A MI KÓRHÁZUNK június. Megújult: I. Belgyógyászati Osztály Ápolók Napja. Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak

Átírás

1 A MI KÓRHÁZUNK Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak június Megújult: I. Belgyógyászati Osztály Ápolók Napja

2 Tartalomjegyzék Mindennapok és hősiesség Ápolók Napja 3 Dicséret a diétáért Keresztesiné Alattyányi Éva 5 Két és fél évtized a kardiológián Csányi Marika 6 Impresszionisták és Szinnyei Merse Pál unokaöccse 7 Wittmann Emlékpark és szubintenzív őrző 10 Neuromuscularis Centrum Budapesten 12 Gyesről vissza a nőgyógyászati műtőbe és a Gyermekintenzívre 14 Képek a nővérszállón Balogh Júlia 15 Családi diabétesz klub a Budai Gyermekkórházban 16 Festés a Gyermekosztályon és a Szülészeten 17 Intézeti diabétesz nap szűréseink 18 Hírek események 19 A Mi Kórházunk a Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak ingyenes lapja Megjelenik 2000 példányban, szerkeszti a Szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató Szerkesztőbizottság: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes, Dr. Badacsonyi Szabolcs, Lászlóné Dezső Kornélia, Dr. Demeter Pál, Dr. Katona József, Dr. Balázs Magdolna, Újságíró: Székely Ilona Címlapfotó: Bazánth Ivola Képszerkesztő: Várkonyi Zoltán Fotók: Bazánth Ivola, Karajorgis Mária, Várkonyi Zoltán Nyomdai előkészítés és kivitelezés: fotogold Kft. Felelős vezető: Borvető Béla Kapcsolat: pr@janoskorhaz.hu Budapest 1125 Diós árok 1 3. ISSN

3 Mindennapok és hősiesség Az ápolónő munkája háromszoros érdeklődést kíván: szellemi érdeklődést az eset iránt, szívbeli érdeklődést a beteg iránt, szakmai érdeklődést a gyakorlati munka technikája iránt. Florence Nightingale Kórházunk május 15-én tartotta az Ápolók Nemzetközi Napjának ünnepségét. Ezen a rendezvényen debütált moderátorként Zalatnay Zoltán, a Pszichiátriai Osztály szakdolgozója, aki derűjével, könnyed energikusságával üde színfoltként jelent meg a kissé emelkedett hangulatú közönség számára. Sok sikert ezen a pályán is, Zoli. Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató asszony és Lászlóné Dezső Kornélia ápolási igazgató asszony köszöntő szavai után dr. Folyovich András osztályvezető főorvos úr tartotta meg ünnepi beszédét, foglalta össze az ápolás szakmáról hitvallását, tapasztalatait. Folyovich főorvos úr az ápolók-ápolónők konkrét hősiessége és a hétköznapok apró hősiessége közötti feszültségre építette mondanivalóját. Az ezen az ünnepségen szinte kötelezően felidézett Florence Nightingale életútjából a romantikus és hősies elemek kaptak nagyobb hangsúlyt az előadásban. A krími háború Lámpás Hölgye, a törökországi Scutari barakk-kórház hősi ápolója, aki a relatív tisztaság biztosításával és ellátási standardok létrehozásával jelentősen csökkentette a halálozási arányokat. Ápolt és szervezett, a képzés fontosságát hangsúlyozta, de mindenekelőtt cselekedett. Nightingale mellett, ahogy az legtöbbször lenni szokott, magyar kor- és sorstársát Kossuth Zsuzsannát is méltatta Folyovich András. Csendben tegyük azért hozzá, hogy bár közel azonos időben születtek (Nigtingale 1820-ben, Kossuth Zsuzsanna 1817-ben), előbbi 90 évet, a mi Kossuth Zsuzsannánk viszont csak 37 évet élt. Hagyományaink ezen eleme, az átlagosnál rövidebb életkor úgy látszik XIX. századi elődeinket sem kerülte el. S mintha a problémák is máig hatóan hasonlóak lennének: Nincs elég ápolónő az országban, az egészségügyi ellátás katasztrofális, a kórházak felszereltsége nagyon hiányos, s kevés a számuk olvashatjuk Kossuth Zsuzsannánál vagy az orvosoknak nagy híjával vagyunk minden csata után a legközelebb hátrafekvő helyeken 2-3 kórházat kell rögtönöznöm a sebesültek számára. foglalja össze az es forradalom és szabadságharc alatt szerzett tapasztalatait. A segítői hivatás következő hősies terepei a Titanic és az Olympic hajókon szolgálatot teljesítő egészségügyi személyzet, az I. és II. világháború, az 1956-

4 os forradalom, valamint a Sziklakórházban végzett gyógyító tevékenység felemlegetése volt. Csupa hősiesség és csupa hős. Innen átvezetve Folyovich főorvos úr a hétköznapok hőseinek tekinti az ápolókat. De vajon ők annak érzik-e magukat? S jó-e, ha azok? Lehet, hogy többen közülük hősiességtől mentesebb, de biztonságosabb és kiszámíthatóbb hétköznapokra vágynának. Jobb megélhetésre, könynyebb hétköznapokra. Mindenesetre nap mint nap szembesülnek emberi tragédiákkal,a veszély közelségével, félelmekkel, a halállal. De látnak gyógyulást, tisztelik az életet, becsülik az egymásrautaltságot, egymás támogató erejét. Rendkívüli emberek, nap mint nap előálló rendkívüli helyzetekben. Köszönjük mindenkinek a helytállást! Az ünnepi beszéd után dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató asszony és Lászlóné Dezső Kornélia ápolási igazgató asszony főigazgatói, illetve ápolási igazgatói dicséreteket adott át. A kitüntetések átadása után Sándor György Kossuth- és Jászai Maridíjas előadóművész szórakoztatta a megjelenteket. Balázs Magdolna Főigazgatói dicséret: Bertalanné Kugler Erzsébet szakasszisztens, Szemészeti Szakrendelő; Kovács Tiborné vezető asszisztens, Patológiai Osztály; Dr. Kőrösiné Csapó Edith főnővér, I. Belgyógyászati Osztály; Faragó Éva ápolási koordinátor, Traumatológiai Osztály; Baloghné Firnigl Júlia röntgen asszisztens, Központi Röntgen Osztály; Keresztesiné Alattyányi Éva die te tikus, Központi Dietetikai Szolgálat; Ágoston Nagy Zsuzsanna gyermekápoló, Gyermekosztály; Altmann Mariann főnővér, Neurológiai Rehabilitációs Osztály, Margit Kórház; Boldog Ibolya ápolási igazgató-helyettes, Budai Gyermekkórház; Felföldi Katalin ápolási igazgató-helyettes, Ápolási Igazgatóság 4 A Mi Kórházunk

5 Ápolási Igazgatói dicséret: Csányi Józsefné ápolónő, III. Belgyógyászati Osztály; Herbertné Slolawa Ildikó adminisztrátor, Ortopéd- Traumatológiai Osztály; Lehota Józsefné ápoló, Pszichiátriai Osztály; Németh Lászlóné adminisztrátor, Krónikus Belgyógyászat; Nemes Tímea ápolónő, Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály; Rigó Irén ápolónő, PHK Krónikus Pszichiátriai Osztály; Mátyás Béláné titkárnő, Ápolási Igazgatóság; Tóth Cecília ápoló, Kardiológiai Osztály Margit Kórház; Fekete Anna szemészeti asszisztens, Szemészeti Szakrendelő Budai Gyermekkórház; Taskóné Laczkó Olga aneszteziológus szakasszisztens, Központi Anesztézia Dicséret a diétáért Keresztesiné Alattyányi Éva dietetikus Főigazgatói dicséretet kapott az Ápolók Nemzetközi Napján Keresztesiné Alattyányi Éva dietetikus. Éva 2000 óta dolgozik a János Kórházban, korábban a szolnoki kórházban volt dietetikus. Kislányként egy Szolnok megyei faluban, Szapárfalun cseperedett, majd Karcagon, az egészségügyi szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Pályaválasztásában talán az is közrejátszott, hogy édesapja krónikus betegsége miatt gyakran járták a kórházakat, ráadásul a nővére is az egészségügyben helyezkedett el. A dietetika akkoriban lett főiskolai szak, érettségi után Pesten tanultam tovább folytatja Éva. Azért tetszett ez a terület, mert úgy gondoltam, hogy elég gyakorlatias, mozgalmas és közvetlen kapcsolatot igényel a begegekkel. Döntésemet később sem bántam meg, 1979 óta a szakmában maradtam, s csak gyermekeim születése miatt hagytam abba kis időre a kórházi munkát. A dietetikus egyik fő feladata, hogy összekötő kapocs legyen a beteg és a szakszemélyzet, az élelmezés között. Csak akkor lehet igazi segítő munkát végezni, ha a betegek bizalommal fordulnak hozzám, s a jó kapcsolat révén kialakíthatjuk a megfelelő diétát, mely sok esetben egy egész életre szól. A legtöbb embernek egyénre szabott diétára van szüksége, ezért elengedhetetlen az őszinte beszélgetés. Szolnokon Éva főleg belgyógyászati betegekkel foglalkozott, az osztály fő profilja ott is a diabetológia volt. A központi szolgálat keretében tanácsokat adott vesebetegeknek, epeköveseknek, hasnyálmirigygyulladásban szenve dőknek, vagy refluxos, gyomorfekély-betegeknek is. Lényegében ezt a munkát folytatja kórházunk II. sz. Belgyógyászati Osztályán is. A személyre szabott diéta azért is fontos, mert egy gyomorbeteg is lehet cukorbeteg, s egy cukorbetegnek is lehet veseszövődménye, vagy bármilyen más emésztőszervi problémája. Éva reggeltől estig járja az osztályon a betegeket, s igyekszik a begyűjtött információk alapján kiválasztani a kórházi étlapról az egészséges, a beteg számára könnyen emészthető reggelit, ebédet és vacsorát. Napi kapcsolatban áll az osztály orvosaival, ápolóival. Vannak betegek, akik itt az osztályon szembesülnek először betegségük természetével, például, hogy magas a cukorértékük, s ezért alap - vetően változtatni kell életmódjukon, táplálkozásukon. Mások pedig lehet, hogy évek óta diétáznak, mégis különféle panaszokkal visszakerülnek az osztályra, s ezért fel kell eleveníteni ismereteiket, s előfordul hogy felül kell vizsgálni kialakult főzési szokásaikat, vagy éppen egy tévhitről kell felvilágosítani őket. Cukorbetegeknél például rendszeresen visszatérő probléma, hogy azt hiszik, ha cukrot nem is, de mézet szinte korlátlanul fogyaszthatnak mondja Éva. Vagy ugyanez a helyzet a barna cukorral. Minden beteg kap rövid írásos anyagot a javasolt étrendről, de ez soha nem úgy zajlik, hogy csak odateszem az ágyára. Mindig mondom a betegnek: ne siessen, üljön le, beszélgessünk. A tanácsadás soha nem csak arról szól, hogy mit nem szabad. Azt kell hangsúlyozni, hogy mit lehet. Az én feladatom, hogy elmondjam az elveket, az étrend összeállítás szempontjait, s konyhatechnikai dolgokban is A Mi Kórházunk 5

6 segítséget adjak. Sokszor szakirodalmat is ajánlok. Egy új betegnél mindig oldani kell a feszültséget, az ijedtséget, s meg kell adni a lehetőséget, hogy tanácsért a későbbiekben is fordulhat hozzánk. Telefonon és a szakrendelésen is felkereshet minket. Akkor érzem jól magam, ha a beteg nyugodtabban megy ki, mint ahogy bejött. Éva elmondja, a tapasztalatok azt mutatják: a legjobb, ha az ember változatosan étkezik, minél többféle nyersanyagot beépít az étrendjébe, s közben mértékletességre törekszik. Szomorúan észleli, hogy mióta dolgozik, folyamatosak a pénzügyi megszorítások, ezért egyre nehezebb a kórházakban biztosítani a bőséges, vitamindús táplálkozást. Éva nemcsak a betegek mellett, de családanyaként is nagyon lelkiismeretes. Annak idején a gyerekek továbbtanulása miatt költöztek fel a fővárosba, azóta a fia már elvégezte az állatorvosi egyetemet, lánya pedig kertészmérnök lett. Évának kicsit hiányzik a kertes ház, mert a virágok és a gyümölcsfák jelentették számára a legfőbb kikapcsolódást, most is minirózsát, szegfűt gondoz a balkonládákban. Munka után szívesen olvas, vagy rejtvényt fejt, de a legboldogabb, amikor családi összejövetelre készülhet. Éva fáradhatatlan tanácsadó, a betegek továbbra is számíthatnak rá. Székely Ilona Két és fél évtized a kardiológián Ápolási igazgatói dicséretben részesült Csányi Józsefné Marika a kardiológiáról. A vékony, szőke hajú nővér már két és fél évtizedet töltött a János Kórházban, ráadásul itt is született. Érdekesség, hogy két gyermekét is itt szülte, mégpedig ugyanannál az orvosnál, aki őt segítette a világra. Bevallja: amikor elvégezte a hároméves egészségügyi szakiskolát, nem is keresett más kórházat munkahelynek, mivel akkoriban itt a közelben, a Hűvösvölgyben lakott. Kezdőként az urológián szeretett volna elhelyezkedni, de épp a kardiológián volt üresedés, így a legendás Szám profeszszor osztályán kezdte a pályát, majd Jánosi professzor csapatában lett gyakorlott szakápoló. Marika szívesen 6 A Mi Kórházunk gondol vissza Vass Ági főorvosnőre is, akitől szinte még kislányként nagyon sokat tanult. Itt is ragadt a III-as Belgyógyászaton, ahol huszonhét éve ápolja a szívbetegeket. Korábban hárman, négyen voltunk ugyanarra a műszakra, most ketten látjukel a harminchárom ágyat mondja a nővér. A népesség öregedésével, valamint az orvostudomány fejlődésével egyre több az osztályon az idős, ápolásra szoruló beteg, akiket etetni, pelenkázni is kell. Az évek alatt sokkal leterheltebbek lettünk, de nem hagytam el a pályát, mert szeretek segíteni. Tudom, hogy közhelyszerűen hangzik, de jó érzéssel tölt el, hogy szükség van a munkámra, s a betegek sokszor megköszönik a gondoskodást. Nem megyünk be úgy egy kórterembe, hogy ne néznénk rá a betegekre. Mivel már sokféle szívbeteget láttam, szinte azonnal feltűnik, ha valami nincs rendben: ha az illető sápadt, vagy verejtékezik. Ilyenkor sok múlik rajtunk, hogy időben szólunk az orvosnak, s azonnal cselekszünk, hogy megakadályozzunk pl. egy érelzáródás okozta halálesetet. A kardiológián nem ritka a haláleset. Marika elmondja, hogy ehhez az egyhez nem lehet hozzászokni, mindegy hány éve dolgozik kórházban az ember. Amúgy általában fél ötkor kel, kávézás közben végiggondolja a napot, háromnegyed hétre már az osztályon van, mert kezdődik az ápolási vizit. Ágytól ágyig átveszik az éjszakás műszaktól a betegeket, megtudják kinek fájt a feje, kinek volt magas a vérnyomása, volt-e valakinek egyéb rosszulléte. Aztán zajlik minden feszes munkatempóban: vérvételek, reggeli etetés, vizsgálatra előkészítés, gyógyszerelés, tisztázás Közben persze mindig történik valami, figyelni kell a betegekre, mert előfordul, hogy nem tudnak szólni, ha baj van. Pár perccel ezelőtt is: egy bácsi elindult sétálni, hirtelen rosszul lett, s majdnem elájult. Marika sietve értesítette a kezelőorvost, a bácsit most intenzív megfigyelés alatt tartják az őrzőben. Marika szabadidejében legszívesebb a párjával járja a hegyeket, a természetben piheni ki a kórházi munka fáradalmait. December óta részlegvezetőként vállal felelősséget a betegekért. Sz. I.

7 Impresszionisták és Szinyei Merse Pál unokaöccse I. Belgyógyászat Abejárat előtti emelkedőn kaptatok felfelé azon tűnődve, miért van három belgyógyá szat a kórházban. A kapuban nagy tábla jelzi: I. belgyógyás za t, Gasztroenterológiai Osztály. Hmm Gasztro az világos, de enterológia? Erősen gondolkodom. Enter, entero, enterológia Közben megérkezem az első emeletre, szinte lihegek. Hatalmas lépcsőház, magas grádicsokkal meg kellett volna számolnom! Sebaj, majd hazafelé. A második emeletre érve a főnővér, dr. Kőrösiné Csapó Edith látja, ahogy fújtatok. Hellyel kínál. Mintha gondolataimban olvasna, azonnal mondja: az osztály gasztroenterológiai és hepatológiai betegségeket diagnosztizál, kezel. Kezdem elveszteni a fonalat. Felét sem értem, túl kínai vagy inkább görögös. Közben a szoba falait kezdem pásztázni, távolról hallom csak: Colitis ulcerosa, morbus crohn, kapszulás endoszkópia, lenyelhető minikamerával. Az utolsóra visszazökkenek, szakmámba vág. A végére azért kikristályosodik: a gasztroenterológia az emésztőrendszerrel és annak betegségeivel foglalkozó tudományág. Kérdezősködöm a szobában lévő sok-sok oklevélről, Zámbó Jimmyvel készült közös fotóról. Edith nemcsak a zenéjéért, hanem az emberért is rajongott. Mióta meghalt, nem hallgatja a dalokat. Szomorú mosollyal állítja, egy korszak lezárult. Aztán a na- A Mi Kórházunk 7

8 pi rutinról kezd mesélni. Átadás ágytól ágyig, hőmérőzés, vérvétel, vizsgálatra küldés, reggeli, osztályos vizit, az elhangzottak elvégzése, ebéd etetés, gyógyszerkiosztás etc. etc., egészen az éjszakai műszak átadásáig sorolja. Hétfő-szerda-péntek nagyvizit, szerda délutánonként tudományos referálás. Ő csendesebb időben, három után végzi a papírmunkát, akkor nyugodtabb. Zsúfolt, de jó hangulatú szobáján az ápolási koordinátorral, a gazdasági, s a dietetikus nővérrel osztozik. Utóbb osztályátadásra invitál. Péter ápoló vezetésével lépünk a megújult emeletre, a hófehér falak impresszionista festők reprodukcióit mutogatják. A hatás elmaradhatatlan. Kórterembe lépve egy ágya szélén méltósággal ülő, nemes arcú férfit szeretnék lencsevégre kapni. Szerényen visszautasít. Az ügyeletes doktor súgja: a beteg nagybátyja 8 A Mi Kórházunk Szinyei Merse Pál. A következő emeleten más az impresszió. Kétágyas kórterem, ápolt, idősebb hölgyekkel. Zubog a panasz, az utasítás: a tévé rossz, fotózni nem lehet. A főnővér türelmesen reagál: a tévé jó, csak a kábel még nem érkezett meg. A készüléket egyébként a főorvos úr maga hozta. A nővér áll, hallgatja tovább az igazságtalan panaszáradatot. A folyosó elején Márta nővér a reggelit osztja. Mit tetszik kérni? Tejet, teát? Mindegyik meleg! Anyai szeretettel keni a margarint a kenyérre a gyenge betegeknek. Akit kell, meg is etet, a gyűrött ágyakat megigazítja, hadd essen jól az a falat. Sári nővér, aki éjszakai műszakját egy órája tette le, még mindig a kezelőben sertepertél, körkérdést tesz fel a kollégáknak, mit ebédeljenek. Míg gyermekei az iskolában nem végeznek, ő sem megy haza. Szem elől vesztem. Bekukkantva az egyik kórterembe, fohászkodást hallok. Fehér ruhás férfi imádkozik fájdalmaikról elfelejtkezett betegekkel. Áhítattal lesek. Két emelet közt ingázva, a liftben ismerkedünk össze. Görög András, azaz Bandi, a beteghordozó. 14 éve hordozza a betegek testét, lelkét. Állítja, ott kell lenni, ahol Isten akarja. Ahogy a lifttel süllyedünk, a dolgozókat sorolja. Főnővér 37, Márti 30, Sári 17, Évi 17, Kis Évi 91-től, Heni 31, Ilonka 40, Marika néni 6, Móni 30, Péter 6, Ágnes 1 hónapja dolgozik

9 itt, s viccesen hozzáteszi, ő igencsak ront az átlagon. Nevetek. Szinyei Merse Pál unokaöccsének kórtermébe térek vissza, egy beteg lép hozzám. Fényképezhetek, csak aztán küldjem el. Belemegyek a barterbe. Gyula épp colonoscopia vizsgálatra vár, holnap pedig felső panendoszkópiája lesz. Izgul, mert szerinte nem tisztult ki, egy nap helyett, kettő kell neki. Ráadásul tegnap reggel müzlit evett, ami nehezen távozik. Szobatársának a Lu kács-fürdői gyógyvízre esküszik, azzal kell tisztítani a beleket, hozott is egy hatliteres kannával. Gyulát a földszinti ambulanciáig kísérem, ahol a colonoscopia félbeszakad, valóban nem tisztult ki. A főorvos úr mégsem hátrál, ha már itt a beteg, elvégzi a nyelőcső-, gyomor-, nyombéltükrözést. Az emeleten Sári nővér jön szembe, a személyzeti ebédlőbe hív, a többieket is begyűjti. Sári délelőtt megjárta a Fény utcai piacot, majd elkészítette a tökéletes resztelt májat, amelyhez házi kenyér, s ínycsiklandozó csalamádé dukál. A kis asztal körül nagy a forgás. Egymást váltják a kollégák. Dicséretben nincs hiány. Sárihoz fordulok, itt a második család. Mosolyog: az első. A főnővér a nagyvizit előtti utolsó mustrát végzi. Határozott, rendszerető, nem tagadhatja, az osztályvezető jobb keze. Dr. Székely György osztályvezető pontosan kezdi a vizitet. A jó szó, a kézfogás elmaradhatatlan. Engem is bevon munkájába, tudományos fotográfiára csalogat. Majd szúrópróbaszerűen ellenőrzést végez a mosdókban. Rend a lelke mindennek, főorvosnak, osztálynak is. Fél három, Edit kávéval kínál. Az osztályról mesél, lelkes. Két szinten 35 ágy, 10 ápoló, 1 gazdasági nővér. Az ágy kevés, ők is kevesen, de megoldják. Az új betegek elhelyezése az épp ügyeletes ápoló leleményességén múlik. Hol, melyik szobát alakítja át, kit hova helyez át. Az első emeleten alakították ki az őrző részleget, ahol az akut vérző betegeket látják el, ám nővérhiány miatt még nem tudták beindítani. Stabil a gárda, ezt ő is megerősíti. Egy nővér ment el, ő 40 évig dolgozott itt, az utolsó hónapokban házhoz járt ápolni. A vezető főorvost nemcsak szakemberként, hanem emberként is nagyon tisztelik. Edith elárulja, hogy a Semmelweis Vonósnégyesben is játszik. Ott másodhegedűs. Bazánth Ivola A Mi Kórházunk 9

10 Wittmann Emlékpark, tudományos ülés és szubintenzív őrző az I. Belgyógyászaton Az I. Belgyógyászati osztály május 8-i tudományos ülésnapja előtt dr. Székely György osztályvezető főorvos úr megkoszorúzta az osztály épületének felső park felőli oldalán elhelyezett Wittmann István emléktáblát. Ezzel szimbolikusan felavatta a Wittmann Istvánról elnevezett parkot is, amely az I. Belgyógyászati osztály és az Orthopéd- Traumatológiai Osztály épülete között helyezkedik el. Ez alkalomból mintegy 300 virágpalántát ültetett a parkba a János kertészet, a költségeket az osztály alapítványa fedezte. Ezt követően az osztály munkatársai megmutatták az érdeklődő kollégáknak a felújított első emeletet és a hamarosan megnyíló 4 ágyas új szubintenzív őrzőt is. Délután két órakor kezdődött az osztály tudományos ülése, amely allergiás gasztroenterológiai kórképek esetbemutatásaival foglalkozott. Első előadóként Nemesánszky Elemér főorvos úr személyes emlékekre is támaszkodva méltatta Wittmann István professzor úr érdemeit (lásd keretes írásunk). Ezt követően dr. Mohácsi Edit, az allergológiai szakrendelés vezetője beszélt az emésztőszervi allergiáról. Megemlítette, hogy a lakosság %-a érintett ebben,leggyakrabban tejre, tojásra, lisztre, halra, gombára, zellerre, mogyoróra. Beszélt a főorvosnő az ételallergia diagnózisáról, amely a beteg anamnézisével kezdődik, majd követheti a prick teszt, ételnapló vezetése, kereső étrend alkalmazása, s ha mindez nem vezet eredményre, akkor komplett belgyógyászati kivizsgálás történik. Dr. Hídvégi Edit, a Semmelweis Egyetem tüdő- és gyermekgyógyásza az ételintolerancia okairól tartott előadást. Leggyakoribb okként a laktóz- és gyógyszerallergiát, valamint a pszichés okokat említette. Dr. Szilvás Ágnes főorvos asszony a környezeti tényezők szerepéről, hatásairól beszélt a gyulladásos bélbetegségek és az allergiás problémák kapcsán. Érdekességként megemlítette, hogy a lakosság csaknem fele érintett tejcukor-érzékenységben. A tudományos ülés záró előadását dr. Székely György főorvos úr tartotta az allergia és a bélflórák kapcsolatáról. Az előadás új tapasztalatokat is ismertetett. Balázs Magdolna 10 A Mi Kórházunk

11 In memoriam dr. Wittmann István ( ) Volt emberek Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem akarva semmit élnek még tovább (Kosztolányi Dezső) Wittmann István profeszszor úr nagyívű életpályájának röptére mindig csodálattal és őszinte elismeréssel tekintettem. A csaknem 50 évvel ezelőtt a Vas utcai Kórházban történt első találkozás emlékét könnyű felidéznem. Nagy hatással volt rám diszciplinált személyisége, az általa vezetett gasztroenterológiai profillal működő osztály modern műszerezettsége, a betegellátás magas színvonala. Itt láttam először száloptikás endoszkóppal történt gyomortükrözést és colonoscopiát. Tanítványai körében olyan kiváló fiatal gasztroenterológusok voltak, mint Toóth Éva és Huoranszki Ferenc, akik a későbbiekben a szakma kiemelkedően elismert képviselőivé váltak. Joggal állíthatjuk azt, hogy az 1960-as évek során (orvos-testvéremet is magába foglaló) Wittmann-munkacsoport alkotta a magyar gasztroenterológia bölcsőjét től kezdődően munkahelye megváltozott, az életpálya íve töretlenül emelkedett. A Szent János Kórház osztályvezetőjeként vált Wittmann professzor úr nemzetközileg is elismert szaktekintéllyé. Kiterjedt ismeretségét, jó szervező képességét kihasználva fokozatosan fejlesztette a diagnosztikai és terápiás lehetőségeket és szerezte meg az ehhez szükséges műszereket. Jelentős előrelépést tett az argonlézeres vérzéscsillapítás gyakorlati alkalmazása terén. Tevékenysége eredményeként hazánkban is meghonosodott a videoendoszkópos technika. Elsőként ismerte fel az ultraszonográfia nélkülözhetetlen szerepét a gasztroenterológiai betegek ellátásában. Nagy jelentőséget tulajdonított a gyorsan bővülő, különböző vizsgáló módszerekkel kivett szöveti minták hisztológiai analízisének, a klinikus és a patológus szoros együttműködésének. Hasonló módon rendszeres konzultációt folytatott a képalkotó radiológusokkal illetve a társszakmák képviselőivel is. Nagy gonddal építette az osztályán és az ahhoz kapcsolódó szakambulanciákon tevékenykedő orvos-csapatát, melynek a korábbi munkatársak mellett motorja lett Bodó Mihály, László Pál, Lendvai Iván, Nógrádi Éva, Székely György, Török Attila. Kétségtelen, hogy ez a példamutatóan működött team-munka lényeges tényező volt Wittmann profeszszor úr széles körű elismertségében. Az ő nevéhez fűződik a belgyógyászat egyik önálló szakágává emelt gasztroenterológia önálló szubdiszciplinává válása is, mely tényező a szakképzésre is jelentős hatásúnak bizonyult. Endoszkópos atlaszának páratlan karrierére jellemző, hogy sok éven át még Japán egyes orvosegyetemén is kötelező tananyag volt. A Magyar Gasztroenterológiai Társaságnak, ben titkáraként, majd 1983-ig főtitkáraként tevékenykedett ban egyik főszervezője volt a Nemzeti Galériában közel négyezer (!) külföldi orvos részvétele mellett zajlott, felejthetetlen sikerű Nemzetközi Gasztroenterológiai Kongreszszusnak ben bekövetkezett haláláig hű maradt munkahelyéhez, munkatársaihoz és a tudományos-, oktatói illetve gyógyító orvosi hitvallásához egyaránt. Szellemiségét és életművének éltető lángját tovább kell vinnünk. Május 8-án Wittmann István nevét viselő emlékpark avatással, majd tudományos ülés keretében idézték fel emlékét volt munkatársai, barátai illetve tisztelőinek népes tábora. A méltó főhajtást volt tanítványa (és a Szent János Kórház Gasztroenterológiai Belosztályának 1993 óta vezetője), dr Székely György tanár úr szervezte néhai mestere iránt érzett méltó tiszteletadással és szeretettel. Dr. Nemesánszky Elemér A Mi Kórházunk 11

12 Neuromuscularis Centrum Budapesten Áprilisban megalakult Magyarország első Neuromuscularis Centruma (BNMC), mely főleg a Duchenne-féle izomdisztrófiában (DMD), valamint a spinális izomatrófiában (SMA) szenvedő gyerekek kezelésében és rehabilitációjában nyújt az uniós elveknek megfelelő segítséget. A centrum több intézmény részvételével jött létre. A szakmai vezetés és koordinálás a II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Neurológiai Osztályának feladata, a szakmai vezető: dr. Herczegfalvy Ágnes. A rehabilitációért viszont a Szent János Kórház Gyermekgyógyászati Rehabilitációs Osztálya felelős, dr. Medveczky Erika vezetésével. Az osztály eddig is uniós szinten teljesített a neuromusculáris betegek ellátásában. Az NM Centrum munkájában részt vesz még: az Országos Környezetegészségügyi Intézet Molekuláris Genetikai és Diagnosztikai Osztálya, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet Genetikai Tanácsadója, három izombetegalapítvány, valamint utóbb csatlakozott a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet, hogy a pulmonológiai ellátást segítse. Misko huncut nézésű, szőke kisfiú, nemrég töltötte be az ötödik évét. Lelkesen készül az óvodai évzáró ünnepségre, ahol őrá osztották a teknősbéka szerepét. Misko a futóversenyen általában lemarad társai mögött, de remekül úszik, s kiváló ismerője a tengeri élőlényeknek. El is határozta: bálnakutató lesz, elvégre a hajón nem kell futni, a cápáktól meg nem fél. Első látásra Miskó ugyanolyan csibész, mint hasonló korú társai, talán csak a lábait szedi furcsán, amikor a labdáért szalad. A szülei egyéves kora óta tudják, hogy fiuk a jelenleg gyógyíthatatlan Duchenne-féle izomdisztrófiában (DMD) szenved. A DMD egy X-kromoszómához kötött genetikai betegség, amely miatt a szervezet a disztrofin génen bekövetkező elváltozás (mutáció) következtében képtelen egy izomfehérje, a disztrofin molekula előállítására. A disztrofinhiány következtében az izomsejtek instabillá válnak, így folyamatos pusztulásra, sorvadásra vannak ítélve. Az izmok helyét fokozatosan kötőszövet és zsírszövet veszi át, ami végső soron teljes mozgáskorlátozottsághoz vezet. A betegségben elsősorban a vázizmok és a A megállapodás aláírása a II. sz. Gyermekklinikán szívizomzat érintett, így a kamaszkorban fellépő légzésproblémák és a kardiomiopátia teszik végzetessé a betegséget, olvasható a Misko Alapítvány honlapján. A betegség eleinte nem okoz látványos tüneteket (kivéve a vérben felhalmozódó kreatin-kinázt), így gyakran a szülők és az orvosok sem ismerik fel elég korán a veszedelmes kórt, mindaddig, amíg a mozgásfejlődésben nem jelentkezik az első szembetűnő hanyatlás. A tünetek jellemzően a kicsik 2 és 4 éves kora körül kezdődnek, amikor pl. nehézséget jelent nekik a futás, ugrás, vagy a lépcsőzés. Könnyen elesnek, és hajlamosak lehetnek a lábujjhegyen járásra. Az egyik klasszikus jel, amit Gowerstünetnek is neveznek, amikor a kisfiúnak a térdére és a combjára kell támaszkodnia, hogy képes legyen felállni a földről. Először a csípő- és medenceövi izmok sorvadnak el, így a legtöbb Duchennes gyerek tízéves korára járásképtelen lesz, kerekesszékbe kerül. Amikor húszévesek lesznek, általában az izomsorvadás eléri a szív-, és a légzőizmokat is, elkerülhetetlenné válik a halál. Kevés DMD beteg éri meg a huszonöt évet. A tudomány mai állása szerint a betegség gyógyíthatatlan, a terápiás lehetőségekről sincs egyértelmű állásfoglalás a szakemberek közt. A kutatók több irányban keresik a megoldást az egész világon. A Duchenne-féle izom disztrófia ritka betegség, százezer újszülöttből ra tehető a DMD betegek száma. Magyarországon jelenleg kb család érintett. Az X-kromoszómához kötött rendellenességet az anyák örökítik át fiaiknak, ugyanis ők hordozzák a hibás genetikai kódot (lányok nem is örökölhetik), de 25 százalékban spontán mutáció is okozhat fiúgyermekeknél ilyen betegséget. Miskóról véletlenül derült ki, hogy ilyen súlyos betegsége van mondja Lukács Andrea Wanda, az 12 A Mi Kórházunk

13 édesanya. Még csak négy hónapos volt, amikor egy vérvételnél kitűnt, hogy a májenzim értéke nem megfelelő. Ekkor elkezdődtek a vizsgálatok, s már egyéves volt, amikor közölték velünk a könyörtelen diagnózist. Döbbenten álltunk, teljesen gyanútlanok voltunk, hiszen Misko egészséges kisbabának tűnt. Nem akartuk elhinni, hogy pár év múlva képtelen lesz mozogni, s mi csak tehetetlenül nézhetjük, ahogy kerekesszékbe kényszerül. Napokon át csak sírtunk, aztán elkezdtünk tájékozódni az interneten. Akkoriban szinte semmit nem találtunk a betegségről magyar nyelven, még orvos édesapám is csodálkozva, kérdőn nézett rám. Szerencsére férjemmel együtt több, mint tíz nyelven beszélünk, így levelezésbe kezdtünk a világ számos országával. Misko diagnózisa eljutott többek között Kínába, az Egyesült Államokba, Olaszországba, Hollandiába, Izraelbe, s nagyon sok helyről kaptunk választ, tájékoztatást a legújabb kutatásokról, és a kipróbált terápiákról. Az eltelt négy év alatt robbanásszerű fejlődés zajlott le az egész világon. Egy idő után rendszereznünk kellett az információkat, ezért elkezdtem írni egy blogot, s az internet segítségével több szülőtársra is akadtunk, akiknek hasonló sorsú kisgyereke van. Elhatároztuk, hogy megpróbáljuk legyőzni a gyilkos kórt, még akkor is, ha nem vagyunk orvosok. Először létrehoztunk egy alapítványt, és összefoglaltuk, majd megosztottuk az összes érintett családdal a gyógymódokkal kapcsolatos legfrissebb kutatások eredményeit. A honlapon és a blogunkon közölt híreken kívül különböző rendezvényeket, szülőcsoportokat és előadásokat tartunk szakorvosok, gyógytornászok és pszichológusok bevonásával a beteg gyerekek szüleinek. Sikeres rendezvényünk például a DMD-SMA rehabilitációs hét, amit a Budai Gyermekkórház Rehabilitációs Osztályával együtt szervezünk már harmadik alkalommal. De legfőbb célunk: az európai szintű izomcentrum létrehozása volt. Magyarországon másfél éves a legkisebb gyerek, akinél Duchenneféle izomdosztrófiát diagnosztizáltak, a legidősebb huszonhárom. Amikor ezeket a sorokat írom, nem tudjuk, hogy a huszonhároméves fiú még életben van-e. Misko naponta tizenhárom féle gyógyszert szed (pl. vitamint, antioxidánst), többek közt szteroidot is. A szteroid egyfajta gyulladáscsökkentő szerepet tölt be, és lassítja az izomelhalás folyamatát. Ha a kis betegek elég korán elkezdik szedni, akkor járóképességük tovább megőrizhető. Vigyázni kell azonban az adagolásra, mert a szteroid mellékhatásként csontritkulást, glaukómát is okozhat. Misko hároméves korában kezdte a szteroidot, így egész jó kondícióban van. Ragyogóan tolja a rollert, még a kovácsoltvas kerítésre is felmászik. Pedig februárban Andrea azt hitte: itt a honeymoon időszak, azaz a tünetmentes szakasz vége, mivel Misko egyre fáradtabbnak tűnt, nehezen vette a lépcsőfokokat. Már azon gondolkoztak, hogy emelik a szteroidot, különben felgyorsul a betegség progressziója. Az idő azonban melegebb lett, Misko erőre kapott, a májusi napsütésben az izmok is jobban engedelmeskedtek. A szülők ilyenkor újra reménykednek. Rendszeresen járnak hidroterápiára, fényterápiára, gyógytornára a János Kórház Budai Gyermekkórházának Rehabilitációs Oszályára. Dr. Medveczky Erika évek óta ismeri Miskót, mindig megsimítja a kisfiú fejét, ha arra járnak. Az izomnyújtás és az ízületi kontrakciók kezelése a rehabilitációs ellátás kulcseleme. Ennél a betegségnél a nyújtás célja a működőképesség és a kényelem fenntartása. A nyújtás edzéstervét a gyógytornász felügyeli, de a legeredményesebb, ha az otthoni tornáztatás a családi rutin részévé válik. A Neuromuscularis Centrum keretein belül kórházunk Gyermekgyógyászati Rehabilitációs Osztályán zajlik az izombeteg gyerekek tornáztatása, komplex fizioterápiája, az izomerő felmérése, mozgásállapot rögzítése, ízületi kontrakciók kezelése. A szülők is itt tanulhatják meg a különféle segédeszközök használatát, valamint itt képzik ki őket beteg gyermekeik otthoni ellátására. Az uniós elveknek megfelelő egységes ellátás lehetővé teszi az újonnan diagnosztizált izombeteg gyerekek számára, hogy azonnal bekerüljenek a gondozó hálózatba, s így nem fordulhat elő, hogy pl. vidéken évekig bolyongjanak a szülők beteg gyermekükkel az egészségügyi rendszerben megfelelő terápiás segítség nélkül. Az első magyar izomcentrum megalakulását a CARE-NMD európai uniós projekt és a nemzetközi TREAT- NMD Szövetség szakmailag támogatja. A szakemberek összefogtak, így a beteg gyerekek remélhetőleg minden elérhető segítséget megkapnak. Misko tudja, azért szedi a sok tablettát, hogy erős legyen, s hogy ne maradjon le a futásban. Öccse, a kétéves Jónás teljesen egészséges, együtt tekerik a biciklit. A szülők szeretnék, ha öt év múlva is együtt szaladnának. Székely Ilona Online adományozás egy kattintással: A Mi Kórházunk 13

14 Gyesről vissza a nőgyógyászati műtőbe és a gyermek-intenzívre Amájus 3-án tartott főnővéri értekezlet keretében számolt be a TAMOP-6.2.4/A/09/1/ KMR program keretében foglalkoztatott két kolléganőnk eddig végzett munkájáról. Elsőként Szekeresné Bónis Márta, a Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály műtős szakasszisztense mutattatta be saját szemszögéből osztályát és tevékenységét a jelenlévő szakdolgozóknak, s osztálya megjelent orvosainak. Nagyon szépen dokumentált előadáson képet kaphattunk az osztály tevékenységéről és a műtős szakasszisztens teljes feladatköréről. Bónis Márta az osztály leírásával, bemutatásával kezdte előadását. Két telephelyen, a János Kórházban és a Margit Kórházban, 55 ágyon, 450 ezer lakosnak biztosítják a területi ellátást. Egységes szakmai szempontok alapján, egységes szakmai vezetése van az osztálynak. Mindezen feladatok elvégzésére a János Kórházban, ahol Márta dolgozik, két műtő, egy kisműtő és egy császárműtő áll rendelkezésre. A császárműtő az elmúlt évben került átadásra, közvetlenül a szülőszoba mellett található. Itt csak császármetszéseket végeznek ben a 3251 szülésből 1187 volt császármetszés, az esetek 36,5%-a. Leggyakoribb indikációinak a korábbi császáros szülést, medencevégű fekvést, ikerterhességet, fájásgyengeséget, mesterséges megtermékenyítést, lepényleválást és a koraszülést említi Márta. A kisműtőhöz 3 kórterem tartozik 8 ággyal. Itt végzik az egynapos beavatkozásokat, többek között a méhszájplasztikákat, tályog eltávolításokat, terhesség-megszakításokat. Külön és hangsúlyosan kitért a beszámolóban a laparoscopiás beavat- 14 A Mi Kórházunk kozásokra. Így az ovarium cysták eltávolítására, a petevezetőn és a petevezetéken végzett műtétekre, valamint a méhen végzett műtétekre. A legérdekesebb talán a műtősnői feladatok számbavétele és rendszerezése volt az előadásnak. Márta részletesen kitért a műtéti program előtti, alatti és utáni feladataira. Kezdve a programról való tájékozódástól, az általa műszerelt műtétek leválasztásáig (én dolgom-más dolga). Folytatva az előkészületek pontos felsorolását: bemosakodást, beöltözést, eszközök, anyagok előkészítését, beteg fektetésének ellenőrzését, negatív elektróda felhelyezését, a műtéti terület fertőtlenítésének ellenőrzését, a műtéti team beöltöztetését, majd a műtéti terület izolálását. Műtét alatt a tevékenység már kevesebb, viszont ugyanakkora figyelmet, összpontosítást igényel: a műszerelés, az antiszepszis szabályainak a betartása, a megfelelő eszközhasználat megválasztása és mindenekelőtt és fölött az anyagtakarékosság! Műtét után pedig a műtéti seb fedése, eszközök tisztítása, streilizálásra való előkészítése, a műtő felkészítése a következő műtétre, a betegek kicserélése. A műtéti program végén pedig elvégzendő a takarítás, az eszközök sterilizálása, a szövettanok kezelése, a műtőtermek ügyeletre való felkészítése. Külön kiemelte Bónis Márta az önálló szakmai felelősséggel járó tevékenységeket: így a szövettan gondos kezelését, az eszközök kímélést, a visszamaradó idegentest elkerülését, a betegek követését és persze ismét csak az eszköztakarékosságot! Második előadóként Böröczné Fodor Erika csecsemő és gyermekápoló számolt be a gyermekintenzív részlegen végzett munkájáról. Elmondta, hogy ezt a részleget 2002-ben nyitották meg, négy ággyal működnek az intenzív osztály keretén belül. Közvetlen intenzív hátteret nyújtanak a gyermekosztálynak, a gyermeksebészeti osztálynak, a traumatológiai osztályoknak és a fül-, orr-, gégészetnek. Ezek az osztályok 24 órás ügyeletet látnak el, a gyermekintenzív részleggel együtt. Szükség esetén konzíliumot tudnak kérni az idegsebészeti, neurológiai, szemészeti osztályoktól és a szájsebészeti részlegtől is. Széles spektrumban látnak el betegeket 16 éves életkorig. Külön említette Erika a koponyasérült gyermekek esetén a gyermekápoló speciális feladatait. Ezek a feladatok természetesen a sérülés és a törés súlyosságának is függvényei. Így a korának megfelelő ágyban történő elhelyezést, a perifériális véna biztosítását, intubálás asszisztálását, moni torizálást, vérvételt, infúziós pumpa alkalmazását, a gyerek vizsgálat ra való eljuttatását, konzíliumok asszisztálását. Balázs Magdolna

15 Képek a nővérszállón Balog Júlia Andrea portréja Az olajfestmény lassan szárad, egy évbe is beletelik, mire egymásra keményednek a rétegek. Balog Andrea tucatnyi képet tesz elém: tarkán fénylenek a színek, némelyik farostlemezre vászon is feszül. Hűvös erdő látszik az egyiken, amott folyó szeli át a vásznat. Andi mosolyogva emeli ki kedvencét, a vérszínű főnixmadarat Szepes Mária regénye ihlette. A társalgó padlóján a festményekből egy mozaik kompozíció kerekedik, a festő A Föld virága címet adta neki decemberében hatalmasodott el bennem az érzés, hogy nem élhetek festés nélkül meséli Balog Júlia Andrea, az Ortopédia Osztály nővére. Valójában már 2004 óta rajzolok és festek, de voltak az életemben olyan események, amelyek miatt félre kellett tennem az ecsetet. De most már határozottan tudom, hogy a művészi alkotás segít leküzdeni a lelki fáradtságot, így könnyebben túl tudom tenni magam a nehézségeken. Festés közben ki tudok kapcsolódni a gondokból, megszűnik bennem a feszültség, s ráadásul valami szép is születik a kezem alatt. Fél éve művésztanárhoz is járok, Simon M. Veronika foglalkozásain a jobb agyféltekés rajzolást és festést sajátítjuk el. Az elmélet mellett mindig tanulunk egy-egy új technikát is. Andi mert így hívják az osztályon Nagyváradon született, gyerekkorát egy erdélyi kis faluban, a Fekete-Kőrös partján töltötte. Saját bevallása szerint már kislánynak is rajzolós volt, de szülei hasznosabb pálya felé terelgették, így került a Belényesi Gimnázium kereskedelmi és könyvelő szakára. Itt azonban hamarosan rájött, hogy akármennyire jövedelmező lenne számára a könyvelői szakma, képtelen lenne napi nyolc órát íróasztalnál ülni egy papírhalmaz mögött. Olyan munkára vágyott, ahol közvetlenül segíthet az embereknek, s ahol nagyobb a sürgés-forgás. Ekkor határozta el: ápoló lesz belőle. A Mózes Nővérképző három évig tartott az érettségi után, majd Andi egy családorvosi rendelőben dolgozott. Itt sem lelte örömét a munkában, hiszen főleg adminisztrációs feladatokat bíztak rá. Váltani szeretett volna, s eszébe jutott a magyar főváros. Alig voltam tizennégy éves, amikor először jártam Budapesten emlékszik vissza a nővér. Kislányként is gyönyörűnek találtam a várost, dolgozó nőként pedig arra gondoltam, tartogathat nekem is lehetőségeket. Hirdetéseket böngésztem, s jártam a pesti utcákat, hogy megtudjam: ápolói végzettségemmel hová fodulhatnék munkáért. Az Egészségügyi Minisztériumban honosítottam a papírjaimat, s az ott ülő portás tanácsolta: Kislány, olyan kórházba menjen, ahol mindent becsületesen elintéznek magának! A János Kórházat ajánlotta, s még aznap megjelentem a Diós árok mentén. Editke néni kedvesen fogadott az Ápolási Igazgatóságon, de megkérdezte: Kislány, mit szeretnél? Dolgozni, vagy csak úgy erre vetődtél, aztán majd meglátod, mi lesz? Mondtam, hogy dolgozni akarok. Erre beosztott az Ortopédiára, ahol a traumatológiai profil miatt gyorsan zajlanak az események, s a betegek körül mindig akad sürgős tennivaló. Én pont erre vágytam. Nagyon hálás vagyok, hogy a Szent János Kórházba, és ezen belül az Ortopédiára kerültem szeptembere óta Kiss Jenő osztályvezető főorvos osztályán látom el a sérülteket és az ortopdiai betegeket. Andrea szemlélődő, töprengő alkat, talán ezért is marad fent éjszaka szívesen. Kevés az alvásigénye, szeret tenni-venni, amíg mások alszanak. Évek óta szinte csak esti műszakot vállal, festeni is éjszaka szokott. A hosszabb ideig bent tartózkodó betegek kötődnek hozzá, Andi meghallgatja történetüket, beszélget velük. Harminchárom éves, felvétele óta nővérszállón lakik. Mindig voltak a világnak válságos korszakai: háború, éhezés, munkanélküliség folytatja Balog Andi. Az idősek történetei arra is megtanítottak, hogy nem mindegy, milyen szemüvegen át nézzük a világot. Minden helyzetben meg kell találnunk az értéket, amiért érdemes élni. S nekünk, akik a segítő szakmában dolgozunk, meg kell mutatni a szépet azoknak, akik nem találják. Ezt megtehetem egy festményen keresztül, vagy úgy is, hogy beszélek a betegekkel, és ápolom őket. A festésnél a színek és formák is segítenek, gyógyító hatással vannak arra is, aki nézi, s arra is, aki létrehozza őket. Balog Júlia Andreának augusztusban lesz első csoportos kiállítása. Székely Ilona A Mi Kórházunk 15

16 Családi diabétesz klub a Budai Gyermekkórházban Kisfiunkkal két éve járunk a Budai Gyermekkórház diabétesz szakgondozójába. Dr. Blatniczky László főorvos úr és csapata az orvosi, gondozói feladatokon kívül nagyon sokat tesznek a gyerekekért és családjukért egyaránt. A frissen diagnosztizált betegek és szüleik a Rehabilitációs Osztályon eltöltött napok alatt próbálnak alkalmazkodni az 1-es típusú cukorbetegség okozta új élethelyzethez. Ehhez minden segítséget meg is kapnak: edukációt, diétás tanácsadást, valamint technikai és lelki támogatást egyaránt. Később ugyanezt a támogató-segítő odafigyelést tapasztalják a családok a rendszeres gondozás során is. A gondozásra járva merült fel bennünk a gondolat, hogy szülőklubot hozzunk létre a Budaiban. Szükségét éreztük annak, hogy találkozzunk más szülőkkel, hogy lássuk, ők is hasonló helyzetekkel találják-e szembe magukat, mint mi és, hogy megbeszéljük a felmerülő problémáinkat. Úgy terveztük, hogy havonta egy alkalommal jövünk össze és egy-egy számunkra fontos kérdésről beszélgetünk januárjában tartottuk meg az első klub alkalmat, amelyen 12 családnak Blatniczky főorvos úr tartott részletes előadást az inzulinpumpa-kezelésről, előnyökről és különbségekről az intenzív terápiához képest. A pumpákat és a vércukorszenzort Szabó Gabriella mutatta be. Az előadások azért is voltak nagyon hasznosak, mert a Budai Gyerekkórház 60 inzulinpumpát használó kis páciense mellett folyamatosan egyre több gyerek kap pumpát, többek között a mi fiunk is. A februári délutánon dietetikussal beszélgettünk a cukor- és gluténmentes diétáról, a glikémiás indexről és arról, hogyan lehet cukorbeteg-baráttá varázsolni az ételeket. Egy kertészmérnök szakembertől pedig, aki cukorbetegként egy bioboltot vezet a természetes édesítőszerekről és az újfajta alapanyagokról tudhattunk meg sok mindent. Többféle házi és kész süteményt is megkóstoltunk és összehasonlítottuk a különböző édesítőszerek ízét és intenzitását. Márciusban Orosz Judit pszichológus volt a vendégünk, aki iskolapszichológusként és cukorbeteg gyermektáborok szervezőjeként saját tapasztalataira is támaszkodva beszélt a különböző fejlődéslélektani állomásokról és az azokat jellemző életkori sajátosságokról. A beszélgetés tudatosította bennünk azt, hogy bizonyos viselkedési formákat sokszor hibásan a cukorbetegségnek tulajdonítunk, holott azok csupán a gyerekek életkorából, aktuális fejlődési szintjéből adódnak. A Budai Gyerekdiabétesz Családi Klub következő alkalmain először a családi kapcsolati hálóról lesz szó, majd a sport és az életmód fontos szerepéről, végezetül pedig egy önbizalomerősítő tréningen veszünk részt. A klubról bővebb információt az Interneten is lehet találni: budaidiab.blogspot.com A féléves program felénél járva elmondhatjuk, hogy sikeresen formálódik egy aktív szülői közösség. E sikerhez nagyban hozzájárultak a Budai Gyermekkórház orvosai és ápolói, akik örömmel álltak a kezdeményezés mellé és folyamatosan segítik a szervezők munkáját. Ernődi Tamara szülő 16 A Mi Kórházunk

17 Festés a Gyermekosztályon és a Szülészeten Június 2-án a János kórházban, a ShiwaForce com. Zrt. 31 munkavállalójának részvételével társadalmi felelősségvállalás keretében festést végzett a Gyermek-, Koraszülött és Csecsemőosztályon, valamint a Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályokon. A szervezést, kórházunk osztályai és a cég közötti közvetítést, a változtatni, jobbítani akarás dinamizmusát dr. Dura Mónika, a celiranyos.hu honlap életre hívója, kórházunk egyik legaktívabb adománygyűjtője volt. A szín- és mintaválasztás az osztályok dolgozóinak bevonásával, előzetes egyeztetések alapján történt. A helyiségek, folyosók falainak előrajzolását, glettelését már június 1-én, pénteken elvégezték. A választott mintákat ezután projektoron kivetítették a falra, majd pénteken felrajzolták és szombaton kifestették. Szombaton ezen felül öszszesen 800 m 2 felületet festettek le a társaság önkéntesei, két alkalommal. Ehhez 250 liter festéket (kb.17 vödör) használtak fel. A pénteken és szombaton itt dolgozó kollégák hétfőn szabadnapot kaptak, amelynek költségét szintén munkáltatójuk állta (1 millió Ft). A felhasznált festék, anyagok, eszközök ára, az állványok bérlése, a szállítás kb. 400 ezer Ft-ba került. A kifestett helyiségek, a felfestett gyermekrajz-figurák kedélyesebbé, barátságosabbá, tisztábbá, élhetőbbé tették ezeket az osztályokat. Javítva ezzel az ott dolgozó orvosok, egészségügyi szakdolgozók, valamint a betegek, szülőnők, szülők és babák közérzetét. Köszönjük Kovách Anton vezérigazgató úrnak és a ShiwaForce com. Zrt. 30 további kollégájának osztályaink megszépítését és Dura Mónikának a szervezést, örökös jobbító szándékát! B.M. A Mi Kórházunk 17

18 Intézeti diabétesz nap Idén nyolcadik alkalommal került megrendezésre a II. Belgyógyászat-Diabetológia és a Budai Gyermekkórház közös szervezésben Dia betológia a mindennapi gyakorlatban címmel intézeti diabétesz nap. A már hagyománnyá váló rendezvény idén is sok szakdolgozót és orvost vonzott kórházunka, összesen 117 szakdolgozó és 28 orvos regisztrált. Rendezvényünket megtisztelve a főigazgató asszony nyitotta meg a szakmai napot. Az előadássorozat négy tematikus blokkból állt. A diabetológia határterületi kérdéskörben foglalkoztunk a diabetes szövődményeivel, azok megelőzési lehetőségeivel. Érdekes előadásokat hallhattunk a strokeról és az új gesztációs diabéteszes kritérium rendszer jelentőségéről. A második blokkban gyerekdiabetológia következett, amelyben a gyermekkor sajátosságaihoz kapcsolódó kezelésről, diétáról, új inzulinbeadó eszközről és a gyerekek táboroztatásáról kaptunk fontos információkat. A harmadik blokkban megismerhettük a 2-es típusú diabétesz korszerű kezelésének lehetőségeit és végül a cukorbetegek edukációjának speciális feladatairól hallhattunk szakdolgozói előadásokat. A blokkokat vita követte, melyen igen aktívan részt vett a hallgatóság, ami azt jelezte, hogy érdekesek voltak a témák és volt érdeklődés. A szünetekben és a work shopok alkalmával gyakorlati bemutató volt a kiállító asztaloknál, lehetett vércukrot, koleszterint, vérnyomást, BMI-t mérni. A támogató cégek jóvoltából sok kiállítás volt, minden asztalnál lehetett kvíz játékokat játszani, és a végén a nyeremények sem maradtak el. A továbbképzés most is ingyenes volt, és mind az orvosok, mind a szakdolgozók számára akkreditált volt a rendezvény. A finom ételek mellet sok új szakmai információval szolgált a rendezvény a visszajelzések szerint is. Köszönöm Winkler professzor úrnak, a Budai Gyermekkórház dolgozóinak, saját kollégáimnak és nem utolsó sorban a szponzoráló cégeknek, hogy segítették a rendezvény létrejöttét és lebonyolítását. Továbbra is tervezzük hasonló szakmai nap megrendezését, melyre majd mindenkit szeretettel várunk. Eisenhauerné F. Andrea Folytatódtak szűrőprogramjainak Ahegyvidéki önkormányzattal közösen szervezett szűrőprogramjaink az elmúlt két hónapban is folytatódtak. Április végén a III. Belgyógyászati osztály orvosai és szakdolgozói kardiológiai szűrést és érvizsgálatokat végeztek a nagy számban, előzetes bejelentkezés alapján fogadott érdeklődők számára. A szűrést megelőzően dr. Kiss Béla főorvos úr tartott a MOM Művelődési Központ zsúfolásig megtelt termében igen érdekes és szemléletes előadást a kardiológiai betegségekről, azok kialakulásának okairól, a megelőzés lehetőségeiről. A szűrésen az osztályról dr. Kiss Béla mellett dr. Szilárd Teodóra főorvos asszony, valamint Bogyó Adrienn és Tuza Anikó szakasszisztensek vettek részt. Június 2-án volt a következő, s egyben az őszi-tavaszi ciklust záró szűrőnap, a Sportmax rendezvényközpontban. A megelőző napon dr. Katona József főorvos úr tartott szintén nagyon érdekes, sok kuriózummal 18 A Mi Kórházunk tarkított előadást a szájsebészeti betegségekről, sérülésekről, a megelőzés lehetőségeiről. Kórházunk orvosai, szakdolgozói jelentős létszámban képviselték magukat a szűrőszombatok zárórendezvényen, 28 kollégánk volt jelen és végzett szűrést ezen a napon. A szűréseken több mint 1000 személy vett részt. Tartottunk mammográfiai, csontritkulás-, érszűkület-, kardiológiai, gégészeti, szemvizsgálati, szájsebészeti, bőrgyógyászati, helicobacter szűréseket és nagyon sok gyerekszűrést, gyerekedukációt. Lúdtalpvizsgálatot, egyensúlyvizsgálatot, vércukorszűrést, dietetikai tanácsadást, újraélesztés tanítást. Köszönjük az öszszes jelenlévő orvosnak és szakdolgozónak, hogy munkájukkal segítették ennek a nagyon fontos prevenciós programnak a megvalósulását. Így köszönjük dr. Demeter Jolán, dr. Molnár László, dr. Fükő Zita, Godó Tamásné, dr. Darnóthné Balogh Nikoletta, dr. Vass Katalin, dr. Szilárd Teodóra, Bogyó Adrienn, Lovasné Tuza Anikó, dr. Kiss Sándor, Dobi Imréné, dr. Kovács Eszter, Palányi Éva, dr. Katona József, Bárkányi Anna, dr. Madarasi Anna, dr. Medveczky Erika, dr. Gellért Szilvia, dr. Lévay Noémi, Buna Antalné, Károlyi Gyuláné, Heintz Bernadett, Fekete Anna, Nagyné B. Szikszai Katalin, Ürmösi Anita, Pész Andrásné, Szabó Gabriella, és Gönczy Katalin munkáját. B. M.

19 HÍREK ESEMÉNYEK Főorvosi értekezlet A június 7-én tartott főorvosi értekezlet első beszámolóját dr. Orphanides Ilona, az OMSZ orvos-igazgatója tartotta. Előadásának első felében ismertette a különböző típusú mentő- és betegszállító autóikat, azok felszereltségét, a velük utazó kísérők, személyzet képzettségét. Ezt követően megemlített néhány problémát, amely az OMSZ munkatársai tapasztalnak a mentés során, a betegek kórházi átvétele kapcsán. Így a jogszabályban szabályozott 15 perces időkorlátot, amely alatt a kórházi orvosnak a mentők munkatársaitól a beteg átvételéről vagy továbbküldéséről dönteniük kell. Folyovits főorvos úr az előadást követő felvetése kapcsán érzékelhető volt, hogy ez az idő sokszor nehezen tartható. Másik említett probléma a betegek átvételekor az őrzés, megfigyelés, lélegeztetés problémája. Gyakori, hogy ezeket a cselekményeket még sokszor a mentőszolgálat munkatársai végzik, holott ez nem az ő feladatuk május 1-e után a betegszállítás irányítását az OMSZ vette át. Kórházunk eddigi tapasztalatai szerint az átállás nem zökkenő mentes, legtöbb probléma a Traumatológiáról hazaszállítandó betegekkel kapcsolatosan merül fel. Nem jön vagy csak nagyon sokára érkezik a megrendelt betegszállító, s addig a már ellátott betegeket, akiket nem lehet felügyelet nélkül hagyni fel kell venni az Új szakorvosaink Az utóbbi hetekben több évek óta nálunk dolgozó rezidensünk tett sikeres szakvizsgát. Így dr. Feketéné dr. Hrapka Erzsébet és dr. Pálfi Anikó a Gyermekosztály orvosai csecsemő és gyermekgyógyászati, dr. Hegedűs-Virág Zsófia és dr. Polyák Annamária a II. Belgyógyászati Osztály orvosai begyógyászati, illetve endokrinilógiai szakvizsgákat, dr. Lestyán János a szájsebészeti részleg fogorvosa dento-alveoláris sebészeti szakvizsgát, dr. Sándor Zsolt a Neurológiai Osztály orvosa neurológiai és dr. Kelemen Csaba a Szülészet-nőgyógyászati Osztály orvosa endokrinológiai szakvizsgát szerzett. Gratulálunk új szakorvosainknak, s kívánjuk, hogy minél tovább dolgozzanak intézményünkben a maguk és betegeik megelégedésére. osztályra. Különösen hétvégeken akadozik a betegek hazaszállítása. Dr. Orphanides Ilona elmondta, ők nem tudják ellenőrizni, hogy a megrendelt szállítást a magánszolgáltatók végrehajtották-e, s nem rendelkeznek semmilyen kényszerítő erővel sem a magán betegszállítók felett. Gyakori tapasztalatuk, hogy a magánszolgáltatók nem állítanak ki annyi kocsit az ügyeletben, amennyire az OEP-pel kötött szerződésük szerint kötelezve lennének. Kérte az orvosokat, hogy ne a 104-es számon hívják az OMSZ betegirányítóit, mert ezen a vonalon a mentést szervezik, hanem a 1820-as telefonszámon. Ellenkező esetben, a vonal leterheltsége miatt a mentést veszélyeztetjük. A következő napirendi pont dr. Páli Sándor orvosigazgató-helyettes úr beszámolója volt a Kórház évi teljesítményéről. Öszszességében megállapítható, hogy a év hasonló volt a évihez, pénzforgalmi szempontból tekintve a kórháznak lejárt adóssága nincs. Legalább 36 az állam által most átvett kórház roszszabb helyzetben van az eladósodás szempontjából, mint a János Kórház. Mind az OEP-től kapott, mind a saját bevételeink növekedtek, így lehetett kiegyensúlyozni az áfa, a közüzemi díjak, a gyógyszerés implantátumfelhasználásból eredő költségek növekedését. Az egyes osztályok a saját teljesítményeikre vonatkozó adatokat külön megkapják. Harmadik napirendként a Semmelweis Gyűrű odaítélésről döntött titkos szavazással a főorvosi kar. Az előzetes jelölések alapján dr. Blatniczky László, dr. Kovács András (Urológia), dr. Harmos Géza és dr. Pelényi Attila neve került a szavazólapokra. A legtöbb szavazatot és így ebben az évben a Semmelweis Gyűrűt dr. Harmos Géza, a Krónikus Belgyógyászati osztály osztályvezető főorvosa nyerte el. Gratulálunk a főorvos úrnak! A Mi Kórházunk 19

20 Ülésezett a Magyar Diabetes Társaság Kongresszusa A Magyar Diabetes Társaság immár XXI. Kongresszusát szervezte meg Tihanyban április között. Az esemény mindig fontos mérföldkő a Társaság életében. Nemcsak szakmai képzést, továbbképzést szolgál, de elősegíti a betegszám növekedésével párhuzamosan szaporodó ellátó helyek szakemberei közötti eszmecserét is. Ez is a magyarázata annak, hogy a Kongresszus programjában hangsúlyt kaptak az átfogó referátumok, valamint az egy-egy szűkebb területtel kapcsolatos szimpóziumok.. Kevés tudományos társaság miondhatja el magáról, hogy tagjai között szép számmal vannak szakdolgozó. Az ő munkájuknak a fontosságát is jelzi, hogy külön szekcióülésen számoltak be tapasztalataikról. Ezen Eisenhauerné, Fördös Andrea a II. Belgyógyászati osztály munkatársaival együtt az autonóm kardiális neuropathia jelentőségét tárgyalta az osztályukon előforduló esetek tükrében. Winkler Gábor professzor, mint a Társaság leköszönő elnöke, igazi szakmai motorja volt a Kongreszszusnak. Számos referátum, előadás, üléselnöklés során az adott témákban körültekintő, bölcs véleményeket fogalmazott meg, igazi okulására a hallgatóságnak. A Társaság tisztújító közgyűlést is rendezett. Ennek során a Társaság Vezetősége megújult. Winkler professzor elnöki mandátuma lejárt, feladatait a négy éve már megválasztott leendő elnök, Barkai László professzor vette át. Ugyanakkor Winkler professzor tanácsadó elnökhelyettesként továbbra is a szűkebb ügyvivő elnökség tagja maradt, és változatlanul a Diabetologia Hungarica főszerkesztője. E sorok írója 16 évi ezirányú tevékenység után ismét felkérést kapott a Társaság pénztárosi feladatainak folytatására. Hajós Péter főorvos úr a Számvizsgáló Bizottságban kapott megbízást. Nem kis büszkeséggel kell megállapítanunk tehát, hogy a hazai diabetológia műveléséért is felelős szakmai grémiumban kórházunk reprezentációja igen kedvező, indirekte elismerve az itt folyó bel-, és gyermekgyógyászati diabetológiai munkát. Dr. Blatniczky László főorvos Emlékezünk Tóthné Nagy Magdolna csecsemő- és gyermekápoló, koraszülött-intenzív nővér. Búcsúzunk Zima Sándorné Györgyi 65 éves korában két év türelemmel viselt szenvedés után meghalt. Négy évtizedig volt a Budai Gyermekkórház dolgozója, EEG-asszisztens az Ali utcában, majd a gyermek-ideggondozó asszisztense a Feszty utcában, valamint a Logodi és a Bolyai utcában. Köszönjük hűségét és szeretettel emlékezünk a jó kedélyére. Budapest, június 4. munkatársai a Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Gondozó dolgozói 1953-ban született. Az egészségügyben 30 éve, intézetünkben 2008-tól dolgozott koraszülött-intenzív nővérként a PICben (Perinatalis Intenzív Centrum). Segítőkész, a közösség érdekében dolgozó, igazi kolléganő volt. Új osztályunk kialakítása során szabadidejéből is sok időt áldozott az körülmények otthonosabbá tételére, az emberi, barátságos környezet kialakítására. Küzdelmes élete során mindig igyekezett helyt állni, bátran szembenézni a nehézségekkel. Hirtelen jött és rohamosan súlyosbodó betegségével hősies erőfeszítéssel küzdött, gyakran öniróniával, humorral áthidalva a betegségből adódó korlátokat, és ezzel mindnyájunk számára példát mutatott emberi tartásból, lelki nagyságból. Egy éve veszítettük el. Lányai, unokái mellett mi, a kolléganői is mindig szeretettel emlékezünk rá. A sarokasztal még a helyén áll Megkapaszkodni ez a szalmaszál a gyermekkorom! Ez volt az ifjúság! Aztán a pálya következett. S most itt ülök minden a helyén áll még S a vén óra jár Minden perc ajándék Bár amit mutat nem az én időm 20 A Mi Kórházunk