2014. Keresd azt, ki megváltja a világot! KARÁCSONY XIX. ÉVFOLYAM 4. SZÁM. - A Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Egyházközség lapja -

Átírás

1 2014. KARÁCSONY XIX. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - A Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Egyházközség lapja - Fájdalmas Szûzanya búcsú Híven teljesítem kötelességeimet Kolostorszentelés Keresd azt, ki megváltja a világot!

2 köszöntõ elmélkedés XIX. évfolyam 4. szám tél De jó volna mindent, mindent elfeledni, de jó volna játszadozó gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel a világgal kibékülni, szeretetben üdvözülni. Ha ez a szép rege igaz hitté válna; Óh de nagy boldogság szállna a világra. Ady Endre Minden kedves olvasónak áldott, békés karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendõt kíván a szerkesztõség! Angelus Silesius: Karácsonyi párversek vers Emberré lett az Úr, szalmán kapott helyet, Hogy széna-szalma én már soha ne legyek. Alázat s gyermeki lélek mily szent dolog! Kik látták az Urat elsõnek? Pásztorok. Mért mondod, hogy a Nagy kicsinnyé nem lehet, S a porszem képtelen felfogni az eget? Nézd a Szûz Gyermekét! S a szûk jászolt tekintsed: Benne a föld s az ég és száz világ pihent meg. Bizony a szíved is kicsi jászol ha lenne, Újra jönne az Úr s gyermekként megszületne. Ha Krisztus százszor is születne Betlehemben, Elvesznél, hogyha nem jönne el a szívedben. Fordította: Csanád Béla IN NATIVITATE DOMINI Szerencsés helyzetben vagyok, sok édesanya megosztotta velem életének nagyszerû pillanatát: gyermeke születésének történetét. Amikor egy-egy ifjú pár túlesik az esküvõjén és lakodalmán, a megosztott fényképek és élmények életünk legszebb napjáról szólnak, a boldogságról. Ha akkor azt mondja nekik valaki, hogy ez nemsokára változni fog, nem hiszik el annak, aki mondja. Az-tán - miután kiderül, hogy trónörökös érkezik - elkezdõdik az izgatott készülõdés a fogadására, vásárlások, tanácskérések (természetesen sok-sok kéretlen tanáccsal is), orvos-, szülésznõ- és kórházválasztással. Csak általában a babának nem szólnak, aki aztán megmutatja, hogy személy: bejelentkezik. A zsoltáros szavával: Rám tört a rettegés, mint szülõ asszonyra a fájdalom. Jó néhány édesanya osztotta meg azon élményét, hogy nem úgy számolt a fájdalommal, ahogyan megélhette. Az egyikõjük, aki hivatását tekintve szülész-nõgyógyász, azt vallotta: Ezután egyetlen szülõ édesanyának sem mondja majd, hogy anyuka, ez nem fájhat! És igen, ilyenkor nagyon fontos, hogy a szeretett férj, az édesapa ott van (és hála Istennek érdemben az izgalmon és a szeretete kifejezésén kívül más dolga nem nagyon akad), hogy a személyzet (szülésznõ, orvos, nõvérek) is szorgoskodik az anyuka körül. De az igazi feladatot ketten végzik: az édesanya és a születendõ gyermek. És a születés pillanata diadal mindkettõjüknek! Karácsony szent ünnepén - úgy tartom - érdemes ezt csodálatos emberi eseményt szemlélnünk! Az Örök Atya Fia, a mi Megváltónk, Jézus Krisztus ugyanazt az utat járta be, mint mindannyian: fogantatott (csodálatos módon), élte a magzatok titokzatos életét, elfogadta édesanyja, Szûz Mária testének tápláló és védelmezõ oltalmát. Ahogyan a kisgyermekrõl írja aztán az evangélium: növekedett és erõsödött. És amikor beteltek Máriának napjai e világra született! Máriát nem vette körül stáb, aki segítségére lehetett volna, csak Szent József. Úgy gondolom, hogy - bár utazás közepette voltak - mégis gondoskodtak arról, hogy ne szenvedjenek szükséget, ha a születés végbemegy. Az evangélium is elárulja: pólyába takarta - vagyis az ott volt náluk (lehet, hogy nem olyan típusú, mint Magyarországon a múlt században, de volt). Az Isten Jézus Krisztus emberségében az ember teljes útját járja be a földön, a fogantatástól a halálig! Mi indította erre? Könnyû válasz, amit Húsvét vigíliáján, az Exultetben hallunk: Ó boldog vétek, amely ilyen és ekkora Megváltót érdemelt! Csodálatos szavak, csak ne takarják bennünk a fõ mozgatórugót: Szeret az Isten! És ez a szeretet indítja el a szolidaritásnak útján: együtt haladni az emberrel! Nem véletlen, hogy a szeretet ünnepérõl szól karácsony kapcsán minden. Nem véletlen, hogy a szolidaritásnak a mindennapokban eltûnõ valósága nyilvánvalóvá lesz mindenki számára. Nem véletlen, hogy mindenki igyekszik bizonyítani, hogy szereti a vele élõket, és olyan áldozatokat hoz, amelyet az évben kevésszer tesz meg (vásárolni nem szeretõ férfiak sorban állnak, hogy a vágyott ajándékokat megvehessék, messzire utaznak asszonyok és férfiak, hogy egy-egy ritkaságszámba menõ ajándékot megszerezzenek - bár ma már az internetes vásárlási lehetõségek azért nyújtanak kibúvókat, és még lehet sorolni ezen szeretetcselekedeteket ). De nagyon fontos lenne, ha szeretetünket egyszerûen, eszközök nélkül is meg tudnánk mutatni. Christus natus est, venite adoremus - hangzik az ünnepen a felszólítás! Érdemes elgondolkoznunk az ige kifejezõ voltán: megszületett befejezett múltban, vagyis az esemény megváltoztathatatlanul végbement! Igen, Isten szeretete megváltoztathatatlanul kiáradt az emberre! Dicsõség Néki ezért mindörökké! fr. Szabó József OFM 2

3 XIX. évfolyam 4. szám tél templomablak Vakolás és macsekózás A könyvtáros sokszor találkozik szokatlan kutatói kérdésekkel. Vannak, akik a kilincstörténet összefüggéseit fürkészik, mások a gáz- és elektromos közvilágítás históriáját szeretnék minél pontosabban felderíteni régi feljegyzések alapján, és elõfordult már olyan kérdés is, amely a templom elõtti járdaépítés kronológiájának csöppet sem elhanyagolható fontosságú adataira vonatkozott. Lényeges, mégis megmosolyogtató részletkérdések ezek. A vakolattörténet valami ehhez hasonló dolog. A nagy építkezésekhez képest meglehetõsen haszontalan apróságnak tetszhet, hogy mikor, hogyan és milyen színû vakolattal látták el a kolostort. Ráadásul - a kérdés csekély jelentõségéhez képes - a gyöngyösi ferences rendház historia domusának köteteiben rengeteg olyan feljegyzés van, ami az épület vakolására vagy festésére vonatkozik. A barokk épület utolsó, déli, a templomhajóval egybeépült szárnya 284 évvel ezelõtt készült el, s ennyi idõ alatt legalább kilencszer, de inkább tíz-tizenkét alkalommal volt szükség megújítani a ház külsejét. Az összes fennmaradt metszet, festmény és fotográfia - no meg a feljegyzések - tanulsága szerint a régi tornyot sohasem vakolták be, de a kolostor és a templom épületét - az új toronnyal együtt - igen. A huszadik században többször is el kellett végeztetni ezt a munkát ben például már igen vészes volt a helyzet, ugyanis a falak vizesedése miatt nemcsak a vakolat hullott le, de az épület is megsüllyedt kissé. Ekkor építtettek a kvadrumba támfalakat, sõt, a tetõtérben meg is vasalták a szétnyíló épületet - körülbelül úgy, mint a templomban ban. A vakolást Király Ernõ kõmûves mesterre bízták, aki 5776 pengõt kért a hozzávalókért és a munkájáért. Néhány év múlva az udvar belsõ vakolását is el kellett végeztetni. Nemrég került elõ a könyvtár egyik kötetébõl egy részletes árajánlat, amelyet Gajdóczky Dezsõ és László állított ki - dátum nélkül, de valószínûleg ben. A régi, rossz vakolat leveréséért, a kõhézagok kikaparásáért és az új elkészítéséért 4705 pengõt kértek. Ezen kívül még számtalan más tétel is szerepel a költségvetésen, az új eresz- és lefolyócsatornától a macsekózás - ig. (Ezt a furcsa kifejezést szerencsére meg is magyarázzák a gyöngyösi építõmesterek: a kõkeret kijavítását és eredeti színre festését értették alatta, és nem a kolostor macskájával való játszadozást.) A kolostor elvétele utáni idõszakról értelemszerûen nincsenek feljegyzések a háztörténetben, de elég valószínû, hogy a hatvanas években is vakoltatniuk kellett a fenntartóknak, különben 1988-ra már rettenetes állapotba került volna az épület. Vagyis talán kissé tréfás fellengzõsségnek hangozhat, de amikor október 26-án Dobszay Benedek tartományfõnök megáldotta a kolostor frissen elkészült vakolatát, valódi történelmi pillanatot élhettek át a jelenlévõk. Ez volt az új évezred elsõ rendházvakolása Gyöngyösön, és valljuk be, már jócskán ráfért a beavatkozás a kolostorra, hiszen ezt megelõzõen még a rendszerváltás elõtt, 1988-ban vakoltatták ki az akkori fenntartók az akkoriban leginkább városi könyvtárnak és kollégiumnak használt épületet. Tulajdonképpen elég szerencsés körülmény, hogy a szocializmus utolsó éveiben elvégeztették ezt a munkát, hiszen így az 1990-ben visszaérõ ferenceseknek még hosszú ideig nem kellett foglalkozniuk az épület külsõ állapotával. Néhány éve viszont már nagyon kritikusan nézett ki a kolostor, különösen a nyugati és az északi szárnya, amelyek ráadásul minden járókelõ számára is jól láthatók. De hiába volt lehangoló a látvány, egy ilyen egyszerû vakoltatás is messze meghaladja a rendház és az egész ferences rendtartomány anyagi lehetõségeit. Szerencsére voltak nagylelkû támogatói a felújításnak, s így az egyházközségi gyûjtésen kívül a polgármesteri hivatal, a Mátrai Erõmû és a K&V Kft támogatásával májusában, Harsányi György építész tervei alapján, hozzáfoghattak a teljes megújításhoz. Reméljük, mindenki a legjobb munkát végezte, és 2040-ig nem kell senkinek a vakolat kérdésével komolyabban foglalkozni. Legföljebb a vakolattörténészeknek. Fáy Zoltán 3 fotók: gyongyos.hu (Suha Péter)

4 belülrõl látók fényessége XIX. évfolyam 4. szám tél Az Erõ velünk van Amikor fél évvel ezelõtt kiderült, hogy a kisebbik fiunknak, Ábelnek agydaganata van, még nem tudtuk, hogy ebben a próbatételben Istennel fogunk találkozni. Akkoriban egy vírusos járványban megbetegedtünk mindannyian, de nála súlyosabb volt, és nem jött rendbe. Reggelenként olykor erõsen fájt a szeme, és a feje, ami rendszerint egy hányással aznapra rendbejött. Ma már tudom, hogy ez az agyvíz-elvezetési zavar tipikus tünete, de akkor csak furcsa és aggasztó volt számunkra. Pár nap után megszûnni látszott a probléma, de a megérzéseink azt mondták, utána kell járnunk ennek. Nem sokkal azelõtt hallottam a rádióban egy interjút a Bethesda kórház igazgatójával, ami nagyon megérintett, innen jött - a Szentlélek sugallataként - az ötlet: hogy bár korábban sosem jártunk ott, vigyük fel kivizsgáltatni Ábelt. Mindenütt a gondviselés egyengette az utunkat. Gyömörei doktornõ gondosan vizsgálta a látszólag egészséges gyermeket, neurológiai teszteket végzett vele, és bár csak nüansznyi eltérést érzékelt, a biztonság kedvéért beutalta MR vizsgálatra. A SOTE-n a radiológus szabadságon volt ugyan, de épp bement, és hajlandó volt fogadni is minket még aznap. Ott derült fény a tojás nagyságú daganatra. Azonnal elküldték és befektették az Amerikai úti Idegtudományi Intézet intenzív gyermekosztályára (amely akkor még létezett), és közölték, hogy életveszélyes állapotban van, meg kell mûteni. Késõ este volt már, mikor ott kellett hagynunk a rémülten síró kisfiunkat, alattunk pedig mintha megnyílt volna a föld. Sokkot kaptunk. Sírtunk és jajgattunk az autóban a szüleim budapesti háza felé menet, és nem tudtuk elhinni, felfogni, hogy ilyen velünk is megtörténhet. Azt kiabáltam, hogy ez nem lehet igaz, õ nem halhat meg, élnie kell, fel kell nõnie! Olyan életrevaló, kiegyensúlyozott, eleven, okos gyerek, annyi lehetõség és potenciál van benne, neki ki kell bontakoznia. Pokoli félelem volt bennünk, és bõgtünk a családdal összeborulva, míg el nem fogytak a könnyeink. Felhívtuk a testvéreinket, a barátainkat, hogy imádkozzanak értünk, érte. Másnap aztán, amikor kora reggel bementem az OKITI-be Ábelhez, olyan erõt éreztem magamban, szinte fizikailag is, arra, 4 hogy derûsen, és bizakodóan tudtam együtt lenni vele! Késõbb sorban jöttek az üzenetek, és a telefonok, és akkor már nemcsak éreztem, de tudtam is, hogy sokan imádkoznak érte, értünk, minden idegszálukkal és reményükkel. Elmondhatatlan hálát éreztem! Már aznap megerõsödött bennem a bizonyosság, hogy Isten a tenyerén hordoz bennünket, hogy a legjobb idõben kerültünk a legjobb helyre, és hogy tényleg vigyáz ránk az, aki eddig is a gondunkat viselte. Ábelt eléggé hurutos, náthás volt, ezért keddrõl péntekre halasztották a mûtétet, kaptunk három nap haladékot. Elmondták, hogy valószínûleg rosszindulatú a daganat, hogy kemoterápiára és sugárkezelésre lesz szükség, a mûtét után, de ma már elég jók a gyógyulási esélyei, mert Ábel masszív gyerek. Addig is állandó intenzív megfigyelés alatt tartják, infúzió, gyógyszerek, nonstop EKG, és ha eszméletét vesztené, azonnal megmûtik. (A gyerekek a végsõ stádiumig olyan jól kompenzálják az agydaganatot, hogy általában csak akkor derül ki, mikor összeesnek, és ilyenkor az azonnali mûtét esélyei is rosszabbak - nálunk, hála a vírusnak, ez idõben kiderült.) Úgy volt, hogy az OKITI sebészei mûtik, de aztán, a mi tudtunkon kívül, a minket körülvevõ kapcsolati hálónak köszönhetõen elintézõdött, hogy Bognár professzor, az ország legjobb idegsebésze eljöjjön Debrecenbõl, és õ mûtse - ez is a gondviselés mûve volt. Ábel egyébként vidám volt, mint mindig. Ebben a három napban azt játszottuk: szállodázunk. Reggeltõl estig vele voltam, sokat meséltünk, rajzoltunk, játszottunk. Csak az éjszakák viselték meg, mert ott nincs lehetõség a szülõknek benn aludni. Mikor közeledett az elválás ideje, zokogott, mert félt attól, hogy soha többé nem fogunk találkozni. Tanítgattam, hogy hogyan próbálja magát megnyugtatni, mert az segíti a gyógyulását. Hogy lélegezzen mélyeket és gondoljon rám erõsen, mert én is csak rá gondolok, és az kicsit olyan, mintha össze lennénk kötve és együtt lennénk. Néha kitört belõle a düh is, hogy miért kell itt lenni? Mondtam neki, hogy most azért vagyunk, itt, hogy - mint a mesékben a próbatételek során, mi is - legyõzzük a sárkányt, ezt a betegséget, és ha ügyesen végigcsinálunk mindent, és segítünk a doktorbácsiknak, meg a nõvéreknek, ha bátrak, erõsek, és nyugodtak tudunk lenni, akkor le is fogjuk gyõzni együtt. Együtt küzdünk. Miután kisírta magát az ölemben, hõsiesen próbálta is nem belelovalni magát a pánikba. Én arra gondoltam, hogy nemsokára mûtik, és ki tudja, találkozunk-e még, hogy visszakapom-e õt utána, így hát a legnagyobb örömöm ez volt, hogy itt és most vele lehetek, teljes összehangoltságban, békében, vidámságban, minden percben. Teljes idõtlenségben teltek ezek az aranyló napok, mert csak a jelen pillanatra figyeltünk folyamatosan. És a jelen: örök. A közöttünk lévõ szeretet betöltött mindent, és semmi sem volt fontos ezen kívül, még a holnap sem. Minden, az élet végességének fenyegetõ közelségében felértékelõdött percet úgy éltem meg ott vele, mintha az volna az utolsó. Nekem könnyû volt, hogy ápolhattam Ábelt, közel lehettem hozzá. Az édesapja és a testvére gyötrõdtek itthon az aggodalomtól, Marci, Ábel bátyja regresszióba esett, és a rokonokat is mardosta a félelem a mûtét elõtti napokban. De nekem Ábelt kellett erõsítenem, meg a többieket is, és megkaptam a feladathoz a kegyelmet is. A mûtét elõtt Bognár professzor, aki nem csak az idegsebészet terén zseniális: életre szóló tanácsokat adott. Elmondta, hogy a rosszindulatúnak tûnõ daganat eltávolításakor lebénulhat, vagy meg is halhat a gyermekünk, hiszen ha az agytörzs, amelyen elhelyezkedik, megsérül a mûtét során, megállíthatja a létfontosságú reflexeket, de más gyógymód nincs. Õ már csak ebbõl a fajtából ezer mûtétet elvégzett, és most is megtesz mindent, a kollegáival együtt. De mi egyszerûen csak asszisztáljunk ehhez, minden spekuláció nélkül. Ne gondolkodjunk sokat. Ne gondoljunk arra, hogy miért van ez, és hogy mi lesz ezután, holnap, vagy késõbb, tud-e majd járni, iskolába menni. Az okokon se, és azon se, hogy mi lett volna, ha, és hogy ki a hibás. Tegyük félre mindezt, mert ezekre a kérdésekre nincsenek válaszok. Felesleges ezen õrlõdni, és nem segít a beteg gyermeken. Ne gyanakodjunk folyton a gyógyítási folyamat során, és ne keressük a hibát az orvosok, nõvérek munkájában. Bízzunk bennük! A legjobb tudásuk szerint dolgoznak. Ne kritizáljuk

5 XIX. évfolyam 4. szám tél õket, ne legyünk rosszhiszemûek. Sok szülõ fájdalmában a gyereküket segítõkre vetíti ki a dühét. De ez felesleges, és nem segít! Még a leleteket se nézzük meg. Ne gondolkodjunk rajta, és ne olvassunk utána az interneten! Ne beszéljük meg újabb és újabb emberekkel és szakértõkkel. Csak tegyük a dolgunkat. A fájdalmunkat senki sem tudja helyettünk elhordozni, még ha sokan is állnak mellettünk - ez a fájdalom akkor sem lesz kisebb. Maguknak meg nincs szükségük senki sajnálatára - mondta. Azt javasolta, hogy csak a pillanatnyi feladattal foglalkozzunk. Hogy mit kell tenni. Tegyük meg mindazt, amit tudunk, a gyermekért, minden nap és minden pillanatban, tegyük, amit kell, ápolgassuk, de csak a jelen pillanatra figyeljünk, és ne gondolkodjunk. Mert csak így tudunk NORMÁ- LISAK maradni. A gyereknek az a jó, ha mi ép emberek maradunk, és ez a jó a másik gyerekünknek, meg nekünk magunknak is. Ne õrüljünk bele, ne betegedjünk bele. Õrizzük meg magunkat magunknak, meg egymásnak, másoknak, a gyerekeinknek. A jövõnknek. A sok õrlõdés, agyalás megbetegít. Éljünk a mának, a jelen pillanat feladatának, és ne adjuk fel a saját életünket! A mûtét sikerült, nem állt meg a szíve, nem lett agyvérzés, agyhártyagyulladás, nem bénult le az arca, vagy a végtagjai, mûködtek az érzékszervei, nem lett hidrokefáliás, és epilepsziás sem, az értelme sem sérült, és semmilyen esélyesnek mondott szövõdmény nem következett be, de ez után is rosszindulatú daganatra gyanakodott az orvos. A felépülés napjai, hetei következtek. Mintha újjászületetett, újra megszületett volna. Mintha a mûtét elõtt újra hordoztam volna a hitben, aztán a mûtét alatt imádkozva újra megszültem volna lélekben, és aztán pedig mindent újra kellett tanulnia. Elõször a fejét sem bírta megmozdítani, mert a nyaki izmait is érintette a mûtét, kegyetlen fájdalmai voltak. Apránként megtanulta megemelni a fejét, aztán inni, enni, majd felülni, lassanként felállni és járni is, egy hét alatt. Döbbenetesen gyorsan regenerálódik egy ilyen fiatalember. A hétcentis varrat is szépen gyógyult. A kórházból a tizenhatodik napon jöhettünk el. Ábel boldog volt, hogy szabad, és hogy éjszaka is együtt leszünk. Nemsokára megérkezett a szövettan eredménye: több helyen is megvizsgálták, és mindenhol negatív lett, tehát jóindulatú. Hihetetlen volt, mint egy tündérmese, amelynek minden mondatában varázslat történik. A mai napig nem zártuk ki annak a lehetõségét, hogy igazi csoda történt, az imák hatására. Hazamentünk, kipihentük, és kisimogattuk a testvérébõl, Marciból is az aggodalmat. Még egy-két év is kell, hogy teljesen meggyógyuljon, de folyamatosan javul. Heteken át sokszor felsírt minden éjjel, és csak õszre lett szobatiszta ismét. Még hordjuk pszichológushoz, mert annyi feszültség volt benne a poszttraumás stressz miatt, de ez is oldódik. Az agymûtét utáni kancsalság is javul, és egyre ritkábban van emiatt szédülése, kettõs látása. El tudta kezdeni szeptemberben az iskolát, és minden jel szerint remekül veszi az akadályokat. Erõs, okos, életrevaló kisfiú. Amikor Ábel kórházban volt, rengetegen imádkoztak érte, és értünk, összeszámlálni sem tudnám, sok száz ember, barátok, rokonok, ismerõsök, és ismeretlenek Katolikus közösségek és protestáns gyülekezetek, itthon és a nagyvilágban. Olyan barátaink is akkora szeretettel gondoltak ránk ezekben a nehéz napokban, akik talán nem hívõk, de minden reményükkel kívánták Ábelnek a gyógyulást, és hiszem, hogy ezekben a sóhajokban is a szeretet, és így Isten van jelen. Megkapta a betegek szentségét is, amely a leghathatósabban segítette a gyógyuláshoz. Ez a sok és sokféle ima legyõzte benne a betegséget és bennünk is a félelem lelkét! Hálásak vagyunk mindazoknak, akik imában hordoztak minket, és így erõsek tudunk lenni a küzdelemben. Felfoghatatlan volt ez a felénk áradó szeretet. Igazi csodaként tapasztaltuk meg, hogy a Szentlélek mûveként az õ imáikra valóban megkaptuk a szükséges kegyelmeket, és erõ töltött el minket. Hogy derûsek voltunk a mûtét közben várakozva is, annak biztos tudatában, hogy minden jól van. Megtapasztaltuk, hogy ebben a kereszthordozásban is velünk van az Isten, és gondot visel ránk, hogy az Istent szeretõknek minden a javukra válik! Ezen kívül mi is próbáltunk hálát adni mindenért, és ez is jó irányba fordította a figyelmünket, hogy meglássuk a kegyelmeket. Többen mondták azokban a hetekben, hogy mi milyen erõsek vagyunk. De nem mi voltunk erõsek! Azt éltük át, szinte kézzel fogható módon, hogy nekünk nincs erõnk, de folyamatosan megkapjuk az erõt, amire szükségünk van. Hogy ez nem a miénk, hanem ajándék, ami egyszerûen a rendelkezésünkre áll, és élhetünk vele, ha úgy döntünk. Hála legyen Istennek Ábel életéért, és hogy mindezt megélhettük. Dr. Lipovszkyné Molnár Zsuzsanna ajánló ISTEN HOZOTT! Vallomások apaságról, anyaságról A Heti Válasz Könyvkiadó évente megjelenõ interjúköteteiben hívõ embereket szólaltatnak meg különbözõ témákban - az idei könyvben az apasággal, anyasággal kapcsolatos beszélgetések találhatók. Engem két ok is vezérel, hogy megvásároljam a kiadványt. A kiadó minden eladott példány árából 200 forintot a Szívbeteg Gyermekek Védelmében Alapítvány javára ajánl fel! Négy gyermekem közül kettõ enyhe szívrendellenességgel született, így a támogatás az egyik motivációm, míg a másik a saját anyaságomról alkotott képem. Még sosem gondolkodtam el rajta, mit jelent számomra anyának lenni! Nem gondolom, hogy a gyermekeim lennének az életem értelme, hisz nem csak anya vagyok, hanem feleség és nõ, lány és unoka, de nélkülük nem sok értelmét érezném az életnek. Talán az anyaságunk is, a bennünk élõ anyakép is folyamatosan változik, mint ahogy lányból feleséggé válunk. Sajnos nem tudom pontosan idézni II. János Pál szavait, de egy vele készült interjúból megjegyeztem ezt a gondolatát: Meg kell tanulnunk öregnek is lenni! Eddig fiús anyuka voltam, most meg kell tanulnom lányos anyukának is lenni, meg kell tanulnunk idõvel a felnõtt gyerekeink anyjának is lenni! És mielõtt kiteljesedhetnénk anyaként, talán már nem leszünk unokák, de remélhetõleg megéljük azt, milyen nagymamának lenni! Ha jobban belegondolok, még egy okom van a könyv megvásárlására. Csak lány és feleség szemével tudom nézni az apaságot, hogyan is érthetném meg az apai érzelmeket? Remélem a megszólaltatott személyek élettapasztalata közelebb visz majd ezen kérdések megválaszolásához. Botka Veronika 5

6 cserkészeink XIX. évfolyam 4. szám tél Cserkész fogadalomtétel Gyöngyösön Én, fogadom, hogy híven teljesítem kötelességeimet, melyekkel Istennek, Hazámnak és embertársaimnak tartozom. Minden lehetõt megteszek, hogy másokon segítsek. Ismerem a cserkésztörvényt, és azt mindenkor megtartom! - hangzottak el idén is 12 torokból ezek a tanúságtevõ fontos mondatok a közösség elõtt templomunkban, s ezzel kifejezték cserkészeink, hogy csapatunkhoz akarnak tartozni. Elhatározásukban megerõsítették õket jelenlegi a csapattagok is, akik gyûrûjében (bal) kézfogással cserkésztestvéreikké fogadták az újoncokat, Attila pedig felkötötte egyenruhájukra a zöld, vagy kék nyakkendõt. Lord Baden Powel 100 évvel ezelõtt alapította meg a cserkészetet, azzal a céllal, hogy az utcán lézengõ fiatalokat egy közösséggé kovácsolja. Meglátta annak a fontosságát, hogy a céltalanul bolyongó fiúkat összefogja, odafigyeljen rájuk, vezesse õket és iránymutatást adjon nekik, hogyan lehet megismerni és nevelni önmagunkat. Feltehetjük magunkban azt a kérdést, hogy idejét múlt e BiPi üzenete, napjainkban van-e egyáltalán aktualitása? Ha körülnézünk, hogy milyen világ vesz minket, illetve a fiatalokat körül, akkor a válasz egyértelmû. 6 Ma a gyerekek talán nem az utcán csavarognak, hanem a virtuális világ útvesztõin bolyonganak, ahol számos veszélynek vannak kitéve. Kommunikálni többnyire csak a facebookon, sms-eken keresztül kommunikálnak egymással, de közösségbe lépve a megszólalás, a másik megszólítása már problémát okoz. Mi el kell határozzuk, hogy ezzel a világgal szembe próbálunk menni. Nekünk fontos kell legyen, hogy egymásra odafigyeljünk, hogy kitartók legyünk mindenben, s megtaláljuk helyünket a világban és a plébániai közösségben. A Kapisztrán Szent János csapatban idén 6 cserkészjelölt, 5 kiscserkész jelölt és egy öreg cserkész jelölt tett fogadalmat. Kérjük a testvéreket imáikkal segítsék õket, hogy azt meg is tudják tartani és igaz keresztény ember váljon belõlük! Az év cserkésze címmel a 82 éves Toldi Miklós bá -t tüntettük ki, aki a vidámságával és népdal/dal tudásával emelkedik ki a Kapiszt-ránok közül. Õ évek óta táboraink aktív segítõje, kuktáskodik, s minden tréfára vevõ. Neki most régi vágya teljesülhetett: fiatalkorában mindig szeretett volna cserkész lenni, de az élete nem így hozta. Így most öregen, de lélekben fiatalon csatlakozott csapatunkhoz! Az õ példája mutatja, a cserkészetben kortól függetlenül mindig szükség van a lelkes vezetõkre, akik önzetlenül áldozzák szabadidejüket a fiatalok kereszténységre és magyarságra nevelésére! Jó munkát! -MA-

7 XIX. évfolyam 4. szám tél templomablak A Fájdalmas Szûzanya búcsúja A gyöngyösi ferences templom egyik legnagyobb, évente megismétlõdõ eseménye a Fájdalmas Szûzanyához kapcsolódó búcsú, amelyet minden év szeptember 4. vasárnapján tartunk. A fájdalmas Istenanya kegyszobra - amelyet elõdeink Aranypietának hívtak - nem tudjuk mikor került a templomba. Errõl a Magyar Barát c. ferences közlöny (1942-ben megjelent XII. évf. 8 sz.) így ír: A szobor mûvészi kidolgozása, anyaga, a korpuszok bonctani elrendezése, az alakok lélektani motívumai arra engednek következtetni, hogy magával a templommal egykorú. A templom szentélyének könnyed, leheletszerû bordázata, az ablakok gazdag finommetszésû rozettái, az egészen észlelhetõ harmonikus karcsúság az eredetét illetõleg, a XV. század elejére utalnak. Mindenesetre ez a csodálatos pieta szobor sok évszázad magyar eseményeinek, történelmének, fájdalmának tanúja volt. Hányszor és hányan borultak le elõtte a ferencesek és a szegény nép a viszontagságos idõkben oltalomért, és kegyelemért. A jászság, a palócság és a kunság népe zarándokolt rendszeresen ide, de az ország minden részébõl jöttek a hívek. Leírták, hogy az elsötétítések ideje alatt is megtartották a búcsút, minden zarándokot a város polgárai láttak vendégül otthonaikban önzetlenül, hiszen az utcán nem maradhattak. Országos gyûjtés során fillérekbõl aranyozták be a szobrot, és tervezték a kegykápolna bearanyozását is, de a háború ennek filléreit bizony elvitte. A szocializmus évei alatt, a barátok elhurcolása lassan véget vetett a búcsú ilyen nagyszabású zarándoklatának. Én még emlékszem, hogy a falakat mindkét oldalon nagy mennyiségû, hálát kifejezõ márványtáblácskák borították és oldalt az elhagyott mankók voltak láthatók. Aztán ezek is eltûntek, mint ahogy elhalványult a nagybúcsúk emléke az utódokban is. Régi idõkben a szombatról-vasárnapra virradó éjszakákon tele volt a templom tiszta feketébe öltözött asszonyokkal, fõleg a környékrõl, és virrasztottak. Aztán õk is szép lassan kihaltak. Aztán egyszer csak jött egy barna-csuhás fiatal barát, Kázmér atya, aki nem hagyta ennyiben a dolgot, hitt benne és újra felébresztette az embereket. Minden évben egyre többen jöttek a Szûzanyához az ország, sõt határon túli részeibõl imádkozni, engesztelni, könyörögni. Azt mondják, hogy ahol sokan imádkoznak tiszta szívbõl, ott valami csodálatos ima erõtér koncentrálódik, és tör fel az ég felé, talál meghallgatásra. Bevallom, hogy az elsõ években csak a búcsút megelõzõ lelkigyakorlatokon vettem részt, zavart a sok ember, a tömeg. Aztán a testvérek bevontak a szolgálatba, szükség volt minden kézre, segítségre, hogy a búcsúsokat fogadhassuk. Lassan felengedett az idegenkedés bennem is, és öröm volt látni, fõleg a fiatalokat, gyermekeket, ahogy feléled bennük a hit öröme, a találkozás, az együttlét a Szûzanya elõtt. Csodáltam õket, ahogyan elhozzák évrõl-évre a kedves Szûzanya szobraikat, pedig mennyi fáradtsággal, nehézséggel járt, s ahogy büszkén hordták népviseletüket, vállalva magyarságukat. Aztán ebben az évben nekem kellett az egyik nagy szervezési munkát elvállalni. Nagyon aggódtam, hogyan fog sikerülni, hogy minden zavartalanul menjen. Imádkoztam a Szûzanyához mindenkiért, akikkel együtt dolgoztunk, de fõképpen az Úr Jézushoz. Tudod Jézusom ez édesanyád ünnepe lesz, kérlek, segíts, hogy örömet szerezhessünk neki, hogy minden szép és jó legyen. És õ segített! Nagyon sok kedves, szolgálatkész testvérrel találkoztam, akik idõt, fáradtságot, költséget nem kímélve segítettek mindenben. Köszönöm nekik. Áldja meg õket az Úr! Sok tanúságtételt is hallhattunk, ha megmegálltunk beszélgetni a búcsúsokkal. Egyik idõs néni elmesélte, hogy õ hat éves kora óta jár ide búcsúba. Ennek az az oka, hogy édesapja a háborúban odaveszett, már megkapták róla a vöröskeresztes halotti jelentést is. Édesanyja eljött ide a Szûzanyához imádkozni érte, s amikor a búcsúból hazatértek édesapja a konyhában ült és várta õket. Akkor elhatározták, hogy minden évben eljönnek hálából a Szûzanyához. Édesanyja halála óta õ tovább folytatja. Egy másik néni elmondta, hogy neki a fia nyolc éves korában súlyos vesebeteg volt, és eljött a Szûzanyához imádkozni érte. Most a fia már 58 éves és két gyermeke van. Azóta õ is mindig eljön hálát adni érte. Talán a legidõsebb zarándok néni 96 éves volt. Bottal tipegett, aztán amikor kávét kért bot nélkül fogta és vitte oda a padhoz, hogy megigya. A bot csak biztonságképpen kellett neki. Honnan volt ereje, hogy még ilyen idõs korában is eljön? Nem sokat kell találgatni. Mi segítõk és szolgálattevõk is talpon voltunk, sokan hajnal 5-tõl késõ délutánig és mégis öröm volt bennünk, hogy szolgálhattunk. A máltai csoport egész éjszaka virrasztott. Nem volt hangoskodás, türelmetlenkedés, felháborodás, mindenki mosolyogva tette, amit a helyzet adott. Öröm volt, ahogy a máltai középiskola diákjai segítettek, szolgáltak. A cipõ feltörte a lábukat, hiszen az ünneplõt vették fel, ami bizony egy idõ után kegyetlenül fájt, de õ rajtuk sem lehetett látni, mosolyogva kedvesen segítettek. Hogy hány ima meghallgatás, vagy csoda történt? Ki tudja, csak az, aki tiszta szívvel kért és kapott. Hány megtört, megfáradt lélek kapott felüdülést, megnyugvást? Nem tudjuk, nem is fontos. Öröm volt adni és Isten sohasem marad hálátlan. Sokszorosan telt, megtömött mércével adja vissza mindazt, amit önzetlenül neki adunk, mert neki adtuk a testvéreinken keresztül is. Hammerné, Kati ofs. 7

8 interjú Botka Veronika az Éltünk újság szerkesztõje két kislánynak adott életet a nyáron, Marának és Lucának. Verát arról kérdeztem, hogyan élik meg a nagycsaláddal járó történéseket. XIX. évfolyam 4. szám tél Csodálatos az, amit egy nõ megbír! - Egy nõ, aki anya; - egy anya, aki szeret. - Jókai Mór Milyen fordulatokat hozott magával a nagycsaládos élet? Szerintem az igazi változások még csak most jönnek majd, ahogy a lányok egyre nagyobbak lesznek. Egyelõre azt vettük észre, hogy nem férünk be egyszerre a régi autónkba! Viszont már a várandósságom alatt érezhetõ volt, hogy az emberek más szemmel néznek ránk. Még meg sem születtek a lányok, a közvetlen környezetünk, az ismerõseink, rokonaink hozzáállása, véleménye már ott vibrált a levegõben. A legtöbben õszinte elismeréssel osztoztak örömünkben, míg néhányan kimondatlanul is felelõtlennek, meggondolatlannak tartottak minket. Valaki nagyon udvariasan, de azt is megkérdezte, egy apától vannak-e a gyerekeim?! Akarvaakaratlanul besodródnak a nagycsaládosok az egyik oldalról pozitív, másik oldalról negatív megítélésû társadalmi pozícióba, holott nem történt velünk semmi különleges, csak elfogadtuk Isten ajándékát. Ha a régebbi idõkre tekintünk vissza, a négy gyerek még nem is olyan nagycsalád. Mekkora összetartó erõ lehetett a még többszörösen megáldott házasságokban! A családban most egy csapásra megoldódott a nemek közötti egyensúly kérdése. Három nõ, három férfi. Hogyan tudod összehangolni lányaid: Mara, Luca és fiaid: Manó, Zsombor napirendjével járó feladatokat? Ebben a férjed hogyan veszi ki a részét? Rátapintottál a lényegre! A feladatok összehangolása, a napirend megszervezése csupán logisztikai feladat, a tényleges kivitelezés most szinte teljes egészében a férjemre hárul. Reggel iskolába vinni a fiúkat, délután edzésekre fuvarozni õket, közben a zeneiskolát is megjárni, bevásárolni, és még dolgozni is - szerintem neki néha nehezebb dolga van, mint nekem itthon a lányokkal. Sokszor egy-egy nyûgösebb éjszaka a babázásba is besegít, ha látja, hogy már nagyon fáradt vagyok, másnap viszont így még alváshiánnyal is küszködik. Annak idején úgy terveztem, hogyha lesz 8 harmadik babánk, nem is veszünk babakocsit, hanem csak egy hordozókendõt, aztán rutinos anyukaként mindent el tudok majd intézni a picivel a hasamon lógva. Ikrekkel ez sajnos kivitelezhetetlen és - bár van babakocsink - nehezen tudok kimozdulni otthonról, hogy segítsek, mondjuk a bevásárlásban. Inkább még én szorulok segítségre, mert a nagy babakocsival nem férek be minden üzletbe, és nem olyan egyszerû idegen helyen két babát egyszerre szoptatni, így télvíz idején tisztába tenni. Miben tudnak igazán segíteni a nagy testvérek? Már iskolás koruk óta nagyon sokat segítenek a ház körül, például minden reggel ellátják az állatokat, az étkezésekhez mindig õk terítenek, és hétvégente a kerti munkákból is részt vállalnak. Az ikrekkel akkora pocakom volt, hogy a legegyszerûbb dolgok sem mentek egyedül, mint zoknit, cipõt felvenni, nemhogy a házimunkát ellátni! Megtanultak szennyest válogatni, elindítani a mosógépet, néha söpörtek, súroltak! A legnagyobb segítség a részükrõl mégis az, hogy türelmesek. Nagyon sok dologról kellett és kell még ma is lemondaniuk. Mert anya nem ér mindig rá, mint régen, sokszor nem tud azonnal segíteni a leckében, és most egy ideig nem tudja számon tartani, kinek milyen füzetet, ceruzát, felszerelést kell venni. Megtanultak odafigyelni dolgokra, meglátják, hol van szükség rájuk, és elmennek a papírboltba, ha elveszítették a radírjukat vagy a ceruzafaragójukat. Szerintem Mikuláskor és Karácsonykor is számíthatok majd rájuk az ajándékok beszerzésénél! Én, mint egy gyerekes anyuka mindig is csodáltam és felnézek a többgyerekes szülõkre. Honnan az energia, a türelem, a tántoríthatatlan hit? Mi a mûködõ varázsszó, ha már a sokadik probléma támad egy nap? Az energiánk és a türelmünk is fogytán van sokszor, de a gyerekeink és egymás szeretetébõl napról-napra újra feltöltõdünk, a türelmünk pedig mintha az életkorunk növekedtével egyre tovább tartana. Kamaszkorunkban ismerkedtünk meg a férjemmel és már akkor eldöntöttük, hogy négy gyerekünk lesz, egy fiú, egy lány és végül egy ikerpár. Persze nem ilyen egyszerû ez, mi is veszítettünk el magzatot, de hogyan is kételkedhetnénk, ha végül megadatott nekünk minden, amire vágytunk! Varázsszó nincs, mi is vitatkozunk egymással, veszekszünk a gyerekekkel, de a pillanatnyi haragon túl mindenki tudja, hogy szeretetben és bizalomban egymás iránt nincs hiány, és ez mindennél fontosabb! Arra kell törekednünk, hogy az esti közös imáig lecsilla-

9 XIX. évfolyam 4. szám tél apró hírek podjon bennünk a feszültség és elmúljon a harag - azt hiszem, ez nekem a legnehezebb Nincs annál szebb ajándék, mint amikor az emberek családdal tölthetik a karácsonyt. Ti hogyan készültök a karácsonyra? Advent elsõ vasárnapján elõvesszük a karácsonyi dekorációkat és feldíszítjük a lakást. Elõkerül minden a gyerekek által még régen az óvodában készített mécses, angyalka, majd közösen elkészítjük az adventi koszorút, és megbeszéljük, ki, mivel fog böjtölni az ünnepig, kinek mirõl most a legnehezebb lemondania. Néha úgy alakul azonban, hogy valamilyen teendõ mellett döntünk, amit az advent minden napján el kell végezzünk. Én a babák és a szoptatás miatt már annyi mindenrõl le kell mondjak, hogy idén ez utóbbit fogom választani. Valamit, azért hogy minden nap egy kicsit növekedjen bennem, hogy Karácsonyra beteljesedhessen: Velünk az Isten! Lego Duplo elemekbõl nagy Betlehemet építünk, benne a Szent család, és érkeznek a pásztorok, a három királyok, vezeti õket a betlehemi csillag. A mézeskalácssütés idén sem maradhat el - én készítem a tésztát, a fiúk formákat szaggatnak, apa kezeli a sütõt, végül közösen díszítünk. Minden évben készítek a fiúknak adventi naptárat. Pontosabban, mióta tudnak olvasni, a naptárba csak utasításokat teszek, hogy hol találják meg a lakásban az aznapi édességet. Idén úgy gondoltam Anthony de Mello-tól rövid történeteket is rejtek majd a finomságok mellé, talán elég érettek már hozzá. Tavaly Roráte misékre is eljutottunk, olyankor más lelkülettel tudtunk nekilátni a napi munkának. 24-én közösen feldíszítjük a fát, a gyöngyöstarjáni hagyományokhoz híven ebédre gombalevest készítek mézes mákostésztával, és természetesen eszünk fokhagymát, törünk diót és megosztozunk egy almán, amibõl reszelve már a lányok is ehetnek. Remélem, mindannyian eljutunk együtt a templomba, és megnézzük a betlehemes játékot. A Szentestét hatosban töltjük, Karácsony elsõ napján viszont már minden nagyszülõt és keresztszülõt vendégül látunk. Végezetül: Mit üzensz azoknak a fiatal házasoknak és szülõknek, akik a nagycsaládos életformát tûzték ki célul maguknak? Úgy gondolom, nincs szükségük azoknak bátorításra, akiknek ilyen cél lebeg a szemük elõtt! Ha nincs egészségügyi akadálya, idõvel megadatnak majd a gyermekek, mint ahogy nálunk is 8 és 10 év van a gyerekek között. Azoknak üzennék inkább, akik különbözõ okokból nem mernek egy-két babánál többet vállalni. Ne rágódjanak azon, hogy mit fognak majd szólni hozzá az emberek! Akikrõl beszélni szeretnének, azokról beszélnek akkor is, ha történetesen csak egy gyermekük van. Megértem az aggódásukat az anyagiak miatt, mi is átéltük, de igaz a mondás: ahová az Isten bárányt ad, oda ad legelõt is. Várandósságom vége felé elõvettem a fiúk régi babaruháit, és láttam ám rögtön, hogy sûrûn kell majd mosnom, mert bizony kevés lesz ez kettõre. Ráadásul a lányok eleve kisebb súllyal születnek majd, pici ruháink pedig egyáltalán nem voltak. A védõnõm bíztatott, hogy meglátom, annyi ruhát kapok majd, hogy nem gyõzöm vasalni! És igaza lett! Rokonok, ismerõsök, de még ismeretlenek is küldtek kölcsönbe, ajándékba ruhákat, mindenféle méretben! Ha megkérdeztek, mit keressenek a padláson, én csak bundazsákot kértem mindenkitõl - most öt különbözõ méretû bundazsák van télire a szekrényben. Azt szoktuk mondani, majd csak lesz valahogy, de ha hiszünk benne, jó lesz úgy, ahogy megadatik! K. B. Az abasári születésû, gyöngyösi kötõdésû Kis Kornél ferences testvért az Úr papi hivatással ajándékozta meg. Kornél testvér diakónusszentelése jan. 3-án 11órakor lesz Zalaegerszegen. Ferenc pápa jóváhagyta az Istentiszteleti és Szentségi Bizottság azon határozatát, mely szerint ezentúl a szentmisében a béke továbbadása (kézfogás) KIZÁRÓLAG A KÖZVETLENÜL MELLETTÜNK ÁLLÓ FELÉ TÖRTÉNJÉK, hogy jobban tudjunk készülni arra, hogy a szentáldozásban Krisztussal találkozunk! Ferenc pápa döntése nyomán november 30-án kezdetét vette az Istennek szentelt élet éve. Ebben az évben imádkozzunk gyakrabban papi és szerzetesi hivatásokért! Egyházközségi képviselõ-testületünk eddigi, illetve a 2014 novemberében megválasztottak névsora: A képviselõ-testület eddigi tagjai: Bezzegh János, Farkas Imre, Hatala Zoltán, Hegede László, Huber József, Jaros Imre, Keresztes György, Kis Károly, Kis Róbertné Dr. Kiss Rita, Lupis Miklós/Kovács László, László Ferenc, Lehotai Gusztáv, Lengyel Gyula, Mészáros Péter, Nagy Sándorné Ilona, Rada György, Szabó Károly, Tóth Teréz, Tóthné Zsólya Tímea, Végh Zsoltné Banka Andrea. Az új egyháztanács tagjai: Farkas Imre, Hammer Péterné, Hegede László, Jaros Imre, Keresztes György, Király Róbert, Kis Károly, Kis Róbertné Dr. Kiss Rita, Kissné Csizmadia Rita, Kovács László, László Ferenc, Lengyel Gyula, Ludányi Csaba, Mészáros Péter, Soós Ágnes, Tóthné Zsólya Tímea, Vargáné Tomcsik Erika, Végh Zsoltné Banka Andrea. Póttagok: Buday Gergely, Czímer Tamás, Huber József, Kiss Péter, Sikora Zalán. 9

10 anyakönyvi hírek Anyakönyvi változások plébániánkon: április november 21. Keresztség szentségében részesültek: Annus Bulcsú Benedek, Árvai Balázs, Bak Boglárka, Bakos Krisztián János, Balogh Ádám, Beck Lilla Adelie, Bede Meredisz Eliza, Benei Dávid Noé, Berecz Kornélia, Berecz Márk, Berzéki Tamás Márk, Bocsó Barnabás, Bódi Lóránd Kristóf, Bognár Bálint, Bognár Gabriella, Bolyki Dávid, Bolyki Dominik, Bozó Lilien, Bozsik Máté Balázs, Bubenkó Jamina, Csaplár Noel, Csépány Csongor Gábor, Csík Gergely Árpád, Domé Dóra, Dusza Rebeka Lujza, Endrõdi Zsófia, Fábián Milán, Farkas Bence, Fodor Benett, Fodor Janka, Futó Blanka, Fügedi Emma, Galla Levente, Golinelli Asia, Gömbicz Ákos, Gömbicz Liza, Hammer Emese, Hegedûs Blanka Panna, Hegyi Hanna Barbara, Herczeg Balázs Hunor, Hettich Ajsa, Hettich Flóra, Hornyák Panna, Horváth Benedek, Horváth Fanni, Jeszenszki Máté, Juhász György Gergõ, Juhász Lili Anna, Kaip Luca Viktória, Kálmán Ajsa, Kanalas Kornélia, Kasuba Benjámin, Keresztúry Adelina, Kis Balázs Zétény, Kis Máté, Kis Zsófia, Kiss Anna Réka, Kiss Marcell, Kocza Zoé, Kömlei Marcell, Leszkóczi Lilien, Márkus Dorina, Mikola Vivien, Molnár Máté, Molnár Szonja Franciska, Motyovszky Gergõ, Nagy Ádám, Nagy Bálint, Nagy Mihály Marcell, Nagy Tamás, Németh Adél Anett, Palotai Emese, Pavlenka Máté, Pilinyi Dániel, Pinczi Kornél, Pinczi Laura, Prezenszki Zita Lilla, Rémai Regõ, Rozgonyi Dorka, Rusvai Linda, Sándor Gréta, Sándor Hanna, Sipos Mátyás, Sípos Péter Botond, Soós Abigél Zsófia, Szabó Bíborka, Szabó Eszter Elizabet, Szepesházy Léna, Szõke Honor Simon, Tekse Kálmán Ádám, Thagai Jayden, Torják Stefán, Tóth Dénes, Tóth Hanna, Tóth Máté Alex, Tóth Szilárd Csaba, Valiskó Bálint, Varga Janka, Váradi Zsombor, Zámborszky Márk Dávid, Zsédõ Nimród. Házasságot kötöttek: Juffer Helmig - Horváth Gabriella, Nagy Roland - Besze Dóra, Tiszavölgyi Zsolt - Kárpáti Melinda, Tilmann Balázs - Kádár Noémi, Kocsis Norbert - Morvai Judit, Berta Zoltán - Nyizsnyi Anikó, Zeke Dániel - Csortos Zsófia, Ásztai Zsolt - Mészáros Erika, Lengyel László - Gonda Cecília, Menyhárt Zsolt - Juhász Petra, Szabó László - Havellant Bogáta, Benedek Szabolcs - Rosiczky Anita, Gulyás Tamás - Hiesz Emese, Kimák Ádám - Huszár Zsófia, Erdõsi József - Krizsó Beáta, Berecz József - Koczka Mónika, Koren Péter - Tuza Marianna, Fábián László - Jakab Krisztina, Jávor Artemon - Vancsik Henrietta, Antal László - Istvánfi Beáta, Czibolya Dániel - Erdélyi OrsolyaNyigrinyi Dávid - Vágvölgyi Zsuzsa, Králik László - Füleki Tímea Elhunytak: Agócs József, Balás Gyula, Baranyi Istvánné, Csiba Anna, Barta Györgyné Pataki Ilona, Bedros József, Begala Ilona, Berta Jánosné Szûcs Katalin, Bezzeg Margit, Birke Istvánné Erki Zsuzsanna, Birtalan Béláné Kis Mária, Bodó Attila, Boldog Istvánné Pampuk Zsuzsanna, Budai Róbert, Czivinger József, Csényei Károlyné Bodor Anna, Csépány Imréné Bokros Anna, Csuka Zoltán János, Danyi András, Dombai Szûcs Ferencné Nagy Erzsébet, Dr. Goóts Lászlóné, Dr. Csizmadia Valéria, Erdélyi János, Farkas Imréné Fehér Anna, Farkas Imréné Szalánczi Éva, Farkas Károlyné Ragó Irma, Gebei Gyuláné Koncz Katalin, Gulyás Lajosné Berta Erzsébet, Hajdu Andrásné Szabó Mária, Hajdú László, Herneczki Jánosné Mádi Anna, Istvánné Reviczki Erzsébet, Janotik Zsuzsanna, Józsa Antalné Pajkos Klára, Józsa Mária, Kaló Béla, Kámán Imre, Kaszab Tiborné Perjési Klára, Kaszap Sándorné, Kepler Károly, Kerek Imre, Kis József, Kisné Siska Zsuzsanna, Kodila Ferencné Horváth Katalin, Kovács István, Kovács Istvánné Herneczki Ilona, Lovász Gyuláné Tóth Sarolta, Lupis Miklós, Magyar Attila, Nádasi László, Nagy Andrásné Fodor Mária, Nagy Györgyné Jáger Mária, Nagy József, Nyiregyházi Istvánné Pári Valéria, Pataki Imréné Hanka Kovács Etelka, Pavlenka Károlyné Csathó Izabella, Petrik Jánosné Csépány Erzsébet, Poros Sándorné Csépány Éva, Rostás László, Sajgál Árpádné Bognár Erzsébet, Somodi Sándor, Stregova Mihályné Kerek Erzsébet, Szabó József, Szalay Julianna, Szarka Istvánné Csépány Mária, Szarvas Gyula, Szarvas Mária, Szatmári Lászlóné Nagy Éva Katalin, Tamás Andor, Tóth István, Tóth János, Varga Lászlóné Kis Piroska, Vas-Borosi Imre, Végh Ferenc, Veres Gáborné Takács Mária, Vörös Ferenc, Zsigmond Ágnes. XIX. évfolyam 4. szám tél recept KEMI NÉNI MÉZESKALÁCSA Anyukámmal régen minden Karácsonykor megpróbálkoztunk a mézeskalácssütéssel, ám sajnos sosem sikerült megtalálnunk a tökéletes receptet. Emlékszem egyszer ehetetlenül kemények lettek a figurák, ráadásul lekaparhatatlanul rájuk sült a sütõpapír, így még a fát sem tudtuk velük díszíteni! Ettõl eltekintve szívesem emlékszem vissza ezekre az együttlétekre, így feltett szándékom volt, hogy ha majd lesznek gyerekeim, az adventben én is fogok velük mézeskalácsot sütni! Szerencsémre a férjem révén hozzájutottam a családban csak Kemi néniként emlegetett rokon mézeskalács receptjéhez! Különlegessége, hogy zsírral és fûszerként egyedül fahéjjal készül. Annyira szeretjük, hogy nem csak Karácsonykor, Húsvétkor is sütjük, olyankor tojás, nyuszi és bárány formákat szaggatunk a tésztából. És nem utolsó sorban, ez a mézeskalács mindig sikerül! Hozzávalók: 50 dkg liszt, 15 dkg porcukor, 12 dkg méz (6 evõkanál), 12 dkg zsír, 2 tojás, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 púpozott teáskanál fahéj A hozzávalókat tésztává gyúrjuk, fél órát hûtõben pihentetjük. Mindig csak annyi tésztát vegyünk ki a hûtõbõl, amennyivel dolgozunk! 3 mm vékonyra nyújtjuk, a kiszaggatott formákat tojással megkenjük C-on max. 20 percig sütjük. (Ha már nagyon meleg a sütõ, elég akár feleannyi ideig is.) A karácsonyfadísznek szánt figurákra ne felejtsük el még sütés elõtt egy szívószállal lyukat szúrni. Nagyobb és nem szimmetrikus formák esetében érdemes kikérnünk a férfiak tanácsát. Férfiszemmel ugyanis jobban látható a felakasztáshoz szükséges megfelelõ pont, amely nagyon fontos ahhoz, hogy díszeink ne fejjel lefelé lógjanak a fán. A süteményeket díszíthetjük dióval, mandulával, kristálycukorral még a sütés elõtt, vagy sütés után tojásfehérjébõl kevert cukorhabbal (1 tojás fehérje, 20 dkg porcukor, citromlé - Húsvétkor ételfesték). A díszítésbe a gyerekeket is vonjuk be, legfeljebb minden süteményünket belepi majd a hó. Fémdobozban tároljuk, ha mégis megkeményednének a sütemények, tegyünk egy félbevágott almát a dobozba, és újra megpuhulnak! Ez nem az a sütemény, amelybõl érdemes lenne fél adagot sütni. Sõt! Érdemes 1 kg lisztbõl készíteni, úgyis elfogy. Legfeljebb, ha már unjuk sütni, adjunk belõle a szomszédnak is, biztosan örül majd - én az anyukámnak szoktam adni. Botka Veronika 10

11 XIX. évfolyam 4. szám tél Eseménynaptár Szentmisék rendje: vasárnap: 7.00; 9.00; és hétköznap: 7.00 és Gyöngyöspüspökiben: vasárnap 9.00 Mátraházán: vasárnap: Állandó programok: minden hétköznap 6.30-kor és kor énekes zsolozsma a szerzetesekkel a templomban (kiv. elsõ péntek reggel, és szombatonként este) Bizánci liturgia: minden hónap utolsó szombatján 9.45-tõl Minden hónap elsõ vasárnapján a templomban délután fél 4-tõl 5 óráig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, 5 órától szentségimádás, majd a Rózsafüzér Társulat titokcseréje. A hónap többi vasárnapján délután 4-tõl fél 6- ig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, utána litániát tartunk. Minden elsõ csütörtökön kor szentségimádás a Jézus Szíve Család vezetésével. Minden elsõ pénteken a reggeli szentmise után elimádkozzuk a Jézus Szíve litániát. A nap folyamán fölkeressük a bejelentett betegeket. Minden hónap elsõ szombatján a reggeli szentmise után papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. A Ferences Világi Rend Közössége imaórát tart minden hónap elsõ kedden tól a templomban; illetve rendi gyûlést tart a hónap harmadik keddjén tól. A Szent Mónika Közösség imaórát tart minden hónap 27-én kor a tanácsteremben. Négyhetente szerda este 8 órától Kiáltás - Imádság Magyarország lelki megújulásáért, melyet a Mária Rádió élõben is közvetít. A baba-mama klub kedden és pénteken 10 órától várja a kisgyermekeket és szüleiket a plébánia Szent Antal termébe. Az óvodások néptánc oktatása hétfõnként ig van Morvayné Szegedi Krisztina vezetésével. A cserkész foglalkozásokat a nagyobbaknak szombatonként du. 1 órától, a kisebbeknek pedig 2 órától tartjuk. Programok: dec. 14. vasárnap: Egymillió csillag a szegényekért - jótékonysági gyûjtés a templom bejáratánál 9.00: A szentmise keretében az újonnan megválasztott egyházközségi képviselõ-testület tagjainak ígérettétele dec. 15. hétfõ: a betegek karácsonyi gyóntatása, áldoztatása dec ig és dec. 23. egész napos gyóntatási ügyelet dec. 18. csütörtök 14.00: Idõsek, magányosok, egyedül élõk karácsonya (gyóntatás, szentmise, karácsonyi mûsor, agapé) dec. 20. szombat 16.00: A Cantare Városi Vegyeskar karácsonyi hangversenye dec. 23. hétfõ A Szállást keres a Szent Családot végzõ csoportok közös imádsága a templomban dec. 24. szerda: Betlehemes játék (az esti mise elmarad), gyóntatás, olvasmányos imaóra (matutinum), a kis Jézus jászolba helyezése (martirologium), Barátok Templomában, Püspökiben és Mátraházán éjféli mise dec. 25. csütörtök: Karácsony, ünnepi miserend (7.00; 9.00; 10.30; 18.00; Püspöki 9.00; Mátraháza 10.30) dec. 27. szombat: Szent János apostol ünnepe, borszentelés a szentmise végén dec. 28. vasárnap: Szent Család vasárnapja dec. 31. szerda: év végi hálaadás Püspökiben 17.00; Barátok templomában: kor jan. 1. csütörtök: Szûz Mária, Isten Anyja (újév) - parancsolt ünnep, a béke világnapja. Szentmisék: 7.00; 9.00; 10.30; 18.00; Püspöki 9.00; Mátraháza jan. 3. szombat 11 óra Zalaegerszeg: Kis Kornél diakónussá szentelése jan. 4. vasárnap: Délután házszentelés Püspökiben azoknál, akik jelentkeznek. A következõ 1-2 héten azoknál, akik a portán feliratkoznak. jan. 6. kedd - Vízkereszt tól parancsolt ünnep!!! Szentmisék 7.00; és jan. 7. szerda 20.00: Kiáltás - Imádság Magyarország lelki megújulásáért jan. 18. vasárnap 9.00: Imádságok átadása az elsõáldozásra készülõk részére 10.30: Exorcizmus szertartása a bérmálásra készülõknek jan Ökumenikus imanyolcad jan. 24. szombat 16.00: ökumenikus imaóra a protestáns testvérekkel jan. 25. vasárnap Gyöngyöspüspökiben egész napos szentségimádás: 9.00 szentmise, majd ünnepélyes szentségkitétel kor közös szentségimádás, litánia Lourdes-i ájtatosságokat január 16-án, hétfõn kezdjük és február 14-én, szombaton körmenettel fejezzük be. Minden hétköznap a Szent Ferenc teremben délután 3 órától? 5-ig tartjuk. jan. 31. szombat farsangi bál gyerekeknek a Kolping Házban febr. 2. hétfõ Gyertyaszentelõ Boldogasszony ünnepe, gyertyaszentelés és körmenet a kor kezdõdõ szentmise elején, szerzetesi fogadalom megújítása febr. 3. kedd: A szentmisék után és a következõ vasárnap a szentmisék után Balázs-áldás febr. 4. szerda 20.00: Kiáltás - Imádság Magyarország lelki megújulásáért febr. 7. szombat: Barangolás a Mátrában febr. 13. péntek 18.00: bérmálásra készülõk, felnõtt katekumenek hitük megvallásának szertartása (reddíció, effata) febr. 14. szombat Keresztény Farsangi Bál - Kolping Ház febr. 15. vasárnap 9.00 Az elsõáldozásra készülõk kiválasztási szertartása febr vasárnap, hétfõn és kedden a Szent Bertalan Fõtemplomban farsangi szentségimádás és lelkigyakorlat. Délelõtt 9 és 11 órakor, valamint 17 órakor szentmisék. Szónok: P. Dr. Orosz Lóránt OFM. Mindhárom nap délután óráig az alsóvárosi hívek imaórája. Ezért templomunkban vasárnap elmarad a délutáni rózsafüzér és a litánia. febr. 18. hamvazószerda, a nagyböjt kezdete. A szentmisék után és a következõ vasárnap hamvazkodás. Hamvazószerda napján hétköznapi miserend. Nagyböjtben minden pénteken keresztút márc. 4. szerda 20.00: Kiáltás - Imádság Magyarország lelki megújulásáért márc. 15. vasárnap 9.00:bérmálásra készülõk, felnõtt katekumenek kiválasztási szertartása márc (csütörtök, péntek, szombat) az esti miséken lelkigyakorlatos szentbeszédek márc. 21. szombat lelki nap gyermekek számára márc. 22. Nagyböjt 5. vasárnapja, 10.30: Betegek szentmiséje, utána a szent kenet feladása, melynek feltételei: szentgyónás, szentáldozás márc. 23. hétfõ A betegek felkeresése otthonaikban. Jelentkezés a portán. márc. 28. szombat 14.00: Sár-hegyi keresztút márc. 29. Virágvasárnap Szentmisék: 7.00; 10.00; 18.00; Püspöki 9.00; Mátraháza kor ünnepélyes virágvasárnapi barkaszentelés és körmenet a templom elõtti keresztnél. ápr. 1. szerda 20.00: Kiáltás - Imádság Magyarország lelki megújulásáért. 11

12 Fájdalmas Szûzanya búcsú Kolostorszentelés fotók: gyongyos.hu (Suha Péter) KIADÓ: Gyöngyösi-Alsóvárosi Ferences Egyházközség (Cím: 3200 Gyöngyös, Barátok tere 2., Telefon/Fax: (37) , honlap: FELELÕS KIADÓ: fr. Kárpáti Kázmér ofm FELELÕS SZERKESZTÕ: Soós Ágnes MUNKATÁRSAK: Botka Veronika, Kiss Bernadett SZERKESZTÕSÉG: Tördelés és nyomdai elõkészítés: Garamond Grafikai Mûhely Bt. Megjelenik évente 4 alkalommal, 600 példányban.