Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvtudományi Tanszék. Az Árpád-kori Magyarország út- és utcaneveinek névrendszertani vizsgálata

Átírás

1 Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvtudományi Tanszék Az Árpád-kori Magyarország út- és utcaneveinek névrendszertani vizsgálata Témavezető: Dr. Tóth Valéria egyetemi adjunktus Készítette: Varga Erika V. magyar Debrecen, 2010

2 Tartalom I. Bevezetés... 2 II. A korai ómagyar kori út- és utcanevek rendszertani elemzése Az alkalmazott modell Szerkezeti elemzés A rendszerezés kapcsán felmerülő alapfogalmak A funkcionális-szemantikai elemzés A lexikális-morfológiai elemzés Keletkezéstörténeti vizsgálat III. Összegzés IV. Irodalom V. Melléklet

3 I. Bevezetés 1. Az emberek már a régi időktől fogva névvel látták el az utcákat, tereket, települések részeit, falurészeket. Már a régi Rómában is voltak utcanevek. Mindez a pontosabb tájékozódás igényét elégítette ki. Természetesen az utcák, utak és velük együtt a neveik is folyamatos változásban vannak, hiszen a történeti tényezők következtében folyamatosan bővül vagy éppen fogy a belterület. (Lásd ehhez bővebben: MEZŐ 1997, BALASSA 1930, illetve G. PAPP 1997.) Az egész középkorban azonosak voltak a belterület részeinek latin megjelölései hívta fel a jelenségre MEZŐ ANDRÁS a figyelmet. A leggyakoribb elnevezések a platea és a vicus voltak, amelyek jelölhettek több utcából álló helységrészt, illetve a vicus akár egy teljes falut is jelenthetett. Előfordult még a viculus is kis utca jelentésben. A linec vagy ordo csak az egyik felén beépített utcára használt elnevezésként élt. És végül theatrum, ami piac, piactér jelentésben volt használatos, illetve váltakoztatták a vicus és az ordo szóval is, vagyis gyakran alkalmazták őket egymás szinonimájaként. A régi elnevezések rögzítésekor háromféle eljárást követhettek. Az első esetben a nevet teljesen lefordították latinra. Ilyen például Budán az Olasz utca: 1410: in civitate nostra Budensi in platea Galicali. Olykor azonban csak a magyar közszói lexémát fordítják le latinra, a megkülönböztető elemet meghagyják eredeti formájában: in platea Warad. És végül az is gyakori megoldás volt, hogy a teljes nevet magyar alakban rögzítették: 1319: Debrucheny hulcha (lásd ehhez MEZŐ 1997: 101). A régi útnevek kapcsán GLASER LAJOS túlzásnak tartja, hogy a szakemberek a magna via, a via, az antiqua és a hadút kifejezéseket a rómaiaktól származtatják. Rávilágított arra, hogy a magna via és a via is használatban volt már akkor is, amikor még a szóban forgó területek nem álltak római uralom alatt. Az oklevelek tanúsága szerint római utak maradványai az öttevényút, a kövesút, a királyuta (utóbbit via levata, illetve via murata néven is említik). Az öttevényut-at is római kori útnak tartják. Már II. Endre évi oklevelében amivel megerősítette a templomos rend dalmát- és horvátországi birtokait láthatjuk, hogy eredetileg az öttevény kővel borított, kockakövekkel burkolt utat jelent. A kövesút a zúzott kővel borított műút, a kiralyuta pedig a római utak népies neve volt általában. Eredete a Balkánra nyúlik, 2

4 hol via regis, carski put névvel jelölik a római utak maradványait. Ennek megfelelően főként a déli részeken jellemző ez a megnevezés (GLASER 1931: 317 9) Az utcanevek származásával kapcsolatosan KÁLMÁN BÉLA két nagy típust különít el: a természetes és a mesterséges elnevezéseket. A t e r m é s z e t e s e l n e v e z é s e k r e az jellemző, hogy azok nem egyéni, hanem közösségi eredetűek. A névhasználók csak tudomásul vették az utcaneveket, és regisztrálták. Az ebbe a csoportba tartozó utcanevek nem tudatos, hanem ösztönös névadással keletkeztek, vagyis a névadók és névhasználók többnyire csak meg kívánták jelölni valamilyen tulajdonságával az adott utcát. A névvé válás e szerint a felfogás szerint tehát másodlagos esemény volt. Jellemzője még ennek a típusnak, hogy a név minden esetben kapcsolatban van a tájjal: például a Hosszú utca valóban hosszú, az Új utca pedig tényleg új (KÁLMÁN 1989: 160 1). A természetes névadással létrejött utcaneveket a megkülönböztető előtagjuk alapján további altípusokba sorolja a szakirodalom (MEZŐ ANDRÁS nyomán a KÁLMÁN BÉLA által egybeállított tipizálást használom az alábbiakban; vö. KÁLMÁN 1989: 160 6). Az előtag az utca valamely jellegzetességére utal: viszonylagos méretére, korára, a talaj minőségére, helyzetére, funkciójára. Pl. 1478: Zoroswcza, 1489: Hozyvvcza. Más helynévi megkülönböztető elemek, ezek egy részét az irányjelölő nevek csoportjába sorolhatjuk, az irányjelölés határrészekre és folyókra is vonatkozhatott. Pl. 1354: Gungus vlcha. Névalkotóvá válhatnak az utcában található növények, illetve a különböző építmények. Pl. 1429: Zylulcza, 1480: Malomvcza. Az utcanevek utalhatnak híres lakókra is, ezen belül magára a személyre (1337: Jobwlcha; 1391: Jobvlchaya), a tisztségére (1409: Papucha), társadalmi státuszára (1354: Nemesulcha), foglalkozására (1493: Harangozowcza), a lakosság etnikumára (1319: Thouthucha), eredeti lakhelyére (1564: in vico Bwrgondia) (Lásd ehhez bővebben MEZŐ 1997: ) 3

5 A helyekről és személyekről elnevezett utcáknál BALASSA JÓZSEF szerint gyakori a birtokos jelzős forma, ami régi magyaros alaknak is tekinthető. Az ehelyett használt, napjainkban is gyakori -i képzős formát német hatásnak véli (BALASSA 1930: 6). Az itt látott csoportosítást a dolgozatomban mint rövidesen látni fogjuk igyekeztem egyneműbbé, de ugyanakkor részletesebbé is tenni A m e s t e r s é g e s névadással keletkezett utcanevek elsősorban a későbbi korokra jellemzőek. Az e típusba tartozó utcanevek egyéni elnevezés eredményei, nem ösztönös, hanem tudatos névadás hívta őket életre. Rendszerint a név semmilyen kapcsolatban sincs a tájjal. MEZŐ ANDRÁS arra is utalt, hogy ez a típus jóval gyakoribb a városokban, mint a kisebb falvakban, mivel egy nagyvárosban már nem lehet csak a természetes névadásra bízni az utcanevek létrehozását. A mesterséges névadás altípusai a következők lehetnek. Egyik leggyakoribb megjelenési formáját a személyekről elnevezett utcák és terek típusa alkotja. Ezek a személyek gyakran híres emberek, költők, zeneszerzők, államférfiak, akik lehetőleg, de nem feltétlenül kötődnek az adott városhoz. Pl. Arany János utca, Ady Endre utca stb. Lehet az elnevezés kiindulópontja szimbolikus fogalom. Pl. Alkotmány utca, Béke utca stb. Nevezetes dátumokról is neveztek, neveznek el utcákat, ilyen a Március 15-e tér, Április 4-e út. Egyéb köznévből, tulajdonnévből is válhattak utcanevek. Pl. Ibolya utca, Moszkva tér stb. Előfordul az utcák számozása is utcanév helyett, főleg az Egyesült Államokban elterjedt ez a forma. (Mindehhez lásd még KÁLMÁN 1989: ) 3. A szakirodalomban a fentiektől eltérő csoportosítási lehetőségeket is találunk. Közülük az alábbiakban a VINCZE LÁSZLÓ-féle felosztást emelem ki, aki a fentebb látott szemantikai osztályozástól eltérően az utcanevek keletkezését befolyásoló tényezőket vette figyelembe. Az ő csoportosítása szerint az utcanevek létrejöttében 4

6 szerepet játszó okok körében beszélhetünk belső és külső hatásokról, valamint a nemzetiségek hatásáról. A belső hatásokra kialakult utcanevek helyi híres emberekről, helyi létesítményekről stb. kapták a nevüket. Pl. Munkácsy Mihály utca, Serház utca stb. A külső hatásra keletkező neveknél az ország történelme; gazdasági, társadalmi, kulturális változások; divathullámok lehetnek a befolyásoló tényezők. A nemzetiségek hatására egy-egy utcának magyar és más nevei is éltek egymás mellett, például magyar és német névpárok. Pl. Szén utca ~ Kohlegasse, Gyár utca ~ Schlagbrückengasse stb. (VINCZE 1984: 28). 4. Az utcanevek s z e r k e z e t ü k e t tekintve is igen változatos képet mutatnak. Ennek részletesebb bemutatásait megelőzően célszerű azt meghatároznunk, hogy mit is tekintünk utcának, illetve mit értünk utcanéven. HAJDÚ MIHÁLY a következőképpen definiálja a fogalmat: Természetes utcaneveken azoknak a legkisebb közterületeknek a nevét értem, amelyek az ottani lakosok lakhelyének pontosabb meghatározására, vagy állandó lakosok híján az identifikáció: megkülönböztetés és azonosítás céljából hivatalos nevet viselnek. Vagyis az ÉKsz. fölfogása alapján utcaneveknek tekintem a terek, közök, házsorok, udvarok, lépcsők stb. neveit is. (HAJDÚ 1975: 5). Maga az út szó a magyar nyelv eredeti szókészletéhez tartozik, míg az utca szavunk szláv eredetű, és az ulica szóból ered, ennek az átvétele (EWUng. 1582; TESz. 1040). Az utcaneveket szerkezetük alapján két tagra szokás bontani. Az első tag (előtag) lehet tulajdonnév, köznév, melléknév, határozószó (inkább melléknévi, főnévi alkalmazással). Állhat egyetlen szóból is, azonban lehet összetett köznév (Agyagverem uta), valamint tulajdonnév egyaránt (Doboka-kőbánya nagyút). Az előtagok csoportosítását HAJDÚ MIHÁLY valójában a jelentésük alapján végzi el, ugyanis szerinte ez az a szempont, ami az utcanévadáskor dominál, ami alapján vetnek el, vagy találnak megfelelőnek egy nevet. Ilyen módon előtagként elkülönít személyneveket, földrajzi neveket, emberrel közvetlen kapcsolatot jelentő szavakat, emberi tevékenységeket, létesítményeket, alkotásokat kifejező neveket, valamint a körülvevő környezetet, az utca tulajdonosát jelölő neveket (vö. HAJDÚ 1975: 16). A második tag (utótag) minden esetben földrajzi köznév (köz, tér, utca, út). Az út köznyelvi jelentése szerint hosszabb, szélesebb, egyenes utca. Az utca az útnál 5

7 kisebb közterület. Gyakoriak az összetett földrajzi köznévi utótagú utcanevek, amelyek például a halászút, nagyút stb. lexémákat tartalmazzák második névrészként (mindehhez lásd MOLNÁR 1977: 36, TÓTH M. 1991: 35 és FÜLÖP 1982). A két tag egymással jelzői alárendelő viszonyban áll, vagyis az előtag a jelzője, többnyire kijelölő jelzője az utótagnak. Problémát jelentenek a birtokos szerkezetekre utaló elnevezések, mert ezeket valójában nem tekinthetjük birtoklásnak. Van, aki szerint, ha a névadó a közterület közelében van, vagy azon fekszik, akkor hiányos szerkezettel állunk szemben, feltehetően elmaradtak a viszonyító eszközök. Pl. az Ady Endre utcá-nak HAJDÚ MIHÁLY felfogása szerint feltehetően a az Ady Endréről elnevezett utca a teljes alakja (vö. HAJDÚ 1975: 7). 5. A fentiek alapján jól látható, hogy a korábbi szakmunkák osztályozási, tipizálási szempontjai olykor eléggé keverednek egymással, vagyis rendszerük nem alkot homogén egészet. Így nem tesznek lehetővé egy teljes körű, alapos, minden nyelvi vizsgálatra kiterjedő feldolgozást. Ebből kifolyólag választottam elemzési rendszerül a HOFFMANN ISTVÁN által kidolgozott névvizsgálati modellt (1993), amely igyekszik minél részletesebb és körültekintőbb támpontot adni a helynevek nyelvi elemzéséhez. 6. Dolgozatomban a továbbiakban arra vállalkozom, hogy részletezően bemutassam a korai ómagyar kor utcaneveinek, útneveinek rendszerét. A feldolgozás alapjául a Korai magyar helynévszótár, a Magyar oklevél-szótár és Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza című munkák szolgáltak. Ezekből összesen 219 utca- és útnevet sikerült összeállítanom. A névelemzés során a HOFFMANN ISTVÁN-féle névvizsgálati modell elemzési szintjei szerint haladtam, azaz a korszak utcaneveit szerkezeti és keletkezéstörténeti tekintetben is bemutattam. A szerkezeti elemzés két további szintjének, a funkcionális-szemantikai és a lexikológiai-morfológiai elemzésnek önálló fejezeteket szenteltem. 6

8 II. A korai ómagyar kori út- és utcanevek rendszertani elemzése 1. Az alkalmazott modell A Helynevek nyelvi elemzése című munkájának (1993) bevezetőjében HOFFMANN ISTVÁN kifejti, hogy művének célja egy olyan átfogó rendszer megalkotása, amelynek segítségével a magyar helynévkincs egészéről, általános sajátosságairól, jellegzetességeiről alkothatunk képet. Ahhoz, hogy a helynévrendszer összefüggéseire, időbeli és területi változásaira fényt deríthessünk, nélkülözhetetlen feltétel, hogy egységes fogalmi hálót alakítsunk ki. A nyelv számos tudományág vizsgálódásának áll, állhat a középpontjában, az általa adott elemzési modell ugyanakkor csupán nyelvészeti alapelvekre támaszkodik. A helynévkutatásban mindenekelőtt lényeges elkülöníteni az egyes vizsgálati szinteket, vagyis a helynevek szerkezeti (leíró) elemzését, a keletkezéstörténeti tárgyalásukat, valamint esetlegesen a jelentéstani, névstilisztikai, névszociológiai stb. szempontú bemutatást. A tudományos vizsgálatnak elszigeteltnek kell lennie, hogy az egyes sajátságokat egymással szembesítve, egymásra vonatkoztatva, kölcsönhatásukban, valódi kapcsolatrendszerük kereteiben mutathassa be. E szempontok között nem lehet hierarchiát felállítani, a kutatás szempontjából mindegyik egyaránt fontos lehet. HOFFMANN ISTVÁN két alapvető elemzési szintet különít el, amelyeket a névkutatás sikerrel vizsgálhat: a szerkezeti és a keletkezéstörténeti elemzést. A nyelvet ugyanis jelként kell értelmeznünk, és ennek megfelelően az interpretálásukban a leíró, konstrukcionális elemzés, valamint a diakrón szempontú vizsgálat játszik jelentős szerepet. 2. Szerkezeti elemzés 2.1. A rendszerezés kapcsán felmerülő alapfogalmak A rendszer és a változás egyidejűleg jellemzi a nyelvet. A változásban rejlő törvényszerűségek a rendszer belső összefüggéseinek átrendeződésére irányítják a figyelmet. A leíró elemzés a nevek szerkezetét mutatja be. Ebben a megközelítésben központi szerepet foglal el a n é v r é s z fogalma. Ezen a névnek azt a 7

9 szegmentumát értjük, amely a denotátumról valamely információt közöl (vö. HOFFMANN 1993: 29 32). A Baranka uta (Bereg vm. 1341/342//XVIII.: Baranka utha, Gy. 1: 530, 541) útnévben például két névrész különíthető el, és szemantikailag az az út (1), amely Baranka felé vezet (2) formában írható le. A szerkezeti elemzés során a névrészt kétféleképpen vizsgálhatjuk: funkcionális-szemantikai, illetve lexikális-morfológiai szempontból. A helynevek szerkezeti analízisének másik szintje a lexikális-morfológiai elemzés. Ennek során a nyelvi kifejezőeszközök szempontjából vizsgáljuk a nevet, illetve a névrészt. E vizsgálat tehát azt jelenti, hogy az adott korban és területen a névadásban felhasznált funkcionális-szemantikai osztályok milyen lexikális, morfológiai, grammatikai eszközök által jelennek meg (vö. HOFFMANN 1993: 55). A lexikális-morfológiai elemzés alapfogalma a n é v e l e m : a névrészek maguk is névelemekből épülnek fel, ezek közé sorolhatók a lexémák, melyek a névbe tartoznak, valamint a toldalékmorfémák, amelyek a nevekben funkcióhoz jutnak (vö. HOFFMANN 1993: 44). Az előbb említett Baranka uta útnév ennek megfelelően két névrészre és három névelemre bontható (baranka/út-ja). A helynevek funkcionális kategóriái (minthogy alapvetően a valósággal vannak összefüggésben) nagyfokú állandóságot mutatnak, a nevek lexikális-morfológiai arculatát ugyanakkor (mivel ezek nyelvi meghatározottságúak) sokkal erősebben érik a módosulások (HOFFMANN 1993: 30 1) A funkcionális-szemantikai elemzés A funkcionális-szemantikai elemzés azoknak a modellfajtáknak a számbavételét jelenti, melyek a névadás szemléleti alapját adják. Ezek nem nyelvi osztályokat jelentenek, csupán az emberi gondolkodás ismeretelméleti kategóriáit, melyek a denotátumoknak a felismert sajátosságait fejezik ki (vö. HOFFMANN 1993: 43). A funkcionális-szemantikai kategóriák változása összefüggésben áll az ember és a környezete megváltozott viszonyával: az ember ugyanis intenzíven alakítja az őt körülvevő világot. Ennek során összetettebb kapcsolatrendszer épül ki a megnevező és a megnevezésének tárgya között, ami e kategóriák specializációját eredményezi. Ezek azonban csak igen lassan végbemenő változások. 8

10 A helynevek vizsgálatakor bármely nyelvet is vesszük alapul, azt állapíthatjuk meg, hogy a helynevek többsége olyan név, amely valamely jellegzetességét fejezi ki a jelölt helynek. A helynevekben található nyelvi elemek lehetnek olyanok, melyek azt a helyfajtát jelölik meg, amelybe a hely besorolható. Ezt a szemantikai szerepet f a j t a j e l ö l ő s z e r e p n e k nevezzük (és jelölésére az F szimbólumot használjuk). E szemantikai szerep betöltésére lexikális szinten kizárólag helyet, helyfajtát jelölő szavak, azaz földrajzi köznevek alkalmasak. Pl. Kis/út (Nyitra vm. 1247/48: Kisut, Gy. 4: 370), Devecser/szurdoka (Baranya vm. 1347: Deuecherzurduka, KMHSz. 82). A nyelvi elemek kifejezhetik az adott hely sajátosságait is, ezt a szerepet s a j á t o s s á g o t k i f e j e z ő f u n k c i ó n a k nevezzük (és S szimbólummal jelöljük). Pl. Ferde/utca (1418: Ferdewcha, OklSz. 1025), Kígyós/út (1394/1446: Kegyoswth, OklSz. 1036). A harmadik lehetséges névrészszerepet m e g n e v e z ő f u n k c i ó n a k nevezzük (és M szimbólummal jelöljük). Pl. Kis/kengyeles a Kengyeles nevű hely kisebbik része (vö. HOFFMANN 1999: ). A továbbiakban ezeknek a szemantikai szerepeknek az útnevekben való megjelenését részletezem. A.) fajtajelölő funkció Az általam vizsgált út- és utcanevek között elenyésző az olyan egy névrészből álló helynév, melyben a névrész a hely fajtájának megjelölését szolgálja: két Út nevet viselő utat találtam a gyűjtéseim során, az egyik Baranya (+1015: Wt, Gy. 1: 281), míg a másik Bodrog vármegyében (+1077: Vt, Gy. 1: 708) található, és mint láthatjuk, mindkettő igen korai dokumentumokból származik. Az általam gyűjtött helynevek döntő többsége két névrészből tevődik össze, melyekben a második tag fajtajelölő funkcióban áll. Igen változatos képet mutatnak az ilyen S+F szerkezetű helynevekben szereplő földrajzi köznévi utótagok. Az általam gyűjtött névanyagban az út és az utca köznevek fordulnak elő a leggyakrabban ebben a szerepben: az előbbi 164, az utóbbi 47 helynévben (76,6 és 22 %). Ezek mellett azonban olyan, speciálisabb jelentésű földrajzi köznévi utótagok is szerepelnek, mint az áj(a) (0,9 %) és szurdok(a) (0,5 %) lexémák. 9

11 szurdok áj utca út Ezekkel a földrajzi köznevekkel a későbbiekben, a lexikális-morfológiai elemzés szintjén részletesen is foglalkozom, így itt további részletezésüktől eltekintek. B.) megnevező funkció A megnevező funkcióban mindig valódi helynév áll, amely az új név részeként ugyanazt a szerepet tölti be, mint ami az eredeti jelentése is volt, azaz a denotátumra való utalás (vö. HOFFMANN 1993: 47 8). Erre a szemantikai szerepre kizárólag valódi helynevek alkalmasak. Mivel az út- és utcanevek utótagjaként csak fajtajelölő szerepű földrajzi köznév állhat, és a megnevező szerep előtagként sem ismeretes e helynévfajta ómagyar kori egyedeinél, így a megnevező funkcióval dolgozatomban nem foglalkozom, az útnevekben ugyanis nem használatos kategória. C.) sajátosságjelölő funkció A hely sajátosságát kifejező névrészfunkciók igen sokfélék lehetnek. 1. A hely valamely tulajdonságára utaló névrészek A hely tulajdonságát kifejező névrészek kategóriáján belül is több altípust különíthetünk el. A hely m é r e t é r e, kiterjedésére az általam összeállított út- és utcanevek között csupán kettő utal: a Kis út (Nyitra vm. 1247/48: Kisut, Gy. 4: 370) és a több vármegyében is, illetve akár egy megyén belül több objektum neveként is előforduló Nagy út (Baranya vm : Nogvt, Gy. 1: 318; Baranya vm : Nogut, KMHSz. 198; Baranya vm : Nog vt, Gy. 1: 371; Borsod vm. 1301/378: Nogwtch, KMHSz. 198; Fejér vm. +?1061: Nogwth, Gy. 2: 424) elnevezések 10

12 előtagjaként találjuk meg ezt a szemantikai szerepet. A nagyút KISS LAJOS szerint azonos lehet az országút jelentésű összetett földrajzi köznévvel (vö. FNESz. Nagyút), ebből kiindulva az Ország uta (1359/1509: orzagwta, OklSz. 717) helynevünket is ebbe a kategóriába sorolom. A névadást az a l a k motiválta az Árkos út (1314: arcusvth, OklSz. 1034), a Ferde utca (1418: Ferdewcha, OklSz. 1025), a Hosszú utca (1489: Hozyvvcza, OklSz. 1025), a Kígyós út (1394/1446: Kegyoswth, OklSz. 1036), a Keresztút (Gömör vm. 1232: Kerezthuth, Gy. 2: 515; Nyitra vm. 1253: keruztvth, Gy. 4: 392; 1248: kyrist vt, OklSz. 482) és Kereszt utca (1489: Kerezthvcza, OklSz. 1025), a Szoros út (Abaúj vm. 1270/272: Zurusut, Gy. 1: 82), a Tekeres uta (Abaúj vm : Tekeres uta, Gy. 1: 142), a Tekerő? uta (Abaúj vm : Tekeryouta, Gy. 1: 142), illetve talán a Válasz út (Kolozs vm. 1326: Valazut, Gy. 3: 341) elnevezésekben. Ezen a ponton ki kell térnem olyan út-, illetve utcanevekre, amelyek besorolása kétségesnek bizonyult. A Kígyós út (1394/1446: Kegyoswth, OklSz. 1036) első névrészének funkcióját mivel nincs konkrét tudomásunk a névadási szituációról többféle névadási motívumhoz is köthetjük: kifejezheti például azt, hogy az út közvetlen környezetében sok kígyó élt, így a hely jellemző állatvilága funkció jelenik meg benne. Valószínűbb azonban, hogy az út kígyóként tekergőző alakjáról kapta a nevét. A Kereszt út és Kereszt utca útnevek jelentése egyaránt lehet két, egymással keresztben lévő út, illetve kereszt alakú út is, a Tekeres uta és a Tekerő? uta helynevek pedig a kanyargós, görbe alakjukról kaphatták a nevüket. Ez a névadási forma a patakneveknél ugyancsak gyakori, ezt igazolja a Tekeres- vagy más néven Tekerjes-patak is, amely a Szerencs-patak bal oldali mellékvize (lásd ehhez TÓTH V. 2001: 147). Ez érthető is, hiszen a vizek és az utak alakja egyaránt lehet kanyargós, görbe. A Válasz út helynevünket nagy valószínűséggel úgy értelmezhetjük, hogy az adott ponton az út két- vagy többfelé ágazhatott (FNESz. Válaszút). A h e l y á l l a p o t á r a utalhat a Hatló nagyuta (1295: Hotlounoguta, OklSz. 1034) útnév, amely olyan útszakaszra vonatkozott, amelyen nehezen járható volta miatt csak hatlovas fogattal közlekedhettek (vö. FNESz. Hat-ló-patak). Környezetének vagy magának a helynek az a n y a g á r ó l, i l l e t v e a z o t t l é v ő j e l l e g z e t e s a n y a g r ó l kaphatta a nevét a Baranya megyei 11

13 egyrészes Agyagos (Baranya vm. 1252: Agogus, Gy. 1: 400) út, valamint a kétrészes Agyagos út (1273: Agagusuth, OklSz. 1034). Ezeknek a helyneveknek a szemantikai szerkezetét nagy víztartalmú képlékeny talajjal borított út -ként értelmezhetjük (vö. FNESz. Agyagfalva). A Kövecses út (Gömör vm /471: Kevetzesut, Gy. 2: 507), illetve a több megyében fellelhető Köves út (Borsod vm. 1325/347: Kuueswth, Gy. 1: 789), valamint a Pilis megyei Köves uta (Pilis vm. 1322: Kuesutha, Gy. 4: 595) helynevek is sajátos anyagukról kapták a nevüket. Hasonló lehetett a névadási szituáció a Por utca (1337: Purhucha, OklSz. 1025), illetve a Poros utca (1337: Purusucha, OklSz. 1025) helynevek esetében is. Az Agyagos és az Agyagos út útnevek az út agyagos talajáról kaphatták a nevüket. A Por utca és a Poros utca első névrésze homokos talajjal borított területre utal. A Köves út, Kövecses út, illetve a Köves uta helynevek névadását az az anyag ihlette, amelyből ezek az utak készültek, vagyis a kő motiválta a névadást. Feltehetően elterjedt lehetett a köves melléknév az utak elnevezésében, ezt mutatja a helynevekben való gyakori előfordulása, amelynek következtében homonim alakok jöttek létre. Elnevezésének gyakoriságát az a tény is szolgáltathatta, hogy a nagyobb utakat gyakran építették kőből. A Kövecses út esetében kisebb valószínűséggel felmerül az a lehetőség is, hogy a kövecses tag a nehezen művelhető földre is utalhat, amelyen az adott út áthaladt (vö. FNESz. Kövecses). Az Öttevény (Győr vm. 1210: Etteuen, Gy. 2: 575) útnév és az Öttevény út (1225: Vtwengut, OklSz. 1034) értelmezésében az öttevényt kaviccsal beborított út -nak tekinthetjük (vö. FNESz. Öttevény). A középkori oklevelek tanúsága szerint a rómaiak által épített nyugat-dunántúli kavicsos, habarccsal vagy oltatlan mésszel megkötött utakat nevezték öttevény út-nak (vö. KMTL. 702). Igen kevés azoknak az útneveknek a száma, melyek elnevezésében a h e l y k o r a szolgáltatta a névadási motivációt. Az Új utca (1355/1357: Wyvlcha, OklSz. 1025), illetve a két Ó út (Baranya vm : Owvt, KMHSz. 209; 1055: ohut, OklSz. 1034) elnevezés első névrészében fedezhetjük fel csupán ezt a névrészfunkciót. A helynévalkotásban kedvelt volt a h e l y e k n e k a f u n k c i ó j u k r ó l, m ű k ö d é s ü k r ő l való elnevezése. Az Agyagverem uta (1431: Agyagweremwtha, OklSz. 1036) esetében az agyagverem előtag arra utal, hogy a közelben agyagvételi 12

14 hely működhetett (vö. TÓTH V. 2001: 15). Hasonló a Bánya uta (Hont vm. 1324/326: Banautha, Gy. 3: 264) névforma funkciója is, mivel nagy valószínűség szerint az első névrész arra utal, hogy a közelben egy bánya működött. A szarvasmarhacsorda legelőre való kihajtásának útvonalát örökíthette meg a Komárom vármegyei Csorda uta (Komárom vm. 1291: Churda uta, Gy. 3: 442) útnév első névrésze. Ezzel analóg a Ménes út (Fejér vm. 1289/426: Menesuth, Gy. 2: 339, 425) névadása, azonban ez esetben együtt legeltetett lovak csoportjá -ról van szó (vö. FNESz. Ménes-kút). A Gyalog út (1320: Petegyaluguta, OklSz. 313) feltehetően olyan út lehetett, amely nem volt alkalmas a kocsival való közlekedésre, csupán gyalogosan volt járható. A Fejér vármegyei Had út (Fejér vm. 1055: hodu utu, Gy. 2: 364), valamint a Hadi út (1472: Hadywth, OklSz. 329) értelmezése kapcsán fontos megemlíteni, hogy a 11. században bukkantak fel az első magyarok által épített hadutak, ezek kötötték össze az egyes várakat (ispánsági székhelyeket), és ugyancsak ezek az utak vezettek az ország stratégiailag fontos helyeihez. A hadutak zömmel ókori római limes utak voltak. Sok kutató foglalkozott a Tihanyi alapítólevél lehetséges értelmezésével, ezek alapján elmondható, hogy a hodu utu alak mindenképpen Had út-nak felel meg, hiszen a hodu végén az -u tővéghangzó, mint az utu végén is, így nem feleltethető meg az -i melléknévképzőnek, mint azt sokat tévesen gondolták (vö. SZENTGYÖRGYI 2008: 285-7). A valamit hordás, szállítás jelenik meg több középkori útnevünkben is, ilyen a Borhordó út (1378: Borhordouth, OklSz. 83), a Halotthordó út (1489: halothhordowth, OklSz. 1036), a Karó Kóróhordó út (1522: Karohordowth, OklSz. 1037), Kőhordó út (1323: Keuhordovth, OklSz. 1035), Sáshordó út (1476: Saashordovth, OklSz. 1036), Sóhordó út (1368: Sohordowth, OklSz. 1035), valamint a Szénahordó út (1326/1335: Scenahurdout, OklSz. 1035). Úgy látszik, ez a névadási motiváció meglehetősen produktív volt a középkorban. A Széna utca (1337/1367: Zenaucha, OklSz. 1025) első névrésze is ugyanazt a funkciót látja el, mint a Szénahordó út (1326/1335: Scenahurdout, OklSz. 1035), vagyis mindkét utat elsősorban szénaszállításra használták. 13

15 A Holtas út (1398/1466: Holthaswth, OklSz. 1036) és a Halotthordó út első névrésze azonos funkciót lát el, vagyis az elhunytak szállítására, esetleg halottas menet útvonalára utal. A Határ út (1314/1328: hataruth, OklSz. 1034) elválasztó funkciójáról kapta a nevét: azaz olyan útra vonatkozhatott, amely település, megye stb. határán húzódhatott végig. E tulajdonságot kifejező csoportban a só névelem népszerű volta miatt gyakori a homonima előfordulása, így a Só út (Hont vm. 1228: Sohtut ~ Sothut, Gy. 2: 301; Győr vm. 1257: Sohtuch, Gy. 2: 603; Gy. 2: 618) négy objektum nevét is viseli. Két ilyen nevű utat is feljegyeztek Győr vármegye területén, illetve egyet Nyitra, egyet pedig Hont vármegyében. Ide sorolható még a szintén több út neveként is felbukkanó Sós út (1510: Sooswth, OklSz. 858; Nyitra vm. 1247/248: Sosuth, Gy. 4: 370) helynév is. Ezeknek az útneveknek az előtagja arra utal, hogy az utat só szállítására használták, azaz szemantikailag a Sóhordó út elnevezésekkel áll szoros rokonságban. A Szekér utat (1395: Zekervth, OklSz. 902) értelmezhetjük kocsiút -ként, illetve dűlők között vezető út -ként egyaránt (vö. FNESz. Szekerestörpény). Nehezebb a dolgunk a Terhes út (1463: Therheswth, OklSz. 1036) elnevezés értelmezésével, mivel a terhes névrészhez nem tudunk konkrét névadási szituációt társítani, de megítélésem szerint ez is különféle terhek szállítására szolgáló utat hivatott jelölni, azaz valamiféle összefoglaló elnevezésként értelmezhetjük. 2. A hely valamilyen külső dologhoz, körülményhez való viszonyát kifejező névrészek A közelben lévő vagy magát az utat borító j e l l e g z e t e s n ö v é n y t a k a r ó lehetett motiváló erő a Búza utca (1528: Bwza wcza, OklSz. 1026), Fenyér út (1304: Fenerut, OklSz. 1034), a Füves út (1268/347: Fyuesuth, Gy. 3: 447), a Gyepes uta (1095: qupisuta, OklSz. 1034), a Hangás út (1430: hangaswth, OklSz. 1036), Kőris utca (Bihar vm. 1341: Keureuswcha, KMHSz. 165), a Nyár út (Komárom vm. 1297: Nyaruth, Gy. 3: 438), a Szil utca (1429: Zylulcza, OklSz. 1025), a Szőlő út (1653: szőlő utak, OklSz. 941), valamint a Szőlős utca (1348: Zeuleusvlcha, OklSz. 1025) helynevek esetében. A Búza utca (1528: Bwza wcza, OklSz. 1026) értelmezhető olyan útként, amely búzatermelő földterületen vezetett át, azonban lehetséges a búza szállítására való 14

16 utalás is, azonban ebben az esetben a hely funkcióját kifejező kategóriába kell sorolnunk. Ugyanígy többféle motivációs tényező rejtőzhet a Szőlős utca, Szőlő út megnevezések hátterében is: nagy valószínűséggel vehetjük ugyanis számba azt a lehetőséget, hogy ezek az utak szőlőhegyekre vezettek, vagy ott húzódtak a szőlőtermő területeken. Ilyen motivációs háttérrel pedig inkább lokális természetű viszonyra utalnak. Az adott területen é l ő á l l a t v i l á g r ó l tanúskodnak a következő útnevek: Galamb ája (1224/291/389: Golombaya, Gy. 1: 696, 715), Hangyás út (1426/1486: hangyaswth, OklSz. 1036), Ló út (1428: lo vth, OklSz. 1036), Csikós út (1427: Chykoswth, OklSz. 1036), Szamár út (1269: Zamarvth, OklSz. 1034). Arra a kérdésre ugyanakkor, hogy az állatneveket tartalmazó útnevek pontosan mire utalnak, nehéz lenne pontos választ adni. Az útnevek között számos olyan példát találunk, amelyek az o t t l é v ő é p ü l e t, é p í t m é n y nevét viselik. Motiváló lehetett vallással kapcsolatos épület, mint az Egyház utcája (1489: Eghazvczaya, OklSz. 1025). Lehet gazdálkodás, termelés során használatos épület is, például az Akol uta (1367: Akaluta, OklSz. 1035), a Malom uta (Fejér vm. 1277: Molumvta, Gy. 2: 358), a Malom út (1451: Malomwth, OklSz. 1036), a Malom utca (1480: Malomvcza, OklSz. 1025) és a Pajta uta (1422: Paythautha, OklSz. 1036), vagy egyéb épületről is elnevezhettek utcát, mint amit a Kastély utca (1463: Casthetwcza, OklSz. 1025) helynév esetében láthatunk. Az elnevezési szituációban szerepet játszhatott a t á r g y, a m i v e l o t t c s i n á l n a k v a l a m i t funkció is, erről tanúskodnak talán a Guzsaly út (1346: Gusalwth, OklSz. 1035), valamint a Szán út (1263/1326: Zaanuth, OklSz. 884) megnevezések, noha ezek névadási hátterét sem tudjuk egyértelműen felfejteni. A hely viszonya valamilyen külső dologhoz, körülményhez funkcionális kategórián belül külön altípusként kezelhetjük azokat a motiváló tényezőket, amelyek valamilyen személyre utalnak. Az egyik ilyen viszony a h e l y é s b i r t o k o s a k a p c s o l a t. Igen gyakori a birtoklás kifejezése a helynevekben, így megtaláljuk e szemantikai szerepet a középkor út-, utcanévadásának gyakorlatában is. Az Aba nagyút (Abaúj vm. 1315: Aba nog wt, Gy. 1: 87), Aba nagyuta (Abaúj vm. 1327/373/762: Abanogutha, Gy. 1: 74), Aba uta (1389: 15

17 Abawtha, OklSz. 1036), Bán uta (1384: Banhuta, OklSz. 1035), Csáki út (Bars vm. 1327: Czhaky, Gy. 1: 450, 463, 483), Csák uta (Bars vm. 1340: Chakuta, KMHSz. 71), Jób utca (1337: Jobwlcha, OklSz. 1025), Jób utcája (1391: Jobvchaya, OklSz. 1025), Jován uta (1279: Joanvta, OklSz. 1034), a többfelé felbukkanó Király uta (Abaúj vm. 1256: Kyraluta, Gy. 1: 124; Baranya vm. 1347: Kyraluta, KMHSz. 155), a Kovács utca (1345: Kuachulcha, OklSz. 1025), Péter ája (Bodrog vm. 1224/291/389: Peteraya, Gy. 1: 696, 715), Püspök uta (1384: pyspukutha, OklSz. 1035), Rafaim uta (Bihar vm. 1347: Rophaymutha ~ Rophayimwtha, KMHSz. 229), Szent Adalbert utca (Győr vm. 1271: Vico S. Adalberti, Gy. 2: 598, 599), Szent Ferenc utca (Bihar vm. 1316, 1318: S. Francisci, Gy. 1: 686), Szent Miklós utcája (1429: Zenthmykloswlczaya, OklSz. 1025), Szent Péter utcája (1455: Zenthpetherwchaya, OklSz. 1025) és a Vajda uta (1366: Woyadauta, OklSz. 1035) helynevek tartoznak ebbe a csoportba. A birtokosi, használói funkció megjelölésében az utak neveiben sokféle lexikális elemet fölhasználtak a névadók: találunk közöttük személyneveket (Jób uta) éppúgy, mint nemzetségneveket (Aba nagyuta, Csáki út), foglalkozásneveket, méltóságneveket (Kovács utca, Király uta), valamint szentneveket (Szentmiklós utcája). A szentekről elnevezett utcák (Szent Adalbert utca, Szent Ferenc utca, Szent Miklós utcája, Szent Péter utcája) esetében motiváló lehetett annak a szentnek a neve is, amely az adott településnek a védőszentje volt, és amit igen jellegzetesen a templom tiszteleti neveként is megtalálunk. Funkcionális tekintetben gyakran nehéz elkülöníteni, hogy egy személy az út használója, vagy birtokosa volt. Ezért a fenti névformák egy része bizonyosan használói viszonyra utal. Az o t t l é v ő v a g y l a k ó e m b e r ( e k ), e m b e r c s o p o r t szolgáltatta a névadás motivációját a Besenyő út (Fejér vm. +?1061/272//390: Beseneu wth, Gy. 2: 424), a Besenyő uta (1279: Besenev uta, OklSz. 1034), a Hajós út (1338: Hayoswth, OklSz. 1035), a Halász utca (1473: Halazwcza, OklSz. 1025), a Halászó út (1396: Halazouut, OklSz. 1036), a Harangozó utca (1493: Harangozowcha, OklSz. 1025), a Jász út (1446: Jazwth, OklSz. 1036), a Káliz út (Bodrog vm : Kaluzwt, Gy. 1: 714), a Kun? út (1454: Kwnwth, OklSz. 16

18 1036), a Molnár utca (1410: Molnarucha, OklSz. 1026), a Nemes utca (1354: Nemesulcha, OklSz. 1025), a Szász út (Doboka vm. 1334: Zaazwt, Gy. 3: 361; Küküllő vm. 1331/343: Szászút, Gy. 3: 553; 1351: Zauuzut, OklSz. 1035), a Székely út (Borsod vm. 1333: Zekuluth, Gy. 1: 737, 805), a Tót utca (1413: Thothulcha, OklSz. 1026), a Zsemlyesütő utca (1484: Semlyesythewlcza, OklSz. 1025), a Zsidó utca (Esztergom vm. 1294: Contrata Judeorum, Gy. 2: 257, 263) útnevekben. E csoportban is találunk homonim alakokat, mint például a Szász út megnevezést, ami négy objektumot is jelölt az Árpád-korban. A h e l y e r e d e t e, k i a l a k u l á s a motiválta a Vágott út (1341: vaguth uth, OklSz. 1035), a Vágás út (1435: Wagaaswth, OklSz. 1036) útnevek névadását. Feltehetően olyan a területen haladt keresztül a Vágott út, amelyről a fákat összefüggő területen kivágták (vö. FNESz. Vágás). A h e l l y e l k a p c s o l a t o s e s e m é n y jelenik meg a Vásár út (1262/1326: Wasaruth, OklSz. 1069), Vásári utca (1354: Wasuaryulcha, OklSz. 1026) és a Vásáros út (1344: Vasarusvth, OklSz. 1070) nevek esetében. Ezek feltehetően olyan utak lehettek, ahol a vásárokat rendezték meg. A Vásári utca elnevezés struktúrája ugyanakkor szomszédos településre vezető útra is utalhat. 3. A névrész kifejezheti a hely valamely más helyhez való viszonyát A hely pontos elhelyezkedése kategórián belül az egyik altípust a t é r s z í n i f o r m a, a m e l y m e l l e t t, k ö z e l é b e n v a g y r a j t a található az adott hely kifejezése képviseli. Az általam összeállított útnevek között e típusban a hegy és a bérc, illetve a velük alkotott egy- és kétrészes helynevek fordulnak elő motiváló elemként: Bérc út (Abaúj vm. 1330: Beerchuth, Gy. 1: 85; Abaúj vm. 1331: Berchuth, Gy. 1: 100; Gömör vm. 1295/315: Beerchuth, Gy. 1: 100; 1294: Berchut, OklSz. 1034), Bérc uta (Gömör vm. 1291: Berchwta Gy. 2: 501), Bérci uta (Gömör vm. 1291: Berchywta, Gy. 2: 501, 540; Gömör vm. 1291: Berchywta, Gy. 3: 501), Cser-hegy uta (1342: Cherhygvta, OklSz. 1035), Hegy út (1427: Hegwth, OklSz. 1036), Homok-hegy uta (Bihar vm. 1347: Humukhegvtha ~ Humukhegutha, OklSz. 1035, KMHSz. 132), Kecske-aszó út (1271: Keckeozovth, OklSz. 1034), Szurdok út (Baranya vm. 1267/380: Zurdukut, Gy. 1: 369). A bérc lexéma például az Árpád-kori utak megnevezéseiben igen gyakori elemnek látszik: hét útnév első névrészét alkotja. 17

19 Négy Bérc út elnevezésű utat gyűjtöttem, egy objektum viseli a Bérc uta, illetve kettő a Bérci uta nevet. A Kecske-aszó út első névrészének második eleméről, az aszó földrajzi köznévről többféle értelmezést is találtam, az egyik lehetséges jelentése szerint: időszakos vízfolyás, szárazpatak, míg más definíció szerint: északi hegyoldal, árnyékos lejtő (FNESz. Aszó, Aszó). A Kecske-aszó út tehát funkcióját tekintve feltehetőleg a kecskék legeltetésére használt hegyoldalra, vagy lejtőre vezető, esetleg ennek közelében futó út lehetett. Az útnevekben rögzített névrész utalhat arra is, hogy e g y t á j r é s z m e l l e t t, k ö z e l é b e n v a g y é p p e n r a j t a húzódik az említett út, illetve utca: Erdőalja uta (1463: Erdewalya, OklSz. 1036), Erdőelő út (1437: Erdewlewth, OklSz. 1036), Kert-meg út (1407: Kerthmeguth, OklSz. 1036), Megye út (1393/1446: Megevth, OklSz. 641), Szántó út (1382: Zanthowth, OklSz. 1035), Sziget utca (1394: Zygethwlcha, OklSz. 65), Telek uta (Fehér vm. 1299/369/570: Telkwta, Gy. 2: 190). A Kert-meg út elnevezés olyan útra utalhat, amely a kertek mögött vagy alatt haladt. L a k o t t t e r ü l e t k ö z e l é b e n v a g y r a j t a helyezkednek el a következő névformák által megjelölt utak: Ábrány út (alakváltozata az Ábrahám út) (Baranya vm. [+1235]/350/404: Abram[ku]th, Gy. 1: 286), Baranka uta (Bereg vm. 1341/342//XVIII.: Baranka utha, Gy. 1: 530, 541), Berendi út (1341: Berendivt, OklSz. 1034), Betlehembe menő utca (1337: Bethlembemenewlcha, OklSz. 1025), Csabára menő út (1401: Chabaramenewth, OklSz. 1036), Csolnak út (1357: Cholnukwth, OklSz. 1035), Csömek út (Bihar vm. 1327/589: Cheomekut, Gy. 1: 636), Debreceni utca (1345/1414: Debruchenyucha, OklSz. 1025), Debrecen utcája (1450: Debreczenwczaya, OklSz. 1025), Devecser szurdoka (Baranya vm. 1347: Deuecherzurduka, KMHSz. 82), Dobozi út (1363: Dubuziuth, OklSz. 1035), Dobronok? uta (1365: Dobronukuta, OklSz. 1035), Gyirmót uta (Baranya vm /326/363: Bermothuta [ƒ: Germothuta], Gy. 1: 385), Gyöngyös uta (1360: Gyungyus vtha, OklSz. 1035), Gyöngyös utca (1354: Gungus vlcha, OklSz. 1025), Halászi út (1446: Halazywth, OklSz. 1036), Hód uta (Csanád vm. 1337: Hodwtha, Gy. 1: 863), Idai nagyút (Abaúj vm. 1330: Ydaynoguth, Gy. 1: 53, 85, 93), Ivánföldéremenő út (1401: Jwanfelderemenewth, OklSz. 1036), Kakucs utca (Bihar 18

20 vm. 1344: Kakuch-ucza, KMHSz. 142), Kék uta (1386: Keyk uta, OklSz. 1036), Kéki halászút (1386: Keykyhalazuth, OklSz. 1036), Körmendi nagyút (1364: Kurmendynoguth, OklSz. 1035), Mák uta (Heves vm. [1278]/278: Mak uta, Gy. 3: 114), Malomszeg utca (Bihar vm. 1308: Malunzegh, Gy. 1: 641, 675), Martonos uta (Baranya vm. 1324: Mortunusuta, Gy. 1: 283), Mocsár uta (1418: Mochaarwtha, OklSz. 1036), Pécsi út (Baranya vm. [+1235]/350/404: Pechyuth, Gy. 1: 286, 357), Pólyi nagyút (Abaúj vm. 1330: Paulinoguth, Gy. 1: 85, 133), Pozsonyi út (1384: Posoniwth, OklSz. 1035), Szoboszó? út (1271: Zobozouth, OklSz. 1034), Vajai út (Heves vm. 1446: Wayaywth, Gy. 3:143), Várad uta (1377: Waradwta, OklSz. 1035), Váradi út (Bars vm. 1286/XVI.: Warady wth, Gy. 1: 447, 484), Város út (1343: varashut, OklSz. 1062), Vasvár uta (1370: Waswar vtha, OklSz. 1035). Az ebbe az altípusba tartozó helyneveket természetesen aligha lehet és kell elhatárolni attól a kategóriától, amely az irány megjelölése szemantikai tartalmat, azon belül is az oda vezet irányt fejti ki. Az ilyen út- és utcaneveket ezért valójában mindkét típusba tartozónak tekintem. A pontos elhelyezkedést vagy irányt kifejező útelnevezések szerkezeti-strukturális tekintetben nagyon sokfélék lehetnek. A kevésbé tipikus szerkezetnek a településnévi előtag + út, utca földrajzi köznév tűnik (pl. Csömek út, Csolnak út), azaz a teljesen (mindkét tagon) jelöletlen szerkezet. Jóval gyakoribb az előtagon -i melléknévképzővel (pl. Idai nagyút, Berendi út, Halászi út stb.), illetőleg az utótagon birtokos személyjellel (pl. Kék uta, Debrecen utcája, Hód uta stb.) jelölt szerkesztésmód. Nem túl gyakran pedig kifejezetten bonyolult előtaggal leírt elnevezésekre is ráakadhatunk: pl. Csabára menő út, Ivánföldére menő út, Betlehembe menő utca stb. É p í t m é n y m e l l e t t v a g y k ö z e l é b e n funkciót fejez ki a Szent Lőrinc utca (Esztergom vm. 1294: S. Laurencii, Gy. 2: 263), a Szent Márton utca (Esztergom vm. 1258: S. Martini, Gy. 2: 267) és a Vár uta (1269: Varutha, OklSz. 1034) útnév. Mindkét szentről elnevezett utca az Esztergom-Olaszvárosban található azonos nevű templomok mellett helyezkedik el, a Szent Lőrinc utca az északi, míg a Szent Márton utca a déli részen található (vö. Gy. 2: 263, 267). A motiváció alapja az á l t a l á n o s i r á n y j e l ö l é s az Előre út (1280/1335: Elewrewth, OklSz. 1034) esetében. 19

21 A hely v i s z o n y í t o t t h e l y z e t e jelenik meg két Által út (1269: Altaluth, OklSz. 20, Komárom vm. 1297: Altaluth, Gy. 3: 438) helynévben, a Fel utca (1438: Felvlcha, OklSz. 1025), a Felső út (1464: Felsewwth, OklSz. 1036), Horh (Győr vm. 1311: Hurh, Gy. 2: 581), Horhos út (1275: Hurhuswt, OklSz. 1034), a Közép út (Baranya vm. 1329/XIV.: Kuzepwth, Gy. 1: 327; 1312: kuzepwt, KMHSz. 167), a Közép nagyút (1385: Kwzepnogwth, OklSz. 1035), a Külső? út (1240: Chisyut, OklSz. 1034) és a Mély út (1348: Melvt, OklSz. 1035) elnevezésekben. A Horh és a Horhos út első névrésze funkcionális szempontból azonos szerepet tölt be, mint a Mély út első névrésze, azaz mély, árkos, esetleg vízmosta terület -et jelöl. 4. Többféleképpen is értelmezhető névrészek A helynevek és köztük az út-, utcanevek körében is akadnak olyan elnevezések, amelyek szemantikai tartalmát a mai ismereteink alapján nem könnyű felderíteni. Ez a nehézség egyrészt oda vezet, hogy bizonyos névformáknak több értelmezési módja is lehetséges, míg másokhoz nem tudunk névadási motivációt kapcsolni. A többféle értelmezést megengedő elnevezések egy része olyan, amelynél a név olvasati többféleségére vezethető vissza a többféle értelmezés lehetősége. Ezt tapasztaljuk például a Hangás út Hangyás út kettősségénél: az első esetben növényre, a második esetben állatra utal az előtag. A másik típusban egyféle olvasati lehetőséghez kapcsolható többféle szemantikai háttér: ilyen lehet például a személynevet és tulajdonnevet is tartalmazható Ábrány uta névforma. De az ide tartozó névformákat még tovább is gyarapíthatnánk A lexikális-morfológiai elemzés A helynevek vizsgálata ezen az elemzési szinten a bennük felhasznált nyelvi kifejezőeszközök szempontjából történik. A már korábban tárgyalt funkcionálisszemantikai kategóriák ugyanis különböző nyelvi eszközökkel fejeződhetnek ki. Vagyis a létrejövő funkcionális névrészek nyelvi felépítésének az analízisét jelenti ez az elemzési forma. A funkcionális-szemantikai és a lexikális-morfológiai szint átfedéseket is mutathat, azonban fontos különbség, hogy a funkcionális analízis névrészfunkciókat mutat be, míg a lexikális vizsgálat a szó jelentését keresi (vö. HOFFMANN 1993: 55). 20

22 A helynevek létrehozásában szerepet játszó nyelvi elemek közszavak és tulajdonnevek egyaránt lehetnek. Ezek a lexémák állhatnak a névben önmagukban, mint az Út névalakban, vagy akár képzővel, mint az Agyagos helynevünkben, de lehetnek összetett helynevek elő- és utótagjai is, például az Idai nagyút esetében. A) egyrészes helynevek A középkori útnevek gyűjtése során csekély számú e g y r é s z e s h e l y n e v e t találtam. Lexikális-morfológiai szinten az egyrészes helynevek között vannak, amelyek köznévi, és vannak, amelyek tulajdonnévi lexémából állnak. Az egyrészes helynevekben szereplő köznévi lexémák szófajukat tekintve lehetnek főnevek, illetve melléknevek. Az adatgyűjtés során csupán néhány, olyan útnevet találtam, amelyek ebbe a lexikális kategóriába sorolhatók. A főnevek csoportján belül beszélhetünk földrajzi köznevekről, mint például két Út (Baranya vm : Wt, Gy. 1: 281; Bodrog vm : Vt, Gy. 1: 708) nevű helynévben is, valamint a Horh (Győr vm. 1311: Hurh, Gy. 2: 581); ( < horh mélyút ) és az Öttevény (Moson vm. 1210: Etteuen, Gy. 2: 575); (< öttevény kővel borított, kockakövekkel burkolt út ) elnevezésekben. Egyetlen melléknévből, illetve melléknévi jellegű szóból épül fel az Agyagos (Baranya vm. 1252: Agogus, Gy. 1: 400) útnevünk. B) kétrészes helynevek A k é t r é s z e s h e l y n e v e k u t ó t a g j u k alapján kétfélék lehetnek: a második névrész földrajzi köznév vagy valódi helynév egyaránt lehet, de más lexéma ilyen pozícióban nem állhat (vö. TÓTH V. 2001: 648). Az általam gyűjtött útnevek utótagjaiban egyetlen kivétellel: a Nagy Olasz utca (amely az Olasz utca alakváltozata), kizárólag földrajzi köznév szerepel. Ezek a helyfajtajelölő szerepben álló földrajzi köznevek többnyire egyszerű szavak. Pl. Berendi út (1341: Berendivt, MOSz. 1034), Búza utca (1528: Bwza wcza, MOSz. 1026) stb. Összetett földrajzi köznév is állhat a kétrészes helynevek utótagjaként, az általam gyűjtött útnevek esetében ez szűkebb kategória. Az Aba nagyút (Abaúj vm. 1315: Aba nog wt, Gy. 1: 53, 87), az Aba nagyuta (Abaúj vm. 1327: Abanogutha, Gy. 1: 74), a Doboka-kőbánya nagyút (Baranya vm : Dobrochachubananogut, Gy. 1: 298, 349), a Hatló nagyuta (1295: Hotlounoguta, OklSz. 1034), az Idai nagyút 21

23 (Abaúj vm. 1330: Ydaynoguth, Gy. 1: 53, 85, 93), a Körmendi nagyút (1364: Kurmendynoguth, OklSz. 1035), a Közép nagyút (1385: Kwzepnogwth, OklSz. 1035), a Pólyi nagyút (Abaúj vm. 1330: Paulinoguth, Gy. 1: 85, 133), a Kéki halászút (1386: Keykyhalazuth, OklSz. 1036) elnevezésekben fordul elő. A h e l y n e v e k e l ő t a g j a k é n t különféle szófajú köznévi és tulajdonnévi lexémák egyaránt előfordulhatnak. A továbbiakban ezek szerint tekintem át az út- és utcanevek rendszerét (vö. TÓTH V. 2001: ). 1. Az előtag főnév A f ö l d r a j z i k ö z n é v + f ö l d r a j z i k ö z n é v szerkezetű útnevek a kétrészes út-, illetve utcaneveknek a 7,9 %-át teszik ki. Az ilyen felépítésű útnevek többségében az első névrész funkcionális szempontból lokális természetű viszonyt fejez ki. A Bérc út (Abaúj vm. 1330: Beerchuth, Gy. 1: 85; Abaúj vm. 1331: Berchuth, Gy. 1: 100; Gömör vm. 1295/315: Beerchuth, Gy. 1: 100; 1294: Berchut, OklSz. 1034), Bérc uta (Gömör vm. 1291: Berchwta Gy. 2: 501), Bérci uta (Gömör vm. 1291: Berchywta, Gy. 2: 501, 540; Gömör vm. 1291: Berchywta, Gy. 3: 501), Hegy út (1427: Hegwth, OklSz. 1036), Megye út (1393/1446: Megevth, OklSz. 641), Szántó út (1382: Zanthowth, OklSz. 1035), Sziget utca (1394: Zygethwlcha, OklSz. 65), Szurdok út (Baranya vm. 1267/380: Zurdukut, Gy. 1: 369), Telek uta (Fehér vm. 1299/369/570: Telkwta, Gy. 2: 190) és a Város út (1343: varashut, OklSz. 1062) helynevek első névrészében a hely valamely más helyhez való viszonya fejeződik ki. Az ilyen struktúrájú nevek között elenyésző azoknak a száma, amelyekben a hely valamely tulajdonsága szolgáltatta a motiváló erőt. Ilyen a Határ út (1314/1328: hataruth, OklSz. 1034) és az Ország uta (1359/1509: orzagwta, OklSz. 717) helynév. A s z e m é l y t v a g y c s o p o r t o t j e l ö l ő f ő n é v + f ö l d r a j z i k ö z n é v felépítésű útnevekben leggyakrabban népnévvel találkozhatunk: ilyen a Besenyő út (Fejér vm. +?1061/272//390: Beseneu wth, Gy. 2: 424), a Besenyő uta (1279: Besenev uta, OklSz. 1034), Jász út (1446: Jazwth, OklSz. 1036), a Káliz út (Bodrog vm : Kaluzwt, Gy. 1: 714), a Kun? út (1454: Kwnwth, OklSz. 1036), Német út (1331: Nemuthwth, OklSz. 1035), Német utca (1406: Nemethwcza, OklSz. 1026), Szász út (Doboka vm. 1334: Zaazwt, Gy. 3: 361; Küküllő vm. 22

24 1331/343: Szászút, Gy. 3: 553; Hont vm. 1351: Zauuzut, OklSz. 1035), a Székely út (Borsod vm. 1333: Zekuluth, Gy. 1: 737, 805), a Tót utca (1413: Thothulcha, OklSz. 1026), Zsidó utca (Esztergom vm. 1294: Contrata Judeorum, Gy. 2: 257, 263). Funkcionális tekintetben ezek a helynevek egyneműek: a nevek előtagja a hely lakóinak etnikai hovatartozását fejezi ki. A népnév mellett a másik leggyakoribb előtag ebben a típusban a foglalkozást, illetve címet jelölő közszó. A Bán uta (1384: Banhuta, OklSz. 1035), a Hajós út (1338: Hayoswth, OklSz. 1035), a Halász utca (1473: Halazwcza, OklSz. 1025), a Harangozó utca (1493: Harangozowcha, OklSz. 1025), a többfelé felbukkanó Király uta (Abaúj vm. 1256: Kyraluta, Gy. 1: 124; Baranya vm. 1347: Kyraluta, KMHSz. 155), a Kovács utca (1345: Kuachulcha, OklSz. 1025), a Molnár utca (1410: Molnarucha, OklSz. 1026), a Nemes utca (1354: Nemesulcha, OklSz. 1025), a Püspök uta (1384: pyspukutha, OklSz. 1035), a Vajda uta (1366: Woyadauta, OklSz. 1035) és a Zsemlyesütő utca (1484: Semlyesythewlcza, OklSz. 1025) elnevezésekben funkcionálisan az ott lakó emberekre (azok foglalkozására) utalás funkcióját találjuk meg. A n e m s z e m é l y t j e l e n t ő f ő n é v + f ö l d r a j z i k ö z n év struktúrájú útnevek igen változatos képet mutatnak, hiszen megjelenhet bennük növényt jelölő közszó, mint a Búza utca (1528: Bwza wcza, OklSz. 1026), a Kőris utca (Bihar vm. 1341: Keureuswcha, KMHSz. 165), a Nyár út (Komárom vm. 1297: Nyaruth, Gy. 3: 438), a Szil utca (1429: Zylulcza, OklSz. 1025) és a Szőlő út (1653: szőlő utak, OklSz. 941) nevek esetében. A Galamb ája (1224/291/389: Golombaya, Gy. 1: 696, 715), a Ló út (1428: lo vth, OklSz. 1036) és a Szamár út (1269: Zamarvth, OklSz. 1034) névforma ugyanakkor állatot jelölő közszót tartalmaz előtagként. Épületet, építményt jelölő közszavakat találunk az Akol uta (1367: Akaluta, OklSz. 1035), a Bánya uta (Hont vm. 1324/326: Banautha, Gy. 3: 264), az Egyház utcája (1489: Eghazvczaya, OklSz. 1025), a Kastély utca (1463: Casthetwcza, OklSz. 1025), a Malom uta (Fejér vm. 1277: Molumvta, Gy. 2: 358), a Malom út (1451: Malomwth, OklSz. 1036), a Malom utca (1480: Malomvcza, OklSz. 1025), a Pajta uta (1422: Paythautha, OklSz. 1036) és a Vár uta (1269: Varutha, OklSz. 1034) előtagjában. 23

25 A Guzsaly út (1346: Gusalwth, OklSz. 1035), a Szán út (1263/1326: Zaanuth, OklSz. 884) és a Szekér út (1395: Zekervth, OklSz. 902) esetében tárgyakat jelölő közszavak alkotják az útnevek első névrészét. Itt említhetjük még az anyagnévi lexémákat tartalmazó Por utca (1337: Purhucha, OklSz. 1025), és a Só út (Hont vm. 1228: Sohtut ~ Sothut, Gy. 2: 301; Győr vm. 1257: Sohtuch, Gy. 2: 603; Gy. 2: 618) névelemeket. Szintén csekély számú szerkezet tartalmaz egyéb közneveket: Csorda uta (Komárom vm. 1291: Churda uta, Gy. 3: 442), Had út (Fejér vm. 1055: hodu utu, Gy. 2: 364), Válasz út (Kolozs vm. 1326: Valazut, Gy. 3: 341) és a Vásár út (1262/1326: Wasaruth, OklSz. 1069). A csoport tagjai funkcionális tekintetben igen változatosak, hiszen utalhatnak a hely valamely tulajdonságára: például anyagára, állapotára, funkciójára, alakjára stb. Illetve megjelenhet bennük a hely viszonya valamilyen külső körülményhez funkció is: például ott lévő épület, építmény, ott élő állat- és növényvilág, vagy tárgy, amivel ott csináltak valamit. 2. Az előtag melléknév(i jellegű szó) A k é p z e t l e n m e l l é k n é v + f ö l d r a j z i k ö z n é v összetételű struktúrák igen sok útnevünkben felfedezhetők. Különösen kedvelt lehetett a nagy, a közép és a szoros melléknév: lásd például a több vármegyében is előforduló Nagy út, Közép út, valamint a Közép nagyút és a Szoros út elnevezésekben. Ezek mellett az előtagok mellett előforduló melléknevek, valamint az ezekben kifejeződő funkciók is igen változatos képet mutatnak. Funkcionálisan kifejeződhet bennük a hely viszonyított helyzete, mint a Fel utca (1438: Felvlcha, OklSz. 1025), a Felső út (1464: Felsewwth, OklSz. 1036), a Közép út (Baranya vm. 1329/XIV.: Kuzepwth, Gy. 1: 327; 1312: kuzepwt, KMHSz. 167), a Közép nagyút (1385: Kwzepnogwth, OklSz. 1035) és a Külső? út (1240: Chisyut, OklSz. 1034) esetében. Csekély azoknak az útneveknek a száma, amelyekben az alak: Ferde utca (1418: Ferdewcha, OklSz. 1025), Hosszú utca (1489: Hozyvvcza, OklSz. 1025), a Mély út (1348: Melvt, OklSz. 1035), a méret: Kis út (Nyitra vm. 1247/48: Kisut, Gy. 4: 370), Nagy út (Baranya vm : Nogvt, Gy. 1: 318; Baranya vm : Nogut, KMHSz. 198; Baranya vm : Nog vt, Gy. 1: 371; Borsod vm. 1301/378: 24