AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK 45. HARTYÁNYI LÁSZLÓ KUTATÓ MÉRNÖK ÉS TANÁR ( ) Dr. Buzás Istvánné Hartyányi Marietta

Átírás

1 AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK 45. HARTYÁNYI LÁSZLÓ KUTATÓ MÉRNÖK ÉS TANÁR ( ) Dr. Buzás Istvánné Hartyányi Marietta Szarvas, 2015

2

3 AGRÁRTÖRTÉNETI FÜZETEK 45. HARTYÁNYI LÁSZLÓ KUTATÓ MÉRNÖK ÉS TANÁR ( ) Dr. Buzás Istvánné Hartyányi Marietta Szarvas, 2015

4 Sorozatszerkesztők: Dr. Szitó János nyugalmazott vízépítő mérnök Montvajszki Márk egyetemi tanársegéd Technikai szerkesztő és kiegészítő adatokkal szolgált: Dr. Szitó János Lektor: Dr. Bukovinszky László nyugalmazott főiskolai tanár Kiadó: Szent István Egyetem Gazdasági, Agrár- és Egészségtudományi Kar, Békéscsaba-Szarvas-Gyula és a Tessedik Öreggazdász Egyesület, Szarvas Felelős kiadó: Dr. Bíró Tibor dékán és Gyulavári András elnök A sorozat támogatója a Szarvasi Agrár Zrt. Nyomtatta a, Szarvason Felelős vezető: Tatai László

5 A KIADÓK ÜZENETE Az Agrártörténeti füzetek sorozatot dr. Ligetvári Ferenc (egyetemi tanár, az MTA doktora), alapító szerkesztő indította útjára 1998-ban, és gondozta ig. A sorozat arculata az évek során bizonyos változásokon ment át. A sorozatot között dr. Bukovinszky László (főiskolai tanár, CSc) szerkesztette. A sorozat kötete az alapító szerkesztő által megfogalmazottak szellemében jelent meg, s gazdagította az olvasók általános és szakmai ismereteit ban a Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kar (TSF MVKF Kar) és a 2007-ben megalakult Tessedik Öreg-gazdász Egyesület együttműködési megállapodást írt alá. Ebben megfogalmazódott többek között az Agrártörténeti füzetek közös kiadásának szándéka is. Az Agrártörténeti füzetek a 15. számtól kezdődően a TSF MVKF Kar (ill. jogutódja) és a Tessedik Öreggazdász Egyesület közös kiadásában jelennek meg. A munkák minőségének javítása, színvonalának emelése érdekében a köteteket lektoráltatjuk. A továbbiakban is fontosnak tartjuk a szarvasi agrároktatás intézményeihez kötődő visszaemlékezéseket, ill. az ehhez kapcsolódó egyéb munkákat, hogy múltunk e kevésbé ismert eseményeit szélesebb olvasói kör megismerhesse, és megmentsük azokat a végleges feledéstől. A szarvasi agrároktatásban résztvevő tanárok és az itt végzett öregdiákok életútjának bemutatása mellett fokozott figyelmet fordítunk olyan témakörök megjelentetésére, amelyek a Szarvasi Kistérség és a Körös-vidék arculatát alakítják a földhasználat, a természeti környezethez alkalmazkodó (környezetkímélő, ökológiai) gazdálkodás és a vízgazdálkodás területén. Helyet adtunk a Szent István Egyetem Gazdasági, Agrár- és Egészségtudományi Kar, Békéscsaba-Szarvas-Gyula Tessedik Campusán rendezésre kerülő Tudományos Diákköri Konferencián legjobb minősítést elért dolgozatok közlésére. Tervbe vettük aktuális szakmai témák megjelentetését is. A sorozat kiadását, illetőleg rendszeres megjelenését külső támogatók anyagilag segítették már eddig is, és erre a segítségre ezután is számítunk. Szeretnénk, ha együtt lehetnénk a hagyományok tisztelői, az értékek felismerői és megőrzői. A témaajánlatokat, vagy a kész munkákat a sorozatszerkesztőkhöz kérjük eljuttatni. Együttműködésüket köszönjük. Szarvas, december

6

7 TARTALOM BEVEZETŐ (Dr. Szitó János)... 9 HARTYÁNYI LÁSZLÓ ÉLETÚTJA (Dr. Buzás Istvánné Hartyányi Marietta) Családi háttere Tanulmányai, katonai szolgálata, első munkái Házassága és a család sorsa a háború alatt Szarvasi lakásuk, változó munkahelyei Kutató és oktató munkája Nyugdíjazása és nyugállományban töltött évei KÉPEK HARTYÁNYI (LISKA) LÁSZLÓ CSALÁDJÁRÓL KÉPEK A SZAKOKTATÁS IDŐSZAKÁBÓL A TANÁR ÉS KUTATÓ MÉRNÖK IRODALMI MUNKÁI (Összeállította: Dr. Szitó János) A KONDOROSVÖLGYI VÍZHÁZTARTÁSI VIZSGÁLATOKRÓL... 33

8

9 BEVEZETŐ (Dr. Szitó János) Hartyányi László ( ) mérnök, tudományos kutató és oktató szakmai pályája szorosan kapcsolódik a szarvasi agrárgazdálkodás színvonala változásának időszakához. Éveken át részt vett a középfokú és felsőfokú végzettséget adó szakoktatásban (Szarvason, ill. Gödöllőn) a földmérési, kulturtechnikai mérnöki alapismeretek oktatójaként, majd Szarvason a kultúrtechnikai tanszék vezetőjeként. Részese volt a hazai önözéses gazdálkodás színvonala fejlesztésének, mint az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet munkatársa, később az ÖTKI jogutód intézetének igazgatóhelyettese. Az itt gyűjtött tapasztalatait az oktatásban is kamatoztatta. Munkássága abban a korban bontakozott ki, amikor az öntözéses gazdálkodás fejlődése nagyon intenzív szakaszát élte Magyarországon a Tisza és a Körösök völgyében. Gyors ütemű volt a területi növekedés, de főleg minőségi ugrást jelentett az öntözés gépesítése, a nagyméretű üzemek kialakulása és a nagyméretű táblákon való gazdálkodás térhódítása. A megváltozott gazdálkodás körülményeihez kellett igazítani az ágazat irányító és végrehajtó szakembereinek képzését, de a mezőgazdasági vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági megítélését is, mivel az öntözéses gazdálkodás körülményei között nem csak kívánatos, hanem káros hatások is jelentkezhetnek. Ezek vizsgálatára minden korban szükség volt és szükség is lesz, a szintetizált eredményeket pedig a szakoktatás útján kell továbbítani a következő nemzedékek leendő szakemberei számára. A szarvasi agrárszakoktatás 90. évfordulójához közeledve (2017), és napjainkban (2015) a társadalom vízhez viszonyulása kérdéseinek újraértékelése ( paradigmaváltás ) időszakában személyes megkeresésemre, Hartyányi László részletes életútjának megírására leánya, Dr. Buzás Istvánné Hartyányi Marietta vállalkozott, melyet nagy gondossággal állított össze és a szöveges részt képmellékletekkel gazdagította. Mint kutatónak, nagyjelentőségű alkotása volt a Szarvas közelében lévő 22 km 2 területű kondorosvölgyi kísérleti belvízöblözet kutató öblözetté nyilvánítása (1955), működtetése és az észlelések megszervezése. Az adatokat tudományos módszerekkel értékelte és közzétette. Közlései, tanulmányai a hazai belvíz-hidrológiai kutatások úttörő eredményeinek számítanak. A kondorosvölgyi vizsgálatokról 1959-ben készült, öt évet értékelő tanulmányát önálló fejezetként itt is közzé tesszük. Az életút ismertetéséhez a szerzővel egyetértésben írtam az előszót, és állítottam össze az irodalmi munkásság c. fejezetet úgy is, mint e sorozat társszerkesztője, de úgy is, mint aki vízépítő mérnöki diplomásként Hartyányi László irányítása alatt kezdtem a kutatói pályát 1968-ban, az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézetben Szarvason. 9

10 10

11 HARTYÁNYI LÁSZLÓ ÉLETÚTJA (Dr. Buzás Istvánné Hartyányi Marietta) Családi háttere Hartyányi László május 22-én született Szarvason Liska János göröglatin szakos főgimnáziumi tanár és Sziráczky Irén késői, ötödik legkisebb gyermekeként. Testvérei közül kettőt már nem ismerhetett, ők az akkori korban gyakori és még gyógyíthatatlan gyermekbetegségekben kicsiny gyermekként meghaltak. A legidősebb volt a testvérek között nővére Irén, aki 17 évvel, bátyja Jenő pedig 11 évvel volt idősebb nála (1. kép). Irén 38 éves korában meghalt, két kisgyermeket hagyott árván, akiket a nagymama, Sziráczky Irén nevelt. Apjuk az I. világháború idején katonatisztként csak ritkán láthatta őket, így a két árva és a későn született László, szinte testvérekként nőttek fel a szarvasi szülői házban, ami a mai Hartyányi László utolsó főiskolai tablóképe (1970) 11 Vasút utcában volt. A kis László akit akkor még Liska Lászlónak hívtak korán, 11 évesen édesapa nélkül maradt: Liska János 1922-ben 56 éves korában elhunyt. Liska János Szarvason igen nagy tiszteletnek örvendett, nem csupán, mint a Szarvasi Evangélikus Főgimnázium tanári karának nagyra becsült tagja, hanem mint a helybéli evangélikus egyház felügyelője, a város társadalmi, politikai életének egyik vezéregyénisége, nem utolsó sorban a városi és iskolai ünnepségek jeles szónoka (2. kép). A család régi szarvasi illetőségű volt mind apai, mind anyai ágon, azonban mindkét részről mint ahogyan igen sok szarvasi család felvidéki származásúak voltak. Nagyapám neve is utal erre az eredetre. Liska János felmenőinek kilétéről nincsenek adatok. Annál többet tudunk az anyai ágról: Édesapám dédapja Koren István, Petőfi Sándor nagyhírű aszódi tanítója volt. A Koren család Túrócszentmártonból a mai Szlovákia területén található Martinból származik.

12 Koren István aszódi évei után 1857-től 1883-ig volt a Szarvasi Evangélikus Főgimnázium nagyhírű tanára. Hat gyermeke közül a harmadikat, Lujzát vette feleségül Sziráczky János szarvasi evangélikus tanító. Koren Lujza és Sziráczky János házasságából hat gyermek született, egyik leánya volt Sziráczky Irén, Liska László édesanyja. Valamennyien beleértve Koren Istvánt is a Szarvasi Evangélikus Ótemetőben nyugszanak. Tanulmányai, katonai szolgálata, első munkái Liska László iskoláit Szarvason végezte, természetesen a Szarvasi Evangélikus Főgimnáziumban érettségizett 1929-ben (4. kép). Bátyja, Jenő akkor már diplomás gépészmérnök volt Budapesten, így az ő példáját is követve a jelesen érettségiző és a matematika, fizika tudományában mindig jeles eredményt felmutató ifjú László még abban az évben beiratkozott a Magyar Királyi József Műegyetem mérnöki és építészmérnöki karára (5. kép). Egyetemi tanulmányait 1932-ben megszakította és munkát vállalt. A mérnöki oklevél hiányában azonban állandó munkahelyet nem sikerült szereznie: különböző mélyépítéssel foglalkozó vállalatoknál volt raktáros, anyagkezelő, bérelszámoló, technikus, ezalatt azonban a mélyépítési szakmában sok tapasztalatot szerzett. Egyetemi tanulmányainak megszakításában szerepet játszhatott az is, hogy abban az évben hunyt el Irén nővére az akkor már özvegy édesanyjukra hagyva két árva gyermekét. László egyetemi tanulmányainak folytatásában tehát már csak édesanyjára számíthatott, ezért minden áron pénzt akart keresni (3. kép) május 15-én, 22 évesen, ma már kideríthetetlen indokból, nevét Hartyányi-ra magyarosította ban behívták tényleges katonai szolgálatra, amit ben a légvédelemnél töltött le. Ezek után 1938-ban bátyja, Liska Jenő mélyépítő vállalatához került, mint technikus, ahol egészen 1945 nyaráig a legkülönbözőbb beosztásokban dolgozott. Még ettől az évtől kezdve egymást érték a katonai behívások, összesen 51 hónapot katonáskodott. Tartalékos légvédelmi tüzér hadnagyi rendfokozatot ért el (6. kép). A II. világháború alatt végig Budapest légvédelménél teljesített szolgálatot, 1944 júliusában szerelt le véglegesen. Mindeközben 1939-től folytatta egyetemi tanulmányait, de munkáját nem adta fel: 1940-től már építésvezető volt a mélyépítő vállalatnál. Közben napirenden voltak a katonai behívások is, de mindezek ellenére februárig lezárta az egyetem IX. félévét. Végül a háború után, ben szerezte meg a mérnöki diplomát. 12

13 Házassága és a család sorsa a háború alatt Bátyja révén még a 30-as években ismerkedett meg az I. világháború előtt Drezdából Budapestre áttelepült német állampolgárságú Hallfahrt családdal, ugyanis Max Hallfahrt idősebb leánya akkor már Liska Jenő menyasszonya volt. Az akkori idők szokásai szerint a fiatalok nyilvános helyen kíséret nélkül nem jelenhettek meg, így apám alkalmanként a fiatalabbik Hallfahrt leány, Elfriede partnere lett. A Hallfahrt család eléggé mozgalmas társadalmi életet élt abban az időben, mivel az ügyes üzletember papa Budapesten, az akkori Angol-Park igazgatója volt, ami azzal is járt, hogy évekig a Park területén laktak. Elfriede aki már Budapesten született a polgári leányiskola után egy állami nőipariskolát végzett el, ahol szabásvarrást tanult. Max Hallfahrt igen sportos, életvidám ember volt és gyermekei sportolását is támogatta. Különösen Elfriede mutatott nagy vonzalmat a különböző sportok iránt (evezés, úszás, szertorna, síelés), ezért beíratták Berlinben egy két éves sportiskolába, ahonnan torna-edzőként tért vissza. A családi legendárium szerint, ő mutatott be Magyarországon először felemás korláton gyakorlatot. Néhány évig különböző korosztályú leányoknak és hölgyeknek tartott torna-foglalkozást. Később elvégzett egy gyors- és gépírói tanfolyamot, hogy munkát vállalhasson sógora, Liska Jenő mélyépítő vállalatánál. Édesapám és édesanyám Hallfahrt Elfriede kapcsolata a vállalatnál eltöltött évek után 1941 augusztusában a budapesti Bocskai úti evangélikus templomban tartott házasságkötéssel pecsételődött meg (7. kép). A házaspár Budapest XI. kerületében a Verpeléti úton (mai Karinthy Frigyes u.) lakott. Ide érkeztek a sorozatos katonai behívók, de közben a vállalatnál Édesapám már építésvezető volt. Időközben velem bővült a kis család, nem csoda tehát, hogy ismét fel kellett függeszteni az egyetemi tanulmányokat a diploma megszerzése előtt fél évvel (8. kép) nyarán a mélyépítő vállalat Budapesten már több munkát nem kapott elsősorban óvóhely építkezéseken dolgoztak és az ilyen építkezések akkori felelőse, a Honvédelmi Kincstár megbízta a céget több dunántúli építkezéssel. A munkára a vállalat mérnökei és egyéb munkatársai Kőszegre kerültek, így Édesapám is. Időközben a budapesti állandó bombázások miatt Édesanyámmal Szarvasra menekültünk, a család akkor már hónapok óta külön élt. Mivel később a Honvédelmi Kincstár Kőszegen szállást biztosított a vállalat embereinek, végre összekerült a kis család és a háború végét Kőszegen értük meg. Édesapám munkája a Liska féle vállalatnál 1945 májusában megszűnt. Budapestre visszaköltözni nem tudtak, mivel távollétükben másnak utalták ki a lakást. Édesapám Kőszeg Város Mérnöki Hivatalában kapott műszaki rajzolói munkát, a felrobbantott kőszegi hidak tervezési és kivitelezési 13

14 munkáiban vett részt januárjától a Kőszegi Földigénylő Bizottságnál földmérőként dolgozott. Végül sikerült Édesapámnak Budapesten lakást szerezni, de már nem tudtuk elfoglalni, mert nagyanyám Szarvason súlyos beteg lett. Hívására Szarvasra költöztünk. Emlékeimben él a kevés ingóságunkkal Kőszegtől Szarvasig tehervagonban megtett három napos kalandos út, és a Kőszegről hozott tűzifa tetején ketrecben trónoló Piri nevű tyúk. Szarvasi lakásuk, változó munkahelyei Nagyanyám halálos betegen egyedül élt a szarvasi házban. Ápolására, a szülői ház gondozására csak Édesapám vállalkozhatott, hiszen Jenő bátyjának négy gyermeke volt és munkája is Budapesthez kötötte. Nagyanyám még abban az évben, 1946-ban meghalt. Szüleim valószínűleg úgy gondolták, hogy szarvasi ügyeik lezárásával visszaköltöznek Budapestre, de a sors nem így akarta tavaszán Édesapám munkát kapott a Körös-Tisza-Maros Ármentesítő társulatnál, mint napidíjas mérnök. A Társulat 1948 végén történt államosításáig sok száz endrődi, szarvasi, békésszentandrási és öcsödi kubikossal dolgozott együtt, mert a Társulat valamennyi nagy munkájának építésvezetője volt. Megtervezte a békésszentandrási Sirató- Horgaközi belvíz- és öntözőrendszert és kitűzéstől a befejezésig vezette az építkezést. Az államosítás után az Országos Vízgazdálkodási Társulat Szegedi Vízgazdálkodási Körzete hidak építésének vezetésére Hódmezővásárhelyre rendelte ki, és át kellett vennie az ottani szakaszmérnökség irányítását is tavaszán áthelyezték Szentesre, ugyancsak építésvezetőnek, majd 1952 tavaszáig a Szentesi Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatalt vezette. Felettesei megbecsülésének tudható be, hogy tanulmányi szabadságot kapott, és 1950-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen megszerezhette a kultúrmérnöki diplomát. A családnak ezekben az években igen sok nehézséggel kellett megküzdenie. A sok munkahelyváltozás ellenére a család Szarvason élt. Édesapám minden hét végén, ha esett, ha fújt, hóban-fagyban is hazajött kis Csepel motorkerékpárján, és hétfőn hajnalban indult vissza. A hét vége jobbára a motor szerelésével telt ben, Nagymama halála után Édesapám lakóházunk 1/3 részén kívül örökölt 26 kat. hold termőföldet és egy gyümölcsöst. Apám soha nem akart gazdálkodni, a földet egy állami gazdaság bérelte ben, az akkori jogszabályok adta lehetőséggel élve, a 26 hold szántót térítés nélkül felajánlotta az államnak. Felajánlását elfogadták, ennek ellenére kuláklistára tették. Állandó rendőri zaklatásnak voltunk kitéve. Az éjszakai padlásellenőrzések és házkutatások alatt nem engedték a villanyt 14

15 felkapcsolni. Zseblámpájuk fényénél csak arra ügyelt Édesanyám, hogy ne dugjanak fegyvert a zongorába vagy a hármas szekrénybe. Hősies viselkedésére ma is csodálattal gondolok. Neki köszönhetően, miránk, gyerekekre bár mindent láttunk a rettegésből semmi sem ragadt át, nem éreztük, hogy veszélyben vagyunk. Hálás vagyok szüleimnek, hogy ennek a nehéz korszaknak az izgalmait, félelmeit mi gyermekek nem érezhettük. Kiegyensúlyozott, meleg családi légkörben éltünk. Édesapámat munkatársai szerették, felettesei megbecsülték, azonban a hatalom ellenségnek tekintette, aszerint is bánt vele. Volt úgy, hogy a házunk előtti járda az éjszakai óránkénti hósöprés ellenére is kissé havas volt, mintha porcukorral hintették volna fel a szomszédok előtt pedig lábszárig ért a több napos hó, a hajnali rendőri ellenőrzés után, a hóeltakarítás elmulasztása miatt bevitték Édesapámat a rendőrségre és csak másnap engedték ki nyaráig a rendszer Édesapám ellenségstátuszát ilyen és hasonló ügyekkel, pénzbüntetések sorozatával fenntartotta, majd a kissé változó politikai légkörnek köszönhetően egy szép napon törölték a kulák-listáról. Édesanyám ebben a sokszor megalázó és félelmetes tortúrában igen türelmes, szerető, megértő társa volt Édesapámnak. Valószínűleg városi polgárasszonyként nem éppen ilyen életet képzelt el családjának. Hamar beletanult azonban a vidéki életbe, a libatöméstől kezdve a kotlósültetésig, csibenevelésig mindent megtett annak érdekében, hogy a család életét megkönnyítse. Egyszer-egyszer még felvette jobb időkből származó kosztümjét és kalapját, de amikor megkérdezték tőle: hová tetszik utazni?, erről is leszokott. Leginkább fejkendőben állt sorba a kenyérért. Ebben az időben már három gyermekről kellett gondoskodniuk: 1948-ban megszületett Helga húgom, majd Édesapám bátyjának váratlan és korai halála miatt magukhoz vették a velem közel egykorú unokahúgomat, Liska Zsuzsát. A keserves kenyérkereset mellett özvegy édesanyja az akkor 6 éves gyermekre nem tudott ügyelni, a nagyobbakat már egyedül hagyhatta. Unokahúgom az általános iskola befejezéséig a mi családunkban nevelkedett. Kutató és oktató munkája ben megalakították Szarvason az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézetet (ÖTKI), amely új munkatársakat igényelt. Édesapám, mint öntözéssel, belvízrendezéssel foglalkozó mérnök 1952-ben a szentesi hivatalból végre hazajöhetett Szarvasra. A kutatóintézet Kultúrtechnikai Osztályának megszervezését dr. Oroszlány István, az osztály akkori vezetője Édesapámra bízta. Az intézet első igazgatója, a kiváló dr. Frank Melanie, aki szintén vízgazdálkodási szakember volt, nagyon megbecsülte 15

16 Édesapám munkáját és igen jó munkakapcsolat alakult ki köztük. Az intézetben jó kutatói légkör volt és Édesapám nagy lendülettel és szakértelemmel vetette bele magát a munkába. Dr. Oroszlány István távozása után ő vehette át a Kultúrtechnikai Osztály vezetését. 20 éves kutatói munkája során sokféle vízgazdálkodási feladat megoldásával foglalkozott: főleg tereprendezési, vízrendezési, öntözési kérdésekkel, de érdekelte a tájvédelem is. A Gödöllőn működött Agrár Egyetem Agronómiai Kara öntözéses szakon, majd öntözési tagozaton képezte az intenzíven fejlesztett öntözéses gazdálkodáshoz értő, irányító és végrehajtó szakembereket. A kurzusok elméleti és gyakorlati oktatásához számos ÖTKI kutatót és a Tessedik Sámuel Középfokú Mezőgazdasági Technikum tanárát meghívták, illetve a Bikazugi Tangazdaság eszköztára az öntözési gyakorlatok kiszolgálója volt abban az időben. E kurzusokhoz kapcsolódó kultúrtechnikai, mérnöki alapismeretek tanára Hartyányi László volt (Kistablók,1954, 1956, 1958 az iskolatörténeti kiállítás anyagából). A felsőfokú technikumi képzés ünnepélyes megnyitása (1961. október 13.) után a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 12/1962. (V. 5.) számú rendelete értelmében a különböző tárcákhoz tartozó és különböző szakirányú felsőfokú technikumok tanszéki rendszerrel működő felsőoktatási intézmények lettek. (Nyolc évtized agrárszakoktatás Szarvason Szerk. Pilishegyi József; Tessedik Öreggazdász Egyesület Mezőgazda Kiadó; Szarvas, ISBN ) A Kultúrtechnikai Tanszék vezetésére Hartyányi László kapott megbízást. Az öntözéses növénytermesztő szakirány évfolyam ( ) hallgatóinak még szaktanára volt. A nálam sokkal szakavatottabb dr. Marjai Gyula, a Kultúrtechnikai Osztály későbbi osztályvezetőjének Édesapám munkásságát méltató, születésének 100. évfordulója alkalmából a Hidrológiai Tájékoztatóban megjelentetett írásából idézek: Nagyjelentőségű alkotása volt a Szarvas közelében lévő kondorosvölgyi kísérleti belvízöblözet létrehozása ben, a mérések és vizsgálatok megszervezése. Az adatok feldolgozása és értékelése nyomán írt tanulmányai a hazai belvíz-hidrológiai kutatás úttörő eredményei. Kutatási munkájának eredményeit a gyakorlat számára is használható formában tette közzé, mellyel széleskörű szakmai érdeklődést váltott ki, ezzel elősegítette a hazai és külföldi szakmai szervezetekkel való kapcsolatok kiépítését. Tudományos eredményeit a műszaki fejlesztésben és a szakmai felsőoktatásban is kamatoztatta. Munkájával kapcsolatban több szakmai szervezetnek volt tagja, így a Magyar Hidrológiai Társaságnak is között a társaság Békés Megyei Területi Szervezetének elnöki tisztét töltötte be ben a MHT tiszteleti tagja lett. Szakmai kitüntetései: Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1960), Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója 16

17 (1961), MHT Kvassay Jenő Emléklap (1961), Munka Érdemrend Ezüst fokozata (1967), Árvízvédelemért Emlékérem (1970). Az 1956-os forradalom idején beválasztották a Hazafias Népfront Járási Bizottságába, valamint az ÖTKI Munkástanácsába. Előttem vannak a forradalom napjai öreg Orion rádiónkkal, melyen szüleim folyamatosan a híreket figyelték. Édesapám nagy klasszikus zene-rajongó volt, szép számú hanglemezt gyűjtött össze az évek alatt. A rádióból Beethoven Egmont Nyitánya szólt, vagy az ő lemezei közül Schubert 8. Befejezetlen Szimfóniája. Erről a zenedarabról mai napig az 56-os napok jutnak az eszembe. Sokszor láttam szüleimet gondterhelt beszélgetésüket félbehagyni, amikor mi gyerekek beléptünk. Lehet, hogy felmerült bennük az elmenés gondolata? Édesanyámban minden valószínűséggel, de Édesapám ezt soha nem tudta volna megtenni. November 4-e után sokáig még reménykedett valamiféle változásban, mint annyian ebben az országban, azután passzivitás vett erőt rajta. Dr. Frank Melanie 1957 közepén felmentését kérte az intézet vezetése alól és nyugdíjba vonult. Utódja dr. Kovács Gábor lett. Édesapám nem tudott azonosulni a helyzettel, ami miatt az intézet új vezetője és új emberei eléggé megkeserítették az életét. Munkája és családszeretete azonban lassan átsegítették a nehézségeken (9. kép). A mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés lendületet adott a kutatásnak, bővült az intézet kutatói gárdája és nőtt a felügyeletük alá tartozó kísérleti terület is. Az intézetben kiemelt feladat lett a rizstermesztés kutatása ami az elnevezésében is megjelent: Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet (ÖRKI) lett. Kétségtelen, hogy az intézetnek a műszaki fejlesztés terén meghatározott feladatai Hartyányi László számára nagy kihívást jelentettek és amint dr. Marjai Gyula méltatásában olvasható, ezt igen nagy szakértelemmel és a szakma elismerése mellett végezte. Az intézetben népszerű volt, mindenkivel barátságos, segítőkész, jó kedélyű, precíz, korrekt emberként ismerték (10. kép). Szerette a baráti összejöveteleket, igen jó énekhangja volt, szeretett és tudott jókat mulatni. Az intézetben megrendezett farsangi mulatságok egyikére egy hosszú verset is írt, amiben finom humorral figurázta ki kollegáit. Közben 1963-ban Édesapám igen nehéz döntés elé került: meg kellett válni a szülői háztól, mivel annak csupán 1/3 része volt az ő tulajdonában és testvéreinek leszármazottai szerettek volna hozzájutni jogos örökségükhöz. Az eladás és a ház felszámolásával járó feladatok fizikailag is, de elsősorban lelkileg nagyon megviselték. Gyakorlatilag fel kellett számolnia teljes múltját. Ebben a helyzetben érkezett a megkeresés Szegedről a Vízügyi Igazgatóság igazgató főmérnökétől, Forgó Lászlótól. Édesapámat régi szakmai barátját helyettesének hívta, lakást, jó fizetést, nyugalmat ajánlva. A hatalmas dilemma vége mégis a Szarvason maradás lett. 17

18 Hivatalosan kutatói munkájára, annak változatosságára hivatkozott, de az igazi ok vélhetően az volt, hogy nem tudott elszakadni Szarvastól. Nagy lokálpatrióta volt, ezer szállal kötődött városához, mindenkit ismert és mindenki ismerte. A ház eladása után a Főiskola újonnan épült 12 lakásos tanári házában kaptunk szolgálati lakást, melyben Édesanyámmal együtt élete végéig lakott. Még ugyanebben az évben, az évi választásokon a Szarvasi Járás tanácstagjának, 1967-től pedig Szarvas Város tanácstagjának választották, ahol szakértelmével, tenni akarásával a térség fejlődését igyekezett előmozdítani. Ezeknek a megbízatásoknak nagy lelkesedéssel tett eleget, a bizalom és megbecsülés jelét látta bennük ban dr. Debreczeni Béla távozása után Édesapám kapott megbízást az igazgató helyettesi feladatok ellátására. Valószínűsíthető, hogy dr. Kovács Gábor a felettes szakmai szervek javaslatára nevezte ki Édesapámat, mert kettőjük viszonya nem volt felhőtlen. Párton kívüli, nem politizáló és polgári származású Édesapám intelligenciája, fellépésbeli fölénye szembe ötlő, a műszaki szakmai szervezetekben való ismertsége és elismertsége nyilvánvaló volt. Ezekben az években többször láttuk bosszúsan, ingerülten hazatérni, de a családi béke nem sínylette meg. Az intézetben mindezek ellenére töretlen odaadással dolgozott, oktatott, publikált. Nyugdíjazása és nyugállományban töltött évei Hartyányi László 1971-ben töltötte be a 60. életévét, ami az akkori rendelkezések szerint a férfiakra megállapított nyugdíjkorhatár volt. Alkotó erejének teljében dr. Kovács Gábor igazgató Édesapámat 60. születésnapján nyugdíjazta. Ezt a váratlan arculcsapást sohasem heverte ki, olyan nagy törést hozott az életébe. Minden munkáját át kellett adnia utódjának és szembesülni azzal, hogy alkotó élete ami valóban az élete volt ezzel az igazságtalansággal lezárult. Hány és hány kutató volt és van, aki éves koráig, vagy azon túl is produktív, átadja tudását. Őt ettől megfosztotta a kisszerűség, irigység és rosszindulat. Nyugdíjas éveiben unokái igen sok örömet és vidámságot hoztak az életébe (11. kép). Sokat járt ki a Szarvasi Arborétumba, tanulmányozta a kert történetét és szakavatott, élvezetes magyarázat kíséretében bárkit nagy örömmel kalauzolt végig a kerten. Rengeteget olvasott, bővítette a már amúgy is igen jelentős könyvtárát. Sajnos nem volt úgynevezett nyugdíjas hobbyja, nem horgászott, nem vadászott, nem kertészkedett mert igazi kedvtelése a munkája volt, amitől megfosztották. Sok örömet adott még neki a Holt Körös-parti kis telek, a korábban saját kezűleg vályogból épített házikóval, a stéggel és csónakkal, ahol mindig nagy társaság, sok fiatal volt (12. kép). Nagyon szép napokat töltöttünk ott el együtt, Édesapám sütötte a 18

19 flekkent, vagy főzte bográcsban a gulyást. Egyszer-egyszer elutazott Drezdába, ahol sokadszorra végignézte a Zwinger gyönyörű képeit, de sajnos ezt mind egyedül tette, mert Édesanyám akkor már intenzíven foglalkozott anyanyelve, a német nyelv tanításával. Az egyik ilyen drezdai útjáról 1974-ben lehetett lebénult jobb kézzel érkezett haza. Amint a vizsgálatok megállapították, egy kisebb agyvérzésen esett át, azonban a gondos orvosi ellátás, az otthoni erős akarattal végzett terápiás tornagyakorlatok annyira javítottak állapotán, hogy tudott ismét írni, sőt autót is vezetni. Szép lassan visszatért az egészsége és ment minden a megszokott ritmusban. Sokat jártak Békéscsabára, ahol Helga húgom élt férjével és kisfiával, a harmadik unokával. Mi 1977-ben költöztünk Budapestre, így Édesanyámmal kettesben maradtak Szarvason szeptember 9-én Békéscsabáról hazafelé autóztak a 44-es úton, amikor hátrahagyva felborult motorkerékpárját egy fiatalember rohant át előttük egy jobb oldalon parkoló autóhoz. Édesapám, hogy el ne üsse, jobbra húzódott és nekikoccant az álló autónak. A koccanás jelentéktelen volt, de a váratlan eseménysorozat ott a helyszínen egy újabb agyvérzést idézett elő, melynek következtében szeptember 11-én a Békéscsabai Kórházban 67 éves korában meghalt. Hamvait a Szarvasi Evangélikus Ótemetőben szülei és testvérei mellé temettük. Oda követte őt 2004-ben Édesanyám is. Mindketten Szarvas város tiszteletre méltó, megbecsült polgárai voltak. Hartyányi László csodálatos ember, nagyszerű családapa, férj, nagyapa és barát volt. Egy jobb korban talán hosszabb élet adatott volna neki. 19

20 A család sírkertje a szarvasi ev. Ótemetőben 20

21 KÉPEK HARTYÁNYI (LISKA) LÁSZLÓ CSALÁDJÁRÓL 1. kép. Liska János és családja, László édesanyja ölében 2. kép. Liska János főgimnáziumi tanár Szarvason 21

22 3. kép. Hartyányi László édesanyja, Liska Jánosné sz. Sziráczky Irén 4. kép. Liska László érettségi tablója a Szarvasi Ág. Hitv. Evangélikus Gimnáziumban 22

23 5. kép. Liska László egyetemi indexében 23

24 6. kép. Hartyányi László 1941-ben egy katona-bajtársával 7. kép. Hartyányi László feleségével 1941-ben Szarvason, a szülői házban 24

25 8. kép. Portréja, kép. Portréja,

26 10. kép. Mmunka közben az ÖRKI-ben 11. kép. Hartyányi L. unokáival a Körös-parton 26

27 12. kép. A saját maga építette Kőrös-parti kis házikó Szarvason 5540 Szarvas, Vasút utca Az utca korábbi nevei: Lenin u., gr. Csáky Albin u., Csizmadia u. Jelenleg helyi egyedi védelem alá tartozó épület, megnevezése: Vasút u sz., hrsz. polgárház ( ( )) 27

28 KÉPEK A SZAKOKTATÁS IDŐSZAKÁBÓL Agrártudományi Egyetem Agronómiai Kar Öntözéses szak előadói és hallgatói,

29 Agrártudományi Egyetem Öntözési tagozata előadói és hallgatói,

30 Agrártudományi Egyetem Agronómiai Kar Öntözési tagozata előadói és hallgatói,

31 Tessedik Sámuel Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum öntözéses növénytermesztő szakirány tanárai és hallgatói

32 A TANÁR ÉS KUTATÓ MÉRNÖK IRODALMI MUNKÁI (Összeállította: Dr. Szitó János) Hartyányi László OSZK adatbázisban nyilvántartott művei: Hartyányi László Marjai Gyula: Öntözőmunkások könyve. Budapest: Mezőgazd. Kiadó, Kecskemét: Bács-Kiskun M. Ny., 92 p.: ill.; 20 cm Hartyányi László Marjai Gyula: Öntözőmunkások könyve 2. átd. kiad., Budapest: Mezőgazd. Kiadó, 1964 [Pécs]: Pécsi Szikra Ny., 111 p.: ill.; 20 cm Hartyányi László (Összeáll.): Földméréstan, Felsőfokú Mezőgazd. Techn. Budapest: [s.n.], 1967., 158 p. Hartyányi László: Kultúrtechnika. [Budapest]: [s.n.], 1968., 233 p. Hartyányi László Czesznak András: Talajnedvesség és talajvízjárás vizsgálata vegetációs időszakban. Szarvas: Öntözési és Rizstermesztési Kut. Int., Öntözéses Gazdálkodás, 1968 [Gyoma]: [Békés M. Ny.], p : ill.; 24 cm Hartyányi László: Földméréstan. [Budapest]: [s.n.], 1970., 159 p. Hartyányi László Perényi Károly: Kultúrtechnika 2. Szarvas: Debreceni Agrártudományi Egyetem, Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kar, p. ill. 29 cm Hartyányi László: Kultúrtechnika I. Zsámbék: Felsőfokú Mezőgazd. Techn., 1971., 233 p. Hartyányi László: Az öntözés hatása a talajvízszint alakulására, Hidrológiai közlöny, (36. évf.) 5-6. sz old. Teljes szöveg: apps.arcanum.hu/hidrologia Hartyányi László: Vízháztartási vizsgálatok a kondorosvölgyi minta belvízgyűjtő területén, Hidrológiai közlöny, (39. évf.) 5. sz old. Teljes szöveg: apps.arcanum.hu/hidrologia Hartyányi László: A kondorosvölgyi minta belvízgyűjtő terület, Hidrológiai tájékoztató, (1. évf.) 1. sz. 10. old. Mihályfalvy István Takács Lajos Hartyányi László Harmati István: Hozzászólások a szegedi belvízvédelmi értekezleten elhangzott előadásokhoz, Vízügyi közlemények, (48. évf.) 1. sz old. egyéb forrás Hartyányi László Czesznak András: Az öntözés szükségességének és víznormájának meghatározása talajnedvesség alapján. Szarvas; Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet, Méretadatok: old.; 24 cm 32

33 A KONDOROSVÖLGYI VÍZHÁZTARTÁSI VIZSGÁLATOKRÓL Vízháztartási vizsgálatok a kondorosvölgyi minta belvízgyűjtő területén Hartyányi László Hidrológiai Közlöny sz old. A közölt tanulmány forrása: apps.arcanum.hu/hidrologia (az idegennyelvű összefoglalók nélkül) 1. Bevezetés A mezőgazdaság fejlesztésében egyre nagyobb szerepet játszik az okszerű vízgazdálkodás. Érthető tehát, hogy a mezőgazdasági kutatás világszerte mind erőteljesebben foglalkozik a vízháztartási vizsgálatokkal a vízgazdálkodási beavatkozások mennyiségi és minőségi feltételeinek megismerése érdekében. Ezek a vizsgálatok nem minden esetben szolgálják ugyan közvetlenül a mezőgazdasági termelésgyakorlati céljait, mégsem lehet kétséges, hogy hozzájárulnak a ma még sok bizonytalansággal terhelt vízgazdálkodási beavatkozások hatékonyabbá tételéhez. Az elért részeredmények alapján is egyre fejlődnek azok a módszerek, amelyek a mezőgazdaság számára hasznos vízkészletek részletesebb számbavételének, továbbá megőrzésük és a termelés érdekében való felhasználásuk fokozásának, de nem utolsó sorban a felesleges, esetleg káros vízmennyiségek különválasztásának és szükséges mértékű eltávolításának lehetőségeit javítják. Kétségtelen, hogy egy vízgyűjtő egységben a hatótényezők rendkívül bonyolult összefüggése miatt még annyira gondos és kiterjedt észleléssegítségével sem biztosítható a terület vízháztartási mérlegének teljesen megnyugtató ellenőrzése, amint erre Szesztay is rámutat [12]. Az is kétségtelen azonban, hogy egy célszerűen kiválasztott, megfelelően felszerelt minta vízgyűjtő területen a hosszú időtartamú, rendszeres észlelések nemcsak alapvetően fontos módszertani vizsgálatok folytatását teszik lehetővé [8], hanem módot adnak olyan kiterjedt vízháztartási vizsgálatok elvégzésére is, amelyek segítségével a természettudományos módon megalapozott elméletek alkalmazhatósága is ellenőrizhető. A mezőgazdaságnak a vízgazdálkodáshoz fűződő érdekeit tartva szem előtt, az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet Szarvas mellett ben az ún. kondorosvölgyi minta belvízgyűjtő területet létesítette. Az itt megindult kutatásnak elsődleges célja a tiszántúli, síkvidéki jellegű vízgyűjtő lefolyási viszonyainak a tanulmányozása, a fajlagos lefolyás és a lefolyási tényező változásának a meghatározása volt [3]. Ezen túlmenően azonban ez az igen jó adottságokkal rendelkező természetes vízgyűjtő lehetővé tette, hogy megvalósuljon a vízháztartási kutatásnak egy, a 33

34 mezőgazdaság egészébe beleillesztett, a lehetőség szerint korszerű és nagymértékben tovább fejleszthető bázisa. 2. A minta vízgyűjtő általános ismertetése A hazai vízgazdálkodási kutatás minta vízgyűjtőterületek kiválasztása és berendezése terén tényleges tapasztalatokkal nem rendelkezett. Ezen a téren a külföldi szakirodalom segítsége sem volt kielégítő. A kezdeti nehézségek miatt a minta vízgyűjtő kijelölése sok megfontolást igényelt. Az eredeti elgondolások szerint minta vízgyűjtő egységünk öntözött területen került volna kiválasztásra. Be kellett azonban látni, hogy az elsősorban érintett tiszántúli területek öntözővízzel telt belvízcsatorna hálózatán a vízhozam mérések folyamatos és zavartalan végrehajtása megnyugtató módon nem biztosítható. Egyébként is célszerűbbnek látszott a vizsgálatokat először az öntözés különleges vízháztartási problémái (öntözőcsatornák szivárgása, magas talajvíz stb.) nélkül megindítani. Ezért az első minta vízgyűjtőt öntözetlen területen választottuk ki. Mint a vízgyűjtő kijelölése azonban öntözetlen területen sem volt egyszerű. A tiszántúli belvízöblözetek legtöbbje ugyanis a szomszéd öblözetekkel összekötő csatornák útján kapcsolatban van, így az öblözetre nehezen megállapítható mennyiségű külvíz is bejuthat és az öblözet belvizei -nehezen ellenőrizhető módon több úton is távozhatnak. A megfelelő öblözet kiválasztása végül is figyelembe véve az adottságokat és a szerzett tapasztalatokat - a következő szempontok szerint történt: 1. A terület ne legyen túl nagy és ne legyen rajta öntözés. 2. Határozott vízválasztó akadályozza meg a szomszédos területekről külvizek hozzáfolyását. 3. A terület belvizeinek összegyűjtését megfelelő csatornahálózat, elvezetését egyetlen belvízcsatorna gravitációs úton biztosítsa. 4. A belvízcsatornában minden esetben szabad átfolyási keresztszelvénnyel legyen megoldható a mérőbukóval történő vízhozammérés, vagyis a befogadó magas vízállása ne zavarja a szabad átbukást. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével a választás a kondorosvölgyi belvízcsatorna és mellék ágainak 22 km 2 területű vízgyűjtőjére esett, amely mint az 1. ábrán látható, Szarvastól keletre, a Szarvas Mezőberény-i kövesút két oldalán terül el. A kiválasztott minta vízgyűjtő területnek a felszíne tiszántúli, síkvidéki jellegű, alig 1 2 m-es magasságkülönbségekkel, a vízválasztó azonban mégis határozottan kirajzolódik. A D-i irányban húzódó érben, az ún. Kondoros-völgyben a keresztező dűlőút töltése megakadályozza az elfolyást, illetve a külvizek bejutását. 34

35 A Szegedi Vízügyi Igazgatóság kezelésében levő belvízcsatorna hálózat összes hossza 14,5 km. A belvízcsatornákhoz csatlakozó útmenti és egyéb árkok hossza 14,9 km. Minthogy ezek a felszíni víz összegyülekeztetésében teljes mértékben részt vesznek, figyelembevételükkel a levezető csatornahálózat sűrűsége 1,37 km/km 2 -re tehető. A belvízcsatorna hálózat kiépítettsége a jelenlegi állapotában q = 18 l/sec. km 2 fajlagos lefolyásnak felel meg. Megjegyzendő, hogy a csatornahálózatban csak a szokványos fenntartási munkákat végezzük azért, hogy a lefolyási viszonyok vizsgálatát a gyakorlatnak megfelelő körülmények között hajthassuk végre. A terület belvizeit a kondorosvölgyi belvízcsatorna a befogadó Cigányér-i csatornán keresztül vezeti a belvíztározó, illetve a tenyészidőben öntözővizet tározó Szarvas Szentandrás-i Holt-Körös mederbe. A vízgyűjtő területen belül sem öntözés, sem öntözővizet szállító belvízcsatorna nincs. A minta vízgyűjtő terület a befogadó Cigányérhez képest fennsíki jellegű, ezért a mindössze 12,5 cm/km esésű kondorosvölgyi csatorna elején a hossz-szelvényben (2. ábra) is látható két fenéklépcső létesült. Ez tette lehetővé tulajdonképpen a mérőbukó alkalmas beépítését, mert ez az elhelyezés egyrészt csökkenti a mérőbukó okozta visszaduzzasztást, 35

36 másrészt biztosítja a szabad átbukást, akár az öntözővíztározás, akár a rendkívüli belvízjárás miatt magas Holt-Körös vízállás esetén is. A fentiek alapján megállapítható, hogy a kondorosvölgyi minta vízgyűjtő terület a síkvidéki természetes lefolyás jelenségeinek vizsgálatára ideálisan alkalmas. A terület régen folyómeder volt, felszínének kialakítását a folyó munkája végezte el. Az egykori középszakaszú folyó áradása nemcsak agyagot, de homokot is hozott. A régi medertől távolodva, a homoktartalom csökken, az agyagtartalom nő és a lösz jelleg erősen kidomborodik, amint ezt Mendöl megállapítja [6]. A vízgyűjtőn Szabolcs István és Darab Katalin megállapítása szerint [11] három talajtípus különböztethető meg. A talajtípusok kialakulásában döntő szerepet játszott a víz. Ezt bizonyítja az, hogy a talajvíz talajtípusonként ma is különböző mélységekben helyezkedik el. Az árvízmentes magasabb területeken régi folyami lerakódásokból infúziós löszbe átmenő kőzeten humuszos, agyagos csernozjom alakult ki, amely alatt a talajvíz 4 6 m-re található meg. A talajvíz szintje a régi ártereken létrejött fekete, kötött réti talajok alatt legmagasabb, mindössze 2,5 3,5 m a terepszint alatt. A szabályozás előtti rossz lefolyású területeken bekövetkezett szikesedés a szabályozás után szolonyec foltokként bukkant 36

37 felszínre, amint erre Surányi Klára vizsgálatai rámutatnak [9]. A terület egészén szántóföldi művelés folyik, egyre inkább a nagyüzemi gazdálkodás módszereivel. Legelő nincs. Fák az utak mentén és az elég sűrű tanyarendszernek megfelelő csoportokban találhatók. Tartós vízállás a területen nincs. 3. Mérőberendezések és észlelőhálózat A mintaterületen lejátszódó lefolyási és egyéb vízháztartási jelenségek vizsgálatára a következő berendezés és észlelőhálózat áll rendelkezésre: 1. Vízhozammérő berendezés, 2. Csapadékmérő hálózat. 3. Éghajlatkutató állomás. 4. Talajvízészlelő kúthálózat. 5. Vízmércehálózat. Ezenkívül folyamatosan végzünk talaj nedvességmérést, valamint esetenként hordalék- és hómérést, továbbá szükség szerint egyéb észlelést és mérést is. Vízhozammérő berendezésül a kondorosvölgyi csatorna 150 fm szelvényében (1. és 2. ábra) egy 90 -os háromszög szelvényű Thomson-bukót építettünk, amely rajzoló vízmércékkel van felszerelve. Szűkebb szögű bukónyílás fokozta volna ugyan a kisvízi érzékenységet, de az ezzel járó szenynyeződések, a vízsugár tapadása folytán bizonytalanul mérhető átbukási magasság hátránya ezt az előnyt nem juttatná érvényre, amint ez a valdáji tapasztalatokból is kitűnik [15]. Venturi-csatorna alkalmazása nem látszott célszerűnek a nehezebben végrehajtható hitelesítés és a kis vízhozamok tartományában csökkenő érzékenység miatt. A választott Thomson-bukó egyszerűen elkészíthető, duzzasztása csekély, kis vízhozamokra is kielégítően érzékeny és hitelesítése sem okoz nehézséget. 37

38 A 0,86 m bukónyílás méretezése során [4], a helyi tapasztalati adatok alapján 1 m 3 /sec maximális vízhozamot vettünk számításba. Ez a vízhozam 45 l/sec. km 2 fajlagos lefolyásnak felel meg. A 3. ábra tünteti fel a mérőbukó és az észlelő állomáson elhelyezett rajzoló vízmércék mérőaknáinak az elrendezését. A hosszmetszetben látható, hogy az előzőekben említett fenéklépcső szelvényében épült a 3 mm vastag vaslemezből pontosan megmunkált mérőbukó, amely a szivárgás ellen 1,0 m mélyen alapozott vasbeton homlokfalra van vízzáró módon felszerelve. A mérőbukó, a fölötte és alatta létesített m hosszú betonburkolat, valamint a mérőházikó az 1. képen látható. Az átbukási magasságot a felső vízzel összeköttetésben levő mérőaknákra szerelt és a 2. képen látható két rajzoló vízmérce egyidejűleg különböző méretarányban rajzolja. A műszerek 1:1, 1:2, 1:2,5 és 1:5 méretarányra állíthatók. A két műszer párhuzamos alkalmazása igen jól bevált, mert egyrészt a kis vízhozamok átbukási görbéi nagyobb méretarányban pontosabban értékelhetők, másrészt a tapasztalat szerint az átbukás igen hirtelen emelkedéssel és gyakran éjjel túllépheti a 25 cm-es 1:1 méréshatárt. Ilyenkor a kisebb méretarányban rajzoló második műszer kifogástalanul tovább teljesíti feladatát. Az első műszer áttételének szükségszerinti változtatása ez alatt mindenképpen végrehajtható. A csatorna jelenlegi kiépítettsége mellett a kiöntés nélkül levonuló maximálisan 0,4 m 3 /sec vízhozam 60 cm átbukásának a rajzolásához 1:5 méretarány szükséges. Az észlelő állomás harmadik aknája az alsó vízzel lévén összeköttetésben, az egyik műszer áthelyezésével lehetővé válik az esetleges alulról befolyásolt átbukás rajzolása is. A műszerek, amelyeket a minta vízgyűjtő részére kívánságaink figyelembevételével Fazekas Károly, a VITUKI főmérnöke tervezett és a KUTESZ készített, már negyedik esztendeje kifogástalanul működnek. Megemlítendő, hogy a hengerek forgását olcsó, 24 órás MOM ébresztő óra szabályozza. Papírként a szabványos milliméter papírt használjuk. A műszerekben jelentkező párásodás ellen jól bevált a Silicagel" alkalmazása. 38

39 A mérőbukónak a költségkímélés céljából egyszerűsített elrendezése az elméleti követelményekhez [7] nem mindenben alkalmazkodott. Mivel a vízhozamtényező értékét nemcsak a bukónyílás méretei, hanem az elrendezés egyéb körülményei is befolyásolják [5], ezért mérőbukónk vízhozamgörbéjének számítás útján való meghatározása nem megbízható. Mindenképpen szükségessé vált tehát a vízhozamgörbének a tényleges körülmények között való meghatározása. A kis vízhozamokra is érzékeny mérőbukó hitelesítését l/sec vízhozamig egyszerű módon, köböző edénnyel végeztük (3. kép). A 4. képen látható nagyobb átbukási magasságokhoz tartozó vízhozamgörbe-szakaszt azonban sem számítással, sem sebességmérésekkel [7] nem sikerült megbízhatóan meghatározni. Itt említem meg, hogy sebességmérés céljára a bukó feletti csatornaszakaszon 15 m hosszú talajbeton burkolatot [1] építettünk. A talajbeton a helyszínen kitermelt agyagos lösz felhasználásával kísérletképpen, különböző keverési arányban, 1956 októberében készült és viszonylag tartósnak bizonyul. A bukó tarázás bizonytalanságának a megszüntetésére sikerült olyan mérési eljárást kidolgozni, amely a nagy vízhozamok pontos mérését is lehetővé teszi. Ennek az eljárásnak a lényege a következő: A bukó alatti, 10 m-es burkolt csatornaszakasz alsó végére felszereltünk egy könnyen és gyorsan nyitható-zárható különleges tiltót, amely az 5. kép előterében látható. A tökéletesen záró és vízszintes tengely körül lengő tiltó, valamint a mm pontossággal leolvasható úszós vízmérce (6. kép) segítségével a mérőbukó alatti burkolt csatornaszakaszt egy 7 m 3 befogadó képességű köböző edénnyé képeztük ki, amellyel már a rajzoló vízmércével felszerelt mérőbukó hitelesítése kis vízhozamtól a nagy átbukás vízhozamáig egyaránt rendkívül gyorsan és szabatosan elvégezhető. A lengőtiltó táblája csak hitelesítés alkalmával kerül a helyére, a beépített keret tengely csapjaira. Az úszós vízmércét is csak a mérés alkalmával szereljük fel az állványára. A vízhozammérő berendezés kezdettől fogva hiba nélkül és megbízhatóan teljesítette feladatát. A vízgyűjtő terület másik alapvetően 39

40 fontos berendezése a csapadékmérő hálózat. Tekintettel arra, hogy ezen a 22 km 2 területű vízgyűjtőn várhatólag a záporból keletkező fajlagos lefolyás a mértékadó, a csapadékmérőket a lehetőség szerint sűrűn helyeztük el. A 15 csapadékmérő mindegyike tanyák mellett, az ott lakók kezelésében van. A csapadékmérőket nagyjában egyenlő oldalú háromszögek csúcsain telepítettük, amint az az 1. ábrán látható. Az egymástól 1,5 2,0 km-re levő állomások hálózata a vízgyűjtő területét jól befedi. A hálózatnak ez a közel egyenlő területű háromszögek csúcsain való elhelyezése lehetővé teszi, hogy a területen lehullott csapadékmennyiség számítása során az egyes állomások azonos súllyal szerepeljenek. A csapadékmérő hálózathoz tartozik a terület hossztengelyének a közelében elhelyezett 5 db ombrográf is, a csapadékhullás időbeni lefolyásának és az intenzitásának az ellenőrzésére. Ezek közül 3 Hellmann-féle, 2 pedig Anderko Bogdánffy rendszerű. Az ombrográfokat az ellenőrzés biztosítása érdekében mindenütt a hálózat egyegy csapadék mérője mellett helyeztük el. A terület közepén levő éghajlatkutató állomáson (7. kép) az általában előírt észleléseken kívül Wild- és Piche-féle műszerekkel a párologtató képességet és 1 m 2 szabad vízfelszínről történő párolgást is észleljük. A talajhőmérsékletet nemcsak a felszín közelében, hanem Lamontszekrénnyel 2 m mélységig mérjük. A talaj vízszín ellenőrzésére, ugyancsak a tanyáknál, az ott lakók kezelésében levő, 7 db talajvízszínészlelő kút szolgál. 6 kútban harmadnaponként, az éghajlatkutató állomás sz. észlelő kútjában pedig naponta háromszor észlelünk. Ebben a kútban minden észleléskor a talajvíz hőmérsékletét is mérjük. A folyamatos észleléseken kívül esetenként a területen levő 400 ásott kútban is végzünk méréseket. A belvízcsatorna lefolyási vízszínének ellenőrzésére, szintén tanyák közelében, 5 db vízmérce van a csatornába beépítve. Ezeken az észlelés az árhullám levonulásakor 3 óránként történik. A talajnedvesség változás ellenőrzése az éghajlatkutató állomás közelében naponta két helyen történik, 5, 15, 25, 60, 100, 150, 200, 250, 300 cm mélységből háromszoros ismétlésben vett talajmintákkal, szárítószekrényes eljárással. Lefolyás 40

41 esetén a belvízcsatorna, vizében levő hordalék meghatározásához a bukó feletti csatornaszakaszon naponta háromszor vízmintát veszünk. 4. A minta vízgyűjtő területen folyó vizsgálatok A kutatómunka célja elsősorban a lefolyás tanulmányozása és törvényszerűségeinek megállapítása. A sok tényező bonyolult összefüggésének hatására kialakuló lefolyási és egyéb vízháztartási jelenségek vizsgálatait előre nem lehet sem időben, sem terjedelemben szigorúan körülhatárolni. Ahogyan a minta vízgyűjtő kijelölés szempontjainak a megállapítása is feladatként jelentkezett a kutatómunka 41

42 számára, ugyanúgy alapvető kutatási feladat a szükség szerint elvégzendő vizsgálatok terjedelmének meghatározása, az alkalmas módszereknek és berendezéseknek, valamint az észleléseknek a kialakítása is. Ezeknek az elveknek a szem előtt tartásával a minta vízgyűjtőn folyó vizsgálatok érdekében a kutatómunkát négy munkaterületen folytatjuk [4]: 1. Hidrológiai vizsgálatok A) Felszíni vizek lefolyásának tanulmányozása a) A belvíz árhullámok vízhozamának szabatos mérése esetenként a vízgyűjtő mérőbukóján, esetleg még beépítésre kerülő több mérőbukón. b) A fajlagos lefolyásnak és a minta vízgyűjtő karakterisztikájának meghatározása érdekében az összegyülekeztetésben és lefolyásban résztvevő területek megállapítása. c) A felszíni vizek összegyülekezése, az egyes árhullámok értékelése hóolvadás, eső és zápor esetén. d) A különböző szántóföldi növénykultúrák és az agrotechnikai tényezők hatása a lefolyás alakulására. e) A fajlagos lefolyás maximumának és a lefolyási tényező változásának a meghatározása. B) Felszín alatti vizek f ) A terület alatti talaj vízfelszín változásának vizsgálata. g) A csapadékvíz beszivárgása, illetve tározódása a talajvízben. h) A belvízcsatornákból a talajba, illetve fordított irányba végbemenő talajvízmozgás. Vízszintes irányú talajvíz áramlás. i) Földtani vizsgálatok a fedőréteg alatti víztartó rétegek feltárására. 2. Hidrometeorológiai vizsgálatok a) Csapadékmérés a vízgyűjtő csapadékbevételének meghatározására. b) A csapadék térbeli és időbeli eloszlásának, intenzitásának, halmazállapotának részletes mennyiségi és minőségi vizsgálata. A mértékadó eső meghatározása. c) Egy-egy csapadékmérő hatásterületének megállapítása. d) Csapadékeloszlás és intenzitás a zápor hatásterületén. e) A vízháztartás alakulását befolyásoló meteorológiai, illetve fizikai tényezők észlelése. f) Különböző időszakok vízháztartási mérlegének vizsgálata a vízháztartási egyenlőt segítségével. g) A talajfelszín párolgása, evapotranspiráció. 42

43 3. Talajtani vizsgálatok a) A minta vízgyűjtő talajtípusainak részletes talajtérképezése. b) A feltérképezett talajtípusok mértékadó vízháztartási jellemzőinek meghatározása. c) Folyamatos nedvességtartalom meghatározás a jellemző talajtípusokon. d) A megelőző csapadékból származó vízterhelés, a talajnedvesség artalom és a felszíni vizek megjelenése közti összefüggés. e) A talajerózió vizsgálata a lefolyó vízben lebegtetett hordalék meghatározása alapján. f) A csapadék által a termőtalajból kimosott és a lefolyással eltávozó tápanyagok mennyiségi és minőségi vizsgálata. g) Annak tanulmányozása, hogy melyek azok a feltétlen meghatározandó talajjellemzők, amelyek egy öblözet belvízrendezésének megtervezéséhez kellő alapot szolgáltatnak. 4. Módszertani vizsgálatok a) Minta vízgyűjtő területek kijelöléséhez irányadó szempontok meghatározása. b) Alkalmas vízhozammérő berendezés kialakítása és hitelesítésének megoldása. c) Megbízható, egyszerű és olcsó rajzoló műszer kérdésének megoldása. d) Csapadékmérő hálózat sűrűségének és célszerű elhelyezésének vizsgálata. e) Az összegyülekeztetésben és lefolyásban résztvevő terület körülhatárolásának módja zápor esetén. f) Talajvízészlelő kúthálózat célszerű elhelyezésének, sűrítésének és az észlelési időközöknek a megállapítása. g) A terület ásott kútjaiban esetenként észlelt víztükör és a talajvízészlelő kutak közt lehetséges kapcsolat meghatározása a talajvízfelszín területi változásának felderítése érdekében. h) Olcsó és tartós talajvízészlelő-kút típus kialakítása. i) A minta vízgyűjtőn megvalósítható liziméter állomás berendezésének megtervezése. j) A folyamatos talajnedvesség meghatározás, illetve a mintavételek módjának és időközének kérdése. k) A talajfagy mélységének folyamatos ellenőrzése. l) A készülékek, berendezések és eszközök, valamint működésük tökéletesítése. m) Adatfeldolgozási módszerek fejlesztése. 43

44 5. Lefolyás vizsgálatok Az észlelések megindítása óta eltelt négy esztendő hidrometeorológiai történetét a 4. ábra tünteti fel. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a vízgyűjtőn az évben lehullott évi csapadék mindössze 420 mm, a megelőző három év átlagos 494 mm-ével és a közeli Kisőrvető csapadékmérő állomás 40 éves átlagának 520 mm-ével szemben [2]. A kevés csapadék következtében sok folyamat másképpen alakult, mint egyéb esztendőkben. Meglepő azonban, hogy egyik-másik jelenség a csapadék mennyiségétől függetlenül a korábbi évekhez hasonlóan játszódott le. A 4. ábrán jeleztük a minta vízgyűjtőn a különböző csapadékok nyomán kialakult 12 árhullám lefolyását is. Az egyes belvízi árhullámok lefolyásának a mérési eredményei és körülményei az 1. táblázatban láthatók. A lefolyási jelenségek meghatározásánál igyekeztünk az összegyülekezésben résztvevő területet gondosan megállapítani. A táblázatból kitűnik, hogy az eddig meghatározott legnagyobb lefolyási tényező: a = 0,173 érték, 1956 márciusában fagyott talajra hullott hó olvadásának az árhullámából eredt. A csaknem azonos mennyiségű, de fagymentes talajra hullott januári esőnél az a értéke 0,021 volt, az előzőnek alig 1/8-ad része. Az várható volt ugyan, hogy a legnagyobb a -át a fagyott talajon fellépő belvíz lefolyása fogja elérni, meglepő azonban, hogy már egy közepes, 25 mm körüli hó olvadása a fagyott talajon ekkora lefolyási tényezőt eredményez. Ez a körülmény arra hívja fel a figyelmet, hogy fagyott talajon ilyen, vagy ennél alig nagyobb mennyiségű hó olvadása közben lehulló mm eső a lefolyási tényező értékét megsokszorozhatja. Elhamarkodott lenne tehát a meghatározott kis lefolyási tényezőkből azt a következtetést levonni, hogy a gyakorlat az eddig használatos nagyobb értékeket módosíthatja. A belvízcsatorna kis esésének tulajdonítható, hogy a hirtelen bekövetkezett olvadás ellenére is a fajlagos lefolyás mindössze 11 l/sec. km 2. Olvadás közben lehulló eső azonban ezt is többszörösére emelheti. A legnagyobb, 28,1 l/sec. km 2 fajlagos lefolyás 1957 május végén jelentkezett. Ezt az értéket az öblözet 9,5 km 2 kiterjedésű Ny-i részvízgyűjtőjének akkor még növényzettel alig fedett területére, tehát a belvízcsatorna alsó szakaszának környezetében három részletben lehullott 113 mm zápor árhulláma eredményezte. 44

45 A körülmények ismeretében feltehető, hogy a minta vízgyűjtő maximális lefolyási tényezőjét a fagyott talajon olvadó hóból, esőből származó belvizek árhullámának levonulása fogja kiváltani. A mértékadó fajlagos lefolyás azonban záporból eredően várható. A levonuló árhullámoknak a mérőbukó segítségével megállapított vízhozamgörbéit vizsgálva feltűnik, hogy az azonos jellegű csapadékhoz tartozó lefolyások vízhozamgörbéi bizonyos hasonló jelleget mutatnak. Az 5. ábrán feltüntetett hóolvadásból származó vízhozamgörbék jellegzetessége az, hogy a felmelegedést időnként megszakító lehűlések, fagyok a vízhozamokat ugrásszerűen változtatják és a hóolvadás időszakában általában alacsony napi középhőmérséklet miatt (4. ábra) az árhullám levonulása elhúzódik. 45

46 A lassú, kis intenzitású esőzésből eredő lefolyások vízhozamgörbéi a 6. ábrán láthatók. Jellegzetességük, hogy az előkészítő csapadék nyomán fokozatosan elkezdődő lefolyás vízhozamgörbéje minden esetben enyhébb emelkedéssel indulva éri el a maximumot. A záporokból keletkező árhullámok levonulásának a 7. ábrán feltüntetett vízhozamgörbéi hirtelen meredeken emelkednek, gyorsan visszazuhannak, esetleg újabb zápor hatására megint meredek emelkedés következik ugyan, de rövid idő alatt beáll a teljes apadás. A kevés számú vízhozamgörbe vizsgálata alapján is megállapítható annyi, hogy a különböző jellegű csapadékokból származó árhullámok levonulása egymástól eltérő jellegű vízhozamgörbéket eredményez. Az 1. táblázatban feltüntetett 12 lefolyási tényező értéke igen nagy eltérést mutat a különböző hidrológiai körülmények között kialakult belvízi árhullámok lefolyásának megfelelően. Ennek ellenére megkíséreltük, hogy valamilyen összefüggést találjunk az ugyanazon hónapokban bekövetkezett lefolyási tényezők átlagértéke és a talaj nedvességtartalma közt. Figyelem bevéve azonban, hogy a téli időszak nagy nedvességtartalmú talaján az esőzésből, hóolvadásból származó lefolyás másként alakul, mint a tenyészidő kevesebb nedvességet tartalmazó és ezért nagyobb víznyelőképességű talajára hullott záporé, célszerűnek látszott, hogy a kétféle lefolyást egymástól különválasztva vizsgáljuk. Az 1956 óta meghatározott és grafikusan feldolgozott talajnedvesség adatokból kitűnik, hogy a legfelső 5 cm-es szint nedvességtartalma annyira nagy szóródást mutat bár kétségtelenül összefüggésben van a lefolyás kialakulásával, amint ezt Szabó László a gödöllői homoktalajok vonatkozá- 46

47 sában megállapította [10], hogy minta vízgyűjtőnk talajviszonyai mellett szorosabb vizsgálat céljára nem látszik megfelelőnek. Nincs szembetűnő összefüggés a 25 cm alatti alsóbb szintek nedvességtartalom változása és a lefolyás között sem. A 15 cm-es szint nedvességtartalom változása azonban már kiegyenlítettebb és az összefüggés szemlélettel is megállapítható. Hogy a felszíni vízállasokból keletkező belvíz lefolyásával miért éppen a 15 cm-es talajréteg nedvességtartalma mutat valamilyen összefüggést, az azzal magyarázható, hogy a minta vízgyűjtő emberöltők óta sekélyen művelt talajában éppen a 15 és 25 cm közt alakult ki az ún. eketalp" néven ismert vízzáróréteg, amely a talajnedvesség forgalmát erősen korlátozza. A felszíni vízállás megjelenését és a lefolyás kialakulását a talaj megelőző nedvességállapota nagymértékben befolyásolja. Vizsgálataink szerint a lefolyási tényező értékének alakulása kapcsolatban van az árhullám időtartama és a lefolyás megindulását megelőző 8 napos időtartam alatt a felszín alatti 15 cm mélységben mért átlagos talajnedvesség tartalommal. Az esőzésből és hóolvadásból a téli időszakban bekövetkezett árhullámok lefolyási tényezőit a megfelelő hónapok szerint csoportosítottuk és a belőlük képezett átlagértékeknek, valamint a hozzájuk tartozó 15 cm-es 47

48 talajszint átlagos nedvességtartalmának az értékpárjait ábrázoltuk a 8. ábrán. Ugyanígy a tenyészidő hónapjaiban meghatározott lefolyási tényezők hónapok szerint képezett átlagértékeit, valamint a 15 cm-es talajréteg nedvességtartalom összetartozó értékpárjait a 9. ábrán tüntetjük fel. 48

49 49

50 A pontok által jellemzett összefüggések tendenciája mindkét esetben felismerhető. Az a értékének a változása a beszivárgási lehetőséggel a téli, illetve nyári talajnedvesség állapottól függően valóban jellegzetes összhangban van. A rendelkezésre álló kevés lefolyási adat alapján korai lenne még a mutatkozó összefüggéssel behatóbban foglalkozni. Az azonban kétségtelennek látszik, hogy: 1. az esőzésből és hóolvadásból, valamint a záporból származó árhullámok lefolyási tényezőit külön kell vizsgálni; 2. a megkísérelt eljárás továbbfejlesztve több mérési adat birtokában alkalmassá válik a minta vízgyűjtő terület havi lefolyási tényező és talajnedvesség tartalom változás kapcsolatának a meghatározására. 6. Tározódás a helyi csapadék hatására a talajban és a talajvízben Az évben a vízgyűjtő közepén levő éghajlatkutató állomás csapadékmérője mindössze 420 mm évi csapadékot mért. A csapadék havi eloszlása csupán márciusban és decemberben volt néhány mm-rel a kisőrvetői 40 éves havi átlagok fölött [2], a többi hónapokban jelentős mértékben alatta maradt. A talajvíz 1958-ban, amint a 4. ábrán feltüntetett területi átlagértékek is mutatják, jóval a megelőző esztendők szintje alatt maradt. Ez az alacsony talaj vízjárás tapaszt alható az éghajlatkutató állomás közelében levő sz. észlelőkút esetében is, amint az a 10. ábrán látható. Ez az ábra tünteti fel az állomás havi csapadékösszegeit is. A helyi csapadék és a felszín közeli talajvízállás változása Ubell vizsgálatai szerint [13] szoros kapcsolatban vannak egymással. Az összefüggés ebben az esetben is felismerhető. 50

51 A korábbi évek jelentős talaj vízemelkedését feltehetően a nagyobb csapadékokból beszivárgó nedvesség okozta. Ez a nedvesség azonban csak úgy juthatott le a talajvízig [14], ha a szivárgás lefelé haladásával a közbenső összes szintek nedvességtartalmát, a beszivárgási kapacitás küszöb-grádiensének értéke fölé emelte. Figyelemre méltó, hogy a 10. ábrán a 60 és 100 cm-es szintek talajnedvesség változásának a menete az évi kevesebb csapadék és alacsony talajvíz ellenére ugyanazokat az értékeket mutatja, mint a megelőző esztendőkben. Miután az azonos időszakokban a beszivárgási kapacitásnak az értéke azonos, ebből következik, hogy a talaj - nedvességtartalom ezekben a szintekben 1958-ban is elérte a lefelé irányuló 51

52 szivárgáshoz szükséges küszöbértékeket, anélkül, hogy a talajvízemelkedés bekövetkezhetett volna. A kevés csapadék nyomán a beszivárgás a talajban lejutott ugyan a 100 cm-es szintig és itt elérte a gravitációs vízmozgáshoz szükséges nedvességtartalom küszöbértékét, de nem lévén elég csapadék, a talajvízig már csak elenyésző mennyiség jutott le. Belátható, hogy amennyiben a beszivárgás lehetősége fennáll, a csapadék mennyiségétől elsősorban a beázás mélysége függ. Ugyanis, amint a lefelé szivárgó nedvesség eléri a gravitációs vízmozgáshoz szükséges és az illető időszakban az elért mélységben levő talajszintre jellemző tartalom küszöbértékét, továbbhalad és addig a mélységig jut le, ameddig ezt a küszöbértéket a csapadékból, vagy más forrásból rendelkezésre álló nedvesség még biztosítani tudja. A 60 és 100 cm-es szintekben az évi kevés csapadék ellenére az előbbi évekéhez hasonló talaj nedvességtartalom változás és ebben az időszakban a korábbi évekhez képest jóval alacsonyabban kialakult talajvízszint arra késztetett, hogy a talajvízkutak környezetében a talajnedvesség változás folyamatát a talajvízszín feletti fedőréteg teljes szelvényében megfigyelés alá helyezzük december óta a talajnedvesség meghatározását nemcsak a felső 1 m szintig, hanem 3 m mélységig 2 helyen naponta elvégezzük. A talajnedvesség változás dinamikájának a vizsgálatára különösén alkalmasnak látszik egy-egy térben és időben elszigetelt, de jelentős mennyiségű csapadék hatására kialakult beszivárgási folyamat tanulmányozása május 11-én az éghajlatkutató állomás csapadékmérői és ombrográfjai óra között lehullott 53 mm, maximálisan 1 m/perc intenzitású záport mértek. A zápor hatásterülete nem volt nagy kiterjedésű. A közeli sz. talajvízészlelő kút napi háromszori észlelése a talajvíz részletes megfigyelését biztosította. Az ugyancsak közeli és naponta végzett talajnedvesség tartalom vizsgálatok a gravitációs vízmozgás ellenőrzését a teljes szelvényben lehetővé tették. Ez a hidrometeorológiai esemény tehát alkalmasnak látszott arra, hogy következményeit a talaj szelvényben részletesen tanulmányozzuk. A 11. ábrán feltüntettük az május 1 31-ike közötti időszak csapadékviszonyait, a talajnedvesség eloszlását az 5, 15, 25, 60, 100, 150, 200, 250 és 300 cm-es szintekben, valamint a talaj vízszín változását. A talaj nedvességtartalom mértékét mm/dm fajlagos vízoszlopmagassággal fejeztük ki, hogy érzékelhetőbb legyen. Minden szintnél feltüntettük a maximális vízkapacitásnak (VK) mérés alapján gondosan meghatározott értékét is. 52

53 Az ábrán látható, hogy a május 11-én óra közt lehullott 53 mm csapadékot követően megindult a beszivárgás. A talajszelvény egymás alatti szintjeiben a lassú ütemű gravitációs vízmozgásnak megfelelően időben eltolódva következett be a nedvességtartalom növekedése. A nedvesség lefelé irányuló szivárgása tehát, a talajszelvényben jól nyomon követhető. Meglepő azonban, hogy talajvíz a május 11-ét megelőző, úgyszólván nyugalmi állapotához képest 12-én reggel 7 órakor, tehát a csapadék után 19 óra múlva már 5 cm-t emelkedett és emelkedése meredeken tovább folytatódott. A legfelső talajszintek a zápor után vízkapacitáson felül telítődtek. A 60 és 100 cm-es szint VK körüli nedvességtartalma a csapadék nyomán semmi jelentős változást nem mutat. Ennek ellenére a 150 cm-es szintben a nedvességtartalom az erősen VK alatti értékből meredeken a VK-ra töltődött fel. Érdekes, hogy ennek a szintnek a nedvességtartalom változása, időben a talajvíz emelkedéssel párhuzamosan ment végbe. Figyelemre méltó azonban, hogy az alsóbb mélységekben, különösen a 250 cm-es szintben a VK körüli nedvességtartalom semmit sem változik, miközben alatta 1 m-rel a talajvíz cm-t emelkedik. Feltűnő, hogy a talajvíz közvetlen közelében levő 300 cm-es szint VK alatti értéke sem változott a talajvízszint emelkedése idején. Ebben a mélységben a később bekövetkezett nedvességtartalom növekedés feltehetően annak a következménye, hogy a magasabbra emelkedett talajvízszint felett a kapilláris zóna is feljebb került, így ennek a szintnek a nedvességtartalmát nem a gravitációs vízmozgás hatására felülről beszivárgó, hanem a talajvízből a kapilláris potenciál által felemelt vízmennyiség növelte. Az előzőekből kitűnik, hogy a nagy intenzitású, 53 mm-es zápor után 19 óra múlva a 3, 50 m mélységben levő talajvíz hirtelen emelkedésnek indult, látszólag anélkül, hogy a lefelé szivárgó víz a közbenső talajrétegeken áthaladt volna, illetve hogy egyik-másik szintben a gravitációs vízmozgáshoz szükséges nedvességtartalom küszöbértékét elérte volna. A talajnedvesség változási folyamatoknak eddigi vizsgálatából elhamarkodott lenne bárminő megállapítást is tenni. Két következtetésre azonban feltétlenül el kell jutni: 1. Ilyen vizsgálatok több helyen, különböző hidrológiai körülmények között is és lehetőleg folyamatos észlelésekkel hajtandók végre, 2. tiszántúli talajok talajvíz feletti fedőrétegének a különböző szintjeiben tapasztalható rendkívül eltérő vízháztartási tulajdonságok miatt a bonyolult hidrológiai vizsgálatokban a hidrometeorológiai, hidraulikai és fizikai szemléleten kívül a talajtan és a földtan szemléletére is múlhatatlanul szükség van. 53

54 54