BARBARA ERSKINE A MÚLT ÁRNYAI Sûrû, áthatolhatatlan köd gomolygott a félsziget fölött, jeges fuvallatot hagyva maga után. Az emberek nyugtalanul

Átírás

1 BARBARA ERSKINE A MÚLT ÁRNYAI Sûrû, áthatolhatatlan köd gomolygott a félsziget fölött, jeges fuvallatot hagyva maga után. Az emberek nyugtalanul forgolódtak ágyukban, a gyermekek panaszosan sírtak fel a sötétben... Manningtree és Mistley környékének sötét múltja van ben Cromwell Boszorkán yüldözõ Generálisa bûbájossággal vádolt asz-szonyokat kínzott meg e vidéken, köz tük Lizát, a vajákos asszonyt - akinek takaros háza még ma is áll - és Sarah-t, a földesúr lányát. Azt beszélik, valamennyi áldozat lelke visszajár, s az ódon f õutcái boltban kísértenek. Emma Dickson, a csinos, fiatal közgazdász feladta látványos nagyvárosi karrierjé t, hogy beköltözzön Liza vadregényes vidéki házába. Halloween közeledtével azonb an egyre gyakrabban támadnak szörnyû látomásai a sötét múltról. Végsõ elkeseredé sében a fiatal lelkészhez fordul, nem is sejtve, hogy a férfi valami megmagyaráz hatatlan és veszélyes történet fogságában vergõdik... Fordította Vince Judit Andrea és Keresnyei Klára ALEXANDRA A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Barbara Erskine: Hiding from the Light HarperCollinsPublishers, Fulham Place Road Hammersmith, London 6 8JB Copyright Barbara Erskine, 2002 Hungárián translation Vince Judit Andrea, Divinitas Bt., 2006 Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon a kiadóval történt elõzetes megállapodás nélkül tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. Kiadja a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, Pécs, Üszögi-kiserdõ u. 1. Telefon: Felelõs kiadó a kft. ügyvezetõ igazgatója Felelõs szerkesztõ Dezsõné dr. Zemplényi Veronika A szöveget Nagy Boglárka gondozta Tördelte Garamvölgyi Gábor A borítót tervezte Müller Péter Nyomta a Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen Felelõs vezetõ Bördõs János igazgató Megjelent 34,13 A5 ív terjedelemben ISBN Urunk, könyörgünk, hozz világosságot a sötétségbe, nagy könyörüle-tességedben vé dj meg minket minden veszedelemtõl és az éjszaka fenyegetéseitõl az egyetlen Fiú, Megváltónk, Jézus Krisztus nevében. Anglikán imakönyv Aki kísértetet látott, többé már nem ugyanaz, mint annak elõtte. John Henry Newman bíboros, 1870 A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. János 1,5 Jegyzet Matthew Hopkins természetesen valós személy, Manning-tree és Mistley pedig valód i helyszínek. Ez a történet azonban kitalált. Az egyházközség, amelyrõl írok, ne m létezik. Amint Miké temploma, a lelkészlak vagy az utca sem, ahol élt. Nem tal álni azt az ösvényt, ahol Emma élt, és orvosi rendelõnek sincs nyoma azon a hely en, ahol említést tettem róla. Az ódon templomkertet jelzik ugyan a térképek és az útikönyvek, mára azonban mag ánkézbe került. Mistley igazi temploma nem jelenik meg e könyvben. A jelen árnyai AUGUSZTUS ELSEJE, LAMMAS ÜNNEPE Villám cikázott át a szelíd suffolki dombok felett, majd egyre erõsödõ mennydörg és hallatszott a távolból. Bili Standing felpillantott az égre, ahol sötét vihar felhõk tornyosultak fenyegetõen a táj felett. Vállát fázósan összehúzta, és band ukolt tovább. Azért jött ide, hogy gondolkodjon, a feje kitisztuljon, és figyeljen végre arra az agyát kínzó, kitörni készülõ, megnevezhetetlen valamire. A dagály majdnem tet

2 õzött, a széles tölcsértorkolatnál fehér szegélyû hullámok szõnyege rugaszkodott el a tengertõl a part felé. A férfi feje felett sirály körözött, éles, panaszos hangon feljajdult, majd kört írt le a levegõben, aztán elrepült a közelgõ alkon yatba. Bili összehúzott szemmel figyelte a távolodó madarat, s érezte, hogy arcá ba fúj a szél. A mennydörgés egyre erõteljesebben morajlott, súlyos cseppekben e leredt az esõ is. Még csak kora délutánra járt, mégis mintha éjszaka lett volna. A férfi érezte, ahogy a város bezárkózik a vihar elõl, feszülten várakozva figy el, és készül a rohamra. Nyugtalanságát nem csak a fenyegetõ vihar okozta. Volt még valami a levegõben, a mi megijesztette - sokkal jobban, mint bármi más életének nyolcvanhat éve alatt. Az õsi Gonosz már ébredezik a felszín alatt. Nem kell neki sok, hogy végül kisza baduljon. Elég egy villámcsapás a folyó vizébe, mennydörgés a hangás felett, a f ellobbanó tûz lángja a rekettyésbcn a hegyen, és a sötétség ismét elõtör, beborí tva a partot, a várost és az egész félszigetet. Tudta, hogy egy napon bekövetkezik. Apja mondta el neki, sõt már a nagyapja is t udott róla. Hogy miért pont most jött el az ideje, még nem sejtette, de senki si ncs, aki megállítaná. Bili felhajtotta kabátja gallérját, majd felpillantott az egyre sötétedõ égre. Ú gy érezte, tudja, mit kell tennie. Majdnem tudja. De õ már öreg, és egyedül van. Vajon volnának-e, akik segítenének neki? Boldogtalan, zord képet vágott, viharvert arcát mély árkok szabdalták. Ha lennének is, akik segít enének, még nem találkozott velük. Most még csak a baj elõhírnökei jelentek meg: a kéken villódzó lidércfény a lápon a fûcsomók között táncolt, messze kint a te ngeren, a látóhatár szélén pedig a baljóslatú fekete köd gomolygott. Rég elfelej tett árnyak törtek elõ újra fenyegetõen, akárcsak a reformáció után, amikor a pa pok, akik képesek voltak uralkodni a sötétségen, legyõzettek. Sok száz évvel aze lõtt a Gonosz átkelt a tengeren, elsöpörve az õsi pogány isteneket, a rómaiakét, aztán a keresztények istenét is, mert ez a sötét erõ elszívta a fekete energiát errõl a vad, titokzatos mezsgyérõl itt, a tenger és a part között. Aztán egy ör ökkévalóságon át elnyugodott, de most az öregember érezte, ahogy növekszik, nyug talanul mozgolódik. Emlékezett a szavakra és a szertartásokra, amelyekkel vissza tarthatná, de vajon megvan-e még hozzá az ereje is? Újabb mennydörgés visszhangja érkezett hozzá a vízen át, mire felriadt gondolata iból. Az a valami közelebb sodródott a széllel, körülvette a várost. A férfi elõ tt és mögötte is villám cikázott át, a sötétség pedig egyre csak növekedett, min tha az egész világ elrejtõzött volna a fény elõl. A múlt árnyai 1644 ÕSZE A szobában sötét volt, nem látott semmit, de hallotta, amint a lény csendesen sz ortyogott a sarokban. Igyekezett nyugodtan feküdni a magas ágyban, mereven nézet t a baldachin irányába, melyet nem is láthatott a sötétben, s közben azt kívánta, bárcsak ne húzta volna ösz-sze ennyire a függönyt maga körül. Erõsen verejtéke zett, keze görcsösen markolta takaróját, melyet egészen az álláig húzott. Hol lehet? Még pislogni se nagyon mert. Most elindult. Hallotta, ahogy a lény ka rmai a deszkapadlót karcolják. Ne mozdulj! Még csak levegõt se végy! Nem vette észre, hogy itt vagy. Bárcsak ne kalapálna annyira a szíve a mellkasában! Az állat még meghallja, és m egérzi rajta a félelem szagát. Apránként araszolva az ágya sarkába húzódott, min él távolabb a lénytõl. A takarón fennakadt a függöny nehéz drapériája, és amint résnyi távolságra nyíltak szárnyai, halvány fénysugár szûrõdött át az ablaktáblá kon. Majdnem hajnalodott már. Édes istenem, hagyd elmenni! Aztán meghallotta a zajt a sarokból, s hideg verejték futkosott a hátán. Elõbb m orgás, majd csont ropogott a fogai között. Uramisten, a lény megkaparintott vala mit. Most pedig itt falja, az õ szobájában, mintha csúfot ûzne belõle. Érezte a vér szagát, az áporodott leheletet, a rothadó fogak bûzét, és csaknem látta az a pró vörös, gonosz szemeket.

3 Hogyan juthatott be hozzá? Elgondolkodott. Emlékezett rá, hogy bezárta az ajtót, és rátolta a reteszt is. A z ablaktáblákat is jól becsukta. Vagy mégsem? Az árulkodó, halvány fénycsíkra es ett most a pillantása. Nagyon betegnek érezte magát elozó éjjel, amint a keskeny lépcsõkön felfelé vánszorgott, láztól elgyötört testén patakokban folyt az izzadság. Bezuhant az ágyba, testét köhögés rázta, és még ahhoz sem volt ereje, hogy a csizmáitól megszabaduljon. Erre vilá gosan emlékezett. Most kissé megmozdította a lábfejét. Tévedett. A lába csupasz volt. Biztosan lerúgta magáról a puha bõrcsizmákat, azután lehúzta térdnadrágját és harisnyáját is, mielõtt bemászott volna a takarók alá. Odakünn már láthatóan oszladozott a sötétség. A csillagok és a fogyó hold halván yodó fénnyel, alacsonyan csüngtek az égen a ház mögötti dombok felett. A madarak ébredeztek. Elõször csak egy tétova füttyszó hallatszott, majd újabb harsant fe l a hideg kertben. A férfi torka összeszorult. Újra köhögnie kellett. De nem tehette. Nem volt szab ad zajt csapnia. Vakon tapogatódzott egy kendõ, a takarója vagy akár egy párna u tán, bármiért, ami felfoghatná a zajt. Ha köhögne, abból a lény megtudná, hogy õ itt van, és a figyelme rögtön ráterelõdne. Erezte, amint bensõjét hatalmába ker íti a köhögés, mellkasa összepréselõdik, torka görcsbe rándul. Ellenállása most már végképp megtört. Ahogy az elsõ köhögés kiszakadt belõle, hallotta magát, amint felsikít. Áthajolt az ágy melletti asztalkához, megragadta az ott fekvõ tõrt, támadásra készen mag a elé tartotta, miközben a medve megfordult, és az ágyfüggöny résén át egyenesen a férfi szemébe nézett. Egy másodpercre hosszú, figyelmes pillantást váltottak, aztán a medve lassan a hátsó lábára emelkedett. A földszinten a cselédlány éppen tûzrakáshoz készülõdött, amikor meghallotta a f érfi eszeveszett kiáltozását. Fölpillantott, és a fejét ingatta. Hopkins mestert biztosan megint rémálmok gyötrik. Habozott kissé, hallgatózott, majd visszaford ult a tûzhöz. Fent az emeleten a cirmos macska a kiszûrõdõ köhögés elsõ hangjára kiejtette szá jából a félig megrágott egeret, majd kimenekült a szobából, s amint az ablakba s zökkent, hogy a szétnyílt táblákon keresztül eltûnjön a hideg hajnalban, kisebb halomnyi véres belet hagyott maga mögött a sarokban. Az ágyban a férfi rettegése úgy foszlott semmivé, ahogyan jött, és a helyén csak harag maradt. Haragot érzett, amilyet még soha azelõtt. A nõk, akik félelmének okozói voltak, meg fognak fizetni, méghozzá keservesen, gálád cselszövésükért. T udta, kik õk, rajta voltak a listáján. Az Ördög Listáján. 1. Napjainkban AUGUSZTUS Rézszínû napsütésben vibrált a londoni levegõ, a csúcsforgalomban a benzingõz mi att fullasztó, fémes íz érzõdött mindenütt. Emma Dickson elõbújt a taxiból, átad ott a sofõrnek egy bankjegyet, majd ugyanazzal a lendülettel a karórájára pillan tott. A taxi vezetõje eltúlzott, teátrális mozdulattal nyúlt a pénztárcája után a viss zajáróért. Micsoda kicsinyes tyúk ez! Csak három font a húszból. Igazán megenged hetné magának, hogy ennyi borravalót adjon. Amikor ránézett a nõre, vonásai akar ata ellenére is megenyhültek. Mindene a helyén volt. Jól szabott fekete ruha. Sz enzációs lábak. Karcsú karok. Rendezett frizura. A sminkje is jó. Üzletasszony b enyomását keltette, ki is volt csípve rendesen. Átadta neki a visszajárót. A nõ, kezében a pénzzel, kissé tétovázott, majd odanyújtotta a sofõrnek. - Rendben van. Tartsa meg! - Cinkosán elmosolyodott, mintha az elõzõ percekben o lvasott volna a férfi gondolataiban. - Idõben értünk ide. Éppen idõben. A sofõr figyelte, amint a nõ átsétált a járdán, aztán felment a lépcsõkön a bejá rati ajtóig. Devonshire Ház. Valami drága magánrendelõ lehet. Ahogy autójával el gördült a járdaszegélytõl, azon vette észre magát, reménykedik, bárcsak ne lenne beteg ez a lány. Az aranykopogtatóval és névtáblával hivalkodó fényes, fekete ajtó a csengetésre rögtön feltárult, s a nõ hálásan menekült a hall hûvösébe a kinti forróság elõl. Péntek volt. Délutánra szabaddá tette magát, hogy meglátogathassa fogorvosát. A

4 zután irány haza, a hûs zuhany alá, mielõtt megkezdené az esti parti szervezését. - Jó napot, Miss Dickson! - Az asszisztensnõ kinyitotta elõtte a várószoba ajtaj át, majd betessékelte. - Mr. Forbes azonnal fogadja önt. Egyedül maradt a hatalmas, elegáns szobában. Körben a falak mentén pamlagok és k ecses székek álltak szertartásosan elrendezve, a szoba két ellentétes sarkában e gy-egy hatalmas virágkompozíció foglalt helyet, középütt pedig az alacsony, szél es asztalon több kupacban, gondosan elrendezve újságok feküdtek a várakozó pácie nsek számára. A lány önkéntelenül is az órájára pillantott. Nehezére esett tétle nül üldögélni, lassítani a tempóján. Mozgalmas nap állt mögötte, reggel nyolc ór a óta egyfolytában csak telefonált. Még ebédelni sem volt ideje. Igaz, ilyesmi e lég ritkán adatik meg a Throckmorton Streeten található Spencer Flight Jordán c ég rangidõs befektetési tanácsadója számára. Most, hogy várakoznia kellett, úgy érezte, ez több, mint amennyit el tud viselni. Nagyot sóhajtva dobta le táskáját a legszélesebb pamlagra, majd egy találomra kiválasztott magazinnal lezöttyent melléje, és lerúgta a cipõit. Meg kell tanulnia elengedni, ellazítani magát. Most már abban sem volt biztos, h ogy még mindig élvezi ezt az õrült tempót, amelyben idáig örömét lelte. Hosszú, mély sóhajjal kinyújtóztatta a taxisofõr által olyannyira megcsodált hosszú, kar csú lábát, fellapozta a magazint, és közömbös tekintettel belepillantott. Véletlenül a Vidéki Élet egyik példányát választotta ki. Az érdeklõdés legcsekél yebb jele nélkül futotta át az ingatlanhirdetések hosz-szú oldalait. Vidéki udva rházak, kúriák de még kastélyokat is kínáltak szép számban, szemmel láthatóan a legelõnyösebb oldalukról bemutatva, felcicomázva. Csábítóan kellették magukat a fényképeken. Szemfényvesztés. Mégis, egy nap talán emberek álmai válhatnak bennü k valóra. Azoké, akiknek van idejük eldönteni, hogy a hely, ahol addig éltek, me gfelelõ-e a számukra, avagy tovább kell állniuk. Még egyet lapozott, és már éppen azon volt, hogy leteszi az újságot, amikor mega kadt a szeme valamin. Hirtelen felült a pamlagon, lábát lerakta, és mereven nézt e az elõtte levõ képet. Négy házat kínáltak ezen az oldalon, valamennyit Essex é s a szomszédos Suffolk grófságokban, és mindegyik némileg kisebb volt, mint az e lõzõk, amelyeken eddig csak szórakozottan átlapozott. A jobb felsõ sarokban egy fényképen megakadt a tekintete. Szemöldökét összehúzta, és közelebbrõl is szemüg yre vette a fotót. Ezt a házat ismeri. Még mindig görcsösen az újságra meredve olvasta a részleteket: ró 15. századbeli, mûemlék jellegû udvarház, gyógy- és fûszernövény-kertészettel. Három hálószoba, két fogadóterem. Nagyméretû vidéki konyha. Garázs. Melléképületek. Háromhektárnyi terület. Takaros házat ábrázolt a kép, gondosan festett külsõ tartógerendákkal, egyenetle n, félig cserép-, félig zsúptetõvel, s rózsákkal szabályszerûen befuttatott, neh éz tölgyfából készített bejárati ajtóval. A nõ gyors pillantást vetett az oldalo n álló többi fényképre. Azok is mutatós házakat hirdettek. Az igazat megvallva a z egyikük nagyságrendekkel jobban nézett ki, de ez valamiért mégis más volt. A h áz egy Manningtree nevû helység mellett található, ahogy az az ismertetõben állt. Essex északi része. Csak néhány percnyire a festõi Stour folyótól. Liza élt itt. - Miss Dickson? - Az asszisztensnõ már másodszor szólította. - Mr. Forbes várja önt. A nõ bûnbánó arccal ugrott fel. - Nagyon sajnálom. Nem hallottam, hogy szólított. - Lábával ügyetlenül tapogató zott a cipõi után, végül felállt, de a magazint még mindig a kezében tartotta. - Megengedi? - Az asszisztensnõ szolgálatkészen nyúlt az újságért, hogy visszat egye a többi közé. Emma megrázta a fejét. - Inkább nem. Szeretném megtartani. Ez a ház... - Ahogy felpillantott, bosszúság ot látott a másik nõ arcán. Vállvonogatva már nyújtotta is a magazint, de meggon dolta magát. - Ugye nem bánja, ha ezt az oldalt kitépem? Van itt egy ház, amit i

5 smerek. - Gyorsan cselekedett, mielõtt a másik tiltakozhatott volna, aztán a fén yes újságoldalt összehajtogatva a táskájába gyûrte, majd a rendelõ felé indult. A fogorvosi vizsgálat nem tartott sokáig, s miután az egyik asz-szisztens fényes re polírozta a lány fogait, Emma ismét a bejárati ajtó elõtt találta magát. A fü lledt utcát bámulta. Gyors egymásutánban két taxi is feltûnt mellette, vezetõik utast remélve, várakozóan néztek rá, miközben õ egyiküket sem vette észre. Még m indig a vidéki ház járt az eszében, a ház, melyben Liza lakott, amikor Emma még kicsi lány volt. Nyári vakációk távol Londontól. Csónakázás a Stouron. Lovaglás a pónik hátán a k arámban. Dédapa pipája. Dédmama csodás sütijei. Hosszú séták a kutyákkal a vidéki ösvényeken. Akkoriban a világ nem állt másból, mint ráérõs, végeláthatatlan napok sorából. Ezeken a régi nyarakon többször is jártak Liza háza körül, gyanakvó pillantásokat vetve a sövény mögötti épületre, megborzongva a hely hangulatától. Soha nem mentek be a házba, az ott élõ idõs hö lggyel sem találkoztak. így hamarosan a kis Emma képzeletében bonyolult tündérme se szövõdött, melynek Liza lett az egyik szereplõje. Egyedüli gyerekként hozzász okott, hogy történeteinek fõhõse õ maga legyen, és most sem volt ez másképp. Szü lei, dedszülei mit sem sejtettek a kislány élénk képzeletében játszódó kalandos történetekrõl, mint ahogy azt sem érzékelték, hogy Emmának késõbb mennyire hiány oztak ezek a nyarak. Végül a dédszülõk hajlott koruk miatt kénytelenek voltak me gválni a nagy vidéki háztól, így aztán a lány többé nem is tért vissza vakációi színhelyére. Miután lement a Devonshire Ház lépcsõjén, Emma dél felé indult, lassan lépkedett a forró járdán a hõséget árasztó épületek között. Kimerültnek érezte magát, mel ege volt, és valami hûs italra szomjazott. A Weymouth Streetre érve megállt egy pillanatra a villanyrendõrnél, megvárta, amíg a lámpa zöldre vált, majd továbbsé tált. Táskájából kikandikált a magazinból kitépett lap. Bõven lett volna ideje a rra, hogy otthon majd újra elõvegye és megszemlélje, de hirtelen úgy érezte, nem bír várni addig. Ez a darab papír szinte égette a táskáját! Megállt, és azon ny omban kotorászni kezdett a retiküljében, azonban a mögötte haladó, jól öltözött üzletember majdnem nekiütközött. A férfi oldalra lépve kikerülte a lányt, egy pi llanatra megbámulta, s ment tovább. A sarkon álló elegáns házak egyikébõl két mu nkás bukkant elõ, ócska mosogatót cipeltek, aztán a járda mellett várakozó teher autó platójára hajították. Az ósdi darab nagy puffanással ért a törmelékhalom te tejére, Emma azonban észre sem vette a felszálló porfelhõt. Egyre csak a fénykép et nézte. Amikor újra felpillantott, tekintetével taxi után kutatott. - Anya? - Amint a Gloucester Road egyik mellékutcájában belökte a kis könyvesbol t ajtaját, rögtön észrevette a kasszánál álló anyját. A bolt üres volt, leszámítva egy asszonyt a két gyerekével. Peggy Dickson intett a lányának. Üdvözlésképpen rámosolygott, aztán visz-szafordult a vevõihez, mikö zben gyakorlott mozdulattal becsúsztatott két könyvet a reklámszatyorba, és átny újtotta a kisebbik gyereknek. Amikor a vásárlók végül elhagyták az üzletet, az a sszony felsóhajtott: is - Már azt hittem, sosem mennek el. Annak a nõnek huszonöt perc kellett, hogy kiv álasszon két könyvet. Szegény kicsi gyerekek most már életük végéig úgy tekinten ek a könyvesboltra, mint olyan helyre, ahol az ember halálra unja magát, kiszára d a szomjúságtól, pisilnie kell, és ráadásul még éheztetik is. Ebben a sorrendbe n! Emma felnevetett. - Ki van zárva. A kicsik el voltak ragadtatva a könyvektõl. A kisfiú már most ké sz kis tudós, ha a szemem nem csal. - Lehet, hogy igazad van. - Peggy kimerülten sóhajtott fel. Hatvan év körüli, mé g mindig vonzó asszony volt, aki csak imitt-amott emlékeztetett a lányára. Legjo bban a szemük és hajuk színe különbözött - Peggy valamikor aranyszõke volt, míg lányának sötét volt a haja ez a szõkeség ma már csak nyomokban látszott a jól vá gott, szürke frizurán -, de anya és lánya ugyanazzal a mély, dallamos, elegáns o rgánummal büszkélkedhetett. - Nos, drágám, hogyhogy nem vagy most az irodádban, a pénz szentélyében? Emma elmosolyodott.

6 - Szabaddá tettem magam ma délutánra. Augusztus lévén most nincs túl sok munka, aki csak teheti, menekül a városból. Beugrottam ellenõrzésre a fogorvoshoz, mos t pedig éppen a Sainsburys-be tartok bevásárolni. Piers fõnöke a feleségével egy ütt vacsorára jön ma este hozzánk. - Fintorgott. - Aztán, remélem, hogy hosszú, nyugalmas hétvége elé nézünk! Nem akartok Dannel átugrani hozzánk egy italra val amikor? Peggy bizonytalanul megvonta a vállát. - Odaszólhatunk elõtte? Holnap dolgozom, legalábbis délig mindenképpen. Ha utána már nem jön senki, bezárok. Azt viszont nem tudom, hogy Dan mit tervezett. Emma apja már huszonöt éve meghalt, még a lány gyermekkorában. Anyja hosszú idei g volt egyedül férje halála után, mígnem a család nagy örömére találkozott Danne l, akit a köztük lévõ hat hónap korkülönbség miatt viccesen csak Peggy fiújának neveztek. Emma kihalászta táskájából a Vidéki Élet kitépett oldalát, és anyja kezébe nyomt a. - Igazából azért jöttem ide, hogy ezt megmutassam neked. Nem emlékeztet téged va lamire? Felismered? Peggy feltette a szemüvegét, aztán közelebbrõl is megnézte a képet. - Nem hiszem, hogy valaha is láttam volna. Egyébként miért kérdezed? Csak nem ak arsz vidéki házat venni? - Nem, errõl szó sincs. - A lány grimaszolt. - Piers hallani sem akar ilyesmirõl. Én csak... - tétovázott, s közben az arca elkomorult. - Véletlenül akadtam rá a fogorvosnál. Tényleg nem emlékszel rá? Mistley közelében van, ott, ahol valami kor a dédiék is éltek. Biztos vagyok benne, hogy ez az a ház. Peggy ismét a szeméhez emelte a fényképet. - Sok idõt töltöttünk arrafelé, amikor még kicsi voltál. - Elgondolkozva rágta a szája szélét, egyre közelebbrõl szemlélve a kezében levõ képet. - Várj csak eg y percig! Ahogy így elnézem, el tudom képzelni, hogy talán Liza háza lehet. Ugye, azt gondolod? Nézd, drágám, biztos vagy benne? Rengeteg az ehhez hasonló vidék i ház! Különben is, ezt itt udvarházként hirdetik. - Levette a szemüvegét, a lap ot az asztalra tette, és fürkészve tekintett lánya arcába. Emma határozottan bólintott. - Biztosra veszem, hogy ez itt Lizáé. Annyiszor lát tam már, hogy ezer közül is felismerném. Peggy helyeselt. - Most már én is emlékszem rá. Meg arra is, ahogy a sövényen keresztül folyton a házat kémlelted, és meséket szõttél arról az elragadó idõs hölgyrõl, aki akkori ban ott lakott. Lizáról, feltételezhetõen. Csodálatos idõk voltak, ugye, drágám? Akkoriban úgy hittük, sohasem lesz vége azoknak a nyári vakációknak. - Valóban. Azok a hosszú, napsütéses nyarak... - válaszolt Emma. Még apa halála elõtt. Bár egyikük sem mondta ki, mégis mindkettõjük fejében ez a gondolat motoszkált. - Milyen különös, hogy ez az a régi ház! - Peggy hunyorogva a szemüvegét kereste. - Úgy látom, még mindig nagyon mutatós. Nem vagyok meglepve, hogy elcsábultál. M ert ugye errõl van szó? - Sokatmondó pillantást vetett a lányára. Emma bólintott. Tudata mélyén kezdett alakot ölteni egy gondolat. - Ez a... hirtelen támadt érdeklõdés a ház iránt talán annak a jele, hogy megáll apodsz végre? Hogy gyerekekre vágysz? - Peggy egy pillanatig elmélyülten fürkész te Emma arcát, aztán megrázta a fejét. - Nos, nekem úgy tûnik, mintha jelen pill anatban ez lenne a legjobb megoldás a számodra. Legalábbis amíg meg nem bizonyos odsz Piers szándékairól. Mert nem vagy bennük bizonyos, ugye jól sejtem? Emma rosszallóan ingatta a fejét. - Én szeretem Pierst, anya. Nem tennék olyat, ami nem tetszik neki. - Tényleg? - Peggy felhúzta a szemöldökét. - Márpedig ez a házvétel egy cseppet sem fog neki tetszeni. Ezt elõre megmondom neked! 2. Piers öt percig állt a zuhany alatt, majd kilépett, és a törülközõért nyúlt. Arr a számított, hogy mire megérkezik az irodából, otthon találja Emmát, de a bejára ti ajtón a zár kétszer is rá volt fordítva, s a Cornwall Gardens átalakított ház ának tetõtéri lakásában nem talált mást, csak a két hangosan nyávogó macskájukat. Köszönésfélét vetett oda nekik, aztán már lépett is a hûtõszekrényhez, hogy el

7 lenõrizze, megvannak-e az esti vacsora hozzávalói. Emma nem feledkezhetett meg r óla, hogy Derek és Sue ma este átjönnek hozzájuk - ebben Piers biztos volt. Külö nben is, nem arról volt szó, hogy a lány kiveszi ezt a délutánt? Lezser nadrágot és hozzá illõ pólóinget vett fel, majd egy pillantást vetett a hálószobában áll ó tükörre, jólesõen nyugtázta a látványt: magas volt és karcsú, haja divatosan v ágva, bõre bronzosan fénylett. Még ebben az otthoni, laza öltözetben is vonzó és kifinomult ízlésû fiatal férfi benyomását keltette. Belépett a nappaliba, és kö rülnézett. Csakúgy, mint mindig, most is szabályos rend uralkodott a szobában, a sarokban álló alacsony könyvszekrény tetején pedig márkás italok sorakoztak. A krémszínû, puha pamlagok, lenvászon drapériák és a fényes hajópadló mind ugyanaz t sugallta: pénz, elegancia és kényelem jellemzi a lakást. Ez itt bizony két fia tal -jobban mondva fiatalos - pénzügyi tanácsadó kitûnõ ízléssel berendezett ott hona! A férfi a nappalin átvágva a franciaablakhoz sietett, és a függöny mögött megbúvó, falra akasztott kulcsért nyúlt. Miután kinyitotta a nagy szárnyas ajtók at, kilépett a tetõtéri teraszra. Itt kapott helyet Emma botanikus kertje, saját külön kis paradicsoma. A lány valóságos édenkertet varázsolt ide, a négy kormos kémény határolta területre. Az égetett, itáliai agyagedények, kicsiny díszfák, rózsák, loncfüzérek, fûszernövények - ezeket Emma különösen szerette - olyan szí n- és illatkavalkádot árasztottak, hogy a férfinak mindannyiszor elakadt a léleg zete tõlük. A lány kertészkedés iránti szenvedélye és ennek következtében a lemo shatatlanul zöld színûvé vált ujjai olyan meghökkentõ jellemvonásaira világítottak rá, hogy Piers ezt az Emmát képtelen volt összekapcsolni azzal a másikkal, aki csavaros, üzletasszonyh oz illõ észjárással rendelkezett, és hozzá hasonlóan kifinomult és költséges éle tvitelt folytatott. A férfi a két macskával a nyomában odalépett a kovácsoltvas kerti garnitúrához, és kinyitotta a hatalmas lenvászon napernyõt. Bár a nap most már bármelyik pillanatban lebukhatott a háztetõk mögött, mégis a kitárt naperny õ adta meg a botanikus kertnek azt a fajta eleganciát, melyet a férfi annyira él vezett idefent. És ezen estén, mint a mai, hol másutt lenne jobb, mint a tetõtér i teraszon? - Piers? - Emma hangja zavarta meg gondolataiban. - Jaj, drágám, ne haragudj! A Sainsburysnél óriási sor volt a pénztárnál. -A lány, ahogy a nyitott franciaabl akban állt, pontosan úgy nézett ki, mint azok az elegáns és vonzó belvárosi nõk, akiktõl igencsak távol áll a zsúfolt szupermarketban való sorban állás vagy aká r a kertészkedés. - Hagymakrémlevessel indítok. Hideg kacsasültet vettem. Olasz pizzakenyeret. Füstölt lazacot. Friss salátát. Epret és tejszínhabot. Öt perc al att az asztalra teszek mindent. - Üdvözlésképpen megcirógatta a macskákat, majd odalépett a férfihoz a napernyõ alá, és csókra nyújtotta az arcát. - Behûthetnéd a bort a vacsorához. Mit is mondtál, hányra jönnek? Piersre hirtelen minden ok nélkül rátört az ingerültség. Emmának nagyon jól kell ene tudnia, mikor érkeznek a vendégek. Az ördögbe is, hiszen õ volt az, aki egye ztette telefonon az idõpontot Sue-val. - Segítenél? - kérdezte Emma, kitérve az üdvözlõ csók elõl, közben hátat fordíto tt a férfinak, hogy hozzáférjen ruhájának hosszú cipzárjához. - Meghívtam anyáék at. Azt hiszem, holnap beugranak hozzánk egy italra. - Csípõjének gyors, kígyósz erû mozdulatával lecsúsztatta a ruháját, majd kibújt belõle. Egy apró bugyi kivé telével nem viselt alatta semmit. - Emma, kérlek! - Piers megbotránkozva tekintett körül. Soha nem fogja megszokn i a lánynak ezt az oldalát. Túl fesztelen. Provokatív. Mintha szándékosan bossza ntaná õt. - Senki se lát be ide! Hacsak nem távcsövön keresztül nézegetnek az erõmû kémény én állva. - Ujjával játékosan lezárta a férfi ajkát. - Te kis morcos! - Na jó, igazad van. - Piers érezte, hogy ezen inkább nevetnie kellene, mégis ha ragot érzett. Megkívánta a lányt, erre viszont nem volt idõ. Nagyot sóhajtva rob ogott vissza a nappaliba, a konyhaajtó mögötti sarokhoz ment, és válogatni kezde tt az állványon sorakozó borospalackok között. - Száraz Hills Sauvignon jó lesz a vacsorához? - Pompás! Isteni. -A lány még mindig ruha nélkül állt a teraszon. - Emma! Tudod jól, hogy bármelyik percben itt lehetnek. Párja kihívó pillantást vetett rá a válla felett, aztán úgy döntött, hogy megkeg

8 yelmez neki. - Rendben van. Épp csak beugrom a zuhany alá. Egy pillanat, és már készen is vag yok. - Ahogy elhaladt a férfi mellett, csábítóan illegette magát elõtte. - Nem i s olyan rossz egy harmincvalahány évestõl, ugye? És még a fogai is épek! - S mie lõtt Piers utánakaphatott volna, Emma beszaladt a fürdõszobába. Amikor tíz perccel késõbb felöltözve, megfésülködve, diszkrét sminkkel az arcán kilépett, ismét az a hûvösen elegáns megjelenésû üzletasszony volt a Citybõl, ak i méltó párja annak a férfinak, aki az Evans Waterman cég - London egyik legnagy obb brókerháza - igazgatói székének várományosa. Derek és Sue fél órát késtek a vacsoráról. Mire megérkeztek, a franciás elõétel már a terasz kovácsoltvas asztalán várta õket, az italok a megfelelõ hõmérséklet re hûltek, az ebédlõben megterített asztalon pedig a kacsasült és a frissen elké szített saláta kínálta magát -elõbbi a macskák kitüntetõ figyelmétõl övezve. A vacsora végeztével, amikor már a kávénál tartottak, a hétvégi házakra terelõdö tt a szó. - Normandiában van egy házunk, mint bizonyára már hallottátok. - Sue hátradõlt a kanapén, és lábait keresztbe vetette egymáson. - Isteni lenne, ha pár napra min dketten le tudnátok ugrani egyszer hozzánk. Kint a terasz már sötétbe burkolózott, csupán két lámpa világított halványan a v irágcserepek rejtekébõl. Enyhe fuvallat hozott enyhülést a forró londoni éjszaká ban. Sue kortyolt a kávéjából. A macskák a teraszon fekvõ nyugágyak egyikében al udtak. - Gondoltatok már arra, hogy vidéki házat vásároljatok valahol? - Nem. - Igen. Piers és Emma egyszerre válaszoltak, erre mindannyian felnevettek. - Ez nem hangzik túl ígéretesen - jegyezte meg Derek, miközben konyakjáért nyúl t. Mint már annyiszor, most is eltûnõdött azon, hogyan képes Piers együtt élni e zzel a bájos, de kiszámíthatatlan teremtéssel. - Még nem említettem Piersnek. - Emma fölemelkedett a kanapéról, és a szoba sark ában álló kis asztalhoz lépett, melyen a táskaja feküdt. - Ma találtam egy hirde tésben, és annyira felkeltette az érdeklõdésemet, hogy elhatároztam, odamegyek, és jobban szemügyre veszem. - Táskájából elõvette az összehajtogatott papírlapot, és odavitte a társasághoz. - Ez az, látjátok? Egy kis kúria Essexben. - Még hogy Essexben! - Sue leplezetlenül gúnyos hangon felkiáltott. - Jaj, isten em, azt hittem, hogy ennél azért jobban álltok. -A fényképért nyújtotta a kezét. - Essex végeredményben nagyon is kellemes hely. - Derek megpróbálta menteni a he lyzetet. Rosszalló pillantást vetett feleségére. -Született ugyan néhány ostoba vicc róla, de inkább a megye déli részét, London vonzáskörzetét illetõen. Ha azo nban észak felé haladunk, akkor hamisítatlan angol vidéki tájra bukkanunk, amely Constable-t, a festõt is megihlette. Édes kis falvak és városok vannak arrafelé. Csendes és gyönyörû környék, távol Londontól, de mégis közel hozzá. - Kezébe v ette az újságkivágást, melyet Sue egy pillanattal azelõtt elutasítóan hajított a kávézóasztalkára. - Errõl van szó, ugye? - Ujjával rábökött a képre. - Elragadó helynek látszik. Vidéki háznak tökéletesen megfelel. A környék kiváló vitorlázá sra is. Hogy állsz a vitorlázással, Piers? Piers felugrott a pamlagról. - Attól tartok, sehogy - felelte gyorsan. - A vidéki élet nem az én mûfajom sajn os. - Haragosnak látszott. - Emma is tudja. Semmire sem vágyom kevésbé, mint a h áz körüli szöszmötölésre, az örökös fûnyírásra és faragatlan falusi szomszédokra. Gyûlölöm a vidéket! A gyerekkorom vidéken elzárva telt, és alig vártam, hogy v égre elkerülhessek onnan. Máig emlékszem rá, ahogy a szüleim vegetáltak ott, arr a biztattak, hogy járjak el madárlesre, hátha így megszeretem a természetet... A z isten szerelmére! Leghõbb vágyam volt, hogy elszabaduljak vidékrõl, és mondhat om, soha, de soha nem vagyok hajlandó visszamenni! Kínos csend telepedett a szobára. - Nos - Emma erõltetetten felnevetett -, akkor errõl ennyit. - Kivette Derek kez ébõl a hirdetést, újra összehajtogatta, és begyömöszölte a zsebébe. - Kinek tölt hetek még brandyt?

9 Derek és Sue korán elmentek. - Hosszú volt a hét, jobb, ha minél elõbb ágyba kerülünk - mentegetõztek, de így is elmúlt éjfél, mire Emma és Piers berámoltak a mosogatógépbe, majd egy-egy pohár konyakkal a kezükben ismét kiléptek a teraszra. - Gondolod, hogy minden rendben ment az este? - Emma tûnõdve nézte a londoni éjs zaka fényeit. - Nekem úgy tûnt, hogy jól érezték magukat. - Korábban mentek el, mint máskor. - Ugyan, hiszen Derek mondta, hogy fáradtak voltak. - A férfi a terasz párkányár a könyökölt, és elgondolkodva forgatta az ujjai között a poharat. - Nézd, szívem, nem kell aggódnod miattuk. Ne felejtsd el, hogy meghívtak minket Normandiába. Mialatt te Sue-val újabb adag kávét tettél fel a konyhában, Derek elárulta nekem, hogy el van intézve a dolog. - A lány felé fordult, aki most már tisztán látta a férfi arcán eluralkodó diadalmas mosolyt. - Hamarosan felkérnek, hogy legyek az igazgatótanács tagja. - 0, Piers, annyira boldog vagyok! Miért nem mondtad el rögtön? - Csak arra vártam, hogy pohár legyen a kezünkben. Igyunk a jövõre! Az én jövõmr e és a miénkre. - Egy pillanatig egymás tekintetébe merülve hallgattak. - És arr a is vártam, hogy kettesben maradjunk végre, mert még valamit akarok neked monda ni, Emma. Azt hiszem, össze kellene házasodnunk. A lány mozdulatlanná dermedt, Piers az alkalmat kihasználta arra, hogy kedvese a rcát tanulmányozza, melyen most ellentétes érzelmek viaskodtak. Ujjongás - ez mi ndenekelõtt aggodalom, kétkedés és óvatosság - ezek a legkevésbé, aztán az a jól ismert, elrévedõ tekintet, amely mintha a jövõt kutatná valami titokzatos, láth atatlan, belsõ képernyõn. Piers várt. Tudta jól, hogy Emma pillanatok alatt képe s dönteni, neki pedig nincs más dolga, csak ki kell várnia. Lágy simogatást érzett a bokáján. Max dorombolva kérezkedett hozzá, mire a férfi lehajolt a macskáért, és cirógatni kezdte az álla alatt. - Nos? - Emmára nézett, és elvigyorodott. - Nem úgy nézel ki, mint aki túlságosa n lelkesedik a gondolatért. A lány végre elmosolyodott. Odahajolt hozzá, és egy gyors csókot nyomott a férfi ajkára. - Tudod jól, hogy szeretlek, Piers. Hogy mindig veled akarok élni. - Most jön a de. - Nem. Csak éppen... - Bizonytalanul elhallgatott, aztán letette a kezében lévõ italt a másik pohár mellé a párkányra, és ruhája zsebébe nyúlt. - Ma este, amiko r a vacsora után a vidéki házakról beszélgettünk, igencsak furcsán viselkedtél. - Széthajtotta az újságkivágást. - Nekem egyáltalán nem úgy tûnt, mintha itt bár milyen kompromisszumnak helye lenne... - Szórakozottan kinyújtotta a kezét, és m orzsolgatni kezdte Max bársonyos fülét. - Még nem beszéltünk arról, hogy is alak ulna az életünk, ha összeházasodnánk. Nem volt szó gyerekekrõl. Kertekrõl. A vid éki életrõl. - Miért kellene mindent elõre megbeszélnünk? Majd a jövõ eldönti. Hidd el, nincs most semmi, amin gondolkodnunk kellene. Egyszer úgyis lesznek majd gyerekeink, persze csak ha te is úgy akarod. - Kérdõn felvonta a szemöldökét. - Eddig nem úgy viselkedtél, mint akit sürget a z idõ. Ráérünk még a gyerekekre. Emma felnevetett. -Annyira azért mégsem. Ne felejtsd el, hogy már én is átléptem a rettenetes harm incas határt. - A macska felé nyújtotta a kezét. Max elégedett dorombolással búj t a lány vállához. - Meg akarom nézni azt a házat vidéken. Méghozzá ezen a hétvé gén. - Az isten szerelmére, Emi - Piers kikapta a lány kezébõl az újságoldalt. - Õrül tség az egész. Mi az, ami annyira különleges ezen a helyen? Tudod jól, hogy a hé t végén nem mehetünk sehova. Én holnap Daviddel megyek fallabdázni. Te meghívtad anyádékat. Egy jelentést is meg kell még írnom. Ezeregy dolgunk van. - Kezében a lappal a lámpához lépett, és jobban szemügyre vette a képet. - Háromhektárnyi terület. Mûködõ gyógynövénykertészet. Az isten szerelmére, Emma, ez nem egy egys zerû vidéki ház, hanem egy gazdaság! Nézd, ha már úgyis annyira odavagy ezért az

10 ötletért, miért ne mennénk le inkább Sussexbe körülnézni? Vagy akár Franciaorsz ágba? Ez mindjárt jobban hangzik. Derek állítja, hogy egy nyaraló odaát még mind ig jó befektetésnek számít. - Nem befektetésnek szánom. - Emma letette a macskát a földre, aztán elhelyezked ett az egyik párnázott székben. - Az igazat megvallva még abban sem vagyok bizto s, hogy meg akarom venni azt a házat. - Hangja hirtelen elbizonytalanodott. - Eg yelõre csak szeretnék odamenni, és megnézni. Még gyerekkoromból emlékszem rá. Ol yan volt nekem, mint egy mesebeli házikó, folyton tündérmeséket szõttem köré. Re ngeteget jelentett számomra, és most, hogy eladó... - megvonta a vállát. - Ez talán jelent valamit. Piers kurtán felnevetett. - Nekem ugyan nem, ebben biztos lehetsz. Jól tudod, mi a véleményem a vidéki él etrõl. - Mindenesetre én odamegyek, és legalább megnézem. Amilyen gyorsan csak lehet. Akár már holnap is. Reggel az lesz az elsõ dolgom, hogy felhívom az ügynökséget. - Kérlek, ha mindenképpen menni akarsz... De rám ne számíts. - Piers a lány ölé be ejtette az újságkivágást. - Egyébként a hirdetés minden bizonnyal már tárgyta lan. Meg sem nézted a dátumot a lap alján? Ez a magazin már háromhetes. 3. Emma már hosszú ideje ébren figyelte Piers egyenletes lélegzését. Lefekvés elõtt még megpróbálták elsimítani a dolgokat, áthidalni a köztük lévõ szakadékot, de nem sikerült. Az éjszaka közepén hirtelen lehûlt a levegõ, bementek a lakásba, b ecsukták a franciaablakokat, és -külön-külön - a hálószobába indultak. Emma még vett egy hosszú fürdõt, s mire elõkerült a fürdõszobából, Piers már mélyen aludt. Miután hosszasan hánykolódott az ágyban, és az elalvást célzó valamennyi kísérle te kudarcba fulladt, Emma feladta a küzdelmet, felkelt, és kisétált a konyhába. Két éber szempár figyelte minden mozdulatát a konyhaasztal tetejérõl. - Ugye tudjátok, hogy ezt nem volna szabad? -jegyezte meg tréfás komolysággal, d e aztán hagyta, hogy a macskák továbbra is az asztalon ücsörögjenek. Nem gyújtot t villanyt, úgy nyitotta ki a hûtõ ajtaját. A résnyire kiszûrõdõ fény tompa, tit okzatos megvilágításba helyezte a konyhát, amint a lány egy pohár jéghideg ásván yvizet töltött magának. Rácsapta a hûtõre az ajtót, és a félhomályban a nappalib a ment. A levegõben még érzõdött az esti parti illatfelhõje: Sue parfümje, a bor és a kávé telt aromája és egy pohár konyaké, melyet Piers hagyott az alacsony a sztalkán, mielõtt lefeküdni indult. Emma ledõlt a pamlagra, és behunyta a szemét. A függönyök félre voltak húzva, a szobában levõ bútorok körvonalai halványan derengtek a beszûrõdõ fényben. Az asz talon álló, rózsákkal teli ólomkristály váza foszforeszkált a félhomályban. A ko nyhából két fekete árnyék halk, nesztelen léptekkel osont be a szobába, majd kön nyedén felszökkenve a pamlag támlájára telepedtek, szorosan a lány háta mögé. Emma felsóhajtott, és lehunyta a szemét. Almában az Úr évében járt. A ház kicsi volt, a szobák sötétek, de a gondoz ott, takaros kertet a színek valóságos orgiája uralta. A kapuban állt, háta mögö tt a templommal, tekintete körbejárt, s érezte, hogy mosolyog. A kertben körös-körül mályvarózsa-, fehér mályva- és tear ózsaágyások pompáztak, a ház homlokzatán pedig hosszan kígyózó loncfüzérek törte k utat maguknak. Hátán érezte a tûzõ nap melegét, amint belökte a kerti kaput, é s elindult felfelé az ösvényen. Tudta, hogy kopognia illene, de a bejárati ajtót nyitva találta, így aztán belépett rajta. - Liza! Merre vagy? - Meglepetés nélkül fedezte fel, hogy a saját hangját hallja. - Liza? Hoztam neked néhány pástétomot apám konyhájából. - Kosarat tartott a k arján, és hirtelen észrevette, hogy a fehér lenvászon szalvéta alatt illatos, mé g meleg étel lapul. Terhét letette az asztalra, majd a keskeny lépcsõsor lábához lépett. - Liza! Fent vagy? A házban mindenütt csend volt. Csupán az elhanyagolt nádtetõ alatt tanyázó fecsk efiókák vékony, sipító hívó szava hasított a csendbe váratlanul. Hirtelen nyugtalanságtól vezérelve felszaladt a lépcsõn, és körülnézett a szobáb an. A keskeny ágy üresen állt, tetején a foltmintás takaró érintetlen volt. A sa

11 rokban álló ládafiók kivételével nem is volt más bútor a szobában. - Liza! - Emma lerohant a lépcsõn, nagyon is tudatában a házban uralkodó üresség nek. - Liza, merre vagy? Kint a kertben mozdulatlan volt a levegõ. Tombolt a hõség, a meleg elviselhetetl enné vált. A fecskék most elhallgattak a fészkükben. Feszült, mozdulatlan csend. Álmában Emma végigtipegett az ösvényen, majd megállt az ágyásnál, ahol Liza gyó gynövényeket, fûszer-palántákat nevelt. Volt itt kakkukfû és rozmaring. Vasfû. P impó, pe-renizs és pemetefû. A földön, az ágyás mellett egy vesszõkosár és egy k ertészolló feküdt. A lány lehajolt, és mindkettõt felemelte. - Liza! - hangja tompán visszhangzott a kertben. A szomszédos eperfán zöld szal ag virított. Emma sokáig nézte, aztán lassan megfordult, és elindult a kertkapu felé. Az útról messze ellátott a távoli tölcsértorkolatig. Megkezdõdött a dagály. Két hajó közelített a tengerrõl a part felé. A lány egy pillanatig mozdulatlan ul nézte õket, s amikor felemelte a kezét, hogy letöröljön egy könnycseppet, akk or jött rá, hogy sír. Emma felébredt, és azon tûnõdött, hol is van éppen, az arca pedig még mindig ned ves volt a könnyektõl. Mire újra álomba szenderült, már tudta, hogy mit kell ten nie. El fog menni oda, és megnézi azt a vidéki házat, akár tetszik Piersnek, aká r nem. 4. Szombat Miké Sinclair farmerban és pólóban állt a parókia konyhájában, és a kenyérpirító t leste. Az izzó fûtõszálak között a löttyedt fehérkenyérszeletek csak lassan ba rnultak - Miké abból a zacskóból halászta ki õket elõzõleg, melyet a bejárónõje hozott a helyi kereskedésbõl két nappal ezelõtt. Felsóhajtott. Nem ártana, ha né ha idõt tudna szakítani, hogy a bevásárlásait saját maga intézze. Teljesen feles legesen írja fel a listára, hogy barna kenyeret kér, ne adj isten, teljes kiõrlé sût - sokszor még felkiáltójelet is tesz mellé -, mégis mit kap folyton helyette : löttyedt fehéret. Két szelet pirítós ugrott ki a masinából, aztán visszapottyantak a helyükre. Mik é rádobta a kenyereket egy tányérra, aztán felkapta, és kávéval teli bögréjével együtt az asztalhoz vitte. A papírba csomagolt vaj, még a tegnap reggeli pirítós morzsáit õrizve magán, békésen várakozott egy üveg oxfordi narancslekvár társas ágában. A férfi elvigyorodott. Bár a kenyértõl nem volt elragadtatva, mégis ez v olt az igazán fogára való reggeli, ráadásul egy újabb nagyszerû nap elé nézett. Úgy tervezte, hogy dolgozószobájába megy, és megpróbálja behozni lemaradását, a prédikációját is újra át akarta olvasni. Azonban bõven maradt még ideje egy sétá ra is a kora reggeli órákban. A férfi pár hónappal ezelõtt érkezett az egyházkerületbe, és még minden új volt a számára: a gyülekezet, a környék. Hamar rájött, a legjobban teszi, ha a napnak ebben a szakában indul el felfedezõsétáira az utak néptelenek voltak, így nem b otlott folyton kíváncsiskodó hívekbe. Reggelenként tehát néhány szabad órát enge délyezett magának, amit evésre és sétára fordított, hogy visszatérve a parókiára szembenézzen az íróasztalán tornyosuló papírhalommal. 3 Mike befejezte reggelijét, és a bejárati ajtó lábtörlõjére kézbesített friss újs ág szalagcímeit is átfutotta - kezdetben sokat mulatott azon, hogy az újságosbol t tulajdonosnõje látatlanban a Telegraphot szavazta meg neki, mire õ átment hozz á, udvariasan gratulált a hölgy üzleti érzékéhez, majd tapintatosan közölte vele, hogy õ már régóta a The Times olvasótáborához tartozik -, ezután indulásra kés zen állt. A parókia a Church Streeten volt, hosszú, kaviccsal beszórt kocsifelhajtó vezete tt a kert végében álló házhoz. A paplak eredeti épülete száz évvel ezelõtt leége tt, és az egyház az 1920-as években tett szert erre a szintén több száz éves ház ra, hogy megfelelõ helyet biztosítson az akkori tiszteletes és népes családja sz ámára. A parókia épülete túl nagy volt egy embernek, Mike azonban elégedetten ny ugtázta annak idején, hogy nem egy jellegtelen, modern lakásba kell beköltöznie. A ház dekoratív, György király korabeli homlokzattal rendelkezett, és a Suffolkb an olyan jellegzetes halványrózsaszín árnyalatra volt festve, a tartógerendák sz

12 abdalta enteriõr pedig Erzsébet királynõ korát idézte. A lelkésznek feltett szán déka volt, hogy ha majd több ideje lesz, felkutatja a parókia történetét a kezde tektõl. Ami azonban a kertet illeti, néhány impozáns fa kivételével érdektelen l átványt nyújtott. Méreténél fogva nem lett volna nehéz gondját viselni, Mike vis zont túl elfoglalt volt, és sem neki, sem pedig az egyházkerületnek nem volt pén ze kertészt fogadni. Az is csoda, hogy a heti két alkalommal megjelenõ bejárónõt fizetni tudta. Bár, ahogy számolta, már nem túl sokáig. Annak idején valóságos sokként érte a felismerés, hogy vidéki lelkészként alig keres majd valamit. A fé rfi most a gyepre pillantott. Mint mindig, a fû most is frissen volt nyírva. Mik e sokszor eltûnõdött, vajon kik kedveskedhetnek így neki: valaki az egyházkerüle t megbízásából, avagy lelkes hívei, akik még az új lelkészük megérkezésekor aján lották fel a segítségüket? Két elemó-zsiás kosárral üdvözölték akkor a férfit - megmentendõ az éhezéstõl -, s e kosarak idõrõl idõre jól megpakolva diszkréten v issza-vissza-vándoroltak a paplakba, két hölgy pedig felajánlotta Mike-nak, hogy alkalmanként fõznek majd rá. A férfi arcára most széles vigyor ült ki. Az emberek, élükön a püspökkel, nem fe lejtették el õt óva inteni a nõktõl. Egy nõtlen, jóképû lelkész - Mike szõke vol t, kék szemû és széles vállú - óriási kihívást jelent a szebbik nem számára, fõl eg miután kiszimatolják, hogy az új papjuk nem meleg.,2 Mike becsapta az ajtót, és elindult a kapu felé. A Church Street innensõ vége in kább gyalogösvényre emlékeztetett. A parókia épülete mögött, a csendes templomke rtben három hatalmas tiszafa rejtekében állt Manningtree temploma, hamisítatlan falusi idillt idézve egy kisvárosban egyesek szerint Anglia legkisebb városában. Az ösvényen túl ódon háztetõk sora hullámzott a hegyoldalban. A napnak ebben a korai szakában az út néptelen volt. A férfi hosz-s,, céltudatos léptekkel haladt a paplakhoz hasonló házak között, lefelé a városközpont irányá ba. A fõúthoz közelítve megváltozott a kép: egyforma, egyemeletes házak sorakozt ak az utca két oldalán, hátsó kertjüket fal vette körül. A sarkon álló két házat látványos kirakató bolttá alakították át, de a tetõ elárulta, hogy ugyanolyan r égi épületek, mint az összes többi a Church Streeten. Mike-nak feltûnt, hogy ami óta õ a városba költözött, az egyik üzlet üresen áll. A fõutcából a sarkon kelet felé fordulva a Stour folyó felé vette az irányt, és végigsétált az úton, mely az errefelé annyira jellegzetes, sós, mocsaras terület et és az iszapos lapályt határolja. Elhaladt egy kutyát sétáltató férfi mellett, aki üdvözlésképpen felemelte a kezét, majd ment tovább. Mike szerette ezt a hel yet. A platánok övezte úton lassan ballagott Mistley felé, ahol egyházkerületéne k másik fele található. Jobbra tõle a hatalmas Rigby-birtokot bekerítõ fal futot t hosszan - a mellette levõ The Walls utat errõl nevezték el, balra pedig a foly ó, a láp és az égbolt lélegzetelállító panorámája gyönyörködtette az arrajárót. A férfi megállt, és néhány percig elmerült a látványban. Beállt az apály, a viss zahúzódott hullámok iszapos felszínt hagytak maguk után a torkolatnál, távolabb pedig hajnali ködbe burkolózott a szelíd suffolki partvidék. A part kékben és má lyvában játszott, vízilevendula és apró, sárga tengericsillagok tarkították amin t a férfi lassan lépkedett közöttük, madarak raja futkosott lába elõtt a parton. Bár nem igazán tudta õket azonosítani, annyit azért tudott, melyik a sirály, a hattyú, sõt a csigaforgató nevû fajtára is ráhibázott olykor, felismerve õket el egáns fekete-fehér tollazatúkról és piros csõrükrõl. Mike folytatta útját. Kényszeredetten ismerte be magának, hogy az egyházközségéh ez tartozó két szomszédos város temploma közül - egészen indokolatlanul - Mistle yéhez vonzódik inkább. Mióta elfoglalta hivatalát, számtalanszor kérte a helybel ieket, mutassák meg neki templomukat, noha felhívták a figyelmét, hogy már csak egy romos épületet talál ott. Mike jól ismerte saját lényének romantikus oldalát, próbálta is szigorúan kordában tartani, mégis meg volt róla gyõzõdve, hogy aká r egy romos templom is sugározhat szentséget. Néhanap tarthatna itt istentisztel etet. Nem mintha alkalma lett volna ezt a szándékát közölni a helybeliekkel. A j ámbor híveknek sehogyan sem akaródzott megmutatni templomukat az új lelkésznek. Ez persze egyre inkább felcsigázta érdeklõdését, vizsgálódni kezdett, és csakham ar kiderítette, hogy Mistley temploma a hírhedt boszorkányüldözõ zsinat generáli sának temetkezési helyéül szolgált. Természetesen Miké az elsõ adandó alkalommal

13 a sír keresésére indult, de amit akkor talált, csalódást okozott a számára - ig az, esõs napot fogott ki, ráadásul kocsival érkezett. Ma azonban gyalogszerrel j ött, az idõ csodás volt, így a lelkész a végére akart járni, hogy miért hagyták az emberek ezt a templomot elenyészni? Miért rombolták le egyáltalán? Ahogy beért Mistleybe, újra elbûvölték a kisváros ellenállhatatlanul bájos lakóh ázai, viktoriánus gyárépületei, régi sörfõzdéje, a kikötõ, a híres Adam Towers é s a hattyús szökõkút aztán a part felõl a város felé tartott, és a csapáson végi ghaladva átvágott a réteken. Miké szerette Mistleyt. A városközpont nagyon kicsi volt, és manapság már annyira csendes, hogy nehéz odaképzelni az egykori nyüzsg ést. A régi templom romjai a New Mistley mögötti keskeny úton pihentek, szemközt a gy alogösvénnyel, melyen a férfi felfelé baktatott. Túl a bércen felderengett a szé les folyótorkolat, a tiszta égbolt alatt csillogott a kék víz. Szél fújt a tenge ren. Egy fehér vitorla nekifeszülve futott a nyílt víz felé, a szárazföldön azon ban mozdulatlan volt a levegõ, és érezhetõen egyre melegebb lett. A galagonyasöv ény illata keveredett a vadloncéval, a földeken álló gabona pedig forró, fûszere s illatot árasztott. Miké megállt egy pillanatra, és körülnézett. Sehol senki. Szokatlan csend honolt a tájon. Amint lassan a romokhoz ballagott, a férfi hirtelen azt kívánta, bárcs ak volna egy kutyája, akivel megoszthatná a hajnali sétákat. A távolban jól láts zottak Mistley óvárosának girbegurba sorokban álló háztetõi, ellenkezõ irányban pedig a városka új épületei. Itt azonban a lelkész teljesen egyedül érezte magát. Semmi nem mutatta, hogy e helyen valaha templom állt. Szederbokrokkal és csalánn al benõtt kõfal vette körül a régi templomkertet, a mögötte lévõ kis területen v irágoskert vagy talán karám lehetett hajdanán. A templom épületének nyoma sem vo lt már. Miké tudott róla, hogy a harangtoronyban nem is olyan régen még gyászsze rtarlásókat tartottak, de aztán életveszélyesnek nyilvánították, és lebon-lották. A helyet pedig eladták. Az út túloldalán az elvadult sövénykerítés mögött egy rózsaszín falú házikó állt. Ablakai sötétek voltak, függöny sem takarta õket. A kapu mellett EZ A HÁZ ELAD Ó feliratú tábla dülöngélt a földbe szúrva. - Segíthetek? Zömök, szakállas férfi szólította meg. Mögötte tûnhetett fel a be-kötõúton, két fekete labrador kutyája türelmesen várakozott a lábánál. Az idegen gyanakvóan mé regette a lelkészt. Miké megrázta a fejét. - Csak nézelõdöm. Kíváncsi voltam, mi maradt meg a régi templomból. - Már régen elpusztult. - A férfi továbbra is elutasítóan nézett rá, ezért a lel késznek nem akaródzott felfednie kilétét. - Igazán kár érte - felelte békülékenyen. - Elátkozott, gonosz hely ez. Az ördögé! Jobban teszi, ha távol tartja magát in nen. Különben is, ez itt magánterület. - Füttyentett a kutyáinak, aztán elindult felfelé az úton. Miké visszahõkölt, szeretett volna a távolodó alak után kiáltani. Az ördögé? Nem, ez lehetetlen, hiszen ez a templom az egyházé, az enyém! Tudta azonban, hogy e z nem igaz. Már nem. Pár percig tûnõdve állt, majd folytatta a vizsgálódást. Sem erre sem látott tiszafákat, sem sírköveket, a régi kõfal kivételével semmi nyomá t nem fedezte fel az egykori templom épületének, és ahogy a csalánon átkukucskál t, csak mélyen az avarban fekvõ, kidõlt kapufélfát látott. Mellette a fal elporl adni látszott. Nem hagyott idõt magának további mélázásra, áttörtetett a csalánbokrokon, és a s zétmálló kõkerítésen átmászva bejutott a hajdani templomkertbe. Faágak csaptak ö ssze a háta mögött, és perceken belül észrevétlenné vált. A férfi mosolygott mag ában. Nem túl bölcs dolog egy lelkésztõl, hogy birtokháborítást követ el, de kív áncsiságát még inkább felcsigázta a kutyáit sétáltató férfi elutasító viselkedés e. A beszûrõdõ fénysugár felé lépett, és körülnézett. Most már tisztán látta az egy kori falak helyét és a négyszögletû lenyomatot a földön, ahol a valahai templom állt. Sûrû növényzet borította a területet. Ahogyan az Essex elpusztult temploma

14 i címû könyv alapján felidézte, gyönyörû középkori épület állhatott itt, fõ- és mellékhaji jókkal, elõcsarnokkal, toronnyal. Bár azóta a falu lejjebb húzódott innen a forg almas kikötõ közelébe, ez mégsem lehet elég indok arra, hogy a helybeliek átadjá k az enyészetnek a templomukat. Vannak még az egyháznak egyéb, félreesõ helyen á lló épületei szép számmal a környéken, de egyik sincs majdhogynem a földig rombo lva, mint ez itt. Azokra vigyáztak, megóvták õket a pusztulástól. Hirtelen eszéb e jutottak a kutyáit sétáltató férfi vészjósló szavai: az ördög tanyázik ezen a helyen. De miért az ördög? Mi köze Matthew Hopkinsnak és a boszorkányoknak Mistl ey templomához? Milyen messze nyúlnak vissza az események? Vén kõrisfa uralta a kertet, árnyéka alatt galagonya- és bodzabokor rejtõzött, tele érett bogyókkal. A fû nem nõtt magasra, Miké most is látta, amint fél tucat birka békésen legelés zik a távolban. Mindent összevetve gyönyörû és békés helyen állt. Néhány lépést tett elõre, majd megtorpant. A madarak hirtelen elhallgattak körülötte. A férfi megborzongott, amint egy árnyék vetült a lábához. Miért rombolták le az emberek ezt a templomot? Mi folyhatott itt, aminek örökre véget kellett vetni? Még a temetõt sem kímélték, egyetlen sírkõ sem maradt állva, a földbe döngölték valamennyit. És vajon miért nem hagytak ezen az egykor fels zentelt helyen egyetlenegy keresztet sem, ami jelezné, itt templom állt valamiko r? A lelkész lassan elindult visszafelé. A napot magányos viharfelhõ takarta el, ny omában eltûnt a nyári reggel színpompája. Amint a kidõlt kapu felé ballagott, hi rtelen az az érzése támadt, hogy figyelik. Ösztönösen körbetekintett, de nem lát ott senkit. - Halló! - hangja különös tompasággal visszhangzott a csendben. - Van itt valaki? Nem jött válasz. A távoli kõfal közelében megzizzentek a levelek, mire a férfi gyorsan megfordult. - Halló! - kiáltotta újra. Az árnyékba borult girbegurba falat moha és lecsüngõ repkény borította. Valami h irtelen megmozdult az ágai között, s Miké feszülten pillantott az átláthatatlan növényzet felé. Apró, egérszerû, barna tollú madár ugrándozott az indák között. Ökörszem. A lelkész megkönnyebbülten fellélegzett, és pár pillanatig mosolyogva figyelte a kismadarat. Ismét nekiindult, és a kõkerítéshez érve észrevette, hogy a kidöntött kapu helyé n tátongó rést szögesdróttal fedték be. A rozsdás lánc, ami valaha zárva tartotta a léckaput, most szabadon himbálódzott a levegõben. A férfi belekapaszkodott, és átvetette magát a falon. Amint a túloldalon földet ér t, számtalan lábnyomot fedezett fel a sajátján kívül a szétmálló vakolaton és a sárban, a nyomok azonban már régóta kiszáradtak, és az augusztusi hõségben továb b porladtak. Mihelyt kiért a gyalogútra, Miké rögtön Mistley felé kanyarodott. L egközelebb kocsival fog idejönni, és felveszi a papi gallérját. Miközben köteles ségtudó papként végiglátogatja egyházközsége híveit, elejt majd egy-két kérdést a lerombolt templomra vonatkozóan. A férfi úgy haladt el a rózsaszín falú ház el õtt, hogy egyetlen pillantásra sem méltatta. 5. Lyndsey Clark életének huszonöt évébõl ötöt Mistleyben élt le. Úgy ismerte a hel yet, mint a tenyerét - beleértve a templom romjait, a temetõt, Liza házát -, és úgy szerette, mint a sajátját. Rögtön felismerte a lelkészt, amint az felfelé ta rtott a gyalogösvényen, követte õt a temetõkertbe, és a galagonyabokor rejtekébõ l aggódva leste a férfi minden mozdulatát. Nem tudja, mit tesz. Nem lett volna s zabad idejönnie. A lány minden ízében remegett. Máris érezte, hogy a hely nyugal mát, ha nem is szándékosan, de megbolygatták. Elgyötörten rázta meg a fejét, röv id fekete haja hátrahullott az arcából. Menj el. Kérlek, menj már! Gyorsan. Mielõtt bajt okoznál. Az ágak sûrííjébõl eleven, kék szempár figyelte, amint a lelkész módszeresen átk utatja a templomkertet. Amikor a férfi végre elindult visszafelé, a lány látta, amint hirtelen megtorpan. Egyenesen abba az irányba nézett, ahol õ állt a bokrok mögött, s bár Lyndsey t

15 udta, hogy Miké nem láthatja õt - fekete farmerjával és sötétzöld pólójával telj esen beleolvadt a környezetébe -, mégis visszafojtotta a lélegzetét. Nos, a férf i tehát az érzékeny fajtából való. Felettébb veszélyes lehet ez egy olyan ember számára, aki az egyházat szolgálja. Lyndsey hallotta az ökörszemet mocorogni a repkény vékony indáin, majd látta, am int a férfi észreveszi és pár pillanatig mosolyogva szemléli a madarat. Követte Mike-ot, ahogy átmászott a falon és rátért a gyalogösvényre, hogy aztán sebesen nekiindulva vissza se nézzen többé. A lány csendben köszönetet suttogott a kismadárnak, amiért az megmentette õt. Az ökörszem Lyndseyre nézett, gyorsan biccentett feléje, aztán elrepült. A lelkész már messze járt, amikor a lány visszatért a szétmálló kõfalhoz, átküzd ötte magát rajta, s elindult az egykori templom irányába. A hely - legfõképp Lyn dsey erõfeszítéseinek köszönhetõen rendszerint nyugodt és békés hangulatú volt, most azonban kellemetlen, vészterhe s benyomást keltett. Lassan odasétált egy göröngyös területre, ahol a zuzmóval é s mohával sûrûn benõtt, rég kidöntött fal maradványa állt. A lány itt érezte a l egerõsebben Hopkins szellemét, azét a Hopkinsét, akinek a gonoszsága egyre kísér ti õt. A helybeliek úgy tartják, itt temették el a Generálist, ezen a helyen, me lyet késõbb földig romboltak és megszentségtelenítettek. A környéken az emberek találgattak, a sok szóbeszéd megindította a képzeletüket, és félelemmel töltötte el õket. Lyndseyben megvolt a képesség, hogy lecsillapítsa a kedélyeket. Átokle vétellel. Imával. Bûbájoskodással. Ha valaki hisz bennük, ezek a dolgok mind mûk ödnek. Mindaddig, amíg valami vagy valaki meg nem bolygatja az egyensúlyt. A lány körülnézett, és miután megbizonyosodott róla, hogy teljesen egyedül van, a zsebébõl elõhalászott egy kis tarsolyt. Szárított gyógyfüvek lapultak benne, m elyeket Liza kertjében gyûjtött. A porózus leveleket óvatosan szétszórta az egyk ori falak maradványai közt, aztán megállt a terület közepén, leguggolt, és körmé vel apró lyukat vájt a füves talajba. Tûket és csomóra kötött rövid zsineget gyö möszölt a nyílásba, majd befedte, és ellapogatta a földet. Pár pillanat múlva a talaj felvette az eredeti formáját. Lyndsey felemelkedett, egy farönkhöz sétált, és rövid ideig megpihent rajta. A nap a hátára tûzött. Hallotta, amint a közelb en méhek döngicsélnek békésen a virágok körül. Ha figyelne, meghallaná pletykálk odásukat, a kaptár titkait... xomwell idejében a kert kisebb volt, és a tarka színekben pompázó csinos kis ágy ásokat cölöpkerítés vette körül. Gyógyfüvek - köröm-és margitvirág, gyermekláncf û és izsóp, kakukkfû és majoránna -növekedtek a veteményesben, a megmaradt terül eten pedig gyümölcsös, virágok, zöldségek és fûszernövények osztoztak. Liza vess zõ-kosárral a karján, lassan lépkedett a rozmaringbokrok között, hol egy kis ága t, hol elszáradt levelet csippentve ujjai közé. Idõközben a nap felszárította a harmatot a növényekrõl, s illatuk hódítóan áradt a reggeli frissességbe. Nyarant a mindig hajnalban kelt, pedig fájó csontjai mostanában már alig engedelmeskedte k akaratának. Az évek múlásával termete fokozatosan megtört, meghajlott Liza sok szor elviselhetetlen fájdalmat érzett. Háta annyira meggörbült, hogy nehezére es ett felnéznie is, ma már csak ritkán tekinthetett az égre és a repülõ madarakra. Összes tudása és tapasztalata kevés volt ahhoz, hogy saját magát meggyógyítsa, egyedül a nap melege jelentett számára enyhülést. Liza dúdol va köszöntötte a napsütötte ösvényen üldögélõ öreg cicát, mire az felállt, az as szony lábához dörgölõdzött, majd visszaosont a helyére, és kényeskedõ mozdulatta l mosakodásba fogott. Gazdája közben pemetefû, csombormenta és kakukkfû után keresgélt Jane Butchernek a faluban hamarosan nagy szüksége lesz rájuk. Közeleg az ideje, hosszú és fájda lmas szülés vár rá. Óriásbébit hord a pocakjában, a hatalmas termetû John Butche rét, akinek két elõzõ felesége is gyermekszülésbe halt bele. Miért nem tud ez a férfi végre egy széles csípõjû, húsos combú nõt választani magának? Miért kellen ek neki folyton vékonycsontú gyereklányok? Liza szomorúan ingatta a fejét. Tudta, hogy Jane rettentõen fél a szüléstõl, és erre meg is volt minden oka. Végigsét ált szeretett növényei között. Izsóp- és földiszederlevelekre volt szüksége, fõz etüket szomszédja fájós torkára szánta és borogatást akart készíteni belõlük Sir Harbottle Grimstone csordásának, aki elvágta a kezét, a sebe pedig elgennyesede tt. Felsóhajtott. Bár kuncsaftjai jól fizettek, és õ szívesen segített is rajtuk

16 , mégis, néha azt kívánta, bárcsak rajta is segítene valaki. Jólesett volna elfo gadnia esténként egy pohár nyugtató forralt bort valakitõl, jól jött volna egy s egítõ kéz, amikor köszvénytõl elgyötört karjával sokszor még a ruháit sem volt k épes levetni, de fõleg a kert gondozását nem bírta már egyedül, igaz, a növények manapság nem igényeltek már annyi törõdést, mint amikor kiültette õket. Gyógyfü -vei túl fogják õt élni, annyi bizonyos. Aztán ott volt Sarah, aki jött, amikor csak tudott, és mindig hozott neki egy kosár elemózsiát vagy egy kancsó sört. A drága Sarah, a földesúr lánya, akit Liza a saját, halva született gyermeke helye tt szoptatott annak idején. Apró metszõollót húzott elõ a zsebébõl, és sorban le nyisszantotta, letépte a neki tetszõ leveleket, míg kosara meg nem telt. Az öreg cica folyton a nyomában járt. Amint egy halom macska-menta közelébe érte k, az állat fejest ugrott az illatos levelek közepébe, és meghempergõdzött bennü k, miközben Liza jót kacarászott rajta. A kis házikóban a polcon tisztán, takaros rendben sorakoztak mesterségének eszkö zei: mozsártörõ és mozsár, csészék, keverõkanalak és agyagkorsók. A mennyezet ta rtógerendáiról alácsüngõ kosarakban és vászontasakokban gyógyfüvek száradtak, a sarokban álló asztalon pedig dobozok feküdtek csinos halomban. Liza letette a fr issen szüretelt termést az asztalra, majd megnézte a tüzet. Az izzó szén fölé ak asztott vasfazékban majdnem felforrt a víz. Elõször is Jane Butcher orvossága következzék. Sokáig dolgozott rajta, miközben fél szemmel figyelte, ahogy a nyitott ajtón bes zûrõdõ fénysugár lassan végigvándorol a konyha padlóján. A nap hamarosan továbbh alad dél felé, árnyékban és hûvösben hagyva a helyiséget. Hunyorogva pillantott a kezében lévõ bögrére, s megpróbált gyorsabban dolgozni. Amint a nap eltûnik, n ehéz lesz már követnie, mit is csinál pontosan, ezért egyre többször elõfordult, hogy a sûrû, fekete tinktúrákból jócskán került az alaposan lesikált tölgyfaasz tal lapjára is. Liza kezében hirtelen megállt a kanál, s az ajtót figyelte. Érkezett talán valak i? Hallotta, amint az anyamadár éles hangon figyelmezteti fiókáit, hogy bújjanak a fészek mélyére - aztán váratlanul csend lett a kertben. Lehet, hogy csak az ö reg cica kelt felesleges riadalmat odakint. Miután ficánkolt egyet a macskamentá ban, elég erõsnek érzi magát hozzá, hogy becserkésszen egy madarat. Nem, nem err õl van szó. Liza arca elsötétült. Bár a látása erõsen megromlott, a hallása kitû nõ maradt, és a beálló csendben tisztán megérezte a veszélyt..assan letette a kezében lévõ bögrét és kanalat, odabicegett az ajtóhoz, és kinézett rajta. Nem l átott senkit, sem a kertben, sem az úton. Nyoma sincs a macskának. Mégsem nyugod ott meg. És akkor meglátta végre a férfit, aki félig rejtve állt a sövénynél, az öreg kör tefa árnyékában. Rögtön felismerte benne Hopkins egyik emberét. Liza egy pillana tig zavartan tekintett rá, nem értette, miért figyelik. Amint a férfi észrevette, hogy az asszony õt nézi, nyomban visszahúzódott az árnyékba, és mielõtt eliszk olt volna, két mutatóujját keresztbe téve a szemmel verés elleni jelet mutatta L iza felé, akit, bár érezte a nap melegét s a füvek illatát, hirtelen megcsapott a félelem jeges fuvallata. 6. Emma lassan haladt drága sportkocsijával a csemegeüzlet mellett álló autók hossz ú, tömött sorai között parkolóhely után kutatva. - Jobb, ha ott áll meg, aztán csak átsétál az ügynökséghez - mondta neki korábba n az ingatlanügynök -, a fõutcán nem szabad parkolni, szombatonként amúgy is szi nte lehetetlen helyet találni a városban. Milyen igaza volt! Sehol egy talpalatnyi hely. Végül kitolatott elõtte egy autó, Emma pedig megkönnyebbülve fordult be a helyére. Kimerültnek érezte magát. Kétó rányi út állt mögötte, és egy csúnya veszekedés Piersszel... - Sajnálom. Már tegnap este is megmondtam neked, hogy nem vagyok hajlandó elmenn i vidékre holmi vadkacsalesre, és látni sem akarom azt a házat! Piers egészen kikelt magából, amikor a lány bevallotta, hogy már reggel kilencko r felhívta az ingatlanügynökséget. - Nem, nem téved. A ház valóban Lizáé volt. - A fiatalember hangja távolról cse ngett. - Igen, még mindig kínáljuk. Rengetegen érdeklõdtek iránta, de konkrét ár ajánlat eddig még nem érkezett. Ha óhajtja, természetesen megnézheti akár ma is.

17 - Lizáé - ismételte meg magában a lány, miközben visszatette a telefonkagylót a helyére. - Liza háza. Will Fortingale, a fiatalember az ügynökségen, valahol nagyon megfázhatott. Az o rra vörös volt és dagadt, hatalmas zsebkendõjétõl pedig még akkor sem vált meg, amikor az irattartó szekrényhez lépett, hogy elõvegye a ház papírjait és kulcsai t. - Ugye tudja, merre keresse? - Egy köteg összetûzött papírlapot nyújtott át a lá nynak. - Rég jártam arrafelé. - Értem. Nos, akkor... a ház jelenleg üresen áll, nyugodtan odamehet tehát, és m egnézheti. Nélkülem is el fog boldogulni? - Aggodalmasan tekintett Emmára, aki b ólintott, mire az ügynök szemmel láthatóan megkönnyebbült. Kutató pillantást vet ett az ajtó felé igyekvõ lányra. Mindig megérezte, ha komoly vevõvel áll szemben, most azonban elbizonytalanodott. Nem látta értelmét, hogy rámenõsen viselkedjé k az üzlet érdekében, különben is pocsékul érezte magát. Emma türelmesen megvárta, míg a férfi néhány útbaigazító jegyzetet írt fel neki, elõkerített és lefénymásolt egy helyi térképet, és végül átadta a kulcsokat. Ne m sokkal késõbb ismét az utcán volt. Egyáltalán nem emlékezett Manningtree-re. Az ingatlanügynökség elõtt állva kedvt elve nézett körül. Csinos városka ez, a forgalmas fõútról néhány mellékutca ágaz ik le jobbra. Megpróbálta kisilabizálni a kezében lévõ térképet. A Church Street sarkán állt, vele párhuzamosan fut a South Street vagy ötven méter hosszan. Fel függesztett virágkosarakból fukszia, muskátli, lobélia és borostyán csüngött alá az üzletek és a régi házak homlokzatáról. Egy autó húzott el mellette, Emma a f al mellé húzódott, s tétovázott kissé, igyon-e egy csésze kávét valahol, mielõtt megnézi a házat. Reggeli nélkül jött el Londonból, s olyan régóta volt már úton, hogy egészen kimerültnek érezte magát. Hirtelen annak is tudatára ébredt, hogy fél, tart egy kicsit attól, amit abban a házban találhat. Az elmúlt órákban túl fûtött állapotba került, és ennek súlya most ránehezedett. Emma egy üres üzlethelyiség elõtt állt, melynek kirakatait fehér festékkel vasta gon bemázolták, kiugró emeleti párkánya alól pedig az EZ AZ ÜZLET ELADÓ feliratú tábla lógott. Miközben hezitált, a bolt ajtaja kinyílt, és egy férfi lépett ki rajta. Ahogy kicsörtetett az üzletbõl, félig hátrafordulva beszélt tovább valaki hez, miközben beleütközött a lányba, és elsodorta. - Jesszusom, rettenetesen sajnálom! - kiáltotta, majd elkapta a lány karját, am int az egyensúlyát vesztve nekiesett az esõcsatornának. Kezébõl messzire repült a ház kulcsa. - Ó, a fenébe is! Majd én felveszem. Megsérült? Jöjjön, üljön le e gy percre! Még mielõtt feleszmélt volna, Emma az ajtón belül találta magát a, üres boltban, egy összecsukható székre rogyva. - Jól vagyok, igazán. - Eltelt néhány pillanat, míg újra levegõhöz liilott. - Nem, nincs jól. Nézzen a lábfejére! Lenézett szandálba bújtatott lábára. Rózsaszínû farmernadrágja alól kivillanó bo kája szemmel láthatóan duzzadt volt, és nagy fekete folt éktelenkedett rajta. - Ö, nem annyira súlyos, mint amilyennek látszik. - Megpróbált könnyedén válasz olni. - Semmiség az egész. A lábánál térdelõ férfi magas volt, inas, és Emmához hasonlóan a harmincas évei közepén járhatott. Kék farmert és kockás inget viselt, sötét haját rövidre vágat ta, hosszúkás arca volt, s meglehetõsen gyászos képet vágott. - Nekem nem úgy tûnik, mintha semmiség lenne. Ostoba hólyag vagyok! Soha nem néz em, hova lépek. Colin, csinálj már valamit! A lány csak ekkor vette észre, hogy rajtuk kívül van még valaki a helyiségben. A férfi, aki most elõrelépett, alacsony volt és keménykötésû, jó negyvenes lehete tt, a haja pedig már erõsen õszült. Barátságosan mosolygott a lányra. - A kollégám folyton padlóra küldi az embereket, az én dolgom pedig az, hogy tal pra állítsam õket. - Hamisítatlan walesi dialektusban beszélt. - Mondja, mit sze retne: orvost, mentõt, kötszert, ügyvédet, vagy beéri egy csésze kávéval? Emmából kitört a nevetés. - A kávéra szavazok. Egyébként is épp azon voltam, hogy meg-igyak egyet, amikor

18 egymásba botlottunk. - Ez aztán a diplomatikus válasz! -A fiatalabb férfi felegyenesedett. - Még hogy egymásba botlottunk! Szabályosan letaroltam. - Meg van bocsátva! - A lány megdörzsölte a bokáját. - Nagyon jólesik az együtté rzésük, mégis be kell vallanom, hogy semmi baja a lábamnak. Ez a fekete folt itt nem más, mint piszok. - Ami az én ormótlan cipõmtõl származik, ugye? - A fiatalember bánatos képpel né zett le a földre. - Milyen mocskos itt minden! - Nos, amíg Mark a gondját viseli, kerítek magunknak egy kis kávét. - Colin apró pénz után kutatott a zsebében. -Van egy megállapodásunk a szomszédos kávézóval. Megengedik nekünk, hogy áthozzunk tõlük pár csésze kávét, néhány igazán finom há zi süteményt meg pogácsát. - Kacsintott a lányra. - Meg akarják venni ezt a boltot? - Emma csak most nézett körül alaposan, miközb en Colin becsukta az ajtót maga után. Mark megrázta a fejét. - Dehogy, az istenért! Ez a helyiség különben is eladhatatlan. -A lány mellett egy másik összecsukható szék állt, két nagy fémládá-ban pedig egy kamera és egyé b filmes kellékek feküdtek. Távolabb nagy tekercs kábel hevert a földön, két hat almas vászontáska és egy reflektor társaságában. A hepehupás tölgyfa padlózatot poros lábnyomok mintázták, a belsõ teret tartógerendák szabdalták, a mennyezet á llapota pedig elárulta, hogy régi épületrõl van szó. A távolabbi sarokban széles lépcsõsor vezetett fel az emeletre. Egy ócska pult állt még a helyiségben, rajt a néhány jegyzetblokk, két üres kávéscsésze -melyek feltehetõen a szomszédos káv éházból valók -, egy toll, fényerõsségmérõ és egy írótábla feküdt. - Maguk fotósok? - Emma próbaképpen megmozgatta a sérült lábfejét. - Filmezünk. A tévének is. - Mark egy csomag papír zsebkendõt húzott elõ az irat tartó táskájából. Bûnbánóan nyújtotta a lány felé. Elég lesz ennyi? Az emeleten talál mosdót is. - Remek gondolat. - Az arca megrándult a fájdalomtól, ahogy talpra állt. -Egyenesen fel. El sem tévesztheti. -A férfi elvigyorodott. Mekkora mázlija van! Ilyen gyönyörû nõ, s csak úgy az ölébe pottyan! Emma felment a lépcsõn. Hatalmas, üres szobában találta magát, ahol körben az ól omüveg ablakokat vastagon belepte a por. Egy undorító húslégy ütõdött neki folya matosan az egyik ablaktáblának a lány aztán több példányukat látta a földön heve rni. Megborzongott. Bár a légy megállás nélkül hangosan zümmögött, mégis volt va lami íuicsa, dermesztõ nyugalom a szobában. Megtalálta a mosdóhelyiséget, leporolta magát, kezet mosott, és éppen elindult v olna visszafelé, amikor meghallotta, hogy valaki átsétál a szobán a lépcsõ irány ába. Megállt az ajtóban, és körülnézett. - Mark? - Nem jött válasz. - Mark, maga az? - A szoba üres volt. A húslégy az a blakpárkányra pottyanva a hátán feküdt, és erõtlenül vergõdött. Emma óvatosan be lépett a szobába. - Halló! Van itt valaki? A csend szinte tapintható volt, mintha valaki lélegzet-visszafojtva várna, figye lne. - Mark? Colin? - A lány nyugtalanul körbetekintett. - Ki az? Ki van ott? Semmi válasz. A lépcsõ felé hátrálva még egy pillantást vetett az ablak felé, s döbbenten megm erevedett. Ott állt valaki, és nézte õt - egy erõsen meggörnyedt alak a szoba kö zepén felhalmozott dobozok árnyékában. Légy újra üdvözölve nálunk! Szavai tompán visszhangzottak a levegõben. Emma továbbra sem mozdult, képtelen volt levenni a szemét a halvány, elmosódott arcról, aztán hirtelen gyermekhang csendült fel az utcáról, és a látomás - avagy a fény játéka csupán - már el is illant. A következõ pillanatban a szoba megint üres volt. A lány torkát összeszorította a félelem. Megálljt parancsolva a félelemnek lesie tett a lépcsõn, odabotorkált a székéhez, és leroskadt rá. Még mindig remegett. - Ugye, maga is csak most ért le az emeletrõl? Mark felpillantott az elõtte lévõ jegyzetblokkból, amelybe éppen írt valamit. - Nem én. Miért kérdi? Emma megvonta a vállát.

19 - Úgy hallottam, valaki járt fent az elõbb. - Óvatosan dörzsölgette a bokáját. A férfi kutatva nézett rá. - Valóban? A lány bólintott. - Az igazat megvallva, elég kísérteties volt. - Bocsánatkérõen elmosolyodott. - Az is lehet, hogy csak képzelõdtem. Mit is mondott az elõbb, maguk itt filmet fo rgatnak? Mark helyeselt. - Dokumentumfilmet. - Mi az, ami ennyire izgalmas lehet egy ilyen helyen? Úgy értem, ez a kisváros i gazán elragadó és szemmel láthatóan elég régi is, de ez talán mégsem elég egy fi lm sikeréhez, nem igaz? Mark bólintott. - Fején találta a szöget. Szerintem már amúgy is sejti, miért vagyunk itt. Egy sorozatot készítünk kísértetjárta épületekrõl. - Kajánul elvigyorodott. - Csak n em akar itt házat venni? - A lány táskája mellett heverõ kulcscsomóra pillantott. Az ingatlanügynökséget reklámozó kulcstartó nagy volt és szembetûnõ. Emma tettetett komolysággal összerezzent. - Édes istenem, ne! Éppen most akarok megnézni egy vidéki házat. - Arcára bizony talan kifejezés ült. - Lehet, hogy kezdek megõrülni, de azt hiszem, az elõbb lát tam egyet a maga kísértetei közül. Fent az emeleten, az ablaknál állt egy alak. Elég hihetõen hangzik? Mark rábámult. - Hogyne. Milyen volt? - Sápadt és áttetszõ. A férfi elvigyorodott. - Ez aztán a mázli! Irigylem. Nekem még nem sikerült találkoznom velük. - Lehet, hogy csak egy árnyékot láttam odafent. - Meglehet. - Egészen közel hajolt a lányhoz. Emma kérdõn tekintett rá. - Szóval ki is ez a kísértet? - Alighogy kimondta, már meg is bánta hirtelen úgy érezte, nem akarja tudni az igazságot. Mark azonban belekezdett a mondókájába. - Rendben, elmesélem magának az egész hajmeresztõ történetet. Ez a bolt egy kísé rtetlakta hely. Az elmúlt néhány évben tucatnyi tulajdonosa és bérlõje volt, de egyikük sem maradt sokáig, manapság pedig már olyan rossz a híre, hogy harmadik éve üresen áll. - Maguk pedig le akarják filmezni a kísértetet, ugye? - Anélkül, hogy tudatára é bredt volna, karját szorosan összefonta maga elõtt, és felnézett a mennyezetre. - Valahogy úgy. Véletlenül szereztünk tudomást errõl a helyrõl, egy fickótól, ak i a House Detectivesnél dolgozott, s egy kis kutatás után kiderült, hogy nagysze rû anyagot találtunk a sorozatunkhoz. 0, olin, végre egy kis utánpótlás! A walesi egy tálcát egyensúlyozva tûnt fel az ajtóban. Három nagy csészében kávé t hozott, és egy tányér süteményt. Rácsúsztatta a tál-1 ál a pultra. - Ha ez a forgatás eltart még két-három napig, feltétlenül kérek veszélyességi pótlékot édesség-túladagolás ellen. - Átnyújtotta a tányért a lánynak. - Tegyen meg nekem egy szívességet, vegye el a csokoládésat, különben én fogom, pedig nek em nem lenne szabad. Uánatos képpel megpaskolta a pocakját. Emma kelletlenül felnevetett, de aztán elvette a hatalmas, krémes tortaszeletet. - Ha ezzel segíthetek magán... - sóhajtotta, miközben körbetekin-icll. Határozot tan jobb volt a hangulat a helyiségben. Normális. Maga látta már õt, Colin? -Õt? - A kísértetet. - Vagy úgy. - Colin ránézett Markra. - Nem, még nem. És nagyon ipen megkérném, h ogy ne is terjessze a városban, hogy mi járatban vagyunk. Itt a kávéházban azt m ondtuk az embereknek, hogy ellenõrök vagyunk. Ideig-óráig el fogják hinni, de az tán úgyis rájönnek, miért vagyunk itt valójában. Nem akarom, hogy sötétedés után minden unatkozó kölyök a bolondját járassa velünk. - Sikerült már valaha filmre venniük kísértetet? - Emmának a nagy szelet csokit orta ellenére sem sikerült kivernie a fejébõl az emeleti szoba rejtélyes lakóját

20 . - Aha. - Mark kortyolt egyet a kávéjából, és elvett a tányérról egy diós sütemén yt. - Bár néhány dolog megkérdõjelezhetõ a filmben, mi Colinnal mégis úgy érezzü k, hogy megcsíptünk egyet odafent Lin-colnshire-ben. - Itt nehéz esettel állunk szemben. - Colin leült a másik székre. - Az egész város nyakig benne van, sokan érzelmileg érdekeltek. Számos kísértetr õl tudnak itt, köztük egy fickóról, akit Matthew Hopkinsnak hívtak. Olivér Cromw ell Boszorkányüldözõ Generálisaként egyike volt a történelem legnagyobb gonoszte võinek. Biztosan hallotta már a nevét, még filmet is készítettek róla. - Persze jóval a maga születése elõtt. - Mark vigyorgott. -Michael Reeves rend ezte 1968-ban. Hõsünket Vincent Price játszotta, aki akkoriban ötvenhét éves vol t, holott Matthew barátunk már huszonöt éves kora elõtt meghalt. - Fogai között szûrte a szavakat. - Mindnyájan ismerjük azonban a filmek történelmi hitelességé t. Mi most megpróbáljuk helyükre tenni a dolgokat. Nem kell semmit hozzátennünk, így is épp elég borzalom van a csupasz tényekben. - Jól emlékszem a filmre. - Emma elkomorult. Újra kényelmetlenül érezte magát, e gyre csak az emeleti szobában történteken járt az esze. - Bizonyára a tévében lá thattam. Azt nem tudom, hogy mennyi igaz belõle, de nem arról volt benne szó, ho gy nõk százait égették el máglyán? - Megborzongott. - Nos, nem egészen. - Mark leguggolt az egyik vászontáska mellé, és egy köteg pa pírt húzott elõ belõle. - Még jócskán van mit kiderítenem, de annyit már most el árulhatok, hogy szó sincs itt máglyahalálról. Felakasztották õket. És nem százak at, hanem csak néhány tucatot. - Mark evangéliumi szabályszerûséget vélt ebben felfedezni. - Colin elnézõen mosolygott társára. - Ez a lényeg. Pusztán a tényekre akarunk s zorítkozni. így aztán bármibe is botlunk itt, senki nem vonhatja kétségbe a hite lességét. Úgy tartják, Hopkins ebben a házban kínozta meg áldozatai egy részét - ez az üzlethelyiség eredetileg egy jóval nagyobb épületegyütteshez tartozott. A Phillips család birtokolta hajdanán, és Mary Phillips, aki Matthew Hopkinsnak d olgozott, itt élt akkoriban. Kegyetlen bestia volt az a nõ. A boszorkányokat hos szú nyárssal szurkálta kegyetlenül, keresve rajtuk a Gonosz jegyét. - Na, ez tényleg borzasztó. - Emma felugrott. - Õ az, akit az emeleten láttam? Hirtelen heves reszketés fogta el. - Látott valakit? - Colin rámeredt a lányra. - Maga médium? A fészkes fenébe! É s még csak két perce, hogy itt volt! Akár fel is használhatnánk magát, hogy elõc salogassa nekünk a kísérteteket. -Azt már nem! - Emma még mindig remegett. - Nem. - Megrázni a fejét. - Bizonyára csak képzelõdtem. Mark vigyorgott. - Ahhoz képest igencsak elsápadt. Ne féljen semmitõl, fõleg vilá-gos nappal nem kell tartania tõlük. - Felvonta a szemöldökét. - Ma-ga is mondta, hogy valószínû leg a fény-árnyék játéka tévesztette meg. A baj csak az, ha egyszer már lábra ka ptak az ehhez hasonló kí-lértethistóriák, boldog-boldogtalan szellemet vél majd felfedezni minden árnyékban, és a végén nem tudjuk, melyik történet igaz és mely ik hamis. Bár ahogy Colin is mondta, ez a hely hemzseg a go-nosz kísértetektõl. És nemcsak ez az épület, hanem az egész város. A környék. Van valami baljóslatú a levegõben. - Elhallgatott egy pillanatra, és megvonta a vállát. - Nem is tudom. Furcsa, hogy minden így összejött egy helyen. Mi mindenesetre megpróbálunk tár gyilagosak maradni, ugye, Colin? A következõ hetekben interjúkat fogunk készíten i, és persze éjjel-nappal filmezünk. Kihasználjuk az alkalmai, amíg a bolt ürese n áll. Hamarosan újra bérbe adják, és akkor már nem engednek be ide minket. Hmma ingatta a fejét. - Nem kifejezetten nyugis munka ez, ugye? A tévének dolgoznak? - Igen. - Mark bólintott. - Alig várom, hogy megnézzem. - Tétovázott egy pillanatig. Bármit is láttam fen t az emeleten, nagyon kísértetiesnek tûnt. Mark és Colin jelentõségteljesen egymásra nézett. Elhiszem - felelte Mark csende sen. - Én viszont megpróbálok nem hinni bennük. - Colin kedvesen rámosolygott a lány ra. - Nem akarom, hogy remegjen a kezemben a kamera. - Félrehajtott fejjel elgon dolkozott. - Feltételezem, hogy nem örülne neki, ha filmre vennénk. Pedig elszór