S Z A K V É L E M É N Y

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "S Z A K V É L E M É N Y"

Adrián Székely
4 évvel ezelőtt
Látták:

1 S Z A K V É L E M É N Y Makrisz Agamemnon XIV. kerület, Columbus utca 11 sz. alatti volt MSZMP pártszékház (ma Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény) homlokzatára elhelyezett vörös mészkő domborművének elmozdításával kapcsolatban

2 Az egykori XIV. kerületi pártszékházat 1962-ban építették. Az épület tervezője az ÉM Lakóépülettervező Vállalat, kivitelezője az ÉM 43. sz. Állami Építőipari Vállalat, építész: Márton István, belsőépítészek: Kovács Zsuzsa és Horváth János, kerttervező Szentpétery István, képzőművészek: Óvári László és Plesnivy ( Pleszvini ) Károly festőművészek, R. Kiss Lenke illetve Makrisz Agamemnon szobrászművészek (Magyar Építőipar, évf. 1. sz. 28.). Makrisz Agamemnon (Patra, Athén, 1993) görög származású magyar szobrász. Ifjúságától fogva meggyőződéses baloldali gondolkodó, a 2. világháború idején az ellenállásban aktívan részt vett, ezért 1945-ben elmenekült hazájából. Művészi tanulmányait Athénben, majd a francia kormány ösztöndíjával 1945 és 48 között Párizsban végezte. Miután nemzetközi politikai szerepvállalása miatt (1950-ben a Béke Világtanács tagjává választották) a francia kormány kiutasította, hazájába pedig ugyanezen okból nem térhetett vissza, ben, a polgárháborúból menekülő négyszáz görög családhoz hasonlóan, a Magyar Népköztársaság fogadta be. Baloldali elkötelezettsége és aktivitása kivételezett státuszt biztosított számára a magyarországi művészeti és politikai életben: 1955-ben a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének vezetőségi, majd választmányi tagja, ben képzőművészeti kormánybiztos, ezt követően két évtizeden át a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakértője, munkaelosztó bizottságának állandó tagja. Szobrászi alkotómunkájának Magyarországon töltött négy évtizede alatt közel harminc monumentális köztéri művet és több portrészobrot készített. Köztéri munkáinak jelentős hányada épületekhez ill. épített környezethez szorosan kapcsolódó alkotás, melyeknek kb. 90%-a domborított fémlemezből készült, és díszítő funkcióval került elhelyezésre. Utóbbi műveinek ikonográfiai spektruma néhány kivételtől eltekintve konvencionális toposzokra szorítkozik. A Columbus utcai dombormű felállításának pontos háttere nem ismert. Bár információink hiányosak, valószínűnek tűnik, hogy a művész nem pályázati úton szerezte megbízását, illetve feltételezhető az is, hogy a mintát még 1962 szeptembere előtt mutatta be zsűrizésre (miután az erről szóló jegyzőkönyvek e dátum után már nem említik). Annyi bizonyos, hogy a jelen szakvélemény tárgyát képező relief csak a székház átadását követően, kb. másfél évvel később került az épület homlokzatára (1. kép). Ez a korabeli sajtó szerint 25 négyzetméternyi (cca. 850 x 350 cm) nagyságú és a munkásmozgalom mozzanatait örökíti meg (Népszabadság február 29.), pontosabban a pártház rendeltetésére utalva / / tömegritmusával sikeresen foglalja egységbe a társadalom három rétegét szimbolizáló alakokat (Népszava szeptember 15.). Makrisz jelen műve mind az anyagválasztást, mind a kompozíció felépítését, mind tematikus meghatározottságát illetően a kivételek közé tartozik. Míg a portrék sorában viszonylag nagy számban találhatóak kőből készült munkák, épületplasztikái között egy 1955-ben készült kisebb volumenű dombormű mellett a József Attila lakótelep egyik óvodaépületén ez az egyetlen. A mára már jelentősen megfakult, feltehetően tardosi vörös mészkőből faragott, huszonöt geometrikus elemből összeépített, amorf alakzati mintába rendeződő, 18 figurás magas dombormű a szabadon kezelt, laza kontúr ellenére is összefogott, feszes struktúrát mutat. A korszak vezető művészettörténésze, Aradi Nóra szerint a plasztikai tömegek logikájával éri el ritmikus belső egységét, amellyel fő mondanivalójára a párt és a tömegek egységére, a tömeg erejére hívja fel a figyelmet (Kritika 1965/4, 15.). Mint írja: a szobrász a tömegábrázolás és az indulatkeltés olyan tapasztalatait használta fel az épületdíszítő feladat megoldásában, amelyeket mauthauseni emlékművén

3 (1962), az utóbbi évek kiemelkedő képzőművészeti alkotásában összegzett először. (Kritika 1979/2, 37.). A testek kubisztikus traktálásának szigorú raszterét az attribútumok nem oldják, csak differenciálják az egyébként sematikus, szinte egyveretű figurákat (Aradi Nóra szavaival élve elszemélytelenített alakok). Egyenként már nem is emberek, de a közös mozdulás, az azonosság, a tömbszerű tömeggel kifejezett összefogás teszi őket mindig élő emberekké. Itt már nincs egyéniség, személyiség; közös akarat van, nem pedig egyéni szándék, és csak ez a közös az, ami életben tartja és még élővé teszi a megnyomorított embert. Ez a közösséggondolat jelenik meg másképpen és más tartalommal: az amorf forma roppant fegyelmezett, mértanilag épített belső rendjében. Így lett az épületdekoráció témája a munkás-paraszt-értelmiség összefogása: nem egyének halmaza, hanem maga az összefogás (Kritika 1979/2, 37.). Előttünk áll a szocializmus ideális társadalomképe (N.B.: ebben a kontextusban a gyermek is attribútum). A társadalom talpköve két egyenrangú figura, a katona és a nehézipari munkás, majd feljebb a parasztság népes csoportja további munkásokkal, legfelül az értelmiség és a felső negyedben kizárólag nők. Az zsúfolt csoport egyetlen szöveges eleme Marx neve az egyik könyvön. Makrisz monográfusa Pogány Ö. Gábor szerint Ezzel a zsúfoltsággal akarta a művész a sokféle embertípust tömeges jelenlétét érzékeltetni, amit az után az egyes foglalkozási ágak attribútumaival: sarlóval, kaszával, kalapáccsal, könyvvel, franciakulccsal stb. differenciálni igyekezett (Pogány Ö. Gábor: Makrisz Agamemnon. Budapest, 1979, 102.). Az egymással részben takarásban álló, fegyelmezett figurák tömege egy értelmesen és érthetően tagolt, összeforrott, erős társadalom didaktikus, propagandisztikus tablója, mintegy biblia pauperuma ebben a műfajban az egyetlen fennmaradt fővárosi műalkotás a szocializmus évtizedeiből. Az építés idején mind az épület, mind a dombormű a korszak legjobb művészi és műszaki színvonalán valósult meg, az együttes ma is harmonikus látványt nyújt. A kompozíció programja 1964-ben tökéletes összhangban állt az épület funkciójával, ami ma nem mondható el. Az épület új életet él, a dombormű egy elmúlt korszak dokumentuma. Az egykori pártház tervezett átalakítása, bővítése információink szerint elsősorban emeletráépítés formájában valósulna meg. Bár Pogány Ö. Gábor szerint az egyszerűen tervezett, hasábváltozatokban szerkesztett épülethez vízszintes és függőleges hangsúlyokkal összeállított kompozíció / / követte az architektonikus koncepció lényegét a főhomlokzat kétségtelen jó arányai mellett védendő értéket nem képvisel, ráadásul a beavatkozás során annak karaktere is megváltozik, így a dombormű immáron nemcsak jelentéstartalmát és funkcióját, hanem az épülettel való harmóniáját is elveszti jelenlegi helyén. A pártszékház képzőművészeti koncepciójának része az említett R. Kiss Lenke szobrászművész által 1962-ben készített Olvasó munkás című szobor. A mai főhomlokzat előtti helye minden bizonnyal másodlagos, eredetileg a később beépített díszudvaron állhatott (2. kép). Legalábbis erre utalhat az építész, amikor egy itt álló szobrot említ ami [az udvarnak] térbeni hangsúlyt ad és nyilván emiatt hiányzik az átadáskori főhomlokzati fotóról is (1. kép). A szobor elhelyezése, témája, színvonala megítélésünk szerint csak abban az esetben indokolja annak eltávolítását, amennyiben az bármilyen módon zavarja az építkezést, illetve annak bővítésével nem összeegyeztethető. Az előbbi esetben a munkálatokat követően a figura visszahelyezendő.

4 Tekintettel az alkotás művészi színvonalára és dokumentatív jelentőségére, a dombormű megtartását feltétlenül javasoljuk, illetve indítványozzuk későbbi bemutatását esetleg megfelelő intézménynek való felajánlás útján. Addig is, amíg erre nem kerül sor, az építtető gondoskodjon a műalkotás szakszerű bontásáról és megfelelő tárolásáról (megj.: a jobb oldali alsó elem sérült). R. Kiss Lenke Ülő munkás c. szobával kapcsolatban amennyiben a bővítés során annak végleges eltávolításáról döntenek javasoljuk, hogy az Önkormányzat köztéren, vagy közforgalmú helyen az alkotás (újra)felállítása végett intézkedjen. Felhívjuk az építtető figyelmét arra, hogy ne mulassza el a szerzői jogok örökösét (örököseit) a beavatkozásról értesíteni. Budapest, április 25. Szöllőssy Ágnes művészettörténész Szerdahelyi Márk PhD művészettörténész

dombormű felhelyezése előtt (forrás: Magyar Építőipar. 1962.

5 Képek 1. Az egykori pártszékház nem sokkal befejezése után, még a dombormű felhelyezése előtt (forrás: Magyar Építőipar évf. 1. sz. 28.) 2. Az épület makettje felülnézetből (forrás: Magyar Építőipar évf. 1. sz. 28.)

Hasonló dokumentumok

Budapest III. kerület

Árpád fejedelem emlékműve Budapest III. kerület Katinyi mártírok parkja Hrsz.: 14723/3 DAY8 DESIGN Kft. 1014 Budapest Tárnok u. 22-24. Tel.:06-70-338-6444 1 ALÁÍRÓLAP Árpád fejedelem emlékműve Budapest