JOHN LUTZ Egyedülálló nő megosztaná

Átírás

1 NNCL854-40Fv2.0 JOHN LUTZ Egyedülálló nő megosztaná InterCom Könyvek Budapest Eredeti cím: Single White Female Text copyright 1990 by John Lutz Cover copyright 1992 Columbia Pictures All rights reserved! A fordítás a Pocket Books New York kiadása alapján készült Fordította: Both Vilmos ISBN INTERCOM Nemzetközi Kulturális Szolgáltató Kft Felelős kiadó: Mihály György Sorozatszerkesztő: Mentes Endre Szedte és tördelte: Wagner Éva Nyomta az Alföldi Nyomda A nyomdai megrendelés törzsszáma: Felelős vezető: György Géza Dominick Ábelnek A CODY Arms középkori kastélyként nyújtózkodott a nyugati 74. utca mentén, mintha a fölébe magasodó harmincemeletes toronyház szülőanyja, s egyben alapzata lett volna A gazdagon díszített betonból és barna homokkőből épült alsó négy emelet sárgarézből és füstszínúre színezett üvegtáblákból álló bejáratot ölelt körül, melyet vaskos kőoszlopok tartottak. Az első emelet magasságában körbefutó kiugró peremen a bejárattól jobbra és balra bamba vízköpők vicsorogtak; a látvány groteszkségét csak növelték a rájuk telepedett jelentéktelen madarak, melyeknek izgága csiripelését elnyelte a New Yorkot állandó jelleggel belengő tompa zúgás. A sárkányfejet formázó vízköpők valaha azt a célt szolgálták, hogy a bejárat fölötti csatornában összegyűlt esővizet eltereljék, mára azonban sötétbarna előtetőt vontak a díszes kapu fölé, és az idétlen mészkőfigurák funkciójukat vesztették. A sárkányokat ez szemlátomást nem zavarta különösebben: így legalább minden figyelmüket a járókelőknek szentelhették, akik viszont túlságosan is elmélyedtek gondolataikban ahhoz, hogy felpillantva észrevegyék a kis szörnyeket A földszinten biztonsági okokból valamennyi ablakot órmótlan vasrács védte, de ez csak fokozta a lakóépület barokkos eleganciáját. A daliás időkben a Cody Arms még Cody Hotel volt, de a hatvanas évek üzleti pangása idején az új tulajdonosok csak a gyors profitszerzésre törekedtek, és egy pennyt sem fordítottak az épület felújítására. A Cody végül annyira lerobbant, hogy már lehetetlen volt patinás szállodaként fenntartani, úgyhogy ismét tulajdonost cserélt: egy arctalan nagyvállalat vette meg, amely lakásokat és apartmanokat alakított ki az épületben, majd a kezelési jogot átadta a Haller-Davis Properties ingatlanügynökségnek. A ház ekkor ismét hanyatlásnak indult, ami a környékhez képest viszonylag alacsony lakbéreket eredményezett. Persze a Cody továbbra sem tartozott az olcsó bérházak közé. 1

2 Allie Jones a járda szélén állva várta, hogy a közeli moziból hazafelé tartókat fuvarozó taxik sora elpöfögjön az esőtől csillogó úttesten, majd átszaladt a túloldalra, és néhány ruganyos lépéssel felsietett a Cody bejáratához vezető lépcsőkőn. Átnyomakodott a lengőajtón és a mozaiklapokkal borított előcsarnokon keresztül a lifthez sietett. A kövön fekete foltok jelezték az eltaposott csikkek helyét. A levegőben enyhe ammóniaszag terjengett. Valószínűleg a gondnokság végzett el valamilyen halaszthatatlanná vált tisztítási vagy fertőtlenítési munkát. A levélszekrények és a kaputelefon környékét elcsúfító ősrégi falfirkák mindenesetre a helyükön voltak. Allie már régen szerette volna megfejteni, hogy mit akarhatott üzenni a "Szerelem öl, baszd meg!" szövegű felirat szerzője, de ahhoz nem lett volna kedve, hogy mindezt egy személyes találkozás alkalmával kérdezze meg a titokzatos szöveg atyjától. A fűszeresnél kapott átnedvesedett zacskót magához szorítva előrehajolt, hogy könyökével megnyomja a két lift közötti hívógombot. A felfelé mutató nyilat formázó gomb belsejében halvány fény gyulladt Az ajtó fölötti réztáblán a nyíl mindeddig a 15-ös számon pihent, most azonban akadozva és meg-megállva elindult a földszintet jelző F betű felé. Nem volt értelme, hogy megpróbáljon telefonon felszólni Samnek a harmadikra, hiszen a készülék többnyire működésképtelen volt, úgyhogy a lakók olyankor sem igen használták, amikor a hevenyészve legépelt "Üzemen kívül" felirat nem fityegett alatta. Bár az épületet felszerelték biztonsági berendezésekkel, általában az járhatott ki és be, akinek kedve tartotta. Ennyi lakó esetében nem is igen lehetett másképpen megoldani. A bejárati ajtót, amely elvileg minden lakás kulcsával működött, éjfél után legalább annyiszor felejtették nyitva, mint ahányszor bezárták. Hivatalosan a lift is csak úgy működhetett volna, hogy a lakók a vezérlőpanelbe beillesztik lakáskulcsukat, de a kis rések többségében egy-egy beletört kulcs árválkodott. Allie egyszer kíváncsiságból megpróbált kiszedni egy ilyen csonkot, de az annyira be volt szorulva a nyílásba, mintha odaforrasztották volna. A lány egyre súlyosabbnak érezte a zacskót, ezért átvette másik karjára. A lift ebben a pillanatban nagy döccenéssel megérkezett a földszintre. Az ajtó szélesre tárult, és a fülkéből egy idősebb férfi lépett ki egy középkorú vörös nő társaságában. Szemmel láthatóan nem taroztak egymáshoz, mialatt keresztülhaladtak az előcsarnokon egy pillantást sem vetettek egymásra vagy Allie-re. Allie figyelmesen hallgatta távolodó lépteik kopogását a kövezeten, és megállapította, hogy a férfi a nő előtt halad, és az épületből kilépve még arra sem vette a fáradtságot, hogy az ajtót megtartsa a vöröshajúnak. Szomszédok. Valószínűleg a liftben sem illantottak egymásra. New York az idegenek városa. A Cody az idegenek otthona. Ennek persze megvannak az előnyei is. Például az emberek együtt lakhatnak titkos szeretőikkel. A hangsúly a titkos szón van. A harmadik emeleten Allie kiszállt, és a keskeny, dohszagú folyosón a 3H jelű lakáshoz sietett. A bevásárlózacskót csípőjén egyensúlyozva előhalászta kulcstartóját és mindkét zárat kinyitotta. Testsúlyát a másik lábára helyezve vállával belökte az ajtót. Sam? Én vagyok! A lakás csendes és mozdulatlan levegője elárulta, hogy egyedül van. ALLIE csendben feküdt az ágyon, és a nyitott ablakon át a város éjszakai neszeit hallgatta. Az utcai forgalom tompa moraja egy pillanatra sem szűnt meg Manhattanben. Egy autókürt értelmetlen és türelmetlen dudálása. Egy nő hangos kacagása, valahol a közelben. Távoli, válaszra váró kiáltás. Nincs válasz. Megint a nevetés. Egy sziréna előbb közeledő, majd elhaló monoton vijjogása. 2

3 Sam szuszogva aludt a lány mellett. Alig egy órával ezelőtt fejezték be a szeretkezést, és a vad aktus illata még most is belengte a szobát. Összekeveredett az ablakon beáradó friss éjszakai levegővel, amely kitisztította a hálószoba fülledtségét Allie mozdulatlanul feküdt, nem akarta megtörni a pillanat varázsát. Sam iránt érzett szerelme új mélységeket tárt fel személyiségében, melyek létezését korábban nem is sejtette. Ezzel együtt azonban a férfihoz való ragaszkodás, sőt a tőle való függőség is kialakult benne, ami ellen pedig oly keményen igyekezett harcolni. A fenébe is, erre nem számított, legalábbis nem várta, hogy ilyen erős lesz. Később észrevette, hogy Samnek is legalább annyira szüksége van rá, s ettől az egész olyan emberivé vált végülis mindketten kockáztattak. Az elmúlt fél év csodálatos volt a férfival, de kapcsolatukat igazán az utóbbi két hónap koronázta meg. Sam feladta lakását, és összeköltözött a lánnyal. Ez a két hónap tökéletes egyetértésben telt, s mindkettejük szerelmét megerősítette. Az egész pont olyan volt, mint a csöpögós lányregényekben, melyeken Allie azelőtt csak nevetett. De most ő is megízlelte az igazi szerelem borzongató tökélyét. Sam Rawson az Elcane-Smith nevű bróker cég alkalmazottja volt a Wall Streeten. Néhány megbízóját már gazdaggá tette, de saját tőkéjét is igyekezett befektetéseken keresztül kamatoztatni. Ő is meg akart gazdagodni; mosolyogva mondta Allienek, hogy akármilyen gazdag lesz is, mindenét a lába elé teszi majd. A lány szívesen hallgatta lelkes magyarázatait a vételi és eladási opciókról, hausse-ról és baisse-ról, meg a hosszú távon várható árfolyamalakulás grafikus megjelenítéséről, ami olyan lázba tudta hozni a szakmabelieket, mint egy törzsi varázsló titokzatos szertartása. Allie az egészből nem sokat értett, de azért türelmesen figyelte a férfi szavait. Sam a reggeli után minden nap csókkal búcsúzott szerelmétől, aztán betaxizott az üzleti negyedbe, hogy lélekben eggyé váljon a tőzsdével. Allie szabadfoglalkozású programozóként dolgozott, így reggelente mindig aktuális megbízójának irodájába ment, hogy szaktudásával és ötleteivel segítse a számítógépes rendszer kiépítését, amely aztán busás haszonhoz juttatja az illető céget. Néha elgondolkodott azon, milyen érdekes: mindketten olyan munkát végeznek, amely másokat gazdaggá tesz, miközben saját számláik kifizetése gyakran gondot okoz. Kint, az éjszakában a nő végre abbahagyta a hisztérikus nevetést. Egy férfi durva kiáltása hallatszott: "A kurva életbe, gyere vissza!" Allie megállapította, hogy valószínűleg részeg. A nő nem biztos, hogy ugyanaz a nő volt metsző hangon sikoltozott. Valamilyen üvegtárgy, talán egy palack éktelen csörömpöléssel tört darabokra. Ismét a férfi halkabb, mégis fenyegető hangja hallatszott: "Majd én megtanítalak, te kurva...!" Óvatosan, nehogy Sam felébredjen, Allie kimászott az ágyból, és a kemény padlón lábujjhegyen lépkedve az ablakhoz osont. Kinézett az utcára. Néhány kocsit látott, amint halkan és kísértetiesen suhannak el a parkoló autók sorfala között. A sarkon egy taxi kanyarodott be, pislákoló reflektorral, tetején messzire világított a szabad jelzés. Más mozgást nem lehetett észlelni a nyugati 74. utcán. Embereknek nyoma sem volt. A távolabbi keresztutcákon haladó kocsikat már messziről jelezték a bizonytalanul remegő fénypászmák, melyek úgy hatottak, mint alacsonyan repülő titokzatos testek. Allie elbűvölten figyelte az ismeretlen kocsikat, és szerette volna megtudni úticéljukat ebben a késői órában. Miféle sötét helyekre tartanak az emberek ebben a soha véget nem érő, csodálatos felvonulásban? Azt viszont tudta, hogy ő hova tart: vissza az ágyba. A hűvös padlón nesztelenül az ágyhoz lépett. Elnyúlt a hátán, kezét összekulcsolta a feje alatt és azon gondolkozott, hogy a szépség közelében mindig ott settenkedik az erőszak, mintha visszataszító csúnyaságával csak egyensúlyt akarna teremteni a világegyetemben, mint az átlagosságról, a jók és a gonoszak állandó párharcáról szóló mesékben. New York minderre jó példa, ez vitathatatlan. Lehet, hogy máshol is így van, de nem annyira nyilvánvalóan, nem annyira mindent áthatóan, korrupciótól és bűnözéstói kísérten, mint ebben a metropoliszban.

4 Az összegabalyodott takarót a lábánál hagyta, és karjait kinyújtotta meztelen teste mellett, mintha valami primitív vallási szertartás kezdetére várna, melyben majd feláldozzák az isteneknek. Bőrét jólesően simogatta a hűvös szellő. A kellemes fuvallat érzéki szeretőként fedezte fel minden porcikáját, puhán körülvette borzongó melleit és lágyan végigsimított combjain. Valahol mélyen egyre fokozódó feszültséget érzett, mintha egy megfeszített húr mind gyorsabban rezegne, és egy pillanatig arra gondolt, hogy felébreszti Samet. De a mozdulatlanság békés és időtlen érzéssel töltötte el, és előbbi durva szeretkezésük egy kis csalódást is ébresztett benne. Inkább aludni volt kedve. Magára húzta a takarót, s ezzel véget vetett a szellő erotikus cirógatásának. Szinte azonnal elaludt. Reggel arra ébredt, hogy fázik. Sam a zuhanyzóban volt. Allie mozdulatlanul feküdt és a zubogó víz robaját, majd a váratlanul beállt csendet figyelte. A férfi pár perc múlva derekára csavart törülközővel lépett ki a fürdőszobából, nedves fekete haja a homlokára tapadt. Átlagos magasságú, karcsú és izmos férfi volt. Mellét és lapos hasát göndör fekete szőrzet borította. Sovány arcának szabályosságát viszonylag nagy orra, és egy kicsit talán túlságosan előreugró állkapcsa törte meg. Keskeny ajkak, szigorú, New England-i arc, eltekintve a sötét, meleg szemektől. Egyesen, hátát kissé mereven tartva járt, mozgása mégis könnyed volt, akár egy táncosé. Allie tudta, hogy 160 fontot nyom, mégis az volt a benyomása, hogy ha Sam ráállna egy mérlegre, a mutató nem lendülne túl a 20-as értéken. Felébredtél? szólalt meg mosolyogva a férfi. Hány óra? kérdezte Allie, mintha lusta lenne az éjjeliszekrényen álló órára pillantani. Nyolc múlt tíz perccel. A fenébe! Kilenckor találkozom valakivel. Miért nem keltettél fel? Nem kérted. Ez igaz, elfelejtette. A tegnapi este hangulata nem kifejezetten a reggeli üzleti tennivalókat juttatta eszébe. Úristen, a tegnapi este... Ebből elég. Allie hirtelen felült, és megborzongott az ablakon beáradó hűvös levegő érintésétől. Sam levette a derekáról a törölközőt, és most nedves haját szárogatta vele. Elragadtatott tekintete a lány meztelen testét méregette. Allie kíváncsi volt, meddig kellene így ülnie, hogy Samnek erekciója támadjon. De nem volt ideje elvégezni a kísérletet. Felkelt, az ablakhoz sietett, és olyan lendülettel vágta be, hogy a keret is beleremegett. Egyszer kiesik az üveg az elöregedett keretből, darabokra törik a járdán, és talán megöl valakit. Hirtelen eszébe jutott az éjszakai kiabálás és üvegcsörömpölés. Senki sem halt meg. Ha mégis, az sem kerülne be a hírekbe, hiszen New Yorkban mindennapos eset az ilyesmi. Az a sok ember... A kétségbeesés. Furcsa város. Hepehupás a feneked. Mégis gyönyörű szólalt meg Sam. Allie megfordult. A férfi mosolyogva figyelte. Ez a halvány, kedves mosoly... Allie ebben a pillanatban annyira szerette, hogy szívesen megfeledkezett volna a Fortune Fashions képviselőjével megbeszélt kilenc órai találkozóról. Bizonyos pillanatokban szinte fájdalmasan nyilvánvaló, hogy mi fontos, és mi nem az életben. De Sam már felhúzta feszes alsónadrágját, és épp most rángatta magára kék hajszálcsíkos öltönyének nadrágját. A fehér ing és a piros nyakkendő a fogason várt a sorára. Munkaruha. Mindennek megvan a maga ideje, gondolta Allie. Talán az ifjúkori vasárnapi bibliaórák igazsága visszhangzóit az emlékezetében? Vagy az egyetemi koncertek? Bob Dylan szövegei? Akármi volt is a forrás, a lány engedelmeskedett a tanultaknak. A fürdőszobába sietett, hogy lezuhanyozzon. Allie előhalászta a szekrényből azt a méretre készíttetett kabátot, amely leginkább illett a szürke szoknyájához. Felvette, és hirtelen úgy érezte, mintha szűkebb lenne, mint a legutóbb.

5 Elhessegette a gondolatot, aztán felnyalábolta fekete erszényét, és a hozzá tökéletesen illő fekete táskát. Miután az ajtóra szerelt láncok, reteszek és zárak mindeggyikét kinyitotta, elsőként lépett ki a folyosóra. Valahányszor egyszerre hagyták el a lakást, ő lépett ki elsőként, majd Sam néhány perc múlva követte. Albérlők, illetve lakótársak tartása szigorúan tilos volt, és a Cody Armsszal kötött bérleti szerződés súlyos megsértését jelentette. Fontos volt tehát, hogy az épület többi lakója ne is gyanítsa a titkos együttélést Ez a tudat mélyen belevéste magát mindennapi életük mégoly egyszerű tevékenységeibe is, mint a ház elhagyása. Manhattanben a lakásoknak, a kevés rendelkezésre álló építési terület miatt olyan értéke volt, hogy az könnyen a legrosszabb indulatokat hozhatta felszínre a szomszédokban és a háztulajdonosokban. Sam és Allie tehát nem léphettek ki együtt a lakásból. A hosszú, szögletes folyosó kihalt volt. A lány tehát kilépett, majd Sam is elhagyta a lakást és gyorsan félrehúzódott, miközben Allie a zárakkal kezdett vacakolni. Az egész szertartást olyan gyakorlottan végezték el, mint az összeszokott táncosok. Sam a fal mellett a lifthez sietett, aktatáskája sarkával megnyomta a hívőgombot és várta, hogy a lány utolérje. Allie pontosan akkor ért Sam mellé, amikor a lift zörögve, zakatolva megállt a harmadikon. Az ajtók kinyíltak. A fülke üres volt. Beszálltak, a férfi megnyomta az F gombot Amint bezárultak az ajtók, Sam szenvedélyesen megcsókolta a lányt Nyelvük vad játékának a üft zökkenése vetett véget, de kiszállás előtt Sam még Allie fölébe súgta: Szeretlek, tudod? Ha nem tudtam volna mosolygott a lány, most már tudom. Egy kicsit ziláltnak érezte magát és attól tartott, hogy ez meglátszik rajta, amint az előcsarnokba lép. Többet nem szóltak egymáshoz. Már mindent megbeszéltek. MIKE Mayfair az órájára pillantott. Negyed tíz. Kilenckor kellett volna találkoznia a kompjúteres csajjal, de az még mindig nem jelent meg. A bige beállíthatta volna a saját számítógépét, hogy időben felébressze. A nyugati 51. utcán, az egyik szálloda előterében várakozott, érezte az étteremben felszolgált reggeli átható szagát. A gyalogosokat figyelte, amint sietve lépkednek ismeretlen úticéljaik felé a forgalmi dugóban rekedt autók mellett. A különböző hangszínben és szólamban felharsanó dudák hangja értelmetlen kakofóniában olvadt össze. A New York-iak inkább a feszültség levezetésére használták autójuk kürtjét, mintsem a többi vezető vagy a gyalogosok figyelmeztetésére. Az utca túlsó oldalán egy ősz hosszú hajú szakállas férfi állt. A kezében tartott nyitott aktatáskából kínálta áruját a potenciális vásárlók felé, miközben monoton hangon kántálta összefüggéstelen reklámszövegét. Majdnem mindenki vetett egy pillantást a csillogó árura valószínűleg hamisított Rolex órák, de senki sem állt meg vásárolni. A legtöbben jólfizető munkahelyükre igyekeztek. "Hol van már az a kurva?" gondolta Mayfair, és ismét órájára eredeti Rolex pillantott, amely előkelőén villant elő hófehér kézelője alól. Kilenc óra húsz. Még tíz perc, aztán a csaj bekaphatja, ő visszamegy az irodába, és utánanéz, hogy állnak a nyugati-parti eladások. Ekkor kinyílt a luxuskivitelű tölgyfa ajtó, és a lány belépett a szállodába. Szemlátomást sietett, formás lábait szaporán rakva egymás elé a magassarkú cipőben. Idegesnek és tökéletes szabású ruházata ellenére is kissé ziláltnak tűnt. Amikor meglátta a férfit, arcán megkönnyebbült mosoly suhant át. Huh! Nem késett el végzetesen. Nem szúrta el a munkát. Gyere csak ide, picinyem! Mr. Mayfair mondta miközben a férfi mellé lépett és kezet ráztak. Már összeszedte magát, bár a homlokán még ott csillogott néhány verítékcsepp. Örülök, hogy újra látom. 3

6 A férfi mosolyt erőltetett az arcára. Hasonlóképpen, Miss Jones. De mit szólna, ha Allisonnak szólítanám? Engem pedig hívjon Mike-nak. OK. De én Allie néven futok. Rendben, Allie. Gálánsán a nő mellé lépett, aztán egy pillanatig habozott, mielőtt lesegítette a kabátját. Az ember soha nem tudhatja ezekkel az emanci-puncikkal. Néha jól meg kell rázni őket, hogy kiessenek a műgolyóik. Fenntartották az asztalunkat tette hozzá előzékenyen. Elnézést a késésért. Dugóba kerültem. Én is csak pár perccel maga előtt értem ide hazudta a férfi. Az étterem falait mellmagasságig tölgyfa-berakás borította, felette Bourbon-virág mintázatú tapéta pompázott. Az asztalokat fából készült rács választotta el egymástól, ami bizonyos fokig meghitté varázsolta az étterem egyébként tágas belső terét Úgy tűnt, a helységet kifejezetten üzleti megbeszélések és hivatalos ebédek céljára tervezték. A divatos, túlárazott, és alig ehető ételek is ezt látszottak alátámasztani. Ideális hely a vidéki üzletfelek elkápráztatására. Miután a múlt héten a Fortune Fashions irodájában találkoztak, Mayfair elhatározta, hogy legközelebb valami meggyőzőbb helyre hívja a lányt. Letelepedtek az asztalukhoz és kávét rendeltek. A férfi érdeklődve tanulmányozta Allie-t a hófehér abrosz felett Nem tartozott a gyönyörű nők közé, de volt benne valami vonzó. Erős, szögletes vonások, szürkészöld szemek, rövidre nyírt hullámos szőke haj. Talán festett Telt ajkai és a szája szegletében meghúzódó két kis mélyedés határozott személyiségről árulkodtak. Önmagán uralkodni tudó, magabiztos nő benyomását keltette, de egy-egy apró mozdulat, elejtett szó látni engedte sebezhetőségét amit Mayfair szívesen megvizsgált volna közelebbről is. Nem mintha Allie a legkisebb jelét is adta volna, hogy benne van a játékban; mégis, az ember soha nem tudhatja Egyelőre jobb lesz, ha az üzletnél maradnak, legfeljebb némi óvatos tapogatózást enged meg magának. Látta, hogy mivel foglalkozunk szólalt meg ismét a férfi, sőt, talán már tudja is mire lenne szükségünk. (Főleg nekem, bébi...) A divatszakmában első a biztonság. A tavaszi kollekciónál használni kívánt szegélyek hossza sokszor olyan bizalmas információ a számunkra, mint egy fegyverkereskedő esetében a legújabb csodafegyver. A divat világa néha nagyon egyszerűnek és bizarrnak tűnik, de biztosíthatom, hogy igen komoly üzlet, ahol rendkívül éles a verseny. A szabályokat csak ritkán lehet áthágni. Úgy beszél róla, mintha az maga lenne a dzsungel vetette közbe mosolyogva Allie. Az is. Az üzleti élet maga a dzsungel. A hitelezők pedig veszélyesebbek a viperánál. Mayfair semmit sem tudott kiolvasni a lány szeméből Szerette volna tudni, mit gondol róla. Általában azonnal észrevette, ha egy nő szimpatikusnak találta. Még most, túl az ötvenen is kevés ellenállásba ütközött a szebbik nem részéről. Vonásai fiúsak maradtak, és csak a közeli szemlélő vehette észre a szeme alatti szarkalábakat, és kissé megereszkedett szemhéját Sötét hajába ősz szálak keveredtek, ami saját megítélése szerint rendkívül előkelő benyomást keltett A nőknél mindig sikerei voltak, legtöbbjüket még ma is megkaphatta. Gyarapodó kudarcait pedig gyorsan elfelejtette. Most galambszürke Blass öltönyt, barna nyakkendőt és hozzáillö díszzsebkendőt, fehér, anyagában mintás inget és fekete színű olasz marhabőr cipőt viselt Nem különleges öltözék, mégis viselője jómódjáról árulkodik. A pincér megérkezett a kávéval, színpadias mozdulattal eléjük tette, majd nesztelenül távozott. Bár bennünket elsősorban a design, a készletgazdálkodás és a bérfizetés számítógépesítése érdekel folytatta Mayfair, szeretnénk egy biztonsági rendszert készíttetni. Olyasmit ami megakadályozza, hogy komputeres hálózatokon keresztül mások hozzáférjenek a bizalmas információkhoz. Csak néhány vezető beosztású alkalmazottunk tudná lehívni az adatokat

7 Megoldható felelte Allie. Bal melle érintette az asztal szélét amint lehajolt a szék mellé támasztott táskájához, hogy elővegye kis bőrkötésű jegyzetfüzetét. Mi lehet azokon a lapokon? Vázlatok? Kész költségvetés? És különben is: hord melltartót? A férfi tudta, hogy Allie jó és ambiciózus munkaerő, ugyanakkor bankszámláját jókora adósság terheli, úgyhogy ez az üzlet létfontosságú a számára. Mayfair alaposan leinformálta a lányt, és többet tudott róla, mint Allie sejtette. Tudta például, hogy hat éve jött New Yorkba egy Grafton nevű kisvárosból, Illinois államból, és már egyetlen közeli rokona sem él. Egyedül élt a nyugati hetvenes utcák valamelyikén. Azzal is tisztában volt, hogy két hónapja remek munkát végzett a Walthon Clothiers cégnél, ahol a bérfizetések számítógépre vitele volt a feladata. Szükségem lesz néhány alapvető adatra jelentette ki alany. Mayfair ismét számításba vette, hogy mire számíthat ettől a lánytól, akinek a megélhetését jelentheti a megbízatás. Ebben a quidproquo-világban mindennek megvolt a maga ára, valamit valamiért. Ezt AUienek is meg kell tanulnia, ha valaha is saját vállalkozásba akar kezdeni. A Fortune Fashions üzletén kívül milyen egyéb megbízásra számíthat? Milyen elfojtott vágyakat elégíthetne ki, miközben ő maga is olyan örömökre lelne, amelyekben egykori felesége, Janice sosem részesítette? Miféle vad és érzéki indulatokat szabadíthatna fel a lányban? Ezek a besózott seggű üzletasszonyok többnyire kellemes meglepetésekkel szolgálnak az ágyban. Előbb-utóbb Allie-ről is mindent megtud. Aztán ismét az itt és mostra koncentrált, és ellátta a lányt a kért információkkal. Közben egy pillanatra sem vette le a szemét Allie figyelnes tekintetéről és hajáról, melyen meg-megcsillant a lámpák tompa fénye. Néha elhallgatott, hogy a lány jegyzeteket készíthessen. Nemsokára, bébi... ALLIE-t bizakodással töltötte el a Mayfairrel való találkozás. A férfi, nagy megkönnyebbülésére csak az üzletről akart vele beszélni, pedig úgy festett, mint a valódi korosodó szoknyapecérek feszes kétsoros öltönyével, gondosan kiválasztott nyakkendőjével és a korához képest túl fiatalos, tökéletesen belőtt frizurájával. Eltekintve néhány tájékozódó jellegű személyes megjegyzéstől, Mayfair mindvégig a Fortune Fashions számára készítendő számítógépes rendszernél maradt, és többórás elmélyült megbeszélésük igazán gyümölcsözőnek bizonyult. Komoly megbízásról volt szó, és Allie tudta, hogy amint a teljes összeget megkapja, anyagi gondjai egy időre megoldódnak. Ez egyben azt is jelentené, hogy nem függene anyagilag Samtól. Nem tudta, hogy ez a függőség miért zavarja, de tény, hogy kellemetlen érzéseket keltett benne. Talán azért, mert érzelmileg függött a férfitől, így ha anyagilag sem áll a saját lábára, akkor gyakorlatilag Sam részévé válik. Tizenegy előtt néhány perccel, éppen amikor elvált Mayfairtől, a felhők váratlanul elvonultak, és a szürkeséget ragyogó napsütés és remény váltotta fel. A leghatalmasabb hollywoodi rendező sem rendezhette volna meg a jelenetet. "Miért ne higgyen az ember az előjelekben?" gondolta, miközben a távolodó taxiból integető férfi után bámult. A sors kedvező fordulatától feldobva még egy darabig a környéken csavargón, és a kirakatokat nézegette. Aztán a földalatti megállójánál a 74. utca felé vette az útját, élvezve a kellemes szeptemberi napsütést. Megéhezett. Az üzleti reggeli finom volt, de nem laktató. A sovány reggelin kívül ma még semmit sem evett, csak egy pohár kávét ivott Sammel. "Üzemanyagra van szükségem" mondta magában. A Cody Armstól három tömbnyire, a Goya's étteremben kötött ki. A nagy helyiségnek az évszázados faragott bárpult és a hajópadlóból készült borítás kölcsönzött eredeti hangulatot. A 4

8 pult mögötti homályos tükör régi whisky-s üvegek és egy antik pénztárgép elmosódott képével fogadta a belépőket. A pincérek és pincérnők egytól-egyig azt a benyomást keltették, hogy csak a nagy kiugrásra várnak a show business területén, bár némelyikük már jócskán elmúlt negyven is. Bőszáru fekete nadrágot, és a Goya's emblémájával ellátott piros pólót viseltek. Allie még sosem járt itt, most viszont egyből megkedvelte a hely elnagyolt, mégis hatásos hangulatát Ha a koszt is jó és az árak elfogadhatóak, biztosan máskor is tiszteletét teszi, sőt talán törzsvendégükké válik. Chef-salátát rendelt és egy pohár Beck's sört is megengedett magának, mert meg akarta ünnepelni a dolgok jobbra fordulását. Aztán azon kezdett gondolkozni, hogyan ünnepelnek majd Sammel. amikor a férfi hazajön a munkából. Sam. Amilyen tervszerű és ambiciózus volt, soha nem irigyelte barátnője sikereit Egy modern férfi és egy modern nő románca. Amikor a pincér megérkezett a salátával, a férfi valahogy ismerősnek tűnt, de Allie nem kérdezte meg tőle, hogy hol találkozhattak. Talán az utcán keresztezték egymás útját néhányszor, mikor a pincér munkába jött New York ilyen hely. Az emberek időről időre alkalmi ismeretségeket kötnek, aztán a legközelebbi alkalomkor már nem emlékeznek rá, hogy hol is találkoztak, mert memóriájuk befogadóképességét meghaladja a sok elraktározandó arc. Arcok, mozdulatok, mosolyok és haragos tekintetek kavalkádja. Fájdalmas, boldog és figyelmes pillantások. Szerencsések és szerencsétlenek. Bankárok és kukabúvárok. Egy nagy káosz. Milliomosok lépnek át a földön heverő hajléktalanokon. Turisták verik el minden pénzüket néhány perc alatt az utcai 'itt a piros hol a piros' játékosoknál. Zsebtolvajok és meglopottak. Örvénylő Őrület. Élet alatti élet. Ha egyszer éltél New Yorkban, fel sem veszed az egészet Istenem, megszokod. Persze mindez elkerülhetetlenül hat a tudatodra és az érzelmeidre. Torzítja őket. A pincér harmincas évei közepén járó, jóképűnek mondható férfi volt szabálytalan vonásokkal, és elálló fülekkel, melyek leginkább két miniatűr parabolaantennára emlékeztettek. Vastagszálú fekete haját megnövesztette és oldalt fésülte, hogy elfedje lapátszerű hallószerveit, ám a tincsek közül előbukkanó fül csak még inkább vonzotta a tekintetet. Az embernek az volt a benyomása, hogy a fülek csak a haj megtámasztására szolgálnak, és nélkülük a férfi fürtjei Prince Valiant stílusban a fejéhez simultak volna. Az átlagos magasságú, sovány pincér olyan energikusan mozgott az asztalok között, hogy Allie biztosra vette: könnyedén lefutna tíz mérföldet, és utána még egy teniszpartira is kiállna. Amikor kezében a pohár sörrel ismét megjelent a lány asztalánál, úgy tett, mint aki késve kapcsol, mintha csak most vette volna észre, hogy valahonnan ismeri a lányt. Aztán udvariasan bólintott és visszament a pulthoz, ahol már várta a következő rendelés. Elgondolkozva lépkedett, mintha azon gondolkozna, honnan ismeri csinos vendégét. GRAHAM Knox azonnal felismerte a lányt, amikor felvette a rendelést az étteremben. Allie Jones. Most látta először. Szeretett volna bemutatkozni neki, de nem igazán tudta, hogyan. "Hello, a negyediken lakom, és a szellőzőn keresztül mindent hallok, ami maguknál történik." Ez nem tűnt a legjobb megoldásnak, ha figyelembe vesszük, hogy most pincérként állt szemben egy vendéggel. A fenti megjegyzésre a lány alighanem a fejére borította volna a salátát. Néhány hónapja feltámadt benne a kíváncsiság, hogy megnézze magának: hogy is néz ki az alatta lakó lány. Addig téblábolt a harmadikon, míg egyszer végre meglátta a lakás ajtaján kilépő Allie-t. Ekkor már rég leolvasta a nevét a levélszekrényről. Most, hogy végre szemtől szembe találkozott vele, sokkal valóságosabbnak érezte a lányt, és titkos hallgatózása is sokkal szégyellnivalóbbnak tűnt. Már nem tekintette ártalmatlan elalvás előtti szórakozásnak. De a szellőző rácsa pontosan az ágya fejénél volt, így akkor is hallotta 5

9 volna, hogy mi folyik az alatta lévő lakásban, ha nem akarja. Sőt, a szellőzőrendszeren át még a nappalijába is eljutottak a zajok az alsó hálószobából, feltéve, hogy nem volt bekapcsolva a tévé vagy a lemezjátszó. Nem hallott minden olyan jól, mintha ugyanabban a szobában lenne, mint Allie és ismeretlen barátja, de legalább annyira hallotta a lenti zajokat, mintha egy szomszédos helységben lapulna, fülét az ajtóra szorítva. Ma pedig ott áll kétlépésnyire a lánytól, és határozottan érdekesnek találta. Sőt: elbűvölőnek. Sokkal vonzóbb, mint messziről. Szürke szemek, sampontól illatozó, selymes szőke haj. Erős, szögletes arc, a száj mellett gödröcskék. A lénye magabiztosságot és szabadságot sugárzott. Egy nő, aki a saját életét éli. Graham lakása olcsó bútorokkal volt berendezve, többnyire szedett-vedett, másodkézből vásárolt holmikat hordott össze. A nappali falait a mennyezetig polcok borították, amiket saját kezűleg készített fenyődeszkából, majd barnára pácolta. A polcok tömve voltak színházról szóló könyvekkel, főként paperback kiadásokkal, melyeket a Broadway alsó végén sorakozó antikváriumokban vásárolt néhány dollárén. Ha egy lakberendező belép a szobába, néhány hónapig biztosan rémálmok üldözik, pedig a lakás alapjában véve tiszta, rendezett és kényelmes volt. Most egyik lakásból sem hallatszottak neszek. Graham elmélkedő kedvében volt, a lentiek pedig vagy elmentek hazulról, vagy már lefeküdtek. Graham tajtékpipájából nagyokat szippantva az ablakhoz lépett és a lassan sötétbe boruló várost bámulta. Némelyik autó már bekapcsolta a fényszóróját, és a lakásokban felgyújtott villanyok véletlenszerű mintázatot képeztek a toronyházak homlokzatán. New York feldíszítette magát, a mocskot tündöklő ragyogással leplezve el. Graham négy éve vált el. Egy gyalázatosán sikerült házasságnak vetett véget, még mielőtt gyermekeik születtek volna. Fél éwel később kilépett a munkahelyéről és felköltözött New Yorkba, hogy valódi hivatásának éljen: megpróbálta színpadra állíttatni egyik darabját. Micsoda lépés! Még a legkevésbé patinás színházak sem mutattak érdeklődést a magát drámaírónak képzelő philadelphiai ingatlanügynök darabjai iránt. Hát nem tudta, hogy naponta tucatnyian kopogtatnak a színigazgatók ajtaján kezükben zseniálisnak hitt írásaikat szorongatva? Még egy pillantást vetett az utcára, aztán elfordult az ablaktól és a nappalin keresztül a hálószobába ment. A sarokban két fekete iratszekrény állt. A fémből készült szekrényekre keresztben rétegelt lemezt fektetett, ez szolgált íróasztalként. Itt kapón helyet a használt IBM Selectric írógép, a telefon és az üzenetrögzítő. Az asztal sarkán egy halom papír és néhány kézikönyv hevert. Graham leült az alkalmi asztal mellett álló összecsukható székre, és az egyik iratszekrény felső fiókjából előhúzta az "Életre szóló tánc" kéziratát. Már több mint egy éve dolgozott ezen a darabon. Egy külvárosi társaság hajlandónak mutatkozott előadására, de az utolsó felvonásban néhány változtatást kértek. Bár a szerző jónéhány javaslatukkal nem értett egyet, eleget tett a kérésnek, hiszen végül is ez volt az első darabja, amely legalább esélyt kapott. Néhány napja nekilátott, hogy elvégezze a pár kisebb és néhány nagyobb módosítást, miközben igyekezett megőrizni a darab lényegi mondandóját. Fogott egy piros ceruzát, helyenként beszúrt egy-egy mondatot a párbeszédekbe, vagy felvésett néhány megjegyzést a margóra. Azt mondták neki, hogy erősítse meg az utolsó felvonás érzelmi töltését. Domborítsa ki jobban a motívumot Ő pedig kézséggel erősített és domborított, ha csak ez kell, hogy végre előadják a darabot. Bárcsak máris láthatná, ahogy igazi színészek népesítik be a színpadot, és szájukból hallhatná mondatait. Esténként a New York-i lakás megszűnt számára létezni, és a Tennessee állambeli Chattanooga városában, a darab színhelyén érezte magát. A pipájából előgomolygó füstben táncosok és színészek alakja kavargóit. Az írógép fölé hajolt, szórakozottan pöfékelt a pipával, és teljesen átadta magát munkájának. Az alatta lakók eszébe sem jutottak egészen fél tizenkettőig, amikor nyugovóra tért. Egy pohár

10 scotch és a víz, amit munkája végeztével hajtott fel, segített feloldani az írás közben felhalmozódott feszültséget. Már majdnem elaludt, amikor egy telefon tompa csörgése riasztotta fel. Allie telefonja szólalt meg. Graham tehetetlenül bámult bele a szoba sötétjébe. Nem szerette magát különösebben az agyában megfogant gondolatért, de aztán elhessegette aggályait. Végül is drámaíró, akinek az emberi természet tanulmányozása a feladata. Arthur Miller sem hagyna ki egy ilyen lehetőséget, nem igaz? A telefon hirtelen elhallgatott. Allie felvette. Graham az ágy jobb oldalára hemperedett. Itt volt a szellőzőrács. A hasán feküdt, homlokát a kezéből formált fészekbe ejtve. Feszülten fülelt. ALLIE megfejthetetlen, kusza álomból riadt fel, amikor egy bizonytalan eredetű hang fokozatosan áthúzta az ébrenlétbe, akár a horgász a horogra akadt halat. Aztán egy pillanatra rettegés fogta el, ereiben megfagyott a vér a telefon makacs csörömpölésétől. Gyűlölt a telefon hangjára ébredni, legtöbbször rossz hírt jelentett. Az élet legszörnyűbb pillanatait az éjszaka hozza. Sam zavartalanul hortyogott mellette. Az oldalán fekve aludt és egyik keze könnyedén lelógott az ágyról, mintha éppen most vágott volna valamit a falhoz. Miközben Allie a telefon után nyújtózkodott, az órára pillantott és meglepve állapította meg, hogy még csak háromnegyed tizenkettő. Azt hitte, sokkal többet aludt, és már hajnalodik. Akkor talán nem is jelent rossz hírt a hívás. Lehet, hogy egy ismerős vagy barát, aki azt hiszi, éjfél előtt senki sem alszik. A párás hálószoba sötétje fekete bársonyként vette körül a telefonért kinyúló karját. Az egész készüléket közelebb húzta, hogy mielőbb felvehesse a kagylót, elhallgattatva az éktelen lármát. Miért várná meg, amíg Sam is felébred? Fejét kényelmesen elhelyezte a párnán, és a füléhez emelte a hűvös kagylót. A tenyere nedves volt és csúszott a telefon sima műanyagán. Erősebben szorította a készüléket. Igen. Sammel akarok beszélni, kérem mondta egy női hang. Fiatal. Feszült. Sőt, dühös. Ki keresi? Csak annyit mondjon neki: Lisa. Nos, figyeljen ide, Lisa: Sam alszik. Allie gyomra görcsbe rándult, agya zakatolni kezdett. Fontos? Munkáról van szó? Nem munkáról felelte a hang, és mintha gúnyosan felnevetett volna. Nem dolgozom Sammel. De azért fontos. Allie nem szólt egy szót sem. Még mindig nem ébredt fel egészen és bosszantotta, hogy nem kapott választ a kérdéseire. Lisa... Van ilyen nevű ismerősük? Említette Sam valaha is ezt a nevet? Ideadná végre? makacskodott az ismeretlen nő. Mindjárt éjfél. Sam alszik. Biztos, hogy nem várhat az ügy reggelig? Biztos. Allie a sötétben arra a pontra szegezte a tekintetét, ahol a két fal és a mennyezet találkozásá t sejtette. Sarokba szorult, nem talált kiutat. Várjon egy percet. Gyengéden oldalba bökte a férfit és a nevét suttogta, Sam megfordult, és a lány érezte a lehelletén a vacsorához fogyasztott bor savanykás illatát. Mellkasát és nyakát gyéren megvilágította az utcáról beszűrődő fény, de arca sötétben maradt. Mi az? Ébren vagy? 6

11 Félig. Telefonod van. Egy Lisa nevű nő keres. Ő van a vonalban? Igen. Vár. Sam hosszú ideig nem szólalt meg. Allie hallotta, hogy gyorsan szedi a levegőt. A lány érezte, hogy iszonyú sebességgel zuhan valami ismeretlen mélység felé. Hányingere volt, szédült A férfi végül erőltetett könnyedséggel megszólalt: Mondd meg neki, hogy reggel visszahívom. Allie újra a füléhez szorította a kagylót, olyan erősen, hogy szinte fájt. Átadta a nőnek Sam üzenetét. Maga a felesége mondta Lisa dühösen és mindenre elszántan. Tudom, hogy nős, mert hazáig követtem, amikor elhagyta a lakásomat. Láttam magukat az ablakban, aztán láttam, amikor kijöttek a házból, és követtem magukat. Észrevettem, hogy egymáshoz tartoznak. Ezt mondja meg neki. Meg azt is, hogy tudom: az igazi neve Jones, láttam a postaládáján. Mondja meg neki, jobb, ha beszél velem, különben mindent kitálalok magának. Allie a saját légzését figyelte. Nem hiszem, hogy megmondom neki. Különben is: újra elaludt. Pedig jobban tenné. Sajnálom, Lisa Az információi többsége téves. De a leglényegesebb dologban nem tévedek. Keltse fel Samet, ha tényleg alszik. Nyomja a füléhez azt az istenverte telefont. Nem. Lisa keserűen felnevetett. Hangjától végigfutott Allie hátán a hideg. Szerencsétlen, hülye kurva. Keményen levágta a kagylót. Allie mozdulatlanul feküdt egy darabig, a telefont még mindig a füléhez szorítva. Úgy érezte, hogy a sötétség egyre szorosabban öleli körül és már alig kap levegőt. Szerencsétlen, hülye kurva... Lisa hangjába a keserűség mellé szánalom is vegyült. Allie lassan kinyújtotta a kezét és a helyére tette a kagylót. A megszakadt vonal jelzése azonban továbbra is ott zümmögött a fejében, mint egy kiirthatatlan rovar. Sam? szólalt meg kisvártatva. A férfi csak hosszú másodpercek múltán mozdult meg. Hm? nyöszörögte álomittasan. Alvást színlelt. Talán az egész csak álom volt. Talán össze lehet ragasztani, ami eltört, és reggelre minden ugyanolyan lesz, mint mikor elaludtak. De Allie tudta, hogy minden elveszett. Lisa azt mondta, közöljem veled: tudja, hogy nős vagy. Hazáig követett. A férfi mélyet sóhajtott, mintha az egész nem érdekelné, és neheztelne, amiért megzavarták a pihenését. Mit is mondtál, hogy hívják azt a nőt? Lisa A vezetékneve? Azt talán te jobban tudod. Végtelennek tűnő csend. Valahol a magasban egy sugárhajtású gép hajtóműve bömbölt, mint egy oroszlán az őserdő mélyén. Az utcai forgalom zaja fekete vízesésként morajlott a sötétben. Allie a férfi arcának bizonytalan körvonalait nézte. Újra hívni fog, Sam. A férfi a hasán feküdt, de most felkönyökölt, és a párnáját bámulta. Tartása kétségbeesést sugárzott. Homlokába omló haja eltakarta a szemét. Igen, azt hiszem, újra hívni fog. Ki ez a nő, Sam? kérdezte Allie hidegen.

12 A férfi a hátára fordult. A matrac nagyot sóhajtott a súlya alatt; rugók nyöszörögtek. Kézfejével megcirógatta a lány combját, aztán hirtelen visszahúzódott, mintha valami tilosat érintett volna meg. Sam? Igen Megadta magát. Ki ő? Egy lány, semmi több. Allie-t dühítette a kitérő válasz. Sam úgy beszélt vele, mint egy tizenkét éves kislánnyal. Szerette volna elfojtani a belsejében izzani kezdő indulatokat, de képtelen volt uralkodni magán. Nem is tudta pontosan, hogy mi készül kitörni belőle. Az istenit, szóval egy lány, semmi több, mi?! Pont olyan vagy, mint egy istenverte kamasz, akiről kiderül, hogy két csajjal jár egyszerre. Sajnálom. Az isten szerelmére, sajnálom. De tényleg nem jelent többet a számomra. Sam, ez olyan ócska. Olyan kurva banális. Lehet, hogy banális vagyok. Sajnálom. Most már a férfiben is kezdte átvenni a bűntudat helyét a tehetetlen harag. A francba is. Végülis igazat mondott. És meddig tartott ez a banális viszony köztetek? Nincs viszonyunk felelte Sam. Egyszer történt valami. Egyetlen egyszer. A fenébe, Allie, bárcsak ne történt volna. Esküszöm nem terveztem el előre. És ő sem. Isteni terv, mi?! mondta a lány keserűen. Inkább ördögi. Egy pillanatnyi gyengeség, amiből olyasmi lett, amit nem is akartam. Azt hittem, ilyesmi csak az idióta tévésorozatokban szereplő bohócokkal történik. Tévedtem. Nem hiszem, hogy az ilyesmi csak úgy "történik", Sam. De igen. Aztán az ember megbánja, de már nem tudja meg nem történtté tenni a dolgokat. Kérlek, Allie, próbálj megérteni. Ne legyél már olyan... Milyen ne legyek? vágott szavába a lány. Nem is tudom. Talán naiv. Allie felült, és felkattintotta az éjjeliszekrényen álló lámpát. Sam elfordította fejét a hirtelen fény elől, és eltakarta a szemét, mintha attól tartana, hogy szétfoszlik, mint Drakula gróf a napvilágnál. Muszáj ezt csinálnod? Minek kapcsoltad fel azt az átkozott lámpát? Mit értesz azon, hogy naiv? Talán, hogy bíztam benned? A férfi most az oldalára fordult, fejét a karjára támasztotta és a fénytől még mindig kissé hunyorogva Allie szemébe nézett. Nem. De nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy egy véletlen affér egy másik nővel bármit is jelent a számomra. Közelebb húzódott a lányhoz, és ujjbegyeit gyengéden végighúzta a csípőjén. Allie ettől a mozdulattól rádöbbent meztelen kiszolgáltatottságára, és a férfi kezét félrelökve dühösen elhúzódott. Allie, kérlek! Azt mondta a telefonban, hogy rájött nős vagy. Ezek szerint hazudtál neki, és azzal hitegetted, hogy ő az egyetlen nő az életedben, így hazudtál nekem is. Az a helyzet, hogy kurvára nem érdekel, mit gondol. Azt elhiszem. Ó, hagyd már abba ezt, Allie. Teljesen felhúztad magad, és most nem tudsz értelmesen gondolkodni. Nem látod át a helyzetet De ezért nem hibáztatlak. Az az igazság, hogy az egész nem volt több, mint egyszeri kaland. Nem a szívem, hanem a farkam után mentem. De esküszöm, vége! Nem jelentett többet, mint egy tánc, és soha többet nem fordulhat velem elő. Fogadni mernék, hogy Lisa nem egészen így gondolja. Lehet. És akkor mi van? Engem csak az érdekel, hogy te mit gondolsz, Allie. Ebben az őrült világban csak ez az egy dolog fontos számomra. Esküszöm. Ugye elhiszed?

13 Nem. A férfi torkából furcsa, morgásszerű hang tört elő. Egyszerűen nem tudom, mi mást mondhatnék. Bárcsak be tudnám bizonyítani, hogy őszintén gondolom, amit mondtam. Ez a Lisa-ügy tényleg megtörtént, de nincs folytatása. Kérlek, Allie, hidd el, hogy ez az igazság. Nem tagadod, hogy megtörtént, csak azt ismételgeted, hogy nem számít. Utálok neked hazudni. Sohasem tettem. Elismertem, hogy lefeküdtem egy Lisa Calhoun nevű nővel. Ha akarod, újra el fogom ismerni. Nem értem, miért nem veszed észre, hogy a többi is igaz, amit mondtam. Nem kell többször hallanom, Sam. Soha többet. Igen, azt hiszem, igazad van. Allie? A lány jól ismerte ezt a hízelkedő, kisfiús hangot. Most a hányinger kerülgette tőle. Sam azt akarta kérni tőle, hogy bocsásson meg, de ezzel egyszerűen nem tudott mit kezdeni. Kinyújtotta a kezét és sietve leoltotta a lámpát. így jobb, Alii. Sam azt hitte, hogy a lány aludni akar és a kínos beszélgetést befejezték, legalábbis reggelig. Tűnj el, Sam szólalt meg váratlanul Allie. Mi? Menj el. Most. Hé, tudom, hogy ez a te lakásod, de éjfél van... Felkapcsolta a lámpát az ő oldalán, és a lány szemébe nézett. Allie látta, hogy dühös. Tekintete elárulta, hogy erre a fordulatra nem számított. Erre nem szolgált rá. A lány átkozottul kiszámíthatatlanul viselkedett. És mindez csak azért, mert kiderült, hogy egyszer, egyetlen egyszer félrelépett. Hova menjek ilyenkor? Keress egy szállodát. Holnap szedd össze a holmidat. Vagy holnapután. Vagy ne is gyere. Engem már nem érdekel, Sam. A férfi zavarodottnak tűnt. Sértettnek. Aztán valahogy mosolyt erőltettett az arcára. Ügyeskedett, de a lány tudta, hogy kétségbeesett erőlködése hiábavaló. Nem hiszem, hogy komolyan gondolod mondta, mint egy mozifilm főszereplője az utolsó drámai jelenetben. A lány sem volt egészen biztos magában, ezért nem nézett a férfira. Tűnj el. Sam megragadta a karját, de Allie lerázta magáról a férfi kezét Őt is meglepte saját mozdulatának hevessége. Sam felállt. Meztelen volt férfiassága hervadtán fityegett combjai között. Durván magára rángatta alsónadrágját. A végén kárt teszel magadban, Sam. Allie elfordult és a férfi vad táncot lejtő árnyékát figyelte a falon, ahogy sietve igyekezett magára kapkodni a ruháit. A padlón egy gomb koppant, aztán begurult valahova az ágy alá. Aztán az árnyék mozdulatlanná merevedett. Sam kifáradt és a lány hallotta nehéz zihálását Mint szeretkezés után. Rendben van, Allie. A többi cuccomért majd elküldök valakit szólalt meg nyugodt hangon. Allie érezte, hogy valami fojtogatni kezdi a torkát Attól tartott, ha megpróbál válaszolni, kitör belőle a zokogás. Mozdulatlanul feküdt, a város zajait és Sam szapora légzését figyelve. Hallotta, amint a férfi kilép a hálószobából, gumitalpú cipőjében végigmegy az előszobán, majd megáll az ajtó előtt A reteszek és zárak fémes csikorogása. Ajtócsapódás. Elvesztette. Arcát a párnába fúrva zokogott. Hajnali fél négykor feladta az alvással való hasztalan kísérletezést és kimászott az ágyból. Felkattintotta a lámpát, és magára terítette frottír fürdőköpenyét. Mezítláb áttipegett a nappaliba, és leült IBM-klón számítógépe mellé. Ez végre valamelyest megnyugtatta: ezt a világot ismerte, e tánc lépései nem jelentettek rejtélyt számára. Bekapcsolta a gépet, és elvégeztette a szokásos vírusellenőrzést.

14 Először arra gondolt, hogy a Fortune Fashions-féle munkán dolgozik, de aztán meggondolta magát. Tétlenül ült a zöldes színben foszforeszkáló képernyő előtt, ujjai szórakozottan babrálták a billentyűket. Szeretett volna semmire nem gondolni. A komputerek és Allie kompatibilisek. Helyettesíthetők. Ebben a pillanatban irigyelte a lelketlen gépeket. Gondolkoznak a maguk elemi módján, de nem éreznek fájdalmat Allie sem akart érezni semmit. Szerette volna kívülről szemlélni magát hogy elemezhesse érzelmeit és puszta tényékké alakíthassa őket IBM-klón akart lenni. Aztán a háztartás költségvetés-programját hívta le, és átnézte a számokat. Elvégzett néhány számítást elmélyülten tanulmányozva az eredményeket. A számítógép tisztességesen bánt vele, és csak a szikár tényeket közölte. Sam nélkül csak akkor tudja fenntartani ezt a lakást, ha valahonnan segítséget kap. Az a pénz sem lesz elég, amit a Fortune Fashionstől fog kapni. Egyetlen megoldást tudott elképzelni. Már Sam beköltözése előtt is felmerült benne a gondolat. Allie behívta a szövegszerkesztő programot. Gyorsan begépelte: "Lakótársat keresek. Nyugati hetvenesek." A következő sorba a telefonszámát írta. Holnap majd átlapozza a napilapok hirdetési rovatait és eldönti, melyikben jelenteti meg. Meggondoltan akart eljárni, elkerülve, hogy kellemetlen alakok háborgassák. Olvasott már hirdetéseket az alternatív lapokban. Elkeseredett magányosok, elváltak, otthonról ki sem mozduló depressziósok, buzik. Szexpartnert kereső perverzek. Az egészből magányosság, szomorúság áradt, amivel nem akart kapcsolatba kerülni. A következő fél órát különböző jelentkezési lapok tervezésével töltötte. Nem tudott elszakadni a géptől; olyan volt számára mint egy barát, akiben megbízhat, aki nem csalja meg és nem pártol el tőle. A kiszámíthatóság néha megnyugtató. Amikor az ablakokban derengeni kezdett a hajnal, kikapcsolta a komputert, visszafeküdt az ágyába, és végre elaludt. ALLIE majdnem délig aludt. Az ébredés után csak lassan kezdtek összeállni az éjszaka eseményei. A Lisa nevű nő. Ürességet, sértettséget és haragot érzett, ha Samre gondolt A szerelem gyorsan gyűlöletté válhat, mint egy tangólépés, de Allie ezt szerette volna elkerülni. Nem akarta, hogy maró indulatok ébredjenek benne elvesztett szeretőjével szemben. Egyszerűen szerette volna száműzni a gondolataiból, máskülönben képtelen lett volna folytatni hétköznapi életét. Néhány percig elgondolkozva hevert az ágyon, szoktatva magát az új helyzethez. Allison Jones ezentúl Sam nélkül él. Aztán megnyalta a szája szélét, a kellemetlen ízt érezve furcsa grimaszt vágott, majd kikászálódott az ágyból. A késői keléstől egy kicsi kótyagosan a fürdőbe botorkált, és megmosta a fogát a tubusából kiküszködött utolsó adag Crest fogkrémmel. Hirtelen mozdulattal felkapta Sam fogkeféjét a porcelán tartóból, és a kiürült tubussal együtt a szemeteskosárba ejtette. Aztán megnyitotta a zuhanyt. Sokáig állt a testét apró tűszúrásokként érő forró víz alatt, s közben lassanként teljesen felébredt. Megpróbálta összeszedni magát, hogy legyen bátorsága szembenézni a szombati nap és az élete hátralévő részével. Miután megtörülközött, bő szabású fekete nadrágot, és SIMON AND GARFUNKEL CENTRAL PARK CONCERT feliratú fehér pólót vett fel. A pólót a koncert utáni napon vette, a betűk eléggé kopottak voltak már. Talán Simon, a duó még aktív tagja erről is írt egy számot. Jól elboldogult Garfunkel nélkül; neki sem fog hiányozni Sam. 7

15 Belelépett a kényelmes bőrszandálba, amelyet csak hétvégeken szokott hordani, és úgy járt-kelt a lakásban, mintha eltévedt volna. Itt-ott megállt egy pillanatra, ujjait végighúzta a bútorokon, mintha meg akart volna győződni róla, hogy valódiak. Jézusom, micsoda érzelgősség, gondolta, és határozott léptekkel az íróasztalhoz ment. Letépte a nyomtatóból kilógó papírt, és fennhangon felolvasta a hajnalban megfogalma zott apróhirdetést. Egyszerű volt és lényegretörő. Hatásos. Jól átgondolta, hogy milyen szavakkal keressen lakótársat. Hirtelen eszébe jutott, hogy talán nem is lesz olyan egyszerű elmagyaráznia leendő lakótársának, hogy titokban kell együtt élniük a lakásban, és állandóan konspirálniuk kell majd a többi lakó és a gondnokság megtévesztésére. Másfelől viszont Manhattanben a lakbérek olyan magasak voltak, és annyira nehéz volt lakást szerezni, hogy a legtöbb jelentkezőt aligha riasztja majd el a titkolózással járó kényelmetlenség. A vállalkozóbb kedvűeknek talán még tetszeni is fog a dolog. A New York-iak egyébként is szerették kijátszani a rendszert. Büszkék voltak a trükkjeikre, és egyben ez jelentette számukra az egyetlen túlélési lehetőséget ebben a kegyetlen városban. Beszaladt a hálószobába pénztárcájáért, aztán négyrét hajtotta a kinyomtatott szöveget és becsúsztatta a tárcába. Gondolkodott egy kicsit, újra előhúzta a bőrtárcát, és megszámolta a pénzét. Huszonhat dollár. És a bankban? Lehangoló. Még a Fortune Fashionstől befolyó pénz sem segíti ki hosszabb távon. Valamit tennie kell, méghozzá sürgősen. Ha a csőd réme még nem is állt az ajtóban, már a folyosót rótta. Átaludta a reggeli idejét, és csak most tűnt föl, hogy kopog a szeme az éhségtől. Figyelembe véve a hűtőszekrény szegényes kínálatát, anyagi helyzetére való tekintet nélkül kénytelen volt meghívni magát egy étterembe. Gondosan bezárta az ajtót maga mögött. Most már egyedülálló nő volt, jobban kellett vigyáznia. A lift mellett megállás nélkül haladt el, és kettesével szedve a lépcsőfokokat leszáguldott az előcsarnokba, mintha csak próbára akarta volna tenni fizikai teljesítőképességét. Kicsit nehezebben szedte a levegőt a szokásosnál, amikor kilépett az épületből, és határozott léptekkel a legközelebbi újságárusbódé felé indult. Három különböző lapot is vett, hogy kiválassza melyik a legalkalmasabb a lakáslehetőség meghirdetésére. Mellette egy hájas férfi valami színes magazint vásárolt, melynek címlapján meztelen nő ült egy nagy sárga bulldózer vezetőülésében. A férfi vagy fél háztömbnyit követte a lányt, de aztán nem bírta tartani Allie tempóját, és lemaradt. A lány hátrapillantott, és látta, hogy a kövér pasas egy szemétgyűjtőnek támaszkodva lapozgatja a magazint. Talán nem akart semmi rosszat, de New Yorkban magasabb volt az egységnyi területre eső pszichopaták száma, mint a világ bármely más pontján. Allie a hóna alá csapta az újságokat, és visszakanyarodott a 74. utcára. Pár perccel múlt egy óra, amikor belépett a Goya's étterembe. A helységben elég sokan voltak; szemlátomást a környék lakói tértek be ide ebédelni. A lánynak néhány percig várnia kellett, amíg megürült egy asztal az egyik sarokban, és a pincér előzékenyen odavezette. A térítőn a só- és borstartó mellett néhány szalvéta, egy fél üveg Heinz ketchup, egy bakelit hamutartó és az előző vendég által otthagyott kétdolláros borravaló sorakozott. Allie azon kapta magát, hogy sóvárogva bámulja a bankjegyeket, és azt fontolgatja, hogy egy nagyobb szabású lopás megoldást jelenthetne anyagi gondjaira. Elhessegette magától a gondolatot, annál is inkább, mén a pincér időközben megjelent az asztalánál és türelmesen várta, hogy felvehesse a rendelést. A lopás az lopás; kockázatos, és olyan erkölcsi kompromisszumot igényel, amelyet Allie nem hajlandó megkötni. Hozhatok valami innivalót? kérdezte a pincér. A lány felpillantott. Az a fickó volt, amelyik tegnap kiszolgálta, az ismerős képével, fekete hajával és parabolaantenna-szerű füleivel. Mindent egybevetve jelentéktelen külsejű pasas,

16 állapította meg a lány. Volt benne valami darabosság és elnagyoltság; egyáltalán nem hasonlított a könnyed és nagyvonalú Samhez. Szertartásosan a vendég elé fektette az étlapot, mintha valami értékes könyvet ajánlana a figyelmébe. Mindent egyszerre szeretnék megrendelni jelentette ki Allie, és elmélyülten tanulmányozni kezdte a zsírfoltos étlapot. Számítógéppel nyomtatták, vette észre azonnal. A chipek minden területet meghódítanak lassan. Maga Allison Jones szólalt meg hirtelen a pincér. Allie felpillantott az étlapból, és egyenesen a férfi sötét szemébe bámult. Nagy, őszinte szemek néztek vissza rá, és a pincér átható tekintete inkább barátságos volt, mintsem fenyegető. Most elmosolyodott és folytatta: Egy emelettel maga fölött lakom a Cody Armsban. Párszor láttam a lépcsőházban és a liftben. A nevét a postaládájáról tudom. A lány felé nyújtotta a kezét, és Allie gondolkodás nélkül megrázta a férfi szőrös mancsát. A nevem Graham Knox. A srác elég barátságosnak tűnt, és meg sem próbált további lépéseket tenni. Örülök, hogy megismerhettem, Graham. A dupla hamburger és a Goya's saláta ma különösen jól sikerült jegyezte meg a férfi. Akkor ezeket kérem, meg egy adag sültkrumplit és egy nagy pohár Diet Pepsit. Iszonyú éhes vagyok ma. Graham feljegyezte a rendelést kis noteszába, és a pincérek szinte észrevétlen mozdulatával felcsippentette a még mindig az asztalon heverő borravalót Félszegen elmosolyodott s még hozzátette: Azonnal itt vagyok. Igazat mondott Úgy látszik, a szakácsok nem ismertek lehetetlent ebben az étteremben. A lány elé helyezte a gőzölgő ételt, majd kiegyenesedett, jobb kezében egyensúlyozva az üres tálcát Szomszédok vagyunk, Allie, úgyhogy bármire is van szüksége, nyugodtan szóljon. Ó, ó, hova akarunk kilyukadni? Szenvtelen, hivatalos pillantást vetett a férfira. Pontosan így nézett az újságosnál a hájas pasasra, amelyik a szexlapot vásárolta, és egy pillanatra találkozott a tekintetük. Állj le, haver, bármi is jár a fejedben. Ne értsen félre tette hozzá sietve. Hosszú, karcsú ujjai idegesen babrálták a köralakú tálca peremét. Körmei tövig le voltak rágva. Semmi rosszra nem gondoltam. Oké, szóval nem úgy érdekli. Talán buzi? Allie gondolatban képen törölte magát, amiért ilyen egoista és sportszerűtlen volt. Attól még, hogy egy fickó nem akarja ágyba vinni az első találkozás alkalmával, nem feltétlenül buzi az illető. Ráadásul volt valami ebben a férfiban, amit ösztönösen szeretett, de pontosan olyan platói módon, ahogy a másik érdeklődött iránta. Oké, Graham, kösz az ajánlatot. És ha rajzszegre lenne szüksége, nyugodtan kopogjon be hozzám. Ezt nem sokan mondanák a Codyban. A lakók többsége nem ismeri egymást, és nem is akar találkozni a másikkal. New York mondta Allie, miközben jócskán nyakonöntötte a sültkrumplit ketchuppal. New York, akár egy betegség. Attól tartok, a legtöbb nagyvárosra ez jellemző. Lehet, de itt különösen. Igaza van. De azt hiszem, jobb lesz, ha a dolgom után nézek, mert a rendelések kezdenek felhalmozódni. Jöjjön be valamikor, ha ráér, és majd elbeszélgetünk. A lány bólintott még mindig a ketchupos üveget szorongatva, és hosszan a pincér után nézett, amint az asztalok között gyors léptekkel a pulthoz sietett. Akar valamit? Vagy tényleg csak beszélgetni szeretne, ahogy mondja? Allie úgy érezte, kissé cinikusan viselkedett a férfivel. Végül is nem mindenkinek sandák a szándékai még New Yorkban sem. Választania kellett: vagy nem jön többet ebbe az étterembe, vagy elfogadja Graham Knox barátságát.

17 Alaposan meglocsolta a salátát a dresszinggel, és egészségeset harapott a dupla hamburgerből. Graham igazat mondott, mindkettő kitűnő volt. A lány elhatározta, hogy nem tér ki az alkalmi ismeretség elől, végül is szüksége van egy barátra, aki semmit sem akar tőle, csak néha végighallgatja és szóval tartja, ha éppen nincs kedve beszélni. Érezte, hogy Graham pont erre a szerepre vágyik. Csaknem felnevetett, ahogy eszébe jutott: ő aztán bízhat a megérzéseiben. Lisa. Allie pillanatok alatt magába tömte a salátát és a hamburgert, aztán kicsit lassabban a sültkrumpli maradékát is belapátolta. Végül rendelt még egy Diet Pepsit, és apránként, szívószálon keresztül itta meg. Közben az étterem fokozatosan kiürült. A mennyezetre szerelt hangszórókból a Beatles "Strawberry Fields Forever" című száma szólt. Halkan. Az emberek ebédelni jöttek ide, nem zenét hallgatni. Ez volt Allie egyik kedvenc Beatles-száma, úgyhogy kényelmesen hátradőlt, lehunyta a szemét és hagyta, hogy a szöveg és a dallam egész testét átjárja. Samre gondolt, és sírás fojtogatta. Amikor Stevie Wonder száma következett, kinyitotta könnyáztatta szemét és észrevette, hogy Graham kíváncsian bámulja az étterem másik végéből. Allie a férfi felé bólintott, de Graham elfordította a fejét. Valószínűleg nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni. A hűvös poharat félretolta, és megvizsgálta a lapok apróhirdetéseit. Mindhárom újságot az asztalra terítette, mit sem törődve a pohár nedves alja által hagyott kis tócsákkal. Úgy döntött, hogy a Timesban adja fel a hirdetést. A "Bérlőtársat keresek..." kezdetű hirdetések ebben az újságban tűntek a legelőkelőbbnek. Ezek nem perverz alakok és homokosok társkereső kísérletei voltak. A rövid szövegekben hemzsegtek a rövidítések. Mint a lap alján elhelyezett "megfejtésből" kiderült, az egyedülálló fehér nőt az "EFN" rövidítés helyettesítette. De a keresett lakótársak között volt "Fiat. Ért. N.", "HFF", "E. Fék. N", és "Nemd. F. Ért. F.", azaz "fiatal értelmiségi nő", "homoszexuális fehér férfi", "egyedülálló fekete nő" és "nemdohányzó fekete értelmiségi férfi" is. Allie elhatározta, hogy ő is gazdaságosabbá teszi hirdetését, és a szöveget megváltoztatta: "EFN megosztaná lakását hozzá hasonló lakótárssal." Graham felvette egy most érkezett idős házaspár rendelését, aztán Allie mellé lépett. A lány csak most vette észre, hogy milyen ruganyos a járása. Mint egy kosarasnak. A férfi rövid ceruzájával a pohárra bökött és megkérdezte: Kér még Pepsit? Nem, köszönöm. Azonnal indulok. Graham a füle mögé dugta a ceruzát, aztán végignyálazta a brifkója zsebébe csúsztatott rendelési listákat. Allie számláját olyan mozdulattá fektette a lány elé az asztalra, mintha egy kártyalapot játszott volna ki. Az ajtó mellett, a pénztárnál fizethet Viszlát, Allie. Rendben. A pincér után nézett, aki megkímélte az ilyenkor szokásos bizalmaskodástól. Még egy darabig elüldögélt a pohár alján maradt jégkockákat szopogatva, miközben azon gondolkozott, hogyan is változhat meg az ember élete ilyen váratlanul. Egyetlen telefon az éjszaka közepén, és egyik pillanatról a másikra minden felborul, szertefoszlik. Egyetlen kegyetlen pillanat, és minden elveszik, ami addig fontos volt. Minden ember sorsa egyetlen bizonytalan pillanatban dől el, bár sokan ezt észre sem veszik. Allie fizetett, borravalót is hagyott. Mielőtt kilépett az ajtón megkereste Graham Knox alakját, és a férfi felé biccentett. A kinti ragyogó napsütésben néhány percig egy helyben állt, mintha nem tudná eldönteni, merre is induljon. Aztán hazasétált, és telefonon feladta az apróhirdetést. 8

18 Az aprhóhirdetés a szerdai Times-ban jelent meg. Allie ragyogó napsütésben a konyhaasztalnál ült, és egy pohár kávét szürcsölgetett. Ellenőrizte, hogy pontosan jelent-e meg a szövege, aztán a napi hírekhez lapozott. A gyilkossági statisztikák ismét magasan álltak. (Az adatokat a születési és válási arányszámok, valamint az egy főre eső átlagos jövedelem melletti oszlopban olvashatta.) Feldarabolt, bomlásnak indult női testet találtak egy lakásban. Egy férfi holttestét a Central Park bokrai között fedezetek fel, alig pár lépésnyire az 5. sugárúttól. Valaki hátulról fejbe vágta egy éles kővel, feltételezhetően nemi aktus közben, aztán levágta a kezeit. New York a tiszta és a mocskos kielégülést kereső lelkek városa volt, ahol az épelméjűeket gyakran csak egy hajszál választotta el az őrültektől. Allie fintorgott. Ideális úticél egy kiránduláshoz, de az ember nem szeretne itt megöregedni. A hét hátralévő részében szinte megállás nélkül csöngött a telefonja. A legtöbb jelentkezőt már a lakbér összege, vagy a lakás pontos fekvése elriasztotta. Mások azért nem jöhettek számításba, mert Allie nemdohányzót keresett, lehetőleg kedvenc állatka nélkül. Az első szelekció után öt jelölt tűnt elég biztatónak ahhoz, hogy személyesen is elbeszélgessen velük. Mindegyikükkel találkozót beszélt meg, melynek során kitöltette a számítógépen gondosan elkészített és kinyomtatott jelentkezési lapot. A jelenlegi és az azt megelőző lakcím feltüntetése mellett a jelentkezőknek a foglalkozásukra, jövedelmükre, az elköltözés okára, átlagos időbeosztásukra vonatkozó kérdéseket is meg kellett válaszolniuk. Akar-e vendégeket hívni, ha igen. milyen gyakran. Milyen hobbija van, ami esetleg gondot okozhat az együttélés során. Aztán a jelentkezések kiértékelésekor Allie rájött, hogy nem számít, mennyi információt facsar ki valakiből: végül a szerencse dönti el, hogy milyen lakótársat választ. Ez egyszerűen így működik. Emberek, akik sok évi ismeretség után összeházasodnak, sokszor csak az együtt töltött mindennapok során döbbennek rá, milyen keveset tudnak egymásról. Allie hűvös nyomást érzett a gyomrában. Samet sem ismerte igazán, mégis együtt élt vele két hónapig. Végül a huszonkilenc éves Hedra Carlson mellett döntött, aki valamilyen irodai munkát végzett. A lány tétova mosolya és szégyenlős viselkedése rokonszenvet ébresztett benne. Nem Hedra volt az ideális lakótárs, de a jelentkezők közül ő tűnt a legjobb választásnak. Allie magában mosolyogva elismerte, hogy a jelöltek közül a tartózkodó és csendes Hedra esetében kellett a legkevésbé tartania attól, hogy koszos zoknikat talál a lakásban szétszórva, és hosszú hajszálakat a zuhany lefolyójára csavarodva. Szóval végül inkább a személyiség, és nem a foglalkozás, a hobbi, vagy az időbeosztás alapján döntött Hedra mellett kell majd a lehető legkevésbé feladnia megszokott életét. Amikor telefonon tájékoztatta a kitörőén hálás lányt, hogy azonnal költözhet, Allie széttépte és a szemétbe hajította a többi jelentkezési lapot. Nem bizonyultak valami hasznosnak, miután rá kellett jönnie: a lakótárs kiválasztásában inkább az érzelmi tényezők és a benyomások számítanak. Ezt így utólag helyesnek is találta. Az ilyen ismeretlen helyzetekben az ember jobban teszi, ha az ösztöneire hagyatkozik. A szív érzékeny iránytűje nem csapja be. Allie már kiürítette a másik hálószobát, és a holmi egy részét a lakásban, nagyobbik felét a nem túl biztonságos, de több lakattal védett alagsori kamrában helyezte el. Egy használt bútorokat árusító boltban összecsukható spanyolfalat vásárolt, hogy teljesen leválassza a nappaliból a dolgozószobaként használt alkóvot A spanyolfalnak igen megörült. Egy kicsit kopott volt, de a szürke selymet fekete cérnával hímzett kínai motívumok díszítették. Úgy érezte, hogy az új bútordarab feldobja a nappali hangulatát, s egyben elszigeteli az íróasztalt a számítógéppel. Hedra több szakaszban költözött be az elkövetkező néhány nap alatt. Nem volt sok holmija, a költöztető vállalat kocsija nem is volt tele, amikor az ágyat, a fésülködóasztalt, egy széket és a többi dobozt átszállították. Allie biztos volt benne, hogy senki sem figyelte meg, melyik lakásba érkezett az új lakó.

19 A zökkenőmentes költözködés jó előjelnek tűnt. Első közös éjszkájukon Allie mélyen és nyugodtan aludt, egyszer sem ébredt fel, hogy az ágyon álmatlanul fekve a pénzről és a közeli jövőről gondolkozzék. Végre valami jó is történt az életében. Lehet, hogy valami titkos erő mégiscsak egyensúlyt teremt a világban. A két lány pénteken költötte el első közös reggelijét a frissen sült pirítóstól illatozó napsütötte konyhában. Hedra miután engedélyt kért rá Allie-től bekapcsolta a rádiót. A WRNY hetvenes évekbeli lágy rockzenét sugárzott Jefferson Airplane, Beach Boys. Istenem, a Beach Boys! Ártatlanság, napfény, homok, semmi világmegváltás. Allie örült, hogy Hedra szereti ezt az együttest. Abban állapodtak meg, hogy mindkettejüknek lesz egyegy saját polca a hűtőben, és külön fognak étkezni. Allie elegánsan felöltözve ült az asztalnál, mert Mayfairrel volt találkozója. Két szelet szőlődzsemmel megkent piritós feküdt a tányérján, és hozzá kávét kortyolgatott. Hedra még hálóköntösben volt, és a tegnap vacsorára rendelt kolbászos-gombás pizza maradékát rágcsálta. Közben nagyokat kortyolt dobozos Coca-Colájából. A pizza, különösen a gombás pizza nem tartozott azok közé a dolgok közé, amelyeket Allie szívesen látott ilyen korareggel, de elhatározta, hogy ilyen apróságokon nem akad fenn, különös tekintetei arra, hogy Hedra fizeti a lakbér és a rezsi felét. Miközben az asztal felett a lányt bámulta, első ízben gondolkodott el azon, hogy vajon volt-e szerepe a választásban Hedra külső megjelenésének. Átlagos magasságú, sovány lány volt, aki az alakjával nemigen dicsekedhetett. Kerek arcának egyenletes vonásaival némileg ellentétben álltak közel ülő, zöld szemei. Ritkás szemöldökének nem ártott volna, ha szemben a természetes megjelenés mostani divatjával egy kicsit kihúzza. Az arca pontosan olyan volt, mint amilyenre az ember egy Viktória-korabeli medalion kinyitásakor számít. Kicsi szemei nyugtalan, érdeklődő kifejezést kölcsönöztek az arcának, mintha állandóan attól tartana, hogy egyetlen rossz mozdulata végzetes lehet. Akár vonzó is lehetett volna, ha csinál valamit közepesen hosszú, barna hajával. Szorosan hátrafésülve viselte, középen választékkal, ám fürtjei két oldalt lazán a vállára omlottak, mint egy népdalénekesnek a hatvanas évekből. Minden esetre nem az a típus volt, aki fejest ugrik a folyóba, hogy végezzen magával. Volt benne valami veleszületett egyszerűség és alázat Allie érezte, hogy Hedra nem jelenthet veszélyt semmilyen szempontból. Hedra az egyik ujjara csavart egy darab hideg, nyúlós sajtot és a szájába tömte. Azt hiszem, jól ki fogunk jönni egymással, Allie. Hangja lágyan csengett, mégis ugyanazt a nyugtalanságot sugározta, mint a tekintete. Lehetett ő valaha is biztos valamiben eddigi élete során? Dolgozol ma? kérdezte Allie, a praktikus. Hedra kuncogott, száját a kézfejével takarva el. Olyan volt ebben a pillanatban, mint egy tizenhat éves süldőlány. Ezt pont úgy kérdezted, mint a mamám. A mamája! Jézusom, lazítsunk, mondta magában Allie. Elmosolyodott. Igen, azt hiszem, igazad van. Sajnálom. Éppen csak beszélgetni akartam, eszembe sem volt ellenőrizni a napirendedet. Ha akarod, tőlem akár az egész éjszakát is áttáncolhatod. Már kinőttem ebből felelte Hedra. Különben sosem voltam valami nagy táncos. És te szoktál táncolni? Régebben igen mondta Allie, felidézve a Sammel töltött estéket. Imádok táncolni. Én különben még soha életemben nem voltam bálban... Te? Kétszer. Még otthon, Illinoisban. Egy rózsaszín világ, amire már alig emlékszem. Biztos klassz volt. Nem, nem igazán. Egy Pinky nevű disznó meg akart erőszakolni a hatvanötös Chevroletje hátsó ülésén. Hedra egy pillanatig döbbenten nézett, aztán megszólalt:

20 Igen, megesik az ilyesmi. Persze. Végül is nem volt az igazi kísérlet. Az ilyenekkel az ember nem rohan azonnal a rendőrségre. Azért fel kellett volna jelentened. Akkor a lányok fele bepanaszolhatta volna a srácot, akivel a bálon táncolt mondta Allie nevetve. Úgy értem, vannak azért különbségek... Én nem látok itt semmi különbséget. Allie harapott egyet a pirítósból. Alaposan megrágta, aztán lenyelte. Na, most ki engedjen. Majd legközelebb megvitatják a randevú alkalmával elkövetett szexuális zaklatás társadalmi gyökereit. OK, lehet, hogy igazad van, de szerintem itt elsősorban a tizenéves korban hirtelen beinduló hormontermelés játszott szerepet. Ráadásul az egész jó régen volt már. Hedra idegesen a faliórára pillantott, mintha csak most jutott volna eszébe, hogy sietnie kell valahova. Jesszusom, majdnem fél kilenc! Ma dolgoznom kell. Néhány napig kisegítő recepciós leszek egy cégnél valahol az 5. sugárút környékén. Jobb lesz, ha máris rohanok zuhanyozni és öltözni. Felállt, és az edényeket óvatosan a mosogatóba eresztette. Te már elkészültél a fürdőben, igaz? Persze. A tiéd. Majd elmosogatom az edényeimet, ha hazajöttem mondta Hedra, majd hozzátette: A tíeidet is, ha akarod. Majd én elintézem. Dél körül hazajövök, mert van egy kis dolgom a számítógéppel. Én nem jövök haza egészen estig jelentette ki Hedra, miközben gondosan megszorította hálóköntöse selyemövét, takaros masnit kötött rá, pedig éppen a fürdőszobába indult. A konyhaajtóban megtorpant és Allie felé fordult. Azt hiszem, remekül kijövünk majd egymással. Sőt, nemcsak azt hiszem, hanem egészen biztos vagyok benne. Olyan volt, mint egy filmbeli átszellemült naiva. Allie letette félig rágott pirítósát, hogy egyetértéséről biztosítsa a lány, de mire felnézett, Hedra már eltűnt a fürdőben. Biztosan nagy gondot okoz neki a szégyellőssége, gondolta Allie. Kár, hiszen egész vonzó lehetne, ha megtanulna öltözködni és rájönne, hogyan tudja előnyösen kifesteni magát Persze lehet, hogy inkább az intellektuális figura tetszik neki. Talán azok a tömött dobozok is könyvekkel vannak megrakva. Sőt az is lehet, hogy pontosan ezzel a megjelenéssel és viselkedéssel tudja felkelteni a neki tetsző férfiak érdeklődését. Ki tudja kiismerni a férfiakat? Joan Collins? Madonna? Allie biztosan nem. A franc essen beléd, Sam! Amikor Allie elindult a Mayfairrel megbeszélt találkozóra, hallotta, hogy a zuhany alatt Hedra magában dúdolgat. IRIGYELLEK, Allie mondta Hedra úgy értem, külsőre. Az alakod, a ruháid. Állandóan fiúk keresnek és üzeneteket hagynak az automatán. Az üzenetrögzítőn? Hedra igyekezett kitérni Allie pillantása elöl. Nem tehetek róla, hogy néha hallom, amint visszahallgatod őket. Sajnálom, nem akartam kíváncsiskodni. Hedra beköltözése óta eltelt két hétben csak néhány estét töltöttek együtt a lakásban. Ezen a szeles, viharos estén azonban egyikük sem kívánkozott el otthonról. A huzat csapkodta az ablaktáblákat, az üveg előtt átláthatatlan függönyt alkotott a vigasztalanul zuhogó eső. Hedra az 9