AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI

Átírás

1 2016. szeptember szám AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HIVATALOS LAPJA TARTALOM 3171/2016. (IX. 13.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról /2016. (IX. 13.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról /2016. (IX. 13.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról /2016. (IX. 13.) AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról 1036 Helyreigazítás 1040

2 1024 AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG TANÁCSAINAK A MAGYAR KÖZLÖNYBEN KÖZZÉ NEM TETT HATÁROZATAI ÉS VÉGZÉSEI AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3171/2016. (IX. 13.) AB VÉGZÉSE alkotmányjogi panasz visszautasításáról Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V /2014/6. számú ítélete, valamint Kfv.V /2014/8. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. I n d o k o l á s [1] 1. A jogi képviselővel eljáró gazdasági társaság indítványozó (a továbbiakban: indítványozó, a perben felperes) az Alkotmánybíróságról szóló évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. -a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Kfv.V /2014/6. számú ítélete, valamint Kfv.V /2014/8. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári perben megállapított tényállás szerint az adóhatóság az indítványozó felperesnél áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, majd a revízió eredményeként hozott, különböző időszakokra vonatkozó határozataiban a felperes terhére Ft, Ft, Ft, illetve Ft adókülönbözetet állapított meg. A felperes fellebbezései folytán eljárt másodfokú adóhatóság határozataival helybenhagyta az elsőfokú hatóság határozatait. A felperes a másodfokú határozatokkal szemben kereseteket terjesztett elő. A Fővárosi Törvényszék a polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 149. (2) bekezdése alapján együttes elbírálás és eldöntés végett a pereket egyesítette, majd ítéletével a négy alperesi határozatot az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárások lefolytatására kötelezte. A jogerős ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, a Kúria pedig végzésével hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. A megismételt eljárásban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K /2013/6. számú ítéletével a felperes kereseteit elutasította. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A Kúria április 23-án kihirdetett Kfv.V /2014/6. számú ítéletével (a továbbiakban: felülvizsgálati ítélet) a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, kötelezte a felperest Ft felülvizsgálati perköltség, és mindösszesen Ft felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. A Kúria ítéletét a felperesi képviselőnek május 21-én kézbesítették. [3] A felperes május 20. napján kelt beadványában a felülvizsgálati ítélet rendelkező részét akként kérte kijavítani a Kúriától, hogy az általa megfizetendő felülvizsgálati eljárási illeték összege Ft. Arra hivatkozott, hogy a Kúriának az egyesített perekben hozott ítélet ellen benyújtott egyetlen felülvizsgálati kérelemről kellett döntenie. Érvelése szerint az illetékalap az illetékekről szóló évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 40. (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati érték meghatározásánál összeadódott, ezért az Itv. 50. (1) bekezdése értelmében az illeték mértéke legfeljebb Ft lehet. [4] A Kúria Kfv.V /2014/8. számú végzésével (a továbbiakban: végzés) az ítélet kijavítása iránti kérelmet elutasította. Indokolásában rögzítette, hogy ítélete a kijavítási kérelemmel érintett részében nem tartalmaz a kijavítás alapjául szolgáló szám- vagy számítási hibát és elírást sem. A felülvizsgálati eljárási illeték összegének

3 szám 1025 meghatározását illetően a közigazgatási perek sajátos tárgyával összefüggésben arra hivatkozott, hogy a bírói gyakorlat az egyesített közigazgatási perekben is külön-külön bírálja el a keresetekkel megtámadott határozatok jogszerűségét, ezért az egyesítésre kerülő perek pertárgyértéke nem számítható egybe, és a felülvizsgálati értékhatárt is külön-külön, a közigazgatási határozatok alapján kell vizsgálni. Minderre figyelemmel, és az Itv. 50. (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati illeték összege a perben a Kúria álláspontja szerint összesen Ft, ezt az összeget tartalmazza ítéletének rendelkező része is. [5] 2. Az indítványozó a felülvizsgálati ítéletnek a felülvizsgálati eljárási illeték összegét meghatározó rendelkezése és a végzés ellen nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Állítása szerint a jogállamiság és jogbiztonság [B) cikk (1) bekezdés] sérelme abból fakad, hogy a Kúria az Itv. 50. (1) bekezdésében az ítélet elleni felülvizsgálat esetére meghatározott illeték maximum mértéke többszörösének megfizetésére kötelezte ítéletével, illetve a kijavításra irányuló kérelmének elutasításáról szóló végzésével. Az indítványozó szerint a Kúria döntései nem csak jogellenesek, de nem felelnek meg a kiszámíthatóság és előreláthatóság feltételeinek sem, így alaptörvényellenesek is. [6] A Kúria döntése az indítványozó jogorvoslathoz való jogát [XXVIII. cikk (7) bekezdés] állítása szerint két vonatkozásban sérti. Egyrészt az eltúlzott mértékű illeték a jogorvoslathoz való jog olyan mértékű korlátozását jelenti, amely a jogintézmény kiüresítését okozza: a gyakorlatban a teher eltántorítja igénybevételétől azt a felet, akinek jogát a bírói döntés érinti, így a jogorvoslat elméleti lehetőség marad. Másrészt azt sérelmezte, hogy nem állt rendelkezésére tényleges jogorvoslat a Kúria ítéletének sérelmezett rendelkezésével szemben, holott a felülvizsgálati illeték összegét a Kúria első ízben állapította meg, a döntés pedig közvetlenül érintette jogát, illetve jogos érdekét. Kifogásolta továbbá, hogy az ítélet kijavítására irányuló kérelmét a felülvizsgálati eljárásban eljárt tanács bírálta el, ezért nem teljesült a jogorvoslathoz való jog azon tartalmi eleme, hogy a kérelmet más szerv vagy magasabb fórum bírálja el. [7] Hivatkozott az indítványozó az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésének sérelmére is, azt állítva, hogy a Kúria az Itv. 50. (1) bekezdésében foglalt szabályt figyelmen kívül hagyva határozta meg a fizetendő illeték összegét, ezzel megsértette azon kötelezettségét, hogy a törvények által megszabott kereteken belül hozza meg döntését. [8] 3. Az Alkotmánybíróság főtitkára arról tájékoztatta az indítványozót, hogy a felülvizsgálati ítélet ellen benyújtott alkotmányjogi panasza elkésett, a Kúria végzése ellen pedig az Abtv a értelmében nincs helye alkotmányjogi panasznak. [9] Az indítványozó észrevételei között megfogalmazott álláspontja szerint a Kúria ítélete az adójogi határozatok vonatkozásában az ügy érdemében született határozat, de az eljárásért fizetendő illeték tekintetében alapjogi szempontból az alapeljárástól elkülönült, önálló ügynek minősül annak ellenére, hogy formailag ugyanazon határozatban jelenik meg a két döntés. Hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati illeték összegének vitatására csak a kijavítás iránti kérelem állt rendelkezésére, egyúttal ennek a kérelemnek a benyújtásával tett eleget az Abtv. 27. b) pontjában meghatározott azon feltételnek, hogy jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, mielőtt az Alkotmánybírósághoz fordult. Hangsúlyozta, hogy az Itv. 50. (1) bekezdése alapján joggal feltételezte, hogy az őt ért jogsérelem az ítélet kijavításával elhárul, továbbá, hogy nem észszerű, nem gazdaságos, indokolatlan és jogellenes megkövetelni az indítványozótól, hogy a kijavításra irányuló kérelem tárgyában hozott döntés előtt Alkotmánybírósághoz forduljon. A kifejtettek alapján azt állította, hogy a felülvizsgálati ítélet elleni panaszt csak a kijavítási kérelmét elutasító végzés kézbesítését követően nyújthatta be, így határidőben élt panaszjogával. Álláspontja szerint a támadott végzés az illeték vonatkozásában eljárást befejező döntésnek minősül, mert az zárta le a fizetendő felülvizsgálati illeték kérdését. [10] 4. Az Abtv. 56. (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben előírt formai és az 56. (2) bekezdésében meghatározott tartalmi feltételeknek. [11] 4.1. Az indítványozónak a Kúria felülvizsgálati ítéletét sérelmező panaszával kapcsolatban az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.

4 1026 AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI [12] Az Abtv. 30. (1) bekezdése alapján az Abtv ára alapított alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A felülvizsgálati ítéletet az indítványozó jogi képviselőjének május 21. napján kézbesítették, az ítélet ellen az indítványozó november 27. napján, a törvényi határidőn túl nyújtott be alkotmányjogi panaszt. [13] Az Abtv. 30. (3) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság olyan alkotmányjogi panasz tárgyában is dönthet, amelyet az indítványozó rajta kívül álló elháríthatatlan okból történő akadályoztatása folytán a határidő eltelte után nyújtott be, és az akadály megszűnésétől számított tizenöt napon belül az elbírálásra alkalmas indítvány előterjesztésével egyidejűleg igazolási kérelmet nyújt be. Az indítványozó igazolási kérelemmel nem élt. [14] Az Abtv. 27. b) pontja alapján bírói döntéssel szemben akkor fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, ha jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A jogorvoslat kimerítésének követelményére, valamint az indítványozó érvelésére figyelemmel az Alkotmánybíróság azt is vizsgálta, hogy a felülvizsgálati ítélet elleni alkotmányjogi panasz benyújtásának előfeltétele volt-e a kijavításra irányuló kérelem benyújtása, helytálló-e az indítványozó azon álláspontja, hogy a kérelmét elutasító végzés kézbesítésétől kell a felülvizsgálati ítélet elleni panasz benyújtásának határidejét számítani. [15] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény hatályba lépésétől kezdődően van hatásköre egyes bírói döntések alkotmányosságának felülvizsgálatára. Az Abtv ára alapított panasz alkotmányvédelemben betöltött szerepének szubszidiárius jellegét fejezi ki a rendelkezés b) pontjában a jogorvoslat kimerítésére vonatkozó feltétel. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogorvoslat kimerítésének kötelezettsége a rendes, azaz a jogerőre még nem emelkedett határozatokkal szemben igénybe vehető jogorvoslatokra vonatkozik. Az Alkot - mánybíróság e kérdésben kifejtett testületi állásfoglalását rögzíti Ügyrendjének 32. (1) bekezdése, amely szerint az Abtv. 26. (1) bekezdés b) pontjában, 27. b) pontjában és 56. (2) bekezdésében foglalt jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Abtv. 26. (1) bekezdése és 27. -a szerinti alkotmányjogi panasz akkor is benyújtható, ha törvény felülvizsgálati kérelem vagy indítvány benyújtását is lehetővé teszi. [16] Az indítványozó által sérelmezett határozatokat a Kúria polgári perben hozta. Szakmai körben elfogadott definíciót [Németh János: Rendkívüli perorvoslatok a polgári eljárásjogban (Budapest, Akadémiai Kiadó 1975) 44. oldal] alapul véve eljárásjogi értelemben vett jogorvoslatnak (perorvoslatnak) minősül a Pp ában szabályozott kijavítás iránti kérelem is. A Pp (1) bekezdése szerint a bíróság névcsere, hibás névírás, számvagy számítási hiba vagy más hasonló elírás esetén a határozat kijavítását végzéssel bármikor hivatalból is elrendelheti. A határozatot hozó bíróság által korrigálható hibák közös jellemzője, hogy azok elírásból fakadnak, azaz technikai jellegűek. A kijavítható hibák jellegéből következnek a kijavítás jogintézményét meghatározó, és így azt jellemző szabályok, amelyek közül az Alkotmánybíróság azt emeli ki, hogy a bíróság bármely határozata akár kérelemre, akár hivatalból kijavítható, mégpedig határidő nélkül. A kijavítás iránti kérelem tehát annak függvényében minősül rendes vagy rendkívüli jogorvoslatnak, hogy jogerőre még nem emelkedett, vagy jogerős határozat ellen terjesztik elő. A Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete ellen a Pp /A. -ai, illetve 235. (3) bekezdése értelmében rendes jogorvoslatnak minősülő fellebbezésnek nincs helye. A Pp (1) bekezdése értelmében az a határozat, amely fellebbezéssel nem támadható meg, kihirdetésével (218. ) jogerőre emelkedik. [17] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a jelen ügyre vonatkozóan megállapította, hogy az indítványozónak a jogerős felülvizsgálati ítélet kijavítására irányuló kérelme rendkívüli jogorvoslatnak (perorvoslatnak) minősül, így e jogorvoslat kimerítése az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében nem volt előfeltétele a kúriai ítéletet sérelmező alkotmányjogi panasz benyújtásának. Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy megítélése szerint az indítványozó által állított alkotmányos sérelmek a Kúria ítéletének kijavításával egyébként sem lettek volna orvosolhatóak, ezért e jogorvoslat kimerítése ilyen okból sem tekinthető a panasz előfeltételének. A felülvizsgálati ítélet elleni panasz benyújtásának határidejére vonatkozóan mindebből az következik, hogy ezt a határidőt a sérelmezett ítélet kézbesítésétől kell számítani, ezért az indítványozó a felülvizsgálati ítélet ellen a törvényi határidőn túl, elkésetten nyújtotta be panaszát. Késedelmét az indítványozó nem mentette ki, de a panasz benyújtásával egyidejűleg az Abtv. 30. (4) bekezdése értelmében már nem is menthette ki, mert a támadott döntés közlésétől számított száznyolcvan nap elteltével alkotmánybírósági eljárás megindításának nincs helye.

5 szám 1027 [18] 4.2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a felülvizsgálati ítélet kijavítása iránti kérelmét elutasító kúriai végzést is sérelmezte. A főtitkári tájékoztatást követően azzal érvelt, hogy a támadott végzés az illeték vonatkozásában eljárást befejező döntésnek minősül, mert az zárta le a fizetendő felülvizsgálati illeték kérdését. [19] Az Abtv a értelmében alkotmányjogi panasz tárgya az ügy érdemében hozott vagy a bírósági eljárást befejező egyéb bírói döntés lehet. Az Abtv. nem határozza meg a bírósági eljárást az ügy érdemében hozott, vagy egyéb határozattal befejező bírói döntések körét, ezért az Alkotmánybíróságnak esetenként kell eldöntenie, hogy a támadott bírói döntés az Abtv. 27. tárgyi hatálya alá tartozik-e {3002/2014. (I. 24.) AB végzés, Indokolás [13]}. [20] Az indítványozó a Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzését támadta alkotmányjogi panasszal, az Alkotmánybíróság teljes ülése pedig már állást foglalt abban a kérdésben, hogy a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott határozatai közül melyek lehetnek alkotmányjogi panasz tárgyai. Az Alkotmánybíróság e kérdést érintő értelmezését az Ügyrend 32. (2) (4) bekezdései rögzítik, és azokból következik, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban hozott kijavítás iránti kérelmet elutasító végzés nem felel meg az Abtv ában a panasz tárgyára vonatkozóan meghatározott feltételnek, így a kúriai végzés ellen benyújtott panasz érdemben nem bírálható el. [21] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. (3) bekezdésére figyelemmel a panasz befogadhatósága egyéb feltételeinek vizsgálatát mellőzve az Ügyrend 30. (2) bekezdés d) illetve h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. Budapest, szeptember 6. Dr. Szalay Péter s. k., tanácsvezető alkotmánybíró Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., Dr. Czine Ágnes s. k., Dr. Juhász Imre s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró Alkotmánybírósági ügyszám: IV/107/2016. Dr. Salamon László s. k., alkotmánybíró

6 1028 AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3172/2016. (IX. 13.) AB VÉGZÉSE alkotmányjogi panasz visszautasításáról Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV /2015/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf /2014/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. I n d o k o l á s [1] 1. Az ügyvéd által képviselt alapítvány (a továbbiakban: I. rendű indítványozó) és egy magánszemély (a továbbiakban: II. rendű indítványozó) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. [2] Az indítványozók a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV /2015/4. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf /2014/4. számú ítélete ellen terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. -a szerinti alkotmányjogi panaszt augusztus 7-én, a Fővárosi Törvényszék útján az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságra szeptember 10-én érkezett be. Az indítványozók az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására október 28-án kiegészítették, majd február 15-én ismételten kiegészítést terjesztettek elő. A panaszbeadvány a támadott bírói döntéseket az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével tartotta ellentétesnek. [3] 2. Az alkotmányjogi panaszból és a mellékletként csatolt dokumentumokból megállapítható, hogy az I. rendű indítványozó egy alapítvány, kiemelten közhasznú szervezet, a II. rendű indítványozó pedig ezen alapítvány kuratóriumának elnöke. Az indítványozókról a hir24.hu internetes hírportálon december 17. és december 27. között öt cikk jelent meg, melyeknek számos közlését az indítványozók sérelmesnek találták január 16-án ezért az indítványozók helyreigazítási kérelemmel fordultak az internetes hírportálhoz. Az általuk közzétenni kért helyreigazító közlemény a cikkekben foglalt azon állításokat kívánta kijavítani az indítványozók által helyesnek ítélt tartalommal, amelyek az I. rendű indítványozó gazdálkodására (bevételei, tartalékai, támogatásokra és orvosi műszervásárlásra fordított kiadásai pontos összegére); a II. rendű indítványozó fizetésének eredetére; egy a II. rendű indítványozóhoz és családjához kapcsolódó, az Egyesült Államokban bejegyzett alapítványra, valamint ezen alapítvány honlapjának az elérhetetlenné tételére vonatkoztak. Az internetes hírportál szerkesztősége a helyreigazítási kérelemnek nem tett eleget, ezért az indítványozók sajtó-helyreigazítás iránti pert indítottak. [4] 2.1. A Fővárosi Törvényszék március 14-én kelt, 31.P /2014/6. számú elsőfokú ítélete az indítványozók keresetét részben alaposnak találta, és az alperes internetes hírportált helyreigazítás közzétételére kötelezte az I. rendű indítványozó által juttatott támogatások célja és pontos összege; a II. rendű indítványozó fizetésének eredete; valamint az Egyesült Államokban bejegyzett alapítvány honlapjának az elérhetetlenné tétele kapcsán. Ítéletében a bíróság a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. -ára és a PK 12. sz. állásfoglalásra hivatkozott, továbbá áttekintette az Alkotmánybíróság relevánsnak tartott gyakorlatát is. Az egyes sérelmezett közlések megítélése kapcsán az adott cikk egészéből és az átlagolvasó értelmezéséből indult ki. Az I. rendű indítványozó az internetes hírportálon megjelenthez képest kétszer akkora összegű támogatásait számlakivonatokkal támasztotta alá, e körben ezért elrendelte a bíróság a helyreigazítást, de a gazdálkodására vonatkozó egyéb közléseket az I. rendű indítványozó nem tudta cáfolni. Az ítélet több, a cikkekben az I. rendű indítványozó gazdálkodásával kapcsolatos pénzösszeg helytelen feltüntetését a cikk egészének és témájának a szempontjából lényegtelen pontatlanságnak minősített. A II. rendű indítványozó fizetésének eredete kapcsán elrendelt helyreigazítás alapja egy vele készített interjú volt, amelyből egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy a II. rendű indítványozótól nem hangzott

7 szám 1029 el a cikkben neki tulajdonított kijelentés. A II. rendű indítványozóhoz és családjához kötődő, az Egyesült Államokban bejegyzett alapítvány honlapjának elérhetetlenné tétele kapcsán nem tudta bizonyítani az alperes, hogy ez a cikkek megjelenésével összefüggésben állna, arra visszavezethető lenne, ezért a bíróság erre nézve is helyreigazítás közzétételét rendelte el. [5] 2.2. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a október 2-án kelt, 2.Pf /2014/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a helyreigazítás szövegének első részét amely az I. rendű indítványozó által juttatott támogatások céljára és pontos összegére vonatkozott mellőzni rendelte, mert az elsőfokú bírósággal szemben, a cikkben leírthoz képest kétszer akkora összegű támogatás tényleges kifizetését bankszámlakivonatokkal, illetve bizonylatokkal nem látta alátámasztottnak. [6] 2.3. A jogerős bírói döntéssel szemben a felperesek az indítványozók felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a Kúriához. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a április 29-én kelt, Pfv.IV /2015/4. számú ítéletével a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartotta. [7] 3. A Kúria ítéletével szemben az indítványozók alkotmányjogi panaszt nyújtottak be, és kérték a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf /2014/4. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal a döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, az Alaptörvény fent hivatkozott cikkei alapján. [8] 3.1. Az indítványozók álláspontja szerint a támadott bírói döntések a sajtó szabadságát a jó hírnévhez való jog [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés] kárára részesítették előnyben. A helyreigazítani kért közléseket valótlan tényállításoknak tartják, és kifogásolják, hogy a cikkekben a I. rendű indítványozó felhasználatlan tartalékait az internetes hírportál parkoltatásként értékeli. Az indítványozók szerint ez a minősítés az átlagolvasókat elbizonytalaníthatja abban, hogy van-e értelme adományt juttatniuk egy ilyen alapítványnak. Hivatkoznak a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat azon megállapítására, amely szerint [ ] a közügyeket érintő, ámde hamisnak bizonyult tényállításokat már csak abban az esetben oltalmazza a véleményszabadság, ha a tényt állító vagy híresztelő jóhiszemű volt (Indokolás [31]); továbbá arra is, hogy az EJEB felfogása szerint amennyiben egy állítás igazságtartalma legalább részben ellenőrizhető, igazolható akkor tényállításról van szó (Indokolás [37]). Az indítványozók úgy vélik, okiratok becsatolásával bizonyították, a kérdéses vagyontömeget miért tartalékolják az I. rendű indítványozó bankszámláján, és erről az internetes hírportál is tudott, ennek ellenére rosszhiszeműen hamis tényeket közölt. [9] Összegezve, az indítványozók szerint az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való joguk azért sérült, mert róluk a kifogásolt cikkekben számos valótlan tényállítás, híresztelés jelent meg, amelyek a társadalomban kialakult képet hátrányosan befolyásolják, ezek helyreigazítását azonban nem rendelte el minden tekintetben a bíróság, mert egyes közléseket a szerkesztőség értékítéletének, illetve lényegtelen pontatlanságnak tekintett. Az indítványozók szerint ezzel a bíróság túlzottan kiterjesztően értelmezte a lényegtelen pontatlanságnak minősíthető közlések körét, ami a jó hírnévhez való jog sérelméhez vezetett. Mindezekre az indítványozók az alkotmányjogi panaszban, és annak kiegészítésében is különösen az I. rendű indítványozó felhasználatlan tartalékainak a cikkekben parkoltatásként történő értékelése kapcsán hivatkoztak, mert ez a szóhasználat a közfelfogásban arra a következtetésre vezethet, hogy a kiemelten közhasznú szervezet nem arra fordítja az adományozók pénzét, amire hivatkozással azt elkéri tőlük. [10] 3.2. Az indítványozók a tisztességes tárgyaláshoz való jogukat is sértőnek tartották a támadott ítéleteket. Véleményük szerint az Alaptörvény ezen alapjogot garantáló XXVIII. cikk (1) bekezdését a 28. cikkben foglalt, a bíróságokra vonatkozó értelmezési szabállyal együtt kell érvényre juttatni. Ez alapján kifogásolják, és a józan ésszel ellentétesnek tartják a bíróság azon értelmezését, amely az I. rendű indítványozó bevételeinek, tartalékának pontos összegével kapcsolatos tévedést lényegtelen pontatlanságnak ítélte a PK 12. sz. állásfoglalás alapján, és úgy mérlegelt, hogy emiatt nincs szükség korrekcióra. Az I. rendű indítványozó különböző pénzöszszegekkel való gazdálkodása kapcsán azért is indokoltnak tartották volna a helyreigazítást, mert a cikkek hatására a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozást is folytatott hűtlen kezelés vétsége miatt (ezt aztán az ügyészség megszüntette); ilyen körülmények között pedig minden egyes valótlan tényállítás korrekcióra szorul.

8 1030 AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI [11] Összefoglalva, az indítványozók szerint azért sérült a tisztességes tárgyaláshoz való joguk összekapcsolva az Alaptörvény 28. cikkével, mert a bíróság nem juttatta érvényre maradéktalanul az Smtv át, egyes kérdésekben nem ítélt meg sajtó-helyreigazítást annak ellenére, hogy az indítványozók az adott állítás valótlanságát alátámasztották. Ezen sérelmezett állítások lényegtelen pontatlanságnak minősítése az indítványozók szerint bírói jogalkotást jelent, mert nem lehet helye mérlegelésnek akkor, ha egy állítás objektíven nem felel meg a tényeknek. Az indítványozók által tévesnek tartott állítások ráadásul alkalmasak a közvélemény befolyásolására, figyelemmel arra, hogy ellenük lejárató kampány zajlott a médiában. Ilyen körülmények között meglátásuk szerint nem lényegtelen semmilyen pontatlanság az indítványozók pénzköltésével összefüggésben. [12] 4. Az Abtv. 56. (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. (1) bekezdése alapján figyelemmel az Abtv. 47. (1) bekezdésére, 50. (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. (1) és (2) bekezdéseire tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv és aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. (1b) bekezdés a) f) pontjaiban foglalt kritériumoknak. [13] Jelen esetben a panasz nem felel meg ezeknek a követelményeknek, az alábbiak miatt. [14] 5. Az alkotmányjogi panasz tartalmazza azt a törvényi rendelkezést nevezetesen az Abtv. 27. szakaszára történő hivatkozást, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. (1b) bekezdés a) pont]. [15] Az indítvány kitér az eljárás megindításának indokaira, és tartalmaz okfejtést Alaptörvényben biztosított jog (a jó hírnévhez való jog és a tisztességes tárgyaláshoz való jog) sérelmének lényege kapcsán [Abtv. 52. (1b) bekezdés b) pont]. Az Alkotmánybíróság megjegyzi azonban, hogy az alkotmányjogi panasz indokolása lényegében azt kritizálja, hogy az ügyben eljárt bíróságok hogyan mérlegelték az I. rendű indítványozó gazdálkodásával, a neki juttatott adományok felhasználásával kapcsolatos bizonyítékokat; ezek közül melyeket fogadták el, és az így megállapított tényállás alapján mely alperesi közléseket ítéltek helytállónak, és melyeket nem. Az Alaptörvény XVIII. cikk (1) bekezdésére alapított indítvány-elem kapcsán pedig megállapítható, hogy az alaptörvény-ellenesség indokait csak általánosságban tartalmazza, arra hivatkozással, hogy nem juttatta maradéktalanul érvényre a bíróság az Smtv át, pedig az indítványozók ellen folyt lejárató kampányban minden egyes általuk tévesnek tartott közlés korrekcióra szorulna. [16] Az indítvány megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést: a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV /2015/4. számú ítéletét, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf /2014/4. számú ítéletét [Abtv. 52. (1b) bekezdés c) pont]. [17] Az indítvány az Alaptörvény megsértett rendelkezéseként a VI. cikk (1) bekezdésére és a XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozik [Abtv. 52. (1b) bekezdés d) pont]. [18] Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a támadott bírósági döntést miért tartja ellentétesnek az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseivel [Abtv. 52. (1b) bekezdés e) pont]. Az indokolás azonban a fent írtak szerint az eljárt bíróságok bizonyíték-értékelését és általánosságban az Smtv ának mikénti alkalmazását kifogásolja. [19] Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. (1b) bekezdés f) pont]. [20] Az alkotmányjogi panasz benyújtása az Abtv. 53. (1) (2) bekezdésének megfelelően történt. [21] 6. Az Abtv. 27. b) pontja szerint az érintett az ügy érdemében hozott alaptörvény-ellenes döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb alaptörvény-ellenes döntés ellen akkor nyújthat be alkotmányjogi panaszt, ha jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének sérelmére alapított indítvány-elem azt kifogásolja, hogy a felhasználatlan tartalék parkoltatásnak nevezését a bíróság nem korrigálta a pontos jogi kifejezésnek megfelelően. Ezen alperesi közlés kapcsán az elsőfokú bíróság azt mondta ki, hogy az I. rendű indítványozó által felhalmozott, hosszabb ideje meglévő, nagy összegű készpénz vagyont függetlenül annak távlati céljától, vagy a vélemény helyességétől lehetett úgy értékelni, hogy ez a karitatív célokra fordítás helyett parkoltatást jelent; különösen azért, mert a II. rendű indítványozó a vele készült interjúban nem adott világos választ arra, hogy konkrétan mire kí-

9 szám 1031 vánja elkölteni. Ezt a kritikus közlést az indítványozóknak mint közszereplőknek el kellett viselniük, helyreigazításnak ezért nincs helye. [22] Az elsőfokú bíróság ezen döntését az Alkotmánybíróság rendelkezésére álló dokumentumok alapján az indítványozók fellebbezési ellenkérelmükben nem kifogásolták, nem is említették, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Ezt követően jogorvoslatra irányuló kérést e közléssel összefüggésben nem tartalmazott az indítványozók felülvizsgálati kérelme sem. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság jogerős ítélete, valamint a Kúria ítélete erre irányuló kérelem hiányában ezt a közlést már nem is vizsgálta, és nem tartalmazott rendelkezést róla. A kifogásolt közlés jogszerűségéről tehát csak az elsőfokú bíróság döntött. Az indítvány ezen része ezért nem felel meg az Abtv. 27. b) pontjában írt követelménynek. [23] 7. Az Abtv a szerint: [a]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az alkotmányjogi panasz második része a tisztességes tárgyaláshoz való jogra hivatkozással az ügyben eljárt bíróságok mérlegelését kritizálja, amely alapján értékelve a rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat nem rendeltek el minden, az indítványozók által sérelmesnek tartott közlés kapcsán helyreigazítást, mivel egyeseket csak lényegtelen pontatlanságként ítéltek meg. [24] Ennek kapcsán hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy következetes gyakorlata szerint tartózkodik annak vizsgálatától, hogy a bírósági döntések indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, azonban nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára, így a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megállapítására vagy a jogvitát lezáró határozat kizárólag szakjogi tartalmú kritikájára {3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [11], 3024/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [29]} {3081/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [10]}. [25] A panaszban írtak tehát nem vetnek fel bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, és nem állnak összefüggésben a tisztességes tárgyaláshoz való joggal; hanem a döntés érdemét, a bizonyítékok mérlegelését és a jogkövetkezmény indokoltságát kifogásolják. [26] 8. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Abtv. 47. (1) bekezdése és az 56. (2) (3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. (1) (2) bekezdései alapján eljárva az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. (2) bekezdés a) és e) pontjai alapján visszautasította. Budapest, szeptember 6. Dr. Szalay Péter s. k., tanácsvezető, előadó alkotmánybíró Dr. Czine Ágnes s. k., Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., Dr. Juhász Imre s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2866/2015. Dr. Salamon László s. k., alkotmánybíró

10 1032 AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3173/2016. (IX. 13.) AB VÉGZÉSE alkotmányjogi panasz visszautasításáról Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV /2015/3. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf /2014/3. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. I n d o k o l á s [1] 1. Az ügyvéd által képviselt alapítvány (a továbbiakban: indítványozó) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. [2] Az indítványozó a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV /2015/3. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf /2014/3. számú ítélete ellen terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. -a szerinti alkotmányjogi panaszt szeptember 17-én, a Fővárosi Törvényszék útján az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságra szeptember 29-én érkezett be. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására november 19-én kiegészítette, majd február 15-én ismételten kiegészítést terjesztett elő. A panaszbeadvány a támadott bírói döntéseket az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével tartotta ellentétesnek. [3] 2. Az alkotmányjogi panaszból és a mellékletként csatolt dokumentumokból megállapítható, hogy az indítványozó egy alapítvány, kiemelten közhasznú szervezet. Az indítványozóról a 444.hu internetes hírportálon február 10-én cikk jelent meg, melynek számos közlését az indítványozó sérelmesnek találta, ezért helyreigazítási kérelemmel fordult az internetes hírportál szerkesztőségéhez. A közzétenni kért helyreigazító közlemény a cikkben foglalt azon állításokat kívánta kijavítani az indítványozók által helyesnek ítélt tartalommal, amelyek azt részletezték, hogy egyes kórházak, valamint az ott kezelt betegek egy meghatározott időszakban dokumentálhatóan mikor és mennyi adományt kaptak az indítványozótól. Az internetes hírportál szerkesztősége a helyreigazítási kérelemnek nem tett eleget, ezért az indítványozó sajtó-helyreigazítás iránti pert indított. [4] 2.1. A Fővárosi Törvényszék április 30-án kelt, 31.P /2014/5. számú elsőfokú ítélete az indítványozó keresetét kisebb részben alaposnak találta, és az alperes internetes hírportált helyreigazítás közzétételére kötelezte az indítványozó által két egészségügyi intézménynek juttatott támogatás pontos mértéke kapcsán. Az ítélet indokolása kitért rá, hogy a gyermekonkológiai központok az indítványozó adományairól adatokat szolgáltattak az Emberi Erőforrások Minisztériumának, amely adatok egy országgyűlési képviselő kérdésére adott válaszként megismerhetővé is váltak. Az internetes hírportál ezen adatokat elemezte és kommentálta a kifogásolt cikkben. A bíróság hivatkozott a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. -ára és a PK 12. sz. állásfoglalásra, továbbá áttekintette az Alkotmánybíróság relevánsnak tartott gyakorlatát is. Az egyes sérelmezett közlések megítélése kapcsán az adott cikk egészéből és az átlagolvasó értelmezéséből indult ki. A tényállás megállapítása kapcsán rögzítette a bíróság, hogy csak azokat a támogatásokat ítélte bizonyítottnak, amelyekről az indítványozó és a kórházak egyező nyilatkozatot tettek, illetve amelyekről támogatási szerződések és ezek teljesítését alátámasztó dokumentumok is rendelkezésre álltak. A bíróság nem fogadta el az alperes azon védekezését, mely szerint nincs helye helyreigazításnak, mivel hivatalos tájékoztatóról számolt be, ezért nem az ő tévedésére vezethető vissza, ha az adatok nem pontosak. A PK 12. sz. állásfoglalásra hivatkozással azonban azt is kimondta a bíróság, hogy lényegtelen pontatlanságok helyreigazítása ellentétes volna a sajtó-helyreigazítás rendeltetésével. Ezt követően a bíróság egyesével megvizsgálta a cikk indítványozó által sérelmezett pontjait, és úgy határozott, hogy egyes, az adományok pontos összegével kapcsolatos tévedések a nagyságrendjüket tekintve csak lényegtelen pontatlanság-

11 szám 1033 nak minősülnek, és ezért korrekciót sem igényelnek; két esetben eredményesen igazolt lényegesen nagyobb összegű adományozást az indítványozó ezek tekintetében elrendelte a bíróság a helyreigazítást ; más esetekben pedig a kifogásolt állítások a véleménynyilvánítás szabadsága körébe tartoztak. [5] 2.2. Az elsőfokú ítélet ellen az indítványozó és az alperes is fellebbezést nyújtott be. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a december 4-én kelt, 2.Pf /2014/3. számú ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett részét részben megváltoztatta, és a helyreigazítás szövegének egyik pontját az elsőfokú bíróság által elrendelt két helyreigazítás egyikét mellőzni rendelte, mivel az abban közölni előírt adomány-összeget a kifogásolt cikk más helyen már tartalmazta, ezért valótlan közlés nem volt megállapítható. [6] 2.3. A jogerős bírói döntéssel szemben a felperes az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a Kúriához. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a június 10-én kelt, Pfv.IV /2015/3. számú ítéletével a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartotta. [7] 3. A Kúria ítéletével szemben az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be, és kérte a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf /2014/3. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal a döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, az Alaptörvény fent hivatkozott cikkei alapján. [8] 3.1. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírói döntések a sajtó szabadságát a jó hírnévhez való jog [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés] kárára részesítették előnyben. A helyreigazítani kért közléseket valótlan tényállításoknak tartja, és kifogásolja, hogy a bíróság az adományok összegével kapcsolatban néhány millió, esetleg tízmillió forint eltérést lényegtelen pontatlanságnak minősített. Sérelmezi azt is, hogy a bíróság által végül elrendelt helyreigazítás túl rövid, nem lépi át az átlagolvasó ingerküszöbét, és nem tartalmazza az egyes támogatási szerződések részleteit. Kifejtette, hogy egyesével a bíróság ugyan nem tartotta jelentősnek az adományokkal kapcsolatos tévedéseket, de összességében a cikk hemzseg a tárgyi tévedésektől. [9] Összegezve, az indítványozó szerint az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való joga azért sérült, mert róla a kifogásolt cikkben számos valótlan tényállítás, híresztelés jelent meg, amelyek a társadalomban kialakult képet hátrányosan befolyásolják, ezek helyreigazítását azonban nem rendelte el minden tekintetben a bíróság, mert egyes közléseket a szerkesztőség értékítéletének, illetve lényegtelen pontatlanságnak tekintett. Az indítványozó szerint ezzel a bíróság túlzottan kiterjesztően értelmezte a lényegtelen pontatlanságnak minősíthető közlések körét, ami a jó hírnévhez való jog sérelméhez vezetett. Az alkotmányjogi panasz szerint a jó hírnevet valós tények elferdítésével, helytelen értékítélet közlésével is meg lehet sérteni; jelen esetben is ez történt, a kifogásolt cikknek ugyanis már a címe is azt sugallta, hogy az indítványozó mint kiemelten közhasznú szervezet, nem arra fordítja az adományozók pénzét, mint amire hivatkozással azt elkéri tőlük. Az indítványozó szerint ezen a ponton az internetes újság szerkesztőségét természetesen megillető véleménynyilvánítás szabadsága korlátba ütközik, mivel ezen Alaptörvényben biztosított jog nem járhat azzal, hogy mások személyiségi jogainak védelme kiüresedjen. [10] 3.2. Az indítványozó a tisztességes tárgyaláshoz való jogát is sértőnek tartotta a támadott ítéleteket. Véleménye szerint az Alaptörvény ezen alapjogot garantáló XXVIII. cikk (1) bekezdését a 28. cikkben foglalt, a bíróságokra vonatkozó értelmezési szabállyal együtt kell érvényre juttatni. Ez alapján kifogásolja, és a józan ésszel ellentétesnek tartja a bíróság azon értelmezését, amely az adományok pontos összegével kapcsolatos tévedéseket lényegtelen pontatlanságnak ítélte a PK 12. sz. állásfoglalás alapján, és úgy mérlegelt, hogy emiatt nincs szükség korrekcióra. Az indítványozó gazdálkodása kapcsán azért is indokoltnak tartotta volna a helyreigazítást, mert a cikkek hatására a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozást is folytatott hűtlen kezelés vétsége miatt az indítványozó alapítvány elnöke ellen (ezt aztán az ügyészség megszüntette); ilyen körülmények között pedig minden egyes valótlan tényállítás korrekcióra szorul. [11] Összefoglalva, az indítványozó szerint azért sérült a tisztességes tárgyaláshoz való joga összekapcsolva az Alaptörvény 28. cikkével, mert a bíróság nem juttatta érvényre maradéktalanul az Smtv át, egyes kérdésekben nem ítélt meg sajtó-helyreigazítást annak ellenére, hogy az indítványozó az adott állítás valótlanságát (az adományozott összegek pontatlanságát) alátámasztotta. Ezen sérelmezett állítások lényegtelen pontatlanságnak minősítése az indítványozó szerint bírói jogalkotást jelent, mert nem lehet helye mérlegelésnek akkor, ha egy állítás objektíven nem felel meg a tényeknek. Az indítványozó által tévesnek tartott állítások ráadásul

12 1034 AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI alkalmasak lehetnek a közvélemény befolyásolására, figyelemmel arra, hogy ellene lejárató kampány zajlott a médiában. Ilyen körülmények között meglátása szerint nem lényegtelen semmilyen pontatlanság az adományozási tevékenységgel összefüggésben. [12] 4. Az Abtv. 56. (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. (1) bekezdése alapján figyelemmel az Abtv. 47. (1) bekezdésére, 50. (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. (1) és (2) bekezdéseire tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv és aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. (1b) bekezdés a) f) pontjaiban foglalt kritériumoknak. [13] Jelen esetben a panasz nem felel meg ezeknek a követelményeknek, az alábbiak miatt. [14] 5. Az alkotmányjogi panasz tartalmazza azt a törvényi rendelkezést nevezetesen az Abtv. 27. szakaszára történő hivatkozást, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. (1b) bekezdés a) pont]. [15] Az indítvány kitér az eljárás megindításának indokaira, és tartalmaz okfejtést Alaptörvényben biztosított jog (a jó hírnévhez való jog és a tisztességes tárgyaláshoz való jog) sérelmének lényege kapcsán [Abtv. 52. (1b) bekezdés b) pont]. Az Alkotmánybíróság megjegyzi azonban, hogy az alkotmányjogi panasz indokolása lényegében azt kritizálja, hogy az ügyben eljárt bíróságok hogyan mérlegelték az indítványozó gazdálkodásával, az általa egyes egészségügyi intézményeknek, valamint az ott kezelt betegeknek juttatott adományok pontos összegével kapcsolatos dokumentumokat, bizonyítékokat; ezek közül melyeket fogadtak el, és az így megállapított tényállás alapján mely alperesi közléseket ítéltek helytállónak, és melyeket nem. Az alkotmányjogi panasz általánosságban hivatkozik arra is, hogy nem juttatta maradéktalanul érvényre a bíróság az Smtv át, továbbá, hogy az elrendelt helyreigazítás túl rövid. [16] Az indítvány megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést: a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV /2015/3. számú ítéletét, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf /2014/3. számú ítéletét [Abtv. 52. (1b) bekezdés c) pont]. [17] Az indítvány az Alaptörvény megsértett rendelkezéseként a VI. cikk (1) bekezdésére és a XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozik [Abtv. 52. (1b) bekezdés d) pont]. [18] Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a támadott bírósági döntést miért tartja ellentétesnek az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseivel [Abtv. 52. (1b) bekezdés e) pont]. Az indokolás azonban a fent írtak szerint az eljárt bíróságok bizonyíték-értékelését és általánosságban az Smtv ának mikénti alkalmazását kifogásolja. [19] Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. (1b) bekezdés f) pont]. [20] Az alkotmányjogi panasz benyújtása az Abtv. 53. (1) (2) bekezdésének megfelelően történt. [21] 6. Az Abtv a szerint: [a]z Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az alkotmányjogi panasz az ügyben eljárt bíróságok mérlegelését kritizálja, amely alapján értékelve a rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat nem rendeltek el minden, az indítványozó által sérelmesnek tartott közlés kapcsán helyreigazítást, mivel egyeseket csak lényegtelen pontatlanságként ítéltek meg. [22] Ennek kapcsán hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy következetes gyakorlata szerint tartózkodik annak vizsgálatától, hogy a bírósági döntések indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére, azonban nincs hatásköre a rendes bíróságok jogalkalmazásának felülbírálatára, így a bizonyítékok felülmérlegelésére, a tényállás megállapítására vagy a jogvitát lezáró

13 szám 1035 határozat kizárólag szakjogi tartalmú kritikájára {3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [11], 3024/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [29]} {3081/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [10]}. [23] Ebből következően az indítvány nem felel meg az Abtv ában foglalt befogadási feltételnek. [24] 7. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Abtv. 47. (1) bekezdése és az 56. (2) (3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. (1) (2) bekezdései alapján eljárva az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. Budapest, szeptember 6. Dr. Szalay Péter s. k., tanácsvezető, előadó alkotmánybíró Dr. Czine Ágnes s. k., Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., Dr. Juhász Imre s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró alkotmánybíró Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2984/2015. Dr. Salamon László s. k., alkotmánybíró

14 1036 AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG HATÁROZATAI AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG 3174/2016. (IX. 13.) AB VÉGZÉSE alkotmányjogi panasz visszautasításáról Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV /2015/7. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf /2014/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. I n d o k o l á s [1] 1. Az ügyvéd által képviselt alapítvány (a továbbiakban: I. rendű indítványozó) és magánszemély (a továbbiakban: II. rendű indítványozó) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. [2] Az indítványozók a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV /2015/7. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf /2014/4. számú ítélete ellen terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. -a szerinti alkotmányjogi panaszt augusztus 7-én, a Fővárosi Törvényszék útján az Alkotmánybírósághoz. Az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságra szeptember 10-én érkezett be. Az indítványozók az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására november 10-én kiegészítették, majd február 15-én ismételten kiegészítést terjesztettek elő. A panaszbeadvány a támadott bírói döntéseket az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével tartotta ellentétesnek. [3] 2. Az alkotmányjogi panaszból és a mellékletként csatolt dokumentumokból megállapítható, hogy az I. rendű indítványozó egy alapítvány, kiemelten közhasznú szervezet, a II. rendű indítványozó pedig ezen alapítvány kuratóriumának elnöke. Az indítványozókról a Blikk című napilapban, valamint a honlapon december 18. és december 23. között négy cikk jelent meg, melyeknek számos közlését az indítványozók sérelmesnek találták, ezért helyreigazítási kérelemmel fordultak a Blikk Szerkesztőségéhez. Az általuk közzétenni kért helyreigazító közlemény a cikkekben foglalt azon állításokat kívánta kijavítani az indítványozók által helyesnek ítélt tartalommal, amelyek arra vonatkoztak, hogy a II. rendű indítványozó magántaxinak használja az I. rendű indítványozó mentőautóját. Valós helyzetként közzétenni kérték, hogy a hivatkozott mentőautó főszabály szerint minden munkanapon 8 órától 16 óráig az I. rendű indítványozó székhelyén állomásozik, munkaidőn kívül pedig a II. rendű indítványozó biztosít a jármű részére parkolási lehetőséget. A hivatkozott mentőautóval ha az beteg gyermeket nem szállít szolgálati, közcélú feladatokat el lehet látni. A Blikk Szerkesztősége a helyreigazítási kérelemnek nem tett eleget, ezért az indítványozók sajtó-helyreigazítás iránti pert indítottak. [4] 2.1. A Fővárosi Törvényszék március 12-én kelt, 31.P.558/2014/5. számú elsőfokú ítélete az indítványozók keresetét részben alaposnak találta, és az alperes szerkesztőséget helyreigazítás közzétételére kötelezte mind a honlapon, mind a napilapban megjelentetett cikkek vonatkozásában, mert megalapozatlanul állította, hogy a II. rendű alperes magáncélra használta volna az I. rendű indítványozó mentőautóját; továbbá, hogy az indítványozók havi Ft-ot költenek üzemanyagra, és egy 2008-ban lezajlott ügyészségi vizsgálat okát is tévesen jelölték meg. Ítéletében a bíróság a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. -ára és a PK 12. sz. állásfoglalásra hivatkozott, továbbá áttekintette az Alkotmánybíróság relevánsnak tartott gyakorlatát is. Az egyes sérelmezett közlések megítélése kapcsán az adott cikk egészéből és az átlagolvasó értelmezéséből indult ki. A II. rendű indítványozó mentőhasználatáról a bíróság a becsatolt felvételek és egy a II. rendű indítványozóval készült interjú alapján döntött. Az ítélet miután rögzítette, hogy a mentő a II. rendű indítványozót a lakásától egyszer a munkahelyére, egyszer az Országos Rendőr-főkapitányságra, és egyszer ismeretlen helyre szállította, továbbá, hogy a mentő betegszállítás nélkül a taxira vonatkozó szabályok szerint közlekedhet kimondta, hogy a II. rendű indítványozónak, mint közszereplőnek azt az állítást, hogy a gyermekmentőt magántaxinak használja, a vélemény-