BARBARA HART A LEGJOBB TANÍTVÁNY

Átírás

1 BARBARA HART A LEGJOBB TANÍTVÁNY Kate nem tudja, kinek higgyen. Valóban lelkiismeretlen szoknyavadász lenne az a férfi, akiért már évekkel ezelőtt is rajongott, s aki most végleg meghódította a szívét? Mindenesetre az apja azt állítja, hogy tehetséges tanítványa, Dávid Firth még egyetemista korában elcsábította második feleségét, Kate mostohaanyját. Dávid azonban tagadja a vádat, és szeretné meggyőzni tiszta szándékairól a lányt, akivel a véletlen közös munkahelyre sodorja...

2 1. FEJEZET Kate Marshallnak kicsit összeszorult a gyomra, amikor behajtott a Laké District-i kisváros orvosok számára fenntartott parkolójába. A késő délutáni nap sugarai arany fénybe vonták az előtte álló, lenyűgöző kőépületet, a háttérben sziklás hegylánc emelkedett a tiszta, kék ég felé, s a magas fák között megcsillant egy közeli tavacska hullámzó felszíne. Arra gondolt, ez a képeslapra kívánkozó látvány minden további nélkül díszíthetné egy országjáró magazin címlapját is. Tudta, hogy nyugtalanságát sokkal inkább az okozza, ami az épületben várja, mintsem a pompás, szinte ellenállhatatlan vidék. Bár gyakorló orvosként csak fél évre szólt első állása, de számára ez a hosszú évek megerőltető tanulmányainak eredménye és élete álmának beteljesülése volt. Amióta az eszét tudta, orvos akart lenni. És most, közös rendelés keretében, egy doktornőt fog helyettesíteni, aki szülési szabadságra megy. Sóhajtva félresimított egy szőke hajtincset a szeméből, és megborzongott a hűvös szellőtől, amely a hegyekből ereszkedett alá, és fehér blúza vékony selyme alá hatolt. Elszántan elindult az épület felé, amely a következő hónapokban a munkahelye és az otthona lesz. - Dr. Kate Marshall vagyok - közölte a fiatal nővel a fogadópultnál. - Dr. Morgan vár. Szólna neki, hogy megérkeztem? Mielőtt a titkárnő válaszolhatott volna, egy magas, széles vállú férfi sietett a pulthoz. - Tracy, odaadná a pótakkumulátort a mobiltelefonhoz? - kérdezte udvariasan, de szűkszavúan. - Ott kell lennie a második fiókban. A következő pillanatban Kate érezte, hogy a hegymászó felszerelést és védősisakot viselő férfi oldalra taszítja. Karcsú, napbarnított kezét türelmetlen mozdulattal Tracy felé nyújtotta. - Gyorsabban, kérem! - mondta sürgetően. Tracy pillanatok alatt átadta, amit kért, Kate pedig a háttérből figyelte a férfit, amíg kicseréli az akkumulátort. Arcán látszott, hogy összpontosít, széles száját dacosan összeszorítja, és szürke szeme elsötétedik. Ki a csoda lehet ez? - töprengett Kate. - Ebben a ruhában biztosan nem orvos. Egy beteg viszont nem lépne fel ilyen határozottan. De bárki volt is, roppant vonzóan nézett ki. Az idegen erőteljes mozdulattal becsukta a mobiltelefont, és lehajolt a hátizsákjáért. Pillantása ekkor Kate meztelen, vékony bőrszandálba bújtatott lábára esett. Tekintetét végigsiklatta a lány hosszú, barna combján, amely néhány tenyérnyivel a térde felett eltűnt egy szűk farmerszoknya alatt. Aztán fölegyenesedett, és átható pillantást vetett a lányra, amelyben kíváncsisággal vegyes érzéki érdeklődés ült. - Bocsásson meg, kérem, hogy csak úgy iderobbantam, de vészhelyzet van. - Semmi gond - biztosította Kate, hangjában némi gúnyos mellékzöngével. A férfi melegen rámosolygott, aztán eltűnt. Kate lába akaratlanul is remegni kezdett. Másodpercekkel később motorzaj hallatszott, amely gyorsan a távolba veszett. - Tehát hol hagytuk abba? - kérdezte Tracy, akin egyáltalán nem látszott, hogy az előző közjáték bosszantaná. - Á, igen, Morgan doktornőhöz jött. Máris szólok neki. - Pár perccel később egy szemmel láthatóan előrehaladott terhes nő, dr. Jenny Morgan közeledett a recepcióhoz, hogy üdvözölje Kate-et. - Annyira örülök, hogy látom! Egy pillanattal sem érkezett a kelleténél korábban - kiáltott fel önkéntelenül, és gyengéden, de sokatmondóan megpaskolta erősen domborodó hasát. - Alig várom, hogy átadhassam magának a helyemet, és az utolsó négy hétben pihenjek egy kicsit. - Én pedig alig várom, hogy átvehessem a helyét - mondta Kate lelkesen. - Rögtön kezdhetek, ha akarja. Tulajdonképpen van itt esti rendelés is?

3 - Igen, de szerencsére ma nem én vagyok a soros - felelte Jenny. - Rendes körülmények között Dávid volna szolgálatban, de a hegyi mentők elhívták, így Gordon ugrik be helyette, ha nem érne vissza időben. Akárhogy is, először megmutatom a birodalmamat, és bevezetem mindenbe. Kate követte a kerekded Jennyt leendő rendelőjébe. - Talán Dávid volt az, akivel a recepciónál találkoztam? - érdeklődött Kate. - Egy magas férfi hegymászó felszerelésben? - Igen - erősítette meg Jenny. - Ő a harmadik társunk, akit elszalasztott, amikor a múlt hónapban itt járt a felvételi beszélgetésen. A másik munkatársamat, Gordont már ismeri. Ő jelenleg a fekvő betegeket látogatja sorra. Gordon Sutherland az idősebb társ a rendelőben, emlékezett vissza Kate. Barátságos, előzékeny, ötvenes férfi. - Esetleg levehetek valamit máris a válláról? - kérdezte Kate. - Komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, azonnal kezdhetek. - Ennek örülök. De szerencsére pillanatnyilag nyugalom van. Nem várható influenzajárvány vagy egyéb katasztrófa. Kate leült a betegeknek fenntartott székre a modern íróasztal mellé, és körülnézett a rendelőben, amely az elkövetkező hat hónapban a munkahelye lesz. A felvételi beszélgetés néhány héttel korábban Gordon szobájában zajlott, amelynek alakja és berendezése nagyon hasonló volt. A falak és a szőnyeg finom barack- és mézszínűek. A berendezés modern, és ugyancsak pasztellszínű, ívelt vonalakkal és lekerekített szélekkel. Kellemes ellentétet képezett a fehér mosdóval és a steril vizsgáló résszel. Az egyik ablakmélyedésben friss virágokkal teli váza állt, és az ablakból szabad kilátás nyílt a hegyek felé. - A másik társ - kezdte Kate óvatosan -, a hegymászóruhás, gyakran van a hegyekben? - Különös módon nem ment ki a fejéből az acélszürke szemű, mély hangú férfi. - Dávid? Nos, időnként a hegyi mentők is igényt tartanak rá - magyarázta Jenny. - Természetesen ezért nem kap fizetséget, de egyetértünk abban, hogy fontos és hatékony ez a szolgálat. Tehát lehetőség szerint elengedjük, ha ott van rá szükség. Egyértelműen neki való feladat, hiszen maga is szenvedélyes hegymászó. Miután Jenny végigvezette Kate-et a többi helyiségen, még egyszer, immár hivatalosan is bemutatta Tracynek, a fiatal nőnek a recepciónál. - Később Trisht is meg fogja ismerni - mondta. - Tracyvel osztozik a szolgálaton, ő vette át az esti műszakot. - Tracyhez fordult. - Még megmutatom Marshall doktornőnek a szállását. Ott elér, ha lenne valami. - Kate követte a doktornőt fölfelé a lépcsőn. - Tényleg tökéletesen tervezte meg az érkezését - mondta Jenny a válla fölött. - Éppen két rendelési idő között vagyunk. Az a néhány kósza beteg, aki felbukkanhat, csak receptet akar. így nyugodtan megihatunk egy csésze teát az új otthonában, és cseveghetünk egy kicsit. Kate első emeleti lakása nem volt ugyan túl nagy, de teljesen megfelelt az igényeinek. Újonnan tapétázták, és még festékszagot árasztott. - Valóban nagyon szép itt - mondta, és benézett a szomszédos hálószobába, amelyet Laura Ashley stílusában rendeztek be. - Látnia kellett volna korábban - nevetett Jenny, és leült az ágy szélére. - Egyébként Dávid lakása egy emelettel a magáé fölött van. Amióta három évvel ezelőtt a társunk lett, itt él az üzlet fölött. Mivel egyedülálló, kapóra jött neki a lehetőség. - De megvannak a hátrányai is, ha az ember közvetlenül az üzlet fölött lakik, ahogy maga nevezi, nem igaz? - érdeklődött Kate némi iróniával. - Biztosan arra gondol, hogy mindig rendelkezésre kell állni, különösen éjszaka, ugye? Ne aggódjon! - nyugtatta meg Jenny. - Ezt a kérdést már évekkel ezelőtt megoldottuk. Egy váltakozó készenléti szolgálathoz tartozunk, amely még két közeli város orvosait is magában

4 foglalja. Így mindenki csak kéthetente egyszer tart éjszakai ügyeletet. - Jenny nehézkesen fölemelkedett az ágy széléről. - Menjünk a konyhába, és főzzünk egy teát. Aú! Fájdalmas kifejezés jelent meg az arcán, és önkéntelenül megfogta a hasát. Kate, aki éppen a kilátást csodálta a hálószoba ablakából, megfordult. - Minden rendben? - kérdezte aggódva. Jenny sziszegve kifújta a levegőt. - Persze - felelte kissé remegve. - Az utóbbi napokban gyakran van gyomorgörcsöm. Kate felvont szemöldökkel fürkészte. - Valóban gyomorgörcs, vagy akár fájások is lehetnek? - Nem vagyok biztos benne - vallotta be Jenny. - Az a baj, hogy ez az első terhességem, és egyáltalán nem tudom, milyen érzés a fájás. Bár egy csomó leendő anyával volt már dolgom, de hát mégiscsak más, ha az ember maga állapotos. Tehát éppúgy lehetnek fájások, mint gyomorrontás, azt hiszem. - Lassan haladt a kicsi konyha felé, amelyet világos tölgyfa bútorokkal rendeztek be. Az asztalon élelmiszerrel megrakott csomag állt, a hűtőben pedig friss tej, narancslé és egy üveg bor. - Maga tényleg mindenre gondolt - mondta Kate kellemesen meglepődve, és megtöltött egy kannát vízzel. - Teát vagy kávét? Jenny nem válaszolt, és amikor Kate odafordult hozzá, látta, hogy összegörnyedve áll, és fájdalomtól eltorzult arccal visszatartja a lélegzetét. Kate gyorsan letette a kannát, és a segítségére sietett. - Jenny, legjobb lesz, ha néhány percre ledől az ágyra. Hiszen nyilvánvaló, hogy nincs jól. Egy pillanattal később eltűnt a gyötrődő kifejezés a terhes nő arcáról. Gyors pillantást vetett Kate-re. - Attól tartok, tényleg fájásaim vannak. A fájdalom most már szabályos időközönként jön. Megkérné Tracyt, hogy hívjon nekem mentőt? Kate felsegítette a konyhaszékről. - Most először is az ágyhoz viszem, és utána... Mielőtt a mondatot befejezhette volna, Jenny hangosan kapkodni kezdte a levegőt. - Ez nem lehet igaz - zihálta hitetlenkedve. - Megrepedt a magzatburok. Azt hiszem, megkezdődött... - Azonnal megvizsgálom, Jenny, hogy lássam, hol tart a szülés - mondta Kate kurtán. Felsegítette az asszonyt az ágyra, majd a fürdőszobába ment kezet mosni. A szíve a torkában dobogott, miközben óvatosan megvizsgálta a kolléganőjét. - A méhszáj szinte teljesen kinyílt. Már érezni a fejecskét - mondta magára erőltetett nyugalommal. - A terhesség hányadik hetében jár? - A harminchatodikban - zihálta Jenny. - Szólok Tracynek a mentő miatt, és gyorsan behozom az orvosi táskámat az autóból, habár úgy vélem, kibírja a kórházig. Az első babák többnyire nem sietik el a dolgot. Kisietett a szobából, és amikor két perc múlva visszatért, már hallotta, hogy Jenny szólítja. - Gyorsan, Kate! - nyögte a fiatalasszony leplezetlen rémülettel a hangjában. - Azt hiszem, eljött az ideje! Biztos vagyok benne, hogy jön a baba! Ellenállhatatlan nyomáskényszert érzek! - Hátravetette magát az ágyon, és szaporán, fújtatva pihegett. Kate gyorsan letette a táskáját, és berohant a fürdőszobába, ahol könyékig lesúrolta a karját. Azután kirántott egy halom törülközőt a szekrényből, és visszasietett a hálószobába. Néhány törülközőt becsúsztatott Jenny medencéje alá, majd fürgén felhúzott egy pár gumikesztyűt. Rövid vizsgálat után föltette a sztetoszkópot, hogy ellenőrizze a gyermek szívhangját. - Nagyon jól csinálják, mindketten - mondta megnyugtatóan a leendő anyának. - Bármelyik pillanatban kibújhat a baba. Most újabb fájás jön. Nyomjon, Jenny! Nyomjon erősen!

5 Kate segített az asszonynak jobban felhúzni a lábát, és a következő pillanatban már kint is volt a fejecske. Amikor az újszülött válla következett, Kate utasította Jennyt, hogy egy pillanatra hagyja abba a nyomást, és lélegezzen szaporán. Azután kérte, hogy vegyen mély levegőt, és egy utolsó tolófájással kicsusszant az újszülött. Kate elvágta és elkötötte a köldökzsinórt, és kiszívta a nyálkát a légutakból. Majd enyhén megpaskolta a csecsemő fenekét, mire az új földlakó egy remegő lélegzetvétel után felháborodottan felsírt. - Csodaszép, egészséges kislánya van - közölte Kate boldogan, miközben a sztetoszkópot az apró mellkasra helyezte, hogy ellenőrizze a szívhangokat. Azután óvatosan Jenny mellére fektette a kicsit, és ellátta a büszke anyát. - Kicsike, de a tüdeje hallhatóan erős. Teljesen egészséges. - Azt hiszem, szeretném, ha minden gyermekem egy kicsit korábban jönne, ha minden alkalommal ilyen gyorsan és gond nélkül zajlana le a szülés - mondta Jenny boldogan. Amikor a mentő megérkezett, Jenny egyenesen ült az ágyon, és szorosan a karjában tartotta fehér törülközőbe bugyolált újszülöttjét. Bár Kate már korábban is világra segített néhány babát, ilyen drámai körülmények között és teljesen egyedül még sohasem végzett ilyesmit. Némi büszkeséget érzett, amikor Jennyt és kicsi lányát a mentősök gondjaira bízta, hogy bevigyék őket a kórházba. Hirtelen súlyos lépteket hallott a lépcsőn, s a következő pillanatban egy zilált alak jelent meg a hálószoba ajtajában. - Itt meg mi folyik? - kérdezte Dávid zavartan a jelenet láttán. - Semmi különös - tájékoztatta Jenny ragyogva. - Éppen csak megszületett a gyermekem. - Sápadt arca ragyogott az anyai büszkeségtől. - Jóságos ég! - kiáltott lel Dávid meglepetten. - És minden rendben? Ne hívjam fel inkább a koraszülött osztályt, hogy figyelmeztessem őket? - Nyugtalanul a kis csomagra lesett Kate fehér frottírtörülközőjében, amelyet most egy mentős tartott. - Már megtettem - közölte Kate higgadtan. - De valószínűleg semmi szükség rá. A csecsemő teljesen egészségesnek tűnik, csak egy kicsit kisebb, mint egy teljesen kihordott gyermek. - És ezt maga honnan tudja ilyen pontosan? - tudakolta Dávid felvont szemöldökkel, miközben beható pillantást vetett Kate vékony blúzára és farmer miniszoknyájára. - Azt hiszem, maga nem igazán tud orvosi diagnózisokat felállítani. - Nos, én... - kezdte Kate, akit zavarba ejtett a férfi goromba támadása. - Maga csak egy beteg, tudom. Láttam a recepciónál, mielőtt el kellett mennem - szakította félbe a férfi lényegesen nyugodtabb hangon. Aztán hátat fordított Kate-nek, és a mentősökhöz fordult: - Úgy vélem, gyorsan meg kellene vizsgálnom az újszülöttet, mielőtt beviszik a kórházba. Lehetséges, hogy inkubátorban kell szállítaniuk. - De hiszen már mondtam magának, hogy megvizsgáltam a babát - szakította félbe a férfit ingerülten Kate. - Az a véleményem, hogy a kicsit be lehet vinni rendes módon a kórházba - közölte a mentősökkel. - Vállalom érte a felelősséget. - Kinek tartja magát tulajdonképpen, hogy azt képzeli, vállalhatja a felelősséget? - kérdezte Dávid ellenségesen és egyre türelmetlenebbül. Kate-nek az arcába szökött a vér. - Elvégre orvos vagyok - fújtatott. - És a maga új munkatársa! Jennyt épp akkor vitték oda hordágyon melléjük. - Hadd mutassalak be benneteket gyorsan egymásnak - hadarta, és pajkosan elmosolyodott. - Dávid, ez itt dr. Kate Marshall. Kate, ez itt dr. Dávid Firth. De most tényleg mennem kell. Dávid értetlenül meredt Kate-re.

6 - Szörnyen sajnálom, Marshall doktornő - nyögte ki végül megtörten. - Csak hát... Amikor a bejáratnál megláttam... Azt hittem... - Ne törődjön vele, Firth doktor - mondta Kate szenvtelenül. - Amikor a recepciónál láttam magát, én sem tudtam elképzelni magáról, hogy orvos. Még elkísérték Jennyt és a babát a mentőhöz, majd visszatértek Kate lakásához. Az ajtóban a lány Davidhez fordult. Az elmúlt órák izgalma és feszültsége miatt még nem is tudta igazán szemügyre venni új munkatársát. Valami idegesítette a férfin, ugyanakkor különös módon meghittnek tűnt számára. A férfi levette a sisakját, Kate így alaposabban tanulmányozhatta az arcvonásait. Sötét, majdnem fekete haja lazán a szemébe hullott, kifejező, keskeny arca piszkos volt. De a lány nem ezért bámulta olyan kitartóan. - Mi történt? - tudakolta a férfi. - Kísértetet lát? - Lehetséges - mondta Kate lassan. A férfi szélesebb és izmosabb volt, mint az emlékeiben, de hát közben eltelt tizenkét év. Átható, szürke szemében még mindig ott ült a fürkésző, töprengő kifejezés, és még mindig olyan vonzó volt, mint emlékeiben. - Dávid Firth - mondta maga elé. - Hogy is felejthettem el? A férfi kérdően felvonta a szemöldökét, és látszott rajta, feszülten kutat az emlékei között. - Kate Marshall vagyok - közölte segítőkészen a lány. - Az apám dr. Ewan Marshall. Az egyik legjobb tanítványa voltál. Akkoriban huszonegy éves lehettél, én meg még szinte gyerek a magam tizenöt évével. Bizonyára ezért is nem emlékszel rám. Én viszont jól emlékszem rád. Sok időt töltöttél a házunkban. Sőt valójában te voltál a fő oka annak, hogy orvosnak tanultam. Ugyanis meglehetősen beléd voltam bolondulva. Meglehetősen belebolondulva? Mosolyognia kellett a saját szavain. Annak idején valósággal imádta a vonzó fiatal egyetemistát, olyan szenvedéllyel, amilyenre csak kamaszodó lányok képesek. Minden gondolatát, a nap minden pillanatát betöltötte az ábrándozás. Mialatt beszélt, Dávid behatóan fürkészte az arcát. Szemében lassan kigyúlt a felismerés szikrája, és ugyanabban a pillanatban megmerevedett a teste, mintha nem éppen kellemes emlékek rohanták volna meg. Mindazonáltal összeszedte magát, és könnyedén Kate-re mosolygott. - Kate Marshall - mormolta lágy hangon. - A kis Kate Marshall. Természetesen emlékszem rád! - Közelebb lépett, gyengéd mozdulattal hátrasimította a lány világos haját, aztán lófarokba fogta, ahogy a lány korábban hordta. - Igen, most már egyértelmű. Ugyanaz a szép, természetes szőke haj. - Ismét leengedte a lány haját, és karcsú, barna ujjaival elgondolkodva körberajzolta Kate szív alakú arcát. Ez volt az a kislány, akire akkoriban úgy tekintett, mint a kishúgára. A kishúgára, aki neki sosem volt. Döbbenten állapította meg, hogy most teljesen más szemszögből nézi a lányt. Ahogyan egy férfi szokott nézni egy kívánatos nőt. Gondolkodás nélkül kimondta, ami az eszébe jutott. - A kis babaarc időközben kétségtelenül gyönyörű lett. Kate önkéntelenül elpirult a meglepő bók miatt. - Hagyd abba, te vén hízelgő! - Nem, pontosan azt gondolom, amit mondok, Kate. Csupán meglepetésként ért, hogy hirtelen itt látlak. Még fel kell dolgoznom, hogy megint beléptél az életembe. - Számomra is meglepetés - felelte Kate. - Soha nem hittem, hogy háziorvos leszel. Akkoriban kórházi pályafutásról álmodoztál, igaz? - így igaz - ismerte el Dávid. - Le is tettem az altató orvosi szakvizsgát. Ám aztán rájöttem, hogy azok a betegek, akik éberek, lényegesen érdekesebbek, mint azok, akik mély narkózisban vannak. Tehát az általános gyógyászat felé fordultam. Mialatt beszélt, a lány legapróbb porcikáját is szemrevételezte, és Kate-nek meg kellett állapítania, hogy ez az erőteljes vizslatás váratlanul kibillentette a lelki egyensúlyából.

7 - És veled mi van? - kérdezte a férfi. - Én kezdettől fogva az akartam lenni, amit igazi orvosnak neveznek - magyarázta Kate mosolyogva. - Attól tartok, az apámat soha nem tartottam igazi orvosnak, habár természetesen az volt. Számomra egyszerűen akadémikus volt, tanár. Nem voltak orvosi kellékei, köpenye, sztetoszkópja. Nem úgy festett, ahogyan egy kislány elképzel egy orvost. - A te apád csupán számtalan unalmas, porlepte könyvet mutatott fel, nem igaz? - mondta Dávid kurtán felnevetve. - Szégyellem bevallani, hogy annak idején észre sem vettelek - ismerte el némi bűntudattal. - De ez nem azt jelenti, hogy nem emlékszem rád. Szeretetreméltó, csinos fruska voltál, tele örömmel és derűlátással. És a kamaszkori rajongásod utólag még jót is tett nekem. Mit szólnál egy öleléshez, a régi szép idők emlékére? Mielőtt a lány válaszolhatott volna, a férfi karcsú alakja köré fonta izmos, barna karját, és erősen magához szorította. Kate a férfi hirtelen közelségétől levegő után kapkodott, és rémülten beléhasított a felismerés, hogy a testén váratlanul végigáramló forróságot minden bizonnyal Dávid is érzi. Úgy döntött, a férfi részéről biztosan nem több valami testvéries megnyilvánulásnál ez az egész. Nyilván még mindig úgy tekint rá, mint egy ragaszkodó tizenöt éves kislányra, aki lépten-nyomon imádattal követi a vonzó orvostanhallgatót. A férfi meleg karjában gondolatai visszaszálltak a múltba. Dávid bizonyára szintén jól emlékszik az apjára, dr. Ewan Marshall-ra, aki mindig fiaként bánt a szépreményű diákkal. Dávid édesapja szegény vidéki orvos volt, aki a tengerentúlra ment. így Dávid a tanulmányai alatt alig látta a szüleit, míg Kate apja és Júlia, a mostohaanyja készségesen kitárták ajtajukat a fiatalember előtt, és családtagként kezelték. Sőt még az is szóba került, hogy kialakítanak neki egy kis lakást viktoriánus házuk felső szintjén. Aztán egyszer csak valami miatt mindennek vége lett. Dávid nem bukkant fel többet, és Kate szülei még azt is gondosan kerülték, hogy a nevét megemlítsék. Dávid most elengedte Kate-et, és hátrált egy lépést, hogy alaposan szemügyre vegye. Arckifejezése lassan megváltozott. Olyan volt, mint aki csak nehezen tud uralkodni az érzelmein. - Tulajdonképpen miért nem jöttél többé hozzánk? - kérdezte Kate nyíltan. - Akkoriban senki nem volt hajlandó megmagyarázni nekem. Dávid oldalra fordult, így a lány nem olvashatott a tekintetéből. - Átmentem egy másik egyetemre. - A férfi hirtelen elindult a lépcső felé, amely a felső szintre vezetett. - Még gyorsan le kell zuhanyoznom az esti rendelés előtt - szólt vissza, és egyszerre több lépcsőfokot véve eltűnt Kate szeme elől. A lány számára az egész olyan volt, mint valami álom. Dávid az imént még teljes életnagyságában ott állt előtte, aztán pedig mintha a föld nyelte volna el. Valójában felmerülhetett volna benne, hogy az elmúlt perceket csak álmodta, ha nem töltötte volna be egészen az a furcsa, meleg érzés, amely még mindig megbizsergette bőre minden egyes négyzetcentiméterét. A lakásába érve Dávid levetette piszkos hegymászóruháját, és a forró zuhany alá állt. Ez volt az a pillanat, amelyet időszakos hegyi bevetései után mindig alaposan kiélvezett, de aznap a forró víz sem tudta oldani izmai feszültségét. Gondolatai messze jártak. Mi vitte rá, hogy akár csak meg is érintse a lányt? Tartsd magad távol tőle, te idióta! - intette egy komor hang a lelke legmélyén. De akármilyen hevesen dörzsölte is magát, a lány finom testének édes emlékét nem tudta olyan egyszerűen lemosni magáról. - Tartsd magad távol tőle, Dávid! - intette magát hangosan.

8 2. FEJEZET - Valószínűleg az lesz a legjobb, ha Kate az első napján valamelyikünkkel együtt dolgozik, hogy megismerkedjen a rendelés menetével. Másnap korán reggel Gordon Sutherland rövid értekezletet tartott a rendelőben, hogy megbeszéljék a munkatársnőjük idő előtti szülésével előállt váratlan helyzetet. Kate-nek tulajdonképpen néhány napig együtt kellett volna dolgoznia Jennyvel, mielőtt átveszi a betegeit. - Dávid! Mivel te kezded a délelőtti rendelést, Kate először veled lesz. Délután pedig elkísérhet engem a beteglátogatásokra. Kate számára ez ésszerűen hangzott, Dávid azonban habozni látszott. - Nem tudom, vajon Kate-nek tetszik-e, hogy engem kell figyelnie - mondta óvatosan. - Elvégre tökéletesen képzett orvos, és teljes mértékben alkalmas arra, hogy a saját betegeivel foglalkozzon. Gordon bosszúsan nézett rá. - Nem ez a lényeg - jelentette ki. - Ez közös rendelő, ezért teljesen mindegy, ki melyik beteggel foglalkozik. És egy általános orvosi rendelő követelményei alapvetően különböznek egy nagy kórházétól, ahol Kate eddig dolgozott. Itt, a cumbriai vadonban kezdetben igencsak nehézkes lehet a házi beteglátogatás annak, aki nem ismeri a környéket. Dávid nem válaszolt. - Hiszen már hetekkel ezelőtt eldöntöttük, hogy így tudjuk a legjobban megkönnyíteni új munkatársnőnknek a munkába állást - folytatta Gordon. - Biztos vagyok benne, hogy Kate is így gondolja. Jenny és én a felvételi beszélgetés alkalmával mindenesetre ebben egyeztünk meg, igaz, Kate? - Mindenképpen jobban érezném magam, ha az első napokban segítene valaki, hogy mielőbb kiismerjem magam az itteni dolgokban - vallotta be Kate. - Hát jó, ha már amúgy is eldöntött dolog... - egyezett bele Dávid kifürkészhetetlen arccal. - Tracy, szólnál, kérlek, Mrs. Hughesnak, hogy bejöhet? - szólt bele Dávid az íróasztalán levő házi telefonba. Hughes asszony a negyedik páciens volt azon a reggelen. Előtte egy erdei munkást láttak el, akinek begyulladt az ujja. Aztán járt náluk egy idősebb férfi, akinek új gyógyszerre volt szüksége, és behoztak egy csecsemőt is, aki védőoltást kapott. Kate-ben mély benyomást keltett Dávid önállósága és az osztatlan érdeklődés, amelyet egész nap tanúsított a betegek iránt. Pontos, barátságos kérdéseivel gyorsan a dolgok mélyére hatolt, a szükséges vizsgálatokat éppolyan gyakorlottan, mint amilyen gondosan végezte el, és a betegei szemében nyilvánvalóan ő volt a kedves, megértő álomorvos, akire mindenki tökéletesen rábízhatja magát. Ám teljesen más arcát mutatta Kate-nek, amint kettesben maradtak, s a lány nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy a férfi egyáltalán nem lelkesedik jelenlétéért a rendelőben. Az ég szerelmére, mi történt vele? Eddig csakis barátsággal és rokonszenvvel bánt vele... Legalábbis máig. Kate éppen megpróbálta elhessegetni a gondolatait, amikor Mrs. Hughes belépett a rendelőbe. Vonzó, barna hajú, harmincas nő volt. Dávid röviddel azelőtt bepillantást engedett Kate-nek a kartonjába, így a lány tudta, hogy az asszony hosszú ideje hiába próbál teherbe esni. A férje és ő az elmúlt években rengeteg pénzt adtak ki hiábavaló vizsgálatokra és kezelésekre anélkül, hogy sikert könyvelhettek volna el. - Foglaljon helyet, Mrs. Hughes! - mondta Dávid. - Ugye nem zavarja, ha az új munkatársnőm, Marshall doktornő jelen lesz a beszélgetésünknél? Az elkövetkező hónapokban ő fogja helyettesíteni Morgan doktornőt a rendelőnkben, aki tegnap váratlanul világra hozta a gyermekét. Egyébként kislányt.

9 Kate meglehetősen tapintatlannak találta, hogy valaki így beszéljen egy nővel, aki kétségbeesetten vágyik gyermekre. De ez a benyomása nyomban megváltozott, amikor látta, hogy Dávid derűsen meglobogtat egy papírt az asszony orra előtt. - Ha már a témánál vagyunk, megérkezett a tesztje a laborból. Pozitív. Most már semmi kétség. Gratulálok, Mrs. Hughes. Ön egyértelműen terhes! - Ó, ez csodálatos! - kiáltott fel a nő izgatottan. - Egészen biztos benne, doktor úr? Nem lehet, hogy tévedés, mint legutóbb? - Félelem suhant át az arcán. - A legcsekélyebb kétség sem merülhet fel - biztosította Dávid nyugodt hangon. - Legutóbb egy gyógyszertári terhességi tesztet alkalmazott, amelynél mindig fennáll bizonyos hibaszázalék. - Rápillantott a laborjelentésre. - Természetesen még egészen az elején van. Ha figyelembe vesszük az utolsó havi vérzését, azt mondanám, hogy körülbelül a terhesség hatodik hetében jár. A két orvos Mrs. Hughes reménykedő arcát figyelte, amelyen oldódott a feszültség. - A terhesség hatodik hete - suttogta hitetlenkedve. Lepillantott lapos hasára, és gyengéden megsimogatta. - Nyilván be kell szereznem kismamaruhákat! Dávid és Kate csatlakozott az asszony boldog nevetéséhez. A rendelőben egészen oldott hangulat uralkodott, amelyet Kate szívesen tartósított volna. Dávid az ajtóhoz kísérte Mrs. Hughest, miután megmérte a súlyát és a vérnyomását. - Lehetséges, hogy a következő hetekben reggelente émelyegni fog, de emiatt nem kell nyugtalankodnia. Szólok Tracynek, hogy kérjen magának időpontot a kórházban, aztán a rutin szűrővizsgálatokra jöhet a mi rendelőnkbe. - Mindenképpen szívesebben jövök önhöz - biztosította Mrs. Hughes, és hangján egyértelműen érezni lehetett az örömteli hír okozta megkönnyebbülést. - Ügyeljen az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozásra, tornázzon rendszeresen, de természetesen semmi megerőltetés, és hat hét múlva újra látjuk egymást. Az ezt követő kávészünetben Dávid, feltehetően a Mrs. Hugheszal szerzett kellemes élmény hatására, Kate-tel is fesztelenebbül viselkedett. Ennek ellenére a lány szükségét érezte, hogy hangot adjon kényelmetlen érzésének. - Dávid, ha nem akarod, hogy itt legyek, inkább mondd meg egyenesen! - kérte, és megpróbálta elfojtani hangja remegését. - Ezen ne törd a fejed! - mormolta a férfi, és a kávéfőzőhöz ment, hogy töltsön még magának egy kis feketét, s közben lehetőség szerint kerülte a lány tekintetét. Kate délután Gordont kísérte el a házi beteglátogatásokra, ahogy tervezték. Az egyes betegek lakhelyeit valóban több kilométeres mellékutak és meredek hegyi utak választották el egymástól. - Most azt is meg fogja érteni, miért nem tartottam jó ötletnek, hogy rögtön egyedül küldjük útnak - mondta mosolyogva Gordon, amikor a göröngyös felhajtón egy félreeső tanyaház felé hajtottak. - És örökké hálás leszek érte magának - biztosította Kate. - Milyen benyomást keltene, ha a kihívott orvos eltévedne? A tájékozódási képesség sajnos nem tartozott hozzá az orvosi képzéshez. - Legalább megszokott már egy kicsit nálunk? - érdeklődött Gordon, mialatt óvatosan megpróbált kikerülni egy birkanyájat, amely eltorlaszolta az utat. - Valóban drámai kezdet volt, hogy világra kellett segítenie egy kisbabát, mielőtt alkalma lett volna levenni a kalapját és a kabátját, persze átvitt értelemben. De ettől eltekintve, tetszik a szállása? - Csodálatos - lelkendezett Kate. - Sokkal szebb, mint bármelyik, ahol eddig laktam. - A lány azon töprengett, megemlítse-e Dávid elutasító magatartását Gordonnak. Mégiscsak ő Dávid idősebb társa.

10 Végül úgy döntött, tartja a száját, és kivárja, hogyan alakulnak a dolgok. Dávid talán magától is abbahagyja az ellenségeskedést. De semmi esetre sem hajlandó eltűrni hat hónapig a feszültséget. A következő reggelen Jennynek kellett volna tartania a rendelést, ha nem esett volna ki. Gordont egy szívbeteghez hívták, tehát ismét Dávid vette át a délelőtti műszakot. És Kate megint mellette serénykedett. Reménye, hogy a feszült helyzet rendeződik, a férfi távolságtartó, udvarias viselkedése láttán gyorsan szertefoszlott. Ha a két nappal korábbi szívélyes, meleg ölelésre gondolt, a férfi megmagyarázhatatlan ridegségét éppoly rejtélyesnek, mint amilyen fájdalmasnak tartotta. így hát elhatározta, hogy mégis megemlíti ezt a kellemetlen témát Gordonnak. Talán ő fényt derít az ügyre. A feszült légkör jobban megviselte, mint korábban gondolta volna. Amikor délután szóba hozta a dolgot Gordon előtt, a férfi meglepettnek és zavartnak látszott. - Egészen biztos ebben? - kérdezte döbbenten. - Dávid? Barátságtalan? Nehezemre esik elhinni. Éppen Dávidtól vártam, hogy mindent megtesz, csak hogy maga a lehető legkellemesebben érezze itt magát. Ez mindenesetre inkább vallana rá. Kate igen kellemetlennek találta, hogy egy munkatársáról annak távollétében kénytelen beszélni, de elszánta magát, hogy most azonnal tisztázza az ügyet. - Higgye el, nem érzem jól magam a bőrömben, de nem tudom, mit tegyek. - Sóhajtott, és nagyon levertnek látszott. - Nézze, ez a dolog máris kezdi akadályozni a munkámat. - Akkor nagyon helyesen tette, hogy hozzám fordult, Kate - mondta Gordon. - Feltétlenül mindent ki kell küszöbölni, ami a betegeink megbízható ellátását bármilyen módon veszélyezteti. Bízza csak rám, majd én tisztázom a helyzetet. Kate megkönnyebbült. Gordon mindent elrendez. Még beszélgettek egy darabig a betegekről, és Kate már kezdte úgy érezni, hogy a csapathoz tartozik. - Van kedve ma este velünk vacsorázni? - kérdezte Gordon, amikor Kate a beszélgetés után felemelkedett. - A feleségem, Jean, szívesen megismerné, és a mai este éppoly megfelelő, mint bármelyik másik. Egyébként Jean szülésznő, tehát már előre örülhet egy kis orvosi tereferének. Dávidét is meghívom. Talán egy magánjellegű találkozás lesz a megfelelő alkalom arra, hogy helyreigazítsuk a dolgokat kettejük között. Egy órával később Kate főzött egy kávét a közös kis konyhában, és éppen be akarta vinni az orvosi szobába, amikor a behajtott ajtón keresztül meghallotta, hogy Gordon Daviddel beszélget. Nem volt ugyan szokása másokat kihallgatni, de önkéntelenül megtorpant, amikor megütötte fülét a saját neve. Gordon mély és erős hangja kihallatszott az ajtóhasadékon. - Nagyon is megértelek, Dávid - mondta lassú, skót kiejtésével. - De legalább megpróbálhatnál barátságos lenni hozzá. Sajnos Dávid válaszát Kate nem értette, ellenben nem sokkal később ismét Gordon mély hangja jutott el a füléig: - Nos, természetesen nem kényszeríthetlek, hogy kedvesebb legyél hozzá. De végül is csak hat hónapról van szó. És ugye azt is tudod, hogy az apák bűneit nem a gyermekeiken kell megtorolni? Kate-nek még éppen sikerűit a szobájába érnie, és becsuknia az ajtót maga mögött, mielőtt Dávid a folyosóra lépett. Kávéscsészéjét letette az asztalra, és reszkető térddel egy székre rogyott. Nem hiába mondják, hogy aki hallgatózik, a saját szégyenét hallja, gondolta bűntudatosan. Holott amit hallott, nem volt se jó, se rossz, csupán rendkívül zavarba ejtő. Az ég szerelmére, miről beszéltek azok ketten? És mit jelentsen ez a célzás az apák bűneire? Mi köze van ennek Davidhez vagy hozzá?

11 Miközben tépelődött, Dávid feje jelent meg az ajtókeretben. Két nap óta először rámosolygott. Gordon erkölcsi prédikációja nyilvánvalóan sikeres volt, suhant át Kate agyán. - Szia! - mondta a férfi, és közelebb lépett. Könnyű tweedzakójában úgy festett, mint egy igazi vidéki orvos. Nyugodt arcán barátságos mosoly ült. Kate érezte, hogy elönti a forróság. Megpróbálta összeszedni magát. Megdöbbenve észlelte, milyen könnyen kihozza a sodrából ez a férfi, és hogy még mindig képes sóvár vágyat ébreszteni benne. - Azt hiszem, mindketten hivatalosak vagyunk ma estére Sutherlandékhez vacsorára - közölte sugárzó képpel. Biztos, hogy Gordon varázslattal érte el ezt az eredményt, gondolta a lány. - így van - mosolygott vissza. - Sajnos elfelejtettem megkérdezni, hol lakik. - Nem tesz semmit - felelte Dávid könnyedén. - Egyszerűen együtt megyünk, egyetértesz? Fél nyolckor ráérünk elindulni. - Rendben - felelte Kate, és nem tudta megakadályozni, hogy gyomra összeránduljon a boldog izgalomtól. S ehhez elég volt egy barátságos mosoly! Légy végre felnőtt, Kate Marshall! - figyelmeztette magát. Kate keze remegett, miközben készülődött. Zuhanyozás után már az ágyra terítve várta a ruhája. Ujjatlan volt és fekete, s lent szabadon hagyta karcsú barna lába nagy részét. Frissen mosott világos haja csillogott, mint az olvadt arany, s a visszafogott smink tökéletesen illett világos arcszínéhez. De a ruha! Teljesen elfelejtette, milyen szúk és rövid! Erős kétely fogta el. Illik ez egyáltalán egy hivatalos vacsorához egy munkatársa házában? Fogta a natúr színű vászonblézerét, és a vállára terítette. Sokkal jobb! A kabát legalább a csupasz karját eltakarta. Néhány pillanattal később ajtócsapódást és könnyű lépteket hallott a lépcsőn. Ahhoz, hogy teljesen átöltözzön, most már úgyis késő lett volna. Dávid kopogására ajtót nyitott. - A kocsi előállt, hölgyem! - jelentette komoly képpel, de nevető szemmel a férfi. Világos farmert, könnyű, fehér vászoninget viselt, és egyszerűen csodálatosan nézett ki. Amikor a lány kiment mellette az ajtón, fanyar arcvizének illata megcsapta az orrát, és összekeveredett saját parfümének enyhe illatával. A férfi végigsiklatta vágyakozó pillantását a lány vonzó külsején, de egy szót sem szólt. Kate szívverése mégis őrülten felgyorsult. Gordon és Jean két kilométernyire lakott egy régi, csodaszépen felújított vidéki házban. Jean megnyerő melegséggel üdvözölte a lányt. - Természetesen maga Kate - mondta. - Annyira örülök, hogy megismerhetem. Dávid követte őket a házba, és Jean üdvözlésképpen arcon csókolta. Az étkezésnél a férfi tökéletes úriemberként viselkedett. Szórakoztatóan csevegett, és szemlátomást nagyon igyekezett mindenki kedvére tenni. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, gondolta Kate. Mintha színdarabot adna elő, de egyszer már lehullott róla az álarc. Jean éppen egy újabb csésze kávét töltött Kate-nek.' - Van más orvos is a családjában? - kérdezte könnyedén. - Az apám orvos - felelte Kate. - Dávid tanára volt az egyetemen. - Ó, milyen érdekes! - kiáltott fel Jean. - Te tudtál erről, Gordon? Kate szinte kézzel foghatóan érezte a feszültséget, amely hirtelen támadt a szobában. - De hiszen említettem, Jean - mondta a férje, és figyelmeztető pillantást küldött felé. Kate Davidre nézett, ám a férfi kerülte a tekintetét. Szemöldökét dühösen összevonta, s a szája keskeny vonallá szűkült. Mielőtt bárki bármit mondhatott volna, megszólalt Dávid mobiltelefonja. - Dávid Firth - szólt bele rekedt hangon. A telefonálás alatt szünetelt a beszélgetés. - Mikor történt? - hallották Dávid izgatott kérdését. - Rendben van, megyek, amilyen gyorsan csak tudok. Adja meg a címét! - Gyorsan lefirkantott néhány szót egy cédulára, amelyet Jean bölcs előrelátással elé tolt.

12 - Mr. Hughes volt - mondta aztán a többiek felé fordulva. - A felesége erős alhasi fájdalmakra panaszkodik. Emellett enyhe vérzése van. - Mrs. Hughes? Nem ő az a nő, aki végre terhes lett? - kérdezte Kate. - De igen. Valószínűleg semmi drámai, de az előzmények miatt inkább óvatos lennék, ezért rögtön utánanézek. - Dávid felemelkedett. - Sajnálom, hogy tönkretettem az estéjüket. Gordon, hazavinnéd később Kate-et? Nem tudom, meddig lesz szükség rám Mrs. Hughesnál. - Zavarna, ha veled mennék? - kérdezte Kate. - Hiszen ott voltam, amikor közölted a terhességi tesztje eredményét. Nagyon érdekelne, mi van vele. - Akkor gyerünk! - mondta Dávid, és az ajtóhoz sietett. Amikor tíz perc múlva megérkeztek Mrs. Hugheshoz, az asszony összegörnyedve feküdt a kanapén, és arca szürke volt a fájdalomtól. Dávid megmérte a lázát, ellenőrizte a vérnyomását, és óvatosan megtapintotta megkeményedett hasát. - Mennyi vért vesztett? - Nem sokat. Csak egy keveset. Dávid hátrébb lépett, és sokatmondó pillantást váltott Kate-tel, mire a lány óvatosan a terhes nő duzzadt hasára tette az egyik kezét. Úgy érezte, a méh természetellenesen megnagyobbodott. - A hatodik hétben van, ugye, Mrs. Hughes? - tudakolta, miközben az emlékei között kutatott, hogy a terhességnek ebben a szakaszában rendszerint milyen nagynak kell lennie az anyaméhnek. - Attól tartok, méhen kívüli terhességgel van dolgunk - súgta oda fojtott hangon Davidnek. A férfi egyetértőn lehunyta a szemét. - Mrs. Hughes! - mondta gyengéden Kate. - Azt hiszem, jobb lenne, ha beutalnánk a kórházba néhány vizsgálatra. Mialatt beszélt, a nő összegörnyedt a fájdalom újabb hullámától. A férje riadtan Davidre meredt. - Nem tudna neki adni valamit, doktor úr? Valamit ez ellen a szörnyű fájdalom ellen? - Nem szeretnék, amíg nem tudjuk pontosan, nem kell-e esetleg megműteni. - Ó, istenem! - sóhajtotta a férfi letaglózva. - Mikor evett utoljára? - kérdezte Dávid Mrs. Hughest. - Egész nap nem éreztem elég jól magamat ahhoz, hogy egyek. - Akkor jó - bólintott Dávid, azzal elővette mobiltelefonját a zsebéből, hogy felhívja a kórházat. - Dr. Firth vagyok, kérem, kapcsolja Evans doktort a nőgyógyászaton. John, itt Dávid Firth. Van itt egy eset, méhen kívüli terhességre gyanakszunk. A beteget Sophie Hughesnak hívják. Azonnal odaküldöm mentővel. - Már be akarta fejezni a beszélgetést, amikor felfigyelt valamire, amit a másik fél mondott. - Nem gond, John - közölte aztán. - Képzett altatóorvos vagyok. Tizenöt percen belül ott leszünk. Mrs. Hughes könnyekben tört ki, amikor meghallotta, mit mondott telefonon Dávid a nőgyógyásznak. - Méhen kívüli terhesség? Ez azt jelenti, hogy elveszítem a babát? - Ha a diagnózisunk helytálló, akkor sajnos így van, Mrs. Hughes - jelentette ki Dávid a lehető legnyugodtabban. Ennek ellenére a mondat bombaként hatott a Hughes házaspárra. - Nem! - kiáltottak fel egyszerre. - Nézze, Firth doktor, évek óta várunk erre a babára - mondta Mr. Hughes. - Ne mondja nekünk, hogy el fogjuk veszíteni! Nem várhatnánk ki, amíg a fájdalom magától elmúlik? Sophie olyan bátor. Mindent megtenne, hogy ezt a gyereket megmentse! - Mr. Hughesnak majdnem elakadt a hangja. A felesége egyetértett vele. - Nem akarok kórházba menni! Nem fogom megengedni, hogy elvegyék a gyerekemet!

13 - Nem, azt nem engedjük - jelentette ki a férje, és a legközelebbi székre rogyott. Kate úgy érezte, mintha egy rémálom kellős közepébe csöppent volna. Hogy vigyék ki ezt a szegény asszonyt a mentőhöz, majd a kórházba a hisztérikus férj mellett? Dávid erőteljesen megragadta Mr. Hughes karját, és talpra állította. - A felesége életével játszik - mondta fagyos hangon, miután a kétségbeesett férfit félrevonta. - Szedje össze magát! Ha a magzat rossz helyre ágyazódik be, például a petevezetékbe, akkor amúgy sem tud rendesen fejlődni. Azonnal el kell távolítani műtétileg, vagy meghal a felesége. Dávid kemény szavai azonnal hatottak. Mire a mentő megérkezett, Mr. Hughes minden támogatást megadott a feleségének, amire csak szükség volt. Dávid és Kate a Rangé Roverrel követte a mentőt. Útközben Dávid beszámolt Kate-nek a kórházi orvossal folytatott párbeszédéről. - John Evans, a nőgyógyász e pillanatban egyedül van az osztályon. Ezért javasoltam neki, hogy átveszem az altatást, te pedig segédkezhetsz neki a műtőben. Így legalább nem veszítünk értékes időt. Kate adrenalin szintje hirtelen megugrott. - Még az is lehet, hogy a sejtésünk csalókának bizonyul - mondta inkább reménykedve, semmint meggyőződéssel a hangjában. - Tréfálsz? - kérdezte Dávid gyors oldalpillantással. - Duzzadt méh, görcsös fájdalom, hüvelyi vérzés. Klasszikus tünetek. Ehhez jön még az orvosi kórelőzménye. Kate szíve összeszorult a részvéttől, ahogy Sophie Hughes előző nap még ragyogó arcára gondolt. - Az élet néha olyan igazságtalan - sóhajtotta. 3. FEJEZET A nőgyógyász, Kate és Dávid már steril, kék köpenyt viseltek, amikor ott álltak a műtő előterében, és a kezüket súrolták. Nem sokkal később a boldogtalan Sophie Hughest begurították a műtőbe. - Már beadtam a Thiopentalt - mondta Dávid. - Gond nélkül emelhetjük az adagot, ha sebészi beavatkozásra lenne szükség. - Remek - válaszolta John. - Először megnézzük a laparoszkóppal, hogy egyáltalán mi a helyzet. Evans doktor kis bemetszést végzett a hasfalon, amelyen át bevezette a különleges endoszkópot, hogy közelebbről megnézze a bal oldali petevezetéket. - Itt minden rendben lévőnek látszik - mondta, és erősen figyelte a képernyőt. Ám amikor a jobb oldali petevezeték felé fordult, ott egészen másképp festett a helyzet. Olajbogyó nagyságú vörös daganat zárta el a petefészekhez vezető utat. - Megvan! - közölte az orvos, és szemügyre vette a rosszul elhelyezkedett embrió nemkívánatos bizonyítékát. - Itt ez a szegény kis jószág, amely rossz helyre ágyazódott be. - Mialatt a laparoszkópot óvatosan oldalra mozgatta, arcvonásai megkeményedtek. - Sajnos, ott még vérzéssel is lesz dolgunk - mondta komoran. - Repedésnek látszik. Azt hiszem, haladéktalanul meg kell műtenünk. Kérdőn Davidre nézett. - Maga mit gondol? Készen áll a beteg? - Semmi gond - mondta Dávid, mialatt ellenőrizte Sophie légzését, vérnyomását és szívműködését, és megkezdte a mélyaltatást. Egy nővér újabb műszerekkel teli kocsit tolt be. John kurta pillantást vetett Kate-re.

14 - Gondolom, át akarja venni. - Ez kijelentés volt, nem kérdés, szögezte le magában Kate száraz torokkal. - Rendben van - felelte a lány egyszerűen, és kinyújtotta kezét az előkészített szikéért. Egy pontos vágással felnyitotta a hasfalat, majd elhelyezték a kapcsokat és artériacsipeszeket, mielőtt Kate megejtette volna a következő vágást. Amint megtette, nyirok és vér fröccsent rá. - El kell távolítanunk a petevezetéket és a petefészket. Mindkettő perforált, és túlságosan kockázatos lenne bennhagyni őket - jelentette ki Evans doktor nyugodt hangon, de ez nem csökkentette közlése drámaiságát. Egyre több folyadék gyúlt össze a hasüregben. Kate és a műtősnővér azon fáradozott, hogy a műtéti területet leszívással olyan szárazon tartsa, amennyire csak lehetséges. - Csökken a vérnyomás - közölte Dávid higgadtan. - Milyen gyorsan? - Az én ízlésemhez képest túl gyorsan - felelte Dávid. - Siethetnénk egy kicsit? - Elhelyezek egy újabb artériacsipeszt - mondta Kate, és érezte, hogy lassan hatalmába keríti a pánik. Tekintete egy pillanatra találkozott Davidével a műtőasztal felett. Úgy érezte, mintha kettesben volnának a teremben. Utána a munkájára összpontosított, de a bensőséges összetartozás érzése Daviddel még akkor is megmaradt benne, amikor az egész műtős csapat vállvetve dolgozott, hogy befejezze a beavatkozást. Megszámolták a műszereket és vattacsomókat, Kate bezárta a sebet, és készen voltak. - Lassan visszatér a színe - mondta Dávid, hallható megkönnyebbüléssel a hangjában. - A sors fintora, ugye? - mondta John keserűen. - Hogy megmentsünk egy életet, fel kell áldoznunk egy másikat. Feltételezem, akarták ezt a gyereket. - Jobban, mint gondolná - válaszolta Dávid. - De mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, John. Azzal megragadta Kate karját, és kivezette a műtőből. Mr. Hughes hamuszürke arccal, riadtan ült a folyóson. Szemében még pislákolt a remény egy szikrája, de az is nyomban kihunyt, amikor meglátta az orvosok arcát. - A felesége jól van - mondta Dávid. - De sajnos nem tudtuk megmenteni a magzatot. Valóban méhen kívüli terhesség volt, a petefészek már károsodott, ezért egyetlen pillanatig sem habozhattunk a műtéttel. Mr. Hughes meggyötörten lehunyta a szemét. - Akkor ennyi volt, gondolom - mondta akadozva. - Semmi akadálya, hogy a felesége következő terhessége zavartalan legyen - biztosította Dávid. - Semmi nem szól ellene. És most legalább megbizonyosodott róla, hogy egyáltalán teherbe tud esni. Egyszer sikerült, és újra sikerülhet. Már hajnalodott, amikor Dávid és Kate hallgatagon hazafelé tartott. A műtét során létrejött meghittség ki nem mondott érzése néma ígéretként lebegett a levegőben. Az ő hivatásuk esetében természetesen nem volt furcsa, sem szokatlan, hogy harcoltak egy ember életéért, mégis minden alkalommal különleges élményt nyújtott, amely mindent más megvilágításba helyezett. A gumik csikorogtak a kavicson, amikor a Rangé Rover megállt a rendelő előtt. Dávid leállította a motort, és Kate felé fordult. - Mit szólnál egy altató italhoz? Mindig legalább fél órára van szükségem, hogy egy ilyen bevetés után megnyugodjak. - Jó ötlet - egyezett bele Kate. - Nálad vagy nálam? Teát, kávét vagy kakaót tudok felajánlani. - Én viszont brandyt. - Te nyertél. - Kate kilendítette hosszú lábát a kocsiból.

15 Dávid lakása ugyanolyan elrendezésű volt, mint a lányé, de talán a férfi régebbi jelenléte miatt meghittebbnek hatott. Kate követte társát a konyhába. Dávid fogott egy üveget és két poharat, aztán bement a nappaliba. Minden talpalatnyi helyet könyvek és folyóiratok borítottak. A szoba sarkában egy asztalon számítógép állt. A világos ülőgarnitúrán látszott, hogy kényelmes, és gyakran használják. A helyiség meleg fényben úszott, és szerfelett otthonos benyomást keltett. Dávid lerogyott az egyik kanapéra, és hívogatóan megpaskolta maga mellett. Bőven töltött a brandyből, és az egyik poharat Kate-nek adta. - Ó, ez jót tesz! - sóhajtott fel a lány, ahogy az alkohol melengetőn végigfolyt a torkán. Dávid kinyújtotta hosszú lábát, és kényelmesen hátradőlt. Mintegy mellékesen, gyengén megszorította Kate kezét. A lányt váratlan hőhullám öntötte el. - Azt hiszem, jobb lesz, ha leveszem a kabátomat - mondta, és elhúzta a kezét, hogy felálljon. Körülményesen kibújt a blézeréből, és egy fotelra terítette. Ahogy ott állt rövid fekete ruhájában, amely második bőrként simult karcsú alakjára, újra jelentkezett az a halk, figyelmeztető hang Dávid fejében. Tartsd magad távol tőle! - suttogta. Zakatoló szívverése és száguldó vérének zúgása azonban túlharsogta ezt az intelmet. A heves izgalom félreérthetetlen érzése minden nemes elhatározást feledtetett vele. Kate nagyon is tudatában volt a férfi égető tekintetének, fölemelte hát a karját, és masszírozni kezdte feszült tarkóját. - Rögtön érzem a feszültséget a nyakizmaimban - mondta kissé bizonytalan hangon. - Milyen kár, hogy nem vagy gyógytornász. Sürgős masszázsra lenne szükségem. Ez olyan felszólítás volt, aminek Dávid nem tudott ellenállni, s a lány pontosan erre számított. A férfi lassan felállt, mögé lépett és meleg, erős kezével masszírozni kezdte törékeny tarkóját. A lány lehunyta a szemét, és hátrahajtotta a fejét, amíg a férfi mellkasához nem ért. Dávid gyakorlott mozdulattal lehúzta egy kicsit a ruhája cipzárját, és érzékeny kezei tűznyomokat hagytak meztelen bőrén. Arcát a hajába fúrta, és. a lány közvetlenül a füle mellett hallotta nehéz lélegzetét. Ami orvosi segítségnek indult, érzéki közjátékba csapott át. - Nem lenne szabad itt lenned - suttogta Dávid. - Felnőtt nő vagyok, és tudom, mit teszek, Firth doktor. - Kate kecses mozdulattal még szorosabban a férfi széles mellkasához simult. - Igen, de vajon én is tudom, mit teszek, Marshall doktornő? - Dávid még lejjebb siklatta kezét a lány ruhájának hűvös anyaga alá, és selymes bőrét becézgette. - Valóban nem lenne szabad itt lenned - ismételte meg. - Úgy értem, itt, a rendelőnkben. - Miről beszélsz tulajdonképpen? - mormolta a lány álmosan. Aztán érezte, hogy a férfi ügyes ujjai megint a cipzárján matatnak. - Ha tudtam volna, hogy te jelentkeztél helyettesnek! Ha jelen lettem volna a felvételi beszélgetésen - suttogta bele a lány hajába -, gondoskodtam volna róla, hogy soha ne kapd meg az állást. - Most kemény felhang lopózott a hangjába. A lány úgy érezte, mintha álomból ébredne. - Miről beszélsz tulajdonképpen? - ismételte zavartan. - Dr. Kate Marshall, valójában te vagy a legutolsó személy, akit látni szeretnék ebben a rendelőben. Akár átmenetileg is. Kate megmerevedett a megdöbbenéstől. Hátranézett a férfira, és felvonta a szemöldökét. - Ezzel azt akarod mondani, hogy nem tartasz alkalmasnak? - Szó sincs róla! - Dávid kemény tekintete tökéletes ellentétben állt gyengéd simogatásával. - Bizonyára kitűnő orvos vagy, miért is ne? Elvégre az apád lánya vagy. De nekem egész életemre elég volt egy dr. Marshall, aki megpróbálta tönkretenni a pályafutásomat.

16 Szabályosan kényszerítenie kellett magát, hogy kezét levegye a lány meleg bőréről. Jóságos ég, el a kezekkel tőle! - mondta magának, ki tudja, hányadszor. Semmi esetre sem kerülhet még közelebb a lányhoz. Tekintetét vágyakozva végigfuttatta karcsú alakján, borzas haján, lángoló arcán. Olyan könnyű lenne egyszerűen magához rántani, és... Állj! Nem kezdhet viszonyt Kate-tel, bármilyen izgatóan hat rá ebben a pillanatban. Hiszen mégiscsak dr. Ewan Marshall lánya, és az is marad - márpedig ez a név örökre beleégett a lelkébe. Kate nyugtalanul és riadtan nézett a férfi szemébe, aki hidegen méregette. - Az apád megpróbált tönkretenni - mondta Dávid rekedten. A lány összerezzent keserű hangjától. - Arra kényszerített, hogy otthagyjam az egyetemet. - Nyersen felnevetett. - Pedig olyan volt nekem, mint egy isten. Egyenesen imádtam. De sajnos nem volt különösebben igazságszerető. - Kate-et megrémítette a szemében ülő kifejezés. - Akkor sem ismerte volna fel az igazságot, ha az orra előtt van. Kate nem akart hinni a fülének. Mintha villám sújtotta volna. - Áruld el végre, miről beszélsz, Dávid! - könyörgött fojtott hangon. - Azt állítod, hogy az apám tönkretette a pályafutásodat? Az én apám? Ez valami tréfa! - Úgy nézek ki, mint aki tréfál? - A férfi elfordult, reszkető kézzel megragadta a brandyjét, és egy húzásra felhajtotta. - Miatta egy egész évet veszítettem. Keményen meg kellett küzdenem, hogy fáradozása ellenére megkapjam a diplomámat. - A hangja már nyugodtabb volt. - Azután soha többé nem kerültem kapcsolatba a családoddal. És akkor most hétfőn egyszerűen besétáltál az ajtón. Kate-nek könnyek szöktek a szemébe. Hogy állíthat a férfi ilyen szörnyű dolgokat az apjáról? Szerette az apját, és biztosra vette, hogy egy légynek sem tudna ártani. Ha egyáltalán van hibája, akkor éppen az, hogy túl elnéző és türelmes. Ezért vette el Júliát is, Kate mostohaanyját, aki folyton utána koslatott. Tulajdonképpen csak azért egyezett bele a házasságba, hogy pótolja Kate-nek az anyát, akit a gyerek hatévesen elvesztett. Dr. Ewan Marshall a következő években sokat fáradozott második házassága megtartása érdekében, de egy idő után be kellett látnia, hogy minden hiába. Amikor Kate tizenhét éves lett, apja és Júlia elvált. Kate-et dühítette, hogy képtelen visszatartani a könnyeit, ezért sebesen megtörölte az arcát. - Hogy merészelsz így beszélni a családomról? - sziszegte. - Az apám soha nem követne el becstelenséget, sem aljasságot. Szerintem te vagy az, aki nem ragaszkodik az igazsághoz! Felkapta a kabátját. Dávid egy szót sem szólt, és még csak fel sem nézett, amikor a lány becsapta maga mögött az ajtót. 4. FEJEZET Kate összeráncolt homlokkal ébredt. Mozdulatlanul feküdt az ágyában, és megpróbálta kideríteni, mi okozza azt a nyomasztó érzést, amely szabályosan megbénította. Lenyomta az ébresztőórát, és abban a pillanatban fájdalmasan megrohanta az éjszakai párbeszéd emléke. Hirtelen maga előtt látta a beszélgetés minden egyes részletét. Vajon miért mondott Dávid olyan kegyetlen dolgokat az apjáról? Hogy hazudhatott ilyen szörnyűségeket? Dühösen kiugrott az ágyból, gyorsan lezuhanyozott, felöltözött, és lement a rendelőbe telefonálni. - Ez aztán a korai madár - mondta az apja nevetve, amikor meghallotta a hangját. Érezhetően örült a lánya hívásának, még akkor is, ha ez ugrasztotta ki az ágyból. - Remélem, nem rossz hírekkel szolgálsz, Kate? - Nem, apa. Minden rendben - válaszolta gyorsan a lány, és közömbös hangot erőltetett magára. - Apa, ugye emlékszel arra az egyetemistára, aki tizenkét évvel ezelőtt gyakran megfordult a házunkban? A neve, azt hiszem, Dávid... Dávid Firth, vagy valami hasonló volt - érdeklődött a lány könnyedséget színlelve.

17 - Igen, így hívták. Miért kérdezed? - Dr. Marshall hangja óvatos lett. - Csak azért, mert itt a rendelőben valaki nagyon emlékeztet rá... Akkoriban nagyon hirtelen tűnt el, nem igaz? Csak már nem emlékszem pontosan, tulajdonképpen miért... - Jó színésznő lennék, gondolta Kate, és maga is csodálkozott, milyen ártatlanul cseng a hangja. - Ez igen kellemetlen történet, Kate. Legjobb, ha elfelejted az egészet. - Ugyan már, apa! Nekem elmesélheted! Végül is orvos vagyok, nem emlékszel? A vonal túlsó végén csend honolt. - Az ég szerelmére, apa! Mi ez a nagy titkolózás Dávid Firth körül? Most már igazán kíváncsi vagyok. Gyerünk, meséld már el! - De nem telefonon - jelentette ki Ewan Marshall nyugodtan. - Az egész szomorú történetet el fogom neked mesélni, ha legközelebb találkozunk. Kate hirtelen árulónak érezte magát. - Tudod, amúgy is meg akartalak látogatni a következő hétvégén - hazudta. - Néhány dolgot elfelejtettem magammal hozni, amire szükségem lenne. Ewan Marshall éppen vidéki háza kertjében álldogált, és látszólag teljesen belemélyedt a gyönyörű kaméliák szemlélésébe, amikor Kate a következő szombaton megérkezett. - Jó utad volt? - kérdezte könnyed mosollyal, majd átkarolta a lánya vállát, és arcon csókolta. - Nem egészen kilencven percig tartott háztól házig - újságolta vidáman Kate, és nagyokat szippantott a langyos tavaszi levegőből. - Szerencsére a legtöbben az ellenkező irányba tartottak. Tudod, hétvégi kirándulók a hegyekbe. Apa és lánya a legnagyobb egyetértésben ballagott a favázas ház felé, amelyben Marshall doktor a válása óta egyedül élt. Kate alig bírta kivárni, hogy fényt derítsen Dávid rejtélyes történetére, de elég jól ismerte az apját ahhoz, hogy ne sürgesse. A maga idején úgyis elmeséli majd neki a történetet. Vacsora előtt Ewan Marshall siralmas benyomást keltett, és Kate aggódva fürkészte fáradt, szürke arcát. - Beveszek még egy fájdalomcsillapítót, mielőtt eszünk - mondta a lányának. - Még mindig azok a migrénes rohamok, apa? - Szegény, már néhány éve szenvedett tőlük, de mintha az elmúlt hetekben sűrűsödtek volna. - Semmi olyasmi, ami miatt aggódnod kellene - nyugtatta meg az apja. - Talán csak az izgalom, hogy újra látom az én csinos kislányomat. Vagy inkább az, hogy megemlítettem Dávid Firthöt, gondolta Kate bűntudatosan. A kávénál Marshall doktor végre szóba hozta azt a bizonyos témát. - Az a fiatalember akkoriban nagy csalódást okozott nekem - kezdte lassan. - A legtehetségesebb és legjobb diákom volt, akiben nagyon bíztam. Saját fiamként bántam vele, sőt még a házamba is befogadtam. És akkor... gyalázatosan becsapott. Kate ujja görcsösen a kávéscsésze fülére kulcsolódott, ujjperce teljesen kifehéredett. - Hozzám mindig nagyon kedves volt. - Csupán ennyit tudott kinyögni. - Mert te akkoriban még gyerek voltál - mondta Ewan Marshall keserűen. - Dávid Firth csak a nála idősebb nők iránt érdeklődött. Az érett nők és a szex iránt. Kate megütközve meredt ősz hajú apjára. Még hatvanévesen is vonzónak lehetett nevezni, de soha nem volt a nők bálványa. Kellemetlen érzést keltett benne, hogy nőkről és szexről hallotta beszélni. És amikor az apja folytatta, látszott rajta, hogy ő is éppoly kényelmetlenül érzi magát. - Dávid Firth megpróbálta elcsábítani az anyádat. Kate-nek tátva maradt a szája. - A mostohaanyádat, gyermekem. Júliát. - Marshall doktor kortyolt a kávéjából, majd csörömpölve visszahelyezte csészéjét az asztalra. - Egyetlen lehetőséget sem hagyott ki, hogy megpróbálja lefektetni. És amikor Júlia határozottan visszautasította, még erőteljesebben

18 molesztálta. Júlia sokáig titokban tartotta előttem, mert tudta, milyen jó véleménnyel vagyok Davidről, és mennyire hiszek a jövőjében. - Akkor hogy jöttél rá? - tudakolta Kate egyszerre lenyűgözve és letaglózva. - Egyik nap váratlanul hazamentem, mert elmaradt egy előadásom. Rajtakaptam őket az ágyban. - Szemmel láthatólag kényszerítenie kellett magát, hogy tovább beszéljen. - Júlia... félig meztelen volt, és csókolóztak. Vagyis Dávid csókolta Júliát, ő pedig megpróbált elmenekülni. - Milyen undorító! - Kate-et valóban elborzasztotta az elképzelés, hogy Dávid az ő félig meztelen mostohaanyjával csókolózik. Hirtelen egész testében remegni kezdett. - Júlia teljesen magánkívül volt - folytatta Ewan Marshall valamivel magabiztosabb hangon. - Davidnek nyilvánvalóan sikerült valahogy meggyőznie, hogy a mellrák őt is fenyegeti, ezért felajánlotta neki, hogy azonnal megvizsgálja. Ehhez Júliának természetesen le kellett vennie a felső ruháját. Aztán Dávid megtapogatta a feleségem mellét az átkozott kezével, majd magához rántotta, hogy megcsókolja. Isten tudja, mit művelt volna vele, ha abban a pillanatban nem érek haza. Valószínűleg attól sem riadt volna vissza, hogy megerőszakolja. Marshall doktor lenyelte az utolsó korty kávéját. - Felbőszít, ha arra gondolok, hogy az a fattyú bolondot csinálhatott egy tiszteletre méltó, férjes asszonyból! A saját tanárának a feleségét így megalázni, csak a felfokozott, beteges vágyai miatt! - És ezért követelted tőle, hogy hagyja ott az egyetemet? - kérdezte Kate lassan, habár már tudta a választ. Ennek ellenére az egész undorító történetet az apja szájából akarta hallani. - Mérget vehetsz rá! - felelte az öregúr elégtétellel. - Egy órán belül összepakolta a holmiját, és eltűnt! - Meg sem próbálta tagadni? - kérdezte Kate. - Dehogynem - mondta Marshall doktor ugató nevetéssel. - Csak hát hogy is vitathat valaki ilyen nyilvánvaló tényeket? Dávid nemcsak szexéhes szörnyeteg volt, hanem ráadásul hazudozó is. - Tudod, mi lett belőle? Vajon lediplomázott? - Kate idegesen az ajkába harapott. - Nem, nem tudom, mi lett belőle, Kate. És őszintén szólva a legkevésbé sem érdekel. - A férfi remegő kézzel megtörölte a homlokát. - Sajnálom, Kate, de visszatért ez az őrjítő fejfájás. Azt hiszem, ma korán lefekszem. Holnap reggel látjuk egymást. A lány töltött magának még egy csésze kávét, és lelki szemei előtt ismét lepergett az imént hallott szörnyű jelenetet. Egy dologban biztos volt, hogy soha nem árulhatja el az igazat az apjának - azt, hogy Dávid Firth, az a szexéhes szörnyeteg, az a hazudozó alak most az ő munkatársa a rendelőben. Amikor másnap este visszafelé tartott a hegyekbe, apja szörnyű vádjai még mindig a fülében csengtek. Hogy tudott Dávid ekkora csalódást okozni? És hogy dolgozhat orvosként, ha ilyen megvetendő erkölcsileg? Kezdte elveszíteni az ítélőképességébe vetett hitét. A férfi, akit álmodozónak és tehetséges orvosnak tartott, szoknyavadásznak bizonyult, aki minden eszközt bevet, hogy szexuális igényeit kielégíthesse. Amikor elhagyta az autópályát, és megpillantotta a hegyeket, szomorúan állapította meg, mennyire különböznek mostani érzései az egy héttel korábbiaktól, amikor izgatottan hajtott élete első munkahelye felé. Szíve fájdalmasan dobogott a mellkasában. Hogy fogja kibírni a következő hat hónapot? Meglehetősen nehézkes dolog kerülni olyasvalakit, akivel az ember együtt dolgozik. És mennyivel nehezebb, ha ráadásul egy fedél alatt kell élnie vele. Dávid szemmel láthatóan éppúgy kerülte Kate-et, ahogy a lány őt. Kate hallotta a zajokat a férfi lakásából, de még akkor sem jutott eszébe bekopogni hozzá, amikor túlságosan

19 hangosan hallgatta a rádióját. Elhatározta, hogy a jövőben csak a munkájára összpontosít, és a lehető leghamarabb száműzi gondolataiból Dávid és félig meztelen mostohaanyja képét. Másnap reggel Kate egészségügyi tanácsadást tartott, s ez a munka valóban örömet szerzett neki. - Biztosan bűvös keze van - mondta az egyik anyuka, amikor Kate tetanuszinjekciót adott be a fiának, mert a kicsit megharapta egy nyúl. Úgy látszott, észre sem veszi az oltást. - Damien máskor az egész rendelőt összecsődíti, ha csak messziről is meglát egy fecskendőt. Mi a titka, Marshall doktornő? - Szerencse dolga, Mrs. Thompson - felelte Kate. - Igazán aranyos a kisfia. Déltájban összejöttek Gordon szobájában, hogy megbeszéljék a heti beosztást. Dávid és Kate hűvös udvariassággal üdvözölte egymást, és amennyire lehetett, megpróbálták leplezni ellenszenvüket az idősebb orvos előtt. Miután a szokásos dolgokat tisztázták, Gordon azt javasolta, hogy a megbeszélések alkalmával megpróbálhatnák kölcsönösen alátámasztani egymás diagnózisait. - Egy másik vélemény néha egészen más fényt vethet egy kérdésre - mondta, és előrehajolt a székén. - Tényleg, van egy igen bonyolult eset, amelyet mindkettejükkel szeretnék megvitatni. Gordon felvázolta egyik páciense betegségének tüneteit. Középkorú, sikeres üzletemberről volt szó, aki egyre kimerültebbnek és feszültebbnek érezte magát. - John Marriotról van szó. Te ismered, Dávid, ugye? - folytatta. - Évek óta személyes jó barátom. Rendes körülmények között olyan egészséges, hogy egy évben legfeljebb egyszer látom a rendelőben. Nagyon egészségesen él, jóformán soha nem iszik, nem dohányzik, hegymászó, tehát valóságos egészségmániás. De az elmúlt évben drámaian megváltozott. Abbahagyta a hegymászást, már nem bír teniszezni, sem fallabdázni, és egyes napokon alig tudja rákényszeríteni magát, hogy felkeljen, és bemenjen az irodájába, pedig még csak negyvennyolc éves. Szinte minden vizsgálatot elvégeztem nála, sajnos eredmény nélkül. Ma délelőtt alig állt a lábán, amikor bejött a rendelőbe. Dávid és Kate különféle feltevésekkel állt elő a lehetséges okokat illetően, Gordon azonban már mindezeket figyelembe vette és kivizsgálta. - Mi van a környezetével, a szokásaival? - kérdezte Kate, akinek határozott gyanú villant át az agyán. - Úgy értem, mindig itt élt és dolgozott a környéken, vagy járt külföldön is? - Úgy gondolod, Marriotnak valamiféle rejtélyes trópusi betegsége van? - fordult először közvetlenül a lányhoz Dávid. - Tudomásom szerint soha nem élt külföldön. - Semmi különösre nem gondolok - magyarázta Kate. - Nem tartózkodott esetleg fiatalkorában külföldön, például a tanulmányai alatt? - De igen - válaszolta Gordon. - Cambridge-i diák volt, és ezt minden egyes alkalommal az orrunk alá dörgölte, valahányszor az evezősversenyen alulmaradt Oxford. - Ez a hatvanas években volt, ugye? - Igen, akkortájt - helyeselt Gordon. - Nem tudom, mi köze lehetne ennek a jelenlegi állapotához - mondta Dávid, és hátradőlt a székén. - Rengeteg köze lehet hozzá - felelte Kate szárazon. - A hepatitis C-re gondolok. - Nagyon érdekes felvetés - vélekedett Gordon. - A hepatitis C vírusa lényegesen lassabban támadja meg a májat, mint a hepatitis A vagy B. - Évről évre újabb esetek bukkannak fel, amelyek legnagyobb része a tűt használó kábítószeresek közül kerül ki - fűzte hozzá Kate. - Értem, hogy jutott eszébe, Kate - mondta Gordon. - De John háttere és életvitele aligha enged erre következtetni. Vezető gyáros, a szakmájában átlagon felüli sikereket könyvelhet el, semmi esetre sem kábítószer-fogyasztó. Biztos vagyok benne, hogy tudnék róla, ha ilyen jellegű gondjai lennének.

20 - A tünetek évekkel a fertőzés után is jelentkezhetnek. Akár húsz vagy harminc év múlva - vetette fel Kate. - Ezért érdeklődtem a diákéveiről. Segédorvosként volt dolgom néhány ilyen esettel. Gyakran szakmailag sikeres emberek ezek, akiknél a fertőzést merő véletlenségből, egészen hétköznapi vizsgálat során állapították meg. A legtöbben nem is tudták, hogy évek óta magukban hordozzák a betegséget, és nem találtak magyarázatot arra, hol fertőződhettek meg. A főorvosunk ezt a jelenséget a hatvanas évek hagyatékának nevezte. Talán csak egyetlenegyszer lőtték be magukat egy házibulin, aztán szépen kitörölték az emlékezetükből. És később, amikor középkorúak lesznek, a múlt bűnei egyszer csak utolérik őket. - Valóban igazad lehet - mondta Dávid elgondolkodva. - A hepatitis C a májat támadja meg, és arra kényszeríti az immunrendszert, hogy semmisítse meg a fertőzött sejteket. Sok év alatt ez teljesen tönkreteheti a májat. A fáradtság és a levertség ennek a fertőzésnek az első jellemző tünete. - Azonnal kitűzök egy időpontot májbiopsziára - jelentette ki Gordon határozottan. - Jól következtetett, Kate. - Rámosolygott a lányra, habár a barátjáért érzett aggodalomtól gondterhelt volt az arca. A megbeszélés után Kate igyekezett elsőként elhagyni a szobát, hogy a lehető leggyorsabban elmeneküljön Dávid közeléből. Ám a férfi néhány hosszú lépéssel átszelte a helyiséget, és előtte ragadta meg a kilincset. Micsoda udvarias munkatárs! - gondolta Kate gúnyosan, és ingerülten megállapította, milyen ösztönösen válaszol teste a férfi közelségére. Nem hiába kerülte a megbeszélés alatt a férfi tekintetét, egyrészt hatással volt rá Dávid tagadhatatlan vonzereje, másrészt viszont elrettentette a kellemetlen múltbeli történet. Dávid nem nyitotta ki rögtön az ajtót, és a kettejük között érezhető feszültséget végül azzal törte meg, hogy kezét könnyedén Kate karjára tette. - Nagyon szakszerű diagnózis volt - mondta halkan. - Köszönöm! - felelte a lány fakó hangon. A férfi hátrébb lépett, hogy előreengedje, majd Kate megkönnyebbülésére egyenesen a saját szobájába ment, és becsukta maga mögött az ajtót. Kate csak akkor látta viszont Dávidét, amikor késő délután visszatért a beteglátogatásról. Éppen a lakása előtt állt, amikor meghallotta a férfi lépteit a lépcsőn. Kapkodva igyekezett kinyitni az ajtót, hogy eltűnjön a lakásban, mielőtt munkatársa felér, de sietségében rossz irányba fordította a kulcsot. Dávid megállt, amikor megpillantotta, és Kate nyomban tudta, hogy kénytelen lesz néhány szót váltani vele. - Valami gond van? - kérdezte a férfi. - Hadd próbáljam meg én! - Hétvégén beszéltem az apámmal - bökte ki Kate minden átmenet nélkül, mialatt a férfi a zárral próbálkozott. Dávidén a meglepődés leghalványabb jele sem látszott. Miután kinyitotta az ajtót, nyugodtan a lány felé fordult. - Gondoltam, hogy ezt fogod tenni. És mit mondott? Mintha nem tudnám! Kate besurrant lakása biztos menedékébe. - Nem értem, hogy tudsz egyáltalán a szemembe nézni - kiáltotta hevesen. - Úgy viselkedtél, mint egy állat. Apámnak minden joga megvolt ahhoz, hogy elzavarjon az egyetemről. Én is ezt tettem volna. S ezekkel a szavakkal egyszerűen becsapta az ajtót Dávid orra előtt. Az éjszaka kellős közepén Kate a mobiltelefonja átható csörgésére ébredt. Kitapogatta az éjjeli lámpa kacsolóját, és nagy nehezen kinyitotta a szemét. - Itt Marshall doktornő beszél - szólt bele fátyolos hangon. - Ó, doktornő! Itt Mrs. Thompson. Ma reggel jártam önnél a rendelőben - jelentkezett egy riadt hang a vonal túlsó végén. - Igen, Mrs. Thompson, mit tehetek önért?