- A címer nélkülözhetetlen alkotóelemei. Ezek: a címerpajzs; a címersisak; a sisakdísz; és a sisaktakaró (ld.: 9. ábra, a Hunyadi cs.

Átírás

1 41 RÖVIDEN A MAGYAR KISCÍMER TÖRTÉNETÉRŐL A címerekről általában: "A címer bizonyos szabályok szerint meghatározott mázokból és alakokból formált kép, amelyet megkülönböztető vagy ismertető jelvény gyanánt használnak (...) Címernek csak az tekinthető, amely következő feltételeknek felel meg: a) hogy a címerkép pajzsba legyen foglalva, b) hogy vagy régi jog, vagy fejedelmi adomány által el legyen ismerve és végre c) hogy átörökölhető legyen." (Bárczay Dszkár: A heraldika Bp, 1897.) kézikönyve A címerek kialakulása és elterjedése Európában a keresztes hadjáratok idejére tehető, és létrejöttének oka a kor haditechnikájában keresendő. A talpig páncélba öltözött lovagok egymás számára is felismerhetetlenné váltak, így a csatákban való tájékozódáshoz szükséges volt azonosító hadi jelvényeket viselni a pajzson, sisakon, fegyverzeten. A csata jel vényeket a békeidőben is megtartották így ezek a későbbiekben a lovagok és családtagjaik egyéni címerévé váltak. A címerek alkotóelemei az élő heraldika korában - a XIV_, XV. sz.-ban - a következők voltak: - A címer nélkülözhetetlen alkotóelemei. Ezek: a címerpajzs; a címersisak; a sisakdísz; és a sisaktakaró (ld.: 9. ábra, a Hunyadi cs. címere) - A címer külső díszei. Ezek: a pajzstartók; a címerpalást, a címersátor; a zászlók; a jelmondat; a keresztek és rangjel vények. < l

2 Magyarországon a XII./XIII. sz. fordulójától beszélhetünk címerhasználatról. Legelső emlékünk III. Béla egyik ezüst dénárja, melyen pajzsba foglalt kettőskereszt látható. Pecséten a címer használata Imre király alatt jelenik meg először: 1202-es kettős pecsétjén kilencszer vágott pajzs szerepel. Ez a két motívum később a magyar kiscímer két fő alkotórészévé vált. A kiscímer hivatalos meghatározása 1915-ben a következő volt: Magyarország külön címere hasított pajzs; jobbról nyolc vörös-ezüst pólya; balról vörös mezőben hármas zöld halmon álló nyílt arany koronából kiemelkedő ezüst kettőskereszt. A pajzs felett a magyar Szent Korona (ld.: 10. ábra); pajzstartó: két lebegő angyal. Hogy a fent említett két elemből hogyan lett egy címer: ezt még ma sem lehet tudni biztosan. Pecséttani és numizmatikai vizsyalatokra támaszkodva a különböző kutatók más és más eredményre jutottak. A magam részéről a következő módon képzelem el Magyarország történelmi címerének kialakulását: A kettóskeresztről: Bár címertanilag az előkelőbb helyen, a jobb oldalon, a vágásos mező található; mégis a kettőskereszt kialakulásával kell elsőként foglalkozni. (Megemlítendő, hogy a heraldikai jobb oldal a szemlélő nézőpontjából a bal oldal, mivel mindig a pajzsot tartó szempontjából vizsgáljuk a címereket. Tehát a címer - a pajzsot tartó - jobb oldala a néző bal oldalának felel meg.) Elsőként kell a kettőskereszttel foglalkozni, részint azért mert korábban jelenik meg címerpajzsra emelve; részint pedig azért, mert közjogi tartalmát tekintve legalábbis a középkor elején - többet jelentett, mint a vágásos pajzsmezo. Magyarországra a kettőskereszt használata keletről, pontosabban: a bizánci udvarból terjedt el. Ott a labarum

3 43 hatására kifejeződött császári hadi-hatalmi jelvényként szerepelt. A labarum - melyet már a Római Birodalomban is használtak - hosszú nyélen csüngő hadilobogó volt; tétjén a római sassal, majd a keresztség felvétele után Jézus Krisztus monogramjával. Ezt váltotta fel az V. sz.- tól a Bizánci Birodalomban az egyes kereszt, melyet szintén a császári méltóság kifejezésére használtak - tehát vallási tartalma másodlagos volt. Később a labarum hatására az egyes kereszt kettőskeresztté alakult át; aholis a kereszt második szárát díszítésként kezdték alkalmazni. Ez a díszesebb, nagyobb pompát kifejező kettőskereszt a IX./X. sz.-ra teljesen kiszorította az egyes kereszt használatát, s kizárólagos jelvényévé vált a császárnak, a Keletrómai Birodalomnak. Hatása rendkívül nagy volt: Mivel a császár egyúttal az egyház feje is természetes, hogy az ő hatalmi jelvénye gyúttal az egyház jelvényévé is vált. Tehát a kettőskereszt,, mint világi szimbólum honosodott meg a görögkeleti egyházban, s vált annak - ma.is használatos - jelképévé. Nyugatra, Európa más részeibe a XI./XII. sz. során terjedt el, a bizánci udvarban megforduló keresztes lovagok közvetítésével. Használata a katolikus egyházban is megjelenik, majd meghonosodik. Mivel úgy gondolták, hogy a kettőskereszt az egyes kereszt tartalmát fejezi ki és annak mintegy elkelőbb változata, ezért a főpapság kezdte használni rangja és méltósága kifejezéseként. így vált a kettőskereszt az érseki, bíborosi méltóság kifejezőjévé, - s a kettőskeresztre egy újabb vízszintes szárat helyezve - a hármas kereszt a pápa jelvényévé. - S végül innen került használata Magyarországra, III. Béla révén. III. Béla sokáig mint trónörökös élt a bi-

4 - 44 zánci udvarban, így valószínű, hogy ő maga is használta a kettőskeresztet. A Bizáncban töltött tizenkét év alatt rögződött benne a kettőskereszt uralkodói hatalmat megjelenítő jelentése; így mikor 1172-ben III. István halála után megválasztott magyar királyként hazatért ő maga is ezt a jelvényt használta királyi hatalma kifejezésére. Ezzel fejezte ki, hogy a magyar király és országa egyenrangú a bizánci császárral és a birodalommal - nem hűbérese, alárendeltje annak. Fontos ez azért is, mert erre az időszakra - a XII. sz.-ra - esik a bizánci külpolitikának azon törekvése, hogy Magyarországot hatalmi körzetébe vonja; ott érdekeit, akaratát érvényesítse. III. Béla halála után Imre király és II. András kivételével az árpádházi uralkodók címerükben csak a kettőskeresztet használták. Az utánuk következő uralkodók már nem kizárólagosan alkalmazták ezt a címerábrát. Különbözőképpen ábrázolva vagy akár egyesítve és a kettőskereszt és a vágásos pajzsmező egyaránt megtalálható címereikben. A vágásos pajzsmező szerepeltetése ellenére Zsigmond király uralkodásának idejéig egyértelműen meg lehet állapítani, hogy a két elem más-más jelentéssel bírt. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a kettőskereszt jelképezte a királyi hatalmat, a királyságot. Közjogi jelentését tekintve tehát előkelőbb a kettőskereszt, mint a - családi jelvények, jelképnek tekinthető - vágásos pajzsmező. A vágásos pajzsmezőről: Ez a mesteralak először Imre király évi pecsétjén szerepel. Imrét követően még használja öccse II. András, aztán az Anjou királyokig eltűnik az uralkodók által használt címerekből. (Megjegyzendő, hogy az előbb említett két király uralkodása alatt a vágásos pajzs

5 45 mező használata nem volt kizárólagos; főleg pénzeiken ugyanis előfordult még a kettőskereszt, mint uralkodói jelvény.) Fontos azonban azt kiemelni, hogy II. Andrást követően Károly Róbertig csak az uralkodók címeréből tűnt el a vágásos pajzsmező. Az uralkodó családja - az árpádházi hercegek - feltehetőleg továbbra is ezt használták címereikben. Ezt a feltételezést két pecséttel lehet bizonyítani: az egyik István ifjabb király - a későbbi V. István" évi pecsétje; a másik pedig András herceg - a majdani III. András os pecsétje. Mindkét pecséten a pecsét tulajdonosa használta a vágásos pajzsmezőt. Királlyá választása után azonban mindkét herceg a királyt megillető címert - vagyis a kettőskeresztet használta. Ezeket a tényeket figyelembe véve azt lehet mondani, hogy a vágásos pajzsmező eredetileg az Árpádház családi címere volt; kialakulása pedig a XII./XIII. sz. fordulójára tehető. Imre" király az apja által használt kettős kere' tet cserélte fel a vágásos pajzsmezőre. Ennek okát csak sejteni lehet. Feltehetőleg Imre király - és főleg II. András - kapcsolatba került a keresztes lovagokkal, akik egyéni-családi címerekkel rendelkeztek és hiányát érezte egy ilyen címernek. Ugyanis a pajzsba foglalt kettőskereszt nem volt családi címer. Az egy méltóság kifejezője, a hatalom szimbóluma volt. Az új címer megtervezésében segítettek az Aragóniából, Imre feleségével Konstancával érkező lovagok, heroldok. - Valószínűleg a vágásos pajzsmező mintája Aragónia címere volt, amely vörössel és arannyal hasított pajzs. - II. András halála után fia IV. Béla éppen azért vette vissza címerébe a kettőskeresztet, mert célja a királyi hatalom teljességének visszaállítása volt, s ezt kívánta a címerével is kifejezni. Előtte példaként III. Béla ki-

6 46 rálysága lebegett; így természetes, hogy címerének nagyapja címerét választotta. Az előző részben már volt róla szó, hogy a két címerrész közti különbség az Anjouk alatt halványodott, s Zsigmond király uralkodása alatt gyakorlatilag megszűnt. Ezt címeremlékeink is alátámasztják: Károly Róbert pecsétein családi címerként az Anjouk liliomos címere és a vágásos pajzsmező volt egyesítve. Ekkor még a liliomos címerrész volt az előkelőbb helyen: jelezvén azt, hogy használója főágon az Anjou-házból származik, (ld.: 1. ábra) I. Lajos pecsétjén a két részlet már helyet cserélt: feltehetőleg azért, mert I. Lajos már az Árpádházból való származását tartotta fontosabbnak - ezzel is hangsúlyozva a nápolyi Anjouktól való különállását, (ld.: 2. ábra) Zsigmond évi pecsétjén pedig a vágásos pajzsmező már nem családi hovatartozást jelöl, hanem - hasonlóan a kettőskereszthez - Magyarország címere, a magyar királyság jelképe. Ezt teszi egyérelművé az is, hogy ezen a pecséten a többi címerábra is országcímer: Dalmácia, Csehország és Brandenburg címere szerepel még a magyar királyi címerrel együtt, (ld.: 4. ábra) Zsigmond uralkodása idejéből való az első olyan címeremlékünk, melyen a magyar kiscímer összes eleme felfedezhető; ahol a vágásos pajzsmező és a kettőskereszt egy címerpajzsba van már foglalva. Mivel azonban ez a címer a pecsét előlapján, a trón mellett szerepel: nem zárható ki az a lehetőség, hogy a király ezzel kívánta szimbolizálni Árpádházból való származását - vágásos

7 pajzsmező - és magyar király voltát - kettőskereszt i Sőt, mivel a pecsét kibocsájtásának éve tehát Zsigmond uralkodásának eleje - a címer tartalmának ez a legvalószínűbb magyarázata. Tehát ez a címer, bár formailag ugyanolyan mint a későbbi kiscímer, tekintve még nem felel meg annak, (ld.: 3. ábra) tartalmát V A hármashalomről, s a rajta lévő nyílt koronáról: Az előbbiekben a magyar kiscímer két fő alkotórészről, a vágásos pajzsmezőről és a kettőskeresztről szó. Az utóbbihoz tartozik még két kiegészítő a hármashalom, és az azon lévő nyílt korona. Ezek eredetét vizsgálva megállapíthatjuk,hogy volt címerkép: először a hármashalom jelent meg, mégpedig a XIII. sz. végén: Fennena és Ágnes királyné - III. András első és második feleségének - pecsétjein. (Ágnes királyné pecsétjéről a címerképet ld.: 6. ábra.) Megjelenése, az ország címerében annak a törekvésnek köszönhető, amely a magyar heraldikai ábrázolásmódot, stílust általában jellemezte: címerfestőink törekedtek arra, hogy elkerüljék a címerben szereplő mesteralakok és címerképek lebegő ábrázolását. Ennek következtében a kezdetben lebegő kettőskeresztet valamilyen formában a címerpajzshoz kötni: Ennek egyik módja az volt, hogy a kereszt kívánták szárát meghosszabbítva illetve talapzat fölé helyezve, azt a címerpajzs oldalához kötötték, III. András 1297-es ill. IV. László pecsétjén látható címert: 1276-os 7. ill. 5. ábra) (ld.: - Másik és egyben fejlettebb módja pedig az volt, hogy a kettőskereszt alá attól független és jól elkülöníthető talpazatot helyeztek, (ld.: 6. ábra)

8 48 Idővel ez a talapzat átalakult, s egyre jobban kezdett hasonlítani a szó valódi értelmében vett hármashalomhoz. Ennek az átalakulásnak az volt az oka, hogy a hanyatló heraldika korában a címerfestők eltértek attól a heraldikai alapszabálytól, hogy a mesteralakokat és címerképeket a címerben stilizálva, s nem naturalisztikusan kell ábrázolni. így vett fel az eredetileg talapzatként funkcionáló "hármashalom" valóban halom i11. hegy formát. Itt szeretnék kitérni a kiscímerrel kapcsolatos két - még ma is élő - legendára: Az egyik szerint a vágásos címerpajzs régi Magyar ország négy nagy folyóját: a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezi. Ennek az elképzelésnek a megcáfolására elég csak arra utalni, hogy a Vágásos pajzsmező akkor szimbolizálna négy folyót, ha a pajzs nyolcszor lenne vágva, s így azon négy,úgynevezett pólya keletkezne. Márpedig az 1915-ös címerleírás szerint a kiscímer jobb oldala kétszer vágott pajzsmező. - Itt szeretném megjegyezni, hogy az országcímer jobb oldalán szereplő v gásos pajzsmező ábrázolása az egyes uralkodók alatt igen változatos volt. Sőt, még a XIX. sz. végén is vita tárgyát képezte heraldikusaink között az, hogy a vágásos pajzsmező fehérrel és vörössel legyen vágva (ld. 1. ábra) vagy pedig fordítva. - A másik legenda szerint: a hármashalom az akkori ország nagy hegyeit a Mátrát, a Tátrát és a Fátrát szimbolizálja. Ennek a nézetnek a tarthatatlansága a hármashalom eredetéről a fentiekben elmondottak alapján

9 49 nyilvánvaló: Ha az eredetileg csak kiegészítésként - talapzatként szerepelt; akkor evidens, hogy nem lehet az akkori Magyarország nagy hegyeinek megjelenítője. A hármashalomra kerülő nyílt korona sem bír külön jelentéssel: csak díszítésként alkalmazták, a címer pompájának emelése végett. Ábrázolása az egyes királyi pecséteken és pénzeken már a XIV-XV. sz. folyamán megjelenik; rendszeresen azonban csak a Habsburg-házból való királyaink uralkodásától kezdve szerepel az ország címerében. A címerfedőről: A címerfedő minden címer fontos alkotórésze, hiányában címerről tulajdonképpen - a heraldika klasszikus szabályait alapul véve - nem is beszélhetünk. Az egyszerű, nemesi címerektől való megkülönböztetés végett a főnemesi, hercegi és főleg az uralkodói családok az egyszerű sisak helyett koronát használtak címerfedőként. Ezt a fajta koronát rangkoronának nevezik, megkülönböztetvén a sisakon sisakdíszként szereplő sisakkoronától. (Magyar címerek esetében: a grófi címert kilenc ágú; a bárói címert hét ágú, s később kialakult hagyomány szerint az egyszerű nemesi címert öt ágú, gyöngyökben végződő rangkoronával lehetett fedni.) Mivel az országok címere eredetileg az uralkodók címere volt így természetes, hogy az országcímerek ábrázolásakor címerfedőként koronát használtak a címerfestők. Magyarország címerén már a XV. sz.-ban - először V. László uralkodása alatt - megjelent a korona mint címerfedő: az eleinte még csak egyszerű úgynevezett liliomos korona volt. A későbbiekben a címeren lévő korona egyre inkább kezd hasonlítani az ország Szent Koronájára.

10 (ld.: II. Ulászló 1491-es pecsétjén látható koronát: 8. ábra) A XVII./XVIII. sz.-tól kezdve - különösen Mária Terézia trónralépésétől, aki a valósághű ábrázolást azzal segítette elő, hogy a vésnököknek és címerfestőknek megengedte a Szent Korona közelről való megtekintését és lerajzolását - a címerfedőként ábrázolt korona már egyértelműen az ország Szent Koronája Pontokba szedve ennyit lehetett röviden elmondani a magyar kiscímerről, annak alkotóelemeiről. A fentiekből következik, hogy a történelmi magyar kiscímer heraldikailag elfogadható változata a pajzöból, s a r ta lévő Szent Koronából áll. Ennek a címernek újbóli államcímerré tételét tehát csak helyeselni tudom. És mélem erre már nem kell sokat várnunk. N 1 GÁL GYÖRGY