JELES TERMÉSZETTUDÓSAINK, VÁROSUNK, BALATONFÜRED VONATKOZÁSÁBAN

Átírás

1 JELES TERMÉSZETTUDÓSAINK, VÁROSUNK, BALATONFÜRED VONATKOZÁSÁBAN Szerkesztette: Pongrácz László Balatonfüred 2010

2 1 Balatonfüredhez kapcsolódóan, kilenc, olyan természettudóst kell megemlíteni, akiknek az élete, munkássága, valamilyen vonatkozásban Városunkhoz köthető. Szakterület szerint, három földtudományi szakembert (Lóczy Lajos, Ifj. Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő), két kémikust és fürdőorvost (Österreicher Manes József és Orzovenszky Károly), egy kémikust és matematikust (Kerekes Ferenc), két fizikust (Teller Ede és Marx György), és egy polihisztor természettudóst (Kitaibel Pál) ismerhetünk meg az alábbiakban. LÓCZY LAJOS ( ) Lóczy Lajos, világhírű geográfus és geológus az, aki a legmeghatározóbban, és számos vonatkozásban, kapcsolódik Balatonfüredhez és a Balatonhoz. E kapcsolódási pontok, Lóczy teljes életművében is jelentős tényezők. Nézzük, e sokszínű életrajzot. Lóczy Lajos szülei Dél-Magyarországon, az Arad megyei Opáloson éltek. A szabadságharc idején, 1848 őszén, a határ menti zavargások, a románok lázadása elől menekültek Pozsonyba. Rövid időre oda költöztek. Itt született Lajos fiúk 1849 November 4.-én. A család visszaköltözése után Lóczy Lajos iskoláit már Aradon végezte. Egyetemi tanulmányokra szülei a zürichi műegyetemre küldték, ahol között, a kor egyik legnevesebb geológusánál, Escher Von Der Linth-nél tanult, majd Linth halála után Albert Heim előadásait hallgatta, s 1874-ben, mérnöki oklevéllel tért vissza Budapestre. Idehaza, a Nemzeti Múzeum ásványtárának nagy nevű mineralógus igazgatója, Krenner József meghívta maga mellé, és December 2.-án kinevezték múzeumi segédőrnek. Ezzel Hantken Miksa örökébe lépett, aki négy évvel előbb vált ki a Múzeum kötelékéből, s került a Magyar Királyi Földtani Intézetbe. Lóczy feladata a földtani és őslénytani anyag gondozása volt. Geológiai munkásságát, szülőföldjén, a Hegyes-Drócsában kezdte el.

3 2 A magyar politikai élet kimagasló alakjának, a reformkor elindítójának, Széchenyi István-nak a fia, Széchenyi Béla, a hetvenes évek elején közép-ázsiai kutató expedíciót szervezett. Az útra jól képzett geográfus és geológus szakembert keresett. Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója, és Suess Ede, a bécsi egyetem világhírű tanára egybehangzóan Lóczy-t ajánlotta. Így lett tagja, a 28 éves Lóczy, a XIX. század egyik legjelentősebb Ázsia-kutató expedíciójának. Lóczy November 1.-étől Május 1.-ig volt távol hazájától. Ez az út döntő volt egész későbbi életére, emberi és szakmai fejlődésére, önkritikai érzékének kialakulására. A hosszú idő, amely alatt ezen útjának eredményeit nyomtatásra érlelte, azt bizonyítja, hogy mélységesen komolyan vette a vállalt feladatokat. Ismertessük most röviden az expedíció útját. 130 év telt el azóta, és könnyen feledésbe merül, hogy a földrajz és a földtan terén, mily nagy mértékben úttörő volt Lóczy Ázsia-kutatása. Nem kisebb ember, mint Richthofen báró, Kína akkor legkiválóbb ismerője, a berlini egyetem földrajzi tanszékének professzora nevezte, azt a 400 oldalt, amely a magyar és német nyelven megjelent 3 kötetes útleírásban Lóczy földtani megfigyeléseit tartalmazza, a földtani munkák remekművének. Az expedíció December 4.-én indult el hajón Triesztből Bombaybe, ahonnan Lóczy osztrák térképező társával, Kreitner főhadnaggyal Kalkuttába ment, a Bengáliai Ázsiai Társaság könyvtárának tanulmányozására. A könyvtár dzsungelében fellelte az Ázsia-kutató Kőrösi Csoma Sándor elveszettnek hitt kéziratos önéletrajzát. Ez megerősítette elhatározásában hogy Kőrösi Csoma útját követve, megkísérli elérni Lhaszát. Hamarosan nekivágott az útnak. Eljutott Dardzsilingbe, ahol felkereste Kőrösi Csoma sírját, majd Richee angol tiszttel és ötven teherhordó kulival útra kelt. Két hétig menetelt embereivel igen nehéz körülmények között. Feljutott az 5500 méter magas Dzselep-hágóra. Egész útját végig térképezte, kőzetmintákat gyűjtött. Légvonalban, már alig 65 kilométerre volt ekkor Lhaszától.

4 3 Elkészítette a Bhutan-, Szikkim-, Tibet hármas határérintkezés nagy, háromszög alakú területének földtani térképét. Felderítette, hogy a Himalája mögött, egy addig ismeretlen, második hatalmas hegylánc húzódik. Berajzolva térképébe, a Transzhimalája nevet jegyezte mellé. Hosszú évek múlva Sven Hedin a másik oldalról szerencsésen eljutva a hegységbe, szintén a Transzhimalája nevet adja a roppant vonulatnak. A Royal Geographical Society, kételkedve a vonulat létezésében, Lóczy-hoz fordult, döntené el a kérdést. Lóczy helyeselte Sven Hedin felfedezését, de megjegyezte, hogy úti-térképébe ő már jó ideje berajzolta a hegységet, ugyancsak Transzhimalája néven. A Lhaszába vezető úton Lóczy és Richee nem juthatott tovább a fellázított hegyi lakók ellenséges magatartása miatt. Visszafordultak. Lóczy elbúcsúzott Richee-től s Jávába ment. Megmászta és tanulmányozta a Merapi-vulkánt, azután tovább utazott Sanghajba, hogy megismerje és térképezze a Jangcekiang hatalmas deltavidékét és a délre elterülő nagy tavakat. Hónapokat töltött itt, földrajzi és földtani tanulmányokat végezve. Itt szervezték meg Széchenyi Bélá-val és Kreitner-el az expedíciót és innét indultak a tulajdonképpeni belső-ázsiai kutatóútra, a kínai központi kormány engedélyével és nyílt parancsával. Végcél: Dél-Mongólia és Tibet átkutatása. A Jangce medencéjéből Csinglinsan hegységen át Hsziangot, a romokban heverő egykori birodalmi fővárost érintve vezetett útjuk a klasszikus kínai löszvidékre. Lóczy ismerve Richthofen lösztanulmányait, kiegészítő vizsgálatokat végzett s keresztül-kasul bejárta az óriási síkságot. Átvágva ezen a területen, 600 km-t haladt a karaván, a kínai Nagy-fal mentén, miközben Lóczy állandó térképfelvételeket és földtani megfigyeléseket végzett. Átszelték a Nansan-hegységet, leereszkedtek északi oldalán a Góbira, ahol négy hónapot töltött a sivatag tanulmányozásával és térképezésével. Eljutott Tunhuangba, s rábuk-

5 4 kant az Ezerbuddha barlangtemplomra, amelyre később felhívta Stein Aurél figyelmét, aki az útmutatás nyomán, expedíciójával felkereste és tanulmányozta a helyet. További útján Lóczy bejárta a Kuku-nór vidékét, tanulmányozta magát a tavat, majd dél felé kanyarodott az egész expedíció s a Kuku-nórtól 45 nap alatt lejutottak Csengtuba, hogy újból a tibetiek lakta földön haladhassanak tovább. A gyér hegyi levegőt nem bírták a málhás lovak. A karaván poggyászát maguk a tibeti jakhajcsárok vitték. Elérkeztek Patangba, ahol azonban felfegyverzett lámák tömege állta útjukat. Széchenyi külön futárt menesztett Pekingbe. A császári külügyi hivatal látszatra tehetetlen volt. Azt válaszolta, hogy kevés ezen a vidéken a katonája, és a barbár, fanatikus lakossággal az expedíció kedvéért nem kezdhet háborút. Az expedíció visszakanyarodott délnek, de továbbra is tibetiek lakta területen haladt, majd átvágott Jünnanon Burmába, s úgy indult hazafelé. Lóczy, az általa bejárt területeken gyűjtött ősmaradványok, tengeri és szárazföldi puhatestűek, ősemlősök, stb., tudományos leírásával is úttörőn munkát végzett. E téren végzett őslénytani munkái ma is nélkülözhetetlen alapművek. Lóczy, így foglalta össze és jellemezte a vállalkozás hasznát: Földrajzi és földtani szempontból fölöttébb hasznos volt a Tibetbe való eljutás próbálgatása. Alkalmat nyújtott arra, hogy a tibeti felföldet három felől környező magas hegyláncokat keresztül-kasul átszelhessük, és szerkezetüket megvilágíthassuk. Több mint két hónapig utazott tibetiek lakta vidékeken. A tibeti magasföld olyan területeit járta be, ahová európai ember még soha nem jutott el, és így teljesen úttörő jellegűek és értékűek voltak sokoldalú megfigyelései. Így például Lóczy-nak az a megállapítása, hogy Észak-Kína Karbon időszaki képződményeinek sztratigráfiai viszonyai általában az orosz fácieshez közelebb állnak, mint a nyugati, például a németországi Karbon fácieseihez, oly időben történt, amikor még Richthofen is a német Karbonhoz hasonlónak tartotta Kína Karbon képződményeit. Richthofen helyzete nehezebb volt, mint Lóczy-é, mert Richthofen Észak-Kínában (Honan, Sen-si, San-si) tengeri faunákat egyáltalán nem talált.

6 5 Az út egyik legnagyobb eredménye azonban sztratigráfiai szempontból mégis az volt, amikor Lóczy Batangban, Csungtjen mellett, a középső Triász jellemző tengeri (litorális) faunáira bukkant. Lóczy azt is felismerte, hogy fitopaleontológiai szempontból Ázsiának az Amur, Japán, Dél-Kína és az Altai-hegység közé eső része külön flóraterület, és merőben eltér India, Ausztrália, Dél-Afrika Gondwana földjének Glossopteris-flórájától. Lóczy útvonalán a Kréta és az ótercier képződmények szintén kontinentális jellegűek voltak. Bár Lóczy feljegyzései, kőzet- és kövületgyűjtései az expedíció természete miatt hézagosak voltak, Ázsia keleti részének geológiai és fizikai földrajzi viszonyait útja folyamán igen behatóan tanulmányozta és sok olyan eredményhez jutott, amelyek a tudományra nézve minden időben értékesek és nagyobbrészt alapvetőek is. - jellemzi munkáját akadémiai emlékbeszédében Vendl Aladár. Lóczy 1880 tavaszán, hazatérve kínai útjáról, tovább dolgozott a Nemzeti Múzeum ásványtárában. Elsősorban a magával hozott hatalmas anyag kicsomagolásával, osztályozásával, kőzetcsiszolatok készítésével, preparálással és a térképek szerkesztésével volt elfoglalva. A munka minden percét lekötötte s így telt el három év tavaszán azután a Földtani Intézet igazgatója, Böckh János osztálygeológusi állast ajánlott fel neki. Március 7.-én nevezték ki és nyomban szülőföldjére, a Hegyes-Drócsa hegyvidékére küldték földtani felvételre. Mintegy 60 km hosszú, bonyolult tektonikájú terület ez. Lóczy később is sokat foglalkozott e területtel, amelynek leírását azután az Intézet adta ki. Három évig volt csupán a Földtani Intézet kötelékében. Az történt ugyanis, hogy Lóczyt előbbi főnöke, Krenner József, a Nemzeti Múzeum ásványtárának igazgatója visszahódította. Krenner az ásványtár vezetésén kívül a Műegyetemen is tanított s úgy gondolta, hogy a tanszék gondjait megosztja Lóczy-val is. Ő az ásványtant és a kőzettant adja elő, Lóczy pedig a geológiát Március 10.-én nevezték ki Lóczy-t műegyetemi, nyilvános, rendkívüli tanárnak technikai geológiára, az Országos Levéltárban őrzött eredeti okmány dátuma szerint.

7 6 Lóczy a Műegyetemen is csak három évig maradt Július 1.-én kinevezték a budapesti Tudományegyetemre az egyetemes földrajzi tanszék nyilvános rendes tanárának. Ettől kezdve 28 éven át tanított. Mint tanár, végtelenül közvetlen, meleg és szeretetre méltó volt. Tanítványai életük végéig tisztelték és becsülték. Pedig nem kisebb emberek kerültek ki tanítványai közül, mint Prinz Gyula professzor, a későbbi Ázsia-kutató, Réthly Antal, a Meteorológiai Intézet nagynevű igazgatója, Teleki Pál, a későbbi közoktatásügyi miniszter és miniszterelnök, kitűnő és neves földrajztudós, Vadász Elemér és Vendl Aladár akadémikusok, a hazai földtani kutatás egyik legnagyobb mesterei, Vitális István, a selmecbányai főiskola tanára, és Böckh Hugó, a Földtani Intézet későbbi igazgatója. Egyik életrajzírója, Antalffy Gyula szavait idézve: Hogyne lett volna rendkívüli hatással a fiatal földrajzszakos egyetemistákra, amikor fél Európát beutazta velük és úgy tanított. Egyik alkalommal például Lembergen és Kijeven át Moszkvába vitte hallgatóit, onnan Szentpétervárra, majd Helsinkibe, ahonnét Kelet-Poroszországon és Szilézián át tértek haza. Egy másik nyáron Bukarest, Odessza, Batum és Tbiliszi volt a fő útvonal, azután a nagy grúz hadiúton átkeltek a Kaukázus hegyláncán és a Kaspitengert érintve, hatalmas félkörívben kanyarodtak vissza Odesszába. Járt hallgatóival a Balkán-félszigeten, Olaszországban, Finnországban, Törökországban, Oroszországban, s beutazta velük az egész hazai földet. Nagyszerű tanulmányútjainak híre elterjedt külföldön is, ahonnét csoportosan jöttek előadásait hallgatni. Említsük meg, hogy ezekre a csodálatos tanulmányi kirándulásokra Semsey Andor biztosította az anyagi fedezetet s az idők folyamán nem kevesebb, mint aranykoronát folyósított. Ez a bámulatosan sokat tudó, öreg tudós csendes visszavonultságában minden természettudományi mozgalmat éber figyelemmel kísért s mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett és lehetett - örökíti meg Cholnoky Jenő Semseynek, ennek a kivételesen nagyvonalú magyar földesúrnak lelki arcvonásait.

8 7 Lóczy 1908-ig maradt az egyetemen. Ekkor nevezték ki Augusztus 19.-ei keltezéssel a Földtani Intézet igazgatójának, a nyugalomba vonult Böckh János utódául, és most már itt is maradt nyugalomba vonulásáig. Igazgatósága utolsó évében, Március 13.-án, még megkapta a helyettes államtitkári kinevezést. Amikor a Földtani Intézet vezetését átvette, még ugyanannak az évnek az őszén, terjedelmes feliratban kérte a minisztertől, hogy a Magyar Királyi Földtani Intézet - hivatalos címből töröljék a királyi szócskát és legyen az új korrekt cím: A magyar állam Földtani Intézete. Előterjesztést tett továbbá arra nézve, hogy kiterjeszthesse a budapesti földtani intézet a részletes geológiai felvételeket Horvát-Szlavonországra is, valamint Bosznia és Hercegovina területére mert a földtani ismeretek fogyatékossága, a részletes földtani felvételek hiánya jellemzi ezeket az országokat és különösen a Száván túli részek és a horvát tengerpart Európa legkevésbé ismert területei közül valók. Kereken kimondja, hogy erre a célra horvát szaktársak bevonásával, új állásokkal és jelentékenyen felemelt költségvetéssel kell a lehetőséget megteremteni. Lóczy nagyon sokat törődött az országos földtani felvételekkel is. Minden geológust rendszeresen meglátogatott munkaterületén. A helyszíni viszonyokat megbeszélte velük, a munkát az egész ország szempontjából egységesebbé tette. Kezébe vette az ország északnyugati területein a földtani vizsgálatok irányítását, hogy a régebbi osztrák kutatásokat kiegészítse és korszerűsítse. Az észak-magyarországi tájakról a részletes jelentésekben egész sor kitűnő földtani szelvényt adott közre.

9 8 Elévülhetetlen érdemei voltak az erdélyi földgázkutatásban is. Böckh János után ő tette először a maga ügyévé a földgáz- és kőolajkutatást. Ez a kutatás kezdetben kálisó-kutatás céljából indult meg. Az ő határozott kérésére küldte ki az állam 1907-ben Papp Károlyt, a Földtani Intézet osztálygeológusát, Böhm Ferenc-el és Budai Ernővel. Papp Károly javaslatára a kissármási Bolygóréten 1908 Novemberében telepítettek fúrást. 313 m mélységből napi m 3 földgázt kaptak s ettől kezdve újból megindultak hazánkban a rendszeres szénhidrogén-kutatások. A további kutatómunka élére, az Intézet későbbi igazgatóját, abban az időben a selmecbányai főiskola tanárát, Böckh Hugó-t állította az állam. Valamivel később, 1911-ben, Lóczy már mint az Állami Földtani Intézet igazgatója, a román állam meghívására romániai területen foglalkozik kőolajkutatással és Románia kőolaj-területeinek földtani felépítésével. A kőolajkutatás területén elért eredményeiért a román király a koronarend középkeresztjével tüntette ki ban a magyar Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából megszervezte, számos szakember közreműködésével, Magyarország leírását, amely 1918-ban látott napvilágot és amelyben Lóczy-nak Magyarország földtani szerkezete - című elsőrangú összefoglaló bevezetése kezdi a kötetet. Két évvel azután, hogy kinevezték a budapesti Tudományegyetem földrajzi tanszékére tanárnak, 1891-ben a Magyar Földrajzi Társaság választmányi ülésén előterjesztést tett, hogy legnagyobb tavunknak, a Balatonnak és tágabb értelemben vett környékének vizsgálata tétessék tanulmány tárgyává. Hazai és külföldi szakemberek bevonásával olyan részletes tanulmánytervezetet dolgozott ki, amelyre az anyagiakkal jobban ellátott külföldön is alig volt példa. Megint Semsey Andor állt melléje. A sokkötetes óriás kiadványsorozat több mint forintba került, ami a maga idején hallatlan összeg volt. Több mint 60 munkatársának 20 éven át kitartó munkával létrehozott 33 kötete, illetve 7000 lap terjedelemre rúgó tudományos publikációja az eredmény. Arthaber, Bather, Bittner, Diener, Frech, Jaekel, Kittl, Vinassa de Regny a nevesebb külföldi munkatársai.

10 9 Ebben a sorozatban írta élete egyik főművét: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése címen, 617 oldalon ban jelent meg magyar és később német nyelven. Amidőn a Földtani Intézet igazgatójává kinevezték, az így kezére kerülő anyagi és szakmai lehetőségek mindenképpen fokozták a Balaton vidékének kollektív kutatását. Intézetének szakemberei is szívvel-lélekkel álltak melléje ben a Magyarhoni Földtani Társulat kitüntette a Szabó József-éremmel, ban a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját kapta meg, amelyet 1896-ban egyszer már neki ítéltek kelet-ázsiai kutatásaiért ban pedig az Akadémia tiszteleti tagjává választották. Fent már említésre került, hogy 11 évig volt az Állami Földtani Intézet élén, és ha elődeinek az Intézet szervezése, vagy az állandó épület életre hívása okozott gondot, neki az első világháború okozott nehézségeket. Egymás után vitték el katonai szolgálatra legképzettebb szakembereit, ezenfelül az idehaza maradottak egy részével és külső szakemberekkel, 1916-tól éveken át kellett Jugoszlávia földtani felvételével foglalkoznia és az ország átnézetes földtani térképét elkészítenie. Nagyszabású munka volt ez is. Megjelent, bár kiadását már nem az ő életében rendezték sajtó alá. Amikor a Földtani Intézet igazgatója lett, 26 európai város földtani intézetét látogatta meg tanulmányozás céljából. Kétségkívül a geológia művelésének hagyományos módjait, a szakmai kultúra széles horizontját, munkálkodásának eszmegazdagságát köszönhette világlátottságának. Egy évvel azután, hogy az Intézet vezetését átvette, 1909 tavaszán Budapesten, az Állami Földtani Intézet falai között megrendezte az első nemzetközi talajtani kongresszust, vagyis súlyt helyezett arra, hogy az Intézet és a földtudományi szakma kapcsolata a külfölddel élő és eleven legyen. Külön említést érdemel, Lóczy őslénytani munkássága, melynek során számos, a tudományra nézve új fajt írt le, az általa térképezett területeken, tett gyűjtéseiből. Ugyanakkor, számos új fajt, kortársai és későbbi követői, tiszteletük jeléül, róla neveztek el.

11 10 Még ben, Arad megyei szőlőbirtokát nővérére bízta, és nyári tartózkodás céljából, Balatonarácson, Cholnoky László, veszprémi ügyvéd villája szomszédságában, úri házat vásárolt, ahonnét kutatásait halála napjáig vezette. Élete végén, hetven éves korában, fáradt, és törődött. Nyugdíjazását kérte. Vidéki kúriájába, Balatonarácsra, a Balaton mellé vágyott tavaszán vonult nyugdíjba és egy év múlva, Május 13.-án hunyt el szívszélhűdésben a balatonfüredi szanatóriumban (Szívkórház). Balatonarácson temették el. Végső nyughelye, balatoni vörös homokkőből készült sírköve, a honi földtudományok történetének kiemelt emlékhelye. Stein Aurél, az elnéptelenedett belső-ázsiai romvárosok megszállott kutatója, angol és magyar nyelvű munkájában hálásan említi meg a mesterének tekintett Lóczy Lajos nevét, hiszen neki köszönhette egyik legnagyobb jelentőségű felfedezését. Nem véletlen, hogy Lóczy Lajos balatonarácsi, permi vörös homokkő síremlékén üveg alatt látható, az a lepréselt havasi gyopár, melyet Stein Aurél küldött Kasmírból utolsó üdvözletként. Lóczy Lajos nevét viseli Balatonfüreden, a két tannyelvű idegenforgalmi gimnázium és szakközépiskola, melynek bejárata előtt áll a névadó bronz mellszobra. Városunkban további két emléktáblája van Lóczy Lajosnak. A balatonarácsi vasútállomástól induló, Arácson át Csopakra tartó széles út is ( Arács főútja ) Lóczy Lajosról lett elnevezve. Az 1882-ben Balatonfüreden, a Tamás-hegy oldalában, kőfejtés közben felfedezett barlangot, 1930-ban, Kadic Ottokár barlangkutató javaslatára, szintén Lóczy-ról nevezték el. A Lóczy-barlang ma Balatonfüred egyik számottevő ökoturisztikai vonzereje, látnivalója. Forrás munkák: Cholnoky Jenő (1920): Lóczy Lajos dr. az ember és a földrajztudós. Földrajzi Közlemények 48. pp ; Vendl Aladár (1928): Lóczy Lajos. Magyar Tudományos Akadémia. Emlékbeszédek. 20. pp ; Teleki Pál (1930): Dr. Lóczy Lajos az ember és a professzor. Földrajzi Közlemények 58. pp ; Antalffy Gyula (1964): A Himalájától a Balatonig (Lóczy Lajos élete). Móra Ferenc Könyvkiadó pp ; Tasnádi Kubacska András (1969): A Földtani Intézet igazgatói. 100 éves a Magyar Állami Földtani Intézet pp ; Kubassek János: Lóczy Lajos szerepe Ázsia földtudományi feltárásában A Magyar Tudományos Akadémián November 4.-én tartott Lóczy emlékülésen elhangzott előadás rövidített változata

12 11 Ifj. LÓCZY LAJOS ( ) Június 5.-én született, Budapesten. A Magyar Állami Földtani Intézet Igazgatójának kinevezték, Július 21.-én. Megvált az Intézettől November 1.-én. Igazgató volt 16 évig. Édesatyja, Id. Lóczy Lajos, Svájcba, a zürichi egyetemre küldte, ahol Schardt-nak és Rollier-nek a tanítványa volt, de hallgatta P. Heim, Grubermann és Niggli előadásait is. Különösen sokat köszönhetett Rollier-nek, aki első jelentős, nagyszabású munkájától kezdve mindvégig komoly támasza volt. Lóczy ugyanis, a magyarországi Jura időszak képződményeinek, egyik legfontosabb és legjellemzőbb Ammoniteszanyagát, a Villányi-hegység kallóvi faunájának feldolgozását tűzte ki maga elé. A hatalmas munka 1909-ben jelent meg, és 131 faj leírását tartalmazza. A világszerte intenzíven kutatott kallóvi réteg- és fauna-együtteseknek ma is nélkülözhetetlen, alapvető irodalmi forrásmunkája. Hölder, Júra kötetében, 1964-ben, külön kiemeli fontosságát és fauna gazdagságát. A Júra időszakról írt, nagy összefoglaló munkák általánosan idézik ezt a művét (Ifj. LÓCZY L.: A villányi callovien-ammoniteszek monográfiája. - Geologica Hungarica Series Geologica 1(3-4): ). A Villányi-hegység első, részletes geológiai térképezését is ő végezte (Ifj. LÓCZY L.: A Villányi- és Báni-hegység geológiai viszonyai. - Földt. Közl Taf. VII-VIII. Abb Budapest 1912.; Ifj. LÓCZY L.: Baranya vármegye déli hegyvidékének földtani viszonyai. - Magyar Kir. Földt. Int. Évi Jel ről Budapest 1913.). Lóczy Svájcból hazatérve sokat foglalkozott hazánk, különösen azonban a Balatonfelvidék részletes tektonikai elemzésével.

13 12 Két nagy munkában (Ifj. LÓCZY LAJOS 1917: A Balaton-felvidék hegyszerkezeti képe Balatonfüred környékén. - Földtani Intézet Évi Jelentése 1916-ról, pp ; Ifj. LÓCZY LAJOS 1937: A Balatonfüred és Aszófő között elterülő vidék hegyszerkezeti és hidrogeológiai viszonyai, különös tekintettel a széndioxid gáz és savanyúvíz feltárásra. - Földtani Intézet Évi Jelentése ről, pp ) foglalta össze Balatonfüred és közvetlen környéke szerkezeti földtanát, és részletesen ismertette a savanyúvíz-források földtani környezetét, mai napig érvényesen meghatározva, a lehetséges további hasznosításnál nem nélkülözhető paramétereket (a források vízhozama, ingadozása, stb.). A budapesti Tudományegyetemen a tektonika magán tanára volt. Az ezerkilencszáz-húszas évek elején kinevezték a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemre, a földtan nyilvános rendes tanárává, ahol 1948-ig adott elő. Egyetemi tanári munkájában, majd 1932-től kezdve az Állami Földtani Intézet vezetésében nagy segítségére volt világlátottsága, széleskörű földtani tájékozottsága és nyelvismerete. Előbb Lengyelországban, majd éveken át Szumátrán, Jáván, Borneón, Celebeszen, azután Dél-Amerikában, Egyiptomban és Törökországban végzett szénhidrogén-kutatásokat. Megfordult az Amazonasz forrásvidékén, Equadorban és Brazíliában. Lóczy az Intézet vezetésében liberális volt. Felfogása az volt, hogy az Intézet folytassa gyakorlati célú, nyersanyag kutatási munkáját és e mellett végezzen tudományos célból is reambuláló munkákat, és a két irányzat végül is a kiértékelés során regionális jellegű tudományos földtani térképfelvétellé fejlődjék. Elsősorban a szénhidrogének kutatását tűzte ki célul. Erre kényszerítette különben az ország nehéz gazdasági helyzete, és mint kőolajkutatással foglalkozó szakembernek, ez amúgy is szívügye volt.

14 13 Nem hanyagolta el az ország síkvidékeinek földtani térképezését és ezzel egybekötve a talajtérképezést, a hidrogeológiai kutatásokat és az artézi kutak adatainak rendszeres feldolgozását sem. A gyakorlati céloknak megfelelően, a gazdasági fontosságú földtani megfigyelések térképi ábrázolására és közreadására különösen nagy gondot fordított. Megindította a Bükk, a Gerecse és a Mecsek hegység kiegészítő földtani felvételét, valamint a Bakony hegység részletes rétegtani, tektonikai, ősföldrajzi és fejlődéstörténeti vizsgálatát. Lóczy alatt, az Intézet külföldi kapcsolatai Nopcsa Ferenc és Böckh Hugó ilyen irányú erőfeszítései után tovább javultak. De gondoskodott arról is, hogy a hazai tudományos fórumokkal (Akadémia, egyetemi tanszékek), az Intézetnek kedvező kapcsolatai legyenek. Ennek a célnak az érdekében rendezett éveken át a Földtani Intézetben, 1939-től kezdve, Vitaüléseket, amelyeken sok értékes előadás hangzott el, és számos új gondolat vetődött fel. A világháborús helyzet teremtette nehézségeken is ő vezette át az Intézetet 1944-ig. A háború utolsó időszakában, a német megszállás és a nyilas uralom nyomasztó hatása alatt, valamint az ország gazdasági erejének kimerülése és a katonai vereségek következében a Földtani Intézet munkája is fokozatosan megbénult. Lóczynak köszönhetően, az Intézet egy részét Balatonarácsra telepítették, felismerve, hogy nehezen lehetett volna útját állni, hogy az Intézet értékeit nyugatra ne szállítsák. A könyvtárat (ma Országos Földtani Szakkönyvtár) megosztva Akli-pusztán, Somogyváron és Balatonarácson helyezték el. A térképtár anyagát hordókba csomagolva, a Szőlészeti Intézet kertjében ásták el, s a föld alá rejtették a laboratórium platinakészletét is.

15 14 A háborút követően, rövid ideig újra részt vett az intézeti munka megszervezésében, majd külföldi meghívásainak eleget téve, végleg megvált az Intézettől Júliusában szakértői munkára Törökországba utazott, ahonnan azután nem tért többé vissza Januárjában látogatott ismét Magyarországra Január 19.- én Balatonfüredre is eljött, és a Lóczy Lajos Gimnázium Vendégkönyvébe írta a következő sorokat: 28 év után viszontlátva Balatonfüredet csodálattal tapasztaltam az óriási fellendülést és láttam a nagyszerű Lóczy Lajos nevét viselő gimnáziumot. Szép jövőt kívánva igaz tisztelettel Lóczy Lajos B. Füred, 1973 január 19 A Magyar Földrajzi Múzeum egyik, ben berendezett időszaki kiállítása, Ifj. Lóczy Lajos ( ) kőolajkutató geológus munkásságát mutatta be fotókon, dokumentumokon, valamint személyes tárgyakon keresztül, a tudós halálának 25. évfordulója alkalmából. Páratlan értékű írásos dokumentumokon, személyes hangvételű leveleken, korabeli fotókon, újságcikkeken és használati tárgyakon keresztül lehetett megismerni Ifj. Lóczy Lajos kutató tevékenységét a tárlaton. A kiállítás végigkövette a kutató pályáját, külföldi tanulmányai kezdetétől utazásainak különböző állomásain át. Lóczy saját készítésű térképei mellett, megtekinthetők voltak utazásai alkalmával készített fotográfiái is (így például, megörökítette azt a pillanatot is, amikor segítőivel átkelt a neves Lematang folyón, közvetlenül a Sirapoeloe vulkán előterében), és a korabeli híradások egy-egy fel-fedezéséről, érdemeiről. Lóczy Lajos édesapja, a világhírű Ázsia-kutató, Id. Lóczy Lajos munkásságát követte, amikor a földtudományok mellett kötelezte el magát. Érettségit szerzett a Kegyes rendiek gimnáziumában, ahonnan egyenesen a zürichi egyetemre vezetett útja ben diplomázott, majd egy esztendő múlva már a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem földtani tanszékén találjuk tanársegédként. Munkássága korai éveiben, a Földtani Intézet munkatársaként, a Villányi-hegység callóvi Ammonitesz-faunájáról írt monográfiája világhírnevet hozott számára. Édesapjával együtt tevékenykedhetett az MTA Balkán-kutató tudományos expedíciójában az I. világháború éveiben. Ezt követően a Royal Dutch Shell vállalat megbízásából geológiai munkálatokat végzett számos területen, így Timorszigetén, Szumátrán, Celebeszen, Ecuadorban, Peruban, és Lengyelországban, Romániában valamint Jugoszláviában is 1921 és 1932 között ban a Közgazdasági Egyetem gazdaság-geológiai tanszékének tanára lett, 1932-ben pedig a magyar Állami Földtani Intézet igazgatójává választották. Kőolajkutatásai nem csak az első magyarországi mezők körére terjedtek, hiszen Marokkóban, majd Kelet-Trákia és Anatólia geológiai kutatásában is részt vett. Szakértőként tevékenykedett a Brazil Állami olajvállalat felkérésére, ahol 1958-ban állampolgárságot is szerzett. Természetesen ezzel nem fejezte be utazásait, hiszen az Iráni Nemzeti Olajtársaság geológiai tanácsadójának kérte fel ben végül letelepedett Rio de Janeiro-ban, ahol az egyetem szerkezeti-geológiai professzorává emelték, s érdemei minősítéseként 1967-ben a Brazil Tudományos Akadémia tagjai közé választották ben írt, nagy jelentőségű tanulmánya nyomán tárták fel Brazília atlanti selfjében a kőolajat. Munkásságának köszönhető, hogy a Brazil Állami Kőolajipari Vállalat 1975-ben feltárta az első lelőhelyeket. Szakmai dolgozatainak száma meghaladja a 90-et. Munkásságának elismeréseként, a világ több tudományos testülete választotta levelező és tiszteletbeli tagjává. Sokoldalú elméleti és gyakorlati tudományos munkája révén nagy megbecsülést szerzett a magyar névnek szerte a világon.

16 15 CHOLNOKY JENŐ ( ) Lóczy Lajos tanítványának, Cholnoky Jenő geográfusnak a neve és élete szinte minden fontos mozzanata, szintén elválaszthatatlanul kapcsolódik Városunkhoz és a Magyar-tengerhez. Ismerjük meg e jeles tudós életrajzát, Dr. Cserny Tibor geológus, limnogeológus összeállítása alapján, melyet a Balatonarácsi, Dr. Cholnoky Jenő emlékoszlop és pihenő avatására (Balatonarács, július 23.) írt. Cholnoky Jenő, színes egyéniségű, nemzetközi elismertséget szerzett földrajz tudós 140 évvel ezelőtt, július 23-án született Veszprémben. Családját a város jó nevű, régi családjai között tartották számon: apja Cholnoky László ügyvédként kereste meg népes családjának kenyerét, anyja Zombath Krisztina féltő gonddal és nagy szeretettel nevelte öt gyermekét. Közülük három kimagasló tehetség volt: Viktort és Lászlót az irodalomtörténet, Jenőt a földrajztudomány tartja számon. Jenő elemi és középiskoláit szülővárosában végezte, a nyári szünideit Arácson töltötte (a család háza a mai Szőlőkalja utcában volt). Földrajz iránti érdeklődését a Veszprém környékén, majd a Koloska-völgyben, később a Balaton-felvidéken tett kirándulásai keltették fel. Ifjúkora szenvedélyes barangolásai, hidrológiai és meteorológiai megfigyelései a Balaton környékén, továbbá a természetföldrajzi könyvek buzgó tanulmányozása igazi tudóspalántává tették. Termékeny fantáziája és fáradhatatlan tudásszomja mellett kiváló rajztehetséggel is megáldotta a sors. Balatonarácsi fiatal éveihez kapcsolódik személyes ismeretsége az akkor már világhírű tudóssal, a nálánál 22 évvel idősebb Lóczy Lajossal. Ifjúkori élményei, megfigyelései, és nem utolsósorban Lóczy személyes ösztönzése hatására Cholnoky Jenő már ekkor elkezdett behatóbban foglalkozni a földtudományokkal. A középiskola elvégzése után, édesapja kívánságának eleget téve, bátyjaival Veszprémből Budapestre költözött, ahol 1892-ben mérnöki diplomát szerzett a Műegyetemen.

17 től már Lóczy Lajos mellett, a Budapesti Tudományegyetemen dolgozott, és aktívan részt vett a Balaton kutatásában. A Balaton Bizottság elnökének, Lóczy Lajosnak felkérésére, belefogott a Balaton tudományos eredményei c., később magyar és német nyelven megjelent 33 kötetes monográfia több kötetének megírásába. Nevéhez fűződik a Balaton limnológiája, hidrográfiája, színtüneményei és jege című kötetek megírása. Földrajztudományi pályafutásának erre, az induló szakaszára jellemző volt a hatalmas és szerteágazó felmérő, elemző és értékelő munka, melyet a Balatonon és környékén elvégzett. Az igazi szakmai sikert és nemzetközi elismertséget az között tartó kínai útja és kutatásai hozták meg számára. Lóczy Lajos barátjának támogatására elnyert szerény ösztöndíja segítségével, mestere megbízásából Mandzsúriában folytatott hidrográfiai és geográfiai kutatásokat. Szerteágazó kínai munkájának eredményeit a Sárkányok országából c. munkájában tette közzé. Hazatérése után céltudatos és szisztematikus szakmai munkája fokozatosan emelte a hazai és a nemzetközi tudományos élet egyre magasabb régiójába ben filozófiai doktorrá avatták, 1903-ban a Tudományegyetemen a leíró földrajz tanára lett ben meghívták a Kolozsvári Egyetem földrajz tanszékére vezetőnek, ahol 15 éven át tanított. Magas színvonalra emelte az oktatást, közben részletesen tanulmányozta és leírta Erdély természeti viszonyait től több alkalommal tett nagyobb expedíciós utazásokat külföldön (pl. Teleki Pál-lal Észak-Amerikában) től több szakmai szervezet elnökévé választotta (Magyar Földrajzi Társaság, a Magyar Barlangkutató Társaság, a Balaton és az Alföldi Bizottságok, a Természetvédelmi Tanács, a Magyar Turista Egyesület, az Erdélyi Kárpát Egyesület) ben, a románok bevonulását követően menekülnie kellett Kolozsvárról Budapestre. Itt, földrajzi szekértőként a béketárgyalások előkészítő bizottságának tagjaként dolgozott.

18 ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta től 1940-ig a Budapesti Tudományegyetemen egyetemes földrajzot tanított. Tanítványi sorából kiváló professzorok emelkedtek ki, mint pl. Bulla Béla, Kéz Andor, Kádár László és Szabó Pál Zoltán. 70 éves korában nyugdíjba vonult, de otthonában szakadatlanul dolgozott tovább, 80 éves korában bekövetkezett haláláig. Hosszú és termékeny élete során mintegy 50 könyvet adott ki, továbbá 700 különféle tudományos dolgozata és népszerűsítő cikke jelent meg. Sokoldalú tudományos munkássága során vizsgálta az endogén és exogén földtani erőket, azok kapcsolatát, az általuk létrehozott felszíni formákat, a tavakat, folyókat, a karsztjelenségeket és a szél munkáját. Foglalkozott emberföldrajzzal és az emberi kultúra fejlődésével is. Főbb művei: A Balaton limnológiája, 1897 A sárkányok országából, A futóhomok mozgásának törvényei, 1902 A Balaton jege, 1907 A Balaton hidrográfiája, 1918 Az emberföldrajz alapjai, Általános földrajz I.-II., 1923 A földfelszín formáinak ismerete, Földrajzi és statisztikai atlasz, Magyarország földrajza, A Föld és élete I.-VI., Körösi Csoma Sándor életregénye, A tengerfenéktől a csillagokig A Balatoni Szemle folyóirat szerkesztése

19 18 Lebilincselő előadó volt, egyetemi előadásain a tantermek zsúfolásig megteltek. Színesen és közérthetően beszélt tudományos kérdésekről, népszerű tudományos műveivel nagy tömegek érdeklődését keltette fel a földrajz és a természettudományok iránt. Cholnoky Jenő több évtizedes tudományos és ismeretterjesztő munkásságával nem csupán az egyik legnagyobb nemzetközi és hazai földrajztudósként, de a Balaton, sőt Balatonarács szellemi óriásaként is számon tartjuk. Szellemi kötődését, mély vonzalmát és elkötelezettségét a változó arcú, mindig szép Balatonhoz, annak csodálatos környezetéhez hűen tükrözik írásai mellett, festményei és akvarelljei is. Befejezésül szeretnék néhány Cholnoky Jenő idézetet felolvasni arról, hogyan vélekedett e helyről, az itteni lakókról, mesteréről Lóczy Lajosról, és mit üzent a térséget kutató utódoknak. Sokszor jártam fenn a Tamáshegy meg a Péterhegy tetején, s onnan bámultam a nagyszerű kilátást a tó felé. Alig van a világon még egy ilyen bájos, nyugalmas, édes hangulatú kilátás. A tetőn gyér csererdő csenevész fái közt sok a tisztás, ott a mészkő van a felszínen, s a nagy kövek közt könnyű jó kis ülőhelyet keresni, s onnan kényelmesen szemlélni a késő délutáni hangulatot. Teljes csend van odafenn, még ma is. Nem jár ott senki.. A tónak igen nagy részét látni lehet Kenesétől egészen Fonyódig, és Tihany bájos körvonalai gyönyörűen rajzolódnak a tó acélszürke vagy kékes tükrére. A tihanyi templom, mintha izzana, úgy világít az ibolyaszínű hegytetőkön. Csodálatos ez a dunántúli nép! Mélyen gyökerezik benne a kultúra, s minden jóra és szépre megvan benne a hajlandóság.

20 19 Az öreg Csepeli, a nagycsizmás arácsi paraszt volt a falú ácsa, értett afféle fúrásfaragáshoz. Külső megjelenése éppen olyan volt, mint a többi paraszté. Deres bajusza kuszán billegett bele a jó arácsi borba, gyatyaszára jó volt zsebkendőnek és szalvettának stb. Kerek, fekete kalapjának peremét keményre cementezte a sok izzadság, arcát mélyen barázdálta az élet ekéje A deszkát fűrészelte, gyalulta az öreg, szaporán ment a munka. Bementem a vendéglőbe. Künn a teraszon a legszebb hölgyek gyönyörű gyűjteménye. A rózsapiros arcok párnái közül kiragyogó szemek csillagsokasága, a legszebb kis lábak igéző gyűjteménye, édes kacaj, jóízű falatozás; gyönyörűség nézni a mosolygó, vakító fehér fogsort, amint a kukoricába beleharap, vagy a finom kis kezet amint az étlap kemény papirosával legyezi magát, s a fátyolszerű blúz reásimul a legideálisabban gömbölyű vállacskákra Hisz a Balaton mellett mindenki olyan jókedvű, olyan életpiros a teste-lelke!..mert én mindig a legigazabb szeretettel és hálával viseltettem nagy mesterem (id. Lóczy Lajos) iránt, s minden tudományos eredményem éppen annyira az ő érdeme, mint a magamé, hisz tudásom javát, főként pedig a szigorú gondolkozást, és nem a személyeskedő, igazi sportszerű rajongást a tudományos munkáért, tőle tanultam. Mindent, amit alkottam, az egy-egy babérkoszorú az ő emlékén! Mennyi gyönyörű kérdés merült még föl! Mennyi érdekesebbnél érdekesebb tényt sikerült felfedezni, de sajnos, még eddig sehol sem lehetett részletesen leírni. A Magyar Tudományos Akadémián már tartottam erről előadást, de nem akartam nyomtatásban közölni, A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei számára tartottam fenn! Harminc negyven évi munka és gondolkozás eredménye gyűlt össze, arra kérem munkatársaimat, hogy néhány napos kirándulás tapasztalatai alapján ne hirtelenkedjék el a véleménynyilvánítást! Világraszóló, nevezetes fölfedezésekre adott alkalmat a mi kedves Balatonunk, világraszóló eredményeket közölt a mi nagy Lóczy Lajosunk, nem szabad a kérdésekhez alapos tanulmányok nélkül hozzászólni!