INTÉZMÉNYI MENEDZSMENT A FELSŐOKTATÁSBAN

Átírás

1 00-bme-jav-korr.qxd :14 Page 1 INTÉZMÉNYI MENEDZSMENT A FELSŐOKTATÁSBAN Szemelvények kiemelt témakörökben Szerkesztette: Hrubos Ildikó Török Imre Műegyetemi Kiadó, 2009

2 00-bme-jav-korr.qxd :14 Page 2 A könyv az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával jelent meg. Szerkesztette: HRUBOS ILDIKÓ és TÖRÖK IMRE A szerkesztésben közreműködött: ILLÉS ZSUZSANNA Szerzők: 1. tanulmány: BAZSA GYÖRGY 2. tanulmány: TÖRÖK ÁDÁM 3. tanulmány: MANG BÉLA BÁNYAINÉ TÓTH ÁGOTA KOLESZÁR ÁGNES 4. tanulmány: STARK ANTAL 5. tanulmány: POLÓNYI ISTVÁN 6. tanulmány: ARADI ZSOLT 7. tanulmány: HORVÁTH JENŐNÉ 8. tanulmány: HERCZEG LÁSZLÓ KIRÁLY ATTILÁNÉ 9. tanulmány: SZABÓ TIBOR KÖVESI JÁNOS 10. tanulmány: TOPÁR JÓZSEF 11. tanulmány: ÍRÓ BÉLA 12. tanulmány: GAÁL ZOLTÁN 13. tanulmány: DOBÁK MIKLÓS KOVÁTS GERGELY 14. tanulmány: TÓTH ZSUZSANNA ESZTER 15. tanulmány: MOGYORÓSI JÁNOS 16. tanulmány: CZINDERI GÁBOR 17. tanulmány: SZABÓ MIHÁLY 18. tanulmány: BÁN TAMÁSNÉ Copyright 2009 Bazsa György, Török Ádám, Mang Béla, Bányainé Tóth Ágota, Koleszár Ágnes, Stark Antal, Polónyi István, Aradi Zsolt, Horváth Jenőné, Herczeg László, Király Attiláné, Szabó Tibor, Kövesi János, Topár József, Író Béla, Gaál Zoltán, Dobák Miklós, Kováts Gergely, Tóth Zsuzsanna Eszter, Mogyorósi János, Czinderi Gábor, Szabó Mihály, Bán Tamásné ISBN A mű és annak minden része a szerzői jogok értelmében védett. Bármiféle, a szerzői jogvédelemi törvény szűk határain kívül eső felhasználás kizárólag a kiadó hozzájárulásával lehetséges, anélkül büntetendő. Ez vonatkozik a kivonatok formájában történő hasznosításra is, különös tekintettel a sokszorosításokra, mikrofilmes rögzítésre, valamint az elektronikus rendszerekben történő tárolásra és feldolgozásra. Készült a Műegyetemi Kiadó gondozásában, Budapesten, 2009-ben Felelős vezető: Wintermantel Zsolt Fedélterv: VIVIDesign Nyomdai előkészítés: VIVIDesign Nyomdai munkák: Pauker Nyomdaipari Kft.

3 00-bme-jav-korr.qxd :14 Page 3 TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék A kötet szerzői Előszó I. KÖRNYEZETI FELTÉTELEK A MAGYAR FELSŐOKTATÁS SARKALATOS KÉRDÉSEI Bazsa György: Változások, változtatások, megrázkódtatások a magyar felsőoktatásban az elmúlt két évtizedben Török Ádám: Teljesítménymérés és rangsorolás a magyar felsőoktatásban Mang Béla Bányainé Tóth Ágota Koleszár Ágnes: Küldetés, stratégia, intézményfejlesztési terv a magyar felsőoktatásban II. GAZDASÁGI FELTÉTELRENDSZER, GAZDÁLKODÁS Stark Antal: Az államháztartásról Polónyi István: A finanszírozási rendszer sajátosságai a felsőoktatásban Aradi Zsolt: A költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló évi CV. Törvény és a felsőoktatás gazdálkodása Horváth Jenőné: Az intézményi gazdálkodás szabályozása a felsőoktatásban Herczeg László Király Attiláné: A belső allokációs rendszer és annak változásai az intézményi integráció kapcsán (Nyugat-magyarországi Egyetem) III. MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS MINŐSÉGMENEDZSMENT INTÉZMÉNYI SZINTEN Szabó Tibor Kövesi János: Minőségmenedzsment rendszerek a felsőoktatásban Topár József: Felsőoktatási intézmények külső és belső minőségmenedzsment rendszere IV. TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS INTÉZMÉNYI SZINTEN Író Béla: Teljesítményértékelés teljesítményarányos díjazás (Széchenyi István Egyetem) Gaál Zoltán: A teljesítményértékelés egy lehetséges megoldása (Pannon Egyetem). 193 V. AZ INTÉZMÉNYEK MŰKÖDTETÉSE Dobák Miklós Kováts Gergely: Változásvezetés felsőoktatási intézményekben Tóth Zsuzsanna Eszter: Folyamatmenedzsment a felsőoktatásban Mogyorósi János: Felsőoktatási informatikai rendszerek menedzsmentje Czinderi Gábor: Műszaki folyamatok menedzsmentje kiszervezés az üzemeltetésben (Budapesti Corvinus Egyetem) Szabó Mihály: Új megoldások a tanulmányi adminisztrációban (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Bán Tamásné: A belső kontrollrendszer

4 00-bme-jav-korr.qxd :14 Page 4 A KÖTET SZERZŐI ARADI ZSOLT a Pénzügyminisztérium költségvetési fejezetekkel foglalkozó főosztálya vezetője. Csaknem négy évtizedes tapasztalattal rendelkezik elsősorban a felsőoktatás, tudomány, kultúra, közigazgatás költségvetése és ágazati szabályozásai, a költségvetési intézmények gazdálkodása törvényi és végrehajtási szabályozásai, a központi költségvetési szervek szervezeti rendszerére irányuló reformok és intézkedések kidolgozása területén. Címzetes egyetemi tanár, az előbbi témakörök oktatója számos intézménynél. BAZSA GYÖRGY okleveles vegyész, a fizikai-kémia professzora a Debreceni Egyetemen. Lassan félévszázados oktatói-kutató tevékenysége mellett három évtizedes felsőoktatási vezetői gyakorlata van: kezdetben kari (dékánhelyettes, dékán), majd egyetemi (rektorhelyettes, rektor) vezetői gyakorlatot szerzett. Volt a Magyar Rektori Konferencia elnöke, az Országos Doktori és Habilitációs Tanács, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács elnöke, jelenleg a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság elnöke. Szakértőként részt vett az Európai Rektorkonferencia (CRE) auditálási eljárásaiban, a European Assocation for Quality Assurance in Higher Education (ENQA) hasonló tevékenységében. Közleményeiben és előadásaiban ilyen kérdésekkel is rendszeresen foglalkozik. BÁN TAMÁSNÉ üzemgazdász, okleveles könyvvizsgáló tól 1993-ig az Oktatási és Kulturális Minisztérium Költségvetési Főosztályán intézményi referens, 10 évig osztályvezető, majd főosztályvezető-helyettes, a fejezeti költségvetések és beszámolók öszszeállításának felelőse.1993-tól 2006-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem gazdasági főigazgató-helyettese, 1998 és 2000 között főigazgatója, majd ismét helyettes. 10 éve a Felsőoktatási Gazdasági Szakemberek Egyesületének főtitkára óta felsőoktatási kincstári megbízott. BÁNYAINÉ TÓTH ÁGOTA okleveles gépészmérnök, a Miskolci Egyetem Anyagmozgatási és Logisztikai Tanszékének egyetemi docense. 16 éves oktatói és kutatói munkája során részt vett számos új szak, szakirány és logisztikai jellegű tantárgy kidolgozásában. PhD fokozatát a beszerzési logisztika témakörében szerezte a Miskolci Egyetemen. Kutatási területe a logisztika menedzsment kérdései, beszerzési logisztika. Részt vett számos oktatási, valamint K+F területen megvalósított logisztikai jellegű projektben. Aktív szerepet vállal a hazai és nemzetközi egyetemi pályázatok elkészítésében és ezen pályázatok megvalósításában. CZINDERI GÁBOR a Budapesti Corvinus Egyetem műszaki főigazgató helyettese, feladata az egyetemi infrastruktúra fejlesztése, üzemeltetése, valamint a beszerzési és vagyongazdálkodási tevékenység irányítása. Híradásipari mérnökként és műszaki tanárként korábban az oktatásban, majd a távközlésben dolgozott, de az időközben szerzett gazdasági-pénzügyi végzettség alapján portfólió-kezelést is végzett. Korábbi munkái so-

5 00-bme-jav-korr.qxd :14 Page 5 A KÖTET SZERZŐI rán a szervezeti működés anyagi feltételeinek biztosításával kapcsolatos tevékenységek széles körét megismerhette, így megszerzett tapasztalataira alapozva jelenleg ezen a területen tanácsadói tevékenységet is végez. DOBÁK MIKLÓS okleveles közgazda, tanszékvezető egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének igazgatója. A Budapesti Corvinus Egyetemen kívül amerikai és német egyetemeken is folytatott tanulmányokat, illetve kutatói tevékenységet. Több tudományos testületnek, illetve hazai és nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja. Oktatói munkája mellett több Magyarországon működő nagyvállalatnál végez tanácsadási tevékenységet; tagja a MOL Nyrt. Igazgatóságának. GAÁL ZOLTÁN egyetemi tanár a Pannon Egyetem Szervezési és Vezetési Tanszékén. Az MTA Vezetéstudományi Szakbizottságának alelnöke. Több intézmény doktori és habilitációs bizottságának tagja és a magyar felsőoktatás számára eredeti szak megalapításának irányítója. Vezetési és intézmény kormányzási tapasztalatokat az egyetem dékánjaként és rektoraként, valamint a Magyar Rektori Konferencia elnökeként szerzett. Jelenleg a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. Igazgatóságának elnöke. HERCZEG LÁSZLÓ vegyészmérnök, mérnök-közgazdász. Pályafutását munkaügyi osztályvezetőként kezdte től az Erdészeti és Faipari Egyetem (jelenleg Nyugat-magyarországi Egyetem) Személyzeti és Munkaügyi Osztályán osztályvezető től megbízott gazdasági főigazgatóként meghatározó szerepet tölt be az integráció előkészítésében; majd január 1-jétől gazdasági főigazgatóként az intézmény műszaki, beruházási, pénzügy-, számviteli és humánerőforrás-gazdálkodási területeit irányítja. HORVÁTH JENŐNÉ okleveles közgazda, kamarai tag könyvvizsgáló, közel négy évtizedet dolgozott a költségvetési szférában. A felsőoktatásban tizennyolc éven keresztül irányította a Pannon Egyetem (volt Veszprémi Egyetem) gazdasági-műszaki feladatainak ellátását, abban a szakmai kihívást is jelentő időszakban, amikor a demográfiai hullám és a strukturális átalakulások hatására a felsőoktatásban jelentős változások történtek. Szakértőként részt vett akkreditációs látogatási bizottságok munkájában, különböző (önkormányzati, központi) költségvetési intézmények tartozásállományának felszámolásában, tagja volt az FTT Finanszírozási Szakbizottságának. A felsőoktatás mellett fő érdeklődési területe a vállalkozási szféra működése, gazdálkodásának szabályozása. Gyakorlata, tapasztalata továbbadásának lehetőségeit oktatási tevékenység vállalásával is szélesítette. ÍRÓ BÉLA a Széchenyi István Egyetem oktatója, okleveles gépészmérnök, diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte óta az Egyetem főtitkára. Gyakorló vezetőként foglalkozik az intézményi humánerőforrás-gazdálkodás és a minőségfejlesztés felsőoktatásban történő alkalmazásának kérdéseivel. KIRÁLY ATTILÁNÉ üzemgazdász, közgazdász tanár, okleveles könyvvizsgáló és nemzetközi adószakértő. Pályafutását középiskolai tanárként Nyíregyházán kezdte től a Soproni Egyetem (jelenleg Nyugat-magyarországi Egyetem) Gazdasági Igaz- 5

6 00-bme-jav-korr.qxd :14 Page 6 A KÖTET SZERZŐI gatóságán osztályvezetőként meghatározó szerepet tölt be az integráció előkészítésében; később pénzügyi- és számviteli igazgatóként, majd 2003-tól általános gazdasági főigazgató-helyettesként az intézmény pénzügy, számvitel és humánerőforrás-gazdálkodási területeinek operatív irányítását látja el. KOLESZÁR ÁGNES okleveles közgazdász, PhD fokozatát a vállalkozó egyetem belső irányításának témakörében szerezte a Miskolci Egyetemen. Kutatási témája a magyar felsőoktatás intézmény-irányítási reformja, a vállalkozó egyetem belső irányításának elméleti és gyakorlati kérdései. Korábban a Miskolci Egyetem Európai Tanulmányok Központjának koordinátoraként, majd a Tudományszervezési és Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának irodavezetőjeként dolgozott. A PhD fokozat megszerzése után a Humán Erőforrás Intézeti Tanszéken egyetemi tanársegédként tevékenykedett. Jelenleg a versenyszférában egy pályázatíró cég munkatársa. KOVÁTS GERGELY a Budapesti Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetének tanársegédje és az egyetem Minőségügyi Irodájának titkára. Jelenleg doktorjelölt, doktori disszertációjának témája a dékán szerepének változása. A felsőoktatás mellett a fő érdeklődési területei közé a szervezetelméletek és a közszférában működő szervezetek menedzsment-problémái tartoznak. KÖVESI JÁNOS tanszékvezető egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának (BME GTK) dékánja. Szakterülete a minőségmenedzsment, megbízhatósági elemzések, valamint a kvantitatív módszerek alkalmazása a menedzsment diszciplínákban. Szakértőként a nyolcvanas évek közepe óta vesz részt a hazai és műegyetemi oktatási reformok előkészítésében. Számos hazai és nemzetközi tudományos és közéleti megbízatása van. Az MTA Vezetésés Szervezéstudományi Bizottság tagja, a Harvard Business Review magyar kiadás főszerkesztője, és tagja a Production and Operation Management Society-nek (USA). A GTK Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszék tanszékvezetője, a Gazdálkodás- és szervezéstudományi Doktori Iskola Szakmai Doktori Tanács elnöke. MANG BÉLA a Miskolci Egyetem stratégiai és fejlesztési rektorhelyettese, habilitált egyetemi docens. Oktatóként részt vett a logisztika oktatás hazai bevezetésében, nevéhez fűződik a Szolgáltatások logisztikája és az Újrahasznosítás logisztikája c. tantárgyak kidolgozása. Számos hazai és nemzetközi logisztikai projekt, valamint jelentős számú hazai fejlesztési projekt résztvevője, illetve irányítója volt óta vesz részt az egyetemi közéletben. 21 éve tevékenykedik az egyetemi menedzsmentben, lát el felsővezetői feladatokat, melyek közül kiemelendő a Miskolci Egyetem universitas jellegének kialakítása, új karok alapításával és intézmények közötti integrációval. 4 éven át az Oktatási Minisztérium felsőoktatási helyettes államtitkáraként irányította a Bologna-rendszerű képzés bevezetését, valamint a felsőoktatási törvényalkotást. Az elmúlt két évtizedben kiemelten foglalkozott az egyetemi menedzsment kérdéseivel. 6

7 00-bme-jav-korr.qxd :14 Page 7 A KÖTET SZERZŐI MOGYORÓSI JÁNOS pályafutását az akadémiai szférában kezdte, a KFKI-ban majd az ELTE-n az első hazai internet kapcsolatok létrehozásában és a legnagyobb hazai lokális és kiterjedt hálózatok létrehozásában vett részt. Az Optotrans Kft. egyik alapító tagja, majd a Synergon Rt kommunikációs szektorért felelős vezérigazgató-helyettese, később a banki szoftver termékeket gyártó Integra Rt. vezérigazgatója. Tízéves üzleti pályafutás után 2001-től vezeti a BCE Informatikai Szolgáltató Központját ig részt vesz a Synergon RT igazgató tanácsának munkájában, 2005-ben a Microsoft Higher Education Advisory Council tagjának választották. POLÓNYI ISTVÁN oktatáskutató, közgazdász. Több évig dolgozott a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban a felsőoktatási, majd pénzügyi területen től megszűnéséig az Oktatáskutató Intézet, majd a Felsőoktatási Kutatóintézet tudományos tanácsadója, 1999 óta a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kar tanszékvezető egyetemi tanára. Legfontosabb kutatási területei az emberi erőforrás fejlesztés, az oktatáspolitika, a munkagazdaságtan, az oktatás-gazdaságtan, és az oktatás minősége. STARK ANTAL 1955-ben szerzett diplomát a Közgazdaságtudományi Egyetemen. A Pest megyei Tanácsnál, majd az Országos Tervhivatalban töltött évek után 1963-tól 1985-ig a Közgazdaságtudományi Egyetemen tanított adjunktusként, docensként, majd 1977-től 1985-ig egyetemi tanárként. Szakmai tevékenysége a gazdaságpolitikára, a gazdaságirányításra, később az államháztartásra terjedt ki ben kandidátus, 1973-ben a közgazdaságtudományok doktora lett. Aktívan részt vett az egyetemi közéletben, volt tanszékvezető, majd intézetigazgató, több cikluson keresztül volt dékán, illetve általános rektor helyettes ig a Művelődési Minisztérium államtitkára volt, majd a Pénzügyminisztérium Gazdaságpolitikai és Tervezési Intézetének tudományos tanácsadója lett. Közben tanácsadóként, majd 1996-tól helyettes államtitkárként, 2006-tól tanácsadóként ismét az Oktatási és Kulturális Minisztériumban dolgozik. Közben folyamatosan részt vesz a tudományos életben szakmai publikációval, oktatással. Részben társszerzővel 12 könyvet publikált, számos cikket írt ben habilitált a Debreceni Egyetemen, ahol magántanári kinevezést kapott. SZABÓ MIHÁLY a BME Központi Tanulmányi Hivatalának (KTH) igazgatója, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar félállású adjunktusa, műszaki doktor. A kreditrendszer bevezetésekor, 1993 és 1997 között a Kar dékáni hivatalának vezetőjeként részt vett a szabályzatok és a kiszolgáló számítógépes háttér kidolgozásában ben kapott megbízást a KTH létrehozásának irányítására, majd 2004 óta a hivatal vezetésére. SZABÓ TIBOR a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának adjunktusa és az egyetem főtitkára. Szakterülete a nonbusiness menedzsment, ezen belül a felsőoktatás-menedzsment, és a felsőoktatási szervezetek viselkedése. 7

8 00-bme-jav-korr.qxd :14 Page 8 A KÖTET SZERZŐI TOPÁR JÓZSEF a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszék adjunktusa. Okleveles gépészmérnök, dr. univ., 1974-től a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója óta szakterülete a minőségmenedzsment és a Total Quality Management. E témakörökben oktat tárgyakat a BME graduális és posztgraduális képzéseiben. Kutatási területén a minőségmenedzsment rendszerek és a TQM hazai alkalmazásának és továbbfejlesztésének kérdéseivel foglalkozik. Tagja a Felsőoktatási Minőségi Díj és Minőségfejlesztési Bizottságnak és a MAB Minőségfejlesztési Bizottságának. TÓTH ZSUZSANNA ESZTER egyetemi adjunktus a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Menedzsment és Vállalatgazdaságtan Tanszékén. Oktatott tárgyak: Vállalatgazdaságtan, Minőségmenedzsment, Kockázat és megbízhatóság, Gazdasági és megbízhatósági elemzések, Speciális kvantitatív módszerek. Kutatási témái: Intellektuális tőke mérési lehetőségei; Az EFQM modell kiterjesztése és alkalmazhatósági területei. Szakértőként működik közre a Felsőoktatási Minőségi Díjra és Közép-Dunántúli Regionális Minőségi Díjra érkező pályázatok értékelésében. Szakmai lektori tevékenységet lát el a Harvard Business Review c. folyóiratnál. Tanácsadói tevékenységet folytat az Ipartestületek Országos Szövetségénél. TÖRÖK ÁDÁM az MTA levelező tagja 2001 és 2007 között, rendes tag 2007-től. A Pannon Egyetem és a BME egyetemi tanára, az MTA-PE-BME Regionális Innovációs és Fejlődéstani Hálózati Kutatócsoport vezetője. Az Acta Oeconomica főszerkesztője, a Pénzügyi Szemle szerkesztőbizottságának társelnöke, a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke. Kutatási területe az ipar- és versenypolitika, a versenyképesség elemzése, a K+F- és innovációs rendszerek működése, illetve a verseny- és piacelmélet, de foglalkozik gazdaságpolitikai kérdésekkel is. Eddig több mint 170 tanulmánya és cikke, valamint 6 könyve jelent meg, az utóbbiak közül az egyik Amerikában, a másik Angliában. 8

9 00-bme-jav-korr.qxd :14 Page 9 ELŐSZÓ A Felsőoktatási Gazdasági Szakemberek Egyesülete a Budapesti Corvinus Egyetemmel és a Menedzserek Országos Szövetségével közösen, az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával 2008 folyamán oktatási programot indított Felsőoktatási szakemberek gazdasági képzése, továbbképzése címmel. A program célja az volt, hogy a hazai felsőoktatási intézmények vezetői (leendő vezetői) számára módot adjon ismereteik szisztematikus fejlesztésére, a korszerű nemzetközi és hazai szakirodalom friss üzeneteivel való találkozásra. Kiemelt szempont volt a gyakorlati vonatkozások, az életszerű, közvetlenül is hasznosítható tudás átadása. A program előadásainak anyagát két kötetben adjuk közre. Az első kötet Felsőoktatásmenedzsment címmel az Aula Kiadó gondozásában 2009-ben jelent meg. A második az Intézményi menedzsment a felsőoktatásban című könyv, amelyet most jó szívvel ajánlunk kollégáinknak, olvasóinknak. A két kötet jellegében és tartalmában is eltér egymástól. Az első kötet tananyag jellegű, az egyes témák elméleti megközelítését adja a menedzsment tudomány logikája szerint. A második kötetben a társadalmi gazdasági jogi környezetet érintő témák is megjelennek, és az intézményi szint, a ténylegesen megvalósuló gyakorlat kap fontos szerepet. Itt nem egymásra épülő könyvfejezeteket talál az olvasó, hanem tanulmányokat (erre utal a Szemelvények kiemelt témakörökből alcím). A szerzők között tudományos kutatók, szakértők, intézményi vezetők is vannak. Ebben a körben az adminisztratív stáb vezetőmunkatársai is megjelennek, egy-egy intézményi esettanulmánnyal, egy-egy munkaterület problémáinak, fejlesztési lehetőségeinek és gyakorlatának bemutatásával. A jelzett kiemelt témakörök a felsőoktatási intézmények működésének, feladatellátásának fő területeiről adnak képet. Az első fejezet tanulmányai a környezeti feltételekről, valamint az intézményi küldetés, stratégia és intézményfejlesztési terv megalkotásáról szólnak. A második fejezet a gazdasági, finanszírozási és jogi szabályozási kereteket tekinti át, és itt már megjelenik egy intézményi esettanulmány a belső allokációs rendszerről. A harmadik fejezet a minőségbiztosításról, a minőségmenedzsmentről szól, amely értelemszerűen az intézmény működésének lényegében minden területét érinti. A munkatársak és a vezetők teljesítményértékelése külön fejezetet kapott, amelyben két intézmény már élő teljesítménymérési rendszerének részletes leírása található meg. Az utolsó, ötödik fejezetbe olyan témák kerültek, amelyek viszonylag kevés figyelmet kapnak a szakirodalomban és a felsőoktatási közbeszédben, miközben fontosságukkal mindenki tisztában van. Így olvashatunk az informatikai rendszerről, a műszaki folyamatok menedzsmentjéről, a tanulmányi adminisztráció korszerűsítéséről, a belső kontrollrendszerről. Ebbe a fejezetbe kerültek olyan átfogó, az intézményi működés egészét, annak dinamikáját érintő témák, mint a változásvezetés és a folyamatmenedzsment. Budapest, november Hrubos Ildikó és Török Imre a könyv szerkesztői 9

10 00-bme-jav-korr.qxd :14 Page 10

11 01-bme-jav-korr.qxd :14 Page 11 I. Környezeti feltételek a magyar felsőoktatás sarkalatos kérdései 1. Bazsa György: Változások, változtatások, megrázkódtatások a magyar felsőoktatásban az elmúlt két évtizedben 2. Török Ádám: Teljesítménymérés és rangsorolás a magyar felsőoktatásban 3. Mang Béla Bányainé Tóth Ágota Koleszár Ágnes: Küldetés, stratégia, intézményfejlesztési terv a magyar felsőoktatásban 11

12 01-bme-jav-korr.qxd :14 Page 12

13 01-bme-jav-korr.qxd :14 Page BAZSA GYÖRGY VÁLTOZÁSOK, VÁLTOZTATÁSOK, MEGRÁZKÓD- TATÁSOK A MAGYAR FELSŐOKTATÁSBAN AZ ELMÚLT KÉT ÉVTIZEDBEN 1.1 A törvényi keretekről A magyar felsőoktatásban jelentős változások történtek a rendszerváltást követően ban a Parlament széleskörű szakmai egyeztetések alapján megalkotta a magyar felsőoktatásról szóló első önálló törvényt. A törvény igen részletes szabályozást tartalmaz szinte minden tekintetben, szemben más országok kerettörvényeivel. Bár az ös egységes oktatási törvény is számos és fontos autonómia elemet tartalmazott, az új törvény szinte minden tekintetben (szervezeti, személyi, oktatási, kutatási, meghatározott keretek között gazdálkodási) autonómiát biztosított a magyar felsőoktatásban, beleértve az ideológiai tárgyak és az orosz nyelv kötelezőségének megszüntetését. Megnyitotta az utat a nem állami fenntartású (egyházi, alapítványi) felsőoktatási intézmények fokozatos megjelenése előtt. (Ma a mintegy 70 magyar felsőoktatási intézmény között több az ilyen, mint az állami intézmény.) Az egyetemek megkapták a tudományos fokozat, a PhD adás kizárólagos jogát (ezzel párhuzamosan, a gyakorlatban meglehetősen elhúzódóan, megszűnt a Tudományos Minősítő Bizottság, s az általa megítélt a tudományok kandidátusa és a tudományok doktora fokozat megszerzésének lehetősége. Az utóbbit az új, 1994-es akadémiai törvényben az MTA doktora cím váltotta fel, hasonló paraméterekkel és hasonló anyagi elismeréssel, következésképpen hasonló presztízzsel. Megjelent az akkreditáció intézménye a magyar felsőoktatásban. Modern európai (pontosabban amerikai eredetű) felfogásban létrejött (mai nevén) a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, mint a felsőoktatás autonómiájának közös szervezete. A felsőoktatás tartalmi és infrastrukturális fejlesztésének egyik meghatározóan alakító tényezője a sokrétűen előkészített világbanki támogatás volt, ám ez csak részben valósult meg. Helyette évekkel később nagy fejlesztések indultak el az ún. PPP (Public- Private-Partnership) konstrukcióban, annak minden előnyével és hátrányával. Tömören fogalmazva, a rendszerváltás után a magyar felsőoktatás négy (vagy öt) megrázkódta- 13

14 01-bme-jav-korr.qxd :14 Page 14 BAZSA GYÖRGY tást is elszenvedett. A továbbiakban ezek rövid bemutatására és értékelésére kerül sor, mégpedig probléma-centrikus megközelítésben. Ezért indításként lássunk egy önkritikus körképet. 1.2 Nézzünk a tükörbe! A rendszerváltással előállt ideológiai felszabadulást nem kis mértékben egy expanzív elszabadulás követte és ez szinte a mai napig tart. Miben nyilvánul(t) meg az utóbbi? Nem csak az intézmények (ma az intézményi integráció után is több mint 70 van), hanem a karok és a tanszékek is túlszaporodtak olyannyira, hogy ellensúlyként a 2005-ös új felsőoktatási törvény már az intézményen belüli vezetők létszámarányának limitálásával (maximum 20%) igyekszik ezt korlátozni. Általános vélemény szerint egyszerre van forráshiány és pazarlás a magyar felsőoktatásban. Például 9 helyen folyik jogászképzés, vagy több mint 40 intézményben gazdasági képzés. Sem anyagi forrásokkal, sem személyi feltételekkel nem könnyű győzni az intézmények ilyen irányú expanziós törekvéseit, aminek következtében meglehetősen elszaporodtak, valósággal elburjánzottak az egyetemi, főiskolai szakok, és még inkább az ezeken belül megjelenő, ma már nem is szabályozható szakirányok. Ráadásul a kialakult szakstruktúra jórészt az intézmények erőforrásait tükrözi, és csak kis részben munkaerőpiac-centrikus: többnyire azt képzünk, amire képesek vagyunk (vagy amire sok jelentkező van) s nem mindig azt, amire a munkaerőpiacon szükség van. Ez a kérdés meglehetősen bonyolult, mert egészen más a jól érzékelhető bemeneti nyomás a társadalom oldaláról (a fiatalok jelentkezési arányai a szakok és intézmények között), részben más a képzési folyamatban az intézmények kapacitása és főleg más, de leginkább nem pontosan ismert a kimeneti igény, azaz a munkaerőpiac hosszabb távú szükséglete. Jó célokkal és hasznosíthatónak látszó külföldi tapasztalatokkal kezdődött a kreditrendszer bevezetése, de a különböző intézményi kreditrendszerek alig konvergálnak, inkább divergálnak, ezért nem nagyon segítik sem a koncentrált képzést, sem a hallgatói (belföldi és külföldi) mobilitást. Mindezek a fragmentálódás veszélyét mutatták és mutatják. Miben kellett fékeket beállítani? Az egyetemi tanári kinevezések számát a MAB szűrője redukálta, így a színvonal talán nem csökken, jobbára stagnál. A 1993-as törvényben visszahozott habilitáció, mint az egyetemi tanári kinevezés feltétele, sok helyen erősen elértéktelenedett, az új törvényből ezért, mint feltétel ki is maradt, funkciója és sorsa még ma is bizonytalan, intézményenként változó. Az IC-professzorok, a több helyen oktatók egyre növekvő hadát törvényileg redukálni kellett, legalábbis az akkreditációs feltételek tekintetében. Az intézményi elektronikus tanulmányi rendszerek (ETO-k) jobbára inkompatibilisen alakultak ki, ezek csak lassan konvergálnak. Kissé fékeződött a kihelyezett (a székhelyen kívüli) képzés: ennek minőségét sokan vitatják, mivel legtöbbször a bevétel kényszere vezényli és a személyi feltételek a székhelyen kívül nem biztosíthatók ugyanolyan szinten. 14

15 01-bme-jav-korr.qxd :14 Page Változások, változtatások, megrázkódtatások a magyar felsőoktatásban az elmúlt két évtizedben Eluralkodott a mennyiségi szemlélet a minőség rovására, bár ebben a MAB próbálta a minőségi fék szerepét gyakorolni. Felsőoktatásunk továbbra is erősen ismeret- és alig készség-centrikus, nem helyez elég súlyt a kimenet (learning outcomes) értékelésére és fejlesztésére. Ezzel összefüggésben gyakran gyenge a szervezési, jogi, gazdasági, kommunikációs, vezetési, nyelvi felkészítés, jóllehet az utóbbi elsősorban a közoktatás feladata lenne nálunk is, miként a fejlett országok többségében (kivéve az angol nyelvű országokat). Nem alakult ki a háromszor-négyszer nagyobb hallgatóság felkészültségéhez és ambíciójához, a tömegoktatáshoz igazodó pedagógiai-módszertani oktatáskultúra (ebben talán az új Bologna-rendszerű alapképzési szakok programjai előrelépést jelentenek), más részről pedig nem elég szervezett az elitképzés, bár a tudományos diákköri mozgalom nemzetközi viszonylatban is eredményes és sikeres eleme a magyar felsőoktatásnak. A doktori képzés, mint immár a Bologna-rendszer harmadik ciklusa, a tudományos elit képzésének meghatározó bázisaként funkcionál. Ennek jobb minősége érdekében a MAB most folytat egy országos értékelő felülvizsgálatot, majd utána akkreditációt a doktori iskolákban. A felsőfokú szakképzés még mindig nem érte el a kívánatos társadalmi elismertséget és elfogadottságot, az e célra biztosított felvételi keret alig felét sikerült évről-évre betölteni, s valljuk be, tartalmilag alig integrálódott a felsőoktatás rendszerébe. A fejlett országok gyakorlatához, de önmagához képest sem általános a hallgatói tanácsadási rendszer az intézmények többségében, csak néhány intézményben működik jól. Ennek részben az az oka, hogy nincs az ezt nagyban segítő pályakövetés, bár egy-két intézményben e tekintetben is van előrelépés. A finanszírozás is sok problémával küzd. Csak nevében normatív, lényegében (alku) bázisfinanszírozás folyik, mert a normatívák rendre a jelen helyzetre orientált visszaszámlálással alakulnak ki. Nincs igazi cost/benefit elemzés, ami a normatívákat megalapozná. Sajnos az amortizáció gyakorlatilag ismeretlen a felsőoktatás költségvetésében. Természetesen gondot jelent, hogy a mai magyar gazdaságban az állami költségvetésen kívül nincs jelentős bevételi többletforrásra lehetőség, jóllehet a hazai és EU-s pályázati források nem jelentéktelenek, csak ezt az intézmények célfeladatra és nem hosszú távra kaphatják. A tandíj a politika áldozatává vált. A közalkalmazotti illetményrendszer mechanikus, nincs elég teljesítményeleme (a törvény lehetővé teszi, de forrás hiányában ez nem realizálódik). Az intézményvezetésben a tulajdonosi, munkáltatói és munkavállalói funkciók keverednek (a gazdasági tanácsok alkotmánybírósági sorsa ezt csak bonyolította), a vezetői megbízások rotációs rendszere kollegiális mentalitást eredményez ( ma én, holnap te ), a vezetői poszt nem profeszszionális karrier-, hanem főleg presztízs-, rossz esetben érdekpozíció. Különösen a nagy intézményekben, a bonyolult szervezetben, jelentős költségvetéseknél különösen érezhető, ha a vezetők habitusa elsősorban akadémiai, és kevésbé menedzseri. Elvileg gondot okoz az osztott vezetési gyakorlat, a jogkörök keveredése: a testületek nem vonhatók felelősségre (a hiányért rendszerint csak a helyzet felelős, személy szinte sohasem). 15

16 01-bme-jav-korr.qxd :14 Page 16 BAZSA GYÖRGY 1.3 Változások és változtatások, amelyeket megrázkódtatásként élt meg a felsőoktatás A létszámok alakulása 15 év alatt a hallgatói létszám 300%-kal nőtt, ezzel szemben az oktatói létszám mindössze 20%-kal lett magasabb. Hallgatói létszám: igen nagy és heterogén a bemeneti nyomás a felsőoktatásban, miközben a jelentkezők érdeklődését és (pénz)karrier igényét nagyon befolyásolják nem megalapozott divatelemek. Igen nagy a belső (intézményi) érdekeltség: a normatív finanszírozás arra kényszerít, hogy minél több hallgatónk legyen. Igen vegyes viszont az igény a kimenetnél: a munkaerőpiac sem tud évekkel előre prognosztizálni, csak globális trendek fogalmazódnak meg, konkrét értékek nem. Oktatói létszám: nagyobb része főállású oktató, de kissé túlméretezett vendégoktatói gyakorlat alakult ki. (Ezt korlátozta jelentős mértékben a felsőoktatási törvény 2008-as módosítása.) Az oktatói létszám összességében messze nem követte a hallgatói létszámnövekedést. Ez a gazdaságosságot tekintve jó eredménynek minősül, a képzés hatékonyságát és minőségét tekintve viszont veszteség A hallgatóság felkészültsége, minősége Az eddigi top 10% helyett most top 30 vagy lassan 40% kerül be felsőoktatási felvételi szűrő nélkül, hiszen a felvétel a középiskolai eredmények alapján történik és számos szakon igen alacsony teljesítménnyel. Szakmánként igen nagy eltéréssel túl-, illetve aluljelentkezés van: a divatszakmák a munkaerő-piaci igénytől függetlenül tömegeket vonzanak, míg a társadalmilag igényelt és szükséges műszaki-természettudományi képzési területeken fordított, és csak lassan javuló a helyzet. Ez nyilvánvaló minőségi csökkenés, amire új módszerekkel, és nem panaszkodással kell(ene) válaszolni. Nem hallgatható el a közoktatás felelőssége sem! Az intézményi integráció 2000-ben Hosszú előkészületek (szövetségek, társulások) után döntött a Parlament, hogy január 1-jétől jelentős intézményi integrációt hajt végre a magyar felsőoktatásban (lásd: a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról, továbbá a felsőoktatásról szóló évi LXXX. törvény módosításáról szóló évi LII. törvény). Az integráció végrehajtása óta több átrendeződésre került sor. A Szent István Egyetemből kiváltak a korábbi Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem karai és csatlakoztak a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemhez (ennek következtében jött létre a Budapesti Corvinus Egyetem), ugyancsak kivált a gyöngyösi székhelyű Gazdálkodási és Mezőgazdasági Főiskolai Kar, amely Károly Róbert Főiskola névvel önálló intézménnyé vált, a Berzsenyi Dániel Főiskola csatlakozott a Nyugat-magyarországi Egyetemhez, a Tessedik Sámuel Főiskola pedig a Szent István Egyetemhez. Az integráció áttekintő értékelése tényszerű, elemző módon azóta sem történt meg, 16

17 01-bme-jav-korr.qxd :14 Page Változások, változtatások, megrázkódtatások a magyar felsőoktatásban az elmúlt két évtizedben jóllehet ezt korábban deklarálta a tárca. A valóságban a konkrét helyzetektől, erőviszonyoktól függően a mindenki másképp csinálja gyakorlat érvényesül. Ez is mutatja, hogy a modell, mint olyan, általában nem funkcionál a magyar felsőoktatásban, követni szinte senki sem akar másokat, keresi a maga útját. Közel egy évtized alatt az új intézmények fokozatosan összecsiszolódtak. Nem szerencsés, hogy a korábbinál több vezetési szint alakult ki, a térben elkülönülő campusok nem csak térben különülnek el. Általános vélemény, hogy a közel teljes érdemi belső integrációhoz mindenütt bő évtized kell. Az sem kizárt, hogy folytatva az eddigi átrendeződéseket, még néhány további integrációra kerül sor A Bologna-rendszer frontális bevezetése Európa egésze határozta el, hogy a rendkívül sokféle, gyakorlatilag áttekinthetetlen, összehasonlíthatatlan felsőoktatási struktúrát mind képzettségi szint, mind szakképzettség tekintetében átláthatóvá, harmonizálttá kell tenni ahhoz, hogy az egyre élesedő világméretű versenyben mind az európai országok felsőoktatása, mind a tőle nagyban függő társadalmi fejlődés versenyképes maradjon. A minta végül is az angolszász rendszer lett, ami egymásra épülő, s nem egymással párhuzamosan folyó képzéseket jelent. Ez a kettő, majd mára háromciklusú lineáris rendszer nem kötelező senkire, de van sok tartalmi és szervezeti előnye: áttekinthetőség, a tehetségek belső kiválasztása, a kölcsönös diploma-elismerés, ezzel a hallgató s majd a munkaerő szabad áramlása, mint az EU négy szabadságának egyike. Nálunk három (+fél) ciklusú, lineáris képzési rend jött létre, ami gyakorlatilag egyszerre, frontális bevezetéssel kezdődött, miközben egyidejűleg megszűnt a régi egye ÁBRA: A felsőoktatási piramis 17

18 01-bme-jav-korr.qxd :14 Page 18 BAZSA GYÖRGY temi-főiskolai párhuzamos (duális) képzés. Sajnos, mi nem koncepcionális alapvetéssel kezdtünk (mint pl. a hollandok vagy a norvégok és mások). Egyebek között meg kellett volna fogalmazni, mi az első két ciklus (azonos és eltérő) funkciója, hogyan feleljenek meg a szakok a továbbtanulás és a munkaerőpiac igényeinek, legyenek-e elmélet- (academic), illetve gyakorlatorientált (professional) szakok, milyen legyen a specializálódás mértéke és viszonya az alap-, ill. a mesterképzésben stb.? Az alapképzési szakok rendszere konszenzusban (vagy inkább alkukban) alakult ki, és sok helyen akkreditációt vagy ennek hiányában miniszteri indítási engedélyt kaptak az új szakok. A mesterképzési szakok ügyében nem terveztünk meg ilyen rendszert, ma sincs világos rend, sőt erős ellentétek is keletkeztek! Összességében nem valóban új rendszert építettünk ki, jobbára a korábbi rendszer számos elemének átmentését céloztuk és valósítottuk meg: kis magyar Bologna készült A felvételi új rendje A felvételi rendszer helyét átvette a középiskolai teljesítményeken (továbbá szakmai és nyelvvizsga pluszpontokon) alapuló, többször is módosított pontrendszer a felsőoktatás véleménye szerint elég alacsony minimális ponthatárral. A kétszintű érettségi valódi szerepe azonban továbbra sem egyértelmű: az emelt szint nem a felsőoktatásba jutás kritériuma, hanem az állam drága pénzén rendszeresített pluszpont-szerző akció. Az új keretszám elosztás, ami a jelentkezők érdeklődésének nagy szerepet ad, jól mutatja, hogy a budapesti nagy egyetemek nem csak népszerűek, de nyertesek is, a vidéki főiskolák a korosztály létszámának csökkenése miatt viszont egzisztenciálisan veszélybe kerültek. Átmenetileg a 3 éves OKM Felsőoktatási Intézmények (FOI) megállapodás tompítja ennek hatását. A rendszer már középtávon is veszélyezteti a vidék szakember ellátását: a munkahelyi és jövedelmi viszonyok Budapesten sokkal jobbak, vonzóbbak, és a fővárosban szerzett diplomával nagyon kevesen mennek (vissza) vidékre. 1.4 A többciklusú képzési rendszer felépítése A szakok (horizontális) rendszere 14 képzési terület (agrár, bölcsészet, társadalomtudományok, informatika, jog, nemzetvédelem, gazdaság, műszaki, orvostudományok, tanárképzés, sport, természettudományok, művészet, művészetközvetítés). 50 képzési ág (pl. a bölcsészet képzési területen belül: magyar, történelem, modern és antik filológia, pszichológia, szabad bölcsészet stb.) A jelentkezők felvétele képzési ágra (és nem szakra) terveződött, ezért kellett a képzési ág kategóriát bevezetni. Az elképzelés eleve nem aratott sikert, nem is realizálódott, végül vele szemben megmaradt a régi rendszer: a felvétel és beiratkozás továbbra is szakra történik. Képzési ág egyébként is csak alapszakoknál van (papíron), s ez ma már diszfunkcionális. Eltörlése remélhető és szükséges. (Ma) 127 alapszak. Ez a magyar felsőoktatási képzés hagyományos egysége: erre 18

19 01-bme-jav-korr.qxd :14 Page Változások, változtatások, megrázkódtatások a magyar felsőoktatásban az elmúlt két évtizedben iratkozik be a hallgató, ennek tanterve szerint folytatja tanulmányait és ezen kap oklevelet. Az persze fontos kérdés, hogy a tanterv rugalmas legyen, mobilitást, szakváltást tegyen lehetővé. A képhez nagyon is hozzátartozik, hogy folyamatos vitákat kiváltva jó néhány szakon még további szakirányok, specializációk jelennek meg olykor tíznél is több, melyek jogállása csak részben tisztázott, és ez sok komplikációt okoz. Ez tipikusan az a szféra, amit elsősorban az intézményi és személyi (presztízs) érdekek határoznak meg, és csak igen ritkán a munkaerőpiac. Pedig ez a sokféleség nem olcsó mulatság! A ciklusok (vertikális) rendszere (3 teljes és előtte fél ciklus) Alapképzési szakok (Bachelor): az oklevélhez 180 vagy * (gyakorlati) ritkán 210 vagy 240 kreditet kell megszerezni (6 vagy 6+1 félév). Mesterképzési szakok (Master): az oklevélhez rendszerint 120, ritkán 90, néhány menedzser szakon csak 60 kredit szükséges (4, 3, esetleg 2 félév). A mesterszintű végzettséghez a B+M képzésben együttesen minimálisan 300 kreditet kell szerezni, ebben nincs kivétel! Néhány szak oktatása megmaradt osztatlan formában, mint pl. az általános orvos (360 kredit), fogorvos, gyógyszerész, állatorvos, építész (300 kredit) mesterképzések. Doktori képzés és PhD/DLA fokozat: formálisan oktatással és kutatással megszerezhető 180 kredit kell az abszolutóriumhoz. Ehhez 3 éves állami doktoranduszi ösztöndíj van évente fő részére. A képzés után esedékes az értekezés (műalkotás) elkészítése és nyilvános védése. Ez Magyarországon már 1993 óta gyakorlat. Felsőfokú szakképzés: 120 kredit (4 félév). Ebből 30 vagy 60 kreditet elismernek meghatározott alapképzésekben. Szakképzettséget ad, de nem nyújt felsőfokú végzettséget! Ez is oka lehet alacsony népszerűségének. A rendszerben van néhány speciális elem: +30* kredites gyakorlati félév több alapképzési szak és a tanári mesterképzés végén. Ez pozitív lehet, de láthatóan sok problémát is jelent: nagyon sok valódi gyakorlóhely kell, amit a köz- és vállalkozói szféra nem könnyen biztosít. A 7 féléves alapképzés után keresztfélévesen kell szervezni a mesterképzéseket, ami részben dupla oktatási terhet jelenthet. Külön gond lesz a tanárképzésben, hogy a végzettek zöme januárban kap diplomát, s az iskolaév, így a tanárok alkalmazása is szeptemberben kezdődik. Pedagógusképzés Az általános iskola alsó tagozatára a tanítóképzés alapképzés maradt: 240 kredittel. Az általános iskola felső tagozatára és a középiskolákra: csak mesterképzésben megszerezhető egységes tanári végzettség, közismereti tárgyakból előírtan két szakképzettséggel: * kredit. E mellett megmaradtak a szaktanári (mérnöktanár, közgazdaságtan-tanár stb.) végzettségek is. Az egységes tanárképzés körüli viták és kritikák már a kezdetekkor megjelentek, és nem csekély intenzitással ma is folytatódnak. 19

20 01-bme-jav-korr.qxd :14 Page 20 BAZSA GYÖRGY Nemzeti felsőoktatási stratégia megfogalmazása Az alapképzésekre történő felvételről az érettségi (8+4 év tanulás) és a középiskolai eredményekből számított pontszám-sorrend alapján központilag születnek a döntések. Ebben a felsőoktatási intézményeknek ma inkább passzív szerepük van: csak a képzési kapacitásuk, szakmai spektrumuk, no meg hírnevük és PR tevékenységük játszik szerepet a fiatalok érdeklődésének felkeltésében. A legfontosabb elem a jelentkezők száma és minősége, ettől függ, kinek hány hallgatója lesz. (Emlékeztetőül: 2005 előtt a középiskolából hozott és a felsőoktatási intézmény szervezte felvételi vizsgán szerzett pontszámok alapján, a minisztériumtól kapott fix keretszámok szerint az intézmények döntöttek a felvételről.) A mesterszakokra történő felvétel rendszerének és módszerének meghatározása a felsőoktatási intézmény joga. Az államilag támogatott keretszámokra az intézményeknek pályázniuk kell. Ez most van alakulóban. A PhD felvételi is intézményi jog. Az évi 1000 állami doktori ösztöndíj elosztása az Országos Doktori Tanács javaslata alapján, egy teljesítmény algoritmus szerint történik. A felsőfokú szakképzésekre évek óta nincs elég jelentkező, népszerűsége kisebb, mint a munkaerő-piaci igény Az intézmények finanszírozásáról A képzési költségeket finanszírozó rendszer alapelve: hallgatók száma normatíva. A normatíva a felsőoktatási törvény szerint az országos átlagkeresetet követi, de végül mindig az éves költségvetés elfogadásával alakul ki. Az arányok lényegében változatlanok, csak egy-egy szak besorolása módosul időnként. Ezt egészíti ki a kutatási és működési rész, amely az intézményi támogatás 25 25%- os részét jelenti. Számos intézmény kérdése: eléggé stabil-e a rendszer ahhoz, hogy erre intézményi stratégiát lehessen építeni? Megéri-e, ha pl. a felsőoktatási intézmény főleg mesterképzésre koncentrál? Finanszírozási csoport 1.1 TÁBLÁZAT Alapképzés Mesterképzés PhD képzés Felsőfokú szakképzés % 175% 250% 100% % 262% 375% 150% % 400% 225% 20