A Magyar Parazitologusok Társasága tevékenységének első tíz éve

Átírás

1 A Magyar Parazitologusok Társasága tevékenységének első tíz éve Dr. LŐRINCZ Ferenc tiszteleti elnök "The first decade in the activity of the Hungarian Society of Parasitologists" - Lőrincz, P. - Parasit. Hung ABSTRACT, in this account presented by the occasion of the tenth anniversary of the foundation of the Hungarian Society of Parasitologists a historical background of its organisation is drawn and its major activities are surveyed by the honorary president of the Society. A favourable influence of functioning of the Society was seen on developments of both the research and practical work in parasitology, on teaching medical parasitology, on creating "Parasitologia Fungarica", a new multilingual journal for the publication of contributions of Hungarian workers to the field, and on strenghtening the cooperation between Hungarian parasitologists and the international parasitological movements. A magyar parazitológiai tudomány művelése hosszú és gazdag múltra tekinthet vissza mind állatorvosi-orvosi, mind szorosabban vett zoológiai, vagy mezőgazdasági-növényparazitológiai vonalon egyaránt. Mégis, ha szigorúan fogalmazunk, azt kell mondani, hogy ez a tudományszak nagynevű elődök és az ezen a területen ma is dolgozó több kiváló, nemzetközileg is ismert kutatónk és oktatónk, a parazitológiai munka előrevitelére szolgáló intézményeinkben folyó intenzív munka ellenére sem tudott kel lőképpen kibontakozni. Ugyanis mindnyájan jól tudjuk, akik ezen a területen felelősséggel dolgoztunk és dolgozunk, hogy régtől fogva és ma is nagyobb átütő erejű, gazdagabb effektus volna Előadás az MPT 10 éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepi közgyűlésen Budapesten, 1974«március 22-én.

2 tőlünk szükséges. Ez nemcsak az alapkutatások vonatkozásában több szomszédos és távolabb fekvő ország eredményeihez felzárkózás miatt kellene így legyen, hanem azok miatt a károk miatt is, melyek a hazai köz- és állategészségügy terén, de a növénytermelés terén is kifejezetten parazitás ártalmak miatt érik az országot. Most abból a célból gyűltünk össze, hogy számvetést csináljunk. Visszatekintünk egy decenniumra, hogy egy kissé történelmet írjunk. Mert ILLYÉS Gyula szavaival: a történelmet meg kell fogalmazni, meg kell i r a i, hogy az maradandóvá, történelemmé, generációról generációra hatóvá legyen. így lehet biztosítani, hogy akik most együtt vagyunk, s majd akik utánunk jönnek, tudjuk és tudják, honnan is jöttünk, s merre volt, merre van szándékunk tovább menni. Hiszen a felgyorsult idő nem kedvez az emlékezésnek. Nem magunkat ünnepelni vagyunk tehát i t t, hanem a jobb és eredményesebb jövő érdekében magunkat bírálni és jobbítani. A magyar parazitológiai tudomány egyik plántálója, szervezője és máig legkiemelkedőbb munkása, nekünk idősebbek valamennyiének közvetlen tanítója, KOTLÁN professzor 1964-ben, Társaságunk alapítása idején "A parazitológiai tudomány hazai problémái" címen a Magyar Tudomány akkori hasábjain dolgozatot írt. Ebben számot vetve hazai viszonyainkkal, némi nemzetközi összehasonlítást is adva megállapította, hogy tudományterületünkön jóllehet az akkori múlthoz képest is volt fejlődés, voltak figyelemre méltó eredmények,de azokat általában nem lehetett kielégítőnek tekinteni ahhoz a nem ritkán magasabb szinthez viszonyítva, amit néhány külföldi ország mutatott, és azokhoz a feladatokhoz hasonlítva, melyek a parazitológia különböző területein hazánkban megoldásra vártak. Hogy akkor ez úgy volt,véleménye szerint mindenekelőtt szervezetlenségünkre lehetett visszavezetni. Ez az akkori, nem először tett felismerés volt az, aminek feszítőerejéből és KOTLÁN Sándor, valamint munkatársainak összefogásából született meg ezelőtt tíz évvel a Magyar Parazitologusok Társasága.

3 Röviden össze szeretném foglalni ennek a tíz esztendőnek a történetét, de ez előtt legyen szabad még néhány megjegyzést előrebocsátanom. Ha valamely tudományág, de különösen, ha a parazitológia művelésének fejlődéstörténetét nézzük, az szabályszerűen minden országban, így nálunk is több gócból indult k i. Ezek a gócok kezdetben egymástól térben, időben, célkitűzésekben közelebbtávolabb, jelentőségükben és egymásrahatásukban is változó intenzitással alakulnak és működnek. Nálunk RÁCZ, GENERSICH, ÖR- LEY, JANCSÓ, PACHINGER, ROTH, nyilván előttük,és már jobban ismerten utánuk is sokan elszórt kezdeti felvillanásai tudományunknak. Majd jön a differenciálódás korszaka, amikor a zoológusok, állatorvosok-orvosok, fitopatológusok és mások, még mindig egymástól külön,egymásról alig vagy nem sokat tudva kezdik saját területükön összefogottabban meggyökereztetni tudományágukat, kezdik azt mindinkább közérdekűvé.tenni és keresik a minél eredményesebb működés feltételeit. Nálunk sok külföldi országot megelőzve, másokat kisebb-nagyobb lemaradással követve, az 1900-as években az állatorvosi parazitológia bontogatja először önálló szárnyait. Majd jelentkeznek a zoológusok, a phytoparazitológusok és 1927-ben a humán parazitologusok kezdik szervezett munkájukat. Az alapok lerakása után észrevevődik, hogy az eredményesebb e- lőrehaladéshoz szélesebb összefogásra van szükség. Ez a tudomány kifejlődésének az utolsó szakasza, az integrálódásnak a fázisa. Magyarországon az állatorvos parazitológusoké, személy szerint b.e. KOTLÁN Sándoré és munkatársaié az érdem,hogy ban a Közalkalmazottak Szakszervezete Állategészségügyi Szakosztályának keretében Parazitológiai Szakcsoportot s még ugyanebben az évben a főfoglalkozású parazitologusok számára a MTA akkori IV. osztálya keretében szervezett Állatorvostudományi Bizottságban Parazitológiai Albizottságot létesítettek. Ezeknek a szervezeteknek a titkára annakidején dr. KASSAI Tibor volt. A Parazitológiai Szakcsoport, de különösen az említett Albizottság rendezvényein már orvosok is szerepeltek és nem egy

4 összejövetel napirendi pontjaként került tárgyalásra az a célkitűzés, hogy a parazitológiát művelő magyar állatorvosokat, zoológusokat, növényvédelmi szakembereket egy közös testületbe tömörítsék. Ezt igényelte a parazitológiai tudomány hazai előrelendítése és a külföldi kapcsolatoknak is szervezett alapokra építése. Közel kétéves előkészítő munka után, - melynek hátterében KOT LÁN Sándor mint mozgatóerő mindig felfedezhető - KOBULEJ Tibor, NEMESÉRI László és ZOLTAI Nándor, mint ideiglenes intézőbizottsági tagok, I96I. március 17-én a Magyar Tudományos Akadémiához "Előtérjesztés"-t tesznek, hogy az Akadémia akkori Agrártudományi és Orvostudományi Osztályainak felügyelete alatt Magyar Parazitológiai Társaság szerveztessék. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztálya 1963«november 6-án "Pelhívás"-t intézett a magyar állatorvosi, orvosi, biológiai tudományok művelőihez és az érdeklődőket meghívta december 16-ára a Magyar Parazitologusok Társasága alakuló közgyűlésére. Ez a közgyűlés megtárgyalta és módosításokkal elfogadta az ideiglenes intézőbizottság által előterjesztett alapszabálytervezetet, megválasztotta a Társaság elnökségét, mely kebeléből választotta első elnökéül szervezőjét és alapítóját, KOTLÁN Sándor akadémikust,titkárául pedig NEMESÉRI Lászlót. Ettől az időponttól kezdődik a Magyar Parazitologusok Társasága első 10 éves történelmi időszaka. Ezek után, ha azt nézzük, hogy alapszabályszerűen mik Társaságunk céljai és feladatai, úgy bizonyos összevonásokkal azokat négy pontban lehet megfogalmazni: 1. A magyar parazitológiai kutatások fejlesztése, figyelemmel a gyakorlat szükségleteire. 2. A parazitológia oktatásának előmozdítása. 3. A tudományág újabb eredményeinek népszerűsítése, a hazai eredmények publikálása. 4. A magyar parazitologusok nemzetközi kapcsolatainak elősegítése.

5 ad. 1. A kutatómunka fejlesztése érdekében állónak tekintette a Társaság elnöksége egy, a Magyar Tudományos Akadémia kereteiben működő önálló Parazitológiai Kutatóintézet létesítését. Ebben egymás mellett kaptak volna helyet az állatorvosi, orvosi és a fitoparazitológia művelői. I t t lett volna helye az alapkutatások mellett az átfogó témáknak, a különböző parazitózisok patológiájának, járványtanának, a prevenció elvi kérdéseinek és a parazitózisok elleni aktív küzdelem komplex módszerei kidolgozásának. Szoros együttműködésben a parazitológia hazai valamennyi munkahelyével, a Központi Intézet egyik feladata lett volna az oly nehezen biztosítható káderfejlesztésről, az utánpótlásról való célszerű gondoskodás is. Bíztató kezdet után különböző nehézségek miatt a Központi Intézet létrehozását egyelőre kedvezőbb időkre kellett elodázni. Ma is biztos meggyőződésem, hogy önálló kutatóintézet birtokában tudományszakunk művelésének feltételei gyökeresen javulnának, amint azt sok külföldi példa is bizonyítja. Egyébként a Társaság egymagában azáltal, hogy tudománytársadalmilag egyesítette a hazai szakembereket,ezek számára fórumot biztosít, egyéb sokféle haszna mellett jótékony hatással van a hazai parazitológiai kutatás fejlődésére is. Különösen figyelemreméltó az a kölcsönhatás,ami legtermékenyebben a Társaság és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Állategészségügyi és Élelmiszerhigiéniai Főosztálya között alakult k i. Ez a kölcsönhatás egyrészt felelősséget jelent, élénkíti a Társaság munkáját, másrészt az említett Főosztály révén biztosítja az erre a területre eső kutatások fejlesztését, egyben a kutatási eredmények gyakorlati hasznosulását." A Társaság elnökségének kezdeményezésére van a Főosztálynak parazitológus főelőadója, ki egyben elnökségünk tagja is. Ilyen kedvező kapcsolat révén van lehetősége az említett minisztériumnak a nagyüzemi állattenyésztés állategészségügyi, így a hús-, a tej-, a tojástermelés károsítása szempontjából fontos parazitózisok elleni védekezés központi megszervezéséhez szaktanácsot, egyes -védekezési módok, nagyüzemileg alkalmazható

6 gyógyszerek és gyógymódok kipróbálásához tudományos kísérleti lehetőségeket kapni. Az élet nyilván létrehozta, kikövetelte volna a Társaság léte nélkül is a megyei állategészségügyi állomásokon a parazitológiai szolgálat megszervezését. Miként annakidején e nélkül kellett az Országos Közegészségügyi Intézet Parazitológiai Osztályának közbejöttével a közegészségügyi és járványügyi állomásokon gondoskodni ennek a munkaterületnek az ellátásáról. De az nem vonható kétségbe, hogy e két országos laboratóriumi hálózat parazitológiai tevékenységének megszervezése szempontjából is hasznos volt a Magyar Parazitologusok Társaságának létrehozása. Tudja ezt a 18 KÖJÁL laboratórium 29 orvos-biológus parazitológusa és tudják a megyei állategészségügyi állomások parazitológiai munkával foglalkozó laboratóriumi szakállatorvosai. Az már más kérdés, a jövő kérdése is lehet, hogy az ezekben az intézményeknek levő potenciális lehetőségek talán jobban kihasználhatók lennének, mint ahogy azokat eddig kihasználták. Dr. KOLTAI László MÉM főelőadó, elnökségünk tagja szíves volt fáradni azoknak a tudományos és gyakorlati kérdéseknek az öszszeállításával, melyek az elmúlt tíz év alatt a Társaság elnökségének, vagy a minisztérium említett főosztályának munkát adtak. Ennek, a 17 pontból álló jegyzéknek az áttanulmányozása arra mutat,hogy jó úton járunk és enélkül az együttműködés nélkül az állategészségügyi állomásokon a parazitológiai munka elindítása, központi irányítása és ellenőrzése - szerényen szólva - még nehezebben ment volna. Belülről nézve,a legtöbb kárt okozó Veterinär parazitózisok elleni védekezés, mint a májmételykór, az orsóférgesség, az echinococcosis, a hypodermatosis elleni küzdelem módjainak rendeleti úton való meghatározása, a szükséges antiparazitikumok gyártásának szorgalmazása, e paraziták elleni védekezés korszerű nívóra emelése mind annak a közös törekvésnek és munkának az eredménye, amit az egyes intézmények Társaságunkban is dolgozó vezetői, munkatársai végeztek. Viszont kívülről nézve a Társaság mit is érne az Állatorvostudományi Egyetem Parazitológiai Tanszéke, annak Helmintológiai Kutató Laboratóriuma, az Akadémia Állategészségügyi Kutatóinté-

7 zete, az Országos Állategészségügyi Intézet Parazitológiai Osztálya és a többi intézmény nélkül, melyek által végül is él, mozog Társaságunk és az egész apparátus. Nemcsak az ünnepi hangulat mondatja ugyanezt velem az Országos Közegészségügyi Intézet Parazitológiai Osztályán, vagy a Természettudományi Múzeum parazitológiai munkacsoportjában folyó munkáról és ott dolgozó kollégáinkról. Ha nem is olyan állandóan és szervezetten, mint az állatorvosi parazitológia terén, de ezeken a helyeken is Társaságunk serkentő hatása és az, hogy tíz év óta állandóan tudunk egymásról, egymással szoros szakmai és baráti kapcsolatban vagyunk, ennek sok előnyét élvezi tudományszakunk és kutatómunkánk fejlődése is. ad. 2. A parazitológia hazai felsőoktatása vonatkozásában az elnökség a humán területen látta sürgősnek az intervenció szükségét. Irattárunkban vannak azok a dokumentumok, amelyek ebben a témakörben készültek. írásos előterjesztés mellett az elnökség tárgyalt az Egészségügyi Minisztérium Egyetemi Főosztályának vezetőjével, kérve, hogy a medikus kurrikulumban különböző tantárgyak keretében elszórtan és szűkösen folyó parazitológiai oktatást célszerűbb tanrendi elrendezésben kissé elmélyültebben szervezzék meg. Eljárásunk eredménye a hazai Orvostudományi E gyetemek Kórtani és Mikrobiológiai Tanszékeinek professzoraihoz küldött minisztériumi körlevél lett, mely felhívta a figyelmet a parazitológiai oktatás fontosságára. Ezenfelül a Minisztérium arról tájékoztatta Társaságunk elnökségét, hogy az orvostovábbképzés keretében kíván gondoskodni az orvosparazitológiai oktatás jobb hatékonyságáról. Az elnökség a maga részéről ezt a kérdést így nem tartja lezártnak, külső körülmények akadályoztak, hogy közvetlenül az említett tanszékek vezetőivel is kereshettük volna a kapcsolatokat. Talán újabb erőfeszítéssel valamilyen további javulás kierőszakolása lehetséges lesz. Az állatorvosképzésben a parazitológiai tanszék birtokában ezzel a kérdéssel nem kellett foglalkozni. Itt az elnökség a parazitológus szakállatorvosképzés vonatkozásában tett kezdeményező lépéseket.

8 A tudományegyetemeken a tanárképzés keretében folyó parazitológiai oktatás kérdésével az elnökség eddig nem foglalkozott, miként az agrármérnök-képzés ilyen vonatkozásaival sem. ad. 3. A tudomány újabb eredményeinek népszerűsítése végett a Társaság működésének kezdete óta Budapesten évente átlagban hat tudományos szakülést és neves külföldi vendégelőadók Akadémiai meghívásával vidéki központokban legalább egy, gyakran két ankétot, vagy symposiumot rendezett. Szaküléseinken örvendetesen élénk érdeklődés mellett megtárgyalásra kerülnek a hazai kutatómunka legújabb eredményei és ezek az alkalmak a parazitológia különböző területein dolgozó szakemberek között kifejlődő vitákkal együtt eredményesen biztosítják tudományágunk népszerűsítését. Akadémiánk vendégeiként meghívott külföldi prominens kutatók bevonásával rendezett vidéki ankétjaink, symposiumaink különösen jól szolgálják ezt a kitűzött célt. Ennek érdekében a ki emelkedően fontos témákon kívül súlyt helyezünk arra, hogy ezeken a vidéki rendezvényeinken a helyileg fontos parazitózisok is a kellő figyelemben részesüljenek és ezek kapcsán helyi szakemberek is szóhoz jussanak. Ezek az általában egy, olykor kétnapos, mindig igen sikeres alkalmaink ugyancsak nagymértékben járulnak hozzá a tudományág hazai népszerűsítéséhez. Azt hiszem, nyugodtan állapíthatjuk meg, hogy a Társaság vezetősége ezen a téren jó gyakorlatot alakított k i. Ebben a munkában a legtöbb gond a Társaság főtitkárának, NEMESÉRI Lászlónak a vállára hárul. Legyen szabad neki sok, nem hiábavaló fáradságáért i t t is köszönetet mondani. Nézzük most röviden, hogy Társaságunk mit végzett a hazai kutatási eredmények publikálása területén. Nem kell e helyen túl sok szót vesztegetni annak indokolására, hogy mit jelent valamely tudományág számára, ha fejlődéséről, eredményeiről a maga és más tudomány-területeken dolgozók, de az egyetemes tudomány fejlődéséért felelősök számára is időről időre hírt adhat. Erre

9 a célra elsősorban a megfelelően szerkesztett szakfolyóirat szolgál. KOTLÁN Sándor még Társaságunk alapítása előtt akciót indított,hogy a Magyar Tudományos Akadémia kiadványai, az Acták sorában parazitológiai folyóirat, az Acta Parasitologica is kapjon helyet. Sajnos ezt, az amennyire szegény, annyira nélkülözhetetlen célú kezdeményezést érthetetlenül nem lehetett sikerre vinni. Nem arról van szó, hogy a magyar parazitologusok valaha is publikációs helyek nélkül lettek volna. Voltak állatorvosi-orvosi, zoológiai, biológiai folyóiratok, melyek szívesen fogadták közleményeinket és neves külföldi publikációs helyek is mindig szívesen álltak rendelkezésünkre. Ezekről a jövőben sem lehet és nem szabad lemondani. De, hogy mit jelent egy olyan szaklap, mely tájékoztat a magyar parazitológiai tudomány lehetőleg teljes terméséről, az információs áradat mai korában erről nem is szabad sokat beszélni. Hálával gondolunk a Magyar Állatorvosok Lapjára, a patinás Orvosi Hetilapra, a Magyar Orvosi Archívumra, az Acta Veterináriára,az Állattani Közleményekre, az Acta Zoologicára és a többi külföldön is elterjedt, nívót jelentő hazai folyóiratok szerkesztőire, akik soha sem zárkóztak el a parazitológiai tárgyú kéziratoktól. Mégis megértve KOTLÁN professzor előrelátó intencióit, Társaságunk megalapítása után újult erővel Vele,majd elvesztése után magunk folytattuk tovább a magyar parazitológiai folyóirat alapítására vezető törekvéseinket ben végre segítségünkre jöttek a Természettudományi Múzeumban és Társaságunk elnökségében is dolgozó Kollégáink, elsősorban dr. SOÓS Árpád'. Az ő előkészítő megbeszélései után KOVÁCS István főigazgatóhelyettes, a múzeumi tudományos kiadványok szervező vezetője, majd a múzeum akkori főigazgatója, dr. SZÉKESSY Vilmos karolta fel elképzeléseinket, így jelenhetett meg 1968-ban a Magyar Parazitologusok Társasága és a Természettudományi Múzeum közös folyóirata, a Parasitologia Hungarica. Ez azóta évente egy kötetben, ív terjedelemben, tipográfiailag igényes külsővel magyar, angol, orosz és német nyelven, alternatív idegen nyelvű összefoglalásokkal eredeti közleményeket hoz és magyar, valamint egy idegen nyelven referálja a magyar parazitologusok más itthoni, vagy külföldi folyóiratokban megjelent közleményeit, és a magyar szerzők parazitológiai vonatkozású szakkönyveit. Ez a folyóirat a Termé-

10 szettudományi Múzeum jelenlegi főigazgatójának, dr. KASZAB Zoltán akedémikusnak változatlan érdeklődése éb támogatása mellett eddig hat kötetben, összesen 1715 oldalon jelent meg és betölti azt a szerepet, amiről fent szóltam. Ez a folyóirat sok jóakarattal született és fenntartásához a nem könnyen biztosítható szerény anyagi bázis mellett különösen szükség van elsősorban a lap szerkesztőinek hivatástudatára és áldozatkészségére. Ezért az önzetlen munkáért a Társaság elnöksége és mindnyájan, akik a lapba írunk és azt olvassuk, dr.kassai Tibornak, az ő hároméves távollétében dr. HOLLÓ Ferencnek és külön is kiemelve KOVÁCSNÉ, dr. MURAI Évának tartozunk nagyon sok köszönettel és hálával. Tudjuk, hogy az, amit publikációs lehetőség tekintetében eddig teremtettünk, nem az, amire törekedtünk: egy anyagilag jobban megalapozott, tipográfiailag is többre alkalmas, elevenebb, é- vente legalább két füzetben megjelenő folyóiratra,amely külföldi abstractokat is tartalmaz.ez az ambíció nem jelent hálátlanságot jelenlegi partnereink felé, csupán még egy álmot jelent az önálló Parazitológiai Kutatóintézet óhajtása mellé. Nyugodtan lehet élnünk a klasszikus szólás-mondással: Ultra posse nemo obligatur, erején felül senki sem kötelezhető. Éppen hiányérzéseinkből keletkezett a Parasitologia Hungaricánál elevenebb kiadvány, a Társaság elnökségének Tájékoztatója, amit ugyancsak tiszta lelkesedésből elnökségünk tagja, dr. PEL LERDY László szerkeszt, hálás köszönetünk mellett immár harmadik éve. A Tájékoztató nem meghatározott időközökben, hanem tudományunk hazai és külföldi eseménydússágához mérten, évente több ízben jelenik meg és szolgálja a friss szakmai tájékoztatás és összetartozás mindig szükséges nemes. céljait. Mindkét kiadványt a Társaság tagjai a tagdíj fejében kapják. ad. 4. Végül röviden lássuk, mit tettünk a magyar parazitologu sok nemzetközi kapcsolatainak előmozdítása érdekében. I t t elöljáróban annyit kell megemlíteni, hogy minden fejlődni akaró kutató és intézmény is előbb-utóbb maga is keresi a külföldi kapcsolatokat. Ezeknek azonban mindig más a státusa, mint egy tudományos egyesületé, mely valamely országnak a respektív tudo-

11 mányterületen munkálkodó valamennyi szakemberét összefogja és ezeket a külföld felé hivatalosan képviseli. A nemzeti társaságok teszik az egyes országok ilyen reprezentáns egyesüléseit, majd a nagyobb területi egységekből tevődik össze a Világ Parazitológusainak a Szövetsége. A Társaság megalakulása óta tagja a World- és 1967 óta a European Federation of Parasitologists szervezetnek. Ezek a tagságok biztosítanak a Magyar Parazitologusok Társaságának és tagjainak intézményesen részvételt a nemzetközi szövetségek rendezvényeire és egyben így van módja Társaságunknak hallatni szavát e felső fórumokon tudományos elvi és adminisztratív szervezeti kérdésekben. Külföldi kapcsolataink vonatkozásában meg kell említeni a szomszéd országok parazitológusaival és nemzeti intézményeikkel,így elsősorban a szlovák, majd a cseh, lengyel, szovjet, jugoszláv és bolgár kutatókkal és testvér-társaságokkal, de sok nyugati ország parazitológusaival kiépített kapcsolatainkat. E kapcsolatok ápolásában a Társaság elnökét és főtitkárát terheli a legtöbb felelősség, de ebben osztoznak velük az elnökség és a tagság senior tagjai is. Mondanivalómnak végére értem. Azt gondolom szabad megállapítanom, hogy Társaságunk realizálta mindazt, amit az alapszabályok előírta kötelezettségek tekintetében teljesítenie kellett. Ez Társaságunk első tíz évének rövid története. Sok munka, törődés, erőfeszítés, próbálkozás van mögöttünk és szerencsésebb körülmények között igyekvéseink több eredményt is hozhattak volna. De előttünk vannak a következő decenniumok évei és befejezésül alig tehetnék mást, mint megköszönni mindenkinek, akiket i l l e t, eddigi munkáját és kívánjam az elnökségnek, tagtársainknak, kívülről segítőinknek, hogy a következő években az eddiginél is több sikerrel szolgálhassák ezt az érdemes, hasznos és szép munkát. - n n r j A,. Prof. Dr. LŐRINCZ Ferenc Érkezett: március Budapest Derék u. 8.