SZERZÔK SZERKESZTÔ MUNKABIZOTTSÁG

Átírás

1 SZERZÔK BACSÓ NÁNDOR, BÁRDY LÁSZLÓ, BÉRCY PÁLNÉ, BÓDI BÉLA, CZIBULYA JÁNOS, CSÁVÁS ISTVÁN, DERVARICS ATTILA, DRÁVUCZ LÁSZLÓ, FARAGÓ PÉTER, FEJÉR LEVENTE, GÉCZY JENÔ, GYÔRKI ANTAL, HAMVAI LÁSZLÓ, HOFFMANN LÁSZLÓ, HRENKÓ JÓZSEF, JACKL KÁROLY, JAKAB ÉVA, JÁRMY ISTVÁN, KARMANOCZKI JÁNOS, KASZTOVSZKY BÉLA, KELEMENNÉ TORMA ERZSÉBET, KEMENESI SÁNDOR, KISS JÁNOS, KONCZ GÉZA, KUBÁT CSABA, LIPTÁK MÁTYÁS, MADARÁSZ TIBOR, MANKHER ENDRE, MAROSSZÉKY ZOLTÁN, MÉSZÁROS SÁNDOR, NAGY ISTVÁN, NAGY RICHÁRD, NÉMETH ENDRE, PAPP JÓZSEF, REVICZKY LÁSZLÓ, SARKADI ILDIKÓ, STUMPF LÁSZLÓ, TAKÁCS JÓZSEF, TORMA FERENC TREFIL KÁROLY, UNGI JÁNOS, ZALAKOVITS JÁNOS SZERKESZTÔ MUNKABIZOTTSÁG CZIBULYA JÁNOS (Budapest) tiszteletbeli elnök BACSÓ NÁNDOR (Budapest) vezetô BALKÁNYI FERENC (Miskolc) FEJÉR LEVENTE (Szeged) GYÔRKI ANTAL (Szeged) HIEZL JÓZSEF (Szeged) JÁRMY ISTVÁN (Sárospatak) KASZTOVSZKY BÉLA (Budapest) KISS JÁNOS (Sárospatak) KONCZ GÉZA (Szeged) MANKHER ENDRE (Budapest) VASI MIKLÓSNÉ (Szigethalom) ISBN Kiadói munkálatok: Pro Die Kiadó Nyomta és kötötte: Kapitális Kft., Debrecen Felelôs vezetô: Kapusi József

2 Tartalom KÖSZÖNTÔ A Magyar Természetbarát Szövetség köszöntôje A Magyar Tájékozódási Futó Szövetség köszöntôje KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ELÔSZÓ A VOTT MEGALAKULÁSÁNAK ELÔZMÉNYEI A TALÁLKOZÓK TÖRTÉNETI LEÍRÁSA A vándordíjak Szervezeti keretek A szabályozottság A résztvevôk, a versenyzôk, a vendégek és a rendezôk A VOTT programjai Kiadványok, programajánlók Az anyagi feltételek és az ellátás A mozgalommá fejlôdés, a sikertörténet és a jövô A VOTT VERSENYEI Vándordíjként született Terepverseny A terepverseny elôkészítése, tervezése Városismereti verseny Összesített verseny Tájékozódási futóverseny Rádiós éterverseny Veteránverseny A legeredményesebb társaság verseny Néhány további díj A verseny rendezése és lebonyolítása AZ 55 TALÁLKOZÓ TÖRTÉNETE ÉS JELVÉNYEI VOTT Eger, VOTT Gyôr, VOTT Miskolc, VOTT Pécs, r 5 s

3 TARTALOM 5. VOTT Kôszeg Szombathely, VOTT Eger, VOTT Pécs, VOTT Debrecen, VOTT Balatonfüred, VOTT Eger, VOTT Budapest, VOTT Esztergom, VOTT Pécs, VOTT Szeged, VOTT Erdôbénye, VOTT Lôrinci, VOTT Budapest, VOTT Szombathely, VOTT Siklós, VOTT Eger, VOTT Gyula, VOTT Kazincbarcika, VOTT Gyöngyös, VOTT Debrecen, VOTT Budapest, VOTT Pécs, VOTT Budapest, VOTT Salgótarján, VOTT Nyíregyháza, VOTT Budapest, VOTT Szeged, VOTT Sárospatak, VOTT Szombathely, VOTT Pécs, VOTT Gyöngyös, VOTT Kazincbarcika, VOTT Debrecen, VOTT Veszprém, VOTT Salgótarján, VOTT Szolnok, VOTT Paks, VOTT Ajka, VOTT Sárospatak, VOTT Tata, VOTT Hódmezôvásárhely, VOTT Zalaegerszeg, VOTT Pécs, VOTT Budapest, VOTT Mátrafüred, VOTT Eger, r 6 s

4 TARTALOM 51. VOTT Baja, VOTT Kaposvár, VOTT Debrecen, VOTT Tata, VOTT Sopron, RIPORTOK, ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK Riportok CZIBULYA JÁNOS NÉMETH ENDRE HRENKÓ JÓZSEF TREFIL KÁROLY KOVÁCS GYÖRGY NÉMETH LÁSZLÓNÉ és JÁRMY ISTVÁN JAKAB ALBERT KASZÁS GYÖRGY és LÁDI JÁNOS UNGI JÁNOS FRANCZIA ISVÁN és CSÁVÁS ISTVÁN NAGY RICHÁRD MAROSSZÉKY ZOLTÁN A rendezôk, a szervezôk élményei A 38. találkozóról A terepversenyekrôl Így látták a rendezôk a 10. találkozót A 22. és a 35. VOTT rendezését vezénylô vezérigazgató gondolatai VOTT-osok az üzemzavar-elhárításban Hogyan látta a 32. VOTT-ot a fôrendezô? Részlet az ÉDÁSZ vezérigazgatójának a 38. találkozón elmondott beszédébôl Tudósítás a 41. találkozóról Így láttuk mi Pakson találkoztak a villamosenergia-ipari természetbarátok Hogyan látta a VOTT-ot az, aki élete elsô találkozóján fontos rendezôi feladatot kapott? Az 50. találkozó elôzeteseként Remek volt az 54. VOTT Tatán! Amit más is lát, de mégsem vesz észre Fejtörô és vers A versenyzôk és a résztvevôk élményei Az elsô versenyünk Mire jók a szentjánosbogarak? Barátság, szerelem Megismerkedésem a VOTT-tal Két dudás egy csárdában Emil és Jóska A Varsányi-emlékverseny a VOTT kistestvére Édesapám és a természetjárás KUBÁT HUGÓ emlékére Viharok, próbatételek, versenyzô vezetôk r 7 s

5 TARTALOM TALLÓZÁS A KORABELI SAJTÓBÓL Országos és helyi sajtó Iparági sajtó Különkiadások A TALÁLKOZÓK TÁRGYI EMLÉKEI Alapítólevelek Jelvények Vándordíjak Zászlók Minikönyvek Emlék- és ajándéktárgyak Emléklapok, alkalmi bélyegzések, oklevelek A TALÁLKOZÓK LELKES ÉLTETÔI Veteránok Tiszteletbeli veteránok Kitüntetettek A VOTT Fair play díjasai KISS JÁNOS MÉHES ZOLTÁN visszaemlékezése GYÔRKI ANTAL visszaemlékezése Közremûködôk és segítôk Tisztelgés az eltávozottak emléke elôtt A KÖNYV SZÜLETÉSE EPILÓGUS TÁBLÁZATOK NÉVMUTATÓ A KÖTET MEGJELENÉSÉT TÁMOGATÓ CÉGEK r 8 s

6 KÖSZÖNTÔ Nagy megtiszteltetés számomra, hogy köszöntôt írhatok ennek a maga nemében páratlan könyvnek az olvasóihoz, és megoszthatom Önökkel a Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát-találkozókkal kapcsolatos gondolataimat. Sz ámomra a VOTT 1978-ban kezdôdött, Salgótarjánban, és rögtön megérintett. Azóta néhány ritka kivételtôl eltekintve valamennyi találkozón részt vettem. Igen, mindjárt az elsô alkalommal megfogott a találkozó hangulata, és olyan élményekkel ajándékozott meg, melyeket az ember szeretne újra és újra átélni. Ha azonban visszagondolok a több mint húsz találkozóra, akkor felbukkannak kellemesnek semmiképpen nem mondható emlékek is, mint a tikkasztó forróság, a felhôszakadások, a csaláncsípések, a teljes kimerültség miatt 40 C fölé szökô láz, a szúnyoginváziók Akkor miért találkozik mégis, mindezek ellenére minden évben ezer ember? Mi az, ami egyértelmûen felülírja a kellemetlenségeket, és nagy erôvel vonz bennünket? Nem könnyû erre a kérdésre választ adni. Csak egyszerû, de a mindennapi életben nagyon is fontos szerepet játszó fogalmak jutnak eszembe: a természet szeretete, a barátság, a verseny izgalma, a csapatmunka öröme. Ott bujkálhat bennünk még a szabadság érzése is, hiszen megszabadultunk a mindennapi feladatainktól, a munkahelyi hierarchiától. Aversenyzés sokféle képességet, tudást kíván a résztvevôktôl: szorgalmat, kitartást, kreativitást, sok-sok tapasztalatot, szellemi és fizikai felkészültséget. Mindannyian szerettünk volna jól szerepelni, díjat nyerni, a legjobbak közé tartozni. Salgótarjánban láttam elôször a Fokost, a terepverseny gyôztesének járó vándordíjat. Azóta sokszor megcsodáltam, sajnos mindig mások kezében, de csapattársaimmal minden évben azzal a reménnyel keltünk útra, hogy talán most nekünk sikerül megszereznünk. Mára a hitem, hogy ez valaha is sikerülhet, némileg megkopott, de újra és újra próbálkozni fogunk. év hosszú idô. Ennyit megélni csak azok a mozgalmak tudnak, amelyek valódi értékeket 55 hordoznak. De önmagában még ez is kevés lenne. Kellenek olyan emberek egy maroknyi csapat is, akik felismerik ezeket az értékeket, hajlandók idôt és fáradságot áldozni értük, dolgozni ezer kolléga öröméért, a VOTT életben tartásáért. Ennek a maroknyi csapatnak köszönhetjük 55 találkozó élményeit, örömeit. Természetesen nem véletlen a nagyfokú egybeesés a VOTT létrehozói, lebonyolítói és az e könyv szerkesztésében részt vevôk között. Versenytársaim nevében is köszönetet mondok nekik. Bízom benne, hogy úgy, mint eddig ezután is idôrôl idôre friss erôk csatlakoznak hozzájuk, akik változatlan hittel és szorgalommal szervezik és irányítják a VOTT-ot. Ha ez így lesz, akkor nem kell aggódnunk a találkozó jövôjéért, hiszen egy jó ügy, melyet egy jó csapat leleménnyel és odaadással képvisel, nem veszhet el. Tisztelettel és barátsággal: Dervarics Attila r 9 s

7 A Magyar Természetbarát Szövetség köszöntôje Köszöntöm a Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát-találkozók sorozatának résztvevôit A VOTT 55 éve címû emlékkönyv megjelenése alkalmából! Nagy érték ez a könyv, hiszen a hazai természetbarát-mozgalom egyedülállóan sikeres fejezetének dicsôségét örökíti meg. S a fejezet az egészet minôsíti. Az 1951-es, vérzivataros pusztítás utáni létrejöttével mindennél ékesebben tanúsította a magyar természetjárás életerejét és vonzását: egy közösség azzal ünnepli kiemelkedô munkájának elismerését, hogy természetjáró vándordíjat alapít! Ez a könyv mozgalmunk legszebb erényeit sorakoztatja föl egy több mint fél évszázada töretlen, országos rendezvénysorozat eseményeinek megörökítésével. Emléket állít a kiváló természetbarátoknak, barátainknak, sporttársainknak. Illesse elismerés lelkesedésüket, kitartásukat, ami még sok generáció számára legyen példa és ösztönzés. Kívánom, hogy a könyv sikerrel töltse be küldetését: szerezzen örömet minden olvasónak, és erôsítse a magyar természetjárást. Büszkék vagyunk a VOTT-ra, és további sikereket kívánunk a mozgalom éltetôinek! Nagy Gábor fôtitkár A Magyar Tájékozódási Futó Szövetség köszöntôje Örömmel teszek eleget a szerkesztôbizottság felkérésének, és tisztelettel köszöntöm A VOTT 55 éve emlékkönyv megjelenése alkalmából a Villamosenergia-ipari Természetbarát Találkozók mozgalmát, a szervezôket, a rendezôket, a versenyzôket és a résztvevôket. A villamosenergia-ipari természetbarátok évrôl évre megrendezésre kerülô találkozói a hazai tájékozódási sport kiemelkedô eseményei közé tartoznak. A tájékozódási futást immár 30 éve sikeresen népszerûsítik a fiatalok körében, hozzájárulva sportágunk utánpótlásának biztosításához, s egyúttal versenyzési lehetôséget nyújtanak a veterán tájfutóknak is. A könyv méltó emléket állít azoknak a lelkes sportbarátoknak, akik kezdeményezték a tájfutó versenyek beillesztését a VOTT programjába. Szól azokról, akik ezzel a lehetôséggel élve bizonyságot tettek arról, hogy a természetbarát- és a tájfutómozgalom testvérként, kéz a kézben szolgálja a hazai sportéletet, részese az egészséges életmód terjesztése nemzeti ügyének. Ajánlom e szép könyvet fiatalok, szeniorok és minden érdeklôdô figyelmébe, mint kiváló emlékeztetôt a múlt eseményeirôl, eredményeirôl és a lelkes versenyzôkrôl, és mint olyan olvasmányt is, ami egyúttal kedvelt sportunk gyakorlására is buzdít. Less Áron fôtitkár r 10 s

8 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Aszerkesztô munkabizottság megköszöni az emlékkönyv anyagának összegyûjtésében, megírásában és szerkesztésében közremûködô sporttársak, rokonok, barátok támogatását és lelkes munkáját. Minden egykori, jelenlegi és jövôbeli VOTT-résztvevô és -barát nevében kifejezzük köszönetünket mindazoknak a cégeknek, melyek anyagi támogatásukkal lehetôvé tették e könyv megszületését. Ehelyütt is szeretnénk megköszönni CZIBULYA JÁNOSnak, a szerkesztô munkabizottság tiszteletbeli elnökének, a VOTT-mozgalom veteránjának, hogy az emlékkönyv anyagának összegyûjtését inspirálta, töretlen lelkesedésével és fáradhatatlan munkálkodásával pedig az ötlet megszületésétôl a könyv megjelenéséig segítette a szerzôk, a szerkesztôk és a kiadó munkáját. Külön köszönet illeti a Pro Die Kiadó igazgatóasszonyát, DR. TAKÁCS ÉVÁt, és munkatársait, akik magukévá téve a VOTT szellemét, és átérezve a mozgalom emlékei megôrzésének jelentôségét szakmai felkészültségükkel, igényes munkájukkal, értékes tanácsaikkal és megértô türelmükkel segítették a könyv szerzôit és a szerkesztô munkabizottság tagjait abban, hogy a hatalmas forrásanyagból jól szerkesztett, tipográfialilag és nyomdatechnikailag rendkívül igényes emlékkönyv örökítse meg a Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozók ötvenöt évét. A szerkesztô munkabizottság r 11 s

9 ELÔSZÓ Lapozzunk bele bátran a könyvbe! Elôször tényleg csak lapozgassuk, feledkezzünk bele a szépségébe, hiszen késôbb is ráérünk sorról sorra végigolvasni. A régebbi és az új, a barnított fekete-fehér és a színes fényképeken sok-sok ember életének olyan boldog epizódjai tárulnak fel elôttünk, amelyek mindenkiben vágyódást keltenek hasonló élményei felidézésére. Igen, a hasonló élményekrôl van szó, hiszen mindannyiunk életében nagy szerepet játszik kora gyermekkorunktól a természetben átélt örömteli és izgalmas események sora. Könyvünk célja ezt a vágyat felkelteni, hogy általa minden olvasó befogadja a VOTT fantasztikus 55 évének történetét. Bizony, ez a történet fantasztikus, és sokszor romantikus. Fantázia jellemezte a VOTT szervezôinek és résztvevôinek gondolkodását, közös munkáját. Az olvasó is felfedezheti ezt a fantáziát a könyv képein, a kezdeményezésben, a fejlôdésben, azon az úton, amelyet a VOTT 55 év alatt bejárt. A fantáziával áthatott lelkesedés a csupán néhány tucat embernek örömet szerzô alapítástól a több száz, sôt ezer természetbarátot összetrombitáló versenyekig duzzasztotta a mozgalmat. Fantázia van a szervezôk lelkében és elméjében, amikor évrôl évre, évtizedrôl évtizedre, tájról tájra, városról városra haladva új és új ötletekkel gerjesztik az érzést: a mostani a legjobb, legszellemesebb, legemlékezetesebb VOTT! (A kivétel pedig mert azért néhány VOTT szervezése kudarccal végzôdött itt tényleg erôsíti a szabályt!) Lapozzunk hát bele bátran a könyvbe, engedve, hogy egy-egy fénykép, érdekes epizód, izgalmas adatsor megérintsen! S ekkor már biztosan magával ragad minket a vágy, hogy megismerjük az egész történetet. Sz eretnénk kellemes szórakozást nyújtani, szép élményeket szerezni. Szeretnénk, ha a résztvevôkben örömet ébreszthetnénk a múlt felidézésével. Kívánjuk továbbá, hogy a könyv lapjain megjelenô szépség keltse fel az érdeklôdést azokban is, akik még nem vettek részt ilyen találkozón, és szeretnénk mindenkit ösztönözni a közös természetjárásra, kikapcsolódásra az erdôn, a mezôn, a jó levegôn. Erre indít minket a gondolat: a természetben kiteljesíteni a barátságot, sugározni mindazt a szeretetet, jókedvet, amely összetartozó közösségünkben mindnyájunkat eltöltött, akik az elmúlt 55 év eseményeinek munkásai, részesei voltunk Sz eretnénk követôket is találni, hogy a VOTT újabb évtizedekre az öröm forrása maradhasson, a villamosenergia-iparhoz tartozó emberek közösségének összetartója, s egyúttal jó példa legyen elôttük. Szép erdôt, jó levegôt, s a könyv olvasásához a szépre nyitott elmét, megértô jó kedvet kívánunk minden olvasónknak! Budapest, 2006 Bacsó Nándor r 12 s

10 A VOTT MEGALAKULÁSÁNAK ELÔZMÉNYEI Az ország egy-egy csodálatos táján immár 55 éve minden évben egyszer sok-sok ember gyûlik össze, és csapatokban vagy magányos tájfutóként, kezükben térképpel, tájolóval kémlelik a környezetüket, kutatnak a távolban, sétálva távolságot mérnek vagy tempósan keresik a tereptárgyakat, a bójákat, a célt. A városokban párosával kutatják a történelmi emlékeket, látogatják a nevezetességeket, izgatottan érdeklôdnek az emlékhelyek felôl. Öltözékük feltûnôen megkülönbözteti ôket a járókelôktôl: a rendezôk jóvoltából egyenpólót, egyensapkát viselnek, esetleg rajtszámot is. Nos, ha ilyen emberekkel, csoportokkal találkozik valaki, majdnem biztos lehet benne, hogy a VOTT (Villamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozó) versenyzôi szûkre szabott idô alatt próbálják meg teljesíteni a feladatokat, hogy a verseny izgalmai után élvezhessék a közösségi Verseny közben a terepen együttlét örömeit. és a városban Ama embere, ha túrázni indul akár versenyszerûen, akár puszta kedvtelésbôl, azt mindenekelôtt a testilelki feltöltôdés, az élményszerzés, az egyéni vagy a közösségi emlékek felfrissítése reményében teszi. Azonban ez korántsem volt mindig így. Az ôsember még kényszerbôl, az élelemszerzés késztetésétôl vezérelve vagy jobb búvóhelyek, barlangok felkutatása céljából barangolt. A felfedezések korában a gazdasági okok mellett már a kíváncsiság is megjelent: megismerni a körülöttünk lévô világot, az ismeretlent. A vándorlegények a tanulás, a jobb megélhetés reményében gyalogoltak sokszor több száz kilométert; erre a céhek kötelezték is ôket. Napjainkban a szabadidejük hasznos eltöltése vezérli az embereket a közelebbi vagy távolabbi tájakra. A mai értelemben vett túrázás a polgárság kialakulásával jelent meg. A polgároknak adatott meg elôször anyagilag és szabadidô tekintetében is, hogy rendszeresen hódolr 13 s

11 A VOTT MEGALAKULÁSÁNAK ELÔZMÉNYEI janak ennek a kedvtelésnek. Mivel egy gyalogtúra minden különösebb felszerelés nélkül is teljesíthetô, a tempója pedig tetszés szerinti, különösebb fizikai felkészülést nem igényel, és nincs korhoz kötve. A túrázás mint idôtöltés igen gyorsan terjedt a 19. században. Többféle ága alakult ki, melyek közül ki-ki választhatott érdeklôdési köre, egészségi állapota, felkészültsége és pénztárcája szerint. ARévay Nagylexikon szerint a turistaság (tour: út, utazás) az a rendszeresen ûzött barangolás, amelynek célja egyes szép vagy érdekes tájak fölkeresése, ismeretlen vidékek tanulmányozása, továbbá a természetkedveléssel egybekötött üdülés, szórakozás. Ebbôl az következik, hogy a szabadidejében túrázni induló ember elôre megtervezett céllal és útvonalon, legtöbbször a természetben hódol e kedvtelésnek. Ha a túra 16 km-nél rövidebb, akkor kirándulásról, km közötti táv esetén túrázásról, 30 km felett teljesítménytúráról beszélünk. Létrejöttek speciális, sportjellegû túrafajták is, mint a hegymászás (alpinizmus) és a tájfutás. Mondhatjuk magyar szóval is: mindezek tágabb értelemben a természetjárás körébe tartoznak. Hazánkban is vannak hagyományai a természetjárásnak, ha nem is összemérhetôek északi és nyugati szomszédaink ilyen jellegû örökségével. Az elsô idôkben a túrázás csak egy szûk réteg kiváltsága lehetett, nem csak azért, mert kevesen rendelkeztek elegendô szabadidôvel és pénzzel, hanem azért is, mert az erdôk, ligetek jó része magántulajdonban volt, és nem mindegyik tulajdonos vette jó néven, ha a földjén idegenek járkáltak. Sokszor hatalmas kiterjedésû erdôket is bekerítettek, ôriztettek. A magyarországi szervezett természetjárás 1873-tól, a Kárpát Egyesület megalapításától datálható. Késôbb több egyesület, klub jött létre, amelyek 1913-ban a Magyar Turista Szövetségben egyesültek ben megalakult a Nemzetközi Természetbarát Szövetség, amelynek tagja lett a Magyar Turista Szövetség. A II. világháború után a szervezet elôbb Magyar Vándor Sport Szövetség néven alakult újjá, 1948-tól pedig Természetbarát Szövetség néven mûködött tôl a szervezet állami irányítás alá került, összefogva a területi turistaegyesületeket és a sportegyesületek szakosztályait (ezek száma 600 feletti). Az ipari üzemekben is gyorsan alakultak vállalati szakosztályok, így az egri ÁVESZ-nél is. E szervezeti keretek biztosították a lehetôséget a természetkedvelô dolgozóknak, hogy egy-egy vállalati közösség hasonló érdeklôdésû tagjait a szûk munkahelyi körön kívül is összefogva mint kis családok nagy családként összegyûljenek, évente legalább egyszer. Ennek immár 55 éve. Megvolt tehát az indító lökés, a szervezeti keretek kialakultak, de a háború után még sok akadály állt a mozgalom elôtt. Az ország újjáépítése ugyan nagyjából már befejezôdött, a turizmus fejlôdését azonban hátráltatta a hiánygazdálkodás és az emberek alacsony életszínvonala. Mindez az elsô rendezvényre is hatott, miként azt a következô példa mutatja. Miután a rendezôk megrendelték egy vésnöktôl a találkozó jelvényét, ô válaszlevelében a következôket írta: a lemezt eddig a Metalloglóbusz Bp. Nagymezô u. 41. sz. üzletébôl kaptam. Jelvényre nem kapni anyagot. Ezért ezüstbôl, 935 finomságúból tudom készíteni, a bronzhoz 0,8-as félkemény durva drót kell. Ezt az anyagot a Pénzverdébôl (Bp. Üllôi u. 102) kell a rendelônek beszerezni Fémbôl 8 F drb zománcozva ezüstbôl munkadíj 10 F, de ebben a fémjelzési díj is benne van, de a fényûzési mentességet a pénzügyigazgatóságtól kell kérni. További jelvények árait a rajzok beküldése után tudom kalkulálni. Válaszukat várva, sporttársi üdvözlettel A válasz jól mutatja a kezdeményezôk lehetôségeit és alkalmazkodó képességét: Az ÁVESZ terepversennyel kapcsolatban megrendeltünk Öntôl 60 drb. jelvényt. A megrendeléssel kapcsolatban r 14 s

12 A VOTT MEGALAKULÁSÁNAK ELÔZMÉNYEI közölte, hogy anyaghiány miatt több jelvényt gyártani nem áll módjában. Tekintettel arra, hogy e jelvényekbôl még további jelvényekre lenne szükségünk, valamint még háziversenyünkre tervezendô jelvényeket is szeretnénk Önnél megrendelni, kérjük szíves válaszát arra vonatkozóan, hogy amennyiben vörösréz hulladékot lemezben, rúdban vagy drótban rendelkezésére bocsájtanánk, további rendelést teljesíteni tudna-e és ez esetben utánrendelésnél, valamint új jelvények megrendelésénél a jelvényeket milyen darabáron tudná szállítani. Sürgôs válaszát várva vagyunk demokratikus üdvözlettel: Mankher Endre Ilyen körülmények között indult útjára egy olyan sikertörténet, amelynek immár nagy múltja van és reméljük, még nagyon hosszú jövôje is lesz. Miben is áll a VOTT varázsa, amely embert is képes mozgósítani, hogy szabadidejét áldozva, izzadva küzdjön a versenyeken? Okok sorát lehetne felsorolni. Ezeket az embereket mindenekelôtt a természet szeretete hajtja, s a vágy, hogy megismerjék környezetüket, annak történelmét, kultúráját. A VOTT igyekszik példát mutatni, hogyan lehet élvezni a természetet úgy, hogy értékeit megbecsüljük, megôrizzük. Lehetôséget ad a szellemi és a fizikai erôkifejtésre, az egészséges életmód gyakorlására. Iparágunkban sok munkaterületen a napi munkát tekintve elônyös a gyors tájékozódási képesség és a nagyfokú állóképesség. Az okok sorába tartozik a sok emberben meglévô kalandvágy, az ismerkedés öröme, a barátok szerzésének vágya is. A közösséghez tartozás élménye, biztonsága ugyancsak fontos motiváció. Vélhetôen azonban ezek az okok önmagukban nem lennének elegendôek egy ilyen sikertörténethez. Valószínûbb, hogy a legmélyebbre nyúló gyökerek iparágunk fejlôdésében és speciális voltában keresendôek. A villamosenergia-termelés és -elosztás a 19. sz. második felében egymástól elkülönülten kezdte meg térhódítását. Kezdetben egy-egy üzem ellátására épültek erômûvek, késôbb ezekbôl alakultak ki fôleg magán-, és csak késôbb közvilágítási célra azok a hálózatok, melyek fokozatosan alakultak át általános fogyasztói elosztókká. A korszerû és tiszta, nagyobb kényelmet nyújtó új erôforrás azonban utat tört magának, és a 20. sz. elejére már sok-sok ipari létesítmény és a települések sokasága kapcsolódott be az ellátottak körébe. Így az egyes szolgáltatók rohamosan fejlôdtek de még mindig egymástól függetlenül. Az ellátás iránti igény gyorsuló tempóban nôtt mind a teljesítményértékek nagyságát, mind térbeli kiterjedtségét illetôen. Elôbb-utóbb létre kellett hozni a szabályozott és egyenszilárdságú rendszert. Ennek a háború után jött el az ideje, amikor létrejöttek az áramszolgáltató vállalatok. Nagy teljesítményû erômûvek épültek, megkezdôdött az egységes hálózatok kialakítása. A teljesítmény növekedésével párhuzamosan fejlôdött a technikai színvonal is. Mindezekbôl legalább két dolog következett. Egyrészt a villamos berendezéseket üzemeltetô dolgozóknak gyorsuló ütemben kellett az új ismereteket elsajátítaniuk. Szerencsére az iparágban hamar létrejött az a szervezet a Magyar Elektrotechnikai Egyesület, amely sikeresen oldotta meg a továbbképzéseket, de más, rokon egyesületek is alakultak, melyek jól kiegészítették az állami képzés rendszerét. A másik fontos momentum az volt, hogy az egységes rendszer és a teljesítmények növekedése nemcsak jól képzett szakembereket követelt meg, hanem komoly felelôsségtudatot is igényelt a r 15 s

13 A VOTT MEGALAKULÁSÁNAK ELÔZMÉNYEI dolgozóktól. Egyetlen figyelmetlen kapcsolás nagy értékû eszközök tönkremenetelét eredményezhette, az esetleges termeléskiesés súlyos gazdasági veszteségek elôidézôjévé válhatott, s ami még ennél is fontosabb: emberi életek kerülhettek veszélybe. Ezek kockázatának csökkentése természetes igény volt (és az is maradt), mint ahogyan természetes igény volt az is, hogy a rendszerben közremûködôk megismerjék azokat a kollégákat, akik tôlük gyakran több száz kilométernyi távolságban intézkednek, beavatkoznak. És ez az igény éppen az 50-es években jelentkezett, amikor kialakultak az egységes szervezeti rendszer keretei: létrejöttek az áramszolgáltató vállalatok. Hogy a VOTT-mozgalom miért éppen Egerbôl indult el, arra nem nehéz magyarázatot találni. Ott dolgoztak olyan iparági munkatársak, Eger: a Sas utcában, 1884-ben létesített telephely és erômû akik természetkedvelôk és természetjárók voltak, és eléggé kreatívak ahhoz, hogy az országos kezdeményezés gondolata megfogalmazódjon bennük. S természetesen a láb kéznél volt, na meg a Bükk csodálatos világa. Egerben tehát adottak voltak a feltételek ahhoz, hogy egy ilyen hagyományteremtô kezdeményezés elinduljon ben az egri ÁVESZ aktív természetjáró szakosztálya egy házi versenyre invitálta meg az általuk ismert iparági turistákat. Az akkor összegyûlt mintegy 30 ember felvetette, hogy milyen jó lenne rendszeresen összejönni az ilyen találkozókon. A gondolat magva jó talajra hullott. A mozgalom gyors kibontakozását az is segítette, hogy az Egri Igazgatóság az 1951 elsô negyedévi eredményei alapján elnyerte az Élüzem címet. Ennek alkalmából 1951 nyarára a társ-áramszolgáltatók érdeklôdô dolgozóit meghívták az Elektromos Találkozó -ra, és meghirdettek egy tájékozódási versenyt is Telekes Peskô környékére. Kiadtak egy alapítólevelet ROVÓ ISTVÁN üzletigazgató és VIDA GYULA szakosztályvezetô aláírásával. Így ôket kell alapítóknak tekintenünk, ami nem csökkenti a találkozó létrejöttén mellettük munkálkodók érdemeit, így MANKHER ENDRÉét, valamint az ugyancsak közismert és tisztelt DIVIACZKY GYULÁét. Minden elismerés kijár az alapítóknak, a találkozó létrejöttében segítôknek és azoknak is, akik megértették a hívó szó jelentôségét. Itt kell megemlíteni SCHILLER JÁNOS vezérigazgatót, aki biztosította, hogy az MVM Tröszt rendszerének keretei között gondozzák a mozgalommá fejlôdött találkozókat. MANKHER ENDRE eredményt hirdet r 16 s

14 Akésôbbi iparági vezetôk is hitet tettek a VOTT értékei, folytatása mellett, így DR. HALZL JÓZSEF vezérigazgató (MVM Rt.) is Sárospatakon a 43. VOTT-on. Megnyitóbeszédében mindenekelôtt kifejezte örömét, hogy az MVM-társaságcsalád képviselôi, versenyzôi szép számmal eljöttek, s hogy a nagyszabású eseményre ebben a kedves városban kerül sor. Meleg szavakkal és tisztelettel méltatta Sárospatak történelmi, kultúrtörténeti jelentôségét, s arra kérte a résztvevôket: a versenyek közti szabad idôt kihasználva éljenek az alkalommal, ismerjék meg a felbecsülhetetlen értékû mûemlékeket és a megújuló, egyre szépülô város jelenét. Ezután arról szólt, hogy az MVM Rt. a gazdasági nehézségek ellenére az egyetértés mellett anyagiakkal is támogatta a kezdeményezést, hogy ez a szép hagyomány ne szakadjon meg, és az immár 43. alkalommal megrendezésre kerülô találkozó egyben szellemiekben is gazdagítsa a résztvevôket, mert SCHILLER JÁNOS, az MVM vezérigazgatója mint hangsúlyozta nemcsak a testet, hanem a lelket is ápolni kell. Mindazonáltal nem hanyagolható el a testedzés, hiszen egyre inkább tapasztalható, hogy a fiatalság elsatnyul. Éppen ezért az MVM Rt. vezetése arra az elhatározásra jutott, hogy az élsport helyett a jövôben a tömegsport támogatására fordít nagyobb figyelmet mindenekelôtt a fiatalok ösztönzésére a különbözô versenyeken, rendezvényeken és az iparági találkozókon való részvételre. Eszándéknak megfelelôen a hagyományokat megôrizve és továbbfejlesztve, a jövôben is áldoznak a VOTT-ok megrendezésére. Hiszen ezek az alkalmak nem csak az erôk összemérését szolgálják, hanem a társaságcsalád tagjainak olyan összejövetelei is, amelyeken a barátkozás, ismerkedés mellett lehetôség nyílik a tapasztalatcserére, a szakmai ismeretek bôvítésére. Ily módon a megrendezésre fordított anyagi áldozat, a fáradság késôbb sokszorosan megtérül. A sárospataki találkozó kapcsán, a szomszédsággal való jó kapcsolat fontosságát hangsúlyozva külön kiemelte azt a tényt, hogy e rendezvények sorozatában elsô alkalommal szlovák és kárpátaljai vendégek, az ottani áramszolgáltatók képviselôi is részt vesznek a VOTT-on. Ugyancsak nagyra értékelte, hogy a rendezôk megragadták az alkalmat, hogy napjaink egyik legfontosabb kérdését, a környezetvédelem ügyét, helyzetét és az ezzel kapcsolatos tennivalókat megvitassák. Végül megköszönve a vendéglátó város vezetôinek és lakosainak kedvességét és figyelmességét, a versenyzôknek sok sikert, jó szórakozást kívánva megnyitottnak nyilvánította a 43. Villamosenergia-ipari Természetbarát Találkozót. A VOTT MEGALAKULÁSÁNAK ELÔZMÉNYEI DR. HALZL JÓZSEF vezérigazgató (MVM Rt.) a 43. VOTT ünnepélyes megnyitóján r 17 s

15 A VOTT MEGALAKULÁSÁNAK ELÔZMÉNYEI Ajubileumi, 50. találkozót Dr. Kocsis István vezérigazgató (ÉMÁSZ Rt.) nyitotta meg 2000 nyarán Egerben. Beszédében méltatta a nagy hagyományú versenysorozat fél évszázados történetét, és hitet tett a mozgalom folytatása mellett. Végül idézzünk az ÉMÁSZ Hírek számának tudósításából, TAKÁCS JÁNOS tollából: Az eredmények kihirdetése és a díjak kiosztása után szót kapott Dervarics Attila, aki a Villamos-ipari Társaságok Munkaadói Szövetsége választmányának elnökeként nagyon fontosnak minôsítette a villamosenergia-iparág sportrendezvényeit, és a hagyományok folytatását ígérte. A DÉMÁSZ Rt. I. csapatának terepversenyzôjeként elismeréssel szólt a rendezvényrôl, és a DÉMÁSZ Rt. vezérigazgatójaként meghívta a villamosenergia-ipar természet- és kultúrakedvelô dolgozóit a jövôre megrendezendô VOTT-ra, Bajára. DR. KOCSIS ISTVÁN vezérigazgató (ÉMÁSZ Rt.) köszönti az 50. VOTT résztvevôit DERVARICS ATTILA (szemben) csapattársaival az indulás elôtt (Eger, 50. VOTT) Kiss János r 18 s

16 A TALÁLKOZÓK TÖRTÉNETI LEÍRÁSA KISS JÁNOS CZIBULYA JÁNOS A vándordíjak AVillamosenergia-ipari Országos Természetbarát Találkozó kezdeteirôl már tettünk említést. A mozgalom nem felülrôl kapott utasításra, hanem az ÁVESZ Egri Üzemigazgatóság természetjáró szakosztályától származó, alulról jött kezdeményezés eredményeként született meg: Az ÁVESZ természetjáró szakosztálya.. alapítja ezt a vándordíjat.. A vándordíj elnyerésére minden évben természetjáró versenyt kell rendeznie Az alig tizenhét soros Alapítólevéllel létrehozott vándordíj mely az évek során kiérdemelte az örökös vándordíj elnevezést immár 55 éve minden évben a találkozók versenyeinek legrangosabb díja manapság az összesített verseny gyôztese nyeri el. Az örökös vándordíjat megtestesítô emléktárgyat (árboctranszformátor) 1975-ben, a 25. VOTT alkalmából az ÉMÁSZ Vállalat megújította. Az 55. VOTT-ig (2005-ig) az új emléktárgy az 1970-es évek elején a legújabbnak számító transzformátor makettje, a Trafó minden VOTT-os tiszteletének és lelkesedésének tárgya volt. Éppen az 55. találkozón következett el az a pillanat, amikortól a vándordíj nemcsak mint fogalom volt örökös, hanem a Trafó is örökös tulajdonná vált. Az 55. találkozón ugyanis a Paksi Atomerômû csapata lett az összesített verseny gyôztese. Mi ebben a különleges? Az, hogy az atomerômûvesek immár ötödször nyerték el a díjat, méghozzá egymás után. S az Alapítólevél rendelkezése szerint az, aki ötször elnyeri, végleg birtokba veheti az emléktárgyat. A könyv címében is szereplô 55-ös szám így nem csak egyszerûen a könyvben megörökített találkozók számát jelenti, hanem fontos mérföldkô is a VOTT történetében: lezárult egy korszak, és elkezdôdhet egy új idôszámítás, új emléktárggyal, amelyért újra érdemes lesz küzdeni! Az új trófea ugyanúgy a kor kifejezôje lesz, mint a Trafó volt a maga idejében. A dolgunk most az, hogy e könyv lapjain is túl a táblázatok száraz tényadatain tisztelegjünk paksi sporttársaink egyedülálló teljesítménye elôtt! Hiszen ezért az örökös vándordíjért 55 éven keresztül versenyzett évenként átlagosan 67 kezdetben 30 40, de volt olyan év is, amikor 97 csapat. Döntse el az olvasó, hogy milyen szívet melengetô érzés lehet egy olyan emléktárgy elnyerése, amelyért egy országos találkozón ilyen sokan küzdöttek! 38. VOTT, Veszprém. JÁRMY ISTVÁN, a sárospataki csapat vezetôje átveszi az összesített verseny I. helyezettjének járó örökös vándordíjat, a Trafót r 19 s

17 A TALÁLKOZÓK TÖRTÉNETI LEÍRÁSA Atörténethez hozzátartozik, hogy a vándordíjat elnyerô csapat büszkeségét, örömét minden versenyzô, résztvevô magáénak érezte, hiszen ez egy nagy család elismerése a legkiválóbbnak. A találkozókon a résztvevôk mindeddig összesen 14 vándordíj elnyeréséért versenyeztek. E vándordíjak az alapítás évének sorrendjében a következôk: Összesített vándordíj (1951) Senior kupa (1963) Ifjúsági vándordíj (1971) Környezetismereti vándordíj (1972; a városismereti verseny díja) Teknôsbéka vándordíj (1972) Tájékozódási vándordíj (1973; a terepverseny díja) Tájfutó kupa (1980; a tájfutó csoportok versenyének díja) Nôi kupa (1984) Legeredményesebb társaság vándordíj (1991) Legfiatalabb versenyzô vándordíj (1997) Családi kupa (1999) Veterán kupa (1999) Legidôsebb versenyzô vándordíj (2000) Természetbarát fiatalok vándordíj (2003) A vándordíjak elnyerése teljesítményhez kötött. Vándordíjat csak az(ok) nyerhet(nek), aki(k) értékelt eredménnyel ér(nek) célba, ezen kívül a 14-bôl 11 vándordíj olyan, melynek elnyeréséhez fokozott teljesítmény szükséges. A díjak közül több a minél nagyobb résztvevôi létszám elérését segíti, mozgósító hatása van, illetve a sajátos egyéni adottságok (pl. életkor) mellett tanúsított eredményes részvételt jutalmazza. Úgy gondoljuk, hogy külön tájékoztatnunk kell az olvasót a Környezetismereti vándordíjról. 13 vándordíjat ugyanis valamilyen vállalat, társaság, sportegyesület, iparági személy adományozott, a Környezetismereti vándordíjat azonban a Kazincbarcikai Városi Tanács testülete alapította a 22. VOTT alkalmával annak jeléül, hogy a találkozó városukban való megrendezését kiemelkedô eseménynek tartotta. Ez a megbecsülést sugalló szemlélet gyakran megnyilvánult az elmúlt 55 év során a megnyitó- és záróünnepségeken elhangzott üdvözlôbeszédekben. A VOTT-nak otthont adó települések közül azonban csak ez a fiatal város tisztelte meg mozgalmunkat értékes vándordíjjal, egy szép emlékserleggel. Ugyancsak Kazincbarcikáról származik az összesített verseny utolsó helyezettjének mindig nagy becsben tartott különleges díja, a Teknôsbéka vándordíj. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a vándordíjak alapítása, azok elnyerésének lehetôsége olyan kulturált ösztönzést jelentett az 55 év alatt, ami által nem csak a versenyzôk, hanem a vándordíjat adományozók, a versenyzôket küldô vállalatok és társaságok dolgozói is részeseivé váltak a találkozóknak. Az elsô és az azt követô húsz találkozón a versenyek nemigen különböztek a hasonló országos versenyektôl. Sajátos vonásuk csak az volt, hogy a résztvevôk a villamosenergia-iparág dolgozói és családtagjaik körébôl verbuválódtak. A jó cél és a jó kezdeményezés természetesen szükséges, de nem elégséges. Sok-sok feltétele van annak, hogy életképesnek bizonyuljon, életben maradjon és fejlôdjön a sorozat: r 20 s

18 A TALÁLKOZÓK TÖRTÉNETI LEÍRÁSA pontos és részletes szabályokkal kell segíteni a lebonyolítást, hogy elkerüljük a kedvszegô vitákat; a versenyeken túl a pihenés, a szórakozás feltételeit is meg kell teremteni, és szükség van azokra a megszállott emberekre, akik képesek átsegíteni a holtpontokon a gondokkal küszködô rendezôket, áthidalni az akadályokat; biztosítani kell a fejlôdés feltételeit; újabb és újabb támogatókat kell megnyerni. Ezek a feltételek eddig szerencsére teljesültek, illetve voltak olyanok, akik sikerrel gondoskodtak a teljesülésükrôl. Kialakult tehát egy hagyomány, a túrázó sporttársak hódolhattak kedvenc kikapcsolódásuknak. Akik csak a találkozókon kóstoltak bele a túrázásba, azok többnyire beleszerettek, így a kísérôk is jól érezhették magukat ezeken az összejöveteleken. Aversenyeken a résztvevôk a hasonló jellegû országos versenyek szabályai szerint 6 fôs csapatokba szervezôdtek. Minden kezdet nehéz azonban, ezért a kiforratlanság eleinte gondokat okozott. Az egyik gond abból adódott, hogy fiatal és idôs embereket azonos feltételekkel, együtt versenyeztettek. Végül, hogy az idôsebbek is esélyesek legyenek a sikerre, bevezették a szenior kategóriát, amely a mai napig az egyik legnépszerûbb és legmegbecsültebb versenyforma. Adódott azonban más gond is. Voltak versenyek, ahol nem járt büntetôpont a sietésért. Ez azzal járt, hogy a kevésbé edzett amatôr versenyzôknek a mind nehezebbé váló pályákon fel kellett adniuk a versenyt. Még olyan eset is elôfordult, mikor a versenyzôk ölben, a vállukon, a karjukban hozták be a célba társaikat. Erre a problémára is született azonban megoldás: a kötött menetsebesség. Ettôl kezdve a sietést hibapontokkal jutalmazzák. (A büntetés szót igyekeztek kiküszöbölni a VOTT szótárából, hiszen itt az öröm, az élményszerzés a legfôbb cél!) A 20. találkozón igen jelentôs módosításra került sor: a csapat hat tagjából négyet indítottak a terepen, két csapattagnak pedig városismeretbôl kellett számot adnia. Ennek a módosításnak nemcsak az volt a célja, hogy bôvítse a lehetôségek körét, hanem az is, hogy a MÁV természetbarát igazolvánnyal igénybe vehetô utazási kedvezményét is ki lehessen használni. A10. találkozó résztvevôinek száma kiugróan nagy volt. (Az is elôfordult, hogy különvonatot indítottak.) Ezután még évekig egy-egy visszaeséssel sokáig csak nôtt a létszám, volt hogy 1000-nél többen gyûltek össze. A 45. találkozóig fô volt a jellemzô. Az utóbbi években sajnos csökkent, majd fô között stabilizálódott a létszám. Ennek oka feltehetôleg a gazdasági körülmények változása következtében a humánpolitika hangsúlyeltolódása volt. Megszületett egy sajátos, egységesen tagozott verseny: az A tagozat a terepverseny elnevezése lett; a B tagozat a városismereti versenyé; a C tagozat az összesített versenyt jelöli, azaz a 6 fôs csapatok összesített eredményeinek értékelésére hozták létre. A 20. találkozóra óriásit fejlôdött az iparági versenyek színvonala, nôtt az érdeklôdôk száma, tudásszintje, a vendéglátó települések részérôl pedig az érdeklôdés és a megbecsülés. Hamarosan felmerült az ötlet, hogy a mind nagyobb számban részt vevô fiatalok és az önálló csapattal induló hölgyek is részesüljenek külön elbírálásban, azaz legyen külön ifjúsági és nôi kategória. Így a 22. találkozó (1972) óta a korábbi szenior kategória mellett külön értékelik az ifjúsági, a 32. találkozó (1982) óta pedig a nôi csapatokat. r 21 s

19 A TALÁLKOZÓK TÖRTÉNETI LEÍRÁSA A díjnyertes nôi csapatok az emelvényen 49. VOTT, Mátrafüred, A fiatalok díjnyertes csapatai az emelvényen Különösen kedves színfoltja lett a találkozóknak, hogy a legidôsebb és a legfiatalabb versenyzôknek is díjakat ajánlottak fel. Ez utóbbi csoportot leginkább az aktív versenyzôk gyermekei alkotják, de arra is volt példa, hogy egy, még általános iskolás korban lévô versenyzô mint a nagyszülô társa volt kint a terepen ban, máig az utolsóként alapított díj (Természetbarát fiatalok vándordíj) a legfiatalabb korösszetételû csapaté. Felkarolták a szervezôk a VOTT azon örökifjú versenyzôit is, akik már évtizedek óta látogatói, illetve aktív résztvevôi a rendezvényeknek, de bizony már a szenior kategóriát is kinôtték. Így merült fel a veteránok versenyének gondolata, ami egyesek ellenvetéseivel szemben jó ötletnek bizonyult, és ma is az egyik kedvelt, sok versenyzôt és szurkolót vonzó versenyforma, amelyet 1998 óta veteránversenyként rendszeresen kiír- 38. VOTT, Veszprém, A találkozó legidôsebb résztvevôje: BONYHÁDI FERENC 55. VOTT, Sopron, A találkozó legifjabb versenyzôje: STORK GÁBOR r 22 s

20 A TALÁLKOZÓK TÖRTÉNETI LEÍRÁSA nak. A Családi kupát is azon csapatoknak az esélyeit növelendô alapították meg, amelyekben legalább három csapattag egyazon család tagja. Az iparág egyik legnagyobb gondja a hírközlés volt. Mivel az iparág dolgozói közül sokan foglalkoztak rádióamatôrködéssel, felvetôdött a gondolat, hogy rádiós éterversennyel színesítsük az iparági találkozókat. Rádiózás egy-két esetben korábban is volt, de programba illesztve, versenyszerûen ilyenre elôször 1982-ben került sor, Sárospatakon. Nagyon sokféle verseny volt tehát, s ha egy üzem ezek mindegyikére vagy legalább a legtöbbjére kiállított csapatokat, az már rangot jelentett, a kiemelkedô eredmény elérése pedig még inkább. Ezért az utóbbi években külön értékelik a társaságok összesített eredményeit (Legeredményesebb társaság tagozat). A siker, a gyors fejlôdés egyik feltétele természetesen a találkozók szervezettsége volt. Ennek feltétlen kiegészítôi az elôre meghatározott szervezeti keretek kialakítása és a szabályozottság. Szervezeti keretek Atermészetbarát-találkozók a kezdeti idôkben a lelkes kezdeményezôk munkájának eredményeként jöttek létre. Ez egész pontosan azt jelentette, hogy MANKHER ENDRE és csapata a helyi szervezôkkel kiegészülve magára vállalta a szervezési feladatokat. Ôk intézték a meghívásokat és ôk adták közre a részvételi feltételeket, amit egy alapítólevélben is megfogalmaztak. Késôbb rohamosan, évrôl évre gyarapodott a hozzáértô, lelkes résztvevôk száma, akik már mind kevesebb támogatásra szorultak, amikor a rendezô-házigazda szerepébe kerültek. Az is felgyorsította ezt a folyamatot, hogy létrejöttek az áramszolgáltató, az erômû- és az egyéb beruházó, tervezô, kiszolgáló vállalatok. Ezzel minôségileg új szervezeti lehetôségek nyíltak. A VOTT szempontjából fontos mozzanat volt, amikor az MVMT Szakszervezeti Bizottsága természetesen a tröszt vezetôinek megbízásából és támogatásával felvállalta a villamosenergia-iparban dolgozók sportügyeit, beleértve a mozgalom anyagi és erkölcsi támogatását. Ez így is mûködött egészen 1993-ig. Tehát közel 30 évig a VOTT stabil alapokon állt. Voltak persze krízishelyzetek is, például amikor a 27. találkozón (1977-ben) kísérletet tettek a VOTT beolvasztására a Vasas juniális rendezvényeibe. Abban az évben a párhuzamos programok érdektelenséget és technikai gondokat szültek. A rendszerváltás utáni években is voltak olyanok, akik vagy a teljes felszámolás vagy az átalakítás mellett tették le a voksukat ben, a 42. VOTT alkalmával, Ajkán, komoly veszélybe került a találkozók folytatása az új vezetôk és a szakszervezet konfliktusa miatt ben a 44. VOTT-ot Tatán együtt rendezték meg az újdonatúj PR-rendezvénnyel, a Villamos Napokkal. Volt is baj belôle! A szervezôk többirányú elkötelezettsége miatt a verseny értékelése veszélybe került ben pedig éppen az elôzô, rosszul sikerült kísérlet miatt az addig magukat illetékesnek érzô iparági vezetôk egyszerûen elmulasztottak gondoskodni a 46. VOTT rendezôjének kiválasztásáról. A VOTT folyamatosságát ekkor magánkezdeményezés mentette meg. Megjegyzendô, hogy esetünkben is a mellôzés korbácsolta fel az ügy iránti lelkesedést: a zalaegerszegiek újításokban bôvelkedô, remek VOTT-ot rendeztek! S miért éppen ôk? Azért, mert az ÉDÁSZ Rt. vezérigazgatója, SCHMIDT JÁNOS és PR-vezetôje, KÔMÛVES ISTVÁN, BACSÓ NÁNDOR kezdeményezése nyomán felismerték, hogy a Szombathely Balatonfüred Paks Pécs vonaltól délnyugatra esô, a Dunántúl jelentôs részét, az ország csodásan szép r 23 s