II. Kő kövön II. II. Stein auf Stein. Kő kövön. Dávid Ferenc 73. születésnapjára. Stein auf Stein. Festschrift für Ferenc Dávid

Átírás

1 II. II. ISBN Kő kövön Stein auf Stein Stein auf Stein Dávid Ferenc művészettörténész tiszteletére 85 magyar és osztrák szerző írt tanulmányt, amelyek az ünnepelt kutatási témáihoz kapcsolódnak és azoknak megfelelően sokoldalúak. A középkori magyarországi városfejlődés kérdéseitől Lajta Béla, illetve Dávid Károly építészetéig terjed a skála; a Nyugat-Dunántúltól pedig a nagyszebeni Brukenthal-palotáig. A források feltárását a helyszíni kutatás eredményeivel egyesítő építéstörténeti esettanulmányok sora mellett ikonográfiai, stílustörténeti, illetve historiográfiai megközelítésű írásokat is olvashatunk. Sopron, Kőszeg, Türje, Magyarbél, Buda, Pest és Eszterháza csupán néhány a minden bizonnyal alapvetőnek bizonyuló feldolgozások sorából Kő kövön Dávid Ferenc 73. születésnapjára Festschrift für Ferenc Dávid II.

2

3

4 Kő kövön Stein auf Stein Dávid Ferenc 73. születésnapjára Festschrift für Ferenc Dávid II.

5

6 Kő kövön Stein auf Stein Dávid Ferenc 73. születésnapjára Festschrift für Ferenc Dávid II. Szerkesztette Herausgegeben von Szentesi Edit Mentényi Klára Simon Anna Olvasószerkesztő Redaktion Dávid Anna Naményi Mária Német szövegek Deutsche Texte Bubryák Orsolya Ujvári Péter és a szerzők / und die Verfasser A német szövegeket gondozta Lektorat der deutschen Texte Stefan Körner Margit Kopp Vince Kiadó 2013

7 A könyv megjelenését támogatta: Die Publikation wurde gefördert von: Budapest Bank Budapestért Alapítvány dr. Dávid Anna és családja Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet Esterházy Privatstiftung Nemzeti Kulturális Alap Hild Ybl Alapítvány az Építészettörténet Kutatására Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata Soproni Múzeum Alapítvány Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Szépművészeti Múzeum Magyar Építészeti Múzeum Kézirataikat a szerzők 2009 ősze és 2010 tavasza között zárták le. Az intézmények és gyűjtemények 2010-ben használt nevükön szerepelnek a kötetben. Segítségéért fogadja köszönetünket: Unser besonderer Dank gilt für ihre Hilfe: Andó Géza, Arnóti Zsuzsanna, Bakó Zsuzsanna Ildikó, Bálint Ágnes, Balog Zoltán, Balogh Ágnes, Baranya András, Bardoly István, Basilides Alíz, Bicskei Éva, Bolodár Zoltán, Bor Ferenc, Branczik Márta, dr. Dávid Anna, Hermann Fabini, Faragó János, Fazekas István, Fehér Marianna, Fekete J. Csaba, Graeser Gizella, Gila Zsuzsanna, Heitler András, Gottfried Holzschuh, Gödölle Mátyás, Gyulai Éva, Jeszeniczky Ildikó, Kardos Judit, Kárpáti János, Kévés György, Klaniczay Péter, Kovács Anikó, Kovács Zsófia, Mayer László, Makky György, Mikusi Balázs, Mudrák Attila, Nagy Árpád Miklós, Nagyajtai Andor, Pazár Béla, Polán Miklósné, Pálffy Géza, Schmidtné Bartakovics Mária, Smohay András, Fáryné Szalatnyay Judit, Tábori András, Tirják András, Tirják László, Toronyi Zsuzsa, Viola Kristóf és Vargha Kálmán, Frank-Thomas Ziegler Szerzők, 2013 Vince Kiadó, 2013 German translation Bubryák Orsolya, Ujvári Péter, 2013 ISBN

8 Tartalomjegyzék Inhalt II. kötet Band 2 Eszterháza Eszterháza Buzási Enikő: A herceg Esterházyak 18. századi ikonográfiájáról Johann Georg Bauer, Johann Georg Weickert és Ignaz Unterberger műveinek meghatározásával Über die Ikonographie der Fürsten Esterházy im 18. Jahrhundert mit Bestimmung der Werke Johann Georg Bauers, Johann Georg Weickerts und Ignaz Unterbergers Stefan Körner: Evviva il nostro Prence, che il mondo fa stupir! Esterházy I. Miklós követsége II. József évi frankfurti koronázásán: szertartásrend, ünnepségek, műtárgyvásárlások Evviva il nostro Prence, che il mondo fa stupir! Die Krönungsbotschaft Nikolaus I. Esterházy im Jahr 1764: Zeremoniell, Festlichkeiten, Kunstkäufe Felix Tobler: Weite Fuhren nach Süttör. Materialtransporte für den Bau des Schlosses Eszterháza aus den burgenländisch westungarischen Herrschaften des fürstlichen Majorates Hosszú fuvarok Süttörre. Építőanyag-szállítás az eszterházai kastély építéséhez a hercegi hitbizomány nyugat-magyarországi uradalmaiból 1763 és 1765 között Galavics Géza: Eszterháza 18. századi kertje Der Garten von Eszterháza im 18. Jahrhundert Alföldy Gábor: Eszterháza kamarakertjei. Adatok és megfigyelések Die Kammergärten in Eszterháza (Fertőd). Daten und Bemerkungen Dávid Ferenc: Adatok az eszterházai bábszínházról Das Marionettentheater zu Eszterháza 5

9 Koppány András Thúry László: A fertődi bábszínház régészeti módszerű kutatása Archäologische Untersuchungen im Marionettentheater zu Fertőd Bartos György: Eszterházi Bagatelle-ek Die Bagatelle von Eszterháza Velladics Márta: Apró, ámde érdekes adatok és Eszterháza Kleine, jedoch interessante Daten und Eszterháza Somfai László: Joseph Haydn és közönsége Joseph Haydn und sein Publikum Malina János: Az Armida díszletei Eszterházán. Első lépések az eszterházai színpadtechnika terra incognitáján Staud Géza és Dávid Ferenc útravalójával Die Bühnendekoration von Haydns Armida zu Eszterháza. Erste Schritte auf einer terra incognita Szentesi Edit: Eszterháza 18. századi leírásai Eszterháza in der zeitgenössischen Öffentlichkeit Rostás Péter: Was ihn Euch widrig macht, macht mir ihn wert! A fertődi Esterházy-kastély restaurálása és enteriőrjeinek reprodukciói Budapesten és Bécsben a 19. század végén Was ihn Euch widrig macht, macht mir ihn wert! Die Restaurierung von Schloss Esterházy in Fertőd und die Reproduktionen seiner Interieurs in Budapest und Wien im ausgehenden 19. Jahrhundert Granasztóiné Györffy Katalin: Udvari élet Eszterházán Esterházy Fényes Miklós korában. Szépirodalmi rekonstrukció Dušan šimko Esterházy lakája című regényében Hofleben in Eszterháza in der Zeit Nikolaus Esterházys des Prachtliebenden. Eine literarische Rekonstruktion in Dušan Šimkos Roman Esterházys Lakai Pesti építészek Budapest építészete Architekten von Pest Architektur von Budapest Farbaky Péter: A pesti központi szeminárium épülete. Franz Anton Hillebrandt műve Das Generalseminarium in Pest. Ein Bauwerk Franz Anton Hillebrandts Komárik Dénes: A magyarországi romantikus építészet barokkos-rokokós változata Eine Variante der romantischen Architektur in Ungarn: Barock-Rokoko Sisa József: A beodrai Karátsonyi-kastélyok és Pán József Die Karátsonyi-Schlösser in Beodra und der Architekt József Pán 6

10 Rozsnyai József: A magyarországi historizmus építészeti alkotásainak előképeiről, különös tekintettel neobarokk építészetünk stíluskapcsolataira Über die Vorbilder von Bauwerken des Historismus in Ungarn und zwar besonders die der Neobarockarchitektur Gál Tibor: A budai királyi palota egykori reprezentatív térsora az első emeleti helyiségekről készült enteriőrfotók azonosítása Die ehemaligen Innenräume im ersten Stock des Königpalastes von Buda Lokalisieren der alten Fotoaufnahmen Hadik András: Osztrák és német vonatkozások Sándy Gyula memoárjában Der Architekt Gyula Sándy über die deutsch österreichische zeitgenössische Architektur Juan Cabello: Möller István Vaján Der Architekt István Möller und das Renaissanceschloss zu Vaja Vadas Ferenc : Siklótervek a Gellérthegyre Gleitbahnentwürfe für den Budaer Gellértberg Papp Gábor György: Az Akadémia Károly körúti bérpalotája Das Zinspalais der Akademie der Wissenschaften am Károly-Ring in Budapest Judaica Judaica Komoróczy Géza: Hágár, Jeruzsálem, kibbucok Hagar, Jerusalem, Kibbutzim Söptei Imre: A kőszegi zsinagóga telkén álló házak építésének és tulajdonlásának története Die Besitz- und Baugeschichte des Grundstücks von der Synagoge zu Kőszeg (Güns) B. Benkhard Lilla: A kőszegi zsinagóga melléképületeinek kutatása Die Erforschung der Nebengebäude der Synagoge zu Kőszeg (Güns) Balázs Edit: Szombathely első zsinagógája Die erste Synagoge in Szombathely (Steinamanger) Ivicsics Péter: A sárvári zsinagóga Jánosházán Die Synagoge von Sárvár in Jánosháza Wirth Péter: Kővágóörs zsidó emlékei Jüdische Denkmale in Kővágóörs 7

11 Szegő György: Lajta Béla és a Zsolnay-kerámia. A Schmidl-család sírboltja a pesti zsidó temetőben Béla Lajta und die Zsolnay-Majolika: Das Grabgewölbe der Familie Schmidl im Jüdischen Friedhof zu Pest Csáki Tamás: Lajta Béla tervei a budapesti zsidó gimnáziumhoz Béla Lajtas Pläne zum Jüdischen Gymnasium in Budapest Klein, Rudolf: Jüdische Denkweise, Erfahrung und Verhaltensweise in der Architektur in der spät- und nachmodernen Zeit Zsidó gondolkodás, tapasztalat és attitűd a késő- és posztmodern kor építészetében Reneszánsz és felvilágosodás Renaissance und Aufklärung Eörsi Anna: Falkutatás Isabella d Este studiolójában. A mater virtutum rejtélye Mauerforschung im Studiolo der Isabella d Este. Das Rätsel der mater virtutum Mikó Árpád: A Corvinusok Budán. Római nevek a művészet játékterében Corvini in Buda (Ofen). Römische Namen im Spielfeld der Kunst Bodnár Szilvia: Újonnan előkerült üvegablakok a nürnbergi Hirschvogel-műhelyből Neu aufgetauchte Glasgemälde aus der Nürnberger Hirschvogel-Werkstatt Gerszi Teréz: Hans Bol német művészeti kapcsolatai Hans Bols deutsche künstlerische Verbindungen Szabolcsi Hedvig: Egy szabadkőműves bijou Ein Freimaurerbijou Czére Andrea: Goya és Diderot Goya und Diderot Ujvári Péter: Emlék márványból és módszertanból. Goethe és Meyer esete David d Angers-val, II Goethe und Meyer von und über David d Angers, II. Ein Denkmal von Marmor und Methode Rövidítésjegyzék Abkürzungsverzeichnis 8

12 Eszterháza Eszterháza

13

14 Buzási Enikő A herceg Esterházyak 18. századi Ikonográfiájáról Johann Georg Bauer, Johann Georg Weickert és Ignaz Unterberger műveinek meghatározásával Az eszterházai kastély művészeti felszereltségéről elsőként a Rotenstein álnéven publikáló, jól tájékozott kortárstól vannak alapvető ismereteink. 1 A forrás legutóbbi hasznosulása kapcsán 2 ismét kiderült, hogy az Esterházy Fényes Miklós ( ) életművének tekinthető rokokó Gesamtkunstwerk díszítésében az 1763-ban ott járt szemtanú szerint igen szerény volt az önálló igényű (azaz a nem belső burkolatként kezelt pannójellegű) festmények, különösen a portrék száma, mely utóbbiak közül is néhány az uralkodócsalád tagjainak ábrázolását jelentette. 3 A kastély általa Kunstkammer -nek mondott helyiségében 4 Rotenstein ugyan futólag megemlít tizenkilenc künstliche Portraits -t, közülük azonban egyedül Mária Terézia képmását emeli ki, és részleteket nem közöl róla. 5 További arcképekről már más, korábbi források számolnak be, mint ahogy arról a hét kettősportrét ( doppelte Portraid ) kitevő sorozatról is, amelynek elkészítéséért Esterházy 1760-ban Joseph Credisch akadémiai portréfestőnek fizetett. 6 Közelebbi ismeretekkel a művekről nem rendelkezünk, így mennyiségük, valamint a korban nem megszokott formátumuk alapján inkább csak feltételezzük, hogy esetleg abba a régi kastélyépületben ezek szerint egykor volt Portrait Zimmer -be készültek, ahová Martin Sebastian Zehetner 1756-ban Fényes Miklós egy képmását is kivitelezte. Ugyanebből a forrásból az is kiderül, hogy a magát Kunst Mahler -nek nevező Zehetner egyidejűleg a majorátus akkori ura, I. Pál Antal herceg, valamint Miklós gyermekei, Antal és másolatként Mária portréit is elkészítette. 7 Fényes Miklós megrendelésére utaló családi arcképre ezen felül Martin van Meytens egy május 9-én kelt nyugtájából van még adatunk, amelyben a festő a herceg (akkor még gróf) felesége, Maria Elisabeth Ungnad von Weißenwolff portréjáért járó összeg átvételét igazolja. 8 Azonban arra, hogy Eszterháza a későbbiekben ennél jobban el volt látva arcképekkel, a kastély április 7-re datált leltárából azért következtetni tudunk. 9 Jóllehet az összeírásra több mint négy évtizeddel Fényes Miklós halála után került sor, az ábrázolt személyek kiléte megbízhatóan valószínűsíti azt, hogy a portrék egy része 27 kép 10 még Eszterháza fénykorában, a kastély rezidenciális használata idején készült, s került a falakra. A képek az ábrázoltak nevének említése ellenére ma már nem azonosíthatók, s még abban sem lehetünk biztosak, hogy némelyikük nem egyezik-e a fenti, részint festőadatok kapcsán említett művek valamelyikével. Mindezek után tán nem meglepő a herceg arcképeinek ismeretében előrebocsátott megállapítás sem, miszerint Fényes Miklós legendás pompakedvelése minden téren a legmagasabb minőséget érte el, egyet kivéve: a róla készült ábrázolásokat. A fennmaradt művekből megítélhető, eléggé egysíkú ikonográfiát ugyanis javarészt olyan portrék határozzák meg, amelyek különböző méretben és formátumban hol a császári sereg tábornagyaként, hol a magyar nemes testőrség kapitányaként örökítik meg őt. Az egymástól kompozíciós megoldásban és minőségben is alig különböző, közepes kvalitású arckép-variációk túlsúlya a herceg képmásainak sorában arra mutat, hogy mecenatúrájának más területeihez képest ebben a műfajban lényegesen szerényebb megrendelői fantáziával és ízléssel rendelkezett. A meglehetősen konzervatív szemléletről valló művek között lényegében két ábrázolás érdemel külön figyelmet: egy portréminiatűr és egy aranyozott bronz plakett. A miniatűr (1. kép) az egyetlen, amely privát külsővel örökíti meg Esterházyt, s egyúttal festőileg az egyik legigényesebb munkaként szerzőjének meghatározására is lehetőséget ad. Egy 1777 augusztusában kelt számlából tudhatóan a herceget Johann Georg Bauer bécsi miniatűrfestő két ábrázoláson is megörökítette. 11 Erre 11

15 1. kép Johann Georg Bauer: Esterházy Fényes Miklós. Miniatűr, 1777 (Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt; Szepsy Szűcs Levente felvétele, 1993) az adatra alapozva, valamint figyelembe véve a kis kép Bauer ismert műveivel, így például Sigismund Graf Hohenwart hercegérsek 1786 körüli portréjával 12 egyező részletkezelését és formálásmódját, a portrét az ő alkotásaként azonosíthatjuk. 13 A miniatűrrel közel egy időben készült a másik mű, Philipp Jakob Prokop aranyozott bronzból kivitelezett munkája (2. kép), Fényes Miklós ikonográfiájában egyedülálló módon az éremábrázolás klasszikus hagyományát követi: antik díszpáncélban, hercegi palásttal, s ekkorra már divatjamúlt, vállra omló parókával ábrázolja Esterházyt. 14 Talán ennek a műnek az említésével találkozunk Eszterháza 1832-es leltárában, 15 mint ahogy a herceg, valamint II. József párban készült bronz lovas szobráról is ma már csak a leltár egyik bejegyzéséből tudunk, így készítésük közelebbi idejére nincs támpontunk. 16 E műveket leszámítva a katonai funkciókat hangsúlyozó hercegi ikonográfia lényegében Lorenz Guttenbrunn 1770-re datálható és Charles Pechwill metszetében ismertté vált portréjának másolataiból, illetve derivátumaiból tevődik össze: az idesorolható tizenhárom portré mindegyike a festő invenciójára támaszkodik ugyanis. 17 Guttenbrunn a bécsi rézmetsző akadémián végzett tanulmányok után ahová 1769-ben iratkozott be, s amelynek protokollumában neve a későbbi előfordulásokkal ellentétben Lorenz keresztnévvel szerepel 18 Eszterházán kezdte meg portréfestői pályáját, legalábbis a működésére vonatkozó legkorábbi adatok 1774 közepéig a herceg szolgálatában említik őt. 19 Nem kizárt, hogy Esterházyról festett portréjának másolatszerű változataiból némelyik udvari festőként tőle magától való, a megerősítéshez azonban eszterházai tevékenységére vonatkozóan több adattal kéne rendelkeznünk. Mindenesetre úgy tűnik, hogy pályája kezdetén Basilius Grundmann Fürstlicher Cabinet Mahler felügyelete alatt arcképfestőként állandó alkalmazottja volt annak az Esterházy Fényes Miklósnak, aki az udvari keretekben gondolkodó barokk főúri mecénások utolsó képviselője volt a családban. Miklós herceg fia, a majorátust 1790-ben megöröklő Antal ( ), apjához hasonlóan nem rendelkezett túl sok képzőművészeti fantáziával, igaz, ennek gyakorlati megnyilvánulására a haláláig, 1794-ig terjedő néhány év nem sok lehetőséget adott. Róla is egyazon portrémegoldás változatainak sora maradt fenn, festett és metszett kivitelezésben. E művek kompozíciós eredetét azonban már nem a hercegi 12

16 2. kép Philipp Jakob Prokop: Esterházy Fényes Miklós. Aranyozott bronzplakett, 1776 körül (IM) udvar művésze alkotta meg, hanem az a jó nevű bécsi festő, akitől a magyar arisztokrácia több tagjának portréját is ismerjük: Johann Georg Weickert. 20 A meghatározásra tett javaslat kiindulópontja ebben az esetben egy rézmetszet (3. kép) a herceg második feleségéről, Maria Anna Hohenfeldről ( ), amelynek alkotója, Carl Hermann Pfeiffer, Weickertben jelölte meg műve előképének szerzőjét. 21 Az 1789 októberére datált metszet a hercegnét háromnegyed alakban, a korai klasszicizmus portrédivatjának megfelelő megjelenésmóddal ábrázolja. A kompozíció festett változatát nem ismerjük, de a feltételezésnek, hogy a metszettel egyező képkivágatban és kelléktárral valamikor létezett, Esterházy Antal egy igen jó kvalitású, azonos formátumban készült portréja (4. kép) is alapot ad, amelyben a hercegné metszetből ismert ábrázolásának utólagos párdarabját és a kép saját festői értékei alapján Weickert művét azonosíthatjuk. 22 A festő nem először dolgozott a családnak, ahogy arra sem először van példa, hogy párdaraboknak szánt házaspárportrék megrendelésére különböző időpontokban került sor. Esterházy II. Miklós feleségéről, Maria Josepha Hermenegild Liechtensteinről már 1784-ben megfestette azt az egészalakos allegorikus portrét, 23 amelyhez Martin Knoller csak ban készítette el a herceget testőrruhában, Minerva szobrára támaszkodva ábrázoló párdarabot. Ahogyan Esterházy Antal húgát, Mária Annát is ben kevéssel az előtt örökítette meg, hogy a hercegnő férjéről, Grassalkovich II. Antalról a párdarabnak szánt arcképet ismét egy másik művésztől, Johann Baptist Lampitól megrendelték volna. 24 Mindenesetre Antal háromnegyed alakos ábrázolása, amelyen gyalogsági ezredének tulajdonosaként jelenik meg, a nyakában viselt Aranygyapjas rendjel szerint 1790-ben vagy nem sokkal azt követően készülhetett. Mellén emellett eredetileg a Szent István-rend középkeresztje függött, amit később átfestve a rend 1792-ben elnyert nagykeresztjével helyettesítettek. A kép változatos felületkezelése, az érzékenyen és aprólékosan megfestett részletek, valamint a barna különböző árnyalataiban tartott háttérmotívumok sietős kidolgozása azzal a magabiztos könnyedséggel történt, amire a festő egykorú műveiben, a gróf Károlyi Józsefről és feleségéről, Elisabeth Waldstein-Wartenbergről ben készült egészalakos kompozíciókban találunk példát. 25 Ugyancsak Weickertnek tulajdoníthatjuk Esterházy Antal és felesége portréinak ma is meglévő mellképváltozatait (5 6. kép), amelyek tovább erősítik a feltevést, hogy a hercegné Pfeiffer metszetéből ismert ábrázolása, valamint a herceg nagy kivágatú, meglévő portréja párdarabokként egykor összetartozott. 26 A kisebb arcképváltozaton Esterházy megjelenésmódja azonos a nagy kivágatú példányon lévővel, míg a hercegnének csupán fejtartása és hajviselete egyezik meg a metszeten láthatóval, az amott viselt klasszicizáló öltözetet a mellképen Weickert mélyen kivágott, kék selyemruhára változtatta. Mindenesetre a hercegről legtöbbet közölt, szépen kivitelezett két mezzotinto-lap, Johann Peter Pichler 27 és Nikolaus Rhein 28 alkotásai, illetve az ezeket továbbmásoló rézmetszet Jeremias Paul Schweyertől, 29 megállapíthatóan Weickert kompozícióját követi. Esterházy Antal fia, II. Miklós herceg ( ), aki gyűjteményét tervszerű vásárlásokkal több évtized alatt osztrák viszonylatban is a legjelentősebbek közé emelte, 30 portrémegrendelőként is hasonlóan tudatos lehetett, mind a művészválasztást, mind a minőség megkívánt színvonalát illetően. Ismert ábrázolásai, a koraiak részben a bécsi és a római klasszicizmus elismert mestereitől, nemcsak választékosságról, de a portrédivat lehetőségeinek kellő ismeretéről is tanúskodnak. Túlságosan is nyilvánvalónak tűnhet ez a megállapítás az ő esetében, aki 1794-től a hercegi hitbizomány feje, s a magyar arisztokrácia egyik legtehetősebb tagja volt. Pedig apja és főként nagyapja példája is igazolja, hogy az a portrék terén elvárható igényesség, ami méltó lehetett egy európai arisztok- 13

17 Az erőteljes hatású festmény túlzás nélkül a legjobb műnek mondható Esterházy portréinak sorában, ugyanakkor a markáns megoldásmód, a forma- és színkezelés jellegzetességei pedig meglehetősen karakteresek ahhoz, hogy megengedhető legyen javaslatot tennünk a jelzés nélküli és mindeddig meghatározatlan szerzőségű mű alkotójára. Az élénk, hideg színekkel és plasztikus, határozott formákkal készült, lendületes részletalakítású kompozíciót nagy valószínűséggel tulajdoníthatjuk a bécsi klasszicizmus egyik legegyénibb stílusú mesterének, a meglehetősen kis életművel rendelkező Ignaz Unterbergernek. Egyelőre csupán stíluskritikai alapon, ugyanis e feltevést sem adat, sem dokumentum nem kíséri. Az a csaknem kortárs életrajz, 33 amely a festő œuvre-jére a mai napig szinte az egyetlen forrás, egy méltató mondatában felsorol ugyan Unterbergertől néhány jelentős művet, Esterházy-portréról azonban nem tesz említést. 34 Szerepelnek viszont benne olyan újabban előkerült, illetve a közelmúltban azonosított arcképek, amelyek az attribúcióhoz megfelelő analógiát adnak. Az utóbbiak közé tartozik a Koháry Ferencet ábrázoló háromnegyed kivágatú, a grófot gyűjteménybelsőben ábrázoló reprezentatív portré, 35 míg Wenzel Anton Kaunitz herceg kisméretű, de hatásában monumentális ábrázolása néhány éve műkereskedelemben bukkant fel, s talán azonos azzal, amely a festő életrajzában Kaunitz nevével kapcsolatban szerepel. 36 Unterberger szerző- 3. kép Johann Georg Weickert Carl Herman Pfeiffer: Esterházy Antal felesége, Maria Anna Hohenfeld. Rézmetszet, 1789 (MNM, TKCs) ratához, nem járt feltétlenül együtt olyan társadalmi előnyök és lehetőségek meglétével, mint a majorátus megöröklése, illetve az így létrejött anyagi háttér. Legelső tudott arcképéről csak levéltári forrással rendelkezünk: felesége, Maria Josepha Hermenegild Liechtenstein 1786 szeptemberében egy lavírozott rajzot készített róla; ezt faragott szalagdísszel keretelt, aranyozott rámában Eszterháza június 17-én felvett leltára a kastély jobb szárnyának földszinti, Garde Meubles-nek nevezett helyiségében említi. 31 Ezen a valószínűleg személyes karakterű alkotáson kívül Esterházy Miklós ikonográfiáját lényegében olyan ábrázolások teszik ki, amelyek valamelyik katonai rangja szerinti külsővel mutatják őt: az 1791 és 1793 közöttiek akkor még egyetlen tisztségében ábrázolva, a magyar nemesi testőrség tagjaként. Idesorolható legkorábbi fennmaradt arcképe is (7. kép), amelyen háromnegyed alakban, szabad tájra nyíló háttér előtt, egy oszloppal kísért kő mellvédre könyökölve látjuk őt. 32 Életkora, illetve az 1793-ban festett Martin Knoller-portrén láthatónál lényegesen fiatalosabb arcvonásai miatt a képet 1791-re, a herceg testőrségbe való felvételének évére datálhatjuk. 4. kép Johann Georg Weickert: Esterházy Antal, körül (Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt; Szepsy Szűcs Levente felvétele, 1993) 14

18 5. kép Johann Georg Weickert: Esterházy Antal, 1792 után (Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt, Szepsy Szűcs Levente felvétele, 1993) 6. kép Johann Georg Weickert: Maria Anna Hohenfeld, 1792 után (Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt; Szepsy Szűcs Levente felvétele, 1993) ségét az Esterházy-képmás esetében az alakformálás, valamint a tárgyi, dekoratív részletek rajzi igényessége, elsősorban pedig az arc határozott plasztikája, gondos építettsége támasztja alá, amely jellemzők Koháry gróf és Georg von Kees udvari tanácsos arcképein, valamint két, ma már csak Johann Jacobe mezzo tintójában ismert ábrázoláson, Franz Xaver Stettner és Wolfgang Christoph Überacker portréján is nagyon hasonló megoldásban figyelhetők meg. 37 A Mengs körében elsajátított, Unterbergerre jellemző rajzi szabatossághoz és fölényes vonalkultúrához mindezen túl Esterházy portréjában is társul az a színekkel való sajátos bánásmód, ami a festő művein gyakori kézjegyként tűnik fel. A rá jellemző, bontatlanul nyers, hideg színeknek a reflexhatás egyéni értelmezéséből eredően ugyanis a képen néhol különös keveredését adja. Így verődik vissza a bal szélen álló oszlop oldalán Esterházy egyenruhájának élénk pirosa, s meglehetősen merész megoldással így módosítja kölcsönösen egymás színét meleg okker tónusra a könyöknél meggyűrődő, majd a mellvédről lehulló világos sárga drapéria, valamint a vörös testőrruha. Az Esterházy család és a festő kapcsolatának előzményei közé tartozik egy hivatalos megrendelés, melyet egy Kaunitz kancellárt dicsőítő mezzotinto-allegória kivitelezésére Sopron vármegye amelynek főispáni tiszte a hercegi család közjogi méltóságai közé tartozott 1790-ben adott Unterbergernek. 38 Esterházy Miklós a későbbiekben gyűjtőként is kapcsolatba került a festővel: az Esterházy-képtár 1820-ban felvett leltára Un ter bergertől egy Jupiter és Vénusz, valamint három Hebe-kompozíciót említ meg, közülük kettő tárgyában azonos Unterberger 1795 előtt készült, később különböző technikákban gyakran másolt Hebe Jupiter sasát itatja című festményével. 39 Mi több, ben a festő írásban tanúsította Esterházy Miklósnak, hogy egyik kevéssel korábbi itáliai szerzeménye, egy Correggio műveként vásárolt Caritas valójában őtőle való: fiatal éveiben festette Rómában, a példaképének tekintett festő modorát utánozva. 40 Habár Esterházynak csak 1794 elejétől, a majorátus átvételétől nyílt módja a tudatos gyűjteményfejlesztésre, 1793-ban Martin Knollerrel a mecénásábrázolásoknak megfelelően s ismét a nemesi testőrség tagjaként Minerva szobrával ábrázoltatta magát (8. kép). 41 A kompozícióhoz vázlat is készült (9. kép), 42 s ez portrék esetében igen ritka módon, párdarabjával, Károly Lajos Habsburg főherceg képmásával együtt fenn is maradt. 43 A pápai Esterházy kastélyból származó két kis kép önálló igényű barokk bozzettónak készült; festői könnyedségük és frissességük a Troger-tanítvány Knoller vázlataiban gyakran tetten érhető barokk tradíció továbbviteleként, a kabinet-műfaj minden jellemzőjét őrzi. A képpárból csupán a herceg portréjá- 15

19 7. kép Ignaz Unterberger: Esterházy II. Miklós, 1791 (Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt; Szepsy Szűcs Levente felvétele, 1993) nak ismerjük kivitelezett példányát, ami szintén amellett szól, hogy a kabinetváltozatok gyűjtői szándékból készült saját igényű kompozíciók, bozzetto-jellegük pedig a barokk műfaj követelményéhez igazodik. Ez annál is valószínűbb, mivel maga a nagy méretben megfestett, reprezentatív változatú Esterházy-portré hűvös színeivel és kemény formakezelésével a századvég festői ízlésének és Knoller klasszicizáló műveinek felel meg. Mecénásként tudjuk Esterházy minden tekintetben a klasszicizmus híve és elkötelezettje volt. Ezt tükrözi a róla készült ábrázolások legtöbbje, s ehhez kapcsolódóan tartja számon az irodalom az 1795 nyarán Itáliában tartózkodó hercegi pár és több nemzetközi rangú művész, köztük Angelika Kauffmann személyes ismeretségét is. Kauffmann Rómában megfestette Maria Josepha Hermenegild Liechtensteint, 44 s a kép párdarabjaként talán ugyanekkor készítette el a hercegről azt a ma már csak irodalomból tudott portrét, amelynek létezése eddig elkerülte az Esterházy-mecenatúrával foglalkozó kutatás figyelmét. 45 Ugyanehhez az utazáshoz kapcsolódóan fennmaradt viszont az akkoriban Rómában élő francia Laurent Blanchard-nak 46 az a szignált, 1795-re datált félalakos képmása (10. kép), amelyet korábban csak metszet- 8. kép Martin Knoller: Esterházy II. Miklós, 1793 (Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt; Photo: Gerhard Wasserbauer, Wien) 9. kép Martin Knoller: Esterházy II. Miklós. Kompozíciós vázlat, 1793 (MNG) 16

20 10. kép Laurent Blanchard: Esterházy II. Miklós, 1795 (I. D. Erbprinz Paul Esterházy, Schloss Edelstetten; fénykép a szerző archívmából) 11. kép Joseph Lanzedelly: Esterházy II. Miklós, 1807 körül (Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt; Photo: Manfred Horvath, Wien) átvételekből ismertünk. 47 Blanchard műve a klasszicizmusnak nem a herceg által kedvelt tárgyilagos, mengsi felfogása szerint készült, hanem a korai romantika felé mutató érzelmes festőiség jegyében egy kevés szfumátós felületalakítással társulva. Valójában annak az ízlésnek megfelelően, ami az akkor Rómában működött Pierre Paul Prud hon portréit is jellemezte. 48 A kép melankolikus festői modora és hangulata privát jellegűvé teszi az ábrázolást, jóllehet az ismét a katonai reprezentációnak felel meg: a növényekkel befuttatott oszlop és vöröslő égháttér előtt ábrázolt herceget császári uniformisban, maga elé emelt vörös lepellel és nyakában a Szent István-rend nagykeresztjével mutatja. Blan chard munkáját két metsző használta fel: a kompozíció teljes átvételével Johann Joseph Neidl, aki Esterházy öltözetét a magyar nemesi testőrség egyenruhájára módosította és a rendjelláncot rendjelszalaggal cserélte fel, 49 valamint Czetter Sámuel, aki annak ellenére, hogy forrásként feltüntette Blanchard nevét, nem vette át a kompozíció egészét, csupán a fej, az arc részletében követte előképét, Neidlhez hasonlóan a magyar nemesi testőrség ezredeseként ábrázolva a herceget. 50 Esterházy Miklós ismert portréinak sora nemrégiben (restaurálását követően) új művel egészült ki: a tiroli származású, s mindeddig elsősorban litográfusként, illetve legfeljebb miniatűrök festőjeként ismert Joseph Lanzedellynek 51 egy háromnegyed alakos ábrá- 12. kép Joseph Lanzedelly: Esterházy II. Miklós a Káró nevű ölebbel, 1807 körül (Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt; Photo: Manfred Horvath, Wien) 17

21 13. kép Karl Hummel: Esterházy II. Miklós. Miniatűr, 1813 (Lappang; archív fényképfelvétel: MNM TKCs) zolásával (11. kép). A dátum nélküli szignált portré, amely babérfonattal és szfinx félalakjával díszített empire karszékben ülve mutatja a herceget, 52 a festő alig ismert korai korszakába, 1806-ban megkezdett akadémiai képzése idejére tehető: Esterházy ugyanis nem viseli még rajta az Aranygyapjas rend 1808-ban kapott jelvényét. A száraz előadásmód, a kemény formakezelés és az élénk, nyers színhasználat a portrét a bécsi klasszicizmus Peter Krafft által képviselt és Jacques-Louis David tanítványaként nem sokkal azelőtt elsajátított franciás irányába kapcsolja ezzel a festőnek indult Lanzedellyt ért kezdeti hatásokra is utalva. A kompozíciónak egy részleteiben módosított, későbbi változata is fennmaradt, ami annak ellenére, hogy nem szignált, a formai-festői egyezések alapján ugyan csak a tiroli festőnek tulajdonítható (12. kép). 53 Ezen Esterházy lépcsőzetesen kiképzett márvány párkányon ül, az előző képen láthatóval egyező zöld, tiszti öltözetben, egy fehér öleb társaságában. A két nagyméretű festmény műfajában is egyedülálló Lanze delly œuvre-jében, aki a Litographisches Institut tagjaként később ebben a sokszorosító technikában volt tevékeny és igen eredményes. Esterházy egyik legközismertebb portréját, Jean Baptiste Isabey párizsi miniatűrfestő alkotását csak Vinzenz Georg Kininger 1814-re datált mezzotintójából ismerjük. 54 Az előkép készítésének ideje bizonytalan, 14. kép Pierre Charles Cior: Esterházy II. Miklós. Miniatűr, körül (Egykor az Ullmann-gyűjteményben; archív fényképfelvétel: MNM TKCs) s az ismert körülmények két datálási lehetőséget is felvetnek: 1810 nyarát, amikor a herceg május június folyamán Párizsban időzött, 55 valamint az 1812-es évet, ekkor ugyanis Isabey kereste fel Bécset, hogy az uralkodócsalád tagjait megfesse. Az első bécsi utat 1814-ben egy újabb követte, ekkor Talleyrand megbízására utazott a császárvárosba azzal a feladattal, hogy megörökítse a bécsi kongresszus résztvevőit. 56 Noha Kininger mezzotintója szintén 1814-re datált, az előkép nem ez utóbbi látogatás idejére tehető, hanem korábbra, feltehetően 1812-re. Az Ernst Múzeum 1926-os árverésén előkerült ugyanis Isabey művének miniatűr akvarell másolata (13. kép), 1813-as dátumot, valamint a másolat szerzőjének, Karl Hummelnek a nevét feltüntető, hozzátartozó felirattal. 57 A finoman kivitelezett mű Kininger lapjából ítélve híven követte az Isabey-féle előképet, alkotójára, Hummelre pedig a hercegi adminisztrációból, január 4-éről van adatunk, egy Páris és Heléna című festményének kifizetése kapcsán. 58 Ennek alapján feltételezni lehet, hogy ha Isabey műve 1810-ben, Párizsban készült volna, Esterházy, aki már akkor kapcsolatban állt Hummellel, esetleg már korábban megrendelte volna a másolatot. Isabey művét egyébként két további metszetváltozat is követte, az akkori divatnak megfelelően már rövidre nyírt hajjal ábrázolva a herceget: elsőként Jakob Rauschenfels von Steinberg egy dátum nélküli 18

22 litográfiája, 59 majd az ő változatának felhasználásával Girolamo Scottóé, aki lapját a szignatúra mellett as évszámmal is ellátta. 60 Herceg Esterházy egyetlen, ma már csak fotóról ismert polgári karakterű ábrázolását, Pierre Charles Cior miniatűrfestő munkáját (14. kép) közelebbi támpont híján csak bizonytalan datálással sorolhatjuk az ikonográfiába. 61 Készítésének idejeként az körüli évek jöhetnek szóba, legalábbis azzal az re datált, ismeretlen rajzolótól származó litográfiával összevetve, amely a miniatűrön láthatónál már némiképp idősebbnek mutatja a herceget. 62 Azt nem tudjuk, hogy ennek a ceruzavázlat-jelleget őrző kőnyomatnak a grafikai előképe milyen céllal készült, mindenesetre alkotója (akinek egy dedikált levonatból egyedül a neve ismert) leginkább a karikatúrák műfajában lehetett otthon: a herceget a rang iránti tisztelet legteljesebb mellőzésével ábrázolta, gúnyképszerű torzításban adva vissza az idős ember vonásait. Hogy a közeli utókor később a folyóirat-illusztrációk és műlapok 63 céljára készült grafikus átvételeken Esterházynak miért ezt az ábrázolását részesítette előnyben, szemben Joseph Kriehuber elegáns késői litográfiájával, azzal, amelyen hercegi palásttal, a császári hadsereg tábornagyaként, méltósága teljében jelenik meg, 64 nos, az már inkább a polgárosodott 19. század korrajzának, nem pedig Esterházy Miklós ikonográfiájának a történetébe tartozik. Jegyzetek 1 G. e. v. R[otenstein].: Reisen durch einen Theil des Königreichs Ungarn im Jahr 1763 und folgenden Jahren. Erster Abschnitt. In: Johann Bernoullis Sammlung kurzer Reisebeschreibungen. Bd. 9. Berlin, 1783, Lásd még H. Balázs Éva: Ki volt Rotenstein? Egy forrás azonosítása. Ars Hungarica, 15 (1987), Dávid Ferenc: Eszterháza belső terei. Ars Hungarica, 28 (2000), Leírásában Albert von Sachsen-Teschen (255), Maria Christine főhercegnő (257) és Mária Terézia (267) portréit nevezi meg. Megjegyzendő, hogy a süttöri kastély 1753 körül felvett leltárában, amely feltehetően ahhoz kapcsolódóan készült, hogy Esterházy Miklós a bátyjával, I. Pál Antallal történt megegyezést követően birtokba vette és saját rezidenciájaként kezdte használni a kastélyt, a Kleine Cabinet -nek nevezett helyiségben 62 képet sorolnak fel, elsősorban témájuk, emellett néhány esetben (vélt) festőjük megnevezésével. Lásd MTA MKI, LRGy, A I 22, sz. (Valkó Arisztid regesztája). Az anyag ott megadott régi levéltári jelzete: MOL, Az Esterházy család hercegi ágának levéltára, fasc. 803, Vegyes iratok, uradalmi iratok, fol A más források által Vorratskammernek, illetve Garde Meublesnek nevezett helyiség pontos helyét a földszinti jobb oldali patkószárnyban nemrégiben Dávid Ferenc határozta meg, egyúttal azonosítva a funkcióját is: Dávid Ferenc: A fertődi Esterházykastély történeti helyiségkönyve: funkciók és falburkolatok. Ars Hungarica, 30 (2002), : 242. A helyiség topográfiai elhelyezkedésére lásd uo. 307., 22. ábra. 5 Rotenstein i. m Valkó Arisztid: Fertőd (Eszterháza, Süttör: Győr Sopron megye) mesterei, művészei között. Művészettörténeti Értesítő, 4 (1955), : 128., Joseph Credisch Esterházy Miklós számára május 23-án kiállított nyugtája, amelyet Joseph Croedisch bortret Mahler k. Actemicus (sic!) -ként írt alá. Credisch első beiratkozására a bécsi Képzőművészeti Akadémián 1728/1729-ből van adat, majd ismét szerepel 1730-as dátummal, ekkor már modell utáni rajzot tanul. A festőt első alkalommal grazi születésűként, másodszorra már bécsi lakosként regisztrálja a protokollum, lásd WAkbildK, Archiv, Sign. 1/a. Nahmen=Register..., Erstes Alphabet, ; uo. Andertes Alphabet, Anyakönyvi bejegyzések szerint 1745-ben még Bécsben, majd között már Sopronban lakott, között pedig pozsonyi tevékenységéről szólnak adatok. Utolsó ismert műve 1762-ben Bécsben készült. A festőre újabban: Saur Allgemeines Künstlerlexikon. Die bildenden Künstler aller Zeiten und Völker. (A továbbiakban Saur.) Bd. 23. München Leipzig, 1999, 315. a régebbi irodalommal. 7 Valkó i. m. 128, Martin Sebastian Zehetner január 11-én kelt nyugtája. Zehetnerről az Esterházyak számára végzett munkákon túl egyéb adatot nem ismerünk. 8 Martin van Meytens ( ) nyugtája, május 9. Wien: Daß von wegen Ihro Hoch Gräfl: Gnaden der Frau Gräfin von Esterhásy, vor ein von dero selben verfertigten Portrait 20. Ducaten, unter heütigen Dato baar und richtig erhalten, wird hiermit quittirend bescheiniget. Martin de Meytens MOL, P 133: Az Esterházy család hercegi ágának levéltára, Esterházy Miklósné Weissenwolf Mária, fasc. 3, Rechn., fol MOL, P 112: Az Esterházy család hercegi ágának levéltára. Ingóságok leltárai, fasc. 130: Inventarium, uiber die in dem hochfürstlich Esterhazyschen Esterházer Schlosse, Theaters und Bagatelle befindlichen Mobilien und Effecte vom 7-ten April ; lásd MTA MKI, LRGy, A I 22, sz. (Valkó Arisztid regesztái). 10 Ideértendő tizenkét portré a Habsburg uralkodócsalád tagjairól (Lotaringiai Ferenc, Mária Terézia, II. József és felesége nincs pontosítva, melyik Maria Christine főhercegnő, Albert szásztescheni herceg, Ferdinánd főherceg), kettő további két uralkodóról (Nagy Frigyes, XV. Lajos), négy portré Fényes Miklós kortársairól (Haydn, Fleury kardinális, Giacomo Durazzo gróf, Laudon generális) és kilenc portré Fényes Miklósról, illetve közvetlen családja tagjairól (apósa, gróf Ferdinand Ungnad von Weißenwolff; felesége, Maria Elisabeth Ungnad von Weißenwolff; fia, Esterházy Miklós gróf és annak felesége, Maria Anna Franzisca Ungnad von Weißenwolff; valamint másik menye, Erdődy Mária Terézia, Antal első felesége). A leltárban szereplő további hat arcképet egy Rosetzky grófról, egy Czobor grófról, Birmingham generálisról, illetve feleségéről, két Lambert grófkisasszonyról és nevelőnőjükről, valamint egy ismeretlen tábornagyról nem tudjuk közelebbről meghatározni és ezáltal időponthoz kötni. A leltárban felsorolt további hat festmény vagy Fényes Miklós bátyja, I. Pál Antal herceg megrendeléséhez, vagy Fényes Miklós későbbi utódainak idejéhez köthető. A fenti portrék nagyobb része Eszterháza 1856-ban készült leltárának bejegyzései alapján említve és azonosítva: Dávid 2000 i. m. 94., 45. j. 11 Meller Simon: Az Esterházy képtár története. Budapest, 1915, 8 9., itt 21. dokumentum, Bauer augusztus 18-án kelt számlája. Lásd továbbá Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században. Budapest, 1955, 208.; D. Buzási Enikő: Esterházy Fényes Miklós arcképeiről. Művészettörténeti Értesítő, 31 (1982), Szignált, közölve Fuchs, Heinrich: Die Österreichischen Maler des 19. Jahrhunderts. Wien, Bd. I. K kép; Johann Georg Bauerről ( ) legújabban: Saur Bd , Gouache, papír; mm (ovál), Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisentadt. 14 Philip Jakob Prokop ( ) műve: aranyozott bronz plakett azonos anyagból és technikával készült levél- és gyöngysordíszes keretben; 17,5 13,8 cm (ovál); Jelezve: P. PRO- 19

23 KOPI/F. IM, ltsz.: ; Fehér István gyűjteményéből. Aggházy Mária: A barokk szobrászat Magyarországon. Budapest, 1959, I A bronz reliefportré az eszterházai kastély 1832-ben felvett leltárában: Ein Bild von Bronce Wayland Seiner durchlaucht Fürsten Nicolaus basrelief vorstellend. MOL, P 112, fasc. 130, fol. 48., Nr. 7.; lásd MTA MKI, LRGy, A I 22, 99. sz. (Valkó Arisztid regesztája). 16 Bronz lovas szobrát II. József lovas szobrának párdarabjaként a kastély 1832-ben felvett leltára a földszint 16. számú szobában (Indiai terem) említi: Zwei geschweifte Tischl [...] Auf einem ist der Kayser Joseph der 2-te (Römischen Reichs) zu Pferde von Composition auf einem Postamente von grauem Marmor mit Rosetten von Composition geziert. Auf dem andern Fürst Nicolaus Esterhazy (der Erbauer von Esterház) zu Pferde in ungarischer Garde Uniforme, eben von Bronze auf gleichem Postamente. MOL, P 112, fasc. 130, fol. 262., Nr. 2.; lásd MTA MKI, LRGy, A I 22, 624. sz. Adatból a család tulajdonában Fényes Miklósnak több portréjáról is tudunk: ugyancsak a kastély 1832-es leltárában szerepel további két ábrázolása Ein Pastellgemählde, das Portrait Wayland Seiner durchlaucht Nicolaus Esterházy, unter Glas mit einer Papierleiste (Uo., fol. 52., Nr. 2.; lásd MTA MKI, LRGy, A I 22, 109. sz.), valamint: Ein Oelgemälde auf Leinwand, das Portrait Wayland Seiner durchlaucht Fürsten Nicolaus Esterházy in Militär Uniforme, mit Curass in einer vergoldeten Rahme von Bildhauer Arbeit. (Uo., fol. 50., Nr. 3.; lásd MTA MKI, LRGy, A I 22, 104. sz.) Az Esterházy Miklósné Maria Elisabeth Weißenwolff halálát követően, március 24-én felvett kismartoni leltár a hercegnő lakosztályában két portréját tünteti fel: Sr. jetzo regierenden fürst. Durchl. mit Steiner besetzt. [...] Sr. jetzo regierenden fürstl. Durchl. in kleinen ohne Rahm. (MOL, P 108: Az Esterházy család hercegi ágának levéltára, Repositorium 4, Végrendeletek, fasc. 24., no. 196; lásd MTA MKI, LRGy, A I 22, sz. Az itt hivatkozott adatok minden esetben Valkó Arisztid regesztáiban.) 17 Charles Pechwill ( ) metszete 1770-ből: Rézmetszet; mm; jelezve: Peint par Lorentz Guttenbrunn (sic!) et gravé par Charles Pechwill l an 1770 Felirata: Nicolas de Prince Esterházÿ de Galantha Chevalier de la Toison D or Comendeur de L Ordre Millitaire de Marie Therese, General Feld Marechal et Capitaine de la Noble Garde Hongroise au Service de S. M. I. et R. Ap. ; MNM, TKCs ltsz.: Reprodukálva: Meller i. m. XXVIII. mellett. A Guttenbrunn-típusból kilenc ábrázolás osztrák tiszti egyenruhában mutatja Esterházyt, ebből öt kép az Esterházy hercegek gyűjteményében Kismartonban, illetve Fraknón; a továbbiak a kismartoni Haydn Museumban; a Konvent der Barmherzigen Brüder tulajdonában szintén Kismartonban; egy minatűr a Salm-gyűjteményben, Schloss Steyereggben található; egy félalakos ábrázolás pedig csupán fotóról ismert: ÖNB, Bildarchiv, Pf :C. A magyar nemesi testőrség kapitányaként ugyancsak Guttenbrunn ábrázolására visszavezethetően Esterházyról négy képet ismerünk: az Esterházy-gyűjteményben Kismartonban, a győri Xántus János Múzeumban, a bécsi Trautson (egykori gárda)- palota dísztermében, valamint egy lappangó portréját a magyar királyi testőrség budapesti parancsnokságának egykori berendezéséből. 18 A Krems környékéről származó Guttenbrunn (? 1816 után) akadémiai tanulmányaira vonatkozó bejegyzés: WAkbildK, Archiv, Sign. 2 1/2, Aufnahmsprotokoll der Kupferstecherakademie bzw. -schule vom Jahre 1766 bis 1784 dann vom Jahre 1805 bis Fol. 4 r, 1769: Lorenz Guttenbrunn, Steinbach, Mahler, vö. Garas 1955 i. m Guttenbrunnhoz ezenfelül: Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. Hg. Thieme, Ulrich Becker, Felix. (A továbbiakban Thieme Becker.) Bd. XV. (1922), ; , majd közötti római tartózkodásához: Noack, Friedrich: Das Deutschtum in Rom seit dem Ausgang des Mittelalters. Berlin Leipzig, 1927, II. 227.; működésének újabb összefoglalása: Österreichische Künstler und Rom vom Barock zur Secession. Wien, Akademie der bildenden Künste. Ausstellungskatalog. Wien, 1972, 129.; Busiri Vici, Andrea: Su un pittore austriaco nel Settecento, Ludwig Guttenbrunn. Studi Romani, 24 (1976), Busiri Vici itt egy 1805-ös, valamint 1810-es egykorú leírást, illetve adatot közöl, amelyekben Guttenbrunn keresztneve Luigi -ként szerepel: lásd 527., 528. Minthogy mindkét névváltozatot hiteles forrás támasztja alá, feltehetően itáliai tartózkodásának kezdetére tehető névváltoztatásról van szó. Lásd erre Pechwill 1770-es metszetét, ahol még szintén Lorentzként szerepel. 19 Meller i. m. 5., itt 8. dokumentum: Guttenbrunn számlája Grund mann ellenjegyzésével az március 1. és május 1. közötti kiadásokra vonatkozóan májusától már Rómában tartózkodott, állása az Esterházyak szolgálatában azonban ekkor sem szűnt meg: félévenkénti járandóságát a hercegi udvarból még 1774 közepén is folyósították. Meller i. m. XXXII.; valamint 6., itt 11. dokumentum: Guttenbrunn Rómába küldött félévi fizetéséről. Feltehetően Basilius Grundmann udvari festő szerepének túlértékeléséből eredően gyökerezett meg az eddigi irodalomban, hogy Guttenbrunn Grundmann felügyelete alatt Eszterházán dekorációs munkákat végzett. Lásd Thieme Becker Bd. XV. (1922), 360. Ezt nem támasztja alá sem adat, sem pedig a portréfestőként, illetve a 17. századi hollandok modorában készült zsánerjelenetek alkotójaként ismert Guttenbrunn későbbi tevékenysége. 20 Johann Georg Weickert (1743/ ) működéséről: Thieme Becker Bd. XXXV. (1942), 283.; magyarországi műveiről Buzási Enikő: Weikert, Johann Georg. In: Zsánermetamorfózisok. Világi témák a közép-európai barokk festészetben. Kiállítási katalógus. Szerk. Mojzer Miklós. Budapest, 1993, 393.; valamint uo. 174., Kat. A Carl Herman Pfeiffer ( ) 1789-ben készült lapja: pontozómodorú rézmetszet; mm; jelezve: Peint par Weickart le 30. Septembre 1789 Gravé par Pfeiffer ; felirata: Marianne Princesse Esterhazÿ née Comtesse de Hohenfeld dediée a Son Altesse de Prince Regnant d Esterhazy par Son trés humble et trés obeissant Serviteur Charles Pfeiffer ; MNM, TKCs ltsz.: , valamint Olaj, vászon; 89 72,5 cm; Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt, régi leltári szám: 3158/1936. Publikálatlan. A festmény egy hasonlóan igényes, esetleg ugyancsak Weickertnek tulajdonítható változata a kismartoni irgalmasrendi konvent tulajdonában van (Eisenstadt, Konvent der Barmherzigen Brüder); olaj, vászon, 98 77,3 cm. Azon a képen a Szent István-rend középkeresztje látható ma is. 23 Olaj, vászon; cm; jelezve: Weikert pinxit 1784 ; Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt, Inv. Nr. B54. Tenschert, Roland: Frauen um Haydn. Wien 1947, 19. kép (ismeretlen festő műveként); Joseph Haydn und seine Zeit. Schloß Petronell. Ausstellungskatalog. Wien, 1959, 63., Kat. 3.; Somfai, László: Joseph Haydn. Sein Leben in Zeitgenössischen Bildern. Budapest, 1966, 203., 385. kép; Somfai László: Joseph Haydn élete képekben és dokumentumokban. Budapest, 1977, 203., 385. kép; Die Fürsten Esterházy Magnaten, Diplomaten und Mäzene. Eisenstadt, Schloss Esterházy. Ausstellungskatalog. Hg. Perschy, Jakob Michael Prickler, Harald Schlag, Gerald. Eisenstadt, 1995, 334., Kat. XVIII/7, repr mellett. 24 Johann Georg Weickert: Grassalkovich II. Antal felesége, herceg Esterházy Mária Anna, Olaj, vörösréz lemez; 61,5 52,3 cm; MNG, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: M. Weickert műveként és Esterházy Mária Anna portréjaként meghatározva: Buzási Enikő: Herceg Grassalkovich és Esterházy családi arcképek a 18. század végéről. Megkerült és lappangó művek. In: Maradandóság és változás. Művészettörténeti konferencia. Ráckeve, Szerk. Bodnár Szilvia Jávor Anna Lővei Pál Pataki Gábor Sümegi György Szilágyi András. Budapest, 2004, ; Uő. új szerzeményként in: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve Budapest, 2005, A képpárból ma már csak a női portré van meg. Károlyi József képmásához: Éble Gábor: A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével. Budapest, 1913, XI. tábla. Károlyi Józsefné szignált, 1789-re datált portréjához (MNM, TKCs) lásd Zsánermetamorfózisok i. k. 174., Kat. A Esterházy Antal: olaj, vászon; 60 47,5 cm;esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt, Inv. Nr. B84; Maria Anna Hohenfeld: olaj, vászon; 60,5 48 cm; uo. Inv. Nr. B85. Mindkettő ismeretlen festő műveként közölve: Die Fürsten Esterházy i. k. 307., Kat. XIII.3 és XIII.5, repr lap után. 20

24 27 Johann Peter Pichler ( ) lapja: mezzotinto; mm; jelezve: I. Pichler sculpt ; felirata: Le Prince Antoine d Esterhasy / a Vienne et Mayence chez Artaria Compl. ; MNM, TKCs, ltsz.: Nikolaus Rhein ( ) lapja: mezzotinto; mm; jelezve: N. Rhein fecit ; felirata: Le Prince Antoine d Esterhasy / a Vienne et Mayence chez Artaria Compl. ; MNM, TKCs, ltsz.: Jeremias Paul Schweyer ( ) lapja: rézmetszet; mm; jelezve: I. P. Schweyer sc. ffort ; felirata: Anton Esterhazy von Galantha des Heil. Röm. Reichs Fürst Ritter des Goldnen Vliesses Groskreuz des St. Stephans Orden K: K: General Feldmarschallieut ec. Erster Chur. Böheim Wahlbottschafter. ; MNM, TKCs, ltsz.: 5092, valamint Esterházy II. Miklós gyűjtőtevékenységéről és képtáralapításáról átfogóan újabban: Garas, Klára: Die Geschichte der Gemäldegalerie Esterházy. In: Von Bildern und anderen Schätzen. Die Sammlung der Fürsten Esterházy. (Esterházy-Studien 2.). Hg. Mraz, Gerda Galavics, Géza. Wien Köln Weimar, 1999, ; Garas, Klára: Von der Kunstkammer zum Kunstmuseum. Die Gemäldegalerie Esterházy und das Museum der Bildenden Künste Budapest. In: Von Raffael bis Tiepolo. Italienische Kunst aus der Sammlung des Fürstenhauses Esterházy. Frankfurt am Main, Schirn Kunsthalle. Ausstellungskatalog. Hg. Barkóczi, István. Frankfurt am Main München, 1999, Mecénástevékenységének legújabb áttekintése: Szilágyi, András: Nikolaus Fürst Esterházy ( ) als Kunstkenner und Mäzen. In: Die Familie Esterházy im 17. und 18. Jahrhundert. Tagungsband der 28. Schlaininger Gespräche 29. September 2. Oktober (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, Bd. 128.) Hg. Gürtler, Wolfgang Kropf, Rudolf; Red. Krenn, Martin. Eisenstadt, 2009, ; Uő: Esterházy Miklós herceg ( ) a műértő és műpártoló. In: Fényes palotákban, ékes kőfalokban. Tanulmányok az Esterházy családról. Szerk. Maczák Ibolya. Budapest, 2009, (A továbbiakban Szilágyi 2009a.) 31 Eine tuschirte Hand Zeichnung, seiner Durchlaucht Fürsten Esterházy, par Marie Esterházy né Lichtenstein, von 30-t 7br 1786, unter Glas mit Gold Rahme, und oben vergoldte Hölzerne Band Umschlingung. A kép akkori őrzési helye: Zu ebener Erde im Garde Meubles No.1... (MOL P 112, fasc. 32. Inventarium uiber die in dem Hochfürstlich Esterházyschen Esterházer Schlosse und anderen verschiedenen Gebäuden befindlichen Mobilien und Effecten június 17. fol. 67. Nr. 11.) 32 Olaj, vászon; 126,5 97 cm; jelzés nélkül; Esterházy Privatstiftung, régi leltári szám: Schloß Forchtenstein II/11/3; 703. Szendrei János: Magyar hadtörténelmi emlékek az Ezredéves országos kiállitáson. Budapest, 1896, 778. Újabban reprodukálva, a képaláírásban festőnév nélkül, 1793-ban készült műként: Körner, Stefan: Burg Forchtenstein. Tresor der Fürsten Esterházy. Wien, 2009, Denifle, Peter di Pauli, Andreas Alois: Nachrichten von den berühmten tirolischen bildenden Künstlern. Kézirat, Innsbruck, (Tiroler Landesmuseum Ferdinandeum, Dip. 1104) Unterberger műveit felsoroló részek: , , 427. Ignaz Unterberger ( ) egyéb irodalma a teljesség igénye nélkül: Baum, Elfriede: Katalog des Österreichischen Barockmuseums im Unteren Belvedere in Wien. Wien München, 1980, Bd (régebbi irodalommal); Die tirolische Nation (Landesausstellung. Innsbruck, Tiroler Landesmuseum Ferdinandeum). Innsbruck, 1984, 370.; Ammann, Gert: Antikensehnsucht und Heimatsuche: Meisterwerke des 18. und 19. Jahrhunderts aus dem Tiroler Landesmuseum Ferdinandeum Innsbruck. Vaduz, Liechtensteinische Staatliche Kunstsammlung. Ausstellungskatalog. Innsbruck, 1994, (további irodalommal). 34 Denifle di Pauli i. m. 95.: Nebenher malte er auch manchmal Porträte, theils historisch mit passenden Nebenwerken, unter welchen sich die der Grafen Überacker, Kohary, Pelegrini, Brentano, der Frau von Stettner, Frau Weissin, hhrn v. Kees, v. Stettner und des Abtes Eberl ganz besonders ausnehmen. 35 Antol (Hontszentantal), Múzeum. Olaj, vászon cm. Ignaz Unterberger műveként meghatározva: Buzási, Enikő: Ungarische Aristokratenporträts von Heinrich Friedrich Füger und Ignaz Unterberger. Acta Historiae Artium, 34 (1989), ; Zsánermetamorfózisok i. k Kat. A 24. (restaurálás utáni állapotban közölve). Koháry Ferenc portréjának Unterberger saját kezű műveként meghatározható egyenértékű példánya (olaj, vászon; ,5 cm) 2003-ban felbukkant a Dorotheum árverésén (2003. október 1., 218. kikiáltási szám). A szignálatlan képet a hontszetantali portré fenti attribúciójára hivatkozva Ignaz Unterberger műveként árverezték. 36 Ignaz Unterberger: Wenzel Anton, Fürst von Kaunitz. Olaj, vászon; 33,5 28,2 cm. Elárverezve: Christie s London, október 29., 49. kikiáltási szám. 37 Ignaz Unterberger: Franz Georg von Kees udvari tanácsos. Olaj, vászon; 119,5 88 cm; jelezve; Bozen, Südtiroler Handelskammer. Lásd Die tirolische Nation i. k. 370., Kat. 13.6, képpel; Buzási 1989 i. m. 240.; valamint Ammann i. m. 43. Franz Xaver Alexander Ritter von Stettner ábrázolása Johann Jacobétól ( ): Franz Xaver Alexander Ritter von Stettner. Mezzotinto; jelezve: Peint par Ignace Unterberger: d apres fait par Jean Jacobe ; ÖNB, Bildarchiv, Porträtsammlung, jelzet: NB /BR; digitális jelzet: _ Lásd Csatkai Endre: Unterberger Ignác rézmetszete Sopron megye rendelésére Soproni Szemle, 20 (1966), A metszet legújabb irodalma: Roettgen, Steffi: Die Auswirkungen des römischen Klassizismus auf den Alpenraum: zu einigen Werken von Martin Knoller, Christoph und Ignaz Unterberger und Joseph Schöpf. In: Herbst des Barock. Studien zum Stilwandel. Hg. Tacke, Andreas. München, 1998, Lásd Meller i. m , Nr. 642: Unterberger: Hebe mit dem Adler. Skiz. H ; Nr. 643: Derselbe: Hebe mit dem Adler. H ; Nr. 671: Unterberger: Hebe. H ; Nr. 687: Unterberger: Jupiter und Venus. H Ignaz Unterberger 1795 előtt festett Hebe Jupiter sasát itatja című festménye: Wien, Österreichische Galerie, ltsz.: Lásd Baum i. m. Bd SzM, ltsz.: 463, az Esterházy-gyűjteményből. A kérdésről és a képről legújabban: Garas, Klára: Die falschen Correggios. Nachahmungen und Fälschungen im 18. Jahrhundert. Acta Historiae Artium, 44 (2003), Olaj, vászon; cm; jelezve jobbra lent: Martin Knoller 1793 ; Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt, Inv. Nr. B44. Somfai 1966 i. m. 160., 295. kép; Somfai 1977 i. m. 160., 295. kép; Johann Nepomuk Hummel und Eisenstadt. Eisenstadt, Schloss Esterházy. Ausstellungskatalog. Eisenstadt, 1978, Kat. 15, 4. kép; Die Fürsten Esterházy i. k. 333., Kat. XVIII/6; Szilá gyi 2009a i. m Olaj, vászon; cm; jelzés nélkül; MNG, ltsz.: 74.3 M; származás: a pápai Esterházy-kastélyból. Mojzer Miklós: Későreneszánsz és barokk művészet. Művészettörténeti Értesítő, 30 (1981), 49., 25. j.; Uő: A Magyar Nemzeti Galéria későreneszánsz és barokk kiállítása. Képek és szobrok. Budapest, 1982, 69., 511. sz.; Joseph Haydn in seiner Zeit. Eisenstadt, Museum Österreichischer Kultur. Ausstellungskatalog. Eisenstadt, 1982, Kat. 736.; A Magyar Nemzeti Galéria Régi gyűjteményei. Szerk. Mojzer Miklós. Budapest, 1984, 206. sz.; A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára. Szerk. Buzási Enikő Jávor Anna Mikó Árpád Takács Imre. Budapest, 1991, 18., CXII. tábla, 24. kép; Buzási, Enikő Jávor, Anna: L accueil des Lumières dans les beaux arts en Hongrie. Solutions dans la peinture. In: L Art et les révolutions. Actes du XXVIIe congrès international d histoire de l art. Strasbourg 1 7 septembre Strasbourg, 1992, 272., 279., 20. j.; A Magyar Nemzeti Galéria. Szerk. Szinyei Merse Anna. Budapest, 1993, 38., 28. sz.; Die Fürsten Esterházy i. k. 333.; Phänomen Haydn Eisenstadt: Schauplatz musikalischer Weltliteratur. Ausstellungskatalog. Eisenstadt, 2009, 225., Kat óta osztrák magántulajdonban. 44 Angelika Kauffmann ( ) mellképe a hercegnőről ből: olaj, vászon; 67 54,5 cm; jelezve: Angelica Kauffmann pinx. Roma 1795 ; Vaduz Wien, Sammlungen des Fürsten von und zu Liechtenstein, ltsz.: Manners, Victoria Williamson, George Charles: Angelica Kauffmann. London, 1924, 95., 167.; Joseph Haydn in seiner Zeit i. k. Kat. 738., 26. tábla; Huss, Manfred: Joseph Haydn. Klassiker zwischen Barock und Biedermeier. Eisenstadt, , 167. kép. 21

25 45 Manners Williamson i. m A képet adatok és pontos lelőhely megnevezése nélkül, Münchenben lévőként közli. 46 A francia Laurent Blanchard ( ) közti római tartózkodásáról Noack közlésére támaszkodva Thieme Becker Bd. IV. (1910), Olaj, vászon; cm, jelezve: L. Blanchard p. Rom 1795 ; I. D. Erbprinz Paul Esterházy, Schloss Edelstetten, Inv. Nr. B1. A kép részlete festőnév nélkül közölve: Landon, Robbins Chandler Howard: Haydn. The years of The creation (Haydn. Chronicle and Works 4.) London, 1977, 22. kép. 48 Vö. P. P. Prud hon: Fiatal férfi portréja, Olaj, vászon; cm; Paris, Musée du Louvre. Lásd Angelika Kauffmann und ihre Zeitgenossen. Bregenz, Vorarlberger Landesmuseum Wien, MAK. Ausstellungskatalog. Bregenz, 1968, Kat. 371, 209. kép. 49 Johann Joseph Neidl ( ) metszete: pontozómodorú rézmetszet; mm; jelezve: J. Neidl sc. ; MNM, TKCs, ltsz.: Akvarellel színezett, feliratozott, de jelzés nélküli példányai uo.: és , valamint ÖNB, Bildarchiv, Porträtsammlung, jelzet: Pg 5538:1 (1a). Ez utóbbi példányok felirata: Cels. S. R. I. Princ. Nic. Esterhazy de Galantha, perp. Com. in Frakno, I. Ord. S. Steph. Reg. Apost. magnae Cruc. Equ. I. Cottus Sopron. Sup. ac perp. Com. S. C. et R. A. M. Camer. Act. int. Stat. Cons. Gener. Campi Maresch. Locumt. unius Leg. ped. ord. Mil. Hung. Colon. nec non Nob. Turmae praet. Hung. Capit. D.D.D. dev: Soc. Artariana Viennae apud Artariane Soc. 50 Czetter Sámuel ( as évek) metszete 1804-ből: pontozómodorú rézmetszet; mm; jelezve: Blanchard effigiem pinxit Romae 1795 A. Chr. Kalliauer del. Sam. Czetter Hungarus sculps. Viennae 1804 ; körirata: Nicolaus S. R. Imp. Princeps. Eszterházy. de. Galantha. General. Camp. Mareschal. Locumt. Turmae. Nob. Praet. Capitan. ; MNM, TKCs, ltsz.: Joseph Lanzedelly ( ) működésére Thieme Becker Bd. XXII. (1928), ; valamint: Die tirolische Nation i. k Olaj, vászon; 107,5 84,2 cm (minden oldalán körbevágva); jelezve: J. Lanzadelli pinx ; Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt, Inv. Nr.: B74. Somfai 1966 i. m. 138., 250. kép (mint Esterházy II. Pál Antal); Landon, Robbins Chandler Howard: Haydn in England (Haydn. Chronicle and Works 3.) London, 1976, 24. kép (részlet, mint Esterházy II. Pál Antal, ismeretlen festő, 1790 körül); Somfai 1977 i. m. 138., 250. kép (mint Esterházy I. Pál Antal); Landon Robbins Chandler Howard: Haydn. A documentary Study. London, 1981, 110., 112. kép (részlet, mint Esterházy Antal); Nicolas II. Esterházy Un prince hongrois collectionneur. Musée national du château de Compiègne. Catalogue d exposition. Paris, 2007, 231., 184. szám (mint Esterházy II. Miklós, Lanzadelly, 19. század eleje); Szilágyi 2009a i. m. 96., 29. j. 53 Olaj, vászon; ,3 cm; Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt, Inv. Nr. B75 (régi leltári szám: 1693/1936). Publikálatlan. 54 Vinzenz Georg Kininger ( ) lapja 1814-ből: mezzotinto; mm; jelezve: peint par Isabey gravé par Kininger 1814 ; felirata: Nicolas Prince Esterházy de Galantha Prince Comte d Edelestetten, Seigneur de Frakno, Chevalier de la Toison d Or, Grand Croix de l Ordre, de St. Etienne, Chambellan et Conseiller actuel intime d Etat, Comte Suprème et hereditaire du Comitat d Oedenburg Lieutenant General, Colonel proprietaire d un Regiment d Infanterie, et Capitaine de la Garde noble hongroise au Service de sa Majesté, Imp. Roj. et Apostolique. ; MNM, TKCs, ltsz.: Lásd Meller i. m. címlapkép. 55 Lásd Meller i. m , itt az május 11. június 26. között kelt számú dokumentumokat, melyek szerint a herceg Párizsban volt, s az ügyeket távollétében fia, Pál vitte. 56 Thieme Becker Bd. XIX. (1926), Carl Hummel ( ) 1813-ra datálható műve: Miniatűr, vízfestmény; 13,5 10 cm; lappang. Lásd Ernst Múzeum Aukciói XXXIII. Budapest, 1926, 587. sz., XX. tábla. Az itt közölt archív felvétel: MNM, TKCs, fotótár, 263/1957. szám. Hummelre lásd Thieme Becker Bd. XVIII. (1925), Meller i. m. 77., 264. számú dokumentum, Kismarton, január 4-iki dátummal. A kifizetést Bécsben teljesítették a festőnek. 59 Jakob Rauschenfels von Steinberg ( ) lapja: Litográfia, mm; jelezve: Druck von L. Herr v. Rauschenfels fec. n. Isabey ; felirata: Nicolaus Fürst Esterházy von Galantha etc. ; MNM, TKCs, ltsz.: Girolamo Scotto ( ) lapja 1820-ból: rézmetszet; mm; jelezve: Isabey depinse Gir. Scotto inc Raffael Morghen diresse ; felirata: Principe Niccola Esterhazy di Galantha Conte Principesco d Edelstätten, Signore Ereditario di Forchtenstein e Hornstein, Capo Superiore, Ereditario del Comitato d Oedenburgo etc. Cav: del Toson (sic!) d Oro,Gran Croce dell Ordine Reale di S. Stefano d Ungheria, dell Ordine R. di S. Uberto di Baviera, dell Ordine Reale Annoverese de Guelfi, Imperiale e Real Consigliere intimo attuale, Ciamberlano, Generale di Artiglieria, Proprietario del Reggimento d Infanteria Ungherese XXXII. Comandante dell Imperiale e Real Guardia del Corpo Ungherese, ec. ec. ec. ; MNM, TKCs, ltsz.: Pierre Charles Cior ( k.) miniatűrje egykor az Ullmann-gyűjteményben volt, jelenleg csak a MNM Történelmi Képcsarnokának archív fotójáról ismert (fotószám: 244). Jelezve: Cior. Irodalma: Thieme Becker Bd. VII. (1912), 5.; Singer, Hans Wolfgang: Neuer Bildniskatalog. Bd. I. Leipzig, 1937, Nr (Esterházy fényes Miklós herceg nevével és adataival); Garas 1955 i. m A festőre: Saur Bd. 19. (1998), Litográfia. ÖNB, Bildarchiv, Porträtsammlung, jelzet: Pg. 5538: I. (3); digitális jelzet: _01. Jelezve: (olvashatatlan, egymásba írt betűkből álló monogram) 1824 Felirata: S. A. S. Le Prince Esterhazy. Jobbra lent ceruzával kézírásos dedikáció a szerzőtől: L Auteur á S. A. R. Le Prince de Süede Son humble en obèissant Serviteur Lemosleth(?). 63 Az átvételeknek két sokszorosított változatát ismerjük: az egyik Johann Schmidt pesti műhelyében készült 1824 után, litográfia; mm; felirata: Nicolaus Fürst Esterházy de Galantha k.k. Kämmerer, wirklich geheimer Rath General Feldzeugmeister, Innhaber eines ungarischen Infanterie Regiments, dan der adelichen Leib Garde Capitain, und der löblich Oedenburger Gespanschaft Erb und Wirklicher Obergespann etc. etc. Stein. bei Johann Schmidt in Pesth ; MNM, TKCs, ltsz.: 28. A másik Käpler Endre jelzéssel a Regélő évi első számának mellékleteként jelent meg Pesten: rézmetszet, rézkarc; mm; jelezve: Käpler Endre ; felirata: Herczeg Esterházy Miklós sö Regélö mellé ; MNM, TKCs, ltsz.: Joseph Kriehuber ( ) lapja: litográfia; mm; jelzés és felirat nélküli példány: MNM TKCs, ltsz.: Jelzett, feliratozott példánya: ÖNB, Bildarchiv, jelzet: Pg : I.(4); digitális jelzet: _01. Jelezve: Kriehuber lith. Gedr. b. Satory in Wien ; felirata: Nicolaus Fürst Esterházy. 22

26 Enikő Buzási Über die Ikonographie der Fürsten Esterházy im 18. Jahrhundert mit Bestimmung der Werke Johann Georg Bauers, Johann Georg Weickerts und Ignaz Unterbergers Über die künstlerische Ausstattung des Schlosses Eszterháza (ursprünglich Süttör, heute Fertőd) liefert uns die Beschreibung Gottfried von Rotensteins (1763) grundlegende Informationen. Demzufolge ist bekannt, dass zu Lebzeiten des Fürsten Nikolaus I. Esterházy, des Prachtliebenden, die Zahl der Gemälden, die nicht wandfest zur Dekoration des Schlosses gehörten, und besonders die der Porträts, ziemlich gering war. Die Mehrheit 19 künstliche Portraits erwähnt die Quelle in der sogenannten Kunstkammer. Andere Bildnisse, die Nikolaus der Prachtliebende in Auftrag gab, sind noch aus Rechnungen und Quittungen bekannt: 7 Doppelbildnisse von Joseph Credisch, akademischem Porträtmaler (1760), Familienporträts des Kunst Mahlers Martin Sebastian Zehetner von Fürst Paul II. Anton Esterházy sowie Bilder Nikolaus I. und seiner zwei Kinder (1756), die im Portrait Zimmer hingen. Es gibt eine Rechnung aus dem Jahr 1739 über das Porträt der Maria Elisabeth Ungnad von Weißenwolffs, der Gattin Frau Fürst Nikolaus I., von Martin van Meytens. Auf die Umstände in den späteren Jahren lässt das Schlossinventar vom 7. April 1832 Schlüsse zu: Es erwähnt 27 Bildnisse, die mit aus der Zeit des Erbauers von Eszterháza stammen. Die ziemlich einseitige Ikonographie von Nikolaus I. Esterházy, dem Prachtliebenden ( ), besteht meist aus Porträts, die ihn bald als kaiserlichen Feldmarschall, bald als Hauptmann der ungarischen Leibgarde verewigen. Darüber hinaus verdienen noch zwei Darstellungen größere Beachtung: ein Miniaturbild, das ihn als Privatmann porträtiert (Abb. 1), und das auf Grund einer vom August 1777 datierten Rechnung als Werk des Wiener Miniaturmalers Johann Georg Bauer identifiziert werden kann, bzw. eine vergoldete Bronzeplakette von Philipp Jakob Prokop (Abb. 2), deren Eigenart darin besteht, dass sie den Fürsten Esterházy nach der klassischen Tradition des Münzporträts darstellt. Außer diesen Werken folgt die Ikonographie des Fürsten dem im Charles Pechwills Kupferstich bekannt gewordenen Porträt von Lorenz Guttenbrunn (1770), seine gesamte Ikonographie besteht aus dessen Nachbildungen und Derivaten: 13 Bilder, die alle auf die Invention des Malers zurückgeführt werden können. Guttenbrunn (der sich 1769 an der Wiener Kupferstecherakademie unter dem Namen Lorenz immatrikuliert hatte) begann seine Laufbahn als Porträtmaler in Eszterháza: Die Quellen erwähnen ihn bis zur Mitte 1774 im Dienste des Fürsten. Über Fürst Anton ( ), dem das Majorat 1790 zugefallen war, blieben ebenfalls die Varianten ein und derselben Porträtlösung erhalten. Die kompositorische Quelle sei ein Hüftbild aus den Jahren um 1790/91, das den Fürsten in der Uniform des Esterházy- Infanterieregiments zeigt, und das in diesem Beitrag als Werk des Wiener Malers Johann Georg Weickert bezeichnet wurde. Beide bekannten Mezzotinten, die Arbeiten Johann Peter Pichlers und Nikolaus Rheins, wie auch der ihnen nachgebildete Kupferstich von Jeremias Paul Schweyer folgen derselben Komposition. Weickert fertigte auch die heute aus Carl Hermann Pfeiffers Kupferstich bekannte Darstellung (1789) der zweiten Frau des Fürsten, Gräfin Maria Anna Hohenfeld (Abb. 3), deren Original einst das Pendant zum Porträt des Gatten Anton Esterházy (Abb. 4) gewesen sein dürfte. Ebenfalls dem Maler Weickert können die Brustbilder des fürstlichen Paares zugewiesen werden, die als im Ausschnitt reduzierte Versionen der Vorigen nach 1792 angefertigt wurden (Abb. 5 6). Der Sohn Fürst Anton Esterházys, Nikolaus II. ( ), baute eine Kunstsammlung auf, die auch im österreichischen Maßstab bald zu den bedeutendsten gezählt wurde. Als er seine Porträts anfertigen ließ, stellte er ebenfalls hohe Ansprüche bei der Auswahl des Künstlers wie beim erwarteten Niveau des Bildes. Sein erstes, allerdings nur aus einer Quelle bekanntes Bildnis sei die Zeichnung seiner Frau, Prinzessin Maria Hermenegilde Liechtenstein (1786) gewesen. Das früheste überlieferte Porträt von ihm das auf das Jahr seiner Ernennung zum Leibgardisten 1791 zu datieren ist wird einem der originellsten Meister des Wiener Klassizismus, Ignaz Unterberger zugeschrieben (Abb. 7). Für die Zuschreibung sprechen stilkritische Argumente, die sich auf Übereinstimmungen mit Unterbergers beglaubigten, durch Quellen belegten Werken basieren. Martin Knoller stellt Esterházy 1793 wie bei der Darstellung eines Auftraggebers gewöhnlich mit der Statue der Minerva dar. Neben dem repräsentativen, großformatigen Porträt (Abb. 8) malte er auch ein Barock-Bozzetto (Abb. 9), das zusammen mit seinem Pendantbild Erzherzogs Karl Ludwig von Habsburg als eigenständiges Kabinettstück für die Sammlung bestimmt war. Die Ehegattin des Fürsten, Prinzessin Maria Hermenegilde Liechtenstein, porträtierte Angelika Kauffmann im Sommer 1795 in Rom. Vielleicht zur gleichen Zeit, als Pendantstück malte sie das Bild- 23

27 nis des Fürsten, das heute nur noch aus der Literatur bekannt ist. Mit dieser Reise kann auch ein halbfiguriges Porträt des in Rom tätigen Laurent Blanchard verbunden werden (Abb. 10), das bisher nur aus Kupferstichen von Johann Joseph Neidl und Sámuel Czetter bekannt war. Die Arbeit des als Lithograph und Miniaturmaler tätigen Tiroler Joseph Lanzedelly (um 1807) konnte neuerlich, ihrer Restaurierung folgend den Porträts von Nikolaus Esterházy zugezählt werden (Abb. 11). Das Bild fällt in die frühe, kaum bekannte Schaffensperiode des Malers, in die Zeit der akademischen Ausbildung und fügt sich in die von Peter Krafft vertretene, französisch orientierte Richtung des Wiener Klassizismus. Die Komposition ist auch in einer Bildvariante ohne Signatur überliefert, die ebenfalls Lanzedelly zugeschrieben und um 1807 datiert werden kann (Abb. 12). Das Miniturporträt Esterházys von Jean-Baptiste Isabey ist nur aus dem Mezzotinto des Vinzenz Georg Kininger (1814) bekannt. Die Datierung der Vorlage auf das Jahr 1812 erfolgt durch eine Miniaturkopie, die 1926 in einer Versteigerung auftauchte und auf dem ihr begleitenden Zettel von dem Namen Karl Hummels und der Jahreszahl 1813 bezeichnet war (Abb. 13). Früher bestellte der Fürst bei Hummel auch ein Gemälde mit dem Titel Paris und Helena. Nach Isabeys Bild entstanden weitere grafische Varianten, wie die von Jakob Rauschenfels von Steinberg oder Girolamo Scotto (1820). Nach Esterházys einziger, heute nur noch aus Foto bekannter Darstellung von bürgerlichem Charakter (Abb. 14), einer Arbeit des Miniaturmalers Pierre Charles Cior (um ), wird die Reihe der bekannten Porträts von Nikolaus Esterházy mit einer karikaturartigen Lithographie aus dem Jahr 1824 beendet. (deutscher Text von Orsolya Bubryák) 24

28 Stefan Körner Evviva il nostro Prence, che il mondo fa stupir! Esterházy I. Miklós követsége II. József évi frankfurti koronázásán: szertartásrend, ünnepségek, műtárgyvásárlások Minden bizonnyal nagyszabású fogadtatást terveztek a II. József frankfurti koronázásáról hazatérő Esterházy I. Miklós hercegnek: Joseph Haydn 1764 áprilisában kantátát komponált erre az alkalomra. Az Al Tuo arrivo felicében 1 a zene múzsája túláradó hódolattal fogadja Esterházy herceget, aki a Fényes jelző viselőjeként arra hivatott, hogy ősei nyomába lépve a család hírnevét öregbítse, és ezzel példát mutasson utódainak. I. Miklós herceg (1. kép) 2 Mária Terézia megbízásából, a cseh királynő mint a cseh választófejedelem első követe vett részt József főherceg német római császárrá választásán és az azt követő koronázási szertartáson. Messze megelőzte híre, mely szerint bőkezű és sziporkázóan szellemes vendéglátó és családja jeles képvislője, a poroszok elleni háborúkban aratott katonai sikerei pedig különösen alkalmassá tették személyét arra, hogy részt vegyen azon a koronázáson, amelynek újra meg kellett erősítenie a Habsburgok hatalmát az örökösödési háborúk után. Talányos, hogy a köszöntő kantátát végül miért csak Miklós névnapján, 1764 decemberében mutatták be, 3 annak azonban sok és ismert oka van, hogy Esterházy Miklós tündérországa bevonult a történelembe. 4 A Frankfurtban 1764 tavaszán általa rendezett ünnepélyek, kivilágítások és az a mód, ahogyan ceremoniális feladatait ellátta, jól mutatják, milyen fontos szerepe volt az ünnepségeknek a barokk kor hercegeinek önképében. Ezekben a valóság és a látszat, a játék olyan világszínházzá olvadt össze, amely saját magukat jelenítette meg. A politikai háttér Venite a gara, eroi, sudditi, amici [ ]. Son tanti i pregi che dell invidia ad onta, ai più sublimi gradi d onor distinto la virtù, gl atti illustri, e il merto lo innalzò 5 Mária Terézia tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a Habsburg-ház igényét a német császári trónra minden áron meg kell őrizni, ám az 1713-as Pragmatica Sanctio amely megteremtette a nőági trónörökösödés lehetőségét nem sokkal VI. Károly császár halála után már nem volt több mint erőtlen óhaj. Bajorország és Poroszország úgy érezte, elérkezett az idő, amikor a Habsburg-házat megfoszthatja uralmától, és háborút indított az örökös tartományok ellen. Csak Mária Terézia okos taktikájának köszönhető az osztrák csoda, vagyis, hogy sikerült érvényesítenie jogigényét szinte valamennyi korábbi Habsburg királyságra és tartományra. A császári korona megszerzésére irányuló újabb támadásokat kivédendő, már 1750-ben megpróbálták a kilencéves József főherceget királlyá választatni, de ez a brandenburgi választófejedelem (II. Frigyes porosz király) ellenállása miatt akkor meghiúsult. Csak az 1763 februárjában kötött, a hétéves háborút lezáró hubertusburgi béke után került újra napirendre a királyválasztás terve: Frigyes, aki végérvényesen megkapta Sziléziát, most már hajlandó volt beleegyezni József megkoronázásába. Bécsből sietve követeket küldtek szét annak kipuhatolására, hogy a többi választófejedelem is kész lenne-e még az uralkodó császár, Lotaringiai Ferenc életében megválasztani utódját, aki ráadásul ennyire fiatal. A választófejedelmek beleegyezése után a bécsi udvar következett, hogy megtegye a szükséges előkészületeket: az eseménysorozatot meg kellett szervezni és az egyes feladatokra megfelelő személyeket kellett találni. A legfontosabb követekké a Habsburg-országok legragyogóbb és leggazdagabb nemeseit választották, hiszen a koronázáson való részvétel magas és tiszteletbeli hivatal volt, ezért költségeiket a kiválasztottaknak kellett fedezniük. Főmegbízottnak Joseph Wenzel Liechtenstein herceget ( ), a kipróbált diplomatát nevezték ki, neki kellett gondoskodnia a császári érdekek érvényesüléséről a választófejedelmek gyűlésén; 6 míg az 1757-ös kolíni csatában a poroszok ellen győzedelmeskedő Esterházy I. Miklós herceg tábornagy ( ) Mária Teréziát cseh királynőként helyettesítette a választófejedelmek kollégiumában. A követek kiválasztása alaposan megfontolt 25

29 1. kép Esterházy I. Miklós herceg a magyar nemesi testőrség egyenruhájában, a Katonai Mária Terézia-rend keresztjével és az Aranygyapjas rend jelvényével. Olajfestmény, 1770 körül (Esterházy Privatstiftung) döntés volt, hiszen Mária Terézia biztos lehetett abban, hogy Liechtenstein és Esterházy is méltó módon fogja képviselni. Mária Terézia december 12-én nevezte ki Esterházy Miklóst az összesen három cseh választófejedelmi követ közül első követté. 7 Hat nappal ezután császári és királyi valóságos belső titkos tanácsosi rangot kapott a bécsi Hofburg kápolnájában a vasárnapi mise után, József főherceg és Lotaringiai Ferenc jelenlétében. 8 Miután ezzel alkalmassá vált a koronázáson való részvételre ami az egyesített osztrák cseh udvari kancelláriának befizetendő kerek 4000 guldenjébe került, 9 elkezdődhetett a küldetés előkészítése. Az udvartartás Adulti poi lungi dal suol natìo di narrar le sue glorie avran desìo 10 A rangjához méltó utazáshoz és reprezentáláshoz Esterházy Miklós hercegnek udvartartásra volt szüksége. A Fourier- und Protectionslisté -k tanúsága szerint kísérete minden bizonnyal a legnagyobbak közé tartozott az 1764 márciusára áprilisára tervezett frank furti koronázásra érkező választófejedelmi, illetve választófejedelmeket képviselő küldöttségek közül. 11 A választófejedelmi kollégiumban Esterházy cseh királynői követként a legmagasabb rangú világi résztvevő volt. Két hivatali kollegájával, Johann Anton Pergen gróf második követtel és Ägidius Valentin von Borié báró harmadik követtel együtt a cseh választófejedelmi kíséretet 473 személy alkotta pontosan ugyanannyi, mint a választófejedelmek közül a legmagasabb tisztséget viselő mainzi választófejedelemét, aki a német római birodalom főkancellárja volt, és ebben a minőségében hivatalosan a választófejedelmek gyűlését is ő hívta össze. Maga Miklós 223 főnyi udvartartással utazott, a kíséret legfontosabb tagjai családtagokból többnyire nagyon fiatalokból és a magyar nemesség soraiból kerültek ki. Ott volt mindenekelőtt Esterházy Miklós fia, Antal gróf ( ), aki nem sokkal korábban nősült, és vele tartott felesége, Erdődy Mária Terézia is ( ). Az első kamarási, követségvezetési (ún. Botschafterkavalier-i) és udvari marsalli feladatokat Miklós sógora, Franz de Paula Anton Lamberg- Sprinzenstein gróf ( ) látta el. A herceg legszűkebb körét Lamberg gróf veje, Apponyi György gróf ( ), Tolna vármegye főispánja és a Forgách, 12 a Czobor, a Windisch-Grätz, valamint az Erdő dy 13 család tagjai alkották. Megjegyzendő, hogy a jegyzékek nem a herceg feleségét tüntetik fel háziaszszonyként, hanem Miklós távoli, fiatal rokonát, Esterházy Filippina grófnőt ( ), az ugyancsak velük utazó Batthyány Tódor gróf ( ) feleségét. Hozzájuk csatlakozott a népes udvartartás a konyhai személyzettel, szolgálókkal, orvosokkal, zenészekkel és gránátosok egy csapatával, 14 valamint a Zibas nevű mórral. A kíséret egzotikus tagja jelzi leginkább, milyen magasra tekintett Miklós herceg reprezentációs igényeiben: Joseph Wenzel Liechtenstein híres udvari mórjával, Angelo Solimannal versengett, 15 aki szintén elkísérte urát, a császári főmegbízottat a koronázásra. A bevonulási ceremónia extravagáns szereplőiként mindketten nagy föltűnést keltettek, mindketten aranyszínű díszruhát viseltek, valószínűleg vörös turbánnal és török szablyával. 16 Miklós házi törpéje mindazonáltal nem tudta teljes mértékben kifejteni a kívánt hatást, mert lábát törte. 17 Előkészületek Bécsben I padri ai figli narreranno i portenti di pompa e di sua gloria 18 Miklós herceg tisztában volt küldetése jelentőségével. Rangjához méltó föllépésével kora legfontosabb nemzetközi színterén kellett reprezentálnia a cseh választófejedelem képviselőjeként a Habsburg-házat s ugyan akkor az Esterházy családot is. Még Bécsben számtalan dolgot beszereztek és előkészítettek annak 26

30 2. kép Esterházy I. Miklós herceg díszhintója, amelyet a cseh választófejedelem első követeként használt évi frankfurti bevonulásakor. BND mester, 1760 körül (Esterházy Privatstiftung) érdekében, hogy jól felvértezetten nézzenek a Frankfurtban rájuk váró számtalan ünnepi ceremónia és az ünnepélyes követi bevonulás elé. Már 1763 decemberében három pompás hintót vásároltak óta a francia mintájú díszhintók kiállítása és használata a fejedelmi reprezentációs vetélkedés része volt, és az udvari protokoll szerint, különösen a követek ünnepélyes bevonulásához kötelező kellék. Miklós két berlinert vett, amely a rokokó korszak legdivatosabb, kényelme miatt igen kedvelt járműve volt. A hintó alváza különösen könnyű, de stabil volt, kettős nyújtóval (brancard) rendelkezett, a kocsiszekrénye pedig függesztett volt. Az Esterházy hercegek gazdasági levéltárában a frankfurti koronázás költségeinek elszámolásait tartalmazó csomóban található első számla tanúsága szerint Miklós Dimitrij Mihajlovics Gallicin ( ) herceg, Oroszország bécsi követe díszhintóját vásárolta meg, 19 valószínűleg azt, amelyet Gallicin 1762-es bécsi bevonulásakor használt, 20 és valószínűleg 1760 körül 21 készült Olaszországban. Ez a berliner mindmáig az Esterházy Privatstiftung hintó- és kocsi-gyűjteményében található (2. kép). 22 A négyüléses Staats-Gala-Wagen ahogyan az inventáriumokban a díszhintót megnevezik 23 eleganciájával tűnik ki. A kocsiszekrény oldalsó táblái akkoriban hagyományosnak számító 1770-ig szokásos, befelé hasasodó formájúak; az alváz meredeken emelkedő S-vonalával, hangsúlyosan barokkos faragványaival, arany és vörös színeivel stílusában konzervatív és elüt a kocsiszekrénytől, amely már klasszicista jegyeket mutat. I. Miklós már 1763 decemberében rendelkezett arról, hogy a frankfurti küldetésre a hintó belsejét vörös bársonnyal húzzák át, aranypaszománnyal és rojtokkal díszítsék, 24 azután a kor szokásainak megfelelően szétszerelve, alkatrészeit gondosan matracokba csomagolva, szekereken szállítsák Frankfurtba. A közel kéthónapos, igen viszontagságos 25 út során keletkezett károkat, köztük az aranyozás sérüléseit Frankfurtban kellett rendbe hozni. A kisebbik, kétüléses hintót amely ma már nincs meg a velencei nagykövettől vették 5000 guldenért. 26 A Mária Terézia udvarában nagy népszerűségnek örvendő, s emiatt 1752-ben másodszorra is Bécsbe hívott velencei követ, Niccolò Erizzo pompás udvartartása és kiváló ízlése közismert volt. 27 Hintóját az Esterházyak hintó- és kocsi-gyűjteményéről készült 1818-as leltárban venezianischer Staatsgalawagen -két tüntették fel. Ez a berliner ekkor kék és arany színre festett, vasból készült futóművel rendelkezett, amelyen 27

31 3. kép Tervek az Esterházy testőrgárda egyenruhájához, 1763 (MOL) kék és fehér bársonnyal kárpitozott, aranyszínű paszománnyal díszített, aranyszínű kocsiszekrény ült. 28 A Frankfurtba való utazáshoz a herceg valószínűleg azt az új, négyüléses hintót vette igénybe, amelyet Johann Michael Weinhart szíjjártó mester húzott be zöld szövettel. 29 A számlákban az akkoriban vásárolt Czoborféle kocsi ( Czobarischer Wagen) átépítését említik. 30 Azoknak a különösen értékes tárgyaknak a beszerzéséről, amelyeket magával kívánt vinni az útra, Miklós herceg maga gondoskodott: késből, villából és kanálból álló arany étkészletet, 31 egy zománcozott és gyémántokkal díszített zsebórát 32 és egy kis drágakövekkel kirakott percmutatós órát ( Carmesierte kleine Minutenuhr ) 33 vásárolt Bécsben, valamint ékszereket, például egy gyűrűt magának, 34 két pár fülbevalóba való négy gyöngydíszt ( Perll Schallen in die doppelte Ohr gehäng ), fülbevalókhoz való színes köveket és egy nyolcvannyolc briliánssal díszített kalapzsinórt. 35 A borok címkéihez a hercegi címert ábrázoló rézmetszeteket készíttetett, 36 az ünnepélyes fogadásokra ugyancsak Gallicin hercegtől vásárolt még két baldachinos trónszéket is. 37 Nagy figyelmet szenteltek annak is, hogy méltó egyenruhával lássák el a hercegi testőrséget. Ők kísérték az utazó menetet és emelték a herceg megjelenésének fényét, ezért megfelelően kellett képviselniük a koronát és az Esterházy családot. A testőrgárda hat-hat huszára és gránátosa még Bécsben új díszegyenruhát kapott. Ezek lényegében a császári és királyi csapatok felszerelésének mintájára 38 készültek az Esterházy ház színeinek megfelelő anyagokból, különféle kiegészítőkkel. A gránátosok egyenruhája (3 4. kép) 39 kívül sárga, belül kék gyapjúból készült, 40 aranysárga selyemövvel, ezüstgombokkal és ezüst magyar zsinórzattal ( Böltzschlingen ). 41 A huszárok egyenruhája kék volt sárga szegélyekkel, 42 prémes dolmány és kék, görényprémmel szegélyezett kucsma tartozott hozzá. 43 Március végén Frankfurtban hat huszárnak drágább anyagokból újabb díszegyenruhát készíttettek, valószínűleg válaszképp a többi követet kísérő díszegységek pompájára. 44 A VI. Károly császár koronázásának ünnepségeit bemutató díszmű 45 amely máig megtalálható a hercegi könyvtárban számlával bizonyítható megvásárlása 46 azt a célt szolgálta, hogy alaposan megismerkedjenek a koronázási szertartással. A hercegnek és udvartartásának a lehető legalaposabban kellett tájékozódnia a koronázás menetéről és rendjéről. A szertartásrend minden lépését kínos pontossággal be kell 28

32 4. kép Tervek az Esterházy testőrgárda egyenruhájához, 1763 (MOL) tartani, nehogy megütközésre adjanak okot fogalmazott Mária Terézia Miklós herceghez intézett, a követi instrukciókhoz mellékelt kísérőlevelében december 23-án. 47 Johann Wolfgang Goethe, aki fiatalon jelen volt a koronázáson, visszaemlékezéseiben említi, hogy a nagy esemény előtt néhány nappal ő is ezt az előző koronázásról kiadott művet olvasgatta. 48 Az utazás Bécsből Frankfurtba il Prence invitto, l amabile Sovran, quello che tanto ogni suddito brama 49 Az időjárás az elképzelhető legrosszabb volt egy Bécsből Dél-Németországon át Frankfurtba vezető utazáshoz: 1763 decemberétől Bajorországban és Hessen- Kasselben olyan nagy esőzések voltak, hogy szinte valamennyi út járhatatlanná vált. Frankfurtban még a Majna is kilépett a medréből, majd minden utcán állt a víz, s sok pincét is elöntött, fekvésüktől függően többé vagy kevésbé. 50 December 6-án és 10-én a hercegi kíséret tizenegy kocsioszlopából mégis útnak indultak az elsők. 51 Bécsből Linzen és Erdingen át Würzburgba, onnan pedig Frankfurtba tartottak; ám az út az időjárás miatt közel egy hónapig tartott. Háztartási felszerelést, kisebb bútorokat, ünnepi kellékeket és föltűnően sok bort vittek magukkal (csak tokajiból 1080 üveggel). A nagy díszhintó szállítása volt a legkörülményesebb. Az utaztatás lebonyolításával egy bécsi szállítási vállalkozást bíztak meg, akiknek összesen 129 egységnyi lószerszámot, ládát és bort kellett Frankfurtba vinniük. A számlák tanúsága szerint a nehéz és drága rakomány szállítása igencsak bonyodalmas volt: egyszer parasztokat kellett felfogadni, hogy Bayerbach mellett segítsenek áttolni a kocsikat a hegyen ; Regensburgban pedig majdnem egy napot kellett vesztegelni, mert összetört a nagy láda, amelyben a vörös falburkolat táblái (Spaliere) voltak. 52 Esterházy herceg csomagjainak nagy része január 1-jén érkezett meg a viharoktól és áradástól sújtott Frankfurtba. 53 Tíz nappal később jutott el Regensburgig az a négy kocsiból álló menet, amelyben a cseh választófejedelmi első követ udvartartásának rangos tagjai utaztak. Erdődy Lajos, Batthyány Ferenc, Forgách Miklós és kísérőik Regensburgban a császári főmegbízottnál, Alexander Ferdinand von Thurn und 29

33 5. kép Metszet a díszkivilágításról és tűzijátékról, amelyet Esterházy Miklósnak a városon átvonuló kísérete tiszteletére rendeztek Nürnbergben január 15-én (Staatsarchiv, Nürnberg) Taxis hercegnél vacsoráztak, majd január 12-én Nürnbergen át folytatták útjukat, 54 ahol a közelgő koronázás és az Eszterházy-kíséret tiszteletére nagy sietve tűzijátékot rendeztek: egy fényszökőkút fölött a megkoronázandó király neve jelent meg (5. kép). 55 Január 5-én Miklós herceg és legszűkebb udvartartása is felkerekedett: három utazó- és egy teherszállító kocsival, a gránátosok kíséretében, Bécsből Münchenen, Augsburgon, Ulmon, Geißlingenen, Heidelbergen és Darmstadton át mentek Frankfurtba. Január 13-án Münchenben hosszabban kellett időzniük, 56 mert egy új kocsit kellett szerezni. 57 A frankfurtiak küldöttsége január 29-én köszöntötte Esterházy Miklóst a város falai előtt. 58 Másnap, a követek első informális találkozóján, február 6-ára tűzték ki a választófejedelmi gyűlés kezdetét. Az udvartartás frankfurti berendezkedése Là dove bagna il Meno le sue sponde, il di lui Nome eterno resterà 59 A sachsenhauseni üdvözlés után Miklós útja a Majnán át Frankfurt városának középkori magjába vezetett: a Römerberg a városházával és a közeli Szent Bertalantemplommal a 12. század óta volt a koronázási szertartások központja. A szokásoknak megfelelően már jóval a választás előtt megérkeztek a majd minden magas választófejedelmi udvarból [ ] ideküldött személyek, hogy kiválasszák uraiknak a legalkalmasabb házakat és megtegyék a többi előkészületet. 60 A választófejedelmek és a követek rezidenciái a Stauf-városfalakon kívül, a Roßmarkt és a Paradeplatz körül helyezkedtek el (utóbbin állt a nem sokkal azelőtt épült Főőrség). Ezen a környéken béreltek nagy patríciusházakat és udvarokat. A Roßmarkton, a Braunfels-házban rendezte be Joseph Wenzel von Liechtenstein a császári család szálláshelyét. A Roßmarkt mögött egy kis utcányira állt a Junghof, amelyet Miklós herceg szemelt ki magának. A Junghof (6 7. kép) egy hosszú udvart körülzáró épületegyüttes, Friedrich Maximilian Bender von Bienenthal alezredes birtokában volt, 61 tőle bérelte ki Esterházy Miklós nagyobb kényelme érdekében a három nagyobb épületrészből álló bal oldali szárnyat. 62 A Junghof homlokzatán egy cseh királyi címer 63 és egy aranyozott kétfejű sas 64 hirdette, hogy ez a cseh választófejedelmi első követ székhelye. Esterházy Miklós megérkezése után az épületbelsőt a lotaringiai származású és az eszterházai építési 30

34 6. kép A frankfurti Junghof. A bal oldali szárny fenn, a színházépület jobbra látható. Karl Theodor Reiffenstein akvarellje, 1842 (Historisches Museum Frankfurt am Main) 7. kép A frankfurti Junghof belső udvara a Roßmarktra nyíló kapuval. Karl Theodor Reiffenstein akvarellje, 1860 (Historisches Museum Frankfurt am Main) 31

35 8. kép Esterházy Miklós számára Párizsból érkező pezsgőszállítmányok címzése kártyalapok hátára írva (EPA) ügyekért is felelős Nikolaus Jacoby mérnök vezetésével, gyorsított munkával tették alkalmassá a reprezentációra és a lakhatásra. A kisiparosok számlái szerint előszobát, fogadószobát, egy alkóvos hálószobát, egy ún. első ebédlőt (fülkével) és egy udvarnagyi ebédlőt rendeztek be teljesen újonnan; tehát egy tipikus előkelő lakosztály szobasorát hozták létre. A herceg szobáit kitapétázták, illetve vörös kárpittal és aranyozott falikarokkal látták el, olasz virágokkal festették ki és aranyozással díszítették. Az alkóvos hálószobát és a mennyezetes ágyat damaszttal húzták be. Az étkező angol papírtapétát kapott. 65 A munkálatokért elsősorban Johann Samuel Mund ( ) a frankfurti festő 66 volt felelős, aki festőként mindazonáltal elég szerény képességekkel 67 rendelkezhetett. A berendezést Frankfurtban kölcsönzött bútordarabokkal egészítették ki, például egy íróasztallal a herceg számára. A kissé félreeső szálláshely kiválasztásában bizonyára döntő szerepet játszott a Junghofban 1756-ban emelt koncertterem, amelyben 1759 óta francia színé- 9. kép Esterházy Miklós hercegnek a frankenthali porcelángyárban készült étkészlete, az ún. első mannheimi udvari szerviz, A Joseph Adam Hannong ( ) vezetésével készült darabokon oroszlán és JAS monogram; az Adam Bergdoll igazgatósága alatt készült asztaldísz jegye: Carl Theodor pfalzi választófejedelem ( ) választófejedelmi kalappal koronázott CT monogramja (Esterházy Privatstiftung) 32

36 szek játszottak (azok, akiknél a fiatal Goethe megismerkedett a színház világával). 68 Ünnepi alkalmakra Miklós kibérelhette a koncerttermet és a kapcsolódó helyiségeket. Az udvaron ideiglenes kocsiszínt, konyhát, cukrászatot és pecsenyesütödét építettek fából. 69 Csaknem száz személyt ellátni képes háztartást kellett kialakítani, a konyhán a herceg francia udvari szakácsa és főszakácsa mellett az ezüstnemű felvigyázójától a favágó-udvarosig tizenkét segéderő dolgozott. A szakácsoknak több mint a felét Párizsból rendelték Frankfurtba, 70 és a követi kíséret rangos tagjainak udvari szakácsait, azok segédeivel együtt, szintén ide hozatták. 71 A herceg pincemestere egyre nagyobb borkészleteket halmozott fel; a bort vagy Magyarországról hozták, 72 vagy egyenesen Franciaországból küldették. Majdnem minden héten érkezett egy-egy új pezsgő- és burgundiszállítmány, amelyet Esterházy herceg ügyvivője, Michael Kleinrath kastélyfelügyelő Párizsban vásárolt és onnan küldött a Junghofba. 73 Klein rathot valószínűleg azzal bízták meg, hogy a legjobból is a legjobbat vegye, ezért Barouche udvari szállítónál és Lusie márki udvarmesterétől vásárolt (8. kép). 74 Miklós herceg ugyancsak Párizsból rendelte magának öltözéke divatos kiegészítőit, amelyekkel az előírt, régies spanyol udvari viseletet, az aranybrokátból készült nehéz díszköpenyt gazdagította. Kleinrath párizsi kelmékről, cipőkről, kalapokról, egyenruhákról és alsóneműkről küldött számlái több mint livre-re rúgtak. 75 Egy aranyszövetből készített, gazdag hímzésű díszruháért 4000 livre-t fizetett Tremeau párizsi szabónak, 76 Mr. Le Sage, XV. Lajos király udvari szabója pedig livre-t kért egy másikért. 77 Miklós a számlák szerint különös hangsúlyt fektetett díszkalpagjára ( Galla Huth ), amelyet a császári ruhatár első őrénél ( Ersten Gatterob von Kayser ) 78 csináltatott és nagy tollakkal díszíttetett. Goethe is megemlíti a követek spanyol díszruháját és nagy kalaptollait, amelyek az igaz, hamisítatlan régiség látszatát keltették; sok más dolog viszont félig új vagy kép Darabok Esterházy Miklós hercegnek a frankenthali porcelángyárban készült étkészletéből, (Esterházy Privatstiftung) 33

37 teljességgel modern volt, úgyhogy valami tarka, ki nem elégítő, sőt gyakran egyenesen ízléstelen jelleg nyomta rá mindenre bélyegét. 79 * Február 6-án végre megkezdődhetett a választófejedelmek gyűlése. A követek egyelőre nagyobb ceremónia nélkül, hatlovas hintókkal, a követségi titkárokat szállító kétlovas fogatoktól követve, libériás inasok, apródok, futárok, hajdúk és belső tisztviselőik kíséretében hajtottak a Römerbergre, a városházára, a választói gyűlés első ülésére. Esterházy Miklós a legmagasabb rangú világi követként közvetlenül a legfontosabb egyházi követ, a mainzi választófejedelem mellett foglalt helyet: Az ekvipázs, a kíséret és az egész menet pompája és kinézete páratlan volt, és kivételesen nagy volt a mindenféle rendű és rangú nézők tömege is. 80 A Junghofban is elindult a vendégeskedés: február 12-én megkezdődtek a követek kölcsönös látogatásai. Ezek az alkalmak általánossá váltak, számos inas kísérte a hatlovas hintókat és az azok előtt haladó kétlovas fogatokat. 81 Időközben a császár, Lotaringiai Ferenc is megérkezett, és berendezkedett a Junghof közelében lévő Braunfels-házban. A választói gyűlés döntő szakaszába lépett, egyre nőtt az izgalom. A követek már szinte naponta üléseztek, hogy a választási eljárásról egyeztessenek. Ezzel párhuzamosan fokozódott a szertartásosság és a pompa, például, amikor a követek a Römerbergre hajtattak: különösen a libériák drágasága szépségükkel vetekedett. 82 Miután a választófejedelmi kollégium március 27- re kitűzte a királyválasztást, 83 a tanácskozásokat felfüggesztették. Liechtenstein herceg felülmúlhatatlanul pompás vacsorát adott. 84 A számadáskönyvből pedig kiderül, hogy Esterházy Miklós az egyik bálra egy dukátért egy velencei maszkot vásárolt. Farsang időszaka volt, egyik ünnepi alkalom követte a másikat. A herceg műtárgyakat vásárol Meraviglie ad udir, chi di lui tutto patrìa narrar! 85 Frankfurtban mindig ősszel és a farsangi időszakban rendezték meg a nemzetközi birodalmi vásárokat. Németország egész területéről érkezett kereskedők és manufaktúrák kínálták eladásra legújabb termékeiket, a különben érvényes kereskedelmi és behozatali korlátozásokat ilyenkor felfüggesztették. Így vehetett Esterházy Miklós 1764 februárjában Frankfurtban a frankenthali porcelángyár mannheimi központi telephelyének képviselőjétől, Paul Becktől egy hatalmas porcelán étkészletet és néhány jelentős porcelánszobrot, 86 amelyek a legmodernebbnek és legrangosabbnak számítottak. 13. kép Ókeanosz és Téthüsz porcelánszobrai. Franz Konrad Linck modellje alapján készültek a frankenthali porcelángyárban Adam Bergdoll vezetése ( ) alatt, Választófejedelmi kalappal koronázott CT monogram-jeggyel (Esterházy Privatstiftung) 34

38 A 207-részes étkészletért (amelyet később további darabokkal is kiegészítettek) a herceg 3000 guldent 87 fizetett. 88 A szervíz nagy része ma is az Esterházygyűjteményekben található (9 12. kép). A mártásos csészéken, tálakon, tálcákon, tányérokon és gyertyatartókon jól láthatóak a használat nyomai, és feltételezhető, hogy az étkészletet már Frankfurtban is használták. A készlet darabjai ugyanolyanok, mint a frankenthali manufaktúra ún. első mannheimi udvari szervizének edényei, amelyekt Carl Theodor pfalzi választófejedelem számára készítettek 3400 gul denért. 89 Miklós valószínűleg az ehhez a készlethez gyártott számon felüli vagy kishibás darabokat vehette meg; e mellett szól, hogy a vásárláskor kiállított számlán egyes edénytípusokból páratlan számú szerepel, illetve az is, hogy néhány darabon a gyári jegyet mázréteggel próbálták eltüntetni. Az ún. német virágdekóros mázas szerviz, 90 az edények plasztikus kagylódíszekből kiképzett fogóival, a kis tájképekkel és madárábrázolásokkal a frankenthali manufaktúra Joseph Adam Hannong vezetése alatti, korai korszakában ( ) készült, a modellek formája és festése sèvres-i mintákat követ. 91 Csupán az asztaldísz származik a gyár Carl Theodor választófejedelem uralkodása alatti második korszakából ( ). Az Esterházy-készlet a maga 120 darabjával a legnagyobb fennmaradt szerviz a híres 14. kép A frankenthali porcelángyárban készült madárkalitka, kevéssel 1764 előtt (Esterházy Privatstiftung) 15. kép Tűzbakok vadászkutyák ábrázolásával. Párizsban készültek, 1760 körül (Esterházy Privatstiftung) 35

39 16. kép Johann Friedirch Schroth: II. József császár lovas szobra. Cink-ólom öntvény, 1779 (Esterházy Privatstiftung) manufaktúra e korszakából, amely számos, a kutatás számára eddig ismeretlen darabot tartalmaz. A frankenthali készlettel együtt a herceg különböző porcelánfigurákat vásárolt Paul Becktől, amelyek közül azonban csak kettő maradt fenn. A valószínűleg asztaldíszként használt Ókeanoszt és Téthüszt ábrázoló kisplasztika (13. kép) a frankenthali műhelyben készült legjelentősebb művek közé tartozik, és egyáltalában a német porcelánművészet legismertebb modelljei közé sorolandó 92 a választás Miklós kitűnő ízléséről tanúskodik. A tengeristenről és kísérőjéről, Téthüszről Franz Konrad Linck modellmester tervei szerint készült plasztikák valószínűleg alig korábban, 1763 és 1764 fordulóján kerültek piacra. Az Ókeanoszfigura a párizsi Louis-René Boquet rajza (1760) után készült; feltehetőleg ezt a rajzot használták fel ban Jean-Georges Noverre La victoire de Neptune című balettjének színpadra állításához is Carl Eugen von Württemberg herceg születésnapja alkalmából. A törékeny luxustárgyak olyan képességeket fejeznek ki, amelyek egy kormányzó fejedelem legfőbb erényei is: alkotói tehetséget és a (diplomáciai) ügyességgel párosuló kötelességtudatot. Hol lehetett volna jobb helyük, mint egy követ asztalán? 36

40 17. kép Johann Friedirch Schroth: Esterházy I. Miklós lovas szobra a magyar nemesi testőrség egyenruhájában. Cink-ólom öntvény, 1779 (Esterházy Privatstiftung) A herceg a höchsti porcelángyárban személyesen vásárolt szobrocskákat 93 ezek ma már nincsenek meg az Esterházy-gyűjteményekben, és mindezeken túl a számadáskönyvben feltűnik egy pompás, ugyancsak a frankenthali gyárból származó porcelánkalitka, 94 amellyel eddig, egyedisége ellenére sem foglalkozott a kutatás. 95 A kiemelhető itató edénykékkel és nyitható ajtócskákkal készült kalitka (14. kép) arról tanúskodik, milyen szenvedéllyel és hozzáértéssel gyűjtötte Esterházy Miklós a válogatott porcelánokat. Az eszterházai kastély meisseni és bécsi porcelán dísztárgyainak öszszeválogatásában jutott csúcspontjára az a hercegi lelkesedés, amelyet talán éppen a frankfurti tartózkodása alatt beszerzett frankenthali termékek ébresztettek benne. 96 Utóbbiakat 1764 áprilisában gondosan becsomagolták 97 és Kismartonba szállították februárjában számos további műalkotást vásároltak, így például két tűzbakot (15. kép) és egy dominót Párizsból, 98 egy elefántcsont sétapálcát, 99 két szelencét (ezek Goldene Orale Dossen mit pordire à la Greque, illetve Eine Porcellaine doppelte in Gold gefaßte in Doneur eines Fäßgen megnevezéssel szerepelnek a számlakönyvben 100 ), egy aranyozott, feltehetőleg Hollandiából származó 37

41 18. kép Martin van Meytens műhelyéből Johann Dallinger von Dalling: A koronázási ceremónia a frankfurti dómban április 3-án. Olajfestmény, 1764 (Wien, Kunsthistorisches Museum) hálókészletet, 101 valamint ékszereket, órákat 102 és a híres Claude-Étienne Michard ( ) bútorait, 103 sőt meisseni porcelánt szintén a francia fővárosból. 104 Egy lengyel komornyikon keresztül könyveket rendeltek Drezdából, 105 Frankfurtban pedig szépirodalmi és filozófiai műveket vásároltak a könyvtár számára. 106 A számlákon több, a Habsburg család tagjait ábrázoló portré is megjelenik: két üvegre festett kép, 107 valamint József és Lipót főherceget ábrázoló rézmetszetek 108 mellett említenek három további portrét őfen ségeikről a császárról, a császárnéról és József trónörökösről, Gabriel Müller bécsi professzortól, 109 azaz a Mollinarolónak is nevezett Jakob Gabriel Mül- 38

42 19. kép Az előző kép részlete. Esterházy Miklós a világi választófejedelmi követek között balról a második, azaz a hátrapillantó figura az oltár lépcsőjénél állók közül. Olajfestmény, 1764, részlet (Wien, Kunsthistorisches Museum) lertől. Ezek a művek mára elvesztek. Csak 1779-ben készítette Johann Friedrich Schroth bécsi szobrász azt a két színvonalas lovas szobrot, amelyek Esterházy herceget és József császárt nagyjából az 1764-es koronázásnak megfelelő életkorban ábrázolják ( kép). Esterházy Miklós a magyar nemesi testőrség egyenruháját viseli, amelynek parancsnokává a koronázás után kinevezték, József pedig fiatalemberként, régies páncélban jelenik meg. A szobrok 1785 körül kitüntetett helyen, az eszterházai kastély lakktáblákkal díszített kabinetjében, a herceg hálószobája mellett álltak. 110 Esterházy Miklós, a vendéglátó Se a noi ti serba il cielo lieti saremo 111 Mária Terézia jól tette, hogy Esterházy Miklóst küldte követeként Frankfurtba, hiszen József királylyá választására biztosan számítani lehetett, az ebben neki szánt hivatalos szerepnél fontosabb volt a reprezentáció és az ünnepélyesség. A társasági élet zenével, asztali örömökkel, baletttel és színházi előadásokkal, tűzijátékokkal és operával az európai történelem során soha nem játszott akkora szerepet, mint a barokk idején. A fényűző összművészet Frankfurtban is a követ által képviselt uralkodó fenségét jelenítette meg, de a vendéglátó magas rangját is, s Esterházy Mikós már eddig is híres volt ötletes és különleges kismartoni és bécsi rendezvényeiről. A barokk ünnepeknél megszokott módon a lakájok és a narancsfácskák elhelyezkedéséig minden részletet gondosan megterveztek. A cél az volt, hogy a pazarlás öröme, az aránytalan ráfordítással elért kis ideig tartó hatás elűzze az unalom rémét, s a vendégek minél intenzívebb szórakoztatása emelje a vendéglátó presztízsét. Esterházy Miklós röviddel egymás után, február 28-án és március 6-án nagyszabású bált adott a Junghof színháztermében, 112 amelyekre 400, illetve 840 vendéget hívtak meg. 113 A színház páholyait újraaranyozták és festették, 114 Thurn und Taxis hercegtől fali gyertyatartókat kölcsönöztek, 115 ezerötszáz lámpást szereztek be, 116 a báltermet pedig virágoskertté varázsolták: a padlót, a hercegi asztalt 39

43 20. kép A frankfurti Junghof színházának belső tere. Karl Theodor Reiffenstein gouache képe, 1870 (Historisches Museum Frankfurt am Main) és a páholyokat zöld gyapjúszőnyegekkel terítették le, 117 amelyekre Johann Samuel Mund összesen ezer rőfnyi virágot festett, 118 s mindezt hétszáz függő virágtartó, 120 olasz virágokat formázó cukrászsütemény és számos olasz virágfüzér egészítette ki. 119 Az asztaldíszt egy párizsi cukrászat készítette, a háromszáz darabból összeállított kompozícióban kínai pavilon, tornyok, kapuk, mellvédek, oszlopok, egy lovas kocsi, csillárok, delfinek, virágok és gyümölcsök kavarogtak. 120 De még ez sem volt elég: a színházépület homlokzatait kis mécsesekkel világították meg, és a Junghof környékén megjavították az utakat. Az utcai lámpák is hajnalig égtek, 121 és egy ötven katonából álló díszalakulat fokozta a hatást. 122 Maguk az ünnepségek mind a külsőségeket, mind menetüket tekintve igen hasonlóak voltak: Esterházy Miklós a Frankfurtból tudósító Wiener Diarium közleménye szerint szupéval egybekötött bálba 123 invitálta vendégeit, a vacsorát hárfajáték kísérte és francia színészek adtak elő rövid komikus jelenteket, 124 majd a színházteremben (20. kép) 125 és a környező helyiségekben kezdetét vette az álarcosbál. 126 A huszonöt, illetve harmincegy zenészből álló, Johann Philipp Ludwig karmester 127 vezényelte kis zenekar két menüettet játszott. Joseph Haydn hercegi helyettes karmesternek ezeket a darabjait még Bécsből hozták magukkal, 128 mindazonáltal nem azonosíthatóak egyértelműen. 129 A zenekar a farsangi álarcosbálnak megfelelő viseletben, kék tollas kalpagban 130 és vélhetőleg comedia dell arte-figurákat idéző tarka öltözetben lépett fel, míg a karmester dominó jelmezt viselt. 131 A közönség szórakoztatására török hölgyeknek öltözött mutatványosok jártak-keltek a Junghofban, egy zsidó pedig a kutyáját táncoltatta. 132 A változatos programmal a vendégsereg jóllakottságát és elfáradását próbálták ellensúlyozni. A szórakozás legkifinomultabb formájának élvezete művészetté emelkedett. A trónörökös születés- és névnapjának tiszteletére Esterházy Miklós március 13-án és 19-én ismét nagyszabású ünnepségeket rendezett, ezúttal a Roß markthoz közeli hársfasoron fekvő ún. nagyszínházban. II. József születésnapján Miklós abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a jövendőbeli király képviseletében fogadhatta a város küldötteinek és polgármes- 40

44 21. kép A pfalzi választófejedelem szállásának díszkivilágítása a frankfurti Roßmarkton április 3-án. Egid Verhelst és Pierre-Philippe Choffard rézmetszete, 1768 (Historisches Museum Frankfurt am Main) terének jókívánságait. Este következett a valamenynyi választófejedelmi követnek rendezett pompás ünnepély. 133 A névnapi rendezvény március 19-én este francia vígjátékkal vette kezdetét, 134 amelynek előadásával Miklós a Comödienhaus színházi társulatát bízta meg. Az előadás után a herceg a szomszédos étkezőterembe és szobákba invitálta a vendégeket, akiket vacsora és egy Párizsból hozatott, hintót formázó édesség 135 várt. A helyszűke miatt a konyhának külön barakkot építettek. 136 A mesés báli éjszaka tánccal, zenével és a Comödienhaus kivilágításával 137 ért véget. A következő reggelen a bál résztvevőinek és mindenekelőtt a vendéglátónak korán talpon kellett lennie: a választófejedelmeknek a mulatság másnapján megtartott utolsó, nyolcadik gyűlésén kiadták az utolsó biztonsági utasításokat a rendőrségnek, 138 majd a mainzi érsek bevonulásával már délután kezdetét vette a koronázás legfontosabb része. A Junghofban innentől fogva már csak politikai megbeszéléseket tartottak kisebb étkezésekkel egybekötve, a vendégek száma csupán ritkán haladta meg a harmincat. 139 Miklós a királyválasztáson és a koronázáson Degl avi tuoi su l orme di merti e gloria adorno, di merti e gloria adorno a noi tu fai ritorno e il mondo fai stupir 140 A német római birodalom királyválasztó rítusa évszázadok óta nem változott. A Römerbergre való nagy bevonuláson az egyházi választófejedelmek mellett a világi választófejedelmek követei is részt vettek, ennek során mind a legelőkelőbb ízlés, mind pedig a lovak szépsége csodálatra adott okot [ ]. Több ezer libériás szolga, a hivatalnokok, lovagok, magas világi és egyházi méltóságok, valamennyien legünnepibb öltözetükben vonultak a választófejedelmek és a nagyszerű első választási követek előtt, akik [ ] fényűzően feldíszített lovakon [ ], elmondhatatlan pompával követték őket. 141 Március 23-án Miklóst a többi bécsi követtel együtt a Frankfurt melletti heusenstammi kastélyba invitálták a császári család megérkezése alkalmából rendezett kisebb lakomára, 142 majd március 27- én letette első világi követi esküjét a Szent Bertalan- 41

45 22. kép Johann Josef Tallherr: A pozsonyi Aspremont-Lieden nyári palota tervei, 1769 előtt. Alaprajz (EPA) templom oltára előtt, hogy azután a választófejedelmi kollégium visszavonuljon az ún. Választókápolnába a választás megejtésére. József egyhangú megválasztása után Pappenheim birodalmi örökös marsall (Reichserbmarschall) a városból a heusenstammi kastélyba sietett, hogy megvigye a hírt a főhercegnek. Esterházy Miklós követségvezetője, Lamberg Ferenc Antal gróf azonban már három órával Pappenheim előtt odaért Heusenstammba, így elsőként ő adhatta át József sikeres megválasztásának hírét. 143 A város zsúfolásig megtelt, az emberek emelvényekről és tetőkről is éjjel-nappal követték a változatos eseményeket: Túlterhelt és fáradt érzékeink elárulnak bennünket és nem tudják már mire figyeljenek. Az ember csak csodálkozva bámul és bámulattal csodál. 144 Esterházy Miklós a Junghofban fejedelmi lakomát rendezett a követek számára, gondoskodott az esti szórakozásról, és szállása kapuját megvilágíttatta 145 utóbbi célra hatezer mécsest rendeltek. 146 * A választott király bevonulása március 29-én reggel a város előtt, József ünnepélyes fogadásával vette kezdetét. Előbb a város küldöttei és a bámészkodók tömegei gyűltek össze a sachsenhauseni sátorvárosban, majd délben megjelentek a választófejedelmek és a választófejedelmi követek kíséretükkel, és a császárral és annak fiával bevonultak Frankfurtba. A mintegy kétezer főt és számos hintót felvonultató ünnepi menetben a város és a birodalmi örökös marsall után a küldöttek következtek kíséretükkel, utolsóként közülük a cseh választófejedelmi küldöttség két hintója. Azután jöttek a jelen lévő választófejedelmek kíséretükkel, végül a császár és az új római király, akit Esterházy Ferenc kancellár és Joseph Wenzel Liechtenstein herceg kísért. A választófejedelmi menetek közül Esterházy Miklósé volt messze a legnépesebb: kíséretében kétszázhuszonhatan vonultak: istállómesterek, lovászok által vezetett, gazdagon hímzett takarókkal leterített lovak, kapusok, futárok, huszárok és puskások, huszonnégy belső tisztségviselő és az udvarmester, valamenynyien egyforma sujtásos ruhában. Őnagysága, a hercegi fenség, a cseh választófejedelem első követe, Esterházy herceg, pompázatos hat fekete ló vontatta díszhintójában, csodálatos spanyol díszruhában és kalpagban érkezett. 147 A hintót tisztviselők, hajdúk, az udvari mór és hat inas kísérte. A menet átvonult a városon, majd a koronázás résztvevői a Szent Bertalan-templomba gyűltek, ahol József, a római király felesküdött a koronázási hitle- 42

46 23. kép Johann Josef Tallherr: A pozsonyi Aspremont-Lieden nyári palota tervei, 1769 előtt. Utcai homlokzat (EPA) 24. kép Johann Josef Tallherr: A pozsonyi Aspremont-Lieden nyári palota tervei, 1769 előtt. Kerti homlokzat (EPA) 43

47 vélre. A pompás mise után a választófejedelmeket és az első választási követeket aznapra szabadságolták. 148 Március 31-én este Miklós herceg ismét kisebb vacsorát rendezett a Junghofban, az étkezéshez bandája játszott oboán és kürtön mécses 150 világított egészen másnap reggelig. A felvirradó következő napon a küszöbön álló koronázást nagy hálaadó istentiszteletekkel és népünnepéllyel köszöntötték. Úgy tűnik, ekkorra Miklós belefáradt már egy kicsit az ünneplésbe, mert ezen a napon a követeknek a császárnál és az immáron megválasztott királynál tett látogatásakor jókora felfordulást okozott: Khevenhüller-Metsch főudvarmester szerint a cseh választási követ volt a felelős azért, hogy néhány követ nem spanyol díszruhában, azaz meglehetősen alulöltözötten jelent meg az audenciára. Miklós nem kellően tájékoztatta őket, írja a naplójában a főudvarmester, aki aztán gondoskodott róla, hogy a résztvevők gyorsan ruhát váltsanak. 151 A melléfogásban talán szerepük volt az előkészületek izgalmainak is, hiszen a koronázás megünneplésére mind a méltóságos választófejedelmek, mind pedig az első követek és más magas rangú uraságok szálláshelyein nagyszerű kivilágítások szorgos előkészületei folytak. 152 * A koronázás napján, április 3-án hasonlóan pompás színjáték folyt le, mint a bevonuláskor. Ezúttal a világi választófejedelmek csodás spanyol díszruhákban, lovon vonultak a Römerbergen át a templomba, ahol az egyházi választófejedelmek már felkészültek a koronázási mise celebrálására. Közvetlenül a baldachin előtt amely alatt Lotaringiai Ferenc, József és a koronázási jelvényeket vivő főkincstárnok vonult lovagolt Miklós a választási követek társaságában: Lehetetlenség részletesen leírni a pompát. Együtt volt itt minden képzelhető szép, drága, elragadó és előkelő. 153 A templomban a király felkenése után a cseh választófejedelmi követ elkísérte az uralkodót a kápolnába, ahol a többi követtel együtt segédkezett a koronázási kard felcsatolásában. 154 A szertartás alatt Miklós helye a templom szentélyében, közvetlenül Lipót főherceg mellett volt. Mialatt a három órán át tartó koronázási ceremóniát ( kép) 155 követően a Römer bergen, a városháza előtt a birodalmi főméltóságok felvették hivatalukat, az uralkodók pedig a Römersaalban, a díszedények emelvényei előtt asztalhoz ültek, Miklós a többi választófejedelmi követtel együtt egy oldalsó szobában ebédelt a cseh király és a többi, jelen nem lévő választófejedelem helye üresen maradt a Römersaalban. Goethe szerint a világi választófejedelmek pompásan feldíszített, de gazdátlan asztala viszont eszünkbe juttatta, hogy a századok folyamán lassanként milyen rossz viszonyba kerültek ők meg a birodalom feje. Kísérteties kép volt 156 írta. Az üresen hagyott helyekkel furcsa benyomást keltő koronzási ebéd nyilvánvalóvá tette a szokásrend elavultságát és a császári hatalom zsugorodását, de este mesés színjáték következett Frankfurt-szerte: a választófejedelmi és a külföldi követek számtalan mécsessel világították ki rezidenciáikat. Liechtenstein herceg és a pápai nuncius illuminációi mellett különösen a pfalzi választófejedelmi követ (21. kép) 157 és Esterházy Miklósnak a Roßmarkt környékén rendezett fényjátéka tűnt ki. 158 Tündérország diadalíve és a francia építészek szerepe Sembra che in questo giorno più chiaro il sol risplenda e a noi ch egli ti renda eguale al suo apparir 159 A Roßmarkton, a császár szállásával szemben, a Comödienhaus előtt hársfasor húzódott, ez volt az úgynevezett Promenade. Esterházy Miklós még a koronázást megelőző éjszakán egy nagy építményt emeltetett itt (egy kis modell alapján 160 ), és az egészet világítóeszközökkel boríttatta. A koronázást követő estén nyolc ember gyújtotta meg Esterházy tündérország fényeit ez volt a frankfurti küldetés csúcspontja. A a promenádtól kicsit odébb fekvő Junghof kapuja fölé hatalmas vászontranszparenst feszítettek ki, ezt Johann Samuel Mund festette, az udvarban pedig lámpásokkal megrakott piramisokat állítottak fel. 161 Az ünnepi készületek középpontjában azonban a promenád négy hársfasora állt. Mivel az ágak még kopárak voltak, a közeli erdőkből húsz kocsinyi fenyőgallyat hoztak ide, 162 és a fák koronáiba tűzködték őket. A középső két hársfasor közé feszített virágfüzérekre huszonnyolc csillárt aggattak. A kétoldali fasorokban a fák között felváltva tizenhat nagy piramis és nyolc ívelt talpazatra emelt pálma formájú piramis 163 kapott helyett, valamint álló gyertyatartók, melyek karjain 5200 gyertya 164 tündökölt. A herceg külön parancsára nyolcvannyolc, a fákhoz rögzített íves talpazatra 165 rőzsekötegeket (?, Baum Wa ßen ) 166 festettek, melyekről 2000 vaslámpa 167 függött. A promenád elejére kollonádot emeltek, 168 ennek nyílásain át tárult fel a feldíszített fasor látványa. Az oszlopos építmény attikáján Fama állt, aki babérkoszorúval és olajággal hirdette a koronázást, mellé pedig múzsák és hangszereket tartó puttók szobrait helyezték el. Virágfüzérek, virágcserepek, lámpások és tűzkosarak díszítették az építményt. A látogató a hársfasor végére érve pillantotta meg a dekoráció csúcspontját, a diadalívet. A császári címerrel díszített kapu ión oszlopai fölött piramisok közé helyezték el az új római király vászonra festett képét. 169 A Bátorság, a Jámborság, a Bölcsesség és az Igazságosság ábrázolásaival jellemezték az új uralkodót, akinek a nemzet koronát, a nép a szívét adta. Megkoronzását a Hírnév két alakja hirdette és felira- 44

48 25. kép Az Esterházy I. Miklós által rendezett díszkivilágítás a frankfurti Hársfasoron április 3-án: az úgynevezett Esterházy-tündérország. Színezett rézmetszet, 1764 körül (Wien, Archiv der Freunde des Musikvereins) tok dicsőítették méltányos uralmát: Jobb oldalon, egy medallionban a felkelő napot látjuk, ezekkel a szavakkal: Curru Niditio Diem Promit. A másik oldalon vidám pásztorok őrzik nyájukat és mellettük e szavak: Deus Nobis Haec Otia Fecit. ; 170 Herkules alakja pedig a herceg dicsőségének és bőkezűségének hódolt. Lámpások, öt nagy csillár és hat váza egészítette ki a kapu díszítését. 171 A diadalív mindkét oldalán dobok és trombiták hangja szólt egy-egy erkélyről. 172 Egy kilencfős fagottzenekar, 173 valamint két trombitás és dobos az egész éjszakát végigzenélte. 174 Késő éjszaka tűzijáték kísérte a koncertet. 175 Az egész területet zöldre és vörösre festett 176 léckerítés vette körül, az őrzéséről pedig harminchat fős csapat gondoskodott. 177 Csak három bejáraton keresztül lehetett belépni, 178 de ingyenesen: a nép mindent megnézhetett, tűzhelyeknél és tűzkosarak mellett melegedhetett 179 vagy éhét-szomját csillapíthatta a kenyérrel és kolbásszal megrakott állványokról, 180 illetve a négy borosztó helyen. 181 Az ámuló vendégek között volt a fiatal, szerelmes Goethe is, aki boldogan andalgott, s olyan országban érezte magát, ahol az ember fáról tépi a kristályserlegeket, amik tüstént megtelnek a kívánt borral, s ahol kezével rázza le a gyümölcsöt, amely aztán tetszésszerinti ételre változik. 182 Visszaemlékezései szerint az Esterházy-tündérországban érezte magát, s ez a kifejezés bevonult a történelembe s fogalommá vált. A többi kivilágítással szemben, amit Goethe azon az estén látott, véleménye és visszaemlékezései szerint a cseh választófejedelmi követé volt a legszebb, meghaladta valamennyit ; 183 a kortárs híradások tanúsága szerint pedig a mainzi választófejedelemé mellett valószínűleg Esterházy Miklósé volt a legköltségesebb is. 184 * Az ünnepi építmények terve különböző leírások szerint a híres francia királyi építésztől, Mourette úrtól származott. 185 Pierre-Michel Mouret, akinek életművéről alig tudni valamit, ben Jean Mouret kertész fiaként Moussy-le-Vieux-ben született, és Blondel szerint korának leghíresebb művészei közé tartozott. Számos kertterve mellett elsősorban párizsi palotákhoz készült tervei ismertek, valamint ő tervezte a párizsi Malaquais rakparton állt Hôtel de Bouillon 1730-as kivilágítását. 187 Az 1764-es frankfurti kivilágítás ter veiért a részletes számlák és elszámolások 45

49 alapján 960 livre-t fizettek neki. 188 A februári és márciusi díszkivilágítások tervei is Párizsban készültek, ezekhez Hubert dekoratőr készített különféle kisebb és nagyobb rajzokat. 189 A számlákban újra és újra felmerülnek olyan építészeti részletmunkák költségei is, amelyeket a herceg személyes parancsára végeztek el. Miklós tehát nagy valószínűséggel maga is aktívan részt vett az ünnepi építmény kialakításában. Az eszterházai kastély 1762-ben elkezdett átalakításában, építészeti megformálásában játszott komoly személyes szerepét Dávid Ferenc már többször elemezte. A koronázás jó lehetőséget teremtett Miklós hercegnek arra, hogy Frankfurtban és környékén tanulmányozza a francia hatást tükröző barokk építészetet, és ötleteket gyűjtsön az Eszterházán folyó építkezéshez. Így például tudjuk, hogy a herceg ellátogatott Hanau közelébe, 190 ahol nagy valószínűséggel az 1725-ben befejezett Philipps ruhe kastélyt tekintette meg, egy Jules Hardouin-Mansart ( ) tervei után igazodó épületet. Bizonyára nem kerülte el figyelmét Frankfurt legfontosabb és legmodernebb palotaépülete, a Roßmarkt közelében fekvő Thurn und Taxis-palota; ezt 1731 és 1741 között Robert de Cotte, XIV. Lajos építészének tervei szerint emelték, és ez idő tájt általánosan ismert volt. Előképül szolgálhatott Ferdinand Karl Aspre mont-linden gróf (1689/ ) táborszernagy Pozsonyban épült kerti palotájához is: Aspremont, aki Miklós unokahúgát, Esterházy Terézia Éva Jozefát ( ) vette nőül, 1764 márciusától kezdve élt Frankfurtban, ahol az újonnan létrehozott császári nemes testőrség századosaként aratott sikereket. 191 Palotájának tervei az Esterházy család levéltárában találhatók. A pozsonyi nagyszombati úton emelt új nyári palota építési munkálatai 1767-ben, Johann Joseph Tallherr (azaz Tallherr József, 1730 k. 1807) tervei szerint ( kép) kezdődtek. 192 Az épület a Pozsonyban megszokottól eltérő elrendezése akár a frankfurti Thurn und Taxis-palotáét is követheti, melyet párizsi mintára alakítottak ki díszudvarral. A két építtető, Esterházy és Aspremont talán egyeztettek terveikről, ötleteikről, és Frankfurtban merítettek ihletet Pannónia földjén emelt épületeikhez. 193 * Az április 3-i díszkivilágítás keretében rendezett tűzijátékot követően már csak kisebb fogadások, audienciák és Frankfurt környékének megtekintése következett. Április 7-én, a választófejedelmi egyeztető tanács egyik utolsó ülésén, Esterházy Miklós cseh választófejedelmi követként, esküt tett a választófejedelmek szövetségére (Kurverein). 194 Három nappal később lovassági tábornokká nevezték ki, majd április 19-én elhagyta Frankfurtot és hazaindult Bécsbe. A hatalom akarása Di curre così illustri a tua virtù ed onore prepareranno allore i regi all avvenir 195 Esterházy Miklós II. József koronázása alkalmából zajos sikerrel vonult be a történelembe teljes összhangban Joseph Haydn üdvözlő kantátájának szövegével: Evviva il nostro Prence, che il mondo fa stupir! (Éljen hercegünk, aki bámulatba ejti a világot!). Nem csupán Mária Teréziát képviselte méltóképpen, hanem családját is végérvényesen a birodalom legelső nemesi családjainak sorába emelte. A sajtó és a koronázásról szóló beszámolók egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy a választófejedelmi követeké közül Miklós herceg fellépése volt a legragyogóbb, és a közmegítéléssel és a hírekkel egybehangzóan meg kell állapítanunk, hogy a nagyságos herceg mind a saját szállásán rendezett lakomákat, színielőadásokat és bálokat tekintve, mind pedig ami a nyilvános eseményeket illeti, továbbá udvartartásának és fogatainak nagyságával és pompájával kiemelkedett kivételes bőkezűségével és fényével. 196 Hogy Miklós herceg ezért a híradásért egy német és egy francia újságírót is négy tallérral jutalmazott, 197 jól mutatja, mennyire következetesen dolgozott hatalmi stratégiájának megvalósításán és nemzetközi érvényesülésén. Esterházy csillogó ünnepségeiben megmutatkozik a barokk kor viszonyulása a mindennapokhoz és a társasági életben betöltendő szerepek fontossága: az ünnep a herceg önmegjelenítésének eszköze volt, a látogatók szórakoztatása ehhez képest csak másodlagos cél lehetett. Minden hely és minden napszak ünnepi helyszínné és alkalommá lényegülhetett át. A dísz és pompa személyesen Miklós által megtervezett rendszerében azonban a korra jellemző horror vacui is megfigyelhető: az egymásba érő ünnepségek segítettek elkerülni az önreflexiót. Richard Alewyn szerint abban a vallomásban, hogy Az élethez szükséges az ünnepségek halmozása, egyszerre mutatkozik meg a barokk kor gyengesége és nagysága. 198 Az Esterházy Miklós által megrendezett események csúcspontját a kivilágítás alkotta. A fények szimfóniái a barokk ünnepek befejezésének nélkülözhetetlen elemei voltak, nappallá változtatták az éjszakát. Az Esterházy-tündérországgal Miklós herceg egy kis időre elűzte a sötétséget a világfájdalom és -gyűlölet, és a kereszténység hanyatlásának e korszakából. Sikeres műtárgyvásárlási politikájában Esterházy Miklós a legnagyobb kultúrához, a franciához igazodott: jól mutatják ezt az akkoriban új frankenthali manufaktúrából beszerzett, legmodernebbnek számító porcelánok, amelyek a sèvres-i gyár termékeinek elsöprő hatásáról tanúskodnak; konyhája és háztartása megrendelései, a hatalmas összegek, amelyeket francia kelmékért és párizsi szabóknak fizetett, de az 46

50 is, hogy kapcsolatban állt francia építészekkel és azok hesseni alkotásaival. A követi bevonulásához illőnek talált pompás francia hintók, udvartartásának utolsó divat szerinti öltözéke, amelyen a többi Frankfurtba érkező kíséret egyenruhái láttán még igazítottak is, biztos jelei Esterházy Miklós vonzalmának a francia kultúra iránt. A művészetet, a divatot, az építészetet és az ünnepségeket az önreprezentáció eszközeiként vetette be: a diplomácia és a háború más eszközökkel vívott folytatásaként. Frankfurt színpad volt számára, amelyen Mária Terézia képviseletében úgy vihette színre a Habsburgok és saját családjának hatalmát, pompáját, hogy ne csupán összemérje magát rangtársaival, hanem túl is szárnyalja őket. Miklós ugyanolyan szuverén módon játszott az európai elegáns világ és felső arisztokrácia regiszterében, mint Liechtenstein és Thurn und Taxis hercegek, akikkel frankfurti küldetése során szoros kapcsolatot ápolt. Kísérete rangos tagjai szinte kivétel nélkül a Magyar Királyság, azaz a Birodalom határain kívül eső ország területéről származó fiatalok voltak, s diplomatakörökben már ezzel is feltűnést keltett. Fényes fellépése kiemelte a 18. század német hercegeinek sorából, és demnostrálta a hatalom akarását is. Azonos címet viselő művében Friedrich Nietzsche így jellemzi az európai 18. századot, egyúttal Esterházy Miklóst is: rajongva, szellemdúsan, laposan, ám a kívánatosságok, a szív szolgálatába állított szellemmel, szabadosan a legszellemibb élvezetekben, minden tekintélyt aláásva; mámorosan, vidáman, tisztán, emberségesen, hamisan látva önmagát, sok csőcselékkel, társadalmiasan [ ]. 199 Goethe 1811-ben született leírása Miklósról hasonló kifejezéseket használ: a cseh követ, nem volt nagytermetű, de formás, élénk s egyben előkelő, tisztességes úriember, híján minden gőgnek és hidegségnek. [ ] vonzódtam hozzája [ ]. 200 Még rangban riválisát, Joseph Wenzel Liechtenstein herceget is kiütötte a nyeregből legalábbis Goethe véleménye szerint. Liechtenstein herceg kíséretéről csak annyit olvashatunk nála, hogy a hozzáértők szerint ezeket a pompás libériákat már látták egyszer, egy más alkalommal. 201 Liechtenstein kiadásai guldenre rúgtak, 202 míg a magyar főúr hatalmas összeget, guldent költött és ráadásul livre-t szánt párizsi beszerzésekre. A koronázást megelőzően tett esküje értelmében nem tartott igényt bérre, fizetségre vagy egyéb térítésre, 203 költekezése gazdagságának és hatalmának kifejezésre juttatását szolgálta. Érvényesülni akarása utódait is arra kötelezte, hogy hozzá hasonlóan mindent megtegyenek az Esterházy család fényének és dicsőségének növelése érdekében. Miklós elődei Magyarországon alapozták meg a család felemelkedését, és politikai szerepük nagy részben Magyarországra korlátozódott. Ő 1764-ben fényes és pompás frankfurti fellépésével, és az ezzel összefüggő hatalmi reprezentációval beteljesítette, amit testvére, II. Pál Antal herceg előkészített: az Esterházy hercegek bevonulását a birodalom legjelentősebb nem-uralkodó családjainak sorába. Unokája, II. Miklós házasságkötése egy Liechten stein hercegnővel 1783-ban, illetve II. Miklós Pál fia 1812-es eljegyzése Karl von Thurn und Taxis herceg lányával ezt fejezte ki a sikeres házassági politika területén. Goethe fiatalkori emlékei Esterházy Miklós frankfurti fellépéséről, valamint az a tény, hogy Miklóst a koronázást követően elhalmozták tiszteletbeli hivatalokkal, 204 bizonyítják, hogy milyen hatékonyan mozdította elő az Esterházy család tekintélyének emelkedését. Miklós pompás alkotása, az Esterházy-tündérország szimbolikus jelentőségű mítoszként vált a történelem részévé. 205 Jegyzetek 1 Hob. XXIVa:3. A tanulmány címében és fejezetcímeiben a kantátából vett idézetek olvashatók, amelyeket a következő kiadás alapján közlünk: Joseph Haydn: Kantaten mit Orchester für das Fürstenhaus Esterházy. (Joseph Haydn Werke. Hg. Joseph Haydn- Institut. Köln, Reihe XXVII, Bd. 1. Hg. Friesenhagen, Andreas Gerlach, Sonja. München, Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisentadt, B Vö. Pohl, Carl Ferdinand: Joseph Haydn. Lipcse, 1875, I A koronázásról szóló levéltári anyagokat elsőként Gerald Schlag dolgozta fel, lásd Schlag, Gerald: Die Anstalt des Fürsten Esterházy jedoch übertraf alle die übrigen. Fürst Nikolaus I. Esterházy als Kurböhmischer Wahlbotschafter bei der Wahl und Krönung Joseph II. zum Römischen König Burgenländische Forschungen, Sonderband XXII. Festschrift Johann Seedoch. Eisentadt, 1999, Siessetek ide hősök, alattvalók, barátok [ ] ünnepeljétek őt, akit erénye, dicsőséges tettei és megszámlálhatatlan érdemei, minden irigység ellenére, a legmagasabb tisztességre emeltek. 6 Az utazás körülményeiről és Joseph Wenzel Liechtenstein herceg környezetében történt eseményekről lásd Vaduz, Hausarchiv der Fürsten von und zu Liechtenstein (a továbbiakban: HALV), H 450. és H 451. sz. karton: Journal der gesamten Merckwürdigkeiten, welche sich von Zeit zu Zeit [ ] auf der Reyse von Wienn dahin, als auch in Franckfurth selbst zugetragen haben. 7 Vö. MOL, P 108: Az Esterházy család hercegi ágának levéltára, Rep. 76., 504. csomó, fasc. IX, no Vö. Wienerisches Diarium, Nr. 102 (december 21.). 9 Vö. EPA, régi jelzet: 317: Frankfurther Botschaffts außgaab Rechnungen, Anno (A továbbiakban Rechnungsbuch.) december 17., Nr Mindenki, hazája földjétől távol is, az ő dicsőségéről beszél. 11 Vö. Fourier- und Protections-Liste Der anwesenden Höchsten Kurfürsten Und der Hochansehnlichen Gesandtschafften. In: Serger, Franz Erwin: Ausführliches Diarium wie sowohl der Churfürstliche Collegial-Tag Als auch die Wahl und Crönung Ihro Römisch Königlichen Majestät JOSEPHI des Andern, in der Reichs- Stadt Franckfurt am Mayn in dem Jahr 1764 vollzogen worden. Bd Mainz, 1767, 1770, Itt: Bd. 2,

51 12 Bizonyára Forgách Milkós grófról ( ), Nyitra vármegye főispánjáról van szó, aki Esterházy Mária Terézia ( ) férje volt. 13 Erdődy Lajos gróf. 14 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 7 11, kiadások a személyzetre 1764 januárja és április vége között. 15 Vö. Bauer, Wilhelm: Angelo Soliman, der hochfürstliche Mohr. Ein exotisches Kapitel Alt-Wien. Wien, Rechnungsbuch, Nr. 45: Zibas ezüst szablyájának megvásárlása fölső utasításra. 17 Rechnungsbuch, Nr. 65: Ausweiß derer zur Bestreittung des Transports nach frankfurth [ ] empfangenen Gelder. Erster Transport (Joseph Weinharter): Hauszwerg so den Fuß gebrochen hat. 18 Apák fognak fiaiknak csodálatos pompájáról és dicsőségéről mesélni. 19 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 1: december 7-i számla (4950 forint). 20 Ezt feltételezi Gerald Schlag is, i. m. 440, 3. jegyzet. Ő az Esterházy-gyűjteményekben található úgynevezett orosz koronázási hintót is összefüggésbe hozza az eseménnyel, ez azonban a frankfurti koronázáson nem játszhatott szerepet. 21 Rudolf H. Wackernagel (München) szíves közlése. 22 Esterházy Privatstiftung, Wagenburg und Monturdepot, WB1. Vö. Die Fürsten Esterházy: Magnaten, Diplomaten und Mäzene. Eisenstadt, Schloss Esterházy. Ausstellungskatalog. Red. Perschy, Jacob Michael. Eisenstadt, 1995, 361., Kat. XXVI/ A Gallicin hercegtől származó hintót a hercegi hintó- és kocsigyűjtemény inventáriumaiban évszázadokon át mindig az 1. számon vették fel, és kizárólag az uralkodó herceg használatára volt fenntartva. (Vö. EPA, Prot. 6087, Stall- und Wagenburg-Inventarium von Wien und Eisenstadt 1818, Nr. 1.) 24 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 37: kifizetés paszományosoknak az új Pferdtaufburg -ért, rot mit gold, samt Crepinfransen (1800 forint). 25 Rechnungsbuch, Nr. 14: Joseph Schmidt és Johann Heiland kocsisokkal kötött szerződés és szerződéskiegészítés, december 9., (1628 forint). 26 Vö. Rechnungsbuch, Nr Vö. Aus der Zeit Maria Theresias. Tagebuch des Fürsten Johann Josef Khevenhüller-Metsch, kaiserlichen Obersthofmeisters Bd. VI: Hg. Khenvenhüller-Metsch, Rudolf Graf Schlitter, Hans. Wien Berlin Leipzig, 1917, 83. (A továbbiakban Khevenhüller-Metsch.) 28 Vö. EPA, Prot. 6087, Stall- und Wagenburg-Inventarium von Wien und Eisenstadt 1818, Nr Vö. Rechnungsbuch, Nr Vö. Rechnungsbuch, Nr Vö. Rechnungsbuch, Nr. 19 (Gobansky divatárukereskedő, 222 forint). 32 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 13 (Moser kereskedő, 453 forint). 33 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 31 (Paul Pehmnek, az Aranyórához címzett üzlet tulajdonosának, 700 forint). Ezekhez dobozok és ládikók is készültek: Nr. 47, 48, 49 ( Juwelenfutteral ). 34 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 20 (1743 forint). 35 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 62. A posta melletti Aranykerékhez címzett boltból Schettler legidősebb fiának számlája, Bécs, január 3. (909 forint). 36 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 9: december Vö. Rechnungsbuch, Nr. 2 (1494 forint). A két karosszéket ezután még faragásokkal és aranyozással díszítették, lásd Nr. 38 és 39. A szobrászmunkát Christoph Schönlaub bécsi szobrász készítette; az aranyozást pedig Bonaventura Corvetta, aki az eszterházai kastélyon is dolgozott, vö. Schlag i. m. 440., 3. jegyzet. 38 Nagyon hasonló stílusúak azok az egyenruhák, amelyek az Exequrierreglements der kaiserl. königl. Truppen című Johann Peter von Ghelen bécsi kiadójánál 1749-ben megjelent mű (Wien, Heeresgeschichtliches Museum, BÜ2821) rézmetszetén látha tóak. 39 Az Esterházy-gránátosok felszereléséről készült eddig ismeretlen rajzokat (MOL, P 108, Rep. 79, fasc. B, no. 13) Regina Hirzának (Bécs) köszönöm. 40 Rechnungsbuch, Nr. 52: Anton Lang számlája 72 könyöknyi kék gyapjúanyagról, Bécs, december Vö. Rechnungsbuch, Nr. 53: Johann Pramberger paszományos számlája, január Vö. Rechnungsbuch, Nr. 55: Georg Dresler magyar szabómester számlája, december Vö. Rechnungsbuch, Nr. 54: Friedrich Andor Deitting udvari szűcs számlája, január. A testőrségi egyenruha rajzait Regina Hriza (Bécs) fedezte fel az Esterházyak családi levéltárában Budapesten 2009-ben. 44 Rechnungsbuch, Nr. 286: Johann Jacob Gärttner pontos dátum nélküli számlája, március április: 6 Samete mit Silber gatonirte Hußaren Kleider ; Nr. 281 és Nr. 282: Joseph Mayer és Fesit Cahem zsidó kereskedő frankfurti számlája kék genovai bélésbársonyról, március 28. és 29.; Nr. 283: de Saupure számlája prémek béleléséhez használt sárga taftról, április 2.; Nr. 283: Gold- und Silber Fabricantin Johann Philipp Weitz Seel Wittwe számlája az E. névvel ellátott szablyatokokhoz szükséges arany és ezüst paszományok, szegélyek, szalagokról, pontos dátum nélkül, március április; Nr. 176: Johann Christian Wagner szíjgyártó számlája a copfmasnik ezüst gombjairól, február Vollständiges Diarium alles dessen, was vor, in und nach denen höchstansehnlichsten Wahl- und Crönungs-Solennitaeten [ ] Caroli des VI. [ ] passiret ist. Frankfurt am Main, 1712 (Esterházy Privatstiftung, Fürstliche Bibliothek, LE 700). 46 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 9: kifizetés Jacobi mérnöknek a herceg megbízásából, december Vö. MOl, P 108, Rep. 76, fasc. 9: Mária Terézia Miklós hercegnek címzett december 23-i levele és január 4-i kiegé szítése. 48 Goethe, Johann Wolfgang von: Dichtung und Wahrheit. Aus meinem Leben. Bd. I. Tübingen, 1811, A legyőzhetetlen herceg, a szeretett fejedelem, akit látni sóvárog minden alattvaló 50 Vö. Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 4 (január 14.). 51 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 65 és Rechnungsbuch, Nr. 14: Joseph Schmidt és Johann Heiland kocsisokkal kötött szerződés és annak kiegészítése, december 9. (1628 forint). 53 Vö. Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 4 (január 14.). 54 Vö. Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 8 (január 28.). 55 A kíséret tiszteletére rendezett nürnbergi díszkivilágítást és tűzijátékot ábrázoló 1764-ben készült rézkarc felirata: Illumination und Kunstfeuerwerck bey erwinschter Anwesenheit und durch Reise einiger Hochansenl. Kayserl. Hr. Cammerer und Cavalliers von der Suite des Ersten fürtrefflichsten König. Böheimisch. H. Wahlbotschaffers Fürsten von Esterhazi Hochf. Dhtl. von den Rs. Stadt Nürnberg Kriegs Obristen Haller v. Hallerstein aus aller untethaenigster Devotion gegen des neo. eligende Regis Romanorum Königl. Mayst. den 15ten Jan in schneller Eile ist prasendirt u angezindet worden. Staatsarchiv Nürnberg, Bildsammlung (Rep. 506), No Reprodukálva in: Gold, Renate: Ehrenpforten. Baldachine. Nürberger Herrscherempfänge vom 16. Jahrhundert bis zum Anfang des 18. Jahrhunderts. Nürnberg, Vö. Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 8 (január 28.), Rechnungsbuch, Nr. 74: Négyüléses utazókocsi vásárlása Maria Clara von Schönbergtől 600 forintért a herceg utazási költségeiről szóló elszámolásban. 58 Vö. Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 11 (február 8.). 59 Ott, ahol a Majna mossa partjait, neve örökké élni fog. 60 Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 3 (január 11.). 61 Vö. Archiv der Stadt Frankfurt am Main, Häuserverzeichnis von 1761, 51er-Gegenschreiberbücher, Nr A frankfurti építésügyi hivatal iratai 1944-ben elégtek és 1862 között a Junghofot lebontották. Michael Matthäus (Frankfurt am Main, Városi Levéltár) szíves közlése. Karl Theodor Reiffensteinnak az épületegyüttest ábrázoló akvarelljei: Historisches Museum Frankfurt am Main, Inv.-Nr. R0148, illetve R Rechnungsbuch, Nr. 107 és 361: Von Bienenthal számlája a Junghof bérleti díjáról, február 7.; és a második bérleti díjról, április 13. (750 forint). 63 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 142: Samuel Mund festőművész számlája, február

52 64 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 341 és 342: Johann Aufmuth szobrász számlája, március Vö. Rechnungsbuch, Nr. 231: Jacob Friedrich Gontard számlája, március Mund Frankfurtból, egy nagy múltra visszatekintő paszománykészítő családból származott, és városi látképeket, freskókat és miniatűröket festett, valamint tanított a rajziskolában, 1760 előtt ő volt a festők társaságának elnöke. Vö. Archiv der Stadt Frankfurt am Main, Impresen 1.374: SPECIALIA zur Einsicht in das Profeßions-Wesen derer Mahler-Gerechtsamen 1760 körül. 67 Gwinner, Philipp Friedrich: Kunst und Künstler in Frankfurt am Main vom dreizehnten Jahrhundert bis zur Eröffnung des Städel schen Kunstinstituts. Frankfurt am Main 1862, : Szobadekorációkat is festett olajfestékkel. Rajzórákat adott, amihez nagyobb tehetsége lehetett, mint a festéshez. Idézi: Bangel, Rudolf: Johann Georg Trautmann und seine Zeitgenossen. Strassburg, 1914, Vö. Die Baudenkmäler in Frankfurt am Main. Bd. 3: Privatbauten. Jung, Rudolf Hülsen, Julius Bearb. Frankfurt am Main, 1914, : Vö.: Rechnungsbuch, Nr. 299 és 297: Johann Diener ácsmester számlája, február 22., illetve március Vö. Rechnungsbuch, Nr. 410: a szakácsok útiköltségei és kifizetés nekik, április. 71 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 307: Johannes Petrus Haydvogel, Apponyi gróf szakácsának számlája, április Vö. Rechnungsbuch, Nr. 71: Kelley Außgaaben vor die auß dem Thonnerskircher Haupt Keller nach frankfurth den 11. Decembr 1763 abgeführten Weine (itt: szállítási költségek). 73 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 331: Condry Le S. Cazangot De Sillery számlája, Frankfurt, április 10.; Nr. 105: szállítólevél 9 kosárnyi Purgcet -pezsgőről amelyet valószínűleg már 1763 decemberében megrendeltek Párizsból Strassburgon át (240 forint). Csak az 1764 februárjában Párizsból hozatott burgundik és pezsgők szállítási költségei 392 forintra rúgtak, lásd Nr Vö. Barouche udvari szállító december 16-i és december 23-i számlájával (2350, illetve 1914 livre); Mr. Milot pezsgőszállítmányáról lásd EPA, Acta Varia, 114. csomó, Nr. 3 és A libériákról, kelmékről, paszományokról, kalapokról, cipőkről stb. kiállított párizsi számlák: EPA, Acta Varia, 114. csomó. 76 EPA, Acta Varia, 114. csomó, Nr. 55: L. Tremeau számlája a ruhák és a kelmék bővebb leírásával, május 19. ( livre). 77 Vö. EPA, Acta Varia, 114. csomó, Nr. 72: Mr. Le Sage királyi szabó számlája, május 31. ( livre). 78 Vö. Rechnungsbuch, Nr Goethe i. m A magyar fordítás Goethe, Johann Wolfgang: Életemből Költészet és valóság (Gyermekkor és diákévek). Ford. Turóczi József. Budapest, 1927, Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 13 (február 15.). 81 Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 15 (február 22.). 82 Ehrengedächtniß der römischen Königswahl und Krönung Josephs des Zweyten. Augsburg, 1765, Az ezt kihirdető pátenst lásd Serger i. m. Bd. 1, 87, Ehrengedächtniß i. k Csodálatos dolgokat hallani róla, mindenki ezeket beszéli. 86 Vö. Heuser, Emil: Porzellane aus Straßburg und Frankenthal im 18. Jahrhunder. Neustadt an der Haardt, 1922, 50., 133.; Stahl, Patricia: Die vielfältigen künstlerischen Beziehungen zwischen der Höchster und der Frankenthaler Porzellanmanufaktur. In: Die Kunst Porcelain zu machen. Frankenthaler Porzellan Ausstellungskatalog. Hg. Hürkey, Edgar J. Frankenthal, 2005, 49 ff. 87 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 154: Paul Beck porcelánkereskedő számlája, Frankfurt, február 21. A mutatóban a következőképpen szerepel: den 21ten der Porcelain fabriqu vor einen Servis und figuren L:C., (3650 forint). 88 Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt, Tafel- und Silberkammer, P32/1 55. A 18. század végén az étkészlet egyes részeit valószínűleg bálokon használták, vö. EPA, Prot. 5828: Inventarium Uiber die in der Hochfürstlich-Esterházyschen Garde Meubles sowohl, als auch in den Zimern neben der Bibliothekque in Reserve befindlichen Mobilien und Effecten (Bécsi palota), április 24.: In Reservo zu die Baälen: [ ] 46 Teller von Frankenthaler Porcellaine, eine Salatschüßel, und 2 Ovale Souciere [ ]. 89 A mannheimi udvar megszűnése után a mannheimi udvari szerviz szétszóródott a nagyvilágba, darabjaiból a legnagyobb gyűjteményt a heidelbergi Kurpfälzisches Museum és a mannheimi Reiss-Engelhorm-Museum őrzi. 90 Vö. Egge, Ina: Die Geschirrmalerei der Manufaktur Frankenthal. Diss. phil. München, 1972, 49. ff. 91 Carl Theodor 1759-ben XV. Lajostól kapott ajándékba egy nagy készletet, amely a sèvres-i manufaktúrában készült. Ezt vették később mintául az első mannheimi udvari szervizhez. 92 Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisensadt, Tafel- und Silberkammer, P274/1 2. Vö. Beaucamp, Barbara: Frankenthaler Porzellan. Die Plastik. München, 2008, , Kat Rechnungsbuch, Nr. 189: Id. Oebel számlája, március 2.: Vénusz vadásszal (120 forint), továbbá: Brun group mit Frauenzimmer (65 forint) és Graaßstadl (125 forint). 94 Rechnungsbuch, Nr. 207: Paul Beck poreclánkereskedő számlája, március 10.: 1 Käfig von Porcell / 2 großen Latterne / 4 kleine Latterne [ ], zusammen 516 fl. vom Fürsten persönlich gekauft. 95 Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt, Tafel- und Silberkammer, P129. A meghatározást Daniela Kumpf (Wiesbaden) és Barbara Beaucamp (Frankfurt) végezte. Mindkettőjüknek köszönet tanácsaikért, segítségükért és lelkesedésükért. 96 A porcelánketrec bizonyíthatóan felbukkan az eszterházai bútorraktárban, lásd Rotenstein, Gottfried von: Lust-Reisen durch Bayern, Württemberg, Pfalz, Sachsen, Brandenburg, Oesterreich, Mähren, Böhmen und Ungarn in den Jahren Lipcse, , 159.: ein großes Vogelhauß von Porcellain mit Blumen umwunden. 97 Rechnungsbuch, Nr. 371: Dem Parcellain einbacker [ ] vor seine arbeith. 98 Vö. Rechnungsbuch, Nr A tűzbakok: Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt, K736/ Vö. Rechnungsbuch, Nr. 111: Louis Crespel számlája, február 26. (260 forint). 100 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 305: Boehmer kereskedő számlája, április Vö. Rechnungsbuch, Nr. 332: von Berberich úr számlája, április Vö. EPA, Acta Varia, 114. csomó, Nr. 21: Gerard Mallett órásmester számlája, február 8. és március 5. (340 Gulden). 103 Vö. EPA, Acta Varia, 114. csomó, Nr. 40: Michard asztalosmester számlája, március 16 (2190 livre). Michard a chanteloupi kastélyban Choiseul hercegnek, La Roche pedig Guyonban la Rouchefoucauld hercegnek dolgozott. 104 Vö. EPA, Acta Varia, 114. csomó, Nr. 4: Az Aux Deux Lions blancs. Magasin de toutes sortes de Porcelaines des Saxe porcelánkereskedés számlái, december 21. (650 livre). 105 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 306: Pierrat-nak, a lengyel királyi komornyikjának nyugtája, április Vö. Rechnungsbuch, Nr. 311: Koch und Esslinger számlája, dátum nélkül, 1764 (április): Hipparchia; Lettre de Barnevelt; Lettres de Mad. Jussi; Philosophe bien faisant, 4 vol.; Poésies de Malherbe; Analyses de la Sagesse, 2 vol.; Élève de la Nature, 2 vol.; Enfantement de Jupiter, 2 vol.; Amor Precepteur; Cortes de la Fontaine, 2 vol., proprement relié avec très belle figures. 107 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 247: Anton Lamberg nyugtája, március Vö. Rechnungsbuch, Nr Rechnungsbuch, Nr. 249: Gabriel Müller császári és királyi professzor számlája, március Lásd Rotenstein, i. m. 169.: 2 massiv silberne 1 Schuh hohe Figuren; die erste stellt Kaiser Joseph II. zu Pferde in seiner Uniform vor, die zweyte den Fürsten Nicolaus Esterházy in seiner ungarischen Gala-Uniform als Kapitan von der ungarischen adeligen Guarde, auch zu Pferde vor. A márványtalapzaton álló, súlyuk és akkori felületkezelésük miatt hibásan teljes egészükben ezüstöntvénynek leírt szobrok valójában cinkből és 49

53 ólomból készültek. Nem régen kerültek elő az Esterházy Privatstiftung raktáraiból, és jelenleg Elisabeth Krebs restaurátor asszony (Bécs) végzi tudományos vizsgálatukat. Szignójuk: J. Schroth. Fecit a Wien Schroth 1776 és 1780 között dolgozott Eszterháza számára, vázákat és szobrokat készített, valamint belső terek díszítésében, például a hercegi hálószobáéban működött közre. 111 Ameddig az ég megtart Téged nekünk, boldogan élünk. 112 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 202 és 171: von Bernnenthal (Bienenthal) úrnak a terembérletről kiállított számlája március 17., illetve (ebben von Biennentahl -nak írva) március A jegyíró számlájából tudjuk, hogy a február 28-i bálra 402; a március 6-ára pedig 449 jegy készült (vö. Christian Gottfried Milde írnok március 6-i számlájával és nyugtájával: Rechnungsbuch, Nr. 210). Ehhez jött még 380, a második bálra szóló jegy, melyeket egy másik írnok készített el (vö. Johann Conrad Zink Ober Rheins. Creys Cancelisten március 12-i számlájával: Nr. 211). 114 Vö. Rechnungsbuch, Nr és Vö. Rechnungsbuch, Nr. 192 ff. 116 Vö. Johann Theobald Blümel március 17-i számlájával. 117 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 216: Johann Heinrich Eysert számlája, március Vö. Rechnungsbuch, Nr. 200: Johann Samuel Mund festőművész számlája, március Vö. Rechnungsbuch, Nr. 164, 165 és Vö. EPA, Acta Varia, 114. csomó, Nr : Mr. Lapierre cukrászmester és Mr. Guillebo pour differentes moulles pour la patisserie számlái, február 26. (330 és 326 livre). 121 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 172: Stadtlatern Inspector Réné számlája, február Vö. Rechnungsbuch, Nr. 209: Geiler zászlós nyugtája, március Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 21 (március 14.). 124 Vö. Rechnungsbuch, Nr A színház belső terét ábrázoló gouache Karl Theodor Reiffensteintól: Historisches Museum Frankfurt am Main, Inv.-Nr. C Vö. Rechnungsbuch, Nr. 202: Comedi antepreneur Barizone számlája, március Vö. Rechnungsbuch, Nr. 205: Musicus Johann Philipp Ludwig számlája, március Vö. Rechnungsbuch, Nr. 204: a Heidnische Mennueten -ért a zeneszerző ( Compositeur Maggiore ) számlája, március 9.; Rechnungsbuch, Nr. 174: két báli menüett másolásáért Copis ta Johann Georg Höhe számlája, március Vö. Hoboken, Anthony van: Joseph Haydn. Thematisch-bibliographisches Werkverzeichnis. Bd. 1. Mainz, , 547. ff. 130 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 185 és 199: H. C. Joehmer számlája, február 29., illetve Johann Martin Cender számlája, március Vö. Rechnungsbuch, Nr. 206: Eberhard szabómester számlája, március Vö. Rechnungsbuch, Nr. 159 és 192 ff. Az ötlet, hogy egy zsidó ember a hűség jelképeként számon tartott állatot táncoltassa, vélhetőleg nem volt mentes az antiszemitizmustól. 133 Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 24 (március 24.). 134 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 288: az I. Miklós és Borchern közötti március 15-én kelt szerződés. 135 Vö. Rechnungsbuch, Nr Vö. Rechnungsbuch, Nr Vö. Rechnungsbuch, Nr. 300: Franz Christoph Bacher und Comp számlája, április Vö. Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 26 (március 31.). 139 A kézzel írott jegyek alapján tudjuk, hogy az ebédeken és vacsorákon március 17-én tizenkét; március 18-án tizenöt; március 22-én tizenkilenc; március 25-én pedig harmincnyolc vendég vett részt (vö. Rechnungsbuch, Nr. 317: Milde és Hof Fourier Babers számlája, április). 140 Őseidhez méltón, érdemekkel és dicsőséggel koszorúzva tértél vissza hozzánk és bámulatba ejted a világot. 141 Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 28 (április 7.). 142 Vö. Khevenhüller-Metsch i. k Vö. Khevenhüller-Metsch i. k Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 28 (április 7.). 145 Ehrengedächtniß i. k Rechnungsbuch, Nr. 300: Franz Christoph Bacher und Comp számlája, április Prächtiger Feyerlicher Einzug Ihr Römischer-Kaiserlichen Majestät wie solcher in Des heil. Röm. Reichs-Wahl-Stadt Franckfurt am Mayn. gehalten worden. Frankfurt am Main, 1764, Uo Vö. Rechnungsbuch, Nr Vö. Rechnungsbuch, Nr. 300: Franz Christoph Bacher und Comp számlája, április Vö. Khevenhüller-Metsch i. k Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 29 (április 11.). 153 Ehrengedächtniß i. k Vö. Serger i. m. Bd. 3, Martin van Meytens műhelyének a koronázást ábrázoló képe: Wien, Kunsthistorisches Museum, Gemäldegalerie Inv-Nr Goethe i. m (Magyarul: i. m. 254.) 157 A pfalzi választó rezidenciájának kivilágítását ábrázoló rézmetszet: Historisches Museum Frankfurt am Main, Inv.-Nr. C Vö. FFM Traditionen und Perspektiven einer Stadt. Frankfurt am Main. Ausstellungskatalog. Hg. Gall, Lothar. Sigmaringen, 1994, 180., Kat. 5/ Mintha ma a nap is fényesebben sütne, csak hogy a Te fényedet emelje. 160 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 273: Johann Samuel Mund festőművész számlája, május Vö. Rechnungsbuch, Nr. 347: Philipp Ludwig Sachs, Georg Gotthard Frank, Andreas Michael Ruck és Johann Conrad Stöber számlája, április Vö. Rechnungsbuch, Nr. 256: Az oberadti erdész számlája, március Rechnungsbuch, Nr. 347: Philipp Ludwig Sachs, Georg Gotthard Frank, Andreas Michael Ruck és Johann Conrad Stöber számlája, április Vö. Rechnungsbuch, Nr. 300: Franz Christoph Bacher und Comp számlája, április Rechnungsbuch, Nr. 347: Philipp Ludwig Sachs, Georg Gotthard Frank, Andreas Michael Ruck és Johann Conrad Stöber számlája, április Rechnungsbuch, Nr. 273: Johann Samuel Mund festőművész számlája, május Vö. Rechnungsbuch, Nr : Peter Seustermann bádogosmester számlája, április Rechnungsbuch, Nr. 340: Johannes Diener asztalosmester számlája, április 5.: Vor den Hof zu der Illumination ein Gerist von 36 Schuh Lang in die Alle. 169 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 273: Johann Samuel Mund festőművész számlája, május Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 30 (április 14.). 171 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 347: Philipp Ludwig Sachs, Georg Gotthard Frank, Andreas Michael Ruck és Johann Conrad Stöber számlája, április Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 30 (április 14.). Ehhez nagyon hasonló szöveg: Ehrengedächtniß i. k ff. Lásd még Serger i. m. Bd. 3, 313., 157 ff. 173 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 272: bürgerl. Johann Adam számlája, április Vö. k. k. Oberhof- und Feldtrompeter Peter Hofbauer április 5-i számlájával. 175 Rechnungsbuch, Nr. 340: Johannes Diener asztalosmester számlája az állványokról, amelyekről a tűzijátékot fellőtték, április Vö. Rechnungsbuch, Nr. 273: Johann Samuel Mund festőművész számlája, május Vö. Rechnungsbuch, Nr. 274: Corporal v. Berbach számlája, április Vö. Rechnungsbuch, Nr. 347: Philipp Ludwig Sachs, Georg Gotthard Frank, Andreas Michael Ruck és Johann Conrad Stöber számlája, április 7. 50

54 179 Rechnungsbuch, Nr. 297: Johann Heinrich Alb lakatosmester számlája, március Rechnungsbuch, Nr. 347: Philipp Ludwig Sachs, Georg Gotthard Frank, Andreas Michael Ruck és Johann Conrad Stöber számlája, április 7.: Zwey Etagen in der Allée zu Brod und Würsten aufgebaut. 181 Rechnungsbuch, Nr. 340: Johannes Diener asztalosmester számlája, április 5.: Vier gerister allwo der Wein darauf gestrongen hat. 182 Goethe i. m (Magyarul: i. m. 256.) 183 Uo (Magyarul: i. m. 255.) 184 Ehrengedächtniß i. k Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 30 (április 14.). 186 Vö. Valkó Arisztid: Mourette építőművész az Esterházyak szolgálatában. Művészettörténeti Értesítő, 22 (1973), Mouretról mindazonáltal elég kevés információt tartalmaz. 187 Vö. Gallet, Michel: Les architectes parisiens du XVIIIème siècle. Dictionnaire biographique et critique. Paris, 1995, 376. ff. 188 Vö. EPA, Acta Varia, 114. csomó, Nr. 57: Mourette építész Michael Kleinrathnak kiállított nyugtája, május 27.: pour plans project Et Dettaille par moy faits et projetté pour Le Couronnement de S.M. Le Roy des Romaine a francfort avec Les Dettails et autres plans pour La d. feste. 189 Vö. EPA, Acta Varia, 114. csomó, Nr. 28: Mr. Hubert decorateur számlája, február 3: pour un blan de luminassion (600 livre). 190 Vö. Rechnungsbuch, Nr. 334 ff. 191 Vö. Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 24 (március 24.). 192 A tervek: EPA, BP90/1 3. Tallherrnek egy másik tervváltozata vagy ábrázolása az udvari homlokzatról 1770-ből a pozsonyi városi múzeumban van, jelenleg az Apponyi-palotában kiállítva (Szentesi Edit szíves közlése). A palotát (akkoriban Spitaltor Nr. 1296) 1815-ben Esterházy II. Miklós herceg ( ) megvásárolta a hercegi majorátus számára. Az épület fennmaradt, ma a Spitalska ul. 24. szám alatt található. 193 Tallherr 1788-ban az Esterházy család budai palotájának átépítéséhez is készített terveket, melyek azonban nem valósultak meg, lásd Valkó Arisztid: Adalékok az Esterházyak budai palotájának építéstörténetéhez. Ars Hungarica, 8 (1976), : Vö. Serger i. m. Bd. 3, Eljövendő birodalmakban is tisztelni fogják erényedet és dicsőségedet. 196 Wienerisches Diarium, 1764, Nr. 30 (április 14.). 197 Rechnungsbuch, Nr. 322: Hebenstreit nyugtája, április Alewyn, Richard: Das große Welttheater. Die Epoche der höfischen Feste. München, 1989, Nietzsche, Friedrich: Der Wille zur Macht. Versuch einer Umwerthung aller Werte. Leipzig, 1901, 95. Aphorizmus. Magyarul: Nietzsche: A hatalom akarása. Minden érték átértékelésének kísérlete. Ford. Romhányi Török Gábor. Budapest, 2002, 95. aforizma, Goethe i. m (Magyarul: i. m. 220.) 201 Uo (Magyarul: i. m. 222.) 202 Journal der gesamten Merckwürdigkeiten, HALV, i. h. 203 A hűségeskü szövege: Serger i. m. Bd. 2, ben Mária Terézia főtáborszernagyi címet adományozott Miklósnak, majd ezt követően a királyi magyar nemesi testőrség kapitányává nevezte ki ben az Aranygyapjas rend lovagja lett, október 10-én pedig pénzverési jogot kapott (MOL, P 108, Rep. 2/3, 14. csomó, fasc. G, no. 123, 195 ff) ban II. József a birodalmi hercegi rangot I. Miklós egész családjára kiterjesztette (MOL, P 108, Rep. 2/3, 14. csomó, fasc. G, no és fasc. J, 280 ff). 205 Köszönjük Pálffy Gézának és Somfai Lászónak a magyar fordítás elkészítéséhez nyújtott segítségét. Stefan Körner Evviva il nostro Prence, che il mondo fa stupir! Die Krönungsbotschaft Nikolaus I. Esterházy im Jahr 1764: Zeremoniell, Festlichkeiten, Kunstkäufe Ganz im Sinn der gedachten Begrüßungskantate von Joseph Haydn Evviva il nostro Prence, che il mondo fa stupir! (Es lebe unser Fürst, der die Welt staunen macht!) hatte sich also Fürst Nikolaus Esterházy bei der Krönung Josephs II. mit einem großen repräsentativen Paukenschlag in die Geschichte eingetragen, und damit nicht nur seine Kaiserin Maria Theresia erfolgreich vertreten sondern auch seine Familie endgültig unter die ersten Adelshäuser Deutschlands gereiht. Einhellig berichten die Gazetten und Krönungsdiarien, dass Fürst Nikolaus Auftritt der schillerndste der Wahlbotschafter war, denn man muß dem allgemeinen Urtheil und Ruf beystimmen, daß Se. Hochfürstl Gnaden, sowol in dem, was das Innere dero Hotels die Tafeln, angestellte Schauspiele, Balls u. betrift, als auch bey allen öffentlichen Vorfallenheiten, in Betracht der Grösse, Zierlichkeit und Pracht dero gesammten Hof-staats und Equipagen, mit ausnehmender Magnificenz und Glanz besonders hervorgeleuchtet haben. Dass Fürst Nikolaus hierfür einen deutschen und einen französischen von Zeitungsschreiber mit einem großen Thaler entlohnte, belegt seine Konsequenz bei der Umsetzung und Zurschaustellung seiner Machtstrategie und den internationalen Geltungsdrang des Fürsten. In Nikolaus Esterházys brilliantem Festgehabe zeigt sich das barocke Verhältnis zum Alltag bzw. die darzustellende Rolle im gesellschaftlichen Leben: Das Fest diente als Medium der Selbstdarstellung der Fürsten und weniger dem Vergnügen der Besucher. Hierfür wurde jeder Raum zum Festraum, jede Zeit zur Festzeit. Im sicherlich von Nikolaus genau inszenierten System von Zierlichkeit und Pomp zeigte sich aber auch die horror vacui des Zeitalters: Mit Festlichkeiten konnte vom Nachdenken über sich selbst abgelenkt werden. Als Höhepunkt der Esterházy- Inszenierung stand die Illumination. Diese Sympho- 51

55 nien des Lichtes waren unentbehrlicher Abschluss barocker Feste; in ihnen verwandelte sich die Nacht in den Tag. Mit seiner Festillumination, dem Esterházyschen Feenreich, ging Nikolaus in die Geschichte ein und vertreib die Nacht in einer Zeit des Weltschmerzes, -hasses und christlicher Untergangsphantasien. In seiner Kunstankaufspolitik reüssierte Nikolaus als an der mächtigsten Kulturnation, an Frankreich, orientiert: Durch den Kauf hochmodernen Porzellans der damals jungen Manufaktur Frankenthal, die sich stark durch Produkte von Sèvres beeinflusst zeigte, seine Bestellungen für Küche und Hausausstattung, die gigantischen Summen für Französische Stoffe und Pariser Couturiers aber auch seine Kontakte zu französischen Architekten und deren Werken in Kurhessen belegen dies anschaulich. Die Ausstattung des zeremoniellen Botschaftereinzuges mit den entsprechenden französischen Prunkkarossen und der Einkleidung seines Hofstaates à la mode, die im direkten Vergleich zu den anderen Hoflivreen in Frankfurt ja noch einmal nachgebessert wurde, beweisen einmal mehr seine Frankophilie. Kunst, Mode, Architektur, Zeremoniell wurden als Instrumente der Selbstbehauptung eingesetzt, als Fortsetzung von Diplomatie und Krieg mit anderen Mitteln. Frankfurt war die Bühne, auf der Esterházy im Namen der Habsburger deren und seine Macht und Pracht entfalten konnte und sich mit anderen Adeligen nicht nur messen, sondern sie im besten Fall übertrumpfen konnte. Auch Nikolaus spielte souverän auf der Klaviatur der europäischen Mode- und Hocharistokratie wie die Fürsten Liechtenstein und Thurn und Taxis, zu denen er enge Kontakte während seiner Frankfurter Mission pflegte. Mit seiner jugendlichen Entourage von Botschafterkavalieren fast ausschließlich aus dem Königreich Ungarn stammend, das ja nicht Teil des Reiches war, nahm Nikolaus auf dem diplomatischen Parkett schon optisch eine Sonderstellung ein, brillierte durch sein Auftreten voll Magnificenz und Glanz unter den deutschen Fürsten des 18. Jahrhunderts und zeigte so seinen Willen zur Macht. In dem gleichlautenden Werk charakterisiert Friedrich Nietzsche das europäische 18. Jahrhundert und damit auch Nikolaus Esterházy als schwärmerisch, geistreich, flach, aber mit einem Geiste im Dienste der Wünschbarkeit, des Herzens, libertin im Genusse des Geistigen, alle Autoritäten unterminierend; berauscht, heiter, klar, human, falsch vor sich, viel Canaille au fond, gesellschaftlich [ ]. Goethes Beschreibung Nikolaus von 1811 verblüfft durch ähnliches Vokabular: Der böhmische Gesandte war nicht groß aber wohlgebaut, lebhaft und zugleich vornehm anständig, ohne Stolz und Kälte. Ich hatte eine besondre Neigung zu ihm [ ]. Selbst seinen Standeskonkurrenten Joseph Wenzel Liechtenstein hatte Nikolaus zumindest im Urteil Goethes ausgestochen. Über Liechtenstein war nur zu lesen, dass Kennern zufolge die prächtigen Livreen [ ] schon einmal bey einer andern Gelegenheit gebraucht worden seien. Während sich Liechtensteins Ausgaben auf Gulden beliefen, hatte der ungarische Magnat die gewaltige Summe von Gulden plus Livres für Pariser Einkäufe ausgegeben. Und dies nicht nur nach dem berühmten meinem gethanen Eid [ ] ohne alle Geding, Sold, Lohn, und Verheiß, wie es Nikolaus bei der Krönung geschworen hatte, sondern zur Darstellung und Demonstration seines Reichtums, seiner Macht und Repräsentanz. Mit dieser Geltungsmacht verpflichtete er seine Nachkommen, es ihm gleich zu tun, und den Ruhm und Glanz des Hauses zu vermehren. Nachdem Nikolaus Vorfahren sich zunächst politisch auf Ungarn beschränkten und dort erfolgreich die Grundpfeiler zum Aufstieg des Hauses Esterházy legten, hatte er mit seinem glanzvollen und pompösen Frankfurter Auftritt und der damit verbundenen Machtdemonstration 1764 vollendet, was sein Bruder Paul II. Anton vorbereitet hatte: das Eingehen der Fürsten Esterházy unter die wichtigsten nicht regierenden Familien Deutschlands. Die Ehe seines Enkels Nikolaus II. mit einer Liechtenstein-Prinzessin 1783 und 1812 die Vermählung dessen Sohnes Paul mit einer Thurn und Taxis wurde diese ständische Machtaufwertung der Esterházy durch erfolgreiche Heiratspolitik manifestiert. Goethes Jugenderinnerungen an Nikolaus Esterházys Auftritt und seine Überhäufung mit Ehrenämtern nach der Krönung untermauern die von ihm selbst geschickt vorangetriebene Machterhöhung des Hauses Esterházy. Der Mythos des Esterházyschen Feenreiches, von Nikolaus prunkvoll inszeniert, ging in seiner symbolhaften Bedeutung in die Geschichte ein. 52

56 Felix Tobler Weite Fuhren nach Süttör Materialtransporte für den Bau des Schlosses Eszterháza aus den burgenländisch-westungarischen Herrschaften des fürstlichen Majorates Zu Beginn des Jahres 1763 legte der Baumeister Johann Ferdinand Mödlhammer einen Voranschlag über den Bedarf an Baumaterialien zu Beginn der Arbeiten an den beiden gebogenen Flügeln zwischen den Seitenflügeln und dem Hauptgebäude des neuen fürstlichen Residenzschlosses, das in einem hufeisenförmigen Grundriss unter Miteinbeziehung des bestehenden Jagdschlosses geplant worden war, vor. 1 Mit den Bauarbeiten an den Flügeln sollte im Frühjahr 1763 begonnen werden, sobald die Planungen und logistischen Vorarbeiten abgeschlossen und die notwendigen Baumaterialien in ausreichender Menge an der Baustelle in Süttör vorhanden wären. Im Einzelnen legte Mödlhammer dabei den Bedarf an primären Baumaterialien wie folgt fest: Erstlichen Stein 420 Klafter, jede 6 Schuh lang, 6 Schuh breith und 3 Schuh hoch, Mauersandt Fuhr, Eisenschliessen 85 Centen, Lehrbaumene Doppelschliessen 400 Klafter. An Holz: Große Stäm 30 zu Mauerbänkh, jeder 5 Klafter lang, 9 und 7 Zoll starkh, 24 Stäm zu Schwöller und Platten, 1 Schuh dick und 1 Schuh breit. 40 Stäm zu Stullsäullen, 8 Zoll dick, 14 Zoll breith, 11 Schuh lang. 12 Stäm zu Gesimsbaum, 1 Schuh dick und breith, 11 Schuh lang. 160 Stäm zu Dippelbaum, so lang, breith und dick sie sein können. Des Weiteren wurden für die Dachkonstruktion 350 kleine Baumstämme 4 Klafter lang und 6 bzw. 7 Zoll stark, Ziegellatten und Lattennägel angefordert. 2 Dieser gewaltige Bedarf an Baumaterialien, die am Beginn der Bauarbeiten des Jahres 1763 den Bauhandwerkern zur Verfügung stehen sollten, stellte die fürstliche Zentralverwaltung, aber auch die einzelnen Herrschaftsverwaltungen vor gewaltige logistische Probleme und Herausforderungen, zumal es klar war, dass ein möglichst großer Teil der angeforderten Materialien aus eigenen Ressourcen beigestellt und zur Baustelle gebracht werden sollte. Zur Bewältigung der Bereitstellung und Lieferung der obangeführten Baumaterialien wurde zu Jahresbeginn 1763 in Eisenstadt eine Tagung der Verwalter der Herrschaften Forchtenstein, Pöttsching, Kobersdorf, Lackenbach, Lockenhaus und Deutschkreutz abgehalten, bei der die mengenmäßige Aufbringung der angeforderten Baumaterialien durch die einzelnen Herrschaften ebenso besprochen wurde wie die Organisierung der hiefür notwendigen Transportkapazitäten. Auffällig ist, dass an dieser Tagung die Verwalter der Herrschaften Süttör, Kapuvár, Eisenstadt, Hornstein, Güns und Schwarzenbach nicht teil nahmen, obwohl diese Herrschaften am Schlossbau dann gleichfalls in mehr oder weniger starker Beteiligung an der Produktion, Bereitstellung und dem Transport der Baumaterialien partizipierten. Von den burgenländisch westungarischen Herrschaften 3 des fürstlichen Majorates waren nur die im Wieselburger Komitat liegenden Herrschaften Kittsee und Frauenkirchen wegen ihrer zu großen Entfernung vom Bauplatz und wegen ihrer geringen Ressourcen an entsprechenden Baumaterialien am Bau des neuen Residenzschlosses primär nicht beteiligt. Die zwar nur bzw Kilometer von Süttör entfernt liegenden Ortschaften dieser beiden Herrschaften waren damals wegen des ausgedehnten Sumpfgebietes des Waasens (Hanságs) von Süttör aus noch nicht mit einer direkten Straßenverbindung erreichbar, sondern nur unter Inkaufnahme eines großen Umweges entlang des Westufers des Neusiedlersees, wodurch die Strecke zwischen diesen Gebieten jeweils auf weit über hundert Kilometer anwuchs. Erst in den Jahren nach 1777 wurde nicht zuletzt deswegen, weil Fürst Nikolaus I. Esterházy eine raschere Verbindung nach Preßburg wünschte, zwischen Eszterháza und Pamhagen über den Waasen (Hanság) ein befahrbarer Damm errichtet, durch den die Herrschaften Kittsee und Frauen- 53

57 kirchen von Süttör aus rascher erreichbar waren. Die Entfernung der Orte der übrigen Herrschaften betrug von Süttör aus jeweils zwischen Kilometer. Nach der Besprechung mit den Verwaltern in Eisenstadt nahm die fürstliche Kommission eine Aufteilung der von Mödlhammer angeforderten Baumaterialien auf die einzelnen Herrschaften vor, gab ihnen am 11. Jänner 1763 das auf sie entfallende Quantum bekannt und ersuchte um dessen baldigen Transport nach Süttör. 4 Um die Untertanen der einzelnen Herrschaften nicht zu stark zu belasten habe man einerseits eine gerechte Aufteilung auf diese vorgenommen, andererseits würden viele Transporte durch herrschaftseigene Meierzüge abgewickelt werden. Die eingangs angeführte von Mödlhammer erstellte Auflistung der notwendigen Baumaterialien stellte sozusagen eine Erstausstattung mit Materialien am Beginn der Bauarbeiten dar. Die weiteren Materialanforderungen hatte entsprechend dem Voranschreiten der Arbeiten und dem damit einhergehenden Materialverbrauch der Bauschreiber Anton Kühnel, dem mit der Aufsicht der Bauarbeiten und der Verwaltung der Baumaterialien eine wichtige Funktion zufiel, zu besorgen. Kühnel gab dabei seine Materialanforderungen directe den einzelnen Verwaltern bekannt, wozu er auch ausdrücklich ermächtigt worden war. Diese Vorgangsweise dürfte sich aber nicht bewährt haben, da die Verwalter seinen Anforderungen oft nur zögernd (meist mit Überschreitung der zeitlichen Vorgaben) und nur teilweise entsprachen, was mitunter zu Verzögerungen bei den Bauarbeiten führte. 5 Da Kühnel auch den Verwaltern gegenüber nicht mit jenem Nachdruck und jener Autorität auftreten konnte wie ein Zentralverwaltungsorgan des Majorats, kam man von dieser Vorgangsweise, bei der die Zentralverwaltung auch leicht den Überblick über den jeweils aktuellen Stand der Materialienanforderungen und -lieferungen verlor, ab; die Materialienanforderungen Kühnels erfolgten daher später im Wege des Regenten oder aber als direkte Anordnungen des Fürsten durch das Majoratssekretariat. Der Bauschreiber Kühnel führte in den Jahren 1763 und 1764 auch die Baurechnung des Schlossbaus, in der die anfallenden Einnahmen und Ausgaben nach Rubriken zusammengestellt sind. Zur Bestreitung der laufenden Ausgaben erhielt Kühnel von der fürstlichen Generalkasse in periodischen Abständen quasi als Einnahme oder Vorschuss Finanzmittel überwiesen. Die Führung der Baurechnung war eine verantwortungsvolle, zugleich auch risikoreiche Aufgabe, da die Rechnung nach ihrem Abschluss (bis spätestens Anfang Mai des folgenden Jahres) der Buchhalterei zur Revision vorgelegt werden musste. Bei Rechnungsmängeln rechnerischer Natur, aber auch bei Nachweis von ungerechtfertigten oder überhöhten Ausgaben bzw. Zahlungen (z.b. bei Arbeitslöhnen) drohte dem Bauschreiber, falls ihm Fehler eindeutig nachgewiesen werden konnten, ein Ersatz des dem Majorat dadurch entstandenen Schadens. In den Baurechnungen des Schlossbaues später als Eszterházer Baukassarechnungen bezeichnet führte Kühnel unter den Einnahmen auch eine Rubrik über die erhaltenen Baumateriallieferungen aus den einzelnen Herrschaften, anhand der man einen guten Überblick über die in den Jahren 1763 und 1764 nach Süttör transportierten Mengen an einzelnen Baustoffgruppen gewinnen kann. Die Rechnungsbeilagen dieser Einnahmenrubrik enthalten neben den Mengenangaben der einzelnen angelieferten Baustoffe bei einzelnen Herrschaften auch Angaben darüber, an welchen Tagen und mit wie vielen Wägen die einzelnen Transporte nach Süttör durchgeführt wurden. Aufgrund der Baukassarechnungen für diese beiden Jahre lässt sich feststellen, dass in diesem Zeitraum neben Bauholz der verschiedensten Gattungen und Größen große Quanten an Kalk und Ziegeln (Mauer-, Dach- und Hohlziegel) auch zwei Lieferungen an Schindeln (beide erfolgten 1764, die eine aus der Herrschaft Lackenbach mit , die andere aus der Herrschaft Kobersdorf mit Schindeln) nach Süttör gebracht wurden. Die Holzlieferungen stammten 1763 aus den Herrschaften Forchtenstein, Kobersdorf, Schwarzenbach, Lackenbach und Lockenhaus. Zusätzlich dazu wurden auf den Holzmärkten von Wiener Neustadt Holzwaren bedeutenden Umfanges zum Preis von insgesamt 921 fl 57 kr angekauft (insgesamt 136 Wagenladungen), die von den Untertanen der Herrschaft Pöttsching nach Süttör transportiert wurden. An den Kalk- und Ziegellieferungen waren mit Ausnahme der Herrschaften Pöttsching, Güns und Schwarzenbach alle übrigen Herrschaften beteiligt, Eisenstadt lieferte in diesem Jahre nur Kalk. Insgesamt sollen von den burgenländisch westungarischen Herrschaften gemäß einem Ausweis des Baumeisters Joseph Ringer Stück Mauerziegel, Dachziegel und 678 Hohlziegel nach Süttör gebracht und dort bis zum Ende der Bausaison im Spätherbst auch verbaut worden sein, während von den gelieferten Metzen Kalk bis zum Ende der Bausaison nur Metzen verbraucht worden wären und somit damals ein Restbestand von Metzen für das neue Baujahr 1764 übrig blieb. 6 Im Jahre 1764 erfolgten die Holzlieferungen aus den vier Herrschaften Forchtenstein, Kobersdorf, Schwarzenbach und Lackenbach, wozu wie im Vorjahr zusätzliche große Holzquanten im Wert von 826 fl 30 kr durch den Pöttschinger Verwalter in Wiener Neustadt angekauft, in der herrschaftseigenen Säge in Neudörfl zugeschnitten und dann durch die Untertanen der Herrschaft in insgesamt 151 Wagenladungen nach Süttör transportiert wurden. Das Bauholz wurde für die Durch- bzw. Weiterführung der Bauarbeiten an den beiden Seitentrakten, ferner beim 54

58 Abb. 1 Die Esterházy-Herrschaften des burgenländisch-westungarischen Raumes im Jahre kép A nyugat-magyarországi Esterházy-uradalmak 1767-ben (A jelmagyarázat sorrendjében: a köpcsényi, a boldogasszonyi, a kismartoni, a szarvkői, a margitbányai, a pecsenyédi, a fraknói, a sopronkeresztúri, a lakompaki, a kaboldi, a lékai, a kőszegi, a kapuvári és a süttöri. A kisebb négyzetek közül az okkerszínű a kisebb Esterházy-birtokrészeket jelöli, az áthúzott pedig azokat a községeket, amelyekben más birtokosoknak is volt részbirtoka.) neuen Fasangarten, beim bestehenden Schlossgebäude und dem dazugehörigen Garten sowie beim Jagdschlösschen Monbijou verwendet. Sowohl Kalkals auch Ziegellieferungen erfolgten 1764 durch die Herrschaften Lackenbach und Hornstein; die Herrschaften Eisenstadt und Kobersdorf lieferten nur Kalk, während alle übrigen Herrschaften nur Ziegel lieferten. Die Herrschaften Pöttsching und Schwarzenbach lieferten weder Kalk noch Ziegel. Insgesamt wurden 1764 zusammen Mauer-, Dach- 55

59 und 690 Hohlziegel, Metzen Kalk sowie Schindel nach Süttör geliefert, wovon Dachziegel für das Baujahr 1765 vorrätig blieben. Von den zu Beginn des Jahres 1763 noch vorrätigen Metzen Kalk und den 1764 neu gelieferten Metzen waren am Ende der Bausaison 1764 noch Metzen vorhanden, somit Metzen im Verlauf des Jahres 1764 verbraucht worden. 7 Ab dem Jahre 1765 kam es zu einer Änderung bei der Führung der Baukassarechnung des Süttörer Schlossbaus. Offensichtlich auf eigenes Ersuchen des Bauschreibers Kühnel wurde dieser von seiner diesbezüglichen Verpflichtung enthoben und statt ihm der Süttörer Verwalter Paul Trimmel damit betraut. Dieser erhielt für die dadurch anfallende Mehrarbeit in seinem Aufgabenkreis alsbald eine Gehaltserhöhung vom Fürsten bewilligt. Trimmel nahm diverse Änderungen bei der Anordnung der einzelnen Einund Ausgabenrubriken der Baukassarechnung vor. Die Baumateriallieferungen der einzelnen Herrschaften, die von Kühnel 1763 und 1764 unter den Einnahmen noch als eigene Rubrik geführt wurden, kommen in den Baukassarechnungen der folgenden Jahre für die Jahre wurde dies von mir geprüft nicht mehr vor. Diese könnten allenfalls nach Durchsicht der Materialrechnungen der einzelnen Herrschaften ermittelt werden, worauf ich wegen der dafür nötigen zeitaufwändigen Evidentierungs- und Aushebungsarbeiten verzichtet habe. Die Angaben über die zur Bauführung in den Jahren 1763 und 1764 nach Süttör gelieferten Materialien sollten hier ja nur illustrativ den gewaltigen Bedarf an primären Baustoffen andeuten, der in diesen und den folgenden Jahren, wenn dann auch allmählich geringer werdend, bis zum Abschluss der ersten Bauphase der neuen Schlossanlage im Jahre 1772 oder überhaupt bis zum Abschluss der Bauarbeiten in den 80er Jahren notwendig war, gleichzeitig aber zum eigentlichen Thema dieses Beitrages überleiten, nämlich zum Transport dieser gewaltigen Materialmengen von den Produktions- bzw. Bereitstellungsplätzen in den einzelnen Herrschaften zu den Lagerplätzen in Süttör oder directe zu den einzelnen Baustellen. Vorwegnehmend kann hier zunächst allgemein festgestellt werden, dass die Inangriffnahme des Baus des neuen Residenzschlosses sowohl für die Zentralverwaltung des Majorates, das Personal der einzelnen Herrschaften wie auch für die Untertanen der betroffenen Herrschaften eine starke arbeitsmäßige Mehrbelastung darstellte. Neben den zusätzlich durch den Schlossbau anfallenden Arbeiten hatten die betroffenen Bediensteten des Majorates nämlich ihre bisherige Tätigkeit in vollem Ausmaße weiter zu führen und mehrfach wurde Verwaltern, Rentmeistern, Kastnern, Schaffern und anderen Bediensteten der einzelnen Herrschaften angedroht, dass eine Vernachlässigung der sonst üblicherweise anfallenden Arbeiten bei der herrschaftlichen Wirtschaftsführung unter Berufung auf die starke Inanspruchnahme durch die zusätzlichen im Rahmen des Schlossbaus anfallenden Arbeiten nicht geduldet würde und sie bei eintretenden Schäden für die Herrschaft zur Rechenschaft und zum Schadenersatz herangezogen werden sollten. Andererseits wurden ihnen aber auch im Falle unzureichender Obsorge bei der Vorbereitung und Bereitstellung der Materialtransporte und der Nichteinhaltung festgelegter Termine für einzelne Materiallieferungen Konsequenzen wie der Ersatz für Schäden, die durch nicht eingehaltene Materiallieferungen und dadurch entstandene Bauverzögerungen entstehen würden, angedroht. Die Verwalter und das ihnen unterstellte Personal der einzelnen Herrschaften wussten in diesen Jahren daher oft nicht, wo zuerst Hand angelegt werden sollte, um allen gestellten Anforderungen rechtzeitig und vollständig entsprechen zu können. Die Produktion und Bereitstellung der gewaltigen, für den Schlossbau notwendigen Baumaterialien erforderte eine sorgfältige umfassende Planung und Vorbereitung, in die nicht nur alle damals bestehenden Zentralinstitutionen des Majorates (Majoratssekretariat, Regentenamt, Inspektorate, Forstamt, Buchhalterei, Generalkassa u.a.) mehr oder weniger stark eingebunden waren, sondern auch alle Herrschaftsverwaltungen (mit Ausnahme der Herrschaften Kittsee und Frauenkirchen), welche mit ihrem Personal die Hauptlast der anfallenden Arbeiten zu tragen hatten. In Kooperation mit dem Forstamt bzw. den lokal zuständigen Forstbediensteten musste zunächst eine Begehung der Wälder vorgenommen werden und dabei eine Auswahl und Auszeichnung der als Bauholz geeigneten Bäume vorgenommen werden, ehe in den Wintermonaten mit den eigentlichen Waldarbeiten in den einzelnen Wäldern begonnen werden konnte. Nach Abschluss der Waldarbeiten erfolgte der Abtransport zu den einzelnen herrschaftlichen Sägen solche befanden sich in Neudörfl bei der Leithamühle, Kobersdorf, Blumau bei Landsee und Lockenhaus, wo die Baumstämme nach einer bestimmten Lagerungs- bzw. Trocknungsphase zu den angeforderten Bauholzgattungen verarbeitet bzw. zugeschnitten wurden. Neben dem Bauholz mussten auch große Quanten an Brennholz geschlägert und zerkleinert werden, die für die Befeuerung der Ziegel- und Kalk öfen notwendig waren. Große Kalköfen, in denen bei einem Brand bis zu 700 Metzen Kalk erzeugt werden konnte, bestanden in Schützen am Gebirge, Wimpassing, Forchtenstein, Ritzing, Tschurndorf sowie ein weiterer in der Herrschaft Süttör. Ziegelöfen, die in Normalzeiten über den herrschaftlichen Eigenbedarf hinaus auch für den Verkauf produzierten, bestanden in Lockenhaus, 56

60 Forchtenau, Markt St. Martin, Deutschkreutz, Mattersburg, Stotzing sowie zwei in Fertőszentmiklós in der Herrschaft Süttör wurde in Süttör selbst ein großer Feldziegelofen gebaut. 8 Bereits bei der Erledigung der Waldarbeiten zur Bau- und Brennholzgewinnung, aber auch bei der Zufuhr des Rohmaterials zu den herrschaftseigenen Ziegel- und Kalköfen (hauptsächlich Ton und Kalkstein) waren große Transportkapazitäten erforderlich. Die Abwicklung der dabei notwendigen Fuhren erfolgte dabei teils im Wege der Zugrobot der Untertanen der einzelnen Herrschaften, wobei diese ihre Wägen und Zugtiere beizustellen hatten, teils durch herrschaftseigene Meierzüge, die bei jeder Herrschaft in kleinerem oder größerem Umfang vorhanden waren. Obwohl innerhalb der Zugrobot Materialtransporte bei den Untertanen wegen der starken Inanspruchnahme der Wägen und der starken Belastung der Zugtiere im Gegensatz zu Feldarbeiten wie Pflügen, Eggen u.a. unbeliebt waren und nur widerwillig durchgeführt wurden, war die Belastung dabei noch erträglich, da die Fuhren in der Regel innerhalb des Herrschaftsgebietes geleistet werden mussten und von den Untertanen nur außerhalb der Stoßzeiten, d.h. bei Arbeitsspitzen wie dem Schnitt, der Heumahd oder der Weinlese verstärkt, d.h. an mehreren Tagen der Woche eingefordert werden konnten. Der Transport der Baumaterialien nach Süttör erfolgte von den Lagerplätzen der einzelnen Ziegel- und Kalköfen bzw. Sägen oder eigens eingerichteten Holzdepositorien. Aufgrund der angeforderten Materialien konnten die Verwalter annähernd abschätzen, wie viele Transporte mit wievielen Wägen für den Transport der einzelnen Baumaterialgattungen aus ihrem Herrschaftsbereich notwendig sein würden, um das angeforderte Plansoll zu erfüllen. Bei der Durchführung der einzelnen Transportzüge nahm man vor allem die als weite Fuhr bezeichnete Urbarialverpflichtung der Untertanen in Anspruch. Im Rahmen der weiten Fuhren der Untertanen wurden hauptsächlich die im Rahmen der grundherrschaftlichen Eigenwirtschaft erzeugten landwirtschaftlichen Produkte, aber auch solche, die im Rahmen der Naturalabgaben bei den Herrschaften anfielen oder von diesen unter Nutzung ihres Vorkaufsrechtes von den Untertanen zugekauft wurden, zu den überregionalen Marktzentren des burgenländisch westungarischen Raumes transportiert. Dabei handelte es sich vor allem um die Städte Wiener Neustadt, Ödenburg (Sopron), Preßburg und Wien. Da bei diesen Fuhren oft Entfernungen bis zu hundert Kilometer zurückgelegt werden mussten, bezeichnete man diese Robotfuhren eben als weite Fuhren. Die Urbare der meisten Herrschaften enthielten betreffend die weiten Fuhren meist keine zahlenmäßige Fixierung bzw. Limitierung, meist mussten die Untertanen der einzelnen Orte nach dem Gewohnheitsrecht alle anfallenden weiten Fuhren verrichten, die ihnen von den Herrschaftsverwaltungen angeordnet wurden. In einer vorteilhafteren Lage befanden sich sog. Kontraktgemeinden, die den Großteil ihrer urbarialen Verpflichtungen, meist inklusive die weiten Fuhren, mittels eines Kontraktes pauschal in Geld abgelöst hatten. Bei solchen konnten die Herrschaftsverwalter schwer weite Fuhren anordnen, da diese einen Kontraktbruch dargestellt hätten. Ungeachtet der unterschiedlichen rechtlichen Lage der einzelnen Untertanengemeinden bezüglich der Leistung von weiten Fuhren tendierte das Bestreben der einzelnen Herrschaftsverwaltungen generell dahin, die Baumaterialientransporte für den Süttörer Schlossbau in den Jahren weit gehend mit weiten Fuhren der Untertanen abzudecken. Nur in wenigen Fällen scheinen dafür Meierzüge oder private Fuhrwerksunternehmer heranangezogen worden zu sein. Die Verwalter der einzelnen Herrschaften hatten, nachdem ihnen zu Jahresbeginn die Baumaterialanforderungen für das betreffende Jahr durch den Bauschreiber Kühnel bekanntgegeben worden waren, alle Vorbereitungen zur Herstellung der angeforderten Materialien durchzuführen, die fristgerechte Herstellung zu überwachen und den Transport der Materialien zu den vom Bauschreiber angegebenen Terminen in Kooperation mit den Dorfrichtern abzuwickeln. Wie eingangs bereits darauf hingewiesen wurde, bedurfte es seitens der Verwalter einer sorgfältigen Planung, da all diese Arbeiten neben den üblichen landwirtschaftlichen Arbeiten bei den Allodialwirtschaften zu erledigen waren. Dabei stießen die Verwalter bei einzelnen Arbeitsspitzen in der Landwirtschaft (Schnitt, Heumahd, Weinlese u. a.) an die Grenzen ihrer Leistungskraft. So berichtete der Kapuvárer Verwalter Michael Schenk am 6. April 1765 an den Regenten Rahier, dass der Drusch der im Vorjahr eingeführten Strohfrucht laufend durchgeführt werde und er das ausgedroschene Korn zur Vermarktung nach Ödenburg (Sopron) und Pöttsching transportieren lassen werde. Allein so fährt er fort muss ich immerfort Heu, Haaber, Plancken und Bauholz aus den allhiesigen Herrschaftswaldungen nacher Süttör abführen lassen, wozu mitlerzeit auch die Ziegl Lüfferungen kommen werden. Mithin weiss ich schon selbsten nicht, was ich zum ersten bewercken solle, denn die Herrschaft Süttör will in Zuführungen keinen Mangl leiden und die Unterthanen so viele Fuhren extra der Verrichtung der herrschaftlichen Würtschaft ohnmöglich bestreiten können. 9 Die von den einzelnen Herrschaften zu liefernden Baumaterialien hingen einerseits von den dort vorhandenen Ressourcen, aber auch deren Entfernung von Süttör und den vorhandenen Transportmöglichkeiten der Untertanen ab. Am stärksten waren die Untertanen der Herrschaften Süttör und Kapuvár durch 57

61 Fuhrleistungen wegen ihrer Nähe zum Schlossbau betroffen. Die Vorgabe, dass die notwenigen Baumaterialien nach Möglichkeit aus den eigenen Ressourcen erzeugt und bereit gestellt werden sollten, überstieg zeitweilig sogar die Möglichkeiten eines so großen Wirtschaftskomplexes wie des fürstlichen Majorates. Bei der Abstellung des Bau- und Brennholzes musste nämlich darauf Rücksicht genommen werden, dass eine zu starke punktuelle Schlägerung von Brennholz in einzelnen Waldungen nicht zu nachhaltigen Waldschäden führte. Während die Kalkproduktion in ausreichender Menge kaum Probleme bereitete, stellte die Ziegelproduktion das Majorat zeitweise vor große Herausforderungen. Zwar fand man in Normalzeiten mit den bestehenden Ziegelöfen ohne Schwierigkeiten das Auslangen, der gewaltige Mehrbedarf durch den Süttörer Schlossbau konnte aber nur schwer erzeugt und bereit gestellt werden. Um flexibler auf Bedarfsspitzen reagieren zu können, hatte man 1765 den bereits erwähnten Feldziegelofen in Süttör errichtet, in dem jährlich etwa Ziegel produziert werden konnten. Der Abtransport der einzelnen Baumaterialien von den Produktions- bzw. Bereitstellungsplätzen erfolgte in einzelnen Transportkonvois, bei denen Wägen mit in der Regel vier Zugtieren (Ochsen oder Pferde) an einem Tag nach Süttör abgefertigt wurden. Über die Durchführung bzw. Anordnung der einzelnen Transportkonvois gibt es keine schriftlichen Quellen, sie müssen aber sorgfältig geplant worden sein, da die Beladung der Wägen, die Bildung kleinerer Wagenkolonnen, die Versorgung der Zugtiere, die Entladung in Süttör, die nächtliche Unterbringung der Fuhrleute und Zugtiere vor allem bei den weiter entfernt liegenden Herrschaften nur unter strikter Einhaltung vorgegebener Aufbruchs- und Gehzeiten in einem Tag durchgeführt werden konnten. Die geringe Fuhrleistung der einzelnen Wägen (durchschnittlich dürfte jeder Wagen nur etwa mit einer halben Tonne beladen gewesen sein) sollte ein rascheres Vorankommen der Zugtiere ermöglichen, sodass bis zum Abend Süttör erreicht werden konnte. Da Ochsen fuhrwerke nur etwa 4 5 Kilometer in der Stunde bewältigen konnten, dürften bei Transporten aus weiter entfernteren Herrschaften Pferde herangezogen worden sein, die 7 8 Kilometer pro Stunde zurücklegen konnten. Beispielhaft sollen die Materiallieferungen der Herrschaft Lockenhaus im ersten Halbjahr des Jahres 1765 ein wenig detaillierter angeführt werden. In diesem Zeitraum erfolgten aus der Herrschaft vier Transportzüge nach Süttör; am ersten Transportzug, der am 11. April erfolgte, waren 50 Wägen aus vierzehn Orten der Herrschaft an einem Ziegeltransport von Stück Ziegeln jeder Wagen war mit 200 Stück beladen unterwegs gewesen, am 23. Mai folgte ein Holztransport mit Dippelbäumen mit 84 Wägen, an dem sieben Orte der Herrschaft beteiligt waren jeder Wagen führte einen Dippelbaum, am 7. Juni ein weiterer Holztransport mit 79 Wägen aus sechs Orten, bei dem wieder Dippelbäume und Bretter transportiert wurden und am 18. Juni wiederum ein Ziegeltransort mit 75 Wägen und Stück Ziegeln. Trotz aller Vorsichtsmaßnahmen kam es bei den Transporten wegen der schlechten Straßen immer wieder zu Unfällen oder anderen Zwischenfällen, bei denen entweder die Wägen beschädigt wurden oder die Zugtiere Verletzungen erlitten. Die Untertanen erhielten dabei in der Regel den entstandenen Schaden nicht ersetzt, nur in besonders berücksichtigungswürdigen Fällen wurde ihnen vom Fürsten aus besonderen Gnaden eine Bonifikation gewährt. Eine Gesamtübersicht über alle in den Jahren von den beteiligten Herrschaften geleisteten weiten Fuhren ist nicht vorhanden. Insgesamt dürften in jedem dieser Jahre mindestens 3.500, höchstens aber weite Fuhren für den Schlossbau durchgeführt worden sein, wobei die Belastung im letzten dieser drei Jahre sicherlich am stärksten war. Der Materialbedarf war 1765 besonders hoch, konnte aber aufgrund einer Hornviehseuche, der in den Monaten August bis September im Komitat Ödenburg hunderte Zugtiere zum Opfer fielen und aufgrund drohender Bauernunruhen nicht immer zeitgerecht im vorgesehenen Ausmaß durchgeführt werden, sodass die Arbeiten am Schlossbau infolge Materialmangels zeitweise eingeschränkt werden mussten. Im Jahre 1764 war in Ungarn nach längerer Pause wieder ein Landtag einberufen worden. Das zentrale Problem der Sitzungen stellte das Anheben der Steuern von 3,3 Millionen auf 4,3 Millionen Gulden dar, um die durch den Siebenjährigen Krieg entstandene Verschuldung abzudecken. Obwohl der Landtag von der beantragten Erhöhung nur die Hälfte bewilligte, war diese Summe dennoch eine arge Belastung für die Untertanen. Nachdem es auf den batthyányschen Gütern bereits seit 1762 immer wieder zu Auseinandersetzungen zwischen Bauern und der Grundherrschaft gekommen war, brach im Frühjahr 1765 dann der offene Aufruhr aus. Von Güssing, Rechnitz und Schlaining ausgehend griff der Aufstand rasch auf die benachbarten Gebiete über und erfasste binnen kurzem das gesamte Komitat Eisenburg (Vas). Die Bauern widersetzten sich in erster Linie den weiten Fuhren. Das Ziel der Aufständischen auf den Verlauf des Aufstandes kann hier im Detail nicht eingegangen werden war eine Neufestlegung der Urbarialleistungen, vor allem aber der Arbeitsleistungen (Robot). Den Aufständischen war klar, dass der Aufstand nur dann erfolgreich sein konnte, wenn es gelang, sein Gebiet möglichst auszuweiten. Zu diesem Zweck schickte man Emissäre als Agitatoren in die Nachbar- 58

62 komitate. Einige Emissäre dürften im Sommer 1765 auch in das Komitat Ödenburg gekommen sein und hier versucht haben, die Untertanen gegen ihre Grundherrschaften aufzuwiegeln. 10 Um dieser Entwicklung im fürstlichen Majorat von Anfang an gegenzusteuern, erhielt am 23. August dieses Jahres der Inspekor Matthias Palkovics vom Regenten Rahier den Befehl, in den Herrschaften seines Inspektoratsbezirkes alle möglichen Veranstaltungen zu machen, womit die fürstlichen Unterthanen in dem Gehorsam und in der Ruhe erhalten werden. Emissäre aus den batthyányschen Gütern sollten namentlich ermittelt und dem Komitat zur Kenntnis gebracht werden; konnte aber solchen eine bereits ausgeübte Agitationstätigkeit nachgewiesen werden, so sollten sie verhaftet und an das Komitat überstellt werden. 11 Da die Unzufriedenheit der Untertanen und deren Bereitschaft zu Ungehorsam mit Abgaben- und Robotverweigerung in den Herrschaften Güns und Lockenhaus am größten war, wurde Palkovics, dem der Fiskal Michael Németh beigegeben wurde, dorthin abgeschickt, um die Lage an Ort und Stelle zu untersuchen und eine Beruhigung der angespannten Situation zu erreichen. Am 4. September berichtete er an den Regenten, dass es ihm weitgehend gelungen sei, die Untertanen der beiden Herrschaften zu beruhigen, doch sein ihnen mehrerteills die Süttörer Fuhren im Kopf und soviel nur möglich ist, muss man sie von diesen Fuhren, insolang bis die motus subditorum Bottyanianorum nicht gedämpfet werden, verschonen. 12 Aufgrund dieses Berichtes erkannte man bei der Esterházyschen Zentralverwaltung, dass die bisherige Vorgangsweise, das exzessive Heranziehen der weiten Fuhren für die Materialtransporte nach Süttör, wie es seit 1763 mit vielfacher Überziehung der tatsächlich schuldigen Urbarialverpflichtungen gehandhabt worden war, nunmehr nicht länger aufrecht zu erhalten war. Um zur Beruhigung der Lage beizutragen, entschloss sich Fürst Nikolaus I. Esterházy, der bereits einige Monate zuvor eine nachträgliche Bonifikation (Abgeltung) für alle in den Jahren 1763 und 1764 geleisteten weiten Fuhren nach Süttör angekündigt hatte, in einer Resolution vom 10. September 1765 dazu, auch alle über die Urbarialverpflichtungen der Untertanen hinausgehenden Fuhren, die von diesen bis 15. Oktober dieses Jahres geleistet würden, diesen zu vergüten. 13 In Hinkunft sollten die über ihre Urbarialverpflichtungen hinausgehenden freiwilligen weiten Fuhren der Untertanen nach Süttör in halbjährlichen Abständen erfasst und vergütet werden. Durch diese und andere Maßnahmen gelang es zwar offene Bauernunruhen im fürstlichen Majorat zu verhindern, doch musste das Problem der Materialtransporte nach Eszterháza diese Bezeichnung war auf Anordnung des Fürsten für den Süttörer Schlossbau ab Beginn des Jahres 1766 zu verwenden zumindest teilweise anders bewältigt werden. Neben den weiten Fuhren der Untertanen deren Ausmaß wurde im ein Jahr später eingeführten sog. Mariatheresianischen Urbar 14 einheitlich in der Form geregelt, dass vier ganze Ansässigkeiten (Sessionen) zusammen eine weite Fuhr jährlich zu leisten hatten wurden zur Bewältigung der notwendigen Transportkapazitäten in den Jahren nach 1765 bei den einzelnen Herrschaften vor allem in den Herrschaften Süttör und Kapuvár zusätzliche Meierzüge aufgestellt, die ausschließlich oder überwiegend für Baumaterialtransporte eingesetzt wurden. Außer den nun stark verringerten Fuhrleistungen der Untertanen im Rahmen der weiter bestehenden weiten Fuhren und den darüber hinausgehenden zusätzlichen Fuhren gegen eine angemessene finanzielle Entschädigung griff man nun auch verstärkt auf bäuerliche Fuhrwerker, die das Fuhrwerk im Nebenerwerb betrieben, oder überhaupt auf professionelle Transportunternehmen zurück. Im übrigen entspannte sich in den Jahren nach 1772 also nach Beendigung der ersten Bauphase mit einem besonders hohen Bedarf an primären Baustoffen die Lage ein wenig von selbst, da dieser Bedarf in der zweiten und dritten Bauphase langsam, aber kontinuierlich zurückging. Anmerkungen 1 Zum Schloss Eszterháza Fertőd und seiner Baugeschichte sind bisher viele einschlägige Arbeiten erschienen. Anstatt diese hier einzeln anzuführen sei bloß auf die vor einigen Jahren erschienene Arbeit von Mihály Mőcsényi: Eszterháza fehéren feketen (Eszterháza weiß schwarz), Budapest o. J. [1998] verwiesen, die einen Überblick zur Forschungsgeschichte hauptsächlich bau- und kunstgeschichtlicher Natur des Schlosses gibt und dabei die seit dem Ende des 18. Jhs. bis 1996 erschienene wichtigere Literatur bespricht (S ). Mőcsényi hat im angesprochenen Werk auch einen kurzen Überblick über einzelne Forschungsfelder der Baugeschichte aufgrund der bisher erschienenen publizierten Quellen, hauptsächlich jener von Arisztid Valkó, vorgenommen und spricht auf S. 131 (Ad 17) auch die Problematik der Baumaterialtransporte und deren Umfeld an. Die besprochene Literatur, publizierte Quellen und viele Illustrationen sind auf einer dem Werk beigegebenen CD- ROM enthalten. Zuletzt ist von unserem Jubilar im Sammelband Fertőd, Süttör Eszterháza évszázadaiból. Tanulmányok (Aus den Jahrhunderten von Fertőd, Süttör Eszterháza). Bertha János (Hg.). Győr 2006, S der Beitrag Eszterháza települése, épületei és kertjei 18. században (Die Siedlung Eszterháza, ihre Gebäude und Gärten), erschienen, der auch einen zusammenfassenden Überblick zur Baugeschichte des Schlosses gibt. Im Beitrag des Jubilars Der Baumeister von Eszterháza Johann Ferdinand Mödlhammer ( ), der auf einen Vortrag bei den Schlaininger Gesprächen des Jahres 2008 zurückgeht und in der Zwischenzeit im Sammelband Die Familie Esterházy im 17. Und 18. Jahrhundert (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, Bd.128), Eisenstadt 2009 erschienen ist, gibt er einen Überblick über die Tätigkeit Mödlham- 59

63 mers und dessen Beteiligung am Schlossbau in Eszterháza (S ). Dagmar Geisendorfer behandelt in ihrer 1989 verfassten Diplomarbeit zur Erlangung des Magistergrades der Philosophie an der Universität Wien mit dem Titel Der Anteil der westungarischen Herrschaften des Fürsten Nikolaus Esterházy am Schloßbau von Eszterháza in den Jahren 1763 bis 1766 die Beteiligung dieser Herrschaften am Schlossbau. Die Arbeit weist unter Heranziehung nur geringen primären Quellenmaterials geringe analytische Kraft bei der Behandlung des gestellten Themas auf. 2 Valkó, Arisztid: Fertőd (Esterháza, Süttör; Győr-Sopron megye) mesterei, művészei között. Művészettörténeti Értesítő, 4 (1955), : Vgl. dazu ausführlich: Tobler, Felix, Die Fürst Esterházyschen Herrschaften des burgenländisch westungarischen Raumes und ihre Zugehörungen vom 17. bis zur Mitte des 19. Jahrhunderts. Supplement zu den Burgenländischen Heimatblättern, Eisenstadt Mőcsényi 1998, CD-ROM, a201 vom 11. Jänner Am 14. Mai 1765 wurde den Verwaltern in einem Rundschreiben des Regenten Rahier der Befehl erteilt den Baumaterialanforderungen des Bauschreibers Kühnel ehenstens zu entsprechen. EPA, Prot. 6943: Amtsprotokoll der Herrschaft Kobersdorf, pag EPA, Eszterházer Baukassarechnung für das Jahr 1763 samt Rechnungsbeilagen. 7 Ebenda, Eszterházer Baukassarechnung für das Jahr 1764 samt Rechnungsbeilagen. 8 Zum fürstlichen Majorat als eigenem Wirtschaftskomplex vgl. vor allem Prickler, Harald, Die Grundherrschaft als wirtschaftliche Basis des Fürstenhauses Esterházy. In: Die Fürsten Esterházy. Magnaten, Diplomaten & Mäzene (Burgenländische Forschungen, Sonderband XVI) Eisenstadt 1995, S Mőcsényi 1998, CD-ROM, a Vgl. dazu ausführlich: Kropf, Rudolf, Bauernunruhen im burgenländischen Raum vom 15. Bis zum 19. Jahrhundert. In: Internationales kulturhistorisches Symposion Mogersdorf, 5 (1973), S. 16 ff. 11 MOL, Esterházy család hercegi ágának levéltára, P 154: Régensek jelentései, Schriften des Regenten Peter Ludwig Rahier, Nr. 45/ MOL, Ebenda, P 153: Uradalmi inspektorok jelentései, Schriften des Inspektors Matthias Palkovics, Nr. 13/ EPA, Prot. 6943, pag. 567 ff , Punkt 1 des Urbars. Felix Tobler Hosszú fuvarok Süttörre Építőanyag-szállítás az eszterházai kastély építkezéséhez a hercegi hitbizomány nyugat-magyarországi uradalmaiból 1763 és 1765 között Nem sokkal azután, hogy Esterházy Miklós gróf 1762 márciusában, bátyja, II. Pál (Antal), azaz I. Pál Antal herceg gyermektelen halála után a hercegi Esterházyhitbizomány ura lett, hozzáfogott, hogy előkészítse régi terve megvalósítását: az ott már álló vadászkastélyból reprezentatív nyári rezidenciát építtessen magának a Fertő tó déli partján, Süttör mellett. Johann Ferdinand Mödlhammer kapott megbízást az új rezidencia főépületét és mellékszárnyait összekötő patkószárnyak megtervezésére és az építkezés menetének átgondolására. Mödlhammer 1763 elején nyújtott be egy számítást arról, hogy milyen és mennyi építőanyagra lesz szükség az építkezés az év tavaszi megkezdéséhez. Ebben úgy becsülte, hogy csak homokból és csupán a munkák kezdetekor 4300 fuvarnyi fog kelleni, s hozzá kő és faanyag további több száz kocsirakományi mennyiségben. Ez a hatalmas építőanyagszükséglet nagy logisztikai problémák és kihívások elé állította nem csupán a hercegi központi igazgatást, hanem az egyes uradalmak vezetését is, annál is inkább, mert a szükséges építőanyagok minél nagyobb részét saját forrásból kellett előteremteni és a helyszínre szállítani elején Kismartonban összegyűltek a nyugatmagyarországi uradalmak tiszttartói, hogy megbeszéljék, melyik uradalom milyen és mennyi építőanyagot fog előteremteni, és hogy hogyan lehet megszervezni a szállítást. Föltűnő, hogy ezen az értekezleten a süttöri, kapuvári, kismartoni, szarvkői, kőszegi és schwarzenbachi uradalom vezetője nem volt jelen, noha azután a kastélyépítkezéshez szükséges anyagok előállításából és szállításából ezek az uradalmak is kivették a részüket kisebb-nagyobb mértékben. A hercegi hitbizomány nyugat-magyarországi uradalmai közül csupán a Moson megyében fekvő köpcsényi és boldogasszonyi uradalmat hagyták ki az építkezésből, részben a helyszíntől való nagy távolsága, részben pedig az építőanyagokban való viszonylagos szegénysége miatt. Mert noha ezen uradalmak falvai légvonalban csak mintegy 20-30, illetve kilométeres távolságra voltak Süttörtől, köztük és az építkezés helyszíne között feküdt a Hanság kiterjedt mocsárvidéke, amelyet a Fertő tó nyugati partja mentén végighaladva kellett megkerülni, s így a Süttörig megteendő út hossza messze száz kilométer fölé nőtt. (Csak 1780-ra készült el Eszterháza és Pomogy között a gát, amelyet nem utolsósorban azért kezdtek építeni, hogy Esterházy I. Miklós herceg az addiginál sokkal gyorsabban juthasson Pozsonyba, és amely a Moson megyei uradalmak és Süttör között is közvetlen összeköttetést teremtett.) Az egyes uradalmak igazgatásának az 1762 utáni években az volt a feladata, hogy időre gondoskodjék a rá eső építőanyagok (homok, kő, cserép, mész, építő- 60

64 és tűzifa, zsindely stb.) előállításáról, illetve előkészítéséről, és ezeket Süttörre juttassa. Külön nehézséget jelentett, hogy a pluszfeladatokat úgy kellett határidőre teljesíteni, hogy közben a maguk rendjében el kellett végezni a szokásos mezőgazdasági munkákat is, és ez így együtt néha szinte megoldhatatlan szervezési problémák elé állította az uradalmak tiszttartóit. A Johann Ferdinand Mödlhammer által készített első összeállítás csak az építkezés megkezdéséhez szükséges anyagokat tartalmazta. A további kívánalmakat a munkák előrehaladásának megfelelően Anton Kühnel építési írnok, aki az építkezés felügyelőjeként is fontos feladatot látott el, közvetlenül az egyes uradalmak tiszttartóival tudatta, amire külön felhatalmazást kapott. Ez az eljárásmód azonban nem bizonyult tarthatónak, mert a tiszttartók gyakran csak késve (és nagytöbbnyire a megadott határidőn túl) és csak részben teljesítették az elvárásokat, olyannyira, hogy ez olykor hátráltatta az építési munkálatokat. Kühnel nem tudott olyan nyomatékkal és tekintéllyel fellépni, mint a hitbizomány központi igazgatásának hivatalnokai, illetve a központi igazgatás a maga részéről elvesztette az áttekintést az építőanyag-szükségletek és szállítások éppen aktuális állása fölött, ezért később a Kühnel által készített listákat a régens (azaz a központi birtokigazgató), sőt egyenesen a herceg személyes utasításaként a hitbizomány titkársága küldte ki ban és 1764-ben Kühnel vezette a kastélyépítkezés számadásait is. A folyó kiadásokra a hercegi főpénztártól kapott szabályos időközönként úgymond előleget. Az építési számadások vezetése felelősségteljes és egyszersmind kockázatos feladat volt, mert a számadást lezárásakor (legkésőbb a következő év májusának elején) felülvizsgálták őket, és nem csupán akkor, ha számszaki, könyvelési hibát találtak, de akkor is, ha jogtalannak vagy túlzottnak ítéltek egy-egy kiadási tételt (például az egyes munkákért kifizetett díjakat), az építési írnoknak magának kellett megtérítenie a hitbizománynak azt a kárt, amelynek okozásáért felelősnek tartották. A számadásokban a bevételek között Kühnel külön rubrikában tüntette fel az egyes uradalmakból jött építőanyag-szállítmányokat, így ez jó áttekintést kínál a Süttörre érkezett építőanyagok fajtáiról és mennyiségéről. A rovat számlamellékletei pedig nem csupán a mennyiségi adatokat tartalmazzák, hanem azt is, hogy az egyes uradalmakból melyik napon és hány kocsival küldték az egyes szállítmányokat. Az egyes építőanyagok előállítását az uradalmak saját kőfejtőiben, mész- és téglaégetőiben az uradalmak személyzete végezte, részben (mint például a tűzifa kivágását és a mész- és téglaégető kemencékhez hordását) a jobbágyok robotmunkájával. Először is a központi erdészeti hivatallal, illetve a helyileg illetékes erdészeti hivatalnokokkal be kellett járni az erdőket, hogy kiválasszák és kijelöljék a fákat, mielőtt a téli hónapokban megkezdődhetett a favágás. Azután a fát a fűrészmalmokhoz kellett szállítani (ilyenek Lajtaszentmiklóson, Kaboldon, a Lánzsér melletti Virányban és Lékán voltak), ahol a fatörzseket a szárítási időszak után a szükséges építőfafajtákra dolgozták, illetve fűrészelték fel. A tégla- és mészégető kemencék fűtésére nagymennyiségű tüzelőfát is kellett vágni, illetve aprítani. Olyan nagy kemence, amelyben egyszerre akár 700 mérő meszet is lehetett égetni Sércen, Vimpácon, Fraknóváralján, Récényben, Csundrán működött, és egy további a süttöri uradalomban. Olyan téglaégető, amely normálisan az uradalom ellátása mellett eladásra is termelt, Lékán, Fraknón, Sopronszentmártonban, Sopronkeresztúron, Nagymar ton ban, Stotzin gon működött, valamint kettő is Fertőszentmiklóson ben egy nagy téglaégetőkemencét építettek a helyszínen, Süttörön. Már az uradalmakon belüli nyersanyagszállítás is sok munkát adott, amelyet részben az uradalmak jobbágyainak igás robotjával, részben az uradalmak saját állatait igénybe véve végeztettek el. Ez a fajta szállítás nagyobb megterhelést jelentett az igásállatoknak és a kocsiknak, mint a szokásos mezei munka, de még elviselhető volt, mert az uradalom területén belül, kisebb távolságokra kellett végezni, és be lehetett úgy osztani, hogy az időszakos munkák (kaszálás, szüret) csúcsidején kívüli napokra essen. A fűrészmalmoktól, a tégla- és mészégetőktől és a külön erre kialakított faanyag-raktározó helyekről Süttörre való szállítás lebonyolításához azonban az uradalmak igazgatása a jobbágyok úrbéri kötelezettségei között szereplő ún. hosszú fuvarokat vette igénybe: a jobbágyok kötelesek voltak saját kocsijukkal és állataikkal az uradalom szállítandóját nagy, km-es távolságokra is elvinni. Az évente teljesítendő hosszú fuvarok száma különbözött, de többnyire négy teljes portának együtt kellett évente egy hosszú fuvart elvégeznie nem jelentett tehát túl nagy terhet a parasztoknak. Ez azonban az építőanyagszállítással egy csapásra megváltozott: a jobbágyoknak úrbéri kötelezettségeiken felül további hosszú fuvarok teljesítését rendelték el persze szabálytalanul. A sok ráadás hosszú fuvar már csak azért is súlyos terhet jelentett a parasztoknak, mert ezek miatt néha saját gazdaságukban nem tudták elvégezni az időszerű mezei munkákat. Ráadásul, mivel a parasztszekerek nem voltak igazán alkalmasak a nehéz építőanyagok szállítására, sokszor károsodtak. Az utak rossz állapota miatt az igásállatok is gyakran szenvedtek sérüléseket, és így hosszabb időre kiestek a munkából, sőt egyes esetekben kényszervágásuk is elkerülhetetlenné vált. Minderről számos panasz érkezett a herceghez. Az egyes szállítmányokat az uradalmak vezetésének gondosan meg kellett terveznie és elő kellett készítenie, mert ezek sok szekérből álltak (legfeljebb 75-61

65 ből, rendszerint mindegyik négy igásállattal). Minthogy az egyes uradalmak távolsága az építkezés helyszínétől a legtávolabbit véve akár 70 km is lehetett, és mert minden kocsioszlopnak estig Süttörre kellett érnie, a szekereket már az előző nap megpakolták, hogy a kocsioszlop már kora reggel elindulhasson. Nincs pontos feljegyzés minden 1763 és 1765 között elindult kocsioszlopról és arról, hogy melyik hány szekérből állt, de óvatos becslés szerint ezen évek mindegyikében legalább 3000, de legfeljebb 5000 kocsirakomány építőanyagot kellett Süttörre juttatni. Ez a magas szám abból adódik, hogy az egyes szekerek átlagos teherbírása kicsi (többnyire csupán 500 kg körüli) volt. A hercegi központi igazgatás a helyzet komolyságát akkor értette meg, amikor 1765-ben a Batthyány család dél-dunántúli uradalmaiban (főként a mai Dél- Burgenlandban) parasztlázadás tört ki, s fennállt a veszélye annak, hogy ez a hercegi hitbizomány Vas és Sopron megyei uradalmaira is átterjed. Ekkor belátták, hogy az építőanyag-szállítás eddigi gyakorlatát, azaz a jobbágyok hosszú fuvarjainak túlzó igénybevételét nem lehet tovább folytatni, és I. (Fényes) Miklós herceg úgy döntött, hogy utólag pénzbeli térítést ad jobbágyainak minden az és évben teljesített hosszú fuvarért még ha keveset, mélyen a valódi piaci ár alattit is után minden úrbéri kötelezettségen felüli, Süttörre menő fuvarért fizettek a jobbágyoknak, és egyetértésük nélkül nem lehetett őket a szállításra kötelezni. De 1765 után sokkal inkább igénybe vették az építőanyag-szállításban az uradalmi majorságok fogatait is, valamint azoknak a jobbágyoknak a szolgálatait, akik mellékkeresetért szívesen fuvaroztak től a kastélyépítkezés számadásait is máshogyan vezették. Anton Kühnelt saját kérésére felmentették ez alól a feladat alól, amit a továbbiakban Paul Trimmel, a süttöri uradalom tiszttartója látott el, akinek ezért a herceg fizetésemelést engedélyezett. Trimmel megváltoztatta a könyvelés rendszerét és megszüntette azt a külön rovatot legalábbis az általam vizsgált 1765 és 1767 közötti évek számadásaiban amelybe Kühnel korábban az egyes uradalmakból érkező szállítmányok adatait rögzítette, és ezzel nagyon megnehezítette számunkra az e szempontból való áttekintést. Ennek az is oka lehetett, hogy az építkezés elején volt szükség primér építőanyagok olyan hatalmas tömegére, mint amit tanulmányomban példaképpen érzékeltettem, és a munkák előrehaladtával fokozatosan csökkent az uradalmakból beszállítandó anyag mennyisége. (Szentesi Edit fordítása) 62

66 Galavics Géza Eszterháza 18. századi kertje A tanulmány szövege a november 8-án az MTA kongresszusi termében a Műemlékek Állami Gondnoksága és az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete rendezésében megtartott tudományos konferencia előadásának szövegével azonos, egészen a tanulmány befejező részében található *-ig. Jegyzeteit azonban aktualizáltam, s az adott témával kapcsolatos újabb megfigyeléseimet ezekben, s a Függelékben fejtettem ki (a néhány szokatlanul hosszú jegyzet terjedelme erre vezethető vissza). A 2002-es ülésszak koncepcióját Dávid Ferenc alakította ki, részeként annak a nagyszabású és intenzív munkának, amellyel ő ben a MÁG felkérésére a Hild Ybl Alapítványon keresztül a fertődi Esterházy-kastély és melléképületei, kertjei, gyűjteményei kutatását tematizálta. A cél az épületegyüttes helyreállításának, revitalizálásának és hasznosításának komplex, tudományos kutatásokon alapuló előkészítése, s az erre vonatkozó javaslatok megtétele és rendszerbe foglalása volt. A konferencia délelőtti blokkjában nagyrészt a kastélyhoz és a benne folyó élethez kapcsolódó előadások, délután pedig az Eszterháza kertjéről szólók hangzottak el, ez utóbbiak Mőcsényi Mihály elnökletével és kommentálásával. Dávid Ferenc tőlem Eszterháza barokk kertjének művészettörténeti kontextusba való elhelyezését, s a korábban közzé tett Eszterháza-látképkatalógus 1 megjelenése után talált új Eszterháza ábrázolások bemutatását kérte, Fatsar Kristóftól a Növényalkalmazások Eszterházán a 18. században, Alföldy Gábortól pedig Eszterháza kertjének újjáélesztése a 20. században témakörök elemzését. Az ülésszak másnap Fertődön folytatódott, ahol a MÁG munkatársai és különböző területek szakemberei mutatták be az ott folyó és tervezett munkákat. A tervek szerint a konferencia előadásait a MÁG adta volna ki, de sem ez, sem a Dávid Ferenc által kidolgozott és szakemberek széles körét érintő kutatási program nem valósult meg. Fatsar Kristóf akkori előadása nyomtatásban nem jelent meg, Alföldy Gáboré pedig beépült a szerző tanulmányaiba nyarán, nem sokkal Mária Terézia látogatása előtt, egy előkelő angol vagy francia utazó járt Eszterházán. Európai utat tett, s élményeit majd egy évtizeddel később útilevelek formájában jelentette meg. Eszterházának nemcsak kastélya, de kertje is elbűvölte, amelyről azt írta benne lugasok, szökőkutak, sétányok, lankák és völgyek váltakoznak varázslatos rendszertelenségben. Elragadtatását útitársa, egy bizonyos M. de Laval szavaival is megfogalmazta, aki nagyon lelkes volt az Esterházyak kertjének látványától. Kitörő lelkesedését látva, megkérdeztem tőle, vajon összehasonlítható-e ez a kert bármi módon a Versailles-ival. Ó, meghiszem azt! válaszolta. Versaillest ugyanis kifejezetten úgy építették meg, hogy semmivel se legyen összehasonlítható [ ] Mégis okkal állíthatom, hogy Franciaország kivételével, az eddig látott országok egyikében sem láttam olyan szépet, mint ez itt. 3 Eszterháza, mint magyar Versailles hírét külföldről jött utazók és a nevezetes ünnepségek résztvevői alakították és terjesztették, s ezzel az epitheton ornans-szal a leggazdagabb magyar arisztokrata rezidenciájának rangját és meritumát jelölték ki. 4 Herceg Esterházy Miklósnak ez a párhuzam bizonyosan nem volt ellenére, sőt. Mégis, ha a művészettörténész azon az általános tapasztalaton túl, amelyben Európa minden királyi udvara s minden hercegsége Versailles, illetve a francia udvar mintájára figyel, azt szeretné vizsgálni, lehetett-e; s ha volt, milyen lehetett az a kapcsolat, amely Eszterháza kertjét Versailles kertjéhez köti az eddigi kutatási eredmények ellenére, Eszterháza 18. századi kertjének történetében alapkérdések tisztázatlanságába ütközik. Mint ismeretes, Eszterháza épületét és kertjét együtt kapta szárnyára a hírnév. Ezt elragadtatott kortársak útibeszámolói, a kastély fénykorából származó leírások, a kastélyról és parkjáról készült egykorú ábrázolások, térképek őrzik, s mindenekelőtt maga a fennmaradt épületegyüttes és az azt befogadó táji környezet. Csak éppen nem egyenlő mértékben. Fertődön ugyanis az Esterházy-kastély hatalmas tömege, épületeinek elrendezése, az építészeti téralkotás, a falsíkok és a tér tagolásának plasztikai és ornamentális dísze, szín- és formagazdagsága ma is őrzi az es évek ízlését, reprezentációs formáit, miliőjét; ám ugyanez a kastély kertjéről már nem mondható el. A barokk térszerkezet meghatározó elemei megmaradtak ugyan, azaz a hajdani barokk kert területét nem (vagy nem nagyon) építették be, de a kamarakertekben és a kerti homlokzat előtti parterben nem barokk kori, hanem a 20. század elején telepített kert található. 5 A parteren túli vadaskertben pedig, amely profán templomaival, 63

67 1. kép Eszterháza kastélya és kertje 1760 körül. Archív fényképfelvétel egy lappangó olajfestményről (László Tibor felvétele, 1928, MNG, Fotótár. A vágatlan negatív mai állapotának reprodukciója) bosz kettjeivel és játszótereivel annyi fényes ünnepségnek adott helyet, egyetlen barokk kori építmény vagy szobor sem maradt meg. S a Bagatell, vagyis a kínai ház és az egyik kaszkád kivételével, még csak tervet vagy ábrázolást sem ismerünk róluk. 6 Eszterháza parkjának az a képe, amelyet a messzi madártávlatból ábrázoló régi látképeken vagy az egyezményes jelekkel operáló térképeken ma látunk, igencsak távol esik attól a képtől, amelyről az egyes épületek formáit, díszítését, pompázatos berendezését megörökítő leírásokból tudunk. A kétféle nézőpontot egymáshoz közelíteni, s ily módon a képet élesebbé, a megrajzolt összkép vonalait markánsabbá tenni a művészettörténet és a kerttörténet módszereivel lehetséges. Eszterháza kertjének története nemcsak a kertről szól, hanem egy új főúri birtokközpont kialakításáról is. Bár Eszterháza igazi hírnevét mint hercegi rezidencia szerezte, története nem hercegi rezidenciaként kezdődött, hanem éppen annak ellenében. Építtetője és tulajdonosa ugyanis a család hercegi ágában másodszülött volt. Mivel a hercegi címet és a család predikátumában is szereplő Fraknó várát meg a kismartoni hercegi rezidenciát mindig a család legidősebb férfitagja, a majorátus ura birtokolta, az öröklési rendben kissé háttérbe szoruló, grófi címet viselő ifjabb testvérnek nemegyszer magának kellett a megosztott, kisebb értékű birtokon új birtokközpontot, saját rezidenciát kialakítania. Eszterháza esetében is ez történt, ugyanúgy, mint az Esterházy család történetében Pápa, Cseklész, Tata, Csákvár és Réde kastélyának kiépítésekor is. Eszterháza barokk kori története valójában Esterházy Józsefnek, Esterházy Fényes Miklós apjának történetével kezdődik. Ő is másodszülött volt, s ő hozta létre 1719-ben a süttöri uradalmat, ő adott megbízást 1720-ban Anton Erhard Martinellinek Süttörön egy emeletes kiskastély megépítésére. Korai halála után fiai vitték tovább a hercegi ágat. Az idősebb fiúé, Pál Antalé lett a hercegi cím. Ő a kismartoni hercegi rezidenciában élt, míg a fiatalabb testvér, Miklós, grófi titulussal Eszterházán, pontosabban a Süttör falu határában emelt kastélyban. Esterházy Miklós 1762-ig, 48 éves koráig, másodszülöttként építette, bővítette, díszítette süttöri kastélyát és kertjét három évtizeden át táján úgy érezte, hogy a süttöri rezidencia és kertje elkészült, s elképzeléseinek, vágyainak, rangjának megfelelően készült el. Festőt hivatott s a kastélyegyüttesről reprezentatív, nagy olajképet festetett (1. kép). A festmény egyik legfontosabb információja, 64

68 2. kép Vasszécsény, Ebergényi-kastély (Mentényi Klára felvétele, 2010) 3. kép A körmendi Batthyány-kastély látképe rézmetszeten, Részlet 4. kép Versailles, a királyi kastély látképe Pierre Patel olajfestményén, 1668 előtt hogy a kastélyegyüttes térelrendezése már a mai állapotnak megfelelő volt. De a kastélyt még különálló oldalszárnyak fogták közre, s a félkörívesen záródó díszudvart is csak kerítés határolta. A lécvázas folyosókkal szegélyzett parter azonban már az erdő széléig ért, s az erdőt már akkor is lúdlábrendszerű hármas út, patte d oie vagy trivium szelte át. 8 Az egykorú magyarországi barokk művészetben e kastélyegyüttes részelemei külön-külön másutt is megtalálhatók voltak. A hajdani süttöri kastélyhoz nagyon hasonló áll ma is Vasszécsényben (2. kép), s feltehetően ezt is Franz Anton Martinelli tervezte, míg a süttöri díszudvar elrendezése a szabadon álló oldalszárnyakkal s záróelemként a kerítésbe foglalt őrházakkal a körmendi Batthyány-kastély közel egykorú épületéhez (3. kép) volt hasonló. 9 A különbség, a meghatározóan fontos különbség a kastély és a kert, valamint a környező táj viszonyában volt. Körmend kertje csak a két orangerie-vel lezárt parterre terjedt ki, Eszterházán viszont a kastélytól kiinduló háromágú útrendszer a környező erdőt is a kastély parkjához kapcsolja. A barokk tájépítészet egyik leghatásosabb eleme volt a patte d oie, amelyet már a reneszánsz városépítészetben és kertművészetben is alkalmaztak, de óriási léptékben, egy messze nyúló táj vagy egy egész város fő tengelyeinek kijelölésére csak a barokk művészet használta. Fókusza, miként Eszterházán is, egyetlen pontra, a kastély épületére s annak birtokosára irányult, s perspektivikusan szétfutó útjai birtokának, uralmának végtelenbe vesző határait érzékeltették. Az erdőt, amelyet keresztülszel, Lésnek hívják, s nevében is jelzi a lés a les, lest vet régies alakja, hogy a Fertő-partnál magasabban fekvő tölgyes már régen is jó vadászterületnek számított. 10 Területét, útrendszerét két egykorú térképről, a kert legkorábbi alaprajzairól ismerjük. A korábbi, amelyik eddig ismeretlen volt, 1750 táján készülhetett, s megfelel a madártávlatból ábrázolt nagy festmény kertbeosztásának. 11 Nem szakember munkája s nem is léptékhelyes, de útrendszeréből jól látszik, hogy a süttöri Lés-erdő már ekkor gondosan megtervezett vadaskert volt, s az is, hogy Miklós gróf vadaskertjében ekkor már valamiféle oszlopos, hagymakupola-szerű tetőzettel lezárt pavilon is állt. A másik egy 1760 körüli mérnöki felmérés, amely nemcsak az erdő útrendszerét, hanem még az erdő ösvényeit is mutatja. 12 Kékkel a meglévőket s pirossal egy tervezett új ösvény nyomvonalát, amely a parter egyik sarkától indulva körbejárja az egész erdőt, s vadetetők szegélyezik. A vadaskertet három párhuzamos és egy lúdlábrendszerű út szeli át hosszában s kilenc keresztben. Az így létrehozott raszterhálóból még két szimmetrikusan kialakított tér válik ki, a vadászatok nélkülözhetetlen rendezvous -tere, nyolcágú csillag formában, ahogy ez a kor vadaskertjeiben, így például a bécsi császári vadászterületen kialakított Augartenben, vagy Esterházy Miklós bátyjának, Pál Antalnak kismartoni vadaskertjében is megfigyelhető. 13 Építészetnek és táji környezetnek az a rendkívül látványos és szuverén összekapcsolása, amely az Esterházy Miklós grófi rezidenciájáról készült olaj- 65

69 5. kép Nicolaus Jacoby: Eszterháza kastély- és kertegyüttesének térképe, körül (ÖNB, Kartensammlung) 66

70 6. kép Nicolaus Jacoby: Eszterháza, a vadaskert exedrája, 1763 körül (reprodukció Zádor 1931 i. m. után) 7. kép Exedra motívuma André Mollet kert-traktátusából, 1651 festményen látszik, különleges és egyedülálló lehetett az akkori Magyarországon. Noha Eszterháza a magyar Versailles kitüntető elnevezését már a hercegi rezidenciává átalakított kastélyegyüttesről kapta, mégis, ha Eszterházáról az átalakítások előtt festett olajképet összevetjük XIV. Lajos vadászkastélyának, a nagy versailles-i átalakítások előtt készült ábrázolásával (4. kép), akkor aligha lehet kétséges, hogy Eszterházának még a 18. század első felében megtervezett elrendezése a francia udvar példáját követi, de annak régiesebb, nyilván többszörös áttételen keresztül érkezett változatát. S a párhuzamban érdemes az épület és a táj kapcsolatára, az építészeti elrendezésre, a különálló oldalszárnyak és az őrházas, íves kerítés párhuzamára, s Versailles-ban az épület bejáratától, Eszterházán pedig a kerti homlokzattól induló trivium kialakítására külön is figyelni. 14 Eszterháza történetének különlegessége, hogy birtokosa, szokatlan módon, azután is ragaszkodott a süttöri kastélyához, hogy 1762-ben bátyja váratlanul meghalt és ő lett a hercegi cím birtokosa. Noha beköltözhetett volna kismartoni kastélyába, amely azelőtt is és azóta is az Esterházy hercegek székhelye, mégis inkább kívánt régi süttöri kastélya átalakításával egy új, 8. kép Zeist kastélya és kertje a 18. század elején. Színezett rézmetszet Magyarországon addig sohasem volt, Európa hercegi udvaraival vetekedő kastélyt és kertet megépíteni. Ez lett élete végéig állandó lakhelye, rezidenciája. 15 A művészettörténet arra keresi a választ, hogyan épült ki a kastély és környezete, e folyamatnak milyen időbeli állomásai voltak, s mely szándékok és példák mentén, milyen formák és tartalmak által jött létre az 67

71 9. kép Eszterháza mulatóerdeje trompe l oeil metszeten, körül (ÖNB) 68

72 a különleges mű, amelyet azután Esterházy Miklós herceg 1765-től jónak látott családja nevével feldíszíteni, vele azonosítani. Ettől kezdve hívják a helyet, ahol az Esterházy hercegek kastélya áll, Eszterházának. Mint ismeretes, az évet követő majd három évtized igen nagy változásokat hozott Eszterházán. Miklós herceg ez alatt az idő alatt teljesen átépítette a kastélyt, s Mőcsényi Mihály és Dávid Ferenc kutatásaiból azt is tudjuk, melyek voltak az építkezés fázisai. 16 Az elkészült hercegi rezidenciát hatalmas cour d honneur-jével, egységes homlokzatával, díszlépcsős, s előbb babilonos kupolával, később ballusztrádos Belvederrel koronázott főépületével az építészet nyelvén megjelenő társadalmi rang nézőpontjából egy világ választotta el a régi grófi kastély összképétől. A kert történetével kapcsolatban a kérdés úgy tehető fel, vajon hogyan jártak el a kert átalakításakor? Ahogy a kastélyépületen belül az új termek egész sorát alakították ki a herceg és vendégei, az udvari élet társasági alkalmai, a hercegi gyűjtemények, a műkincsek és luxusbútorok elhelyezéséhez és bemutatásához, ugyanúgy a kastély tágabb környezetében is az új funkciók igényei szerint osztották fel a teret. Esterházy Fényes Miklós arra törekedett, hogy az udvari kultúra, a főrangú életvitel olyan meghatározó elemei számára, mint a zene, a színház, a tánc, a vadászat, a lovaglás s a szabadtéri ünnepek, önálló tereket, épületeket alakítson ki, s ezek az idő eltöltésének színtereként egymáshoz kapcsolódó láncolatot alkossanak. 17 E törekvés jegyében épült meg a parter szélén a kínainak nevezett táncterem a táncmulatságok számára; átellenében, az orangerie mellett, a bábszínház, amely zenei és színházi produkciókat is befogadott; a másik oldalon az Operaház, Eszterháza büszkesége. Aztán még a kávéház, azon túl a lovarda, még tovább a muzsikaház és a vendégfogadó, mindegyik a hercegi udvar életének, magas szintű kulturális eseményeinek és vendégjárásának szolgálatában. A hercegi rezidencia kertje is megtartotta a grófi kastély körül kialakított kert rendszerét. Azonos maradt a parter és a kamarakertek területe, sőt az 1770-es évek nagy ünnepségének végéig mindkettőnek még a tértagolása is. Részleteik legjobban az 1762-es ún. vezérterv rajzán láthatók, s a különböző típusú hímzéses parterekben és boszkettekben a gazdagon variálható növénykiültetésekkel tudtak változatos hatást 10. kép Anton Traut: Eszterháza kastélya és kertje. Részlet a Hanság és Eszterháza madártávlatú térképéről, rézkarc, 1780 (OSzK) 69

73 11. kép A Bagatelle (kínai ház) Eszterháza kastélykertjében. Színezett tollrajz (MOL) elérni. A parter összképe majd csak a szobrok és vázák megjelenésével, az 1770-es évek végén bekövetkezett átalakítással változik meg. Ekkor a parter útjainak találkozásánál az antik mitológia alakjait ábrázoló szobrokat és kővázákat helyeztek el, s a hímzéses parterek és nyírott boszkettek formáit egyszerű füves táblákra cserélték. Ezek ékességét a széleiket keretező, zománcosan csillogó virágszegélyek, és a kései franciakert divatos motívumai, a corbeille de terre, azaz a virágkosár különböző nagyságú formái adták. Gae - tano Pesci festménye 1780-ban a kertnek ezt az állapotát örökíttette meg. 18 Eszterháza kertegyüttesének modernizálásában a legjelentősebb változásokra a vadaskert területén ke- 70

74 rült sor. Ehhez a vadaskert területét táján megosztották, s belsejébe új funkciót telepítettek. A külső részt meghagyták vadaskertnek (Thiergarten, Parc de Cerfs), együtt a délkeleti sarkában a külön elkerített, vaddisznós kert -tel (Schweingarten, Parc de Sangliers); a belső, a kastélyhoz közelebb eső részt pedig a főallé két oldalán leválasztották, s ott egy különleges, pavilonokkal, szökőkutakkal, kerti templomokkal, játszóterekkel díszített kertet alakítottak ki. Ez utóbbit inkább csak kert -nek nevezték (Garten, Jardin), pontosabban többes számban kertek -nek (Gärten, Jardins), mert valójában két kertet foglalt magába. A kisebbiket, a parter díszkertjét, amelyet a német terminológiában általában Ziergartennek neveztek, s Eszterházán már az es években kialakíthattak, és a nagyobbikat, a vadaskertből 1764 táján kerítéssel leválasztott Lustgarten -t, amelyet magyarul csak jobb szó híján szoktunk mulatókert -nek nevezni. Eszterháza kertművészetének ez utóbbi volt a legnagyobb szabású alkotása, elgondolásában, méreteiben, a megformálás különlegességében, változatosságában és építményeiben is. Kialakítása úgy történt, hogy a főallé mentén a vadaskert meglévő úthálózatára egy álló téglalap formájú, félkörívvel lezárt mezőt illesztettek. Ezt a teret a vadaskert keresztútjai és a hosszanti főallé nyolc, változó szélességű mezőre osztották. Ezt a nyolc mezőt azután különböző geometriai formákkal, csillagot, kört, nyolcszöget, átlós négyzetet és átlós téglalapot képező útrendszerrel osztották föl, s mindegyik mező közepére kőből, fából vagy nyírott sövényből valamilyen kerti építményt helyeztek. E mulatókert legkorábbi, 1764 körül készült tervrajzát csak egy 70 évvel ezelőtt megjelent tanulmányból ismerjük (6. kép). 19 Tanúsága szerint az első két, csillag alakú mezőre, a vadaskert hajdani két rendez-vous terére kerti templomokat terveztek, ez lett a későbbi Nap- illetve a Diana-templom. A következő erdőrészt négyfelé osztották, s az utak találkozásánál a jobb oldalon egy Oval Platz -ot képeztek ki, nyírott sövényarchitektúrából formált íves árkádsorral (ide kerül majd később a Bagatell), a bal oldalon pedig nyolcszögű úthálózatra felfűzve öt szökőkútból álló együttest. Ezután két átlós útrendszerű térség következett, ahol az átlók találkozásánál előbb pavilonokat, később szökőkutakat terveztek, s ahová végül játékterek kerültek. Az utolsó mező útjait fekvő téglalapok konvex és konkáv változatainak formájára vezették, s a mulatókert végét félkörívesen zárták le. Ezen a tervrajzon még hiányzik a kert félköríves záródásának két szimmetrikusan elhelyezett épülete, a Vénusz- és Fortuna-templom, amelyek valamennyi későbbi ábrázoláson szerepelnek majd. Maga a mulatókert félköríves zárásával együtt alkot egy kertművészeti egységet. Ez az elrendezés a kor franciakertjeinek egyik legfontosabb, legkarakteresebb motívuma. Exedrának nevezik az ókori építészetből származó, annak hagyományára utaló terminológiával. Már a reneszánsz képzőművészet is alkalmazta az egymás mellé rendelt terek egyikeként, s ezt egy 17. századi francia kerttraktátusból vett párhuzammal szeretném érzékeltetni (7. kép). Barokk kori karrierjét egyrészt annak köszönhette, hogy mint tértagoló forma az antik hagyományokhoz való tudatos kapcsolódást jelezte, másrészt, mint nagy felületek önálló szcenikus motívuma, a tekintetet a főalléra vezette, s annak hatását látványosan felerősítette. Ehhez Richelieu kertjének exedráját idézhetnénk, s mellette a 18. század elejéről a hollandiai Zeist híres kertjének (8. kép) a nevezetes Het Looval együtt emlegetett példáját. 20 Eszterháza mulatóerdeje tudatosan kapcsolódott ehhez a tradícióhoz. Még akkor is, ha exedrája szcenikai elemként a valóságban kevésbé érvényesült, hiszen erdei út volt csupán, s nem volt előtte tágas szabad tér, ahonnan a tekintetet távolról is irányíthatta volna. Azonban térszervező, reprezentatív funkciója, éppúgy, mint az antikvitást megidéző szerepe tökéletesen érvényesült a kertről és a kastélyról készült képeken, különleges térképeken, madártávlati ábrázolásokon. Eszterházáról 1764 és 1784 között több össznézeti látkép készült, amelyeken készítőik a kastélyegyüttest és a kertet ugyanabban a kivágatban, de különböző készültségi fázisban ábrázolták. Apró eltéréseik, változtatásaik fontos forrásai a kastély és a kert építéstörténetének. Mindegyiken jól látszik a Fertő tó menti táj négy falutól közrefogott térsége, ennek nagyléptékű, a hercegi kastélyt abszolút középpontba állító tértagolása, s azon belül az exedrával lezárt mulatókert kerítéssel, fasorral és kerti úttal kihangsúlyozott szerepe. Néhány éve megkíséreltem, hogy időrendi sorba állítsam darabjaikat, s ez alkalommal újabb, eddig ismeretlen vagy figyelmen kívül hagyott ábrázolásokkal egészítem ki az akkor készített katalógust. Megtalálásuk nem csupán az Eszterházáról készült ábrázolások számbeli növekedését jelenti, hanem új összefüggések felismeréséhez is hozzásegíthet. Ilyen volt korábban Nicolaus Jacoby, Esterházy Miklós lotaringiai származású mérnöke szignatúrájának felfedezése azon az re datált rajzon (5. kép), amely először ábrázolta egységként Eszterháza hercegi kastély- és kertegyüttesének egészét. E bécsi rajz stílusjellegzetességeinek s a különböző Eszterháza-ábrázolásokon az egyes objektumok, térelemek megjelenítési módjának, részleteinek, továbbá a térképek jel- és nyelvhasználatának alapján véltem úgy, hogy minden olyan térképszerű kompozíció, amely Eszterháza kastélyát és kertjét centrális felülnézeti pontból ábrázolta, Nicolaus Jacoby alkotása vagy az ő rajza nyomán készült. Ebbe a körbe tartozik a fertődi kastélymúzeum 1768 és 1772 közé datálható lavírozott tollrajza is, amely vala- 71

75 12. kép Nicolaus Jacoby után: Eszterháza kastélykertjének térképe. Metszetelőkép egy szelence fedeléhez, 1780 (MNM, TKCs) mennyi hasonló ábrázolás közül a legrészletesebben ábrázolja a kerti építményekkel együtt bemutatott partert, s hasonlóképpen az 1772 táján készült, játékos körvonalú rokokó legyező is, amelynek két oldalára, virágfüzéres rocaille-keretbe foglalva, Eszterháza parkegyüttesének ellentétes tájolású metszetábrázolását nyomtatták. Jacobynak a kert és a kertegyüttes történetében játszott fontos szerepét talán az is jelzi, hogy amikor Esterházy Miklós húsz évvel a bécsi rajz keletkezése után metszetekkel illusztrált kastélyleírást adat ki Eszterházáról (Beschreibung Preßburg, 1784), még mindig a Jacoby által képpé szervezett látványt sokszorosították (General Plan), s a metszeten a már rég nyugalomba vonult Jacoby nevét is megadták. 21 A Nicolaus Jacoby rajzai után készült sorozatot gyarapíthatjuk egy eddig ismeretlen, szintén Bécsben őrzött rézmetszettel (9. kép), amely Mária Terézia vejének, az Eszterházán is megfordult Albert hercegnek a gyűjteményéből származik. A francia nyelvű magyarázattal ellátott metszet ritka módon csak az exedrával záródó mulatóerdőt és annak a kastélyegyüttessel kialakított térkapcsolatait mutatja. Megjelenési formája a trompe l oeil-é, a csalóka képé : Eszterháza parkját, mint fatáblára erősített, sarkain felpöndörödő térképet ábrázolja. A fe lül vörös pecsétviasszal, alul kék masnis szöggel rögzített térkép papírtekercsén az ismeretlen metsző leleményeként fény játszik s elmosódó árnyékot vet a halványbarna fatáblára. Eredeti és deliciózus darab, amely formai játékával, eleganciájával az ábrázolás tárgyának különlegességét is érzékelteti, rokonaként és párdarabjaként a legyező formájú kertképeknek. 22 Minden bizonnyal más művész készítette 1775 táján az Eszterházát nem centrálisan, hanem oldalnézetű madártávlatban ábrázoló, látványos kompozíciót. Legfőbb értéke, hogy Jakoby képkivágatát a nézőpont áthelyezésével megszabadítja a térkép-hatástól, s szemlélőjét valódi térélménnyel ajándékozza meg. Esz terháza barokk kertjének nagyszabású térkompozíciója ezen az ábrázoláson jelenik meg a legintenzívebb módon. 23 Hasonló nézőpontú az a kerttörténetünkben nemigen reprodukált s elemzett rézkarc is, amelyet a herceg útépítő mérnöke, Anton Traut maga készített 1780-ban (10. kép). Képzeletbeli nézőpontját az eddig ismert ábrázolásokénál magasabbra emelte, s az egész Hanság látképét adja Boldogasszony kéttornyú templomától az épületeiben is ábrázolt Eszterháza kastélyáig és kertjéig. Témája valójában a herceg által nagy költséggel megépített, a Hanság mocsarán keresztül Pozsony felé vezető töltésút, amely laudációját azáltal nyeri el, hogy a rezidenciához vezet. Anton Traut, a gát mérnök tervezője és kivitelezője az Esterházy Miklósnak ajánlott lappal nemcsak az építtető herceget ünnepelte, hanem magát is, különleges mérnöki teljesítményét (20. kép). 24 Az 1780-ból való rézkarc az utolsó az Eszterházáról készült madártávlatú látképek sorában. A vele egy időben készült 72

76 13. kép Kaszkád Léda és a hattyú szobrával Eszterháza kastélykertjében. Részlet egy 1785 körül készült, a második világháborúban elpusztult gouache-ról 1896-ban készült fényképfelvételből (IM) Pesci-kép és a néhány évvel későbbi gouache-ábrá zolások már földi nézőpontból ábrázolják Eszterháza kastélyát és kertjét. Végezetül fel kell tenni a kérdést, hogy vajon ki tervezte vagy inkább kik tervezték Eszterháza kertjét? A Beschreibungra hivatkozva úgy szokták emlegetni, hogy a herceg magát tartotta a kert tervezőjének. A forrás azonban pontosan megjelöli, hogy a kert térkiosztását (die Austeilung des Gartens) végezték el magának a hercegnek az ideája alapján. Hogy ez a valóságban mit jelenhetett, arra egy másik, közel egykorú barokk kertterv felirata szolgál információkkal. A herceg vejének, Grassalkovich Antalnak ivánkai kertjéhez készült terven olvasható, hogy az alaprajzot a gróf úr őméltósága elgondolta, meghatározta (angegeben), s az arra való mesterek elkészítették. 25 A történész azonban éppen az arra való mesterek nevét szeretné megismerni, hiszen egy adott tájban az ő ismereteik, tudásuk, tapasztalatuk és tehetségük révén lett a kert térélményt adó valósággá. Eszterházán az arra való mesterek legkiválóbbja Esterházy Miklós lotaringiai származású mérnöke, Nicolaus Jacoby volt. Azok közé a lotaringiai művészek, tudósok és magasan képzett műszaki szakemberek közé tartozott, akik a század közepe táján jöttek a Habsburg Birodalomba, ahol a császári udvar és az arisztokrácia foglalkoztatta őket. Kiváló 14. kép Rössler, Johann: Herkules küzdelme, falikút Eszterháza kastélyudvarán, 1765 (Koppány András felvétele, 2010) 73

77 15. kép A Lófékező huszár szobra a hercegi lovarda oromzatán, Eszterháza, 1780-as évek (a szerző felvétele, 2002) 16. kép A Lófékező antik szobra (Róma). Claude Duchet rézmetszete, 1584, részlet építész (Jean Nicolas Jadot, a bécsi Burg s a budai királyi vár tervezője), nagyhírű kerttervező (Louis Gervais, tervek Schönbrunn és Kismarton számára) és kitűnő vízmérnök (Jean-Baptist Brequin, Schönbrunn és Laxenburg vízrendszerének tervezője, 1784 táján Eszterháza kaszkádjainak kialakításánál szakértő) egyaránt akadt köztük. 26 Nagyobb részük Lotaringiai Ferenc és környezete révén került ide, de Nicolaus Jacobyt még Esterházy Pál Antal (aki maga is a lotaringiai udvarból nősült) hívta udvarába, s neki tervezte (át) a kismartoni vadaskertet. Jacoby 1756-tól közel két évtizedig állt az Esterházy család szolgálatában. Bár tevékenységét elég sok levéltári adat dokumentálja, szerepének megítélésében igen sok a feltevés. Tény, hogy Eszterháza kastélyparkjának legkorábbi, ben készült nagy tervén Jacoby névaláírása olvasható, s hogy két évtizeden keresztül az ő rajzai (vagy az őt követő rajzok) nyomán követjük végig a kert bővítésének, átalakulásának fázisait, s az ő térképével illusztrálták Eszterháza hivatalos leírását (Beschreibung 1784). Ezek teszik kétségtelenné, hogy 1762 után ő végezte Eszterháza barokk kertjének tényleges kialakítását, úthálózata kijelölését, a mulatókerti exedra kiszerkesztését s a vadaskerti útrendszerhez illesztését. Mindazt tehát, amit a mai értelmezésben kerttervezésnek nevezünk. Jacobyról tudjuk, hogy igen sokat rajzolt a herceg számára, hogy elkísérte őt franciaországi útján, s azt is, hogy élete végéig élvezte a herceg megkülönböztetett megbecsülését. Úgy vélem, hogy amikor Jacoby 1780-ban, fél évtizeddel nyugalomba vonulása után, tisztelete jeléül a hercegnek Eszterháza kerttérképével díszített tabatière-t (tubákos szelencét) küldött, akkor gesztusa mögött Eszterháza híres kertje körül kifejtett tervezői, alkotó közreműködői tevékenysége állt. A tör ténetet eddig csak a herceg Jacobyhoz írt nyugtázó s a jutalom összegét is megnevező soraiból ismertük. Ám nemrég előkerült egy eddig ismeretlen, Eszterháza kastélyát és kertjét ábrázoló kis rézkarc (12. kép), amely kör alakú formájával, apró méretével (átmérője 7,5 cm) valamilyen módon összefügghet a szelencével, s őrzi a kert tervezőmérnökének a közreműködésével született műhöz való büszke viszonyát is. 27 Akkor hát nem nevezhetjük Esterházy Fényes Miklóst a kert tervezőjének? Úgy vélem, a kérdést nem helyes így feltenni. Eszterháza nevezetes kertjének Miklós herceg a megálmodója, gondolatban a megtervezője s a létrehozója is. S bizonyos, hogy nemcsak a térkiosztás tekintetében. Ugyanis számára, mint megrendelő számára a kert nemcsak az udvari ünnepségek vagy a főrangú időtöltés helyszíne, hanem szellemi tartalmak hordozója is. Ezeknek is ő volt a megtervezője, s nemcsak a kertre, de az egész rezidenciára, a kastélyegyüttes egészére kiterjedően. Dávid Ferenc hangsúlyozta először, hogy a kastély és a kert egyetlen ikonográfiai egységet képez, s hogy ebben a történeti utalásokat mellőző (mert Fraknót és Kismartont maga mögött tudó) felfogásban a kastély és a kert díszítésének képrendszere a Lustschloss és a Lustgarten funkcióihoz illőek

78 Képi világukból szellemi tartalmak hordozójaként két markáns csoport emelhető ki. Az egyik a Kelet egzotikumát, a másik az antik világot idézi. Az előbbi inkább fali dekoráció, falfestmény, tapéta, lakktáblák, illetve berendezés, sok-sok porcelán és bútor a kastélyban és a kerti épületekben is, s egy látványos, önálló kerti templom a parkban, a kínai pagodát formázó Bagatelle (11. kép). 29 Eszterháza antik ligetté formálása ennél is intenzívebb volt, s fő eszközei nagyszámú kőszobor, pogány templomépítmények s különleges kertművészeti elemek voltak. Elysiumi mezők -nek nevezték a kert egy részét, de valójában az egész kertet azzá kívánták változtatni. Zeusz szerelmei és e szerelmekből született gyermekei s azok szerelmei (s néha még az ő utódaiké is) jelennek meg a kastély parkjának egy-egy kitüntetett helyén s magában a kastélyban is. Legtöbbjüket csak leírásból ismerjük. Így például Latonának, Zeusz egyik feleségének akitől ikergyermekei, Apolló és Diana születtek, s aki a versailles-i park főtengelyében nagy szökőkutat kapott Eszterházán nagy vázája állt a tűzijátéktéren, gyermekeit pedig, nem messze innen, egy-egy kerti templom idézte meg: Apollót a Nap temploma, Dianát pedig a róla elnevezett szentély. Temploma volt a kertben a Zeusz és a tenger találkozásából született Vénusznak is, s a kert két kaszkádja közül az egyiken Zeusz és Léda nászáról készült szobor ezt egy elpusztult Eszterháza-ábrázolás fényképén sikerült azonosítanunk 30 (13. kép), a másikon Zeusz (Danaétól született) fiának, Perszeusznak és párjának, Andromédának a történetét faragták ki. Herkules szoboralakja ékesíti ma is a kastély díszudvarának két falikútját (14. kép), s a kastély együttes másik pontján a Lovarda bejáratát pedig a Lófékező klasszikus antik szobrának magyarítása, a magyar huszár és ágaskodó lovának kőszobra ( kép). Ezek s a park útjain, a pogány templomok környékén, a parter táblás mezőin és a kastély főépületének párkányzatán álló szobrok és a kastély hasonló témájú festményei, falkárpitjai, falképei éppúgy, mint a vadaskert térformáló exedrája, a rendkívül kifinomult kései barokk kultúra udvari kereteit az antik világ párhuzamaival, felidézésével és áthallásaival teremtették meg. Miklós herceg házának, Eszterházának középpontjában, s nemcsak a feudális hierarchia rendje szerint, de a képzőművészetekkel megteremtett világ középpontjában is, a herceg áll. A díszterem Apollója, a barokk uralkodó allegóriák szabályai szerint, a kastély urának jelképe, s ezt a fölötte, az épület homlokzatának középpontjában elhelyezett hercegi címer ugyanúgy megerősíti, mint a hercegnek a sala terrena mennyezetére festett Fürst Nikolaus Esterházy monogramja is. Innen nézve s ebből a szempontból a Belvedere több mint csupán szimbolikus építészeti forma a barokk kert messzeségbe futó útjai Eszterháza nagyszabású művészeti és térbeli kompozíciójában a herceg uralkodói gesztusokkal megjelenített hatalmát és nagyságát mutatják. * Ez a nagyság s Eszterháza kastélyegyüttesének fénykora azonban egyetlen személyhez, Esterházy Fényes Miklós alakjához kötődött ben bekövetkezett halála egybeesett a 18. század végén bekövetkezett társadalmi, mentalitásbeli változásokkal, s fia, Antal és unokája, II. Miklós herceg már nem Eszterházán, hanem a kismartoni hercegi rezidenciában kívánt élni. Mivel Eszterházán megszűnt az az udvari élet, amely a kastélyt és parkját létrehozta, használta s élettel töltötte meg, a kastélynak nemcsak híre, hanem állapota is hanyatlásnak indult. Ez először nem annyira a főépületeknél, mint inkább a kert és a park állandó gondozást igénylő részeinél volt érzékelhető. Legkorábban a nagy parter azelőtt havonta változó virágkiültetéseinél, de a funkciójukat vesztett kerti építményeknél is. Eszterházán egy 1800 körüli, a magyar kutatás által eddig figyelmen kívül hagyott térképen (17. kép) a kastély kerti homlokzata előtt a virágtáblák helyén már egységes zöldfelület látszik, amelybe már fákat és bokrokat ültettek, azaz a parter barokk kiképzését teljességgel megszüntették. 31 A közölt Eszterháza-térkép (részlete egy nagyobb térképnek) a legkorábbi azok közül, amelyek a kertről már a parter barokk kertjének felszámolása után készültek. Ennek időpontja az Eszterháza-kutatások legnagyobb rejtélyei közé tartozott, annak kérdésével, hogy vajon mikor, mi módon és hová tűnt el a kertből az igen nagy számú barokk kőszobor 32 (vagy 38) szobor és 20 faragott kőváza a parterből s 60 kőszobor a vadaskert alléiból oly nyomtalanul, ahogy ma Eszterházán látjuk. Mindeddig még elképzelésünk sem volt arról, hogy hová lehettek. Dávid Ferenc és Fatsar Kristóf szisztematikus levéltári kutatásai során csak a legújabban kerültek elő a család fraknói levéltárából azok az iratok, amelyekből Fatsar Kristóf az eszterházai parter történetének több nyitott kérdését, köztük a barokk parter felszámolásának idejét és módját is tisztázta. Tőle tudjuk, hogy 1799-ben a parter magas fenntartási költségeire hivatkozva előbb javaslatok készültek az egyszerűsítésre, majd 1800-ban a szobordíszes partert föl is számolták. A vadaskerti főallék szobrai ekkora már nagyrészt ledőltek, a kaszkádokat eléjük ültetett fákkal kívánták eltakarni, a parter szobrait pedig Johann Gundrich kismartoni szobrásszal (aki egy részüket korábban bizonyosan faragta is) felbecsültették. Öt szobrot (a Latona-vázát és négy nimfaszobrot, a becslést készítő Gundrich alkotásait) II. Esterházy Miklós herceg megtartott, s a többi közül nyolcat báró Skerlecz József (aki maga jelentkezett vevőként) megvásárolhatott (nem tudjuk, hova szállította a szobrokat), a többit pedig egy meg nem ne- 75

79 17. kép Eszterháza kastélykertje 1800 körül Paul Gablenz térképfelvételén (Esterházy Privatstiftung, Burg Forchtenstein, Kartensammlung, részlet) 76

80 vezett műgyűjtőnek eladták. 32 Eszterháza hatalmas költséggel megépült és szuverén hercegi uralkodók reprezentációs szintjéhez mérhető barokk kertje csak egy évtizeddel élte túl hercegi megalkotóját. Unokája, II. Esterházy Miklós herceg (1794-től Eszterháza ura) Eszterháza (és Kismarton) barokk kertjét nyilván ódivatúnak találta, társadalmi és művészeti reprezentációja számára az új művészet, a klasszicizmus ízlése és ideája kínált keretet. Főkertésze, Matthias Pölt, aki közreműködött Eszterháza barokk kertjének fölszámolásában (s nyilván a kismartoniéban is, ahonnan Jakob Schletterer barokk szobrait távolították el), készítette az első terveket a kismartoni Esterházy-kastély kertjének átalakítására. S a következő két évtizedben Kismartonban került sor a kastély körül a hercegi családhoz méltó, hasonlóan nagyszabású tájképi kert, egy angolkert kialakítására az új stílus szellemében. S ez szerencsés sorsának (s a műfaj modern természetfelfogásának) köszönhetően máig fennmaradt. Eszterháza viszont a 19. században egy teljes évszázadon keresztül csak őrizte a hajdani 18. századi fény és pompa örökségét, fogyatkozó, de még mindig igen jelentős gyűjteményével és fölhagyott, csak struktúrájában megőrződött barokk kertkultúrájával. Újjáélesztésére először az Esterházy család kezdeményezésére került sor a 19. század végén, majd a második világháború pótolhatatlan veszteségeket okozó változásai után ez a magyar állam, a magyar műemlékvédelem feladata lett. Gyakran változó tervektől, koncepcióktól és prioritásoktól meghatározva folyik ma is. Katalógus 1. Eszterháza mulatókertje és épületei trompe l oeil-ként, körül (9. kép) színezett rézmetszet, 17,1 13,3 cm Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Kartensammlung, Alb. Port. 698/5 Francia feliratú jelmagyarázattal A-tól L-ig: A Logeni: des Officiers. B Ecuries pour 100 Cheveaux. C Commedie. D Cabaret. E Musiciens. F Orangerie. G La Fasanerie H Le temple du Soleil. J Le temple de Diane. K Place Ovale L Temple de la Fortune et de l Amour. A térképen belül a megfelelő helyen: Corps de Garde ; Chateau d Esterhaz, Parc des Sangliers ; Partie du Parc des Cerfs. A metszet, mint ezt leltári száma is mutatja, azok közé a térképek és a művészileg a második vonalba sorolt látképek, tájábrázolások közé tartozik, amelyeket az Albertina törzs anyagából vettek ki és tettek át az Österreichische Nationalbibliothek Térképtárába. Ugyanilyen módon jutott a térképtárba Jacoby Eszterházáról készült, nevezetes nagyméretű tervrajza is (jelzete Alb. Port. 202/12; 5. kép), a legkorábbi az Eszterháza barokk kertjeiről készült tervek sorában. Albert herceg Magyarország helytartójaként feleségével, Mária Krisztinával Esterházy Miklós vendégeként többször is megfordult Eszterházán. A kastély díszemeletén számukra egy-egy lakosztályt is berendeztek, ahol ott függött életnagyságú, egész alakos arcképük is. (A két arckép túlélte a háború pusztítását, s néhány éve visszakerült Eszterházára. 33 ) Albert herceg négy alkalommal járt Eszterházán: 1768 szeptemberében, 1771 júliusában, 1773 júliusában és 1781 májusában, minden alkalommal nagy ünnepségek keretében. 34 Feltehetően ilyen alkalomra készült ez a kis, eredeti képi megoldással operáló metszet is, amely a kastélyegyüttes épületeit és a kertből csak a Lustgartent, a mulatókertet ábrázolja. Különlegességét a csalóka kép, a trompe l oeil kép Eszterháza-szelence rekonstrukciós változatok két szelenceformára (Digitális montázs, Makky György, MTA MKI) 77

81 20. kép Anton Traut: A Hanság és Eszterháza madártávlatú térképe, rézkarc, 1780 (OSzK) jelleg adja, úgy ábrázolva kert alaprajzát, mintha a térképet fent pecsétviasszal, lent középen kék masnis szöggel egy falapra rögzítették volna, s a felpöndörödő papírlap sarkai árnyékot vetnek a háttérre. A lapot utólag kézzel színezték, apró piros pontokkal jelölve még a parkerdő útjainak találkozásánál fölállított szobrokat is. Ezek az exedra négyzethálós útrendszerének tizenkét útkereszteződésében álltak, négyesével, s eszerint az utak mentén 48 szobor, az exedra félkörében kétoldalt négy-négy szobor, összesen 56 állt. Rotenstein a Lustgarten területén 60 szobrot említ, 35 s lehetséges, hogy a hiányzó négy kőszobor a park templomainak környezetében állt. A metszet, éppúgy, mint a nagyobb területet befogó, legyezőn ábrázolt kastély és parkegyüttes, táján készülhetett, akár Albert herceg 1773-as látogatására. Sokszorosított grafika lévén, a kis metszetet a vendégseregnek osztogathatták, mégsem ismertünk belőle példányt a hercegi gyűjteményekben sem. Közöletlen. 2. Eszterháza mulatókertje és épületei. Metszetminta egy burnótszelence fedőlapjához, 1780 (12. kép) rézmetszet, 7,3 7,7 cm Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: Felirata a kompozíció alján: BATIMENS: IARDINS ET BOIS ; a kompozíció felső részén: PARC DE CERF ET SANGLIER július 25-én Esterházy Miklós levelet írt a korábbi, két évtizeden át udvari mérnökeként tevékenykedő Nicolaus Jacobynak, amelyben tetszését fejezte ki egy Tabatiere -be, minden bizonnyal egy burnótszelencébe foglalt Eszterháza-térkép kapcsán, s fáradozásáért egy bizonyos Kleinrathon keresztül nyolc dukátot küld. A herceg egyúttal jelezte azt is, nincs ellenére, hogy ilyen Eszterháza-térképes tabatière-ek más gyűjtőknek is készüljenek. A levelet Hárich János, a család levéltárosa találta meg az Esterházy-levéltárban, s írta le kéziratos Eszterháza műtörténetében, megadva a levél levéltári jelzetét is. 36 Valkó Arisztid, mivel az eredeti 78

82 levelet az adott jelzeten már nem találta, Hárich leírása nyomán közölte nyomtatásban is. 37 A levél teljes szövege: Lieber Jacoby! Die von eine Tabatiere verfasste Plans von Eszterház waren mir ganz angenehm, es wird Ihme dahero der Kleinrath nebst der Dosen auch acht Ducaten für seine Bemühung zustellen. Übrigens bin ich ganz nicht entgegen, dass Er auch andern Liebhabern derley Plan mittheilen können. Eszterház den 25t Jul A levélben említett Kleinrath Michael Kleinrath-tal, Esterházy Miklós inspektorával azonos, aki Esterházy Miklós megbízásából Bécsben többször is fizetett művészeknek honoráriumot vagy műalkotásokért egy megadott összeget. 38 A burnótos szelencéről nem került elő további adat az Esterházy-levéltárban. Nem említik az Esterházykincstárban sem, azaz a herceg Jacoby ajándékát nem kezelte műtárgyként. Noha úgy tűnik, a szelencéből később több példány is készülhetett, egy sem maradt fenn közülük. A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának kör alakú kis rézmetszetét a fenti levélben említett, Eszterháza parkjának térképével díszített tabatière-rel hozzuk kapcsolatba. A levél nem szolgál információkkal arról, hogy a szelence milyen anyagból készült, s arról sem, hogy magát a parktérképet milyen formában vitték föl a szelence anyagára, minden bizonnyal annak fedelére. A metszeten (s ennek nyomán a szelencén) ábrázolt Eszterházatérkép a kastély együttest és a Lustgarten részt mutatja, apró méretei ellenére sok részlettel. A tondó még francia feliratot is kapott, az előtérben az épületek: kertek és erdők, fent pedig vadas- és vaddisznós kert tartalommal. Az ábrázolás megfelel a négy év múlva megjelenő Beschreibung metszetábrázolásának, de hiányoznak róla a kastély 1780 után kiépült oldalszárnyai, a télikert és a képtár, a trivium útjai pedig egészen a kastély kerti homlokzatáig futnak. A park apró térképének elkészítéséhez Jacoby fölhasználhatta valamelyik korábbi metszet (a legyező vagy a trompe l oeil) képét, de egyikkel sem egyezik pontosan (kivéve a gránátosházaknak a mostanitól 90 fokkal elfordított elhelyezését, amely a trompe l oeil képen is így szerepel). A szelence a 15. század óta kedvelt műfaja az iparművészetnek, különösen a században sokféle anyagból, sokféle változatban, díszítéssel s funkcióban használták. Díszesebb változatai akár uralkodó ajándékok is lehettek, a legegyszerűbbeket pedig mindennapi használatuk tette sokak számára elérhetővé. 39 A tubákos szelence adományozása a 18. század második felében a társadalmi kapcsolatok több szintjén is jól kimutatható. Ezt akár az Esterházy-udvarban tevékenykedő művész, Joseph Haydn életéből vett példákkal is szemléltethetjük. A burnótszelence adományozása lehetett akár uralkodói kegy megnyilvánulása is: Haydn például, amikor 1797-ben megkomponálta a császári himnuszt, a Gott erhalté -t, a császár arcképével díszített aranyszelencét kapott jutalmul, amit rövid, formális hangú levélben meg is köszönt. De lehetett a szelenceadományozás a zeneszerző, az európai hírű muzsikus megbecsülésének jele is hercegi rangú tisztelőjétől, amint erről Haydn számolt be március 14-én Eszterházáról írt magánlevelében: az elmúlt héten Öttingen von Wallestein hercegtől egész takaros, 34 Dukát súlyú arany tubákos szelencét kaptam, meghívás kíséretében, mely szerint az Ő költségén látogassam meg jövőre, mivel igen erős óhaja, hogy velem személyesen megismerkedjék. (A levelet Haydn a Bécsben kis zeneszalont vivő, őt gyakran vendégül látó Genzingernének írta.) De lehetett a szelenceajándékozás hasonló társadalmi rangúak között barátságos gesztus jele is: így kapott Haydn 1792-ben Londonban a zenerajongó Mr. Shaw házánál burnótszelencét a házigazdától, s viszonzásként Haydn a maga szelencéjét ajándékozta vendéglátójának. S utolsó példaként azt az esetet említjük, amikor 1790 júniusában Haydn Eszterházán a herceg jelenlétében eljátszotta a herceg befolyásos házvezetőnőjének a neki ajánlott szonátát, s a hölgy saját aranyszelencéjét adta át köszönetül Haydnnak. 40 Nicolaus Jacoby Miklós herceg számára küldött Eszterházakertes szelencéjét ebben a kulturális közegben kell értékelnünk. A szelence lehetséges formáját felidézendő, két digitális rekonstrukciót is készítettünk, egy-egy eltérő formájú 18. századi szelencére applikálva Eszterháza kör alakú metszetábrázolását ( kép). A digitális rekonstrukciót Makky György készítette, akinek a tanulmány illusztrációinak képfeldolgozását is köszönöm. Közöletlen. 3. Traut, Anton: Eszterháza látképe a Hanság térképén, 1780 (20. kép) rézkarc, 18,9 (körülvágott) 23,1 cm jelezve jobbra lent: Del. et sculp idem Geometra A. v. Trautt OSZK Kézirattár, Fol. Germ. 511, Graphice nonullorum aedificiorum et regionum kötet ( Széchényi Ferenc gyűjteménye pecséttel), p. 16. Főfelirata a metszeten belül fönt középen szalagon: PROSPECT von dem Dam zwischen Esterhas und Pama von den Ihro Durch. Niko. Fürst von Esterhasi zum Nutzen dem Land machen lassen in Ungarn. Felirat rocaillekartusban a metszeten belül bal alsó sarokban: Der Erfinder dises [mindkét d fordított állású, azaz b] Dams und Weges ist Herr Ingenieur Anton von Trautt velches Verck aus Liebe zum Nutzen des Publici fast mit Lebens Gefähar angetretten vorden. Im Jahr 1777 Monath Oct. ; az egész kompozíció fölött: Invidia Odium Inimicitiam Persecutiones et omnia Mala semper cuique peperit, et parat ; a szövegben az Esterházy-címer alatt: FAMA 79

83 VOLAT. ; a metszet alatt: L. A. Ist der Dam oder Weg über den Morast den obbemelter Ingenieur angezeiget und in den Stande gesezet vorden, Dass Ihro Durchleicht Fürst von Esterhasi im Jahr 1780 Monath Sep. mit seiner Suite darüber gefahren sind. Nr 1 zeiget an das Schlos. 2 Das Chevalier Gebau. 3 Das Comedie Haus 4 Das Officier Gebau. 5 Die Stahllung. 6. Das Musique Gebau. 7. Die Cassernen 8. Das Vürths haus. 9. Die Gräf: Czoberischen Hauser 10. Das Judenhaus und ubrigen der leÿ Hausser. A térképmetszet témája a kép felső részén elhelyezett mondatszalag német felirata szerint: Az Eszterháza és Pomogy közötti gát, amelyet Esterházy Miklós őkegyelmessége készíttetett az ország hasznára Magyarországon. A metszet bal sarkában a rocaille-os keretben a felirat azt is elárulja, hogy Ennek a gátnak és útnak a megtervezője (Erfinder) Anton von Traut mérnök úr volt, aki művét a közhaszon iránti szeretetből 1777 októberében szinte életveszélyek közepette kezdte meg. Az információkat még tovább bővíti a térkép kerete alatt olvasható felirat, amely szerint A fent nevezett mérnök által a mocsár fölött átvezetett gát és út elkészültét jelentette, hogy azon őkegyelmessége Esterházy herceg 1780 szeptemberében kíséretével együtt keresztülhaladt. A munka, amelynek apoteózisára e madártávlati, térképészeti elemekből és valósághűen ábrázolt részletekből összeállított Hanság-térkép készült, kora jelentős vízrendezési és környezetszabályozási teljesítménye, műszaki bravúrja volt, gazdasági, kereskedelmi, szállítási és utazási előnyök jótékony összetett hatásával. Ma is ennek nyomvonalán halad a Fertődről Pamhagenre vezető autóút. Kezdeményezője s költségeinek viselője Esterházy Miklós herceg volt, akinek ebbéli szerepét saját kora is nagyra értékelte. Azok is, akik egyébként a kastélyra és annak luxusberendezésére, ünnepségeire költött mérhetetlen kiadásokat a 18. század vége felé már kritikával illették. Jelentőségét Vályi András lexikona 1799-ben így összegezte: Pomogy falut Nevezetesíti az a tőltés, mellyet a földes Uraság 1777-dikben kezdetett, s 1780-dikban már készen vólt, és az egész vidéknek, s a Hanságban lakó embereknek, sőt a kereskedésre nézve is különösen hasznos: 19 hídak vagynak e tőltésben, hogy áradáskor a víz könnyebben elfolyhasson; [ ]. 41 Anton Traut a tervező és a kivitelezés irányítója okkal lehetett büszke teljesítményére. Ezt kívánta ben a maga készítette rézmetszeten megörökíteni, s egyúttal hercegének hódolatát is kifejezni. Minden információt és hódoló gesztust ebbe az ábrázolásba akart belesűríteni, ezért van a térképen (kalligrafikus) feliratok sokasága, Esterházy hercegi címer, különleges égtájjelző, feliratos mondatszalag, ro caille-os keretdísz, folyamisten halászhálóval s legfőképpen a hercegi rezidencia a messziről hozzávezető úttal. Erdők, mezők, mocsarak térképjelei, falunevek, megyenevek, földrajzi nevek sokasága latin és német hódoló feliratok kíséretében. Eszterháza ábrázolása oldalsó madártávlatból készült, s ebben társa az 1773-ra datált másik Eszterháza-ábrázolásnak. 42 Készítője rézmetszőként gyakorlatlan, vonalvezetése bizonytalan (betűin a b és a d szárai a metszettechnikában felcserélődnek), de a kastély és környékének 1780 körüli állapotához, különösen a melléképületek vonatkozásában új információkkal is szolgál. Annál is inkább, mert nézőpontja Fertőszéplak felől fölvett, míg a másik oldalnézetű ábrázolás Süttör felől láttatja a kastélyt és környékét. Ez utóbbi például a kastélynak még babilonos kupolás változatát örökítette meg, Traut metszete pedig már az 1778-ban elkészült Belvedere formáját. Szükséges lenne a rézkarc különböző levonatait összegyűjteni, mert az általam ismert Széchényi Könyvtári példányok (a reprodukált és leírt lap a Kézirattárban, egy másik a Térképtárban, jelzete TM 4052) feliratban több helyen eltérnek egymástól. Irodalom: Mőcsényi 1998, 154.; CD d65 4. Gablenz, Paul: Eszterházának és környékének térképe, 1800-as évek eleje (17. kép) színezett tollrajz, cm jelezve balra lent: Gezeichnet durch Paul Gablenz Forstamts-Practicanten Esterházy Privatstiftung, Burg Forchtenstein, Kartensammlung, KA 1595 Felirata: Plan der gegend von Esterhaz. A teljes térkép Eszterházát és környékét ábrázolja egy olyan széles sávban, amely Eszterháza vadaskertjét foglalja magában. A lap másik meghatározó eleme a (Fertő)Széplak falutól Eszterházára vezető út és házai, s körötte a környező községek szántóföldjei és erdei. Készítője, Paul Gablenz a térképen az Esterházyak erdészeti hivatala gyakornokának nevezi magát (Forstamts-Practicanten), egy másik, szintén ez idő tájt készült térképen (A kismartoni vadaskert ábrázolása) pedig a kapuvári uradalomhoz beosztott szakemberként ( herrschaftl. Kapuvar/Kettzölyer Forst- und Jagd Adjunkt ). Térképén Eszterháza környékének nagyobb területi egységeit németül adja meg, például Thiergarten, a kisebbeket pedig az ott használatos magyar nevükön, például a kastély előtt, amelyet akkor Vár -nak hívtak, Vári Réth, vagy a Lés-erdőben a Remete lakásnál. Bár a térkép szerepelt az 1995-ös kismartoni Esterházy-kiállításon, 43 s a 2008-as fraknói vadászati kiállításon is, 44 a magyarországi Eszterházakutatás eddig még nem kapcsolta be forrásai körébe. Jelentőségét az adja, hogy ez az első térkép a Beschreibungban közölt metszetalaprajz (1784) után, amely a 80

84 kertnek nem a Jacoby által rögzített, mindenütt szimmetrikussá formált útrendszerét, hanem a valós állapotot mutatja, s elsőként dokumentálja a parternek már a barokk kert felszámolása utáni beültetését. A térkép tanúsága szerint a partert ekkor már valamilyen fűfélével vetették be, s a hársfasor irányváltoztatásával egy vonalban két facsoportot ültettek. Hogy Gablenz térképének hitelessége részleteiben is értelmezhető legyen, össze kell vetni motívumonként más 19. századi Eszterháza-térképekkel. A térkép készítője ugyanis, bár részletezően jelölte a téglából emelt épületeket (még a szentmiklósi út mentén emelt kerítést is), mégis, a Lés-erdőben a két vadászházon kívül nem jelzett szilárd építményt. Noha Szakonyi Ignác négy évtizeddel későbbi helyszínrajza 45 szerint a kastélykert még akkor is őrzött a barokk kertre utaló elemeket. Irodalom: Die Fürsten Esterházy. Magnaten, Diplomaten & Mäzene. Eisenstadt, Schloss Esterházy. Ausstellungskatalog. Red. Jakob Michael Perschy. Eisenstadt, 1995, Kat.-Nr. XXIV/2.8; Fürstliches Halali. Jagd im Hofe Esterházy. Burg Forchtenstein. Ausstellungskatalog. Hg. Stefan Körner. München Berlin London New York, 2008, Kat.-Nr. 19. és kép a 96. oldalon (teljes kép). Jegyzetek 1 Galavics Géza: Eszterháza 18. századi ábrázolásai a kép mint művészettörténeti forrás. Ars Hungarica, 28 (2000), Alföldy, Gábor: Historical Revivalism in Hungarian Country House Gardens: An Exploration and Analysis. Acta Historiae Artium, 48 (2007), : ; illetve Alföldy Gábor tanulmánya e kötetben. 3 Moore, John: Lettres un voyageur Anglais sur la France, la Suisse, l Allemagne et l Italie, II. Traduite de l anglais de M. Moore. Paris, 1782, Szerzőjéről s az írás nyelvvariánsáról lásd e kötetben Szentesi Edit írását, továbbá G. Györffy Katalin: Kultúra és életforma a XVIII. századi Magyarországon. Idegen utazók megfigyelései. (Művészettörténeti Füzetek 20.) Budapest, 1991, Versailles és Eszterháza párhuzamai az Esterházy leírásokban: Dieses Schloß ist Versailles in Frankreich fast ganz ähnlich, nur das ist nicht so gross ist (Rotenstein, G. E. v. R.: Reisen durch einen Theil des Königreichs Ungarn im Jahr 1763 und folgenden Jahren. In: Johann Bernoullis Sammlung kurzer Beschreibungen. Bd. 9. Berlin, 1783, , modern közlése: Mőcsényi Mihály: Eszterháza fehéren feketén. Budapest é. n. [1998], CD-melléklet, B03); le petit Versailles de l Hongrie (Excursion en Hongrie en Mai Le Maitre, le Palais le Thêatre, et le Bois, Tout plait en ces beaux Lieux, tout instruit à la fois. Vienne, 1784; Landon, Robbins Chandler Howard: Haydn at Eszterháza (Haydn. Chronicle and Works 2.) London, 1978, ; idézi Dávid Ferenc: A fertődi Esterházy-kastély történeti helyiségkönyve: funkciók és falburkolatok. Ars Hungarica, 30 (2002), : 313.); Il n y a point de lieu en France, exepté Versailles qui soit aussi magnifique. Le château est d une grandeur immense (Riesbeck: Voyages en Allemagne Paris, 1788, közlése: Mőcsényi i. m. CD b11). Eszterházát Versailles-on kívül egy másik királyi kastély, az angliai Hampton Court parkjával is összevetették, s nem kisebb személyiség, mint az Eszterházán évtizedeket eltöltő Joseph Haydn. Második, ben tett angliai útja során, mint naplójában följegyezte: Útban Portmuth felé, Hampton Court-ban megnéztem a régi királyi kastélyt. Igen nagy. Gyönyörű parkja az eszterházaihoz hasonló, három fő fasorral, remekművű bronzfigurákkal és nagyon szép márványvázákkal. Különösen szépek a főbejárat és a mennyezet festményei, Verrio festő művei. A kastélyt túlnyomóan nemes katonaözvegyek lakják. Bartha Dénes Révész Dorrit: Joseph Haydn élete dokumentumokban. Budapest, 1978, Alföldy 2007 i. m és Alföldy Gábor tanulmánya e kötetben. 6 Eszterháza 18. századi terveiről, látképeiről Galavics 2000 i. m Az azóta talált új vagy a magyar kutatás által nem vagy alig figyelembe vett ábrázolásokat katalógusba rendezve lásd e tanulmány Függelékében. 7 Martinelli szerződését közölte Fatsar Kristóf: Anton Erhard Martinelli évi tevékenysége. Ars Hungarica, 28 (2000), Az Esterházy családon belül a süttöri, később eszterházai kastély és kert kialakításában a tulajdonos másodszülötti pozíciója volt a meghatározó. Ezt Dávid Ferenc hangsúlyozta legelőbb, két, Eszterházáról szóló korai írásában, amelyek évekkel később jelentek meg, mint ahogy a szerző leadta kéziratukat (Dávid Ferenc: A fertődi Esterházy-kastély építéstörténete. Megjegyzések Mőcsényi Mihály könyvének megjelenése után. In: Romantikus kastély. Tanulmányok Komárik Dénes tiszteletére. Szerk. Vadas Ferenc. Budapest, 2004, ; Eszterháza települése, épületei és kertjei a 18. században. In: Fertőd, Süttör Eszterháza évszázadaiból. Tanulmányok. Szerk. Bertha János. H. n. [Győr], 2006, ). Mivel mindkettőt még kéziratban olvashattam s eredményeiket hasznosíthattam, az alábbiakban utalok rájuk. A korábbi, Dávid Ferencnek az első, Eszterházáról szóló írása Mőcsényi Mihálynak az Eszterháza-kutatásban fordulatot jelentő könyvéről (Mőcsényi i. m.) készült recenzió volt. Ez messze több volt mint egy könyvismertetés, s benne a recenzens továbbgondolta Mőcsényi eredményeit, s az eszterházai kastély építéstörténetét négy, határozottan megvont építési periódusra osztva bontotta ki. Ez a tanulmány már 1999-ben készen volt (de csak 2004-ben jelent meg, Dávid 2004 i. m.), s kéziratban magam is használtam az november 25- én a Magyar Tudományos Akadémián rendezett ülésszakon (30 éves az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet) tartott előadásomhoz: Eszterháza 18. századi ábrázolásai A kép, mint művészettörténeti forrás. Az ülésszakon Dávid Ferenc Eszterháza belső terei címmel tartott előadást, s ez is, mint az enyém, az Ars Hungarica 2000/1. számában jelent meg. Az 1999-ben tartott két Eszterháza-előadást összehangolva készítettük el, azzal a céllal, hogy segítsük az Eszterháza-kutatásokat. Ez volt a szándék a 2002 őszén a MÁG és az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet közös ülésszakán is, amelynek tematikáját Dávid Ferenc állította össze, másokat is bevonva a tervezett Eszterháza-kutatásba. Ő akkor Eszterháza pannós szobái címmel tartott előadást (nem jelent meg), én pedig a most itt közzé tett szöveget mondtam el. A es ülésszak előadásához már használtam Dávid Ferencnek egy másik, ugyanebben az évben elkészült s egy helyi kezdeményezésű Fertőd-kötetbe szánt tanulmányát (Eszterháza települése, épületei és kertjei a 18. században), amely azonban szintén megkésve, csak 2006-ban jelent meg (Dávid 2006 i. m.). Ezek az aszimmetriák (amelyekhez 2002-es előadásomnak a mostani közlése is tartozik) nem a szerzők szándékai szerint alakultak így. 8 Az 1945 előtt Eszterháza kastélyában őrzött festmény (adatai legrészletesebben Galavics 2000 i. m. Kat. 1., továbbá a 3. jegyzet; Fatsar Kristóf: Magyarországi barokk kertművészet. Budapest, 2008, Kat. 22/1.) esetében fel kell hívni a figyelmet arra, hogy bár az elpusztult festményről csupán egyetlen negatív maradt fenn (Fertőd, Kastélymúzeum, Bak Jolán gyűjtése), a különböző közléseknél csak a kép bal oldali része azonos, a másik három oldal képszéle kicsit mindig máshol van elvágva. Ezért közlünk az 1. képen a megmaradt negatívról olyan, retusálatlan nagyítást, ahol annak szélei (és a festmény keretének részletei) is jól láthatóak. 9 Vasszécsényről Koppány Tibor: Adatok a vasszécsényi Ó-Ebergényi kastély építéstörténetéhez. Vasi Szemle, 44 (1990), , 81

85 Csermelyi Andrea Fülöp Endre Norbert: Az Ó-Ebergényi kastély. Szalon, 18 (2008), 1. sz A körmendi Batthyány-kastélyt ábrázoló metszetet (Részlet Körmend évi céhlevéléről, Savaria Múzeum Történeti osztály, ltsz.: SM Ht ) közölte Nagy Zoltán: Kézművesipar Körmenden a században. In: Körmend története. Szerk. Szanó László. Körmend, 1994, , a kép: 399., értelmezte a kastélytörténet nézőpontjából Koppány Tibor: Adalékok Donato Felice de Allio ( ) császári és királyi építész magyarországi működéséhez. Művészettörténeti Értesítő, 38 (1989), , s az új helyszíni kutatásokkal korrigálta Mentényi Klára: A körmendi Batthyány-kastély. Klasszicizáló késő barokk és klasszicista stílusú építkezések. In: Kastélyok évszázadai, évszázadok kastélyai. Tanulmányok a 80 éves Koppány Tibor tiszteletére. Szerk. Feld István Somorjay Sélysette. Budapest, 2008, , 4. kép. A kastély de Allio tervei szerint között épült fel, s elrendezésében ugyanúgy a század első felének alkotása, mint Eszterháza. 10 A Lés jelentéséhez Szarvas Gábor Simonyi Zsigmond: Magyar Nyelvtörténeti Szótár. II. Budapest, 1891, évi előadásom idején még ismeretlen volt a kutatók előtt. Nem sokkal korábban MOL, P 108: Esterházy család hercegi ágának levéltára, Rep. 16. Nr. 348 jelzet alatt a MTA MKI megbízásából kutató Huszin József (MOL) találta meg. Azóta közölte Fatsar 2008 i. m. Kat. 22/3., ugyanúgy 18. század közepi datálással. 12 A térképet Mőcsényi Mihály vonta be Eszterháza kertjének történeti vizsgálatába: Mőcsényi Mihály: Kritikus gondolatok és ismeretlen tények Eszterháza építéstörténetéhez. Soproni Szemle, 51 (1997), 2 16.; : 98. és Uő 1998 i. m. CD d Közölte Galavics 2000 i. m. 38., Kat. 1/a.; Fatsar 2008 i. m. Kat. 22/2. Részletesen elemzi Fatsar Kristóf: Az eszterházai lúdlábsétány kialakulásának története. 4D Tájépítészeti és kertművészeti folyóirat, 3. szám (2006), és Uő: A történeti kertekben végzett terepkutatások összetett eljárásai. 4D Tájépítészeti és kertművészeti folyóirat, 13. szám (2008), A kismartoni vadaskert történetéről, s a kertről 1759-ben megjelent rézmetszetről Valkó Arisztid: A kismartoni vadaskert egy XVIII. századi ábrázolása. Ars Hungarica, 5 (1977), Benne a metszet rajz előképét készítő és a vadaskertet áttervező mérnök, Nicolas Jacoby szerepéről. A bécsi Augarten 1712 óta változatlan alaprajzi rendszeréhez Koch, Gerd: 400 Jahre Wiener Augarten. Historische Gärten, 2001/2, 4 7., Abb A versailles-i kastélyt XIV. Lajos 1668 után kezdte átépíteni mai formájára, de az átépítés előtti állapot ezt ábrázolja Pierre Patel itt közölt olajfestménye volt az alapja a 17. század utolsó harmadában és a 18. században történt munkáknak. Feltűnő, hogy a versailles-i kastély és kert kiépítésének 1668 előtti állapotában a kastély középvonalától a végtelenbe futó főtengely útja önmagában áll, s a sugárirányú háromutas motívum csak távolabb jelenik meg. Ez az elrendezés Eszterháza triviumával kapcsolatban Fatsar Kristófnak arra a feltevésére rímel, amely szerint Eszterházán a kertet átszelő hármas útrendszert nem egy időben húzták meg, hanem a két oldaltengely akár évtizedekkel későbbi is lehet a főtengelynél. Hogy a lúdlábmotívum útjainak kitűzése mikor történt, régóta foglalkoztatja a kutatást. Fatsar Kristóf néhány éve önálló tanulmányt szentelt a kérdésnek (Fatsar 2006 i. m.) s eredményeit 2008-ban és 2009-ben továbbfejlesztette. (Fatsar 2008 i. m.; Uő: Átváltozások. Eszterháza nagy parterjének vázlatos története. In: MM XC: Tanulmányok és esszék a 90 éves Mőcsényi Mihály tiszteletére. (4D könyvek.) Szerk. Fatsar Kristóf. Budapest, 2009, Legutolsó munkájában a lúdlábsétány két szélső útjának kitűzését 1748 tájára teszi, s az Eszterháza történetében eddig nem szereplő, de levéltári adatokkal bizonyíthatóan ide kertterveket készítő J. M. Haan kertész nevével kapcsolta össze (Fatsar 2009 i. m ). 15 Hogy Esterházy Miklós a hercegi rangra emelkedés után is nagyrészt Eszterházán tartózkodott, azt inkább csak valószínűsíteni lehetett, 2004 óta azonban, Dávid Ferenc és Fatsar Kristóf kutatásának eredményeként megközelítőleg pontosan tudjuk, hogy a herceg közel négy évtizeden keresztül mikor s hol tartózkodott. A jegyzékhez leveleinek keltezési helye és dátuma szolgált alapul. Dávid Ferenc és Fatsar Kristóf: Esterházy Fényes Miklós herceg itineráriuma és az általa rendezett ünnepségek hercegi rangra emelkedésétől haláláig ( ). Levéltári Közlemények, 75 (2004), Esterházy Miklós néhány külföldi útját leszámítva főként Eszterházán, a téli hónapokban pedig Bécsben tartózkodott. 16 Mőcsényi 1998 i. m. Dávid Ferenc: Eszterháza belső terei. Ars Hungarica, 28 (2000), ; Dávid 2004 i. m.; Dávid 2006 i. m.; Uő: Nicolaus Jacoby(?): Eszterháza, Erweiterungsplan des Schlosses Eszterháza, In: In Arte Venustas. Studies on Drawings in Honour of Teréz Gerszi. Ed. Czére, Andrea. Budapest, 2007, ; Uő: Der Baumeister von Eszterháza Johann Ferdinand Mödlhammer ( ). In: Die Familie Esterházy im 17. und 18. Jahrhundert. Tagungsband der 28. Schlaininger Gespräche 29. September 2. Oktober (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland 128.) Hg. Gürtler, Wolfgang Kropf, Rudolf; Red. Krenn, Martin. Eisenstadt, 2009, Dávid 2000 i. m.; Dávid 2006 i. m. 18 Eszterháza parterjéről Mőcsényi 1998 i. m. Galavics Géza: Magyarországi angolkertek. Budapest 1999, ; Galavics 2000 i. m ; Fatsar 2008 i. m. Kat. 22/11 14.; újabban számos új adattal és következtetéssel Fatsar 2009 i. m Gaetano Pesci képéről: Galavics, Géza: Ein Bologneser Maler Gaetano Pesci in Eszterháza. In: Ex Fumo Lucem. Baroque Studies in Honour of Klára Garas. Ed. Dobos, Zsuzsanna. Budapest, 1999, II Zádor Anna: A Grassalkovich-levéltár kerttervei. Magyar Művészet, 7 (1931), : 582.; Fatsar 2008 i. m. Kat. 22/5. 20 A francia kerttraktátus, amelyből az illusztrációkat választottuk: Andre Mollet: Jardin de Plaisir, Az exedráról s annak szerepéről: The anglo-dutch Garden in the Age of William and Mary / De Gouden Eeuw van de Hollandse Tuinkunst. Exhibition catalogue. Ed. Hunt, John Dixon Jong, Eric de. Appeldorn Het Loo, 1988; London, Christie s, 1989; Journal of Garden History, 1988/4 9., ; Zeit kertjéhez még ugyanitt Kat. 56., Zeist madártávlatú látképével D. Stoopendaltól a 17. század végéről. Richelieu kertjének exedrájához lásd: Woodbridge, Kenneth: Princely Gardens. H. n., 1986, A Jacoby által vagy az ő rajzai nyomán készült eszterházai kertábrázolásokat lásd: Galavics 2000 i. m. Kat. 3., 5., 11., 12.; Fatsar 2008 i. m. Kat. 22/5., 6., 7., 9., Adatait, leírását és kommentárját lásd a Függelékben az1. szám alatt. 23 Galavics 2000 i. m. Kat. 6.; Fatsar 2008 i. m. Kat. 22/7. 24 Mőcsényi 1998 i. m Adatait, leírását és kommentárját lásd a Függelékben a 3. szám alatt. 25 A Beschreibung des hochfürstlichen Schlosses Eszterház im Königreiche Ungern. Pressburg, (modern közlése: Mőcsényi 1998 i. m. CD b09) eredeti szövege: Die Austheilung des Garten ist noch einer von dem Fürsten selbst entworfenen Idee angelegt (Mőcsényi 1998 i. m. CD, b09); a pozsonyivánkai kerttervet Zádor Anna közölte 1931-ben a Grassalkovich-levéltárból, eredeti szövege (Zádor i. m. 594.): Grundriss des Ivanker Gartens, von Sr Excellen Herren Grafen von Grasalkovich selbst angegeben und durch die hiezu Erforderlichen Werkleude verfertiget. 26 A Lotaringiai Ferenccel érkezett művészekről és tudósokról lásd: Lothringens Erbe. Franz Stephan von Lothringen ( ) und sein Wirken in Wirtschaft, Wissenschaft und Kultur der Habsburger Monarchie. Ausstellungskatalog. Hrsg. Zedinger, Renate. Schallaburg, Jean Baptiste Brequin-ről, aki 1745 és 1785 közt állt császári szolgálatban s vízmérnöki tudását sokféle területen kamatoztatta lásd uo Eszterházai tevékenységére már Zádor Anna fölfigyelt 1931-ben az Excursion (1784) említése kapcsán, lásd Zádor i. m A forrásban Brequinről a következő áll: Baron de Brequin, le colonel, du corps ingenieurs aki a hidraulika terén szerzett kiváló ismereteiről híres, kitalált egy négy ló által hajtott szerkezetet, amelyik jelentős mennyiségű vízzel látja el a kaszkádokat és a kert medencéit Eszterházán. Néhány éve Brequin-ről önálló kötet is megjelent, benne eszterházai tevékenységének említésével: Zedinger, Renate: Jean-Baptiste Brequin ( ). Ein Wissen schaftler aus Lothringen im Dienst des Wiener Hofes. (Forschungen und Beiträge zur Wiener Stadtgeschichte 42.) Wien,

86 27 Noha rengeteg levéltári adat szól Jacobynak az Eszterházy-birtokok építkezésein végzett irányító, felügyelő munkájáról, s az Esterházyak bécsi Vörös ház -ának készített tervét is ismerjük (Valkó Arisztid: Jakoby Miklós mérnök magyarországi szereplése és működése, különös tekintettel a fertődi kastély építésére. In: Művészettörténeti tanulmányok. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve Budapest, 1960, , a tervrajz a 24. ábra), mégis ellentétben a vele egy időben szintén Esterházy Miklósnak dolgozó bécsi építész, Johann Ferdinand Mödlhammer tevékenységével, amelyet Dávid Ferenc nemrég dolgozott föl (Dávid 2009 i. m.) Jacoby építésztervezői működéséről alig tudunk valamit. Mőcsényi Mihály feltételezését, miszerint Jacobynak meghatározó szerepe lehetett ben, Esterházy Miklós hercegi ragra emelkedése után a süttöri kastély nagyszabású átépítési koncepciójának kialakításában, megerősítheti Dávid Ferenc egyik írása (Dávid 2007 i. m.), amelyben egy nemrég előkerült, 1774-es Eszterháza átépítési tervet kérdőjellel Jacobynak tulajdonított. Jacoby tabatièreajándékozásáról, s a jelen tanulmányban őhozzá kapcsolt rézkarc (Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok) adatairól a hozzáfűzött kommentárral lásd a Függelék 2. tételét. Ugyanott a szelenceajándékozás szokásáról is, Haydn életéből vett példákkal. 28 Dávid 2000 i. m Mind a Távol-Keletről származó, mind az Európában készült, s a China-mode ízlését követő műtárgyakat, épületdíszítést és az udvari ünnepségek alkalmi dekorációit az Eszterházán járt utazók leírásaiból (elsősorban Rotenstein 1783-as leírása és az 1784-es Beschreibung nyomán), valamint a Mária Terézia és a főhercegek látogatásairól szóló beszámolókból ismerjük. A kerti épületek közül a Beschreibungot illusztráló Bagatelle képe és rajza (MOL, T 2: Herceg Esterházy levéltárból kiemelt tervek, no. 1367) maradt ránk, s eredetiben a kastély korai periódusából kínai motívumú falfestmények, s a kastély hercegi szárnyának emeletén az eredeti kínai lakktáblákból összeállított lakk-kabinett. A kastély belső tereiről Dávid 2000 i. m.; Dávid 2002 i. m.; Vadászi Erzsébet: Magyar Versália. Budapest, 2007, benne a szerző korábbi tanulmányainak újraközlése is, valamint igen gazdag fényképanyag Eszterháza kastélyának második világháború előtti állapotáról. A lakk-kabinett modern feldolgozása: Fajcsák Györgyi: Az örömök kertje. Kínaiak, mongolok és mandzsuk Eszterházán. Az Esterházy-kastély hercegi lakosztályának lakk-kabinettje. Budapest, Eszterháza ünnepeiről Horányi Mátyás: Eszterházi vigasságok. Budapest, 1959; Varga Kálmán: Mária Terézia Eszterházán (német, angol és francia szöveggel is). Budapest, Az Eszterháza parterjét lezáró két kaszkádhoz már ban több tervet is készített Franz Gruss, Alsó-Ausztria tartományi mérnöke (Fatsar, 2008 i. m. Kat. 22/11., 12., 13.), de az ben elkészült kaszkád nem e tervek alapján épült meg. Az elkészült kaszkád képét a kastély kertjéről 1785 táján készült gouache rajz őrizte meg. A rajz 1945-ig a kastélyban volt, mára azonban csak az 1894-ben készült fényképfelvétele maradt ránk (lásd Galavics 2000 i. m. Kat. 17.; Fatsar 2008 i. m. Kat. 22/14.). Bár a képen a kaszkád szobordísze egészen apró részlet csupán, mégis, a Beschreibung (1784) szövegének kibővített, francia nyelvű változatában (Excursion 1784) a bővítmény szövegében olvasható leírás alapján azonosítható. Az aktualizált Eszterháza-leírás szerzője 1784-ben a kaszkád két nagy szoborcsoportját még a herceg szobrászának (valószínűleg Joseph Grundrichnak) a gránátosok épülete mögött lévő műhelyében látta. Mindkettő háromalakos kompozíció volt. Az egyiken Perszeusz szabadítja meg a tengeri szörnytől a sziklához láncolt Andromédát (erről nem maradt ábrázolás), a másik pedig a hiszékeny Lédát ábrázolja, amint a csábító hattyú fejét simogatja, s mellettük a nevető Cupido látszik (Excursion 10.). Ez utóbbi szoborcsoport leírását kapcsoljuk össze a gouache-képen ábrázolt, s egykor a kastélypark főalléjának jobb oldalán álló kaszkád szobordíszével. A képen a lépcsőzetes vízesés tengelyében a balusztrád fölé egy kis hegy emelkedik. Ennek oldalából fakad a forrás, amely a vízesést táplálja, s a tetején kapott helyet a szoborkompozíció. Jobb oldalán Léda alakja, ki oldalt fordul, térdét kissé behajlítva, fejét lehajtva a nyitott szárnyakkal érkező hattyú felé fordul, s annak fejét simogatja. Cupido Léda balján áll, feje Léda derekáig ér. Az európai barokk kertekben számos kertet díszítettek Léda és a hattyú szoborpárosával, így például Versailles, Kassel és Potsdam parkját is, ám ezek mindegyike zárt körvonalú kompozíció volt, amelyen a hattyút Léda oldalához simulva ábrázolták. Cupido alakja csak a kasseli szobor kompozíciójában szerepel. Az ábrázolás ikonográfiájában a Léda oldalán a hattyút külön, önállóan, felemelt szárnyakkal ábrázoló elrendezést a kora cinquecento képi hagyományából ismerjük, s legismertebb példája Leonardónak Rómában a Galleria Borghesében őrzött festménye ( ). 31 A térképről lásd részletesen a Függelék 4. számú tételét. 32 Fatsar 2009 i. m Reprodukciójukat lásd Varga i. m. Lásd a 29. jegyzetet. 34 A látogatásokról, azok pontos idejével lásd Dávid Fatsar i. m. 93., 94., Rotenstein i. m MOL, Esterházy család lvt. Fényes Miklós proth. XIII [Fasc. 792]. 37 Valkó 1960 i. m. 143., 48. jegyzet. 38 Meller Simon: Az Esterházy Képtár története. Budapest, 1915, 8. és 9., az és éveknél. 39 A műfajról lásd: Ács Piroska: Szelencék titkai. Budapest, Az említett példák forrása: Bartha Révész i. m , 242., Vályi András: Magyar Országnak Leírása. III. kötet. Buda, 1799, Galavics 2000 i. m. Kat. 6., Fatsar 2008 i. m. Kat. 22/7. 43 Die Fürsten Esterházy. Magnaten, Diplomaten & Mäzene. Eisenstadt, Schloss Esterházy. Ausstellungskatalog. Red. Perschy, Jakob Michael. Eisenstadt, 1995, Kat.-Nr. XXIV/2.8.: Eszterháza, Kat.-Nr. XXIV/2.9.: kismartoni vadaskert, mindkettő kép nélkül. 44 Fürstliches Halali. Jagd im Hofe Esterházy. Burg Forchtenstein. Ausstellungskatalog. Hg. Stefan Körner. München Berlin London New York, 2008, Kat.-Nr. 19. és kép a 96. oldalon. 45 Közli Fatsar 2009 i. m. 6. kép. Géza Galavics Der Garten von Eszterháza im 18. Jahrhundert Der vorliegende Beitrag behandelt die Glanzzeit des Schlossgartens zu Eszterháza (heute Fertőd) in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts. Der Garten habe den zeitgenössischen Reisenden zufolge jeden Vergleich mit dem Vorbild Versailles aushalten können; in vertiefter Auseinandersetzung mit dem Tenor ihrer Aussagen lassen sich in der Schloss- und Gartengeschichte zwei Perioden charakterisieren. 83

87 Die eine sei die Zeit um 1760: Bis dahin ließ Nikolaus Graf Esterházy, der Zweitgeborene der Fürstenfamilie Esterházy sein Schloss errichten, sogar bereits malerisch abbilden (Abb. 1). Die Raumstruktur entspricht dem heutigen Zustand: Ein halbkreisförmiger Zierhof, zu dieser Zeit allerdings noch durch einen Zaun begrenzt, mit Einzelgebäuden und mit einer vom Parterre ausstrahlenden Gänsefuß (trivium / patte d oie). Ähnliche Schlossbauten waren damals in Ungarn keine Seltenheit mehr, man findet Beispiele davon z. B. in Vasszécsény (Abb. 2) oder in Körmend (Abb. 3), wo der halbkreisförmige, durch Hecke begrenzte Hof noch durch zwei Wachhäuser ergänzt war. Die Besonderheit von Eszterháza lag also nicht in ihm, sondern in dem Schlossensemble samt Gänsefuß des Gartens, dem als Vorbild Versailles, und zwar in dem Zustand vor 1668, diente (Abb. 4). Eine andere Periode ( ) trat ein, als Graf Nikolaus Esterházy 1762 zum Familienoberhaupt und damit zum regierenden Fürsten geworden war und Eszterháza innerhalb von etwa zwei Jahrzehnten zu einer großzügigen fürstlichen Residenz ausbauen ließ. Das Gebäude wurde zu einer mit cour d honneur, Freitreppe und Belvedere gestalteten Schlossanlage erweitert, im Schlossgarten, jenseits des Parterre, ließ er einen erheblichen Teil des früheren Tiergartens als Lustgarten anlegen. Die Umgestaltung geht auf die Entwürfe von Nicolas Jakoby (Abb. 5), einem aus Lothringen stammenden Hofingenieur zurück, der der Idee des Fürsten folgend die Grundform einer Exedra, die sich als Antikenzitat in der Renaissance und Barock besonderer Beliebtheit erfreute, auf die Wegestruktur des Tiergartens übertragen hatte. (Abb. 6 8). Die Abbildungen des Schlossensembles und des Gartens wurden von dem Autor gesammelt und im Jahre 2000 in einem Katalog veröffentlicht (s. Ars Hungarica, 2000, S ). Die Sammlung wird diesmal um zwei bislang unbekannte Darstellungen erweitert. Beide stellen das Schloss und Umgebung mit dem Lustgarten dar. Die eine stammt aus dem Besitz des Erzherzogs Albert, Statthalter von Ungarn (Abb. 9, Kat. Nr. 1), der viermal an den vom Fürsten Esterházy ausgerichteten, prachtvollen Festlichkeiten teilnahm. Die zweite ist ein Kupferstich nach dem Werk des Gartengestalters Nicolaus Jacoby, auf Deckel einer Tabatière (1780) gemalt, die er, um die eigene Rolle zu unterstreichen, selbst dem Fürsten schenkte (Abb. 12, Kat. Nr. 2). Lustschloss und Lustgarten bilden in Eszterháza eine ikonographische Einheit, in ihrer Bilderwelt zeichnen sich zwei markante Gruppen ab. Die Exotik des Orients rufen die Dekoration und innere Einrichtung des Schlosses und der Gartenbauten wach: Wanddekoration, Wandgemälde, Tapeten, Lacktafeln, Porzellane und Möbel, sowie ein eindrucksvoller Gartentempel, die sog. Bagatelle in Form einer chinesischen Pagode (Abb. 11). Andere Gartenbauten, die Statuen im Garten und auf dem Gesims des Hauptgebäudes, die Gemälde und Wandteppiche im Schloss waren dafür bestimmt, die Antike heraufzubeschwören und Eszterháza in einen antiken Hain umzuwandeln. Die Liebesgeschichten von Zeus und anderen Göttern wurden im Park und Schloss an betonten Stellen abgebildet. Zum Beispiel am Feuerwerksplatz des Parks stand eine Vase die stellt Latona, eine Geliebte des Zeus dar (ähnlich wie in Versailles, dort eine große Statue). Ihren Zwillingen, Apollo und Diana, waren zwei Gartentempel gewidmet. Einen weiteren Tempel war der sog. Schaum geborenen Venus gewidmet; eine der zwei Kaskaden war mit der Darstellung von Zeus und Leda bekrönt, wie es auf dem Foto einer verlorenen Eszterháza-Darstellung identifiziert werden konnte (Abb. 13). Die Statuen des Herkules schmücken noch heute die zwei Wandbrunnen des Zierhofs (Abb. 14), den Eingang der Reitschule ist mit der ungarischen Fassung der klassischen Statuen des Pferdezähmers geziert: ist hier ein Ungarischer Husar und sein sich bäumendes Pferd in Stein gehauen (Abb ). Der mit großem Aufwand angelegte, mit dem hohen Repräsentationsgrad souveräner Fürstenhäuser vergleichbare Barockgarten von Eszterháza konnte seinen fürstlichen Schöpfer kaum überleben. Nikolaus I. Esterházy verstarb 1790, sein Enkel Nikolaus II. residierte in Eisenstadt und er dürfte den Garten Eszterháza altmodisch gefunden haben. Wie es sich kürzlich herausstellte, ließ er 1799 wegen der hohen Erhaltungskosten des Parterre zuerst einen Vorschlag zur Vereinfachung erarbeiten, dann 1800 das Parterre mit den Statuen abbauen; die Statuen wurden verkauft und abgefahren. Ein Kartendetail um 1800 (Abb. 17, Kat. Nr. 4) zeigt das Parterre bereits ohne Statuen, mit Baumgruppen und Rasen bepflanzt. In Eszterháza, dem heutigen Fertőd, lässt sich der großartige Barockgarten nur noch in der Gartenstruktur erkennen, sein Gänsefuß ist nach wie vor überwältigend. (deutscher Text von Orsolya Bubryák) 84

88 Alföldy Gábor Eszterháza kamarakertjei Adatok és megfigyelések Eszterháza történetének feltárása immár egy évszázadra nyúlik vissza, és szinte a kutatástörténet is önálló kötetet töltene meg. A kastélyegyüttes egészének átfogó és sokoldalú, időben és térben is teljességre törekvő levéltári adatfeldolgozáson és szisztematikus helyszíni feltárásokon alapuló építéstörténetének megírására mégis várnunk kell. 1 Az ehhez szükséges további kutatás konkrét feladatainak sorát Dávid Ferenc vázolta fel 2001-ben. 2 Az azóta elmúlt évtizedben fontos részfeladatok kidolgozása mellett ő látott hozzá az addigi kutatásokból fájóan hiányzó fraknói gazdasági levéltári anyag Eszterháza építésére vonatkozó 18. századi iratainak teljes körű feldolgozásához. Ő sugallta a vagyonkezelő Műemlékek Állami (ma Nemzeti) Gondnokságának a parkegyüttes történetéről való ismeretek topografikus alapú áttekintését és annak alapján a részletesebb kutatási feladatok kijelölését is, amelyet az ő kezdeményezésére készíthettem el 2001-ben. 3 Így indult meg az a feldolgozó munka, amely az egyes kertrészekre vonatkozóan önálló dokumentációkban összegzi a 18. századra, illetve a századra vonatkozó adatokat, meghatározva az egyes korszakokban létrejött kompozíciók művészettörténeti összefüggéseit, valamint a helyreállítás lehetőségeit és feladatait is. E dokumentációkat az előbbi korszakról Fatsar Kristóf, utóbbiról pedig én készítettem, esetenként szükség szerint átfedéssel. 4 E tanulmány a kastély két oldalán szimmetrikusan elhelyezkedő kamarakertek és a hozzájuk szorosan kötődő földszintes épületszárnyak: a képtár és a télikert építéstörténetét foglalja össze. 5 E kisméretű, a nyilvános használatra szánt kertektől elkülönülő, mind a 18., mind a 20. században a legigényesebb módon kialakított kertpár, illetve a hozzájuk kapcsolódó épületek a kastéllyal való szoros fizikai és építéstörténeti összefüggésük révén különös figyelemre érdemesek. Kutatásaim a park századi állapotainak megismerését célozták, így nem feladatom, hogy ehelyütt a kamarakertek és a két épületszárny 18. század utolsó negyedében kialakult állapotáról és akkori építéstörténetéről teljes képet rajzoljak. 6 A kertek és a két melléképület (majd mellékszárny) kapcsolatának elemzése, a későbbi fázisok könnyebb értelmezhetősége, egyes részletek azonosítása, valamint az eddigi ismeretek pontosítása, kiegészítése érdekében azonban szükséges erre az időszakra is kitérni. Ehhez kizárólag a már közismert forrásokat és a helyszín mai állapotát vizsgáltam. A fraknói levéltárban utóbb örvendetesen megindult kutatások az itt leírtakat is bizonyára tovább finomítják majd, s remélhetőleg az itt felvetett kérdésekkel, feltételezésekkel kapcsolatban is rendre választ fognak adni. Megfigyelések a kamarakertek 1778 körül kialakult állapotáról A kamarakertek struktúrája a 18. század végén A két, lényegében szimmetrikus kamarakert szélessége és belső kialakítása a 18. század folyamán többször átalakult. 7 Esterházy Fényes Miklós herceg ( ) idején az utolsó nagy átalakítás utáni állapotukat Bartolommeo Gaetano Pesci (1749?) 1780-ban készült festményéről (1.a-b. kép), 8 a kastély együttes 1784-ben megjelent leírásának (Beschreibung) Pesci képei után készített, részben aktualizált látképeiről (2. kép) 9 és Nicolaus Jacoby terve alapján metszett kastély-alaprajzáról (3. kép), 10 valamint Rotenstein 1783-ban közzétett leírásából ismerjük: A kastély két oldalán egyegy kis kert van virágos táblákkal, mindkettőt kőkorlátok veszik körül, amelyeken 6-6 kis gyermekcsoport áll lámpákkal és 8-8 váza; mindkét kis par ter ben 8-8 zöldre festett virágkosár és szép narancs fa. 11 A kamarakertek 1770-es évek végére kialakult kompozíciója e források kritikai összevetése alapján röviden így összegezhető: a kastély corps de logis-a kerti homlokzatának vonalában futó, szobrokkal és vázákkal díszített kő mellvédsor mögött húzódott a kamarakertek déli, a kastély kontúrjának köszönhetően 85

89 1.a kép Gaetano Pesci: Eszterháza nyugati kamarakertje a hercegi képtár épületével és tőle balra illúziókeltő festménnyel (részlet a kastélyt a parter dél felől ábrázoló látképről), olajfestmény, 1780 (MÉM, letétként a fertődi Kastélymúzeum kiállításán) szélesebb sávja, melyek a nyugati oldalon a hercegi, a keletin a hercegnéi lakosztályhoz csatlakoztak. E részeket három-három négyszögű partertábla alkotta, amelyeket úgy helyeztek el, hogy a nagy parter felőli balusztrádok hosszát kövessék, ugyanakkor a hercegi és a hercegnéi hálószobák kamarakertbe nyíló ajtóin kitekintve végigfuthasson rajtuk a tekintet. A táblák kialakítása a nagy parteréihez volt hasonló: egyszerű, sarkaikon ívesen kicsípett gyepfelületek voltak virágszegéllyel (plate-bande de fleurs) körülvéve, amelyet az oldalak felezőpontjában rendre egy-egy kerek virágkosár szakított meg (vagyis Rotenstein egyébként akkurátus leírásával ellentétben tizenkét-tizenkét darab). E virágkosarak (corbeilles de fleurs) zöldre mázolt fémelemekből kialakított, kerek alaprajzú, fölfelé tölcsérszerűen kiszélesedő ágyásszegélyekkel körülvett, különféle színű virágokkal sűrűn beültetett, kúposan kiemelkedő virágágyak voltak. 12 A kamarakertek keskenyebb, de hosszabb északi része a kastély oldalszárnyai előtt terült el, a vendéglakosztályokból lehetett rájuk látni. E süllyesztett kerteket ( Verdieffungen ) három oldalról balusztráddal koronázott támfalak és teraszsétányok határolták. Itt kaptak helyet a Rotenstein által említett, belső utakkal és virágszegélyekkel négy részre osztott narancskertek, amelyekben a dézsában nevelt fák sorakoztak. E területekre az oldalsó támfalak felől a középen hozzájuk simuló kétkarú lépcsőkön lehetett lejutni, a déli kertrészek felől pedig a kertek hossztengelyére illeszkedő, balusztrádokkal kísért rámpa vezetett le. A narancskertek északi oldalán a kertek felől megközelíthető földszintes melléképületek álltak: a hercegi képtár és a télikert. A képtár és a télikert 13 A kastély két oldalára elképzelt melléképületek, illetve épületszárnyak már az 1760-as évektől megjelennek a kastélyegyüttes rajzain, de kidolgozott tervei elkészítésére csak 1773-ban adott utasítást a herceg mérnökének, Nicolaus Jacobynak ( ). 14 E tervek minden bizonnyal részét képezték a Mária Terézia az évi látogatását követő hónapokban megszületett nagyszabású fejlesztési koncepciónak, 15 többek közt a nagy parter gyökeres átalakításával együtt. Feltételezésem szerint az akkor tervbe vett átalakítási, fejlesztési elképzeléseket a hercegnek az a zöldes árnyalatú látképes terv összegezte, amelyet minden valószínűség szerint szintén Jacoby készített (4. kép). E Generalplan célja nem az épületek és kertek aprólékos kidolgozása, hanem inkább az új összkép nagyvonalú bemutatása volt a két melléképületet a végleges diszpozíciójukban s a megvalósult tengelyszámmal, de még attika-balusztrádjuk nélkül ábrázolja, akárcsak a kastélyt. 16 Jacoby nem sokkal e látképet követően, telén rajzolta meg a kastély attikával koronázott kétemeletessé való átépítésének tervét 17 a zöldes látképpel azonos szögből, s csak ez után vagy ezzel egy időben készülhetett el a melléképületek végleges, a főépülethez attikával és pilaszteres homlokzattal idomuló terve. A két melléképület megépítésére a kastély második emeletével nagyjából egy ütemben, között, 18 s valószínűleg csak a nagy építkezés vége felé került sor. A melléképületek kamarakertekre nyíló déli homlokzata kilenctengelyes volt (kétoldalt három-három kosáríves, középütt három félköríves nyílással), s 86

90 1.b kép A festmény másik részlete: a keleti kamarakert, a háttérben a későbbi télikert épületével egyetlen hosszúkás teremből álltak ben mindkét melléképületet mindkét végén megtoldották egyegy hagymakupolával kiemelt kabinettel, ami által a tizenegy-tengelyessé vált melléképületek össze is épültek a kastéllyal, s így a főépület kihajló szárnyaivá váltak (3. kép). 19 A két épület közül a nyugati oldalon állóban képtár kapott helyet, amelynek tágas (a kastély díszterménél lényegesen nagyobb alapterületű) tere többször is szolgált fontos társadalmi események helyszínéül: 1781-ben Haydn adott koncertet benne, 20 egy évtizeddel később pedig a helytartó Sándor Lipót főherceg (később nádor) jelenlétében itt iktatták be Esterházy Fényes Miklós fiát, Antal herceget soproni főispáni hivatalába. 21 A képgaléria berendezésének dátumát a családi levéltár anyagában egy évszázaddal ezelőtt kutató Meller Simon közli, egyben érzékeltetve annak karakterét is: 1779-ben a herczeg elrendeli, hogy a Kismartonban levő festmények Eszterházára szállíttassanak; ugyanekkor kerülhettek ide a fraknói kincstárból Pál nádor»imagines pretiosae«-i is. A reneszánszkori»csodakamra«drága képei felriadtak álmukból, s a XVIII. század autokrata szelleme egy díszes terem dekoratív mezőivé varázsolta őket. 22 A képtárnak a kastély keleti oldalán álló párját Rotenstein ottjártakor 1782-ben vagy 1783-ban a hercegi gyűjtemények egy másik fontos csoportjának bemutatására: tükör- és porcelángalériának szánták, s modelljét a kastély Kunstkammerjében tárolták. 23 Berendezésére azonban végül csak később került sor, egészen más céllal. A kastélyegyüttes leírása, a Beschreibung szerint mindenféle virágokat, különböző növényeket és gyümölcsöket [azaz gyümölcsfákat] tartanak benne egész télen át, és a szemet ebben az évszakban is a legbájosabb élvezetben részesíti vagyis az egyébként üresen álló épület fagyérzékeny növények teleltetőjeként és bemutatóhelyeként működött századi analógiák sora csábítja arra a kutatót, hogy az építészetileg narancsházakhoz hasonló kialakítású épület és az előtte fekvő, az épületből közvetlenül megközelíthető narancsos kert között a kor szokásos, narancsház előtt fekvő narancskertjei alapján szorosabb funkcionális összefüggést sejtsen. A bábszínház mögötti, valamikor 1780 előtt elkészült nagy narancsháznál ez valóban jobban kéznél lehetett, s akár kisegítő narancsházként szolgálhatott, legkésőbb 1784 tavaszáig. 25 Akkor ugyanis valóban télikertnek rendezték be. A kastélyegyüttes 1784-ben megjelent, francia nyelvű ismertetése az év májusában immár egy tökéletesen elegáns, egzotikus miniatűr tájképi kertként írja le az épület belsejét. 26 E leírásból és a korabeli iratokból tudjuk, hogy a télikert angolkertszerűen megformált, kagyló formájú medencékkel, virágtartókkal, vízesésekkel ellátott, kanyargó patakkal, kínaizáló hidakkal, papagájokkal és madárröpdékkel, valamint a kabinetekben tufakőből és üvegcserepekből kiképzett, változatos színű mesterséges barlangokkal is ékeskedett. 27 Berendezését Mathias Pölt ( ) főkertész és Michael Stöger hercegi építész irányította 1784 első felében, 28 s a vízesések és a patak működéséhez szükséges vizet a bábszínház és nagy narancsház közötti víztoronyból vezették ide. 29 Egy effajta télikert iránti igény amely hazánkban e műfaj első ismert példája a hercegi udvar egyre 87

91 2. kép Ferdinand Landerer metszete Gaetano Pesci 1780-ban készült festménye alapján: A télikert és a kamarakert kerítése kelet felől (részlet a kastélyt kelet felől ábrázoló látképről). Előtérben, a kert sarkában a trompe l oeil festmény, mögötte a (valójában a festmények helyén 1782-ben épült) kabinetek tetődíszei (Beschreibung, 1784, IV. tábla) hosszabbodó, télbe nyúló eszterházai tartózkodásai miatt merülhetett fel, s az ötletet bizonyára a herceg által megismert külföldi és bécsi példák sugallták. A nagy kert helyett ez az egzotikus, nagyon mesterséges és fedett Englischer Garten reprezentálta a legújabb kertdivat követését Eszterházán a fénykor idején. 30 Ez a hercegi udvar jelenlétéhez szorosan kötődő és csak költségesen fenntartható alkotás nem sokkal élhette túl az 1790-ben elhunyt herceget, hiszen 1791-ben fia, Esterházy Antal Sopron vármegyei főispáni beiktatásakor a vendégsereg nem járhatott volna német táncot ebben a szálában annak komolyabb átalakítása, vagyis a télikert épített elemeinek elbontása nélkül. 31 A süllyesztett kertek kialakítása Bár a zöldes látkép tanúsága szerint a két földszintes melléképületet előbb koncipiálta Jacoby, mint hogy a kamarakertek megvalósult állapotának tervei elkészültek volna, építeni viszont szükségszerűen csak egyszerre lehetett a melléképületeket a kamarakertek északi részében kialakított, mélyebben fekvő narancskertekkel. A képtár padlószintje ugyanis az eredeti terepviszonyokhoz alkalmazkodva a narancsos kertek mélyebb szintjéhez, nem pedig a kastély oldalszárnyai mentén futó sétány szintjéhez fekszik közelebb. 32 (Ha a zöldes árnyalatú képen látható, nem süllyesztett kamarakertek megvalósultak volna, akkor a képtár padlója kb. egy méterrel a nyugati kamarakert talajszintje alá került volna.) A Beschreibung kastélyalaprajza (3. kép) minden elnagyoltsága ellenére elég pontosan mutatja a mélyített narancsos kertek melléképületekhez való viszonyát. A kertek mélyebb felületét három oldalról közrefogó támfalak közül az oldalsók (s esetleg balusztrádjaik is) nekifutottak a melléképületek sarkának. A mélyebben fekvő melléképületek oldalán, azok homlokzata előtt támfal helyett járdák húzódtak, amelyekről mindöszsze egy-két lépcsőfok vezetett le a süllyesztett kertekbe. A süllyesztett (narancs)kertek koncepciója tehát szükségszerűen megelőzte a két melléképület építésének kezdetét. A kamarakertek északi részének süllyesztett kialakítása és narancsfákkal való berendezése mint Eszterházán oly sok minden Schönbrunn közvetlen hatását mutatja, ahol a kastély földszinti oldalsó lakosztályaihoz közvetlenül kapcsolódó részét szintén balusztráddal koronázott támfalak veszik körbe. 33 A süllyesztés valójában sem Schönbrunnban, sem Eszterháza nyugati kamarakertjének esetében nem 88

92 jelentett az eredeti térszinthez képest mélyítést, csupán a környező Terrasse -ok megemelt szintjéből adódó relatív magasságkülönbség miatt tűnnek e területek süllyesztettnek. 34 Amennyiben helyesen értelmezzük az ismert forrásokat, a kertek narancsfákkal való berendezését nagy biztonsággal 1778-ra (Jacoby nyugdíjazásának évére) tehetjük decemberében kezdeményezte ugyanis a hercegi kertfelügyelő, Matthias Pölt, hogy Köpcsényből szállítsák át Eszterházára az ottani narancsház nem csekély tartalmát, köztük háromszáz narancsfát, sőt maguknak az építményeknek egy részét is. 35 Erre a herceg engedélyével a következő év, 1778 elején került sor. 36 Nagy valószínűséggel ettől az időtől számíthatjuk a kamarakertek, a parter és a kastély földszinti nyílásközeiben felállított több száz narancsfa eszterházai jelenlétét. Talán Pölt kezdeményezésével függhet össze a süllyesztett narancskertek kialakításának gondolata is (nagyszámú narancsfa híján nem lett volna értelme e költséges, védett klímájú süllyesztett kertek kialakításának). Ebben az esetben mind a melléképületek, mind a kamarakertek építése 1778 első felére tehető. 37 A kamarakertek balusztrádjai és szobordíszei A kastély kerti főhomlokzatának síkjában húzódott az intim jellegű kamarakerteket a nagy partertől elválasztó balusztrádsor, amely mint már említettük 18. század végi állapotában három-három szakaszból állt (1. a-b kép). E mellvédeket váltakozó nagy és kis körök alkották, felületüket finom növényornamentika díszítette (5. kép). Ez a mellvéd-típus amelynek egyegy szakasza máig megmaradt a kastély két oldalán lényegében megegyezik a főépület belvederjének 1776-ban készült attika-típusával, amely Jacoby már említett, ben (át)rajzolt kastélytervén jelenik meg először. Attól csak faragásának finomságában és két oldalán való azonos kiképzésében tér el. A mellvédsor két-két szakasza a kastély két oldalára tervezett melléképületekhez hasonlóan már régóta szerepelt a kastélyegyüttes különféle ábrázolásain. 38 Számuk legkorábban a kamarakertek kiszélesítését követően, a nagy parter két oldalán álló színház és bábszínház építése kapcsán nőhetett három-háromra, amikor a kastély és a parter körül (a kertfalon kívül) futó fasorok a kertek részévé váltak, minden- 3. kép Marcus Weinman metszete Nicolaus Jacoby után: A kastély és a kamarakertek alaprajza (Beschrebung, 1784, II. tábla, részlet) 89

93 4. kép Nicolaus Jacoby (?): Eszterháza kastélya a kamarakertekkel. Részlet a kastélyegyüttes zöldes árnyalatú madártávlati tervéről, (Fertőd, Kastélymúzeum) esetre az egykori kertfal és az annak belső oldalán végigfutó lugasfolyosó lebontása által vált csak lehetségessé a szélső balusztrádszakaszok elhelyezése. E balusztrádok főépülethez közelebbi szakaszai hosszabbak azokat négy-négy, vázával kiemelt köztes posztamens tagolja, míg a távolabbi szakaszok egyformán rövidebbek, azokon csak két-két köztes posztamens és váza kapott helyet. A közbülső, hasáb alakú posztamenseken álló nyolc-nyolc kővázáról csak annyit tudunk, amennyit Pesci festményén láthatunk (ha hihetünk e részlet tekintetében az ábrázolás pontosságának): alsó részük erőteljesen kihasasodott, míg karcsú nyakuk hosszan nyúlt felfelé (1. a-b kép). A balusztrádszakaszokat közrefogó, alul kihasasodó posztamensek magasabbak a mellvédnél, s mind a négy oldalukat egyforma, finoman kidolgozott virágfüzér és kagylómotívum díszíti (5. kép). A balusztrádelemekkel utólag, a faragott ornamentikába durván belevájva kötötték össze őket; készítőjük tehát nem számolt balusztrádban való felhasználásukkal. 39 A hat-hat szélső posztamens tetején a Rotenstein által említett és Pesci által valósághűen ábrázolt, lámpát tartó puttópárok (torchère-ek) kaptak helyet (6. kép); 40 mintegy a díszudvari szabadlépcső ma is meglévő, lámpást tartó puttóinak kettőzött másai (álló álló és álló ülő párosításban). A hasonló példák sokaságából a gróf Zichy Ferenc győri püspök fertőrákosi kastélyának lépcsőházát egykor, illetve győri rezidenciájának lépcsőházát ma is díszítő figurapárokat említhetjük. 41 Míg a díszudvari lépcső puttóinak ( ) és a díszterem sarkában ülő évszakszobroknak (1768) valamennyi torchère mestere közismerten Johann Joseph Rössler (v. Resler, ) volt, 42 a kerti balusztrádok tizenkét puttópárjának készítőjét mindeddig nem ismertük. De talán kapcsolatba hozhatjuk velük azokat a forrásokat, amelyek szerint 1768-ban Steinmetz Steinböck 12 darab különlegesen szép szobrot ( extra schene Figuren ) szállított Eszterházára, amelyek darabjáért posztamensükkel együtt a herceg 32 forintot fizetett. 43 Stephan Gabriel Steinböck ( ) bécsi kőfaragó és szobrász készítette 1762-ben a sala terrena burkolatát, majd a kastélykápolna oltárát és Rössler díszterembeli évszakszobrainak talapzatait is. 44 Apja, Gabriel Matthias Steinböck ( ) a bécsi Esterházy-palota kapuzatát faragta 1745-ben; 45 Stephan Gabriel pedig apja titulusát megörökölve 1764-től császári udvari kőfaragóként legmagasabb megbízásra dolgozott, többek közt a schönbrunni 90

94 kertben és a bécsi Michaelerkirche oltárán is. A langenzersdorfi Nepomuki Szent János-szobor, valamint annak dúsan faragott, reliefekkel és angyalfigurákkal díszített talapzata szobrászatban való jártasságáról is tanúskodik, akárcsak Festetics Kristóf szobrokkal díszített keszthelyi síremléke. 46 Steinböck mint számos kortársa és Eszterházán dolgozó mester és művész mindenfélét készített, s talapzaton álló, különlegesen szép szobrait kültérbe, s minden bizonnyal igen frekventált helyre szánták. 47 Mivel a hercegi és hercegnéi lakosztályok belső kiképzése éppen 1768-ban fejeződött be, 48 a közvetlen közelükben, a kamarakertek szélén álló szobrok akkori megrendelése logikusnak tűnik. A szobrokat és a balusztrádokat már az ún. lavírozott vezérterv ( ) 49 koncipiálta: a tizenkét szobor közül nyolcat az akkor még csak két-két balusztrád végein, a fennmaradó kettőt-kettőt pedig a kastély kerti homlokzatának sarkainál, valamint a kamarakertek távolabbi szélén szabadon állva ábrázolta. Nem tudjuk, hogy ban elhelyezésük még ennek megfelelően történt-e, és a szabadon álló szobrokat posztamensükkel együtt csak a 70-es években helyezték-e át a szélső balusztrádszakaszok végeire, vagy pedig leszállításukra csak a kamarakertek kiszélesítése után került sor. A négy oldalukon igényesen faragott posztamenseknek a balusztrádhoz való, esetleg több időpontban történt 5. kép A kamarakerteket a nagy partertől elválasztó külső balusztrád, a négy oldalán faragott szélső posztamensbe belefaragva (a szerző felvétele, 2010) hozzáfaragása mindenesetre jól rávilágít Eszterháza 18. századi fénykori építésének természetére. A kamarakertek belső, süllyesztett részét körülvevő támfalak kicsit alacsonyabb balusztrádjai Pesci festményének tanúsága szerint alulról és felülről íve- 6. kép Az egykori narancskerteket övező balusztrád másodlagosan a külső mellvédsorba illesztve (Koppány András felvétele, 2010) 91

95 sen egymásba kapcsolódó, egyforma félkörök szalagfonatából álltak; és sem puttók, sem vázák nem díszítették őket. E belső mellvédek déli szakaszai az ötvenes évek végéig a helyükön maradtak (15. kép), 50 másokat a kamarakerteket a partertől elválasztó, időközben részben szintén elpusztult balusztrádsor pótlására használták fel, ahol hellyel-közzel ma is fellelhetők (6. kép). Az egykor hozzájuk tartozó záró posz ta men sek közül kettő a keleti kamarakertben (a déli rámpa mellvédjének sarkainál) ma is eredeti helyén látható fedkövük nélkül. Az illúziókeltő festmények Mielőtt a képtárat és télikertet bővítő kabinetek megépültek volna, e melléképületek kastélytól távolabbi sarka és a kerteket kívülről határoló kerítés közötti hézagokat egy-egy fatáblára készült festménnyel töltötték ki, amelyeket Pesci festményeinek tanúsága szerint a kamarakertek legészakibb kerítéspillérének tetején álló kőszobor tartott (1. a-b kép). E perspektivikus ábrázolásuk révén optikai csalódást keltő, trompe l oeil képek fasorral kísért sétányt és felhős eget ábrázoltak. Galavics Géza írt róluk először, a perspektíva-professzor Pesci műveiként valószínűsítve őket. 51 Ilyen jellegű festmények hagyományosan kerti lugasfolyosók, illetve fasorokkal kísért sétányok végében kaptak helyet, ahol a végtelenség hatását voltak hivatva kelteni. 52 Süttör Eszterházán a díszkerteket évtizedeken át egy egységes, több száz méter hoszszú lécrácsos lugasfolyosó övezte, amelyek egy ideig egészen a kamarakertek északi végéig futottak. 53 E lugasok végén már kezdettől állhattak ilyen perspektivikus festmények, és az 1760-as évek közepe táján, amikor a kertfal külső oldalán vezető, fasorral kísért kocsiutak a kertek részeivé váltak, az ily módon kiszélesített kamarakertek északi végében megszakadó fasorok végpontjaiban is elhelyezhettek ilyeneket. Az 1770-es évek végén, amikor a kamarakerteket a már ismertetett formájukra átalakították, és felépült a télikert és a képtár, a Pesci képeiről ismert, fasort ábrázoló képek a fátlan szélső teraszsétányok északi lezáró motívumaiként jelentek meg. Ekként viszont meglehetősen furcsa egyáltalán nem illúziókeltő látványt nyújtottak (különösen nem oldalnézetből 7. kép Szakonyi Ignác: A kastély környékének alaprajza a tájképi kertté alakított parterrel és kamarakertekkel. Részlet az egzotikus faiskola áttelepítési tervéről, 1845 (EPA) 92

96 8. kép A nyugati kamarakert Klösz György felvételén, 1894 körül (BFL) lásd 2. kép), legfeljebb a színház vagy a bábszínház kapuján kilépve, oldalra tekintve, egy pillanatig érhették el a kívánt hatást, onnan nézve ugyanis a külső fasorok és az épületek közötti keskeny, sétára aligha használt sávban váltak láthatóvá. Éppen ezért valószínűsíthető, hogy Pesci 1780-ban már másodlagos elhelyezésben örökítette meg őket, majd két évvel később már a kabineteknek adták át a helyüket. 54 A kamarakertek a 19. században Eszterháza fénykora Fényes Miklós herceg ben bekövetkezett halálával véget ért. Az ezt követő évszázad a kastélyegyüttes történetének legkevésbé ismert és kutatott időszaka. Fényes Miklós fiának, Antalnak Sopron vármegyei főispáni beiktatási ünnepsége (1791) zárta a nagy ünnepségek sorát. Antal herceg 1794-ben meghalt; fia, II. Miklós herceg pedig a 19. század elejétől kezdve Kismartonban építkezett. Eszterháza eközben őszi szomorúságra jutott. 55 A játékszínekben széna tartatott, s a szobrokat, szökőkutakat, kaszkádokat szétszedték, köveik máshová elhordattak haszonvehetetlenűl. 56 Eszterháza valóban elvesztette jelentőségét, a kerteket azonban karbantartották, s az egykori nagy parterben és a kamarakertek legnagyobb részén egyszerű eszközökkel tájképi kertet hoztak létre fa- és cserjecsoportokkal, ami egyrészt immár korszerű kertművészeti elvekhez alkalmazkodott, másrészt fő szempontként minimális költséggel volt fenntartható. 57 Eszterházán a kert fenntartása nem szakadt meg a Fényes herceg halálával. Az azt követő évtizedekben Hieronymus Oxenhäuser ( ) főkertész vezette a kertet 1808-ig, amikor is Anton Pölt, Eszterháza fénykori főkertészének, Mathias Pölt ( ) uradalmi kertfelügyelőnek hasonló beosztásban dolgozó fia Eszterházára költözött, s onnan irányította az összes hercegi kertek fenntartását. 58 Feltehetően ő hozta létre az egzotikus növények faiskoláját is, amelyet Szakonyi Ignác uradalmi mérnök 1845-ben készített helyszínrajzáról ismerünk. 59 Eszterháza kertjeinek bizonyos szintű fenntartására utal az a tény is, hogy 1842-ben az ifjú Esterházy III. Miklós herceg esküvőjét követően itt töltötte a nyarat angol feleségével. 60 Szakonyi helyszínrajza a jelenleg tanulmányozható legkorábbi ábrázolás a kertek 19. századi állapotáról, amely már a kastély körül rendre tájképi modorban átalakított kerteket mutatja (7. kép). Ezen a kamarakertek területét kanyargós sétautacskák hálózzák be, köztük pedig szabálytalan alaprajzú cserjeés facsoportok, virágágyak kaptak helyet. Mindez 93

97 9. kép Ismeretlen építész: Az egykori képtár télikertté alakításának építészeti tervei, 1900 körül (EPA) 10. kép Ismeretlen építész: Az egykori képtárban kialakítandó télikert belső kiképzésének terve, 1900 körül (EPA) 94

98 megfelel a 19. század első évtizedeiben uralkodó trendeknek; Keszthelyen például legkésőbb 1820 körül bizonyosan miniatűr tájkertté alakították a kamarakert korábbi partertábláit. 61 Szakonyi helyszínrajzának hitelességét a parter területén ábrázolt facsoportok tekintetében több dokumentum is igazolja. 62 A rajz szerint azonban a kamarakertekben a süllyesztett kertrészeket körülvevő balusztrádokat és támfalakat is maradéktalanul elbontották volna. A kamarakertek ilyen gyökeres átalakítására azonban csak részben kerülhetett sor, mivel a süllyesztett kerteket körülvevő balusztrádok déli szakaszai amelyek helyén Szakonyi rajzán kanyargós utacskák és gyepfelületek láthatók megmaradtak egészen az ötvenes évek végéig. A kamarakertek északi részében létrehozott miniatűr angolkertek nagyra nőtt fái láthatók Klösz György 1894 körül készített fotográfiáján (8. kép). 63 A helyszínrajz a kamarakertek hercegi, illetve hercegnéi lakosztályhoz közvetlenül kapcsolódó tábláját szabályos téglalap alaprajzzal és geometrikus beültetéssel ábrázolja (feltehetően nyírott örökzöldekkel), amely immár nem a 18. századi partertábla sémáját követi, hanem korai példaként új geometrikus elemként jelenik meg a 19. század közepe előtt. 64 A Klösz-fotón látható és a kertek évi felmérésén is ábrázolt nyírott örökzöldeket tehát még a 19. század első felében ültették. 65 Az utolsó 19. századi helyi kertészt, Gulnhofer Károlyt 1862-ben helyezték át Lékára, 66 ugyanis a hercegi hitbizomány zárgondnokság alá, Eszterháza pedig a kastély és néhány melléképület kivételével bérlők kezére került. 67 Ekkor évtizedekre megszűnt a park fenntartása. A süllyesztett narancskertek oldalsó támfalait és a kamarakertek balusztrádjainak nagyobb részét legkésőbb a bérlet időszakában bontották el. Eszterháza megíratlan első szétszedéstörténete még sok hasznos, máshonnan meg nem ismerhető információt tartogat a fénykorra vonatkozóan is kép Anton Umlauft: A (nyugati) kamarakert átalakítási terve, (Bundesgärten, Planarchiv, Schönbrunn) fia, a pályája kezdetén álló Max Schmidt (Schmidt Miksa, ) irányította, aki sejtésünk szerint a kastély környezetében, így a kamarakertekben is tevékenykedett. 71 A 19. század folyamán a déli balusztrádsorok hiányossá váltak, s csak a kastélyhoz legközelebbi szakaszok maradtak meg épségben (15. kép). A hiányokat a belső mellvédszakaszok elbontott elemeivel egészítették ki 1902 előtt. 72 Mindez Schmidt Miksa munkásságának ismeretében az ő itteni működésével A kamarakertek újjáalakítása a század fordulóján Esterházy III. Pál hercegnek ( ) és elsősorban egykori nevelőjének, a hercegi hitbizomány zárgondnokaként is működő Bubics Zsigmond ( ) püspöknek köszönhetően 1892-től (a három évtizedes bérleti időszak lejárta után) megkezdődött Eszterháza revitalizációja. 69 Bubics ugyanis a zárgondnokság ellenére, sőt, abbéli vezető pozícióját kihasználva elindította a kastély belső tereinek restaurálását. Az addigra elhanyagolt, nagyrészt kiürített kastély és közvetlen környezete stílhű rendbehozására az ismert bécsi Friedrich Otto Schmidt lakberendező céget kérte fel, a cél az ifjú IV. Miklós hercegnek ( ) szánt rezidencia kialakítása volt. 70 A munkát a tulajdonos 12. kép A kastély és a kamarakertek alaprajza Eszterháza község kataszteri birtokvázlatán, 1907 (SL) 95

99 13. kép Esterházy IV. Miklós herceg a keleti kamarakert külső balusztrádja előtt, a szélső posztamenseken klasszicizáló kővázák (a felvétel egykor a szerző gyűjteményében, 2002-ben ellopták) hozható összefüggésbe. Schmidt ugyanis előszeretettel applikált barokk kerti elemeket, balusztrádokat a későbbi évtizedekben, s az eszterházai balusztrádok ilyetén összeállítása, kiegészítése az ő módszerére vall (bár mint már említettük, maga az eredeti 18. századi balusztrád is eleve applikáció volt). 73 Minden bizonynyal Schmidt helyezte el a déli balusztrádok legszélső posztamenseire azokat a klasszicista kővázákat, amelyek mindössze egyetlen, 1910 előtt készült fotográfián láthatók (13. kép). Ugyancsak ő helyezhette el a ma is meglévő kővázákat a kamarakertek melletti kovácsoltvas kertkapuk pillérjeire, mivel a Beschreibung ott géniuszokkal díszített bronzvázákat említ, 74 amelyeket Pesci (és festményei alapján a Beschreibung két metszete) is megörökített. A képtár és a télikert a századfordulón A képtár épületében az egykori festmények helye még a 20. század fordulóján is látható volt, és Schmidt még az épület eredeti rendeltetésének helyreállítását tervezte 1895-ben. 75 Ebből az időszakból maradtak fenn a fraknói levéltárban az egykori képtár-szárny felújítási-átalakítási tervei (9 10. kép). E tervek azonban nem az épület eredeti funkcióját kívánják rekonstruálni, hanem szemközti párjáét, a télikertét átvenni. 76 Az elegáns neorokokó enteriőrterven a vakajtók falfülkéiben egy-egy delfin, illetve vízimadár szobra köpi a vizet természetes hatású sziklatömbök tetejéről egy-egy kőkagylóba, ahonnan az a törtvonalú márványmedencékbe hullik alá. A homlokzatokat és az alaprajzot ábrázoló terv az épületet a 18. századi attikabalusztráddal és rejtett (olasz) tetővel mutatja, kiterjesztve azt a kabinetek fölötti tetőrészekre is, az egykori hagymakupolák nélkül. 77 Mind a fraknói levéltárba került kisebb tervek, mind a kastélyban egykor kiállított, a frak nóiakkal mérete miatt nem azonosítható nagyobb rajz a képtár felújítására vonatkozó megvalósulatlan tervek sorába illeszkedtek ben még mindig napirenden volt a képtári szárny télikertté alakításának ügye; erről tanúskodnak az épületszárny gőzfűtéssel való ellátásának abból az évből származó, szintén a fraknói levéltárban előkerült tervei. Készítőjük Bründl János, aki azokban az években a kastély és a kert komplex vízellátását és korszerű légfűtés-rendszerét is tervezte. 78 Mind az építész, mind Bründl tervén négy szökőkút-medence látható a hosszhomlokzatok vaknyílásainak belső oldalán, de eltérő alaprajzzal. Az egykori télikert állapota is igen rossz volt a 20. század elején szeptemberében az eszterházai várkastély süttöri oldalán lévő szárny épületének tetővel való ellátása eszközöltetett. A munka alapjául szolgáló terveket nem tudjuk ki készítette, csak azt, hogy Lackner Albert kerületi mérnök bírálta felül, és az elszámolást is ő ellenőrizte. 79 Az között, immár a kamarakertek újjáalakítását követően a czél szerű és gazdaságos kivitel jegyében fogant tetőfelújítás a télikert esetében alacsony dőlésszögű rézvagy bádogtetőt, a képtár esetében viszont magasabb, cserépfedésű tetőt eredményezett, mindkét esetben attikabalusztrád nélkül. 80 A fraknói tervek arról tanúskodnak, hogy Esterházyék a század fordulóján világszerte, így Magyarországon is igen divatos télikertet szándékoztak (ismét) berendezni Eszterházán az egykori képtár helyén, de az végül nem valósult meg, s takarékosságból végül mindkét épületszárny felújítása elmaradt. A kamarakertek átalakítása a századfordulón Eszterháza főépületének restaurálásával párhuzamosan a kastély közvetlen környezetének rendezése is napirendre került. Ekkor parkosították a díszudvart négy nagy gyepfelülettel, és a kamarakertek déli területeit is gondozták. A restaurálási munkák már lezárultak, mire 1898-ban Pál herceg meghalt

100 14. kép A nyugati kamarakert állapota az 1920-as években. A homlokzat első emeletén előtűnnek a pilaszterek építését megelőzően festett lizénák. Hulesch Károly (?) felvétele (a szerző gyűjteményében) Fia, Esterházy IV. Miklós herceg és felesége, gróf Cziráky Margit ( ) a zárgondnokság alól felszabadult hitbizomány kedvezőbb anyagi körülményeit kihasználva az elhanyagolt és korszerűtlen hercegi rezidenciák és kertjeik átfogó felújításába fogott. Eszterházán ennek feltétele volt az is, hogy a süttöri uradalom 1902-től a bérlők kezéről ismét házi kezelésbe került. 82 Ekkor válhatott ismét fontos rezidenciává, amit az is jelez, hogy ekkor kapta az eszterházai uradalom elnevezést is. Teljes fénykori pompáját azonban nem nyerte vissza soha. A revitalizáció legfontosabb eleme a belső terek 90-es évekbeli restaurálását követően a technikai korszerűsítés mellett a kertek nagyszabású újjáépítése volt. 83 A hercegi hitbizományi kastélyok kertjei (Kismarton, Léka, Eszterháza, Pottendorf) a hercegné kezdeményezésére sorra újultak meg a századelőn, de mind közül Eszterháza volt Cziráky Margit kedvence januárjától negyven év kihagyás után ismét alkalmaztak szakképzett kertészt Eszterházán, a pályája kezdetén álló Hulesch Károly ( ) személyében. Hulesch március elejére Ő Herczegségének magas parancsát foganatosítva, az eszterházai várkastély udvar és oldalszárnyakra [azaz a díszudvarra és a kamarakertekre A. G.] vonatkozó tervrajzokat készített [ ], azonban ezen tervvázlatok Ő herczegségétől, mint meghaladottak most [június 27-én A.G.] vissza érkezvén [ ] a kismartoni jószágkormány visszaküldte Eszterházára. 85 Hulesch terveinek hirtelen meghaladottá válása mögött az a tény állt, hogy a hercegi pár időközben 15. kép Porpáczy Aladár hercegi kertészeti felügyelő családja a nyugati kamarakert külső mellvédjénél, 1940-es évek eleje. A háttérben a 18. századi belső balusztrád in situ maradványa (magántulajdon) 97

101 16. kép A nyugati kamarakert mai állapota (Koppány András felvétele, 2010) megbízta a kerttervezőként is nemzetközileg elismert Anton Umlauft ( ) császári és királyi kertészeti igazgatót, az Osztrák Magyar Monarchia legmagasabb beosztású kertészét a hercegi kertek, köztük Eszterháza átalakítási terveinek elkészítésével. 86 Nem tudjuk, hogy Umlauft maga járt-e a helyszínen, a kerteket ugyanis munkatársa, Ignaz Ofner udvari kertész mérte fel 1902 őszén. E munka keretében a kamarakertek felmérésére novemberben került sor. 87 Ofner felmérésén a kertek északi, süllyesztett felületének kontúrja a 18. századival megegyezik, az időközben elbontott támfalak helyett azonban rézsűk hidalják át a továbbra is meglévő szintkülönbséget. 88 A kamarakertek tervezése a kert legtöbb részével együtt 1903-ban zajlott, és egyes kertrészek kivitelezése már abban az évben elkezdődött. 89 A kamarakertek kivitelezésére feltehetően már ben sor került, 90 alapvetően Umlauft tervei szerint, akinek méltó segítője volt Hullesch [Hulesch] Károly, az Eszterházy uradalom fiatal, tehetséges főkertésze, ki legnagyobb szorgalommal és ambiczióval végezte a reá bízott nehéz feladatokat. 91 Anton Umlauft terve és az elkészült kamarakertek A kétségtelen ambiczió mellett azonban Hulesch számos részlet tekintetében eltért Umlauft terveitől. Erre szükség is volt a valóban nehéz feladatok miatt, ugyanis Umlauft Ofner felmérése alapján a valóságtól eltérően derékszögűnek és pontosan egyformának feltételezte a két kamarakertet, amelyek valójában több tekintetben szabálytalan alaprajzúak és aszimmetrikusak. 92 A kamarakertek új kompozícióját Umlauft úgy alkotta meg, hogy belső beosztásukat lényegében megőrizte, csak felöltöztette (11. kép). Így alapvetően az 1770-es évek folyamán kialakult és a Beschreibungban megörökített struktúra öröklődött tovább (12. kép 93 ). Ennek megfelelően a két kert északi, nagyobb részét továbbra is egy-egy téglalap alakú süllyesztett térség foglalta el, a délit pedig három kisebb partertábla töltötte ki (a szélső kettő körívesen kicsípett tábla között egy-egy nyírott ezüstfenyővel), s a két részt továbbra is a 18. századból megmaradt balusztrád választotta el egymástól. A süllyesztett (a 18. századiakhoz képest humusszal jócskán feltöltött) északi területeken Umlauft centrális szerkesztésű kerteket hozott létre, melyekben a téglalap széleitől induló hat-hat sétány egy-egy ovális alakú középső táblához vezetett. Valamennyi szórt burkolatú sétány egységes szélességű és a 18. századiaknál jóval keskenyebb lett, ami által a barokk kertekhez képest jócskán megnőtt a zöldfelületek aránya. A kerteket határoló kerítések belső oldalán a kamarakertek intim jellegének fokozása és szél elleni védelme érdekében nyírott tiszafasövényt és vadszőlőt ültettek. 98

102 17. kép A keleti kamarakert mai állapota (a szerző felvétele, 2007) A 20. század eleji átalakításnak köszönhetően a két kamarakert egységes neobarokk parterré vált. A növényzet hasonló karakterének és rendszerének köszönhetően kompozíciójuk a déli és a süllyesztett északi területek szintkülönbsége és a két részt elválasztó balusztrád ellenére homogénebb lett. (Narancsfákat nem költöztettek vissza Kismartonból, az itteni egykori orangerie ekkor magtárként szolgált). 94 Valamennyi zöldfelületet azonos, másfél méter széles gyepes bordűr keretezte, amelyben tiszafakúpok és puszpánggömbök felváltva sorakoztak. A kissé kiemelt bordűrök által határolt gyepfelületeket a kor és Umlauft szokásának megfelelően enyhén (kb. egy arasznyira) süllyesztették. A zöldfelületi egységek (partertáblák) közepére valamilyen növénycsoport vagy virágágy került, a felület méretétől függően. A táblák merőleges sarkainál Umlauft mindenütt barokkos vonalú, kicsípett lekerekítést alkalmazott. A nemkívánatos látványt nyújtó, rossz állapotú földszintes épületszárnyakat lucfenyők sora takarta el (Umlauft cserjetakarást tervezett), illetve későbbi fotók tanúsága szerint homlokzatukat vadszőlővel futtatták be. A historizmus kertművészetének szerteágazó tendenciái között a neobarokk stíluson belül a fent leírt parterkialakítási séma a 19. század utolsó harmadában terjedt el. Ausztriában Adolf Vetter (Umlauft elődje a császári kertek élén), Lothar Abel és más neves tervezők nyomán széles körben használták, ilyen például a Vetter által tervezett bécsi Maria-Theresien- Platz parterje. 95 Umlauft és Ofner a Vetter-iskolán felnőve rendszeresen alkalmazta ezt a kompozíciós sémát különböző helyszíneken. 96 A képtári és a télikerti szárny, valamint a kamarakertek története 1945-ig Az egykori képtár télikertté alakítása nem valósult meg, ehelyett a második világháború előtt a nyugati földszintes épületszárnyban a századból származó ágyúk (több mint húsz darab) és történelmi nehézfegyverek (pl. szakállas puskák) gyűjteménye kapott helyet. 97 Az egykori télikertet raktárnak használták. 98 A télikert padozatát ebben az időben kelheimi kőlap burkolat borította. 99 A kamarakertek és a parter ezüstfenyőit Umlauft szándékától és a korban Ausztriában szokásostól eltérően Hulesch kezdettől fogva nem nyíratta, így azok már az 1920-as évekre túlnőtték a rendelkezésükre álló teret (14. kép). A hitbizományt 1920-ban, IV. Miklós halála után megöröklő Pál herceg a gazdasági válság idején minimálisra csökkentette a rezidencia, így a díszkertek kiadásait is. 100 Ennek következményei a kamarakertek képén is megmutatkoztak. A tiszafák kúpalakjára azonban mind Hulesch, mind a kerte- 99

103 ket 1932-től vezető (id.) Porpáczy Aladár ( ) idejében gondosan ügyeltek. 101 A munkához sablonokat is használtak. 102 E gondozás ellenére a tiszafák mérete már az 1920-as évek végére meghaladta a három métert, amely a barokk kertművészetben szokásos (és Umlauft kompozíciói számára is mintát jelentő) méretnek mintegy kétszerese volt. Az 1940 körül készült felvételek tanúsága szerint e problémát felismerve Porpáczy legalább akkor, egy alkalommal drasztikusan visszavágatta az egyébként egyre nagyobbra növő tiszafákat, legalábbis a kertek déli részében (15. kép). 103 Porpáczy idejében a hangsúly a hercegi udvari kertészet kereskedelmi termelésére és a gyümölcsnemesítésre helyeződött át. A kamarakertek virágdíszét ekkor így a rózsákat is igénytelen, bár látványos virággal: magasra növő Cannacsoportokkal váltották fel. A kamarakertek története a második világháborútól napjainkig A második világháború során (1945 februárja és szeptembere között) a kastélyban szovjet nemibetegkórház működött. A kamarakertekben latrinákat állítottak fel. 104 Az elhunyt betegek holttesteit állítólag a parterben, a keleti kamarakertben és a bábszínház homlokzata előtt temették el, 105 majd nem sokkal később exhumálták és elszállították. 106 Porpáczy érdeme, hogy 1946-ban, hazánkban egyedülálló módon sikerült az egykori hercegi udvari Várkertészetet és növénynemesítő intézetet továbbéltetnie a kertészeti kutatóintézet és szakiskola megalapításával. A rákövetkező években nem egy alkalommal drasztikusan visszavágatta az addigra formátlanná vált tiszafákat mindkét kamarakert déli részében. A képtár épületét ekkoriban széntárolásra használták (az ágyúknak már a háború idején nyomuk veszett), s amellett a szakiskola testnevelésóráit is ott tartották. 107 Később tető nélkül állt, majd 1970 körül alakították ki benne a ma is működő tornatermet. A télikertben a kutatóintézet gyógynövény-illóolajlepárló laboratóriumot rendezett be, amely az intézet gyógynövény-kutatási kísérleteit és illóolaj-termelését is szolgálta. Digitalis (gyűszűvirág) szárítása is folyt, amelyet szívgyógyszer-alapanyagként tudtak értékesíteni. 108 A télikert homlokzatát 1945 után újravakolták, és erősen leegyszerűsítették. Az épületszárny mai (az eredetinél talán valamivel magasabban fekvő) tardosi vörös mészkő padozata és süttői mészkő lábazattal helyreállított homlokzata, valamint magas, cserépfedésű teteje az 1970 körül végzett nagymérvű felújítás kapcsán készült tól kezdve, a budapesti Kertészeti Főiskola professzoraként is működő Porpáczy Aladár kezdeményezésére a főiskola Kerttervezési Tanszéke foglalkozott a különböző kertrészek (díszudvar, kamarakertek, parter) felújításának tervezésével a Haydn halálának 150. évfordulója (1959) ürügyén meginduló kastélyfelújítás kapcsán. Az Ormos Imre által, Mőcsényi Mihály és Virág János közreműködésével készített tervek neobarokk jellegű kerteket eredményeztek volna (a díszudvar kertje ennek szellemében meg is valósult), kreatívan felhasználva a 20. századi kertmaradványokat (a süllyesztett részek közepén például egy-egy vízmedencét képzeltek el a tiszafakúpokkal körülvéve). 110 A kamarakertekből és a parterből Ormos vágatta ki az addigra már hatalmasra nőtt ezüstfenyőket az 1950-es évek végén ben meghalt Porpáczy Aladár. Ekkortól kezdve a kutatóintézet jóval kevesebb energiát és pénzt fordított a díszkertek fenntartására. Ennek következtében a tiszafák teljesen kinőtték a rendelkezésükre álló helyet, takarják a földszintes szárnyak homlokzatát, szabályos kúpformájukat sablon híján végképp elvesztették, így alakult ki mai, óriási cukorsüvegre emlékeztető alakjuk ( kép). A kastély helyreállítási munkái során nem kímélték a kamarakerteket. Az 1960-as, 1970-es években a nyugati kamarakert déli, a hercegi lakosztályhoz közvetlenül csatlakozó részében a Fertődi Építőipari Szövetkezet felvonulási épülete állt, éveken át rontva ezzel a kastély kert felőli és a látogatott lakosztály felőli összképét is. Az 1980-as évektől a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemhez csatolt kastélymúzeum vezetője, Bak Jolán, egyéb támogatások híján a múzeumi belépődíjakból befolyt bevételből igyekezett fedezni a legszükségesebb fenntartási munkálatok költségeit, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy az addigra már elfogadhatatlanul túlnőtt állapoton radikálisan javítani lehessen. 112 A süllyesztett kertrészek déli balusztrádjainak megmaradt elemeit az üresen álló narancsházba mentette be. A helyzet tarthatatlanságát felismerve Örsi Károly már az 1970-es évek közepétől komolyan szorgalmazta Eszterháza kertjeinek rekonstrukcióját, s ben terveket is készített Sedlmayr Jánossal együtt a parter és kamarakertek 1770-es években kialakult fénykori állapotának rekonstrukciójára. 113 A tervezők azonosították és helyre kívánták állítani a parter felőli és a narancskerteket körülvevő belső balusztrádokat, de a süllyesztett narancskertek körül mind a négy oldalon támfalakat építettek volna. E tervek végül nem valósultak meg ben a Műemlékek Állami (2007-től Nemzeti) Gondnoksága vette vagyonkezelésbe a kastély és a díszkertek nagy részét ban elkészültek a kamarakertek tudományos dokumentációi, 114 s ezek alapján 2009 nyarán kertrégészeti szondázó kutatás folyt mindkét kamarakertben. Bár ez utóbbi nem volt a kertek sűrű növényzete miatt nem is lehetett teljes 100

104 körű feltárás, mégis ez volt az első ilyen nagyságrendű és szisztematikus tudományos kutatással előkészített kertrégészeti munka hazánkban. 115 A kutatás elsősorban a 18. század végi állapotra vonatkozóan szolgált számos új adattal, fontos paramétereket pontosított. Mindezen eredmények és széles körű szakmai vita alapján elkészültek a kamarakertek rekonstrukciós tervei mind a 18. századi, mind a 20. század eleji állapotról. 116 A kertek helyreállítása azonban végül kimaradt a kastélyegyüttes 2010-ben elinduló nagyszabású felújítási programjának második üteméből. 117 Eszterháza kamarakertjeiről így egyelőre csak a történeti források alapján alkothatunk reméljük, hiteles képet. Jegyzetek 1 Erre tett kísérletet sajátos formában Mőcsényi Mihály az ezredvégen, lásd Mőcsényi Mihály: Eszterháza fehéren feketén. Budapest é. n. [1998], CD-mellékletben közölve a szakirodalom és a Valkó Arisztid által kicédulázott budapesti levéltári adatok jelentős részét, saját falkutatási eredményeivel és megfigyeléseivel kiegészítve, valamint a korábbi szakirodalmat kritikai megjegyzéseivel jócskán kommentálva. Részben az ő munkája nyomán (részben azzal párhuzamosan) vett nagy lendületet Eszterháza kutatása az elmúlt bő egy évtizedben, s ezzel elérte legfőbb célját, miszerint Mőcsényi kedvenc frázisával élve gondolkodásra késztet. Mőcsényi könyvének recenziója és annak ürügyén a kastély építésének összefoglaló periodizációja: Dávid Ferenc: A fertődi Esterházy-kastély építéstörténete. Megjegyzések Mőcsényi Mihály könyvének megjelenése után. In: Romantikus kastély. Tanulmányok Komárik Dénes tiszteletére. Szerk. Vadas Ferenc. Budapest, 2004, A jelen tanulmányban a 18. századi levéltári forrásokra Mőcsényi Mihály Valkó Arisztid cédulái alapján készített forrásközlése (Mőcsényi 1998 i. m. CD-melléklet) sorszámai alapján hivatkozom. 2 A Dávid Ferenc által összeállított, megvalósulásában sajnálatosan félbemaradt kutatási terv nem korlátozódott a szűken vett építéstörténetre, hanem magában foglalta a kastélyegyüttesben tárgyiasult kultúra teljességét, a művészettörténet területén jócskán túlmutatva. Dávid Ferenc: A fertődi kastélyt, kertet és parkot, a kastély melléképületeit és a kastélytelepülést, valamint a hercegi udvar struktúráját és működését illető tudományos munka tervének vázlata. Kézirat, Hild Ybl Alapítvány, 2001 (Hild Ybl Alapítvány archívuma; az NG Adattárában jelenleg nem található). 3 Alföldy Gábor: A fertődi Esterházy-kastély parkja. A helyreállítást és a hasznosítási koncepciót előkészítő tanulmány. Kézirat, (NG Adattár). 4 Ebből a feladathalmazból ma még hiányzik a parter, a kerti építmények, szobrok, valamint a hercegi kertészet és sírdomb történetének feldolgozása, s a fraknói levéltári kutatás egy jelentős része beleértve a 18., 19. és 20. század időszakára vonatkozó ottani adatok teljes körű feldolgozását is, amely várhatóan még jelentős többlettel járul hozzá a már megírt anyagokhoz. 5 E tanulmány a kamarakertekről 2006-ban készült dokumentációm rövidített és aktualizált változata. Alföldy Gábor: Eszterháza kamarakertjei a században, valamint helyreállításuk lehetőségei és feladatai. (Eszterháza parkja a XX. században. Tudományos dokumentáció, 4.) Kézirat (szöveg- és ábrakötet), (NG Adattár). A tanulmány megírásához és általában az Eszterházával kapcsolatos kutatásaimhoz tudatosan vagy csupán beszélgetések sokasága révén többektől kaptam alapvető segítséget. Ehelyütt kívánok köszönetet mondani mindenekelőtt az Ünnepeltnek, valamint Bak Jolánnak, Ecsedy Annának, Therese Gabrielnek, Galavics Gézának, Beatrix Hajósnak, Hajós Gézának, Gottfried Holzschuhnak, Hulesch Ernőnek, Kótai Évának, Lajber Gabriellának, Mőcsényi Mihálynak, Nagy Máriának, Örsi Károlynak és (ifj.) Porpáczy Aladárnak önzetlen segítségükért s a tőlük kapott információkért, dokumentumokért. 6 A kamarakertek korábbi, az 1770-es éveket megelőző állapotainak építéstörténetéről és kerttörténeti kontextusáról Fatsar Kristóf dokumentációja adja a legrészletesebb képet: Fatsar Kristóf: Eszterháza kamarakertjei a 18. században. Kézirat, (NG Adattár). Ebből a kamarakertek 1760-as évekbeli lavírozott vezérterven látható ábrázolásának elemzését publikálta uő: Anton Zinner im Dienste der Esterházys. Die Gartenkunst, 19 (2007), 2. sz A kamarakertek 1780 körüli állapotát korábban Galavics Géza ismertette a legrészletesebben: Ein Bologneser Maler Gaetano Pesci in Eszterháza. In: Ex Fumo Lucem. Baroque Studies in Honour of Klára Garas. I II. Ed. Dobos, Zsuzsanna. Budapest, 1999, II : ban írott dokumentációmban (lásd az 5. jegyzetet) e korszakra vonatkozóan saját megfigyeléseimet foglaltam össze a kamarakertek kertrégészeti kutatásának és helyreállítási tervezésének segítése érdekében. Ez utóbbiakra 2009-ben került sor. 7 Lásd Fatsar előző jegyzetben idézett műveit. 8 Magyar Építészeti Múzeum, ltsz.: , letétként a fertődi kastélymúzeumban; Galavics Géza: Eszterháza 18. századi ábrázolásai a kép mint művészettörténeti forrás. Ars Hungarica, 28 (2000), 37 71: 65., Kat Beschreibung des Hochfürstlichen Schloßes Esterháß im Königreiche Ungern. Pressburg, Leírásuk: Galavics 2000 i. m. Kat Galavics 2000 i. m. Kat G. E. v. R. [Rotenstein, Gottfried Edler von], Reisen durch einen Theil des Königreichs Ungarn im Jahr 1763 und folgenden Jahren. In: Johann Bernoulli s Sammlung kurzer Reisebeschreibungen und anderer zur Erweiterung der Länder- und Menschenkenntniß dienender Nachrichten. Bd. IX. (1783), : 274.: Zu beyden Seiten des Schlosses sind kleine Gärten mit Blumenparterren; jeder ist mit einer steinernen Balustrade umgeben, auf jeder stehen 6 kleine Kindergruppen mit Lampen, und 8 Vasen; jedes Parterr hat 8 eiserne grün angestrichene Blumenkörbe; auch stehen auf jedem Parterr 48 schöne Pomeranzenbäume [ ]. A szöveg idézett magyar fordításának forrása: Rapaics Rajmund: Magyar kertek. Budapest, é. n. [1940], A virágkosár definícióját lásd Alföldy Gábor: Szakkifejezések magyarázata. In: Buttlar, Adrian von: Az angolkert. A klasszicizmus és a romantika kertművészete / Galavics Géza: Magyarországi angolkertek. Budapest, 1999, : 148.; e kerti dísz irodalmáról és az eszterházai parterben való alkalmazásáról: Galavics 1999 i. m A két melléképületről itt csak a kamarakertekkel való szoros összefüggésük okán, az ismert források alapján esik röviden szó. A télikert részleges belső falkutatására az ezredfordulót követően került sor: Bartos György G. Lászay Judit László Csaba: Fertőd, Esterházy-kastély. A keleti patkószárny és a Narancsház falkutatása. Dokumentáció. Kézirat, ÁMRK, 2002 (NG Adattár). A dokumentációhoz Dávid Ferenc kommentárként összeállította az épületről addig ismert levéltári adatokat, és meghatározta a további kutatási feladatokat is: Dávid Ferenc: Megjegyzések a Fertőd, Esterházy kastély. A keleti patkószárny és a Narancsház falkutatása című dokumentációhoz, Bartos György, G. Lászay Judit és László Csaba munkájához. Kézirat, 2002 (leadva a NG-hoz. Eszterháza dokumentációk 4.). 14 A melléképületek különböző ábrázolásairól: Mőcsényi i. m (Ad 60.). Jacoby tervének említése: Dávid, Ferenc: Nicolaus Jacoby (?): Eszterháza, Erweiterungsplan des Schlosses Eszterháza, In: In Arte Venustas. Studies on Drawings in Honour of Teréz Gerszi, Presented on Her Eightieth Birthday. Ed. Czére, Andrea. Budapest, 2007, : Mőcsényi Mihály: Eszterháza korszakai / The Epoches of Eszterháza / Die Epochen von Eszterháza. In: Királyi és hercegi kertek 101

105 Magyarországon / Principal Gardens of Hungary / Königliche und herzogliche Gärten in Ungarn: Eszterháza, Gödöllő, Keszthely, Visegrád. Szerk. Alföldy Gábor. Budapest, 2001, , , : Fertőd, Kastélymúzeum, ltsz.: Gynsz. 2009/11. Részletesen elemzi: Galavics 2000 i. m , 64., Kat. 6. (Nagyobb részletét e kötetben lásd Bartos György tanulmányának 3. képeként.) A zöldes látképet Fatsar Kristóf: Magyarországi barokk kertművészet. Budapest, 2008, 107., Kat. 22/7. datálja az 1773 körüli időre. Ugyanő a parter átalakításának évi előkészítéséről közöl fontos adatot: Fatsar Kristóf: Átváltozások, Eszterháza nagy parterjének vázlatos története. In: MM XC: Tanulmányok és eszszék a 90 éves Mőcsényi Mihály tiszteletére. Szerk. Fatsar Kristóf. Budapest, 2009, 77 90: E tervet Dávid Ferenc találta meg a fraknói Esterházy Levéltárban, Johann Ringer hercegi építész hagyatékában; ő közölte, datálta s attribuálta Jacoby műveként: Dávid 2007 i. m.; valamint Uő: Der Baumeister von Eszterháza Johann Ferdinand Mödlhammer ( ). In: Die Familie Esterházy im 17. und 18. Jahrhundert. Tagungsband der 28. Schlaininger Gespräche 29. September 2. Oktober (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland 128.) Hg. Gürtler, Wolfgang Kropf, Rudolf; Red. Krenn, Martin. Eisenstadt, 2009, : Dávid 2004 i. m Az épületek évi bővítésének dátumára maga a herceg utal egy két évvel később adott utasításában (Mőcsényi 1998 i. m. CD a857). Az épületek rejtett tetejét talán a kabinetek építésekor, talán csak 1784-ben, e forrásban említett beázások miatt meredekebb dőlésszögűre cserélték, amint azt a Beschreibung i. m. a kastélyt a parter felől mutató metszete, majd a kastélyegyüttest a kaszkádok felől mutató gouache (1785 k.) is ábrázolja; Galavics 2000 i. m. 58., 62., 67.; Kat.14. és London, Robbins Howard Chandler: Haydn at Eszterháza (Haydn Chronicle and Works 2.) London, 1978, 447.; említi Dávid Ferenc: A fertődi Esterházy-kastély történeti helyiségkönyve: funkciók és falburkolatok. Ars Hungarica, 30 (2002), : [cím nélkül: Esterházy Antal Sopron vármegye főispáni székébe való beiktatásának ismertetése a továbbiakban: Beiktatás] Hadi és Más Nevezetes Történetek, 1791 II. félév, : Meller Simon: Az Esterházy Képtár története. Budapest, 1915, xxxiv xxxv. A képtár épületéről részletesen: Dávid 2002 i. m Az eszterházai képtár művészettörténeti értékelése: Meller i. m. xxxii xxxvi.; legújabban: Garas, Klára: Von der Kunstkammer zum Kunstmuseum. Die Gemäldegalerie Esterházy und das Museum der Bildenden Künste Budapest. In: Von Raffael bis Tiepolo. Italienische Kunst aus der Sammlung des Fürstenhauses Esterházy. Budapest, Szépművészeti Múzeum Frankfurt am Main, Schirn Kunsthalle. Ausstellungskatalog. Red. Barkóczi, István. Frankfurt am Main 1999, 82 90: Rotenstein i. m Rotenstein Eszterháza-leírásának datálásához támpont, hogy a képtár leírásakor utal az 1782-ben épült kabinetek létére: Die Bilder=Gallerie liegt neben dem Schlosse. Sie ist 9 Fenster lang [ ] Der Hauptsaal der Gallerie ist 7 Fenster lang [ ]. A tizenegy tengely hosszúságú mellékszárnyon belül a képtár Hauptsaal (amely kifejezés feltételezi a kabinetek meglétét) nyílásai közül ugyanis kettő a valódiakkal azonos zsalugáterekkel ellátott vaknyílás. Ez tisztázza a Mőcsényi i. m. 1998, 157. (Ad 60.) által felvetett tengelyszámproblémát. 24 Beschreibung i. m A nagy narancsház datálásához: Mőcsényi 1998 i. m Excursion en Hongrie en Mai Le Maitre, le Palais le Thêatre, et le Bois, Tout plait en ces beaux Lieux, tout instruit à la fois. Vienne, Eredeti szövegét és magyar fordítását közli: Dávid 2002 i. m. 272.; a télikert belső kialakítására vonatkozó néhány forrás ismertetésével. 27 Excursion i. m.; Dávid 2002 i. m. 246.; továbbá Mőcsényi 1998 i. m. CD a841, a849, a853, a Mőcsényi 1998 i. m. CD a841, a849, a Mőcsényi 1998 i. m. CD a Az Englischer Garten kifejezés Michael Stöger jelentésében fordul elő. Mőcsényi 1998 i. m. a Beiktatás i. m Mindkét melléképület padlószintjét a környező terep eredeti szintjének közelében jelölték ki, így a terep oldalirányú (kelet nyugati) lejtése miatt a két épület padlószintje feltehetően különbözött. Ez a körülmény a homlokzatmagasságuk különbözősége mellett szükségszerűen a narancskertekhez való viszonyuk különbözőségét is magával vonta. 33 Hajós, Beatrix: Die Schönbrunner Schloßgärten. Eine topographische Kulturgeschichte. Wien Köln Weimar, 1995, 55., 61. Schönbrunnban a keleti (meidlingi), földszinti lakosztályhoz kapcsolódó kamarakert (Kronprinzengarten) tábláinak kialakítása ráadásul (Franz Boos 1780-ból származó helyszínrajzának tanúsága szerint) szintén virágszegélyes gyepes partertáblákból állt. Uo. Abb Míg az eszterházai kamarakertek szélesebb déli részének szintje a parter (vagyis az arra nyíló sala terrena) szintjéhez alkalmazkodott, a kamarakertek északi végének közelében az eredeti terepfelszín jóval a nyugati (képtári) oldalon csaknem egy méterrel alacsonyabb annál. Ugyanezen okból a díszudvar is csaknem egy métert emelkedik a kovácsoltvas kaputól a sala terrenáig. A terep kelet nyugati lejtése miatt az eredetileg magasabb fekvésű keleti kamarakert északi részét valóban ki kellett ásni. 35 Köpcsényben a magas fallal körülvett kastély körül nem létezett díszkert a 18. században, lásd Berger, Eva: Historische Gärten Österreichs. Garten- und Parkanlagen von der Renaissance bis um I. Niederösterreich, Burgenland. Wien Köln Weimar, 2002, 691.; de Rotenstein i. m skk. leírása alapján az évi császári látogatás alkalmával 300 narancsfa díszítette a falak tetejét. Pölt Pro Memoriájára hivatkozva Rahier jószágkormányzó feljegyzése a hercegnek és a herceg resolutiója: Mőcsényi 1998 i. m. CD a8, a709. A köpcsényi kastélyról, környezetéről és az ottani ünnepségekről legrészletesebben: Mersich, Barbara: Schloß Kittsee in Berichten aus der Barock- und Biedermeierzeit. In: Beiträge zur Landeskunde des burgenländischwestungarischen Raumes. Festschrift für Harald Prickler zum 60. Geburtstag. (Burgenländische Forschungen, Sonderband 13.) Eisenstadt, 1994, Mőcsényi 1998 i. m. CD a8, a749; Fatsar 2008 i. m A kamarakertek építésének datálási kérdését legbiztosabban a balusztrádok megrendelésének és leszállításának dátumából lehetne kikövetkeztetni, amelyre a fraknói levéltár feltárása valószínűleg választ ad majd. 38 A korábbi ábrázolásokról lásd Galavics 2000 i. m. és Fatsar 2007 i. m. 39 Szomolányi Péter kőrestaurátor megfigyelése, lásd Szomolányi Péter: Fertődi Esterházy-kastély együttes. A kastély parkjában lévő kőfaragványok. Restaurátori felmérés és adatszolgáltatás. Kézirat, 2003 (NG Adattár), 7 számozatlan oldal. Szomolányi figyelte meg a keleti kamarakerti balusztrádok egyes szélső posztamenseinek ornamentikáján (pl. a kastélyhoz legközelebbi posztamensen) ma is látható vöröses színezést, s feltételezte, hogy 18. századi eredetű festés maradványairól van szó. A vörös szín azonban esetleg aranyozás alapozására használt vörös kréta nyoma is lehet. A kastély egyes homlokzati szobrainak egykori aranyozásáról Rotenstein beszámolójából tudunk: Rotenstein i. m Mindez megfelel Rotenstein i. m korábban idézett leírásának. 41 A fertőrákosi kastélyról és annak lépcsőházáról lásd Ecsedy Anna tanulmányát és az abban közölt fotót e kötetben. A győri puttópárokról (fényképpel, valamint egy hasonló puttópár bécsi szobrász által készített előrajzával): Aggházy Mária: A barokk szobrászat Magyarországon. I III. Budapest, 1959, II. 107; III. CXLV. tábla; valamint Jenei Ferenc Koppány Tibor: Győr. (Magyar műemlékek.) Budapest, 1964, 62., 65. (fénykép). 42 Vadászi Erzsébet: Az időnek négy részei Eszterházán. Építés- Építészettudomány, 5 (1973), ; valamint Mőcsényi 1998 i. m. CD a Valkó Arisztid: Fertőd (Eszterháza, Süttör: Győr Sopron vármegye) mesterei, művészei, között. Művészettörténeti Értesítő, 4 (1955), : 133. A Valkó által közölt, június 5-én kelt szerződés szövege a 12 szobrot tételesen nem említi, 102

106 csak következtethetünk a Vor eine Figur samt Postamente 32 Fl. = 384 Fl. megjegyzésből a 12 darabra. Aggházy i. m. I és II. 93. már tételesen említi a 12 kőfigurát Steinböck műveként, de nem lokalizálja azokat. E forrást közli Mőcsényi 1998 i. m. CD a432 is. Az idevágó részletesebb iratot azonban Valkó egy másik cédulája alapján csak Mőcsényi Mihály közölte: Verzeuchniss. Vor /Titl/ Seine Hochfürstl. Durchlaucht Fürst Ésterhasi von mir Endes benanden, nach dero Schloss Esterhas abgegeben werden. Nemlich: 12 Stuck extra schene Figuren von Sandstein, jede 6 ½ Schuch hoche Figur samt postament. Mit Herrn Hausmeister Zischer Accordirt worden 32. Fl. Zusammen: 384 Fl.- Accord mit Steinmetz Steinböck, Mőcsényi 1998 i. m. CD a Mőcsényi 1998 i. m. CD, a218, a220, a227, a244. Mindezeket említi Aggházy i. m. II. 93., illetve Vadászi i. m jegyzet. 45 Perger, Richard: Das Palais Esterházy in der Wallnerstraße zu Wien. (Forschungen und Beiträge zur Wiener Stadtgeschichte 27.) Wien, 1994, Steinböck császári udvari alkalmazásáról legújabban adatot közöl: Haupt, Herbert: Das Hof- und hofbefreite Handwerk in barocken Wien 1620 bis Ein Handbuch. Innsbruck Wien Bozen, 2007, 684. Steinböck keszthelyi munkájáról Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei. Budapest, 1993, Ugyanígy mindenféle faragási munkákkal bízták meg Eszterházán például Johann Friedrich Schroth bécsi szobrászt is, aki műhelyével és benne karrierjét itt kezdő Philipp Jakob Prokoppal ( ) az 1760-as évektől a 80-as évekig ablakkeretektől szobrokig sok mindent készített, lásd Aggházy i. m. I , 271.; II Mőcsényi 1998 i. m. CD a Galavics 2000 i. m , 63.; Kat. 2.; Fatsar 2008 i. m Kat. 22/4.; datálásnak és szerzőjének kérdéséhez legújabban: Dávid 2009 i. m Elemeinek egy része ma a kastély kőtárában megtalálható. Eredeti helyükön a 20. század első feléből származó fotókon tanulmányozhatók (a szerző gyűjteményében, valamint Porpáczy Aladár tulajdonában). 51 Pesci eszterházai működéséről: Galavics 1999 i. m A képek szerzőjének a perspektívatanár Pescit valószínűsítette, s ennek alapján ra datálta. 52 Már Lippay János, az első magyar nyelvű kertépítészeti szakkönyv szerzője is ír az ilyen céllal készült képekről: Az Lugasoknak végein a kőfalra, vagy deszkábúl csinált táblákra szép perspectivákat és képeket irhatni; hogy hosszúknak láttassanak. Lippay János: Posoni kert. I. kötet. Nagyszombat, 1664, Egy Dávid Ferenc által megtalált és közölt, 1760-ból származó leírás szerint um das gantze Schloß herum seynd schöne breite Gänge [ ] diese grüne Spalliere [ ]. Dávid Ferenc: A süttöri Esterházy kastély és pertinenciája 1760-ban. Soproni Szemle, 62 (2008), : 302.; valamint Uő: Eszterháza települése, épületei és kertjei a 18. században. In: Fertőd, Süttör Eszterháza évszázadaiból. Tanulmányok. Szerk. Bertha János. H. n. [Győr], 2006, : Amint azt Galavics Géza tanulmányából (2000 i. m. 58.) tudjuk, a Beschreibung látképes illusztrációinak metszeteihez korábbi, rendelkezésre álló ábrákat használtak fel, amelyeket csak részben aktualizáltak 1784-ben. Így lehetséges az, hogy míg a Beschreibung 5. ábrája (kastély a parter felől) a tetődíszes kabinetekkel megtoldott földszintes szárnyakat ábrázolja, immár e festmények nélkül közvetlenül a kerítéshez kapcsolódva, addig a kastélyt két oldalról megörökítő, szintén Pesci festményeinek aktualizálásával készített 4. és 6. ábra valójában nem hosszabbítja meg az épületeket, csak a tetődíszeket teszi rájuk, s mellettük továbbra is ábrázolja a trompe l oeil festményeket. 55 Y [Holéczy Mihály?]: Utazásbeli Jegyzetek Óvárról, Kis-Martonról, Fraknóról, s Eszterházáról. Tudományos Gyűjtemény, 1824, III. füzet, 40 56: Idézetek ugyanonnan. Az elhordás momentumára vonatkozóan legújabban Fatsar Kristóf közölt fontos adatot 1800-ból: Fatsar 2008, i. m Franz Rauch, illetve Ignaz Ofner császári udvari kertészek néhány éve magántulajdonban felbukkant tervhagyatékában található egy igényesen kidolgozott kertterv a 19. század elejéről, amely a tájkertté alakításhoz készült. A hagyaték ezenkívül a 20. század elejéről való átalakítási terveket is tartalmaz Eszterházáról. A tervek jelenleg nem kutathatók. Beatrix Hajós szíves közlése. Lásd még Hajós, Géza: Ein sensationeller gartenhistorischer Fund im Privatbesitz. Die Plansammlung des Hofgärtners Franz Rauch ( ) ergänzt durch den Hofgärtner Ignaz Ofner im späten 19. und frühen 20. Jahrhundert. Historische Gärten, 12 (2006), 2. sz : A park akkori állapotát jól érzékelteti Adalbert Krickel leírása, ő augusztus 22-én látogatott a helyszínre: Wenn auch die Gärten nicht mehr die Pracht von Ehemals vor Augen stellen, wenn auch mancher Tempel und Chiosc vom Verfall zeigt, mancher Teich ohne Wasser ist, so ist seine Großartigkeit, seine Annehmlichkeit noch immer des Beschauens werth. Die freien schönen Plätze, die lieblichen Parthien, die herrlichen Alleen, der Thier- und Fasangarten, die Gewächshäuser und die Orangerie werden gewiß jedermann ein unendliches Vergnügen verschaffen. Krickel, Joseph Adalbert: Wanderungen zu den Umgebungen des Neusiedlersees mit besonderer Rücksicht auf Eisenstadt, Esterhaz, Forchtenstein und Neustadt im Jahre 1829, wiederholt im Juli Wien, 1831 (facsimile kiadás: Sopron, 1990), Kalamár, Stefan: Der Eisenstädter Schlosspark. Neue Forschungsergebnisse zur Geschichte im ersten Jahrzehnt des 19. Jahrhunderts. Die Gartenkunst, 16 (2004), 1. sz : Situations Plan zur anlegung der neuen Exotischen-Baumschule in Eszterház. Gezeignet im Jahre 1845 Ignátz Szakonyi Ingenieur. EPA, Baupläne Nr Elemzése: Alföldy Gábor: A Pál-major, az Angolkert, a Csúcsos-tag és az Északi park építéstörténete, valamint helyreállításuk lehetőségei és feladatai. (Eszterháza parkja a XX. században. Tudományos dokumentáció, 2.) Kézirat, (NG Adattár), 9., Drinóczy György: Böngészet Sopron megye isméretéhez. Kézirat, (másolati példány: SL, XV.20: Kéziratos könyvek, nr. 97), 96. Eszterháza, 318; Gudenus János József, A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. I. kötet. Budapest, 1990, Alföldy Gábor: A keszthelyi Festetics-kastélypark rövid története / A brief history of Festetics Park at Keszthely / Kurze Geschichte des Festetics-Parkes in Keszthely. In: Királyi és hercegi kertek Magyarországon i. k , , : 228. (9. kép). 62 Ignaz Ofner császári és királyi udvari kertész felmérése ből a Szakonyi rajzán a parterben látható fa- és cserjecsoportokat, valamint a kamarakertek lakosztályokhoz legközelebbi déli egységeit Szakonyi rajzával egybehangzóan ábrázolja, s a növényfajokat is megnevezi (Bundesgärten Planarchiv, Schönbrunn, Diverse, Nr. 344 és 349). 63 Negítvja: MNM, Történelmi Fényképtár, ltsz ; Két pozitív levonat: BFL, XI.916: Klösz György fotóalbumai. Kastélyok II. és III., 12/005. és 13/ A historizmus jelenségeinek magyarországi kastélyparkokban való megjelenéséről lásd Alföldy, Gábor: Historical Revivalism in Hungarian Country House Gardens between 1880 and 1930: An Exploration and Analysis. Acta Historiae Artium, 48 (2007), : Lásd 63. jegyzet. 66 Hulesch Károly: Az eszterházai park. I. A park a XVIII. században; II. A jelenben. Kertészeti Lapok, 25 (1910), , 168., : D. Szakács Anita: Eszterháza és Süttör története között. In: Fertőd, Süttör Eszterháza évszázadaiból i. k , A 18. századi kert szobor- és kőfaragvány-töredékeit Örsi Károly kutatta fel Fertődön és a környező falvakban. Néhány darab az uradalom egykori bérlőjének, Solymossy (Falk) László nagylózsi kastélyába és annak parkjába került, mások a közeli Sarródon és Hidegségen találtak helyet. Örsi Károly: Fertőd, volt Esterházy-kastély. Parter ásatási jelentése. Kézirat: OMF, (Fertőd, Esterházy-kastély dokumentációtára). Részben említve (Örsi adatközlése alapján): Lapidarium Hungaricum. Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye. I. Szerk. Horler Miklós. Budapest, 1988, 156., 160., 162. tétel. 69 Bubics egyre magasabb egyházi beosztásai (1867-ben győri szentszéki ülnök, 1887-től kassai püspök) mellett az 1870-es években rendezte az Esterházy-képtárat és a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokát; neki köszönhető, hogy az Esterházyképtár a 60-as években Budapestre került. Megírta az Esterházy 103

107 család történetét, lelkesen festett, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és az évi nemzetközi műtörténeti kongreszszus elnöke is volt; műemlék-restaurálási kezdeményező szerepe (kassai dóm stb.), éremgyűjtői és mecénási tevékenysége sem elhanyagolható: képgyűjteményét a kassai múzeumnak ajándékozta től az eszterházai kerület országgyűlési képviselője és a hercegi hitbizomány zárgondnoka, lásd Országgyűlési Almanach. Budapest, 1886, 28.; Bubics Zsigmond: Az Esterházy család története. Budapest, 1894.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. Budapest, 1891, hasáb. Lásd továbbá Rostás Péter tanulmányát e kötetben. 70 Eszterháza 19. század végi restaurálását legbővebben Rostás Péter dolgozta fel, tanulmányát lásd e kötetben. Ezúton köszönöm meg neki, hogy kéziratát a megjelenés előtt rendelkezésemre bocsátotta. Lásd még Rostás, Péter: Die ersten fünfzig Jahre des Einrichtungshauses Friedrich Otto Schmidt in Wien. In: Zeit des Aufbruchs: Budapest und Wien zwischen Historismus und Avantgarde. Wien, Kunsthistorisches Museum. Ausstellungskatalog. Hg. Seipel, Wilfried; Red. Földi-Dózsa, Katalin Hergovich, Marianne. Wien Milano, 2003, : Magyarul: A Friedrich Otto Schmidt lakberendező ház első félszáz éve Bécsben ( ). In: Az áttörés kora. Bécs és Budapest a historizmus és az avantgárd között Budapesti Történeti Múzeum. Kiállítási katalógus. Szerk. F. Dózsa Katalin. Budapest, 2004, : Önálló kötetté bővítve: Rostás Péter: Mágnások lakberendezője: a Friedrich Otto Schmidt lakberendezőház története ( ). Budapest, 2010, Dávid Ferenc: Építészeti ideák, belsőépítészeti tervek és néhány nagyobb megbízás. In: Egy Közép-európai vállalkozó Budapesten. Schmidt Miksa bútorgyáros magyarországi tevékenysége és hagyatéka. Kiscelli Múzeum. Kiállítási katalógus. Szerk. Horányi Éva. Budapest, 2001, : Schmidt eszterházai tevékenységéről a legrészletesebb összefoglalás Rostás Péter tanulmánya e kötetben. 72 Ignaz Ofner felvételi rajza a kamarakertekről 1902 novemberéből való. E rajz már komplettnek mutatja a nagy partertől elválasztó balusztrádsorokat. Valószínű, hogy e kiegészítés már az 1890-es évek folyamán megtörtént. 73 Schmidt barokk és egyéb stílusú kőfaragvány- és szoborapp likációiról bővebben: Ecsedy, Anna: Zur Wanderungsgeschichte einer zerfallenen Serie von barocken Gartenstatuen in Ungarn. Ideen und Angaben. Acta Historiae Artium, 47 (2006), : , valamint Alföldy Gábor: A Hatvany-család kastélyparkja Hatvanban. In: A Hatvanyak emlékezete. (Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 18.). Szerk. Horváth László. Hatvan, 2003, : és Alföldy 2007 i. m Beschreibung i. m Meller i. m.; idézi Dávid 2002 i. m Wintergarten im Schloss Eszterháza, jelzés nélkül, é. n., EPA, Baupläne, az enteriőr Nr. 329.; homlokzatok és alaprajz: Nr A fraknói levéltárban nyílt lehetőségem a tervek, térképek és a 19. sz. végi 20. sz. elejei iratanyag áttanulmányozására. 77 A német nyelvű feliratokkal ellátott tervrajz készítője is lehet Schmidt, mindenesetre egy általa a képtár átalakításáról készített, nagyobb méretű tervrajz bekeretezve a kastély nyugati oldalszárnya földszinti folyosójának falán függött. Az évi leltár szövege eszerint. Eszterházai várbeli képtár műszaki tervezete, Schmidt, faragott, aranyozott rámában, cm ltsz Dávid 2002 i. m. 31. jegyzet. Az itt említett terv kisebb méretű, cm. Schmidten kívül egyaránt származhat Schar mar János soproni építésztől (eszterházai vonatkozású tervezési munkáiról a fraknói levéltár iratai tanúskodnak, pl. EPA, Központi Jószágkormány, 2218 és 2449/1893, 4161/1894.); Kastner József uradalmi építésztől (uo. 3658/893) és Meinig Arthurtól, akinek eszterházai működéséről lásd Fábián Gáspár: Nagy magyar építőművészek. II. kötet. (1938.) In: Lapis angularis. (Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből 2.) Szerk. Hajdú Virág Prakfalvi Endre. Budapest, 1998, : 314 (furcsa módon a Károlyi család építkezései között említve). 78 Niederdruckdampheizungs Anlage für den Wintergarten im Schloss Sr. Durchlaucht des Herrn Fürsten Nikolaus Esterházy de Galantha in Eszterháza. Bründl János, IV. 5. EPA, Baupläne, Nr. 330, 330/a. A kert öntözőrendszere, a neobarokk szivattyúház és a víztorony Hulesch Károly (1910 i. m.) említése szerint 1906-ban épült. Bründl (lappangó) öntözőrendszer-terveinek átrajzolt másolata: KÖH, Tervtár, ltsz EPA, Központi Jószágkormány, 3881/ Az 1906-ban megépült, a park öntözését szolgáló új, neobarokk szivattyúház és a hasonló stílusú új víztorony attikája a kastély belvederjének attikamellvédjeit utánozza. Tervezőjük kiléte nem ismert, de a stílus és a koncepció hasonlatossága nyomán valószínű, hogy Schmidt vagy a képtár télikertként való felújítását tervező ismeretlen építész alkotásai. 81 Lásd Rostás Péter tanulmányát e kötetben. 82 EPA, 2350/1901, 316/ A park 20. század eleji újjáalakításának áttekintő ismertetése: Alföldy 2007 i. m., Camillo Schneider, az Osztrák Magyar Monarchia kertjeit bemutató díszmű szerzője így ír a megújult eszterházai parkról és annak létrehozóiról: Was wir heute sehen, sind junge Schöpfungen, mit denen 1902 begonnen wurde, als der jetzige Hofgärtner K. Hulesch, dem wir mannigfache Unterstützung verdanken, die Leitung übernahm. Die Fürstin Margarete Esterházy, geb. Gräfin Cziráky, war es, welche die einst prunkenden Anlagen zu neuen Leben erweckte. [ ] Ein allzu früher Tod entriß die hohe Frau, ehe sie ihre großen Pläne durchführen lassen konnte, ihrem Lieblingswerke. Die Gartenanlagen Österreich-Ungarns in Wort und Bild. Heft V. Ungarn. Red. Schneider, Camillo Silva-Tarouca, Ernst. Wien, 1913, EPA, Központi Jószágkormány, 721/ Umlauft legtöbb részben Eszterházára és a hercegi család más rezidenciáira is vonatkozó tervét az osztrák Bundesgärten schönbrunni tervtára őrzi. Egyes Kismartonba és Lékára készített tervei a fraknói levéltárban találhatók. Umlauftról legújabban: The Oxford Companion to the Garden. Ed. Taylor, Patrick. Oxford New York, 2006, 482. [Jochen Martz]; valamint Alföldy 2007 i. m. 125., 163. és Uő: Habsburg Gardens in Hungary. Die Gartenkunst, 20 (2008), Beilage zu Heft 2/2008: Habsburg. The House of Habsburg and Garten Art / Das Haus Habsburg und die Gartenkunst : Ofner korábban már említett felmérési rajza: Bundesgärten Planarchiv, Schönbrunn, Diverse, Nr Ofner előző jegyzetben említett felmérésén a keleti kamarakert északi területén ez a felirat áll: Diese Fläche ist um ctm tiefer zu halten. 89 Ignaz Ofner szeptember 8-án Esterházy Miklós herceghez írott leveléből kiderül, hogy a tervezés még folyt akkor, lásd MOL, P 145, 1. csomó, fol Umlauft egy hónappal később, október 3-án 4280 koronáról szóló elszámolást nyújtott be a kismartoni és az eszterházai várkertekben eszközölt átalakítási munkálatok tervezésével és ellenőrzésével kapcsolatban. (EPA, Központi Jószágkormány, 2989/1903.) Ezt követően, valószínűleg 1904-ben (mindenesetre 1905 februárja előtt) a herceg személyesen fizetett ki még 3080 koronát Umlauftnak az eszterházai és kismartoni kertek tervezéséért és kivitelezésének vezetéséért. (EPA, Központi Jószágkormány, 518/1905). 90 Bajnóczy Antal: Dísz- és tájkertészet kastélyokban. Egy vén park felújítása. A Kert, 12 (1907), a kész felújításról ír. Hulesch i. m. (1910) szerint 1905-ben már a gyümölcsös, ban már az angolkert és az öntözőrendszer épült meg (Bründl János tervei szerint és kivitelezésében), a szivattyúházzal és a víztoronnyal együtt. Legvalószínűbben tehát a parter és a kamarakertek valósultak meg elsőként. 91 Bajnóczy i. m Umlauft műve a Bécsben fennmaradt akvarellírozott terv és az arról másolt Arbeitsplan (Bundesgärten Planarchiv, Schönbrunn, Diverse, Nr. 341 a, b). E két, ma is gombostűvel egymásra tűzött tervlap növényneveket és méretadatokat is tartalmaz. 93 SL, XV.7.c: Sopron megyei községek kataszteri iratainak gyűjteménye, Kataszteri birtokvázlatok, 9. doboz, Eszterháza, Kataszteri birtokvázlatok Esterházy herczegi süttöri uradalom Épület-Leltára. B. Tervek és látrajzok. Igazgatólak. 5. sz. nagy üvegház. Alaprajz és metszet. 52. Tsz. (EPA, Prot ) 104

108 95 A Maria-Theresien-Platzról részletesen: Martz, Jochen: Der Maria-Theresien-Platz in Wien. Entstehung und Entwicklung eines gärtnerischen Schmuckplatzes des Historismus. Acta Historiae Artium, 47 (2006), Magyarországi neobarokk parterekről Alföldy 2007 i. m The Oxford Companion i. k., Umlauftról: 482.; Vetterről: 500. [mindkettő: Jochen Martz]. 97 (Ifj.) Porpáczy Aladár professzor (a hercegi kertészet egykori vezetőjének fia) szíves közlése. 98 Porpáczy Aladár professzor szíves közlése. Visszaemlékezése szerint dézsák, faszenes égetők, régi kerti szerszámok kaptak itt helyet abban az időben. Az egyik kabinetben volt a kazán, amely fölött megmaradt a mennyezet manzárdkupola jellege (ez azonban a tetőn kívül már nem jelent meg). 99 Porpáczy Aladár professzor szíves közlése. Medencék nem voltak a helyiségben. 100 Hulesch Ernő (Hulesch Károly fia) szíves közlése. 101 A kettejük működése közötti néhány évben egy Süle nevű főkertész vezette a kertészetet, de őt menesztette a herceg. Porpáczy eleinte kertészeti intéző volt, majd Pál herceg kertészeti felügyelővé nevezte ki, s ő felügyelte az összes hercegi kert és kertészet működését, Ausztriában is. Porpáczy Aladár profeszszor szíves közlése. 102 Porpáczy Aladár professzor szíves közlése. 103 Fényképek Porpáczy Aladár professzor tulajdonában. 104 Porpáczy Aladár professzor szíves közlése. 105 A kórházban egykor szolgálatot teljesítő, 2002-ben Oroszországban élő orvos visszaemlékezése szerint. Kótai Éva szíves közlése. 106 Porpáczy Aladár professzor szíves közlése. 107 Porpáczy Aladárné szíves közlése. 108 A lepárláshoz két-három gőzgép fejlesztette a gőzt a szárny keleti végében (az egykori hercegi cséplőgépeket állították bakra), míg a lepárló üst a szárny nyugati végében kapott helyet. Porpáczy Aladár professzor szíves közlése. 109 Dávid 2002 i. m. 272., valamint Porpáczy Aladár professzor szíves közlése. A helyreállítást a Győriterv (Varga István) tervezte. 110 E tervek ma a Budapesti Corvinus Egyetem Kertművészeti Tanszékének Archívumában találhatók, valamint KÖH, Tervtár, ltsz.: Ormos koncepciójáról lásd Alföldy 2007 i. m Mőcsényi Mihály professzor szíves közlése. 112 Bak Jolán szíves közlése. 113 Sedlymayr János Örsi Károly et al.: Fertőd, kastélypark parterének kertészeti és építészeti terve. Helyreállítási dokumentáció. Kézirat, 1981 (KÖH, Tervtár, ltsz.: , ). A parter medencéi esetében a Beschreibung ábráinak elemzésén túl hazánkban úttörő módon kertrégészeti feltárások előzték meg a tervezést, a kamarakertekkel kapcsolatban azonban bár a hitelesség igényéhez nem férhet kétség akkor nem került sor levéltári és kertrégészeti kutatásra. A tervezés párhuzamosan másik vonalon is haladt a Győriterv részéről (KÖH Tervtár, ltsz.: ), de a hiteles rekonstrukció igénye nélkül. A parter déli egységeinek kontúr-helyreállításán túl valamennyi terv papíron maradt. 114 Fatsar 2006 i. m.; Alföldy 2006 i. m. 115 Koppány András Thúry László: Fertőd, Esterházy-kastély kamarakertjeinek kutatása. Kutatási dokumentáció. Kézirat, KÖSZ, (NG Adattár). Publikált kutatási beszámolók: Koppány András Kupovics Renáta Thúry László: Kertrégészeti feltárás a fertődi Esterházy-kastély kamarakertjeiben. Gesta. A Miskolci Egyetem Történettudományi Intézetének folyóirata, 9 (2010) = Archeometria és régészet. Tanulmányok a Régészet és segédtudományok és a Kognitív régészet és archeometria az őskorból című konfernciákról. Szerk.: P. Fischl Klára Lengyel György., ; Gulyás-Kis Csaba: Az Esterházy-kastély Hercegi- és Hercegnői Kamarakerjében végzett ásatások malakológiai vizsgálatainak eredményei. Ugyanott, ; Horváth Zoltán: Üledékföldtani és talajtani vizsgálatok az Esterházy Kastély Barokk Kamarakerjében. Ugyanott, ; Pető Ákos Medzi hradszky Zsófia: Fitolit- és pollenanalitikai adatokra épülő vegetációtörténeti kutatás a fertődi Esterházy-kastély Hercegi Kamarakertjében. Ugyanott, Tervező: Szabó Gábor, Tér-Team Kft., Budapest. (NG Adattár) őszén sor került a képtári szárny homlokzatainak felújítására sajnos az egykori színezést, valamint nyílásrendszert, padlószinteket és funkciót tisztázó kutatások nélkül. A kivitel során a képtári szárny déli homlokzatán, a cabinet-k csatlakozásánál előkerült két téglával kifalazott az épület alá benyúló földalatti nyílás, amelyre Horváth Krisztián munkavezető hívta fel a figyelmemet, akinek ez úton mondok köszönetet. E leleteket az éppen a helyszínen dolgozó Bartos György dokumentálta nyarán a télikert belső szintsüllyesztése és homlokzatfelújítása történt meg. Ennek során Koppány András és e tanulmány szerzője végzett megfigyeléseket. Feltehetően a jelentős 20. századi bolygatás (utólagos részbeni alápincézés) miatt nem kerültek elő az egykori télikertfunkcióhoz köthető alépítmények, de a cabinet-k csatlakozásánál itt is hasonló földalatti nyílások váltak láthatóvá ezúttal az északi homlokzaton. Gábor Alföldy Die Kammergärten in Eszterháza (Fertőd) Daten und Bemerkungen Der Beitrag behandelt die Kammergärten zu beiden Seiten des Schlosses Eszterháza (Fertőd), die von den zur öffentlichen Benutzung bestimmten Gartenanlagen getrennt liegen, sowie die zwei mit ihnen eng verbundenen ebenerdigen Gebäuden: die Bildergalerie und den Wintergarten. Die Kammergärten im ausgehenden 18. Jahrhundert: Im Jahr 1778 standen bereits Gebiet und Struktur beider Kammergärten fest (Abb. 1) Hinter einer Balustradenreihe, die in Fluchtlinie mit der Gartenfassade des Schlosses verläuft, war der etwas breitere Südteil der Kammergärten angelegt, die westlich an die fürstlichen, östlich an die Fürstinnen-Appartements angeschlossen waren. Diese Teile bestanden aus Rasenparterreflächen umgeben von Blumenrabatten (platebande de fleurs), und mit grün angestrichenen Blumenkörben (corbeilles de fleurs) in den Seitenhalbierenden. Die tiefergelegten Nordteile bildeten Orangerie-Gärten von drei Seiten, abgegrenzt durch Terrassenpromenaden und Stützmauern mit Balustrade. An ihrer nördlichen Seite wurden die Bildergalerie und der 105

109 Wintergarten errichtet. Die Pläne zu diesen Nebengebäuden erstellte der fürstliche Ingenieur Nicolaus Jacoby ( ) im Jahr 1773, in den Monaten nach dem Besuch Maria Theresias in Eszterháza, im Vorfeld eines größeren Umbauprojekts, den er in einem mit Grün abgetönten Generalplan in vogelperspektivischer Ansicht zusammenfasste (Abb. 4). Kurz darauf, im Winter 1773/1774 entwarf Jacoby den Umbauplan für das Schloss, das in ein zweigeschossiges, mit einer Attika bekröntes Gebäude umgestalten werden sollte. Erst dann konnten die endgültigen Baupläne zu den Nebengebäuden geliefert werden. Ihre Erbauung mag um erfolgt sein, 1782 wurden beide Nebengebäude jeweils um ein Cabinet mit Zwiebelkuppel erweitert, die dadurch als Seitenflügel in das Hauptgebäude integriert worden sind (Abb. 2 3). In dem westlichen Gebäude wurde 1779 die Bildergalerie eingerichtet, sein östliches Pendant war 1782 noch für Spiegel- und Porzellangalerie bestimmt, in der Beschreibung von 1784 wurde als Gewächshaus und Aufstellungsort für Pflanzen beschrieben. Die Gestaltung der Kammergärten und des großen Parterres mit Orangenbäumen erfolgte im Jahre 1778, zu dieser Zeit wurde der Bestand der Orangerie in Kittsee dreihundert Bäume nach Eszterháza transportiert. Der östliche Seitenflügel wurde 1784 als Wintergarten eingerichtet; in dem sich ein winziger Landschaftsgarten mit Kaskaden, Bach, Chinoiserie- Brücken, Volière sowie Grotten in den Kabinetten befand. Er ist der erste bekannte Wintergarten in Ungarn; statt einer großen Gartenanlage repräsentierte dieser exotische, künstliche, überdachte Englische Garten die neue Gartenmode in Eszterháza des 18. Jahrhunderts. Vom großen Parterre wurden die Kammergärten durch Balustraden getrennt, die von an allen vier Seiten mit reichem Schnitzwerk versehenen Postamenten (insgesamt 12) umgeben waren. Ihre Verbindung mit den Balustradenelementen erfolgte durch ein grobes Einhauen in die geschnitzte Ornamentik (Abb. 5). Auf den Postamenten standen Laternen jeweils mit einem Puttopaar, die auf Grund eines Vertrags aus dem Jahr 1768 im vorliegenden Beitrag als Werke von Stephan Gabriel Steinböck ( ) kaiserlichem Hofbildhauer und Steinmetz, der seit langem im Schloss beschäftigt war, identifiziert werden. Verfall: Mit dem Tode des Prachtliebenden Fürsten Nikolaus (1790) ging die Glanzzeit von Eszterháza vorbei: an der Wende des 19. Jahrhunderts wurden die Springbrunnen und Kaskaden abgebaut, die Statuen verkauft. Im Verlauf des 19. Jahrhunderts gingen auch die Stützmauern und die Balustraden um die Orangerie-Gärten zugrunde. Dennoch waren die Gärten nach wie vor gepflegt, an Stelle des großen Parterres entstand ein Landschaftsgarten mit Bäumen und Sträuchern (Abb. 7). Der letzte Gärtner, Karl Gulnhofer wurde 1862 nach Lockenhaus versetzt, als der fürstliche Fideikommiss unter Sequestration gestellt, und Eszterháza mit Ausnahme des Schlosses den Mietern überlassen wurde. Revitalisierung: Mit der Revitalisierung von Eszterháza wurde am Ende des 19. Jahrhunderts begonnen, dank der Förderung des Fürsten Paul IV. Esterházy ( ) und seines früheren Erziehers, Bischof Zsigmond Bubics ( ), späterer Verwalter des Fideikommisses. Mit der Ausführung war die Wiener Firma Friedrich-Otto-Schmidt beauftragt, mit der Leitung Max Schmidt ( ). Im Jahre 1898 begannen Pauls Sohn, Fürst Nikolaus IV. Esterházy ( ) und dessen Gattin, Gräfin Margit Cziráky ( ) mit den Renovierungsarbeiten in den Residenzen. Eszterháza wurde wieder zum wichtigen Wohnort, die Neuanlage des Parks war sogar ein Lieblingswerk der Fürstin Margit wurde wieder ein Gärtner angestellt: Károly Hulesch ( ), und in diesem Jahr erhielt Anton Umlauft ( ), kaiserlichköniglicher Gartendirektor, den Auftrag, Pläne für die Neugestaltung der fürstlichen Gärten zu erarbeiten; vermessen wurden sie von Hofgärtner Ignaz Ofner im Herbst Die Planung der Kammergärten samt den meisten Gartenteilen war 1903 im vollen Gange, sofort wurde mit der Ausführung begonnen. Die zwei Kammergärten wurden zu einem einheitlichen Parterre im neobarocken Stil umgestaltet. Alle Grünflächen waren mit leicht erhobener Rasenbordüre umrahmt, in der sich Eibenkegel und Buchsbaumkugel abwechselten (Abb ). Aladár Porpáczy, ab 1932 fürstlicher Hofgärtner, war es gelungen, das Gartenwesen in Eszterháza neu zu beleben, und das Schloss durch Gründung von Gartenbauforschungsinstitut und -schule (1946) vor dem endgültigen Verfall zu retten. Nach seinem Tode (1965) wurden die Gartenanlagen vernachlässigt hat die Ungarische Staatliche Denkmalverwaltung das Schloss und der größte Teil der Ziergärten in Verwaltung genommen wurde die wissenschaftliche Forschung über die Kammergärten fertig gestellt, 2009 wurden gartenarchäologische Untersuchungen durchgeführt. Auf Grundlage ihrer Ergebnisse und einer fachlichen Auseinandersetzung wurden die Rekonstruktionspläne für die Kammergärten auf das 18. wie auch auf das beginnende 20. Jahrhundert erarbeitet. Trotzdem blieb die Gartenrekonstruktion in dem 2010 begonnenen, groß angelegten Rekonstruktionsprogramm des Schlosses bisher nicht umgesetzt. Ein Bild von den Kammergärten in Eszterháza vermitteln uns nach wie vor nur die historischen Quellen. (deutscher Text von Orsolya Bubryák) 106

110 Dávid Ferenc Adatok az eszterházai bábszínházról A kézirat 2005-ben, a bábszínház régészeti módszerű kutatásának megkezdésével párhuzamosan készült dokumentációként az akkori nevén Állami Műemlékehelyreállítási és Restaurálási Központ számára. A szerző megengedte felhasználását, illetve közlését a helyszínen kutató Koppány Andrásnak és Thúry Lászlónak, és ők be is építették részleteit első hosszabb publikus beszámolójukba, de úgy gondolják, fontos, hogy a kézirat a maga egészében megjelenjen. A gépiratos tanulmányon semmit nem változtattunk. Hozzá a dokumentációban három függelék tartozik: az első a bábszínház egykorú leírásainak szövegét és magyar fordításaikat tartalmazza; a második a bábszínház fontosabb ábrázolásainak jegyzéke; a harmadik pedig a Levéltári adatok a bábszínház építéséről és berendezéséről címet viseli. A tanulmány jegyzeteiben a szerző a függelékek megfelelő számaira hivatkozott. Ezek közül az első két függelékben idézett szövegek, illetve felsorolt ábrázolások megjelenési adatait vagy levéltári jelzeteit beillesztettük a jegyzetekbe, a harmadik függeléket pedig függelékként közöljük. (A szerk.) Bevezetés Annak a huszonnyolc évnek, amelyet Esterházy Fényes Miklós eszterházai kastélya, kastélytelepülése, kertjei és erdeje építésével és szépítésével töltött, társadalmi csúcspontját az a három nap jelentette, amelyen Mária Teréziát és kíséretét fogadta 1773 szeptemberében. A vendégfogadást évek óta készítette elő: megnagyobbított kastélyát és újonnan épített színházát 1768-ban, 1770-ben és 1771-ben Albert főhercegnek és Krisztina főhercegnőnek mutatta be, a legnagyobb, a kastélyra, kertre és erdőre kiterjedő többnapos ünnep főpróbáját pedig 1772-ben tartotta meg, amikor a francia király bécsi követét, Rohan herceget fogadta. Az évi ünnepségekre Esterházy Miklós új épületeket emelt: a Diana-templom párjaként berendezett Naptemplommal, a mulatókert legtávolibb végében felépített két új templommal, valamint az Elysiumi mezőknek nevezett parkrészen kialakított játszótérrel ringlispíl, libikóka, függőhinta és galamblövőhely várta itt a fejedelmi vendégeket befejezte a fácánokkal telt mulatóerdő kialakítását. Nagy építkezések folytak a kastély környékén is: az 1772-ben emelt új, nagy istállóval és kocsiszínnel tehermentesítette kastélyát, s azok korábbi helyén, a kastély díszudvarát körülölelő íves szárnyakban elhelyezte a konyhákat és a cukrászatot az egyik, a gardemeubles-t, a porcelángyűjteményt és a könyvtárat a másik oldalon. A harmadik újdonságot az emelkedett szórakozás új keretei jelentették: kínai stílusú tánctermet, redutot épített a színház mellett, és bábszínházat a kert túloldalán, a színházzal szemben. Közülük a bábszínházról kívánunk szólni az alábbiakban. * A bábszínház azért épült, hogy helyet adjon Johann Karl Pauersbach marionettszínházának, amelynek díszletei a marionettfigurák nagyságával matematikai pontosságú arányban álltak, s ezzel szabályosan kicsinyített világot tártak a nézők szeme elé. Csodának számított a színpadképek sokasága is 36 változást tudott a színpadgépezet igen gyorsan váltogatni. A feltaláló, korábban Alsó-Ausztria tartomány titkára, úgy adta el marionettjátékát Esterházy hercegnek 1772-ben, hogy maga is elszegődött hozzá, s megírta azokat a bábszínműveket, amelyekből Joseph Haydn báboperákat alkotott. Az első előadást Mária Terézia látogatásakor tartották szeptember másodikán. A látogatás hivatalos és élményszerű beszámolójának ismeretlen írója így fogalmazott: Erről a szóról: Marionette soha nem jutna eszünkbe, hogy méltó a kiváncsiságra és a figyelemre, épphogy felocsúdtunk a meglepetésből, amelyet az előadások okoztak, és mindabból, amit eddig Eszterházán láthattunk. 1 Többnyire vásárokból, népünnepségekből ismert műfajt emeltek itt művészi szintre. A bábszínház és környezete A bábszínházat az 1768-ban felépített színház-opera pandanjaként, szimmetrikus párjaként emelték a kastély díszkertjének, nagy parterének bal, keleti, Süttör felé eső oldalán a színházéval megegyező formára. 107

111 Az első ismert távlati ábrázolás az ún. vörösesbarna madártávlat 2 az ideális tervet mutatja meg: a parter két oldalán két-két azonos méretű és kialakítású épületet egy-egy középtorony köré csoportosítva. Az épületek mindegyikét manzárdtető fedi, a hosszú északi homlokzatokat magas, szegmensíves nyílások egyforma sora díszíti. Az egységes megjelenésű épületek pontosan olyan hosszúak, mint a kiskastély, s annak szemközti párja, az urasági épület. 3 A bábszínház, a víztorony és a narancsház együttese ugyanilyen a majd egy évtizeddel később készített színes rajzon az ún. zöld madártávlaton is: 4 egyforma hosszúságú, déli homlokzatukon a földről induló magas, szegmensíves ablakok tagolják homlokzataikat, s mindhárom épületnek manzárdtetője van. A kiskastélyt és a hátsó épületeket földszintes épületszárnyak kötik össze, s ezek együtt zárt udvart alkotnak. A bábszínház, a víztorony, a narancsház és a kiskastély egymáshoz viszonyított helyzetét ez a távlati rajz is szabályosabbnak mutatja, mint az a valóságban volt: a három épületegyüttes hossza nagyobb, mint a kiskastélyé, azok túlnyúlnak a kiskastély udvarán. A szituációt helyesen először a Beschreibung ben megjelent alaprajza ábrázolja, s később egy sor térkép. 5 A bábszínház környezetét alkotó épületek közül a víztorony 1763-ban, a kiskastély 1764-ben épült. E két épületet pontosan ábrázolja a kastély vezértervének nevezett ábrázolás. 6 Harmadikként a bábszínház épült föl 1773-ban, s ugyanakkor építették a kiskastély U-alakban beforduló földszintes szárnyait is. A narancsház egy évvel később, 1774-ben épült föl. 7 A bábszínház tömege, homlokzatai A bábszínház maga 1772 őszén telén, vagy 1773 tavaszán épült: április végétől már meglévőként említik. 8 A bábszínház nagyságáról legelőbb egy mellékesnek tűnő elszámolás ad képet: a zsindelyből készült tetőfelületek alapozásának és mázolásának számlája. 9 Abból tudjuk, hogy a bábszínház oldalhomlokzatainak hossza 38,87 méter (20 ½ öl) volt, a manzárdtető alsó szakaszának magassága a párkánnyal együtt 3 méter (9 ½ láb), a manzárdtető felső szakaszának magassága 6,64 méter (21 láb). A tetőkön 5 nagy tetőablak volt egyenként 2 négyszögölnyi tetőfelülettel és 6 közönséges (ordinari) tetőablak, egyenként 1 négyszögölnyi tetőfelülettel. A nagy ablakok száma azért pártalan, mert a kerti oldalon a bábszínházhoz hozzáépült a kiskastély földszintes oldalszárnya, s ezért a bábszínház déli és északi oldalának távolból is látható hossza különböző volt. Valószínű tehát, hogy az északi, a kiskastély udvara felé néző oldalon a manzárdtető meredekebb, alsó felületét két nagy, laposabb felső felületét 3 kisebb tetőablakkal látták el, a déli homlokzaton pedig három nagy és három kicsi tetőablak világította meg a padlást. A csatlakozó víztorony tetőfelületeit is mázolták ugyanakkor. A nyolcszögű torony teteje kétszintes, azaz manzárd rendszerű. Az alsó tetőszakasz egy-egy oldala 4,24 méter (2 öl 1 ½ láb) széles és 3,79 méter (2 öl) magas, a felső tetőszakasz egy-egy oldala 3,79 méter (2 öl) széles és 5,69 méter (3 öl) magas. A bábszínház nyílásait, ajtaját, ablakait Joseph Ringer 1789-ben készített alaprajzáról ismerjük: 10 az ajtó a kerti, a nyugati oldal középtengelyében nyílt, a főhomlokzaton kettő ablak volt, az oldalhomlokzatokon öt-öt, összesen tehát tizenkét, azonos szélességű és magasságú, kőkeretes, szegmensíves nyílás. Falazott kávájuk ma is megvan, kőkereteiket azonban kibontották. A főkapu kőfaragó-, asztalos- és lakatosmunkáiról egyaránt szólnak elszámolások. 11 A két kismartoni kőfaragómester, Joseph Mechle és Balthasar Emrich már Esterházy Miklós grófnak is dolgozott Süttörre, ide pedig ők készítették az összes kőkeretet. 12 A nagy ablakokat 316 cm (14 láb) magasnak, 126,4 cm (4 láb) szélesnek írja le elszámolásuk, a 26,1 cm (10 coll) széles kőből készült kereteket köröskörül falc díszítette, s golyvázott zárókövük volt. Az asztalosmunkákat, a bejárati kaput, a nagy ablakokat és azok zsalugátereit, a díszes színpadnyílást és más ajtókat Augustin Haunold, a bécsi Burgban és Schönbrunnban is sokat foglalkoztatott, cs. kir. udvari asztalos címmel bíró bécsi mester készítette, 13 a lakatosmunkákat pedig az ugyancsak bécsi Mathias Saumüller. 14 Munkáiknak az alább függelékben közölt adataiból nemcsak a homlokzat nagy nyílásainak méretét, anyagát és szerkezetét ismerjük meg, hanem néhány kisebb részletet is: a zenészek ki-be járására szolgáló kis ajtót, amely bizonyára a zenekari árok oldalán volt, a színpadon lévő ajtócskákat, pl. a felvonó mellett, valamint asztalos számla szól a bábszínház megnyitását követő munkáról is: arról a két, a bábszínház padlásán elhelyezett szobáról, amelyben a bábokat tárolták. A bábszínház főhomlokzati oromzatát festés díszítette, amelyet a herceg házifestője, Basilius Grun demann felügyeletével készítettek. 15 A homlokzat Dallos Márton leírása szerint vörös színű volt, 16 akárcsak a tőle északra álló kiskastély. A bábszínház belső kialakításáról A bábszínház belső tere grottát, mesterséges barlangot formázott, olyan teret tehát, amely a természet csodáját utánozta, mintegy ellenpárjaként az ember teremtette pompának. Ezt a kettősséget, ezt az ellentétpárt formázta a kastély sala terrenája és díszterme is: a sala terrena a falikútjaival, vízköpő gémeivel, gólyáival, békáival s zöld-ezüst színezésével, a díszterem a nap és 108

112 az év csodájának és az istenek szerelmeinek képi megidézésével, a berendezés modern ízlésű megformálásával és fejedelmi fehér-arany pompájával. Ilyen ellentett párost alkotott most a két új nagyterem: a csillogó-villogó, tükreivel-figuráival egzotikus-emelkedett kínai táncterem és a sziklás, csigákkal, kagylókkal, fosszíliákkal és üvegekkel borított, zöldre festett barlang is. Kettősségben, ellentétek szépségében és érdekességében gondolkodott az építtető akkor is, amikor zeneszerzőjétől, Joseph Haydntól emelkedett témájú operák megformálását kérte a színház és vígoperákét a bábszínház számára. A bábszínház belső tere szinte nyomtalanul pusztult el készítése és elbontása módjának következményeként. Három egykori leírás ad róla összefüggő képet. Az elsőt 1773-ban készítette egy ismeretlen szerző, aki vagy Mária Terézia, vagy Esterházy Fényes Miklós udvartartásához tartozott. Szövege magyar fordításban így szól: 17 Az új műfajhoz készült teremdísz szintén a legritkább és legkitűnőbb ízléssel készült. Az egész terembelső jobbra-balra kagylókkal, kis kavicsbarlangokkal volt borítva, melyek egy részében egy-egy kitűnően kidolgozott falra festett tájkép bújt meg, míg a többi kis szökőkutakat rejtett, melyek nagyon kellemes, duruzsoló hangot adtak. A kavicsok csillogó porral voltak meghintve, melyek csodásan ragyogtak az őket megvilágító csillár fényétől. A másodikat Pálffy János testőrkapitány írta, és 1783-ban publikálta. Pálffy-Rotenstein leírásai általában igen pontosak: 18 A szöveg magyar fordítása a következő: A kastélytól ötvenlépésnyire a kert falára [építették] a grotta-termet. 4 falifülkéje van grotta módra, színes szikladarabokból, csigákból, kagylókból és korallokból, valamennyi fülkében szökőkút van, a falakat [pedig] nyolc részletben rom- és sziklamód festették ki, s keretüket is szikla módra zöldre festették és kagylókból rakták össze, ahogy a 16 falikart [is], amelyeknek 48 karja van; középen [pedig] 5 csillár függ, mindegyikük 40 karú. E terem mögött nagy, magas torony [áll], amelybe, egy 200 Eimer [kb liter D. F.] befogadóképességű edénybe a vizet lovakkal [hajtott] gépezettel vezetik be, s abból látják el [vízzel] a kastély és a kert kútjait. A grotta-terem bejárata a kertből nyílik. A harmadikat, a kastély hivatalos leírását Esterházy Miklós egyik belső embere készítette. Ezt 19. századi magyar fordításban idézem: 19 Az operaházzal átellenben áll a jókora téres, de páholyok és karzat nélküli bábszínház (Marionetten-Theater). Ennek egész földszinti része barlanghoz hasonlít, minden fal, vakablak és nyiladék különféle lépcsővel [helyesen: ércekkel D. F.], kövekkel, kagylók- és csigákkal levén kirakva s bevonva, s ha megvilágosíttatik, nagyon különös és felötlő bűvös tekintetet nyer az egész. A leírások tanúságát egészíti ki Joseph Ringer soproni építőmester 1789-ben rajzolt terve, 20 amely azt vizsgálja, hogy az opera fűtésének kiegészítésével vagy a bábszínház átépítésével készíthető-e alkalmasabban, könnyebben jól fűtött téli színház. A gondosan kivitelezett rajzhoz készített műleírás amelyet Velladics Márta fedezett fel mindenesetre csak a tervezett fűtés rendszeréről szól, s a megvalósításhoz szükséges építési munkálatokat csak a színes rajz vörössel kifestett falazataiból olvashatjuk ki. Ringer rajzának a legfontosabb tanúsága, hogy igazolja a Beschreibung megállapítását, amely szerint a bábszínházban nem volt sem karzat, sem urasági páholy, a második pedig, hogy ábrázolja a színpadnyílás helyét ott, ahol azt a régészeti kutatás föltárta. A tervrajz másik sajátossága, hogy a bontásokat csak részben jelöli: nem rajzolja föl tehát azokat a falakat így az északi és déli folyosófalat amelyek helyett maga is új falat tervez. Az északi és déli oldalon föltárt falmaradványok a Ringer-féle tervrajzon ábrázoltnál jóval keskenyebb szervizfolyosókat mutatnak. Ezek a faoszlopokkal megerősített, azaz vegyes technikával készített falak hordozták a bizonyára ugyancsak fa-deszka szerkezetű mennyezetet. A grotta valamennyi felületét olyan hordozóra készítették tehát, amelyet utóbb, a bábszínház átalakításakor elbontottak. A könnyű szerkezet, a grotta szinte díszlet-építészeti megoldása az oka annak, hogy az épületet oly gyorsan elkészíthették. A grotta oldalfalainak legfeltűnőbb elemei a falfülkék voltak, mind képzeletgazdag kialakításuk miatt, mind pedig azért, mert bennük víz csobogott-duruzsolt. Hatásukat fokozta, hogy a szökőkutak akkor kezdtek működni, amikor a vendégek megérkeztek. 21 A Relation sok falfülkéről szól, Rotenstein négyről, bár leírását értelmezhetjük úgy is, hogy négy olyan fülke volt, amely fali szökőkútként szolgált. Bizonyára a fülkék között voltak azok a tájképek, amelyeket a Relation írója megemlít, s amelyek azonosak lehetnek a Rotenstein által említett rom és szikla módjára való kifestéssel. Rotenstein utalása e kifestések nyolc szakaszára ( in acht Abtheilungen ) csak a régészeti feltárás befejeztekor lesz interpretálható. Sem a leírások, sem a régészeti kutatás által feltárt adatok nem mondnak semmit az oldalfalak harmadik eleméről, az ablakokról. A bábszínház grottaszerű bemutatásakor bizonyára bezárták a nagy zsalukat 22 s lehúzták a rolettákat is, 23 de fogalmunk sincs arról, hogy a szervizfolyosók látványát milyen módon zárták ki a grotta összképéből. Megjegyzem azonban, hogy a kastély nagy termeinek rolettáit festményekkel díszítették, s ez a megoldás itt sem kizárható. 24 A barlangjelleget a grottaépítésben hagyományos módon szikladarabok, kagylók és csigák beépítésével-applikálásával érték el. A leírásokban megemlített, valamint a régészeti munkával feltárt anyagféleségek legtöbbjét megtaláljuk abban a számlában, amelyet Johann Ignatz Babitsch bécsi kereskedő készített az általa július 2. és augusztus 20. között 109

113 szállított árukról különféle kagyló, 103 csiga, 80 közelebbről meg nem határozott csonthéj, 22 ½ lat (394 gramm) különböző színű üvegpor, 5 ½ lat (96 gramm) citromsárga üvegpor, 34 lat (595 ramm) ércfény festék és egy kevés hamuzsír. Ez és a kishöflányi dombon gyűjtött apró, megkövesedett kagylók álltak a szobrász, Johann Friedrich Schrott rendelkezésére, hogy elkészítse a grotta falborításait, fülkefalait, nyíláskereteit s kútféleségeit. Schrott a hatvanas évek óta állt a herceg alkalmazásában és sokfajta dekoratív plasztikát készített: faragott bútort és formált stukkót, faragott kődíszeket, címert, kapu- és épületormokat. A figurális feladatok 1771-ig Josef Resslernek jutottak. Ressler halála évétől, 1772-től a figurális munkák többségét is Johann Friedrich Schrott kapta. Az ő munkái például a díszudvari oldalszárnyak attika-figurái, ő készítette az opera metszetekről ismert oromszobrait, s ő faragta azt a két nagyméretű trófeát is, amely a Lés középső nagy alléjának déli kapupillérein áll. A grotta tervezésének nem maradt írott nyoma, a tervezés módja azonban bizonyára hasonlított a kínai táncterem tervezéséhez, amelyet 1772 telén és 1773 tavaszán készítettek. Schrott december elsején kötött szerződést az új eszterházai redut szobrászmunkáinak a bemutatott rajz és modell szerint való elkészítésére. 26 A redut, vagyis a kínai táncterem modelljének elkészítéséért egyébként az annak munkáiban fontos szerepet játszó Augustin Haunold vett fel pénzt, 27 s még a modell festésének munkájáról is szó van egy helyütt. 28 A szobrász szerződésének egy másik pontja is a modellről szól: azokat a részleteket, amelyek a modellen nem látszanak, a herceg óhajának megfelelően kell elkészítenie. A grotta hatásának fontos eleme volt a világítás: idézett leírásaink egyike a csillár fényében csodásan ragyogó, csillogó porral meghintett kavicsokról szól, Rotenstein pedig leírja, hogy a grottát 16, együtt 48 ággal bíró falikar és 5 csillár világítja meg, amelyek mindegyike 40 karú. Az évi számlák közt 24 falikar felszerelésének van nyoma 29 s olyan apró világítótesteknek, amelyeket talán csak alkalmilag használtak: 300 darab kis pléhlámpácskáról és 100 olyan pléhlámpáról, amelyet Schauff-Lichter -nek, sróffénynek neveztek. 30 Összefoglalás A feltárt levéltári anyag a helyszíni feltárás eredményeinek ismeretében válik jól érthetővé és hasznossá. A levéltári kutatás befejeződött: Budapesten Valkó Arisztid, Fraknón jómagam átolvastuk mindazokat a levéltári egységeket, amelyekbe az épülettel kapcsolatos iratokat letehették. Mindössze a bábszínház 19. századi átépítésének tisztázása van hátra. A bábszínház és a grotta jobb megismerését a továbbiakban nem a levéltári adatoktól, hanem a helyszíni feltárás folytatásától, a leletanyag kiértékelésétől és az eszterházaival közel egyidős, azaz a 18. század második felében készített grották megismerésétől várhatjuk. Függelék Levéltári adatok a bábszínház építéséről és berendezéséről 3.1. Kőműves- és ácsmunka napszámelszámolások 31 Pro Mense May Nr. 18: Kőművesek és segédmunkások április 26. május 8.: 9 28 kőműves 311 ¼ napszám + 11 ¼ pallér órabérben napszámos 333 ¼ napszám gránátos 55 napszám Kühnel, Guba, Johann Czekelius Gr. Corporal, Kleinrath a kőművesek: Bey Verbutzung deren 2 kleinen seyten Gebauer neben neue Comoedie Hauß. Nr. 35: Kőművesek és segédmunkások: Maurer und Taglöhner Tagwerk von eszterház ½; május10. május 22.: kőműves 313 ½ napszám + 11 pallér órabérben napszámos 380 napszám gránátos 46 ¾ napszám Nr. 19: Ácsok: Zimmermann Tagwerk ½; április 26. május 8.: 7 10 ács 106 ½ napszám + május extrastunden bey denen Comoedien Kühnel, Seidler, Kleinrath In denen 2 kleine seythen gebäuern neben neue Comoedie Hauß die böden einlegen, und die dachfenster aufzusetzen, wie auch der neue Eremitage die böden anschaffen. Június Nr. 11: Maurer und Taglöhner Tagwerk von eszterház ; május 24. június 5.: kőműves 244 ¾ napszám + 9 pallér órabérben napszámos 319 ½ napszám gránátos 43 ½ napszám Kühnel, Guba, Johann Czekelius Corp. Kleinrath a kőművesek: Bey Erbauung eines neue Tractus auf der seythen gegen Szeplak ausserhalb des Schloß seythengebaues, Thirstöck einmauren, und andere Veränderungen zu machen in seythen gebau neben den ComoedieHauß, die kleinen Tractus herüber zu verbutzen, und in Schloß verschiedene Ausbesserungen zu machen. Nr. 22: kőművesek és segédmunkások június 7. június 19.: kőműves 291 ¼ napszám + 11 pallér órabérben napszámos 390 ½ napszám gránátos 67 napszám Kühnel, Guba, J. Czekelius Corp. Kleinrath Bey Erbauung des neue porcellan Saals, in seythen gebau die zimmer verändern, die kleine Theater bey den Marionetten Comoedien Hauß verbutzen Tetőmázoló-munka Anna Gobin Anstreicherin elszámolása a Marionettheater, a két hozzá csatlakozó oldalszárny, a két külső oldalépület (értsd a kiskastély és pandanja), a nagy színház melleti ún. Speis Salettel és a két víztorony tetőinek alapozásáról és vörösre mázolásáról, ame 110

114 lyet 1773 júliusában és augusztusában végzett a Süttör melletti eszterházai kastélyon: 32 Marionetten Comoedien-Haus a tető hossza 20 ½ öl (38,868 méter) a francia tető egyik részének magassága a párkánnyal együtt 9 ½ láb (3,002 méter) a francia tető másik részének magassága 21 láb (6,636 méter) a tető felülete tehát 20 ½ öl (9 ½ + 21 =) 30 ½ láb = /36 négyszögöl. A Marionetten Comoedien-Haushoz csatlakozó és a külső oldalépület [kiskastély] között húzódó két kis új oldalszárny és a hozzá csatlakozó régi tető a tető hossza 27 öl 5 ½ láb (52,93 méter) a tető magassága 16 láb (5,056 méter) a tető felülete tehát mindkét tetőfelületen /36 négyszögöl egy szárny fölött, /36 négyszögöl a két szárny fölött. A fenti tételekhez jön 5 nagy tetőablak à 2 négyszögöl = 10 négyszögöl tetőfelülettel és 6 közönséges tetőablak à 1 négyszögöl = 6 négyszögöl felülettel. [A tétel nem különíti el a bábszínház és az oldalszárnyak tetőablakait, nem állapítható meg tehát, hogy voltak-e tetőablakai a bábszínháznak vagy nem.] A 2 Äußere Seithen Gebäude egyike [a kiskastély és a pandan épület, a Herrschaftshaus] tetőfelületei mindkét épületen a külső tető hossza 35 öl (66,360 méter) a tető magassága 4 öl (7,584 méter) egy-egy oldal felülete tehát 35 4 = 140 négyszögöl, a két tetőfelületé együtt = 280 négyszögöl. die Schöpfe [a kontyok] hossza 6 öl egy láb (11,376 méter) magassága 4 öl (7,584 méter) a két konty felülete à 24 2/3 négyszögöl. a 2. Äußere Seithengebäu tetőfelülete ugyanannyi, mint az elsőé, azaz 304 2/3 négyszögöl [ez /3, azaz az épület és a kontyok felülete együtt, a számítás nem két, hanem egy kontyfelületet tartalmaz, ha tehát az épület mélysége hat öl, akkor a mázoló a maga kárára tévedett]. 2 két külső oldalépületen tetőablak található egyenként 1 négyszögölnyi, összesen 24 négyszögöl tetőfelülettel a Speiß Salletel neben dem Tantz Saal 4 nagy tetőablaka à 2 négyszögöl, összesen 8 négyszögöl felületű [ez egy olyan toldaléképülete a nagy színház keleti folytatásaként épített kínai táncteremnek, amelynek a tetőfelületei más számlában szerepelhettek]. A Maschin Thürme [víztornyok] teteje kétszintes és mindkét szint nyolcszögű [azaz bár ezt a számla nem nevezi meg manzárd metszetű] felső tetejének egy-egy oldala 3 öl magas (5,688 méter) és 2 öl széles (3,793 méter), a nyolc oldal 4 egész négyzetre tehető, azaz a felső tető 24 négyszögöl felületű (!) az alsó tető egy-egy oldala 2 öl 1 ½ láb széles (= 4,268 méter) és 2 öl magas (= 3,792 méter), egy-egy oldal felülete tehát 4 ½ négyszögöl, a 8 oldalé 8 x 4 ½ = 36 négyszögöl egy-egy torony tetejének összfelülete tehát = 60 négyszögöl, a két toronyé együtt 120 négyszögöl. A két tornyon együtt 6 nagy [egy-egy tornyon tehát 3], egyenként 2 négyszögöl felületű tetőablak van, amelyek együttes felülete 12 négyszögöl. Egy-egy négyszögöl felület alapozása és vörös színűre mázolása 39 krajcár, a teljes munka ára tehát 842,10. aláírás: Maria Anna Gobin Kays. Königl. Hof Anstreicherin 3.3. Kőfaragómunka Joseph Mechle és Balthasar Emrich kismartoni kőfaragómesterek számlája az 1773-ban zum neue Comoedie Haus und daran taffensten Gebauer ; azaz a bábszínházhoz és a mellette a kiskastélyhoz kapcsolódó két földszintes épülethez szállított kőfaragómunkáról: ablak a Comoedie Haus -hoz à 14 láb magas, 4 láb széles, köve 10 coll vastag, köröskörül falccal és golyvázott zárókővel 1 kapu, 11 láb magas, 9 láb széles, párkánnyal s középen címerpajzzsal (Schilt), a kő 16 coll vastag a kapu alatt 11 láb hosszú 16 coll széles Quätteret Stäffel ist gemacht. Datálatlan, 1774 februárjában fizették ki Asztalosmunka Augustin Haunold számlája az ban az eszterházai kastély számára készített, szerződés szerint árvetett asztalosmunkákról: 34 p. 2: [a kínai táncterem és az új bábszínház keretezett kapui:] Mehr in dem Neyen Sall, wie auch in das neue Margoneten Spüll, 2. gleiche eingefasste Thor, oben mit dem runden Bogen, iedes von 5 theill alles eingefasst, mit ablelhten [?], und über schobenen Füllungen, 12 Schuh 4 Zoll hoch, 8 Schuh 4 Zoll breith gemacht, und Eingericht, ist vor beede mit einrichten accordirt 104. p. 2: [az új bábszínház 12 nagy ablaka:] Mehr in das Neye Margoneten Spill, 12 gleiche grosse Parabeth Fensterstöckh gemacht, von 4 zölls Stafeln abgekehlt, oben mit dem runden überstochenen Bogen, mit 2. flügel, und den zwerggesims [?], mit 2. eingefassten Parabeth Thiren, mit abgekehlten füllungen, mit abgekehlten Creuzl mit 24. glaßfelder gemacht, 14 Schuh 6 Zoll hoch [szélesség nincs megadva], ist vor eine mit einrichten accordirt 30. : 360. p. 2 3: [az előbbivel szomszédos tétel, ugyanott kilenc ablakzsalu:] Mehr allda 9. aussere Parapeth Schallu Fensterstöckh gemacht, von 3 Zoll dicken Kienstehren [?] Staffln abgekehlt, oben mit dem runden überstochenen Bogen, der obere Flügel, sambt denen ParabethThirn abgekehlt und zum ziegen gericht, die Stockh abgesetzt, und Eingericht, 14 Schuh 6 Zoll hoch, 4 Schuh 3 Zoll breith, ist vor einen accord 22 f. macht 198. A számlát Obereeinnehmer Ziesser főszámvevő március 19-én fizette ki Bécsben Augustin Haunold számlája az eszterházai kastélyban ban végzett asztalosmunkáról 35 p. 3: [az új bábszínház tetőablakaihoz adott 20 szál deszkát az ácsoknak:] Mehr zu dem Neyen Margoneten Spill, zu die Dachfenster denen Zimmerleuthen, 20 St. Bayrischen Banckladen abgeben, 29 Schuh lang, 1 Schuh breit ist vor einen 24 xr. macht 8. p : [az új bábszínház főportálja valószínűleg a színpadnyílás kerete ez D. F.:] Mehr zu dem neuen Maroneten Spill, zu dem Haubt Pordall, zu die 4 Säullen, 4 Stuckh Capiteller mit Schnirkl und Capitell Blatten, mit denen Gehängen oder festonen gemacht von linden 3 Zoll pfosten geschweift, und verleimbt alle 4 Stuckh dem Bilthauer zum Schneiden zugericht 111

115 in quadrat 1 schuh 6 zoll groß, ist darvor 25. p. 39: [a következő tétel:] Mehr bey dem Neuen Maroneten Spill haben 18 Gesellen in dem Neue Portall, wie auch anderer verschiedener arbeith 286 Taglohn gearbeit, jeden des Tags 1 f. macht 286. p. 39: [a következő tétel:] Mehr in des Herrn von Pauerspach arbeith, und auch in Prob arbeithen, sowohl Sontag, wercktag und nacht, an dem Maronetten Spill, haben die gesellen 234 Taglohn gemacht, jeden des Tags 1 f. macht Augustin Haunold számlája az eszterházai kastélyban szeptember 1. és október 18. között végzett asztalosmunkákról; 36 azaz a bábszínház átadása utáni ősz munkája: két szoba készítése a bábszínház padlásán a bábok raktározására a szükséges polcokkal együtt: p. 2: Mehr in zwey Zimmer alwo die figuren aufbehalten werden, in ein Zimmer zu die Figuren 7 Stellen von weichen Holz, mit 5. zwergboden gemacht, sauber gehobelt, foran 2 Zoll breite Leisten darauf gemacht iede 8.schuh 2 zoll hoch, 1 schuh dick, ist darvon mit aufsezen 45. p. 3: [a következő tétel]: Mehr in zweyten Zimmer, zu die figuren 6 Klaffter 3 Schuh Stellen zum darauf Stellen 6 Zoll breit, mit 67 geschweifte Nägel gemacht und aufgemacht, ist darvor 7. p. 4: Mehr zu dem Bau Wössern 400 Stuckh waiche Bayr(ische) Banck Laden 19 Schuh lang, 1 Schuh breit abgaben, ist vor einen 24 xr. macht 160. p. 4: Mehr 400 waiche schwab(ische) Zöll laden, 19 Schuh lang, 1 Schuh breit, ist von einen 6 xr. macht p. 4 [Kühnel Bauschreiber magyarázata a fenti két tételről:] obstehende 400 St. schahl Laden seinnd zu der neue graten gebau, Vor die dachung zu schahlen, wie auch zu die Ruinen gebraucht worden, den 400 St. Banckladen werden zum obere boden auf den Marionetten Comoedie Hauß gebraucht werden, Vor die Decorationen zu Conserviren, welche auf den boden aufbehalten werden Lakatosmunka Mathias Saumüller lakatos számlája az 1773-ban Eszterháza számára végzett lakatosmunkájáról: 37 p. 22 [az új színházban, azaz a bábszínházban (D. F.) 2 új ajtó vasalása:] mehr in den Neue Comedie Hauß 2. neue thieren beschlagen, komt zu einer Thir kommen 3. starcke Charnier Band, darzu 24. versenckte Holtzschraufen, 1. frantzösisch weisses ge filztes Schloß mit Rigl und schiesender[?] Fahlen, samt Schildt und strich blech, 2 messingene oliven, 4 lange holtz schraufen gemacht, und von neuen mit aller zugehör angeschlagen, à 9 f. 18. p [az új színházban a törtívű, 4 szárnyú kapu vasalása:] mehr in den Neue Comedie Hauß ein neues gebrochenes Thor mit 4 flügl beschlagen ist darzu kommen 4. frosße starcke Creutz Bandl mit [?], 4 große starcke Stützen Kögl in Stein, darzu 12. starcke ein gelassene Schraufen mit muetter, und 4 eckigen Knöpfen, 4 große starcke Charnier Bander darzu 16. niedt nagel, und 40 versenckte Schaufen, 6 Schubrigl, 3 ein jeder 4 Schuh lang und 3 ein jeder 1 Schuh 6 Zoll lang, darzu 6 Globen über die stanng, und 3 Kripffe[?] Schliesß, globen zusammenschraufen, darzu 2 Schraufen jeder 1 ½ Zoll lang, und 3 Schliesß globen in stein und zu dem legen [?] auf zu Verfestigen 8 stracke gegriffte hefft haggen und breiten lappen [vagy laggen] in Stein, darzu 15. starcke schraufen ein grosßes starckes frantzösisches Schloß mit Rigl und fochden [?] und einer olifen samt ein schildt und schliesß haggen mit einem Creutz darzue 2. Niedt Nögl, 5. holtz schraufen, 6. löcher in stein gehaut, und alles von neuen gemacht mit aller zugehör von bleich vergossen 86. p. 24 [az új színházban 12 nagy ablak vasalása:] mehr in den Neue Comedie Hauß 12 neu grosße fensterstöckh beschlagen, ist zu einen Stockh kommen 10 [?] eiserne aufgesetzte Band, darzu 40 Anschlag Stöfften 2 frantzö(sische)r Verreiber mit S. samt Schildl und Aminetten[?], 2 Fenster Knöpf. 2 buckel, 4 starcke schub Rigl, 2 lange und 2. kurtze die langen 3 Schuh, und 9 Zoll lang, die kurtzen 1 Schuh 5 Zoll lange darzue 2. schließ globen mit Spitz, 2 Streichblech, 4 globen über die Stangen gemacht, und alles Von neuen mit aller zugehör angeschlagen vor 18 f p. 24 [a következő tétel:] mehr zu diesen 12 fenster Stocken zu verfestigen, komt zu einem Stockh 4. Starcke neue Creutz haggen niesten[?] darzu Holtz schraufen 4 neue löcher in stein gehauen, und alles von neueb darein verfestiget ist vor à 1 f. 24 xr p [a következő tétel: ugyanott 11 nagy zsalu vasalása és részletei:] mehr alda 11 grosse Chalou bestöck beschlagen 7 db régi Schubrigl-lel à 22 f db új Schibrigl-lel à 24 f. 96. p. 25 [a következő tétel: ezek felhelyezése és részletei:] mehr diese 11 Chalou Stöcken zu verfestigen à 3 f. 33. p [az új színházban 10 nagy roletta rúd vasalása és részletei:] mehr in das neue Comedie Hauß 10 neue grosse Rolleten stangen beschlagen à 5.30 xr 55. p. 32: mehr in den neuen Comedie Hauß an eine Glas Parobeten thier ein neuen starcken frantzö(sisch) er Rigl mit Sch und Streichblech stb. részletei 3.30 p. 33 [az új színházban 24 falikar fölszerelése, a kertben a szobrokra 10 laterna fölszerelése (ezek a figurák nem a bábszínház közelében állnak D.F.):] mehr in den neuen Comedie Hauß die 24 Wandleuchter aufgemacht, und in gartten auf die figuren die 10 Laternen 2.20 p. 33 [az új színházban a színpadon egy ajtó vasalása:] mehr in den neuen Comedie Hauß auf dem Theatro ein Thier beschlagen és részletei 4.20 p. 36 [a következő három tétel valószínűleg nem a bábszínházra vonatkozik D. F.:] mehr in disen (!) neuen Comedie Hauß zu die Glaßthieren, 24 neue Ballirte aufspreitz haggen stb. részletei 12. p [következő tétel:] mehr alda zu die Chalou Stöckh unterher zu verfestigen kommen 22 gekrippte[?]banckeisen in Stein stb. részletei à 24 xr p. 37 [következő tétel (az ezt követő tétel dátuma augusztus 19.):] mehr alda zu die Chalou flügl anhencken 36. neue Anleg Henckel darzu 36. globen mit spitz stb. à 12 xr

116 p. 38 [az új színházban a folyosón, ahol a zenészek ki- és bejárnak, egy új ajtó vasalása ez valószínűleg a zenekari árok ajtaja] mehr in das neue Comedie hauß auf den Gang wo die Musici aus und eingehen 1. neue Thir beschlagen és részletei 6. p. 38 [következő tétel, ugyanott 2 új ajtócska vasalása a színpad alatt:] mehr alda unter den Theater 2 neue Thirl beschlagen és részletei 1.24 p. 39 [az új színház oromzatán az új ovális ablak vasalása:] mehr in den neue Comedie hauß in den francken Spitz ein neue oval fenster stock beschlagen és részletei 4.54 p [következő tétel, az ehhez való zsalu vasalása:] mehr alda ein neuen Oval Chalou Stockh beschlagen részletei 4.54 p. 40 [az új színház színpadán két új ajtócska vasalása a felvonó két oldalán:] mehr in das neue Comedie hauß auf dem Theatro 2 neue Thirl beschlagen beederseits bey dem Aufzug Ist zu einer Thir kommen 2 neue charnier Band és részletei à 1f. 45xr p. 40 mehr 100 kleine schraufel gemacht, zu die Mandl regieren in den Neuen Comedie hauß ist vor à 3 xr Adatok a bábszínház évi festési munkáiról. 38 Basilus Grundemann jegyzéke február 1. és szeptember 3. között készített festőmunkáiról, tétel. A bábszínházra vonatkozó tételek: 4. das kleine Comoedien Hauß unnd einer Cordine. (a kis színház [azaz a bábszínház D. F.] és egy függöny) 5. Vier Decoration zur kleinen Obera. [4 dekoráció a kis operaházba] 23. ein Fronde Pitz an dem kleinen Comoedie hauß [egy oromzatfestés a kis színházra] 3.7. A bábszínház burkolatának anyagai 3.7.1: Johann Ignatz Babitsch bécsi kereskedő számlája az általa július 2. és augusztus 20. között szállított árukról: 39 Dem Materialisten Babitsch, vor verschiedenen Muschel, Schnecken und Sprengglas in Marionettensaal 145. Wien 2 te Jully St(ück) Berck Mutter Schallen 12 xr St glatt Jacob Muschel 5 xr St Haar detto detto 5 xr St Ingeniers detto 3 xr St groß gewundene gl Schnecken 60 St Orients Löchs Muschel 10 xr ltt Diverse Ertzglanz gl St gezagte Jacob Muschel 6 xr 3. 2 ½ ltt Diverse Sprengglaß 34 xr 1.25 ½ ltt Citronengelb detto gl ltt Potaschen te 20 St. großgewundene Schnecken gl St Berck Mutter Schallen gl St Pilgram Muschel glatt 5 xr St detto detto holl [vagy 5 xr 4.10 Haar? D. F.] 50 St kleine Jacob Muschel 3 xr St runde kleine Schnecken 2 xr.46 [?] faßl te 20 ltt Diverse Sprengglaß 34 xr ltt lemoni gelb detto gl ltt Ertzglanz te 5 ltt detto detto diverse 7.30 Aug. S(umm)a Johann Babitsch Die obstehende Suma ist mir mit f richtig und bahr bezahlt worden. Wienn den 1ten Febr., Johann Ign(atz) Babitsch [Megjegyzés más írással:] Daß diese Waaren zu dem Marganetten[!] Saal richtig in meine Hände empfangen habe bescheinige hiemit. Wienn den 20. August Johann Friedrich Schrott Bildhauer Rahier régens jelentése a hercegnek a kishöflányi hegyekben a a kis színház grottájához gyűjtetett kagylókról, július Hiermit überschicke Specificierte Muscheln, welche auf denen Bergen über Kleinhöfflein habe zusamm klauben lassen, und zweifels ohne zu der Grotte des kleinen Theaters werden gebraucht werden können. Sollten noch mehr erforderlich seyn, So werde, auf die erhaltenden Befehl noch mehrer suchen lassen und überschicken Adatok a bábszínház világításáról Jacob Trommet bürgerl. Klampfer meister in Wien 1773 aug. 13-án írt számlája az Eszterházára készített lámpákról. 41 A tételek nagyobb része nem szól arról, hogy hová szánják őket. Am 17 tito [azaz augusztus] 300 Stück kleine Blöcherne lamben gemacht in das kleine Komety Haus das stuck a [?] xr. 20. Október 11-én pedig in die kleine Comety Hauß 100 Stück blecherne SchrauffLiechter -t szállított à 10 xr ért Megismételt közlés Mathias Saumüller föntebb közölt számlájából lásd 3.5: p. 33 [az új színházban 24 falikar fölszerelése, a kertben a szobrokra 10 laterna fölszerelése (ezek a figurák nem a bábszínház közelében állnak D. F.):] mehr in den neuen Comedie Hauß die 24 Wandleuchter aufgemacht, und in gartten auf die figuren die 10 Laternen Vegyes adatok a bábszínházzal kapcsolatos évi munkákról Kifizetések elszámolása: Ferdinand Hofmannak ( Prin ci pal deß Klein Marioneten Spill ) 5 napi utazásra étkezést és a két út díját, dátum nincs: 42 dem Marioneter spieler (ferdinand) Hofmann, vor seine reise nach Eszterház und zurück 8, 113

117 Johann Leythner színházgépész Bécsből és vissza útjára; kifizetve június 2-án: 43 dem Theatermaschinisten Leithner, vor seine Reise nach eszterház Johann Friedrich Schrott számlája különböző munkákról, 44 közte: Vor eine reise nach esterhaß dem Cachirten Marganetten, welche ich zusammengesetzt habe 12. Kifizette Obereinnehmer Züsser Bécsben, október 1-én Johann Georg Köchel soproni harangöntőmester ( bürgrl. Glockengiesser in Oedenburg ) számlája Eszterháza számára szállított dolgokról, 45 közte: 1773 április után: zwey kleine Aufsaz Bladl [Kühnel melléjegyzése:] zum Marionetten Comoedie Haus.48 xr. Jegyzetek 1 Egykorú beszámoló Mária Terézia szeptember 1 2-i látogatásáról: Relation des fêtes données à sa Majesté L Imperatrice par S. A. Mgr le Prince d Esterhazy Dans son Château d Esterhaz Le 1r & 2e 7bre Vienne, 1773, ix xi. (A továbbiakban Relation.) [Ezt és a további nyomtatott leírásokat lásd újra pl. Források / Írott források / Eszterháza 18. századi leírásai]. Az idézet Meizner Andrea fordításában in: Varga Kálmán: Mária Terézia Eszterházán. Budapest, 2001, 50. és Nicolaus Jacoby: Eszterháza kastélyának és kertjének madártávlati térképe vörösesbarna tónusban (Fertőd, Kastélymúzeum), vö. Galavics Géza: Eszterháza 18. századi ábrázolásai a kép mint művészettörténeti forrás. Ars Hungarica, 28 (2000), , Kat. 4. [Reprodukcióját e kötetben lásd Bartos György írásának 1 2. képeként.] 3 A manapság kiskastélynak nevezett épület az 1770-es években az udvartartás tisztjeinek lakásául szolgált, ezért Offizier-Gebäudénak nevezték. A parter túloldalára épített ugyanakkora házat, amely ma már nem áll, Herrschafts- Gebäudénak nevezték. A szó kétjelentésű: uradalmi épületet és uraságok házát egyaránt jelölhet. Itt az utóbbiról volt szó: nagy vendégségek alkalmával itt kaptak szállást az úri vendégek. 4 Eszterháza kastélyának és kertjének madártávlati térképe zöld tónusban (Fertőd, Kastélymúzeum), vö. Galavics i. m. Kat. 6. [Megfelelő részletének reprodukcióját e kötetben lásd Alföldy Gábor tanulmányának 4. képeként.] 5 Nicolaus Jacoby Marcus Weinmann: Eszterháza kastély és kertegyüttese rézmetszeten. Beschreibung des hochfürstlichen Schlosses Eszterház im Königreiche Ungern. Pressburg, 1784, II. tábla, vö. Galavics i. m. Kat. 11.; Szakonyi Ignác: Az egzotikus fák faiskolájának áttelepítési terve, (EPA, Baupläne Nr. 332), lásd Alföldy Gábor: A Pál-major, az Angolkert, a Csúcsostag és az Északi park építéstörténete, valamint helyreállításuk lehetőségei és feladatai. (Eszterháza parkja a XX. században. Tudományos dokumentáció 2.) Kézirat, (NG Adattár), 7. ábra [vö. Alföldy Gábor e kötetben közölt tanulmányával, reprodukcióját is lásd ott, 3. kép]; Eszterháza helyrajzi számokkal ellátott térképe, 1907 (SL, XV.7.c: Sopron megyei községek kataszteri iratainak gyűjteménye, Kataszteri birtokvázlatok, 9. doboz, Eszterháza, Kataszteri birtokvázlatok 1907, lásd Alföldy idézett dokumentáció, 21. kép [vö. Alföldy Gábor e kötetben közölt tanulmányával és 12. képével]; Eszterháza (Fertőd) kataszteri térképe, 1965, lásd Alföldy idézett dokumentáció 22. kép. 6 Girolamo Le Bon (?): Eszterháza vezérterve, 1762 (MOL, T 2: Herceg Esterházy levéltárból kiemelt tervek), no. 1560, vö. Galavics i. m. Kat Az építési adatok mindegyike az Esterházy hercegek Fraknón őrzött gazdasági levéltárából (EPA) származik, ahol az előbb süttörinek, majd eszterházainak nevezett kastély és kertkomplexum építési elszámolásait az Eszterházer Baucassa elnevezésű levéltári egység őrzi. A narancsház feltárásakor előkerült a kiskastély oldalszárnyának végfala, amelyet 1775-ben a narancsház északi falába befoglaltak. 8 Az évi elszámolásoknak csak töredéke maradt fenn: a második negyedéviek, április 1. és június 30. között (EPA, Esterházer Baucassa Nr ), s az éviek közül is csak a második negyedéviek, ugyancsak április 1. és június 30. között (EPA, Acta Varia, 145). A kőműves- és ácsmunkák napszámbérei között április 26-tól a kiskastélynak a bábszínházhoz csatlakozó szárnyai építését számolják el, lásd Függelék Függelék Joseph Ringer: A bábszínház téli színházzá való átalakításának tervrajza, (MOL, T 2, no. 1223) [A tervlap adatait lásd Velladics Márta tanulmányának 3. forrásaként, reprodukciója ugyanott, 3. kép.] 11 Egyes, Eszterházán, illetve Eszterházára készített munkák számlái a hitbizomány kismartoni főpénztárába, a General Cassá ba kerültek ellenőrzésre, s onnan fizették ki őket. Többnyire azok, amelyeket az eszterházai építési hivatal december közepi évzárását követően nyújtottak be, vagy azok, amelyek alaposabb felülvizsgálatát az eszterházai pénztár különösen fontosnak tartotta. A General Cassa és évi, Eszterházára vonatkozó számlái némi kárpótlást nyújtanak a Baucassa iratanyagával elpusztultakért. 12 Függelék Függelék Függelék Függelék Dallos Márton, Sopron megye alispánja verses leírást készített Eszterházáról 1781-ben, amelynek egy verszaka a bábszínházról szól: Eszterházi várnak, és ához tartozandó nevezetessebb helyeinek rövid le-irása. Mellyeket Nagy Méltóságu Szentséges Római Birodalombéli Herczeg Galanthai Eszterházi Miklós Ó Herczegsége, Frakno Várának örökös Ura, Arany Gyaptyas Vitéz, Nemes Soprony Vármegyének örökös Fő-Ispánnya, Császári, és Királyi Apostoli Fölségeknek belső Titkos Tanácsossa, és Nemes Magyar Gvárdának Fő- Kapitánnya, (Titl.) Az 1762dik Esztendőtől fogvást e most folyó 1781dik esztendőig szerencséssen föl épéttetett. Sopron, 1781, 48., idevonatkozó verszak: Más vörös Épület a konyha-kert körül, / Találtatik, itten: az az Nap-keletrül; / Mellyben Márionet játéka tükörül, / Néha ki-tétetik; azon ki ki örül. 17 Relation i. k. 18 Gottfried Edler von Rotenstein [Pálffy János] jó évtizede ismerte a bábszínházat is, amikor Eszterházáról készített leírását 1783-ban publikálta. Közlése idején a bábszínház már nem működött, ezért csak a teremről és a vele szomszédos víztoronyról szól: G. E. v. R.: Reisen durch einen Theil des Königreichs Ungarn im Jahr 1763 und folgenden Jahren. In: Johann Bernoulli s Sammlung kurzer Reisebeschreibungen und anderer zur Erweiterung der Länder- und Menschenkenntniß dienender Nachrichten. Bd. IX. (1783), : 270. (A szerző fordítása.) 19 A kastély rendszeres leírását a herceg körének egyik belső embere készítette. A leírás Pálffy János munkájára is támaszkodott: Beschreibung i. k A magyar fordítás: Vahot Imre: Eszterháza fénykorában. In: Magyarország és Erdély képekben. Szerk. Kubinyi Ferenc és Vahot Imre. Pest, 1853, II [Joseph Ringer tervrajzát és a hozzá tartozó műleírást e kötetben közli Velladics Márta, tanulmánya 3. forrásaként.] Magyarul: Magyarázat a B. tervhez, az ún. Marioneten Theaternek a megkívánható fűtéssel hercegi téli színházává való átalakításához : A terv szerint e színházban a nézőtér alatt csak két fűtőkamra [megépítése] szükséges, amelyhez az a. lépcsők vezetnek le, s [amelyekből] a meleg a b. pléhrácson keresztül száll föl. A hercegi páholy c. és a két vendégpáholy d. az alattuk elhelyezett e. fűtőkamrával melegíthető, amelyből a meleg f.-nél 114

118 száll föl. [/] Ezentúl szükséges, hogy a színpad pódiuma alá egy g. fűtőkamra készüljön, hogy fölmelegítse a két j. öltözőszobát, valamint egy cserépkályha i., hogy a színház e részét is temperálja. Az ajtókat K. el kell látni függönyökkel, így a színház jól fűthető[vé válik]. Ennek az átalakításnak az költsége a scenárium [átalakítása] nélkül előreláthatólag kétezer gulden [rénes forint] december 28. Joseph Ringer soproni építőmester. (A szerző fordítása.) Alternatívája Ringer ugyanakkor készített A. Opern Haus feliratú terve, amelynek a műleírásba foglalt költsége mindössze 206 forintot tesz ki. [A műleírást és a tervlapot lásd Velladics Márta tanulmányának 2. forrásaként és 2. képeként.] 21 Vö. Korbinszky Mátyás évi almanachjának részletével: Historisches Ideal der merkwürdigsten Oerter und Städte in Ungarn, nach alphabetischer Ordung von A bis K. In: Almanach von Ungarn auf das Jahr Wien Preßburg, [1777], : A szöveg magyarul a következőképpen hangzik: Megtekintésre méltó a kertben bal kézre fekvő Marionettszínház, amelynek alaprajza téglalap alakú, s finom ízléssel épült, sok ezer guldenért. A bábok matematikai pontossággal illeszkednek a színpadhoz, a színpadkép 36-szor változtatható, igen gyorsan. E mű feltalálója Pauersbach úr, alsó-ausztriai titkár, aki azt húsz év alatt dolgozta ki elméletben és gyakorlatban oly tökéletesre, ahogy az ma látható. A mű pompásabb és pontosabb, mint a híres párizsi Nikloláé. Gépeit a legkiválóbb [színpad-]gépészek is megnézhetik. A nézőtér kényelmes grottát alkot, amelyben falfülkék [vannak] és szökőkutak kezdenek működésbe, amint az uraságok megérkeznek. (A szerző fordítása.) 22 Függelék , 2 3.; Függelék 3.5., Függelék 3.5., Feltűnő tény, hogy Grundemann a bábszínház kialakítása idejében készített festőmunkák között a grotta belsejének festését nem említi. A Grundemann-jegyzék olyan munkákról szól, amelyek a felügyelete alatt készültek egy tétele sok festő napszámban elszámolt munkáit tartalmazza. A grotta kifestése sokfajta munkát tartalmazott: a falaira táj, barlang, illetve romképeket festettek, ablakkáváiba festett dekorációt készítettek, a barlangfelületeket pedig zöldre mázolták. Föltehető, hogy mindezek külön szerződés tárgyát képezték. 25 Függelék EPA, General Cassa 1773, Fasc. 13, Rub. 18, Nr. 39.: Erstens: Verspricht erstgemeldter Herr Bildhauer Schroth den neuen Redoutensaal in Eszterház von Bildhauerarbeit vermög vorgegebenen Riß und approbirten Modell in guten und bessten Stand zu ferfertigen. 27 EPA, General Cassa 1773, Fasc. 13, Rub. 18, Nr EPA, General Cassa 1773, Fasc. 13, Rub.18, Nr. 25, Lit Függelék Függelék EPA, Acta Varia, 145: Berechnung über die bezahlten Auszügeln, von dem Bau- und Einrichtungs-Wesen, zu dem Hochfürstl. Schlos Eszterház, vom 1-ten April, bis Letzten Juny, Anno 1773, pp EPA,. General Cassa 1774, Fasc. 14, Rub. 19 ( Auszüge vom Schlos Eszterház pro Anno 1773 ), Nr. 1, Lit EPA, General Cassa 1774, Fasc. 14, Rub. 19 ( Auszüge vom Schlos Eszterház pro Anno 1773 ), Nr.1, Lit EPA, General Cassa 1774, Fasc. 15, Rub. 20 ( Schlos Eszterházer Bauauszügel de Anno ), Nr EPA, General Cassa 1774, Fasc. 15, Rub. 20 ( Schlos Eszterházer Bauauszügel de Anno ), Nr. 36, Lit EPA, General Cassa 1774, Fasc. 15, Rub. 20 ( Schlos Eszterházer Bauauszügel de Anno ), Nr. 36, Lit EPA, General Cassa 1774, Fasc. 15, Rub. 20 ( Schlos Eszterházer Bauauszügel de Anno ), Nr. 36, Lit EPA, Acta Varia, 103/2. 39 EPA, General Cassa 1774, Fasc. 15, Rub. 20 ( Schlos Eszterházer Bauauszügel de Anno ), Nr. 36, Lit MOL, P 154: Az Esterházy család hercegi ágának levéltára. Régensek jelentései, 22. csomó (régi jelzete: fasc. 1533); MTA MKI, LRGy, A I 22, sz. (Valkó Arisztid regesztája) nyomán. Magyar nyelvű kivonata: Mőcsényi Mihály: Eszterháza fehéren feketén, Budapest, é. n. [1998], CD a EPA, General Cassa 1774, Fasc. 14, Rub. 19 ( Auszüge vom Schlos Eszterház pro Anno 1773 ), Nr. 1, Lit EPA, Acta Varia, 145: Berechnung über die bezahlten Auszügeln, von dem Bau- und Einrichtungs-Wesen, zu dem Hochfürstl. Schlos Eszterház, vom 1-ten April, bis Letzten Juny, Anno 1773, pp.1 10, június, Nr EPA, Acta Varia, 145: Berechnung über die bezahlten Auszügeln, von dem Bau- und Einrichtungs-Wesen, zu dem Hochfürstl. Schlos Eszterház, vom 1-ten April, bis Letzten Juny, Anno 1773, pp.1 10, június, Nr EPA, General Cassa 1773, Fasc.14, Rub. 18 ( Ausgaab auf Kaufmann und Handwerksleuthe ), Nr EPA, General Cassa 1774, Fasc. 14, Rub. 19 ( Auszüge vom Schlos Eszterház pro Anno 1773 ), Nr. 1, Lit. 28. Ferenc Dávid Das Marionettentheater zu EszterházA Das Marionettentheater wurde als Gegengebäude zum und in Nachbildung des 1768 errichteten Opernhauses 1773 im östlichen Teil des Ziergartens (d.h. an der linken, nach Süttör liegenden Seite des großen Gartenparterres) errichtet. Das auch als Kleines Theater bezeichnete Gebäude entstand während jener Baukampagne, mit der Fürst Nikolaus I. Esterházy seine Residenz für den Besuch von Kaiserin Maria Theresia am 1. und 2. September 1773 vorbereiten ließ. Das Schloss und seine Anlagen wurden damals vorwiegend an drei Bereichen erweitert. Einerseits wurde die Ausgestaltung des Lustgartens abgeschlossen, und zwar durch die Errichtung zweier Tempel (Diana-, bzw. Sonnentempel) in den weitest liegenden Gartenpartien, und durch die Anlage eines Spielgartens im Elysäische Felder genannten Teil der Fasanerie. Zum zweiten wurde auch der Schlossbau beträchtlich umgestaltet, indem 1772 ein neues Stallund Wagenhaus erbaut wurde, wodurch die die Cour d honneur flankierenden Seitenflügel umfunktioniert werden konnten: Hier wurden nun die Küche und die Zuckerbäckerei, bzw. die Garde meubles, die Porzellansammlung und die Bibliothek untergebracht. Zum dritten wurden neue Lustgebäude aufgezogen, nämlich der chinesische Tanzsaal (die sog. Bagatelle) 115

119 neben dem Opernhaus und das Marionettentheater in der axial gegenüber liegenden Partie des Ziergartens. Das Marionettentheater wurde als Bauteil jenes rechteckigen Gebäudekomplexes erbaut, der links unten auf Abb. 4 in dem Aufsatz von Gábor Alföldy zu sehen ist. Angelegt um einen rechteckigen Innenhof, bestand dieser Komplex aus je einem sich ostwestlich ausstreckenden mehrgeschossigen, und je einem nord-südlichen erdgeschossigen Flügel, die die vorigen miteinander verbanden. Der zweigeschossige Flügel rechts auf der Zeichnung ist das 1764 erbaute Offiziers-Gebäude, das zur Unterbringung der adeligen Gäste diente. Dem gegenüber befinden sich (in ost-westlicher Richtung) das Marionettentheater (1773), der Wasserturm (1763) und die Orangerie (erst 1774). Die zwei erdgeschossigen Verbindungsflügel wurden gleichzeitig mit dem Marionettentheater 1773 erbaut. Im Marionettentheater wurde das Marionettenspiel von Johann Karl Pauersbach eingerichtet, der seine Erfindung 1772 an den Fürst verkauft hatte. Die Kulissen waren den Figuren gleich proportioniert, und dank der fortgeschrittenen Bühnentechnik konnten die insgesamt 36 verschiedenen Bühnenszenen sehr schnell gewechselt werden. Pauersbach, der selbst in den Dienst des Fürsten trat, verfasste für den Hof auch Theaterstücke, zu denen dann Joseph Haydn Puppenopern komponierte. Die erste Vorführung fand am 2. September 1773 in der Anwesenheit von Maria Theresia statt. Die Schindeldeckung des Mansardendaches des Marionettentheaters wurde von der Anstreicherin Anna Gobin rot gemalt, die sämtlichen Steinrahmungen stammen von zwei lokalen Steinmetzen, Joseph Mechle und Balthasar Emrich, die in Süttör bereits vor 1762 für den damaligen Grafen Nikolaus Esterházy gearbeitet hatten. Die Tischlerarbeiten hatte der auch in der Wiener Hofburg und in Schönbrunn viel beschäftigte Hoftischler Augustin Haunold gefertigt, während für die Schlosserarbeiten der ebenfalls Wiener Mathias Saumüller zuständig war. Die im Anhang abgedruckten Archivalien, die in Zusammenhang mit der Betätigung dieser Meister entstanden, liefern zahlreiche wertvolle Angaben sowohl zur Innen- als zur Außengestaltung des Theaterbaus. Der Giebel der Hauptfassade wurde unter Leitung des fürstlichen Kammermalers Basilius Grundmann ausgestaltet. Die Fassade war nach der ungarischen Versbeschreibung von Márton Dallos aus 1781 genauso rot gestrichen wie das Offiziers-Gebäude. Die Grundrissanordnung und die Öffnungsverteilung des Baus sind aus dem im Jahre 1789 aufgenommenen Grundriss von Joseph Ringer bekannt (s. Quelle Nr. 3 und Abb. 3 im Aufsatz von Márta Velladics in diesem Bande.) Die Innenausstattung des Marionettentheaters ist fast spurlos untergegangen, kann jedoch aufgrund von drei zeitgenössischen Beschreibungen rekonstruiert werden (die sog. Rélation, Rotenstein, und die Beschreibung von 1784). Der Innenraum war als Grotte ausgestaltet, und zwar unter Verwendung von eingebauten Mineralienstücken, Schnecken und Muscheln, wie es in solchen Fällen gewöhnlich war. Die in den Beschreibungen erwähnten bzw. am Ort freigelegten Materialiensorten werden fast alle in der Rechnung erwähnt, die der Wiener Kaufmann Johann Ignatz Babitsch bezüglich seiner Lieferungen zwischen 2. Juli und 20. August 1773 eingereiht hatte. Der Bildhauer Johann Friedrich Schrott, der die Grottendekoration verfertigte, konnte sich also dieser Lieferungen und der am Hügel von Kleinhöflein gesammelten kleinen versteinerten Muscheln bedienen. (Schrott stand im Dienste des Fürsten seit den 1760er Jahren und hat anfangs die verschiedensten Arten von Dekorativplastiken aus Stein, Holz oder Stuck gefertigt; später, nach dem Tod von Josef Ressler im Jahre 1771, gingen auch die figuralen Aufgaben wie etwa die Giebelfiguren des Opernhauses an ihn.) Laut den Beschreibungen verdankte die Grotte ihre Anziehungskraft nicht zuletzt der spektakulären Beleuchtung, wofür nach den Rechnungen von Wandleuchter und gelegentlich auch 400 übrige kleine Leuchter sorgten. * Das Manuskript entstand 2005 als eine Dokumentation der historisch überlieferten Fakten über das Marionettentheater und diente als Hilfsmaterial zur damals begonnenen archäologischen Erschließung des Gebäudes. Der hier unverändert abgedruckten Studie schließen sich im Manuskript drei Annexe an: 1. Eine Textsammlung der zeitgenössischen Beschreibungen sowohl in der Originalsprache als in ungarischer Übersetzung; 2. Ein Verzeichnis der wichtigeren Bildquellen; 3. Eine Archivaliensammlung zur Baugeschichte und zur Innenausstattung des Marionettentheaters. Von diesen wird hier Annex 3 als Anhang abgedruckt, während die Angaben im Annex 1 und 2 in die Anmerkungen der Studie inkorporiert wurden. (deutscher Text von Péter Ujvári) 116

120 Koppány András Thúry László A fertődi bábszínház régészeti módszerű kutatása A fertődi kastély főépületétől délkeleti irányban fekszik az az épületegyüttes, amely 1763 és 1774 között épült fel, és magában foglalja a bábszínház (1. kép), a víztorony, az Orangerie épületeit, valamint az ún. Kiskastély U alakú emeletes szárnyait. Az épület pandanja a főépület tömbjétől délnyugati irányban, a nagy parter túloldalán elhelyezkedő épületegyüttesnek, amelyben az Operaház volt. Az ún. Kiskastély épületegyüttesének kutatása ban kezdődött meg, azonban félbe maradt től volt lehetőségünk folytatni a munkát, amelynek során falkutatást és régészeti módszerrel 2 történő feltárást végeztünk a bábszínház területén. 3 Maga a kutatás több, egymáshoz szorosan kapcsolódó részből állt. Az épület alakhű felmérését Krähling János (BME Építészmérnöki Kar, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék) és munkatársai készítették el, és a felmérés alapján építészettörténeti, szerkezettörténeti megfigyeléseket is tettek, összevetve a megfigyelhető jelenségeket a képi ábrázolásokkal. 4 Ez utóbbiak mindeddig legrészletesebb elemzését Galavics Géza végezte el. 5 A bábszínházra vonatkozó írott forrásokat Dávid Ferenc tárta és dolgozta fel, elsősorban a fraknói Eszterházy-levéltár anyagára támaszkodva. Elemzése és az általa közölt források ismerete feltétlenül szükséges volt a falkutatás és a régészeti módszerrel történt feltárás eredményeinek értelmezéséhez. A kutatás során a bábszínház belső terének elsősorban északi részén végeztünk feltárást a járószint alatt, a téglány alakú épület teljes hosszában, a teljes felszín mintegy 40 százalékán. A kutatást nagyban befolyásolta, hogy jelenleg az épület belső terében egy 19. századi magtár háromszintes faszerkezete áll, amely alapvetően korlátozta a kutatóárkok kialakításának lehetőségeit. A régészeti módszerű feltárással párhuzamosan szondázó falkutatásra is sor került. Ennek eredményeit az alakhű felmérés tanulságaival együtt Krähling János és munkatársai részletes publikációban foglalták össze, 6 így az épület főfalain megfigyelhető részleteket csak akkor tárgyaljuk, ha azok a járószint alatti jelenségek értelmezéséhez szükségesek. Ugyanakkor, amint látni fogjuk, az írott és képi források elemzése, az alakhű felmérés, a falkutatás és a régészeti módszerrel történő feltárás eredményei csak együtt és egymással összevetve lehetnek szilárd alapjai a bábszínház építés- és átépítés-történetének. 7 A magtár fapadozatának felszedését követően feltárult az egykori bábszínház belső terének teljes szerkezete. A tér öt jól elkülöníthető, a hossztengelyre szimmetrikus részre oszlott. Nyugatról, a nagy parter felől belépő látogató egy hosszúkás téglalap alakú térbe jutott, ez volt a nézőtér (I.), amelyhez mindkét hosszanti oldala mentén egy-egy szervizfolyosó csatlakozott (II. III.); a díszes bejárattal szemben pedig a zenekari árok zárta le a helyiséget (IV.). A zenekari árok mögötti épületrészben (V.) a színpad szerkezete állt, amely alatt az épület keleti végébe benyúló víztorony tömbjéhez kapcsolódva a barokk vízmű mechanikájához tartozó építmények helyezkedtek el (2. és 3. kép). Az eredmények alábbi összefoglalása során kizárólag az épület bábszínház-korszakával kívánunk foglalkozni, sem a vízműhöz kapcsolódó objektumokat, sem a későbbi átépítéseket nem tárgyaljuk. * A magtár padozatának párnafái, egészen a zenekari árkot kelet felől határoló fal vonaláig, az egykori barokk belső díszítés és az említett hosszanti vékony osztófalak elplanírozott törmelékén feküdtek. A törmelékből sem nagyobb fagerenda, sem egész tégla nem került elő, mivel a bontás során a téglákat és fagerendákat különválogatták és máshol használták fel. Maga a törmelék egyrészt az osztófalak falazó habarcsából, másrészt a nézőtér oldalán kialakított díszítés 117

121 1. kép A Marionette színház épülete a nagy parter felől. (Koppány András felvétele, 2005) törmelékéből állt. Az írott forrásokból leírásokból, levelekből, elszámolási listákból ismert, hogy a nézőtér oldalfalait úgy alakították ki, hogy a helyiség barlangnak grottának hatott. A bontási törmelék a nézőtér területén mintegy 40 cm vastagon, a zenekari ároknál mintegy 120 cm vastagon feküdt az egykori barokk járószintek maradványain. Az elplanírozott réteg teljes egészében egyneműnek bizonyult, azt egyszerre, a grotta lebontásakor terítették el a felszínen. Az elplanírozott rétegben (4. kép) keverten találtuk az egykori osztófal falazó habarcsát a grotta kialakításánál használt rögzítő habarccsal, faragott és terméskő darabokkal, fosszilis, tengeri, illetve édesvízi kagylódarabokkal, nádazás 2. kép Összesítő alaprajz az északi osztófal mentén feltárt területről. (Arnóti Zsuzsanna Kovács Anikó Tábori András, 2005) 118

122 nyomát viselő, lecsüngő mohát imitáló stukkódarabokkal (5. és 6. kép) és olyan különböző átmérőjű féloszlopszerű maradványokkal, amelyek felszínébe kagylókat, tengeri és szárazföldi csigákat nyomkodtak. A maradványok a legtöbb helyen teljes összeviszszaságban feküdtek az omladékban, és csak néhány helyen volt feltárható fél négyzetméternél nem nagyobb összefüggő felület. Több, stukkóból készült imitált óriáskagyló töredéke is előkerült, valamint egy barnára festett kutya- vagy oroszlánfej és ugyancsak stukkóból készült kis csigák és kagylók. Előkerültek továbbá sík felületű festett vakolattöredékek is, amelyeken geometrikus, illetve jellegzetes barokk növényi ornamentika részleteként értelmezhető festés látható (7. kép). Egyes darabok valószínűleg az írott forrásokban említett falfestmények töredékei, ez azonban csak a vakolatmaradványok restaurálását követően lesz megállapítható. 8 A sík felületű festett maradványok aránya a planírozott törmelékben jelentősen változik, többségük elsősorban a később tárgyalandó északi osztófal nyugati szakasza előtt került elő. A leletanyagnak ez a része abba a kis csoportba tartozik, amelynek előkerülési helye a nyilvánvaló planírozás ellenére utal egykori in situ elhelyezkedésére. A faragott és terméskő darabok mellett túlégetett megfolyt felszínű téglákat és különböző ásványokat is találtunk. Mindezek felszínére arany- és üvegport szórtak, ahogy arról az elszámolások is hírt adnak. 9 A törmelékben több használati kerámia töredéke, néhány a bontáshoz használt szerszám maradványa és cseréppipa-töredékek is voltak. Ez utóbbiak a bontás datálását teszik lehetővé. A pipák készítési ideje a bepecsételt mesterjegyek alapján 1850 utánra tehető, a végleges bontásra tehát a 19. század derekán kerülhetett sor. A több darabra tört, restaurálás során öszszeilleszthető edények töredékei egymástól viszonylag nagy 3-4 méteres távolságban feküdtek, ez is az egyidejű planírozást bizonyítja. * A bontási törmelék felszedését követően fokozatosan bontakozott ki a nézőtér egykori padlószerkezete. Legalul döngölt agyagréteg feküdt, erre fektették a párnafákat, amelyek elkorhadt maradványait in situ találtuk meg (8. kép). A párnafára helyezett vakpadló deszkái csak a zenekari árokban maradtak meg. Maga a legfelső, nyilván díszesen kialakított padlófelszínnek azonban semmi nyoma nem maradt, még a törmelékben sem. Az oldalsó hosszanti keskeny osztófalat két helyen ajtónyílás szakította meg, mindkét esetben ott, ahol az épület belsőudvari homlokzatán is ajtó helyezkedett el. Közvetlenül az ajtók előtt, a nézőtér területén négyzetes téglapadlórészt illesztettek a párnafák közé. A döngölt agyagra tett fektető habarcsba helyezett téglák felszíne is habarcsmaradványos. Összevetve a faszerkezetű padló szerkezeti rétegeinek feltételezhető magasságát 10 és a téglával burkolt rész metszetét, és figyelembe véve, hogy a téglaobjektumok környezetében több kelheimi kőpadlólap töredéke is előkerült, joggal feltételezhetjük, hogy az egykori fapadlót minden ajtó előtt egy-egy négyzetes, csiszolt kelheimi burkolatos belépő szakította meg. A nézőtér burkolata nekifut a zenekari árkot nyugatról határoló vakolt téglafalnak (2. kép). A nézőtér hosszanti oldalán keskeny tégla osztófal visszabontott maradványa került elő. A válaszfalat függőleges gerendaszerkezettel erősítették meg. Az osztófal vonalának fokozatos feltárása során kibontakozott az egykori díszítést hordozó fal struktúrája és magának a díszítésnek részletei, egyes szakaszai is. A fal a nyugati (a nagy parterre néző) homlokzattól 119

123 3. kép Átnézeti fotó az északi osztófal és környezete visszabontott maradványairól. (Koppány András felvétele, 2005) indul kelet felé, szervesen egybeépítve a nyugati végfallal. A hosszanti irányba rakott keskeny 16 cm széles téglákból készült téglafal első szakasza viszonylag hosszan fut az egykori víztorony és narancsház felé. Elhalad a bábszínházat is magában foglaló épületegyüttes nyugati, földszintes szárnyából nyíló egykori átjáróajtó előtt, majd jól láthatóan, több függőleges gerenda fészkét magában foglalva véget ér egy ajtónyílásnál. A fal ezen szakaszában, az említett földszintes szárnyból nyíló ajtó vonalában nem volt érzékelhető sem nyílás, sem a fentebb részletesen tárgyalt négyzetes téglapadló-beugrás a nézőtér területén. A falat erősítő gerendafészkek nem azonos távolságra kerültek elő, kialakításukkor egykor az adott falszakasz terhelhetősége lehetett a szempont. Különösen feltűnő az a három, egymáshoz képest igen közeli gerendafészek, amely a falszakasz közepe táján helyezkedik el. A falszakasz végét az a fakeretes ajtó jelentette, mely előtt feltártuk a már többször említett egyik négyzetes, téglapadlós padlószakaszt. Az északi osztófal következő szakaszát az a falnál szélesebbre épített észak felé ívelő objektum jellemzi, amely a falszakasz közepén helyezkedik el. A jelentősen visszabontott maradvány tégla fa faragottkő-konstrukció volt egykor. Alaprajzilag egy nagyméretű, a fallal hoszszanti irányban párhuzamos, annak vonalában fekte- 4. kép A grottadíszítés lebontott és elplanírozott maradványa. (Koppány András felvétele, 2005) 120

124 5. kép Kagylóval díszített stukkótöredék a grotta levert törmelékéből. (Koppány András felvétele, 2005) tett gerenda határozza meg, amelynek lenyomata világosan kirajzolódik a kifolyt falazóhabarcsban. A gerendához illeszkedik az északi homlokzati fal felé az a téglából kialakított körszelet, melyen jól látható, hogy falazata felfelé indult és valamiféle kőszerkezetet hordozott. Az íves rész középvonalában egy tégla szélességnyi szabályos bevágás helyezkedik el. A leírt objektumot az írott források által említett, íves hátfalú, boltozott fülkében álló, díszes kis csobogókúttal azonosítottuk. Erre utaltak azok a faragottkő-maradványok is, amelyek a falszakasz előtti nagyobb területen szórtan jelentkeztek a planírozásban, és amelyek egyértelműen egy kőmedence részeként értelmezhetőek. A falszakasz ismételten az előzőhöz hasonló ajtónyílásban végződik, azután az osztófal tovább tart kelet felé, ahol nemcsak a nézőteret, hanem a zenekari árkot is határolja, majd a zenekari árkot lezárva kelet felől délnek fordul. Ott, ahol a falsarok helyezkedik el, egy félköríves fülkét alakítottak ki hasonlóan a leírt csobogókutas fülkéhez amelynek egyenes szakasza 45 fokban köti össze az északi osztófal síkját a zenekari árkot délről határoló fallal. Ez utóbbi fal hordozta magában magát a színpadnyílást. A sarokban elhelyezkedő fülke alsó síkja mintegy cm magasan helyezkedik el a zenekari árok egykori padlója felett, és az egyenetlen síkból emelkedik ki az az íves fal, amelyen egyedül csak itt in situ megmaradtak az egykori grottadíszítés elemei (9. és 10. kép). A fülke hátfalát úgy alakították ki, hogy az ívet adó falazótéglák közé részben beillesztették a barlangérzetet keltő megolvadt, üvegesre folyt szélű téglákat, illetve aranyporral megszórt köveket. A téglakonstrukció e fülkénél nem utal csobogókútra, ám a megmaradt roncsolt felszínen több nagyobb kő lenyomata is látszik, s ez talán szoborra enged következtetni. 121

125 6. kép Az északi osztófal nyugati ajtónyílása környezetében feltárt, mohát imitáló kagylóberakásos, zöldre festett stukkómaradványok és köztük a szegmensíves ajtókeret bal felső kiképzése (Koppány András felvétele, 2005) A színpadnyílásba átforduló falról igen keveset tudunk, maga a téglafal első periódusában véget is ér a sarokfülkétől délre, helyt adva feltehetően annak a faszerkezetnek, amely a bábszínház színpadát alkotta. A falszakasz díszítésére azok a nagyméretű, imitált, stukkó-kagylótöredékek és egyéb díszek utalnak, amelyeknek szinte mindegyikén nádazás lenyomata található. Egy második periódus során a zenekari árok teljes keleti falának vonalában téglából építették meg a színpad szélét. Az északi osztófal mögött keskeny folyosó volt. A folyosó nyugati szakasza egy árnyékszékfülke hátfalában végződik. A téglapadlós árnyékszékhelyiségben feltártuk az északi falat átvágó kivezető csatorna maradványát. A árnyékszékbe az osztófalat megszakító nyugati ajtónyílás és az északi homlokzati falon levő ajtónyílás közötti térből lehetett bemenni kelet felől. Így a nyugati folyosószakasz a feltárt részletek alapján a bábszínház nézőterétől elzárt keskeny helyiség volt. A folyosószakasz területén feltártuk egy cserépkályha elplanírozott omladékát, amelynek építménye egykor valamennyire belógott a nézőtér területére is, a kályha másodlagos helyzetű, kialakításakor a folyosószakasz befűtőfolyo sóként funkcionált. Az északi osztófal mögötti folyosó következő szakasza végigfut egészen a zenekari árok keleti végéig, és egykor azon át a színpadszerkezethez lehetett eljutni. Később a folyosó végét lefalazták, ugyanakkor, amikor a zenekari árok keleti falát is átépítették. Ahhoz, hogy a folyosón a már leírt íves csobogókutas fülke és a zenekari árok sarkán álló hasonló alaprajzú fülke mögött el lehessen menni, a fülkék ívének megfelelően levésték a falat, abban is mintegy sekély fülkét hozva létre. 11 A bábszínház grottaszerűen kialakított belső terét kelet felől a zenekari árok zárja. Maga az árok mintegy 80 centiméterrel lejjebb helyezkedik el, mint a nézőtér. Nézőtér felőli oldala mindkét sarkán finoman ívelt. Az íves falat egykor fával vagy drapériával burkolhatták, mivel maradványának durvára vakolt felszínén fémszögek nyomát tártuk fel. Az ároknak fapadozata volt, amelynek nemcsak párnafái, hanem az azokon fekvő széles pallók porszerűen szétmálló ma- 122

126 7. kép Falfestéstöredékek a nézőtér nyugati feléből (Koppány András felvétele, 2005) radványai is megmaradtak. A zenekari árokba vezető lépcső lenyomata vagy szerkezetére utaló nyom nem került elő. * A fentebb leírt térszerkezetet, néhány részletétől eltekintve, egy időben, egyszerre alakították ki. Az írott források 1773 áprilisától meglévőnek említik az épületet, így az építkezés kezdetét 1772 második félévére tehetjük. A fennmaradt elszámolások, számlák, jelentések alapján a területen jól szervezett építkezés folyt, amelynek eredményeként az épületnek 1773 első félévében el kellett készülnie, és Mária Terézia látogatásakor, 1773 szeptemberében használatba vették. Legrészletesebben a királyné látogatásáról beszámoló ismeretlen szerző, illetve Rotenstein 1783-ban publikált leírása szól az épületről. 12 Az ismeretlen szerző szerint: Az egész terembelső jobbra, balra kagylókkal, kis kavicsbarlangokkal volt borítva, melyek egy részében egy-egy kitűnően kidolgozott falra festett tájkép bújt meg, míg a többi kis szökőkutakat rejtett [ ] a kavicsok csillogó porral voltak meghintve [ ]. Rotenstein szerint pedig négy fali fülkéje van grotta módra, színes szikladarabokból, csigákból, kagylókból és korallokból, valamennyi fülkében szökőkút van, a falakat (pedig) nyolc részletben rom- és sziklamód festették ki, s keretüket is szikla módra zöldre festették és kagylókból rakták össze, ahogy a 16 falikart (is), amelyeknek 48 karja van; középen (pedig) 5 csillár függ, mindegyikük 40 karú. Követve az egykorú leírás menetét, a kutatás során valóban feltártuk a faliképek levert maradványait. A terem mindkét oldalán valóban két-két fülke állt, amelyből az északi kettőt a fentebb leírtak szerint feltártunk. Az elplanírozott törmelékből valóban előkerültek az egykori belső díszítéshez tartozó színes szikladarabok (arany- és üvegporral beszórt sziklák, ásványok, megolvadt felszínű téglák); csigák, kagylók és korallok (édesvízi, tengeri, fosszilis és stukkódarabok). Ugyancsak feltártuk a rom- és sziklamódra való díszítés maradványait (faragott kövek, sziklák, görgeteg kövek). S mindezek keretét valóban lecsüngő mohás sziklát imitáló stukkóval vették körül, ahogyan az ajtókat is. A kereteket a zöld mohás díszítés mellett valóban benyomkodott kagylóval díszítették, ha pedig összevetjük az északi fal maradványának részle- 123

127 8. kép Az északi osztófal részlete, a fotó alsó részén a falnak futó párnafákkal (Koppány András felvétele, 2005) teit és azok tagolódását, felvázolhatóvá válik a kétszer négy (azaz nyolc) részre osztható falazat. Mindezek alapján a terület nem teljes feltárása ellenére is elvi rekonstrukció vázolható a bábszínház belső teréről: a belépő látogató egy hosszabb falszakaszra tekintett, melyet két részre tagoltak, és melyben falfestmények foglaltak helyet grottakeretben. A keretet egyrészt a lecsüngő mohát imitáló zöldre festett stukkó alkotta, amelynek bizonyos részein kagylókat helyeztek el, másrészt féloszlopszerűen kiképzett cm széles valódi és stukkó kagylókkal tagolt függőleges díszítés. A falsík lábazati szintjén helyezkedtek el a nehezebb kő, érc, olvadék elemek, ezekből alakították ki a műbarlang alsó részét, tekintve, hogy a fülkék kivételével a keskeny téglafal magasan komolyabb súlyú díszítést nem tudott volna elhordozni. E díszítés nyilván nem vízszintesen záródott, hanem mintegy belefolyt a felső részeken kialakított grottafalba. A képek keretezésénél jelent meg az épületromra való utalás is, egy-egy nagyoltan faragott építészeti tagozat, elsősorban fejezet formájában, amelyekhez az oszlopot vagy más épületrészt vagy felfestették, vagy a leírt kagylókkal ékesített fél osz lopok alkották. A továbblépő nézelődő elhaladt egy kagylókkal díszített, zöld lecsüngő mohával keretezett ajtó előtt, és rápillanthatott egy újabb hosszabb falszakaszra, amelynek közepén egy falfülkében kőből faragott csobogókút helyezkedett el. A fülke keretét itt is alul a nagyobb olvadt tégla, érc, fosszília és különböző kőzetekből alkotott barlangfal alkotta, melyre kagylók, csigák voltak illesztve, míg feljebb egyre több stukkóból készült díszítés helyezkedett el. Továbblépve és ismét elhaladva egy kagylósorral díszített ajtó mellett, a látogató a nézőtér színpad felé eső végére jutott, ahol a barlang fala egy a terem sarkában átlósan elhelyezkedő, nagyméretű szoborfülkében végződött, ennek díszítése már a színpadnyílás díszítését is képezte egyben. A színpad széle előtt magát a zenekari árkot viszonylag egyszerűen alakították ki, hiszen a teremben tartózkodók mintegy átnéztek felette. A színpadnyílás kiképzése idomult a grottához, legjellegzetesebb és szembetűnőbb részletei minden bizonnyal azok a nagyméretű, centiméteres stukkókagylók voltak, melyek peremét valódi kagylókból kialakított sor díszítette. A látványt alapvetően meghatározta, hogy a grotta belsejében a fényt csak falikarok, csillárok biztosították. Az előadások közben a 124

128 9. kép A zenekari árok sarkában átlósan elhelyezkedő egykori fülke maradványa (Koppány András felvétele, 2005) barlang mintegy kulisszaként, különlegességként jelent meg, miközben a tekintetet elsősorban a színpad vonzotta. * Magáról a színpadról és szerkezetéről viszonylag keveset tudtunk megállapítani. A színpad alatti tér déli felének objektumait szinte teljesen elpusztították a későbbi magtárhoz tartozó építmények, északon is csak egy téglapadló és egy a falak mentén végigfutó szélesebb téglából kialakított padozat romjai maradtak meg (11. kép). A padló síkja fölé kiugró padozat vonala két helyen is íves, valószínűleg a színpadtechnika faszerkezetének esetleg a színpadképek mozgatásához használt szerkezetnek elhelyezése érdekében alakították ki ily módon. A színpad szerkezetére vonatkozóan csak a további kutatás adhat választ, hiszen többféle megoldás is szóba jöhet. A színpadnyílás vonalában elhelyezkedő falmaradványok két elkülönülő periódust mutatnak, erre utalhat a nézőtér északi oldalán előkerült fal esetében, annak nyugati felén feltárt kályhaomladék is. Ismert, hogy a fertődi Operaház leégését követően felmerült az igény, hogy téliesítsék az épületet. Ekkor, 1789-ben, készült Joseph Ringer rajza az épületről, 13 és bár a rajzban foglaltak nem valósultak meg, a feltárt részletek alapján valamiféle téliesítésre sor került, és feltehetően ezek voltak azok a viszonylag kisméretű építkezések, amelyek nyomait fentebb le írtuk. Az épületbelső kutatása 2005-ben nem fejeződött be. A magtár faszerkezetének elbontását követően, 2011 májusában nyílik lehetőség a bábszínház teljes régészeti feltárására. A teljes felárás és az annak során tett építéstörténeti megfigyelések még jelentősen módosíthatják az épület belső kialakításáról felvázolt elképzeléseinket. 125

129 10. kép A zenekari árok fülkéjének belső ívén megmaradt in situ grottadíszítés (Koppány András felvétele, 2005) Jegyzetek 1 A kutatást az ban Somorjay Sélysette művészettörténész és László Csaba régész végezték a Műemlékek Állami Gondnoksága (MÁG) megbízásából. 2 A régészet törvényi szabályozása értelmében a föld alól előkerülő leletanyag csak 1711-ig tekinthető régészetinek, az 1711 utáni leletanyaggal már nem a régészet foglalkozik. Így a bizonyíthatóan előzmények nélkül, 1711 után épült épületeknél, objektumoknál mindaddig, amíg 1711 előtti leletanyag nem kerül elő ha előkerülne, már régészeti lelőhelynek számítana nincs szükség külön ásatási engedélyre, hanem a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adott regionális irodája az egész épület, terület általános kutatását írja elő. A kutatás egyes részeit értelemszerűen azonban csak régészeti módszerrel és szaktudással lehet elvégezni. Kutatóként problémásnak tartjuk, hogy elsősorban a 18. századi anyagi kultúrához tartozó leletek köztes állapotba kerülnek, a régészet már, a néprajz még nem foglalkozik velük. Mindez akkor is így van, ha egyre több régészeti és néprajzi kutatás dolgozza fel az e kései leletanyag által is meghatározott anyagi kultúrát. 3 A kutatást Koppány András és Thúry László régészek (Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ, Kutatási Osztály) végezték, a KÖH Regionális Irodája által kiadott kutatási engedéllyel és a MÁG megbízására. Munkatársak: Forgács Zita és Szatlóczky Gábor régészek. Itt köszönjük meg a NG munkatársainak a helyszíni kutatómunkánkhoz nyújtott segítségét. A kutatásról lásd: Koppány András Thúry László: Fertőd, Esterházy-kastély bábszínház és narancsház. Régészeti feltárások Magyarországon. Budapest, 2005, , valamint: Forgács Zita Koppány András Thúry László: Előzetes beszámoló a fertődi Narancsház és Bábszínház kutatásáról. Műemlékvédelem, 50 (2006), Fertőd, Esterházy-kastély melléképületeinek alakhű építészeti felmérése, Bábszínház és Narancsház. Dokumentáció, augusztus (BME, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék). A BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének munkatársai az elmúlt években folyamatosan kapcsolódtak be a további kutatómunkákba. Így 2008-ban Krähling János, Koppány András és Thúry László együtt irányították a Narancsház régészeti módszerekkel történő feltárását, amelynek során kirajzolódott az épület alaprajzi kiosztása két oldalsó zsilip tér, maga a növénytárolásra használt nagyméretű üvegházrész és egy az épület hátsó homlokzata vonalában végigfutó szervizfolyosó és in situ előkerült a többszörösen megújított padlófűtésrendszer is. 5 Galavics Géza: Eszterháza 18. századi ábrázolásai a kép mint művészettörténeti forrás. Ars Hungarica, 28 (2000), Krähling János Halmos Balázs Fekete J. Csaba: A fertődi marionett színház új értelmezése az épületkutatás ( Bauforschung ) és alakhű felmérés mint kutatási módszer alkalmazásával. Építés- Építészettudomány, 34(2006), A jelentős felmenő falakkal rendelkező épületek komplex kutatásánál a legtöbb esetben kikerülhetetlen a falkutatás és a régészeti kutatás együttes alkalmazása. A módszertanában egymáshoz szorosan kapcsolódó ám nem azonos, az objektív valóságot feltárni kívánó két gyakorlati megközelítés eredményeinek együttes figyelembevételével vázolható csak fel az épület átépítés-története, periodizációja. Nyilvánvaló, hogy a régészeti kutatások során feltárulnak olyan épített objektummaradványok, ahol nem szükséges a falkutatás, és hasonlóképpen történnek olyan újkori épületkutatások is, ahol az épület értelmezéséhez nem szükséges régészeti feltárás. Jelentős azonban az épített örökséghez tartozó azon, igen különböző méretű építmények száma, ahol a megismerés gátja, ha a két módszer együttes, szak- 126

130 11. kép A színpadtér alatti terület északi felének összesítő alaprajza (Arnóti Zsuzsanna Kovács Anikó Tábori András, 2005) szerű alkalmazása nem történhet meg. Ez utóbbi mintha csak lassan tudatosodna a tudományos diskurzusban, vagy éppen a KÖH határozataiban, még akkor is, ha a közelmúlt épületek komplex kutatását bemutató cikkei közül több tárgyalja is e problémát. Lásd legutóbb: G. Lászay Judit Papp Adrienn: A budai török fürdők kutatása az évezred elején. Műemlékvédelem, 53 (2009), Ugyanakkor ez a módszertani megközelítés nem újdonság, az OMF (jelenleg KÖH) egykori Tudományos Osztályán és azt követően a belőle leszármazó ÁMRK Kutatási Osztályán (további átalakulás után ma a KÖSZ Épületkutatási Osztálya) mindez hosszú évek óta bevett gyakorlat. 8 Az előkerült maradványok a kutatás megbízója, a MÁG utasításának megfelelően Fertődön kerültek elhelyezésre, a vakolatmaradványok konzerválása és végleges restaurálása azonban a kutatók többszöri írásos feljegyzése és kérése ellenére sem történt meg mindeddig. 9 Lásd Dávid Ferenc: Adatok az eszterházai bábszínházról. A 2005-ös dokumentáció, közölve e kötetben. 10 A sümegi püspöki palota kutatása során tudtuk megfigyelni egy in situ barokk díszpadló szerkezeti rendjét és annak arányait, méreteit. 11 Ez a véset már kutatásunk előtt is jól ismert volt az épületet tanulmányozók számára, hiszen a nagy felületen leszakadt vakolat mögött világosan kirajzolódott. Így korábban felvetődött, hogy ez az íves fülke részét képezné a grottaszerűen kialakított belső térnek, és csak a régészeti kutatás bizonyította be, hogy a falon jól láthatóan dokumentálható jelenség valós értelmezéséhez elkerülhetetlen a régészeti módszerrel történő padlószint alatti feltárás. 12 Varga Kálmán: Mária Terézia Eszterházán. Budapest, 2001, 50., 52., valamint Dávid Ferenc tanulmánya. 13 MOL, T 2: Herceg Esterházy levéltárból kiemelt tervek, no Joseph Ringer tervrajzát és a hozzá tartozó műleírást e kötetben Velladics Márta közli, tanulmánya 3. forrásaként és 3. képeként. A műleírás magyar fordítását lásd Dávid Ferenc tanulmányának 20. jegyzetében. 127

131 András Koppány László Thúry Archäologische Untersuchungen im Marionettentheater zu Fertőd Das Marionettentheater von Fertőd steht auf der östlichen Seite des großen Parterres südöstlich des Hauptgebäudes (Abb. 1). Die Erforschung des im Frühling 1773 fertig gestellten Baus begann Das Gebäude wurde sowohl bauarchäologisch als archäologisch untersucht. Die Befunde konnten in Zusammenarbeit mit den Kollegen, in Auseinandersetzung mit den von Ferenc Dávid zusammengestellten Bildund Schriftquellen (s. den vorangehenden Aufsatz) und auf die genauen Bauaufnahmen der Budapester Technischen Universität unter der Leitung von János Krähling basierend gedeutet werden. Bisher wurde ca. 40 Prozent des Innenraumes erforscht und freigelegt (Abb. 2 3). Das Gebäude bestand aus fünf Raumteilen: aus zwei Seitenkorridoren, zwischen denen sich der Zuschauerraum befand, aus der Orchester, sowie aus einem Bauteil für die Bühne und die Bühnentechnik. Den zeitgenössischen Beschreibungen zufolge wurde der Zuschauerraum als Grotte ausgestaltet. Der Bauschmuck war in der Mitte des 19. Jahrhunderts abgeschlagen worden. Seine Reste und Bruchstücke konnten im planierten Schutt freigelegt werden: Es wurden grün gemalte, hängendes Moos imitierende Stuckfragmente gefunden, die durch die eingesetzten Muschelschalen, Fossilien, Mineralien und Bruchstücke auf bis zum Schmelzpunkt gebrannten Ziegeln einen noch natürlicheren Eindruck machten. Schmale, halbsäulenartige bzw. vertikale und gebogene Gliederungselemente mit Muscheln und Schnecken wurden ebenso freigelegt, wie Fragmente der in den Schriftquellen erwähnten Wandmalereien (Abb. 4 7). Unter dem planierten Schutt sind die Mauerbänke der einstigen Bodendeckung und der aus breiten Pfosten bestehende Boden des Orchesters zum Vorschein gekommen. In einer grottenartig ausgestatteten Nische wurden die Reste von einem der Laufbrunnen gefunden und am Anschlusspunkt zwischen dem Zuschauerraum und Orchestergraben die Reste einer größeren Nische, in der jedoch kein Brunnen, sondern eine Statue auf einem Sockel gestanden haben dürfte (Abb. 9 10). Der Innenraum wurde noch im 18. Jahrhundert geringfügig umgestaltet. Dies dürfte in Zusammenhang mit dem Plan geschehen sein, das Marionettentheater dem winterlichen Gebrauch anzupassen (ein 1789 gemachte aber sicher nicht ausgeführte Planung dazu s. als 3. Quelle und Abb. 3 im Aufsatz von Márta Velladics). Es ist jedoch unklar, ob die Ziegelkonstruktion, die im Bühnenteil vor der nördlichen Frontmauer freigelegt wurde (Abb. 11), zur ersten, oder zu dieser zweiten Periode gehört. Von der bühnentechnischen Ausstattung des Marionettentheaters wurden bisher sehr wenige Spuren gefunden. Die Weiterführung der Untersuchungen wird also noch einige Überraschungen bringen können. (deutscher Text von Péter Ujvári) 128

132 Bartos György Eszterházi Bagatelle-ek Kevesebb fényt! 1 Pompakedvelő (Fényes) Miklós herceg hihetetlenül pazarló reprezentációját motiváló szándékai, személyisége alig megfejthető rejtélyt jelentenek számomra. Költekező életmódjáról már Pál Antal herceg életében is szólnak források: 1752 és 1755 közötti katonai szolgálata idején sem tudta nélkülözni akkor még szerényebb otthoni életének kellékeit, ezeket, Prága környékén táborozva, maga után küldette, előbb pompás sátrában teremtett így kényelmes körülményeket, majd Bullenau cseh kamarai tanácsos prágai kastélyát vette bérbe. 2 Érdeklődése és naprakész tájékozottsága az európai udvari arisztokrácia reprezentációja e körök társasági témái, divatja és látványosságai iránt tették alkalmassá őt arra a különleges diplomáciai feladatra is, hogy 1764-ben, Frankfurtban, József főherceg császárrá koronázásakor, Mária Teréziát, Csehország választófejedelmét képviselje. A követek által rendezett pompás ünnepségek közül is kiemelkedett az a káprázatos díszkivilágítás, amellyel ámulatba ejtette a város étellel-itallal is megvendégelt népét. Goethe évtizedek múlva is emlegette ifjúkori élményét, Esterházy herceg tündérbirodalmát. 3 De akkor már új korszak kezdődött hősünk életében: elsőszülött bátyja váratlan halála után, a hercegi cím és a vele járó hatalmas jövedelmek megöröklésével lehetősége nyílt addig meg sem álmodott álmainak a Párizs- és Londonban nevelkedett frantcia kívánság -nak határtalanul fényűző megvalósítására. Pál Antal herceg március 18-án halt meg. A kutatók többsége (Horányi, Valkó, Mőcsényi) nemcsak leydeni egyetemi tanulmányai miatt tartja őt műveltebb, csiszoltabb ízlésű mecénásnak öccsénél, aki a katonatisztek bohém, gáláns, könnyelmű életét élte, s bátyjától a kismartoni hercegi udvartartással nemcsak mintát, hanem egy jól működő apparátust is átvehetett. Különösen a zenekar, a színtársulat, a kertészek, a könyvtár személyzete említendő, de a herceg számára addig dolgozó építészek, szobrászok, festők, mesteremberek is feltűnnek a süttör-eszterházi építkezéseken. 4 Rangbéli ember megalkotja a maga környezetét fogalmaz Dávid Ferenc; 5 Versailles mintájára, főúri szeszélyből építette vélte Csatkai Endre. 6 A létesítésére vonatkozó okmányok jelentős részének ismeretében úgy tűnik, hogy a műegyüttes valóban mágnás kapric, netán mániába hajló reprezentációs különcködés szüleménye, eredménye. erősíti Mőcsényi. 7 Garas Klára szerint: A rokokó úgy, ahogy Franciaországban kialakult, a hanyatló, elbukó feudalizmus művészete volt. Kifejezője, tükrözője a régi életforma felbomlásának, ugyanakkor engedmény az új vívmányoknak, átmenet a polgárság eszményei felé. A magyar nagybirtokos uralkodó osztály, amelynek nem voltak politikai ambíciói, s amely lényegében passzív, kényelmes és luxusszerető volt, kiválóan alkalmas volt arra, hogy a francia arisztokrácia életformáját és művészetét befogadja és utánozza. Nemtörődömség és felelőtlenség, csiszolt formák s kifinomult ízlés mellett szinte hóbortos pazarlás, nagyzolás jellemzi e korban a magyar főurak javarészét. Az udvarban kicsit mellőzöttnek érezve magukat, túl akartak tenni a cseh és osztrák mágnásokon, s különösen Mária Terézia idejében nem sajnáltak költséget a szemkápráztató ötletekre, vagyonuk, ízlésük fitogtatására. A költekezés még a hatalmas jövedelmekhez képest is óriási volt, s az esztelen fényűzésnek számos jellemző, legendás,»non plus ultra«-története maradt fenn ebből az időből. A pazar kastélyok pompás, francia ízlésű, rokokó berendezésükkel, a csodás kertek, a francia kertművészet rafinált ötleteivel, a szemkápráztató ünnepségek, melyeket a kastélyokban sorra rendeztek, a vagyon fitogtatásának s egyben élvezésének legalkalmasabb s legkellemesebb formái voltak. A művészetet, luxust, természetet a társas 129

133 1. kép Eszterháza babilonkupolás kastélya és parkja madártávlatból ábrázolva, között (Fertőd, Kastélymúzeum). 130

134 2. kép Eszterháza babilonkupolás kastélya és parkja madártávlatból ábrázolva, között, részlet (Fertőd, Kastélymúzeum). élet élvezetének, a szórakozásnak szolgálatába állították. A barokk pátosza, vallásos propagandája, súlyos és drámai formavilága nem illett ehhez az élet- és szemléletmódhoz. A művészet alkotásainak, bútornak, képnek, szobornak, dísztárgynak könnyedséget, derűt kellett sugároznia, mondanivalójával s külső megjelenésével egyaránt gondűzőnek, idilli játéknak szánták. Mindaz, ami a súlyos valóságtól, a komolyabb problémáktól elterelte a figyelmet, fokozott érdeklődésre számíthatott, így lett népszerű az egzotikum, a kelet mesevilága s a költői szépségű természet. A chinoiseriek, kínai bábuk, indiai tájak divatja Franciaországból a század közepén már mindenütt elterjedt, s a rokokó cirádákkal, sevres-i vázákkal együtt, Sans Souci-ban és Schönbrunnban, Eszterházán is otthonra talált. Lakkborítással vagy kínai porcelánnal díszített szobácskák, mint a leírásokból láttuk, szinte minden kastélyban voltak, a kertekben mindenfelé állt egy kecses kínai pagoda, kínai módra kifestett pavilon [ ] 8 A kerti ünnepségek, vadászatok, tűzijátékok és operaelőadások elvarázsolt világa, melyet főként Watteau képeiről és francia memoárokból ismerünk, magyar földön itt valósult meg a legteljesebben írja Horányi Mátyás, s a zene, a színház és opera csillogó világához szokott szerző művének egyetlen bekezdésébe sűrítve találjuk a következőket: látványosság, fejedelmi költekezés, elődeinél sokkal fényűzőbb udvari élet, minden addiginál nagyobb szabású főúri rezidencia. 9 S a kritikus ítélet nemcsak a 20. századra jellemző (különös véletlen, hogy az idézett vélemények mind az 1950-es években fogalmazódtak meg!), hanem már a kortársak véleményében is felbukkan; az ámulat, a csodálat hangjain is áthatol a józan ész értetlensége az öncélú pompa tobzódó megnyilvánulásairól szólva. Nem régiben eggy Haza-fi, mikor mind ezeket a szépségeket sorra járta, s mikor hallotta a némelly Tisztektől, hogy már a Kastély és a Kert többen van öt milliónál; nem állhatta-meg hogy így ne szólljon, hogy ha tsak eggy ötöd részét is ennek a sok kintsnek arra szánta vólna a Hertzeg, hogy azon az ő Uradalmaiban lévő árva Magyar gyermekek számokra holmi szükséges mesterségekre tanító fundátiók építtetnének, vagy pedig a Magyar nyelvnek virágoztatására, s az által az egész Nemzetnek meg-világosétására s boldogítására tzélozó Társaság állíttatott vólna fel, azzal a maga nevét sokkal kedvesebbé s halhatatlanabbá tette vólna, mint ez által a külömben igen pompás épület által, mellyet eggy föld-indulás semmivé tehet. 10 Talán csak a kort jellemzi az, ahogy a forrásokban egy-egy épület, ünnepség vagy berendezési tárgy leírásakor a bennfentesek jól értesültségével annak árát is közlik, vagy a herceg birtokainak horribilis összegű bevételeit. Valószínű azonban, hogy ez az eljárás a 131

135 hercegnek is kedvére volt, hiszen a szerzők többsége egyenesen az ő megbízásából írt, vagy művét neki ajánlotta. Ez a vagyonnal való kérkedés, a határtalan fényűzés bizonyosan hozzá tartozott a kor udvari arisztokráciájának reprezentációjához, a társadalmi hierarchiában elfoglalt pozíció kifejezéséhez, de a császári udvarban meghonosodó és II. József körében uralkodóvá váló fiziokrata elvek miatt egyre anakronisztikusabbá vált. 11 Nem tudjuk, hogy Fényes Miklós tényleg jelmondataként vallotta-e: Amit a császár megtehet, azt és is megtehetem., vagy hogy a híres Bagatelletörténet igaz-e, de mintha hasonló megnyilvánulások mentegetéseként tulajdonítanának az udvari alkalmazásban álló szerzők a hercegnek már-már altruista indítékokat. Dallos Márton így ír 1781-ben: 12 Ennek a Munkája mig itt tétettetett, Sok Kép-irott, Ácsot, s Kömüvest éltetett Ki máskép e földön éppen nem élhetett, Tsak ESZTERHÁZÁRA munkára sietett. Vannak, kik nyomdokit még most-is követik, Mert a sok munkáknak soha nincs szünetik, Munkásokat korán munkákra vezetik, Vasárnap markokban Pénzeket zörgetik. Ezt ő HERCZEGSÉGE sokaknak hasznára Tesz, ne düllyenek a Rösttség ágyára, Inkább hogy valamit Éltek folyására, Szerezzenek; módot nyujtott oltalmára. Ezen fényes épületben, s ennek remek műveiben, és ritka jelességeiben emlitésre méltó az, hogy azok többnyire Hazánkbéli művészek által, vagy legalább a Hazánkban készittettek írja a Tudományos Gyűjtemény 1824-ben. 13 A külföldi közönség véleménye is megoszlott: az eszterházi vígasságok vendégeit elkápráztatta a pompa, de Rotenstein naplóinak olvasói tiltakoztak, s a kiadó, Bernoulli magyarázkodni kényszerült: Magyarország kincsei, ízlése kevéssé ismertek, és ha az ember az itt felhalmozódott értékekről olvas, akkor bizony felmerül a fontos kérdés: a jelenlegi fényűzés év múlva csekélynek, szánalmasnak fog tűnni, vagy éppen ellenkezőleg, annak csökkentésével lehet számolni? idézi H. Balázs Éva, s teszi hozzá magyarázatul: Értelmiségi körökben nyilván nem a képek, a műkincsek, hanem a szertelen pompa, a lakomák leírása váltott ki ellenérzést. 14 Nem sokkal később már megfogalmazódott a leplezetlenül kritikus vélemény is: a mulattatásnál nagyobb haszonvételre nem szolgál. 15 Időközben ugyanis nemcsak a magyar Versália jutott őszi szomorúságra, de a korábban lelkes és éppen az eszterházi vígasságok legapróbb részleteiről is igen jól tájékozott hazai, művelt közönség szemlélete is sokat változott. A rendi sérelmek lassan elhomályosították a királynő különös kegyével kitüntetett főúri családoknál tett, személyes látogatásainak fényét, ahol a vendéglátók egymással vetélkedve, a legváltozatosabb rendezvényekkel próbálták elkápráztatni felséges vendégeiket és illusztris kíséretüket. A királynői látogatás emlékét maguk a főúri családok nemzedékeken keresztül büszkén őrizték, lakosztályát szakrális helyként tisztelve, s a későbbi ünnepségek előkelő vendégseregének képzelete is bizonyára sok-sok pompás részlettel gazdagította az egyszer volt uralkodói látogatás legendáriumát. 16 E kiváltságosok legbelső köre, az uralkodói vendégeskedéssel kitüntetett Esterházyak, Grassalkovichok, Pállfyak és Batthyányak fényűző fogadásainak programjai valóban a korabeli társasági események csúcsát jelentették, egzotikus és extravagáns ötleteikkel, a mulattató látványosságokkal egymással versengve ejtették ámulatba a résztvevőket. Álom és valóság, Árkádia és Elysium, az antik mitológia és a Kelet meséi vegyültek e színpompás forgatagban, a rokokó kertek képzelt világában. 17 A kortárs leírásokból a kívülállók irigykedve értesülhettek az ünnepségek hihetetlenül pazar, minden képzeletet felülmúló eseményeiről, s a szóbeszédben, a későbbi leírásokban a részletek, a helyszínek és a szereplők is felcserélődhettek. Esterházy Miklós személye köré kortársai körében is egyedülálló pompakedvelése miatt anekdoták, legendás történetek szövődtek. Ő is mint a mese szerint Grassalkovich Gödöllőn nyáridőben són szánkóztatta a királynőt, aki eközben elragadtatottan mondta ha jó operaelőadást akarok hallgatni, Eszterházára megyek. 18 Még a herceg életében, 1787-ben egy útinapló írója Esterházy Miklós haditetteként említi a huszárjai által 1760-ban elfoglalt Potsdam és a Sanssouci-palota kifosztásának megakadályozását is. A tábornok gavalléros gesztusa, hogy a palotából csak Nagy Frigyesnek és családtagjainak miniatűr portréit és a király kedvenc fuvoláját vitte magával (s ez utóbbit hamarosan vissza is küldte), valóban illene is Fényes Miklós egyéniségéhez, s a többi történettel szemben ez valóban meg is történt, de nem vele, hanem egyik rokonával, Esterházy Imre tábornokkal. 19 S hogyan állunk a híres Bagatelle-történettel?! Ennek több változata ismert, de csak késői feljegyzésekből. Pasteiner Gyula ugyan Magyarország földrajztörténelmi lexikonára hivatkozva közli az egyiket, de tévesen. 20 Eszerint a Bagatelle épületét pedig azért nevezték így, mert Mária Terézia csodálatát fejezte ki az épület pompája és gyors elkészülte fölött, a herczeg így válaszolt:»ez csak bagatelle«. Az épület 80 ezer forintba került. Virág Zsolt kastélylexikonában másik változatot közöl: A királynő látogatása és a fényes eszterházai ünnepségek híre rendkívül gyorsan elterjedt az országban, számtalan anekdota és legenda kapcsolódott hozzá. Az egyik ilyen történet szerint a parkban az uralkodónő látogatá 132

136 3. kép Eszterháza babilonkupolás kastélya és parkja madártávlatból ábrázolva, 1773, részlet (Fertőd, Kastélymúzeum) sára felépített Bagatelle (»kínai ház«) onnan kapta a nevét, hogy amikor Mária Terézia megcsodálta a kis palotát, megkérdezte Esterházyt, hogy mennyibe került az épület felépítése. Amikor a herceg elárulta, hogy forintba, a királynő így válaszolt:»o, das ist für einen Fürsten Esterházy eine Bagatelle!Ó, ez egy Esterházy hercegnek igazán semmiség!«(az eszterházai Bagatelle valójában Mária Terézia látogatása után 10 évvel készült el.) 21 Varga Kálmán a párbeszédnek ez utóbbi formáját közli, de ez a történet szerint Mária Teréziának a herceg kismartoni kastélyában való vendégeskedéséhez kötődik: A herceg igazi fejedelmi fénnyel fogadta. A palotát egy hatalmas teremmel toldotta meg, hogy ott rendezzék az ünnepeket; de ez az épületszárny még a királynő érkezése előtt leégett. Ekkor a herceg hirtelen egy kis kastélyt építtetett a felséges asszony számára a parkban; a remek palotácskában folytak a kerti mulatságok. Ennek ellenére a könyv más helyén ezt olvashatjuk: Esterházy herceg [ ] Eszterházán többek között a Kínai Mulatóház, az ún. Bagatell építését gyorsítja fel, hogy majd azt is meg tudja mutatni uralkodójának. 22 Bak Jolán leírásában nem keveredik össze ugyan, de egy bekezdésben szerepel a parkot ékesítő szórakozóházak között a legnagyobb [ ] az utolsóként épített Kínai ház, az ún. Bagatelle és a kínai táncoló-ház, [amely] az első operaházzal összefüggően épült. [ ] A chinoiserie elemekkel díszített épületben decemberében tűz keletkezett és vele együtt az első operaház is leégett. 23 Az Eszterházára vonatkozó írott és képi forrásokat Mőcsényi Mihály gyűjtötte egybe és értelmezte is azokat, a kastélyegyüttes ábrázolásainak elemzésére Galavics Géza külön tanulmányt is szentelt. 24 Dávid Ferenc levéltári kutatásai és tanulmányai alapján ma már pontosabban értjük a források szövegét, amiben eddig az építés közbeni gyakori tervmódosítások és a folyton változó épületegyüttesen belül a különböző funkciók helyváltoztatásai sok félreértést okoztak. 25 Ilyen fajta változtatásokat a kerti épületekkel kapcsolatban is feltételezhetünk. Az általunk ismert fertődi Bagatelle története jól dokumentált: Akkor építtetett, mikor a Russiai Nagy Hertzeget várták volt ide, és noha tsak fából építtetett, még is száz ezer forintokba került [ ] 26 Az orosz nagyherceg látogatása végül elmaradt, de Johann Friedel ban a parkban álló épületek (a Nap, Diana, Fortuna és Venus templomai) mellett ír az ún. ovális téren éppen akkor épülő kínai mulatóházról (Lusthaus), amelyet Bagatelle-nek fognak nevezni. 27 Ennek részletes leírása és metszetábrázolása (4 5. kép) szerepel az ben megjelent Beschreibungban. 28 A Tudományos Gyűjteményben 1824-ben már a kerti építmények pusztulásáról írnak: A Chinai tánczoló ház el égett, a játék-színekben széna tartatik; a kertek el vannak hagyatva; [ ] De ama 133

137 4. kép A Bagatelle ábrázolása az 1784-ben megjelent Beschreibung VIII. metszetén 134

138 5. kép A Bagatelle ábrázolása az 1784-ben megjelent Beschreibung VIII. metszetén, részlet drága Bagatell, mesterséges nap-temploma, remete-ház, ékes Diána, Fortuna, Venus templomai is, s a t. oda vannak a Sz. Miklós mellett fekvő mulató kertben. 29 Talán nem tévedünk, ha úgy véljük, hogy az ban épített kínai mulatóház az novemberi tűzben az operaházzal együtt leégett kínai táncoló-ház, más forrásban a világhírű kínai táncterem pótlására épült, s megkockáztathatjuk, talán annak nevét is örökölte. Ezt valószínűsíti egyrészt a tűzeset felbukkanása a Bagatelle-történet egyik változatában, másrészt az, hogy az 1783-as híradás szerint már az új épület építése közben tudták, hogy Bagatelle-nek fogják nevezni. A leégett húsz öl hosszúságú, kínai díszítésű bálterem valóban Mária Terézia 1773-as látogatására épült fel, s az itt rendezett bál tündöklő látványosságáról a hivatalos, francia nyelvű jelentés is beszámolt. 30 Ugyanitt olvashatunk elragadtatott dicséretet a Marionett-színház műsoráról és az épület legkitűnőbb ízléssel történt kialakításáról, a grottákról és szökőkutakról, a meglepetés kifejezését az új műfaj, a természetes előadás, a színpadtechnikai újítások miatt. 31 De az esti tűzijátékot követően a vendégsereg ámulatát fokozta a park ovális terét kerítő, oszlopcsarnokszerű, nyolcezer embert befogadó építmény is, ahol húszezer lampion szolgáltatta a díszkivilágítást, a környező falvak fiataljai zenéltek és táncoltak, s végül mindenki táncba kezdett. 32 A jelentés túláradó lelkesedése, a látványosságok leplezetlen csodálata hihetővé teszi számomra a Bagatelle-történetet, sőt úgy vélem, az bármelyik itt említett épülettel, vagy a vendéglátás egészével kapcsolatban is elhangozhatott volna. A bábszínházzal kapcsolatban annál inkább, mivel a francia bagatelle szó pontosabb jelentését keresve az értelmező szótárakban, annak olasz eredetéről, s az ottani vándor bábjátékosok magatelli, bagatelli nevéről olvashatunk. Az itáliai főúri magánbábszínházak technikai és műfaji (báboperák, opera-szatírák) újításai a 18. század elejére már Párizsba is eljutottak. 33 Nicolet operaparódiákat játszó, híres bábszínházát 1772-ben 135

139 meghívták Choisyba, ahol XV. Lajos előtt játszott. Miután meg tudta nevettetni az egykedvű királyt, engedélyezték, hogy színháza felvegye A Király Nagy Táncosainak Színháza címet. Egy másik bábszínházat 1769-ben Audinot alapított, aki operaparódiáiban a bábokat gyermekekkel helyettesítette, de legnagyobb sikerét egy idomított majom szerepeltetésével érte el. Őt is meghívták XV. Lajos udvarába. 34 Felmerülhet ezek ismeretében, hogy a Relationnak a bábszínházi új műfajt csodáló szerzője tévedett, s a bábszínházi operaelőadás párizsi mintára készült. Lehet, hogy Esterházy herceg csupán elmés szójátékot alkotott az ünnepségek fényétől elkápráztatott királynő kérdésére válaszolva, és egyben a francia udvar társasági életében való jártasságát is csillogtatva? A királynő lányához, a francia trónörökös feleségéhez ekkortájt írott leveleiben a méltósággal járó, kötelező bőkezűségre hívta fel Mária Antoinette figyelmét: A mi másnál fitogtatás és pazarlás volna, nálunk illő és szükséges A magánéletre nézve azonban mérsékletre, takarékosságra inti: Hallom, hogy a hajak gyökerétől számítva 36 hüvelyknyi magas fejdíszt hordasz. Tudod, hogy én mindig mérsékelten követtem a divatot, de nem túloztam. Korodban meg van engedve a mulatás, de végre is be fogod látni annak üres voltát. 35 Az aggódó anyai intés ellenére az ifjú királyné szertelensége, az udvari intrikákkal szembeni védtelensége miatt botrányos hírek kaptak szárnyra. Témánk szempontjából érdekes az a százezer livre öszszegű fogadása, amelyet őszén sógorával, Károly Fülöppel, XVI. Lajos öccsével ekkor Artois grófjával kötött (aki 1824 és 1830 között X. Károly néven francia királyként uralkodott). A fogadás egy épület hihetetlenül rövid idő alatti felépítéséről szólt. A gróf maisons-i birtokán, a Bois de Boulogne-ban, François- Joseph Bélanger 64 nap alatt igaz, hogy kétmillió livre költséggel, 900 ember munkájával építtette fel a Bagatelle pavilont (amely ma is áll), így az ifjú királyné elveszítette a fogadást. 36 A kérdés magától adódik: mi volt előbb? Honnan, merre vándorolt a Bagatelle-történet? A hatalmas költség mellett, a lehetetlent kísértő gyorsaságra az egyik Esterházy-féle anekdotaváltozat is utal, s a többinél is rendkívül feszített előkészületeket feltételezhetünk, hiszen a királynő látogatását legfeljebb egykét hónappal előre tervezhették. Varázslatos gyorsasággal felépített, pompás épületekről már az antik szerzőknél is olvashatunk, de a 18. századi művelt közönség népszerű olvasmányában, Az Ezeregyéjszaka meséinek ekkortájt megjelent, első francia fordításában is találkozhatott a hőst segítő, természetfeletti erők, a dzsinnek ilyen alkotásaival. 37 A fertődi és a francia Bagatelle-történet azonban szorosabb egyezést mutat annál, hogysem az udvari arisztokrácia jól értesültségével, egyszerű szóbeszéddel magyarázhatnánk. Az csak véletlen lehet, hogy maga II. József császár éppen 1777 áprilisában töltött néhány napot inkognitóban húgánál Versailles-ban és Párizsban. 38 De ennél korábbi és fontosabb családi kapcsolatról is tudunk egy nemrégiben megjelent tanulmányból: Esterházy Bálint László ( ) az emigrációban meghalt Esterházy Antal kuruc tábornok unokája a francia hadseregben futott be fényes karriert, s eközben már 1762 őszén Bécsbe látogatott, ahol magyar rokonai örömmel fogadták és különösen mély barátság szövődött közte és Esterházy Pál Antal herceg özvegye, Maria Lunati-Visconti márkinő között [ ] megismerkedett a család új fejével «Fényes» Miklós herceggel, Ferenc kancellárral, Imre gróf nyitrai püspökkel [ ], akik felajánlották, hogy visszajuttatják neki nagyapja birtokait. Mária Terézia királynő azonban [ ] nem volt hajlandó beleegyezni birtokai visszaadásába. Így a gróf francia szolgálatban maradt és hálásan fogadta a magyar rokonok által felajánlott 4000 arany évjáradékot nagyapja volt pápai birtokainak jövedelméből től otthonosan mozgott XV. Lajos udvarában ben ő vitte Bécsbe a dauphin arcképét, s adta át a menyasszonynak, Marie Antoinette főhercegnőnek. Ekkor ismét találkozott rokonaival, Ferenc kancellár bevezette őt a trónörökös, József főherceg társaságába is, s az özvegy hercegné kíséretében utazott vissza Franciaországba. Tagja volt a Mária Antoinette-et fogadó kíséretnek, s több hétig időzhetett Vesailles-ban, ahol 1774-től a királyné kamarásaként szállása is volt a palotában. Az ifjú királynénak akit anyja óva intett a daliás huszártiszttől az udvari intrikákat kerülő, megbízható tanácsadója volt. A királyi család más tagjai is kedvelték, így például Artois grófja, aki egyik körutazásakor is őt választotta kísérőjéül, valamint II. József császár is, akinek szolgálatára 1777-es párizsi útja során őt rendelték kísérőül ben és 1774-ben is Bécsben járt, s meglátogatta rokonait is, 1778-ban már tábornokként ő vihette Bécsbe a trónörökös születésének hírét. Gyakran vadászott a királlyal, s részt vett a királyné udvarának amatőr színielőadásaiban is ban marsallbotot kapott, 1784-ben a Szentlélek Rend kék mellszalagjával tűntették ki. Ebben az évben ismét Bécsbe és Magyarországra látogatott, rokonainál Cseklészen, Tatán és Pápán vendégeskedett. Ez évben kötött házasságával megalapozza a család Esterházy-Hallwyl grófi ágát. Első gyermekének születéséhez XVI. Lajos saját kezével írt levélben gratulált, 1787-ben született lányának keresztapja pedig Esterházy Ferenc, a későbbi nápolyi követ volt. 39 Mindezek alapján valószínűnek tarthatjuk, hogy a Bagatelle-történetet Esterházy Bálint László gróf közvetíthette Eszterháza és Maisons között, s bár az elsőség kérdésében nincs biztos fogódzónk, talán valóban Mária Terézia 1773-as látogatásához köthetjük annak születését. 136

140 Jegyzetek 1 Fatsar Kristóf bonmot-ja egy Fertőd-konferencián a diavetítés kezdetén. Nemrégiben jelent meg kézikönyve a barokk kertművészetről, melynek bevezető tanulmányai közül különösen a megrendelőkről és a kerti építményekről írottakat forgattam haszonnal, valamint a katalógus Eszterházáról szóló részét. Fatsar Kristóf: Magyarországi barokk kertművészet. Budapest, 2008, , , Írásom címével Bódy Gábor Négy bagatell című kísérleti filmjére is utalni szerettem volna, amelyben készen talált és archív filmfelvételeket használt fel, s ezeket többféle vizuális, filmes technikával (a nézőpont megváltoztatásával, a látószög kitágításával) átértelmezte. 2 Valkó Arisztid: Esterházy Miklós és Bullenau prágai kastélya. Művészettörténeti Értesítő, 15 (1966), Horányi Mátyás: Eszterházi vígasságok. Budapest, 1959, Horányi i. m ; Mőcsényi Mihály: Eszterháza fehéren-feketén. Könyv és CD, h. n. [Budapest], é. n. [1998], 22., , Dávid Ferenc: A fertődi Esterházy-kastély építéstörténete. Megjegyzések Mőcsényi Mihály könyvének megjelenése után. In: Romantikus kastély. Tanulmányok Komárik Dénes tiszteletére. Szerk. Vadas Ferenc. Budapest 2004, : Csatkai Endre et al.: Sopron és környéke műemlékei. (Magyarország műemléki topográfiája 2.) Budapest, , Mőcsényi i. m Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században. Budapest, 1955, Horányi i. m. 10. és Mindenes Gyűjtemény, Idézi Mőcsényi i. m. CD b H. Balázs Éva: A francia magyar kapcsolatok egy rendhagyó fejezete. A fiziokrata tanok útja Magyarországra. In: Sorsotok előre nézzétek. A francia felvilágosodás és a magyar kultúra. Budapest, 1975, Tudjuk, hogy Miklós herceg maga is szabadkőműves páholy tagja volt, s e tanok fő hirdetőjét, Zinzendorfot 1772-ben Eszterházán is vendégül látta. 12 Dallos Márton: Eszterházi várnak rövid leírása. Sopron, Idézi: Mőcsényi i. m. CD b Mőcsényi i. m. CD b H. Balázs Éva: Ki volt Rotenstein? Egy forrás azonosítása. Ars Hungarica, 15 (1987), Tudományos Gyűjtemény, Idézi: Horányi i. m A királynői látogatásokról részletesen szól Varga Kálmán: Mária Terézia Eszterházán. Budapest, ; Nevezetesebb az az ezüst és gazdagon aranyozott és éjjelre rendelt arany készületek, mellyekkel élt vala itten néhai Felséges Mária Terézia. írja Vályi András 1796-ban. Idézi: Mőcsényi i. m. CD b13; s a Tudományos Gyűjtemény 1824-ben is emlegeti még Mária Theresia-nak drága ülőszékét. Idézi: Mőcsényi i. m. CD b Vö. Micaela von Marcard: A rokokó avagy kísérlet az emberi szíven. Budapest, Különösen: Árkádia. Utópia és halál című fejezetével, Varga i. m. 78., és 68. A szánkózást francia eredetű vándormotívumként közli. 19 Sándor István útinaplóját idézi Kerny Terézia: Huszárkaland Potsdamban. A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára. Budapest, 1991, Pasteiner Gyula: Esterháza kastély. Művészi Ipar, 9 (1894), : Tévesen idézi oldalszám nélkül Korabinsky os művét, amelynek szövegét közli: Mőcsényi i. m. CD b Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon. 9. köt. Győr-Moson-Sopron megye kastélyai és kúriái. Budapest, Varga 2001 i. m. 80., 16. Legújabban Varga Kálmán ugyanennek a történetnek a királynő (eszterházai) látogatásához kötődő változatát közölte Tóth Bélát idézve (Magyar anekdotakincs. Budapest, 1954, o. n.). In: Esterházy Fényes Miklós és tündérvilága. Kiállítási katalógus. Fertőd-Eszterháza, , Bak Jolán Filep István: Fertőd, Esterházy kastély. H. n., é. n. [1996], ; A tűz a Pressburger Zeitung szerint valójában november 18-án keletkezett a világhírű kínai táncteremben. Idézi: Horányi i. m Mőcsényi i. m.; Galavics Géza: Eszterháza 18. századi ábrázolásai a kép, mint művészettörténeti forrás. Ars Hungarica, 28 (2000), Dávid Ferenc: Eszterháza belső terei. Ars Hungarica, 28 (2000), 73 95; Uő: A fertődi Esterházy kastély történeti helyiségkönyve: funkciók és falburkolatok. Ars Hungarica, 30 (2002), ; Dávid 2004 i. m.; Uő: Nicolaus Jacoby(?): Erweiterungs plan des Schlosses Eszterháza. In: Arte Venustas. Studies on Drawings in Honour of Teréz Gerszi. Ed. Czére, Andrea. Budapest, 2007, ; Uő: Der Baumeister von Eszterháza Johann Ferdinand Mödlhammer ( ). In: Die Familie Esterházy im 17. und 18. Jahrhundert. Tagungsband der 28. Schlaininger Gespräche 29. September 2. Oktober (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, Bd. 128). Hg. Gürtler, Wolfgang Kropf, Rudolf; Red. Krenn, Martin. Eisenstadt, 2009, Dávid Ferenc Fatsar Kristóf: Esterházy Fényes Miklós herceg iti neráriuma és az általa rendezett ünnepségek hercegi rangra emelkedésétől haláláig ( ). Levéltári Közlemények, 75 (2004), Mindenes gyűjtemény, 1790, 235. Idézi Mőcsényi i. m. CD b Mőcsényi i. m. CD b Mőcsényi i. m. CD b Mőcsényi i. m. CD b Relation Mőcsényi i. m. CD b05. Fordítását közli: Varga 2001 i. m Dávid Fatsar i. m. 94. Mária Terézia látogatását szeptember 1 2-re datálja, s az ezt követő két hónapban további hat bál időpontját közli, melyeket váltakozva a bábszínházban vagy a nagy kínai teremben rendeztek. 31 Varga 2001 i. m Varga 2001 i. m , valamint a lapon közli ennek az építménynek rajzi rekonstrukcióját is. 33 Székely György: Bábuk, árnyak. A bábművészet története. Budapest, 1972, A francia színház a XVIII. században. Szerk. Staud Géza. Budapest, 1974, Meg kell említeni Urbán Gyula modern bábművét, színpadi pásztorjátékát 1975-ből, amely egy megbábosított Mozart-darab. Les petit riens (Kis semmiségek) címmel a Budapesti Állami Bábszínház adta elő. Erről Molnár Gál Péter: Színház bábukkal. In: A mai magyar bábszínház. Szerk. Szilágyi Dezső. H. n. [Budapest], é. n. [1978], Marczali Henrik: Mária Terézia. Budapest, 1891, 187., 189. Idéz Mária Terézia és évi leveleiből. 36 Delaborde, Yves: A száj. Budapest, 2000, ; Janon, Jocelen: A Brief History of Bagatelle. gardens/bagatelle; Ayers, Andrew: The architecture of Paris. An architectural guide. Stuttgart London, 2004, 320., Erre a tényre Dávid Ferenc hívta fel a figyelmemet. Antoine Gallard 12 kötetes műve már 1704 és 1717 között megjelent, s egyre növekvő népszerűségéhez az is hozzájárulhatott, hogy fordítás helyett XIV. Lajos udvarának rokokó divatját köve - tő átköltést végzett: folyóiratok folytatásokban közölték, s olyan írókra gyakorolt erős hatást, mint Montesquieu, Voltaire, Swift, Herder, Goethe. 38 H. Balázs Éva: Négy nap Párizsban. II. József évi útinaplójából. In: Uő: Életek és korok. Budapest, 2005, Berényi László: Az Esterházy-Hallwyl grófok. A fraknói Esterházyak francia ágának története. Turul, 73 (2000),

141 György Bartos Die Bagatelle von Eszterháza Fürst Nikolaus I. Esterházy nahm erst 1762 nach dem Tode des erstgeborenen Bruders den Fürstentitel und die damit ererbten riesigen Güter an. Zu dieser Zeit begann er, das kleine Jagdschloss zu einer fürstlichen Residenz umzugestalten. Das Schloss trug von nun an den Namen Eszterháza, aber wurde oft auch als ungarisches Versailles ( Versália ) bezeichnet. In dieser Bezeichnung wie auch im Beinamen der Prachtliebende, der dem Fürsten beigefügt war spiegelt sich die Anerkennung der Zeitgenossen wider, die diese neue, prachtvolle Art der Repräsenta tion, das sog. Feenreich des Fürsten fand. Dem Schlossensemble samt Park dienten die von der Hofkunst des Rokoko geprägten Residenzen Versailles, Schönbrunn, Würzburg und Potsdam als Vorbild; die an ihnen vorgenommenen Veränderungen und die alles beherrschende Mode der Chinoiserie hatten einen großen Einfluss auf die Entwicklung des Schlosses Esterházy. Anfangs September 1773, als Höhepunkt der Festlichkeiten in Eszterháza hatte der Fürst die Königin Maria Theresia zu Gast. Aus diesem Anlass wurden neue Gebäude errichtet, so der chinesische Tanzsaal, das Marionettentheater und ein Arena-artiges Gartengebäude. Die freigebige Gastfreundschaft, die diesmal der Königin gewährt worden war, wurde später durch Legenden verherrlicht. Eine davon ist die sog. Bagatelle-Geschichte: Wenn man ihr glauben darf, war diese Benennung für den chinesischen Tanzsaal gebräuchlich, der im November 1779 abgebrannt war und 1783 durch das neue chinesische Lusthaus (die zweite Bagatelle, Abb. 3 4) ersetzt wurde. Mittlerweile, im Herbst 1777 wurde aber ein neues Palais Bagatelle in Paris erbaut, und zwar in der Umgebung von Maria Theresias Tochter Marie Antoinette, zu deren Kreis auch Graf Bálint László Esterházy ( ) gehörte. So kann vielleicht die Priorität bezweifelt werden, eine enge Verbindung kaum. (deutscher Text von Orsolya Bubryák) 138

142 Velladics Márta Apró, ámde érdekes adatok és Eszterháza Hasonló címmel publikáltam 1996-ban életem első, jelentősebbnek mondható rövid tanulmányát Eszterházáról, illetve a Belvedere építésének befejezéséről a Soproni Szemle oldalain. 1 Más feladat kapcsán ismerkedtem akkoriban a hercegi levéltár irataival, s a véletlen hozta a rövid összefoglalásban tárgyalt adatot. Úgy látszik, a véletlenek sora folytatódik: tíz évvel később férjem, Szántay Antal használta a hercegi archívum Dimensionalia-állagát, s ő talált rá arra a forrásanyagra, melynek néhány, Eszterházára vonatkozó darabját az alábbiakban ismertetem. 2 A dokumentumok az Esterházy-tervtárba áthelyezett tervek mellékletei: 3 kimutatás, jelentés, elszámolás, anyagszükséglet, tervmagyarázat stb. Segítségükkel a hozzájuk rendelt tervek egyértelműen azonosíthatóvá, datálhatóvá váltak, a szerzőség kérdése tisztázódott. A források leírásával és elhelyezésével a kastély építéstörténetébe, valamint a tervlapok ismertetésével szeretnék tisztelegni az Eszterházával régóta széleskörűen foglalkozó Dávid Ferenc előtt. 4 Az Esterházy család levéltára a 18. században és a források azonosítása5 A török idők utáni birtokszerzések, illetve az egyre bonyolultabbá váló birtokigazgatás következtében a családi levéltárak anyaga a 18. század közepére jelentős mértékben felduzzadt, s ebből fakadóan áttekinthetetlenné vált. Egyre több birtokos családnál merült fel a főként a tulajdonlásra vonatkozó iratok jogi szempontú rendszerezésének, rendezésének, az iratkezelés szabályozásának igénye. Mindezen feladatok ellátására főállású levéltáros kinevezésére is sor került, 6 aki a családfő írásbeli iránymutatása alapján csoportosította és jelzetekkel látta el a dokumentumokat. Az Esterházy család levéltárának rendezése már a 17. században, Esterházy Pál nádor ( ) idején megkezdődött, majd Esterházy Pál Antal ( ), felismerve az iratok visszakereshetőségének fontosságát, 1749-ben részletes utasítást adott ki a működéséről, s ugyanettől az évtől ő alkalmazta az első hercegi levéltárost, Schmiliár János személyében. Létrejött a levéltár máig meglévő rendszere. Az iratok és tervek külzetén feltüntetett korabeli jelzet tette lehetővé a jelen azonosítást. Jelzet hiányában az irat témája, az írásmód, valamint a tervtárat még az 1950-es években, tehát restaurálás előtt áttekintő Valkó Arisztid cédulaanyaga 7 segítette az azonosítást. Eszterháza építéstörténete és az azonosított források 8 A süttöri vadászkastély építése 1720-ban kezdődött Anton Erhard Martinelli tervei alapján, és egyben a mester felügyeletével, valószínűleg egy a 17. században emelt udvarház felhasználásával. 9 Még az 1720-as években megépült a főépületre merőleges két gazdasági szárny, között Anton Zinner tervei alapján a franciakert kialakítására is sor került. 11 A kastély státusa 1721-ben, Esterházy Mihály ( ), majd József ( ) halálával megváltozott, vadászkastélyból a kiskorú Esterházy Miklós ( ) örökségének birtokközpontjává vált. Az épület funkciójának módosulása, a használatbavétel időpontjának kitolódása feltehetőleg az együttes megformálásában is változásokat eredményezett. Gróf Esterházy Miklós 1738-ban, nagykorúvá válásával vette birtokba örökségét és használatba a süttöri központot. Habár a tulajdonos az épületegyüttest csak ritkán lakta, az 1740-es években további, pontosan meg nem határozható munkálatok folytak Süttörön. Az 1750-es években a kastély belső tereinek átalakításáról, 1756-tól kerti építkezésekről maradtak fenn adatok ben Esterházy Pál Antal halálával Esterházy Miklós örökölte a hercegi címet, és ezzel megkezdődött az épületnek a tulajdonos rangjához méltó kiépítése. Az együttes kastély, kert, erdő, kastélytelepü - lés tervezője, kivitelező mestere között Nicolaus Jacoby, tól Michäel Stöger hercegi mérnök volt. Az épületek terveit között Johann Ferdinand Mödlhammer készítette, 14 majd 1772-től ezt a feladatot is Jacoby vette át között épültek az új, emeletes, a főépülettel összeérő oldalszárnyak, valamint az udvart körülölelő, íves patkószárnyak. Mőcsényi Mihály felvetette a tervezésben, vagy legalább a vezérterv elkészítésében Girolamo Le Bon szerzőségét. 16 A kastély bővítésével párhuzamosan az Anton Zinner által megformált kert virágos tábláiba lúdlábsétányt vágtak, módosult a kert mérete és formája

143 között jött létre a középső épület egységes, sík főhomlokzata. A nagyterem fölé babilonkupolás belvederét emeltek, elkészültek a díszudvari kutak és a külső díszlépcső. 18 A középrész új homlokzatának első, meg nem valósult tervét Melchior Hefele készítette. 19 Hefele további foglalkoztatására nincsenek adatok. Ha a parkot nézzük, az közötti időszakban alakult a vadban gazdag Lés-erdő parkerdővé között megépült a kastély második emelete, a hercegi képtár és télikert. 21 Az új belvedere munkálatai 1778 körül fejeződtek be, majd az 1780-as években dolgoztak ismét a kastélyon, jelesül a képtáron és a télikerten. Az alább közölt, 5. számú forrás és a hozzá kapcsolódó terv (5. kép) bizonyítja, hogy 1778-ra a belvedere kívülről valóban elkészült, de belső munkálatai nem fejeződtek be ezzel egy időben. A kilátó megközelítése még 1784-ben is gondot okozott, mivel csak egy létra állt a vállalkozó szelleműek rendelkezésére. Ezt használta az órásmester is, akinek szerencsésen végződött balesete irányította rá a figyelmet eme hiányosságra. Így készíthetett terveket ebben az évben Michäel Stöger a belvedere megközelítésének megoldására után a kert is változáson esett át, a hímzéses és virágos parterek helyén virágszegéllyel díszített nagy, füves táblákat hoztak létre, szélüket szobrokkal és vázákkal ékítették. Eszterháza útjait telepített fasorokkal alakították allévá: 1771-ben a belső, ban a külső sétányt ültették végig fákkal. A kastély középtengelyének vonalát folytató, a Fertő felé vezető út szerepe az as évet követően, a pomogyi gát kialakításával ( ) vált jelentőssé. 22 Talán az itt létrehozandó és az alább említendő kastélytelepüléshez vezető allé munkálatait segítette a 6. számú forrásban leírt, farönk kihúzására alkalmas szerkezet, melynek tervét Michäel Stöger 1782-ben rajzolta le (6. kép). A kert végső formáját a partert lezáró vízesések megépültével nyerte el ben. 23 Feltételezésem szerint már a kaszkád kialakításához, de mérete és anyaga folytán mindenképpen a kert valamely részéhez, esetleg kerti építmény vízellátásához készülhetett 1780-ban Michäel Stögernek az 1. számú forrásban közölt vízvezetékterve (1. kép) ban nyitotta meg kapuit a hercegi operaház, az első, a nyári évadra szóló színtársulati szerződés 1769-re datálható. 24 Az 1779-ben leégett dalszínház 25 Michael Stöger tervei alapján épült újjá. Az új épületről az 1784-ben kiadott Beschreibungban jelentek meg metszetek. 26 A metszett formában közölt alaprajz azonos a 2. számú, a színház fűtésének átalakítását bemutató, Joseph Ringer soproni építőmester által 1789-ben készített tervvel (2. kép). 27 Más, már ismert források mellett a mester leírása is bizonyítja, hogy a színház nemcsak színjátékok, de egyéb rendezvények, így például bálok helyszínéül is szolgált ban, Mária Terézia látogatásakor nyílt meg az 1764-től terveken már szereplő bábszínház. 28 Az épületről tervrajz, ábrázolás nem maradt fenn. Így kivételnek mondható a 3. szám alatt idézett forrás és a hozzá tartozó, az épület új fűtésrendszerét bemutató, a 2. számú dokumentummal egy időben, ugyanazon kéztől származó alaprajz (3. kép). Ringer a tervhez készült leírásban egyértelműen nevesíti az ábrázolt épületet. Végül, az együttes részét képezi az 1778-tól a széplaki út mellett kereskedőknek és mesterembereknek szánt földszintes házakból álló kastélytelepülés. Ennek egyik épülete a Michäel Stöger által 1779-ben megálmodott és a 4. számú dokumentumban leírt, illetve ábrázolt asztaloslakás (4. kép). 29 Források Az alábbiakban a paginázás sorrendjében közlöm az Esterházy család hercegi ága levéltára Dimensionaliaállagából (MOL, P 1612) az Eszterházára vonatkozó forrásokat, majd az átirat alatt a kapcsolódó tervlap leírását, melynek részei a következők: 1. eredeti, a tervlapon olvasható megnevezés, felirat, ha ez nincs, akkor az általam adott, helyesnek tartott cím, évszámmal, zárójelben a készítő mester nevével; 2. mellette kötőjellel a hercegi ág levéltárából kiemelt tervek (MOL, T 2) mutatójában szereplő megjelölés; 3. a tervlap adatai részben szerepel a hordozó anyag, technika, valamint a lapról leolvasható adatok méretarány, szignatúra, betűjelek, nyelvezet, állapot, vízjel, hátlap felsorolása; 4. méret (cm); 5. a tervlapon ábrázolt objektum rövid leírása; 6. a forrás rovatban megnevezésre került minden, a lapról szóló dokumentum, illetve kézirat, elsősorban Valkó Arisztid a tervanyagról készült és az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének Levéltári Regeszta gyűj temé nyé ben őrzött cédulájának jelzete; 7. vonatkozó irodalom; 8. végül, megjegyzés alatt feltüntetésre került minden, a tervlapra vonatkozó észrevétel, kapcsolat, vélemény, gondolat. 1. Vízvezeték terve MOL, P 1612, 8. csomó, foll. 13r 14v Ercklärung des beygelegten Rißes S: Lit: B. Nro 1. mo So wohl die Grundriße A. C. E. als auch die Durchschnide B. D. F. dieser dreyerley Eißernen Waßerröhre, seynd zwar in ihrer weithe und dücke, sambt allen übrigen was daran im[m]er zu sehen ist, dergestalten verzeichnet, daß solche in Nathura also von dieser größe müßen gegoßen werden; was aber die wahre länge od[er] höhe dieser röhren betrefe, so hat man diese, wegen abgang des platzes, auf dieses papier nicht überbringen kön[n]en, dachero wurde 140

144 2. do Nach einen veryüngten Mastab ein ähnlicher Durchschnid G. H. in das kleine verzeichnet, um dadurch zu ersehen, daß die länge ab. und cd. jedes stück von etwan 3. Sch: od. auch länger wenn es sich ohne schaden des Gusses thun lässet, könen gemachet werden dan, da die röhren ab. und cd. bey bc. voneinander gehen, so folget das jeder bundt mit 2. schrauffen, und 2. Muttern um die röhren düchte zusamen zu zwingen, müsse gemachet werden, je länger nun die röhren ab. od[er] cd. könen gemachet werden, desto weniger binde dörfen in der vielcheit kom[m]en, und folglich auch das gewicht um so geringer ausfallet, dan es ist das absehen auf ein grosses quantum solcher wasserröhren; 3. Dermahlen aber ist von jeder Gattung nur ein Probstück ab. und cd. zu machen, und da diese Stücke von jeder Gattung wie schon gemeltet bey bc. voneinander gehen, so folget, das jedes stück ab. und cd. bey i. ein Weiblein, und bey h. ein Mannlein seyn müsse, in welche beyde theille die löcher x. für die Schraufen y. mit zu giessen seynd, die Schrauffen y aber, sambt denen Müttern z. werden alhier in Logo gemachet; 4. Das Spacium v. ist von dessentwegen, auf das der Schrauffen y. an die Wande des Weiblein i. nicht anstosse, damit in zusamenschrauffung beyder theille, derselbe keine hinternuß mache. [13v] 5. Nun seynd diese dreyerley Gattungen Wasser-röhre, so geschwinde als möglich ist vorzunehmen, und diese, sambt ihren acorathen sonderheitlichen Gewicht hieher einzuschücken. Esterhaz den 6ten 7ber Michäel Stöger Ing: [14v] Lit: A. ad Fasc. O. No 9. * A hozzá tartozó terv: MOL, T 2, no (1. kép) Vízvezeték terve, 1780 (Michäel Stöger) Szerkezet alaprajza és keresztmetszete, század a tervlap adatai: Színezett tus- és ceruzarajz papíron, lépték nélkül, betűjelekkel. A lap alsó részén felirattal: Anmerkung Diese alchier Verzeichnete Grund-riss und Durchschnide, beziehen sich auf die Erklärung der beylage S: Lit: A. Nem szignált. Nem restaurált, lapszélek épek, szögnyomok nincsenek. Vízjel a bal oldalon: Bourbon-liliomos, koronás címerpajzs alatt méhkaptár, alatta: C & I HONIG. Felirat a jobb oldalon: IV ; a hátlapon balra lent: Fasc: O. Nr 9 ; 30 balra középen: Ex actis Nagy: ; balra fent: Lit: B.. Egykor félbehajtva tárolva. méret: 72,7 51 cm a tervlap leírása: különböző méretű csővezetékek kereszt- és hosszmetszete forrás: Valkó Arisztidnak nincs a lapról cédulája. irodalom: közöletlen megjegyzés: ugyanez a jelzet a 1070-es számú tervlapon. Az eszterházai vízvezetékekhez lásd még no. 1068, 1104, 1199! 2. Operaház MOL, P 1612, 8. csomó, foll. 30r 31v Erklärung des Entwurffes A. d[a]s Hochfürst: Opern Hauß zu Esterhaz unter dem Parterre zum heitzen einzurichten. Dise Absicht zu erreichen, müsten weillen d[a]s Opern Hauß zim[m]lich gros, vier Heitz Kam[m]ern, mit denen erforderliche[n] Gängen, und Stiegen, wie selbe in dem Plan[n] sub Lit: a.b.c. bezeichnet, angebracht werden, in disen vier Kam[m]ern müsse[n] Eysen gegossene Öfen d. von 3.1/2.sch: in Diam[m]eter gesetzet, durch deren Heitzung sodan[n] die Wärme durch die angebrachte Can[n]äle e. in d[a]s Parterre getriben wird, und durch die dem Fusboden eben angebrachte Blech Gatter f. heraus kömt, welche Gatter, in dem Falle wänn Bälle in dem Opern Hause gehalten würden, mit gantzen Taffeln könen verwechselt werden, wie solches in dem hierzu verfertigten Durchschnit C.D. deutlicher zuersehen ist. Damit aber bey Aufziehung der Courtine nicht etwan[n] die Wärme durch die heraustringende Kälte von dem Theater alzusehr vermindert werde, so müssen unter dem Bodium desselben zwey Kachel Öfen g. angebracht werden, welchen nebst dem noch zwey Can[n]äle h. von denen Heitz Kam[m]ern zu Hilfe kom [m]en, um die Luft auch von diser Seithe zu temperiren. Und weillen d[a]s Opern Hauß von allen Seithen frey, der Zugluft, und der eindringende[n] Kälte, bey öfnung einer Tühre Einhalt muß gethan werden, so müssen bey den[n]en Tühren i. entweder dop[p]el Tühren, oder von dop[p]elten Duch gemachte Vorhäng, bey dem Haupt Eingange aber ein Windfang K. /: wo die die Tühren in der Seite l. aufgehen :/ angebracht werden, welcher in dem Som[m]er widerum kan weggenohm[m]en werden, so wie die Vorhänge. [30v] Übrigens kan[n] die Unternehm[m]ung diser Arbeith ohne allen Nachteil des Gebäudes ausgeführet, auch dörffen die angebrachten Cam[m]ine nicht neu biß über d[a]s Dach, sondern von den Heitz Kam[m]ern, könen sie in die ohnehin gemachten Cam[m]ine m. die Cam[m]ine aber unter dem Bodium des Theaters bey dem Cam[m]ine n. hinein geführet werden, die dermahlen sich befindlichen Öfen o. des Parter[r]s aber könen Zierde halber ferners beybehalten werden. Der Betrag der hierzu erforderlichen Bau Materialien, und Handarbeith würde nachstehenden seyn. 1. kép Michäel Stöger: Vízvezeték terve, 1780 (MOL) Materialien. Fl: Erst: Stuk Ziegln ä 118. Landmetzen Kalch ä 147. Trugen Saandt Die Handarbeith von Maur[r]ern, und Handlangern 206 Sum[m]a Kr: 141

145 2. kép Joseph Ringer: Az eszterházai operaház fűtésének átalakítási terve, 1789 (MOL) Sig: den 28. Decemb: Joseph Ringer ppia Bürg: Maurermeister in Öedenburg. [31v] Erklärung, und Überschlag zu dem Entwurffe A. * A hozzá tartozó terv: MOL, T 2, no (2. kép) A. Entwurff zu stärkerer Heitzung des Hochfürst: Opern Hauses zu Esterhaz., 1789 (Joseph Ringer) Az eszterházai (Sopron m.) operaház (és a tervezett fűtőberendezés) alaprajza, a fűtőberendezés keresztmetszetével, század a tervlap adatai: színezett tollrajz papíron lent középen léptékkel ( 20. Wiener Klafter ), fent középen a fenti felirattal, a rajzon betűjelekkel. Nem szignált. Restaurált, a hátlapon balra meghagyva a korabeli felirat: Plan weg[en] stärkerer Heitzung des Opern=Haußes zu Esterház. Fasci: G. No Vízjel középen: IV. A szélek épek, a sarkokon szögnyomok. méret: 52,4 37,5 cm a tervlap leírása: Az operaház földszintjének ( Plan[n] zu ebener Erde ) és alagsorának ( Plan[n] in der Grundfeste ) alaprajza, benne pirossal az új fűtésrendszer rajzával. Felettük az alagsori kialakítás keresztmetszete. forrás: MTA MKI, LRGy, A I 23, 196. sz. irodalom: Csatkai Endre: Három klasszicista építész (Neumayer Lőrinc, Ringer József, Handler Jakab). Soproni Szemle, 6 (1942), ; Horányi Mátyás: Eszterházai vigasságok. Budapest, 1959, , 22. kép; Krähling János Halmos Balázs Fekete J. Csaba: A fertődi marionettszínház új értelmezése. Az épületkutatás ( Bauforschung ) és alakhű felmérés mint kutatási módszer alkalmazásával. Építés- Építészettudomány, 34 (2006), 5 55.; Winkler Gábor: Sopron építészete a 19. században. Budapest, 1988, ; Zádor Anna: Az eszterházai színház. In: Uő: Az építészet és múltja. Válogatott tanulmányok. Budapest, 1988, megjegyzés: Lásd még no. 1482! A számú tervet Valkó Arisztid és a levéltári mutató az eszterházai operaházként 142

146 3. kép Joseph Ringer: Az eszterházai bábszínház átalakítási terve, 1789 (MOL) jelöli meg (1833., Ritthamer), de az nem azonos a megépült és a Beschreibungban is közölt épülettel. 3. A bábszínház MOL, P 1612, 8. csomó, foll. 44r 45v Erklärung des Entwurffes B. d[a]s sogenan[n]te Marioneten Theater in ein Fürst: Winter Theater, mit denen erforderlichen Heitzungen umzustalten. Dem Entwurffe gemäß wären in disen Theater, unter dem Parter[r]e nur zwey Heitz Kam[m]ern nothwendig, zu dene[n] die Stiegen a. hinunter führen, und durch die Blech Gatter b. die Wärme herauf steiget. Die Fürst: Loge c. mit denen zwey Gast Logen d. könen durch die unter derselbe[n] angebrachten Heitz Kam[m]er e. warm gemacht werden, wovon die Wärme bey f. heraus getriben wird. Sodan[n] müste unter dem Bodium des Theaters eine Heitzkam[m]er g. gemacht werden, um die beyden Ankleidungs Zim[m]er h. erwärmen zu könen, nebst einem Kachel Ofen i. um die Luft auch in disen Theile des Theaters zu temperiren. die Tühren K. müssen von Duch gemachten Vorhängen versehen werden, so würde sich d[a]s Theater sehr gut heitzen lassen. Die Kösten diser Umstaltung würden sich ohne dem Scenarium (?) vorläuffig auf zwey Taussend Gulden belauffen. Sig: den 28. Decemb: Joseph Ringer ppia Bürg: Maurermeister in Öedenburg [45v] Erklärung zu dem Entwurffe B. Fasc: G. No 4o * 143

147 A hozzá tartozó terv: MOL, T 2, no (3. kép) B. Entwurff zu einem Fürst: Winter Theater in Esterhaz., 1789 (Joseph Ringer) Az eszterházai téli színház alaprajza, század a tervlap adatai: Színezett tollrajz papíron lent középen léptékkel ( 20 kl: ), fent középen a fenti felirattal, a rajzon betűjelekkel. Nem szignált. Nem restaurált, széle szakadozott, sarkokon szögnyomok. Vízjel középen: IV. A hátoldalon lent eredeti felirat: Plan des Winter Theaters zu Esterház Fasci: G. No További, később rávezetett ceruzás feliratok: Fürst Esterhaz Winter Theater in Esterhaz ; Színház tervrajz. méret: 52,2 37,3 cm a tervlap leírása: Színház földszintjének ( Plan[n] zu ebener Erde. ) és emeletének ( Plan[n] erster Etage ) átalakítási terve. forrás: MTA MKI, LRGy, A I 23, 193. sz. irodalom: Csatkai Endre: Három klasszicista építész. (Neumayer Lőrinc, Ringer József, Handler Jakab). Soproni Szemle, 6 (1942), ; Horányi Mátyás: Eszterházai vigasságok. Budapest, 1959, ; ; 23. kép; Krähling János Halmos Balázs Fekete J. Csaba: A fertődi marionettszínház új értelmezése. Az épületkutatás ( Bauforschung ) és alakhű felmérés mint kutatási módszer alkalmazásával. Építés- Építészettudomány, 34 (2006), 5 55.; Wink ler Gábor: Sopron építészete a 19. században. Budapest, 1988, ; Zádor Anna: Az eszterházai színház. In: Uő: Az építészet és múltja. Válogatott tanulmányok. Budapest, 1988, megjegyzés: Horányi i. m. 52. a számú tervlap mesterétől származónak véli, de az épületet nem azonosítja. 4. Asztaloslakás MOL, P 1612, 8. csomó, foll. 78r 79v Ercklärung des Grund-risses von der Woh[n]ung des Hauß- Tischlers. A. ist eine Stallung. B. Ein Werckzeüg-käm[m]erl. C. Ein Tischler Werckstädl. D. das Kinds und gesindl zim[m]er. E. die Koch und Wasch Kuchl. F. der Vorhauß gang. G. Ein Bögl zim[m]er vor die Feine Wäsch. H. das Rollzim[m]er vor die Wäsch. I. Eine speiß, unten ein Keller. K. Eine Holtz schupfen. L. das Vorhäüßl. M. der Brunen. N. das Redirathe. Nota. Wenn diese Wohnung vor 2. Parteyen seyn solte, so müste aus einen Fach, noch eine andere Küchl gemacht werden, dan diese eine Küchl welche ohnehin nicht groß ist, wird wegen Kochen und Waschen vor diese Partey öffters schon klein genug! Und überhaupts wird es Beyden Parteyen darinen zu Wohnen beschwärlich seyn, zumahlen da jede in sonderheit sowohl Dienstleüthe als Kinder haben; Es wird aber hierüber der Hohe Befehl Erwarthet. Esterhaz d: 24.ten August Michäel Stöger Ingenieur. 4. kép Michäel Stöger: Asztaloslakás terve, 1779 (MOL) [79v] F. 9. No 60. Hauß Tischlers Wohnung Fasc: G. Nr 3. Ex actis Regent: Nagyien: Miscel. * A hozzá tartozó terv: MOL, T 2, no (4. kép) Grund-riß von der Wohnung des Hauß-Tischlers., 1779 (Michäel Stöger) Asztaloslakás (Wohnung des Hausz- Tischlers) alaprajza század a tervlap adatai: Színezett tollrajz papíron, lent középen léptékkel ( Mastab von 14. Klafter ), a lap felső részén középen a fenti felirattal, betűjelekkel. Nem szignált. Nem restaurált, lapszélek épek, körben szögnyomok. Vízjel a lap alsó részén: koronás növényindával keretelt címerpajzs (?) töredéke. A hátoldalon jobbra fent korabeli felirat: Grund-Riss von der Wohnung des Hauß-Tischlers. Fasc: G. Nr Egykor hosszában félbehajtva, valószínűleg a vonatkozó irattal együtt tárolva. méret: 23,7 35,1 cm a tervlap leírása: U alaprajzú, a középtengelyre szimmetrikus lakóépület. Főhomlokzata héttengelyes, a középső tengelyben a homlokzat elé lépő négyzetes alaprajzú kapuépítmény. Oldalhomlokzatai kéttengelyesek. forrás: MTA MKI, LRGy, A I 23, 264. sz. irodalom: Vadászi Erzsébet: Magyar Versália. Budapest, 2007, 31., megjegyzés: Vadászi Erzsébet August Haunoldnak, az ben foglalkoztatott bécsi asztalosmesternek építendő házzal azonosította a tervet. Haunold ekkor már feltehetőleg nem dolgozott Eszterházán, lásd Valkó 1955 i. m., Belvedere lépcsője MOL, P 1612, 8. csomó, foll. 370r 371v Unterthänigster Bericht und Com[m]ission! Dem vernehmen nach: Haben Sr: Hochfürst: Durch: Allergnädigst anzubefehlen geruhet, Auf daß eine Stiege von dem Belvedeur: Um auf die Pallustratten-Altanne sicher hinauf zu kom[m]en: gemachet werden solte, weil bis anher nur eine Laitter sich alda befindet, welche jene so in geschäfften auf und nieder steigen müssen: jederzeit der gefahre eines Unglückes aussetzet, gleich wie dem Uhrmacher Biswagner vor einer geraumen zeitte: beynahe das Schücksall getrofen hätte. 144

148 Da nun also die Stiege zu machen allergnädigst anbefohlen wird, so könte meiner Unterthänigst ohnmaßgeblichen Meinung nach: solche auch für jedermans gebrauch, folglich selbst zum dienste Sr: Durch: des Fürstens, und aller fremden Basageurs gewidmet werden, wo besonders leztere die Schönne Situation von allen gegenten zu sehen: sich schon öfters geäussert hatten. Weil aber alda kein Antrag zu einer Stiege gemachet, auch das Belvedeur von allen seithen frey: und mit einen Ablangen Vierecke gestaltet ist: so läst sich also diese zumachente Stiege nicht verbergen, es seye denn daß es Sr: Durch: dem Fürsten gefällig wäre eine Riegelwande aufzuführen: gleich wie solche in diesen beygelegten Grund-Riß nur mit bley verzeichnete Linie ab. zeiget; und in diesen Anbetracht könte man rückwerths der Belvedeur-Stiege A. eine zwar Wohlfeile Stiege cd. anbringen auf daß man zur Noth etwas weniges besser als auf der Laitter nach der Altanne kom[m]en könte, allein solche würde nur für die Hauß-leuthe, nicht aber denen Basageurs, um so weniger aber Sr: Durch: dem Fürsten zu dienen kom[m]en, denn da solche zur breithe in lichten nicht mehrer als 1 1/2 Sch: (?) werden könte, so würde es nicht einmahl dem Nahme einer Boden-Stiege: sondern abermahl dem Nahme einer Läitter verdienen. Da ich aber für eben besagte Stiege die Höchste Beangenehmigung nicht erachte, so habe gemelte Riegelwande ab. gäntzlich ausser achte gelassen, also eine andere und zwar Com[m]ode Schnacken Stiege B. verzeichnet, weil zwischen dem Brust-geländer der Belvedeur-Stiege A. und zwischen den Mauer-Wande des Belvedeurs selbsten: ein eben schücklicher-platz für diese Schnacken-Stiege ist, und die dem lange des zusehers (?) eben nicht Mißfallen könte, [370v] wenn sie frey: also offen, auch von äichen-holtz mit Lessenen (?) und Palluster niedlich gearbeithet würde. Es erhellet aber aus beyliegenter Zeichnung ansonsten nichts als eben nur der platz alwo solche hin zu stehen kom[m]en könte, wird sie aber von Sr: Durch: dem Fürsten allergnädigst beangenehmiget, so erfordert sie zur bearbeithung selbst: eine gantz andere Zeichnung, weil mir aber andere geschäfften dermahlen nicht erlauben diese Zeichnung vorzunehmen und ihre Ausferdigung zu befolgen, die Stiege aber allen Anschein nach nicht zu verschieben ist, und doch ohne leztbesagte Zeichnung ihre Auslagen für Tischlers, Schlossers, und Kupferschmiedts-Arbeith nicht richtig zu bestim[m]en sind, so werde für die Arbeith selbsten: gleich wie es erforderlich ist: stück für stück verzeichnen, und die Stiege dahin verferdigen: die meines erachtens nach: dem Wohlgefallen Sr: Hochfürst: Durch: entsprechen solte; Es wird aber zur bezallung deren Arbeiths-leuthe: hierüber um eine Hochfürst: Com[m]ission gantz gehorsambst gebetten. Esterhaz d: 27ten 7br: Michäel Stöger Ing: [371v] Ries garten überschlag 34 Fasc. G. No 3. Belvedere Eszterháza 35 * A hozzá tartozó terv: MOL, T 2, no (5. kép) Grund=Riss über eine Stiege von Belvedeur in Eszterház., 1784 (Michäel Stöger) Az eszterházai kastélyépület (Belvedere) alaprajza sz. 5. kép Michäel Stöger: Terv az eszterházai kastély belvederéjének feljáratához, 1784 (MOL) 145

149 6. kép Michäel Stöger: Farönköt kihúzó szerkezet rajza, 1782 (MOL) a tervlap adatai: színezett tusrajz papíron, lent középen, a keretezésre helyezett léptékkel ( Mastab von 6. Klaft. ), tájolás az épület oldalfalaira írt megjelöléssel ( Nord-Seithe ; Ost- Seithe ; West-Seithe ; Süd-Seithe ); felirat az épület közepében: Hochfürstliches Belvedeur ; betűjelek a tervvariációk megkülönböztetésére. Nem szignált. Nem restaurált, ép szélek, oldalak mentén végig szögnyomok. Vízjel középen: Bourbon-liliomos, koronás címerpajzs alatt méhkaptár, majd alatta C & I HONIG felirat. Hátlapon fent: Grund- Riss über eine Stiege von Belvedeur in Eszterház. Fasc: G. Nr 3 ; mellette Ex actis Nagy:. méret: 52 35,6 cm a tervlap leírása: téglalap alakú, rövid oldalán három-, hosszú oldalán héttengelyes építmény északi homlokzata mögött elhelyezendő lépcső terve, kétféle megoldással: egykarú egyenes lépcsővel ( A ), illetve csigalépcsővel ( B ). A lépcsőt esetleg kétnyílású válaszfal választja el a tartózkodási tértől. forrás: MTA MKI, LRGy, A I 23, 192. sz. irodalom: Mőcsényi Mihály: Eszterháza fehéren feketén. Budapest, é. n. [1998]; Velladics Márta: Egy apró, ámde érdekes adat Fertőd építéstörténetéhez. Soproni Szemle, 50 (1996), megjegyzés: maga az építmény az 1770-es évek második felében (1776) elkészült. 6. Farönköt kihúzó szerkezet MOL, P 1612, 8. csomó, foll. 382r 382v Com[m]ision Nro F. Kr. 1= Das Eissenwerck für diese verzeichnete und hierbeygelegte Machin[n]e zur ausreissung deren Baum=stöcke, muß wegen des starcken Feuers, auf der Ham[m]erschmitte gemachet werden, und mag also sambt Arbeithslohn zusam[m]en kosten 25 2= Es ist aber nöthig daß hievon annoch zum vorauß durch dem Tischler ein Modeel gemachet werde, und wird kosten 2 3= Die Hierzu benöhtigte Zim[m]ermans Arbeith wird betrage[n] 3 Matteriallien 4= 1. St: Starcken Fram[m]e mit 9 1/2 Klaft: lang. 5= 2. St: Starcke Fram[m]e á 6. Klaft: lang, und ist voräthig. Sum[m]a 30 Esterhaz d: 9ten Aprill Michäel Stöger Ing: [382v] Com[m]ision Zur Ausreissung der Baum=stöcke * A hozzá tartozó terv: MOL, T 2, no (6. kép) Grund-Riss, und Erklärung wegen 2. Neuen alleen, und dazu erforderlichen Machinen (Michäel Stöger) Erdőirtó szerkezet oldalnézeti rajza az alkatrészek rajzaival század a tervlap adatai: lavírozott toll-, illetve ceruzarajz papíron, a lap tetején a keretet alkotó léptékkel ( Mastab von 9. Klaft. ), a lap jobb alsó részét elfoglaló német nyelvű magyarázattal ( Erklärung Es könte dienlich seyn für die zwey Neuen Allee-en zur Ausreissung deren Baum=stöcke, welche jedoch von mitlerer gattung seynd, diese vorgezeichnete sehr einfache Machine machen zu lassen; Solche bestehet nehmlich in einen starcken Fram[m]e A. B., einer oben auf der schneide mit Eissen beschlagenen unterlage C., unter dieser der Ram[m]en d., eine von etwan 3. Sch. lange durchgelochte und starcke Eisserne stange e., welche beweglich ist in einen Ringe f. gleichwie bey fig: 5. zu ersehen, unter lezteren ist auch der starcke Eisserne Hagen g. welcher die starcke wurtzel w. umfasset, ferners ist das gestelle h., die zwey Eisserne poltzen o. und i. wie auch zwey bewegliche stangen b. fig: 1. und 2. zeigen an wie die unterlage in Profill nach der länge als auch breithe, fig. 3. und 4. zeiget an wie diese unterlage C. in dem Ram[m]en d. eingefältzet, und also beyde gattungen nach nach (sic) dem oben beygelegten Mastab zu bearbeithen wären; der gebrauch dieser zusam[m]en gesezten Machine wird aus fig: 6. erhellen. der Fram[m]e A. B. ist mit 9. Klaft: lang zu betrachten. Endlich ist auch angenohmen, daß eine schwäre von 100. Cent: auf die unterlage C. bey a. aufdrücket, und diesemnach ist bey die stangen b. eine Krafft von 2. Cent: anzuwenden, welches von zwey gewachsenen Männern kan prestiret, und also der Stock heraus gerissen werden. ) és a rajzokon a hozzá tartozó jelölések feloldásával. Nem szignált. Nem restaurált, hátlapján fent: Grund=Riss, und Erklärung 146

150 wegen 2. Neuen alleen, und dazu erforderlichen Machinen. Fasc. G. Nr 3. Ex actis Nagyian. A felirat mellett piros ceruzával: b ; jobbra lejjebb ceruzával utólag: Eszterháza. Vízjel: koronás címerpajzsban Bourbon-liliom, alatta WR és C & I HONIG felirat. Eredetileg összehajtva tárolva. méret: 45,9 31,4 cm a tervlap leírása: farönk kihúzására alkalmas szerkezet rajza és alkatrészeinek részletrajzai ( Fig ) forrás: MTA MKI, LRGy, A I 23, 111. sz.; Hárich János: A kismartoni várkert története (kézirat, OSzKK, Quart. Hung. 2914), 51. irodalom: közöletlen megjegyzés: jelzete alapján Eszterházához kapcsolódik; Hárich Kismartonhoz (1802) köti, ami nem lehetséges egyrészt a készítés dátuma, másrészt Nagy István régensi időszaka ( ) miatt. Lásd még MOL, T 2, no ! Hasonló szerkezetek: MOL, T 20: Károlyi család levéltára tervrajzai, no. 169/1: Víz alatti rönkök kiemelésére szolgáló szerkezet; MOL, T 60: Helytartótanácsi tervek, no. 1: Balla Antal találmánya, víz alól fatörzset kihúzó szerkezet (1783). Jegyzetek 1 Velladics Márta: Egy apró, ámde érdekes adat Fertőd építéstörténetéhez. Soproni Szemle, 50 (1996), MOL, P 1612: A herceg Eszterházy család Levéltára, Dimen sionalia, 1 9. csomó. 3 MOL, T 2: Családi fondokból kiemelt tervek, Esterházy család hercegi ága. 4 A tanulmány a Bolyai János Kutatási ösztöndíj támogatásával készült. 5 Bakács István: Az Esterházy család hercegi ágának levéltára. Budapest, 1956; Kállay István: Az Esterházy hercegi hitbizomány központi igazgatása a 18. század második felében. Századok, 110 (1976), 855., ; Ress Imre: Die Archivpflege bei den Fürsten Esterházy im 18. Jahrhundert. In: Beiträge zur Landeskunde des burgenländisch-westungarischen Raumes. Festschrift für Harald Prickler zum 60. Geburtstag. Eisenstadt, 1994, ben jött létre a Haus-, Hof-, und Staatsarchivs Bécsben; 1756-ban az Archivum Regni Magyarországon. Ezek a levéltárak gyűjtötték össze az államigazgatásra vonatkozó iratokat, amelyre addig nem volt külön archívum. Bekérték a magánlevéltárakból az állami vonatkozású aktákat. Mindez egyrészt példaként szolgált, másrészt ösztönzőleg hatott a családi levéltárak rendezésére, lásd Ress i. m Bibó István Kerny Terézia Serfőző Szabolcs: A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetének Levéltári Regesztagyűjteménye. Repertórium. Budapest, 2001, A rövid összefoglaláshoz használt szakirodalom: Cs. Katona Imre: A fertődi (eszterházai) kastély kialakulása. Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 3 (1959), ; Dávid Ferenc: A fertődi Esterházy-kastély építéstörténete. Megjegyzések Mőcsényi Mihály könyvének megjelenése után. In: Romantikus kastély. Tanulmányok Komárik Dénes tiszteletére. Szerk. Vadas Ferenc. Budapest, 2004, ; Uő: fertődi Esterházykastély. In: Magyar művelődéstörténeti lexikon. Közép és koraújkor. III. Főszerk. Kő szeghy Péter. Budapest, 2005, ; Uő: Eszterháza települése, épületei és kertjei a 18. században. In: Fertőd, Süttör Eszterháza évszázadaiból. Tanulmányok. Szerk. Bertha János. H. n. [Győr], 2006, ; Galavics Géza: Eszterháza 18. századi ábrázolásai. A kép mint művészettörténeti forrás. Ars Hungarica, 28 (2000), ; Mőcsényi Mihály: Eszterháza fehéren feketén. Budapest, é. n. [1998]; Valkó Arisztid: A fertődi (eszterházi) kastély művészei, mesterei. Művészettörténeti Értesítő, (1953), ; Uő: Fertőd (Eszterháza, Süttör: Győr-Sopron megye) mesterei, művészei között. Művészettörténeti Értesítő, 4 (1955), ; Uő: Újabb adatok a fertődi (eszterházai) kastély építéstörténetéhez. Ars Hungarica, 10 (1982), Fatsar Kristóf: Anton Erhard Martinelli évi tevékenysége Süttörön. Ars Hungarica, 28 (2000), ; a vadászkastélyt megelőző épületről, illetve épületegyüttesről vagy településről: Mőcsényi i. m.; Bartos György G. Lászay Judit László Csaba: Fertőd, Esterházy-kastély. A patkószárnyak udvari homlokzatainak kutatása. Műemlékvédelmi Szemle, 2003, 2. sz Ennek ellentmond F[ranz] Zinner 1756-ban készített térképe, melyen az U alaprajzú kastélyépület gazdasági épületek nélkül szerepel: MOL, S 16: Családi fondokból kiemelt térképek, Esterházy család hercegi ága, no Fatsar Kristóf: Anton Zinner im Dienste der Esterházys. Die Gartenkunst, 19 (2007), ; Uő: Az eszterházai lúdlábsétány kialakulásának története. 4D Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat, 2006, 3. sz ; Koppány Tibor: Franz Zinner, az Esterházy hercegek kertépítő mérnöke. Művészettörténeti Értesítő, 45 (1996), Katona Imre: A fertődi kastély kialakításának és helyreállításának néhány kérdése. Művészet, 3 (1962), 10. sz. 3 4.; Valkó 1982 i. m Valkó Arisztid: Jacoby Miklós mérnök magyarországi szereplése és működése, különös tekintettel a fertődi kastély építésére. In: Művészettörténeti tanulmányok. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve Budapest, 1960, Dávid, Ferenc: Der Baumeister von Eszterháza Johann Ferdinand Mödlhammer ( ). In: Die Familie Esterházy im 17. und 18. Jahrhundert. Tagungsband der 28. Schlaininger Gespräche 29. September 2. Oktober (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland 128.) Hg. Gürtler, Wolfgang Kropf, Rudolf; Red. Krenn, Martin. Eisenstadt, 2009, Dávid 2009 i. m Mőcsényi Mihály véleménye mellett lásd még Dávid 2004 i. m. 112.; Galavics 2000 i. m Fatsar 2006 i. m. 18 Kubinszky Mihály Varga István: A fertődi kastély helyreállítása. Műemlékvédelem, 5 (1961), Dávid 2009 i. m. 441.; Valkó 1955 i. m Galavics 2000 i. m Dávid, Ferenc: Nicolaus Jacoby (?): Eszterháza, Erweiterungsplan des Schlosses Eszterháza, In: In Arte Venustas. Studies on Drawings in Honour of Teréz Gerszi. Ed. Czére, Andrea. Budapest, 2007, Ehhez lásd MOL, S 16, no. 87: Der Wasen Hanyság nach Ihrem Umfange, mit anliegenden Örter anveisend den ableitenden Wasser-Graben; és no. 434: Cumuli Metales terrei ad Aggerem Pomogiensem in Lacu Hanyságh inter Terrena Possessionis Sütör et Sarod neo erecti (Franz Orlay, 1783). Mindkét terven jól látható a fákkal szegélyezett új út. Vö. A magyar vízszabályozás története. Szerk. Ihrig Dénes. Budapest, 1973, 68., ; Szekendi Ferenc: A Hanság és a Fertő lecsapolási kísérleteinek története. Magyaróvár, 1938, A kaszkádok tervei: MOL, T 2, no és 1559; Galavics 2000 i. m. 58.; Örsi Károly: Fertőd, kastélypark. (Tájak Korok Múzeumok kiskönyvtár 109.) Budapest, Horányi Mátyás: Eszterházai vigasságok. Budapest, 1959, Horányi i. m Beschreibung des Hochfürstlichen Schlosses Esterháß im Königreiche Ungern. Preßburg, Az épületet ismerteti: Horányi i. m Joseph Ringer életrajzához lásd a vonatkozó tervlapnál feltüntetett irodalomjegyzéket. 28 Horányi i. m. 54., ; Krähling János Halmos Balázs Fekete J. Csaba: A fertődi marionettszínház új értelmezése. Az épü let kutatás ( Bauforschung ) és alakhű felmérés mint kutatási módszer alkalmazásával. Építés- Építészettudomány, 34 (2006),

151 29 Vadászi Erzsébetnek a házra vonatkozó azonosítását tévesnek vélem. Részleteket lásd a vonatkozó tervlap leírásánál. 30 Kilences szám pirossal írva. 31 Négyes pirossal. 32 Négyes pirossal. 33 Hármas szám pirossal. 34 A felirat nyilván téves. 35 Az utolsó két sor ceruzával, utólag. Márta Velladics Kleine, jedoch interessante Daten und Eszterháza Im Bestand Dimensionalia des Familienarchivs der Fürsten Esterházy im Ungarischen Staatsarchiv findet sich eine erhebliche Menge sich auf das fürstliche Planarchiv beziehendes Quellenmaterial. Die Unterlagen sind Beilagen aller Art zu ausgehobenen und umgesetzten Plänen: Kostenvoranschläge, Meldungen, Abrechnungen, Angaben zum Materialbedarf, Planerklärungen usw. Anhand der neu entdeckten Schriftstücke lässt sich ein Teil der Pläne wieder identifizieren und datieren, gelegentlich kann die Frage der Autorschaft geklärt werden. Dieser kurze Beitrag enthält die Transkription der Eszterháza betreffenden Quellen, Beschreibung der sechs darauf bezogenen Planblätter und deren Situierung in der Baugeschichte des Schlosses. Mit den Ordnungsarbeiten des Familienarchivs der Fürsten Esterházy wurde bereits im 17. Jahrhundert begonnen, 1749 hatte Fürst Paul II. Anton Esterházy ( ) die Tätigkeit des Familienarchivs geregelt und die Ordnung der Akten bestimmt, weiterhin hat er einen fürstlichen Archivar in der Person von János Schmiliár angestellt. Zu dieser Zeit entstand die bis heute beibehaltene Ordnung des Archivs. Die zeitgenössischen Signaturen auf den Aktenumschlägen ermöglichten, die Pläne den Schriftstücken zuordnen zu können. Das 1720 nach Anton Erhard Martinellis Entwürfen erbaute Jagdschloss wurde 1721 zum Sitz des minderjährigen Grafen Nikolaus Esterházy ( ), der es 1738 in Nutzung nahm. Aus dieser Zeit sind Daten über kleinere, hauptsächlich die Innenausstattung betreffende Änderungen erhalten. 1762, nachdem der Fürstentitel an Nikolaus übergangen war, begann er mit dem Ausbau der Residenz in Süttör. Zwischen 1762 und 1766 wurden die zwei das Hauptgebäude flankierenden Seitenflügel erbaut, zwischen 1765 und 1768 die einheitliche, flache Hauptfassade, zwischen 1775 und 1778 die fürstliche Gemäldegalerie und der Wintergarten bzw. das Belvedere über dem Mittelteil des Schlosses errichtet. Im von Anton Zinner angelegten Garten wurde 1765 eine dreistrahlige Promenade (Gänsefußallee) angelegt, nach 1773 wurden an Stelle der Blumenrabatten Rasenparterren ausgestaltet, die Wege mit Bäumen gesäumt wurden beide die Parterre abschließenden Kaskaden fertig gestellt. Unter den Gartenbauten wurde 1768 das erste, nach dem Brand von 1779 das zweite Opernhaus eröffnet, im Marionettentheater hob sich der Vorhang erstmals Der Komplex wurde ab 1778 durch eine mit eingeschossigen, für Kaufleute und Handwerker vorgesehenen Häusern bebaute Schlosssiedlung ergänzt. Das erste unter den Dokumenten war in der Reihenfolge der Folionummer der Entwurf einer Wasserleitung von Michäel Stöger (1780), der vielleicht bereits für Kaskaden, aber gewiss für den Gartengebrauch angefertigt wurde (Abb. 1). Die nächsten zwei Entwürfe zeigen die Änderungspläne für die Heizung der Theaterbauten (Opernhaus, Abb. 2; Marionettentheater, Abb. 3) von Joseph Ringer (1789). Aufgrund der dritten Schrift und Zeichnung konnte das Marionettentheater eindeutig identifiziert werden. Das vierte Dokument ist ebenfalls ein von Michäel Stöger erstellter Entwurf (Abb. 4) und dessen Beilage (1779), sie stellen die Tischlerwohnung in der entlang der Landstraße nach Széplak erbauten Schlosssiedlung dar. Die fünfte Skizze (Abb. 5) zeigt Stögers Vorstellungen zur Treppe des Belvedere im Jahr Die letzte Zeichnung (Abb. 6) (1782) stammt ebenfalls von Stöger, sie stellt ein Werkzeug dar, mit dem man Baumstümpfe entfernen konnte und das die Gestaltung der Gartenwege erleichtert haben dürfte. (deutscher Text von Orsolya Bubryák) 148

152 Somfai László Joseph Haydn és közönsége Ennek a dolgozatnak egy változata a október án Budapesten és a fertődi Esterházy-kastélyban tartott Eszterháza kutatások konferencián hangzott el, amelynek anyagát Dávid Ferenc barátom akkor nem tudta megjelentetni. Örülök, hogy tisztelőinek kötetét most egy apró musikalisches Opferrel egészíthetem ki. Két rokon témájú, vagy műfajából eredően egymásra vonatkoztatható műalkotás összehasonlítása a művészetek számos ágában természetes: Watteau két tájképe függhetett ugyanannak a szobának falán; az Eszterházára látogató vendég akaratlanul is felidézte magában Versailles látványát, ha megadatott látnia a klasszikus modellt. Nem ilyen természetes, ha egy korabeli zeneszerző két, még zenei tematikájában is rokon, de más-más közönségnek szánt kompozícióját állítjuk párhuzamba. Ezeket ugyanis éppen azzal a szándékkal fogalmazta alkotója úgy, hogy egyik az egyikfajta, másik a másikfajta hallgatóság tetszését nyerje el. Annak esélye, hogy a két, különböző műsorozatokban megjelent darab egy alkalommal került volna előadásra a 18. század muzsikálásában, elhanyagolható. Pedig ezek az újrafogalmazások a legbeszédesebb dokumentumai zeneszerző és közönsége kapcsolatának. Haydn op. 64-es vonósnégyes ciklusából az Eszdúr (Hob. III:64) és az azt követő op. 71/74-es sorozatból a C-dúr nyitótétel (Hob. III:72) expozíciója voltaképpen ugyannak a zenei alapideának kétféle feldolgozása. Kezdőtémáik négyhangnyi dallamcsírája jól hallhatóan rokon (lásd a kottapéldát). Egy már első alkalommal is tökéletesen kidolgozott zene effajta parafrázisa egyáltalán nem ritka Haydn œuvre-jében. 1 Nem az idő vagy az ihlet hiánya motiválta, hanem Haydn eltökéltsége: miközben egy adott közönségnek testre szabott művet ír, ezt tegye úgy, hogy az egyszer már kidolgozott ideát most másféle módon, még eredetibb vagy célba találóbb feldolgozással alkossa újra. A korábbi, az Esz-dúr darab 1790 őszének termése. A Fényes Miklós herceg halálát követő hetekben írta Haydn, annak tudatában, hogy új vonósnégyeseivel Londonban fog bemutatkozni, ahol eddig még nem járt. 2 A másodikat, a C-dúr darabot 1792/93-ban, két londoni útja között komponálta, 3 már ismerve a londoni szokásokat és tudva, hogy ott vegyes műsorú (szimfóniát, versenyművet, operaáriát felvonultató) nyilvános hangversenyeken is játszanak kvartetteket. Az első megfogalmazás címzettje tehát a távolból elképzelt angliai kamarazene-hallgató, a másodiké az időközben megismert valódi londoni közönség. A második, a nagytermi változat Londonban sikeresebb fogadtatásra számíthatott, mint az első. Benne fontosak a befogadó közönség kedvére tett gesztusok. Lévén maga a téma piano kezdésű, Londonban az ilyen darab elindításához nem ártott egy csendteremtő effektus 4 (itt: a darabon mintegy kívül álló forte akkordpár), hogy a jegyét megváltó, ennek tudatában a hangversenyt társadalmi eseménynek tekintő, fecsegő 18. századvégi londoni polgár végre elhallgasson, és a zenére figyeljen. Része a nagytermielőadás koncepciónak a széles skálát bejáró dinamika, az éneklő frázisokra felelő virtuóz passzázsok sora (amelyeknek előadásában a Haydnt Londonba szerződtető hegedűs, Johann Peter Salomon excellált), és az előadás Haydnnál nem tipikus túlfűtöttsége (52 ütemen át mindössze kétszer van valódi lélegzetvételszünet, amikor mind a négy szólam pauzál). Mellette a korábban írt, tömörebb Esz-dúr tétel nem koncerttermi, hanem minden porcikájában Kammermusik, a művelt zenekedvelőknek, a Kennereknek. A halk téma in medias res mutatkozik be. Hercege zenetermében és a bécsi szalonokban Haydn ahhoz szokott, hogy új művének előadása teljes odafigyelés közepette zajlik. A főtéma az első frázisokban az emberi énekhangéval megegyező szűk regiszterrel is beéri. A zenei anyag mívesen cizellált, előadása kristálytiszta mondatszerkesztésű, világos interpunkciókkal, ugyanakkor 149

153 nem hiányoznak belőle az erőteljes retorikai fordulatok. Harmóniai meneteiben bőven akad dekoratív mozzanat (alteráció, sűrűbb akkordváltás), aminek appercepciója feltételezi a zenével műkedvelői szinten rendszeres kapcsolatot. Végső soron ezt a zenét, szemben a londoni kvartett pompás teatralitásával, elokvencia jellemzi. Mindkettő mestermű, azonban más-más műfaji törekvés képviseletében. Számomra a Haydn és közönsége téma elsősorban nem a korabeli recepció még alaposabb megismerése, adatolása kedvéért érdekes. Az izgalmas kérdéseket a Haydn-partitúrák sokféle és részben párhuzamos stílusai vetik fel. Meggyőződésem, hogy az ő œuvrejében ezeknek a párhuzamos és egymást váltó stílusoknak, szerző közönség kapcsolatoknak száma nagyobb, mint kortársainál. Továbbá azt gyanítom, hogy a kellőképpen fel nem tárt mozgatórugók egy része, közvetlenül vagy áttételes módon, összefügg Haydn különleges életútjával. Azzal a 18. század második felében már abszurdnak mondható helyzettel, hogy 29 éves korától három évtizeden át olyan mértékben az Esterházy hercegek rezidenciájához kötve élt, hogy bár Európa számos országában egyre népszerűbbé vált, külföldre el sem utazhatott. Mi több, az év nagyobbik részében még csak nem is Bécshez, hanem a vidékhez kötötte szolgálata. Mármost a Haydnirodalomban bőséggel elemzett negatívumok mellett volt-e pozitív hozadéka ennek a bezártságnak? Nekem a kották arról vallanak, hogy a Haydn-zene minden más kortársáétól markánsan eltérő eredetisége, változatossága, kiapadhatatlan invenciózussága, az egyéni stílus kialakulásának egy meghatározó periódusában, közvetlen összefüggésben lehetett Esterházy Fényes Miklós választékos ízlésével. 5 Nem az volt a legfontosabb, hogy a herceg, hangszerrel a kézben, részt tudott-e venni a számára kellő tapintattal megírt kamaraművek előadásában vagy sem. Az amatőr muzsikálás minden valamirevaló főnemesi sarj iskolázottságához hozzátartozott, mellesleg a viszonylag rövid barytontrió korszak múltán ez a motívum veszített jelentőségéből. Miklós herceget intellektusa, művészeti dolgokban való tájékozottsága és autoritása emelte kortársai fölé. Haydn egészen biztosan hamar felismerte itt mindenekelőtt az 1760-as évek végétől az 1770-es évek derekáig tartó évek instrumentális termésére gondolok, élükön a szimfóniákkal (lásd a táblázatot), hogy ilyen közönség előtt a legtöbb is éppen csak elég. Zenéjével szüntelenül újat kell mondania, vagy legalább másképpen, érdekesebben előadnia a már jónak bizonyult formulát, mert a herceg és vendégei emlékeztek-emlékezhettek a korábbi darabokra. Ehhez a válogatott szakértő hallgatósághoz mérten a korabeli bécsi színházakban tartott nyilvános hangversenyek, vagy később a londoni nagytermi koncertek jegyvásárlói amolyan átlagközönségnek számítottak csupán. Kevésbé sikeres történet Fényes Miklós és Haydn műhelykapcsolatának másik, hosszabbik fejezete, az operaírás, jóllehet a zeneszerző itt is rendkívüli ambícióval dolgozott a hercegének tetsző, neki magának még elfogadható, a rezidencián túl is sikerrel kecsegtető operatípusok megalkotásán. Erről is volnának, 150

154 JOSEPH HAYDN FŐ MŰFAJAI művek a rezidencia számára szimfónia versenymű divertimento kantáta szimfónia barytontrió mise opera (szimfónia) opera (opera betétária) művek exportra vonósnégyes billentyűs szonáta (kantáta, oratórium) vonósnégyes billentyűs szonáta dal vonósnégyes szimfónia zongorás trió (egyéb felkérések) részben talán eretnek gondolataim, amelyek azonban túlfeszítenék e dolgozat kereteit. 6 Tény, hogy legjobb semiseriái, majd utolsó eszterházai kísérlete, a dramma eroico (az Armida) után Haydn 1783-ban felhagyott az operaírással, és ettől kezdve hét esztendőn át lélekben már nem az Esterházyak muzsikusa volt, hanem karmesteri teendőit ugyan még ellátva zeneszerzői termésével a rezidencián túli világnak, exportra dolgozott. Dalai, szonátái és részben kvartettjei, szimfóniái bécsi fogadtatásáról voltak személyes tapasztalatai, és ezek segítették abban, hogy egyik-másik műfajban alkalmazkodjék a műkedvelők játszotta zene realitásaihoz. Kiadóinak zöme azonban Bécstől távol működött: angliai, franciaországi, hollandiai és egyéb nyugat-európai sikereiről viszont csupán híradásokat hallott; esetleg fülébe jutott egyik-másik pályatársának fitymáló-irigy megjegyzése. Mivel a részleteket nem ismerte, nem tudhatta, mi arat nagyobb sikert, mi szerényebbet, így nem volt mit szériában gyártania. Számos, az európai zenei centrumokban működő tehetséges kortársával szemben Haydnt nem fenyegette az a veszély, hogy a közönség kiszolgálója lesz, és művészete ellaposodik. Egészen az 1780-as évek végéig meg-megújuló erőfeszítéseket tett, hogy mindig valami még tökéletesebbel, eredetibbel jelenjék meg távoli, imaginárius közönsége előtt. Így válhatott az instrumentális műfajokban az európai zenei ízlés első számú meghatározójává. Amikor azután hatvanéves fejjel útra kelt Londonba, a lényeget illetően már csak apróbb korrekciókra volt szükség. Az öreg korában őt faggató (egyébként szavahihető) életrajzírónak, Georg August von Griesingernek, nyilvánvalóan az Esterházy kapcsolat leginspirálóbb éveire emlékezve, maga Haydn mondta az azóta sokat idézett passzust: Hercegem valamennyi munkámmal elégedett volt, tetszést arattam, egy zenekar vezetőjeként kísérletezhettem, megfigyelhettem, mi erősíti és gyengíti a hatást, vagyis javíthattam, kiegészíthettem, húzhattam, kockáztathattam; a világtól elzártan éltem, közelemben senki sem akadt, aki önmagamban megingathatott és gyötörhetett volna, így eredetinek kellett lennem [ so mußte ich original werden]. 7 A modern kutatás persze mindenben kétkedik. Ezt a Haydn-idézetet, benne az original szóhasználatot Elain Sisman, az egyik legjobb mai amerikai Haydnkutató, körültekintő analízisében (Haydn, Shakespeare, and the Rules of Originality) kapcsolatba hozta azzal a korabeli, Youngon alapuló esztétikai diskurzussal, amellyel Angliában Haydnnak is találkoznia kellett. 8 Lehetséges, hogy a so mußte ich original werden önvallomás nem azt fejezi ki, hogy maga Haydn mit gondolt kismartoni, eszterházai éveiben, hanem hogy túl 65. évén, immár világlátottan, a Schöpfung és a Jahreszeiten szerzőjeként visszatekintve miben látta korai munkáinak erényeit. Ám ha a terminust illetően lehet is igazság Sisman érvelésében (az Originalität kifejezés az es években nem tartozott az ausztriai zenész zsargonhoz), zeneileg az eredetiség, a mértékkel alkalmazott újszerűség és meglepetés valóban kulcsszavak az eszterházai évek Haydn-zenéjéhez. Hadd soroljak fel három olyan stiláris jelenséget, amelyek inkább közvetve, mint közvetlenül eredendően a kismartoni és eszterházai izoláltsággal, a kifinomult ízlésű kenyéradó gazdával, mint új zenéi első bírálójával lehetnek összefüggésben, amelyek azonban végleg beépültek Haydn ars poeticájába. 1. A Haydn-zene kompaktabb, ütemszámra is rövidebb, kevesebb szó szerinti ismétlést tartalmazó, végső soron a maga korában nehezebb hallgatnivaló volt, mint jelentős pályatársainak hasonló műfajú zenéje. A zenei folyamat egymást követő lépéseinek eseménysűrűsége nála igen magas; muzsikája akciógazdag a Mozarttal való összevetés ezt kiválóan példázza. Komoly műfajokban írt darabjainak zöme nem passzív hallgatóságnak szól, hanem a darabot mintegy testközelből figyelő intelligens, zenei dolgokban járatos connaisseur-öknek ez a tipikus Eszterházaszindróma. Ugyanakkor Haydn nagymestere volt annak, hogy az egyre pontosabban megismert kottavásárló képességeire-korlátjaira szabja a műsorozatokat. Ebben a tekintetben billentyűs muzsikája az udvari szonáta, kamaraszonáta, műkedvelő szonáta, hölgyszonáta, koncertszonáta altípusokkal a műfaj egyik leginvenciózusabb fejezete Az egyes zenei tételformáknak Haydnnál rangsora, kvázi szociológiai konnotációja van. Az intellektuálisan legmagasabb rendű forma a szonátaformájú nyitótétel (legfeljebb különleges variációval helyettesíthető). 10 A szonátaformájú lassú és zárótétel tipi- 151

155 kus profi muzsikus terep. Ezzel szemben a rendkívül invenciózusan kidolgozott variációs tételformák, a lassú tételt vagy finálét helyettesítő menüettek tipikus felhasználási területe a műkedvelőknek írt zene Bizonyos műfajokban Haydn egyenesen meglepő módon ügyelt az ideális egyensúlyra, anélkül, hogy számmisztikába bonyolódott volna. Bámulatos, ahogyan az op. 20-as és op. 33-as vonósnégyesekben (Hob. III:31 36, 1772, ill. Hob. III:37 42, 1781) a belső tételek sorrendjét variálta, hogy tudniillik a régebbi típus szerint a nyitótételt előbb a menüett, majd a lassú, vagy az új modell szerint előbb a lassú, majd a menüett kövesse-e, s hogy ennek mi a következménye a lassú tétel hangnemére és ütemfajtájára, illetve a finálé tempójára vonatkozóan. 12 Egy másik példa: billentyűs szonátáinak szonátaformájú nyitótételeiben a három formarész (expozíció, kidolgozás, rekapituláció) hosszarányainak hat kombinációja közül Haydnnál a második legfrekventáltabb az egyenlő hosszú expozíció-rekapituláció, ütemre azonos hosszakkal. 13 Ami egyáltalán nem természetes, ugyanis a két formarész feladata nagyon is különböző; ütemszámuk azonossága csak itt elcsípek, amott hozzáadok révén, vagy különleges arányérzéknek köszönhetően jöhet létre. Pszichológus volna a megmondhatója, vajon egy természete szerint pedáns művészemberben kialakíthatott-e ilyen reflexeket az a rutin, hogy munkába menet nap-nap után szembetalálkozott a kismartoni vagy az eszterházai kastéllyal, amelyeknek kivált Eszterházának tökéletes szimmetriáját akkor is érzékeljük, ha oldalról érkezünk, éppen nem szimmetriatengelyén lépkedünk, vagy akár csupán ablakán tekintünk ki. 14 Nem zárnám ki annak lehetőségét, hogy egy bizonyos korszakában Haydn zenei arányérzékére mindez hatással lehetett. Inkább a kutatási tennivalók rovatában megemlítek két fehér foltot, amelyeknél gyanítjuk ugyan Eszterháza kulcsszerepét, de a zene funkcionális felhasználásáról eddig semmit nem tudtunk dokumentálni és 1773 között, ezek Haydn legzseniálisabb Esterházy-szimfóniáinak évei, Haydn legalább tíz kiváló, részben kísérletező szellemű billentyűs szonátát írt (közéjük tartozik a sok évvel később kiadott c-moll és g-moll szonáta, Hob. III:20, 44), amelyeknek legfeljebb egyik funkciója lehetett, ha a hercegi család tagjainak hangszertanítását szolgálták, bár még erre sincs adat. Vajon maga Haydn játszott-e szonátáiból a kastélyban, s ha igen, milyen alkalmakkor? Miklós hercegnek ismernie kellett Kapellmeistere csembalószonátáit, hiszen 1774-ben a bécsi Kurzböck nyomdában kiadatott, neki dedikált hat Haydn csembalószonáta címlapján debütált, mint a zene patrónusa. 15 Vagyis neki köszönhetjük-e, hogy Haydn kedvet kapott a szonátaírásra? A következő évtized szonátái mindenesetre már nem a rezidenciának, hanem a polgári műkedvelőknek készültek Még nagyobb horderejű a vonósnégyes-komponálás megindulása sok évvel a korai kvartett-divertimentók írása után között, három év leforgása alatt három kvartett opusz, tizennyolc mű (op. 9, 17 op. 17, op. 20, Hob. III:19 24, 25 30, 31 36) készült el párját ritkító intenzitású szellemi munkával. Ez Haydnnál elképzelhetetlen az új műfaj folyamatos tesztelése nélkül. Mindez viszont még egybeesik a barytontriók írásának utolsó éveivel (1772-ben, az op. 20-as Nap kvartettek évében még készültek baryton triók). Mármost melyik abszurd helyzetet képzeljük el: azt-e, hogy Haydn megpróbálta eltitkolni hercege előtt a sokkal igényesebb új kamarazenei műfajt? Mindenképpen kitudódhatott, ha valahol a Muzsikaházban kamarazene szeánszokat tartottak. Vagy az oly igényes Miklós herceg meghallgatta az elokvens stílusú új quadrókat, azután nyugodtan leült zeneszerzőjével barytontriózni? És ez két-három éven át folyt volna? Van a kérdésnek egy másik, a stílus szempontjából fontos vetülete. A Haydnkutatás eddig abból indult ki, hogy az op. 9-es első igazi vonósnégyesek meglehetősen nehéz és mutatós prímhegedűszólama bizonyára Luigi Tomasininak, a hercegi Banda koncertmesterének készült, aminél egyelőre nincs jobb teória. Ám ha Eszterházán legalizálódott a kvartettezés, feltehetően itt is maga Haydn ült a prímhegedű szólamához, mint tette szimfóniáinak előadásakor. Ez megmagyarázná az op. 17 és az op. 20 teljesen más koncepciójú, nem technikailag nehéz, hanem zeneileg és a kottázásban innovatív prímhegedűszólamát. A no táció olyan érdekességeire gondolok, mint például az op. 20-as f-moll kvartett kezdetének végtelen legato ötlete. 18 * Végezetül, visszakanyarodva a bevezető példapárhoz: a londoni tapasztalatoknak mégis csak volt egy olyan hozadéka, amely az életmű utolsó esztendeinek termését éppen a közönségkapcsolat szempontjából merőben új alapokra helyezte. A monumentális angliai Händel oratórium-előadások ihletésére született Schöpfung és a Jahreszeiten megírásával, de tulajdonképpen a hat késői misét és az utolsó vonósnégyeseket is ide kell sorolnunk, Haydn kitalálta azt az Universalsprachét, amely nem a hallgatók egyik vagy másik rétegének szól, hanem mindenkinek kinekkinek módjával. Nagy energiát fektetett abba, hogy ezeknek a késői kompozícióknak több szinten legyen üzenete. Először is legyen felemelő és frappírozó a mű a hangversenyre akár először betévedő polgár számára is. Másodszor, gyönyörködtesse viszonylag könnyen felfedezhető zenei utalásokkal azokat, akik mögé látnak a homlokzatnak, értik a szövegutalásokat, ismerik a muzsika műfaji tradícióit. És harmadszor, ha lehetséges, mindezeken felül legyen külön üzenete Haydn zenész céhtársainak, akik egy új mű partitúráját zeneszerzési dolgozatként olvassák, érzé- 152

156 kenyen figyelve a tanult stílus jelenlétének jegyeire éppúgy, mint a mesterségbeli nóvumokra. 19 A késői Haydn-stílus a romantika évszázadát is viszonylag jól átvészelte. Az eszterházai termés legeredetibb, nehezebb figyelni valót jelentő kompozícióiról, például az 1770-es évek eleji szimfóniákról azonban csak ma kezdjük elhinni ha a fertődi Esterházy-kastély zenetermében, korhű hangszereken a legjobb specialisták játsszák, hogy semmiben nem maradnak el a londoni szimfóniáktól. Csak mások. Jegyzetek 1 A billentyűs szonáták között különösen nevezetes eset az Auenbrugger sorozat két, lényegében azonos témára írt és formájában is hasonló szerkesztésű darabja (a cisz-moll szonáta Hob. XVI:36 II. tétele, illetve a G-dúr szonáta Hob. XVI:39 I. tétele). Haydn fontosnak tartotta külön Avertissement keretében kijelenteni: A szerző szándékosan élt ezzel a rokonsággal, hogy éppen azon mutassa be a feldolgozás különböző lehetőségeit, lásd Somfai László: Joseph Haydn zongoraszonátái. Budapest, 1979, 145., Részletesebben: Somfai, László: An Introduction to the Study of Haydn s String Quartet Autographs. In: Christoph Wolff ed.: The String Quartets of Haydn, Mozart, and Beethoven. Studies of the Autograph Manuscripts. Cambridge, Mass. 1980, Uo Részletesebben: Somfai, László: The London Revision of Haydn s Instrumental Style. In: Edward Olleson ed.: Proceedings of the Royal Musical Association. Vol. 100 ( ), 1975, , az Esz-dúr és a C-dúr tételek összehasonlítása: , ill. Uő: Opus-Planung und Neuerung bei Haydn. Studia Musicologica, 22 (1980), A témát több oldalról megvilágítja: Somfai, László: Haydn at the Esterházy Court. In: Neal Zaslaw ed.: The Classical Era. From the 1740s to the end of the 18th century. (Man and Music Series.) London, 1989, Somfai László: Haydn, az operaszerző. Magánvélemény. Muzsika, 50 (2007), 3. sz Georg August Griesinger: Biographische Notizen über Joseph Haydn. Leipzig, 1810; fakszimile kiadása: Leipzig, Magyarul idézi: Somfai László: Joseph Haydn élete képekben és dokumentumokban. Budapest, 1977, Sisman, Elain: Haydn, Shakespeare, and the Rules of Originality. In: Sisman, Elain ed.: Haydn and His World. Princeton, NJ, 1997, Részletesebben: Somfai 1979 i. m Uo Uo Somfai, László: Vom Barock zu Klassik. Umgestalung der Proportionen und des Gleichgewichts in zyklischen Werken Joseph Haydns. In: Joseph Haydn und seine Zeit. Hg. Mraz, Gerda. Eisenstadt, 1972, , Somfai 1979 i. m. 236., Somfai, László: Haydn s Eszterháza: The Influence of Architecture in Music. New Hungarian Quarterly, 23 (1982), no. 87, A Haydn nevével jegyzett ajánlás: Altezza Serenissima! / Frà le rare insigni, ed assai note qualità, che adornano l Altezza Vostra Serenissima, si contano anche il possesso intiero della Musica tutta, non già del Violino, e del Baritono, che suona squisitamente ed al pari d ogni Professore più esperto; Questa cognizione dunque, e la bontà, con laquale l Altezza Vostra Serenissima hà saputo fin ora riguardare i miei fedeli servigi, e compatire ancora le miei composizioni, mi fanno ardito di dedicare al sovragrande suo merito questo picciol parto del mio talento; Degnisi perciò Vostra Altezza Serenissima s accoglierlo con la solita sua Magnanimità, per sempre più incorragir e meritarmi anche l alto suo patrocinio, a cui umilmente mi raccomando, nell atto stesso che con profondissimo ossequio m inchino. / Di Vra Alza Serma / Umilmo Devmo Ossegmo Servo / Giuseppe Haydn. 16 Ez alól csak a Maria Hermenegild Liechtenstein hercegnőnek Esterházy II. Miklóssal kötendő esküvőjére komponált három szonáta kivétel (az ún. Bossler szonáták, Hob. XVI:40 42; a sorozat a speyeri Bossler kiadónál jelent meg 1785 februárjában). 17 Autográfja nem maradt fenn. A Haydn-kutatás óvatosan 1769/70-re datálja az opuszt; a valószínű keletkezési dátum Somfai László: Kottakép és műalkotás: Alapkutatás és alkalmazott kutatás a zenetudományban. (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián.) Budapest, 1999, Korábban részletesen vizsgáltam két kései kvartett nyitótételének esetét. Az egyik a Kaiserquartett (Hob. III:77) első tételének narratívja, amely az 1. ütem G E F D C anagramma motívumából vezethető le (Gott, erhalte, Franz den Kaiser [Caesar]). A másik a Quintenquartett (Hob. III:76) első tételében testet öltő zeneszerzési esszé, amelynek első számú ihletőjét Albrechtsberger zeneszerzés tankönyvében (Gründliche Anweisung zur Composition) fedeztem fel. Összefoglalva: Somfai, László: Learned Style in Two Late String Quartet Movements of Haydn. Studia Musicologica, 28 (1986), ; a tanulmány két részének magyar változatai: Haydn in tempore belli vonósnégyese. Muzsika 25 (1982), 9. sz. 1 6.; Notáció és játékstílusok: A Quinten quartett nyitótételének eredetisége. In: Péteri Judit szerk.: Régi Zene 2. Budapest, 1987, Az elemzés egyes részleteit lehet kétkedve fogadni, de aligha vonható kétségbe a lényeg, hogy tudniillik Haydn ezekben a tételeiben rendkívül kifinomult és intellektuális üzeneteket kódolt. Szokása szerint tette mindezt gondos kottázással, úgy, hogy ha a négy játékos maradéktalanul végrehajtja a szerzői utasításokat, előadásuk akkor is eljuttatja a hallgatóhoz a többszintes üzenetet, ha ők maguk az üzenet jelentős összetevőit egyáltalán nem értik. 153

157 László Somfai Joseph Haydn und sein Publikum Joseph Haydns Streichquartett in Es-Dur aus dem Zyklus Op. 64., wie auch sein Quartett in C-Dur aus der darauf folgenden Serie Op (siehe Notenbeispiel) bearbeiten dieselbe musikalische Grundidee auf zweierlei Weise: Das erste schrieb Haydn im Herbst 1790, in den Wochen nach dem Tode des Fürsten Nikolaus I. Esterházy, des Prachtliebenden, im Bewusstsein, dass er mit den neuen Streichquartetten in London debütieren wird. Das zweite komponierte er , zwischen zwei Reisen nach England, in Kenntnis der Londoner Gewohnheiten, dass da in öffentlichen Konzerten von gemischtem (Sinfonie, Concerto, Arie anführendem) Programm auch Quartette gespielt werden. Die erste Fassung war an die aus der Ferne imaginierten englischen Kammermusikhörer adressiert, die zweite an das mittlerweile vertraute, reale Londoner Publikum. In Haydns Oeuvre finden sich parallel laufende und wechselnde Stile, unterschiedliche Verbindungen zwischen Komponist und Publikum in größerer Anzahl, als bei seinen Zeitgenossen. Die Originalität und unerschöpfliche Mannigfaltigkeit seiner Musik unterscheidet sich markant von der der Zeitgenossen, sie darf in einer bestimmenden Periode seines Lebens, bei der Gestaltung des eigenen Stils im Zusammenhang mit dem auserlesenen Geschmack des prachtliebenden Fürsten Esterházy gestanden haben. Er sollte mit seiner Musik in Eisenstadt und Eszterháza immer etwas Neues sagen oder mindestens die bereits bewährten Formeln anders, interessanter vortragen, da sich der Fürst und seine Gäste an die früheren Stücken erinnert haben (mögen). Wie er in seinen Lebenserinnerungen überaus glaubhaft schildert: Mein Fürst war mit allen meinen Arbeiten zufrieden, ich erhielt Beyfall, ich konnte als Chef eines Orchesters Versuche machen, [ ] so mußte ich original werden. Der Beitrag nachdem er die lokale und Exportorientierung der Kompositionsgattungen in Eisenstadt und Eszterháza überschaut hat beschreibt unter den von der Esterházyschen Umgebung geprägten spezifischen musikalischen Merkmalen die folgenden: (1) Die im Vergleich zu Mozart knappen, konzentrierten, markant an ein bestimmtes Publikum adressierten Stilvarianten (zum Beispiel unter den Klaviersonaten die Typen wie höfische Sonate, Kammersonate, Sonate für Liebhaber, Damensonate, Konzertsonate); (2) die gleichsam soziale Konnotiertheit der einzelnen musikalischen Formen (Sonatenform, Variationen als Eröffnungssatz, den langsamen Satz ersetzendes Menuett u.s.w.); (3) signifikantes Gleichgewicht der Proportionen (zum Beispiel in der Satzreihenfolge der zwei inneren Sätze in den viersätzigen Streichquartetten Op. 20 und Op. 30 und deren Folgen auf die Ton- und Taktart, wie auch das Tempo des Finales; oder die Fälle der gleichmäßigen Länge von Sonatenexposition- und Reprise). Die Motivation der zwischen 1766 und 1773 geschriebenen, mindestens zehn experimentierfreudigen Klaviersonaten, oder die mögliche Funktion der in den Jahren geschriebenen drei mit den für den Fürsten komponierten Baryton Trios gleichzeitig, aber anspruchsvoller verfassten Quartettserien (Op. 9, 17, 20) im Musizieren der Esterházys, benötigt weitere Forschung. Die Frage kann allerdings unter einem neuen, bezüglich des Stils wichtigen Aspekt betrachtet werden: die Haydn-Forschung ist bisher davon ausgegangen, dass der ziemlich schwierige und attraktive Primgeigenstimme der ersten wahren Streichquartette Op. 9 für Luigi Tomasini, den Konzertmeister der fürstlichen Banda geschrieben worden sei. Wenn aber in Eszterháza das Quartettspiel legalisiert wurde, mag Haydn selbst an der Primgeigenstimme gesessen haben, wie er bei der Aufführung seiner Sinfonien getan hat. Dadurch könnte nach Op. 9 und 17 die völlig andere, technisch nicht schwierige, aber musikalisch und in der Notation innovative Konzeption der Primgeigenstimme der Werke Op. 20 erklärt werden. (deutscher Text von Orsolya Bubryák) 154

158 Malina János Az Armida díszletei Eszterházán Első lépések az eszterházi színpadtechnika terra incognitáján Staud Géza és Dávid Ferenc útravalójával Georg Feder és Günter Thomas a Haydn-Studien hatodik kötetében 1 több olyan dokumentum szövegét tette közzé a fraknói Esterházy-levéltárból, amelyek eszterházi operaprodukciók jelmezeire (és a velük gyakran együtt kezelt kellékekre) vonatkozóan tartalmaznak információt. A közölt három dokumentum közül kettő a második operaház idejéből származó részletes költségvetés, ún. Überschlag, az 1781-ben bemutatott La fedeltà premiata utólagos és az 1784-ben bemutatott Armida előzetes jelmez-költségvetése. Az Armida pazar előadásra utaló és terjedelmes költségvetése ismételten felbukkant a szakirodalomban, sőt Staud Géza fakszimilében közölte is a dokumentumot. 2 Mindazonáltal szinte érthetetlen, hogy az eszterházi operaelőadások vizuális vonatkozásairól oly nagy bőséggel fennmaradt adatok annyira parlagon hevertek, hogy például az 1776-tól 1790-ig működő esz terházi operaüzem időszakából tudomásom szerint mind a mai napig csak e két opera jelmezköltségvetését vizsgálták meg közelebbről. Ebben szerepet játszhatott természetesen a hercegi levéltár hosszú ideig tartó rendezetlensége, és az ott található anyagokhoz való hozzájutás nehézsége is. Hárich János levéltárosságára jellemző volt, hogy a külső kéréseknek nem csupán lassan tett eleget, de az eredeti okmányoknak sem az eredetijét, sem a jelzetét nem adta ki, és a felhasználónak, adott esetben a Haydn-kutatás valamely kiválóságának, egy ellenőrizhetetlen pontosságú Hárich-transzkripcióval kellett megelégednie. Az Esterházy-archívummal kapcsolatos (fél)homályt mi sem jellemzi jobban, mint hogy Georg Feder és Günter Thomas, akik immár a nyitottabb és már fénymásolatokat a rendelkezésükre bocsátó Csatay levéltárosnak mondanak köszönetet publikácójukban, következetesen kismartoni levéltárról tesznek említést, a 80-as évek végén ők tehát még csak nem is hallottak arról, hogy a hercegi gazdasági levéltár immár negyedik évszázada a fraknói várban található. Az Armida jelmezköltségvetésének a címlap és a záradék nélkül hét oldalt kitevő, gondos kézirata mintegy 4400 más, zenei vonatkozású Esterházy-okirattal együtt az Acta Musicalia (a továbbiakban röviden: AM) elnevezésű különgyűjteménybe került, amely a második világháború óta (a sokkal kisebb és a prózai színielőadásokkal kapcsolatos dokumentumokat magába foglaló Acta Theatraliával együtt) az Országos Széchényi Könyvtárban található, száma AM Az AM anyagát Hárich a múlt század húszas-harmincas éveiben hosszabb időn át, részletekben szállította át Budára; szemmel láthatólag mindig azt, amit az általa a maga teljességében és részleteiben át nem látott archívum különböző részeiben kutakodva fontosnak, érdekesnek érzett. Az AM összeállítása így tulajdonképpen egy hosszú ideig tartó improvizációsorozat volt, azzal az eredménnyel, hogy a) az AM sok alapvető dokumentumot tartalmaz, de semmilyen tekintetben nem tarthat igényt következetességre vagy teljességre; és b) a sorszámozás teljesen esetleges, sem időrendi, sem tartalmi szempontokhoz nincs köze. A fentiek ismeretében mindenképpen figyelemre méltó, hogy az AM következő sorszámát, a 3986-osat ugyanennek az operának a mintegy két hónappal korábbi díszletköltségvetése, Überschlag -ja viseli (1 2. kép). Az eszterházi operaüzem időszakából ha eltekintünk is a második operaház építésével kapcsolatos iratanyagtól tucatjával maradtak fenn a díszletekkel, illetve a színpadtechnikával kapcsolatos dokumentumok. Ezeket eddig még a jelmezekre vonatkozó adatokhoz képest is lanyha érdeklődés övezte, mégpedig nem csupán az 1776-ban kezdődő operai fénykor, hanem a korábbi évek tekintetében is. Szerepet játszhatott ebben az a körülmény is, hogy jóllehet a díszletköltségvetések közül az Armidáé az 155

159 1. kép Költségvetés Joseph Haydn Armida című operája 1784-es eszterházi bemutatójának díszleteihez, A félbehajtott lap kívülről, azaz az irat első és negyedik oldala Esterházy I. Miklós herceg eredeti aláírásával (OSzK) egyik legrészletesebb és leginformatívabb, de magányosan áll az AM-ban és ráadásul nem is könnyen olvasható dokumentum, mert szálkás, rendkívül egyéni írással jegyezték le. Igaz, valakit nagyon érdekelhetett ez a dokumentum, mert az OSzK-ból mintegy két évtizeddel ezelőtt eltűnt, s csak egy nem elég finom felbontású, meglehetősen karcos mikrofilm áll belőle rendelkezésre. Nem csoda hát, hogy 2009 nyarán Frak nón, az ún. Secretariats-Protocoll 1783-as köteteit fotózva szinte elállt a lélegzetem, amikor egy különösen rendezett és jól olvasható táblázatot közelebbről megnézve kiderült, hogy az éppen az Armida díszletköltségvetése (3. kép). Elvileg persze ebben nem volt semmi meglepő: már Feder és Thomas is két forrás: az AM-beli példány és a Csataytól kapott Secretariats- Protocoll-fénymásolat alapján publikálták a jelmezköltségvetést. E cikk kézirata már készen állt, amikor az OSzK-ban az AM egyik 19. századi dokumentumába behajtva előkerült a díszletköltségvetés lappangó eredetije. Ezért jó minőségű fotót közölhetek róla, s ami még fontosabb, a Secretariats-Protocoll alapján elkészített átiratot összevethettem az eredeti Überschlag szövegével. A több tucatnyi eltérés túlnyomó részét sem a kiejtést, sem a jelentést nem befolyásoló, helyesírási különbségek (kisbetű-nagybetű, egybe- vagy különírás stb.) teszik ki. Az olvashatóság érdekében ezekre az apró eltérésekre az alábbi transzkripcióban nem utalok, a többi esetben azonban szögletes zárójelben, Ü. megjelöléssel közlöm az eredeti változat írásmódját, illetve egy-két esetben a másoláskor kifelejtett szót vagy szavakat. Az átirat azonban alapvetően továbbra is a Secretariats-Protocollban talált változatot tartalmazza. No de tulajdonképp mi is az a Secretariats-Pro to coll, és hogyan kerültem én a fraknói levéltárba? A szálak Dávid Ferenchez vezetnek ban létrejött egy Belgiumban bejegyzett nemzetközi alapítvány, az International Opera Foundation Eszterháza (IOFE), amely az eszterházi operaház újjáépítésének hosszú távú célja előtt igyekszik egyengetni az utat. Feri alapító tagja ennek a szervezetnek, és noha azóta inkább tiszteletbeli tagként funkcionál, látásmódja, műveltsége és a tőle származó konkrét információk döntő módon határozzák meg az Alapítvány tevékenységének tartalmát. 156

160 2. kép Költségvetés Joseph Haydn Armida című operája 1784-es eszterházi bemutatójának díszleteihez, A félbehajtott lap belső oldala (OSzK) Feri 2007-ben lepett meg minket azzal a jó hírrel, hogy a második eszterházi operaház színpadáról, amelyről a városi legenda, vagy ha úgy tetszik, a mainstream szakmai vélemény bizonnyal az Eszterházáról ben Pozsonyban kiadott Beschreibung e tekintetben semmitmondó metszetei nyomán úgy tartotta, hogy semmilyen részletes információ nem maradt róla, tehát hogy a második színpad műszaki paraméterei jól kirajzolódnak a fraknói levéltári dokumentumokból. Az alapítvány különböző országokból összesereglett tagjai még azon a nyáron meglátogatták őt a fraknói levéltárban, és kézbe vehettek néhány ilyen iratot. Hogy azonban voltaképpen milyen dokumentumokról van szó, azt csak azok után értettem meg magam is, hogy 2009 tavaszán megállapodtunk: Feri átadja nekünk a színpadtechnikával kapcsolatban eddig gyűjtött információit és átiratait, s ezzel a témával a jövőben az IOFE foglalkozik tovább, míg ő a szorosan vett építéstörténetre koncentrál. A továbbiakban is megosztunk viszont egymással mindenfajta forrásanyagot. Így töltöttem el 2009-ben három-négy hetet a fraknói levéltárban, ebből a legizgalmasabb kettőt Dávid Ferenc (és Fatsar Kristóf professzor) inspiráló társaságában. Az ő jóvoltából vált világossá számomra, hogy az 1779 közepe és 1790 ősze azaz Fényes Miklós herceg halála közt eltelt időben minden olyan eszterházi esemény, amelynek gazdasági vonatkozásai vannak (és hát minek ne volnának gazdasági vonatkozásai?), elsődlegesen három nagy iratanyagban követhető nyomon, kivételesen szerencsés helyzetbe hozva azt, aki például Haydn opera-karmesteri tevékenységét, utolsó eszterházi évtizedét vagy éppen a második eszterházi operaház gépészeti működését kutatja. (Hogy aztán mennyifajta más iratanyag jöhet még szóba, arról most nincs tér beszélni.) Feritől megtanultam és különös, hogy a Haydn-szakirodalomból ez a voltaképp egyszerű rendszer ugyanúgy nem bontakozik ki világosan, mint az, hogy hol is van tulajdonképpen a hercegi levéltár, hogy az Eszterházán és környékén végzett tevékenységet, az ott felhasznált anyagokat elsődlegesen bár a legkevésbé sem kizárólag az 1763-ban alapított Bau Cassa Süttör (vagy Eszterházer Bau Cassa) fizette ki. Hogy mit fizetnek ki, vagyis milyen tevékenységeket és beru- 157

161 3. lap A költségvetésnek a herceg által jóváhagyott másolata, Részlet (EPA) házásokat finanszíroznak, arról egy a herceg elnökletével rendszeresen összeülő bizottság, Commission határozott, amelynek üléseiről Secretariats-Protocoll néven készítettek emlékeztetőt. Maga a Secretariats- Proto coll, a maga nagyalakú, mintegy százoldalas köteteivel (melyek évenkénti száma a döntések számától függően igen különböző lehetett) viszont voltaképp nem más, mint másolatok gyűjteménye: azoké a költségvetéssel ellátott, Überschlagnak vagy Specificationnak nevezett előterjesztéseké, amelyeket egy-egy terület felelőse a mi esetünkben általában Travaglia díszlettervező vagy Porta intendáns állított össze, és jóváhagyás esetén a Commission ülésén maga a herceg látott el aláírásával, esetleg rövid vörös farkat íratva a dokumentum végére, mely a szükséges takarékosságra és hasonlókra intett. Az Überschlag és a Secretariats-Protocoll-beli bejegyzés vagy Resolution (ezeket az egyszerűség kedvéért sokszor ugyancsak Commissionnak nevezik) között a főszövegben általában kevés és többnyire lényegtelen (főleg a helyesírással és a rövidítésekkel kapcsolatos) különbség van; ezek a dokumentumok így lényegében kétszer vannak leírva, ami kétszeres esélyt adott fennmaradásukra. Nem beszélve arról a hallatlan kényelemről, hogy ahol és amikor a két dokumentum valamelyike nehezen olvasható, a másik referenciaként szogál a megfejtéshez. Van azután még egy harmadik, az első kettővel szorosan összefüggő anyag is: a Commissionban meghatározott munkákról szóló és az ott meghatározott összegre kiállított számlaanyag, amely adott esetben az előterjesztésben meg nem található műszaki részletekre is fényt vethet. Mindezek a kincsek a Bau Cassa Süttör elnevezésű fundusban találhatók, az előterjesztések és a számlák szálas anyagként; utóbbiak ha nem is minden évben a munka helye, illetve természete szerint rubrikákba sorolva; a Secretariats- Protocollok pedig külön sorban. Az előterjesztések és különösen a számlák azonban nem maradtak fenn teljes számban. A Secretariats-Protocollok viszont csak 1783-ig bezárólag maradtak Fraknón; az 1784-től ig terjedő kötetek viszont a családi (nem gazdasági) levéltárral együtt Magyarországra sodródtak, és az 1940-es évek óta az Országos Levéltárban találhatók. További bonyodalom, hogy az 1786-os kötet hiányzik (ha létezett), és 1787-től már nem minden határozat szerepel a Secretariats-Protocollban, s a meglévőket sem sorszámuk szerint írták be. 3 A fentieket talán nem ártott előbocsátani ahhoz, hogy az olvasó számára világos legyen, pontosan mi is az a dokumentum, amelynek az alábbiakban betűhű átiratát közöljük. Az Armida díszletigényeire vonatkozó előterjesztés másolata az 1783-as Secretariats- Protocoll 2. füzetében található, 105-ös (az adott évre vonatkozó) sorszám alatt (3. kép és függelék). 158

162 Az alábbiakban már csak szaktudás hiányában, de terjedelmi okokból sem vállalkozhatom a dokumentum beható tartalmi elemzésére. Ez az egy díszletköltségvetés különben is csak a hasonló dokumentumok teljességével együtt értékelhető majd véglegesen. Segítséget szeretnék azonban nyújtani az alapvető eligazodásban, abban a reményben, hogy ez a minta is revelatív hatású lehet amint azt bizonyára Staud Géza is remélte 1982-ben. A nagyalakú kötetben hat oldalt elfoglaló dokumentum a cím után két táblázatból és a záró megjegyzésekből áll. Az első, öt oldalt kitevő táblázat a felvonásonként, illetve azon belül pozíciószámonként felsorolt feladatokhoz tartozó számokat közöl: a megépítendő objektumok méretét, illetve anyagigényét. A második táblázat mindezeknek a költségét összegzi. Figyelemre méltó sajátosság amellyel a beterjesztésekben léptennyomon találkozhatunk, hogy az alapjavaslat kvázi zöldmezős beruházással kalkulál, azaz azt tekinti át, mit kellene megépíteni az előadáshoz akkor, ha nem állnának rendelkezésre meglévő, felhasználható díszletek; majd pedig utólag levonja a készletek felhasználásával elérhető megtakarítást. Ezt a módszert követi mindkét táblázat; lehetséges, hogy a herceg ezt a fajta munkamódszert azért várta el adminisztrációjától, hogy rákényszerítse őket minden lehetséges takarékossági lehetőség átgondolására. A terjedelmes főtáblázat átírását helykímélés céljából kissé rövidítve közlöm. Először külön felsorolom a táblázat fejlécéből az egyes oszlopok tartalmának megnevezését szögletes zárójelbe tett sorszámokkal ellátva. Magában a táblázatban már csak ezek az általam adott sorszámok szerepelnek. A megnevezések felsorolásában szerepelnek, a táblázatból azonban kihagytam azokat az oszlopokat, amelyek mindvégig üresek, azaz nem tartalmaznak számadatokat. A fejléc első két oszlopa a díszletelemek, pontosabban a hozzájuk szükséges lenvászonborítás méretét adja meg lábban. (Ez a munka természeténél fogva ráhagyást tartalmaz, hiszen a vászon túl kell hogy nyúljon a fakeret peremén. A nagyméretű oldalkuliszszákra [Dallar, sőt Dallár, az olasz telariból; a hivatalos Flügel név csak nagy ritkán bukkan fel egyes iratokban], így 21 4 lábas méretet kapunk, szemben a kereteket készítő asztalosnak 18 3½ lábat előíró 1781-es 226-os számú Commissionnal.) Ezt néhány egyedi tétel követi, majd sorban a különféle szükséges faanyagok, vasáruk és kötélfélék oszlopai. A faés vasáruk között kakukktojásként helyezkedik el az esztergályosmunkák oszlopa, ez azonban mindvégig üresen marad. Figyelemre méltó rendszeretetre utal, hogy a határozat leírója szükségesnek látja lejegyezni, hogy a beérkező számlák az évi 16. rubrikában ( Opera Aufwand ) keresendők, ezzel természetesen a mai kutató dolgát is megkönnyíti. Előterjesztésünk (sem eredetiben, sem a Secre tariats-protocollban) nem tartalmaz mértékegységeket az első két oszlop Schuh -jától eltekintve. Ezt a hiányt pótolja azonban több másik hasonló, korábbi dokumentum, pl. az Orlando Paladino 1782-ből származó díszletköltségvetése, ahol a különben teljesen azonos fejléc oszloponként megadja a mértékegységet: a cérna esetében a fontot (Pfund; rövidítése: tt), a kötélneműek esetében az ölet (Klafter), a fa- és vasáruk esetében a darabot (Stück), a fennmaradó tételekre pedig a könyököt (Elle). Ilyen részletes, az összes színt és anyagfajtát felölelő díszletköltségvetést pillanatnyilag hatot ismerek, de esetleg kerülhet még elő ilyen a Bau Cassa Süttör eddig még nem vizsgált részeiből. Ezek a következő operákkal kapcsolatosak (zárójelben a bemutató éve és hónapja): Orlando Paladino (1782. december), Giulio Sabino (1783. május), Armida (1784. február), La Didone abbandonata (1784. július), illetve Montezuma (1785. június). Az Armida az eszterházi operaszerző Haydn hatytyúdala. Kézenfekvő, hogy a darab komponálásakor Haydn ennek tudatában volt, és könnyen lehet, hogy saját ambícióját is kielégítette, hogy egy különlegesen látványos produkcióval búcsúzik szerzőként az operaszínpadtól. (Utolsó, Londonban komponált, talán nem is befejezett operáját életében végül nem mutatták be.) Nem kevesebb, mint négy teljes új oldalkulissza-készletre volt szükség (trónterem, hegyvidék, kert, viharos táj), több esetben háttérfüggönnyel, illetve szabadon elhelyezett díszletelemekkel (érdekes, hogy egyetlen szuffita előállítása sem merül fel). Az erdő-szín készen rendelkezésre állt, és a királyi dolgozószoba elkészítését az 1783-as 56. Commission szerencsére már elrendelte. Mint már utaltunk rá, a dokumentum azután javaslatot tesz az imént kalkulált díszletek bizonyos részeinek meglévő díszletek felhasználásával, illetve átalakításával, átfestésével történő helyettesítésére, több mint 50%-os megtakarítást eredményezve, noha a későbbi 140. számú kiegészítő határozat (Nachtrag), amelyre a margón utalás történik, arról szól, hogy az erdődíszlet készen átvenni kívánt kulisszáit mégis újonnan kell legyártani. A részletes díszletkalkulációk megjelenése együtt járt az előadásokon közreműködő díszletmunkások számának jelentős emelkedésével. Míg 1781 előtt 2-4 munkásra volt szükség az operák előadásához, az új operaházat megnyitó La fedeltà premiata esetében már hat személyre volt szükség, az Orlando Paladino mindjárt kilenc, a többi felsorolt opera pedig nyolc díszletmunkást igényelt. Ezek az előadások esz terházi viszonylatban a statisztéria nagysága szempontjából is szuperprodukcióknak számítottak. Az Ar mi dá hoz 38 statiszta közreműködésére volt szükség; a pálmát azonban a Montezuma viszi el kereken 50 statisztával. 159

163 Végül néhány megjegyzés az átírás egy-két speciális kérdésével kapcsolatban. A lendületes, kissé lecsúszott l betűhöz hasonló rövidítésjelet ponttal oldottam föl; néha ez utolsó kiírt l betűként is funkcionál, ez esetben azt is kiírtam. A krajcár rövidítésében is egyszerűen pontot írtam ( x. ), ahogy ez néha egyébként az eredetiben is előfordul. A gulden/forint rövidítésére az ƒ jelet használom. A kézírásos fraktúra jellegéből adódik, hogy bizonyos betűk esetében igen nehéz megkülönböztetni a kis- és nagybetűket; itt tehát némileg önkényes döntésekre is rákényszerültem. Hallgatólagosan feloldottam az -en szóvég egyszerű rövidítését, valamint a fölé húzott vízszintes vonással írt betűkettőzéseket. Egy helyen fekete téglalappal írtam át a befirkálással történt törlést. Az áttekinthetőség kedvéért elhagytam továbbá a forrásban a lap alján szereplő átvitel-sorokat. * Zárásképpen talán már csak annak a magyarázatával tartozom, hogy a címben miért idéztem fel Dávid Ferencén kívül Staud Géza személyét is. Nos, nemcsak azért, mert korát jócskán messze megelőzve hívta fel a figyelmet az eszterházi operajátszás vizuális oldalát bemutató források jelentőségére, hanem mert Dávid Feri olyan nagy tisztelettel szokott beszélni néhai kiváló színháztörténészünk rendkívüli műveltségéről, sokoldalúságáról és szerénységéről. Jómagam Staud Gézát nem ismerhettem; ha azonban megpróbálom elképzelni, mindig Feri alakja jelenik meg előttem. Függelék Díszletköltségvetés az Armida eszterházi bemutatójához (EPA, Secretariats-Protocoll, 1783, 2. füzet, 105. szám) [A margón:] No. 105./v[ide] Comm. :140. [Lejjebb:] Travaglio Überschlag Der zur neuen opera seria: Armida erforderlichen, und neu zu verfertigenden Decora(ti)onen. Esterhaz [Ü.: den] 6en Aug [A táblázat fejléce a következő:] Werck Schuh Höhe oder Länge [1] Breite [2] Leinwand 5/4 breit und der 10en Theil zum Einschlag [3] Gaaß [4] Zwirn [5] Zwirnbändl [6] Silber, oder Gold Tock [7] Pappendeckel [8] Holzwerck Banckladen [9] Instrument Laden [10] Syringer Laden [11] Ziegellatten [12] Schindellatten [13] Drächsler Arbeit [14] Eisengattungen Eisen [később: Eisene] Ringel [15] d o mit Schraufen [16] Eisene Klebl [17] Taschenbändl [18] Bohrer [19] Ramnägl [20] Latten nägl [21] Schindel nägl [22] Sailer Arbeit Sail [23] Terminschnüre [24] Zugschnüre [25] Spagatt. [később: Spagat] [26] Werck Schuh Holzwerck Eisengattungen Überschlags Posit. 1º 2º Benannt. [1] [2] [3] [5] [8] [10] [12] [13] [15] [16] [17] [20] [21] [22] Beym ersten Act Zu einen Königl. Audienzsal mit einen [Ü.: einem] practicablen Thron welcher auf Türk[.] Bau Art solle vorgestellet werden, wozu also erforderlich 1º ein Rompiment von groster [Ü.: gröster] Gattung ¼ Prospect von groster [Ü.: gröster] Gattung ¼

164 ¼ Dallar 3º 10 9 detto 101¼ Ein practicabl [Ü.: practicable] forchterliches [Ü.: förchterliches] Gebürg wodurch man die Aussicht von der Föstung Armida hat, mithin dazu nöthig 4º 1. prospect v[on] grosser Gattung ¼ Dallar ¼ { 13 detto 146¼ grosses Freystuck º 6 { 5. detto Ein königl. Cabinet welches aber 7º nach der heürigen Co(mmissi)on 64. allschon in arbeit ist Beym 2 ten Act. Ein Garten, so aber von vorräthigen 8º Deco[rati]onen beygezohen werden wird zu einem Canpement [Campement?] ist erforderlich 1. Prospect von groster [Ü.: gröster] Gattung wozu zu mehrerer 9º dauerhaftigkeit aber die Latten gedoppelt angesezt, die Nägl hingegen nur einfach ¼ Dállár ¼ { 13 detto 146¼ Auf 4. Freystucke kann die hohe [Ü.: höhe] und breite dermahlen nicht 11. bestimmet werden, auf alle 4. Stücke aber wird zum gewissen Ertrag ausgesezet º 14º { Beym 3 en Act Item ein Wald welcher von vorräthigen Decorationen beygezohen wird Dann noch zu einen förchterlich finsteren Wald nebst 6. Baumen [Ü.: Bäumen], von welch in gleichen sich durch Verwandlung eine Nymphe zeigen wird; In [új oldal] der Mitte aber ein grosser Baum, allwo die Armida verborgen und hiernächst noch un verschiedene versezte Baume erscheinen werden folgsam also Zum grossen Baum in Form eines Repiments, dessen höhe, und Breite aber zur Erfordernus von darinnen nicht eigent. zu bestimmen ist, weilen hievon [Ü.: hiervon] verschiedene grosse Stucke [Ü.: Stücke] auszuschneiden können [?], dahero hier nur auf Leinwand angetragen wird Für die 6. Baume, oder Frey Stüke, welche zusammen fallen, ist gleichfals keine sichern Bestimmung zu machen, doch aber wird für 1 derley ange- Leinwand 5 pr. 6 tragen 5 detto.... Ellen zu 15. x. 7. 5½ { { 161

165 Sofort auf die 4. kleine Baume, als Frey Stücke zu jeglichen 5. Ellen aus [??] Leinwand, zwischen grösser, 15. und kleineren nebst etwelchen Pappendeckl [Ü.: Pappendekeln], welche aber obigen Antrag schon genohmen werden 20. Hierauf wird das Theater in einer Geschwindigkeit verfinstert, und kommt ein grosses Donner Wetter zum Vorschein, nach welchen [Ü.: welchem] sich das Theater in ein schöne Witterung verwandlet [Ü.: verwandeln wird], dahero hierzu kleiner Prospect nöthig ¼. ¼ Dallar ¼ { 15 detto 168¾ Dann eine Gegend, worauf Armida mit fürrichen [Ü.: feurigen] Drachen 18. erscheinen wird, wozu gleichfalls nöthig 1. Prospect v[on] gröster Gattung ¼ Item ist nothwendig eine Machine so den Wagen der Armida vorstellet, nach einen [Ü.: einem] von Wien hieher gekommenen Machin 19. Modelle deren material, und Macherlohns Unkosten aber nicht eigentl. auszuzeigen, doch aber der Ertrag davon pr 24.ƒ einmahlen über steigen wird Sum[m]a einer neüerlichen Erfordernuß 1539¾. 1 2/ Wann aber hierzu von vorräthigen Decorationen beygezohen werden darf, als nembl. [nämlich] In [Ü.: Zu?] den 1 n Act. Pos: 1.2. & 3. das Chine. Zim[m]er mit 6. Dallar, und 1. Prospect von der opera Orlando Palladino so könnte das angetragene Rupiment, welches aus lezt gesagten Prospect gemacht werden wird, abfallen mit [új oldal] 116. ¼ ¼ und für Dallar pr 1. Stuck 6 Stuck und widerumen für 5. dº 56¼ Wie auch für Posit. 4. ein Prosp. von groser Gattung von Fedelta Premiata 116 ¼ Dann Pos: 5. Ein Dallar 11¼ dº 13. d o 14 St. d o 146¼ Nicht minder Pos: 6. Ein grosser Frey Stük dº 3. dº { { { o 4 St. d Wie auch zu dem [Ü.: den] 2 en Act. von Julius Sabinus der Prospect Pos: ¼ Zu den 3 en Act widerum 1. Prospect von der grösten Gattung Pos. 18 a welcher von den [Ü.: dem] Wiener Prospect nur zu übermahlen 133 ¼ Summa des Abfalls Solchemnach wäre also nur noch eigentl. Nöthig 760¾ 2/

166 Item kommet anzu wercken, daß anstatt 4. Syringer Laden jederzeit ein bey. [Ü.: bayr.] Tafelladen, und über [Ü.: dises (?) auch nur derselbe Antrag ezek a szavak a Secretariats- Protocollból kimaradtak] auf nägl ohne über steigender Summa des Geld preises bey die leztern statt die ersteren [?] Syringer Laden gebraucht werden kann. Die Bis Posit. 14. angetragene 30. Ellen Leinwand, welche in der Total Summa mit einbegriffren, können nicht a 10. x. sondern Pr. Ellen zu 15. x. gebraucht werden. * A terv beárazása külön táblázatban történik. Überschlags Posit. Material Antrag Vollständiger und über abzug der Vorrathigen Decora [ti]onen Vorbeschreibene Materialien bestehen neml. Geld Betrag und über abzug Vollständiger der Vorräthigen Decorationen f x f x ¾ Leinwand, und zwar 1509¾ Ellen a 10. x / dann 30. d o a 15 x /4. 2 /4. Zwirn a 1.ƒ 12 x Pappendeckel a 6 x Instrument Laden a 9 x Ziegl Latten a 4. x Schindl Latten a 3½ x Eisen Ringl [Ü.: Eiserne Ringel] a 2. x d o mit Schraufen a 5. x Eisene Klebl a 3. x Ram nägl, das a 45. x Latten nägl das a 2. ƒ Schindl nägl a 51. x ½ Machin Wagen Summa Rubr. 16. opern Aufwand Pietro Travaglio mp. Da wegen Verringerung der allzu grossen Auslaagen von überflüssig vorhandenen Decorationen viele Theile also beygezohen werden, daß jedennoch die daselbst berührte 3. Haupt opern gleichwollen ohne geringsten Mangel aufgeführt werden können so könnte hiernach für die annoch nöthige Erfordernus auf obige zwey hundert Vier Gulden 50x. jenes von der fürstl. Bau Cassa zu bezallen bewilliget seyn, welches, durch bey bringende Auszügel [Ü.: Auszügeln] weder die Gattungen, noch Preyse übersteigen wird. Esterhaz den 7 en Aug. [Ü.: August.] 1783 I. A. v Klein mp. Vorbemercktermassen ratificiret Nicolaus Fürst Esterhazy mp. Jegyzetek 1 Feder, Georg Thomas, Günter: Dokumente zur Ausstattung von Lo speziale, L infedeltà delusa, La fedeltà premiata, Armida und anderen Opern Haydns. Haydn-Studien, Bd. VI., Heft 2. (November 1988), Staud, Géza: Haydns,Armida oder die unerschlossenenen Quellen der Theaterforschung. Maske und Kothurn. Internationale Beiträge zur Theaterwissenschaft, 28 (1982), E cikk nem születhetett volna meg az Esterházy-vagyont kezelő Esterházy Betriebe GmbH.-nak a fraknói levéltárat kutathatóvá tevő nagyvonalú és bátor lépése, illetve a levéltárat vezető dr. Gottfried Holzschuh-nak a figyelmes és sokoldalú segítsége, kollegialitása nélkül. Örömmel mondok köszönetet továbbá az OSzK Zeneműtára vezetőjének, dr. Mikusi Balázsnak és munkatársainak is az ideális feltételekért, amelyeket a kutatók számára biztosítanak. 163

167 János Malina Die Bühnendekoration von Haydns Armida zu Eszterháza Erste Schritte auf einer terra incognita Im Eszterházy-Hausarchiv, das bis in die1920er Jahre in seiner vollen Gänze zu Forchtenstein lag, ist eine bedeutende Anzahl von aufschlussreichen Dokumenten erhalten, die die visuelle Erscheinung der Aufführungen, die im zweiten Opernhaus zu Eszterháza von 1781 bis 1790 verwendeten Kostüme und Requisiten sowie die Bühnentechnik und die Szenerien besser beleuchten können. Ein kleiner, aber desto wichtigerer Teil dieses Archivmaterials gelangte in der ersten Hälfte des 20. Jahrhunderts nach Budapest und wird heute in der Széchényi-Nationalbibliothek, bzw. im Ungarischen Staatsarchiv aufbewahrt. Andere wichtige Dokumente sind in Überschrift im Vermächtnis des fürstlichen Archivars János Hárich in der Bibliothek der Gesellschaft der Musikfreunde in Wien zu finden. Die Dokumente beleuchten die unterschiedlichsten technischen Aspekte der Aufführungen, und zwar nicht nur einmalig, sondern wiederkehrend: Eine und dieselbe Frage wurde mit dem Fortschreiten der Vorbereitungen wieder und wieder berührt. Deswegen ist es besonders wichtig, diese räumlich zerstreuten Dokumente als zusammenhängendes Ganzes zu behandeln und sie miteinander zu vergleichen. Diesen Dokumenten wurde bisher relativ wenig Aufmerksamkeit gewidmet. In den 1980er Jahren haben Georg Feder und Günter Thomas einige Kostenaufschläge für Opernkostüme veröffentlicht, und in seinem Aufsatz von 1982 wies Géza Staud auf erhaltene Kostenverrechnungen hin, die die Kostüme und die Szenerie der Armida betreffen. Der Autor, den Ferenc Dávid in das Thema und konkret ins Archiv der Esterházy Privatstiftung auf Burg Forchtenstein eingeführt hat, veröffentlicht in diesem Aufsatz den Kostenvoranschlag der prunkhaften Szenerie von Haydns Armida zum ersten Mal, und zwar nach je einem Dokument aus Forchtenstein bzw. Budapest. (deutscher Text von Péter Ujvári) 164

168 Szentesi Edit Eszterháza 18. századi leírásai 2004-ben Dávid Ferenc megkért, hogy az elektronikus közlés előtt nézzem át Eszterháza 18. századi leírásait a Főúri Magyarország a 18. században című honlap számára. 1 Az átiratok korrigálásából, a szövegek összeolvasásából és némi utánanézésből adódtak tanulságok a művek szerzőiről, keletkezési körülményeiről, kiadásairól és nyelvi változatairól, és további írások is kerültek az addigiakhoz. Úgy volt, hogy a következő évben kiegészítjük a szövegkorpuszt, és kis bevezetőket írok minden darabhoz, de a program nem folytatódott. 2 Ebből a szempontból talán jobb is így, mert Karl Gottlieb Windisch levelezésének időközben megjelent kiadása alaposan fölforgatta azt, amit az egykorú Eszterháza-irodalom legfontosabb műveinek némelyikéről gondolni volt szokás. Az annak idején tervezett kopfokból most tanulmány lett, így az egyes művek nem szigorú időrendben, hanem kicsit csoportosítva követik egymást. A függelékben itt csak azok a szövegek, illetve szövegváltozatok olvashatók, amelyek sem a honlapon nem szerepelnek, sem más szabad hozzáférésű internetes elérhetőségük nincs jelenleg. 3 A bemutatott írások túlnyomó részét már keletkezésük idején kinyomtatták, ámbár a legkülönbözőbb fajta kiadványokban (vaskos könyv és vékony füzetke; napisajtóban megjelent helyszíni tudósítás és kulturális hetilapban közölt tárcacikk egyaránt akad közöttük); és műfajukat tekintve is rendkívül sokfélék az alkalmi költeménytől az útirajzon, a felvilágosodott lektűrön és a pamfleten át a lexikonszócikkig és traktátusig. Ezek mind eleve a nyilvánosság számára készültek. Kiegészíti őket néhány olyan naplófeljegyzés, amelyet csak utóbb rendeztek sajtó alá, de csak akkor, ha egy kívülálló vetette papírra benyomásait, még ha csupán a maga számára is. Így az itt tárgyalt szövegekben az a közös, hogy nem jogi vagy gazdasági természetű iratok, s nem is az Eszterházán élők magánjellegű vagy családi feljegyzései és levelei. A címben szereplő leírások szó tehát csupán azt jelenti, hogy a tárgyalt szövegek a kastélyegyüttes egykorú fogadtatásáról tanúskodnak, illetve e fogadtatás előkészítésének és befolyásolásának egy politológus ezt ma talán úgy mondaná: Eszterháza tematizálásának szándéka hívta életre őket. Csupán reménykedhetünk abban, hogy a bécsi és pozsonyi lapokban megjelent fontosabb írásokról a zene-, illetve színháztörténeti kutatás hivatkozásainak jóvoltából a művészettörténetírás is tud; az én gyűjtésem sem terjedt ki az egykorú sajtó rendszeres átnézésére. Véleményformálás hercegi megbízásra? Brosúrák a nagy ünnepségekről Rohan herceg látogatása 1772-ben: Az eszter-házi vígasságok (és Zorn de Bulach) Louis René Édouard de Rohan-Guéménée herceg ( ), nagybátyja, a strasbourgi hercegérsek segédpüspöke és számos más rang, hivatal és méltóság viselője, 1772 januárjában érkezett Bécsbe, és 1774-ig volt XV. Lajos francia király követe a császárvárosban. Fényes kíséretet, saját zenekart tartott és egyik pompás ünnepséget rendezte a másik után; nem diplomataként jeleskedett, inkább a társas életben túlságosan is: Mária Terézia rosszallását vonta magára, és amint XVI. Lajos trónra került, Marie Antoinette hazarendeltette. Pár évvel később strasbourgi hercegérsek és bíboros lett, és utóbb a század egyik legnagyobb botrányának főszereplője (A királyné nyaklánca). A magyar arisztokraták közül előbb gróf Esterházy Ferenc kancellárnál vendégeskedett 1772 májusában Cseklészen (Lanschitz, ma: Bernolákovo, Szlovákia); majd Esterházy Miklós hercegnél Eszterházán július 12. és 16. között. Rohan herceg és az őt személyesen kísérő Esterházy herceg naplementekor érkezett Eszterházára. Az este és a következő négy nap eseményeit számlálja elő szigorú időrendben Bessenyei György (1746/ ) Az eszter-házi vígasságok című költeménye. 4 A herceg gárdája fogadta és kísérte a vendégeket a kastélyhoz. Ott Carl Wahr német prózai társulata egy egykorú divatos francia szerző IV. Henrik vadászatáról szóló darabját játszotta, majd a Paris ítélete című balett következett: Jean-Georges Noverre ( ) koreográfiáját a bécsi udvari társulat adta 165

169 elő. 5 A vacsora után tűzijáték volt a kertben. A következő napokon három nagy vadászat, kerti séták, hangversenyek és színielőadások, kivilágítások és tűzijátékok váltakoztak, s minden este álarcosbállal fejeződött be. Az utolsó előtti napon a vacsora után a park kivilágított tisztásán a herceg Bessenyei szerint kétezer alattvalója népünnepélyt mutatott be a vendégeknek. Bessenyei kis kötetében Rohan herceg eszterházai vendégeskedésének leírását követi még egy költemény: a Delfén, amely Marguerite Delphin baletttáncosnőnek állít emléket. Jean-Georges Noverre társulatának ünnepelt fiatal művésznője ugyanis az eszterházai előadáson meghűlt, és néhány nap múlva meghalt. Bessenyei 1765-től szolgált Bécsben a magyar királyi testőrgárdánál, amelynek parancsnoka Esterházy Miklós volt. Az eszter-házi vígasságokat neki ajánlotta a magát Gárda Hadnagy -ként aláíró szerző, s a mű a Bessenyei-szakirodalom szerint 6 a herceg költségén jelent meg Bécsben, még 1772-ben. 7 Az Eszterházáról szóló első nyomtatvány magyar nyelvű vers tehát, amelynek születése körül maga a herceg bábáskodott. A miértre Bessenyeinek a költeményt bevezető Túdósítás -a ad kendőzetlen választ: Esterházy Miklóst már ekkoriban sokak vádolták azzal, hogy értelmetlenül és mértéktelenül szórja a pénzt. Ezzel szemben Bessenyei kifejti, hogy a herceg teremtette pompa Magyarországot szolgálja: Párizst és Londont látott külföldieket kellett az álmélkodásig elkápráztatnia ahhoz, hogy hazánk jó hírét, tisztességét vigyék a nagyvilágba: Mind Királyunk, mind Nemzetünk ditsösége kívánta, hogy Eszter-háza magát tsudává tegye ; s erre az országban Eszterháza a legalkalmasabb melly minden részben, valamelly kis Királyságot mutat. A költemény elején A Magyar tisztesség szárnyas alakja repül Esterházy Miklóshoz, hogy megkérje, hívja meg magához Rohan herceget; míg a befejező részben a költő elégedetten nyugtázza: Igy bosszúlta magát a Magyar tisztesség; / Tsudálván pompáját, a Bétsi fényesség., aminek híre Bécsig s Párizsig röpül. A bevezetés szerint Bessenyei nemes honfitársaival óhajtotta saját nyelvükön közölni az ünnepségek leírását, saját társadalmi rétegéből, a magyar köznemességből kerültek ki tehát a herceg költekezésén háborgó sokak, akiket magyar verssel volt szükséges meggyőzni. A programnak a parasztok népünnepélye (őket Bessenyei barbárokként ábrázolja: lármáznak, ordítoznak, fél juhokat hordanak a szájukban és vedelnek), valamint tokaji bor felszolgálása adott magyar jelleget. A Haza dicsősége emelésének eszköze tehát nem sajátosságok (legfeljebb kuriózumok) felmutatása volt, hanem annak bebizonyítása, hogy a legjobb társaság ugyanazt kaphatja ugyanolyan színvonalon Magyarországon is, mint Párizsban vagy Bécsben. Az eszter-házi vígasságok igen akkurátus a kronológiában, de nem célja a topográfiai pontosság; épületek, berendezés és hasonlók leírására nem is törekszik, és a helyszínek egyszerű megjelölésére sem igen vannak szavai. A kastély szót ismeri és a vár szinonimájaként használja (ahogyan a kor minden magyar nyelvű írása, lévén egyik a castellum magyarosított formája, a másik magyar fordítása). Az épületnek csupán egy nagy szobájáról beszél, ahonnan azután a vendégek Ki-jönnek rakással egy nagy folyosóra, amely a kertre nyílik. Máshol aranyas szobák említődnek ezek alatt valószínűleg az emeleti díszterek értendők. 14-én a délelőtti kerti séta után a vendégeket végigvezették a kastélyon, erről szerzőnknek mindössze ennyi mondanivalója van: Végre a szép sereg, a várnak meg-indúl, / S szorgalmatossággal minden szobát fel-dúl. / Valamit lehetett nézni, azt meg-látták; / Hol a vár szépséget, kintsével tsudálták. A kert és az erdő részei, illetve az ezekben álló épületek pedig végképp nem nyernek annál pontosabb elhelyezést vagy jellemzést, hogy egy nagy ház ; egy nyári ház ; egy szép ház. * Rohan herceg követi kíséretében érkezett Bécsbe Antoine-Joseph Zorn de Bulach ( ) elzászi nemes, lovassági tiszt, a strasbourgi hercegérsek vadászmestere, aki negyvenöt éves korában ezredesi rangban szerelt le, és azután birtokain gazdálkodott. Bécsi éveiről feljegyzéseket készített, amelyeket a családi levéltárból adott ki dédunokája 1901-ben. 8 A művet Kont Ignác ismertette, és közölte belőle az 1772-es eszterházai látogatásról és ünnepségekről szóló szövegrészt az Eszterháza-kutatás innen ismeri. 9 Zorn de Bulach már eszterházai látogatásukat megelőzően, 1772 márciusában és áprilisában is tett egy utazást Magyarországon: Rohan herceg nélkül járta be a Duna mentét Pozsonytól le egészen Zimonyig, a temesi bánságot és Szlavóniát májusában részt vett azon a kerti ünnepségen, amelyet gróf Esterházy Ferenc kancellár adott Rohan herceg tiszteletére Cseklészen, és az év októberének végén a herceg nélkül vaddisznóvadászaton is volt Esterházy Miklós hercegnél Kismartonban júniusában a győri vásárt nézte meg Rohan herceggel együtt; feljegyzéseiben a Délvidék katonai és gazdasági állapotain túl ez utóbbiról számolt be a legrészletesebben. Zorn de Bulach tárgyilagos hangvételű, feszes fogalmazású, informatív feljegyzései pontos képet adnak arról, mi az, amit egy tapasztalt, jó szemű, elfogulatlan udvari ember jellemzőnek, illetve sajátosnak talált Eszterházán. Írt a herceg százötven tagú saját gárdájáról, színtársulatáról, harminc zenészéről és lovairól, illetve méneséről. Tetszik neki a cour d honneur a szökőkúttal, kevés szóval felvázolja a kastély és a kert beosztását. Jónak nevezi a lakosztályok elrendezését; leghosszabban a sala terrenánál időzik, említve ennek aranyozott és színes virágfüzéreit és két grotta kialakí- 166

170 tású medencéjét; leginkább pedig az emeleti nagy szalont és előterét dicséri: uralkodóhoz méltónak nevezi ezeket. Az ünnepségek közül a népünnepélyről emlékezik meg részletesebben a többit, a tűzijátékokat, kivilágításokat, álarcosbálokat épphogy csak felsorolja, és teljesen más hangvételben, mint Bessenyei: ő nem látta barbárnak a herceg népét. Mária Terézia látogatása 1773-ban: a Relation (és Khevenhüller-Metsch herceg) Mária Terézia 1773 szeptemberének elején töltött két napot Eszterházán. Az uralkodói látogatás eseményeiről legrészletesebben egy 16 oldalas nyomtatvány számol be, amely Bécsben jelent meg Relation des fêtes données à sa Majesté L Imperatrice par S. A. M gr le Prince d Esterhazy Dans son Château d Esterhaz Le 1 r & 2 e 7 bre 1773 (azaz: Beszámoló azokról az ünnepségekről, amelyeket Ő Főméltósága Esterházy herceg Ő Felségének a Császárnénak adott eszterházai kastélyában szeptember 1-én és 2-án ) címen. 11 A műben előbb a helyszín rövid leírása olvasható, amely a kastély épületénél is jobban dicséri a terület fekvését, az épületegyüttes elrendezésének átgondoltságát és mindenekelőtt a kerteket. Azután a királyi látogatás eseménytörténetét ismerteti: a királynő harmincfős kísérete, valamint Albert szász-tescheni herceg, Magyarország helytartója és felesége, Mária Krisztina főhercegnő már augusztus 31-én megérkeztek Eszterházára Pozsonyból. Másnap Esterházy herceg Sopronig ment a királynő elé, aki gyermekei közül Miksa, Mária Anna (azaz Marianna) és Erzsébet főhercegek társaságában vállalkozott az útra. Fél 11- kor értek a kastélyhoz, a királynő saját lakosztályába visszavonulva ebédelt, míg a legelőkelőbb vendégek a sala terrenában, amelynek megnevezése a Relationban mindig a lenti szalon (le salon d enbas), szemben a fenti vagy nagy szalonnal (azaz a díszteremmel). Délután sétálni indultak a kertbe, előbb gyalog, majd Esterházy herceg maga hajtotta a királynő kocsiját, őket követte a többi kocsi és lovas. A kerti épületek közül a Nap és Diana templomát és a remeteséget látták, végül az Operaháznál szálltak ki. Az előadás (Haydn: L infedeltà delusája) után 12 kínai jelmezbál kezdődött a kivilágított kínai táncteremben, ezt a királynő elégedettsége jeleként mintegy másfél órán át szemlélte. Majd visszavonult, maga vacsorázott és lefeküdt, míg kísérete ismét a sala terrenában vacsorázott, onnan visszatért a táncterembe és hajnalig bálozott. Másnap a királynő nyilvánosan ebédelt az emeleti nagy szalonban pompásan megterített asztalnál 13 zenehallgatás közben. Ezután kerti séta, majd bábszínházi előadás következett. Utóbbi volt az igazi meglepetés, mert a szerző szerint soha senki nem gondolta, hogy a báb szó jelenthet bármi olyasmit, ami figyelemre vagy érdeklődésre lenne méltó, de Esterházy herceg bebizonyította ennek ellenkezőjét. Itt következik a bábszínház grotta jellegű kialakításának leghoszszabb és legpontosabb egykorú leírása, 14 s azután az előadás hosszú, áradó dicsérete: ismét Haydn zenéjéé, a Philemon és Baucis bábszínházi adaptációjáé; és különösen a színpadképeké a színpadi függönytől a záróképig: az eszterházai park perspektivikus nézetéig ( a leggazdagabb s egyszersmind a legtermészetesebb nézőpontból ábrázolva ), sőt az átdíszletezések lebonyolításának módjáig. Az előadást kiegészítette egy Mária Teréziának hódoló kép: antik templom fölött dicsfényben jelent meg a trófeától övezett Habsburg-címer, és a Hírnév alakja sietett megkoronázására az Igazságosság, a Bölcsesség és a Kegyelem kíséretében. A jelenéshez a magyar ruhába öltöztetett bábok térdelve zengtek dicsőítő kórust. A Preßburger Zeitung szeptember 11-éről, Pozsonyból keltezett tudósítást hozott az uralkodói látogatásról, 15 amelyet teljes terjedelmében és szó szerint utánközölt (!) a Wienerisches Diarium. 16 Ennek szerzője már a királynő érkezését megelőző este ott volt Eszterházán említi, hogy Mária Krisztina és Albert herceg az uralkodónői látogatás előestéjén egy séta után német prózai színházi előadást néztek meg. Pár szóban összefoglalta a következő két nap programját, hosszan írt viszont a bábelőadásról, 17 és az egyes színpadképekről is sokkal részletesebben szól, mint a Relation, a záróképet pedig kicsit másképpen adja vissza. Szerinte a Habsburg-címert a Dicsőség, a Kegyelem, az Igazságosság és a Bátorság vették körbe; az Isteni Gondviselés óvta pajzsával, az Idő ölelte át, és a harsonázó Hírnév repülve érkezett, hogy megkoronázza. A díszruhájában és a Hazaszeretet, az Alázatosság, a Szorgalom és a Hűség alakjaitól kísérve fellépő magyar nemzet ( ungarische Nation ) letérdelt a Habsburg-címer előtt. Jupiter temploma eltűnt, és helyette jelent meg az eszterházai kert kivilágított középső részének képe, a kar is magyarokká alakult és elzengte a dicshimnuszt, ami alatt Fortuna egyik kezével a császári címerre támaszkodott, a másikkal pedig bőségszaruja tartalmát öntötte a magyarokra. Ekkor lesüllyedt az újonnan épült színház hátsó fala, láthatóvá vált a kivilágított kert és kezdetét vette a tűzijáték. Az utolsó mondatban leírtak már csak azért sem voltak lehetségesek, mert fekvése okán a bábszínház hátsó falának eltűnése esetén sem nyílhatott kilátás a kert kivilágított középső részére. Mária Terézia az előadás után a sala terrenában vacsorázott, majd megnézte a parkban előadott tűzijátékot, amelynek fő jelenetében Magyarország címere fölött jelent meg az uralkodónőt dicsőítő betűcsoport. Ezután a herceg a park egy másik kivilágított részébe, az ovális térre vezette a királynőt. Itt hátulról átvilágított képeket, pl. Van Dyck (Vandeik)-festményeket mutattak be. Szer- 167

171 zőnk nyomatékosan megjegyzi, hogy ez a kivilágítás teljesen új módja, amely korábban ismeretlen volt. Erre a népünnepély következett. Másnap délelőtt a herceg elkísérte távozó vendégeit előbb Sopronig, ahol így szerzőnk mivel a városnak évszázadok óta nem volt alkalma uralkodóját látni, diadalíveket emeltek tiszteletére, és a város kapujában ünnepélyesen fogadták, hat kosárban nyújtva át neki az évszak legszebb gyümölcseit. Ezután az Esterházy-palotához kísérték, ott megebédelt, majd a herceggel együtt továbbutazott Schönbrunnba. * A Relation dicsérő jelzői egyként jellemezhettek épületet, berendezést, kerti építményt és terítéket, valamint látványosságokat. Közöttük a jó, illetve a legjobb ízlésnek is megfelelő, a connoisseurök ízlését is kielégítő, ritkábban egyszerűen elegáns mellett meszsze leggyakoribb, mondhatni kulcsszó gyakoriságú a magnifique, illetve a magnificence-ból fakadó, magnificence-t lehellő. A fenséges, pompás, bőkezűségről tanúskodó, nagyszerű minősítés más szavakkal kifejezve is előfordul egyszer-egyszer (brillant, éclatant, d une très grande richesse), de a magnifiquenak a többihez képest többletjelentése volt, amióta az Arisztotelészt és Cicerót olvasó európai értelmiségiek megpróbálták pontosabban körülírni az ideális építtetők feladatait, s egyszersmind megpróbálták kivonni őket az esztelen költekezés és fényűzés, a luxuria bűnébe esés vádja alól: a magnificentia (a fortitudo kardinális erényének részeként) azt jelentette, hogy a dicsért mű típusában, előképválasztásában és még részleteinek kidolgozásában is illő, azaz a legmagasabb fokon felel meg a megbízó társadalmi státusának és ebből fakadó kötelezettségeinek. 18 Ugyanezt a jelzőt alkalmazta magánjellegű feljegyzéseiben Zorn de Bulach, akitől egy értelmező hozzáfűzést is kapunk, amikor az emeleti nagy szalon uralkodóhoz méltó nagyszerűségéről beszél ( de la dernière magnificence, digne d un souverain ; illetve másodszor: de la plus grande magnificence ); s nagyon hasonlóan fejezete ki magát Johann Josef Khevenhüller-Metsch herceg ( ) a német szinonimákkal és az óvatosan pontos szinte királyi értelmező hozzáfűzéssel. Mert Mária Terézia főudvarmestere aprólékos, diáriumszerű naplói tanúsága szerint ugyanúgy negligálta amennyire lehetett Esterházy Miklóst, mint Rohan herceget, s ha nem lehetett, ugyanazzal a száraz tényszerűség mögül is elősejlő gyanakvó roszszallással figyelte kettejüket. Rohanról egy legalább félig jó szava akadt Pergolesi Stabat Materének bécsi előadatása okán, de ahhoz is rögtön hozzátette, hogy a koncerthez megbocsáthatatlan módon édességeket szolgáltak föl böjti időszakban. 19 Eszterházáról pedig Mária Terézia látogatása kapcsán amelyre ő nem kísérte el az uralkodónőt írt le egyetlen tartózkodó mondatot. Eszerint az újonnan épült pompás és szinte uralkodói kastélyban ( sehr prächtig und fast königliches Schloß ), a császárnő és gyermekei a legnagyszerűbb (herrlichste) vendéglátásban részesültek. 20 A bábjátékhoz illesztett zárókép mondanivalóját (a kegyes és igazságos uralkodó és az uralkodójához hű és hazaszerető magyar nemzet idillikus viszonyából fakad az áldásos bőség) a Relation szerzője a királynőt éltető parasztokról szólva fordította át Mária Terézia és Esterházy Miklós, illetve őseik és családjaik személyes viszonyára. Egy hosszú, lelkesült bekezdésben 21 a vendégeskedést a magnificentia fogalmának segítségével az 1741-es Életünket és vérünket - jelenet dimenzióiba emelte: a világ legelső (!) uralkodónőjének királysága legelső (!) nagyura (seigneur), akinek őseit nemzedékek óta fűzi megbonthatatlan kötelék a Habsburg-házhoz, az édes béke idején is felajánlotta örökölt rangja és kincsei adóját, és teljes megbízói zsenialitását (vagy egyszerűen pompáját?!) arra használta ( d éployant toute sa magnificence ), hogy hűsége bizonyítéka minél fényesebb legyen. Milyen ár lenne drága ennek a nagyúrnak uralkodója jóindulatának és elégedettségének nyilvános jeleiért, amelyeknek ez alkalomból megkülönböztetett kinyilvánítását nyerte el? S milyen boldogok azok a (fő)hercegek is e következő költői kérdésben már Mária Terézia gyermekeiről van szó, akik olyan alattvalókra számíthatnak, mint ő: olyanokra, akik készek minden alkalmat megragadni, hogy vagyonukat és vérüket ajánlják az egész Európa által csodált birodalom dicsőségének (gloire) emelésére? (Az utolsó mondatban szerzőnk az Életünket és vérünket! német formájának Gut und Blut francia fordításával operált: offrir l hommage de leur fortune & celui de leur sang, ezért ebben a kontextusban az utóbbi nyelveken az allúzió tökéletes, de magyarul visszaadhatatlan.) E sorok írója nem volt magyar köznemes, vajmi kevés érzékkel bírt közjogi szempontok iránt: a Magyar Királyság, a Német-római Császárság és a Habsburg Birodalom szinonimaként kavarognak az alárendelői mellékmondatok lelkesültségtől torlódó özönében. (Az ezáltal lévén szó nem német nyelvű megfogalmazásról meglehetősen kuszává vált francia szövegből készített kivonatom erősen rendezett; kérdés, hogy a művet terhelő ortográfiai és nyelvtani hibák tömegét a szerző vagy a nyomda gondatlanságának kell-e betudnunk.) Különös gondot fordított ellenben az udvari címek pontos használatára, ugyanakkor föltűnően hosszan és elismerően szól azokról az Esterházy szolgálatában működő elsőrangú tehetségekről, akik a herceg személyes rendelkezései szerint és vigyázó szemétől kísérve képesek voltak a jó ízlésnek e remekművét (ami alatt a rendezvények és tárgyi környezetük együttese értendő) előteremteni. Közülük 168

172 név szerint csupán Rabel urat, a tűzijátékok rendezőjét (artificier du Prince) említi, és Haydnt (Heyden), őt kétszer is, mint már európai ismertségű muzsikust, aki egyszersmind a herceg jó ízlésének megtestesült bizonyítéka. De ez is hozzátartozott a műfajhoz. Franciául rendre Relation (vagy: Description) des fêtes (vagy: de la fête) données (donnée) és az alkalom vagy az ünnepelt, a helyszín és a pontos dátum volt a címe a hasonló füzeteknek (ún. festival books 22 ), talán amióta ezen a címen jelent meg Jean de la Fontaine tollából annak az ünnepségnek a leírása, amelyet Nicolas Fouquet adott Vaux-le-Vicomte-ban 1661-ben, és amelyen a fiatal XIV. Lajos vendégeskedett anyjával, Ausztriai Annával együtt (Relation d une fête donnée à Vaux, 11. août 1661). Később a Napkirály saját, a holland tartományok és szövetségeseik elleni háborúk különböző eseményei alkalmából Versailles-ban rendezett ünnepségeiről is hasonló című beszámolót adott ki az udvari nyomda (Relation de la feste de Versailles. 18. Juillet 1668; Les divertissements de Versailles donnés par le roi à toute sa cour 4 18 août 1674 mindkettő André Félibien műve), ezeket metszetekkel is gazdagon illusztrálták. Utóbb a legkülönfélébb alkalmakra számtalan hasonló jelent meg, legközelebb például a korszak legnagyobb bécsi ünnepéről, amikor Mária Terézia kívánságára Marie Antoinette és a Dauphin házasságkötése alkalmából rendeztek álarcosbált és adtak büfét a Felső Belvedere kerti homlokzata elé épített ideiglenes bálteremben (Description de la Fête donnée le 17 Avril Au Palais du Belvedere par ordre de leurs Majestes Imperiales et Royale Apostolique). Maga Miklós herceg is készíttetett korábban már egy ilyet az 1764-es frankfurti koronázás alkalmából általa rendezett kivilágításról. 23 Ezek a füzetek általában leírják az ünnepségek helyszínét és díszleteit, megnevezik a szervezőket és az úgymond látványtervezőket (az udvari embereket és a művészeket egyaránt), azután felsorolják a résztvevőket, majd az ünnepi események ismertetése következik, különös tekintettel a színházi előadásokra. Dicséreteiket gyakran bontják ki a magnificentia fogalmából (minden olyan nagyszerű és szép, ahogyan az az ünnepséget adóhoz méltó). Az eszterházai látogatásról szóló Relation írója tehát a műfaj szabályait ismerő udvari ember lehetett; de az, ahogyan a magnificentia fogalmát Magyarországra és Esterházy Miklósra alkalmazta, teljesen egybevág azzal, amit a bábszínházi előadáshoz fűzött zárókép az allegória nyelvén mondott el (ott az utalás arra, hogy ki a magyar nemzet legméltóbb megtestesítője legalábbis itt és most, az eszterházai kert látképének formájában jelent meg hangtalanul, de hatásosan). Márpedig az utóbbit bizonyosan legalábbis jóváhagyta a herceg. A két éven belül született, egymástól független négy megfogalmazás mutatja, hogy a süttöri kastély Esterházy Miklós hercegi rangra emelkedése és a nagy építkezések megkezdése után egy évtizeddel elérte azt a célt és állapotot, amelyre Bessenyei szerint szánva volt: Esterházy herceg szinte királyi rangját reprezentálta európai nívón. A pompakifejtést a két publikus szöveg közül a magyar nyelvű vers hazafias tettként állította olvasói elé, de ezzel szinte párhuzamosan a franciául olvasóknak a lényegében nem különböző mondanivalót más hangsúlyokkal, a teljes művelt világ számára érthető fogalmi keretbe ágyazva adták elő talán szintén nem a herceg szándékától függetlenül. Esterházy Fényes Miklós állandó jelzőjének le Magnifique -ként való azonosítására (vö. Lorenzo il Magnifico) nincs támpont, de már a közvetlenül Mária Terézia előtt Eszterházán járt John Moore magát a herceg személyét jellemezte ezzel a szóval beszámolója első mondatában, mondván: ő Európa egyik legfényesebb alattvalója ( one of the most magnificent subjects in Europe, amit az egykorú német fordítás a prächtigste jelzővel adott vissza). Látogatók messzi idegenből Louis Dutens és a postajáratok rendje Louis Dutens ( ) Franciaországban született, de lévén protestáns, Londonban élő ékszerész nagybátyjához költözött, és utóbb több értekezést írt drágakövekről, éremgyűjteményekről, görög és föníciai pénzekről. Házitanítóskodás mellett tanult matematikát és számos nyelvet, köztük keletieket; lelkészként került a szárd udvarhoz delegált angol követ mellé Torinóba, ahol azután megszakításokkal több angol követ mellett volt ügyvivő az 1760-as és 1780-as évek között. Franciául írt, számos teológiai, illetve morálfilozófiai művet; költeményeket; egy kalauzt Angliában utazgató külföldieknek és végül egy önéletrajzot is; valamint múlhatatlan érdemeket szerezve ő rendezte sajtó alá Leibniz összegyűjtött műveit 1769-ben. Írásai közül a legtöbb kiadást megért a Párizsban (1774 novemberében kelt cenzori engedéllyel ellátva) először 1775-ben megjelent Itinéraire des routes les plus fréquentées, ou journal d un voyage aux villes principales de l Europe (azaz: Utazás a legforgalmasabb utakon, avagy Európa legfőbb városaiba ), amely alcíme szerint megadja az egyes postaállomások közötti távolságot angol mérföldben és az útszakasz megtételéhez szükséges időt, a városok népességének számát, látnivalóit és a fogadókat, valamint közli a szerte Európában használatos különböző mértékek, pénzek és árak összehasonlító táblázatait. 24 Egy igazi ősbédekkerről van tehát szó, amely Edinburghtól Londonon, Calais-n, Párizson és Franciaországon át Nápolyig; majd vissza Svájcon, a német területeken és Németalföldön keresztül vezeti az 169

173 utast mindössze 150 oldalon. A visszaúton, az Ulm Ausgburg München útszakasz után egy Linz Bécs Pozsony (Presbourg) Eszterháza (Esterhaz) Sopron (Edinburg) Kismarton (Eisenstadt) Bécs kitérő lehetőségéről is informál, mielőtt Prágán, Drezdán és Lipcsén át Berlinbe irányítaná használóját. Az Eszterházáról szóló néhány sornyi szöveg csak annyit mond, hogy ez Esterházy herceg nyári lakja. A herceg Európa egyik legnagyobb ura, aki nem uralkodó. Kétszáz fős gárdája van, német prózai színtársulata, olasz operája és zenekara. A császárnét vacsorán látta vendégül 1770 júliusában Köpcsényben, ahol ötven gárdistája szolgált föl gazdagon díszített pompás (magnifique) egyenruhában. Az eszterházai kastély fenséges (superbe), a kertjei rendkívül kellemesek. 25 E három mondat több szempontból is jelentős. Egyrészt Eszterháza nem feküdt postaúton, soha nem volt postaállomás, hiszen a főút Soprontól Kőszegen és Szombathelyen át vezetett Varasdra, majd onnan tovább Zágráb felé és délnek. Ennek megfelelően nem is említették a Habsburg-országok postaútjait ismertető munkák. 26 Eszterházára tehát nem lehetett véletlenül betérni, oda csak szándékosan lehetett utazni. Teljesen a menetiránytól elvezető kitérő volt Dutens művében is. Különösen figyelemreméltó ez egy olyan munkában, amely Pozsonyon túl egyáltalán nem tartalmazza magyarországi helységek leírását. Az ismertetett három mondat kevésnek tűnik, de vegyük tekintetbe, hogy több mint amennyi például Prágának jutott, és a Bécsre szánt kivételen hosszú leírás is mindössze egyoldalas. Egyelőre rejtély, hogy hogyan és miért kerülhetett bele Eszterháza ilyen súllyal abba a munkába, amely ugyan 1775-ben jelent meg, de szerzője az információit még 1771 táján szerezhette, hiszen az 1770-es köpcsényi vendégeskedésről tud, 27 az 1772-es és as nagy eszterházai vendégjárásról viszont nem. John Moore doktor (és Laval vicomte) Eszterháza Bécsen, illetve arisztokrata körökön túli megismertetéséért bizonyosan John Moore ( ) skót orvos és író 28 ahogyan az angolok névrokonaitól első regénye megnevezésével megkülönböztetik: a Zeluco szerzője 29 tett a legtöbbet. Ő már az 1740-es években több éven át élt a kontinensen: katonaorvosként szolgált az osztrák örökösödési háború alatt Flandriában, majd Párizsban volt az angol nagykövet sebésze ben szegődött az egyik legelőkelőbb skót arisztokrata családhoz: ő kezelte James George, Hamilton hetedik hercege ( ) tüdőbaját, a herceg azonban rövidesen fiatalon meghalt. Ezután, az anyahercegné bizalmának letéteményeseként kérték föl Moore-t arra, hogy kontinentális 1. kép Jean Preudhomme: Az ifjú John Moore, Douglas, Hamilton nyolcadik hercege és John Moore doktor Genfben, 1774 januárjában (Edinburgh, National Museum of Scotland; wikimedia.org) grand tour-jára vezesse az előző herceg ugyancsak ingatag egészségű öccsét: Douglast, Hamilton nyolcadik hercegét ( ) ben indultak, és magukkal vitték a doktor akkor tizenegy éves fiát, a későbbi tábornokot, (Sir) John Moore-t ( ) is ban tértek haza, útjuk legdélebbi állomása a szokásoknak megfelelően a Rómából Nápolyba tett kirándulás volt. Festett róluk egy csoportképet Jean Preudhomme ( ), ez Genfben, 1774 januárjában ábrázolja hármójukat (1. kép); 30 és egy másikat Gavin Hamilton ( ), amelyen Rómában, a Campo Vacchión láthatóak (2. kép), és amelyet az ábrázoltak földije 1775 vége és 1776 tavasza között kezdett el, de csak később és távollétükben, 1777-ben fejezett be. 31 Hazatértük után Moore Londonban praktizált, és 1779-ben adta ki Hamilton hercegnek ajánlva franciaországi, svájci és németországi élményeikről szóló fiktív levelekben írt kétkötetes beszámolóját (A View of Society and Manners in France, Switzerland, and Germany), amelyet 1781-ben követett az Itáliáról szóló folytatás szintén két kötetben (A View of Society and Manners in Italy). A mű igazi bestseller lett: csak az első két kötetnek és csak 1800-ig kilenc angol 170

174 nyelvű kiadása jelent meg, 32 és máig folyamatosan újranyomják, mindenféle olcsókönyvtári sorozatokban is. Mindkettő az angol kiadás évében megjelent német fordításban (Abriß des gesellschaftlichen Lebens und Sitten in Frankreich, der Schweiz und Deutschland in Briefen entworfen 33 ; illetve ugyanez in Italien ) ben Genfben készült az első francia fordítás Lettre d un voyageur l anglois sur la France, la Suisse et l Allemagne. Traduit de l anglois de M. Moore címen, 34 és a következő évben egy másik is Svájcban, Lausanneban, ahol a teljes út anyagának négy kötetetét közös cím alá vették. 35 Az utóbbi kiadás egy példánya van meg Széchényi Ferenc könyvtárából magyar közkönyvtárakban egyedüliként (!) az OSzK-ban, 36 ebből való a 2004-ben a honlapon közölt francia nyelvű szöveg is. Nyilván ebből fakadóan a kutatás mindeddig csupán a francia nyelvű szöveget ismerte és használta (sokszor névtelen szerzőtől származóként kezelve, mert a címből is elhagyták a sur szócskával kezdődő részt). 37 További francia nyelvű kiadások immár Párizsban jelentek meg. 38 Mivel az angol kiadások közül több teljes terjedelmében letölthető az internetről, az egykorú német fordítás azonban tudtommal egyelőre nem, a függelékbe, a kutatás további tájékozódásának megkönnyítésére, ezt vettem föl. * Hamilton hercege és kísérete szerte Európában a legjobb körökben forgott. Az utazók hosszan megültek Párizsban, majd jó időre Genfben ütötték föl főhadiszállásukat (a doktor fia ott járt iskolába), és onnan tettek kisebb-nagyobb utazásokat. Hegyet másztak az Alpokban, meglátogatták Voltaire-t Ferney-ben, a hesseni választófejedelmet Kasselben és a Braunschweig Lüneburg-i herceget Braunschweigben (Moore elment Salzdahlembe és Wolfenbüttelbe is). Berlinben, Potsdamban és Monbijou-ban időztek a porosz király, illetve családtagjai udvaraiban. Drezdában a szász választó palotáit és gyűjteményeit nézték meg, azután a meisseni porcelángyárat. Prágán át érkeztek Bécsbe, ahol fogadta őket II. József császár a Burgban és Mária Terézia Schönbrunnban, jártak Kaunitz kancellár laxemburgi palotájában és vacsoráztak a francia követnél a Kahlenbergen. John Moore Hamilton hercege nélkül, Laval vicomte javaslatára, a vicomte-tal tett egy kis kirándulást Bécsből Magyarországra. Kalauza az ősi breton arisztokrata dinasztia, a Montmorency család fiatalabbik ágából származó harmadszülött fiú, Mathieu- Paul-Louis de Montmorency-Laval ( ), vicomte de Laval (később comte de Montmorency) ezredes volt, akinek Moore előbb bátyjával (a hercegi cím várományosával, s apjuk életében marquis de Lavallal), Anne-Alexandre-Marie-Sulpice-Josephfel ( ), a későbbi tábornokkal, az amerikai függetlenségi háború hadvezérével ismerkedett össze Berlinben. 39 Moore több helyütt utalt arra s nem csupán az itt majd említett esetekben, hogy útitársa neve milyen mély benyomást gyakorolt a Habsburgországok arisztokráciájára, s arra is, hogy noha ő szívesen maradt volna még Magyarországon, Laval vicomte-nak sürgősen Chambérybe kellett utaznia, hogy előkészítse Artois grófjának érkezését menyasszonyához. (XV. Lajos unokája XVI. Lajos öccse, a későbbi X. Károly végül nem ment el Piemontba; házasságát Mária Teréziával, III. Viktor Amadeus lányával per procurationem kötötték meg a szárd hercegek montcalieri rezidenciáján 1773 októberében. 40 ) Laval vicomte a francia udvar felső köreihez tartozott tehát. Laval és Moore először Pozsonyban jártak, s ennek kapcsán nyilván Laval vicomte elbeszélése alapján (az ő apja, Laval-Montmorency herceg ugyanis harcolt az 1740-es és 1750-es években az osztrák örökösödési, majd a hétéves háborúban) Moore felidézte az 1741-es eseményeket: a jelenlegi császárnő itt talált menedéket, amikor a bajor választófejdelmet tették császárrá Prágában, amikor minden szövetségese elhagyta és Franciaország a vesztére tört. De saját lélekjelenléte, az angolok barátsága (!) és magyar alattvalói bátorsága megmentették Mária Teréziát. 2. kép Gavin Hamilton: John Moore doktor, Douglas, Hamilton nyolcadik hercege, a doktor fia és a herceg kutyája a római Campo Vacchión 1775-ben, (Edinburgh, Scottish National Portrait Gallery; wikimedia.org) 171

175 Melyik államférfi gondolta volna akkor, hogy egyik lánya hamarosan a francia trónon fog ülni? kérdezi szerzőnk. (Később Moore kifejti még, hogy a Habsburg-alattvalók közül a magyarok élvezik a legtöbb előjogot és szabadságot, mert a királynő hálás nekik a szükség napjaiban tanúsított ragaszkodásukért és szeretetükért.) Utazóink felmentek a pozsonyi várba, amelyet Moore négy saroktornyos, nemes gótikus épületnek minősít, tájékoztatja olvasóit a magyar koronázási ékszerek őrzésének módjáról és a magyar királyválasztás és koronázás rendjéről. Megnézték Albert herceg és Mária Krisztina lakosztályait is, ahol kellemetlen meglepetésükre magát a hercegi párt találták az egyik szobában. Mivel udvarképtelen útiöltözetben voltak, gyorsan visszavonultak, de a főhercegnő utánuk küldött egy szolgálattévőt, hogy vezesse végig őket a kastélyon, sőt a házigazdák távoztak, hogy Moore-ék feszélyezetlenül nézelődhessenek. Ebéd után egy meg nem nevezett nyári lak parkjában barangoltak Pozsonytól négy mérföldre, amely a remeteségben leírt Horatius-idézetek alapján a cseklészi kerttel azonosítható. 41 A két utazó másnap indult Eszterházára, ahol 1773 nyarának végén jártak, amikor ott már javában készültek Mária Terézia fogadására. 42 Esterházy hercegnek saját gárdája van magyar egyenruhába öltöztetve tájékoztatja olvasóit a doktor. Utóbb, amikor Hamilton hercegével együtt Liechtenstein hercegnél töltöttek néhány kellemes napot Morvaországban, Feldbergen (ma: Valtice) újra említve Esterházy gárdáját, hozzáfűzte: azt hiszem magánszemélyek közül csak ők ketten élvezik azt az előjogot Európában, hogy saját testőrségük lehet. Az eszterházai kastély újonnan épült, a lakosztályok kényelmesek és berendezésük pompásabb, mint amilyet királyi palotákban látott. A herceg saját lakosztályában különleges zenélő órákra figyelt fel. Van operaház, egy nagy bálterem és külön bábszínház amelyet nagy sajnálatukra játszani nem láttak, de a bábokat megnézték. A herceg, Laval vicomte érkezéséről értesülve, meghívta őket az aznap esti opera-előadásra, de mivel nem volt velük erre való ruha, vissza kellett utasítaniuk az invitálást. Erre a herceg egy csézát küldött nekik a kertek és a vadasparkok bejárásához, majd egy kosár válogatott italt kaptak szállásukra. Mindezt, megintcsak megfelelő öltözet hiányában, nem tudták személyesen megköszönni a hercegnek ( on this very magnificent Prince ). A kert elsősorban Laval vicomte-nak tetszett nagyon, Moore anélkül, hogy részletesebb leírásába bocsátkozott volna, egy Ariosto Orlando furiosójából vett hosszabb idézettel jellemezte: egy annak a Gibraltáron túli csodálatos szigetnek a szépségeit ecsetelő részlettel, ahol Ruggerióval először szállt le hippogriffje, s ahol a gazdag állatvilág háborgatás nélkül él. 43 Tekintve, hogy a herceg mennyire szeretett vadászni, komikus, hogy Moore éppen egy olyan szakaszt választott Ariostótól annak érzékeltetésére, hogy milyen gazdag az eszterházai park állatvilága, amelyben arról van szó, hogy a paradicsomi szigeten ismeretlen fogalom a vadászé. Azután egy párbeszédüket idézi, 44 amelyben tudtommal először kapcsolódik össze publikus formában Versailles és Eszterháza. Moore azt a provokatív kérdést tette föl az elragadtatott Lavalnak, hogy akkor is ennyire tetszenek-e neki az eszterházai kertek, ha a versaillesiakkal hasonlítja össze őket. Mire a vicomte felháborodottan azt válaszolta (az angol eredetiben is franciául), hogy Versailles éppen azért készült, hogy semmivel ne legyen összehasonlítható ( Ah parbleu! Monsieur, Versailles étoit fait exprès pour n être comparé à rien ; értsd: Versailles-hoz mérhető nincs és nem is lehet semmi). De azt azért szívesen elismerte, hogy más országokban sehol nem látott az eszterházai parkhoz hasonlíthatóan szépet. Moore később viszszatért Laval vicomte kijelentésére, felidézve, hogy Lady Montague szerint a magyar nők messze szebbek, mint az osztrákok. Én a nőkről gondolom azt, amit Laval vicomte Versailles-ról, hogy ugyanis semmivel sem hasonlíthatók össze, még egymással sem írja. Ebből a mondatból azonban leginkább a Laval többször határozottan megnyilvánuló francia (udvari) felsőbbségtudata iránti finom irónia szól; arra, hogy ő maga mit gondolt Eszterháza kertjeiről, később még lesz szó. Föltűnő emellett, hogy az angolul olvasók messze nem csupán Moore és nem is csak az angolok más híján még a század második felében, sőt utolsó harmadában is Lady Mary Wortley Montague ( ) leveleit 45 használták kiinduló- és összehasonlítási pontként a magyarországi utazáshoz, pedig ő 1716-ban kísérte a török udvarhoz küldött angol követté kinevezett férjét Konstantinápolyba. Helybéli szerzők írásai Helyszíni tudósítások az 1770-es évek nagy eseményeiről Az első hosszabb helyszíni tudósítást Eszterházáról arról a háromnapos rendezvénysorozatról közölte az egykorú sajtó, amellyel a herceg unokahúgának, Lamberg Mária Terézia grófnőnek Alois Poggi gróffal kötött házasságát ünnepelték szeptember 16. és 18. között. A történtekről Sopronból, szeptember 20-áról keltezett beszámolóból egy héttel később több mint kéthasábos kivonatot hozott a Wienerisches Diarium. 46 A cikket három nappal később teljes terjedelmében és szó szerint közölte a Preßburger Zeitung is

176 1775. augusztus 28. és 31. között Mária Terézia egyik fiát, Ferdinánd főherceget és feleségét, Estei Mária Beatrix modenai hercegnőt fogadták Eszterházán. (Az 1771-től házas fiatal pár Milánóban élt, Ferdinánd 1780-ban, felesége nagyapjának halála után vette át Lombardia kormányzását.) A Preßburger Zeitung először egy héttel az események előtt közölt részletes beszámolót az előkészületekről, amelyben kilátásba helyezte, hogy ez lesz a legpompásabb ünnepség, amelyet valaha rendeztek; 48 majd hosszan ismertette a rendezvényeket. 49 A névtelen tudósító Esterházy Miklóst kegyelmes hercegünk -nek ( unser gnädigster Fürst ) nevezte, Eszterháza megjelölésére pedig tollára csúszott egyszer-egyszer az ide és innen. Az ünnepi koreográfiának új eleme volt a harmadik napon ebéd után a parkban rendezett párizsi vásár: 50 az út mentén 24 kereskedőbódé állt, és egy nagy nyitott téren a beszámoló szerint egy párizsi bulvárt utánoztak. Először egy harlequin-, egy pierrot- és egy bajazzo-figura adott elő nyilván nem emelkedett tréfákat, azután egy fogorvos érkezett lovon, majd egy vásári kikiáltó szekerét vontatta elő hat ökör majmoktól és oroszlánoktól kísérve; egy képmutogatónő pedig francia dalokba szedve énekelte meg a festményeken látható szörnyű gyilkosságokat és így tovább a théâtre de la folie divatos műfajának megfelelően. 51 Rövidebb-hosszabb írásokat többször találunk az 1770-es évek különböző eseményeiről: csupán egy bekezdésnyi híradás jelent meg 1779-ben a herceg leánya, Grassalkovich hercegné névnapjára rendezett Anna napi bálról; 52 de hosszú tudósítás érkezett Eszterházáról Pozsonyba a kínai táncteremben no vember 18. hajnalán kitört tűzről, amely a csatlakozó épületeket, a víztornyot és az (első) színházat is elpusztította. 53 A Miklós herceg unokája, Grassalkovich Ottília grófnő és Forgách Antal gróf 21.-ére kitűzött házasságkötése alkalmából tervezett ünnepségekre előre fűteni kezdték a tánctermet, és gondatlanul két olyan kínai kandallóba is begyújtottak amelyek inkább dísznek, mintsem használatra voltak szánva ez okozta a bajt. A veszteségek ellenére az operabemutatót megtartják, a bábszínházban jelentették a helyszínről. Az utolsó hosszú cikk 1780 őszén arról számolt be, hogy a gát, amelyet a herceg 1778-ban kezdett építtetni innen, azaz Eszterházától Pomogyig, elkészült annyira, hogy átkelhetnek rajta a kocsik, és ennek örömére a herceg Pomogyon megvendégelte alattvalóit, akik vidáman táncoltak naplementéig. A herceg családjával és kíséretével átkocsizott az új gáton, és maga is hosszan nézte a népünnepélyt a túlparton felvert sátorból. 54 Az 1780-as években a különböző eszterházai eseményekről már csupán nagyritkán és csupán egy-két mondatos sajtóközlemény jelent meg jó lenne tudni miért. Két német nyelvű költemény A Preßburger Zeitung Sopronból jelentette, hogy a Mária Terézia eszterházai vendégeskedése alkalmából rendezett ünnepségeket versben énekelte meg Conradi doktor úr, azaz Andreas Conrad ( ), a város győri származású, Göttingában végzett orvosa, aki 1750-től praktizált Sopronban, és 1769-tól övé volt a Fő téri Fabricius-ház (a Fabriciusok előtt). 55 Nem tudjuk, kinyomtatták-e ezt a költeményt; mindenesetre a bio- és bibliográfiai kézikönyvek nem tartják számon Conrad doktor művei között. A pozsonyi lap mintegy tizenöt sort idézett belőle. 56 Eszerint Mária Terézia, a földkerekség legnagyobb uralkodónője fogadására Eszterházára sietett hódolatát bemutatni nem csupán minden földi halandó, hanem Apolló is a Gárciák kíséretében. Amikor az istenség a szőlővel beültetett lankákról meglátta a tó partján pompázó Eszterházát, így szólt: Íme az ország ékessége! ( Hier ist der Landes Zier! ). * Csupán Hárich János hercegi levéltáros 1944-es gépiratából tudunk egy másik német nyelvű versről. 57 Ezt bizonyosan kinyomtatták, de a nyolcoldalas kisnyomtatványnak a második világháború óta nem ismert példánya. Címe ez: A magyar királyság Sopron vármegyéjében fekvő Eszterházán található Esterházy hercegi nyaralókastély rövid leírása, amelyet egy a föntebb említett hercegi ház számtalan kegyéért végtelen hálával tartozó kéz merészel galántai Esterházy Miklós Őkegyelmességének a legmélyebb hódolattal átnyújtani (Kurze Verfassung des in Königreich Ungarn Oedenburger Gespannschaft Eszterház, genannten Fürst Eszterházyschen Lustschlosses, welche eine Hocherwähnten Fürstl. Haus von unzähligen Gnaden viel Dankbarkeit schuldige Hand Sr. Hochfürstl. Durchlaucht Nicolao Eszterházy von Galantha, &c. sich erkühnet hat, in tiefster Ehrerbietung zu überreichen). Szerzője Hárich szerint I. v. I. monogrammal jelölte magát, és a nyomtatvány, amelyen a kiadás éve nem volt rajta, Johann Joseph Siess soproni nyomdájában készült és 1789 között ő nyomtatta az eszterházai operában játszott művek szövegkönyveinek jó részét is, 58 tehát ezen időszakon belül bármikor készülhetett a vers is, de mivel említi Mária Terézia látogatását, a terminus post quem-et egy fél évtizeddel későbbre helyezhetjük. Hárich a nyomtatványok megjelenésének sorrendjében Johann Friedel levele után, de Rotenstein elé sorolta be, tehát 1783 tájára, maguk az idézett verssorok nem adnak támpontot a pontosabb datáláshoz. Az általa idézett három négysoros versszak szerint a herceg szelleme és hatalma hívta életre rövid idő alatt a nemes művet; a természet és művészet vetélkedik, hogy melyiküket illeti érte nagyobb dicsőség. A kastély fénye leírhatatlan, ezért ajánlatosabb 173

177 3. kép Dallos Márton 1758-ban elnyert címere (A J. Siebmachers grosses und allgemeines Wapppenbuch nyomán) hallgatni róla. A herceg nagy jóságában mindenkinek megengedi, hogy megnézze a színházi előadásokat. Dallos Márton magyar verse 1781-ben Sopronban, ugyancsak Siess nyomdájában jelent meg egy száz Gyöngyösi-strófából álló magyar nyelvű költemény Eszterházi várnak, és várához tartozandó nevezetessebb helyeinek rövid le-irása. Mellyeket Nagy Méltóságu Szentséges Római Birodalombéli Herczeg Galanthai Eszterházi Miklós Ő Herczegsége, Frakno Várának örökös Ura, Arany Gyaptyas Vitéz, Nemes Soprony Vármegyének örökös Fő-Ispánnya, Császári, és Királyi Apostoli Fölségeknek belső Titkos Tanácsossa, és Nemes Magyar Gvárdának Fő-Kapitánnya, (Titl.) Az 1762 dik Esztendőtől fogvást e most folyó 1781 dik esztendőig szerencséssen föl épéttetett címen. 59 Az Esterházy Miklósnak szóló ajánlást Sarródról Fertőd egyik szomszédfalujából keltezte február 1-én a Dallos Márton nevű szerző, akinek a szakirodalom ezen túl semmilyen személyes adatát, illetve más művét nem tartja számon. 60 Szerzőnk azonban kétségen kívül azonos azzal a hasonnevű érdemdús levéltárossal, aki Sopron vármegye ban hivatalba lépett másodaljegyzőjeként kezdte meg a megye levéltárának rendbetételét, lerakta a máig őrzött fond- és állagtagoldódás alapjait, és összeállította a századi megyei közgyűlések jegyzőkönyveit, valamint mutatókat készített ezekhez és más irategységekhez is és 1793 között alkalmazása megszűnt, de azután immár táblabíróként és a vármegye első levéltárosaként végezhette tovább munkáját, például a levéltárnak Nemeskérről a megyeszékhellyé kijelölt Sopronba való átköltöztetését ben bekövetkezett halála után hivatalát József nevű fia vette át. 61 Megyei szolgálatba lépése előtt Dallos gróf Széchényi László (Ferenc egyik öccse, ) titkára volt; 62 nemességet 1758-ben kapott még Széchényi László életében tehát, olyan címeradománnyal, amelynek képe (3. kép) írótollat tartó férfikart ábrázol. 63 De Esterházy Miklóshoz, illetve az Esterházy családhoz is több látszik fűzni annál a kapcsolatnál, ami a megyei másodaljegyzőt hivatalból köti a megye örökös főispánjához. Dallos a költemény számos pontján hangsúlyozza Esterházy Miklós soproni örökös főispáni minőségét, de ugyanakkor Hercegségedhez vonzó szolgai alázatos buzgóság -át is; s magát a herceg régi hív szolgájának nevezi. Az eszterházai operában játszott darabok librettóit alkalmanként példányban nyomtatták ki, és többféleképpen kötötték be: 1773-ban például a könyvkötő számlái szerint a füzetek nagyobbrészt all ordinaire, azaz közönséges papírkötést kaptak; ötvenet aranybrokát papírba (Procat Gold Papier) kötöttek; néhányat, csupán négyet, illetve hatot pedig selyembe, nyilván csupán a legelőkelőbb vendégek, leginkább csak az uralkodó család tagjai számára. 64 Dallos költeményének egyik az OSzK-ban őrzött példánya 65 aranybrokát papírkötésben van kérdés, hogy ez azt jelenti-e, hogy a herceg vagy előkelő vendégei kezébe szánt példányról van szó. Nem tudjuk, hogy a nyomtatás kinek a költségére történt, a szerző azonban biztosan saját elhatározásából és nem megbízásra dolgozott. Ajánlásában és mottóival azt jelöli meg céljaként, hogy a herceg jeles dolgait a feledékenység homálya alól kiemelje, s örök emléket állítson azoknak a tetteinek, amelyeket a Magyar Hazában, de különösen Sopron vármegyében dicsőítenek (ahogyan mottóként Ovidius szól Dallos fordításában: A Gyarló test porrá lészen és Hamuvá: / De a jo Hir, és Név nem lesz rothadóvá. ). Dallos egy olyan helybéli alulnézetéből ír, aki évtizedek óta közelről figyeli az eseményeket, tájékozott a hercegi család tagjairól, és minden tisztelete mellett is elsősorban a közjó előmozdítását értékeli: miután bátyjától megörökölte a hercegi rangot, örökös főispán majd a magyar testőrség parancsnoka lett, és Süttör nevét Eszterházára változtatta, Esterházy Miklós sok ezer embernek munkát adva folyamatos építkezésbe fogott, festőket, ácsokat, kőműveseket és 174

178 egyszerű munkások tömegét juttatta kereseti lehetőséghez. Amint övé lett, Fertőszéplakról utat építtetett Sopronba, s meglátogatta őt Mária Terézia. Dallos szavain is átsüt a helybeliek mindegyikéhez hasonlóan, mekkora eseménynek számított egész Sopron megye minden rangú és rendű lakossága és Sopron városa számára is az Eszterházának köszönhető királynői látogatás (ami előtt ezt is pontosan számon tartották 92 évvel járt utoljára uralkodó Sopronban). A királynő tiszteletére rendezett kivilágítással és tűzijátékkal egybekötött parasztünnepély volt a herceg alattvalói életének legszebb napja mondja Dallos ( Itt fö, és alacson rend vig Napot szemlélt, / Párosan a Paraszt tánczban menni nem félt, / Míg ez Herczegi Ház szárnyai alatt élt / Illy vig Napot soha hogy élhessen! nem vélt ). De mindemellett a herceg legfontosabb műve a helybéliek számára a pomogyi gát és a rajta vezezett út, valamint a Fertő mocsarainak vizét levezető három csatorna megépítése volt. Szerzőnk részletesen szól ennek készítéséről, név szerint megemlíti a herceg birtokigazgatóját és a megye alispánjait, akik a munkákat vezették (utóbbiak megyei hivatalában közvetlen főnökei voltak), és beszél róla, hogy a herceg szeptember 15-én hajtathatott először végig a gáton, és aztán harmadnapra ismét: akkor volt mint a Preßburger Zeitung előző évi cikke mondja: a gát készíttetését elrendelő hercegi parancs kiadásának második évfordulóján 66 a pomogyi ünnepség. Dallos a sajtóközleménnyel teljesen egybehangzóan fogalmazza meg a vállakozás közhasznúságát: zum Nutzen des Publikums, illetve: Örökös Nagy hasznot hajt a Publicumnak. És verse végén ismét visszatér annak hangsúlyozására, hogy a közjó szolgálata és az alattvalói iránti kegyesség teszi méltóvá Miklóst őseihez, és ebben kell méltóvá váljanak hozzá fiai és unokái is (akiket gondosan felsorol). A kastélyegyüttes részletes leírása a magyar nyelv erre való alkalmatlanságával, nehézkességével küzd mindenesetre nagyobb sikerrel, mint majd másfél évtizeddel később a magyar nyelv professzora. 67 A gránátosok, a kerti épületek, az udvar és a sala terrena szökőkútjai, a kastély gazdag berendezése és külön a porcelánok és az órák tehát az ekkorra már megszokott elemek mellett ő szól leghosszabban a kastélykápolnáról, és kiemeli a könyvtárban található térképgyűjteményt; gondosan előszámlálja a kiszolgáló és személyzeti épületeket az istállóktól a vendégfogadón, kávé- és muzsikaházon át a boltokig és a patikáig. Hosszan ecseteli, hogy a színházi előadásokat mindenki ingyen látogathatja. A második színház épületét írja le, ennek oromzati szoborcsoportja is egy egész versszak tárgya ( Ez Ház fölött köbül két Angyal trombitál, [/] Köztök az harmadik dobot ver, s térden áll, [/] Hirdetvén tudgya-meg a ki ebben sétáll, [/] Hogy az egész világ Komédiábul áll. ) de nem említi az első operaház égését. Pozsonyi szerzők művei Johann Matthias Korabinszky először: az 1778-as Almanach Az eperjesi születésű, evangélikus Johann Matthias Korabinszky ( ) tizenhat éves korától élt Pozsonyban hosszabb megszakításokkal. Rendre anyagi csőddel végződő iskolaalapításai, könyvkiadói, illetve könyvkereskedői vállalkozásai közé hosszabb küldföldi tartózkodások ékelődtek és 1784 között ő szerkesztette a Preßburger Zeitungot, a korszak első és legfontosabb magyarországi hírlapját, amely hetente kétszer jelent meg előbb négy, majd nyolc oldalon a Landerer nyomdászdinasztia kiadásában. 69 Az ország legjobban értesült emberei közé tartozott tehát. Korabinszky először és utoljára 1778-ban próbálkozott almanach kiadásával. Ezek a korábbi kalendáriumoknál jóval több ún. közhasznú ismeretet és a hasznos tudnivalók mellett (vagy később helyett) sokszor szépirodalmi olvasnivalót is kínáló, metszetekkel is gazdagított, illetve különböző témakörökre szakosodó kisméretű könyvecskék a 18. század második felében roppant divatossá váltak, nálunk azonban még a 19. században is nehezen sikerült hosszabban fenntartani egy-egy igényesebb sorozatot (Hébe, Auróra, Aglaja). Rendre a tárgyév előtti év őszén jelentek meg, de Korabinszky csak 1778 márciusának végéről keltezte Almanach von Ungarn auf das Jahr 1778 című zsebkönyvének előszavát. A több mint négyszázoldalas kiadvány közölt egy kronológiát az Árpád-házi királyok uralkodásának első kétszáz évében történt legfontosabb eseményekről; egy listát az ország egyházi, egy másikat világi hivatalviselőiről; egy névjegyzéket a magyar arisztokráciáról s egy másikat az értelmiségről (utóbbit a legnevezetesebb magyar tudósok és tudománypártolók akár az országban, akár külföldön élnek címen), és végül felsorolja a legjelentősebb vásárokat. Értekeztek benne a magyarországi szőlőtermesztésről és az ország ásványkincseiről a bányavidékek áttekintésével. Leghosszabb, közel százötven oldalas anyaga pedig egy olyan lexikon első változatának első fele volt, amely az ország településeinek alapadatait, földrajzi fekvését, történetét, jeles szülötteit és nevezetességeit tekinti át a helységek nevének ábécéjében ( Historisches Ideal der merkwürdigen Oerter und Städte in Ungarn, nach alphabetischer Ordnung von A bis K ). A nagyon eltérő alaposságú szócikkek között a szerkesztő szülővárosa és annak szomszédvára, Kassa, valamint például a Körmöcbányáról szóló mellett kiemelkedően hoszszú az Eszterházát tárgyaló (és a kismartoni is, amely például a kastély dísztermét is részletesen leírja). 70 Felütése szerint az újonnan épült, rendkívül költséges eszterházai kastély és kertjei nagyszerűségét nem győzik eléggé dicsérni azok, akik látták ( können die 175

179 Magnifizenz desselben nicht genug anrühmen ; későbbi jelzői: herrlich und fürstlich az ünnepségekről; prächtig a kastély szobáiról és a bábszínházról; in seiner Pracht und seinem Geschmacke wenig seines Gleichen hat a kínai táncteremről stb.). Először megemlíti a nagy ünnepségeket (Rohan herceg látogatását 1773-ra datálva, és ezt a tévedést átveszi majd tőle az egykorú Eszterháza-literatúra jelentős része, legelőször is szó szerint Windisch 1780-ban), s külön azt, hogy Mária Terézia látogatását amelynek évét nem írja egy magyar nyelvű költemény az Eszterházy Vigasságok örökítette meg ( unvergeßlich gemacht worden ). Összefoglaló jellegének megfelelően Korabinszky szinte mindent említ és felsorol, a kerti épületeket, a zenekart és Haydnt, a gárdát, az opera- és színtársulatot. Nagyon sok újdonságot is mond, azt például, hogy a könyvtárban szerinte kötet és ritka rézmetszetek találhatók. Különösen érdekelték a műszaki-technikai megoldások: ő írt legrészletesebben a bábszínház gépezetéről, valamint annak feltalálójáról és üzemeltetőjéről, Karl Michael von Pauersbachról ( ); 71 a színházak mögötti víztárolókról, amelyek vize ólomcsöveken vezetve táplálja a szökőkutakat; arról, hogy röviddel ezelőtt Maximilan Hell négy villámhárítót szerelt fel. Kiemeli, hogy a kastély szobáiban nagyon sok az óra, amelyeket egy külön művész tart működésben. Értesülései egy vagy jó része az egykorú sajtóban közölt híradásokból is származhat: az új és ízléses remeteségről ( neue und geschmackvolle Eremitage ) szóló félmondata például bizonyosan szó szerinti átvétel az 1775-ös ünnepségeknek abból a leírásából, amit a Preßburger Zeitung közölt (noha a remeteség 1773-ban már megvolt 72 ); csakúgy, mint a kínai táncterem újonnan épített Redoutensaalként való említése ugyanonnan (noha az is 1773-ra készült el, Redoutensaalnak pedig csak itt és egy másik, 1774-es eszterházai sajtóhírben 73 nevezték). Hogy mekkora része, azt a bécsi és a pozsonyi sajtó híranyagának rendszeres földolgozása után lehetne pontosan megmondani. Ő az első, aki hangsúlyozza mint majd például Dallos és Seipp is, azaz mások is, akik nem egy látogatás alapján írtak, hogy Eszterházán folyamatosan zajlanak az építkezések, hogy még látványosabbá tegyenek mindent. Most a francia tetők helyet balusztrádokat raknak fel értesít, ami úgy értendő, hogy (valójában ban) a manzárdtetőket a balluszterrel magasított attika fölé nem emelkedő gerincű, ún. olasztetőkre cserélték. 74 Karl Gottlieb Windisch először: az 1780-as Geographie des Königreichs Ungarn Karl Gottlieb von Windisch ( ) nemesi címmel rendelkező polgárcsaládból származó pozsonyi vas-, majd borkereskedő, patrícius, az 1760-as évek végétől szenátor és végül kétszer is a város polgármestere, valamint a Tisztasághoz címzett szabadkőműves-páholy titkára volt. 75 A pozsonyi evangélikus gimnáziumba járt közben három évre Győrbe adták magyar, majd Trencsénbe szlovák szóra. Magasabb iskolákat nem végzett, mert átvette apja üzletét, 76 és annak vitele mellett olvasott, tanult meg a francia mellett olaszul és angolul is; rajzolt és metszett; 77 gyűjtött könyveket és kéziratokat, 78 valamint tudós levelezőpartnereket. Olyanokat, mint Pray György ( ), a jezsuita történész, akit Mária Terézia a Magyarország történetírója címmel tüntetett ki, majd az Egyetemi Könyvtár őre lett; illetve Cornides Dániel ( ), Teleki József gróf titkára, később a diplomatika és a heraldika professzora a pesti egyetemen. Windisch volt a Preßburger Zeitung első szerkesztője, de nem jött ki Johann Michael Landererrel, ezért a hírlapszerkesztést feladta minden további vállalkozásának mondhatni házi kiadója Anton Löwe volt, aki előbb a város legjobb könyvkereskedését működtette, majd 1783-tól saját nyomdával is rendelkezett. 79 Windisch régebben foglalkozott Magyarország leírásával, mint Korabinszky, de nem a helynevek ábécéjébe rendezte anyagát, hanem (a Bél Mátyás-i hagyományoknak megfelelően) vármegyénként. Első ilyen összefoglalása már 1772-ben megjelent ban azután előszava szerint hagyta magát barátaitól rábeszélni, hogy rendszerezze azt az anyagot, ami utazásaiból, országismereti tanulmányaiból és levelezéséből az évek alatt felgyűlt. A Magyar Királyság földrajza (Geographie des Königreichs Ungarn) 81 a megyék kis bevezető szövegei után néhány szabad királyi város részletesebb leírása kivételével az egyes településeket nagyrészt éppen csak felsorolja. Eszterháza egész oldalas leírása (lásd a függelékben) sokszorosa tehát az ebben a műben szokásosnak (Féltorony vagy Vöröskő tárgyalása például 15 soros, Gödöllőé 13, Cseklészé 7; a legtöbb kastélyról pedig egyáltalán nem esik szó.) Eszterházának ez a leírása közelébe sem ér Korabinszky két évvel korábbi szócikkének, ami információtartalma gazdagságát vagy újdonságát illeti. 82 Windisch azonban a területenkénti áttekintés elé három összefoglaló fejezetet is írt, az első Magyarország földrajzi fekvésének és kiterjedésének adatit próbálja tisztázni, a második természeti adottságairól szól, a harmadik pedig az ország politikai természete (politische Beschaffenheit) cím alatt összefoglalja mindazt, ami a lakossággal függ össze a népesség számától az emberi foglalatosságok típusain át az államberendezkedésig és az országot irányító hivatalokig. Ebben egy Építészet, festészet és zene című fejezetecske is van. 83 Nem szabad csodálkozni rajta írta Windisch, hogy a képzőművészetek Magyarországon még nem érték el a tökéletességnek azt a fokát, amit 176

180 Európa más országaiban, hiszen az a nép, amely oly hosszan harcolt a törökök ellen, sőt részben egyenesen török fennhatóság alatt nyögött, nem gondolhatott a művészetekkel. 84 Amióta azonban véget értek a belső nyugtalanságok, nem csupán a városokban épülnek szép templomok és paloták, hanem vidéken is kúriák, nyaralókastélyok és kertek. Ezek közül különösen a gödöllői és a cseklészi figyelemre méltó, mindenekelőtt pedig a pompás, nagykiterjedésű, drágaságokkal berendezett eszterházai, amelyet a külföldiek is csodálnak. Mária Terézia bölcs kormányzata minden lehetséges módon támogatta a művészetek felvirágzását, amiről meggyőzően tanúskodik a nagyszerűen kiépített budai királyi palota és a pozsonyi vár bővítése. Ennek a fejezetecskének a magja szó szerinti egyezésekkel már Windisch 1772-ben kiadott országleírásában is szerepelt, de még egészen más hangsúlyokkal: azt, hogy a képzőművészet még nem juthatott olyan tökéletességre, mint más országokban, ott még azzal a széltében elterjedt toposszal indokolta, hogy egy olyan harcias népnek, mint a magyar, nincs érzéke a művészetekhez ( Diese Künste sind nicht völlig nach dem Geschmacke eines so kriegerischen Volkes ). 85 Szó szerint ugyanúgy, mint később, ott volt viszont már Mária Terézia uralkodásának a magyarországi kulturális felvirágzás korává formálása, elsősorban az építkezések fellendülésével alátámasztva: a két magyarországi királyi rezidencia kiépítésének kiemelésével, és annak hangsúlyozásával, hogy noha a házak általában rossz építésűek, az arisztokrácia és a nemesség ebben a században sok kastélyt építtetett, amelyek nem csupán kényelmesek, hanem pompásak is. Ezek közül azonban akkor még egyet sem említett példaként. 86 Az 1780-as mű leíró része a cseklészi kastélyról csak annyit mond, hogy az rendkívül szép ( überaus schön gebauet ); Gödöllőt nagyjából ugyanazokkal a szavakkal méltatja, mint Eszterházát, 87 csak az utóbbit sokkal hosszabban: pompás, a legújabb ízlés szerinti, gazdagon berendezett ( sehr prächtig ; nach den neuesten Geschmacke aufgeführt ; kostbar eingerichtet ). Az Eszterházáról szóló szöveg az egész együttesre vonatkozóan is hangsúlyosan említi: nagyon sokba került. Nála a drágaság, az anyagok, a ráfodítás nagysága még dicséret. Mindkét kastély kiemelkedő minőségének megerősítése és bizonyítéka Mária Terézia látogatása, amelyhez Eszterházánál a külföldiek elismerése társul. 88 Kimondottan műbecse okán csupán még két alkotást dicsért ennyire, mindkettő Esterházy Imre esztergomi érsek megbízására készült a pozsonyi koronázó templomban: a főoltárt a halhatatlan Donner Szent Márton-szobrával és az Alamizsnás Szent János-kápolnát. 89 Windisch tehát Mária Terézia halálának évében konkrét műveket is megnevezett a nagy királynő bölcs kormányzata által támogatott magyarországi kulturális fellendülést bizonyítók közül, és nagyon közel járt hozzá, hogy azt emelje ki, amit a ma érvényes kánon. A világi építészet alkotásainak csúcsára a két királyi palotával hangsúlyosan nem összevetve Eszterháza került. Az úrhatnám patikus, Gottfried von Rotenstein először: az 1783-ban megjelent közlés Az eszterházai együttes legrészletesebb és egyik leggyakrabban idézett leírását egy G. E. v. R. szignójú szerző adta közre útibeszámoló-sorozata első részében Johann Bernoulli berlini és lipcsei kiadványként megjelenő Rövid útleírások és más az országokról és az emberekről való ismeretek bővítését szolgáló tudósítások gyűjteménye (Johann Bernoulli s Sammlung kurzer Reisebeschreibungen und anderer zur Erweiterung der Länder- und Menschenkenntniß dienender Nachrichten) című zsebkönyvsorozatában. A könyvecskékből 1781 és 1784 között évente négy kötet jelent meg, 90 G. E. v. R. összesen kilenc közleménye 91 közül az első az 1783-as kilencedik kötetben van. A hatodik és hetedik folytatásnál a szerzőt megjelölő betűsor G. E. v. R. R. D. H. R. R. -re bővült; a nyolcadik rész közlésekor pedig kiírták, hogy a monogram Gottfried Edel von Rotenstein nevének rövidítése (a hosszabb alak kiegészítő része tehát esetleg Ritter des Heiligen Römischen Reichsként lenne feloldható). A sorozathoz tartozó második pótkötetben Rotenstein helyesbítéseket és pótlásokat közölt az addigi részekhez. 92 Bernoulli a Reisebeschreibungen megszűnése után azonnal egy másik nagyon hasonló profilú sorozatot indított, amelyből végül három év alatt nyolc kötet jelent meg Johann Bernoulli s Archiv zur neuern Geschichte, Geographie, Natur- und Menschenkenntniß címen. 93 Ebben Rotensteintől további öt közlemény van, például a Kurze Reisebeschreibung -ban kinyomtatni ígért, de ott meg nem jelent bajorországi útirajz, egy felvidéki útról szóló beszámoló és végül az író 1786 végi és 1787-es bécsi élményeiről szóló tudósítás. 94 A szerző nevét egy ideig írói álnévként kezelték. 95 Feloldására H. Balázs Éva tett kísérletet, aki a Pálffy családban kereste Rotensteint, és közelebbről feltételesen Pálffy (IX.) János testőrkapitány személyében találta meg. 96 Szellemes hipotézise két feltételezésen alapult, az egyik az volt, hogy az eszterházai, és általában a korszak nagy, az uralkodócsalád tagjainak részvételével rendezett magyarországi kerti ünnepségein csak az arisztokrácia tagjai lehettek jelen, és mivel írásaiban Rotenstein többször említi, hogy egy-egy ilyenen maga is jól mulatott, az arisztokráciához kellett tartoznia; a másik pedig az, hogy úgy gondolta, a szerző családja Stammburgjának, Vöröskőnek (ma: červený Kameň, Szlovákia) a nevét 177

181 vette föl. Vöröskő bevett német neve azonban nem a magyar név tükörfordítása, hanem Biebersburg (azaz Hódvár). 97 (Ezt H. Balázs Éva is tudta, de nem tekintette fontosnak. 98 ) Andrea Seidler 2003-ban közölt először 99 egy remek leletet: Karl Gottlieb Windisch levelét, aki arról írt igen keresetlen hangnemben Cornides Dánielnek 1787-ben, 100 hogy Rottenstein akinek nincs ki mind a négy kereke 101 a pozsonyi Vörös rák patika tulajdonosa, de már csak utazásokról álmodozik és a nemességével foglalkozik; mániáival köznevetség tárgya a városban. Eredetileg Stegmüllernek hívták, apja molnár volt Bazinban, a gyógyszerészséget Pozsonyban tanulta, majd segéd volt Sopronban és Kassán. Feleségül vette Eitelhuber soproni lelkész lányát, egy buta tehenet, és vele kapta vagyonát, abból vette meg egykori mestere patikáját és osztrák nemességét a Rottenstein előnévvel. 102 Ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy apja mégsem lehetett olyan szegény, mint amilyennek Windisch vélte, mert Rotenstein maga írt Bazin melletti, nyilván örökölt szőlőiről, amelyekben a Mediterráneumból hozatott vesszőket ültetett, és ezekről galambtojás méretű szőlőszemeket szüretelt. 103 Nemesítése ben történt, 104 talán az egyik Pozsonnyal, illetve Dévénnyel szembeni dombon álló már akkoriban is lakatlan várrom, egy valóban Rotenstein nevű Vöröskő (ma: Rötelstein bei Hainburg, Ausztria) volt a patikus névadója de ezt a helyet is minden személyes megjegyzés és hangsúly nélkül említi útleírásaiban. 105 A Mihály-kaput védő barbakán belsejébe beépült házban lévő, Vörös rák cégérét máig őrző egykori gyógyszertára ma több pozsonyi patikából származó történeti berendezésével múzeum; 106 utcai földszinti terének boltozatán a töredékesen fennmaradt kifestés alighanem Rotenstein idejéből származik; és megvan officinája is: egy magában a vizesárokban álló bővítmény, több csehsüvegszakaszos, osztatlan, tágas, világos terem, nagy, falazott tűzhellyel. Korabinszky Pozsony leírásában Herr Gottf. Stegmüller sonst von Rottenstein -nek nevezi hősünket, 107 és megemlíti őt Lexikon -jában is a pozsonyi gyűjtők felsorolásában, kiemelve, hogy útleírásokból álló könyvtára és porcelángyűjteménye van. 108 Ennél sokkal bővebben jellemezte házát és gyűjteményeit ő maga (harmadik személyben): eszerint háza kicsi, de csinosan berendezett, és egész Pozsonyban innen a legjobb a kilátás. 109 Porcelánkabinetje zöld arany színű, sok tükörrel, és a falakra, konzolokra helyezett számos váza és figura mellett külön asztalokon díszlik ott egy nagy japán váza, egy aranyozott porcelánpagoda és egy kosár 65 porcelánvirággal. Könyvtára nem nagy, de útleírásokban és metszetekben gazdag, és emellett ásványgyűjteménye is van. 110 Máshol (korábban) elárulta azt is (szintén harmadik személyben), hogy a szép ásványszekrény a patikában található, ahol egy hieroglifa-felirattal ellátott egyiptomi istenszobor is áll. 111 Porcelánkabinetjéről metszet is készült. 112 (III.) Johann Bernoulli ( ) egy bázeli természettudós professzordinasztiából származott, de maga jogász végzettségű volt. II. Frigyes kérésére nem nagy kedvvel a berlini csillagvizsgálót vezette, és jelentős szerepet játszott a berlini tudományos (akadémiai) életben. Szerkesztői jegyzetei szerint levélben kapta Rotenstein kéziratait, 113 legalábbis a leendő hetedik közleménnyel bezárólag még 1782-ben és az előtt, és közlésük sorrendjét, az egyes egységeket maga határozta meg. 114 Az első két közlemény címe szerint a Magyarország egy részén át 1763-ban és az azt követő években tett utazások leírását ígéri, és az első közlemény kétharmada szól Eszterházáról. A kezdő évszám II. József selmecbányai látogatásának évéből adódott, de erre szerzőnk rosszul emlékezett: József, öccsével, Lipóttal és Albert szász-tescheni herceggel 1764 júliusában járt Selmecbányán. 115 Az azt követő évek alatt a kinyomtatásig eltelt két évtized majd egésze értendő, az első közlemény anyaga nincs is egy útvonalra felfűzve, 116 de Eszterházán 1764-ben még alig is talált volna meg valamit Rotenstein mindabból, amit leír. A szöveg szerint a szerző az 1772-es, az 1773-as és az 1775-ös nagy ünnepségeken is jelen volt, 117 de a pomogyi gátat nem említi, viszont már az 1779-es tűzvész után, szerinte 1781-ben épült új színházról beszél (mondja is, s például az attika szoborcsoportjának leírása is egyértelművé teszi ezt). 118 Rotenstein nem pillanatfelvételt, hanem közel egy évtizeden belüli többszöri látogatásán gyűjtött tapasztalataiból összeolvasztott képet ad tehát Eszterházáról. E kép megfogalmazása 1780-ban vagy kevéssel előtte készülhetett az 1781-es kiegészítések az eszterházai színháznál és másutt is évszámmal megjelölve kerültek be az első két közlemény szövegébe. 119 (A harmadik közleménytől kezdve viszont ez után, 1781-től kezdve rendszeres, valódi útvonalon tett utazásai és már eleve kinyomtatásra szánt feljegyzései jelentek meg. 120 ) * Eszterházáról szólva 121 a kastélytelepülés fekvésének ismertetése és a melléképületek felsorolása után a kastély külső képének jellemzésére is kevés szót veszteget. A díszudvari külső lépcsőn felmenve, az emeleti dísztermekkel kezdve, és a lakosztályokon, majd a jobb oldali oldalszárnyban folytatva szobáról szobára végigjárja azonban a kastély helyiségeit, és a berendezési és dísztárgyak felsorolásával bezárólag leírja őket közel húsz oldalon át, majd a kerti épületek hasonló leírása következik. Azután a nagy ünnepségekre tér, és végül hosszabban szól a herceg személyéről, öltözködéséről, és arról a fantasztikusan drága díszruhájáról, amelyet Bécsben, testőrkapitányként szokott az újévi ünnepségekre felvenni, valamint szívességéről, amivel a látogatókat fogadja. 178

182 Rotenstein a számok bűvöletében élt, számokban igyekezett megragadni a látványt és kifejezni elragadtatását. Homlokzatonként és helyiségenként megszámlálja az ajtókat és ablakokat, szobrokat és vázákat, csillárokat és falikarokat. Imádta az ünnepségeket, a világért sem maradt volna le egyikről sem, s az 1760-as és 1770-es évek nagy pozsonyi és Pozsony környéki rendezvényeinek szinte mindegyikén részt is vett. 122 Különösen meglepő tehát, hogy mennyire nem érdekelte az eszterházai színházi és zenei élet. Az összes, a kastélyról egy mondatnál többet író szerző közül talán ő az egyetlen, aki részletesen szól az épületekről, a zenészek és színészek lakóhelyét is megemlítve, de egyetlen szót sem ejt Haydnról, a zenekarról, és csak a herceg rendkívül nagy kiadási tételei között szerepelteti az opera- és színielőadásokat. A bábszínház létéről tudott ugyan, de épületét nem azonosította bábszínházként, hanem grottateremnek (Grottensaal) hívja. 123 Rotenstein másodszor: kiegészítések és javítások az első leíráshoz Csupán 1787-ben jelent meg Bernoulli Rövid út leírá sok -sorozatának második pótkötete, s benne a Javítások és kiegészítések G. E. v. R. úr korábbi útleírásaihoz (Zusätze und Verbesserungen zu des Herrn G. E. v. R. s Reisebeschreibungen ) című közlemény, amelyet címe és szerkesztői előszava szerint is Bernoulli állított össze a szerző hozzá intézett leveleiből. Ennek nagy része Eszterházáról szól, 124 az 1783-os közlemény oldalszámait megadva jelöli meg, melyik szövegrészt szándékozik korrigálni, illetve kiegészíteni. Bevezetője szerint egy 1782-es újbóli eszterházai látogatás alapján keletkezett, de még 1784-es újdonságokat is tartalmaz (például a nagy parter végében épített két új kaszkádról szóló beszámolót); és már a Beschreibung alapján is helyesbít, például a könyvtárban őrzött könyvek számát és a kápolna oltárképének témáját. Rotensteinnek nem volt erőssége antik mitológiai témák meghatározása, 125 a nagyterem freskójának leírása például így kezdődik az 1783-as közlésben: egy istent ábrázol egy kocsin, amit fehér lovak húznak. Az oldalfalakon lévő egyik nagy olajkép, Európa elrablásának leírása pedig így: a kép hegyes vidéket ábrázol, oldalt két meztelen férfivel, a vízben egy nő lovagol fehér tehénen. Utóbb azonban nyilván segítséget kapott valakitől, és így itt a korrekciókban a díszterem mennyezetfreskójának témáját a következőképpen jelöli meg: Titán a Nap szekerén; és az oldalfalak mind a négy nagy festményének témáját is pontosan megnevezi: Apolló és Daphné (ezt már elsőre is felismerte); Venus és Endymion; Európa elrablása, valamint Venus és Ámor. 126 A hercegi lakosztály leírását további részletekkel egészíti ki és apró tévedéseit is kijavítja, például olyanokat, hogy a lakosztályhoz tartozó hatodik (kandallós) szobában nem tíz, hanem kilenc japán lakktáblából áll a falburkolat (noha valójában tízből); hogy nem egy, hanem két trumeau van benne. Hosszan kifejti, hogy abban az épületben, ahol tükörtermet és porcelángyűjteményt akartak berendezni, télikert van, ahol az ember a legnagyobb hidegben is virágágyások és narancsfák között sétálhat. A belsőt indiai virágokat ábrázoló freskóval festették ki, és négy vízesést építettek benne, a víz sziklás hegyekről zúdul le, és azután a virágágyak között kanyarogva folyik tovább. A vízesések között datolya- és banánfák állnak, amik úgy tűnnek, mintha a sziklákból nőnének ki. Tetője vörösre van festve, és két kupolája van. Ő és itt írja le legrészletesebben az ovális téren állított szép, új, emeletes kínai pavilont, nem csupán homlokzatának tengelyszámait és berendezését, külső és belső festését, hanem színeit is. Monbijou-ról az 1783-ban megjelent szövegben még alig volt mondanivalója, itt viszont, kiegészítésképpen, részletesen leírta a vadászkastély belső berendezését. Johann Friedel, azaz Windisch Friedel bécsi leveleiben Noha a kötet címe szerint bécsi levelekről lenne szó, és az előszót is Bécsből keltezte 1783 tavaszán, Johann Friedel ( ) 1781 nyarától 1784 nyaráig legnagyobbrészt Pozsonyban tartózkodott, és onnan vezeti olvasóit Eszterházára is. Friedel katonacsaládban született Temesváron, Bécsben a keleti akadémiára járt, azután maga is katona lett, de néhány év múltán leszerelt és Sziléziában kezdte meg hivatásos irodalmári működését elején másfél évre Berlinbe ment, majd Hamburgtól Lipcséig bejárta a német területeket, hogy a legjobb színházakat tanulmányozza elején kezdett maga is játszani, de mivel apja, aki nyugalmazott katonatisztként Pozsonyban telepedett meg, az év tavaszán meghalt, a városba kellett jönnie, és amikor bő év múltán Emanuel Schikaneder ( ) társulata Pozsonyba érkezett, ehhez csatlakozott. (Schikaneder feleségével ő alapította azt az előbb vándor, majd bécsi társulatot helyileg a mai Theater an der Wien elődjét, amelyet a Varázsfuvola bemutatása tesz majd örökhírűvé, és amelynek vezetését Schikaneder Friedel korai halála után vette át.) 127 Friedel írt alkalmi költeményeket, kritikákat, regényeket, színdarabokat és mondhatni, csevegő felvilágosodott lektűrt. A legnagyobb sikert az utóbbi műfajba sorolható művei egyikével, a Briefe aus Wien verschiedenen Inhalts an einen Freund in Berlin (azaz Különböző tartalmú levelek Bécsből egy berlini ba- 179

183 rátomnak ) cíművel aratta, amelynek első kiadása 1783 júliusában jelent meg, ezt két hónap múlva követte egy második, és közben már egy kalózkiadás is kijött Bécsben. Csak a legális kiadásokat készítő (de a címlapon meg nem nevezett) Anton Löwe háromezer példányt nyomtatott, illetve nyomtattatott belőle Lipcsében, illetve Pozsonyban. 128 A szerző 1785-ben újabb sorozat levéllel folytatta a korábbiakat, 129 miközben támogató és ellenpamfletek sora burjánzott körülöttük. Az olvasási kedv és az indulatok elszabadulásának az volt az oka, hogy Friedel határozottan Bécs és II. József politikája mellett foglalt állást a Berlin versus Bécs kultúrfölényéről zajló vitában. Friedel műve maga is válasz volt, vitairat a berlini felvilágosodás jelentős alakjának, Friedrich Nicolainak 1781-es bécsi utazásáról írt útirajzaira. Friedel egekbe dicsérte II. József vallásügyi, a gazdaságot előmozdító, sajtószabadságot támogató és a bürokráciát csökkentő intézkedéseit, az Augarten megnyitását, a császár jó szívét, sőt hadvezéri erényeit; elősorolta a pápaság, a szerzetesrendek (a jezsuiták!) bűneit, s hosszan tárgyalta VI. Pius bécsi útját. Lényegében egyetértett tehát Nicolai elveivel (és előítéleteivel), csak éppen, szemben a berlinivel, ezek számára nem az egyes polgárok saját belátásán alapuló személyes meggyőződéséből fakadó elvek voltak, hanem fölülről érvényesítendők. S mellé azt is állította, hogy mindenből van bőven Bécsben, amit Nicolai kevesellt. Nicolai szerint ugyanis például Bécsben egyetlen számottevő író vagy költő sem termett mindeddig mire Friedel Sonnenfels nevével vágott vissza, lássuk be, aligha megsemmisítő hatással. 130 De ráadásul más művében leszólta Berlint (mondván például, hogy Bécs évszázadok óta császári székhely, míg Berlin egy porfészek), 131 és ezt azután Nicolai márcsak mint Berlin és Potsdam legáltalánosabban használt, több kiadást megélt leírásának szerzője sem tűrhette. (A polémia folytatására később még visszatérünk.) Friedel leveleiben az eszmei mondanivaló kifejtése után a bécsi parkok, majd a Bécs környéki kirándulóhelyek leírása következik, azután néhány vándoranekdota és pletyka, és végül öt levél Pozsonyról egy délutáni kirándulás: a pozsonyivánkai (ma: Ivanka pri Dunaji, Szlovákia) és a cseklészi kastély említésével befejezve. Ezek kiváló fekvésűek és nagyon szépek, de aki Eszterházát látta, azonnal elfelejti őket hangzik a zárómondat. A legutolsó, az 50. levél Eszterházáról szól tehát. 132 Ennek szövege Eszterháza rövid leírása (Kurze Beschreibung von Eßterhaß) cím alatt teljes egészében külön is megjelent két folytatásban a Preßburger Zeitungban 1784 márciusában. 133 Régen ismert Karl Gottlieb Windischnek az a levele, amelyben Cornides Dániel kitartó kérdezősködésére végül azt válaszolta, hogy a Bécsi levelek szerzője valóban Friedel ami nem álnév, hanem egy létező személy valódi neve, és ezt nála mármint Windischnél senki nem tudja jobban, mivel néhány levelet viszont ő maga írt. 134 Nyilván elsősorban az utolsó öt, Pozsonyról és környékéről szóló levél jöhet szóba ilyenként, 135 a 48., Kempelen Farkas sakkautomatájáról szólót egészen biztosan Windisch fogalmazta, ő írta ugyanis fiktív levelekben azt a mindenféle nyelvre lefordított brosúrát is, amellyel Kempelen találmánya végigturnézta Európát. 136 A talán legdöntőbb bizonyíték amellett, hogy az Eszterházáról szóló levél is Windischtől származik, egy jelentéktelennek tűnő hasonlat: az Eszterháza környéki táj termékenységét a levél azzal a fordulattal dicséri, hogy a vidéken gazdagon teremnek Ceres növényei, és csak a tópartot engedik át Bacchuséinak. A környék termékenységét rendre említették szerzőink, ki a gabonaföldeket, ki a tóparti szőlős lankákat emelve ki inkább, de ezek védőisteneik nevével való megjelölése korábban csak Bél Mátyásnál merült föl, Sopron vármegye kéziratban maradt leírásában, Fertőszentmiklósról szólva. 137 Friedel biztosan nem bújta Bél latin nyelvű kéziratait Batthyány prímás könyvtárában Windischről azonban tudjuk, hogy olvasta és felhasználta őket. 138 Annál is valószínűbb, hogy nem véletlen egybeesésről van szó, mert mint még látni fogjuk az antik mitológiával egyébként ő is meglehetősen hadilábon állt. Csak en migniature írja le Eszterházát szól a szerző, mert ahhoz, hogy egészen és valóban ábrázolja, egy teljes könyvet kellene írnia róla. És valóban említ is szinte mindent a közelmúltban épült pomogyi gáttól a gárdán és az összes melléképületen át Haydnig felsorolásszerűen. Újdonságképpen 139 beszámol arról, hogy az úgynevezett ovális téren éppen egy kínai kerti épületet emelnek, amelyet Bagatelle-nek hívnak. A fölsorolást felsőfokú jelzők kísérik. A kastély fenséges, a maga nemében egyedülálló és minden bizonnyal a legpompásabb az örökös tartományokban ( das majestätische Esterhaß, welches das einzige in seiner Art, und gewiß das prächtigste Schloß in den K. K. Erbländern ist ). A kastélyépület az építészet minden szabályának megfelel ; ötszáz szobája fölöttébb pompásan van berendezve; a bábszínháznak mind épülete, mind bábjai olyan pompásak, hogy annak párja nincs; a színház nagyszerűsége és szépsége minden más színházét felülmúlja, és önmagában már ez is a herceg kitűnő ízléséről tanúskodik; még a fácános is páratlan; röviden, mindenből olyan sok van itt és olyan hatásos, hogy az a legérzéketlenebb, a legfigyelmetlenebb szemlélőre is a legmélyebb benyomást kell, hogy gyakorolja. A Johann Lehmann álnéven író Cristoph Seipp Johann Friedelnél sokkal jelentősebb szerepet játszott Pozsony 18. századi színházi életében Christoph Ludwig Seipp ( ). Ő wormsi származású volt és 180

184 Heidelbergben végzett jogot és 1779 között tavasztól őszig Eszterházán játszott Karl Wahr német prózai társulatában (!), a téli szezonban pedig többnyire Pozsonyban. A város pénzügyi adminisztrációját vezető Kovács János lányát, Sophie-t vette feleségül akinek egyébiránt Windisch keresztapja és esküvői tanúja volt 140, ezért már saját társulatával is időről időre visszatért a városba, 141 és az 1790-es évek elején, a nyilvános előadások betiltásának idejére Grassalkovich herceg hívta meg a palotájában kialakított játszóhelyre. Kiváló színésznek, jó dramaturgnak, igényes, művelt embernek tartották; ő volt például az első Jago Magyarországon (Eszterházán is), saját adaptációjában játszotta a Lear királyt, és Goethe Wertherjét. Az ő társulata mutatta be a Habsburg-országokban legelőször Lessing Bölcs Náthánját (Náthánt maga adta). 142 Seipp mindkét útleírása Pozsonyból Nagyszebenbe vezeti olvasóit. Az első 1785-ben Johann Lehmanns Reise von Pressburg nach Hermannstadt in Siebenbürgen címen jelent meg, 143 a második 1793-ban névtelenül (ennek előszavát egy pozsonyi polgár -ként szignálta). 144 Az első sokkal vékonyabb könyvecskét előszava szerint szerzője csak azért írta, hogy meggyőzze olvasóit: nem csupán Bécsből Pozsonyba, hanem Magyarország belsőbb területein is egészen kényelmesen lehet utazgatni ezt biztosan állíthatja, mivel ő maga hatszor tette meg a Pozsony Nagyszeben távot (mint máshol elárulja, többnyire a bakon utazva, mert onnan jobban lehet látni és nem kell hallgatni azt a sok blőd fecsegést, amivel az útitársak múlatják az időt). A Magyarországon uralkodó viszonyokról még a 18. század utolsó negyedében is a 18. század eleji beszámolókban például Lady Montague által közvetített (rém)képek és még annál is szörnyűbb előítéletek éltek; rablóbandákkal, gyilkosokkal, nádifarkasokkal fenyegettek még 18. század végi német nyelvű kiadványok is, elsősorban a délebbi és keletebbi fekvésű vidékekről tudósítva. 145 Ezek ellen óhajtott tehát fellépni. Az 1785-ös könyvben Lehmann egy hosszú bevezető után, amelyben az ország, a szokások és az utazási viszonyok általános jellemzése olvasható, Pozsonyból Mosonmagyaróvárnak indul, és közben, a pomogyi gáton át tér Eszterházára. Minden utazónak javasolja ezt a kitérőt, akinek csak megengedi az ideje mondja, mert Eszterházán lehet valódi fogalmat alkotni egy magyar arisztokrata gazdagságáról és ízléséről. Seipp maga nem vállalkozik az együttes leírására, viszont nagyon várja, hogy ezt valaki más megtegye, mert véleménye szerint az eddigi kísérletek egyike sem kielégítő, a Bernuolli által kiadottban is sok a kiegészíteni és kijavítani való. Szerinte a monográfusnak keletkezésétől fogva, lépésről lépésre, ugrálás nélkül kell majd előadnia az együttes kialakulásának történetét a mai napig, hogy az olvasó meg is értse (fogalmat tudjon alkotni magának róla ez Seipp kedvenc kifejezése); Nem elég azt mondani, hogy na ilyen és ezzel kész ( so ists, und damit gut ), mint a Bernoullinál megjelent leírás szerzője teszi! És egy leendő munkától elvárható az is, hogy fölsorolja (időrendben!) azokat a művészeket, akik itt képezték magukat Haydn vezetése alatt, hogy azután Párizstól Szentpétervárig arassanak sikereket. Egy utólag beszúrt mondat szerint, amikor a szerző elküldése előtt átnézi kéziratát, látja, hogy a lipcsei vásár katalógusában hirdetnek egy leírást (Beschreibung) Eszterházáról. Már előre örülök, hogy valami olyasmit olvashatok majd róla, ami megfelel elvárásaimnak, mondja (ezek szerint 1784 tavaszán), de a Beschreibung csalódást kellett okozzon neki legalábbis hiányzik belőle mindkét fönt megjelölt szempont: sem az együttes építéstörténetével, sem előadóművészeivel nem foglalkozik. (Seipp 1793-as másik útirajzából Eszterháza teljesen hiányzik: ekkor észak felé, Morvaországon és a Felvidéken át indult, és Nagyszombat felől érkezett vissza Pozsonyba 146 így alkalma sem volt arra, hogy eszterházai kitérőt javasoljon olvasóinak. 147 ) Windisch még egyszer (Nicolaus Jacoby közreműködésével?): a Beschreibung Eszterháza német nyelvű, 1784-ben Anton Löwe pozsonyi kiadójánál megjelent leírását (Beschreibung des Hochfürstlichen Schlosses Esterháß im Königreiche Ungern, azaz A magyar királyságban található magas hercegi kastély, Eszterháza leírása ) címe kezdőszaváról Beschreibungnak szokás nevezni. A könyv az egykorú Eszterháza-irodalomban egyedüliként illusztrált: nyolc számozott, nagyméretű, behajtogatott metszet tartozik a hatvanoldalnyi szöveghez. 148 Az első és a második a teljes együttes, illetve a kastélyépület alaprajza (feliratuk szerint: General Plan Über alle Gebäude, Gærten und Thiergarten ; illetve Grundriss des Schlosses Eszterhaz ), amelyen az objektumokat, illetve helyiségeket betűzés, illetve számozás jelöli. Rajzolóként mindkettőt Nicolaus Jacoby ( ) az alaprajzot egyenesen rajzolta és építette fordulattal ; metszőként pedig Marcus Weinmann szignálta. 149 A III VI. táblán a kastély perspektivikus nézetei (feliratuk szerint: prospektjei) láthatóak mind a négy égtáj felől. Ezeket rajzoló nem jegyezte, és metsző is csupán az elsőt: F. Landerer Sc. -ként. Bartolommeo Gaetano Pesci ( után) bolognai festőnek a kastélyt a négy főnézetből ábrázoló, ban szignált festménysorozata alapján készültek. 150 Metszőjük, Ferdinand Landerer ( ) a katonai mérnökakadémia professzora volt Bécsben 151 ilyen minőségében egy a helyszínrajzok készítéséről szóló tankönyvet is 181

185 4. kép Egy tábla Ferdinand Landerer Gründliche Anleitung Situations-Plane zu zeichnen (Wien, 1782) című tankönyvéből: lugasok és szökőkút kiadott (4. kép) 152, és 1768-tól a képzőművészeti akadémia tagja is, aki például Kremser-Schmidt után is metszett. Ő jegyzete korábban 153 azokat az együttest és a parkot madártávlatból ábrázoló metszeteket is, amelyeket legyezőre ragasztva osztogattak a (hölgy) vendégek tájékozódásának megkönnyítésére. 154 A Beschreibung hetedik táblája az 1779 novemberében leégett helyett épült új operaház alaprajzából, főhomlokzati nézetéből, hossz- és keresztmetszeteiből összeállított nagy lap, amelyet rajzolóként és metszőként is J. de Fernstein -ként jelzett Joseph von Fernstein, 155 de amely az Augustin Haunold császári asztalosmester által a hercegnek január 25.-én bemutatott rajzsorozat feldolgozása, és mint ilyen, az épületet nem teljesen a megvalósult formában ábrázolja. 156 A nyolcadik pedig a kínai kerti épület alaprajza és homlokzati nézete Bagatèlle aláírással és bejárati ajtaja fölött ugyanezzel a felirattal, minden jelzés nélkül. Kérdés, hogy ebben az esetben is egy tervvariáns vagy az 1783-ban valóban megépült pavilon ábrázolásának sokszorosításáról van-e szó. 157 A magyar orvosok és természetvizsgálók egyesületének 1847-ben Sopronban és Kismartonban tartott éves vándorgyűlése után 158 meglátogatta Eszterházát Vahot Imre ( ), a reformkor egyik legtevékenyebb publicistája. 159 Érdeklődését látva az akkori fertőszéplaki plébános utánaküldte a Beschreibung egy példányát, és Vahot 1853-ban kiadta a könyv magyar fordítását. 160 A kutatás azóta folyamatosan számontartja és használja. 161 Szerzőségét tudtommal Meller Simon tulajdonította 1915-ben Joseph Niemecz ( ) páternek, aki 1768-ban Prágában lépett be az irgalmasrendbe; Primitivus szerzetesi néven 1780-tól volt Esterházy herceg házikápjánja és könyvtárosa, valamint és elsősorban óráinak gondozója. Ő maga is épített zenélő óraszerkezeteket. 162 Meller nem érvelt attribúciója mellett, 163 az mégis meggyökeresedett és máig él. Karl Gottlieb Windisch levelezésének néhány bekezdése azonban tisztázza, hogy a Beschreibung szövegét ő írta. Windisch április 4-én értesítette érezhető örömmel Pray Györgyöt arról, hogy Esterházy herceg megbízta az eszterházai kastély leírásával, és már a herceg összes mérnöke a terveken és rajzokon dolgozik, mert Anton Löwe pompás kiadványt akar készíteni saját nyomdájában. 164 (Legalábbis áthallásos tehát Friedel utolsó levelének az a fordulata, hogy a kastélyegyüttes teljes leírásához a szerzőnek egy egész könyvet kellene írnia 165 ). Válaszként Pray nyilván felhívta Windisch figyelmét Rotenstein Bernoulli útleírás-sorozatában megjelent első közleményére, felajánlva, hogy elküldi neki a könyvet, amennyiben nem áll rendelkezésére. 166 Windisch postafodultával nagyon köszönte a hírt és az ajánlatot (ekkor még nyilvánvalóan nemhogy Rotenstein szerzőségéről nem tudott, de arról sem, hogy Bernoulli sorozatában megjelent Eszterháza részletes leírása), de mondja, ha Löwénél nincs meg az a könyv, majd hoz belőle a lipcsei vásárról, ahová a kiadó két hét múlva indul, azt ki tudja várni. 167 Júliusban Cornidest értesítette, hogy Löwe fogja nyomtatni az Eszterházáról szóló leírást, amit neki kell írnia. 168 Október közepén azután Prayt tudósította arról, hogy a leíráson kell dolgoznia. Néhány perspektivikus nézet ( Prospekte ) már elkészült és Landerer közvetítésével szépen le is metszették őket Bécsben. (Windisch tehát a metsző Landerert nem ismerte; a megbízást Johann Michael Landerer, a pozsonyi kiadó közvetítette Bécsbe, pedig legalábbis jelenlegi ismereteink szerint a metsző csupán névrokona volt a nyomdászdinasztiának. 169 ) Windisch arról is írt ekkor, hogy az előző hetet töltötte Eszterházán. A könyvtáros egy irgalmasrendi szerzetes írja Praynak, Niemecz nevének említése nélkül, aki 7480 kötetet felügyel, de azok között ő nem sok tanulságosat talált. Hanem a zenekartól, az operától és különösen Haydntól el volt ragadtatva. 170 November első napjaiban azután Cornides Dániellel közölte, hogy az eszterházai rajzok készítése lassan halad, de Landerer itt már nyilvánvalóan a metszőről van szó mesteri munkát végez, és Windisch azt reméli, újévre minden készen lesz. 171 S valóban. 182

186 A Beschreibung feszes szerkezetben először részletesen ismerteti Eszterháza fekvését és megközelítési lehetőségeit, a Fertő-tó állatvilágát, hangsúlyosan szót ejt a pomogyi gátról és a vízelvezető csatornák megépítéséről. Azután a kastélyépület homlokzatait írja le szigorúan kijelölve, hogyan áll az össze a főépületből, a mellékszárnyakból és a szárnyépületekből (Hauptgebäude, Nebengebäude, Flügelgebäude); majd a kastély helyiségeit és végül a kerti épületeket. De mielőtt a park részleteire térne, pontosan szétválasztja a kertet és a mulatóerdőt (Lustwald), mindkettőnél először a területek felosztásának rendszerét tisztázza, azaz a fő utak szerkezetét és az őket lezáró látványpontokat. Legvégül következik a Monbijou nevű hercegi vadászkastély. A első és második tábla számozását és betűzését mindvégig gondosan feltünteti és azok sorrendjében halad. A kastély homlokzatainak leírása aprólékosan részletes és nagyon szakszerű. Számtalan építészeti szakkifejezést használ (ión és korinthoszi oszloprendek, lizénák, illetve falpillérek, attikai lábazatok és korinthoszi fejezetek; könyöklők és mellvédek, szemöldök- és koszorúpárkányok, egyenes és íves záradékok, konzolok és architrávok, rizalit, oromzat és orommező nyernek pontos megnevezést, még a koronázópárkány fogrovatairól is szó van), 172 s ahol ritkán a német mellett más nyelven is megad egy-egy szakterminust, az mindig a francia megfelelő (fronton, feston, salle à terrain utóbbi a II. tábla jelmagyarázatában is így, szemben a minden más szerző által használt és ma is bevett olasszal; 173 és a jelmagyarázatban további olyan francia szavak pl. explication, bibliothèque és gardemeubles keveregnek a németek között, amelyeket a szöveg németre fordít). A nem ión vagy korinthoszi tagozatokat és díszítményeket modernnek nevezi, és a különböző mesterek munkáját nagyon bennfentes kifejezésekkel dicséri (a jó kőfaragó- és vasmunka is: rein gearbeitet, sauber bearbeitet ~ tisztán megcsinált ). Mindezt aligha várhatjuk Windischtől, 174 mindez egy építészre vall, és amellett szól, hogy Nicolaus Jacoby nem csupán az első két táblához adta rajzait noha már ezzel is megszabta a mű szerkezetét, mert a szöveg nagy része az első két tábla bővebb jelmagyarázataként van felépítve 175, hanem valamiképpen a szövegezésben is részt vett 176 ámbár Windisch erről nem tájékoztatta barátait. Jacoby társszerzősége ad(na) nagy súlyt annak a mondatnak, amellyel a kert leírása kezdődik a Beschreibungban, mert az így a megvalósítás egyik vezetőjének nyilatkozata (lenne). Eszerint a kert elrendezésének gondolata, az utak rendszerének terve magától a hercegtől származik ( Die Austheilung des Gartens, ist nach einer von dem Fürst selbst entworfenen Idee angelegt ). Az eredmény itt jön Windisch Németország legpompásabb kertjeivel vetélkedik és kétségtelenül a legpompásabb az egész királyságban, és a legnemesebb és legnagyszerűbb módon egyesíti a művészetet a temészettel. Ez nem a szokásos, az építtető szerepét kiemelő fordulat, amelyet félreértés konkrét elképzelésként vagy tervként interpretálni, Miklós hercegnek egyetlen más írás sem tulajdonított ilyesfajta konkrét elképzelést a kastélyegyüttes egyetlen más részével kapcsolatban sem; noha azt, hogy az együttes a maga teljességében az ő művének tekinthető, többen mondták, például maga a Beschreibung is hangsúlyos felütésként, rögtön első mondatában, így megfogalmazva: az építőművészetnek e szép alkotása egész létét ihletett építtetője, a mostani herceg, Esterházy Miklós szellemének köszönheti ( Esterháß, dieses schöne Werk der Baukunst, hat seinen ganzeß Daseyn, dem Geiste des erleuchten Erbauers, dem itzt regierenden Fürsten Nikolaus Esterháßy, zu verdanken ). Jacoby 1758-tól állt hercegi szolgálatban, felmérőként, helyszínrajzok készítőjeként, építkezések szervezőjeként, művezetőjeként, műszaki ellenőreként és építési elszámolások pénzügyi ellenőreként működött, és tervezőként is: ő tervezte a kastély utolsó nagy bővítését: a második emeletet és az ún. olasz tetőket. 177 A mondjuk így társszerzők együttműködésének fizikai akadálya nem lett volna, hiszen Jacoby 1778-ban nyugdíjba ment a hercegi szolgálatból és Pozsonyba költözött (ott is halt meg 1784 karácsonyán). 178 Ez az együttműködés mégsem közös fogalmazásként képzelhető el, inkább úgy, hogy Windisch rendelkezésére bocsájtottak Jacoby által írt szöveg(ek)et, amely(ek) alighanem építészeti megjelenésről szóltak; de Windisch végezte az ortográfiájában is egységes végső megfogalmazást, és Jacoby nem ellenőrizte azokat a részeket, amelyeket Windisch írt, mert a belső terek leírásában a Beschreibung, miközben az alaprajz közlése révén lehetővé teszi a lokalizálást és a bemutatás útvonalának pontos követését, sokkal kevésbé részletező, ami az egyes helyiségek kialakításának és berendezési tárgyainak felsorolását illeti, mint Rotenstein, sőt néhány ponton nyilvánvalóan őt kivonatolja. 179 És nyilvánvalóan Windisch, mert a sala terrena leírásában például Rotenstein is, ő is négyszögesített oszlopoknak ( viereckigte [sic!, Rotensteinnél]; és egyenesen: viereckichte Säulen [a Beschreibungban]) nevezik a pilléreket ilyesmit Jacoby aligha tett volna. 180 Nagyobbrészt azonban a belső terek leírása is független Rotensteintől, és eleve teljesen más, a II. tábla helyiségszámozásának megfelelő útvonalon halad. Rotenstein a díszlépcsőn felmenve, a főépület dísztermeivel kezdte a helyiségek ismertetését, a Beschreibung a díszudvar kapujánál, a jobb oldali földszintes oldalszárny legvégéről indul. Mindkét leírás viszonylag részletesen felsorolja a tartalmát annak a helyiségnek, amely így Rotensteinnél a helyiségek sorának végére került, míg a Beschreibungban elöl van; Rotensteinnél 183

187 megnevezése Kunstkammer, a Beschreibungban sokkal árnyaltabb és pontosabb (noha jóval körülményesebb): az a két szoba, ahol azokat a bútorokat, értékeket, műtárgyakat és ritkaságokat őrzik, amelyek a lakosztályokban nem férnek el. Az ott található tárgyak felsorolásához itt még egy lábjegyzet is járul, ami arról tájékoztatja az olvasót, hogy ez nem a hercegi kincstár, az ugyanis Fraknón van. 181 Az ebben a tárban felsorolt tárgyak ugyanazok, legtöbbnyire ugyanazokkal a szavakkal megjelölve, mint Rotensteinnél, de nem ugyanabban a sorrendben és jelentős különbségekkel is: Rotensteinnél arany, ami a Beschreibungban csak aranyozott; Rotenstein felsorolja a portrék ábrázoltjait, a Beschreibung csak említi a portrékat, viszont említi azokat az akvarell tájképecskéket is, amelyeket a herceg maga festett, utóbbiak Rotensteinnél nincsenek itt. A porcelánkamra tartalmát Rotenstein érthető módon sokkal részletesebben írja le, mint a Beschreibung; a könyvtárról pedig teljesen eltérő adatokat közölnek (Rotenstein szerint kötetes ez megegyezik a Korabinszky által 1778-ban megadott számmal, a Beschreibung szerint viszont csupán 7500 kötet van benne, mint leveléből láttuk, ennek Windisch a helyszínen rendesen utánanézett, a könyvben szereplő adat a levelében megadott pontos szám kerekítése.) A mitológia Windischnek és Jacobynak sem volt erőssége. Az ábrázolt antik témák megjelölése a Beschreibungban is leginkább csak mitológiai alakok (Figuren aus der Fabellehre) akár a homlokzaton, akár belső terekben vannak. 182 A képtár egyes darabjairól csak Rotenstein emlékezik meg, a Beschreibung azt mondja, hogy mivel Grundemann úr, a képtár őre, a herceg festője hamarosan ki fogja adni a képtár részletes leírását, a szerző nem tartja szükségesnek felsorolni a képeket. E leírás tudtunkkal nem jelent meg soha, de már szándéka is rendkívül figyelemreméltó: a Liechtenstein hercegek képtárát kivéve 183 még a legnagyobb bécsi, illetve főúri magánképtárakról sem álltak ekkoriban nyomtatott katalógusok a látogatók rendelkezésére. A császári képtárról az első ilyen összeállítást Christian Mechel ( ), a képtárat a Felső Belvederében elrendező, Bázelből hívott rézmetsző igazgató éppen ugyanekkoriban, ben adta ki. 184 Johann Basilius Grundemannról ( ) a Beschreibung amúgy is elismerően említi föl, hogy ecsetjét különböző szobák falai és mennyezetei dicsérik, és a képtárban is sok értékes festmény van tőle. Az utókor számára Rotenstein és a Beschreibung együtt nyújtja a kastélyegyüttes fénykorának legteljesebb képét: szigorú rendszerességével, pontos topográfiai követhetőségével a Beschreibung a váz, amire Rotensteinnek a részletekbe elmerülő, túláradó gazdagságú közlései felrakhatók. * A Beschreibung szövege a kifejtés mélységében egyenetlenül ingadozik a kastélyépület homlokzatainak rendkívüli részletességű leírása és a csak a metszetek jelmagyarázatát megismétlő rövidség, illetve a pedáns rendszerességű szakszerűség és az oldott dicsérethalmozás között. Kétarcú a metszetek válogatása is: katonás rendszeretet és teljességigény nyilatkozik meg abban, hogy a kastély mindkét oldalnézetét nem csupán megfestették, hanem le is metszették, noha mindkettő közlésének így, teljesen szimmetrikusnak ábrázolva, nem sok értelme volt. Ehhez képest ötletszerűbbnek tűnik az utolsó két metszet témaválasztása: ezek rajzelőzményeit inkább csak kiemelték az utolsó nagyobb építkezésekhez készült, kéznél lévő tervlapok közül, és tartalmukat, megjelenésüket sem igyekeztek egységesre formálni. Kérdés, hogy ezt egy nagyobb szabású elképzelés megvalósítás közbeni feladása nyomainak kell-e tekintenünk vagy pedig a műfaji tisztázatlanság következménye volt. Mert a könyv egészében is két olyan műfajt próbál egyesíteni, amelyek ab ovo nem egyeztethetők szerencsésen. Még megjelenésének évében egy francia nyelvű útirajzban, az úgynevezett Excursionban amelyről részletesebben később lesz szó arról olvashatunk, hogy a kastélyról és nevezetességeiről rendelkezésre áll egy nyolc táblával illusztrált, Pozsonyban, Löwénél nyomtatott leírás, amely 1783-ban jelent meg (így!, nyilván elírás), és ami a táblákat illeti, azokat Jacoby úr, a herceg elzászi mérnöke szerkesztette. Három forintért kapható a kastély gondnokánál. Ez a maître d hôtel nyilván ugyanaz a személy, mint akit a Beschreibungban Zimmerwärternek, a 19. századi inventáriumokban pedig Schloßverwalternek neveztek, és akinek a jobb oldali patkószárnyban volt négyszobás lakása. 185 A Beschreibungot szó szerint a kapuban árulták tehát, éspedig azon a ponton, ahonnan a benne leírt útvonal szerint az együttes megtekintése elkezdődött. Aktuális állapotot rögzít, jól kezelhető praktikus formában. Arról szól részletesebben, amit megmutattak a látogatóknak, és egyáltalán nem, vagy csak említésszerűen arról, amit nem. Ugyanakkor kalauznak túl nagyméretű, túl gazdag kiállítású és túl drága. Megjelenésében, illusztráltságában a megbízó alkotásának ércnél maradóbb megörökítését szolgáló díszművekre hajaz. Ezekből volt mintának való a herceg eszterházai könyvtárában is. 186 Például a Cabinet du roi című sorozat, amelynek készítését és kiadását XIV. Lajos rendelte el különböző gyűjteményeiről és kastélyairól. A tervezett vállalkozást soha nem fejezték be, de a folio méretű metszetekből 23 kötetben adtak ki lapokat; közülük a Versailles-t bemutató legátfogóbb (mert a versailles-i együttes egyes részleteiről külön kötetek is készültek), a Vues, plans etc. du Château de Versailles avec les statues, termes et vases (78 tábla 1672 és 1684 között), illetve a Vues des maisons royales et des villes conquises par Louis XIV. (46 lap) volt meg biztosan a herceg eszterházai 184

188 5. kép A Dichiarazione dei disegni del Reale Palazzo di Caserta című díszmű (Nápoly, 1756) egyik táblája könyvtárában 187 (kérdés, hogy az eredeti, 17. századi kiadásban, vagy az 1727 és 1743 között készült másodikban). Az eszterháziakkal párhuzamosan, illetve közel párhuzamosan zajló nagy építkezéseket mutatott be a nápolyi királyok, pontosabban Bourbon III. Károly casertai palotájáról 1756-ban kiadott album, amelynek 14 folio tábláján (70 50 cm méretű lapokkal!) Luigi Vanvitelli tervei jelentek meg a kastélyról és a kertről: alaprajzok, homlokzatok és madártávlatok különböző nézőpontokból (5. kép); 188 vagy a Stanislas Leszczynski lengyel király nancyi építkezéseiről szóló mű (6. kép). 189 Hozzájuk képest azonban a Beschreibung szerkezete és előadásmódja is túlságosan praktikus használatra van szánva, és messze nem anynyira reprezentatív kiadvány, mint ezek. Mindenesetre a Beschreibung a vezető és a díszmű műfajának képviselőjeként is teljesen egyedülálló a 18. századi Magyarországon. Korabinszky másodszor: az 1786-os Lexikon Johann Matthias Korabinszky helynevek szerint rendezett országismereti lexikonja, a Geographischhisorisches und Produkten Lexikon von Ungarn, amely mintegy tízezer magyarországi helységről közöl valamilyen részletességű tájékoztatást egy a megyerendszert és a postautakat feltüntető térkép kíséretében, Pozsonyban jelent meg 1786-ban. 190 Eszterháza szócikke a Beschreibung és Rotenstein első közleményének egyesített kivonatát nyújtja, amely szerkezetében a Beschreibungra épül, de abból teljes egészében elhagyta a homlokzatok leírását, viszont Rotensteinből gazdagította egyes helyiségek berendezésének elősorolását. (Például a képtárnál a Beschreibungból származik a helyszín leírása, Grundemann dicsérete és annak ígérete, hogy a képek listája hamarosan külön fog megjelenni; Rotensteintől viszont az egyes festmények említése.) Számos méretadatot ad meg, amelyek másnál nem szerepelnek, különösen a kert különböző részeiről, a kerti épületek egymástól való távolságáról. Ezeket a térképrajzolással is foglalkozó Korabinszky nyilván a Beschreibung tábláiról mérte le. Nincs adatunk arról, hogy járt-e a helyszínen, de nem saját tapasztalataira hivatkozik, hanem a különböző helyeken olvasottak, illetve különböző helyekről szerzett információk egyeztetése alapján ír; ennek nyoma a kápolna oltárképéről szólva maradt a szövegben: Rotenstein első közleménye szerint a festmény Mária mennybemenetelét ábrázolta, a Beschreibung szerint viszont Szent Antalt (utóbbi volt 185

189 6. kép Vignetta a Compte général de la dépense des édifices et bâtimens que le roi de Pologne... a fait construire pour l embellissement de la ville de Nancy, depuis 1751, jusqu en 1759 (Luneville, 1761) című mű címlapján. a helyes, ahogyan Dallos Márton versében is látjuk, és Rotenstein is kijavította magát már az 1787-ben megjelent korrekciókban), 191 de Korabinszky azt írja: egyesek szerint az egyik, más tudósítások szerint a másik látható rajta. A könyvtár köteteinek számáról kitartott saját 1778-ban közölt adata mellett (22 000), 192 és megerősítésképpen ehhez most hozzátette, hogy ezt Bader (előző) hercegi könyvtárostól tudja. 193 De átveszi a Beschreibungból a könyvtár gyűjteményeinek bővebb felsorolását és még egy kicsit tovább bővít rajtuk: szerinte a kéziratok a magyar történelemre vonatkozóak, a metszetek között pedig sok régi és újabb, legjobb angol, holland, francia és olasz metszet, valamint térképek is vannak. Az egészet a hazai protestáns szóhasználatnak megfelelően Museo -nak nevezi. 194 Ugyancsak átemeli saját 1778-as értesüléseit a bábszínház gépezetéről és az azokat kitaláló és működtető Pauersbachról. Csak itt (és csak ő) említi viszont az egyik ünnepség alkalmából a látogatóknak osztogatott legyezőket. 195 Teljesen új elem, amire Korabinszky négyszer (!) tér vissza, annak kifejtése, hogy Miklós herceg pompás kastélya Pál Antal herceg vadászkastélya és istállói helyén épült. Pontosan kijelöli az előd kastély kiterjedését, mondván, hogy az azzal az épületrésszel azonos, amely a mai főépületből a kert felé kiugrik (méreteit is megadja lábakban); sőt, azt állítja, hogy a sala terrena a régi vadászkastély maradványa az új épületben. Nem tudni, hogy Korabinszky 1778 és 1786 között honnan jutott ilyen kitűnő értesülésekhez a korábbi süttöri kastélyról. 196 Csak találgathatjuk azt is, hogy ezzel hallgatólagosan, de nyomatékosan ellenpontozni óhajtotta-e a Beschreibungnak az együttes létét teljes egészében Miklós hercegnek tulajdonító nagyon hangsúlyos első mondatát. (Korabinszky aligha Miklós herceg érdemeit akarta kisebbíteni, a régi kastély hangsúlyos emlegetésének bújtatott éle, ha van neki, inkább Windisch ellen irányulhatott. 197 ) Lelkes hangok Pozsonyon túlról az 1780-as évek első feléből A berlini színházi hetilapban 1782 elején megjelent leírás A Tudósítás a magyarországi Eszterháza nevű hercegi nyaralókastélyról (Nachricht von dem fürstlichen Lustschlosse Esterhaz in Ungarn) című írás a berlini Litteratur- und Theaterzeitung egyik januári számában jelent meg. 198 Az 1778 és 1784 között kiadott hetilap, amelybe Goethe és Karl Philipp Moritz is írt, szépirodalmat és mindenekelőtt recenziókat, kritikákat és színházi híreket közölt; profiljától meglehetősen idegen tehát az eszterházai beszámoló, különösen úgy, hogy írója nem szentel másoknál nagyobb figyelmet az eszterházai színházi életnek. Szövege teljesen független minden más ismert leírásétól, így szerzőjének meghatározásához nincs támpontunk. 199 Írója már előre sok dicséretet hallott Eszterházáról, de helyszíni élményei minden várakozását fölülmúlták. Sehol máshol nem találta utazásai során a pompát, az ízlést és a használat kényelmét ilyen magas fokon egyesítve. A herceg, aki valószínűleg Magyarország leggazdagabb földesura, óriási összegeket költ arra, hogy ezt a helyet varázslatossá tegye, és élvezetét részben abban találja, hogy másokkal is megossza. Ennek előrebocsátása után tér az író az épületegyüttes leírására; megemlíti a herceg gárdáját; a kas- 186

190 télyról csak annyit mond, hogy az nagy és tökéletesen szép, belső pompája pedig fölülmúl minden elképzelést. A herceg és az özvegy hercegné lakosztálya a földszinten van. (Az, hogy a földszinti női lakosztályt nem Miklós herceg felesége, hanem bátyja, Pál Antal felesége számára rendezték volna be, csak nála szerepel. Igaz, ez a hölgy még ebben az évben elhunyt, a későbbi részletes leírások készítői tehát már nem is találhatták az ő használatában.) Minden a kastélyban elhelyezett kincset túl hosszadalmas lenne leírni mondja szerzőnk, de nem állja meg, hogy ne beszéljen a herceg négyszáz művészi órájáról, és közülük egyről részletesen: egy kitömött, de élethűen mozgó kanárimadár minden egész órában áriát énekel. Részletesen leírja egy másik, egy karosszékbe szerelt zenegép működési mechanizmusát is (mindkét tárgy állandó szereplője más beszámolóknak is). A kert rendkívüli kiterjedését és a kerti épületeket csak futólag említi, de elragadtatása teljes: minden egyesítve van itt, ami a természetben a legszebb. Köztudomású (!), hogy a színház másfél éve leégett írja szerzőnk, és most egy sokkal nagyobb és kétszer olyan pompás áll a régi helyén. Az operatársulat jobb, mint a prózai, a herceg zenekarát pedig válogatott muzsikusok alkotják, vezetőjük az a Haydn, akit Angliától Itáliáig ünnepelnek. A herceg, néhány hónap kivételével, amikor Bécsben van, az egész évet ezen a kellemes helyen tölti. Heinrich Sander útirajza Heinrich Sander ( ) a karlsruhei gimnáziumban volt a természetrajz és a retorika professzora, számos teológiai és természetrajzi munka szerzője, valamint lelkes utazó és útirajzíró, Johann Bernoulli barátja, akitől a Kurze Reisebeschreibungen is több úti beszámolót közölt májusának elején Bécsből jött Pozsonyba és onnan ment Eszterházára. Windisch éles nyelve Sandert sem kímélte, amikor két évvel később, mert Sander útirajzai akkor jelentek meg látogatásáról beszámolt Cornidesnek. Eszerint Sander másfél napot töltött Pozsonyban, semmit nem látott és nem is tudott meg, mert egyfolytában részeg volt (Windisch azt is részletesen ecsetelte, milyen nagyon). Ő Löwénél vacsorázott vele, de Sander egyre csak azon aggódott, meg van-e rendelve a kocsija Eszterházára, és őt hol kiadója segédjének, hol a kocsisnak nézte. Másnap elutazott Eszterházára és ott sem látott semmit. Ha mindenhol, ahol járt, így viselkedett és olyan keveset látott, mint Pozsonyban, azt, amit írt, más útleíróktól kellett hogy szedje summázta véleményét Windisch. 200 De nem volt igaza. Sander még az év októberében meghalt, posztumusz, fia által kiadott útleírásai második kötetében található a magyarországi útjáról szóló napló, 201 amelyben pontos értesüléseket közölt Pozsonyról (sőt Löwe nyomdájáról, valamint magáról Windischről), 202 és Eszterházáról is teljesen eredeti, saját megfigyelésein alapuló szöveget írt. 203 A pomogyi gáton át érkezett, aminek megépíttetése a hercegnek becsületére válik mondja. Ő az első, aki hosszan szól róla, hogy a tó környéke mocsaras, a pomogyi oldal különösen, de az eszterházai is egészen a hercegi épületekig, kocsija szinte a kastély kapujában ragadt bele egy nagy pocsolyába, amiből alig tudták kihúzni. Távozása előtt elbeszélgetett a Fertő-tó hercegi felügyelőjével is, és tájékozódott tőle arról, milyen bevételei származnak a hercegnek a halászatból és a nád felhasználásából, ami már odafelé menet felkeltette a figyelmét. De a mocsár egyre nagyobb részéről csatornákon vezetik le a vizet és így a herceg alattvalóinak egyre több szántója és mezője lesz közli. A kastély és a mellette szimmetrikus rendben álló többi épület egy egész kis várost tesz ki. Ő is megemlékezik róla, milyen szívesen fogadják itt az idegeneket: ahogy megérkezett, jelentkezett nála egy gárdista azzal, hogy pont jókor érkezett a színházi előadáshoz, de ő a pihenést és az alvást választotta. Másnap először is a kertbe ment. Órákon át lehet itt az erdőben folytatódó ösvényeken sétálni, és mindegyik mentén áll valamilyen kerti építmény; szökőkútjai pedig még szebbek is, mint más nagyszerű kertekéi. Kismarton és Fraknó összeolvadt számára, arról ír, hogy mivel a herceg ősei nem vettek részt a magyarországi lázadásokban, a császári ház megengedte neki, hogy saját katonákat tartson. Ezek részben itt, részben abban a kis várban állomásoznak, ahol a herceg a családi kincseit tartja. Mindazt, ami itt látható, a mostani herceg maga építtette. Ő 68 éves, a magyar testőrség parancsnoka, de mivel semmilyen más udvari tisztsége nincs, csak télen tölt néhány hetet Bécsben, többnyire itt tartózkodik; szereti a zenét, a színházat és az operát. Ezután ahogyan szokása volt számozott pontokba szedve sorolja fel azt, ami a kastélyban és abban a tárban, ahol azokat a tárgyakat tartják, amikre nincs mindig szükség különösen figyelemreméltó. A 26 tétel között említ egy nyári zenetermet (Sommermusiksaal), amelyet, mivel csak ő hívja így, nem könnyű lokalizálni, talán a képtárról van szó, mert falait olajfestmények borítják ( ganz mit Gemälden behangen ), és szép kilátás nyílik belőle a Fertő-tóra. Azután egy ebédlőt és egy fogadótermet ( Speise- und darneben ein Gesellschaftssaal für Fremde ), amelyek egymás mellett vannak, nagyon magasak és nagyon világosak (ezek az emeleti dísztermek); egy szép kínai papírtapétás szobát, valamint a nagy- és a kézikönyvtárat. Beszél egy olyan kabinetről is, amelynek falát fekete aranyozott burkolat fedi (ez 187

191 talán a hercegi lakosztály lakktáblás helyisége). Ilyet ma már egyáltalán nem tudnak csinálni mondja lelkesen. Említi a porcelánkabinetet, és az ott lévő darabok közül külön egy Attilát teljes fegyverzetben ábrázoló porcelánszobrocskát (?!); megnevez számos más leírásokból is ismert és néhány talán csak általa megfigyelt órát, zenélő szerkezetet, értékes anyagokból készült edényt és néhány bútordarabot: Bécsben készült halványzöld büfét piros és barna berakásokkal; egy nagyon kényelmes íróasztalt és egy üveges sarokszekrényt az ilyen bútorok szállításának nehézségeiről szóló félmondatban, amely szerint bölcsőben, sok-sok gyapjú között hozták őket ide, szinte halljuk az őt a kastélyban vezető főgondnok (Oberpfleger) mesélő hangját. Nagyon tetszik neki Mária Krisztina főhercegnő portréja, és az, hogy a herceg Aranygyapjas rendi ornátusa elő van készítve egy állványra, így közelről meg lehet nézni. Sander Eszterházáról Sopronba utazott, hogy ott találkozzon göttingai egyetemi barátjával, Conradi doktorral (aki a Mária Terézia eszterházai látogatása tiszteletére verselő Conrad doktor fia volt 204 ). Megnézte a doktor természetrajzi gyűjteményét és római régiségeit, 205 és kiment vele a balfi fürdőkbe megemlítve azt is, hogy egykori tanulótársának apja írt egy kis könyvecskét ezek jótékony hatásáról 206, s azután visszatért Bécsbe. Alphons Heinrich Traunpaur: az Excursion A Kirándulás a magyarországi Eszterházára 1784 májusában (Excursion à Esterhaz en Hongrie en mai 1784) című, 14 lapos, szerző megjelölése nélkül, Bécsben megjelent francia nyelvű füzetet címének első szava után Excursionként szokás emlegetni. 207 Szerzője sok mindent elmond magáról és művének keletkezéséről: Goriziában állomásozva egy az Esterházy herceg nevét viselő ezredben szolgáló tiszttől, 1780-ban hallott először Eszterházáról, és ha a léghajózás (aërostatie) ismert lett volna már akkor, azonnal el is ment volna megnézni ben leszerelt és Bécsben telepedett le, Friedel leveleinek olvastán szánta el magát az indulásra és 1784 májusában egy hetet töltött Eszterházán ez volt élete legkellemesebb kirándulása. Azért döntött úgy, hogy élményeiről beszámol a közönségnek, mert a Beschreibung csak németül hozzáférhető, és eltekintve attól, hogy sok látogató, akit a valódi kíváncsiság vonz ide, nem beszéli a német nyelvet, sok a változás is, az együttest állandóan szépítik ( a herceg jó ízlése nem szűnik megnyilvánulni ). Ezért a szerző azt reméli, műve nem fölösleges, és hasznossá teszi magát általa az ízlés és a szellem emberei, a művészek, az írók és a finom műértők, egyszóval azon ritka egyének szűk osztálya számára, akiket világfiaknak (gens du monde) szokás nevezni. Nem marcona hadfival, hanem valódi széplélekkel van tehát dolgunk. Mindez azonban nem lenne elég ahhoz, hogy az írót megnevezzük, de Constantin Wurzbach lexikonjában a füzet Alphons Heinrich Traunpaur Chevalier d Ophanie műveként szerepel. 208 Pontosabban Wurzbachnál Traunpaur művei között szerepel egy Kirándulás a magyarországi Eszterházára és e magyar Versailles leírása prózában és versben (Excursion à Esterhaz en Hongrie et Description de ce Versailles de la Hongrie; pièce mêlée en prose et en vers) című mű, ami 1784-ben jelent meg, és mivel füzetünk valóban tartalmaz két hosszabb versbetétet az egyikre a hercegnek a kertkapukon látható N. E. névbetűi, a másikra a Bagatelle ihlette szerzőnket ; és elragadatott hasonlatai között az ez a kis magyar Versailles kifejezés is előfordul, talán azonosnak tekinthetjük füzetünket és a Wurzbach által említett művet. A kettő címének eltérése valószínűleg azzal magyarázható, hogy Wurzbach szerint az először külön kiadványként megjelent eszterházai kirándulást a szerző még ugyanabban az évben fölvette prózai műveinek Egy osztrák veterán időtöltései című gyűjteményes kötetébe, 209 és ő talán innen idézi. Ezt nem tudom ellenőrizni, mert a gyűjteményes kötetből nem találtam példányt. 210 Traunpaur ( ) Brüsszelben született, mert apja a Habsburg Németalföld katonai adminisztrációjában szolgált (mígnem az 1750-es évek végétől a bécsi Hofkriegsratban kapott magas tisztséget és öröklődő lovagi címet). 211 Az ifjú Traunpaur még nem volt húszéves, amikor belépett de Ligne herceg ezredébe, majd a brüsszeli katonai akadémián tanult, s azután gyakran változó beosztásokban és szolgálati helyeken harcolt, illetve állomásozott összesen 32 éven át, köztük Magyarországon is, Pozsony és Buda mellett nyolc évet Kassán ben szerelt le, 1783 és 1785 tavasza között Bécsben élt, majd sorozóbiztosként reaktiválták, ilyen minőségben bejárta Galíciát, azután 1788-tól ismét Bécsben volt, míg végül 1798-ban a nagyszombati invalidusházba költözött. Az 1760-as évek végétől írogatott, többnyire franciául, írói álnévként pedig nevének anagrammáját (Partunau 212 ) is használta, és ezen a néven publikálta francia nyelvű műveit, például a gyűjteményes kötetet, összegyűjtött verseinek, alkalmi és társasági költeményeinek, valamint epigrammáinak kötetét. Tagja volt a Goriziában 1780-ban alakult tudós és írótársaságnak, az Accademia degli Arcadi Romano- Sonziacinak. Modern visszhangja csupán a Galíciáról írott, 1787-ben névtelenül megjelent harminc levelének van. 213 Utolsó ismert műve egy már Nagyszombatban kiadott fordítás. 214 * 188

192 Az Excursionnak szinte egyáltalán nincs gondolatmenete, és nem egy útvonalon vezeti végig olvasóit: majd minden bekezdésben az előzőétől teljesen különböző témájú közlendőre tér át, eltekintve attól, hogy harmadiktól hatodik lapjáig a Friedel-levél és nem a Beschreibung! francia fordítása alkotja. 215 Kisebb pontosításokkal, mint amilyen a herceg összes címének beszúrása; a pomogyi gát építési évének megadása; a Bagatelle-nél annak helyére, hogy az éppen épül, azt írja, hogy már áll és környezetén dolgoznak: nyolc nagy kínai szoborral és négy grottával veszik éppen körül. Azt, hogy a kastélyban ötszáz szoba lenne, kijavítja a Beschreibung alapján 126-ra; beszúrja viszont, hogy a park mögötti erdőt magyarul Lésnek, Forchtensteint Fraknónak hívják; s katonatiszthez méltóan pontosítja a gárdisták egyenruhájának leírását. Azután elkezdi kivonatolni a Beschreibungnak a kastély jobb oldali patkószárnya helyiségeiről szóló bekezdéseit ezekbe is saját kiegészítéseket szúrva, de ezt már a kápolnánál abbahagyja, és saját megfigyeléseit közli. Időről időre visszatér a Beschreibunghoz egy-egy mondat lefordításának erejéig, de ezek közé sokkal nagyobb terjedelemben saját megfigyelései és megjegyzései ékelődnek. Az Excursion gazdag tárháza a kastélyegyüttes mindennapi életére és annak résztvevőire vonatkozó ismereteknek és vélekedéseknek. Felsorolja, hogy a herceg rokonai közül és vendégeiként kik tartózkodtak éppen Eszterházán; megnevezi a hercegi udvar jelesebbjeit Nagy István régenstől báró Rosetzki udvari lovagon ( Cavalier de la Cour du Prince ) át Augustig, a herceg néger inasáig (aki valójában angol és szívesen kísérgeti a látogatókat); illetve a fiatal elzászi nyelvmesterig, aki egyformán jól beszél franciául és németül. A herceg lovászmestere egy fiatal svájci a berni kantonból, Haydn Bruck an der Leithán született, és a könyvtáros tudós ember, aki minden kérdésre felelni tud és szívesen áll a kérdezősködő rendelkezésére. A park vízrendszerét és azt a négy ló által hajtott gépet, ami a kert medencéit és vízeséseit vízzel látja el, báró Brequin mérnökkari ezredes, nagy tudású vízmérnök találta ki. Traunpaur részt vett az Armida egy előadásán, és Haydn kompozíciója mellett dicséri az előadást is: a zene szépségéhez méltó volt a díszlet és a jelmezek pompája mondja, és név szerint felsorolja az összes énekest. A gárda reggelenként 11 órakor sorakozik fel a herceg ablaka alatt, Haydn által írt fúvószenére néhány alaki gyakorlatot mutat be, majd elfoglalja őrhelyét meséli. A kávéházban két biliárdasztal van, és a csinos kávésnő maga is kiválóan játszik; a fogadóban lakik egy tehetséges és tanult fiatalember, aki a herceg megbízására az udvartartásban szolgálók mintegy negyven csemetéjét tanítja; a hercegi hivatalokban nagy rend uralkodik; mindent és mindenkit időben, sőt sokszor előbb fizetnek ki, a pénztáros Kismartonból jön a pénzzel és így tovább. Csak ő ír arról is, hogy ahol a pomogyi gát alapkövét letették, egy piramis áll, rajta háromnyelvű (latin, német és magyar) építési felirat dicsőíti az Emberbarátot (vagyis a herceget), akinek ez az eszme köszönhető. Arról is egyedüliként számol be, hogy a könyvtárban fűzi hozzá a Beschreibungból átvett mondat fordításához, nem csupán a magyar történelemre vonatkozó érdekes kéziratok vannak, hanem az 1594 és 1687 között egy bizonyos galántai Esterházy Ferenc és leszármazottai javára kibocsátott kiváltságlevelek eredeti példányai is, minden iratot saját maguk írtak alá az uralkodók II. Rudolftól Lipótig. (Traunpaur pontosan tudósít róla, hogy az Esterházy grófokat Lipót császár tette a Német-római Birodalom hercegeivé, és ezért vehették föl címerükbe a császár nevének kezdőbetűjét.) A kastélyban van egy kabinet, amelynek a falát a legkülönbözőbb külföldi, indiai és amerikai fákból készítették, amelyek illatukkal árasztják el a belépőt, és mindez forintba került. Említ egy holland pavilont is, amely kívülről ágakból fonott ház ugyan, de belülről flamand stílusú, alakokat, tájakat és állatokat ábrázoló kékes terrakotta lapok burkolják (minden bizonnyal kék-fehér ún. delfti kínai utánzó csempékről lehet szó). Témája szerint fölsorol egy sor képet, amit a Monbijou vadászkastély földszintjén látott. Hosszan szól a herceg Fertőszentmiklóson lakó, de a gránátosok kaszárnyája mögött kialakított műtermében dolgozó szobrászáról. Már előbb is dicsérte egyik művét, Léto (Latoné) sziklás talapzaton álló szobrát az általa csak rétnek (prairie) nevezett ligetben, amely a Nap-templomhoz vezető egyik mellékút végében van a remeteséggel egy vonalban. 216 Ugyanez a végig meg nem nevezett szobrász alighanem Gundrich József ( 1806) 217 a műtermében éppen a kaszkádok díszítésére szánt szobrokon dolgozott. Traunpaur részletesen leírja a két háromalakos szoborcsoportot: az egyik Lédát ábrázolja, amint átöleli a csábító hattyú nyakát, míg oldalról Zeus ( az istenek atyja ) újabb sikere fölött örvendezve nevető Cupidó látható. A másik csoport a sziklához láncolt Andromédát ábrázolja, akit egy tengeri szörny készült elnyelni, de Théseus megszabadítja őt (elírás Perseus helyett). Szemben eddigi szerzőinkkel, ő kimondottan jól eligazodott a mitológiai ábrázolások között még tollhibája is erről tanúskodik, és rámutat a leendő szobordekoráció eszmei tanulságára is: Ez a hat alak nagyszerűen van kifaragva, és arra figyelmezteti a mitológia ismerőit, hogy a szerelemben a cselek nem mindig járnak egyforma szerencsével. Ikonológiai megjegyzését azonban nehéz értelmezni, hiszen az ábrázolt jelenetek mindkét hőse elnyerte szerelmét (már ha a második történetben azt tekintjük a cselnek, hogy Perseus nem harcban győzte le az Andromédát elnyeléssel fenyegető tengeri szörnyet, hanem a Gorgó levágott fejének felmutatásával kővé változtatta). 189

193 Egy leendő dél-amerikai szabadsághős Eszterházán: Francisco de Miranda Sebastián Francisco de Miranda Rodríguez ( ) Caracasban született, fiatalon állt Európában spanyol katonai szolgálatba, nyolc évet a marokkói háborúban töltött, majd az amerikai függetlenségi háború végső szakaszában a beavatkozó spanyol egységekben harcolt ban leszerelt és 1792-ig beutazta Észak-Amerikát, azután pedig Európát Skandináviától a Török Birodalomig, mindenütt támogatást keresve nagy tervéhez: a dél-amerikai spanyol és portugál gyarmatok helyén egy Kolumbia nevű dél-amerikai egyesült államok megteremtéséhez. (1792-ben belépett a francia forradalmi hadseregbe, ahol tábornok lett, később fogságba vetették, 1795-től Londonban élt. A 19. század első évtizedében két katonai expedíciót vezetett Dél-Amerikában, ahol végül élete utolsó éveire a spanyolok internálták.) 218 Utazásairól naplót vezetett, így arról a négy napról is írt, amelyben Bécsből Eszterházára látogatott, majd Pozsonyon át visszatért Bécsbe. A naplók eszterházai vonatkozására néhány évvel első kiadásuk 219 megjelenése után felhívta a figyelmet Baumgarten Sándor; 220 azóta egy újabb kritikai 221 és számos válogatás és zsebkönyvkiadás is megjelent (de nincs meg Magyarországon). 222 De Miranda október 26-án érkezett Eszterházára. A híres Haydnhoz volt ajánlólevele, így Haydn vezette körbe a kastélyban és környékén: megmutatta neki a könyvtárat, a képtárat, a kaszkádokat és a színházat. Úgy informálta az adatmániás látogatót, hogy a herceg évi jövedelme forint; 340 a legkülönbözőbb társadalmi rétegekbe tartozó alkalmazottja van; 150 porosz egyenruhába öltöztetett gránátosa és istállójában 400 lova; színháza forintjába kerül évente. Este de Miranda operába ment, ott látta a herceget, aki körülbelül 70 éves, és az unokahúgával, valamint a szeretőjével, egy nagyon egyszerű nővel (!) jelent meg (szerinte). Az előadás nem volt egy nagy szám, a zenekar 24 tagú és Haydn maga is játszott. Másnap Haydn a parkot mutatta meg neki, azzal a hintóval kocsiztak körbe, amit a herceg bocsátott rendelkezésükre. A park nagyon tetszett de Mirandának, említi a Diana- és az általa nem Nap- hanem a Napisten után Apolló-templomként megnevezett másik templomot; a remeteséget, és mindenekelőtt a Bagatela nevű házat (ami forintba került). Közben zenéről beszélgettek, és Haydn Luigi Boccherinit dicsérte neki. Az első fanyalgók Az angolkertek barátai A korszak elsősorban a természet és a művészet egyensúlyát kereste a formált tájban, és a Beschreibung szerint az eszterházai kertekben a legnemesebb és legpompásabb módon sikerült ezeket egyesíteni ( daß man Kunst, und Natur auf eine überaus ädle, und prächtige Art, mit einander verbundet findet. ). 223 Mások azonban kezdettől úgy találták, hogy túl sok van itt a művészetből, legalábbis a parteres részen. John Moore számára már az 1770-es évek elején is túlságosan csinált volt a franciakert. Laval vicomte lelkesedésének előtérbe helyezése, a tetszés és dicséret szájába adásának (és vele az egész Versailles körüli körülményeskedésnek) az volt az oka, hogy az udvarias Moore doktor nem akart saját nemtetszéséről szólni. A Pozsony környéki meg nem nevezett park tehát Cseklész Moore szerint egy kicsit túl szabályos, jobban elbűvöli a szemet a sokféle természetes szépség azon a részen, ahol kevesebb művészetet alkalmaztak ( the gardens laid out a little too methodically; but the park, and fields around, were less art has been used, display a vast luxuriancy of natural beauties 224 ) pontosan ez az, aminek ilyen egyenes megfogalmazását Eszterházáról szólva kerülgeti. Eszterházán a kertnek azt a nagykiterjedésű részét találja ő is leírhatatlanul szépnek, amelyben elbűvölő rendetlenségben ( in a charming confusion ) találni ligeteket, szökőkutakat, utakat, fákat, lombokat, dombokat és völgyeket, 225 és egyenesen romantikusnak mondja a vadasparkot ( the romantic fields of Esterhasie ). Sander azt a meglepő kijelentést teszi, hogy a kert minden részén a legújabb angol avagy természetes ízlés uralkodik ( In allen Anlagen des Gartens herrscht der neusete Englische oder Naturgemässe Geschmack. ); 226 a Beschreibung szerint viszont a park mulatóerdő részében vannak a nagy allék mellett kisebb, kanyargó gyalogösvények, amelyeken az ember lépten-nyomon a legkellemesebb ligetekbe, váratlan nagyszerű látványokhoz, szobrokhoz, fülkékhez, padokhoz érkezik. Korabinszky 1786-ban, amikor a Beschreibung erről szóló hosszú bekezdését egy mondatra rövidítette, egyszerűen angol módi kanyargó ösvényekről írt ( auf englische Art angelegte geschlägelte Alleen ); 227 innen került azután tovább rövidítve és általánosítva az eszterházai angolkertek emlegetése Rotensteinig 228 és Vályiig. Moore taktikáját más szerzők is alkalmazták később: a franciakertet hallgatással mellőzték és csak a parkról szóltak, de ennek dicséretébe is be-becsúszott egy-egy árulkodó félmondat. Friedel leveleiben például (1783): a park ösvényeit évszázados fák közé vágták, és ezek sűrű, hűs ligetekbe vezetnek, ahol a szabályosságtól elfáradt szemet felüdíti a természetes vadság. 229 Az Excursion hosszabbik versbetéte a szerző saját költeménye így kezdődik: Mennyi örömteli meglepetés, a ragyogás mily netovábbja / [fakad abból], ha a természet és a művészet egyesíti gazdagságát! ( Que de plaisirs frappans, que comble de 190

194 splendeur / Quant l art & la nature allient leurs richesses! ). Az örömteli meglepetések pontosabb mibenléte abból az ömlengésből olvasható ki, amellyel Traunpaur Friedel levelei fenti mondatának fordítását toldotta meg: a magyarul Lés nevű erdőben a szem végre megszabadul a szabályosságtól, és a háborítatlan természet mutatkozik meg. A legfestőibb látványok, vízesések, különféle lugasok, barlangok, vázák, szobrok, romok, madárházak, labirintus, remeteség és még mi minden, a természet és művészet által együtt készített kellem fog össze, mint egy tündérkertben (!), annak érdekében, hogy a lélek elmerüljön az érzésekben. Ezek élénkségét lépésről lépésre valami újabb elragadó meglepetés fokozza, és végül a sétáló perceknek érzi az itt töltött órákat. 230 A szentimentális tájkert hatásmechanizmusának egykorú leírásaként tankönyvekbe kívánkozik ez a mondat. * Charles-Joseph Lamoral de Ligne ( ) 1766-tól herceg ellenben nyíltan hangot adott kifogásainak. Ligne herceg Hennegauban született és ott is élt, amíg a francia forradalom el nem űzte. A század egyik legmegnyerőbb világfija volt, nem csupán Marie Antoinette egyik imádójaként kedvelt alakja a francia királyi udvarnak; de osztrák szolgálatban harcolt a hétéves háborútól kezdve a kor minden nagyobb hadjáratában, és II. József kérésére töltött éveket Nagy Katalin cárnőnél, hogy rávegye őt a törökök elleni háborúra. Császári kamarás, tábornok és Aranygyapjas lovag volt, de saját vallóniai birtokainak elvesztése után Katalin cárnőtől kapott apanázst és krími birtokot től haláláig korábbi viszonyaihoz képest visszavonultan és szerényen élt Bécsben. Szenvedélyesen olvasott és írt (mindig franciául); személyesen ismerte a teljes francia akadémiát és mondhatni valamennyi ma is híres író és filozófus kortársát Voltaire-től Rousseau-n és Goethén át Madame de Staëlig. Műveinek még életében megjelent összkiadása 34 kötetes ben nyomtatták ki először a csak franciául zenélő és majdhogynem frivol tartalmat sejtető Pillantás egy szép szemre (Coup-d œil sur Belœil) című művét, azonban a Szép Szem (Belœil) ősi családi birtokának és kastélyának neve. A harmadik francia kiadás és az egykorú német fordítás címe azután már akkurátusan kizárta minden félreértés lehetőségét: Belœil kertje és kritikai áttekintés Európa kertjeinek javarészéről. Ez a személyes hangvételű írás, ahogyan az előszó is mondja, dicséretei és bírálatai révén példákat és tanácsokat akar adni más kertészeknek (értsd: építtetőknek). De nem csupán az általa látott kertekről, hanem vidéki rezidenciákról is beszél, típusaikról, a kerti épületek fajtáiról, az egy együtteshez tartozó épületek jó elhelyezéséről, sőt színezéséről is. A szentimentális tájkert iránti előszeretetéről mindent elmond felszólítása: Kertépítők, festők, filozófusok és költők menjetek Wörlitzbe! A még Belœilben nyomtatott első kiadás után 1786-ban jelent meg egy bővített második, és végül a herceg 1795-ben összegyűjtött műveinek 8. és 9. köteteként egy újból átdolgozott harmadik. 232 Német fordítását 1799-ben adta ki Wilhelm Gottlieb Becker ( ), aki pályafutását a Wörlitzet építtető anhalt dessaui herceg emberbaráti alapítványa, a dessaui Philantrophium tanáraként kezdte (és a drezdai antik gyűjtemények vezetőjeként fejezte be), és aki saját műveivel és az általa szerkesztett zsebkönyvekkel is a tájkertek jeles propagátora volt. Számomra csupán a de Ligne életében megjelent utolsó francia 233 és a német kiadás 234 volt hozzáférhető, nem tudom tehát, hogy az Eszterházáról szóló szövegrész lásd a függelékben benne volt-e az első kiadás(ok) ban, vagy utóbb, a rokoni kapcsolat megteremtődése családjaik között 235 adott alkalmat Ligne hercegnek Eszterháza és Kismarton meglátogatására. 236 A legkésőbb az 1780-as évek közepén történt megfogalmazás mellett szól a harmadik kiadás egyik jegyzete. 237 Ligne herceg nem traktátust írt, hanem benyomásait rögzítette; mondatai ugyanolyan kevéssé szigorúan szerkesztettek, mint az egész mű; túláradó, szubtilis utalások tömegét rejtő és gyakran ironikus szövege a mai olvasó számára néha nehezen érthető. De ez a szöveg egy a kortársai által a legfinomabb ízlésűnek tartott és egyszersmind a legfelső körökhöz tartozó személyiség ítéletét rögzítette. Boldog lehet Esterházy herceg írja Ligne herceg, hogy eszterházai kastélya ablakaiból az egyik oldalon a parkját látja, a jó arányú lúdláb utakkal feltárva; a másik oldal felé pedig nagykiterjedésű birtokait és a világ egyik legszebb tavát. És ez nem ám egy csinált tó, mint amilyeneket a kertekben szoktak ásni, hanem valódi és nagyobb, mint a svájci tavak, mondhatni egy kis tenger. Némi munkával kikötőket lehetne építeni, és be lehetne vezetni rajta a kereskedelmi hajózást is. A túlsó parton fekszik Kismarton, amely szintén az ő tulajdona Esterházy herceg a magyar Neptunussá neveztethetné ki magát (!). Ezután Ligne noha nem mondja visszatér Eszterházára: kert- sőt tájépítő fantáziáját nagyon foglalkoztatja, hogyan lehetne, illetve kellene kialakítani a kastély és a tópart kapcsolatát: Esterházy hercegnek az egész területet mohával és levendulával kellene fedetnie, juhok és marhák ezrei legelészhetnének körben, míg a vízen gályák ringatóznának. 238 A partot világítótornyokkal, őrtoronnyal, műsziklákkal, tengeri szörnyekkel, kalóztörténetekkel, halászkunyhókkal, hajótörésekre utaló feliratokkal kellene megrakni, és kellene egy templom is a tengeristennek. Kőlépcsőkön és mellvédek között lenne jó lemenni a yachtokhoz, gondolákhoz és minden náció vízi járműihez. Így válna igazán érdekessé ez a tó. Na de, ha már templomokról beszélünk tér rá Ligne herceg a tanácsról a kritikára, az emberek túl sokszor veszik az istenek nevét feleslegesen a szájukra: az 191

195 a templom, ami itt Fortunának van szentelve, inkább a Gazdaságosságé lehetne; ha az a millió, amit a herceg a kastély berendezésére és az ünnepségekre költött, nem bizonyítaná, hogy mégiscsak a nagyszerűség (à la magnificence / Pracht) és a legpompásabb luxus hódolója. A Venus-templom pedig leginkább a fácános őrének alkalmas lakásul. S egyáltalán, miért van ez az egész bekerítve? Csak egy árok kellene köré, mint az angoloknál, hiszen a magyarok ugyanúgy szeretik a szabadságot, mint azok, és inkább megtartották szabadságukat, mint azok. (!?) Csak az ún. Szent Márkteret és a növénnyel futtatott folyosókat találja nagyon szépnek. 239 * Annál rendszeresebb traktátust írt viszont Christian Cay Lorenz Hirschfeld ( ), a kieli egyetem filozófiaprofesszora. A kertművészet elmélete (Theorie der Gartenkunst) című mű Lipcsében jelent meg 1779 és 1785 között. 240 Az utolsó kötetben a szerző áttekinti a híresebb európai kerteket, Magyarországnak összesen egy fél oldalt juttatva Skandinávia, Orosz- és Lengyelország után, de Poroszország előtt. 241 Hirschfeld Rotenstein közelmúltban megjelent részletes tudósításához utasította olvasóit, és úgy vélte, azokból látható, hogy a magyar urak milyen sok pénzt költenek kastélyokra, pavilonokra, grottákra, narancs- és növényházakra ; mennyire törekszenek arra, hogy ezek pompásak legyenek, de milyen kevéssé arra, hogy ízlésesek, mert a gazdag és hatalmas kerttulajdonosok a pompában igyekeznek túltenni egymáson, nem pedig ízlésben. Név szerint megnevezve csak Eszterháza szerepel, mint az a kiterjedésének nagysága, pompája és költségessége által nagy hírre jutott kastély, amelyről Bernoulli sorozatában szintén részletes leírást lehet találni. Az ottani kastély és a kert egyaránt ritka emlékműve egy hercegi ház nagy gazdagságnak és a pompakedvelésnek ( sind seltene Denkmäler von dem großen Reichtum und der Prachtliebe in dem Hause eines Fürsten ). Hirschfeld körmönfont megfogalmazásban, de világosan érzékelteti, hogy Esterházy herceg is aki egyébként felülmúlhatatlanul szívélyes és vendégszerető, az első bekezdésben leírt nagyon gazdag (és kevés ízléssel bíró) mecénások közé tartozik. Gyakran rendeztek itt nagyszerű ünnepségeket, de jobb lenne, ha a kertek múzsája a természetnek rendezne néhány ünnepet! fejezi be. Azaz, durván: Rotenstein leírása alapján (tehát látatlanban) Eszterháza pompás és nem túl ízléses, mert nem elég természetes. Itt fordul elő először tudtommal Miklós herceg Fényes ragadványnevének mai német bevett formája ( Prachtliebender / Pompakedvelő), ha még nem is jelzőként. A magnificentia (majdnem) uralkodói nemes erényéből Hirschfeld megjegyzésében egyszerű pazarlás lett; az erényes mecénás dicséretéből józan észak-német protestáns rosszallás. A nagyon felvilágosodottak Németül és nyomda megjelölése nélkül jelent meg 1783-ban az Egy utazgató francia levelei bátyjának Párizsba Németországról című könyv, amelynek szerzője fordítóként jelölte magát monogramjával a címlapon (Briefe eines reisenden Franzosen über Deutschland an seinen Bruder zu Paris. Übersetzt von K. R.). Ez a szerző, Johann Kaspar Riesbeck ( ), a mainzi választófejedelemség területén született, egyetemre is ott járt, és sok utazással készült egy felvilágosodott német kisállam magas hivatalnokának, de egy éles konzervatív fordulattal járó hercegérsek-váltás után távoznia kellett ban Bécsben élt és színészként is fellépett, helyszíni tapasztalatai és élményei ebből az időszakból származtak Eszterházáról is, mert abból, amit ír, nyilvánvaló, hogy itt valóban járt. De azután elfogyott a saját manufaktúrát alapító takács apja után maradt örökség, és irodalmi működéséből kellett megélnie. Előbb Salzburgban, majd 1780-ban Zürichben telepedett meg, ő volt a Zürcher Zeitung első szerkesztője, és emellett kiadójának fordított és szerkesztett, míg 1783-ban a zürichi városi tanács elrendelte a gyanús idegenek eltávolítását, így egy Zürich közeli kisvárosba kényszerült kiköltözni, ahol nyelvtanításból és fordításból, majd nagy nyomorban élt korai halálig. 242 A Levelek csak részben (részben fiktív) útirajz, nagyobb részben filozófiai és társadalmi elmélkedés, valamint erős fiziokrata gazdaságtani meggyőződés előadása különböző példákra alkalmazva. Első kiadása 1783-ban; a második, bővített, 1784-ben jelent meg Zürichben, már 1783-ban készült egy francia is Bécsben, majd 1788-ban Párizsban is; angol fordítása 1787-es, és számos további nyelvre is lefordították. 243 Széles olvasóközönséghez jutott tehát el Riesbeck Magyarországképe. A Magyarországról szóló rész ugyanis az ország és az itt élők jellemzése általában, amelyet egyetlen konkrét hely: Eszterháza hosszabb leírása zár (és egyáltalában, az egész műben csupán még egy Mainz környéki kastélyról esik hosszabban szó). Riesbeck mindenkiről és mindenről kegyetlen rosszakat mondott egyedül a természet szépségeit kivéve. Talán a bajorok kerültek a legkedvezőtlenebb megvilágításba, de azért Magyarország sem járt túl jól. A magyar arisztokratákat az udvar Bécsbe szoktatta, címeket és feleségeket kaptak, s ragyogó alkalmat arra, hogy pénzüket költsék, adósságokat csináljanak és zálogba tegyék birtokaikat. Így már anyagilag is ki vannak szolgáltatva az uralkodó kegyének. A büszke, katonáskodásra született urak, akik még negyven évvel ezelőtt is különösebb erőfeszítés nélkül tönkreverték a poroszokat; most franciásan próbálnak élni és beszélni, még bajuszukat is levágták, alig tartózkodnak birtokaikon és ma már nem tudnának kiállítani egy ütőképes hadsereget. A nép ellenben, amely na- 192

196 gyon sok nemzetiséghez tartozik, a német kolóniák lakóinak kivételével nyomorúságos körülmények között, barbárságban és elmaradottságban él, pedig az ország a legkedvezőbb természeti adottságokkal rendelkezik a kontinensen. A legfőbb bizonyítéka annak, hogy egy ország boldogtalan, a nagy pompa és a reménytelen szegénység közötti mély szakadék. Minél mélyebb ez a szakadék, annál boldogtalanabb az ország. Egy nép lehet nagyon szegény és mégis boldog; de ha egy halom szalmakunyhó között, amelyek alig védik lakóikat a széltől és az esőtől, egy-egy égig érő márványpalota áll; és hatalmas kiterjedésű vadonokban csontvázsovány emberek csapatai ehető gyökereket keresgélnek, hogy éhségüket csillapítsák, de az erdők közepén kerteket és szökőkutakat, grottákat, partereket, szobrokat és értékes festményeket látni nos, mindez azt bizonyítja, hogy a lakosok egy része a többiek kirablásából él. 244 Ez a mondat vezet át Eszterháza bemutatásához, amelynek elsősorban ezeket a tételeket kell illusztrálnia. John Moore útirajzaiból biztosan ismered ezt a helyet szól Riesbeck fiktív levele címzettjéhez. (Moore-t egész művéhez intenzíven használta, bár egy helyütt azzal kritizálja, hogy a szerző mindenütt csak a magas körökkel érintkezett, és az alapján nem lehet szokásokról és erkölcsökről írni. 245 ) Talán Versailles-on kívül egész Franciaországban nincs olyan hely, amely vetekedhetne ezzel pompájában. A kastély a pazarlásig van megtöltve mindenféle pompás dologgal, a kertben pedig mindaz megtalálható, amit az emberi képzelet a természet megszépítésére, vagy ha akarod, eltorzítására, ki tud találni. Van itt minden, mint egy álomban, de legalábbis az olyan nem műértő szemet, mint amilyen az enyém, nagyon bántja, ahogy itt-ott túlteng a művészet ( die Kunst zu viel gethan hat ). A hely pompája kiáltó ellentétben van a környék nyomorával. A Fertő tó folyamatosan tovább mocsarasodik, és azzal fenyeget, hogy elnyeli a vidéket a herceg kastélyával együtt, ahogyan nagy darab földeket már el is nyelt. A lakosok kísérteteknek tűnnek, mert minden tavasszal és ősszel láz kínozza őket, ahogyan gyakran magát a herceget is, noha ő szilárdan meg van győződve róla, hogy ennél egészségesebb és kellemesebb vidék az egész világon nincs még egy. A fele pénzből, amit a kertjeire költ, ki lehetne szárítani a mocsarat, és egy csatornát is lehetne vágni, ami a Dunába vezetné le a vizet. Ez a vállalkozás egyáltalán nem lenne a herceg erején felüli, és sokak szemében biztosan több dicsőséget szerezne neki, mint pompás kertje. (Ez is erősíti annak valószínűségét, hogy Riesbeck személyes élményei az 1770-es évek közepéről származtak, amikor a pomogyi gát és a mocsár lecsapolására szolgáló csatornák még nem voltak meg, s azokról a még előtte ott járt Moore-tól sem értesülhetett.) A kastély egészen magányosan fekszik, úgyhogy a herceg senkit nem lát saját személyzetén és azokon az idegeneken kívül, akik szép dolgait akarják megnézni. Mégis bábszínházat tart; szerzőnk nem is tudja eldönteni, inkább meglepő vagy inkább nevetséges, hogy bábokkal adatják elő a legkomolyabb operákat. A zenekara az egyik legjobb, amit valaha hallottam, és a nagy Haydn a komponistája talál végre valami gáncstalanul dicsérhetőt Riesbeck, csak azt sajnálja, hogy Haydnnal nem találkozhatott, mert ő éppen Bécsben vezényelt. Úgy hírlik, hogy a herceg elengedte egy angliai, francia- és spanyolországi koncertkörútra, 246 ahol csodálói a megérdemelt nagyrabecsüléssel fogják fogadni, és a zsebét is megtöltheti (!). Van egy testvére, aki Salzburgban dirigál, és semmivel sem kisebb zenész, mint ő, csak kevésbé szorgalmas. De a herceg egy költőt is tart, aki a komoly darabokat parodizálja színháza számára, és egy kiváló díszletfestőt, akinek tehetsége nem tud itt kibontakozni. Időnként felfogad egy vándor színtársulatot, akik részegen, fésületlenül, betanulatlanul és hiányos öltözékben is felléphetnek, mert a herceg a tragédiánál jobban kedveli a vaskos komédiákat. (Riesbeck talán az 1775-ös ünnepség alkalmából rendezett párizsi vásáron szereplő komédiásokról hallott vagy olvasott valamit annak idején, mert az eszterházai színházban a hanswurstiádák ellen programszerűen fellépő német prózai társulatok játszottak.) Riesebeck levelei Friedel leveleiéhez hasonló óriási és viszonylag rövid időn át tartó népszerűségre tettek szert. A két könyv közül szövegük összeolvasása alapján ez bizonyos Riesbeckéé az elsőbbség, 247 Friedel ugyanabban az évben megjelent és címében is az övéire hajazó leveleivel neki is válaszolt. Talán éppen azért került Friedel leveleinek végére is egy Eszterházáról szóló levél, mert Riesebeck művének Magyarországról szóló része Eszterházával végződött. És a Friedel leveleit záró, Eszterházáról szóló dicshimnusz is éppen azért kezdődik talán a pomogyi gát és a vidék termékenységének ecsetelésével, hogy rögtön cáfolja Riesbeck leghatásosabb rémképeit. * Friedrich Nicolai ( ) könyvkereskedő volt, aki nem elsősorban saját, többnyire történeti művei révén, hanem könyvkiadóként és a német nyelvterület legfontosabb recenziós folyóiratának (Allgemeine Deutsche Bibliographie) szerkesztőjeként bírt nagyon jelentős befolyással kora szellemi életére. Nicolai 1781-ben vállalkozott egy bő féléves utazásra Berlinből Bécsig és azután Svájcon át haza. Bécsből látogatott néhány napra Pozsonyba 1781 júniusának és júliusának fordulóján. Egy Németországban és Svájcban 1781-ben tett utazás leírása, megjegyzésekkel szellemi életről, gazdaságról, vallásról és szokásokról (Beschreibung einer Reise durch Deutschland und die Schweiz, im Jahre Nebst Bemerkungen über Gelehrsamkeit, Industrie, 193

197 Religion und Sitten) című útirajzát 1783-ban kezdte kiadni, de mivel az az eredetileg tervezett négy helyett végül tizenkét vastag kötetet töltött meg, csak ban fejezte be. 248 A hatodik kötetbe került a pozsonyi pár napról szóló Egy kis kitérő Magyarország határaira (Kleine Nebenreise von Wien nach der Gränze von Ungarn und nach Wien zurück) című fejezet, amely így 1785-ben jelent meg. 249 Nicolai már előre is gondosan felkészült, és a helyszíneken nagy rendszerességgel tájékozódott azokról a kérdésekről, amelyekről az irodalomban ellentmondó állításokat talált, illetve arról, ami különösen érdekelte. Az egymás után megjelenő köteteknek is egyre nagyobb részét tette ki a korábbiakban közöltek helyesbítése, a hozzá érkezett levelek és reakciók ismertetése, a bírálóival folytatott vita. Elfogulatlan és előítéletmentes szemlélő, a józan észre hagyatkozó, leginkább saját szemének hívő megfigyelő akart lenni, aki legelsősorban is statisztikai adatokból indul ki, Magyarországról mégis nagyjából a század előítéleteit adja elő: az ország természeti adottságai nagyon jók, de rosszul gazdálkodnak; a nép majdhogynem barbárságban él, ugyanakkor bátor és hazaszerető; az arisztokrácia ez már Riesbeck! Bécsben szórja a pénzt, míg a harmadik rend szinte teljesen hiányzik. A magyarok között szép számmal vannak ugyan protestánsok, és már nem is üldözik őket, de még mindig és itt is túl sok van kolostorból és szerzetesből, bigottságból és babonából. 250 Szerettem volna még valamit látni Magyarországból, de kevés volt az időm így Nicolai. A legtermészetesebb az lett volna, ha megnézem a Pozsonyhoz közeli, a kastély és kert pompájáról oly híressé vált Eszterházát, ahol minden idegen szíves fogadtatásra talál, vagy a kellemességéről közismert Cseklészt. Nem tartozott azonban utam céljai közé, hogy pompás kastélyokat látogassak. A közemberek jólétének és foglalatosságainak legcsekélyebb lenyomatait is szívesebben szemlélem, mint a legnagyobb pompát, és már Bécsben hallottam, hogy az eszterházai kastély pompája a legkiáltóbb ellentétben van a környék népének nyomorúságos viszonyaival. A nádas és mocsaras nagy Fertő tó, noha hercegi költségen 251 hosszú gát épült 1780 és 1781-ben, sőt három csatornát is ástak, mocsaras kigőzölgéseivel úgy elrontja a levegőt, hogy tavasszal és ősszel makacs lázak uralják a vidéket. 252 Nicolai minden bizonnyal nem Bécsben hallott a Fertő mocsarainak kigőzölgéséről, a lázról, a pompa és a nyomor kiáltó eszterházai ellentmondásáról, hanem Riesbecknél olvasott róluk. Annak ellenére, hogy kiigazította Riesbeck elavultságát a pomogyi gátról szóló a Beschreibungból származó információkkal (hossza, építésének ideje), látatlanban elismételte az ő vádjait 253 csupán sokkal visszafogottabb megfogalmazásba öltöztette őket. 254 Inkább egy olyan helyet szeretett volna látni folytatja, amelynek birtokosa már elkezdte javítani gazdálkodását, ami a kultúra és a szorgalom révén gyarapodik. Ezt a helyet Jeszenák Pál báró Majorházájában (később a Fél nevű helységhez kapcsolt területen, ma Tomašov külterülete 255 ) gyanította, és itt azután beszámolója szerint valóban meg is találta, amit keresett. 256 Azon örvendezett, hogy Majorházán nincsen pompa: Jeszenákék háza szilárd (kőből épült) és kényelmes; a környék kellemes, a kis park árnyas ösvényei a déli hőségben különösen, és a közelben egy kis fácános, szép nyájak és szántók, jól művelt zöldségeskertek és növényházak vannak a legnagyobb rendben tartva. Minden célszerű, rendes és hasznos. E sok nyelven tudó és ezért továbbiakon is szívesen nyelvészkedő külföldiek alapbenyomásaiban talán szerepe volt a magyar helynevek nekik elmagyarázott jelentésének, talán a Fertő névnek is a mocsarasság képzetének eltúlzottságában Riesbecknél, ahogyan Majorháza esetében a szerény gazdaságosság képében, mert Nicolai magyar nyelvről szóló fejtegetéseiben külön kitér arra, hogy Majorház majorságot (Maierhaus) és nem kastélyt jelent. 257 Alig korábban Bernoulli azt írta a Rotenstein es csallóközi utazásáról szóló közleményének szerkesztői bevezetőjében, hogy szerinte ez a beszámoló sem érdektelenebb az előzőknél csak azért, mert nem olyan szertelenül (übermäßig, mértéken felül!) pompás vidéki rezidenciákat ír le, mint Eszterháza és Cseklész. Ennek a Rotenstein-közleménynek a gerincét egy Majorházáról szóló beszámoló adja. 258 Amikor Nicolai megfogalmazta a hatodik kötet szövegét, készen feküdt tehát előtte Bernoulli mondatában az Eszterháza és Cseklész versus Majorháza szembeállítás, de évekkel korábban, amikor választása Majorházára esett, még nem. Ahogyan azt sem tudhatta még akkor, hogy az Eszterházát olyan lelkesen dicsérő Friedellevelekre kell majd ellencsapást mérnie. Négy évvel korábban Nicolait az akkoriban éppen Budán élő, az egyetemi könyvtárban dolgozó barátja és kísérője, Heinrich Gottfried von Bretschneider ( ) vitte ki Pozsonyból Jeszenák báróhoz. (Nicolai egész magyarországi kitérőjének ötlete is Bretschneidertől származott: azzal kecsegtette őt egy évvel indulása előtt, hogy ha átjönne majd Bécsből Pozsonyba, bemutatná Albert szász-tescheni hercegnek és Krisztina főhercegnőnek, akiknek jó könyvtárában és pompás metszetgyűjteményében sok gyönyörűsége telne. 259 ) Kirándulásuk úti céljának kiválasztásában bizonyosan fontos szempont volt, hogy Jeszenák báró a ritka protestáns főnemesek közé tartozott erről Nicolai ír is, Bretschneider ugyanis Pesten kiváló és közeli kapcsolatot alakított ki a magyarországi protestáns arisztokrácia krémjével, a Podmaniczky és Prónay családokkal (utóbb még Nicolai is intézett porcelánvásárlást Podmaniczky Sándornak a berlini manufaktúránál 260 ), de nagy harcban állt egyetemi könyvtári kollégáival (akik valóban mindhárman, 194

198 mind Pray György, mind Wagner Károly, mind Schönwiesner István, exjezsuiták voltak), és ez jól öszszevágott Nicolai jezsuitafóbiájával. * Nicolai ismerte és egy lábjegyzetben fel is sorolta Eszterháza részletes leírásait, noha, mint látjuk, ítélete megfogalmazásában ezek érdemben nem befolyásolták őt: (természetesen) a berlini színházi lapban ben megjelent írást, Rotenstein közleményét Bernoulli útirajzgyűjteményében, és a Beschreibungot is, amelyről kiemelte, hogy hat metszete a kastély alaprajzait és nézeteit közli. Még egy lábjegyzetet fűzött ahhoz a mondathoz, amelyben az eszterházai kertek pompájáról van szó, és ebben arról írt, hogy egy jólértesült magyar Bernoulli 12. kötetében megjelent közleményében a lipcsei Winkler-kert szökőkútjairól úgy nyilatkozott, hogy ilyen szép szökőkutakat Magyarországon sehol nem látni. 261 Meglepő lenne, ha Magyarország főúri kertjeiben tényleg nem találnának párjukra így Nicolai megjegyzése. Ezt Rotenstein nem nyelte le szó nélkül: hosszú levelet írt Nicolainak még 1785 nyarán. 262 Nicolai útirajzainak hatodik kötetét mindenütt nagyon dicsérik, kiválóan ábrázolta a magyarságot, és igazán kár, hogy nem utazta be egész Magyarországot, mert akkor még több okosságot írhatott volna kezdi Rotenstein. A napokban Jeszenák bárónál volt, aki nagyon örül, hogy Nicolai olyan szépen emlékezett meg birtokáról és gazdálkodásáról. De azóta a kastélyt kibővítették meséli lelkesen, és készült benne egy sala terrena is két szökőkúttal és grottás festéssel; a parkban pedig egy nagy szökőkút és egy kis vízesés. Rotenstein nagyon nem akarta megérteni Nicolait. Ha valami nem illett annak dramaturgiájába, az az volt, hogy Jeszenákék hogyan igyekeznek fokozni kastélyuk és kertjük pompáját. Rotenstein örömmel látta a lipcsei vásár katalógusában folytatja levelét, hogy Nicolaitól meg fog jelenni Berlin és Potsdam leírása. (Ez valójában már a harmadik, teljesen átdolgozott és bővített kiadás volt.) Ő eléggé sokat utazott Németországban és más országokban, saját országát pedig teljesen bejárta, de épületeit tekintve soha nem látott szebb várost, mint Berlin írja. Előszámlálja a különböző berlini királyi paloták különböző helyiségeiben található porcelánvázákat és azokat, amelyeket a berlini porcelánmanufaktúrában látott. Majd 15 pontba szedve sorolja föl, hogy miről remél részletes értesüléseket találni Nicolai művében, mint például a porosz uralkodói jelvények leírása, a természetrajzi gyűjteményé, a lovagterem ezüstkészletének súlya és értéke, a tükörgyár árai, valamint az, hogy a potsdami Neues Palais helyiségeiben mennyi és milyen színű porcelán van és így tovább, azzal bezárólag, hogy Nicolai közölhetne egy kis alaprajzot is a potsdami Új Palotáról és a charlottenburgi kertről. Nicolai Berlin és Potsdamjának 1786-ban megjelent harmadik kiadása három kötetében teljes áttekintést adott a városról minden lehetséges szempontból a topográfiától a közigazgatás, a kormányzat, a katonai, polgári, egyházi, oktatási és kulturális intézményrendszer ismertetésén át a nevezetességek és a város környéki kirándulóhelyek bemutatásáig, és egy függeléket is hozott az ott élő tudósok és művészek életrajzaival. A potsdami palotákról szólva épületről épületre és helyiségről helyiségre építészeti jellemzést adott, az építés ideje és az építész mellett a belsőépítészeti kialakításban közreműködő mestereket is megnevezte; a berendezésről szólva pedig a porcelánokat épphogy csak megemlítette és a képeket sorolta föl, azokat viszont egyenként, témájukkal és festőjükkel Nicolai és Rotenstein kortársak voltak ugyan, de két teljesen különböző (gondolat)világban éltek. Rotenstein utóiratként fűzte leveléhez, amiért tollat ragadott: annak közlését, hogy a lipcsei Winklerkert szökőkútjainak márpedig valóban nincs párja Magyarországon, még Eszterházán sem ben kijött egy kis francia leírás Eszterházáról (nyilván az Excursionra gondol), építettek ott újabban két vízesést, és az egész eszterházai együttes 1763-tól 1785-ig hárommillió forintba került 263 fejezte be végül Nicolai tájékoztatását. 264 A magyar nyelvművelők A Mindenes Gyűjteményt, az 1789-től megjelenő első magyar nyelvű úgynevezett morális hetilapot Péczeli József ( ) komáromi református lelkész szerkesztette. 265 Ahogyan maga hangsúlyozta sokszor: legfőbb célja a magyar nyelv terjesztése, megmaradásának elősegítése volt. Ezért és a hazai eredeti alkotások ösztönzésére, a nyelv csiszolására, a szókincs bővítésére lelkesen fordított elsősorban a francia és az angol irodalomból (utóbbit is franciából), és fordításait megküldte az arisztokrata családoknak, hogy bizonyítsa nekik, már nemcsak idegen nyelven, hanem magyarul is lehet olvasnivalóhoz jutni. Bírálta a magyar maradiságot, és ugyanakkor szenvedélyesen viaskodott a nemzeti nyelv halála, illetve, ami számára ugyanezt jelentette: a nemzet halála rémképével: 266 Nem abban áll a Nemzet ditsősége, hogy Házainkon számok ne légyenek, földeink meg-ne mérettessenek, a Nemesség szabadon nyulászhasson s. a t. hanem abban, hogy a mi nyelvünk légyen a maga Hazájában az első, s a mi Litteráturánkat ne tsak meg-esmérjék, hanem betsüljék is az idegen Nemzetek. Az országgyűlés, a törvények, az igazságszolgáltatás, az iskolák, a kultúra ( Themis és Minerva ) nyelvévé a magyar kell váljon és maradjon. Péczeli még Mátyás király korán is számon kéri, hogy nem akadtak olyan hazafiak, akik magyar nyelvű műveket rendeltek (!) volna. Mert szerinte pártfogókban van hiány; Az Irókban nem lészen fogyatkozás, tsak Mecenások és Könyv szeretők légyenek!. 195

199 1790 áprilisában arról írt szerkesztőségi megjegyzést, hogy szégyen lenne, ha az országgyűlés alkalmából Pest-Budán nem lenne magyarul játszó színház, és ehhez fűzi hozzá: Melly nagy előmenetelére szolgálna nyelvünknek! Melly nagy ditsőségére Hazánknak, ha Eszterházán is ezután ne tsak idegen, hanem Magyar Víg és szomorú játékok játzattatnának. Méltó vólna, hogy a Magyar Mú sák eggyütt esedeznének ezért a Kegyelmes Hertzegnek. 267 Szerző megjelölése nélkül jelent meg a Mindenes Gyűjteményben egy hónappal később egy közlemény Magyarország nevezetesebb tavairól. Ez a Fertő tó partján fekvő helységek ismertetése során tér Eszterházára, 268 amelyről szólva Korabinszky lexikonát kivonatolja, annak minden jólértesültségével és tévedésével: hogy volt egy régi kis kastély, amelyet a mostani herceg építtetett ki és nevezett el Eszterházának, hogy nagy vendégek tiszteletére Párizsba illő mulatságok voltak itt, például Mária Terézia is ellátogatott ide, és 1773-ban Rohan herceg, amit Bessenyei tett örökké emlékezetessé a maga szép magyar versei által, ahogyan 1775-ben Ferdinánd főherceg is. Az épület leírását alig egy mondatnyira vonta össze, így például összeolvadt a színház és a bábszínház épülete is, a következőképpen: a színház pompás épületében, mint az ebédlő szobában a kő-falak mellett a szökőkútak kezdenek ugrándozni. 269 Az utolsó bekezdés hangvétele azonban nagyon eltér az addigi lelkes felsorolástól, valószínűen a szerkesztő betoldása: Nem régiben eggy Haza-fi, mikor mind ezeket a szépségeket sorra járta, s mikor hallotta a némelly Tisztektől, hogy már a Kastély és a Kert többen van öt milliónál; nem állhatta-meg hogy így ne szólljon, hogy ha tsak eggy ötöd részét is ennek a sok kintsnek arra szánta vólna a Hertzeg, hogy azon az ő Uradalmaiban lévő árva Magyar gyermekek számokra holmi szükséges mesterségekre tanító fundátiók építtetnének, vagy pedig a Magyar nyelvnek vírágoztatására, s az által az egész Nemzetnek meg-világosítására s boldogítására tzélozó Társaság állíttatott vólna fel, azzal a maga nevét sokkal kedvesebbé s halhatatlanabbá tette vólna, mint ez által a külömben igen pompás épület által, mellyet eggy föld-indulás semmivé tehet. A hercegnek tehát nem múlékony földi javak, hanem nemes alapítványok által kellett volna megpróbálnia örök hírt szerezni magának: árva gyerekeknek nevelőintézetet és tudományos akadémiát kellett volna alapítania inkább. Eszterháza I. Miklós herceg halála után Az utolsó fellobbanás: az utolsó nagy ünnepség visszhangja Miklós herceg 1790-ben elhunyt. Fiát, Antalt a következő év augusztusában iktatták be Sopron vármegye örökös főispánságába Eszterházán. A nagyszabású rendezvénysorozatról részletesen beszámolt a Hadi és Más Nevezetes Történetek című Bécsben megjelenő magyar nyelvű hírlap. 270 (A teljes szöveget utánközölte a másik bécsi magyar nyelvű lap, a Magyar Kurír is az első közlésével megegyező dátumú számaiban. 271 ) A bevezetés szerint a szerkesztők hasznosnak találnák, ha minden főispáni beiktatásról tudósíthatnának, de nincs módjuk ezek mindegyikén jelen lenni, a legelső magyar család (!) fejének a nádorispán által történt installálását azonban nem mulaszthatták el, azért sem, mert annak helyszíne Eszterháza a magyar Versália (!), és azért sem, mert összesereglendő volt oda Bécs és az ország színe-java. Helyszíni tudósítással van tehát dolgunk, amelynek szerzője a lap két szerkesztőjének egyike, valószínűleg Görög Demeter ( ). 272 A tudósításban van egy szöveg közé nyomtatott móricka ábra a kastély és közvetlen környezete jelzésszerű alaprajzával, amelyen számok jelölik az egyes események helyszíneit. Tartozik hozzá egy egész oldalas metszet is, 273 amely jóval később jelent meg (hiszen előbb még el is kellett készíteni). 274 Ez aláírásának nagyobb betűkkel szedett kétnyelvű része szerint Az Eszterházi fényes Kastélynak észak való. képe. S valóban, a metszet a Beschreibung III. táblájának hű másolata (ahogy a szöveg aláírásának fordítása): a cour d honneurt ábrázolja a kapuból, a kastély udvari főhomlokzata szembenézetével, és mellé ügyes halszemoptikával húzva össze az oldalszárnyakat úgy, hogy mindkét patkószárny is teljes egészében látható legyen. De a staffázsalakokat kicserélték: az eredetin sétáló néhány csoport helyett rákerült a kastélyudvaron felsorakozott lovas nemesi bandérium, valamint az előtérben az ünneplő közönség néhány tagja, sőt egy cigánybanda. Az udvar közepének szökőkútja előtt álló gyalogos alakulat valószínűleg a herceg saját testőrsége. Az alkalomra három főherceg, II. Lipót három fia: Ferenc (a későbbi I. Ferenc király); Sándor Lipót, a nádor (akit a tudósítások következetesen csak Lipótnak neveznek) és Károly mellett Batthyány József hercegérsek, külföldi követek, tábornokok és udvari méltóságok érkeztek Bécsből. A főhercegek Bécsből augusztus 2-án utaztak Sopronon át Eszterházára; a soproni üdvözlések után a herceg és fia Fertőszéplaknál fogadta a vendégeket lovas bandériummal, a kastélyhoz kísérték őket, majd opera- és balettelőadás volt. Azután a vendégek sétálgatva gyönyörködtek a kivilágításban, amely a teljes kastélyra és a nagy parterre terjedt ki, csúcspontjai a két kaszkád lépcsőire elhelyezett lámpások fényétől csillámló vízfüggönyök voltak. Augusztus 3-án zajlott le maga a beiktatás a képtárban. A kastély udvarára fölvonult a Fertőszéplakon elszállásolt nemesi bandérium erre az alkalomra saját költségén készíttetett kétféle egyenruhájában, és 196

200 fúvós zenére alaki gyakorlatokat mutatott be. Gyalog követte őket egy tsomó Kapuvári Jobbágyság dob s tzigány musika szóval. (A ceremóniának ezt a részét ábrázolja tehát a metszet.) A vármegye rendjei nevében Széchényi Ferenc magyar beszédben hívta meg a főhercegeket a megyegyűlésre, ahol a nádor rövid latin üdvözlő beszéde után felolvasták a szintén latin nyelvű hivatalos kinevező okiratokat, majd az érsek előolvasta Antal hercegnek az esküformulát, aki azután latin beszédben köszönte a kitüntetést. Miután a nap hivatalos részének végére értek, a vendégek kikocsiztak a kertbe és megnézték a kerti épületeket, a templomokat 275 és különösen a felséges Bagatella nevű kínai múlató házat. Majd ebédhez ültek; este a színházban megismételték az előző napi előadást, és azután bál volt hajnalig. A következő napon a főhercegek és a társaság legelőkelőbb része Monbijou-ba lovagolt, illetve kocsizott. Ebédre visszaértek, este megint ugyanazt az előadást ismételték, de már csak félig, majd pedig tűzijáték volt, amelyet a bécsi Práter híres tűzijáték-készítője, Johann Georg Stuwer mutatott be. A tűzijáték után ismét kivilágították a kertet, s azután ismét álarcosbál volt. Augusztus 5-én a maradék urak vadászni mentek a herceggel, és este a főhercegek elutaztak Buda felé, ahová 6-án este vonultak be. 276 * A hercegi bőkezűség minden dicsérete és a rendkívüli kiadások megnevezése ellenére is érezhetőek már szűkítések: csak legelőször fordult elő Miklós herceg idejében, hogy egy előadást megismételtek volna; és már nem a herceg saját együttese, hanem a bécsi udvari színház erre az alkalomra szerződtetett művészei léptek föl, s csak operát játszottak, noha a herceg saját díszlettervezőjének, Travagliának pompás díszletei között és jelmezeiben. A bábszínház rég nem működött, és prózai társulat sem volt. És bármily híres volt is Stuwer, Miklós herceg idejében még a hercegi udvartartás maga tudta kiállítani az ilyen látványosságokat is. Nem készítettek már külön helyszínt ideiglenes díszlettel a tűzijáték számára, és folytatásaként a több száz parasztpár táncát, a népünnepélyt sem rendezték meg. Antal herceg minden bizonnyal nyomatékosan hangsúlyozni óhajtotta a folytonosságot, amikor örökös főispáni minőségében Eszterházán lépett apja örökébe noha apját beszédeikben expressis verbis sem a nádor, sem ő nem említették (bár általánosságban esett szó a nagy Esterházy-ősök érdemeiről). Ugyanakkor az idők változó szelének is meg akart felelni, amikor egy olyan ünnepségsorozat keretébe, amely a közel két évtizeddel azelőttiek koreográfiáját követte, ennyi magyaros elemet is beiktattak: a három főherceg magyar mentét hordott; Esterházy Antal hercegné és menye, az ifjú Miklós herceg felesége (egy Hohenfeld grófnő és egy Liechtenstein hercegnő) magyar ruhát; a hercegi gránátosokat is, kik eddig német ruhában jártak, nemzeti színekbe öltöztették. De ez már mind nem volt elég. A tudósítás megrótta Esterházy herceget, amiért utasítására az első postánál németül fogadták a főhercegeket Sopron vármegye követei (a nádor maga is latin válaszbeszéddel készült, és így zavarba jött). Végül a fiú ugyanazt a publikus intelmet kapta, mint apja egy évvel korábban Péczeli Józseftől, csak sokkal udvariasabb megfogalmazásban: arra figyelmeztették, hogy magának és családjának nem az ilyen összességében mintegy kétszázezer forintba került ünnepségek rendezésével tud örök dicsőséget szerezni, hanem azzal, ha jó hazafiként bőkezűen támogatja a hazai tudományokat és művészeteket. Rotenstein harmadszor: az 1793-ban megjelent szöveg 1792 és 1793 között Friedrich Schneider kiadója megjelentetett Lipcsében egy szerző nélküli, háromkötetes 1784 és 1791 között tett utazások Bajorországban, Würtenbergben, Pfalzban, Szászországban, Ausztriában, Morva-, Cseh- és Magyországon (Lust- Reisen durch Bayern, Würtemberg, Pfalz, Sachsen, Brandenburg, Oesterreich, Mähren, Böhmen und Ungarn, in den Jahren 1784 bis 1791) című művet, 277 amely a megadott évkör alapján Rotenstein Bernoulli által közölt útirajzsorozatainak folytatása lenne, valójában azonban talán csak egyharmad részében új szöveg, kétharmad részében a korábban már megjelentek átdolgozott új kiadása. (Új a württenbergi és a pfalzi rész, elsősorban Stuttgart, illetve Mannheim palotáinak leírásával, a korábbinál sokkal hosszabb a Drezdáról szóló, és először itt jelent meg Berlin és Potsdam kastélyainak ismertetése is.) Rotenstein korábbi közleményei nagyon rossz sajtót kaptak a német recenziós folyóiratokban. Nicolai Allgemeine Deutsche Bibliographieja szóra sem méltatta noha, mint láttuk, ismerte őket; 278 máshol pedig németsége mellett éppen azt kifogásolták benne, amit a mai kutatás olyan jól tud hasznosítani. A bajorországi kastélyokról szóló beszámoló 279 eszerint a szobák és termek aprólékos leírása és értékes berendezéseiké, csakúgy, mint a festmények száraz felsorolása (Register) kimerítő, és egyáltalán nem szórakoztató. A szerző mindent nagyon pontosan felleltároz (catastriert). 280 Egy másikról: Olvasóink ismerik már a szerző alacsonyröptű, a legjelentéktelenebb részletekre is kiterjedő útleírásait. 281 Az 1792-ben névtelenül megjelent kötetet pedig így fogadta a kritika: Csak nem Rotenstein úrtól származik? Legalábbis az ő aprólékos modorának jegyeit viseli magán, pont olyan, mint azok a száraz jegyzékek, amelyek fölött annyit ásítoztunk Bernoulli úr sorozataiban. 282 Ber- 197

201 noulli azonban kiváló jósnak bizonyult, amikor az első két közleményhez írt előszavában már előre mentegetőzött: szerinte a szerzőnek a kis részletekig hatoló, aprólékos megfigyelései és leírásai 283 nem olyanok, mint amilyeneket a természetrajzi vagy az országismereti statisztikai közlemények tudós olvasói megszoktak, de azért nem csupán a tanulatlanok számára érdekesek: az ízlésről, a műgyűjteményekről, az életmódról tanúskodnak, szép és értékes berendezéseket írnak le. Utódaink örülnének mondja, ha akár a legismertebb német területekről ilyenfajta beszámolók állnának majd rendelkezésükre, mert ezekből lehet valódi fogalmat alkotni korunk divatjairól és kedvteléseiről. De azután engedett a nyomásnak: München leírásának szerkesztői bevezetőjében mentegette Rotensteint, amiért az nem veszi tekintetbe a témáról már megjelent munkákat, hanem csak írja, amit maga látott; de úgymond a szerző szíves engedelmével már kihúzott a berendezésről, azaz tapétákról, székekről, csillárokról és porcelánedényekről és hasonlókról szóló számos részletet. 284 Rotenstein utolsó Bernoullinál megjelent közleményének formailag egy a szerkesztőhöz címzett levélnek elején érezhető sértődöttséggel írta, hogy fel fog hagyni azzal, hogy utazásairól írjon, mert Németország tele van műítésszel (Kunstrichter), akik minden szerzőre rátámadnak, de persze értelmes ember nem törődik az ilyenek locsogásával. 285 Azért megpróbálkozott kastélyberendezések leírása helyett statisztikai közleményeket összeállítani a Felvidék lakosságának számáról és különböző iparágainak termeléséről 286 ez azonban nem volt az ő világa. Amikor végül kötetben adta ki útleírásait ha névtelenül is, öntudatosan és rendíthetetlenül védte álláspontját a felvilágosodottakkal szemben. Előszavában kifejti, hogy az itt leírt utazásokat egy rangbeli személy tette nemes tudásvágyból, saját szórakozására. Semmit nem mások útleírásaiból másolt össze dolgozószobája mélyén csak olyasmiről szól, amit saját szemével látott. Azok közé az utazók közé sem óhajt tartozni, akiknek a látottak csak ürügyül szolgálnak arra, hogy pökhendi módon, felületes elmélkedéseikkel hozakodjanak elő, és szenvedélyes elfogultsággal osszanak dicséretet vagy megrovást. Szerzőnk szerint az emberi természet és cselekedetek igazságos megítéléshez sokkal több idő, a viszonyok és hajtóerők mélyebb megismerése szükséges, mint amire egy utazónak alkalma nyílik, és ezért ő messzemenően tartózkodik mindenféle véleménymondástól, a hízelgéstől csakúgy, mint a rosszallástól. A dolgokat írja le, ahogyan látta őket. Szövegébe vissza is tette mindazt, amit Bernoulli kihúzott, illetve (Berlinnél és Potsdamnál) megírta azt, aminek leírására Friedrich Nicolait nem sikerült rábeszélnie: a kastélyok berendezését helyiségről helyiségre. * A magyarországi utak ebben az összeállításban a harmadik kötetbe kerültek, Eszterháza leírása pedig annak is a legvégére. 287 A késői szöveg jelentősen hoszszabb, de nem foglalja magában sem az egy évtizeddel korábban megjelent első változat, sem az annak korrekciójaként közöltek teljes egészét. Például csak részben vezeti át ide a szerző az emeleti nagyterem oldalfalainak képeiről a javításokban adott pontos ikonográfiai meghatározást. (Úgy tűnik, mindig utólag világosították föl a mitológiai alakok kiben-, illetve a jelenetek mibenlétéről: az első változat szövegébe most például csak egy kétszavas beszúrást tesz, amellyel pontosítja, hogy a kert Venus-templomának falára Ovidius szerelmi történeteiből értsd: az Átváltozásokból vett jelenetek vannak festve; az 1787-ben megjelent kiegészítésekben már említette, hogy előző leírása óta az ún. Márk téren egy szép nőalakot (is) ábrázoló szoborcsoportot állítottak föl, 288 de csak itt nevezi meg, hogy egy Niobidák-csoportról volt szó.) A belső terekről szóló leírásait nagyrészt változtatás nélkül átvette a korábbi változatból, viszont a hercegi lakosztályhoz tartozó lakk-kabinetről a korrekciókban közölt, az 1783-ban megjelentnél sokkal részletesebb leírása átkerült az új változatba, de teljesen átfogalmazva és más sorrendben. Vagy például 1783-ban még épphogy említette a Monbijou-kastélyt, mondván, hogy abban nagyon értékes, választékos ízléssel berendezett szobák és egy pompás barlangterem van. Az 1787-ben megjelent kiegészítésekben részletes leírást adott a belső terekről, itt pedig további kis részletekkel bővítette (talán olyanokkal, amelyeket Bernoulli kihúzott az 1787-es közlésből.) Rotenstein hosszabb időn át dolgozhatott az új változaton is, mert egy helyütt azt mondja, hogy a herceg 74 éves (ezt tehát 1788 körül írhatta), az utolsó részben kicsit ugrándozik össze-vissza, talán utólag írta hozzá a már kész szöveghez, ami még eszébe jutott, de legvégül beszámolt Antal herceg 1791-es főispáni beiktatásáról is. Legfőképpen pedig teljesen újraszerkesztette az egész szöveget a Beschreibung rendszerében: Eszterháza fekvésének rövid leírása után összefoglalja az udvari homlokzat (de csak az udvari homlokzat) leírását, azután tér rá a helyiségenkénti ismertetésre, a korai változattal szemben nem az udvari külső díszlépcsőn felmenve az emeleti dísztermektől kezdve, hanem a Beschreibung rendjében a jobb oldali oldalszárny kapu felőli végétől indulva. Szó szerinti átvételeinek azonban nem a Beschreibung a közvetlen forrása, hanem Korabinszky lexikonjának Beschreibungkivonata (!). A bővítmények között számos teljesen új és saját szövegrész is van, amely csak itt közölt információkat tartalmaz. Ez kiterjed egyes helyiségek berendezésének további részletezésére: pl. az értékek tárolóhelyén amellett, hogy az ott őrzött tárgyakról közölt saját fel- 198

202 sorolását kiegészíti a Beschreibung adataival, részletesen szól a hercegnek egy olyan portréjáról, amely őt a bécsi újévi ünnepségekkor viselt díszegyenruhájában ábrázolja, 289 és a kastélynak egy fehérre festett famodelljéről. A herceg kézikönyvtárába pedig időközben bekerült egy természetrajzi szekrény válogatott kagylókkal, csigákkal és korallokkal. A télikertet (amit ő maga írt le legrészletesebben a korrekciókban) tovább aktualizálta, itt már mint táncterem szerepel két barlangszerűen kialakított kabinettel. Jelentősen kibővítette a második operaház belső terének leírását. A kertnél betoldott néhány mondatot az újonnan épült kaszkádokról, kitér vízellátó rendszerükre és bekerülési költségeikre. Sokat rövidít és egy kicsit változtat a Bagatelle épületéről az 1787-es kiegészítésekben adott képen, és csak itt írja le az egykori ovális térnek a kerti lak körül eddigre teljesen kialakított sziklás, vízeséses, egzotikus növényekkel övezett gazdag formáját. Említ egy a rózsakertben, a rózsaágyások közepén álló, belül kék porcelántáblákkal kirakott házat. A tetőjét övező balusztrádot élő virágokkal teleültetett vázák koronázzák ha ez azonos Traunpaur hollandi házával, külsőjét időközben átépítették. Az új változatban tovább bővítette a herceg személyéről szóló részt is. Minden bizonnyal ez Esterházy Miklós legösszefüggőbb jellemrajza egy kortárs tollából. Szerinte a herceg (1788 körül) negyvenesnek kinéző, középtermetű, jótartású, élénk tekintetű férfiú, aki komolyan ért a hadtudományokhoz, de azért inkább gáláns regényeket olvas, azokat viszont négy nyelven (németül, franciául, angolul és olaszul), legalábbis ezek szaporodnak évről évre kézikönyvtárában. Akvarelleket fest, szereti a zenét és szeret építkezni. Ifjúkorában nem volt kilátása a hercegi címre, katonának nevelték és végre is hajtott bátor, jelentős haditetteket. Gyakran utazott Párizsba, onnan hozta haza vadászszenvedélyét, és ez a vadászszenvedély vezette a süttöri erdőbe. Kismarton unalma ellen épített itt a Gráciáknak templomot, és noha különböző lázas betegségek gyakoriak erre, a herceg gyenge tüdejének jobb ez a sűrű levegő, mint a kismartoni éles (!). Élvezi jövedelmeit, senkinek nem kell elszámolnia, jót tesz, ahol tud, ízlést és jóllétet terjeszt maga körül, de sokat ad a rendre. Nem tűri a kicsapongást, az ivókat és a játékosokat. Noha régebben ő maga is játszott, teljesen abbahagyta. Mesés értékű öltözetei és ékszerei vannak, de hétköznap egyszerű német ruhában jár, barátságos és minden tisztességes embert szívesen lát. Az már biztos, hogy a földön nincs jobb dolog, mint Esterházy hercegnek lenni summázza véleményét Rotenstein, de ekkor már ő is kritikus megjegyzésekre ragadtatja magát: Eszterháza olyan, mint egy tündérkastély, szemet gyönyörködtető látvány, minden az érzékek elbűvölését szolgálja egy ideig, de azután csömör következik a túl heves élvezetekre. A Fertő tó mocsarainak kigőzölgése egészségtelenné teszi ezt a vidéket. Ha a herceg az egészséges és kellemes fekvésű Kismartonra fordította volna, amit az egészségtelen fekvésű Eszterházára költött, ha oda művészeket, manufaktúrákat és kézműveseket telepített volna, Kismarton ma Magyarország egyik legszebb városa lehetne. Kihagyta azonban Görög kritikai megjegyzését arról, hogy a herceg mire költse a pénzét, pedig, noha maga is ott volt, az 1791-es ünnepségek leírását a Hadi és Más Nevezetes Történetek tudósításából kivonatolja, 290 kisebb betoldásokkal, mint például a kaszkád kivilágítása leírásának kiegészítése, de tévedésekkel is, mint például az, hogy Antal herceg fia Miklóst a családfő herceg öccsének nevezi. A sajtótudósítást kibővítette az operaelőadás sokkal részletesebb leírásával valószínűleg ez volt az első alkalom, hogy Rotenstein operába ment. Leírja, hogy a főhercegek beléptükkor elámultak a színházépület pompáján. Azután Travaglia hercegi díszletfestőt dicsérve valószínűleg a kiosztott szövegkönyvből lemásolta a jelenetek helyszíneit, illetve a színváltozások listáját. 291 Korabinszky magyarul: Vályi lexikonja Nagyon erősen támaszkodott Korabinszky lexikonjára, az Eszterháza címszó esetében pedig Korabinszky szövegének rövidített magyar fordítását nyújtja Vályi András Magyar Országnak leírása című műve (első kötetében, egy évtizeddel Korabinszky után). 292 Vályi ( ) a magyar nyelv és irodalom első tanára volt a pesti egyetemen, 293 mégis, még a századvégen is nehezen birkózott az építészeti és művészeti műszavakkal, kifejezésekkel, és ezért vagy egyszerűen elhagyta őket, vagy félreérthető, illetve érthetetlen alkotmányokat hozott létre belőlük. Szinte hihetetlen elfordításokkal is találkozunk nála. (Vályi miskolci és református származású volt, leiterjakabjai is például az, hogy a plafont mennyezet helyett padlónak érti arról tanúskodnak, hogy első idegen nyelvként a latint és nem a németet használta.) A fő-, mellék-, oldalés szárnyépületek és a szintek megkülönböztetésébe teljesen belezavarodik; az erkélyből (a németben: Balkon) falból kiálló méltóságos rostélyzat lesz, illetve egy reá kiálható rózstélyozat. Rövidítéseiben még szerencséje sem volt: Korabinszkynek a kápolna oltárképének témájáról írt vagy-vagy-jából csak az egyik lehetőséget közli, Mária mennybemenetelét rosszul. A tetők milyenségére vonatkozó olasz- (versus francia, alias manzárd-) tető kifejezés már Korabinszky szövegében is túlzottan rövid formában van említve egy-két helyütt, de ő tudta, miről beszél. Vályi ellenben félreértésből az egész kastély stílusának meghatározásává tette az olasz minősítést: e hasonlíthatatlan szépségű, olasz ízlés szerént épűltt Hertzegi lakó 199

203 Vár -ról ír és ezt többször elismétli, nem veszi észre, hogy a Das ganze Schloßgebäude ist von italienischem Geschmacke, ohne sichtbarem Dach kezdetű mondat (amely egyébként Korabinszkynál szó szerinti átvétel a Beschreibungból) második tagja nem egy felsorolás része, hanem az első jelzős szerkezet értelmezője. Saját hozzátétele Korabinszky szövegéhez egy beszúrás a Beschreibung könyvészeti adataival, az utolsó két mondat pedig a Hadi és Más Nevezetes Történetek Esterházy Antal főispáni beiktatásáról szóló beszámolójáról, illetve arról szól, hogy Niemetz atya, a herceg könyvtárosa és udvari papja külföldön is híres zenélő óraszerkezeteiről. Nem említi viszont, amit a század utolsó évtizedében Eszterházán járt külföldiek leírnak: hogy az új herceg Kismartonba költözött, és az eszterházai együttes egyre elhagyatottabb és elhanyagoltabb. Külföldiek beszámolói az 1790-es évekből: a hanyatlás stádiumai 1797-ben Lipcsében jelent meg az a kétkötetes útirajz, amely címlapja szerint fordítás franciából és a Két francia úti élményei és figyelemreméltó híradásai Német-, Orosz- és Lengyelországból, valamint az osztrák államokból a mostani fontos háború alatt (Reisen und merkwürdige Nachrichten zweier Neufranken durch Deutschland, Rußland, Polen und in Oesterreichischen Staaten während des jetzigen wichtigen Krieges) címet viseli. 294 Neufrankennek a francia forradalom republikánusait hívták, az alapján, amit az 1791-es lengyel felkelésről írtak, utazóink girondisták lehettek. Hangjuk teljesen tárgyilagos, nem fűti őket sem egyházellenes, sem forradalmi hevület. Strassburgtól, pontosabban a Rajnán való átkeléssel kezdik útjuk leírását; a francia, illetve párizsi viszonyokhoz hasonlítják egyes tapasztalataikat, és franciából érthető módon írják át például az orosz neveket. Minden bizonnyal valóban franciák voltak tehát, noha tudtommal a műnek sem francia nyelvű kiadását, sem szerzőit nem azonosították még. Útjuk célja Oroszország volt, arról szól a két kötet túlnyomó és legfontosabb része, nem csupán Szentpéterváron és Moszkvában, hanem Kronstadtban (Szevasztopol) is jártak. Lengyelországon át indultak viszsza, és noha tervezték, hogy Krakkóból kitérve geológiai utazást tesznek a felvidéki és erdélyi bányavárosokba, 295 végül csak Pozsonyba és Eszterházára jutottak el Bécsből, minden bizonnyal 1792-ben. 296 Pozsonyt kicsinek és jelentéktelennek találták, különösen egy fővároshoz képest, Eszterházáról azonban viszonylag hosszan írtak és nagyobbrészt saját helyszíni tapasztalataik és önálló ítéletük alapján, noha nyilván Rotenstein utolsó kiadásából származott az a vélekedés, hogy a herceg jobban tette volna, ha inkább Kismarton kiépítésére költi a pénzét, mert Eszterháza egészségtelen, mocsaras vidéken fekszik, egy tó partján, amely gyakran kiönt. Ők teszik azonban ehhez hozzá, hogy a mostani herceg ottjártukkor feleségével együtt Eszterházán tartózkodott (!) ugyan, de valószínűleg át fogja tenni lakóhelyét Kismartonba. A kastély szép, de mégsem annyira, mint amenynyire híres. Emeletén van egy szép szalon, de egyébként semmi különös, hacsak a négyszáz órát nem tekintjük annak az órák voltak az előző herceg veszszőparipái. Festmény kevés van és nagyon közepesek, porcelánból ellenben nagy a felhozatal. A kínai kerti ház parkettái különösen szépek, a színház is ízléses és pompás, a híres bábszínház azonban már nincs meg. Eszterháza legnagyobb nevezetessége Haydn volt, de ő most Londonban van, és nem tűnik úgy, hogy a mostani herceg meg akarná tartani a zenekart vagy az olasz operatársulatot. Kérdezősködtünk a könyvtár után írják még, ahogyan máshol is különösen érdekelték őket a könyvtárak, képtárak és gyűjtemények, de azt mondták, nincs. Nem tudták eldönteni, hogy valóban nincs-e vagy csak meg akartak szabadulni tőlük, de tény mondják, hogy sem a herceg, sem a hercegné szobáiban nem láttak egyetlen könyvet sem. * Robert Townson ( ) skót természettudós 1793 májusa és októbere között alaposan körbejárta Magyarországot, a legtöbb időt a Felvidéken és Zemplénben töltötte, de egészen Nagyváradig eljutott. 297 Travels in Hungary, with a short account of Vienna in the year 1793 című műve 1797-ben jelent meg először Londonban, s azután a következő években több nyelvre lefordították. 298 Számára Eszterháza már nem úti cél volt, hanem véletlen közbülső állomás: gróf Széchényi Ferenc vitte ki magához Sopronból nagycenki kastélyába, és onnan lovagoltak át délelőtti kirándulásra a szomszédos Eszterházára. Esterházy herceg Magyarország leggazdagabb nemes ura. A jelenlegi herceg Kismartonban tartja székhelyét, ezért ez a birtoka kicsit el van hanyagolva, de semmiképpen nem is lehetne kellemes tartózkodási hely, mert rossz a fekvése: a Fertő tó ingoványos partján áll írja. Egy derék gondnok, egy öreg katona, szomorúan mutatta nekik, hogy a berendezés nagy részét már átszállították Kismartonba. A képtár és a porcelánok még ott voltak, de Townson a festményeket nagyon rosszaknak (unusually bad) találta. A kertben már ő is csak a kínai pavilont és a színházat látta, előbbiből ő is egy parkettát dicsért külön, az utóbbi szerinte kicsi, de nagyon elegáns. Meséltek neki arról, hogy az előző herceg színtársulatot tartott, de az új nem tart, a vadászat a szenvedélye, amivel terhére van szomszédainak (!). * Carl Gottlob Küttner ( ) sokgyermekes evangélikus lelkészcsaládból származott, Lipcsében járt egyetemre, néhány éven át házitanítóként, illetve udvar- 200

204 mesterként dolgozott, és ő is egy angol arisztokratával járta be először Európát, mielőtt mondhatni hivatásos úti íróként önállósította magát. Előbb Angliáról és Írországról írt, majd a kontinensen utazgatott, és végül távolabbra merészkedett, például a Jóreménység foka körül is járt ban és 1794-ben tett európai vándorlásairól szóló beszámolója először névtelenül jelent meg 1796-ban. 299 Az 1807-es második kiadás 300 előszava közli, hogy a mű szerzője a híres utazó. Ő is fiktív leveleket adott ki, a magyarországi utazásáról szólót 1794 júliusából keltezte. Bécs felől érkezett és Pozsonyon át ment tovább a Duna mentén, egészen Pest-Budáig, noha mint mondja két okból szokott utazni: vagy művelt országokba megy, amelyeknek vagy mostani kultúrája vonzó vagy a régi maradványai felfedezésre méltók; vagy pedig a természet szépségeiben akar gyönyörködni, és Magyarország egyik kategóriába sem tartozik, mert még most is inkább barbárnak, mint civilizáltnak tekinthető, és eleve nem szándékozott elmenni az ország hegyes vidékeiig. Nem várt tehát sokat, de ilyen szegénységet, ráadásul a kedvező természeti adottságok ellenére, azért mégsem. Június végén Sopron felől érkezett Eszterházára. 301 Egy uralkodó herceg székhelyének megfelelő nagy kastély, franciakertek, két színház, istállók és minden egyéb van itt, de néhány éve elhanyagolják: a legjobb bútorokat és más értékes dolgokat elszállították; a főépületet karbantartják, de az udvart és az uradalmi lakóházat nem. De fénykorában is csak méretei és a ráköltött hatalmas összegek miatt volt kiemelkedő, nem másért. Sokkal inkább pompás, mint ízléses ( Es herrscht durchaus mehr Pracht als Geschmack ), és egyébként semmi különös. Még legnagyobb termei is kicsik, sőt szűkösek, a fekvése is rossz, a kertek teljesen franciák és kicsik (!), az épületek felsőbb szintjeiről egy pillantással áttekinthető az együttes, és körülötte mindenütt kopár és néptelen a vidék az összkép szomorú. A Fertő tó maga lenne a legszebb az egészben, de hol homokos, hol mocsaras, és mindenütt lapos partja ennek a hatását is elrontja. Néhány tanulság Az épületegyüttesről és berendezéséről Építéstörténetet levéltári és helyszíni kutatás alapján lehet jól írni már persze, ha az utóbbi módszerrel van még mit kutatni, azaz állnak még a falak. A berendezésről is teljesebb és pontosabb képet adnak az inventáriumok ha vannak, mint a helyszínen többségükben egyszer körbejáró látogatók. Eszterházáról azonban jelenleg nem ismerünk Miklós herceg életében felvett leltárokat. Ezért, és mivel egykorú leírás nemhogy ilyen mennyiségben, de töredék ennyi sem keletkezett magyarországi épületegyüttesről a 18. században (ahogyan ábrázolás is több készült itt, mint máshol), és mert ilyen sok van belőlük, egymással is összevethetők; és mert íróik munkamódszere éppen összevehetőségük miatt meghatározható, szempontjaik kirajzolódnak, az Eszterházáról szóló elbeszélések forráskritikailag jól kezelhetők. Ezért érdemes őket mégis felhasználni az együttes képének és építéstörténetének teljesebbé formálásában, különösen a pusztulékonyabb, illetve változékonyabb elemek megragadásához. Dávid Ferenc a főépület belső tereiről szóló tanulmányában, illetve az oldal- és patkószárnyak történeti helyiségkönyvében már rendszerezte és bevonta az összképbe az egyes helyiségek funkciójáról, belső kialakításáról, fűtőberendezéseiről és beépített bútorairól szóló közléseket, 302 csupán néhány, csak egyegy szerzőnél szereplő részletet érdemes még mérlegelni: például azt, van-e helye a főépületben a csak az Excursionban említett, egzotikus fákkal béllelt, illatozó kabinetnek. 303 Több szerzőnk egymástól függetlenül állítja és ez talán érdemessé tenne egy alaposabb restaurátori szondázást (ha ez még nem történt meg), hogy a sala terrena boltmezőit mitológiai témákat ábrázoló festés díszítette, noha nem szokás kételkedni benne, 304 hogy a boltozatok ma látható festése, a középső boltmezősorban a herceg F N E névbetűit formáló virágfüzéreket tartó puttókkal a terem 1764-ben kialakított megjelenéséhez tarozik. 305 Zorn de Bulach 1772-ben azt írja, hogy a földszinti szalon boltozatait és pilléreit, oldalfalait és mennyezetét gazdagon díszítették aranyozott és színesre festett virágfüzérekkel 306 (ő tehát nem mond falképeket, de puttókról és a herceg névbetűiről sincs nála szó). Dallosnál Alsó-Palotája Ékes képirással díszes, 307 és ez a kifejezés figurális festést szokott jelenteni, de ennél tovább nem segít. Rotenstein első közleménye szerint a sala terrena mennyezetén kilenc kerek freskókép van különböző istenek történeteivel. 308 (Ez jól egyeztethető azzal, hogy a terem kilenc csehsüvegszakasszal van beboltozva.) Sajnos ezekről a Götterhistorien -nek aposztrofált ábrázolásokról sem helyesbítéseiben, sem 1793-as közlésében nem adott pontosabb ikonográfiai meghatározást. A Beschreibung, amelyben a tér színeinek leírása is nagyon hasonlít Rotensteinére, azt mondja, hogy a mennyezetre (számuk megadása nélkül) mitológiai történetek vannak festve. 309 Ez Korabinszky lexikonjában Stücke aus der Götter und Fabellehre -vé fogalmazódott át tehát ahogy egyébként is, Korabinszky egybegyúrta a két előző szöveget. 310 A leghosszabban Riesbeck írt róluk, de azzal, amit mond, nehéz mit kezdeni: három és fél méteres figurákról beszél és a terem falain, amikor azt fejtegeti, mennyire nem tetszenének (fiktív) bátyjának azok a bizarr alakok, amelyek itt egy sala terrena falaira vannak festve, legalább 12 láb magasak, és mivel ez a terem nem elég tágas ahhoz, 201

205 hogy emberléptékűnek tűnjenek, a magamfajta földlakóval túlságosan éreztetik saját kicsínységét. Tudom, hogy Te a nagy stílus híve vagy, és ezeknek az óriásalakoknak a láttán eszembe jutott mindaz, amit beavatatlan füleimnek a római iskoláról magyaráztál, de ha ezeket a fantasztikus figurákat láttad volna, biztosan egyetértenél velem abban, hogy a nagy stílust itt rosszul alkalmazták. 311 A 18. századi szerzők nem a sala terrenában, hanem a kertkapuk vasrácsának záradékában olvasták a herceg monogramját, de mind a Beschreibung, 312 mind a névbetűkhöz verset író Traunpaur N. E. formában: utóbbi hatsoros költeménye sorainak kezdőbetűi háromszor adják ki az NE alakot. (Az akkori kertkapukon a névbetűk mellett a herceg címere is rajta volt; a mai két sokkal későbbi készítésű rácson viszont a FNE-forma látható, ugyanazzal a betűtípussal, mint a földszinti teremben és címer nélkül.) Az NE formát használta még a következő Miklós herceg is gyűjtőbélyegzőjén, 313 a Fürst -öt a betűk fölé rajzolt piktogram: a hercegi korona jelenítette meg. Az FNE betűcsoport leginkább azzal az először a 20. század első éveiben közölt, nem jól archaizáló és nem is túl frappáns anekdotával van összhangban, amely szerint a herceg egyszer a kastély erkélyén állt vendégeivel és előbb magára ( Fürst ), majd a szemközti falura, azaz a középső főallé nyiladékában látszó fertőszentmiklósi templomtoronyra ( Nicolaus ) mutatva, és végül a falra ütve keresztelte el az épületet Esterás -nak. 314 Az egykori berendezési és dísztárgyak, képek és portrék, a könyvtár, a gyűjtemények darabjainak azonosítása, a meglévők előkeresése még alig kezdődött el, ezekben biztosan fognak segíteni a leírások is. A teljesen elpusztult épületek és kerti létesítmények esetében pedig talán fontosabbak, mint a legalább valamilyen állapotban fennmaradtaknál. Tisztások, amelyekre előbb csak ideiglenes díszletek kerültek alkalomadtán, azután épület, végül a köré mindenféle terepalakulatok, vizek, növények és szobrok: az együttes folyamatos gazdagodása a leírásokból is inkább csak érzékelhető, mint pontosan követhető. A remeteség, amely 1773-ban már megvolt, azután környezetében életnagyságú, megtévesztésig élethű figurákat állítottak, és még egy kis grottát is harangtoronnyal; a Latoné szobrával koronázott sziklaalakzat és a másik, amelyet a Niobidák szoborcsoportja számára készítettek; a hollandi ház (akár egy volt belőle, akár kettő); a bábszínházi épületcsoport mögé tervezett, soha el nem készült műromok egyszer talán helyet kapnak az 1780-as évek nagy parteren kívüli kertjének egy olyan összképében, amely jelentősen túlmegy a Beschreibung első tábláján rögzített csomópontok számontartásán, és amelynek felvázolásában sok levéltári aprómunka mellett az Excursion és Rotenstein mindhárom megjelent szövege is segíthet. Az együttes nyilvánosságáról Dávid Ferenc többször kiemelte, hogy a süttöri elődépület 1720-ban Anton Erhard Martinelli tervei szerint megindult első kiépítésnek célja nem egy vadászkastély, hanem a hercegi család másodszülött fiához méltó rezidencia kialakítása volt. 315 Ezt az igényt tükrözte az első átnevezés is: a telepet Süttör helyet Új-Galántának kezdték hívni az Esterházyak nemesi előnevéről. 316 Amikor egy 1760-as inventáriumban a kastélyt több mint grófinak ( mehr als gräfliches Schloß ), főlakosztályát szinte herceginek ( sambt einer gleichsam fürstlichen Logierung ) nevezték, 317 ugyanazt a magnificentiának való tökéletes megfelelést állították róla, mint később a szinte királyi jelzővel az immár családfővé emelkedett Miklós kastélyáról. A hitbizomány urává és herceggé válva Miklós úgy döntött, hogy nem teszi át székhelyét Kismartonba, hanem másodszülötti rezidenciáját fejleszti hercegivé. Az ezért kezdődött nagy munkák alig néhány év alatt odáig jutottak, hogy a herceg január elsejei hatállyal elrendelhette a második névváltoztatást, ezúttal Eszterházára. Ezzel pontosan kifejezte, hogy az épülő-szépülő együttes nem egyszerűen egy Esterházy, hanem a család fejének, a hercegnek, az Esterházy név első számú viselőjének rezidenciája. Az együttes bemutatása a nyilvánosságnak még két évvel később kezdődött, először az előkelő meghívottak szűk körének a tiszteletükre rendezett ünnepségek formájában. Albert szász-tescheni herceg és felesége, Mária Krisztina 1768-ban jártak itt először, ez alkalomból volt már tűzijáték, operabemutató és álarcosbál, de az eseményekről még nem születtek hosszú sajtóbeszámolók vagy egykorú nyomtatványok: előbbi először az 1770-ben rendezett ünnepségekről jelent meg, az utóbbiak pedig az 1772-es és az 1773-as rendezvényekről szólnak. Egyre gazdagodott a rendezvények koreográfiája az állandósuló elemek mellé minden nagy ünnep alkalmával belépett egy vagy néhány újdonság (bábelőadás, hátulról átvilágított képek, párizsi vásár), miközben el nem maradt semmi, leszámítva, hogy a hercegi testőrség katonazenére előadott alaki bemutatója az ún. esti főműsorból átkerült a reggeli ébresztő programjába. A vendégek rangját tekintve a legfontosabb természetesen Mária Terézia 1773-as látogatása volt, a legnagyobb azonban az 1775-ös ünnepségsorozat. Ezután, noha minden évben rendeztek bálokat, vadászatokat, színházi bemutatókat, nagyobb családi eseményeket Eszterházán, az 1775-össel akár hosszúságában, akár összetettségében, akár látogatottságában összemérhető tömegrendezvény nem volt több és az 1780-as évekre az ünnepségekről szóló nyomtatott híradásaink is elapadnak. A herceg által meghívott előkelő vendégek száma ahogyan azt Dávid Ferenc és Fatsar Kristóf az ud- 202

206 varmesteri számadásokból összeállította eleinte 12 és 20 között és körül mozgott. 318 Az 1770-es helyszíni tudósítás szépszámú meghívott urat és hölgyet említ ( eine zahlreiche Menge dazu geladener Cavaliers und Damen ), amikor a kápolnába vonultak a ceremóniára, illetve magas társaság -ot ( die gesammte hohe Gesellschaft ), amikor a színházba. Úgy tűnik, legfeljebb 40 személyre terítettek (tudtak teríteni) az első asztalnál, akár az emeleti díszteremben, akár alatta, a sala terrenában állították is fel azt. 319 A nyomtatott beszámolók szerint az 1770-es esküvő második napján az ebédhez (ezt mindig a színházi előadás előtt szolgálták föl) 30, a vacsorához (ami mindig a színházat követő tűzijáték, kivilágítás és népünnepély után, a bál előtt volt) 40 terítéket raktak föl; Mária Terézia látogatásakor 34-et, ha a királynő külön, a saját lakosztályában egyedül étkezett ( à son petit couvert ) és 35-öt, ha a társasággal. Ebben a kivételezetett társaságban valóban csak a legelőkelőbbek: az uralkodó család tagjai, hercegek, követek, főpapok étkeztek, hiszen ez a szám még a kastélyban elhelyezett előkelő vendéglakosztályok befogadóképességénél is kisebb ben személyre terítettek lent és fenn egyszerre a legmagasabb nemességnek ( höchster Adel ), a bábszínházban pedig a többi nemesnek (der übrige Adel ), míg az udvartartás tagjai ( der herzogliche Hofsaat ) a biliárdszobában ülhettek asztalhoz ben a legfontosabb személyiségek asztalán túl közel 800 vendéget étkeztettek négy másik helyszínen. 320 Az első asztalnál ülők küldöttsége végigjárta a többi asztalokat, az érsek ( a mint illett ) magyar pohárköszöntőt mondott a bandériumra, és a köszöntöttek magyar éljenzéssel válaszoltak. Ez azonban különleges eset volt, az egyetlen közjogi érvényű rendezvény, amit a 18. században Eszterházán tartottak, és amely hivatalos értelemben megyegyűlésnek számított, valamennyi nemes meghívott résztvevőnek volt tehát tekintendő, és joggal tartott számot a vendégelésre. Mária Terézia látogatása hangsúlyozottan nem hivatalos út (Hofreise), hanem magánjellegű ún. vidéki pihenés (Lustreise) volt 321 (ezért nem jött vele nagy kíséret és udvartartás, ahogyan nem is főudvarmestere, Khevenhüller-Metsch herceg ellenőrizte a programot). Akkora volt azonban a nem meghívottak érdeklődése és nyomása (ennek megfogalmazása Conrad doktor költeményében: Mindenki ujjongva sietett oda, hogy láthassa a földkerekség legnagyobb császárnéját, népei legeslegjobb anyját Und jedermann frohlockend dahin eilte, / Die größte Kaiserinn auf Erden, / Die beste Landesfrau zu sehn, ), hogy a második napi ebédet nyilvánossá tették, tehát utólag beiktatták a programba a hivatalos uralkodói megjelenések egyik formáját. A legkülönbözőbb rendű és rangú idegen, mindenféle környékbeli sereglett össze a négy égtáj felől, hogy része legyen abban a boldogságban, hogy láthatja Őfelségét így a Relation. Ő válaszul e buzgalomra, kegyeskedett megengedni, hogy áthaladjanak a termen, amíg étkezik. Dicsőítő mormogásuk, az, ahogyan megcsodálták a Felséges Asszonyt, olyan ügyefogyott volt, hogy az a maga természetességében a legékesszólóbban bizonyította érzelmeik őszinteségét ecseteli az 1773-as brosúra. Az 1791-es nyolcszáz vendég, ha nem közjogi aktusról lett volna szó, a királynőt a termen áthaladva megcsodálók, az ünnepségeken résztvevő nem meghívottak népes táborába tartozott volna, abba a kategóriába, amelyet az 1775-ös sajtótudósítás középosztálybelieknek ( Leute von mittlerm Stande ), Görög pedig 1791-ben kisebb rangú és nem hivatalos urak -nak nevezett. E nem meghívott résztvevők regisztráció után szabadon jelen lehettek a színházi előadásokon és az álarcosbálokban, és nyilván szabadon ha rosszabb helyről is, mint a díszvendégek élvezhették a kivilágításokat, tűzijátékokat és egyéb látványosságokat; sétálhattak a kertben és a parkban, sőt kocsijukkal ha volt nekik követhették az előkelő vendégekét a park megtekintésekor. (Rotenstein említi büszkén, 322 hogy 1775-ben hatvan kocsiból Pirutschen 323 állt a konvoj, amihez ő is csatlakozott.) A báli éjszakán frissítőket is kaptak, ingyen szállást és étkezést azonban nem. De a hercegi udvartartás megszervezte elhelyezésüket a közeli települések alkalmas szobáiban, és gondoskodott arról is, hogy elláthassák magukat ben száz szobát jelöltek ki a környékbeli falvakban, amelyeket a herceg személyzetéből kikerülő felügyelő osztott el az érkező középosztálybeliek között. Ellátásukról pedig a közeli városokból, Sopronból, Kőszegről és Pozsonyból kitelepült kávésok, vendéglősök és kereskedők gondoskodtak. 324 A Hadi és MásNevezetes Történetek tudósítása szerint 1791-ben nem működött már csikorgás nélkül a gépezet: sokan panaszkodtak, hogy nem vagy csak nagyon drágán kaptak szállást Eszterháza környékén Rotenstein is ír róla, hogy a nagy tömeg miatt 3 4 dukátba is belekerült egy szoba Eszterháza vidékén, hogy nem tudtak maguknak és lovaiknak élelmet venni, illetve hogy nem jutottak hozzá a jegyekhez, amelyekkel a különböző étkezéseken és rendezvényeken lehetett részt venni. Az álarcosbálokban a fiatalabb korosztályokba tartozó legmagasabb rangú vendégek és a hívatlan középosztálybeliek együtt mulattak nyilván ez (is) adta e rendezvények vonzerejét mindkét fél számára. Csupán egyszer, utoljára, 1791-ben rendeztek több különböző bált. A bábszínházban magyar; a képtár túloldali megfelelőjében (azaz a télikertben, amelyet a Hadi és Más Nevezetes Történetek csak szálának nevez) német bált ; míg a színházban jelmezbált tartottak hajnali négyig. A két előbbibe teljesen szabad volt a belépés ( alacsony sorúaknak is); az eredendően az előkelők számára való álarcosbálba vágyó közönsé- 203

207 get valahogyan megszűrték, de az sem volt zártkörű. Mindenütt bőségesen megvendégelték a bálozókat, mindenki annyit ehetett-ihatott, amennyi jólesett, bizonygatja többször a szerző nyomatékosításul hangsúlyozva: saját tapasztalatából, ez a fajta bőkezűség tehát valószínűleg nem volt általános máshol hasonló alkalmakkor. A főhercegek elmentek megnézni a másik két bált is, éjfél után pedig a magok Báljokban kivántak magyar tántzot látni. Elhívtak hát egy zenekart a bábszínházból és gróf Esterházy Károly Bakó kisasszonnyal két ugrós magyar tántzokat járt el nagy sikerrel. Korábban a nem meghívottak számát rendre az álarcosbálokon részt vevők számaként közölték, nyilván, mert az ezekre az alkalmakra kiadott jegyek számát volt könnyű megállapítani. A bálokon eleinte talán álarcot (és kesztyűt) is kaptak azok, akik nem hoztak magukkal, erre utalnak az udvarmesteri számadások olyan tételei, hogy például egy 1769-es álarcosbálra 80 maszkot vettek; egy 1771-esre 100 maszkot és 100 pár kesztyűt kölcsönöztek; Rohan herceg látogatása alkalmából pedig 109 maszkot vásároltak. 325 A sajtóbeszámolók szerint azonban már 1770-ben is négyszáznál több személy táncolt hajnali hatig. A Relation csupán annyit mond, hogy sokan vettek részt az esti álarcosbálban, aminek nézésében Mária Terézia kedvét lelte, és hogy megtöltötték az újonnan épült nagy kínai tánctermet; Rotenstein jegyzi meg, hogy az álarcosok szabadon ehettek-ihattak, de mindenkinek dominó-jelmezben kellett megjelennie. 326 Az 1779-es Anna-napi bálra hatszáz jegyet adtak ki; 327 az 1775 augusztusában Ferdinánd főherceg és felesége látogatása alkalmából rendezett ünnepségek második éjszakájának báljára pedig non plus ultraként 1380-at. (Összehasonlításképpen: a korszak valószínűleg legnagyobb bécsi ünnepségén, a XVI. Lajos és Mária Antónia házasságkötése alkalmából a bécsi Belvedere-kertben rendezett táncmulatságon hatezren vettek részt. 328 De ez csupán egyszeri és egyestés alkalom volt.) Rotenstein társadalmi állását tekintve valószínűleg jellemző példája a nem meghívott résztvevőknek. Mindig bálozott; mint láttuk, az egyik ünnepségen kocsizott is a meghívottakkal, és egyszer a tűzijáték megtekintéséhez készült emelvényre is feljutott nejével, 329 de csak 1791-ben kapott ültetett étkezést és ingyen szállást: a ceremónia után H. úrral az ezüsttel terített első nemesi asztalnál, a képtárban ebédelt, 168-ad magával. De ezt csak feltételezhetjük, mert rajta kívül nem tudunk számot adni arról, kik voltak és honnan érkeztek a nem meghívott százak, és honnan tudták meg a rendezvények időpontját. Az egyetlen hírlapban, a Preßburger Zeitungban csupán 1775-ben jelent meg az előkészületekről szóló hosszú beszámoló, 330 és az is csak egy héttel az ünnepségek előtt, nagyon sok idejük tehát nem maradt a szórakozni vágyó kíváncsiaknak, hogy felkerekedjenek. Ezért is valószínű, hogy elsősorban talán a tágabb környékről, a Sopron Kőszeg Pozsony háromszögből jöttek. Egyedül a Hadi és Más Nevezetes Történetek tudósítója számol be arról, hogy messzebbről is érkeztek: a Bécsből jöttek mellett akik között még angol utazók is voltak felsorolta a jelenvolt magyar arisztokratákat, mégis hiányosnak találta soraikat, és kimondottan kevesellte a főrangú hölgyeket. De mint mondta érthető ez, hiszen elég későn tűzték ki az időpontot, mert Bécsből későn jelezték a főhercegek pontos programját. (Valóban: az Esterházy grófi család tagjain túl szinte kizárólag a szomszédok voltak jelen.) Nagynak találta ellenben a Papi s Világi Rendből való nagyobb és kissebb rangú, hivatalos, és nem hivatalos Uraságok számát, akik távoli vármegyékből is eljöttek. Már 1770-ben, és azután rendre a herceg népe is részese volt a nagy ünnepségeknek. A(z egyik) kivilágítás és tűzijáték után a herceg birtokainak parasztjai falvanként, zászlaik alatt, a vendégeket és urukat éltetve vonultak be a kertnek arra a terére, amelyre az ideiglenes díszleteket felállították, és saját zenéjükre saját táncaikat járták. Az 1775-ös beszámoló szól arról, hogy ebben a falvankénti sajátban a nemzetiségi különbségek, a magyar és a horvát falvak kultúrája közötti különbség bemutatása (is) értendő. Számukat a különböző beszámolók eltérően adják meg: Bessenyei kétezer emberről, Zorn de Bulach háromszáz párról ír; a Relation ezernél is többet mond; 1775-ben kétezret említenek, vagyis nagyon sokan, több százan voltak (még ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a beszámolókban szereplő minden több nullára végződő nagy számmal érdemes vigyázni.) Őket ezen az estén megvendégelte a herceg, sültet és bort kaptak; és ők is hajnalig táncoltak, de ünnepük elkülönült a többi jelenlévő báljától ben jelent meg először és utoljára egy új elem: már az érkező vendégek tiszteletére Fertőszéplaktól Eszterházáig az út szélén is felsorakoztak a herceg alattvalói zászlaik alatt és éltették az érkezőket. Bessenyei kivételével (és bizonyos mértékben Rotensteinével, aki úgy látta, nagyon mulatságosan néztek ki ), valamennyi tudósítás valódi idillként ábrázolta a nép részvételét, a Relation egyenesen megindítónak találta: az arcukon látható örömmel jöttek, és elégedettnek látszottak, szívből éltették urukat és a vendégeket; a vendégek és a nem meghívottak serege pedig szívesen nézte őket. Egyedül az 1775-ös ünnepségek előkészületeiről szóló beszámoló fogalmaz úgy, hogy a herceg alattvalóinak kötelességből kell majd táncolniuk. Kimondottan számukra és csak nekik rendezte a herceg az 1780-as ünnepséget a pomogyi gáton futó út használatbavétele alkalmából. Ekkor csupán a herceg, családja és udvara ( in Begleitung der hochfürstlichen Familie und denen Vornehmsten Deroselben Hofes ) 204

208 nézte mulatságukat az erre az alkalomra a túloldali hídfőnél, azaz Pomogyon felállított sátorból. Pontosabban, ahogyan a Preßburger Zeitung erről beszámoló közleménye fogalmaz: a kegyes herceg hosszú időn át látni engedte magát a sátorban. Itt úgy nevezik őt mutatis mutandis, ahogyan Conrad doktor az alattvalói előtt megmutatkozó Mária Teréziát: népei atyjának (Landesvater). * Nehéz megmondani, mikor kezdődött a nem meghívott látogatók ünnepségektől független áramlása Eszterházára, számukról pedig fogalmam sincs. Nyilván az ünnepségek vitték az együttes hírét, de tágabb térben talán ezeknél is nagyobb hatása volt néhány véletlennek: Eszterháza bekerülése Dutens praktikus utazási kézikönyvébe, majd John Moore útleírásainak bestsellerré válása tették vonzó célponttá a kastélyt a távolabbról jövők számára. Föltűnően kevesen illesztették közülük az eszterházai látogatást nagyobb magyarországi utazás programjába. Volt, aki csak Eszterházát nézte meg (!), az általános pedig a Bécs Pozsony Eszterháza és vissza ugyanígy vagy Sopronon át útvonal megtétele volt. Ellátásuk megszervezése utal arra, hogy már az 1770-es évek közepe tájától folyamatosan és nagyobb számban érkeztek. Korabinszky már 1778-ban arról számolt be, hogy a színház melletti kávéházban jól szolgálják ki az idegeneket a pénzükért. Fogadó minden nagyobb településen volt ha nem is olyan rendes, mint az általánosan dicsért eszterházai, de a kertben épített kávéház biztos jele annak, hogy megfelelő számú fizető látogatóra lehetett számítani. Folyamatos forgalomra utal az idegeneket tájékoztató kalauz, a Beschreibung megíratása, kiadása és árusítása, és talán hasonlóan praktikus emléktárgyakat is lehetett venni. Utóbbit pillanatnyilag nem támasztja alá forráshely, csupán két ismert tárgycsoport erős értelmezéséből adódó feltételezés: a legyezőről, amelyre a tájékozódás megkönnyítésére, az együttes helyszínrajzát ábrázoló metszetet ragaszottak, Korabinszkytől úgy tudjuk, hogy Mária Terézia látogatása alkalmával osztogatták a hölgyeknek; férfiaknak való párjából, a tubákosszelencéből, amelyre ugyancsak a helyszínrajz-metszetet applikáltak, az első példányt Nicolaus Jacoby Miklós hercegnek nyújtotta át 1780-ban, 331 de a köszönőiratban az is szerepel, hogy a hercegnek egyáltalán nincs ellenére, hogy további példányok készüljenek belőle más műkedvelők (Liebhaber) számára erre tehát Jacoby valószínűleg engedélyt kért. Az ünnepségektől függetlenül Eszterházára érkező és benyomásaikat írásban rögzítő látogatók túlnyomó többsége vagy külföldi volt, vagy pozsonyi, és de Ligne herceg kivételével mindannyian a harmadik rendhez, a középosztályba tartoztak: polgárok, nemes polgárok, értelmiségiek, katonatisztek, illetve mindezek együtt vagy különböző kombinációkban. A külföldiek zömmel a német területekről jöttek, angol utazókat többször említenek, de közülük tudtunkkal csak Moore írta le benyomásait; például francia szerzőnk egy sincs. Bécsből Eszterházára a Mária Teréziát hozó udvari konvojnak elég volt öt óra(!); 332 a hercegnek rendre hat kellett úgy, hogy négy helyen (Sopronban, Nagyhöflányban, Wimpassingban és Achauban) állandóan pihent négyesfogatok várták készenlétben; 333 Dutens két különböző útvonalon nyolc, illetve kilenc órára teszi a szükséges időt, 334 ő azonban valószínűleg a távolság alapján, a fő postautak minőségével és kiszolgálásával számolt, nem pedig tapasztalatból; Traunpaur szerint ő kényelmesen 12 óra alatt érkezett meg. Ez úgymond kiránduláshoz nyilvánvalóan sok volt. De ezzel együtt is föltűnő, hogy szerzőink között egyetlen igazi bécsi sincs, és a Wienerisches Diarium az 1770-es ünnepségről és a császárné látogatásáról szóló beszámolókon túl nem közölt eszterházai tudósításokat, még a pozsonyi sajtóból átvéve sem. 335 Úgy tűnik, a császárváros középosztályának érdeklődését nem sikerült felkelteni Eszterháza iránt. 336 A 18. században külföldön már a harmadik rend utazásának is nagy kultúrája volt. Jó lenne tudni, hogy a hazai elkezdett-e kialakulni. Eszterháza Sopronból három óra alatt volt elérhető, 337 Pozsonyból eleinte óra alatt, 338 de a pomogyi gát megépítése után a szükséges idő a felére csökkent. 339 Ebből a körből tehát a kastélyegyüttes akár egynapos kirándulás célpontja is lehetett (volna). A herceg életében született leírások szerzői között a hercegi megbízásra dolgozó Bessenyein kívül nincs olyan magyar, illetve magyarországi, aki ne a környékről került volna ki, ha a környék két szélső pontját Sopronban, illetve Pozsonyban jelöljük meg. Nem tudjuk, mennyire vette tudomásul a magyar középosztály a herceg által Bessenyein át küldött üzenetet, saját szemével mindenesetre úgy tűnik nem óhajtott meggyőződni a Haza dicsőségé -nek erről a formájáról, vagy legalábbis nem írt arról, amit látott. Az eszterházai látogatás programjának három fő eleme volt mindhárom szerepelt az ünnepségek koreográfiájában is 340 : a kastély megtekintése, a kertek megtekintése és színházi vagy operaelőadás a nap végén. A látogatók szabadon sétálhattak a díszudvarban ( E Vár udvarában bé-lehet sétálni írja Dallos) és a kertekben, a kastély bemutatása pedig szabályos vezetések keretében történt 341 a kastély gondnoka vezetésével, 342 hacsak ajánlólevelet nem hozott valaki a hercegi udvartartás valamelyik tagjához (mint például de Miranda Haydnhoz). A látogatók a Beschreibung második táblája helyiségszámozásának és leírásának megfelelően a díszudvar kapujánál a jobb oldali patkószárnytól indultak, végighaladtak a tárakon (a máshová már nem 205

209 férő értékes tárgyak tára után a porcelánkabinet, a képtár, a nagykönyvtár és a kiskönyvtár következett); majd a hercegi lakosztályon, és azután a dísztereken. Kevesebben látták a kápolnát (vagy csak nem találták érdekesnek?). A bal oldal nem (vagy nem mindig?) került sorra. A földszinti női lakosztályról alig szólnak, de van, aki igen; a fő- és a bal oldali oldalszárnyat összekötő épületrészben a kápolnának megfelelő túloldalon elhelyezett további tárakat: a hercegi garderobe-ot 343 és az ún. Silberkammert (ahol nyilván a használatban lévő értékes asztalneműt tárolták) és a fegyverkamrát viszont nem látták. 344 A képtár túloldali megfelelőjéről, a télikertről is csak azok szólnak, akik hosszabb időt egy hetet töltöttek itt (Rotenstein, Traunpaur). A vendéglakosztályok és a konyhatraktus (a bal oldali patkószárnyban) pedig nyilván nem is volt érdekes (csak Dallos említi őket). 345 A park nevezetességeinek megtekintéséhez kocsit ajánlottak föl a látogatóknak. Kevesebben látták Monbijou-t, talán a távolság miatt, mivel bő órányira feküdt Eszterházától. A herceg vadászvendégeit rendre kivitte oda, de Rotenstein kiemeli, hogy ő a herceg ritka kegyéből nézhette meg, 346 és 1793-ban még azt is hozzáteszi, hogy szigorúan el volt zárva, hogy a herceg ott pihenhesse ki fáradalmait. 347 Traunpaur azonban látta anélkül, hogy külön kegyre hivatkozna. Az aktuális színházi előadásra minden látogatót meghívtak a herceg nevében, ahogyan Dallos megfogalmazta: deák, nemes, paraszt, pap, szerzetes, katona; magyar, német, olasz, francia és szerecsen ingyen léphet a színházba, s míg az előkelők a páholyban foglalnak helyet ( Itt a Méltoságok Losiban mehetnek ), a földszinten mindenki oda ül, ahová akar; szabadon jöhet-mehet és élvezheti a herceg híres zenészeinek operaelőadását. Az operaelőadásokhoz szövegkönyvet is osztottak. Szerzőink kivétel nélkül hangsúlyozzák, egyesek kimondottan hosszan szólnak róla, hogy a herceg és a hercegi udvartartás tagjai milyen előzékenyen fogadták a látogatókat. Ez az előzékenység mindenkire (a berlini színházi lap szerint minden kicsit is tekintélyes emberre, Rotenstein szerint minden művelt emberre honnête homme (!), Traunpaur szerint minden csak valamennyire is úriemberre ) kiterjedt. A berlini színházi lap szerint a herceg kinyilvánított akarata volt, hogy kastélyában szívesség és udvariasság uralkodjon, és hogy emberei a legjobb modorúak legyenek. Bármikor, akár a herceg, sőt már Antal feleségéről szólva 348 a hercegné jelenléte esetén is megmutatták lakosztályaikat; Traunpaur szerint maga a herceg távozik, hogy ne zavarja a látogatókat, azaz megteszi a látogatóknak ugyanazt a gesztust, mint az Albert és Krisztina hercegi pár Pozsonyban Mooreéknak. A herceg háborítatlan magánéletének úgy tűnik egyetlen színtere maradt: második emeleti második lakosztálya. 349 Ennek a létéről sem értesült egyetlen látogató sem; a Beschreibung is csak annyit ír erről az épületrészről, hogy ott is pompásan berendezett helyiségek vannak. A mindenkinek felajánlott kocsi és esti előadás mellé az olyan jeles személyiségek, mint Laval vicomte és Moore még több palack bort és pezsgőt is kaptak szállásukra, és Traunpaur szerint éjszaka a fogadó kapujában őr posztol a herceg parancsára, hogy a külföldiek javaira vigyázzon. A herceg bármikor fogadta azt, aki be akart mutatkozni, és az igazi nagyurak könnyedségével értett szót bárkivel, de ugyanúgy tökéletesen tiszteletben tartották azt is, ha valaki meg akarta őrizni inkognitóját, vagy azért nem tudott megjelenni előtte, mert egyszerűen nem vitt magával megfelelő ruházatot, nem számítva ilyen fogadtatásra részletezi az Excursion és illusztrálja Moore-ék esete. * A herceg műve, az eszterházai együttes publicitását szembetűnő tudatossággal építette föl: székhelye hírét nagy ünnepségek rendezésével alapozta meg, és ezek megörökítéséről is gondoskodott Bessenyei, illetve talán a Relation szerzőjének megbízásával. Később, bő évtized múltán, a fénykor zenitjén, a véglegesnek tekinthető állapot rögzítését rendelte meg írásban és képben a Beschreibung formájában. A kettő között a minden látogatóra kiterjedő folyamatos vendégszeretet és előzékenység biztosította a látnivalók kedvező fogadtatásának előkészítését és így azt, hogy Eszterháza jó hírének terjesztéséről elégedett látogatók gondoskodjanak, nyomtatásban is, közvetlen hercegi megbízás nélkül is. Az együttes jó híre végül éppen e stratégia sikerének esett áldozatául: Eszterháza magára vonta a(z észak) német (protestáns) polgári felvilágosodás néhány igazán gyakorlott, jó tollú publicistájának figyelmét is, akik saját gondolatmenetükbe illesztett témaként kezelték, és minden tapintat nélkül elbántak vele. Kezdetben a leírások nem győzték dicsérni Eszterháza fekvését; pompája, ízlése és költségessége egymást erősítő és fokozó hármasságát. Az 1780-as évek közepére a környék lázakat lehelő mocsárrá változott, a pompa és a költségesség morális kifogás alá esett, ízlését pedig kétségbe vonták. Haydn az első pillanattól fogva az együttes legnagyobb nevezetességei közé tartozott, már az első, 1770-es sajtóbeszámoló is áradva dicséri alkotói zsenijét az 1780-as évek közepére azután ez maradt az egyetlen olyasmi, amiben senki nem talált hibát. Az egykorú és az utólagos legendaképződésről Az utókor az eszterházai együttes fénykorának emlékét csupán néhány anekdotába, metaforába és állandó jelzőbe sűrítve őrizte. 206

210 Közülük I. Miklós herceg teljesen bevetté vált Fényes mellékneve pompásan fejezi ki, hogy ő Eszterháza megteremtőjeként vonult be a kulturális emlékezetbe a magyarba (amit viszont a jelző fordításának nehézségei illusztrálnak kiválóan), és ez már maga is az epitheton ornans kései keletkezése mellett szól. Miklós hercegnek a 18. században egyáltalán nem volt mellékneve. Egyedül de Ligne herceg javasolt egy ilyet, őszinte tetszése mellett is ironikusan, mondván hogy a herceg a Fertő tó uraként a Magyar Neptunusnak neveztethetné (ki) magát. A fényes (nagyszerű, pompás / prächtig, magnifique, magnificent stb.) nem a herceg személyének, hanem a kastélyegyüttes egészének és minden elképzelhető részének és eseményének volt leggyakoribb dicsérő jelzője az első pillanattól mindaddig, amíg dicsérni akarták. Mint láttuk, Moore a herceg személyét egyszer magnificent -nek nevezte, Hirschfeld pedig egyszer pompakedveléséről (Pratchtliebe) írt, de ezek nem váltak állandó jelzőkké. * Az eszterházai együttesre alkalmazott metaforák ellenben megjelennek szerzőinknél, ha nem is korán. Halmozásukkal Traunpaur áll elő: az Excursionban, 1784-ben, teljes repertoárjuk megtalálható. Versailles-t Moore említette föl először Eszterháza kapcsán, noha csak a kertekről szólva, összetett szövegkörnyezetben, majdhogynem ellenpéldaként, útitársa lelkesedését csillapítandó. Valószínűleg ő adta azonban az összehasonlítás ötletét Riesbecknek, aki az egész együttesről, és kimondottan annak pompáját hangsúlyozandó írta: Talán Versailles-on kívül egész Franciaországban nincs olyan hely, amely vetekedhetne ezzel pompájában ( Vielleichts ist ausser Versailles in ganz Frankreich kein Ort, der sich in Rücksicht auf Pracht, mit diesem vergleichen liesse ). Vele párhuzamosan, azaz vele egyidejűleg (1783-ban) és tőle függetlenül Rotenstein első közleményének élére is Versailles és Eszterháza összehasonlítása került, immár a továbbélő tartalommal, csak hosszadalmasabb megfogalmazásban: Ez a kastély nagyon hasonlít a versailles-ira, csak nem olyan nagy ( Dieses Schloß ist Versailles in Frankreich fast ganz ähnlich, nur daß es nicht so groß ist; ). A végleges változatot az Excursion hozza: nem ismert kiadásának címében a Magyar Versaillesról (Versailles de la Hongrie); ismert szövegében a kis magyar Versailles -ról beszél. Magyar nyelvű szövegben 1791-ben áll a Hadi és Más Nevezetes Történetek tudósításának élén, a máig sokat használt formában: Magyar Versália. Innen, így, forrására hivatkozva emeli át Vályi is 1796-ban. Az eszterházai tündérország (Feenreich) újabb használata Goethe Költészet és valóságának köszönhető, ő ezzel a hasonlattal ifjúkori elragadtatását akarta felidézni, amit a Miklós herceg által a császári koronázás estéjén Frankfurtban rendezett kivilágítás láttán érzett. Ennek Eszterházára vetítése azonban nem lehet a 19. századnál korábbi, hiszen Goethe önéletrajza az 1810-es évek elején jelent meg. A varázslatos sziget, illetve tündérország képzete azonban 18. századi szerzőinknél egyenesen Eszterházáról szólva is felbukkan, méghozzá számos formában és eleinte mindig a kertekkel kapcsolatban. Riesbeck szerint a park buja tündérek (wollüstige Feen) lakhelye; Traunpaur tündérek kertjét (un jardin des Fées) és Calypso második szigetét ( cette seconde Ile de Calypso ) emlegeti. Az utóbbi fordulatot Le Roy de Lozembrune nyomatékosabban kísérelte meg Cseklész metaforájaként bevezetni, 350 de egyik együttes költői neveként sem gyökeresedett meg. Az ilyen értelmű irodalmi hasonlatok sora Moore Orlando furioso-idézetével kezdődött, és még Rotenstein harmadik szövegében is bővült egy hivatkozással Gnid templomára, 351 azaz Montesquieu leírására Venus kedvenc földi városáról, ahol örök a tavasz, termékeny a föld, állandó a madárdal és a patakok mormolása, az istennő palotájának pompája és varázslatos kertjei pedig leírhatatlanok (mindez hosszan kifejtve egy állítólagos ógörög eredeti francia prózafordításában 1748-ból és németül még ugyanabból az évből). Expressis verbis földi paradicsommá Eszterháza Korabinszky lexikonjában vált: akik az épületet és kiterjedt kertjeit látták és megcsodálták, nem győzik kellemességét és nagyszerűségét dicsérni, és ezért sokan fogják Magyarország ékességének, azaz a magyar Paradicsomnak hívni ( Deliciae Hungarorum, oder das ungrische Paradis ; Vályi fordításában: Magyar Ország paraditsomának ) írta szócikke bevezetéseképpen. A Magyar Paradicsom valószínűleg Korabinszky fordítói leleménye a latin kifjezésre (vö. hortus deliciarum), amit viszont inspirálhatott akár Conrad doktor 1773-as versének az ország ékessége (Landes Zier) fordulata, akár Traunpaurnak az Ékszer név (le nom de Bijou) biztosan nem túlzó kifejezés erre a palotára kezdetű hosszú körmondata; nála ez a kastély metaforájaként szerepel, míg a delicieux jelzőt több különböző részlet dicséretére is alkalmazta. * Az Eszterházához kapcsoló, ma közkézen forgó anekdoták egyike sem jelent meg nyomtatásban a herceg életében. A legendaképződés kezdetei Rotenstein 1793-as kiadásában érhetők tetten. Ő úgymond idézi először Rohan herceg fiktív szavait: Rohan kardinális, Franciaország egyik legtöbb ízléssel bíró főura is elismerte, hogy Eszterházán az ember semmit nem nélkülöz, ami kellemeset Párizs csak ismer. (Az eredetiben még nehézkesebb megfogalmazásban. 352 ) Ő írta meg először és csupán kései szövegében a bagatelle-történetet is, egy később elő nem forduló formában, a Bagatelle-név nélkül, Mária Teréziáé helyett Rohan herceg látogatásához kötve. Eszerint, 207

211 amikor annak első (!) eszterházai látogatásakor a herceg körbevezette vendégét, és a színház mellett egy üres térségre értek, Rohan megkérdezte, mi fog ott épülni, a herceg tréfából azt válaszolta, hogy gyümölcstároló. Egy évvel később Rohan herceg visszatért egy búcsúlátogatásra (mármint, mielőtt visszatért Franciaországba), és a színházi előadás után a herceg ugyanarra a helyre vitte. Rohan megkérdezte, hogy meg van-e már töltve (mármint a raktár gyümölccsel), igen, mondta a herceg, az ajtóhoz léptek, és feltárult a sok ezer gyertya fényében ragyogó és álarcosokkal teli pompás kínai táncterem. Rohan nem értette, hogyan volt lehetséges ezt ilyen rövid idő alatt véghezvinni, mire elmagyarázták neki, hogy a herceg egész télen ezen dolgoztatott, hogy tavaszra meglephesse őt. 353 Korabinszky már 1786-ban arról írt (sztori nélkül), hogy az 1781-ben (sic!) a lángok martalékává vált kínai táncterem azért épült nagy sietséggel, hogy meglepjék vele Rohan herceget; 354 a történetnek tehát ez a később kikopott változata az 1780-as évek közepe táján már keringhetett valamilyen formában elsőként az eszterházai anekdoták közül. Mint láttuk, Korabinszky Rohan látogatását 1773-ra datálta, talán ebből származott a meglepni kívánt vendég elcserélése, az pedig csak természetes, hogy ahhoz az épülethez kötődött, amely először pusztult el, már az 1780-as években sem volt meg. A Mária Terézia látogatására épült kínai tánctermet nem nevezték Bagatelle-nek; a tíz évvel utána, 1783-ban és nem ugyanazon a helyen épült kínai kerti épületen viszont kezdettől rajta volt ez a név (a Beschreibung szövege szerint kínai betűkkel is, a közölt metszeten csak latin karakterekkel). A táncterem építésének legendás története nem a 18. században alakult tovább a kínai kerti épület névfejtő anekdotájává, immár Mária Teréziával a főszerepben. * Mária Terézia látogatásának emlékét őrizték Eszterházán a 18. században, de nem hálószobájának fenntartása formájában. A királynő által használt aranyozott ezüst hálószobai edénykészletet a jobb oldali patkószárny tárhelyiségeiben mutatták be a látogatóknak (erről Rotenstein, Sander és a Beschreibung egybehangzóan szól). Rotenstein említi még, hogy ugyanitt volt a királynő portréja, valamint három karosszék, amelyekben a látogatáskor az uralkodónő és két gyermeke foglalt helyet (vajon melyik kettő a jelenlévő négy közül?). Traunpaurtól tudjuk, hogy a kocsiszínben megmutatták azt a hintót is, amivel a herceg körbevitte a királynőt a parkban. De a főépület emeleti, bal oldali, kertre néző sarokszobáját nem tartották Mária Terézia hálószobájának, sőt az is bizonyos, hogy a földszinti lakosztályok rendjéhez képest fordítva az emeleten a bal oldali férfilakosztály volt (a díszteremből nyíló szobájában egy férfias témát, vadászatot ábrázoló pannók és a szolgálattévők kapcsolódó helyiségeinek megnevezése a 19. századi inventáriumokban 355 egyértelművé teszi ezt). A helyiségek a 18. században e lakosztályok használói közül inkább a nem csupán egy, hanem több alkalommal itt megfordult Mária Krisztina és Albert szász-tescheni herceg látogatásaira emlékeztettek: legalábbis Rotenstein szerint az ő portréjuk függött értelemszerűen Alberté a női, Krisztináé a férfi oldal egy-egy helyiségében. A bal oldali sarokszobát a kastély inventáriumaiban a legkorábbi ismerttől, az 1832-estől kezdve Mária Terézia hálószobájának nevezték; 356 berendezésének másolatát a millenniumi kiállításra készült eszterházai teremsorban mutatták be először publikus formában Mária Terézia hálószobájaként. Itt a baldachinos ágy mellé helyeztek egy koronás támlájú karosszéket is, amelynek ülőlapjában zenélő szerkezet volt, és amely Mária Terézia muzsikáló székeként szerepelt. 357 Ez a szék 358 leírásaink sora szerint a 18. században a földszinten, a hercegi lakosztályban, a herceg hálószobája előtti helyiségben állt, a berlini színházi lap tudósítása zenélőszerkezetének működési mechanizmusát is részletesen leírta nem azonos a Mária Terézia székeként akkoriban a tárban őrzött bútordarabbal. Eszterházán készült archív felvételek szerint a 19. század végén és később sem az egyik, sem a másik karosszék nem volt ebben a szobában. 359 Kérdés tehát, hogy a sarokszobát mikor és miért kötötték össze a már elhagyott Eszterházán a királynői látogatás emlékével, 360 de úgy tűnik, a gondolat csak a millenniumi kiállításon jutott a szép legendákhoz méltó, kikerekített, befejezett megfogalmazáshoz. Függelék 1. John Moore Eszterházáról szóló fiktív levelének egykorú német fordítása Abriß des gesellschaftlichen Lebens und Sitten in Frankreich, der Schweiz und Deutschland in Briefen entworfen von D. Moores. Nach der zweyten Englischen Ausgabe in 2 Bänden. Leipzig: bey Weidmanns Erben und Reich, 1779, II fiktív levél, Bécsből. Als wir Preßburg verließen, reiseten wir acht Poststationen durch ein sehr fruchtbares Land, nach dem Schlosse Esterhasy, dem Wohnsitze des Fürsten von Esterhasy. Er ist dem Range nach der Erste unter dem Hungarischen hohen Adel, und einer der prächtigsten Unterthanen in Europa. Er hält seine eigene Leibgarde, lauter schöne und prächtig nach Hungarischer Art gekleidete Leute. 208

212 Das Schloß ist ein herrliches Gebäude, das erst vor kurzem noch vollendet worden und an einem schönen Landsee liegt. Die Zimmer sind eben so bequem als kostbar, und die Möbeln glänzender als fast irgend etwas, das ich in königlichen Pallästen gesehen habe. In des Fürsten eigenem Zimmer sind einige künstliche musikalische Uhren, und eine in Gestalt eines Vogels, die jede Stunde ein Lied spielt. Hart am Schlosse stehet ein Theater für Opern und andere Schauspiele, und in den Gärten ein großer Saal mit bequemen Zimmern zu Maskeraden und Bällen. Nicht weit davon stehet ein anderer Schauplatz, der ausdrücklich zu Marionettenspielen aufgeführt ist. Dieser ist viel größer und bequemer, als die mehresten Provinzialtheater, und ich getraue mir s zu sagen, der prächtigste, der bisher noch in Europa für Marionettenspiele aufgeführt worden ist. Wir bedaureten, daß wir das Vergnügen nicht haben konnten, sie spielen zu sehen; denn man hält sie für die besten Schauspieler in Hungarn. Wir waren so neugierig hinter den Vorhang zu sehen, und erblickten da Könige, Kaiser, Türken und Christen, alle sehr friedlich und gesellig beysammen: König Salomo stand in einem Winkel, in einem sehr vertraulichen und verdächtigen Tête à Tête mit der Königin von Saba. Unter andern sehenswürdigen Dingen stehet im Garten ein hölzernes Haus, auf Rädern gebauet. Es enthält ein Zimmer mit einer Tafel, Stühlen, einem Spiegel, Kamin und Feuerheerde; imgleichen Cabinetter und mancherley nöthige Bequemlichkeiten. Der Fürst bewirthet bisweilen zwölf Personen in diesem Fuhrwerke, die alle bequem um die Tafel sitzen können; und so kann die ganze Gesellschaft mit einander einen Spazierfahrt längst den Alleen des Gartens und durch viele Theile der Thiergärten thun, die so eben sind, als ein grüner Kegelplatz. Die so beladene Maschine wird von sechs oder acht Pferden ganz bequem gezogen. Als Fürst Esterhasy erfuhr, daß Herr de Laval im Garten wäre, ließ er uns zur Oper einladen, die denselben Abend aufgeführt werden sollte: da wir aber keine hierzu schicklichen Kleider mitgebracht hatten; so mußten wir diese verbindliche Einladung ablehnen. Der Fürst sandte uns darauf eine Chaise, worin wir rings um den Garten und die Thiergärten fuhren. Diese sind sehr weitläufig und unbeschreiblich schön. Hayne, Springbrunnen, Alleen, Gehölze, Lauben, Hügel und Thäler, liegen da alle in einer bezaubernden Unordnung beysammen. Wenn Sie Ariosto s Schilderung der Gärten in Alcinens bezauberter Insel nachlesen, so können Sie sich daraus eine Vorstellung von Esterhasy s romantischen Gefilden machen, die auch von den nämlichen Thierarten bewohnet werden. Tra le purpuree rose e i bianchi gigli, Che tepid aura freschi ognora serba, Sicuri si vedean lepri e conigli: E cervi con la fronte alta e superba, Senza temer che alcun si uccida o pigli, Pascono, e stansi ruminando l erba: E saltan daini e capri snelli e destri, Che sono in copia in quei luoghi campestri. 361 Herr de Laval war über Esterhasy s Gärten ganz entzückt. Als seine Bewunderung am höchsten war, fragte ich ihn, was er von ihnen, in Vergleichung mit den Gärten von Versailles, hielte? Ha, Parbleu! mein Herr, antwortete er, Versailles war ausdrücklich dazu geschaffen, daß man nichts damit vergleichen sollte. Doch gestand er gerne zu, daß, außer Frankreich, kein Land, so er gesehen habe, so reizend sey wie dieses. Als wir hier viele Stunden lang herumgeschweift waren, kehreten wir nach dem Gasthofe zurück, wo ein Bedienter mit Fürst Esterhasy s Komplimenten und einem Korbe auf uns wartete, der zwo Flaschen Tokayer und eben so viel Champagner und alten Hochheimer enthielt. Wir bedauerten von ganzem Herzen, daß wir nicht die Ehre haben konnten, diesem sehr großmüthigen Fürsten aufzuwarten und ihm für so viele Höflichkeiten persönlich zu danken. Eine Gesellschaft italiänischer Sänger und Schauspieler war damals im Gasthofe und bereitete sich auf die Oper. Man machte große Zurüstungen zur Bewirthung der Kaiserin und ihres ganzen Hofes, die Esterhasy bald auf verschiedene Tage lang besuchen werden. Ohnerachtet die kaiserliche Familie und viele vom hohen Adel in des Fürsten Pallaste logiren werden, so ist doch jedes Plätzgen in diesem großen und bequemen Gasthofe für die Gesellschaft, die auf diese Gelegenheit mit eingeladen ist, schon zum voraus bestellt. Hungarn ist ein sehr wohlfeiles Land. Die Ländereyen sind unendlich fruchtbar, und tragen in einigen Gegenden die herrlichsten Trauben und Weine in Europa. Es ist mit Landseen und mit den Krümmungen der Donau und vieler andern Ströme und Flüsse, die in diesen schönen Strom hineinfließen, geziert. In den Hungarischen Wäldern zieht man ein Geschlecht der muntersten, dauerhaftesten und muthigsten Pferde, die es von der Größe in der Welt giebt. Man hat sie in Kriegsdiensten sehr nützlich befunden und die Husaren unter den Oesterreichischen Heeren damit beritten gemacht. Die Mannspersonen in Hungarn sind ungemein ansehnliche und wohlgewachsene Leute. Ihr Ansehen wird noch durch ihre Kleidung vermehrt, die, wie Sie wissen, ihnen eigen ist und sie sehr gut kleidet. Lady M. W. Montague behauptet, die Hungarischen Weiber seyen viel schöner, als die Oesterreichischen. Ich meines Theils denke, in Ansehung des Frauenzimmers, wie Herr de Laval von Versailles; daß man sie mit nichts, ja nicht einmal unter einander selber, vergleichen sollte. Und ohne mich also an eine vergleichende Betrachtung ihrer Schönheit zu wagen, kann ich überhaupt anmerken, daß, wo die Männer schön und wohlgebildet sind, sichs natürlicherweise vermuthen lasse, daß es auch den Weibern nicht an Schönheit fehlen werde, da Eltern gemeiniglich eben so viel Fleiß aufs Zeugen ihrer Töchter als ihrer Söhne wenden. Zur Bestätigung dieser Lehre kann ich Sie versichern, daß ich in Hungarn eben so schöne Weiner als Männer gesehen habe, und daß eins von den schönsten Frauenzimmern, meines Erachtens, eine Hungarin am Wienerischen Hofe ist. Keine von den Unterthanen der Kaiserin werden so gelinde taxirt, oder genießen so viele Vorrechte und Freyheiten, als die Hungarn. Dieß rührt zum Theil von einer dankbaren Erinnerung an derselben getreue Liebe und Ergebenheit für sie, in den Tagen ihrer Noth, noch her. Wenn aber dieß Gefühl auch nicht so strak wäre, als es wirklich in ihrem Herzen ist; so hätte sie doch politische Gründe genug, ihnen die erwähnten Vorrechte und Freyheiten zu lassen: weil nichts gefährlicher seyn kann, als die Einwohner eines Landes an den Gränzen eines alten und unversöhnlichen Feindes zu erbittern. Auch könnte dem Türken nichts angenehmers begegnen, als wenn er die Herzen der Hungarn vom Hause Oesterreich entfremdet und angewendet fände. Ich fand dieses Land und die Gesellschaft des Herrn de Laval so reizend, daß ich herzlich gerne meine Lustreise darin noch länger fortgesetzt hätte. Allein er muß bald nach 209

213 Chambery abreisen und dem Grafen von Artois seine Aufwartung machen, der dorthin kommen wird, seine Braut, die Prinzeßin von Savoyen, zu empfangen. Wir kehreten also von Esterhasy gerades Weges nach Wien zurück. 2. Az építészetről, festészetről és zenéről szóló bevezető és Eszterháza leírása Karl Gottlieb Windisch Magyarország földrajza című művében Karl Gottlieb v. Windisch: Geographie des Königreichs Ungarn, Erster Theil. Preßburg: bey Anton Löwe, 1780, és 305. oldal. 14. Die Baukunst, die Malerey, und Musik, ist in diesem Lande freylich noch nicht auf einen so hohen Grad der Vollkommenheit, wie in vielen andern europäischen Ländern gestiegen; denn diese schönen Künste konnten von einem Volke, welches so langwierige Kriege mit den Türken geführet, und zum Theile unter ihrer Bothmäßigkeit seufzte, keinen Eingang finden. Dennoch hat Ungarn einen Dürer, Kupetzky, Manjoki, und Oeser aufzuweisen. Nicht nur in den meisten Städten sieht man ganz schöne Kirchen, und Paläste, besonders aber, seit den geendigten innerlichen Unruhen auch die herrlichsten Lustschlößer, Landhäuser, und Gärten; unter welchen die gräflichen Lustschlößer zu Gödöli in der Pesther- zu Landsitz in der Preßburger- haupsätzlich aber das überaus prächtige, weitläuftige, und sehr kostbar eingerichtete Fürstlich Esterházische Lustschloß, Esterház, bey dem Dorfe Schüttir in der Oedenburgergespanschaft, sehenswürdig sind, und selbst von den verständigsten Ausländern bewundert werden. Ja, unter der weisen Regierung der großen Theresia, giebt man sich alle Mühe, auch den Flor und die Aufnahme der schönen Künste auf alle mögliche Art zu befördern, wovon das prächtig erbaute königliche Schloß zu Ofen, in welchem sich itzt der Musensitz befindet, und die Erweiterung des Preßburger Schlosses zu überzeugenden Beweisen dienen. [ ] Unter den Dörfern, welche ihre eigenen Pfarren haben, verdienet [/] 1. Söjtör, Schüttern wegen des dabey befindlichen überaus prächtigen Lustschlosses Esterháß, Eszerház, den ersten Platz. Es ist solches nicht weit von dem Neusiedlersee, in einer schönen und reizenden Ebene; ein sehr weitläufiges, und nach dem neuesten Geschmacke aufgeführtes Gebäude, mit verschiedenen Nebengebäuden, und herrlichen Verzierungen. Die Einrichtung desselben ist Königlich, der Aufwand bewundernswürdig, und die Seltenheiten mannigfaltig. Der dabey befindliche Garten ist eine wahre Augenlust, mit allerhand Tempeln, Eremitagen, Grotten, Springbrunnen und sehenswürdigen Statuen reichlich versehen. In demselben stehet auch ein überaus niedliches Marionettentheater, und eine größere Schaubühne. Hinter diesem Garten eröffnet sich ein dicker Wald, mit durchgehauenen Alleen, und den schönsten Statuen gezieret. Niemand sieht Esterháß ohne Bewunderung, und selbst die grosse Theresia beehrte es mit allerhöchst Ihrem Wohlgefallen. Im Jahre 1773 gab der Fürst, von dem dieses Schloß den Namen führet, und dem es sein Daseyn danket, wegen des Prinzen Rohan; 1775 aber wegen dem Durchleuchtigsten Erzherzoge Ferdinand, und seiner Gemahlinn, die herrlichsten Feste. 3. Részlet Francisco de Miranda naplójából Archivo del general Miranda, Tom. I.: Viajes, diarios, Caracas, 1929, A rövidítések szögletes zárójelbe tett feloldásai az újabb, modernizált szövegű kiadásból (Francisco de Miranda: Colombeia. Sección 2, tomo 4: El viajero ilustrado: Caracas, 1981, ) származnak. Oct e. 26. [1785] a las 3 de la tarde tomé un carruage de los del Pais, y con mi criado segui acia Esterhaz, á las quatro llegamos á Laxembourg casa de campo del emp[erad] or. una Posta (ó 2 mill[a] s de alem[ana] s dist[anci] a de Wiena) el d[ic]ho. Palacio no tiene nada de particulár, una galeria ó Belvedere q[u]e. llaman, comanda un prospecto agradable. Segui mi ruta 1 posta a Wind-passin y otra á Eflein, donde hizimos noche en una Posada bastante mala temprano segui 1 posta a Edenbourg, Lugar bastante grande, y de aqui á una posta doble llegué á Esterhaz, Palacio cituado a la orilla del Lago Ensitel el famoso Hayden para quién trage Cartas, me acompaño inmediamtam[en] te., é hizo ver todo el Palacio, Libreria, galeria de Pinturas, Cascadas, Theatro &c. y me dió la información siguiente: de este S r. Principe renta annual flor[ine] s. Sirvientes de todas clases 340. una compañia de granaderos vestidos á la Prusiana 150 hom[bre] s. 400 caball[o] s. en la caballeriza le cuesta el Theatro que representa todo el año flor[ine] s. annuales y los suedos son vitalicios por la noche asisti á la opera, vi alli al Principe, su sobrina, y su metress, muger vulgár; el tendrá cerca de 70 años. la representation fria la orquesta 24 instrumentos, hayden tocaba el clave. Oct e. 28. al siguiente dia temprano vino Hayden y fuimos en coche que me embió el Principe á ver el jardin que es espacioso y muy bueno, el tempo de Diana, el de Apolo, la eremita y sobre todo la casita que llama Bagatela (costó flor[ine] s.) toda de madera son bonitas y el bosque excelente. hablé mucho de musica con Hayden y combino en el merito que tiene Boqueniny. tiene el Lago mencionado 7 mill[a] s de alem[ana] s de circumferencia, y bastante Pescado. Para el entretenim[ien] to. del Jardin emplea diariam[en] te. 100 hom[bre] s. Oct e. 29. á las 11 de la mañana sali para Presburg, capital de la Ungria, y pasando por una Calzada de mas de una milla de alemania que corta p[o] r los parages senagogos á d[ic]ho Lago, (y hace infinito honór a d[ic]ho Principe) los Lugares baumhas, Munichof, Alberthurn, (hai aqui un chatau del Emperador), fragenkirch, Nicolsburg (hai tamb[ié] n. un chatau del conde Esterhazy) llegamos á Presburg que hai 4. ½ Postas a las 5 de la tarde con los mismos caballitos ungress [ ]. 4. Az Eszterházáról szóló szövegrész Charles-Joseph Lamoral de Ligne herceg Coup-d œil sur Belœil című könyvének harmadik kiadásában és egykorú német fordításban Coup-d œil sur Belœil et sur une grande partie des jardins. Mêlanges militaires, litteraires, sentimentaires, vol. 9, Drèsde, 1795, Il est très-heureux pour le Prince Esterhazy que des fenêtres de son Palais d Esterhaz, où il y a une demi-lieue de corpsde-logis, il voie d une côté, son parc percé par une patte d oie bien proportionnée, et de l autre, ses vastes dominations, et puis un des plus beaux Lacs du monde. Ce n est pas un Lac, comme les faiseurs de jardins appellent ceux 210

214 qu ils font. C est un vrai Lac, immense, plus grand que ceux de la Suisse, et susceptible, avec un peu de travail, de ports, de navigation et de commerce. De l autre côté est Eisenstadt, Château et possession magnifique au même Prince Esterhazy, qui devroit se créer le Neptune de la Hongrie. Il devroit couvrir de mousse, de thym et de serpolet, la partie qui sépare le Lac du Château, et voir bondir des milliers de bœufs et de moutons jusques sur les bords de cette petite Mer qui devroit être couverte de ses galeres. Avec des fanaux, une tour, des écueils supposés, des monstres imaginaires, des Histoires de Corsaires, des pavillons pour les pêcheurs, des inscriptions de naufrages, un Temple au Dieu de la Mer, des escaliers et des balustrades de pierre pour descendre dans ses Yachts, ses gondoles, sa marine de toutes les Nations, il le rendroit bien intéressant. Mais quand je parle de Temple, je veux que c en soit un. Il a déja trop pris les noms des Dieux en vain. Celui qu il a dédié à la Fortune, pourroit l être à l économie, si des meubles pour un Million dans cette Résidence, et ses fêtes, ne prouvoient pas que c est à la magnificence et au luxe le plus voluptueux qu il sacrifie. Son Temple à l Amour, pourroit être l habitation de son faisandier. Il faut que les décorations ou l intérieur soient tout à la Divinité. On profane bien trop cet Amour, par exemple, dans tous les jardins. Cela devroit être défendu. Il ne reconnoît digne de lui, que celui où l on se sentiroit dans cette charmante ivresse qui seroit chercher dans l instant quelque Temple voisin d un autre Dieu qui n y seroit pas étranger. Les fenêtres de l un seroient des jalousies, celles de l autres seroient en gaze. Les treillages, les portiques, la place St. Marc d Esterhaz, tout cela est de la grande beauté. Mais pourquoi tout est-il enfermé? C étoit là le cas des haha des Anglois. Les hongrois aiment la liberté autant qu eux, et l ont soutenue plus noblement. * Der Garten zu Beloeil nebst einer kritischen Uebersicht der meisten Gärten Europens. Aus dem Französischen des Herrn Fürsten de Ligne übersetzt, und mit einigen Anmerkungen und einer Vorrede begleitet von W. G. Becker. Dresden, 1799, Theil II. S Es ist ein überaus glücklicher Umstand für den Fürsten Esterhazy, daß er aus den Fenstern seines Pallasts zu Esterhaz, was beinahe eine halbe Meile in der Breite hat, auf der einen Seite seinen Park, der mit einer Patte d oie von sehr gutem Verhältniß durchschnitten ist, und auf der andern seine weitläufige Herrschaft und einen der schönsten Seen von der Welt übersehen kann. Dieser See ist von etas anderer Beschaffenheit, als die selbstgemachten, welche die Gärtenmacher eben so zu benennen belieben. Es ist ein wirklicher See von sehr großem Umfang, größer als die Seen der Schweiz, und mittelst einiger Arbeit für Landungsplätze, Schiffart und Handel empfänglich. Auf der andern Seite liegt Eisenstadt, eine herrliche Besitzung mit einem Schloß, die dem nämlichen Fürsten Esterhazy gehört, der sich zum Neptun von Ungern ernennen lassen sollte. Er sollte den Strich, welcher der See vom Schloße trennt, mit Moos, Thymian und Quendel bedecken, und Rinder und Schaafe zu Tausenden bis an die Ufer dieses kleinen Meers, welches mit seinen Galeeren bedeckt seyn müßte, herum springen lassen. Mit Leuchtthürmen, einem Wachtthurm, vermeintlichen Klippen, eingebildeten Seeungeheuern, Corsarengeschichten, Fischerhütten, Inschriften auf Schiffbrüche, einem Tempel des Meergottes, steinernen Treppen und Balustraden, um in seine Yachten, Gondeln und Schiffe aller Nationen hinabzusteigen, würde er ihn ungemein interessant machen. Wenn ich aber von einem Tempel rede, so will ich, daß es auch wirklich einer sey. Er hat die Namen der Götter schon zu sehr gemißbraucht. Der Tempel, den er der Glücksgöttin gewidmet, könnte der Oekonomie zugeeignet werden, wenn nicht für eine Million Meublen, die sich in dieser Residenz befinden, und die Feste, die er darin giebt, bewiesen, daß er der Pracht und dem üppigsten Luxus opfert. Sein Amortempel könnte eine Wohnung für seinen Fasanenwärter abgeben. Die äußere Verzierung oder das Innere muß der Gottheit immer angemessen seyn. Man entweiht, zum Beispiel, diesen Amor in allen Gärten ein wenig zu sehr. Dieß sollte schlechterdings verboten werden. Er erkennt nur einen solchen Tempel als seiner würdig, wo man sich in jene reizende Trunkenheit versetzt fühlt, die sogleich das Verlagen erregt, einen benachbarten Tempel eines andern Gottes aufzusuchen, der nicht leicht fehlen würde. In dem einen müßten die Fenster mit Ziehgittern, in dem andern mit Gaze bekleidet seyn. Das Gitterwerk, die Gewölbten Gänge, der Esterhazer St. Marcus-Platz, alles das ist von großer Schönheit. Aber warum ist alles so eingesperrt. Hier sollten sie Aha s der Engländer angebracht werden. Die Ungern lieben die Freiheit so sehr wie sie, und haben sie auf eine edlere Art behauptet. Jegyzetek 1 / Források / Írott források / Eszterháza 18. századi leírásai Munkám kiindulópontja a Mőcsényi Mihály: Eszterháza fehéren feketén, Budapest é. n. [1998], CDmellékletén közölt szövegek (b03: Rotenstein 1783-as kiadása; b04: Bessenyei; b05: a Relation; b06: Korabinszky Almanachja; b07: Dallos verse; b08: Friedel levele; b09: a Beschreibung; b10: Korabinszky Lexikonja; b11: Riesbeck levele; b12: a oldal az 1790-es Mindenes Gyűjteményből; b13: Vályi; b14: Towson [sic!]-ből két mondat magyar fordítása Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten. Budapest, 1891, 476. oldaláról átvéve) javítása volt. Ezt egészítettem ki a honlapon Zorn de Bulachhal, Moore 1782-es francia fordításával; az I. v. I monogramú szerző versének ismert részével; Vachot 1853-as magyar Beschreibung-fordításával; Lehmann-nal; a Hadi és más nevezetes Történetek 1791-es cikksorozatával és a magukat Zwei Neufrankennek nevező szerzők útleírásának részletével. 2 A szövegek utolsó javításainak átvezetése is elmaradt, így a közölt ún. betűhív átiratokban is vannak hibák. 3 Kivéve Rotenstein leírásának 1793-as változatát, amelyet e szempontok alapján fel kellett volna vennem a függelékbe, de nagyon hosszú és a googlebookson való elérhetővé válása hamarosan várható. 4 Kritikai kiadása: Bessenyei György: Költemények. Kisebb költemények. Az embernek próbája. Az ember. (Bessenyei György öszszes művei. Költemények. Kritikai kiadás). Sajtó alá rendezte: Gergye László. Budapest, 1991, Ezzel szemben a honlapon visszatértem az 1772-es kiadás betűhív szövegéhez az eredeti kiemelésekkel. (Az eredeti kiadás néhány értelemzavaró sajtóhibáját a kritikai kiadás alapján szögletes zárójelben javítottam.) 5 A program előadóinak azonosítása: Horányi Mátyás: Eszterházi vigasságok. Budapest, 1959, Jean-Georges Noverre balettjának új szakirodalmáról lásd Hézső István: Előszó a második kiadáshoz. In: Levelek a táncról. (Tárnctörténet 2.) Budapest, 2008, (Noverre fontosabb koreográfiáinak jegyzéke nem tartalmazza az eszterházai előadást.) 211

215 6 A mű nem áll a Bessenyei-kutatás érdeklődésének homlokterében. Gálos alapvető Bessenyei-életrajza Báróczi Sándor emlékirataira (Báróczy Sándor feljegyzései a Magyar Nemesi Testőrség életéből ig. Összeállította 1829-ben Krudy Ferenc; magyarra fordította: K. László József. Budapest, 1936) hivatkozva hangsúlyozta, hogy Miklós herceg személyes kapcsolatot tartott fenn a testőrség tagjaival: A herceg szerette testőreit, egész évi fizetését közöttük osztotta szét, s naponta négyen asztalánál ebédeltek. [ ] Bizonyára a vendéglátó házigazda kívánsága volt, hogy Bessenyei e napok emlékét megörökítse, az ő költségén jelenhetett meg maga a füzet is. [ ] Bessenyeinek [ ] ki kellett gazdája előtt tennie és ki is tett magáért, lásd Gálos Rezső: Bessenyei György életrajza. Budapest 1951, E pár mondathoz csak annyit tett hozzá a kritikai kiadás bevezetőjében Gergye László, hogy elhelyezte a két költeményt az alkalmi leíró vers műfaji kategóriájában, lásd i. m. 1991, ; és Gergye László: Bessenyei György és a leíró vers. In: A szétszórt rendszer. Tanulmányok Bessenyei György életművéről. Szerk. Csorba Sándor Margócsy Klára. Nyíregyháza, 1998, A 25 oldalas nyomtatványon nincs feltüntetve megjelenési hely, kiadó vagy nyomda. 8 L Ambassade du Prince Louis de Rohan à la Cour de Vienne, Notes écrites par un gentilhomme, officier supérieur attaché au Prince Louis de Rohan, ambassadeur du roi et publiées par son arrière-petit-fils le baron Zorn de Bulach. Strasbourg, 1901 (ÖNB: B). 9 Kont Ignácz: Az eszterházi vigasságok egy francia tanúja. Századok, 44 (1910), Nem teljes magyar fordítása függőbeszédben: Birkás Géza: Egy elzászi francia nemes dunántúli utazása a 18. század második felében. Győri Szemle, 3 (1932), : 153. és Uő: Francia utazók Magyarországon. (Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Philologica 16.; series nova 2.) Szeged, 1948, Középső harmadának fordítása megtalálható G. Györffy Katalin: Kultúra és életforma a XVIII. századi Magyarországon. Idegen utazók megfigyelései. (Művészettörténeti füzetek 20.) Budapest, 1991, és újra: Granasztóiné Györffy Katalin: Magyarországi kertek 18. századi útleírásokban. In: Történeti kertek. Kertművészet és műemlékvédelem. (Források és tanulmányok a magyarországi kertművészet történetéhez 2.) Szerk. Galavics Géza. Budapest, 2000, : 201. (Itt és a továbbiakban nem töredkedtem teljességre a tárgyalt írást említő művek felsorolásában, és többnyire nem teszem szóvá tévedéseiket.) A honlapon az 1901-es kiadás betűhív francia szövege (69 72.) található meg. 10 Hárich János szerint Zorn de Bulach levelezésben maradt Esterházy hercegnével. A kert, virágok és fák volt érdeklődésük közös tárgya. Az eszterházai park néha az ő tanácsai nyomán változtatta virágos arculatát. Lásd Dr. Hárich János: Eszterháza. I. Műtörténet. Esterházy Pál Herceg Ur Ő Főméltósága részére irta ~ hercegi levéltáros OSzKK, Fol. Hung. 2175, A kiadvány a bécsi Ghelen-nyomdában készült, szövegét lásd a honlapon az OSzK jelzetű (possessor nélküli) példányából. (Néhány értelemzavaró sajtóhibát szögletes zárójelben javítottam.) A vi xiii. oldal újraközlése: Varga Kálmán: Mária Terézia Eszterházán / Maria Theresia in Esterház / Maria Theresia in Eszterháza / Marie-Thérèse à Eszterháza. H. n. [Budapest], 2001, 53., 59., 61., 63., 65., 67., 69. (A központozás és az ortográfia rendszertelen modernizálásával és néhány értelemzavaró elírással; a közbeszúrt mondatoktól eltekintve az idézet szövege folyamatos és teljes.) Ugyane szövegrész ügyetlen és helyenként hosszan súlyosan félrefordított (egy példát lásd alább) magyar, valamint a magyar alapján készült német és angol fordítását lásd uo. 44., 48., 50., 52., 54. és 56. Használatukat nem tanácsolom. 12 A programról vö. Horányi i. m ; az opera szövegkönyve: 206., szám. 13 Az asztaldísz leírását Varga 2001 i. m. 48. a következő fordításban közli: Az asztaldísz [ ] az épület szerkezetének 3 részét jelenítette meg [a németben (56) egyenesen: stellte die 3 Teile des Schloßgebäudes dar ], s amely részletének minden darabja a legnagyobb gonddal volt kidolgozva, a korlátot, mely körülötte húzódott, kerek domborművek koronázták, rajtuk különböző fegyverek a herceg gyűjteményéből. Ezzel szemben valójában arról van szó, hogy az asztaldísz a három klaszszikus oszloprendet ábrázolta nagyon szabályosan; a koronázó balusztereken elhelyezett medalionokban Ő Felsége (azaz Mária Terézia) különböző országainak címerei voltak láthatóak. ( le dessein de la décoration représentoit trois morceaux de grande architecture très reguliére, & dont chaque piéce en détail étoit finie avec le dernier soin; la balustrade qui regnoit autour étoit surmontée de plusieurs médaillons portants les armes des différentes posessions de sa M sté. ) Vagyis kolonnád formájú diadalívekre kell gondolnunk, valószínűleg nagyon hasonlóakra ahhoz a háromhoz, amely a másnap esti egyik bemutatóhoz, a hátulról megvilágított képekhez az ovális téren készült ideiglenes építményt képezte, és amelyeket ott szerzőnk portikuszoknak nevez. Utóbbiak leírásában kimondottan szinonimaként fordul elő a kolonnád formájú, az építészeti rendeket ábrázoló és a portikusz (ugyanazzal a dicsérő jelzővel, mint az asztaldísz esetében: a legnagyobb pontossággal megjelenített vagy kidolgozott oszloprendek). 14 Vö. Dávid Ferenc, illetve Koppány András és Thúry László tanulmányával e kötetben. 15 Preßburger Zeitung, szeptember 11., Inländische Vorfälle, Preßburg. A Preßburger Zeitung eletronikus formában a bécsi egyetem finnugrisztikai intézete gondozásában érhető el (egyelőre 1766-tól 1832-ig, de hiányzik például az 1779-es év, és néhány évfolyam nem teljes): (Institut für Finno- Ugristik der Universität Wien, Digitales Forum Mittel- und Osteuropa) / Archiv / Periodika. 16 Wienerisches Diarium, szeptember 15., Anhang. Preßburg, den 11. Herbstm. A folyóirat (1780-tól Wiener Zeitung címen) elektronikus formában az osztrák nemzeti könyvtár honlapján férhető hozzá (AustriaN Newspaper Online): htttp://anno.onb. ac.at. 17 Nem egyeztethető a Relationnal, hogy a sajtóbeszámoló szerint 31-én este német színházi előadás volt; 1-jén este a Philemon és Baucis avagy Jupiter földi utazása című bábelőadás, 2-án pedig egy kis énekelt színjáték ( ein kleines Schauspiel in Gesängen ). A Relation szerint viszont 1-jén este adtak elő a színházban egy olasz operát (címe nem szerepel a Relationban, csak az, hogy Haydn kompozíciója volt; kinyomtatott szövegkönyvének címlapja mutatja, hogy a L infedeltà delusáról van szó), s 2-án este volt a bábszínházi Philemon és Baucis-bemutató. Az újságokban a kis énekelt darab említése után, minden átvezetés nélkül kezdődik a bábelőadás hosszú leírása (ez a cselekmény ismertetéséből, a szereplők megnevezéséből nyilvánvaló), de mindvégig nem derül ki, hogy az előző napi előadás ismertetéséről van szó, amelynek szereplői bábok voltak. Talán a szemtanú beszámolóját stilizáló, rövidítő szerkesztő kavarta össze a neki küldött szöveget. 18 Fraser Jenkins, Anthony David: Cosimo de Medici s Patronage of Architecture and the Theory of Magnificence. Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, 33 (1970), ; Green, Louis: Galvano Fiamma, Azzone Visconti and the Revival of the Classical Theory of Magnificence. Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, 53 (1990), ; Howard, Peter: Preaching Magnificence in Renaissance Florence. Renaissance Quaterly, 61 (2008), A fogalmat Magyarországon Mátyás király műpártolásának újraértelmezésére alkalmazta: Feruerné Tóth Rózsa: Művészet és humanizmus a korareneszánsz Magyarországon. Művészettörténeti Értesítő, 36 (1987), / Feuer- Tóth, Rózsa: Art and Humanism in Hungary in the Age of Matthias Corvinus. Budapest, Grossegger, Elisabeth: Theater, Feste und Feiern zur Zeit Maria Theresias Nach dem Tagebucheintragungen des Fürsten Johann Joseph Khevenhüller-Metsch, Obersthofmeister der Kaiserin. (Österreichische Akademie der Wissenschaften Philosopischhistorische Klasse, Sitzungberichte 476. = Veröffentlichungen des Instituts für Publikumsforschung 12.) Wien, 1987, Aus der Zeit Maria Theresias. Tagebuch des Fürsten Johann Josef Khevenhüller-Metsch, kaiserlichen Obersthofmeisters Bd. VII: Hg. Khenvenhüller-Metsch, Rudolf Graf Schlitter, Hans. Wien Leipzig, 1925, 184.: Den 1. Septembris verfügte sich die Kaiserin auf ein paar Täge zu den Fürsten 212

216 Esterhazy nacher Estoras, so vorin Schüttern geheißen und unweit Oedenburg gelegen ist. Die Pressburger Herrschaften fanden sich allda ein und wurden sämmtlich in diesem neu erbauten sehr prächtig und fast königlichen Schloß auf das herrlichste bewirthet. Die junge Herrschaften begleiteten aber ihre Frau Mutter. 21 Relation i. k. xiii xiv. 22 A műfaj 1475 és 1700 között keletkezett darabjainak összegyűjtésére és digitalizálására a British Library nyitott külön honlapot, lásd 23 Fête et illuminations a Francfort Place de Rosmarck données par S. A. Monseigneur le Prince Esterhazy de Galantha Le 3 avril Szerző, hely és nyomda nélkül. Ezt metszet(ek) is illusztálta(ák), de jelenleg csupán szövegéből van meg egy példány. Ismertetette: Valkó Arisztid: Adalékok egy Esterházy Miklósra vonatkozó műről. Magyar Könyvszemle, 87 (1971), Magyarországon az első kiadásból az MTA Könyvtárában van példány (Utaz.O.837); az 1791-ben megjelent hetedikből pedig az ELTE Egyetemi Könyvtárában (Ge 1023). Ismertette: Birkás 1948 i. m A teljes szöveget rövidsége miatt nem a függelékben, hanem itt közlöm: az 1. kiadásban a 97. oldalon (ugyanez a 7. kiadásban a 159. oldalon): Esterhaz est la maison de plaisance du Prince Esterhasi, l un des plus grands Seigneurs de l Europe, qui ne sont pas Souverains. Il a un camp de deux cents hommes devant son château, une Troupe de Comédiens Allemands, un Opéra Italien, une Bande de Musique toujours à ses gages. Il donna un bal & un souper à l Impératrice, à Kitsée, près de Presbourg, le 21 Juillet 1770, où cinquante de ses Gardes servoient en uniformes brodés, magnifiques. Le château d Esterhaz, ou de Szeplack, est superbe; & les jardins ou promenades, dans le bois, sont extrêmement agréables. 26 Pl. a teljesen Dutens művének mintáját követő Itineraire géographique et topographique de tous les états de la maison d Autriche auquel on a joint la route de Petersbourg par la Pologne. Vienne, 1789, Chez Rodolphe Graeffer & Comp. (OSzK: III.Itin.732; MTAK: Utaz.O.151), amelyben a leírt útvonal Wimpassingból Nagyhölflányba, onnan Sopronba, majd annak rendje s módja szerint Kőszegen és Szombathelyen át délnek vezet; vö. Wurth, Rüdiger: Postrouten durch Esterházysches Herrschaftsgebiet Esterházy als Erbpostmeister. In: Die Familie Esterházy im 17. und 18. Jahrhundert. Tagungsband der 28. Schlaininger Gespräche 29. September 2. Oktober (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland 128.) Hg. Gürtler, Wolfgang Kropf, Rudolf; Red. Krenn, Martin. Eisenstadt, 2009, Erről beszámolt a Preßburger Zeitung, július 28., de ott nem említették, hogy a herceg testőrségének tagjai szolgáltak föl. 28 The Dictionary of National Biography. Eds. Stephen, Leslie Lee, Sidney. Oxford, , 13. kötet, (James McMullen Rigg); Steptoe, Andrew: John Moore. Eighteenth century physician, bearleader and social observer. Journal of the Royal Society of Medicine, 98 (2005. február), 2. sz Zeluco. Various Views of Human Nature taken from the Life and Manners, Foreign and Domestic. London, Szignója: Preudhomme de Neuchatel pinxiit a Jenève en Az 1920-ban lebontott lanarkshire-i Hamilton Palace 1919-es árveréséből került több közbülső tulajdonoson át 1992-ben a National Museum of Scotlandba. Lásd Hamilton Palace a virtual reconstruction. Ugyanott link a Hamilton hercegek családfájához. 31 Ford, Brinsley: A Portrait Group by Gavin Hamilton. With Some Notes on Portraits of Englishmen in Rome. The Burlington Magazine, 97 (1955. december), 633. sz Vö. Irwin, David: Gavin Hamilton. Archaeologist, Painter and Dealer. The Art Bulletin, 44 (1962. június), 2. sz A képet a Hamilton család (Lennoxlove House, East Lothian) adta el a Scottish National Portrait Gallerynek 2001-ben. 32 A British Library katalógusa szerint, lásd British Museum. General Catalogue of Printed Books. London, 1955, 163. kötet, hasáb. 33 Első kiadás a második angol nyomán két kötetben Leipzig, 1799, Weidmann (WStLB: A 6689) ezt használtam. Új kiadása Leipzig, 1785, Weidmann (ÖNB: 37.Y.35). Az Itáliáról szóló két kötet első kiadása: Leipzig, 1781, Weidmann (ÖNB: 37.Y.36; WStLB: A ). 34 Genève, Isaac Bardin. Az Alpokon túli utazás két kötetét teljes terjedelmében lásd a Bibliothèque nationale de France honlapján: 35 Az angol és német kiadások megnevezik Hamilton herceget, akit a francia szövegekben H. herceggé rövidítettek, ahogyan a francia kiadásokból elhagyták a hercegnek szóló ajánlást is. 36 Lausanne, François Grasset & Comp. (OSzK: III. Itin. 910). 37 A lausanne-i kiadást ismerte de Moore műveként Hárich is, 1944 i. m. 69.; Györffy 1991 i. m. 23.: ismeretlen angol utazó. 38 Ezek közül az 1806-os: Voyage de John Moore en France, en Suisse et en Allemagne. Traduits de l anglais par Mlle *** (Paris, Perlet) található meg teljes terjedelmében a Bibliothèque nationale de France honlapján. 39 View of Society 1779, 2. kötet, Ezt november 16-án Versailles-ban követte a személyes esküvő. Nem tudom, ki képviselte Artois grófját a per procurationem házasságkötéskor. 41 Vö. Rotenstein 2 (Rotenstein közleményinek számozását lásd a 91., 92. és 94. jegyzetben), 221., ahol mindkét Moore által is idézett szöveg szerepel, noha a második egy a remeteségben elhelyezett festmény felirataként; illetve Le Roy de Lozembrune [François Claude]: Matinées de Lanschitz. Vienne, 1778, , ahol csak az első, a bejárati ajtó fölötti. Úgy tűnik, a remeteségekben és körül volt szokás megtévesztően élethű fából faragott, festett és más hasonló anyagból készült alakokat elhelyezni. A cseklészi és az eszterházai remetelak közelében látható figura csak abban különbözött, hogy az előbbi Moore leírása szerint a vendégeket üdvözlő gesztussal hajolt meg, az utóbbi viszont előrenyújtott kezével koldulni látszott. (Megjegyzendő, hogy a mintha élne cseklészi remetealakot sem Rotenstein, sem Le Roy nem említette; Rotenstein leírt viszont egy figuracsoportot a majorházai remeteségben: asztalnál ülő és egy fiatalembert tanító remetét ábrázolót, lásd Rotenstein 8, ) Moore az eszterházai remeteségről egyáltalán nem írt, e körül később egyre szaporodtak az életnagyságú élethű alakok. 42 Erről a szöveg határozottan ír ( Great preparations were making for the entertainment of the Empress and all the Court, who are soon to make a visit of several days to Esterhasie., vö. még a Laval vicomte piemonti küldetéséről mondottakkal). Ez nem egyeztethető azzal, hogy a Gavin Hamilton-portré feldolgozásának szerzője Moore doktornak az anyahercegnét infomáló levelei alapján úgy tudja, hogy az utazók csak 1774 szeptemberében hagyták el végleg Genfet, és 1775 augusztusában értek Bécsbe, hogy onnan Itália felé menjenek tovább, és 1775 novemberében jutottak el Rómáig, lásd Ford i. m Lehetséges talán, hogy többször is voltak Bécsben, korábban is, csak akkor nem délnek utaztak tovább, hanem vissza északnak. Ez Moore művéből nem derül ki, mert fiktív leveleiben folyamatos utazássá állította össze mindazt, aminek egy része valójában Genf központú csillagtúra volt, s egyes leveleinél a megírás (fiktív) helyét megadja, de dátumát nem. 43 A szöveghelyet és magyar fordítását lásd a függelék jegyzetében. 44 View of Society 1779, 2. kötet, 308.: M. de Laval was in raptures with the gardens of Esterhasie. In the height of his admiration, I asked him how they stood in his opinion compared with those of Versailles? [/] Ah, Parbleu! Monsieur, answered he, Versailles étoit fait exprès pour n être comparé à rien. He acknowledged, however, without difficulty, that, except France, no other country he had seen was so beautiful as this. 45 A Letters of Lady M-y W-y M-y Written during Her Travels in Europe, Asia, and Africa,. először 1724-ben jelent meg, digitalizálva lásd pl. a Gutenberg Projektben: 46 Wienerisches Diarum, szeptember 26., Auszug eines Schreibens aus Oedenburg, in Hungern, vom 20. Herbstm. 47 Preßburger Zeitung, szeptember 29., Auszug eines Schreibens aus Oedenburg in Hungarn, den 20 Herbstmonat. A programról: Horányi i. m Preßburger Zeitung, augusztus 23., Inländische Vorfälle, Esterhaz von 17. August. 49 Preßburger Zeitung, szeptember 13., Inländische Vorfälle, Nun können wir unseren Lesern eine ausführliche und zuver- 213

217 läßige Beschreibung von den Eßterhasischen Feyerlichkeiten mittheilen, die in den vorletzten Stücke unserer Blätter nur mit wenig Worten berührt worden, Esterhaz. A programról: Horányi i. m Ez nagy divat volt ebben az évben: két héttel korábban a pozsonyi Grassalkovich-palotában rendezett ünnepségen volt vásár, ahol maguk a császári család tagjai is árusnak öltöztek, illetve árultak a bódékban, lásd Rotenstein 2, A jelenetekről, valamint kidolgozójukról és az előadásukban is részt vevő Albert Bienfait pantomimosról és a francia farcedivat bécsi megjelenéséről lásd Pollheimer, Klaus M.: Karl Michael (Joseph) von Pauersbach ( ). Das Leben und Werk des Begründers und Direktors des Marionettentheaters in Eszterháza. Jahrbuch für österreichische Kulturgeschichte, 3 (1973), : Preßburger Zeitung, július 31., Inländische Begebenheiten. 53 Preßburger Zeitung, november 24., Inländische Begebenheiten. Aus Eßterház gehet die unangenehme Nachricht ein 54 Preßburger Zeitung, szeptember 27., Inländische Begenbenheiten. Eßterház, vom 18ten September. 55 Weszprémi, Stephanus: Succinta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographia. Centuria tertia, decas I. et decas II. [Vienna 1787]. / Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. 3. száz, I. és II. tized. Kétnyelvű kiadás, magyar ford.: Kővári Aladár. Budapest, 1970, és innen kivonatolva: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. II. kötet. Budapest 1893, 106.; a Fő tér 6. számú ház tulajdonjogáról: Csatkai Endre et al.: Sopron és környéke műemlékei. (Magyarország műemléki topográfiája 2.) Budapest, 1956, 140.; Dávid Ferenc Goda Károly Thirring Gusztáv: Sopron belvárosának házai és háztulajdonosai Sopron, 2008, Hivatását és hivatalát is öröklő fiáról, Josephről ( ) nem lehet itt szó, mert őt csak 1779-ben avatták doktorrá Bécsben, vö. még alább a Heinrich Sander útleírásáról szóló fejezetben. 56 Pressburger Zeitung, szeptember 15., Inländische Vorfälle, Preßburg von 14. Septemb. 57 Hárich 1944 i. m oldal, s innen a honlapon. 58 Az ismert szövegkönyvek jegyzékét lásd Harich, Johann: Esterházy-Musikgeschichte im Spiegel der zeitgenössischen Textbücher. (Burgenländische Forschungen 39.) Eisenstadt, (ez teljesebb, mint Horányi ugyanabban az évben Haydn halálának 150. évfordulóján megjelent összeállítása: Horányi i. m.). A nyomda vezetését 1789 őszén vette át özvegye, Klára. 59 Teljes szövegét lásd a honlapon. 60 Péczely Béla: A fertődi (eszterházi) kastély ismeretlen magyar verses leírása 1781-ből. Soproni Szemle, 11 (1957), A 217. oldalon Csatkai Endre közlésére hivatkozva annyit mond, hogy a Dallos-család Sarródra való s úgy látszik, Dallos Márton is ott lakott s valamilyen alárendeltségi viszonyban lehetett Esterházi herceggel. 61 Sümeghy Dezső: Sopron vármegye levéltárának történetéből. Levéltári Híradó, 6 (1956), : Sümeghy i. m. 105., 44. jegyzet. Felmerülhet a kérdés, nem Dallos írta-e azt a nagycenki kastélyról és parkról, valamint Széchényi Ferenc családjáról szóló 1798-ban készült, kéziratban maradt, fele ilyen hosszú költeményt, amelyet Sisa József közölt: A nagycenki Széchényi-kastély és kertje verses leírása 1798-ból. Művészettörténeti Értesítő, 42 (1993), , és amely néhány ponton közel áll Dallos Eszterházáról szóló verséhez: mindkettő Gyöngyösi-strófákban van (de melyik magyar nyelvű alkalmi költemény nem?); mindkettő egymás után említi pl. a kápolnát és a könyvtárat, előbbinél a tituláris szentet, utóbbinál a térképek gyűjteményét hozva szóba (31 34., illetve a cenkiben versszak). Mégis, terminológiai eltérések (pl. vár kastél; viszont mindkettőben még a régi, azaz terem értelemben használt palota) miatt (noha persze a kettő megírása között két évtized telt el) és amiatt, hogy az eszterházai vers talán mégis jobb, mint a Nagycenkről szóló, nem tulajdonítanám Dallosnak az utóbbi szerzőségét. 63 Csergheö, Géza v.: Der Ungarische Adel. (J. Siebmachers grosses und allgemeines Wapppenbuch, Bd. IV, Abt. 15.) Nürnberg, 1896, 122. és 95. tábla. Az adománylevélből csak a címer leírását közli, az indoklást nem: Dr. Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címereslevelei. 5. kötet, Budapest, 1939, , nr Innen tudható, hogy az oklevél kelte (szemben Siebmacherrel és az alapján Kempelennel) nem 1759, hanem április 29. A címerkép teljes különbözősége is mutatja, hogy Dallos nem volt rokonságban a 17. században nemességre, vármegyei hivatalokra és magas egyházi méltóságokra emelkedett Dallos nevű győri kereskedőcsaláddal, utóbbiról lásd Gecsényi Lajos: Győr megye közigazgatása és tisztikara a XVIII. században. Levéltári Szemle, 38 (1973), 14 34: Horányi i. m. 92. Az egyáltalán kinyomtatott első szövegkönyvek (Haydn Lo spezialé-jaé az opera augusztus 5-én tartott nyitóelőadására, amely egyúttal a hercegné Mária Krisztina főhercegnő és Albert herceg jelenlétében ünnepelt névnapja volt) négyet kötöttek rózsaszín tafba, a többit arany, illetve török papírba (utóbbi alatt nagyon színes, végtelenül ismétlődő egyszerű elemekből álló díszítésű papír értendő), lásd Hárich 1959 i. m OSzK: jelzeten őrzött több példány egyike (possessorbejegyzés nélkül). 66 Az építkezés legalábbis ami a csatornákat illeti előkészítése ennél sokkal bonyolultabb és hosszabb folyamat volt: különböző kezdeményezések, két vármegye huzakodása és évtizedes felmérési munkálatok előzték meg, de ezeket nem szükséges itt részletezni. 67 Lásd alább Vályi Róla újabban tudtommal csupán: Horváth Terézia: Korabinszky Mátyás és fő műve: a Geographisch-historisches und Produkten Lexikon von Ungarn. Magyar Könyvszemle, 109 (1993), és Szelestei N. László: Korabinszky János Mátyás kísérlete könyvkereskedés nyitására (1780). In: Tarnai Andor-emlékkönyv. (Historia litteraria.) Szerk. Kecskeméti Gábor. Budapest, 1996, A Landerer nyomdász és könyvkereskedő család 1750 és 1848 között működött Pozsonyban: 1750-ben az első budai Landerer fia, Johann Michael ( ) vett meg egy nyomdát, amely 1770-ig az egyedüli volt a városban, lásd Büky, Maria: Die Landerer. Eine Druckerdynastie in Ungarn. Gutenberg-Jahrbuch, 41 (1966), Korabinszky i. m Lásd Pollheimer i. m. 72 Lásd a Relationt. 73 A modenai követ látogatása alkalmából a herceg távollétében rendezett kétnapos ünnepségekről: Preßburger Zeitung, július 6., Eßterház, vom 30 Junius. 74 Vö. Dávid Ferenc: Fertődi Esterházy-kastély. In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Főszerk. Kőszeghy Péter. III. kötet, Budapest, 2005, ; Uő: Nicolaus Jacoby (?): Eszterháza, Erweiterungsplan des Schlosses Eszterháza, In: In Arte Venustas. Studies on Drawings in Honour of Teréz Gerszi. Ed. Czére, Andrea. Budapest, 2007, , cat Valjavec, Fritz: Karl Gottlieb von Windisch. Das Lebensbild eines südostdeutschen Bürgers der Aufklärungszeit. (Veröffentlichungen des Instituts zur Erforschung des deutschen Volkstums im Süden und Südosten in München und des Instituts für ostbairische Heimatforschung in Passau 11.) München, Valjavec életrajzi adatai túlnyomó többségükben abból a viszszaemlékezésből származnak, amelyet Windischnek egy régi barátja írt névtelenül Schedius Lajos vállaltan apósa hasonló vállalkozásainak szellemében indított morális hetilapja első számában: Ueber Karl Gottlieb von Windisch. Zeitschrift von und für Ungern, Bd. 1 (1802), Szabadkőművességéről lásd Briefwechsel des Karl Gottlieb Windisch. (Commercia litteraria eruditorum Hungariae / Magyarországi tudosók levelezése / Briefwechsel der Wissenschaftler aus Ungarn 5.) Hg. Seidler, Andrea. Budapest, 2008, 150. levél, Windisch Cornides Dánielnek, Pressburg, július 5., A pozsonyi városi levéltárban nem kutatatták még Windisch működését, Valjavec csupán második felesége végrendeletének egyik pontjából következteti, hogy gazdag ember volt. Nem világos az sem, hogy meddig volt üzletember, irodalmi működésének kiterjedtségét tekintve nehéz elképzelni, hogy mindvégig, vö. Valjavec i. m. 68. és 80. jegyzet. 77 Zeitschrift von und für Ungern i. m.: eben so brachte er es in der Zeichenkunst, Mahlerey, sogar im Kupferstechen auf einen 214

218 Grad der Vollkommenheit, den so manches, beym Unterricht der besten Meister, kaum zu erreichen vermag. 78 Könyvtárának jegyzékét Josef Tancer találta meg a brünni levéltárban. Tancer, Josef: Im Schatten Wiens. Zur deutschsprachigen Presse und Literatur im Pressburg des 18. Jahrhunderts. (Presse und Geschichte, neue Beiträge 32.) Bremen, 2008, : Anhang. Bibliotheca Caroli Theophili Windisch. Posonii Anno Domini A jegyzék elemzése (amelyhez Gulyás Borbála szíves segítségével jutottam hozzá): Tancer, Jozef: Karl Gottlieb Windisch. Die Bibliothek eines Autodidakten. Orte des Wissens. Hg. Scheutz, Martin Schmale, Wolfgang štefanová, Dana. Jahrbuch der Österreichischen Gesellschaft zur Erforschung des achtzehnten Jahrhunderts, 18/19 (2004), Rotenstein 2, 189.: Hier [Pozsonyban] sind 2 Buchdruckereyen und 3 Buchhändler; der berühmteste ist Hr. Anton Löwe, wo man alle Bücher, die nur immer auf die Leipziger Messe kommen, haben kann. Löwe nyomdájáról a Briefwechsel i. k. különböző levelei tájékoztatnak. 80 [Szerző nélkül:] Politisch- geographisch- und historische Beschreibung des Königreichs Hungarn. Az OSzK jelzetű példányába Jankovich Miklós írta bele, hogy Windisch műve. Windisch az előszót K. G. W.-ként szignálta Pozsony, ápr. 24-i dátummal. Az országleíró rész vármegyénként a bevezetők és a történelem nélkül: Kurzgefaßte Erdbeschreibung des Königreichs Hungarn. Preßburg, Ennek előszavát Windisch szintén K. G. W.-ként szignálta Pozsonyban, mác. 26-án. 81 Két kötet 1780-ban jelent meg, a harmadik csak egy évtizeddel később Geographie des Großfürstenthums Siebenbürgen oder der Geographie von Ungarn Dritter Teil címen. Jelenleg a 2. és a 3. található meg beszkennelve (googlebooks), ezért az 1. kötet Eszterházáról szóló szövegrészeit felvettem a függelékbe. A Geographie recenzióiról és hatásáról lásd Valjavec i. m Noha a függelékben olvasható részén túl Moson megyénél, Pomogynál már említi az épülő gátat, lásd I. 292: hier arbeitet man dermalen an einer gedämmten Strasse über den See, und über den sogenannten Hamzag nach Eszterház,[ ]. 83 Közel sem egyenlő súlyú kérdéseknek jutott egy-egy paragrafus. A manufaktúrákról szóló pár sor ( 16) például sokkal rövidebb, mint az, amit a gabonatárolásra használt vermek ismertetésére szán ( 15), a leghosszabb paragrafus pedig Kempelen Farkas sakkozó gépéről szól ( 12), jó okból, lásd a 136., 168. és 184. jegyzetet. 84 Arról a következő mondatról, amely szerint Magyarország mégis fel tud mutatni egy Dürert, egy Kupetzkyt, egy Mányokit és egy Oesert külön írtam a Kőszeghy Péter 60. születésnapjára készülő kötet Adam Friedrich Oeser szócikkében. 85 Egy Heinrich Korn nevű, amúgy saját korában sem túl ismert ulmi író azt állította, hogy Windischnek ez a műve az ő Löwének leadott Denkwürdigkeiten von Hungarn című, soha meg nem jelent kéziratát plagizálja. Valjavec i. m Korn Portugália földrajzát és történelmét összefoglaló művével öszszevetve kimutatta, hogy legalább a szerkezet valószínűleg tényleg Korntól való átvétel, s a harcias-kulturálatlan magyarságról szóló mondat is lehet az, de az építkezések fellendülése az országban Mária Terézia uralkodása alatt aligha egy ulmi szobatudósnak szúrt szemet. 86 Windisch 1772 i. m Az egyes megyék megfelelő részénél Eszterháza és Cseklész még nincs említve, Gödöllő azonban már igen, a következő nagyon rövid formában: [ ] und Gödöli, wegen des schönen Schlosses, und Garten merkwürdig. (A Politisch -ban 56.; a Kurzgefaßte Erdbeschreibung -ban 26. oldal). 87 I : Gödölö, zwo Meilen von Pesth, in einer überaus schönen Gegend. Der Besitzer desselben, der verstorbene Kammerpräsident Graf Grassalkowitsch, hat ihn zu einem der schönsten Oerter gemacht. Das Lustschlosß, welches die grosse Theresia zu beherbergen fähig war, sieht einer Festung ganz ähnlich, ist sehr prächtig, und nach dem neuesten Geschmacke aufgeführt, aber auch kostbar eingerichtet. Die Schloßkirche ist nach römischer Art mit vier Kuppeln gedecket, und herrlich ausgezieret. Der Lust- und Thiergarten, welcher fast drey Meilen im Unfange hat, befriedigen sowohl das Auge, als die Neugierde der Kenner. 88 A címlapra került metszet viszont nem ezeket, hanem Cseklészt ábrázolja. Az OSzK Széchényi Ferenc könyvtárából származó példányában ( ) az első kötet címlapján látható a cseklészi kastély távlati képe Mejer mint rajzoló és C. Kohl mint metsző jelzésével, míg a második kötet címlapján Theben / Dévén látható. A googlebooksra felkerült példányban (a Bayerische Staatsbibliothekből) ellenben a második kötet címlapján van Cseklésznek a másikkal megegyező metszete. (Az első kötetet még nem digitalizálták.) 89 I OSzK: III. Itin jelzeten, Széchényi Ferenc könyvtárából. Egy korábbi tulajdonos pecsétje a kötetek címlapján: egy nagy R (esetleg IR, ligatúrában); MTAK: Utaz. O.310, a Teleki-könyvtárból. Az utóbbi sorozat 16 kötetes, tehát a két pótkötet hiányzik belőle; a OSzK-éban a 17. kötet, azaz az első pótkötet is megvan. Ez nem több útirajz gyűjteménye, hanem a sorozatcímlapja mellett külön címlappal, Beschreibung des Fürstenthums Welsch-Neuenburg und Vallengin címen Fridrich Osterwaldnak a neufchâteli hercegségről készült, először 1766-ban franciául megjelent leírásának német fordítása, 1783-ból. Egyelőre a teljes sorozat 1 2., 4., 6 8., 10., 12., kötete és 2. pótkötete található meg a googlebookson teljes terjedelmében. Az ELTE Egyetemi Könyvtárban van egy olyan kötet (jelzete: Ge 1618), amely egy Des Edlen Herrn von Rotenstein Reisen durch Ungarn, Oesterreich, Böheim [tollal hozzáírva:] Sachsen u. s. w. von Ao bis 1783 feliratú, kiadó, nyomda és év megjelölése nélküli címlap után Rotenstein Bernoullinál megjelent útirajzainak kolligátuma a 6. közleménytől a 8.-ig, tehát az Eszterházáról szóló szövegrészt egyáltalán nem tartalmazza. 91 G. E. v. R.: Reisen durch einen Theil des Königreichs Ungarn im Jahr 1763 und folgenden Jahren. (Aus dem Handschrift.) Erster Abschnitt. In: Johann Bernoulli s Sammlung kurzer Reisebeschreibungen und anderer zur Erweiterung der Länder- und Menschenkenntniß dienender Nachrichten, Bd. 9 (1783), (= Rotenstein 1); G. E. v. R.: Reisen durch einen Theil des Königreichs Ungarn im Jahr 1763 und folgenden Jahren. (Aus dem Handschrift.) Zweyter Abschnitt. Beschreibung von Preßburg und einiger nahe gelegenen Lustörter. In: ebenda, Bd. 10 (1783), (= Rotenstein 2); G. E. v. R.: Lustreise von Preßburg nach Bruck an der Leitha und Trautmannsdorf, in Oesterreich (Aus dem Handschrift.). In: ebenda, Bd. 10 (1783), (= Rotenstein 3); Herrn G. E. v. R.: Lustreise durch Oesterreich und Mähren nach Brünn im September (Aus dem Handschrift.). In: ebenda, Bd. 12 (1783), (= Rotenstein 4); Herrn G. E. v. R.: Reise von Wien nach Böhmen und Sachsen, im May (Aus dem Handschrift.). In: ebenda, Bd. 12 (1783), (= Rotenstein 5); G. E. v. R. R. D. H. R. R.: Reisen nach Wien und in der umliegenden Gegend in den Jahren (Aus dem Handschrift.) Erster Abschnitt. In: ebenda, Bd. 13 (1784), (= Rotenstein 6); G. E. v. R. R. D. H. R. R.: Reisen nach Wien und in die umliegende Gegend in den Jahren (Aus dem Handschrift.) Zweyter Abschnitt. In: ebenda, Bd. 14 (1784), (= Rotenstein 7); Des Herrn Gottfried Edlen von Rotenstein Beschreibung der Insel Schütt in Ungarn (Aus der Handschrift.). In: ebenda, Bd. 15 (1784), (= Rotenstein 8); Zweyer Reisenden Nachrichten aus dem Oesterreichischen Eine kleine Reise nach Baden. In: ebenda, Bd. 16 (1784), (= Rotenstein 9). 92 Zusätze und Verbesserungen zu des Herrn G. E. v. R. s Reisebeschreibungen in den Bänden IX. X. XI. XIII. u. XIV. dieser Sammlung. (Aus des Herrn Verfassers handschriftlichen Nachträgen.). In: Johann Bernoulli s Sammlung kurzer Reisebeschreibungen sc. sc., Zweyter überzähliger Band, Berlin Leipzig, 1787, (= Rotenstein 10). 93 Egy teljes sorozat: Egy. Kt., Ge 409. A googlebookson jelenleg a Bernoulli s Archiv 1 2. és 5 7. kötet található meg. 94 Herrn Gottfried Edlen v. Rotenstein Reise nach Bayern im J Aus der Handschrift. Erster Abschnitt In: Johann Bernoulli s Astronomen der Königl. Preuß. Akademie der Wissenschaften in Berlin, dieser, und anderer gelehrten Gesellschaften Mitglieds Archiv zur neuern Geschichte, Geographie, Natur- und Menschenkenntniß, Theil 2 (1785), és Zweyter Abschnitt, In: ebenda, Theil 3 (1785), (= Rotenstein 11 12); Des Edlen G. S. von Rotenstein 215

219 Bemerkungen über das Land der Schlavaken, Aus der Handschrift. In: ebenda, Theil 6 (1787), (= Rotenstein 13); Des Herrn Gottfried Edlen von Rotenstein ökonomische und statistische Nachrichten von dem Königreiche Ungarn Aus der Handschrift. In: ebenda, Theil 7 (1787), (= Rotenstein 14); Ein Schreiben des Herrn G. E. v. R. über Wien, nebst angehängter Nachricht eines andern Cavaliers von der Eremitage bey Bayreuth (Aus der Handschrift.) Theil 8 (1788), (= Rotenstein 15). 95 Noha Bernoulli szerkesztői előszavaiban többször (pl. a Rotenstein 10 szerkesztői előszavában: Herr Gottfried Edlen von Rotenstein, zu Preßburg ) és nyilván nyomában Rapaics 1940-ben pozsonyi nemesnek nevezte Rotensteint, lásd Rapaics Raymund: Magyar kertek. A kertművészet Magyarországon. Budapest, é. n. [1940], 104. és innen átvéve ugyanezekkel a szavakkal Hárich hercegi levéltáros is, lásd Hárich i. m H. Balázs Éva: Ki volt Rotenstein? Egy forrás azonosítása. Ars Hungarica, 15 (1987) , illetve Balázs, Éva H.: Wer war Rotenstein? Mitteilungen des Österreichischen Staatarchivs, 41 (1990), Biebersburgként ír róla Rotenstein is (egyébként röviden), lásd Rotenstein 1, 243. és Rotenstein 2, Nagy jelentőséget tulajdonított viszont annak, hogy Rotenstein Vicekönignek nevezte a Pálffy család nádor tagjait; szerinte csak egy családtag értékelhette ennyire föl őseit. Azonban a Vicekönig elnevezés valószínűleg csupán abból adódott, hogy a Palatinus nem volt a Habsburg-államokon kívül érthető terminus, és előbb értelmezőként került mellé a Vicekönig, lásd Rotenstein 2, Seidler, Andrea: Vom Nutzen des Quellenstudiums. Der Brief als literaturhistorischer Informationsträger (Habilitationsvortrag, 2. Oktober 2003). WEBFU (Wiener elektronische Beiträge des Instituts für Finno-Ugristik, 2003, Nr. 10, ac.at/archiv.php. A levelezés feldolgozásáról először számolt be uő: Briefe jenseits der Privatheit? Der Briefwechsel zwischen Karl Gottlieb Windisch und Daniel Cornides ( ). WEBFU (Wiener elektronische Beiträge des Instituts für Finno- Ugristik, 2001, Nr. 10, Uő: Biefe jenseits der Privatheit? Der Briefwechsel zwischen Karl Gottlieb Windisch und Daniel Cornides ( ). In: Der Brief in der österreichischen und ungarischen Literatur. (Budapester Beiträge zur Germanistik 45.) Hg. Balogh, András F. Mitterbauer, Helga. Budapest, 2005, Briefwechsel i. k : 219., 167. levél, Windisch Cornidesnek, Pozsony, március 31. (eredeti: MTAKK): Rottenstein ist ein bürger[licher] Apotheker, hat seinen Schild zum rothen Krebs, und seine Offizin auf der Krautmarkte. Ein Erznarr, der unter allen Neununddreizigern in allen Kaiserlichen Erblanden, gewiß nicht seines Gleichen hat. Vor ein par Jahren kaufte er sich den Oesterreichischen Adel, und heißt sonst Gottfried Stegmüller. Sein Vater war ein Bestandmüller in Pösching; und starb in der größten Dürftigkeit. Sein Sohn, unser geadelte Apotheker lernte sein Metier hier in Preßburg, dann als Geselle in Oedenburg, und Kaschau, heiratete die Tochter des Oedenburger Pfar[errs] Eitelhuber und kaufte mit seines Weibes, eines dummen Thiers, Golde, die Apotheke seines Lehrherren. Da er als Gesell nicht reisen konnte, so that er als Meister, und gab seine Reisen in Leipzig heraus, die in der Allgem[einen] Litt[eratur] Zeitung verdient gestriegelt wurden und deren auch die Ofner Blätter erwähnten. Er ist das Gelächter der ganzen Stadt, träumt nur von Reisen, und seinem Adel, und ist zu dumm es zu merken, daß ihn jedermann zum Beßten hat [a kiadásban így, valójában nyilván: halt]. Ohe jam satis. 101 Windisch megfogalmazása, amely szerint a 39-esek között az egész Habsburg Birodalomban biztosan nincs még egy olyan bolond mint ő, talán úgy értendő, hogy Rotenstein 1739-ben született. Legalábbis nem áll ettől távol az az 1740-es születési évszám, ami abból adódik, amit ő maga mond útirajzai legelején, hogy ugyanis 22 évesen utazott szülőhelyéről, azaz Bazinból Nagyszombatba (Rotenstein 1, 237.). Nem teljesen egyértelmű azonban, hogy ez az útja ugyanaz volt-e, mint amelyik Selmecbányán át vezetett 1763-ban (azaz valójában 1764-ben). Vö. a 116. jegyzettel. 102 Winidsch keresetlenségét utólag kínossá teszi, hogy Rotenstein viszont nagyrabecsüléssel nyilatkozott róla, lásd Lust- Reisen durch Bayern, Würtemberg, Pfalz, Sachsen, Brandenburg, Oesterreich, Mähren, Böhmen und Ungarn, in den Jahren 1784 bis 1791, I III. Leipzig, (a továbbiakban: Rotenstein ), III. 40.: In dem Windischen Haus befinden sich einige sehr schöne Gemälde und 2 sehr schöne Vasen von Volteranischen Alabaster. Sie sind mit erhabenen Weinranken unvergleichlich gezieret. Die Bibliothek ist zahlreich, und auserlesen; auch ist der Besitzer davon ein sehr gelesener Mann, welcher 5 Sprachen verstehet, und auch sehr viele nützliche Bücher fürs Vaterland geschrieben hat. Besonders eine vollständige Geographie von Ungern und Siebenbürgen. 103 Rotenstein 8, : Endlich kam ich nach Bösing [ ] Hier erlustigte ich mich in der Weinlese, und schwerlich wird man im Königreiche Ungarn ein angenehmeres Weingebirge finden, als dieses ist. [ ] Ich besitze selbst hier einige Weinberge, die ich mit den besten Sorten von Weinstöcken habe besetzen lassen. Mit vieler Mühe und Kosten habe ich Reben von den Canarischen Inseln, aus Cypern und von Cap erhalten, die alle wohl fortgekommen sind. Unter diesen Sorten von Trauben ist es nichts ungewöhnliches, eine von 8 Pfund schwer, deren Beeren so groß wie Taubeneyer sind, anzutreffen. Da die Weinlese vorbey war, fuhr ich nach Wartberg. [ ]. (Magyar fordítása Rapaics i. m. 104.) Kivonatolja Johann Matthias Korabinsky: Geographisch-Hisorisches und Produkten Lexikon von Ungarn,. Pressburg, 1786, 558. Bösing címszavában, a település jeles szülöttei között említve Rotensteint. 104 Megerle von Mühlfeld, Johann Georg: Österreichisches Adels- Lexikon des achtzehnten u. neuzehnten Jahrhunderts enthaltend alle von 1701 bis 1820 von den Souveränen Österreichs wegen ihrer Verdienste um den Kaiserstaat, in die verschiedenen Grade des deutsch-erbländischen oder Reichs-Adels erhobenen Personen. Wien, 1822, Geadelte, 268.: Stegmüller, Apotheker zu Pressburg, im Jahre 1779, mit Edler von Rottenstein. (Elő)nevét kortársai, Windisch és Korabinszky is következetesen így, kettőzött t-vel, tehát Rottensteinnek írták, ahogyan ő maga is, saját házáról szólva az 1793-as kiadásban. Csak Bernoullinál és (legalábbis a 20. századi közlés szerint) két saját levélaláírásában szerepel az egy t-vel írt forma, de az újabb szakirodalomban csak ezt használják, így én is kitartok mellette. 105 Lásd Rotenstein 3, 230.: Rudera des Schloßes Rotenstein ; és részletesebben: Mindszenthy Antal [az első résznél szerzőként hibásan: Mintszenti László]: Kisétálás Posonból az ausztriai határra. Sas. Vegyes tárgyu iratok az olvasni és tudni méltó minden ágaiból. 3. kötet (1831), ; 4. kötet (1831), ; 5. kötet (1831), ; 6. kötet (1831), ; 7. kötet (1831), : 5. kötet, Ma: Lekáreň U červeného raka, Michalská ulica 26. A pozsonyi városi múzeumhoz tartozik, a vizesároknak ez a szakasza pedig a pozsonyi városi könyvtár nyári folyóirat-olvasójaként szolgál. 107 Beschreibung der königl. Haupt- Frey- und Krönungssatdt Preßburg. Nebst einem Anhange vom königlichen Schloße und der umliegenden Gegend. Preßburg: bey Johann Mathias Korabinsky, é. n. [1781], Korabinsky 1786 i. m. 569.: Herr von Rottenstein eine Sammlung von Reisebeschreibungen, Topographien und besonders eine niedliche Sammlung von Porcellän, worunter vorzüglich ein kostbarer und sehenswürdiger Bluhmenstock ausgezeichnet. 109 Ez nehezen értelmezhető kijelentés, hacsak nem arra gondolunk, hogy Rotenstein házából át tudott menni a Mihály-kapu tornyába, ez viszont nem könnyen elképzelhető. (Esetleg úgy értette, hogy ablakaiból mindenkit láthat, aki Pozsonyba bemegy vagy onnan kijön a Mihály-kapun és hídján keresztül, és láthatja a kapu előtti, ebben az időben rohamosan fejlődő külváros életét is? Az ilyen értelmű kilátást azonban valószínűleg nem a herrlichste jelzővel dicsérte volna. 110 Rotenstein , III : Unter den adelichen Häusern ist das von Stettnerische sehr schön nach korintischer Ordnung gebauet. Das von Rottensteinische ist zwar sehr klein, hat aber die herrlichste Aussicht von ganz Preßburg und ist inwendig niedlich eingerichtet, es befindet sich da unter andern ein 216

220 artiges Porcellainkabinet, welches blaßgrün lakirt, mit vieler vergoldeter Bildhauerarbeit und Wandspiegeln gezieret ist. Unter den vielen porzellainen Vasen und Figuren, welche auf Tragsteinen rings herum zertheilet stehen, befindet sich auf einem vergoldeten Tischchen eine 4 Schuh hohe Japanische Vase, worauf bunde Landschaften, Blumen, und viele Vergoldungen sind, In dieser Vase befindet sich ein 65 porzellainen Blumen zusammen gesezter Blumenstock von Rosen, Anemonen und so weiter, welche der Natur völlig gleich kommen. Auf einem andern Tische sitzt ein sehr großer vergoldeter chinesischer Pagode, welcher Kopf, Zunge und Hände bewegt. Die Bibliothek ist auch nicht groß, aber sehr außerlesen, besonders an Reisebeschreibungen und Kupferstichen, auch einer Sammlung von Mineralien und Conchilien. 111 Rotenstein 2, 189.: Es ist hier [Pozsonyban] sieben wohleingerichtete Apotheken; in der Apotheke zum rothen Krebsen ist ein schöner Conchylien- und Mineralien-Schrank, samt einer ächten egyptischen Gottheit mit hieroglyphischen Charaktern zu sehen. 112 Bernoulli szerkesztői előszava Rotenstein 10-hez: Daß Hr. v. R. gerne bey Beschreibungen von schönem Porcellain verweilt, wird weniger befremden, wenn man vernimmt, daß er selbst ein herrliches Porcellain-Cabinet besitzt, dessen Ansicht neulich auf einem halben Bogen in Kupfer gestochen worden. A metszetet magát nem ismerem. 113 Apja, nagybátyja és testvére is tanította Bázelben a református peregrináló erdélyi arisztokrácia színe-javát, például Teleki Józsefet, lásd Jelitai József: Bernoulli Dániel és János egykorú Teleki-útinaplók és levelek tükrében. Matematikai és Fizikai Lapok, 43 (1936), De nem szükséges itt előkészítő személyes kapcsolatokat feltételeznünk. Nota bene: Cornides már nem Teleki titkára, hanem az egyetem professzora volt, amikor Windischtől Rotenstein lesújtó jellemzését kapta. 114 Vö. az egyes közleményekhez írt szerkesztői előszavaival július 20. és 31. között. Az útról, előkészítéséről és programjáról részletesen lásd: Das Goldene Bergbuch / Zlatá kniha banícka. Hg. Vozár, Jozef. Bratislava 1983; Denník princa Leopolda z cesty do stredoslovenských banských miest roku 1764 / Das Tagebuch des Erzherzogs Leopold von der Reise in die mittelslovakischen Bergstädte. Hg. Vozár, Jozef. Martin, Az ez alkalomból állított ünnepi dekorációról: Medvecký, Jozef: Anton Schmidt, Schemniciensis pictor academicus. život a dielo barokového maliara. In: Idustriálna krajina? Stredoslovenské banské mestá (katalóg výstavy, Slovenská národná galéria). Ed. Chmelinová, Katarína. Bratislava, 2010, : Az első közlemény Nagyszombat, Nyitra majd a bányavárosok leírása után újból Nagyszombatból előbb északnak indul (Vöröskő, Alsókorompa), majd Érsekújváron és a Duna-kanyaron át Pestre érkezik, de Vác után beiktatja még Kassát és Jászót is. Pestről visszafelé Győr után következik Eszterháza, majd Nagycenk, Sopron, Kismarton, Féltorony és Köpcsény. Nyilván patikussegédként vezetett az útja Kassáig. A második közlemény teljes egészében Pozsonyról és környékéről szól. 117 Rotenstein arról ír, hogy öt nagy ünnepségen vett részt Eszterházán, de csak ezt a hármat sorolja föl. Az 1793-as kiadásban a számot ki is javították háromra. 118 Megtartja viszont emellett korábbi szövegét az 1779-ben szintén leégett kínai táncteremről, ami nem épült újjá a tűz után. Ennek ismertetése végén, de csak a végén! átvált múlt időre. Ezt a zavaró egymásmellettiséget szóvá tette korábban: Mőcsényi 1998 i. m A zavart fokozza, hogy ezt a színházépületet szinonimaként Comödienhausnak, illetve Operának nevezi, a bábszínház helyett azonban egy barlangszerű teremről Grottensaal beszél, funkciójáról nem téve említést, ez csupán az alapján azonosítható, hogy a leírás szerint bejárata a színházéval szemben van, és mögötte víztároló található, ugyanúgy, mint a színház mögött, lásd Rotenstein 1, Pl. a pozsonyi királyi palota helyiségenkénti leírása, lásd Rotenstein 2, (ez mondhatni az utolsó pillanatban készült, hiszen a palotát nem sokkal ezután kiürítették, és ben papképző intézet, központi szeminárium költözött bele); csakúgy, mint a cseklészi kastély és park részletes leírása, lásd Rotenstein 2, Ezek közül 1782-ből származott a Pozsonyból Bécsbe vezető út, és azután a szerző egyre távolabbra merészkedett: Bécs városa és Bécs környéki kastélyok leírása mellett egy 1782-es morvaországi, egy 1781-es bajorországi, sőt egy szászországi utazás leírására vállalkozott, hogy csak a sorozat végén térjen vissza szűkebb pátriájába a Csallóköz leírásával, amely egy 1784-es utazás eredménye volt. 121 Rotenstein 1, Szövegét lásd a honlapon is. A kertekről szóló rész magyar fordítása: Rapaics i. m A három eszterházain túl a szerinte 1763 júliusában (valójában 1764-ben) II. József selmecbányai fogadtatásán (Rotenstein 1, ); 1766-ban Cseklészen a császári család vendégeskedésén, amelyen szerinte a szomszédságból több ezer ember jelent meg (Rotenstein 2, ); 1767-ben Pozsonyban a Pálffy-kertben tartott nagy kínai ünnepségen, amelyen maga is kínainak érezte magát (Rotenstein 2, ); július 25-én Köpcsényben, amikor Mária Terézia és a császári család számos tagja herceg Esterházy Miklósnál vendégeskedett, és ahol Rotenstein a végkimerülésig táncolt hajnalig (Rotenstein 1, ); 1774-ben Pozsonyivánkán, amikor Grassalkovich herceg hajókáztatta a Dunán a Mária Krisztina és Albert herceg házaspárt (Rotenstein 2, 226.); és augusztus 10-én Pozsonyban a Grassalkovich-palotában a néhány nappal később majd Eszterházára érkező Ferdinánd főherceg és felesége tiszteletére rendezett ünnepségen (Rotenstein 2, 196.). 123 Vö. a 118. jegyzettel. 124 Rotenstein 10, Ezt már Dávid Ferenc is megállapította, lásd Dávid Ferenc: Eszterháza belső terei. Ars Hungarica, 28 (2000), 73 96: Vö. Vadászi Erzsébet: Az időnek négy részei Eszterházán. Építés- Építészettudomány, 5 (1973), és Uő: Magyar Versália. (Eos könyvek.) Budapest, 2007, archív fotókról készült jó reprodukcióik: kép és A négy elveszett kép közül Rotenstein először egyedül Apollót és Daphnét ismerte meg (Rotenstein 1, 253.), érdekes módon Vadászi viszont pont ezt a fürdőző Venust megzavaró, felhőkből alászálló Marsnak nevezi, pedig az archív fotón is jól látható, hogy Daphé felemelt jobb karja félig már faággá változott. A javításban szereplő leírás, amely szerint Venus és Endymion vadászat után egy erdős vidéken pihennek, pontosan ráillik a második képre, amit Vadászi Mars és Venusként szerepeltet; az Európa elrablása-kép témájának meghatározása egyértelmű és egybehangzó; és végül a Venus lábánál a szerelem istenei a Vadászinál Fürdőző Venusként szereplő utolsó képre vonatkozik: az vízesés előtt ülő istennő felemelt lábát támasztja, illetve tartja két kis Ámor (akiket első közleményében Rotenstein angyaloknak nevezett). 127 Gugitz, Gustav: Johann Friedel. Ein literarisches Porträt aus der josephinischen Aufklärungszeit. Jahrbuch der Grillparzer- Gesellschaft, 15 (1905), ; Heppner Antal: A pozsonyi német színészet története a XVIII. században. Pozsony, 1910, Az első kiadásból tudtommal még nincs digitalizált példány, nyomtatott viszont számos mind az OSzK-ban, mind az MTAKban stb. A második kiadást ( Zweyte und verbesserte Auflage ) lásd a googlebookson. Mindkét kiadáson Leipzig und Berlin van föltüntetve kiadási helyként, kiadó vagy nyomda nélkül. Windisch kiadott levelezése azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy az első kiadást Lipcsében nyomtatták, de kiadója annak is Anton Löwe volt, a másodikat pedig Pozsonyban, lásd Briefwechsel i. k levél, Cornidesnek január 14., : Friedels Briefe hat Löwe, aus bekannten Ursachen in Leipzig drucken lassen. Man hatte Bedenken, sie in Wien öffentlich verkaufen zu lassen; aber der Kaiser ließ sich solche vorlesen, und erlaubte ihren Verkauf Exemplare waren in 2 Monaten vergriffen, und Löwe druckte nun selbst wieder so viel. Aber er war noch kaum halb damit fertig, so erschien ein Nachdruck bey Mößle in Wien. Also wird 4500 dieser Briefe jetzt in der Welt! Dieser Friedel ließ neulich auch eine Epistel an den Wieners Dramaturgen drucken, die aber nichts als partheyische Vertheidigung des Komödianten Schikaneder enthält. Az első kiadás júliusban jelenhetett meg, mert Windisch kétszer is újdonságként írt róla Cornidesnek júliusban és augusztusban, lásd Briefwechsel i. k és 116. levél. A második kiadás noha címlapja szerint 1784-es, már 1783 októberében megje- 217

221 lent, lásd Briefwechsel i. k levél, 176., amelyben Windisch arról írt Cornidesnek (Pozsony, november 8.), hogy az általa szerkesztett Ungrisches Magazin egyik számát egy időre félre kellett tenni emiatt ( In 8 Tagen wird auch das Magazin fertig, welches wegen der neuen Auflage von Friedels Briefen unterbrochen worden. ). Az Eszterházáról szóló 50. levélben egyetlen betűnyi ortográfiai eltérés (Caserne/Kaserne) van a két kiadás szövege között. 129 Johann Friedel: Briefe aus Wien verschiedenen Inhalts an einen Freund in Berlin. Zweyter Theil. Leipzig und Berlin, 1785, lásd a googlebookson. 130 Neuber, Wolfgang: Die Wiener literarischen Verhältnisse um 1800 in zeitgenössischen sächsischen und preussischen Reisebeschreibungen. In: Reisen und Reisebeschreibungen im 18. und 19. Jahrhundert als Quellen der Kulturbeziehungsforschung. (Studien zur Geschichte der Kulturbeziehungen im Mittel- und Osteuropa.) Hg. Krasnobaev, B. I. Robel, Gert Zeman, Herbert; Red. Kessler, Wolfgang. Berlin, 1980, Friedel, Johann: Briefe über die Galanterien von Berlin, auf einer Reise gesammelt von einem österreichischen Offizier. Gotha, 1782 (második kiadás: 1785). Vö. An Herrn Nikolai in Berlin. Preßburg den 15ten July In: Friedel, Johann: Gesammelte kleine gedruckte und ungedruckte Schriften. H. n., 1784, és a Breife aus Wien 2. részének előszavával. 132 Lásd a honlapon. 133 Preßburger Zeitung, március 6. és március 10. (A sajtóbeli közleményre először Hárich 1944 i. m. 72. hívta föl a figyelmet.) A két szöveg között csupán néhány apró stilisztikai, ortográfiai és központozási eltérés van, pl. (elöl a könyvben, hátul az újságban megjelent forma): vor ein Paar Jahren / vor einigen Jahren; ueber / uiber; ueberall / uiberall; Heiden / Haiden stb.). A legjobban éppen az a mondat különbözik, amelyet a főszövegben alább idézek. Az újságban ez a következőképpen hangzik: das prächtige Eszterhasz, welches das einzige in seiner Art, und gewiß die schönste Schloß in Ungarn ist. A nagyobb belenyúlás kiindulópontja nyilván az volt, nehogy úgy lehessen érteni, mintha Eszterháza a Habsburgok örökös tartományainak területén feküdne. Még ha a korrekció áldozatokkal járt is: a kastélyegyüttes hangsúlyozni akart kivételességének hatóköre ebben a megfogalmazásban csökkent. 134 Briefwechsel i. k levél, Pozsony, jaunár 10., 177.: Mit künftiger Post, werde ich Ihnen das Mehrere schreiben. Aber Sie bis dorthin wegen des Verfassers der Briefe des Friedels in keiner Ungewißheit lassen. Friedel, ein gebürtiger Temeschwarer, dermaliger Schauspieler, der hiesigen Schikanederischen Gesellschaft, und nicht F[iedrich Jusrus] Ried[e]l ist Verfasser davon, welches ich um so viel gewisser versichern kann, da ich der Verfasser einiger dieser Briefe bin. Először idézte: Valjavec i. m Windisch ekkorra már többször írt Cornidesnek Friedel leveleinek megjelenéséről, és jellemezte a szerzőt, valamint többször nyilatkozott arról is, hogy a könyv vakmerő, de sok mindenben igaza van (úgy tűnik, Cornides kezdettől kételkedett abban, hogy Friedel valóban létező személy), lásd Briefwechsel i. k. 114., 116., 124. levél, de csak akkor állt elő saját közreműködésével, amikor Cornides konkrétan gyanúba hozott egy másik bécsi publicistát a szerzőséggel. 135 Valjavec i. m jegyzetében néhány levél különböző szövegrészeit tulajdonítja Windischnek, ő maga azonban úgy nyilatkozott, hogy egyes leveleket írt ő. 136 Lásd a 168. jegyzetet. Friedel ott idézett levelének bevezetője szerint a szerző egy olyan barátjától kapott megbízható tájékoztatást közöl, aki a sakkozógépet szinte naponta látta és maga is sokat játszott vele. 137 Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II. / Descriptio Comitatvs Semproniensis II. (Sopron város történeti forrásai / Quellen zur Geschichte der Stadt Ödenburg, C sorozat 3. kötet / Reihe C, Band 3.) Szerk./Red. Kincses Katalin Mária, ford. Tóth Gergely. Sopron 2006, : Széplak, praeuenit Csornam situs pulchritudine, tametsi vetustate operis, eodem sit inferius. Solo gaudet fertili, Baccho, Cererique idoneo. Haud procul a lacu Fertö insedit, loco quodammodo tumescente, et amoeno, ideoque nomini suo haud dispari. Széplak enim, amoenum domicilium significat. / Széplak megelőzi Csornát, ami a szép fevését illeti, de régiségben alatta marad annak. Termékeny földnek örvend, amely alkalmas Bacchus és Ceres ajándékának termesztésére. Nem messze fekszik a Fertőtől egy kissé kiemelkedő és kellemes helyen, amely ennélfogva nem méltatlan nevéhez. Széplak ugynais kellemes lakhelyet (amoenum domicilium) jelent. 138 A megye leírásának négy kézirata maradt fenn, ezek közül három azok között a papírok között volt, amelyeket Batthyány József akkor még kalocsai, később esztergomi érsek vett meg Bél özvegyétől 1769-ben, és amelyeket pozsonyi, majd pesti, végül ismét ismét pozsonyi palotájában tartott. A pozsonyi palotában lévő könyvtárát nyilvános gyűjteményként meg is akarta nyitni, tehát Pozsonyban biztosan hozzájuk lehetett férni, ha nem is folyamatosan. Annak jele, hogy használták is őket Cornides egyik Windischhez írott levelének az a mondata, hogy vegye magának azt a kis fáradságot, és nézzen utána a prímási könyvtárban, Bél tárgyalja-e a szóban forgó problémát kézirataiban. Szelestei N. László: Bél Mátyás kéziratos hagyatékának katalógusa. Budapest, 1984, ; vö. Briefwelchsel i. m. 83. levél, Cornides Windischnek, Pest, január 24., Ezt kiemelte már Mőcsényi 1996, 77. is. 140 Lásd Benyovszky, Karl: Adam Fridrich Oeser der Zeichenlehrer Goethes. Auf Grund unveröffentlicher Briefe. Leipzig, A 1780-as évek elején Innsbrucktól Temesvárig léptek föl, de ben és 1788 és 1790 között folyamatosan Nagyszebenben; 1784 végétől 1786 végéig és 1791-től 1793 elejéig viszont Pozsonyban vezette a színházat. 142 Heppner i. m , ; Pukánszky-Kádár, Jolantha: Geschichte des deutschen Theaters in Ungarn. I. Bd. Von den Anfängen bis (Schriften der Deutschen Akademie in München, Heft 14.) München, 1933, ; Horányi i. m , 110.; Cesnaková-Michalová, Milena: Geschichte des deutschsprachigen Theaters in der Slowakei. (Bausteine zur slavistischen Philologie und Kulturgeschichte, neue Folge, Reihe A: Slavistische Forschungen, Bd 17.) Köln Weimar Wien, 1997, ; Staud Géza: Magyar kastélyszínházak. III. (Színháztörténeti könyvtár 15.) Budapest, 1964, ; és utoljára, pontatlanabbnak tűnő adatokkal: Fassel, Horst: Balanceakt zwischen Wander- und Stadttheater. Der Theaterunternehmer Christoph Ludwig Seipp ( ) in Preßburg und Hermannstadt. Jahrbuch der ungarischen Germanistik, 1998, Dünkelspiel und Leipzig: in Kommission bey Christian Gottlieb Hertel, OSzK: (Horvát István könyvtárából); Eszterházáról szóló szövegét lásd a honlapon. 144 Reise von Preßburg durch Mähren, beyde Schlesien und Ungarn nach Siebenbürgen und von da zurück nach Preßburg. Frankfurt Leipzig, Seidler, Andrea: Freude und Tücken des Reisens. Die Zips in einer Reisebeschreibung des späten 18. Jahrhunderts. In: Kriegleder, Wynfried Seidler, Andrea Tancer, Jozef (Hg.): Deutsche Sprache und Kultur in der Zips. (Presse und Geschichte Neue Beiträge, 24.) Bremen, 2007, Rövidített magyar változat: Üzleti úton a színigazgató. Christoph Seipp 18. századi útleírása Magyarországról. Korall, 38. szám (2009. december), ; Tancer, Jozef: Von Pressburg nach Hermannstadt. Zwei Variationen auf ein itinerares Thema. In: Kriegleder, Wynfried Seidler, Andrea Tancer, Jozef (Hg.): Deutsche Sprache und Kultur in Siebenbürgen. Studien zur Geschichte, presse, Literatur und Theater, sprachlichen Verhältnissen, Wissenschafts-. Kulturund Buchgeschichte; Kulturkontakten und Identitäten. (Presse und Geschichte Neue Beiträge, 41). Bremen, 2009, A két könyvben leírt útvonalat összeállítja és térképen is bemutatja Tancer 2009 i. m. 147 Viszont ír Királyfáról, Cseklészről és Pozsonyivánkáról ( ), és Grassalkovich hercegről szólva említi Esterházy herceg gárdáját is. 148 Mind a nyolcat sokszor reprodukálták. Valamennyit pl. Vadászi 2007 i. m. első oldalak és 54. kép. Az első hat adatait és feliratait lásd Galavics Géza: Eszterháza 18. századi ábrázolásai a kép mint művészettörténeti forrás. Ars Hungarica, 28 (2000), , kat M: Weinmann.Sc.Posonÿ -ként, noha ő 1758-ben Grazban telepedett meg és ott elsősorban az egyetemnek dolgozott és 218

222 téziseket nyomtatott. A Thieme Becker (Bd. 35 [1942], 303.) Pozsonyban és Grazban tevékenykedőnek mondja anélkül, hogy kiderülne, ez a gyakorlatban hogyan működött. 150 Galavics, Géza: Ein Bologneser Maler Gaetano Pesci in Eszterháza. In: Ex Fumo Lucem. Baroque Studies in Honour of Klára Garas. Preseted on Her Eightieth Birthday. Ed. Dobos, Zsuzsanna. Budapest, 1999, II és Galavics 2001 i. m. kat Thieme-Becker, Bd. 22 (1928), Gründliche Anleitung Situations-Plane zu zeichnen. Zum Gebrauche der k. k. Ingenieur-Akademie wie auch jener, die sich den Mappierungs-Geschäften widmen. Wien, Datálásukhoz lásd a 195. jegyzetet. 154 Mindezt összevetve azzal, amit Windisch leveleiben olvashatunk, félreértésen alapulhat ha volt valamilyen forrása egyáltalán Czakó Elemérnek (lásd A sokszorosító művészet. Magyarország. In: Az iparművészet könyve. Szerk. Ráth György. I. Budapest, 1902, : 501.; hivatkozza Galavics 1999 i. m. 17. jegyzet) az a félmondata, amely szerint a herceg elégedetlen volt az először Landerer által metszett alaprajzokkal, és azért bízta ezek metszését Weinmannra. (Czakó megjegyzése önmagában is csak úgy értelmezhető, ha feltételezzük, hogy ismerte a legyező formájában osztogatott, Landerer metszette kastélyalaprajzot: gyenge technikájú az eszterházai kastély tervrajza Landerer F.-től, melyet 1780-ban a kastély ura épp azért a pozsonyi Weinmann M.-val, látképekkel ellátva, újonnan metszetett folio alakban. Weinmann műve jobb, ez és többi munkái azonban már jóval alatta állnak a század derekán és régebben készült nyugat-magyarországi rézmetszeteknek.) 155 Róla csak annyit tudni, hogy luxenburgi származásúként 1766-ban iratkozott be a bécsi képzőművészeti akadémia Schmutzer által vezetett rézmetsző tagozatára és ugyanebben az évben nősült: elvette egy magyar pék lányát, lásd Thieme- Becker, Bd. 11 (1915), Ezt Dávid Ferenc tisztázta, lásd Dávid Ferenc Jung, Carsten Malina János McCue, Edward: Haydn operaháza. A második eszterházi operaszínpad az új levéltári kutatások tükrében. BUKSZ, 22 (2010), : Lásd Bartos György tanulmányának 4 5. képét. A metszeten látható épület főhomlokzata öt-, oldalhomlokzata két-, hátsó oldala háromtengelyes, míg Rotenstein korrekciói és kiegészítései szerint a megépült kínai ház 5 tengely széles és 7 tengely hosszú volt. (Kérdés, hogy az általa említett homlokzatonként nyolc oszlopot hogyan kell elképzelnünk, de a metszettel ez sem tűnik egyeztethetőnek.) Minek ellenére a Beschreibungban azt olvassuk az épület viszonylag részletes leírása után (48.), hogy sajátos megjelenését és alaprajzi beosztását fölösleges leírni, mert a mellékelt alaprajz és homlokzat jól mutatja ezeket. Egy másik, a metszettől eltérő tervvariáns eredeti akvarellje (az is szignálatlan), MOL, T 2: A herceg Esterházy levéltárából kiemelt tervek, (42. téka), szám., lásd Galavics Géza tanulmányának 11. képét. 158 A gyűlésnek Esterházy Pál herceg volt az elnöke, emlékérmének hátoldalán a kismartoni kastély képe szerepel. Az ülés résztvevői kirándultak Bánfalvára, Brennbergbányára, Balfra és Margitbánya útba iktatásával Kismartonba. Eszterháza felkeresése Fraknó vagy Nagycenk alternatívájaként a közgyűlés hivatalos zárónapja után augusztus 18-ára volt kitűzve, küldöttségi meglátogatás -ként szerepelt a programban, lásd A magyar orvosok és természetvizsgálók augustus Sopronban tartott VII. nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Szerk. Halász Gejza. Pest, 1863, viii. 159 Vahot augusztus 14-én egy cukorgyár, Brenbergbánya és a balfi víz megtekintése helyett ment ki Eszterházára az aznapi közgyűlés után. Vahot Imre: A magyar orvosok és természetvizsgálók VIII. nagygyűlése Sopronban. Pesti Divatlap, Szépirodalmi Közlöny a társasélet, irodalom és művészet körében, 1847, ; ; ; ; Ebben az első beszámolójában Vahot még csak említi, hogy Fabiani széplaki plébános úrtól egy régi német könyvet kapott. 160 Vahot Imre: Eszterháza, fénykorában. In: Magyarország és Erdély képekben. Szerk. Kubinyi Ferencz Vahot Imre. II. kötet, Pest, 1853, A fordítás szövegét lásd a honlapon. A német eredetiből Vahot csupán a különböző ünnepségekről megemlékező 57. oldalt hagyta el. A fordított szöveg után Vahot leírja a látogatásakor aktuális állapotokat. 161 A szakirodalomban gyakran említik (további részletek vagy adatok nélkül) a Beschreibung francia fordítását, ilyen tudomásom szerint nincs. Tévedés az a szintén többször felbukkanó nézet is, hogy az Excursion (lásd alább) a Beschreibung francia fordítása lenne, azt viszont kimondottan írja, hogy a Beschreibung csak a németül érhető el. 162 Később a bécsi palotában élt és Esterházy-szolgálatban halt meg. Személyéről és két fennmaradt szignált, valamint két további neki tulajdonítható zenélő órájáról újabban: Kowar, Helmut: Wiener Flötenuhren um (Tondokumente aus dem Phonogrammarchiv der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Mechanische Musikinstrumente 7.) Hg. Schüller, Dietrich. Wien, 2002; Uő: Josef Haydn Sämtliche Flötenuhren. (Tondokumente aus dem Phonogrammarchiv der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Mechanische Musikinstrumente 7.) Wien, 2009 (CD-k kísérőfüzettel). 163 Meller Simon: Az Esterházy képtár története. Budapest, 1915, xxxiii: A könyv névtelenül jelent meg, de a szöveg számos részlete nagy valószínűséggel enged arra következtetni, hogy Niemecz Primitivus (szül ben) irgalmas rendi páter volt a szerzője. Niemecz 1780 körül, P. G. Bader»könyvörző«halála után lett a herczeg könyvtárosa; mint jeles zenész és zeneszerző Haydn követője és bámulója s mint zenélő szerkezetek, órák, stb. ügyes szerkesztője a herczegnek különösen kedves embere lehetett. 164 Briefwechsel i. k. 133., 100. számú levél, Pozsony, április 4. (eredeti: egykor Egyetemi Könyvtár, ma nincs meg): Und nun denken Sie, der Fürst Eszterháßy will durch mich sein Lustschloß beschrieben haben! Schon arbeiten alle seine Ingenieure an den Planen und Zeichnungen. Löwe will das Werk in seiner Druckerey sehr prächtig auflegen! [ ]. A levelet ismerte és idézte már Valjavec i. m. 81., de úgy gondolta, hogy ez a terv kútba esett. Noha könyve egy másik pontján (19. oldal) idézte a Windisch egyhetes eszterházai tartózkodásáról szóló levelet is (lásd a 170. jegyzetben), azt egyáltalán nem kapcsolta össze ezzel a tervvel. Először Seidler 2003 i. m. azonosította, hogy a Windisch leveleiben található utalások alapján a Beschreibung szerzője Windisch. 165 Windisch Friedel 50. levelét Friedel leveleinek megjelenési időpontjából következtetve, lásd föntebb már a hercegi megbízás birtokában írta, de még mielőtt októberben Eszterházán tartózkodott volna a Beschreibunggal foglalkozva. 166 Ez a levél nincs meg, de egykori létét más okból feltételezi Seidler is, lásd Briefwechsel i. k. 134., 102. számú levél. (A Windisch által kapott levelek közül alig van meg néhány. Egyetlen gyermeke Schedius Lajoshoz ment feleségül, Windisch végrendeletében vejére hagyta írásait, de az ő hagyatékával Windisch levelezésének csupán töredéke jutott az országos evangélikus levéltárba.) 167 Briefwechsel i. k. 136., 104. levél, Pozsony, április 12. (eredeti: egykor Egyetemi Könyvtár, ma nincs meg): Für die Nachricht, daß sich eine Beschreibung in dem 9ten Bande der Bernoullischen Sammlung von Reisen befindet, und für den gütigen Antrag, derselben mir zum Gebrauche zu überschicken, bin ich Ihnen recht sehr verbunden. Ungeachtet ihn Löwe nicht hat: so wird er ihn doch von der Leipziger Messe mitbringen, bis dahin ich immer warten kann. [ ]. 168 Briefwechsel i. k : 155., 114. levél; Pozsony, július 29. (eredeti: MTAKK): Meine Briefe über den Schachspieler des Herrn von Kempelen, der sich itzt in Paris befindet (versteht sich mit seiner Maschine) wurden bey Löwe gedruckt. Auch eine Beschreibung von Eszterház, die auch ich machen soll. 169 Thieme-Becker, Bd. 22 (1928), 292. a Duna-parti Steinből származónak mondja, és Büky i. m. sem említi a Landerer nyomdászdinasztia tagjai között. 170 Briefwechsel i. k : 171., 122. levél; Pozsony, augusztus 15. (eredeti: egykor Egyetemi Könyvtár, ma nincs meg): Eszterház soll ich nun beschreiben. Einige Prospekte sind auch schon fertig, und durch den Verleger Landerer in Wien sehr schön gestochen worden. Ich war die vorige ganze Woche 219

223 in diesem Orte. Der itzige Bibliothekar ist ein barmherziger Bruder (ord. St. Joan. de Deo) und hat 7480 Bände unter seinem Komando. Ich fand nicht viel Erbauliches, und der Bibliothekar wußte mir auch nichts zu zeigen. Das Theater, und die Kapelle (Musik) ist besser bestellt. Die Welschen Operisten sind vortrefflich, und Heydn, o che nome! ist Kapellmeister, e questo basta! Und hätte er nichts andres als das Stabat Mater gemacht, so wäre er schon wehrt verewigt zu werden. Wer kann sich dabey der Tränen enthalten! [ ] 171 Briefwechsel i. k. 176., 124. levél; Pozsony, november 8. (eredeti: MTAKK): Mit den Zeichnungen von Eszterház geht es langsam her, sie sind aber von der Meisterhand des Landerers. Ich hoffe bis zum neuen Jahre, soll wohl alles fertig werden. [ ] 172 Az Excursion (lásd alább) is külön érdemeként emeli ki a Beschreibungnak, hogy rendkívül szabatosan alkalmazza az építészeti terminus technikusokat ( a le [ ] merit fort exacte dans les termes techniques de l architecture ). 173 Megjegyzendő, hogy ennek a helyiségnek már a birtoktest as inventáriuma is a francia nyelvi formáját használja (szemben pl. a Rotenstein által használt és ma is bevett olasszal), lásd Dávid Ferenc: A süttöri Esterházy-kastély és pertinenciája ban. Város és művészet. Tanulmányok Askercz Éva születésnapjára = Soproni Szemle, 62 (2008), 3. szám, : Könyvtárában sem voltak építészeti művek (az egyetlen művészetekkel foglalkozóként pedig Sulzer Allgemeine Theorie der bildenden Künstéje volt birtokában). 175 Néhány helyen olyan megjegyzéseket is találunk benne, hogy ennek vagy annak a megrajzolt épületnek a megépítését még csak tervezik. Például a Süttör felé vezető út mentén a Széplak felé vezető út mentén kialakított épületek, az istálló és a muzsikaház szimmetrikus párja (az I. táblán X és Y) ezek később sem készültek el. Ezeket a szöveghelyeket, illetve a táblák és a megvalósult állapotok eltérését Mőcsényi 1996 i. m elemezte részletesen. 176 Jacobyt gondolta a Beschreibung írójának: Csányi Károly: Eszterháza. Műgyűjtő, 2 (1928), : Jacoby tervezői szerepét Valkó Arisztid kezdte nyomatékosan hangsúlyozni éppen a Beschreibung második táblájának szignója ( Iacoby del. et ædif. ) alapján, amikor összeálította Jacoby pályaképét: Valkó Arisztid: Jacoby Miklós mérnök magyarországi szereplése és működése, különös tekintettel a fertődi kastély építésére. In: A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve Budapest, 1960, : 129. Jacoby építész mivoltának harcos híve, Mőcsényi is a szignóból indult ki. Tervezői szerepét Dávid Ferenc határozta meg pontosan egy felülragasztott rajz alapján, lásd Dávid 2007 i. m. 178 Valkó 1960 i. m. 179 Csak ezt érzékelte Hárich 1944 i. m. 35., aki szerint a Beschreibung szövege Rotenstein kivonata. 180 Ugyanakkor viszont a Rotenstein-kivonatban pontosították e pillérek számát a szabadon álló négyre, Rotenstein ugyanis nyolcról beszél, mert a teremben álló négyhez nyilván hozzáadta a termet az előtértől, illetve a kerttől elválasztó falat kiváltó két-két árkádívtartó pillért is kevésbé szakszerűen. 181 Föltűnő, hogy a raktár nála Vorrathskammer definálása és a fraknói valódi Schatzkammerre való utalás Friedel leveleiben sokkal rövidebben és nem szó szerinti megfelelésben, de nagyon hasonlóan szerepel. 182 Ugyanúgy aus der Fabellehre hangzik a témameghatározása a cour d honneur falikútjai kőszoborcsoportjainak (9), mint az attikán álló szobroknak (15) és az emeleti nagyterem mennyezetfreskójának (26); aus der Mythologie merítik témájukat a sala terrena freskói (23), csakúgy, mint az emeleti díszterem oldalfalainak nagy festményei (27). Windisch mint láttuk nem részesült magasabb iskolázásban (ahogyan Rotenstein sem), és nagy könyvtárában sem antik auktorok, sem görög vagy római történeti munkák nem voltak; tehát ezen a területen utóbb, önképzéssel sem pótolta ismereteit. 183 Erről már 1767-ben kiadtak egy Descrizione completa di tutto cio che ritrovarsi nella galleria di Pittura e scultura di Giuseppe Wenceslao, principe regnante della casa di Lichtenstein című nyomtatott listát, amelyet a képtár akkori igazgatója, Vincenzo Fanti írt, és 1780-ban megjelent egy újabb jegyzék is, németül és franciául is (természetesen címében Joseph Wenzel helyett Franz Joseph herceget nevezve meg a ház fejeként és így a gyűjtemény tulajdonosaként). (Utóbbiból francia, a következő jegyzetben írt Mechel-jegyzékből német nyelvű példány van az Esterházyképtárral magyar köztulajdonba került ún. kiskönyvtárban, lásd Ujvári, Péter: La Petite Bibliothèque de la collection Esterházy à la Bibliothèque du Musée des Beaux-Arts de Budapest. In: Nicolas II Esterházy ( ). Un prince hongrois collectionneur. Catalogue de l exposition, Musée national du château de Compiègne. Ed. Stracky, Laure. Paris, 2007, Verzeichniss der Gemälde der Kaiserlich königlichen Bilder Gallerie in Wien, verfasst von Christian Mechel der Kaiserl. Königl. und anderer Akademien Mitglied, nach der von ihn auf Allerhöchsten Befehl im Jahre 1781 gemachten neuen Einrichtung. Wien, Franciául Bázelben, 1784-ben. Vö. Meijers, Debora J.: Kunst als Natur. Die Habsburger Gemäldegalerie in Wien um (Schriften des Kunsthistorischen Museums 2.) Wien Mailand, Mechellel Windisch személyes jó kapcsolatot tartott, az ő kérésére írta meg Kempelen sakkautomatájáról szóló leveleit, amelyek Mechel három metszetével jelentek meg sok nyelvre lefordítva (Briefe über den Schachspieler des Hern. von Kempelen, 1783, stb.). 185 Dávid Ferenc: A fertődi Esterházy kastély történeti helyiségkönyve: funkciók és falburkolatok. Ars Hungarica, 30 (2002), : A most Kismartonban őrzött hercegi könyvtár állománya Eszterházáról származó részének közlése még nem történt meg, noha a hírek szerint az azonosítás lehetséges. Rotenstein as közlésében (lásd alább), a 160. oldalon említ föl új elemként, címüket rémségesen torzítva több olyan albumot, amelyek nézegetésével gyakran szórakozott, közöttük az általam kiemelteket: Eine Menge alte und neue Kupferstiche, von englischen, französischen und andern berühmten Meistern; unter solchen habe ich folgende gefunden und mich sehr oft dabey unterhalten, als: Vices plous coupés et élevations du Chateau de Versailles avec les Statues, etc. Plans, Profils, Elevation et Vices de differentes maisons rojales, etc. Musaeum florentinum; La Galerie de Dresde; Les Antiquités d Herculane; Recueil des fondations et etablissements faits par le Roi de Pologne dans la Ville de Nancy à Luneville. Dichiarazione, del Reale Palazzo, di Caserta in Neapol. 187 Persze lehetséges, hogy Rotenstein nem a Cabinet du Roi-sorozat másik kötetét, hanem azt a Recueil des plus belles vues des maisons royale de France (Paris, ) című albumot említi, amelyet Gabriel Perelle egyedül metszett. 188 Dichiarazione dei disegni del Reale Palazzo di Caserta alle Sacre Reali Maesta di Carlo [ ] e di Maria Amalia di Sassonia Regina. Napoli, Vö. pl.: Chigiotti, Giuseppe: The design and realization of the park of the Royal Palace at Caserta by Luigi and Carlo Vanvitelli. Journal of Garden History, 5 (1985), A negyedik Rotenstein által említett építészeti mű, pontosabban kettő, mert Rotenstein az egyik címének az elejét és a másikénak a végét idézi. Nyilván egybe vannak kötve. A második: Compte général de la dépense des édifices et bâtimens que le roi de Pologne, duc de Lorraine et de Bar a fait construire pour l embellissement de la ville de Nancy, depuis 1751, jusqu en Luneville, Az első: Recueil des fondations et établissemens faits par le roi de Pologne, duc de Lorraine et de Bar, qui comprend la construction d une nouvelle place au milieu de laquelle st erigée la statue de Louis XV & les bâtimens que Sa Majesté polonaise a fait élever dans la ville Nancy pour son embelissement. Luneville, Díszmű méretű, és szép vignettákkal adták ki, amelyek közül az első kötet címlapjáé az épülő palotát ábrázolja, előtérben a megbízóval és a tervezővel, de csupán néhány metszet illusztrálja az újonnan kialakított tér vasmunkáit. Az első nagyon részletes, szabályos pénzügyi elszámolást tartalmaz a tér építésnek költségeiről, a második pedig a király lotaringiai egyházi alapítványainak költségeiről több száz oldalon át. Vö. Tyszczuk, Renata: The story of an architect king Stanislas Leszczynski in Lorraine (Cultural History and Literary Imagination 6.) Bern, A teljes kötetet lásd a googlebookson, az Eßterhás szócikket a honlapon is. A Vályi András lexikonjában 1796-ban megjelent magyar fordításáról lásd alább. 220

224 191 Vö. Haris Andrea: Kastélykápolnák hajdan volt díszei és mesterei. Körmend és Eszterháza. In: Magyar Műemlékvédelem, XI. Szerk. Bardoly István László Csaba. Budapest, 2002, Az 1945-ben elpusztult kép egyetlen archív fotójának reprodukciója: 17. kép. 192 Ez a számháború összezavarja a hercegi könyvtár legújabb bemutatóit is: általában tényként fogadják el a Korabinszky által közölt kötetet, és ha érzékelik az ellentmondást a Beschreibungban szereplő számmal, ezt az állomány rohamos gyarapodásával magyarázzák (mivel az osztrák kutatás nem ismeri Korabinszky 1778-as szövegét), lásd: Gabriel, Theresia: Die fürstlich Esterházysche Bibliothek Zeugnis einer bewegten Vergangenheit. In: Forscher Gestalter Vermittler. Festschrift Gerald Schlag. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland 105.) Hg. Gürtler, Wolfgang Winkler, Gerhard J. Eisenstadt, 2001, : 123.; Körner, Stefan: A Bibliotheca Estreházyana. In: Kék vér, fekete tinta. Arisztokrata könyvgyűjtemények Nemzetközi vándorkiállítás, pl.budapest, OSzK; Kiállítási katalógus. Budapest, [2005], : 116.; Bayer, Florian Thaddäus: La bibliothèque Esterházy. In: Nicolas II Esterházy i. k Őt váltotta e tisztében 1780-ban Primitivus Niemecz páter, lásd Gabriel i. m. 194 Protestáns lelkészek saját dolgozószobájukat és kis könyvtárukat is múzeumnak nevezték, a szó eredeti jelentésében, tehát a múzsákkal való társalgás helyszíneként, lásd pl. Kazinczy levelezését. 195 Ezeket (a fennmaradt két példányról lásd Galavics 2001 i. m. kat. 5) 1772-re vagy 1773-ra szokás datálni, aminek egyetlen támpontja az, amit Korabinszky itt ír róluk: akkor osztogatták őket, amikor Mária Terézia volt Eszterházán. De ő mint már láttuk 1772 helyett 1773-ra datálta Rohan herceg látogatását (tévesen), 1775-re pedig összeolvasztotta Mária Teréziáét a milánói (fő)hercegi páréval. A legyezőkről azt mondja, hogy ez utóbbi ünnepségen osztogatták őket. A nagy kavarodásban tehát mind a három ünnepség szóba jöhet, az 1775-ös is, sőt, talán ez legelsősorban. 196 Felmerül persze, hogy az 1778-ban Pozsonyba költözött Nicolaus Jacoby volt az adatközlő, aki a kastély bővítésében kezdettől részt vett. De ez csupán kalandos feltélezés. 197 Nem tudunk részleteket arról, hogy a Preßburger Zeitung szerkesztőváltása hogyan zajlott le kettejük között, vö. Seidler, Andrea: Im Schatten des Wienerischen Diariums. Das erste Jahrzehnt der Preßburger Zeitung ( ). Das achtzehnte Jahrhundert in Österreich. Jahrbuch der Österreichischen Gesellschaft zur Erforschung des achtzehnten Jahrhunderts, 16 (2001), ; és arról sem, hogy volt-e közöttük rivalizálás vagy vita párhuzamos, de más rendszerű országleírásaik kapcsán. Windisch mindenesetre Korabinszkyt sem kímélte levelezésében, mondván, hogy semmit nem tud, amit Bél már ne írt volna meg. (Pontosabban ezt: Er wusste nichts, was nicht Bel schon gesagt hatte Windisch csak Korabinszky Pozsonyról szóló könyvéről írta Cornides Dánielnek, lásd Briefwechsel i. k , 135. számú levél, Pozsony, március 23.) Csábító feltételezés lenne egy Windisch és Jacoby közötti szerzői vita lecsapódását feltételezni Korabinszky mondataiban, de ennek jelenleg semmilyen alapja nincs évf., 4. szám (1782. január 26.), A folyóiratot a göttingeni egyetemen digitalizálták, lásd Göttinger Digitalisierungszentrum, Az Eszterházáról szóló leírást először ismertette: Hárich 1944 i. m., A lap szerkesztője egy semmilyen más irodalmi tevékenységéről nem ismert nyugalmazott ezredes volt, akinek magyarországi kapcsolatairól egyelőre semmilyen adattal nem rendelkezünk. A folyóirat sok bécsi színházi hírt közölt; 1781-es évfolyamának munkatársa volt Johann Friedel (fiktíven?) Párizsból (Friedel életrajzai párizsi tartózkodásáról nem tudnak). Ő is írhatott volna tehát egy saját és a saját leveleibe felvett, Windisch által írttól teljesen eltérő beszámolót Eszterházáról, ez azonban kevéssé tűnik valószínűnek. 200 Briefwechsel i. k. 190., 135. számú levél, Pozsony, március 23.: Sander hielt sich anderthalb Tage in Preßburg auf, sah und erfuhr nichts, denn er war immer voll süßen Weins. [ ] Das Nachtmahl sollte ich mit ihm bey Herrn Löwe essen, wir warteten bis 9 Uhr auf ihn, er kam, fragte, ob sei Wáche [sic! nyilván Wage rossz olvasata] nach Esteras bestellt sey, sah mich bald für Löwes Handlungsdiener, bald gar für den Fuhrmann an, ungeachtet man ihm so oft sagte, daß ich Windisch heiße, und derjenige sey, mit dem er so viel zu reden hatte. Den Morgen darauf fuhr er nach Eszterház, und er sah auch dort nichts. Nun, wann er überall wo er durchgereist ist, sich so schön, wie Preßburg aufgeführt, und so wenig gesehen hat: so muß er wohl andere Reisebeschreiber ausgeplündert haben. 201 Tagebuch der Reise durch Tyrol, Oesterreich, Ungarn und das Venetianische. Im Jahre In: Sander, Heinrich: Reise durch Frankreich, die Niederlande, Holland Teuschland und Italien, in Beziehung auf Menschenkenntniß, Industrie, Litteratur und Naturkunde insonderheit. Bd. I II. Leipzig, , Bd. II, (A mű megtalálható a googlebookson.) 202 Tancer, Jozef: Die Innensicht der Außensicht. Pressburg in den deutschsprachigen Reiseberichten des 18. Jahrhunderts. In: Itineraria Posoniensia. Zborník z medzinárodnej konferencie Cestopisy v novoveku, ktorá sa konala v dňoch novembra 2003 v Bratislave / Akten der Tagung Reisebeschreibungen in der Neuzeit, Bratislava November Ed. Frommová, Eva Klecker, Elisabeth. Bratislava, 2005, : 299. idézi Windisch levelét és értékeli Sander Pozsonyról szóló szövegét (de a Windisch-levél dátumával keltezi Sander pozsonyi tartózkodását, ami tévedés). 203 Sander i. m Conrad József ( ). 205 Conrad doktor régiséggyűjteményében római urnák és pénzek voltak, amelyek római sírokból származtak. 206 [Szerző nélkül:] Kurzer Unterricht von den Wirkungen und nützlichen Gebrauche der Wolffer Bades bey der Königl. Freystadt Oedenburg. Oedenburg, Szövegét lásd a honlapon. Ismertetése: Hárich 1944 i. m Wurzbach, Constantin: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Österreich, enthaltend die Lebensskizzen der denkwürdigen Personen, welche im Kaiserstaate und seinen Kronländern gelebt haben. Bd. 43, Wien, 1883, Nyilván ez alapján az ÖNB katalógusában is Traunpaur műveként tartják számon füzetkénket. 209 Délassements d un vétéran des armées autrichiennes. Wien, Ahogyan Traunpaur Wurzbach által felsorolt többi művének nagyobb részéből sem. Watzlawik (lásd a következő jegyzetben) is csupán Wurzbach alapján vette föl Traunpaur műveinek általa közölt jegyzékébe. Szerinte ez a gyűjteményes kiadás háromkötetes (!) lenne. Maga Wurzbach is mondja, hogy Traunpaur művei a nagy könyvtárakban is csak ritkán találhatók meg. 211 Életrajzát Wurzbachhoz képest sok új, levéltári forrásokon alapuló adattal lásd Watzlawik, Helmut: Et ille in Arcadia. Traunpaur, Chevalier d Ophanie. Casanova gleanings: Revue internationale d études casanoviennes et dix-huitièmistes, 23 (1980), Vö. néhány további állomáshelyének felsorolásával az előszóban: Partunau, A. de, capitaine: Essai poétique d un ancien militaire. Vienne, 1783, 3 8. (Az előszó aláírása: Alphons de Partunau, Capitaine pensionné.) 212 Wurzbach szerint Paturau és/vagy Paturnau, az általam elérhető egyetlen ezen a néven jegyzett művében (lásd az előző jegyzetet) viszont Partunau formában. 213 Dreyssig Briefe über Galizien, oder Beobachtungen eines unpartheyischen Mannes, der sich mehr als nur ein paar Monate in diesem Königreiche umgesehen hat. Wien Leipzig, Ezt 1990-ben újra kiadták. Vö. Berg, Anna de: Nach Galizien. Entwicklung der Reiseliteratur am Beispiel der deutschsprachigen Reiseberichte vom 18. bis zum 21. Jahrhundert (Gießener Arbeiten zur neueren deutschen Literatur und Literaturwissenschaft 30.) Frankfurt am Main Berlin stb., 2010, , a szerző személyével nem foglalkozik azon túl, ami magából a szövegből kiderül, nevezetesen, hogy Traunpaur nyolc évet töltött Galiziában, és elsősorban a lengyel nemesség köreiben forgott. 214 Wurzbach szerint utolsó műve 1788-ban jelent meg, de a Wiener Stadt- und Landesbibiothekban van egy 1789-es publikációja is: Wörterbuch für scharfsichtige Leute. Vom Verfasser der Erholungsstunden eines alten österreichischen Kriegers. Wien, 221

225 1789. (Vagyis itt a francia gyűjteményes kötet szerzőjeként délassements ~ Erholungsstunden azonosította magát.) Az OSzK-ban mindössze Draveczky Ferenc esztergomi őrkanonok latinul írt Mária-énekének francia fordítása van meg tőle, ez Nagyszombatban jelent meg dátum nélkül (Cantique pour tous les jours des fêtes de la Bienheureuse Vierge Marie ). A fordító a következőképpen jegyezte magát a címlapon: traduit de latin par le capitain de Traunpaur de la Maison d invalides de Tyrnau. Az OSzK katalógusa 1800 körülre datálja a kiadványt amelyet Traunpaur két bibliográfiája, a Wurzbach, illetve a Warzlawik által közölt, nem ismer (a kanonok 1802-ben halt meg). Címlap előtti metszetként a magyar és a francia kiadásban is a nagyszombati könnyező Mária-kegykép metszete látható, az egyikben 1708-as, a másikban 1798-as dátummal. A második lehet talán a kiadvány megjelenési éve. 215 Az oldalszámozás nélküli füzetben a Son Altesse kezdetű bekezéstől az Après avoir couché kezdetű bekezdésig. 216 Valószínűleg azonos a Beschreibungban a remeteségről szóló fejezetben szinte azonos szavakkal megjelölt helyen álló a legkiválóbb szobrok egyiké -vel, csak ott az ábrázolt nincs megnevezve. Megjegyzendő, hogy Latoné a térség két temploma istenének: Apollónak és Dianának anyja volt. 217 A kaszkádok építésénél Hárich 1944 i. m. 30. említ két kőfaragót ([Baltasar] Emrich és [Joseph] Megele), de szobrászt nem. Fatsar Kristóf: Átváltozások, Eszterháza nagy parterjének vázlatos története. In: MM XC: Tanulmányok és esszék a 90 éves Mőcsényi Mihály tiszteletére. Szerk. uő. Budapest, 2009, 77 90: Fatsar a kert felszámolásáról szóló, 1800-ban kelt iratokban talált adatokat arról, hogy az ekkor az eltávolítandó szobrok értékbecslését végző Gundrich saját műve volt a parteren négy nimfaszobor, valamint az egész figurális együttes legdrágább darabja, a tűzijátéktéren álló Gundrich-alkotás, a Latona-váza. A kaszkád szobrairól itt nincs szó. A Latona-váza valószínűleg azonos azzal a művel, amit az Excursion említ, de az nem az ovális téren állt (a Bagatelle megépítése után nem tudunk azon a téren rendezett tűzijátékról, az utolsó tűzijátékot, amelynek helyszínét ismerjük, a kastély közelében rendezték, és a vendégek nem alkalmi emelvényekről, hanem a kastély ablakaiból nézték, lásd alább az 1791-es eseményeknél. Ráadásul az Excursion határozottan szoborról és nem vázáról beszél, amelynek a helyét is pontosan kijelöli a kastélyhoz az ovális térnél jóval közelebb: La Prairie est un endroit du bosquet au bout d une allée collaterale du Temple du Soleil. On voit au milieu de cette charmante prairie & sur un Pièdestal de rocaille une très belle Statue de Latone, la Déesse de la Terre. L affect & le draperie sont d autant plus dignes de l attention d un connoisseur, que l ouvrage est de l habile ciseau d un sculpteur sujet du Prince & habitant du village voisin de Széplak. Lehetett persze egy Latonét ábrázoló szobor itt és egy váza ott, ha nem ugyanarról a műről van szó a Fatsar Kristóf által ismertetett iratokban, mint az Excursion-ban, természetesen elesik az Excursion névtelen szobrászának Gundrich-hal való azonosítása is. (De azért, úgy tűnik, levéltári források szólnak amellett, hogy a kaszkádok szobrásza Gundrich volt, lásd Mőcsényi i. m. CD a875; a877.) 218 Zeuske, Michael: Francisco de Miranda und die Entdeckung Europas. Eine Biographie. (Hamburger Ibero-Amerika Studien 5.) Hamburg Archivo del general Miranda. tom. I XIV. Caracas, Prólogo: Davila, Vicente. Tom. I.: Viajes, diarios, Caracas, 1929, Lásd a függelékben. 220 Baumgarten, Alexandre: Le héros des deux Amériques en Hongrie. Nouvelle Revue de Hongrie, tome 35 (juillet décembre 1936), Miranda, Francisco de: Colombeia. Sección 2, tomo 4: El viajero ilustrado: Prólogo: Rodríguez de Alonso, Josefina. Caracas, 1981, Az itt közölt szöveg modernizált, a rövidítések feloldásával, a nevek korrigálásával. 222 Az 1929-es kiadás az ÖNB-ben megvan, az 1981-es kiadás ott sincs. Annak idején mindkettőt Endrődi Gábor másolta le nekem Berlinben, amit ezúton is köszönök. 223 Beschreibung, Moore: View of Society i. k, vol. 2, XXXVII. levél, Moore: View of Society i. k. vol. 2, XXXVIII. levél, Sander i. m. II Korabinszky 1786 i. m Megjegyzendő, hogy Rotenstein már első közleményében is azt mondja egy helyütt, hogy innen angol módi ösvényen lehet visszakerülni a Nap-templomhoz (Rotenstein 1, 279.: führt eine Allee auf zu dem englischen Art wieder zu den Sonnentempel ). Az angol mód tehát csak azt jelentette számára, amit Korabinszkynél is, hogy ugyanis kanyargós az ösvény; akkor is, ha egy teljesen szabályos elrendezésű, szigorúan szimmetrikus, egyenes főallékkal komponált együttes mellékútjáról van szó. 229 Friedel i. m. 487: Der große Garten ist wohl eine Stunde lang, mit breiten Alleen zwischen hundertjährigen Bäumen durschnitten, und mit einer Menge von Nebengängen versehen, die in ein dickes kühlendes Gebüsch führen, und das von dem Regelmäßigen ermüdete Auge durch ihre natürliche Wildheit erquicken. 230 Traunpaur i. m.: La Peripherie du jardin & du bois contigu, nommé en hongrois Lesch, est considerable: il est agreablement entrecoupé par les larges allées, que bordent des arbres seculaire & entrelacé de chemins de traverse, qui conduisent à des taillis rafraichissans, ou l œil fatigué d un aspect régulier, se trouve ranimé par le Sits que la nature sauvage y présente. Les perspectives les plus pittoresques, Cascades, Berceaux, Cabinets de Verdure, Grottes, Vases, Statues, Charmilles, Ruines, Boulingrins, Volieres, Colonades, Treillis, Niches, Hermitage, Labyrinthe, Pavillons, Dorures, enfin! tout ce qui peut concourir à l amenité naturelle & artificielle d un Jardin des Fées, plonge l ame dans des sensations d autant plus piquantes, qu à chaque pas elle eprouve un nouveau charme, qui par sa combinaison change les heures en minutes. 231 Például Wahlbröhl, Helene: Der Fürst von Ligne. Leben und Werk. (Kölner Romanistische Arbeiten, n. F. 28). Genève Paris, (Az újabb de Ligne-monográfiákhoz nem jutottam hozzá.) 232 Wahlbröhl i. m Coup-d œil sur Belœil et sur une grande partie des jardins = Mêlanges militaires, litteraires, sentimentaires. Vols Drèsde, A Mélanges 1795 és 1811 között megjelent 34 kötetéből az első 18 van meg az OSzK-ban (jelzete: Opp. 585), Széchényi Ferenc könyvtárából. 234 Der Garten zu Beloeil nebst einer kritischen Uebersicht der meisten Gärten Europens. Aus dem Französischen des Herrn Fürsten de Ligne übersetzt, und mit einigen Anmerkungen und einer Vorrede begleitet von W. G. Becker. Theil I II. Dresden, OSzK: Oec. 1069; Széchényi Ferenc könyvtárából. (Én vágtam föl 2004-ben.) 235 Ligne felesége, egy Liechtenstein hercegnő (François-Marie- Xavière / Maria Franziska, ) nagynénje volt Miklós herceg Miklós nevű unokája feleségének (Maria Josepha Hermenegilde Liechtensteinnek, ). A házasságot 1783-ban kötötték. (II. Miklós herceg de Ligne hercegtől vette meg Edelstettent 1804-ben, a német-római birodalmi hercegi cím reményében, de ez a törekvés a Német-római Birodalom megszűnése miatt okafogyottá vált. Lásd Körner, Stefan: Simplement pour le plaisir. Les jardins du prince Nicolas II. In: Nicolas II Esterházy i. k : 64.) 236 Eckhardt Sándor november 26-án kutatási engedélyt kért a hercegtől: Kutatásaim során, melyek a XVIII. századi francia és magyar kultura érintkezésére vonatkoznak, sor került a hires Prince de Ligne magyarországi kapcsolataira. Kétségtelen bizonyitékaink vannak arra nézve, hogy Ligne herceg és az Esterházy hercegi család között szoros baráti viszony állott fenn és ennek a baráti viszonynak a hercegi levéltárban valószínűleg nyomai is vannak. Ezeket az esetleg előforduló okmányokat, levelezést szeretné egyik hallgatója, Bán Ferenc segítségével feldolgozni írja. A kérelemre egymondatos, a levéltár folyó leltározására hivatkozó hideg elutasítás érkezett Esterházy Pál titkári hivatalától Hajnal István herceg levéltároshoz amúgy Eckhardt Eötvös-kollégiumbeli tanártársához, majd tőle Eckhardtnak december 7-i, illetve december 22-i keltezéssel. (MOL, P 114, 77. csomó, F, p , illetve pp ) Tudtommal Eckhardt nem írt végül de Ligne herceg magyar kapcsolatairól, és nem tudjuk, a két család közötti barátságra milyen bizonyítékai voltak. A rokoni kapcsolatot teremtő házasságot nem említette. 222

226 237 A cseklészi park és személy szerint gróf Esterházy kancellár méltatása után, a Magyarországról szóló szöveg végére egy lábjegyzet van beszúrva, amely szerint mióta ezt írta, már többek szépítették a magyar királyságot modern kertekkel. ( Depuis ce tems là les Comtes de Zichy, le Prince Batyani à Kermen, le Baron de Veczey, et plusieures Comtes Esterhazy ont embelli le Royaume par des jardins modernes. ) 238 Neki Belœilben, saját parkjában volt egy egész szép kis flottája, gondolával és egy 30 ágyús fregatt modellel, lásd Coupd œil sur Belœil i. k A szöveg egy részének fordítását közli Galavics Géza: Magyarországi angolkertek. Budapest, 1999, Az öt kötet digitalizálva a heidelbergi egyetemi könyvtár honlapján olvasható (digi.ub.uni-heidelberg.de). A Magyarországról szóló szövegrész: 5. kötet, Ismertette: Galavics 1999 i. m Golz, Jochen: Nachwort. In: Johann Kaspar Riesbeck: Briefe eines reisenden Franzosen über Deutschland. Berlin, 1976, A teljes műből egyelőre csak az 1784-es kiadás II. kötete található meg a googlebookson. Én is csak az 1784-es második kiadáshoz jutottam hozzá (OSzK, Itin. 474/I II., possessor nélkül), az Eszterházáról szóló szövegrészt (I ) lásd a honlapon. 244 Riesbeck i. m. I Riesbeck i. m. I Riesbeck föltűnő jólértesültséggel utal azokra a kitüntetésekre és ajánlatokra, amelyeket Haydn 1779 és 1783 között kapott az említett országokból. Ezeket az értesüléseit nyilván nem a helyszínen szerezte ban, hanem később a számára nagyon jól hozzáférhető európai sajtóból. 247 Riesbeck első kiadásának pontos megjelenési időpontját nem ismerem. Golz szerint a szerző a mű nagy részét még 1782-ben írta, tehát akár 1783 elején megjelenhetett. Friedel leveleinek első kiadása mint Windisch leveleiben láttuk 1783 júliusában jelent meg. 248 Az első nyolc kötet (a 4. kivételével) megtalálható a googlebokson. Alapvető tájékoztatás a műről és fogadtatásáról: Möller, Horst: Aufklärung in Preussen. Der Verleger, Publizist und Geschichtsschreiber Freidrich Nicolai. (Einzelveröffentlichungen der Historischen Kommission zu Berlin 15.) Berlin, 1974, és Martens, Wolfgang: Ein Bürger auf Reisen. Bürgerliche Gesichtspunkte in Nicolais Beschreibung einer Reise durch Deutschland und die Schweiz im Jahre Zeitschrift für deutsche Philologie, 97 (1978), Windisch úgy tudta, hogy Nicolai Budán is volt (lásd Briefwechsel i. k. 120., 91. levél), ennek azonban semmi nyoma. 250 Vö. Martens, Wolfgang: Zum Bild Österreichs in Friedrich Nicolais Beschreibung einer Reise durch Deutschland und die Schweiz im Jahre Anzeiger der Österreichsichen Akademie der Wissenschaften, Philosophisch-historische Klasse, 116 (1979), és uő: Kleine Nebensreise nach Ungarn. Zu Friedrich Nicolais Ungarnbild. In: Kulturbeziehungen in Mittel- und Osteuropa im 18. und 19. Jahrhundert. Festschrift für Heinz Ischreyt zum 65. Geburtstag. (Studien zur Geschichte der Kulturbeziehungen in Mittel- und Osteuropa 9.) Hg. Kessler, Wolfgang Rietz, Henryk Robel, Gert. Berlin, 1982, ; Kulcsár Krisztina: 18. századi német utazók Magyarországon ( ). Sic Itur ad Astra, 1993/1 3. sz A mit fürstlichen Kosten kifejezésből nem egészen világos, hogy Nicolai a költség nagyságára gondol vagy időközben tudomásul vette-e, amit a harmadik kötet megírásakor még biztosan nem tudott: hogy az Esterházy családnak van egy grófi és egy hercegi ága, és hogy Eszterháza a hercegi, míg Cseklész a grófi ág birtoka. Bécsben személyesen is megismerkedett ugyanis gróf Esterházy Ferenc kancellárral; nagyon tájékozott, szilárd jellemű férfiúnak találta, de azt hitte, hogy nem csupán a közismerten pompás Cseklésznek, hanem Eszterházának is ő az ura, lásd Nicolai i. m. Bd. III (1784), Nicolai i. m. Bd. VI (1785), Közölt is Riesbeck művéről elismerő kritikát az Allgemeine Deutsche Bibliographieban, noha néhány statisztikai adatának hitelességét, például azokat a számokat, amelyeket Esterházy herceg és más magyar arisztokraták éves jövedelmeiként adott meg, kétségbe vonta. (A folyóirat teljes anyagát a bielefeldi egyetemi könyvtár digitalizálta, lásd diglib/aufkl/adb.) 254 A hercegi zenekart és Haydnt Nicolai is dicsérettel említi, de nem Eszterházánál, hanem a művészetek állása Magyarországon kezdetű bekezdésben, lásd Nicolai i. m. Bd. VI. (1785), A kastélyban a második világháború után nevelőotthon volt; 2009-ben üresen, átépítés alatt állt. Földszinti alaprajzát lásd: Súpis pamiatok na Slovensku. Vol. III. Bratislava, 1969, A kerti építményekből nincs meg semmi; Galavics Géza 2009-es szíves közlése szerint csupán egy fejetlen szfinx került innen a szlovák nemzeti galériába. 256 Nicolai i. m. Bd. VI (1785), De alig élvezhette, mert odautaztukban meghűlt, megbetegedett, és ezért egy nap után visszatértek Pozsonyba, majd Bécsbe. A majorházai kirándulás elhelyezése Nicolai gondolatrendszerében: Martens 1982 i. m Nicolai i. m. Bd. VI (1785), Rotenstein 8, Szent-Királlyi Margit: H. G. Bretschneider első budai évei Fejezet a magyar fölvilágosodás történetéből. (Minerva-könyvtár 116.) Budapest, 1938, : Betschneider levele Nicolainak, Ofen, július Bürger Erzsébet: Nicolai Friedrich és a magyar felvilágosodás. (Minerva-könyvtár 145.) Budapest, 1941, Rotenstein 5, A levél Nicolai hagyatékából olvasási hibákkal és kihagyásokkal terhelt olvasatban kiadva: Bürger i. m (A szerző akárcsak Szent-Királlyi i. m. Gagger Róbertnek az akkoriban a berlini magyar intézetben őrzött céduláiból dolgozott.): Rotenstein levele Nicolainak, Pozsony, június 14.; aláírása: Gottfr. Edlerv. Rotenstein. Eleje: Der sechste Band, von Dero Reisebschreibungen, findet überall grosses Lob. Sie haben die Ungarische Nation recht mit guten Beÿfall aufs beste geschildert. Zu wünschen wäre es gewesen, wenn Euer Hoch Edel das gantze Ungarn durchreist hätten. Welche nützliche Anmerkungen würden Sie nicht gemacht haben. Diese Tage wahr ich in Majorhaz beÿ HErrn Baron v. Jessenak, wir trancken Ihre Gesundheit auf dero Wohlseÿn. Es erfreuet diesen HErrn recht sehr, daß Sie sein Landguth und Würtschaft, so schön bemerkt haben. Seit Ao. 81. ist dieses Schloß um vieles vergrößert, darinnen eine sehr niedliche mit 2 Springbrünnen angelegte, al fresco auf Felsen und Muschelart [igenév hiányzik, pl. gemalte ] Sala serena [sic!, nyilván sala terrena rossz olvasataként] befindet, ohnweit davon in Park ein bassen mit einen hoch Spring, dan eine kleine Coseade. [sic!, nyilván Cascade rossz olvasataként]. 263 P. S. das die Winklerische Wasser Kunst Ihres gleichen in Ungarn nicht hat ist gewißlich wahr, sogar in Esterhaz felt Sie. An jetzo ist eine kleine francösische beschreib. von Esterhaz Ao heraus. Es sind früher 2 Cascaden daselbst angelegt worden, welche fl. kosten [valószínűleg az átírásnál lemaradt egy nulla a majd Korabinszky 1786-ban is szereplő, egyenként forintból]. Alle anlagen in Esterhaz haben seit 1763 bis Million fl. gekostet.. Nicolai a levélre ráírta: megkaptam július 2.; válaszoltam május 11., és átszámolta magának a teljes bekerülési költséget: Alle Anlagen circa 10 Millionen Thaler oder 15 Million fl. 264 Rotenstein második fennmaradt levele Nicolainak öt évvel később íródott és elsősorban a könyvkereskedőnek szól. Érdeklődik Nicolai utazásainak már három évvel korábban meghírdetett 9. kötetéről és egy másik, a húsvéti vásárra hírdetett Vezető Berlin és Potsdam nevezetességei között külföldieknek 1791-re rézmetszetekkel című kiadványról, megrendel két metsztet, és ír Nicolainak a Pozsonyban koronázásról készített metszetekről, lásd Rotenstein levele Nicolainak, Pozsony, december 16.; kiadva: Bürger i. m., A teljes folyóirat digitalizálva a Debreceni Egyetemi Könyvtár honlapján érhető el: fulltext.lib.unideb.hu. 266 Herder világtörténelem-filozófiájában a magyar nemzethalálról szóló ominózus mondat (a magyarok elvesznek a Kárpátmedencei népek áradatában) a IV. részben van, amely csak 1791-ben jelent meg először, forrása Slözer világtörténete volt, 223

227 amely viszont 1788-ban. A gondolat végső soron Oláh Miklós Hungariájából származott, lásd Pukánszky Béla: Herder intelme a magyarsághoz. Egyetemes Philológiai Közlöny, 45 (1921), ; Vö. Bíró Ferenc: A Mindenes Gyűjtemény ( ) szerkesztőjének nyelv- és irodalomszemléletéhez. (Irodalomtörténeti dolgozatok 28.) Szeged, 1962; Uő: Péczeli József. Irodalomtörténeti Közlemények, 69 (1965), , : Mindenes Gyűjtemény, 4. kötet, 1790, 3. sz Idézi: Horány i. m Mindenes Gyűjtemény, 4. kötet, 1790, 15. sz , lásd a honlapon is. Az utolsó bekezdés, azaz a hazafi kritikája nélkül újraközölte: Pasteiner Gyula: Eszterháza kastély. Művészi Ipar, 9 (1894), : A Bagatelle-t akkor építtették, amikor a russiai nagyherceget várták ide teszi még hozzá. Ez a russiai nagyherceg valamilyen félreértésből születhetett. (Kiemeli, hogy ez az információ csak itt jelenik meg: Mőcsényi 1998 i. m. 78.) Nem tudni róla, hogy Eszterházán akár orosz nagyherceg, akár porosz (prussziai) trónörökös járt volna, olyasfajta félreolvasás eredménye lehet ez is, mint az 1775-ös látogató főhercegi pár megnevezése itt: Értz Hertzeg Ferdinánd a maga Feleségével Beatrix Fonestével (utóbbi nyilván Estensé -ből deformálódott). 270 Hadi és Más Nevezetes Történetek, 1791, II. félév, 12. sz. (1791. aug. 9.), ; 13. sz. (1791. aug. 12.), ; 14. sz. (1791. aug. 16.), A szöveget a nádornak és az új főispánnak a hírlapban teljes terjedelmében közölt latin nyelvű beszédeinek kihagyásával lásd a honlapon. A teljes lapot pedig digitalizálva a Debreceni Egyetemi Könyvtár honlapján. 271 Kivéve a tudósító helyszínre utazásáról szóló bevezető részt. Az utánközlésből kimaradt a szövegközi ábra is, noha magából a szövegből nem hagyták ki a vázlat helyiségszámozására való utalásokat. Magyar Kurir, 1791, Az 63-dik Kurirhoz tartozó Toldalék (valójában a 62. szám melléklete, Bécs, aug. 9.) melléklete, ; 64. sz. (1791. aug. 12.), ; 65. sz. (1791. aug. 19.), Görög Demetert 1796-ban meghívták az ekkor beiktatott herceg unokája, Pál Antal nevelőjének (és az ifjú herceg 17 éves koráig maradt), lásd Hajnal István: Görög Demeter az Esterházyaknál. Irodalomtörténeti Közlemények, 37 (1927), ban könyvtárát is megvásárolták a hercegi könyvtár számára, lásd Bayer i. m A metszet a lap egyik általam ismert példányába sincs bekötve, sem az OSzK mikrofilmjén, sem az Egyetemi Könyvtár példányában, sem az elektronikus változatban nem szerepel. Reprodukálva pl.: Horányi i. m. 161., a MNM TKCs-ból. Jelzése: b. l.: Rajzolta Szabó és Schütz ; j. l.: Metszette Berkény. Az aláírás: Az Eszterházi fényes Kastélynak észak felől való akkori képe / Ansicht des fürstlichen Schlosses Eszterház gegen Norden / Midőn Nagy Méltóságu Galanthai Esterházy Antal Ő Hertzegsége / T. N. Soprony Vármegye Fősipánságába Ferencz és Károly Ő Sz. Hertzegek / jelenlétében Fő Hertzeg Leopold Nádorispányunk által lett bé / iktattatásinak pompája tartatott. Aug. 3a napján 1791a esztendőben. / ajánlják Ő Méltóságának mély alázatossággal / a Hadi és más nevezetes Történetek Írói. A veszprémi születésű metsző folyamatosan dolgozott Görögék lapjának; a két rajzolót nem tartja számon művészettörténet-írásunk. 274 A 12. szám utolsó mondata és a könyvkötőknek szóló félévenkénti utasítás szerint ezzel a számmal küldtek szét egy metszetet (a 192 oldal után kellett volna bekötni), amely aláírása szerint H. Esterházy Antal Granatérosainak képe. (A metszet maga csak az Egy. Kt. példányában van meg.) Ezt azonban 1789-ben szignálta rajzolóként és metszőként is Czetter Sámuel, és nem a herceg testőrségének tagját ábrázolja, nem is kapcsolódik az eszterházai ünnepségekhez; hanem a herceg ezredének egy törököt leszúró katonáját láthatjuk rajta háttérben a Dunával és egy parti erőddel. A herceg ezrede a török ellen harcolt; ebben szolgált kapitányi rangban Antal herceg kisebbik fia, Antal is, aki 1790 végén Belgrád ostománál elesett. 275 A szöveg csak három templomot említ, Fortunáét nem, ez azonban talán csak véletlen. 276 Valahol a közvetlen közelben megaludhattak, mert Győrön 6-án hajnali 5-kor utazták át észrevétlenül (miután az előző napra készített fogadtatás résztvevői szétoszlottak). 277 Az egykorú recenziók szerint a kötetek az Auswahl kleiner Reisebeschreibungen und anderer statistischen und geographischen Nachrichten című sorozat Neue Beyträge zur Völker- und Länderkunde című alsorozatába tartoztak, de ennek címlapjaikon nincs nyoma. Budapesti közkönyvtárakban nincs belőle példány; Bécsben kettőről tudok, én a Habsburg Fideikommission példányából (jelzete: ÖNB A.Fid) dolgoztam. 278 Csupán a Bernoulli-féle Kurze Reisebeschreibungen első hat kötetéről közölt egy közös recenziót, a továbbiakról nem. 279 Rotenstein Allgemeine Literatur-Zeitung, Jg. 1786, Bd. 3, Nr. 158, 22. hasáb. Az 1786-ban indult folyóirat az UrMEL-en (University Electronic Library der Thüringer Universitäts- und Landesbibliothek, Jena) található meg: zs.thulb.uni-jena.de. 281 Allgemeine Literatur-Zeitung, Jg. 1787, Bd. 2, Nr. 132, 446. hasáb. 282 Neue allgemeine deutsche Bibliothek, 1793, Bd. 4., Stück 1, Vö. még: Allgemeine Literatur-Zeitung, Jg. 1793, Bd. 3, Nr. 272, Spalte Ezeket részletességük miatt a második közleményt bevezető szerkesztői előszóban kétszer is egyenesen inventáriumnak, illetve inventálásnak nevezi. 284 Rotenstein 11, Rotenstein 15, 245: Sie wollen von mir wiederum etwas neues erfahren; allein meine Reisen sind nur immer auf eine kurze Zeit bestimmt; und bald möchte ich aufhören von reisen zu schreiben, nachdem es so viele Kunstrichter in Deutschland giebt, welche einen ewigen Krieg mit allen Bücherautoren anfangen; aber ein vernünftiger Mann achtet solcher Leute Geschwätze nicht. 286 Rotenstein (Rotenstein) , III Rotenstein 10, Az 1786/87-es ilyen ünnepségekről, amelyeknek szemtanúja volt és a herceg ruházatáról is beszámol: Rotenstein Legnagyobbrészt szó szerint lefordítja. Még az olyanfajta kifejezéseket is pontosan követi, hogy az operaelőadás után melyik főherceg melyik Esterházynét vette karjára mondja a Hadi és más ; nahm am Arme tolmácsolja Rotenstein. 291 De mivel a jelenetek sorszámát csak részben írta oda, a felsorolás nem követhető pontosan. 292 Lásd a honlapon. Újraközlölte: Pasteiner i. m A mű reprint kiadása 2004-ben jelent meg. 293 Batizi László: Vályi András élete és munkái. Budapest, A teljes művet (OSzK ) lásd a bajor nemzeti könyvtár honlapján ( és a googlebookson; az Eszterházáról szóló szöveget a honlapon is. Egy harmadik részről, amely ugyanezzel a címmel csak Svédországról számol be és ugyanannál a lipcsei kiadónál, de (sajátosan) egy évvel korábban jelent meg, csak bibliográfiákból tudok. 295 A végül előre nem látható okokból meghiúsult kiránduláshoz Ignaz Borntól kaptak útmutatást, akinek levelét hosszan idézik, lásd Bd. II Esetleg 1793 elején. A fekete-tengeri orosz haditengerészet állományáról 1792-es listákat közölnek, ahogyan a bécsi Naturalienkabinett 1792-es gyarapodásáról is. Beszámolnak arról, hogy az oroszok 1792 májusában benyomultak Lengyelországba, valamint I. Ferenc trónra lépéséről is (1792. március). Ezek a legkésőbbi, a kötetekben említett időpontok, illetve információk. 297 Robert Townson magyarországi utazásai. Az szeptember 26-án Debrecenben tartott Townson Emlékülés előadásai / Robert Townson s travels in Hungary. Proceedings of the Townson Symposium held in Debrecen, 26 th September, Szerk. / Ed. Rózsa Péter. Debrecen, 1999, ebben pl. Townson új levéltári kutatásokon alapuló életrajza: Torrens, Hugh: Robert Townson ( ). Gondolatok egy rendkívüli polihisztor természettudós utazóról, Az első angol kiadást (OSzK: M , possessor nélkül), lásd a googlebookson. Az első francia fordítás 1799-ben jelent meg Párizsban három kötetben (Voyage en Hongrie précédé d une description de laville de Vienne, et des Jardins Imperiaux de Schönbrun; OSzK , Esterházy hercegi ex librissel, 1955-ös OSzK gyarapodási naplószámmal); egy másik francia fordítás 224

228 Lipcsében 1800-ban, ez is háromkötetes, és a hazai szakirodalomban időnként önálló műként kezelik, amelynek szerzőjeként a francia fordítót jelölik meg: Voyage en Hongrie précédé d une description de laville de Vienne, et des Jardins Imperiaux de Schönbrun. Traduit de l anglais par Cantwell. [André Samuel] (OSzK ). Ugyanennek a fordításnak párizsi újrakiadása 1803-as (OSzK ). A holland nyelvű változat ben jelent meg (OSzK ; ). 299 Wanderungen durch die Niederlande, Deutschland, die Schweiz und Italien in den Jahren 1793 und Bd. I II. Leipzig, Egyelőre a második kötet található meg a googlebookson. Én a Wiener Stadt- und Landesbibliothek A jelzetű példányából dolgoztam. 300 Wanderungen durch die Niederlande, Deutschland, die Schweiz und Italien in den Jahren 1793 und Bd. I II. Leipzig, (ELTE Egyetemi Könyvtár és ) 301 Bd. II Dávid 2000 i. m. és Dávid 2002 i. m. 303 Excursion, [8, v]: On trouve dans le Palais un Cabinet construit de toutes les espèces de bois etrangers des Indes & de l Amerique: on est embaumé eu y entrant. Ce Cabinet est evalué à florins. 304 Mőcsényinek már feltűnt, hogy Rotenstein első közleménye kilenc freskót említ itt, lásd Mőcsényi 1998 i. m Az 1764-es szerződések, illetve a Frankfurtban tartózkodó hercegnek küldött jelentések kivonatolásakor Hárich 1944 i. m. 22. még kétfajta festőmunkát különböztet meg a terem mennyezetének freskóját Wolfgang Köpp, a falak virágfüzér díszítését Wenzel Kauffer festette mondja. Valkó Arisztidnak az ezekről a szerződésekről közölt regesztái között ez a kettősség már nem szerepel. Mivel a sala terrenában csak dekoratív festéssel számoltak, a Köpp mennyezetfestményéről szóló adatot egy időre megpróbálták a díszterem freskójára vonatkoztatni. Ezt Garas Klára a díszterem mennyezetét Mildorfer műveként végképp azonosító tanulmánya cáfolta, lásd Garas, Klára: Unbekannte Fresken von Josef Ignaz Mildorfer. Mitteilungen der Österreichischen Galerie, 24/25 (1980/1981), Más oldalról a Wolfgang Köpppel, illetve a kismartoni Köpp művészcsaláddal foglalkozó újabb osztrák szakirodalom a sala terrena mai dekoratív festését tartja Köpp művének: Duschanek, Adolf: Der Maler und Mosaizist Wolfgang Köpp ( ). Acta Historiae Artium, 37 (1994/1995), : 178., 190. és 12. jegyzet, például úgy gondolja, hogy ezt a megbízást is az apa, Christian Köpp kapta, de csak fiával együtt tudta befejezni a művészileg igénytelen munkát (akárcsak a kismartoni Hegyi-templom freskóit). 306 Le salon du rez-de-chausée est voûté. Les piliers et les côtés, ainsi que le plafond, sont richement décorés par des guirlandes de fleurs peintes en or et en diverses couleurs. 307 Dallos i. m. [35.] versszak. 308 Rostenstein 1, : Man kommt erstens in einen Vorsaal; von da in die Salla Terena: diese wird von 8 viereckigten Säulen unterstützt; zwischen jeden zwo Säulen stehet eine weiße, eine halbe Elle hohe alabasterne Vase mit gemalten Blumengehängen, also in allem vier solcher Vasen; der Grund der Wände ist weiß, mit Blumen-Girlanden, grün und Silber. Die Einfassung des Saals ist grün, die Decke zeigt in 9 runden fresko gemalten Bildern verschiedene Götterhistorien. Ugyanígy: Rotenstein , III A helyiség leírásáról lásd a 180. jegyzetet Die Wände sind weiß, mit Girlanden von Silber, und grüner Farbe; die Decke aber ist mit Historien aus der Mythologie bemalt. 310 Ő ismét nyolc négyszögű oszlopról beszél (mint Rotenstein), de elhagyta (mint a Beschreibung), a mondatnak azt a részét, amelyben a kilenc kerek freskóról van szó. 311 Riesbeck i. m. I. 358.: Ich erinnere mich die Wände einer Sala Terrena mit Figuren bemahlt gesehen zu haben, die wenigstens ihre zwölf Schuh hoch waren, und, da die Sala nicht geräumig genug war, sie nach dem menschlichen Verhältniß ins Auge zu fassen, ein Erdensöhnchen meiner Art seine Kleinheit gar zu sehr fühlen liessen. Ich weiß, du bist für den großen Stil, und ich erinnerte mich beym Anblick dieser Riesenfiguren alles dessen, was du meinen profanen Ohren von der Theorie römischen Schule, ihren großen Umrissen u. s. w. vorgeschwäzt hattest, aber ich bin gewiß, wenn du diese abentheuerlichen Figuren gesehen hättest, du würdest mir eingestanden haben, daß der große Stil hier übel angebracht ist. Hárich 1944 i. m. 70. ismertette a szöveget, de szerinte az egyszerűen a díszteremről szól. 312 Beschreibung, Gonda, Zsuzsa: Die graphische Sammlung des Fürsten Nikolaus Esterházy. In: Von Bildern und anderen Schätzen. Die Sammlung der Fürsten Esterházy. (Esterházy-Studien 2.) Hg. Mraz, Gerda Galavics, Géza. Wien Köln Weimar, 1999, : Tóth Béla: Magyar anekdótakincs. Budapest, , VI. kötet, Az Esterás magyarázata szerint Ez volt az Esterházyak nevének régibb alakja. A történet forrása: Ruehietl Miklós, Esterházy-féle nyugalmazott tiszt jegyzeteiből. 315 Dávid Ferenc Fatsar Kristóf: Esterházy Fényes Miklós herceg itineráriuma és az általa rendezett ünnepségek hercegi rangra emelkedésétől haláláig ( ). Levéltári Közlemények, 75 (2004), ; Dávid 2008 i. m Vö. Bél i. m : 1. Söjtör, quod et Új-Galantha vocant. Annis superioribus, insigni aedificio substrui coeptum, atque ita factum, vt accipiendo hero principi, in primis opportunum sit futurum. / 1. Söjtör, melyet Új-Galanthának is neveznek. Az utóbbi években kezdtek hozzá nagyszerű építkezéssel a megalapozásához. Úgy van megalkotva, hogy kiválóan alkalmas lesz gazdájának, a hercegnek a fogadására. 317 Dávid 2008 i. m Dávid Fatsar i. m. 319 Például a Relationban egyértelmű, hogy az emeleti nagytermben, illetve a sala terrenában terítettek. A Beschreibung ellenben a jelmagyarázatában és szövegében is a sala terrena előterét nevezi nyári ebédlőnek (Sommerspeisesaal) és az emeleten is az udvar felőli termet Speisesaalnak. Innen aztán Rotensteinnél és Korabinszky lexikonjában is az emeleti udvar felőli előtér az ebédlő (Speisesaal) és a nagyterem neve díszterem (Prachtsaal). Az eltérésnek valószínűleg az a magyarázata, hogy hétköznap, illetve kisebb társaságnak nem a nagy terekben terítettek. 320 A vázlaton az 5 8 számmal jelölt helyeken. A 6-os szám a díszlépcsők közötti területre került, de aligha az udvarban ettek, a szám valószínűleg emeletet ábrázoló skicc hiányában az emeleti nagyteremre vonatkozik. 321 Az uralkodói utazások típusainak összefoglalását és jellemzését lásd pl. Kulcsár Krisztina: II. József utazásai Magyarországon, Erdélyben, Szlavóniában és a Temesi Bánságban (Doktori Mestermunkák.) Budapest, Rotenstein 3, Sajátos bécsi udvari kifejezés, a könnyű kétkerekű kocsi, a baroccio nevének távoli leszármazottja -- így hívták a császári család és vendégei kocsikázását ( Pirutschade ), a schönbrunni vagy a laxenburgi parkban. A Preßburger Zeitung 1775-ös beszámolója is használja a második formában. 324 Preßburger Zeitung, szeptember Dávid Fatsar i. m. 326 Rotenstein , III Preßburger Zeitung, július 31. Inländische Begebenheiten. Preßburg: Den 26ten ist der Annentag zu Eszterház recht feyerlich begangen worden. Die Fürstinn feyerte hieselbst ihren Namenstag, an welchem ein Freyball gegeben, und dazu mehr denn 600 Billets ausgetheilt wurden. Personen, die mit zu gegen waren, können das Prächtige dabey nicht genug rühmen, besonders die verschiedenen Masken, worunter sich der pompöse Einzug der Venus und des Amors vorzüglich auszeichneten. 328 Lásd Description de la Fête donnée le 17 Avril Au Palais du Belvedere par ordre de leurs Majestes Imperiales et Royale Apostolique. Négylapos kisnyomtatvány kiadó nélkül. 329 Rotenstein , III, Preßburger Zeitung, augusztus 23. Hogy a kishírek között hozott-e a lap rendszeresen értesítést a következő eszterházai rendezvényekről, érdemes lenne tisztázni. 331 Erről részletesen lásd Galavics Géza tanulmányának 2. függelékében. 225

229 332 Wienerisches Diarium, szeptember Lásd Excursion i. k. 334 Bécsből Wimpassingon és Nagyhöflányon, Sopronon és Széplakon át vezeti az utazót, hét és háromnegyed órányira becsülve az utat, míg visszafelé Sopronból Kismartonon át vezető nyolc és háromnegyedórás másik útvonalat ajánl. 335 Rohan herceg látogatásáról például csupán egy egymondatos, hibás értesítést közölt, amely szerint Esterházy herceg kismartoni hercegi rezidenciáján adott pompás ünnepségeket herrliches Festin a francia követ tiszteletére, amin az udvar számos tagja is részt vett: Wienerisches Diarium, július Traunpaur így klasszifikálja a látogatókat: Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc különböző alkalmakból többször járt itt szép és népes családja kíséretében (sic!); külföldi és belföldi miniszterek, koronás fők követei, első osztályú tudósok és neves művészek soha nem mulasztották el bécsi tartózkodásuk vagy útjuk során, hogy személyesen felkeressék. Mivel azonban a fővárostól kicsit messze van, nagyon kevés bécsinek volt alkalma látni. 337 Sander i. m szerint ő erős három óra alatt ért Eszterházáról Sopronba; Rotenstein , III szerint három óra kell. 338 Rotenstein 10, 145. szerint Eszterháza Pozsonytól tízórányira fekszik. 339 Lásd Friedel i. m., és onnan Excursion; Rotenstein , III. 155., amely szerint Bécs 11 mérföldre van Eszterházától, de a pomogyi gáton át már csak 6 mérföldre Pozsonytól. Magán a gáton egy és egynegyed órás utat kell megtenni. 340 A kastély 1772-es bemutatásáról szól Bessenyei (lásd fenn); Rotenstein , III szerint Mária Terézia a második napon nézte meg az egész kastélyt; a Preßburger Zeitung beszámolói szerint 1774-ben a modenai követnek is a második nap programjának kezdeteként mutatták be a kastélyt és a parkot; az 1775-ös ünnepségekről szóló beszámolója szerint a második nap délelőttjén vezették végig a vendégeket a kastélyon. A park bemutatása körbekocsizással 1773-ban lásd Relation; 1775-ben lásd Preßburger Zeitung. 341 Egy kellemetlen esetről egy 1780-as sajtóhír számol be. Az egyik csoport látogató közül egy seborvos ellopott egy órát, amit Sopronban próbált eladni, de a túl alacsony ár, amit kért, gyanússá tette, és a soproni kereskedő felismerte a darabot (!). Preßburger Zeitung, július 29., Inländische Begenbeheiten: Zu Eßterház sclich sich bey Gelegenheit, als die mannigfaltigen Schönheiten und sehenswürdigen Kostbarkeiten in dem Schloße einigen Herrschaften vorgezeigt wurden, ein gewisser Chirurgus mit ein, und entwandte daselbst eine Uhr. Er kam nach Oedenburg, wollte sie bey einem Kaufmanne als ein vorgegebenes Erbgut verkaufen; der geringe Bot aber machte den Verkäufer verdächtig, die Uhr wurde genauer besehen, erkannt, und der Schnipfer festgesetzt. 342 Sander i. m Oberpfleger -nek nevezi kalauzát, aki nyilván azonos a Beschreibungot is árusító Zimmerwärterrel, vö. a 185. jegyzettel. 343 Sander például nem látta a női lakosztályt, a herceg Aranygyapjas rendi díszruháját pedig nyilvánvalóan a hercegi lakosztályban és nem a garderobe-ban nézte meg. (Traunpaur a jobb oldali patkószárnyban lévő értékes tárgyak tárát garderobe-nak hívja, ahogyan a valódit is a bal oldalon, de utóbbit nem látta.) 344 Rotenstein ír a fegyverkamráról, de a jobb oldali tárak között, kérdés, miért? 345 Vö. Dávid Ferenc összefoglalásával és ábrájával, Dávid 2002 i. m Rotenstein , III. 189.: besonders hat mir auch dieser Herr die Gnade angethan und mir sein Lustschloß Monbijou zeigen lassen, welche damahls gewiß sehr selten geschahe. 347 Rotenstein , III. 187.: Dieses Lustschloß war ehemahls streng verschlossen. Es scheint bloß zur Erholung nach abgematteten Geschäften erbauet zu seyn. 348 Zwei Neufranken i. m. 349 Dávid 2000 i. m Le Roy de Lozembrune i. m. 351 Rotenstein , III Rotenstein , III. 187.: Einer der geschmackvollsten Prinzen Frankreichs, der Cardinal Rohan gestand selbst, als er alle Annehmlichkeiten Esterhazs und Monbijoux besahe, daß man in Esterhaz nicht vermisse, was Paris nur Angenehmes hat. 353 Rotenstein , III Korabinszky 1786 i. m Lásd Dávid 2000 i. m Dávid 2000 i. m. 92., 19. jegyzet. 357 A millenniumi kiállításon a szobáról készült fényképet lásd Rostás Péter tanulmányának 9. képeként. 358 Vadászi 2007 i. m. 210.: Lappangó bútorok, 1. szám és kép a 166. oldalon. 359 Lásd Dávid 2000 i. m. 81., 8 9. kép. 360 Mária Terézia hálószobájaként legrészletesebben: Vadászi Erzsébet: Magyar Versália. Mária Terézia szobája Eszterházán. Magyar Művészeti Fórum, 1: 2 (1998. december), és újra: Vadászi 2007 i. m és Orlando furioso, VI. ének, 22. stanza, a mai kritikai kiadásokban: Tra le purpuree rose e i bianchi gigli, Che tiepida aura freschi ognora serba, Sicuri si vedean lepri e conigli, E cervi colla fronte alta e superba, Senza temer ch alcun gli uccida o pigli, Pascano, e stiansi ruminando l erba: Saltano i daini e i capri snelli e destri, Che sono in copia in quei luoghi campestri. Magyar fordítása: Az eszeveszett Orlando (Felfedezett klasszikusok, 10). Ford.: Simon Gyula. Budapest, 1994,130.: Legyezve langy szellő fuvallatától fehér liliom s bíbor rózsaberkek, s bennük nyulacskák, őzek, büszke-bátor csapatait láthatni: félelemnek nyoma sincs rajtuk, a nincs is vadásztól, a zöld füvön kergetőznek és legelnek. Párostul szerteszét él minden állat: ugráló zerge, fürge-karcsú dámvad. 226

230 Edit Szentesi Eszterháza in der zeitgenössischen Öffentlichkeit Über Eszterháza sind anders als bei anderen ungarischen Schlossanlagen dieser Zeit zahlreiche Berichte und Beschreibungen von Zeitgenossen überliefert, von denen viele unter (und dann: Források / Írott források / Eszterháza 18. századi leírásai) 2004 online zugänglich gemacht wurden. Die Restlichen, wenn sie bis heute nicht online stehen, werden hier im Anhang wiederabgedruckt. Fürst Nikolaus I. Esterházy hatte aktiv an der Pub lizität seines Hauptwerkes, des Schloss- und Gartenkomplexes in der Nähe des Dorfes Süttör, gearbeitet. Als die Planungsund Bauarbeiten seiner Residenz auf ihrem Höhepunkt waren, ließ er den Komplex ab dem 1. Jänner 1766 Eszterháza (~ Haus von Esterházy) umbenennen. Zwei Jahre später begann der Fürst das Schloss-Ensemble seinen vornehmen Gästen bei festlichen Veranstaltungen mit Schauspiel, Marionettentheater, Opern, Illuminationen, Feuerwerken, Bauerntänzen und Maskenbällen zu präsentieren. Die Presse, d. h. die Preßburger Zeitung, damals die einzige ungarische Zeitschrift, beschrieb diese Festivitäten seit 1770 in langen Berichten, die direkt aus Eszterháza eingesendet worden waren und in den ersten Jahren manchmal durch das Wienerisches Diarium übergenommen wurden. Über den dreitägigen Besuch von Fürst Rohan de Guéménée, des französischen Botschafters am Wiener Hof, 1772 ließ der Fürst von György Bessenyei das ungarische Gedicht Az eszter-házi vígasságok [Lustbarkeiten in Eszterháza] verfassen. Den zweitägigen Aufenthalt von Königin Maria Theresia und vier ihrer Kinder im nächsten Jahr hielt die französische Broschüre Relation des fêtes données fest, die aus der Feder eines in der Gattung der sog. Festivalbooks wohlunterrichteten Höflings stammte, der wahrscheinlich auch nicht ohne fürstliche Initiative schrieb. Bessenyei erläuterte dem ungarischen Adel, dass die Prachtentfaltung von Nikolaus I. mehr als Geldverschwendung sei, sondern den internationalen Ruhm und die Ehre des ganzen Landes mehre. Im gleichen Sinne pries die Relation für das Ausland mit Hilfe des Begriffes der Magnifizenz die fast königliche Pracht der Anlage. Nur sie sei dem wichtigsten Magnaten Ungarns entsprechend. Der Autor ging sogar so weit, den prachtvollen Empfang der Königin mit der Pressburger Gut und Blut -Szene von 1741 gleichzusetzen, denn schließlich huldigte Fürst Esterházy mit seinem Eszterháza als Vertreter der ganzen ungarischen Nation während der Friedenszeit der Königin. Schon 1770 nahmen an den Festlichkeiten neben den geladenen Gästen auch Schaulustige teil, die nicht direkt von der fürstlichen Verwaltung geladen worden waren. Bis zu hunderten zusätzlicher solcher Gäste dürften es gewesen sein, als die beste Landes frau, Maria Theresia, nach Eszterháza kam und damit deren Lustreise zu einer Form der offiziellen Herrscherhuldigung wurde: So speiste die Königin einmal öffentlich, während ihre zahlreich anwesenden Untertanen den Saal passieren konnten. Selbst die Festveranstaltungen des Hofes, wie Maskenbälle, konnten die Nicht-Eingeladene besuchen, wie anlässlich eines Balls 1775, wo an einem Abend (dieser größten viertägigen Festivitäten, die je in Eszterháza gehalten worden war), die Zahl der Gäste auf 1380 beziffert wurde. Danach wurden keine so großen Fest mehr veranstaltet, der Ruhm von Eszterháza schien schon ausreichend begründet; Besucher kamen damals bereits vorlaufend und ohne besonderen Anlass und schreiben über ihre Eindrücke auch ohne fürstlichen Auftrag. Für derer beste Betreuung und damit entzückten Lobsprüche wurde jedoch weiterhin gesorgt: Die fürstlich geordnete Gastfreundschaft und Verbindlichkeit empfing zu allen Zeiten die Angekommenen. Sie wurden im Schloss herumgeführt und konnten nicht nur die Schaudepots, die Sammlungen und die Prunkräume sondern auch immer die fürstliche Appartements besichtigen. Der Fürst selbst empfing jedermann, der es wünschte. Sogar für eine Rundfahrt in den weitläufigen Parkanlagen wurden Kutsche angeboten und alle Schaulustigen wurden auf die Abendaufführung in Opernhaus eingeladen. So wurde Eszterháza schnell in den populären kurzgefassten europäischen Ur-Baedeker von Louis Dutens (Itinéraire des routes les plus fréquentées, erste Ausgabe, 1775) aufgenommen. Es folgte die große Erfolg der Reisebeschreibungen von John Moore (A View of Society and Manners in France, Switzerland, and Germany, 1779, bis 1800 neun weitere Auflagen), die Eszterháza auch dem englischen Publikum vorstellten; die erste deutsche Übersetzung davon erfolgte 1779; die erste französische aus Das Schloss Nikolaus I. hatte sich endgültig als bevorzugtes Ausflugsziel der nach Wien kommenden Fremden etabliert. Der schottische Arzt, der Douglas Douglas, den 8. Herzog von Hamilton während seiner fünfjährigen kontinentalen Grand Tour begleitete war noch kurz vor dem Besuch von Maria Theresia mit einem französischen Aristokraten in Eszterháza gewesen. Seine Erzählung über die prächtige Anlage, das Entgegenkommen des Fürsten ( this very magnificent Prince ), den die Reisenden jedoch persönlich nicht kennenlernen konnten, da sie keine passende Kleidung mit sich führten, ihre Unterhaltung mit dem Vicomte de Laval über den Vergleich der Gärten in Eszterháza und der von Versailles hinterließ nachhaltigen Eindruck in der zeitgenössischen öffentlichen Meinung. Daher brachte die Berliner Litteratur- und Theater zeitung im Jänner 1782 eine längere Beschreibung über Eszterháza (s. Im gleichen Jahr hatte der Karlsruher Professor Heinrich Sander das Schloss besucht, dessen Bericht 1784 postum erschien (Reise durch Frankreich, die Niederlande Bd. II ). Im selben Jahr kam in Wien ein Heftchen unter dem Titel Excursion à Esterhaz en Hongrie en mai 1784 aus, das wohl aus der Feder von Alphons Heinrich Traunpaur Chevalier d Ophanie ( ), einem schöngeistigen Ex-Offizier stammte. Er publizierte nach den Erlebnissen eines achttägigen Aufenthaltes neben einer französischen Über setzung des Briefes von Friedel und einigen übernommenen Sätzen aus den sog. Beschreibung (s. unten) viele Details über das alltägliche Leben, das Personal der Anlage mit und schrieb ausführlich über die Werkstatt und Skulpturen des fürstlichen Bildhauers. Den aus Caracas stammenden Francisco de Miranda führte im Jahre 1785 während seines zweitägigen Besuches sogar Joseph Haydn in Eszterháza herum, allerdings wurden diese Tagebücher erst im 20. Jahrhundert publiziert, wie auch die von Antoine-Joseph Zorn de Bulach, der in Begleitung des Fürsten Rohan Eszterháza sah. In den überlieferten Schriften über Eszterháza sind Werke von sozusagen heimischen Verfassern, unter diesen 227

231 zwei deutschsprachige Gedichte, die wir heute nur teilweise, aus Zitaten kennen: das von Andreas Conrad ( ), Arzt der Stadt Sopron (Ödenburg) aus 1773 (bei ihm sagt Apollo Eszterháza erblickend: Hier ist der Landes Zier! ) und das von einem Monogrammisten I. v. I., das damals in Ödenburg ausgedruckt worden war. Der erste Archivar des Komitates Sopron, Márton Dallos ( 1809), aus einem Eszterháza benachbarten Dorf (Sarród) hatte 1781 auf Ungarisch ein langes Poem geschrieben und darin vor allem den Gemeinnutz der Unternehmungen des Fürsten hervorgehoben: So wurden die Errichtung des Dammes und der Landstraße durch die Sümpfe des Neusiedler Sees, die den Weg von Eszterháza durch Pamhagen nach Pressburg verkürzte, die drei Kanäle, die das Wasser des Morastes ableiteten, die ständige Bautätigkeit in Eszterháza, die so vielen Leuten Arbeit und Brot gab, und im allgemeinen die Gnade des Fürsten zu seinen Untertanen beschrieben. Die größte zusammenhängende Reihe der Publikationen verdankt ihrer Entstehung Pressburger Verfassern. Johann Matthias Korabinszky ( ) hatte aus seiner deutschsprachigen Landesbeschreibung von Ungarn nach dem Alphabet der Ortsnamen geordnet erstmals 1778 eine Textprobe herausgegeben, das ganze Werk erschien erst Er stellt Eszterháza in beiden diesen Publikationen ausführlich dar und zwar in zwei ganz verschiedener Fassung. Der zweite daraus beruhte im Wesentlichen auf Rotensteins Text und auf die sog. Beschreibung (s. unten), brachte jedoch viele neue Elementen ein, über die Korabinszky als der Redaktor der Preßburger Zeitung, aber auch von den Beamten des fürstlichen Hofes sehr wohl unterrichtet schien. Vor allem über die technische Neuigkeiten, wie z. B. die Blitzableiter des Schlosses, die Maschinerie des Marionettentheaters und deren Erfinder stechen hervor. Unter den berichteten Details finden sich aber auch falsche und später weit verbreitete Meinungen, wie z. B. die Anzahl der Bücher der Bibliothek, die er mit Bänden beschrieb. Er betonte jedoch auch ausdrücklich und einzigartig unter den Zeitgenossen, dass das prächtige Schlossgebäude einen Vorgängerbau gehabt hatte. Gottfried von Rotenstein, 1779 geadelte Apotheker Zum roten Krebs beim Pressburger Michaelertor, war ein leidenschaftlicher Reiser und Porzellansammler. Sein Hauptinteresse galt der prächtigen Einrichtung der Schlösser und den Festlichkeiten, an denen er als Nicht-Eingeladener immer teilzunehmen versuchte. Eine erste Serie seiner Reisebeschreibungen wurden vom Berliner Wissenschaftler Johann (III.) Bernoulli in der von ihm redigierten Sammlung kurzer Reisebeschreibungen herausgegeben. In der ersten seiner Mitteilungen (Bd. IX) 1783 beschrieb Rotenstein das Schloss und die Gartengebäude von Eszterháza Raum für Raum und zählte die Möbel, Leuchter, Porzellane und andere Ausstattungstücke penibel auf. Er ist damit heute eine der wichtigsten gedruckten Quellen für die Forschung obwohl die zeitgenössischen Rezensenten seine trockenen Register eher langweilig als nützlich empfanden. Zusätze und Verbesserungen zu der ersten Beschreibung folgten 1787 im zweiten Ergänzungsband der Almanache von Bernoulli wurde dann in Leipzig eine ganz neustrukturierte, neubearbeitete, erweiterte und teilweise aktualisierte Fassung im dritten Band der Serie veröffentlich, der jedoch ohne den Namen des Verfassers unter dem Titel Lust-Reisen durch Bayern, Würtemberg erschien und Reisebeschreibungen von Rotenstein sammelte. Karl Gottlieb von Windisch ( ) ein schriftstellerisch sehr tätiger Kauffmann und dann Bürgermeister von Pressburg hatte erstmals 1780 über Eszterháza geschrieben. In der Einführung seiner Landesbeschreibung von Ungarn (Geographie des Königreichs Ungarn) ist die Anlage auf dem Gipfel der regen Bautätigkeit dargestellt. Jenes bewies das kulturelle Aufblühen Ungarns unter der Regierung von Maria Theresia. Windisch war im Frühling 1783 vom Fürsten selbst beauftragt worden, eine Beschreibung über Eszterháza zu verfassen, die unter dem Titel Beschreibung des Hochfürstlichen Schlosses Esterháß im Königreiche Ungern in Pressburg 1784 ohne Autor erschien. Das Buch wurde früher dem fürstlichen Bibliothekar und Flötenuhrenspezialisten Joseph (nach seinem Klostername Primitivus) Niemecz ( ) zugeschrieben, war jedoch der 2008 herausgegebene Briefwechsel von Windisch wiederlegte, da hierin vieles über die Umstände der Entstehung des Werkes ans Licht kam. Es ist einzigartig unter den Schriften über Eszterháza mit Kupferstichen illustriert, von denen die ersten beiden, die nummerierten und mit Buchstaben bezeichneten Grundrisse der ganzen Anlage bzw. des Schlosses, vom Zeichner Nicolaus Jacoby ( ), dem pensionierten fürstlichen Ingenieur, signiert sind. Obwohl darüber Windisch in seinen Briefen nichts schrieb, kann vermutet werden, dass er auch Texte von Jacoby nutzte, was besonders bei den ungemein detaillierten und an Fachwörtern reichen Beschreibungen der Schlossfassaden auffällt. Die Beschreibung versuchte damit zwei schwer vereinbare Gattungen zu vereinen: Zu einen war der Band Fremdenführer, denn die Besucher konnten das Buch beim Schlossverwalter kaufen und laut der Bezeichnungen der Grundrisse, die auch im Text angegeben sind, die Anlagen erkunden. Zum anderen war er wegen seiner großen gefalteten acht Tafeln, des Formates und des hohen Preises sicherlich in erster Linie zum bleibenden Nachruhm des Erbauers ein verewigendes Prachtwerk, in dem der Fürst direkt nach dem Abschluss der letzten bedeutenderen Arbeiten den sozusagen fertigen Zustand seines Lieblingsprojektes festhalten lassen wollte erschien die rasch ungeheurig populär werdende (und dann bald ganz vergessene) aufgeklärte Lektüre, die Briefe eines reisenden Franzosen über Deutschland an seinen Bruder zu Paris. Der Verfasser, der sich nur als Übersetzter und mit Monogramm am Titelblatt bezeichnete, war Johann Kaspar Riesbeck ( ) Redaktor und Journalist aus Zürich. Er brachte über Alle und Alles nur die Naturschönheiten ausgenommen sein grausam schlechtes Urteil zu Papier: So stellte er der nichtsnutzigen Wiener Lebensart der ungarischen Aristokratie die tiefe Armut und das barbarische Zurückbleiben des Landes gegenüber. Der größte Beweis, daß ein Land unglücklich ist, ist der Abstich großer Pacht mit tiefer Armut, und je stärker dieser Abstich ist, desto unglücklicher ist das Land. Ein Volk kann durchaus arm und doch glücklich sein; aber wenn man unter einem Haufen Strohhütten, die ihre Einwohner kaum gegen Wind und Wetter decken, hie und da himmelhohe Marmorpaläste emporragen und mitten in ungeheuern Wildnissen, worauf ein Schwarm skelettierter Menschen Wurzeln sucht, um sich den Hunger zu stillen, Gärten mit Fontänen, Grotten, Parterren, Terrassen, Statuen und kostbaren Gemälden sieht, so ist das ein Beweis, daß ein Teil der Einwohner vom Raub des andern lebt. Eszterháza diente Riesbeck im Folgenden als Beweis hierfür: Er zeichnete ein erschreckendes Bild über die Moraste der Gegend, die die Anlage selbst zu verschlingen und mit dem kalten Fieber bedrohe, die aus den Leuten der Gegend Gespenster machen würde. Seiner Meinung nach sollte der Fürst anstatt sein prächtiges Schloss und Garten zu bauen, lieber kanalisieren (Riesbeck lebte in der Mitte der 1770er Jahren in Wien und las später nur Moore, so wusste er über die neu gebauten Dämme und Kanäle nichts.). Gegen Riesbeck und 228

232 den Berliner Verleger Friedrich Nicolai ( ) sind die kurz darauf noch im Jahre 1783 publizierten und auch sehr populär gewordenen Briefe aus Wien verschiedenen Inhalts an einen Freund in Berlin von Johann Friedel ( ) gerichtet. Nicolai hatte nämlich im Jahre 1781 eine Reise nach Wien unternommen, deren Reisebeschreibungen in zwölf Bände von dem Jahre 1783 erschienen. Friedel hatte die josephinischen Reformen bejubelt und versucht nun eine günstige Darstellung der Wiener Entwicklungen hinsichtlich der ökonomischen und kulturellen Lage, Religions- und Pressefreiheit gegenüber den Deutschen darzustellen. Zwischen 1781 und 1784 lebte der Autor in Pressburg (wo er zuerst in der Truppe von Emanuel Schikaneder spielte und dann eine eigene gründete). Zu Friedels Briefen aus Wien schrieb Windisch die letzte fünf Briefe über Pressburg und seine Umgebung. Der letzte davon ist eine Beschreibung von Eszterháza in Superlativen, die mit dem Lob des Dammes und der angenehmen, fruchtbaren Gegend begann. Eszterháza war damit ins publizistische Spannungsfeld zwischen der Wiener josephinischen und der deutschen bürgerlichen Aufklärung gerückt, was denn den einstigen Ruhm der Anlage verdarb. So formulierte Friedrich Nicolai im sechsten Band seiner Reisebeschreibungen (1785, S ), worin es um seine kleine Nebenreise von Wien nach Pressburg geht, Eszterháza, obwohl er selbst niemals hier war: Indessen gehörte es eigentlich nicht in meinen Plan prächtige Schlösser zu sehen. Die geringste Spur des Wohlstandes und der Industrie des gemeinen Mannes ist mir ein viel angenehmes Schauspiel als die größte Pracht. Nicolai übernahm die negative Einschätzung der Anlage bei Riesbeck, wenn auch in einem weniger leidenschaftlichen Ton, und korrigierte sie mit den aus der Beschreibung stammenden Angaben über den Damm und die Kanäle. Dazu kommen noch in den 1780er Jahren die kritischen Stimmen der Gartenfreunde, die sich für die sentimentalen Naturgärten begeisterten und befanden, dass in den Gärten von Eszterháza die Kunst zu viel getan hat. Es wurde vorerst über die Gärten Nikolaus I. gesagt: es herrscht durchaus mehr Pracht als Geschmack. Im Todesjahr des Fürsten erschien dann in der neugegründeten ersten ungarischen moralischen Wochenschrift Mindenes Gyűjtemény die Einschätzung, dass der Fürst sein Vermögen besser für die Förderung der ungarischen Sprache und Kultur aufgewendet hätte, als die prächtigen Anlagen von Eszterháza zu schaffen. Mit solchen wohltätigen Stiftungen hätten die Esterházy wirklich bleibenden Nachruf langen können. Eszterháza war damit schon im Leben seines Erbauers moralisch de facto erledigt worden und als künstlerisch minderwertig und für überlebt erklärt worden. Von seiner früheren Berühmtheit blieb einzig das schöpferische Genie von Joseph Haydn, das weiterhin und überall ohne Abstriche anerkannt und gelobt wurde. Der Sohn des Fürsten Nikolaus I., Anton, trat 1791 mit großem Festgepränge in Eszterháza an die Stelle seines Vaters als Erbgespann des Komitats Sopron, sofort danach ließ er den Hof zurück in die alte Hauptresidenz nach Eisenstadt zurückziehen. Die Reisenden der 1790er Jahren ( die zwei Neufranken, Robert Townson, Carl Gottlob Küttner) konnten daher schon nur noch über den Verfall von Eszterháza berichten. (deutscher Text von der Verfasserin) 229

233

234 Rostás Péter Was ihn Euch widrig macht, macht mir ihn wert! A fertődi Esterházy-kastély restaurálása és enteriőrjeinek reprodukciói Budapesten és Bécsben a 19. század végén Max Schmidt élete végén, 1934 novemberében, már halálos betegen visszatekintve pályájára, legjelentősebb munkájának nevezte a fertődi Esterházy-kastély restaurálását: Életem mestermunkája a sopronmegyei Esterházy kastély restaurálása volt. Ez egy 120 szobás kastély, amelyet herceg Esterházy azért épített, hogy megmutassa Mária Teréziának: lehet Magyarországon is szépen élni és lakni. [ ] A kastélyt az utódok teljesen elhanyagolták, már omladozófélben volt, amikor a mostani herceg Esterházy Pál nagyapjától, akit szintén Pálnak hívtak, a restaurálásra megbízást kaptam. A munka hat évig tartott. [ ] Bubics kassai püspök ajánlott be engem a herceghez és ez a megbízás volt a tulajdonképpeni oka annak, hogy Bécsből Magyarországra jöttem, s azután itt telepedtem le. 1 Nem tudjuk, hogy Bubics Zsigmonddal hogyan kerültek kapcsolatba Schmidték, az azonban bizonyosnak tűnik, hogy az Esterházy hitbizomány zárgondnokaként hozzávetőleg között 2 működő püspök hozta a Friedrich Otto Schmidt céget a majorátus ingatlanai több mint tíz éven át tartó felújítási és berendezési munkáinak elvégzésére. 3 Ennek során részt vettek a pottendorfi várkastély, a lékai vár, a kismartoni kastély és hercegi vasúti váróterem, a budai Tárnok utcai Esterházy-palota és legelsősorban a fertődi kastély felújításában és berendezésében. A fertődi kastély restaurálásának menete között A Fertődön folyó munkák menetéről elsősorban a Schmidt cég közötti pénztárkönyveiből vannak adataink. 4 Az elszámolások az Esterházy Miklós Pál Antal ( ) herceg részére felújított Eszterháza esetében, ugyanúgy, mint más objektumoknál Max Schmidt többszöri látogatásának költségeivel indulnak 1891 októberében, de ezen az őszön már iparosoknak is fizet a Schmidt cég fertődi munkákért telén és tavaszán is folyamatosan zajlottak a munkálatok, és a cégtulajdonos is többször járt a kastélyban. 6 Az első kifizetés április 9-én történt a herceg részéről a Friedrich Otto Schmidt cég számára az Eszterházán végzett restaurálásért. 7 A munkák májusban és nyáron is folytak július 11-én a baloldali kastélytraktus számláinak egyenlegét köny velték el, 8 azaz először a személyzeti helyiségeket, a komornyikok, szobalányok, a vadász stb. lakásait hozták lakható állapotba júliusában a helyszínre utazott Max bátyja, a cég elnevezéséhez nevét kölcsönző Otto Erdmann Schmidt is. 10 Otto a pénztárkönyv elszámolásai szerint havi forint rendszeres ellátásban részesült és többször járt Eszterházán, miközben a pénztárkönyv adatai által lefedett négy évben más helyszíneken nem járt. Ez arra utal, hogy valamilyen feladata mégis lehetett a cégben és konkrétan ebben a munkában december 24-én ezt a bejegyzést találjuk a pénztárkönyvben: Per Maler Wagner, Reise Esterháza, 4 fl. 25 kr. Ennek az adatnak az értelmezése egyrészt azért problematikus, mert a cégben legalább két Wagner (Johann és Josef) működött, akik közül az egyik biztosan asztalos volt. 11 Másrészt a Maler inkább festőművészt jelent, a korabeli műhelynyelvet alapul véve a szobafestőre inkább az Anstreicher szót használták. További adatok felbukkanásáig azt a kérdést, hogy Wagner Sándor ( ) esetleg részt vette-e például a hercegi lakosztály boiserie-be illesztett képeinek vagy a díszterem mennyezetfreskójának restaurálásában, nem tudjuk eldönteni. Szintén csak bizonytalanul magyarázható a Feszty Adolf által a Friedrich Otto Schmidt cégnek kifizetett többszöri nagyobb összeg: december 31-én az An Adolf von Festy Esterhaza 2000 fl tételt találjuk; augusztus 16-án helyiség megnevezése nélkül 231

235 1. kép Komód fényképe a fertődi Esterházy-kastélyban, 1894 (IM) 2. kép A fertődi kastély komódjának másolata. Archív fényképről (Schmidt-archívum, Bécs) 1000 forintot, majd július 22-én újabb 1000 forintot utalt át Feszty. Feszty 1890-től bérlője volt a kapuvári Esterházy-uradalomnak és 1892-től az eszterházai jószágkormányzósági épületnek, az ún. kiskastélynak is. Az általa kifizetett összegek vélhetően az ezeken, illetve ezekben végzett munkákkal voltak kapcsolatban. 12 Érdemes megjegyezni, hogy a Schmidt cég Max Berg bárónak, a kapuvári uradalom egyik főbérlőjének is dolgozott ugyanebben az időben. 13 A kastély restaurálása vélhetően 1893-ban érkezett el a finomabb iparos munkákhoz január 18-án egy 5000 forintos számlát fizetett ki Esterházy Miklós a Friedrich Otto Schmidt cégnek, majd február 28-án újabb 5000 forintot bútorért augusztus 23-án az építtető herceg forint 15 fillért utalt át Schmidtéknek. Október 31-én kétezer lap aranyat és kék moiré selymet vesznek a kastélybeli berendezési munkákhoz január 8-án Miklós herceg forintot fizetett ki Schmidtéknek. Pénztárkönyvi adatsorunk itt megszakad re a középső szárny dísztermeinek restaurálása minden valószínűség szerint elkészült. Erre utal, hogy ebben az évben a kastély reprezentatív enteriőrjeiről fényképfelvételt készítettek az 1896-os Ezredéves Kiállítás előkészítéseképpen. Ezek az előkészületek 1894-ben már javában zajlottak. A történelmi csoport előkészítő bizottsága, Radi sics Jenő, Szendrei János és Fittler Kamil bejárta az országot, és a kiemelkedő műemlékekről gipszmásolatot vagy fényképfelvételt készíttettek. A szakértők jártak Eszterházán, Kismartonban és Fraknón is. Eszterházán csatlakozott hozzájuk a millenniumi kiállítás országos bizottságának elnöke, Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter is. Az ő jelenlétében, Esterházy Pál Antal külön engedélyével megtekintették a kastélyt, aminek eredményéül Esterházáról a XVIII. századból egy salon, ebédlő, háló szoba és egy galéria szemeltetett ki reprodukczióra az összes fejedelmi felszereléssel. 14 A termekről fényképfelvételeket készíttettek és összeírták a másolásra kiválasztott eredeti bútorokat. Utóbbi munkát a bizottság elvégezte Fraknón is. 15 Az Ezredéves Kiállítás egyházi bizottságának tagja volt Bubics Zsigmond püspök is, így érthető, hogy a felügyeletével folyó nagy eszterházai munkálatok eredményének prezentálásaképpen a legjelentősebb magyarországi rokokó kastély enteriőrjeinek másolatban való bemutatását is belevették a millenniumi kiállítási programba. 16 Az eszterházai munkák vélhetően a kastély bal oldali szárnyán indultak, a középső szárnnyal folytatódtak és a jobb oldali mellékszárnnyal fejeződtek be. Erre utal, hogy 1895-ben, tehát a dísztermek elkészülte után készített Schmidt tervet a jobb oldali oldalszárnyhoz kapcsolódó egykori képtári épület rekonstrukciójához. 17 A Schmidt 1934-es, fent idézett nyilatkozatában szereplő információ, mely szerint a fertődi munkák hat évig tartottak, úgy tűnik, csak nagyjából fedi a valóságot. Mint láttuk, kezdetük 1891 késő őszére tehető. Schmidt 1896 augusztusában összeállította az Eszterházán elvégzett munkák, valamint a már kifizetett és a még nyitott számlák listáját, s ezt augusztus 24-én egy levél kíséretében megküldte Budapestről a püspöknek Kassára. 18 Schmidt megígérte Bubicsnak, hogy amint visszajönnek a millenniumi kiállításon szereplő tárgyak Eszterházára, de még az év végéig összeállít egy szobák szerinti pontos inventáriumot is. 19 Ezt valószínűleg meg is tette, éspedig az 1870-ből származó inventárium megjegyzetelésével. 20 Schmidt ebben a levelében a kastély vízvezetékének kiépítésére is ajánlatot tett: ezt a motoros vízhajtóval együtt 9000 forintért vállalta volna 1897 őszére. A két (!) képgaléria összes épületasztalos, berendezési és tetőfedési munkáit ugyanerre a határidőre forintért vállalta szeptemberében Schmidt újra a képgaléria restaurálásának megrendelését sürgette

236 Úgy tűnik, hogy erre az anyagi eszközök kimerülése miatt végül nem került sor nyarán ugyanis még mindig a kifizetetlen számlák rendezése volt napirenden. Bubics Zsigmond július 16-iki levelében arra kérte Schmidtet, hogy írja össze egy lapra, hogy mely helyiségekben milyen munkákat teljesített, hogy az igazgató, azaz a majorátus központi igazgatója, Haller József, lássa, milyen hatalmas munkát végzett Schmidt. Bubics a teljes elszámolást 1898 januárjára ígérte. 23 A kifizetések azonban tovább húzódtak, s így január 25-én a zárgondnoksági központi igazgató egy adóslevelet bocsátott ki Schmidt részére a tartozásokról. 24 Esterházy-bútorok a Friedrich Otto Schmidt cég modellválasztékában Az Esterházy-megbízások egyik közvetlen haszna a Schmidt cég számára modellválasztékának bővülése volt. E restaurálási munkák ugyanis a mobiliák vonatkozásában nagyrészt abból álltak, hogy meglévő eredeti darabokhoz kiegészítéseket készítettek. Ennek során az egyes tárgyakról, kandallókról, kályhákról, fából faragott és bronz motívumokról, szobrokról stb. gipszmintákat vettek, és ezek felhasználásával, sokszor szabad kontaminálásával készítettek kópiákat. A soproni Liszt Ferenc Múzeum őriz több támlásszéket, amelyek részben biztosan (a rajtuk lévő inventáriumjegy alapján), részben nagy valószínűséggel az eszterházai kastélyból származó, Schmidt által készített kópiák. 25 A kastély jelenlegi kiállításán a soproni ovális háttámlájú támlásszékek karosszék változatából látható három darab, amelyeket a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága műkereskedelemből vásárolt vissza. 26 A sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban őrzött, 27 a rokokó és a XVI. Lajos stílus közti átmenetet reprezentáló, bronzveretes, márványlapos, kétfiókos komód nagy valószínűséggel azonos azzal a darabbal, amely egy 1941-ben, a földszinti hercegi lakosztály sarokszobájáról Vidovszky Béla által rendkívül részlethűen megfestett akvarellen, továbbá a fertődi kastély bútorairól készített egyik archív felvételen látható. 28 A bútor fotója megtalálható a bécsi Schmidt-archívumban. Az a tény, hogy a felvétel nem egy berendezett enteriőrben, hanem műhelykörnyezetben készült, arra utal, hogy a fertődi kastélyban lévő darabot, amely talán maga is a cég által készített másolat volt, más megbízóknak is továbbmásolták (1 2. kép). 29 A legjellemzőbb és Schmidték által legtöbbször kopírozott darab az ún. Marie Antoinette-íróasztalka volt. Ez egy szabálytalan elliptikus alakú lappal, hajlított lábakkal ellátott asztalka volt, amelyet bronzveretek díszíttettek. Az asztal kávájába rugós szerkezetet építettek, amelynek segítségével a fél lap fedte hátsó rész kiemelkedett, és a szalonasztalka női íróasztallá 3. kép Pierre Denizot által készített női íróasztal fényképe a fertődi Esterházy-kastélyban, 1894 (IM) 4. kép Női íróasztal Pierre Denizot nyomán. Archív fénykép (Schmidtarchívum, Bécs) változott. A kiemelkedő hátsó részbe marketériával díszített előlappal fiókokat rejtettek, az első rész lapja pedig előrefelé lecsapható volt, majd az ez alatti fedőlapok kétfelé szétnyithatók voltak. Ez alatt helyez- 233

237 példányban másolták. 30 Ezt és ennek egy másolatát, amelybe nem építettek rugós szerkezetet, kiállították a bécsi Iparművészeti Múzeum 1898-as téli kiállításán az ún. Esterházy-teremben. 31 Azt a másolatváltozatot, amelyben az íróasztalfeltét nem emelkedett ki a beépített mechanizmus híján, szalonasztalnak használták. Készítettek olyan kópiát, amelyikről a marke tériát és olyat is, amelyről a bronz vereteket hagyták el. 32 Ily módon többféle enteriőrbe, többféle áron tudtak kiegészítő kis díszbútort állítani (3 4. kép). 33 Radisics Jenő, aki mind a királyfai Pálffy-, mind az eszterházai kastély bútorállományát egyenként végignézhette, három Pálffy-bútor esetében is azt a megjegyzést írta az általa felvett leltárívre, hogy Másolat, eredetije az Esterházy-kastélyban van. 34 Ezek közül az egyikre utólag még azt is rávezette, hogy Készítette Otto Friedrich Schmidt [sic!] Bpesten. Ez a darab az Iparművészeti Múzeum igazgatójának részletes leírása alapján azonosítható a fent tárgyalt, a rugós mechanikával ellátott Marie Antoinette-íróasztalkával kép Sala terrena az Esterházy-szobasorban az évi Ezredévi Kiállítás reneszánsz épületében (Weinwurm Antal felvétele, IM) 6. kép Folyosó az Esterházy-szobasor mellett az évi Ezredévi Kiállítás reneszánsz épületében (Weinwurm Antal felvétele, IM) kedtek el a rejtett rekeszek, és egy gomb megnyomásával egy kis doboz ugrott elő. A bútor egész felületét gazdag marketéria fedte. A bútort, amelyet Schmidték Denizot-modellként tartottak nyilván, éveken át sok A fertődi kastély restaurálásának híre Magyarországon Az Esterházy-zárgondnokság számára végzett restaurálási munkák közvetett haszna volt, hogy nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Schmidt cég országos ismertségre tegyen szert Ausztriában és Magyarországon. Max Schmidt szeptember 21-én elújságolta Bubics püspöknek, hogy Pallavicini őrgróf és neje, valamint egy Károlyi és egy Széchenyi grófné járt Eszterházán, és amellett, hogy kifejezték elismerésüket a kastély szépsége láttán, egyúttal elkérték a Friedrich Otto Schmidt cég címét is. 36 A kiscelli Schmidt-hagyatékban fennmaradt üzleti könyvekből tudjuk, hogy mind a Károlyi, mind a Széchenyi család a cég legnagyobb megrendelői közé tartozott a századfordulón és az azt követő években ban, amikor Schmidték a Liechtenstein hercegi családtól másolási engedélyt kértek, az egyik hercegi családtag azzal emlékeztette a Schmidt testvérekre a másikat, hogy ők és apjuk voltak azok, akik az eszterházai kastélyt 30 éven át restaurálták. 37 A közvetlen ügyfélszerzésen túl azért is jelentős volt a cég történetében az Esterházyak által adott megbízás, illetve a magyar történészi és iparművészeti közéletben fontos szerepet játszó Bubics Zsigmonddal való kapcsolat, mert ennek révén kapcsolódott be a cég a magyarországi, és tért vissza 1898-ban az osztrák iparművészeti kiállítási életbe. Végül, de nem utolsósorban azért is volt kulcsfontosságú ez a munka, mert Schmidt vélhetően ennek, illetve ennek nyomán fokozódó presztízsének köszönhetően nyitott üzletet bejegyzett iparosként a budapesti Lipót körút 234

238 7. kép Vadászterem az Esterházy-szobasorban az évi Ezredévi Kiállítás reneszánsz épületében (Weinwurm Antal felvétele, IM) 32. szám alatt. 38 A Magyarország legnagyobb tekintélyű főnemesi családjának végzett kiterjedt és sokrétű munka kiváló referenciát jelentett a cég számára. Ennek gyakorlati jelentőségét érzékeltetik Hugo Schmidt sorai, melyeket Haller Józsefnek, a majorátus központi igazgatójának írt július 23-án, a budai Esterházy-palota nagyszabású felújításának kezdetén. 39 A cégvezető a tervezett felújítással kapcsolatban fogadkozott, hogy a legjobb munkát igyekszik végezni, s mivel a cég számára legfontosabb a vevő elégedettsége, s teljes áron visszavásárolnak bármely bútort, amellyel ezt nem érik el. 40 A hercegi palota berendezésére pedig különös gondot fognak fordítani, mert ezzel a munkával kapcsolatban nagy elvárások vannak Pesten a teljes főnemesség körében. 41 A fertődi, nagyszabású kastélyfelújítás hírét először a millenniumi kiállítás Esterházy-szobasora segített elterjeszteni. Mint fentebb említettük, a történeti enteriőrsor ötlete a millenniumi kiállítással kapcsolatban először 1893-ban merült föl. Az alapeszme szerint a magyar történelem bizonyos csomópontjait enteriőrszerűen csoportosított történeti tárgyakkal vagy ezek másolataival tennék a közönség számára érzékletessé. 42 Ehhez az elsők között kapcsolódott az egyháztörténeti alcsoport bizottságában tevékenykedő Bubics püspök, s elérte Esterházy Pál hercegnél, hogy a fertődi kastély bizonyos szobáinak másolatát kiállítsák, sőt, a herceg a másolatok elkészítésének költségeit is magára vállalta. 43 Az Alpár Ignác tervezte történeti épületcsoport ún. reneszánsz szárnya északkeleti traktusának emeletét foglalta el az Esterházy-szobasor. Az északi sarokpavilon nyolcszögletű terme, amelyben Esterházy tisztek portréit, Esterházy Károly generális képét, egy aranyozott gyaloghintót, valamint hat hímzett szövésű karosszéket 44 állítottak ki, vezetett a fertődi sala terrena egy szakasza parafrázisaként képzett előtérbe (5. kép), 45 ahonnan a látogató két ajtón át haladhatott tovább. A jobb oldali egy folyosóra nyílt, amelyről a bal oldalon egymás után négy terembe lehetett jutni (6. kép). 46 Ugyanezekbe közvetlenül a sala terrenából, a bal oldali ajtón át is be lehetett lépni; ekkor a látogató a teremsor egy vonalban elhelyezett ajtóin át végigtekintve a legutolsó terem végfalán elhelyezett tükörben végtelenített enfilade-ot pillantott meg. 235

239 A sala terrenát követő termek sorában az első egy vadászjelenetes pannókkal díszített szoba volt zöld selyembrokáttal bevont székekkel (7. kép). 47 Ez az eszterházai kastély corps de logis-jának első emeleti díszterme melletti vadásztermet (más néven zöld termet) imitálta az eszterházai vadászjelenetes pannó reprodukcióival, de az ablakközt az eredetitől eltérően tükrös-konzolos díszítéssel képezték ki. Az ülőbútorokat zöld-arany színű selyemripsszel vonták be. Az ablak felőli rövid oldalon faragott fa állványzaton márványlapos konzolasztal s fölötte tükör volt, a hosszoldalon pedig egy kétfiókos, márványlapos barokk komód, rajta szintén barokk szekrényóra és két alt-wien porcelánváza. 48 Ezt követte egy szalon, másképpen díszterem, amelyben a két átellenes falat Meytens egész alakos III. Károly- és Mária Terézia-portréja díszítette (8. kép) kép Szalon az Esterházy-szobasorban az évi Ezredévi Kiállítás reneszánsz épületében (Weinwurm Antal felvétele, IM) 9. kép Hálószoba az Esterházy-szobasorban az évi Ezredévi Kiállítás reneszánsz épületében (Weinwurm Antal felvétele, IM) E teremben az ülőbútorok ugyanolyanok voltak, mint az előző szobában, de huzatuk arany és kék volt. Az ablak felőli oldalon a sarokban sakktábla-mintás, berakott márványlappal fedett klasszicista konzolasztalokra japán vázákat helyeztek. Ez a szoba egyetlen fertődi szobát sem másolt közvetlenül, csupán az emeleti reprezentatív szobasor szupraport- és boiseriedíszítését követte. 50 A következő terem az eszterházai Mária Teréziaszobának, azaz a középső szárny emeleti délkeleti sarokszobájának átirata volt (9. kép). 51 A vörös kárpitos baldachinos ágy, amely a terem alapszínét is meghatározta, ugyan csak formájában követte az eredetit, de a boiserie motívumai közelítően pontos másolatok voltak, és a fertődi ágy mögötti gobelin kópiáját is elhelyezték a vajdahunyadvár-beli szobában. Ugyanakkor a bútorzat, főképpen a két ablak közti konzolasztal és a fölötte lévő tükör nem XVI. Lajos-stílusban készült, mint Eszterházán, hanem rokokó volt, nyilván azért, hogy az ebben a teremben kiállított, szintén vörös kárpittal bevont, zenélő trónushoz igazodjon. Lényeges különbség az eredetihez képest, hogy a millenniumi kiállításon bemutatott teremben csak egy boiseriemezőbe illesztett gobelin szerepelt, míg Fertődön a sarokhálószoba sokkal intimebb és melegebb hatású volt a sarkokban és a falburkolaton végig alkalmazott gobelinek és gobelinrészletek révén. A hálószoba mögötti utolsó helyiség az ún. vieuxlaque szoba vagy pipázó volt, amelyben a fertődi földszinti hercegi lakosztályban található, japán lakktáblákkal burkolt ún. indiai kabinetet idézték meg szabad átköltésben. 52 A termek mellett végigmenő folyosó falain Gaetano Pesci a fertődi kastélyról ban, különböző nézőpontokból festett négy képének másolatait, illetve egy Pozsonyról készített látképet helyeztek el. A millenniumi kiállításon bemutatott Esterházyszobasor a történelmi csoport reneszánsz részének Habsburg-párti vonulatát erősítette. Alpár Ignác építészeti kompilációjának udvar felőli homlokzata két sarokpavilon között ívesen képzett, középen kupolával koronázott volt. A tömegelrendezés és a sarokkupolák előképe bevallottan a bécsi Hofburg Fischer von Erlach-féle téli lovasiskolájának csonka architektúrája volt, 53 amelyet éppen a századfordulón egészítettek ki az eredeti terv szerint az ún. Michaelertrakt felépítésével. A millenniumi épületcsoportnak ebbe a részébe kerültek a császárhű Esterházy család éppen felújított fertődi kastélyának szobamásolatai. A teremsorra a Rákóczi- és Thököly-kor emlékeinek íves folyosószakasza következett, azután pedig a Habsburg-ház uralkodóinak portrécsarnoka és a Mária Terézia-kor, illetve az 1809-es nemesi felkelés emlékeit bemutató terem, hogy azután a látogató megérkezzen az es ereklyéket felvonultató tárlathoz. A millennium ko- 236

240 rának politikai libikókája szinte megmosolyogtató következetességgel tükröződött a történelmi főcsoport ezen részében. * A termek leírói nem mulasztották el hangsúlyozni, hogy a fertődi enteriőrök nem szerves részei a magyar művészet történetének. Fittler Kamil, az iparművészeti iskola igazgatója szerint: [a] magyar főúr számára készült e lakosztálynak egész szelleme idegenszerű; idegen a tervezője, idegenek a munkásai. A művészet, mely benne megnyilatkozik, korántsem elsőrangú, de előkelő; bebútorzása ízléses. Radisics Jenő pedig egy komplex teóriát fejtett ki a fertődi rokokó enteriőrök értékelésében. 55 Szerinte az átlagos magyar építészetre a 18. század egyetemes stílusa alig hatott: a vidéki úri háznál maradt minden a régiben, kivéve a tetőzetet s néhány más külsőséget, mely országszerte hódított. Ezzel ellentétben az arisztokrácia átvette a külföldi módit, amely így nem más, mint hódító idegen elem, mely átmenet nélkül egy csapásra megismerteti velünk a XVIII. század bájos, raffinált kultúráját s szembe állítja azt az ősi hagyományokkal. A szobák leírását pedig így fejezi be: Az ide mellékelt ábrákból ki-ki fogalmat alkothat magának az imént futólag leírt termekről. Nekünk a hazai iparművészet szempontjából nincs hozzájuk szavunk. Idegen, bevándorolt jövevény volt a stíl, mely a mi nyelvünkön nem tudott s a melynek szavát a nemzet meg nem értette. Radisics végülis egy erősen nacionalista ízű történeti fejlődés-, helyesebben satnyuláskoncepcióra futtatta ki ismertetését, amelyben éppen a 18. századi rokokónak és legjelesebb magyarországi képviselőjének, a fertődi kastélynak tulajdonította a csuklóponti szerepet: az új stíl megölte a mi hagyományainkon alapuló saját ízlésünket, a nélkül, hogy erőt kölcsönzött volna annak más irányú tevékenységre. Bűbájával tátongó űrt hozott létre a múlt s az akkori jelen között. A mi volt, nem tetszett többé s mivel az itthoni erők képtelenek voltak a megváltozott igényeket kielégíteni, a külföld ettől fogva befészkelte magát minálunk [ ]. Az e leírásban megnyilvánuló felfogás ad magyarázatotarra arra, hogy Radisics miért nem szorgalmazta, hogy a terem-kópiák az iparművészeti múzeum állandó kiállításának részévé váljanak. A múzeumi felállítás Szalay Imrének, a történelmi főcsoport igazgatójának ötlete volt: november 18-án, öt nappal a kiállítás bontásának megkezdése előtt levélben kérte Bubicsot, hogy járjon közbe Esterházy hercegnél azért, hogy a szobák az Iparművészeti Múzeumba kerülhessenek. 55 Haller József, az Esterházymajorátus központi igazgatója december 31-én értesítette Bubicsot arról, hogy megkérdezte a herceget, hogy Bubics magas ajánlatára a kérdéses tárgyakat az iparmúzeumnak adhatja-e. Pál herceg erre örömmel igent mondott, és kijelentette,»hogy szívesen teszi ezt a haza oltárára«s nyomban felhívott, fogalmazzam az értesítést szalagba. 56 A hitbizomány vezetője még aznap írt az Iparművészeti Múzeumnak és a történelmi főcsoport igazgatóságának, hogy az összesen kb forint értékű lambériát, padlóburkolatot, ajtót, tükröt stb. (de a bútorok nélkül) Pál herceg kész a múzeumnak ajándékozni. 57 Radisics január 27-én megköszönte a hercegnek az ajándékot, s egyúttal felkérte Czigler Győzőt, Alpár Ignácot és Schmidt Miksát, hogy a helyszínen vizsgálják meg, a termek szétbonthatók és elszállíthatók-e. 58 Schmidt betegségére hivatkozva nem ment el a február 2-án megtartott szemlére, de levélben tudatta az igazgatóval, hogy a falak és a plafonok nem szedhetők elemekre. Alpár és Czigler is úgy nyilatkoztak, hogy mivel a falak favázra erősített sodronyból és gipszvakolatból állnak, azokat nem lehet elszállítani, illetve ha szétdarabolják őket, újbóli összeállításuk kb. ugyanakkora összegbe kerülne, mint az eredeti felállítás. Radisics három lehetőséget tárt Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter elé: vagy leszedik az ajtókat, a fa falburkolatokat, tükröket, padlókat és a fakályhákat; vagy szétfűrészelik a falakat és újból összeállítják azokat a múzeumban; vagy az egész szobasort a helyszínen hagyják. Az igazgatónak az első változat ellen felhozott érvei önkéntelenül is kifejezésre juttatták az egész szobasorral szembeni ellenérzéseit. Szerinte ugyanis csak a teljes enteriőr értékes, az egyes elemek önmagukban nem: a lambris mint olyan nem műtárgy, az ajtók, keretek nem lévén hű utánzatai az eredetiknek, szintén nem tekinthetők dokumentumoknak. A faience kályhák fából való másolatai kiállítása ellen pedig határozott állást kellene foglalnom, mivel íly utánzatok a múzeum színvonalát csökkentenék; vagyis, ha az eltávolítható részeket elvitetném, tulajdonképpen kárt okoznék a szobákban, az intézetnek viszont semmit sem használtam volna. A második lehetőséget annak túl költséges volta miatt utasította el Radisics, így a harmadik változatot, a szobák helyben tartását, azaz az ekkor már tervezett mezőgazdasági múzeumba való integrálását javasolta az Iparművészeti Múzeum tulajdonjogának fenntartása mellett. 59 Ezt a minisztérium március 18-án elfogadta nyarán a vallás- és közoktatásügyi minisztérium arról intézkedett a földművelésügyi miniszternél, hogy a szobasorhoz megfelelő feliratok készüljenek, amelyeken az adományozó személye és a tulajdonos intézmény is fel van tüntetve. 61 A szobák a Mezőgazdasági Múzeum könyvtárául és olvasóterméül szolgáltak mintegy két éven át, 1897 szeptembere és 1899 szeptembere között. 62 A szobasor szétbontására és az Iparművészeti Múzeumba való beszállítására 1899 őszén került sor. 63 Az elemek további sorsa meglehetősen homályos. A beszállított darabokból kiállításszerűen soha nem állítottak fel semmit a múzeumban, mindössze egy kétszárnyú ajtót, az egykori sala terrena-másolat egyik ajtaját helyezték el az első emeleti könyvtár előterében, ahol ez ma is látható. 237

241 10. kép A Friedrich Otto Schmidt cég által az 1898-as téli kiállításon a k. k. Österreichisches Museumban bemutatott Esterházy-terem (MAK) Radisics telén az Iparművészeti Múzeum még teljesen üres épületébe bármit beépíthetett volna. A múzeum történetében a kezdetektől fogva többször előfordult, hogy egész enteriőröket helyeztek el az épületben. Radisics ellenállásának, a már említett, alapvetően nacionalista ellenérzéseken túl a fenti levélváltás néhány keresetlen kiszólásának tanúsága szerint a még csak nem is pontos másolatoktól való távolságtartás, azaz egy elvi kifogás is oka volt. Ezért került raktárba az 1899-ben kénytelen-kelletlen átvett millenniumi kiállítási anyag, egészen addig, amíg az Iparművészeti Múzeum bútorosztályának vezetője, Batári Ferenc bizonyos, sem felméréssel, sem listával, sem fényképpel nem dokumentált elemeket 1976-ban 238

242 átadott a fertődi kastélynak, ahol ezeket szintén nem dokumentált módon részben beépítették, részben tárolták vagy tárolják valahol ma is. 64 Az 1898-as téli kiállítás a bécsi Iparművészeti Múzeumban Az 1898 novemberében megnyitott ún. téli kiállításon történeti bútorok másolatait és modern darabokat egyaránt láthatott a publikum a bécsi k. k. Österreichisches Museum für Kunst und Industrie-ban. A másolatok egy jó része arisztokrata tulajdonú eredetikről készült: Vincenz Latour gróf, Batthyány-Strattman Ödön gróf és Albert Rothschild báró bocsátottak ezüsttárgyakat és bútorokat a bécsi iparosok rendelkezésére. 65 A kiállítás igazi szenzációja a múzeum tanácstermének új, rokokó berendezése, a fertődi kastély dísztermének úgymond pontos kópiája volt (10. kép). 66 Az 1896-os budapesti Ezredéves Országos Kiállításon vélhetően hely- és talán pénzhiány miatt a mennyezeti freskó után Apolló-teremnek is nevezett fertődi díszterem reprodukálása elmaradt. 67 Mint említettük, a budapesti kiállításon az Esterházy-szobasor a Fischer von Erlach stílusát megidéző ún. reneszánsz épület egyik szárnyát foglalta el, amelyet politikai értelemben a Thököly- és Rákóczi-korra utaló relikviákat felvonultató teremsor egyensúlyozott ki. Az osztrák közegben a terem természetesen a Mária Terézia-kori barokk stílust reprezentálta, amely már az 1880-as évektől kezdődően, de az 1890-es évek végére egyértelműen az osztrák nemzeti stílusnak számított. 68 Az Arthur von Scala vezette múzeummal szemben az 1897-es első téli kiállítás után az egyik vád az volt, hogy a hazai hagyományokat elnyomták az angol importdarabok, azaz hogy az angol történeti és kortárs bútorokat propagálta a bevett bécsi modellek kárára ban azután Scala látványosan pótolta a nemzeti jellegben mutatkozó deficitet. 69 Schmidték dísztermét a múzeum által a napilapok rendelkezésére bocsátott sajtóanyag a fertődi Esterházy-kastély dísztermének pontos másolataként hirdetette meg. 70 Ez az egyoldalas leírás a teremről elmondja, hogy a Soprontól fél órára fekvő eszterházai kastély több mint kétszáz szobájából legalább száz rendkívül érdekes stukkómunkát tartalmaz. A Friedrich Otto Schmidt cég által kiállított terem a kastély mindenképpen itáliai művészek által kivitelezett dísztermének kicsinyített mása. A cég hét éven át folytatja a szöveg, majdnem egymillió forintért restaurálta a kastélyt, és ennek során a díszterem felújításához azt a rajzot használták fel, amelyet egy régi raktárszobában (Rumpelkammer) találtak. A teremben kiállított gobelint közli az ismertetés 1781-ben készítették a királyi gobelin-manufaktúrában François Ménageot tervei szerint. A szöveg hangsúlyozza, hogy a kárpit azért olyan érdekes, mert még a francia forradalom hatalmas megrázkódtatása előtt készült, amely miatt a manufaktúra évekre szüneteltette a tevékenységét. A bútorok egy része eszterházai eredetik nyomán, másik részük francia, a 18. század második feléből származó bútorok alapján készült hű másolat. A múzeumi sajtóanyagot szinte szó szerint átvevő Hevesi Lajos a termet a kiállítás díszdarab -jának, Josef Folnesics pedig ékszernek (Bijou) nevezte. 71 Utóbbi a pontos másolatot, illetve bemutatásának legitimitását ezen a kiállításon azzal az érvvel támasztotta alá, hogy mivel a történeti stílusok halottak, bármiféle továbbfejlesztésük, azaz feltámasztásuk kísérlete csak zombik előállításához vezethet, mert az se halott, se élő nem lesz. Ellenben egy történeti mű reprodukciója az eredeti élvezetéhez segíti hozzá a szemlélőt, akinek az eredetivel való érintkezés nem adatik meg. Fritz Minkus a múzeum folyóiratában úgy nyilatkozott a teremről, hogy a régi művészeti szellem elképzelhető legtökéletesebb megragadása és a technikailag tökéletes kivitelezés a legnagyobb csodálatot érdemli. 72 Minkus szerint a terem, amely az ajtókat leszámítva ezek a bécsi Schwarzenberg-palota ajtóinak másolatai voltak úgymond tökéletes másolata az eredetinek, és 11. kép Barokk szalonszék a Friedrich Otto Schmidt cég által az 1898-as téli kiállításon a k. k. Österreichisches Museumban bemutatott Esterházy-teremből (Kiscelli Múzeum) 239

243 12. kép A Friedrich Otto Schmidt cég által az 1898-as téli kiállításon a k. k. Österreichisches Museumban bemutatott Esterházy-terem (MAK) a múzeum igazgatóságát ennek a minden részletében hű kópiának a kiállítására az belátás vezette, hogy a jelen korszak, amely a szigorúan objektív történeti kutatásban olyan jelentős sikereket ért el, azt követeli meg, hogy ha már másolnak, tegyék azt kínos pontossággal, de mindenképpen a másolt korszak össz jellegének visszaadásával. Nem szabad vélt másolatokat gyártani, mint ahogy például a romantika tette az állítólagos gótiká -val vagy a hatvanas évek a mondva csinált rokokóval, mert ezek sem másolatok, sem új alkotások nem voltak. Minkus pozitivista beállítottsága tulajdonképpen összecsengett a bécsi művészettörténeti iskola alapelveivel. Közös vonásuk az apró részletekbe menő gondos tanulmányozás (Akribie der Allerkleinsten), amely itt az egzakt kópia, ott a történeti megismerés alapja; továbbá a történeti korszakok szellemiségébe való behatolás szándéka, amely Wickhoffnál a szellemtörténeti környezet, Rieglnél a Kunstwollen megismerése, Minkusnál pedig a történeti stíluskorszaknak való az addigi gyakorlatnál hívebb megfelelés követelménye volt. 73 Minkus írása a Friedrich Otto Schmidt cég által kiállított tárgyak kétarcúságára is magyarázatot nyújt. A téli kiállítás rokokó terme a modern irányzat néhány megrögzött ellenzőjét arra a megjegyzésre indította, hogy a lakberendezés egy valóban nagyszerű, hatásos díszterem készítésekor mégis mindig az egyedül áldásos régi stílusokhoz kell, hogy visszanyúljon! Aki ezt a modern stílus ellenébe veti, annak, úgy gondolom, joggal lehet válaszolni az idézettel:»was ihn Euch widrig macht, macht mir ihn wert!«. 74 Abban a körülményben, hogy a modern stílus először lakóhelyiségekben, használati terekben lép fel, nem úgy, ahogy minden történeti stílus, amelyek először dísztermek berendezésében jelentkeznek, rejlik minden értéke. Ebben a körülményben rejlik annak a viszonynak a helyessége, amelyben a művészetnek a korszellemmel kell állnia, és ebben rejlik a biztosítéka üdvös fejlődésének. A modern stílus kezdetben átengedheti a régi stílusoknak a személytelen dísztermet, amely a mai kultúréletben már régen nem játssza azt a szerepet, amit az elmúlt évszázadok alatt! Annál biztosabban ereszt gyökeret, annál korszerűbben bontakozik ki az egyéniséget megkövetelő használati terek szűkebb területére szorítkozva. Azaz a Schmidt-féle Esterházy-terem nemcsak azt volt hivatott bemutatni, hogy milyen a hiteles régi, hanem paradox módon azt is, hogy milyen a hiteles modern. Ez ugyanis nem próbál reprezentatív 240

244 13. kép A Sitzungssaal képe az Esterházydíszteremmé alakítás előtt (Noever i. m. után) enteriőrt kreálni, hanem megmarad a funkcionálisan kötött helyiségek berendezésénél. Adolf Loos is arra hívta fel a figyelmet, hogy a Schmidt cég egyszerre állítja elő a legmodernebb és a nemes régi stílust: a Secession új épületének berendezését és az Esterházy-termet. Nem feltűnő, hogy a legmerészebb újító, azaz a legderekasabban dolgozó [tüchtigste] emberek, egyúttal a legmélyebb tiszteletet tanúsítják elődeik munkáival szemben voltaképpen nem. Mert a kiválóságot [Tüchtigkeit] csak a kiválóság tudja értékelni. A közönség emlékezhet, hogy milyen feltűnést keltettek egy bécsi műhely bútorai a Secession kiállításán. És ugyanez a műhely ezúttal a Sopron melletti Eszterháza kastélya egy termének pontos másolatát hozza. Más okból sem feltűnő a dolog. Mert a régi értékének megbecsülése mellett az a körülmény is mellettük szól, hogy a pontos másolás összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint a felületes. Ezt minden festő tudja. És mivel a középszerűség mindig többségben van, ezért sokkal többen fognak a felületes, mint a korrekt másolás mellett nyilatkozni. De a publikum dönteni tud maga is. 75 Tanulságos a teremről készült két fennmaradt archív fotó segítségével 76 megvizsgálni, hogy a másolat hogyan viszonyult az eredetihez, azaz az éppen restaurált fertődi kastély díszterméhez. Az osztrák múzeum tanácsterme a díszlépcsővel szemben, a Ringstrasse felé eső front háromablakos középterme volt az első emeleten. A terem az árkádos folyosóval és a szomszédos szobákkal egy-egy ajtón át közlekedett. Azaz oldalfalait az egyik hosszoldalon három ablak, a másikon egy nagyméretű ajtó, a két rövid oldalon pedig egy-egy kisebb ajtó tagolta. Ezzel szemben a jóval nagyobb eszterházai díszterem mindkét hosszoldalán két-két ajtó, rövid oldalain pedig (a zeneterembe vezető) három üvegajtó, illetve három ablak sorakozik. Ezenkívül lényeges léptékbeli különbség, hogy a kastély díszterme két szintet fog át, a bécsi múzeumi ülésterem viszont csak a díszemelet belmagasságával rendelkezik, ami a falmezők díszítésében eleve adott különbségeken túl még az egész jellegét tekintve is komoly eltéréseket okozott. A legfontosabb különbség pedig az, hogy míg az eredeti Apolló-terem szellős, könnyed hatású, addig a múzeumban berendezett replika sokkal zsúfoltabb benyomást keltett. Az eredetiben a bútorok, a négy évszakot szimbolizáló szobrok, a két kandalló és a konzolasztalok szinte elvesznek a nagy térben. A téli kiállítás termében viszont 241

245 az eredetiben lévő konzolasztaloknál jóval súlyosabb hatású, nehéz bronzveretekkel díszített francia komódok és egy éremszekrény, valamint az ezeket zsúfolásig ellepő, nagyméretű, cloisonné technikával díszített távol-keleti vázák, a rövid oldalra helyezett szekreter, továbbá a fotelek, a szék, a három puttóalakkal díszített, márvány talapzaton álló nagyméretű óraszobor, a Denizot-féle női íróasztal hatása összességében a múzeumi terem megjelenését a korabeli szalonok stílusához és hangulatához közelítette. Még inkább igaz ez, ha hozzávesszük, hogy a teremben a kiállítás idején a fényképeken láthatónál valójában még jóval több bútort helyeztek el. Mindezzel a Schmidt cég tulajdonképpen a saját bécsi, singerstrassei galériája mintájára hozott létre egy kihelyezett bemutatótermet. Visszatérve a pontos másolatok problematikájára, tanulságos megfigyelnünk a részleteket: mindössze a mennyezeti stukkódíszítés és a kandalló pontos másolata a kastélybelinek, de sem az ajtók, sem a boiserie, sem a tükrök nem követik a fertődi terem díszítését. A bútorok közül csak a két sarokszekrény (a fertődi eredeti Boudin-féle sarokszekrénykék másolatai) és a Denizot-féle női íróasztal másolata volt kapcsolatban a fertődi kastéllyal, a többi bútor Eszterházától teljesen független, neves francia rokokó díszdarabok másolata volt. A bejárattól balra a XV. Lajos versailles-i magánlakosztályába a Slodtz testvérek által tervezett és Gaudreaux ebenista által készített, kosfejjel díszített, aranyozott bronz veretekkel gazdagon ellátott éremszekrény, ezzel átlósan szemben pedig a Wallacegyűjteményben lévő Charles Cressent tervezte komód kópiája kapott helyett. Tehát a múzeum üléstermében berendezett kiállításon a francia rokokó bútorművészet Denizot, Cressent, Slodtz csúcsdarabjainak pontos másolatai és egy François-Guillaume Ménageot által tervezett gobelin reprezentálta Mária Terézia uralkodásának korát és lakberendezési kultúráját. Az Esterházy-terem nem pusztán az időszaki kiállítás attrakciója volt, hanem tartósan ez maradt az ülésterem berendezése, mivel a múzeum ingyen megkapta a Schmidt cégtől annak beépített elemeit. 77 Amíg, mint emlékszünk rá, a budapesti Iparművészeti Múzeum igazgatója, Radisics Jenő nem ragadta meg az alkalmat a millenniumi kiállítást követően, hogy az Esterházy-szobasor elemeit beépítse a még szinte üres múzeumépületbe, addig Scala igen; sőt, a Schmidt cég által kiállított bútorok is a teremben maradhattak. 78 A Schmidték által a múzeumi kiállításon szereplő tárgyakról készített listából kiderül, hogy a terem berendezése gazdagabb, zsúfoltabb volt, mint a Kunst und Kunsthandwerkben megjelent, illetve az itt nem közölt, csak a múzeum archívumában megőrzött fotón. 79 A jegyzék alapján arra következtethetünk, hogy az árkádos folyosó felőli oldalon a Ferstel-féle ajtókeretezést egy zöld portière-rel, réz rúdra erősített kárpitos ajtódekorációval takarták el. 80 A fotókon nem látható, de a listából kikövetkeztethető, hogy a folyosó felőli hosszú oldalon négy vörös brecciamárványoszlopon négy antik márványbüszt másolatát helyezték el (Cicero, Domitianus, Agrippina és Caracalla). A fotókon látható pávatollas háttámlájú barokk széken (11. kép) 81 és három gobelinhuzatos karosszéken kívül még két rokokó támlásszék és két fotel, továbbá még egy XVI. Lajos stílusú, bronzveretekkel díszített asztal és egy gazdagon faragott XV. Lajos stílusú asztal került be az enteriőrbe. Ezekből az adatokból arra következtethetünk, hogy a fotókon látható állapottól eltérően a terem közepét is berendezték. Max Schmidt megragadva az Esterházy-terem sikerét és élve Scala engedélyével, a múzeum tanácstermében háromhavonta megújuló, kihelyezett bemutatótermet kívánt üzemeltetni február 4-i, Scalának írt levelében a következő ötlettel állt elő: Hogy ne keltse a terem a monotónia benyomását, kész vagyok a tárgyakat 3 havonta részben kicserélni, hogy a közönség ne mondhassa joggal, hogy»ezt már láttuk«. 82 Schmidt egyúttal arra is javaslatot tett, hogy a termet a következő téli kiállításon úgy rendezzék be, mintha lakott enteriőr lenne. Ötletének kifejtéséből egyúttal az is világossá válik, hogy az 1898-ban berendezett Esterházy-terem voltaképpen az arisztokrácia ízlésének és lakberendezési igényeinek kielégítésére készült mintadarab volt: Annak érdekében, hogy e terem a következő téli kiállításon is, más formában, hatni tudjon, azt a javaslatot teszem méltóságodnak, hogy a termet úgy díszítsük, ahogyan például a herceg Esterházy vagy más gazdag mágnás ma egy ilyen teremben lakik. Több arisztokrata kijelentése szerint ugyanis a teremnek az volt a hibája, hogy kevésbé lakóhelyiségnek hatott, sokkal inkább egy múzeumi szobának, amely lakhatatlan. Úgy hiszem, hogy ez a változtatás érdeklődést keltene. 83 Schmidt ötlete, bár nyilvánosan nem hirdették soha, megvalósult: a teremben az 1899-es téli kiállításon igen drága francia rokokó bútorok másolatait állították ki, majd az 1901-es kiállításon ismét egyes bútorok kiállítását szolgálta; igaz, ekkor Schmidték osztoztak a termen három másik céggel. 84 Az Esterházyteremben még az 1910-es években is Schmidt-kiállításokat rendeztek. A tanácsterem Schmidt-féle berendezése az 1920-as évekig fennmaradt és a cég referenciamunkájaként, illetve bemutatótermeként szolgált. 85 Az Esterházy-terem a bécsi Kunstgewerbeverein és a Secession erőterében Az 1897 nyarán az osztrák múzeum élére kinevezett Arthur von Scala radikális reformokat valósított meg az intézmény működésében. Tulajdonképpen már első nagyszabású téli kiállítása hadüzenet volt az ad- 242

246 dig a múzeum irányvonalát nagyrészt meghatározó iparművészeti egyletnek, mert a korábbi esztendők karácsonyi kiállításaival ellentétben nem bízta a tárlat berendezését és az anyag válogatását az épületben székelő egyesületre, hanem, az otthonkultúrában radikális váltást kezdeményezve, a kortárs angol lakberendezési divat bemutatóját szervezte meg. A kiállítás időtartama alatt, majd a rákövetkező tavaszon azelőtt soha nem látott heves, sőt indulatos polémia alakult ki a saját privilégiumait és ízlésvilágát féltő Kunstgewerbeverein és az új igazgató, illetve a mögé felsorakozó cégek között. Arthur von Scala programja két ponton jelentett radikális váltást a Kunstgewerbeverein körében bevett lakberendezési stílussal szemben. Egyrészt a kortárs és történeti angol bútorstílusok átvételét szorgalmazta, másrészt a történeti stílusok szokásos eklektikus másolási, továbbfejlesztési és vegyítési gyakorlatával szemben meghirdette azt az elvet, amelyet legpregnánsabban Adolf Loos írásaiból ismerünk: Copiren, aber streng copiren! 86 Előbbire az 1897-es téli kiállításon a Josef Urban és Heinrich Leffler által tervezett angolos női szalon, utóbbira az 1898-as téli kiállításon a Schmidték által berendezett Esterházy-terem volt a múzeum programenteriőrje. Scala döntésében, hogy a múzeumi ülésteremben tartósan fenntartja az 1898-as téli kiállításra készült Esterházy-díszteremmásolatot, nyilván az a gyakorlati megfontolás is szerepet játszott, hogy az Esterházy-enteriőr kialakításával megszüntették az addigi, Heinrich Ferstel-féle kazettás mennyezetet, a bejárati ajtó szupraportját és az oldalfalak burkolatát is, így a kiállítási teremdekoráció eltávolításával, majd akár a régi visszaállításával, akár egy új kialakításával mindenképpen költségei merültek volna fel. Mindazonáltal bizonyára fontosabb szempont volt, hogy a Sitzungssaalt, a Kunstgewerbeverein egykori kiállításainak és üléseinek helyszínét ezzel a maga programjának kifejezőjévé tette, a maga ízlésére formálta. Egyúttal pedig az iparművészeti egyletet végleg kiakolbólította a múzeum épületéből ( kép), 87 és a múzeum új korszakát nyitotta meg, főhercegi védnökösködés nélkül, 88 új múzeumi szabályzattal és új összetételű kuratóriummal. 89 Scala reformja azonban hamar a modernek elkeseredett ellenállásába ütközött: 1899 telén, éppen az Esterházy-teremben megtestesülő kopírozó gyakorlat ellen intézett kirohanást a művészi eredetiség és szabadság védelmében, az ipar és a művészettörténet tudományának gyámkodása ellen Otto Wagner. 90 A Scala mögött álló arisztokrata körnek a historizmus addigi gyakorlatától eltérő lakberendezési ideálja, az angol főúri bútorok és a pontos stíluskópiák világa, illetve a Secession körének modernista szemlélete ettől kezdve már nem volt összeegyeztethető. 91 Jegyzetek 1 Schmidt Miksa nyilatkozata: Az Est, december 5., Szokolszky Bertalan: A százéves kassai püspökség Kassa, 1904, Bubics Zsigmond a Schmidt céggel restauráltatta saját rezidenciáját Kassán és az általa 1891-ben megvásárolt dél-tiroli Kehlburg várát is. Előbbiről: Rostás Péter: A Friedrich Otto Schmidt lakberendező ház első félszáz éve Bécsben ( ). In: Az áttörés kora. Bécs és Budapest a historizmus és az avantgárd között Budapesti Történeti Múzeum. Kiállítási katalógus. Szerk. F. Dózsa Katalin. Budapest 2004, : Kiscelli Múzeum, Schmidt-archívum, ltsz. Sch Pénztárkönyv , illetve: Sch , Pénztárkönyv október 3. Per Max Reise nach Kismarton & Eszterház 26,25 fl. ; október 3. Per Max Reise nach Kismarton & Eszterház 26,25 fl. ; október 28. Per Wottke à Conto Esterház 25 fl. ; október 31. Per Reise nach Esterház & Pottendorf 29,75 fl. ; Per Max Reise nach Esterház 28,75 fl. ; Per Wagner Esterház 50 fl. ; november 11. Per Kauba Saldo von Abreise Ester[haza] 5,30 fl.. Az egyes nevek nem feltétlenül a helyszínen dolgozó iparosokat jelentenek. A Schmidt cég későbbi gyakorlatából kiindulva valószínűbb, hogy az egyes nevek a műhelyvezetőket, az egyes tételek pedig az adott műhelyben az adott megbízás számára részben a bécsi műhelyben, részben a helyszínen végzett munkákért kifizetett összegeket jelentik december 28. Per Josef Wagner Saldo 31/12 91 Esterhaz 62,53 fl. ; Per J. Kauba Saldo 31/12 91 Esterhaz 56,04 fl ; január 2. Per Neumann Esterhaz 30 fl. ; Furch Esterhaz à Conto 20 fl. ; január 11. Reise nach Esterhaz 22,25 fl április 9. An fürstlich Esterhazy Haupt-Cassa Saldo fl július 11. An Fürst Nicolaus Esterhazy II. Rechnung für den linken Schloßtrakt, Saldo ,75 fl. 9 A kastély helyiségeinek funkcióira vonatkozó diakronikusan is megadott adatokat, azaz a kastély történeti helyiségkönyvét lásd Dávid Ferenc: A fertődi Esterházy-kastély történeti helyiségkönyve: funkciók és falburkolatok. Ars Hungarica, 30 (2002), április 30. Per Johann Wagner Tischler (Esterhaz) 15 fl. ; július 7. Per Hässig Schlosser Esterhaz 119 fl. ; július 13. Otto Reise Esterhaz 21 fl. 11 Számos Tischler Wagner bejegyzést találunk a pénztárkönyvekben. 12 A Fesztyre vonatkozó felvilágosításért Alföldy Gábornak mondok köszönetet október 12. Per Wagner Kapuvár 50 fl. ; december 15. Per Reise nach Kapuvár & Esterhaz 28,60 fl. ; december 31. An Baron Max Berg Kapuvár Saldo 529,30 2 % (10,58) = 518,72 fl. 14 A kiállítási igazgatóság jelentése az 1896-iki Ezredéves Országos Kiállítás előmunkálatairól az 1894-ik évben. Budapest, 1895, Uo. 62. Az Iparművészeti Múzeum Adattára őriz egy, a Műbarátok Köre pecsétjével ellátott fotósorozatot, amelyek közül öt enteriőr felvételt Pasteiner Gyula 1894-ben publikált, lásd Pasteiner Gyula: Esterháza kastély. Művészi Ipar, 9 (1894), : 159., 161., 163., 165., 167. Véleményem szerint ez a sorozat azonosítható a millenniumi előkészítő bizottság által készíttetett fényképekkel. Feltételezhető ugyanis, hogy az anyag a kiállítást követően az előkészítő bizottság tagja, Szendrei János révén került a Műbarátok Köre tulajdonába, mert ő a Műbarátok Köre titkáraként működött, és nem tartom valószínűnek, hogy a fényképeket már eleve a Műbarátok Köre által kiadott Magyar Műkincsek sorozat részére készítették, amit az is valószínűsít, 243

247 hogy ebben a kötetben a fényképek egyikét sem reprodukálták. Vö. Dávid Ferenc: Eszterháza belső terei. Ars Hungarica, 28 (2000), A történelmi főcsoport végrehajtó bizottságának ülése. Millennium, július 1., 2 4. Czobor Béla főcsoport-bizottsági előadó jelentette, hogy az március 27-én szétküldött felszólító levelükre több főpap és kevesebb főúr jelzett vissza. A főurak közül azonban gróf Pálffy János, a kinek gyűjteményére nagy súlyt fektet az igazgatóság, írásban, Esterházy Pál pedig Bubics Zsigmond püspök úr által élőszóval kifejezték készségüket a történelmi kiállításban való részvételök iránt, az [utóbbi] XIV XV. Lajos korabeli egész interiőröket ajánlván fel a kiállítás céljaira. 17 Dávid 2002 i. m. 46. Kassa, érseki levéltár (Košice, Archív Arcidiécezy Košice; a továbbiakban: AAK), Bubics Zsigmond levelei, 2. fasc., Levél Max Schmidt keze írásával Bubics Zsigmondnak augusztus 24-én Budapestről; Friedrich Otto Schmidt fejléces levélpapíron, idézve a 20. jegyzetben. 18 Uo. 19 Sowie die Objecte von der Millenarausstellung retourkommen, werde ich ein genaues Inventar vom Schloss Eszterháza zusammenstellen, und zwar per Zimmer geordnet. Uo. 20 Dávid 2000 i. m Max Schmidt 17. jegyzetben hivatkozott levele Bubics Zsigmondnak: Wegen der Restaurirung der Bildergallerien & der Wasserleitungen habe ich noch keinen Auftrag Eurer bischöflichen Gnaden erhalten. Vielleicht könnte ich über Winter alles vorbereiten & im Frühjahr mit den Arbeiten beginnen; im Herbst 1897 wäre bestimmt alles fertig. Die Wasserleitungen inclusive Gasmotor-Maschine kaum auf circa fl fix&fertig. Jede der beiden Bildergallerien mit Holzdach aber Ziegelgedeckt fix&fertig eingerichtet, & mit den Bildern behängt, mit Böden Fenstern & Thüren complet circa á fl (sage Zehntausend Gulden). Schmidt a képtárpavilon többes számba tételekor talán a Rotenstein-féle 1783-as leírásra gondolt, amelyben a kastély keleti oldalszárnyához csatlakozó télikert még tükör- és porcelángaléria funkcióval szerepel. (A télikertről és a képtárról lásd Alföldy Gábor tanulmányát e kötetben.) 22 Darf ich an die restaurierung der Bildergallerien erinnern? (AAK, Bubics Zsigmond levelei, 2. Fasc., Max Schmidt keze írásával levél Bubics Zsigmondnak szeptember 21-én Budapestről, Friedrich Otto Schmidt fejlécű levélpapíron.) 23 Geehrter Herr Schmidt, [ ] Ich will Ihnen kurz das Resultat meiner Reise mittheilen. Im December, dann Jänner 98 wird alles liquidirt, trachten Sie auf einem Blatt die localitäten & Arbeiten übersichtlich auf ein Blatt dem Director zur Einsicht vorzulegen, damit er einsehe, welch enorme Arbeiten Sie vollendet haben. Der Director ist auf 14 Tage, 3 Wochen nach Marienbad [ ] (Bécs, Schmidt-archívum). 24 Bubics Zsigmond írja Max Schmidtnek január 25-én: Auch übersende ich das Belastungsdocument, welches Hr. Haller unterzeichnete und Ihr eigen ist. (Bécs, Schmidt-archívum) 25 Vadászi Erzsébet: Magyar Versália. Budapest, 2007, Kat Vadászi i. m. Kat Sárvár, Nádasdy Ferenc Múzeum, ltsz.: Vadászi i. m. 32., 26. kép, valamint 208., Kat. 55. és 215., Kat IM, Adattár, FLT A raktárkönyvi bejegyzés csupán annyit mond, hogy Denizot. Az életrajzi adatok, illetve a bútor stílusa alapján itt vélhetőleg a Marie Antoinette sógorának, a Comte D Artois-nak dolgozó Pierre Denizot-ról lehet szó. Nem tudjuk, hogy a raktárkönyvi bejegyzésnek milyen információ az alapja, de nagy valószínűséggel a bútoron talált jelzés. Az asztalkát lefényképezték Eszterházán 1894 körül. Lásd Vadászi i. m. 213., Kat Winterausstellung. K. k. österr. Museum für Kunst und Industrie. o. O. [Wien], o. J. [1898], Kat és 542a. Az asztal szerepelt az 1900-as téli kiállításon is a Schmidt által kiállított rokokó női hálószobában, lásd Winterausstellung , k. k. Österr. Museum f. Kunst und Industrie. o. O. [Wien], o. J. [1900], General Waren Lager Buch (a cég raktárkönyveinek sorozata, Bécs, Schmidt-archívum), 252., , szám. 33 IM, Adattár, FLT IM, Adattár, KLT 3334/1,10, 20. A három bútort (egy íróasztalt, egy szalonasztalkát és egy komódot) a királyfai kastély I. emeleti 15. sz. szalonjában leltározták be. Lásd Horváth Hilda: Gróf Pálffy János műgyűjteménye. (Művészettörténeti Füzetek 29.) Budapest, 2007, Mivel az asztalt csak fényképről ismerjük, Radisics leírását érdemes teljes terjedelmében idézni, hiszen több olyan részletet is elárul, amely a fényképről nem vehető ki: Íróasztal. Paliszander, puszpángfával, juharral, rózsafával és egyéb színezett fákkal berakott. Négy hajlított lábon áll, melynek élére egész mentében bronzból öntött és cizellált sáslevelekből alkotott füzér borul, végén áttört kartussal. Bronzdíszítmények az oldalak szegélyén is. Bronzzal szegélyezett lapjának mellső része csuklón lefelé fordul. Belül jobbról és balról oldalt nyíló lapok megfelelő alakú tartókat fednek. Közöttük rugónyomásra kiugró dobozka, a széles oldalán négy, a keskeny oldalán egy-egy és ez alatt még egy titkos fiókkal. Lapjának másik, nagyobbik fele szintén rugóra kiemelkedik. Díszítménye rokokó ízlésű, részben architektonikus motívumok között virágok, hangszerek és egyéb különféle eszközök. Magassága: 0,72 m. Hossza: 0,70 m. Szélessége: 0,485 m. XV. Lajos ízlésében készült, modern másolat, melynek eredetije az eszterházi kastélyban van. Készítette Otto Friedrich Schmidt Bpesten. Becsértéke: 800 K. 36 AAK, Bubics Zsigmond levelei, 2. fasc., Max Schmidt keze írásával levél Bubics Zsigmondnak szeptember 21-én Budapestről, Friedrich Otto Schmidt fejlécű levélpapíron. 37 Alois von Liechtenstein herceg levele II. Johann von und zu Liechtenstein kormányzó herceghez, Bécs, december 12. (Bécs, Hausarchiv Liechtenstein, 9482/1903.) 38 A magyarországi megtelepedés okaként az eszterházai megbízásról egy cégismertető formájú hirdetésben olvashatunk először: A Schmidt-féle műbútorgyár, Szalon Újság, október 31., EPA, Központi Jószágkormány, 2327/1898. A levelet Alföldy Gábor találta a fraknói Esterházy-levéltárban. Ezúton köszönöm, hogy másolatát rendelkezésemre bocsátotta. 40 Ezt a nagyvonalú alapelvet, úgy tűnik, valóban alkalmazta a cég. Schmidt Miksáról mesélte az 1930-as években Hatvany Ferenc báró, a cég egyik legnagyobb magyarországi megrendelője, hogy amikor egy bécsi lakberendezési kiállításon találkozott Schmidt Miksával, és megemlítette a neki szállított bútorokkal kapcsolatos valamilyen kifogását, ő azonnal kész volt a teljes lakberendezést visszavásárolni jegyzetben hivatkozott levél: Da sich in Pest bei dem ganzen Hochadel grosse Erwartungen an diese Arbeit knüpfen, werde ich größte Anstrengungen machen, die fürstlichen Herrschaften vollauf zufrieden zu stellen. 42 Budapesti Hírlap, szeptember 29., Fittler Kamil: A történelmi kiállítás. Pesti Napló, június 12., A történelmi főcsoport hivatalos katalógusa. Budapest, 1896 (a továbbiakban: Katalógus), 363. A petit és gros point szövésű kárpithuzatokon flamand zsánerjeleneteket ábrázoltak, lásd Vadászi i. m IM, Adattár, FLT IM, Adattár, FLT IM, Adattár, FLT A hivatalos katalógus tévesen XVI. Lajos stílusú trumeux-ról beszél. (Katalógus i. m. 362.) 49 IM, Adattár, FLT A teremsor kortárs leírói közül egyedül Bálint Zoltán nevezett meg e teremmel kapcsolatban konkrét eszterházai előképet: az Eszterháza felé néző szárny földszinti hercegi szalonjának közelítő utánzata [ ] (Bálint i. m. 36.). Ez azonban bizonyosan tévedés, mivel a hercegi lakosztály termeinek legszembetűnőbb jellegzetességei a boiserie-be illesztett olajképecskék voltak. Bálint itt valószínűleg a kiállításon bemutatott vieux-laque szobával keverte össze e termet, az ugyanis tényleg a hercegi földszinti lakosztály ún. indiai kabinetja nyomán készült. 51 IM, Adattár, FLT E teremről nem maradt fenn fénykép, így kinézetét csak leírásokból ismerjük. Bálint Zoltán kissé lekicsinylő véleménye szerint: a viex-laque utánzatokkal halvány mása a kastély XV- XVI. Lajos korabeli átmeneti stílű viex-laque szalonjának [ ] (Bálint i. m. 36.). Radisics leírása szerint a másolat pontos volt: Falai hű utánzatban tüntették fel az eszterházai kastély ma is 244

248 látható eredeti kínai lakkbetéteit. (Radisics i. m. 417.). Fittler a berendezést is felsorolta: Bútorzata vieux-laque szekrény, óra, egy kristályüvegcsillár, kanapé és székek, ez utóbbiak aranybrokát szövettel bevonva. 53 Fittler 1898 i. m Radisics i. m EPA, Központi Jószágkormány, 3744/1896. A fraknói levéltárban a millenniumi szobasor ügyének iratait Alföldy Gábor kutatta, ezúton köszönöm neki, hogy ezeket rendelkezésemre bocsátotta. 56 AAK, Bubics Zsigmond levelei, 2. fasc. 57 EPA, Központi Jószágkormány, 3744/1896 és IM Adattár 29/ IM Adattár 29/ Uo. A Darányi Ignác földművelésügyi miniszter által kezdeményezett múzeum épületének ekkor még az ezredéves kiállítási pavilont szánták. Csupán ennek vészes romlása, alulról való vizesedése miatt döntöttek ben az egész épületcsoport szilárd anyagból való újjáépítése mellett. 60 IM Adattár, 85/ IM Adattár, 292/ Előzetes tájékoztató a Gazdasági Múzeumban. Budapest, 1897, A Mezőgazdasági Múzeum szeptember 19-én értesítette az Iparművészeti Múzeumot, hogy a szobákból a kívánt tárgyakat szállítsák el, mert az épületet hamarosan lebontják (Mezőgazdasági Múzeum, Adattár, 807/1899). 64 Az ún. Schmidt Miksa-féle lambéria-másolatok leltározatlanul 1976 novemberéig voltak Budapesten, ekkor könyvjóváírással kerültek a fertődi kastélyba (IM, Adattár, ikt. sz /76). Vö. Vadászi i. m Winterausstellung. k. k. Österr. Museum für Kunst und Industrie. o. O. [Wien], o. J. [1898], Kat , 48., 182., , MAK, Vorbildersammlung, T2 B16 L15-35/C mappa, I. N. 7326/1. 67 A millenniumi kiállítási ideiglenes épületben kialakított szobák lambériái, stukkódíszei és padlói eleve provizórikus használatra készültek, így nyilván aránytalan befektetés lett volna egy nagyobb belmagasságú helyiség kialakítása a reneszánsz szárnyban és ennek berendezése a fertődi minta alapján. Az osztrák múzeumban berendezett terem költségeit, mint látni fogjuk, a múzeum maga állta, mert tartós használatra szánta az újjárendezett tanácstermet. 68 Haiko, Peter: Kosmopolitische Neorenaissance versus österreichischer Neobarock. In: Stilstreit und Einheitskunstwerk. Internationales Historismus-Symposium, Bad Muskau, Juni (Muskaer Schriften 1.) Dresden, 1998, és Nierhaus, Andreas: Höfisch und österreichisch. Zur Architektur des Neobarock in Wien. In: Barock ein Ort des Gedächtnisses. Interpretament der Moderne/Postmoderne. Hg. Csáky, Moritz Celestini, Federico Tragatschnig, Ulrich. Wien Köln Weimar, 2007, Hevesi Lajos foglalja így össze a történéseket 1899-ben: A kiállítás sokkal osztrákabbnak tűnt fel, mint bármelyik a korábbi időszakban. Ludwig Hevesi: Die Winterausstellung im Oesterreichischen Museum. Kunst und Kunsthandwerk, 3 (1900), MAK, Archiv, 276/ H. [Ludwig Hevesi]: Die Winterausstellung im Oesterreichischen Museum. Fremden-Blatt, november 13., 6. és Josef Folnesics: Winterausstellung im Oesterreichischen Museum. Neues Wiener Tagblatt, november 15., Fritz Minkus: Die Winterausstellung im k. k. Museum für Kunst und Industrie in Wien. Kunstgewerbeblatt, 10 (1899), Egger, Hanna: Die Anfänge des k.k. Österreichischen Museums für Kunst und Industrie und der Wiener Schule der Kunstgeschichte. In: Kunst und Industrie. Die Anfänge des Museums für angewandte Kunst in Wien. Hg. Noever, Peter. Wien, 2000, ; Wickhoff, Franz: Die Zukunft der Kunstgewerbemuseen. Kunst und Kunsthandwerk, 1 (1898), Amit nem szível benne, azt becsülöm. Friedrich Schiller: Stuart Mária. Ford. Kálnoky László. Budapest, 1973, Loos, Adolf: Wanderungen im Oesterreichischen Museum. Neue Freie Presse, november 27. Közli: Loos, Adolf: Ins Leere gesprochen. Gesammelte Schriften Hg. Opel, Adolf. Wien, 1997, ; idézi: Ottillinger, Eva B.: Adolf Loos. Wohnkonzepte und Möbelentwürfe. München, 1994, Az egyik ezek közül jó minőségű képtáblán megjelent a Kunst und Kunsthandwerk, 2 (1899) évfolyamában. 77 MAK, Archiv 1337/1899, Max Schmidt levele november 23-án. Az ajándékképpen átengedett immobil berendezéshez nem tatoztak hozzá a bronz falikarok, csillárok, tükrök, a kandalló tűzikutyája, de benne volt a szürke engelsbergi márványból készült, márványinkrusztációs alaplapon álló kandalló, valamint a bécsi Mehlmarkton az 1890-es évek elején lebontott Schwarzenberg-palotából származó két aranyozott faragványokkal díszített ajtó. 78 Max Schmidt február 4-i levelében mondott köszönetet Scalának azért, hogy az Esterházy-terem fennmaradhatott, és hogy ráadásul kiállításszerűen bútorait is a teremben hagyhatta (MAK, Archiv, 132/1899). 79 Kunst und Kunsthandwerk, 2 (1899) és MAK, Vorbildersammlung, T2 B16 L15 35/C mappa, I. N. 7326/ Grün Jaspe Portère mit Messingstange, 2 Broncirte Eisenständer & geknüpfte Zierschnüre, 2 Eisenkloben & Ringen. (MAK, Archiv, 132/1899.) 81 Kiscelli Múzeum, Schmidt-archívum, Kanapés und Sessel fényképalbum, ltsz. Sch MAK, Archiv, 132/ MAK, Archiv, 132/ A terem használatáról az 1901-es téli kiállításon a hivatalos katalógus nem tájékoztat, csupán a villanyvilágítás elszámolási problémájának kapcsán a múzeum és a Schmidt cég között folyt levélváltásból tudunk róla (MAK, Archiv, 331/1902) februárjában Schmidték összeállították az ekkor az Esterházy-teremben lévő tárgyak listáját és elküldték a múzeumnak a filcszőnyegről és a tükrökről szóló számlát ben vette meg a múzeum a terem padlózatát borító vörös filcszőnyeget többszöri kérelem és ügyvédi felszólítás után (MAK, Archiv, 112/1919 és 443/1919). A terem falburkolata, beleértve a nagy, beépített tükröket, ezután is a cég tulajdonaként maradt a múzeum üléstermében. 86 Loos, Adolf: Möbel. Neue Freie Presse, október 2. Közli: Adolf Loos Die Schriften Hg. Opel, Adolf. Wien Klosterneuburg, 2004, MAK, Vorbildersammlung, T2 B16 L15 35/C mappa, I. N. 7326/2. 88 Rainer főherceg november 4-én sértődötten lemondott védnöki tisztéről (MAK, Archiv 951/1898). 89 Versammlung des Wiener Kunstgewerbevereines. Fremden- Blatt, december 7., Fliedl, Gottfried: Kunst und Lehre am Beginn der Moderne. Die Wiener Kunstgewerbeschule Salzburg Wien, 1986, ; Pokorny Nagel, Kathrin: Zur Gründungsgeschichte des k. k. österreichischen Museums für Kunst und Industrie. In: Kunst und Industrie. Die Anfänge des Museums für angewandte Kunst in Wien. i. k Írásom alapos korrektúrázásáért köszönettel tartozom Szentesi Editnek és Alföldy Gábornak. 245

249 Péter Rostás Was ihn Euch widrig macht, macht mir ihn wert! Die Restaurierung von Schloss Esterházy in Fertőd und die Reproduktionen seiner Interieurs in Budapest und Wien im ausgehenden 19. Jahrhundert Die großangelegte Restaurierung von Schloss Esterházy in Fertőd hat zwischen 1891 und 1896/1897 die Wiener Firma Friedrich Otto Schmidt durchgeführt. Die Einrichtung des mittleren Flügels, d. h. die der Prunkräume, war 1894 fertiggestellt. In dessen Verlauf wurden Wandverkleidung und die vorhandenen Möbel aus dem 18. Jahrhundert erneuert bzw. mit modernen Stücken ergänzt. Für das ausführende Innenausstattungshaus Schmidt war der riesige Auftrag über den unmittelbaren Nutzen hinaus in verschiedener Weise von Vorteil. Es wurden Nachbildungen von den Esterházyschen Luxusmöbeln verfertigt: Repliken hinsichtlich der Dekoration wie auch Materialien von unterschiedlicher Qualität (Abb. 1 2). Ein Paradebeispiel dafür ist der Frauenschreibtisch des Schlosses Fertőd, dessen mit Marketerie und vergoldeter Bronze geschmücktes, mit Sprungfedermechanik versehenes Original ein Meisterwerk des französischen Ebenisten Pierre Denizot (Abb. 3) später mit und ohne eingebaute Mechanik (als Salontischlein), bzw. mit und ohne Marketerie produziert worden ist (Abb. 4). Die Restaurierung des Schlosses Fertőd begründete monarchieweit den guten Ruf der Firma Schmidt: Hochadelige Familien reisten nach Fertőd, um die Wiederherstellung des Rokoko-Schlosses zu besichtigen. Dank der zur Ehre des Milleniums der ungarischen Landnahme veranstalteten großen Ausstellung im Jahre 1896 in Budapest wurde es zu einer bedeutsamen Referenzarbeit für die Firma, da es hier, in dem Renaissancegebäude der sog. Historischen Hauptgruppe eine ganze Zimmerreihe mit Nachahmungen und Paraphrasen der Schlossausstattung eingerichtet worden war (Abb. 5 9). Innerhalb der Milleniumsausstellung wurde dieser Präsentation eine gut überlegte, ausgleichspolitische Rolle zugemessen: im Renaissancegebäude, dem als Vorbild die gegen das Jahrhundertende fertiggestellte Winterreitschule Fischer von Erlachs in Wien diente, vertrat diese Raumreihe die habsburgische Partei dergegenüber wurden die Reliquien der Thököly Rákóczy-Zeit zur Schau gestellt. Die Restaurierung des Schlosses zu Fertőd fand aber Nachhall nicht nur in Budapest, sondern auch in Wien. Die Firma Schmidt präsentierte 1898 in der Winterausstellung des Österreichischen Museum für Kunst und Industrie im Sitzungsaal eine genaue Nachbildung des Apollosaals von Fertőd (Abb ). Es war das wichtigste, botschaftstragende Exponat in der Kunstgewerbeschau Historische Vorbilder detailtreu nachzuahmen, bildete den Schwerpunkt des Programms von Arthur von Scala, der 1897 die Leitung der Kunsteinrichtung übernahm. Der vorliegende Beitrag stellt dar, dass diese Absicht im Fall des Prunksaals zu Fertőd sich nur geringfügig verwirklichte, im Saal wurden sogar Nachbildungen französischer Rokoko-Luxusmöbel ausgestellt. Trotzdem konnte dem Innenraum eine von der gängigen Praxis des Historismus abweichende Note beigefügt werden. Dieser Wandel führte zu einem schweren Konflikt zwischen dem Direktor und dem Wiener Kunstgewerbeverein, was dadurch noch weiter verschärft wurde, dass die Nachahmung des Prunksaals zu Fertőd gerade in dem Saal ausgeführt wurde, wo bislang die Sitzungen und Weihnachtsausstellungen des Kunstgewerbevereins stattfanden (Abb. 13). Scalas auf Basis der genauen Nachahmung aufgebautes Programm, das sich in dem Esterházysaal manifestieren sollte, führte zu einem Bruch nicht nur mit dem um seinen herkömmlichen aber etwas überholten Stil und den eigenen Kunstmarkt fürchtenden Kunstgewerbeverein, sondern auch mit dem Secession-Kreis: In der ersten Kuratoriumssitzung nach der Ausstellung war es Otto Wagner, der die Nachahmungspraxis in scharfen Worten tadelte und sie mit den Forderungen der künstlerischen Freiheit und Originalität, d. h. mit den Grundwerten der Moderne gegenüberstellte. (deutscher Text von Orsolya Bubryák) 246

250 Granasztóiné Györffy Katalin Udvari élet Eszterházán Esterházy Fényes Miklós korában Szépirodalmi rekonstrukció Dušan Šimko Esterházy lakája című regényében Ahhoz képest, hogy szeptember elsejét írtak, túlságosan meleg volt, mintha augusztus eleje volna. A pannon levegő lassan lehűlt, és a mediterrán tramontanát idéző varázslatos hangulatot keltett. [ ] Az egyes robbanások és felvillanások, a hatalmas, színes szikraeső és a tömeg ámuló felkiáltásai után néhány pillanatig teljes csend következett. [ ] Valamennyi jelenlevő elhallgatott, elnémult a nevetés is, és hallani lehetett a mennydörgésszerű robajtól és a szokatlan fénytől megriadt madarak halk csivitelését. Rahier tüzéreinek utolsó fellőtt rakétája után mély sötétség borult az Esterházyak kastélyára, amelyben nem világított egyetlen gyertya vagy fáklya sem. Az égő gyertyák százaival kivilágított pavilon úgy ragyogott, mint a csiszolt gyémánt. A herceg nem takarékoskodott a pénzzel, ahogy ez egy»fête d Eszterházá«-n elvárható volt. Az épület sötétjében már ott ültek Haydn muzsikusai, és buzgón hangoltak. Az álarcos előkelőségek egyesével vagy csoportosan közeledtek a vigadóhoz, ahol a házbeliek már készen álltak, hogy meggyújtsák a csigasor segítségével leeresztett csillárok sok száz gyertyáját, pontosan abban a pillanatban, amikor a főhercegi pár kíséretében belép az épületbe a császárnő. A látványos belépés remekül sikerült. A jószágkormányzó fellélegzett, a császári látogatást előkészítő szervezőmunkája ismét eredményesnek bizonyult. Ezen az estén, úgy tűnt, Haydn nem vezényelt olyan visszafogottan, mint máskor. A tánczene felvidította. Az operaelőadást követő rengeteg taps után, Haydn szeretett volna kissé gondtalan lenni. De aznapi kötelezettségei még nem értek véget. Haydn homloka és hegyes, nyerges orra izzadságtól fénylett. Az ezernyi gyertya elviselhetetlen meleget árasztott. És a hercegi Hausoffizier ahogy a szerződés Haydn rangját meghatározta magas hivatalával járó új, nehéz, ezüstcsatos és gyöngyház gombos livréjében meglehetősen nehezen lélegzett. Kigombolta fojtogatóan szoros gallérját, és időről időre megtörölte a tarkóját meg a homlokát. Az 1761 május elsején kötött munkaszerződése szerint fehér harisnyát kellett viselnie és feszes térdnadrágot. A fényűző bankett után a császárnő, mint várható volt, nem maradt sokáig a vigadóban, személyi titkárának és Eszterháza majordomusának kíséretében búcsú nélkül elhagyta a bankett színhelyét, amitől mindjárt felszabadultabb lett a hangulat. A herceg a jószágkormányzó kíséretében kilépett a táncterem közepére, és az ott felállított kis emelvényről rövid beszédében felszólította az egybegyűlt urakat, hogy ne legyenek restek, és mutassák meg, nemcsak vadászni tudnak, hanem táncolni is [ ]. 1 Az idézetekből egyértelműen kiderül, hogy a császárnő, Mária Terézia Eszterházán tett látogatásakor rendezett esti tűzijátékról és álarcosbálról van szó, ahol Haydn és zenekara biztosította a tánchoz a zenét. Esterházy Fényes Miklós által a császári udvar tiszteletére 1773 szeptemberének első három napján adott fényűző, látványos ünnepségsorozatról beszámoló kortársak írásai ismertek, 2 számos alkalommal közlésre kerültek. A fenti részletes, színes idézetek nem egy újonnan előkerült, az események eddig ismeretlen szemtanújától származnak, hanem Dušan Šimko szlovák kortárs író Esterházy lakája című regényéből. Vajon a szerző tudja-e gazdagítani az Eszterházára vonatkozó, a tudomány által feltárt ismereteket, hozzá tud-e járulni egy tárgyi valóságában eltűnt korszak jobb megértéséhez? Az írói fantázia segítségével átélhetjük Esterházy Fényes Miklós udvarában 1765 és 1790 között nemcsak a kortársak által is megörökített híres eseményeket Mária Terézia látogatását, az operaház égését, hanem a Haydn (1. kép) által vezetett opera, zenekar és a színtársulat mindennapjait. Megismerhetünk Haydn en kívül számos, a történeti forrásokból ismert énekest, zenészt, az udvari adminisztráció legfontosabb szereplőit és az egész hitbizományt irányító és felügyelő Alois Rahier jószágkormányzót. A megtörtént eseményekből és valódi személyek sorsából építkező regény meséjének fikcióját két különleges, Eszterházán egykor nem létező szereplő, a kismar- 247

251 toni zsidó közösségből származó, Esterházy herceg lakájává, majd az opera intendánsává váló Abeles Izsák és az olasz operaénekesnő Flavia Cornelia Pozzi biztosítja. A négy főszereplő Alois Rahier jószágkormányzó, Flavia Corne lia Pozzi, Abeles Izsák és szerelme Anna Zannini énekesnő sorsának alakulását az udvar zenei élete, elsősorban Joseph Haydn zeneszerzői nagysága határozza meg. Két kiemelkedő esemény: Mária Terézia szeptemberi vendégeskedése és az operaház novemberi leégése fordulópontot jelent életükben. Az író az időrendet figyelmen kívül hagyva bontja ki a történetet, amelyben az eszterházai tündérvilág -ot megteremtő, a háttérben jelen levő Esterházy Fényes Miklós herceg számára önálló szereplést egy fejezetben biztosít nyarán az Innsbruckban elhunyt Lotharingiai Ferenc császár földi maradványait hajón szállították a Dunán Nussdorfig, ahonnan Esterházy Miklós, huszárai és a magyar testőrök a bécsi Hofburgba kísérték. Az író számára a Duna-parti éjszakai várakozás lehetőséget ad a herceg személyiségének és a jószágkormányzó Rahierhoz fűződő kapcsolatának bemutatására. Esterházy elővette selyemkabátja zsebéből hatalmas zsebóráját, amelyet bátyjától, Pál Antaltól kapott ajándékba tíz évvel az után, hogy Pál Antal befejezte főnemesi ifjak számára kötelező»grand tour«-ját. Ez volt az a neuchâteli műhelyből származó óra, amelyről a herceg egyszer azt mondta Rahiernak, ha száműznék, és ki kellene választania azt a három legfontosabb dolgot, amit a kopár Kytherára magával vinne, ez a svájci azt mondta francia óra biztosan köztük lenne. 3 Amikor visszatért (Rahier) a rögtönzött lugasba, Esterházy már a szétnyitható asztala mellett ült, és vizet töltetett velencei utazópoharába, amelybe komornyikja szertartásos óvatossággal belefacsart egy fél citromot. A herceg mohón felhajtotta kedvelt italát, ebben a hőségben nem akart bort inni, noha az egyébként nem hiányozhatott a proviantból. 4 A császári halott megérkezése előtt Esterházy egyik huszárjának vízbe fulladása zavarta meg a békés nyári estét. A regény főszereplője nem véletlenül Rahier Alois (Ludwig Peter Rahier, Rehier), a herceg által 1764-ben az Esterházy hitbizományhoz tartozó, két uradalmi központba szervezett 29 uradalom közül a felsőnek (Kismartoni felügyelőség) 5 régensévé kinevezett olasz származású, eredetileg katonai pályára készült férfi. 6 A közvetlenül a herceg alá rendelt német régens - nek is nevezett Rahier feladata volt az összes javak és igazgatásuk jó rendben tartása. 7 A jószágkormányzó személyiségét hivatali funkcióinak gyakorlása, a legkülönfélébb ügyek intézése közben ismerhetjük meg. A regény indító jelenetében a herceg adófizetői közé tartozó, kismartoni zsidó közösséget képviselő három főből álló küldöttséget vezető idős Abelesszel tárgyal, akinek unokaöccse, Abeles Izsák lesz majd a regény másik főhőse. Rahier, az egész kérvényt még egyszer felolvasta a három zsidónak, minden egyes szót elnyújtva, mintha örömét lelné ebben a számára mit sem jelentő irományban. Két évbe telt, mire a hercegi kancellária kegyesen engedélyezte a tervezett és olyannyira szükséges hozzáépítést Abeles házához, amelyben több mint negyven ember volt összezsúfolva. A zsidók hitközsége és maga Abeles mint legfőbb adófizető nyolcvan aranyforintot perkált le a hercegi kincstárba (az ajándékokat nem számítva), és mindkét fél a zsidók és hercegi ellenlábasuk, Rahier jószágkormányzó egyaránt elégedett volt. 8 A jószágkormányzó feladatai közé tartozott az eszterházai udvar számára új, megfelelő szakács keresése, a lakájok megbüntetése is. Semmi sem történhetett az ő tudta nélkül. Mint majd látni fogjuk, ő volt a felelőse a nagy ünnepségek megszervezésének, az opera, a színház működésének. De olyan fontos protokolláris eseményeken is jelen volt a herceg kíséretében, mint József főherceg koronázása Frankfurtban, vagy Lotaringiai Ferenc holttestének Bécsbe szállítása. A világlátott, több nyelven beszélő, éles eszű, művelt jószágkormányzó könyörtelen karakterét olasz barátjának írt hosszú leveléből ismerhetjük meg, amelyben elmeséli, mennyire megdöbbent Abeles kismartoni zsidó kérésén, hogy tizenhét éves rokonát lakájként alkalmazzák, majd saját maga számára is váratlanul mégis beleegyezett. Mi sem lett volna könnyebb, mint visszavonni az Abelesnek tett ígéretemet, hiszen semmi sem kötelezett a megtartására, és nem volt rá tanúm sem eltekintve a másik két zsidótól, akik Abelest elkísérték. [ ] Ugyanakkor meg kell vallanom, elfogott a kíváncsiság, miféle unokaöccsét protezsálja Abeles. Egy lakájként szolgáló zsidó Esterházy Miklós herceg udvarában, ilyet még nem látott a világ! De végtére is miért ne, amikor a földkerekség minden nációja képviselve van köztük, miért ne lehetne egyetlenegy Ábrahám átkozott fajzatából is? 9 A regényíró ebben a mondatban adja meg a kulcsát, hogy miért választott egy nem létező, a társadalmi környezetbe nem illő személyt regénye másik főhősévé. A tizenhét éves zsidó fiatalember, 1769-ben (1773-ban, a Mária Terézia-ünnepség évében négy éve volt már Eszterházán) nyári kánikulában Kismartonból gyalog ment Eszterházára, hogy Rahiernál jelentkezzen. Az ösvény kellemes hűvösében közeledett az Esterházyak kastélyához. Egy jó idő múlva elérte a kis liget szélét, és megállt a platánfa sétány előtt, amelyet még a mostani herceg bátyja, Esterházy Pál Antal kívánságára ültettek. Tovább nem merészkedett, itt már belátható távolságban állt a kastély kovácsoltvas főkapujától. Izsák úgy érezte, a kapu pókháló finomságú rokokó díszítése méltó e számára bevehetetlennek tűnő erőd bejáratához. Nem a magas kőkerítés, hanem ez a gyönyörű, aprólékos műgonddal kovácsolt kapu, Carl Johann Franke kovácsmester remeke, volt Izsák számára az a gát, amely elválasztotta zárt és óvatos világát attól, amit csak képzeletének játéka tárt elé; a hercegi élet varázslatosan színpompás és nagyszerű világától. 10 Izsák az egész kastélyparkot megkerülve, az erdőn keresztül közelítette meg a kertet, ahol váratlanul összetalálkozott Flavia Cornelia Pozzi firenzei 248

252 operaénekesnővel, a regény harmadik fontos, szintén kitalált szereplőjével. Az eszterházai operatársulat primadonnája kora reggeli sétája megismerteti az olvasót a park szépségeivel és gondolatain keresztül Haydn társulatának titkai is feltárulnak előttünk. Ez az örökzöld élő sövényből kialakított labirintus volt az angolpark»szíve«, amely a sétány nyílt térségét volt hivatva ellensúlyozni a magas, egzotikus fák alkotta, alig összeérő fél ívek alatt, a ritka fák magvait még a jelenlegi herceg bátyja, Esterházy Pál Antal kapta a trafalgari csatát eldöntő lord Nelson kedvesétől, lady Hamiltontól. A nápolyi nagykövet inkább megtévesztő, mintsem sikeres missziójának teljesítése után ültettette el a herceg a két észak-amerikai sequoiafenyőt szépséges ajándékozójuk tiszteletére. A brit koronagyarmatról származó faritkaságok azóta örvendetesen növekedtek [ ] 11 Flavia Cornelia Pozzi végigfutott a hosszú fasoron, amely a labirintus bejáratánál kezdődött, és a japán pagoda, az eszterházi kastély parkjának e kedvelt építészeti remeke előtt ért véget. A gránittalapzaton álló japán nyári lak áttört, filigránnal ékes falain keresztül szabadon áramolhatott a levegő. Ide vonult vissza olykor a herceg, hogy hódoljon kedvelt szórakozásának, vagyis barytonján játszott. A herceg szenvedélyesen szerette a viola di bordone mély hangját, amely erősen hasonlított, a vele rokon, ma már szinte elfeledett viola d amore hangjára. [ ] Flavia Cornelia Pozzi lenyomta az aranyozott kilincset, és belépett a pagodába. A feje fölött a mennyezeten óriási napkorong ragyogott, a sugarai alkották az elmésen kiképzett stukatúrt. A hatszögletű helyiség valamennyi sarkát konzolokra állított hatalmas japán vázák ékesítették, amilyeneket Nagaszaki manufaktúráiban készítenek. [ ] Flavia odament a kandallóhoz, és leemelt róla egy kis szatírt ábrázoló homokkő mellszobrot. [ ] Flavia elgondolkodva lépkedett az oszlopsor szegélyezte mellékösvényen, az oszlopok mindegyikén egy-egy nagy kerámiaváza állt vadszőlővel beültetve, és az egyes oszlopokat, az olasz pergolák mintájára, fából ácsolt ívek fogták össze. Az út mentén Rahier jószágkormányzó javaslatára magnó lia bokrokat és citromfácskákat ültettek a távoli Olaszország tökéletes illúzióját keltve. 12 Az olasz énekesnő nem ijedt meg az erdőből előbukkanó, a hercegi udvar közegétől teljesen idegen külsejű, hagyományos zsidó öltözetű és hajviseletű Abelestől, sőt segítette, hogy észrevétlenül kerüljön az operaénekesek, zenészek házába, a Muzsikaházba [2 4. kép], 13 ahol az énekesnő öreg barátja, Baumann 14 kopista hathatós közreműködésével sor került kimosdatására, megborotválására és a lakájok ruhájának felöltésére. Az egyenlőtlen páros, az énekesnő és a zsidó Izsák végül a kanyargós mellékutakon eljutott a Musikhaus terjedelmes okkersárga épülete elé. Az ablaktáblák többsége még csukva volt, az énekeseknek, énekesnőknek és zenészeknek a tegnapi próbák után nem akarózott kibújni az ágyból. A félig nyitott kapu mögül mezítlábas léptek hallatszottak. A szolgálók már hordják a vizet a szobákba, gondolta Flavia, az öreg Baumann-nak a közelben kell lennie. 15 Miután a nagyhatalmú jószágkormányzó 1. kép Isidor Neugass: Joseph Haydn, 1800 (Esterházy Privatstiftung, Schloss Eisenstadt; Photo: Gerhard Wasserbauer, Wien) Rahier hivatalosan is lakájként alkalmazta Izsákot, a hercegi könyvtároshoz, Niemeczhez irányította. Rahier, Flavia Cornelia Pozzi és Abeles Izsák személyén keresztül éljük át azt az ünnepségsorozatot, amelyet Mária Terézia, Miksa főherceg, Mária Anna és Erzsébet főhercegnők tiszteletére szeptember első napjaiban tett látogatásukkor rendeztek Eszterházán. 16 Az operaelőadás, a tűzijáték és az álarcosbál alkalmat adott a bécsi udvarhoz tartozó előkelőségekkel való találkozásra is. Flavia Pozzi különösen vonzódott Lobkowitz herceg komornyikjához, az izgalmas sorsú, félvér, sötét bőrű, kiváló táncos Angelo Solimanhoz, 17 akit az eszterházai opera megnyitó előadásán ban 18 már megismert. Az Esterházy-operát szeptemberben Haydn Lo speziale dramma giocoso című operájának ünnepi előadásával nyitották meg. Esterházy herceg elragadtatással nyugtázta, milyen tökéletes összhangban van a zene Carlo Goldoni librettójával [ ] A hercegné a bemutató kedvéért kocsizott a kismartoni kastélyból Eszterházára. Lent, a földszinten a közrendű nézők tolongtak: kézművesek, katonák, lakájok, szolgák, sőt még néhány falusi is. Velük egy szinten, egy hosszú asztal mögött ültek két sorban a muzsikusok. Mindegyik előtt lámpás és kottaállvány volt a zenemű partitúrájával [ ] 19 Lobkovitz herceg komornyikja, Angelo Soliman a császárnőtől nemesi rangot kapott, a Zöld-foki-szigetek durvalelkű, kiszolgált portugál telepesének rabszolgaként eladott fia jelenléte az eszterházai udvarban nem számított rendkívülinek, mivel a legelőkelőbb bécsi főúri házak- 249

253 nak is állandó vendége volt, sőt Lobkowitz herceggel együtt tagja lett a bécsi titkos páholynak. Ezt Flavia Pozzi a jószágkormányzó Rahier irodájában hallotta. A Zur wahren Eintracht elnevezésű páholyba a felvilágosodott férfiúk e nemes közösségébe Haydn mester is belépett. 20 A bécsi páholy tagjai Hofrat Greiner házában találkoztak. A ház, ahol az»irodalmi szalon«összejöveteleit tartották, a Zur Mehlgrube tér sarkán állt. Hofrat Greiner Mária Terézia császárnő egyik legbefolyásosabb udvari hivatalnoka volt, és számos jeles férfiút mondhatott barátjának [ ] Az»irodalmi szalon«büszkesége Gottfried van Swieten és Born Ignác, 21 a két neves természettudós volt. [ ] Born lovag barátai közé tartozott Angelo Soliman. 22 Solimant nemesi rangja és barátai sem tudták megmenteni a császárnő végrendeletében levő titkos klauzulában foglaltak végrehajtásától, amely szerint Soliman holttestéről majdan le kell húzni a bőrt, és ugyanúgy ki kell tömni, ahogy az állatokat szokták ban, Mária Terézia látogatásakor Haydn új operáját, a L incontro improvvisót 24 mutatták be, amelyben Flavia Pozzi énekelte a perzsa hercegnőt. A L incontro improvviso című ünnepi opera szövege a tenorista Karl Frieberht tollát dicsérte, aki aznap este egy képzeletbeli mohamedán ország, Balsora hercegét, Alit személyesítette meg. Frieberth nem sokat törte a fejét, gátlás nélkül felhasználta Dancourt Le rencontre imprévue című színművét. Haydn negyedik operája a bécsi udvar ízlésének megfelelően»törökös«volt [ ]. A várakozásnak megfelelően már az előjátéknak nagy sikere volt. Haydn ismerte a közönségét, és nem takarékoskodott az egyéniségéből fakadó meglepetésekkel. A D-dúrban és A-dúrban mennydörgő dobok kezdetben»törökös«hangulatot idéztek, majd nyomban ez után dübörgésüket a cselló csodálatosan finom andantéja követte. Flavia Pozzi mindjárt az első felvonásban mindenkit elbűvölt a perzsa Rezia szerepében. Mademoiselle Valdesturlával és Madame Bolognával 25 együtt akik a két háremhölgyet, Balkist és Dardanét személyesítették meg meg kellett ismételniük elragadó,»mi sembra un sogno che deletta«kezdetű terzettójukat. Pedig a terzetto hallatlanul hosszú volt, csaknem negyedóráig tartott. Az opera rendkívüli hosszúsága ellenére az előkelő publikum, élén a császárnővel nem adta jelét szokásos türelmetlenségének. Mindenki feszülten figyelte, nem enged-e meg magának őfelsége egy kis szunyókálást, ahogy ez az utóbbi időben a Hofoperában olykor megesett. 26 Az operaelőadás után a vendégek elindultak a parkon át a vigadóhoz a császárnő és az udvar tiszteletére adott ünnepi vacsorára. Hirtelen hatalmas robbanások kíséretében sistergő fénycsóvák világították be az angolpark és a vele szomszédos vadaskert sötétjét. A kastély udvarát díszítő Neptunus-szökőkút 27 vizében kéken, vörösen, sárgán sziporkázó rakéták tükröződtek, amelyeket a herceg tüzérei lőttek fel. Rahier jószágkormányzó, kellő távolságból feszülten figyelt, ahogy egymás után röppentek fel a rakéták Eszterháza éjszakai égboltja felé. A tűzijáték rendkívül fontos volt számára, mert az ő kezdeményezésére valósult meg és leginkább ő volt a felelős az este legkáprázatosabb, orgiasztikus látványosságáért. A felhőtlen égbolton, teljes szépségében érvényesült a mesterséges csillagképek elbűvölő látványa [ ]. A tűzijáték lebonyolításával megbízott Pietro Travaglia, 28 a színház és az opera fődíszlettervezője remek munkát végzett [ ] A kertek, a park és a vadaskert egy részének illuminációja az ő műve volt. Tüneményes mutatványához több mint négyezer, ólomból készült spirituszlámpát használt fel. 29 A tűzijáték lelkes nézői között az Esterházy-uradalom környékbeli falvainak parasztsága is jelen volt, akik számára ez volt az első alkalom, hogy a kastélypark falain belül tartózkodhattak. A vadaskertben magyar és horvát viseletben vagy ezer paraszt és egy csapat falusi muzsikus rejtőzködött arra várva, hogy a felsőbbség utasítására előjöjjenek az erdő sötétjéből, ahol különben csak fácánok, őzek és szarvasok tanyáztak. 30 A parkban nagy volt a nyüzsgés. Tele volt szolgákkal, kézművesekkel és a környező falvak jobbágyaival. A lampionok lassan kihunytak, de a park útjai, ösvényei mentén meg a japán nyári lak körül sosem látott fénnyel lobogtak a fantasztikus esti színjátékot megvilágító fáklyák. A falusi cigányzenekarok lelkesen húzták a talpalávalót, és a parasztok eszeveszettül táncoltak, mintha Szent Vitus szelleme szállta volna meg őket 31 A tűzijáték végén kezdődött az álarcosbál a vigadóban. 32 Mindenki jelmezben és álarccal jelent meg. A japán pavilon mögött Abeles Izsák ácsorgott talpig feketében, ódivatú spanyol kosztümjének csak keskeny keményített gallérja volt fehér. A fekete kelme kiemelte áttetszően fehér arcbőrét. Izsák olyan volt, mint egy El Grecoképről lelépett kísértet [ ]. Izsák úgy vélte, feketében nem lesz annyira feltűnő. És elvész az ünnepi vendégsereg sokaságában. 33 Az épület sötétjében már ott ültek Haydn muzsikusai, és buzgón hangoltak. Az álarcos előkelőségek egyesével, vagy csoportosan közeledtek a vigadóhoz, ahol a házbeliek már készen álltak, hogy meggyújtsák a csigasor segítségével leeresztett csillárok sok száz gyertyáját, pontosan abban a pillanatban, amikor a főhercegi pár kíséretében belép az épületbe a császárnő. A látványos belépés remekül sikerült. A jószágkormányzó fellélegzett, a császári látogatást előkészítő szervezőmunkája ismét eredményesnek bizonyult. 34 A bál fontos események színhelyévé vált. Flavia Pozzi végre táncolhatott Angelo Solimannal, és a négy éve Esterházy herceg szolgálatában álló lakájból segédírnokká előléptetett Abeles Izsák sorsa is új fordulatot vett. Angelo Soliman belépett a vigadóba. A táncoló párokról dőlt az izzadság, de a közelgő hajnal ellenére senki sem látszott fáradtnak [ ] Odalépett az énekesnőhöz, megfogta a kezét, és szótlanul kivezette a szalonból, ahol a széplaki cigányok bazseváltak [ ]. A harlekin jelmez remekül illett neki. Mintha ráöntötték volna. Sötét bőrét csak félig takarta álarc. A maszk keskeny résein át látta borostyánszínű szemét. A szemét, amilyenhez fogható senkinek nincs egész Európában. A komornyik a vigadó olasz márvánnyal kirakott táncterének közepére vezette. 35 Alois Rahier jószágkormányzó ünnepélyesen közölte a vigadóban ácsorgó Izsákkal, hogy egy új, csakis az 250

254 2. kép Fertőd/Eszterháza. A Muzsikaház alaprajza, 1822 (OSzK) 251

255 3. kép Fertőd/Eszterháza. A Muzsikaház utcai homlokzata (Hack Róbert felvétele, 1985) ő számára létesített feladatkör ellátásával bízza meg, és a hercegi opera intendánsává lépteti elő, Abeles eleinte nem tudta, mit szóljon ehhez a csodához. Nem hitt a tulajdon fülének. [ ] Haydnnak bővítenie kell az opera repertoárját [mondta Rahier]. A herceg több operát és kevesebb zenekari művet óhajt. Ez több munkát ad a karmesternek, és végső soron a leendő intendánsnak is, az pedig maga lesz Abeles. [ ] az eszterházi színházak igazgatója, Herr Philipp Georg Bader 36 lesz a közvetlen felettese. 37 Cornelia Flavia Pozzi az 1773-as látogatás utáni eseményekben már nem szerepel, a jószágkormányzó és Haydn sajnálatára visszatért Olaszországba és Velencében folytatta énekesnői pályáját. Miklós herceg kívánságára egyre több előadás volt az operában. A herceg kívánságlistáján az olasz opera buffa olyan szerzőinek neve állt, mint Anfossi, Paisiello, Cimarosa, és felmerültek Haydn régi barátjának, Dittersdorfnak az operái is ban már januártól decemberig tartott a színházi évad. Az operaház adott helyett hetenként kétszer csütörtökön és vasárnap az operaelőadásoknak, más napokon pedig a színdaraboknak és hangversenyeknek. A bábelőadásokat a marionettszínházban mutatták be. Az operaház és a hozzácsatlakozó kínai táncterem az udvari élet legfontosabb, központi helyszíne november 18-án tűzvész martalékául esett. Ó hányszor tört ki a tűzvész az operában csütörtök éjszaka, november 18-án! Hányszor lobbant fel, mint egy köteg szalma, hányszor csaptak fel a lángok könyörtelen közömbösséggel nyaldosva az opera falait, hányszor omlott be iszonytató robajjal a nehézkes épület teteje! Az éjszakai égbolt vakítóan izzott ebben az ősi fényben, amelyről a vallásos zsidók álmodtak, és amelynek erejét Izsák már csak sejtette. [ ] Figyelemre méltó, hogy a tüzet különböző emberek aránylag későn fedezték fel, méghozzá az eget bevilágító félelmes fény ellenére. [ ] Az égő zsindely sziszegve repült a magasba a pokoli lángok közül, mint a hercegi parkban rendezett tűzijátékok rakétái. [ ] A tűzvész mintha nem is egyszerre tört volna ki. [ ] Kézenfekvő volt a gyanú, hogy az Esterházy-opera leégését gyújtogatás okozta. Már a szerencsétlenség első pillanataiban önkéntelenül felmerült azokban, akik az opera pusztulását végignézték. De hát ki követett volna el ilyen alávalóságot, ki vetemedett volna ilyen aljasságra a herceggel, Haydn karmesterrel és a zenészeivel, az énekeseivel és énekesnőivel szemben? 39 Különös véletlen, hogy sem Rahier jószágkormányzó, sem Eszterházy herceg nem 252

256 4. kép Fertőd/Eszterháza. A Muzsikaház udvara (Hack Róbert felvétele, 1985) tartózkodott azon az éjszakán Eszterházán, és Abeles Izsák intendáns éppen akkor töltötte első szerelmi éjszakáját Anna Zannini 40 operaénekesnővel a muzsikaházbeli szobájában. A félig csukott ablaktáblákon át a tűz hirtelen felvillanásai bevilágították a szűkös helyiséget és a benne fekvő egyenlőtlen párost. Abeles mélyen és egészségesen aludt, mint a kisgyerek, rosszul borotvált arcán üdvözült mosoly derengett. Az énekesnőt hatalmas robaj riasztotta fel kellemetlen félálmából [ ]. Óvatosan kinyitotta az ablakot, és kihajtotta az ablaktáblákat [ ]. Az énekesnő apró félelmei egyszeriben dermesztő ijedtséggé váltak. Iszonyatok iszonyata! A szeme elé táruló tűzvész lidérces álmainak folytatása volt [ ]. 41 Anna Zannini és Abeles számára az operaház égése a legnagyobb drámát jelentette, életük függött tőle. A tűzvész előtti utolsó bemutatón Anna Zannini sikeresen birkózott meg Lisette komorna szerepével Haydn La vera costanza 42 című operájában. Ezzel a sikerrel kiérdemelte a maestro dicséretét. Amikor az első felvonásban a»io son poverina, ne ricca, ne bella«kezdetű, nem túl bonyolult áriát elénekelte, Haydnnak lélekben el kellett ismernie, hogy erre madame Polzelli 43 képességeiből már nem futja. Ez a fiatal szubrett minden tekintetben jobb nála. 44 Az intendáns az elpusztult opera előtt összesereglett emberek között állt [ ]. Az intendáns szabályosan vacogott. Nyirkos reggel volt, a nedves levegő behatolt a ruhája alá. Ajka már elvesztette az énekesnő szerelmi művészetének izzásából merített forróságát. Az volt az első gondolata, be kell jutni a lángoló épületbe, hogy megpróbálja megmenteni a kottákat, mert ösztönösen megérezte, hogy Haydn zenéje összehasonlíthatatlanul többet ér, mint a színház egész felszerelése, a bútor, a csillárok, a függöny és a dekoráció, az üvegablakok meg a stukkók a freskókkal. A herceg nem takarékoskodott az épület belső kiképzésén, de az igazat megvallva, esze ágában sem volt elsőrangú festőkre kidobni a pénzt, elvből beérte olyan másodrendű művészekkel, mint amilyen Basilius Grundmann 45 udvari festő vagy az aranyozó és stukkókészítő Gaetano Pesci 46 és Ludwig Mazzini volt. Esterházy Miklós minden figyelmét és pénzét a zenei produkciókra összpontosította. 47 Abeles két bámészkodó huszárt megkért, hogy az égő épületből mentsék ki a kottákat. A lángok a ruhájukat nyaldosták. A sűrű füst marta a szemüket, és kaparta a torkukat. Abeles levegő után kapkodva teljes súlyával nekidőlt a kopista dolgozószobájába vezető ajtónak. Sejtette, hogy ott vannak a kották. A partitúrák szanaszét hevertek a földön, szétszórta őket az erős légáramlás és a huzat. Abeles egy pillanatig sem 253