Az öregekre bízott kislány szépen

Átírás

1 10

2 Eper és koporsó Az öregekre bízott kislány szépen növekedett, okosodott. Már felérte a hombár tetejét is és olyan erős volt, hogy a fedelét is fel tudta emelni. A nagymama a hombárban tartotta az egyik rekeszben a lisztet, a másik rekeszében a baromfiak magját, a tavaszi árpát. Kérte kis unokáját, vegyen ki magot a hombárból és etesse meg a csirkéket. A gyerek szívesen végezte a rábízott feladatot. Örült, amikor a csirkék csipogva tülekedtek a lába körül és hallotta csőrük szapora koppanását, ahogy sietve szedegették a magokat. Nagymama, az itatójukba is öntök mindig tiszta vizet. Ugye, azt is kell? A borítót nem felejtem el visszarakni a kiscsibékre. Vigyázok rájuk, hogy együtt maradjanak! Ez a gyerek már a segítségemre van. Kedves kis jószágom! büszkélkedett magában a nagymama. 11

3 Közeledett az aratás ideje. Most már nem kell annyira aggódnia, hogy a gyereket egyedül kell otthon hagynia. Tud magára vigyázni. Meg tudja itatni, etetni a csirkéket is. És itt van Vakarcs, a kutya. Ketten vigyáznak egymásra és a házra is. Már az aratás vége felé jártak. Zavartalanul folyt az élet a mezőn és a ház körül is. De történt, hogy az egyik este, otthon, a kis unokájukat a földön összekuporodva találták. Mi történt ezzel a gyerekkel!? ijedten szaladtak, hogy felemeljék a földről. Ez a gyerek evett valamit! Nézd Papa, mi van itt körülötte a földön! Mindent kihányt! Eper is van benne! De honnan, nálunk nem terem eper! Akkor látják, hogy a tornácon egy nyitott csomag hever. Abban van egy doboz eper is. Pár szem hiányzik belőle. Ebből evett a gyerek! Biztosan! A csomagot ma hozta a postás és a gyerek átvette. Nézik a csomagoló papírt, látják, még azt is ráírták: Romlandó! A kézbe- 12

4 sítési szabályzat szerint a romlandót egy napon belül a címzetthez kell szállítani. A feladó a lányuk. Kedveskedni akart a kislányának csak arra nem gondolt, hogy ilyen kánikulában az eper nem bírja ki a becsomagolást. Erjedni, romlani kezd. A gyerek tudta, hogy a csomagot az édesanyja neki és a nagyszüleinek küldte. Nem szép dolog, de kíváncsi volt, meg unatkozott is. Kinyitotta a csomagot és a gyönyörű piros eperszemeknek nem tudott ellenállni, evett belőle. Biztosan meg sem mosta! gondolták. Rosszul is lett tőle, mert az eper akkor már romlani kezdett. Adjál gyorsan a gyereknek teát, hidegen, sokat! Az kell most neki! mondta a nagyapa. Felkapta kis unokáját és vitte be a hűvös szobába. Tudom én is, hogy mit kell csinálnom! válaszolta a nagymama. Már készítette is a teát. Lehűteni leengedte a kútba, ott elég hideg a víz, az majd hamar lehűti a teát. Vitte is a hűvös teát, ölbe vette unokáját és próbálta megitatni. Nem járt sok sikerrel, mert a gyerek nem 13

5 tudott nyelni és a tea félrement. Köhögési rohamot kapott, szegénykém, és a teával együtt még ami a gyomrában volt, az is kijött belőle, minden a nagyanyja ölébe. A gyerek a szemét sem nyitotta ki és tűzpiros volt az arca. Magas láza van! Orvost kell hívnunk! Papa, kérdd meg a szomszéd gyereket, menjen el a körorvosért. Kerékpárral gyorsabban odaér a harmadik faluba, mint te lovasszekérrel. Az orvos hamarosan meg is érkezett, ő is kerékpárral. Nézi a gyereket, a homlokát, a gyomrát, a hasát. Végül megállapította. A gyereknek gyomorfertőzése van. Jó, hogy hányt. Jöjjön csak ki belőle minden rossz, ami a bajt okozza. Hasmenése nincs? Akkor kapjon egy kiskanál ricinust. A beleit is ki kell tisztítani. Írok receptet. Kapjon sok langyos, citromos limonádét. Tegyenek bele egy kis sót is. Cukrot ne tegyenek bele, csak szaharint. Drága Doktor úr! Citromunk nincs! Akkor hát keressenek. Valakinek csak lesz. Addig is sok hűvös teát itassanak vele és tegyenek állott vizes boroga- 14

6 tást a gyomrára és a hasára. Tartsák a kis beteget ágyban. Holnap meg benézek magukhoz. Enni csak pirított kenyeret, reszelt almát vagy almakompótot kaphat. A legfontosabb, hogy igyon sok, hűvös teát. Holnap majd meglátjuk, még mit tehetünk. Isten velük! köszönt el az orvos. A nagyszülők hálálkodva kísérték az utcaajtóhoz az orvost. A nagymama sietett vissza az unokájához, próbálta megitatni, sikertelenül. A betegség híre már Róza ángyihoz is eljutott, aki jött is már egy galambbal, hogy abból főzzenek levest a gyereknek. Még egy citromot is hozott. Véletlenül volt otthon egy! De én a galamblevesben inkább bízom, mint a citromos teában. mondta Róza ángyi. A nagyszülők betartották az orvos utasításait, de a gyerek csak nem akart jobban lenni. A teából egy-két kanállal azért sikerült megitatni nagy nehezen. Az orvos minden nap benézett hozzájuk. Drága Doktor úr! Magában van 15

7 minden reményünk! A gyerek, ugye meggyógyul?! Ami tőlem telik, mindent megteszek. Most már minden a gyerek szervezetén múlik válaszolta az orvos. A gyerek egyre gyengébb, sápadtabb lett. Javulást nem, inkább romlást láttak. Legutóbb az orvos is azt mondta: Nem lesz ennek jó vége! A nagyapa úgy értelmezte az orvos megjegyzését, hogy a halál már itt áll a ház küszöbén, elviszi az egyetlen unokáját. A halál ellen nem tud tenni semmit, de az unokájának legyen a legszebb koporsója. Ezt még megteheti az unoka kedvéért. El is ment az asztaloshoz, megrendelni a koporsót. Az asztalos jött, és méretet vett az unokájáról. Hogyan lehet ezt kibírni?! gondolta a nagyapa. Még írt a lányának is. Ha életben akarod látni a lányod, siess haza! A koporsót már megrendeltem! Harag munkált benne. A lánya tehet 16

8 az unokája betegségéről. Hiába mondta a felesége: Nem tehet a lányod erről a betegségről, erről a bajról. Jószándékból küldte a csomagot. Még azt is ráírta: Romlandó! Azt mondod, Asszony, hogy jószándék! Nem! Ez esztelenség. A jószándék útjának a vége nem a temetőbe vezet. Ne is kérdezd, Asszony, hogy hová megyek, mert most elmegyek. Nem akarok találkozni a lányommal, ha megérkezik! Az édesanya két nap múlva meg is érkezett csomagokkal megpakolva. A gyereknek hozott Pick téliszalámit meg cserkészkolbászt. Ezek a gyerek kedvencei. A szülőknek kávét, teát, kakaót. Az édesapjának meg bagót. A legdrágábbat. SKOAL volt a dobozra nyomtatva. Tudta, hogy az apja haragszik rá. Bagózni meg nagyon szeret. Ezzel talán sikerül egy kicsit kiengesztelni. A gyereket rossz állapotban találta. Igaz, hogy az orvos szigorú diétát írt elő, amit a nagyszülők be is tartottak, de az anya úgy gondolta, valamit tennie kell a 17

9 gyerekéért. Megkísérli, ad a gyerek szájába egy kis téliszalámit, hátha a szalámi finom, sós, zamatos íze meghozza a gyerek étvágyát. A kicsi elkezdte szopogatni a szalámit. Csoda történt! gondolta a nagymama. Hiába, az anyai ösztön! Mit szól majd a Papa! A szalámi után a gyerek még ivott pár korty teát is. Ez is csodaszámba ment. Lányom, most már elég! Ne adj többet a gyereknek, hagyd aludni! intette le a lányát a nagymama. Az édesanya a gyerek mellett maradt. Leste minden rezdülését. A téliszalámi és a sok tea megtette a hatását. Egyszer csak megszólalt a gyerek: Éhes vagyok! Szomjas vagyok! Csoda, csoda után. Még az orvos is megjegyezte: Javulást látok! A diétát kiegészíthetik húslevessel és ízletesebb ételekkel, amit a gyerek szeret, de ne legyen zsíros! Pár nap múlva a nagyapa is előkerült. Megrendült öröm árasztotta el a lelkét. Megmarad az unokája, a legfontosabb 18

10 kis lény, aki számít az életében. Meglepte önmagát is a féktelen szeretet érzése. Nem állhatok itt, valamit tennem kell. gondolta. Mindjárt intézkedett is. Asszony, a gyereket ki kell vinni a levegőre, mi meg megyünk és végezzük a dolgunkat a mezőn. De várj csak, először elmegyek az asztaloshoz és lemondom a koporsót. Nem kell az nekünk, hála Istennek! Az asztalos vissza akarta adni az előleget, amit a koporsó készítéséért kapott, de a nagypapa nem fogadta el. Maradjon csak magának! Az a jó, hogy nincs szükségünk rá. A lányától azért csak elbúcsúzott, a maga módján: Aztán ne küldjél nekünk több csomagot! Fel akarom nevelni az unokámat, ha már rám bíztad! 19