Békességben könyörögjünk az Úrhoz!

Átírás

1 GÖRÖG OLDAL Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség folyóirata IV. évf. 3. (13. sz.) augusztus Békességben könyörögjünk az Úrhoz! A mindennap végzett Szent Liturgiát, az Evangéliumos könyvet felemelve, így kezdi a pap: Áldott az Atya, és Fiú, és Szentléleknek országa.... Az első énekelt pillanatban, kijelöli a végső célt: az elérendő Isten országát. Ezt követően, első könyörgése jól tudja minden templomba járó a címben leírt fohász. Kérdés: van komoly mondanivalója számunkra a keresztényi, evangéliumi, krisztusi békességnek? Néhány gondolatot fűznék a feltett kérdéshez. A Biblia Ó-, és Újszövetségi része, felsorolhatatlanul sok helyen tesz utalást a békességre, mint Istentől eredő ajándékra, vagy mint jókívánságra, és az érte folytatott küzdelem fontosságára. Most, a Krisztustól eredő békéről ejtünk szót. Feltámadása után, a keresztény hit legfontosabb pillanatai egyikében, az apostolokhoz intézett első szavai ezek voltak: Békesség nektek! E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm fogta el a tanítványokat. Békesség nektek! Ismételte. (Jn. 20, 20-22). Az apostolok, és az első tanítványok számára ismerős lehetett ez a köszöntés. A nyolc boldogság hetedik tétele is erről szól: Boldogok a békességesek: ők Isten fiai. (Mt. 5, 9). Búcsúbeszédében, világosan beszél hagyatékáról: Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne is szorongjon! (Jn. 14, 27). Az apostolok mélyen megrendültek, amit Pál apostol szavai is bizonyítanak: Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent, ami akár a földön, akár a mennyben van, azzal, hogy keresztjének vérével békességet szerzett mindennek. (Kol. 1, 18-20). A Bizánci Birodalom, ( ), és az első évezred egyetlen keresztény világvárosa Konstantinápoly, kötelességének tartotta a világbéke őrzését, és komolyan vette a birodalmi béke gondolatát. A város első temploma is a Szent Békesség nevet viselte (Hágia Eiréné). Falai között tartották a II. Egyetemes Zsinatot, (381), ahol a ma is mindennap mondott Hiszekegy szövegét fogalmazták meg. Mai formáját 740-ben nyerte el, és a híres Hágia Szófia templom közelében található. Az első keresztény évezred tengernyi szentje között négy viselte az Eiréné (Békesség) nevet. Thesszalonikai Szent Eiréné nagyvértanúnőt (+304) a Diokletianus-féle keresztényüldözés során, fiatalon máglyára vetették. Bibliát, és szent könyveket találtak nála, és nem volt hajlandó áldozni a pogány isteneknek. Kappadokiai Szent Eiréné (9. sz.) elutasítva a császárral kötendő házasságot, egy monostor főnöke lett. Életét a szüntelen imádság, tanítás, 1. kép: Kappadokiai Szt. Eiréné és jótettek határozták meg. Életszentsége előtt még a monostor ciprusfái is meghajoltak, a jámbor legenda szerint. (1. kép). Szent Eiréné, a képtisztelő császárné ( ) nevéhez fűződik a Hetedik Egyetemes Zsinat (787) összehívása, amelyen visszaállították, és megalapozták az ikontiszteletet, az ikonromboló császárokkal szemben. (2. kép). Végül, az általunk legismertebb, és tisztelt császárnőt, Szent Piroska (Hágia Eiréné, ), említjük, aki Szent László király leánya volt, és császárnőként a legnagyobb tiszteletet vívta ki az utókor szemében. Templomot, (Pantok rá tor, most Isztambulban), kórházat, monostort építtetett, és a szegények, betegek pártfogója volt. Egyházmegyénkben templomokat, iskolákat neveztek el róla, és megfestették ikonjait. Halálának 880-ik évfordulójára jövőre emlékezünk. A mennyei békéért, és az egész világ békességéért könyörögjünk az Úrhoz! Dr. Nagymihályi Géza 2. kép: Szt. Eiréné a képtisztelő császárnő

2 2 Az étkezés elmaradhatatlan napi tevékenységünk. Kezdve a magányos szalonnázástól a családi körben elfogyasztott ebéden át az ünnepi alkalmak roskadó asztalokkal és számtalan meghívottal hivalkodó rendezvényéig. Minden fentebbi esetben lehet szerényen étkezni, jóllakásig enni, vagy dőzsölve lakmározni. Az is igaz, hogy minden asztal mellett eltöltött együttlét több, mint az együtt étkezők összessége: együtt lenni, együtt enni egyben közösségformáló erő. Ezt jól ismerték a régiek; nekik köszönhetjük az újra felfedezés örömét. A bibliai idők emberének életében fontos szereppel bír az asztalközösség. A Teremtés Könyvében olvasunk egy rendkívüli vendéglátásról, amelynek folytán Ábrahám, tudtán kívül, mennyei vendégeket fogadott. A keleti szokás szerint egy kis kenyérre, vízre történő behívás bőséges traktával folytatódott: Ábrahám besietett sátrába Sárához, és így szólt: Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt. Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erős borjút, s odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el. Majd tejet és vajat hozott és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette. (Ter.18:6-8) Hasonlóan vendégelték meg az emmauszi tanítványok az inkognitóban velük utazó Jézust: Marasztalták: Maradj velünk! ( ) Betért hát, és velük maradt. Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. (Luk.24:29-30) Egy másik evangéliumi életképben pedig a küldetését végző Jézust találjuk egy különös asztaltársaságban: (Máté) később vendégül látta házában (Jézust); sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett. (Mt.9:10-11) Dorbézoló, féktelen lakmározásokról is olvashatunk, például Baltazár (Belsazár) király esetében, amikor ezer főemberrel ivott a jeruzsálemi GÖRÖG OLDAL augusztus AZ AGAPÉ EREDETE ÉS SZOKÁSA A BIBLIÁBAN Templom megszentelt aranyedényeiből. (Dán.5:1-4) Heródes sem maradt le születésnapi dínom-dánomjával, amelynek következménye Keresztelő János fejvétele volt. Még a jézusi példázatban is találkozunk hasonló mentalitással: Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett (Luk.16:19) Más szempontból nézve, a keleti vallási kultuszokban fellelhetők az ételáldozatok. A Mózes által lejegyzett törvényekben is találkozunk ilyen jellegű a rendelkezéssel, amelynek célja az ember és Isten közötti szövetség jelképes megerősítése. Sőt olyan különleges kitétellel is találkozunk, mely szerint a papnak szent étkezés formájában kötelező az áldozati hús bizonyos részeit elfogyasztania: Minden ételáldozati adományból fel kell ajánlani egy darabot az Úrnak járandóság címén, s az legyen a papé, aki a közösségi áldozatnak a vérét vette. Az áldozat húsát még aznap meg kell enni. (Lev.7:14-15) Ezek a szokások és törvények vezethettek oda, hogy a korai keresztény korban a testvéri közösséget együtt elköltött vacsorával erősítették meg. Ezt az alkalmat a feltétel nélküli isteni szeretet szavával agapénak nevezték. Nem isteni parancsra tették, csak egyszerűen, mert szerették egymást. Ki-ki úgy járult hozzá, amint a lehetőségei megengedték, hiszen közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. ( ) A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. (Ap.Cs.2:44-45) Úgy érthetjük, hogy eleinte naponta összegyülekeztek egy tehetősebb egyháztag házánál, vagy bérelt teremben. Sajátos társadalmi jelenségnek számított, hogy a keresztények együttlétük alatt tartózkodtak a pogányos jellegű kicsapongástól, mint akik tudják: Isten jelen van és látja ünneplésüket. Az alkalmak imával kezdődtek-végződtek, és ha volt, aki megtegye, tanúságtételt mondtak, illetve az Írást magyarázták. Korabeli leírások alapján még a körülbelüli menüt is megismerhetjük: Kenyér és bor sohasem hiányzott, emellett hús, sajt, tej és méz, és mint a római katakombákban végzett ásatások mutatják, hal kerülhetett leggyakrabban az asztalra. A meghatározott órában a vendégek összejöttek; ha valaki késett, azt az apostol rendelete szerint megvárták s mikor mind együtt voltak, akkor férfiak és nők más-más asztalhoz leültek, az egyház püspöke vagy presbitere elmondta az áldást. Azután jött az étkezés, amelynek végén az egész gyülekezet megmosta a kezét. Ekkor elkezdődött az est ünnepélyesebb része. A gyülekezeti elöljáró megáldott, megtört és szétosztott egy kenyeret s körüljáratott egy poharat, az áldásnak poharát. (Később) adományokat gyűjtöttek a bajban vagy nyomorúságban levő testvérgyülekezetek számára. Azután jött az üdvözlés, a testvéri szeretetet kiábrázolója a szent csók, a végima és végül a gyülekezet nyugodt, csendes szétszéledése. Itt láthatjuk tehát az eucharisztia (úrvacsora) megvalósításának és szokásának gyökerét. Sajnos, ez az idilli kép már szent Pál apostol idejében torzulni kezdett: ezért inti is a korinthoszi gyülekezetet (1.Kor.11:17-33)Később, egy zsinat betiltja ezt a szokást. A Biblia egyik legcsodálatosabb képe is ehhez az asztalközösséggel összefüggő szokáshoz kapcsolódik. Az életünkbe bebocsátást kérő Megváltó Krisztus mondja: Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Füstös Gyula lelkész, Hajdúböszörmény

3 GÖRÖG OLDAL augusztus 3 Ezen a nyáron sokszor emlegethettük Petőfi János vitéz -ének közismert kezdő sorait. És talán az is megfordult fejünkben, hogy bizony fölösleges sütnie oly nagyon, hiszen már így is nagy melegünk vagyon. Szoktak viccelődni a nyári hőségben: kapcsold már le a fűtést, meg: de jól jönne ez még majd télen!. Napi rendszerességgel találkozunk égi kemencénkkel a szó szoros értelmében mégis talán kevesen gondolnak a Napra úgy, mint ami maga is Isten teremtménye. Habár kifelé megyünk a nyárból, hadd maradjon meg ez az új szempont hangsúlyosan az elménkben. A Teremtés Könyvének szavai szerint Isten így szólt: Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Meglepő az az egyszerű, pátosz- és sallangmentes kijelentés, amivel a számunkra érthetetlenül hatalmas égitestek megteremtését hirdeti meg a Biblia. Érdekes az is, hogy nem nevezi meg a Napot és Holdat a teremtési beszámoló mintegy óvva attól, hogy valaki is nevet viselő istenségként gondoljon rájuk. Mert a legfőbb gond mindig is az volt, hogy az ember helytelenül értékelte a valóság dolgait. Ahogy szent Pál apostol mondja Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt. (Róm.1:25) Az Istentől eltávolodott bűnös ember torz gondolkodása azt a késztetést hozta, hogy a Napot imádja, annak Alkotója helyett. Ez az ördögien hamis gondolkodásmód később az asztrológia képében újra felbukkan a történelemben, sőt az erre alapozott horoszkópok jóslásaiba vetett, ma is élő és nagy népszerűségnek örvendő hit miatt cseppet sem kevesebb fájdalmat okoz a Teremtő Istennek. Óvakodjunk a horoszkópok csalárd világától: mert nem a Nap, hanem annak Teremtője egyedül az, aki hatással lehet és akar lenni életünkre. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet olvassuk Tüzesen süt le a nyári nap sugára a Nap és Hold munkaköri leírásában. Mennyire természetes kicsi gyermekkorunktól kezdve, hogy a világosság biztonságot, a sötétség pedig félelmet, szorongást okoz bennünk. A mindennapi életünkben ez így is működik, de mintha valami hiba történt volna a bensőnk titkos, csak Isten által felügyelt területén. Maga a Megváltó figyelmeztet erre az anomáliára amikor Nikodémussal beszélgetett: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot. Ezzel a mondattal önmagára utal, arra a kijelentésére, melyben leleplezi: Én vagyok a világ világossága. János evangélista is megerősíti: az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít, a világba jött. Kérdés tehát, hogy miért ez a szokatlan hozzáállás az emberek részéről: jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot? Jézus meg is válaszolja: mert tetteik gonoszak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. (Ján. ev.3:19-20) Csöppet sem finomkodva hozza hát tudomásunkra ő, a Világ Világossága, hogy helytelen, csalárd, Isten akaratát megkerülő, azt számításainkból kihagyó viselkedésünk okozója a szellemi sötétségben elrejtőzködés utáni vágyunknak. A Nap világosságát kívánja az ember, az Isten Fiának világossága elől pedig elrejtőzik? És akkor hol van az a sötétség, ahová rejtőzik? A kolosszei levél bátorító szavai szerint: Adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a világosságban; kiragadott minket a sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába. (1:12-13) Vagyis ez a két lehetőség van: Sötétség Birodalma vagy az Ő Szeretett Fiának országa. Visszatérve Jézus tanításához éppen ezzel zárja gondolatait: Aki az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe. Ha test szerint a Napot, a világosságot keressük, tegyük ezt a lelkünk életében is! Még egyszer visszatérve a Teremtés beszámolójára, ezt a feladatot is ott találjuk: Isten az égboltra helyezte őket, hogy válasszák el a világosságot meg a sötétséget. Álljunk meg e határkőnél: amikor a Nap lemegy, beesteledik, amikor a fizikai világosságot a sötétség váltja fel. Erre a napszakra van a Szentírásnak egy sajátos jó tanácsa: Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok teret a sátánnak. (Ef.4:26-27) Mert jön a sötétség és annak fejedelme is közeleg. A haragtartás luxus, mert úgyis meg kell egyszer bocsátani!. Képzeljük el azt a világot, amelyben ez a jó tanács igazi követőkre talál. Egy világ, ahol minden nap tiszta lappal kezdődik, fülig érő mosollyal mindenki arcán Ahol nincs örök-harag Az apostol józan látása megengedi a gyarló emberi indulatok kifakadását (ha el is fog benneteket az indulat), de nem engedi annak tartósítását: mire a Nap lemegy, megnyugszik nyugodjon meg a ti lelketek, szívetek is. Mert különben nem Isten uralja többé lelkünket, hanem a sátán. Akik számára a Nap tanítása életmegújulást jelent (nem a horoszkópokban, de Istenben hisznek; nem rejtőznek el Teremtőjük elől, hanem kilépve a világosságra, keresik Őt; krisztusi módon megbocsátva élik mindennapjaikat) azok számára már nem szükséges a Nap naponkénti tanítása. Talán ezért olvassuk a Biblia végén, egy megújult világ ígéretének látomását: A városnak [a Mennyei Jeruzsálemnek] nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány. Ám amíg a Földön élünk, a Nap és annak tanítása része lesz életünknek. Figyeljünk hát rá, de még inkább a világ világosságára, Jézusra! Füstös Gyula, lelkész

4 4 Ki meri meglátni, ki meri idézni, / az igazi arcát? (Babits Mihály: Petőfi koszorúi) Megdobban a szívünk, midőn Géza fejedelem és az erdélyi Sarolt fiára, Szent Istvánra emlékezünk. Alakja úgy tündöklik fel előttünk, mint népének Mózese, aki 970-től 1038-ig élt. Reá emlékezve a Biblia szavai jutnak eszünkbe: Nagy próféta támadt közöttünk, Isten meglátogatta népét. (Lukács 7, 16.) A zsoltárok szavait is idézhetjük: Boldog a nemzet, melynek Istene az Úr, a nép, amelyet örökségül választott. (Zsoltár 32, 12) Számunkra az ad eligazítást, hogy egy nemzet életének próbája a történelem, a maga kérlelhetetlen törvényeivel. Historia est magistra vitae (Történelem az élet tanítómestere). A népvándorlás szele különböző népeket sodort keletről Európába: szkítákat, hunokat, avarokat, besenyőket, úzokat, kunokat, de ezek az emlékeken kívül más nem maradt belőlük. A sztyeppe örökségét nem tudták összeegyeztetni az európai követelményekkel. Egyedül a magyar nép tudott Európának ezen az ütközőpontján ezeréves államot alapítani, s tudta a magával hozott örökséget továbbfejleszteni. A magyarság a kereszténységet nem gyarmatosító hatalom kényszeréből vette át, hanem belső meggyőződésből. Szent István nem akart sem Kelet, sem Nyugat szolgája lenni, hanem egyenrangú partnere. Tudta, hogy szilárd erkölcsi alapok nélkül nem lehet emberi civilizációt építeni és megtartani. Úgy is szoktuk mondani, hogy két hazával ajándékozta meg népét. Földi és mennyei hazával. Legnagyobb érdemének tartjuk, hogy folytatva atyja, Géza nagyfejedelem művét, kereszténnyé tette nemzetét. II. Szilveszter pápától kért koronát és áldást, nagy terve megvalósításához. Tíz püspökséget alapít, és háromszáz templomot építtet negyven esztendő alatt. Az idő és a történelem őt igazolta. Ahogy a Szentírás mondja: Az igaz ember útja, mint a hajnal pirkadása, egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz. (Példabeszédek könyve 4, 18) Olaszországban pedig 2000-ben, a jubileumi szentévben olasz nyelven is kiadták Imre fiához írt intelmeit. Nem régen, pedig szintén Itáliában, Pádua városa mellett épült új templom patrónusának választották ben, a jubileumi szentévben pedig az ólomlábakon járó ortodox egyház is szentté avatta. Ahogy ők mondták: István király még az 1054-es fájdalmas egyházszakadás előtt élt, és ezért méltó a szentté avatásra. Nem vagyunk naivak és tájékozatlanok. Tudjuk, hogy sárral dobálják dicső alakját. De hát még Jézussal is ezt tették az igazi ellenségei, a farizeusok. Néhány megnyilatkozást idézünk Szent István király személyéről. 1. Krisztust hordozta ajkán, GÖRÖG OLDAL augusztus Szent Istvánra, első magyar királyunkra emlékezünk szívében, cselekedetében. (Hartvik püspök) 2. Paul Claudel, a franciák Petőfije írja: Nem régen a kezembe került Szent István könyve: Intelmei fiához. A nagyszerű gondolatok elolvasása közben éreztem, minő nagy nemzet ez a magyar, amelynek 900 esztendővel ezelőtt, a mai európai emberiség hajnalán, ilyen hatalmas eszű királya volt. Én Szent István királyt a messzi középkor legnagyobb diplomatájának tartom. 3. Schütz Antal professzor: Hazánk ezeréves történetében nem találunk senkit sem, akit akár bölcsesség, akár jellemnagyság, akár tettrekészség dolgában Szent István mellé állíthatnánk. 4. Szent István király nagy személyisége, bölcsessége, gondoskodása, Péter széke iránti ragaszkodása, főként pedig gyermeki szeretete Isten Anyja iránt, legyen számotokra példa és vigasztalás. (II. János Pál pápa) Sajnos olyan korban élünk, amikor a gyakorlati ateizmus megnyilvánulása látszik érvényesülni, akik ezt mondják: Mi senkinek sem szolgálunk, de mindenek felett uralkodni akarunk. Fájó, hogy korábban és ma is vannak nagy beosztásban élő honfitársaink, akiknek ajkáról sohasem hangzanak el ezek a szavak: Népem, nemzetem, hazám. Aki pedig eredményes akar lenni a jövőben, annak vissza kell térnie saját gyökereihez. (Nemeskürty István) Szent István emléke ma is mélyen él a nemzet lelkében. Nevét helységek, puszták és templomok, intézmények és műalkotások százai őrzik. Nehéz időkben ma is felcsendül népünk lelkéből az ősi ének: Ah hol vagy magyarok Tündöklő csillaga, / Ki voltál valaha Országunk istápja? / Hol vagy István király? / Téged magyar kíván / Gyászos öltözetben Teelőtted sírván. (294. sz.) A Bibliából tudjuk, hogy akit Isten szeret, azt próbára teszi. Ábrahámtól kezdve a prófétákat és a szenteket szinte kivétel nélkül. István királyunk külső és belső ellenségei után a legnagyobb próbatétele Imre fiának elvesztése volt, akit maga után szeretett volna országa vezetőjeként látni. Fia halála után, hitéből erőt merítve, arra kapott indítást, hogy országát és önmagát is Jézus Krisztus Anyjának oltalmába és pártfogásába ajánlja. Amit életében többször megtett, azt utoljára megismételte augusztus 15-én, az alábbi szavakkal: Ó, mennyeknek királyné Asszonya / Istennek Szent Anyja és e világnak / megépítő nemes Asszonya, dicsőséges / Szűz Mária! A te szentséges kezedbe / és oltalmadba ajánlom az Anyaszentegyházat / mind bennevaló fejedelmekkel és lelki / népekkel együtt. És ez szegény országot / mind bennevaló urakkal és szegényekkel, / boldogokkal egyetemben, hogy te légy / Nagyaszszonyunk és Oltalmunk, és én / Szegény lelkemet is a te szent kezedbe ajánlom! Mi katolikus keresztények ezt áldott örökségnek tartjuk, melyet hirdetünk és ápolunk. Új ezer év hajnalára István király rámutatott: LEGYEN BENNÜNK ÖS - SZETARTÁS, TETTERŐ ÉS ÁLDOZAT. Széchenyi István soraival fejezem be: Mindenható Isten / Hallgasd meg mindennapi, minden órai imámat. / Töltsd be szívemet angyali tiszta szeretettel irántad s hazám, embertársaim s honfitársaim iránt / Engedj a jövőbe bepillantanom, megkülönböztetni a jónak magvát a gonosztól, / Éljenek azok, akik magyar népünk javáért munkálkodnak és fáradoznak. / Éljenek azok is, akik ezt nem teszik, de már ne szaporodjanak! Szenes József ny. esperes-plébános

5 GÖRÖG OLDAL augusztus augusztus 4. A Hajdúhét tiszteletére rendezett emlékkiállítás megnyitása Ebben az évben is kapcsolódott egyházközségünk a Hajdúhét rendezvénysorozatához. Megrendezésre került a Toronygalériában a hagyományőrző és képzőművészeti kiállítás, azzal céllal, hogy az identitástudatunkat erősítse, amely a kultúra és történelmi örökség ismeretén alapul. Azoknak a gyereknek a munkái is ki lettek állítva akiknek művészi érzékük van. A rajz számukra az önkifejezés és gondolatközlés eszköze, melyen keresztül nyilvánítják ki tiszteletüket a hagyomány, a természet és az ember iránt. Minden résztvevő emléklapot vehetett át, a gyerekeket a Simoninfo Kft. ajándékával ösztönözték a további alkotásra. Sási Péter esperes úr mondott ünnepi köszöntőt. A kiállítást megnyitotta Csiha László tanár úr, akinek értékes gondolatit közzéteszem. Fogadd szeretettel! (D. E. I.) Kedves Gyülekezet! Kedves Látogatók! 1937-ben rendezték meg városunkban az első Hajdúhetet, a szomszédos hajdúvárosok bevonásával. Gazdag programot valósítottak meg, Képzőművészeti tárlat, mezőgazdasági kiállítás, öregdiák találkozó szerepeltek a műsorán. A rendezvény megálmodója, majd megvalósítója, fő szervezője Dr. Csiha Antal, az én édesapám volt, ezért is szívesen vállaltam a mai kiállítás megnyitását. Édesapám 1957-ben ismét meg akarta szervezni, természetesen a városi lakosság közreműködésével a rendezvényt, és 56 nyarán írt is egy támogatást kérő levelet Losonczy Gézának, egykori böszörményi diáknak, volt tanítványának, aki akkor kulturális államtitkár volt. Természetesen a jól ismert történelmi események miatt a tervből semmi nem valósulhatott meg. Hosszabb időszak után városunkban felelevenítették ezt a rendezvényt, ma már évről évre színes programok gazdagítják nyaranta a lakosságunkat és az ide látogatókat. A hajdúság nemcsak egy jól körülhatárolható társadalmi réteg volt, hanem értékközösség is. Sajnos a modern időkben általában azt emelik ki e népréteg jellemzői közül, hogy viselkedésükben durvák, kegyetlenek, gondolkodásukban igénytelenek voltak. Mintha nem ismernénk Bocskai adomány-levelét, amelyben a vezér őseinknek dicsőséges és örök emlékezetre méltó érdemeiről emlékezik meg, és mint a mi régi szabadságunk bajnokairól és visszaadóiról beszél a hajdúkról. Bocskai unokatestvére volt Balassi Bálint. Ő is jól ismerte a hajdúkat, hiszen végvári katona volt, s a török elleni harcok idején a végvárakat hajdúk védték. Ismerjük a költő szép elismerését: Ó végbelieknek, ifjú vitézeknek, dicséretes serege írja a mindnyájunk által ismert versében. Azok a hajdúk, akik a legeltetés és marhahajtás foglakozását katonáskodásra cserélték, zsoldosokká váltak. De elveiket nem adták fel, és maguk nemzetinek hóhérai nem akarván lenni a császári zsoldot ott hagyván Bocskai mellé állottak, és néhány hónap alatt Felső-Magyarország nagy részét meghódoltatták. A hajdúság erkölcsi értékei között említeni kell a nehéz és veszélyes munkában való kitartást. Hiszen a szarvasmarhák lábon való kiszállítása az európai vásárokra, küzdve a farkasokkal, rablókkal és szenvedve az időjárás viszontagságait, embert próbáló feladat volt. A értékek örökök, csak idővel a megvalósításuk formája megváltozik. Már régen nem kell a rideg állattenyésztés nehézségeivel megbirkózni, de még pár évtizede is a kézi aratás nehéz munkáját végezték a böszörményi földművesek, s csépléskor a gépbe engedett zizegő kévék arany zuhatagok határozták meg a böszörményi parasztember életét, ahogy Kertész László is utal rá versében. Az utódokra is jellemző az életben való helytállás erkölcsi parancsa. Ki az ember? Aki levágja a maga rendjét, s munkára köszörüli az elmét vagy a pengét írja szintén Kertész László a késői utódokban megjelenő erkölcsi elvek jellemzéseként. A mai kiállításon látjuk a gyakorlati értékőrzés egyes fázisait, a disznóölés képét, a szántó traktort, a befogott lovakat. Látjuk a tájat festményeken és rajzokon. A tájszeretet része a hazaszeretetnek. Aki szereti a Hortobágyot, a hadházi erdőt, az szereti a mi kis országunkat is. Sőt! Szereti az itt élő embereket is, Görömbei András megállapítása szerint. A régi vidi tanya képe, amelyen a föld színezése is jelzi a nehezen művelhető szikes talajt, a szőlőbeli pajta bemutatása sokat elárul tulajdonosaikról, a szerzőnek valamint az értő szemlélőnek rokonszenvéről is. Hagyva, hogy a képek mondanivalója hasson ránk, a pajtát nézve eszünkbe jut sok kedves ismerősünk akik féltő szeretettel óvják szőlőjüket, vigyáznak, nehogy egy szemtelen lúdhúr elrontsa a szépen megkapált terület keltette jó benyomást. Az is hagyomány volt a régi hajdú családokban, hogy a gyerekek együtt dolgoztak szüleikkel, életkoruknak és fizikai erejüknek megfelelő munkát végezve. S az elért eredmény a család közös siker volt. Éppen ezért örülök annak, hogy ezen a kiállításon nagyon sok gyermekrajz szerepel. Azt sugallja a kicsiknek és serdülőknek, hogy ez a ti ünnepetek is, és mi örülünk ha lerajzoljátok a kenyérünnepet, a tájházakat, s a lokálpatriotizmust erősítitek magatokban. A gyermekbarát pedagógia az egyenjogúság élményét nyújtja a nevelteknek. Nagyon jó, hogy ez a tárlat is a templomban kap helyet. Itt van a helye, mert minden értéknek végső forrása Isten. Akkor is, ha ez nem tudatosul minden értékfajtával kapcsolatban. Ha látunk egy szép tájképet vagy egy népművészeti alkotást, nem mindig gondolunk arra, hogy hálát kéne adnunk ezért az élményért. Ravasz László református püspök mondta: A szépség nagy ráadás a világban, egy boldog Isten boldog tékozlása, ingyen ajándék a legkedvesebbeknek szánva. Nem véletlen, hogy templomaink ábrázolását is megtaláljuk a kiállításon. Különösen figyelmet érdemel Sőrésné Molnár Mária: Városunk kialakulása című alkotása. Középen a spirituális központ a templom, a félkörben a hajdú vitéz, s más jellegzetes ábrázolása a hajdú valóságnak. Ez a kiállítás jól tölti be a feladatát, mert a kiállított művek segítségével felvillantja azokat az értékeket, amelyeket fel kell ismernünk történelmünkben, városunk múltjában és jelenében, amelyeket meg kell valósítanunk mindennapi életünkben. Érzékelteti, hogy azonosságtudatunkat nem fejleszthetjük Isten segítsége nélkül. Komoly sokoldalú munka előzte meg ennek a kiállításnak a létrejöttét. Köszönet illeti meg azokat, akik adományaikkal, a birtokukban lévő alkotások ideiglenes átengedésével gazdagították a gyűjteményt. Áldja meg mindnyájukat az Isten, és áldjon meg mindnyájunkat, hogy értsük, és jól értsük ennek a tárlatnak az üzenetét.

6 6 Egyházközségünk életéből GÖRÖG OLDAL augusztus A Hajdúhét tiszteletére rendezett emlékkiállításon A Vasvári Pál Társaság kirándulása Vésztőre

7 GÖRÖG OLDAL augusztus 7 Mécs László-emlékest Pünkösd Pünkösdi körmenet Tulipán Tamás ikonfestő kiállítása a Toronygalériában Szentségház és zászlószentelés

8 8 Elsőáldozás GÖRÖG OLDAL augusztus Nyári táborok Fotó: Venter Gyerekbúcsú Máriapócson Egyhetes angol nyelvi tábor az ifjúsági szállóban Fürdés a Balatonban Kirándulás Siófokon

9 GÖRÖG OLDAL augusztus 9 Folytatjuk a rózsafüzérről való elmélkedésünket. A rózsafüzér nagyon fontos ima. A pápák is minden időben szorgalmazták ennek a szép ősi imának imádkozását. Különösen fontosnak tartotta II. János Pál pápa, aki a 2002 októberétől 2003 októberéig tartó időszakot a RÓZSAFÜ- ZÉR ÉVÉNEK nyilvánította most jubilálunk és a 3 rózsafüzér mellé bevezette a 4. rózsafüzért, melynek a Világosság rózsafüzér nevet adta. Ezt a rózsafüzért Erdélyben az őseink kezdetek óta ismerték és imádkozták, akkor Székely rózsafüzér volt a neve. Legyünk büszkék arra, hogy most már a Világegyházban, az egész világon imádkozzák őseink szép imáit. Nézzük meg mit mond mindezekről II. János Pál pápa, imádkozzunk és elmélkedjünk most Vele együtt. II. János Pál pápa Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelének kivonata A rózsafüzér a legkedvesebb imám. Csodálatos ima, egyszerűségében és mélységében csodálatos. A rózsafüzér imádkozása nem jelent mást, mint Máriával együtt Krisztus arcát szemlélni. Meghirdetem a Rózsafüzér évet, mely októberétől 2003 októberéig fog tartani. Sürget az idő, hogy keresztény közösségeink az ima hiteles iskoláivá váljanak. Ekképpen a rózsafüzér út a szemlélődés felé. Természeténél fogva a rózsafüzér recitálása egyenletes ritmust igényel, melyre időt kell szánni azért, hogy az imádkozó személy aki elkötelezi magát ezen az úton, jobban szemlélhesse az Úr életének misztériumait. A rózsafüzér különböző állomásain keresztül Máriával együtt haladni anynyit tesz, mint Mária iskolájába járni, hogy megtanuljuk Gondolatok a rózsafüzérről Krisztust olvasni, hogy behatolhassunk titkaiba, és megértsük belőle üzenetét. Minél inkább Máriának szenteli magát egy lélek, annál inkább Jézus Krisztushoz tartozik. ( Grignon Monforti Szent Lajos A tökéletes Mária-tisztelet c. művéből). A rózsafüzér mint az Evangélium összegzése Mária által Krisztus szüntelen dicsőítése marad. Úgy látom azonban, hogy a rózsafüzér krisztologikus jellegének erősítésére alkalmas volna egy kiegészítés melynek elfogadása személyeknek is, közösségeknek is szabad választásától függ, mely a Krisztus keresztsége és szenvedése közötti nyilvános működés idejének titkait foglalja magában. A nyilvános működés idején Krisztus misztériuma sajátos módon mint a Világosság misztériuma mutatkozik meg: amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak (Jn 9,5). Legjobb,ha csütörtök a Világosság titkainak szemlélése marad: 1. Jézus megkeresztelkedése a Jordánban mindenek előtt a Világosság titka. Azon a helyen, ahol Krisztus alá merül a folyó vizébe mint ártatlan, aki bűnné válik, hogy megnyissa nekünk az eget (vö. Kor 5,21), az Atya hangja szeretett Fiának hirdeti őt (vö. Mt 3,17), miközben a Szentlélek száll le rá, hogy felkenje őt a reá váró miszszióra. 2. Jézus első csodája a kánai mennyegzőn: Szintén a Világosság titka (vö. Jn 2,1-12), amikor Jézus, Mária hívásának köszönhetően aki a hívek közt az első, a vizet borrá változtatja, s megnyitja tanítványai szívét a hitre. 3. Jézus meghirdeti Isten országának eljövetelét: Ez szintén a Világosság titka, mikor Jézus a tanítás által Isten országának eljövetelét hirdeti és a megtérésre hív (vö. Mk 1,15), megbocsátva azok bűneit, akik alázatos hittel közelednek hozzá (vö. Mk2, ). Az irgalomnak ezt a szolgálatát, melyet akkor elkezdett, az idők végezetéig folytatja, különösképpen a Bűnbánat szentségén keresztül, melyet Egyházára bízott (vö. Jn ). 4. Jézus színeváltozása a Világosság titkainak kiemelkedő példája. A hagyomány szerint a Tábor hegyén történt az esemény. Krisztus arcán az isteni dicsőség ragyog, miközben az Atya megadja az extázisban lévő apostoloknak, hogy felismerjék, s egyben meghívja őket arra, hogy őt hallgassák (vö. Lk 9.3-5), készek legyenek vele együtt átélni szenvedése fájdalmas óráit, hogy vele együtt eljussanak a feltámadás örömére és a Szentlélektől átformált életre. 5. Végül a Világosság titka az Eucharisztia alapítása, mellyel Krisztus a kenyér és a bor színe alatt testét és vérét adja eledelül, az emberiség iránti mindvégig tartó szeretetének bizonyságául (Jn 13,1) kiknek üdvösségéért fel fogja áldozni önmagát. Ima a békéért: a rózsafüzért imádkozók e csendes ima által késszé válnak a valóságos béke befogadására ami a Feltámadott különleges ajándéka (vö. 14,27 20,21), hogy azt lényük mélyén megtapasztalva szétárasszák maguk körül. A rózsafüzér a család imája is mindig az is volt, és egyben a családért történő ima is. A rózsafüzért imádkozva vissza kell térni a családi imához és a családért történő imához. A rózsafüzér olyan, mint egy kapocs, ami Istenhez köt bennünket. Ahogy boldog Bartolomeo Longo is mondta: Aki előnyben részesíti a Rózsafüzért, az megmenekül! Ezért fordulok hozzátok, különböző életállapotú testvéreim, hozzátok, keresztény családok, hozzátok betegek és idősek, hozzátok fiatalok: vegyétek kezetekbe ismét a rózsafüzért, mely által felfedezitek hétköznapi életetekben az Írások világosságát, a liturgia harmóniáját. Bárcsak ne maradna felhívásom meghallgatás nélkül! Pápaságom25. esztendejének elején Szűz Mária kezeibe helyezem ezt az apostoli levelemet. Vatikán Október 16. II. János Pál A világosság titkainak olvasója 1. aki a Jordánban megkeresztelkedett 2. aki Kánában megmutatta isteni erejét 3. aki meghirdette Isten Országát 4. aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét 5. aki az Eucharisztiában nekünk adta magát. Ezt a rózsafüzér imát II. János Pál pápa a csütörtöki napra ajánlja, mert Jézus ekkor alapította az Oltáriszentséget. Minden Egyházközségben, így a mienkben is működik az Élő Rózsafüzér Társulat. A Rózsafüzér Társulaton belül 3 csoport imádkozza naponta a rózsafüzért. Szeretettel várunk új tagokat, hogy minél többen megismerjék és megszeressék őseink e szép imáit. Imádkozzunk Boldogaszszony Anyánkkal, így mi is boldogok leszünk! Ámen. Borsó Péterné

10 10 A harmadik hangú feltámadási prokimen buzdít arra engemet is és minden hívőt, hogy énekeljünk s magasztaljuk Istent énekünkkel. Többször hallottam már, hogy aki énekelve imádkozik, az duplán imádkozik. Ez így igaz. Tudjuk, hogy nálunk görög katolikusoknál az énekes, és csak is az énekes szertartás a hagyomány. Ezért is volt bátorságom elkezdeni a kántorkodást. Néhány évvel ezelőtt gondoltam úgy, hogy jó lenne megpróbálni a karzaton énekelni. Nem volt kántor, aki vezesse az hívők énekét. Megpróbáltam. Akkor még nem sejtettem, hogy évek múlva is ott fogom végezni a Szent Liturgiákat. Eleinte remegő lábakkal, gyomorral énekeltem, s tudásom a legegyszerűbb dallamokra alapozódott. A dallamok csak is azok voltak, amelyeket gyermekkoromban megtanultam, vagy hallottam nagymamámtól, nagypapámtól, idős néniktől. Sokszor jutnak eszembe nagyszüleim, ők biztosan örülnek fenn az égben annak, hogy a kicsi unokájuk ilyen nemes szolgálatot teljesít az egyháznál. Többször úgy éreztem nem vagyok méltó erre a szolgálatra, de mindig volt olyan, aki buzdított és erőt adott ahhoz, hogy ne hagyjam abba. Sokszor mondták Olyan szépen énekelsz!. Nyilván a hang nem minden, kántornak lenni nem egy megbízatás, hanem hivatás. Ugyanakkor meghívás, amire felelettel tartozok Krisztusnak. Öszszeszedettséget, odafigyelést, szertartásosságot jelent a kántori szolgálat. Az énekvezető a szent énekeket nem saját örömére, vagy a hallgatóság elbűvölésére adja elő. Az énekléssel a pap, a kántor és a nép közösen bekapcsolódik a szertartás cselekményébe. Az ekténiákat, antifonákat, tropáro kat stb. énekelve a papnak, a kántornak és a híveknek közös munkájával jön létre Isten dicsőítése. Az otthoni felkészülés mellett minden évben igyekeztem GÖRÖG OLDAL augusztus Énekeljetek a mi Istenünknek, énekeljetek! Énekeljetek a mi Királyunknak, énekeljetek! Szent István Király, Istennek szólgája, Krisztus Hitinek igaz plántálója. Bálványoztatásnak eltávoztatója és elrontója. Kegyes vóltából irgalmas Istennek, Adatott mennyből a Magyar Nemzetnek, Hogy ő általa úttyát igaz hitnek, tanulná s szentségnek. Szent István első Mártyr megjelenék, Gejza Attyának, s tőle taníttaték, Hogy fia lészen, kiben kedve telnék, az élő Istennek. Ottan születék Esztergom várában, Felneveltetett keresztény vallásban, Szent Albert Püspök, ő tudományában, és tanításában. Királyi pálczát hogy kezébe vevé: Keresztény Hitet terjeszteni kezdé. A pogányságot Országból kiüzé és kirekeszté. Sok templomokat és Püspökségeket; Magyar Országban fundála s helyeket; Kikben szüntelen Isten dicsérteték, s neve hirdetteték. Sok gazdagsággal azokat betölté, Szent oltárokat fel is ékesíté. Kinccsel, arannyal, sok szép eszközökkel, drága kövekkel. E mellé szerze igaz pásztorokat, fejleszteni tudásomat, s próbáltam elmélyülni a bizánci egyházzene rejtelmeiben. Mindig rengeteg hiányosságot tapasztaltam a tudásomon az évenkénti megrendezett egyházzenei táborok alkalmával. Ezért még inkább tudtam, hogy ezen javítanom kell. Jelenleg is képzem magam. Nyíregyházára járok az Árpád-házi Szent Piroska Szakképző Intézet kántor szakára. Ott még teljesebben megismerem azokat a dallamokat, Ének Szent István királyról (Cantus Catholici II. K.) mintadallamokat, amelyek hűen tükrözik milyen bő dallamokat is alakítottak ki őseink, szertartásainkban. Egyre jobban rájövök arra, hogy egy dallam miért változott meg az eddigi általam énekeltektől. Nekem, mint énekvezetőnek úgy kell végig énekelni a Szent Liturgiákat, hogy az szöveghű, érthető megfelelő hangsúlyú legyen mindenki számára. Nem könnyű a kántori szolgálatot ellátni. Bizony sok időt kell tölteni egy-egy vasárnapi, ünnepi felkészülésre, de a cél mindig az, hogy méltóképpen tudjuk ünnepelni Krisztus feltámadását. Sokat kell készülni egy-egy utrenyére, ünnepi Liturgiára. Ez nem baj, hiszen minden egyes perc, amit énekléssel töltök, még inkább fejlesztik a tudásomat, s egyre bátrabban tudom a szolgálatomat teljesíteni. Ma már nem feltétlenül okoz gondot egy esetleges más dallamra alapozódott sztichira, elővers, pro ki men vagy bonyolultabb dallam eléneklése, de mint ahogyan a görög kántorok is 20 évig tanulják a kántorságot, így azt mondom, hogy még nekem is van bőven mit tanulnom. Remélem lesz majd arra is lehetőségem, hogy ezeket a liturgikus zenei világot tovább adhassam másoknak. Addig is a 103. zsoltár szavaira támaszkodhatok: Énekelni fogok az Úrnak életemben, dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek (103. zsoltár) Benczéné Molnár Juliánna kántor Más országból hoza tanitókat, Kikkel oktatá Magyar Pogányokat, Keresztény hitre. Azért őbenne Istennek tölt kedve, Mert Angyal által ő Királyi feje, Szent Koronával mennyből tiszteltetett. és böcsültetett, Királyi nevet a Római Pápa, Más böcsületes névvel szaporítá, Mert Apostolnak nevezé, és hívá Magyar Országnak. Krisztusnak Annyát, áldott szüz Máriát, Alázatosan mint édes nagy Asszonyát, Tisztelé, és rá bízá önnön magát, és Országát. Innen hivaték Pátrónájának, Magyar Országnak óltalmazójának, Ellenség ellen baj-vivó paizsnak és biztatójának. Ottan Szent István sok érdeme után, Krisztus Jézusnak születése után, Az ezer és az harmincz nyólcadik évben juta mennyországban. Az Isten Fia nékünk is engedgye, Hogy életünknek mikor lészen vége, Szent István után juthassunk mennyégbe, örök dicsősségbe. Amen

11 GÖRÖG OLDAL augusztus 11 Aki kinyit tehát egy könyvet, mindenek előtt önmagát nyitja ki. (Csóri Sándor) Jog A társadalom jogát a halálbüntetésre, súlyos bűnök esetén az egyházjog is elismeri. A vallásellenes liberalizmus álláspontja ezért érthetetlen és értelmetlen, mert bűnözők esetén kizárja a halálbüntetést, de jogosnak tartja magzatgyilkosságot, vagyis az abortuszt. (Jogosnak tartja!) Abszurd! Nyílik egy ajtó Szeretem a könyveket. Boldog vagyok, ha könyvet kapok, vagy könyvet adhatok alkalmakra, vagy csak úgy. Rohanó, robogó információkban terhes világban élünk. Sokan vannak akik úgy gondolják, hogy a könyvek a maguk klasszikus formájában lassan el fognak sorvadni. Én nem hiszem, hogy ez lenne a könyvek sorsa, vagy legalább is nagyon bízom benne. Ezt a hitem csak erősítik azok az alkalmak, mikor könyveket adnak át, és könyveket vesznek kézbe felnőttek, vagy gyerekek. A Görög Oldal májusi számában Veres Ferenc halálának 30. évfordulójára emlékeztünk Bagossi Gáborné írása kapcsán. Feri bácsi, mint azt olvashattuk, gazdag életútja, szerteágazó tevékenységei során számos könyvet is írt ben jelent meg a Harc a barlangi medvével című kötete,- a Nemzetközi Gyermekév tiszteletére, melyből minden nyolcadik osztályos tanuló kapott. Rég volt Mikor az én kezembe került ez a könyv, húszas éveim elején Nosztalgia, avagy ünnepsirató Két férfi beszélget az erkély alatt, egyszer csak a délelőtti Istentisztelet kezdetét jelezve megszólalnak a harangok. Az egyik férfi felkapja a fejét, s az enyhén spiccesek mozdulatával mellbe vágja barátját, s értetlenkedve kérdezi: Te öreg! Miért harangoznak? Miért? válaszol bölcsen a másik Hát azért komám, mert vasárnap van. Ezt se tudod? Gyermekkorom szombat estéit és vasárnapjait sírom vissza, valahányszor tapasztalom, nem tudunk ünnepelni. Akkor szombat a készület napja volt, s a debreceni családi házak előtt ugyanúgy seprűs gyerekek vagy öregek szorgoskodtak, éppen úgy, mint a falvakban, vagy az erdélyi településeken. Ünneplőbe öltözött a város és a falu. Érzékünk volt a hetedik nap szentségéhez, s ezért első napunknak tartottuk. Nemcsak a hazatalálás, hanem az elindulás ünnepének. Azóta a vasárnap a tréningruhák napja lett. Ebben praktikus befeküdni a kocsi alá, ebben érdemes kerítést festeni, a nagymosásra szintén ez a legalkalmasabb, s mi másban mehetnénk ki a telekre. Zavartan köszön vissza fiatal ismerősöm, műanyag kannákban cipelve valamit, vasárnap délelőtt. Mikor is tenné? Van alibije nyomja őt a három műszak és az építkezés. Mégis örülök a zavarának, érzi még, jobb lenne másképp. Jó lenne érezni, hogy Isten is vár. Jó lenne kilépni a köznapokból. Jó lenne levenni a tréningruhát. A sablon felé haladó egyetemes gravitáció korában (E. Kritkij) vissza kellene találnunk az ünnepekhez. Antoine de Saint- Exupery regényében a kis herceget, barátja a róka figyelmezteti az idő szentségére. Nem mindegy, hogy mikor érkezik ma randevúra, mert akkor nem tudja, hogy hány órára öltöztesse díszbe a szívét. Szükség van bizonyos szertartásokra is. Mi az, hogy szertartás? kérdezte a kis herceg. Kis gondolatok jártam. Aztán a gyerekeim olvasták, és remélem majd az unokáim is lapozgatni fogják. Így válik generációk összekapcsolójává egy-egy könyv. A nyár folyamán Takács Gizella, Veres Ferenc társa negyven kötetet adományozott egyházközségünknek, melyet esperes úr a hittanos gyerekek között osztott szét. Biztosan boldogan lapozgatják, nézegetik, ízlelgetik a könyvet. Móra Ferenc gondolata jutott eszembe Aki odáig jutott, hogy könyvet nézeget, az már olvas is. Gizike néni köszönjük! Reméljük ezek a gyerekek idővel olvasóvá válnak. Mindenki életében van egy-egy könyv, ami az első, a legkedvesebb, a legszebb, legtitkosabb és legféltettebb. Ez a kötet is biztos jelenteni fog valakinek valamit. Ha egyebet nem azt a varázslatos, titkos ajtót ami talán még a gyerekek előtt zárva van, vagy már résnyire nyitva. Melyen keresztül átléphetnek csodálatos, rejtélyes világunk és egyben önmaguk felé is. Debreceniné Erdős Ibolya Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek. mondta a róka. Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, s az egyik óra különböző a másiktól. Egybemosott napjaink testet-lelket koptató robotjából hétről-hétre, ünnepről-ünnepre hív bennünket a Teremtő. Nagyenyedi Zoltán Olvastam valahol hogy magas rangú, pökhendi hivatalnokot vitt a székely kocsis, s midőn a komor, félelmetes erdők, hegyek közé érnek, az utas kissé megszeppen és félve kérdi a góbét: Mondja kocsis, vannak-e itt, errefelé zsiványok? Nincsenek biz itt nagyságos uram, ha csak most nem viszek egyet Na gyí, te Ráró! Nagyenyedi Zoltán Bűn A homoszexualitást az Ó- és Újszövetség is elítéli. Ez rendetlen kívánság, komkupiscencia. Az ultraliberális gondolkodás az örök törvény az erkölcs ellen tör. Mert egy dolog az egyenjogúság, az emberi jog: így a züllés útjára lépni is. De az azonos neműek házassága: jogtöbblet! A házasság fogalmának, szentségének megcsúfolása! Sőt! Még gyereket is örökbe fogadhatnak! No ez viszont a gyermek jogainak a megsértése. A szabad választás elvétele. A meleg büszkeség paradoxon. Büszkeség az aberráltságra. Szomorú jövő! Balla Sándor

12 12 GÖRÖG OLDAL augusztus A te világosságodban látjuk meg a világosságot Zarándokúton Erdélyben, Urunk színeváltozásának ünnepén Lelkiatyám vezetésével kb. tíz évvel ezelőtt jártam először monostorban, mégpedig Dámócon, ahol püspökeink, Fülöp és Atanáz atya éltek szerzetesként. Utána további szemlélődő közösségekbe látogattam, és azt tapasztaltam, hogy ezek a kolostorok mintegy spirituális kórházként fogadják az istenkeresőket. Romániában egész családok járnak monostorba, ahol felkeresik a lelkiatyjukat, leülnek egy padra, megvitatják az őket nyomasztó kérdéseket, tanácsot kérnek tőle, majd örömben, egymást megölelve távoznak (előtte részt vesznek a szerzetesi zsolozsmákon, majd, mindenek koronájaként, a vasárnapi Szent Liturgián, ami legtöbbször 4-5 óráig is eltart). Sajátos, keresztény terápia zajlik e helyeken, ami nekem különösképpen megnyerte a tetszésemet. Szokásommá vált, hogy barátaimmal időnként bekérezkedem egy-egy kolostorba, és pár nap erejéig bekapcsolódom a szerzetesi életbe. Egy ilyen spirituális út vezetett kilenc, majd öt évvel ezelőtt, és Isten kegyelméből idén nyáron is az erdélyi Gö demes ter házára, román nevén Stânceni-be (sztinycseny). Maroshévíz közelében, a magas, fenyves hegyek között megbúvó, többségében románok lakta falvacskába érkezett 1994-ben a francia, kár me lita rendi Éliane nővér, hogy álmait valóra váltsa: alapítson egy monostort ott, ahol Kelet és Nyugat találkozik. A kvázi görögkatolikus nővér a nyugati, kármelita rend szabályzata szerint, ugyanakkor a keleti, bizánci rítus szerint szervezi a monasztikus életet. Ám ez valójában nem is monostor, tehát nem szerzetesközösség; a nővér egyedül él itt ez egy szkíti, azaz remeteség. A remetelak területén mégsem magányos; pár éve az egykori teológiatanár, Cornel atya felismerve a nővér nemes szándékát csatlakozott hozzá. Házikója a remeteség határában helyezkedik el, ahonnan feljár a mindennapi munka és a szent (templomi) szolgálatok végzése miatt. E két elvonult szerzetes azért imádkozik és dolgozik, hogy elősegítse a békességet és közösséget az orthodox és katolikus egyház között. Ez a szándék látható már a szkíti fatemplomának falain is, ahol nemcsak keleti szenteket festettek meg, hanem éppen a Kármel szentjeit is, a kertben pedig ugyanúgy elfér egymás közelségében Lisieux-i Szent Teréz szobra, mint az Akathisz tosz-kert állomásai (ezeknél megállva az Akathisztosz négy szakaszát énekeljük el, az Istenszülőt magasztalva). A rendhez szorosan kapcsolódik egy több száz főt (egyháziakat és világiakat) számláló társaság, a Szent Illés Testvériség, amely ilyenkor, a Színeváltozás ünnepén is szokta tartani összejöveteleit. Számos országból érkeznek vendégek, s az ünnepi Liturgia után előadásokat hallgatnak meg a kereszténység zsidó gyökereiről, a zsidókat és keresztényeket, valamint az egyes keresztény felekezeteket összekötő kapcsokról. Ami mindezt közös keretben tartja, a közös ima. A vendég, ha több napig is ott szeretne tartózkodni, felveszi a szerzetesi élet ritmusát: reggel korán kel, a szimandron hívogató kopácsolására siet az utrenyére, A monostor blogja: Magyar leírás: részt vesz a Szent Liturgián (ami többnyire román és francia nyelven zajlik, de a kedvünkért bizonyos részeket magyarul mondtunk), majd a reggeli elfogyasztása után munkát kér a nővértől. A délelőtti órákban leginkább fizikai munkavégzés történik; nagyon sok a tennivaló a kertben, mindig van mit csinálni (kerítést csiszoltunk, festettünk, takarítottunk, bokrot nyírtunk, veteményeskertet gyomláltunk, öntöztünk). Délben következik az imaóra és az Aka thisz tosz végzése, majd az ebéd, és újra munka. A délutáni órákban már van lehetőség olvasásra, imára, sétára, vagy pihenésre. Estefelé kezdődik a vecsernye, majd a vacsorát követően még kisebb kerti munkák, és nyugovóra térés. Milyen egyszerű napirend! Kellően leterhelő, ugyanakkor lelki töltekezésre lehetőséget adó. Az étkezések alatt liturgikus dallamok szólnak, nem beszélgetünk. Napközben lehetőség van gyónásra, lelki beszélgetésre is. Senki nem dolgozik többet, mint amennyit elbír. Ez vonatkozik a zsolozsmára is; nem kell erőn felül teljesíteni, ha fáradunk, leülünk. Az étkezésben nem pazarolunk, minden falatot elfogyasztunk (milyen mesteri szakácsok a szerzetesek!) Nem használunk több vizet, mint amennyi szükséges, és nem keltünk zajt, nem tereljük el a figyelmünket (nincs tévé, rádió, de van csillagos ég, zúgó patak, szemet gyönyörködtető kerti virágok, természeti szépségek, illatok, izgő-mozgó élőlények a 103. zsoltár szavai itt elevenednek meg igazán). Aztán az össze-visszakuszálódott gondolatok kibogozódnak, minden világosabb lesz az igazi Világosság közelében. Molnár Erika GÖRÖG OLDAL A Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség ingyenes lapja Kiadja a Hajdúböszörményi Görög Katolikus Egyházközség. Felelős kiadó: Sási Péter esperes parochus Szerkesztő: Borók Imre. Nyomdai előállítás: Örökségünk Kiadó. Nyomdai előkészítés: Abari Gusztáv Megjelenik évente négy alkalommal.