erről megy át (a cséve segítségével) a fonal keresztben a szövőszéken kifeszített hosszanti fonalszálakon. csévél Vt csévéll ǀ ts i Fonalat teker a vetélő-be illesztendő csév-re tekerő csévélőn. ǀ vetélő csévélő Vt csévéllő ǀ fn Egyszerű, forgatható szerkezet a fonal le-, ill. feltekerésére. csibe A csipe, csirke, ~ ǀ fn kny (Apróbb csirke.) ǀ Nh. Kotylóst haljegybe köll űtetni, ugy, hogy fontjegybe kőjjenek ki a csirkék. Akkó szép nagyok lösznek (Bar. III, 201.) ǀ jérce csibuk Vt csibak, ~ ǀ fn Rövid szárú pipa. ǀ Öregapámnak állandójjan csibug vót a szájjába. csibukol Vt csibakul, ~ ǀ tn i Hosszasan pipázik csibukkal. ǀ Öregapám, csibukót mëg bagózott is. csicsedli Vt csicsëdli ǀ fn 1. Általában vmi apróság, jelentéktelen dolog, tárgy. gúny, tréf 2. Aprópénz volt fillérekből, amikor még volt fillér! tréf ǀ 1. Tijed lëhet a csicsëdli. Neköm nëm köll. csicsikázik Vt ~ ǀ tn i Alszik a kisbaba, a kisgyerek. ǀ Mëgyünk csicsikázni. csiger Vt csigör, csigër ǀ fn Rossz minőségű bor. rossz ǀ A csigörödet csak id mëg të! ǀ Megj. Egyszeri préselés után a törkölyt vízzel felöntik, és ebből még bort készítenek. ǀ lőre csikorgó Vt ~ ǀ mn 1. Az, ami csikorogni tud pl. a kenetlen ajtó. 2. Igen nagy hideg. ǀ 1. Mëk kőne zsirozni eszt a csikorgó ajtót. 2. Csikorgó hideg van. ǀ Megj. Nem a hideg a csikorgó, hanem nagy télben a hó csikorog a talpunk alatt. A címszó 2. jelentés így érintkezésen alapuló metonímia. csikósparhelt l. a csikótűzhely szócikkben csikótűzhely Vt csikótüszhel, csikósparhelt, csikótüszhej ǀ Szerk. fn + fn. Lábakon álló, fémből készült takaréktűzhely, sütővel. ǀ Népr. Régen vályogból majd téglából rakott kályhákon főztek. Ezeket váltotta fel a fával tüzelt csikósparhelt. A

75 Szótár cs 75 der Sparherd takaréktűzhely német jövevényszó Boda nyelvében. ǀ takaréktűzhely csikózik Vt ~ ǀ tn i Anyaló csikót hoz világra. ǀ Mast csikózik a lovam. ǀ Megj. Így is mondták: lëcsikózik, mëgcsikózik. csimota Vt ~ ǀ fn Ivadék, leszármazott. gúny ǀ A fene ëgye mëg a csimotádat! Ez lënne az ű csimotájja? csinál AJ csinyál, ~ ts i 1. <Vmit> készít, formál, javít. 2. <Vmit> tesz, cselekszik. 3. Vmilyen feladatot megold. 1. Rongybul mëg ëgy söprünyélbül csinyát ëgy babát (Bar. II, 44. sz.). 2. [Templomot?] Csak aszt në csinyájjon, ikább beengedték (Bar. II, 106. sz.). 3. Hát, ha të azt hónap röggēre mëg nem csinyállod, vége az életëdnek! (Bar. II, 88. sz.). Fr. azt në csinyájjon [= azt ne építsen]. csipa AJ csippa, csípa ǀ fn 1. A szem sárgás váladéka 2. <Fiatalokra vonatkozóan> szem. tréf, biz ǀ 1. Röggēre mindég csippa van a szömömbe. 2. Alig nyít ki a csippája, de má visszabeszéll. Fr. alig nyilt ki a csippája [= még nagyon fiatal, de már okoskodik]. Fr. Nyizsd ki a csippád! [= nézz vagy figyelj már ide]! csipás AJ csippás, csípás ǀ mn Szem, amelyben csipa van. fn Fiatal gyermek. gúny, tréf ǀ Mozsd mëg a szömödet, mer csippás. fn Mit akar itt ez a kis csippás?] ǀ Megj. A főnévi jelentés metonimikus jelentésváltozás eredménye. csiperke Vt csipörke csëpërke, csipërke ǀ fn Egy ehető gomba neve. ǀ A barna kalapu csipërkét rétegbe és erdőszéllekön lëhetöt szënni. Csipörkébü jó pörkőttet csinyátunk. csipet Vn ~ fn A a két-három ujal felcsíphető mennyiség <vmilyen anyagból, pl. sóból, lisztből>. Ha csak ëgy csipetët is, aggy! (Bar. II, 107. sz.) csipkerózsa l. tüskerózsa csípő A csipöl, ~ ǀ fn Testtájék a medence körül; deréktáj. ǀ Kesköny csipöle van. Fr. csipőre tëszi a kezit [= csípőre tett kézzel, szigorú testtartással jelzi, hogy vmivel nem ért egyet]. csippegetett Vt csippögetött, csippëgetëtt ǀ mn Csippegetéssel (tépéssel) készült apró tészta. fn Az így készült tészta rövidebb megnevezője. ǀ Csippögetöt tésztát csinyátam. Csippögetöttet raktam a levesbe. csira l. a Csira-kút alatt! csíra Vt csira ǀ fn 1. A növény pl. a burgonya csírja, csírája. 2. Jól tejelő, svájci fajta tehén. 3. Igavonásra betanított tehén. 4. A tehén jelzője.ǀ 1. Lëszödöm a krumpli csirájját. 4. Szép csira tehenet vëttem a pécsi vásárba. csirakukorica l. csalamádé Csira-kút Vt Csira-kut Szerk. fn + fn Forrás a határ északi részén. Csira-kut F. Itt itatták a pásztorok a teheneket. Megj. A csira tehén jelentésű ebben a helynévben. csírás Vt csirás ǀ fn 1. Növény, ami kicsírázott. 2. A csiratehenek gondozója az uradalomban. csiricsáré Vt csiricsári, ~ ǀ mn Nagyon tarka, túldíszített ruha, öltözet. rossz, gúny ǀ Hum vëtted eszt a csiricsári szoknyádat? csirke A csike, ~ fn Apró szárnyas <állat>. csike = csirke (Bar. III, 9.).

76 76 Szótár cs Csiszároki-árok AJ ~, Csiszároki-viz, Csiszárok gátja, Aszai-árok, Vizág Szerk. mn + fn Vízfolyás a külterület nyugati határvonalán. Csiszároki-árok : Csiszároki-víz : Csiszárok gátja : Aszai-árok (BMFN I, 127/103.). Nh. Az egykori Likiboda falu helye a vízfolyás melleti völgyben keresendő. (L. a községtöténeti bevezetőben!) ǀ Árok, Gát, Víz, Csörge; Csepegő, Csorgó. csiszitel Vt csiszitül, csiszitöl, csiszitël ǀ ts i Erősen és tartósan dörzsöl, tisztít vmit. ǀ Në csiszitűd má aszt a kájhát! csoda AJ csuda, ~ fn <Vmi> nagyon <olyan, amilyen>. határozatalan szn <Vmiből> nagyon sok van. Hát esz tényleg kész csoda. Otthon az ipa nem tudott há lënni örömibe, mikor aszt a csuda sok aranyat mëglátta (Bar. II, 59. sz.). csókpénz l. a menyecsketánc szócikkben csónakosság J ~ fn <Foglalkozásként> az a személy, aki utasokat csónakkal szállít. Hát az asszony mikor szabadulhat a csónakosságtul, aki engëm ide hozott? (Bar. II, 59. sz.) csoporoshagyma Vt csoproshajma ǀ Szerk. mn + fn Egy tőről több tövet hajtó hagymafajta. ǀ Megj. Főleg szőlőkben terem. Olyan szívós növény, hogy még akkor is kihajt, ha egy-egy gumóját elszórják a talajon. csordultig A csurdótig, csordúttig ǀ hsz Nagyon tele <van az edény, üveg>. ǀ Csorduttig van a poharam, në tőccsetök má bele többet! csorgó, csurgó l. a Csepegő szócikkben! csoroszlya Vt csoroszla, csoroszja ǀ fn Az eke függőleges vasa, amely a földet hasítja szántáskor. ǀ Mëk kőne éllözni a csoroszlát. cső Vt fej, ~ fn 1. A kukorica csöve a szemekkel. 2. A puska csöve. ǀ 1. Lëmorzsútam husz cső kukoricát. Ez ölék lësz hunapra a tikoknak mëg a malacoknak is. Öt fej kukoricát hosztam főzésre. 2. Ēpiszkolódott a puskacsövem. ǀ MNyA. 40: cső (a kukricáé). ǀ Megj. A kukoricacső szó szinonimája: a fej. ǀ puskacső, fej csődörös Vt ~ ǀ A hím ló (csődör) gondozója, ill. tulajdonosa. ǀ Vidd el hunap röggel a kancánkat a csődöröshöl! csömböllék Vt ~ ǀ fn Ganajos, sáros és összenőtt szőrcsomó az állatokon. rossz ǀ Csupa csömböllék ez a disznó, mer szeret beleheverönni a sárba. csömörlik A csömöllik, ~ ǀ tn i Csömört kap; megundorodik vmitől. ǀ Megj. Jobban csak igekötővel használatos szó: Nagyom mëkcsömöllöttem a büdös borátu. csömöszöl l. az összecsömöszöl szócikkben Csörge Vt ~ fn Vízfolyás. ~ (BMFN I, 127/82.) Más neve: Dobor-högyi-gát. Megj. Baranya megyében főleg a Mecsek vidéki falvak helynevei között fordul elő a Csörge név. Jelentése: kis patak, amelyben csak csörgedezik a sekély víz. L. még Bába Nemes: 115. és BMFN I, 128: Csörge-kut BMFN I, 129: Csörge Árok, Gát, Víz, Csepegő. csősz Vt ~ ǀ fn 1. A határ (mező) őre. 2. Szüreti mulatságban a szőlődekorációra vigyázó személy. ǀ Népr. A csősz a mezei kutak tisztaságára is ügyelt. Terményben kapta a járandóságát.

77 Szótár cs 77 csőszködik Vn ~ ǀ tn i 1. Csőszként dolgozik. 2. Felügyel vmire. ǀ 2. Csőszköttem, hogy a seregélök në tuggyanak szüretőni. Csúcsa laposa Vt Csucsa lapissa fn + fn A Csucsa nevű hely laposabb (sík) része. Csucsa lapissa S, sz, r (BMFN I, 127/202.). Megj. A lapis a lapos köznév változata. (L. még Bába Nemes: a lapos szócikkben!) csúcsfal Vt csucsfal ǀ Szerk. fn + fn Oromfal a ház elején és végén. ǀ Megj. Nevezik tüzfal-nak is. ǀ tűzfal, csúcslyuk csúcslyuk Vt csucslik ǀ Szerk. fn + fn Lyuk (szellőzőnyílás) az oromfalon. csuhé Vt ~ ǀ fn Kákaféle vízinövény. ǀ Népr. Régen ezzel szoktak szőlőt kötözni. csuka Vt ~ fn 1. Halfajta. 2. A csóka [ varjú ] szinonimája (?). A királ aszt monta, hogy ēmëgy parragon puskavā csukákat lüdözni (Bar. II, 156. sz.). Megj. Kissé habókos lehetett ez a mesebeli király (bár a mesében minden lehetséges). Lehet, hogy inkább csak csóka varjú vadászatára indult. A parragon ( parlagon ) biztosan nem vadászhatott puskával (!) halat! csuma Vt ~ ǀ fn A kukoricacső borítólevele. ǀ Népr. Régen belőle sodorták a székek ülőlapját. Cekkereket is kötöttek belőle. ǀ Megj. Csuma volt a neve még Bodán a lemorzsolt kukorica csutá-jának is. csuma, csuhé l. a léha szócikkben csurdoltig l. csordultig csurgó l. a csepegő szócikkben csurgóra áll Vt ~ ǀ Szerk. ragos fn + tn i Ha a Hold sarlója függőlegesen, lefelé áll. ǀ Nh. Ha a hódnak nagy vagy dufla udvara van, sok eső lössz. Ha az újhód szarva csurgóra (lefelé) áll, eső lössz, ha főfelé áll, száraz idő gyün (Bar. III, 327.). csuri l. a veréb szócikkben csúszó Vt csuszó, ~ ǀ mn Az, ami általában tud csúszni pl. cipő, szandál. fn A kocsi kereke alá rakott fémlap a kerék forgásának gátlására. ǀ Tëdd a csuszót a kerék alá! csúsztató Vt csusztató fn Ez V alakú ágasfa egy léccel átkötve. ǀ Népr. Szerepe az, hogy ezen húzzák el a lovak az ekét a kocsitól a szántás helyéig, majd vissza a kocsihoz. csuta Vt ~ ǀ fn 1. Száraz kukoricaszár. 2. A lemorzsolt kukoricafej csutkája. ǀ Népr. A kukoricaszárat szecskavágóval összevágták, és erre kis darát szórtak. A keveréket lovak, marhák kapták takarmányként. Csutakévékkel szigetelték (szél ellen) a disznóólak falát. A csuta se ment veszendőbe, mert ezzel is szoktak tüzelni télen. A gyerekek várat építettek belőle. ǀ csutaszár csutaföld Vt csutafőd ǀ Szerk. fn + fn A még szántatlan föld csutatövekkel. ǀ Megj. Régen a csutatöveket kiforgatták a talajból, és a töveket a szántóföld szélére hordták. ǀ csuta csutaszár Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Száraz kukoricaszár. ǀ Népr. Ezt régen a tövénél levágták, és a kévékbe kötött szárat haza szállították. A csutaszár értéknek számított korábban. ǀ csuta

78 78 Szótár cs csutata tűje, csuta töve l. a tuskó szócikkben csutazsombék l. a tuskó szócikkben csutka Vt csuma, csuta, ~ fn Kukoricaszár. ǀ Szöggyünk össze a csutájját! csutora Vt ~ ǀ fn 1. Kisebb pipa. 2. És a pipa felső része, szopókája. ǀ 1. Há tëttem a csutorámat? csücsörített szájú l. pompos szájú csücsül l. üldögél csürhe Vt ~ ǀ fn A legelőre kihajtott disznók csoportja. mn Hangoskodó, szertelen, garázda társaság <jelzője>. rossz ǀ Kanász őröszte a csürhét a legyellőn. Hála Istennek, ēmënt innen ez a csürhe népség. ǀ Megj. A csürhe inkább a fiatalabb disznókra (malacokra) vonatkozó szó. A konda az öregebb disznók csoportja. csürközés Vt ~ ǀ fn Régi gyermekjáték. ǀ Népr. A mindkét végén kihegyezet fadarabkát kellett egy lyukból mennél messzebb kilökni. Aki el tudta kapni, az mehetett lökni. Ha az elkapás nem sikerült, dobni lehetett a lyukra letett lökő botra. A végén az nyert, aki a legmesszebbre ütötte a csürköt. Ennek a távolságát saccolni lehetett. csütörtök A csötörtök, ~ fn A hét negyedik napja. ǀ Nh. Régen a csütörtök és a péntek is a babonás napok közé tartozott Bodán. ǀ A vetés ideje nem utóssó fotytávā [holdfogytával] és harmadnapos ujhódkor van. Legjobb péntökön kezdeni, de csürtötökön sohasë, mer a csütörtökön vetött búza ēmászik a fődön, mind a tök hindája (Bar. III, 170.). ǀ MNyA. 656: csütörtök.

79 D dacskó l. zacskó dalol A danul, danol, danál, ~ ǀ ts i Énekel, mulatozik. ǀ Mindik szerettem danúni. daróc Vt ~ ǀ fn 1. Vastag, durva gyapjúposztó. 2. A belőle készült darócruha. debella Vn dëbëlla ǀ fn Idomtalan és ormótlanul nagy testű nő. ǀ Mégis ēvëtte eszt a dëbëllát? dékán Vt dékány, ~ ǀ fn Harangozó, régiesen templomszolga. ǀ Bodán izs vód dékány. demizson Vt dëmizsony, ~ ǀ fn Nagyobb, vesszőkötéssel védett bortároló üveg. derék J derëk fn A test középső része. mn <Vki> jellemben, viselkedésben példás <személy>. Maszérozzátok mëg ëty kicsit a dërëkamat. Dërék embör ez a Laci! derék 1 J dërék ǀ fn 1. Vminek a középső része. 2. Bizonyos időszak közepe. ǀ 1. A kocsi dërëkát jó mëkpakútad ám. A bodáji falu dërëkán / Kiállott ëgy mernyett szëmű lány (Bar. I, 376.). 2. Nyár dërëkám majd ēmögyök hozzátok. derék 2 J dërék ǀ mn 1. Dicséretes dolog, cselekedet. kedv 2. Magas növésű személy. ǀ 1. Ez asztán dërék visēködés vót ám! 2. Dërék legéŋ lëd belüle; magossabb az aptyáná. deres Vt ~ ǀ mn 1. Dérrel borított tájrészlet. 2. Itt-ott világosabb szőrszálakkal tarkázott, sötét szőrű ló. 3. Őszülő ember, ősz haj. ǀ 1. Deres lëtt a rét hajnóra. 2. Széb, deres lovam vót. 3. Deres lëtt a hajam. dézsa: újabban a vizezsvödör szinonimája. dideregni Vt didörögni, didërëgni fn (igenév) Fázva, remegve. A fa tetejin vót ëgy banya, az ēkeszte diderögni, hogy: Juj! De fázom! (Bar. II, 17. sz.) Fr. Ēkeszte didörögni [= kezdte dideregve, fázva mondani]. ǀ Megj. Érdekes jelentéssűrítő szószerkezet a keszte didörögni, mert kifejezi, hogy a beszélő fázik, és amit mond éppen, azt dideregve mondja. dió A dija, dijó ǀ fn ǀ 1. kny 2. Feladat (elvont értelemben.) ǀ 1. Sog dijónk termött az idén. 2. Nehéz dijó lësz a favágás ijen goromba télbe. ǀ Fr. nehéz dió [= nem könnyű feladat]. ǀ Megj. Az 1934-es gyűjtés idején: dija = dió (Bar. I, 1.). disznó J ~ ǀ fn 1. Sertés. 2. Ász lap a kártyában. 3. Undorító, megvetendő ember. 4. Az ízléstelen, erotikus tartalmú vicc jelzője. ǀ 1. Három disznóm van vágásra. 2. A disznó tizet ér a zsirzázsba [kártyajátékban]. 3. Nagy disznó vagypajtás! Eszt nëm gondútam rólad. 4. Csag disznó viccöket tucc itten mesēni? ǀ Fr. Hāgat, 79

80 80 Szótár d mind a süked disznó a gazba. [= valami miatt fél, és ezért hallgat; szűkszavú, igen mogorva ember]. disznóölő Vn ~ ǀ Szerk. fn + mn Böllér. ǀ Megj. Újabban Bodán a disznóvágáshoz értő ember megnevezője a böllér szó. Van külön nagy méretű disznóölő kés is. disznóölő kés l. a disznóölő szócikkben dobog A dübög, döbög, dubog, ~ ǀ tn i 1. A szív dobog, ütemesen ver. 2.Vmit odaver vhova tompa hangot keltve. ǀ 1. Hallom, hogy dübög a szivem. 2. Mér doboksz ijen hangossan? ǀ Fr. érte dobog a szive [= nagyon szereti; él-hal érte]. torkába dobog a szive [= nagyon izgul, fél vmitől]. doktor Vn ~ ǀ fn Orvos. ǀ Doktorná vótam, mer ēkapott az infalëndza. dolmány Vt dómány, ~ ǀ fn Csípőig érő, testhez símuló, díszes <zsinóros> kabát. ǀ Megj. Régen az ünnepi viselethez tartozott. dolmányos varjú Vt dómányos vargyu, dómányos kánya ǀ Szerk. mn + fn A varjak egyik fajtája: varjú, a hátán szürkés folttal. ǀ Mifelénk izs van dómányozs vargyu. ǀ szürdolmányos kánya dologidő Vn dologüdő, ~ Szerk. fn + fn A nagyobb mezőgazdasági munkák (aratás, kapálás, szüret) ideje. Dologüdőbe főzni së ér rá az embör gyeröke. dologtevő nap Vn doloktévő nap, ~ ǀ Szerk. fn + mn + fn Hétköznap, a munka ideje. ǀ Doloktévő napokon én nëm érök rá ujságot óvasni. dombó l. a Dombó-cseri-legelő alatt! Dombó-cseri-legelő Vt Dombó-cseri-legellő Szerk. fn + mn + fn Legelő a Dombó-cser nevű helyen. Dombó-cseri-legellő (BMFN I, 127/91.) Megj. A dombó lejtős oldalú kis domb, dombocska. A dombó valószínűleg szláv eredetű szó tölgy jelentésben (FNESz Dombóvár szócikk.). A cser és a tölgy fanevek használatában régtől fogva nagy a bizonytalanság. (L. Reuter Camillo: Milyen fa a cserefa? Magyar Nyelvjárások XI, Uő: Tölgy és haraszt MNy. LXI, ) donga Vt duga, ~ ǀ fn A hordót alkotó hajlított faelem egyike. ǀ A dugákat abrincsok fokták ëgybe. ǀ Fr. dugába dől vmi [= nem sikerül vmi]. donog, dong l. a dönög szócikkben dorkó A dorgó, dorcó, ~ ǀ fn Tornacipő. ǀ Gyerök koromba neköm még nëm vód dorgóm. dorombol l.a mormol szócikkben dorong AJ durung, ~ ǀ fn 1. Nagyobb husáng. 2. A szövőszék része. 3. Az otromba, goromba ember jelzője. 1. Ëgy nagy durungal kergettem el a kutyákat. 3. Ez ëty közönségös, durung figura! ǀ Népr. A szüjőfa (szövőszék) durung-jára tekerték fel a szövésre szánt fonalat. dorozmás Vt ~ ǀ mn Érdes, durva felületű tárgy vagy kéz. ǀ Kifujta a szél a kezemet, azér ijen dorozmás. dödög Vt ~ ǀ tn i 1. Halkan beszél, motyog. 2. Magában beszél, és kissé mérgelődve, duzzogva. tréf 3. Morog, mérgelődik ǀ 1. Nëm hallani, mer csag dödög. 2. Mér dödöksz állandójjan? 3. Në dödög gyetök it neköm!

81 Szótár d 81 dögkút AJ dökkut ǀ Szerk. fn + fn Mély, lezárható gödör a nagyobb háziállatok hulláinak elvermelésére. ǀ Bodán izs vót dökkut. dögvész Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A nagyobb jószágok és baromfik elhullásának veszélye. ǀ Istállót ugy köll épitteni, hogy abba dél felé lögyön a jászó, mer ha máskép van, dögvész gyün a házra (Bar. III, 167.). Dögvető Vt ~ fn + igenév Állati tetemek temetője. Dögvető : Dögvető-dülő (BMFN I, 127/158.) S, sz. Korábban ide temették az elhullott állatokat. Megj. Pécsett hasonló név volt a Döghányó-dűlő. dől AJ dűl, ~ ǀ tn i 1. Függőleges helyzetből kimozdul 2. Támaszkodik vmihez; nehezedik vmire. 3. Lefekszik; pihenni tér ǀ 1. Kidűt a nyárfa az ut mellett. 2. Në dűjjetök a falnak, mer most meszētem! 3. Ha-ha-ja, hajnó felé / Dűtem lë a rózsám mellé (Bar. I, 319.). döme Vt ~ ǀ mn és fn Nagy, nehéz testű ember. ǀ Nagy döme embör vót. Ű hítta ide mëgen ezt a dömét? dönög Vt ~, döng ǀ tn i Légy, bögöly, darázs dongva repül. ǀ Állandójjan id dönög ez a bögöl körülöttem. ǀMegj. Így is mondják: donog, dong. dörgöl AJ dörgül, ~ ǀ ts i Dörzsöl vmilyen tárgyat, hogy az tiszta legyen. ǀ Má agyon dörgüli a lábossait. ǀ Fr. az óra [orra] alá dörgüli [= folyton emlegeti korábbi ballépését, tévedését]. dörgölődzködik AJ dörgülőcködik, dörgölőcködik ǀ tn i 1. Vhova tartozni szeretne. gúny 2. Hízelkedik. ǀ 1. Em mindig dörgülőcködöt hozzám, mer ez vót az érdëke. 2. A macskánk nagyon szeret dörgülőckönni. dudli Vn ~ ǀ fn A csecsemő cuclija. kedv ǀ Megj. Újabban így is: cumi, cucli. dudog Vt ~ ǀ tn i Mérgelődik, zsörtölődik, dunnyog vmi miatt. ǀ Állandójjan dudog az öreg. ǀ dunnyog dudva Vt ~ ǀ fn 1. Gaz. 2. A fa hibája miatt kinövés (dudva) lesz a fa törzsén, ágán. ǀ 1. Csupa dudva lëtt a kertöm, mer ēhanygútam. 2. A fa törzsin is mëgjelönt a dudva. dug J ~ ǀ ts i 1. Elrejt vmit. 2. Titokban juttat, ad vmit. 3. Közösül. (Az argóhoz tartozó szó.) ǀ 1. Há duktad a kockacukrot? 2. Mindég dug ez valamit a gyerökejinek. 3. Titogba duktak. duga Vt ~ ǀ fn A hordó nyílása, amelyen a bort betöltik. ǀ Fr. dugába dül [= meghiusul a terv]. ǀ Megj. A hasonló hangzású donga szóra vonatkozik inkább a frazéma, mert hordókészítés közben (ha valami nem sikerül) könnyen összedőlhetnek az abroncsba rakott dongák. ǀ donga dugig J ~ ǀ hsz 1. Teljesen tele van az edény. 2. Elege van vmiből. ǀ 1. Dugig van a hordó. Në tőccsetök bele többet! 2. Dugig vagyok a baromságaiddal. Hadd eszt abba! dukmál l. tukmál dunszt AJ dunct, ~ ǀ fn 1. Befőtt. 2. Ismeret, bizonyos tudás. biz ǀ 1. Sog dunctot tëttem el az idén. 2. Hát errü halvány dunctom sincs. dunsztol A dunctol, ~ ǀ ts i Főzéssel, gőzöléssel gyümölcsöt (befőttet) csírátlanít, tartósít. ǀ Az ideji évbe sog gyümőcsöt dunctótam.

82 82 Szótár d dunsztosüveg A dunctosüjeg, dunctosüveg, ~ ǀ Szerk. mn + fn ǀ A dunszt tárolására szolgáló üveg; egyszerűbben: befőttes üveg. ǀ Vëttem még dunctos üjegöket. dunyha A dunna, ~ ǀ fn Pehelytollal töltött takaró. ǀ Régön dunyhával takarósztunk, most má inkáp csak paplannyā. dunyhaciha Vt ~, ciha ǀ Szerk. fn + fn A dunyha huzata. ǀ Lëhuzom a dunyhacihát, mer ēpiszkolódott. ǀ párnaciha dunnyog Vn ~ ǀ tn i Elégedetlenkedik, duzzog vmi miatt. ǀ Esz csag dunynyogni tud mindönér, pedig mindönt mëkkap, amit csak kiván. ǀ dünnyög dupla A dufla, ~ mn Kétszeres, kettős vmi. ǀ Neköm vót régöbben dufla szökfüm. Ëty szállon kéd virág izs vót. Én űtettem dufla szëkfűt / Vármëgye házára (Bar. I, 267.). Fr. dufla portéka = szép portéka (Bar. I, 10.) Fr. duflán lát [= részeg]. duránci Vt ~ ǀ mn Nem magvaváló barack. ǀ A duránci boroc is jó izü vót. durmog l. a mormol szócikkben dúskálkodik A duskákodik ǀ tn i Bővelkedik vmiben. ǀ Én nëm nagyon duskákottam ám az ételögbe, mer szëgényög vótunk. dülleszt AJ dölleszt, ~ ǀ ts i 1. Vmihez támaszt vmit. 2. Tartósan kidülleszt vmit, pl. a mellét. rossz, tréf ǀ 1. A kerittéshő támaszti a kapájját. 2. Hogy kidüllesztötte a mejjit! dűlő l. a Keresztesi-dűlő alatt! dünnyög ~ ǀ tn i 1. Érthetetlenül motyog, mormog vmit. 2. Méltatlankodik vmi miatt. ǀ 1. Csag dünnyög a bajca alatt. 2. Dünnyög, mer nëm kapta mëg a motort.

83 E, É ebéd A délebéd, ~ ǀ Szerk. fn + fn Déli étkezés. ǀ Kis kënyér mëg ëgy óma vót az ebéggye. ebédel A ebédő, ebédöl, ebédël tn i Az ebédet fogyasztja. Gyertök ebédőni! A néném szivesen fogadott, ebédöt is készitött, mög is ebédőtünk szépön. ǀ MNyA. 391: ebédel. ebédnél A ebédnál, ~ ǀ ragos fn Ebéd közben. ǀ Másnap az ebédnál csakugyan láti a pókot (Bar. II, 91. sz.). ǀ Megj. Érdekes a hangrendi illeszkedés hiánya az ebédnál szóban. Ismereteink szerint a baranyai nyelvjárások közül a bodain kívül csak az Ormánság nyelvében maradtak fenn mindmáig efféle szóalakok: székná (széknél), vízná (víznél), erdőná (erdőnél), vidörné ( vödörnél), kelleténá (kelleténél), kiná (kinél) stb. (Temesi Mihály: Az Ormánság nyelvjárása között. Pécs ). ecet A esönc, ecöt, ecët ǀ fn kny ǀ Népr. Az ecetet használták ételek ízesítésére (pl. savanyú mártásban disznóöléskor, bablevesben), eltëvéskor (savanyó paprika, savanyó buborka). Daganatra, duzzanatra ecötös-vizes burogatás került. Régen a bodaiak maguk csináltak ecetet vadalmából és vadkörtéből. ecetestojás Vt ecötöstojás, ecëtëstojás ǀ Szerk. mn + fn Ecetes mártással és tojással készült étel. ǀ Az ecötöstojást mindönki szerette nálunk. Hamā mëgvót. édomtalan l. ildomtalan égerfa A egörfa, ~ ǀ Szerk. fn + fn Nyírfaféle [Alnus]. ǀ Az egörfa vizes helekön vót. égiháború Vn égiháburu, égiháboru ǀ Szerk. mn + fn Dörgés, villámlás. ǀ Sijessünk, mer nyakunkon az égiháburu! ǀ Ha Illéskor nincs égiháboru, akkor Illés ētévesztötte a nevenaptyát (Bar. III, 289.). égimeszelő Vt égimeszellő, ~ ǀ Szerk. mn + fn Túl magas, hórihorgas ember. ǀ Fr. Ujam mind ëgy égimeszellő. [= túl magas]. ǀ Beillené égimeszellőnek. egzecíroz A egrecéroz, egrecérol, ~ ǀ tn i Erőszakosan irányít, parancsol. ǀ Hadd abba, në egrecérozz engömet! egyenes A igenyös, igyenös, ëgyenös, ëgyenës mn 1. Irányát nen változtató; nem görbe. 2. Nyílt, őszinte <ember>, akinek nincsenek hátsó gondolatai. 3. Szép, egyenes tartású <ember>. biz ǀ 1. Itt, ezönn az igyenös uton mënnyetök tovább! 2. Apám mindég ëgyenös embör vót. Szömtü-szömbe monta a véleményit, soha nëm kertőt. 3. Igenyös vagy, rózsám, mind a nád, / Néköm nevēt az édösanyád (Bar. I, 376.). ǀ MNyA. 708: egyenes. 83

84 84 Szótár e, é egyenesen AJ igenössen, igyenössen, ëgyenëssen hsz 1. Egyenesen, az adott irányban. 2. Közvetlenül oda <vezet az út>. 1. Csak igyenössen mënnyetök, akkor odatalátok! 2. Nëm mënt lë a gyerökhön, halom igenössen a paphon (Bar. II, 44. sz.). igenyös = egyenes (Bar. III, 16.). egyenként A ëggyődönkén, ëggyődönként, ëggyenkint hsz Egyesével, külön-külön. Csak ëggyenkint gyertök! Në párossávā! MNyA. 664: egyenként. egyhajtóra AJ ëtyhajtónyira, ëtyhajtóra ǀ hsz 1. Egyhúzásra, egyhuzamban iszik vmiből. tréf 2. Folyamatosan végez vmilyen munkát. ǀ 1. Ez ëtyhajtónyira képes mëginni ëgy üjeg sört. 2. Nëm sog van vissza. Evvē má ëtyhajtóra végzünk. egykarú fűrész l. félkézfűrész egykézés Vt ëtykézés ǀ fn Az a törekvés, hogy családonként (lehetőleg) csak egy gyermeket hozzanak világra. ǀ Megj. Sajnos, az egykézés az 1900-as évek első évtizedeiben Bodán sem volt ritka. A törpebirtokos szegények egy része nem vállalta a második gyermeket. Erről a falutörténeti monográgiában is találhatunk adatot egy 1909-ből származó tanulmány alapján: Bodán a községi elöljáróság szerintaz etyke-rendszer már régóta dívik a földmívesosztálynál, [és] állandóan egyforma állapotban van. Erkölcsi okokat nem lehetne mondani, hanem gazdasági szempontból bírálandó el, mert itt kevés a birtok, és attól félnek, ha több gyermek születne, nem tudna megélni az ¼ telekből, és több testvér között az ősi birtokot meg kellene osztani, azonban a megosztott kis részből egyik sem élhetne meg, míg egy gyermek tisztességesen megél (Idézi Erdődi ). ǀ Megj. Sajnos, az Ormánság és a Mecsekalja községein kívül a Hegyháton és a Völgységben már a 19. század végén létezett az egykézés. Kulcsár József, a mocsoládiak nagy tekintélyű költő-tanítója Szózat a magyar néphez című drámai hangvételű versében hívta fel kortársai figyelmét az egykézés veszélyeire (Pesti ). ǀ elcsinál egynéhány A ënnyihány ǀ nm Néhány. ǀ Vëttem ënnyihány dunctosüjegöt. eggyődönként l. az egyenként szócikkben egyrétűen Vt ëgyrétüjen, ëgyrétüen ǀ hsz Egy rétegben. ǀ Ëgyrétüjen tericcsétök lë a pakrócot a fődre! [A madzagból] Lött is belüle jó hosszi, de ëgyrétüjen felire së ért lë [a földre]. Mëgtróbátam kétrétüjen, hát a fődet is mëkfekütte (Bar. II, 267. sz.). ǀ Megj. A második példamondat csalimeséből való! egyszálbélű Vn ëtyszábéllü, ëtyszálbélü ǀ Szerk. fn + mn Étvágytalan, sovány, igen keveset evő, fejletlen ember. gúny ǀ Ëtyszálbéllü ez a gyerök má kiskora úta. egyszer AJ ëccër, ëtyszër ǀ hsz 1. Valamikor. 2. Egy alkalommal, egy ízben. 3. Váratlanul, hirtelen, egyszer csak. ǀ 1. Ëccër még én is jártam āra. 2. Naptyába csak ëtyszër kő mëgöntözni a bëtóniákat. 3. Az asszony sütött-főzött, sürgött-forgott, még ëccër belefoktak a vacsorázni (Bar. II, 255. sz.). egyszeri AJ ëccëri, ëtyszëri ǀ mn 1. Egy esetre szolgáló. 2. Vmikori, hajdani személy. ǀ 1. Eszt csak ëccëri használatra kapod mëk tülem. 2. Az ëccëri embör mindönkitü fét [félt], talám még a maga árnyékátu is.

85 Szótár e, é 85 együtt AJ ëggyütt hsz Mindkettejüknek, együttesen. A rókabőrkereskedőnek mëg a jágërnak dógik vót együtt (Bar. II, 59. sz.). éhes A ehös, éhös, éhës mn 1. Éhséget érző ember vagy állat. 2. Mohó, folyton pénzre vágyó személy ǀ 1. Jancsi ehözs vót, hát mingyá nekilátott az övésnek (Bar. II, 46. sz.). Em mindig ehös marad, pejik fojvást öszik. Ehössek a malacok, mögyök ëtetni 2. Ha ēcsapnám, uj ehös jágër gyünne a helibe (Bar. II, 557. sz.). Soha nëm ölég neki sëmmi. Ehös a vagyonra, péndzre. ǀ fn Az éhes személy. ǀ Ezök az ehösök mindönt főfātak. ǀ éhezik éhezik A ehül, ~ tn i <Folyamatosan> nélkülözi a táplálékot. Hogy mëg në ehüjjön, vitt magavā borsót mëg kását (Bar. II, 26. sz.). ǀ éhes éhomra Vt éhóra ǀ hsz Éhes gyomorra (éhgyomorra) iszik vmi szeszt. ǀ Éhóra në igyá pálinkát, mer mëgárt. éjszaka A iccaka, éccaka, ~ ǀ fn kny Nyugodalmas lögyön az éccakátok! ekeló Vn ~ ǀ Szerk. fn + fn Az ekekapát vontató ló. ǀ Nëm mindëggyik ló vót ám jó ekelónak. ǀ ekekapa ekemetszés Vt ekemeccés ǀ Szerk. fn + fn Szántáskor az a földsáv, amit az eke egyszerre kivág és megfordít a talajból. ékes Vn ékös, ékës ǀ mn 1. Nagyon díszes <ruha, épület>. 2. Délceg tartású; büszke. kedv ǀ 1. A lányom szerette az ékës ruhákat. 2. Mëgismerni a kanászt / Ékös járásárul, / Tűzött-fűzött bocskorárul, / Tarisznayaszijjárul (Bar. I, 529.). ǀ Népr. A kanászok megjelenéséhez tartozott: a szíjon (és vállon) lógó tarisznya, a maguk készítette nagyon egyszerű (tűzött-fűzött) bocskor, a kanászkürt, a furkózsbot, a pipa és a kostökacskó (vágott dohánnyal). eketaliga Vt ~ Szerk. fn + fn A szántás eszköze, amely a taligából [a kétkerekű vontatóból] és az ekéből áll. Ëccër a ló mëgvemhezëtt, de a csikó az eketaliga alá fekütt (Bar. II, 156. sz.). eketalp Vt eketóp, eketāp, ~ ǀ Szerk. fn + fn Az ekének az a része, amely a barázdában csúszik. ekevas Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Az ekén a földet vízszintes irányban hasító vas. ǀ Nh. Az újonnan élösitött ekevas szurkos, avva elébb a düllőuton köll egy rövid barázdát szántani. Akkor a szurok az uton marad, nem lössz szurkos a vetés (Bar. I, 169.) ǀ szurok ekézik Vt ~ ǀ ts i Ekekapáz; ló vontatta ekekapával irtja a gyomot a kukoricaföldön. ǀ Megj. Mivel az ekekapa másik neve igli, ezt a munkát így is nevezték: iglizés. elállja az utat AJ elájja az utat ǀ Szerk. ts i + ragos fn Vkit akadályoz céljai elérésében. ǀ Osztopányi vörös bíró, / Az akasztófára való, /Az áta el a zutamat, / Ēvitte a disznajimat (Bar. I, 284.). ǀ Fr. úttyát ájja <vkinek> és úttyába áll <vkinek vmi> [= akadályozza, hátráltatja vki vagy vmi céljai elérésében]. elapaszt Vt ~ ǀ ts i A tehén egyre kevesebb tejet ad. ǀ A minap hörtelen elapasztott az ëggyik tehenünk.

86 86 Szótár e, é elátkoz Vt elátkoz, mëgátkoz ts i Átkot mond, ill. átkával végez ártó cselekedetet. Akkor a boszorkány elátkoszta a királlánt. Fekete macskának tötte (Bar. II, 46. sz.). elbír AJ elbir, ēbir, ~ ǀ ts i 1. <Mennyiség>, amit el tud vinni. 2. Teher, gond, amit még el tud viselni.ǀ 1. A parázs mind arannyal vátozott. Ēvitt belüle annyit, amennyit ēbirt (Bar. II, 59. sz.). Āra gyütt ëgy meszteleny cigánygyerök, az mög könnyen ēbirta az ünge ujjába [a halakat] (Bar. II, 267. sz.). 2. Hugyan tuttá ennyi bajt ēbirni? ǀ Megj. Az Āra gyütt kezdetű példamondat csalimeséből való! elcsinál Vt ēcsinál ǀ ts i Magzatot elhajt. ǀ Megj. Ez a sajnálatos esemény a 19. században és a 20. század elején is előfordult a mi vidékünkön. Vele járt az ëtykézés: az, hogy családonként (lehetőleg) csak egy gyermeket hozzanak világra. ǀ egykézés elcsiszál Vt ēcsiszáll, ~ ǀ ts i Elken, elsimít vmit. ǀ Mindik szépen ēcsiszátunk a konyha főggyin a sárgafődes habarcsot. eldob AJ ēdob ǀ ts i 1. Elhajít vmit. 2. Vkit, vkiket eltaszít magától. ǀ 2. Ēdopta magátu a feleségit mëg a gyerökejit ez a szöröncsétlen. eldöglik Vn ēdöglik, ~ ǀ tn i 1. Elhull, elpusztul az állat. 2. Váratlanul és hosszasan fekszik személy vhol. ǀ 1. Ēdöglöttek a csibéjjejim. 2. A Ferkó mëgen ēdöglött a pajtába, mer részög lëtt. elé A elejbe, ~ hsz Nem mögé; elé. Odamënt elejbe, ahogy főzött (Bar. II, 26. sz.). Ahogy lëszát a lórul, kifutott elejbe a lány, mëkfokta a ló kantárgyát, oszt kérdöszte a királfitul: Há kössem a loat? télihön-ë vagy a nyárihon? (Bar. II, 156. sz.). Amind az ustoromat odatüsztem a hat zsák elejbe, mán az nyárfaustornyelem akkorára mëgnyőtt, hogy má sűtt seregék fészkētek benne (Bar. II, 267. sz.). ǀ Megj. Az utolsó példamondat csalimeséből való! elébe A elejbe, elibe, ~ hsz + személyrag 1. Eléje; <vki, vmi> előtti helyre <kell tenni vmit>. 2. Vki, vmi elé kerül vki, vmi. ǀ 1. Ahogy lëszát a lórul, kifutott elejbe a lány (Bar. II, 156. sz.). A tányér elibe tëdd a poharakat! 2. Mëgijett ám, hoty hörtelen elibe átam. ǀ Megj. Az idősebbek a valaki elejbe jár állandósult szókapcsolatot ebben az ételemben használták: N. N. volt a tanítóm. (Én a Gërtig nevü tanittó úr elejbe jártam.) eléget AJ mëgéget, ~ ts i 1. Vmit tűzbe dob. 2. Vkinek a testét elégetik, megégetik. Szent István vértanút a halála után mëgégették (Bar. II, 542.). elegyes A egyelös, ëgyelös, elegyös, elegyës ǀ mn Vegyes; ilyen is, olyan is. ǀ Ëgyelös ez a gyümőcs, vam benne éröttebb és kemény is. elém A elibém, ~ szjeles hsz <Személyem> előtti helyre. Āra gyütt ëgy lovashuszár elibém a dinnyébe (Bar. II, 267. sz.). ǀ Megj. A példamondat csalimeséből való. elemészt Vt ~ ǀ ts i Elpusztít; tönkre tesz. ǀ Elemésztötte magát az ura részögössége mijatt. eleség J ~ ǀ fn ǀ fn Takarmány állatnak, főleg baromfinak. 2. Étel embereknek. ǀ 1. Szórtam ëty kis eleségöt a tikoknak. 2. Vittem azér kis eleségöt magammal a mezőre.

87 Szótár e, é 87 elevátor A ëlëvátër, ëlëvátor ǀfn kny ǀ Ëlëvátër vitte föl a szómát a kazalra. elfajzik l. a fajzik szócikkben elfancsalodik Vt ēfancsalodik ǀ tn i 1. Elszomorodik, elkedvetlenedik vmi miatt. 2. Bánatos, <ezért majdnem sír. ǀ 1. Ēfancsalottam a gorombasága mijatt. 2. Te ezér képezs vagy ēfancsalonni? Talám még sirtá is? elfelejtkezik Vt ēfelejközik, ēfelejkëzik ǀ tn i 1. Elfelejt vmit. 2. Megfeledkezik vkiről. rossz ǀ 1. Adósságom vót. Errü ēfelejkösztem. Útra akar mënni, / Én rulam még el is felejközött / Búcsúcsólkot adni (Bar. I, 471.). ǀ Megj. A búcsúcsolkot hiperurbanisztikus szóalak Boda nyelvében. elfér AJ ētér, ēfér, ~ ǀ tn i Vmi éppen elfér vmiben. ǀ Ez a pohár még ētér a szekrémbe. elfogad J ~ ǀ ts i 1. Mástól vmit átvesz. 2. Befogad vkit <a házába>. ǀ 1. Ēfogattam az ajándékot. 2. Ëgy szëgény embër házáhon ëgy este beállitott Jézus mëg Szem Péter szállást kérni. El is fogatták üket (Bar. 59. sz.). elgrájfol Vt ēgrájful, ēgrájfol ǀ ts i 1. Elvesz vhonnan vmit. 2. Ellop. rossz ǀ 2. Valaki ēgrájfúta a tollamat. ǀ Megj. A grájfol német jövevényszó a falu nyelvében (greifen megragad, elfog, elkap ). elhagyatott AJ ēhagyatott, ~ ǀ mn 1. Elhanyagolt, ápolatlan külsejű személy. 2. Kietlen, üres hely. ǀ 1. Szëgény ēhagyatot embör ez. 2. Ëgy ēhagyatot tanyáhol értünk. elhányolódik Vt ēhányulódik, ēhányolódik ǀ tn i Elkallódik, elvesz vmi, de később előkerül. elherdál Vn ēhërdáll ǀ elhërdál ǀ ts i Elpazarol vmit. rossz ǀ Ēhërdáta a vagyonát a sok ivással. elhesseget Vn ēhössöget, ēhëssëget, elhëssëget ǀ ts i 1. Elhajt, elijeszt madarat, kutyát, baromfit. 2. Eltaszít ijesztéssel magától vkit. rossz ǀ 1. Ēhössögettem a tikhordó kányát az udvarbu. 2. Eszt ēhessögettem ám ëtykettőre. ǀ Fr. Ēhössögeti a roz gondolatát. [= szabadul a rossz gondolatától]. elhujántja magát Vt elhujánti magát ts i + nm Elrikkantja, elkiáltja magát. Mikor a gödör készen vót, fölibe egy likas kalapot tëtt, oszt ēhujántotta magát (Bar. II, 147. sz.). Megj. L. még a hujánt címszó alatt (OrmSz. 242.)! ǀ hujánt éli világát AJ élli világát, ~ ǀ Szerk. tn i + fn <Korlátlanul> élvezi az élet örömeit, lehetőségeit. ǀ Gondúta, hogy amég az ura odajár, ü éli világát a pappā (Bar. II, 255. sz.). ǀ Fr. élli világát [= élvezi az élet örömeit]. Él, mind Marci Hevesön. [= gond nélkül és jól él]. Él, mind a hal a vizbe. [= nincsenek gondjai, kényelmesen és könnyen él]. elivogat J ~ ǀ tn i 1. Sokáig ivogat, iszik. 2. Ivogatással tölti az időt. ǀ Elivogattunk a pincénkné. eljegyzés AJ ējegyzés, ~ ǀ fn <Kis ünnepség keretében> férfi hölgyet menyasszonyául fogad. ǀ Tënnap mëgvót nálik az eljegyzés. ǀ Nh. A házasulandók az eljegyzés alkalmával gyűrűt adnak egymásnak. Ezért az eljegyzést így is nevezik: gyűrűző. ǀ gyűrűző, kézfogó

88 88 Szótár e, é elkerít AJ ēkeritt, ēkerit ǀ ts i 1. Kerítést készít az adott helyhez. 2. Nagyot káromkodik. szép ǀ 1. Ēkeritöttem a tikokat a kacsáktu. 2. Ez asztán jó ēkeritötte ám az annya mindönit. elkoboz AJ ēkopoz, ēkoboz, ~ ǀ ts i Erőszakkal elvesz. ǀ Ēkoposzták a bukszámat a buszon. elkókányol l. a kókányol szócikkben elkövetkezik Vt ēküjetközik, ēkövetkezik tn i Elbúcsúzik, elköszön. Ezëk ëccër tarisznyát akasztanak a nyakikba, ēkövetkësztek otthonrul, oszt ēmëntek vëlágot próbáni (Bar. II, 88. sz.). Megj. L. még OrmSz. 329: következik, AmTsz. 110: elkövetkezik, ÚMTSz. 2: 115. az elkövetkezik szócikkben! A címszó mondatkeretből jöhetett létre rövidüléssel és jelentéstapadással: eljött, elköjetközött [ elkövetkzett ] a bucsuzás ideje > ēküjetkëző idő [ elkövetkező idő ] = búcsúzási idő > ēküjetkëzés elbúcsúzás. elkujtorog Vn ēkujtorog ǀ tn i Elcsavarog. rossz ǀ A kisfijam szeretött ēkujtorogni. ellenkedik AJ ellenködik, ellenkëdik ǀ tn i 1. Ingerel, incselkedik. 2. Sokszor ellentmond vkinek. ǀ 1. Në ellenköggy avval a mérges kutyával! ǀ böllenkedik elmángorol Vt ēmángul, ēmángorol, ~ ǀ ts i 1. Ruhát simít, ütöget mángorlóval. 2. Elver vkit. ǀ 2. Jó ēmángúta ám a gyerököt. ǀ mángorló, mángorol elmarad AJ ēmarad tn i 1. Nem halad vki vagy vmi után. 2. Fejlődésben lemarad. rossz 3. Vmilyen rendezvényre nem kerül sor. ǀ 1. Ëccër ëty kis sánta csibe ēmaratt az anyjátu (Bar. II, 91. sz.). 2. Ez a kis kajla fülü malac ēmaratt a többitü, csököt lëtt. 3. Ēmarad a mullaccság. elmegy AJ elmén, ēmëgy, ēmögy, elmëgy ǀ tn i 1. Távozik vhova. 2. Beáll <vhova> munkára. 3. Eligazodik vmin, vmiben. 4. Még elfogadható vmi. ǀ 1. Ēmëntem tënnap Patacsra. 2. Ēmënt kocsisnak ëty paphon (Bar. II, 45. sz.). 3. Nëm tudok ēmënni a szavaidon. 4. Jó lësz ez neköm? Mék talán elmén. elment A émönt, ēmönt, elmönt, elmënt tn i Eltávozott <gyalogosan> ǀ Ēmënt ű is a bicsérdi bucsuba. MNyA. 777: elment. elmérged A ēmérged, ~ ǀ tn i 1. Sérülés helye, seb begyullad. 2. Emberi kapcsolat tartósan megromlik. rossz ǀ 1. Ēmérgett a seböm. 2. Kár, hogy ēmérgett a jó kapcsolatunk. elmúlik AJ ēmúllik, elmullik tn i Eltelik <bizonyos idő>. Jó idő ēmút (Bar. II, 45. sz.). elmunkál Vt ëmunkáll, ~ ǀ ts i Talajt ásás után gereblyével szépen elegyenget. ǀ Még ēmunkállom az ágyások helit. elnáspángol Vn ēnáspángul, ēnáspángol ǀ ts i Jól elver vkit. rossz ǀ Ēnáspángóta a fiját. előbb J elübb, elébb, ~ hsz Korábban. Mögen mindön ugy lött mindön, mind elébb (Bar. II, 48. sz.). Az asszony ugy jajgatott, mind előbb (Bar. I, 59.). Amikor annak má nem vót [étele], a két nagyobb csak csak ugy adott nekije, ha elübb az ëgyik, azután a másik szömit kivëhessék (Bar. II, 88. sz.). ǀ Megj. Az utolsó mondat is népmeséből való.

89 Szótár e, é 89 előbbeni J ~ ǀ mn 1. Az előző. 2. A korábbi. ǀ 1. Áj [állj] be az előbbeni heledre! 2. Ez még az előbbeni napon vót, amirü most beszéllök. előhasi Vt ~, előhasu ǀ mn Első alkalommal vemhes üsző. ǀ Elattam az előhasu üszömet. élő Isten Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn A igazságos Isten. ǀ Köszönd az élő Istenëdnek, hogy átmëntél! Tégöd is vizbe fujtottalak vóna! (Bar. II, 64. sz.) ǀ Megj. A baranyai népmesék jellegzetes zárómondata Köszönd élő Istenëdnek kezdetű. Ezt mesebeli állatok (béka, csikó) vagy megszemélyesített fogalmak (Vizihalál, fejetlen ló) mondják. elöl A elü, ~ hsz kny ǀ Ott elü mëktalálod a pajtába. előszéna l. a sarjú szócikkben előtt A elűtt, elütt, ~ nu kny Ergye haza, fűccsd el a kemincét, a gyerököt tëdd a lapátra, oszt ott a kemince elűtt mondd nekije háromszor: Mast bedoblak! (Bar. II, 44. sz.). Éjfél elütt aszt mondta, hogy haza këll nekije mënni (Bar. II, 45. sz.). előtte A elűtte, elütte, ~ nu + sz.jel 1. <Vmit, vkit> megelőző helyen. 2. Az említt időpont előtt. 1. Ëccërre elütte vót az ördög (Bar. II, 147. sz.). 2. Röggel hétkor kezdök dógozni. Előtte gyere el hozzám! elővesz A ellüvösz, elüvësz, elővësz ǀ ts i 1. Vmit vhonnan előkeres. 2. Vkitől számonkér vmit. rosszǀ 1. Jancsi ellüvette a második sipot, oszt mëkfutta (Bar. II, 88. sz.). Jancsika akkor elüvötte a kalapácsot, oszt monta, hogy templomot épit (Bar. II, 106. sz.). 2. Na, akkor elővëttem ám a gyerököt, hoty hun csavargott egész éjjē. elpatkol Vt ēpatkul, ēpatkol, ~ ǀ tn i Elpusztul, meghal. tréf, durva ǀ Nëm szeretnék még ēpatkúni. elpazarol A ēpazáll, ēpazall, ēpazol, ēpazarol ǀ ts i kny ǀ Ēpazáta a kis mëktakaritot péndzit. elpilled A ēpilled, ~ ǀ tn i 1. Ellenkad, elbágyad a hőségtől, fáradtságtól. 2. Elálmosodik. szép ǀ 1. Ēpillettem a nagy melegbe. 2. Të is ēpilletté, lë köllene má fekünnünk. elpitlikel Vt ēpitlikül, ēpitliköl ǀ tn i Elhordja magát; elinal. tréf ǀ Mëgijett ez valamitü, asztán ēpitlikűt. elpuffad Vt ēpuffad, főpuffad, fëlpuffad ǀ tn i A gyors evés eredményeként a jószág gyomra sok levegővel telítődik. ǀ [A juhok] Lucërnába belemëntek, / Ötfen közül öt ēpuffatt, / Juhász Andráson kiattak (Bar. I, 284.). ǀ tokárolás elpusztít AJ ēpusztitt elpusztit ǀ ts i 1. Vmit elront, megrongál. rossz 2. Lebont építményt. ǀ 1. Ēpusztitottad a dorgódat? 2. Mér pusztitottad el a disznóollakat? ǀ Megj. Újabban így is: lëpusztitt. elragad AJ ēragad ts i 1. kny 2. Elrabol <vkit>. ǀ Ahogy eszt a remete kimonta, odamëntek a gonoszok, oszt ēragatták (Bar. II, 107. sz.). ǀ Nh. A gonoszok vagy rosszak: ember formájú szellemek. elrédogál Vt ērédogáll, ~ ǀ tn i Csendesen és sokáig sírdogál. ǀ Ot csak ērédogát a kicsi magába.

90 90 Szótár e, é elrenyhül l. a renyhül szócikkben elsenyved AJ ēseŋved, ēsenyved, ~ ǀ tn i 1. Főleg növény a nagy melegben eltikkad, száradni kezd. 2. Ember fizikai állapota leromlik. 3. Elzsibbad egy testrész. ǀ 1. Ēsenvettek a napon a muskádlik. 2. Bizony ēsenvettem a sog doloktu. 3. Sokszor ēsenved a lábom nagyujja. elsikul Vt ēsikul, ~ ǀ tn i Síkká alakult a felhőzet sok felhő van együtt az égen. ǀ Mast asztán ēsikút ám az ég. ǀ Megj. Mondják így is: nekisikul. A fogalom ellentétpárja: nekivál. ǀ nekisikul, nekivál elsőszoba AJ ēsőszoba ǀ Szerk. mn + fn Ez a lakás legszebben berendezett, ún. tiszta szobája. ǀ Népr. Rendszerint az utca felé eső szoba. Nem igen laktak benne. Itt álltak a ruhás szekrények, és itt tárolták a dunyhákat, párnákat. Régen halál esetén itt, a hidegágyon ravatalozták fel a halottat, és itt virrasztottak felette. Innen vitték ki a temetőbe. ǀ tisztaszoba, hátulsószoba elsüllyed AJ ēsilled, ēsüjjed, elsüjjed ǀ tn i 1. kny 2. Szégyenében eltűnik, megsemmisül. ǀ 2. Majd ēsillettem szégyönömbe. ǀ Fr. Süjjeggyek el, ha nëm montam igazat! [= esküszöm, hogy igazat mondtam]. elszánt Vt ēszánt, ~ ǀ tn i A szomszéd parcellából egy kis részt a maga területéhez szánt. rossz ǀ Szerette ēszántani a másét. ǀ Népr. A határperek megelőzésére a parcellák szélét határküjek-kel vagy határcüjek-kel jelölték meg. Persze a köveket, cövekeket odébb lehetett ám tenni. Így aztán szinte nem értek véget a határperek Bodán sem. elszegődik Vn ēszegődik ǀ tn i Az uraságnál vagy nagygazdánál szerződéssel hosszabb időre munkát vállal. ǀ Sokan ēszegőttek cselédnek mëk szógának. ǀ Megj. Régen így is mondták: bujtárnak, pásztornak szegőttem, vagy így: beszegőttem pásztornak, bujtárnak. elszéled AJ mëkszélled, ēszélled, ~ tn i 1. Szétszóródva oszlik pl. a tömeg. 2 Szétoszlik, eltűnik pl. a köd, a felhő. 3. A nyáj vagy falka <ill. egy-egy állata> elbitangol, elkóborol <a legelőn>. 1. Lassan elszéllettek az embörök a bucsubu. 2. Ēszéllennek a föjhők it fölöttünk az égrü. 3. Juhok mellett elaludtam, / A juhaim mëkszélettek, / Lucërnába belemëntek (Bar. I, 284.). ǀ megszéled elszível AJ ēszivel, elszivel ǀ ts i 1. Eltűr, elvisel vkit, vmit. 2. Nagyon szeret vkit. ǀ 1. Ēszivēte, hogy ijen rosszu bántak vele. 2. A Jóska nagyon is ēszivēte a Julist. elszomorodik Vn mökszomorkodik, ~ tn i <Hirtelen> szomorúvá lesz. Jancsi nagyon mökszomorkodott ezön a kegyetlenségön (Bar. II, 46. sz.). Fr. mökszomorkodik [= elszomorodik]. elszontyolodik Vn ēszonytyorodik, ēszonytyolodik ǀ tn i Elkedvetlenedik vmi miatt. ǀ De ēszonytyorottá, gyerök! Mi a bajjod? eltángál Vt ētángáll ǀ ts i Jól elver vkit ǀ Megj. A címszó jelentése emberre és állatra egyaránt vonatkozhat. eltart Vt ētart ts i Étellel, itallal jól tart <vkit>. Mëgállétom a szekeret, ha nekëm mëgbocsátasz, oszt mëgigérëd, hogy az apámat is ētartod (Bar. II, 156. sz.).

91 Szótár e, é 91 eltenyerel AJ ētenyerel, ~ ǀ 1. Hirtelen a tenyerére esik. 2. Csúnyán elesik. ǀ 2. Od bizoŋ nagyon ētenyerētem. eltér l. az elfér szócikkben eltévelyedik A ētévölödik, ētévejëdik ǀ tn i 1. Eltéved. 2. Erkölcsileg tévútra kerül. rossz ǀ 1. A minap ētévölöttem a sütédbe. 2. Nëm dógozik má, mer tejjessen ētévölödött. eltrécsel Vn ētrécsöl, ētrécsël ǀtn i Hosszasan elbeszélget, pletykálkodik. ǀ Az asszonyok jó ētrécsőtek a bódba. elvádol/elvállal AJ ēvádul, ēvádol, ēvállal ǀ ts i 1. Elismer, bevall vmit. 2. Vállal bizonyos munkát. ǀ 1. Ēvádúta, hogy lopott. 2. Ēvádútam a kukorica kapállását. elvállal AJ ēvádul, ~ ts i Ígéri egy feladat teljesítését. Vót a faluba ëty katona, az ēvádúta, hogy három éccakát ott tőt a kastélba (Bar. II, 17. sz.). elvár J ēvár, ~ ts i 1. Megvár <vkit>. 2. Vendégségbe vár <vkit>. 3. Vmit szigorúbban vár vkitől. 1. Majd ott ēvárlak a hidná. 2. Jó, majd ēvárlak (Bar. II, 64. sz.). Megj. Ormánsági tájszó is! (ÚMTSz. 2: 173.) 3. Ēvárom ám tüled, hogy ezután röndössen visēköggy! elvásik AJ ēvásik, ~ ǀ tn i 1. Fog érzékennyé válik almától, savanyú ételtől. 2. Elkopik, eltompul vmi, pl. a kés, kasza éle. ǀ 1. Ēvásott a fogam. ǀ Megj. A bele igekötővel és Fr.-ban: belevásik a foga [= vmit nagyon elront]. Hasonló Fr. még: beletörik a foga [= nem sikerül neki vmi, kudarcot vall]. 2. Ēvásott a kaszám élle. elve / éve l. az Évai-hegy (Évei-legyelő) alatt! elvénül AJ ēvénül, ~ ǀ tn i 1. Ember megöregszik. 2. Növény fássá vagy túléretté válik. ǀ 1. Nëm sokat ér az embör, ha ēvénül. 2. Pudvás lëssz a retök, ha ēvénül. elveszelődik A ēveszelődik, ~ ǀ tn i Vmi elveszik, eltűnik. ǀ Ēveszelődöt a késöm tënnap, de mëglëtt. Ēveszelődöt jószágokat kerestünk az erdőbe. elveszít AJ elveszejt, ~ ts i 1. <Vmit> elhagy. 2. <Vkit> tönkretesz. 1. Ēveszejtöttem a pincekujcsot. 2. [ ] Anti ēmonta, hogy az ipa ütet má ëccër el akarta veszejteni (Bar. II, 59. sz.). elvette Vt ēvötte, ēvëtte ts i 1. kny 2. <Feleségül> vette. 2. [ ] eszt mögszerette, oszt el is vëtte (Bar. II, 93. sz.). elvira Vt ëlvira ǀ fn A direkt termő szőlőfajták egyike. ǀ Nekünk izs vót kéd vágó ëlviránk. elvolt Vt ēvót, elvót, ~ ǀ tn i Vhova elment; ott volt; de már meg is érkezett onnan. ǀ Ēvótam a minap Pécsre. Nem vót otthun a malom, a mónár ēvót epörgyézni (Bar. II sz.). ǀ Megj. A példamondat csalimesében olvasható! Az 1. példamomdat igei állítmányában egyszerre három idősík is kifejeződik: múlt idő (elmentem) + a múlt idő másik része (ott voltam egy darabig) + jelen idő (vissza is értem, és most itt vagyok). elzsibbad Vn ēzsibbad, ~ ǀ tn i. Testrész zsibbadni kezd, ill. zsibbadtá válik. ǀ Ēzsibbatt a lábom.

92 92 Szótár e, é ember AJ embör, embër ǀ fn 1. kny 2. Férj. 3. Férfi. ǀ 1. Az embör as së tuggya, micsinyájjon, ha hörtelen mëkszédül. 2. Az emböröm ēmënt a vásárra. 3. Ott ëgy öreg embörrē talákosztam. emberfia Vt embörfija, embërfija ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezet) Általános alanyként [bárki, mindenki; így a szóban forgó személyre és a beszélőre is vonatkozóan]. ǀ Az embörfja nëm is tuggya, mit tögyön ijenkor. embergyeröke Vt embörgyeröke, embërgyerëke ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezet) Általános alanyként használt szóösszetétel (ha férfiről van szó). ǀ Mëg van neszűvē az embör gyeröke, ha ijen nagy bajba kerül. emberlánya Vt embörlánya, embërlánya ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezet) Általános alanyként (ha nőről van szó). ǀ Félelmibe csak remögni tud az embörlánya. emberré változik AJ emberrel vátozik Szerk. fn + tn i <Gyermek> más személlyé, akár felnőtté változik, alakul. A likon körösztü látta, hogy a gyerök lëszáll az ágyrul, töpörödött öreg embörrel vátozik (Bar. II, 44. sz.). Nh: A helyi hiedelem szerint a boszorkány ártó hatással képes arra, hogy a kisgyermeket akár öreg emberré változtassa. A példamondat népmeséből való. émelyeg AJ émölög, émëlëg, émëjëg tn i 1. kny 2. Éhséget érez az üres gyomor. ǀ 2. Má émölgök az éséktü [éhségtől]. émelygős AJ émölgős, émëlgős, émëjgős ǀ mn 1. Émelygést okozó étel, szag. 2. Túlzottan édes étel, ital. ǀ 1. Engöm zavarnak az émëlgős szagok. 2. Nëm szeretöm az émölgős italokat. énekel A ínökő, éneköl, énekël tn i Dallamot szólaltat meg emberi hangon. A pap nem szót rá sëmmit, de a katona kérdöszte, hogy szabad-ë nekije is valamit énekűni (Bar. II, 255. sz.) ǀ MNyA. 879: énekel. énekeskoldús Vt ínököskúdis, éneköskódus ǀ Szerk. mn + fn 1. Énekszóval kéregető koldus. 2. Szerencsétlen, lenézett ember. gúny, rossz ǀ Fr. Nëm lësz ebbü még éneköskódus së. [= semmire se viszi; nem fog boldogulni az életben]. engedi A engeggye, ~ ts. és tn i Vminek a megtörténését eltűri. Csak ahhon a naty fazékhon në nyújj, mer aszt nëm engeggye az uram még nekëm së! (Bar. II, 64. sz.) enyém A enyimé, enyim, ~ ǀ nm Tulajdonomban lévő ǀ Sok pészt adok nekëd, ha husz esztendő mulván az enyimé lësző! (Bar. II, 147. sz.) Az én taligám mëgvemhezëtt! Enyimé a csikó! (Bar. II, 156. sz.). ǀ Megj. Ha csak birtoklást fejez ki a névmás, akkor az enyém szót használják. Ha a birtokolt tárgyra, dologra is akarnak utalni, akkor az enyimé (= a szóban forgó vmi az enyém) szót mondják. eper/eperje Vn epörgye, epërgye, epör, epër ǀ fn Szamóca, földi eper. ǀ Szeretöm az epörgyét. Lëgvárt is csinyátam epörgyébü. eperjézik Vt epörgyézik, epërgyézik ǀ ts i Epret szed. ǀ Nem vót otthun a malom. A mónár ēvót epörgyézni (Bar. II, 267. sz.) ǀ Megj. A példamondat hazudós (tréfás) meséből való! eperfa Vt szödörnyefa, szödörgyefa, szödörfa, epörfa fn, ill. Szerk. fn + fn Apró, édeskés bogyókat termő fa. A szödörgyefa termésit a libák is szerették. Beruktak tüle. MNyA. 113: eperfa.

93 Szótár e, é 93 eperjézik A epörgyézik, epërgyézik, epërjézik ǀ tn i <Az erdőben> földi epret szed vagy eszik. ǀ Nincs itthun, ēmënt a mónár epörgyézni (Bar. II, 267. sz.). Megj. Így is mondják a címszó jelentésében: epröz, eprëz, eprészik. éppen A ippeg, ippen, ~ hsz <Nyomatékosítása annak>, hogy a szóban forgó időben és helyen van, történik vmi. Ippeg azér gyüttem, hogy láthassalak. Mer ippen szülésbe van (Bar. II, 59. sz.). hsz Két személy, dolog legyen egyforma. ǀ Ippeg ujan lögyön, mind ü (Bar. II, 17. sz.). hsz Vmi pontosan csak egy személyhez tartozik. ǀ Az uton mindig a Jancsi élelmit fogyasztották, nem csuda, hogy ippen azé fogyott ē lekhamarabb (Bar. II, 88. sz.). eprészik l. eperjézik eprëz, epröz, eprészik l. az eperjézik szócikkben ered J ~ ǀ tn i 1. Víz fakad, feltör a földből. 2. Származik vki vhonnan. 3. Vmibe kezd. 4. Oltás megered oltott facsemetén, gyermeken. 5. Fa gyökeret ver. 6. Esni kezd az eső. ǀ 1. Ott a vőgy végibe ered ez a fórás. 2. A feleségöm csalággya az Ormányságbu ered. 3. Elerett az órom vére. 4. Mëgerett a kis körtefám. 6. Elerett az eső. Megj. Az ered ige főleg igekötős igékben (pl. mëgered, elered). eredj A ergye, eriggy, ereggy tn i Az ered ige felszólító módú 1. szám 2. személyű alakja. [ ] ergye föl a padlásra, azon furgyál ëgy likat, oszt onnand nézd mëg, mit szól, micsinyál a gyerök! (Bar. II, 44. sz.). Üres hordó, nincs bor benne, / Ergye, bujtár, hozzál bele! (Bar. I, 292.) ereget AJ eröget, erëget ǀ ts i 1. Jószágokat az ólból, istállóból folyamatosan kienged. 2. Egymás után többször szellent. tréf, gúny ǀ 1. Én szoktam kierögetni az istállóbu a teheneket. 2. Ki erögetött itten? Nagy a bűz. ergenyes Vt ergenyös mn Erélyes (pl. a bíró). ergenyös = erélyes (Bar. III, 11.) Megj. Az erély magatartásban megnyilvánuló határozottság bizonyára kapcsolatban van az erge, ergelős tájszavakkal, amelyek zord, mérges goromba jelentésűek (ÚMTsz. 2: ). eridj A ergye, ereggy, eriggy ǀ tn i Menj, indulj el! ǀ Ergye innen, mer udba vagy! Ergye, nézd mëg, mi van az égön! (Bar. II, 59. sz.) erre, arra A ēre, āra hsz Ebben az irányban; abban az irányban. ēre, óra = erre, arra (Bar. I, 11.). erről Vn ērül, erröl, ~ 1. kny 2. Így; ez által. 1. Errü a hejrü indútam tovább. 2. [Aztán a pajtásának a kardja] az vérös vót. Ērül mögtudta, hogy a pajtása má nem él (Bar. II, 17. sz.). eseget A esöget, esëget ǀ ts i Lassan, csendesen esik az eső. ǀ Végre esöget! esep = az üveg dugója (Bar. III, 11.) Kihalt szó! Megj. A szó eredete bizonytalan. Talán székely tájszóval, az isap-pal van kapcsolatban. Ennek nem a jelentése. esküdtet Vt esküttet ǀ ts i <Pap> esket <a templomban, egyházi szertartásként>. ǀ Elmënt a pap misét tönni. / Barna kis lánt esküttetni (Bar. I, ). esküdtetés Vt esküttetés ǀ fn Esketés. ǀ Széb vót az esküttetés. esküszik Vt ~ tn i 1. <Vmire> hivatalos esküt tesz. 2. Esküdözik <nem mindig az igazságra törekedve>. rossz 3. Házasságkötéskor hűségesküt tesz. 4. Házasságra

94 94 Szótár e, é lép. 2. Égre-fődre esküszik, hogy ü nëm izs vót ott. 4. A Muszti kutya lóg gyon a fán, a rókabőrkereskëdő lánya mëg esküggyön mëg a fijuvā (Bar. II, 59. sz.). A fijam hunap esküszik a Bözsivel. esőlékfa Vt ~ mn + fn <Száraz ágak, erdőben>, amelyek a fákról leesnek. Ez a szëgény embër ëccër kocsivā, lóvā ēmënt ëgy nagy ballangerdőbe esőlékfát szëdëgetni (Bar. II, 106. sz.). ǀ Népr. Ennek összeszedését, a faizás-t régen engedélyezte az uraság az uradalmi erdőkben. ǀ faizás esperes A öspörös, ëspëres ǀ fn kny. ǀ Ēgyütt az öspörös ur mihozzánk is. estebéd Vn ~, vacsora ǀ fn Esti étkezés. ǀ Estebédre sütkrumpli lësz fagyos szalonnávā. estérekelve AJ estérekēve, ~ ǀ hsz 1. Mire este lesz. 2. Estefelé. ǀ 1. Estérekēve végzünk vele. eszetlenkedik AJ eszetlenködik, eszetlenkëdik ǀ tn i 1. Komolytalanul viselkedik. rossz 2. Tréfálkozik. ǀ 1. Csak eszetlenkönni tuttok? 2. Jó áll neki ez a kis eszetlenködés, viccölődés. ǀ bolondozik eszik Vn öszik, ëszik tn i 1. Táplálkozik. 2. <Vkit> esz a méreg. 1. Szép csöndessen övögettünk. 2. A bátyákat mög ötte a mérög (Bar. II, 46. sz.). Fr. ëszi a mérëg [= mérgelődik]. észre vesz A eszre vösz, ~ ts i <Vmit> meglát, érzékel. A banya a fijatalembört, mikor az nëm vötte eszre, mökkötötte ëgy hajaszálávā ugy, hogy ez is küjel vát [ kővé vált ] (Bar. II, 17. sz.). észrehozza AJ eszrehozza, észrehozza ǀ Szerk. fn + ts i Észre téríti. ǀ Vigyáz, mer eszre hozlak! észrevesz A eszrevösz, észrevësz ǀ ts i ǀ Eszrevëttem, hogy nëm figyēsz rám. eszterhéj l. eszterje eszterje Vt isztörgye, ësztërhéj, ësztërgye ǀ fn Az épület eresze. ǀ Në ájjatok az ësztërgyébe, ha esik az eső, mer belecsaphat a villám. ǀ Megj. A címszó értelmében használatos még az ësztërhéj szó is. ǀ Nh. Ha esik az eső, a fejszét ki kell vágni az ësztërgye alá, akkor nem csap belénk a villám. ételszentelés Vn ételszentülés, ételszentölés Szerk. fn + fn A főbb ételek megszentelése húsvétkor a templomban. Husvétkor sunkát, kóbászt, kalácsot, himöstojást, sót és nyers tormát köll szentőtetni, hogy áldás lögyön az ételön húsvét után is. Tormát azér kő szentőtetni, mer aki abból öszik, abba az évbe nem kinozi a szomjuság mög a keserüség (Bar. III, 282.). Népr. Az ételeket kis kosárba rakják, és hímzett terítővel takarják le; úgy viszik a templomba. Reggeli csak akkor kezdődhet, ha megtörtént az ételszentölés.ǀ húsvét etető Vt ötető, ëtető ǀ fn 1. Az a személy, aki csépléskor a szétvágott kévét a dobba ereszti a cséplőgépen. 2. Aki a jószágokat eteti. ǀ 1. Ki lësz máma az ëtető? étkes Vt étkös, ~ ǀ mn Jó étvágyú, sokat evő jószág, ember. ǀ Mijen étkessek ezök a kismalacok! Jó, hogy ijen étkös a kis onokánk. Évai-hegy Vt Évai-högy, Évei-legyelő Szerk. szn + fn Helynév. Hegy a falu határának északi részén. Évai-högy : Évei-legyellő. Do, Men, l (BMFN I, 127/80.).

95 Szótár e, é 95 A hagyomány szerint itt lakott egy Éva nevű asszony. Mivel a legelő az erdők elején, ill. aljában volt, az a valószínűbb, hogy a név Évei eleme az erdő elve erdő eleje szerkezetből jött létre rövidüléssel, ill. jelentéstapadással. ǀ L. Bába Nemes: 131. o. az elv címszó alatt és az Erdély szócikket (FNESz. 204.). evangélium A ëvangéliom, ~ fn Az Újszövetségben a Jézus életét leíró négy könyv valamelyike. Mi a négy? Az evangéliom! (Bar. II, 147. sz.) evegelődik Vt övögelődik, ëvëgelődik ǀ tn i Lassan és élvezettel eszeget. kedv, tréf ǀ Meddig ëvögelőcc itten? ǀ Megj. A címszó értelmében ma ezek a szavak használatosabbak: ëvëget, ëszëget.

96 F fágy Vt ~ ǀ ts i Mohón eszik ember és állat. ǀ Csak úty fátyta a tehenünk a füjet a legyellőn. Várgyá! Eszt a kis kóbászt még befágyom. ǀ fal fagylalt A fagylajt, ~ ǀ fn kny ǀ Mëgövött esz két tőcsér fagylajtot ëgymás után. fagyos napok Vn ~ ǀ Szerk. mn + fn A késői fagyok napjai: Ivó (május 19.) és Orbán (május 25.) faizás Vt fájézás, fajizás ǀ fn Az esőlékfák (száraz ágak) összeszedegetése az erdőben. ǀ Népr. Még ezt is szabályozta a falu 1767-ben kelt urbáriuma: A hol Erdő vagyon, ottan az jobbágyoknak egyedül magok szükségekre dült és száraz fábul, hogy ha pedig az nem találtatnék, nyersbül is [ ] tűzre való fáézás szabad légyen (Idézi: Erdődi ). fájész Vt ǀ ts i 1. Hiányol vkit. 2. Sajnál vkit. ǀ 1. A kizsgyerök röggel úta fájéssza az aptyát. 2. Elhatta a szeretőjje. Aszt fájéssza állandójjan. fájlal Vt ~ ǀ ts i Panaszolja, hogy fáj vmije. 2. Sajnál vmit. 3. Együttérez vkivel pl. a gyászban. ǀ 1. A feleségöm régúta fájlali a dërëkát. 2. Fájlalom, hogy ez mëktörténhetött. 3. Fájlalom szëgény Bözsikét, hogy mëkhāt. fájront Vt ~ ǀ fn 1. A munka vége, befejezése adott időben. 2. A munka utáni szabadidő. ǀ 2. Örűtünk ám a fájrontnak a bányába. ǀ Megj. A fájront német jövevényszó Boda nyelvében. fajzadék Vt ~ ǀ fn 1. Szaporulat, ivadék és emberi fajta is. 2. Elvetemült ember vagy kártékony állat. rossz ǀ 1. Én is Szabó fajzadék vagyok, és erre büszke lehetök. 2. Micsoda fajzadék lëtt ebbü a gyerögbü! Pedig röndös szüleji vannak. fajzat Vn ~ ǀ fn 1. Szaporulat, ivadék. 2. Elvetemült ember vagy igen kártékony állat. rossz ǀ 2. Ördök fajzat ez a kizsgyerök. Nëm birog vele, ujan eleveny. fajzik Vt ~ ǀ Hasonlít vkire. ǀ Tisztára az annyára fajzik ez a kislány. ǀ Megj. Ha valaki nagyon kilóg a családból, azaz nem követi a családi hagyományokat, ezt mondják róla: De elfajzot tülünk az onokánk! fakereszt A faköröszt, fakërëszt ǀ Szerk. fn + fn ǀ Népr. Régen a bodai temetőben inkább csak fakeresztek voltak a sírokon, és az utak mentén is fakeresztek álltak. ǀ Fr. Isten neki faköröszt [= nem számít már semmi; mindegy]. fakó Vt ~ ǀ mn 1. Színét vesztett anyag <pl. ruha>. 2. Színtelen arc <jelzője>. fn Jellegtelen színű ló: se fehér, se deres, se piros. ǀ 1. Fakó lëtt a ruhám. 2. Ëgy mosoj së vót a fakó arcán. Elatta a fakót a vásárba. ǀ Megj. Az 1. jelentésben így is: kifakút a ruhám. ǀ kese 96

97 Szótár f 97 fakutya Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A jelentése ma már ismertelen. Talán itt is a téli csúszkálás eszköze volt? ǀ Fr. Nevet, mind a fakutya. [= nagyon és csúnyán nevet]. fal Vn ~ ts i <Kissé kapkodva> eszik. Várgyá, elép [előbb] falok ëty kicsit! fajjanak = egyenek (Bar. I, 11.) Megj. Korábban a fal igének nem volt gúnyos, pejoratív hangulata. ǀ fágy falat l. nyelet falka AJ fóka, ~ ǀ fn 1. Vadon élő állatok vagy háziállatok főleg sertések, birkák és tehenek egy kisebb csoportja. 2. Ritkán emberek kisebb csoportja is. rossz ǀ 1. Ëty fóka disznó ēkóborót a legyellőn. 2. Falkába terelték a fogjokat negyvenödbe [1945-ben]. falucsúfja Vt falucsuftya, falucsufja ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezet) 1. Csúnya személy, akit rútsága miatt szégyellnek a faluban. rossz 2. Cselekedetei miatt megvetett ember a faluban. rossz ǀ 1. Hát szëgény, ez vót a falucsufja. 2. Csak lopni tudott ez a falucsufja. ǀ Megj. Hasonló jeletésű a falurossza szó. falurossza l. a falucsúfja szócikkben fancsali Vt ~ ǀ mn Kedvetlenül fanyalgó ember. tréf, rossz ǀ Ölék fancsali képed vágott ám esz hozzá. ǀ elfancsalodik farkapénz Vt farkapéndz, ~ ǀ Szerk. fn +fn (birt. szerkezet) Amolyan ráadáspénz. ǀ Népr. Vásárokon, ill. másutt eladás során a kialkudott vételár [eladási ár] feletti aprópénz, amit a gyerekek kaptak. Jelképesen: az állat farkáért, ill. ez volt a maradékpénz. farkasgúzs l. a gúzs szócikkben farkasordító Vt farkasordittó ǀ Szerk. fn + mn A rendkívüli hideg jelzője. ǀ Maraggy ithun inkább ebbe a farkasordittó hidegbe! ǀ Megj. A címszó valóságalapja az, hogy még a 19. század második felében is farkasfalkák szöktek át a befagyott Dráván, és megtizedelték a juhnyájakat. Akár Bodán is hallhatták a farkasok üvöltözéseit, ordításait. A címszó az érintkezésen alapuló metonímia (jelentésváltozás) érdekes példája. (L. még a Farkas- előtagú helyneveket: BMFN II, ) fasírozott A fasérozott, fasírt, ~ ǀ fn Pogácsaszerű, húsból kisütött étel. ǀ A fasérozot hidegön is jó ám.ǀ Fr. fasirtot csinál belüle [= nagyon megveri]. fáslyuk Vt fáslik ǀ Szerk. mn + fn ǀ A régi, rakott tűzhely alatt kialakított lyuk. ǀ Bebujt a macska a fásligba. ǀ Megj. Ide rakták a tüzifát meg a kukoricacsutát fattyú AJ fattyu ǀ fn 1. A kukoricazár oldalhajtása. 2. Házasságon kívül született gyermek. rossz, durva ǀ 1. Lëszëttem a kukoricáru a fattyut. Jó lëssz a marháknak.2. Nëm sog böcsülete vót a családba ennek a fattyu gyeröknek. ǀ fattyúhajtás fattyúhajtás Vt fija, fattyu fn Mellékhajtás a kukorica szárán. A fattyut a tehenek kapták. Megj. Ezt általában letörték a szárról, hogy erősebb legyen a kukoricafej. MNyA. 30: fattyúhajtás (a kukoricáé). ǀ fattyú favágító Vt favágittó ǀ Szerk. fn + mn Favágó hely az udvarban vagy a fészerben fűrészbakkal és tuskóval. ǀ A favágittó tuskójján hasogattunk el a fát.

98 98 Szótár f favilla Vt favëlla ǀ Szerk. fn + fn Fából készült villa. ǀ Favëllával szoktam szénát forgatni és gyüjteni, mer ez sokkal könnyeb, mind a vazsvëlla. fazekas Vn gölöncsér, fazëkas fn Cserépedényeket, dísztárgyakat készítő és árusító iparos. Gölöncsértü vëtte öreganyám ezöket a szép tányérokat. MNyA. 584: fazekas. ǀ gelencsér fecske A föcske, fëcske ǀ fn kny ǀ Az idén korám mëg gyüttek a föcskék. ǀ Fr. Ëty föcske nëm csinyál nyarat. [= egy ember nem tud csodát művelni]. fecstej Vt föcstej, fëcstej ǀ Szerk. mn(?) + fn A tehén borjazás utáni első teje. ǀ Kostójjátok mëg a föcstejet! ǀ Népr. Ezt három napig fejték. A sárga színű föcstejet felforralták, és a gyerekeknek adták. fedél AJ födél, fëdél ǀ fn 1. kny 2. Az épület teteje, fedele. 3. Vminek a nyitható-csukható teteje. 4. A pásztorok, mezőőrök számára létesített, egyszerű szálláshely a mezőn. ǀ 1. Futottunk, hogy hamā födél alá érgyünk. 2. Mëgbontotta szél a pajtánk födelét. 4. Kis födelet csinyátunk a mezőőrnek a határba. ǀ Fr. födél van a feje fölött [= végre van lakása]. nincs födél a feje fölött [= nincs lakása]. fedez Vt födöz, fëdëz ǀ ts i 1. Takar vmit vagy vkit óvó szándékkal. 2. Vkit közbelépésével véd a támadástól. 3. Titkol, leplez vmit. 4. Akadályoz a játékban vkit. 5. Költséget vállal, visel. 6. Háziállat bika, csődör, kan nőstényt megtermékenyít. ǀ 1. Állandójjan födöszte az ura büneit. 2. Vereködéskor mindig ű födöszte az öccsit. 5. Födöszte a kőccségejimet. ǀ Megj. A 6. jelentésben igekötős szóalak: befödöszte. A csődör fedezését így is mondták: hág. ǀ hág, hágat fedeztet Vt födösztet, fëdësztet ǀ ts i Lovat, tehetet hágat. ǀ Itt izs vót csődör. Oda vittünk a kancákat födösztetni. ǀ Megj. A fedesztet szinonimája: hágat. ǀ hágat fehérbab Vn fehérborsó, fehérbab ǀ Szerk. mn + fn Bab, amelynek fehér a magja. ǀ Mink sok fehérborsót és tarkaborsót termesztöttünk régön. ǀ Megj. A köznyelvi bab megnevezése ma is inkább ez: borsó. A tarkaborsó- t cifraborsó-nak is mondják. A bab sokszor szerepel ma is a bodaik étrendjében. ǀ bab, tarkabab, cifrabab fehércseléd Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn 1. Nő. 2. Korábban női cseléd. ǀ Megj. Régen az idősebb nőkre vonatkozott a címszó. ǀ A kapállást itt is jobban a fehércselédög végeszték. ǀ fehérnép fehérmája Vt fehérmájja, ~ ǀ Szerk. mn + birt. szjeles fn Háj a disznó belén. fehérnép Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Nő; ill. a nők összefoglaló említéseként. ǀ Ma má a fehérnép is ēmén ám a kocsmába. Nëm csak az embörök [férfiak]. ǀ fehércseléd fehérpecsenye Vt fehérpecsönnye, fehérpecsënye ǀ Szerk. mn + fn Karaj; a levágott disznónak a gerinc melletti húsa. ǀ Tëgyetök fére a fehérpecsönnyébü ëgy jó darabot! ǀ orja fej J ~ ǀ fn 1. kny 2. Növények gabona, kukorica, szőlő termése. 3. Vminek a felső része, kezdete (pl. forrásfej, forrásfő). 4. Bizonyos tárgyak (pl. a kalapács) vége. 5. Okos ember. ǀ 1. Aggy ëty fej szöllőt! 2. Lëmorzsútam husz fej kukoricát.

99 Szótár f Lëesött a kalapácsom feje. 5. Jó fej a barátom. ǀ Fr. Në szój szám, nëm fáj a fejem. [= jobb hallgatni]. fejitü bűzlik a hal [= a bajok fent vannak, fent kezdődnek]. bekötik a fejit [= férjhez megy]. fejibe száll a dicsőség [= elbízza magát]. fej l. a kalász szócikkben fejbekel Vt fejbeköl ǀ ts i Fejbe ver vkit. rossz ǀ Állandójjan fejbeköli a gyerökejit. fejetlen ló Vt ~ mn + fn Misztikus, mondabeli lény, amely beszélni is tud. [Bank Laci bodai béresgazda mesélte], hogy amikor a nagybicsérdi Malom-árokban tündérök föröttek, majd hirtelen eltüntek, de abba a percbe körösztbe át előtte a hidon ëgy fejetlen ló, aki a zelejivē délnek vót fordúvā. Nagy erővē rávágott a lóra. Az akkorát szót, mind egy üres kád, oszt megfordút elejivē észak felé. Bank akkó mëgfordétotta a bottyát, oszt mögen rávágott. A ló mögen dének fordút, oszt aszt monta: Még ëgyet üss!. Bank aszt monta, több ütés nem jár. Akkor nagy viher lött, a fejetlen ló mög ēünt. Bank haza mönt, de kilőtte a hideg. Két hétig nyomta az ágyat (Bar. III, ). ǀ L. még Pesti és Zentai T fejkapinya Vt ~, fej Szerk. fn + fn Fej. fejkapinya = koponya (Bar. III, 11. sz.). Megj. A kapinya szó jelentéséhez l. még OrmSz és a HhSz kapinya, koponya szócikkét! fejkendő l. fejkeszkenő fejkeszkenő Vt fejkeszkenyő, fejkendő ǀ Szerk. fn + fn Fejre kötött kendő. ǀ Régön az asszonyok fejkeszkenyőbe jártak. fejőke l. a sáfó, sajtár, fejőkanna szócikkekben fék l.a kötőfék szócikkben fekély Vt fököny, fökény fn Szemölcs, esetleg más bőrkiütés. Akinek fökönye van, mikor először lát újhódat, szömbe fordul a hódvëlággā, oszt ēmondi: Uj hód, uj királ / Mast házasittya a fiját. / Engëm hinak vőfénynek, / De én ē nëm mëhetëk, / Ēkűdöm a fökönyömet. Akkor ëty forgáccsā a fökönt körülkerittye, oszt szömbe dobi a hódvëlággā (Bar. III, 329.). ǀ Megj. L. még OrmSz az újhold szócikkben, AmTsz a fökény szócikkben, HhSz. 81. a fököny szócikkben, ÚMTsz. 2: a fekély szócikkben! feketedik Vn feketöszik, feketëdik tn i Feketének látszik <egyre jobban>. Gyünnek értem a zsandárok, / Feketösznek, mind a sasok (Bar. I, 284.). feketöszik l. a feketedik szócikkben felaggat Vn fölaggat,m fëlaggat ǀ tn i Felakaszt vhová, vmit. ǀ A fölfüzöd dohányleveleket rudakra szoktunk fölaggatni, hogy száraggynak. felbikásodik Vt főbikásodik ǀ tn i Megvastagodik a hagyma szára. ǀ A főbikásodot hājma nëm sokat ér. Lekföjjep csak főzni lëhed vele. ǀ Megj. Az ilyen hagyma: a bikás hājma. felcseperedik Vn főcsöpörödik, felcsëpërëdik ǀ tn i Felnő, felserdül. ǀ Szépen főcsöpöröttek a gyerökejid. feledkezik A felejközik, feletkëzik tn i <Vmit> elfelejt. Én rulam még el is felejközött (Bar. I, 471.). Në feletközz el az ajándékru!

100 100 Szótár f felenyáj Vt ~ ǀ Szerk. fn (mn?) + fn Rokonság, nemzetség. ǀ Az ű felenyájja soha nëm kedvēt engömet. ǀ Megj. A címszónak ma már rosszalló jelentésárnyalata van, akárcsak a retyerutya szónak. ǀ retyerutya feleség l. nej felesek l. a negyedes szócikkben felesküszik Vt fölesküdik, esküszik rá tn i Hivatali esküt tesz. Feleskügyik barna babám mellettem: / Egész éjjē ü mellette hevertem (Bar. I, 317.). felfújódik Vt főfujódik ǀ tn i Tehén gyomra a mohó evésben levegővel telítődik. ǀ Ëccër a mi tehenünk is főfujódott. ǀ Megj. Ebben a jószág elpusztulhat, ha állatorvos nem segít a levegő gyors kiengedésével. Az orvosi műtét neve: tokárolás. ǀ felpuffad felhány Vt fölhány, fölháŋ ts i Szemére vet <vmit>. Eszt az őrzőangyal felhánta nekije (Bar. II, 536. sz.). Fr. fölhánta [= szemére vetette]. felhérc Vt förhénc, förhéc ǀ fn Kocsi elején a felszállást segítő, megvasalt fa. ǀ Megj. Valószínűen német jövevényszó a bodai népnyelvben. felhő A főhő, föjhő, fölhő, fëlhő fn A levegőben lebegő kis vízcseppekből vagy jégkristályokból összeálló halmaz. Naty föjhők gyünnek a Mecsek felü. ǀ Megj. Ritkán így is: fëlleg, fölleg. MNyA. 606: felhő. felhúzódik Vt főhuzódik tn i Felemelkedik; felnő. [ ] ahogy odamëntem, az ágak főhuzottak [azért nem értem el] (Bar. II, 106. sz.). feljebb A föllebb, föjjebb, fëjjebb ǀ hsz kny ǀ Föjjep köllene tënni a dunctosüjegöket! ǀ Megj. A föllebb inkább csak az idősebbek beszédében! felkap A főkap ts i <Hirtelen> felemel, felvesz <vkit, vmit>. De azok [a verebek] főkaptak, oszt ēröpűtek velem (Bar. I, 267. sz.). Várgyá, főkapom még a réklimet! ǀ Megj. Az 1. példamondat csalimese szövegében! felkelt AJ főkőtt, főkēt, fëlkelt ǀ tn i 1. Felébredt. 2. Kilépett az ágyából. ǀ 1. Fölkēté, gyerök? ǀ Megj. A két jelentés egyszerre (együtt) is megvan a címszóban! félkézfűrész Vt fékészfürész ǀ Szerk. mn + fn + fn Fél kézre [egy kézre] való fűrész. ǀ Népr. Ezzel szokták a fát fűrészelni egy kézzel a fürézbak-on. Nevezték így is: ëtykaru fürész vagy kisfürész. félküllős Vt féküllős ǀ Szerk. mn + fn Féleszű; bolond. rossz, tréf ǀ Féküllős ez a gyerök, mer összevissza beszél. ǀ Megj. A címszó eredetileg a bognárok szókincséhez tartozott. (A féküllős kerék már nem sokat ért. Javítani kellett. Ezzel a jelentéssel van kapcsolatban a címszó féleszű jelentése. felleg/fölleg l. felhő felől A felü, felöl ǀ nu kny ǀ Bakonya felü gyünnek a föjhők. felöntő Vt fölöntő, fëlöntő ǀ fn Űrmérték. Kb. 12 liter. ǀ Népr. Ezzel szokták az őrlésre szánt gabonát felönteni a malom vagy a daráló garatjába. felpuffad Vn főpuffad, ēpuffad, fëlpüffed, fëlpufad, ǀ tn i 1. kny 2. Megdagad. 3. Gyomor, bél a gázokat fejlesztő ételtől kellemetlenül nyom, feszül. 4. Puffad, felfújódik a jószág; dagad a gyomra <a gyors legelés miatt>. ǀ 2. Hamar főpufatt a kalácstésztám. 3. Főpufattam tënnap is a káposztástésztátu. ǀ 4. [Juhaim

101 Szótár f 101 közül] Ötfen közül öt ēpuffatt / Juhász Andráson kiattak (Bar. I, 284.). ǀ Megj. Így is: ēpuffad, főpüffed. ǀ felfujódik, tokárolás felpüffed l. felpuffad felsáncol Vt fősáncul, fölsáncol ǀ ts i 1. Árkot, gödröt ás. 2. Gátat magasít. 3. Vmit körbe töltéssel véd pl. elültetett facsemetét. ǀ 3. Fősánculom még a kizs gyümőcsfákat. ǀ feltölt, töltöget felsikál Vn fősikáll, fëlsikál ǀ ts i Agyagos föld habarcsával beken földes szobát, konyhát ǀ Fősikátam a konyhát, hoty szép lögyön. ǀ Megj. A címszó megfelelője még: a felmos. ǀ felmos felső A főső, fëlső mn A fenti, a fentebb levő <vmi>. ǀ A fa főső ágajit kicsid vissza kőne mecceni. MNyA. 701: felső. Felső-legelő A Főső-legyellő, ~ Főső-legyelő, mert magasabban fekvő hely, és a falutól É-ra fekszik. Főső-legyellő Ds, Men, l, bokros (BMFN I, 127/64.). Megj. A legelő állatok legeltetésére használt füves terület. (Bába Nemes: a legelő címszóban!) felszerszámol Vt fölszërszámol ts i <Lóra> szerszámot rak. [ ] oszt monta nekije, hogy szërszámója fő a lovat (Bar. II, 46. sz.). feltölt Vn föltőtt, fëltölt ǀ ts i 1. Üveget, edényt, hordót teljesen (be) tölt. 2. Növény krumpli, paradicsom tövét földdel körbe tölti. ǀ 1. Tejjessen főtőtöttem a hordót. 2. Főtőtöttem a paradicsony tüjjit. ǀ Megj. Feltölt jelentésben így is: Tőtögetni köllene má a krumplit. A tőtögetés-t kompolás-nak is nevezték. felvette AJ rájavötte, ~ ts i Magára vette; felvette ía ruháját>. Jancsi rájavötte a szép ruhát (Bar. II, 46. sz.). fen A feny, ~ ǀ ts i Kaszát, kapát, kést élesít fenőkővel vagy fenővassal. ǀ Mëkfentem a kaszámat, hogy jó éllös lögyön. ǀ Megj. A kések élezése Bodán: fenés, éllösittés és köszörüllés. A három fogalom jelentése nem teljesen azonos! fenékkéve Vt ǀ Szerk. fn + fn A gabonarakás alsó kévéje. ǀ Néty fenékkéve kerűt a köröszt ajjába. fennálló Vt fönnálló ǀ Szerk. hsz + fn (mn) Falon levő kisebb szekrény. fenőkő l. kaszakő fenyer Vn fenyér, fenér ǀ fn Lóhere. ǀ lucerna fenyeres Vn ~, feneres ǀ fn Fenyermaggal bevetett terület. ǀ lucernás fergettyű Vt fürgettyü, förgettyü, fürgető, förgető ǀ fn Forgó alkatrész a lovaskocsi első tengelye fölött. ǀ Megj. Fából készül, és oldalt két füle van. ferkóolaj Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Bakancs, lószerszám puhítására, ápolására szolgáló fekete színű olaj. ferslag Vt fërslāg, fërslóg, fërslág fn Liszt, gabona tartására használt deszkaláda. [A sámlit] Aszt meg betëtte a fërslagba, oszt főtëtte a szekérre (Bar. II, 156. sz.). Megj. Rendszerint gyalulatlan deszkából készült. A ferslóg ( hombár ) német jövevényszó, és bajor-osztrák eredetű. Az asztalosok nyelvéből juthatott el a falu magyar nyelvű lakóihoz. Szinonimája: a kiszni. L. ott is!

102 102 Szótár f fertály Vt fërtá, fërtál, fërtáj ǀ fn 1. Általában ¼ része vminek. 2. Birtokként ¼ telek (kb magyar hold nagyságú terület (szántóval, réttel, erdővel, legelővel). 3. Az ember feneke. tréf ǀ 1. Ëty fërtálon gazdákottunk. 3. Të, mëgbillentöm ám a hátúsó fërtálodat! ǀ Megj. A fertály Bodán is vonatkozhat időre (fërtál óra negyed óra ) és falurészre (abba a fërtálba lakik abban a negyedben lakik ). Német jövevényszó (das Viertel negyed rész ). fertálysajtár Vt fërtálsajtár, fërtájsajtár ǀ Szerk. fn + fn Nagyjából 12 literes faedény. ǀ Népr. Ebben mérték ki a pásztornak járó gabonát. fest A föst, fëst ǀ ts i 1. kny 2. Látszik, mutat vmi vmilyennek. ǀ Jó föst ez a lány ebbe az uj ruhájjába. festőkötény Vt föstőkötény, fëstőkötény ǀ Szerk. mn + fn Sötétkék vászonkötény. ǀ Népr. Főleg az idősebb férfiak hordták munkában. fésüke Vt ~ ǀ fn Kis ehető gomba. ǀ Megj. A sapkája alatt kis fésűszerű szálak vannak. fészektojás Vt fészöktojás, fészëktojás ǀ Szerk. fn + fn Fészekben hagyott lotykostojás. ǀ Megj. Azért hagyták ott, hogy a tyúk ugyanoda menjen tojni. Ha nem a szokott helyen tojik a tyúk, akkor ezt mondják: ētojott a tikom máshová tojt. Ha tojott már a tyúk, akkor ezt mondják: ētojt a tikom. feszeleg A feszelög, feszelëg ǀ tn i 1. Feszeng; izeg-mozog izgalmában. 2. Büszke tartással, tetszelegve-feszelegve jár. rossz ǀ 1. Mér feszelöksz, gyerök? 2. Hoty feszelög a Juliska az inneplös ruhájjába! feszt Vn fëszt ǀ hsz 1. Szakadatlan, állandóan, kitartóan csinál vmit. 2 Szilárdan, erősen áll vmi. ǀ 1. Dógosztunk ám fëszt az épitközésön. 2. Átak ott az oszlopok fëszt, mer jó méjre kerűtek. ǀ Megj. A feszt német jövevényszó (fest 1. szilárd, erős, kemény, tömör 2. tartós, állandó, biztos) fia Vn fija ǀ fn 1. kny 2. Egy sem; semmi sem. ǀ Fija csibém së maratt ám röggēre. Mind ēdöglött. fial Vt fijal ǀ ts i Koca fiadzik, malacokat hoz világra. ǀ Mëkfijāt a kocánk. ǀ Megj. A fial ige szinonimái: malacozik, mëgmalacozik. ǀ malacozik, megmalacozik fias Vt fijas ǀ mn Az életképes csírát tartalmazó tojás jelzője. ǀ Bizony nëm mindëggyik tojás szokot fijas lënni. ǀ Népr. Ültetés előtt ellenőrzik, hogy fijas-e a tojás. Ha a vízbe rakott tojás nehéz, és az edény fenekére süllyed, akkor fijas. A hibás tojás fenn lebeg a víz tetején. Újabban az ellenőrzés átvilágítással történik. ficánkol A ficánkul, ~ tn i Jó kedvében ugrándozik a csikó, borjú. 2. Gyermek játékosan szertelen mozdulatokat tesz. 3. Vonaglik, rángatózik a hal a horgon. ǀ 1. Hoty ficánkul ez a kiscsikó! 2. Në ficánkújj itten, mer lëeső a székrü! 3. Erőssen ficánkút a halam a horgon. Fijem-vájás Vt ~ Szerk. fn + fn Homokos talaj, gödrökkel. Fijem-vájás (BMFN I, 127/36.) váj = ás (Bar. III, 36.) Megj. A fijem a fövény homokos talajú hely köznév változata. (L. még Bába Nemes: föveny címszavát a 153. oldalon! TESz I, 969.) A váj kiszed, kikapar jelentésű. ǀ kiváj

103 Szótár f 103 filléres kukorica AJ fillérös kukorica, fillérës kukorica ǀ Szerk. mn + fn Lapos szemű, korán érő kukorica. ǀ Nekünk izs vót fillérös kukoricánk. ǀ Megj. A kukoricacső szemei fillér alakúak. Külön darálták, mert a lisztjét főzéskor jól tudták hasznosítani. findzsa Vn ~ ǀ fn Bögre. ǀ Ittam ëty findzsa tejet röggē. finnyákol Vt finnyákul, finyákol ǀ ts i Finnyásan, kényeskedve válogat ételben, italban. ǀ Në finyákújjatok! Ëgyetök röndössen! fireg-forog Vn ~ ǀ ikerszó, tn i 1. Ide-oda forgolódik. 2. Ide-oda járkál, mászkál. ǀ Megj. Újabban így is mondják: irog-forog. firhang Vn fürhang fn Függöny. Hajcs kétfelé rózsám / Ablakod fürhangját, / Mast gyün ēre Bogár Imre / Sötétpej paripán (Bar. I, 264.). ǀ Megj. A címszó német jövevényszó Boda magyar nyelvében (der Vorhang függöny ). fitymálódik Vn fitymállódik ǀ tn i Hosszasan és feltűnően lekicsinyell vkit, vmit. rossz ǀ Mindik csak fitymállónni tuttatok. fizet AJ füzet, ~ ǀ tn i 1. kny 2. Jó vagy kevésbé jó termést hoz a gabona, kukorica. 3. Vmivel viszonoz. 4. Vmivel bűnhődik, meglakol vmiért. rossz ǀ 1. Kifüzettem a malacok árát. 2. Az idén jó füzetött a búza. 3. Ha neköt mëkfelel, akkor buzával fizetök, mer péndzöm az nincsen. 4. Drágán füzettek a gondatlanságukér. flaszter Vt flasztër ǀ fn Aszfaltozott, kövezet út és téglával fedett vagy betonból való út, járda. ǀ Megj. Német jövevényszó (a Pflaszter kövezett útburkolat ). fodormenta Vt fodormënta, mënta ǀ Szerk. fn + fn Fodros levelű menta. Gyógynövény. fodorzsír l. a tilánglizsír szócikkben fog 1 J ~ ǀ fn kny ǀ Fr. fogára való [= ízlik neki vmi; kedvére való]. Foga van a télnek. [= még nagyon hideg van]. Kimutatta a foga fehérit. [= elárulta aljas szándékát]. othatta a fogát [= odaveszett]. Fogáhó veri a garast. [= túlzottan takarékoskodó]. fog 2 J ~ tn i ǀ Fr. kërhóra fog [= kérdőre von]. ts i ǀ Fr. pártul fog [= támogat vkit; pártjára áll]. fogantyú l. a kaszabankó szócikkben fogas 1 J ~ ǀ fn kny 2. Vasból korábban fából készített borona. 3. Ruha tartója szekrényben és falon is. ǀ 2. A fogast is tët föl a kocsira! 3. A kabátnak fogason van a hele. ǀ Megj. A ruhafogast akasztó-nak is nevezik. fogas 2 J ~ ǀ mn ǀ Fr. Ez bizony fogas kérdés. [= nehéz választ adni rá]. fogasol Vt fogasul, ~ ǀ ts i Fogassal talajt apróz és elegyenget. ǀ Fogasúni köllene még eső előtt. ǀ boronál, borona, fogas 1 foghíjas A fokhéjjas, fokhíjjas ǀ mn 1. kny (Foghiányos személy.) 2. Beépítetlen telek. 3. Hiányos, ezért nem meggyőző válasz vmire. ǀ 1. Fokhíjjas lëttem öregségömre. 2. Id vam még ëgy fokhíjjas telek. fogíny l. az íny szócikkben fojt AJ fujt, ~ ts i 1. Elfullaszt, megfullaszt <vmit, vkit>. 2. Vmibe fojt (nyom) vkit. 3. Légzését gátolja vmi. 4. Visszafogja érzelmeinek kifejezését.

104 104 Szótár f 1. Elfujtottam a tüzet. 2. Tégëd is a vizbe fujtottalak vóna (Bar. II, 64. sz.). 3. Nagyon fujt engömet ez a köd. 4. ǀ Fr. magába fojtya (fojtja) [= az érzelem kitörését gátolja, visszafogja]. fojtós körte A fujtós körte, ~ ǀ Szerk. mn + fn <Evéskor> kisebb fulladást okozó körte; vadkörte. ǀ Megj. Talán azért, mert nagy volt a csersavtartalma. A vadkörtefák legelőkben, erdők szélén és csapások mentén álltak. fokhagyma A fokhajma, ~ ǀ Szerk. fn + fn kny ǀ Sokszor főzök fokhajmávā. A fokhajma jó ám vérnyomásra is, de nyersen köl mëgënni. ǀ Népr. A fokhagymát régen rontáselhárításra (boszorkány ellen) is használták. Evvel dörzsűték be a kujcslikat, hogy azon në férgyön be a boszorkány. folyik AJ folik, fojik ǀ tn i 1. kny 2. Vmi lyukas, kiengedi a folyadékot. 3. Történik vmi. ǀ 2. Fojik a lábosom. 3. Mi fojik itt ebbe a sütédbe? folyó A foló, fojó fn Vízfolyás, árok. Ëccër ëgy lány a folón mosott (Bar. II, 64. sz.). Uttyába ëty folón këllëd vóna átmënni [Jézusnak] (Bar. II, 128.). fon A fony, ~ ǀ ts i kny ǀ Nálunk fonytak legtöbbet az asszonyok. fonálmentibe AJ fonámentibe ǀ hsz Folyamatosan, vég nélkül. ǀ Monygya ám a magájjét az öreg fonámentibe. ǀ Megj. A fogalom eredetileg a szövés szókincséhez tartozott. Amikor a takács foná mentibe szőtt, akkor folyamatosan, megszakítás nélkül dolgozott. Ez a konkrét jelentés később úgy módosult, hogy a cselekvés folytonosságát általában is kifejezte, pl. Mongya ám ez az aszszony fonámentibe, be nëm áll a szájja (Szabó József: A nagykónyi nyelvjárás ). fonálvető Vt fonávető, fonálvető ǀ Szerk. fn + igenév (fn) Asszony, aki a vető segítségével a fonalat fölveti (felrakja) a szüjőfára (szövőszékre). ǀ vető fonott kalács A fonyot kalács ǀ Szerk. mn + fn Összefont részekből álló kalács. ǀ Szüretre sütöttem fonyot kalácsot. fonott korsó A fonyot korsó ǀ Szerk. mn + fn Fűzvesszővel befont korsó. ǀ Népr. Főleg bort, pálinkát és ecetet tároltak benne. ǀ Mast má szinözs drótogbu is csinyának fonyot korsókat. fontjel Vt fontyegy, fonytyel ~ Szerk. fn + fn Font, azaz a Mérleg-jel (csillagkép) jegyében (idejében). Kotylóst haljegybe köll űtetni, ugy, hogy fontjegybe kőjjenek ki a csirkék. Akkó szép nagyok lösznek. ǀ Megj. A haljegy a Hal jegyébe eső hónap, időszak: február 20 és március 30 között. L. még TESz. 1: 948., ÚMTsz. 2: 489. és HhSz. 80. ǀ kotlós, haljegy forduló Vt ~ ǀ fn 1. Hely a határban, ahol meg lehetett fordulni kocsival. 2. A gémeskút ágasfájának V alakú része, amelyen az kútostor elfordulhat. ǀ 1. Ott, a fordulóná talákozunk. forgó J ~ ǀ mn 1. Állandóan körbe járó vmi jelzője. fn 1. Az, ami állandóan körbe jár. 2. Örvény a patakban, folyóban. 3. Az ember fején kör alakban mutatkozó hajszálak. ǀ 2. A forgóná nagy gödör lëtt az árogba. ǀ Nh. A 3. jelentésben használatos még a csillag, csillagos szó is. A bodaiak úgy tartják, hogy: A kétcsillagos gyerök nagyon okos lësz, mer két forgó van a fejin.

105 Szótár f 105 forgószél A forgószé, ~ ǀ Szerk. mn + fn kny ǀ Ëccër majnëm fődüntött a forgószé. ǀ Nh. Ha az augusztusi, hirtelen keletkező forgószél magasba viszi a port, három nap múlva megjön az eső (Bar. I, 332.) Az én feleségöm lány korába mënt valahá. Az uton forgószél érte. A forgószélbe tündérlányok járnak, oszt akit talának, mëgrontik (Bar. III, 340.). forhant Vt ~ ǀ mn Használaton kívüli vmi ; felesleges. ǀ Van ëty forhant cigid? ǀ Megj. Német jövevényszó; a vorhanden meglevő, létező, rendelkezésre álló szóból. formáz J ~ ǀ ts i Vmit meghatározott alakban létrehoz. tn i Hasonlít vkire. ǀ Szép kizs gombócokat formázott a tőtöt káposztáhol. A lány jobban az annyát formázza, nëm az aptyát. formít AJ formitt ǀ tn i Hasonlít vkire. ǀ Nagyon formitt az aptyára. forrás AJ fórás, ~ ǀ fn 1. A talaj szintjén feltörő víz. 2. Az az ok, amiből vmi keletkezik, származik. ǀ 1. Bodán sok fórás van a határba. 2. Hát a bajok fórása jobban a szëgénység. ǀ Megj. Bodán a források helyén (a mezőben) forráskutakat alakítottak ki. Tisztításukról a csősz gondoskodott. fosgém A fozsgém ǀ Szerk. fn + fn Erősen fosó gém; szürke gém. ǀ Megj. Megfigyelések szerint ez a madár mohón lenyeli az apró halakat, majd emésztetlenül messze kifossa azokat. fosókaszilva AJ futkosós sziva ǀ Szerk. fn + fn. Sárga, kékes, kissé piros, vastag bőrű szilva. ǀ Megj. Nagyon meghajtotta azokat, akik sokat ettek belőle. Neveszték eszt futkosós szivának is, mer futva mëntek fosni tüle. fostosbugybóka l. a budoga szócikkben foszt Vn ~, kopoz ts i 1. kny 2. Kukorica levelét leszedi. ǀ Gyertök fosztani! MNyA. 48: foszt. fosztásvn ~, kopozás fn 1. kny 2. A kukorica levelének összefogással (csoportban) végzett munkája. Megj. A mezőről behozott kukoricacsövekről házaknál (pajtában, csűrben) csoportban szokták régen leszedni a csövek levelét. Az összejövetel egyúttal a fiataloknak módot adott a szórakozásra, udvarlásra. MNyA. 48: foszt. ǀ foszt fosztó J ~ ǀ fn Kihegyezett fadarab, amit a kukorica fosztásakor használnak. ǀ Népr. Fosztó volt az is, amikor csutába (csutkába) beszúrtak egy szöget, így ezzel is meg lehetett bontani a kukorica csumáját. föcsékézik l. föcsiköl föcsiköl Vn föcsikül, föcsköl ǀ tn i Vizet sokáig fröcsköl <vmiből vkire>. ǀ Megj. Így is mondják: föcsékézik. föcstej l. fecstej fököny l. a fekély szócikkben föld l. a Mester-föld szócikkben földi bodza l. a csete, csetebodza szócikkekben földiszeder Vt fődiszödör, fődiszödörnye, fődiszëdër ǀ Szerk. mn + fn ǀ Szeder (nem termesztett). ǀ Megj. Van tüskes és tüsök néküli változata is.

106 106 Szótár f föléje A fölibe, föléjje hsz <Vmire> rá vagy magasabbra. Mikor a gödör készen vót, fölibe ëgy likas kalapot tëtt (Bar. II, 147. sz.). Föléjje köll eszt tënni, nëm mellejje! föllebb, föjjebb l. feljebb fölöstök Vt ~ ǀ fn Reggeli. ǀ Mëgvót a fölöstököm [ reggeliztem ]. ǀ Megj. Így is mondták: frustuk és frustukol reggelizik. ǀ Megj. Német jövevényszó (das Frühstück reggeli ). fölső/felső A főső, fölső, fëlső ǀ mn kny ǀ A fa főső ágajin van a lekszöp cserösnye. fölvesz l. a rájavesz/rávesz szócikkben fösvény A fözsvény, fösfény, ~ ǀ mn Váltig ragaszkodik a javaihoz, és nem ad belőle másoknak. ǀ A szomszédom fözsvény vót világ élletibe. Mér vagy ijen fözsvény? ǀ Fr. élire rakja a garast [= takarékos, ám fösvény is]. fogáhó veri a garast [= fösvény]. főtelen A főteleny, ~ ǀ mn kny ǀ Mék főteleny ez a krumpli. fötör Vt ~ ǀ ts i 1. Kotor vmit vhonnan. 2. Újabb jelentésként nagyon igyekszik, töri magát. tréf, gúny ǀ 1. Széjjel fötrik a tikok a kavicsokat. 2. Erőssen fötri magát a lányok körü. franc Vt ~ ǀ fn 1. Régen vérbaj. 2. Fészkes fene. ǀ Megj. Inkább csak szitkozódásban: A franc ëtte vóna mëg! A franc vigye el! Mënny a frandzba! A franc vérbaj eredetéről l. TESz.1: ). frász Vt ~ ǀ fn 1. Görcsös rohamokkal járó betegség (epilepszia) neve volt régen. 2. Pofon. durva ǀ 1. Rágyütt a frász. ǀ 2. Vigyázzá, mer kapsz ëty frászt! ǀ Megj. A rángatózással járó betegséget vitustánc-nak is mondták. Ez a szó Szent Vitus nevét őrzi. A frász szóval kapcsolatos a frászkarika szavunk. (L. AmTsz. 140.) Nevezték ezt a bajt így is: kórság, korság. A frász szó eredetéről l. TESz. 1: 974. a frász címszóban! frászkarika Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Betegségelhárító eszköz volt régen. ǀ Népr. A babonás gyógyításban volt szerepe. Nagy kör alakú kalácson átbújtatták a csecsemő vagy a nagyobb gyerekek fejét, hogy gyógyuljon ki a rángásból, ill. az ne érje el többé. L. még Magy. Népr. Lex. 2: 229. ǀ frász, vitustánc, kórság frissfejős [tehén] Vt frisfejős ǀ Szerk. mn + fn (?), mn A borjazás után először tejet adó tehén. ǀ Régön nagy érték vót ám a frisfejős tehén. fröccsen A fröccsenik, ~ ǀ tn i kny ǀ Kifröccsent a tálbu a leves. ǀ Megj. Jobban csak igekötővel használt szó: kifröccsen pl. a víz vhonnan. ǀ Megj. A mëgmozsdózik, mëgpenészösödik, fröccsenik, ühüngetőlődik, tisztogatolódik, győszkülődik, fülelődik, föcsikézik, odarohanik stb. alapján feltehető, hogy régen Boda nyelvjárásában több igét ragoztak ikes igeként, mint manapság. frustuk l. a fölöstök szócikkben frustukol Vt ~ ǀ ts i Reggelizik. ǀ Megj. Német jövevényszóból (das Frühstück reggeli ).

107 Szótár f 107 fucsi Vt ~ fn Káposztáshordó. fucsi = káposztáshordó (Bar. III, 13.) Megj. A fucsi Drávaszabolcson kulacshoz hasonló nagyobb bortartó edény (OrmSz. 174.). fundál AJ fundáll, ~ ǀ ts i Erősen vizsgál; kitervel, kitalál vmit. ǀ Várgyá, eléb még mëkfundállom! ǀ kifundál furdancs Vt ~ ǀ fn Kézzel hajtható szerkezet, amelybe befogták a fúrószálat. ǀ Megj. Ez inkább csak a bognárok szerszáma volt. ǀ fúró fúró A furu, furó ǀ fn kny ǀ Megj. A bognárok egyik fontos szerszáma volt. ǀ Népr. A falu lakói vándorcigányoktól szoktak venni különböző nagyságú kézi fúrókat. furtonfurt Vt ~ ǀ hsz Állandóan. ǀ Furtonfurt lesesködött. ǀ Megj. Német jövevényszó. furulya A furugla, furula, furuja fn <Régen> bodzafából készített fúvós hangszer volt. Fujjad, rózsám, fujjad, / Fujjad furugládat! / Hadd hajjam még ëccër utójjára / Búcsúzó nótádat! (Bar. I, 471.). ǀ Népr. Főleg a pásztorok faragtak maguknak kisebb-nagyobb furulyákat. Az ügyesebbek még kis virágmintás díszeket is véstek a hangszerre. ǀ Megj. A furulyá-t így is nevezték: síp. Mëkfújta a síptyát / Szomorú nótára (Bar. I, 529.). ǀ síp fuszekli Vt fuszëkli ǀ ǀ fn 1. Rövid férfiharisnya. 2. Zokni. ǀ 1. Fővöszöm a fuszëklimat, mer fázik a lábom. ǀ Megj. Gyapjúból kötötték. A címszó német jövevényszó Boda magyar nyelvében. futkosós szilva l. a fosókaszilva szócikkben futura Vt ~ ǀ fn Magtár. ǀ Bodán izs vót futura. futurás Vt ~ ǀ fn Magtáros. függöny A firhang, fürhang, ~ ǀ fn kny ǀ Szép a függönyöd, Mariska. ǀ Megj. A firhang német jövevényszó Boda magyar nyelvében (der Vorhang függöny ). fűköröm Vt füköröm ǀ Szerk. fn + fn A sertés és a szarvasmarha kisebb körme, amely nem éri el a talajt. füle töve A füle tüjje ~ ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezet) kny ǀ Mëkfázot tënnap a fülem tüjje. Azér hasogat mast. fülelődik Vn ǀ tn i Hosszasan, nagy figyelemmel hallgat vhol ; hallgatózik. rossz ǀ Fülelődött az ablakom alatt. füllesztő Vt ~ ǀ fn Üstház fémből; ill. régen téglából, vályogból rakott tűzhely volt a fészerben. ǀ Népr. Füllesztő-ben főzték régen a disznóknak, marháknak szánt répát, krumplit, csicsókát. ǀ üstház fülönfüggő Vt ~, függő ǀ Szerk. fn + fn Fülbevaló ékszer. ǀ Divatos fülönfügőjje van. fürdik A fördik, ~ ǀ tn i kny ǀ A gyerökök mindön este mëkförönnek. fürdő A fördő, ~ ǀ fn kny ǀ Szerettünk ējárni a szentlőrinci fördőbe. fürdőszoba A fördőszoba, ~ ǀ Szerk. fn + fn kny ǀ Régönn a házakná nëm vót ám fördőszoba. fűrész A firisz, fírész, firész, frisz, fürész fn Fogakkal ellátott vágószerszám. ǀ Mëk kőne reszēnöm a fürészömet, mer má nagyon élletlen. MNyA. 271: fűrész.

108 108 Szótár f fürgettyű l. fergettyű fürhang A firhang, ~ ǀ fn Függöny. biz ǀ Pécsön vëttem ëty szép firhangot. ǀ Megj. Német jövevényszó Boda nyelvében (der Vorhang függöny ). füröszt A föröszt, ~ ǀ ts i kny (Fürdet.) ǀ Máma én förösztöm mëg a kizsbabát. fürt J ~ ǀ fn 1. Vminek a csomója. 2. A szőlő kisebb része. ǀ Aggy ëty fürt szöllőt! ǀ biling füstöskonyha Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Szabadkéményes konyha volt a régi házakban. ǀ Kemincét is raktak a füstöskonyhába. ǀ Népr. Itt füstölték fel régebben a sonkát, szalonnát, hurkát, kolbászt és a gömböcöt. fűtsed be/fel AJ fűccsed el Szerk. ts i + ik Fűtsed be! Ergye haza, fűccsed el a kemincét, a gyerököt tëdd a lapátra [ ] (Bar. II, 44. sz.). ǀ Megj. Így is mondták: fűccsed be, fűccsed föl <a kemincét>, fűccsél be a kemincébe! fütyül A fütyöl, ~ ǀ tn i 1. Ajkát összehúzva folymatosan sípoló hangot hallat. 2. Füttyel tiltakozik vmi ellen. rossz, biz 3. Énekesmadár füttyszerűen énekel. 4. Sípjelet ad figyelmeztetésként. 5. Sivító hangot ad vmi. ǀ 1. A Jani nagyon szeretött ám fütyűni. 2. Erőssen fütyőtek a tüntetők. 3. Hallod? Má fütyűnek a rigók! 4. Fütyűt ám a rendőr, amikor piroson akartam átmënni. 5. Fütyőt a szél fönn a kilátóba. Fr. fütyöl az egészre [= semmibe veszi]. fütyöl a világra [= semmi nem érdekli a világból]. füves Vt füjes, ~ ǀ mn Fűvel benőtt hely, pl. udvar. 2. Füvekkel gyógyító javasasszony. ǀ Népr. A füjes vagy füves asszonyok rontáselhárítással foglalkoztak. Ők csinálták a mëgöntés-t és a szömviz-et. ǀ megönt, szemvíz, javós füvesedik A füjesödik, füvesëdik ǀ tn i Füvessé válik az adott hely, pl. az udvar. ǀ kifüvesedik füzéres paprika A füzérös paprika, füzérës paprika ǀ Szerk. mn + fn ǀ Népr. A füzéreket fészerben, eresz alján szokták szárítani. Régebben fa- és fémmozsárban törték meg a paprikát. Újabban darálással végzik ezt a munkát. A paprika fontos fűszernövény Bodán. fűzfa A físzfa, fiszfa, füszfa Szerk. fn + fn Nedves helyen élő, barkás virágú fa vagy bokor. A fiszfavesszőgbü szép kosarakat fontunk. MNyA. 117: fűzfa. fűzfadohányos Vt füszfadohányos ǀ Szerk. fn + fn Csak alkalmi dohányos. tréf ǀ Én csak ijen füszfadohányozs vagyok. Ritkán gyujtok rá.

109 G gabanc Vt ~ ǀ fn Csomókban álló, fésületlen haj. tréf, rossz ǀ Tiszta gabanc a hajad. ǀ gubanc gabancos Vt ~ ǀ mn Csomós, fésületlen haj. tréf, rossz ǀ Ijen gabancos hajjal akarsz të ēmënni hazuru? ǀ gubancos gabincol Vt gabincul, gabincol ǀ ts i Összegyűr vmit. ǀ gyűr-gyavar, gömicel gaborjás Vt gaborgyás, ~ ǀ mn Hóbortos, szeszélyes ember. tréf, rossz ǀ Gaborgyás ez a Mariska. Nëm lëhet rajta eligazonni. gácsér Vt ~ ǀ fn Hím lúd. ǀ Öreg lëtt a gácsérom. Lë köllene vágni. ǀ gőgérel gádor Vt ~ ǀ fn A pince lejárója. ǀ Megj. Oldalfalán kis bemélyedések vannak tárgyak (üvegek, dugók stb.) elhelyezésére. ǀ A gádorba tëttem a pincekujcsot mëg ëgy vëkni kënyeret. gágog Vt gigál, ~ ǀ tn i Lúd ilyen gigá-szerű hangot ad <folyamatosan>. ǀ Hogy gágognak a ludak! Talán veszélt éröznek. gagyarikol Vt gagyarikul, ~ ǀ tn i 1. Kisbaba gügyög, gőgicsél. 2. Felnőtt sokat beszél, fecseg. tréf ǀ 1. Kezd gagyarikúni a kislányunk. ǀ Megj. Így is mondják: gagyol, gőgicsöl. gagyol l. a gagyarikol, gőgécsel, gőgicsöl szócikkekben galagonya A galaginya fn Fehér virágú, tövises, piros vagy fekete termésű, tövises cserje (Crataegus). Kitty kotty kitty kotty / Maj hajnó lössz, / Maj mögvérad! / Galaginya kettő / Bíró hátán teknyő! (Bar. I, 4.) galaginya = galagonya (Bar. III, 13.) Megj. Részlet a Luca napján mondott, részben énekelt rigmusból! galamb J ~ ǀ fn 1. Általában szürkés, esetleg fehér vagy barnás színű, gyors röptű madár, amely erdőkben él vagy lakott helyen, galambházakban is. 2. A galamb húsa ételként. 3. Vkinek a szerelmese. ǀ 1. Itt is sokan tartottak galambokat. 3. Së vig rózsám, së vig napom, / Mert ēhagyott a galambom (Bar. I, 320.). galambház l. a tubaház, tubalak szócikkekben galóca l. a bolondgomba szócikkben ganajoz Vt ganyéz ǀ tn i Istállóban állatok alól trágyát szed ki vellával és tragaccsal. ǀ Fr. beganyéz [= vmitől megijedt, és ettől beszart, betojt, becsinyátt [ becsinált ]. ganyé alak [= szemét ember]. gáncsol A gáncsul, ~ ǀ tn i 1. kny 2. Vkinek kárt okoz. rossz 3. Vmiben, pl. mozgásban akadályoz. rossz ǀ 2. Alattomossan ēgáncsúta a tervemet. 3. Akkor ēgácsúta a csatárt a kapu előtt. 109

110 110 Szótár g ganéj Vt gyanyé, ganaj ǀ fn 1. Istállótrágya. mn A hitvány, jellemtelen ember jelzője. rossz ǀ 1. Kivittem a ganyét a lovak alu. 2. Hát ez bizoŋ ganyé alak. ganajhordás Vt ganyéhordás ǀ Szerk. fn + fn A trágya kihordása a mezőre <kocsival>. ǀ Ēfárattam ám a ganyéhordázsba. ǀ Nh. Trágyát hordani bármikor löhet, de ujhódkor nem szabad a fődön széjjelhordani [ elteregetni ], mer férög össze mëg a vetést (Bar. III, 168.). ganéjkupac Vt ganyékupac ǀ Szerk. fn + fn Trágyarakás a mezőben. ǀ Népr. A trágyát a mezőn kupacokban rakják le, hogy ne száradjon ki. Majd közvetlenül a szántás előtt vellával szétszórják. gang Vt ~ ǀ fn A lakóház bejáratánál félig zárt rész. ǀ Lócát töttünk ki a gangra. ǀ Népr. A gangon szokták megszárítani a babhüvelyeket, és paprikafüzéreket is itt helyezik el rudakon. ǀ Megj. Német jövevényszó (der Gang folyosó, tornác, gang ). gángó Vt ~ ǀ mn Hórihorgas ember jelzőként. fn A hórihorgas ember. tréf, gúny ǀ Mëgen id van ez a gángó gyerök? Nëm talállok cipőt ennek a gángónak. gánica Vt ~, krumpligánica ǀ Szerk. fn + fn Tört krumpliból és lisztből készült kedvelt étel. ǀ Gánica után jó vót ám ëty pohár sör! ǀ Népr. Evőkanállal a kizsírozott tepsibe szaggatták. A tetejét zsírral megkenték, és tejfölt is öntöttek rá. Ezután kisütötték. Frissen a legjobb! ǀ krumpligánica garabonciás Vt ~ fn 1. Olyan ördögi tulajdonságokkal rendelkező személy, aki vihart és jégesőt tud támasztani. 2. Rossz idő, vihar előidézésére képes vándordiák. ǀ Nh. A garabonciás két sor foggā születött, [aki azt állította], hogy a falu határában (a Várkapunál és a Botos-dűlőben)rejtőző kincsek helyét 200 pöngő ellenében megmutaszti Végh Józseféknek. Végh József nagy nehezen rájön, hogy szélhámossal van dolga, ezért aztán útjára engedik a magát garabonciás-nak nevező személyt (Bar. I, ). Rövid történet arról, hogy egy jágër kútba esik, a sárkányok közé. Onnan egy garabonciás diák segítségével tud csak kiszabadulni (Bar. III, 246.). Népr. A garabonciás azt is állította magáról, hogy minden évben bika képében viaskodik a többi garabonciással a Vörös-tengeren (Bar. III, 266.) Megj. L. még AmTsz a garabonciás szócikkben és ÚMTsz. 2: 604. Dömötör Tekla és Zentai T , 369, 370, garabonciás, garabonciás diák garabonciás diák l. a garabonciás szócikkben garambó l. a karambol szócikkben gát Vt ~ ǀ fn Árok, vízfolyás. ǀ Két asszony ruhát mosott a gáton. Mögijettek tülem, oszt ēkesztek kijabáni (Bar. II, 267. sz.). ǀ Megj. L. még a Szemérem-gát és a sánc szócikkben! gatya Vt ~ ǀ fn 1. Ma: <férfiak> alsónadrágja. biz, tréf 2. Régen: fehér vászonból, majd gyolcsból készült, féllábszárig érő, széles férfinadrág volt. ǀ 2. Öregapám még misére is hosszigatyába mënt mëk csizmába ǀ Megj. Az 1. jelentésben így is: vászonygatya, hosszigatya. Fr. jó kösse föl a gatyájját! [= szedje össze magát, ha helyt akar állni vmiben!] lë van gatyásodva [= rossz anyagi körülmények közé

111 Szótár g 111 került]. ing gye, gatyájja rámëgy [= túl nagy árat fizet vmiért; igen ráfizet vmire; sokba kerül neki vmi]. Ugy áll rajta, mind tehénön a gatya. [= nem áll rajta jól a ruha]. gatyába ráz [= vkit megfegyelmez, megrendszabályoz]. gatyakorc Vt ~, korc ǀ Szerk. fn + fn A vászongatya felső részének szegélye. ǀ Népr. Ebbe fűzték bele a gatyamadzagot. Más megnevezése: gatyapárta. gatyamadzag Vt gatyamazzag ǀ Szerk. fn + fn Erősebb zsinór a vászongatya megkötésére. ǀ Ēszakatt a gatyamazzagom. ǀ Népr. Gatyamazzag-szüjőszék-en szőtték kenderfonalból gatyamadzag-szövőszék l. a gatyamadzag szócikkben gatyapárta Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A gatyának az a felső peremszegése, amelybe belefűzik a gatyamadzagot. ǀ Megj. Nevezték még gatyakorc-nak is. L. még a tűzköd szócikkben! gatyás tyúk Vt gatyás tík ǀ Szerk. mn + fn Tollas lábú tyúk. (Ilyen fajta!) ǀ Megj. Így is nevezték: kapcás tík, mert az alsó lábszára is tollas. ǀ kapcás tík gaz Vn ~ ǀ fn Gyom. ǀ Gasz(t) szëttem a malacoknak. ǀ Megj. Bodán sokféle gazt ismernek (tikhúr, póré vagy paréj, gyüjtény, csallány stb.). gazdaasszony Vt gazdasszoŋ, gazdasszony ǀ A gazdasszoŋŋak mindönhöl köllött ám érteni, hogy jó ételök készűjjenek. ǀ Szerk. fn + fn Lakodalomban a sütést-főzést irányító ügyesebb asszony. gazol AJ gazul, ~ ǀ ts i 1. Gazt szed a határban. 2. Igekötővel Fr. begazul [= megijed vmitől]. ǀ Öreganyám sog gaszt szödött össze a mezőbe. ǀ Népr. A gazt főleg malacok és baromfiak kapták. gebe Vt ~ ǀ fn 1. Nagyon sovány ló. rossz, gúny 2. Igen sovány ember. rossz, gúny ǀ 1. Elanni së tudom a vásárba eszt a gebét. 2. Gebe lëttem a nagy betekségömbe. gebed Vt ~ ǀ tn i Erőlködik; megszakad a munkában. durva ǀ Gebegy mëk të, szöröncsétlen! gebedezik Vt gebedözik, gebedëzik ǀ tn i Hosszasan erőlködik, fárad. durva ǀ Mér kő neköm mindék csag gebedöznöm? gebeg Vt gebög, gebëg ǀ tn i Nehezen megy; botorkál. ǀ Id gebögött az öreg. ǀ gebickél gebickél Vt gebickéll, ~ ǀ tn i Igen nehezen megy, jár. biz ǀ Em má csag gebickéni tud. gége A gege, giga, gegere, ~ fn A légcső felső része és a nyelőcső Úty fáj a gegém. A fene a gigádat! Mëgen beruktá? gegere = gége (Bar. III, 14.). gelencsér Vt gölöncsér, gëlëncsér ǀ fn Fazekas mester. ǀ Régön itt is árúták portékájjikat a gölöncsérök. ǀ Népr. Főleg tálakat, tányérokat, korsókat vásároltak a helyiek a gelencsérektől. ǀ fazekas gél l. kocsonya gém nyakú Vt gém nyaku ǀ Szerk. fn + mn Hosszú nyakú ember. gúny ǀ Hát ujan gém nyaku vót az az embör.ǀ Megj. Metaforikus szókapcsolat (Hosszú nyaka van, mint a gémnek).

112 112 Szótár g gém Vn ~, kudgém ǀ fn 1. Hosszú nyakú madár [Ardea cinerea]. 2. A gémeskút része; kútgém. ǀ 1. A halastóra sokszó lëszának a gémök. 2. A kudgém végibe naty koloncot tëttek. gémeskút Vt gémöskut, gémëskut ǀ Szerk. mn + fn A kútgém mozgatásával működő kút volt. ǀ Népr. A gémeskút részei: a) ágas, kutágas b) az ágason forduló c) kolonc a gémfa végén d) ostor, kutostor vagy sudárfa és e) a kutostor végén a vödör. A kutat káva, kutkáva védte, hogy jószág vagy ember ne essen bele. A kút mellett hosszú itatóváju volt. A gémeskutak a legelők közelében álltak. gereben Vt gerebeny ǀ fn A kenderszálak kifésülésének eszköze fémből készült fogakkal. ǀ A pallásom még mëgvan a gerebenyöm. gerebenel Vt gerebenyöl, gerebenöl ǀ ts i Kendert fésül a gerebenen. ǀ Édösanyám szépen tudod gerebenyőni. Eszt mindég az udvarba csinyáta. gereblye A grábla, gereble, gerébgye, gerebje ǀ fn Fából vagy jobban vasból készült talajművelő eszköz. ǀ Megj. Ásás után ezzel egyengetik el a talajt. Fajai: kizsgereble, nagygereble, vazsgereble, fagereble. Így is nevezik: hozzámrángató. Ez a szó azért érdekes, mert motiváltan fejezi ki a gereblye fogalmát. (L. még HhSz a hozzámrángató szócikkben!) gereblyél A grábláz, gerébgyéll, gerebgyéz, gerebjél ǀ ts i 1. Gereblyével összehúz szénát, szalmát. 2. Gereblyével felásott földet elegyenget, göröngyöket aprít. ǀ 2. Az uram ás, ém mëk csag gerebgyéllök a kertüngbe. gerenda AJ gërënda ǀ fn 1. kny 2. A paprika csípős része. ǀ 1. Pallásunkon a gërëndákra kerűtek az ürezs zsákok. 2. Kiváktam az erős paprika gërëndájját. ǀ mestergerenda gerendely Vt göröndő, gerendej ǀ fn Az ekét a taligával összekötő gerenda. ǀ Vót ujan eset, hogy ētörött a göröndőm.ǀ Népr. Nevezik ekegöröndő-nek is. Ehhez van hozzákapcsolva a csótár, az ekefej, az eketalp, a csoroszla, a kormány és a két ekeszarv. gerezd Vt girizd, gërëzd ǀ fn 1. kny 2. A fokhagyma egy szelete. ǀ 2. Tëszök ëgy girizdöt még a borsólevesbe. ǀ Fr. fokhajmagirizd segge van [= (nőnek) kis feneke van]. Megj. Metaforikus eredetű jelentésváltozás történt a frazémában. Gergely-nap Vt Gergel-nap, Gergej-nap ǀ Szerk. fn + fn A naptár szerint Gergely napja márciusban. ǀ Nh. Ha Gergely mögrázi a szakállát, akkor még áprilisban is hó lössz (Bar. I, 278.). ǀ Megj. A bodai Gergely-nap bizonyára Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító ( 606) nevéhez fűződik. Gergely napja (március 12-e) a középkorban sokfelé tavaszkezdő, melegváró nap, a Julián- naptár szerint a tavaszi napéjegyenlőség időpontja volt (Bálint S I, 252.). Ezért is tarthatták különös és szokatlan jelnek, ha ezen a napon esett a hó. geribes Vt gerébës mn Sovány, vézna ló. Az istállóba vót ëgy rozsdás szőrü, csúnya, gerébës ló (Bar. II, 46. sz.). gerëbës = sovány (Bar. III, 14.) Megj. A geribes csont-bőr sovány <ember, ló> (OrmSz. 186.). Vö.: görhes. gerince A hádgerince, háta giricse, ~ fn ; Szerk. fn + birtokos szjeles fn A testet tartó csigolyák sora. ǀ Ëgy idő úta fáj a hádgerincöm. MNyA. 520: gerince.

113 Szótár g 113 géva Vt gíva, gévagomba ǀ fn; Szerk. fn + fn Csoportos tuskógomba (Armillariella tabescens). ǀ Megj. Ha megszárad, kifehéredik, és ebből lesz a tapló. ǀ Népr. Régen tűzkő és acél segítségével a taplóból tüzet tudtak gerjeszteni a pásztorok. ǀ tapló, gíva gezemice Vt ~ ǀ fn 1. Silány, tűzrevaló ág(ak). 2. Minden olyan dolog, tárgy, ami már értéktelen. rossz ǀ 1. Ez a gezemice má csag gyújtósnak való. 2. Nëm tartogatom má eszt a sog gezemicét. gibeg-gebeg Vt gibög-gebög, gibëg-gebëg ǀ tn i Ide-oda jár; nehezen megy. ǀ Gibög-gebög még öregapám, de rá nëm számithatunk má a munkába. gica Vt ~ ǀ fn Kis tojáshímző eszköz. ǀ Népr. Ezzel írják (rajzolják) a felolvasztott viaszt a tojásra. Kis ágacskába vékony rézcsövet illesztenek, és ezen át folyik az olvadt viasz a tojások fehér héjára. ǀ hímestojás gigál l. a gágog szócikkben gilice Vt ~ ǀ fn Gerle. ǀ Gilicék szátak a dijófára. ǀ Megj. Így is mondják: gilicemadár. gilicemadár l. gilice gilicetüske Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Tüskés gyomnövény. ǀ Népr. A legelőre kihajtott kecskék ennek a levelét is megették. ǀ Megj. Ez a növénynév valószínűen kapcsolatban van a gilice (madár) szóval. Talán a madár kedvelt fészkelő helye volt. giliszta AJ gëlëszta, ~ ǀ fn 1. Földi giliszta. 2. Bélféreg a jószágokban. ǀ 1. Ásáskor sog giliszta gyün elő. 2. Sog gëlëszta vót a disznóngba. Jobban a májjába. gilt Vn ~ ǀ msz Rendben; érvényes pl. a fogadás. ǀ Ez nëm gilt. girhes-görhes Vt girhezs-görhes ǀ Szerk. mn + mn, ikerszó Nagyon sovány; beteges. rossz, durva ǀ Ijen girhezs-görhes malacot nëm lëhet elanni. ǀ Megj. Emberre és jószágra is mondták. gíva, gívagomba l. a tapló szócikkben gólya A góla, gója ǀ fn kny ǀ A kéményünkön kelepöl a gója. ǀ Fr. mëkhoszta a gója [= megszületett]. engöm së a gója kőtött [= nem hagyom, hogy becsapjanak]. gombolyító Vt gombolittó, gombojíttó ǀ fn A kenderfonal feltekerésére szolgáló, lábakon álló eszköz. ǀ Népr. Ezzel az eszközzel tekerték fel gombajag-ba a kenderfonalat. Előtte egy egyszerűbb eszközzel, az áspá-val szedték matring-ba a rokkán megfont fonalat. ǀ áspa, áspálás gombos kapca l. a hosszú szárú kapca szócikkben gonoszok Vt ~ ǀ mn Haszontalan, rossz gyermek vagy akár felnőtt. 2. Összefogalaló neve az ártó szellemnek, gonosz léleknek. ǀ 1. Mér lëtt ijen gonosz ez a kizsgyerök? 2. Ahogy eszt a remete kimonta, odamëntek a gonoszok, oszt ēragatták (Bar. II, 107. sz.). ǀ Népr. a néphagyomány szerint a gonoszok végezték a rontást, a kisbabák ēváttását, és ők riogatták temetőkben az embereket (Zentai T , ÚMTsz. 2: 663.). A gonoszűzés vagy rontáselhárítás célja az volt, hogy az ártó szellemket eltávolítsák (Magy. Népr. Lex. 2: 296.). gonoszűzés l. a gonosz szócikkben göbe Vt ~ ǀ fn Anyadisznó. ǀ Mëgmalacozott a göbénk.

114 114 Szótár g göcög Vt ~ ǀ tn i Rázkódva és szakadozottan nevet. tréf, kedv ǀ Jód göcöktünk ám rajta. gőgécsel l. gőgicsél gőgérel Vt gőgérül, gőgéről, gőgéröz ǀ tn i Hím lúd és a kacsa párosodik nőstény lúddal ill. kacsával. ǀ Gőgérül ám a gácsérunk. gőgérez l. gőgérel gőgicsél Vn gőgécsöl, gőgécsël, ~ ǀ tn i Kisbaba gégehangokat képez. kedv ǀ Hallottad? Má gőgécsöl a babánk! ǀ gagyarikol, gagyol gömböc Vt ~ ǀ fn Disznósajt. ǀ Kisseb mëg nagyob gömböcöt is csinyátunk disznóöléskor. ǀ Megj. Nevezték svártli-nak is. Ez német jövevényszó (der Schwartenmagen disznósajt ). A die Schwarte szalonnanbőr, börke szóval van kapcsolatban. A disznósajtba ugyanis börke-szeleteket is szoktak keverni. ǀ svártli gömbölyödik AJ gömbölödik, gömböjödik ǀ tn i 1. Vmi kezd gömbölyűvé válni. 2. Terhes nő kezd erősödni, egyre gömgölyűbbé lenni. ǀ 1. Gömbölödik a sündisznó, ha fél valamitü. 2. Ëgyre csag gömbölödik ám a kis mënyünk, mer a hatodik hónabba gyutott. ǀ Megj. Az 1. jelentésben igekötővel is: összegömbölödik. gömbölyű AJ gömbölü, gömböjü ǀ mn 1. kny 2. Kerekded alakú. 3. Telt, húsos testrész. 4. Hengeres rönkfa. ǀ 2. A gömbölü paradicsony édösseb, mind a sziva [szilva] alaku. 3. Széb gömbölü kebleji vannak. 4. Nagy, gömbölü szálfák vannak a bodáji erdőgbe. gömicel Vt gömicül, gömicöl ǀ ts i Összegyűr vmit. ǀ gabincol, gyűrgyavar gönc Vt ~ ǀ fn 1. Ócska ruha. 2. Már nem divatos ruha. rossz, tréf ǀ 1. Mér jársz ijen szakad göncögbe? 2. Nincs ëgy jóravaló göncöm. görbekulcs AJ görbekujcs, ~ ǀ Szerk. mn + fn Cseles kulcs pincék ajtajának zárásához és nyitásához. ǀ Megj. Nevezték hajlitot kujcs-nak is, mert erősebb fémszálból hajlították. görhes Vt ~, girhes ǀ mn Betegesen sovány főleg állatra vonatkozóan. rossz ǀ Mit kezdök ezökkel a görhes malacokkā? Mindég ijen girhezs vót ez a kizsgyerök? ǀ Megj. Lóra, marhára mondják, de néha gúnyosan, tréfásan emberre is. Ikerszóként: girhes-görhes. ǀ Megj. L. még a girhes címszó alatt (OrmSz. 187.)! görhő Vt ~ ǀ fn 1. Kukoricából őrölt liszt. 2. Az ebből készült étel, főleg kenyér jelzője. ǀ Népr. A szegények eledeléhez tartozott. Nem igen lehetett a görhő-ből készült ételektől elhízni. ǀ Megj. Ezért talán ezzel van kapcsolatban a görhes szavunk! görög Vt ~ ǀ tn i Párzásra kész az anyadisznó. ǀ Vidd el a kanyhó a kocát, mer napok úta görög. ǀ Megj. A búg igével is kifejezték a címszó jelentését. A bebúgat ige megtörténik a búgatás jelentésű, és a begörget jelentése azonos a bebúgat-tal. ǀ búg, bebúgat, begörget göthöl Vt ~ ǀ tn i Huzamosan köhög, köhécsel. ǀ Má ëty hete göthölök, maj mëkszakadok bele. göthös Vn gethes, ~ ǀ mn Beteges, köhögős ember. ǀ Látod, mijen göthös lëttem?

115 Szótár g 115 gőzös Vt ~ ǀ fn <Régen> vasúti gőzmozdony. ǀ A nétyhuszonnégyezs [424-es] vót a legerőssebb gőzös. ǀ Megj. A gőzös másik neve volt: masina. ǀ masina, masinálás grábla l. gereblye guba Vt ~ ǀ fn Mákfej. ǀ Má szároz a mág gubájja. Mëgérött a mák. ǀ Megj. A mák fejét így is nevezik: kupa. ǀ kigubál, gubál, kupa gúba Vt ~ ǀ fn Penész. ǀ Mi van a ruhánkon? Csak nëm gúba? gubacs Vt ~ ǀ fn 1. Gömb alakú kinövés a tölgyfa levelén. 2. A makk mellett a tölgyfa másik értékes termése. ǀ Megj. Ez a gubacsdarázs csípésétől keletkezik (OrmSz. 192.). ǀ Népr. Régen a gubacsot is gyűjtötték, mert megőrölve állati eledel volt. gubacsdarázs l. a gubacs szócikkben gubál l. kupál gubanc Vn ~ ǀ fn 1. Összekuszálódott szálak. 2. Baj, gond, probléma. tréf, rossz ǀ 1. Csupa gubanc lëtt a fonalam. 2. Gubanc van: ēfogyott a péndzöm. gubancol A gubancul, gubancol ǀ ts i 1. Összekuszál vmit, pl. fonalat. rossz 2. Összezavar, összekever dolgokat. rossz ǀ 1. Hugyan tuttad igy összegubancúni a cérnámat? 2. Összegubancútad a gondolataimat, ezér nëm értötté mëg engömet. ǀ gabanc, gabancol gubancos A ~ ǀ mn 1. Összekevert, összekuszált szálak. 2. Zavaros, tisztázatlan ügy vagy esemény. rossz ǀ 1. Gubancos a motringom. 2. Ölég gubancos, hogy mi lësz az örökségöm. ǀ gubanc, gubancol, gabanc, gabancos gubbadozik Vn ~, gubbadoz ǀ tn i Hosszasan gubbaszt. ǀ Od gubbadozik szëgény a kerd végibe má röggel úta. ǀ gubbaszt gubbaszt Vn ~ ǀ tn i Összekuporodva üldögél. ǀ Bánatába csag gubbaszt mijúta mëkhāt a felesége. ǀ gubbadozik guggol A gugyul, gugol ǀ tn i 1. Lehajol vmi vagy vki mellé. 2. Guggolva pisil kislány. tréf, szép ǀ 1. Na gugyújj ide mellém, hogy meséhessek neköd! 2. A bokorba köllöt lëgugyúnom. guggolós bab Vt gugyulózs bab, gugolózs bab ǀ Szerk. mn + fn Bab, amely nem fut föl ágra, karóra; ül a földön. ǀ A gugyulózs babot nëm kő karózni. guggyog Vt ~ ǀ tn i Nehezen, rogyadozva megy; vánszorog. rossz ǀ Od guggyog öregapám. gugyorászik Vt ~, gugyorász ǀ tn i Hosszasan guggol. kedv ǀ A bokorba gugyorászik. gugyorodik l. az összegugyorodik szócikkben gulyás AJ gulás, gujás ǀ fn 1. Tehénpászor. 2. Ételféleség, gulyásleves. ǀ Sog gujást fősztem szüretre, hogy gyusson mindönkinek. ǀ Megj. Úgy készül, hogy pörkölt húst és krumplit együtt főzik. A szüretek kedvelt étele volt. gúnár A gunár ǀ fn Hím lúd. ǀ Agyonütött ëgy libámat, / Szépen járó, szépen szóló / Gondos gunáromat (Bar. I, 169.). gúnár nyakú Vt gunár nyaku ǀ Szerk. fn + mn Hosszú nyakú ember. tréf ǀ Megj. Metaforikus szószerkezet: Olyan hosszú a nyaka, mint a gúnáré.

116 116 Szótár g gúnya A gunya ǀ fn 1. Szegényes öltözet felsőruha. 2. Nem túl szép elhasznált ruha. tréf, rossz ǀ 1. Ijen szëgényös gunyába të má nëm járhacc! 2. A kopod gunyádat tëd lë! Vëgyé uj ruhát! gunyhó l. kunyhó gunnyaszt Vt ~ ǀ Magát öszehúzva, összekuporodva, mozdulatlanul üldögél. ǀ Od gunnyast szëgény egész nap a kájha mellett. Mer mindik fázik. ǀ gubbaszt, gubbadozik gurgat Vt ~ ǀ ts i Vmit gurít. ǀ Csag gurgatni tutta a rönköket. ǀ gurít gurgula Vt ~ ǀ fn 1. Hengeríthető, gömbölyű fatörzs. 2. Fatörzsből készült henger. 3. Cérnaorsó. 4. Kisgyermekek gurítható játékszerei összefoglaló szóval. tréf ǀ 3. A gurgulára tekergyétök föl eszt a cérnát! 4. Picikém, há tëtted a gurguládat? ǀ guriga guriga Vt ~ ǀ 1. Kerék 2. Kis orsó, amire fonalat, cérnát tekernek. 3. A gyermekek fémből való játékszere, karikája. ǀ 1. Szerettem hajtani a gurigát. 2. Id van a cérna gurigájja. 3. Neköm izs vót gurigám. ǀ Népr. A hordókról lekerült abronccsal szoktak a bodai gyerek gurigázni. Kis bottal vagy egy U alakú hajlított drótdarabbal kergették a gurigát. gurigázik Vt ~, gurigáz ǀ tn i Kisgyermek ide-oda görgetve játszik vmivel: golyóval, labdával. ǀ Gyertök gurigázni! ǀ Megj. Gyny-i szó. ǀ gurít gurít AJ guritt, gurit ǀ ts i 1. Vmit hengerget. 2. Nem mond igazat; lódít. rossz, tréf ǀ 1. Guriccsátok odább eszt a rönköt! 2. A barátom szeretöd gurittani, de engöm azér nëm tudott ám átverni. ǀ Megj. A 2. jelentés inkább csak a fiatalok beszédében. ǀ gurgat gúzs Vt guzs, ~ ǀ fn 1. A vadszőlő rugalmas szára, indája. 2. A belőle készített kötöző. ǀ Megj. Nevezték iszalag-nak is. ǀ Népr. Régen fenyítő-vallató eszköz volt a farkaszgúzs-nak nevezett durva összekötözés. A vallatott személy térhajlatába erős botot tettek. Térd alatt az ember két kezét gúzzsal összekötötték. Így az a földön ülve mozdulni sem tudott (L. OrmSz. 146.). ǀ farkasgúzs gürcöl Vn gürcül, ~ ǀ tn i Erején felül, kínlódva, szakadatlanul dolgozik. ǀ Gürcőtem öleget, de alig láttam hasznát. ǀ robotol güzmöl Vt ~ ǀ tn i Lassan, étvágy nélkül eszik, eszeget. tréf ǀ Csag güzmöl ez a kizsgyerök, azér ijen vézna. güzü Vt ~ ǀ fn 1. A házi egérhez hasonló mezei rágcsáló. 2. Szorgalmasan dolgozó, gyűjtögető ember. biz, tréf ǀ 2. Ez a güzü mindöm munkát ēvádul [ elvállal ] itt a faluba. ǀ Megj. Hasonlóságon alapuló metaforának tekinthetjük a güzü 2. jelentését.

117 Gy gyámoltalan AJ gyámútalan, ~ ǀ mn 1. Ügyetlen, bátortalan. rossz 2. Mafla. rossz ǀ Në légy má ijen gyámútalan gyerök! gyámoltalankodik A gyámútalankodik, gyámótalakodik ǀ tn i Bátortalankodik; ügyetlenül viselkedik. rossz ǀ Csag gyámútalankottok itten. Fog gyátok meg röndössen aszt a szekréŋt! gyanta A gyántár, gyantár, ~ fn Növényből, főleg fenyőből szivárgó ragacsos anyag. ǀ Megj. Nevezik így is: macskaméz. gyapjú A gyaptyu, gyapju ǀ fn kny Régönn a gyaptyut mëkfonytunk. A fonálbu kapcákat mëg pulóveröket kötöttünk. gyapjúkapca Vt gyaptyukapca, gyapjukapca ǀ Szerk. fn + fn Gyapjúból kötött harisnyaféle. ǀ Télön jó vót ám a gyaptyukapca! gyapjúpokróc Vt gyaptyupakróc, gyapjupokróc ǀ Szerk. fn + fn Gyapjúból készült pléd. gyarapodik A gyurapodik, ~ tn i Gazdagodik, vagyonosodik. gyurapodni = gyarapodni, gazdagodni (Bar. III, 15.) Megj. L. még a gyurapét, gyurapodik szavakat (OrmSz. 202.)! gyarat Vt ~ ts i Kendert, lent megfésül (gerebenez), a fonáshoz előkészít. gyaratni = a tilolt kendert a törektől megtisztítani (Bar. I, 14.). gyaratás Vt ~ ǀ fn A kender kifésülése gerebennel. ǀ A gyaratást ém mindik szerettem csinyáni. ǀ Népr. A gyaratás erdménye: a szállakendör és a kóc. ǀ gerebenelés gyász A jász, ~ fn Bánat a halott után és ennek külsőségében (fekete ruha viselése) való kifejezése. jász = gyász (Bar. III, 17.). gyel l. jel gyeles l. jeles gyelöl l. jelöl gyelölő l. jelölő gyémántkő Vt gyémántküj Szerk. fn + fn A gyémánt nevű ásványból csiszolt, átlátszó, tiszta fényű drágakő. Adok neköd ëgy gyémántküjet, ha a szádba vëszëd, së ehös, së szomjas nëm lësző (Bar. II, 45. sz.). gyenge AJ gyönge, gyënge ǀ mn 1. Erőtlen. 2. Puha, friss. ǀ 1. Még mindég gyönge vagyok az opëráció úta. 2. Fősztem ëty kizs gyönge kukoricát. gyentet Vt ~ ǀ tn i Erőlködve, nehezen megy. ǀ Régön tuttam futni is. Mos má csag gyentetök. gyep AJ gyöp, gyëp ǀ 1. kny 2. Legelő. ǀ Kihajtottam a libákat a gyöpre. 117

118 118 Szótár gy gyepel Vn gyöpöl, gyëpël ǀ tn i Jószág legelget a gyepen. ǀ Szépen gyöpőnek a kislibák a rétön. gyepes Vn gyöpös, gyëpës ǀ mn Füves hely. ǀ Gyöpös lëtt az udvarunk, mer alig járunk benne. gyeplő Vt gyeplü, ~ ǀ fn Hajtószár kocsizáskor a lovak irányítására. ǀ Fogd ám a gyeplüt jó erőssen! gyepű Vt gyepü ǀ fn 1. Élő sövény bokrokból. 2. Az egyes dűlők határa. ǀ Megj. A község határa mentén és a temető körül is volt gyepü. ǀ A gyepügbe sog vót a vadrózsa. gyerek AJ gyerök, gyerëk ǀfn 1. kny 2. Fiú. ǀ 2. Gyerök lëtt ám nálik, nëm láŋ. gyermek AJ gyermök, gyerök, gyerëk ǀ fn 1. kny (Még nem felnőtt korú személy.) 2. Fiú. ǀ 1. Nëm gyeröknek való a kapállás. Kis gyerökök rongyos ruháját ē kő égetni, mer betegség gyün a gyerökre, ha azokat ēdobik (Bar. III, 76.) 2. Csak a gyerökök fodbaloznak nálunk, a lányok nëm. Látod, montam, hogy gyerök lësz, nëm lány. gyimál Vt gyimáll, ~ ǀ ts i 1. Tép, szaggat. rossz 2. Rángat. ǀ Megj. Inkább csak igekötőkkel: mëg gyimál megtép, megver, összegyimál összetép. ǀ meggyimál, összegyimál gyoha Vt ~ ǀ fn 1. Gyomor. 2. Az állat bendője. ǀ Megj. Inkább birt. szjeles alakban (gyohájja) használatos a címszó. A gyoha a régi joh, joha gyomor, belső rész szavunk alakváltozata. (L. még a jonh címszót TESz. 2: 279.) gyónik Vt gyón, ~ ǀ ts i 1. <A katolikus vallás szerint> bűneit, másokat sértő cselekedetét megvallja, elismeri <a templomban a papnak>. 2. Négyszemközt vall vmilyen titkáról vkinek. biz ǀ 1. Ritkán szoktam gyónni. 2. Gyónnyam mëg neköt, hogy hun kujtoroktam? gyóntat Vt ~ ǀ ts i 1. <Katolikus pap> vkinek a gyónását hallgatja, ill. a gyónás szertartását vezeti. 2. Szigorúan, négyszemközt faggat vkit. biz, tréf ǀ 1. Mise előt gyóntat a papunk. Ahogy gyóntati, mindën büne utána a fárul ëgy óma esött lë, oszt ahogy lëesött, sëmmivel vát (Bar. II, 106. sz.). 2. Nëm szeretöm, hogy igy gyótacc engömet. gyökere A gyükere, ~ birt. szjeles fn Növénynek a föld alatt levő, elágazó része. ǀ A fa gyökere főnyomta nálik a járdát. MNyA. 37: gyökere. gyömköd Vt ~ ǀ ts i 1. Nyom. 2. Gyúr vmit. ǀ 1. Még gyömködök a bogrács alá ëty kis szároz ágot. 2. Gyömköd mëk kicsit a hátomat! gyömöszöl Vn gyömöszül, ~ ǀ ts i Szűk helyre nyomkod, beleerőltet vmit. ǀ Gyömöszűd bele még eszt a kabátod zsebibe! gyönge kukorica l. tejes kukorica győzkölődik Vt győszkülődik, győszkölődik tn i Nehezen boldogul <vmivel>; vesződik <vmivel>. ǀ Csag győszkülődök mindig a meszeléssel. Em má nëm neköm való. gyufa l. gyújtó

119 Szótár gy 119 gyújtalék Vt gyujtalék ǀ Gyújtósnak való apró száraz ágak, hasítot fadarabok. ǀ Az iskolába mindik köllöd vinni gyujtalékot. gyújtó Vn gyujtó, ~ ǀ Gyufa. ǀ Há tëtted a gyujtómat? ǀ Megj. Így is: gyujtófa, gyufa. ǀ gyurapodik l. gyarapodik gyuss l. juss gyut l. jut gyűjtvény Vt gyűtény ǀ fn Futó gyomnövény; folyondár; szulák. ǀ A gyűtényt nëm lëhet kiirtani, mer méjen van a gyökere. ǀ Népr. A malacoknak szokták adni. gyün l. a jön szócikkben gyüő l. jövő évben gyűr-gyavar Vt ~ ǀ tn i, ikerszó Gyűrötté, ráncossá tesz vmit ǀ gömicel, gabincol gyürke Vt ~ ǀ fn 1. A kenyér héja. 2. Kidudorodás (forradás) a kenyéren. ǀ 1. A gyürkét a tejbe szokta beleaprittani az öregapám, mer nëm birta ērágni. De kemény lëtt a kenyér gyürkéjje! 2. A kënyér tetejin is szokot lënni gyürke. ǀ Megj. Így is mondják: héj, kenyérhéj. ǀ héj, kenyérhéj gyűrűs ujj A gyürüs ujj ǀ Szerk. mn + fn A kéz 4. ujja, amelyen <általában> gyűrűt viselnek. gyűrűző l. az eljegyzés szócikkben gyűszű Vt gyüszü ǀ fn 1. kny 2. A levágott disznó körmének szarurésze. ǀ Megj. Ezt pörzsölés után leszedik a disznó lábáról, és a gyerekek ujjára húzzák. gyüvet-menet l. jövet-menet

120 H há l. hová habog J ~ ǀ tn i 1. Akadozva beszél. rossz 2. Összevissza beszél. rossz, gúny ǀ 1. Nëm értöm, mit habog. 2. Uty habok, hoty së eleje, së vége.ǀ Megj. Ikerszóban: hebeg-habog. ǀ höbög hadaró l. a cséphadaró szócikkben hág Vt ~ ǀ tn i 1. Lép, tapos vmibe, vmire. 2. Magasabb helyre jut. 3. Bika, mén, kos párzik. ǀ 1. Beleháktam ëty tüsögbe. 2. Asztán főháktam a szöllőhögyre. 3. A csődör nehezen tutta mëkhágni a kancát. hagy J ~ ts i 1. Enged <vmiben>. 2. Ráhagy <vagyont, értéket vkire>. 1. De a királfi nem hatta annyiba (Bar. II, 156. sz.). Fr. nem hatta annyiba [= tovább mondogatta igazát; tovább ellenkezett]. 2. Rám hatta apám az ëggyik tehenet mëg kéd birkát. hagyma A hajma, ~ ǀ fn 1. Étkezési hagyma vörös és lila hagyma. 2. Virághagyma. ǀ Megj. A virágok egy része (tulipán, krókusz, jácint) hagymából sarjad. ǀ 1. A lila hajma nëm ujan erős, mind a vörös hajma. 2. A tulipánhajmát nyáron ki kő szënni a fődbü, és ősszel lëhet vissza űteni. Mer nagyon ē tud szaporonni, ha nëm szedünk ki. hagymahéj A hajmahéj, ~ ǀ Szerk. fn + fn A hagyma barnás burka, levele (héja). ǀ Népr. A hagymahéj kifőzőtt barnás levében szokták régen megfesteni a húsvéti tojásokat. haj J ~ ǀ fn 1. kny 2. Kukoricabajusz. ǀ 1. De mëgnyőtt a hajad! Mënny el a barbélhó! ǀ 2. Szëd lë a kukoricafejrü a haját is! Uty köll a lábozsba tënni főzés előtt. ǀ Fr. hajba kaptak [= összevesztek]. hajába főtt krumpli l. a héjas krumpli szócikkben hajadonfőn A hajdanánfén, hajonfén, ~ ǀ Szerk. fn + fn Fedetlen fejjel sapka, kendő nélkül. ǀ Ijen hidegbe në járgyatok má hajonfén! hajazás Vt ~ ǀ fn Gabonaasztag befedése tetőszerűen kévékkel. ǀ Jó sikerűt a hajazás. hajdënvargánya l. a bolondgomba szócikkben hajdina A hajdëna, ~ ǀ fn Fehér virágú növény. ǀ Megj. Lisztes magjáért termesztették. ǀ Népr. Kását főztek belőle, és azt a hurkába keverték, főleg a vérös hurkába. Kenyeret is sütöttek a lisztjéből. hajdinakása A hajdënakása, ~ ǀ Szerk. fn + fn (L. a hajdina címszó alatt is!) ǀ hajdina hajhász Vt ~ ts i Kerget; űz. Kérdöszték tüle, hogy mi lësz a disznóvā, ki hajhássza majd egész nap (Bar. II, 127. sz.). ǀ hajkurász 120

121 Szótár h 121 hajkurász Vn ~ ǀ ts i 1. Hajszol, kerget vmit, vkit. tréf 2. Nők körül legyeskedik, nőket hajszol. tréf, biz ǀ 1. A kutyám sokszor hajkurászi a tikokat. 2. Ez a gyerök szereti hajkurászni a lányokat. ǀ hajhász hajlitot kujcs l. görbe kulcs Hajmágy Vt Hajma-ágy, ~ fn (helynév) Talán a hagyma (hajma) és az ág köznév összetételéből alakult ki. Hajmágy : Hajma-ág Dh, e (BMFN I, 127/55.) Megj. Sok medvehagyma van itt. Az ág Baranyában lehet: 1. Faág. 2. Gödör, gödörág vízfolyással. (L. még Szágy, Hárságy, Szilágy, Egerág etimológiáját a BMFN-ben és a FNESz.-ben!) Az ág köznév jelentéséről l. Bába Nemes: 71. hajnal A hajnó, hajnā, ~ ǀ fn Kora reggel, amikor a nap felkel ǀ Má hajnāba kimëntünk aratni a Bajmódba. Hajnó felé van az idő, / Bëtyároknak ēmënni kő (Bar. I, 255.). Kitty-kotty- kitty-kotty! / Maj hajnó lössz, / Maj mögvérrad! (Bar. I, 4.) Fr. hajnó felé [= hajnal közeledtekor]. hasad a hajnal [= hajnalodik]. hajsz Vt hojsz, ~ ǀ msz Állatterelő szó. ǀ Megj. Az igába fogott tehenet ezzel terelik balra. hajszás Vt hojszás, hajszás ǀ mn A kocsiban balra befogott jószág ökör és tehén. ǀ hajsz hajt J ~ ts i Űz, zargat. El akarta hajtani, de a béka nëm mënt (Bar. II, 64. sz.). hajtat Vt ~ tn i Mással végezteti a fogat indítását. A királné [ ] a kocsissā mëg hajtatott, ahogy csak loak tuttak mënni (Bar. II, 156. sz.). halad A hallad, ~ ǀ tn i 1. Előre jut a járásban. 2. Fejlődésben, gyarapodásban ér el eredményt. ǀ 1. Az embër még mindig nem tudott utána mënni, ollan gyorsan hallatt [a ló] (Bar. II,127.). 2. Nëm mindönki hallad ám ujan gyorsan a gazdagodázsba, mind űk. haljel Vt haljegy Szerk. fn + fn A Haljel (Haljegy: csillagkép) jegyében, idejében; azaz február 20 és március 20 között. Kotylóst haljegybe köll ütetni ugy, hogy fontjegybe kőjjenek ki a csirkék. Akkó szép nagyok lösznek (Bar. III, 201.). Megj. L. még ÚMTsz. 2: 820. ǀ kotlós, fontjegy hallgat AJ hógat, ~ ts i 1. kny 2. Figyel <vkire, vmire>. 1. Hāgat, mer érzi, hogy nincs igaza. 2. Krisztus oda së hógatott (Bar. II, 134. sz.). ǀ Fr. oda së hógat [= oda se figyel]. oda së fülel [= nem figyel oda]. halom l. hanem halotti tor l. a tor szócikkben halpénz Vt halpéndz, halpéz ǀ Szerk. fn + fn Halpikkely. ǀ Nh. Ha valaki hallal álmodik, sok péndze lëssz.ǀ pénz hamar A hama, ~ hsz Gyorsan. Gyere hamā, gyerököm! De a lány hama túl vót a vizön (Bar. II, sz.). Fr. túl vót [= túl jutott]. hamarosan AJ hamargyorsan, hamarossan, ~ hsz 1. Rövid idő múlva. 2. Rövid idő alatt; gyorsan. 1. Hamargyossan lëhet szüretőni. 2. [ ] gyeröke lëtt, de az hamargyorsan mëg is hāt (Bar. II, 536.). hámfa Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A kocsi elejének alkatrésze. ǀ Megj. Erre kötik rá az istrángokat.

122 122 Szótár h hamsol Vt hamsul, hamzsul, hamsol ǀ ts i Mohón eszik, habzsol vmit. rossz, tréf ǀ Hamzsút ez ahugyan csak a szájján befért. hamva Vt hamvgya, ~ ǀ fn 1. Csík a napraforgó szárán. 2. Vminek, pl. fának az égetés után maradt hamuja. ǀ Megj. A megfigyelések szerint: ha száradni kezd a napraforgó hamva, hamarosan megérik (beérik) a mag. hamvas J ~ ǀ fn 1. Szapuláskor (lúgozáskor) használt lepedő. 2. Csepüvászonlepedő széna és szalma hordására. ǀ Népr. Erre a lepedőre öntötték szapuláskor a fahamut és a forró vizet, később már csak a lúgos vizet. A lúg a hamvas-on átszivárogva tisztította a kádban levő ruhát, vásznakat. hamvas = takarmány hordására használt durva vászonlepedő (Bar. I, 15.). A hamvas lepedőt az Ormánságban mosáskor a párolósajtárba helyezett szennyes letakarására használták. Ebben szénát és szalmát is hordtak (OrmSz a hamvas szócikkben). hamvazás Vt ~ ǀ fn Egyházi szertartás. L. a hamvazószerda szócikkben! hamvazószerda Vt hamvazószërda ǀ Szerk. mn + fn Egyházi szertartás napja. ǀ Nh. Ezen a napon a pap hamuval kis keresztet rajzolt a bodai hívők homlokára. Gecse Gusztáv írta (Vallástörténet ): A IX. században divatba jött, hogy nemcsak a nyilvános vezeklők, hanem a hívek is bűneikre emlékezve hamvazószerdán hamuval hintették meg fejüket, ill. hogy a pap hamuval kente meg homlokukat. II. Orbán pápa1091-ben pedig elrendelte, hogy mindenkit hintsenek meg hamuval ezen a napon. ǀ Fr. hamut hint <szór> a fejére vki [= 1. (bűnbánó módon) gyászol 2. igazi megbánást mutat]. (L. még Forgács Tamás: Magyar szólások és közmondások szótára ) hanem A halom, hanëm ksz Ellentétre utal. Az asszony ahogy eszt végighógatta, nem mënt lë a gyerökhön, halom igenössen a paphon (Bar. II, 44. sz.). Aszondi nekije [Szent Péternek] Jézus: Péter! të egész nap nem Isten vótál, halom kanász! (Bar. II, 127. sz.) halom = hanem (Bar. III, 15.) hangya A hanygyál, hangyál, ~ ǀ fn Apró, barnás színű rovar. ǀ Hunnan gyütt ide ez a sok hanygya? Fr. hangyás [= nem egészen normális vki ]. beletëtted a hanygyát a fülembe [= felizgattál, kétkedővé tettél]. mintha hanygyák futkosnának a lábom ujjába [= zsibbadást, bizsergést érez az ujjam]. ǀ Megj. L. még a hangya, hangyál szócikket (ÚMTsz. 2: 843. és TESz. 2: 47.). hangyál l. a hangya szócikkben hangyálos Vt hanygyálos mn Hangyalepte <hely>. Od vót ollan, mind ëty hangyálos tuskó, oszt rám kijátott (Bar. II, 106. sz.). ǀ Megj. A meseszöveg lábjegyzetében: hangyálos = hangyalepte. hangyatojás Vt hanygyatojás ǀ Szerk. fn + fn A hangya bábja. hant J ~ ǀ fn 1. Göröngy; rög. 2. Halom. ǀ Megj. A 2. jelentés csak a sirhant szóban. hantol AJ hantul, ~ ts i 1. Földdel befed vmit. 2. Temet. ǀ Megj. A 2. jelentés inkább csak az elhantol temet igekötős igében! hanyatt A hanyatháton, ~ ǀ hsz Háton, hátára. ǀ Csak fekütt a fűbe hanyatt. Hanyatt esött a sikos uton.

123 Szótár h 123 hányolódik A hányulódik, ~ ǀ tn i Vhol lappang vmi ; kallódik. ǀ Hun hányolóthat az én kujcsom? ǀ Megj. Az igekötős ēhányulódik-nak (a befejezett történés miatt is) van bizonyos múlt időre utaló jelentése: Mindég ēhányulódik az ókulám. ( Ez korábban is megtörtént velem.) happog Vt ~ ǀ tn i Kapkodva veszi a levegőt. 2. Méltatlankodik, zsörtölődik. rossz ǀ 2. Mit happoksz itten? Nincs igazad, és kész! hapták A haptár, haptág, ~ ǀ fn Vigyázzállás. ǀ Haptágba átunk a sorakozóná. harákol A horákul, harákul, ~ tn i Krákog; köszörüli a torkát. rossz ǀ Në harákujj itten! harangozás Vn ~ ǀ fn A templomi harangok megszólaltatása. ǀ Nh. A harangozó feladata volt a déli és esti harangozás. Harangoztak akkor is, ha valaki a faluban meghalt. Ha hármat csönditöttek, akkor férfi, ha kettőt akkor nő, ha egyet, akkor az gyermek halálát jelentette. Ha elindult a háztól a temetési menet, akkor mindkét harangot meghúzták. A koporsó sírba eresztésekor csak egy harang szólt. A sírba tett koporsóra három marék földet és kisebb értékű ércpénzt is dobnak. [Mert] Ekkor válik el a test a lélektől (Bar. III, 229.). harangozó Vt ~ ǀ fn <Régen> az a személy volt, aki a harangozást végezte. ǀ Nh. A harangozó feladata volt továbbá a pap öltöztetése (papi ruhába) a sekrestyében. Ezért így is nevezték a harangozó-t: sekröstyés. harangszív Vt harankszű, haranksziv ǀ Szerk. fn +fn ǀ A harang nyelve, ütője. harmadnapos újhold Vt harmadnapos ujhód Szerk. mn + fn Az újhold utáni harmadik napon [esedékes munka]. Ásni, szántani mindönkor szabad, de mag alá csak harmadnapos ujhódba, mer másképp férög pusztitti a vetést (Bar. III, 169.). Szőlőt nyitni és mecceni csak harmadnapos ujhód után löhet hódfogytáig, hogy jó termés lögyön. Ha tavaszi meccéskor a venyige béle vastag, akkor gyönge termés lössz. De ha vékony a béle, akkor bő termés lössz (Bar. III, ). L. még a holdfogyatkozás szóciket! harmonika A hērmonika, ~ ǀ fn kny ǀ Szépön szót a hērmonikájja. has J ~ ǀ fn 1. kny 2. Fr. hazsba van [= hasban van: a gabona kalásza duzzadt állapotba került]. hasa alja Vt hasajja, hasaajja ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezet) A sertés szalonnájának és húsának az alsó (hasi) része. ǀ Megj. Régen így is mondták: mál, májja málja. (L. ÚMTsz 3: 967.) hasas Vt ~ ǀ mn 1. Ember, akinek nagy a hasa. gúny 2. Vemhes jószág ló, tehén, disznó. ǀ 1. Em mindig is ijen naty hasas embör vót. 2. Vót ëty hasas tehenem mëg ëgy üszőm abba az évbe. hasló Vt ~ ǀ fn A lószerszám alsó része; helye: a ló hasa alatt. ǀ Megj. Ezzel a szíjjal rögzítették a szerszámot a ló testéhez. ǀ Vëgyétök szorossabra a haslót! hát J ~ ǀ msz Igen. ǀ 1. Kérdésre adott igenlő válaszként használják. 2. A bizonytalanság kifejezője is lehet. ǀ 1. Ēgyüssz velem? Hát. 2. (Hosszan, elnyújtva): Hááááát, mit is monygyak én erre?

124 124 Szótár h háta giricse l. a gerince szócikkben hatánkodik Vt ~ ǀ tn i Erősködik, kardoskodik vmiért, ill. vmi mellett. rossz ǀ Në hatánkoggy itten, gyerököm! határ J ~ ǀ fn 1. kny 2. Parcella területének széle. 3. Rakás, halom. ǀ Megj. A mezőben a parcellák határát halmok, határkövek, sövények és levert karók (cövekek) mutatták. Sok vita és per keletkezett a határjelölők eltávolítása után. Erről tanúskodnak a határperek iratai a Pécsi Állami Levéltárban. határkő AJ határkű, határküj ǀ Szerk. fn + fn A parcellák határát jelölő nagyobb kő. hátul A háttu, hátu, ~ ǀ hsz kny ǀ A tragacs od van hátu a hostëlba. hátulsó A háttúsó, hátúsó, ~ mn kny ǀ Kidűt a kocsim hátúsó kereke. hátulsó szoba AJ háttúsó szoba, hátúsó szoba, ~ ǀ Szerk. mn + fn A lakóház konyha mögötti, hátulsó helyisége. ǀ Népr. A hátúsó szobába vótak a ruhás szekrényök. hatvan A hatfan, ~ ǀ szn A 60-as szám. ǀ Hatfan évezs vagyok. hazajáró lélek Vt hazajáró lélök Szerk. mn + fn Ember formájú hazajáró lélek. Tóth B. József bodái gazda szekerére fölűt ëgy embërforma. Ez le akarta túrni a szekérről. Ijedtében a kocsis gyorsan imádkozni kezdett, majd káromkodására nagy szél támadt, az emberforma ētünt. De még ezt kiáltotta: Mér nëm montá ē még ëgy Miatyánkot. Akkó mögszabadútam vóna a kinnyaimtu. Tóth B. József válasza: Ēmontam vóna én még százat is, de minek akartá lëtúrni a szekeremrül? Tóth másnap ēmonta a faluba, hogy hugyan járt, oszt aszonta, hogy az embörforma hazajáró bünös lélök vót (Bar. III, ). ǀ Népr. A ormánsági hiedelmek szerint a visszajáró halottak ember és állat alakjában tudnak vissztérni, és a visszatérésnek sokféle oka lehet (Zentai T ). házal AJ házul, ~ ǀ 1. Házról házra jár. 2. Koldul minden házba bejutva. rossz ǀ Népr. Régen a vándorköszörűsök, üveges tótok, köszörűsök, vándorkereskedők jártak házról házra munkára várva. ǀ házaló házaló AJ házuló, ~ ǀ mn és fn Házról házra járó kereskedő. ǀ házal hazulról A hazúrru, hazuru, hazurol ǀ ragos fn Az otthontól <elmegy, távozik>. ǀ Ëccër a királ ēmënt hazúrru (Bar. II, 156. sz.). hé Vt hiju, héj ǀ fn Padlás. ǀ Megj. Ma már csak szóösszetételben: padláshéj. hebeg-habog l. habog hébér Vt ~ fn 1. Borlopó eszköz a bor kiszívására. 2. Kézzel hajtható, egyszerű emelőeszköz 1. Tëdd a helire a hébért! 2. Hébérrel lëhetöt csak mëgemēni a traktort. ǀ Népr. Lopó-nak azért nevezhették még a hébér-t, mert lopótök-ből készítették, de az is lehet, hogy a lopó-ról (borszívóról) kapta nevét a lopótök. A mai hébér-ek már üvegből vannak. A hébér két jelentése német szavakkal hozható kapcsolatba: a német Heber lopó és az ugyancsak német Hebel emelő, emeltyű szavakkal. ǀ lopótök hébizál l. hévizál hecsedli Vt hëcsëdli ǀ fn Csipkebogyó. ǀ Lëgvárt fősztünk a hëcsëdlibü. ǀ csipkebogyó

125 Szótár h 125 hederít A hederint, ~ tn i <Bizonyos tagadó szerkezettel együtt> ügyet sem vet rá; oda sem figyel. Az embër oda së hederintëtt (Bar. II, 156. sz.). Fr. oda së hederint [= oda se figyel, szóra sem érdemes]. hegy AJ högy, hëgy ǀ fn 1. kny 2. Szőlőhegy. ǀ 2. A högyön van a pincénk. hegyébe AJ högyibe, hëgyibe ǀ hsz 1. Rá vmire. 2. Vmi fölé. ǀ 2. Jó mëgrakta a kocsit fávā. A högyibe még rőzse is kerűt. hegyecsuta Vt högyecsuta, hëgyëcsuta ǀ Szerk. fn + fn A kukoricaszár része a cső és a címer között. ǀ Népr. Ezt a vékonyabb csutát megvágták szëcskának a marhák részére. hegyelevél Vt hëgyelevél ǀ Szerk. fn + fn A dohány felső szárán levő kisebb levél. ǀ Megj. A bodaiak úgy tartják, hogy ebből van a rosszabb minőségű dohány, a kapadohány. hegyes A högyes, hëgyes ǀ mn A magasabban fekvő domborzati hely jelzője. ǀ A högyes heleket nehéz vót mëgművēni. Hegyhát-dűlő A Hötyhád-dülő, Hötyhát, Högy Dombhát szántókkal. Högy : Hötyhát : Högy-düllő Dh, Do, sz, sző, részben gyümölcsös (BMFN I, 127/167.) Nh.: Régi település nyomai láthatók itt a Kajsza-tanya körül. Közelében vezetett Megyefa felé a római út. (L. BMFN I, 127/139. Őr-hegy alatt!) Kővágőszőlős déli határrészében, a római úttól kissé É-ra vannak ezek e helyek: 130/166. Istár : Istári düllő, 130/ 267. Istári-kut, 301/ 267. Istári-köröszt, 310/ 385. Istár alya. Ezen helyen a római korban kisebb település vagy őrhely volt, ahol templom is állhatott Istár tiszteletére. A héber mítoszok szerint Istár a Vénusz (Esthajnalcsillag) bolygó istennője volt, akit a szerelem és gyermekáldás istennőjeként tiszteltek (L. Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia , 308 és Gecse Gusztáv: Vallástörténet , 33, 43 és Draves Patai: Héber mítoszok , 59, 68, 93, , 256.). Ez a római út vezet el Boda belterületétől kissé D-re. (L. fentebb, a BMFN I, 127/139. sz. nevét!) ǀ római út hegynek A högynek, hëgynek ǀ hsz Hegynek felfelé. ǀ Högynek [főfelé] má në hajszúd a lovakat! héj J ~ ǀ fn 1. A fa kérge. 2. Vminek a burka. 3. A kenyér kérge (héja) barnára sütve. ǀ 1. A szivafa héjja mëgrepedözött a naty hidegbe. 2. Kipöktem az alma héjját. 3. Széb barna lëtt a kënyér héjja. héjaskrumpli A hajába főt krumpli, héjjas krumpli ǀ Szerk. mn + fn Héjában főtt krumpli. ǀ Máma héjjaskrupli mëg lila hajma lëz vacsorára tejfölös turóvā. ǀ hajába főtt krumpli hektó A hëktó ǀ fn Hektóliternyi [100 liter] mennyiség, főleg borból>. ǀ Hat hëktó borom lëtt ebbe az évbe. hely AJ hel, hej fn 1. kny 2. A bel- ill. a külterület névvel megnevezett része. 3. Belső telek, parcella. 2. Szászék-féle hel (BMFN I, 127/12.). 3. Erre a helre épűtünk. ǀ Népr. A birtok nagyságára utaló szószerkezetben: féhelesök vótunk [ a régi jobbágytelek felével rendelkező parasztok ].

126 126 Szótár h helyébe(n) Vn helibe, helébe, helire ragos hsz 1. <Vminek vagy vkinek> a helyére. 2. <Vmi vagy vki> helyett. 3. Ott, a mondott helyen A csészédet tëdd a helire! 2. Rongybul mëg söprünyélbül csinyát ëgy babát, oszt helibe aszt tette melleje (Bar. II, 44. sz.). 3. [A csónakos asszony] Avvā ēmënt, [és] helibe od maratt a rókabőrkereskedő [azon a helyen, azaz pórul járt; ugyanis az asszony becsapta] (Bar. II, 59. sz.). helyett(e) A helëtt, hejëtt nu Vkit, vmit helyettesítve. Maj mëkfelelök én helëtted is (Bar. II, 147. sz.). helyszín A helszin, hejszin ǀ Ez lëtt asztán a bucsuk helszine. ǀ Szerk. fn + fn kny helytelenkedik AJ heltelenködik, hejtelenkëdik ǀ tn i Feltűnően, neveletlenül viselkedik. rossz ǀ Nëm köllene ám ity heltelenkönnötök! hempereg AJ hempörög, hempërëg ǀtn i 1. Gurul a földön. 2. Forgolódik vhol. rossz 3. Henteregve lustálkodik az ágyon. rossz ǀ 1. Szerettünk hempörögni a dombódalba. 2. Sokájig nëm tuttam elalunni, csak hempöröktem az ágyamba. 3. Ölég vót gyerökök a hempörgézsbü! Kejjetök föl! ǀ hentereg henger A hengör, hengër ǀ fn Fából készült talajművelő eszköz. ǀ Megj. A hengeren levő kis táblán állt a lovak irányítója. Az újabb hengerek már fémből készülnek. hengerel A hengöröl, hengërël ǀ ts i Hengerrel tömöríti a talajt <vetés után>. ǀ Hengörőni köllene még az eső előtt. hentereg AJ hentörög, hentërëg ǀ tn i 1. Vki a földön hempereg. 2. A víz forrás közben erősen mozog, forog az edényben. 3. Az ágyban forgolódik, lustálkodik. rossz ǀ 1. Szerettem a dombódalba hentörögni. 2. Má hentörög a viz a bográdzsba, lëhet fórázni a dizsnót. 3. Meddik hentöröksz még, gyerök az ágyba? Jó lënne má főkēni! ǀ hempereg henterget Vn hentörget, hentërget ǀ ts i Vmit egyik oldaláról a másik oldalára forgat. 2. Vmit hosszasan gurít, görget. ǀ 1. Fórázáskor hentörgettünk a disznót a kobzóteknyőbe egyik ódaláru a másikra, hogy érgye a fóró viz mindëgyik ódalát. 2. Csak hentörgetni tuttam a rönköt, mer ujan nehéz vót. heppegő Vt höppögő, heppëgő ǀ fn Furcsa, hepp-hepp hangot adó, gyermeki (népi) hangszer. ǀ Népr. Kora tavasszal orgonabokor vékony ágáról kis darabot levágtak a gyerekek, majd késsel ütögették az ág kérgét. Az levált az ágról. Egyik végét kissé bevagdosták, és a hangszert fújni kezdték. Ha legalább három, különböző vastagságú heppëgő szólalt meg egy szájban, szirénaszerű hangzás jött létre. Kedvelt és olcsó játékszer volt. ǀ hüppög hergott AJ hërgott ǀ msz Káromkodásban szereplő szó. ǀ Megj. Német jövevényszó ( Úristen ). hess A höss, hëss ǀ msz A baromfiak riasztására, elhajtására használt szó. hetel J ~ ǀ tn i Sokáig, hetekig és a vendéglátók számára terhesen tartózkodik vhol. rossz ǀ Szeretöt hetēni a rokonyokná.

127 Szótár h 127 hétfő A hetfe, ~ fn A hét első napja. Hetfén má ot vótam nálik. ǀ Megj. Bodán az szomszéd Hetvehely falu neve Hetfehel. MNyA. 653: hétfő. heti ruha J ~ ǀ Szerk. mn + fn Hétköznapra való ruha vagy munkaruha. hét másodperces Vt hétminutás ǀ Szerk. szn + ragos fn; mn Hét másodpecnyi időben. ǀ Az ördög [az embernek] mëgmonta aszt is, hogy a gyerök hétéves, héthónapos, héthetes, hétnapos, hétórás mëg hétminutás korába mënnyen ē hozzá (Bar. II, 106. sz.). hetven A hetfen, ~ ǀ szn kny ǀ Hetfen évezs vagyok. hévizál Vt héßizál, hévizáll, ~ ǀ tn i 1. Tépelődik, gondolkodik vmin. 2. Henyél, lopja a napot. rossz 3. Tétovázik, bizonytalankodik. rossz ǀ 1. A nagyobbik fijam mindik szeretöt hévizálónni mindönön. 2. Hadd abba má a hévizállást! Gyere dógozni! 3. Nëm tuggya, mit köllene tënni, mer még mindik hévizál.ǀ Megj. Így is mondják: hévizállódik. hévizálódik l. hévizál hiába A hába, jába, héjába, hëjába, hijába ǀ hsz kny ǀ Hëjába ordétottam neki, nëm gyütt. Jába [= hiába] nészte mëg (Bar. II, 59. sz.). MNyA. 744: jába, hijába (hiába). hidas J ~ ǀ fn Lábakon álló disznóól. ǀ Doptam a hidazsba kis fenyeret. ǀ Megj. Régen ezt is zsúppal fedték. A kifutó részét így nevezték: kerittés, mert deszkából kerítették. ǀ kerittés hidegágy Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Halottas ágy. ǀ Népr. Amikor még nem volt a faluban halottas ház, a halottat lakás első szobájában tartották a temetésig. Itt történt a búcsúztatás, a siratás. Öltöztető asszonyok vállalták a halott öltöztetését. ǀ sirató, siratás hidegkonyha Vt hidekkonyha ǀ Szerk. mn + fn ǀ Népr. Ez régen szabadkéményes konyha volt füstölővel és kemencével. Itt is raktak kályhát vályogból, téglából, de a főzést inkább a lakókonyhában végezték. A sonka, szalonna, kolbász és hurka füstőlése szakaszosan történt fűrészporos tüzelővel vagy pudvás fával. hideglelés Vt hideglölés, ~ ǀ Szerk. fn + fn Hidegrázás, lázas állapot. ǀ Remögött ám szëgény a hidegleléstü. Amikor először lát valaki ibolyát, ëgyék mëg hármat, abban az évben nëm lësz hideglelése és gyomorfájása (Bar. III, 214.). higgad J ~ ǀ tn i 1. <Személy> kezd megnyugodni. 2. Korábbi szertelensége csillapodik. szép 3. <A természetben> vmilyen mozgás csillapodik. ǀ 1. Várgyá, hogy ëty kicsit higgaggyak! 2. Sokat higgatt ez a gyerök. 3. Zavaros a Duna. / Nem akar higgadni (Bar. I, 264.). híja AJ héjja, híjja, ~ ǀ fn Hiánya vminek. ǀ Csak ujnyi híjja vót, hogy a bor nëm csordút ki a mazonnábu. hímes tojás Vt himös tojás, hímës tojás Szerk. mn + fn Mintákkal díszített és festett húsvéti tojás. Nh. Ha húsvét után a szentűtt himöstojás héjját a szomszéd határba dobgyák, aszt a határt veri el a jég, nëm a mijenkét (Bar. III, 183.). ǀ Megj. Valószínűen itt is sokszor tett kárt a gabonában aratás előtt a jégverés. hímestojás AJ himöstojás, himëstojás ǀ Szerk. mn + fn ǀ Díszített, festett tojás húsvétkor. ǀ It himöstojásokkal szoktak a gyerökök kókányúni.

128 128 Szótár h himpér Vt ~ ǀ fn Málna ǀ Megj. Inkább csak az idősebbek beszédében! himpókos ló Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Olyan ló, amelynek a lábán (a csűd táján) tojás nagyságú duzzanat volt. Ha ez kifakadt, farkasalma leveléből készült lével gyógyították a sebet. hinda l. az inda és a hinta szócikkekben hinta A hinda, ~ ǀ fn Gyermeki játszószer. ǀ Uj hindát vëttem a kizsgyeröknek. hintázik A hindázik, ǀ tn i kny ǀ Szerettem hindázni. híre-pora A hire-pora ǀ Szerk. ragos fn + ragos fn Híre-hamva. ǀ Fr. hire-pora sincs> [= nyomtalanul eltünt; nem hallani róla]. hirtelen A hörtelen, ~ hsz Előzmény nélkül és gyorsan. mn Hirtelen haragú személy Ēre a remetelány hörtelen mëkhāt (Bar. II, 536. sz.). Hörtelen embör a Laci, minygyá átkozódik. hisz A isz, iszen ksz Hiszen. Në huzd má tovább, Krisztus! isz nem marad [belőle semmi]! (Bar. II, 134. sz.). hiszen A iszen, ~ ǀ ksz kny ǀ Nëm mondom, iszën të eszt jobban tudod. ǀ hisz hiszi A hisze, hissze, ~ ts i <Azt> véli, gondolja. Aszt hissze kigyelmed, hogy az ördög ēvissze a mi gyerökünket? (Bar. II, 106. sz.) hitvány AJ hitfány, ~ ǀ mn 1. Vézna, fejletlen ember vagy állat. rossz 2. Semmirekellő, jellemtelen személy. rossz ǀ 1. Még hitfányak ezök a malacok. 2. Hitfány ez a gyerök, akárcsak az aptya. Fojton hazudozik. hív AJ hil, hij, hí, ~ ts i 1. Szólít magához vkit. 2. Úgy neveznek <vkit>. 1. Mëkhijom bucsuba a rokonyokat is. 2. A gyerököt Jancsikának hilták (Bar. II, 106. sz.). hízeleg A hizelködik, hizelög, hizelëg tn i Érdekből kedveskedik <vkinek>. Mast hizelög, mer korábbam mëgbántott. Ëccër csak szömbe gyütt vele ëgy fekete macska, oszt hizelködött neki (Bar. II, 46. sz.). Fr. hizelködött [= hízelgett]. hódol Vt ~ tn i 1. <Egymást egy bizonyos helyre> hódítják, csábítják. 2. Így oda is mennek. 2. Aki a vëlágon farkas vót, mind oda hódolt (Bar. II, 88. sz.). Megj. A behódol igénk jelentése is a hódol ige jelentésével függ össze. ǀ Megj. A hodol igénk jelentése 1519-ben: az ellenségnek megadja magát, 1725-ben: tisztelettel, rajongással szegődik valakihez (TESz 2: 128.). hófuvat Vt hófujat, ~ ǀ Szerk. fn + fn 1. Hófúvás. 2. Zimankós idő. ǀ Hófuvadba në gyere! hogyan A hugyan, ~ hsz Milyen módon? Hugyan, hugyan së, nëm tudom. Ergye el a mindëntudás országába, oszt tudd mëg, hugyan tunnák én még gazdagabb lënni! (Bar. II, 59. sz.) ǀ Fr. hugyan, hugyan së [= nem tudni, hogyan történhetett meg vmi]. hóha Vt ~ ǀ msz Az igába fogott szarvasmarhákat, lovakat megállító szó. ǀ Hóha hopp! Hóha! ǀ [Az ember akkor] ēkijátotta magát: Hóha!, [és] a ló mëgát, vagy a fordulónál lassaban mënt (Bar. II, 127.). hóka Vt ~ ǀ fn A ló fejét, orrát borító fehér szőrzet. ǀ Szép hókájja vót az ëggyik lovamnak.

129 Szótár h 129 hókás Vt ~ ǀ mn Fehér szőrzetű ló. ǀ Megj. Nevezték az ilyen lovat lámpás-nak is, mert szinte világított a feje. hokedli Vt hokëdli ǀ fn Kis támla nélküli<konyhai> űlőbútor. ǀ Uj hokëdlikat vëttem a vásárba. ǀ Megj. A hokedli német jövevényszó Boda magyar nyelvében (der Hocker zsámoly ). ǀ sámëdli hokol l. behókol hol A hun, hon, ~ ǀ hsz kny ǀ Hon vót, hon nem vót, vót ëccër ëty királ, annak mëk három lánya (Bar. II, 54. sz.) A kotylós ide-oda forgott, oszt kijabát [a csirkéinek]. Hon marattál? ǀ Fr. Hun vót, hun nëm vót [= a bodai népmesék kezdő mondata; nem tudni hol és mikor történhetett ez ]. hol A hun, hon, ~ hsz Melyik helyen van? Itthun van-ë a királ? Nincs! Hon van? (Bar. II, 156. sz.) Hum van a kiskésöm? Hold anya AJ Hód anya Szerk. fn + fn Bodán népmesei (mitikus) szereplő. Ëccër a Hód anyáhon ért. Kérdöszte, hogy mőre kő nekije mënni a mindëntudás országába. De az nem tutta, halom utasétotta a Nap anyáhon. As së tutta. Az mëk kütte a Szél anyáhon. A Szél annya mëgmutasztotta, mőre mënnyen (Bar. II, 59. sz.). ǀ Megj. Az ősi kultúrákban ( évvel ezelőtt) a Napot és a Holdat istennek, istenségnek tekintették, ezért megszemélyesítették (perszonifikálták): Nap atya, Nap öreg, Hold anya, Hold istennő stb. Érdekes, hogy obi-ugor nyelvrokonaink a Holdat Hold apó-nak nevezték, ám a görög-római mitológiában és a tatár népeknél a Hold neve Hold anyó volt (Hoppál Mihály: Az uráli népek hiedelmvilága és a samanizmus. In: Uráli népek. (Szerk.) Hajdú Péter Budapest, ) Bár nincs elég adatunk a magyar holdkultuszra, de az elgondolkodtató, hogy még az 1950-es években is szerepelt imádságban az Új Hold köszöntése: Új Hold, új király / Téged köszöntelek / Eleven szívvel, holt lélekkel / Boldog asszony igéjével. Hasonló szöveg Bodán is fennmaradt. (L. a fekély szócikkben!) A Hold fontos szerepét mutatja, hogy a Hold az időszámításnak is meghatározója volt, az emberek természetes órája és naptára (Dömötör Tekla ). Bodán még az 1950-es évek elején is éltek azok a hagyományok, amelyek a holdfogytá-val és az újhold-dal voltak kapcsolatosak. Az Újhold tisztelete maradt fenn abban a néphitben, hogy ásni, szántani csak harmadnapos ujhódba szabad, de már szerszámfát az erdőn jobb kivágni hódfogytakor, nëhogy belé essen a szú. Trágyát hordani bármikor lehet, de újhódkor nëm szabad a fődön szétszórni, mer [akkor] férög össze mëg a vetést. A fökönyt fekélyt is csak ujhód idején lehet ēkűdeni szömbe fordúvā a hódvëlággā imádság szerepű versike kíséretében (Bar. III, 329.). Az említett hiedelmek alapján feltételezhető, hogy Bodán és vidékén a Hold, Holdanya tisztelete jelen volt a lakosság mindnennapi életében, hiszen az ősi égitestneveknek világmagyarázó szerepük volt. A bodai Holdanya tájszó különleges értékét növeli továbbá az, hogy ez a fogalom ún. univerzális mitologémának tekinthető, hiszen több ezer éves múltja van. A prekolumbián magaskultúrák népeinek műveltségében, így például az inkák, a csibcsák, maják és az aztékok rítusaiban egyránt létezett a Holdisten, a Holdanya. Előázsia népei közül a sumé-

130 130 Szótár h rok, akkádok és föníciaiak mitológiájában fő szerep jutott az ég isteneinek, így az anyaistennők-nek is. A görögök is tisztelték a Holdistennőt, Szelénét. A korai mítoszok jellemző vonása, hogy a Nap még alá volt rendelve a Holdnak, egészen addig, amíg Héliosz helyét át ne vette Apollón. Héliosz úgynevezett leányai valójában Hold-papnők, mivel a szarvasmarha a korai európai mítoszokban inkább a Hold, mint a Nap szent állata volt. Héliosz anyja, a tehénszemű Eurüphaessza maga a Hold-istennő. Így jobban érthető, hogy az ókori Görögországban az ősök tiszteletére rendezett ünnepségeken mégis csak a Hold-kultusz volt az irányadó, és Hold járása szabta meg a földművelés alapelveit (Robert Graves: A görög mítoszok. Budapest, : 227.). [Itt említhetjük meg, hogy bodai hagyomány szerint még az 1930-as évek elején is bizonyos mezőgazdasági munkák tilalma vagy éppen szerencsés volta ugyancsak a Hold járásához kapcsolódott!] A japán mitológiában az ég feletti uralmat a Napisten és a Holdisten kapta meg. A japán császári ház eredetét az ősi mitológia szerint a tenger és a Hold istené-től származtatja (Mitológiai ábécé. Gondolat [Kiadó]. Budapest, , 77, 82, 120, 121, 154, 159, 178, 230, 232, 253, 272, 292, 294.). A Holdanya fogalma Berze Nagy János mitológiai-folklorisztikai kutatásaiban is szerepel. Szerinte a Holdanya, Napanya és a Szélanya az ősi mitológiákban a planétaistenségek (csillagistenségek) közé tartoztak, és például az altáji tatárok meséiben a világfán helyezkednek el. Mivel három égi rétegben foglalnak helyet, az ég egyes rétegeit is jelzik. Egy tatrangi csángó mesében is összetartozik a három csillagistenség. Az ókorban vallási követelmény volt, hogy valamely nagy munka végzésénél a Nap, a Hold és a Szelek nevét kellett említeni, s a nevek kimondásánál a Hold kedvező állására ügyelni (Berze Nagy János: Égigérő fa. Pécs, , 81.). Dömötör Sándor említi, hogy Berze Nagy jános szerint vannak olyan népmeséink, amelyek kifejezetten a planétaistenségek mitoszán alapulnak. És vannak olyanok is, amelyek a planéta-isten és az anyaistennő-hit mítoszköréből eredtek (Dömötör Sándor tanulmánya az Égigérő fa című kötet elején, ). A bodai népmese (Bar. II, 59. sz.) a második mesetípushoz tartozik. holdfogyatkozás Vn holtfotyta, holtfogyatkozás ǀ Szerk. fn + fn Az a látvány, amikor a Hold fogyni kezd, ill. fogyóban van. ǀ Szërszámfát az erdőn hódfogytakor vagy harmadnapos újhódkor szabad kivágni, mert másként belé esik a szú (Bar. III, 167.). ǀ szerszámfa holdújulás Vt holdujjúlás, ujhold Szerk. fn + fn Újholdkor a Hold sötét oldala fordul a Föld felé. Ezért a Földről nem látható. Fr. Aki hosszú betegségben sinylődik, holdújúláskor nagyobb a fájdalma, holdfogytával kisebb (Bar. III, 216.). Megj. Telihold vagy holdtölte: amikor a Holdnak a Föld felé néző oldala teljes egészében látszik. Népr. Újholdkor szokták a szemölcsöt és a tyúkszemet babonás szöveg kíséretében elküldeni, hogy megszabaduljanak tőle. L. még OrmSz és 171. az újhold és a fököny szócikkben! ǀ fekély, holdfogyatkozás holdvilág AJ hódvëlág, ~ Szerk. fn + fn A Hold fénye. Még a hódvëlág së süt rám (Bar. I, 320. sz.).

131 Szótár h 131 holdvilágfejű Vt hódvilákfejü ǀ Szerk. fn + fn + mn Kopasz fejű ember. tréf, gúny ǀ Megj. A címszó érdekes, metaforikus-metonimikus szóösszetétel. (Olyan a kopasz feje, mint a holdvilág; mert fénylik.) hólyag A hólag, hójag ǀ fn 1. Vízzel teli hártyás tömlő az állati vagy emberi testben. 2. Levegővel teli gömböcske, 3. Ostoba, butácska ember. biz, tréf ǀ 1. Hójag lëtt a tenyeremön a kapanyéltü. 3. Mit kébzel magáru ez a fölfuvalkodot hójag? homály A homál, homáj ǀ fn kny ǀ Nagyon zavar engömet ez a homáj. hombár Vt ~ ǀ fn 1. Gabonatároló épületrész. 2. Gabonatároló edény; és lisztet meg korpát is tartottak benne. ǀ A pallásom még mëgvan a hombárunk. ǀ Megj. Zsúpszalmából kötötték. hónaljazás l. a kacsolás szócikkben honnan A hunnand, hunnan, ~ ǀ hsz kny ǀ Hunnan szalajtották eszt az embört? hópehely A hópihe, hópehej ǀ Szerk. fn + fn ǀ Csupa hópihe lëttem. horákul l. harákol horhó A horhos, horó ǀ fn Vízmosta, mély bevágás; mélyút a határban. ǀ A horhosokon nehéz vót ēmënni kocsivā. hórihorgas Vn hórihorgos, ~ ǀ mn Magas ember. ǀ Láttam Pécsön ëty hórihorgos embört. horkol A horkul, hortyog, ~ ǀ tn i Nyitott szájjal lélegezve ismétlődő hangot ad, hörgésszerűen. ǀ Uty horkul, hogy rosz hāgatni. ǀ hortyog horó l. horhó horpad A torpad, ~ ǀ tn i Benyomódik vmi. ǀ Betorpatt a bográcsunk ódala. ǀ Megj. Inkább csak igekötővel használják a címszót. ǀ toprpadt horpadt A torpatt, horpatt ǀ mn Horpadásos tárgy pl. edény. ǀ Vögyünk ujjat, mer ölég öreg má ez a torpat fejőke. ǀ horpad hortyog l. horkol hosszigatya l. a gatya szócikkben hosszú A hosszi, hosszu mn 1. <Vmi> vízszintes irányban terjedelmes. 2. <Emberre értve> magas, nyurga. 1. Hosszi ám az út innen Bakonyájig. 2. Mijen hosszi legéŋ lëtt a Jóska! MNyA. 670: hosszú. hosszú kocsi A hosszi kocsi, hosszu kocsi ǀ Szerk. mn + fn Hosszúra nyújtott kocsi. ǀ Népr. Ezt gabona- és szénhordáskor meg rönkök szállításakor használták. Ilyenkor hosszi ódal került a kocsira. hosszú metélt Vt hosszimetélt Szerk. mn + fn Hosszúra vágott (metélt) tészta. hosszimetélt = hosszú, vékony csíkokra vágott levestészta (Bar. III, 16.). hosszú szárú kapca Vt hosszi száru kapca, hosszu száru kapca ǀ Szerk. mn + fn Gyapjúból kötött, térdig érő harisnya téli használatra. ǀ Népr. Vidékünkön, de főleg Dél-Baranyában a horvátok, szerbek harisnyáját így is nevezték: ráckapca, gombos kapca. Gombos, mert színes, gombszerű díszek voltak rajta. Hosszú-megye Vt Hosszu-mëgye Szerk. mn + fn Hosszan elnyúló erdős terület a határ északi részén. Hosszu mëgye Dh, e (BMFN I, 127/67.). Megj. A

132 132 Szótár h szomszédos Megyefa határvonalához, megyéjéhez közel esik. A megye jelentése lehet parcellákat elválasztó határvonal és határrészeket, nagyobb területeket elválasztó természetes vagy mesterséges mezsgye, határ (Bába Nemes: ). hová A há, ~ hsz Melyik irányba, helyre? Há mëgy? / Rómába. (Bar. II, 531. sz.) Há kössem a loat? (Bar. II, 156. sz.) Há mén kend? hová lenni Vt há lënni, hová lënni Szerk. hsz + fn-i igenév Hová legyen? Mit is tegyen? Otthon az ipa nem tudott há lënni örömibe, mikor aszt a csudi sok aranyat mëglátta (Bar. II, 59. sz.). Fr. há lënni? [= hová lenni, mit is tegyen?] hózentráger Vt hózëntrágër ǀ Szerk. fn + mn Nadrágtartó. ǀ Megj. Német jövevényszó Boda magyar nyelvében (der Hosenträger nadrágtartó ). hozzájuk A hozzájik, ~ ǀ hsz Az említett egyénekhez megy, tartozik vki. ǀ Én is hozzájik tartosztam korábban. Hozzájik [a király családjához] mënt a zaptya is, oszt étek békességbe (Bar. II, 156. sz.). hozzámrángató Vt ~ ǀ Szerk. nm + mn (fn) Gereblye. ǀ Megj. A gereblye újabb megnevezése, amely motivált szónak tekinthető. (L. még HhSz. 107.) höbög Vn ~, hebëg ǀtn i. 1. Dadog. 2. Összevissza beszél. rossz ǀ Nëm értöm, mit höböksz. ǀ Megj. Így is mondják: habog és hebög-habog. ǀ habog hőköltet Vt hőkőtet ǀ ts i Lovat járásában visszafog, ill. hátrafelé mozgására késztet. ǀ Megj. Így is mondták: curikkútat. hömpölyget A hömbölget, hömböjget ǀ ts i Görget, hengerget vmit. ǀ Hömbölgezsd ëty kicsit eszt a hordót ārább! ǀ hömpölyög hömpölyög A hömbölög, hömpöjög ǀ tn i 1. Víz nagy sodrással halad. 2. Gyemek hempereg. 3. Állat belehemperedik vmibe, pl. sárba, pocsolyába. ǀ 1. Nagy esőbe csak uty hömbölgött a viz itt a falu alatt. 2. Nagyon szerettünk hömbölögni itt a dombon lefelé. 3. Nézd, a malacok izs belehömbölöktek a pocsétába. ǀ hempereg hörcsögös Vn hörcsögös ǀ mn Hirtelen haragú, lobbanékony ember. ǀ Soha nëm szerettem az ijen hörcsögös emböröket. Állandójjan csak pörőtek velem. hörpöl Vn hörpül, hörböl, ~ ǀ ts i Szürcsölve iszik. rossz, tréf ǀ Në hörpöjj itten ijen hangossan! Várgyá, mék hörbölök ëty kizs bort! ǀ szürcsöl hörtelen l. hirtelen húgy A hugy, ~ ǀ fn kny ǀ Csupa hugy lëtt a gatyájja. hugyan l. hogyan húgyos AJ hugyos, ~ ǀ mn 1. kny 2. Olyan étel jelzője, amely sütés után is vizes marad pl. a sütőtök. rossz, tréf 3. Pisis-nek is mondott kisfiú, kislány. tréf, durva ǀ 1. Kimostam a hugyozs bugyidat. 2. Nëm jó ez a hugyos uritök. 3. Hugyos kislány ez még. ǀ Megj. A 3. jelentésben ma inkább így: pisis lány, fiú. huj Vt ~ ǀ msz <kurjongatás lehetett régen>. Ej huj! Zsubri pajtás! / Hogyan teccik a vándorlás? / Ej, huj! nem jó teccik, / Kis angyalom halval fekszik! (Bar. I, 272.). huncut A huncfut, huncvut, ~ ǀ mn 1. Pajkos, hamis. tréf, biz 2. Furfangos, ravasz. ǀ 1. Mijen huncfut tud lënni ez lány! 2. Becsapott ez a huncfut keresködő. Huncvut a vármëgye, / Nem iszik belülle (Bar. I, 264.).

133 Szótár h 133 huny Vt kum, ~ ǀ tn i 1. Szundít, alszik. 2. Gyermekek játékában a kereső (kumó) játékos, aki behunyja a szemét. ǀ Népr. A gyermekek bujócskázó játékában a kumó 20-ig számol, majd ezt mondja: Aki bújt, bújt, aki nëm, [az] nëm. Ezután az elbújtak keresésére indul. A megtaláltakat az apacsfal-nál lëapacsolja. ǀ 1. Na, kumok ëggyet. 2. Të mënny el kumni. Vagy így: Të lëszöl a kumó. hurka A húrka, ~ ǀ fn A disznó véréből, belső szerveinek darált részéből és kásából készült, <fűszerekkel ízesített> étel. ǀ Disznóöléskor sokféle hurkát csinátunk. ǀ kásáshurka, májashurka. véreshurka hurkazsír A hurkazsir ǀ Szerk. fn + fn Disznóöléskor a hurka kifőzése után az abalé tetején összegyűlő pirosas színű zsír. ǀ Népr. Szegény családok főztek is ezzel a zsírral. A gyerekek szerették a hurkazsiros kenyeret. ǀ abalé, piros zsír husáng l. a suháng szócikkben húshagyó kedd Vt hushagyó kedd ǀ Szerk. mn + fn A böjti időszak kezdete. ǀ Népr. A farsang utolsó napja. Ezzel a nappal kezdődőtt a húsos ételek elhagyása, ill. lélekben a húsvéti ünnepre való előkészület. húsvét A huzsvét, ~ ǀ fn kny ǀ Huzsvétra készűtek a himösojások.ǀ Nh. Husvétkor sunkát, kóbászt, kalácsot, himöstojást, sót és nyers tormát köll szentőtetni, hogy áldás lögyön az ételön húsvét után is. Tormát azér kő szentőtetni, mer aki abból öszik, abba az évbe nem kinozi a szomjuság mög a keserüség (Bar. III, 282.). húsvéthétfő A huzsvéthétfő, ~ ǀ Szerk. fn + fn kny ǀ Népr. Ezen a napon mentek locsolni a legények. A gyerekek meg kókányúni szoktak régebben. ǀ kókányolás, locsolás huzakodik J ~ ǀ tn i 1. Húzódozik vmitől. 2. Veszekszik vkivel. ǀ 1. Sokájik huzakottam ettü a munkátu, asztám má mëkszerettem. 2. Ezök sokszó huzakottak ám semmiségök mijatt. húz-von AJ huz-vony, huz-von ǀ ts i (ikerszós alakulat) 1. Cibál, rángat. rossz 2. Becsmérel, ócsárol vkit. rossz ǀ 1. Szerette huzni-vonyni a kislányok haját. 2. Minek huzod-vonyod a szomszédaidat? Jó ez neköd? hücs ki Vt hüty ki, ~ msz, állatterelő kifejezés: Menj ki jelentésben. Hüty ki, disznó, a berekbül! (Bar. I, 531.) hücs Vt hüty, ~ ǀ msz Disznóterelő szó ǀ Megj. Így is: hücs ki! hücs be! hücs be, nē! Hüty ki, disznó, a berëkbül! / Csak a füle láccik, / Bokor mellett kanászlegány / Mënyecskévē jáccik (Bar. I, 529.). hüjelös cukorborsó l. a cukorborsó szócikkben hülye AJ hüle, hüje ǀ mn 1. Együgyű. rossz, durva 2. Ügyetlen, mafla. rossz ǀ 1. Szëgény ez ujan hüle, hogy irni së tud röndössen. 2. Hüle gyerök, mëgen nëm figyēté. Azér ijen hüle nëm vagyok ám! hülyéskedik AJ hülésködik, hüjésködik 1. Bolondozik. tréf 2. Tréfálkozik vkivel. tréf, biz 1. Mér hülésköcc állandójan? 2. Mostan hülésköc të velem, vagy vëgyelek komojan? ǀ hülye hüppög Vn ~ ǀ tn i Szipogva sír. ǀ Sokat hüppög ez a kizsgyerök. ǀ heppeg, szipog

134 134 Szótár h hűs AJ hüss, hűs ǀ fn 1. Árnyas hely. 2. Az időjárásra vonatkozóan hideg(ebb) idő. ǀ 1. Lëdülök kicsit itt a hüzsbe. 2. Mast má hüsseb napok gyünnek. hűsöl AJ hüssel, hüssöl ǀ tn i Hűs helyen pihen. ǀ Mënnyünk hüssőni az árnyégba! hüty ki l. hücs ki hüvely AJ hüjék, hüel, hüjel, hüvel, hüvej fn 1. Adott tárgynak a tartója pl. a kard hüvelye.2. A hüvelyes termények (borsó- és babszemek) burka. ǀ 2. Szép nagyok lëttek a hüjelök. MNyA. 54: hüvely (a babé). hüvelyes A hüjelös, hüvejös, hüvejës ǀ mn Olyan termés, amely hüvelyben burokban nő meg. ǀ Megj. A fiatal hüjelös cukorborsó-ból kiváló leves és főzelék készül. A puhára főtt hüvelye is fogyasztható. hüvelyes cukorborsó l. a hüvelyes szócikkben hüvelyes zacskó A hüjelös zaskó, hüvejös zacskó ǀ Szerk. mn + fn Zacskó a hüvelyes termények magjainak tárolására. hüvelyezés A hüjelözés, hüvelözés fn A bab- és a borsószemek kifejtése a hüvelyből. ǀ Segiccsetök a hüjelözézsbe, mer nëm lësz ebéd! hüvelykujj Vt hüvékujj, hüvejkujj ǀ Szerk. fn + fn kny ǀ Majnëm kifordút a hüvékujjam. hűvös A hívös, hüvös, hüss, ~ mn Kissé hideg van, ill. hidegre forduló idő. Hívös lëtt az üdő hörtelen. MNyA. 673: hűvös.

135 I, Í icce Vt ~ ǀ fn Régi űrmértékként egy liternél kisebb mennyiség; kb. a pint (1,5 liter) fele. ǀ Kocsmárosné, hajja! / Ëgy icce bort hozna! (Bar. I, 264.) ide A ëde, ~ hsz Erre a helyre. [Ezt a békát] én ledoptam az emeletrül. De ha të aszt hozod ëde, magad së gyüjj ē! mondi a királlány (Bar. II, 54. sz.). idébb A idább, ~ ǀ hsz Errébb, közelebb. ǀ Tëdd idább aszt a széköt! idevaló A idevalósi, ~ ǀ mn Az adott helyen lakó, és ott született személy. ǀ Nëm idevalósi embörök ezök. Láccik rajtik, hogy nëm bodájiak. idő AJ üdő, ~ fn 1. kny 2. Az idő egy meghatározott pontja. 3. Életkor. 4. Időjárás. 1. Az én üdőmbe ijen dógok nëm vótak. 2. Két óra? Ennyi üdő erre nëm ölég. 3. Szép időt ért mëg öregapám. 4. Jó üdő lëssz hunap is. ǀ Fr. Ēgyütt az ideje [= eljött az ideje; most aktuális <vmi>.] dologidő [= a nagy nyári munkák ideje] (Bar. III, 11.). ǀ Megj. Határozatlan időre, ill. a korábbi évekre vonatkozóan: Az én üdőmbe [Vagyis régebben.] Abba az üdőbe [ Korábban, ill. akkor, amikor ez történt.] időnap V üdőnap, ~ ǀ Szerk. fn + fn Csak szerkezetben: Időnap előtt értem oda, ezér asztán nëm is vártak. ǀ Fr. időnap előtt [= a kelleténél korábban]. iga és igázás l. a járom szócikkben igli Vt ~ ǀ fn Ló vontatta ekekapa. ǀ Iglivel irtottunk ki a gazokat a kukoricasorok között. Ez vót az iglizés vagy ekézés. iglizés l. igli és az ekézés szócikkben Így tedd rá Vt ity tëd rá ǀ Szerk. hsz + ts i + hsz Táncszó volt a híres bodai verbunkos táncban: Igy tëdd rá! ugy tëdd rá! (Bar. I, 159.). ǀ Megj. A jelentése ez lehetett: Tánc közben így rakjad a lábad! Vagy: Szaporázzad, bátran! ijesztget A ijesztöget, ijesztëget, ijezdget ǀ ts i ǀ Hëjába ijesztögetöm a seregélöket, mindig visszaröpűnek a lugasomra. Në ijesztögess engömet ijen történetökkel! ijesztő Vt ~ ǀ mn Amitől meg lehet ijedni. ǀ Ölég ijesztő a gorombasága. fn Madárijesztő bábu vagy nagy, recsegő hangot adó szerkezet. ǀ Ujan ronda, hogy jó lënne madárijesztőnek. Illés-nap l. az égiháború szócikkben illesztget AJ illöget, ~ ts i Magára illesztget <vmit>. [Jancsi] be is lépött, oszt möglátta a gyönyörűségös szép királlánt, aki ippeg a gyémánt koszorút illögette a fejire (Bar. II, 46. sz.). Megj. A magát illegeti mai jelentése: hiú mozdulatokkal kelleti magát. Fr. illöget [= illesztget; kelleti magát]. 135

136 136 Szótár i, í ilyenkorig Vt ijenkorig ǀ hsz Eddigre; erre az időre. ǀ Ijenkorig mëgadom a küjcsönt. imbora Vt ~ fn Cimbora, segítőtárs. imborába szántanak = egymásnak segítenek a szántásban (Bar. III, 16.). ǀ Megj. A cimbora szavunkra 1527-ből van az első írásos adat. Jelentése akkor: szövetkezés, társulás, közösség ; 1616-ban már társ, pajtás ; 1637-ben <több paraszt jószágának> közös igába fogása, összefogással (TESz. 1: ) A bodai imbora tájszó jelentésében csaknem 400 éves szójelentés maradt ránk. Az imbora a TESz.-ben is megtalálható. Az Ormánság északi peremén (Ózdfalun és Gilvánfán) imbora a köznyelvi cimbora szó megfelelője (ÚMTsz. 1: 701.). ín A in, ~ ǀ fn Lábikra, lábszár. ǀ Uty fájnak az inajim röggel úta. ina kásája Vt ina kásájja, ina ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben) Lábikra; az alsó lábszár hátul kiodomborodó, izmos része. ǀ Görcsöt kapott az inam kásájja. inas J ~ ǀ fn Ipari tanuló. mn Nyúlánk, erős, izmos fiatal. ǀ Inazs vótam abba az üdőbe. Mijen erős, inas a fijatok. inda Vn hinda, ~ fn 1. <Növény> hajlékony, elfutó és kapaszkodást segítő, hosszú hajtása. 2. Kacs <a növényen>. 1. A vetést legjobb péntökön kezdeni, de csütörtökön sohase, mer a csütörtökön vetött búza ēmászik a fődön, mind a tök hindája (Bar. III, 170.). tökhinda = tökinda (Bar. III, 35.) ǀ Megj. Boda nyelvében azonos alakúság jött létre, ugyanis hinda a hinta szó alakváltozata, ill. az inda nyelvjárási alakja itt a hinda. influenza A imfalëndza, imfulënza ǀ fn kny ǀ Mëgvisēt engömet is az imfulënza. ing A ümög, üng, ~ ǀ fn kny ǀ Ki kőne vasāni az ingöket. Āra gyütt ëgy meszteleny cigánygyerök, az mög könnyen ēbirta az ünge ujjába [a halakat] (Bar. II, 267. sz.). ǀ Megj. A második példamondat csalimeséből való! inggallér A ümöggallér, ~ ǀ Szerk. fn + fn kny ǀ Az ümöggallérom má szakadozik. ingyenbe l. ingyért ingyért A ingyér ǀ hsz Ingyen. ǀ Megj. Így is: inygyembe. ǀ Sokad dógosztam inygyembe. inkább A ikább, ~ ǀ hsz 1. Nagyobb mértékben. 2. Nagy valószínűséggel. 3. Óhaj kifejezéseként. 4. Sőt; ellenkezőleg. ǀ 1. Miné töpször kóstolgatom, anná jobbam mëkkedvelöm a spënótot. 2. Ez inkáp csak tavalinak láccik, nëm idejinek. 3. Fodbalt szeretnék inkáb, nëm mesekönyvet! Inkáb gyalog mënnék. 4. Ikább kiadunk a körösztülőlevelet, csak templomot në csinyájj! (Bar. II, 106. sz.) innen A innend, innentü, ~ hsz 1. Erről a helyről. 2. E helyről kezdve <induljon vmi>. Ettől az időponttól kezdve. 1. [ ] mëkkérte, tuggya mëg, hogy mikor szabadulhat innend (Bar. II, 59. sz.). Ergye innend! (Bar. II, 156. sz.). Vidd el innend eszt a lërobbant biciglit, mer udba van! 2. Innen köllene kezdeni a kapállást. 3. Innentü kezdve nëm törődök veled.

137 Szótár i, í 137 innen-onnan Vt innend-onnand, ~ ǀ hsz Minden oldalról; mindkét oldalról <közelítsed meg, támadjad meg>. ǀ Ēkeszte üket [a farkasokat ] uszittani: Innedonnad a kastélra! Mindën farkas odarohanik (Bar. II, 88. sz.). innenhazulról A innenhazu, innenhazuru ǀ hsz Hazulról. ǀ Innenhazuru të ölék sokat kaptá. innenső A innencső, ~ ǀ mn A beszélőhöz közelebb eső tájrészlet, tárgy stb.. ǀ A vőgynek az innenső felin lakunk. inog-binog Vt ~ ǀ tn i Nem áll szilárdan; ide-oda mozog. rossz ǀ Inog-binog ez a rozoga szék alattam. ǀ Megj. Az inog-binog ikerszó. íny A iny, foginy, ~ ǀ fn kny ǀ Fáj az inyöm. Valamitü begyullatt. ipa Vt ~ birt.-os szjeles fn A férj feleségnek apja, ill. a feleség apjának az apósa Anti aszt is [megkérdezte], hogy az ü ipa hugyan tunna még gazdagabb lënni (Bar. II, 59. sz.). ǀ napa iparkodik J ~ ǀ tn i Igyekszik; töri magát. ǀ Látom iparkottá. Mëg izs van a haszna. iperedik Vt ipörödik, ipërëdik ǀ tn i Növekszik, fejlődik. ǀ Szépen ipörödik a babátok. iránt AJ ëránt, ~ ǀ nu 1. Vki, vmi felé, irányában van, ill. tart vki. 2. Vkivel való kapcsolatában. 3. Vki, vmi felől érdeklődik. ǀ 1. Indujj el, csak ity torony iránt. 3. Mindig vonzódást érösztem iránta. ireg-forog A irök-forog, irëk-forog ǀ tn i (Ikerszó.) Forgolódik. ǀ Csak irökforog itten; nëm tud megűni a fenekin. irigyli A irigyülli, irigyölli, ~ ǀ ts i ǀ Irigyölli esz tülem még az ételt is. író Vn iró ǀ fn A vajköpülés mellékterméke. ǀ Szerettem az irót, mer jó ize van. iskátula l. skatulya ismer A ösmer, ismer ǀ ts i kny ǀ Régúta ösmeröm eszt az embört. ispán Vt ispány, ~ ǀ fn Munkafelügyelő volt az uradalmi birtokon. istálló Vt ~, istáló ǀ fn Állatok (szarvasmarhák és lovak) számára épített gazdasági létesítmény. ǀ Megj. Rendszerint pajtát is építettek mellé. ǀ Régön az üdössebb embörök az istállba hátak [ háltak ], ëgyütt a jószágokkā. Istállót ugy köll épitteni, hogy abba dél felé lögyön a jászó, mer ha máskép van, dögvész gyün a házra (Bar. III, 160.). Nh. Ha férfihalottal megindul a mënet, az istállóban egy pillanatra minden jószág kötelét megoldják, és újra kötik, mint az, aki számtalanszor oldotta és kötötte őket (Bar. III, 229.). ǀ Népr. Az oldás és kötés általánosan ismert formái a rontásnak, de lehet ennek rontástelhárító vagy rontást helyrehozó szerepe is (Dömötör Tekla ). A bodai hagyomány azzal lehet kapcsolatban, hogy az oldás-sal a halott lelke könnyebben távozhasson környezetéből. Ezzel kapcsolatban l. AmTsz a megoldozás szócikkét! istállóját Vt istállójját, istállát ǀ msz Szelídebb káromkodásként helyettesíti ezt: Az istenit. ǀ Az istállójját, mëgen ēkésté! Istenáldás l. a Szent Márk napja szócikkben istenpöcse l. a nudli szócikkben

138 138 Szótár i, í istentehene Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezet) Lehet a katicabogár, a szarvasbogár vagy a bodobács is (ÚMTsz. 2: 1111 és 1113.). istennyila Vt istennyilájja, ~ ǀ msz Szerk. fn + fn (birt. szerkezet) Enyhébb káromkodásban. ǀ Az istennyiládat, të gyerök! isterc Vt lisztösterc, ~ ǀ Szerk. mn + fn Pirított grízből készült étel. ǀ Megj. Egyesek szerint fullasztós étel vót. Ezért nem szerették. Lekvárral szokták ízesíteni. istráng Vt ~ ǀ fn A lószerszám része. ǀ Megj. Erős kötél vagy lánc, amely a lószerszámot a hámhoz kapcsolja. A ló testénél kis bőrtok van a láncon, hogy az istráng ne dörzsölje ki a ló bőrét. iszen l. hiszen iszós Vt ~ ǀ mn Iszákos, italozó ember. rossz ǀ Iszós lëtt a vőm. isztörgye l. eszterhéj itt A ëtt, ~ hsz Ezen a helyen. Ëtt haggyunk a pandurokat, / Kimulattunk már magunkat (Bar. I, 285.). Van ëtt ëgy jó tűz, melegöggy! (Bar. II, 93. sz.) ivogalódik Vt ~ ǀ tn i Hosszasan, sokáig ivogat. ǀ Vele ivogalóttam a kocsmába. íz 1 A iz, ~ ǀ fn kny (Ízérzet a nyelven.) ǀ Fr. së ize, së bűze [= íztelen, jellegtelen étel]. íz 2 AJ iz, ~ ǀ fn 1. Élőlény végtagjának mozgatható része. 2. Vminek a kisebb része. ǀ 1. A nagyujjam első ize szorút be a fijógba. 2. Izökre szödöm bicigli kormánnyát, asztán csak mëktalállom a hibát. ízlelő l. a kóstoló szócikkben izzasztó Vt ~ ǀ fn A lószerszám háton levő része. ǀ Megj. Ez fogta meg a ló izzadását.

139 J jáccék l. a játék szócikkben jácint A jácintus, jáccint, ~ ǀ fn kny Korán nyillik kertömbe a jáccint. ǀ Megj. A bodai jácintus szó azért érdekes, mert ennek legalább 600 éves előtörténete van. A Bécsi Kódexben (1416-ban) írták le először az Iacintus szót, amelynek akkor ez volt a jelentése egy fajta drágakő, majd 1664-ben már a liliommal rokon kerti vagy szobanövény; Hyazinthe a jelentése (TESz. 2: 256.). A bodai jácintus szóalak őrzi mindmáig a címszó korábbi alakját! jáger Vn jágër hsz Erdész. Vëttem négy métër tüzifát a jágërtu. Az ëgyik lánt mëkszerette ëgy jágër (Bar. II, 536. sz.). jakabos körte Vt jakapos körte, ~ ǀ Szerk. mn + fn Sárga színű körte. ǀ Megj. Jakab-nap (július 25-e) táján érik. Bodán ez régi gyümölcsnév. járás Vt ~ ǀ fn. 1. kny 2. Közigazgatási egység 3. Istállóban a jószágok bejáró helye. ǀ 1. Má nehezire esik a járás. 3. A járást is tëgyétök röndbe az istállóba! járat Vt ~ fn Út kitűzött céllal. Tudom, mi járatba vagy. Fr. mi járatba vagy? [= mi a célod?] járgány Vt ~ ǀ fn Lovakkal hajtott egyszerű gép; hajtó szerkezet. ǀ Megj. Ezzel működtették sok helyen még 1945 után is a szëcskavágó-kat. Az 1920-as években a cséplőgépek meghajtása ugyancsak járgánnyal történt. járom Vt ~ ǀ fn Páros fakeret faragott fából, amely a kocsit vontató szarvasmarhák nyakába került. ǀ Megj. Régebben a szegény családok fogták járomba a teheneiket, mert lovuk nem volt a kocsi vontatására. Így is mondták: iga. A vontatás egyik megnevezője volt: az igázás. ǀ iga, igázás jász l. gyász jászol Vn jászó, ~ fn <Istállóban> a jószágok vályúszerű etetője. Istállót ugy köll épitteni, hogy abba dél felé lögyön a jászó, mer ha másképp van, dögvész gyün a házra (Bar. III, 160.). játék AJ jáccék, ~ ǀ fn 1. A gyermekek játéka, játszadozása. 2. Játékszer. ǀ 2. Neköm nëm igën vót ám gyerökoromba jáccékom. ǀ Megj. Régi szavaink között már 1215-ben létezett az Iahacecu [ɔ: Iahatecu jáccéku (?)] (TESz. 2: 266.). javakender Vt javakendör, javakendër ǀ Szerk. mn + fn Legjobb minőségű, hosszú szálú kender a gerebenezés után. ǀ Megj. Így is nevezték: szállakendör. ǀ gereben, gerebenezés javasasszony Vt javós, ~, jósasszony ǀ Szerk. mn + fn Babonás szövegekkel és rítussal gyógyítást végző személy. ǀ Jósasszonnyā csinyátattunk szömvizet. [Egy lányt ]a forgószélben járó tündérlányok mëgrontottak. A zén feleségöm izs 139

140 140 Szótár j beteg lëtt. A hajábul vittek a javósnak. Mikor haza gyüttek, a feleségöm jobban lëtt (Bar. III, 340.). ǀ Népr. Fő feladata volt a rontáselhárítás. ǀ rontás, rontáselhárítás, szemverés, boszorkány jegenye A jegönye, jegënyefa ǀ Szerk. fn + fn, ill. fn A fekete nyárnak magasra növő, csúcsos fajtája [Populus nigra cv. Italica]. ǀ Kár, hoty kivákták a jegönyefákat. ǀ Megj. Régen utak mentén álló sorfa volt ezen a vidéken. A jegenyé-t így is nevezték: topoja, toponyafa. ǀ topolya jegy Vt gyegy, ~ ǀ fn 1. kny 2. Vmilyen ismertetőjel. 3. Jegyesség. ǀ Fr. jegybe vannak [= eljegyezték egymást]. jegying Vt gyegyümög, jegyümög ǀ Szerk. fn + fn A menyasszony ajándéka a vőlegénynek. jegykendő Vt gyetykendő, jetykeszkenyő, jetykendő ǀ Szerk. fn + fn A menyasszonytól kapott ajándékkendő. ǀ Népr. A jegykendő díszes (kivarrott, hímzett) kendő volt. Ha ezt a vőlegény visszaadta menyasszonyának, az a frigy végét jelentette: Kivórot kendőjjit visszaadom néki. / Csókot mék százat is ád neköm a régi. jegyruha Vt gyegyruha, jegyruha ǀ Szerk. fn + fn A menyasszony ajándéka a vőlegénynek. ǀ Népr. A vőlegény meg a menyasszony ruháját vette meg. ǀ Megj ből és 1833-ból már van adat a Gyegyes személynévre (TESz. 2: 269.). jel AJ gyel, jel ǀ fn 1. kny 2. Megkülönböztető jel. ǀ Népr. Jószágokra tettek (sütöttek, égetéssel) megkülönböztető jeleket. jeles AJ gyelös, jelës ǀ mn 1. kny 2. Jellel ellátott. 3. Jelentős, nevezetes. ǀ 3. A karácsoŋ, a huzsvét mëg a pünközsd gyelös ünnepnek számitott ám mindég. jeles hely Vt gyelös hel Szerk. mn + fn <Vmivel> megjelölt, fontos hely. Most ēre a gyelös helre lëszurgyuk a késöket a fődbe (Bar. II, 17. sz.). jelöl A gyelül, jelöl ǀ ts i kny ǀ Mëk kőne gyelűnöm a tojó tikokat. A nëm tojókat lëvágom. jelölő A gyelülő, jelölő ǀ fn Magvak elvetésekor ezzel jelölték ki a sorokat. ǀ Népr. Ez egy nagyobb, kézzel húzható, gereblye formájú eszköz, amelynek három nagyobb foga van. jérce Vn gérce, ~ fn Fiatal <tojó> tyúk. ǀ Szép jércéjjejim vannak Nh. Amijen napon vót karácsony, azon a napon nëm jó kotylóst űtetni. Legjobb keddön vagy péntökön este, mikó a kanász hazaereszti a disznókat. A tojásokat sipkába köll tönni, akkor kokasok kēnek ki. Ha mégis jércék kēnek ki, azok kontyosak lösznek (Bar. III, 201.). ǀ Megj. A nyugat- és dél-dunántúli települések nyelvében is van adat arra, hogy a köznyelvi jérce szónak gérce a megfelelője (ÚMTsz. 2: 1152., OrmSz. 80, 264. és TESz. 2: ) ǀ kakas jerge l. jerke jerke Vt ~, jerge, báráŋ, bárány ǀ fn A juh kicsinye. ǀ Nálunk a jerkék is kijártak ám a legyellőre. ǀ bárány jeruzsálemi búza Vt jëruzsálemi buza ǀ Szerk. mn + fn Erős szárú, magasra növő búzafajta. ǀ A jëruzsálemi buzának nëm vót kalahájja ( szálkája ), ezér kopazbuzának is montunk.

141 Szótár j 141 jézusbocskor Vt jézuzsbocskor ǀ Szerk. fn + fn Egyszerű, saru formájú lábbeli. jobban J ~ ǀ hsz 1. kny 2. Inkább. ǀ 2. Jobban csak a felségöm dógozott a szöllőbe. joh, joha l. a gyoha szócikkben jóllakik A jólakik tn i Tele eszi magát. Të, ló, sosë lakjál jól! (Bar. II, 128. sz.). A szamár mëg azóta mindënhutt jólakik (Bar. II, 128. sz.). jótartja Vt jótartya ts i Bőséges élelemmel, jól ellát <vkit>. Avvā Főtolvaj Ádány oda vissze a tüzhön [a gyereket], a zsiványok mëg jótartik (Bar. II, 106. sz.). József-nap A József naptya, ~ ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben) József, a názáreti ács, Mária jegyese, a gyermek Jézus gondviselője. Névünnepe: március 19-e. ǀ Nh. Ha Józsefnapkor süt a nap, bátran mög löhet kezdeni a tavaszi vetést (Bar. I, 279.). Számos katolikus vidékünkön József napja tavaszkezdetnek számít (Bálint S I, 263.). jön A gyű, gyün, ~ tn i 1. A beszélővel azonos helyre érkezik vki. 2. A beszélővel együtt megy vhova. 3. Vmi kikerül, kijut vhonnan. 4. Vki vhonnan származik. 5. <Vmi vmennyibe kerül. 1. A barátom gyün hozzám. Pétër begyütt, oszt aszt monta: Sok köröszt! De nem hasznát ez së (Bar. II, 59. sz.). 2. Akkor velem gyüssz a bálba? 3. Na, kigyütt a kizsgyerök foga. [ ] kotorja mëg a parazsat, aki röttön arannyal válik, akkor az öreg asszony is lëgyühet a fárul (Bar. II, 59. sz.). 4. Bicsérdrü gyütt férhő Bodára. Isten vagy ördög, gyű [gyere], segéccs! (Bar. II, 59.). 5. Sogba gyütt ám neköm a házunk tatarozása. jövet AJ gyüjet, ~ ǀ fn Jövés, jövetel. jövő A gyüő, gyüjő, ~ ǀ mn kny ǀ A gyüő hétön lëssz a szüret nálik. jövő évben A gyüő évbe, jövő évbe ǀ Szerk. mn + ragos fn Jövőre. ǀ Gyüő évbe löszök hatfan éves. jövök A gyüök, gyüvök, gyüjök, ~ tn i Érkezem <gyalog> vhonnan. Gyüvök, csak várgyá! MNyA. 780: jövök. juha Vt ~ ǀ fn A kocsi első részén, a rúdszárnyon van a helye. juhász Vn ~ ǀ fn A juhok pásztora. ǀ Kierögetöm a birkákat, mer hajt a juhász. A juhász a kampós bottyávā vállogatta ki birkákat a nyájbu. A püspöknek vam még ijem bottya. juhászbojtár Vt juhászbujtár, ~ Szerk. fn + fn A juhász <fiatal> segítője; kisjuhász. Mikor juhászbojtár vótam, / Nyájos kutnál elaluttam (Bar. I, 320.). juliskaborsó Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Futó zöldbab. ǀ A juliskaborsó jó vót levesnek mëg mék főzeléknek is. juss A gyuss, ~ ǀ fn Örökség. ǀ Ez a szekrény mëg az ágy lëssz a gyussod. jussol A gyussol, ~ ǀ ts i Örököl vmit. ǀ Gyussótak ám a nászomék öleget. jut A gyut, ~ ǀ tn i 1. Ér vhová. 2. Eszébe ötlik <vmi>. 3. Ételből, italból <vagy másból > van elegendő. ǀ 1. Akkor ott ëty sürübe értünk. 2. Eszömbe gyutott ëgy régi nóta. Sëmmi së gyutott az eszibe (Bar. II, 106. sz.). Eszibe gyutott neki a három síp. Ellüvette az ëgyiket, oszt belefutt (Bar II, 88. sz.) 3. Në féjjetök, gyut bőven ebbü a gujázsbu mindönkinek.

142 K kacskaringózik Vt katykaringózik, ~ ǀ tn i 1. Ide-oda mozog járás közben. 2. Körben forog. ǀ 1. Katykaringósztá, asztán jó elesté. 2. Nézzétök, hogyan kacskaringózik ez a bolont kutya. kacsol Vt kacsul, ~ ǀ ts i Szőlővesszőn oldalhajtásokat (kacsokat) szed le. ǀ Mögyök a szöllőbe kacsúni. kaffant Vt ~ ǀ tn i Kutya mérgesen egyszer-kétszer összeüti a fogát. ǀ Megj. Hasonló jelentésű a vicsoritt, vicsorog szó. ǀ Kaffantott a kutya. Valami nëm teccik neki.ǀ kaffog kaffog Vt ~ ǀ tn i 1. Kutya a fogát összeüti. 2. Vki nagyon méltatlankodik. rossz 3. A cipő járás-menés közben erősen kopog. ǀ 2. Ez mindönér csak kaffog. Csak kaffogni tucc? ǀ kaffant kajabál l. kiabál kajdász Vt ~ tn i Kiabál. Torka szakattábu kajdászott. De a királné nem állott mëg. A királ tovább kajdászott (Bar. II, 156. sz.). kajdászik Vt ~ ǀ tn i Lármázik, kiabál. rossz ǀ Mér kajdásztok it neköm? kajdëna l. a rántotta szócikkeben kajla Vt ~ ǀ mn 1. A szarvasmarha előre és lehajló szarvának jelzője. 2. Pajkos, szertelen fiatal. ǀ 1. Nekünk izs vót ëty kajla szarvu tehenünk. 2. De kajla vagy gyerököm. Mikor gyün mëg az eszöd? kajlálkodik Vt kajlákodik, ~ ǀ tn i Főleg gyermek szertelenül viselkedik. rossz ǀ Gyerökök, në kajlákoggyatok örökké! kakas A kokas, ~ ǀ fn ǀ A tyúk hímje ǀ Nh. Űtetéskor a tojásokat sipkába köll tönni, akkor kokasok kēnek ki. Ha mégis jércék kēnek ki, azok kontyosok lösznek (Bar. III, 201.). ǀ Fr. A kakas csipje mëg! [= bosszankodásképpen a fene egye meg!] Mindön kakas ur a maga szeméddombgyán. [= mindenki úr a maga környezetében, a saját háza táján]. Nëm fér mëk két kokas ëty szeméddombon. [= egy közösségben nem tud két személy egyszerre hangadó lenni.] ǀ jérce kakaskodik Vn ~ ǀ tn i 1. Kötekedik. rossz 2. Veszekszik. rossz ǀ 1. Kakaskodik, mer ez nëm bir magával. 2. Addék kakaskottak, amég össze nëm vereköttek. kakastaraj Vt kokastaré, kakastaréj ǀ Szerk. fn + fn 1. Piros bőrlebeny a kakas fején. 2. Egy piros virág neve. ǀ 1. Kakastaréjt is űtettem a kertömbe. kakastöke pörkölt A kokastöke pörkűtt ǀ Szerk. fn + fn + fn Étel (pörkölt), kakas tökéből. tréf kakasülő Vt kokasüllő, ~ ǀ Szerk. fn + mn A háztető szalufáit összekötő erősebb gerenda vagy deszkalap. ǀ A kakasüllőn szárannak a zsákok. 142

143 Szótár k 143 kalácsképű Vt kalácsképü ǀ Szerk. fn + mn Kerek és piros arcú személy. tréf ǀ Nëm teccik neköm ez a kalácsképü. ǀ Megj. A címszó metaforikus szóösszetétel. kaláha Vt kalaháj, kalája, ~ ǀ fn A gabona kalászán (fején) levő szúrós szál. ǀ Szurós ám a buza kalahájja. ǀ Megj. Még így is mondják: taják, tajáktya. ǀ taják kalamájsz l. kulimász kalamájszol Vt kalamájszul, ~ ǀ ts i Gyorsan főz, kotyvaszt ételt. rossz kalamol Vt kalamul, ~ ǀ ts i Turkál, kotorászik vmiben. rossz ǀ Mit kalamúsz itten? kalapál AJ kalapáll, ~ ǀ ts i 1. Ütöget, ver kalapáccsal vmit. 2. Jól elver vkit. rossz, durva 3. Ver, dobog <a ló lába>. ǀ 1. Kikalapátam a kaszám éllit. 2. Ha részög, akkor ez ēkalapájja ám a gyerökejit. 3. Kis pej lovam lába / Csak aszt kalapájja / fogval vagyon a gazdája (Bar. I, 267.). kalapáló szék Vt kalapálló szék ǀ Szerk. mn + fn Kis szék ülővel kissé domború hátú vassal. ǀ Népr. A kasza pengéjét az ülő-re helyezték, és kalapáccsal verték ki az élét apró, erőteljes ütésekkel. Tuskóba vert ülő is alkalmas volt a kasza kiverésére. A mezőre (aratás idején) erősebb karóba ütötték bele az ülő-t. kalapol Vn kalapul, ~ ǀ tn i Hajlong vki előtt. rossz ts i Kér, kunyerál vmit, kalapját a földre téve. rossz ǀ Én nëm kalapulok sënki előtt. Nëm engedi a büszkeségöm. Pécsön sok helön kalapúnak hajléktalanok. kalász J fej, kalász, ~ fn Gabonaszár végén a magokat érlelő, tartó rész. ǀ Régön a kalászokat is összeszëttünk a tārón. MNyA. 7: kalász. kalázli Vt ~ ǀ fn Üvegpohár. ǀ Tëgyétök a kalázlit az asztóra! ǀ Megj. A kalázli német jövevényszó Boda nyelvében (das Glas 1. üveg 2. pohár ). kalézol Vt kalézul, ~ ǀ tn i Kóborol, csavarog. rossz ǀ Hun kalézótatok idájig? kalitka A kalicka, ~ ǀ fn kny ǀ Kalickába tëttem a beteg galambot. kamatyol Vt kamatyul, ~ ǀ tn i Közösül. durva ǀ Nagyon szeretött ám esz kamatyúni. kamra A kamura, ~ ǀ fn Szerszámok, termények tároló helye. ǀ Egereket láttam a kamrába. kan A kany, ~ ǀ fn 1. A disznó hímje. 2. A nőket nagyon kedvelő, hajszoló férfi. tréf ǀ Megj. A 2. jelentésben így is: kanyos legény, férfi. kanál A kalány, kalán, ~ fn Evőeszköz. Jancsi ettü ugy mögijett, hogy a kalán kiesött a kezibü (Bar. II, 46. sz.). ǀ Fr. mindön lébe kalány [= mindenbe beleártja magát; tolakodó]. lëtëszi a kanalat [= meghal]. naty kalánnyal öszünk <ma> [= <lakodalomban> dúskálhatunk az ételekben]. mëkfujtaná ëty kanál vizbe [= esküdt ellensége, akit halálosan gyűlöl]. kanálol A kalányul, kalányol ǀ ts i Ételt, levest kanalaz, és így eszik. ǀ Kikalányúta a levessit ëgykettőre. kanász l. kondás kanca Vn ~ ǀ fn 1. A patás állatok (lófélék) nősténye. 2. Bővérű, erős nemi ösztönű nő. durva ǀ 1. Elattam a kancámat. 2. Nálunk a lányok között azér nëm vótak kancák. Itt a lányok röndössek.

144 144 Szótár k kancabocskor l. a bocskor szócikkben kancsal A ~, kancsi ǀ mn kny ǀ Kicsit kancsi szëgényke. kancsi l. kancsal kándellós Vt kángyëllós ǀ mn Részeges, részeg; másnapos. tréf, rossz ǀ Mëgen kángyëllós lëtté? kanna A kánna, ~ ǀ fn kny ǀ Vittem a tikoknak ëty kánna vizet, mer szomgyussak. kannarózsa Vt kánnarózsa, ~ ǀ Szerk. fn + fn Az öntözővizet szétszóró eszköz a kanna csövének a végén. ǀ Há tëttétök a kánnarózsámat?az eléb még id vót. kanos Vn kanyos, ~ ǀ mn A nőket imádó, folyton szeretkezni vágyó férfi. tréf ǀ De kanyos ez a Ferkó! Nëm bir magávā. kantár Vt ~ fn A lószerszámnak, a hámnak a lófejre csatolt része. Pántlika kantárja, / Arany a zablája (Bar. I, 265.). kánya A kányha, ~ fn Varjú [Milvus]. kányha = varjú (Bar. III, 18.) ǀ Ha sok a kánya, rossz üdő gyün. A kiscsibéket sokszó ēviszi a kánya. Mék tikhordó kánya izs van. kapadohány l. a hegyelevél szócikkben kapató Vt ~ ǀ fn Az út hirtelen emelkedő szakasza. ǀ Sok helön van itt erős kapató. kapatos Vt ~ ǀ mn Meredek útszakasz. ǀ kapató kapca Vt ~ ǀ fn 1. Gyapjúból kötött meleg harisnya. 2. Csizma, bakancs hordásakor a lábra tekert puha textil. ǀ 1. A feleségöm kötöt neköm jó melek kapcát. 2. Kapcát tekertem a lábomra. ǀ Megj. Így is nevezik a 2. jelentésben: kapcaruha, kapcaronygy. kapcarongy l. a kapca szócikkben kapcaruha l. a kapca szócikkben kapcás tyúk Vt kapcás tík ǀ Szerk. mn + fn Tyúk, amelynek a lábszára is tollas. ǀ Neköm izs vót kapcás tikom. kapinyahébér Vt ~ Szerk. fn + fn Lopótökből készült hébér. kapinyahibér = lopótök (Bar. III, 18. sz.) Megj. L. még a kapinya szócikket (OrmSz. 278.) és a koponya szócikket (HhSz. 136.) fejkapinya káposzta A kapiszta, káboszta, ~ fn Levelekből álló, fejes konyhakerti növény [Brassica]. Sok káposzta termött a konyakertüngbe. ǀ Megj. Régen a bodaiak fő eledele volt a babbal együtt. ǀ Fr. Uty köllött, uty köllött. / Káposztába hus köllött. [= csúfolodó, hergelő rigmus: megéredemelted, amit kaptál ]. ǀ Megj. A kelkáposztának Bodán pulutyka a neve. ǀ MNyA. 69: káposzta. ǀ pulutyka káposztagyalu A kapisztagyalu, kábosztagyalu ǀ Szerk. fn + fn A káposztafej szeletelésére szolgáló eszköz. ǀ Népr. A gyalult káposztát hordóba rakták. Rétegenként sót hintettek rá. Kisgyerekek mesztélláb tiporták a káposztát, hogy jól tömörödjön. káposztáskő A kábosztásküj, káposztáskü ǀ Szerk. mn + fn Súlyosabb kő, ill. kövek a hordókba rakott gyalult káposzta leszorítására. ǀ Népr. A kövek alatt deszkák voltak. Csak tiszta és megformált, szép köveket használtak erre a célra. Fokozatosan egyre nagyobb kövek kerültek a káposzta fölé.

145 Szótár k 145 kaptár Vn ~ ǀ fn Méhek számára készített láda. ǀ Megj. Régen így is nevezték: kas. Zsúpból készült. kaputuzsár Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Kapufélfa. ǀ A minap kidűt a kaputuzsárunk. karácson A karácsoŋ, ~ ǀ fn Jézus születésének ünnepe a keresztény vallásban. ǀ Karácsoŋkor mindég ēmögyünk az éféli misére. ǀ Nh. Karácsony éjjelén semmiféle bőrnemű ne lógjon a szegen, mert elhullik a jószág, és szegre kerül a bőre. Ezért minden bőrnemű szerszámot, még a tarisznyát is a földre, az asztal vagy ágy alá tesznek (Bar. III, 304.). karácsonyi abrosz Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Díszes hímzett abrosz a karácsonyi asztalon. ǀ Népr. Ezt csak karácsony ünnepére vették elő a sifonérból. karaj Vt karé, karéj, ~ ǀ fn 1. Sertésnek a gerince mentén található, finom húsa. 2. Egy szelet a kenyérből. ǀ Megj. Itt is végbement a szóhasadás, mert a karéj csak a kenyér egy szelete, a karaj meg újabban csak a sertés húsa. kárál Vt káráll, ~ tn i 1. <Tyúk> hosszan rekedtes hangot ad. 2. <Személy> panaszkodik, idegesítően fecseg. rossz ǀ 1. Káráll a tikom, mer veszélt éröz. 2. Në kárájj it neköm errü, mer nëm érdököl ez engömet! karalábé A karaláb, karalábë, ~ fn A káposztával rokon konyhakerti növény. ǀ Levesnek nagyon szeretöm a karalábét. MNyA. 67: karalábé. karám Vt ~ fn A legeltetett jószág náddal vagy ágakkal, vesszőfonattal körülvett szálláshelye <a legelőn>. Mëgkerülöm a karámot, / Nem tanálom a nyájamot (Bar. I, 320.). ǀ állás karambol A garambó, ~ ǀ fn 1. Összeütközés. 2. Közlekedési baleset. ǀ 2. A hatos uton mindik sok a garambó. karambolozik A garambózik, ~ ǀ tn i kny ǀ Azér garambózik ez, mer nëm figyel az uton. karattyol Vt karattyul, karatyol ǀ tn i 1. Lármásan és hadarva beszél; fecseg. rossz, biz 2. Állat rekedtes hangot ad. ǀ 1. Në karatyújjatok itten! 2. A békák má karattyúnak a tóba. ǀ Megj. A békák inkább kuruttyol-nak. kardántengely A gardántengő, kardántengëj ǀ Szerk. fn + fn A gépek (motorok) forgató tengelye. ǀ Mëkhibásodott az autónk gardántengëje. ǀ Megj. Új szó a falu nyelvében. kardigán A kardigány, ~ ǀ fn kny ǀ Vidd el a kardigányodat is, mer zehörnyés idő gyühet. ǀ Megj. Ez is új szó a falu nyelvében. karé Vt ~ ǀ fn 1. Egy szelet (karéj) a kenyérből. 2. Kör alakú hely. 3. Félköríves talajkiemelkedés (Bába Nemes: 197.). ǀ Megj. Bodán a Karé dűlőnév is (Ds, Gs) félkör alakú hely jelentésben (BMFN I, 127/61.). ǀ karéj, karaj karéj l. a karaj szócikkben karéra Vn karéjba, karéra, karéba ǀ ragos fn Körben, körös-körül. ǀ Karéba átak a táncosok. karfa Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A kocsi szélesítésére szolgáló hosszú rúd. ǀ Népr. Ezeket akkor tették fel a kocsira, amikor szénát, szalmát és gabonakévéket szállítottak haza a mezőről.

146 146 Szótár k káricál Vt karicáll, ~ ǀ tn i 1. Tyúk éneklő-hívó hangot ad. 2. Kisgyermek énekelget, beszélget. kedv ǀ 1. Káricának a tikok az udvaron. 2. Mijen szépen káricáll ez a kizsgyerök. karikára J ~ ǀ ragos fn 1. Körbe állnak a tánchoz pl. a verbunghoz. 2. Kör alakúra formáz, vág vmit. ǀ 1. Ájjunk fő karikába! 2. Karikára vágom a sárgarépát, nëm hosszába. karikázik Vt ~ ǀ tn i Karikát gurít kis bottal ütögetve. ǀ Megj. U alakúra meghajlított erősebb dróttal is hajtották a gyerek a karikát. karingózás l. a kerengetés szócikkben karmol Vn körmöl, körmöz, ~ ǀ tn i 1. <Macska> körmével (karmával) védekezésül sebet ejt vkin. 2. Karcol vmi vkit. ǀ 1. Mëkkarmút a macskánk. 2. A tüske mëkkarmúta a kezem szárát. ǀ Megj. A körmöl igének újabban hosszasan ír jelentése is van. karonülő A karonüllő, ~ ǀ Szerk. ragos fn + mn 4 8 hónapos csecsemő, gyermek. ǀ Az onokánk má karonüllő baba. kása J ~ ǀ fn Pépszerű étel. ǀ Megj. Sokféle kását főztek Bodán. Készítettek hajdënkását, köleskását, kukoricakását, riskását [rizskását]. Kása került a véröshurká-ba, és a kása köretnek is jól megfelelt a sült húsok mellé. kásáshurka l. a kukoricakása és a rizskása szócikkben kasmír A kásmér, kasmir ǀ mn Sajátos textil; finom indiai gyapjúból készült szövet. ǀ Népr. Az asszonyok Bodán ebből készítetek maguknak kendőt. ǀ Nagyon széb vót ám a kásmér kendő. kastély A kastél, kasté, kastéj ǀ fn Nagyobb, díszes, előkelő épület. ǀ Megj. Bodán ugyan nem volt kastély, mégis sokszor szerepel a helyi népmesékben a kastél szó. kasza Vn mérges igyeközet, ~ ǀ fn, ill. Szerk. mn + fn Hosszú nyélre erősített éles penge, amely fű és más csoportos növény levágására szolgál. ǀ Korábban kaszávā arattunk. ( L. még HhSz. 16.) kaszabankó Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A kaszanyél közepén levő, enyhén görbe fogantyú. ǀ Megj. Nevezik kaszakacs-nak és fogantyu-nak is. ǀ bankó kaszaék Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Ék, amivel a kaszapenge végét a kaszapántban rögzítik. kaszakacs l. kaszabankó kaszakarika l. kaszapánt kaszakés Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Kopott kaszából készített kés. ǀ Népr. Ezzel szokták szelni régen a savanyításra szánt káposztát a káposztafejekből, és ezzel aprították kacsáknak, libáknak a salátát meg a csalánt. kaszakő Vt kaszaküj, kaszakű, kaszakü, fenőkő ~ ǀ Szerk. fn + fn A kasza fenésére szolgáló műkő; fenőkő. ǀ Népr. A kaszakő helye kaszálás közben a tokmány-ban van. ǀ tokmány kaszakulcs Vt kaszakujcs ǀ Szerk. fn + fn A kaszapánt felerősítésére való szerszám.

147 Szótár k 147 kászálódik Vt kászállódik ǀ tn i 1. Nehezen készülődik <vhová>. 2. Nehezen kel ki az ágyból. ǀ 1. Sokájik kászálóttak, asztán csak elindútak. 2. Végre kikászálóttá az ágybu. kaszapánt Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Ez rögzíti a kasza pengéjét a nyélhez. ǀ Megj. Nevezték még kaszakariká-nak is. kaszapenge Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A kasza enyhén íves kése. ǀ Népr. Ha elment az éle, kalapáccsal szokták kiverni az üllőn. kaszás Vn ~ ǀ mn A kaszáló személy jelzője. ǀ A kaszás embörök nagyon ēfárattak ám. fn Én ēső kaszás vótam. ǀ Megj. Az első kaszásnak illett mindig nagobb röndöt [ sort ] vágni. kaszaüllő Vt kaszaüllő, üllő ǀ Szerk. fn + fn Enyhén domború fémtömb, amelyen kalapáccsal verik ki a kasza élét. ǀ üllő kászli Vt ~ ǀ fn Kisebb fiókos, üveges szekrény a konyhában. ǀ Megj. Tükröt is tettek rá. Valószínűen a kászli is német jövevényszó Boda magyar nyelvében, és a der Glaser ablakos, üveges szóval van kapcsolatban. katakönyöke Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezet) A disznó vastagbelébe töltött disznósajt. ǀ Népr. A küjesztő-ben szokták kifőzni. ǀ Megj. Nevét arról kaphatta, hogy amibe a töltelék kerül, az a disznó vastagbelének kezdő, erősen ívelt része (ÚMTsz. 3: 144.). katat Vt ~ ǀ ts i Keres vmit. rossz ǀ Mit katacc itten? ǀ ketet, matat katicabogár Vt ~, katica ǀ Szerk. fn + fn Fekete alapon piros pettyes kis bogár [Coccinella semptempunctata]. ǀ Nh. Gyermekjáték énekelt szövege: Katicabogárka, mēre visző férhő? S a hiedelem szerint amerre repül a bogár, arra megy férjhez a kislány! ǀ Megj. Így is nevezik: susztërbogár. A katicabogár nem azonos a bodobács nevű mezei ploskával! (L. ÚMTsz. 1: 506.) ǀ suszterbogár, bodobács, katicáskodik Vt ~ ǀ tn i 1. Beleavatkozik az asszonyi dolgokba. 2. <Az, aki> asszonyként (nőként) viselkedik ǀ 2. Úty katicáskodik, hogy mindik csak cifra ruhágba jár, mind az asszonyok. katlan Vt katlany, ~ ǀ fn Vályogból, téglából rakott tűzhely fészerben vagy a szabadban. ǀ Megj. Itt szokták főzni a jószágoknak a répát, krumplit; itt forralnak vizet a disznó forrázásához; itt abál-ják üstben a szalonnát és a hurkába való húsokat. Itt főzik ki a hurkát és a gömböcöt. A fémből készült, lábakon álló tűzhelynek üstház a neve. ǀ üstház kátozik l. kiáltozik katroc l. ketrec katula l. skatulya katykaringózik l. kacskaringózik kaucsuk A kaucsug, ~ ǀ fn kny ǀ Kaucsugbu van a kislányom babájja. kavircol A kavircul, ~ ǀ ts i 1. Kavargat vmit, pl. lábosban ételt. 2. Mindent összezavar. rossz, gúny ǀ 1. Në kavircúd má aszt a lábost! 2. Csak kavircúni tudod a gondolatajimat. ǀ összekavircol

148 148 Szótár k kazalozó Vt ~ ǀ fn Kazalt rakó munkás. ǀ A kazalozó értötte ám a munkájját. ǀ Megj. Így is mondták: kazalrakó. kazalrakó l. kazalozó kecmereg A kecmerög, kecmerëg ǀ tn i 1. Nehezen jár, mert öreg. 2. Nehézkesen jár sárban, vizes helyen. rossz, gúny ǀ 1. Kecmerög föl, alá az udvarba. 2. Amég it nëm vót járda Bodán, csak a sárba kecmeröktünk. kecskecsecsű A kecskecsöcsü, kecskecsëcsü ǀ Szerk. fn + mn Nagy szemű, a kecske csecsére emlékeztető, későn érő szőlő. ǀ Sokszor ēlopták a kecskecsöcsü szöllőmet. kecskerágító Vt kecskerágittó, kecskerágó ǀ Szerk. fn + mn Piros bogyójú cserje [Euonymus europacus] ǀ Népr. Sárga húsú fájából pipaszár és bot készült. Ezt rakták a furulya fuvókájába is. Három színű virága van. A gyümölcse ehető. A püspöksüveg alakú termését papsiká-nak nevezik. ǀ kecskerágó, papsipka kegyelmed Vt kigyelmed, këgyelmed ǀ fn Szem. nm. Megszólításképpen: maga, Ön. ǀ Këgyelmed hova igyekszik? Aszt hissze kigyelmed, hogy az ördög ēvissze a mi gyerökünket? (Bar. II, 106. sz.) Në mënnyën kigyelmed sëhá së! (Bar. II, 255.) kehe Vt ~ ǀ fn 1. Köhögés 2. Hiba van vmiben. rossz ǀ 1. Rám gyütt a kehe. 2. Látod, id van a kehe a dologba. kehel A kehül, kehöl ǀ tn i Köhög. ǀ Napok úta kehölök, maj mëkszakadok. ǀ Megj. Így is mondják: kehög. ǀ kehög kehes Vt kehös, kehës ǀ mn 1. Köhögős, beteg ember. rossz, gúny 2. Beteg ló jelzője. 1. Kehös lëttem ebbe a cudar üdőbe. 2. Ëty kehös lovat së annék érte. kehicsül l. köhécsel kehög l. kehel kékkő Vt kékkü, ~ ǀ Szerk. mn + fn Rézgálic hagyományos permetezőszer. ǀ Kékküvel permetűtem. Ez mindik szokot hasznáni. kel Vn köl, kē, ~ tn i 1. <Ágyból> kikerül, kilép; ébred. 2. <Magból> sarjad az élet. 3. <Csirke a tojásból> kibúvik. 4. <Kenyértészta> az erjedéstől, kovásztól dagad. 5. <Vmi> elkel, elfogyasztódik. 6. <Pattanás, kelés> keletkezik a testén. 1. De azér sëmmi baja së lëtt, másnap vigan főkőtt (Bar. II, 26. sz.). Na, főkőté? 2. Kel a sajátám. 3. Kikētek a kiscsibéjjejim. 4. Szépön kel a kënyértészta. 5. Ēkētt a rétesöm, mer jó sikerűt. 6. Posz kött a nyēvemön. Fr. Ki korán kel, aranyat lel. [= aki szorgalmas, sokra viheti.] kelepel Vt kelepül, kelepöl, kelepël ǀ tn i Gólya a csőrét összeütve kattogó hangot ad. kelés Vt kellős, kellés, ~ ǀ fn Gyulladásos, gennyes duzzanat a testen. ǀ Kifakatt a kellésöm. kelesztés Vt ~ ǀ fn Az az időtartam, amely alatt az élesztőtől dagadó kenyértészta teljesen meg nem kel (meg nem dagad). ǀ Idő köll a kelesztésre is. ǀ kel kelevéz Vt keleviz, ~ ǀ fn Borjú vezetésére szolgáló kötél kis záró fadarabbal.

149 Szótár k 149 kell A köll, këll ǀ tn i kny ǀ Ezön nevetnöm köllött. kelt Vt kőtt, kētt, ~ ǀ mn Élesztővel kelesztett tésztaféle. ǀ Megj. Jobban csak ezekben a szóösszetételekben: kőtrétes, kőtkalács, kőttészta. kemence A kemince, kemönce, kemënce, ~ fn Kenyér, kalács, rétes sütésnél használt szabadtéri vagy házon belüli boltozatos építmény. Ergye haza, füccsd el a kemincét, a gyerököt tëdd a lapátra, oszt ott a kemince elütt mondd nekije háromszor: Mast bedoblak! (Bar. II, 44. sz.). Hát ha haza visző, othun há tësző? Maj kérëk a zsáknak ëty kis helet a kemince mellett mondi a katona (Bar. II, 255. sz.). kémény A kémén, ~ fn Füstelvezető a házon. Ahogy ott főzöget, a kéménbül lëesik elibe ëgy láb (Bar. II, 26. sz.). ken A keny, ~ ǀ ts i 1. kny 2. Odavág vkit, vmit. 3. Odavág vkinek. 3. Másra hárít; ráfog vmit. 4. Igyekszik megvesztegetni vkit. rossz ǀ 2. Jó főthösz kenyte a Bélát. 3. Odakenyt ám neki, de jó nagyot. 3. Rákenyte a lopást a szomszéggyára. 4. Kicsit mëkkenyte a föllebvalójit. kend Vt kē, kend ǀ fn Ön, maga. Az idősebbek megszólítása volt. ǀ Hajja kend csak, kocsmárosné! / Vagyon-ē sütt lúdhús készen? (Bar. I, 285.) kender A kendör, kendër ǀ fn kny. ǀ Megj.1945 előtt Bodán sokan termesztettek kendert. A kenderből vásznakat szőttek. ǀ javakender, szálakender, kenderkóc, kendernyüvés, marok, kenderáztató kenderáztató Vt kendörásztató, kendërásztató ǀ Szerk. fn + mn Vízzel teli gödör, ahol a kinyűtt kender csomóit vízbe rakták áztatás céljából. ǀ Népr. Áztatás után a kimosott kendert megszárították, majd haza szállították, és megkezdődött a tilolás. Így is nevezték a kenderáztató gödröket: mocsila, mocsilagödör. Ezeket vízfolyások mentén ásták ki, majd a patakból ide vizet vezettek. Az árkokban áztatott kendert gyakran elvitte az árvíz. ǀ áztató, mocsila kenderföld A kendörfőd, kendërföld ǀ Szerk. fn + fn Főleg kender termesztésére használt föld. ǀ A kendörfődet sokszor köllöd ganyézni. ǀ Megj. A kenderen kívül konyhakerti növényeket is termesztettek a föld végében. kendermag A kendörmag, kendërmag ǀ Szerk. fn + fn kny. ǀ Megj. A megérett kender csomóiból deszkákon a magot kiverték, hogy a következő évi vetéshez legyen új mag. kendermagos tyúk Vt kendörmagos tík, kendërmagos tík ǀ Szerk. mn + fn Szürkésfehér tollú tyúk. ǀ Jó tojó a kendömagos tík. kendernyüvés Vt kendörnyüvés, kendërnyüvés ǀ Szerk. fn + fn A kender kitépése a földből gyökerestől. ǀ Nagyon ē lëhetött ám fáranni a kendörnyüvézsbe. ǀ Népr. A kinyűtt kender csomóit összekötötték, és ezeket kúpszerűen rakták egybe. kenderpozdorja Vt kendörpazdërgya, pazdërgya Szerk. fn + fn A kitilolt kender darabkákra tört, fás része. Ēső vetéskor kendörpazdërgyát visznek ki a fődre, hogy ojjan erős lögyön a buza szára, mind a kendörnek (Bar. III, 174.). kendő Vt ~ ǀ fn 1. Törülköző kendő. 2. Fejre kötött kendő. 3. Kenyér letakarására szolgáló textil (kendő). ǀ Népr. Kis tiszta kendőbe szokták rakni a mezőre

150 150 Szótár k kivitt kenyeret, szalonnát, paprikát. És csak úgy köröm közü [kézből, tányér nélkül] fogyasztották el dél tájban az ebédet. ǀ kenyérkendő, fejkendő, törülközőkendő kenőcs l. a kocsikenőcs szócikkben kendtek Vt kendtök ǀ szem. névmás régies (népies) alakja, a kend többes száma ǀ Āra gyütt a kentök fija / Arany bozogánnyā (Bar. I, 169.). kenyér A könyér, kënyér ǀ fn kny ǀ Bodán búza- és rozslizdbü sütöttünk kënyeret. kenyérsütés A könyérsütés, kënyérsütés Szerk. fn + fn <Fontos eledel> kisütése kelesztett tésztából <kemencében>. Fr. Vetés naptyán nem szabad az asszonnak könyeret sütni. De ha mégis muszáj, në nyújjon a vetőmaghó, de még a zsákhó së, mer szurkos lësz a gabona (Bar. III, 179.). Népr. Régen hetenként szoktak kenyeret sütni. Ez mindig az asszonyok munkája volt. ǀ szurok, üszök kenyéruha Vt kënyérruha ǀ Szerk. fn + fn Kisebb, négyszögletes vászonkendő, amellyel a kelesztésre használt szakajtókat kibélelik. ǀ A kënyérruha mindék tiszta lögyön! ǀ Megj. Így is nevezték: szakajtóruha, szakasztóruha. kepe Vt ~ ǀ fn Kereszt alakban összerakott gabonacsomó. ǀ Népr. Egy kepébe váltakozóan kévét raktak, a kévék nagyságától függően. A kepe aljába kerültek a fenékkévék, tetejére pedig a papkéve. A felső kévéket azért rögzítették, hogy a szél ne döntse össze a kepé-t. A kepe mellé rakták a kuszakévéket, az összegereblyézett gabona kévéit. ǀ Megj. A kepét így is nevezték: köröszt. ǀ papkéve, kuszakéve, fenékkéve, kuszakéve, kereszt kepél Vt kepéll, ~ ǀ ts i Gabonakévéket kepébe (keresztbe) rak. ǀ Lëhetne kepéni, mer van ölék kéve. ǀ kepe kepesztet Vt ~, ǀ tn i 1. Meredek úton felfelé nehezen megy. 2. Nagyon vágyik vmire ; töri magát érte. gúny ǀ 1. Alik tuttam főkepesztetni a szöllőhögyre. 2. Hoty kepesztet ez a Mariska után! kepézés Vt ~ ǀ fn A kévék összerakása kepébe. ǀ Kezdőthet a kepézés. ǀ kepe, kepél kerékagy Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A kerék része, amely közvetlenül érintkezik a tengellyel. ǀ Megj. Belőle indulnak ki a küllők. Atykariká-k fogják össze a kerékagyat, hogy szét ne essen a nagy teher alatt. ǀ tengely, küllő, keréktalp, sing kerékpuska Vt ~, puska ǀ Szerk. fn + fn Erős fémhüvely a kerékagyban. ǀ Megj. Ezt a bognár helyezi el bevéséssel a karékagyban. A munka neve: puskázás. kerengő, kerengetés l. a Keringő szócikkben! kereplő Vt ~ ǀ fn 1. Érdes, recsegő hangot adó egyszerű szerkezet. 2. A sokat beszélő ember jelzője. ǀ Nh. Nagypéntektől kezdve (harangozás helyett) Bodán is kerepőtek kereplő-vel, mert a harangok Rómába mëntek. Szokás volt továbbá az is, hogy a gyerekek kisebb-nagyobb kereplőkkel vonultak végig a falun. Kerepléskor érdekes versikéket mondtak, ilyesféle mondatokkal: Most misére kerepölünk [ ]. Mostan délre kerepölünk [ ]. Most mëg má estére kerepölünk. kereszt AJ köröszt, kërëszt fn kny Sok a köröszt (Bar. II, 59. sz.). Szép köröszt vót a nyakába.

151 Szótár k 151 kereszt AJ köröszt, kërëszt ǀ fn 1. kny 2. Gabonacsomókból (kévékből) álló, kereszt alakú rakás. ǀ A körösztök nëm sokájig marattak a mezőn. ǀ kepe keresztanya Vt körösztanya, kërësztanya ǀ Szerk. fn + fn 1. Kereszteléskor a gyermek tiszteletbeli anyja, aki keresztvíz alá tartja az újszülöttet. 2. Az egyik keresztszülő megszólítása. ǀ Nh. A keresztapa a keresztanya férje. Ketten vállalnak felelősséget kereszteléskor keresztgyermekük sorsának alakulásáért. Bérmáláskor bérmaszülőket szoktak választani a gyermek szülei. keresztapa l. keresztanya keresztel A körösztül, kërësztël tn i <Pap> a keresztség szentségében részesít vkit <gyermeket>. Azokat a lány ēvitte körösztűni. Megj. Így is: megkërësztël! keresztelő Vt körösztülő, kërësztelő ǀ fn Az újszülött megkeresztelése a templomban, ill. az ezt követő kis ünnepség, vendégség a családban a keresztszülők részvételével. ǀ Körösztülőre készülődünk mas má napok úta. ǀ Nh. Keresztelőre kis ajándékot kap az újszülött. keresztelőlevél Vt körösztülőlevél, kërësztelőlevél, kërësztlevél ǀ Szerk. Díszes kivitelű emléklap arról, hogy a keresztelés megtörtént a szülők és keresztszülők jelenlétében. ǀ Aszondi az annya, hogy ott a körösztülőlevél, aszt evihettye [az ördög], de a gyerököt nem adi ( Bar. II, 106.). Keresztesi-dűlő AJ Körösztösi-düllő mn + fn Szántó a keresztespusztai határ mentén. Körösztösi-düllő S, sz (BMFN I, 127/161.) Megj. A dűlő köznév jelentései: 1. A határ névvel megnevezett része, ahová dűlőutak vezetnek, amit rendszerint dűlőutak határolnak. 2. Dűlőút. (L. még Bába Nemes: a dűlő szócikkben! keresztfa Vt körösztfa, kërësztfa ǀ Szerk. fn + fn 1. Templomkertben és az utak mentén felállított kereszt, feszület Krisztus-korpusszal. 2. Az áspa része. ǀ Népr. Régen fából készültek az út menti keresztek. A férfiak levették kalapjukat, sapkájukat, ha elmentek a kereszt előtt. Az asszonyok itt imádkozni szoktak. Az újabb kereszteket kőből faragják. keresztfi A köröszfi, kërëszfi ǀ Szerk. fn + fn A keresztszülő így szólította keresztgyermekét régen. ǀ Köröszfi, hogy vagyol? keresztkoma Vt köröszkoma, kërëszkoma, koma ǀ Szerk. fn + fn A keresztszülők egymásnak keresztkomái. ǀ Mindék mindömbe számithattam a körösztkomámra. ǀ koma, bérmakoma keresztlány A köröszláŋ, kërëszlány ǀ Szerk. fn + fn A keresztszülő régen így szólította meg keresztgyermekét. ǀ Csak jót tudok mondani a köröszlányomru. keresztlevél A körösztülőlevél, ~ Szerk. mn + fn A keresztelést igazoló hivatalos irat. Aszondi az annya, hogy ott a körösztülőlevél, aszt ēvihettye [az ördög], de a gyerököt nem adi (Bar. II, 106. sz.). keresztút Vt kërësztut, körösztut fn Két egymáson keresztül menő út találkozási pontja. Kimënt a kërësztutra, várat csinyát, annak közepibe mëk tömjént mëk szentűt vizet tëtt (Bar. II, 147. sz.). Népr. Többféle babonás cselekmény, történés helyszíne. A kálvária megnevezésére is használatos a keresztút szó.

152 152 Szótár k keresztvíz Vt körözviz, kërëzviz ǀ Szerk. fn + fn kny ǀ Fr. lëkapta róla a körözvizet [= nagyon megszidta]. ǀ Megj. A címszó szinonimája: szentőd viz [szentelt víz]. keret l. az ajtószárfa szócikkben kéretés l. a megkérés szócikkben kergetölődzik Vt kergetülőzik, kergetölőzik ǀ tn i Játékosan és folyamatosan kergetőzik társaival. ǀ Az iskolaudvaron sokat kergetölősztünk. kerhóra fog Vt kërhóra fog ǀ Szerk. ragos fn + ts i 1. Kérdőre von vkit. 2. Szigorúan elszámoltat vkit. ǀ Megj. A kërhóra fog frazémának tekinthető az itt megadott jelentésekben! ǀ Megj. A címszó eredetéről nem tudnak a falu lakói. Talán itt is azt jelenthette ez a szókapcsolat, amit régen Sümeg vidékén jelentett: szarvasmarha, különösen ökör járomba fogásakor használt mondatszó, terelőszó (ÚMTsz. 3: 233.). A mai jelentéséhez még OrmSz Keringő Vt ~, Kerengő fn Nh. Szántáskor sokat kellett rajta kerengeni. Keringő : Kereng, ma: S, sz (BMFN I, 127/204.) Megj. Valószínűbb, hogy az egykori erdőt egyszerű módon, a fák kérgének kerengetésével ( körbe vágásával ) irtották ki. A kiszáradt fákat a szél döntötte le. A kerengetés-t az Ormánságban is ismerték. Oszrón dűlőnév a Kerengetés (OrmSz. 293.) A kerengetés szinonimája a karingózás (Magy. Népr. Lex. 2: 640. a karingózás az irtás szócikkben!) kerítés Vn kerittés, kerités ǀ fn 1. A belső telek határain épített védőfal. 2. A disznóól előtt kis elkerített hely vagy kifutó. ǀ 1. Régön a kerittésök jobban fábu, dëszkábu vótak. Csa ujjabban gyüd divadba a vaskerittés. 2. A kerittézsbe izs vót ëtetővállu. kerítsék ki Vt keríccsék ki ts i Hozzák ki! Adják kezemre! [Násznagy urak] Keríccsék ki kezemre / Nyoszolósi lányunkat! (Bar. I, 588.) Fr. kerícssék ki! [= adják ki nekem, adják a kezemre!] ǀ Megj. A baranyai tájszólásban: silány = nyoszolyó leány! kérő Vt ~ ǀ fn Az a személy, aki a leányt feleségül kéri; ill. az, aki a vőlegény nevében megkéri (elkéri) a szülőktől a menyasszony kezét. ǀ kéretés, megkérés kérőzik A kűrűzik, ~ tn i <Tehén> a megrágott takarmány golyóit a gyomrából felböfögve tovább rágja. MNyA. 335: kérődzik (a tehén). kerreg Vt kërrëg ǀ tn i Tyúk mély, recsegő és szaggatott hangot ad. ǀ Kërrëg a tikom. kés l. a páros kés szócikkben kese Vt ~ ǀ mn 1. Világos színű sertés angolsertés. 2. Hirtelenszőke ember. 3. A lábán fehér szőrű ló. 1. Kese malacokat vëttem a vásárba. 2. Teccik neköd ez a kese embör?ǀ fakó keserves AJ köserves, ~ ǀ mn 1. Nehézkes munka. 2. Munkájában nehézkes személy. rossz ǀ 1. A tuskók kiszedése mindik keserves munka. 2. Mindég ijen keserves ez a Marci? keszkenő Vt keszkenyő, ~ ǀ fn 1. Fejkendő. 2. Kis letakaró kendő. ǀ Megj. A fejkendőt így is nevezték: fejkeszkenyő.

153 Szótár k 153 két asszony közi l. két asszony között két asszony között Vt ~ ǀ Szerk. szn + fn + nu Nagyasszony vagy Nagyboldogasszony és Kisasszony vagy Kisboldogasszony napja (augusztus 15-e és szeptember 8-a) közti idő. ǀ Két asszony közöd beérik a borsó. Lëhet szënni. ǀ Nh. A két asszony közi tojás-ról azt tartják, hogy sokáig eláll. Akár decemberig. ketet l. katat ketrec A katroc, ketrëc ǀ fn Lécekből készített kis kerítés libák, kacsák, malacok elkülönítésére. ǀ Megj. Újabban nevezik kutricá-nak is. kétszeres Vt kéccörös ǀ fn Búza és rozs összekeveréséből alakult vetőmag. ǀ Népr. Ebből a vegyes gabonából régen többet vetettek. Lisztjéből finom kenyér készült. Viszonylag fehér volt a színe. A belőle sütött kenyér nem száradt olyan gyorsan, mint a búzalisztből készült. Aratás után a kétszeres parcelláját nem szántották fel, hogy a kizöldülő földön legelhessenek a birkák. kéve Vt ~ ǀ fn Gabona kötege, csomója aratáskor. ǀ Népr. A levágott gabonát marokszödő rakta kévékbe. ǀ fenékkéve, papkéve, völgykéve kévekötő Vt ~ ǀ Szerk. fn + mn Az a személy>, aki a kévébe rakott gabonát összeköti. ǀ Népr. A kévéket erre a célra késztett erősebb madzaggal, a buzamazzag-gal kötötték át vagy a gabonaszálakból sodort kötözővel. A kévekötést jobbára férfiak végezték. kezébe van AJ kezibe van, ~ ǀ Szerk. ragos fn + létige 1. Kezében van <vmi>; azt tartja. 2. Vkit elfogtak, így <az> kézre került. ǀ 1. Kezibe van a bögréjje. 2. Ez a szëgény Bogár Imre / Most van a kezigbe (Bar. I, 264.) ǀ Fr. kézre kerül [= elfoglalják, más birtokába kerül <vmi>; vkit elfognak <az igazságszolgáltatás emberei>]. keze szára Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezet) Az ember karja. ǀ Maj lëszakad a kezem szára. Fáj a kezem szára, mer sokat cepeköttem. kézfogó l. az eljegyzés szócikkben kiabál A kajabáll, kijabál ǀ tn i kny ǀ Në kajabájjatok, ha kő, ha nëm! kiad J ~ ǀ ts i Vmit kiad a<kezéből>. tn i Felmondanak vkinek; kiadják az útját. ǀ [A juhokból] Ötfen közül öt ēpuffatt, / Juhász Andráson kiattak (Bar. I, 284.). kiált A kátt, kajátt, kaját, kijátt, kiját, ~ ǀ tn i Nagyon erős hangot hallat. ǀ Akkorát kijáttot, maj mëkszakatt bele. Nagyot kijátott esz félelmibe. MNyA. 875: kiált. kiáltoz A kátoz, kijáttoz, kijátoz, kijáltoz ǀ tn i kny ǀ Mér kijáttozó az ablakom alatt? kiáltozik A kátozik, kijáttozik ǀ fn kny ǀ Kijáttozot, hoty segiccsek neki. kibarázdál Vt kibarázdáll ǀ ts i 1. Barázdával jelöli a parcella határát. 2. Ekével barázdál, ill. így fordítja ki a földből a répát. ǀ 1. Röndössen kibarázdátam a mëgyét. 2. Kibarázdáta a marharépát. kiborogat AJ kiburogat, ~ ǀ ts i 1. Edényből, üvegből folyadékot szándékosan kiönt. 2. Vmit vhonnan véletlenül kiborít. ǀ 1. Burogassátok ki az üjegögbü az állod vizet. 2. Mér köllöt kiburogatnod a bort a terittőre? kibuk J ~ ǀ ts i Kisgyermek vagy beteg felnőtt a szájából hirtelen kiköp folyadékot, ételt, orvosságot. ǀ Szëgénykém, mëgen kibukta az orvosságot.

154 154 Szótár k kicifrál Vn kicifráll, ~ ǀ ts i Kidíszít, cifráz vmit. ǀ De kicifrátad a terittőt! kicövekel Vt kicüjekül, kicöveköl, kicövekël ǀ ts i kny ǀ Kicüjekőtem a mëgyét, de a szomszédom kihuszta a cüjeköket. kicsavarja AJ kicsavari, kicsavargya, ~ ǀ ts i 1. kny (Csavart visszafelé csavar.) 2. Mosott ruha nedvességét kifacsarja. ǀ 2. Majd ű kicsavari a lepüdőket is. ǀ kifacsar kicsesz Vn ~ ǀ tn i Jól elbánik vkivel. durva ǀ Kicsesztem evvel a gazembörrel. kicsupál AJ kicsupáll, ~ ts i Kitép <gazt a növény mellől>. Ű mindég kicsupálli a gazokat. kicsupál = kitép (gyomot a földből) (Bar. III, 19.). kiereget AJ kieröget, kierëget ǀ ts i Baromfit, nagyobb jószágot> ólból vagy istállóból szándékosan kienged. ǀ Kierögettem röggel a tikokat az ólbu. Kierögettem a teheneket, amikor hajtott a csordás. kieszel V kieszül, ~ ǀ ts i Kigondol, kitalál <vmit>. ǀ Kieszűtem, hugyan tunnék még jobban takarékoskonni. ǀ kifundál kifacsar Vn ~ ǀ ts i Csavarással textilből vizet csavar ( szorít ) ki. ǀ kicsavar kifecseg Vn kiföcsög, kifëcsëg ǀ ts i Kibeszél, elmond titkokat>. rossz ǀ kikotyog kifordít AJ kifordét, kifordit ǀ ts i 1.<Eke szántás közben> a talajból kiforgat <vmit>. 2. Textilt visszájára fordít. 3. Ruhát <pl. subát> megfordít: a belső rész kerül kívülre. ǀ 1. Az eke kifordétott a fődbül acélat, tüszküjet, taplót, pipát mëg dohánt (Bar. II, 127.). kifötör Vt ~ ǀ ts i 1. <Tyúk, kakas> lábával kikapar <vmit>. 2. <Ember> kikapar <vmit vhonnan>. 3. <Vki> előnyt csikar ki magának. rossz ǀ 1. A tikok kifötörték mëgen az udvart. 2. Kifötörtem még a zsák ajját is. 3. Kifötörte a Ferkó magának, hogy jobb állása lögyön. ǀ kikurkál kifundál Vn kifundáll, ~ ǀ ts i Kitervel, elgondol <vmit>. ǀ Jó kifundáta, hugyan tunna neköm még ártani. ǀ kieszel kifüvesedik A kifüjesödik, kifüvesëdik ǀ tn i <Hely> füvessé válik. ǀ Kifüjesödött az udvarunk. kigubál Vt ~, kikupál ǀ 1. <Mákszemeket> a mákfejből <szétvágás után> kiönt. 2. Hüvelyes terményből (pl. babból) szemeket kibont. ǀ 1. Segittök kikupáni a mákot. 2. Kikupállom még eszt a kis cukorborsót levesnek. ǀ mákot kúpni = mákfejet üresíteni (Bar. III, 21.). ǀ guba, gubál kígyó AJ kigyó, ~ fn 1. kny (Hüllő, lábatlan gerinces állat). 2. Hálátlan, kötekedő, gonosz személy. rossz ǀ 1. Nagyon féllök a kigyóktu. 2. Mindig is kígyó vót az anyósom. Fr. kigyót-békát kijabál rá [= elmondja minden rossznak]. kígyót melengetött a mellin [= támogatta, aztán mégis ellene fordult]. kihajt Vt ~ ǀ ts i 1. Jószágot az ólból, istállóból kiterel <a legelőre>. 2. A talajba vetett mag serked, nőni kezd. ǀ 1. Kihajtom a birkákat, mer hajt a juhász. 2. Kezd kihajtani a sajátám. ǀ Nh. Amikor a pásztor kihajt, tojást tësz a tehén elé. Ha a tojás ép marad, az jó jel (Bar. III, 196.). ǀ Megj. A szövegből nem derül ki, hogy ez miért jó jel!

155 Szótár k 155 kihallik Vn ~ ǀ tn i 1. Kihallatszik a szava, éneke a tömegből>. ǀ 2. Kiérződik szavaiból, hogy mi is a tényleges szándéka>. ǀ 1. Kihallik a hang gya az énekkarbu. 2. Kihallik a beszéggyibü, hogy azér nehesztel ám ránk. kiházasít Vt kiházasét ts i <Vkit> házasságra <anyagilag> előkészít. A gazdája mëkszerette, gyeröke nëm vót, mëgfogatta örökösnek, még ki is házasétotta (Bar. II, 91. sz.). Fr. kiházasét [= elősegíti valakinek a házasságát]. kikapálás Vt kikapállás, ~ fn A föld elbontása tavasszal a szőlőtőkéről kapával. ǀ Megj. Nevezik ezt nyitás-nak is. ǀ Mögyök kikapállom a szöllőt. ǀ bekapál kikászálódik Vt kikáculódik, kikászállódik ǀ tn i Kikecmereg, kievickél <vhonnan, vmiből>. tréf ǀ Ideje, hogy kikászálóggy az ágybu. ǀ kikecmeredik kikecmeredik Vt kikecmerödik, kikecmerëdik tn i Kivergődik, nehezen kijut <vmiből, bajból, betegségből>. tréf ǀ Nehezen, de kikecmeröktem a náthámbu. Kikecmerödött a nagy adósságábu. ǀ kikepeszkedik. kikepeszkedik Vt kikepeszködik, kikepeszkëdik ǀ tn i 1. Kijut <vmiből, bajból>. 2. Meredek úton <nehezen, de mégis> kikapaszkodik, kimegy. ǀ 1. Kikepeszköttek ezök is a szegénységbü. 2. A sáros uton azér kikepeszköttem, de nehezen. ǀ kikecmeredik kikérés Vt ~ ǀ fn Lakodalom napján a menyasszony kikérése a szülői házból. ǀ Nh. A vőfély mondta el a kikérő verset. kikísérem A kikéséröm, kikiséröm ts i Vkit tiszteletem jeléül vagy védelmezésképpen követek <kifelé>. ǀ Kikiséröm ém magát a vasutállomásra. MNyA. 867: kikísérem. kikondorít Vt kikondoritt ǀ ts i Hajat göndörít. ǀ Megj. Régen ezt a lányok, asszonyok maguk végezték sütővas-sal. ǀ Kikondorittom a të hajdat is. ǀ kiondolál kikormol Vt kikormul, ~ ǀ ts i <Kályhát, kályhacsövet> koromtól megtisztít. ǀ Jó kikormútam a kályhánkat. kikotyog Vn ~ ǀ ts i <Bizalmas, titkos> adatot, tényt elmond, elárul <másoknak>. ǀ Kikotyokta, hogy neki van ám kis mëktakaritot péndze. kiköpött Vt kipökött, ~ ǀ mn <Vkire> nagyon hasonlító <személy>. ǀ Esz kiköpött annya. kikupál l. kigubál kikurkál Vt kikurkáll, ~ ǀ ts i Kipiszkál, kikotor <vmit vhonnan>. tréf ǀ Kikurkállok ëty kis parazsat a kájhábu. kilafátyol Vt kilafátyul, ~ ǀ ts i <Állat> nyelvével kiszürcsöli, így veszi magához <edényből> a vizet. ǀ Megj. Emberre is mondják a lafátyol igét: Ez asztán hamar kilafátyúta a levest a tányérbu. Belafátyóta az ebédöt ëtykettőre, mer nagyon ehözs vót. ǀ Megj. Így is: belafátyol. kilotyog J ~ ǀ tn i <Edényből> a víz kimozdul. ts i Titkot elmond <vki másnak>. ǀ Lassan vidd a lábost, mer kilotyog belüle a leves! Vigyázz, ez az embör mindönt lilotyog, mer szeret plëtykáni. ǀ Megj. Így is: kilötyög.

156 156 Szótár k kilotyol Vt kilotyul, ~ ǀ ts i <Folyadékot> edényből <szándékosan vagy véletlenül> kilocsol, kilöttyent. ǀ Nëm vigyásztá, asztán kilotyútad a vizet a pallóra. Lotyolok ëty kizs vizet a muskádlira. kilyukad A kilikad, kilukad ǀ tn i <Vmin> lyuk lesz. ǀ Kilikatt a lábosom, mast ēdophatom. kimagol Vt kimagul, ~ ǀ ts i <Gyümölcsből vagy más terményből, pl. babból> magot szed ki. ǀ Kimagútam a mëggyet eltëvésre. Kimagútam a cukorborsót is. ǀ kipirgál, kigubál kinéz J ~, nézelődik tn i <Hosszasan> nézelődik. Mikor má a pajtás jó kinészte magát, aszonta a baráttyának, hogy vissza szeretne mënni (Bar. II, 45. sz.). Fr. [ ] jó kinészte magát [= eleget nézelődött]. kínozza A kínozi, ~ ts i Vkinek, vminek a szenvedését okozza. ǀ Mér kínozi mindig aszt a kismacsakát? MNyA. 892: kínozza. kiondolál Vt ~ ǀ ts i Hajat göndörít <sütővassal>. ǀ De szépen kiondolátá, Mariska! ǀ kormiz, kondorít, kikondorít kiöregel Vt kiöregül, kiöregöl ǀ ts i <Bognár > egy munkadarabot nagyjából kifarag. ǀ Tënnap a küllőnek valót is kiöregűtem. kipemetel Vt kipemetül, kipemetöl ǀ ts i <A befűtött kemencét> pemét segítségével hamutól, apró parázstól megtisztít. ǀ Kipemetülöm a kemincét, hoty tiszta lögyön a beőttésre. kipenderít A kipöndörít, kipëndërit ǀ ts i Kidob, kilök <vkit vhonnan>. ǀ Kipëndëritëttem eszt a hőbörgő pasast a bálterëmbü, mer szëmtelenkëdëtt a lányokkā. kipicsáz Vt ~ ǀ ts i Nagyon elver <vkit>. durva ǀ Na, eszt asztán jó kipicsászták. kipöcköl A kipöckül, ~ ǀ ts i 1. <Vmit vhonnan> kilök, kimozdít. 2. <Állásából> eltávolít vkit. ǀ Engöm asztán ëtykettőre kipöckűtek ám az állásombu, mer nehesztētek rám a szókimondásomér. kis szövőszék Vt kis szüjőszék ǀ Szerk. mn + fn Madzagok, kötelek szövésére szolgáló eszköz. kisafa Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Hámfa; a kocsi alkatrésze. ǀ Megj. Ehhez kötik hozzá az istrángokat. kiscsibe l. pizse kísér A késér, kisér ǀ ts i kny ǀ Engömet nagyon kisér a multam. Nëm hagynak békén a gondok. kísértet Vt késértet, kisértet fn 1. <A hiedelem szerint> a halott lelke, amely ember alakban képes megjelenni. 2. És lehet a kísértet elátkozott ember is. 1. Amig a községbe valaki meg nem hal, az elhunyt lelke a temető kapujában vár. Az új halott lelke váltja fel, és csak a felváltás után lesz végső nyugalma (Bar III, 236.). 2. Utána a késértet ēmonta, hogy az ü neve: Elátkozott Miska. Életibe királ vót, de nagy bűniér elátkoszták, hogy minden éjjē járgyon ebbe a kastélba (Bar. II, 26. sz.). ǀ Megj. L. még Zentai Tünde , 104, 117 és Dömötör Tekla

157 Szótár k 157 kifut J ~ ǀ tn i 1. Vki vhonnan kifelé rohan. 2. Forrás közben a tej kicsordul a lábasból. ǀ 1. Kifutok az udvarra, hogy mëgëtethessem a tikokat. 2. Kifutott a tejem, pedig vigyásztam rá. kisfűrész l. félkézfűrész kisgereblye Vt kizsgereble, kizsgerebje ǀ Szerk. mn + fn. Kisebb vasgereblye foggal. kisházas Vt kisházos, ~ ǀ Szerk. mn + mn Negyed telken (4 holdon) gazdálkodó <személy és családja>. ǀ Itt izs vótak kiházasok. kismise Vt Szerk. mn + fn Rövidebb mise a nagymise előtt. ǀ Kismisére harangoznak. kisujj l. neveletlen ujj kiszelel Vt ~ ǀ ts i Szél segítségével magokat tisztít <a szeméttől>. ǀ Megj. Ezt huzatos, széljárta helyen szokták végezni szelelőrostá-val. kiszni Vt ~ fn Kisebb láda apróbb tárgyak tárolására. Kisznibe tëdd a meccőollót mëg a vonyókést is! Csinyátatott ëty kisznit, abbul mëgérthetünk [= úgy kell értenünk; vagyis], hogy fërslagot, azután ëty sámlit (Bar. II, 156. sz.). Megj. A kiszni német eredetű jövevényszó a helyi népnyelvben (die Kiste láda ). Szinonimája a fërslag. (L. ott is!) kitakarít l. kitisztogat kitelik Vt kitellik, ~ ǀ tn i 1. Meghízik. 2. <Vmi> elegendő <vmire>. 3. Képes megtenni vmit, és valószínűen meg is teszi. rossz 4. Vége van <vminek>. ǀ 1. Hoty kitellött a göbénk. 2. A biciglire mék kitellik a péndzömbü. 3. Kitellik tüle, hogy ēhaggya csalággyát. 4. Ennek asztán kitellött ám a böcsülete. kitereget Vt kiteröget, kiterëget ǀ ts i 1. kny 2. <Szénát, szalmát> száradásra szétterít. 3.Titkokat elmond, kibeszél. rossz ǀ 2. Kiterögettétök a szénát a bog gya tetejirü? 3. Csunyán kiterögette mëgen a szomszéd piszkos dógait. ǀ kikotyog kitikkad Vt ~ ǀ tn i 1. Elfárad, elgyengül <a munkában>. 2. Megizzad. ǀ 1. Majnëm elájút, úty kitikkat szëgény a kümüvesök mellett a nagy melegbe. 2. Fojt rólam a viz, uty kitikkattam. kitisztogat Vt ~ ǀ ts i 1. Gondosan kitakarít <mindent>. 2. Kitisztít ruhát, cipőt. ǀ Megj. Hasonló jelentésű Bodán a kitakaritt ige. ǀ kitakarít kitőgyel Vt ~ ǀ tn i Nagyon megnő és kitelik tejjel a tehén tőgye. ǀ Szépen kitőgyēt a tehenünk. kitűr Vt ~ ǀ tn i Sokat eszik; nagyon jóllakik. tréf ǀ Na, kitűrté, gyerők? ǀ Megj. A mai nyelvben a kitűr megfelelője a belakik ige: Jó belaktam ám a lakodalomba. kiüti A kiüttye, ~ ǀ ts i Vmit ütéssel eltávolít vhonnan. ǀ A gazdája ippen szájjáhon akari tënni a kanalat, ü mëg kiüttye a kezibül (Bar. II, 91. sz.). kiváj Vt ~ ts i Kikapar <vmit vhonnan>. Ezön a helön aszonta Jancsinak a két öregebb, hogy csak akkor engedik a szép uton velik mönni, ha ki engedi vájni a szömejit (Bar. II, 46. sz.). Megj. A váj ~ kiváj jelentése még: földből vmit ásással kiemel, ill. vmit kikapar (OrmSz. 577.). A példamondat meseszövegből való.

158 158 Szótár k kivalagáz Vt ~ ǀ ts i Jól elver <vkit>. durva. ǀ Kivalagászta a gyerököt, mer hazudott. kívánkozik AJ kévánkozik, kiván tn i, ts i <Vmit> szeretne tenni. Végtire Szent György aszt monta, hogy kévánkozik vadászni (Bar. II, 17. sz.). Fr. kévánkozik vadászni [= vadászni óhajt]. kiviggyan Vt ~ ǀ tn i 1. Kibukkan, kisüt a nap. 2. <Nevetéskor> nagyon kilátszik a fog. tréf kiviribel l. viribel kivirityel Vt kivirityül, kivirityöl ǀ ts i 1. <Kacsa, liba, pulyka> csőrével kiszürcsöli a vizet a vályúból. 2. <Kisgyermek> hasonló módon iszik. tréf ǀ 2. Kivirityűte a vizet a poharábu a kizsgyerök. ǀ viribel, kilafátyol kívül A kivü, kivű, kivül, ~ hsz 1. Vminek a külső részén, felszínén. 2. Vkinek a külsején. Kivű nëm láccik, hogy emészti magát bujjába. MNyA. 738: kívül. kívül-belül A kivü-belü, ~ ǀ hsz kny ǀ Ez a szövet kivü-belü ëtyforma. klaffog Vt ~ ǀ tn i <Nagyobb lábbeliben> csattogva jár. tréf, rossz ǀ Hoty klaffog a cipőjje! klozetpucoló l. a reterát szócikkben klumpa Vt ~ ǀ fn Facipő. ǀ Ősszel a naty sárba jó vót ám a klumpa. kobak Vt ~ ǀ fn 1. Fej. 2. Öblös, szár nélküli lopótök. ǀ 1. Be në üssed a kobakodat! 2. A kobagbu csinyátunk hébért. kóc Vt ~ ǀ fn Kusza, rossz minőségű kender. ǀ Népr. Gyaratáskor a kifésült kendernek ez a pozdorjás hulladéka, maradéka. Ezt is felhasználták. Madzag készült belőle, fonalából meg a szöszvászon. ǀ szösz kocol Vn ~ ǀ ts i 1. <Kalapáccsal> ütöget <vmit>. 2. <Ujjal> kopog <az ajtón, ablakon>. ǀ 2. Ha, valaki kocót az ablakon! Kocód mëk, hátha vam benne valami! kócos A kolcos, ~ ǀ mn Fésületlen hajú <személy>. ǀ Mindég ijen kólcos ez a kislány? kocsi Vn ~ ǀ fn 1. Szekér. 2. Autó. ǀ 2. Kocsivā még a pécsi vásárba is ējártunk. kocsikenőcs Vt kocsikenyőcs, kocsikenőcs, kenyőcs ǀ Szerk. fn + fn kny ǀ Megj. A kocsi tengelyére kenték, hogy a kerék könnyebben gördüljön. kocsioldal Vt kocsiódal ǀ Szerk. fn + fn A kocsi oldalán zápokból álló tartó szerkezet. ǀ Megj. Az alsó és a felső ódaldurung között vannak a zápok. kocsirúd Vt kocsirud ǀ Szerk. fn + fn Ezt a rúdszárnyba illesztik, és ehhez kapcsolják láncokkal a lószerszám elejét. ǀ Megj. A kocsirúddal mozgatásával lehet a kocsit, ill. a lovakat irányítani. (És természetesen a gyeplő segítségével!) ǀ rúdszárny, gyeplő kocsonya A kocsonnya, ~ ǀ fn Húsból főzőtt és levében megdermedt hideg étel. ǀ Szilveszterre főzzetök kocsonnyát is! ǀ Megj. Újabban így is nevezik: gél. (Ez idegen szó átvétele!) ǀ Fr. Röszket mind a miskóci kocsonnya [= <személy> nagyon reszket]. kodácsol Vt kodácsul, kodál, ~ ǀ tn i <Tyúk> kotkodácsol. ǀ Kodának a tikok, mer veszéjt éröznek. ǀ Megj. Így is mondják: kodácsul, kotkodácsul.

159 Szótár k 159 kodácsul l. kodácsol koffer Vn kuffër, koffër ǀ fn 1. Katonaláda. 2. Bőrönd. 3. Női far; fenék. durva, rossz ǀ 2. Neköm még mëgvan az öreg kuffërom. 3. De naty kuffërgya van ennek a láŋŋak! ǀ Megj. Régen fából készült kuffër-ba rakták a besorozott katonák a személyes dolgaikat. A koffer német jövevényszó a falu nyelvében (der Koffer bőrönd ). kókányol Vt kókányul, ~ ǀ ts i 1. Tojásokat összeüt. 2. Üt, ver <vkit>. ǀ 1. Huzsvétkor himöstojásokkal szoktunk kókányúni. 2. Eszt asztán jó mëkkókányúták ám tënnap. ǀ kókányolás kókányolás Vt kókányulás, ~ ǀ fn Hímestojások összeütése. ǀ Népr. A gyermekek húsvét másnapján szoktak kókányúni. Két tojást összeütöttek, és akinek a tojása betört, az átadta tojását a győztesnek. kolbász A kóbász, kalbász fn Darált, fűszeres disznóhús kimosott vékonybélbe töltve, majd füstölve. Hamā ēfogyott nálik a kóbász. ǀ Megj. A kalbász szóalak új és úrias a bodai nyelvben, akárcsak a kolcos kócos szó. MNyA. 430: kolbász. koldus A kúdis, kódus, kódis, ~ ǀ fn 1. Kéregető. rossz 2. Nagyon szegény <ember>. rossz koldustetű Vt kúdistetü, kódistetü, kódustetü ǀ Szerk. fn + fn Gyomnövény, amelynek termése nagyon beleragad a ruhába [Lappula]. ǀ A mi határungba izs van kúdistetü. koledál Vt kolëdáll, kolëdál ǀ ts i 1. Kéreget. rossz 2. Kölcsönkér <vmit>. ǀ 1. Nëm röstelli, hogy mindék csak kolëdál? 2. Én nëm szerettem kolëdáni. kólika Vt ~ ǀ fn 1. Hascsikarás. 2. Rosszulléttel járó <vmilyen> betegség. ǀ 1. Rám gyütt a kólika, azér fáj a hasam. 2. Nëm tudom, mitü van rajtam ez a kólika. kólikás Vt ~ ǀ mn 1. Félbolond, ill. bolondos <személy>. rossz 2. Kólikában <gyomorbajban> szenvedő állat. ǀ 1. Kólikás lëtt. Azér beszél szëgény bolondokat. 2. Kólikás lëtt a lovam. ǀ Népr. Régen inkább csak lovakra mondták gyomorbetegség esetén. kolláncs l. kullancs kolompér l. a krumpli szócikkben kolonc Vt ~ ǀ fn Nehezék fatuskóból vagy kövekből a gémeskút kútostorának végén. ǀ gémeskút koma Vn koma ǀ fn 1. A keresztszülők <férfiak> egymásnak komái. 2. A közeli barát, ill. kedves ismerős megszólításaként: komám, komámuram. ǀ keresztkoma, komaaszzony, komámuram komaasszony Vt komasszony ǀ Szerk. fn + fn A keresztelendő gyermek keresztszülője a gyermek anyja számára. ǀ Megj. Így szólítja egymást a két keresztanya; ill. a keresztapák számára a keresztanyaságot vállaló szülő szintén komasszony. komámuram l. koma komatál Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Keresztkomák és barátok egymásnak adott ajándéktála húsvét táján. ǀ Megj. Általában finom ételek és italok voltak benne.

160 160 Szótár k komiszáros Vt ~ fn Csendbiztos; a pandúrok feje. Ej, huj! Angyalváros, / Ott lakik a komiszáros! (Bar. I, 272. sz.) ǀ Megj. Az Angyalváros helynév jelentését nem ismerjük. Talán a fogda amelioratív (szépítő) megnevezése volt. komiszgatya Vt komizgatya ǀ Szerk. mn + fn Durvább szövésű vászonból készült gatya. tréf ǀ Népr. Inkább csak munkába húzták fel az idősebb férfiak. komótos Vn ~ ǀ mn 1. Lassú, lomha mozgású <személy>. 2. Kissé lusta, ráérős <személy>. rossz komp Vt ~ ǀ fn 1. Földkupac a mezsgyehatár jelölésére. 2. Egy tő burgonya <földdel feltöltve>. ǀ 1. A kompokat sokszor szétfötörték. 2. Ájjatok ki neköm két komp krumpit! ǀ Megj. A paradicsom- és a burgonyatő földdel való betöltését így mondják: Bekompolom [ ]. Fölkompolom [ ]. Kompolom [ ]. Tőtőgetöm [ ]. Főtőtögetöm [ ]. kompërál = komponál (Bar. III, 20.) Megj. Ma már nem ismerik ezt a szót. kompolás Vt ~ ǀ fn 1. A mezsgyehatár jelölése komppal. 2. Burgonytő feltöltése földdel (kapával). ǀ 2. Mindig mëkcsinyátam a kompolást. ǀ komp konda l. csürhe kondás Vt ~ ǀ fn Kanász; diszópásztor. ǀ Megj. Inkább így nevezték a disznópásztort: kanász. kondor Vn ~ ǀ mn 1. Göndör <haj>. 2. Göndör szőrű kutya <jelzője>. ǀ 1. De szép kondor haja van ennek a láŋŋak! 2. Kaptam ëty kondor szőrü kiskutyát. ǀ kondorít, kikondorít kondorít Vn ~ ǀ ts i <Hajat> göndörít ǀ Kondorittani kőne a hajamat. ǀ kikondorít, kiondolál, ondolál konfekt A konfëtt fn Nyalánkság, csemege <ebéd után>. Gyere, öcsém, a kerbe! Adok ëgy kis dinnyét konfëttnek! (Bar. II, 267. sz.) konkërál = ellenkezik valakivel (Bar. III, 20.) Megj. Ma már nem használják ezt a szót. konkoly A konkol, konkó, konkoj fn Liláspiros virágú szántóföldi gyomnövény [Agrostemma githago] és ennek apró fekete magja. A konkó mag gya mérgező. Sokszor esöt konkol a buzángba. ǀ MNyA. 15: szem (a búzáé). konkolyozó Vt konkolozó, konkojozó ǀ fn Gabonából a konkolymagokat kiválasztó, kézzel hajtott rosta. ǀ Konkolozóval rostátunk ki a buzángbu a konkolt. konty Vn konyty ǀ fn Összecsavarva feltűzött <női> haj. ǀ A hosszi hajikat az aszszonyok régönte konygyba tekerték. ǀ Nh. A lányok a copfba font hajukból koszorút formáltak. Ezt gyöngyfűzérrel szorították le, s a koszorút színes hajtűvel meg pillangósvirágos csatokkal tüzdelték tele. ǀ Fr. konty alá való [= <tréfásan> vmilyen szeszes ital]. kontyos Vn ~ mn, fn 1. kny <Nő>, akinek kontya van. 2. Bóbitás <tyúk, lúd>. 1. Ma má nëm nagyon lëhet látni konytyos asszonyt. 2. Ha mégis jércék kēnek ki, azok kontyosok lösznek (Bar. III, 201.) Megj. A konty lehet még a madár fején levő búb, bóbita <tollakból>; például a búbosbanka fején. (L. HhSz. 136.) konzerv A kondzërva, konzërv ǀ fn kny ǀ Nëm szeretöm a kodzërvákat. kopaszbúza l. a jeruzsálemi búza szócikkben

161 Szótár k 161 kopcihér Vt ~ ǀ fn Naplopó; semmirekellő személy. ǀ Naty kopcihér vót a bátyám. koperta Vn kopërta ǀ fn Levélboríték. ǀ Ēfogyott a kopërtám. Vënni kőne. koporsó A kopossó, ~ ǀ fn kny ǀ Nh. A férfi új kalapját, a nő kendőjét, imakönyvét és rózsafüzérét is beleteszik a koporsóba, hogy feltámadáskor kéznél legyenek (Bar. III, 227.). kopoz l. morzsol és foszt kopoz Vt ~ ǀ ts i 1. Kukoricát foszt, hánt. 2. <Baromfit > kopaszt <forrázás után>. 3. Erőszakosan elvesz <vkitől vmit>. ǀ 1. Nëm kő ma má kukoricát kopozni. 2. Mëkkopozom a tikot. 3. Negyvenhadba még a bútorainkat is ēkoposzták. ǀ Megj. A kopoz igét jobbára a meg- és az el- igekötővel használják. ǀ morzsol, foszt kopzás Vt kobzás, kopozás ǀ fn Kukoricafosztás. ǀ A kobzást az udvaron vagy a pajtába csinátunk. ǀ fosztás korbács Vt korbáncs, ~ ǀ fn Fűzfavesszőből font rövid ütlegelő. ǀ Népr. Ezzel szoktak a gyerekek (kis rigmusok kíséretében) aprószentek napján korbácsolni. ǀ korbácsol, korbácsolás korbácsol Vt korbácsul, ~ ǀ ts i Korbáccsal ver <vkit>. ǀ Má nëm szokás minálunk korbácsúni. ǀ korbácsolás korbácsolás Vt korbácsulás, ~ ǀ fn December 28-hoz kapcsolódó helyi népszokás volt egykor. ǀ Népr. Aprószentek napján a fiúgyermekek házról házra járva a családtagokat korbáccsal egy kicsit megverték. Rövid rigmusokkal kívántak a háznépnek jó egészséget. A köszöntés végén a korbácsolók ajándékot (gyümölcsöt, süteményt) és kis pénzt kaptak. Lányok nem vehettek részt ebben. korc l. a gatyakorc szócikkben korcog Vt ~ ǀ tn i Recsegő, éles hangot ad <vmi>. ǀ Valami korcog a fogam alatt. kórizsál Vt kórizsáll ǀ ts i Kunyerál, kér <vmit>. rossz ǀ Në kórizsájjatok állandójjan! kormányoz J ~ ts i Vezetni, irányítani <a világot>. Pétërnek eszibe ötlött, hogy ü szeretne ëgy napig Isten lënni, maj mëgmutasztaná ü, hugyan këll a vëlágot kormányozni (Bar. II, 127. sz.). kormiz Vt ~ ǀ ts i <Sütővassal> hajat göndörít. ǀ Gyere, kikormizom még a hajadat! ǀ kondorít, ondolál, kiondolál kormol AJ kormul, ~ ǀ ts i Kormot távolít el <kályhából és kályhacsőből>. ǀ Kormóni köllene, mer má nagyon füstöl a kájhánk. korog A korrog, kórog, ~ ǀ tn i Az üres gyomor <a has táján> morgásra emlékeztető hangot ad. ǀ Hallom, hogy korrog a gyomrod. Bisztosan ehös vagy má. korpa l. vörösliszt kórus AJ kóris, ~ ǀ fn 1. Templomi karzat. 2. Énekkar. ǀ 1. Mönnyünk fő a kórizsba! 2. Én is énekőtem a kóruzsba. koslat Vt ~ ǀ tn i 1. <Kutya> nőstény után jár. 2. <Legény> lányokat hajszol <udvarlással>. tréf ǀ 1. Koslat a kutyánk. 2. Nagyon koslattak a legényök a Maris után.

162 162 Szótár k kóstál Vn kóstáll ǀ tn i Vmennyibe kerül <vmi>. ǀ Mit kóstáll az a ruha? ǀ Megj. A kóstál ige német eredetű jövevényszó Bodán (kosten 1. megkostol 2. kerül és Kosten költség[ek] ). kóstoló A kostuló, kostoló, ~ ǀ fn Ételajándék <kóstolásra> disznóvágáskor. ǀ Vittem kostulót a köröszfijaméknak. ǀ Nh. A rokonoknak és a szomszédnak szoktak vinni kóstolót. Ebben volt hurka, kolbász, fánk és sütemény. ǀ Megj. Újabban így is mondják: izlelő. kostökdacskó l. a zacskó szócikkben kosz Vt ~, aranka fn 1. Mocsok, piszok. 2. A lucernán és a lóherén élősködő, sárgás virágú, levéltelen gyomnövénynövény <a mezőn>; aranka [Cuicuta]. 1. Mëgësz bennetöket a kosz, mer még a söprüt së ismeritök. 2. Csupa kosz a lucërnám. MNyA. 18: kosz. koszmó Vt ~ ǀ fn 1. Szenny a disznó bőrén. 2. Kis korpaszerű szenny a kisgyermek hajában, bőrén. ǀ 2. Nëm tudom, mitü van a koszmó a kizsgyerök fejin. koszorúspohár Vt koszoruspohár ǀ Szerk. mn + fn Rozmaringfüzérrel feldíszített pohár. ǀ Népr. Lakodalmakban ezzel járták körbe a vendégeket a vőfélyek. Inni kellett a pohárból, majd nótát lehetett rendelni (pénzért) a zenekartól. A pénzt a zenészek kapták. kosszarvú paprika Vt kos szarvu paprika ǀ Szerk. mn és fn Hosszúkás, görbe alakú paprika. ǀ Jó ize van a koszarvu paprikának. ǀ Megj. Hasonlít a kos görbe szarvához. kóter J kótër ǀ fn 1. Dutyi, fogda. tréf, rossz 2. A büntetés helye <volt a régi iskolában>. ǀ 2. Engöm is ēküdött ám a tanittó ur a kótërba. ǀ Megj. A kóter német jövevényszó Boda magyar nyelvében. kotkodácsol l. kodácsol kotlós Vt kotylós, ~ fn Költeni készülő tyúk. Kotylóst haljegybe köll ültetni; ugy hogy fontjegybe kőjjenek ki a csirkék. Akkó szép nagyok lösznek (Bar. III, 201.). Megj. L. még HhSz. 80. a fontjel szócikkben! A haljegy februárra esik, a fontjel meg márciusra. A fontjegy és a haljegy említése azért érdekes, mert még 1935-ben is figylembe vették Bodán a Hold járása mellett a csillagok (csillaképek) állását is. ǀ haljegy, mérlegjegy, Holdanya kotlósalja Vt kotylósajja ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben). 1. Annyi tojás, amennyi a kotlós alá fér (általában darab). 2. Egy kotlós által kiköltött csibék csoportja. ǀ 2. Taval két kotylósajja csibém izs vót. kotol Vt kotylik, kotlik ǀ tn i Tyúk jelzi: fészken akar ülni, költésre készül. ǀ Megj. Ilyenkor a tyúk hangja mélyebb és érdesebb lesz. ǀ Má kotylik a kendörmagos tikom. kotorja meg (szét) J kotorja mëg ts i + ik Piszkálja, kotorja szét. A Mindentudásasszony csak annyit mondott rá, hogy Anti vëgye ki a kezibül a nyársat, kotorja mëg a parazsat, aki röttön arannyal válik (Bar. II, 59. sz.). kótyomfitty Vt ~ ǀ mn Hebrencs, semmit érő ember. rossz ǀ Nëm tunni, mire büszke ez a kótyomfity legény. ǀ Megj. A kótyomfitty régi szavunkra 1598-ból való

163 Szótár k 163 az első írásos adatunk: Az kinek gézöngúz az wra, kettien fity az szolgáia ; a jelentése: hitvány, semmirekellő (TESz. 2: 596.) kótyomfittyre Vt kótyomfityre ǀ hsz Hirtelen, egykettőre; felelőtlenül. ǀ Csak uty kótyomfityre nëm adok én neköt sëmmit së. kottyog Vt ~ ǀtn i <Tyúk> kotlani kezd. ǀ Kottyog az ëggyik tikom. kottyoz Vt ~, kottyol ǀ tn i Luca napi népszokásban szerepel. ǀ Népr. A bodai fiúk már kora reggel járták a falut. Kérdezték, hogy Szabad-ë kottyozni?. Ha megengedték, akkor bementek a lakásba, és ott mondták el a szokásos kis rigmusukat. Ezzel kívántak sok szerencsét a ház népének. A köszöntő elején recitáló hangon énekelték: Mëg gyüttünk mi röggére / Luca köszöntésire. / Luca fekszik ágyába, / Mënyország ajtajába. / Gyere pajtás, mënnyünk el, / Szent Lucát köszöntsük föl. / Ha mi oda ēmögyünk, / Mënyországot ēnyerünk. Majd éneklés nélkül így folytatták: Adjon az Úristen ennek a gazdának [sok szöröncsét]! Annyi péze lögyön, mind a tengör vize. / Sok csibéje, lúggya lögyön kētöknek, mind az égön a csillag, fődőn a fűszál! Kitty-kotty, kitty-kotty, / Maj hajnó lössz, / Maj mögvérad! / Galaginya három! / Biró nyakán járom! / Csi-csi-csi csi- csi- csi! /Kotty-kotty-kotty. A háziállatok termékenységére vonatkozó jókívánságok után olyan részletek következtek, amelyekben a lányok külsejéről, szépségéről is szó volt: Akkora csöcse lögyön a ketők lányának, mind a bugyogós korsó. (Bar. I, 3 4.) A kissé frivol szöveget az idősebbek nem tartották öncélúnak, ugyanis hittek a kívánságok mágikus erejében. A mondóka végén a gazdaasszony kukoricát szórt a kottyozók fejére, mintha tyúkokat, csibéket etetne. A fiúk a köszöntés végeztével kis ajándékot kaptak: almát, pénzt, süteményt. (L. még Dömötör Tekla: A népszokások költészete. Budapest ) Korunkban már nem él Bodán ez a népszokás. ǀ Luca-nap, lucaszék kovácsműhely Vt kovácsméhel Szerk. fn + fn A kovácsmester munkahelye. Fölmëgyëk a högyre, / Lënézëk a völgybe, / Ott látom a kedves kis angyalom / A kovács-méhelbe (Bar. I, 471.). kő A kű, küj, ~ fn 1. kny 2. Kővé vált személyek. Szent György akkó a kövekrül levötte a láncokat. A láncokbul mingyár hajszál lött, azokat is bedopta a tüzbe. Ēre a küvek mëgelevenöttek (Bar. II, 17. sz.). Szerk.-ben: fenő~, kasza~, káposztás~, kék~. L. még a Bodától nem messze levő Babás szerkövek mondáját és a magyaregregyi Lëánykü mondáját (Pesti , BMFN I, 31/137.). köböl l. a nyolcada szócikkben köcöllék Vt ~ ǀ fn Kis ruhába kötött holmi, batyu. tréf ǀ Népr. Kis kenyérruhába kötve vitték ki az élelmet a mezőre kapáláskor. A búcsúba indulók kis vászonkendőbe tették az útra szánt ételt meg az ünneplős ruhaneműt (üngöt, pruszlikot). A batyut fejen vagy egy botra akasztva a vállukon vitték. köhécsel Vt kehicsül, kehicül, köhécsül, köhécsöl ǀ tn i Kissé, de folyamatosan köhög. ǀ Tél úta köhécsülök. Csak kinlódok. Nëm akar ēmúni. köhint Vt kehint, köhent, ~ ǀ tn i 1. <Váratlanul> egyet-egyet köhög. 2. Ezzel jelez vmit. ǀ 1. Azér mék köhintök néha. 2. Köhintöttem akkor ott neki, hogy ēmút a veszéj.

164 164 Szótár k kökény A kökönye, kökéŋ, ~ ǀ fn A szilvával rokon, szúrós ágú, bokros növény [Prunus spinosa] < legelők és erdők szélén, gyepükben>. ǀ Ha mëgérött, és a dér mëkcsipte a kökönyét, mëg lehetött ënni a bogyójját. Ez igën savanyó vót ám. ǀ Népr. Régen kökényágakból készítették a tüskeboronát. ǀ kökönye = kökény (Bar. III, 20.) kölcsön A kűcsön, küjcsön, ~ fn Ideiglenesen, egy időre átadott, átengedett, ill. kapott érték. Eszt most kűcsömbe kaptam.ǀ Fr. küjcsönkenyér visszajár [= a bántást bántással szokták viszonozni; a sérelmet meg szokták torolni]. MNyA. 743: kölcsön köldök A kűdök, kődök, ~ ǀ fn kny (Bemélyedés a hasfal közepe táján; a köldökzsinór kiindulásának helye.) ǀ Fáj a kődököm tájja. köldökzsinór A kődögzsinor ǀ Szerk. fn + fn Az újszülött megőrzött köldökzsinórja. ǀ Nh. Az évekig őrzött, elszáradt köldökzsinór állapotából régen meg tudták jósolni, hogy a gyermek szorgalmas lesz-e vagy éppen lusta. (L. még AmTsz. 221.) költ Vt kőtt, ~ ǀ ts i 1. <Tyúk> tojásból csibét költ ki. 2. Verset szerez. ǀ 1. Kikőttek a kiscsibék. költségeskedik Vt kőccségösködik, kölcségëskedik ǀ tn i <Meggondolatlanul, felelőtlenül és feleslegesen> költekezik. rossz ǀ Má mëgen kőccségöskötté. Nëm köllöd vóna. kölykezik Vt kőkezik, kölkezik ǀ tn i <Kutya, macska> utódot szül. ǀ Fr. Bánnya, mind a kutya, aki (amëllik) hetet kőkezik [= nagyon megbánta, amit cselekedett]. ǀ Megj. Igekötővel: mëkkőkezik. kőműves A kümüjes, kümijes, kümüves, kőmüves ǀ fn kny ǀ Culágër vótam taval is ëty kümüvesné. könyék és könyékkürt l. a könyök szócikkben könyörül J könyörű, ~ ǀ tn i 1. Irgalmaz vkin, vkinek. 2. Megszán vkit; segít rajta. ǀ 1. Jaj, én Istenöm, könyörűj rajtam! 2. Láttam életëdet, / Nem igen gyönyörű! / Ha csak a fölséges Isten / Rajtad nem könyörű! [= csak az Isten segíthet már rajtad!] (Bar. I, 267.) könnyű A könnyid, könnyü, ~ mn <Vmi> nem súlyos. MNyA. 685: könnyű. könyök AJ könyék, ~ ǀ fn Az alkart a felkarral összekötő ízület és az itt kidomborodó csont. 2. A ruha ujjának a könyökre eső része. 3. Vezeték, cső (pl. kályhacső) könyökre hasonlító része. ǀ 1. A könyék tájján fáj legjobban a kezem szára. 3. A könyökné van a lektöp korom a kájhacsőbe. ǀ Megj. A 3. jelentésben így is mondják: könyékkürt. ǀ Fr. a könyökömön gyün ki [= nagyon unom már; hallani sem akarok róla]. könyököl [= törtet, erőszakosan akar érvényesülni]. köp A pök, ~ ǀ tn i kny ǀ Fr. köpök rá [= nem érdekel]. (së) köpni, (së) nyelni nëm tud [= meglepődik, megdöbben; zavarában, szégyenében, meglepetésében azt sem tudja, mit tegyen]. köpedelem Vt pökedelöm, köpedelëm ǀ fn 1. Undorító dolog, jelenség. rossz 2. Egy rakás köpés. rossz 3. Utálatra méltó, ocsmány <személy>. rossz ǀ 3. Të, köpedelöm! Szégyőd magadat!

165 Szótár k 165 köpköd A pököd, ~ ǀ ts i <Ismétlve> köp. rossz ǀ Në köpköggyetök ide! ǀ Megj. Így is mondták: pökölődik. köpölyözés l. a megköpölyöz szócikkben köpű Vt köpü ǀ fn Vaj készítésére szolgáló edény. ǀ Népr. Régen fából készült, és egy kis nyélen függő, belerakott lyukas lappal lehetett a vajat kiverni a tejfölből, tejszínből. Így is nevezték az edényt: köpülő. (L. OrmSz. 326.) köpül Vt ~ ǀ ts i Tejfölből, ill. tejszínből köpü-vel vajat ver ki. ǀ köpű, köpülő köpülő l. a köpű szócikkben körhőfa = olyan fa, amely könnyen törik és könnyen korhad (Bar. III, 20.) Megj. Ma már nem ismerik ezt a szót. A körő, körhő szóra csak dél-baranyai adataink vannak (OrmSz és ÚMTsz. 3: 554.). körmenet Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Nagyszombaton, a feltámadás ünnepén díszes felvonulás a templom körül. ǀ Nh. A menet élén Krisztus szobrát viszik gyertyás és zászlós kísérettel. körmöl l. karmol körmöz Vt ~ ts i Körömmel kapar; karmol. A sok tüsök lëtépte a ruháját, oszt összevissza körmöszte a testit (Bar. II, 46. sz.). ǀ karmol körömméreg Vt körömmérög, körömmérëg ǀ Szerk. fn + fn Duzzanat a körmön <fertőzés eredményeként>. ǀ Nh. Régen érett paradicsomot kötöttek rá. Így hamarabb kifakadt a duzzanat. köszön Vn ~ ǀ tn i 1. Üdvözöl vkit köszönéssel. 2. Hálálkodik, megköszön. ǀ 1. Köszönni köll mindönkinek! 2. Köszönd az élő Istenödnek, hogy a kënyér mëkfelēt helëtted! (Bar. II, 147. sz.) ǀ Megj. A bodai mesékben állatok és tárgyak is képesek megszólalni. Ezekben a mondatokban gyakori ez az állandó szófordulat, frazéma: Köszönd az élő Istenödnek köszörűs AJ köszörüs ǀfn 1. Köszörüléseket végző <vándorló> kisiparos. 2. Elhanyagolt külsejű<személy>. rossz, gúny ǀ Fr. Ujam vagy, mind ëgy vándorköszörüs [= rendetlen, ápolatlan vagy]. ǀ Népr. Régen sokszor érkeztek Bodára vándorköszörűsök. Kések élezését végezték, és lyukas lábosokat is tudtak javítani cinezéssel. Ezt kiabálták az utcán furcsa, idegenes akcentussal és kántálva: Van-ë valami köszörülni, cinëzni való? Kereken gördülő kis kocsi volt a műhelyük. Ezek a szegényes külsejű iparosok a Felvidékről jöttek Baranyába. köszvény Vt köszfény ǀ fn Ízületi betegség. ǀ Köszfény gyütt a dërëkamba. kötélcsináló Vt kötélcsinyálló ǀ Szerk. fn + mn <Aratáskor> gabonaszálakból kötelet sodró munkás. ǀ Gyerökkoromba én izs vótam kötélcsinálló. ǀ Népr. A kötelekbe rakták a kévéket. köteles Vt ~ ǀ fn Kötélgyártó mester. ǀ Népr. Hosszú kenderszálakból egyszerű gép segítségével, sodrással készültek a különböző vastagságú kötelek. Az állattartásában volt nagy szükség a jó kötélre. ǀ Megj. A köteles-t így is nevezték: kötélgyártó. kötélgyártó l. köteles

166 166 Szótár k kötény A kötő, kötéŋ, ~ ǀ fn Általában a női viselet darabja volt, és a ruha elé kötötték. ǀ Népr. Régen inkább csak az idősebb férfiak hordták mezei munkák során a kékföstőkötény-t. Ezt vásárokon vették kékfestő árusoktól. A nők széles és színes ünneplős köténye a szoknya aljáig ért. Volt díszes formájú és dísztelen is. kötő l. a kötény szócikkben kötőfék Vt ~, fék mn + fn A lószerszám része: fejre rakott kenderkötélfék. Vak ló nyakába s fékére piros pántlikát vagy rongyot akasztanak (Bar. III, 195.). kötőkosár Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Kis méretű kosár. ǀ Népr. Kötéskor ebben volt a gombolyag. követel A követül, követöl, ~ ǀ ts i Erőszakosan kér vmit. rossz ǀ Elém át, asztám pészt követűt tülem ez a gyalázatos embör. Mikor a gyerök mëkszületëtt, ēgyütt az ördög, oszt követűte a gyerököt (Bar. II, 106. sz.). kővé vál Vt kűjé vál, kűvé, ~ Szerk. fn + fn <Vmi vagy vki boszorkányság, átok következtében> kővé válik. Amikor mökkötötte üket, a hajszálbúl láncz lött, az agarak mög küvel vátak (Bar. II, 17. sz.). [A banya] a fijatalembört, mikor az nem vötte eszre, mökkötötte ëty hajaszálávā ugy, hogy ez is küjel vát (Bar. II, 17. sz.). Fr. küjel vál [= kővé vál]. L. a kövágószőlősi Babás szerkövek és a magyaregregyei Leánykő mondáját! (Pesti sz., 612. sz. és BMFN I, 31/137.) kövecs AJ küjecs, küecs ǀ fn Kis kő, kavics. ǀ Telle van a fődem küjecsökkel. kövecses A küjecsös, kövecsës ǀ mn Köves talaj. ǀ Bodán izs vannak küjecsös helek. kövér AJ kühér, ~ mn 1. Elhízott, túlsúlyos <ember, állat>. 2. Tápanyagokban gazdag <termőföld>. Kövér embör az urad. kühér = kövér (Bar. III, 21.). kövesút A küjesut, kövesut ǀ Szerk. mn + fn 1. Kövezett út <volt korábban>. 2. Országút, bekötőút. ǀ Megj. Ma már aszfaltozott műút vezet Bodára. köveszt Vt küjeszt, ~ ǀ ts i Húst, szalonnát főz, abál. ǀ Küjesztök ëty kis szalonnát is. ǀ abál kövesztett Vt küjesztött, küesztött, kövesztëtt ǀ mn Főzött (abált) <hús, szalonna, sonka>. ǀ Jó vót ám a küjesztöt tokaszalonna. kövesztett szalonna Vt küjesztöt szalonna, kövesztöt szalonna, kövesztët szalonna ǀ Szerk. mn + fn Főzött (abált) szalonna. ǀ Megj. Így is mondták: abát szalonna, főzöt szalonna ǀ abál kövesztő Vt küjesztő, küesztő, ~ fn Üst, bogrács, amelyben a húst, szalonnát lehet abálni, köveszteni. ǀ Eszt a kis májjat is tëdd a küjesztőbe! kövesztőlé Vt küjesztőlé, küesztőlé ǀ Szerk. mn + fn Lé, amelyben a hús és a szalonna fő. kövez A küjez, ~ ǀ ts i Utat kővel fed. ǀ Régön köveszték az országutakat. kredenc A krëdënc ǀ fn Üveges konyhaszekrény. ǀ Tányéroknak, poharaknak mëg a kënyérnek a krëdëncbe van a hele. ǀ Megj. A kredenc német jövevényszó Boda nyelvében (die Kredenz tálaló, kredenc ).

167 Szótár k 167 krizantém A krizantin, ~ ǀ fn A margarétával rokon, szép őszi növény és virága [Dendranthema grandiflórum]. ǀ Szép fehér krizantinom van. ǀ Megj. Temetővirág-nak is mondják. krumpli A krumpi, kolompér, ~ ǀ fn 1. Növény neve. 2. E növény gumója. 3. Kidudorodás <lábon, kézen>. ǀ 1. Bogarak lepték el a krumplimat. 2. Sokszor csinállok krumpibu köretöt. ǀ Fr. krumplióra van [= nagy orra van]. ǀ Megj. Újabban már burgonya a növény neve. krumplisgánica l. a gánica szócikkben kucorog Vt ~ ǀ tn i 1. Összekuporodik, összehúzódik <félelmében, nehéz helyzetében>. 2. Szegénységben él; nélkülöz. ǀ 1. Nézzed, ot kucorog a fa alatt! 2. Bizony kucorognunk köllött a háburu alatt. kucsmorog Vt ~ ǀ tn i Gubbaszt. ǀ Csak kucsmorog ez a szëgény embör. kudal Vt ~ ǀ tn i Elinal, eliszkol <félelmében>. ǀ Há kudāsz, gyerök? ǀ L. még OrmSz és ÚMTsz. 3: 606. kudari Vt ~ ǀ fn Forralt aludttej savójából vagy tejből készített, túróval kevert, tejföllel behabart leves. ǀ Népr. A szegények eledele volt régen. L. ÚMTsz. 3: 606. kuffer l. koffer kuka Vn ~ ǀ mn 1. Nagyot halló. 2. Ügyefogyott, bárgyú <ember>. rossz ǀ 1. Kuka, ezér nëm érti a beszédödet. 2. Mit lëhet kezdeni ijen kuka legénnyē? Sëmmit, mer ujam bárgyu. kukac J ~ ǀ fn 1. Földigiliszta. 2. Féreg <a gyümölcsben>. 3. A rovar lárvája. 4. Kisfiú hímvesszője. tréf ǀ 1. A kukacokat szeretik a rigók. 2. Kukac esött az almába. kukacos J ~ ǀ mn 1. Férges <gyümölcs>. 2. Akadékoskodó, veszekedős <ember>. rossz ǀ 1. Eszt a kukacos körtét má mëg nëm öszöm. 2. Nagyon kukacos embör a szomszédom. Örül, ha böllenköthet velem. kukacoskodik J ~ ǀ tn i Kellemetlenkedik, alattomosan támad. rossz ǀ Mér kukacoskottok velem? Eszt nëm érdömlöm mëg. kukorékol Vn kukorékul, ~ ǀ tn i 1. <Kakas> harsány, rikoltó hangot ad. 2. <Személy> sokáig fennmarad <éjszaka>, ill. korán ébred. biz 3. Kisgyermek rikoltozva jelzi, hogy felébredt. tréf ǀ 1. Hallod-ë, hoty kukorékónak a kakasok? 3. Má a Pistikénk is kukorékul, pedik csak hajnalodik. kukoricafattyú AJ kukoricafattyu ǀ Szerk. fn + fn A kukorica oldalhajtása. ǀ A kukoricafattyu jó lëssz ám a teheneknek. ǀ fattyú kukoricafej Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Kukoricacső. ǀ Hosztam kukoricafejeket főzésre. ǀ Megj. Így is mondják: Lëmorzsútam három fej kukoricát a tikoknak. kukoricajelölő Vt kukoricagyelülő ǀ Szerk. fn + mn Gereblye formájú eszköz a kukoricasorok jelölésére <a vetés megkönnyítésére>. ǀ Megj. Három ága (foga) van, és egy ember tudja húzni. kukoricakása Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Darált kukorica nagyobb szemcséiből főzött pépes étel. Népr. Ebből a kásáshurká-ba is szoktak tenni kisebb adagot. kukoricaszedés l. a tör szócikkben kukoricatörés l. a tör szócikkben

168 168 Szótár k kula Vt ~ ǀ fn Ürülék. ǀ Na, beleléptem ebbe a kulába. kulcs A kujcs, ~ ǀ fn kny ǀ A kujcsomat elviszöm a kujcsmásolóhó. kulimász Vt kulimájsz, ~ ǀ fn 1. A kocsikerék kenéséhez használt sűrű anyag. 2. Nyúlós, sűrű, nem túl jó étel. tréf, rossz ǀ 2. Eszt a kulimászt csak ëd mëk të! kullancs A kolláncs, ~ fn kny ǀ A bodáji erdőgbe sok a kolláncs. kum l. huny kummant Vt ~ ǀ tn i Pislant egyet. ǀ Kummancs ëggyet, akkor kigyün a szömödbü a pihe! kumó l. hunyó kumszemmel Vt kumszömmel, kumszëmmel ǀ Szerk. mn + ragos fn Behunyt szemmel <csinál vmit>. ǀ Kumszömmē is tudok én szivát kimagúni. kunyerál A kunyërváll, kunyëráll, kunyërál ǀ ts i Könyörögve kér <vmit>. rossz ǀ Kunyëráni aszt tuttok, de segitteni má nëm. kunyerálódik Vt kunyërállódik ǀ tn i Sokáig könyörög<vmit, vmiért>. rossz ǀ Mér kő neköd it fojton csak kunyërálónnod? ǀ kunyerál kunyéroz ~ ǀ tn i Állandóan könyörög. rossz, tréf ǀ Nëm akarok má kunyérozni, mer röstellöm. kunyhó A gunyhó, ~ ǀ fn <Fából, ágakból, nádból készített> ideiglenes és egyszerű pihenőhely a mezőben, erdőben. ǀ Népr. Régen a csőszök, erdei munkások ide húzódtak be rossz idő esetén. kupa Vt ~ ǀ fn 1. <Emberi testen> tarkó. 2. Pohárnál nagyobb edény <ital kínálásakor>. ǀ Fr. kupán vág [= megüt, megver vkit; és átvitt értelemben is: vkit váratlanul ér vmilyen baj, furcsa esemény]. kupac l. a ganéjkupac szócikkben kupacsat Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A kontyot összefogó nagyobb csat a tarkó táján. kupál Vt kupáll, ~ ǀ ts i 1. Hüvelyéből kifejt <pl. babot, borsót>. 2. Mákfejből mákszemeket kienged. ǀ 1. Kikupálom még eszt a kis cukorborsót. 2. Mákot kupátunk tënnap. ǀ gubál, guba kúpzsindely Vn kupsindő, kubzsindej ǀ Szerk. fn + fn Kúpcserép a háztető gerincén. ǀ Lëcsuszott az ëggyik kupsindő. Hēre köllene tënni! kurkál Vt kurkáll, ~ ǀ ts i Piszkál, kotor <vmit, vhonnan>. rossz ǀ Mit kurkász mëgen ott a sifonérba? ǀ Megj. Így is: kurkász(ik). kurkászik l. a kurkál szócikkben kusza Vt ~ ǀ mn Rendetlen, összevissza állapotban <van vmi>. fn A gabonaszálak kusza szálaiból összegereblyézett csomó. ǀ A kuszájját is szöggyétök ám össze! ǀ Megj. Ebből áll össze a kuszakéve. kuszakéve Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn A gabona kusza szálaiból álló kéve. ǀ kéve, kereszt kusztora Vt ~ ǀ fn Rossz, elkopott kés. ǀ A kusztoráddā eszt nëm tudod ēvágni. kútostor, ostor, sudárfa l. a gémeskút szócikkben kutrica Vt ~ ǀ fn Rekesztett hely a disznóólban kismalacok számára. ǀ Ujjabban még az istállóba is csinyátunk kutricákat. ǀ katroc, ketrec

169 Szótár k 169 kutyalakodalom Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Kutyák veszekedése, verekedése. rossz, tréf kutymorog Vt ~ ǀ tn i Kuporodik, gunnyaszt. ǀ Meddik kutymoroksz a fődön? Mëkfázol! kutyorodik Vt ~ ǀ tn i 1. Sodródik, pödrődik <szárazságban a kukorica levele>. 2. Magát összehúzva üldögél <vhol>. 3. Odaül <vhova>. ǀ 1. A naty hőséktü erőssen kutyorodik a kukorica levele. 3. Én is odakutyorottam melléjje, hogy në féjjön. ǀ Megj. Újabban így is mondják az 1. jelentésben furujáll a kukorica levele vagy fütyül a kukorica. kutyorodott Vt ~ ǀ mn Pödrődött, sodródott a kukorica levele <a nagy szárazságban>. kutyorog Vt ~ ǀ tn i <Szomorúan> üldögél, kuporog <vhol>. ǀ Ot kutyoroktam a nagy bánatomba. külső A kíső, kilső ~ mn A kinti, kijjebb helyen levő <vmi>. MNyA. 702: külső. külü Vt ~ ǀ fn Köleshántó faszerkezet. (L. OrmSz. 337.) külüfejű Vt külüfejü ǀ Szerk. fn + mn Szögletes fejű <ember>. tréf, rossz ǀ Megj. A címszó metaforikus szóösszetétel. (A feje szögletes, mint a külü.) A külü fejrésze valóban kocka alakú, és erre esik rá a zúzó gerenda (OrmSz és a VII. oldal fotója!). kürt J ~ ǀ fn 1. Hangszer. 2. Kályhacső. ǀ Megj. A címszó valószínűen a kürtő szavunk változata. küszöb A küszöp, küszöb, ~ ǀ fn kny ǀ Lëestem a küszöbrü. ǀ Fr. nëm lépheti át a küszöbömet së [= nem jöhet el hozzám; vége a kapcsolatunknak]. küttölös vászon Vt küttölös vászony ǀ Szerk. mn + fn Olyan vászon, amelyen ferde irányú díszek vannak a szövésben. ǀ Népr. Ebből az erős vászonból főleg zsákok készültek. küttölös zsák Vt küttölözs zsák ǀ Szerk. mn + fn. Zsák küttölös vászon-ból. kvártély Vt kvártél, kvártéj ǀ fn Szállás. ǀ Sokszor attunk kvártélt a háburu éveibe menekülőnek.

170 L labog Vt ~ ǀ tn i 1. Hadarva, gyorsan beszél. rossz 2. Zavarosan, összevissza beszél. rossz ǀ 1. Mit laboksz it neköm? Hadd abba! ǀ 2. Annyira labogot, hogy sëmmit nëm értöttem a szavaibu. ǀ lefetyel, lafatyol lábszár Vt lápszár ǀ Szerk. fn + fn A láb alsó része <a térd és a boka között>. ǀ Megj. Inkább csak birt. szjeles alakban: Fáj a lábom szára. ǀ kezem szára ládafia Vt ládafija ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezet) A láda belsejében levő kisebb fiók. ǀ Megj. Ez a láda felső részében volt, a bal oldali részen. Varró eszközöket, szalagokat, ékszert, bokrétákat meg apróbb tárgyakat tartottak benne. lafatyol Vt lafatyul, ~ ǀ tn i 1. <Kutya, macska> nyelvét a folyadékba mártva iszik. 2. Sokat beszél; összevissza fecseg. rossz ǀ 1. Nézzétök, hogy lafatyuli a kutya a vizet! 2. Nëm tudom, hugyan képes ez ennyit lafatyúni? ǀ lafátyol lafátyol Vt lafátyul, ~ ts i 1. <Kutya, macska> a nyelvével kotorja szájába a vizet és az ételt. 2. <Ember> csúnyán, habzsolva eszik. rossz 3. Sokat beszél, fecseg. rossz ǀ 2. Ëtykettőre belafátyúta a levest. 3. Në lafátyujjatok ijen fölöslegössen! ǀ lafatyol laffog Vt ~ ǀ tn i 1. Lustán, lassan megy. tréf, gúny 2. <A túl nagy cipő> leffeg a gyalogos lábán, és az ad ilyen furcsa hangot. ǀ Megj. A lustán járó emberre újabban ezt is mondják: slattyog. Ez kissé argotikus szó, és biz a hangulati értéke. ǀ leffeg lágy J ~ ǀ mn 1. kny 2. Az időjárás jelzője enyhe értelemben. ǀ Hunap má lágy idő lëssz. lajbli l. mellény lajtorja Vt lajtërgya, lajtorgya, ~, létra ǀ fn Magas hely elérésére szolgáló eszköz ǀ Lajtërgya köllene, mer nëm éröm el az ágakat. Beszalattam a mónárnéhol, hogy aggyon ëgy hosszi lajtorgyát (Bar. II, 267. sz.). ǀ létra lakk A lag, ~ ǀ fn kny ǀ Beszáratt a lag az edénybe. lakkos A lagos, ~ ǀ mn Lakkal bekent, befestett tárgy, lábbeli>. ǀ Nëm divat má a lagos cipő. lakodalom Vn ~, lagzi ǀ fn Az esküvőt követő vendéglátás és mulatozás. ǀ Sok pézbe kerül mindig a lakodalom. Ezök asztán nagy lagzit csaptak ám. ǀ Nh. A lakodalomba vőfélyek hívták a vendégeket. ǀ vőfély, koszorúslány, kikérés, menyasszonytánc, nyoszolyóasszony lancmókos Vt ~ ǀ mn Hanyagul öltözött, lompos, rendetlen hajú <főleg lány>. rossz ǀ Neköd ez ez a lancmókos lány mér teccik? langalló Vt ~ ǀ fn Kemencében sütött, kenyértésztából készült lapos sütemény, lángos. ǀ Frissen jó vót ám a langalló. ǀ Nh. Ha kisült, tejföllel vagy fokhagymás zsírral szokták megkenni. ǀ lángos 170

171 Szótár l 171 lángos Vn ~ ǀ fn A langalló újabb neve. ǀ Megj. A lángos is kelt tésztából készül, de ezt zsírban vagy olajban sütik ki (lábosban). lánypajtás AJ lámpajtás, láŋpajtás ǀ Szerk. fn + fn Barátnő. ǀ Megj. Inkább csak a vőfélyversek (kikérők) szövegeiben szerepelt ez a szó (Elbucsuzok lámpajtásimtu ). lap J ~ ǀ fn 1. kny 2. Mély(ebb) fekvésű terület. ǀ Ott a labba régön rétek vótak, mast mëk halastó van a helikön. lapát J ~, sütőlapát fn 1. <Mindenféle> lapátféle szerszám, eszköz. 2. <Itt> sütőlapát. [Az asszony] Mikor a gyerököt a lapátra tëtte, oszt ēkeszte mondani,hogy bedobi, csak ott termëtt a boszorkány, odatëtte az ēlopoptt gyerököt (Bar. II, 44. sz.). lapocka A lapicka, ~ ǀ fn 1. kny 2. Sulyok (verőfa). 3. A disznó combjának (sonkájának) kisebb része. ǀ 3. A lapickábu főzök vasárnapra huslevest. ǀ Népr. Nyéllel ellátott, téglalap alakú sulyokkal szokták régen kiverni pallókon ruhákból a lúgos vizet. ǀ mosófa lapoló l. mosófa lapos A lapiss, lapis, ~ mn 1. A környezetéből nem kiemelkedő <hely>. 2. Csaknem sík <terület>. 3. Unalmas, színtelen beszéd <jelzője>. lapos = lapis ǀ L. még a Csúcsa laposa szócikkben! MNyA. 710: lapos. laska Vt ~ ǀ fn Sült tészta. ǀ Népr. Régen, főleg böjt idején (nagypénteken) szoktak a sparhelt lapján laskát sütni. A lapokat kisebb darabokra törték, és cukrozott diót, mákot szórtak rá. laskagomba Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Ehető gomba [Pleurotus ostreatus]. ǀ Megj. Igen jó ízű. Korhadt fák törzsén terem. A színe barna. Egymásra rakodva szinte füzért alkot. A sapkáját kopogtatni kell, hogy a spórák a talajba jussanak. Ezekből lesz a jövő évi termés. lasponya l. naspolya lead J lëad ts i Átad <vmit> Mikor a gróf kocsisa a pápának a pészt lëadta, gyütt visszafelé (Bar. II, 531. o.). Fr. pészt lëadta [= pénzt átadta]. leánykérés l a megkérés szócikkben leapacsol l. az apacsolás szócikkben lebabázik Vt lëbabázik ǀ tn i ǀ Gyermeket szül. ǀ Nëmsokára lë is babázott a kis mënyünk. lebbencs Vt ~ ǀ fn Tésztaféle. ǀ Megj. Ez lisztből és tojásból gyúrt, kockára vágott tészta. Levesbe rakják. A leves neve: lebbencsleves. lebbencsleves Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Leves, amelybe lebbencset (tésztát) tesznek. ǀ Megj. A leves alapanyaga általában káposzta és sárgarépa. lebeg A löbög, lebög, lebëg ǀ tn i 1. <Vmi, pl. zászló> hosszasan leng. 2. Bő női ruha leng. ǀ 2. Nëm vót szép, ahugyan a szoknyájja löbögöt rajta. lecsikózik, megcsikózik l. csikózik lefetyel Vt lefetyül. lefetyöl, lefetyël ǀ tn i Feleslegesen, összevissza és sokat beszél, fecseg. rossz ǀ A Jancsi állandójjan lefetyül. ǀ lafatyol, lafátyol

172 172 Szótár l leffeg AJ leffög, lefög, leffëg ǀ tn i 1. Ide-oda lebeg, leng < ruhaféle>. 2. Nem áll jól <vkin> a ruha, mert nem jól szabták. rossz ǀ 2. Ügyetlen vót a szabójja. Azér leffög rajta a szoknyájja. ǀ laffog lefogja a kezét AJ fogja lë a kezit Szerk. ts i + ne + fn Csillapította, nyugtatta, mérsékelte. Akkor Szem Pétër fokta mëg a kezit [Jézusnak] (Bar. II, 134. sz.). lefölöz Vn ~ ǀ ts i 1. Aludttejről tejfölt szed le. 2. <Nem túl szabályosan> leszedi, megszerzi vminek a hasznát. biz, rossz ǀ 1. Lëfölösztem az aluttejet. 2. Mëgdógosztam érte, asztám mások mëg lëfölöszték a kinkeserves munkám hasznát. lefröcsköl A lëföcsül, lëfröcskül, lëföcsöl ǀ ts i ǀ Nëm figyēté, asztán lëfröcskőted a szép ruhádat. legelő A legyellő, ~ fn Állatok legeltetésre szolgáló terület volt. L. a Felső-legelő címszó alatt! legénykedik AJ legényködik, legéŋkëdik, legénykëdik ǀ tn i 1. Legénnyé serdül <lassan>. 2. Kérkedik <a fiatalságával, erejével, tehetségével>. rossz 3. Hetvenkedik. rossz ǀ 2. Nagyon szeret a Ferkó legéŋkönni. ǀ nagylegény léha Vn ~ mn és fn Melléknévként: lusta <ember>. Főnévként: a kukorica levele (csumája) léha = a kukorica levele (Bar. III, 22.) MNyA. 43: léha, csuma. lehel A lehő, lehül, lehöl, ~ ǀ tn i 1. Liheg <a fáradtságtól>. 2. Levegőt fúj ki a tüdejéből. 3. <Vkire> ráfújja a levegőt, rálehel. ǀ 1. Csak lehőtek a birkák a nagy melegbe. 3. Lehēj rám! lehüvelyez A lëhüelöz, lëhüjelöz, lëhüvejëz ǀ ts i <Borsót, babot> hüvelyestől leszed a növény száráról. ǀ Lëhüjelözöm a cukorborsót, hoty fris maraggyon. lejtős A lőttős, ~ ǀ mn Fokozatosan lejtő, meneteles útszakasz, domb. ǀ Lőttős helön be köl kötni a kocsi háttúsó kerekit. lëkoronáz l. a répafej szócikkben lekvár A lëgvár, lëkvár ǀ fn kny ǀ Sok lëgvárt fősztem be a nyáron. ǀ Megj. A beszédben gyakoribb a lëgvár szóalak. lel A löl, ~ ǀ ts i 1. Talál <vmit>. 2. Fr. hideg leli [= rázza a hideg, lázas; vagy félelem, irtózat fogja el]. 3. Fr. kedvét leli benne [= örül neki; szívesen csinálja]. 4. Fr. mi lőte? [= mi a baja, miért viselkedik ilyen furcsán?] lencse A löncse, lëncse ǀ fn 1. Hüvelyes növény, ill. a belőle készült étel. 2. Üvegből készült optikai eszköz: nagyító üveg; a szemüveg lencséje. 3. Kis korong alakú anyajegy az arcon. ǀ 1. A löncse levesnek mëk főzeléknek is jó ám. 3. Në kapard el a löncsédet az arcodon! ǀ Megj. Érdekes, hogy a szemhéjon megjelenő kis duzzanatnak, gyulladásnak meg árpa a neve. lende Vt ~ fn Rokonság; pereputty. rossz. gúny Neki csak az ű lendéjje fontos. lendék = rokon (Bar. III, 22. sz.). lendék l. lende lénia Vn lénija ǀ fn 1. Egyenes, sáv formájú irtás <az erdőben>. 2. Út az erdőben. 3. Vonalzó. ǀ 2. Ezönn a léniján indújj el, akkor odaérsz. ǀ Megj. A 3. jelentésben ma már ritkán fordul elő.

173 Szótár l 173 lenyűgöz AJ lënyügöz, lënyűgöz ǀ ts i 1.<Ló lábára> béklyót köt; nyűgöz. 2. Beszédével viselkedésével, cselekedeteivel elbűvöl <vkit>. ǀ Megj. Az 1. jelentés [ a ló lábát kötéssel rögzíti ] kihalt a falu nyelvéből. ǀ nyűg lép Vn ~ ǀ fn A méhek építménye, amelybe a mézet gyűjtik. ǀ kaptár lepedő A lepüdő, lepëdő ǀ fn kny ǀ A lepüdők régön vászombu vótak. lepi l. pille lepke A pille, lepi, ~ ǀ fn kny ǀ Szép lepkét foktam. ǀ Megj. A lepi valószínűen gyny-i szó Bodán. ǀ pille lesz A lössz, lëssz tn i 1. Megszületik. 2. <Annak> jut <vmi>. 3. Mi a szóban forgó kérés? 1. Még mast së lëtt mëg a gyerök (Bar. II, 59. sz.). A béka asszon vót. Két szép fija lëtt (Bar. II, 64. sz.) 2. Akinek a lova átugorgya a palota kapuját, azé lössz a fele kirájsága (Bar. II, 46. sz.). 3. Mondd el, mondd el, Gyöngy Ilona, / Mi légyön a panasz! (Bar. I, 169.) Fr. [ ] azé lesz a fele kirájsága. [= annak jut majd ] Fr. lëtt mëg [= született meg]. leszalaszt A lëszalajt, lëszalaszt ǀ ts i <Vkit> hirtelen elküld <lefelé irányban, vhová>. ǀ Pistát lëszalajtom a bódba, mer ēfogyott az ecötöm, és most ez nagyon hiányzik. leszúrni AJ lëszurni fn-i igenév Megölni. Ēmonta a fijunak, hogy nekije avvā a nyárssā lë kő szurni a nyulat, ha āra fut, oszt a tüzön mëg is sütni (Bar. II, 59. sz.). létánya l. litánia letelik Vt lētöllik, lëtellik, lëtelik ǀ tn i 1. <Bizonyos megállapított időszak> eltelik, elmúlik. 2. <Büntetés, megbizatás > végéhez ér. ǀ 1. Mikor az idő lëtőtt [hét év], monták nekije [Jancsikának], hogy mast má ē kő mönni pokónak országába (Bar. II, 106. sz.). 2. Lëtőt a büntetése, haza gyühet. letelt Vt lëtőt tn i Elmúlt; végére ért. Igy asztán lëtőt az esztendeje (Bar. II, 46. sz.). letett J lëtëtt ǀ mn Használt, kis értékű holmi. rossz, biz ǀ Ijen lëtët ruhába má në járgyá! létra l. lajtorja lett Vt lëtt tn i Született. Két szép fija lëtt (Bar. II, 64. sz.). Megj. Így is: mëglëtt megszületett. Fr. fija lëtt [= fia született]. letyeg Vt letyög, letyëg ǀ tn i <Ruha> lazán lóg vkin. rossz ǀ Megj. A víz lötyög az edényben, de a nadrág letyög a viselőjén. lettyeg Vt lettyög, lettyëg ǀ tn i Komótosan, libegősen megy. tréf, biz ǀ Āra lettyögött éppen a Mari. ǀ Megj. Így is mondják: littyög. Ikerszóban: littyëg-lettyög. levesnóta Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Déli harangszó. tréf, biz ǀ Szóll ám a levesnóta! Ebéd! libahús Vn lúthús, ~ Szerk. fn + fn A liba húsa. Vagyon-e sűtt lúdhús készen? (Bar. I, 285.) libazsír l. a lúd szócikkben

174 174 Szótár l licit Vn ~ ǀ fn Vásáron, árverésen az a cselekvés, hogy vki többet ígér az utoljára elhangzott árajánlatnál; ill. az így felajánlott összeg. biz ǀ Ez a legmagossab licit? licitál Vn licitáll, ~ ǀ ts i Árverésen, vásáron feljebb veri vminek az árát. biz ǀ Nëm licitállok tovább. lidérc Vt ludvérc, ~ fn Valamiféle természet feletti erővel bíró lény, gonosz szellem <ember vagy állat alakjában>; a baranyai hiedelemmondák furcsa szereplője A ludvérc hossziórú, satnya csibébül lësz (Bar. III, 339.). Megj. L. még az OrmSz a ludvérc, AmTsz a lidérc, HhSz a lidérc és az ÚMTSz. 3: a lidérc szócikkben, Dömötör Tekla , Zentai T , (lidérc és lüdvérc) és Pesti , 311, 299, 309, 310. sz. szövegben a lidérc változatai.ǀ Megj. Ma már nem emlékeznek Bodán a lidérc-cel kapcsolatos történetekre. A mit-mitke is ehhez a fogalomhoz tartozik! ǀ ludvérc, lüdvérc liggalás l. lyukasztó ligetes AJ ligetös, ligetës ǀ mn Olyan, mint egy liget; ligetszerű. ǀ Az én kertöm, jaj, de ligetös, / Benne jár a rózsám, igenyös (Bar. I, 376.). líg-lóg A lig-lógg ǀ tn i, ikerszó 1. <Vmi, tárgy> inog, mozog, bizonytalanul áll. 2. <Személy> nehezen mozog, teng-leng, lézeng. biz, rossz ǀ 1. Nëm látot, hoty csak lig-lógg a falon a kép? Lig-lógg a szoknya rajtad. Vëgyé ëgy szöbbet! 2. Ez a gyerök csak lig-lóg a munkába. Nëm érdömli mëg a napszámot. ǀ littyeg-lettyeg liheg A lihög, lihëg ǀ tn i Szaporán és hallhatóan lélegzik 2. Szenvedélyesen rajong vki, vmi iránt. biz ǀ Valósággal lihöktem ezér a lányér. ǀ Megj. A címszó inkább csak emberre vonatkozik. A kutya is lihög, de ezt a jelentést a nyelvel szó jobban kifejezi. likaskalács l. lyukaskalács Liki-Boda Boda község Árpád-kori neve. L.: BMFN I, 127/141. Kis-Boda alatt! lili Vt ~ ǀ msz A kiskacsák, kislibák hívó szava <ismételgetve>. ǀ Lili, lilikék, gyertök! lilike Vt ~ ǀ fn Kisliba, kiskacsa. ǀ Megj. Vélhetően gyny-i szó. limbus Vt ~ ǀ fn Vízjárta, ingoványos hely <főleg rétekben>. ǀ Csupa limbus vót a rét eső után. limbusos Vt ~ ǀ mn Limbusos, vizenyős hely. ǀ Megj. De még nem mocsár. lisztesterc Vt lisztösterc, lisztësterc ǀ Szerk. mn + fn Főzött (tört) krumpli, liszt és pirított gríz keverékéből készült étel. ǀ Mëg lëhetöt fullani tüle. Lëgvárrā má job vót. litánia A létánya, ~ ǀ fn Délutáni istentisztelet, ájtatosság a hívek imáival. ǀ Mönnyünk létányára! littyeg Vt littyög, lüttyög, littyëg ǀ tn i <Kövér ember> himbálózva, libegősen megy. tréf littyeg-lettyeg Vt littyög-lettyög, littyëg- lettyëg ǀ tn i ikerszó A ruha nem áll jól <vkin>. rossz ǀ Hogy littyög-lettyög rajtad a ruha! Eszt nézni is rossz. loboncos Vt labancos, ~ ǀ mn Kócos, sűrűn bozontos <hajú>. tréf, rossz ǀ Ijen loboncos hajjā në mënny iskolába! Nincs fésüd? ǀ Megj. Jobban csak a lányokra mondják, hogy labancos.

175 Szótár l 175 locsi-fecsi Vn locsi-fëcsi ǀ mn, ikerszó Fecsegő <ember>. tréf, rossz ǀ Locsifëcsi ez a kislány. Be nëm áll a szájja. lófogú kukorica Vt lófogu kukorica ǀ Szerk. mn + fn Hosszúkás szemű, sárga színű, későn érő kukorica. ǀ Megj. Mivel későn érik, ezt ma már nem vetik el. Metaforikus szószerkezet. (A kukorica alakja olyan, mint a ló foga.) lófrál Vt lófráll, ~ ǀ tn i Céltalanul jár-kel, tekereg. biz ǀ Hun lófrátatok, lányok ijen sokájig? ǀ tángállódik, tekereg lógott A lóggott, ~ ǀ tn i 1. Csüngött <vmi vhol>. 2. Vmi kilátszott vhonnan. 3. <Újabban> igazolatlanul hiányzik <az iskolából, munkahelyéről>. rossz ǀ 1. A kabátod ot lóggott a fogason. 2. Od mëg négy ökörrē szántott ëgy embër, de az ökröknek lóggott a nyēvik, ugy hajtotta az embër [a jószágokat] (Bar. II, 127.). 3. Ez mëgin lóggott ám a sulibu. lóher(e) l. a lucerna szócikkben lómonyú szilva Vt lómonyu sziva ǀ Szerk. mn + fn A ló heréjéhez hasonló alakú, nagy szemű és sárgásfehér szilva. ǀ Lómonyu szivábu fősztem lëgvárt. ǀ Megj. Ez is metaforikus szószerkezet, mint a lófogú kukorica. lópokróc, lópakróc l. a pokróc szócikkben lopótök J ~ Szerk. mn + fn Hosszú szárú és fejben végződő tök. Népr. Ebből készítették a borlopót. hébér lotykos tojás Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Romlott tojás; záptojás. ǀ Megj. Ezt fészötojás-nak is mondták. ǀ polozsna, fészektojás lotyog l. a kilotyog szócikkben lotyol Vn lotyul, ~ ǀ ts i <Növényt, vasalásra szánt ruhát> vízzel kissé meglocsol. ǀ Lotyújjátok mëg a bëtóniját is a tëraszon! lovaskocsi Vn ~ ǀ Szerk. mn + fn Lovak által vontatott kocsi. ǀ Régön lovaskocsikkā mëntünk a pécsi mëg a szentlőrinci vásárra. ǀ Népr. A lovaskocsinak fontos szerep jutott korábban hagyományos paraszti gazdálkodásban. Ezzel vitték ki a határba az ekét, boronát, és kocsival szállították haza a terményt a mezőről. Díszes lovaskocsial vitték a menyasszonyt, vőlegényt a jegyzőségre, hogy ott házasságot köthessenek. Ilyen alkalmakkor a lovakra sallangos szerszám került, és a kocsit is feldíszítették krepp-papírból vágott csíkokkal. lovat A loat, ~ ǀ ragos fn kny (A ló fn tárgyragos alakja.) ǀ Vëttem ëgy jó lovat. Vót abba a vározsba két embër. Az aptyik mëkhótt. Az ëgyik ëgy loat, a másik ëgy eketaligát örökűt tüle (Bar. II, 156. sz.). ǀ Megj. Az Ormánság nyelvjárásában is: loat vagy lāt; ill. lovak vagy loak (OrmSz. 353.). A ló testrészei: láb, nyak, has, far, fartő, nyügér, szügy. lő A lüj, lű, ~ ǀ ts i <Fegyverrel> célba juttat vmit (pl. golyót). ǀ Lüjjetök má neköm ëgy vadrécét! Tënnap lűttem két fácányt. MNyA. 819: lő. löbög l. a lebeg szócikkben lődörög Vn ~ ǀ tn i 1. Céltalanul járkál; lassan, hanyagul császkál. rossz, biz 2. <Vhol> lábatlankodik. rossz 3. Vmi lóg, himbálózik; lötyög. biz, tréf ǀ 1. Lődörög, ahelöt, hogy dógozna. 2. Nëm látot, hogy utamba vagy? Lődöröksz

176 176 Szótár l csak mellettem. 3. Hogy lődörög rajtad ez a szoknya! Lődörög a himbilimbid a gatyádbu. lődöz Vn lüdöz, ~ ǀ tn i Lövöldöz. ǀ A gyerökök csuzlival lüdöszték a verebeket. Ëccör a királ ēmënt hazúrru, a feleséginek aszt monta, ēmëgy parragon puskávā csukákat lüdözni (Bar. II, 156. sz.). ǀ parlag lököd Vn ~ ǀ ts i Lökdös <vmit, vkit>. ǀ Csak löködi az ételt, mëk së kóstojja. lökölődik Vt ~ ǀ tn i Lökdösődik. ǀ Ujan sokan vótak, hoty csak lökölőttek a bálba. lőre Vt ~ ǀ fn Rossz minőségű bor. ǀ Lőre ez. Még munkázsbornak së lënne jó.ǀ csiger lötyögtet Vt lütyöktet, lötyöktet ǀ ts i <Folyadékot> edényben összeráz, rázogat. ǀ Megj. A kilötyöktet jelentése: az edényből lötyögtetve önti ki a folyadékot. Ez a művelet lehet véletlen és szándékos is. Luca-nap A Luca naptya, ~ ǀ Szerk. fn + fn ǀ Népr. Luca napján, december 13-án szoktak itt is a gyerekek kottyozni. ǀ Nh. Lucakor në aggy ki sömmit a házadbúl, mert ēvisszék a szöröncsédët. Ha valamid máshol van, hozd onnand haza, mert ott marad a szöröncséd (Bar. III, 295.). ǀ Megj. Nem véletlenül helyezte az egyház Lucá-nak, azaz szűz vértanújának, Luciá-nak ünnepét december 13-ra. Ugyanis ez a nap számított a Gergely-naptár életbelépte (1582) előtt az esztendő legrövidebb napjának, és ez egyúttal a téli napforduló kezdő napja volt. Luca napja jelentette a az új esztendő reménységeit, de egyúttal próbatételeit is. Több helyütt féltek is ettől a naptól, mert a boszorkányokkal hozták kapcsolatba (Bálint S. I, ) L. a lucaszék szócikket! ǀ kottyoz lucaszék Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Luca napjától (december 13-a) karácsony estéig tizenhárom féle fából készített szék. ǀ Nh. Aki erre karácsony napján, az éjféli misén ráül, az megláthatja a falu boszorkányait. Ma már nem él Bodán ez a hagyomány. ǀ Luca-nap lucerna Vn lucër, lucërna ǀ fn 1. Kék, pillangós virágú, évelő takarmánynövény. 2. A lekaszált lucerna mint takarmány. ǀ 2. Dobok ëty kislucërnát a teheneknek mëg a malacoknak is. ǀ Megj. Latin eredetű, német jövevényszó a lucërna (die Luzerne lucerna ). lucsi Vt ~, luc ǀ fn Lucfenyő. ǀ Lucsibu csinyátunk régöbben karácsomfát. Lucsis Vt Lucsis fn Fenyves erdő volt. Lucsis Dh, sző, gy, l, bokros (BMFN I, 127/115.) lucsifa = fenyőfa (Bar. III, 22.) Megj. A lucsi a lúcfenyő népi neve. L. még Bába nemes: 233. a lucos, lucsis szócikkben! lúd A lud, ~ ǀ fn Liba. ǀ Népr. Régen kukoricával tömték a ludakat. Így már disznóvágás előtt jutott a családok asztalára pecsenyének való hús. A zsírosabb részeket kisütötték. Ebből lett a libazsir. lúdgégetészta Vt ludgégetészta ǀ Szerk. mn + fn Hosszú levestészta. ǀ Népr. Kis hengeres fadarabra tekerik fel a hosszúra vágott tésztát, és így szárítják meg. Alakja a lúdgégére hasonlít. A címszó metaforikus szóösszetétel. ludvérc, lüdvérc l. lidérc

177 Szótár l 177 lúg Vt lug ǀ fn <Fahamuból forrázással késztett>, mosáshoz használt lé. ǀ Népr. Vásznakat (főleg lepedőket) és vászonruhákat lúggal mosták ki régen. Pállósajtárba tették a ruhákat, vásznakat, majd rétegenként lúgot öntöttek ezekre. Ha hamut használtak lúg helyett, akkor a ruhák tetejére öreg lepedő került. Erre szórták a hamut, és forró vízzel leöntötték. A leszivárgó lé tisztította a ruhákat. A lepedő neve ez volt: hamvas [ hamus lepedő ]. A lúggal tisztított ruhákból régen patak vize fölé rakott palló-n suk-kal[ mosófával ] verték ki a lúgos vizet. lúgos A lugos ǀ mn <Régen> a mosáshoz használt víz volt. ǀ lúg lúgoz Vt lugoz ǀ ts i <Ruhát> lúgban áztat, majd kimos. ǀ A natyszüleim idejibe még Bodán is lugosztak.

178 Ly lyuggal A liggal ǀ ts i <Vmin> lyukat készít. ǀ Liggajjátok ki eszt a diszpárnának valót! lyuk A lik, juk, luk fn Fúrt nyílás <valahol.> [ ] Ergye föl a padlásra, azon furgyál ëgy likat, oszt onnad nézd mëg, mit szól, micsinyál a gyerök! (Bar. 44. sz.). Ëty szëgény embörnek annyi gyeröke vót, mind a rostán a lik (Bar. II, 147. sz.). Likak vannak a határba. Ezök ürgelikak.ǀ Fr. Bolon ligbu bolont szél fuj. [= komolytalan, bolondozó embernek nem lehet komolyan venni a szavait.] likat beszél a hasába [= túl sokat mond vkinek azért, hogy vmire rávegye, vagy azért, hogy megtévessze]. lyukacsos A likacsos, jukacsos ǀ mn Kissé lyukas <anyag>. ǀ Në vët fő má eszt a likacsos cipőt! lyukad A likad, lukad, jukad ǀ tn i Lyuk lesz <vmin>. ǀ Kilikatt a lábosom. ǀ Megj. A címszó inkább csak a ki- igekötővel használatos. lyukas A likas, jukas mn <Tárgy, anyag>, amelyen lyuk van. De a likas kalapon az arany mind a gödörbe potyogott (Bar. II, 147. sz.). Likas lëtt a kapcám. ǀ Fr. likas a fejed? vagy ereszt a fejed? <új!> [= vmi baj van veled, normális vagy te?] lyukas kenyér Vt likas könyér, likas kënyér ǀ Szerk. mn + fn Kenyér, amelynek tésztájában lyuk van. ǀ Nh. Kenyérsütéskor azt a könyeret, amelliket először őttenek be a kemincébe, meg gyelölik ugy, hogy az asszonyok a mutatóujjikat belényomik a kenyér hátába, hogy likas lögyön. Ārul mëgismerik. Tüzveszödelömkor ezt a könyeret kitösszék a veszödelmes helre, vagy belédobik a tüzbe, akkor a tűz ēkerüli a ház táját. Ezt a könyeret mindég legutójjára szabad ēfogyasztani, de má akkor uj likas könyérnek köll lönni (Bar. III, 321.). lyukaskalács Vt likaskalács, lukaskalács ǀ Szerk. mn + fn Kelt tésztából sütött, kerek formájú kalács. ǀ Népr. Főleg lakodalmakra készült. Likaskalács-ot, kuvluk-ot [kuglófot] és piros kalács-ot kaptak a lakodalmas háznál kíváncsiskodó gyerekek. lyukaskulcs Vt likaskujcs, lukaskujcs, jukaskulcs ǀ Szerk. mn + fn Nagy és lyukas végű pincekulcs. ǀ Népr. Ezzel szoktak szilveszterkor és újév napján durrogatni a fiatalok. A kulcs végén levő lyukba gyufaszálakról lekapart foszfort tettek. Ezt tömítették, majd a lyukba egy nagyobb szög lapos részét illesztették. A falnak ütött kulcsban a foszfor berobbant, és nagyot durrant. Nem volt veszélytelen ez a játék! 178

179 Szótár ly 179 lyukaszt A likaszt, lukaszt, jukaszt ǀ ts i <Vmin>lyukat üt, vág. ǀ Kár, hogy a tüsök mëgen kilikasztotta a labdámat. ǀ Megj. A címszó jobban csak a ki- igekötővel használatos. ǀ liggal lyukasztó A likasztó, lukasztó, jukasztó ǀ fn Egyszerű eszköz, amellyel bőrbe, fába, textilbe lyukat lehet vágni. ǀ Népr. A terítőnek szánt szövet szélén kisebb lyukakat vágtak. Ez volt a liggalás. A lyukakat szépen körbe varrták, és a szövetet virágmintákkal kihímezték.

180 M ma A máma, ~ ǀ hsz 1. A mai napon. 2. A mai időkben, a mai világban. ǀ 1. Máma takarittanom köllene. 2. Máma má sëmmi nincs úgy, ahugyan régön vót. ǀ Fr. máru hónapra <történik vmi> [= hirtelen, váratlanul]. máru hónapra él [= nincstelen, szegény ember]. a mának él [= csak a pillanatnyi élete fontos számára]. mácsik Vt ~ ǀ fn 1. Vastagra metélt tészta. 2. <Vmivel> ízesített tésztaétel <pl. mákosmácsik>. macskaméz Vt ~, mézga Szerk. fn + fn 1. Mézga, ragacsos anyag 2. Kocsonyás anyag a fa megsebzett részén. ǀ Megj. A fák levágott ágainál tör elő az élő fából. Ez főleg a fenyőfák törzsén látható. Más neve: gyanta. ǀ MNyA. 100: macskaméz, mézga. madzag A mazzag, maddzag ǀ fn kny ǀ Népr. Régen kenderkócból sodortak madzagokat. Újabban a fogalom neve: spárga itt is. magában Vt magába nm Egymaga, egyedül. Hogy në mënnyën magába, a baráttya ēkésérte (Bar. II, 45. sz.). magas AJ magos, ~ mn 1. Nagy növésű <személy>. 2. Függőlegesen nagy kiterjedésű. 3. Nehezen elérhető; nehezen érthető. 1. Magas lëtt a fijad. 2. Mijem magosra nyőtt ez a dijófa! 3. Fr. Ez neki magos. [= érthetetlen számára; meghaladja szellemi képességeit]. MNyA. 709: magas. magkakas Vt makkakas ǀ Szerk. fn + fn Szaporításhoz kiválasztott kakas. ǀ Megj. Az lett a magkakas, amelyik a legerősebbnek, legéletrevalóbbnak mutatkozott. ǀ A makkakast nëm szabad lëvágni! ǀ kakas magkender Vt makkendör, makkendër ǀ Szerk. fn + fn Kendermag termesztéséhez külön vetett kender, hogy a vetéshez belőle nyerjenek jó magot. magyarbors Vn ~, bors ǀ Szerk. fn + fn Egész, ill. tört szemű bors mint fűszer. ǀ A kásás hurkába is tëgyetök kis magyarborsot! májashurka A májjashurka, májjas, májas ǀ Szerk. mn + fn Dizsnóöléskor főtt májból és belsőségekből készített hurka. ǀ Nálunk mindönki szerette a májjashurkát. majd A maj, ~ hsz A jövőben, vmikor. [A parázsból] vigyën haza maj sokat (Bar. II, 59. sz.). Maj mëgvérad, maj hajnó lësz. (Részlet a kottyozás szövegéből.) Maj csak jóra fordul az üdő. majszol A majszul, ~ ǀ ts i kny Látod? Má majszuli a kiflivéget a kizsgyerök. májusfa Vt májjusfa, ~ ǀ Szerk. fn + fn Május elsejére virradó éjszakán a bodai szép lányok tiszteletére állított fa. ǀ Nh. Az erdőből hozott magas gyertyánfát mindig titokban (éjjel) állították az eladósorban levő lányok háza elé. Színes krepp- 180

181 Szótár m 181 papírból vágott csíkokkal díszítették a fa tetejét. Itt-ott még egy üveg bor is jutott a fára. Általában egy hónapig állt a fa a ház előtt vagy a kiskertben. mákfej Vt mágguba, mággubó, mákkupa, ~ Szerk. fn + fn A mákszemeket tartalmazó burok. Szëdd össze a mággubókat! ǀ Megj. Az üres mákfej a mák híjja. MNyA. 27, 28: mákfej. mákgubó AJ mák híjja, mágguba, mággubó Szerk. fn + fn A mák (növény) magháza. MNyA. 27: mákgubó. ǀ mákfej makkfa l. tölgyfa makkol Vt makkul, makkol tn i <Erdőben> a sertés makkot eszik. ǀ Népr. Makolás és Gubacs szedés a Jobbágyoknak csupán magok szükségekre szabad lészen. [ ] ha az Jobbágyoknak ház-helyes erdeiben éppen semmi Mak sem teremne, akkor ugyan minden Vidékiek előtt, de azon bérért [ ] Makolást fog engedni az uraság (Urbárium Második punctom. Idézi Erdődi ). makkoltatás Vt makkótatás ǀ fn A sertések etetése volt a lehullot erdei makkal. ǀ makkol mákszem A mákszöm, mákszëm ǀ Szerk. fn + fn kny ǀ Fr. mákszömnyi [= nagyon kicsi]. mál l. a Meleg-mál szócikkben malacozik, megmalacozik l. a fial szócikkben malacpecsönye l. az új esztendő szócikkben málna Vt himpér, ~ fn Apró, édeskés bogyót termő cserje. ǀ Megj. A címszó német jövevényszó Boda magyar nyelvében (die Himbeere málna ). MNyA. 109: málna. malter A mājtër, máltër ǀ fn Habarcs. ǀ Kevergyétök mëg a máltërt! ǀ Megj. A címszó német jövevényszó Boda magyar nyelvében (der Mörtel habarcs ). mangalica A mangolica, ~ ǀ fn Göndör szőrű, lógó fülű zsírsertés. ǀ Nekünk izs vót magolicánk. mángorlás l. a mángorlófa szócikkben mángorlófa Vt mángulófa, mángolófa, mánguló ǀ Szerk. mn + fn Vászonruhák, lepedők simítására használt eszköz. ǀ Népr. Erre a centi széles, érdes felületű mángolófá-ra rácsavarták a ruhákat, lepedőket, és addig simogatták, amíg a ráncok el nem tűntek. Később a vasalás vette át a mángorlás szerepét. mángorol Vt mángul, mángol ǀ ts i <Frissen mosott ruhaneműt> mángorlófával kisimít; vagy több hengerből álló eszközzel ugyanezt teszi. ǀ Nagyanyám még mángúta a lepüdőket is. ǀ mángorlófa, elmángorol mánguló l. a mángorlófa, elmángorol szócikkekben már A má, mán, ~ hsz kny Em má nagyon sok, gyerököm, amit të művēsz. Az igazi gyerök má szép nagy vót (Bar. II, 44. sz.). Mán ebbű nëm ösző (Bar. II, 94. sz.). [ ] mire odaértem, mán a nyárfaustornyelem akkorára mëgnyőtt, hogy mán sütt seregék fészkētek benne (Bar. II, 267. sz.). ǀ Megj. Az utolsó példamondat csalimeséből való!

182 182 Szótár m márc Vt ~ ǀ fn Hígított mézből készített ital. ǀ Megj. Hűtve kellemes üdítőital volt. Nevezték méhsër-nek is. Vásárokon, búcsúban árulták. ǀ méhser marcingol Vt marcingul, ~ ǀ ts i 1. <Kutya> mérgében összeharapdál vmit, vkit. 2 <Kézzel> összezúz <vmit>. rossz ǀ 1. A kutyátok szétmarcingúta a tikomat. 2. Tisztára összemarcingútad a sajátámat, amikor mostad. marha AJ morha, ~ fn 1. Szarvasmarha <és összefoglaló neve ezeknek: üsző, tehén, ökör, tinó, bika>. Vót három marhám. mórha = szarvasmarha (Bar. III, 24.). marhálkodik Vt marhákodik, ~ ǀ tn i Eszetlenkedik, viccelődik, ökörködik. tréf, durva ǀ Në marhákoggy! Esz komoj dolog! ǀ Megj. Ugyanez a jelentése a marháskodik igének. marharépa Vn ~, takarmáŋrépa Szerk. fn + fn Répa, főleg szarvasmarhák takarmányozására. Megj. Megfőzve ezt disznóknak is adták. MNyA. 59: marharépa. marháskodik l. a marhálkodik szócikkben Márk napja l. a Szent Márk napja szócikkben maródi Vn ~ ǀ mn Beteges; kicsit beteg. ǀ Maródi szëgény apám, azér ijen lëvert. marok Vn marék, ~ ǀ fn 1. Összefogott féltenyér. 2.<Mennyiség vmiből >, ami egy tenyérben (marokban) elfér. 3. Egy nyalábnyi kinyűtt kender, len vagy learatott gabona. ǀ 1. Kiszórtam ëgy marég buzát a tikoknak. 2. Két marok köllött ahhó, hogy ëty kéve lögyön, amikor arattunk. A lány a gyerök seggin ëgy marok kalászt húzott végig (Bar. II, 134. sz.). ǀ Fr. markába nevet [= kárörömet érez]. köpi a markát [= erősen fogadkozik]. tartya (tartja) a markát [= vár vmit]. marokszedő Vt marokszödő, marokszëdő ǀ Szerk. fn + mn Aratáskor a levágott gabonát sarlóval összeszedő <személy>. ǀ Népr. Ezt a nehéz munkát általában a fiatalabb nők végezték. Egy-két ölnyi gabonából a kévekötők készítettek egy kévét. ǀ marok Márton napja A Márton naptya, Márton-nap ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben) november 11-e Márton-nap. Nh. Ha Márton naptyán esik a hó, akkor hosszu lössz a tél (Bar. III, 293.). Megj. Márton napja több helyen is már a telet jelentgette. A csákváriak szerint, ha esik a hó Márton napján, akkor Márton szürke lovon nyargalász (Bálint S II, 471.). Márton toursi püspök a középkornak egyik legnépszerűbb szentje volt. masina Vt ~ ǀ fn 1. Gőzmozdony. 2. Cséplőgép és az azt hajtó gőzgép (később traktor). 3. <Régen> általában vmilyen gép. 4. Gyufa (szál); öngyújtó. 2. Hunap ideér hozzánk a masina. ǀ gőzös, masináz masinál l. a masináz szócikkben masinálás Vt masinállás, ~ ǀ fn Gabona cséplése cséplőgéppel. ǀ Népr. Ezt a munkát brigád végezte. Tagjai voltak: az ëtető, a kéveadogatók, zsákulók, pilvások, törekösök, kazalozók. A munkabért terményben kapták meg. A cséplés részben kö-

183 Szótár m 183 zös szürü-n (szérűn), részben a faluban, a hostël-eken történt. ǀ masina, gőzös, masináz masináz Vt ~ tn i Gabonát csépel <géppel>. Mindönki a maga szürüjibe szokott masinázni. masinázni = csépelni (Bar. III, 22.) Megj. A masinál ige is használatos volt a címszó jelentésében. ǀ masina, gőzgép, masinálás masíroz Vn maséroz, ~ ǀ tn i 1. Menetel <a katona>. biz 2. Polgári személy(ek) vonulnak az utcán. biz ǀ Megj. A masíroz francia-német jövevényszó Boda magyar nyelvében (marschhieren masírozni ). máskor Vn máskó, ~ ǀ hsz1. Régebben. 2. Más időben, más alkalommal. ǀ 1. Máskó ez nëm így vót ám. 2. Máskor gyere, ikább a hét végin! mást Vn másat, másikat, mást fn, nm (?) <Vmivel> nem azonos dologot, tárgyat. [A cédulát] Kivëtték, oszt elóvasták. Mikor mëgértëtték, másat [= másikat] irtak a helibe (Bar. II, 59. sz.). másvilág Vt mázsvëlág, ~ Szerk. mn + fn <Vallási fogalomként> : A halál utáni élet színhelye; túlvilág vagy a síron túli világ. Mikor a kocsis ēkeszte mondani, mit látott a mázsvëlágon, kezdëtt őszűni (Bar. II, 45. sz.). ǀ Megj. A túlvilág fogalma vagy másvilág már az egyiptomi kultúrában is létezett (Gecse Gusztáv: Vallástörténet ) A magyar népmesékben és hiedelemmondákban egyaránt gyakran előforduló motívum: eleven ember (vagy csak a lelke) jár a túlvilágon (pokoljárás), és vissza is tér onnan (Magy. Népr. Lex. 5: ). maszka Vt ~ ǀ fn 1. Álarc, álruha. 2. Az ezt viselő ember. biz ǀ Népr. Disznóöléskor a maszkázás szereplői korommal kenték be arcukat, vagy álarcot viseltek. Rongyos ruhákat vettek fel, és hangjukat is elváltoztatták. Nehéz volt őket felismerni. ǀ Én izs vótam ám maszka. ǀ maszkás maszkás Vt ~ ǀ fn Az a személy, aki a maszkázásban részt vesz. ǀ Mëg gyüttek a maszkások. ǀ Megj. A címszót jobban csak többes számban említették. maszkázás Vt ~ ǀ fn Maszkába [ jelmezbe ] öltözött fiatalok bohókás szerepjátéka volt vacsora keretében, a disznótoron. ǀ Anyám még járt maszkázni. ǀ Népr. A maszkák eljárták a hurkatánc-ot, vidám dalokat énekeltek. Szereplésükért kis hurkát, süteményt kaptak, és borral kínálták őket. mászkerál Vt mászkërál ǀ tn i Kódorogva jön-megy; bolyong. biz, gúny ǀ Szëgény öregembör, állandójjan mászkërál. maszkíroz A maszkéroz, maszkérol ǀ tn i <Vkinek vagy magának> álarcot készít. biz ǀ Az ém bátyám ügyessen tudott ám maszkéróni. masszíroz A masszéroz, maszérol, ~ ǀ ts i kny ǀ Anyám jó tudot maszéróni. ǀ Megj. A címszó jelentésében használatos volt még a nyomogat és a ken ige: Gyere, nyomogas mëk kicsit! [ Masszírozzál meg! ] Kenyd mëg a hátomat! (A masszírozandó testfelületet zsírral kenték be.) matat Vt ~ ǀ tn i 1. Tapogatózva keresgél. biz 2. Öregesen, lassan tesz-vesz. biz ǀ 1. A szekrénybe matat, mer uty tuggya, oda tëtte a kis mëktakaritot péndzit. 2. Órákig matat a konyhába, méksë mén sëmmire. ǀ vatat, katat, vatarász

184 184 Szótár m mátyásmadár Vt máttyásmadár, máttyás ǀ Szerk. fn + fn Szajkó [Garrulus glandarius]. ǀ Szép tolla van ám a máttyásmadárnak. mazonna Vt ~ fn Nagy, füles vizeskancsó. Hozzatok vizet a mazonnába! mazonna = korsó (Bar. III, 22.). Népr. Korábban a mazonna mázas cserépedény (korsó) volt, és bort is tartottak benne. Újabban üvegből van, mécs Vt mécsös, ~ ǀ fn Egyszerű világítóeszköz. ǀ Népr. A mécsös-öket házilag készítették régen. Bádogedénybe zsírt vagy olajat tettek. Kócból vagy ruhából rövid belet sodortak, és ennek végét a zsírba, olajba helyezték. A kiálló részt meggyújtották. Inkább csak istállókban világítottak ezzel, mert nagyon büdösen égett. ǀ Megj. A mécses nem azonos az olajlámpával! meddő A meddü, ~ ǀ mn Terméketlen <ember, állat>. ǀ Megj. A fogamzásképtelen marhát hízásra fogták. Ez volt a meddümarha. meddümarha l. a meddő szócikkben meg A mög, mëg ik és ksz Eszt mök köllene csinyáni valakinek! Tudod, ű mëg a báttya fétezsvérök. Májig is id vagyok, a néném mög az égbe (Bar. II, 267. sz.) mög = meg (Bar. III, 24.) Megj. A meg igekötő szinonimája az el: elátkoz vagy mögátkoz, ērehül vagy mëgrehül. A mëg kötőszói szerepben lehet is és ellenben jelentésű! megabrakol Vt mëgabrakul, mëgabrakol ǀ ts i Állatot, főleg lovat szemes terménnyel megetet. ǀ Mëgabrakútam a lovakat, asztám mënt tovább a szántás. ǀ abrakostarisznya megabriktol Vt mëgabriktul, mëgabriktol ǀ ts i 1. <Ács, bognár> öregibü [ nagyjából ] kifarag egy megmunkálandó fadarabot. 2. Elver, megver <állatot>. 3. Megver <vkit>. durva, biz ǀ 2. A szomszédom nagyom mëgabriktúta a lovajit, mer goromba embör vót. ǀ Megj. Az abriktol ige német jövevényszó Boda nyelvében (abrichten idomít, kiképez ). megaggat Vt mëgaggat ǀ ts i Nagy öltésekkel <ideiglenesen>, gyorsan összefércel, megvarr <vmit>. biz, tréf ǀ Add ide! Mëgaggatom az üngödet! Në járgy ijen rongyossan! ǀ áglál, megáglál megáglál, összeáglál l. az áglál szócikkben megagyabugyál Vt mëgagyabugyáll, mëgagyabugyál ǀ ts i Jól megver <vkit>. tréf, biz ǀ Vigyáz, mer tégöd is mëgagyabugyállak! ǀ megagyal megagyal Vt mëgagyal ǀ ts i Megver <vkit>. biz, szép ǀ Eszt asztán jó mëgagyāták. ǀ eldönget, agyal, megagyabugyál megágyaz l. a megvet, ágyaz szócikkekben megajánl Vn mëgajáll, mëgajánl ǀ ts i 1. Felajánl, javasol <vmit>. biz 2. Megígér <vmit>. ǀ 1. Mëgajállom a lovamat. Vëd mëg! 2. Mëgajállom neköt, hogy ot löszök. megakaszt Vt mëgakaszt ǀ ts i 1. Akadályoz <vmiben>. 2. <A lejtőn lefelé haladó> kocsi kerekét erős lánccal megköti, rögzíti. 3. <Nagy öltésekkel> ruhát megvarr. ǀ 1. Eszt ētévesztöttem, mer mëgem mëgakasztottá. 2. Várgyá, mëgakasztom a kocsi kerekit! 3. Mëgakasztom kicsit még eszt a szakatt üngödet. ǀ Megj. A megkötött kerék alá még fémlapból való csusztató-t is szoktak tenni.

185 Szótár m 185 megáldoztat J mëgáldosztat ts i <Katolikus szertartás szerint> oltáriszentségben részesít <vkit>. Ëty faluba vót ëty pap. Ëccër elindút sétáni, de szencségët izs vitt magávā, hogy ëgy remetét mëgáldoztasson (Bar. II, 107. sz.). megáll Vn mëgáll ǀ tn i 1. kny 2. <Állat> párosodásra készséget mutat. 3. Indulatszóként: Na, mëgájj, ezér mék kikapsz! megalmol Vt mëgalmul, mëgalmol ǀ ts i 1. <Istállóban> jószág alá almot tesz. 2. <Személynek, akár a szoba padlóján> ideiglenes fekhelyet készít. ǀ 1. Mëgalmútam a teheneknek. 2. Mëgalmútam a kizsgyerököknek, mer nincs ölék fekhejünk.[ Ez történt, ha pl. nagyszülőknél több gyereknek kellett szállást adni egy-egy éjszakára.] megáporodik Vt mëgáporodik ǀ tn i Poshadt,, romlott, áporodott lesz <vmi>. rossz ǀ Naty kár, hogy mëgáporottak ezök a szép körték. Télön a spájzba mindég mëgáporodik a levegő. ǀ megposhad megapróz Vt mëgapróz ǀ ts i <Vmit>apróra vág, darabol. ǀ Mëgaprózom eszt a kis sajátát a libáknak. Baránnyávā jó mëgaprószta a szántást. megbabáz(ik) Vt mëgbabázik tn i Gyermeket (babát) szül. kedv Mëgbabázott a mënyem. Alig értek három házat, / A mënyasszony mëgbabázott (Bar. I, ). Megj. Bodai verbunkos tánc szövegéből! Egykor ez lakodalmi kurjantás (táncszó) lehetett. Fr. mëgbabázott [= gyermeket szült]. Megj. Így is mondták korábban: lëbabázik. megbékél AJ megbékül, ~ ǀ tn i 1. Megnyugszik vmiben. 2. Megbékül, kibékül <a körülményeivel>. ǀ 1. Mëgbékétem a sorsommal. Neköm ez gyutott a világ örömeibü. 2. A két embër nem vivódott többet. Mëgbékűt, oszt haza mënt (Bar. II, 156.). megbengásodik Vt mëgbëngásodik ǀ tn i Megromlik. rossz ǀ Mëgbëngásodott mëgen az ideji savanyó buborkám. ǀ Megj. A címszó kapcsolatban lehet a bënga nyavalya, betegség szavunkkal (ÚMTsz. I, 433.). ǀ benga megbérmál Vt mëgbérmáll ǀ ts i 1. <Püspök vkit> a bérmálás szentségében részesít. 2. Jól megver <vkit>. rossz, durva ǀ Megj. A mëgbérmál szó másodlagos jelentése azzal lehet kapcsolatban, hogy bérmáláskor a püspök két újjal érinti a megbérmált személy arcát. megberzenget Vt mëgbörzönget, mëgbërzënget ǀ ts i Fellazít, megráz öszszeállt anyagot <tollat, szénát>. ǀ Mëgbörzöngettem a vánkost, hogy jobban szellőzzön. Gyorsabban szárod a széna, ha ëty kicsit mëgbörzöngetöd. megbiztat Vt mëgbisztat ǀ ts i 1. Biztatással megvigasztal, megnyugtat. 2. Reményt kelt <vkiben>. 3. Ígéretet tesz <vkinek vmi elvégzésére>. 4. Lovat <rászólással, ostorral> fürgébb mozgásra serkent. szép ǀ 1. Mëgbisztatott, hogy në keseröggyek el. 2. A doktor úr mëgbisztatot, hoty szépen főgyógyulok. 3. Mëgbisztatott a fijam, hogy maj segitt a hurcókodázsba. 4. Az Imre jó mëgbisztatta ám a lovajit az ostorávā. megbódít Vt mëgbóditt, mëgbódit ǀ ts i 1. Virág illata elbódít. 2. Megbolondít. tréf ǀ 1. Engöm nagyom mëgbóditt a jázmin szaga. 2. Mëgbóditt ez a gyerök a hüleségejivel.

186 186 Szótár m megbódul Vt mëgbódul ǀ tn i Megbolondul. ǀ Tejjessen mëgbódút a bajjába. megbokrosodik Vt mëgbokrosodik ǀ tn i 1. Ló <vmitől> megijed, megvadul. 2. <Személy> megmakacsolja magát. ǀ 1. A lovai ëgy autó dudállásátu mëgbokrosottak, és a kocsid belevitték az árogba. 2. Ez mëgbokrosodott, és tágittani së akar a szavaibu. megborjazik Vt mëgborgyazik ǀ ts i Megellik, borjat hoz világra <a tehén>. ǀ Mëgborgyazott a Szökfü.ǀ borjazik megboronál Vt mëgbaránnyál, mëgboronál ǀ ts i Boronával talajt megmunkál, hantokat aprít. ǀ Mëgbaránnyátam a kukoricafődet. ǀ borona, boronál megbozgat Vt mëgbozgat ǀ ts i Megbolygat, megpiszkál <vmit>. ǀ Nëm szabad a temetőbe a halottakat mëgbozgatni. megbök J mëgbök ǀ ts i 1. Megszúr, megbök <vmi>. 2. Megbök <vmivel vkit>. ǀ 1. Mëgbökött a gelegonya tüskéjje. 2. Mëgbökte a hátomat az ujjávā. megbúbol Vt mëgbubul, mëgbubol ǀ ts i 1. Barackot nyom <vki fejére>. tréf 2. Kakas a tyúkot megtermékenyíti. ǀ 1. A tanittó ur bizom mëgbubóta a fejünket, ha rosszākottunk. 2. A kakas mëgbubóta a kendörmagost. megbuggyan Vn mëgbuggyan ǀ tn i 1. Megerjed, megromlik <a befőtt, étel>. 2. A viselkedésével, agyával vmi baj van. tréf, rossz ǀ 1. Mëgbuggyant a buborkám a befőttes üjegbe. 2. Mëgbuggyant ez a gyerök? Nëm szokott így visēkönni. ǀ Megj. A 2. jelentés új keletű. Jobban csak a fiatalok beszédében hallható. Talán már Fr. értékű? megbuktat Vn mëgbuktat ǀ ts i 1. Tanár elégtelent ad. 2. Hordót, edényt elbillent, < hogy könnyebben folyjon ki belőle a folyadék>. 3. <Forrásnál, kútnál> megmerítve, buktatva teletölt <üveget, edényt>. 4. Tarlót szánt sekélyen, azaz csak alábuktatja a tarlót. ǀ 2. Buktazsd mëg a hordót! 3. Ha az üjegöt kicsit mëgbuktatod, eléb mëktellik vizzē. 4. Mëgbuktattam a tārót a Siposi-düllőbe. megcsikózik Vt mëkcsikózik ǀ t i <Ló> csikót hoz világra. ǀ Mëkcsikózott a Csillag nevü lovam.ǀ csikózik, lecsikózik megcsókol A mëkcsolkul, mëkcsókol ts i <Vkit> csókkal illet, köszönt. Főtolvaj Ádány mingyár mëkhāt, fehér galamb képében a pap vállára szát, oszt mëkcsolkúta (Bar. II, 106. sz.). ǀ Megj. A mëkcsolkúta hiperurbanisztikus szóalak. megcsöcsörész Vt mëkcsöcsörész ǀ ts i <Férfi> nő mellét fogdossa. tréf, durva, biz ǀ A Laci mëkcsöcsörészte a Julist. megcsökik Vt mëkcsökik ǀ tn i <Fejlődésben, növésben> visszamarad <főleg állat>. rossz ǀ Nëm is tudom, mitü van, hogy mëkcsöktek a malaccajim. megcsömörlik A mëkcsömöllik, mëkcsömörlik ǀ tn i 1. <Vmitől> megundorodik. rossz 2. Elege van <vmiből>. rossz ǀ 1. A zsiros ételöktü hamā mëkcsömöllik az embör gyeröke. 2. Mëkcsāt a kedvesöm, asztám mëkcsömöllöttem tüle. megcsuklat Vt mëkcsuklat ǀ tn i Csuklásra kényszeríti <az embert vmi>. ǀ Mëkcsuklatott engömet ez a bolonderős paprika. megdádáz Vt mëgdádáz ǀ ts i <Gyermeket> kissé elfenekel. tréf, szép ǀ Megj. Inkább csak a kisgyermekenek szóló szelíd figyelmeztetésként: Vigyázz, öcsike! Mëgdádázlak, ha rosz lësző!

187 Szótár m 187 megebédel l. a megebédez szócikkben megebédezik Vn mëgebédözik, mëgebédöl ǀ tn i Elfogyasztja az ebédjét. ǀ Má mëgebédőtem. Tik is mëgebédösztetök? megebell Vt mögebell, mëgebell ǀ ts i 1. Megmakacsolja magát. rossz 2. <Vmiből> elege lett. 3. <Vmiért> neheztel. ǀ 1. Ëgy darabik szépen dógozott, asztán mëgebellötte magát. 2. Ölege lëtt a sok jóbu, asztám mëgebellötte magát. 3. Rám is mëgebellötté? megecetesedik Vn mëgecötösödik, mëgecëtësëdik ǀ tn i 1. <Vmi> ecetessé válik. 2. <Befőtt> megsavanyodik. 3. Bor ecetes lesz. ǀ 3. Mëgecötösödött a borom az üjegbe. megéhezik Vn mëgehül, mëgéhözik, mëgéhëzik tn i Éhes lesz. Ha mëgehűsz, üjj melleje, / Rakosgasd a szádba (Bar. I, 529.). ǀ Megj. Ma inkább így: mëgéhözik. megekéz Vt mëgekéz ǀ ts i <Lóval vontatott> ekével [ekekapával] talajt lazít, gyomot vág ki. ǀ Mëgekésztem a kukoricánkat mëg a szomszédét is, mer neki nincsen lova. megelégel A mëgölégül, mëgölégöl, mëgelégël ǀ ts i 1. Elégnek vél <vmit>. 2. <Vmit> nem tud tovább elviselni. rossz 3. Megunta, <mert nem kedvére való>. ǀ 1. Mëgölégűten fogatta a pásztor a járandóságát. 2. Az asszony mëgölégűte az ura italozását. 3. Mëgölégűtem má ezöket a ronygyokat. Uj ruhát akarok vënni. megemberesedik AJ mëgembörösödik mëgembërësëdik ǀ tn i 1. Megférfiasodik; férfiassá lesz. kedv, szép 2. Megkomolyodik. ǀ 1. A fijunk hörtelen mëgembörösödött. 2. Mëgembörösödött. Ezér asztán nëm rihëg-röhög annyit, mind régöbben. ǀ nekiemberesedik mëgen l. megint megér 1 Vt mögér, mëgér ǀ ts i <Vmit> alig tud teljesíteni. ǀ Mëgérök futni utánnad [= nem érlek el]. ǀ Megj. Érdekes, hogy néhány szóban, szószerkezetben az önmagában pozitív tartalmú igének negatív jelentése (is) lehet: Mëgérök futni utánad. > Nem érlek el., ill. ennek fordítottjaként: Nëm mëgmontam eszt neköd? > Megmondtam ezt neked. megér 2 Vt mögér, mëgér ǀ ts i 1. Ér ez annyit <amiről szó volt>. 2. <Vki> vmilyen helyzetbe kerül. 3. Még <most is> életben van. ǀ 1. Ez mëgér ezör forintot. Hidd el! A libámnak mindön tolla / Mögér ëgy aranyat (Bar. I, 169.). 2. Mëgértem eszt a nagy jómódot a szëgénységünk után. 3. Látod, mëgértem hetfen évet. megered Vt mëgered ǀ tn i 1. <Az elültett fa, bokor> él, gyökeret vert. 2. Az oltás megered a gyümölcsfán [= befogadta az alany]. 3. Védőoltás megfogan, sikeres a karon. 4. Elered az eső. ǀ 3. Mëgerett a kislányunk ojtása a kargyán. 4. Végre, mëgered az eső! megesett Vt mëgesëtt, mëgesött mn Teherbe esett; ill. gyermeket szült <leány>. A megesött lány gyeröke összepiszkóta magát (Bar. II, 134. sz.). Megj. Ma a mëgesött szó helyett ezeket mondják: terhes lëtt, teherbe esëtt, terbe esött, állapotos lëtt.

188 188 Szótár m megesik Vt mëgesik tn i 1. Vmi váratlanul előfordulhat vkivel. 2. <Leány> teherbe esik, ill. törvénytelen gyereket szül. ǀ Megj. A házasságon kívül teherbe esett lány: esöt lány. Korábban ez szégyennek számított. Ma már megértőbbek, elfogadóbbak a vélekedések ebben a kérdésben is. megesküszik l. az esküszik szócikkben megészlel Vt mëgészlel ǀ ts i Észrevesz vmit. ǀ Mëgészlētem a tolvajokat. megfarag Vt mëkfarag ǀ ts i 1. Kellő formára kifarag <egy fadarabot>. 2. Dorgál, szid <vkit>. ǀ Népr. Régen csaknem minden háznál volt szatlërszék vagy faragószék. Ezen szokták mëkfaragni vagy kifaragni az ügyesebb emberek vonyókéssel az egyszerűbb munkaeszközök (kapa, ásó, vëlla) nyelét. megfarol Vt mëkfarol ǀ tn i 1. <Jármű az úton> hirtelen megcsúszik, és elfordul a menetiránytól. 2. <Nő> enged a férfi csábításának. gúny, rossz 1. Csunyám mëkfarāt az autó a kanyarba a sikos uton. 2. A Bözsike sok legéŋŋek mëkfarót ám. megfej Vt mëkfej ǀ ts i 1. Tehén fejését elvégzi. 2. Pénzt csal ki <vkitől>. rossz, gúny ǀ 1. Időbe mëkfejtem. 2. Nëm vót ölég elővigyázatos, asztán jó mëkfejte az ëggyik baráttya. megfelel AJ mëkfelel, válaszol ik tn i <Kérdésre> válaszol <vkinek>. Maj mëkfelelök én helötted is (Bar. II, 147. sz.). ǀ válaszol megfogadta AJ mëkfogatta, befogatta tn i Örökbe fogadta; örökösének nyilvánította. A gazdája mëkszerette, gyeröke nem vót, mëgfogatta örökösnek, még ki is házasétotta (Bar. II, 91. sz.). megfoszt Vt mëkfoszt ǀ ts i <Vkitől> értéket tulajdonít el. rossz ǀ Mëkfosztotak bennünket a kis értékeinktü ötfenëgybe az ávósok. ǀ megkopoz megfőz AJ mëkfőz ǀ tsi 1. Készre főz <vmit>. 2. Furfanggal rávesz <vkit vmire>. 3. Ravasz módon érzéki vonzalmat kelt <nőben>. tréf ǀ 1. Mëkfősztem má a vacsorának valót is. 2. Mëkfőzött engömet, hogy aggyam el neki ócsóbban a biciglimet. 3. Sokájig udvarót, asztán csak mëkfőszte a Julist. megfúj V mëkfuj ǀ ts i 1. kny (Fúvós hangszert megszólaltat.) 2. Ételt <főleg levest> fújással hűt. 3. A szél (léghuzat) vkit erősen ér. 4. Ellop <vmit>. tréf, rossz, argó jellegű ǀ 2. Fujd mëg a levesödet! 3. Mëgizzattam, asztám mëkfujt a szél. Ezér fáj a dërëkam. 4. Mëkfujták a bringámat. megfundál Vt mëkfundáll, mëkfundál ǀ ts i Gondosan megtekint, megvizsgál <vmit>. ǀ Eléb mëkfundállom, és ha teccik, mëgvëszöm. ǀ Megj. Német jövevényszó a fundál (der Fund 1. megtalálás 2. lelet). megfűlik Vt mëkfüllik, mëkfüll ǀ tn i 1. Felforrósodik a kemence. ǀ Mëkfűtt a kemönce, beőttöm a kënyértésztákat. meggaborjásodik Vt mëggaborgyásodik ǀ tn i 1. <Személy> megmakacsolja magát. rossz 2. <Az időjárás> megváltozik, szeszélyessé válik. ǀ 1. Mëggaborgyásodott ez a gyerök. Nëm akar iskolába mënni. 2. Mostanába az idő is mëggaborgyásodott. Ettü van a sok eső. ǀ gaborjás

189 Szótár m 189 meggebed Vt mëggebed ǀ tn i 1. Tönkremegy, megszakad <vki a munkában>. rossz 2. Elfárad, kimerül <a munkában>. ǀ 1. Maj mëggebettem a kubikolázsba. 2. Az őszi takarittázsba is mëg lëhet ám gebenni. ǀ gebed meghabarodik Vt mëkhabarodik ǀ tn i 1. Összezavarodik <vmi miatt>. rossz 2. Megbolondul. rossz, szép ǀ 1. Kicsit mëkhabarottam ott ijettömbe. 2. Örek korára tejjessem mëkhabarodott ez. ǀ Megj. A címszó a megháborodik igénk táji változata. ǀ megkeveredik meghervad Vt mëkhërvad, elhërvad ǀ tn i 1. Hervadni kezd. 2. <Az ember arca> halványodni kezd. szép ǀ 1. Hogy mëkhërvatt ez a virág. 2. Mög köll arcomnak hërvanni, / Mer midönnap a bú éri (Bar. I, 321.). megint A mögen, mëgen, mëgin, ~ hsz Ismét, újra. Mëgen monta Pétër: Uram, szabadécsd meg! Jézus mëgen kikütte, nézze mëg, mi van az égön (Bar. II, 59. sz.). Akkor a tátos mögen mögrászta magát, mögen szép tátos lött (Bar. II, 46. sz.). Má mëgen szájjaskottok? megjön AJ mëggyün, mëgjön tn i 1. Megérkezik <vhová>. 2. Hazaér. Mikor mëg gyüttek, aszonta nekije az asszony: Mindent láthacc a házba, kárhá mégy, csak ahhon a naty fazékhon në nyújj, mer aszt nem engeggye az uram még nekëm së (Bar. II, 64. sz.). megkarmol l. megkörmöz megkel J mëkkel ǀ tn i <Kenyértészta az élesztőtől> felduzzad, megdagad. ǀ Mëkkēt a kënyértészta, lëhet beőtteni a kemincébe. megkeresztel A mëkkörösztül, mëkkërësztül, mëkkërësztël ik + ts i Mikor a gyerököt mëkkërësztűték, a gazdag rókabőrkereskëdő aszt monta az embërnek, mëgvënné a fiját, ha elanná nekije (Bar. II, 59. sz.). megkérés Vt mëkkérés ǀ fn Leány házasságra kérése szüleitől. ǀ Nh. A kérést a házasulandó legény vagy annak szülei, közvetlen rokonai adták elő gyakran ünnepélyes formában. A házasodási szándék jeleként a fiatalok jegyajándékot adtak egymásnak (jegykendőt, inget, ruhát). A mëgkérés-t, kéretés-t így is mondták: leánykérés.ǀ Megj. L. még a Magy. Népr. Lex. 3: és OrmSz a kérő szócikkben. ǀ kéretés, leánykérés megkéret Vt mëkkéret ts i 1. <Vkivel> kéret <vkit>. 2. Az adott személy maga kéri meg vkinek a kezét. 1. Mëkkérettünk a Mariskát. 2. A nénémet mëkkérette cifra szabólegény, / Engömet is mëkkéretëtt szëgény juhászlegény (Bar. I, 144). [ A királfi] Másnap ēmënt a királylányhol. Próbát tëvëtt vele: mëkkérette. A királlány el is akart hozzá mënni (Bar. II, 54. sz.). Nh. A dal annak emléke, hogy régen a leendő menyasszony kezét hivatalosan keresztszülővel vagy idősebb rokonnal kérette el szüleitől a leendő vőlegény (férj). A kéretés-nek Bodán is megvolt a maga szabályrendszere, szertartásossága (L. OrmSz és AmTsz. 266, ). ǀ megkérés, kérő, kéretés megkérte J mëkkérte ts i Kérte <a tanácsát>. Mëkkérte a fijut, tuggya mëg, ha a mindenttudás országába ér, hogy hugyan szabadulhat mëg a fárul (Bar. II, 59. sz.).

190 190 Szótár m megkeveredik Vt mëkkeverëdik ǀ tn i 1.<Vmi miatt> összezavarodik. rossz 2. Eltéved <vhol>. 3. Megbolondul. rossz 1. Várgyá, mer kicsit most mëkkeveröttem! 2. Pécsön a Kerdvározsba tejjessen mëkkeveröttem. Nëm talátam mëg a fijamék házát. 3. Szëgény Laci, mëkkeverödött. Azúta nëm lëhet magára hanni. ǀ meghabarodik megkíván Vt mökkéván, mëkkiván ǀ ts i <Vmit> nagyon szeretne megtenni, elérni. Amikó mökkévánta a vadászást, [ ] émönt agaraivā az erdőbe, foktak is ëgy nyullat (Bar. II, 17. sz.). Fr. mökkévánta a vadászást [= vadászni vágyott]. megkókányol Vt mëkkókányul, mëkkókányol ǀ ts i 1. Fejbe ver kicsit <vkit>. tréf 2. Megver. szép ǀ 2. A tanittónk mëkkókányút bennünket, ha röndetlenköttünk. megkopoz Vt mëkkopoz ǀ ts i 1. <Levágott baromfit> tollától megfoszt. 2.<Vkit> értékeitől megfoszt. rossz ǀ 1. Fórázás után röktön mëkkopozom a tikot. 2. A vásárba engömet is mëkkposztak a zseptolvajok. ǀ megfoszt megkotol Vt mëkkotyul, mëkkotyol ǀ tn i <Fészkén ülve> a tyúk kotlani [költeni] készül. ǀ Két tikom is mëkkotyút má tënnapra. ǀ Megj. Így is: elkotylik. A kotlik szó azzal van kapcsolatban, hogy a kotlós mély koty-koty hangot ad, szaggatottan (TESz 2: ). ǀ kotlik, kottyozás mëkkotorta l. a szétkotorta szócikkben megkölykezik A mëkkőkezik, mëkkölkezik, mëkköjkezik ǀ tn i <Kutya, macska > utódot hoz világra. ǀ Mëkkőkezött a kutyánk. ǀ kölykezik megköpölyöz Vt mëkkörpülöz, mëkkörbülöz, mëkkörbüjöz ǀ ts i A köpöjözés gyógymód volt egykor. ǀ Megj. A köpöly szívóharang volt, amellyel a bőr felületén fokozták a vérbőséget (TESz. 2: 616.) A köpölyözés során sokszor vér jelent meg a szívóharang aljában. (L. AmTsz. 22. és OrmSz. 325.) megkörmöz Vt mëkkörmöz ǀ ts i 1. <Macska> a körmével kapar <vmit, pl. az ajtót, ablakot>. 2. <Macska> a körmével megsebesít vkit. ǀ 1. Ez a ronda macska mëgen körmözi az ajtót. 2. Vigyázzatok, mer mëkkörmöz bennötöket ez a macska! ǀ Megj. Így is: mëkkarmol. megköved Vt mëkküjed, mëkküed, mëkköved ǀ tn Megfő a kövesztőben a hús, szalonna, bőrke. ǀ Má mëkküjett a szalonna mëg a bürke is. ǀ Megj. A köved szó itt is <hús, szalonna> abálódik jelentésű. (L. még TESz. 2: 629.) ǀ köveszt, kövesztő, abál, abálás meglát J mëglát ǀ ts i 1. Hirtelen lát <vmit>. 2. Észrevesz, felismer vmit. 1. Örűtem annak, hogy mëgláttam a füjbe a függőmet. 2. Mëgláti a békát, mondi nekije, hogy hozza ki a vizbül a gyűrűjét (Bar. II, 54. sz.). meglesz AJ möglössz, mëglësz tn i 1. kny. (Vmi megkerül, előkerül.) 2. Elkészül <vmi>. 3. Megszületik <a baba>. 4. <Vmi> vmilyen nagyságot ér el. 5. <Vmi> rendelkezésre áll. 1. Mëglëttek a kujcsok. 2. Hónapra má mëglëssz a ház alapja. Mer addigra má möglött [ megépült ] az istálló (Bar. I, 46 sz.). 3. Mëglëtt a gyerök tënnap éjjē. 4. Mëglëssz esz talán öt métër is. 5. Fél év mulva mëglësz az autónk [= akkor meg tudjuk venni ].

191 Szótár m 191 meglotyikol Vt mëglotyikul, mëglotyikol ǀ ts i 1. <Vasalás előtt> ruhát kicsit megvizez. 2. Ruhát, edényt elnagyoltan öblít. rossz ǀ 1. Mëglotyikulom a lepüdőt, hogy könnyebben lëhessön vasāni. 2. Lotyikúd mëg még a tányérokat! ǀ Megj. Az 1. jelentésben még újabban használatos a fájhtol szó. meglotyol Vn mëglotyul, mëglotyol ǀ ts i ǀ <Növényt> megöntöz, meglocsol. ǀ Kicsit a rózsa levelit is mëglotyulom. meglő A mëglüj, mëglő ǀ ts i <Vmit, pl. állatot> lelő, és így elejt. ǀ Mëglüjte minap a maga vaddisznójját. ǀ Fr. mëg vagyok lőve evvel a [= gondban vagyok vele]. megmacskásodik Vt mëgmacskásodik ǀ tn i <Végtag, főleg láb> zsibbadni, merevedni kezd. ǀ Ugy mëgmacskásodott a lábom, hogy lépni së tudok. megmalacozik, malacozik l. a fial szócikkben megment A mëgmönt, mëgment ǀ ts i kny Vmitől megóv <vkit>. ǀ Köszönöm, hogy a pokoli ágyamtul mëgmöntöttél! (Bar. II, 106. sz.). megmohókodik Vt mëgmohókodik ǀ tn i <Kar vagy a láb> a megerőltetéstől elnehezül. ǀ Mëgmohókodott a kezem szára. megmondogat Vn mëgmondogat ǀ ts i Odamondogat; bátran mond véleményt <vmiről vkinek>. tréf, rossz ǀ Jó mëgmondogattad ám az anyósodnak. ǀ odamondogat megmondta J mëgmonta ts i Elmondta, elbeszélte. Mikor begyütt, mëgmonta, hogy az égön a csillag szépen jáccik (Bar. II, 59. sz.). megmonyász Vt mëgmonyász, monyász ǀ ts i Megtapogatja a tyúk fenekét, hogy tojik-e. ǀ Öreganyám nagyon értötte, hugyan kő mëgmonyászni a tikokat. ǀ Megj. A mony régi szó a falu nyelvében. Jelentése: tojás. (L. még a csődör és a monyas szavakat!) megmosakodott A mögmozsdózott, ~ tn i Megmosta <testét>. Akkó mögmozsdózott, mögröggelizött (Bar. II, 46. sz.). megmutat A mëgmutaszt, mëgmutat ts i Bemutat; érzékeltet. Ëccër az uton Pétërnek eszibe ötlött, hogy ü szeretne ëgy napig Isten lënni, maj mëgmutasztaná ü, hugyan këll a vëlágot kormányozni (Bar. II, 127. sz.). megneszel Vt mëgneszül, mëgneszöl, mëgneszël ǀ ts i 1. <Vmit> észrevesz. 2. Észrevesz <vmit>, és ettől megijed. 3. Nincs teljesen magánál. rossz ǀ 1. Időbe mëgneszűte, hogy ebbü még baj lëhet. 2. Mëgneszűtem ám, amikó mëgláttam a veszöt rókát. 3. Esz tejjessen mëg van neszűvē. megnő A mëgnyőll, mëgnyől, mëgnő tn i 1. Növény növekszik 2. A 3. személyű egyén növekszik. 3. <Vki> felnőtté válik a növekedése folytán. 1. Hogy mëgnyőtt ez a kis fenyőfám! 2. De mëgnyőtté, gyerök! 3. Még odajárt, mëgnyőtt. Pap lëtt belüle (Bar. II, 106. sz.). ǀ MNyA. 871: megnő. megnyom Vt mëgnyom ǀ tn i Boszorkány ártó cselekedete. ǀ Mëgnyomta a boszorkány. Az ugy vót, hogy éjjē ráűt a mejjire. Délben nem jó a közös mësgyére feküdni, mer az illetőt mëgnyomják a boszorkányok (Bar. III, 252.).

192 192 Szótár m megpácol Vt mëkpácul, mëkpácol ǀ ts i 1. <Gabonát> vetés előtt páccal [pl. rézgálic és mész oldatával] fertőtlenít. 2. Húst páclével átitat, kezel. ǀ 1. Mëkpácútam a buzát mëg a rozsot is. 2. Vathus szagát nëm lëhet érözni, ha mëkpáculom. ǀ Megj. Így is mondták: bepáculom. megpátyol Vt mëkpátyul, mëkpátyol ǀ ts i 1. <Vkit> nagy szeretettel, figyelemmel és hosszú ideig ápol, gondoz. ǀ Szépöm mëkpátyúta az örekszülejit. megpenészesedik A mëkpenészösödik, mëkpenészlik ǀ tn i Penészessé válik <kenyér, tej, befőtt>. ǀ A kënyeret betakartam, mégis mëkpenészösödött. megpenészlik l. a megpenészesedik szócikkben megpirul Vt mëkpirul ǀ tn i 1. <Kenyér, kalács, rétes> a kemencében, sütőben szépen pirosodik. 2. Arc pirossá válik. 3. A talaj kissé szárad, szikkad, tikkad <eső, szántás után>. ǀ 1. Szépem pirul a kalácsom teteje. 2. Hogy mëkpirút az arcod a napon! 3. Ha kicsit má mëkpirul a főggye, akkor lëhet vetögetni. megpörköl Vn mëkpörkül, mëkpörköl ǀ ts i 1. <Disznót> megperzsel. 2. Odaéget <vmit, pl. ételt>. 1. Mëkpörkőték a disznót régön, utánna mëg vakargatták róla a szőrcsomókat. 2. Na, eszt a hust jó mëkpörkűted. ǀ Népr. Korábban a levágott disznót szalmával pörkűték. Ma már gázlánggal, géppel pörzsülik. megráspol Vn mëgráspul, mëgráspol ǀ ts i Ráspó-val ( reszelővel ) élesít <kést, szerszámot>. ǀ Ha ēmënt az élle a kapának, ásónak, én szoktam mëgráspúni ezöket. megrebben A mëgröbben, mëgrëbben ǀ tn i 1. Megijed <vmitől>. 2. Egyet rebben hirtelen a szeme, szemhéja <vmitől>. ǀ 1. A rókátu hörtelen mëgröbbentek a tikok. 2. Talát ki, mëjjik szömöm röbbent mëg! ǀ Nh. Ha eltalálja valaki, az hallja meg először a jó hírt. ǀ megneszül megrehül Vt mëgrehül ǀ tn i <Vmi, főleg fa anyaga> megrothad, tökremegy. ǀ Egésszen mëgrehűt a kutkávánk. ǀ Megj. Így is mondták: ērehül, elrehül. ǀ rehül, elrehül megrezzent Vt mëgrözzent, mëgrëzzent ǀ ts i 1. Bokrot, fát megráz. 2. Megijeszt <vkit>. tréf ǀ 2. Gyüttek a szöllőtolvajok. Na, én asztám mëgrözzentöttem ám üket. megríkat Vt mëgrékat, mëgríkat ǀ ts i Könnyekre fakaszt <vkit>. tréf, rossz ǀ Mëgrékattam ám, amikó ēmesētem neki a gyerökkoromat. megront Vt mëgront ts i <Babonás hiedelem szerint> a boszorkány embert vagy állatot beteggé tesz, így okoz rontás-t. rossz [A boszorkány] Csak a szógálóit, lovajit mëg a baromfijait rontotta mëg (Bar. II, 46. sz.). Monygyák, hogy eszt és eszt mëgrontotta boszorkány. Ebbe mi má nëm hiszünk. ǀ Népr. A rontás abból állt, hogy a rontó személy betegséget idézett elő (küldött) a megrontottra. A rontás vagy tétemény a magyar népi hitvilág egyik legfontosabb mágikus eljárása. (L. még Magy. Népr. Lex. 4: a rontás, rontáselhárítás, rontó bábu címszavak alatt! Nh. A helyi hagyomány szerint a boszorkány rontását a jós vagy a javasasszony tudta csak lëvënni a megrontott személyről különféle praktikákkal (mëgöntés-sel, szömviz-zel). ǀ Boszorkány, rontáselhárítás, megnyom, tétemény, megöntés, szemvíz

193 Szótár m 193 megrottyan Vt mëgrottyan ǀ tn i 1. <Étel a fazékban, lábosban> forrás közben rotyog, és hirtelen összeesik. 2. <Vki alatt> a fa ága vagy az ágy deszkája megroppan. ǀ 1. Mëgrottyant a kapiszta, lëhed behabarni. 2. Éjjel mëgrottyant alattam az ágy dëszkájja. megrökönyödik A mëgrőkönyödik, ~ ǀ tn i 1. <Ruha, fa, termény> a nedvességtől dohos lesz, rugalmasságát veszti. 2. <Vki> meglepetésében szinte megdermed, a hangja is elakad. ǀ 1. Sokat ázott a dëszka, asztám megrőkönyödött. 2. Ott én akkor ugy mëgrőkönyöttem, hogy alik kaptam levegőt. megröntgenez A mëgrönygönöz, mëgröngönyöz, mëgröngönyül, mëgröngënëz ǀ tn i kny ǀ Édösapámat is mëgröngönyűték. megrühesedik AJ mëgrühesödik, mëgrühesëdik ǀ tn i 1. <Ember> mocskossá, rühessé vélik. rossz 2. <Állat, főleg birka> rühessé lesz. ǀ 1. Durva szitkozódásként: Të rühes, takaroggy el innen! ǀ Népr. Régen a pásztorok fürdetéssel és rühzsír-ral kezelték, gyógyították a rühös, rühes birkákat. Megj. A rüh vagy rühesség: rühatka által okozott, viszketéssel járó bőrbetegség. megsebez Vt mëkseböz ts i Sebet ejt <vkin vagy állaton>. Jézus mëkseböszte a ló másik lábát is (Bar. II, 127. sz.). megsejdít Vt mëgsajdét, mëgsejdit ts i Megsejt vmit. Sejtöttem, hogy ez nëm jó uton jár. [ ] mëksajdétotta, hogy ez a fiju, az Anti, a szegény embër fija (Bar. II, 59. sz.). L. még ÚMTSz. 3: 1165.) ǀ Fr. mëksajdétotta [= megsejtette, felismerte]. megszaporodik Vt mëkszaporodik tn i 1. <Vmiből> több lesz. 2. <Ember, állat> utódot hoz létre. 1. Nagyom mëkszaporodott ám a vagyona. 2. [Te, béka] Ha mëkszaporodó, ēmék hozzád komának (Bar. II, 64. sz.). ǀ szaporodik megszeg Vn mëkszeg ǀ ts i 1. <Egész> kenyeret vágással megkezd. 2. Parancsot nem teljesít. rossz 3. Tilalmat áthág. rossz 4. Nem állja a szavát. rossz ǀ 1. A mi kënyerünket az édösanyánk szokta szépön mëkszegni. 4. Mëkszekte az igéretit. ǀ Nh. A megszegés előtt keresztet rajzolnak késsel kenyér aljára (fenekére). megszéled Vt mëkszélled, mëkszéled ǀ tn i Elszéled; elkóborol. ǀ A juhaiam mëkszélettek, / Lucërnába belemëntek (Bar. I, 284.) ǀ Megj. Mai szóhasználattal: elszéled <a nyáj>, elkóborol. megszólít A mökszóllétt, mëkszólét, mëkszólitt, mëkszólit ǀ ts i 1. Beszél vkihez. 2. Beszédet kezdeményezve szól vkihez. ǀ 1. Odamëntem hozzá, asztán bátran mëkszólitottam. Nëm tuttam, hogyan kő valakit udvariassam mëkszólittani. 2. Ëccër karácsony éjjē az istállóba halli [a szógagyerök], hogy a négy ökör közül az ëgyik mëkszóllétti a másikat: Mit tucc? (Bar. II, 91. sz.). megy AJ mén, mögy, mëgy ǀ tn i 1. Saját lábán halad, gyalogol. 2. <Vmi> kerül, jut <vhová>. 3. Vmilyen helyzetbe, állapotba jut vmi, vki. 4. Működik, jár. 5. <Jármű> halad. ǀ 1. Há mén kē? Várgyá, fijam, ëty kicsit! / Hadd táncújjak ëty picit! / Mingyár haza mennyünk (Bar. I, 173.). 2. Szömibe mënt a por. 3. Jó mén a sora. 4. Nëm mén a falióránk. 5. Mëgim mëgy a kis motorom. ǀ Megj. A Mingyár haza mënnyünk-ben az ige (a felszólító mód ellenére) kijelentő mód jelentésű, amelynek

194 194 Szótár m a mingyár-ral együtt jővő idő vonatkozása is van. ǀ Fr. jól mëgy neki [= sikerülnek a dolgai; gazdagodik]. ha mindön jól mëgy [= ha a körülmények szerencsésen, az elképzelések szerint alakulnak]. nëm mén a fejibe [= nehezen érti meg; számára csaknem érthetetlen <vmi>]. Ami nëm mén, aszt në erőtessük! [= Amiről kiderül, hogy megvalósíthatatlan, azt a <munkát> nem érdemes tovább csinálni.] méhser l. a márc szócikkben mekszélled l. az elszéled szócikkben mellé A melleje, ~ ǀ nu Vmely személy vagy tárgy közelébe <kerül>. ǀ Tëdd a talicska mellé! Akkor az lëssz a csónakos, aki melleje a csónakba ül (Bar. II, 59. sz.). megszólít A mëkszóllét, mëkszólit ts i <Vkihez szól, beszél.> Ëccër karácsony éjjē az istállóba halli, hogy a négy ökör közül az ëgyik mëkszóllétti a másikat (Bar. II, 91. sz.). megtalál A möktanál, ~ ts i Meglel <vmit>. Ü is möktanáta a parazsat (Bar. II, 17. sz.). megvan J mëgvan tn i Megmaradt, és így megvan. Ugy maratt mëg az a kicsi is, ami mast mëgvan (Bar. II, 134. sz.). megvemhezik Vt mëgvemhezik tn i <Ló, szamár> ellik, csikózik. Az én taligám mëgvemhezët! Enyimé a csikó! (Bar. II, 156. sz.). Megj. A szövegben a mëkcsikózott szó lett volna helyesebb. A példamondat meséből való! megvet J mëgvet ~ ǀ ts i 1. Megágyaz, ágyat vet <ágyat lefekvéshez előkészít>. 2. Vkit <erkölcse szerint> hitványnak tart, és ezt ki is fejezi. rossz ǀ 1. Mëgvetöm még gyorsan a të ágyadat is. 2. Hitfánnak tartom eszt a cégérös gazembört, ezér mëgvetöm. ǀ Megj. Így is mondják az 1. jelentésben: mëgágyaz. ǀ ágyaz, megágyaz megvonódik Vt mëgvonyódik, mëgvonyókodik, mëgvonódik ǀ tn i <Széna, szalma ruha> nyirkossá, nedvessé válik. ǀ Még a harmattu is mëgvonyóthat a széna a rétön. megy A mén, mögy, mëgy ǀ tn i kny (Há mén kē?) ǀ Fr. mén, mind a karikacsapás [= könnyen megy <vmi>]. nëm mén a fejibe [= nem vagy nehezen érti]. megye AJ mögye, mëzsgye, mëgye ǀ fn 1. Közigazgatási egység (régen: vármegye). 2. Telekhatár (mezsgye). ǀ 2. Ezön a vonalon van a mëgye. ǀ Megj. A mezsgye szó csak telekhatár jelentésű. L. még a Hosszú-megye szócikket! megyecövek Vt mëgyecüjek, mëgyecövek ǀ Szerk. fn + fn Megyehatárt (megyét) jelölő erősebb karó. ǀ Végig lëütöttem a mëgyecüjeköket. ǀ Népr. A mëgyekövek-nek is volt itt határjelző szerepük. Ha ezeket elmozdították, határperekre került sor. Ez Bodán gyakran megesett. ǀ megyekő meggyengül AJ mëg gyöngül, mëg gyëngül ǀ tn i 1. <Növény> a nedvességtől megpuhul. 2.<Vki> erőtlenné, gyengévé válik. 3. <Főzés közben> a főzés alapanyaga megpuhul. ǀ 1. A széna mëg gyöngűt a harmattu. 3. Mëg gyöngűt szépen a cukorborsó a fazégba. Lëhet behabarni. melák AJ mëlák ǀ fn Nagy növésű, esetlen ember <főleg férfi>. tréf, gúny mn Málészájú, mafla <személy>. tréf, gúny ǀ Ez a mëlák alik fér be az ajtón. Nëm tut szót érteni a lányokkā ez a mëlák legény.

195 Szótár m 195 Meleg-mál Vt Meleg-mál Szerk. mn + fn Napsütötte, déli fekvésű domboldal és völgy. Meleg-mál Ho, Vö, r, e (BMFN I, 127/36.) Megj. A mál délnek fekvő hegyoldal (Bába Nemes: 236.). melegség Vn melekség ǀ fn Meleg idő <nyáron>; forróság. ǀ Röttenetös ez a nagy melekség. mell A mejj, ~ ǀ fn kny ǀ Fr. nagy melle van [= kérkedő, büszke ember; sokat képzel magáról]. veri a mellit [= dicsekszik, kérkedik, henceg]. mellé AJ melleje, ~ nu <Adott személy> közelébe. [A boszorkány] Rongybul mëg söprünyélbül csinyát ëgy babát, oszt helibe aszt tette melleje (Bar. II, 44. sz.). Ha mëgehűsz, üjj melleje (Bar. I, 529. sz.). mellény AJ melles, ~ fn Az ing fölött viselt, derékig érő, ujjatlan ruha. ǀ Megj. A férfiak itt is mellény-t viseltek. A nők mellénye a lajbli és a pruszlik volt. ǀ Fr. <Új keletkezésű> nagy mellénye van [= öntelt, nagyképű; túl nagy az önbizalma]. mellőle A mellüle hsz kny Ëgy asszonnak gyeröke születött, de ëgy éccaka a boszorkány ēlopta mellüle (Bar. II, 44. sz.). mély A méll, méj ǀ fn kny (Felülről lefelé irányban kiterjedtebb tér, víz stb.) ǀ Ott a mélbe köllene keresnöd. mn A viz it nagyon mél! Vigyázzatok! melyik A mëllik, mëjjik ǀ nm kny ǀ Mëllik vót az, aki nëm mondott igazat? melyikük A mëllikőjük, mëllikük, mëjjikük ǀ nm kny ǀ Mëllikük tunna neköm segitteni? mendegél A mëndëgēl, ~ tn i Lassan megy. Mënt, mënt, mëndëgēt (Bar. II, 59. sz.). meneteles Vt mënetelös, mëntelës ǀ mn Nem hirtelen, hanem folyamatosan emelkedő, ill. egyenletesen lejtő domboldal, út; lejtő. ǀ A mi uccánk is mënetelös. meny Vt möny, mëny ǀ fn Az ifjú férj apja számára az új fiatalasszony: a mëny. ǀ A mënyem mindig mëgápút betekségömbe. Fr. A lányomnak mondom, de a mönyem is ércse. [= a bírálat nem közvetlenül szól a címzetthez, de azért ő is okuljon belőle.] ǀ Megj. Így is szokták említeni a mëny-t: mënyelány. menyasszony A mönyasszony, mënyasszony ǀ Szerk. fn + fn kny ǀ A menyaszszonyok mindék sirtak, amikor kikérték üket a szülői házbu.ǀ Népr. A menyasszony hófehér ruhába öltözött. A fején kis koszorú (párta) volt apró virágokkal. menyecske Vn mönyecske, mënyecske ǀ fn Újasszony, ill. fiatalasszony. ǀ Szép mënyecske lëtt a lányodbu. Régön a mënyecskéket nagyom mëgdógosztaták ám az üdőssebbek. Nem kiméték üket. menyecskekendő Vt mönyecskekendő, mënyecskekendő ǀ Szerk. fn + fn Az új asszony, a menyecske fejére kötött kendő. ǀ Népr. Lakodalomban éjfélkor a menyasszony mënyecskeruhá-t vesz fel, és fejére kerül a virágos mënyecskekendő. menyecsketánc Vt mönyecsketánc, mënyecsketánc ǀ Szerk. fn + fn 1. Első tánc a lakodalomban a menyecskével. 2. Ajándéktánc. ǀ Népr. Lakodalomban e tánc alatt adják át az ajándékokat az ifjú párnak. A tánc végén a menyasszony megcsókolja az ajándékozót. A csókért járó pénz: a csókpénz. menyelány l. a meny szócikkben

196 196 Szótár m mennykő ménkü, mënykő ǀ Szerk. fn + fn Villámcsapás. ǀ Fr. Csalámba nëm üt a ménkü. [= jó tartású, erős embert nem szokott szerencsétlenség érni.] Becsapott a ménkü. [= váratlanul súlyos baj történt; és ezután nincs megoldás]. [A] Mënnydörgős ménkü[be]! [Szitkozódásként.] méreg Vn mérög, mérëg fn 1. Egészségre ártalmas szer. 2. Düh, indulat. 1. Vigyázzatok, mer ez mérög! 2. A bátyákat mög ötte a mérög (Bar. II, 46. sz.). Fr. ötte a mérög [= mérgelődött]. meregetőkanál A merögetőkalány, merittőkalány, merëgetőkalány, merëgetőkanál ǀ Szerk. mn + fn <Az étkészletben főleg leveses> merítőkanál. ǀ Nëm tëttetök merögetőkalányt az asztalra. méregzacskó Vn mérögzacskó, mérögacskó, mérëgzacskó ǀ Szerk. fn + fn Mérges ember. tréf ǀ Főfujta magát ez a kis mérögzacskó. Fr. mérögzacskó [= mindenre fölfortyanó, hirtelen haragú ember]. mergyedt Vt mernyett mn Megnagyobbodott, szétnyílott <pl. tekintetű>. gúny A bodái falu dërëkán / Kiállott ëgy mernyett szëmű lány. / Ugy rám mernyögette a szömejit, / Min mikor a birka mögellik (Bar. I, 376.). ǀ Megj. A címszó bizony nem dicsérő, nem kedveskedő szó! mergyeget Vt mernyöget, mernyëget ǀ ts i Bámuló, szétnyíló tekintettel néz <vkit>. gúny, durva ǀ Ugy rám mernyögette szömejit, / Min mikor a birka mögellik (Bar. I, 376.). merkőce Vt ~ fn Gyomnövény [Daucus carota L.], amely főleg réteken gyakori. Valamikor a merkőcének vót közepe, má nincs. Nincs is má a lánnak szégyöne (Bar. II, 613. sz. és ÚMTSz. 3: 1129.) merkőcegaz = Daucus carota (Bar. III, 23.) merre A mőre, mére, mēre, ~ hsz Mely irányban? Hol? 2. Milyen irányba kellene indulni? ǀ 1. Mēre laknak Keserüék?A falu északi részin? 2. Mēre mënnyek? Délnek vagy északnak? Kérdöszte, hogy mőre kő nekije mënni a Mindentudás ország gyába (Bar. II, 59. sz.). MNyA. 747: merre. mesél A mesel, ~ ǀ ts i Történetet, mesét mond el. ǀ Mesēd el, hun jártá az éjjē! mester AJ mestör, mestër ǀ fn 1. Iparos ember. 2. <Vmiben> igen kiváló tudású személy. 3. Kántortanító, tanító. ǀ 1. Bodán vót régön bognár mëg kovács mestör is. 2. Fijatal koromba én jobbam mestör vótam a kézimunkába. ǀ Megj. Régen így mondták: Ém még a Gertig mestör úr elejbe jártam. [ Az ő tanítványa voltam.] Boda híres és nagyra becsült kántortanítója volt Gertig Károly, aki 1934-ben részt vett a helyi néphagyományok (hiedelmek) gyűjtésében. Munkája a Berze Nagy János által szerkesztett Baranyai magyar néphagyományok-ban jelent meg Pécsett 1941-ben. Mester-föld J Mestör-főd fn + fn A tanító javadalmi földje volt. Mestörfőd Ds, sz, k (BMFN I, 127/119.). Megj. A mester szó jelentései: 1. Valamely iparnak szakmunkása, mestere. 2. Tanító. A föld: szántó. mestergerenda Vt mestörgörönda, mestërgërënda Szerk. fn + fn Falusi <öreg> házakban a mennyezet közepét tartó hosszanti, erős gerenda. 1. A mestörgërëndán lóggót a pëtrólëjomlámpa. Adjon az Uristen kētöknek ollan vas-

197 Szótár m 197 tag szalonnát, mind a mestörgöröndája (Bar. I, 4.). Megj. A mondat lucanapi rigmus része. mész A mesz, ~ fn Mészkőből égetett anyag. Forró meszbe tötette, de abba sértetlen maradt (Bar. II, 17. sz.). Kivötette a meszbül, oszt lëvágatta a fejit (Bar. II, 17. sz.). messziről Vn messzérül, ~ hsz Távolról. Nésztem üket nagy messzérül / A fijadi erdőszélrül (Bar. I, 284.). métely Vt métöl, métej ǀ fn Állatokban élősködő laposféreg [Trematoda]. ǀ 2. Az általa okozott mételykór. ǀ Métöl vót az ëggyik tehenüngbe. ǀ mételyes mételyes Vt métölös, métejös, métejës ǀ mn Mételytől szenvedő <jószág>. ǀ métely metszés Vt meccés ǀ fn 1. Vminek a megvágása, elvágása. 2. A szőlővesszők levágása tavasszal. ǀ 1. A kënyér meccésit mindig édösanyánk csinyáta. 2. Februárba má esedékös a meccés a szöllőbe mëg a gyümőcsösögbe is. Szőlőt nyitni és mecceni csak harmadnapos ujhód után löhet hódfogytáig, hogy [jó] termés lögyön. Ha tavaszi vetéskor a venyige béle vastag, akkor gyönge termés lössz. De ha vékony, akkor bő termés lössz (Bar. III, ). mézga l. a macskaméz szócikkben mezítláb A mesztélláb, mesztéláb, mezitláb ǀ mn + fn Lábbeli nélkül. ǀ Mesztéláb szoktunk fodbalozni régön. meztelen AJ meszteleny, ~ ǀ mn 1. Ruha nélkül van <vki>. 2. Szépítés nélküli, leplezetlen <valóság>. ǀ 1. Në légy ijen meszteleny! Āra gyütt ëgy meszteleny cigánygyerök, az mög könnyen ēbirta az ünge ujjába (Bar. II, 267. sz.). 2. Nézd, ez a meszteleny igasság! Fr. meszteleny igasság [= igazság mindenféle szépítés nélkül]. meztelencsiga A mesztelenycsiga, ~ ǀ Szerk. mn + fn Csigaház nélküli csiga. ǀ A kertüngbe a mesztelenycsigák lëlegēték a sajátámat. mi A mink, ~ ǀ mn kny ǀ Mink izs od vótunk a bucsuba. miből AJ mibül, ~ nm (ragos) 1. <Valami> miből van. 2. Mi okból? Miért? 1. Mibü van a kerittésötök? Vazsbu vagy dródbu? 2. Talákoznak a királnévā, ēmondik, hogy mibül járnak (Bar. II, 156. sz.). Fr. mibül járnak? [= miért jöttek <ide>?] micisapka Vn ~ ǀ Szerk. fn + fn Lapos, ellenzős szövetsapka. ǀ Neköm izs van micisapkám. ǀ Megj. Az összetett szó előtagja a német die Mißbilligung ellenzés szóval lehet kapcsolatban. ǀ sapka mieink A mijenkek, mijejink nm Több dolog, személy tartozik hozzánk. A mijejink mindég jó visēkönnek. MNyA. 729: mieink. miénk A mijenké, mijenk, mijénk ǀ nm A mi tulajdonunkban levő <vmi>. ǀ Të szóga, mönny el a malomba, visző hat zsák buzát, de a fele a mijenké, fele mög a másé (Bar, II, 267. sz.) Ez a mijenké, nëm a tijedé. ǀ Megj. Ha tulajdonra is utalnak, akkor a mijenké szó használatos [a ház van a tulajdonunkban]. Ha a tulajdonlás a beszéd tárgya, akkor, így mondják: mijenk nem másé <a szóban forgó vmi>.

198 198 Szótár m miért A mér, mijér minek, ~ hsz kny Mér aggóttok emijatt? Minek ez a nagy üvőttözés? Szem Pétër kérdöszte az embërt, hogy mér jajgat (Bar. II, 59. sz.). Há mégy? Rómába. Minek? (Bar. II, 531. sz.). míg A még, mig, ~ ǀ hsz kny ǀ Várgyatok addig, még ē nëm áll az eső! mihelyst A mijást, mihást, mihelt, mihejst ǀ hsz Mihelyt, a minél előbbi időben. ǀ Szójjatok mijást készen lësztök! milyen AJ millen, mijen nm 1. Milyen tulajdonságú? 2. Mennyire? 1. Mijen ize van a levesömnek? Ha të a pokóba mégy, tudd mëg aszt is, millen ott az én ágyam [...], mondd ē neköm is, amit láttá, hallottá [ott]! (Bar. II, 106. sz.) 2. A lánt még jobban mëkszerette, mer látta, millen okos (Bar. II, 156. sz.). min A mijön, ~ ǀ nm 1. Melyik tárgyon van vmi? 2. Min lehet nevetni, csodálkozni, bosszankodni? ǀ 1. Mijön van a kalapácsom? A szekrény tetejin? 2. A fijatal embër ēnevette magát. Eszt mëg az asszony vëtte észre. Kérdöszte az urát: Mijön nevettél? Sëmmin. (Bar. II, 91. sz.) mind A minnyá, ~ ált. nm Valamennyien. [ ] még hét gyeröke lött, minnyá mëkhātak (Bar. III, 536.). mindenhol A mindënhutt, mindënhol hsz Mindenütt. Azóta öszik a ló sokat, a szamár mëg azóta mindënhutt jólakik (Bar. II, 128. sz.). Mindentudásasszony Vt Mindëntudásasszon fn Mesebeli (mitikus) szereplő. Mikor ádvitte, mëkkérte, tuggya mëg a Mindëntudásasszontul, hogy mikor szabadulhat innend (Bar. II, 59. sz.). mindig A mindég, ~ hsz kny Az mindën nap agyonszopta, oszt mindég rént (Bar. II, 44. sz.). [Átok] Szájjon, rózsám, a tijedre, / Në csak mindég az enyémre! (Bar. I, 321.) Csak panaszkonni tuttok mindég. minél A menné, miné, ~ ǀ hsz kny ǀ <Középfokú melléknévvel együtt> a lehető legelőbb vagy a legnagyobb mértékben. ǀ Menné előb gyertök, anná jobb! ministráns Vt ~ ǀ fn Rendszeresen ministráló személy (általában fiú). ǀ Megj. A ministráló köreműködője volt a misének, és más szertartások lebolyolításában is segédkezett. Vitte a misekönyvet, csengetett, és válaszolt a papi imádság egyes részeinél. Újaban már lányok is ministrálnak. mint A mind, ~ hsz hasonlítás kifejezésére Az asszony ugy jajgatott, mind előbb (Bar. II, 59. sz.). ǀ Én is uty tëttem, mind a többijek. mit-mitke l. a lidérc szócikkben mióta A mőte, mijúta, ~ hsz Mennyi idő óta. [ ] tudd mëg, hogy mőte ëgyüttél, hét esztendő ēmút (Bar. II, 45. sz.). misét tesz Vt misét tösz, misét tësz ǀ Szerk. fn + ts i Misézik, misét tart. ǀ Elmënt a pap misét tönni. / Barna kislánt esküttetni (Bar. I, ). mit volt mit tenni l. az állni szócikkben mi van Vn ~ Szerk. nm + létige Mi történik. Hazamén a rókabőrkereskëdő, oszt láti, hogy mi van (Bar. II, 59. sz.).

199 Szótár m 199 mocsola Vt mocsila, ~ ǀ fn Kenderáztató hely, gödör. ǀ Mocsila ma má nincs a bodáji határba. ǀ Megj. A mocsila pocsolya, mocsár szláv jövevényszó Boda nyelvében. ǀ kenderáztató mogyoró A monyaru, monyoró, magyaró, manyaró, ~ fn 1. Széles levelű erdei cserje, nyírfaféle növény [Corylus]. 2. Ennek a csonthéjas termése. ǀ A magyaró szépen termött ebbe az esztendőbe. MNyA. 111: mogyoró. mokány Vn ~ ǀ mn Jó kiállású, erős <férfi>. tréf ǀ Mokány gyerök ez a Pista. molnár A mónár, ~ ǀ fn Malomtulajdonos, ill. a malom munkása. ǀ Régön itt izs vótak mónárok a vizimalmogba. Nem vót otthun a malom, a mónár ēvót epörgyézni (Bar. II, 267. sz.). ǀ Megj. A második példamondat csalimeséből való! moly A mol, moj ǀ fn kny ǀ Belemënt a moj a bekecsömbe. Má ērákta a felit. mondogalódik Vt ~ ǀ tn i Dünnyögve zsörtölődik; mondja a magáét. tréf ǀ Öreganyám szeretött ám mondogalónni. mondok A ~ ǀ Mondom. ǀ Mit keresöl, ücsém: A késömet! mondok (Bar. II, 267.). ǀ Megj. A címszó tárgyas ragozású ige szerepében! Ma alanyi és tárgyas ragozásban is használják a mond igét. mond rá J mondott rá, monta rá ts i Felelt, válaszolt. A Mindëntudásasszon csak annyit mondott rá, hogy Anti vëgye ki a kezébül a nyársat, kotorja mëg a parazsat, aki röttön arannyal válik (Bar. II, 59. sz.). Aszt monta rá: Aszt hissze kigyelmed, hogy az ördög ēvissze a mi gyerökünket? (Bar. II, 106. sz.) ǀ Fr. annyit mondott rá [= azt felelte]. monyas Vt ~ ǀ fn A ló hímje; mén. mn Tojni készülő <tyúk, lúd, kacsa>; ill. tojás van benne. ǀ Vidd el a kancánkat a monyashó! Három tikom is monyas. ǀ csődör monyász l. a megmonyász szócikkben mormicol Vt mormicul, ~ ǀ tn i 1. A tehén mormogó [ morgó ] hangon hívja a borját. 2. <Vki> morog, mérgelődik. tréf ǀ Mér mormicúsz annyid gyerököm? mormol Vt mormul, ~ ǀ tn i <Macska> mormogó hangot hallat. ǀ Hallod-ë, hugyan mormul a macskánk? ǀ Megj. Így is mondják: dorombul, durmog. morzsa A zsurma, ~ ǀ fn A kenyér, kalács, sütemény törmeléke. ǀ Szëdd össze a zsurmát az asztalon! Megj. A morzsa szó származéka (képzett szóként) a morzsál, zsurmál. ǀ zsurma morzsál l. zsurmál morzsálódik l. zsurmálódik morzsóka l. zsurmóka morzsókaleves l. zsurmókaleves morzsol Vn murzsol, morzsul, zsurmol, kopoz, ~ ts i 1. Dörzsölve lefejti a kukoricacsőről a szemeket. 2. <Ima közben> az olvasó egy-egy szemét a kezében tovább csúsztatja. ǀ 1. Morzsulok mék pár fej kukoricát. 2. Öreganyánk imáccságokat morzsul az óvasójjával. ǀ Megj. A morzsol szinonomája: kopoz, de a kopoz-nak kukoricát foszt jelentése is van. MNyA. 49: morzsol.

200 200 Szótár m mosakszik A mozsdózik, ~ ǀ tn i Mosakodik. ǀ Apád mindik hideg vizbe mozsdózik. mosakodó víz Vt mozsdó viz ǀ Szerk. mn + fn Mosakodáshoz használt víz. ǀ A viselős asszony mozsdóvizét este nem szabad kiönteni, hanem az ágy alá köll tönni, máskép mögrontja a boszorkány (Bar. III, 63.). mosódeszka Vt mosódëszka Szerk. mn + fn <Patakon átvetett> erősebb deszka vagy palló, amelyen mostak. Ëccër ëgy lány a folón mosott. Ahugyan mosott, ëgy nagy, vastag béka ugrott a mosódëszkájára (Bar. II, 64.). mosófa Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Verőfa volt a régi mosásoknál. ǀ Ém még láttam, hugyam mostak régön a mosófávā. ǀ Megj. Így is nevezték: lapoló. ǀ lapocka mosogatóteknő Vt mosogatóteknyő ǀ mn + fn Ovális kis teknő, amelyben edények mosogatását végezték. ǀ Népr. A mosogatóteknyőbe keverte mëg a böllér a májjashurka tőtteni valójját. mosolyog A mosolog, mosojog ǀ tn i kny ǀ Bájos, mikor mosolog. Fr. rámosojog a szöröncse [= szerencse éri; kedvez neki a szerencse]. most A mastat, mast, mastan, mostand, mostan, ~ hsz kny Ergye haza, füccsd el a kemincét, a gyerököt tëdd a lapátra, oszt ott a kemince elütt mondd nekije háromszor: Mast bedoblak! (Bar. II, 44. sz.). Még mast is élnek, ha mëg nem hóttak (Bar. II. 88. sz.). Mastan én nëm érök rá erre. most se lett meg AJ mast së lëtt mëg Szerk. hsz + hsz + létige + ik <A gyermek> nem született meg. Még mast së lëtt mëg a gyerök (Bar. II, 59. sz.). mostoha A mustoha, ~ ǀ fn kny ǀ Ű vót a gyerök mustohájja. mn A mostohaszülőm is jó bánt velem mindég. mosztra Vt ~ ǀ mn 1. Alaktalan, esetlenül nagy <tárgy, ruhadarab>. ǀ Hoty tuttá ijen mosztra natykabátod vënni magadnak? 2. Otromba. rossz ǀ Mosztra a viselködése ennek a legéŋŋek. motyó Vn ~ ǀ fn <Útra összerakott> szegényes kis holmi. tréf, rossz ǀ Hozd a kis motyódat, asztán indujjunk el! ǀ köcöllék motyorog Vt ~ ǀ ts i 1. Halkan, nehezen érthetően beszél. rossz, tréf 2. Teszvesz, téblábol. rossz, tréf ǀ 1. Nëm nyittya ki a szájját, csak motyorog. ǀ Megj. Így is: motyog. mozsdató viz l. a szenes víz szócikkben mögmönt Vt ~ tn i mögmönt = visszament (Bar. III, 24.). Megj. Kihalt szó! mökszomorodik l. elszomorodik mönnyenek világnak l. a világ szócikkben mőte l. mióta múltkor A mútkorgyába, mútkor, multkor ǀ hsz kny ǀ Ez még a mútkor vót. múlván A mulván, mulva hsz Bizonyos idő eltelte után. Sok pészt adok nekëd, ha husz eszetndő mulván az enyimé lësző! (Bar. II, 147. sz.) munkál l. az elmunkál szócikkben

201 Szótár m 201 muskátli A muskádli, ~ ǀ fn kny [Pelargonium]. ǀ Késő őszig nyillik a muskádli az ablakomba. ǀ Megj. Bodán is kedvelt virág a muskátli. ǀ A virág neve német jövevényszó Boda magyar nyelvében. mutat A mutaszt, ~ ǀ ts i 1. Vmire rámutat. 2. Bemutat, megmutat vmit. 3. Érzékeny vmire, vmi iránt. 4. Elárul <vmit>. ǀ 1. Rámutasztott a hibáimra. 2. Majd ű mëgmutaszti neköd, hun van sog vargánya az erdőbe. 4. Fr. kimutaszti a foga fehérit [= leleplezi önmagát, elárulja gonosz szándékát, alattomos tervét]. mutatóujj A mutasztóujj, ~ ǀ Szerk. mn + fn ǀ Mëkhuzódott kicsit a mutasztóujjam. muzsika J ~ ǀ fn 1. Zene, zeneszó. 2. Bál, ahol a zene szól. 3. Vmilyen hangszer. ǀ 1. De szép ez a muzsika. 2. Mönnyünk muzsikába! 3. Szeretnék ijem muzsikád vënni! muzsikus A muzsikás, ~ ǀ fn Muzsikáló, zenélő ember. ǀ Mëg gyüttek a muzsikások. műhely A méhel, műhel, műhej ǀ fn Az iparos munkahelye. ǀ Bodán a bognárnak mëg a kovácsnak is vót méhele.

202 N nadrágszíjparcella Vn nadrákszijfőd, nadrákszijparcëlla ǀ Szerk. fn + fn + fn Keskeny parcella a határban. ǀ Sok kesköny főd vót a bodai határba. Ezöket montunk nadrákszijparcëllának. nagyböjt Vt nagybűt, ~ ǀ Szerk. mn + fn Hosszú böjt húshagyó keddtől húsvétig. ǀ Népr. Nagyböjt idején Bodán régen nem tartottak már bálokat. nagycsütörtök Vt natycsötörtök, natycsütörtök ǀ Szerk. mn + fn A húsvét előtti csütörtök a nagyhéten. ǀ Natycsütörtökön izs böjtőtek az öreg gyejink. nagyfűrész A natyfürész ǀ Szerk. mn + fn Rönkök fűrészelésére szolgáló szerszám: nagyobb méretű fűrész két fogantyúval ǀ Körösztfürész vót a másik neve, mer evvel körösztü lëhed vágni a nagyob rönköket is.ǀ keresztfűrész nagygereblye Vn nagygerébgye, nagygereble, nagygerebje ǀ Szerk. mn + fn <. ǀ Fából készített > szélesebb, fogú gereblye. ǀ Nehéz vót huzni a nagygereblét. ǀ Népr. Főleg aratáskor használták, hogy vele szedjék össze a kuszalék-ot. nagyhold Vt natyhód, natyhold ǀ Szerk. mn + fn Katasztrális hold, 1600 négyszögöl nagyságú terület. ǀ kishold, magyarhold, katasztrális hold nagykarácsony Vt natykarácsony ǀ Szerk. mn + fn Karácsony első napja, december 25-e. ǀ Népr. Itt is szokás volt karácsonykor a betlehemëzés. ǀ Nh. Karácsony éjjelén semmiféle bőrnemű ne lógjon a szegen, mert elhullik a jószág, és szegre kerül a bőre. Ezért minden bőrnemű szerszámot, még a tarisznyát is a földre, az asztal vagy az ágy alá tesznek (Bar. III, 301.). ǀ kiskarácsony, két karácsony, két karácsony köze. nagykeszkenyő Vt natykeszkenyő ǀ Szerk. mn + fn Nagy, vállra vethető meleg kendő. ǀ Jó, hogy van natykeszkenyőm. ǀ Népr. Maguknak kötötték az asszonyok gyapjúfonalból. nagylány A nagyláŋ, ~ ǀ Szerk. mn + fn Felnőtt korú leány. ǀ Të má nagyláŋ vagy. Igy is visēköggy! nagylegény AJ nagylegéŋ, ~ ǀ Szerk. mn + fn 1. Idősebb legényember. 2. Szájhős. rossz, tréf ǀ A Jóska nagylegény. Sokat hisz magáru. Szeret legéŋkönni. ǀ legénykedik nagymise J ~ ǀ Szerk. mn + fn Énekes és hosszabban tartó mise. ǀ Fr. Kis mise, nagy mise / nincs id baj sëmmi së. [= minden rendben van]. nagypéntek Vt natypéntök, natypéntëk ǀ Szerk. mn + fn Húsvét előtti péntek a nagyhéten. ǀ Natypéntökön szigoru böjtöt tartottunk. Nëm ëttünk husételöket. ǀ Nh. 202

203 Szótár n 203 Bodán is úgy tartották, hogy a harangok Rómába mëntek. A harangszót kereplő hangja pótolta a nagyszombati föltámadás-ig.ǀ böjt, nagyhét, kereplő nagyszombat Vt natyszombat ǀ Szerk. mn + fn A húsvét előtti szombat. ǀ Natyszombat nálunk is a föltámadás ünnepe. Ezön a napon van vége a böjtnek.ǀ Nh. Nagyszombaton van a fëltámadási körmenet a templom körül. Krisztus szobrát viszik a körmenet élén gyertyák és zászlók kíséretében.ǀ körmenet nagyvérű Vt nagyvérü ǀ Szerk. mn + fn Erősen érzékies, buja <személy>. tréf ǀ Itt izs vótak mindég nagyvérüek. Kergették a lányokat, mënyecskéket. náluk A nálik, ~ ǀ hsz, kiegészült nm Az ő otthonukban, a környezetükben. ǀ Nálik jártam a minap. Szerettem nálik lënni. nám Vt ~ ǀ msz Íme, na látod! ǀ Nám, mëgmomtam eszt neköd má korábban! ǀ Megj. A nám talán a no és a lám öszevonásával jött létre. Hosszúhetényben ennek megfelelője a nóm. Nap anyja l. Holdanya szócikkben napa Vt ~ ǀ fn Anyósa <vkinek>. ǀ A napam szokot segitteni krumpliájáskor. ǀ ipa napfelkelte Vn napfőkőtte Szerk. fn + igenév Napkelte; kora reggel. Napfőkőtte előtt kimégy az erdő szélire (Bar. II, 46. sz.). Már napfőkőtte előtt a határba vótunk aratáskor. napnyugta Vn napnyukta ǀ Szerk. fn + igenév Naplemente. ǀ Nh. Ha a nap felhőbe nyugszik lë, eső lössz, ha piros a napnyugta, szeles lössz az idő (Bar. I, 330.). nápolyi A nápoli ~, ~ nápoji ǀ fn kny ǀ Vëttem a kizsgyerököknek nápolit. napraforgó J ~, tányérvirág Szerk. fn + fn Régön nëm vetöttünk ennyi tányérvirágot. MNyA. 26: napraforgó. napszámos arató Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Bérért fogadott arató. ǀ Népr. A szomszéd községekből (pl. Hetvehelyről) fogadtak napszámba aratókat, ha egy-egy család nem tudta volna elvégezni időben az aratást. Itt csak a nagygazdáknak voltak napszámosai. napvilág Vt napvëlág, ~ ǀ Szerk. fn + fn Világosság, napsütés; nappal. ǀ Jancsi aszt së tutta, mikor van éccaka vagy napvëlág, örökkön sötéccségbe vót [mert megvakították a testvérei] (Bar. II, 88. sz.). naspolya A lasponya, naspoja ǀ fn 1. Körte lakú, kisebb kásás húsú gyümölcs. 2. Az ezt termő bokor, ill. fa. ǀ 1. Hátu, az udvarungba nekünk izs vót lasponyánk. 2. Nagyon jó ize van a lasponyának. MNyA. 98: naspolya. nász Vt ~ ǀ fn 1. Lakodalmi menet, nászmenet <jelzője>. 2. Ünnepélyes házasságkötés. ǀ A nászmënedbe nagyokat kurjongattak a legényök. ǀ Megj. A nászuramat itt röviden nász-nak is szólították. nászasszony Vt nászasszoŋ, ~ ǀ Szerk. fn + fn A nászuram felesége. ǀ A nászasszonyunk mindég böcsűte a fijamat. ǀ Megj. A házastársak szülei közül az egyik férfi így szólította meg a násztárs feleségét, ill. a feleségek nászasszonyai voltak egymásnak. ǀ nász, nászuram

204 204 Szótár n nászmenet Vt nászmënet ǀ Szerk. fn + fn Lakodalmi menet. ǀ Én is od vótam a nászmënedbe. násznép Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Lakodalmi vendégsereg. ǀ Nagy násznéb vót a lakodalmigba. ǀ nász nászuram l. nász negyedes Vt negyedös, negyedës ǀ mn Negyedes művelésre kiadott (vállalt) földterület. fn Az a család (személy), amelyik (aki) negyedes művelésre vállalt munkát nagygazdánál. ǀ Megj. Feles művelés Bodán csak ritkán fordult elő. Akik ezt végezték, ők voltak a felesök. nehézség Vt nehésség ǀ fn 1. <Szitkozódásban>: baj, nyavalya. 2. Villám, villámcsapás. ǀ Fr. A nehéssék törgyön ki! [= jöjjön rád a betegség!] Hogy a csattogós nehéssék csaptyon bele! [= a villám csapjon bele; érje valami baj!] nej Vn ~ ǀ fn Feleség. ǀ Megj. A nej, nejem inkább csak a hivatalos nyelvben. A mindennapi beszédben így említi a férj a nejét: feleségöm, asszonyom, az asszony. nekem A néköm, neköm, énnékem, nekëm nm 1. Számomra. 2. Van nekem vmi; birtokában vagyok vminek. 1. Igenyös vagy, rózsám, mind a nád, / Néköm nevēt az édösanyád (Bar. I, 376.). 2. Van énnékëm tizenhárom akó [borom] / Katonáknak való (Bar. I, 471.). neki A nekijje, nekije, ~ hsz, nm (kiegészült alak) 1. Neki van vmije. 2. <Az ő> részére, számára < kell adni vmit>. 3. Szóltam neki <hozzá>. 1. Van neki biciglije. 2. Eszt adom nekijje. A rókabőrkereskedő mëgvenné a fiját, ha eladná nekije. Aszegény embër elatta nekije (Bar. II, 59. sz.). 3. A pap aszt monta nekije: Tëgyél az asztóra kis bögrét mëg ëty naty kanalat [ ] (Bar. II, 44. sz.). Montam nekijje, de nëm figyēt rám. nekiáll J ~ ǀ tn i 1. Elkezd egy munkát. 2. Nagy igyekezettel fog munkához. 3. <Verekedéskor> vállalja a küzdelmet. ǀ 1. Vonakodott, asztán csak nekiát a munkának. 2. Hú, nagyon nekiát ám a föstésnek. 3. Nëm hatta magát. Ez is nekiát ott a vereködésnek. nekiemberesedik Vt nekiembörösödik ǀ tn i Férfivá serdül. kedv, tréf ǀ Hogy nekiembörösödött ez a Jani. Alig ismerök rá. ǀ Megj. Így is mondják: mëgembörösödik. nekiered Vt ~ ǀ tn i 1. <Hirtelen> útnak indul. 2. <Az eső, a hó> hirtelen és erősen esni kezd. ǀ 1. Na, akkor ereggyünk neki! 2. Mast asztán nekierett ám! ǀ Megj. Így is mondják: Mëgerett az eső. ǀ megered nekik A nekijek, ~ ǀ nm A többes szám 3. személyű személyeknek szólóan. ǀ Aszondi nekije a kakas: Nekëm tíz-húsz feleségëm van, mégis tudok nekijek parancsúni (Bar. II, 91. sz.). nekisikul Vt ~ ǀ tn i <Az égbolt> teljesen, egyenletesen beborul. ǀ Nagyon nekisikút. Ebbü nagy zuhé lësz. ǀ nekivál nekivál Vt nekiváll ǀ tn i Kiderül; elvonulnak a felhők. ǀ Egyre jobban nekiváll. Elvonúnak lassan a föjhők. ǀ nekisikul nélkül A nékü, nékül ǀ nu kny ǀ Sipka nékü në indujj el, mer kezd hüvösönni!

205 Szótár n 205 némelyik A némëllik, némëjjik ǀ nm kny ǀ Némëllik fijatal nëm tuggya há tëgye magát: ujan rátarti a viselködése. némelykor A némelkor, némëjkor ǀ hsz Néha. ǀ Némelkor rám gyün a sirás. néne A nene, ~ ǀ fn 1. Az egyik szülő idősebb nőtestvére. 2. A nagybáty felesége. 3. A rokonsághoz <ritkán a szomszédokhoz> tartozó idősebb nő megszólítása. 4. <Általános használatban> idős nő ( néni ) jelentésben. ǀ 1. A Kati neném nagyon szeretött engömet. nép(ek) J ~ fn 1. Emberek. 2. Sokaság. 1. Aszonygyák a népek mindönfelé, hogy nëm jó ez a naty szëgénység. 2. Fr. Od vót a falu népe. [= nagyon sokan voltak ott; sokan voltak]. A népek odamëntek, hogy majd ēhajtik (Bar. II, 556. sz.). ǀ Fr. Micsoda népek vannak! [= nagyon furcsák ma az emberek!] nesz Vn ~ ǀ fn 1. Zaj, lárma. 2. Ürügy <vmire>. rossz ǀ 1. Mi ez a nagy nesz itten? 2. Avval a nesszel gyütt ide, hogy ű a gázórát akari lëóvasni. neszel Vt neszöl, ~ ǀ ts i 1. Neszről <hangról> vagy szagról észlel vmit. 2. Hangot, mozgást erősen figyel. 3. Megérez, sejt vmit. 4. Zajt kelt, lármázik. 5. Kiabál. rossz ǀ 1. Ű neszőte először, hogy gyün a róka tikól felü. 3. Mëgneszűte, hogy ebbü baj lëhet. 5. Në neszűjjetök itten az ablakom alatt! ǀ nesz, neszez neszez Vt neszöz, neszëz ǀ tn i Lármázik, hangoskodik. rossz 2. Zörög, zajt csap. rossz ǀ 1. Në neszözzetök! Csöndet szeretnék. 2. Zavar engöm, hogy neszözöl a fünyiróval. neveletlen ujj Vt ~, kisujj ǀ Szerk. mn + fn A kéz kisujja. ǀ Megj. Talán azért neveletlen ez az ujjunk, mert nem olyan ügyes a mozgása, mint a többi ujjé. nevelődik Vn ~ ǀ tn i 1. <Növendékállat> gondozással fejlődik. 2.<Gondos és különös ráhatás nélkül is> vmilyen módon fejlődik vmi vagy vki. ǀ 1. Szépen nevelőnnek a malaccajim. 2. Nevelődik a kis fügefám. nevetve A nevettē, ~ hat. igenév Nevetéssel. Az aptyiknak nagy nevettē monták, hogy ni! millen szép lovat hozott a Jancsi (Bar. II, 46. sz.). néz A níz, ~ ts i kny ǀ Fr. Csak néz, mind a moziba. [= bután, bárgyúan néz]. feléje së néz [= nem látogatja; nem törődik vele]. jó nész ( néz ) ki [= tetszetős vmi; csinos öltözetű, szép személy]. na, jó nézünk mi ki [= éppen nem a legjobb állapotban, körülmények között vagyunk]. nézeget AJ nézgel, nézöget, nézëget tn i Hosszasan és megszakításokkal néz. Ahogy a királ od nézgēt, mëglátta a fërslagot. Főment a kocsira, belépett a fërslagba, oszt ráűt a sámlira (Bar. II, 156. sz.). néztél A níszté, nészté, ~ ts i Vmit <te> szemléltél. Mit nészté ijen sokájig? MNyA. 864: néztél. nincsőke Vt ~ fn Kis pintyféle madár. Népr. Ormánsági mesék szerint ez a kis madár segítette Jézust akkor, amikor menekült a poroszlók elől. Ezt mondogatta: Nincs itt! Nincs itt! A boduga meg nyomra vezette az üldözőket ezzel: bútt, bútt, kád alá bútt! (Bar. II, 614, 615. sz.) A pinty neve ezért az Ormánságban is: nincsőke, pintyőke. ǀ budoga níz l. néz

206 206 Szótár n noa l. nova nova A noa, noha ǀ Igénytelen, rossz minőségű szőlő. 2. A belőle készült bor <jelzője>. ǀ 1. A nohát nëm kő permetűni. 2. Id mëk të a nohaborodat! Neköm në kinágazsd! nő 1 AJ nyőll, nőll, ~ ǀ tn i 1. Vmi természetes módon gyarapodik, növekszik. 2. Vhol megterem, tenyészik vmi. ǀ 1. Szépen nyőll a vetésünk. 2. Még a küjek között is nyőll a gaz nálam. nő 2 J ~ ǀ fn 1. Nőnemű felnőtt. 2. Vkinek a kedvese, szeretője. tréf, durva ǀ 1. Ém mindék tisztőtem a nőket, főleg az édösanyákat. 2. Ez a legujjab nőd? Nëm talátá szöbbet? Ez a Jóska nőjje! nődögél A nyődögéll, nőddögél, ~ ǀ tn i Lassan növekszik. ǀ Csak nyődögél, de nëm mén sëmmire. nöstény AJ nyöste, nyöstény, ~ ǀ mn Nőnemű állat <jelzője>. ǀ Ez nöstény kutya. fn Lenézett, pusztán szexuális partnernek tekintett nő. durva ǀ Evvel a nösténnyel él má évek úta. növendék AJ nevendék, ~ ǀ fn Tanuló, tanítvány. mn Növésben levő jószág <jelzője>. ǀ Én a Gërtig nevü tanittó úr nevendéke vótam. Van ëty szép nevendék borgyum. növeszt A nyőlleszt, nyőleszt, ~ ǀ ts i kny ǀ Naty szakállat nyőllesztött. nudli AJ nyukli, núdli ǀ fn Liszt és a tört burgonya összegyúrásával, kifőzésével készített étel. ǀ Núdli vót sokszor a második fogás nálunk, mer husra nëm tellött. ǀ Népr. A tésztát ujjnyi vékonyra sodorják, majd apróra vágják. Így a tészta alakja lehet a magyarázat arra, hogy a núdli-t tréfásan így is nevezik: istenpöcse meg bögyörő, anygyalbögyörő. A bögyörő 1. <Főleg kisfiúval kapcsolatosan> hímvessző. L. még a bögyörő szócikket (ÚMTsz. I, ).

207 Ny nyaggat J ~ ǀ ts i 1. <Kisgyermeket> piszkál, nyúz. rossz 2. Kérdéseivel zaklat vkit. 3. Hangszeren kínlódva játszik. tréf ǀ 1. Mér nyaggatod aszt a kislányt? 2. Në nyaggass engöm ijem butaságokkal! 3. Nyaggati a hegedüt órák úta. ǀ nyaktat, nyektet nyájas kút Vt nyájos kut Szerk. mn + fn Kút, ahol a juhnyájat itatják. Mikor juhászbojtár vótam, / Nyájos kutnál elaluttam (Bar. I, 320.). nyakfog Vt ~ Szerk. fn + fn Mandula. nyakfoga lëesött = fáj a mandulája (Bar. III, 25.). nyakkendős bika Vt nyakkendőzs bika ǀ Szerk. mn + fn Inszeminátor. tréf nyakló Vt ~ ǀ fn A lószerszám része a ló nyakán. ǀ Elöregödött a nyakló; ujjat köllene vënni. ǀ Megj. Arra való, hogy a ló ezzel kormányozza a kocsit. A kocsirúd elejét és a ló nyakát köti össze. ǀ Fr. nyakló nékü [= meggondolatlanul, ész nélkül; határt, korlátot nem ismerve; felelőtlenül, összevissza <cselekszik vki>]. Nyakló nélkül a kocsi fékezhetetlenné, irányíthatatlanná válna. nyaktat Vn ~ ǀ ts i 1. Nyaggat, piszkál <gyermeket, állatot>. rossz 2. Hangszert rosszul működtet. rossz, tréf ǀ 1. Në nyaktassátok eszt a kizsgyerököt állandójan! 2. Nyaktati a gitárt. Rosz hāgatni. ǀ Megj. A nyaktat a nyektet ige szinonimája. ǀ nyektet, nyaggat nyal Vn ~ ǀ ts i 1. Kóstol <vmit>, apránként iszik. tréf 2. Csókolgat <vkit>. tréf, kedv 3. Vkit pofon üt. tréf ǀ 1. Nyād mëg az uj boromat! 2. Në nyād állandójjan aszt a kizsgyerököt! 3. Jó pofon nyātad. nyámnyila Vt ~ ǀ mn Pipogya, gyámoltalan <ember>. rossz, tréf ǀ Ez ëgy nyámnyila figura. nyanya Vt ~ ǀ fn 1. Idős nő; öregasszony. durva 2. Nagyanya <megszólításként is>. kissé durva Nyáros-tő Vt Nyáros-tü, Nyáros-tő mn + fn A Nyáros vagy Nagy-völgyi árok [vízfolyás] forráshelye, töve. Nyáros-tü: Nyáros-tő Ds, sz, korábban nyárfás hely. (BMFN I, 127/101.) Megj. Az is lehet, hogy a Nyáras nevű hely alja, töve. (Bába Nemes: 316. a tő szócikkben.) nyárs Vt ~ ǀ fn 1. A nyársdugáskor használt bot. 2. <Újabban> a szabadtéri sütéshez kifaragott, kihegyezett erős bot, ill. fogantyús fémpálca. ǀ A fán ëgy öreg asszony üddögét, alatta vót ëgy nagy rakás parázs, a kezibe mëg vót ëgy nagy nyárs (Bar. II, 59. sz.). A Mindëntudásasszony csak annyit mondott rá, hogy Anti vëgye ki kezébül a nyársat, kotorja mëg a parazsat, aki röttön arannyal válik (Bar. II, 59. sz.). ǀ Népr. Nyársdugáskor erre tűzték fel a disznóölés eseményeire utaló tréfás 207

208 208 Szótár ny szöveget, rigmust. Jutalomként a nyársdugóknak hurkát, kolbászt tettek az ágasbogas nyársra. nyársra húz AJ nyársra huz Szerk. fn + fn <Vmit> nyársra rak; tesz fel. [ ] a banya ëgy ronda békát huzott nyársra (Bar. II, 94. sz.). nyavalya Vn nyavala, nyavaja ǀ fn 1. Betegség. 2. Bosszúságot okozó tárgy, nehézség. biz, rossz ǀ Valami nyavala bujkál bennem. ǀ Megj. A címszó eredeti jelentését már nem ismerik. Súlyos betegség megnevezője lehetett. Erre utal a nyavalytörés szavunk, amely a frász vagyis az epilepszia szinonimája. ǀ Fr. Hogy a nyavaja törgye ki! [= jöjjön rá a nyavalya vagy valami más betegség!]. A nyavala üssön beléd! [=legyél nyavalyás; legyél beteg; legyen vmi bajod!]. Mëgen hun a nyavalába kószátá? [= hol a fenében jártál?] ǀ frász, epilepszia, frászkarika nyavalyáskodik Vn nyavaláskodik, nyavajáskodik ǀ tn i 1. Betegeskedik <huzamosabb ideig>. 2. Bolondozik, idétlenkedik. tréf ǀ 1. Ëty hete nyavaláskodok. 2. Në nyavajáskoggy! Ez nëm vicc! nyavalyatörés l. a nyavalya szócikkben nyavalykórság Vt nyavalakorság, nyavajakorság, korság ǀ Szerk. fn + fn Betegség. ǀ Fr. A nyavalakorság gyüjjön rád! [=legyél nyavalyás, legyél beteg!] ǀ nyavalya, frász nyegget Vt ~ ǀ ts i 1. Kérdéseivel <állandóan> zaklat vkit. rossz, tréf 2. Hangszeren fülsértő módon játszik. rossz, tréf ǀ 1. Mér nyeggetöd fojton az apádat? 2. Csak nyeggetöd aszt hërmonikát. ǀ nyaggat, nyaktat nyeheg A nyehög, nyehëg tn i ǀ Megj. A nyihog ige szinonimája! nyekeg Vt nyökög, nyekög, nyekëg tn i 1. Akadozva beszél. rossz 2. <Ember vagy állat> nyögdécselő hangot hallat. rossz 3.<Állat, főleg ló, birka, kecske> nyekegő hangot ad. 4. Hangszer akadozó hangon szól. tréf, rossz 1. Nyekög szegényke, mer nagyom megijett. 3. Nyekög, mind ëgy birka. Nem hallod, hogy az annya [a ló], hogy nyekög érte [a csikóért]? (Bar. II, 156. sz.) 4. Nyekög a duda a keze alatt. Fr. nyökög [= zavarában akadozva beszél; nyekeregve beszél]. ǀ Megj. Ma a nyökög inkább csak a nehezen beszélő, nyögdécselő emberre vonatkozik. ǀ nyekereg nyekereg Vt nyekörög, nyökörög, nyekërëg ǀ tn i 1. <Tárgy, szerkezet> részei csikorognak. 2. Hangszer akadozó hangon szól. 3. Nehezen, akadozva beszél. rossz 4. <Főleg gyermek> panaszosan sírdogál. rossz ǀ 1. Mér nyekörög a kapunk? Mëg van roggyanva? 2. Csak nyekörög a hegedüjjivel. 3. Beszéjjetök itten röndössen, és në nyekörög gyetök! 4. Édözs gyerököm, në nyekörögyé má! ǀ Megj. A nyekörög szót inkább csak a nehezen beszélőre mondják. ǀ nyekeg nyeldeklő Vt nyēdöklő, nyeldëklő ǀ fn Torok és a nyelőcső. tréf ǀ Mëgen fáj a nyeldëklőm. nyelet Vt ~ ǀ fn <Enni- és innivalóból> akkora mennyiség, amit egyszerre lehet lenyelni ( falatnyi ). ǀ Aggy ëgy nyeletöt legalább a kalácsodbu! ǀ falat nyelvel AJ nyēvel, ~ ǀ tn i 1. Szakadatlanul beszél, locsog. rossz 2. Viszszabeszél, felesel. rossz 3. <Kutya > a nyelvét kidugva zihál, levegő után kapkod.

209 Szótár ny 209 ǀ 1. Össze-vissza nyelvel ez a Bözsike. 2. Në nyēvejj állandójjan! Nincs igazad! 4. Nyēvel a kutya is a nagy melegbe. ǀ liheg nyereg A nyerög, nyerëg ǀ fn kny ǀ Fr. nyerögbe érzi magát [= azt hiszi, kedvező helyzetben van]. nyerögbe van [= <úgy véli> nem érheti baj]. nyerít Vt nyeritt, nyerit ǀ tn i 1. Ló fokozatosan mélyülő hangot ad. 2. <Ember> túl hangosan, fülsértően röhög, vihog. rossz ǀ 1. Nyeritött a lovam. 2. Ezög valósággā nyeritöttek jókedvigbe. nyervákol Vt nyërvákul, ~ ǀ tn i 1. <Macska> elnyújtott hangon sír. 2. <Kisgyermek> hosszasan, nyivákolva sír. tréf, rossz ǀ 1. Bakoznak a macskák, ezér nyërvákúnak egész éjjē. 2. Mér nyërvákol ez a kizsgyerök? nyervog Vt nyërvog, nyērvog ǀ tn i 1. <Macska> hosszasan nyávog. 2. Kisgyermek kissé ok nélkül sirdogál. tréf, rossz ǀ 1. Idegösitt engöm, hogy állandójjan nyērvog ez büdös macska. Talán szomgyus, azér nyērvog ez a kislány. nyifa Vt ~ ǀ mn 1. Affektálva, orrhangon beszél. tréf, rossz 2. Kényeskedő. tréf, rossz ǀ 1. Furcsa neköm, hogy ennek a láŋŋak ijen nyifa a beszéggye. 2. Mijúta ijen nyifa ez a kizsgyerök? nyifog Vt ~ ǀ tn i 1. Nyafog <vki>. tréf 2. <Kutya> éles hangon nyüszít. ǀ 1. Ki nyifog mëgin ott a sarogba? 2. Nyifog a kutyám, mer fázik szëgény. ǀ Megj. A nyifog a nyafog szinonimája. nyigér l. nyügér nyihog J ~ ǀ tn i 1. <Ló> megszakításokkal egy-egy éles, nyerítő hangot ad. 2. Vki visító hangon vihog. tréf, gúny ǀ 1. Mér nyihog ez a ló ennyit? 2. Hoty tud ez a lány nyihogni! ǀ nyeheg nyiladék AJ nyilladék, ~ ǀ fn 1. Egyenes vonalú irtás az erdőben. 2. Szélesebb erdei út az irtás helyén. 3. Vminek a nyílása. ǀ 2. Sog vargányát talátam a nyilladék közelibe, a Kösségi-erdőbe. nyiratkozik A nyiretközik, nyiretkëzik, ~ ǀ tn i kny ǀ Tënnap nyiretkösztem Pécsön. nyiszitel A nyiszitöl, nyiszitël ǀ ts i <Életlen késsel> hosszasan és nehezen vág. rossz ǀ Ijen élletlen késsel csak nyiszitőni lëhet a kënyeret. nyitál Vt nyitáll, ~ ǀ ts i <Feleslegesen, ismételve> nyitogat vmit. ǀ Në nyitád má aszt az ablakot ebbe a szélbe! ǀ Megj. Így is mondják: nyitárol. nyitárol l. a nyitál szócikkben nyizgér Vt nyizgër, ~ ǀ mn Sovány, nyiszlett <személy>. rossz, tréf ǀ Nyizgér ez a gyerök, mer nëm ëszik röndössen. nyolcada Vt nyócada fn Gabonamérő, fordított csonkakúp alakú faedény; kb. 16 liter űrtartalmú. Van, ücsém két nyócada buzakorpám, mögfonnyunk, erős madzag lössz belüle (Bar. II, 268. sz.). Népr. A 16 liter a köböl-nek ( liter gabona) az 1/8-a. 1 köböl nagyságúnak tekintették azt a szántót, amelyre kb. 125 liternyi vetőmagot szórtak. Régen cséplés után a nyolcadá-val vagy nyolcados-sal mérték ki a pásztorok évi gabonajárandóságát (AmTsz és OrmSz. 323, 403.). ǀ Megj. A Van, öcsém kezdetű példamondat csalimeséből való!

210 210 Szótár ny nyomórúd Vt nyomórud ǀ Szerk. mn + fn Öt-hat méter hosszú és vastag rúd, amely a megrakott szénás szekér rakományának lekötésére szolgált. ǀ Megj. Kötelekkel és lánccal rögzítették a kocsi aljához. nyomtat Vn ~ ts i <Gabonakévék kalászainak magját> lovakkal kitapostatja. A zapám a Festetics grófékhol járt nyomtatni (Bar. II, 531.). ǀ Népr. Régen, amikor még nem voltak cséplőgépek, így történt a gabonaszemek tipratása. ǀ nyomtatás nyomtatás Vt ~ ǀ fn Az a művelet, amelynek során <a szérűn> a körbe rakott gabonakévékből kitapostatták lovakkal, ökrökkel a szemeket a kalászokból. Öregapám még látott ám Bodán nyomtatást. ǀ Népr. Az állatok a kévéken körbe járva tapostak a kalászokon. A gabonaszemeket rostákkal szelelték, tisztították. A nyomtatás a 19. század végéig volt általános Bodán is. ǀ Fr. Nyomtató lónak nëm lëhed bekötni a szájját. [= aki hozzáférhet bizonyos javakhoz, él a lehetőségekkel, hogy azokból részesedjen, akár szabálytalanul is]. ǀ szérű nyoszola l. a nyoszolya szócikkben nyoszolóasszony Vt nyoszulóasszony, nyoszojóasszony, ~ ǀ Szerk. mn + fn Lakodalomban a menyasszony körül foglalatoskodó rokon, idősebb asszony. ǀ Népr. Ő öltöztette a menyasszonyt. Segítségére voltak a nyoszulólány-ok. A lakodalmi menetben a nyoszulóasszony ment a vőlegénnyel. Újabban pedig az egyik koszoruslány vezeti a vőlegényt. nyoszolólány Vt nyoszulólány, nyoszolólány, nyoszojólány ǀ Szerk. mn + fn <Régen> a lakodalomban a nyoszolyóasszony segítője. ǀ Kérem násznagy urakat, / El në ájják utamat! / [ ] Keríccsék ki kezemre / Nyoszolósi lányunkat (Bar. I, 588.). ǀ Népr. A lakodalmi menetben a második vőfély kísérte a nyoszolyólányt. Bodán közeli rokon volt a nyoszolyólány. Két nyoszolólány vagy sílány fogta közre a vőlegényt, amikor a menet a templomba indult. ǀ Megj. A dal szövege után lábjegyzetben ez olvasható: helyesen: Nyoszoló sílányunkat. A baranyai tájszólásban: sílány = nyoszolyóleány. ǀ sílány nyoszolya Vt nyoszola, nyoszoja fn 1. Ágy, párnákkal feltornyozva. 2. Ágy, ill. ágy szerepű, igen szerény fekvőhely. 1. Lëdülük kicsit most a nyoszolára, mer ēfárattam a kapállázsba. 2. ǀ Bóthajtásos az én szobám, / Négy sor tégla a nyoszolám (Bar. I, 320.). nyőddögél l. nödögél nyőleszt l. növeszt nyőll l. nő 1 nyújtózkodik A nyujtóz, ~ ǀ tn i Két karját kinyújtja, és testét is kiegyenesíti. ǀ Jó esöt, hogy nyujtószhattam a sok ülés után. ǀ Megj. A nyújtózik igének ilyen jelentése is van: kicsit lepihen. Na, nyujtózok ëggyet. nyukli l. a nudli szócikkben nyúládoz Vt nyulládoz ǀ tn i Többször nyúl vmi után. ǀ Nyulládosztam, méksë értem el.

211 Szótár ny 211 nyúlfüle Vt nyulfüle ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezet) Lilás virágú, mérgező, szegfűféle gyomnövény; vadkonkoly [Agrostemma githago]. ǀ Sok helön vót nyulfüle a határba. ǀ konkoly nyúlfülű gomba Vt nyulfülü gomba ǀ Szerk. mn + fn Sárga színű gomba [Catharellus cibarius]. ǀ Megj. A nyúl füléhez hasonlít az alakja. Nevezik így is: rókagomba. nyuszka Vt ~ ǀ fn Nyúl. ǀ Vótak nyuszkájjaim is korábban. ǀ Megj. Újabban: nyuszi; gyny-i szó. nyű 1 AJ nyüj, ~ ǀ ts i <Növényt, pl. kendert, gazt> tép ki tövestől. ǀ Nyűttem ëty kizs gaszt a malacoknak mëg a récéknek. nyű 2 AJ ~, nyü ǀ fn 1. A légy lábatlan lárvája. 2. Féreg. ǀ Fr. A nyű essöm bele [= legyen vmi baja]! Annyi [van] mind a nyű [= nagyon sok van]. nyűg Vn nyüg, ~ ǀ fn 1. Béklyóként használt kötél, szíj vagy gúzs. 2. Súlyos tehertétel <vki számára>. rossz ǀ Népr. Régen nyüg-öt tettek a legelő lovak első lábaira, hogy ne kóboroljanak el. A nyűg szinonimája a békjó [béklyó]. ǀ lenyűgöz nyüglődik Vn ~ ǀ tn i 1. Vmi miatt <pl. betegségében> nyűgösködik, szenved. rossz 2. Vesződik, bajlódik vmivel. rossz ǀ 1. Tél úta nyüglődök a rëomámmal. 2. Në nyüglőggy annyit a bicigliddel! nyűgöz Vt nyügöz ǀ ts i 1. <Vkit, vmit> nyüg-gel leköt, rögzít. 2. Vkit elbűvöl <ajándékkal, viselkedéssel, beszédmóddal>. szép ǀ 1. Régön a teheneket szokták nyügözni a legyellőn. ǀ Megj. A 2. jelentésben igekötővel: Lënyügözött a szavaival.ǀ népr. A nyügözés abból állt, hogy kötéllel összekötötték a jószág két lábát, hogy ne kóboroljon el éjszaka a legelőn. (L. OrmSz. 407.) nyühölődik Vt ~ ǀ tn i 1. Sokáig és gyötrődve csinál vmit. rossz 2. Nehezen boldogul vmivel. rossz ǀ 1. Röggel úta nyühölődök a takarittással, méksë vagyok kész. ǀ nyüglődik nyüst Vt nyist, ~ ǀ fn Erős fonal kenderből. ǀ A nyüstöt fővittem a pallásra, a rag alá. nyüstöl Vt nyüstül, ~ ǀ ts i 1. <Ruhát, tárgyat> használattal koptat, rongál. rossz 2. Korhol vkit. 3. Üt, bánt, ver vkit. rossz ǀ 1. Régúta nyüstölöm eszt a réklimet. 2. Nyüstölöm a gyerököt mindön nap, mer nëm akar tanúni. nyüszikel Vt nyüszikül, nyüsziköl ǀ tn i Hosszasan nyüszít <állat, ember>. ǀ Azér nyüszikül a kutyánk, mer fél valamitü. ǀ nyüszít nyüszít A nyüszitt, nyüszit ǀ tn i Kutya vékony hangon, panaszosan szűköl, vonít. ǀ nyüszikel nyüszög Vn ~, nyüszög, ~ ǀ tn i <Kisgyermek> hosszasan nyögésszerű hangot hallat. ǀ Nyüszög a baba. Lëhet, hogy éhös. nyüves Vt ~ ǀ mn 1. <Szerves anyag>, amiben nyüvek vannak. 2. Férges <állat>. 3. Elmarasztalás <hitvány emberre>. rossz ǀ 1. Nyüves lett a sunkánk. 2. A nyüvezs birkákat a juhászok ügyessen tutták gyógyittani. 3. Szemét, nyüves alak vagy! ǀ nyű

212 O, Ó oan l. olyan obsitos Vt opsitos ǀ mn Leszerelt katona, aki a katonaságtól elbocsátó iratot kapott. ǀ Busongóssan mëgy az uton, talákozik ëgy opsitos katonávā (Bar. II, 255. sz.). ócsárol A ócsárul, ~ ǀ ts i Becsmérel. rossz ǀ Mér ócsárulod a vőmet? ǀ ócsmál ócsmál Vt ócsmáll,, ~ ǀ ts i 1. Lekicsinyell, sérteget <vkit>. rossz 2. Alábecsüli vminek az értékét. rossz ǀ Mindik csak ócsmállod a boromat. A tijedé së jobb! ǀ ócsárol ocsmonda Vt ~ ǀmn 1. Csúnya, megjelenésű <ember>. rossz 2. Bántóan, elviselhetetlenül viselkedő <személy>. rossz ǀ 1. Ocsmonda a kinézete ennek a legénnek. 2. Ocsmonda vagy, Ferkó, mer nëm böcsülöd a pajtássaidat. ocsú A ucsu, ocsu ǀ fn 1. A kicsépelt gabona maradéka, szemetes alja. 2. Vminek a szemete, értéktelen része. rossz ǀ 1. Az ocsu maj jó lëssz a tikoknak. ǀ Fr. Ocsu keverödött a buzába. [= értéktelen keveredett az értékhez]. MNyA 192: ocsú. ócsul. l. olcsul oda se hallgat AJ oda së hógat, oda së halgat ǀ Szerk. hsz + hsz + tn i Nem is figyel oda <vkire>. ǀ Krisztus oda së hógatott (Bar. II, 127.) Ma így mondják: Oda së neki! Bár ez azt is jelenti meg se kottyant neki. odaaggat Vt ~ ǀ ts i 1. Vmit odaakaszt vmihez. 2. Odaver, odaüt (pl. a jószágokra). ǀ 1. Odaaggattam kabátomat a tijedé mellé. 2. Ez asztán odaaggatott ám a lovainak, ha mérögbe gurút. ǀ odaakaszt odaakaszt Vn ~ ǀ tn i 1. Vhová, vmi mellé helyez, akaszt vmit. 2. Jól odaüt <vkinek>. rossz ǀ 1. Odaakasztom a bekecsömet a fogasra. ǀ odaaggat odaát J ~ ǀ hsz Ott túl, pl. a folyó másik oldalán. ǀ [A folyón átmennek] Odaát Jézus aszondi a lónak: Të ló, sosë lakjá jó! (Bar. II sz.) odabent AJ odabe ǀ hsz Ott bent <van vmi>. ǀ Odabe maj mëktalállod. odabök J ~ ǀ ts i 1. Vmivel odaszúr vhova, vkibe. 2. Gyorsan és flegmán, sértően mond vmit vkinek. gúny ǀ 1. Odabökött az ostorávā a ló faráhó. 2. Kérdöszték tüle, mi lëssz a disznóvā, ki hajhássza majd egész nap. A kanász csak ugy odabökte: Az Isten! [vagyis Szent Péter] (Bar. II, 128.). odaadata J odaatta, odatta ǀ ts i 1. <Vmely helyre, vki felé> ad vmit. 2. Feleségül adta <lányát vkinek>. ǀ 2. Odabenn addég-addég beszét a favágónak [favágóval!], hogy aggya nekije a lányát, hogy az odaadta (Bar. II sz.). odaég l. az odaszégyenkezik szócikkben odajár Vt ~ ǀ tn i ǀ tn i Vhova rendszeresen eljár. ǀ Még odajárt, mëgnyőtt. Pap lëtt belüle (Bar. II, 106.). Gondúta, hogy amég az ura odajár, ü éli a világát a pappā (Bar. II, 255. sz.). 212

213 Szótár o, ó 213 odakap Vn ~ ǀ tn i 1. Odaszokik <vhova>. 2. <Ételt az erős tűz> hirtelen megéget, odaéget. 3. Vmihez hirtelen hozzányúl ǀ 1. Mostanába egésszen odakapot hozzájik a fijam. 2. Odakapott a rántásom, mer csak hévizálóttam. 3. Odakapott a fejihöl, mikor eszt mëgértötte. ǀ odakozmál odakint AJ odakin ǀ hsz Ott kint <van vmi>. ǀ Odakin körünézök még. odakozmál Vn odakozmáll, ~ ǀ tn i <Étel> a nagy tűzön> odaég. ǀ Odakozmát a pörkűttem. odamutat A odamutaszt, ~ ǀ tn i Abba, a távolabbi irányba mutat. ǀ [Az ember] odamutasztott a kalapra, hogy csak abba öncse [az aranyat] (Bar. II, 147. sz.). odapofátlankodik l. az odaszégyenkezik szócikkben odarohan A odarohanik, ~ ǀ tn i Odafut, odaszalad. ǀ Mindën farkas odarohanik (Bar. II, 88.). ǀ Megj. A címszó ikes igeként való használata eléggé szokatlan ezen a vidéken. Bodán ugyan ma már nem hallani efféle szóalakokat: koppanik, csökkenik, buggyanik, de nem kevés az ikes és iktelen ragozásban egyaránt használt igék száma (csicsikáz, csicsikázik; eprész, eprészik; föcsikéz, föcsikézik; fröccsen, fröccsenik). odaszégyenkezik Vn odaszégyönközik, odaszégyënkezik tn i Nem szégyell vhova odamenni, jóllehet nem is hívták. ǀ Odaszégyönközött a lakodalomba, pedig nëm is hijták. ǀ Megj. A címszó azért is érdekes, mert benne két szójelentés kontaminálódott: odament <vhová> X nem szégyelte ezt. Hasonló igék: odapofátlakodik odament X ezt pofátlanul, szégyen nélkül tette, és odaégett megégett vmi X és ez ráégett lábosra. odavan Vt ~ ǀ Szerk. hsz + létige 1. Nagyon beteg. 2. Vmi miatt rossz lelkiállapotban van. 3. Nagyon rajong <vmiért>. 4. Vmi elveszett, nincs meg. 5. Vmi tönkrement. ǀ 1. Szëgény anyám, nagyon odavan. 2. Odavan a naty csalódása mijatt. 3. Remög, annyira odavan érte. 4. Odalëtt a bicskám szüretkor. 5. Odavan a vetésünk. Ēverte a jég. ódó l. oldal ódókost l. oldalvást óeste Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Az óév utolsó estéje; szilveszterest. ǀ Nh. Bodán is szokásban volt, hogy ezen az estén tollaspogácsát sütöttek. A krumplispogácsákba kis tollat tűztek. Úgy vélték, hogy az hal meg majd a következő évben, akinek legjobban ég le a toll a pogácsájáról. Tapintatból mindig az idősebbek pogácsái kerültek a sütő belső, legforróbb részébe! ojt l. olt ojtotmész l. oltottmész ojtott alma l. oltott alma okádik AJ okád, ~ ǀ tn i Hány, rókázik. rossz ts i <Vmi> nagy erővel áraszt szagot, ártalmas anyagot. ǀ 1. Okádik a sog bortu. 2. Az örek kájhánk csak ugy okággya a füstöt. okol AJ okul, ~ ǀ ts i Vádol, hibáztat <vkit>. ǀ Űtet okulom ezér. ǀ Megj. Az okul-nak újabban ilyen jelentése is van: tanul az esetből : Okútam ám belüle. ókula Vt ~ ǀ fn Szemüveg. ǀ Megj. A címszó régies alakja: ókuláré. ǀ Há lëtt az ókulám?

214 214 Szótár o, ó olcsul Vt ócsul ǀ tn i <Áru> olcsóbb lesz. ǀ Nëm ócsul máma má sëmmi, inkáb drágul mindön. oldalborda AJ ódalborda, ~ ǀ Szerk. fn + fn 1. Az ember, állat bordája. 2. <Birt. szjellel> vkinek a felesége. tréf, biz ǀ 1. Elestem, asztám mëgrepett az ódalbordám. 2. Ű az én ódalbordám! oldaldurung Vt ódaldurung ǀ Szerk. A kocsioldal kemény fából készült alsó és felső fája. ǀ Megj. Ezeket a zápok kötik össze. ǀ kocsioldal, záp oldalkost Vt ódókost, ódākost ǀ hsz 1. Oldalt <van vmi>. 2. Oldalasan (oldalvást) jön, megy <vki>. ǀ 1. Od van ódókost a réklid. 2. A gunyhóba csak ódókost lëhetöd bemënni. oldás és kötés l. az istálló szócikkben olt 1 A ótt, ojt, ~ ǀ ts i 1. <Tüzet> elfojt. 2. Égetett mészből víz hozzáadásával oltott meszet készít. ǀ 1. Ojcsátok el a tüzet a sparhëldba! 2. Meszet ojtottunk, mer meszēni köllene. olt 2 A ótt, ojt, ~ ǀ ts i 1. Növényt nemesít más növény hajtásának beillesztésével. 2. Élőlényt oltóanyaggal injekcióz. ǀ 1. Beótottam a vadrózsát tëarózsával. 2. Az állatorvos tënnap beótotta nálam is a malacokat. oltott A ótott, ojtott, ~ ǀ mn 1. Nemesítési célból beoltott <facsemete>. ǀ 2. A nemesítésre kijelölt növények jelzője (pl. oltott ibolya, oltott alma). ǀ 2. Ez ótott alma. Ëccër összebeszét a pappā, oszt aszt monta az urának, hogy ü ollan beteg, hogy ha nem hoz nekije cserfába ojtott ómát, bisztossan mëkhal (Bar. II, 255. sz.). olyan A ullan, ollan, uan, ujan, ojan ǀ nm kny ǀ Neköm is ujan cipő köllene. Ahogy mënt, kiért az erdőbül, ëty helön ollan pinceféle nyilást látott, elütte mëk két fehér kutya vót az őr. Ezök ördögök vótak (Bar. II, 106. sz.). hsz Annyira, oly mértékben. ǀ Ujan szép, hoty csak csodáni lëhet. Pétër mëg maj mëkszakatt, ollan fáratt vót (Bar. II, 127. sz.) Ollan sötét vót benne, hogy nappā is alig lëhetëtt látni. Ëty helën naty tüzet látott (Bar. II, 106. sz.). olyanos Vt ullan, ujanos, ojanos ǀ mn Olyasféle; vmihez hasonló. ǀ Ujanos üngöm má van. olyik-másik A ollik-másik, ojjik-másik ǀ nm Némelyik; egyik-másik. ǀ Ollik-másig gyerök azér szokot neköm köszönni. olykor A ókor, ojkor ǀ hsz Néha. ǀ Ókor azér ēgyühetné hozzám. olykor-olykor A ókor-ókor, ojkor-ojkor ǀ hsz Néha; ritkábban. ǀ Ókor-ókor tudok ám nevetni. óma l. alma onanhazul(ról) Vt unnanhazu, onnanhazuru, onnanhazurol ǀ Szerk. hsz + hsz ǀ Mastan unnanhazuru gyüttem éppen. ondolálás Vn ondolállás, ~ ǀ fn Haj göndörítése <sütővassal>. ǀ Jó sikerűt az ondolállás. onnan A unnan, onnand, ~ ǀ hsz <A szóban forgó> meghatározott helyről. ǀ [ ] ergye föl a padlásra, azon furgyál ëgy likat, oszt onnad nézd mëg, mit

215 Szótár o, ó 215 szól, micsinyál a gyerök (Bar. 44. sz.). [A fazékból a lelkek] onnand soha ki nëm szabadúhattak (Bar. II, 64. sz.). Unnan má në vëgyetök el sëmmit! óra l. arra ordonánc Vt ordënánc ǀ fn Ide-oda küldözhető, bármilyen munkára alkalmas személy. ǀ Megj. A címszó német jövevényszó: ordonanz parancsok továbbítására vezényelt katona (TESz. 2: 1089.). ordung Vt ~ ǀ fn Felfordulás, rendetlenség. rossz ǀ Nálik asztán vót ám ordung. ǀ Megj. Az kissé rejtélyes, hogy itt miért fordult ellentétébe a címszó jelentése. Ugyanis a német die Ordnung jelentése: rend, elrendezés, rendezettség. ǀ ordungol ordungol Vt urdungol, ~ ǀ tn i Rendetlenséget csinál, rendetlenkedik. ǀ Në ordungójjatok itten vég nékü! ǀ ordung orja Vt urgya, orgya, ~ ǀ fn 1. A disznó gerince <a hússal együtt>. 2. És az ebből készült húsétel jelzője. ǀ 1. Urgyábu tëgyetök fére! 2. Urgyábu van a legjob leves. Urgyalevest főzök karácsonyra. orjacsont Vt urgyacsont, orgya, orgyacsont, ~ ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben) ǀ Az urgyacsont levesnek való. orr A ór, ~ ǀ fn kny ǀ Fr. lógattya az órát [= szomorkodik]. óráná fogva vezet <vkit> [= becsap, rászed]. jó óra van [= megszimatolt, megtudott vmit]. beleüti az órát <vmibe> [= beleártja magát vmibe; illetéktelenül is beleavatkozik vmibe]. orral Vn órall, óral, ~ ǀ tn i Neheztel <vkire vmiért>. ǀ Megj. Igekötővel: Fr. mëgóral [= neheztel vkire]. ósó l. alsó ostor A ustor, ~ ǀ fn kny ǀ 1. Apám mindik csinyát neköm kis ustort. 2. Ustoromat odatüsztem a hat zsák elejbe, hogy ē në szalaggyanak [ ] (Bar. II, 267. sz.). ǀ Megj. L. még a kútostor címszónál! A 2. példamondat csalimeséből való! ostorfa Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A gémeskút része, amelyen a vödör függ. ǀ Megj. Így is nevezték: kutostor. ostorvég Vt ustorvég, ~ ǀ Szerk. fn + fn ǀ Az ustorvég az kendörbü készűt. ǀ Megj. Nevezték még sudár-nak és pattintó-nak is. ǀ sudár, pattintó óta A úta, ~ ǀ nu kny ǀ Régúta kerestelek bennetöket. otlik-botlik Vt ~ ǀ tn i Csetlik-botlik. ǀ Otlik-botlik szëgénykém. Ujan gyönge. ott A ottand, ottan, ~ ǀ hsz Azon a helyen. ǀ Ottand az asszonytul kért estére szállást (Bar. II, 255. sz.) otthon AJ othun, othol, othon ǀ hsz és fn ǀ Saját lakás, saját ház; lakásában, házában ǀ Délután othun leszök. Ez az én othonom. Othun a lány ēmonta, mi történt vele (Bar. II, 64. sz.). ǀ Megj. Főnévi szerepben ez a szóalak használatos: othon. ozsonna l. uzsonna

216 Ö, Ő ő A ü, ű, ~ ǀ nm <A beszéd> 3. személye. ǀ Ü az én igazi barátom. Űneki is mëgmontam. [Anti] ēmonta, hogy az ipa ütet má ëccër el akarta veszejteni (Bar. II, 59. sz.) [ ] oszt ü is utnak indul (Bar. II, 59. sz.). Ēgondúta, jobb lësz, ha ü a gyerököt a pólávā ëgyütt a fára akaszti. Ugy is tëvëtt. (Bar. II, 59. sz.). őt A űtet, űt, ~ ǀ nm (a tárgy ragjával) ǀ Űt kérdösztem, nëm tégödet. Ippen ott szógát a két báttya is. Azok mëgismerték ütet, de ü nem (Bar. II, 88. sz.). öböl J ~ ǀ fn 1. Vízfolyás kiszélesedő, mélyebb része. 2. Tárgy (pl. korsó) kiszélesedő része. 3. Az ing eleje. ǀ 3. Az üngöm öblibe szëttem a cserösnyét. ǀ begy öcs J ~ ǀ fn 1. Fiatalabb fivére <vkinek>. 2. A beszélőnél fiatalabb férfi megszólítása. 3. <Régen> fiatalabb leánytestvér is. ǀ 1. Ű az én öcsém. 2. Öcsém, të eszt még nëm ösmeröd? öccse A ~ ǀ fn <Megszólításként>: öcsém. ǀ Megj. Hasonló szavak: báttya [= bátyám], nénnye [= néném]. öcsém AJ ücsém, ~ birt. szjeles fn 1. A fiatalabb testvér. 2. Fiatal férfi. ǀ 1. Szeretöm az öcsémet, mer ű is ragaszkodik hozzám. 2. Van, ücsém két nyócada buzakorpám, mögfonnyunk, erős madzag lössz belüle (Bar. II, 267. sz.). Mit keresöl, ücsém? A késömet mondok (Bar. II, 267.). ǀ Megj. Régen a fiatal lányt is hívták így: öcsém. A második példamondat csalimeséből való! ők A űk, ~ ǀ nm kny ǀ Űk elébb ideértek. őket A űket, üket, ~ ǀ nm tárgyragos alakja. A többes szám 3. személyű egyéneket. ǀ Űket nëm sajnállom. ǀ MNyA 728: őket. öklendezik A ökrendözik, öklendözik, ökrendëzik ǀ tn i Hányinger miatt böfögésszerű hangot ad; hányingere van. ǀ Nëm tudom, mitü köll ökrendöznöm. ǀ ökölődik ökölődik Vn ~ ǀ tn i 1. Erős hányingere van. 2. Hányni kezd. rossz ǀ 2. Akkor ökölőnni kezdött. ǀ öklendezik ökörhugyozás Vt ökörhuggyozás ǀ Szerk. fn + fn 1. Az ökör menet közbeni vizelésének görbe nyoma földön. 2. <Általában> vminek a görbesége. rossz ǀ Fr. Ujam mind az ökörhuggyozás. [= nem egyenes; görbe]. ökörszem AJ ökörszöm, ökörszëm ǀ Szerk. fn + fn 1. <Hasonlításban> szokatlanul nagy emberi szem <ritka előfordulással>. 2. Erdőben élő, apró énekesmadár [Troglodytes troglodytes]. ǀ 2. Az ökörszöm félénk kismadár. ökrendözik l. öklendezik öl 1 ~ ǀ ts i 1. Kínoz, bosszant <vkit>. 2. Disznót vág. 3. Embert öl, gyilkol. 4. Bánkódik <vmi, vki miatt>. ǀ 1. Në őd má mindönnel eszt a gyerököt! 2. Taval még mink is őtünk disznót. 4. Állandójjan öli magát a nagy bánatába. 216

217 Szótár ö, ő 217 öl 2 ~ ǀ fn 1. Hosszmérték (1,89 m). 2. Erdőben egy rakás fa. 3. Az emberi testen a két comb, a has és a mell tájéka. 3. Két karral átfogható terjedelem. 4. Két karral átfogható mennyiség (pl. fából). ǀ 2. Vëttem két öl fát a jágërtu. 3. Gyere az ölembe, kicsim! 4. Hosztam ëgy öl fát a konyhába. öldöz Vt ődöz, ~ ǀ ts i Gyakran, ill. sok baromfit vág le. ǀ Szüretre asztán ődösztem ám az örek tikokat, paprikásnak. ǀ Megj. Így is: lëöldöz, levág. ölfa l. öl ölni való Vt őni való, ~ ǀ Szerk. igenév + igenév Vágásra hizlalt disznó. ǀ Ez a tarka lëssz az őnivalónk. ölt V őtt, ~ ǀ ts i 1. Tűbe fonalat fűz. 2. Ruhát vesz magára. 3. Kenyértésztát kemencébe rak. 4. Nyelvét kidugja vkire <csúfolásként>. ǀ Megj. A 3., 4. jelentés csak igekötővel: beőtt, kidug gya ; az 1. jelentésben: beőtti (befűzi) a tűbe a cérnát; a 2. jelentésben: fölőtti a ruhájját, felőtőzik. ölt-kiált Vt őt-kátt, őt-kijátt ǀ tn i; ikerszó Kiáltoz, veszekszik, hangoskodik. rossz ǀ Em mëk csak őt-kijátt ot félelmibe. öltő Vt őttő, ~ ǀ fn Egy öltözet, egy felöltözésre való ruha (öltöny). ǀ Vëttem ëgy őttő szép ruhát magamnak. ǀ Megj. Így is mondják: őtözet. öltőlapát Vt őttőlapát, beőttőlapát ǀ Szerk. mn + fn A kenyértészta széles beöltőlapátja <kenyérsütésnél>. ǀ Népr. Beöltés után figyelni kell, hogy a kemence melege főfokta-ë a kenyértésztát [van-e már színe a kenyérnek?]. A bumoslik nyitásával-zárásával lehet szabályozni a kemence hőfokát. A megsült kenyereket sütőlapáttal veszik ki a kemencéből. ǀ Megj. A beőttő lapát-ot Bodán sütőlapát-nak is nevezik. ǀ sütőlapát öltözet l. az öltő szócikkben öltözetes Vt őtözetös, öltözetës ǀ mn 1. Ünnepi ruha és megjelenés. szép 2. Ünnepi ruhába öltözött <személy>. ǀ 1. Ez az őtözetös ruhám. A minap vëttem. 2. Szeretött ám ez mindig őtözetössen mënni Pécsre.ǀ Megj. Az őtözetös ruhát mindig kímélték. Csak ünnepnapokon vették fel, meg akkor, ha búcsúba, bálba mentek. őneki A űneki, nekijje, neki ǀ nm kiegészült alakja Az ő számára. ǀ Űneki add eszt! ǀ Megj. A nekijje még arra is utalhat adott mondatban, hogy neki van valamije : Szép órája van nekijje. öntöző Vn ~ ǀ fn A földes szoba öntözésére szolgáló kis bádogedény. ǀ Népr. Az edény alját kilyukasztották. Ezen folyt ki a víz. Általában kis köröket rajzoltak így a szoba földjére, hogy az ne porozzék söpréskor. őrangyal A őrzőangyal, ~ ǀ Szerk. mn + fn kny ǀ A két lánnyā mindég velik járt az őrző angyal (Bar. II, 356. o.). Ēre a remetelány hörtelen mëkhat, mer még az őrző angyala së köllött nekije (Bar. II, 356. o.). ördög Vt ~ ǀ fn Gonosz, bűnre csábító szellem; a pokol lakója. ǀ Nagy ördög az a Ferkó. Nehéz ēmënni a szavajin. Kigyütt ördög a pokóbul, / Füle izs van néki, / Utána a Purutó / Táncot fütyül néki (Bar. I, 530.). ǀ Fr. ördöge van [= szerencséje van, mert kitalált vmi különlegeset]. ördök tuggya [= nem tudhatom]. mi az ördög ez? [= mi lehez ez? nem tudni, mi ez]. Tartozott az ördögnek ëgy uttal. [= nem

218 218 Szótár ö, ő érte el céját; feleslegesen fáradozott]. Az ördög nëm alszik. [= vigyázni kell, mert baj történhet velünk; mindig óvatosnak kell lenni]. Veri az ördög a felségit. [= furcsa, szokatlan időjárás: egy időben süt a nap, és esik az eső.] Ördög bujjon beléd! [= a fene egyen meg!] ǀ Nh. A helyi hiedelemben az ördög tulajdonságait legjobban a boszorkány testesítette meg. Az ördög ma is gyakran emlegetett fogalom. Az ördög néprajzához l. Dömötör Tekla , Zentai T , 148, 158, stb., Pesti , Magy. Népr. Lex. 4: ǀ Megj. A Purutó vagy Pulutó, Plutó a pokolbéli főördög, az Alvilág ura a magyar mitológiában. ördögbőr Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Bársonyos felületű, igen erős szövet; düftin. ǀ Neköm is van ám ördögbőrnadrágom! ördögember Vt ördögembörke ǀ Szerk. fn + fn <Vmi> kis ördögféle ember. ǀ Ahogy ott magába töpröngött, ott elibe át ëgy vörös sapkás ördögembërke, oszt mëkszólétotta: Mijen sóhajkodol, të szëgény embër? (Bar. II, 106. sz.) ǀ Népr. A magyar néphit egyik jellegzetes alakja az ördög formájú ember. ǀ Megj. L. még Dömötör Tekla Az ördög és cimborái című fejezetben olvasható: A földi ördögök a vörössipkások, mert vösös sipkát hordanak. ördögszekér l. a szamártüske szócikkben öreg J ~ ǀ mn 1. Az idős ember jelzője. 2. Koros tárgy, építmény jelzője. 3. Késői. 4. Vmihez képest nagyobb <vmi>. fn Az idős <ember>. ǀ 1. Nehezen, de ide battyogott az öreg néni. 2. Öreg má a mi házunk. 3. Lassan má öreg este lëssz. 4. Szép, örek szömü dijót vëttem. Még mindék csak tësz-vësz az öreg. öreganya Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Nagymama. ǀ Újabban így is: nagymami, nagyi; a dédanya meg dédi, dédike. ǀ Öreganyám szépen tudot fonyni. öregapa Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Nagyapa. ǀ Ugy monygyák, öregapámra ütöttem. öregbik ura Vt örebbik ura ǀ Szerk. mn + fn (birt. szerkezetben) A férj bátyja. ǀ Nh. Ha a férj meghalt (pl. a háborúban), akkor a hagyomány szerint az örebbik ura lett az özvegy felesége. öregéből Vt öregibü ǀ ragos fn, hsz Nagyjából. ǀ Megj. L. még a megabriktol szócikkben! öregel Vt öregül, öregöl ǀ ts i 1. Nagyjából munkál meg <farag meg> munkadarabot <fát> az iparos. 2. Nagyjából, felületesen végez <vmilyen munkát>. 3. Öregnek tart, vél <vkit>. ǀ 1. Kiöregűte a bognár a küllőnek való darabokat. 3. Kicsit öregöllöm az apósodat. öregfejsze Vt örekfejsze ǀ Szerk. mn + fn Nagyfejsze. ǀ Megj. Ezt erdei munkák során és a hasábfák, tuskók hasogatásakor használták. öregharang Vt örekharang ǀ Szerk. mn + fn A templon nagyharangja. ǀ Megj. Párja: a kisharang. öreghold J örekhód, örekhold ǀ Szerk. mn + fn Katasztrális hold [1600 négyszögöl]. ǀ Megj. A kishold vagy magyarhold 1200 négyszögöl nagyságú terület. öregít AJ öregitt, öregit ǀts i 1. Öregebbnek mond vkit <a tényleges koránál>. rossz 2. Vmi elősegíti a gyorsabb öregedést. rossz ǀ 1. Në öregidzsd má ittem magadat! 2. Öregitötte szëgént a nagy vesztesége, a felesége halálla.

219 Szótár ö, ő 219 öregszülő J örekszülő, örekszüle ǀ Szerk. mn + fn Nagyszülő. ǀ Ëggyütt él az örekszülőkkel. öregujj J ~ ǀ Szerk. mn + fn <Kézen> a nagyujj vagy középső ujj. ǀ Fáj az öregujjam. őriz AJ őröz, ~ ǀ ts i 1. Jószágokat őriz a legelőn. 2. Vmitől, vkitől véd, óv <vkit, vmit>. ǀ Ott a Dombó-cseri-legyellőbe őrösztünk lektöpször. őrizte A őröszte, őriszte ǀ ts i 1. Vmire felügyelt. 2. Vkit óvott, védett. ǀ Még én is őrösztem a teheneket gyerökkoromba. MNyA őrizte. ǀ őriz őrlet Vn őllet, ~ ǀ ts i <Malomban vagy darálóban> őröltet. ǀ Darát őlletem a csibéknek. örökké A örökkén, ~ ǀ hsz Mindig; véglegesen. ǀ Jancsi aszt së tutta, mikor van éccaka vagy napvëlág, örökkön sötéccségbe vót (Bar. II, 88. sz.). Mikor má ëty szöme së vót, a két nagyobb mondogatta ëgymásnak, hogy ük bizony eszt a vakot örökkén nem vezetgettyék. Ott hatták az uton, ük mëg mëntek tovább (Bar. II, 88. sz.). örökös Vn ~ ǀ fn Az a személy, akit hagyaték illet, aki a vagyonból örököl <értékeket>. ǀ A gazdája mëkszerette, gyeröke nem vót, mëgfogadta örökösnek, még ki is házasétotta (Bar. II, 91. sz.). őröltet Vn őrőtet, ~ ts i Lisztet, darát készíttet <a malomban, darálóban>. ǀ Vittem ëty kis kukoricát őrőtetni a darállóba. őröz l. őriz őszibarack A űsziboroc, ősziborocka, ősziboroc, őszibarac, ~ ǀ Szerk. mn + fn ǀ Ősszel érő barack. ǀ Tëttem el télre ősziborocot is. MNyA. 96: őszi barack. összeaggat Vt ~ ǀ ts i Nagy öltésekkel, gyorsan és ideiglenesen összevarr <textilt, ruhát>. ǀ Megj. Így is mondják: mëgaggat. ǀ Összeaggatom a gatyád ülepit. ǀ összeáglál, megáglál összeáglál: az összeaggat szinomimája (L. ott!) összebeszél Vt ~ ǀ ts i 1. Összevissza beszél. rossz 2. Megbeszél <vkivel vmit>. ǀ 1. Összebeszéll ez a Kata tücsköt-bogarat. 2. [Az asszony] ëccër összebeszét a pappā, oszt aszt monta az urának, hogy ü ollan beteg, hogy ha nem hoz nekije cserfába ojtott ómát, bisztossan mëkhal (Bar. II, 255. sz.). összecirkál l. összefirkál összecsömöszöl Vt összecsömöszül, ~ ǀ ts i Csömöszlővel gyümölcsöt, főleg szőlőt összezúz, összetör. ǀ A paradicsomot is összecsömöszűtem. ǀ csömöszlő összeeszkábál Vt összeiszkábáll, összeëszkábál ǀ ts i Vmit elnagyoltan, hevenyészve készít el. rossz, gúny ǀ Nagy nehezen összeëszkábátam eszt a kis nyulóllat. összefirkál A összefirkáll, ~ ǀ ts i Kusza vonalakat hagy oda nem illően <falon, papíron stb.>. rossz ǀ Mér firkátad igy össze a könyvedet? ǀ Megj. A címszó szininimája: összecirkál. ǀ összecirkál összefut Vn ~ ǀ tn i 1. <Utak, személyek> vhol találkoznak. 2. <Tej> forrás közben hirtelen összemegy, összecsomósodik. ǀ Megj. A 2. jelentésben így is: összemëgy és kifut ǀ kifut

220 220 Szótár ö, ő összegömbölyödik A összegömbölödik, összegömböjödik ǀ tn i <Emberi test> összegörbed. 2. <Állat, pl. sündisznó> gömbölyded formájú lesz, ha támadás éri. ǀ 1. Összegömbölöttem a bokorba, hogy në vëgyenek észre. 2. A sündisznó összegömbölödik, ha a kutya mëgugattya. ǀ összeguborodik összegöngyölget A összegönygyörget, összegönygyölget ǀ ts i <Vmit> öszszehajtogat, kisebb alakúra tűröget. ǀ A fóliját jó lënne összegönygyörgetni. összegubancol A összegubancul, ~ ǀ ts i 1. Szálas anyag szálait összekeveri, összebogozza. rossz 2. Vmit nagyon elront; vmit zavarossá tesz. rossz ǀ 1. Mér köllött igy összegubancúnod eszt a fonalat? 2. Nëm értöm, mer mindönt összegubancútá. összeguborodik Vt ~ ǀ tn i Összegörnyed. ǀ Összeguborodot szëgényke odakinn az udvaron a naty fájdalmába. ǀ összegömbölyödik, összegugyorodik összegugyorodik Vt ~ ǀ tn i Görnyed, guggolva <félelmében, fájdalmában> összehúzza magát. ǀ gugyorodik, összeguborodik, összekutoyorodik összekapirnyál Vt ~ ǀ ts i Összegyűjt, összekapar sok mindent. rossz ǀ Összekapirnyát ez akkor mindönt, amikor örökűhetött. összekavircol Vt összekavircul, ~ ǀ ts i 1. Elkever <vmit>. 2. Össze-vissza dobál tárgyakat, dolgokat. rossz 3. Összezavar ügyeket. rossz ǀ 1. Összekavirculom a föstéköt. 2. Jó összekavircútad a szekrémbe az üngöket. 3. Eszt a történetöt të jó összkavircótad. összekocódik Vt ~ ǀ tn i 1. Két tárgy összeütődik, összekoccan. 2. Összezördül, összevesz vkivel. tréf, szép ǀ 1. Összekocóttak az üjegök az autóba. 2. Összekocóttak, de hamar ki izs békűtek ám ëgymással. ǀ összekocolódik összekocolódik Vt ~ ǀ tn i Összevesz vkivel. tréf, szép ǀ Kicsit összekoculóttak, mékpedig azér, mer mostanába nëm tuttak okossan gazdákonni. ǀ összekocódik összekoledál Vt összekolëdáll, ~ ǀ ts i <Folyton mindent> összekéreget, koldul. rossz ǀ Kënyeret, ruhát, mindönt összekolëdát ez, mer nëm szégyöllötte. ǀ koledál, kunyerál összekórizsál Vt ~ ǀ ts i Kéreget; összekéreget <mindent>. ǀ koledál, összekoledál összekutyorodik Vt ~ ǀ tn i 1. Sodródik, pödrődik <szárazságban> a kukorica levele. 2. Összébb megy <vmi>. 3. Összegubancolódik. 4. <Személy> összehúzza magát. ǀ 1. Összekutyorodik mindig a naty hőségbe a kukorica levele. 4. Naty fájdalmába csak összekutyorodott. ǀ összeguborodik, guborog, guborodik, gugyorodik összelotyog Vn ~ ǀ ts i Fecseg; összebeszél minden bolondságot. rossz ǀ A Kati néni szeretött ám összelotyogni mindönt. Naty plëtykafészök vót. összemancsol Vn összemancsul, ~ ǀ ts i 1. Bepiszkít, összemaszatol <mindent>. rossz 2. Kever, összegyúr <vmit>. ǀ 2. Összemancsútam a paradicsonyt. Íty könnyeb lësz mëkfőzni. ǀ összemuszkol összemarok Vt összemarék, ~ ǀ Szerk. hsz + fn A két összetartott marokban [tenyérben] elférő mennyiség. ǀ Két összemarék kukoricád doptam a tikoknak. ǀ Megj. Ugyancsak testrészről elnevezett régi mértékegységeink: az ujjnyi, tenyérnyi.

221 Szótár ö, ő 221 összemuszkol Vt összemuszkul, ~ ǀ ts i <Kézzel> összetör, összezúz <krumplit, gyümölcsöt>. ǀ Jó összemuszkótad a krumplit. ǀ összecsömöszöl, összemancsol összepiszkol AJ ~ ǀ ts i 1. kny 2. <Kisgyerek> vizeletét, székletét a ruhájába engedi. ǀ A mëgesëtt lány gyeröke összepiszkóta magát (Bar. II, 134.). ősszeröhöncsöl Vt összeröhöncsül, ~ ǀ ts i <Vmit> nagyon összezagyvál, tönkretesz. rossz ǀ Hoty tuttad így összeröhöncsőni a ruhájjaidat ijen rövid idő alatt? összestimmel Vt összestimmöl, összestimmël ǀ tn i 1. Bizonyos részek öszszeillenek. 2. <Vkivel> összejátszik. rossz ǀ 1. Összestimmöl a kapanyéll a kapával. 2. Na, ezök asztán jó összestimműtek ám a zsiványságba. ǀ Fr. ëty hurom pöndűnek [= jól megértik egymást; cinkosok valamilyen zavaros ügyben; egyik sem különb a másiknál]. ǀ Megj. A stimmel német jövevényszó Boda magyar nyelvében (stimmen összhangban van, összefér, egyezik ). összeszed AJ összeszöd, összeszëd ǀ ts i 1. Összerak <vmit>. 2. Erőre kap. ǀ 1. Összeszödöm még a faleveleket az udvaron ëty kupadzba. 2. [Bár ledobták az emeletről] A béka azért összeszötte magát (Bar. II, 54. sz.). ǀ Fr. összeszödi magát [= erőre kap]. összetakarít Vn összetakaritt, ~ ǀ ts i 1. Takarításkor minden szemetet öszszeszed. 2. Ősszel és tavasszal nagytakarítást végez. ǀ 1. Mast asztám mindönt összetakaritottam ám. ǀ Megj. A címszó jelentésében így is: kitakaritt. ǀ Megj. A mezei munkák idején mindennapos takarításra nem tudtak sort keríteni a bodai lányok, asszonyok. Talán erre is utalnak ezek az igék: összetakaritt, kitakaritt. összetáklál Vt ~, összetákol ǀ ts i Igénytelenül, gyorsan összeeszkábál <vmit>. rossz ǀ A tikollat én tákútam össze. Husz tik is ēfér benne. ǀ összeszkábál összetűr Vt ~ ǀ ts i Összehajtogat <vmit>. ǀ Szépen összetürted a lepüdőket. ǀ összetűrni = összehajtogatni (Bar. III, 26.). összeüt Vn ~ ǀ ts i 1. Összeeszkábál <vmit>. 2. Gyorsan főz <vmit>. ǀ 1. Összeütöttem eszt a kis sámlit a kizsgyeröknek. 2. Összeütöttem ëty kis ebédöt. összeveszekedik l. összeveszik összeveszik A összeveszeködik, ~ ǀ tn i Veszekedni kezd <vkivel>. ǀ Fr. összeveszekëdik [= egymásnak esnek; veszekednek]. összevissza J ~ ǀ hsz 1. kny 2. Összesen van <vmiből vmennyi>. ǀ 1. Összevissza esz talán csak tiz mázsa lëhet. Úgy ránézésre. 2. Összevissza csak ezör forindba kerűt a kerekek javittása. ösztöke Vt üsztöke, ~ ǀ fn Ekevasat tisztító szerszám <vasból>. ǀ Az ösztökének mindig a göröndőn vót a hele. ǀ Népr. Ezzel is szokták fürgébb haladásra biztatni (ösztökélni) az ekét vontató teheneket, ökröket. őt-kajátt l. ölt kiált őttő l. öltő őttőlapát l. öltőlapát őtözet l. öltözet övé A üvé, üvéjjé, üjjé, üjjéjé, ~ ǀ nm Az ő tulajdonához tartozik. ǀ Ez játék az üjjé, nëm a tijedé!

222 P pacikol Vt pacikul, ~ ǀ tn i <Kisgyermek > pancsol a fürdővízben. tréf ǀ Megj. Így is: pacsikul. pácol AJ pácul, ~ ǀ ts i 1. <Vetés előtt> pácoló anyaggal gabonát fertőtlenít. 2. <Főzés előtt> húst páccal beken. ǀ 1. Rézgálicos oldattā szoktunk pácóni. ǀ Megj. A sonkát is szokták pácolni. pacsikol l. pacikol pacsker Vt pacskër ǀ fn Gyapjúból kötött lábbeli. ǀ Gyerökkoromba még én is pacskërba jártam. ǀ Népr. Díszítő motívumokat, főleg virágokat is szoktak hímezni a pacskër első részére. A talpra erősebb vásznat tettek. Télen faklumpa védte ezt a lábbelit a beázástól. Ma már nem járnak pacskër-ban Bodán. Újabban így is nevezik: tutyi (de inkább csak a magyarok). pacsmagos Vt ~ ǀ mn Mocskos, szennyes <ruha>. rossz ǀ De pacsmagos a kötényöd, Mariska! pad l. padlás padlás A pallás, ~ ǀ fn kny A lakóépület tetőtere. ǀ Népr. Itt tárolták a kukoricát, gabonát, lisztet, korpát. Itt szárították rossz idő esetén a kimosott ruhákat. ǀ Megj. Így is nevezték: pad. padláslyuk Vt palláslik, pallásluk, pallásjuk ǀ Szerk. fn + fn <Rendszerint> kisebb kör alakú nyílás a tűzfalon, < a lakóház homlokzatán>. ǀ Beröpűtek a palláslikon a galambok lakmározni. ǀ Megj. Így is nevezték: csucslik. padló Vn palló, ~ ǀ fn 1. A szoba padozata <újabban>. 2. Korlát nélküli kis híd az árkon. 3. Erősebb deszka a vízfolyás fölött a mosás <súlykolás> elősegítésére. ǀ Népr. A lúggal áztatott vásznakat, ruhákat régen a palló-kon szokták kiverni suk-kal vagy mosófá-val. Csak az 1920-as években keződött Bodán a szobák padlóval való lerakása. Ez a munka volt a padlózás vagy pallózás. padlózás A pallózás ǀ fn A szépszobák padlóval való lerakása. ǀ A pallózást asztalosok és ácsok csinyáták Bodán. padszék l. az ülőpad szócikkben pajesz l. paróka pajta Vt ~ ǀ fn Nagyobb, tágasabb épület az istálló mellett vagy annak közelében. ǀ Népr. Itt tárolták a friss takarmányt és a szénát. Ide kerültek a főbb földművelő eszközök: az eke, a borona, a kapák, gereblyék. Itt állt, működött a szecskavágó. Újabban a kukoricát már góré-ban szárítják és tárolják, nem a padláson. palánk Vt ~ ǀ fn Deszkakerítés. ǀ Régön deszkábu mëg lécögbü vótak a kerittésök. 222

223 Szótár p 223 palatábla l. a tábla szócikkben pálfordulás Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Pál napja (jan. 25-e). ǀ Nh. Ettől a naptól kezdve mérséklődik a hideg. Pálforduláskor ameddig bésüt a nap a pajtába, addig béver a hó még odáig, még József napkor is (Bar. III, 277.). ǀ Megj. A Pál fordulása vagy pálfordulás eredetileg (az Érdy-kódex szerint) Szent Pál apostolnak megfordulatja, a Debreceni-kódexben meg Szent Pál apostol megtérése. Később az időjárásra vonatkoztatva ez a kifejezés tartalmában úgy módosult, hogy a január 25-e táján a megfigyelt időjárásból a termésre, a gazdasági élet kilátásaira kezdtek következtetni. Biztosan azért is, mert január 25-e után az idő is lassan tavaszba fordul (Bálint S I, 179.). A mai Fr. értékű pálfordulás szavunk jelentése ( valaki véleményét, álláspontját hirtelen és gyökeresen megváltoztatja ) már eléggé messze esik a szóösszetétel eredeti jelentésétől, ám a jelentésmagja (vmi hirtelen megváltozik) a szó mai jelentésében tovább él. pallér Vn ~ ǀ fn A napszámosok felügyelője. pállósajtár l. párolósajtár palozsna l. polozsna pampillás Vt pampëllás, ~ ǀ mn 1. Furcsán, kihívóan öltözködő <nő>. rossz, tréf 2. Furcsán, kényeskedve viselkedő <nő>. rossz, gúny, tréf ǀ 1. Ez a láŋ mindig ijem pampellássan őtözik. pampog Vn ~ ǀ tn i 1. Indulatosan, sértődötten beszél. rossz 2. Ellenkezik másokkal. rossz ǀ 1. Pampog, mer főhergēték. 2. Akkó pampog ez legjobban, amikó vesztésre áll. pamut A pamuk, ~ ǀ fn kny ǀ A zokni pamugbu van. pamutvászon A pamukvászony, ~ ǀ Szerk. fn + fn Vászon pamutfonal és kenderfonal összeszövéséből. ǀ Pamokfonálbu má finomab vásznakat szüttek itt is. pámvádli Vt ~ ǀ fn Lóval vontatott kisvasúti kocsi <erdőben>. ǀ Megj. Német jövevényszó Boda magyar nyelvében a címszó. A pámvádli eredetileg csak fát szállított az erdőben. pancsikol Vt pancsikul, ~ ǀ tn i <Kisgyermek a vízben> sokáig pancsol. ǀ Szeret pancsikúni az onokám. ǀ pacsikol pantalló Vt ~ ǀ fn Egyenes, hosszú szárú férfinadrág. ǀ Megj. Régen ez a férfiak ünnepi visletéhez tartozott. Csak a módosabbak viseltek pantallót. pántlika Vn ~ ǀ fn Színes ruhaszalag. ǀ Szép szinös pántlikákat kötöttünk a kislányok cofjára.ǀ Nh. Lakodalmakban a vőfélyek kalapjára is pántlika került. Nh. Vak ló nyakába s fékére piros pántlikát vagy rongyot akasztanak (Bar. I, 195. ). ǀ szalag papagáj orrú Vt papagáj óru ǀ Szerk. fn + mn Görbe orrú személy. gúny ǀ Megj. Hasonlítást kifejező metaforikus szószerkezet. papkéve Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A legfelső kéve a kereszten (gabonarakáson). páprád Vt ~ ǀ fn Páfrányféle erdei növény. ǀ páprádvirág = páfrány (Bar. III. 27.). ǀ Megj. L. még páprád páfrány (OrmSz. 425.); és Páprád egyik falu neve az Ormánságban.

224 224 Szótár p papsapka Vt papsipka ǀ Szerk. fn + fn A kecskerágó [Eonimus europaeus]. Püspöklila színű; és a papsapkára hasonlít. ǀ kecskerágó papsipka l. kecskerágó, papsapka pára Vt pár(a), ~ ǀ fn 1. kny (Gőz, nedvtartalom a levegőben). 2. Sajnálkozó kifejezésben ǀ Fr. szëgény pára [= szerencsétlen, szegény ember]. ǀ Mit aggyunk ennek a szëgény pár [= pára?] embörnek? (Bar. II. 59. sz.) paradicsom A paradicsony, paradicson, ~ ǀ fn 1. Húsos, lédús, piros bogyótermésű konyhakerti növény. 2. E növény termése. ǀ 2. Szerettem ënni nyersen is a paradicsonyt. Fősztem ëty kis paradicsonyos káposztát. MNyA. 75: paradicsom. paradicsonyos káposzta l. a paradicsom szócikkben pāragrét l. parlag pārakszéna l. parlag paraszthold Vt paraszthód, ~ ǀ Szerk. fn + fn 1200 négyszögöl föld. ǀ Megj. Így is nevezték: kishold, magyarhold. parasztvászon Vt parazvászoŋ, paraszdvászoŋ ǀ Szerk. fn + fn Kenderfonalból szőtt, erős vászon ǀ Megj. Durvább szövésű, mint a pamutvászon. parasztzsák Vt paraz zsák ǀ Szerk. fn + fn Erős vászonból készült zsák. ǀ Régönn a paraz zsákra rá vót irval a gazda neve. ǀMegj. Kisebb, mint zsidózsák vagy a csajánzsák. párbér Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn <Régen> a papnak és a tanítónak juttatott járandóság volt. ǀ Nh. Házaspáronként állapították meg a juttatás mértékét. parlag Vt pórag, pārag, ~ ǀ fn 1. Legalább egy évig pihenő szántóföld. 2. <Általában> nem művelt határrész. 3. A mező, a határ. ǀ 1. Eszt a fődet póragnak hagyom ëgy évig. 2. Minap a juhász kihajtott a póragra. Ëccër a királ ēmënt hazúrru, a feleséginek aszt monta, ēmëgy parragon puskávā csukákat lüdözni (Bar. II, 156. sz.). 3. Pórag má az egész högyódal. mn 1. A föld, a határrész jelzője. 2. A tiszta füvű rét és széna jelzője: 1. A pārag fődünket tejjesen főverte a gaz mëg a bokor. 2. Jó pórakszéna termött a póragrétemön. ǀ ǀ Megj. Csak a mesében lehetséges parlagon csukákat lüdüzni. Lehet, hogy csóká-ra gondolt a hazudós király? ǀ MNyA. 24: parlag. ǀ lődöz parlagjószág Vt pāragjószág, póragjószág ǀ Szerk. fn + fn Nem tejelő, csak az istállóban tartott szarvasmarha. parlagrét l. a parlag szócikkben parlagszéna Vt pórakszéna, pārakszéna, parlakszéna ǀ Szerk. fn + fn Kiváló minőségű széna. ǀ A mi jószágaink szerették a pórakszénát. De a csádés, békarokkás szénát nëm ëtték mëg a marhák. ǀ csádé, békarokka, parlag párlósajtár Vt pállósajtár ǀ Szerk. mn + fn Fából készült nagyobb kád, amelyben a vásznakat, ruhákat párolták lúgos vízben. ǀ Még mëgvan a pállósajtárunk. ǀ lúg, lúgozás, szapuló párnaciha Vn ǀ Szerk. fn + fn A párna tolltartó anyaga. ǀ Megj. Hagyományosabb neve: ciha vagy vánkosciha. ǀ ciha

225 Szótár p 225 párnafa Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A kocsi alkatrésze, amely rögzíti a kiságos-t, a tengő-t és a fürgettyü-t. paróka A baróka, ~ ǀ fn Oldalszakáll. ǀ Megj. Újabban így is: pajësz. ǀ Mëgnyőtt a barókád. parola A parula, ~ ǀ fn Kézfogás. ǀ Ott akkor mëgvót a parula is. paroláz A paruláz, ~ ǀ tn i Kezet fog <vkivel>. ǀ Nagyba parulásztak a vendégök. parolázás A parulázás, ~ ǀ fn Kézfogás. ǀ Mënt ám a parulázás fëszt. páros kés Vt ǀ Szerk. mn + fn Evőeszköz: tompa végű kés. ǀ páros kés = evőeszköz (Bar. III, 27.) ǀ Az asztalfijába tëdd a pártoskésömet! ǀ Megj. Jobban csak a konyhában használták az asszonyok. Ez volt a mai több funkciós bicska őse: olyan kés, amelynek az oldalában még kis villa is volt illesztve (ÚMTsz. 4: 385. a páros 1 szócikkben). párosodik Vt ~ ǀ tn i Két állat nemileg egyesül. ǀ Párosonnak a macskák. ǀ Megj. Így is mondják: párzik, pároz, párosul. L. még az üzekedik szócikket! párosul l. párzik pároz l. párosodik párta Vt ~ ǀ fn 1. <Újabban> a menyasszonyi koszorú eleme; ill. menyaszszonyi koszorú. 2. Gatyának az a felső peremszegélye, amibe a gatyamadzagot befűzik; ill. a gatya felső része, a hasnál. ǀ [ ] főkapaszkottam a fára, hogy elérgyem a sütt vereböket. Megőrűtem nekik, oszt mind a gatyám pártájába tüszköttem körü (Bar. II, 267. sz.). ǀ Megj. L. még a párta szócikket (ÚMTsz 4: ) ǀ Fr. pártába marad [= nem megy férjhez]. párzik l. párosodik paszita Vt ~ ǀ fn <A keresztkoma részéről> a gyermekágyas anyának vitt ünnepi ebéd ǀ Finom ételöket vittünk paszitába. ǀ paszita, kerülő = keresztelési ajándék (Bar. III, 26.). ǀ Népr. Szülés után (a gyermekágyas anya kímélése céljából) pár napig a keresztanya vitt ünnepi ebédet: a paszitát. A díszes kosárba sokféle étel került: húsleves, sült hús, pörkölt. A süteményeket, kalácsot díszes tálakba, tányérokba rakták. Szinte versengtek a fiatalok, hogy ki tud gazdagabb és mutatósabb paszitá-t vinni komaszonyá-nak. L. még AmTsz paszita és az OrmSz. paszit címszava alatt! ǀ Megj. A paszita szinonimája Hosszúhetényben és az Ormánságban is: a kerülő (HhSz a kerülő szócikkben!) paszkonca Vt ~ ǀ fn 1. Elhanyagolt, maszatos gyermek. rossz ǀ Nemzésre képtelen férfi, ill. hím ivarú állat. rossz ǀ 1. Csupa maszat ez a kis paszkoncám. 2. Vasárnapra lëvágom eszt a paszkonca kakast. passzus Vt ~ ǀ fn <A vásárban szükséges> bizonyító értékű járlatlevél; marhalevél. ǀ Csak passzussā lëhetött elanni a jószágot régönn a vásárba. ǀ cédulaház pászta Vt ~ ǀ fn 1. <Mezőben> az éppen munkába vett terület egy része, sávja. 2. A szőlő egyik <kisebbik> része. 3. Az jégverés útja. ǀ 1. Ëty pásztávā má végesztünk. 3. Ezön a pásztán mënt végig a jégeső. A mi fődünket szöröncsére ēkerűte.

226 226 Szótár p patécs l. patics patics Vt ~ ǀ fn Pipacs. ǀ patics = pipacs (Bar. III, 26.) ǀ Megj. Az Ormánságban patécs; a szójelentés megadása nélkül (OrmSz. 429.). Itt halotti anyakönyvben levő adat. A halál oka a vörheny lehetett. Nagyvátyi adat: patics vörheny, skarlát (ÚMTsz. 4: 402. a patécs címszó alatt! ) A pipacs és színe, a piros talán a patics nevű gyermekbetegséggel van kapcsolatban; ugyanis a himlő apró, piros kiütésekkel jár. A neve: patécshimlő. MNyA. 16: pipacs. ǀ pipacs patkányűzés Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Patkányok elűzése a háztól mágikus szöveggel. ǀ A patkányok elűzése a háztól Benedek napján ostorral és ezzel a szöveggel: A legközelebbi malomba, aló mars! / Hogy itten többet ne uralkodhass! Közben nem szabad feleletet adni (mások kérdésére), mert kölönben nem mennek el a patkányok (Bar. III, 160.). ǀ Megj. A kétsoros vers az ősi hiedelem részeként a szómágia érdekes bodai nyelemléke, akárcsak a fököny elküldését segítő versike szövege (l. a fekély szócikkben). A ráolvasás mágikus célra használt, hagyományos formában élő szöveg. A paraszti kultúrában a mindennapi élet szinte minden területén helyet kapott. A közelmúltban elsősorban gyógyító, kisebb mértékben varázslás és féregűzés funkcióban volt ismert (Magyar Népr. Lex: 4: és Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága , , Zentai T ). Benedeket elsősorban a betegek patrónusának tekintették. Göcsejben úgy tartották, hogy a Benedek napján szentelt fokhagymával, zsírral megkent jószághoz boszorkány és rontás nem férhet (Bálint S II. kötet ). Különleges az a bodai szövegben, hogy a féregűzés Benedek napjához kapcsolódik. pattant l. a csettint szócikkben pattintó l. ostorvég, sudár pattog Vn ~ ǀ tn i 1. Ostorvég (a sudár) durranó hangot ad. 2. Az esőcseppek hangja a háztetőn, üvegen. 3. Bútor hangja. 4. Vki indulatosan viselkedik, beszél. rossz ǀ 1. Hoty pattog az ostorod! 2. Az eső csak uty pattogott az ablaküjegön. 3. Mér pattog a bútor? 4. Mér pattoksz itten neköm? Nh. Ha a bútor pattog, mëgbetegszik valaki a családban (Bar. I, 213.). ǀ Megj. A 4. jelentés viszonylag új a falu nyelvében. pátyolgat Vn pátyúgat, pátyógat, ~ ǀ ts i 1. <A szokásosnál jobban> gondoskodik vkiről. kedv 2. Kényeztet <vkit>. kedv, szép ǀ 1. A hugom szépen pátyúgati édösapámat. 2. Pátyúgassat csak, fijam, eszt szép kisláŋt, mer mëgérdömli! pazarol A pazall, pazáll, pazol, ~ ts i kny (Eltékozol vmit.) ǀ Mindönit ēpazáta ez a szöröncsétlen. ǀ Megj. Inkább csak igekötővel: ēpazáll, ēpazol. pázsit Vn ~ ǀ fn Gyepes, gondozott legelő. ǀ Kihajtottam a libámat / A zöld pázsitomra (Bar. I, 169.) peckázás Vt pëckázás ǀ fn Csoportos gyermekjáték volt régen. ǀ Népr. A földön meghúzott vonalra dobtak pénzérmeket. Akinek legközelebb esett a pénze a vonalhoz, az dobhatta fel a pénzeket. Neki jutott így a fej vagy írás nyomán nyert összeg.

227 Szótár p 227 pecsenye A pecsönnye, pecsönye, pecsënye ǀ fn <Finom> sült hús. ǀ Fr. Csak a maga pecsönyéjjit sütögeti. [= csak a maga érdekeit érvényesíti; önző, törtető ember]. pecsét A pöcsét, pëcsét ǀ fn 1. kny 2. Folt a ruhán. ǀ 2. Pöcsét kerűt a ruhámra. pecsétel A pöcsétöl, pëcsétël ǀ ts i 1. <Vmit, pl. iratot> pecséttel lát el. 2. Ruhára foltot ejt. ǀ Megj. A 2. jelentésben csak igekötővel: lëpëcsétel, összepöcsétöl. pedig A pejig, ~ ǀ hsz kny ǀ Ēkéstem, pejig korán kētem máma is. pehely A pöhöl, pehej ǀ fn 1. <Szárnyas állatok> pehelytolla. 2. Néhány növény levegőben szálló termése. 3. <Bizonyos> termények maradéka. 4. A hó kis laza csomója. ǀ 1. A vánkosogba szép pehejtollat tëttünk. 4. Naty pölhögbe esik a hó. pej Vn ~ ǀ mn Vöröses vagy meggyszínű, sötét sörényű ló. ǀ A pej lovam lësántút. fn A pej <ló>. ǀ A pej sokkal erősseb, mind a hókás. pele Vt pöle, ~ ǀ fn A mókushoz hasonló, kis mezei rágcsáló. ǀ Megj. Sokat tud enni, ezért könnyen elhízik. ǀ Fr. Kövér, mind a pöle. [= nagyon kövér]. pelyhez l. pölyhöz pelyva Vt pilva, pëjva, pojva ǀ fn A gabonaszemeket borító levél, amely csépléskor leválik a gabonaszemekről. ǀ Népr. Ezt is összegyűjtötték. A pëjváskunyhó-ban tárolták. A pëjva régen nagy értéknek számított. A takarmányba keverték (főleg répa mellé), és a tömésfalú házak döngölt földjéhez is pëjvát vegyítettek. Vájog-ba és a vikli-be [a födém része] ugyancsak kevertek pëjvá-t. ǀ Fr. <Pénze> Annyi, mind a pëjva. [= töméntelenül sok van <vmiből neki>]. pelyvás sár Vt pilvás sár, pëjvás sár, pojvás sár ǀ ǀ Szerk. mn + fn Agyagos sár polyvával elkeverve. ǀ Népr. Ezzel szokták régen betapasztani a vert falú házak oldalát, ill. vele javították a vakolat hibáit. Vályogvetéskor pojvá-t kevertek az agyagos sárba. A vert falú házak polyvás földből készültek döngöléssel. pelyváskunyhó Vt pilvázsgunyhó, pëjvázsgunyhó, pojvázsgunyhó ǀ Szerk. mn + fn Egyszerű építmény polyva tárolására. ǀ Népr. Vagy ágakból font falak határolták, vagy a szalmakazalban volt a helye. ǀ pelyva pelyváslyuk Vt pilváslik, pëjváslik, pojváslik ǀ Szerk. mn + fn Kis lyukszerű bemélyedés a szalmakazalban, ahol pelyvát tárolnak. ǀ pelyva pemet l. pemét pemét Vt ~, pemet ǀ fn Kemence hamujának kikotrására szolgáló eszköz ǀ Jó lëssz pemétnek! (Bar. II, 26. sz.). ǀ Népr. Kukoricacsumából hosszabb bot végére csomót kötöttek. Hideg vízbe mártogatva ezzel tisztították a kemence elejét a kisebb parazsaktól és a hamutól. ǀ Megj. Igekötővel: kipemetül, kipemetöl. pendely Vt péntöl, péntő ǀ fn Alsószoknya. ǀ A péntők vászombu és gyódzsbu készűtek. ǀ Nh. Régen a lányok, menyecskék ünnepnap több péntő-t is felvettek magukra, hogy mennél farosabb-nak látszódjanak. penészes A penészlös, penészös, penészës ǀ mn kny ǀ Penészös lëtt a kënyerünk.

228 228 Szótár p peng A pönög, pöng, pëng ǀ tn i kny Pöng ám a kasza pengéjje, mikor kiveröm kalapáccsal. ǀ Nh. Gyermekmondókában: [ ] It csönög, it pönög, itt at ki! péntek A péntök, péntëk ǀ fn A hét 5. napja. ǀ Nh. A szöröncsétlen napok egyike. ǀ Épületfát csak keddön és péntökön nëm szabad vágni, mer ha akkor vágik, szöröncsétlenség éri a házat (Bar. II, 167.) ǀ Megj. A péntek mint szöröncsétlen nap bizonyára a nagypénteki hagyománnyal függ össze. péntő l. pendely pénz A péz, ~ ǀ fn Fizetőeszköz. ǀ Sok pészt adok neköd, ha husz esztendő múlván az enyimé lësző (Bar. II, 147. sz.). ǀ Megj. A pénz főnév szerepel még a halpéndz, halpéz halpénz, halpikkely szóösszetételben. Fr. mëgéri a péndzit <vki> [= nem mindennapi ember; kicsit rosszalló jelentéssel]. potom pézér <kapja> [= nagyon olcsón, nagyon jutányos áron]. sëmmi pézér <se> [= semmi esetre; semmiképpen sem]. Péz áll a hászhó. [= pénzt kapunk; pénzre lehet számítanunk]. A péz nëm boldogitt. [= a gazdagság, a jólét nem tesz boldoggá]. A péz nëm számitt. [= kerülhet bármennyibe, nem törődünk vele]. penyhed Vt ~ ǀ tn i Megpuhul, megnedvesedik, így kicsit összeesik. ǀ Mëkpenyhett a szalonnám a palláson a nagy melegbe. ǀ Megj. Főleg igekötővel: mëkpenyhed. ǀ peshed pergyeget Vt pertyöget, pertyëget ǀ ts i 1. Emelget, rázogat <vmit>. 2. Kitár, mutogat <vmit>. tréf, rossz, gúny ǀ 1. Kicsit mëkpertyögetöm a vánkosokat. 2.Të láŋ, në pertyögezsd itt a szoknyádat, mer má mindönöt kiláccik. perje A pörgye, pörgyefü ǀ Szerk. fn + fn Szívós gyomnövény, szinte kiirthatatlan [Poa]. ǀ Telle van az udvarunk pörgyévē. persely A pörsöl, pörső, pörsöj, persej ǀ fn Pénz gyűjtésére szolgáló fémdoboz <a templomban>. ǀ Husz forintot tëttem a pörsölbe. ǀ Megj. A persely latin eredetű német jövevényszó. perselyez A pörsöjöz, persejëz ǀ ts i Persellyel pénzt gyűjt <a templomban>. perváta Vt përváta ǀ fn 1. <Szabadtéri> árnyékszék. 2. Kisgyermek, aki még a nadrágjába engedi a székletét. mn Szennyes ruha <jelzőjeként>. ǀ 2. Gyere, kis pervátám, tisztába tëszlek! Hugyan lëhet ijem përvátás ruhába járni? pervátás l. a perváta szócikkben peshed Vt pessed, ~ ǀ tn i 1. Étel kihűl, összesik. 2. Gyümölcs romlani kezd, ill. már romlott. 3. <Ember> meleg helyen ellustul, elpeshed. ǀ 2. Csak peshed ez a jó kásás körte. Kár érte. ǀ pettyedt peszmeg Vt ~ ǀ fn 1. Sűrű, túl édes lekvár. 2. Rosszul elkészített, kevésbé gusztusos étel <leves, főzelék>. rossz ǀ 2. Hát eszt a peszmegöt nëm kiványom. péterszeg Vt pétörszög ǀ Szerk. fn + fn Fában levő csomó, görcs. ǀ Nh. A baranyai néphagyomány szerint Szent Péter tette a csomót a fába az ácsok, bognárok bosszantására. (Szem Pétör mëg a zácsok címmel hosszúhetényi népmese. Bar. II szöveg.) petikebogár Vt ~, katicabogár ǀ Szerk. fn + fn Katicabogár. ǀ petike bogár = katica bogár (Bar. III, 27.) ǀ Megj. A címszóban szereplő bogár neve Bodán még:

229 Szótár p 229 bodobács (ÚMTsz. 4: 460. és ÚMTsz. 1: 506.). De l. még MNyA 649: katicabogár és petikebogár. Mivel a temetőbogár-nak is nevezett bodobács (böde vagy bödebácsi) nagyon hasonlít a katicabogár-ra (színre, nagyságra, alakra), könnyen össze lehet ezeket téveszteni. Merkl Ottó és Vig Károly Bogarak a pannon régióban című könyvében a katicabogár szó 30 változata szerepel. Köztük a petike bogár, a kis péterke, valamint az Isten bogárkája, Isten tehenkéje is. A két utóbbi név Gunda Béla szerint kapcsolatba hozható a finnugor ősvallással, hiedelemvilággal. (L. ÚMTsz. 2: istenketehene, istenketehénke szócikket!) petrencerúd Vn petröncerud, petrëncerud ǀ Szerk. fn + fn Két összekapcsolt rúd. A széna boglyába (petrencébe) hordásának eszköze. petrezselyem A petrezsirom, petrezselöm, petrezsejöm, petrezsejëm ǀ fn Fehér gyökerű, illatos levelű ételízesítő zöldségféle [Petroselinum hortense]. ǀ Vetöttem két sor petrezsejmöt. ǀ Megj. A petrezsirom szóalak (hangzás tekintetében) közel áll a latin nyelvi petrosillum, petrisellum szavakhoz (TESz.3: ). MNyA. 57: petrezselyem. petróleum A pëtrólijum, pëtrólëjom, pëtró, pëtrólëom ǀ fn kny ǀ A háboru alat pëtrólëjomlámpávā világitottunk, amikor nëm vót áram. petróleumlámpa l. a petróleum szócikkben petúnia A bëtónija, pëtúnija ǀ fn kny ǀ Kár, hoty hamar ēnyillik a bëtónija. petyhedt Vt pettyett, petyhett ǀ mn 1. Romlásnak indult, összeesett étel. 2. Fonnyadt növény. 3. Fáradt test, izomzat. ǀ 1. Pettyet má ez sajáta. 3. Tétlenségömbe pettyet lëtt a karom. ǀ peshed piac A piharc, pijarc, pijac ǀ fn kny ǀ Innen nëm igen jártunk pijarcra. pihál Vt ~ ǀ ts i Beteget ápol. biz ǀ piháni = beteget ápolni (Bar. III, 27.). pihe A píhe, ~ ǀ mn 1. <Liba, kacsa tollának> apró, pelyhes része. ǀ Szödd össze a pihéket! pihés A píhés, ~ ǀ mn 1. Pihével borított <haj, ruha>. 2. Pihétől szemetes <vmi, pl. a szoba>. pikula Vn ~ ǀ fn 1. Éles hangú klarinét. 2. <Ritkán> furulya is. ǀ 2. Van ëgy uj pikulám. pilács l. a pilácsol szócikkben pilácsol Vt pilácsul, ~ ǀ tn i 1. <Mécses> pislákolva, alig égve világít. 2. Piláccsal [ mécsessel ] vagy más, kisebb lámpával világít. 3. Alig ég a tűz. ǀ 2. Csak pilácsúni tuttam az istállóba. 3. Mëhetünk haza, mer csak pilácsul a tüz, amit raktunk. pilinga Vt ~ ǀ fn A kés pengéje. ǀ Kicsorbút a késöm pilingájja. pille J ~ ǀ fn 1. Lepke; pillangó. 2. Hópehely. ǀ 1. Hogy röpkönnek a pillék! ǀ lepke pillog Vn ~ ǀ tn i 1. Hunyorít <a szemével>. 2. Sűrűn pislog. 3. Alig ég <a tűz>. ǀ 1. Pillog, mer nehezen lát. 2. Pillogni kő sürüjen, akkó a szemét kigyün a szömödbü. 3. Rakok a tüzre, mer má alik pillog. pilva l. pelyva, polyva pimpós Vt ~ ǀ mn Megromlott, penészessé vált bor <jelzője>. ǀ Nicsak, pimpós lët mëgen a tavali borom!

230 230 Szótár p pinceszer Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Pincében <a szőlőhegyen> tartott baráti összejövetel, borozgatás. pint Vt ~ ǀ fn Régi űrmérték <1,5 liter = 1 pint>. ǀ Kapsz tülem két pind bort. pintér Vt ~ ǀ fn Kádár (hordókészítő) mester. ǀ Vëttem két uj hordót a pintértü. pintérfa Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Hordókészítésre alkalmas tölgyfa. A kádárok használták. pintesüveg Vt pintösüjeg, pintësüveg ǀ Szerk. mn + fn Másfél liter űrtartalmú borosüveg. ǀ Nëm tudom, há lëtt a pintösüjegöm. ǀ Megj. Így is mondják: pintös. pintös l. a pintesüveg szócikkben pintyerget Vt pinytyörget, pintyërget, finytyörget, finytyërget ǀ tn i Fintorog, fintorgat. tréf, rossz ǀ Mér kő neköd mindönön pinytyörgetnöd? Nëm szoktá soha nevetni? pipacs l. a patics szócikkben pipics Vt ~ ǀ fn Régi világító eszköz. ǀ Öregapánk mék pipiccsē világút az istállóba. ǀ Népr. Házilag készítették. Bádogdobozba zsírt tettek, és pargetből lámpabelet csavartak. A zsírral telítődött szövetdarabot meggyújtották. Mivel a pipics igen büdösen égett, csak istállókban szoktak vele világítani. Nevezték mécsös-nek és zsirosmécsös-nek is. pirgál Vt pirgáll, ~ ǀ ts i 1. Hüvelyéből magokat kifejt <pl. babot, borsót>. 2. Orrából összeállt váladékot kipiszkál. rossz 3. Tüzet éleszt <piszkálással>. ǀ 1. Pirgállok ëty kis cifraborsót levesnek. 2. Në pirgád az órodat, gyerök! 3. Pirgád mëk kicsit a tüzet a kájhába, hogy jobban ég gyön! pirosrépa l. a cékla szócikkben piros zsír l. a hurkazsír szócikkben pirosító Vt pirosittó ǀ fn Az arc színezésére használt porszerű anyag. ǀ Tëszök kis pirosittót az arcomra, hogy në lëgyek ijen sápatt. ǀ Megj. Jobban csak a lányok kedvelték a pirosittó-t. pirul J ~ ǀ tn i 1. Hús a sütőben kezd pirossá válni. 2. <Vki> izgalmában, szégyenében piros arcú lesz. 3. <Szántóföld> eső után száradni kezd, és a színe is változik. ǀ 1. Szépön pirul a pecsönye a sütőbe. 2. De hamā ēpirútá, Mariska! Persze, szép legény az a Pista. 3. Pirul a főggye, lëhet vetögetni. ǀ Megj. Igekötővel is: mëkpirul <a föld>, ēpirul <az arc>. pisze A piszés, ~ ǀ mn Rövid és kissé felfelé hajló hegyű orr. ǀ Piszés óra [orra] van ennek az aranyos kisláŋŋak. piszkafa Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn 1. Hosszú bot, amellyel a kemencében égő ágakat igazítják, összekotorják. 2. Igen sovány ember. rossz, gúny ǀ Fr. Sováŋ, mind a piszkafa. [= igen sovány]. piszke l. tüskésribizli piszterkál Vt pisztërgáll, pisztërkál ǀ ts i 1. <Kedvtelésből vagy éppen unalomból> piszkálgat vmit. gúny 2. Háborgat, zaklat vkit <piszkálással>. rossz ǀ 1. Mér pisztërgállod aszt a kisláŋt? 2. Ha sokájjik pisztërgállod aszt a szöröncsétlen kutyát, még mëkharaphat!

231 Szótár p 231 pisztoly A pisztol, pisztoj ǀ fn kny ǀ Na, akkor a rendőr előkapta ám a pisztojját. pitlikel Vt pitliköl, pitlikël ǀ tn i Megfutamodik; gyáván távozik <vhonnan>. tréf ǀ Ēpitlikőt ám a Gyuri, mer fét, hogy jó mëgdöngetik. pitteg-pattog J pittëk-pattog ǀ tn i (ikerszó) 1. <Ismételve> pattog <a tűz, az ostor>. 2. Pattogó, mérges hangon veszekszik. 3. Fr. pattog [= túl erélyes ember; szeret mindenkinek parancsolgatni]. Pattog, mind a nikkëlbóha. ( bolha ) [= túl eleven, túl élénk <ember>]. pitvar Vt ǀ fn 1. Udvar. 2. A ház udvar felőli, tető alatti, nyitott része. ǀ Megj. A 2. jelentésben használatos a gang szó is, amely német jövevényszó a falu magyar nyelvében (der Gang folyosó, gang tornác ). ǀ Népr. Régen a gang-on szokták szárogatni a babot és a felfűzött fűszerpaprikát. Több helyen kis lóca (pad) is került a gang-ra. pityókás Vn pityókos, ~ ǀ mn Kissé ittas. tréf ǀ Nëm vót még részök, csak pityókás. pizse Vt ~ ǀ 1. msz Ismételgetve <pizse, pizse> csibehívogató szó. ǀ 2. Kiscsibe. plakát A plagát, ~ ǀ fn kny ǀ Ez vót az ëggyik plagátra irva Trianon után: Nëm, nëm! Soha! Plútó A Purutó ǀ fn Ördög személye <egy népdalban>. ǀ Kigyütt ördög a pokóbul, / Füle izs van néki, / Utána a Purutó / Táncot fütyül néki (Bar I, 530.). ǀ ördög pócik Vt ~ ǀ fn Polc <a konyhában>. ǀ Megj. Edényeket raktak rá. ǀ Tëdd ezöket a pócikra! pocok Vt pucok ǀ fn1. Vakondok. 2. Túl eleven, vásott kisgyerek. tréf 3. Az orrban levő száraz váladék. ǀ 2. Lëdüntötte röggel a virágokat az álványru ez a kis pucok. 3. Pucok van az óromba, azér nëm kapok levegőt. ǀ (L. még ÚMTsz. 4: 534. a pocok címszóban!) pocoktúrás Vt pucokturás, ~ ǀ Szerk. fn + fn A vakondok túrásának eredménye: kis földhalom <a kertben, udvaron>. ǀ Röggēre csupa pucokturás lëtt a kertöm. ǀ pocok pokróc A pakróc, ~ ǀ fn kny (Takaró.) Fr. Durva, mind a pakróc. [= nagyon durva <ember>]. ǀ lópokróc pójásteknyő l. pólyásteknő polozsna Vt ~ ǀ fn Tyúkfészekben hagyott romlott tojás (lotykos tojás, záptojás). ǀ Megj. Nevezték még fészöktojás-nak is. ǀ lotykos tojás, fészektojás, záptojás polva l. polyva, pelyva pólya A póla, pója ǀ fn kny ǀ A gyerök a pólájába ott sirt-rént, mikor āra mënt a jágër (Bar. II, 59. sz.). Lëvëtte pólást a fáru [a kisgyereket], hazavitte, oszt mind a magájét, főnevēte (Bar. II, 59. sz.). pólyásteknő Vt pólásteknyő, pójásteknyő ǀ Szerk. mn + fn Fából kifaragott kis teknő, amelyben a pólyás gyermekeket ringatták. ǀ Megj. Volt külön fürdető teknő. Ez is fából készült.

232 232 Szótár p polyva 1 Vt pilva, polva, pojva ǀ fn A kicsépelt gabonafejekből leeső levelek tömege. ǀ Régön pilvás sárral tapasztottunk a ház ódalát. [Válaszd széjjē] a polvát is külön mëg a buzát is a királ szürüjébe (Bar. II, 88. sz.). ǀ MNyA. 190: polyva ǀ polyváskunyhó polyva 2 Vt pölhe, píhe, léha, pilva ǀ fn A kukorica levele. MNyA. 45: polyva (a kukoricáé). polyváskunyhó Vt pilvázsgunyhó, pojvázsgunhó ǀ Szerk. mn + fn Polyva tárolására épített kis rekesztés. ǀ Népr. Vesszőkből font falak közé került a polyva. ǀ pelyváskunyhó pompos Vt ~ ǀ fn Kerek alakú, kisebb kenyér. ǀ A pompost elép ki lëhet vënni a kemincébü, mer hamarab mëksül. ǀ Megj. A pompos maradék kenyértésztából készült, akárcsak a langalló.ǀ Megj. Így is monják: cipó. pompos szájú Vt pompos szájju ǀ Szerk. fn + mn Duzzadt, vastag ajkú <személy>. tréf, gúny ǀ Megj. Így is nevezik: csücsöritöt szájju, mert olyan az ajakállása a csücsörittés miatt, mintha folyton nevetne, csücsörítene. popotyi Vt ~ ǀ fn 1. Kisliba. 2. msz Libahívogató szó <ismételgetve>. porbál l. a próbál szócikkben porcinfű Vt porcinfü, porcfü, porcogófüj ǀ Szerk. mn + fn Apró levelű gyomnövény; fűféle. ǀ Az udvaromba má csak porcfüj van. ǀ Megj. Porcog, ha az állatok legelik, mert kemény a szára, levele. Sokféle porcfű vagy porcsfű létezik (ÚMTsz. 4: 561. a porcsfű szócikkben). poshad A possad, ~ ǀ tn i 1. Étel, gyümölcs savanyodik, romlani kezd. 2. Folyadék <főleg víz> kezd bűzössé válni. ǀ 1. Ëgyre jobban possad a sziva. Már csak pálinkának lësz jó. 2. Poshad a viz a válluba. Ki köllene merni. posványos Vt pozsványos, ~ ǀ mn Mocsaras, vízjárta hely. ǀ Ahun mast a halastavak vannak, az régöbben pozsványos hel vót. ǀ limbus, limbusos posz Vt ~ ǀ fn Hólyag, majd kisebb seb a nyelven. ǀ Nëm tudom, mitü, de posz lëtt a nyēvemön. ǀ Megj. Az idősek szerint meghűlés vagy ételtől való undorodás okozhat posz-t a nyelven. Valójában a posz vírusos eredetű. poszka Vt ~ ǀ mn Fejletlen, sovány <gyermek>. tréf ǀ Ez mindig ijen kis poszka gyerög vót. fn Jobban vigyázzatok erre a poszkára! potrohos A potrihás, ~ ǀ mn Kövér, nagy hasú <ember>. durva, gúny ǀ Potrihás lëtt a Laci örekkorára. potyadék Vt ~ ǀ fn 1. Lehullott, lepotyogott <gyümölcs>. 2. <Vminek> a maradéka. 3. Tekintély nélküli <ember, figura>. ǀ 1. Potyadégbu is lëhet pálinkát főzni. 2. Neköm még jó lëssz a potyadék is.3. Hát ez a Ferkó esz csak ëty potyadék. potyára Vt ~ ǀ hsz Feleslegesen; hiába. ǀ Jó bort hozzál, në vizesset, / Hogy potyára në fizessek! (Bar. I, 292.) pozdorja Vt pazdërgya, ~ ǀ fn A kender fás része <tilolás után>. ǀ Népr. A fás részt tiloló-val (kendertöréssel) választották le a kenderszálakról. ǀ Telle vót az udvar pazdërgyávā, amikor tilótak az asszonyok. ǀ kender, tilolás, gyaratás

233 Szótár p 233 pózna Vn ~ ǀ fn 1. Hosszú bot, rúd <a dió leverésére>. 2. Magas, sovány ember. gúny 3. Fából való oszlop (pl. telefonoszlop). ǀ 1. Póznávā szokták itt a dijót mëg a szivát lëverni a fákru. 2. Ez a pózna má lassan nëm fér be az ajtónkon. pöcskörészik l. tücskörészik pöfeteggomba Vt pöffeteggomba, ~ ǀ Szerk. fn + fn Mérges gomba [Gasteromycetes]. ǀ Megj. Éretten nyomásra kipukkad (pöffen), és a spóráit szétszórja. pök l. köp pököd l. köpköd pökölődik l. köpköd pöle l. pele pölhe Vt ~ ǀ fn 1. A gabonafej apró levele. 2. A széna, kukorica apró szemete, hulladéka. pölyhöz Vt pölhöl, pöjhöl, pöjhöz ǀ tn i 1. <Növény> a pelyhét szétszórja. 2. <Szemes terményt> szeleléssel tisztít. ǀ 2. Rostávā pöjhözi a borsót. pörc l. töpörtyű pörcös pogácsa l. a töpörtyű szócikkben pörgő Vt ~ ǀ fn Kender-, len- és gyapjúfonal készítésére <fonására> szolgáló, lábbal hajtható eszköz. ǀ A pallásom még mëgvan a pörgőnk. ǀ pörgő = rokka (Bar. III, 29.). ǀ Megj. A rokka az Ormánságban is pörgő (OrmSz. 433.). pörköl Vt pörkül, ~ ǀ ts i 1. Vmit erősen megéget. 2. Vmit <pl. cukrot> pirít. 3. Disznó szőrét égetéssel távolítja el. 4.<Vkit megszid, pirongat>. ǀ 1. Nagyom mëkpörkűtem a sűt hust. 2. Pörkűtem ëty kis cukrot, és dijót is tëttem bele. 3. Régön szómávā pörkűtünk mëg a disznót. 4. Na, ez asztán odapörkűt ám neki. ǀ Megj. Újabban forrázással távolítják el, ill. gázlánggal perzselik le a levágott disznó szőrét. A pörköl szó szinonimája: a përzsël, pörzsöl. A 4. jelentésben a szavakkal éget, szavakkal pörköl meg vkit jelentés kialakulása metonimikus jelentésváltozás eredménye. ǀ perzsel pörkölt torta l. a tornyos torta szócikkben prantos l. a puskacső szócikkben prédál Vn prédáll, ~ ǀ ts i Tékozol <pl. vagyont>. rossz ǀ Megj. Szokásosabb igekötővel: Ēprédát ez mindönt az italozásávā. pricsesznadrág l. bricsesznadrág próba A tróba, ~ ǀ fn Felkészültség ellenőrzésére való feladat. ǀ Most gyüm a második tróba! azé lössz a fele királságom, aki a legszöbb paripát hozi (Bar. II, 46. sz.). próbál A tróbáll, ~ ǀ ts i Megkísérel, próbál <tenni, csinálni vmit>. ǀ Tróbád mëk, hátha fő tudod vënni! Eszt én nëm tróbállom mëg. Mëgtróbátam kétrétüjen, hát [a madzag] a fődet is mëgfekütte [leért az égből a földre] (Bar. II, 287. sz.). porbál = próbál (Bar. III, 28.). ǀ Megj. Az utolsó példamondat csalimeséből való. processzió Vt prosëkcijó, prosëccijó ǀ fn Körmenet; felvonulás. ǀ Nh. Egyházi körmenet volt húsvétkor és nagyszombaton a templom körül. ǀ Majnëm mindönki ēgyütt a prosëccijókra.ǀ körmenet

234 234 Szótár p prósza Vt ~ ǀ fn Kukoricalisztből készített lepényféle. ǀ Melegön nagyon jó izü vót a prósza. ǀ Népr. Úgy készült, hogy a finom őrlésű kukoricalisztet tejjel elkeverték. A masszát zsírral kikent tepsiben ropogósra sütötték. Kis tejföllel, tört mákkal és dióval szokták ízesíteni. Jobban ez is a szegények eledeléhez tartozott. pruszlik Vt puruszlik, puruszli, pruszli, ~ ǀ fn Testhez símuló, kivágott, díszes női mellény. ǀ Népr. A pruszlit inkább csak ünnepnapokon vették fel. A hétköznaplós pruszli gyapjúfonalból készült, kötéssel. ǀ mellény prücsök l. tücsök prüsszent Vt ~ ǀ tn i <Hirtelen, váratlanul> tüsszent. ǀ Jó nagyot prüsszentöttem. prüsszög A trüsszög, tüsszög, ~ ǀ tn i Többször egymás után tüsszent. ǀ Prüsszöktem a naty por mijatt. prüszköl Vt prüszkül, ~ ǀ tn i 1. Egymás után szaporán és többször tüsszent. 2. Kifújja orrából a váladékot. biz 3. A régi mozdony gőzt lövell ki. 4. Húzódozik vminek a teljesítésétől. ǀ 1. Prüszkőnöm köllött a naty füst mijatt. 2. Röggel mindik sokat prüszkölök. 4. Az ördögök prüszkőtek, hogy még eszt is mëk kő tënni (Bar. II, 106. sz.). pudvás Vt podvás, ~ ǀ mn 1. Elkorhadt, lyukacsos szerkezetű fa. 2. Fás, lyukas belsejű termény (pl. retek, karalábé). ǀ 1. Csak füstölésre jó ez a pudvás fa. 2. Pudvás lëtt a retök. pufándli Vt ~ ǀ fn 1. Farpárna. 2. Farpendely. ǀ Megj. Farpéntő-nek is mondták. ǀ Népr. A farpéntő durva vászonból készült, és három-négyujjnyi felvarrás volt a derékrésznél, hogy jó nagy fara legyen a viselőjének. A német der Puff puff, buggy szó alapján a pufándli német jövevényszó a falu magyar nyelvében. puha kukorica l. a tejes kukorica szócikkben puklamentol Vt puklamëntol ǀ tn i Hajbókol. ǀ Megj. A címszó a német Buckerl szertartásos bók térdhajtással, ill. a német nyelvjárási pukëdli bók térdhajtással szavakkal lehet kapcsolatban. pulóver A pullóvër, pulóvër, pulcsi ǀ fn kny ǀ Vët fő a pullóvërodat! ǀ Megj. A címszó a fiatalok nyelvében és a bizalmas nyelvhasználatban a pulcsi szó az általánosabb. pulutyka Vt ~ ǀ fn Kelkáposzta.ǀ Megj. Így is nevezték: kapiszta. púpos A pupos, ~ ǀ mn 1. Az a személy, akinek a hátgerincén a görbület miatt kidudorodás van. 2. Némely állat hátán látható kidudorodás. 3. Púphoz hasonló domborulat <a földfelszínen>. ǀ 1. Örek korára pupos lët szëgény. 2. Pupos helön van szöllőnk. purgërbanda l. a trottyosok szócikkben puska Vt ~ ǀ fn1. kny 2. A kerékagy fémbetét része, amely a tengelyen a kerékkel együtt forog <a kocsin>. ǀ Tëgyé kis kocsikenyőcsöt a puska elejire, a tengőné! puskacső A puskacsé, ~ ǀ Szerk. fn + fn A puska <lőfegyver> csöve. ǀ Nh. A vadászok mindön ujhód vasárnap hajnóba két patak összefolásáná a patakok vizévē kimosik a puskacsét, akkor prantos lëssz (Bar. I. 192.). Idegön vadász kezibe në add a puskádat, mer a cséjibe mëgforgati a zujját. Akkor nem lössz prantya (Bar. I,

235 Szótár p ). ǀ Megj. A prantos a német der Brand tűz, égés főnévvel van kapcsolatban, és a puska tűzerejére vonatkozhatott. ǀ cső puskázás Vt ~ ǀ fn 1. A fémbetét befúrása és rögzítése a kerékagyban. 2. Csalás dolgozatíráskor. (diáknyelvi szó). ǀ Megj. A puskát bognár illesztette mindig a kerékagyba. ǀ 1. Puskázáshó ki köllöt furni méretre a kerékagyat. 2. Én is szoktam ám puskázni. puszta J ~ ǀ mn 1. Szakadt, rossz <ruhanemű>. 2. Romos <épület jelzője>. 3. Üres hely. 4. Fegyver nélkül <van vki>. fn 1. <Régen> kevés házból álló településrész. 2. Lakott hely, major, gazdasági létesítményekkel; <volt> uradalmi birtok. ǀ 1. Ijem puszta ruhába má nëm köllene járnod! 2. Lë kőne bontani eszt a puszta pincét. 4. Puszta kézzel akart vijaskonni. 1. Apámmal én izs dógosztam a pusztán. 2. Lakóházak má nëm nagyon vannak a pusztán. Pusztaszentegyház Vt Pusztaszentëtyház ǀ Szerk. mn + fn A régi Boda falu elpusztult templomának helye. ǀ Pusztaszentëtyház S, Men, sz. Nh. Az egykori Kisboda templomának helye. Ásatáskor itt számos tárgy került elő (BMFN I, 127/131, 141.). putyulék Vt ~ ǀ fn 1. Összetakarított, összepucolt fadarabok, ágak, gallyak. 2. Szemét. ǀ 1. Jó lëssz a tűzre még ez a putyulék. 2. Takariccsátok el má eszt a putyulékot! pücskérez Vt pücskéröz, pücskérëz ǀ tn i 1. Lassan, kedvtelve tesz-vesz <vmit a kertben vagy az udvarban>. tréf, kedv 2. Szedeget, gyűjtöget <vmit>. 3. Jószág legelészget, eleséget keres <a legelőn>. ǀ 1. Dógozni röndössen má nëm tud szëgény, csak pücskéröz a kerdbe. 2. Szerettem a mezőn pücskérőni. 3. Tikok pücskéröznek az udvaron. ǀ Megj. Talán a címszó a pücsök tücsök szavunkkal van kapcsolatban. ǀ pücskérezik pücskérezik Vt ~ ǀ tn i 1. Tesz-vesz <vmit>. tréf, szép 2. Ímmel-ámmal dolgozik. gúny 3. Jószág legelészget <a mezőn>. 4. Baromfi bogarakat, egyéb eleséget keresgél az udvarban. ǀ 1. Ém má csak pücskérözni tudok a házunk körü. pücsök l. prücsök és a tücsök szócikkekben pünkösd A pinkëst, pünközsd ǀ fn A húsvét utáni 7. vasárnap, a Szentlélek ünnepe. ǀ Pünköstkor is ēgyünnek hozzánk a rokonyok. püspök A pispök, ~ ǀ Egyházi méltóság; a püspökség feje. ǀ [ ] a pispök a feleséginek aszonta, hogy küggyön Rómába sok aranyat, hogy a zura bünejit mëgváccsa (Bar. II, 531.).

236 R rá A rájja, ~ ǀ hsz 1. kny 2. Vmire feltesz, felvesz, felrak. ǀ 1. Në gondoj rájja. Feledd el! 2. Rájja vöszi a kabáttyát. Tëd még rájja eszt a pár fürtöt! ráagyarkodik Vt ~ ǀ tn i 1. Dühösen rákiált <vkire>. rossz 2. Durván megszid <vkit>. rossz ǀ Fr. agyarkodik [= fogát kimutatva, vicsorítva veszekszik vkivel]. rábiztat Vt rábisztat ǀ tn i Ráküld <vkit vagy vmit vkire>; ráuszít <vkire>. ǀ Akkó az agarakat rábisztatta a banyára (Bar. II, 17. sz.). Fr. rábisztatta a banyára [= biztatással a banyára szabadította]. ráborít AJ ráburitt, rëáboritt, ráborit ǀ ts i 1. Vmit befed, letakar. 2. Ráönt <vmit vkire>. ǀ Fr. ráburittya a vizes lepüdőt [= leleplez vkit; hirtelen megaláz vkit]. ǀ 1. Eszt buriccsátok rá a kiscsibékre! 2. Ráburitotta a bort a szép terittőmre. rabot l. robot rabsic Vt rapsic ǀ fn Orvvadász. ǀ Nehéz vót üket elfogni, mer mindig éjjē vadásztak a rapsicok. ǀ Megj. A címszó német jövevényszó a falu magyar nyelvében (räuberisch rabló ). ráckapca l. a gombos szárú kapca és a hosszú szárú kapca szócikkekben rádurrant Vt ~ ǀ tn i 1. Rálő <a vadra>. 2. <Ostorral> durrantva rácsap a lóra. 3. Rak a tűzre, hogy jobban égjen. ǀ 1. Rádurrantottam az ëggyik szarvasra, de nëm találtam el. 2. Durrancs rá a lovakra, mer iparkonnunk köll! 3. Rádurrantottam a tüzre, mer má alig égött. ǀ Fr. rádurrant [= ráijeszt vmivel vkire]. ráérik Vt ~ ǀ tn i 1. <Székelési inger> rájön <vkire>. tréf 2. <Munka, feladat> hirtelen rászakad <kire>. ǀ 1. Bajba vam, mer ráérött a szükség. 2. Mast má nagyon rámérött a meszelés. Eddik csak halogattam. ráesik J ~ ǀ tn i 1. Rákap, odaszokik <vhová, vmire>. 2. Vminek a tetejére esik. 3. Rákerül a sor <vkire, pl. választás esetén>. ǀ 1. Ez asztán ráesött ám a pálinkázásra. 2. Ráesött a választás, igy lët kébvisellő. ráf AJ ~ ǀ fn Keréksín. ǀ Az uj kerékre a kovács huszta rá a ráfot. ǀ Megj. Így is nevezték: sing. ǀ Megj. A sing német jövevényszó Boda magyar nyelvében (die Schiene sín ). ráfér AJ rátér, ~ ǀ tn i 1. <Vmi> még felfér, ráfér <vmire>. 2. Elkelne neki még vmi. 3. Rászorul még <vmire>. ǀ 1. Három zsák krumpli még rátér a kocsira. 2. Ráférne ëty kis szöröncse szëgény apámra. 3. Ráférne ám erre a kizsgyerökre ëty kizs bisztatás. ráfog J ~ ǀ tn i 1. Hirtelen elhatároz <vmit>. 2. Alaptalanul gyanúsít, vádol <vkit>. rossz ǀ 1. Ráfoktam, hogy hónaptu má nëm cigárëttázok. 2. Ráfokta a lopást a szomszéggyára. 236

237 Szótár r 237 ragadáncs Vt ~ ǀ fn Nagy levelű gyomnövény és ennek szúrós, tapadós termése [Arctium minus]; bojtorján. ǀ Tényleg, beleragad az embör ruhájjába a ragadáncs. ragalja Vt ragajja ǀ Szerk. fn + nu A padlásnak az a része, ahol a tetőzet és a födém találkozik. ǀ Fr. Mosolog, mind a ragajja. [= kicsit mosolyog, vagy képtelen nevetni]. Megj. Mert ragajja nem tud nevetni! ragmálódik Vt ragmállódik ǀ tn i Kitartóan, hosszasan kér. ǀ Állandójjan ragmállódik az ételér. ragya Vn ~ ǀ fn 1. Himlő által okozott sebhely <az arcon>. 2. Egyéb ok miatt bőrhiba az emberi testen. 3. Gombás fertőzés okozta betegség a növény levelein <kis dudorok formájában>. ǀ 1. Szëgény gyeröknek csupa ragya az arca. 3. Ragya van a szöllő levelejin, pedik permetűtem öleget. ǀ Fr. Üsse mëg a ragya! [= <szitkozódásban> egye meg a fene]! ragyás Vn ~ ǀ mn 1. Himlőhelyes arcú <személy>. 2. Ragyákkal, dudorokkal borított <növény>. ráhagy Vn ~ ǀ ts és tn i 1. Örökül hagy <vmit vki számára>. 2. Vmit rátartással hosszabbra hagy <a kelleténél>. 3. Megenged <vkinek vmit>. ǀ 1. Ráhatyta kizs vagyonát az onokaöccsire. 2. Ráhagyok mék fél centit, nëhogy rövid lögyön. 3. Nëm vitatkosztam má továb vele, ráhatytam a hüleségejit. ráhúz AJ ráhuz ǀ tn i 1. Egy hajtásra sokat iszik <vmiből>. 2. Ráüt <vkire, vmire>. rossz 3. Vmire húz <vmit>. ǀ 1. Jó ráhuzott ám a pintösre. 2. Ráhusztam a lovakra az ostorral, mer lassam mëntek. 3. Fr. ráhuszta a vizes lepüdőt [= bajba sodorta; leleplezte]. ráimádkozik Vt ráimátkozik ǀ tn i 1. Gyógyító szándékkal imát mond <vkiért>. 2. Nehezen vesz rá vkit <vmire>. tréf, rossz ǀ 1. Ráimátkosztam, hogy gyógyujjom mëg. 2. Nehezen, de ráimátkosztam a sipkájját. ǀ Megj. Az 1. jelentésben ma már inkább így: imátkosztam érte. ráolvasás l. a patkányűzés, ráimádkozik szócikkekben rájövő Vt rágyüvő, rágyüjő, rágyüő, a jövő ǀ mn A következő heti <napi> időpontban. ǀ Nëm ezön a hétön, hanëm a rágyüvő vasárnap lëssz itt a bucsu. A rágyüő hétöm má jobban ráérök erre. rákap Vn ~ ǀ ts és tn i 1. <Ruhát> gyorsan magára vesz. 2. Rászokik <vmire>. rossz, tréf, szép ǀ 1. Rákapta a kabáttyát, asztán ēfutott. 2. Bánatába rákapott az italozásra. Végre az onokám is rákapott a spënótra. rakás AJ ~ ǀ fn 1. kny (Halom, tömeg.) 2. Keresztbe rakott gabonakévék. ǀ 1. [A fa alatt] vót ëgy nagy rakás parázs (Bar. 59. sz.). 2. Csinájjunk rakásokat a kévégbü! ǀ kereszt rákezd J ~ ǀ ts és tn i 1. <Kissé váratlanul> elkezd vmit. 2. Elkezdi a mondandóját, énekét. 3. Vmire rászokik. ǀ 1. Ëgy darabik csak piszmogott, asztán rákezdött ám a munkára.2. Rákeszték ám a muzsikások! 3. Akkor ez rákezdött a kujtorgásra. rakonca Vt ~ ǀ fn A szán oldalát tartó rúd. ǀ Megj. Szerepe ugyanaz, mint a kocsin a lőcsé.

238 238 Szótár r ramaty Vt ~ ǀ mn 1. Ronda, értéktelen <vmi>. rossz ǀ Ijen ramaty cipőbe má nëm járhacc! 2. Nem szép <ember>. rossz ǀ Hoty tuttá ijen ramaty nővel összefutni? fn Vminek a szemete, alja. rossz ǀ Eszt a sok ramatyot mëg vidd el innen! rámegy AJ rámén, rámëgy ǀ tn i 1. Belepusztul vmilyen betegségbe, nélkülözésbe. rossz 2. Sok idő kell ehhez <az adott munkához, feladathoz>. 3. Pénz hirtelen elfogy. rossz 4. Vagyon igen gyorsan elúszik. rossz ǀ 1. Vigyázz erre, mer rámén az egésségöt, ha szakadásig hajtod magadat! 2. Erre még rámén legaláb négy nap. 3. Rámënt a kis mëktakaritot péndzöm. 4. A kocsmázásra rámënt ennek a fél vagyona, de eszre së vëtte. rámond AJ rámondi, ~ ǀ ts i 1. Ráfeleli; felel rá. 2. Hárításképpen, meggyőződés nélkül válaszolja. ǀ 1. Āra izs rámonta az öreg: Mëg is këll nekëm fogni, ami a kezem ügyibe kerül! (Bar. II, 40. sz.) ǀ Fr. rámonta [= ráfelelte; válaszolt rá]. 2. Hát csak úgy rámonta: Van ez még öt kiló is. rámpa Vn ~ ǀ fn 1. Sorompós átjáró a vasúti síneken. 2. Rakodóhely a vasúti sínek mellett <vasúti megállóban>. ǀ 1. A rámpáná mëgijettek a lovajim a vonattu. rántotta Vt kajdëna, sűt tojás, ~ ǀ fn, ill. Szerk. mn + fn Hagymás zsírban sült tojás. ǀ Csinyájjatok kis kajdënát! ǀ Megj. Kevert liszttel szokták kissé mökszaporéttani. ǀ MNyA. 401: rántotta (sült tojás). ǀ kajdena, sült tojás rapityára megy A ripityára mén, rapityára mëgy ǀ hsz + tn i (szerkezettel) 1. Apró darabokra törik <vmi>. rossz 2. Szinte megsemmisül <vmi>; tönkremegy. rossz 1. Ripityára verte a jég a házunk cserepeit. 2. Rapityára mënt az autó a karambolba. ráspol Vt ráspul, ~ ǀ ts i <Reszelővel> élesít <kést, szerszámot>. ǀ Most ráspoli a kapádat. ǀ Megj. Gyakrabban igekötővel: mëgráspol. ǀ ráspolyoz ráspoly Vt ráspó, ráspoj ǀ fn Köszörülő, reszelő szerszám. ǀ Ráspóvā reszēte mëg a fürészt. ǀ Megj. A ráspoly német jövevényszó Boda magyar nyelvében (die Raspel reszelő ). ráspolyoz Vt ráspuloz, ráspojoz ǀ ts i Jelentése ugyanaz, mint a ráspol igének. ǀ ráspol ráta Vt ~ ǀ fn Kisebb rész <a fölterületen, szőlőben>. ǀ Ëgy ráta má készen van a kapállásbu. ǀ Megj. A szőlőben egy kisebb rész neve: vágó. Az erdőben munkába fogott rész neve ez: pászta. ǀ vágó, pászta rávesz Vt rájavësz, fővësz ǀ ts i Magára ölti <felveszi> a ruháját. ǀ Rávëtte a bekecsit. Jancsi rájavötte a szép ruhát, de akkor aszonta a macska, hogy most a tetejibe vëgye rája a rongyos ruháját. Jancsi möktötte (Bar. II, 46. sz.). rávigyáz Vt ~ ǀ tn i 1. Figyelemmel kísér <vmit>; figyel <vkire, vmire>. 2. Vmit felismer. ǀ 1. Rávigyásztam, mégis ēszökött a kutya. 2. Rávigyásztam, hogy neköm hamar mëgárt a hideg ital. reás l. rivás rebben A röbben, rëbben ǀ tn i 1. Hirtelen megijed, megrezzen <vmitől>. 2. Madár zajt keltve felröppen. ǀ 1. Mitü röbbenté mëg ennyire? A kutyátu? 2. Hogy mëgröbbentek a verebek a tapsolástu. ǀ Megj. Igekötőkkel: mëgrëbben, fölröbben ǀ rezzen, rezzent

239 Szótár r 239 rebdez Vt röbdöz, rëbdëz ǀ tn i Rángatózik <a szemhéj>. ǀ Röbdöz a szömöm. Huzatot kaphattam. rebeg 1 Vn rebög, rebëg ǀ tn i Fél, remeg <vmitől>. ǀ Még mast is rebög az ijeccséktü. rebeg 2 Vn rebög, rebëg ǀ ts i Halkan félve mond vmit. ǀ Aszt rebökte szëgénykém, hogy má jobban van. tn A szemhéj <idegesség miatt> rángatózik. ǀ Rebögött a szömöm, mer akkor nagyom mëgijettem. ǀ repdes réce Vt ~ ǀ fn Kacsa. ǀ Récéket má nëm tartunk, inkáp csak ludakat. ǀ Összetételekben: bakréce, vadréce, récetojás. récetojás Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Kacsatojás. reggel A röggé, röggē, röggel, rëggel ǀ fn és hsz A délelőtti idő egy szakasza. ǀ Röggē van, kőjjünk föl! Mëg gyüttünk mi röggére / Luca köszöntésire (Bar. I, 3 4.). reheg Vt rehög, rehëg, röhög ǀ tn i Éktelenül, tátott szájjal és csúnyán nevet. rossz. tréf ǀ Hogy lëhet ijen törvéntelenü rehögni? ǀ Fr. Rehög, mind a fakutya. [= hangosan, idétlenül, bárgyún nevet]. riheg, röhécsel rehül Vt ~ ǀ tn i Korhad <pl. a deszka>. ǀ Má régúta rehül a kutkávánk. ǀ Megj. Jobbára a mëg- és az el- igekötővel használatos a rehül ige. rehült Vt rehűtt ǀ mn Korhadt fa vagy fából való alkatrész. ǀ Ujan rehűt má ez a fa, hoty tüzre së lënne jó. rëjás l. rívás rëjós l. rívós rejteget A rőttöget, röjtöget, rejtöget, rejtëget ǀ ts i <Sokáig> féltve őrizget, eldug vmit. ǀ A palláson az egyik hombárba röjtögette a kis péndzit. rejtekhely A rőttökhel, rejtökhel, rejtëkhej ǀ Szerk. fn + fn kny ǀ Palláson van a legjob rejtökhel. rejtekkéve Vt rőtökkéve ǀ Szerk. fn + fn A kereszt (gabonacsomó) legalsó kévéje. rekamié A rökamé, rëkamé, rëkamijé ǀ fn kny ǀ Ágyak helött itt is má rëkamék vannak. rekettye A reköttye, rekötye, rekëtye ǀ fn Sárga virágú félcserje [Genista], ill. rekettyefűz [Salix cinerea]. ǀ Megj. Főleg vízjárta helyek mentén élő bokros növény. ǀ Népr. A rekëttye rugalmas vesszejéből kosarakat fontak. Rekettye Vt, helynév Reköttye, Rekëttye ǀ Rekettyebokros hely a határban. ǀ Reköttye Vö, e (BMFN I, 127/84.) A rekettye sárga virágú félcserje [Genista], ill. rekettyefűz [Salix cinerea], amely főleg vízjárta helyek mentén élő, bokros növény. A rekëttye földrajzi köznév jelentése: rekettyebokrokkal benőtt terület (Bába Nemes: 275.) Rekettye-kút Vt, helynév Reköttye-kut, Rekëttye-kut ǀ Szerk. fn + fn Kút a Rekettye-völgyben. ǀ Reköttye-kut F (BMFN I, 127/ 84.) ǀ Megj. A völgyben sok rekettyebokor van. reklamál A rëglamáll, rëklamál ǀ tn i kny ǀ Hijába rëglamátam, nëm cserēték vissza eszt a hibás portékát.

240 240 Szótár r rékli J ~ ǀ fn 1. Vékony női blúz. 2. Férfi kiskabát. 3. Csecsemőknek készített, hátul nyitott, kötött kabátka. ǀ 2. Vët fő a réklidet, mer hüssül az üdő! ǀ Megj. A rékli német (bajor-osztrák) jövevényszó a falu magyar nyelvében. remete AJ remöte, remëte ǀ fn 1. Egyedül élő, idős ember. szép 2. A világtól elvonult, magányt kedvelő személy. ǀ Régönn a Mecsegbe laktak ám remöték. remic Vt ~ ǀ fn 1. Keskeny erdősáv. 2. <Újabban> útmenti hófogó fákból, bokrokból. ǀ A kis remicögbe is mëkhuzónnak a vadak. remonda Vt rëmonda ǀ mn 1. Feslett erkölcsű <nő>. rossz 2. Csintalan, rendetlen <személy>. tréf, rossz 3. Katonaló <megnevezése régen>. 4. Rakoncátlan ló <jelzője>. ǀ 1. Ēvëtte eszt a remondát. 2. Të, kis rëmonda, gyere ide! 4. Mājnëm agyonrugott ez a rëmonda ló. ǀ Megj. A remonda német jövevényszó Boda magyar nyelvében. rén l. rí, sír ren Vt ~ ǀ fn Sütő a tűzhely végében. ǀ A rembe vam még a sütkrumpli. ǀ Megj. A ren német jövevényszó a falu magyar nyelvében, és a die Röhre sütő szó alakváltozata. rend AJ rönd, rënd ǀ fn 1. <Ültetett, vetett> növények sora. 2. Lekaszált fű, gabona sora. 3. Egy öltözet ruha. 4. A rendezettség állapota. ǀ 1. Dére [délre] má mëkkapátunk tiz rönt kukoricát. 3. Három rönd inneplős ruhám van. reng A rönög, rënëg, rëng ǀ tn i Vmi tartósan remeg. ǀ Csak ugy rönög a hasa, ujan kövér. rengő Vt röngő, rëngő ǀ mn 1. Ide-oda hajladozó <pl. a fa>. 2. Mozgó testrész <pl. rengő far>. ǀ 1. Jancsika avvā gyütt visszafelé. Ujra rëngeteg rëngő nagy ballangerdőbe ért (Bar. II, 106. sz.). 2. Szép rëngő fara van ennek a láŋŋak. renyhed Vt ~ ǀ tn i <Vmi nedves helyen> rothadni, pusztulni kezd. ǀ Ott az udvaron renyhed taval úta az örek talicskánk. ǀ Megj. A renyhül-nek ugyanaz a jelentése, mint a renyhed igének. renyhül l. renyhed répajelölő Vt répagyelülő, ~ ǀ Szerk. fn + mn Fából készült, gereblye formájú szerszám az elvetendő répa sorainak jelölésére. ǀ Három ága vót a répagyelülőnek. Ölég nehéz vót eszt huzni. répakorona Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Leveles répafej. ǀ Megj. A répafejet kaszakéssel lëkoronázzák (levágják), és feldarabolva a marhák takarmányához keverik. ǀ A répakorona jó takarmáŋŋak. repecskes Vt repecskös, repecskës ǀ mn 1. Repedezett bőrfelület az emberi testen <főleg a lábon>. 2. Repedezett növény <pl. krumpli, répa>. 3. A ápolatlan ember <jelzője>. durva, rossz ǀ 1. Mijen repecskös lëtt a sarkam. 2. A répa is repecskös lëtt az idén. 3. Teccik neköd ez a repecskös láŋ? repeget AJ repöget, repëget ǀ ts i 1. Fát hasogat. 2. Textilt tép, hasít. 3.<Új szóhasználatban> motorral nagy zajt kelve közlekedik. rossz ǀ 1. A favágittó tuskójján nëm nehéz fát repögetni. 2. A régi törűközőbü repögettem ezöket a fölmosó ronygyokat. 3. It repögetnek mindön este az ablakom alatt ezök a surgyó gyerökök.

241 Szótár r 241 restelkedik A röstēködik, rëstēkëdik ǀ tn i 1. Huzamosan restelli, szégyelli magát <vmi miatt>. 2. Lusta <vmire>. rossz ǀ 1. Röstēködik az ura mijatt. 2. Ez mindig röstēködött ēmënni a bódba. ǀ restell restell A röstell, rëstell ǀ tn i 1. Restelli, szégyelli magát. 2. Lusta dolgozni. rossz ǀ 1. Az anyósod mijatt në rösted të magadat! 2. Në röstēd! Fog mëg a kapanyelet, asztán gyerünk! reszeg Vt röszög, rëszëg ǀ tn i <Fém vagy fémes tárgy> éles, bántó hangot ad <munka közben>. ǀ Reszög a fürészlapom, mer élletlen. reszelt A reszétt, reszētt, ~ ǀ mn <Gyorsan> reszeléssel készült levestészta <jelzője>. ǀ A reszēt tészta hamā mëgvan. fn Reszeléssel készült tészta. ǀ Raktam a paradicsonlevezsbe ëty kis reszēttet. részes Vt ~ ǀ mn 1. Terményrészesedésért művelt föld <jelzője>. 2. A részes munkát vállaló személy <jelzője>. ǀ Részes munkások vótunk ëgy gazdag családná. fn A részes [munkás] egy szóval: részes. ǀ A részesök nagyon szorgalmasog vótak. Nekünk izs vótak részesseink korábban. ǀ résziből résziből Vt részibü ǀ hsz Részes művelésre vállalt munka. ǀ Megj. Általában harmados részes munkások kaptak munkát. ǀ részes reszkíroz A rëckéroz, rëszkéroz ǀ ts i Kockáztat <vmit>. ǀ Az egésségit rëckéroszta, mégis dógozott az uram még betegön is. ǀ Megj. A rëckéroz német jövevényszó Boda magyar nyelvében (riskiert kockázatos ). reszpitel vt riszpitül, rëszpitül, rëszpitöl ǀ ts i 1. <Vmit> nehezen vág. rossz ǀ Csak riszpitűni lëhet evvel a rosz fürésszē. 2. Körmöt vág, reszel. ǀ 2. Má fél órájja riszpitüli a körmejit. reterát Vt rëtërát ǀ fn Szabadtéri árnyékszék. ǀ Még mëgvan nálunk is a rëtërát. ǀ Népr. Régen az ólak és az istállók közelében létesítettek árnyékszékeket. Emésztőgödör is tartozott hozzá. ǀ Megj. A rëtërát-ot nevezték klozët-nek is. Tisztítását bizonyos idő elteltével klozëtpucoló-ra bízták. réting Vt rétümög, rétimög, ~ ǀ Szerk. fn + fn Egy szál ing; ingujj. ǀ Csak réting vót rajta. rétinges Vt rétüngös, rétingös, rétingës ǀ Szerk. fn + mn Egy szál ingben, ingujjban levő <személy>. ǀ Ki az a rétingös gyerök ottan? ǀ Megj. Inkább csak határozóragos alakban használatos a címszó: rétingössen <jár vki>. retyeg Vt retyög, retyëg tn i 1. A béka brekegő, retyegő hangot ad. 2. Mély, szaggatott hangot ad <kacsa és a lúd>. 3. Vki erős, éles hangon nevet. ǀ 1. Hogy retyögnek a békák a rétegbe. 2. Éhössek a récék, azér retyögnek ennyire. 3. Min retyökté ijen jóizüjen? rí Vt rén, ré, rí, sír ǀ tn i 1. <Ember> sír. 2. Szarvasmarha bőg, sír <mert éhes vagy szomjas>. ǀ 1. Csak sirtam nagy bánatomba. Në ríjjatok má, gyerökök! [A boszorkány az ellopott gyereket], a vátod gyerököt mindën nap agyonszopta, oszt mindég rént (Bar. III, 44. sz.). Rén a gyerëk a konyhába. / Në ré, gyerëk a konyhába! (Bar. I, 159.) Ëkezdött rénni. Ahogy rén, [ ], ëccër a kudbul kigyün ëgy béka ( Bar. II, 54.sz.). 2. Rénnak a marhák. Ötetni köllene. ǀ ré, rén = sír (Bar. III, 29.) ǀ sír

242 242 Szótár r rigyájja l. a rigya szócikkben riheg-röhög Vn rihëg-röhög ǀ tn Játékosan, megszakításokkal nevetgél. tréf, kedv ǀ Rihëg-röhög ez a gyerök mindönön. ǀ röhécsel riherongy Vt riheronygy ǀ mn Hitvány, semmirekellő <ember>. rossz ǀ Ijen riheronygy láŋŋak udvarósz? fn Feslett nő, ringyó. rossz ǀ Ide në hozd eszt a riheronygyot! ǀ cemende, rihonya rihonya Vt ~ ǀ fn 1. Komolytalanul, kihívóan viselkedő, folyton vihogó <nő>. rossz 2. Feslett nő; ringyó. rossz ǀ 2. Há valósi ez a rihonya? ǀ riherongy ríkat A rékat, ~ ǀ ts i Okozza, hogy vki sírjon. rossz ǀ Állandójjan rékati csak az öccsit. ǀ Megj. Igekötős igeként: mëgrékat. rikoltozik A rikótozik, ~ ǀ tn i Kiabál. ǀ Szakadatlan rikótoznak az onokájajim. ringlis l. ringlispíl ringlispíl Vt ringlispil, ringlis ǀ Szerk. fn+ fn Körhinta. ǀ Bucsuba mindik szerettem fölűni a ringlisre. ǀ Megj. Régen legények, fiúk hajtották körbe a szerkezetet. Ezért ők ingyen felülhettek rá. A címszó német jövevényszó Boda magyar nyelvében (das Ringelspiel körhinta ). ringyó Vn rinygyó ǀ fn Feslett nőszemély; kurva. rossz, durva ǀ Ki ez a rinygyó? ǀ cafat, cefet, rihonya ripacsos Vt ripacskos, ~ ǀ mn Himlőhelyes <arcú>. durva, rossz ǀ Kár, hogy ripacskos az arca. riskó Vt ~ ǀ fn Szőlőmetsző kés. ǀ Megj. A riskó tájszóra (a bodain kívül) csak egy tiszántúli adat van, Gyuláról. Ott a riskó a juhászok faragásra használt bicskája (ÚMTsz. 4: 744). riszpitöl l. reszpitel rityeg-rotyog Vt rityëg-rotyog ǀ tn i (ikerszó) 1. Lábosban <forrás közben> az étel hosszasan rotyog. 2. Az ágy deszkabetétje ropog. ǀ 1. Hallod-ë? Má rityögrotyog a pörkűtt a lábozsba. rityeg-rötyög Vt rityëg-rötyög ǀ tn i (ikerszó) Sokáig, de csak kissé nevetgél. tréf ǀ Aranyos a Bözsike, amikó rityëg-rötyög. ǀ riheg-röhög rívás Vt rëjás, rëás, réjás ǀ fn Sírás. ǀ Nagyom mëgvisēte a sok rëjás. rívós Vt rëjós, réjós ǀ mn Sírós <ember>, aki folyton sír. ǀ Örek korára rëjós lëtt az apám. rizs A rizsa, ~ ǀ fn kny ǀ A rizsa minálunk fontos étel. rizskása Vt riskása ǀ Szerk. fn + fn Főtt rizs. ǀ Népr. Disznóöléskor riskása hozzáadásával készül a kásáshurka. robot Vt rabot, ~ ǀ fn 1. A jobbágyok kötelező ingyen munkája volt <az örökváltság előtt; pl. igahasználatért gyalogrobot>. 2. Földbérletért végzett munka volt 1945 előtt nagygazdáknál. ǀ Az én szülejim még jártak robodba dógozni. Festetics gróf [ ] robotba az embörökkē huzatta az ekét (Bar. II, 531.). ǀ Megj. A robotszolgáltatást az 1767-ben kelt bodai urbárium így foglalta írásba: A Jobbágy Szolgálatirúl vagy is Robotyokrúl Minden egész Helyes Jobbágy köteles lészen maga földes Urának minden Hétben egy Napot Nap-Kelettül Nap-Nyugottig

243 Szótár r 243 (abban számlálván Munkára való Menetelét, és vissza Jövetelét, s az Etetésnek, és Itatásnak üdeit) Két vonyos Marhával és maga Szekerivel Szántásnak Üdeivel [ ] négy marhával Maga ekeivel és Boronajaval szolgálni. [ ] Munka hellet pediglen minden hétben azon egész helyes Jobbágy földes-urának Két nap Kézi Munkával dolgozni tartozik. [ ] Minden Zsellér, kinek magános Háza vagyon, tizennyolc napot, minden Lakós pedig a kinek magának Háza nintsen, tizenkét napot esztendőnként kézi Munkával az Uraságnak szolgálni tartozik. (Idézi Endrődi ) robotos Vt rabotos, robotos ǀ mn Robotba járó <személy>. ǀ Dédapám még robotos embör vót Bodán. fn A robotosokat nagyon kihasznáták ám régön. ǀ robot rocska Vt ~ ǀ fn Fából vagy bádogból készült, egyfülű víztároló és meregető edény. rojtosgatya Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Vászongatya rojtokkal. ǀ Népr. Régen az inneplős ruha része volt. Még lakodalmakba és misére is ebben mentek az idős emberek. rojtoskendő Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Rojtozott szélű fejkendő. ǀ Népr. Ez az 1950-es években volt divatos kendő Bodán is. rókabőrkereskedő Vt rókabőrkereskëdő ǀ Szerk. fn + fn Rókabőrrel kereskedő <ember>. ǀ A szëgény fiju ennek a gazdag rókabőrkereskëdőnek a lányát vëssze el (Bar. II, 59. sz.). rókatánc ~ ǀ Szerk. fn + fn Cigánygyerekek guggolós tánca volt régen. ǀ Népr. A táncosok kis botot fogtak. Ezt ugrálták körül guggolva, mintha rókákat kergetnének. Közben ezt a pajzán dalt énekelték: Róka a gödörbe, / faz van a gatyába [ ]. rokka Vt ~ ǀ fn Kender- és gyapjúfonál sodrására szolgáló, lábbal hajtott szerkezet. ǀ Népr. Ezzel történt a fonyás [ fonás ]. ǀ Megj. Így is nevezték: pörgő. ǀ pörgő rokkan J ~ ǀ tn i 1. Étel a gyomorban tömörödik. 2. Az ember <betegség, öregség következtében> tönkremegy, rokkanttá válik. 3. Az anyag folyamatosan összébb esik. ǀ 1. Ëty kicsit had rokkannyon, asztán ëszünk még. 2. Apám mëgrokkant a sok munkába. 3. Hogy mëgrokkant a szóma a kazalba! rokon A rokony, ~ ǀ fn kny ǀ A rokonyok régön jobban összefoktak. Segitöttek ëgymásnak. rokonság A rokonyság, ~ ǀ fn kny ǀ Behordáskor mëk szüretöléskor szoktak segitteni ëgymásnak a rokonyok. rólam A rulam, ~ ǀ nm kiegészült alakja Énrólam. ǀ Rólam të sëmmi rosszat nëm szóhacc! Én rulam még el is felejközött (Bar. I, 471.). róluk A róllik, rólik, ~ ǀ nm kiegészült alakja 1. Vkiknek, vminek a külső felületéről vagy külső részéről. 2. Személyükről <van szó>. ǀ 2. Rólik së feletközzé mëg! MNyA. 760: róluk. rontás Vt ~ ǀ fn Boszorkánynak tartott <főleg idős asszony> ártó tevékenysége. ǀ Akit szemmel rontottak meg, annak hozzáértővel [javasasszonnyal vagy füvessel] szenes vizet csináltatnak (Bar. III, ). A viselős asszony mozsdóvizét este

244 244 Szótár r nem szabad kiönteni, hanëm az ágy alá köll tönni, máskép mögrontja a boszorkány (Bar. III, 63.). Tüzifát mindönnap löhet vágni, mer az ugyis elég, [és] vele elég a rontás ereje is (Bar. III, 167.). ǀ Nh. A helyi hiedelem szerint a boszorkányok nem csak az embert tudták megrontani, képesek voltak elvenni a tehén hasznát. [Elapadt a tehén teje.] Hittek abban, hogy a rontást csak jós vagy javas asszony tudja lëvënni a megrontott személyről különös babonás cselekvésekkel, pl. szenezs viz készítésével. A rontás-sal kapcsolatosan l. még Dömötör Tekla és Zentai T , 519, 539, 541, 563, , 721; 221; 285; 356, 359.) ǀ rontáselhárítás, javasasszony, szenes víz, megront, szemverő, szemmel verés rontáselhárítás l. a rontás és a gonosz szócikkben rosseb Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Fene [rossz + seb] durva, rossz <Korábban, eredetileg>: betegség <vérbaj, szifilisz>. durva, rossz ǀ Hun a rossebbe jártá? msz <Mai szitkozódásban>: Hogy a rosseb ëgye mëg! <Régebbi szitkozódásban>: A fekete rosseb ögyön é! (Bar. III, 531.). ǀ Fr. Tuggya rosseb. [= tudja a fene, azaz senki sem tudja]. ǀ Népr. Arról már nem tudnak a helyiek, hogy a szitkozódásban említett rosseb szavunk egykor a vérbaj-t jelentette (L. ÉKsz. 2 a rosseb címszó alatt!) rosta Vn ~ ǀ fn Kerék alakú kéregoldal, belül sűrűbb-ritkább dróthálóval. ǀ Eléb még mëgrostállom eszt a kis borsót. Ëgy szëgény embërnek annyi gyeröke vót, mind a rostán a lik (Bar. II, 147.). ǀ Népr. Régen rostával szelelték, tisztították a gabonát, babot (borsót) és az egyéb magokat. ǀ Megj. A rosta szininimája a szita, de ez kisebb a rostánál, és vele inkább csak lisztet szoktak szitálni kenyérsütéskor. ǀ szita rostánc Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Fene [rossz tánc?], valamilyen nyavalya, betegség. durva, rossz ǀ <Szitkozódásként>: A rostánc vinné el! ǀ Megj. Talán a rángatózással járó vitustánc [ rángógörcs vagy epilepszia] megnevezője volt egykor a rostánc szó. ǀ vitustánc, frász, frászkarika, rosseb roszog Vt ~ ǀ tn i 1. Kemény anyag a fogak között csikorgó hangot ad. 2. Kaparás közben a lábos alja csikorog. ǀ 1. Valami roszog a fogam alatt. 2. Roszog a lábos, amikor sikállod. rossz J ~ ǀ mn 1. A jó ellentéte. ǀ Rossz hiröm van. 2. Vminek a nem jó minősége. ǀ Rossz ez az étel. 3. Erkölcstelen. rossz, gúny ǀ Rosz nővel në ájjatok szóba! fn Maga a rossz, a rosszaság. rossz ǀ A kigyelmed felesége rozba [ valami rosszaságon ] töri a fejét (Bar. II, 255. sz.) ǀ Fr. Mindön rozba van valami jó.[= még a rossz tapasztaltokból is okulni lehet.] rosszul esött [= megbántódtam]. rossz(ak) Vt ~ ǀ fn Sokféle alakban elképzelt ártó szellem, ill. személy, pl. boszorkány. rossz ǀ A rosszak ëgyék mëg! A rosszak fésüjjék mëg! (Bar. III, 57.) ǀ Megj. Régen szinte mindennapi átokforma volt. (L. még OrmSz a rossz szócikkben!) ǀ Népr. A rosszak közé számították azokat a személyeket (idős asszonyokat), akik képesek voltak a kisgyermeket ēváttani. A vátod gyerök visszaváltása sokféleképpen történhetett (L. Zentai T , 363, 364. és Dömötör Tekla ) ǀ váltott gyerek rozscséplés Vt ros csépülés ǀ Szerk. fn + fn A rozs cséplése kézi cséppel. ǀ Népr. A rozs lisztjéből jó ízű kenyeret sütöttek. Ez lassabban száradt, mint a bú-

245 Szótár r 245 zalisztből készült kenyér. A kicsépelt rozs szálaival, a zsúp-al fedték még a 19. században is a lakóházakat; és zsúp került a pajták, ólak, istállók tetejére. Zsúp-ból köteleket is készítettek a kévék összekötésére. Ebből kötötték a véká-t, hombár-t és a szakajtó-t. rozsda J ~ ǀ fn 1. kny 2. Rozsdagomba mint kórokozó <a búza levelén>. ǀ Rágyütt a buzámra a rozsda. MNyA. 12: rozsda. röbben l. rebben röbdöz l. rebdez röd l. red rödös l. redes rőf Vt réf, ~ ǀ fn Régi hosszmérték (1 rőf = kb. 78 cm). ǀ Népr. Régen a boltos általában karral (a kar hosszúságával) szokta kimérni a szöveteket. Elsősorban a vászonnemű anyagokat mérték így. ǀ Megj. Érdekes, hogy a német nyelvben az alkarnak, singcsont-nak van rőf jelentése is. A német Reif régi hosszmérték. A rőf szó a magyarba a középnémet nyelvjárásokból kerülhetett át reif > reif > rőf hangfejlődéssel (TESz. 3: ). rőfös Vt ~ ǀ fn Méteráru-kereskedő. ǀ Pécsön a rőfösné lëhetöd vënni szép szövetöket ruhának. rögtön A röttön, röktön ǀ hsz Azonnal. ǀ Në idegösköggyetök, mer ugyis röktön gyüjök! Röttön irt ëty cédulát (Bar. II, 59.). Főtolvaj Ádány rimánkodott nekije, hogy a vadómafabottyát szurja be röttön a domb tetejére, de arra is kérte, hogy ha a bot kihajt, keresse fő még ëccër (Bar. II, 106. sz.). röhécsel Vt röhécsül, röhécsöl, röhécsël ǀ tn i Vihog; folyton nevetgél <vmin>. tréf ǀ Hëj, mennyit röhécsőtünk, amikó fijatalog vótunk! ǀ röhög röhög A rehög, ~ ǀ tn i 1. Harsányan, durván nevet. rossz ǀ 2. <Ló> röhögésszerűen (nevetve?) nyerít. 1. Në röhög gyetök ijen édomtalanu! 2. Hogy röhög a lovam! röhöncsöl l. összeröhöncsöl röjtöget l. rejteget rökönyödik Vt rőkönyödik, ~ ǀ tn i 1. Penészessé válik, rothad <vmi>. 2. Megrémül, megijed <vmitől>. 3. Csodálkozik <vmin>. ǀ 1. Mëgrőkönyödött a széna a bag gyába. 2. Mëgrőkönyöttem ám, amikor ëty szarvas elénk ugrott az uton. 3. Të képes vagy ezönn a sëmmiségön mëgrőkönyönni? ǀ Megj. A 2. jelentés talán a régi rekken szó elfojtódik, megfullad és a bennreked, bennszorul jelentéseivel van kapcsolatban (TESz. 3: 371.). röntgen A röngöny, röngen, ~ ǀ fn kny ǀ Röngönyre kő mönnöm. röpike Vt ~ ǀ fn Nők ing formájú ruhadarabja. ǀ Nyáron nagyon jó a röpike. rőzsekötöző Vt ~ ǀ Szerk. fn + mn A rőzseágak összeszorítására, összekötésére használt egyszerű eszköz. ǀ Rőzsekötözővel sokkal jobban össze lehetött ám szorittani az ágakat. ǀ Megj. A bognárok csinálták a rőzsekötözőket. ruc Vt ~ ǀ msz A kacsák terelésére használt szó, ismételgetve. ǀ Megj. Így is: rud, rud, rud.

246 246 Szótár r rud, rud l. a ruc szócikkben rúd l. nyomórúd rudal Vt rudall, ~ ǀ ts i A kocsira rakott szénát, szalmát erős kötelekkel, lánccal és rúddal rögzít. ǀ Várgyá, még rudāni köll a kocsit! rudalás Vt rudallás, ~ ǀ fn Széna, szalma rögzítése a kocsin rúddal, kötéllel és lánccal. ǀ Jó sikerűt a rudallás. Nëm dűnek lë a kévék a kocsiru. rudalókötél Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Erős kötél a rudaláshoz. ǀ rudal, rudalás rudalólánc Vt rudallólánc, ~ ǀ Szerk. mn + fn Lánc a kocsi elején a rakomány rögzítéséhez, a rudaláshoz. ǀ A rudallóláncot is tëgyétök ám föl a kocsira! ǀ rudal, rudalás rúdszárny Vt rutszárny ǀ Szerk. fn + fn A kocsi első része. ǀ Megj. Ebbe illesztik a kocsirudat. rugódozik Vt ~ ǀ tn i 1. <Ló> erőseket rúg <folyamatosan>. 2. Kisgyermek rugdalózik. kedv 3. Erősen tiltakozik vmi ellen. ǀ 1. Vigyázz, mer ez a ló szeret rugódozni! 2. Nézzet csak, hogy rugódozik ez a kizsgyerök! 3. Én is rugódosztam az óttás [oltás] ellen. rücskös Vn ~ ǀ mn 1. Egyenetlen felületű. 2. Göcsörtös fa <jelzője>. 3. Érdes felület a bőrön. rossz 4. Himlőhelyes arcú <személy>. durva ǀ 1. Rücskös fát nehéz mëgmunkáni. 3. Nëm tudom, mitü lëtt ijen rücskös a bőröm. rüfke Vt rifke ǀ fn Rossz erkölcsű <nő>. ǀ Megj. A rifke újabb szó a falu nyelvében. ǀ Teccik neköd ez a rifke? ǀ cemende, riherongy, riohonya rüh Vt rü ǀ fn A rühatka által okozott, viszketéssel járó betegség <főleg juhokon>. ǀ Népr. A pásztorok szokták gyógyítani rühkenőccsel és fürdetéssel. rühell Vt rühel, ~ ǀ ts i 1. Restell, szégyell <vmity. rossz, tréf 2. Nem szívesen vállal el <vmit>. 1. Rühēd magadat! 2. Mindig rühellöm, ha kérnöm köl valamit. rühelődik Vt ~ ǀ tn i Vakaródzik. ǀ Në rühelőggyetök! Azér rühelődik, mer sosë mossa mëg röndössen a hátát. rühes A rihes, rühös, ~ ǀ mn 1. A rühatka által okozott, viszketéssel járó betegségben szenvedő <állat>. 2. Fejlődésben elmaradt jószág. msz Szitkozódásban szereplő szó. rossz. durva ǀ 1. Rühes lëtt a birkánk. 2. Ëgy rihes malacot së annék érte. Të rühes disznó! Nëm szégyöllöd magadat? rossz, durva ǀ Megj. Főleg birka és a macska kapja meg ezt a betegséget. MNyA.712: rühes. rühesedik l. a megrühesedik szócikkben

247 S sáfó Vt ~ ǀ fn Sajtár, fejőke vagyis fejőedény. ǀ Sáfóba fejtem a tejet. A mi sáfónk bádogbu vót. ǀ Népr. Korábban kis faedénybe, a sajtár-ba fejték a tejet. A zománcozott bádogból készült fejőedény neve: fejőke. ǀ sáfó = fejőke (Bar. III, 30.). ǀ fejőke, sajtár sajáta l. saláta sajdít Vt sajditt, sajdit ǀ ts i Fájlal <vmit>; érzékeny <vmire>. ǀ Sajditti a kezit, mer tënnap ráesött. sajtár Vt ~ ǀ fn Kétfülű faedény; dézsa. ǀ Népr. Régen nagyobb sajtárban (pállósajtár-ban) párolták lúgozással a mosásra előkészített ruhát. Terményt mértek a fërtálsajtár-ral. Tejet fejtek a fejősajtár-ba, fejőkanná-ba. saláta A sajáta, ~ ǀ fn 1. Fogyasztható leveleiért termesztett konyhakerti növény. 2. A belőle készített <cukorral, ecettel ízesített> étel. ǀ 1. Mindég van sajáta a kertömbe. 2. Széb gyönge sajátát szëttem. sallang J ~ ǀ fn 1.<Keskeny szíjakból font> rojtos dísz a lószerszámon, a ló fejénél. 2. Krepp-papírból vágott keskeny csíkok a lószerszámok díszítéseként ünnepi alkalmakra (pl. a szüreti bálok felvonulására). 3. Cifraság, felesleges cikornya. rossz 4. Rojt <a ruhán>. ǀ 1. Lányok kötötték föl a sallangokat a lószërszámra. 3. Ijen sallangokat akasztottá magadra? 4. Sallangok vótak régön a szoknyák, péntők ajján. sallangos J ~ ǀ mn 1. Sallangokkal díszített <lószerszám, ostor, kocsi, hintó>. 2. Túl díszes tárgy. ǀ 3. Rojtos soknya, péntő. ǀ 1. A mënyasszonyt és a vőlegényt sallangos kocsival vitték a jegyzőségre házassákkötéskor. 4. Három sallangos péntőm izs vót. sallangoz Vt ǀ ts i Sallangokkal díszít <lovat, kocsit, ostort>. ǀ Megj. Igekötővel: Fősallangoszták a kocsit mëg a lószërszámokat is. sállik l. sárlik salukátër l. zsalugáter samedli A sámëdli, samëdli, sámli ǀ fn Támla nélküli, alacsony zsámoly. ǀ A samëdli azér vót jó, mer a gugyulós munkákná méksë köllött a fődre kutyoronni. ǀ Főmënt a kocsira, belépött a fërslagba, oszt ráűt a sámlira (Bar. II, 156. sz.). ǀ Megj. A sámli német jövevényszó a falu magyar nyelvében (der Schemel zsámoly ). ǀ hokedli sámli l. samedli sánc J ~ ǀ fn 1. Vízfolyás mentén épített (rakott) töltés <földből>. 2. Kisebb vízfolyás és árka (medre). ǀ 1. Nagy esőzésök idejin a sánc tetejéig ért a viz

248 248 Szótár s Beleestem a sándzba, ezér vizes a ruhám. ǀ Megj. Nevezik így is: árokpart, gát. ǀ Megj. A sánc német jövevényszó a falu magyar nyelvében (die Schanze sánc ). ǀ árokpart, gát sáncol AJ sáncul, ~ ǀ ts i 1. Sáncot épít <a patakmederásással vagy kövekből>. 2. Sánccal elzár területet (pl. az árvíztől). ǀ 1. Sáncóni köllött az árkot, mer telle lëtt iszappal. ǀ árkol sápadt A sáppatt, sápatt ǀ mn Vértelen, halvány arcú <személy>. ǀ Mindig ijen sáppatt az arca. sápékodik Vt ~ ǀ tn i Panaszkodik, sopánkodik. rossz 2. Siránkozik, jajgat. rossz ǀ 1. Mér neköm sápékocc állandójjan? 2. Nëm kőne ennyit sápékonnod! sapka A sipka, ~ ǀ fn 1. Lapos, karimátlan fejfedő. 2. Védőkupak <üvegen, palackon>. ǀ 1. Sipkát köllene má hordanod! A szömibe húzza a sipkájját. ǀ Megj. A sapka fajai: micisapka, sildes sapka, füles sapka. sápog Vt sáppog, ~ ǀ tn i 1. <Kacsa> hápog. 2. Sír, jajgat <vki>. rossz ǀ 2. Mér sápoksz ennyit? Bántottak talán? ǀ hápog, sápékodik sarabol Vt csarabol, sarabul, ~ ǀts i <Saraboló kapával> talajt sekélyen kapál. ǀ A jó sarabulás fölért ám ëty kissebb esővel. ǀ saraboló saraboló Vt sarabuló, ~ ǀ mn A kapálás eszköze <sajátos alakú kis kapa> jelzője. fn Maga a kapa. ǀ Saraboló kapával csak kaparássza az embör a fődet. Ráspód mëg ëty kicsit a sarabulót! ǀ sarabol sarampó l. sorompó sárgerenda Vt alsó gërënda, sárgërënda ǀ Szerk. fn + fn Főfalra tett gerenda a háztetőn. ǀ Má a sárgërëndánk is elöregödött. ǀ Megj. Erre rögzítik a szalufák végét. sárgyóka Vt sárnyóka, ~ ǀ fn Sármány [Emberizidae]. ǀ Sok sárgyókát láttam a falu alatt, a rétek környékin. ǀ sárnyóka = fátlan területen, utak mentén tanyázó madár (Bar. II, 31.). ǀ Megj. Sárga toll van a mellén. sarjú Vt sargyu, sarju ǀ fn 1. Réten a fű első kaszálás után újra nőtt (sarjadt) fű, ill. másodkaszálású széna. ǀ Megj. A réti fű második kaszlálására július augusztusban került sor. Jó idő esetén volt csak második kaszálás. Ez ugyan kevesebb szénát adott, de a minősége még jó volt. Az első kaszálás szénáját nevezték előszéná-nak, a sarjút meg unokasrgyu-nak is. MNyA. 85: sarjú. sarjúgyerek Vt sargyugyerök, sarjugyerök ǀ Szerk. fn + fn Kis növésű, fejletlen gyermek. rossz, gúny ǀ Szëgénke, esz csak sargyugyerök marad mast má. sarjúkaszálás Vt sargyukaszállás, sarjukaszállás ǀ Szerk. fn + fn A sarjúfű levágása kaszával. ǀ Megj. Erre általában augusztus első hetében került sor. sárlik Vt sállik, ~ ǀ tn i <Kanca> párosodásra hajlandóságot mutat. ǀ Eszrevöttem, hoty sállik a lovunk. ǀ Megj. A kancaló nemiszervéből sárga lé szivárog, mert csődört kíván. Ilyenkor vezetik el a lovat a csődör-höz. MNyA. 325: sárlik.ǀ csődör sarló A sóró, sāró, ~ ǀ fn Félkör alakú, nyeles kis vágóeszköz. ǀ Nëm talállom a sārómat. ǀ Népr. Főleg fű, gaz szedésére és aratáskor marokszedésre használták. Kukoricacsutát is vágtak vele.

249 Szótár s 249 sarlóz Vt sāróz, ~ ǀ ts i Sarlóval füvet, lucernát, csalánt vág <és gyűjt>. ǀ Sārósztam ëty kis lucërnát a malacoknak. sarmalódik Vt ~ ǀ tn i 1. Vágyakozik vki után. 2. Legyeskedik vki körül; csapja a szelet vkinek. saroglya Vt sarág gya, sarágja, sarogja ǀ fn 1. A kocsi elején és végén levő rekesztő alkalmatosság. 2. <Istállóban > szénatartó rács a lovak és tehenek előtt ǀ 1. Amikor kukoricát mëg répát hortunk be a mezőrü, fő köllöt tënni a sarág gyákat is. 2. Tëttem szénát a sarág gyába a lovak elé. ǀ Megj. Deszkából vagy kissé görbe faragott elemekből készül, és láncok kapcsolják a kocsi oldalához. sároz Vt ~ ǀ ts i 1. Agyagos és polyvás vakolóanyaggal a falfelületek hibáit javítja, betapasztja. 2. <Gyermek> sárral játszik. ǀ Népr. Régen az ágakból álló sövényfalakat is sározták, tapasztották. (Pl. a pilvásgunyhó készítésekor.) sasóka Vt ~ ǀ fn Sasszeg a kocsi tengelyének végén. ǀ Kiesött a sasóka a tengőbü. sátán Vt sátány, ~ ǀ fn 1. <A mesék és mondák> ördöge. rossz 2. Gonosz lelkű ember. rossz ǀ 1. Távozz, sátány, távozz! (Bar. II, 267. sz.) ǀ Megj. A sátán a gonosz és az ördög szinonimája. Fr. Sátány lakig benne.[= gonosz szándékú ember]. Nh. A helyi hiedelem szerint a sátán a pokolban lakik. satu Vt sutu, ~ ǀ 1. Befogó szerkezet <a bognárok szerszámai között>. 2. Szőlőprés. ǀ sutu = szőlőprés (Bar. III, 32.). savanyú A savanyó, savanyu, ~ ǀ mn 1. Ecetes ízű <étel>. 2. <Emberre értve> morc, mogorva <személy>. 3. Étel, ital savanyúvá lett, megsavanyodott. fn Ecetes lében tartósított uborka, paprika ; <savanyúság>. ǀ 1. Akkor jó a sajáta, ha savanyó. 2. Nagyon savanyó lëtt akkor a Juliska ábrázattya. 3. Savanyó lëtt ez az étel. Savanyó a borom. Savanyót is tëgyé a hus mellé! savanyú krumpli A savanyó krumpli ǀ Szerk. mn + fn Ecetes krumpli. ǀ Mindönki szerette nálunk a savanyó krumplit. ǀ Népr. Kedvelt étel volt. Karikára vágott főtt krumplihoz kis rántást tettek, majd ecettel és babérlevéllel ízesítették. segél l. a segít szócikkben segít A segél, segitt ǀts i Segít vmiben; közreműködik <a munkában>. ǀ Igérte, hogy majd segél neköm a takarittázsba. segge partja Vt segge partya ǀ Szerk. birt. szjeles fn + birt. szjeles fn A fenék két donborulata. tréf ǀ Ëgyik seggömpartyávā annyi halat kiváktam, hogy két batárszekér nem birta ē (Bar. II, 267. sz.). seggevége embör l. a valagavége szócikkben sehol A sëhul, sëhun, sëhol ǀ hsz Egyik helyen sem. ǀ Jancsi bátran belépött a palotába, de azon csudákozott, hogy élő lelköt sohul së látott (Bar. II, 46. sz.). sekrestye Vt sekröstye ǀ fn Katolikus templomban a szertartáshoz szükséges szakrális tárgyak őrzésére és a pap öltöztetésére szolgáló kisebb helyiség a templomban. ǀ Itt őtösztek a ministránsok is. sekröstyés l. a harangozó szócikkben selypes A sejpös, sejbës, sejpës ǀ mn Hibás hangképzésű <személy>. ǀ Kicsit sejpös ez a kizsgyerök.

250 250 Szótár s semerre A sëmőre, sëmére, sëmēre ǀ hsz kny ǀ Maraggy, és në mëny sëmēre së! semmi A sömmi, sëmmi ǀ hsz kny ǀ Sëmmi bajja së esött. semmifélére AJ sömmifélére, sëmmifélére ǀ ált. nm Egyre sem, semmire sem. ǀ Az ura nem gondút sëmmifélére [rosszra] (Bar. II, 255. sz.). semmivé válik Vt sëmmivel válik, ~ ǀ Szerk. nm + ts i Megsemmisül <vmi>. ǀ Ahogy gyóntati, mindën büne után a fárul ëgy óma esött lë, oszt ahogy lëesött, sëmmivel vát (Bar. II, 106.). senyved AJ seŋved, semved, ~ ǀ tn i 1. <Vmely testrész> zsibbad. 2. <Vki> egyre gyengül, fogy az ereje. ǀ 1. Mér senyved a bal lábom? 2. Csak seŋvedök évek úta. seprő A söprü, sëprü, sëprő ǀ fn Takarító eszköz; seprő. ǀ Kétféle söprüng van: ciroksöprü mëg vesszősöprü. ǀ Népr. A vesszősëprő-t fűzvesszőből készítették, a ciroksëprő-t meg cirokból kötötték. seregély A seregé, seregél, seregéj ǀ Csapatosan szálló, fekete tollú, rigó nagyságú és igen agresszív énekesmadár [Sturnus vulgaris]. ǀ Gyüttek ám a seregélök csapatostu. [ ] mire odaértem, mán a nyárfaustornyelem akkorára mögnyőtt, hogy mán sűtt seregék fészkētek benne (Bar. II, 267. sz.). ǀ Nh. A seregély képes utánozni más madarak hangját. Ezért is mondják róla, hogy összeviszsza beszél. ǀ Megj. Ősszel a seregélyek csapatostul megdézsmálják a szőlőket, a gyümölcsösöket. Azért nevezik ezt a madarat Bodán szüretelő madár-nak is, mert képes akár a gazda jelenlétében leszüretelni a szőlőt. Nehéz elriasztani, mert nem fél a kereplők hangjától sem. serényen AJ sörényen, sërényen ǀ hsz 1. Szorgalmasan. 2. Fürgén. ǀ A ló az eke elütt ollan sörényen járt, hogy az embër nem tudott utána mënni (Bar. II, 127. sz.). serénykedik A sörényködik, sëréŋkëdik, sërénykëdik ǀ tn i kny ǀ A konyhába sëréŋkëdik. serke A sőrke, sërke ǀ fn A tetű petéje. ǀ Fr. Të a sőrke valagán së vagy. [= sehol se vagy; nem becsüllek]. ǀ Megj. Ez Bodán nagyon goromba vélekedésnek számít! serked A sörked, sërked ǀ tn i 1. Fiatal növény hajtása nőni kezd. 2. Serdülő fiatal szakálla és bajusza kezd nőni. ǀ 1. Má sörked a palántám a kerdbe. 2. Látom, sörked a bajcod. sezlon A sëzlony, sëzlon ǀ fn kny ǀ Piheny lë kicsit a sëzlonyon! sicceget A siccöget, siccëget ǀ ts i <Macskát> elűz, elhajt <sicc szóval>. ǀ Siccögessétök el eszt a szömtelem macskát innen! sikál Vt sikáll, ~ ǀ ts i 1. <Földes szoba, konyha járófelületét> sárgaföldből készített pépes sárral beken. 2. Dörzsölve mos <vmit>. ǀ 1. Igekötővel: Fősikátam a konyhát. És így is: Főmostam a konyhát. 2. Erőssen köllöt sikánom a kájhát, mer kifutott a tej. sikér J ~ ǀ fn 1. Lapos, nem mély tányér. 2. A gabona, liszt sikértartalma. ǀ 1. Tëgyétök ki a sikér tányérokat is az asztóra! 2. Jó lëtt az idei évbe a buzaliszt sikér-

251 Szótár s 251 tartalma. ǀ Megj. Sikér a gabonaszemben levő, a liszt sütőipari értékét adó fehérje (ÉKsz ). sikul l. nekisikul silabizálódik Vt ~ tn i 1. Lassan, nehézkesen olvas. ǀ Csak silabizálónni tud ez a kizsgyerök. sílány l. nyoszolólány silapos Vt ~ ǀ mn Ferdén álló, kajla kalap. ǀ Jó áll ám neki ez a silapos kalap. sildessapka Vt sültössapka, sildössapka ǀ Szerk. mn + fn Szemellenzős sapka. ǀ Vëttem ëty sültössapkát.ǀ Megj. Az összetett szó előtagja a német der Schild <sapkán> szemellenző. simfel A simföl, simfël ǀ ts i Ócsárol <vmit, vkit>. rossz ǀ Mér simfölöd eszt a lánt állandójjan? ǀ Megj. A simfel német jövevényszó a falu magyar nyelvében (schimpfen szidalmaz, der Schimpf szidalom ). sín Vt sing, sin ǀ fn 1. A kocsikerék talpán levő vaspánt. 2. A vasúti vágány része. ǀ Népr. Ezt mindig a kovács vasajja rá [vasalja rá] felhevített fémlapból a kerék talpára. ǀ Megj. A sing csak az 1. jelentésben. A sing másik neve: ráf, s ez a német Reifen abroncs, karika szóval van kapcsolatban. A sing német jövevényszó a falu magyar nyelvében (die Schiene sín ). sindő l. zsindely sindölös l. zsindelyes sing, singvas (ráf) l. a vasaltat szócikkben sínylődik AJ sinlődik, sinylődik ǀ tn i 1. Fejlődésben <növény, állat, ember> elmarad. rossz 2. Rossz körülmények között szenved. rossz 3. Betegeskedik. rossz ǀ 1. Nëm mënnek sëmmire ezök a kismalacok. Csak sinlőnnek hetek úta. 2. Sokat sinlődött ez a naty szëgénységibe. 3. It sinlődök, látod, évek úta. Járni alik tudok. sinnyeg-sunnyog Vt sinnyök-sunnyog ǀ tn i 1. Félve és szótlanul, lassan megy; lopakodik. rossz 2. Sompolyog. tréf, rossz 3. Ténfereg; lopja a napot. rossz 4. Igazi szándékát leplezi. rossz ǀ 1. Látom, hogy ot sinnyök-sunnyog a kapunk előtt. 2. Sinnyök-sunnyog, ez van az arcára irva. 3. Nëm töri ám ez magát, csak sinnyöksunnyog.4. Nëm mer esz kiáni [kiállni] a tëttelmeiér. Csak sinnyög-sunnyog. síp AJ sip, ~ ǀ fn 1. Kisgyermekek fúvós hangszere. 2. Éles hangú hangszer ( a katonaságnál, a sportokban). 3. Furulya. 4. Klarinét. ǀ 1. Itt a sipod, gyerököm. 2. A biró belefujt a siptyába. 3. Sippal is szépen tudott ez jáccani. 4. A sip cifrászta ám a nótát a zenekarba! ǀ furulya sipákol Vt sipákul, ~ ǀ tn i 1. <Fiatal madár> panaszosan sipog. 2. <Kisgyermek> éles hangon sír, visít. ǀ 1. Hoty sipákúnak a kis vadrécék! 2. Në sipákujjatok ennyit! sipka l. sapka sipkarika Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Kis karika a kocsi kereke és a tengely között. ǀ Ētörött a kocsimon a kerék sipkarikájja. sipog Vt sippog, ~ ǀ tn i <Csirke> csipog. ǀ Sipognak a kiscsibék a katroc alatt.

252 252 Szótár s sír A rén, ré, ~ sir ǀ tn i <A fájdalomtól>könnyezik. ǀ Rén a gyerök a konyhába. / Në ré, gyerök a konyhába! (Bar. I, 159.) ǀ Megj. A bodaiak verbubkos táncának énekéből való ez a részlet. siratás Vt ~ ǀ fn A halott búcsúztatása siratással. ǀ Népr. Házaknál, a halottas ágyon vagy hidegágyon ravatalozták fel a halottat. Sirató asszonyok vezetésével történt a siratás. ǀ sirató, higedágy sirató Vt ~ ǀ mn és fn 1. <Lakodalomban> a menyasszonyt kikérő rigmus. 2. <Régen a halottas háznál mondott-énekelt> siratóének. ǀ sirató = a menyasszony kikérése a szülői házból (Bar. III, 31.). ǀ Népr. Régen Bodán is voltak a temetés előtt siratóassznyok. ǀ siratás, hidegágy siratóasszony l. a sirató szócikkben sirhakni Vt sirhokni, sirhakni ǀ fn Tűzpiszkáló fémeszköz. ǀ Piszkád mëg a tüzet a sirhaknivā! Jó lësz sírhakninak (Bar. II, 26. sz.). ǀ Megj. A címszó német jövevényzó Boda magyar nyelvében. A német köznyelvi das Schüreisen piszkavas szóval hozható kapcsolatba. sírkereszt A sirköröszt, sirkërëszt ǀ Szerk. fn + fn Temetőben a halott sírját jelölő kereszt. ǀ Nh. Régen a temetői keresztek fából készültek. A sírhalmokon újabban már kőkeresztek és díszes síremlékek állnak. sír-rí A sir-rén, sir ǀ Sírdogál. ǀ A gyerök a pólájába ott sirt-rént (Bar. II, 59. sz.). siska Vt ~ ǀ mn Nagy, lelógó fülű disznó <jelzője>. ǀ Mëgen csak ijen siska malacokat vëtté? ǀ Ēszalatt a siska disznó / Kilenc malacávaó (Bar. I, ). ǀ Megj. Lehet, hogy régen a bodai tájnyelvben is voltak záródó diftongusok? (ao, ou, öü stb.) skatulya A iskátula, skatula, katula, skatuja ǀ fn Doboz. ǀ Vöttem pár katula gyufát, hogy lögyön. ǀ Fr. Mintha skatulábu husztág vóna ki [= nagyon csinos öltözetű]. slattyog l. a laffog szócikkben slicc l. az ület szócikkben slingelt A slingűtt, slingőtt, slingëlt ǀ mn Slingeléssel elvarrt <ruhadarab>. ǀ Népr. Régen a szoknyák, péntők alját szokták slingölés-sel elvarrni, hogy szépek legyenek. ǀ Megj. A slingel német jövevényszó a falu magyar nyelvében (schlingen hurkol, köt, slingel ). sódar Vt sódër, ~ ǀ fn A sonkának a húsosabb része. ǀ A húsvéti szentűt sódër csonytyát kiakasztik a gyümőcsfára, vagy apró döglött állatot ájnak a tűjibe, akkor sokat teröm (Bar. III, 186.). ǀ sonka sodor Vn ~ ǀ ts i 1. <Tésztát> nyújt sodrófával. 2. Cigarettát készít sodrással <dohányból és cigarettapapírból>. 1. Annyit sodortam, hogy még neköd is gyut ebbü. 2. Apám még uty sodorta a cigárettájjait. sohajkodik l. a sóhajtozik szócikkben sóhajtozik A sohajkodik, ~ ǀ tn i Hosszasan <hallhatóan> felszakad a lélegzet <vkiből>. ǀ Rágyüttem, hogy nëm érdömös állandójjan sóhajtozni. Mijën sohajkodol, të szëgény embër? (Bar. II, 106. sz.)

253 Szótár s 253 sonka A sunka, ~ ǀ fn 1. Sertéscomb és a belőle készített hentesáru. 2.Női comb. tréf, gúny ǀ 1. Mindig jó vót a sunka a nagy nyári munkák idejin. 2. Micsoda sokájai vannak ennek a láŋŋak! ǀ Megj. A címszó korábbi megfelelője: sódar. ǀ sódar sorjában A sorgyába, sorjába ǀ hsz Egymást követően <történik, ill. létezik vmi>. ǀ Ott átunk szépen, sorgyába türelmessen. sóró l. sarló sorompó A sarampó, ~ ǀ fn kny ǀ Lëengette a baktër a sarampót. sörét A srét, ~ ǀ fn Vadásztölténybe való apró golyó, ill. ezek tömege. ǀ Megj. A srét, sörét német (közelebbről bajor-osztrák) jövevényszó a falu magyar nyelvében (das Schrot sörét ). sörétes A sörétös, sörétës ǀ mn 1. Söréttel töltött <vadásztöltény>. 2. Puska, amelyből sörétes golyót lehet kilőni. ǀ 1. Esz sörétös goló. 2. Vót neki ëgy jó sörétös puskájja. ǀ sörét sörke l. serke sörked l. serked sörkendezik l. serkendez sötét A sütét, ~ ǀ mn 1. A fény hiánya. 2. Nyomasztó, komor <helyzet, körülmény>. 3. Aljas, hitvány <személy>. rossz 4. Buta; nehéz felfogású <személy>. rossz 5. Erkölcsileg kifogásolható <viselkedés, cselekedet>. rossz ǀ 1. Féllök a sötédbe. 2. Nagyon sötéd gondolatai vótak. 3. Ez a sötét alak akkor mëglopott. 4. Ijen sötét embörnek hijába beszész, utysë érti. ǀ Fr. Buta, mind a sütét éccaka. [= nagyon buta]. sötéten láttya a világot [= mindent borúlátóan fogad, értékel]. sövény AJ süvény, sövéŋ ~ ǀ fn 1. Vesszőből, ágakból font kerítés. 2. Vesszőfonadék <sárral betapasztva>. 3. Sorba ültetett bokrokból álló kerítés. ǀ 3. A sövéŋt izs gondozni köl, hoty szép lögyön. sparhelt Vt spórheld, porhelt, sparheld, ~ ǀ fn Takaréktűzhely. ǀ Od van a nagyop fazék a sparheldön. ǀ Megj. A címszó a német der Sparherd takaréktűzhely szó átvétele. spenót A spinót, spënót ǀ fn Leveléért termesztett konyhakerti növény. ǀ Sokájig nëm igen kedvētem a spënótot. MNyA. 72: spenót. spriccel A spriccül, spriccöl, spriccël ǀ tn i kny 1. Folyadék sugárban lövel <vhonnan>. 2. Vki <vízzel> fröcsköl <vmit, vkit>. ǀ 1. A slāgbu erőssen spriccőt a viz. 2. Në spriccőd lë a ruhámat! ǀ Megj. A spriccel német (bajor-osztrák) jövevényszó a falu magyar nyelvében (spritzen spriccel ). srágla l. saráglya stafírung Vt staférung, ~ ǀ fn Kelengye (menyasszonyi hozomány). ǀ Szép staférungot tuttam anni a lányomnak. ǀ Népr. Házasságkötéskor az új asszony staférung-ot kap: ágyneműt, vánkosokat, párnát, dunyhát, lepedőket, étkészletet, abroszokat. A címszó a német die Staffierung kelengye szó átvétele. stampedli Vt stampëdli, stampëlli ǀ fn Kupica. ǀ Igyunk ëty stampëdli pálinkát! ǀ Megj. Valószínűen ez is német jövevényszó Boda magyar nyelvében, és a stampfen döngöl szóval van kapcsolatban.

254 254 Szótár s stanicli A stanëcli, ~ ǀ fn Kisebb papírzacskó. ǀ Ott a stanicli, abbu vëgyé ki pár szöm cukrot! ǀ Megj. A címszó német jövevényszó Boda magyar nyelvében (das Stanitzel papírzacskó; stanicli ). stelázsi Vt tëlázsli, tëlázsi, stëlázsi ǀ fn Nyitott polc a spájzban (éléskamrában). ǀ Telle van a stëlázsim dunctos üjegökkel. ǀ Megj. A címszó a német/holland die Stellage állvány, stellázs szóval van kapcsolatban. steszli Vt stëszli ǀ fn fn Vaskupak a kocsi tengelyének végén. ǀ Megj. Valószínűen a stëszli is német jövevényszó a falu magyar nyelvében. stiglic A istiglic, ~ ǀ fn Kicsi, félénk és erőszakos madár [Tengelic(e)]. ǀ Nh. A bodaiak szerint ez a madár mondja már kora tavasszal: Nyitnikék! ǀ Fr. Ujam, mind a stiglic. [= kicsi és nagyon sovány ember]. stráf Vn ~ ǀ fn Csík, sáv. ǀ Ezön a kis stráfon még végig mögyünk, asztán csak végire érünk a kapállásnak. ǀ Megj. A stráf a német der Streifen csík, sáv helyi változataként jövevényszó. strájfa Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Istállóban az állatokat elválasztó erősebb farúd. ǀ Megj. Ez a címszó ugyancsak a der Streifen csík, sáv német szóval van kapcsolatban, azaz jövevényszónak számít. Utótagja a magyar fa. studíroz A studéroz, ~ ǀ ts i Megfigyel, tanulmányoz <vmit>. tn i Töpreng, gondolkodik <vmin>. ǀ Azon studérosztam, köll-e ez neköm. ǀ Megj. A címszó a német studieren tanulmányoz, töpreng szó helyi változataként jövevényszó. stukkozás Vt ~ ǀ fn Kiütős <régi> labdajáték. ǀ Az iskolaudvaron szoktunk stukkozni. ǀ Nh. Labdával kellett valakit eltalálni. Ha ez sikerült, az eltalált játékos lett az új dobó. suba Vt ~ ǀ fn Újatlan, hosszú, az egész testet takaró, galléros, birkabőrből készült köpeny. ǀ Kérik a szűrömet subájér, / Szölke szeretőmet barnájér (Bar. I, 376.). súber Vt súbër ǀ fn 1. A kocsi aljához, oldalához illeszkedő deszka. 2. Tolómérce, toló(ka). ǀ Megj. A címszó a német der Schub tolás, lökés és a der Schuber tolás, lökés; szállítmány szavak alapján német jövevényszó a falu magyar nyelvében. sublót Vt sublát, sublāt, sublód, ~ ǀ fn Alacsony, fiókos szekrény; komód. ǀ A sublódba mëktalállod a ridikülömet is. Sublátomba van a pénzëm / Csak a feleségëm féltëm (Bar. I, 195.). ǀ Népr. Régen főleg a menyasszony kelengyéjét, stafírungját tárolták benne. Újabban terítőket, finomabb vásznakat, kendőket tartanak benne.tetejére kis emléktárgyak, fényképek, szentképek, tükrök és szép poharak, csuprok kerülnek. ǀ Megj. A címszó német jövevényszó a falu magyar nyelvében (die Schublade fiók ). sudár J ~ ǀ fn 1. Az ostor csapója, sudaras vége. 2. Kútostor; ostorfa. mn 1. Magas és egyenes növésű fa. 2. Magas, egyenes tartású <személy>. ǀ 1. Nagyot tud ez durrantani az ostor sudarával. Szép sudár legéŋ lëtt a fijatogbu. ǀ ostorvég, pattintó suháng Vt ~ ǀ fn 1. Vékony, hajlékony ág; vessző. 2. A vesszőnél vastagabb és hosszabb, rugalmas ág, husáng. ǀ Népr. A suháng vagy husáng régen az isko-

255 Szótár s 255 lákban a fenyítés eszköze volt. Különösen a mogyorófapálca. ǀ Megj. A suháng és a husáng szavak paronim viszonyban vannak egymással. Nem teljesen azonos a jelentésük. ǀ husáng sukk Vt ~, suk ǀ fn <Régi hosszmérték>: két ökölbe szorított kéz távolsága, a kinyújtott ujjakkal együtt. ǀ Megj. Régen láb-nak is mondták. A címszó a német der Schuh cipő, (ló) patája, láb főnév magyar nyelvjárási változata. ǀ sulyok sulyok Vt sujok, suk, súk ǀ fn 1. Döngölőfa; döngölőbunkó. 2. Mosófa. 3. Verősulyok. ǀ Népr. Vertfalú ház építésekor ezzel verték, tömörítették a deszkák közé hordott polyvás, vízzel locsolt földet. Ezért nevezték döngölő-nek is. A mosófa neve korábban sujok vagy suk is lehetett. A bognárok szerszámaként az erősebb fanyélre erősített sukk-kal ütöttek a fejsze fokára akkor, amikor rönköket, tuskókat akartak széthasítani. A sukk-ot ütőfá-nak is mondták. sumákol A sumákul, ~ ǀ tn i Vmit eltagadva, sunyi módon beszél, viselkedik. rossz ǀ Në sumákoj továb, mer látom, be akarsz csapni engömet. surgyán Vt surgyáŋ ǀ mn 1. Kamasz, siheder <fiatal>. 2. Sudár, egyenes, szép termetű <ember, fiatal>. szép ǀ Mér ijen nyukhatatlanok ezök a surgyán gyerökök? ǀ Megj. Így is említik a címszóban említett fogalmat: surgyó. surgyé, surdé l. a szalma szócikkben surgyó l. a surgyán szócikkben súrol AJ zsurul, zsúrol, zsurol, surol ǀ ts i 1. <Vmit> dörzsöl. 2. <Vmit> tisztít. ǀ 1. Në suród ijen erőssen a szömödet! 2. A bográncsot muszáj kizsurónom, mer kicsid beleégött a lëgvár. suskálódik Vt suskállódik, ~ ǀ tn i 1. Kifürkész, kiszimatol <vmit>. 2. Titokban, alattomosan tervez <vmit>. rossz ǀ 1. Addék suskállódott, amég rá nëm gyütt a turpisságra. 2. Mit suskálócc itten? ǀ susmorog susmékol Vt susmékul, ~ ǀ tn i 1. Susog, halkan beszél. 2. Titokzatoskodva, halkan beszél. rossz ǀ 1. Nëm értöm, mit susmékótak. 2. Ki vele! Mit akarsz? Në susmékojj itten tovább! ǀ sumákol, sustorog susnyafa Vt ~, susnya, susnyó ǀ Szerk. mn + fn 1. <Erdőben > a fa gyökereiből kinőtt hajtás. 2. Ágas-bogas, vékony, hitvány tűzifa. ǀ 1. It mék csak susnyát lëhet látni az erdőbe. 2. Szëttem kis susnyát az erdőn. sustorog Vt ~ ǀ tn i 1. Suttogva, titkolózva beszél. 2. Pletykálkodik. rossz ǀ 1. A lányok mindik szerettek sustorogni az iskolába. 2. Aszt sustorokták, hogy ēvának [válnak] a fijatalok. ǀ sumákol suszterbogár l. a bodobács szócikkben suta Vt ~ ǀ mn Balkezes. 2. Ügyetlen ember. rossz 3. Mafla viselkedésű. rossz 4. Furcsa, visszás helyzet. ǀ 2. Ujan suta ez a kizsgyerök. 3. Ez a suta gyerök még udvaróni së tud a lányoknak. ǀ suti suti Vt ~ ǀ fn Balkezes, ballábas <ember>. rosssz, gúny ǀ A suti csag bal lábbal tutta ērugni a fodbalt. mn A balkezes ember <jelzőjeként>. Kár, hogy ez a suti gyerök ijen maflán tud visēkönni. sutu l. satu

256 256 Szótár s sutyorikol Vt sutyorikul, ~ ǀ tn i 1. Suttogva beszél <vkivel>. kedv 2. Pletykálkodik. rossz, tréf 3. Serceg, sistergve sül <a hús>. ǀ 1. Alik hallani, mit sutyorikúnak. 2. Lëhet, hogy rólam sutyorikútak az öregasszonyok? 3. Hallot, hoty sutyorikul az ódalas a lábozsba? suttyant Vt ~ ǀ ts i <Ostorral> suhint egyet. ǀ Suttyancs ëggyet, gyerök! suttyogat Vt ~ ǀ ts i <Ostorral> többször suhint, vagyis suhintgat. ǀ Suttyogatott ám szaporán. sükebóka Vt ~ ǀ mn 1. Nagyothalló <ember>. 2. Figyelmetlen, szórakozott <személy>. rossz, tréf 3. Kissé mafla, ügyetlen <ember>. rossz, tréf ǀ 1. Hangossabban beszéjjetög vele, mer kicsit sükebóka. 2. Ez a sükebóka mindönt ēfelejt. 3. Hoty tucc ijen sükebóka lënni? süket A siket, ~ ǀ mn Hallását vesztett <személy>. MNyA. 721: süket. süldő A sűdő, ~ fn Fiatal, néhány hónapos disznó. mn Fejlődésben levő, serdűlő <személy jelzője>. ǀ Vëttem három szép sűdőt. Mék sűdő koru ez a kislány. süldögél A sűdögél, ~ ǀ tn i Lassan sül <a hús>. ǀ Csak sűdögéjjön! Ráérünk. sült A sűtt, ~ ǀ mn A sütött étel<jelzője>. ǀ Csomagútam neköt kis sűt hust. sült tojás A süt tojás, ~ ǀ Szerk. mn + fn Tojásrántotta. ǀ Csinyállok kis sűt tojást. ǀ rántotta sültös l. sildes süllyed A silled, sülled, süjjed ǀ tn i Merül; elmerül <vmi>. ǀ Majd ēsüllettem szégyönömbe. sündisznó, sün, süni l. a tüskésdisznó szócikkben sürgönydúc A sürgönduc, sürgönyduc ǀ Szerk. fn + fn Telefonoszlop. ǀ Plagátot tëttek minap a sürgönducra. sűrű A sürü, sűrü ǀ mn 1. Olyan <vmi>, amelynek az elemei közel vannak egymáshoz. 2. Tömör, tömény <anyag: étel, ital>. 3. Egymást gyorsan követő <események>. ǀ 1. Nagyon sürüre űtettétök a gyümőcsfákat. 2. Főzelégbe legjobb a sürü borsó. 3. A záporessőt sürü villámlások kisérték. Fr. Sürü a vére. [= érzelmeiben szenvedélyes; vérmes <ember>]. sürü levegő [= elhasznált, nyomott, fojtó levegő]. MNyA. 671: sűrű. sűrűen AJ sürüjen, sürüen ǀ hsz 1. Gyakran. 2. Szorosan vannak/állnak <egymás mellett>. ǀ 1. Űk sürüjen szoktak talákozni. 2. Ujan sürüjen átunk, hogy alik kaptunk levegőt. sütet Vt ~ ǀ fn 1. Egyszeri (friss) sütéssel készült <kenyér, kalács, sütemény>. 2. Egy tálra, tálcára való friss sütemény, hús. ǀ 1. Ëty sütettel készűt ez a kalács. 2. Ēfogyott ot hörtelen ëty sütet rétes. sütnivaló Vt ~ ǀ Szerk. igenév + igenév 1. Kelesztő anyag <kovász vagy ribli a kenyér és kalács sütéséhez>. 2. Képesség; értelem ǀ 1. Tëttem el sütnivalót, hogy në köljön éllesztöt vönnöm. 2. Kevés a sütnivlójja ennek a jámbor embörnek. sütögeti Vt süti-süti, ~ ǀ ts i <Játékosan> sütögeti. ǀ Süti-süti pecsönye, / Én is öszi belüle (Bar. II, 17. sz.). ǀ Megj. Ma csak gyermekmondókában: Süti-süti pogácsát [ ]. Az idézett mondatot a mesében egy banya mondogatta!

257 Szótár s 257 sütőkemence Vt sütőkemince, kemince, kemönce, kemënce ǀ Szerk. mn + fn Kenyér, kalács, kuglóf, rétes sütésekor használták a felfűtött kemencéket. ǀ Népr. A régi füstöskonyhákban álltak a kemencék. Általában rőzsével történt a fűtésük. Törés, darálás előtt kemencében is szárították a paprikafüzéreket. sütőlapát l. az öltőlapát szócikkben sütőtök Vn uritök, ~ ǀ Szerk. mn + fn <Emberi >fogyasztásra alkalmas tökfajta. ǀ Az én öreganyám nagyon szerette az uritököt. MNyA. 64: sütőtök. ǀ úritök süvegfa Vt süjekfa, süekfa ǀ Szerk. fn + fn A jászol felső fája. ǀ Megj. Ide kötik a jószágokat az istállóban. svártli Vt ~ ǀ fn Disznósajt, a disznóvágás egyik terméke. ǀ Megj. Nevezik gömböc-nek is. A címszó német jövevényszó Boda magyar nyelvében (die Schwarte szalonnabőr, bőrke, der Schwartenmagen disznósajt ). A svátli-ba hosszúra vágott, főzött bőrkedarabokat is szoktak keverni. ǀ gömböc svung Vt ~ ǀ fn 1. Lendület. 2. Hangulat, állapot. ǀ 1. Akkor éppen jó svungba vótam. ǀ Megj. A címszó a német der Schwung lendület szó átvétele.

258 Sz szabadít AJ szabadét, szabaditt, szabadit ǀ ts i 1. kny 2. Segít <vkinek a bajában>. ǀ 1. Nëm tutta kiszabadittani a kezit. 2. Péter mëgen kérte Jézust, hogy szabadéccsa mëg má az asszont [hogy szülni tudjon] (Bar. II, 59. sz.). A pap utóbb má kérte a katonát, szabadéccsa ki a verézsbül, ikább ad nekije háromszáz forintot (Bar. II, 255. sz.). szabadkémény Vt szabatkémény ǀ Szerk. mn + fn A füstös konyhából nyíló kémény volt a régi házakban. ǀ Népr. Boltívesen rakták ki vályogból. Ez vezette a szabadba a konyha és a kemence füstjét. Itt helyezték el rudakon a füstölendő sonkát, szalonnát, hurkákat és a gömböcöket. Füstölés után ezek a padlásra vagy a spájzba kerültek. ǀ füstöskonyha szaft A caft, zaft, ~ ǀ fn A húsétel zsíros, fűszeres leve. ǀ Merittök rá kis caftot is.ǀ Megj. A címszó német jövevényszó Boda magyar nyelvében (der Saft nedv ). szaggat Vt ~ ǀ tn i 1. <Testrészben> éles, hasogató fájdalom van. 2. Megszakításokkal harangozást végez. 3. <Tésztából> apró darabokat tép ki. 4. Textilt, ruhát tépdes. rossz ǀ 1. Mëgen szaggat a hátom. 2. Szaggat a harangozó. 3. Szaggatok ëty kis tésztát a borsólevezsbe. 4. Ēszaggattam az üngömet. ǀ Nh. A 2. jelentésben még ez a szó is használatos volt: csönditt röviden meghúzza a harangot Ezzel jelezték, ha valaki meghalt a faluban. Tűzveszély esetén kongattak. Harangoztak régen vihar, jégeső ellen is. szagos J mn 1. Kellemes illatú. 2. <Újabban így is>: Büdös; kellemetlen illatú, vagyis szaga van. ǀ 1. De jó szaga van a rózsának. ǀ 2. Szagozs vagy, mer nëm mozsdózol röndössen. szagos szappany l. a szappan szócikkben szája széle J szájja szélle ǀ Szerk. fn +fn (birt. szerkezetben) Ajka. ǀ Sebös lëtt a szájja szélle. szakajtó Vt szakasztó, ~ ǀ fn Rozsszalmából font kisebb tároló kosár. ǀ Népr. Kenyérsütéskor ebbe szakasztották ki az egy kenyérre való kelt tésztát. A szakasztó aljába tiszta kënyérruha került. A szélét ráhajtották a tésztára. Kelesztés után történt a kënyértészta beőttése sütőlapáttal a kemincébe. Így is nevezték a kenyérruhát: szakasztóruha vagy szakajtóruha. ǀ kel, kelesztés, kenyérruha szakajtóruha l. a szakajtó szócikkben szakasztóruha l. a szakajtó szócikkben szálafonál Vt szállafonál, ~ ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben) A kitilolt, kifésült, szép hosszú kenderből font fonál. ǀ Népr. Belőle szőtték a vásznakat (lepedőknek, törölközőknek). 258

259 Szótár sz 259 szalag A szallag, ~ ǀ fn kny ǀ Megj. A díszes szalag: pántlika. ǀ Szép piros mëg rózsaszin szallagokat kötöttünk a lányok copfjára. ǀ pántlika szalajt Vt ~ ǀ ts i <Vkit vhova> sietést kérve küld. tn i Bicikli kereke szalajt, mert a fogaskerekek rosszul illeszkednek. ǀ 1. Lëszalajtottam a gyerököt a bódba. 2. Szalajt a biciglim. szálakender Vt szállakendör, szállakendër ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben) A legjobb minőségű, hosszú szálú kender. ǀ Megj. Nevezik javakendör-nek is. szálka A száka, ~ ǀ A fa apró, hegyes rostja. ǀ Száka mënt az ujjamba, és ēmérgett. szálkás AJ szákás, ~ ǀ mn 1. Szálkás, gyalulatlan fa. 2. Sovány, nem zsíros hús. ǀ 1. Nagyon szákás ez a dëszka. Nehéz lësz mëg gyalúni. 2. Ölék szákás ez a hus. szalma A szóma, ~ ǀ fn A learatott gabona szára <cséplés után>. ǀ A szóma nálunk nagy érték vót régön. ǀ szóma = szalma Bar. III, 33.) ǀ Népr. A szalmát sokféleképpen hasznosították. Alomként a jószágok (lovak, tehenek) alá került az istállóban; ezzel pörkűték a levágott disznót; cséplés után friss szalmával tömték meg évente legalább egyszer a szómazsák-okat. A szalmazsákot így is nevezték: surgyé. Érdekes, hogy a surdé, surgyé jellegzetesen erdélyi és kelet-alföldi tájszónak számít, és ott is főleg szalmazsák jelentésben (ÚMTsz. 4: ). ǀ surgyé, szalmazsák Szalmás út Vt Szalmás ut ǀ Szerk. mn + fn A Tejút népi neve Bodán. Távoli csillagokból alakult, széles, fehéres sáv az égbolton <éjszakai látványként>. Ha ősszel világosszürke a Tejút, rövid és gyönge lössz a tél (Bar. I, 330.). ǀ Nh. Szent Péter szekerének azér görbe a rúggya, mer amikor ëccër Szent Péter szómát hordott, farkasok ugrottak az ökrök elé. Ezök megijettek, oszt a rudat hörtelen balra fordétották. A szekér fődűt, de az ökrök tovább rohantak vele, oszt a szóma szétszóródott az uton. Ez a hosszi szürke út a Tejút. (Gertig Károly gyűjtése. Közzétette: Berze Nagy János Bar. II, 655.) Idézi: Dömötör Tekla és ÚMTsz. 5: 134. ) ǀ Tejút, Szent Péter szénája, Szent Péter szalmája szalmazsák Vt szómazsák, ~ ǀ Szerk. fn + fn Ágy méretű vászonzsák, amelybe szalmát tömtek. ǀ A szómazsákon is jó lehetött ám alunni. ǀ Népr. Régen ez töltötte be a fekvőhely szerepét az ágyakban. A szalmazsákokat matracokkal váltották fel. ǀ szalma, surgyé szalonnabürke Vt szalonnabűrke, bűrke ǀ Szerk. fn + fn A szalonna bőre. ǀ Nh. Megfőzve, majd ledarálva a hurkába kerül töltelékként. Szeletelt darabjait a gömböcbe rakják. szaltéroz l. szortíroz szalufa Vt szarufa, ~ ǀ Szerk. fn + fn A tetőszerkezet gerendája. ǀ Népr. Alul a sárgerendára támaszkodik; és felül, a csúcsnál ék alakban ácsolják össze a párokat. A szalufákat lécek tartják össze, és a lécekre kerülnek a cserepek. számadó Vt ~ ǀ mn <Régen> számadásra kötelezett mezőgazdasági alkalmazozott, főleg juhász. ǀ Ma két hete-ë vagy három, / Mióta számadót várom. / Amoda lë jönni látom / Fekete szürke szamáron (Bar. I, 291.).

260 260 Szótár sz szamártüske Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Szamártövis [Carduus]. ǀ Megj. Bogáncs vagy ördökszekér néven is említik ezt a szúrós gyomnövényt. ǀ A szamártüske összekarcúta a kezemet. szán 1 ~ ǀ ts i 1. Szán (sajnál) vkit. 2. Vkinek adni akar vmit. 3. Bánkódik vki miatt. ǀ 1. Szánom az árvákat. 2. Eszt neköt szántam, Laci. 3. Szánom szëgény anyádat, hoty mëkhāt. szán 2 A szankó, szánkó, ~ ǀ fn Télen <a hóban> talpakon csúszó jármű. ǀ Szánkóval hosztam sokszor fát az erdőrü. szandál A szandár, ~ ǀ fn kny ǀ Nh. Télen a gyerekek faszandár-ban jártak. Ebben még csúszkálni is lehetett. A faszandár úgy készült, hogy kifaragott talpra két erős bőrdarabot szögeltek. Hogy jobban csússzon, a talpra két erősebb drótot ütöttek. Így amolyan népi korcsolya volt. szántóvető Vn ~ ǀ Szerk. mn + mn Földműves. ǀ [ ] az űdözők kérdöszték a szántóvetőt, látta-ë Jézust (Bar. II, 541.). szaporodik AJ mëkszaporodik, ~ ǀ tn i 1. Nő, növekszik. 2. Gyarapodik vminek a mennyisége, pl. a vagyona. 3. Elterjed. 4. Utódokat hoz létre, sokasodik <főleg állat>. ǀ 2. A negyvenes évegbe szépen szaporodott az állatállományunk. 3. Hijába irtom, csak szaporodik a gaz a kertömbe. 4. [Béka] Ha mëkszaporodó, ēmék hozzád komának (Bar. II, 64.). ǀ megszaporodik szappan A szappant, szappany, ~ ǀ fn Zsiradékból főzőtt, ill. boltban vásárolható tisztítószer. ǀ Szagos szappannyal mozsdósztam. ǀ Ëgy asszonnak vót három lánya: Zsir, Vaj, Szappant (Bar. II, 268. sz.). ǀ Megj. A zsiradékból főzött szappan neve: mosószappany. Régebben ezzel mosakodtak is. Az illatos szappant így nevezik: szagos szappany. szappanol Vt szappanyul, szappanyol, ~ ǀ ts i <Szennyes ruhát> szappannal bedörgöl és mos. ǀ Muszáj vót erössen szappanyúni, mer nagyom mocskozs vót az üngöd nyaka. szapul Vt ~ ǀ ts i <Szennyes ruhát, lepedőket> meleg, lúgos vízben áztat <tisztít>. 2. Ócsárol, becsmérel <vkit>. rossz ǀ 1. A szapulást az asszonyok végeszték. 2. Esz csak szapúni tud mindönkit. Nincs ëgy jó szava sohasë. szapuló l. párolósajtár szár 1 Vt ~ ǀ fn 1. Lábszár. 2. Kéz, ill. a kar alsó része. 3. Hajtószár <erős szíjakból>; gyeplő. 4. Vminek a része <pl. pipaszár, ajtószárfa>. ǀ 1. Bedagatt a lábom szára. 2. De fáj a kezem szára. 3. Fogd a szárat erőssen, mer ezök rakoncátlan lovak! ǀ 4. Ēdugút mëgen a pipám szára. Nëm szelel. Kicserētem a pipaszárt. ǀ Fr. pipaszár lábu [= vékony lábú ember]. ǀ lábszár szár 2 csutaszár, szár, csuta ǀ fn, ill. fn + fn A növény része, amely a termést tartja. Régön a csutaszár is sokat ért. A szárbu [kukorica szárából] szoktam szëcskát is csinyáni. MNyA. 33, 34: szár (a kukoricáé) MNyA. 10: szár (a búzáé). száradék Vt ~ ǀ fn 1. Száradásra hagyott fa. 2. A már kiszáradt fa. ǀ 1. Mëk kő eszt hanni száradéknak! 2. Az erdőbe tuttunk mék száradékokat szënni. Ez jó vót rőzsének. ǀ rőzse

261 Szótár sz 261 szarakodik Vn ~ ǀ tn i 1. Piszmog, nem halad a munkával. rossz, gúny 2. Tehetetlenkedik. rossz, gúny ǀ 1. Ez nëm mén sëmmire, mer csak szarakodik. 2. Meddik szarakottok az őtöszködéssē? ǀ szittyeg-szuttyog szartéroz l. a szortíroz szócikkben szarufa l. szalufa szarv Vt ~ ǀ fn 1. A tehén, ökör, kecske szarva, páros szaruképződménye <az állatok fején>. 2. Szénából, szalmából gondosan összetekert csomó, amely a kocsi négy sarkára, ill. a kazal sarkára kerül. 3. Szarvra emlékeztető fogantyú <pl. az eke szarva> ǀ 1. Lëtörött a kecském ëggyik szarva. 2. Jó szarvakat tuttam tekerni szénábu mëk szalmábu is. 3. Régönn az eke szarva is fábu vót. ǀ Megj. A szarv akadályozta meg, hogy a rakomány ne dőljön le a kocsiról, és a kazal se essen szét. szatyakol Vt szatyakul, szatyikul, ~ ǀ tn i 1. Szemerkél az eső. 2. <Edényt, ruhaneműt> kapkodva, hanyagul öblögetve el-, ill. kimos. ǀ 1. Szatyakul az eső, në indújjunk el! 2. Csak szatyikulod a ruhát, de ettü nëm lesz ám tiszta. ǀ szemetel, szutyakol szatyikul l. szatyakol szed J szöd, szëd ǀ ts i 1 kny 2. Gyűjt <vmit>. ǀ 1. Szödd össze a szemetedet! 2. Fr. markot szëd [= a kaszás után sarlóval kévébe gyűjti a gabonát]. rándzba szëd <vkit> [= fegyelmez, reguláz <vkit>]. szédeleg AJ szédölög, szédelëg ǀ tn i 1. Szédülés környékez <vkit>. 2. Ődöng, ténfereg. rossz, gúny 3. Szélhámoskodik. rossz, gúny ǀ 1. Csak szédölgök itten napok úta. 2. Mēre szédölökté ijen sokájig? 3. Ez dógozni nëm tut, csak szédölögni a nagyvilágba. szedemice Vt szödemice, szëdemice ǀ mn Apró, maradék <vmiből>. ǀ Csak ijen szödemice ómád van? szeder Vt fődiszödörnye, fődiszödörgye, fődiszödör, fődiszëdër ǀ Szerk. mn + fn A földön elkúszó növény, amelynek apró szemű, édeskés, fürtös termése van. ǀ Sok fődiszödörnye vót az erdő széllin. MNyA. 110: szeder. szederfa A szödörnyefa, szödörfa, szëdërfa ǀ Szerk. fn + fn Epefa [Morus]. ǀ Amikor mëgérik a szödörfa termése, mëg lëhet ënni. Jó édös. A libák is szerették. Beruktak tüle, és csak szédölöktek.ǀ szederje szederje A szödörnye, szëdërgye, szëdërnye ǀ fn A szederfa termése. ǀ szederfa szederjézik A szödörnyézik, szëdërgyézik ǀ ts i ǀ 1. Szedret eszik. 2. Szedret szed. ǀ 1. Régön sokat szödörnyésztünk. 2. Gyere szödörnyézni! ǀ szederje szedett gatya Vt szödöd gatya, szëdëd gatya ǀ Szerk. mn + fn Ráncokba szedett vászongatya. ǀ Dédapám mék szödöd gatyába járt. ǀ Megj. Nevezték: rödös gatyá-nak is. szeg 1 Vn szög, szëg ǀ fn 1. kny 2. Szeglet, zug. ǀ1. Régön faszöggē izs dógosztak a bognárok. 2. Ott a főső szögbe lakik a tanittó úr. szeg 2 Vt ~ ǀ ts i Megvág, megkezd <pl. kenyeret>. ǀ Édösanyánk szokta mökszegni a kenyeret. Ijenkor kis körösztöt rajzót késsel a kenyér fenekire.

262 262 Szótár sz szégyen A szégyön, szégyën ǀ fn kny ǀ Ennek nincs szégyöne! ǀ Fr. szégyömbe dűt ( dönt )[= megszégyenít]. szégyönt hoz rám [= lejárat engem; megszégyenít]. majd elsilled szégyönibe [= szégyellnivalója miatt restelli magát]. Szégyön a futázs, de hasznos. [=nem dicsértes dolog a megfutamodás, de néha ez a legokosabb megoldás]. szék J ~ ǀ fn 1. kny 2. A kukoricaszár belső része. 3. Tetőszék (székgerenda). ǀ 1. Vëttem uj széköket a vásárba. 3. A zsákokat tëdd a tetőszékre! ǀ Népr. Régen inkább csak támla nélküli padok voltak az ülőbútorok a konyhában meg a szobában is. A fonyot szék ülőlapját csumá-val fonták be. Ezt a munkát ügyesebb asszonyok végezték. Összetételekben: mészárszék, szüjőszék (szövőszék). ǀ ülőpad szekció A szëkcijó, szëkszijó ǀ fn Egy úrbéri telek nagysága. ǀ Megj. Nagysága kb. 24 magyar hold volt. Ezt nevezték egész hel-nek is. A féhel kb. 12, a negyethel kb. 6 holdat jelentett. ǀ kisházas, zsellér, féltelkes szekszóniás Vt szëkszóniás ǀ mn 1. Ingerült, kapkodó <ember>. rossz 2. Kötekedő, házsártos <személy>. rossz ǀ 1. Nëm tudom, mér lëttem ijen szëkszónijás. 2. Idegösitt engöm ez a szëkszóniás embör, mer sëmmi nëm teccik neki. Szél anyja Vt Szél annya ǀ Szerk. fn + birt. szjeles fn Mesebeli <mitikus> szereplő. ǀ A Szél annya mëgmutasztotta mőre mënnyen (Bar. II, 59. sz.) ǀ Megj. A Szél megszemélyesítése a korai (szóbeli) nyelvemlékeink közé tartozik. (L. a Holdanya címszóban szereplő adatokat!) szél 1 J szé, ~ ǀ fn 1. kny 2. Szélütés (gutaütés.) ǀ 1. Naty szél vót tënnap.2. Szél érte szëgényt, azér ijen gyönge. Fr. szélnek ereszti [= elbocsátja úgy, hogy már nem törődik vele]. tuggya, hunnan fuj a szél [= ismeri vkinek a rejtett szándékát; tudja bizonyos történés okát]. csapja a szelet <vkinek> [= szenvedélyesen udvarol]. ahugyan a szél fuj [= igazodik az adott körülményekhez; megalkuvóan viselkedik <rosszalló kijelentés>]. más szelek fujnak [= megváltozott a világ; más körülmények vannak]. Mi szél hozott ēre? [= Mi járatban vagy? Hogy kerültél ide?] szél 2 J szé, ~ ǀ fn 1. Széle, határa vminek. 2. Szélesség. 3. A vászon szélessége. ǀ 1. A bodai határ nyugati széllin fojik el a Csiszároki-árok. 2. A szélle talám mëgvan. 3. Hány szébü vartad a párnát? Két szébü? szelel Vt ~ ǀ ts i 1. Szél segítségével magvakat tisztít. 2. Szelet kelt <konkolyozóval>, és így tisztít terményt. ǀ 1. Nagy rostávā szoktunk szelēni. 2. Konkolozóvā könnyeb vót ám szelēni. ǀ Népr. Ha szeleltek, edényből edénybe csorgatták a terményt, így a szél kiválasztotta a magok közül a szemetet. Nyomtatás után lapátokkal dobálták fel szérűn a gabonát. Ez is szelelés-nek számított. Ma: szelel a kerékpár gumija, ha levegő szökik el belőle. szellem Vt ~ ǀ fn A megholtak lelke; a hazajárók lelke. ǀ A két ló mëg a gonosz szellem mer a kocsis av vót ētünt (Bar. II, 531.). ǀ Nh. Az elhunyt szellemének harmadnapon meg kell jelennie. Ezt valami váratlan dolog igazolja, pl. elpattan a lámpaüveg, pattog a bútor, hirtelen feldűl a pohár stb. Amíg a községben valaki meg nem hal, az elhunyt lelke a temető kapujában vár. Az új halott lelke váltja fel,

263 Szótár sz 263 és csak a felváltás után lesz végső nyugalma (Bar. I, 236.). Úgy tartották Bodán, hogy a szellemet élő személy is megtestesítheti. ǀ Megj. L. még Dömötör Tekla és Zentai T , 73 77, 78, 99, 127, 177, 187, , 318, 467, 468, 476. szellemjárás Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Hazajáró halottak, kísértetek. ǀ Nh. Bodán régen úgy gondolták, hogy a halottak szelleme is jelen van a temetést követő halotti toron (Bar. III, ). ǀ Megj. L. még Dömötör Tekla és Zentai T szélről A szérü, szélröl ǀ hsz Oldalt <van vmi>. ǀ Szérü, a kerittés mellet köllene keresnöd. szélütés (gutaütés) l. a szél 1 szócikkben szem AJ szöm, szëm ǀ fn 1. kny (Látószervünk.) 2. A lánc egy kapcsoló eleme. 3. A búza, kukorica, bab stb. egy magja. 4. Szőlőfürtből egy bogyó. ǀ 1. Könnyezik a szömöm. 2. Ēszakatt ëgy láncszöm a rudallásná. 3. Szép, telt szöme van a buzának. Öt-hat szöm is van egy hüjelbe. 4. Agy má ëty szömöt ebbü a szép szöllőfürdbü! ǀ Fr. szöm ártot neki. [= megronthatták]. szömrevaló mënyecske [= csinos, szép fiatalasszony]. kidug gya a szömit [= becsapja; ad vmi keveset vmiből]. körözbe áll a szöme [= vagy kancsal; vagy berúgott, részeg]. a szöme së ál [áll] jól [= nem egyenes ember; ravasz, megtévesztő személy]. ǀ MNyA. 15: szem (a búzáé). szeme bogara Vt szöme bogara, szëme bogara ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben) Pupillája. ǀ Érdökös, hogy mijen nagy a szöme bogara. szeme szőre Vt szöme szöre, szëme szőre ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben). Szemöldöke. ǀ Tisztára bozontos a szöme szőre.ǀ szemöldök Szemérem-gát Vt (helynév) Szöméröm-gát ǀ Szerk. fn + fn Vízfolyás és erdő Boda északi határrészében. ǀ Szöméröm-gát : Szëmérem-gát [Megyefai-árok] Vf, Os, e (BMFN I, 127/38.). ǀ Megj. A névadás indítékát nem ismerjük. A szemérem valószínűen női nemi test jelentésű. A gát köznév jelentése itt: árok, vízfolyás. szemérmes A szömérmös, szëmérmës ǀ mn 1. Szerelemben, nemi vonatkozásban szégyenlős, tartózkodó. szép 2. Kapcsolatépítésben túl szerény, visszahúzódó. ǀ 1. A szömérmös lányok nehezen tunnak férhő mënni. ǀ Fr. Szömérmös kudisnak üres a tarisznyájja. [= aki nem elég rámenős, nem éri el a célját, nem boldogul]. szemetel AJ szemetül. szemetöl, szemetel ǀ tn i 1. Elszórja a szemetet. 2. Szemerkél az eső. ǀ 1. Szemetöl ez mindönfelé. 2. Szemetül az eső. szemétganajdomb AJ szemëdganyédomb, szemédganyédomb ǀ Szerk. fn + fn + fn Az istállótrágya és a háztartási szemét tárolóhelye. ǀ [A boszorkány ] a magáét mëg ēvitte, akit a szemétganyédombrul szëdëtt össze (Bar. II, 44. sz.). ǀ Megj. A ganajdomb-nak hol domb, hol meg gödör formája volt. szemmelverés Vt szömmelverés, szëmmelverés, szömverés, szëmverés ǀ Szerk. ragos fn + fn Ártó szándékú erős nézés; rontás. ǀ Szömmelveréskor szömvizet csinyátak régöbben.ǀ Népr. Régen úgy tartották, hogy boszorkányok vagy erős szemöldökű férfiak tudtak szömmel verni. Ezért nem engedték a kisbabákhoz a bozontos szemű felnőtteket. Ha mégis megtörtént a szömmelverés, javasasszonyt

264 264 Szótár sz hívtak a kisbabához, és szömviz-et csináltattak. A javós érthetetlen szöveggel és részben imával kísérve szömvizet vagy szenes viz-et készített, és ezzel gyógyított például megijedt vagy fejfájós kisgyermeket. ǀ szemvíz, szenes víz szemölcsék Vt szömölcsék, szëmölcsék, szëmőcs, szëmölcs ǀ fn Szemölcs. ǀ Az öregök hitteg benne, hogy a szömölcséköt ē lëhet künni. ǀ Nh. Az öregek szerint a szemölcsöt el lehet kapni valakitől, vagy rontás is okozhatja. Éjfélkor, kis versike kíséretében kűtték [küldték] el, hogy az szálljon át másra. ǀ fekély szemöldök A szömődök, szëmődök, szëmöldök ǀ Szerk. fn + fn Ív alakú szőrzet a szem fölött. ǀ Nh. Az erős, sűrű szemölökű felnőtteket nem engedték a kisbaba közelébe, nehogy megijedjen a gyermek. Ezzel kapcsolatos a szömmelverés hiedelme. szempillantás AJ szömpillantás, szëmpillantás ǀ Szerk. fn + fn Rövid, pillanatnyi idő <kifejezésére>. ǀ Ëgy vadómafabot vót nála, oszt csak ëgy szëmpillantásra tartotta oda (Bar. II, 106. sz.). szemre-főre Vt szömrül-szömre ǀ Szerk. ragos fn + ragos fn A külső után ítélve; szemre <tekintetre>; nagyjából. ǀ [ ] talákozott ëgy szép fijatal embörrē, aki szömrü-szömre ëgyforma vót vele (Bar. II, 17. sz.). ǀ Fr. szömrü-szömre [= nagyjából]. ǀ Megj. L. még az ÚMTsz. 5: 122. szemre-főre szócikkét! szemverés l. a szemmelverés szócikkben szemverő l. a szemmelverés szócikkben szemvíz Vt szömviz ǀ Szerk. fn + fn A jós vagy javasasszony által készített víz rontás elhárítására. ǀ Öreganyám mék tudott a szömvizrü mesēni. ǀ Megj. L. még. AmTsz és Zentai T , , ǀ szenes víz, szemverés szén A szen, ~ ǀ fn kny ǀ Nagyon drága má a szen. Szénnē tüzelök taval úta. széna Vn ~ ǀ fn 1. A réti fű lekaszált és száraz maradéka <mint takarmány>. 2. <Átvitt értelemben> vkinek az ügye, állapota. rossz, gúny ǀ 1. Bag gyágba gyüjtöttünk a szénát. 2. Fr. Nëm valami jól áll a szénájja. [= bizonyos ügyekben gondjai vannak; nem túl jó az egészsége]. Nh. Ujholdkor nem szabad a rétön kaszáni, mer kevés lössz a széna (Bar. I, 190.). ǀ parlagszéna, sarjú, sarjúszéna, unokasarjú, szénaboglya, szénapadlás szénaboglya Vt szénabag gya, bag gya, szénabogja, bogja ǀ Szerk. fn + fn Szénából összehordott kúp formájú rakás. ǀ Kár, hogy mëgásztak a szénabag gyák. ǀ Népr. Behordás után a szénát a szérűkön kazal-ba rakták, ill. a széna egy része a pajtába és a szénapadlásra került. szénapadlás Vt szénapallás, ~ ǀ Szerk. fn + fn A széna tároló helye az istálló feletti térben. ǀ Jót aluttam ëtyszer a szénapalláson. szenderedik Vn szöndörödik, szëndërëdik ǀ tn i 1. Elálmosodik, elalszik. 2. Pihenni tér; kicsit alszik. ǀ Csak ëgy kicsit szöndöröttem, / Kilenc zsandár állt előttem (Bar. I, 319.). szendereg Vn szöndörög, szëndërëg ǀ tn i <Nem mélyen>alszik. ǀ Débe kicsit azér szöndöröttem a fa árnyékába. szenes víz Vt szenezs viz ǀ Szerk. mn + fn Rontás <szemverés> ellen készített, gyógyító erejűnek vélt víz. ǀ Ém má nëm hiszök ám a szenezs vizbe. ǀ Népr. Akit

265 Szótár sz 265 szemmel rontottak mëg, annak hozzáértővel [javasasszonnyal] szenes vizet csináltatnak. A [javas]egy vízzel telt edénybe kis parazsat dob, éspedig annyit, ahánnyal a beteg érintkezett. Minden idegen ember parazsának a bedobásakor imát mond. Amelyik parázs az edény fenekére száll, az volt a szëmverő. Szenes vízzel megmossa a beteg kezét, lábát, mellét, homlokát, szemét, ajkát, és végül itat is vele egy keveset, miközben imádkozik. Ennek végeztével okvetlenül elmúlik a rontás, és a beteg megkönnyebbül. A nép ezt vakon hiszi (Bar. I, ). ǀ Megj. Mozsdató viz-nek is mondták, mert ezzel mosdatták meg a mëgrontott-nak tartott gyermeket. ǀ szemvíz, mozsdató víz, rontás, szemverő szénkéneg Vt szénkénög, szénkénëg, ánslāg, ánislāg, ajinslag ǀ Szerk. fn + fn Kén tartalmú lap. ǀ Én is hasznátam szénkénögöt a hordók tisztittására. Megj. Vele (égetéssel) fertőtlenítették a boroshordókat. Így a bornak kénes szaga lett. ǀ ánslag szentegyház Vt szentëtyház ǀ Szerk. mn + fn Templom és a hozzá tartó egyházközség. ǀ Régön az öregök így monták, ha misére indultak: Szentëtyházba mögyök. szentelt víz Vt szentűd viz, szentőd viz, szentëld viz ǀ Szerk. mn + fn A pap által megszentelt víz <a templomban>. ǀ [A lik] közepibe mëk tömjént mëk szentűt vizet tëtt (Bar. II, 147.) [Jancsika a pokolba] vitt magávā szentűt vizet, kalapácsot mëg mindent, ahogy a pap monta nekije (Bar. II, 106. sz.) ǀ Nh. A szentűd viz-nek a helyi hiedelem szerint gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző szerepe, ereje van. A templomból vitték haza a családok, és kis szenteltvíztaróba öntötték, hogy a vízzel magukat otthon is meghinthessék. A helyi hagyomány szerint az ördög fél a szentűd visztü. (L. még Magy. Népr. Lex. 4: 652.). szentes Vt szentös, szentës ǀ mn Mélyen vallásos ember <jelzője>. ǀ Öreganyám nagyon szentös asszony vót. Bőjdbe jóformán csak kenyérön mëk tejön ét [élt]. Szent Márk napja Vt Szem Márk naptya, ~ ǀ Szerk. mn + fn + fn (birt. szerkezetben) Szent Márk névünnepe a napárban (április 25-e). ǀ Nh. Szent Márk naptyán nem szabad dógozni së a mezőn, së a kertbe, mert másképp nem lësz Istenáldás (Bar. I, 285.). Márk napján volt mindig Bodán a buzaszentölés, akárcsak a Rábaköz községeiben (Bálint S I, 315.). A búzaszentelés szertartásának hagyománya a római korból származik (Bálint S I, 316.). A szentelt búza régóta megbecsült népi szentelmény. szentmihálylova Vt szemmihállova, szemmihájlova ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben) Lábakon álló tartószerkezet, amelyre a koporsót tették a temető bejáratánál. ǀ Megj. Az archaikus szemlélet szerint Szent Mihály vezeti a halottak lelkét a mennyekbe, az égi dicsőségbe (Bálint S II, 310.). A szemmihállova szavunk ezzel a hiedelmmel van összefüggésben. Szent Péter kulcsa Vt Szent Pétör kúcsa ǀ Szerk. fn + birt. szjeles fn ǀ Szent Pétër kulcsa = egy virág neve <Bodán> (Bar. III, 32.). ǀ Megj. L. még a szentpéterkulcsai szó Moldvában három csillag az Orion csillagképben (ÚMTsz. 5: 134.).

266 266 Szótár sz Szent Péter szalmája és Szent Péter szénája l. a Szalmás út szócikkben Szent Péter szekere l. a Szalmás út szócikkben szentségel Vt <Szenteket emlegetve> káromkodik. ǀ Midönér nëm kőne azér szencségőni! szénvonó Vt szémvonyó, szëmvonyó, szémvonyó ǀ Szerk. fn + igenév Rúdra erősített kisebb fémlap. ǀ Népr. Ezzel kotorták ki a parazsat és a hamut a kemencéből kenyérsütéskor. ǀ A mi szémvonyónk még mëgvan a palláson. szepeg A szöpög, szëpëg ǀ tn i Sír, sírdogál. ǀ Mér szöpöksz, kicsikém? szeplencés Vt szeplöncés, szeplëncés ǀ mn 1. Szeplős arcú <ember>. 2. Apró foltok a tojáson és a gyümölcsön. ǀ 1. Szeplöncés kicsit az arca. 2. Mitü lëtt a körténk szeplöncés? Eszt nëm tudom. szerszám Vn szërszám ǀ fn 1. kny 2. Lószerszám. 3. Pénisz. tréf ǀ 2. Főrakom a szërszámot a lovakra, asztán indúhatunk. 3. Naty szërszáma van ennek a legéŋŋek. szerszámfa Vt szörfa, szërfa, szërzsámfa ǀ Szerk. fn + fn 1. Bognártermékek készítésére alkalmas kiváló minőségű keményfa. 2. Szerszámnyelek készítésére való fa. ǀ 1. A bognárok hasznáták szërszámfának az agárcát. 2. A hársfa a legjobb szërszámnyelek készittésire. Szërszámfát az erdőn hódfogytakor vagy harmadnapos újhódkor szabad kivágni, mer másként belé esik a szú (Bar. III, 167.). szérű Vt szürü, szérü ǀ fn Hely az istálló és a pajta mögött. ǀ Jó naty szürünk vót ám. ǀ Válaszd széjjē a polvát is külön mëg a buzát is a királ szürüjébe (Bar. II, 88. sz.). ǀ Népr. A szürü-k az istállók mögött voltak. Itt álltak az asztagok, a széna- és szalmakazlak is. Cséplés előtt a gyeptől lapát segítségével megtisztították a talajt. Nyomtatáshoz a földre helyezték (kör alakban) a gabonakévéket. A cséplés is itt történt. A szürük mögött levő konyhakertben főleg zöldségféléket és krumplit termesztettek. Leghátul voltak a gyümölcsös kertek. szesszel Vt ~ ǀ hsz <Megtévesztő módon> vmilyen okkal, ürüggyel cselekszik. rossz ǀ Avval a szesszel gyütt ide, hogy van-ë eladó tojásom. Pedik csak körünézni akart a zsivány. szétkotorta J mëkkotorta, ~ ǀ ts i <Bottal vagy más eszközzel vmit> szétpiszkál. ǀ Mikor mëg a fán ülő asszonyhon ért, csak kivëtte kezibül a nyársat, oszt mëkkotorta a parazsat (Bar. II, 59. sz.). szétszánt l. az összeszánt szócikkben szétválik J szétvállik, ~ ǀ tn i 1. <Egymástól> elválnak. 2. Összetartozó részek elkülönülnek. ǀ 1. A bátyáid má mökkapták a szép ruhájikat, oszt mönnek hazafelé, te is mönny, maj találkosztok ott, ahun szétvátatok (Bar. II, 46. sz.). 2. Rostálláskor szétvállik a mag a szeméttü. sziács Vt szijács ǀ fn Gyaluforgács. ǀ Összetakarittom a szijácsot. sziakodik Vt szijókodik, szijakodik ǀ tn i 1. <A vizes föld és fa> kicsit száradni, tikkadni kezd. ǀ Kicsit szijakodott a főggye, lëhetne gereblézni. ǀ tikkad, megtikkad

267 Szótár sz 267 sziat Vt szijat ǀ fn 1. <Szántóföldből> egy kisebb szelvény. 2. Ételből egy kisebb darab, szelet. ǀ 1. Na, eszt a szijatot még mëkkapállom. 2. Aggy ëty szijatot a kaládzsbu! szijókés Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn <Fa megmunkálására szolgáló> kétnyelű faragókés. ǀ Neköm izs van ám szijókésöm. ǀ Népr. A szijószék-be befogott fadarabokból ezzel faragtak szerszámnyeleket a bognárok és az ügyesebb parasztemberek. Nevezték ezt a szerszámot vonyókés-nek is. ǀ vonószék szijószék Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Három lábon álló eszköz, amelybe befogják a megfaragásra szánt fadarabot. ǀ Ém mék szoktam faragni a szijószékömön. ǀ vonószék szilva A sziva, ~ ǀ fn kny ǀ Sok sziva termött az idén. Pálinka mëg lëgvár lëz belüle. szilvalekvár A szivalëgvár ǀ Szerk. fn + fn kny ǀ A szivalëgvárt régön köcsögögbe tëttünk. szilvás A szivás, ~ ǀ fn A belső telek végében levő gyümölcsöskert szilvafákkal. mn Szilvával készített étel. ǀ A szivást is permetűni köllene. Szivázs gombóc lëssz ebédre. szintén AJ szünte ~ ǀ hsz 1. Egészen olyan, mintha [ ]. 2. Majdnem. 3. Ugyancsak, hasonlóképpen. ǀ 1. Szinte az aptyára ütött ez a gyerök. 2. Szinte mindön nap ëgyüd vótunk. 3. Ű szinte az én onokám. szirony Vt szirogy ǀ fn Jégdara. ǀ Szirogy esött az éjjē, nëm hó. sziszeg Vn sziszög, sziszëg ǀ tn i 1. <Lúd, kígyó> halk, sipító hangod ad. 2. <Vki> fájdalmában foga közt szívja be a levegőt. 3. <Vki> indulatosan beszél. rossz, tréf ǀ 1. Akkor sziszög a lúd, amikor támad. 2. Sziszöktem ám, amikor tüsögbe léptem. 3. Azér sziszög, mer harakszik. sziszereg Vn sziszörög, sziszërëg ǀ tn i Hosszan, ismétlődően sziszeg (pl. a forrásban levő víz). ǀ Hallod-e, hoty sziszörög a viz a lábozsba? szita Vn ~ ǀ fn kny A szitám mindig ot lóg a szögön. ǀ Nh. Ha valakinak elpusztult a jószága, s annak bőrét eladta, a pénzéből vegyen egy szitát, aszt akassza fel az istálló gerendájára. Többé nem pusztul el a jószága az istállóban (Bar. I, 193.). ǀ Megj. A nagyobb méretű szita neve: rosta.ǀ rosta szitál Vt szitáll, ~ ǀ tn i <Eső, hó> apró szemekben hull. ts i <Őrleményt> szitával tisztít. ǀ Szitáll a hó. Kiszitállom a kënyérlisztnek valót. ǀ rostál szittyeg-szuttyog Vt szittyëk-szuttyog ǀ tn i Keservesen, komótosan tesz-vesz <vmit>. ǀ Szittyök-szuttyog ez napok úta, ezér nëm mén sëmmire. ǀ szarakodik szív 1 AJ szij, sziv ǀ ts i 1. <Bort vesz ki a hordóból> légritkítással és lopó segítségével. 2. Cigarettázva, pipázva füstöt szív a tüdejébe. ǀ 1. Szijok ëty kizs bort a pintözsbe. 2. Má csak fél cigárëttát szivok. szív 2 AJ szüv, sziv, ~ ǀ fn 1. Az emberi szív. 2. A virág, mag és a bimbó közepe. 3. A szív mint az érzésvilágunk jelképe. ǀ 1. Bizsörög a szivem. 2. Érdökös szive van ennek a virágnak. 3. Jószivü embör ez; adakozó. ǀ Fr. helin van a szive [=

268 268 Szótár sz bátor ember]. Ami a szivinn, az a szájján. [= igen őszintén, szókimondóan beszél]. Naty szive van. [= szeret mindenkit; adakozó természetű]. sziva l. szilva szivárvány A szivárváŋ, ǀ fn kny ǀ Nh. Ha az első tavaszi szivárványban sok a sárga, sok lesz a tengeri, ha széles a zöld, sok lesz a buza, ha széles a piros, sok lesz a bor (Bar. I, 332.). szivárványos kút Vt szivárványos kut ǀ Szerk. mn + fn Szivattyús artézi kút. ǀ Má töp helön van szivárványos kut. szódabikarbóna A szódabikabóna, bikabóna, ~ ǀ Szerk. fn + fn kny ǀ Tëttem szódabikát a boroc tetejire dunctoláskor. szól AJ szóll, ~ ǀ ts i 1. Mond vmit. 2. Beszél. 3. Felel <válaszol>. ǀ 1. Szótá valamit? 2.[ ] ergye föl a padlásra, azon furgyál ëgy likat, oszt onnand nézd mëg, mit szól, micsinyál a gyerök! (Bar. II, 44.). 3. A pap nëm szót rá sëmmit (Bar. II, 45.). Fr. nëm szót rá [= nem felelt rá]. Në szój szám, nëm fáj fejem! [= jobb hallgatni]. szolga Vt szóga, ~ ǀ fn Nagygazdához házi és mezei munkára szerződött <ember, általában férfi>. ǀ Népr. A szolgát csaknem a családhoz tartozónak tekintették. Ott hált és étkezett. szolgagyerek Vt szógagyerök ǀ Szerk. fn + fn Szolgálatba szegődött gyermek. ǀ Vót ëccër ëty szógagyerök. Értötte az állatok beszéggyit (Bar. II, 91. sz.). szolgál Vn szógáll, ~ ǀ tn i 1. Vmilyen eredménnyel jár. 2. Vmilyen mértékben hasznára van vkinek. szép 3. Vki, vmi milyen állapotban van. 4. Katonáskodik. 5. <Intézményben vagy intézetben> szolgálatban van. 6. Szolgaként dolgozik vhol, vkinél. 7. <Ajtó, ablak> nyílik vhová. ǀ 1. Bisztossan a gyógyulásomra szógát a Mecsek-tëja. 2. Sokra mënt ez a család, amikor nekik szógátam évekön át. 3. Hoty szógáll az egésségöd? 4. Én is a kapozsvári tüzérökné szógátam. 5. A doktor úr a klinikán szógáll. 6. Sok helön dógosztam ugy mind szóga. 7. Ez az ablak éppen a kertre szógáll. szóma l. szalma szomjas AJ szomgyus, szomjos, szomjus, ~ ǀ mn 1. Szomjazik; innia kellene. 2. Inni kíván. 3. Szeszes italra vágyakozó <személy>. tréf 4. Csapadék hiánya miatt lankadó növény. 5. Vmire vágyakozó <személy>. ǀ 1. Szomjassak a tehenek. Itazsd mëg üket. 2. Látom, szomgyus lëtté. Aggy innom, mer szomgyuzs vagyok! 3. Ez is pálinkára szomgyus. 4. Nagyon szomgyussak a fődek. Eső köllene. 5. Ez a kislány nagyon szomjas ám a szeretetre. ǀ MNyA. 720: szomjas. szomjúság A szomgyusság, szomgyuság, szomgyasság, szomjuság ǀ fn kny ǀ A mezőn rám gyütt a naty szomgyusság. szomszédol Vn szomszédul, ~ ǀ tn i Időtöltésül folyton a szomszédba jár <beszélgetni>. ǀ A Mariska mindik szeretöt szomszédúni. Naty plëtykázs vót. szontyolodik Vt szonytyolodik ǀ tn i Kedvetlenedik <vmi miatt>. ǀ Sokszor ēszonytyolottam azér, mer nëm figyēsz rám. ǀ Megj. Inkább igekötővel használatos: ēszonytyolodik.

269 Szótár sz 269 szoptat A szoplat, ~ ǀ ts i Emlőjéből tejjel táplál <anya a gyermekét, állat a kicsinyét>. ǀ A göbénk szépen szoplati a kismalacokat. szoptatós Vt szoplatós, ~ ǀ mn 1. Az <a személy>, aki szoptat. 2. Az a kisgyermek, aki még szopik. 3. Az a kis állat (pl. malac), amelyik még szopik. ǀ 1. A szoptatós mënyem erre most nëm ér rá. 2. Ű mék szoptatózs baba.3. Ezök mék szoplatós malacok, de nëmsokára választásijak lësznek.ǀ választási szoronkodik Vt ~ ǀ tn i 1. Fél, szorong <tartósan vmi miatt>. 2. Szorult helyzetben van (pl. mert nagy adóssága van, vagy egyáltalán nincs pénze). ǀ 1. Szoronkodik a beteksége mijatt. 2. Szoronkodik, mer adósságba verte magát. szortíroz A szortéroz, szartéroz, ~ ǀ ts i kny ǀ Szortérozni köllene eszt a sog vacakot. szortyog Vt ~ ǀ tn i 1. <Náthás és> az orrát szívja ismétlődően. rossz, tréf 2. Pipáját szívja ilyen hangot hallatva. tréf, rossz ǀ 1. Fujt ki az órodat, és në szortyogjá tovább! 2. Szortyog az pipájja, ahugyan szijja. ǀ tortyog szótalan víz Vt szótlan viz, szótalan viz ǀ Szerk. mn + fn A javasasszony által használt, gyógyító erejűnek vélt víz. ǀ Nh. Amikor vödörrel húzták ki a kútból, ill. szömviz készítése közben tilos volt beszélni. ǀ Megj. L. még AmTsz és OrmSz szotyka Vt ~ ǀ fn Rossz erkölcsű <nő>. rossz ǀ Hát az naty szotyka vót. ǀ cemende, rihonya, riherongy szotyola Vn ~ ǀ fn Napraforgó magja. ǀ Megj. Viszonylag új szó a falu nyelvében. szotyolázik Vn ~ ǀ ts i Napraforgómagot eszik. ǀ Én nëm szerettem szotyolázni. sző A szüj, szű, ~ ǀ ts i 1. Kenderfonalból vásznat sző. 2. Pók, rovar hálót sző. 3. Tervezget, ábrándozik, álmodozik. ǀ 1. Régöm még én is szüjtem. 2. A pók szövi a hállójját. 3. Fr. terveket, álmokat sző [= ábrándozik]. hálót sző vkinek [= tervezi, hogy megtéveszti, tőrbe csalja]. szödörnyefa, szödörgyefa l. az eperfa szócikkben szőke A szölke, ~ ǀ mn kny ǀ Kérik a szűrömet subájér, / Szölke szeretőmet barnájér (Bar. I, 376.). ǀ Megj. A szölke és a csolk [csók] hiperurbanisztikus szóalak Boda nyelvében is. szökröny Vt ~ ǀ fn Lábakon álló, faragással díszített, tölgyfából készített ruhásláda. ǀ Nekünk izs vót ám régön szökrönyünk. ǀ szökröny = ruhás láda (Bar. III, 33.). ǀ Megj. Ennek a népi bútornak az Ormánságban is szökröny, szökrön a neve (OrmSz. 520.). szőlő AJ szöllő, ~ ǀ fn 1. Bogyós, fürtös termésű gyümölcs. 2. Növény, amelyen ez terem. 3. Szőlővel beültetett terület <szőlőhegy>. ǀ 1. A szöllő sokájig eláll, ha hüttőbe kerül. 2. Az idei évbe szépen termött a szöllőnk. 3. Sok szöllő van a bodai határba. szőlőkaró A szöllőkāró, szöllőkaró ǀ Szerk. fn + fn A szőlőtőkékhez levert erős karó. ǀ Agárcábu vótak a legerőssep szöllőkarók. szőlőhegy l. a szőlő szócikkben

270 270 Szótár sz szőlőszentelés A szöllőszentölés, szöllőszentëlés ǀ Szerk. fn + fn. A szőlőskertek egyházi megáldása <bizonyos ünnepnapokon>. ǀ Népr. Ez ma is élő hagyomány Bodán, akárcsak a házszentelés. szőrén-szálán A szőrtén-szállán, szőrin-szállán ǀ hsz Véglegesen, nyomtalanul <elvész, eltűnik vmi>. ǀ Szőrin-szállán nyoma veszött a faluba sok mindönnek abba az időbe. szőrért szőrt Vt szőrér szőrt ǀ hsz 1. Állatot állatért cserél <vki>. 2. Hasonlót vele egyezőre cserél <vki>. ǀ 2. Mëgérte, hoty szőrér szőrt cserētem. szőrmók Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn 1. Bozontos szakállú, nagy hajú férfi. 2. Rendetlen haja miatt kissé nevetséges figura. tréf, rossz ǀ 1. Mikor mész el a barbélhó, të szórmók? 2. Hogy nész ki ez a szórmók? Ujam mind ëgy madárijesztő. szörszönködő Vt ~ ǀ mn 1. Nagyon szorgalmas, kaparkodó <ember>. 2. Takarékos <ember>. ǀ 1. Ez midég ijen szörszönködő embör vót. 2. Szörszönködő aszszony vót a felségöm. Ű mindönnē tudott ám takarékoskonni. szörszönködő = takarékos (Bar. III, 33.). ǀ Megj. A szörszöm jelentése is: serény, szorgalmas, iparkodó, takarékos (ÚMTsz. 5: 148.). szösz Vt ~ ǀ fn 1. Hulladékkender. 2. Vmi ismeretlen dolog. ǀ 1. Még a szöszt is mëkfonytunk. ǀ 2. Fr. Mi a szösz? [= Tényleg az? Nem gondoltam volna]. ǀ Megj. Szöszfonalból készült a szöszvászon. ǀ kóc szöszkötény Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Szöszvászonból készült kötény. ǀ Szëttem ëty kis parikát mëg zőccségöt a szöszkötényömbe. szőtet Vt szütet, szüjet ǀ ts i Takáccsal szövet <vásznat>. ǀ Mink is szüjettünk vásznakat. szövés A szüjés, szüés, ~ ǀ fn Vászon készítése fonalból <szövőszéken>. ǀ A házakná jobban az asszonyok csinyáták a szüjést. szövő A szüjő, ~ ǀ mn Szövést végző <személy>. ǀ Ëgy asszonnak vót három lánya: Jószüjő, Jófonyó mëg Jóvāró (Bar. II, 40. sz.). ǀ szövőszék szövőfa l. a szövőszék címszóban szövőszék Vt szüjőszék, szüjőfa, szüőfa, szüőszék, szüvőszék, ~ ǀ Szerk. mn + fn Állványszerű berendezés, amelyen vásznat, szőnyeget lehet szőni len- és kenderfonalból ǀ Népr. Bodán is volt néhány családnak szövőszéke. Az asszonyok főleg vásznakat szőttek. És takács is működött a faluban.ǀ Megj. A szövőszék-et nevezték szüjőfá-nak is. ǀ szövőfa szú A szuj, szul, szu ǀ fn A fában járatokat rágó, kártékony bogár [Ips]. ǀ Lëhet hallani ahugyan a szuj rág gya a fát. szúette Vt szujëtte, szuëtte ǀ Szerk. fn + igenév A szú által károsodott fa; bútor a szú járataival. ǀ Lassan szétesik ez a szuëtte krëdënc. szuj, szul l. szú szúos Vt szujos, szulos, szuos ǀ mn Szúrágta fa, bútor. ǀ Sëmmit nëm ér ez a szujozs dëszka. ǀ Megj. Régen a szúártalom ellen nem tudtak védekezni. szúosodik Vt szujosodik, ~ ǀ tn i Szúossá válik <fa, gerenda, bútor>. ǀ Ëgyre töb gërënda szujosodik má a palláson.

271 Szótár sz 271 szurok Vt ~ ǀ fn 1. Kihült, megfeketedett parázs. 2. A kőszénkátrány maradéka. 3. Bizonyos feketeség, szenny az arcon, kézen. 4. <Fekete színű> gombabetegség, üszök a búzán. ǀ 1. Csupa szurok lëtt a kezem, amikor összeszödögettem a parázs maradékát. 3. Csupa szurok az arcod. 4. Vetés naptyán nëm szabad az asszonnak könyeret sütni, de ha mégis muszáj nekijje, në nyújjon a vetőmaghó, de még a zsákhó së, mer szurkos lössz a buza (Bar. III, 179.). Szurok lepte el a buzatáblánkat. L. még OrmSz az üszök szócikkben és ÚMTsz. 5: 579. ǀ Megj. Így is nevezik: üszög és üszök.ǀ MNyA.13, 41: üszök (a gabonában). ǀ üszök szutyakol Vt szutyakul ǀ tn i 1. Vmit lassan mos. tréf, rossz 2. Piszmog, tehetetlenkedik. rossz, tréf 1. Má agyon szutyakolod aszt az üngöt. 2. Hogy lëhet evvē ennyit szutyakóni? szutyákol Vt szutyákul, ~ ǀ tn i Nehezen szívja a pipáját. ǀ A gangon szutyákút az öreg. szutykol AJ szutykul, ~ ǀ ts i 1. Összemocskol, beken <vmit>. rossz, tréf 2. Tehetetlenkedik, piszmog. rossz ǀ 1. Összeszutykótad az ingödet. 2. Mëgérte, hogy ennyit szutykótá vele? szuttyog Vt ~ ǀ tn i Lassan, ügyetlenül csinál <vmit>. ǀ Napok úta szuttyogok evvel a munkával. szügy Vt ~ ǀ fn A ló melle. ǀ Főtörte a szërszám a ló szügyit. szügyelő Vt szügyellő ǀ fn A lószerszám elülső része, amely a szügyön van. szüj l. a sző szócikkben szüjőfa l. a szövőszék szócikkben szüjőszék l. a szövőszék szócikkben szükség Vt ~ ǀ fn 1. Vizelési, székelési inger. szép 2. Ínség, nyomor. rossz ǀ 1. Rám gyütt a szükség. 2. Fr. A szükség nagy úr! [= a nyomor uralma alatt tart; nehéz elviselni]. A szüksék törvént bont. [= szükség esetén nem érvényes a törvény]. szükségel Vt szükségöl, szükségël ǀ tn i 1. Vizeletet, székletet ürít. szép 2. Kíván vmit; szüksége van vmire. ǀ 1. Szükségőnöm köllött. 2. Má nagyon szükségőte eszt a biciglit. szülésben van Vt szülézsbe van ǀ Szerk. ragos fn + létige Éppen szülés előtt áll. ǀ [Jajgat] Mer ippen szülésbe van (Bar. II, 59. sz.). szünte l. szintén szűr Vt ~ ǀ fn Hosszú, köpenyszerű ruhadarab posztóból. ǀ Kérik a szűrömet subájér, / Szölke szeretőmet barnájér (Bar. I, 376.). ǀ Fr. kitëtték a szűrét [= elküldték, felmondtak neki; elzavarták]. szürcsöl A szürcsül, ~ ǀ ts i kny ǀ Në szürcsőjj ijem malac módra! ǀ szürtyöl szűrdolmányos kánya Vt szürdómányos kánya, dómányos kánya ǀ Szerk. mn + fn A galambnál nagyobb, fekete tollú, erős csőrű énekes madár; ennek alfaja a dolmányos varjú [Corvus corone cornix]. ǀ A dómányos kányák ēlepték a vetésöket. ǀ Megj. Így is nevezik: dolmányos kánya (varjú). ǀ dolmányos varjú, dolmányos kánya szűrőke Vt szürőke ǀ fn <Bádogból készült > kis méretű tejszűrő. ǀ Ēmostad a szürőkét?

272 272 Szótár sz szürtyög Vt ~ ǀ tn i <Vki> szürcsölve iszik. rossz 2. Szívja az orrát <mert náthás>. rossz ǀ Fujt ki az órodat, és në szürtyög gy itten tovább! ǀ szürcsől szürtyöl A szürtyül, ~ ǀ ts i kny Jelentése azonos a szürcsöl ige jelentésével! szütyő Vt ~ ǀ fn Kis méretű vászonzsák. ǀ Në hadd el a szütyődet máskor! szüv l. szív 2 szvetter A cvëttër, szvëttër ǀ fn Meleg, kötött kiskabát; mellény. ǀ Vët föl a szvëttërödet! szvingel A cvingöl, szvingël tn i A szving nevű táncot járja. ǀ Mink is szerettünk ám cvingőni. ǀ Megj. Ez az 1950-es évek új, divatos tánca volt.

273 T tábértos Vt ~ ǀ mn Nagy kiterjedésű, terebélyes <növény, főleg fa>; ill. nagyobb mennyiség vmiből>. ǀ Mijen tábértos lëtt a dijófám. tábértoskodik Vt ~ ǀ tn i Naggyá, terebélyessé válik <vmi>. ǀ Ëgyre tábértosodik hátu a kerdbe a magyaróbokrunk. Vissza kőne nyesni. tábla J ~ ǀ fn ǀ 1. Szántóföld <vetés> egy egybefüggő darabja. 2. Parcella. 3. Mező, szántóterület. 4. Nagyobb összefüggő terület. 5. Festett falemez, amelyre <az iskolában> írnak. 9. Palatábla <az iskolában>. ǀ 1. Ebbe a táblába van a kukoricafődünk. 2. Ez itt a mi táblánk. 3. Eszt az egész táblát ëgybe kő szántani. 4. Ez lësz itt a napraforgó táblájja. 5. Irgyátok eszt le a tábláru! 6. Ém palatáblán tanútam az irást. ǀ palatábla táca l. tálca tag J ~ ǀ fn 1. Testrész, végtag. 2. Összefüggő nagyobb földterület. ǀ 1. Fázik a véktagom. 2. Neki töp hót főggye van ëty tagba. tágít A tágét, tágitt, ~ ǀ ts i 1. Vmit szélesebbre, nagyobbra nyit, tár. 2. Enged vagy éppen nem enged vmit a vitában. ǀ 1. Kicsit tágitottam még a nagrákszijjamon. Ém mög ugy értöttem, tágéccsam mög a gatyámat (Bar. II, 267. sz.). 2. Na én asztán nëm tágitottam ám a vitába. tágul Vn ~ ǀ tn i 1. Vmi fokozatosan növekszik. 2. <Személy> távozik, elmegy <vhonnan>. ǀ 1. Ëgyre csak tágul az orgonabokrom. Lassan kiér az uccára. 2. Én asztán nëm tágútam ám onnand, hijába is akartak ēzavarni. tahó Vn ~ ǀ mn 1. Buta, tájékozatlan <személy>. rossz, durva 2. Otromba viselkedésű, faragatlan <ember>. rossz, durva fn Az a személy, aki faragatlan. ǀ 1. Ijen tahó embörrel nëm kő szóba ánod! 2. Látod, mijen tahó? Mék köszönni së tud. Od vót ez a tahó is? taják Vt ~ ǀ fn 1. A gabonafej vékony, szúrós szála. ǀ Szurós ám a buza tajáktya. ǀ Megj. Újabban így is nevezik: kaláha. ǀ kaláha tajákja l. a bajusz szócikkben takaréktűzhely Vt takaréktüszhel, takaréktüszhej ǀ Szerk. fn + fn Fémből készült, lábakon álló tűzhely. ǀ Nekünk izs vót takaréktüszhejünk. ǀ Megj. A címszó viszonylag új a falu nyelvében. Így is nevezték: csikótüszhel. Korábban Bodán vályogból, majd téglából raktak kályhákat, rendszerint a konyhában. ǀ csikótűzhely takaritt l. tisztogat takarmányrépa l. marharépa takaró J ~ ǀ fn kny (Az ágyat vagy más tárgyat lefedő textil.) 2. <Aratáskor> a kaszanyélre szerelt kis terelőpálca. ǀ 1. Tericcsétök lë takaróval az ágyakat! 2. A 273

274 274 Szótár t takaró dünti rá a levágod gabonát az állóra. ǀ Megj. A takaró somfából készült, mert ezt könnyű hajlítani. A bognárok is készítettek takarót. Ennek legalább két hosszabb foga volt. ǀ takarópálca takarodás Vt ~ ǀ fn A learatott gabona kévéinek behordása a mezőről a szérűre. ǀ Takarodásra ém mindik kiadós ebédöt fősztem. ǀ Népr. A kévéket kiszélesített hosszikocsi-ra rakták. A nyomórud-at a rakomány tetején kötelekkel, láncokkal rögzítették a kocsi aljához. Ez volt a lërudalás. A takarodást barátok, rokonok segítették. Sokszor még a távolabbi községekből is. takarópálca Vt takarópáca, takaró ǀ Szerk. mn + fn A kaszára szerelt kis pálca, amely a lavágott gabonát az álló gabonához tolta, szorította. ǀ Az én takarómat bognár csinyáta. ǀ kasza takaros Vn ~ ǀ mn 1. Rendes, szép és tiszta <nő>. szép 2. Rendben tartott, szép külsejű <ház, porta> jelzője. 3. Elég nagy, jelentős. ǀ 1. Takaros láŋt vëtt el a fijam. 2. Takaros házik van. 3. Takaros pézbe kerűt az épitközés. tákol A dákul, dákol, ~ ǀ ts i Összeüt, összeeszkábál vmit. rossz. tréf ǀ Të dákútad össze eszt a kis nyulóllat? takonyember Vt takonyembör, takonyembër ǀ Szerk. fn + fn Hitvány, alávaló ember. rossz, durva ǀ Evvel a takonyembörrē szóba së állok. takonypóc Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn (?) Kissé rossznak, elevennek (taknyos-nak) mondható, de azért szerethető kölyök. szép, tréf ǀ Nëm tudok haragunni erre a kis takonypócra, mer ujan aranyos. tálal A tálul, tállal, ~ ǀ ts i Az étkezés előkészítéseként megteríti az asztalt, és elhelyezi az étkészlet darabjait. ǀ Akkor mast má tállalok. talál A tanál, ~ ǀ ts i 1. Meglel <vmit>. ǀ 2. Hosszas keresés után talál rá vkire, vmire. 3. Vmi váratlanul történhet. 4. Vmi nem kerül elő. ǀ 1. Ëgy fa alatt tanát ëgy kis parazsat (Bar. II, 17. sz.). 2. Végre mëktalátam a kujcsokat. De jó, hogy végre mëktalátalak. 3. Hörtelen rátalátam a kiskésömre. Ha esni talál az eső, ithum maradok. 4. Mëgkerülöm a karámot. / Nem tanálom a nyájamot (Bar. I, 320.). Në keresd aszondi én mán három esztendő úta itt járok, oszt még së tanálom a lovamat! (Bar. II, 267.). talán A talánd, talánt, ~ ǀ hsz 1. Bizonytalan időpontra utalás. 2. A lehetségesség jelzésére. ǀ 1. Talán ebédre haza érök. 2. Talán eszt még mëk tudom csinyáni. taliga Vt ~ ǀ fn Az eke előtt járó, kétkerekű vontató eszköz. ǀ Népr. Kisebbik kereke a szántatlan földön, a nagyobbik a barázdában járt. A göröndő kapcsolja a taligához az ekét. ǀ Megj. Így is nevezik: eketaliga. ǀ eke, göröndő talp AJ tóp, tāp, ~ ǀ fn 1. Az emberi test (láb) alsó felülete. 2. A lábbeli legalsó része. 3. A kocsikeréknek a küllőkre illesztett része. 4. A pohár alsó része. 5. Az emberi láb nyoma. ǀ 1. Fáj a talpam. 2. Kilikatt a zoknim talpa. 3. Tāpnak jó lësz a bükfa is [a kocsikerékhez]. 4. A pohár tópát is mëk kő mosni! 5. Látod, itt a tapām nyoma? ǀ Fr. talpon marad [= nem omlik össze]. talpra áll [= összeszedi magát; anyagilag rendbe jön]. talpik férfi [= erős, jellemes, igazi férfi]. legény a

275 Szótár t 275 talpán [= erős, képes legyőzni a nehézségeket]. Talpára esik, mind a macska. [=a veszélyes helyzetekből ügyesen szabadul; mindenütt feltalálja magát]. táltos Vt tátos, ~ ǀ fn Természetfeletti erővel bíró lény <állat vagy ember>; mesebeli okos, csodás ló. ǀ De a ló csak mëgrázi ám magát! Hát uramfia! gyönyörü tátos lött belüle, oszt beszéni kezdött (Bar. II, 46. sz.) ǀ Népr. A táltos a magyar népi hitvilág természetfeleti erejű személye (Magy. Népr. Lex. 5: 168. a táltos címszóban). ǀ Nh. A táltos (a helyi hagyomány szerint) csikó vagy ló alakjában is megjelenhet. Táltos-nak mondták Bodán azt a lovat is, amelyik gyakran állt két lábra. Megj. L. még Dömötör Tekla és Zentai T , 386. támad J ~ ǀ tn i 1. kny 2. Hirtelen lesz vhol vmi. ǀ 1. Főtámatt a szél. 2. Dobgyál belé a tüzbe, de në féjj, mög në sajnájj! Maj támad akkor ottan akasztófa, boszorkányok gyünnek a fejed fölött cérnaszálon, de në féjj tülik, mer nem mernek bántani (Bar. II, 46. sz.). Fr. szél támad [= hirtelen jön a szél]. támad ottan akasztófa [= hirtelen lesz ott akasztófa]. táncra áll Vt ~ ǀ Szerk. ragos fn + tn i Kész a táncra; táncolni szeretne. ǀ A cigányok muzsikának, / A bëtyárok táncra ának (Bar I, 285.) tángál Vt tángáll, ~ ǀ ts i Üt, ver <vkit>. ǀ Jó eltángáta a kutyájját ëgy bottal. tángálészkodik Vt tángállészkodik, ~ ǀ tn i 1. Nekidűl, nekitámaszkodik <vminek>. rossz, tréf 2. Ténfereg, lődörög. rossz, tréf ǀ 1. Nëm kőne a frissen föstöt falnak nekitángállészkonni! 2. Mëgen hun tángállészkottá, gyerök egész nap? ǀ lófrál, tekereg, tángálódik tángálódik Vt tángállódik, ~ ǀ tn i Lopja a napot; ténfereg. rossz ǀ Në tángállóggy itten neköm! tántorodik J ~ ǀ tn i 1. Hirtelen megtántorodik; megszédül. 2. Megtántorodva vhova esik. ǀ 1. Lëhajútam, asztán hörtelem mëktántorottam. 2. Mëktántorottam, és nekiestem a korlátnak. Részög volt a gazdasszonya, / Tűzhely közé tántorodott, /A fazékba kapaszkodott (Bar. I, 272.). tányérbél Vt tányérbé, tányérbélle, ~ ǀ Szerk. fn + fn Napraforgó. ǀ Megj. Viszonylag új szó a falu nyelvében. tányérhéj Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A napraforgó tányérja, amelyben a növény magjai vannak. ǀ Kis bottal ütüttünk ki a magokat a tányérhéjbu. tányérvirág l. napraforgó tapló Vt topló, taplógomba, ~ ǀ fn 1. Taplógomba. 2. Ennek <régen> tűzgyújtásra használt, gyúlékony anyaga. mn Közönséges, ostoba ember <jelzője>. ǀ 2. Talátam taplót az erdőbe. Tapló eszü ez a Ferkó, sëmmit nëm ért mëg. topló = tapló (Bar. III, 35.) ǀ Megj. A taplógomba odvas, korhadó fákon terem meg legjobban. Csoportosan, egymásra rakodva nő. Fiatal korában ez ehető gomba. A neve: gívagomba, gíva vagy géva, gévagomba [Laetiporus sulphureus és Armillariella tabescens]. A címszó ma a tapló agyú <ember> szerkezetben fordul elő, és a jelentése ostoba, buta. ǀ géva, gíva

276 276 Szótár t tapsolva A tapsóval, tapsóvā, ~ ǀ hat. igenév Tapsolással, tapsolás közben. ǀ A fazékba vótak a vizbefojtott embërëk lelkei, akik onnand soha ki nem szabadúhattak. Mast tapsóval, csattogval röpűtek ki (Bar. II, 64. sz.). tarack A tarac, ~ ǀ fn kny Nehezen irtható gyomnövény. ǀ Taracos lëtt a fődünk. tarackbúza Vt taradzbuza ǀ Szerk. fn + fn Nehezen irtható gyomnövény. ǀ A fődem vége telle van taradzbuzával. taraj A taré, taréj, ~ ǀ fn kny ǀ A kakasnak van taréjja mëg a tíknak. tarló A tóró, tāró, ~ ǀ fn 1. A levágott, letarolt gabona területe. 2. A levágott gabona megmaradt töve ǀ 1. A tārót még ősszel alászántottam. És tārórépád vetöttüng bele. 2. Aratáskor a tóró szurta ám a tópamat, ha nëm vót rajtam pacskër vagy bocskor. tarlóbuktatás l. a tarlószántás szócikkben tarlórépa Vt tórórépa, tārórépa ǀ Szerk. fn + fn A tarlószántás után vetett takarmányrépa <az állatok számára>. ǀ Ha üdőbe ēvetöttünk, akkó jó sikerűt ám a tārórépa. Eszt nagyon szerették a jószágok. ǀ Megj. A jószágok fontos takarmányához tartozott. tarlószántás Vt tórószántás, tārószántás, ~ ǀ Szerk. fn + fn Aratás után a tarló <sekély> alászántása. ǀ A szárasság mijatt nehezem mënt a tārószántás. ǀ Megj. A munkát így is nevezték: tāróbuktatás, buktatás. ǀ buktatás, tarlóbuktatás tart J ~ ǀ ts i 1. Kezében fog vmit. 2. Jószágot nevel. 3. Vmilyen összejövetelt rendez. 4. Étellel, itallal ellát vkit. 5. Adott esemény végső időpontját kifejező mondatban. ǀ 1. Kezibe tarti a poharat. 2. Régön sokkal töb baromfit tartottunk. Felesége sok csibét tartott (Bar. II, 91. sz.). 3. Bodán nagy lakodalmakat tartottak ám régöbben. 4. Ētartotta szépen az örekszülőket. 5. Hajnalik tartott a bál. ǀ Megj. A 3. mondat változata: Nagy lakodalmat csaptak. ǀ csap tartóztat J tartósztat ǀ ts i Marasztal <vkit>. ǀ Éjfél elütt aszt monta, hogy haza këll nekije mënni. Tartósztatták, de jába, mer okvetlen el akart mënni (Bar. II, 45. sz.). Fr. tartósztat valakit [= <kedvesen> marasztal vkit]. taszajt l. taszít tátika Vt ~ ǀ fn Oroszlánszáj [Antirrhinum majus]. ǀ Széb virág a tátika. tatyak Vt ~ ǀ fn 1. Lucsok, izzadság. 2. Sár, pocsolya. ǀ 1. Tiszta tatyak lëtt az üngöm. 2. Nëm figyētem, asztán beleléptem ëty tatyagba. tatyakos Vt ~ ǀ mn 1. Lucsokkal, izzadsággal teli ruha. 2. Sáros, pocsolyás <hely>. ǀ 1. Tatyakos lëtt az egész ruhám. 2. Tavasszal mindik tatyakos lëssz a rétüng vége. tavaly A taval, tavaj ǀ hsz Az ideit megelőző évben. ǀ Taval job vót a buzatermés. tavalyi A tavali, tavaji ǀ mn Az előző évi. ǀ A tavali borombu hosztam eszt. téblábol Vt tíblábul, ~ ǀ tn i 1. Céltalanul jön-megy; ide-oda topog. tréf, rossz 2. Lábatlankodik <vhol>. tréf, rossz ǀ 1. Csináj valamit, és në tíblábojj itten! 2. Udba vagy neköm. Në tíbláboj má itt előttem! ǀ tekereg

277 Szótár t 277 tébolyodik A tébolodik, tébojodik ǀ tn i Megháborodik. biz ǀ Mëktébolodot szëgény. téfő l. tejfel tegnap A tënnap, tëgnap ǀ hsz kny ǀ Tënnap sokkal jobb üdő vót, mind máma. teher A terő, tere, ~ ǀ fn 1. Rakomány. 2. Amit nehéz cipelni. 3. Vminek a nagysága, mennyisége. ǀ 1. Ekkora terő nëm fér fő a kocsira. 2. Naty terőt vëtt a nyakába. 3. Hosztam ëty terő gaszt a malacoknak. teherben van Vt terbe van, teherbe van ǀ Szerk. ragos fn és tn i Várandós. szép ǀ Mikor othun vót, a feleségitül mëktutta, hogy terbe [ teherben ] van (Bar. II, 106. sz.). ǀ Fr. teherbe van [= terhes, gyermeket vár]. ǀ Megj. A címszó mai megfelelői: terhes, várandós, gyermeket vár, áldott állapotban van. tejes kukorica Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Még nem kemény, nem érett, ezért főzésre alkalmas kukoricafej. ǀ Szöttem ëty kis tejes kukoricát. ǀ Megj. Így is mondják: puha kukorica, gyönge kukorica. MNyA. 46. tejes kukorica. ǀ gyönge kukorica, puha kukorica tejfel A téfü, téfő, tejföl ǀ Szerk. fn + nu kny ǀ Tëszök kis téfüt is a rétes tetejire. Tejút l. Szalmás út tekercs Vt ~ ǀ fn 1. Rugalmas anyag összetekerve. 2. Henger alakú, összefont kalács. 3. Kis koszorú alakú, textilből összefont és összevarrt párnaféle a fejen vitt teher alá. ǀ 1. Vëttem néty tekercs vécépapirt. 2. Tekercsöt csinátam kalácstésztábu. 3. Nagyanyám kis tekercsöt tëtt a kosár alá, amikor fejin hoszta haza a határbu a gyümőcsöt. ǀ Megj. Nevezték a tekercs-et févó-nak is. Ennek ez a jelentése: fejre való. tekeredik Vt tekerödik, tekerëdik ǀ tn i 1. Csavarodik vmire. 2. <Út vízfolyás> kanyarodik vagy kanyarog. 3. Vmivé, vmilyenné válik. ǀ 1. A borostyán hogy rátekerödött a dijófára! 2. Tekerög az árok a falu alatt. 3. Szép fiju tekerëdëtt belüle (Bar. II, 59.). ǀ Megj. A TESz.-ben nem szerepel a címszó, de tájszóként van adat Sósvertikéről is: tekerödött <ember, állat> vmilyenné cseperedik, fejlődik (ÚMTsz. 5: 335.). L. még ÉKsz a tekeredik szócikkben! tekereg AJ tekerög, tekerëg ǀ tn i 1. Csavarog <vki>. rossz 2. Vízfolyás kanyarokat ír le. 3. Hajlékony állat (pl. kígyó) kanyarogva és lassan halad. ǀ 1. Hun tekerökté egész nap? 3. A bokor ajjába tekergött ëgy naty kígyó. ǀ téblábol teknő A tekenyő, teknyő, ~ ǀ fn Fából készült, mosáskor használt eszköz. ǀ Pójásteknyőbe fördettünk a kizsgyerököket. ǀ Népr. Régen a kisebb-nagyobb teknőket puha fából (hárs, jegenye, fenyő) készítették a teknővájó cigányok. Deszkalapokból a bognárok, asztalosok csináltak teknőket. Szegényebb családoknál a kis teknő bölcsőül is szolgált. Volt még dagasztóteknyő (ebben dagasztották a kenyértésztát), mosogatóteknyő (amelyben edényeket mosogattak), fórázó- vagy kopozóteknyő, kobzóteknyő (a levágott disznó forrázásához). MNyA. 263: teknő. telázsli l. stelázsi tele A telle, telli, ~ ǀ hsz Telítve van az edény vmivel < pl. vízzel>. 2. Adott helyen sokan vannak. 3. Vmiből vkinek elege van. 4. Vmiből <pl. termésből> sok van ǀ 1. Telli van a mazonna. Töb má nëm fér bele. 2. Avvā Jancsi fölűt a farkaskirál

278 278 Szótár t hátára, de akkorára má az egész udvar telle vót farkasokkā (Bar. II, 88. sz.). 3. Telle vagyok keserüséggē mijattad. 4. Ëty helën látott ëty szép vadómafát telle piros ómávā (Bar. II,106. sz.). télidő Vt télüdő, ~, tél ǀ Szerk. fn + fn A tél időszaka. ǀ Télidőbe erdei munkám vótam. telik l. a letelik szócikkben telis-tele A telis-telli, ~ hsz Teljesen tele van <zsák, edény>. ǀ Telis-telli van a kosaram körtével. temetés Vn ~ ǀ fn kny ǀ Sokan ēgyüttek a temetésre. ǀ Nh. Temetéskor, ha megindul a gyászmenet, mindkét harang szól. Ha sírba eresztik a koporsót, akkor már csak egy harang hangját lehet hallani. A sírba tētt koporsóra három marék földet és kisebb értékű ércpénzt is dobnak. Ekkor válik el a lélek a testtől (Bar. I, 229.). Amikor halottra vagy temetésre harangoznak, a jószág itatása végett nem szabad vizet húzni a kútból, mert elpusztúl a jószág (Bar. I, 193.). temetőbogár l. bodobács és suszterbogár ǀ Megj. A katicabogár és a bodobács szavak használatában van némi zavar. Biztosan azért, mert mindegyik piros színű, fekete foltokkal. Nem azonos a két bogár! tengely Vt tengő, tengëj ǀ fn A kocsi tengelye, amelyen a kerekek forognak. ǀ Az utakon régön majnëm tengőjig ért a sár. ténszereg Vt téncörög, ténszörög, téncërëg ǀ tn i 1. Csavarog <vmerre>. rossz 2. Tévelyeg, szédeleg. rossz 3. Tétlenül, céltalanul jár-kel. rossz ǀ 1. Mēre téncörökté egész nap? 2. Csak téncöröktem a Kerdvározsba, mer nehezen talátam mëg a Dóra uccát. 3. Nincs dógod? Mit téncöröksz itten? tépelődik A típölődik, ~ ǀ tn i Vívódik, töpreng. biz ǀ Sokat típölőttem azon, hogy van-ë erre neköm ölék péndzöm. tepsi A tepszü tepszi, ~ ǀ fn Sütéskor a sütőben használt, alacsony falú, zománcos edény ǀ A tepszibe kalácsot, süteményt és husokat sütöttünk. [Purutó-nak, az ördögnek] Lëégëtt a keze / A tepszifogásba, / Lëesëtt a cipő sarka / A nagy fene táncba (Bar. I, 530.). tepsis krumpli Vt tepszis krumpli ǀ Szerk. mn +fn Krumpliból készült étel. ǀ Népr. A karikára vágott krumplit kizsírozott tepsiben ropogósra sütötték. Kis tejföl is került rá. Kedvelt étel volt. Nem azonos a mai rakot krumpli-val! tercia Vt tërcija, tërcia ǀ fn Terület; telek, ahol a lakóház is áll. ǀ Nekünk két tercijánk izs vót. térdepel A térbetül, térdepül, térdepöl, térdepël ǀ tn i 1. <Engesztelésül> templomban térdel. 2. Büntetésül térdel, térdepel. ǀ Az üdőssebb asszonyok mindik térdepűvē imátkosztak a templomba. 2. Nëm vót jó térdepűni. térdepeltetés Vt térdepűtetés, térdepëltetés ǀ fn <Régen> büntetési forma volt az iskolákban. ǀ Mindig a sarogba vót a térdepűtetés.oda küdött a tanittó úr. térdkalács Vt térdekaláccsa, ~ ǀ Szerk. birt. szjeles fn + birt. szjeles fn A térdízület része a sípcsont és a combcsont között. ǀ Mëgroppant a térdekaláccsa, ezér asztám mëgopëráták.

279 Szótár t 279 tere l.a teher szócikkben terőzik Vt ~ ǀ ts i 1. Terhet cipel. 2. Nagy lepedőkben terhet <gazt, füvet, csalánt> cipel a hátán. ǀ A szëgény embörök állandójjan terősztek, ity szëtték össze a füjet árkok parttyán, utak mentin. tertyeg Vt tērtyög, tertyëg ǀ tn i 1. Billegve jár. rossz, biz 2. Lustán elterül <vhol>. rossz ǀ 1. Csak tērtyögve tud má járni. 2. Nézzed, ot tertyög a fa alatt, és csak vakarózik. testvér A tesfér, tezsvér, ~ ǀ Szerk. fn + fn Egyazon szülők gyermekeinek egyike. ǀ Az én tezsvéröm szinte bodáji. Vót ëccër két lány. Tesférök vótak (Bar. II, 536.). Ēmondott mindënt, de a két tesfére is végighógatta (Bar. II. 88.). Láttam: testvérgyeim sirnak, / Édes anyámra borúlnak. / Në sirgyatok, testvérgyeim, / Még ki fogok szabadúni (Bar. I, 320). ǀ MNyA. 1154: a testvérét címszónál testvérgyit, testvérgyét. tesz AJ tösz, tësz ǀ ts i 1. Cselekszik; elkövet vmit. 2. Vhogyan viselkedik. 3. Színlel vmit. rossz 4. Vhová helyez vmit. ǀ 1. Mit csinyátá, gaszfickó? Mëgájj, mëgájj, bíró fija, / Panaszt töszök róla! (Bar. I, 169.). Az embër uty tëtt [jól elverte a felségét], de a felsége së kérdöszte többet (Bar. II, 91. sz.). 2. A macska mögen ugy tött, mind elébb (Bar. I, 46. sz.). Ity tëtt a szájjávā. Ugy is tëvëtt (Bar. II, 59. sz.) 3. Uty tövöt, mitha nëm tunná mirü van szó. 4. A krëdëndzbe tëdd a bögréket! ǀ Megj. A tësz ide múlt idejú alakjai között érdekes a tëvëtt, tëvött, tövött alakváltozat a tëtt mellett. ǀ Fr. uty tëvött [= úgy csekekedett, viselkedett]. tögyé róla! [= máskor ne így cselekedj; cselekedj értelmesen a jó ügy érdekében!] Nëm a ruha tëszi az embört! [= Nem a ruházat, nem a külső határozza meg az ember értékét]. Nëm tësz sëmmit. [= Nem baj; nem számít; szóra sem érdemes]. teszetosza A teszetusza, ~ ǀ mn 1. Ügyetlen, tehetetlen <ember>. 2. Határozatlan, erélytelen <személy>. 3. Lusta. rossz ǀ 1. Mindönt ēront ez a teszetusza gyerök. 2. Nëm tuggya, mit tögyön ez a teszetusza lány. 3. Ébregy má! Në légy ijen teszetusza! tetejébe AJ tetejibe, ~ ǀ hsz 1. Vmire rá <tenni>. 2. Ezenkívül, ráadásul. biz ǀ 1. Jancsi rájavötte a szép ruhát, de akkor aszonta a macska, hogy most a tetejibe [a szép ruhára] vögye rája a rongyos ruháját (Bar. II, 46. sz.). 2. Ölég nagy baj, hogy ēfelejtötted, és a tetejibe még hazudozol is. tetejére A tetejire, tetire, ~ ǀ hsz 1. Rá, vminek a felső felületére. 2. Ráadásul <mintegy meglepetésképpen>. ǀ 1. Tëdd a szekrény tetejire! 2. Ēkésött, és a tetejire még neki áll főjjebb. tetejez Vt ~ ǀ ts i <Szőlőhajtásokat> a vesszők tetején visszavág. ǀ Júniuzs van. Ideje, hoty tetejezzünk! Tetejezni köllene! tételem Vt tételöm, tételëm ǀ fn Vmi kellemetlen, rossz állapot; tehetetlenség. ǀ Megj. Lehet, hogy a címszó a tétemény ( rontás ) szavunkkal van kapcsolatban. (P. J.: A tételem szavunk korábbi jelentéséről [MNy sz ]) tétemény Vt ~ ǀ fn Vmilyen ártalmas tett, cselekedet. 2. Babonás rontás, átok. ǀ Megj. Valószínű, hogy a címszó a tételem szinonimája, és ehhez a babonás fogalomkörhöz tartozik. ǀ tételem

280 280 Szótár t tetésedik Vt tetésödik ǀ tn i Nő, magasodik <növény és ember>. ǀ Tetésödik ám a fijunk! tetéz Vt ~, tetőz ǀ ts i 1. Vminek <pl. a kazalnak, asztagnak> a tetejét rakja. 2. <Edényt, üveget> úgy tölt meg, hogy csordultig legyen. 3. Vmit teljesen befed <vmivel>. ǀ 1. Szépen tetészte az asztagot. 2. Nëm köllene aszt a lábost vizzel tetézni! 3. Naty ponyvávā tetészte a kazalt. tettelem Vt tëttelöm, tëttelëm, tételöm ǀ fn 1. Furcsa, kifogásolható cselekedet. 2. A tételöm tehetetlenség, valamiféle rossz állapot. ǀ 1. Furcsa tëttelmei vótak mindig ennek az embörnek. 2. Nëm tudom hugyan, de ëtyszër csak rám gyütt a tëttelöm. ǀ Megj. A címszó valószínűen a tételem szó változata a tétemény szóval együtt. ǀ tételem, tétemény tettyeg Vt tettyög, tettyëg ǀ tn i Lassan, nehézkesen jár <mert kövér, mert öreg>. ǀ Tettyögni azér mék tut szëgénykém. tévedt gyerek Vt téved gyerök ǀ Szerk. mn + fn Bolondnak tartott gyermek. szép ǀ A zsiványok csak összenésztek, oszt aszt monták rá:tévett gyerök ez (Bar. II, 106. sz.). ǀ Megj. A tévedt jelző arra utalhatott régen, hogy a hibás-nak is mondott gyermek sokszor eltévedhetett, vagy tévedés-ből jött világra. tévelyeg A tévölög, tévejög, tévejëg ǀ tn i 1. <El>tévedés miatt nem találja a helyes utat <konkrét vagy elvontabb értelemben is>. biz 2. Cél nélkül bolyong. biz 3. Vmely erkölcsi normától eltér. biz, rossz ǀ 1. Csak tévölöktem Pestön, mer ēvesztöttem az irányt. 2. Unalmába tévelögni szokott az uccán. 3. Tévejög, mer së istene, së csalággya évek úta. tévő Vt ~ ǀ fn A kemence száját, bejáratát elzáró bádoglemez, ill. a bumoslik zárólapja a kemence végénél. ǀ Kicsit ēvëszöm a tévőt, mer a nagy meleg hamar főfokta [ megpirosította ] a kënyereket a kemincébe. tézsla Vt ~ ǀ fn A borona vontatórúdja, ill. az eketaligához és a járomhoz kapcsolt rúd <ökörfogat esetén>. ti A tik, ~ ǀ nm kny ǀ Tik is od vótatok a bucsuba? tibet Vt ~ ǀ fn Rózsás kendő. ǀ Nh. Tibet = rózsás kendő, amellyel a menyecskék a kontyukat kötik le (Bar. III, 34.). A tibet <fiatalasszonyok viseletében> kasmírból készült fejkendő (ÚMTsz. 5: 381.). Szoknya is készült kasmírból. tik l. a tyúk és a ti szócikkben tikkad l. a kitikkad szócikkben tikmony l. tyúkmony tikszem l. tyúkszem tilánglikeszkenyő Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Fehér fátyolszövetből való fejkendő. (L. még OrmSz a tilángli szócikkben és ÚMTsz. 5: 505. a tülanglé és a tülanglékeszkenyő szócikkben!) tilánglizsír Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A disznó bordáit borító fátyolos zsír. ǀ Nh. Ebből a finom zsírból szoktak krémös-t [süteményt] sütni. ǀ Megj. Bodán ezt nevezik fodorzsir-nak is. ǀ fodorzsír

281 Szótár t 281 tilol Vt tilul, ~ ǀ tn i <Tilolóval> kendert tör. ǀ Még én is tilótam ám kendört. ǀ tilóni = az [áztatott és szárított] kendert szerszámmal összetörni (Bar. III, 34.). tilolás Vt tilulás, ~ ǀ fn Kendertörés <tilolóval>. ǀ A nagy melegbe nehéz munka vót a tilulás. tiloló Vt tiluló, tiló, ~ ǀ fn Négy lábon álló eszköz a kender fás részének kitörésére. ǀ Tilulóvā lëhetött a pazdërgyát kitörni a kendörbü. ǀ pozdorja tinó Vt ~ ǀ fn 1. Fiatal herélt bikaborjú. 2. Bármely nemű egy-két éves, azaz fiatal szarvasmarha. 3. Idősebb, de még igába be nem fogott borjú. ǀ 3. Kilenc tinót, kilenc csikót fognak rám [hogy annyit loptam] (Bar. I, 317.). Megj. A tinókat általában eladásra hízlalták. Fr. Tanuj tinó, ökör lëz belüled! [= addig tanulj, amíg fiatal vagy; csak így lesz belőled okos ember!] tinótérdű Vt tinótérdü ǀ Szerk. fn + mn Nagy, vastag térdű <ember>. gúny, tréf ǀ Kár, hogy ijen tinótérdü ez a kislány. ǀ Megj. Metaforikus szóösszetétel. tipereg-toporog Vt tipörök-toporog ǀ Szerk. tn i + tn i (ikerszó) <Nyugtalanul ide-oda topog. biz, tréf ǀ Tipörök-toporog az ajtó előtt. Nëm mer bekopogni. ǀ tityeg-totyog tiprás J ~ ǀ 1. Lábbal taposás. 2. A pozdorja kitörése a kenderből taposással. ǀ Megj. Régen a tiprás még a masszírozás egyik formája volt. Idős emberek kisgyermekekkel tipratták a hátukat. ǀ tipratás tipratás Vt ~ ǀ fn 1. Nyomtatáskor a gabonaszemek kitiportatása lovakkal a szérűn. 2. A masszírozás egyik fajtája. ǀ tiprás tipródik Vt ~ ǀ ftn i 1. Toporog, topog <kínjában>. tréf, biz 2. Igyekezettel, de némi gyötrelemmel csinál <vmit>. 3. Bár sokat dolgozik, nehezen boldogul. tréf, gúny ǀ 1. Még mindik tipródok a tavali betekségömbe. 2. Bizony sokat tipróttam evvel a munkával. 3. Tipróttunk öleget, méksë gyutottunk sokra. ǀ tiprolódik tiprolódik Vt ~ ǀ tn i 1. Hosszasan tapos <vmit>. 2. Erősen gondolkodik <vmin>. ǀ 1. Mast má tiprolóttatok öleget a káposztáshordóba, gyertök ki onnan! 2. Tiprolóttam-tépelőttem, hugyan lëhetne kikeverönnünk az adósságbu. ǀ tipródik tisztakendör Vt tisztakendör, tisztakendër ǀ Szerk. mn + fn <Tilolás utáni> vékony szálú, jó minőségű kender. ǀ A tisztakendört mëgfonytunk fonálnak. ǀ Megj. Nevezték szálakendör-nek is. ǀ szálakender tiszteletes Vn tisztöletös, tisztëletës ǀ fn A református pap névhelyettesítője, megszólítása. ǀ Az asszony nëm nagyon szerette az urát, halom ikább a tisztëletës urat (Bar. II, 255. sz.). tiszteltet Vt tisztűtet, tisztőtet, tisztëltet ǀ ts i Üdvözletet küld <vki által>. ǀ Az édösanyám is tisztűteti az egész családot. tisztes-tisztára Vt tisztös-risztára, tisztës-tisztára ǀ hsz Teljesen, nagyon. ǀ A kismalacok mëgen tisztös-tisztára kiëtték a kukoricadarát a vállubu. Tisztöstisztára az aptya ez gyerök. tisztogat Vt ~ ǀ ts i Tisztít, takarít <udvart, lakást, edényt>. ǀ Akkor tisztogasd össze a konyhát! (Bar. II, 46. sz.) ǀ Fr. tisztogat [= takarít]. ǀ Megj. A címszó mai szokásosabb megfelelője a takaritt ige.

282 282 Szótár t tisztogatolódik Vt tisztugatolódik, tisztogatolódik ǀ tn i Huzamosan takarít, <s ezt kedvére teszi>. kedv, tréf ǀ Na, Mariska, tisztogatólócc? ǀ Megj. A kérdés itt a kedvesség, figyelmesség megnyilvánulásának számít. tisztul Vn ~ ǀ tn i 1. Az égről lassan elmennek a felhők. 2. Eltakarodik <vki vhonnan>. 3. Vmi kezd tisztává lenni. ǀ 1. Bakonya felü má tisztul az ég. 2. Tisztujj innen! 3. Lassan tisztul a fehér borom. titeket A tiktöket, tiktëket, titöket, titëket, bennőtöket, bennetëket ǀ nm tárgyragos alakja Benneteket. ǀ Tiktöket nëm hijtak lakodalomba? Várlak titöket ebédre. ǀ benneteket, bennőtöket titye- totya Vt ~ ǀ Szerk. mn + mn (ikerszó) Nehezen járó felnőtt vagy kisgyerek. ǀ Örek koromra titye-totya löttem. tityeg-totyog A tityök-totyog, tityëk-totyog ǀ Szerk. tn i + tn i (ikerszó) Lassan, bizonytalanul lépked ide-oda. ǀ Má tityëk-totyog a kislányunk a járókába. ǀ Megj. Ugyanilyen jelentésű a tityerëg-totyorog ige. ǀ tipereg-toporog, tötyög-totyog tityereg-totyorog l. a tityeg-totyog szócikkben tocsogós Vt ~ ǀ mn Vizes, sáros, lucskos <hely>. ǀ A rétajba sok tocsogós hel vót régön. tohonya Vn ~ ǀ mn Lusta, lomha <személy>. rossz ǀ Ijen tohonya embört të még nëm láttá. tojásfestés Vt tojásföstés, tojásfëstés ǀ Szerk. fn + fn A húsvéti tojások festése. ǀ Népr. Bodán hagyományosan hagymahéj levében festették meg régen a viaszszal megírt (megrajzolt) tojásokat. Aztán letörölték a viaszt, és ott maradt helyén a minta (tulipán, gereblye, lúdtalp, szegfű, árvácska). tok l. az ajtószárfa szócikkben tokárolás Vn tokárulás, ~ ǀ fn A felfújódott jószág bendőjéből a felgyülemlett gázok leengedése kiszívással. ǀ Megj. Ezt a kisebb műtétet állatorvos végezte. Ha a gyors művelet elmaradt, a jószág elpusztult. tokmány Vt ~ ǀ fn A kaszakő tartója, tokja. Az olasz kaszaküj, a karbarinygyó vót a legjobb a kasza éllözésire. A tokmányom mindig a nadrákszijjamra vót akasztva, hoty kézné lögyön a kaszaküj. ǀ Népr. Régen tülökből (a tehén szarvából) készítették a tokmányt. Az újak már bádogból vannak. Kaszáláskor ebben volt a kaszaküj. Kaszakővel fenték, élesítették a kasza pengéjét. Vizet, vizes füvet vagy rongyot raktak a tokmányba, hogy ne száradjon ki a kaszakű. tokmány = kaszakőtartó tülök (Bar. III, 34.). tokmányorrú Vt tokmányóru ǀ Szerk. fn + mn Nagy orrú <személy>. gúny, tréf ǀ Ity csufóták az ëggyik embört: tokmányóru. De nëm haragudott érte.ǀ Megj. Metaforikus szóösszetétel a címszó. tollaspogácsa Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Tollal díszített pogácsa. ǀ Népr. Szilveszterkor mindenki kapott a családban egy-egy pogácsát. Ebbe kis tollat tűztek, és így került a tészta a sütőbe. Az idősek pogácsáját tették legbelülre, középre a fiatal szülőkét, előre a gyermekekét. Akinek a tolla megégett, az félhetett a közeli haláltól. Ma már nem divat ez a félelmetes jóslás.

283 Szótár t 283 tollfosztás Vt tolfosztás ǀ Szerk. fn + fn 1. A finomabb részek leszedegetése a toll gerincéről. 2. Az összejövetel és helye, ahol ezt a munkát végzik. ǀ Népr. Régen ez az összejövetel alkalmat adott a legények, lányok találkozására. Sokszor éneklésre és táncra is sor került. tolong Vn tolongoszik, ~ ǀ tn i <Tömeg> összetorlódva szorong <vhol>. ǀ A bálba csak tolonktunk, lökölőttünk, mer ujan sokan vótak. Avvā Jancsi fölűtt a farkaskirál hátára, de akkorára má az egész udvar telle vót farkassā. Ott tolongosztak. Aki a vëlágon vót farkas, mind oda hódolt (Bar. II, 88.). Megj. hódolt = ment. tóp l. talp topa Vn ~ ǀ mn 1. Beteg lábú <kezű>, bicegő <ember>. biz 2. Ügyetlen, gyámoltalan <személy>. 3. <A fociban> botlábú. tréf, gúny ǀ 1. Bizony topa lët szëgény örek korára. 2. Gyerököm, hoty tucc ijen topa lënni? Sëmmi nëm áll a kezedre. ǀ Fr. nëm áll a kezére <vkinek vmi> [= ügyetlen; nem tud hozzáférni vmihez]. 3. A Jancsi ujan topa vót, hogy nëm tutta igyenössen rugni a fodbalt. topló l. a tapló szócikkben topolyafa Vt toponyafa ǀ Szerk. fn + fn Nyárfa. ǀ Megj. Csak Bodáról van baranyai adatunk a címszóra. Másutt ennek a fának topoja, topojafa a neve (ÚMTsz. 5: ). ǀ Megj. A fa másik neve: jegënye, jegënyefa, jegënyenyár, jegönye ǀ jegenye topolyafadugasz Vt toponyafadugasz ǀ Szerk. fn + fn és fn Dugasz topolyafából (jegenyéből). toponyafadugasz = parafadugó (Bar. I, 35.). topor Vt ~ ǀ fn Rövid és enyhén görbe nyelű, széles vágó felületű balta. ǀ Népr. A bognárok, ácsok fontos faragó szerszáma volt. A bognár ezzel öregőte ki a küllőnek, keréktalpnak való fadarabokat. toporog J ~ ǀ tn i 1. Nyugtalanul topog. 2. Így <Idegesen> topogva várakozik <vhol>. ǀ Fél órájik toporoktam a kapujjik előtt. toppancs Vt ~, tappancs ǀ mn 1. Széles talpú, nagy lábú <ember>. 2. Nagy, szélesen kitaposott lábbeli <főleg cipő>. 3. Kisgyermek talpa <játékosan>. kedv, tréf ǀ 1. Naty tappancsai vótak a bátyámnak. 2. Nëm köllene má fővennöd eszt a tappancs cipőt! 3. Add ide a kis tappancsodat! tor Vt ~, halotti tor ǀ fn, ill. Szerk. mn + fn Temetés utáni vendégség. ǀ Népr. Ma már csak nyomaiban van meg az a hagyomány, hogy temetés utána a halott közvetlen hozzátartozóit és a távolról érkező rokonokat vendégül látják. A kötetlen beszélgetés arra való, hogy elterelje e figyelmet a szomorú eseményről, és elősegítse a gyászolók mielőbbi megnyugvását ben ilyen volt a halotti tor: A halotti toron a rokonság, a komaság és esetleg a jóbarátok vesznek részt. A halott részére egy tányér húslevest (hosszúra metélt tésztával) tesznek annak a szobának ablakába, amelyben fel volt ravatalozva, és amelyben a tort is tartják, mert a halott szelleme is jelen van a toron. A halottat feketében gyászolják egy esztendeig. Amikor a tatemetőből hazaérnek a gyászolók, kezüket megmossák, annak jeléül, hogy nem voltak a halál okozói. Azután isznak egy pohár bort vagy vizet,

284 284 Szótár t hogy ne féljenek a halott szellemétől. Aki még ezután is fél, egy pillanatra a halott ágyára fekszik, hogy többé ne féljen A halott emlékére, rendesen az évfordulón, szentmisét vagy könyörgést szolgáltatnak a templomban (Bar. I, 236.). tornyos torta Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn <Lakodalomra, főleg a menyasszony részére> pörkölt cukorból készített torta. ǀ Nh. Ezt a menyasszony osztotta szét a lakodalom vendégeinek éjfél körül. ǀ Megj. Nevezték így is: pörküt torta. tóró l. tarló torokgyík Vt torog gyik ǀ Szerk. fn + fn Diftéria ǀ Tavasszal az első mëglátott gyíkot mëg këll fogni, annak mëg këll nyomkodni a nyakát, [s] azzal a kézzel, amelylyel azt tëtte, mëg këll kenni a saját nyakát, és a házbeliekét, akkor nëm kapnak torokgyíkot (Bar. I, 215.). ǀ Megj. Még a 20. század elején is a diftéria volt a gyakori csecsemőhalandóság oka. A beteg nagy láztól szenvedett. Így mondták: rajta van a Szent Anna tüze. Ezért Szent Annához imádkoztak, hogy vëgye le a tüzet, a lázasságot a beteg gyermekről. Szent Annához a néphit szerint a gyermekáldás patrónája volt. Nh. A torok gyék [gyík] a babonás gyógyításban felhasznált gyíkfajta kutakban is előfordul (ÚMTsz. 5: 423.). torpadt l. horpadt tortyog Vt ~ ǀ tn i 1. A forrás kiömlő vizének a hangja. 2. <Vkinek> szortyog az orra. rossz. tréf ǀ 1. Tavasszā mindig erőssebben tortyog a fórásog vize.2. Mëkfásztá, hogy ity tortyog az órod? totya Vt ~ ǀ mn 1. Nehezen mozgó, testes, kövér ember. biz, rossz 2. Járni tanuló kisgyermek. ǀ 1. Látod, mijen totya lëttem. 2. Aranyos ez a kis totya. ǀ tyotya, totyorog totyakos Vt ~ ǀ mn <Az öregség vagy a kövérség miatt> nehezen járó <személy>. gúny, tréf fn Az ilyen ember. gúny, tréf ǀ Totyakos embör vót ez má ötfen évessen is. Id van a totyakos is. totyikol Vt totyikul, ~ ǀ tn i 1. Sárban, vízben jár <vki>. 2. <Gyermek> sárban, vízben játszik. tréf ǀ 1. Kéntelen vótam totyikúni a naty sárba. 2. A Lacika mindik szeretöt totyikúni a pocsétába. totyorog Vn ~ ǀ tn i Ide-oda totyog <idős ember vagy kisgyerek>. biz. tréf ǀ Kezd má totyorogni a kislányunk. tő AJ tü, tű, ~ ǀ fn 1. A növény talaj alatti része. 2. Vminek <bőrnek, hajnak> a bőr alatti része. 3. Vminek <pl. fának> az alja. ǀ 1. Beteg lëtt a rózsabokrom tüjje. 3. Üjjünk lë kicsit a fa tüjjibe! Főtolvaj Ádány még addég horgya térden a vizet a tüjibe, de a szájába, még az [a bot] mëg nem ered! (Bar. II, 106. sz.). Odamënt Krisztus, mëkfokta a kalászt a tüjétül kezddē, oszt huszta főfelé (Bar. II, 134. sz.). tő l. a Nyáros-tő szócikkben többet J ~ ǀ hsz, ill. számnév ragos alakja 1. A szokásosnál nagyobb mennyiséget vmiből. 2. A szokásosnál hosszabb időt fordítani vmire. 3. Több alkalommal nem vagy éppen megismétlődhet bizonyos esemény. ǀ 1. Az almábu többet kérök. 2. Többet köllene velet törőnnöm! 3. A két embër nem vivódott többet. Mëgbékűt, oszt haza mënt (Bar. II, 156. sz.).

285 Szótár t 285 tőgyel Vt tőgyell, ~ ǀ tn i <Tehén> tőgyet ereszt; a tőgye megtelik tejjel. ǀ Szépen kitőgyēt a tehenünk. ǀ Megj. A címszó a ki- igekötővel használatos. tőgyes Vt ~ ǀ mn 1. A tőgyet eresztett tehén jelzője. 2. Gömbölyded, telt formájú <hölgy>. ǀ 1. A tőgyes tehénre mindég nagyon vigyásztunk, hogy në betegöggyön mëg. 2. Szép, tőgyes láŋ lëd belüle. tök alsó Vn ~ ǀ mn Lap az egyik kártyajátékban. Alacsony termetű, kis növésű ember. tréf, gúny ǀ Nálam van a tökalsó. Mit keres itt ez a tökalsó? tök l. az úritök szócikkben tökcsősz Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Alacsony növésű <férfi>. gúny, tréf ǀ Në ugrájjon itt ez a tökcsősz! ǀ Megj. A kis tökös jelzőt inkább csak kisgyermekekre, ill. serdülőkre mondták. ǀ csősz tőke A tüke, ~ ǀ fn Szőlőtő. ǀ Elöregöttek a tükék a szöllőmbe. Fijatalittani köllene. tőkefej AJ tükefej ǀ Szerk. fn + fn A szőlőtőke alsó része, ahonnan a vesszők sarjadnak. ǀ Látot, hoty penész lëtt a tükefejön? tökmagzacskó Vt tökmagacskó, ~ ǀ Szerk. fn + fn Kis, fejletlen ember. tréf, gúny ǀ Fr. Ujan, mind ëgy tökmagacskó. [= apró, csenevész ember]. tökörészik J ~ ǀ tn i Piszmog, tehetetlenkedik. tréf, rossz ǀ Má ëgy órájja tökörészöl itt a pajtába, méksë mész sëmmire. tökösveréb Vt töközsveréb ǀ Szerk. mn + fn Verébfióka. ǀ Nagyon haraguttunk a verebekre. Ezér kiszettünk a fészkigbü a töközsverebeket. tőle A tüle, ~ ǀ nm A 3. sz. egyéntől származik <várható> vmi. ǀ Eszt tüle kaptad. Tüle asztán csinyáhacc ám akármit. Tüle kőne eszt mëkkérdözni. tőled A tüled, ~ hsz kny Tület kértem eszt a minap. ǀ Megj. Lóterelő szó is msz értékben. Ezzel irányítják a lovat ekekapálás-kor, ha nincs lóvezető. tölgyes A tölös, tőgyes, ~ ǀ fn Tölgyfás erdő. ǀ Sog vargánya van a tölözsbe. Régönn a tölösögbe vót a makkótatás [ makkoltatás ]. ǀ Megj. Homonima a tőgy > tőgyes és a tölgy >tőgyes szavak kapcsolatában! ǀ tőgyes, makkoltatás tölgyfa A tőfa, tölfa, tőtyfa, töltyfa, tőgy, tölgy ǀ Szerk. fn + fn 1. Karéjos levelű, magas törzsű erdei fa [Eichenbaum, Eichenholz]. 2. Ennek értékes kemény fája. ǀ A töltyfa kiválló ipari fa. Mikor ëgy nagy erdőbe ért, látott ëgy nagy tölfát (Bar. II. 59.). tőfa = tölgyfa (Bar. III, 25.) ǀ Megj. A tölgyet makktermése alapján a makfá-nak is nevezik. Értékes, kemény fájából bútorokat készülnek. Régen hordókat készítettek belőle a kádárok, a bognárok meg keréktalpakat.ǀ makkfa, tölgyes tölös l. tölgyes töltelék AJ tőtelék, ~ ǀ fn 1. Hurkába, kolbászba, gömböcbe rakott töltőanyag <darált hús és fűszerek keveréke>. 2. Maga az így készített áru <a családoknál, ill. a hentesnél>. 3. A töltött káposzta gombóca <káposztalevélbe csavarva, töltve>. ǀ 1. Në sajnájjátok a fűszert a tőtelégbü! 2. Vigyetök kostulót a tőtelékögbü is a szomszédba! 3. Jó mëkpuhút a tőtőtkáposzta tőteléke (bandójja).megj. A gombócot így is nevezték: a tőtelék bandójja.

286 286 Szótár t tőltöget l. a kompol szócikkben töltögetőeke Vt tőttögetőeke, tőtögetőeke ǀ Szerk. mn + fn A krumplisor töltögetésére szolgáló eke. ǀ Megj. A sorok közt haladva az eke kétfelé tolta, fordította a talajt, így a növény töveihez több föld került. Akinek nem volt lova és ekéje, az kapával végezte a tőttögetést. tőlük A tülik, ~ ǀ nm, kiegészült alak A mondott személyektől. ǀ Tülik kaptam eszt a huzsvéti ajándékot. Kérdëm tülik: Mért gyüttetëk? (Bar. I, 319.) tömésfal Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Vert fal. ǀ Itt izs vannak tömésfalu házak. ǀ Népr. Agyagos föld és polyva keverékéből döngöléssel (veréssel) készült fal. Ezért vert fal-nak is mondják. Még a 20. század elején is készültek tömésfalú lakóházak, pajták. tömlöc J ~ ǀ fn 1. Börtön. 2. Sötét este, késő este. ǀ 2. Azér tömlöcig nëm muszáj ám dógoznunk. tömősulyok Vt tömősuk, suk ǀ Szerk. mn + fn A tömésfalú házak építésekor használt eszköz. ǀ Megj. Ezzel verték (tömték, döngölték) a deszkalapok közé hordott földet rétegenként. ǀ suk töpörtyű Vn töpörtyü, tepertő ǀ fn A kisütött szalonnazsír maradéka. ǀ Megj. Ez került a finom töpörtyüs pogácsá-ba vagy pörcös pogácsá-ba. A címszó változta: pörc.ǀ pörc töpörtyűs pogácsa, pörcös pogácsa l. a töpörtyű szócikkben töpreng A töpröng, ~ ǀ tn i Hosszasan, elmélyedve gondolkodik. ǀ Sokat töprenkëttem ám én ezönn. Ahogy ott magába töpröngött, elibe át ëgy vörös sapkás ördögembërke, oszt mëkszólétotta (Bar. II, 106. sz.). ǀ ördögember tör J ~ ǀ ts i 1. kny (Vmit összezúz, eltör). 2. Kukoricát szed a mezőn a kukoricafej letörésével. ǀ 2. Akkó mönnyünk kukoricát törni! ǀ Megj. A munkát így is nevezik Bodán: kukoricatörés, kukoricaszëdés. ǀ kukoricatörés, kukoricaszedés törek Vt ~ ǀ fn Csépléskor a gabonaszálak összetöredezett maradéka. ǀ A törekné is nagy vót a por akkor, amikor masinátunk. törekes Vt törekös ǀ fn Az a személy, aki a cséplőgép alól kiszedi és tovább viszi a töreket.ǀ Töreközs vótam a cséplőgépné. töreklyuk Vt töreklik ǀ Szerk. fn + fn Lyuk, ahol csépéléskor összegyűlik a törek. törekrosta Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn 1. Nagy méretű rosta a kendermagok tisztítására, kiválogatására. 2. Cséplőgépen az a rosta, amely a magokat átengedi, de a törek-et felfogja. ǀ 1. Mék használlom ám a törekrostát. törés Vt ~ ǀ fn 1. kny 2. A bor zavarossá válása, színének megtörése. 3. Az áztatóból kiszedett kendercsomók nyomása, törése taposással vagy a fejsze fokával. ǀ 2. A törés má láccik a boromon. 3. A kendör törésit mink jobban a fejsze fokával csinyátunk. ǀ Népr. Azért kellett megtörni a kendert, hogy a pozdorja könnyebben leváljon róla. törköly A törkő ǀ fn A kipréselt szőlő maradéka. ǀ Megj. Ebből készült a finom törkőpálinka.

287 Szótár t 287 törkölyös zsír Vt törkölözs zsir ǀ Szerk. mn + fn Zsír töpörtyűtörmelékkel. ǀ Megj. Kenyérre kenve fogyasztották, és pogácsát sütöttek vele. törkölypálinka l. a törköly szócikkben törlesztés A töllesztés, ~ ǀ fn 1. A sérelem megtorlása. szép 2. Az adósság rendezése. ǀ 1. Ez sokszor szokott ám vereködéssē tölleszteni.2. Még vissza van a töllesztés, de röndözöm. törülköző Vn törűközőkeszkenyő, törűközőkendő, törűköző, törőköző ǀ Szerk. mn + fn Törölközésre használt, nedvszívó kendő. ǀ Régön a törűközők is vászombu vótak, asztán gyüttek a gyócstörűközők. ǀ Népr. Korábban rendszerint a konyhában állt fémlábakon a lavortató. Fölötte kis fakarnison függött a kivarrott, törölköző, de ezt inkább csak dísznek szánták. A kéz- és arctörlők a lavór mellett lógtak. Mosakodásra a házilag főzött szappanokat használták. Csak az 1930-as évek körül kezdtek itt is szagos szappannyal (illatos szappannal) mosakodni. törvényt szab Vt törvént szab ǀ Szerk. fn + ts i Törvénykezik; törvényt hoz. ǀ A királfi ahogy vitte a lánt, mëgmonta nekije, hogy mindënt csinyáhat, csak ëgyet në: nála nékün në szabgyon törvént (Bar. II, 156. sz.). Láttam, huszonnégyen vannak, / Mind én rúlam törvént szabnak (Bar. I, 319.). ǀ Fr. törvént szab [= törvénykezik; ítélezik]. tőtike Vt ~ ǀ fn A must és a bor hordóba töltésére szolgáló faedény. ǀ Kimosom gyorsan a tőtikét. tőtt l. tölt tötyög-totyog Vt tötyök-totyog ǀ Szerk. ige + ige (ikerszó) Kisgyerek lassan, botladozva járni tanul. ǀ Tötyök-totyog má a kislányunk. ǀ tityeg-tötyög tötyörög-totyorog a tityeg-totyog szócikkben tövétől kezdve AJ tüjétül kezdē, tüjjétü kezdve ǀ Szerk. ragos fn + igenév 1. <Növényt> száránál, tövénél fogva <kezdve> [kell kitépni, kihúzni]. 2. <Vmilyen munkát> a legelején kell kezdeni. 3. Nagyon alaposan, részletesen.ǀ 1. Odamënt Krisztus, mëkfokta a kalászt a tüjétül kezddē, oszt huszta főfelé (Bar. II, 134. sz.). 3. Fr. tüvirü hëgyire [= nagyon alaposan, részletesen]. töviről-hegyére AJ tüvirü- högyire, tövirü-hëgyire ǀ Szerk. ragos fn + ragos fn (hsz, ikerszó) Nagyon részletesen, aprólékosan <mond el vmit>. ǀ Mesēd el tövirü-högyire, hugyan történt! ǀ Népr. Eredetileg biztosan Bodán is lerakási mód lehetett a címszó jelentése. A töve-hegye főnév a nád alsó és felső (vékonyabb) vége. Az Alföldön [hordozható szélfogó karám építésekor] mindkét szélre váltakozva került töve hegye, vékony vége vastag vége a nádnak (ÚMTsz. 5: 467.). A nádolás-nak ezt a módját feltehetően Baranyában is alkalmazták. ǀ Megj. A címszó konkrét(abb) jeletéséből alakult ki a mai elvont(abb) jelentés. Ez a jelentésváltozás Bodán is sok szót érintett. L. pl. a léha és a megbérmál, tragacs szócikkeket! tövisborona l. tüskeborona tragacs Vt ~ ǀ fn 1. Egykerekű, fából késztett, <a talicskánál hosszabb> szállítóeszköz. 2. <Újabban> öreg, elavult autó. tréf, gúny ǀ 1. Tód ide a tragacsot! 2. Mit lëhet csináni evvel az ócska tragacccsal? ǀ Népr. A tragaccsal szénát, szalmát

288 288 Szótár t szállítottak, és ezzel hordták ki a trágyát az istállóból. Bognárok készítették. Nem tévesztendő össze a talicská-val! ǀ talicska trágya l. ganaj trágyadomb l. ganajdomb (ganyédomb) trancsíroz A trancséroz, trancsérol, ~ ǀ ts i Feldarabol <vmit>. ǀ Előb még trancsérolom a tikot. ǀ Megj. A címszó német jövevényszó a falu magyar nyelvében (transchieren feldarabol ). transzport A trancport, ~ ǀ fn kny 1. Szállítmányozás. 2. Szállítmány. ǀ 2. Beálitottam mëgen ëty trancport malacot. Igy lëssz eladásra is mëg vágásra is disznónk. trécsel-traccsol Vt triccsöl-trëccsöl, trécsël-traccsol ǀ tn i 1. Locsog, cseveg, diskurál. rossz, tréf 2. Csattogva ugrál vki után. ǀ 1. Az öregök szerettek a kapugba trécsőni-traccsóni. 2. Mikor a palotába mënt, a lépcsőn a béka csattogott utána főfelé, mikó mëg a szoba felé mënt, hallotta, hogy a béka ott is hugyan triccsöltrëccsöl utána (Bar. II, 54. sz.). tritikale A tritikálé ǀ fn A búza és a rozs jó tulajdonságait egyesítő, keresztezéssel létrehozott gabonaféle. ǀ Megj. A tritikále a latin triticum búza + secale rozs szavak összetételével alakult új szó. ǀ Népr. Régen keverten vetettek rozsot és búzát. Ezt nevezték kéccörös-nek (kétszeresnek). A lisztjéből finom kenyér készült. Hátránya, hogy kevesebbet termett. tróbál l. próbál tromfol A tromful, ~ ǀ tn i Ellentmond, visszabeszél. rossz ǀ Tromful, ha kő, ha nëm, mer szereti a fölfordulást mindömbe. trotli A trotyli ǀ mn 1. Lassú mozgású, totyogós öregember. gúny, tréf 2. Gyámoltalan, bamba <férfi>. rossz, gúny ǀ 1. En is ijen trotyli löszök? 2. Nëm sokra mögyünk evvel a trotylivā. trotty Vt ~ ǀ fn 1. Lassú mozgású, nehézkes öregember. tréf, durva 2. Szellentés és ami vele jár 3. <Emberi> ürülék. ǀ 1. Mit akar ez trotty itten? 2. Vót ëty kis trotty? Nëm baj! 3. Kicsikém, trotty izs van a bugyikádba? trottyosok Vt ~ ǀ fn Rézfúvósok <zenekara>. tréf ǀ Nh. Főleg lakodalmakban muzsikáltak meg szüreti bálokon. Így is nevezték őket: purgërbanda. tuba Vt ~ ǀ fn 1. Galamb neve és hívogató szava. 2. Régen a tubám, tubicám kedveskedő megszólítása volt gyermekeknek és nőknek. 3. Rézfúvós <nagyobb> hangszer. ǀ Megj. Állathívogató: tubi, tubi, tubicám! Megszólításként <régen> és a népdalokban is: tubám, tubicám, galambom. tubaház Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Épített galambház, galambdúcra szerelve. ǀ Megj. Így is nevezték: tubalak, galambház. ǀ galambház, tubalak tubalak l. tubaház tud J ~ ǀ ts i 1. Lehetősége, módja van vmire. 2. Hisz, vél, gondol vmit. 3. Képes vmire.ǀ 1. Mëk tudom anni a küjcsönt. 2. Uty tuttam, hogy mék csak hetfe [ hétfő ] van. 3. Mëk tudod űni të eszt a lovat. Aszt hallottam, hogy të az egész ország buzáját ëgy éccaka lë is tudod aratni mëk szét is tudod választani (Bar. II, 88.).

289 Szótár t 289 túfelől A túfelü, túfelöl ǀ hsz A másik oldalon. ǀ Túfelü, a vőgybe izs vannak mék házak. tukmál A dukmáll, ~ ǀ ts i Erőszakosan fogadtat el vmit. rossz ǀ Rám dukmáta még a kábosztás tésztát is, pejig má nëm izs vótam ehös. tulajdon Vn ~ ǀ fn 1. A birtokolt tárgy, vagyon <része>. 2. Birtokos névmási értékben: saját, a magam ǀ 1. A ház az ű tulajdonába van. 2. A tulajdon kezemmē csinyátam ezt tikóllat. tulipán A tulipány, ~ ǀ fn kny ǀ Kár, hogy ēnyillottak a tulipányok. túlról A túru, túrul, tulrol ǀ hsz kny ǀ Túru, Bakonya felü gyütt a vihar. túlsó A túsó, tulsó, ~ ǀ mn Vmin túl levő <rész>. ǀ A vőgy túsó részin vannak a főggyejink. MNyA. 705: túlsó. turbán A turbány, ~ ǀ fn Hajból készített műkonty. ǀ Neköm nëm teccik a turbány. turcsi orrú AJ turcsi óru ǀ Szerk. mn + mn 1. Görbe orrú disznó. 2. Kis, pisze orrú ember. tréf, csúf ǀ 1. Az ëggyik malacunk turcsi óru. 2. Aranyos ez a turcsi óru kizsgyerök. túrószacskó A turósacskó ǀ Szerk. mn + fn Túró készítésére használt kis vászonzacskó. ǀ Népr. A megaggott és kissé felmelegített aludttejet ebbe öntötték, és a zacskót egy edény fölé akasztották. A savó lecsorgása után állt össze a túró a zacskóban. tus Vn ~ ǀ fn 1. Zuhanyozó. 2. <Lakodalomban> egy-egy vendég által rendelt dal, amely tus-sal, záróakkorddal fejeződik be. ǀ 1. Nálam izs van tus a fürdőszobába. 2. Röndőj të is tust a muzsikásoktu! tuskó 1 J ~ ǀ fn 1. A kivágott fa alsó része <a gyökerekkel együtt>. 2. Fatönk, amelyen fát hasogatnak. 3. Durva, faragatlan ember. rossz, gúny ǀ 1. A fődbe maratt a tuskó, mer nëm birtam kiszënni. 2. A tuskón hasogas, në a fődön! 3. Naty tuskó ez az embör. Mindég gorombáskodik. tuskó 2 Vt csutazsombék, csuta, csuta tüjje, csuta töve ǀ Szerk. fn + fn A levágott kukoricaszár töve, tuskója. ǀ Megj. Tuskó továbbá az a rövid farönk, amelyen a tüzifát vagy hasábfát hasogatják, ill. amin a bognár faragja a küllőket. ǀ tuskó 1 tuszli Vászonból készült kézvédő. ǀ Népr. Aratáskor használta a marokszedő és a kévekötő, hogy a gabona szára ne bökje a kezüket. tutuka Vt ~ ǀ fn A lopótök szárából készített üres henger, amelyre fonalat gombolyítottak. ǀ Megj. A lopótökből hébér-t (lopót) is készítettek. Az Ormánságban ennek tukó a neve (OrmSz. 558.). tutul Vt ~ ǀ tn i 1. <Kutya, róka> elnyújtva, éles hangon vonít. 2. <Szél> zúg, süvít. 3. <Gyermek> hangosan sír, bőg. rossz ǀ 1. Tutúnak a kutyák. Bisztossan fének valamitü. 2. Tutul a szél, de röndössen. 3. Mér tutul ennyit ez a kizsgyerök? tutyi Vt ~ ǀ fn Gyapjúból kötött lábbeli. ǀ Ithun inkáp csak tutyiba járok. ǀ pacsker tutyis kapca Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Gyapjúból kötött, térden aluli, vászonnal megtalpalt lábbeli. ǀ Megj. Ezt jobban csak télen viselték. ǀ Jó meleg vót a tutyiskapca.

290 290 Szótár t tutyitalp Vt tutyitóp, tutyitāp ǀ Szerk. fn + fn <Vászonból varrt> talp a tutyin. ǀ Népr. A tutyitalp erős vászonból készült, mégis gyakran kellett pótolni. tuzsár l. a kaputuzsár szócikkben tücskörészik Vt ~ ǀ ts i <Vmit> tartósan keres. tréf 2. Piszmog, lassan tesz-vesz <vmit>. ǀ 2. Meddék tücskörésző itten? ǀ Megj. Így is mondják: pücskörészik. ǀ tücsök, pücsök tücsök Vn pücsök, ~ ǀ fn kny 1. Fekete színű, zömök testű mezei rovar [Gryllidae; Acheta domestica]. 2. <Kedveskedve> kisgyermek szólító neve. ǀ 1. Má ciripűnek a pücskök. 2. Gyere ide, kis tücsköm. ǀ pücsök tülekszik Vt ~ ǀ tn i 1. Tolakodik. rossz 2. Dulakodik, birkózik <vkivel>. rossz 3. Erőszakosan törekszik<vmire>. rossz ǀ 1. Mindig előre tülekszik a sorba, mer türelmetlen. 2. Az udvaron tülekszik a Pista a Ferkóval. 3. Mér tüleksző? Neköd is gyut a gombódzbu. tündérlány Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Misztikus lény, aki rontásra is képes. ǀ A forgószélbe tündérlányok járnak, oszt akit talának, mëgrontik. Az én feleségöm izs beteg lëtt. A hajábul vittek a javósnak. Mikor haza gyüttek, a feleségöm jobban lëtt (Bar. I, 340.). ǀ Nh. Bank Laci látta, hogy a nagybicsérdi Malom-árokban éfékó tündérök förönnek. Heten vótak. A tündérüknek fölü lánytestik, alu mëg haltestik van. Ütet is csāták, de nëm mönt közéjjik, halom főkapott ëgy küjet, oszt közéjjik vágta. Azok ētüntek, de abba a përcbe körösztbe át előtte ëgy fejetlen ló, aki az elejivē dének vót fordúva (Bar. III, 340, 341.). A különös tündérekről l. még Dömötör Tekla , Zentai T , , 544., Pesti Dömötör Tekla szerint a tündérek általában csoportosan, többes számban jelentkeznek. Elvezetik a férfinépet az útról, betegre táncoltatják, gyakran a vízbe, tóba csalogatják, és így okozzák a halálát. tüntet J ~ ǀ tn i 1. kny 2. Felvág <vmire>, büszkélkedik. rossz ǀ 2. Në tüntess itt a butaságoddā! türet Vt ~ ǀ fn 1. Ölnyi összegyűjtött, összetűrt széna, szalma, fű. 2. Textilből egy tűrésnyi <rész>. ǀ 1. Hosztam ëty türed gaszt a malacoknak. 2. Még maratt azér tizenkét türed vásznam. türetvászon Vt türedvászony, türedvászoŋ ǀ Szerk. fn + fn 1. A megszőtt vászon szétvágatlan és gondosan összehajtogatott (összetűrt) formában. ǀ 2. Nyóc türedvászom még mindég van az ëggyik szekrényömbe. ǀ Népr. Felvágva ebből készültek régen a lepedők, a vászoningek, vászongatyák. Egy (1) türet mérete kb cm lehetett. tűrköd Vn türköd, ~ ǀ ts i Hosszasan gyűr, tömköd <vmilyen anyagot>. ǀ Nëm muszáj ám telle türkönnöd a zsákot, mer nagyon nehéz lëssz! tüske A tüsök, ~ ǀ fn 1. Gyomnövény (aszat) a gabonában. 2. A borona jelzője. 3. Bizonyos bokrok <főleg a rózsa, kökény> szárának hegyes, szúrós képződménye. 4. <Átvitt értelemben> megbántódás, sérelem. ǀ 1. Sok tüske van a buzába. [A másik út] az telle vót tüsökkē, de ollan sürüjen, hogy embör lögyön, aki neki mer vágni annak az utnak (Bar. II, 46. sz.). 2. Tüskebaránnyát magunk csinyátunk kökönyágagbu. 3. Tüsök mënt a tópamba. 4. Mëgbékétem vele, de azér tüsök maratt

291 Szótár t 291 ám bennem. ǀ Megj. A gabonában levő tüsök vagy aszat (gyomnövény) Bodán nem tüske, hanem tüsök! ǀ borona tüskeborona Vt tüskebaránnya, ~ ǀ Szerk. fn + fn Borona kökénybokrok tüskés ágaiból. ǀ Megj. Az volt a szerepe, hogy vetéskor az apróbb magvakat belekotorja a talajba. ǀ tüske tüskeböködő Vt tüsögböködő ǀ Szerk. fn + mn Az aszat (tüsök) irtására szolgáló eszköz. ǀ Nekünk izs vót tüsögböködőnk. ǀ Népr. A V alakú, éles kést egy hoszszú bot végére erősítették, és ezzel szúrták ki a gabonából a tüskéket (aszatot). A kést kovácsok csinálták. tüskerózsa Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Vadrózsa. ǀ Erdők széllin mëg a gyepügbe van sok tüskerózsa. ǀ Megj. A címszó szinonimái: tüskésrózsa, csipkerózsa, vadrózsa. ǀ Népr. Termése a csipkebogyó, csipke vagy hëcsëdli, amelyből finom lekvár készül. ǀ csipke, hecsedli tüskésdisznó Vt tüskezsdisznó, tüskézsdisznó ǀ Szerk. mn + fn Sündisznó; sün [Erinaceus europaeus]. ǀ Nagyon féllénk állat a tüskezsdisznó. Ēszalad röktön, ha mëglát engöm a kerbe. Éjjē mindig járnak a kertüngbe tüskezsdisznók. Még röfögnek is. ǀ Megj. Újabban így is nevezik: sün, süni (gyny-i szó), sündisznó. tüskésdrót A tüskezsdrót, tüskézsdrót ǀ mn + fn ǀ Kerítésre erősített drót tüskékkel. ǀ Jó erős tüskezsdrótot tëttem a keríttés tetejire. A tüskezsdróton csak nëm gyünnek át a rablók. tüskésribizli Vt tüskesribizli, ~ ǀ Szerk. mn + fn 1. Egres: zöldesfehér, bogyó alakú, savanykás gyümölcs. 2. És az ezt termő ribiszkeféle cserje [Ribes uva-crispa]. ǀ Van kéd bokor tüskeribizlim. ǀ Nevezik így is: piszke, tüskésszőlő tüskésrózsa Vt tüskesrózsa, ~ ǀ fn Vadrózsa. ǀ Virágzik a tüskesrózsa. ǀ Megj. Termése a csipkebogyó vagy hëcsëdli, amelyből lekvárt szoktak főzni. Megszárítva kiváló teának is. ǀ hecsedli csipkebogyó tüskésszőlő Vt tüskeszöllő ǀ Szerk. fn + fn Egres [Ribes uva-crispa]. (L. még fentebb!) ǀ Bodai nevét arról kaphatta, hogy a bogyója szőlőre emlékeztet, és szórós (tüskés) az ága. ǀ tüskésribizli tüskevessző Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A vadrózsa ága, vesszője. ǀ Adok ëgy fafejszét, avvā vágd lë az Istenátkoszta tüskevesszőt (Bar. II, 46. sz.). tüsszög Vn tüszög, ~ ǀtn i 1. Gyakran tüsszent. 2. Induláskor <a gőzmozdony> erősebben tüsszög, tüsszent. ǀ Megj. Ma már gőzmozdonyt nem igen látni a vasútvonalakon. tütöl Vn tütül, ~ ǀtn i 1. Kanász a kürtjével körtöl. 2. <Az autó> dudál, tülköl. 3. Gyerek hangoskodik. rossz, tréf ǀ 1. Tütűt a kanász, mer ideért hozzánk. 2. Nëm hallot, hoty tütűt az autó? 3. Në tütüjj itt a fülembe! tütü Vn ~ ǀ fn 1. Szeszes ital. tréf 2. Gyny-i szó: autó. ǀ 1. Szereti a tütüt. (Felnőttre érteve!) 2. Itt a tütüt, kicsim. tütüzik ~ ǀ tn i 1. <Felnőtt> italozik. 2. Kisgyermek autóval játszik <tütü hangokkal kísérve>. 1. Szeretöt tütüzni, asztán rá is mönt az egéssége. 2. Szépen tütüzik a Pistike.

292 292 Szótár t tüzesember Vt tüzesembör, tüzesembër ǀ Szerk. mn + fn Megszemélyesített lidérc vagy ludvérc. ǀ Népr. A lidérc alakja igen ellentmondásos a baranyai folklórban. Lehet mocsári láng ember formában (AmTsz. 244.) vagy hazajáró bünös lélök (Bar. I, ), titokzatos és félelmetes, nem látható személy, aki mëgnyomhati az embört (OrmSz ), elátkozott lélek, elátkozott mérnök, fényes jelenség, lólábú ördög; bolygó tűz, ami kísér; emberalak lámpással, földgáz [a berök égése] (Zentai T ). ǀ hazajáró lélek tűzfal l. a csúcsfal szócikkben tűzkő Vt tüszkü, tüszkő ǀ Szerk. fn + fn <Öngyújtóban> tűz csiholására való kő. ǀ Az eke kifordétott a fődbül acélat, tüszküjet, taplót, pipát mëg dohánt. [Aztán] az ember rá is izs gyútott. (Bar. II, 127. sz.). ǀ Népr. Amikor gyufa még nem létezett, akkor a dohányosok acélrudacska, tűzkő és tapló segítségével tudtak tüzet csiholni, ill. pipára gyújtani. tűzköd Vt tüszköd, tűz ts i 1. <Tűvel> odaerősít, odavarr <vmit vmihez>. 2. Belerak <vmit vhova>. ǀ 2. Hej! főkapaszkottam a fára, oszt főmásztam, hogy elérgyem a sütt vereböket. Megörűtem nekik, oszt mind a gatyám pártájába tüszköttem körü (Bar. II, 267. sz.). tűzvész Vn tüzvész ǀ Szerk. fn + fn Sok kárt okozó nagyobb tűz. ǀ Megj. Bodát többször is sújtotta nagyobb tűzvész.

293 Ty tyotya Vt ~ ǀ mn 1. Lassú, ügyetlen mozgású <személy>. biz 2. Lassú gondolkozású, kissé ügyefogyott <ember>. rossz ǀ 1. A tyotya öregapánk azér még űve is próbál dógozni. 2. Nëm értöd? Hogy lëhecc ijen tyotya? tyúk AJ tik, tyuk, ~ ǀ fn 1. Tojásáért, húsáért tenyésztett házi szárnyas. 2. Fiatal, <esetleg idősebb> butuska hölgy. szleng, durva ǀ 1. Télön nëm akarnak tojni a tiktyajim. Fr. tyukeszű [= buta]. Vak tik is talál szömöt. [= néha az ügyetlen vagy ostoba embernek is lehet igaza; még a peches embernek is lehet itt-ott szerencséje]. tikokkal fekszik [= korán fekszik le]. 2. Nëm sok esze van ám ennek a tyuknak. ǀ gatyás tyúk, kapcás tyúk, kendörmagos tyúk tyúkász A tikász ǀ fn 1. Baromfitenyésztéssel foglalkozó személy. 2. Tyúk- és tojáskereskedő. ǀ Mast má nëm járnak a tikászok Bodán. tyúkfészek A tikfészök, tyukfészëk ǀ Szerk. fn + fn A tyúk tojófészke. ǀ Megj. Ha nem a szokott helyére tojik a tyúk, akkor ezt mondják: Ētojt a tikom. tyúkganaj Vt tigganyé, tyugganyé ǀ Szerk. fn + fn Tyúktrágya. ǀ A tigganyé nagyom büdös tud ám lënni. ǀ tyúkszar tyúkgyümölcs Vt tig gyümőcs ǀ Szerk. fn + fn 1. Tyúktojás. 2. Tyúktojás keményre főzve <mint étel>. ǀ 1. Öreganyám még igy monta: szöggyétök össze a tig gyümőcsöt az ólba! tyúkhur Vt tikhur ~ ǀ ǀ Szerk. fn + fn Apró, fehér virágú gyomnövény [Stellaria media]. ǀ A kertünk telle van tikhurral. ǀ Megj. Nevét arról kaphatta, hogy ezt a gazt a tyúkoknak adják. tyúkhús A tikhus, tyukhus ǀ Szerk. fn + fn A tyúk húsa. ǀ Sokájik fősztem a tikhust, hogy mëkpuhujjon. tyúkmony Vt tikmony ǀ Szerk. fn + fn Tyúktojás. ǀ tyúkgyümölcs tyúkól A tikól, tyukól ǀ Szerk. fn + fn A tyúkok éjjeli szálláshelye. ǀ Megj. Gyakran kell tisztítani hamu és mészpor beszórásával, hogy ne szapoprodjon el ott a tiktetü (tyúktetű). tyúkszar A tikszar, tyukszar ǀ Szerk. fn + fn A tyúkok trágyája. ǀ Büdös ám a tikszar. ǀ Megj. Ezt az erős trágyát a kenderföldekre szokták kiszórni. ǀ tyúkganaj tyúkszem AJ tikszöm, tyukszöm, tikszëm, tyukszëm ǀ Szerk. fn + fn Bőrkeményedés a láb ujjain. ǀ Begyullatt a tyukszöm a lábamon. tyúktetű A tiktetü ǀ Szerk. fn + fn A tyúkon élősködő tetű [Menopon gallinae]. ǀ Mëgen telle vannak a tikok tiktetüvel. 293

294 294 Szótár ty tyúktojás A tiktojás, tyuktojás ǀ fn A tyúk tojása. ǀ Népr. Az eladott tojásból származó kis jövedelemmel mindig a ház asszonya rendelkezett. A tojásokért kapott pénz neve: tojáspéz [ tojáspénz ]. ǀ tyúkmony tyúkvakság Vt tigvakság ǀ Szerk. fn + fn <A tyúk> nehezen látása. ǀ Megj. A szónak az a megfigyelés az alapja, hogy este és éjjel a tyúkok már alig látnak. Biztosan ezért is vonulnak korán az óljaikba.

295 U, Ú uan l. olyan uborka A buborka, ~ ǀ Konyhakerti növény. ǀ Az idén is sog buborkát tëttem el. ucsu l. ocsu udvarló A udvalló, ~ ǀ fn Az a férfi, aki huzamosabb ideig teszi a szépet (udvarol) egy nőnek. ǀ Én röndös udvalló vótam. Nëm bolonditottom a lányokat. udvaros Vt ~ ǀ fn <Régen> módosabb gazdáknál ház körüli munkát végző személy. ǀ Megj. Ő gondoskodott az udvar rendjéről, tisztaságáról. ugordázik Vt ~ ǀ tn i <Gyermek> ugrándozik. kedv, tréf ǀ Ugordázik, mind ëty kizs bakkecske. ugri-bugri Vn ~ ǀ mn 1. Szertelen, szeleburdi <gyermek>. 2. Sokat ugráló, eleven <gyermek>. ǀ 1. Ez a kizsgyerök mindömbe ijen ugri-bugri. 2. Te is ijen kis ugri-bugri gyerög vótá. Szaladgátá egész nap. ugrómókus l. agronómus úgy csinált AJ uty csinyát, uty tëtt ǀ Szerk. hsz + tn i 1. Mindent úgy csinált, úgy cselekedett <ahogy elvárták tőle>. 2. Csak színlel vmilyen cselekedetet. ǀ 1. Az asszony mindënt uty tëtt, ahogy mëg volt mondval [ahogy tőle kérték] (Bar. II, 44. sz.). 2. Uty csinyát, mintha figyēne, de máshun vót az esze. úgy fordul Vt uty fordul ǀ Szerk. hsz + tn i 1. Valószínűen, meglehet. 2. Szerencsés esetben történő eseményre utalás. ǀ 1. Ha uty fordul, a gyüő évbe szeretnék öt hizót is tartani. 2. Ha uty fordul, ēgyüvök en is hozzátok. úgy lett Vn ugy lött, ugy lëtt ǀ Szerk. hsz + tn i Úgy történt. ǀ Mindön ugy lött, ahogy a macska monta (Bar. II, 46. sz.). Oszt mindën ugy lëtt, ahogy a levélbe vót irval (Bar. II, 59. sz.). új AJ ujj, ~ ǀ mn 1. kny 2. Az új termés és más új <várható> esemény időpontjára utaló szó. 3. Fiatalasszony, menyecske <jelzője>. ǀ 1. Ujj ez a kabátod? 2. Ujjik talán lëssz ölég lisztünk. 3. Mikor ém még ujj asszoŋ vótam, nëm ismertem a fáraccságot. ujan l. olyan ujanos l. olyanos újasszony l. az újmenyecske szócikkben újborkor Vt ujborkor ǀ Szerk. mn + ragos fn Akkor, ha már lesz újbor. ǀ Ujborkor lëssz a lakodalmunk. újember Vt ujembör ǀ Szerk. mn + fn Nemrég nősült férfi. ǀ Akkor még ujembör vótam a házná. újeszetndő AJ ujjesztendő ǀ Szerk. mn + fn 1. Új év. 2. Az új év első napja. ǀ Népr. Bodán is szokás volt, hogy fiúk újévköszöntő rigmusokat mondtak rokonok- 295

296 296 Szótár u, ú nál, ismerősöknél. A köszöntéséért almát, süteményt és egy kis pénzt kaptak. Itt is szoktak durrogatni szilveszterkor és újév napján a legények. újhold A ujhód, ujhold ǀ Szerk. mn + fn 1. Amikor a Hold egyik oldalának teljes felszíne újra látható a Földről. 2. A Hold fordított C alakú sarlója a holdfogyatkozás után. ǀ ǀ Nh. Az újholdhoz bizonyos munkatilalmak kapcsolódtak Bodán. Trágyát hordani bármikor löhet, de ujhódkor nem szabad a fődön széjjelszórni, mer férög össze mëg a vetést (Bar. I, 168.). Ásni, szántani mindönkor szabad, de mag alá csak harmadnapos újhódba, mer másképp férög pusztitti a vetést (Bar. III, 169.). Ujholdkor nëm szabad a rétön kaszáni, mer kevés lössz a széna (Bar. I, 190.). Szőlőt nyitni és mecceni csak harmadnapos ujhód után löhet hódfogytáig, hogy jó termés lögyön (Bar. I, ). Szërszámfát az erdőn hódfogytakor vagy harnadnapos ujhódkor szabad kivágni, mer másként belé esik a szú (Bar. II, 167.). ǀ Holdanya, holdújulás ujjas Vt ~ ǀ fn 1. Olyan női ruhadarab, amelynek ujja van. 2. Kiskabát. ǀ Fővöszöm az ujjasomat. új esztendő A ujj esztendő ǀ Szerk. mn + fn 1. Az új év első napja. 2. A teljes új év. ǀ Itt is szokázsba vót, hogy ujj esztedő naptyán köszöntő versöket montak a gyerökök. A legényök mëg durrogatni szoktak kujcspuskávā. ǀ Nh. Aki ujesztendőkor malacpecsönyét öszik, annak a házába sok pénzt, sok termést és sok hasznot túr be a malac óra. Ezért a malac fejit és órát [orrát] a gazda fogyaszti ē (Bar. III, 275.). újmenyecske Vt ujmënyecske ǀ Szerk. mn + fn Nemrég férjhez ment nő. ǀ Az ujmënyecskéket nëm kiméték ám a munkágba. ǀ Népr. Lakodalmakban éjfél után átöltöztették a menyasszonyt menyecskeruhába. Fejére díszes mënyecskekkendő került. Megkezdődött a mënyecsketánc. Tánc utána menyecske ajándékokat kapott vagy mënyecskepénzt. Ezt a vőfélyek szedték össze tányérba. A táncok végén a vőlegény (újember) földhöz csapta a tányért, hogy szöröncséjjik lögyön. újulás Vt ujjulás ǀ fn Újhold, holdújulás. ǀ Népr. A hagyomány szerint ujhótkor [ újholdkor ] lehet bizonyos betegségektől megszabadulni. Ilyenkor kell például rigmus kíséretében elkűdeni a fökönyt [fökényt]. Régen itt voltak szabályok arról is, hogy milyen munkákat ajánlatos vagy nem szabad újholdkor végezni. ǀ Hold anya, fekély, újhold ullan l. olyan unoka A onoka, ~ ǀ fn kny ǀ Id vótak karácsonykor az onokájjaink. unokasarjú Vt onokasargyu, unokasargyu ǀ Szerk. fn + fn Harmadik kaszálású fű. ǀ Megj. Jó időjárás esetén (ha sok volt az eső), gyorsabban sarjadt a fű, és háromszor is tudtak füvet kaszálni a réteken. unszol A unsztol, uszul, ~ ǀ ts i Kissé erőszakosan ajánl, kínál <vmit>. ǀ Ez a vásárba nagyon tutta uszúni ám a partékájját. untig Vn untig ǀ hsz Nagyon, teljesen, sokáig. ǀ Në aggyatok má többet! Ennyi untig ölég lëssz! úr J ur, ~ ǀ fn A férj megszólítása, ill. említése a feleség beszédében. ǀ Jó embör az uram. [A vastag béka] Mikor mëkszaporodott, ēkütte a lányáhon az urát: a Vizihalált (Bar. II, 64. sz.). ǀ Megj. A mai beszédben újabban: férjem.

297 Szótár u, ú 297 ura Vn ~ ǀ fn Férje. ǀ A fijatal mönyecske aszt hitte, hogy az ura gyütt vissza (Bar. II, 17. sz.). Az asszony nëm igen szerette az urát, halom ikább a tisztëletës urat (Bar. II, 55. sz.). urakdolga Vt uragdóga ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben) Vécézés. tréf, szép ǀ Uragdógára mënt. uram Vt ~ ǀ fn 1. Férjem. 2. Idegen személy megszólításaként. ǀ 1. Eléb mëgbeszéllöm az urammal. 2. Uram, mikor indul innen a busz? uras Vn urijas, ~ ǀ mn Urak viselkedésére, beszédére, ruházatára emlékeztető. ǀ Szép, urijas ruhágba járnak itt is a fijatalok, és a beszéggyik is urijas [ városias ]. urgya l. orrja úriparaszt Vt uriparaszt ǀ Szerk. mn + fn Csinosan öltözködő, dologkerülő, úriasan viselkedő falusi ember. tréf, gúny ǀ Esz csak ijen uriparaszd vót mindég. Ahun csak lëhetöt, kerűte a munkát. úritök Vt uritök ǀ Szerk. mn + fn Sütőtök. ǀ Télön sok uritököt ëttünk. úrnapi ág Vt urnapi ág ǀ Szerk. mn + fn Úrnapján megszentelt leveles, virágos faág. ǀ úrnapja úrnapja Vt urnaptya, urnapja ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben) <A katolikus egyházban> az oltáriszentség ünnepe. ǀ Népr. Régen a pünkösd utáni második csütörtökön vagy vasárnap tartották ezt az ünnepet. Zöld ágakból kis sátrakat építettek, és ezeket virágfüzérekkel díszítették. Az úrnapi sátor megszentelt ágaiból és a szentségkoszorúból sokan haza vittek egy-egy darabkát, és az istállókba tették, hogy a jószágokat ne érje betegség, ne csapjon villám a házba. ustor l. ostor út AJ ut, ~ ǀ fn 1. Gyalogút és dűlőút a határban. 2. Országút, műút. 3. Vminek a saját folyamata. 4. Lehetőség vminek az elérésére. ǀ 1. A gyalogutakat benyőtte a gaz. 2. Mëgyefai ut. Út Megyefára [Mëgyefai út (BMFN I, 127/49.)]. 3. Mindöm mënt a maga uttyán. 4. Ijen uton nëm kő mëggazdagonni. Fr. Keresi a boldogulás uttyát. [= szeretne boldogulni, és keresi az oda vezető utat]. Járt utat járatlanér el në hadd! [= ne kísérletezz bizonytalan lehetőséggel!] Legjobb az igyenös ut. [= legjobb tisztességesnek, becsületesnek maradni]. ǀ Megj. A Mëgyefai utat nevezik még Szentdomjáni ut-nak is, mert Szentdomján-on át vezet Megyefa felé. Megyefa egykor önálló település volt; ma Bükkösdhöz tartozik. Egéd vagy Szentdomján falu (Árpád-kori település) helyén ma lakott hely, majorság van (BMFN I, 122/267.). A Megyefai út vagy Kaposvári út nyomvonalán haladt egykor a Sopianae Valcum (Fenékpuszta/Keszthely) irányú római út. Valószínűen meg lehetne találni még maradványait a talajszint alatt (BMFN I, 127/ 157. Pécsi ut : Kaposi ut és Györffy 1: 281.) utaló Vt ~ ǀ fn Fogakból álló faszerkezet a kukorica, répa, krumpli vetés- ill. ültetéssorának jelölésére. ǀ Népr. Egy ember húzta maga után, és négy sort tudott vele kijelölni. utánamegy Vt utánnamegy ǀ tn i. 1. Követ vkit a járásban. 2. Meghal váratlanul vki után. 3. Vminek utánajár; érdeklődik, inrézkedik ǀ 2. Szëgény utána mënt a feleséginek. Ity talán jobb is. 3. Utánnamëntem a biróságokon, méksë lëtt igazam.

298 298 Szótár u, ú utánuk A utánnik, ~ ǀ hsz A jelzett személyek után; azokat követve. ǀ Utánnig ballaktam. utazik J ~ ǀ tn i 1. <Vmilyen közlekedési eszközön> eljut vahová. 2. <A mesében> úton van, jár. ǀ 1. Buszon utasztam Pécsre ǀ. 2. Ëccër Jézus utazott. Uttyába ëty folón këllëd vóna átmënni (Bar. II, 128. sz.). Más baranyai mesében: Amikor Szem Pétör és Jézus a fődön járt. Így is: [ ] amikor fődön vándútak [vándoroltak]. ǀ Fr. utazik valakire [= kellemetlenkedik vkinek, ezért állandóan zavarja]. útifű A utifüj, utifü ǀ Szerk. mn + fn Kerek levelű fű utak mentén [Plantaginacea]. ǀ Népr. Régen a főzetét sebek gyógyítására használták. útjában AJ uttyába ǀ hsz 1. Útjártában; útközben. 2. Amikor éppen úton volt. ǀ [utazás közben] Uttyába ëty folón këllëd vóna átmënni (Bar. II, 128.). Fr. uttyába van <vkinek vmi vagy vki> [= nincs már szüksége rá, akadályozza céljai elérésében]. útját állja Vn uttyát ájja ǀ Szerk. ragos fn + tn i 1. Akadályoz vkit az útjában. 2. Nehezíti vkinek a cselekvését, ill. vmilyen ügy intézését. 2. [Násznagy urak] El në ájják útamat, / Kerítsék ki kezemre / Mënyasszonyunkat! (Bar. I, 589.). ǀ Fr. uttyát ájja [= megakadályozza; hátráltatja vmiben]. útkapró Vt utkaparó, utkapró ǀ Szerk. fn + mn A közutak rendben tartását végző munkás, útőr. ǀ Megj. Régen, amikor még csak kövesutak voltak, útkapró javította az utak kisebb hibáit, és ő szórta szükség szerint a kavicsot az országútra. útnak válik AJ utnak vállik ǀ Szerk. fn + tn i Útnak indul. ǀ Megj. A népmesék szokásos fordulata volt. ǀ Megj. A címszóban levő szószerkezet is Fr. utóbb J ~ ǀ hsz 1. Később. 2. Végül. ǀ 1. Utóbb derűt ki, hogy jó nagyot hazudott. El akarta hajtani, de a béka nem mënt. Utóbb is mëkharagudott, oszt aszonta nekije: Ergye të, vastag béka! (Bar. II, 64. sz.). 2. Utób má nëm is haraguttam rá. utolér A utonér, ~ ǀ tn i Elér vkit az úton, nyomába ér. ǀ Látod, mégis utolértelek. utolja Vt utójja ǀ szjeles fn Vminek a vége, maradéka. ǀ Ez má csak az utójja a lisztömnek. ǀ Fr. utójját járgya [= nem sok van neki vissza az életéből; halálán van]. utolján Vt utójján ǀ 1. Végül; végtére. 2. Utóvégre; mégiscsak. ǀ 1. Ezök utójján azér csak mëgëggyesztek. 2. Sokájik huzakottak, de utójján mëgbékétek ëgymással. utoljára AJ utójjára ǀ hsz 1. Utolsónak, utolsóként. 2. Utolsó ízben. 3. Végül. 1. Mink má csak utójjára értünk oda. 2. Vasárnap ém még beszétem vele utójjára. 3. Addég-addék huzakottak, asztán utójjára csak mëgëggyesztek. [A mesebeli szereplő sok mindent látott], és Utójjára látta mëg a szájját [az öreg embernek] (Bar. II, 40. sz.). utolsó fogyta Vt utósó fotyta ǀ Szerk. mn + fn (igenév) A holdfogyatkozás utolsó napja (?). ǀ A vetés ideje nëm utósó fotytávā van, [hanëm] harmadnapos ujhódkor (Bar. III, 170.). utolsó óra Vt utóssó óra ǀ Szerk. mn + fn A halál órája. ǀ A pap ēmonta, hogy ëgy zarándok az uton utóssó óráján vót, annak atta [az ostyát] (Bar. II, 107. sz.).

299 Szótár u, ú 299 útra megy AJ utra mögy, utra mëgy ǀ Szerk. ragos fn + tn i Elindul; útnak indul. ǀ Lovát vasaltattya, / Útra akar mënni. / Én rulam még el is felejközött / Búcsúcsolkot adni (Bar. I, 471.). ǀ Fr. utra kel [= elindul ívhova>]. utra kereködik [= elindul vhova]. uzsonna AJ ozsona, ozsonna, uzsona ǀ fn 1. Kisebb délutáni étkezés. 2. <Ritkán> tízórai. ǀ 1. Jó esött a kis ozsonna kapállás után. 2. Tëttem neköd gyümőcsöt ozsonnára. uzsonnál AJ ozsonál, uzsonál ǀ ts és tn i 1. Uzsonnázik, uzsonnáját fogyasztja. 2. <Ritkán> tízóraizik. ǀ 1. Ott uzsonátunk minnyájjan a fa alatt, az árnyégba. 2. Szünetögbe szoktunk ozsonáni az iskolába.

300 Ü, Ű ü l. az ő szócikkben ű l. az ő szócikkben ücsém l. az öcsém szócikkben üdő l. idő üdőnap l. időnap üeg, üjeg, öveg l. üveg ühüngelődik Vt ~, ühüngetölődik ǀ tn i 1. <Ismételgetve> ühün, ühüm hangsorral <embert, állatot> figyelmeztet, ijesztget. 2. Jóváhagy, igenel vmit. ǀ 1. Ühüngelőttem, de nëm vették eszre. 2. Mëgtëszöd? Ühüm. ühünget Vt ~ ǀ ts i <Ühün hangsorral> ismételve kerget, ijeszt <főleg kutyát>. üjeg l. az üveg szócikkben ük, űk l. ők üldögél A üdögel, űdögél, ~ ǀ tn i kny ǀ Ott űdögētem sokájig. ǀ Megj. A címszó mai (újabb) megfelelője: csücsül (gyny-i szóként). ülep Vn illep, ilep, üllep, ~ ǀ fn 1. Az ember fara. biz 2. Nadrágnak a fart fedő része. ǀ 1. Jó nagy ülepöd van, hallod. 2. Kihasatt a nadrágom üllepe. ület Vt illet, ~ ǀ fn1. A nadrágnak a fart fedő része, feneke, amin ülünk. 2. A nadrág, a gatya elülső része, ahol a nyílás van. ǀ 2. Nyidva van a nadrágod illettye! ǀ Megj. A címszó mai megfelelője: slicc. ülőpad Vt ~ ǀ Szerk. Támlás pad volt a konyhában az asztal mellett. ǀ Népr. Faragással díszítették a támláját. Később festett ülőpadokat is vásároltak a bodaiak. Nevezték patszék-nek [padszék] is. (Képét l. HhSz. 178.). üllő Vt ~ ǀ fn 1. Nagy, csónak formájú acéltömb, amelyen a kovácsok az izzó vasat kalapálják. 2. Tuskóba verhető, kissé homorú felületű vasék, amelyen a kasza élét kalapáccsal kiverik. ǀ 1. Csattogott ám az üllő, amikor a kovács verte rajta az izzó vasat. 2. Az üllőt a határba is kivittünk magunkkal, hogy kiverhessük a kaszát. üllőszék l. a kalapálószék szócikkben ültet AJ űtet, ~ ǀ ts i 1. Növényt <palántát, facsemetét> a talajba helyez. 2. Kotlóst a kikeltésre szánt tojásokra rakja. 3. Szorgalmazza, hogy vki üljön le; ill. ültetési rendet állapít meg. ǀ 1. Elűtettem a paradicsonypalántákat. 2. Elűtettem a kotylósomat. 3. Űtessétök lë má a vendégöket! Nh. Amijen napon vót karácsony, azon a napon nëm jó kotylóst űtetni. Legjobb keddön vagy péntökön este, amikó a kanász hazaereszti a disznókat. A tojásokat sipkába köll tönni, akkor kokasok kēnek ki. Ha mégis jércék kēnek ki, azok kontyosok lösznek (Bar. I, 201.). 300

301 Szótár ü, ű 301 ültetőfa A űtetőfa ǀ Szerk. mn + fn Kis görbe ág vagy kihegyezett fadarab, amellyel lyukat lehet csinálni a talajban. ǀ Há tëtted az űtetőfámat? ümög l. ing ünnep A innep, ünnepnap, ~ ǀ fn Vasárnap vagy más jeles nap. ǀ Ünnepnapon nëm dógoztunk sohasë. Mindég mëktartunk az ünnepöket. ünnepies A innepijes, ünnepijes ǀ mn Ünnephez illő, ünnepélyes ruha, cipő. ǀ Szép, ünnepijes ruha vót rajtam, amikor bucsuba mëntem. ünneplős A inneplős, ~ ǀ mn Ünnepekre való, ünnepeken hordott ruha, viselet. ǀ Misére szép inneplős ruhába mëntünk. üredék Vn ~ ǀ fn 1. Lyuk, bemélyedés fában, köves talajban, sziklában. 2. Üresség vmely építményben <pl. a kemencében>. ǀ fn 1. A nyestök, mókusok üredékögbe fészkēnek. 2. Ēre a pap mënt az ómafáhon. Ahogy oda ér, ëgy üredékbül rákijátt valaki (Bar. II, 106. sz.). Alég tudott a szó után ráakadni az üredékbe ëgy embërre, aki ollan vót, mind ëty hangyálos tuskó (Bar. II sz.). ürmös Vn ~ ǀ mn Ürömmel is fűszerzett pálinka fn Az ürmös [pálinka]. ǀ Kehe ellen nagyon jó az ürmös pálinka. Kérök ëggy ürmöst! ǀ Megj. Jelentéstapadással alakult ki jelzős szerkezetből a címszó főnévi jelentése: ürmös pálinka > [az] ürmös. ǀ üröm üröm Vt irem, ~ ǀ fn 1. Ezüstös, molyhos levelű, illatos gyógynövény [Artemisia absinthium]. ǀ 2. E növény keserű kivonata. 3. Keserűség <mint érzés>. ǀ Megj. Főleg árokpartokon gyakori növény. Kivonatával készül az ürmös.ǀ Vót ám üröm is ippen ölég az én élletömbe. ürü Vt ~ ǀ fn Herélt birka. ǀ Ürüt foggyál harangossat, /Aszt a fekete gyapjussat (Bar. I, 292.). ǀ Megj. A harangos ürü-nek biztosan kisebb harang (kolomp) volt a nyakában. A vezérürü (kolomppal) haladt a nyáj élén. ǀ vezérürü üstház Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn 1. Téglából, vályogból rakott tűzhely üsttel, bográccsal <a lakáson kívül>. 2. Fémből készült, lábakon álló üstmelegítő. ǀ Népr. Disznóöléskor itt főzték ki a hurkát, gömböcöt; itt sütötték ki a zsírszalonnát; itt abálták a húst és a bűrkét. Nagy üstökben főzték a jószágoknak a krumplit és a takarmányrépát. üstüllést Vt ~ ǀ hsz Azonnal, tüstént. ǀ Üstüllést gyere ide, ha mondom! Az asszony üstüllést lëgyütt a fárul, oszt ēmënt (Bar. II, 59. sz.). üszkös Vt ~ ǀ mn Fekete gombabetegségben levő <búza>. ǀ Üszkös lëtt a buzám. ǀ Nh. Vető embörnek vetés közbe nem szabad beszéni. Ezér ëgy szöm magot tart a foga közt. Igy a madarak nem tösznek kárt a vetésbe. Pipáni së szabad, mer akkor üszkös lössz a buza (Bar. III, 173.). üszőborjú l. üsző üsző Vt ~, üszőborgyu ǀ fn Nőstény borjú. ǀ Ëgyik évbe három üszőm izs vót. ǀ Megj. Csak az első borgyazásig üsző a fiatal állat. üszök Vt üszök ǀ fn 1. Az égő fa, szalma még pirosló, parázsló állapotban. 2. Fekete gombabetegség a búzán. ǀ [A vető embernek] Pipáni së szabad, mer akkor üszkös lössz a buza (Bar. III, 173.) Vetés naptyán nem szabad az asszonnak

302 302 Szótár ü, ű könyeret sütni. De ha mégis muszáj nekijje, në nyújjon a vetőmaghó, de még a zsákhó së, mer szurkos lössz a buza (Bar. III, 179.). ǀ Megj. Színe alapján az üszök másik megnevezője a szurok szó. ǀ szurok ütőfa l. a suk, sulyok szócikkben üvé, üjjé, üjjéjé l. övé üveg A üheg, üjeg, öveg, ~ ǀ fn kny ǀ Tőccsétök mëg eszt az üjegöt vizzē! üzekedik Vt üzeködik, üzelködik, üzekëdik ǀ tn i <Nőstény, kérődző állat (pl. a tehén)> párosodni akar. ǀ Megj. Így is mondják: Fojat a tehén. L. még a párosodik szócikket! ǀ fojat üzen A izen, ~ ǀ tn i Vkinek a közvetítésével tudtul ad <vmilyen hírt>. ǀ Izent, hogy mënnyek érte. MNyA. 872: üzen. üzenet A izenet, ~ ǀ fn kny ǀ Mëkkaptam üdőbe az üzenetöt.

303 V vacak A vaszak, ~ mn Silány, értéktelen vmi. rossz fn Az ilyen tárgy, holmi. rossz, gúny ǀ Ijen vaszak ételt tuttá csak főzni? Eszt a vacakot csak tarcsátok mëg magatoknak! vacakol vaszakul, vacakul, ~ ǀ tn i 1. Hosszasan piszmog vmivel. rossz 2. Viccel, bolondozik vkivel. gúny 3. Piszkál, bosszant vkit. 4. Vmi nincs rendben. ǀ 1. Meddig vacakúsz még vele? 2. Kérlek, në vacakujj! Ez igy roz vicc ám! 4. Pár nap úta vacakul a szivem. Nëm érzöm jó magamat. vacakolódik Vn vaszakulódik, vacakulódik, ~ ǀ tn i 1. Hosszasan tehetetlenkedik. rossz 2. Lassan, hosszasan pakolódik, rendezkedik. ǀ 1. Nëm kőne evvel ennyit vacakulónni! 2. Nëm mögyök sëmmire a röndöszködézsbe, mer csag vaszakulódok. Vacsoracsillag Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Esthajnalcsillag. ǀ Főgyütt a Vacsoracsillag. vacsorál Vn vacsoráll, ~ ǀ ts és tn i Vacsorázik. ǀ Éppen vacsorátunk, amikor mëg gyütt a fijam. Ém még nëm vacsorátam mëg. vad J ~ ǀ mn 1. Nem háziasított <állat>, nem nemesített <növény>. 2. Még be nem oltott facsemete <ún. alany>. 3. Emberhez nem szokott állat. fn 1. Vadon élő állat. 2. Az ilyen állat húsa <mint ételalapanyag>. 3. Képtelen, rossz gondolat. rossz, gúny ǀ 1. Ëgyre jobban bejárnak ide a faluba a vaddisznók. 2. Ebbe a vad alanyba köllene óttani a natyszömü mëggyet. 3. Vadmacskák izs vannak a mecseki erdőgbe. 1. A vadak sok kárt tëttek a kukoricafődemön. 2. A vat husát főzés előtt ém mindég bepáculom. 2. Hoty tucc ijen vadakat beszéni? vadgesztenye A vadgesztönye, vadgesztënye ǀ Szerk. mn + fn 1. Díszfa [Aesculus hippocastanum]. 2. Ennek a fának a termése. ǀ 1. Széb virága van a vadgesztönye fájjának. 2. Szerettem szënni vadgesztönyét. vadházasság J vatházasság ǀ Szerk. mn + fn Életközösség házasságkötés nélkül. rossz, gúny ǀ Máma má ëgyre többen ének vatházasságba. vádol 1 AJ vádul, ~ ǀ ts i Vmit <pl. munkát> vállal. ǀ Ēvádútam eszt a nehéz munkát is. vádol 2 AJ vádul, ~ ǀ ts i Vkit hibáztat vmiért. ǀ Lopássā vádúta a szomszéggyát. vadréce Vn ~ ǀ Szerk. mn + fn Vadkacsa. ǀ Sog vatkacsa van a halastó körü.ǀ réce vadrózsa l. tüskesrózsa vadvendég Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Hívatlan, váratlan vendég. ǀ Nëm szeretöm a vadvendégöket. vadvíz Vt vadviz ǀ Szerk. mn + fn Szabályozatlan medrű vízfolyás. ǀ A Mecsek felü gyünnek lë a vadvizek. 303

304 304 Szótár v vagdal AJ vagdó, vagdā, ~ ǀ ts i 1. Gyorsan ütöget vmivel. 2. <Vmihez, vmibe > csapkod <vmit>. 3. Tömegével levág, öl <baromfit>. 4. Ismételten sérteget, szemrehányásokat tesz. rossz ǀ 1. Në vagdād má aszt szöröncsétlen lovat! 2. Hozzám vagdāta szëgény anyám a dorgókat, mer likassak lëttek. 3. Lakodalomra sok tikod vagdātak lë. 4. Ém vagyok a hibás? Fejemhő vagdāsz most mindönt. vagdalózik Vn ~ ǀ tn i 1. <Vmivel, pl. ostorral> összevissza csapkod. 2. <Erős hangon és bántóan> sérteget vkit. rossz ǀ 1. Szeretöd vagdalózni az ustorávā. 2. Të csag vagdalózni tucc a szavaiddā? vágó 1 Vt ~ ǀ fn Egy pászta (rész) a szőlőben. ǀ Van három pászta szöllőnk a Belső-högyön. vágó 2 Vt ~ ǀ fn Vágásra szánt disznó. ǀ Ëgy disznót eladásra, kettőt mëg vágónak szántam. váj l. a Fijem-vájás szócikkben vájdling Vt vájling ǀ fn Nagyobb, kör alakú, zománcozott edény. ǀ Népr. Régen főleg ebben mosogatták el az edényeket az asszonyok, és disznóöléskor ebbe rakták a kifőtt hurkát, gömböcöt meg a töpörtyűt. ǀ Megj. A címszó német jövevényszó Boda nyelvében (Weidling mosogatódézsa ). vakarcs Vt ~ ǀ fn 1. <A dagasztóteknőben> összekotort maradék kenyértészta; és a belőle készített kisebb kenyér. 2. Fejlődésben elmaradt gyermek, malac. tréf, gúny ǀ 1. Ennek a vakarcsnak is jó ize van ám. 2. Mit akarsz ijen vakarcs malaccā? ǀ Megj. Cipó-nak is mondják a vakarék-ból sütött kis kenyeret. ǀ cipó vakaró Vt ~ ǀ fn Ló és szarvasmarha vakarására, tisztítására szolgáló, fémből készített eszköz. vakbarázda Vt vagbarázda ǀ Szerk. mn + fn <Szántóföldön a barázdák közt> szántatlanul hagyott, keskeny földsáv. ǀ Nëm tud az röndössen szántani, aki vagbarázdát hagy maga után. ǀ Megj. Ha a ló megugrott, és az eke kifordult a barázdából, egy darabon a talaj szántatlan maradt. vaklyuk Vt vaklik, vakjuk ǀ Szerk. mn + fn <Főleg pince falába> vájt, kiépített üreg, lyuk. ǀ A vakligba tëttem a pálinkás üjegöt. ǀ Megj. Ide üvegeket, gyertyát, mécsest, kulcsokat szoktak tenni. vakondok A vakond, ~ ǀ fn kny (A föld alatt élő, rovarevő emlős.) ǀ Mëgen turt a vakond a kerbe. ǀ Megj. Így is nevezik: pucok. vakota Vt ßakota, bakota, ~ ǀ fn 1. Kopásból eredő folt a tükrön. 2. Kisebbnagyobb foltok a gyümölcsön. ǀ 1. Vakota van a tükrön. 2. Csupa ßakota a körtém. vakotás Vt ßakotás, bakotás, ~ ǀ mn 1. Foltos <tükör>. 2. Rozsdafoltos <gyümölcs, bab>. vakszem Vt vakszöm, vakszëm ǀ Szerk. mn + fn Halánték. ǀ Napok úta fáj a vakszömöm. valagavége Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben). Rokona, hozzátartozója. rossz, gúny mn Lenézett személyiség>. rossz, gúny ǀ Ēgyütt az összes valagavége, pedig nëm is hítták üket. Ez ujan semmitérő, valagavége embör. ǀ Megj. Így is mondták: Seggevége embör. ǀ seggevége embör

305 Szótár v 305 valahová A valahá, ~ ǀ hsz kny ǀ Valahá csak lëtëttem a bicskámat. valamelyest A valamellest, valamejjest ǀ hsz kny ǀ Valamejjest jobban vagyok tënnap úta. valamerre A valamőre, valamēre, ~ ǀ hsz kny ǀ Indujjatok el valamēre! valami J ~ ǀ nm kny hsz Talán, összesen. ǀ Gyüttek a pajtássaji. Valami tizen vótak. választási Vn válosztási, ~ ǀ mn Szopástól már elválasztott <malac>. ǀ Ezök választási malacok. vállfa Vt válfa ǀ Szerk. fn + fn 1. kny 2. A járom felső fája. ǀ 1. Válfára tëdd a kabátodat! vállkéve Vt válkéve ǀ Szerk. fn + fn A kazal oldalain levő kévék. ǀ Megj. Ezek tartották össze a kazalt. valósi Vn ~ ǀ mn Vmely vidékre, faluba való <ember>. ǀ Há valósi való maga? Ém bodáji vagyok. váltott gyerek Vt vátod gyerök ǀ Szerk. mn + fn <A boszorkány által> elcserélt gyermek <még csecsemő korában>. ǀ Mikor a gyerököt a lapátra tëtte, oszt ēkeszte mondani, hogy bedobi [a kemencébe], csak ott termëtt a boszorkány, odatëtte az ēlopott gyerököt, a magájét mëg ēvitte (Bar. II, 44. sz.). ǀ Nh. A helyi hiedelem szerint a boszorkány képes arra, hogy ellopja, kicserélje (elváltsa) az egészséges kisbabát, és beteget tegyen a helyére; de ravaszsággal visszaszerezhető tőle a vátod gyerök. Megj. A vátod gyerök-ről szóló meséknek bizonyára volt egykor valamilyen valóságalapja. Ha testi fogyatékos gyermek született, talán kis korában egészségessel cserélte ki valaki akkor, amikor ezt a szülők nem látták. Csak kis késéssel derülhett ki, hogy valami nincs rendben. Ekkor kezdődött a kisgyermek visszaváltásának megszervezése. A visszaváltásnak szinte horrorisztikus történetei maradtak fenn az ormánsági folklórban. (L. Zentai T , 444, 640.) ǀ rossz(ak) változik Vn vátozik, ~ ǀ tn i 1. Más lesz, mint volt korábban. 2. Átalakul vmi vmilyenné. ǀ 1. Sokad vátozott ez a gyerök taval úta. 2. Esősre vátozott az üdő. Ahogy eszt a béka hallotta, mingyá királfival [királyfivá] vátozott (Bar. II, 54. sz.) Parázsbul, aki arannyal vátozik, vigyön haza sokat (Bar. II, 59. sz.). ǀ Népr. A bodai népmesékben gyakran szerepel, hogy valami képes átváltozni valamivé: pl. a parázs arannyá válik, a láncból hajszál lesz, az ember kővé válhat, a kövek megelevenedhetnek, ill. macska emberi hangon tud megszólalni stb. váncog Vt ~ ǀ tn i Vmely német nyelvjárásban és nehezen beszél. tréf, gúny ǀ Csag váncogni tud. Nëm is értöm, mit mond. vándorol A vándul, ~ ǀ tn i <Gyalogosan> hosszú útra kel. ǀ Jézus mëg Pétër ëgyütt vándútak (Bar. II, 127. sz.). ǀ Megj. Érdekes a baranyai népmesékben ez a fordulat: Jézus és Pétör vándút [vándorolt] és utazott. Nem mënt! vánkos Vt ~ ǀ fn 1. Fejpárna. 2. A lószerszám borítója a háti részen. 3. Taligán ez tartja az eke göröndőjét. ǀ 3. Rátëttem a vánkosra az eke elejit. vánkosciha l. párnaciha vánkosfa Vt ~ ǀ Szerk. A kocsi elejének része, amelyre a tengely kapcsolódik

306 306 Szótár v vannak A vagynak, ~ ǀ tn i 1. kny (Léteznek.) 2. <Vkik> vhol tartózkodnak, és ott találhatóak. 3. Megtörténik vmi. 4. <Vkik> eljutnak vhova. 5. Megvannak vmekkorák, vmilyen korúak ǀ 1. Vannak még jó embörök. 2. A lányok éppen othun vannak. Fegyverëk vagynak az égön (Bar. II, 59. sz.). 3. Túl vannak a szüretölésön. 4. De a lány hama túl vót a vizön (Bar. II, 64. sz.). 5. Ezök a fák vannak száz évessek is. Ezök vannak tiz méterössek is. Fr. soron van [= ő következik]. nëm vót mit tënni [= nem tehettek mást]. vánszorog A váncorog, ~ ǀ tn i 1. Nehézkesen jár; szinte vonszolja magát. 2. Fáradtan, kimerülten jár. ǀ 1. Má váncorogni së nagyon tud. 2. Kicsit azér váncoroktam ám a futás után. varacskos Vt ~ ǀ mn Apró dudorokkal borított felület. ǀ Mijen varacskos lëtt a malacok füle! varacskosbéka Vt varacskozsbéka, varanygy, varanygyozsbéka ǀ Szerk. mn + fn Varangyosbéka. ǀ Fétem a varacskozsbékátu. varangy és varangyosbéka l. varacskosbéka várják A várik, várgyák, ~ ǀ ts i <Vkinek, vminek a> megérkezésére számítanak. ǀ A gyerökök má nagyon várgyák a Jézuskát. MNyA. 896: várják. Várkapu l. a Vár-völgy szócikkben Vármegye háza Vn Vármëgye háza ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben) <Régen> a megyei igazságszolgáltatás hivatali épülete. 2. Az igazságszolgáltatás megtestesítője, szimbóluma. ǀ Rászállott a páva / Vármëgye házára, / De sok szëgény fogoj legény / szabadulására (Bar. I, 267.) Vár-völgy A Vár-vőgy, Várfő vőgye ǀ Szerk. fn + fn Völgy az egykori földvár közelében. ǀ Vár-vőgy (BMFN I, 127/542, 52, 53.) Zsolt Zsigmond szerint régi földvár helye. ǀ A völgy egy részének Várkapu a neve. vásáll l. vásárol vasaltat Vt vasātat, ~ ǀ ts i <Ló patájára kovácsmesterrel> patkót veret. ǀ Lovát vasaltattya, / Útra akar mënni (Bar. I, 471.). ǀ Megj. A kocsi kerekét is vasātatták, amikor kováccsal sing-öt (ráf-ot) rakattak rá. ǀ sing, ráf vásárfia Vt vásárfija ǀ Szerk. fn + fn (birt. szerkezetben) Vásári ajándék <gyermekeknek>. ǀ Lektöpször báblovat, bábbabát kaptak a gyerökök vásárfijának. vasárnap A vësárnap, ~ ǀ fn A hét hetedik napja; ünnepnap. ǀ Vasárnap nëm dógozunk. vásárol A vásáll, ~ ǀ ts i Vesz vmit. ǀ Vásátam eszt-aszt Pécsön. vasgereblye Vt vazsgerébgye, vazsgereble, vazsgerébje ǀ Szerk. fn + fn Vasból való, kertben használt talajegyengető szerzsám. ǀ A pajtába tëttem a vazsgereblét. vaskapocs Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn 1. Vasból készült, a két végén hegyes és meghajlított kapocs a gerendák összefogására. 2. Rúdra erősített vaskampó. ǀ Népr. Régen az utóbbit tűzoltáskor használták. Ezzel rángatták le az égő kazalról a kévéket. vasláb Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Szabadtéri főzéskor ezen a háromlábú tartón állt a bogrács. ǀ Megj. Nevezték ezt tigli-nek is. Valószínű, hogy a tigli is német jövevényszó a falu magyar nyelvében.

307 Szótár v 307 vasmacska Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Vasból készült háromágú horgony. ǀ Nëm mindönki tutta hasznáni a vasmacskát. ǀ Megj. Ezzel szokták kiemelni a kútba esett vödröket. vasvilla A vazsvëlla ǀ Szerk. fn + fn Vasból készült két-, három- vagy négyágú vella. ǀ Nekünk töb vazsvëllánk izs vót. ǀ Népr. Széna-, szalma- és trágyahordáskor használták ezeket a szerszámokat. ǀ Megj. Bodán az étkezéshez használatos villának is vëlla a neve. vasra verve Vt ~ ǀ Szerk. ragos fn + igenév Bilincselve van <vki>; elfogták és megbilincselték. ǀ Csütörtökön este / Csak aszt vöttem eszre, / Hogy a kedves kisangyalom /Vasra vagyon vervel (Bar. I, 267.) vaszak l. vacak vászon A vászony, ~ ǀ fn Kenderfonalból készített szövet. ǀ Vászonybu csinyátunk lepüdőket. ǀ Népr. Régen majdnem minden háznál volt Bodán szövőszék. Ezeken főleg vásznakat szőttek az asszonyok. A vászon fajai voltak: küttölös-, pamutos- és parazdvászony. vászoncseléd Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn 1. Nő, asszony. 2. Női cseléd. ǀ cseléd vászongatya Vt vászonygatya, vászoŋgatya ǀ Szerk. fn + fn Vászonból készült nadrág. ǀ gatya vászoning Vt vászonyüng, vászoning ǀ Szerk. fn + fn Vászonból varrt ing. ǀ Mëgvam még a vászonyüngöm. vatarász Vt ~ ǀ ts és tn i Kotorász, keresgél <vmit>. biz ǀ Mid vatarászol itten? ǀ vatat vatat Vt ~ ǀ ts i Matat, hosszasan keresgél vmit. gúny, biz ǀ Ëggy órájja, hogy vatattok. Asztám méksë talállitok mëg a kujcsot? ǀ vatarász, matat vécé A véce, ~ ǀ fn Vízöblítéses vécé. ǀ A véce is lögyöm mindik tiszta! ǀ Megj. A régi (udvari) vécék nevei: klozët, rëtërát, árnyékszék. Újabban: budi. veckendezik Vt veckendözik, veckendëzik ǀ tn i Vergődik, ide-oda mozog, jár. biz, tréf ǀ Akkor ot kínomba csak veckendösztem. védőnő A véddőnő, ~ ǀ Szerk. mn + fn kny ǀ Majd a véddőnő mëgmonygya, mit kő tënni ijenkor. végett J ~ ǀ nu Vmi miatt <értelemben>. ǀ Az öcsém véget kaptam ki az apámtu. Végette akkor én së mëhettem moziba. véghez visz A végbe visz, vékhöz visz, vékhëz visz ǀ Szerk. ragos fn + ts i <Szándékot, elhatározást> megvalósít. ǀ Mindönt vékhő vittem [végbe vittem], amit akartam. véka Vt ~ ǀ fn Fűzfavesszőből font kétfülű kosár. ǀ Megj. Inkább vesszőkosár a neve. vékonya Vt vékonnya, véknya, ~ ǀ fn (birt. szjeles) Dereka. ǀ Uty fáj a vékonyom, hogy maj lëszakad. Panaszkodik, hoty fáj a véknya. vëlág l. világ veled A véled, ~ ǀ nm Személyeddel. ǀ Széles árok, keskëny a zút, köll mënni. / Véled, rózsám, nem érëk rá beszéni (Bar. I, 317.).

308 308 Szótár v vélekszik Vt ~ ǀ tn i Véleményt formál<vkiről, vmitől>. biz 2. Emlékszik <vmire>. ǀ 1. Errü ugy vélekszik, hogy ű nëm tëhet róla. 2. Nëm vélekszök én erre. velembéli Vt ~ ǀ mn Velem egykorú. ǀ A Jóska velembéli. Ëggyüt jártunk iskolába. velik l. velük vëlla l. villa vellakés l. villakés velük A űvelik, velik, ~ ǀ nm kiegészült alakjakja ǀ Űvelik mëntem el. vemhes Vt ~ ǀ mn Méhében magzatot hordó <tehén, ló>. ǀ Vemhes a Szökfü nevü tehenem. vendégeskedés Vn vendégösködés, vendégëskëdés ǀ fn 1. Vendáglátás, vendégvárás. 2. Vki vendégként van jelen vhol. ǀ 1. Bizony nëm kis pézbe kerül a vendégösködés. 2. Szeretött ot lënni, mer kedveli a vendégösködést. vendégoldal Vt vendégódal ǀ Szerk. fn + fn Két hosszú rúd a karfákon a kocsi oldalán. ǀ Nagyon erőssek a vendégódalak. ǀ Népr. Betakarodáskor és szénahordáskor tették fel ezeket a hosszikocsi-ra, hogy így növeljék a rakfelületet. ǀ karfa, hosszúkocsi véndely Vt véndöl, véndő ǀ fn Zsírosbödön. ǀ Avas lëtt a véndőbe a zsirom. ǀ Népr. Régen a véndőket fából készítették. Ezekben hamar megavasodott a szír. Az avas zsir-ról azt tartották, hogy jó bizonyos betegségek ellen, akárcsak az avas szalonna. venyige Vt venyöge, ~ ǀ fn 1. Levágott, száraz szőlővessző. 2. A belőle kötött nagyobb rőzsecsomó. ǀ 1. Régön venyigévē fűtöttünk be a kemincét. A venyige még jó lësz rőzsének. Ha tavaszi meccéskor a venyige béle vastag, akkor gyönge termés lössz. De ha vékony a béle, akkor bő termés lössz (Bar. III, ). ǀ harmadnapos újhold veranda A vëronda, vëranda ǀ fn Fedett tornác. ǀ Csupa sár lëtt a vërandánk. ǀ gang véraszt l. virraszt vérasztás l. virrasztás vérasztó l. virrasztó verbunk Vt verbung ǀ fn Régi ugrós tánc. ǀ Szilaj tánc vót ám a verbung. verbunkol Vt verbungol ǀ tn i Járja a verbung nevű táncot. ǀ Szerettünk verbungóni. veréb A vereb, ~ ǀ fn Szürkésbarna tollú, apró termetű madár. ǀ Nagyon ēszaporottak a verebek. Hej! főkapaszkottam a fára, oszt főmásztam a fára, hogy elérgyem a sütt vereböket (Bar. II, 267 sz.). Fr. Aszt csiripölik a verebek [= úgy hírlik; azt mondják ]. Jobb ma ëgy veréb, mint hónap ëty tuzok. [= érjük be a biztossal; biztos az, amit a jelenben el lehet érnünk.] ǀ Megj. A veréb szinonimája (főleg a gyermekek nyelvében): a csuri. verejték A veritték, ~ ǀ fn Izzadság. ǀ Csupa verejték lëtt az orcám. ǀ Fr. kiverte a vérös verejték [= megijedt, megrettent vmitől]. vérös verejtékkel [= nagy küzdelem árán <ér el vmit>].

309 Szótár v 309 véreshurka AJ véröshurka, vérëshurka ǀ Szerk. mn + fn Kukorica- ill. rizskása, sertésvér és sült hagyma keverékével töltött hurka. ǀ Sűt krumpli vót vacsorára mëg véröshurka. ǀ kásáshurka, hurka vergölődik Vt vergülődik, ~ ǀ tn i 1. Vergődik, szenved <vmitől>. 2. A bajból kétségbeesetten próbál kijutni. rossz 3. Nem vagy csak nehezen boldogul <az életben>. ǀ 1. Évek úta vergülődik szëgény a nagy betekségibe. 2. Addig-addég vergölődött a sárba, amég ki nëm gyutod belüle.3. Vergölőttünk mink is ölék sokat. Méksë gyutottunk ötrü a hatra. verha Vt vërha ǀ fn Felszakadt és kiköhögött váladék, hurut. ǀ Tiszta vërha a köpésöm.ǀ verhás verhás Vt vërhás ǀ mn Köhögős, köpködős <beteg>. ǀ Vërházs vagyok napok úta. ǀ Megj. A címszó feltehetően a vérhas véres has szavunk nyelvjárási változata (TESz. 3: 1120.). verkcajg Vt vërcájg, vërcajg ǀ fn 1. Eszköz, szerszám. tréf 2. Étkészlet. ǀ 1. Ēhosztam az egész vërcájgomat. 2. Tëgyétök ki az asztóra vërcajgokat! ǀ Megj. A címszó német köznyelvi megfelelője das Werkzeug szerszám. vermelő Vt vermölő, ~ ǀ fn Erős acélból való, keskeny kis kapa. ǀ Vermölővel könnyebb a kemény fődet fölvágni. ǀ Megj. Talajmunkák és veremásás során ezzel vágják fel a keményebb, köves részeket. Mondják még irtókapá-nak is, mert ezzel lehet a gaz gyökerét legjobban kiszedni a talajból. verő szem Vt verő szöm ǀ Szerk. mn + fn Szigorú, ártó tekintetű szem, amelytől <a helyi hiedelem szerint> a kisgyermek megijedhet. ǀ Nh. Az erős tekintetű, bozontos szemöldökű embert nem is engedték kisbaba közelébe. A megijedt gyermekre mondták, hogy szöm ártot neki. Ilyenkor javasasszony-t hívtak, aki mëgöntötte a gyermeket. ǀ rontás, szemmelverés, megöntés, szemvíz vers Vt ~ ǀ fn 1. Költemény 2. Harangozásban szünetekkel tagolt kisebb rész. 3. Rend, sor, egységnyi rész (pl. a kapálásban). ǀ 2. Má kéd versöt harangosztak. ǀ Megj. A szünetekkel megszakított harangozást így is nevezték: csöndíttés. verseng Vn vörsöng, versëng ǀ tn i 1. Versenyez <vmiért>. 2. Veszekszik, pörlekedik. rossz ǀ 1. Ketten is vörsönktünk azér a szép lányér. 2. Ezök állandójjan vörsönktek a sëmmiségökér. verseny A vörsöny, versëny ǀ fn kny ǀ Vörsömbe vótam vele. versenyez A vörsönyöz, versönyöz, versënyëz ǀ tn i kny ǀ Versönyözzetök csak egymással! vert fal l. a tömésfal szócikkben vertákol Vt ßërtákol, vërtákul, vërtákol ǀ tn i Éjjelez, virraszt. ǀ Megj. Valószínű, hogy a régi katonai nyelvből került a helyi nyelvjárásba. A Wer da? ( ki van itt ) szókapcsolat lehetett a vërtákol előzménye. (L. még AmTsz. 421.) vertyog Vt vërtyog ǀ tn i 1. <Kotlós> nyugtalanul, ismétlődően rikácsoló-rekedtes hangot ad. 2. <Vki> furcsa, rekedt hangon beszél. rossz, gúny ǀ 1. Állandójan vërtyog a kotylósom. 2. Csag vërtyogni tunnak ezök az öregasszonyok ott a padon.

310 310 Szótár v véső A vésü, ~ ǀ fn kny ǀ Vót neköm vésüm is, de ēveszelődött valahugyan. ǀ Megj. A véső bognárok, asztalosok és ácsok szerszám volt. veszejt A ~ ǀ ts i Veszni hagy vkit; veszít. ǀ Szomjan veszejtötték. [Jancsi] tutta, hogy a két báttya od van az udvarba, oszt el akarták veszejteni (Bar. II, 88.). veszekedik l. a megveszekedik szócikkben veszelődik Vt ~ ǀ tn i 1. Vmi feleslegesen fogy, pazarlódik. rossz 2. Nem tudni, hogy <vmi> miért veszett el. ǀ 1. Csag veszelődik a sok étel, mer nëm tëtted a hüttőbe. 2. Valahun ēveszelődött a szép cson(t)nyelü bicskám. veszélyes AJ veszéllös, veszéjjös, veszéjjës ǀ mn 1. Aki, ami veszélyt okozhat. 2. Veszéllyel járó <esemény, cselekedet>. ǀ 1. A galóca veszéjjözs gomba. 2. Nagyon veszéjjös főmászni, fijam a villanyoszlopra. veszi el Vn vëssze el, vëszi el ǀ ts i 1. <Vmit> vesz el vhonnan. 2. Feleségül veszi. ǀ A szëgény fiju ennek a gazdag rókabőrkereskëdőnek a lányát vëssze el (Bar. II, 59.). veszít rajta Vt veszitt rajta, rajta veszitt ǀ Szerk. tn i + hsz Vmin vesztesége van; vmi nem sikerül. ǀ Kéccör szöröncsés is löttem, / De harmaccor rajt vesztöttem (Bar. I, 284.) ǀ Megj. Mai szóhaszálattal: ráfizettem; veszteségem volt. vesszőkosár l. véka vetélő Vt vetéllő, ~ ǀ fn Alkatrész a szövőszéken végzendő munkához. ǀ Népr. Fából készült, kis csónak alkú eszköz. Ebben forog a cséve, amelyről a fonal a szövőszéken a hosszanti fonalszálak közé kerül. ǀ cséve (csév) vetés Vt ~ ǀ fn 1. Szövőszéken a fonálvetés módja. 2. A magvetés módja. 3. A vetőmagok elvetésének kikelt eredménye. ǀ 1. A fonalat a szüjőszékre a vető segiccségivel raktunk föl. Ez vót a fonávetés. 2. Jó sikerűt a vetés, mer nincsenek üres helek a vetézsbe. 3. Hunap mögnízünk a vetésöket.ǀ Nh. Ēső vetéskor kendörpazdërgyát visznek ki a fődre, hogy ojjan erős lögyön a buza szára, mind a kendörnek. Akkor nem dől mög (Bar.I, 174.) A vetés ideje nem utóssó fotytávā és harmadnapos újhódkor van. Legjobb péntökön kezdeni, de csütörtökön sohasë, mer a csütörtökön vetött búza ēmászik a fődön, mind a tök hindája (Bar. I, 171.). Ha Józsefnapkor süt a nap, bátran mög löhet kezdeni a tavaszi vetést (Bar. I, 279.). Vetés naptyán nem szabad az asszonnak könyeret sütni. De ha mégis muszáj nekijje, në nyújjon a a vetőmaghó, de még a zsákhó së, mer szurkos lössz a búza (Bar. I, 179.). ǀ Megj. Így akarták megakadályozni, hogy gabonaüszök támadja meg a vetéseket. vetet Vt ~ ǀ fn Egy ölnyi, vellányi takarmány, amit az állatok elé vetnek. ǀ Ëgy vetet szénát vittem a lovaknak. vettes Vt vëttes ǀ mn Minden áru, ami nem otthon készül, hanem a boltban vásárolják. ǀ A vëttes paprika nëm ujan jó ám, mind amit én darállok a mi paprikángbu. Ez vëttes pulóvër. vettesbél A vëttezsbél ǀ Szerk. mn + fn Bél, amit boltban vásárolnak <hurka, kolbász töltéséhez>. vető AJ vető embör, ~ ǀ Szerk. mn + fn, ill. fn 1. <Az a személy>, aki a felszántott, boronált földbe vetőmagot szór. 2. A fonálvetés eszköze. ǀ Nh. A vető embörnek vetés közbe nem szabad beszéni. Ezér ëgy szöm magot tart a foga közt.

311 Szótár v 311 Igy a madarak nem tösznek kárt a vetésbe. Pipáni së szabad, mer akkor üszkös lössz a buza (Bar. I, 173.) ǀ Megj. A vető leírását l. OrmSz vetőszántás Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn A gabona vetése előtti újabb szántás. ǀ A vetőszántásom jó sikerűt ebbe az évbe. vezérürü l. az ürü szócikkben viasz A vijaszk, vijasz ǀ fn kny ǀ Régön vijazgyërtáyávā világótunk mëg pëtrólámpávā, ha nëm vót áram. ǀ Népr. Vijasszal irtam meg a huzsvéti tojásokat. viaszérés AJ vijaszkérés, vijaszérés ǀ Szerk. fn + fn A gabona érettségének foka, mutatója. ǀ Mink vijaszérézsbe kesztünk aratni, hogy në potyog gyon ki a kalázbu a szöm. viaszosvászon A vijaszosvázsony, ~ ǀ Szerk. mn + fn kny ǀ Megj. Konyhaasztalra szokták tenni. vicikel-vacakol AJ viszikül-vaszakul, viciköl-vacakol ǀ Szerk. tn i + tn i (ikerszó) Piszmog, szöszmötől <vmivel>. ǀ Ez órákig viszikül-vaszakol a motorgyával. vicik-vacak AJ viszig-vaszak, ~ ǀ Szerk. fn + fn Értéktelen tárgy, silány holmi. rossz ǀ Ennyi viszig-vaszak között utysë lëhet mëktaláni a csavarhuzódat. vicsorog Vt ~ ǀ tn i 1. Fogait mutatva morog <a kutya>. 2. Bántóan, éles hangon, folyamatosan nevet <vki>. rossz, tréf ǀ 1. Rám vicsorgott a kutyájjik. 2. Ugy nevet, hogy vicsorog. vider l. a vödör szócikkben vigyáz J ~ ǀ tn i Éberen figyel <vkire, vmire>. ts i Őriz vmit. ǀ Vigyáz az öccsire. Vigyázza a szöllőt, mer hamargyossan gyünnek a seregélök. ǀ Megj. Igekötővel is: Ém má sokszor rávigyásztam, hogy neköm nëm jó hidegöt innom. vigyázat Vt ~ ǀ fn Őrködés, felügylet<vhol>. ǀ Betlehemnek pusztájában / Pásztorok vigyázatában / Nagy öröm hirdettetett. / Mert a barmok pajtájában / Ökör, szamár jászolában / Üdvözitőnk született (Bar. I, ). ǀ Megj. Ez a szövegrészlet bodai betlehemes játék énekéből való. viggyan Vt ~ ǀ tn i <Vmi vhonnan> hirtelen előjön. ǀ Mindik kiviggyannak a fogaji a nevetézsbe. vihar AJ viher, ~ ǀ fn 1. Zivatar 2. Az egyén, ill. a társadalom válságos időszaka. ǀ 1. Naty széllē gyütt a vihar. 2. Az ű csalággyigba hetente van vihar. Akkor nagy viher lött, a fejetlen ló mög ētünt (Bar. I, ). ǀ Megj. Érdekes ormánsági tájszó is a viher [ vihar ] (OrmSz. 594.) A viher erős szél és a viheder, vihadar, vihedör régi szavaink közé tartozik (TESz. 3: 1143.). Fr. kitör a vihar (akár a természetben, akár a családban) [= erős szél támad, dörög az ég; ill. nagy perpatvar, veszekedés indul a családban, közösségben]. viher l. a vihar szócikkben vikler/vikli Vt vikli ǀ fn A ház eleme volt régen két gerenda között. ǀ Népr. A vikliző ember kb. 120 cm hosszú, erősebb fadarabra rozsszalmát tekert, majd ezt polyvás sárral bekente. Száradás után a vikli a helyére került, és ott bevakolták. viksz Vn ~ ǀ fn <Régen> cipőtisztító paszta és kályhafényesítő neve volt. ǀ A bódba lëhetöd vikszöt kapni.

312 312 Szótár v vikszel Vn vikszül, vikszöl, vikszël ǀ ts i Viksz nevű anyaggal beken, tisztít vmit. Megj. Igekötős igeként: Kivikszölöm még a cipőmet. világ AJ vëlág, ~ ǀ fn 1. Világosság, fény. 2. A Föld és a rajta levő természeti, társadalmi alakulatok. 3. Az emberiség. 4. Sehol <a világon>. 5. Az egész világ; a nagyvilág. 6. Valahol a világban.ǀ 1. Gyúccsatok világot! Há tëtted a világot [=a gyertyát]? 2. A világürbü bisztossan érdökös a Föld. 3. Ugy látom, főbojdút az egéz világ. 4. Az egéz világon nincs ujan jó embör, mind az én uram. 5. Neköm të vagy a lekszöbb a világon. [A király] Ëccër aszt monta a fijainak, hogy mönnynek világnak (Bar. II, 46.) 6. Hon vót, hon nëm vót, vót a vëlágon ëgy szëgény embër (Bar. II, 59. sz.) Hon vót, hon nem vót, vót a vëlágon ëty királ (Bar. II, 88. sz.).ǀ Fr. Akkor elsötétűt előttem a világ. [= hirtelen megszédülve minden elhomályosult előttem; nem láttam a fényt]. nëm a világ [= nem nagy dolog; ez nem is olyan sok]. nagyot fordút a világ [= sok minden gyökeresen megváltozott <a világban>]. mönnyenek világnak! [= menjenek szerencsét próbálni az egész világon]! aszt hiszi, hogy ű a vilák közepe [= azt hiszi, minden érte van; önhitt, beképzelt]. él bele a világba [= élvezi az élet örömeit; nincsenek tervei és távolabbi céljai; felelőtlen]. nëm düll össze a világ [= ez még nem végzetes esemény, dolog]. világgá mëgy [= kóborol, vándorol; elbujdosik vhova]. íty kerek a világ [= így van ez rendjén; ez hozzátartozik az élethez]. Szömösnek áll a világ. [= az boldogul, aki élelmes, körültekintő]. ǀ Megj. Az 1. jelentés még ezekben a szóösszetételekben: gyërtyavilág, lámpavilág ǀ cserevilág, másvilág, túlvilág, atyavilág. világol Vt világul, ~ ǀ tn i 1. Lámpát éget; vele teremt világosságot. 2. Vmi világít vhol. ǀ 1. Még világónak. Biztos nëm feküttek lë. ǀ 2. Messzirü világúd valami. világtalan AJ vëláktalan, viláktalan ǀ mn Vak <ember>. szép ǀ Jézus odamënt Jancsihoz, oszt aszonta nekije: Të szëgény vëlágtalan, mozsd mëg a szömöd ebbe a vizbe. Jancsi mëgmosta, oszt mingyár látott. (Bar. II, 88.)ǀ Népr. Régen valószínűen itt is hittek a szëmmozsdatás gyógyító erejében. Még az 1900-as évek elején szokás volt vidékünkön, hogy a magyaregregyi Szent-kut vizében megmosdatták a kisgyermekeket. Ettől remélték, hogy a szömmozsdatottak nem kapnak szembetegséget, trachomá-t (L. AmTsz. 285.). A közeli Bakonyán és Kővágótöttösön is volt csodatevő kút, a a Lászlófai-kut vagy Szent László-fórás. A hagyomány szerint itt, a Szömfáji-kutnál meggyógyultak a szemfájós betegek (BMFN I, 128/268, 129/186, 187.). villa AJ vëlla, ~ ǀ fn 1. Étkezéshez használt három- vagy négyágú evőeszköz. 2. Szerszám a mezőgazdasági munkák segítésére <széna, szalma hordásakor és a trágya eltakarításában>. ǀ 1. Régön csak kalánnyal öttünk. Ujjabban vëllával is öszünk. 2. Vëllávā adogattunk föl a kévéket a kocsira. Favëllávā könnyü vót forgatni a szénát. Megj. Bodán a köznyelv hatására az 1. jelentésben már a villa szó a használatosabb, ill. a 2. jelentésben is gyakori a villa szó. Korábban a vëlla szót mindkét jelentésben használták. Újabban már a rakodó eszközt is nevezik villának. ǀ Népr. A mezőgazdasági munkákban használt vëllák nevei: kévehányó vëlla (kétágú), széna- és szalmahányó vëlla (háromágú) ganyézóvëlla, répahányó vëlla (négyágú). Anyaga szerint: vazsvëlla, favëlla. ǀ MNyA. 256: villa.ǀ villakés

313 Szótár v 313 villakés Vt vëllakés ǀ Szerk. fn + fn 1. <Régen> olyan kés volt, amelyhez kis villaszerű rész is tartozott. 2. Evőeszköz, villa. vëllakés = villa; evőeszköz, de nem kés (Bar. III, 36.). villámlik A villámol, ~ ǀ tn i 1. Villám cikázik az égbolton. 2. Vmi megmegvillan. ǀ 1. Dörög és villámlik. Nagy eső lëssz. 2. Mérgibe csak ugy villámlik a szöme. ǀ Fr. villámlik a szöme [= igen haragos]. villamos A villanyos, ~ ǀ mn Villamos árammal működő gép <jelzője>. fn A városi közlekedés egyik eszköze. ǀ Villanyos áram hajti a darállónkat. Régön Pécsön izs vót villanyos. vinyárol Vt vinyárul, ~ ǀ tn i Viháncol, hangoskodik. tréf ǀ Në vinyárújjatok állandójjan! vinnyog Vn ~ ǀ tn i <Kutya, macska> éktelenül, panaszosan és megszakadó hangon nyüszít, ill. nyávog. rossz 2.<Ember> éles hangon sír. rossz ǀ 1. Mér vinnyog a kutyánk mostanába? 2. Gyerököm, mér vinnyoksz röggel úta? virgács Vn ~ ǀ fn 1. Mikulásra adott, kis díszes vesszőnyaláb. 2. Fűzfavesszőből font korbács. ǀ 1. Elfeneköllek a virgácsoddal, ha nëm lësző jó kislány! 2. Neköm még van ëgy öreg virgácsom. ǀ Népr. A bodai gyerekek aprószentek napján (december 28-án) korbáccsal mëntek korbácsúni. Kis rigmusokban kívántak minden jót a családnak: Jó légy, egésségös légy, jó övő légy, jó fingó légy [ ] ǀ korbács, korbácsolás virgolódik Vt virgulódik, ~ ǀ tn i Vergődik, küszködik. biz, rossz ǀ Virgolódunk ebbe a naty szëgéŋségbe. Ámomba azon virgulóttam, hogy mëktámattak a kutyák, és nëm tuttam elülik ēfutni. viribel Vt viribül, viriböl ǀ tn i 1. <Kacsa, liba> hangosan, a vizet szétszórva iszik. 2. Kisgyermek a pohárba fújva és a vizet forgatva iszik. tréf ǀ 1. A libák is szeretnek viribűni. 2. Haggyat csak, had viribüjjön a Gyurika! virityel Vt virityül, virityöl, virityël ǀ tn i <Kacsa, liba> a csőrét vízbe mártva hangosan iszik. ǀ Hogy virityőnek a récék a válluná! virrad A virad, vérad, ~ ǀ tn i Hajnal van; kezd világosodni. ǀ Kejjünk föl, mer má vérad! ǀ Megj. Igekötővel is: Mëgvératt vége a virradatnak. ǀ Fr. fővérad [= megérzi a reggelt; felébred hajnalra] kivirad [= kivilágosodik a hajnal, reggel lesz hamarosan; és <újabban> egésszen kiviratt [= megszépült, megfiatalodott]. ǀ virradat virradat A véradat, ~ ǀ fn Hajnal. ǀ Má véradatkor mëntünk aratni, hogy a nagy meleg në visejjön mëg bennünket. virraszt Vn véraszt, viraszt, ~ ǀ tn i 1. <Ébren van>, nem tud aludni. biz 2. Halott vagy beteg mellett <vigyázva> ébren tölti az éjszakát. ǀ 1. Virasztok, mer nëm gyün álom a szömömre. 2. Én is vérasztottam öreganyám mellett, amikor halállán vót. virrasztás Vt vérasztás, ~ ǀ fn A halott melleti virrasztás imádkozással, <régen> siratással és csendes beszélgetéssel. ǀ Népr. Régen siratóasszony-ok búcsúztatták a halottat monoton, félig verses, félig prózai, énekre emlékeztető szöveggel. A virrasztás akkor szűnt meg, amikor már a halottasházból vitték a halottat a temetőbe.

314 314 Szótár v virrasztó Vt vérasztó, ~ ǀ mn 1. Az a személy, aki virraszt. fn Az a hely, ahol virrasztanak. ǀ Régön még ēmëntünk vérasztóba. viselő(s) ruha Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Hétköznap hordott ruha. ǀ Én a viselős ruhámra is tuttam vigyázni. ǀ Megj. A viselő(s) ruhát hétköznaplós ruhá-nak is mondják. A vasárnap hordott ruha meg inneplős ruha. viselős asszony Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Terhes nő, gyermekét váró asszony. szép ǀ A viselős asszonynak mindönt meg köll adni, amit kiván, mert ha nëm kapja mëg, akkor kiüt a jele a gyermök testin (Bar. III, 63.) A viselős asszony mozsdóvizét este nem szabad kiönteni, hanëm az ágy alá köll tönni, máskép mögrotja a boszorkány (Bar. III. 63.) ǀ Megj. Újabb megnevezések: terhes nő, állapotos nő, állapotos, más állapodba van, áldott állapodba van, gyerököt vár. visintozik A visittozik, ~ ǀ tn i 1. <Állat, főleg malac> hosszasan, többször visít. rossz 2. Kisgyermek hosszasan visít. rossz ǀ 1. Éhössek a malacok. Ezér visittoznak. 2. Nëm jó hāgatni a kizsgyerökök visintozását. viszel A visző, viszöl, viszël ǀ ts i ǀ Mid visző, Pista? MNyA. 810: viszel. viszi A vissze, ~ ǀ ts i 1. Vmit tartva távolabbra halad. 2. Magával ragad vkit, vmit. 3. Juttat vmit vhova. 4. Vmi rosszra késztet vkit. rossz 5. Út vhova vezet. 6. Életlen kés nem vág rendesen. ǀ 1. Vizet visz az aratóknak. Röttön irt ëgy cédulát. Abba beleirta, hogy aki aszt a cédulát vissze, kössék fő a fára (Bar. II, 59. sz.). 2. Még a kucsmámat is ēvitte a betörő. 3. Odáb vitte a széköt. 4. A szëgénség vitte bümbe. 5. Ez az ut Bakonyára visz. 6. Nëm viszi a késöm még a kënyeret së. Fr. viszi még valamire [= boldogul; érvényesül]. nëm visz rá a lélök [= nem tudom megtenni; nem engedi a lelkiismeretem]. viszket A viszked, ~ ǀ tn i kny ǀ Nëm tudom, mitü viszkedök. Fr. viszked a tenyerem [= vigyázz, mert ebből verés lehet!]. Viszked a tenyerem, pészt kapok. viszked a talpa [= táncolni szeretne]. viszketegség Vn viszketekség ǀ fn Viszketéssel járó bőrbetegség. rossz ǀ Nehezen gyógyul a viszketekségöm. viszkteges Vt viszketegös, viszketegës ǀ mn 1. Viszketős testrész. 2. Az állandóan viszketős ember. ǀ 1. Jobban csak a bal lábom viszketegös. 2. Nëm tudom, mér lëttem ijen viszketegös. viszolyog A viszolog, viszojog ǀ tn i 1. A kellemetlenségektől fél, borzong. rossz 2. Vmitől erősen vonakodik. rossz ǀ 1. Mindig viszojoktam a váratlan betekségöktü. 2. Viszoloktam attu, hogy eszt a nehéz munkát ēvállajjam. visszaerszkedik Vt visszaereszködik, visszaereszkëdik ǀ tn i <Vmi, a fagyos hús, gyümölcs> felenged, megpuhul a meleg hatására. ǀ Má lëhet ënni a fagyot mëggyet, mer visszaereszködött. visszafelel Vt ~ ǀ tn i 1. Válaszol. 2. Keményen és szembeszegülve válaszol. rossz ǀ 1. Szépön is lëhet visszafelēni. 2. Visszafelēt neköm a minap, de ölég nyersen. ǀ Megj. A címszó mai megfelelője (főleg a fiatalok nyelvében): beszól, visszaszól.

315 Szótár v 315 visszája Vn visszájja, ~ ǀ szjeles fn 1. Szerszámnak a fogójával ellentétes vége. 2. Vminek az ellenkezője, ellentéte. 3. A textil fonákja. ǀ 2. Nézd mëg aszt is, hogy mi ennek a visszájja! 3. Nëm látot, hogy ez a szövet visszájja? visszajáró lélek Vt visszajáró lélök ǀ Szerk. mn + fn <Babonás hiedelem szerint> a halál után egy ideig még visszajáró lélek. ǀ Népr. Ezért régebben néhány napig ételt tettek ki az ablak és a zsalugáter közé. ǀ Nh. Az elhunyt szellemének harmadnapon meg kell jelennie. Ezt valami váratlan dolog igazolja, pl. elpattan a lámpaüvg, hirtlen feldül a pohár stb. Amig a községbe valaki mëg nëm hal,az elhúnyt lelke a temető kapujában vár. Az új halott lelke váltja fel, és csak a felváltás után lesz végső nyugalama (Bar. I, 236.). ǀ Megj. A visszajáró halott-ról szóló történeteket l. még Zentai T , 176, 432, 437. visszájáról A visszájjáru, visszájjárol ǀ hsz Fordítva, a fonákjáról <nézve>. ǀ Visszájjáru vëttet föl az ingödet. visszarebben Vt visszaröbben ǀ tn i Újraébred; visszatér vhonnan <pl. a halál mezsgyéjéről>. ǀ Kicsit még visszaröbbent szëgénykém, asztán elcsöndesödött. visszaszolgál Vt visszaszógáll ǀ ts i 1. Visszaad vmit. 2. Szívességet szívességgel viszonoz. ǀ 1. Nëm köll örögbe, maj visszaszógállom. 2. Köszönöm. Maj visszaszógállom. ǀ Megj. Így is mondták régebben: Māj mëkszógállom. vivegelődik Vt vivögelődik, vivëgelődik ǀ tn i Lassan és hosszasan visz <vmi kis terhet>. ǀ Na, vivögelőttök tik is? ǀ Megj. A címszó jelentésében még cepel terhet nehezen cipel. Mit cepēsz?ǀ cipel vívódik AJ vivódik, ~ ǀ tn i 1. Tépelődik; hosszasan gondolkodik vmin. 2. Vesződik, viaskodik, felesel vkivel. ǀ 1. Sokad vivóttam azon, hogy érdömös-ë böcsületösnek lënni. 2. A két embër nem vivódott többet. Mëgbékűt, oszt haza mënt (Bar. II, 156.). vívódni AJ vivónni, vivódni ǀ fn (igenév) 1. Tépelődni. 2. Veszekedni. ǀ 1. Apám sokat szokott ám vivónni, csak ugy magába. 2. [Veszekednek, és az egyik személy mondja]: Nem akarok vivónni veled (Bar. II, 156. sz.). víz A viz, ~ ǀ fn 1. kny 2. Árok, vízfolyás. ǀ 1. Állod vizbe mozsdósztam. 2. Wysag [Vízág] volt a az Árpád-kori neve a falu egyik vízfolyásának a nyugati határrészben (BMFN I,127/103. Ma: Csiszároki-árok). ǀ Fr. Szëgény embör vizzel főz. [= a szegény kevéssel beéri, mert csak ez jut neki]. kin vagyunk a vizbü [= sikerült kijutnunk a bajból, javult a helyzetünk]. ǀ szemvíz, szentelt víz, szótalan víz Víz-ág Vt Viz-ág ǀ fn Bodán egy vízfolyás. ǀ A Csiszároki-árok : Csiszároki-viz : Csiszárok gátja régi neve Wyzag [Györffy 1: 285. és BMFN I, 127/103.] ǀ Megj. Az ág vízrajzi köznév jelentése régen ez volt árok, vízfolyás. Az 1235-ben készült határjárás szerint hasonló név volt Likiboda határában még az Vurmenesagh [ ürményes ág vagy örményes ág ]. A vízfolyáson vízimalom működhetett, az örmény szavunknak ugyanis malom és örvény jelentése is volt egykor (TESz. 3: ). vízbe fojtott ember Vt vizbe fojtott embër ǀ Szerk. ragos fn + igenév + fn <A mesebéli Vízihalál által> vízbe fojtott személy. ǀ A fazékba vótak a vizbe fojtott embërëk lelkei, akik onnand soha ki nëm szabadúhattak (Bar. II, 65.).

316 316 Szótár v vizesvödör A arpa, vizezsvödör ǀ Szerk. mn + fn, ill. fn Bádogból készített víztároló edény. ǀ Népr. Helye mindig a konyhában volt a vizespad-on. Az arpa különleges szó. Nincs benne az ÚMTsz.-ben. Talán az árpa szavunkkal van kapcsolatban. Az arpa, orpa szóra 1862-ből van adatunk (TESz. 1: 180.). vizespad l. a vizesvödör szócikkben Vízihalál Vt Vizihalál ǀ Szerk. mn + fn Meseszereplő, mitikus lény: a halál okozója. ǀ [Mikor] a béka mëkszaporodott, ēkkűtte a lányhon az urát: a Vizihalált (Bar. II, 64. sz.). vízkereszt Vt viszköröszt, viszkërëszt ǀ Szerk. fn + fn Januárban a háromkirályok ünnepe. ǀ Viszkörösztik szoktunk mëktartani a karácsoŋfát. vizsla Vn ~ ǀ fn Kutyafajta. mn 1. Élénk, eleven tekintetű. biz 2. Virgonc. biz, tréf ǀ 1. Gyógyulóba van, mer nagyon vizsla a szöme. 2. Régön nëm láttam ijen vizsla gyerököt. vizslat Vn ~ ǀ tn i Fürkészve keres. rossz ǀ Mid vizslacc utánnam? vod be Vt ~ ǀ msz A ludak terelő szava <ismételve>. ǀ Megj. Így is mondják: vuri, vuri, vuri, nē! Vagy így: buri, buri buri, nē! volt AJ vót, ~ ǀ tn i 1. Létezett <vmi vhol>. 2. Jutott <vki vhova>. ǀ 1. Neköm izs vót bugylikésöm. 2. De a lány hama tul vót a vizön (Bar. II, 156. sz.). vonít A vonyitt, ~ ǀ tn i 1. Kutya huzamosan éles, tutuló hangot ad. 2. <Vki> fájdalmában éles hangon kiáltoz. rossz 3. <Vki> éktelen hangon és hamisan énekel. rossz, tréf, gúny ǀ 1. Állandójan vonyitt a szomszédom kutyájja. 2. Vonyittani tunna fájdalmába. 3. Ez nëm éneköl, ez vonyitt. vonódott Vt vonyódott, ~ ǀ mn Nyirkossá lett <ruha, fa, széna>. ǀ Kicsid vonyódot lëtt a széna a rétön. vonogó Vt vonyigó, vonyogó ǀ fn Fanyélre erősített kis horog a kazlakba rakott széna, szalma csomóinak kihúzására. ǀ Vonyigóval is nehéz kihúzni a szómát a kazalbu. vonókés Vt vonyókés, ~ ǀ Szerk. mn + fn Két nyéllel ellátott faragókés. ǀ Népr. Ezzel főleg szerszámnyeleket faragtak a vonyószék-en vagy szatlërszék-en. ǀ vonószék vonókodik Vt vonyókodik, ~ tn i Vmi nyirkossá válik. ǀ Megj. Inkább igekötővel használják: Mëgvonyókodott a ruhám. vő Vt ~ ǀ fn <Házasság után> a lányosházhoz vitt férj. ǀ Vő vótam nálik, ezér asztán nëm nagyon böcsűtek ám mëg engömet, pedig mindég dógos vótam. ǀ Megj. Birt. szjeles alakban: vejem az én vőm ; ujabban így: vőm. A vő említése még: vőgyerök. vőgyerök l. a vő szócikkben vödör A vidër, vidör, vëdër, vödör ǀ fn Víztartó (tároló) edény. ǀ Husztam ëgy vödör vizet a kudbu. ǀ Megj. Többféle vödör volt. Régen a gémes- és kerekeskutak vödre fából készült. A mai kútvödrök már bádogból vannak, akárcsak a többi vödör. Van még vizezsvödör (vagy arpa), moslékozsvödör, máltërozsvödör. ǀ Megj. Érdekes, hogy a vödör szó régies alakja az Ormánságban is vidör (OrmSz. 585.). ǀ arba

317 Szótár v 317 vőfély Vt vőfény, vőféj ǀ fn A lakodalom szervezésében, lebonyolításában szerepet vállaló fiatalabb férfi, barát vagy közeli rokon. ǀ Népr. Hagyományos rigmussal búcsúztatta a menyasszonyt és a vőlegényt; beköszöntötte az ünnepi vacsora fogásait; szervezte a menyasszonytáncot. vőgyerek l. a vő szócikkben vőlegény A vőlegéŋ, ~ ǀ Szerk. mn + fn A menyasszonyát eljegyző fiatalember. ǀ Rozmaring vót régön a vőlegéŋ kalapján. völgy AJ vőgy, ~ ǀ fn 1. Földrajzi alakulat neve. 2. A kelés (furunkulus) közepe, magja. ǀ 1. Űk ott a vögybe laknak. 2. A kelésöd vőggye még nëm szakat ki. völgyel Vt vőgyell ǀ ts i A kévékkel megrakott kocsi közepét és a gabonaasztag közepét (völgyét) megtölti kévékkel. ǀ Lëhed vőgyēni, mer kész az ódala. völgykéve Vt vőtykéve ǀ Szerk. fn + fn A kazal és a kocsi közepébe (völgyébe) rakott kéve. ǀ Ezök má vőtykévék lësznek. völgynek AJ vőgynek, ~ ǀ ragos fn Völgyben, lejtőnek lefelé. ǀ Vőgynek bekötöttünk a kocsi kerekit. vörhenyeges Vt vörhenyegös, vörhenyegës ǀ mn Vöröses arcú ember. ǀ Megj. A címszó eredetileg kapcsolatban lehetett a vörhenyeg vörheny; fertőző betegség, skarlát szavunkkal (ÚMTsz. 5: 771.). ǀ vörös vörös Vt ~ ǀ 1. mn kny 2. Vörheny vagy skarlát nevű fertőző gyermekbetegség. ǀ 1. Vörös szinü szövetöt vëttem. 2. Gyerökkoromba sokan vótunk ám vörözsbe. vörösliszt Vt ~ ǀ Szerk. mn + fn Finomra őrölt korpa. ǀ Megj. A disznók kapták ezt moslékba keverve. vörösrépa l. a cékla szócikkben vőtárs Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn A férjezett nő férje és nőtestvérének férje egymással vőtársak. ǀ Böcsülöm a vőtársamat, mer röndözs gyerök. vuri ne Vt ~ ǀ msz Ismételve a ludak terelőszava. ǀ Megj. Ebben a formában is: buri, buri, burikám! L. még: vod be!

318 Z zabla Vt zabola, ~ ǀ fn 1. A kantáron levő, karikákkal ellátott csuklós vaspálca. 2. Korlátozás vmiben; fegyelmezettség. ǀ 1. Beleraktam a zablát a ló szájjába. 2. Hát ez nehezen viseli el a zablát. [A lovamnak] Pántlika kantárja, / Arany a zablája (Bar, I, 265.). ǀ Megj. Ha húzzák a zablát a kantárszíjjal, megáll a ló, mert fáj a kifeszített szája. A zabla szóval van kapcsolatban a mëgzaboláz igénk jelentése (TESz. 3: 1181). zacskó A acskó, ~ ǀ fn Kisebb ruhadarabokból, főleg vászonból összevarrt tasak. ǀ Mink a vetőmagokat acskógba tartottunk. ǀ túrószacskó zacskó A dacskó, acskó, ~ ǀ fn Kisebb papírból, textilből készült tartó, tasak. ǀ Ëty kis acskóba tëttem a sajátamagokat. dacskó = dohányzacskó (Bar. III, 10.) ǀ Népr. A pásztorok régen kostök-ből készítették a kostökdacskó-t, és ebben tartották a vágott dohányt. zaft/caft l. szaft szócikkben záp 1 A áp, ~ ǀ fn 1. <Kocsioldal, szék, létra> összekötő eleme, foka. 2. A szekérrudat rögzítő szeg. ǀ 1. Kitörött a létránk ëggyik áptya. ǀ áp záp 2 A áp, ~ ǀ mn A rossz szagú, romlott tojás <jelzője>. ǀ A záptojást mëkhagyom azér fészöktojásnak. ǀ polozsna, fészektojás zápfog A ápfog, ~ ǀ Szerk. mn + fn kny ǀ Fáj az ëggyik ápfogam. zarándokol A zarándokul, ~ ǀ tn i Zarándokként búcsújáró helyre megy (utazik). ǀ Régön Máriagyűdre szoktunk zarándokóni. zászló A ászló, ~ ǀ fn kny (Lobogó) ǀ A körmenedbe ászlókat izs vittünk. zavargolódik Vt zavargulódik, ~ ǀ tn i Alkalmatlankodik <vhol>. ǀ Nëm akarok zavargulónni. zeheg Vt zehög, zehëg ǀ tn i Kapkod a levegő után; nehezen lélegzik. ǀ Zehöktem ám a naty futásom után. zehernyés idő Vt zehörnyés üdő ǀ Szerk. mn + fn Szeles, esős idő. ǀ Ijen zehörnyés üdőbe në indújjatok el hazuru! zeller A celler, ~ ǀ fn 1. A gumójáért és illatos leveléért termesztett konyhakerti növény. 2. E növény gumója. ǀ Vetöttem két sor zellert is. MNyA. 66: zeller. zöcsköl A zöcskül, ~ ǀ ts i 1. Vmit sokáig ráz, mozgat. 2. Rázással összekever különbző anyagokat. ǀ 1. Ölég lëssz ez a zságba, në zöcskűd má tovább! 2. Zöcskőd mëk kicsit a csészédet, hogy keveröggyön benne cukor a kávéval! zöld A ződ, ~ ǀ mn A színek egyike. fn Takarmány, zölden levágva; zöldtakarmány. ǀ Dobok ëty kizs ződet a tikoknak mëg a malacoknak is. 318

319 Szótár z 319 zöldbab AJ zöldborsó, ~ ǀ Szerk. mn + fn A magokkal és a zöld hüvellyel együtt fogasztható bab <levesben és főzelékben egyaránt>. ǀ borsó zöldell A ződel ǀ tn i Növény zöld színben virul, ilyennek látszik. ǀ Ződel a rétön a füj. zörgölődik Vt zörgülődik, ~ ǀ tn i 1. Sokáig, folyamatosan zörög. 2. Veszekszik vkivel. tréf ǀ 2. Hát ezök sokszor zörgölőnnek semmiségökön. zuhé A zuhi, ~ ǀ fn 1. Zápor, zivatar. 2. <Újabban> dörgedelem, szidás. tréf, rossz ǀ 1. Ëty-kettőre id van a zuhé a nyakunkon. 2. Kaptam ám zuhét apámtu, nëm is kicsit. zuhol Vt ~ ǀ ts és tn i Dörömböl, erősen ver <vmit>. ǀ Zuhol az ajtón. zupa Vt ~ ǀ fn Kendertörő. ǀ Népr. Két kisebb gerendából állt, és lábbal lehetett működtetni. ǀ L. még OrmSz.108. a dufa szócikkben. ǀ Neve még: zupoló. zupál Vt zupáll ǀ ts i Kendert tör <zupolóval>. zupoló l. zupa zúza A zuzzájja, zuzza, ~ ǀ fn A baromfi zúzógyomra. ǀ Megj. Jobban csak a zuzzája alakban élő szó Bodán. zúzkod Vt zuszkod ǀ ts i Összezúz, összenyom vmit. ǀ Ém maj zuszkodom a paradicsonyt, të mëg addig mosogass el!

320 Zs zsákmadzag A zsákmazzag, ~ ǀ Szerk. fn + fn Madzag a zsák bekötésére. zsákol A zsákul, ~ ǀ tn i Zsákba rak gabonát vagy más terményt. 2. Zsákban visz vmit <főleg terményt>. ǀ 1. Zsákujjug be eszt a kis morzsút kukoricát! 2. Mast nëm ér rá, mer zsákul a palláson. zsákoló A zsákuló, ~ ǀ fn Csépléskor a kicsépelt gabonát zsákba eresztő és zsákokat vivő <ember>. ǀ A zsákulónak nehéz dóga vót masinálláskor, mer nagyokat köllött emēni. zsalu AJ salu, ~ ǀ fn 1. Ablak és ajtó kis lécekből álló, árnyékoló eleme. 2. Zsaluzóelem <építkezéseken>: deszka vagy fémlap. ǀ 1. Fösteni köllene a zsalut. 2. Dëszkábu van a zsalum. zsalugáter Vt salugátër, zsalugátër ǀ fn A külső ablakkereten levő kis sötétítő lapocskák, amelyek állíthatók. ǀ Becsukom a salugátërt, mer erőssen süt a nap. zsandár Vt ~ ǀ fn <Régen> az igazságszolgáltatás végrehajtó alkalmazottja volt. ǀ Gyünnek értem a zsandárok, / Feketösznek, mind a sasok (Bar. I, 284.). zsebkeszkenő Vt zsepkeszkenyő, zsepkendő ǀ Szerk. fn + fn Zsebkendő. ǀ Népr. Régen a díszes, kivórod [kivarrt] zsepkeszkenyő inkább csak díszül szogált. Nem illett azzal orrot törölni. zsellér Vt zsöllér, zsëllér ~ ǀ fn <Az örökváltság előtt> önálló telekkel nem rendelkező jobbágy, később néhány holdon gazdálkodó kis- és szegényparaszt. ǀ Bodán izs vótak kisházas zsöllérök. zsémbeleg Vt zsémbölög, zsémbëlëg ǀ tn i Állandóan zsörtölődik, veszekszik. rossz, gúny ǀ Nëm kedvelöm, mer ujjabban csag zsémbölögni tud. zsémbes Vt zsémbös, zsémbës ǀ mn Zsörtölődő, veszekedős <ember>. rossz ǀ Zsémbös lëtt örek korára. Mindön apróságér pöröl. zsémbeskedik Vt zsémbösködik, zsémbëskëdik ǀ tn i Veszekszik, zsörtölődik. rossz ǀ Zsémbösködik ez mindönkivel. zsemle A zsömle, zsömje, zsëmle ǀ fn kny ǀ Széb zsömléked vëttem. zsemleszőrű Vt zsömleszőrü ǀ Szerk. fn + mn Világosbarna szőrű <szarvasmarha>. zsenge Vn zsönge, zsënge ǀ mn Fiatal, gyenge növény, hajtás. ǀ Akkor jó a cukorborsó levesnek, amikor még zsönge. ǀ Megj. Fiatal gyermekre mondják: zsënge koru, zsënge korba van. zsiba Vt ~ ǀ fn Kisliba. ǀ Kezdenek má tollasonni a zsibájjaim. Összevágot sajátát kaptak röggel a zsibák. zsiba = (kis) liba (Bar. III, 37.). 320

321 Szótár zs 321 zsibavirág Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Gyermekláncfű vagy pitypang [Taraxacum officinale]. ǀ Megj. Sárga virágjáról kaphatta népi nevét. A zsiba is sárga, amíg nem tollasodik. zsibbad l. az elzsibbad szócikkben zsibbog Vt ~ ǀ tn i Bizsereg, zsibbad egyik testrész. ǀ Tënnap úta zsibbog a lápszáram. zsibog Vt ~ ǀ tn i 1. <A sokaság> összefolyó, tompa hangon zúg. 2. Sajog, fáj vmi <kéz, láb stb.>. ǀ 1. Zsibognak a kizsgyerökök, ha ëggyüd vannak. 2. Szakadatlan zsibog a lábom nagyujja. zsindely A sindöl, sindő, zsindej ǀ fn kny ǀ Uj sindőt raktunk a házunkra. ǀ Népr. A cserépzsindelyek megjelenése előtt a házakat zsup-pal fedték. zsindely A zsindő, sindő, sindöl, zsindej ǀ fn Az épületet fedő kerámialap. ǀ Régön zsuppā vótak födve a házak, az istállók mëg a pajták. MNyA. 202: zsindely. zsindelyes A sindölös, sindős, zsindëjës ǀ mn Zsindellyel fedett <épület>. ǀ Bodán a lektöp ház ma sindölös. zsindelyez A sindölöz, sindőz, zsindëjëz ǀ ts i <Épület tetejét> tetőcseréppel fedi. ǀ Szivessen segitöttem nekik, amikor sindölösztek. zsírosmécses l. a mécses szócikkben zsivány Vt ~ ǀ fn 1. Pusztai, erdei útonálló, rabló. rossz 2. Ravasz, gonosz <ember>. tréf, rossz 3. <Mai jelentésben> kópé, gazfickó. rossz, tréf ǀ 1. [Jancsika] Ëty helën naty tüzet látott. Közelebb mënt. Hát tizönkét zsivány űt a naty tüznál (Bar. II, 106. sz.) 2. Nagy zsivány vót az elődöm. Mindég be akart csapni engömet. 3. Gyere ide, të kizs zsivány! ǀ Megj. A nem illeszkedő toldalék (tüznál) az ormánsági nyelvjárás fő jellegzetessége. Szótárunkban csak kevés példa van erre a jelenségre! zsizsik l. a búzabogár szócikkben zsufa Vt ~ ǀ mn Tömzsi, zömök <ember>. ǀ Mëkfigyētem, hogy a zsufa embörök sokkal elébb ēfárannak a munkába. zsúp Vt zsupp, zsup ǀ fn A rozs kicsépelt szalmája. ǀ Népr. A szép szálú rozs magját cséppel kiverték, és a szalmaszálakat csomókba kötötték. Ezt nevezték zsup-nak. A zsup-ot lakóépületek, istállók és pajták befedésére egyaránt használták. zsúpfedél Vt zsupfödél ǀ Szerk. fn + fn Zsúpból készült háztető. zsúpkötél Vt zsupkötél ǀ Szerk. fn + fn Zsúpból csavart kötél. ǀ Népr. Ezzel kötözték be a kévéket. zsúpol Vt zsuppol, zsupol ǀ ts i <Háztetőt vagy más épületet> zsúppal fed be. ǀ Megj. Így is mondták: zsupoz. zsúpos ház Vt zsuposház ǀ Szerk. mn + fn Zsúppal fedett ház <megnevezése volt régen>. zsúptető Vt zsuptető ǀ Szerk. fn + fn Zsúpból rakott háztető. zsurma l. a morzsa szócikkben zsurma Vt ~ ǀ fn Kenyérmorzsa. ǀ Megj. A címszó mai megfelelője: morzsa.

322 322 Szótár zs zsurmál Vt zsurmáll, ~ ǀ ts i 1. Zsurmává aprózza, dörzsöli szét a kenyeret. 2. Szétszórja <akaratlanul is> a zsurmát (morzsát). ǀ 1. Mér zsurmállod a kënyeret? Ëgyé röndössen! 2. Nëm akartam szétzsurmáni a kalácsot. zsurmálódik Vt zsurmállódik ǀ tn i <Kenyér, kalács> morzsákra esik szét. ǀ A szárosz kenyér könnyebben zsurmállódik. zsurmóka Vt ~ ǀ fn <Levesbe való> zsurmolt (morzsolt) tészta. ǀ Csinyátam ëty kizs zsurmókát. zsurmókaleves Vt ~ ǀ Szerk. fn + fn Leves, amelybe zsurmóka (tészta) kerül. ǀ Hamā mëgvan a zsurmókaleves. zsurmol l. a morzsol szócikkben zsurmol Vt zsurmul, morzsul, morzsol ǀ ts i <Kukoricát> morzsol zsurmolóval. ǀ Esténkin szoktunk zsurmóni a konyhába. zsurmoló Vt zsurmuló, morzsoló ǀ fn <Kézre húzható, apró fogakkal ellátott> fémeszköz a kukoricacsövek morzsolására. ǀ Megj. Tehetősebb gazdák kézzel hajtott kukoricamorzsoló-gépet is tudtak venni. Ez meggyorsította a morzsolást. zsurol l. a surol szócikkben

323 FÜGGELÉK Meseszövegek (a Berze Nagy János szerkesztette Baranyai magyar néphagyományok. Pécs, II. kötetéből) A Vizihalál meg a felesége Ëccër ëgy lány a folón mosott. Ahugyan mosott, ëgy nagy vastag béka ugrott a mosódëszkájjára. El akarta hajtani, de a béka nem mënt. Utóbb is mëkharagudott, oszt aszonta nekije: Ergye të, vastag béka! Ha mëkszaporodó, ēmék hozzád komának! Akkor a vastag béka aszt monta nekije: Jó, majd ēvárlak! Avvā visszaugrott a vizbe. Mikor mëkszaporodott, ēkkűtte a lányhon az urát: a Vizihalált. A lány ēmënt vele. A vizën tul egy vakolatlan fekete házba mëntek, ott lakott a Vizihalál mëg a felesége. A béka asszon vót. Két szép fija lëtt. Azokat a lány ēvitte körösztűni. Mikor mëggyüttek, aszondi nekije az asszony: Mindënt láthacc a házba, akárhá mégy, csak ahhon a naty fazékhon në nyújj, mer aszt nem engeggye az uram még nekëm së! De a lány ezzē nem sokat törődött. Odamënt a fazékhon. Fővëtte a födőt. A fazékba vótak a vizbefojtott embërëk lelkei, akik onnad soha ki nem szabadulhattak. Mast tapsóval, csattogval röpűtek ki. A lány ettül nagyon mëgijett, szalatt hazafelé. A Vizihalál látta, hogy röpűnek a lelkëk, szalatt ü is a lány után. De a lány hamā tul vót a vizön. Utána kijátott a Vizihalál: Köszönd az élő Istenednek, hogy átmentél! Tégëd is vizbe fujtottalak vóna! Otthun a lány ēmonta, mi történt vele. (Boda, dec. Elmondta: Varga Józsefné 60 éves. Gyűjtötte: Berze Nagy János) 323

324 A vátod gyerök Ëgy asszonnak gyeröke születött, de ëgy éccaka a boszorkány ēlopta mellüle. Rongybul mëg söprübül csinyát ëgy babát, oszt helibe aszt tëtte melleje. Ez mindën nap agyonszopta, oszt mindég rént. Az asszony má nem tutta, micsinyájjon evvē a gyerökkē, ēmënt a paphon. A pap aszt monta nekije: Tëgyé az asztóra kis bögrét mëg naty kanalat, ergye föl a padlásra, azon furgyál ëgy likat, oszt onnand nézd mëg, mit szól, micsinyál a gyerök! Az asszony uty tëtt. A likon körösztü látta, hogy a gyerök lëszáll az ágyrul, töpörödött öreg vörös embörrel vátozik, az asztó mellé ül, oszt ēkezdi mondani: Kis bögre, naty kanál! Mëgájj, gyere haza a templombul, mindég ordétok, agyonszoplak, még a vérödet is kiszivom! Az asszony, ahogy eszt végighógatta, nem mënt lë a gyerökhön, halom igenössen a paphon. Ēmondott nekije mindönt. Aszt monta rá a pap: Ergye haza, füccsd el a kemincét, a gyerököt tëdd a lapátra, oszt ott a kemince elütt mondd nekije háromszor: Mast bedoblak! Az asszony mindënt uty tëtt, ahogy mëg vót mondval. Mikor a gyerököt a lapátra tëtte, oszt ēkeszte mondani, hogy bedobi, csak ott termëtt a boszorkány, odatëtte az ēlopott gyerököt, a magájét mëg ēvitte, akit a szemëtganyédombrul szëdëtt össze. Az igazi gyerök má szép, nagy vót, hét évezs vót, oszt ēmonta, hogy jó dóga vót, mer vátottnak is az vót. (Boda, dec. Elmondta: Varga Józsefné, 60 éves. Berze Nagy János gyűjtése.) 324

325 Jószüjő, Jófonyó, Jóvāró Ëgy asszonnak vót három lánya: Jószüjő, Jófonyó mëg Jóvāró. Este sokájig dógosztak, oszt má nem láttak. Az annyik ēküdi a Jószüjő lányát, hogy hozzon parazsat. Az ēmënt, vissza izs gyütt, de parazsat nem hozott. Akkor ēkütte a Jófonyó lányát, de az së hozott. Utójjára ēkütte a Jóvāró lányát. Jóvāró elért ëgy erdő széléig. Ott talát ëgy öreg embërt, aki parázs mellett űt. Odaköszön neki: Aggyon Isten jēstét, öreg apám! Aggyon Isten, hugom, mi járadba vagy? Jaj, édës öreg apám, szónék én ëgyet magának, ha mëkhógatna! Szójjál csak, kedves lányom! monta nekije az öreg. Aszondi a Jóvāró: De nagy lába van magának, édës öreg apám! Aszondi az öreg: Átlépëm ám az egész vëlágot! Kis idő mulván mëgen mondi a Jóvāró: De nagy füle van magának, édës öreg apám! Mëgen mondi az öreg: De hallok ám mindënt, amit a vëlágon beszének! Mëgen mondi a lány: De nagy szöme van magának! Van ám, mer mindönt látok! szót āra is az öreg. De a lány még monta tovább: De naty keze van magának! Āra is rámonta az öreg: Mëg is këll nekëm fogni, ami a kezem ügyibe kerül! Azután mëglátta az órát. De nagy óra van magának! Mer én mindën szagot érzëk! Utójjára látta mëg a szájját. De nagy szája van magának! Aszondi az öreg: Má kilencvenkilenc gyerököt mëgëttem (és itt a mesélő az egyik, hozzá közel ülő hallgatójára rákiált): Të lësző a századik! (Boda, Elmondta: Varga Józsefné, 60 éves. Gyűjtötte: Berze Nagy János.) 325

326 A jó barát a mázsvëlágon Vót kéd jó barát. Mëkfogatták ëgymásnak, hogy ha az ëgyik mëkházasodik, a másik a sirbul is ēmëgy a lagzira. Az ëgyik nemsokára mëkhótt, a másik mëg utána mëkházasodott. Ēmënt a baráttya sirgyáhon, mëgrukta a körösztöt, oszt aszt monta nekije: Gyere, pajtás, a lakodalmamba! A halott főkēt, oszt mënt vele a lakodalomra. Éjfél elütt aszt monta, hogy haza këll nekije mënni. Tartósztatták, de jába, mer okvetlen el akart mënni. Hogy në mënnyën magába, a baráttya ēkésérte. Mikor a sirhon értek, aszondi a baráttyának: Gyere be, nézd meg az én hazámat! A baráttya vele mënt. Hát ha má begyüttél, mindég csak elüre nézz, hátra në, mer akkor nagy baj lëssz! Mikor má a pajtás jó kinészte magát, aszonta a baráttyának, hogy vissza szeretne mënni. Ölég vót? kérdöszte tüle a baráttya. Ölég! No, ha ölég vót, tudd mëg, hogy mőte ēgyüttél, hét esztendő ēmút. Mënyasszonyod férhő mënt, a szüleid is mëkhóttak. Adok neköd ëgy gyémántküjet, ha a szádba vëszëd, së ehös, së szomjas nem lësző. De, ha ësző, iszó vagy ēmondod, amit láttál, mëkhāsz. Avvā a baráttyát haza engette. Mikor az kigyütt ēre a vëlágra, má nem talát sënkit. Ēmënt kocsisnak ëty paphon. A gyémántküjet mindég a szájába horta. Má sokájig szógát a papnál, a pap is megöregedëtt, ű mëk csak ollan fijatā vót, mind mikor oda mënt. Aszondi a pap: Ém má öreg vagyok, të még mindég fijatal. Hugyan van ez? Ha kévánod, hogy mëkhājak, ēmondom! A pap nem kévánta. Jó idő ēmút, a pap má nagyon öreg lëtt, mëgen kérdöszte a kocsist. Az mëgen csak aszt monta, hogy ha kéváni, hogy mëkhājon, hát ēmondi. A pap most má kévánta. Mikor a kocsis ēkeszte mondani, mit látott a mázsvëlágon, kezdëtt őszűni, mire egészen ēmonta, egészen öreg lett. Aszondi a papnak: Áldoztassál meg! Ahogy az ostyát bevëtte, mëg is hótt. A pap mëg utána. (Boda, Elmondta: Varga Józsefné, 60 éves. Gyűjtötte: Berze Nagy János.) 326

327 Népdalszövegek Ëgyik uccán végig főmögyök Ëgyik uccán végig főmögyök, / A másikon vissza lëgyüvök. Rózsa helëtt rózsát szakasztok, / Mivel magam is rózsa vagyok. Kérik a szűrömet subájér, / Szölke szeretőmet barnájér. Nem adom a szűröm subájér, / Szölke szeretőmet barnájér! A bodáji falu dërëkán / Kiállott ëgy mernyëtt szëmű lány. Ugy rám mernyögette szömejit, / Min mikor a birka mögellik. Az én kertöm, jaj de ligetös, / Benne jár a rózsám, igenyös. Igenyös vagy, rózsám, mind a nád, / Néköm nevēt az édösanyád. (Boda, Elmondta: Varga Józsefné, 60 éves. Gyűjtötte: Gertig Károly.) Vótam én már a szëkszárdi börtönbe Vótam én már a szëkszárdi börtönbe, / Vótam is én kutya zsandár kezébe. Valld mëg hát most, kutya zsandár, szömömbe: / Hány pár csikót loptam el életömbe? Kilenc tinót, kilenc csikót fognak rám, / Harminchárom bizonság eskügyik rám. Föleskügyik barna babám mellettem: / Egész éjjē ü mellette hevertem. Szélös árok, keskëny a zut, köll mënni. / Véled, rózsám, nem érëk rá beszéni. Maj lëssz még a bárány szőre fekete, / Beszélëk még a babámmā kedvemre. (Boda, Elmondta: Török János, 66 éves. Gyűjtötte: Berze Nagy János.) 327

328 Ēszalatt a siska disznó Ēszalatt a siska disznó / Kilenc malacáv a ó. / Utána mënt a kanász / Fényös baltájáv a ó. Főfűszte a bocskorát /Aranykarikára, / Mëkfujta a síptyát / Szomorú nótára. Hüty ki, disznó, a berëkbül! / Csal a füle láccik. / Bokor mellett kanászlegény / Mënyecskévē jáccik. Élet, élet, kanászélet, / Ez ám a gyöngyélet! / Ha mëgunom magamat, / Magam is al lëszëk! Megismerni a kanászt / Ékös járásárul, / Tűzött-fűzött bocskorárul, / Tarisznyaszijjárul. Aprót sz k a csordás, / Rakd a tarisznyádba, / Ha mëgehűsz, / üjj melleje, / Rakosgasd a szádba! Hüty ki disznó, a berëkbül! / csak a füle láccik, / Bokor mellett kanászlegény / Mënyecskévē jáccik. Ugra-bugrál a kanász / Körösztül az árkon, / Húzza- vonnya furkós bottyát / körösztül a nádon. Hüty ki, disznó, a berëkbül / Csak a füle láccik, / Bokor mellett kanászlegény / Mënyecskévē jáccik. Kigyütt ördög a pokóbul, / Füle izs van néki, / Utána a Purutó / Táncot fütyül néki. Lëégëtt a keze / A tepszifogásba, / Lëesëtt a cipő sarka / A nagy fene táncba. Élet, élet, kanászélet, / Ez ám a gyöngyélet. / Ha mëgunom magamat, / Magam is al lëszëk. (Boda, dec. Elmondta és énekelte: Varga józsefné 60 éves. Gyűjtötte: Berze Nagy János.) Nyoszolóleány kikérő ének Muzsika szól hangosan, Lábom rakom komoltosan. Kérëm násznagy urakat, El në ájják az utamat! Mëg në vessék szavamat! Kericcsék ki kezemre Nyoszolósi lányunkat. (Boda, okt. Elmondta: Gertig Károlyné 40 éves. Gyűjtötte: Berze Nagy János.) 328

329 Kezdő mondatok a bodai népmesékben Szent György nagyon szép vót. Szüz Márijának kedves fija vót. Ëccör arra kérte a jó Istent, hogy aggyon nekije ëgy kedves utitársat (Bar. II, 17. sz.). Vót ëgy faluba ëgy elátkozott kastél. Abba éccakára sënki së mert bemënni (Bar. II, 26. sz.). Ëgy asszonnak vót három lánya: Jószüjő, Jófonyó mëg Jóvāró. Este sokájig dógosztak, oszt má nem láttak (Bar. II, 40. sz.). Ëgy asszonnak gyeröke születëtt, de a boszorkány ēlopta mellüle. Rongybul mëg söprünyélbül csinyát ëgy babát, oszt helibe aszt tëtte melleje (Bar. II, 44. sz.). Vót két jó barát. Mëkfogatták ëgymásnak, hogyha az ëgyik mëgházasodik, a másik a sirbul is ēmëgy a lagzira (Bar. II. 45. sz.). Vót ëccër ëgy boszorkány, akinek vót ëgy fija. Ez beleszeretött ëgy hirös szép királlánba (Bar. II, 46. sz.). Hon vót, hon nem vót, vót ëccër ëty királ, annak mëk három lánya (Bar. II, 54. sz.). Hon vót, hon nem vót, vót a vëlágon ëgy szëgény embër. Annak a házáhon ëgy este beállitott Jézus mëg Szem Pétër szállást kérni (Bar. II, 59. sz.). Ëccër ëgy lány a folón mosott. Ahugyan mosott, ëgy nagy vastag béka ugrott a mosódëszkájjára (Bar. II, 64. sz.). Hon vót, hon nem vót, vót a vëlágon ëty királ. De nagyon szëgénysorsu királ vót (Bar. II, 88.). Vót ëccër ëty szógagyerök. Értötte az állatok beszéggyit (Bar. II, 81.). Hon vót, hon nem vót, vót a vëlágon ëty szegény embër (Bar. II, 106. sz.). Ëty faluba vót ëty pap. Ëccër elindút sétáni, de szencségët izs vitt magávā (Bar. II, 107. sz.). Jézus mëg Pétër ëgyütt vándútak. Talákosztak ëty szántóvető embërrē (Bar. II, 127.). Ëccër Jézus utazott. Uttyába ëty folón këllëd vóna átmënni. A ló nem vitte át (Bar. II, 128. sz.). A mëgesëtt lány gyeröke összepiszkóta magát (Bar. II, 134. sz.). Ëty szëgény embërnek annyi gyeröke vót, mind a rostán a lik (Bar. II, 147. sz.). Vót ëccër ëty szëgény favágó mëg annak a lánya. A lány szép izs vót, okos izs vót (Bar. II, 156. sz.). Vót ëccër ëy faluba ëgy embër mëg ëgy asszony. Az asszony nem nagyon szerette az urát, halom ikább a tisztëletës urat (Bar. II, 255. sz.). 329

330 Szëgény szógalegény vótam, gazdag helre kerűtem (Bar. II, 267. sz.). Ëgy asszonnak vót három lánya: Zsir, Vaj, Szappant (Bar. II, 268. sz.). Festetics gróf nagyon gazdag ember vót, de robotba a zembörökkē huzatta a zekét (Bar. II, 531. o.). Vót két lány. Tesférëk vótak (Bar. II, 536. o.). Jézus, Mária, József a zűdözők ellül menekűt. Ëty szántóvető embörhöl értek (Bar. II, 541. o.). 330

331 Mesevégek A fejedelöm ettül még jobban mögharagudott. Kivötette a meszbül, oszt levágatta a fejit (Bar. II, 17. sz.). A kastél a katonájé lëtt, a fejedelëm mëg mëgjutalmaszta (Bar. II, 26. sz.). Má kilencvenkilenc gyerököt mëgëttem (itt a mesélő az egyik, hozzá közel ülő hallgatójára rákiált): Të lësző a századik (Bar. II, 40. sz.). Az igazi gyerök má szép nagy vót, hét évezs vót, oszt ēmonta, hogy jó dóga vót, mer a vátottnak [váltott gyermeknek] is az vót (Bar. II, 44. sz.). [Az egyik barát, a még élő] Ahogy az ostyát bevötte, mëg is hótt. A pap mëg utána (Bar. II, 45. sz.). Otthun hétországra való lakodalmat csaptak, boldogan ének mast is, ha azúta mög nëm hātak (Bar. II, 46. sz.). Ahogy eszt a béka hallotta, mingyár királfival vátozott, a szëgény lánnyā hazamënt. Mëgesküttek, tán máég is ének, ha mëg nem hātak (Bar. II, 54. sz.). Othun mëg a fijatalok boldogan étek. Még mast és ének, ha mëg nem hóttak (Bar. II, 59. sz.). Othun a lány ēmonta, mi történt vele (Bar. II. 64. sz.). Ezëket ēkütték haza, ü mëg [a szegény Jancsi] a királánt feleségül vëtte. Még mast is élnek, ha mëg nem hóttak (Bar. II, 88. sz.). Az embër uty tëtt, de a felesége së kérdöszte többet (Bar. II, 91. sz.). Avvā a pap is haza mënt, de ahogy haza ért, ü is mëkhāt. Isten ugy röndűte, hogy addég éjjön, még Főtolvaj Ádány is a büneitül mëg nem szabadul (Bar. II, 106. sz.). Avvā ēvátak (Bar. II, 107. sz.). Aszondi nekije Jézus: Pétër! të egész nap nem Isten vótál, halom kanász (Bar. II, 127. sz.). Azóta öszik a ló sokat, a szamár mëg mindënhutt jólakik (Bar. II, 128. sz.). Szem Pétër fokta mëg [Jézus] kezit. Ugy maratt mëg a za kicsi is [a búzakalászon], ami mast mëgvan (Bar. II, 134. sz.). Az ördög mëkharagudott. Avvā ott hatta (Bar. II, 147. sz.). Az asszony a palotáhon visszahajtatott. Hozzájik mënt a zaptya is, oszt étek békességbe (Bar. II, 156. sz.). A katona kiszabaditotta. Mëkkapta a pészt, oszt mënt tovább hazafelé (Bar. II, 255. sz.). 331

332 332 Függelék mesevégek Oszt lëgyüttem [az égből]. Májig is id vagyok, a néném mög az égbe (Bar. II, 267. sz.). Ha a mese végén a hallgatóságból valaki azt mondja, hogy Szappant, erre a mesélő rávágja: Kapd föl a nagy szart! (Bar. II, 269. sz.). Avval a két ló mëg a gonosz szellem ētünt. Ez igaz vót. A zapám akkor hallotta, amikor a Festetics grófékhol járt nyomtatni (Bar. II, 531. o.). Ēre a remetelány hörtelen mëkhat, mer még az őrző angyala së köllött nekije (Bar. II, 536. o.). De má akkor a buza ért. A zűdözők tovább mëntek (Bar. II, 541. o.).

333 333

334 334

335 Boda község 1767-ből származó urbáriuma ma már nyelvemlék értékű írásos dokumentumnak számít. Ha szövegét összevetjük a mai beszélt nyelv szavaival, mondataival, nem nehéz megállapítani, hogy a község nyelve az elmúlt két és fél évszázad alatt szókincsében és a szavak hangzása tekintetében egyaránt jelentős mértékben változott. Az urbárium teljes szövegének nyelvtörténeti, daialektológiai és helytörténeti szempontú elemzése sok haszonnal járna. (A szöveg megtalálható Erdődi Gyula Boda című falumonográfiájában.) 335

336 Frazémák (állandósult szerkezetek, szólások, szóláshasonlatok és közmondások) Boda nyelvjárásában Fontos és szemléletes gondolatsorral indul Forgács Tamás Magyar szólások és közmondások című kitűnő könyve. Ezt olvashatjuk az Előszóban: Ha szövegeket alkotunk, akkor nem pusztán szavakat kapcsolunk össze mondatokká, hanem nagyon sok esetben olyan kész építőelemeket is alkalmazunk, mint például egy füst alatt, csütörtököt mond, Amilyen a mosdó, olyan a törölköző. Ezeket az építőelemeket állandósult szókapcsolatoknak nevezhetjük. Ezeknek (gyakran szó értékű) kapcsolatoknak mások a használati szabályaik, mint a szabad szószerkezeteknek, [ ] amelyek szó szerinti és átvitt értelmükben is használatosak. (Mint például a megmostam a fejét szerkezeti egységben.) Bár az állandósult szókapcsolatoknak számos különböző csoportjuk van, a legtöbbjükre jellemző, hogy a formájuk viszonylag stabil, alkotóelemeik nem vagy csak nagyon korlátozottan cserélhetők ki, jelentésük pedig az esetek többségében nem számítható ki az alkotóelemek jelentésének összegzése révén. A fentiek alapján természetesnek tartjuk, hogy a modern nyelvészeti kutatásoknak is egyik kiemelkedő fontosságú témaköre a frazémák kutatása. A vizsgálatok alapjául szolgálnak a közelmúltban megjelent igényes szólás és közmondásgyűjtemények, és figyelmet érdemelnek azok a frazémák is, amelyek tájszótárainkban olvashatók. Ahogyan a magyar nyelv rendkívül gazdag az előre gyártott elemekben, ugyanígy a bodai népnyelvi szövegekben is sok olyan mondat maradt ránk, amelyekben a köznyelvitől meglehetősen eltérő szerkezetes egység olvasható. Például ilyenek: Ēmënt a pap misét tönni. Az ujhód szarva csurgóra áll. A fijuk mögen utnak vátak. A szëgény Jancsinak mid vót mit tënni. A nyelvjárási frazémák gyűjtésének fontosságára Balogh Lajos adatokban gazdag és lexikológiai szempontból is példaadó, kiváló Büki tájszótára hívta fel a figyelmünket. Munkájának tanulságait hasznosítva összegyűjtöttük az 1935-ben lejegyzett beszédszövegek frazémáit, és az élőnyelvi gyűjtésben is rákérdeztünk az egyes címszavakhoz kapcsolható állandósult szerkezetek értelmére. Az így gyűjtött frazémák egy része a szócikkekbe került, illetve a Függelékben mutatjuk be azokat 336

337 frazémák 337 a mondatokat, amelyekben frazéma található. A frazémák szövegkörnyezetét azért érdemes közölni, mert csak így válik egyértelművé, hogy az adott szerkezetes egységnek mi a jelentése. Az 1934-ben lejegyzett folklórszövegek jellegzetes bodai frazémái: Ēmondik mibül járnak (Bar. II sz.). Fr. mibül járnak [= miért jöttek <ide>.] Gondúta, amég az ura odajár, éli világát (Bar. II, 255.). Fr. éli világát [= szabadon szerelmeskedhet <a pappal>.] [ ] ēmondi, hogy ü nagy dologba jár, cserfába ojtott ómát keres, [de] nem tudi, hon tud ráakadni (Bar. II, 255. sz.). Fr. nagy dologba jár [= fontos, nehéz feladata van.] Az embër oda së hederintëtt (Bar. II, 156. sz.). Fr. oda së hederint [= oda se figyel; szóra sem érdemes.] Mikor a kënyér mindönre mëkfelēt, az ördög mëkharagudott (Bar. II, 147. sz.). Fr. mindönre mëkfelēt [= mindenre válaszolt.] Ëty szëgény embërnek annyi gyeröke vót, mind rostán a lik (Bar. II, 147. sz.). Fr. annyi vót, mind rostán a lik [= sok volt.] A mëgesëtt lány gyeröke összepiszkóta magát (Bar. II, 134. sz.). Fr. mëgesëtt lány [= házasságon kívül teherbe esett lány.] Mid vót mit tënni, Pétërnek a disznók után këllëtt áni (Bar. II sz.) Fr. mid vót mit tënni [= nem tehetett mást.] ; a disznók után këllëtt áni [= be kellett állnia kanásznak, disznópásztornak.] Otthun hétországra való lakodalmat csaptak (Bar. II, 46. sz.). Fr. lakodalmat csap [= lakodalmat tart, rendez.] hétországra való [= hét ország megcsodálhatja.] Tisztogasd össze a konyhát! (Bar. II, 46. sz.) Fr. tisztogasd össze [= takarítsd ki!] [ ] ugy mönnyünk-ë mind a szél, vagy mind a pillanat, vagy mind a gondolat? (Bar. II, 46. sz.) Fr. mëgy mind a szél [= szélként, azaz gyorsan megy.] A bátyáid mögen beszegőttek, kapnak is szép paripát, de të is kapó (Bar. II, 46. sz.). Fr. beszegőttek [= elszegődtek a munkára; munkát vállaltak.] Ëccër szömbe gyütt vele ëgy fekete macska, oszt hizelködött neki (Bar. II, 46. sz.). Fr. hizelködött [= hízelgett.] Jancsi nagyon mökszomorkodott ezön a këgyetlenségön (Bar. II, 46. sz.). Fr. mökszomorkodott [= elszomorodott; szomorú lett.] Avvā a baráttyát haza engedte (Bar. II, 45. sz.). Fr. avvā haza engedte [= Akkor, ill. azután; és ezekkel a szavakkal.] Tudom, mi járatba vagy? (Bar. II, 40. sz.). Fr. mi járatba vagy?[= mit akarsz?; mi a célod?] Aggyon Isten, hugom, mi járadba vagy? (Bar. II, 40. sz.) Fr. mi járadba vagy? [= mit akarsz; mi a célod.]

338 338 frazémák [Az ifjú házasok] Pár hétig vótak ëgyütt otthun, amikó mëgkévánta a vadászást (Bar. II, 17. sz.]. Fr. mëgkévánta a vadászást [= vadászni vágyott.] Hun vót, hun nem vót, vót ëccër ëty királ [ ] (Bar. II, 54. sz.). Fr. hun vót, hun nem vót [= valahol volt; nem tudni hol volt.] Az ijeccségtül sárga jizs vót mëk fehér izs vót (Bar. II, 54. sz.). Fr. sárga jizs vót, fehér izs vót [= ijedtében változott az arca színe.] [Bár ledobták az emeletről] A béka azér összeszötte magát (Bar. II, 54. sz.). Fr. összeszötte magát [= erőre kapott.] Két szép fija lëtt (Bar. II, 59. sz.). Fr. fija lëtt [= fia született.] Még mast së lëtt mëg a gyerök (Bar. II, 59.). Fr. <mast> sëm lëtt mëg [= nem született meg.] [ ] mëgláti a gyerököt, mëksajdétotta, hogy ez a fiju, az Anti a szëgény embër fija (Bar. II, 59. sz.). Fr. mëksajdétotta [= megsejtette, felismerte.] [Templomot csinál.] Azt në csinyájjon, ikább beengedték (Bar. II, 106. sz.). Fr. azt në csinyájjon [= csak azt ne építsen.] [ ] ëgy zarándok az utósó órájján vót, annak atta [= a pap az ostya felét] (Bar. II, 107. sz.). Fr. utósó óráján vót [= halódott.] A zsiványok csak összenésztek, oszt aszt monták rá: tévett gyerök ez (Bar. II, 106. sz.). Fr. tévett gyerök [= bolond] A zsiványok fölugrátak, körülvëtték, oszt kérdöszték, hogy kicsoda, mi járadba van (Bar. II, 106. sz.). Fr. mi járadba van [= mit és kit keres?, mit akar? miért jött?] Mikor az idő lëtőt, monták nekije, hogy mast má ē kő mönni pokónak országába (Bar. II, 106. sz.). Fr. az idő letőt [= a mondott időszak elmúlt, eltelt.] pokónak országába [= a pokolba.] Az embör uty tëtt [elverte a feleségét] (Bar. II, 91. sz.) Fr. uty tëtt [= azt csinálta, amit kértek tőle; követte a tanácsot.] [Mik lehettek ezek?] Ellüvëtte a kobaktyát, ëgy-ëgy csëpp vizet rájik öntött (Bar. II, 88.). Fr. Ellüvëtte kobaktyát [= gondolkozni kezdett.] [ ] az ipa irigy lësz a sok aranyra, oszt ü is utnak indul (Bar. II, 59. sz.). Fr. utnak indul [= elindul; útnak ered.] irigy lesz a sok aranyra [= irigyli az aranyakat mástól; a sok arany miatt lesz irigy.] Otthon az ipa nem tudott há lënni örömibe, mikor aszt a csuda sok aranyat mëglátta (Bar. II, 59. sz.). Fr. nem tudott há lënni örömibe [= nagyon örült; nem tudta, mit csináljon nagy örömében.] Ezök ëccër tarisznyát akasztanak a nyakikba, ēkövetkösztek othunrul, oszt ēmëntek vëlágot próbáni (Bar. II, 88. sz.), Fr. ēmëntek vëlágot próbáni [= elindultak szerencsét keresni a világban.] ēkövetkösztek othunrul [= elbúcsúztak a családtól.]

339 frazémák 339 A szëgény Jancsinak mid vót mit tënni, ē këllëtt türni, hogy mëgvakiccsák (Bar. II, 88. sz.). Fr. mid vót mit tënni [= nem tehetett mást.] A fa tetejin vót ëgy banya, az ēkeszte diderögni, hogy: Juj! de fázom! (Bar. II, 17. sz.) Fr. Ēkeszte diderögni [= kezdte dideregve mondani.] Végtire Szent György aszt monta, hogy kévánkozik vadászni (Bar. II, 17. sz.). Fr. kévánkozik vadászni [= vadászni szeretne; vadászni kíván.] Akkó az agarakat rábisztatta a banyára, hogy téptyék széjjē, oszt horgyák messzire a darabgyait az erdőbe (Bar. II, 17. sz.). Fr. az agarakat rábisztatta a banyára [= az agarakat a banyára uszította.] A fijuk mögen utnak vátak (Bar. II, 48. sz.). Fr. utnak vátak [= útra indultak; útra kerekedtek.] Akkor tisztogasd össze a konyhát, mönny a szobádba, készüjj fő, akkor má lösznek udvarlójid (Bar. II, 46. sz.) Fr. tisztogasd össze a konyhát [= takarítsál a konyhában, takarítsd ki a konyhát.] Köszönjük, hogy fölélesztëttél! Jó tëttedér jót várgy! (Bar. II, 88. sz.). Fr. Jó tëttedér jót várgy! (Közmondás) [= Megérdemled a jutalmat, elismerést!] [Szent György vitéz] a nagy erdőbe mënt, talákozott ëgy szép fijatal embörrē, aki szömrü-szömre ëgyforma vót vele (Bar. II, 17. sz.). Fr. szömrü-szömre [= külsőre, arcra.] Mikor az kigyütt ēre a vëlágra, má nem talát sënkit (Bar. II, 45. sz.). Fr. kigyütt ēre a vëlágra [= visszatért a másvilágról.] Jó idő ēmút, a pap má nagyon öreg lëtt (Bar. II, 45. sz.). Fr. jó idő ēmút [= jó sok idő telt el.] Mikor a kocsis ēkeszte mondani, mit látott a mázsvëlágon, kezdëtt őszűni, mire egészen ēmonta, egészen öreg lëtt (Bar. II, 45. sz.). Fr. mázsvëlág [túlvilág; az elképzelt, síron túli élet színhelye.] Mikor má a pajtás jó kinészte magát, aszonta [a sírból visszatért] barátjának, viszsza szeretni menni [az életbe] (Bar. II, 45. sz.). Fr. jó kinészte magát [= eleget nézelődött <a temetőben>.] Akkor aszonta a királ, hogy akinek a lova átugorgya a palota kapuját, azé lössz a fele kirájsága! (Bar. II, 46. sz.). Fr. azé lössz a fele kirájsága [= fele királyságával jutalmazza.]. [A királ] Ëccër azt monta a fijainak, hogy mönnyenek világnak, oszt aki a lekszöbb ruhába gyün vissza, annak aggya a fele királságát! (Bar. II, 46. sz.) Fr. mönnyenek világnak [= menjenek világgá; menjenek szerencsét próbálni; bizonyítsák rátermettségüket.] Të në szójj sömmit, csak maraggy ē tülik! (Bar. II, 46. sz.) Fr. maraggy ē tülik [= szakadj le róluk; ne menj utánuk szorosan!]

340 340 frazémák [ ] nëm baj, máskor maj jobb helre akad (Bar. II, 46. sz.). Fr. jobb helre akad [= jobb helyet talál.] Jancsi mögen helt át mindönbe (Bar. II, 46. sz.). Fr. helt át [= megállta a helyét; bizonyította ügyességét, szorgalmát.] [ ] azé lössz a fele királságom, aki a legszöbb paripát hozi (Bar. II, 46. sz.). Fr. azé lössz a fele királságom [= az kapja meg királyi hatalmam, vagyonom felét.] Akkor asztán [Jancsi a lovával] visszaszát az udvarba. A bátyákat mög ötte a mérög (Bar. II, 46.). Fr. ötte a mérög [= folyvást mérgelődtek <ostobaságuk miatt>.] De a lány hama túl vót a vizön (Bar. II, 54.). Fr. túl vót [= túljutott.] Köszönd az élő istenödnek, hogy a kënyér mëkfelēt helëtted (Bar. II, 64. sz.). Fr. köszönd az élő istenödnek [= szerencséd volt; és ezt köszönheted az Istennek.] Ezt a baranyai mesékben általában valamilyen rossz szellem, például beszélő ló, csikó mondja a mese életben hagyott szereplőjének. Füccsd el a kemincét, a gyerököt tëdd a lapátra! (Bar. II, 44. sz.). Fr. füccsd el a kemincét [= fűtsél be a kemencében!] A harmadik röggē ēfütöd a kemincét (Bar. II, 46. sz.). Fr. ēfütöd a kemincét [= befűtesz a kemencében.] Igenyös vagy, rózsám, mind a nád, / Néköm nevēt az édösanyád (Bar. I, 376.). Fr. igenyös vagy, mind a nád [= szép szál termeted van.] Kigyelmed felesége rozba töri a fejét (Bar. II, 255. sz.), Fr. rozba töri a fejét [= a felség valami csintalanságon gondolkodik; és ez célzás arra, hogy meg akarja csalni a férjét.] Nem hatta annyiba (Bar. II, 255.). Fr. nem hatta annyiba [= nem érte be ennyivel.] Āra is rámonta az öreg: Mëg is këll nekëm fogni, ami a kezem ügyibe kerül! (Bar. II, 40. sz.). Fr. rámonta [= felelte] kezem ügyibe kerül [= amit elérek.] A királ ujra behivatta Jancsit, oszt mëgmonta nekije, hogy a farkasokkā pusztéccsa el a kastélyt, mer ha nem, a fejévē jáccik (Bar. II, 88. sz.). Fr. a fejévē jáccik [= ez az életébe kerülhet.] A két tesfér nem fért a bőribe (Bar. II, 88,). Fr. nem fért a bőribe [=nyugtalanok voltak; rosszalkodtak, nem értették meg egymást.] Ott beát szógálatba (Bar. II, 88.) Fr. beát szolgálatba [= szolga lett; szolgának jelentkezett.] Mikor a szëgény lány odamënt, vele mënt a királfi is béka képibe (Bar. II, 54. sz.). Fr. béka képibe [= béka alakjában.] Másnap ēmënt a királylányhól. Próbát tëvëtt vele: mëkkérette (Bar. II, 54. sz.). Fr. próbát tëvëtt vele [próbára tette; hogy megismerje szándékát, komolyságát.] mëkkérette [= megkérte a kezét.]

341 frazémák 341 Mëg në vessék szavamat / Keritsék ki kezemre / Nyoszolósi lányunkat! (Bar. I, 588.) Fr. keritsék ki kezemre [= hozzák ki, hozzák ide!] mëg në vessék szavamat [= ne utasítsák el kérésemet!] Kérëm násznagy urakat, / El në ájják utamat! (Bar. I, 588.) Fr. el në ájják utamat! [= ne akadályozzanak szabad járásomban!] Mög köll a buzának érni, / mer mindönnap a szél éri (Bar. I, 321.). Fr. szél éri a buzát [= a szél (is) érleli a búzát <és ehhez idő kell>; vagyis eljön az ideje mindennek.] a buzának érni köll [= idő kell a búza éréséhez, és ugyanígy a szerelem éréséhez is időre van szükség.] Mög köll arcomnak hërvanni, / mer mindönnap a bú éri (Bar. I, 321.). Fr. mög köll hërvanni [= a mindennapi bánatban csak szenvedni lehet.] Valld mëg hát most kutya zsandár a szömömbe: / Hány pár csikót loptam én az életömbe! (Bar. I, 316.) Fr. valld mëg <mondd meg> a szömömbe [= mondd el őszintén, bátran!; mondd ki nyíltan!] Kilenc tinót, kilenc csikót fognak rám, / Harminchárom bizonság esküggyik rám (Bar. I, 317.). Fr. <sok> bizonság esküggyik rám [= <ennyi> bizonyíték van ellenem, a lopásaimra.] Ëgy mernyëtt szëmű lány / ugy rám mernyögette szömejit, / Min mikor a birka mögellik (Bar. I, 376.). Fr. mernyögette szömejit [= hosszasan rám bámult.] A bodáji falu dërëkán / kiállott ëgy mernyëtt szemű lány (Bar. I, 276.). Fr. falu dërëkán [= a falu közepén.] Ēmënt a pap misét tönni, / Barna kislánt esküttetni (Bar. I, 158.) Fr. misét tönni [= misézni; misét szolgáltatni.] Alig értek három házat, / A mënyasszony mëgbabázott (Bar. I, 158.) Fr. mëgbabázott [= gyermeket szült.] Āra gyütt a bíró fija, / Arany buzogánnyā / Agyonütött ëgy libámat, / Szépen járó, szépen szóló / Gondos gunáromat. / Mögájj, mögájj, bíró fija, / Panaszt töszök róla! (Bar. I, ) Fr. panaszt töszök róla [= panasszal fogok élni; bepanaszollak a sérelmem miatt.] Mer én burokba születtem, / Bogádon már juhász lëttem (Bar. I, 284.). Fr. burokba születtem [= rendkívül szerencsés ember vagyok.] Gyünnek értem a zsandárok, / Feketösznek, mind a sasok (Bar. I, 284.). Fr. feketösznek, mind a sasok [= sokan lehetnek, mert feketednek, mint a sasok; és <majd lecsapnak rám>.] A juhaim mëkszélettek, / Lucërnába belemëntek, / Ötfen közül öt ēpuffatt, / Juhász Andráson kiattak (Bar. I, 284.). Fr. mëkszélettek [= elkóboroltak.] ēpuffatt [= felpuffadt <a sok lucernától>.] Juhász Andráson kiadtak [= Juhász Andrásnak felmondtak; elbocsátották; kiadták az útját. Ez utóbbi is frazéma!]

342 342 frazémák Kéccör szöröncsés is löttem, / De harmadszor rajt vesztöttem (Bar. I, 284.). Fr. rajt vesztöttem [= nem volt szerencsém; megfogtak a lopáson.] Osztopányi vörös bíró, / A zakasztófára való. / Az áta el az utamat, / Ēvitte a disznajimat (Bar. I, 284.). Fr. az áta el az utamat [= ő akadályozta meg érvényesülésemet.] A cigányok muzsikának, / A betyárok táncra ának (Bar. I, 285.). Fr. táncra ának [= készek a táncra; táncra készülnek.] Ott találtam két pajtásra, / Kivel mëntünk a rablásra (Bar. I, 284.). Fr. ott találtam két pajtásra [= ott leltem meg a két cimborámat.] Láttam a sok urat irni [ ], / Láttam huszonnégyen vannak / Mind én rúlam törvént szabnak (Bar. I, 319.). Fr. rúlam törvént szabnak [= ítélkeznek felettem; elítélnek a törvények szerint.] Ásni, szántani mindönkor szabad, de mag alá csak harmadnapos ujhódba, mer másképp férög pusztitti a vetést (Bar. III, 169.). Fr. mag alá szántani [= közvetlenül vetés előtt szántani.] harmadnapos ujhódba [= az újhold utáni harmadik napon.] Szërszámfát az erdőn hódfogytakor vagy harmadnapos ujhódkor szabad kivágni, mert másként belé esik a szú (Bar. III, 167.). Fr. hódfogytakor [= holdfogyatkozáskor.] harmadnapos ujhódkor [= az újhold utáni harmadik napon.] *** A fenti frazémák forrása a Berze Nagy János által szerkesztett Baranyai magyar néphagyományok I III. kötete (Pécs, 1940.) A Bar. rövidítés utal a mű címére, az utána álló római szám a kötetre, az arab szám pedig az oldal számára. Az Fr. jelentése: frazéma. *** A szem szó frazémái a mai beszédben: szömmel verték [= erős tekintetűek szemmel megzavarták]. szömvizet csinyáll [= javasasszony gyógyító szándékkal az ún. mëgrontott személynek szemvizet készít]. szömöznek [= <főleg fiatalok> nagy érdeklődéssel, hosszasan nézik egymást]. szöm ártot neki [Ez a szömmel verték szinonimája.]. mergyeszti a szömit; szömit mergyeszti [= csodálkozva néz, szemhéjait kitágítva]. kopog a szöme az éséktü (éhségtől) [= nagyon éhes]. az ëggyik szöme sir, a másik mëg nevet [= egyszerre örül és bánkódik]. nagyon férde (görbe) szömmel néz rá [= gyanakodva, rosszallóan néz rá]. fusson ki a szömöd [= átkozódásban: vakulj meg!]. fojjon ki a szömöm, (ha nem mondok igazat) [= esküdözéskor vminek a bizonyítására]. legyēteti a szömit <vkin> [= hosszan és gyönyörködve néz vkit]. lë nëm vëszi róla a szömit [= egyfolytában nézi; bámulja]. māj főfāta a szömivē [= mohón, sóvárogva nézte]. māj kiszurgya a szömit,

343 frazémák 343 méksë láti [= igen feltűnő, mégsem veszi észre]. māj lëragad a szöme [= nagyon álmos]. szömibe monygya [= egyenesen, szemtől szembe mondja; nem hátulról támad]. a szöme së ál jó(l) [= a szeméből látszik, hogy nem jóindulatú vkivel szemben]. még a szömit is kilopja [= gátlás nélkül, szemérmetlenül lop]. nëm akar hinni a szöminek [= nem tudja elhinni azt, amit lát]. nëm lát a szömitü [= a nyilvánvalót sem veszi észre]. nyitot szömmē jár a világba [= jól megfigyel mindent, jól tud tájékozódni]. ujan szöme van, mind a sasnak [= mindent remekül lát és meglát, érzékel]. örökre lëhunyta a szömit [= meghalt]. szabat szömmē <is jól látni> [= optikai eszköz nélkül is jól látható vmi]. szöme së röbben [= nem zavarja semmi]. szömibe vág(ja) [= durván, sértésként szemtől szembe megmond vmit]. szömire hány/vet <vmit> [= rosszalja, helyteleníti vmilyen tettét]. szömöt szur neki [= feltűnik neki vmi szokatlan jelenség]. szömöt vet vkire/vmire [= vmit, vkit nagyon szeretne megszerezni]. vérbe forog a szöme [= nagyon dühös vmi miatt]. hogy nëm sül ki a szöme? [= nem szégyelli magát?] há tëtte a szömit? [= miért és hogyan választott ilyen rosszul?] vak tik is talál szömöt [= az ügyetlen, tétova is érvényesülhet]. szömösnek áll a világ, vaknak az alamizsna [= az érvényesül, aki élelmes és ügyes].

344 Életünkről (Interjú) D. J.: Pista bácsi. lenne szíves mesélni egy kicsit arról, hogy mikor házasodott ide, Bodára, és hogy mi történt utána? K. I.: Hát annak hosszi története van. ǀ Én ǀ az édösanyám tesféréhez jártam Pétërfára ǀ látogatóba, és ott ismerkëttem mëg a nejemmel. ǀ És öt évig udvarógattam én ǀ csacsi. ǀ Mék ha nagyon úty hoszta a szükség, ǀ hoty hát édësanyám mëgbetegëdëtt, és má apám ǀ ki vót má fáradvā, ǀ és akkor këllëtt ëgy másik ápoló, ǀ és az lëtt [kaptunk ápolót]. ǀ S akkor ugy montam neki, hogy ǀ ölég vót. ǀ S eljött ide [hozzánk], ǀ és fëlmëntünk, mer it kicsi vót a lakás. ǀ Ez az alsó ház itt ǀ ez vót a mi szülőji házunk, ǀ itt, ahol most is két hétig dógosztunk. ǀǀ Utyhogy ot kezdődöt nekünk a nehész sorsunk, ǀ a sëmmiböl alkotni valamit, ǀ ugyë mer nem volt sëmmink. ǀǀ S akkor, mer ǀ a nejem elvált is volt ő má, ǀ s zárolták a butorokat. ǀǀ Még nem esküttünk mëg ǀ addég a butorokat nem hoszhatta el, ǀ hát ugyë sëmmink së vót. ǀǀ Maj két év utám mëgesküttünk, ǀ és akkor elhosztunk a butorokat, s ǀ onnan indútunk. ǀ Én az Uránhoz mëntem [dolgozni], ǀ ő meg a ǀ téeszcsére [ ] ǀ od dógozot jó darabig. ǀǀ Az melled volt csārnokos ǀ ugyë akkor még volt tejcsarnok itt a falungba [ ] ǀ aszt csináta. ǀǀ Hát mi ugy éldegéltünk, ǀ hogy eljártunk ēre-āra szëdëgetni eszt-aszt [..] ugye hát szëdrët, hëcsëdlit ǀ mëg mëggyet is. ǀǀ S a akkor ezëgbű tëttük össze a kis vasallót, ǀ ëgy asztalt. ǀǀ Hát nem volt sëmmink së hát ǀ sëmmi së. ǀǀ Majd ugyë utána ugy elkësztünk szëdëgetni [venni] a dógokat, ǀ akkó nagyon ǀ keservessen mëgin lët minden. D. J.: Mikor jutottak először önálló lakáshoz? K. I.: Hát akkó én beattam az igényëmet az Uránná [Uránbányánál]. ǀ Lakásigénylést. Majd ǀ három évig ot má elkesztünk szépen gazdákonni ǀ jószág izs vót mindën, ǀ liba, kacsa, ǀ mindën. ǀǀ S akkor mëkkaptunk a lakást, ǀ de csak uty kaptum mëg a lakást, ǀ hogy el këlët mënni Patacsra albérledbe. ǀǀ Od vótunk ëgy évig. ǀǀ Ëgy év utám mëkkaptunk Uránvározsba a lakást. ǀǀ Akkó közbe mëkszületëtt ez a fiju [az István]. ǀ Tiz évre a báttya után, ǀ mer addig hová, mēre [mehettünk volna]. ǀǀ Na, mos kérem szépën ǀ tiz év után ǀ beattam az igénylést az Uránhoz is mëg a tanácshoz is. ǀǀ S akkó mëkkaptunk a lakást ǀ a tanácstól is ǀ ëccörre ǀ [az] Urántól is ëccëre. ǀǀ S akkó jött a szakszervezetis a munkahelyemen: mëlliket válosztod? ǀ Hát, mondom ǀ nyugottak lëgyetëk ǀ athattok ëgynek még lakást, ǀ mondom ǀ én a tanácsit választottam. ǀǀ Ugye az kettő és feles szoba vót, ǀ nem ëty csak ëty ǀ kicsi valami, 344

345 életünkről (interjú) 345 ǀ amibe [korábban] vótunk. ǀǀ És ity kerűtünk ki Kerdvározsba ǀ ez a Nevelési Központ melletti ǀ Fülöp Lajos uccaji ǀ két és félszobás lakázsba.. ǀǀ S onnan ǀ a nejem ǀ elmënt a népművészethöz dolgozni. D. J. Pista bácsi ekkor hol dolgozott? K. I. Az Urámbányába. Ém mék huszonnyolc esztendőt lëhusztam az Uránná. ǀǀ S onnan mëntem nyugdijba ǀ huszonhét éve. ǀǀ Majnëm ugyanannyid vagyok má nyugdijba, mind amennyit ott elvoltunk. ǀǀ Nagyon nehéz volt, ǀ mer innen kerékpárral këllët járni be [Kővágószőlősre]. ǀǀ Nem volt akkor sëmmi, ǀ buszjárat [ ]. ǀ Akkor mék, kezdet kezdetin hatórásztunk ǀ az Uránnál ǀ ugyë. ǀ Az volt nétyszër had volt, ǀ és volt ëty hét,ǀ ami váltós vót.ǀǀ Akkor ǀ az utolsó nab vólt a szabad ǀ az enyém. ǀǀ Addég össze-vissza mëntünk. ǀǀ Az idők fojamán átalakult ott is a dolog, ǀ mer sog balesed volt a fojamatos üzelmelés során. [ ] Ez a lényege ennek ǀ azér nem volt së ünnep, së vasárnap. ǀǀ De annyi baleset, ǀ annyi problémák voltak, hogy ǀ kénytelenög vótak átálni másik rencerre. ǀǀ És akkor kezdődött az ojan [munka], hogy fél órával előbb el këll mënni (mit tudom ém, miért), s akkor a végén beálitották ǀ a nyolc órás műszakot. ǀǀ Uty, hogy az éjszakát aszt mëkfeleszték. ǀǀ Ëccër mëntünk hétfő-kedd-szërdán éjjel, ǀ utána mëg ǀ mëntünk délután, ǀ s akkor utána a következő hétëm mëg a héd végém mëntünk ǀ három nap ǀ éjszakát. ǀǀ Tehát eszt igy osztottág be, ǀ na de hát ebbü nem volt sëmmi ǀ könnyüség nekëm, ǀ mer ǀ a három nap pihenőbe ēmëntünk sajnos maszëkóni. ǀǀ Mer kevézs vót a pénz, mer ugyë ǀ nem ben vótunk az üzembe, ǀ nem lën vótunk az urámbányába, ǀ hanëm kinn a prérin, ǀ mind a prérifarkasok ëgy zagytárolón. ǀǀ Hát ott asztán ojan vót nyárom mind a ǀ Szahara, ǀ télem mëg mint Szibéria. ǀǀ Utyhogy nem volt könnyü dolog [ez]. ǀǀ De hát az vót abba a szép, hoty hát akkó mék fijatalog vótunk, ǀ ugyë ǀ az vót a széb benne. [ ] Ez mellet sportoltam, ǀ ez mellet mondom maszëkoltunk. ǀǀ Nagyon sok mindënt csináltam. D. J.: Milyen más munkát vállalt még Pista bácsi? K. I.: [A bányai munka mellett] a tesférömmel én csinyátam az ártányokat. ǀ Én váktam ki azokat a kis kanyokat. ǀ Ezt így monták [akkor] heréllés. ǀ Eszt akkor köllöt csináni, ǀ amikor má [el]választották a kismalacokat. ǀǀ Vótak persze nagyobbak is. ǀǀ A tesféröm fokta a malacokat, ǀ ém mëk kiváktam üket. ǀ Vót ujan nap, ǀ hogy ötfenet is kiváktam. ǀǀ Ëccër asztánn ëgy göbe hirtelen rám ugrott, ǀ és elestem a kismalaccal ëgyütt. ǀǀ Mas má së disznó, ǀ së malac,ǀ së tehén, së ló nincs a faluba. ǀǀ Sëmmi nincsen. ǀǀ Mék tyukok së. ǀǀ [ ] Én régön apámnak segitöttem a pásztorkodázsba. ǀǀ Mer apám pásztor embör vót egész élletibe. ǀǀ Naty kötöccség vót ám a pásztorság, ǀ mer napkeltétü napnyuktájig kin köllöt lënni a nyájjal a legyellőn. Elmondta: Keserű István 78 éves bodai lakos 2017 nyarán. A beszédfelvételt készítette: Domján Johanna. Lejegyezte: Domján Johanna és Pesti János.

346 A könyvben szereplő idegen szavak és nyelvészeti fogalmak magyarázatai Mivel a tájszavak kutatóin kívül a helyi lakosság érdeklődésére is számítunk, összeállítottuk az e témakörbe vágó fontosabb nyelvtudományi fogalmak kis magyarázó szótárát. Erre azért van szükség, mert a dialektológia szakszókincse bővült az elmúlt évtizedekben, és a tájszótárírás módszerében is változások történtek. Reméljük, hogy e szómagyarázatok segítik majd olvasóinkat az alábbi fogalmak használatában, értelmezésében. alaktani (morfológiai) jellegzetességek a nyelvjárásokban: ezzel a kérdéskörrel a nyelvjárási morfológia kutatói foglalkoznak. Vizsgálják a szótövek vagy tőmorfémák és a toldalékok vagy affixumok (képző, rag, jel) fajait, funkcióit. Boda nyelvjárásának alaktani sajátosságait a könyv bevezető részében találják meg olvasóink. dialektológia: a nyelvjárási jelenségekkel foglalkozó önálló tudományos diszciplína. A leíró dialektológia a mai nyelvjárások sajátosságait vizsgálja; a történet dialektológia tárgya a nyelvemlékeinkben fennmaradt nyelvjárási jelenségek feltárása és magyarázata. fonéma: nem azonos a beszédhanggal. A beszédhang akusztikai jelenség, és a beszédhangnak tudatbeli rögzülése a fonéma. A fonémák azok a legkisebb nyelvi elemek, amelyekből felépül egy-egy szó. Ezért állíthatjuk, hogy a fonémák részt vesznek a szótest felépítésében; és ezen felül a fonológiai oppozíciók révén jelentéselkülönítő szerepük is van (ver vér, kar kár, lotyog lötyög). A beszédhang írásos rögzítése a betű vagy graféma. fonémaállomány: az adott nyelvjárás összes fonémája. A fonémaváltozatokat (allofónokat) is ideszámítva Boda magán- és mássalhangzók rendszere gazdagabb, mint a köznyelvi rendszer. Minthogy lexikológiai szempontból nem lényeges a tájszavak írott alakjaiban az allofónok jelölése, csak a legjellegzetesebb ejtésváltozatokat vettük figyelembe. Ezeket: ë, ē, ā, ŋ, ß. A hangjelölés sajátos grafémái a szótárban: ā és Ā = alsó nyelvállású, nyílt, ajakkerekítéses (labiális), hosszú magánhangzó, amely általában az l kiesése vagy az rr hangzó megrövidülésének eredményekét jön létre (pl. nyād mëg, Āra). ē és Ē = alsó nyelvállású, nyílt, magas, ajakréses (illabiális), hosszú magánhang- 346

347 a könyvben szereplő idegen szavak és nyelvészeti fogalmak magyarázatai 347 zó, amely általában az l kiesése vagy az rr megrövidülésének eredményeként jön létre (pl. ēmënt, ēvitte, ētörött, ēre). ë és Ë = középső nyelvállású, félig zárt, magas, ajakréses (illabiális), rövid magánhangzó; egyszerűbben a zárt ë (pl. sëhun, mëgbuggyan, mëgbörzönget, mëgborgyazik). ŋ = a köznyelvi alveoláris (fogmedernél képzett) n hang bizonyos hangkörnyezetben (pl. az á és o hang hatására) hátrább képzett (palatoveláris) nazálissá válik (pl. láŋ, asszoŋ). ß = a köznyelvi ajakfoghang (alveopalatális) hang helyén két ajakkal képzett (bilabiális spiráns) képződik (pl. ßakota, ßakotás, eßßót ez volt ) fonémarendszere: van minden nyelvi változatnak, így minden nyelvjárástípusnak. A bodai nyelvjárás fonémarendszerének jellegzetessége, hogy a hosszú és rövid magánhangzók aránya 8: 7-es típusú. Ismeri a ë fonémát (lë, në, së, bërëtfa), de több szóban ö hang van az ë helyén (lëszök, tégöd). fonológia: a nyelvtudománynak egyik ága, amely a rendszert alkotó fonémákat és funkcióikat vizsgálja. frazéma: a beszédben olyan állandósult szerkezet, amely általában szó értékű (Engöm níz, tégöd lát. = kancsal ), de lehet mondat értékű is (Csak a maga pecsönyéjjit sütögeti.= Csak a maga érdekeivel törődik. Önző ember. ) frazeológia: a beszédben szereplő állandósult szerkezeteket és ezek jelentéseit vizsgáló (leíró jellegű) diszciplína a szótanon belül. A kutatás eredményeit kiváló szótárakban tették közzé a szerzők a közelmúltban. Boda nyelvjárásában meglepően sok frazéma van. hangmegfelelések A kutató munkája során a köznyelvi nyelvjárási hangok összevetése nyomán alakulnak ki azok a párok, amelyek végső soron fonológiai oppozícióknak is tekinthetők. Hangmegfelelések vannak a magánhangzók körében (pl. o/a megfelelésben: mast, magyaró) és a mássalhangzók körében is (pl. a j/jj megfelelésben: ruhájja, feléjje). Részletesebben a szótár bevezető részében soroltuk fel a bodai nyelvjárás hangmegfeleléseinek fontosabb típusait. hangtípus: szerint is lehet osztályozni nyelvjárásainkat. Két nagy rendszert ismerünk. Vannak: a) magánhangzórendszer-típusok és b) mássalhangzórendszer-típusok. A magánhangzók rendszere szerint Boda nyelvjárása ahhoz a típushoz tartozik, amelynek 8 rövid és 7 hosszú magánhangzója van. A második típus szerint mássalhangzói csaknem azonosak a köznyelvi rendszerrel. Legfeljebb az ly betűvel írott szavakban van némi ingadozás a kiejtésben, de az l-ző formák egyre jobban kiszorulóban vannak. népetimológia a tájszavakban: népi szóértelmezés hasonló hangzású szóval vagy más szavakkal. Erre akkor kerül sor, ha a nyelvjárásba került új szó értelme nem világos (nem motivált a szó), ezért értelmet adnak neki. Bodai példákkal: petúnia > bëtónia, kelevéz > keleviz, hezitál >hévizál, hevet-havat >hetet-havat.

348 348 a könyvben szereplő idegen szavak és nyelvészeti fogalmak magyarázatai nyelvjárás vagy dialektus: a területi alapon elkülönülő nyelvváltozat, amelyben máig élnek a köznyelvitől elütő nyelvi formák. A nyelvjárás a szóbeli közlés nyelve, amely elsősorban a falvakban élő közösségek elsődleges nyelvhasználata az informális-familiáris beszédhelyzetekben. Történeti szempontokat figyelembe véve állítható, hogy mai irodalmi nyelvünk a nyelvjárások integrálódásával jött létre. Nyelvjárásaink máig sok nyelvi archaizmust őriznek. Erről meggyőződhetünk, ha kézbe vesszük tájszótárainkat. nyelvjárási terület vagy nyelvjárási régió: egy-egy nagyobb, összefüggő területű tájegység (sok esetben történelmi táj, kistáj) településeinek összessége, ill. az itt élő közösségek. Boda község a dél-dunántúli nyelvjárási régióhoz tartozik. nyelvjáráscsoport: egy-egy nyelvjárási régión belüli kisebb egység. Boda község területileg a dél-baranyai nyelvjáráscsoport községei között az északi határvonal mentén fekszik. Mivel három nyelvjárási régió (észak-baranyai, dél-somogyi és a dél-baranyai) találkozási pontján található, ezért átmeneti nyelvjáráscsoportnak is tekinthetjük. nyelvjárási frazeológia: tárgya a nyelvjárásokban nagy számban előforduló állandósult szókapcsolatok (szólások, szóláshasonlatok, közmondások, falucsúfolók) szemantikai és morfológiai vizsgálata. A Bodai tájszótárban található frazémák remélhetőleg nem csupán a kutatók számára nyújtanak értékes információkat. nyelvjárási jelenség: tágabb értelemben minden, ami az adott nyelvjárásban megvan, azaz a közszavak és tájszavak együttese. Szűkebb értelmezés szerint nyelvjárási jelenségnek csak az számít, amely csupán a szóban forgó nyelvjárásban van meg, de hiányzik a köznyelvből. A nyelvjárási jelenség lehet hangtani (fonetikai-fonológiai) alaktani (morfológiai), szókincstani (lexikológiai) és mondattani (szintaktikai). Tájszótárunkban a tájszavakhoz hangtani, morfológiai és lexikológiai sajátosságok, értékek kapcsolódnak. (L. a szótár bevezetőjének ide tartozó részét!) nyelvi-nyelvhasználati változások a tájszavakban Fontos kutatói feladat annak rögzítése, hogy az adott településen, adott időben gyűjtött tájszavak élnek-e még a fiatalabb nemzedékek beszédében. Ezért tüntetük fel a szótár szócikkeiben grafikai jelekkel szó életkorára és várható jövőjére vonatkozó megállapításainkat ebben a formában: kihalt ( ), kihaló, ( ), visszaszoruló ( ), új, terjedő ( ) tájszó. Ezek a minősítések egyúttal a tájszavak társadalmi érvényére is utalnak. rokon értelmű szó l. szinonima sajátos hangkapcsolatok Ezek a bodaiak beszédében is megfigyelhetők. Bizonyos szavakban a szomszédos, de egymástól képzési sajátságaikban eltérő hangok ejtését megkönnyítsék. E változások eredményeképpen meglepő részleges ha-

349 a könyvben szereplő idegen szavak és nyelvészeti fogalmak magyarázatai 349 sonulások és teljes hasonulásos szóalakok jöttek létre. Pl. huzsvétkor, tezsvérgye, ez izs van; tënnap, sállik, possad. További példák a könyv bevezető részében. sajátos humor a tájszavakban A humor részben a szójelentésekből adódik (pücskéröz, nyehög, nyegget, sutyorog, sustorog, lettyëg), továbbá a játszi szóképzésekből (tángállészkodik, siccöget, suskálódik,, ühüngelődik, mormicál, pámpilláskodik) és az érdekes ikerszók használatából (licspocs, retyerutya, tipörög-toporog, rityëg-rotyog, tityeg-totyog, rityëg-rötyög). A bodaiak humorizáló kedve megnyilvánul a frazémákban, a sajátos szószerkezetekben és sok szóösszetételeben (Pl. Szömre való menyecske, Nëm lácc a szömöttü?; turcsi óru kis orrú, külü fejű szögletes fejű, gunár nyaku hosszú nyakú, kalács képü kerek arcú, tokmány óru nagy orrú, égimeszellő magas ember, vadvendég váratlan vendég, komizgatya vászonból készült gatya, tatárrizling noha bor, rossz minőségű bor, bokorugró közkatona, bokorugró szoknya rövid szoknya ). A szótárban levő tájszavak nagy része szóhangulat szempontjából természetesen semleges, neutrális értékű. stílusminősítések: a szóhasználat fogalomkörébe tartoznak. Azt igazolják, hogy tájszavainknak nem csupán denotatív (valóságra utaló) és lexikológiai (szótározható, definiálható) jelentése van. A beszélő érzelmi viszonyulása is megnyilvánul abban, hogy adott helyzetben melyik szót tartja a legkifejezőbbnek gondolatai pontos megjelenítésére. Példamondataink szerint a közlés lehet durva, gúnyos, gyermeknyelvi, kedveskedő, rosszalló (pejoratív) és tréfás. szinonima vagy rokon értelmű szó Tájszótárunkban több olyan szó van, amelynek a jelentése a címszóéhoz többé-kevésbé közel áll. Ezek szinonim viszonyban vannak a címszóval. Például: sír > rí, rédogál; elfut > pitliköl, elpucol; vakondok > pucok; behordás > takarodás; kacsa > réce; lúd > liba A kiejtésbeli változatokat nem tekintjük szinonimáknak. Ezek szóalakváltozatok. (Például: tik, tyuk; pojva, pilva; pátyúgat, pátyógat; ümög, ing; üdő, idő; gyerëk, gyerök stb. A fölérendelt fogalomhoz tartozó fogalmak sem szinonimák (például: növény buza, hajdëna, kendör, kéccörös; állat göbe, kany; virág tulipány, szökfü stb.). szinonim viszony l. szinonima többletek és hiányok a nyelvjárási beszédben Többlet Bodán a vërtákul éjszakázik, ébren van, a szörszönködő nagyon szorgalmas, kaparkodó, esep az üveg dugója, és hiánynak tekinthető az, hogy itt a tárgyas ragozású igealak hiányzik a ragozási rendszerből (mëgmosunk a ruhát, lëverünk a dijót.) viszonyítás: a dialektológiai besorolások, rendszerezések alapfogalma. Azért fontos, mert a nyelvváltozatok minősítését ez teszi lehetővé. Nyelvjárásaink érdemi, informatív jellemzését a köznyelvi és nyelvjárási elemek összevetésével tudjuk elvégezni. A zsinórmérce a köznyelv, egészen pontosan a beszélt köz-

350 350 a könyvben szereplő idegen szavak és nyelvészeti fogalmak magyarázatai nyelv, amelynek lexikai elemei a köznyelvi értelmező szótárakban állnak rendelkezésünkre. Nem úgy fogalmazzuk meg az eltéréseket, hogy nyelvjárásban a kell köznyelvi szó helyett ezt mondják, köll, hanem így például, hogy nyelvjárásunkban a köznyelvi ë fonéma helyén ö fonéma van ezekben a szavakban: mëgyök tëszöm, lëszök. Megjegyzés: A szómagyarázatok megfogalmazásában elsősorban Kiss Jenő, Juhász Dezső és Hegedűs Attila munkájára támaszkodtunk a Magyar dialektológia (Budapest, 2001) című egyetemi tankönyv alapján.

351 képmelléklet 351 Képmelléklet Bodai_tajszotar_beliv_uj_tordeles.indd :37:00

352 352 képmelléklet

353 képmelléklet 353

354 354 képmelléklet

355 képmelléklet 355

356 356 képmelléklet

357 képmelléklet 357

358 358 képmelléklet

359 képmelléklet 359

360 360 képmelléklet

361 képmelléklet 361

362 362 képmelléklet

363 képmelléklet 363

364 364 Bodai_tajszotar_beliv_uj_tordeles.indd 364 képmelléklet :37:15

365 képmelléklet Bodai_tajszotar_beliv_uj_tordeles.indd :37:17