Veszélyes anyagok a fodrászüzletek levegőjében

Átírás

1 FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3 Veszélyes anyagok a fodrászüzletek levegőjében Tárgyszavak: fodrászat; veszélyes anyag; ammónia; hidrogén-peroxid; expozíció, szellőzés. A 80-as évek végén erősen megnövekedett a fodrászok körében a légúti és bőrbetegségek száma, és 1993-ig elérték az 1980-as állapot hatszorosát. Ez arra indította az illetékes szakmai egészségügyi szolgálatot és népjóléti intézményt (BGW), valamint a Munkabiztonsági Szakmai Intézetet (BIA), hogy vizsgálatokat indítson a fodrászok légúti terhelésének megállapítására. A vizsgálat célja annak kiderítése volt, hogy milyen káros anyagok és milyen koncentrációban vannak jelen az egyes munkafázisoknál, és az eredmények alapján irányelveket dolgozzanak ki az üzemek számára és a megfelelő szellőzés kialakítására. A veszélyes anyagok mérése Vizsgálóhelyek Mivel a valóságos viszonyokat a fodrászüzletben sok tényező befolyásolja (pl. dohányzás vagy a vendég speciális kívánságai), a projekt számára vizsgálóhelyet alakítottak ki, amely két, egymás mellett levő helyiségből állt, ahol meghatározott körülmények között dolgoztak. A szobák mérete: 4,7 x 3,5 x 2,5 m, ajtóval összekötve. Mindkét helyiségben két fodrászhely volt, egy fejmosó hely, és egy munkahely a felhasználandó anyagkeverék előállítására. A levegőcsere 5,5 l volt óránként, és kereken 113 m 3 friss levegő jutott óránként mindegyik fodrászhelyen a munkahelyre vonatkozó rendelet követelményei szerint. A vizsgálatokat úgy tervezték, hogy egy munkanapon csak egy munkafolyamatot (pl. szőkítés, tartóshullám vagy festés) végezzenek. A munkák során a különböző mérőhelyeken levegőmintákat vettek, a várható veszélyes anyagok analíziséhez. Emellett a fodrászok személyes mintavevője segítségével is vettek levegőmintákat minden munkafolyamatnál. A mérendő veszélyes anyagok kiválasztása A mérőprogramhoz a foglalkozás-egészségügyi és toxikológiai tapasztalatok alapján a következő anyagokat választották ki:

2 ammónium-peroxo-diszulfát (szőkítés), ammónium-tioglikolát (tartóshullám), glicerin-monotioglikolát (tartóshullám), p-fenilén-diamin (festés), 2,4-toluilén-diamin (festés), p-toluilén-diamin (festés). A mérésekhez még a következő anyagokat alkalmazták: hidrogén-peroxid, ammónia és kén-dioxid. Az utóbbi a tartóshullámnál szabadulhat fel. Az országos és nemzetközi határértékeket a fodrászatban használt anyagokra az 1. táblázat mutatja. 1. táblázat A fodrászatban használt anyagok országos és nemzetközi határértékei Veszélyes anyag Határérték, mg/m 3 Besorolás Ammónia 35 Ammónium-peroxo-diszulfát 1 (UK)* S Ammónium-tioglikolát Glicerin-monotioglikolát p-fenilén-diamin 0,1 S 2,4-Toluilén-diamin 0,1 S p-toluilén-diamin S Kén-dioxid 5 Hidrogén-peroxid 1,4 Határérték az Egyesült Királyságban, S: érzékenyítő. Vizsgálati eredmények Szőkítés 31 kísérletben 12 terméket (szőkítőpor) vizsgáltak, amelyek különböző gyártóktól származtak. A peroxo-diszulfát-koncentrációk a fodrászhelyeken 0,004 0,006 mg/m 3 között voltak, ugyanakkor azon a munkahelyen, ahol a keveréket előkészítették, az értékek lényegesen magasabbak (0,085 0,940 mg/m 3 ) voltak. A termékek között jelentős koncentrációkülönbségek fordultak elő, ami a porlódási különbségekből adódik. A szőkítőporok összehasonlítását SP3 pormérőben végezték, és a porban a peroxo-diszulfátot meghatározták. A mérések alapján megállapítható, hogy az expozíció lényegesen csökkenthető, ha az újonnan kifejlesztett csökkent porzású terméket alkalmazzák, ekkor a mért koncentráció a fodrásznál 10 µg/m 3 alatt, míg a régebbi porokkal µg/m 3 volt. A kísérletek szerint a porok a keverés helyétől egészen a fodrász munkahelyig eljutnak, és akkor már nemcsak a belégzéssel, hanem a bőrigénybevétellel is kell számolni.

3 Festés Az alkalmazott festékekben minőségileg p-fenilén-diamint és p-toluiléndiamint határoztak meg, 1:10 arányban. Három kísérletben két termékszériát vizsgáltak. A p-fenilén-diamin és a p-toluilén-diamin-koncentrációk mindig a meghatározási határ alatt voltak. Tartóshullám A koncentrációk meghatározására előkísérleteket végeztek a következő oldatokkal: tiszta tioglikolsav, 10%-os tioglikolsav, a fodrászüzletben alkalmazott termék, kb. 10%-os, 80%-os glicerin-monotioglikolát, 10%-os glicerin-monotioglikolát, 10%-os glicerin-monotioglikolát 30 C-on. Az oldatok felett 10 cm-rel mintahordozót helyeztek el, és 0,5 l/min térfogatú levegővel kezelték egy órán át. Tioglikolátot a levegőben csak a tiszta tioglikolsav felett lehetett mérni (84 g/m 3 ), a többi esetben a meghatározási határt nem haladta meg (0,1 mg/m 3 ). Ezután a fodrászüzletben három napig vizsgáltak egy terméket, a szokásos legnagyobb koncentrációban. Mivel a termék lúgos, a tioglikolát felszabadulása gáz/gőz formájában még valószínűtlenebb, mint a 10%-os savas oldatból. A személyi mintavevőkkel kapott mintákban sem a tioglikolátot, sem a kén-dioxidot nem lehetett kimutatni, azaz mindegyik a meghatározási határ (0,05, ill. 0,03 mg/m 3 ) alatt maradt. Egyéb veszélyes anyag mérések A fent említett munkafolyamatok alatt mérték az ammóniát és a hidrogénperoxidot is. A legnagyobb hidrogén-peroxid-értéket a keverőhelyen és a fodrászhelynél kapták. Az utóbbinál mért középérték 0,114 mg/m 3 volt, ami 0,08 anyagindexnek felel meg. A szőkítőpor és a hidrogén-peroxid-tartalmú oldat keverésekor az anyagindex 0,18, ami nagyobb terhelést jelent. Megfelelő munkaszervezéssel megvalósítható, hogy a dolgozó csak rövid ideig kapja a nagyobb terhelést. A legnagyobb ammóniakoncentrációt a szőkítésnél szintén a keverőhelyen és a munkahelyen tapasztalták. A fodrász munkahelyen a koncentráció 3 mg/m 3, jóval alacsonyabb, mint a 35 mg/m 3 határérték. A keverésnél is rövid ideig nagyobb, 13 mg/m 3 koncentrációkat mértek. Egyes esetekben mérték a porkoncentrációt is, az alveolusokba jutó por mennyisége (A-por) 0,07 mg/m 3, a belélegezhető E-por mennyisége pedig 0,5 mg/m 3 volt. Mindkét frakció koncentrációja a határérték alatt maradt.

4 A befejező munkálatok során részecskemérést végeztek részecskeszámlálóval. A szórólakkok alkalmazásánál a hajtógázos lakkból keletkező részecskék mennyisége 5 10-szerese volt a pumpás hajlakkszóróból kibocsátott részecskéknek. Az eredmények értékelése A projekt indulásakor még nem álltak rendelkezésre irodalmi adatok, a projekt folyamán jelent meg egy norvég közlemény hat mérésről. Két üzletnek általános szellőzése volt, és mindegyik tervezett helyi elszívást a keverőhelyre. A méréseket az elszívás beépítése előtt és utána végezték. Az ötórás mintavétel után mért maximális koncentrációk mg/m 3 -ben: ammónia: 1,2; etanol: 35,0; izopropanol: 15,0; toluol: 0,11; mindegyik érték a német határértékek alatt volt. A levegőcserék számát (λ) és a közepes koncentrációk közötti összefüggést a 2. táblázat szemlélteti. 2. táblázat A levegőcserék száma, λ és a koncentrációk középértékei közötti összefüggés Levegőcserék száma, λ 1/h Közepes anyagkoncentrációk a levegőcserék számának függvényében (az extrapolálás alapja λ = 5,5) 5,5 1,0 3,4 1,4 2 2,6 1 4,9 0,5 8,5 A levegőcsere 3,4/h-ra csökkentésével az anyagkoncentrációk 1,4- szeres tényezővel nőttek, de a kísérletekből kiderült, hogy még 40%-os koncentrációnövekedés esetén is betarthatók a jelenleg érvényben levő határértékek. A szellőzés további csökkentésével azonban a hidrogén-peroxid műszakra vonatkozó napi középértéket egyes esetekben túllépték. Összefoglaló értékelés A fodrászüzletekben a légutak terhelését a gyakorlathoz közeli körülmények között vizsgálták, a légcserék száma óránként 5,5 volt. Az eddigi ismeretek alapján különösen a szőkítésnél keletkező peroxodiszulfát-terhelés volt jelentős. Bár a mért értékek az 1 mg/m 3 határérték alattiak voltak, a vegyület érzékenyítő hatása miatt a terhelés csökkentésére kell törekedni. A leülepedett por a helyiségben szétterjed, ezért inkább a pormentes termékek használata ajánlatos. A granulátumok vagy az olajjal kevert ter-

5 mékek jelentősen csökkentik a porzást, így nemcsak a légutak terhelése csökken, de kevesebb a bőrrel való érintkezés is. A festésnél vagy tartós hullámnál alkalmazott anyagokat így pl. a p- fenilén-diamint és tioglikolátot nem tudták meghatározni a belélegzett levegőben. A gáz alakú anyagok, az ammónia és a hidrogén-peroxid észlelhető volt, de koncentrációjuk a határérték alatt maradt. A vizsgálatok szerint a fodrászüzletek levegőjében előfordulnak veszélyes anyagok, de a szükséges óvintézkedéseket a TRGS 530 Fodrászüzem konkrétan tartalmazza. Az elvégzett vizsgálatok alátámasztják, hogy a szőkítéshez csökkentett portartalmú termékeket ajánlatos alkalmazni. A fodrászüzletek szellőzési körülményeit a jövőben vizsgálni kell, hogy a veszélyes anyag rendelet ezen üzletágra vonatkozó előírásait egyszerűsítve összefoglalják a kezelési útmutatókban. (Szobor Albertné) Berges, M.; Kleine, H.: Gefahrstoffe in der Luft an Friseurarbeitsplätzen. = Gefahrstoffe Reinhaltung der Luft, 62. k. 10. sz p Hollund, B. E.; Moen, B. E.: Chemical exposure in hairdresser salons: effect of local exhaust ventilation. = Annales des Occupational Hygiene, 42. k. 4. sz p