A BIZOTTSÁG VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA ( )

Átírás

1 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, C(2015) 351 final A BIZOTTSÁG VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA ( ) a 2012/34/EU irányelv 14. cikke (2) bekezdése szerint a tagállamok és harmadik országok között a vasúti szállítás terén létrejött határforgalmi egyezményekről (Csak a bolgár, az észt, a francia, a magyar, az olasz, a litván és a lengyel szöveg hiteles) HU HU

2 A BIZOTTSÁG VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA ( ) a 2012/34/EU irányelv 14. cikke (2) bekezdése szerint a tagállamok és harmadik országok között a vasúti szállítás terén létrejött határforgalmi egyezményekről (Csak a bolgár, az észt, a francia, a magyar, az olasz, a litván és a lengyel szöveg hiteles) AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, tekintettel az egységes európai vasúti térség létrehozásáról (átdolgozás) szóló 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre 1 és különösen annak 14. cikke (1) és (2) bekezdésére, az irányelv 62. cikke értelmében létrehozott tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően, mivel: (1) A 2012/34/EU irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a határforgalmi egyezmények rendelkezései ne tartalmazzanak a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetést, illetve hogy azok ne korlátozzák a vállalkozó vasúti társaságoknak a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtással kapcsolatos szabadságát. (2) Az irányelv 14. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok értesítik a Bizottságot valamennyi, két vagy több tagállam között vagy tagállamok és harmadik országok között létrejött, a határokon átnyúló vasúti szolgáltatások nyújtásának az elősegítésére irányuló határforgalmi egyezményről. A tagállamok értesítik a Bizottságot a tagállamok közötti új vagy felülvizsgált megállapodásokról azok megkötése előtt. A Bizottság a 2012/34/EU irányelv értelmében megállapított időkereten belül határoz ezekről a megállapodásokról. (3) Azok a tagállamok, amelyek ennek a határozatnak a címzettjei, az I. és II. mellékletben felsorolt, a vasúti szállítás terén létrejött meglévő határforgalmi egyezményekről értesítették a Bizottságot. I. FEJEZET JOGI KERET 1. szakasz: Általános szempontok (4) A 2012/34/EU irányelv 14. cikkének (1) bekezdése a tagállamok között, valamint a tagállamok és harmadik országok között létrejött határforgalmi egyezményekre egyaránt vonatkozik. (5) E tekintetben az irányelv (29) preambulumbekezdése egyértelművé teszi, hogy harmadik országok vonatkozásában különös figyelmet kell fordítani az uniós vállalkozó vasúti társaságok e harmadik országok vasúti piacához való kölcsönös 1 HL L 343., , 32. o. HU 2 HU

3 hozzáférésének meglétére, és e hozzáférést határforgalmi egyezmények révén elő kell mozdítani. (6) A 2012/34/EU irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében említett elveket a 91/440/EGK 2 irányelv határozta meg, amely lefekteti a vasúttársaságok vasúti infrastruktúrához való, egyenlő feltételeken alapuló és hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférésének biztosítására vonatkozó alapvető szabályokat, majd ezeket az elveket a 2001/14/EK 3 irányelv fejlesztette tovább, amely többek között megköveteli, hogy a díjszabási és kapacitáselosztási rendszerek minden vasúti vállalkozás számára lehetővé tegyék az egyenlő feltételeken alapuló és hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférést. Az elveket átvette a 2012/34/EU irányelv, és azok érvényre jutnak a következő rendelkezésekben is. (7) A 2012/34/EU irányelv 7. cikkének (1) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy biztosítsák, hogy az egyenlő feltételeken alapuló és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon biztosítandó hozzáféréshez kapcsolódó alapvető feladatokkal vasúti szállítási szolgáltatást nem nyújtó szerveket vagy cégeket bízzanak meg. Az alapvető feladatok a menetvonalak elosztásával és az infrastruktúra használatára vonatkozó díjképzéssel kapcsolatos döntéshozatalra terjednek ki. (8) A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a kapacitáselosztás alapvető funkciójának részét képező tevékenységeknek kell tekinteni a lényegében a szolgálati menetrend megtervezésére, megállapítására, az egyedi menetvonalak eseti elosztására, illetve zavarok előfordulása esetén a menetvonalak újraelosztására irányuló igazgatási jellegű tevékenységeket (lásd a Bíróság C-473/10. sz. Európai Bizottság kontra Magyarország ügyben február 28-án hozott ítéletének 49. pontját, valamint a C- 412/11. sz. Európai Bizottság kontra Luxemburg ügyben július 11-én hozott ítéletének 38. pontját). Nem bízható a vasúttársaságokra az alapvető funkciók körébe tartozó döntések elfogadásához kapcsolódó előkészítő munkálatok összessége (lásd többek között a Bíróság C-627/10. sz. Európai Bizottság kontra Szlovénia ügyben július 11-én hozott ítéletének 37. pontját). Ebbe beletartozik a döntéshozatal előtt a menetvonal iránti kérelmek elbírálásához, valamint a menetvonalak sürgős elosztásához szükséges műszaki megvalósíthatósági tanulmányok elvégzése (lásd többek között a Bíróság C-625/10. sz. Európai Bizottság kontra Franciaország ügyben április 18-án hozott ítéletének 47. pontját). (9) A fentieken túl a díjképzési rendszert a vasúti társaságoktól független pályahálózatműködtető számára kell fenntartani. Ezért egy független szervezetet kell megbízni a számítás alapjául szolgáló tényezők vagy paraméterek kiválasztásával és értékelésével kapcsolatos döntések meghozatalával (lásd a Bíróság C-473/10. sz. Európai Bizottság kontra Magyarország ügyben február 28-án hozott ítéletének 79. pontját). (10) A 2012/34/EU irányelv 10. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében minden uniós vállalkozó vasúti társaság a vasúti áruszállítási szolgáltatások, valamint a nemzetközi személyszállítási szolgáltatások valamennyi típusának működtetése céljából egyenlő, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és átlátható feltételek mellett az összes tagállamban meg kell, hogy kapják a vasúti infrastruktúrához való hozzáférési jogot. Ez a jog magában foglalja az irányelv II. mellékletének 2. pontjában említett kiszolgáló létesítményeket összekötő infrastruktúrákhoz való hozzáférést is. 2 3 HL L 237., , 25. o. HL L 75., , 29. o. HU 3 HU

4 (11) A vasúti infrastruktúra a 2012/34/EU irányelv I. mellékletében felsorolt tételekből áll, és többek között magában foglalja a pályatesteket, műtárgyakat (beleértve a hidakat és alagutakat), felépítményeket (mint például sínek, kitérők, átszelések), utas- és áruperonokat, biztonsági, forgalomirányító és távközlő berendezéseket a nyílt pályán, állomásokon és rendező-pályaudvarokon, a pályaműködtetési részleg által használt épületeket, ideértve a használati díjak beszedésére szolgáló létesítményhányadot is. (12) A II. melléklet 2. pontjában felsorolt kiszolgáló létesítmények magukban foglalják többek között a személypályaudvarokat, azok épületeit és egyéb infrastruktúráját, az áruterminálokat, a rendező pályaudvarokat és vonat-összeállító állomásokat, valamint a karbantartó létesítményeket. (13) A 2012/34/EU irányelv 13. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja a pályahálózatműködtetők és a kiszolgáló létesítmények üzemeltetői számára, hogy az irányelv II. mellékletének 1. pontjában meghatározott minimális szolgáltatási csomagot, valamint az irányelv II. mellékletének 2. pontjában említett kiszolgáló létesítményekhez, valamint az e létesítményekben nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzáférést hátrányos megkülönböztetéstől mentesen nyújtsák valamennyi vállalkozó vasúti társaság számára. (14) A minimális szolgáltatáscsomag magában foglalja többek között a biztosított kapacitás használati jogát, a vasúti infrastruktúra (beleértve a kitérők és elágazások) használatát, a vonatközlekedés szabályozását (ideértve a jelző- és biztosítóberendezési rendszert, a szabályozást, a közlekedésirányítást és a vonatmozgással kapcsolatos információk továbbítását és szolgáltatását), valamint olyan szolgáltatás igénybevételéhez vagy üzemeltetéséhez szükséges minden egyéb információt, amelyre kapacitást ítéltek oda. (15) A 2012/34/EU irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében a vállalkozó vasúti társaságok figyelembe véve a nemzeti terveket és szerződéseket szabadon szabályozhatják a szolgáltatások nyújtását és értékesítését, valamint meghatározhatják ezek árát. (16) A 2012/34/EU irányelv alkalmazási köre, ideértve az infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket is, elvben a tagállamok vasúti infrastruktúrájára korlátozódik. A 14. cikk (1) bekezdése ugyanakkor előírja, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a határforgalmi egyezmények rendelkezései, beleértve a harmadik országokkal kötött határforgalmi egyezményeket is, ne tartalmazzanak a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetést, illetve hogy azok ne korlátozzák a vállalkozó vasúti társaságoknak a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtással kapcsolatos szabadságát. 2. szakasz: Egyedi szempontok a tagállamok és Svájc között létrejött egyezmények tekintetében (17) Annak megítélésekor, hogy a tagállamok és a Svájci Államszövetség között létrejött egyezmények megfelelnek-e a 2012/34/EU irányelv 14 cikke (1) bekezdésének, figyelembe kell venni az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a vasúti és közúti áru- és személyszállításról szóló megállapodást ( szárazföldi szállítási megállapodás ) 4. 4 HL L 114., , 91. o. HU 4 HU

5 (18) A szárazföldi szállítási megállapodás kimondja, hogy a vasúti vállalkozások és nemzetközi csoportok számára biztosítani kell a megállapodás 1. mellékletének 4. szakaszában említett közösségi jogszabályokban meghatározott hozzáférési és/vagy áthaladási jogokat. Az 1. melléklet 4. szakasza többek között a 91/440/EGK, a 95/18/EK 5, a 95/19/EK 6 és a 2004/49/EK 7 irányelvet említi. II. FEJEZET ÉRTÉKELÉS 1. szakasz: Általános szempontok (19) A vasúti ágazatra vonatkozó uniós jogszabályok elfogadását megelőzően aláírt határforgalmi egyezmények gyakran tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek a szerződő felek korábbi állami vasútjaira/vasúti igazgatási szervekre hivatkoznak, amint azok abban az időben léteztek, és nem tesznek különbséget a pályahálózatműködtetők és a vállalkozó vasúti társaságok között. (20) A többek között a vasúti társaságok és a pályahálózat-működtetők független igazgatására, valamint a pályahálózat-működtetéshez és szállítási műveletekhez kapcsolódó üzletág könyvelésének elkülönítésére vonatkozó szabályokat megállapító 91/440/EGK és 2001/14/EK irányelvek elfogadását követően a tagállamoknak át kellett alakítaniuk integrált állami vasútjaik szervezeti felépítését. Ezen fejleményekre tekintettel meg kell vizsgálni a határforgalmi egyezmények minden olyan, még mindig érvényben lévő rendelkezését, amelyek a korábbi állami vasutakra/vasúti igazgatási szervekre hivatkoznak. (21) Azok a vállalkozó vasúti társaságok, amelyek a határforgalmi egyezményekben említett korábbi állami vasutak/vasúti igazgatási szervek jogutódjának tartják magukat, hivatkozhatnak azokra a rendelkezésekre, amelyek kizárólagos jogot biztosítanak az adott vasutaknak/vasúti igazgatási szerveknek határokon átnyúló vasúti szolgáltatások működtetésére és szervezésére vonatkozóan. Ennek következtében az ilyen rendelkezések a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezethetnek. (22) Az I. mellékletben felsorolt határforgalmi egyezmények vizsgálata során fény derült arra, hogy számos egyezmény egy sor olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek nincsenek összhangban a 2012/34/EU irányelv bizonyos rendelkezéseivel. Az alábbi preambulumbekezdések tartalmazzák e rendelkezések bemutatását és általános értékelését, valamint a kapcsolódó jogkérdéseket. Az általános értékelés a határforgalmi egyezmények adott jogkérdéssel érintett rendelkezéseire vonatkozik. (23) Bizonyos határforgalmi egyezmények olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek nem tesznek különbséget vasúti vállalkozások és pályahálózat-működtetők között, viszont feljogosítják a korábbi állami vasutat arra, hogy megállapodást kössön olyan kapacitáselosztási kérdésekben, mint a határállomásokon érvényes indulási és érkezési idők vagy a menetrendek összeállítása (illetve az erre vonatkozó szabályok). Mivel nem tesznek különbséget vállalkozó vasúti társaságok és pályahálózat-működtetők között, ezek a rendelkezések nem garantálják, hogy ezekben az ügyekben független szervezetek hozzanak döntést annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetés. Következésképpen ezek a rendelkezések a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez HL L 143., , 70. o. HL L 143., , 75. o. HL L 164., , 44. o. HU 5 HU

6 vezetnek, és amennyiben a tagállamok korábbi állami vasútjaira vonatkoznak, nincsenek összhangban a 2012/34/EU irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával, és következésképpen a 14. cikkének (1) bekezdésével sem. (24) Bizonyos határforgalmi egyezmények olyan rendelkezéseket is tartalmaznak, amelyek nem tesznek különbséget vállalkozó vasúti társaságok és pályahálózat-működtetők között, viszont feljogosítják a korábbi állami vasutat arra, hogy díjszabási kérdésekben döntsön. Mivel nem tesznek különbséget vállalkozó vasúti társaságok és pályahálózatműködtetők között, ezek a rendelkezések nem garantálják, hogy az infrastruktúrahasználati díjak meghatározásának alapvető feladatát vasúti szállítási szolgáltatást nem nyújtó független szervezetre bízzák. Következésképpen ezek a rendelkezések a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezetnek, és amennyiben a tagállamok korábbi állami vasútjaira vonatkoznak, nem felelnek meg a 2012/34/EU irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjának, következésképp pedig a 14. cikke (1) bekezdésének sem. (25) Bizonyos rendelkezések csupán konkrét vasúti társaságokat, például a szerződő felek vasúti társaságait, vagy a szerződő felek államaiban alapított vasúti társaságokat jogosítanak fel határokon átnyúló vasúti közlekedés működtetésére, illetve a határállomások vagy nyomtávváltó állomások helyiségeinek és berendezéseinek használatára. Következésképpen különbséget tesznek a vállalkozó vasúti társaságok között az infrastruktúrához és/vagy kiszolgáló létesítményekhez való hozzáférés tekintetében, és nem felelnek meg a 2012/34/EU irányelv 14. cikke (1) bekezdésének. (26) Az olyan rendelkezések, amelyek (csak) a szerződő felek korábbi állami vasúti társaságaitól követelik meg, hogy tájékoztassák egymást a határon átnyúló vasúti forgalom akadályairól anélkül, hogy különbséget tennének vállalkozó vasúti társaságok és pályahálózat-működtetők között, nem garantálhatják, hogy valamennyi vállalkozó vasúti társaság tájékoztatást kapjon a vonatok mozgásáról. Ezért az ilyen rendelkezések a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezetnek a szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében, és nem felelnek meg a 2012/34/EU irányelv 14. cikke (1) bekezdésének. (27) Az olyan rendelkezések, amelyek meghatározzák egy tagállam és egy harmadik ország közötti határon átnyúló vasúti szállítás nyújtására a 2012/34/EU irányelvnek megfelelő engedéllyel rendelkező vállalkozó vasúti társaságok által szedendő díjakat, megakadályozzák e vállalkozó vasúti társaságokat abban, hogy szabadon meghatározzák szolgáltatásaik árát. Az ilyen rendelkezések korlátozzák a vállalkozó vasúti társaságoknak a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtással kapcsolatos szabadságát. Az ilyen rendelkezések nem felelnek meg a 2012/34/EU irányelv 5. cikke (3) bekezdése b) pontjának, és következésképpen a 14. cikke (1) bekezdésének sem. 2. szakasz: A 2012/34/EU irányelv 14. cikkének (2) bekezdése alapján értékelt egyezmények 8 I. melléklet 8 A határforgalmi egyezményekre a Bizottság által az értesítés kézhezvételét igazoló elismervényben használt rövidítéssel lehet hivatkozni (pl. CBA 4). E határozat mellékletei tartalmazzák a határforgalmi egyezményekre vonatkozó részletes információkat, mint például a teljes címeket, az aláírási dátumokat és a módosító jegyzőkönyveket. HU 6 HU

7 (28) A Bizottság megvizsgálta az I. mellékletben felsorolt határforgalmi egyezményeket, különös tekintettel a jelen határozatban említett rendelkezésekre, abból a szempontból, hogy azok megfelelnek-e a 2012/34/EU irányelv 14. cikke (1) bekezdésének. Észtország és Oroszország (CBA 4) (29) Az ideiglenes határforgalmi egyezmény 1. -a rendező állomásokat hoz létre az Orosz Föderáció vasútja és az Észt Köztársaság vasútja között. Megállapítja továbbá, hogy a közvetlen szovjet észt vasúti forgalmat ezeken az állomásokon a Szovjet Vasutak és az Észt Vasutak kölcsönös és egyéni szolgáltatásai keretében kell lebonyolítani; ez a szerződő felek integrált állami vasútjára vonatkozik a megállapodás megkötésének időpontjában. (30) Az ideiglenes határforgalmi egyezmény 1. -a csak az Észt Vasutakra és a Szovjet Vasutakra vonatkozik, ez a rendelkezés a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezet a határon átnyúló vasúti infrastruktúrához való hozzáférés tekintetében. (31) A 6. feljogosítja a szomszédos vasutakat arra, hogy kidolgozzanak és egyeztessenek egy forgalmi menetrendet a határon átnyúló vasúti forgalomra, amit aztán az Orosz Föderáció Közlekedési Minisztériumnak és az Észt Vasutaknak kell jóváhagynia. Mivel a 6. nem tesz különbséget vállalkozó vasúti társaságok és pályahálózatműködtetők között, nem garantálja, hogy a menetvonalak kiosztásáról független szervezet hozzon döntést annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetés. Észtország és Oroszország (CBA 5) (32) A megállapodás 2. cikke értelmében a szerződő felek a kölcsönösség elve alapján kötelesek kedvező feltételeket biztosítani területükön a másik fél által üzemeltetett minden egyes közlekedési mód megfelelő működéséhez mind utasszállítás, mind pedig teherszállítás tekintetében a két ország között, illetve az országok területén keresztül történő áthaladáshoz. A másik fél által üzemeltetett közlekedésre történő hivatkozás azt sugallja, hogy a 2. cikk csak a szerződő felek által alapított fuvarozási vállalkozások működtetésében lévő forgalomra vonatkozik. Következésképp a 2. cikk az Észt Köztársaság vállalkozó vasúti társaságai és más, valamely uniós tagállamban engedéllyel rendelkező vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezethet az Észtországot és Oroszországot összekötő határon átnyúló vasúti infrastruktúrához való hozzáférés tekintetében. Észtország és Oroszország (CBA 6) (33) A megállapodás 1. cikkének (2) bekezdése az a két ország vasútja kifejezés definíciójaként a FÁK vasutak, illetve az észt vasutak kifejezéseket használja, amelyek az állami vasúti társaságokra vonatkoznak, amint azok az egyezmény megkötésének időpontjában léteztek. Az 1. cikk (1) bekezdése, a 3. cikk és a 4. cikk megállapítja a teherszállítási fuvarokmányokra, valamint a fuvardíjak kiszámítására és beszedésére vonatkozó szabályokat, és a vasúti társaságok között a teher-, utas-, csomag- és tehercsomag-szállítás, valamint különböző szolgáltatások elszámolására vonatkozó szabályokat. Az egyezmény 1. mellékletének 1.1. cikke meghatározza a fuvarlevél kiállítására vonatkozó eljárást. A 2. melléklet tartalmazza a vasúti HU 7 HU

8 fuvarozási megállapodásokra vonatkozó részletes rendelkezéseket. Az 1. cikk (1) bekezdése, a 3. cikk és a 4. cikk, az 1. melléklet 1.1. cikke, valamint a 2. melléklet csak az észt vasutakat és a FÁK vasutakat említi meg. Ez azt sugallja, hogy a FÁKországok és Észtország közötti közvetlen vasúti közlekedést csak ezek a vasutak bonyolíthatják, ennélfogva az észt vasutak és más, uniós tagállamban engedéllyel rendelkező vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezet. (34) Az egyezmény 2. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy az utas-, csomag- és tehercsomag-szállítást, valamint a postai küldemények szállítását a két fél utasszállítást is bonyolító vasútállomásai közötti közvetlen vasúti forgalomban kell megvalósítani a korábbi Szovjet Vasutak díjszabása és szolgáltatási feltételei alapján. Ez a rendelkezés előírja a Szovjet Vasutak szállítási díjainak és szolgáltatási feltételeinek kötelező alkalmazását az Észtország és Oroszország közötti vasúti forgalomra, ideértve az észt területen futó vonalszakaszt is. Ennélfogva a 2. cikk (1) bekezdése nem biztosítja az uniós tagállamban engedéllyel rendelkező, határon átnyúló vasúti közlekedést üzemeltető vállalkozó vasúti társaságok számára azt, hogy az egyezményben szereplő vonalakon szabadon határozzák meg az általuk nyújtott szolgáltatások árait, amint azt a 2012/34/EU irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontja előírja. Magyarország és Szerbia (CBA 23) (35) Az egyezmény 2. cikkében található definíció szerint a területi vasútigazgatás azon állam vasútigazgatása, amelynek területén a határállomás vagy a közös határállomás található. Egy másik definíció szerint a szomszédos vasútigazgatás a szomszédos állam vasútigazgatása. A meghatározás szerint az átmeneti vasúti szolgálat magában foglalja a két vasútigazgatás minden olyan tevékenységét, amely a vasúti határforgalom lebonyolításához szükséges. A meghatározás szerint az üzemváltás azt az eljárást jelenti, melynek során a vasútigazgatások között a vonatok, kocsik, vagonok, csomagok, expressz áruk, áruk és postai küldemények átadása és átvétele megvalósul. Ezek a fogalommeghatározások a korábbi integrált állami vasúti társaságok rendszerét tükrözik. (36) Az 1. cikk (1) bekezdése feljogosítja a Magyar Államvasutakat és a Jugoszláv Vasutakat arra, hogy a szóban forgó cikkben meghatározott, határon átnyúló vonalakon vasúti határforgalmat bonyolítson. A 3. cikk (2) bekezdése feljogosítja a szomszédos vasútigazgatást arra, hogy határon átnyúló közlekedést bonyolítson a szomszédos területen a határállomásig, illetve a közös határállomásig, és hogy megállapodjon arról, hogy a szomszédos vasútigazgatás a (közös) határállomásokon túl is végezheti vonatok vontatását. A 2. cikkben foglalt definíciók fényében a 3. cikk (2) bekezdése csak két konkrét vasútigazgatásra hivatkozik. (37) Mivel az 1. cikk (1) bekezdése csak a Magyar Államvasutak és a Jugoszláv Vasutak számára biztosítja azt a jogot, hogy határforgalmat bonyolítson Magyarország és Szerbia között, és a 3. cikk (2) bekezdése csak két konkrét vasútigazgatásra hivatkozik, ezek a rendelkezések a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezetnek a határon átnyúló vasúti infrastruktúrához való hozzáférés tekintetében. (38) Az 1. cikk (3) bekezdése megállapítja, hogy az átmeneti vasúti szolgálatot teljes egészében az 1. cikk (2) bekezdésében meghatározott közös határállomásokon kell végezni. A 3. cikk (1) bekezdése feljogosítja a szerződő felek vasútigazgatásait arra, HU 8 HU

9 hogy megállapodásban szabályozzák az átmeneti vasúti szolgálat végzését a közös határállomásokon és azokon a határállomásokon, ahol az üzemváltás történik. Mivel az egyezmény 2. cikkében foglalt átmeneti vasúti szolgálat fogalom meghatározása értelmében az 1. cikk (3) bekezdése és a 3. cikk (1) bekezdése csupán két konkrét vasútigazgatásra hivatkozik, ezek a rendelkezések a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezethetnek az 1. cikk (2) bekezdésében meghatározott kiszolgáló létesítményekhez és az azokban végzett szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében. (39) A 6. cikk (1) bekezdése feljogosítja a szomszédos vasútigazgatásokat arra, hogy saját képviseletet létesítsenek a közös határállomásokon és azokon a határállomásokon, ahol az üzemváltás történik. Mivel az egyezmény 2. cikkében foglalt definíciók értelmében a 6. cikk (1) bekezdése csupán két konkrét vasútigazgatásra hivatkozik, ez a rendelkezés a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezethet a kiszolgáló létesítményekhez való hozzáférés tekintetében. (40) Az 5. cikk (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy a szomszédos vasútigazgatás alkalmazottai díjmentesen használják azokat a hírközlési berendezéseket, amelyeket a közös határállomásokon vagy azokon a határállomásokon, ahol az üzemváltás történik, illetve a két szomszédos határállomás közötti forgalomban bocsátottak (bocsátanak) rendelkezésre. Mivel az 5. cikk (4) bekezdése csupán két konkrét vasútigazgatásra hivatkozik, ez a rendelkezés a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezethet az infrastruktúra használata ellenében szedett díj tekintetében. Magyarország és Ukrajna (CBA 25) (41) Az egyezmény 2. cikke (1) bekezdésének meghatározása szerint a szerződő felek vasútjai magyar részről a Magyar Államvasutak (MÁV), ukrán részről pedig Ukrajna Vasúti Közlekedési Állami Hivatala (Ukrzaliznyica). (42) Az 5. cikk (2) bekezdése csak a MÁV-ot és az Ukrzaliznyicát kötelezi arra, hogy tájékoztassák egymást a határállomások közötti vasúti forgalom akadályoztatásáról. Mivel ez a rendelkezés nem tesz különbséget vállalkozó vasúti társaságok és pályahálózat-működtetők között, és csak a MÁV-ra és az Ukrzaliznyicára vonatkozik, nem garantálhatja, hogy valamennyi vállalkozó vasúti társaság megkülönböztetéstől mentes módon tájékoztatást kapjon a vonatok határon átnyúló vasúti infrastruktúrán történő mozgásáról. (43) A 7. cikk (1) és (4) bekezdése különleges jogokat biztosít a MÁV és az Ukrzaliznyica részére a határállomásokhoz való hozzáférés és a határállomások használata tekintetében, ideértve a helyiségek kölcsönös biztosítását a határállomásokon, valamint a szolgálati személyzet egymás határállomásaira történő kirendelésének a jogát. Mivel a 7. cikk (1) és (4) bekezdése csupán két konkrét vasúti társaságra hivatkozik, ezek a rendelkezések a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezetnek a vasúti határforgalmi műveletek végzéséhez szükséges kiszolgáló létesítményekhez való hozzáférés és azok használata tekintetében. (44) A 16. cikk lehetővé teszi, hogy a MÁV és az Ukrzaliznyica megállapodásokat kössenek a fuvarozási és vasúti szolgáltatások kifizetésére vonatkozóan. Ezek a megállapodások kiterjedhetnek az infrastruktúrahasználati díjak meghatározására vonatkozó döntéshozatalra is. Mivel a 16. cikk nem tesz különbséget vállalkozó vasúti HU 9 HU

10 társaságok és pályahálózat-működtetők között, hanem csupán két konkrét korábbi állami vasúti társaságra vonatkozik, nem garantálhatja, hogy az infrastruktúrahasználati díjak meghatározásának alapvető feladatát olyan szervezetre bízzák, amely maga nem nyújt vasúti szállítási szolgáltatásokat. Olaszország és Svájc (CBA 35) (45) Az egyezmény 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a szerződő felek vállalják, hogy az uniós jogszabályokban biztosított jogok alapján a területükön alapított vállalkozó vasúti társaságok, illetve vállalkozó vasúti társaságok csoportjai részére hozzáférést biztosítanak hálózataikhoz. Mivel a rendelkezés csupán a szerződő felek területén létesített vállalkozó vasúti társaságokra vonatkozik, hátrányos megkülönböztetéshez vezethet a határon átnyúló vasúti infrastruktúrához való hozzáférés tekintetében az Olaszországban létesített vállalkozó vasúti társaságok, valamint más uniós tagállamokban létesített és engedéllyel rendelkező vállalkozó vasúti társaságok között. Olaszország és Svájc (CBA 39) (46) Az egyezmény 5. cikkének (5) bekezdése megállapítja, hogy a Svájci Államszövetség által kiadott engedélyek a svájci vállalkozó vasúti társaságok által üzemeltetett vonatok számára hozzáférést biztosítanak az infrastruktúrához az Iselle és Domodossola közötti szakaszon, az olasz kormány által kiadott engedélyek pedig az olasz vállalkozó vasúti társaságok által üzemeltetett vonatok számára biztosítanak hozzáférést az infrastruktúrához a Brig és Iselle közötti szakaszon. Mivel az 5. cikk (5) bekezdése csak az Olaszországban és Svájcban kiadott engedélyekre, valamint olasz vállalkozó vasúti társaságok által üzemeltetett vonatokra vonatkozik, a Brig és Iselle közötti határforgalmi szakaszon ezen egyezmény alapján biztosított hozzáférési jog tekintetében hátrányos megkülönböztetéshez vezet az olasz engedéllyel rendelkező vállalkozó vasúti társaságok, valamint a más uniós tagállamban kiállított engedéllyel rendelkező vállalkozó vasúti társaságok között. Bulgária és Szerbia és Montenegró (CBA 47) (47) Az egyezmény 1. cikkének (4) bekezdésében szereplő meghatározás szerint a vasutak a szerződő felek nemzeti jogszabályai szerint vasúti infrastruktúra üzemeltetése céljára nyilvántartásba vett vállalkozó vasúti társaságok és/vagy vasúti szállítás céljára nyilvántartásba vett vállalkozók. Ez a meghatározás nem tesz különbséget vállalkozó vasúti társaságok és pályahálózat-működtetők között; továbbá a nyilvántartásba vételi kötelezettség valamelyik szerződő fél által kiadott engedélyre vonatkozhat. (48) Az egyezmény 2. cikkének (4) bekezdése mindkét állam vasútját feljogosítja arra, hogy meghatározzák azokat az előírásokat, amelyek a vasúti forgalmat, valamint a vasúti személyzet tevékenységét szabályozzák a közös határállomásokon. Amennyiben az ilyen egyezmények kiterjedhetnek az állomásokon történő kapacitáselosztásról hozott döntésekre, a 2. cikk (4) bekezdése, amely nem tesz különbséget vállalkozó vasúti társaságok és pályahálózat-működtetők között, nem garantálhatja, hogy az ilyen döntéseket annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a HU 10 HU

11 versenytársak közötti hátrányos megkülönböztetés olyan független szervezetre bízzák, amely maga nem nyújt vasúti szállítási szolgáltatásokat. (49) A 4. cikk feljogosítja a szomszédos állam vasúti személyzetét arra, hogy képviseleti irodákat nyisson a közös határállomásokon. Mivel az 1. cikk (4) bekezdésében meghatározott nyilvántartásba vételi követelmény értelmében a 4. cikk csak a szerződő felek államaiban engedélyezett vállalkozó vasúti társaságok személyzetére vonatkozhat, hátrányos megkülönböztetés forrása lehet a vállalkozó vasúti társaságok között a kiszolgáló létesítményekhez való hozzáférés tekintetében. Bulgária és Törökország (CBA 48) (50) Az egyezmény 2. cikkének meghatározása szerint a vállalkozó vasúti társaság vasúti szolgáltató és/vagy pályahálózat-működtető, a vasúti szolgáltató pedig olyan személy, amely megfelel az infrastruktúrához való hozzáférésre és a vasúti utasés/vagy teherszállítás végzésére vonatkozó bolgár, illetve török jogszabályi követelményeknek. (51) Míg a meghatározások önmagukban nem adnak okot aggodalomra a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetésre vonatkozóan, a lentebb említett rendelkezésekben szereplő, a bolgár és török vasúti szolgáltatók/vállalkozó vasúti társaságok -ra történő hivatkozás azt sugallja, hogy a meghatározások csak konkrét vállalkozó vasúti társaságokra vonatkoznak, azaz azokra, amelyeket Bulgáriában vagy Törökországban létesítettek vagy engedélyeztek. (52) A 3. cikk (5) bekezdése feljogosítja a bolgár vasúti szolgáltatókat arra, hogy mozdonyokat és vonatokat vezessenek és szervizeljenek a határállomások között. A 4. cikk (3) bekezdése előírja az utas- és teherszállításban részt vevő török és bolgár vállalkozó vasúti társaságok számára, hogy készítsenek megállapodást a bolgár vállalkozó vasúti társaságok Kapikule határállomáson lévő képviseleti irodáinak telephelyére vonatkozóan, valamint adjanak könnyítéseket a bolgár vállalkozó vasúti társaságok személyzete számára ezen a határállomáson. (53) Mivel a 3. cikk (5) bekezdése csak bolgár és török vasúti szolgáltatókra vonatkozik, a 4. cikk (3) bekezdése pedig bolgár és török vállalkozó vasúti társaságokra, a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezetnek a Bulgária és Törökország közötti határon átnyúló vasúti infrastruktúrához való hozzáférés, valamint Kapikule határállomás tekintetében. (54) A 3. cikk (4) bekezdése megállapítja, hogy a vonatoknak, mozdonyoknak és más járműveknek a török és bolgár vállalkozó vasúti társaságok között egyeztetett menetrend szerint kell közlekedniük a határállomások között. A 4. cikk (1) bekezdése feljogosítja a török és bolgár vállalkozó vasúti társaságokat arra, hogy közösen fogalmazzák meg és fogadják el a vonatok és más vasúti járművek határállomások közötti közlekedésének és tájékoztatásának megszervezésére vonatkozó szabályokat. Ezek a szabályok olyan kérdésekre is vonatkozhatnak, mint az infrastruktúrához való hozzáférés és a kapacitáselosztás. A 2. cikkben foglalt meghatározások értelmében a 3. cikk (4) bekezdésének és a 4. cikk (1) bekezdésének rendelkezései nem teszik egyértelművé, hogy csak a pályahálózat-működtetők vesznek részt a menetrend egyeztetésében és a vonatok mozgásának szervezésére vonatkozó szabályok elfogadásában, vagy a vállalkozó vasúti társaságok is. Ennélfogva ezek a rendelkezések nem garantálják, hogy a kapacitáselosztásról független szervezet HU 11 HU

12 hozzon döntést annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetés. Franciaország és Svájc (CBA 98 és 99) (55) Az egyezmények 4. cikke megállapítja, hogy a Besancon Locle, valamint az Annemasse Genf vonalon elhelyezkedő határállomások közötti szakaszt egyetlen vállalkozásnak vagy vasútigazgatásnak kell működtetnie. A rendelkezés nem tesz különbséget vállalkozó vasúti társaságok és pályahálózat-működtetők között, hanem integrált vasúti társaságok rendszerére hivatkozik. Ennélfogva a rendelkezés egyetlen vállalkozó vasúti társaságra korlátozhatja a vonal határforgalmi szakaszához való hozzáférést. Franciaország és Svájc (CBA 101) (56) Az egyezmény 1. cikke megállapítja, hogy a francia kormánynak felhatalmazást kell adnia a Compagnie P.-L.-M. számára arra, hogy a vonal svájci területen elhelyezkedő részének építését és működtetését átvegye. A 15. cikk megállapítja, hogy a Szövetségi Vasutak által történő üzemeltetés egészen Annemasse-ig értendő. Az 1. cikk és a 15. cikk nem tesz különbséget infrastruktúra működtetése és a vasúti szolgáltatások között, hanem integrált vasúti társaságok rendszerére hivatkozik. Ennélfogva ezek a rendelkezések két konkrét vállalkozó vasúti társaság számára biztosítanak kizárólagos jogokat az egyezményben foglalt határforgalmi vonalakhoz való hozzáférés tekintetében, következésképp a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezethetnek. (57) Az egyezmény 10. cikke megállapítja, hogy a Compagnie P.-L.-M. Bellegarde felől érkező vonatai továbbra is Genf végállomásig közlekednek, illetve vissza. Továbbá arról is rendelkezik, hogy a Szövetségi Vasutak állapodjon meg a Compagnie P.-L.-M. társasággal a vonatközlekedés műszaki és pénzügyi feltételeiről ezen a szakaszon, valamint arról, hogy a vonatokat a genfi Cornavin pályaudvar fogadja. A 15. cikk megállapítja, hogy a két vasútigazgatásnak meg kell állapodnia a vonatok és kocsik közlekedésének műszaki és pénzügyi feltételeiről az említett cikkben meghatározott vonalon, valamint arról, hogy a vonatokat fogadja a genfi Cornavin pályaudvar és Annemasse város pályaudvara. (58) A 10. és a 15. cikkben említett megállapodások érinthetik a kapacitáselosztásra, valamint az infrastruktúrahasználati díjak meghatározására vonatkozó döntéshozatalt. Mivel ezek a rendelkezések két integrált vasúti társaságra vonatkoznak, nem biztosítják azt, hogy a kapacitáselosztásról, valamint az infrastruktúrahasználati díjak meghatározásáról független szervezetek hozzanak döntést annak érdekében, hogy a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetés elkerülhető legyen. Lengyelország és Oroszország (CBA 119) (59) Az egyezmény 7. cikkének (3) bekezdése feljogosítja a szerződő felek vasúti közlekedést felügyelő minisztériumait arra, hogy megállapodjanak arról, hogy határállomásaikon munkához és pihenéshez szükséges helyiségeket biztosítanak a másik szerződő fél hivatalos személyzete számára. Az egyezmény 6. cikke értelmében a hivatalos személyzet magában foglalja a vasúti személyzetet is. Ezek a rendelkezések a korábbi állami vasutak rendszerét tükrözik, és a vállalkozó vasúti HU 12 HU

13 társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezetnek az infrastruktúrához és a kiszolgáló létesítményekhez való hozzáférés tekintetében. (60) Az egyezmény 15. cikke megállapítja, hogy a megállapodás alapján nyújtott szolgáltatásokért és teljesítésért járó kölcsönös kifizetéseket, amelyek tekintetében nem áll fenn nem kereskedelmi kifizetésekről szóló megállapodás szerinti teljesítési kötelezettség, olyan nemzetközi megállapodásokban meghatározott díjak szerint kell teljesíteni, amelyeknek a szerződő felek részesei, vagy pedig a minisztériumok által a Lengyel Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti külkereskedelem során alkalmazott árak alapján kölcsönösen megállapított díjak szerint. Ez a rendelkezés korlátozhatja a vállalkozó vasúti társaságokat abban, hogy szabadon meghatározzák szolgáltatásaik árát. Lengyelország és Fehéroroszország (CBA 120) (61) A 2. cikk (3) bekezdése feljogosítja a szerződő felek vasúti társaságait (a továbbiakban: vasúti társaságok) arra, hogy meghatározzák a határátkelőhelyek és a határokat átszelő szakaszok használatára és karbantartására, valamint a fuvarozási és szállítmányozási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szabályokat. Az ilyen szabályok érinthetik az infrastruktúrához és a kiszolgáló létesítményekhez való hozzáférést, valamint a kapacitáselosztást. A szerződő felek vasúti társaságai -ra történő hivatkozás azt sugallja, hogy csak konkrét vasúti társaságok, azaz az állami vasúti társaságok, illetve a szerződő felek államaiban alapított, illetve engedélyezett vasúti társaságok tartoznak e rendelkezés hatálya alá. Mivel 2. cikk (3) bekezdése nem tesz különbséget vállalkozó vasúti társaságok és pályahálózat-működtetők között, és vonatkozhat a kapacitáselosztással kapcsolatos döntéshozatali kérdésekre, nem biztosítja, hogy a kapacitáselosztásról független szervezet hozzon döntést annak érdekében, hogy a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetés elkerülhető legyen. (62) A 3. cikk (1) bekezdése arra kötelezi a vasúti társaságokat, hogy tájékoztassák egymást minden olyan akadályról, ami zavarja a két fél határátkelőhelyei közötti vasúti forgalmat. Mivel az egyezmény 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a 3. cikk (1) bekezdése csak a szerződő felek vasúti társaságaira vonatkozik, ez a rendelkezés a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezet a vonatmozgással kapcsolatos információknak a minimális szolgáltatáscsomag keretében történő szolgáltatása tekintetében. (63) A 4. cikk kimondja, hogy a vasúti társaságoknak kölcsönös megállapodás alapján biztosítaniuk kell egymás számára a munka- és pihenőidő során szükséges helyet. A 2. cikk (3) bekezdésének fényében a 4. cikk csak a szerződő felek vasúti társaságaira vonatkozik, és ezért hátrányos megkülönböztetéshez vezethet a vállalkozó vasúti társaságok között a kiszolgáló létesítményekhez való hozzáférés tekintetében. Lengyelország és Ukrajna (CBA 122) (64) Az egyezmény 3. cikke arra kötelezi a Lengyel és Ukrán Köztársaság vasúti társaságait (a továbbiakban: vasúti társaságok), hogy tájékoztassák egymást a két szerződő fél határállomásai közötti vasúti forgalomban bekövetkező zavarokról. A Lengyel és Ukrán Köztársaság vasúti társaságai -ra való hivatkozás azt sugallja, hogy csak konkrét vállalkozó vasúti társaságok, azaz az állami vasúti társaságok, illetve a szerződő felek államaiban alapított vagy engedélyezett vasúti társaságok tartoznak e HU 13 HU

14 rendelkezés hatálya alá. A rendelkezés továbbá nem tesz egyértelműen különbséget pályahálózat-működtetők és vállalkozó vasúti társaságok között. Mivel a 3. cikk nem tesz különbséget vállalkozó vasúti társaságok és pályahálózat-működtetők között, és csak Lengyelország és Ukrajna vasúti társaságaira vonatkozik, a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezethet a vonatmozgással kapcsolatos információk szolgáltatása tekintetében. (65) A 4. cikk megállapítja, hogy a vasúti társaságoknak kölcsönös megállapodás alapján biztosítaniuk kell egymás számára a munka- és pihenőidő során szükséges helyet. A 2. cikk (3) bekezdésének fényében a 4. cikk csak a szerződő felek vasúti társaságaira vonatkozik, hátrányos megkülönböztetéshez vezet a vállalkozó vasúti társaságok között a kiszolgáló létesítményekhez való hozzáférés tekintetében. Litvánia és Oroszország (CBA 140) (66) A megállapodás 1. cikkének (2) bekezdése a két ország vasútja kifejezés definíciójaként a FÁK vasutak, illetve a litván vasutak kifejezéseket használja, amelyek az állami vasúti társaságokra vonatkoznak, amint azok az egyezmény megkötésének időpontjában léteztek. Az 1. cikk (1) bekezdése, a 3. cikk és a 4. cikk megállapítja a teherszállítási fuvarokmányokra, valamint a fuvardíjak kiszámítására és beszedésére vonatkozó szabályokat, és a vasúti társaságok között a teher-, utas-, csomag- és tehercsomag-szállítás, valamint különböző szolgáltatások elszámolására vonatkozó szabályokat. Az egyezmény 1. mellékletének 1.1. cikke meghatározza a fuvarlevél kiállítására vonatkozó eljárást. A 2. melléklet a vasúti fuvarozási megállapodásokra vonatkozó részletes rendelkezéseket tartalmazza. Az 1. cikk (1) bekezdése, a 3. cikk és a 4. cikk, az 1. melléklet 1.1. cikke, valamint a 2. melléklet csak a litván vasutakat és a FÁK vasutakat említi meg. Ez azt sugallja, hogy a FÁKországok és Litvánia közötti közvetlen vasúti közlekedést csak ezek a vasúti társaságok bonyolíthatják, ennélfogva a litván vasutak és más, valamely uniós tagállamban engedéllyel rendelkező vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezethet. (67) Az egyezmény 2. cikkének (1) bekezdése megállapítja, hogy az utas-, csomag- és tehercsomag-szállítást, valamint a postai küldemények szállítását a két fél utasszállítást is bonyolító vasútállomásai közötti közvetlen vasúti forgalomban kell megvalósítani a korábbi Szovjet Vasutak díjszabása és szolgáltatási feltételei alapján. Amennyiben ez a rendelkezés előírja a Szovjet Vasutak közlekedési díjainak és szolgáltatási feltételeinek kötelező alkalmazását a Litvánia és Oroszország közötti vasúti közlekedésben, ideértve a litván területen elhelyezkedő vonalszakaszt is, nem biztosítja az uniós tagállamban engedéllyel rendelkező, az egyezmény hatálya alá tartozó vonalakon határon átnyúló vasúti közlekedést üzemeltető vállalkozó vasúti társaságok számára azt, hogy az egyezményben szereplő vonalakon szabadon határozzák meg az általuk nyújtott szolgáltatások árait, amint azt a 2012/34/EU irányelv 5. cikke (3) bekezdésének b) pontja előírja. II. melléklet (68) A Bizottság a II. mellékletben felsorolt határforgalmi egyezményeket abból a szempontból is megvizsgálta, hogy összhangban állnak-e a 2012/34/EU irányelv 14. cikkének (1) bekezdésével. HU 14 HU

15 (69) A Franciaország és Svájc között (CBA 102), valamint a Litvánia és Fehéroroszország között (CBA 137) létrejött egyezmények nem tartalmaznak a vállalkozó vasúti társaságok közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezető rendelkezéseket, illetve a vállalkozó vasúti társaságok szabadságát a határon átnyúló szolgáltatások nyújtása tekintetében korlátozó rendelkezéseket, ezért azok összhangban állnak a 2012/34/EU irányelv 14. cikkének (1) bekezdésével, ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT: 1. cikk Az I. mellékletben felsorolt egyezmények különbséget tesznek a vállalkozó vasúti társaságok között és/vagy korlátozzák szabadságukat a határokon átnyúló vasúti szolgáltatásnyújtás tekintetében, ezért nem állnak összhangban 2012/34/EU irányelv 14. cikkének (1) bekezdésével. 2. cikk A II. mellékletben felsorolt egyezmények nem tesznek különbséget a vállalkozó vasúti társaságok között és/vagy nem korlátozzák szabadságukat a határokon átnyúló vasúti szolgáltatásnyújtás tekintetében, ezért összhangban állnak a 2012/34/EU irányelv 14. cikkének (1) bekezdésével. 3. cikk E határozat címzettjei a Bolgár Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Francia Köztársaság, Magyarország, az Olasz Köztársaság, a Litván Köztársaság és a Lengyel Köztársaság. Kelt Brüsszelben, én. a Bizottság részéről Violeta BULC a Bizottság tagja HU 15 HU