NATURA 2000 ELMÉLETI ALAPJAI ÉS GYAKORLATI NEHÉZSÉGEI

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi kommunikáció szak Nappali tagozat EU kapcsolatok szakirány NATURA 2000 ELMÉLETI ALAPJAI ÉS GYAKORLATI NEHÉZSÉGEI Készítette: Tompa Krisztina Budapest, 2007.

2 TARTALOMJEGYZÉK Rövidítések jegyzéke... 5 Bevezetés Természetvédelem Fogalmi meghatározás Természetvédelem feladata A természetvédelem kialakulása Nemzetközi egyezmények Természetvédelem az Európai Unióban Természetvédelem kialakulása Magyarországon Ökológiai hálózatok irányti igény Natura 2000 ökológiai hálózat A természetvédelem alapját jelentő ökológiai hálózat sem más A hálózat előzménye, létrejöttét befolyásoló tényezők Meghatározó irányelvek A Tanács 79/409/EGK irányelve a vadon élő madarak védelméről A Tanács 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről A területkijelölés összetettsége Különleges madárvédelmi területek Különleges természetmegőrzési területek A területek kihirdetése utáni teendők A természetvédelem, illetve a Natura 2000 háttérintézményei Hiányosságok, kritikai észrevételek Kommunikáció Finanszírozás Új Magyarország Fejlesztési Terv Nehézségek a jogalkalmazásban Összegzés, konklúzió Mellékletek Irodalomjegyzék

3 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE BD Birds Directive (Madárvédelmi irányelv) CBD Convention on Biological Diversity (Egyezmény a biológiai sokféleségről) EEA European Environmental Agency (Európai Környezetvédelmi Egyezmény) ETC/BD European Topic Centre for Biodiversity (Európai Környezetvédelmi Ügynökség Biológiai Sokféleség Témaközpontja) ETC/NPB European Topic Centre for Nature Protection and Biodiversity (Európai Természetvédelmi és Biodiverzitás Tematikus Központ) FCS Favourable Conservation Status (Kedvező természetvédelmi helyzet) HD Habitats Directive (Élőhelyvédelmi irányelv) IBA Important Bird Areas (Fontos Madárélőhelyek) IUCN Word Conservation Union (Természetvédelmi Világszövetség) KvVM Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium KvVM-TVH Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala MME Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület psci proposed Sites of Community Imoprtance (Javasolt közösségi jelentőségű területek) SAC Special Area of Conservation (Különleges természetmegőrzési területek) SCI Sites of Community Imoprtance (Közösségi jelentőségű területek) SPA Special Protection Area (Különleges madárvédelmi területek) 4

4 BEVEZETÉS Szakdolgozatom témájául a Natura 2000 ökológiai hálózatot választottam, melynek elméleti és gyakorlati oldalát egyaránt szeretném bemutatni. Napjaink rohanó világában az embernek alig van ideje, vagy éppen kedve olyan problémákkal foglalkozni, melyről úgy érzi, hogy nem az ő tisztje megoldani, vagy úgysem jár semmilyen hátránnyal a számára. Sajnos ez nem teljesen így van. Egyre több probléma ölt globális méreteket, melyek előbb-vagy utóbb közvetve ránk is kihatnak majd. Ha nem látjuk be időben a hibáinkat, és nem mérsékeljük az emberi tevékenységek által okozott károkat, visszafordíthatlan folyamat veszi kezdetét, melyet később megállítani vagy irányítani sokkal nehezebb lesz, mint most előrelátóan cselekedni. A globális kérdések között olyat próbáltam meg kiválasztani, amely tanulmányaimhoz is köthető, emellett nagyobb figyelmet érdemel, mint amennyit kap. Így esett a választásom a Natura 2000-re, melyet az Unió hozott létre 15 évvel ezelőtt a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelvek keretében. A két direktíva írja elő a Natura 2000 területeire vonatkozó szabályozást, mely nemzeti szinten ennek végrehajtását elrendelő jogszabályokkal is kiegészül. Az irányelvek különleges madárvédelmi és természetmegőrzési területek kijelölését rendelik el, melyek együttesen fogják kitenni az európai hálózatot. Bár Natura 2000 területekről beszélünk, észben kell tartanunk, hogy itt nem a területek védelme a cél, hanem az ott előforduló közösségi jelentőségű fajok és élőhelytípusok. Minden intézkedés, melyet az irányelvek meghatároznak, ezeknek a fajoknak és élőhelyeknek a megőrzését, kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartását célozza. A Natura 2000 különlegessége, hogy nem csak a természeti értékek számára jelent pozitív változást, hanem az emberi társadalom számára is. Ha hadjuk. A természetnek ugyanis éppen azért van szüksége segítségre, mert olyan mértékben és ütemben érik káros hatások, hogy rendkívüli öngyógyító és önszabályozó képessége sem tudja már ezeket közömbösíteni. Hosszú út vezetett odáig, hogy csupán a szakértők belássák, milyen komoly problémával, a biológiai sokféleség egyre gyorsuló csökkenésével nézünk szembe. Egyre több faj kipusztulásáról szerzünk tudomást, és ha nem cselekszünk, akkor az ökoszisztéma egyensúlya felborul, amely már ránk is közvetlen veszélyt fog jelenteni, akármilyen magasan is állunk a táplálékláncban. Szakdolgozatom alapját a Demeter András szerkesztette NATURA 2000 Európai hálózat a természeti értékek megőrzésére című szakirodalom és a Natura 2000 honlap 5

5 képezi. Az aktuális információk begyűjtése azonban részletes kutatómunkát is igényelt, konzultációkat az illetékesekkel, melynek folyamán bennem is kirajzolódott egy kép a Natura 2000 természetvédelemben betöltött szerepéről. Az említett források adták meg a keretet a szakdolgozatomhoz, melyet sajátos és aktuális tartalommal igyekeztem megtölteni. A hálózatot először tágabb értelmezésben közelítem meg, amit egyre jobban leszűkítek egészen addig, míg a Natura 2000 kialakulásának kezdetéig el nem jutok. Onnantől kezdve a közösségi és hazai fejleményeket párhuzamba vonom, hogy érzékeltetni tudjam, hogyan is áll hazánk az uniós elvárásokhoz képest. Ezt a kérdést minden, a Natura 2000 területek kijelölésével és kezelésével kapcsolatos teendőre megpróbálom kivetíteni. Továbbá arra is szeretnék választ adni, hogy vajon miért van szükség egy ilyen hálózat kijelölésre, miért ekkora terjedelemben, és miért kavar vitákat a tárcák és a civil szervezetek, illetve a gazdálkodók között. Annyit már elöljáróban is elmondanék, hogy a civilek és gazdálkodók nagyon fontos részesei a rendszernek, együttműködésükre szükség van a terlüetek hatékony és hosszú távú védelme érdekében. Az összetűzések pedig újabb kérdéseket vetnek fel, mint például előny vagy hátrány inkább a Natura 2000 bevezetése, az elméleti vagy a gyakorlati végrehajtás jelent-e problémát hazánknak? A legnagyobb dilemma mégis az ember és természet kapcsolata. Az évszázadok óta kialakult anyagias gondolkodás, egy felettes faj érzése megváltozhat-e vajon az új természetvédelmi intézkedések hatására? Megvédhetjük-e magunktól a természetet, a fajok sokszínűségét? Hiszen mindenki csak egy kicsivel nagyobb életteret szeretne magának, gondolván, annyival nem is fog kárt tenni. Csakhogy a sok kicsi összegződik, és egész populációk eltűnéséhez vezet. Ami nekünk a kényelem érzetét nyújtja, az állatok és növények kipusztulását okozhatja. 6

6 1. TERMÉSZETVÉDELEM Napjainkban a környezet egyre nagyobb kihívásoknak van kitéve, a világ globalizációs folyamatai kihatnak rá. A nagyarányú népesedés, az ezzel együtt járó növekvő fogyasztói igények, fokozódó gazdasági tevékenységek és egyre gyorsabban fejlődő technológiák sajnos negatívan befolyásolják a természetet. A társadalom a megélhetéséhez szükséges erőforrásokat, nyersanyagokat a természetből veszi ki, amelynek rendkívüli öngyógyító és -regeneráló ereje sem képes már felvenni a harcot a nagyütemű kiaknázással szemben. Olyan nagy mennyiségben, korlátokat nem ismerve vesszük el a természet javait és szennyezük környezetünket, hogy az már ilyen mértékben képtelen reprodukálni önmagát. Másodlagos szükségleteink (melyek létfenntartásunk számára nem alapvető fontosságak, csak kényelmi érzetünket javítják) áthágják a természet törvényeinek határait, és félő, hogy későn fogjuk belátni, hogy pusztító magatartásunkkal közvetve saját magunknak is ártunk, ha egyre nagyobb életteret hódítunk el a környező élővilágtól. Mi is a bioszféra részei vagyunk, és az ökoszisztéma valamely szemének eltűnése az emberi társadalom egészére hatással lesz. Gondoljunk bele, mihez kezdünk majd, mikor már felemésztettünk magunk körül mindent, amiből eddig tápanyaghoz, nyersanyaghoz, gyógyszerekhez stb. jutottunk. Csakhogy egy nagyszabású ökológiai folyamatban bekövetkezett kárt sokkal nehezebb helyreállítani és irányítani, mint azt megelőzni. Ráadásul az emberi tevékenység káros hatásai többségükben mérsékelhetők, vagy akár alternatív megoldások révén meg is szüntethetők, míg a környezeti állapot rohamos romlásának következtében kipusztult természeti értékek pótolhatatlanok. Természeti erőforrásaink végesek. Kissé irónikusnak is mondható, hogy a természetből kinyert alapanyagok felhasználásával emberi beavatkozásnak köszönhetően zajlanak le olyan folyamatok, melyek végeredménye káros szennyezőanyagok. A probléma globális méreteket öltött, ennél fogva megoldására sem elegendő csupán lokális szinten gondolni, közös összefogásra van szükség mind hazai, mind nemzetközi szinten. 7

7 1.1. Fogalmi meghatározás: A természet felölel minden, emberi beavatkozás nélkül, a biológiai fejlődéstörténet során létrejövő élő és élettelen szervezetet, képződményt, jelenséget vagy folyamatot, illetve ezek összefüggő, egymásra épülő együttesét, közösségét. A természetvédelem mindezen komponensek védelmét célzó társadalmi tevékenység, melyre napjainkban egyre nagyobb szükség van. A természet közvetve vagy közvetlenül, de társadalmi igényeket elégít ki a következő elvek szerint (Pájer, 2002:18): Élő múzeum elv : a természeti tárgyak természetes körülmények között történő bemutatása iránti igény már a kezdetek óta jelen van. Génbank-elv : a genetikai tartalékok megőrzése a biodiverzitás fenntartásának alapfeltétele. Eutrofizációs-elv : az eredti élőhelyükről kiszoruló fajok a védett területeken találnak menedékre, ennek következtében azonban megváltoztatják az adott térség ökoszisztémáját. Indikátor-elv : a természet érzékenysége a környezeti változásokra előrejelezheti az ember számára is fenyegető hatásokat. Természetvédelem? Környezetvédelem Különbséget kell tenni a természetvédelem és a környezetvédelem fogalma között. E tekintetben kétféle értelmezés ismert. A tágabb értelmezés szerint (mellyel a sajtóban leginkább találkozunk) a természetvédelem a környezetvédelem része. Ez egy elég általános szemlélet, és gyakran azt eredményezi, hogy a természetvédelemre nem fordítanak kellő figyelmet. A szűkebb értelmezés szerint a két terület elkülönül egymástól, ám kölcsönösen hatnak egymásra, egyenrangúak és egymásnak nem alárendelhetők, vagyis a természetvédelem és a környezetvédelem egymás komplementerei, mindkettő csak egymást feltételezve működik igazán hatékonyan (Kerényi, 2003). Gyakran a környezet- és természetvédők egymással ellentmondásba kerülnek a valóságban, melyet két oknál fogva is kifejezetten hátrányosnak találok. Egyrészt a környezetünk és a természet állapota egymással szoros összefüggésben van, egyiket sem lehet tartósan megóvni anélkül, hogy a másikat ne védenénk. Másrészt 8

8 napjainkban a minden eszmei értéket és környezeti megfontolást mellőző, kizárólag az anyagi bevételeket szem előtt tartó ipari tevékenységek ellen csak közös fellépéssel lehet tenni. Ha jobban belegondolunk a kétféle védelem feladatkörébe és célkitűzéseibe, magunk is beláthatjuk, hogy azok valóban csak egymást kiegészítve fejtik ki pozitív hatásukat az egész élővilágra (beleértve az emberi társadalmat). A természetvédelem prevenciós elven alapszik, célja a nem ember által alkotott és szabályozott önfenntartó és önszabályozó rendszerek megóvása, míg a környezetvédelem az emberi beavatkozás által okozott károkat hivatott megelőzni, mérsékelni és helyreállítani. Ebből látható, hogy a környezet- és a természetvédelem tárgya és eszközei is mások. A környezet egy tágabb fogalom, abba az ember által létrejövő művi, mesterséges képződmények is beletartoznak. Ezt igazolja, hogy természetvédelem a Földnek legfeljebb csak egyötödére terjed ki, ezzel szemben a környezetvédelem a bolygó egészére (Kerényi, 2003). A természetvédelem kulcsfogalma a biodiverzitás, azaz a biológiai sokféleség, amely az egyedek és populációk változékonyságát, gazdagságát és sokféleségét jelenti. Minél gazdagabb egy életközösség egyedekben és fajokban, annál nagyobb az esélye az életben maradásra, hiszen annál jobb az alkalmazkodóképessége. Az alkalmazkodás pedig napjainkban az állat- és növényfajok számára néha valóban a kipusztulástól mentheti meg őket. A mezőgazdaság intenzivitása, az úthálózat terjeszkedése és a közúti közlekedés térhódítása az élőhelyek, és ezzel megannyi populáció megfogyatkozásához vezethet. Összefoglalva tehát úgy is mondhatnánk, hogy a genetikai sokszínűség velejárója a sokszínű környezethez való alkalmazkodás. A másik komoly veszélyt a területük zsugorodása mellett a klímaváltozás rejti magában. Ahhoz, hogy a természetet megóvhassuk, ezt a biodiverzitását kell fenntartani, ami globális szinten rohamos csökkenésnek indult. Védelmét esztétikai (emotional), etikai (ethical), környezeti (environmental) és gazdasági (economic) szempontok is igazolják: A változatos környezet az emberi élet minőségét is javítja, annak elszegényedése pedig rontja azt, tehát a hozzáfűződő esztétikai és érzelmi élményeink is negatívak lesznek. Etikai nézőpontból be kell látnunk, hogy minden fajnak joga van az élethez, ráadásul az emberi tevékenység és az a hit, hogy mint magasabbrendú faj bármit megtehetünk, vezetett el a fajok és élőhelyeik ilyen fokú veszélyeztetettségéhez. 9

9 Az élővilág állapota befolyásolja a vizek, a levegő és a talaj tisztaságát egyaránt, így az ember életének is meghatározó tényezője. Akármerre járunk, szembesülünk a természeti erőforrások sokoldalú gazdasági felhasználásával (tápanyagforrás, nyersanyagbázis, orvostudomány és gyógyszergyártás kutatásai, ipari termelés stb.). Az egyes populációk és egyedek eltűnésének következtében az élőhelyek fregmentációja tapasztalható, amely a fajok életben maradási esélyeit tovább csökkenti, hiszen a kisebb, kevésbé változatos élőhelyen, kisebb egyedszámmal a túlélés is nehezebb. Ráadásul az ilyen elszegmentálódott populációkra gyakori jellemző a beltenyészet. A biológiai sokféleség megőrzésének központi problémája, hogy nem tudni pontosan hány faj él a Földön, erre vonatkozóan csak becslések vannak. Így nehéz megállapítani, hogy hány faj sokszínűségét is kéne tulajdonképpen megvédenünk. A biológusok többsége 5-10 millió közötti fajszámot vallja, amelyből körülbelül 1,6 milliót ismerünk biztosan között 75 faj halt ki az emberi tevékenységnek köszönhetően, között aztán újabb 75 faj. Ha utánaszámolunk, ez évente egy faj, 2020-ra pedig az óránként 4 faj kipusztulását jelenti ilyen tendencia mellett. Az ENSZ felmérései alapján pedig 2050-re várhatóan a fajok 15-37%-a tűnik el a Föld színéről (National Geographic, 2004). Úgy gondolom, ezek a számok már önmagukban is sokat mondanak. A biodiverzitás csökkenését leginkább a madarakon keresztül lehet tapasztalni, mivel ők viszonylag magas helyen állnak a táplálékláncban, ezért jól érzékeltetik az ökoszsisztémában lejátszódó folyamatokat. Ha pedig konkrét adatokat nézünk, akkor megállapíthatjuk, hogy a biológiai sokféleség valóban komoly veszélyben van óta a madarak aránya 70%-ukra csökkent. Közvetlenül vagy kritikusan veszélyeztetett fajnak a kipusztulás közvetlen veszélyébe került fajokat nevezzük. A kedvezőbb helyzetű (vagyis nagyobb elterjedési területtel, nagyobb populácóval rendelkező) élőlények szintén veszélyeztetettnek minősülnek, mivel egyedszámuk és élőhelyeik folyamatosan csökkenek olyannyira, hogy túlélési esélyük az őket érő káros hatások további fennállása esetén csekély. A veszélyeztett fajok kategóriájába könnyen bekerülhetnek az úgynevezett sebezhető fajok, hacsak védelmükben sürgős intézkedéseket nem tesznek. A különböző mértékben veszélyeztetett és sebezhető fajok képezik a fenyegetett fajok csoportját. 10

10 A természet védelmére tehát számos okunk van, de legfőkébb a saját érdekünk és életben maradásunk a tét, még ha nem is belátható időn belül érne el minket közvetlenül a baj. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a természet és annak minden kincse számunkra érték, amelyet ösztönösen meg kell védenünk, ha komoly veszély fenyegeti. A magyar természet védelméről szóló évi LIII. törvény preambuluma a természeti értékeket a nemzeti vagyon részeként nevezi meg A természetvédelem feladata: A természetvédelem központi feladata ennek a biodiverzitásnak a megőrzése és a fenntartható használat (hasznosítás) megteremtése, vagyis a természeti értékek olyan mértékű felhasználása, hogy azok megújuló képességét ne haladja meg (1996. évi LIII. törvény 4. ). A természetvédelem nehézsége abban rejlik, hogy a kulturális, tudományos, gazdasági és egyéb társadalmi érdekeket megpróbálja a természeti értékek és rendszerek védelmének szolgálatába állítani. Ezek eléréséhez a természetvédelemnek más, járulékos feladatokat is el kell látnia. A tudományos és szakmai teendők keretében értékelik és elemzik a természeti kincseket és folyamatokat, valamint próbálják feltárni az azokat veszélyeztető tényezőket. A műszaki, jogi, pénzügyi és szervezeti intézkedésekre a természetvédelmi kezelés folyamán kerül sor, míg az érdekképviseleti és lobbitevékenység a jogi, igazgatási eljárásokban kap szerepet. A nemzetközi és társadalmi kapcsolatok ápolása rendkívül fontos, ugyanis a természetvédelem a civilek közreműködése nélkül mit sem ér. Ehhez járulhat hozzá a természeti értékek informatív bemutatása és megfelelő hasznosításának ismertetése (Pájer, 2002). A természetvédelem módszerei két csoportba sorolhatók aszerint, hogy mit védenek. Ez alapján beszélhetünk területi védelemről, illetve a fajok és az élettelen természeti objektumok védelméről. Utóbbi esetben bizonyos fajok egyedei és természeti létesítményei kapnak jogi védelmet függetlenül attól, hogy épp hol lelhetők fel (Kerényi, 2003). A szakdolgozat során bemutatásra kerülő Natura 2000 európai hálózat különlegessége, hogy egyszerre védi a fajokat és azok élőhelyeit. A természetvédelem fogalma és feladata kialakulása óta lényegében nem változott, azonban az eszközök, tudományos ismeretek bővültek, a társadalmi igények 11

11 megsokszorozódtak és sajnos a védelemre szoruló, veszélyeztetett fajok és élőhelyek száma is megnőtt A természetvédelem kialakulása (Pájer, 2002:16-19): A természetvédelem kezdete az 1800-as évekre tehető. A romantika korszaka és a nemzeti öntudat éledése a természet átalakításához vezetett. A XIX. században az emberek egyre nagyobb része költözött a városba, ahonnan aztán pihenésképpen vágyódtak vissza a környezetszennyezéstől mentes természetbe. A szép tájak és az esztétikai élményt nyújtó környezet felértékelődött a társadalom szemében. Egészen szélsőséges esetek is előfordultak, mint példuául mikor a Német Madárvédelmi Szövetség a ragadozó madarak kilövését követelte a szépséget és nyugalmat árasztó énekesmadarak védelmében. Az 1800-as évek második felében enyhült ez a fajta gondolkodás, de továbbra is a kulturális, esztétikai és nemzeti megfontolások maradtak a középpontban t tekintik a természetvédelem nulladik mérföldkövének, akkor alakult meg ugyanis a világ első államilag védett területe az Egyesült Államokban, ami máig a Yellowstone park nevet viseli. Innentől beszélhetünk intézményes természetvédelemről. Az idő továbbhaladtával a tudományos ismeretek bővültek, megjelentek a tudományosan megalapozott elvek, amikor is felismerték, hogy az élőlények és élőhelyek, illetve a természeti képződmények és környezetük között szoros összefüggés van. A meglátás helyes volt ugyan, de a kivitelezésnek kezdetben nem a leghatékonyabb módját választották. Úgy vélték, hogy a területek és értékeik megóvásához elegendő a passzív védelem, vagyis az érintetlenség biztosítása. Ennek hátrányai azonban idővel előtörtek, hiszen a területek egymástól független, elkülönült védelem alá helyezése, és korlátozásokkal, tiltásokkal való felügyelete kevés azok fenntarthatóságához és ökológiailag stabilan tartásához. A századfordulót követően a védetté nyilvánítások egyre növekvő ütemben folytak. Az első nemzeti park megalakulását újabbak követték, és ezzel párhuzamosan szélesedett mind az állami szervek és nemzetközi szervezetek köre, mind a társdalmi részvétel testületek, tanácsok, szerveződések formájában. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy 1922-ben létrejött a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (melynek Magyarország 12

12 alapítótagja), majd 1962-ben a WWF, a Világ Természetvédelmi Alap (Magyarország 1991-től tag), valamint a Nemzetközi Vízvadkutató Iroda 1965-ben. Az 1970-es évektől elterjedt a felismerés az aktív védelem és a társadalom szerepvállalásának jelentőségéről. E felfogás szerint a tényleges természetvédelmi kezelésbe beletartoznak a műszaki, gazdasági és egyéb feladatok is, az ökológiailag összefüggő egységek együttes kijelölése, továbbá a területi védelem mellett a fajok területen kívüli védelme. Az es években a természeti értékek általános és kiemelt természetvédelme együtt képezte és képezi ma is a természeti örökség egészére kiterjedő oltalmat. Ennek a gondolkodásmódnak a kikristályosodása vezetett a napjainkra is jellemző, modern természetvédelemhez, amelyet négy alapelvvel jellemezhetünk leginkább (Pájer, 2002:18-19): Holisztikus-elv : a természeti képződmények egymáshoz és a környezet más elemeihez rendszerszerűen kapcsolódnak, egymásra hatást gyakorolnak, és egymástól függnek, ezért harmóniájuk fenntartása szükséges fenntartható fejlődésükhöz. Folyamat-elv : a természetvédelem célja nem egy adott állapot konzerválása, hanem olyan tevékenységek kifejtése, amelyek a működőképességet biztosítják. Integrált természetvédelem elve : a természetmegőrzési feltételeket úgy kell megszabni, hogy azok más ágazatokkal is összhangban legyenek. Komplementer-elv : a már korábban említett természet- és környezetvédelem kapcsolata értendő ez alatt. Az intézményes természetvédelem állomásait és fejlődési szakaszait nemzetközi egyezmények és együttműködések jelzik, melyek elengedhetetlen feltételei a természetvédelem magas színvonalú műveléséhez Nemzetközi egyezmények: A természetvédelmi tevékenység nem korlátozódhat le egy ország határai által, ahogy azt a problémák sem teszik, ezért megoldásukhoz az államok közötti összefogásra van szükség. Az együttműködés bilaterális vagy multilaterális nemzetközi egyezmények, kormányközi és nem-kormányközi megállapodások formájában, tagság viselésében és tapasztalatok cseréjében nyilvánul meg. Ebben az alfejezetben a legjelentősebb 13

13 nemzetközi egyezmények kerülnek ismertetésre, időrendi sorrendben ezek a következők: Ramsari Egyezmény, Washingtoni Egyezmény, Bonni Egyezmény, Berni Egyezmény és Egyezmény a biológiai sokféleségről Ramseri Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyeiről 1 : A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kezdeményezésére fogadták el február 2-án, és december 21-én lépett életbe. Célja a vizes élőhelyek megőrzése, erőforrásainak olyan mértékű felhasználása, hogy az a fenntartható hasznosításnak megfeleljen. Az Egyezmény megteremtette az ehhez szükséges jogi, intézményi és együttműködési kereteket. Mint a legtöbb nemzetközi egyezményt, később ezt is jegyzőkönyvek követték, melyeknek köszönhetően az alapegyezmény tartalmilag is fejlődött ben a párizsi jegyzőkönyv, 1987-ben a reginai, 1994-ben pedig a montreux-i módosítást fogadták el. Eleinte a vízimadarak közvetlen védelmét szolgálta, majd egyre nagyobb hangsúlyt kapott a vizes élőhelyek megóvása. Jelenleg már a vízi ökoszisztémák komplex védelme szerepel az alapvető célok között (Kerényi, 2003). Az Egyezmény részeseinek ki kell jelölniük legalább egy vizes területet a ramsari jegyzékbe, bővebb nevén a Nemzetközi jelentőségű Vizes Területek Jegyzékébe. Egy terület kijelölése mindenképpen kötelező, a későbbiekben azonban az országok szabadon kérhetik újabbak felvételét. Ha fontos közérdek úgy kívánja, akkor lehetőség van a területek jegyzékből való kiiktatására. A visszavont terület helyett azonban ki kell jelölni egy másik hasonló jellegű és kiterjedésű területet. A jegyzékben szereplő területek kezeléséről szakszerűen kell gondoskodni, hogy fenntartható hasznosítása és ökológiai jellege megmaradhasson. Ezen felül az országok egymás közti folyamatos kapcsolattartása és kommunikációja is követelményként van megnevezve. Magyarország augusztus 11-én csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, és máris élt a lehetőséggel, miszerint számos vizes élőhelyet javasolt a jegyzékbe. A későbbi évek során aztán (1989-ben, 1997-ben, 2001-ben, 2003-ban és 2006-ban) újabb területeket is kijelöltek, melyekkel együtt már 26 hazai vizes élőhely található a Ramsari Jegyzékben, összesen hektárnyi tereületen (KvVM-TVH, október :01). 1 Convention on Wetlands 14

14 Az Egyezmény által biztosított vizes területek védelmére a mai napig szükség van. Észak- és Nyugat-Európa vizes élőhelyeinek ugyanis 60%-a veszélyeztetett (Kerényi, 2003) Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről (CITES) 2 : Az élőhelyek folyamatos zsugorodása és pusztulása mellett az élőlőlényekre a nemzetközi kereskedelem jelent óriási veszélyt. A globalizáció velejárója, hogy az országok közötti kapcsolatok kibővülnek, a kereskedelmi rendszer az egész Földet behálózza, évente több mint 350 millió egyedet érint (súlyosan). A fajokat többnyire értékes részeikért vagy otthoni hobbiállat- vagy dísznövénytartás végett vadásszák. A befogott állatok egyedeinek gyakran 70-90%-a elpusztul a szállítás során, természetes környezetükből kiragadva. A CITES célja a veszélyeztetett fajok kereskedelmének ellenőrzése, szabályozása, illetve a kipusztulás szélén álló fajok esetében annak teljes tiltása. Az Egyezményt az ENSZ Környezeti Programjának keretében belül Egyesült Államokban, Washingtonban írták alá március 3-án, és július 1-jén léptették hatályba. A fajokat veszélyeztetettségük alapján három kategóriába sorolja, melyek listáját és a rájuk vonatkozó intézkedéseket három függelékben határozza meg. Az I. függelékbe a kritikusan veszélyeztetett fajok tartoznak. Ezek kereskedelme minden körülmények között tilos. A II. függelékben felsorolt fajok esetében a kereskedelem megengedett, de csak szigorú szabályokhoz kötve, korlátozott mértékben (míg állományuk nagységa és dinamikája nem tesz szigorúbb intézkedéseket szükségessé). Ezekre úgynevezett CITES engedélyeket adhatnak ki. A III. függelék olyan veszélyeztetett fajokat tartalmaz, melyek esetében a részes országok segítséget kérhetnek a kereskedelmük ellenőrzéséhez (Kerényi, 2003). Az európai országok ezt az egyezmény tartják a leghatékonyabbnak a veszélyeztett, vadon élő állat- és növényfajok védelmét illetően, ugyanis ez konkrét feladatokat, és azok nem teljesítése esetén szaknciókat állapít meg. Végrehajtására a Közösség külön rendeletet hozott létre (338/97/EGK). Az országoknak többek között kötelességük igazgatósági hatóságokat és tudományos testületeket kijelölni, amelyek együttműködve 2 Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora 15

15 az engedélyezési folyamatokat lebonyolítják. Nyilvántartást kell vezetni a mellékletekben felsorolt fajokról az országban, az intézkedések végrehajtásáról, és minderről jelentéseket kell készíteni. Az egyezmény által tiltott kereskedelem leleplezésekor az adott faj példányát el kell kobozni, és az előírásoknak megfelelően elhelyezni (Kerényi, 2003). Magyarországon sajnos a természet- és környezetvédelem úgynevezett puha jog, vagyis szanckionáló eszközeink nem elég hatékonyak. Előfordult, hogy a büntetőeljárás végén egyáltalán nem szabtak ki büntetést, de ha mégis, az csupán töredék részét képezte az illegális kerekedelemből befolyt bevételnek. Hazánk 1985-ben lett tagja az Egyezménynek, mely az évi 15. számú törvényerejű rendelettel hirdettek ki. Végrehajtását nemzeti szinten a 4/1990. (XII.7) miniszteri rendelet irányozza elő. A gyenge szankcionálási rendszer ellenére a rendelet szigorúbb feltételekhez köti a veszélyeztetett fajok kereskedelmét, mint ahogy azt a CITES előírja, ugyanis nálunk minden ragadozó madárfajt beletartozik az I. függelékbe, és bejelentési kötelezettséget ír elő mondazok számára, akik az I. vagy II. függelékben szereplő fajok tartásával vagy tenyésztéseével foglalkozik (Kerényi, 2003). Az igazgatósági hatóság szerepét a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Egyezmények Osztálya és a környezetvédelmi, természetvédemi és vízügyi főfelügyelőségek töltik be, a tudományos testületét pedig a KvVM-TVH. Sokak által ismert, a CITES értelmében védett növények közé tartozik például a hóvirág és az erdei ciklámen. Nem is gondolnánk, hogy hányszor futunk össze olyan termékekkel, ajándéktárgyakkal, használati cikkekkel, melyek elkészülte egy egész populációt életveszélybe sodort, vagy netán fajok kihalásához vezetett Bonni Egyezmény a vándorló vadon élő állatfajok védelméről 3 Szintén az ENSZ Környezeti Program keretében jött létre, aláírására június 23-án került sor. Hatályba lépése nemzetközi és hazai szinten is november 1-jével történt meg. A vándorló állatfajok és élőhelyeik védelme érdekében kimondja, hogy meg kell előzni a vándorlást akadályozó, és ezáltal az állatokat veszélyeztető tényezőket (tevékenységeket és tárgyi létesítményeket is egyaránt). Amennyiban azok már korábban létesültek, úgy a lehetőségekhez képest legnagyobb mértékű csökkentésükre 3 Convention on Migratory Species 16

16 vagy szabályozásukra kell törekedni. Veszélyeztető tényezőként tartja számon a nem őshonos fajok betelepülését vagy betelepítését is, ezért azok szigorú ellenőrzését rendeli el, és ha valóban negatív hatás tapasztalható a vándorló fajok helyzetében, akkor akár azok felszámolását is követelheti (Kerényi, 2003). A nemzetközi összefogás talán ennél az egyezménynél a legkézenfekvőbb, hiszen vándorló magatartásuk révén több országot szelnek át, ezért együttes védelemre van szükség, hiszen mit sem ér az olyan tevékenység tiltása, amely a másik állam területén már engedélyezett. Ezt az együttműködést hivatott biztosítani az Egyezmény II. függeléke, miszerint az úgynevezett kedvezőtlen helyzetű fajok védelmében a vándorlás útvonalába eső országok közös, kiegészítő megállapodások kötésére kötelesek. Az I. függelék a fokozott védelmet igénylő, veszélyeztetett vándorló állatfajokat ismerteti. A mellékletek módosítása, a védelemre és kezelésre vonatkozó javaslattétel az Egyezmény Tudományos Tanácsának hatásköre. A legfőbb döntéshozó testülete azonban a 3 évente ülésező Részes Felek Konferenciája. 90 nappal az ülések előtt a feleknek teljesíteniük kell jelentési kötelezettségüket (Kerényi, 2003). Magyarország július 12-én csatlakozott, melynek kihirdetésére az évi 6. számú törvényerejű rendeletben került sor. Az Egyezmény végrehajtásáról hazai szinten két jogszabály rendelkezik: az évi LIII. törvény a természet védelméről és 13/2001. (V.9.) KÖM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről. A II. függelék értelmében Magyarország is tagja egyéb, országok közötti megállapodásoknak, egészen pontosan az európai denevérfajok populációinak megőrzéséről (EUROBATS) és az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről (AEWA) szóló megállapodásnak (KvVM-TVH, (2007. október :48). Az Egyezmény végrehajtását különböző programok, ökológiai vizsgálatok és fajvédelmi tervek is segítik. A vándorló madarakat például olyan veszélyek fenyegetik, mint a szélerőművek építése, közép- és magasfeszültségű vezetékek kihúzása, mezőgazdasági tevékenységek stb. A Bonni Egyezmény hasonlóságot mutat a Ramsari Egyezménnyel, a különbség köztük, hogy a Bonni Egyezmény már kezdetektől fogva a fajok élőhelyeit is védelme alá vonja, emellett szélesebb szabályozási tárgykörrel rendelkezik, hiszen hatálya kiterjed 17

17 minden vándorló vadon élő állatfajra, beleérte a vizes élőhelyek lakóit is, továbbá nagyobb hangsúlyt fektet a kutatási tevékenységekre és monitoringra Berni Egyezmény az európai vadon élő állatok és természetes élőhelyek védelméről 4 : A Berni Egyezményt az Európai Tanács készítette elő és fogadta el 1979-ben, értelemszerűen Bernben. Hatályba 1982-ben lépett. Célja a vadon élő állatok és élőhelyeik védelme (kiemelt figyelmet szentelve a veszélyeztetett fajoknak), valamint ennek megvalósítását szolgáló nemzetközi együttműködés megteremtése. Kötelezettségként írja elő az országok számára a kutatási, tájékoztatási tevékenységek elősegítését is. Az Egyezmény különlegessége, hogy ebben jelenik meg először a rendelkezések között a kipusztult, nem őshonos fajok betelepítése és annak ellenőrzése. Érdekességnek számít az is, hogy védelemnek minősül a fajok megfelelő korlátok közötti hasznosítása is. Az I. függelék fokozottan védett növényeket, a II. függelék fokozottan védett állatokat tartalmaz, melyekre a vadászat és halászat teljes tilalma vonatkozik a III. függelékben felsorolt fajokkal szemben. A IV. függelék meghatározza mindazon eszközöket, módszereket és járműveket, melyeket a vadászható, halászható fajok elejtésekor sem szabad használni. Az állományok szinten tartása, a megfelelő hasznosítása érdekében azonban ideiglenes és helyi tilalmak is szükségesek az Egyezmény rendelkezései mellett, valamint nemzeti szinten kell azt is szabályozni, hogy mely időszakban lehet az adott tevékenységeket gyakorolni. A védelemhez szükséges lépések megtételéről és a mellékletek esetleges módosításáról az évente ülésező Állandó Bizottság dönt. A részes felek az Egyezményben foglalt rendelkezésektől való eltérésekről kétévente számolnak be, emellett négyévente egy általános jelentést is meg kell küldeniük az intézkedések végrehajtásáról, a hazai jogszabályokról és a mellékleteken szereplő, az adott országban előforduló fajokról és azok helyzetéről (Kerényi, 2003). Magyarország aki 1989-ben csatlakozott is több derogációt kért, melyeket a Magyar Közlöny évi 14. számában jelentetett meg a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium tájékoztató formájában. 4 Convention on the Conservation of Eurpean Wildlife and Natural Habitats 18

18 A Bonni és a Berni Egyezmény hazai szintű végrehajtásért elsősorban a Környezetvédelmi- és Vízügyi Minisztérium Természet- és Környezetmegőrzési Szakállamtitkársága, a nemzetközi kapcsolattartásért pedig a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Egyezmények Osztálya felel (KvVM-TVH, október :30) Biológiai sokféleség egyezmény 5 : 1992-ben megrendezésre került Rio de Janeiróban a Környezet és Fejlődés környezetvédelmi világértekezlet szintén az ENSZ Környezeti Programja előkészítésével. A konferencia a globális méretűvé vált problémákat hivatott megtárgyalni, és ezek között merült fel a biodiverzitás kérdése is. Heves viták között megszületett azonban többek között a Biológiai Sokféleség Egyezmény és az Éghajlatváltozási Keretegyezmény. Természetvédelem szempontjából az első megállapodás bír jelentőséggel, ám érdekes mód, nem egy hagyományos természetvédelmi egyezményról van szó, ugyanis célkitűzései a természeti állapotok javítása mellett a társadalmi érdekek optimális mértékű, a környezetet nem károsító kielégítésére is törekszenek. Fő célja a biológiai sokféleség megőrzése, komponenseinek fenntartható használata és az élővilágból származó hasznok megosztása. A három prioritás egymással összefügg, sőt egymást feltételezi, mivel a fenntartható használat csakis a fajok biodiverzitásában bekövetkező csökkenő tendencia megállításával lehetséges. Ennek elérését segítik elő az országok közötti információcserék, technológiák átadása, az élővilág genetikai forrásaihoz való hozzáférés biztosítása. A CBD minden élőlény és élő rendszer fennmaradását célozza, nem csupán bizonyos fajokat és élőhelyeket, ez által biztosítva az ökoszisztéma egyensúlyát és fenntarthatóságát. Ez a legnagyobb erénye. További érdeme, hogy nem csupán célokat határoz meg, hanem például a végrehajtás módját, finanszírozási lehetőségeit is. Előírja a kutatási és képzési tevékenységek szükségességét, az in situ és ex situ védelem biztosítását a fajok számára, környezeti hatásvizsgálatokat, valamint megfigyeléseket és elemzéseket arra vonatkozóan, hogy egy adott kontrollidőszakhoz képest hogyan változott a biodiverzitás egy bizonyos területen. A megállapodást aláíró országok vállalták, hogy a szomszédos országok környezeti állapotára, biológiai 5 Convention on Biological Diversity (CBD) 19

19 sokféleségére negatív hatással bíró tevékenységet nem végeznek, amennyiben ez mégis megtörténne, azonnal értesítik az érintett országot a kialakult helyzetről. Ezen kívül az államok nemzeti stratégiákat is kidolgoznak a célok eléréséhez. Az Egyezmény működése a kétévente ülésező Részes Felek Konferenciája, a Titkárság és a Tudományos, Szakmai és Technológiai Tanácsadó Testület együttműködő irányításával történik. Egy rendkívüli ülésen került sor a Cartagena jegyzőkönyv elfogadására Columbiában. A jegyzőkönyv a genetikailag módosított szervezetek szállításának, kezelésének és felhasználásának biztonságos módját szabályozza. Az Egyezmény részes felei azonban nem feltétlenül egyeznek a jegyzőkönyvet aláíró országokkal. A CBD hatályba lépését követően a természetvédelmi folyamatok is felgyorsultak a részes államokban. Magyarország már az azonnali csatlakozók között volt, az Egyesült Államokkal szemben, amely csak egy évvel később volt hajlandó aáírni az Egyezményt, de azóta sem ratifikálta. A Klímaegyezmény után ez tekinthető a világ második legsikeresebb szerződésének, miután 190 ország tagságával büszkélkedhet (CBD, december :12) Természetvédelem az Európai Unióban: Az európai természetvédelem hosszú fejlődésen ment keresztül, mire elnyerte mai formáját. Eleinte a szegregációs modell volt jellemző, amely a területek rezervátumszerű elkülönítését és kezelését jelentette. Ahogy láthattuk, ezt a szemléletet felváltotta az integrációs modell, a komplex ökológiai rendszerek igénye. A természetvédelm jelenlegi kereit az Európai Unióban a 6. környezetvédelmi akcióprogram szabja meg. Ennek célkitűzései határozzák meg 2010-ig terjedően a közösségi környezet- és természetvédelmi jogot. Előtérbe helyezi a biodiverzitás megőrzését és védelmét. Az uniós szabályozás irányelvekből, rendeletekből és határozatokból áll. A direktíva az állam belső jogrendjébe beépülve válik kötelező érvényűvé. Jogharmonizációhoz vezet, amely új nemzeti jogszabályokon vagy az eredetik módosításán keresztül történhet meg. Az irányelvek csupán elérendő célokat fogalmaznak meg, a végrehajtás eszközét és módját a tagállam választhatja meg. Az unió természetvédelmi direktívái úgynevezett minimum irányelvek, vagyis ennél szigorúbbak lehetnek a hazai jogszabályok, de 20

20 elnézőbbek semmi esetre sem. A rendelet már közvetlenül kötelező, és amint az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában megjelenik, hatályba is lép minden állami aktus nélkül. A határozat ezzel szemben csak a címzettre vontkozik, amely lehet állam, természetes vagy jogi személy. Minden egyes közösségi jogszabályt közzétesznek az Official Journalben és az Európai Bizottság honlapján (Demeter, 2002). Az Európai Unió természetvédelmi szabályozásának alapját a 92/43/EGK élőhelyvédelmi irányelv, a 79/409/EGK madárvédelmi irányelv és a CITES kereskedelmi egyezmény jelenti. 6 A vadon élő állatok kereskedelmét és az egyezmény végrehajtását a 338/97/EGK rendelet rögzíti, előírva a rendeletet megsértő tevékenységek listáját és az ilyenkor alkalmazandó intézkedéseket és szankciókat. A hatékony természetvédelemhez az uniós szabályozás önmagában azonban nem elég, annak a nemzeti jogrenddel és annak programjaival, szervezeteivel, valamint a nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettségekkel is ki kell egészülnie Természetvédelem kialakulása Magyarországon: Ahogy a világ más területén, Magyarországon is 1800 után beszélhetünk érdemben a természetvéedelemről. Hazánkban 1879-ben született meg az első ilyen irányú rendelkezés, az Erdőtörvény, amelym elsősorban az erdőket érinti, de néhány kitétel már született a természet általános védelmére is. Ezt követte 1883-ban a Vadászati törvény, majd 1984-ben a Mezőrendőrségről szóló jogszabály. Ez utóbbi előírta az énekesmadarak és a költés ideje alatt más madárfajok védelmét is (Pájer, 2002). Mindeközben kezdett erőre kapni a társadalmi bázis is. Érdemes megemlíteni a Magyarhoni Földtani Társulat, az Országos Erdészeti Egyesült és a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók munkásságát. Az 1990-es évek elején tűnt fel a magyar természetvédelem nagy alakja, Kaán Károly erdőmérnök, akkori földművelésügyi államtitkár. Kimagasló érdeme abban áll, hogy elsőként dolgozta a haza természetvédelem szervezeti koncepcióját, máig használatos alapelveit és fogalomrendszerét. Elképzelése szerint erre épült volna a természetvédelem intézményesítéséről szóló törvénytervezete, amely azonban akkor a háborús események miatt nem, de 1923-ban megvalósult és jogalapot kapott az erdészeti igazgatásról szóló törvényben, miszerint a természetvédelmi hatóságok 6 Az első két direktíva egy későbbi fejezetben kerül részletesebb bemutatásra. 21