Kosztolányi Dezső Összes Művei Levelezése I

Átírás

1 Kalligram

2 Kosztolányi Dezső Összes Művei Levelezése I

3 Kosztolányi Dezső Összes Művei Kritikai kiadás Kosztolányi Dezső Sorozatszerkesztő Dobos István Szegedy-Maszák Mihály Veres András Levelezése I A sorozat az MTA-ELTE Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport és az MTA Irodalomtudományi Intézet OTKA pályázata együttműködésében készül. Kalligram Könyvkiadó Pozsony, 2013

4 Szerkesztette Buda Attila Összeállította, a leveleket sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és a kísérő tanulmányt írta Buda Attila, Józan Ildikó, Sárközi Éva A levélszövegeket Buda Attila, a tárgyi jegyzeteket, valamint a kísérő tanulmányt Tverdota György és Veres András lektorálta A kötet az OTKA számú pályázata és az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet támogatásával készült. A szakirodalmi hátteret az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet Toldy Ferenc Könyvtára biztosította. A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap tette lehetővé. Editor Buda Attila, Józan Ildikó, Sárközi Éva, 2013 ISBN Előszó Kosztolányi Dezsőt életműve a 20. századi magyar irodalom egyik legnépszerűbb szerzőjévé avatja. Költőként, prózaíróként, műfordítóként és publicistaként egyaránt jelentős. De míg számos kortársáról sokkal több ismerettel rendelkezik az utókor, addig az ő életművének és életútjának kritikai feldolgozása csak néhány évre megy vissza. Ady, Babits, Móricz levelezése mellett többek között már közreadták Fülep Lajos, Juhász Gyula, Tóth Árpád levelezését is, némelyiket a kritikai kiadás igényével. Jóllehet Belia György évtizedekkel ezelőtt Török Sophie gyűjtésére alapozva megjelentette Babits, Juhász és Kosztolányi egymással folytatott ifjúkori levelezését, ám Kosztolányi teljes és önálló levelezésének megjelentetése csak most kezdődik a kritikai kiadások szempontjai és szabályai szerint. Nem lehet ugyan azt mondani, hogy Belia György munkáján kívül más kiadások ne lennének itt elsősorban Réz Pál terjedelmes gyűjteményét, Dér Zoltán közleményeit, többek között a családi levelek megjelent kötetét kell említeni; ezek azonban valamilyen szempontból válogatnak, szövegközlésük néha pontatlan, néha kihagyásokat tartalmazó, eltérő indokok miatt cenzúrázott, jegyzeteik pedig egy tudományos kiadás felől nézve hiányosak. Természetesen fel kell használni segítségüket, de nem helyettesíthetik a Kosztolányi Dezső valamennyi elérhető levelét s a neki küldötteket is magába foglaló kritikai kiadást. A kritikai kiadás előkészítése során Bíró-Balogh Tamás 2616 darab levélről talált adatot; ez a mennyiség a küldött és kapott levelek együttesére vonatkozik. Az arányok érzékeltetésére meg kell említeni, hogy Réz Pál 1996-ban megjelent gyűjteménye 1393 Kosztolányi által írt levelet tartalmaz, és az 1901 májusa és szeptember 3. közötti időszakot öleli fel, természetesen évente változó számú postázott és kapott küldeményt regisztrálva. Ezt a mennyiséget e kötet lezárásáig 2695 darabra sikerült kiegészíteni. Ebből 1497 a Kosztolányi-levelek száma. A neki címzett 1198 levél jelentős része még publikálatlan. 7

5 Természetesen ez a 2695 levél sem tekinthető a teljes levelezésének. Megbecsülni sem lehet, hogy hány levél semmisült meg még Kosztolányi életében, a címzetti selejtezés következtében, és közvetlenül a halála után, a hagyaték első átnézésekor, felesége életrajzi monográfiájának megírása közben, illetve a Tábor utcai ház és más gyűjtőhelyek megsemmisülésekor, mindaddig, amíg az összes fennmaradt levelek közgyűjteményekbe nem kerülnek. Már az első kötet sajtó alá rendezése során kiderült a szövegösszefüggésekből, hogy ijesztő mértékű a pusztulás, és feltételezni lehet, hogy nagyszámú az ismeretlen helyen, feltehetően magángyűjteményekben lappangó levél. Talán e kritikai kiadás elősegíti további levelek előkerülését, elsősorban a közgyűjteményekből, esetleg a magángyűjtőktől is. A harmincnégy évnyi hatalmas anyag a családi levelekkel kezdődik, amit 1904-től az egyetemi társakkal folytatott levélváltás egészít ki től jelennek meg a költői, újságírói tevékenységhez kapcsolódó levelezőpartnerek és az első, hosszú ideig tartó, Lányi Heddához fűződő kapcsolat írásos dokumentumai. Ezeket 1911-ben a Harmos Ilonának küldött levelek váltják fel, amelyeknek száma az első években igen nagy, később, a házasságot követően viszont csak Kosztolányi vagy a felesége utazásai alkalmával gyarapodnak. Más állandó női levelezőpartnere nem is volt, kivéve élete végén Radákovich Máriát. Az első világháború előtti években elsősorban írói pályájának megalapozása a fő témája erről szólnak a kiadóival, Tevan Andorral, majd Kner Imrével váltott, illetve a különböző lapok szerkesztőinek küldött, többnyire kéziratokkal kapcsolatos levelek. Címzettjeik szinte kivétel nélkül az új irodalom képviselői, vagy annak valamennyire elkötelezett szereplői; meg kell azonban jegyezni, hogy Kosztolányi korrekt, kölcsönös megbecsülésen alapuló viszonyt alakított ki azokkal is, akiket az 1945 utáni irodalompolitika a konzervatív, nem progresszív jelzővel látott el. Házassága és fia születése után a családi levelezése kettéválik: részben szülei és testvérei, részben saját családi levelei alkotják. A Szabadkára küldött és onnan kapott levelek folyamatosságában is több törés és hiány fedezhető fel; e kiadás során kell majd kideríteni, hogy mi állhat e jelenség mögött. A más pályatársaival Előszó folytatott levelezése is rapszodikus képet mutat, s a legtöbb évhez képest különösen kevés küldemény található 1919-ből ennek okát is a kritikai kiadásnak kell majd feltárnia tól növekvő számmal jelennek meg levelezőpartnerei között európai alkotóművészek: Thomas Mann, Miguel de Unamuno, Makszim Gorkij, Arthur Conan Doyle és mások. (Más kérdés, hogy e levelek főként hivatalos kapcsolatfelvételek, amelyek nem alakulnak baráti viszonnyá.) Az utolsó másfél évtizedben az évi levélszám viszonylag kiegyensúlyozott, ugyanakkor megfigyelhető, hogy a kezdeti személyes levelek egyre inkább ügyintéző üzenetekké válnak, a terjedelem pedig egyre rövidebb. Mindez az emelkedő hírnév és a segítséget kérő pályatársak számának növekedéséből adódik. Az első kötet a legkorábban ismert, verses levéllel kezdődik, és 1907 végén fejeződik be, amikor Kosztolányi abbahagyja egyetemi tanulmányait és megjelenik első könyve. A korszak elején még szabadkai gimnazista, aki önképzőköri konfliktusa miatt magántanulóként érettségizik le tól a budapesti bölcsészkar magyar német szakos hallgatója. A Négyesy-szemináriumon barátságot köt Babits Mihállyal, Juhász Gyulával, Zalai Bélával és másokkal; évfolyamtársaik egy része később írói, költői, szerkesztői és politikusi pályát futott be. Egyetemista korában ismerkedik meg Karinthy Frigyessel és Füst Milánnal ben beiratkozik a bécsi egyetemre. Egy évvel később visszatér Budapestre, és az egyetemet nem hagyja ugyan abba, ám diplomát nem szerez, hanem újságíró lesz. Első verse 1901-ben a Budapesti Naplóban jelenik meg, amelynek 1906-tól munkatársa Ady Endre párizsi utazását követően lép be a laphoz. Kosztolányi kezdettől több napilapban és folyóiratban publikált. Ebben az időszakban 1907-ben jelenik meg első verseskötete, a Négy fal között, amely ismertté tette nevét tól a Nyugat is rendelkezésére áll, bár eleinte ambivalens a viszonya a lappal. Életrajzának ezek az eseményei, állomásai jól ismertek, ahogy az említett levelezőpartnerei is, például az írói-újságírói pályán mozgó ismerősei, mint Zalai Béla, Horvát Henrik, Osvát Ernő, Ady Endre. Már kevésbé ismertek a levelezés más szereplői, akik pedig jelentős szerepet játszottak Kosztolányi életében: a családtagok és a hozzájuk 8 9

6 kapcsolódó baráti kör, azaz idősebb Kosztolányi Árpád, Kosztolányi Árpádné Brenner Eulália, ifjabb Brenner József (Csáth Géza), ifjabb Kosztolányi Árpád, Brenner (Jász) Dezső, illetve a Lányi család tagjai. E levelek nyomán az olvasó betekintést nyer Kosztolányi Dezső alkotói műhelyébe és rálát személyiségének sajátos vonásaira. Életének egyéb momentumairól 1907 decemberéig a kötetünk végén olvasható életrajzi kronológia tájékoztat. Kosztolányi levelezésének eddigi összegyűjtése és közreadása, mint a teljességre törekvő kritikai kiadás előzménye, részben Belia György ld. BJKL, részben Réz Pál és Dér Zoltán ld. KDLN, KCSL stb. munkáiból áll. Az első, az időben korábbi és hamarabb lezárult, Babits, Juhász és Kosztolányi egymással folytatott levelezésének megjelentetését tűzte ki célul, a második pedig az említetteken kívül Kosztolányi minden, tehát családjának, magyar és külföldi kor- és alkotótársainak írt postai, illetve postai jellegű küldeményének kiadására vállalkozott. A kettővel párhuzamosan alkalmi közleményekben több címzett vagy sajtó alá rendező közölt még valamilyen szempont szerint csoportosított részleteket Kosztolányi Dezsővel folytatott levelezéséből, önmagában vagy a neki írt válaszokkal együtt, hosszabb-rövidebb kísérőszöveggel ellátva. Kiadásunk mindezek egyesítésére és kiegészítésére törekszik. A Kosztolányi Dezső által küldött és a neki címzett levelek e kötetben és a sorozat további levelezésköteteiben is időrendben olvashatók. A gyűjtőkör csak az elküldésre szánt üzenetekre, azaz az úgynevezett valódi levelekre terjed ki, a szerző által nyilvános közlésre szánt, levél műfajú irodalmi alkotásokra nem. Azok a feltételezett küldemények sem kerülnek a levelek közé, melyek kísérőszöveg nélkül tartalmaznak irodalmi műveket. A levélszövegben található irodalmi alkotások, mint a főszöveg részei, természetesen eredeti helyükön olvashatók. A misszilis levelek küldeménytípustól függetlenül mind a sorozat részét jelentik. Eszerint a következő megkülönböztetéseket lehet tenni: levél azaz részben borítékban * Előszó postára adott küldemény, részben nem postai úton a címzetthez juttatott üzenet, postai levelezőlap, képes levelezőlap, névjegykártya, csomagszállító szelvény, távirat. A levelek folyamatos számozás rendjében követik egymást, de a feltételezett levelek azok, melyek létére csak következtetni lehet, ám nem maradtak fenn önálló tételként nem szerepelnek. Ugyanígy nem kerülnek a levelek közé azok sem, amelyeket Kosztolányi nevében másvalaki például a felesége írt, de az ő aláírása hiányzik róla. A Kosztolányi által küldött vagy kapott, neki szánt, róla szóló, kísérőszöveg nélküli iratok ezek lehetnek szerződések, számlák, nyomtatványok stb., ugyancsak nem részei az egyes köteteknek. A más kezével írt levelek és az említett iratok azonban a gyűjtőkör részét alkotják, amelyek segítséget nyújthatnak a jegyzetek megírásához, szükség esetén azokat a kronológiai helyüknek megfelelő kötet függelékében közöljük. Ugyanitt olvashatók a kétes hitelű levelek is. A levélanyag összegyűjtéséhez a sajtó alá rendezők felhasználták a már megjelent kötet- és folyóiratbeli közléseket is. A kutatás kiterjedt a közgyűjtemények kézirattáraira, a magángyűjtőkre és a kéziratárverésekre is. A hagyatékok és kéziratok sorsáról lásd kötetünk második részének Kosztolányi Dezső családi és írói levélgyűjteménye, A levélkéziratok sorsa Kosztolányi Dezső közvetlen örökösei, felesége és fia életében, valamint a Kosztolányi Dezső levelezése köz- és magángyűjteményekben, illetve a Babits Juhász Kosztolányi levelezésének kiadástörténete című fejezeteit. (Az első három Sárközi Éva, az utolsó Buda Attila munkája.) A főszöveg elsődleges forrása a fennmaradt kézirat. A sorszám után a feladó és a címzett megnevezése, valamint a datálás olvasható, részletesebben lásd a kísérő tanulmány A levelek sorrendje, a szövegközlés formai sajátosságai című fejezetét. Ezután következik maga a levélszöveg, a levélírótól származó változtatások, jelzések, a szövegközi illusztrációk feltüntetésével, ennek elveiről A szövegközlés tartalmi sajátosságai című fejezet tájékoztat. A Kosztolányi-levelezésben nagyszámú küldött és kapott levéllel jelen lévő Babits Mihály és Juhász Gyula levelezésének 10 11

7 kritikai kiadása már régebben elkezdődött. Kiadásunk azonban a BML1 4, illetve JGYL1 gyakorlatával ellentétben lappangó, elveszett vagy megrongálódott levelek közlésekor a szöveg megállapításához, illetve szükség esetén a háttér felvázolásához figyelembe veszi a fennmaradt másolatokat is, hiszen néhány levél teljes szövege az említett esetekben csak ezek alapján rekonstruálható. A másolatok feltérképezése emellett jelentősen hozzájárult Kosztolányi Dezső levelezésének kiadástörténetéhez is. A levelekhez tartozó, több részből álló jegyzetanyag közvetlenül a szövegközlés után található, melyek tartalmáról lásd a kísérő tanulmány A filológiai és textológiai jegyzetek, tárgyi és nyelvi magyarázatok című fejezetét. (Mindhárom Józan Ildikó munkája.) Bizonyos levelekhez Függelék is kapcsolódik. A kötetet a levelek életrajzi, valamint tárgyi és nyelvi jegyzeteit kiegészítő adattárak, a keresést lehetővé tevő mutatók, irodalom- és rövidítésjegyzék zárja, erről részletesebben lásd az Adattár és a Mutatók című fejezeteket. (Mindkettő Sárközi Éva munkája.) Legvégül az illusztrációk és a tartalomjegyzék található. A kötet sajtó alá rendezői szeretnének köszönetet mondani lektoraiknak, Tverdota Györgynek és Veres Andrásnak, körültekintő, az apróságokra éppen úgy, mint a nagyobb, általánosabb összefüggésekre figyelő, a kötet anyagát teljesebbé tevő véleményükért. A kéziratok összegyűjtéséhez a legtöbb segítséget az Országos Széchényi Könyvtártól (kiemelten a kézirat- és folyóirattártól, valamint az olvasószolgálattól), a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Tudományos Akadémia kézirattáraitól, a szegedi Somogyi-könyvtár Kilényi-gyűjteményétől, a Szabadkai Városi Könyvtártól, a Szabadkai Városi Múzeumtól, valamint a Szabadkai Történeti Levéltártól kapták. Ugyancsak köszönet illeti azokat a magángyűjtőket és antikváriumokat, akik a tulajdonukban lévő, illetve felbukkant kéziratokat önzetlenül átengedték e kiadás számára. A Kosztolányi-kutatócsoport tagjai közül különösen Arany Zsuzsanna, Dobás Kata, Takács László és Zákány Tóth Péter segítségét illeti köszönet. Kelevéz Ágnes és Róna Judit mint Babits Mihály életművének kutatói járultak Előszó apró, de igen fontos javaslatokkal, kiegészítésekkel a kiadáshoz. Egyebekben Dévaváriné Beszédes Valéria és néhai férje, Dér Zoltán, Kosztolányi Gyula, Kosztolányi Károly, Kosztolányi Zoltán, Lengyel András, Szekeres Ágnes, Réz Pál segítették a közreadói munkát. Legvégül, de nem utolsósorban a sajtó alá rendezők szeretnék megköszönni Hradeczky Moni kiadói szerkesztői és Hollós János kiadvány-előkészítői munkáját, akik nélkül a kézirat tartalmi pontossága és egysége, valamint tipográfiai képének kialakítása elképzelhetetlen lett volna. A levelezés kiadásának előkészítését Bíró-Balogh Tamás kezdte meg. A sajtó alá rendezők alakították ki a kötet szerkezetét, végezték el a kritikai szövegközlés munkáját, írták meg a jegyzeteket és a kötet végén olvasható, több részből álló tanulmányt. Józan Ildikó ellenőrizte a kéziratokat és készítette el a szövegkritikai jegyzeteket. A kéziratleírásokat Sárközi Éva és Buda Attila állapította meg. Buda Attila írta Babits Mihály, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső egymással folytatott levelezésének jegyzeteit, míg az összes többi levél jegyzetanyagát Sárközi Éva. Mindhárman részt vettek a szerkesztés során a kötet végleges tartalmi és formai jegyeinek kialakításában. A munkát 2013 őszén a következő gondolat jegyében fejezték be: a filológia előkelő hitet föltételez hogy kevesek kedvéért, akik mindig csak»jőni fognak«és nincsenek itt, előre el kell végezni igen sok kínos, sőt tisztátlan munkát: mindez munka in usum Delphinorum, trónra kerülő hercegek használatára. 1 Budapest, október 6. Buda Attila Józan Ildikó Sárközi Éva 1 Friedrich Nietzsche A vidám tudomány című munkája 102. paragrafusának részlete Kerényi Károly fordításában

8 levelek

9 1901

10 Kosztolányi Dezső Brenner Józsefnek [Szabadka, február között] Sápadtan, mereven feküszöm az ágyba bizony most Vértelen ajkaimon nem játszik az isteni ihlet. Ámde magas lázam sem birja kiverni fejemből Őt ki miatt betegen nyögök itt: szép szende alakja Égi jelenségként tün elémbe; látom a lánykát Boldogan élve vígan kórálmaimnak közepette Hallom enyelgö hangjaikat és mintha szivembe Száz millio tört döfne s a lelkemet isteni végzet Kérhetlen keze zuzá szét. [!] Oh jol tudom ennek A szomoru félő látványnak, hogy mi a vége Hogy boldog soha sem leszek én nem nem soha többé Látom a lányt kipirilut [!] orcával a hitvesi karban Szöke hajának fürtjeivel hogy játszik a hitves Majd látom haloványon a telt hold mélavilágán Szöke halyát [!] az ezüst fény pikkelye mint aranyozza Meg; Majd látom a felgyulladt város közepette Olykor tünve fel arra midön a Szikra lobot vet Védkezet nyújtva szegény gazdagnak ámde nekem nem Bár remegö hangom versenyzik a viharéval Én elhamvadok a szerelemnek égi tüzébe Jöjj gyere Jóska fiam hadd lásd a hív szerelemnek Aldozatát, csókot hadd csokoljak ajakadra Nem pedaresztia [!] ez (Webel Mijatov; Popovits Toncs) De a barátságnak szent isteni égi hatalma Mellyet az úr menedékűl adott az emberi szivnek Ámde papirom fogy és véle arányba türelmem A jó daktylusok nem akarnak jőni a versbe Féktelenül rohan a Pegasus a hámba maradni Nem tud; a kocsisuk részeg, a szép szerelemnek Egő [!] méreg erös kábitó égi borátol Elragad a Pegasus s tova visz a hegy tetejére Döngnek a tar sziklák vérzik feje habzik a szája S felragad egy felhö peremére; s nézem az istent: A pirulo hajnalt; már kinn van a harmatos égen Látom a szép természetet a hajnal biborában Pajkosan játszik a hajnali szél a sárga kalásszal «Rengnek» Zengnek az erdők zúgnak a tengerek ámde ezekbe Angyali arczod leng körűlem oh bájos Alicem! P. S. jer meglátogatni. Dide Kéziratleírás, lelőhely Levélmásolat. Saját kezű: ismeretlen. Másolat: BJ fekete tintaírása. Naplóbejegyzés. Lelőhely: PIM Gy. n. sz. 2007/51/1/IV. Közölve: Dér 1985c, p. (csak a vers); BJN2, , p. (kéziratmásolat). Megjegyzések E verses levelet február 16-án másolja be BJ a naplójába ezzel a felvezető szöveggel: 1901 febr. 16 án. Szombaton. Dide beteg és Árpi utján a köv levelet intézte hozzám melyet az ágyban írt. A levél alatt BJ megjegyzései: Ebböl következik hogy Dide is szerelmes Csendesbe; ezt már különben rég tudom. Együtt lelkesülünk érte, együtt rendezzük a tapsokat. Együtt beszélgetünk róla [!] Gyönyörü vers! a daktylusok csak úgy pengenek. Hajh de boldog a költő. Ugyanazon az oldalon egy későbbi időpontra (1901. március 12.) datált megjegyzés is olvasható: Dide szerencsésen már kiábrándult de ismét beábrándul Tarjánba (drámai szende). BJ naplói 16 füzet (1113 fólió) és 316 fólió önálló, részben fűzött jegyzetlap 2007-ben kerültek a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A forrásul szolgáló napló a negyedik füzet, melyet BJ január 1-jétől vezetett. Barna márványozott borítójú, keményfedelű, piros címkés; számozatlan oldalú, sima lapokat tartalmaz. A verses levél másolata a oldalakon olvasható. Az közötti naplók szövegét, 18 19

11 DZ után, e kötet munkálataival párhuzamosan Molnár Eszter Edina és Szajbély Mihály is sajtó alá rendezte, ld. Csáth Datálása BJ fenti és KD következő naplóbejegyzése alapján: 1901 év febr ig tartó betegségemről szóló rész. Commentár. Melyben előadja a normalis állapotban levő felgyógyult beteg, mely okok játszottak bele megbetegedésébe s hogyan folyt le az. [ ] Febr 11ikén lázasan, vacsora nélkül szinházba rohantam, nehogy elkéssek a tüntetésről, melyet Csendes Alice-nak rendezendők voltunk. A tüntetés sikerült, meg is hajtotta magát a kis grisette, sőt mosolygott is, de bizony rám nem mosolygott aztán a szerencse, mert e naptól fogva betegségem komolyabb jelleget öltött, úgy hogy ágyban kellett maradnom. [ ] Betegségemben bizony nem foglalkozhattam sokat, olvasgatam [!] novellákat, anekdotákat, Jókai»Egetvivó asszonysziv«ét, forditottam Heinétöl pár költeményt s irtam is nehányat. A naplófüggelék kézirata 2004-ben felbukkant egy árverésen. Szövegközlés a kézirat két oldaláról készült fénykép alapján, melyet az árverező antikvárium bocsátott rendelkezésre, ld. még Kosztolányiné 1938, 96. p.; Kosztolányiné 1990, p.; KDLN, p.; MMÁ 2004, p. A levél keletkezésének ideje tehát a betegség első napja és a levél BJ általi lejegyzésének napja közé esik. Címzett Brenner József, írói nevén Csáth Géza, orvos és író, KD két évvel fiatalabb unokaöccse, egyben legbensőbb barátja, apja id. Brenner József, ügyvéd, KD édesanyjának bátyja; anyja Decsy Etelka. E kötet levélfejléceiben és a korszakra vonatkozó jegyzeteiben polgári nevén szerepel, mert írói nevét az itt közölt levelekben nem használta, azt csak a kötet időhatárának végén vette fel. Életrajzi jegyzetek Az es tanévben KD 6. osztályos tanuló; 4 tárgyból jeles, 5 tárgyból jó rendű eredményei vannak, magaviselete szabályszerű. Osztályfőnöke Prokesch Ignác. BJ 5. osztályos tanuló, 4 tárgyból jeles, 6 tárgyból jó, 2 tárgyból elégséges eredményei vannak, magaviselete szabályszerű. Osztályfőnöke Loósz István. Árpi, ifj. Kosztolányi Árpád, KD testvéröccse, a 4/a osztályba jár. 4 tárgyból jeles, 4 tárgyból jó, 2 tárgyból elégséges eredményei vannak, magaviselete jó. Osztályfőnöke Mérey Ágost. Négy osztályzat volt a gimnáziumban, az előmenetelre: jeles (1), jó (2), elégséges (3), elégtelen (4); a magaviseletre: jó (1), szabályszerű (2), kevésbé szabályszerű (3), rossz (4). A fenti adatok forrása a gimnáziumi évkönyv, ld. mindkettőre: Kosztolányi 1901, , 152. p. KD december 19-én mutatta meg először verseit Brenner Józsefnek: Kaptam Didétől nehány versét megbírálni u.m. Éjjel Az alföldről. Gondolat. Az árva panasza. Az élet. (parabola.) [ ] Ö nem akarja senkinek se mutatni verseit. Ld. BJN2, p. Az élet című verset KD november 28-án írta, az Éjjelt két nappal később, mint azt a naplójába bejegyezte, ld. pl. KDLN, 777. p. KD életrajzáról és felmenőiről ld. még Életrajzi kronológia, Családtörténet, továbbá Arany Tárgyi és nyelvi jegyzetek pedaresztia[!]: helyesen pederasztia (gör.). BJ ezután hónapokig gúnyolja a szó miatt, ld. BJN2, 167. p. Webel: KD latin- és görögtanára Wébel János. Klasszika-filológia szakos tanár a szabadkai gimnáziumban hivatalos néven a Szabadka Szabad Királyi Város Községi Főgimnáziumában ; a Kosztolányi Brenner család barátja. KD naplójában ez időben többször is előfordul a neve: október 31-én, mikor társaság volt náluk, őt küldték el érte, hogy hozzam ide a szeretett philologust, ld. KDLN, 767. p.; december 27-én édesanyja vendégeskedett a tanárnál, január 11- én, édesanyja nevenapjának ünnepén a jelenlévők között sorolja fel, január 15-én pedig arról ír, hogy a tanár feleltette görögből. Ld. KDLN, 767., 786., 791., 794. p. Mijatov: Mijatov Milorad, KD osztály- és önképzőköri társa (ügyvéd lett). Popovits: Popović Milivoj, KD osztály- és önképzőköri társa, 1924-ben főispánná nevezték ki. (Nevét a gimnáziumi értesítőkben többféleképpen írták, a fentieken kívül még Popovics néven is szerepel.) A főispáni kinevezés fordulatairól két fiának írt levelében is említést tesz idká, ld. KCSL, 140., 146. p., egy korábbi levelében pedig jogi segítségéről számol be, ld. KCSL, 226. p. KD e levél keletkezése előtt naplójában is emlegeti, január 30-án: Kikaptuk magyardolgozatainkat, enyém jeles. Az eddigiek két dicséretes, két jeles. Enyém s Popovitsé egyforma, miénk a legjobb az osztályban. Ld. KDLN, 797. p., és két későbbi levelében is: május 10-én édesapjának családfájuk kutatására tett lépéseiről ír, megemlítve, hogy Popovics barátunk segíthetne nemesi levelük előkeresésében, ld. pl. KDLN, 539. p.; KCSL, 267. p.; augusztus 27-én pedig Füst Milánnak írt levelében két barátja öngyilkosságáról számol be: Vigyázó gróf leugrott a szanatórium emeletéről, Popovics Milivoj, osztálytársam, megmérgezte magát. Ld. KDLN, 572. p. Toncs: KD magyartanára, Toncs Gusztáv. Irodalomtörténész, magyar filozófia szakos tanár, közt a szabadkai gimnázium tanára, 1909-ben megalapította a szabadkai felsőkereskedelmi iskolát. Helyi, regionális és fővárosi lapokban egyaránt publikált, szerkesztette a Tanügyi Lapokat. Még három levélben felbukkan a neve, ld. a 8., 14., 116. sz. leveleket. Vetélytársa volt KD apjának a gimnázium igazgatói székéért ben nagy estélyt adott megválasztása érdekében a város előkelőségeinek, ezt KD is megjegyezte naplójában, mikor Toncs az estélyt a következő évben is megrendezte november 28-án: Édesanyám Toncséknál van vacsorán, úgy látszik ő ezzel a mai lakomával el akarja hitetni a világgal, mintha tavaly nem azért adott volna, hogy igazgató legyen? Szegény philosoph! Majd a december 1-jei iskolai ünnepségen tartott beszédéről is beszámol, s arról, hogy december 13-án Toncs tanár úr itt volt ebéden. A december 22-i bizonyítványosztáskor a tanártól kapott jelesről és dicséretről ír, január 21-én pedig Toncs Gusztáv hirdette ki a Széchenyi-pályázat tételét, melyre KD is beadott dolgozatot, ld. pl. KDLN, 777., 778., 781., 784., 795. p. KD apja halála után, december 15-én Toncs kondoleáló levelére válaszolva ezt írta egykori tanárának: miután elhagytam az iskola padjait, nem múlik el hónap, hogy Ön ne jutott volna eszembe. Szavait állandóan hallom, mozdulatait állandóan látom. Írói pályámra Ön adta az útravalót. A fényt osztotta szét tanítványai között, mint az én áldott, ezerszer áldott édesapám. Ld. KDLN, 554. p

12 1901 Alicem: Csendes Alice, színésznő novemberében szerződött a szabadkai színházhoz, itt lépett fel először, és egész pályáját ebben a színházban töltötte, innen nyugdíjazták január 1-jén. A Schöpflin Aladár szerkesztette Magyar színművészeti lexikon szerint 1901 januárjában férjhez ment a színház bonvivánjához, a tenor Farkas Ferenchez. Farkas 1902-ben államtudományi (jogi) doktori oklevelet szerzett a kolozsvári egyetemen és 1906-tól színigazgató lett, ld. ugyanott. BJ először január 31-i naplóbejegyzésében ír a színésznőről: Voltam ma este szinházba Csiky»Czifra nyomoruság«-át adták. Kitünő-en [!] es szépen. Tartalma olyan szép, hogy egészen megragadott [ ] jön Bálnay Bella (Farkasné Csendes Alice) bátyja ki megkéri Esztert. [ ] Bella ijedten jön ki sejti bátyja vagyoni bukását. A naplóbejegyzés felvonásról felvonásra részletesen leírja a darabot, majd: Nekem legjobban tetszett Csendes Alice Farkas szinész felesége. Volt dóga a gukkernek, hozzá még hogy gyönyörü és rokonszenves szerepet kapott.!!??!! Belebolondultam. Ld. BJN2, p. DZ fényképet is felkutatott Csendes Alice-ről, ld. Dér 1985a. Tarján Irma, színésznő. A már említett négykötetes színházi lexikon feltünteti nevét, de a szócikk nem árulja el születési dátumát, csak azt, hogy 1900-ban végezte el a Vígszínház színésziskoláját és első szerződése a szabadkai színházhoz kötötte, ahol három évig mint drámai hősnő játszott. Ezt követően Miskolcon, majd Erdélyben szerepelt, 1906-ban pedig férjhez ment dr. Mótz Miklós dévai kórházigazgató főorvoshoz, és visszavonult a színpadtól tavaszán mutatta be a szabadkai színház Herczeg Ferenc Ocskay brigadéros című darabját. BJ azt jegyezte fel a naplójába, hogy a negyedik előadást látta, március 5-én. E színmű történetét és színlapját is leírja Csendes Alice-ről szóló rajongó szavak kíséretében, aki az egyik főszerepet játszotta (Tisza Jutka). Megemlíti azt is, hogy Tarján Irma az egyik mellékszerepben (Dili cigánylány) kitűnő volt, ld. BJN2, 103. p. KD betegsége miatt csak március 11-én látta a darabot (e napra jegyezte be naplójába). Majd március 12-én a következőket írja: Hiába! Hiába! Mégis igaz, hogy lop a cigány, s elég dőre voltam tegnap, hogy nem vigyáztam magamra! A színpadi szép cigánylány képzeljétek csak avval a vigyorgó, őrült szemeivel, fehér hullámzó keblével elrabolta a szívemet, meggyújtotta a lelkemet! Március 13-án ezt jegyezte fel: Czigányleány cz. kis versikémet írtam. Március 14-i bejegyzése így végződik: És még láttam az én czigánylányomat, arcán avval a mosollyal, melyet csak látni lehet, de elképzelni nem.»szép vagy, legalább nekem szép!«március 17-én: Érzem, hogy szerelmes vagyok, órákhosszat el-eljárok suhogó szoknyája után, minden elejtett szava eltörölhetetlenül vésődik lelkembe.»háládatos szerepha tetszik, ha nem tetszik«, ezt hallottam ajkairól, édes bús mosollyal kísérve. Nevetnek rajtam, csodálkoznak, hogy vethetek rá szemet is, de nekem oly érdekes, oly szép, oly bájos, hogy megőrülök érte, ha nem lesz az enyém. Cigánylány, Cigánylány! / Elrablád eszemet, felgyujtottad szép szemeddel / hervatag lelkemet! Majd március 18-án: Őrült részeg vagyok a szerelemtől. Ma írtam első szerelmes levelemet Tarján Irma kisasszonyhoz, nem tudom, talál-e visszhangra? Nem tudom, fog-e rajtam könyörülni? Reggel felkeltem korán tanulni a Geometriát. Ha területről (T) volt szó, őt hozta eszembe, az irányt jelző nyilak Ámort jutatták eszembe. Oh Chaos! Március 19-én: Nevezetes a mai nap, ma küldtem el első szerelmes levelem Tarján Irma (drámai szende) úrhölgynek, egy vers kíséretében, mely nekem vagy»poklot, vagy mennyet nyitand«. Ld. Kosztolányiné 1938, p.; Kosztolányiné 1990, p.; KDLN, p. A Tarján Irmához írott levelet nem ismerjük, a vers azonban minden bizonnyal a fent idézett volt. KD Tarján Irmáért rajongó és a nem viszonzott szerelemtől szenvedő bejegyzései egészen a naplófüzet végéig folytatódnak. Dide: Kosztolányit családja Didének hívta, édesanyja haláláig csak így emlegette, ld. Kolozsy-Csuka 1936, 197. p. Lányi Hedda visszaemlékezése szerint Didének hívták otthon és én is úgy hívtam őt, ld. Dobray A név eredetére Kosztolányiné férjéről írt életregénye is rávilágít: Didebe, ahogy kétesztendős ferdítő nyelvecskéjével önmagát nevezte, ld. Kosztolányiné 1938, 17. p.; Kosztolányiné 1990, 16. p

13 Kosztolányi Dezső levelezése I. Kedves Józskám! 2. Kosztolányi Dezső Brenner Józsefnek Szabadka, május 1. Sietnünk kell, mert máskép körmünkre ég a dolog; Friebeisz úr már másoltatja, én sem akarok lekésni a vonatról. Te voltál szives elvállalni szintelen munkám «elo» másolását. Szintelen, mondom mert mindig csak immel-ámmal, kénytelen-kelletlen nyultam a toll után, nem azért ültem le, «hogy» mert irnom kellett, hanem azért, hogy irjak. Időm sem volt elég; betegségem egy egész hónapot szakasztott ki a munkaidőmből. A többi alatt pedig csak irogattam sziv érzelem nélkül, mert kellett, mert szereplési viszketeg [!] égetett; dolgoztam, de hiányzott ebből a lángoló érzelem, az ihlet szentsége. Ezen okokat szemügyre véve és mérlegelve nem is táplálok valami vérmes reményeket a nyereségre nézve, de belevágom még is a fejszét, mert nem akarom, hogy nyom nélkül vesszen el ez az összehalmozott sok betű, pont, sor, vonal! De mit is jajgatok neked? A rokoni szeretet úgy is szemet huny a munka erőtlensége, hézagossága előtt. Kérlek tehát Józsikám másold szorgalmasan, gondosan. Ivenként adom át neked, azt lemásolván, «ismét» visszaadod én meg kicserélem egy másikkal. Ez lesz a munka menete. Ha nyerek osztozunk a nyereségben s a diadalörömben, ha vesztek, akkor a búsongásban «és» s a fájdalomban. Egyébként köszönöm elöre! Szabadka máj 1. Maradok igaz hived Dezső 1901 Kéziratleírás, lelőhely Levél, borítékkal. Saját kezű: fekete tintaírás. 22,7 17,5 cm nagyságú kartonlapon; 1 fólió, 3 beírt oldal; 11,8 9,4 cm nagyságú hozzáragasztott borítékkal. Címzés: Tek. Brenner József úrnak, rokoni szeretettel, Helyben. Lelőhely: PIM Gy. n. sz. 2011/30.; L. sz Közölve: Dér 1980, p.; KDLN, 7. p. Szövegkritika 1 [KDLN] Jóskám! [Téves olvasat.] 27 [KDLN] május [Téves olvasat.] [Dér 1980] máj 9 [Téves olvasat.] Megjegyzések A borítékon sem bélyeg nem található, sem postai kezelés nyomai nincsenek, a levél tehát nem postai úton jutott el a címzetthez. Tárgyi és nyelvi jegyzetek Józskám: KD es naplójában többnyire Józskának (ld. pl. KDLN, 774., 776., 783., 784., 791., 794., 803. p.) nevezi unokaöccsét, és csak egyszer Józsinak; Jóskának egyszer sem. Sietnünk kell: KD pályaműve a Széchenyi irodalmi jutalomdíjra. A szabadkai gimnáziumban ebben a tanévben több mint húsz segély-, ösztön- és jutalomdíjra lehetett pályázni, de csak két irodalmi jutalomdíjra a másik a Ross Schäffer-díj volt, erről ld. a 14. sz. levél Tárgyi és nyelvi jegyzeteit. Az irodalmi jutalomdíjakra pályaművet kellett írni, a többi jutalomdíjat a tanulók évközi munkájára és dolgozataira adták. A Széchenyi-díjat mind a két kategóriában meghirdették ban alapította a szabadkai községtanács, meghatározva a tanulók jutalmazásának feltételeit: a gimnázium minden osztályából egy-egy olyan tanuló jutalmaztassék, aki magyar nyelvből kitűnik. A jutalomdíjat a tanévzáró ünnepélyen osztják ki, amely alkalommal a jutalmazott tanulók egyike gróf Széchenyi István életéről és munkálkodásáról tart felolvasást. A díj 200 Ft-os volt, melyből egy 1885-ös közgyűlési határozat értelmében évenként 40 frt két olyan magyar irodalmi pályamű jutalmazására fordíttassék, melyekben a gymnas. igazgatóság által feladott s gróf Széchenyi István életéről vagy működéséről szóló tétel a főgymnasiumi magyar nyelv és irodalom tanárának a közoktatásügyi bizottság által is elfogadott véleménye szerint a legjobban dolgoztatott ki. A pályaműveket név nélkül, jeligével és idegen kéz másolatában lehetett beadni. Kosztolányiét BJ másolta le. Az es tanévben a pályaművek beérkezési határideje június 1. volt. A díjazás pedig úgy változott, hogy egy 50 és egy 30 koronás jutalom járt a két legjobbnak. A kitűzött tétel Széchenyi István irodalmi munkássága volt. Ld. Toncs Loósz 1981, 6 8., p. KD január 21-i naplóbejegyzése: Ma hirdette ki Toncs tanár úr a Széchenyi pályatételt. Széchenyi irodalmi munkássága. Érdekes, lehet róla okos dolgot írni. Valószínűleg pályázok én is; már készülök is. A határidő csak június 1., van elég időm dolgozni. Ld. pl. KDLN, 795. p. Majd január 23-án: Erősen készülök a Széchenyi-pályázatra. Ld. pl. KDLN, 796. p

14 Friebeisz úr: Friebeisz Gyula, KD iskolatársa, az es tanévben végzős, 8. osztályos tanuló, színjeles eredménnyel, ld. Kosztolányi 1901, 156. p. BJ naplójában is említi, a kéziratban a IV. füzet 60. oldalán, az május 28-i bejegyzésben, az iskolák közötti sportverseny legjobb súlydobói és magasugrói között, keresztneve nélkül. Közölve téves olvasattal: Friebeit, ld. BJN2, 132. p. Te voltál szives: BJ naplóbejegyzése május 19-én: Én írom már május elseje óta Dide Széchenyi pályazatát eddig leirtam 88 lapot. de [!] atlag vagyis körülbelül 130 ra satzolom hogy kitágitom. Ld. BJN2, 128. p. betegségem: ld. az 1. sz. levél Megjegyzéseit. Ha nyerek osztozunk a nyereségben: a pályázatra három pályamű érkezett be. A dolgozatok a beérkezési sorrend alapján sorszámot is kaptak, mely körülmény az eredményhirdetés írásba foglalásakor zavart okozott; a II. számú dolgozat szerepel díjazottként a június 14-i határozat szövegében, melyet egy június 24-én keltezett helyreigazítás korrigál: e tévedés a bírálat leírása közben esett tollhibából eredt. A második 30 koronás díjat tehát KD nyerte el I. sz. pályaművével, az indoklás szerint: inkább buzdításul, mint a dolgozat értékének elismeréséül. Az akkor 6. osztályos tanuló KD által beadott mű jeligéje Hitel, Világ és Stádium! Ti. három nem kézzel írt könyv etc. volt; címe: Arany: Széchenyi emlékezete. A bírálat róla: A 136 lapból álló terjedelmes dolgozat több lényeges hibában szenved. A szerző Széchenyi életrajzát és a korviszonyokat, melyek nélkül Széchenyi műveit kellőképpen megérteni és méltatni nem lehet, elég behatóan nem ismeri; és történelmi felfogása több tekintetben kezdetleges. Széchenyi műveit nem annyira az eredeti művek olvasása, mint mások véleménye alapján ismerteti és a részletekben több helyt téved. Előadásában sem annyira tartalmasságra, mint könnyedségre és érzelmességre törekszik, kedveli a frázisokat, melyek olykor csinosak és stilisztikai ügyességre vallanak. Egészben véve azonban a maga lábán igyekszik járni s egy forráshoz sem ragaszkodik szorosan. A dolgozat kézirata nem maradt fenn. Az első díjat az 50 koronát Friebeisz Gyula 8. osztályos tanuló nyerte el, a III. számú dolgozattal, mely a bírálat szerint: Az előbbi kettőnél sokkal magasabban áll. Ld. Toncs Loósz 1981, p

15 Kosztolányi Dezső Brenner Józsefnek [Szabadka, szeptember november eleje] Birálat Brenner József A vallató kő cimű műforditására hasonlóság jelképezi a hangulatban uralkodó azonosságot. Igazán mondom, egészen meghökkentem, mikor azt hallottam tőled, hogy Gellert eme remek technikájú darabját választottad a műforditásra. Fickó! Hisz ez pengő jambus keresztrimmel. Ez után kellett volna menned. Pedig a te technikád még gyenge, sánta. No de rajta! Kezdjük elölről. A cim helyes, a vallató hid nekem helyesebb, mint a szerző cime. Aztán igy szólsz: Kedves ecsém! Legjobb lesz igy. Nem jó az embernek hivatalos hangon beszélni; annyival is inkább, mert itt nem indokolt. Barátságosan figyelmeztetlek (ha ugyan nem veszed rossz néven) hibáidra, amikben ez a kis rigmus sajnos igen bővelkedik. Biz a szegény kritikusnak jobb lett volna nem születni. Annak soha sincs igaza, az mindig hazudik. Természetesen ezt a poéta urak mondják. Én nem védem <[ ]> :a kritikus: urakat, hisz tudod, hogy szeretem őket, de ezen (talán felesleges) szót :pedig: azért hozom fel, hogy ne gondold rólam, hogy én a verset oly szemüvegen nézem, mint azok a kritikusok, kik az irigység setét üvegét illesztik be a birálat <[ ]> okulárjába. Hah! elég jól kifúttam [?] e nyaka tekert hasonlatot! Be ne küld [!] a Bácskai Ellenőr nek! [ ] mint [?] ép [?] közölte [?] [ ] A jelige szép. Nagyon szép. Talán nem is méltó a műforditáshoz. Felveszem tehát a tollat s reszkető kézzel az ő szépségétől áthatva irom meg e firkát! Kedves fattyú! Te nem vagy tisztában a műforditással. Te azt hiszed, hogy az a német ö. m. a. f. költemény Csáky szalmája, abból te annyit veszesz fel, a mennyi tetszik, azután annyit hagysz ki, a mennyi tetszik. Az nem úgy van. A műforditás általában nem nagy munka. Annál inkább elvárja tehát a közönség, hogy az a poéta tökéletesen irja le a német költő gondolatát, a hangulatot, a szóképeket jól visszatükrözve. Nem is szólva arról, hogy a műforditó keze meg van kötve a versforma megválasztásában. Mert ez a külső Egy ostoba paraszt suhanc Megjött az utazásból, Ki is igen jeles vala A csunya hazudásból. Ilyenkor olyanformán van a jámbor (bágyadt) kritikus, mintha egy éhes oroszlánt ráengednek egy csikóra. Mit gáncsoljak? Hol kezdjem? Feltűnik rögtön, hogy magyar versformában van irva 8-as és 7-es váltakozó sorokkal. Ez nem helyes. Ez a strófa nem fejezi ki az eredetiben foglalt gondolatot. Legalább alexandrinban irtad volna. Milyen sortöltelék az az is? Inkább irtad volna: A ki stb. Milyen kifejezés ez: A csúnya? Aztán a rim: hazudásból, utazásból tövei ugyanazon raggal. Fülsértő. Midőn megérkezett, akkor Így szóla öregéhez: Láttam, midőn közeledtem Egy nagyváros széléhez, egy kutya Jött felém, de Mi ez? Az eredetinek a kicsúfolása s megcsonkitása? Öreg, ez kicsit furcsa. Úgy látszik, téged a rim vezet, nem a gondolat vezeti a rimet. Általában igen gyarló vagy a rimben, ez baj, no de haj! Mielőtt 28 29

16 Kosztolányi Dezső levelezése I. tovább haladok, egy kis rimleckét adok, nézd, hogy pereg a rim e próza sorain, mig másnak ez kin, s mig mást a sirhoz vezet, nekem ez élvezet! Eh! hagyjuk! Ne viccelődjünk! A strófába a gondolatot átvinni nem szabad, s azt ok nélkül megszakitani tilos! A technika szinte gyarló. 3 4 nem annyira. Miért kicsi hid? Sortöltelék? Kis dolgom. Mért kicsi? Sortöltelék? A 8. strófa még tán a legjobb. A fiú ijedelmét elég jól festi ez a kifejezés: A fiú szűköl, szepeg Az alliteráció helyén van. Táti nem helyes itt. 9-ben: Néhány hibát [!] eltekintve, helyes. Jó: Azt mondtam, hogy Nem jól mondtam. Helyesen festi a fiú ijedelmét. A rimek bosszantóan gyarlók. Az egész darabnak nincs értelme. A tárgyról egy szó sincs elmondva. A tárgy a vallató hid, és egészben épen az az eset az érdekes, hogy az atya hogyan ijeszti meg a fiút. Erről pedig egy szó sincs. Igy tehát az egész egy részlet, mely rossz rimekkel ellátott próza. Föl lelkem! Sietek iskolába! Nem birálhatom tovább gondosabban, mert sietek. Sietek hozzád, kinek nevét lantom zengendi, sietek hozzád, kinek képe lelkemben múlhatatlan vonásokkal van bekarcolva, sietek hozzád, kit őrült képzeletem lát holdvilágos éjjelen a liliomok közt, te szép, te bájos, mondhatlan kellemű bájhölgy. Pax vobiscum! Szerető lelked Kosztolányi 1902 Kéziratleírás, lelőhely Levél, boríték nélkül. Saját kezű: Dér 1970a fényképmásolata alapján feltehetően fekete tintaírás, terjedelme 1 fólió, 2 beírt oldal. Lelőhely: ismeretlen. Közölve: Dér 1970a, p., két számozatlan tábla (a levél és a műfordítás első oldalának fényképmásolatával); Dér 1980, p.; KDLN, p. A szövegközlés alapja [1 40] Dér 1970a, számozatlan táblák. [41 88] Dér 1970a, p. Szövegkritika 1 3 [KDLN] [Hiányos a közlés.] [Dér 1970a] [Dér 1980] [KDLN] Ellenőrnek! [b] A jelige [Hiányos a közlés.] 21 [Dér 1970a] [Dér 1980] [KDLN] Csáki [Téves olvasat.] 22 [KDLN] veszesz el, [Téves olvasat.] Megjegyzések A szövegkritikához: DZ közli a levél első oldalának kéziratmásolatát (Dér 1970a, számozatlan tábla az 56. és 57. oldal között), melyen a kézirat sorai láthatók. A fényképmásolat azonban olyan kicsi és rossz minőségű, hogy csak kevés szöveg olvasható el pontosan. A tisztán kiolvasható részletek, amennyiben eltérnek a Dér 1970a-tól, javított szöveggel olvashatók. Mivel az írásmód bizonyos tendenciái (a hosszú í hiánya, az épp szó és származékainak egy mássalhangzóval írása, a kötőszavak szóelemekre tagolása, külön szóba írása, a vessző elhagyása az és -sel vagy s -sel kezdődő tagmondatokban) így is egyértelműen azonosíthatók, DZ közlése a levél teljes szövegében ezek szerint módosult. Függelékbe került a megbírált műfordítás szövege, ld. Dér 1970a, p., a Dér 1970a-ban megjelent fotómásolat alapján (számozatlan tábla az 56. és 57. oldal között). A kézirat a DZ-hagyatékban jelenleg nem lelhető fel. A levél datálásának alapja: feltevés szerint a fordítást BJ önképzőköri megvitatásra szánta, ld. Dér 1970a, 40. p. BJ az as tanévben, hetedikes gimnazistaként lett az önképzőkör tagja. A kör működését 1902 novemberében felfüggesztették, ld. a 4. sz. levelet. Tárgyi és nyelvi jegyzetek Birálat: BJ Christian Fürchtegott Gellert Der Bauer und sein Sohn című verses tanmeséjét fordította le. A költő, író és tanár szerző a német felvilágosodásnak saját korában egyik legolvasottabb képviselője volt. Nálunk is kedveltek voltak a művei, fabuláit szívesen fordították magyarra. A parasztról és a fiáról szóló történet Gellert legnépszerűbb könyvében olvasható, a Fabeln und Erzählungen 30 31

17 című kétkötetes gyűjteményben, amely 1748 és 1751 között jelent meg Lipcsében. Az eredeti vers szigorú strofikus rend nélküli, jambikus sorokban íródott. Bácskai Ellenőr nek: alcíme szerint társadalmi, közművelődési, szépirodalmi és közgazdászati közlöny volt, valójában azonban társasági hetilap, amely minden fontos és érdekes helyi eseményről beszámolt, s alkalmanként szépirodalmat is közölt között jelent meg Szabadkán; felelős szerkesztője Stoczek Károly volt. ö. m. a. f.: az ögye mög a fene kifejezés rövidítése; Gárdonyi Géza Göre Gábor történetei hatására amelyekben Durbints sógor kedvenc szavajárását adja vissza így Gárdonyi terjedt el és lett népszerű. BJ is használta naplójában, ld. BJN2, 68. p. Csáky szalmája: szólás, a hagyomány szerint a 17. századból ered; jelentése gazdátlan jószág, szabad préda. Csáky László országbíró megengedte, vagy nemtörődömségből hagyta, hogy lévai uradalma szérűjéről bárki elvihessen tetszése szerint szalmát és pelyvát, aminek következtében egész termését szétlopták. Később, a birtok új tulajdonosának gazdatisztjei azzal zavarták el a tolvajokat, hogy nem Csáky szalmája ez. Sietek hozzád: BJ a műfordítás címe mellé a következőt jegyezte fel: Jelige: Mondhatatlan kellemű bájhölgy ; alá pedig ezeket írta: {(Kritikus, hm, hm. Jelige micsoda Mondhatatlan kellemű bájhölgy. Lásd *) alatt. Armida múzsa van ilyen (magában gondolkozva s elmerengve mondja) van, van. Értem már. Szép Armida pedig [ ] szól [?] Mondhatatlan kellemű bájhölgy Értem, értem no nem nagyon bántjuk szegény poétát.) (Indokom: [?] Amint látom nem veszedelmes versenytárs.)}*) igen kérem a t. kritikus urat Armida múzsa szent nevére, hogy müvemet enyhén birálgatni [?] szíveskedjék. A szövegközlés Dér 1970a kéziratmásolata alapján. BJ a fordítás hátoldalára a következőket jegyezte fel: E helyen legjobb, ha írok a mondhatatlan kellemű bájhölgyről. Ennek neve Llockenstok Róza, az apatini restaurációs lánya Ohrmann Kálmán szabadkai vaskereskedő felesége, kinek szépségét egész Szabadkán elismerik. Az ő arcképét akartuk megszerezni múltkor én és Dide. 18 éves még csak. Igen szép. Az irigy nyelvek (persze az asszonyok) azt beszélik róla, hogy festi magát. Nem igaz. Egy kis eset. Ohrmann Kálmánnénak egy rózsát küldött egy bankhivatalnok. Az aszszonyka megmondta férjének, mire ez kérdőre vonta az illetőt. A bankhivatalnok:»egy szimpla vasárunénak [!] mindenki küldhet rózsát.«a férj kihívatta. Erre a bankhivatalnok nyilvánosan bocsánatot kért. Hogy ennyit megtudtunk, az az érdeklődést bizonyítja. A kézirat hátoldaláról nem készült fénykép, így e tekintetben a közlés alapja: Dér 1970a, 43. p. Pax vobiscum: béke legyen veled! (lat.). 1. Egy ostoba paraszt suhanc Megjött az utazásból, Ki is igen jeles vala A csúnya hazudásból. 2. Midőn megérkezett, akkor Így szóla öregéhez: Láttam, midőn közeledtem Egy nagyváros széléhez, egy kutya Jött felém, de 3. Akár hiszi, akár nem kend, Már csak mondom sorjába, Akkora volt, mint a kelmed Legeslegnagyobb lova. 4. Hát nem tudom mond a táti, Én még soha nem láttam, Ilyen nagy ló talán nincs is Az egész nagy világban. 5. De tudod-e, mi van itten, Van itten egy kicsi híd, Melynek általjárójánál Egy igen nagy kő fekszik. 6. Aki nem igazat mondott, Benne nagyon elbukik, S hazugság büntetéséül Egyik lába eltörik. Függelék Der Bauer und sein Sohn műfordítás A vallató (híd)kő 1902 Jelige: Mondhatlan kellemű bájhölgy 7. Menjünk arra, nekem úgyis Van arra egy kis dolgom. * 32 33

18 Elindulnak apa s fiú, A fiú szűköl, szepeg: Nem szeretné kitörni a Drága lábát a gyerek. 9. Végre így szól tátijához: Mit is mondtam elébben? Azt mondtam, hogy Nem jól mondtam. Már el is felejtettem. 10. A kutya olyan nagy volt, mint Édesapám szamara. Igen, ilyen, ilyen nagy volt Az a fekete kutya. 11. Mennek már most jó darabig Fiú s apa szótlanul. A híd mindig közeledik, S a fiú nagyon búsul. 12. A hídhoz már közel vannak, A fiú remeg és fél. Kitörni talán a lábad Talán te se szeretnéd. 13. Végre így szól tátijához: Mekkora volt a kutya? Tátim, mit is mondtam elébb? Mint a tehén kisborja. 14. Itt van a híd, már indulnak. Rá is lépett az apa, A fiú meg így kiált most: Várjon kissé, tática! 15. Rosszul mondtam mindig elébb, Mekkora volt a kutya. Röviden: akkora volt csak, Mint közönséges kutya. 5 Tisztelt jegyző úr! 4. Kosztolányi Dezső Kálnai Dezsőnek [Szabadka, november 9.] Friedmann Ferencz bírálatát, mit az általam megindítandó fegyelmi eljárásban érv gyanánt fogok használni, haladéktalanul juttassa kezeimhez. Tisztelettel Kosztolányi Dezső titkár. Kéziratleírás, lelőhely Levél. Saját kezű: ismeretlen. Másolat: egykorú, a szabadkai gimnázium önképzőkörének jegyzőkönyvében. Készítette: Kálnai Dezső. Lelőhely: ismeretlen. Közölve: Kosztolányi 1965, 95. p.; KDLN, 10. p.; Dér 1996, 950. p. A szövegközlés alapja Kosztolányi 1965, 95. p. Megjegyzések Az önképzőköri jegyzőkönyvek a Szabadkai Városi Múzeum könyvtárában voltak, utoljára 1989-ben készült egyes oldalaikról fénykép ld. Szajbély 1989, 1 3. tábla ; illetve DZ egy 2004-es közleménye is erről számol be: az önképzőkör jegyzőkönyve, amely a Szabadkai Városi Múzeum jóvoltából maradt fönn az utókor számára, ld. Dér 2004, 212. p. A Múzeum nemrég költözött új épületbe, a gyűjtemény rendezése még nem fejeződött be, a jegyzőkönyvek kéziratait egyelőre nem találják. A levél datálásának alapja BJ naplóbejegyzése 1902 nov. 9 Vasárnap. A mai önképzőköri ülésen szakitásra került a dolog [ ], ld. BJN2, 200. p.; illetve az önképzőköri jegyzőkönyvek DZ által közölt szövege, ld. Kosztolányi 1965, p

19 Címzett Kálnai Dezső, KD osztálytársa; az önképzőkör titkárhelyettese, jegyzője. Életrajzi jegyzetek Az as tanévben KD 8. osztályos tanuló, minden tárgyból jeles eredménnyel (az érettségije is minden tárgyból jelesen sikerül.) Magaviseletét nem értékelték, ld. Kosztolányi 1903, 158. p. A Szabadkai Főgimnázium Önképzőkörét 1883-ban alapították. A kör minden tanév elején újraalakult, az alapszabályt újra elfogadva, vagy módosítva, és új tisztségviselőket választva. Alapszabálya szerint célja: önképzés az isk. tanulmányokkal összhangzatos irányban, különös tekintettel a stilisztikai jártasságra. E cél elérésére szolgáló eszközök: az ifjúsági könyvtár céltudatos felhasználásával dolgozatok készítése, ezeknek kölcsönös megbírálása és szóbeli megvitatása, költői és prózai műdarabok elszavalása és ennek is nyilvános gyűléseken való megbírálása. Ld. Hegedűs Szabó 1997, 300. p. Havonta kétszer tartottak rendes gyűlést, felolvasásokkal, bírálatokkal és vitákkal, és a tanév vége előtt egy beszámoló, nyilvános díszgyűlést. Az önképzőköri gyűlésekre beadott munkákat általában több tag bírálta meg, és volt egy főbíráló is. A kör tagjai csak a két felső osztály növendékei lehettek, ezért FF, KD, BJ, Szabó Batancs István és Munk Artúr már korábban titkos irodalmi egyesületet alapítottak, szigorú szabályokkal, melybe nehezebb volt bekerülni mint a Tudományos Akadémiába, ld. Fenyves 1938, 5. p. FF visszaemlékezései szerint mindez ötödikes korukban történt, valószínűbb azonban, hogy hatodikos korukban volt, mert KD 1900 decemberéig senkinek sem mutatta meg verseit, ld. BJN2, p. KD az es tanévben, hetedikes gimnazistaként lett az önképzőkör tagja, a következő tanévben pedig titkárrá választották. Az önképzőkör üléseiről részletes jegyzőkönyveket vezettek és a tagok javaslatai alapján legjobbnak ítélt műveket a szerzők érdemkönyvbe írták be. Az éves működésről a gimnáziumi évkönyvek külön fejezetben számoltak be. Az érdemkönyvet Szabadkai Főgymn. Önképzőkör érdemkönyve a Szabadkai Városi Könyvtár őrzi 91342/1956 leltári számon. A jegyzőkönyveket DZ leírásai lapján ismerjük csak, aki a Szabadkai Városi Múzeum Könyvtárában tanulmányozhatta őket. A gimnáziumi évkönyvek teljes sorozata megtalálható a Szabadkai Városi Múzeum Könyvtárában. A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a kör tagjai gyakran heves és indulatos vitákat folytattak egymással és a vezetőtanárral, de a legnagyobb konfliktus, melynek következtében az önképzőkör működését is felfüggesztették, a fenti levél előzményeként tört ki. Az önképzőkör felfüggesztésének okairól három korabeli forrás áll rendelkezésre: a gimnáziumi évkönyvek, az önképzőköri ülések jegyzőkönyvei és BJ naplójának bejegyzései. (A napló kéziratát a PIM őrzi, ld. az 1. sz. levelet.) 1902 A gimnázium után FF joghallgató lett Pesten, majd újságíró, a Budapesti Napló és a Borsszem Jankó munkatársa. Felvette a Fenyves Ferenc nevet, visszatért Szabadkára, ahol 1914-ben a Bácsmegyei Napló című napilap felelős szerkesztője, majd 1920-ban főszerkesztője és tulajdonosa lett. A fenti levél előzménye Friedmann KD egy műelemzéséről írt bírálata. Az erről szóló önképzőköri ülésen a bírálat kritikus megjegyzéseit KD igen nehezményezte és haragosan nekitámadt Friedmann-nak. A dolgozatról és a bírálatról folytatott vita során KD az önképzőkör vezetőtanárát Révfy Zoltánt sértő kijelentéseket is tett. Ezután Kosztolányit kizárták a gimnáziumból és az önképzőkör működését felfüggesztették. Bővebben ld. az Adattár Önképzőkör című fejezetét. A konfliktus után fél évvel KD és FF kibékültek ld. BJN3, 69. p., és barátságuk később is megmaradt. Tárgyi és nyelvi jegyzetek Friedmann Ferencz bírálatát [ ]: Friedmann Ferenc KD osztálytársa, önképzőköri tag. Kosztolányival együtt részt vett az Előre című rövid életű (1901), litografált diáklap szerkesztésében. Az as évre ő dolgozta ki az önképzőkör alapszabályait; az ő javaslatára melyet többek közt KD is támogatott vette föl a kör Jámbor Pál nevét, aki a gimnázium öt évvel azelőtt elhunyt igazgatója volt

20 1903