NEMESI VEZETÉK- ES KERESZTNEVEK SZATMÁRBAN AZ 1809. ÉVI INSZURREKCIÓS ÖSSZEÍRÁS ALAP3ÁN

KÁVÁSSY SÁNDOR: NEMESI VEZETÉK- ES KERESZTNEVEK SZATMÁRBAN AZ 1809. ÉVI INSZURREKCIÓS ÖSSZEÍRÁS ALAP3ÁN 1 Az 1808. évi II. és III. törvény alapján 1809. januárjában és februárjában Szatmárban is nagyszabású lajstromozás keretében irtok össze a megye nemességét. Nem lehet feladatunk e helyen a lajstromozás részletes ismertetése, csupán röviden utalunk rá, hogy a nemesség minden rétegére kiterjedt,, az elvi egység, a háznép vagy háztartás /fomilia/ volt, és hogy feljegyzendőket három rovatba irták, mégpedig: 1. Neve a helységnek, házigazdáknak, gazdasszonyoknak, azok fiainak és árváknak, 2. Ideje, korossága, 3. A felirt személyek állapotja és egyéb megjegyzésre való környülállásai. Az első rovatba a helység neve alá sorszámozva, korabeli magyar helyesírással, a magyar névhasználat rendje szerint a házigazdáké gazdasszonyok /háztartásfők/ nevét irták. Leggyakrabban csupán a vezeték- és keresztnevet, de sokszor mást is. A név elé következetesen nagy kezdőbetűvel a nemgsi elönevet /predikátumot/, máskor a ragadványnevet, a név elé vagy utón a különféle megkülönböztető szerepű névszerü szókat /ezek re még visszatérünk/, mindenkor a név után és csakis jobbfajta nemeseknél az úr_ vagy asszony szót / pl. Iklódi László úr, Bekai Andrásné asszony/, a még. előkelőbbeknél a kijáró cimet és rangot /pl. nagyméltóságú Hajnácskői és Hernádvecsei Wéchey Miklós báró, nemes vármegyének főispánja/. A nemes házigazdókkal és gazdaasszonyokkal egy sorban kerültek az összeírásba lánykori és asszonynevükön a nem nemesekhez férjhez ment lányok és asszonyok is /pl. Török Sára adózó Szentmiklósi Ferenc né/. Ha volt a háznál 15 éves, vagy annál idősebb nemesi jogállású fiu, vagy férfi, a házigazda vagy gazdaasszony neve alá azok kere sztnevé t is odaírták. A második, t i. az életkorra vonatkozó rovatot csak a férfiaknál töltötték k i. A legtöbb feljegyzés - a dolgok természetes rendje szerint is - a harmadik rovatba került. Ide irták az összeirottakra, mindenekelőtt' a házigazda, vagy gazdaasszony helyzetére, körülményeire, tár-

sadalni és egyéb viszonyaira leginkább jellemző adatokat. Pl. a családi állapotára, foglalkozására, birtokára vagy a birtoklás módjára, a nemessége valódi vagy kétes voltára, stb. utaló feljegyzéseke t. A lajstromozás nyomán tekintélyes, 12 kötetre terjedő, magyar nyelvű felvétel készült. Az egyes kötetek egy-egy alszolgabirói járás /circulus/ anyagát tartalmazták, és összesen 5800 háztartást vettek nyilvántartásba. Mint a legtöbb feudál i s összeirás, természetesen ez nem kifogástalan, hibátlan munka. Jóllehet a megye alapos, gondosan kimunkált végrehajtási p utasításokat adott az összeírok kezébe, korántsem érezte minden bizottság kötelességének, hogy pontosan kövesse a kiadott rendelkezéseket. így aztán vannak lelkiismeretesen vezetett, részletes feljegyzéseket tartalmazó ivek, illetve kötetek, és vannak csak éppen, tessék-lássék kiállítottak. Ám a mégoly gonddal vezetett kötetek sem mentesek a hibáktól. Számos hibalehetőséget rejtett magában az összeirás módszere, a bemondós alapján, sebtében történő lejegyzés /félrehallás, tollhiba, stb./. Hasonlíthatatlanul nagyobb fogyatékossága az összeírásnak, hogy - nem tudni mi okból - egyes helységek teljesen kimaradtak. 22 Szamosközben fekvő helységnek /Atya, Csegöld, Dara, Egri, Gacsály, Garbolc, Géc, Homok, Kishódos, Kispeleske, Lázári, Méhtelek, Mikola, Nagyhódos 1, Nagypeleske, Pete, Pusztadaróc, Rozsály. Sár, Sima, Szárazberek, fiszatelek/ pl. semmi nyoma a felvételben. Tetézi a nehézségeket, hogy a nagybányai járás első circulusában lévő 32l háztartás adatait tartalmazó kötetnek időközben nyoma veszett:, s az eredeti 12 rész helyett ma csak 11 áll a kutatás rendelkezésére. Habár az összeirás forrásértéke ennek következtében súlyos csorbát szenved, a fennmaradt kötetek igy i s, hiányaikkal, fogyatékosságaikkal együtt is, becses, sokoldalúan hasznosítható forrásai a szatmári nemesség tö rténetének, 3 Jóllehet az összeirás minden nemesi rétegre kiterjedt, eleve se irtak össze mindenkit, tovább szűkítik a kört a j e l zett foghíjak és hiányok. A rendelkezésre álló 11 rész végeredményben 5479 háztartás tanulmányozására nyújt módot. Ám a bejegyzett nevek igy is oly tömeget alkotnak, hogy csupán a házigazdák és gazdaasszonyok /háztartásfők/ és a velük együtt felvett, nem no-

mesékhez férjhez mentek nevének megvizsgálására vállalkozhattunk. A vizsgált nevek száma igy sem csekély: 5479 házigazda és gazdaasszony ós 65 nem nemesemberhez férjhez ment lány és asszony neve, illetve tovább részletezve, 5544 vezeték - és /miután egy esetben elmulasztották a keresztnevet f e l i r n i / 5543 keresztnév, összességében 11087 név. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy a tanulmányozásra módot nyújtó 5479 háztartásban - számításaink szerint 21175 lélek élt, mindez nem kevesebbet, mint azt jelenti, hogy a megye ekkor - ugyancsak számításaink szerint - 190377 főre tehető népességéből 12,31 % vezetéknevét vizsgáltuk meg. Ez pedig már olyan nagyságrend, amely mélyebb tanulságok levonására is alkalmas lehet. Általános érdekű adatként kell még elmondanunk, hogy a tanulmányozott 5544 név viselője között 4902 /88,42 %/ volt férfi, 642 /ll,58 %/ nő. A nők körében 3 /0,46 %/ hajadon, 571 /89,4l %/ özvegy és 65 /1Q,12 %/ adózó felesége, azaz nem nemesember asszonya. Előre kell bocsátanunk végül, hogy a neveket mindig abban az alakban vizsgáljuk, ahogyan az összeírásban található. E teljesen természetes és magától értődő tényt azért kell röviden szóba hoznunk, mivel az összeírásban hallomás alapján bejegyzett forma nem mindenkor és nem szükségszerűen esett egybe azzal, ahogyan a famíliák és ezeken belül esetleg az egyes egyének használták, pláne irták nevüket, még akkor sem, ha feltesszük, hogy az összeírok müveit, a kor névhasználati szokásait jól ismerő és a tájon ismerős emberek voltak. Legkézenfekvőbbnek az tetszett, ha a fentiekben már érintett elemek közül előre a névszerü szavakat vesszük és célunkhoz képest talán kitérőt téve, először ezekkel végzünk. Körükbon az összeírás alapján a következő f e l : "bokrokra" figyelhetünk a / " Üiü* amely i f., i f i. és ifjú alakban is szerepel, pl.: i f. Pályi Szabó Mihály /Szamosujlak/, i f j. Mándi Beke Ferenc /Cseke/, ifjú Mándi László /Borzova/ - i f j abb, pl.: ifjabb Kincses Ferenc /Nagypalád/ - legifjabb /legif1. alakban i s /, pl.: legifj. P. Szabó István /Mátészalka/, legifjabb Szondi Ferenc /Nyirmegyb/ - idősebb, idősb /idősbb/, rövidi tve : id., pl. : idősebb

Erdei János /Gencs/, idősb Literáti József /Cégóny/, id. Tar István /Fehérgyarmat/, c/ - Közép, pl.: Közép Sághi Mihály /Gencs/, - Középső /röviditve: Köz./, pl.: Középső Simon Dános /Királydaróc/, Köz. Ari Ferenc /Uszka/, - Középszerű, pl.: Középszerű Riskó György /Domahida/ d/ - öreg /röviditve: ör./, pl. öreg Mándi László /Borzova/, Ör. Pályi Szabó Mihály /Szamosujlak/ - öregabb, ö régebb,ppl. : Öregb Oarabán János /Réz te lek/, öregebb Barbus János /Borhid/ " legöregebb /röviditve: legör./, pl.: Legöregebb Bakos István /Kocsord/, Legör. Drágus Péter /Nagykároly/, e/ özvegy, özvegye /röviditve: özv./, pl. : özvegy Nagy Józsefné Aszalai Mária /Botpalád/, gróf Korrds Klára gróf Teleki Tamás özvegye /Nagybánya/, özv. P. Szabó Sándorné /Mátészalka/, f/ néhai, pl. néhai Költsey Bálintné Jármy Sára /Cseke/. Az idézett szavak helyesírása korántsem egységes, írják kisbetűvel, nagybetűvel vegyesen. Mégis megállapítható, hogy a Köz., Középső, Középázerü lejegyzése véletlenül sem történik kisbetűvel. Helyük mindig a név előtt van, egyedüli kivétel az özvegye, ez mindig a név után áll, az özvegy /özv./ viszont következetesen a név előtt. Magyarázat nélkül is világos, hogy a fenti szavak általában akkor társultak a névhez, ha egyugyanazon vezeték -és keresztnévvel egynél több személy élt a közösségben. Az összeírás időpontjában Nagykároly nemessége körében pl. három ürágus Péter volt, a legfiatalabb 18 éves, a következő 24, a harmadik 40. Az összeírásban Drágus Péter, Ür. /Öregebb/ Drágus Péter ós Legör. /Legöregebb/ Drágus Péter néven találjuk őket. Hasonló volt a helyzet Királydarócon, i t t szintén hárman viselték a Simon János nevet. A legfiatalabb, azaz 30 éves Ifjú Simon János, a 45 éves Középső Simon János, a 60 éves öreg Simon János névvel szerepel az összeírásban. A megkülönböztetés ilyen vagy ezzel megegyező formájára más helységekben is fel lehetett figyelni. /Pl. Domahidán, Uszkán./ Nehéz eldönteni, vajon csu-

pán az ősszeirói gyakorlatban szokásos megkülönböztetésről van-e szó, vagy magéban a közösségben is igy éltek-e a felsorolt, illetve a hasonló nevek. Ellenőrzésképp érdemesnek látszott, hogy az életkorra vonatkozó adatok értékeléséből vonjunk le következtetést. Az ifjú megkülönböztetéssel élők /132 fő/ körében 20 éves volt a legfiatalabb, 65 a legidősebb, a kiszámítható életkori átlag: 34 óv. Az ifjabb megjelöléssel nyilvántartottak /13 fő/ sorában 23 éves volt a sornyitó, 56 a sorzáró, átlagéletkoruk: 36 óv. A négy legifjabb a 16. és a 36. életév között állt, átlagéletkoruk kereken 25 óv volt. A közép, középső, középszerű jelöléssel felvettek /8 fő/ közt 30 éves volt az első, 66 éves az utolsó, átlagéletkoruk: 49 év. Az idősebb, idősb különbségtétellel szereplő /38 fő/ élén 26 éves egyén állt ós egy 90 éves zárta a sort, átlagéletkoruk 53 év volt. Az Öreg, öregebb, legöregebb jelzéssel illetett egyének /108 fő/ sorában 32 éves volt a legifjabb, 94 a legöregebb, átlagéletkoruk pedig 56 év. Elgondolkodva a felsorolt adatokon, ugy tűnik, hogy i t t döntően és elsősorban nem az összeirók által alkalmazott megkülönböztetésekről van szó, az összeirottak a bejegyzett névvel éltek a maguk közösségében s a nevükhöz fűzött nóvszerü szavakat egész életükön át viselték, lakóhelyváltoztatáskor pedig -minden valószínűség szerint - uj közösségükbe is átvitték. Mi magyarázná különben, hogy valaki 65 éves korában is if,ju Petrik Ursz maradjon? A felsorolt adatok az ilyesfajta megkülönböztetés gyakoriságára is tanulságosak lehetnek. Világos pl., hogy az összeírás tanúsága szerint a leggyakoribb névszerü szó Szatmár nemessége körében az i f j u volt, hiszen - mint láttuk - 132 esetről van tudomásunk. Ha ehhez még a "bokor" többi tagjait /ifjabb, legifjabb/ is hozzávesszük, 149-re emelkedik az ismert esetek száma. 108 esettel második helyen az Ö reg, örégebb áll, ezekhez képest már ritkának mondható az idősebb ós az idősb révén történő megkülönböztetés /38 eset/, és egészen ritka a közép, középső, középsze rü ilyen értelemben vett használata, amire csak nyolc izben van példa. Jóllehet egyértelmű ós nagyjában - egészében tisztázottnak tekinthető az általunk talált nóvszerü szavak funkciója, vannak jelek, amelyek arra látszanak utalni, hogy az ilyesfaj-

ta szavaknak alkalmasint más szerepe is lehetett. Gencs községben pl. a 14 háztartást magába foglaló Csomay - nemzetséghez tartozó házigazdákat és gazdaasszonyokat a következő bejegyzésekkel találjuk: 1. Idősebb Csomay András 37 éves, 2. Csomay Dániel 31 éves, 3. Csomay Ferenc 60 éves, 4. Csomay Gábor 31 éves, 5. Csomay György 43 éves, 6. Csomay Oános 40 éves, 7. Csomay Oózsef 43 éves, 8. Csomay László 45 éves, 9. Csomay Mihály 35 éves, 10. Csomay Mózes 61 éves, 11. Idősebb Csomay Pál 54 éves, 12. Ifjú Csomay Pál 33 éves, 13. özv. Csomay Györgyné, 14. özv. Csomay Oákobnó. A két Csomay Pál esetében érthető és világos a megkülönböztetés, de mj 1 kezdjünk a 37 éves Idősebb Csomay Andrással, akiről az összeírásból tudjuk, hogy három mostoha gyermek apja. Megengedhető, hogy neki is volt ifjú, vagy ifjabb András nevü párja, aki azonban az összeirás időpontjában már nem élt, viszont az is feltehető, hogy azért volt Idősebb Csomay, mert ő ós házanépe képviselte a Csomay-nemzetség idősebb ágát. Hasonlót figyelhetünk meg az ugyancsak Gencsen honos Simay-nemzetség névanyagában. íme: 1. Simay András 57, 2. ifjabb Simay István 52 /!/, 3. öreg Simay István 46, 4. Simay Mihály 38 éves. Itt is lehetséges, hogy az ifjabb és öreg megkülönböztetés a nemzetség két ágára utal. A kérdés gondos genealógiai vizsgálatot igényel. Tartózkodva tehát a határozott állásfoglalástól, egyelőre pusztán a probléma jelzésére szoritkozunk. Dolgozatunk tárgyára térve önmagától adódott, hogy az öszszeirásban szereplő neveket először is az elemek száma és minősége szempontjából vegyük vizsgálat alá. Ennek nyomán arra a végeredményre jutottunk, hogy az 5544 név körében 3 /0,05 %/ volt ötelemü, 197 /3,56 %/ nógyelemü, 130 /2,24 %/ háromelemű és 5214 /94,05 %/, tehát a döntő többség, kételemű. Az ötelemü névvel bejegyzettek kivétel nélkül nem nemesekhez férjhez ment lányok és asszonyok voltak, akiket nemesi mivoltukra való tekintettel lánykori- ós asszonynevük egyidejű feltüntetésével vettek nyilvántartásba. A három ötelemü név a következő: 1. Török Zsuzsanna adófizető Nagy Pál Sándorné /Bére/, 2. P. Szabó Mária adózó Czine István felesége, 3. P. Szabó Zsuzsanna adózó Gál Mihály felesége. A nógyelemü névvel összeirottak két kivétellel /erre még

visszatérünk/ szintén nők voltak. Az idetartozóknak már csak kisebb részük volt "adózó feleség", a többség a r.emes özvegyek közül került k i. Mig az előbbieknél, t i. az adózó feleségeknél első helyre következetesen a nemesi /tehát a lánykori/ nevet irták ós csak ezutón a nem nemesembertől származó asszonynevet, az utóbbiaknál általában inkább forditva, az asszonynevet követte a lánykori név. Pl. Bihari Balázsné fekete Erzsébet /Nagyar/, vagy: özv. Kövér Jánosné Nyilas Erzsebet /Tiszabecs/ özvegy Fábián Jánosné Mátyás Éva /Kölese/, stb. Nehéz szabályt állitani, de összeirásunkból az tűnik k i, hogy a nemes nő, legalábbis az országnak ezen a táján, különösen, ha nem nemeshez ment feleségül, a hivatalos használatban /valószínűleg azon kivül i s / házasságkötése után is megtartotta lánykori /nemesi/ nevét, illetve férje nevével együtt használta. A nemes özvegyek névhasználata, t i. az asszonynévvel együtt számos alkalommal feltűnő lánykori név viszont azt látszik megerősíteni, hogy a lánykori név megtartása korántsem korlátozódott csupán a nem nemesekkel kötött házasságokra. A kérdés ezúttal is beható vizsgálatot igényel, a végkövetkeztetés csak több összeírás tanulmányozása, egybevetése alapján vonható le.. A kivételként jelentkező nevek egyike Hajnácsköi és Hernádvecsei Wéchey Miklós bárónak, a megye akkori főispánjának neve. Négyelemüsóge - mint látható - a kéttagú előnévből adódik, idéznünk is ezért érdemes, mivel az egyetlen kéttagú predikátummal felvett név összeírásunkban. A háromelemű nevek közt legnagyobb számban /100/ azokat találtuk, amelyek előnévből, vezeték- és keresztnévből tevődtek össze. Pl.: Géresi Balogh János /Hodász/, Ónodi Furkó István /Kölese/, Rápolti Bene János /Csengerujfalu/, Vásárosnaményi Eötvös Sándor /Nagybánya/ stb. Nem érdektelen megjegyezni, hogy az előnévvel összeirottak sorában feltűnően sok a Nagy és a Szabó. A Nagy vezetéknevet pl. a következő előnevekkel találhatjuk: 1. Ajtai Nagy, 2. Bárdosi Nagy, 3. Bélteki Nagy, 4. Csati qlczi Nagy, 5. Debreczeni Nagy, 6. Jándi Nagy, 7. Kállai Nagy, 8. Mlkepércsl Nagy, 9. Rápolti Nagy, 10. Radnóczi Nagy, 11. Sarkadi Nagy. 12. Surónyi Nagy, 13. Szödényi Nagy. Az előnév nem

ritkán rövidítéssel fordul elő. Pl. M. Nagy István /=Mikepércsi Nagy István/ /Tyúkod/, P. Szabó Ferenc /=Pályi Szabó Ferenc/ /Mátészalka/ stb. Arra is van példa, hogy az előnevet irják ki és a vezetéknevet röviditik. Pl.: Inántsi P. Jánosné /=Inántsi Pap Jánosné, Zsarolyán/. Az Inántsi Pap-utódok ma Inántsynak irják és mondják magukat, anélkül, hogy elhalványult volna az emléke, hogy ők valaha Inántsi Papok voltak. Az öszszeirás tehát épp azt a szakaszt mutatja, amikor az előnév már útban van afelé, hogy vezetéknévvé váljon. A háromelemű nevek másik, az előbbinél lényegesen kisebb /összeirásunkban mindössze ;.:'> tagból álló/ csoportját alkotják azok a nevek, amelyekben lagadványnév társul a vezeték - és keresztnévhez. A ragadványneveket - legalábbis az összeírás szerint - előnévszerüen használják, mindig elől áll és nagybetűvel irják. Pl.: Aczé1 Nagy István /Cseke/, Hajós Nagy András /Nagykároly/, Hebe Fábián János /Bagos/, Juhász Pap Péter /Pátyod/, Kis Gál János /Kántorjánosi/, Orosz Pap János /Körtvélyes/, Sánta Bakos László /Kocsord/, Vajda Paál János /Lúgos/ stb. Mindössze négyszer bukkantunk olyan összetételre, amikor a három elem a vezetéknévből és két keresztnévből adódott. Pl.: Györfi István Mihály /Dobra/, Vezendi József Bertalan /Gencs/. Egyetlen alkalommal tűnik fel olyan név, amelyben a három elem a férj -né képzős vezetéknevéből és a leánykori névből állott össze, ez pedig: Schullerné Kállai Erzsébet /Fehérgyarmat/. Nem mehetünk tovább anélkül, hogy meg ne jegyeznénk: a háromelemű nevek száma, különösen az előnevekkel bővitetteké, jóval nagyobb lehetett a valóságban, mint amennyit az összeirás alapján tudunk kimutatni. Más egykorú forrásokban /pl. a nemesi közgyűlésekről- felvett jegyzőkönyvekben/ úgyszólván tömegesen jönnek elő a predikátumok azok előtt a nevek előtt is, amelyek polgári egyszerűséggel szerepelnek az összeírásban. A hivatkozott források mindenesetre arról győznek meg, hogy az előnév használata meglehetősen népszerű volt a megye nemessége körében, másfelöl, hogy az előneveket, különösen az előkelőbb nemesekét, jól ismerték. Arra lehet gondolnunk, hogy az összeirók munkamegtakarítás céljából hagyták el az előneveket, illetve csak ott ós olyankor jegyezték fel, ha arra valamilyen különleges ok /pl.

a személyazonosítás/ folytán volt rá szükség. Itt jegyezhetjük meg, hogy a neveket teljesen kiforrott, szilárd alakban mutatja az összeírás. Bizonytalanságra, vagy annak jeleire csupán két név tekintetében figyelhetünk f e l. A Nagybányai járáshoz tartozó Patóházán jegyeztek be Dánn alias Méhes Timofi névvel egy házigazdát és Dánn alias Méhes Tóqyer néven egy másikat, aki minden valószínűség szerint az előbbi testvére, vágy más rokona volt. A Nyiri járásban Császárin fordult elő.még, hogy egy taksás telken lakó nemesember Godácal és Vasay néven volt ismert a községben, és ezért őt Godácsi v. Vasay László néven vették fel az összeírásba. /Az egyöntetűség kedvéért a továbbiakban mint Dánn és Godácsi nevüekkel számolunk velük./ Az is magától értődött, hogy az eddigieket folytatva a nóyegyezések és - azonosságok alapján számláljuk meg, hány alapnévre mennek vissza az összeírásban szereplő vezeték - és keresztnevek. Ezt elvégezve az a végeredmény jött ki, hogy az 5544 vezetéknév 1021, az 5543 keresztnév pedig 139 névre redukálható. A vezetékneveket tanulmányozva mindenekelőtt arra figyelhetünk f e l, hogy két fő csoport különül el, a gyakori és a ritka nevek, anélkül persze, hogy éles határvonalat lehetne húzni köztük. Mégis, abból kiindulva, hogy ritka, amiből kevés van, illetve kevésszer fordul elő, gyakorinak azokat a vezeték neveket vettük, amelyekkel kettőnél több háztartásban éltek, ritkának /a szó szigorú értelmében/, amelyeknek csak egy, legfeljebb két háztartásban voltak viselői. így haladva végig név sorunkon, 452-őt /44,27 %/ találtunk gyakorinak és 569-et /55,73 %/ ritkának, azaz egy vagy két háztartásban előfordulónak. A gyakoriságnak természetesen különböző fokozatai állapíthatók meg. Adatainkat mórlegelve úgy tünt, hogy az általunk tanulmányozott vezetéknevek három csoportba foghatók: 1. a gya kori, 2. a közepesen gyakori vagy gyakoribb és 3. az igen gyakori vagy leggyakoribb nevek csoportjába. Gyakorinak azokat a vezetékneveket véljük, amelyek legalább 3, legfeljebb 14 háztartósban használatosak, az utóbbiak egyenként 0,25 %-kal részesednek a háztartások összességéből, s ez az érték alkalmas arra, hogy lezárja az elő csoportot. Innen elindulva logikus-

nak tetszett, hogy a következő csoport is egységnyi értékkel, illetve értéknél érjen véget, igy vontuk meg ott a határt, ahol éppen 0,50 % volt a vezetéknevek egyenkénti részesedése a háztartások összegéből. A közepesen gyakori vagy gyakoribb vezetéknevek közé tehát azok kerültek, amelyekkel legalább 15, legfeljebb 27 háztartásban éltek. Kézenfekvő volt, hogy igen gyakorinak ezek után már csak azokat a vezetékneveket tekinthetjük, amelynek fél százalék fölött van az egyenkénti részesedése a háztartások végösszegéből. Ebbe a csoporta igy csak azokat a vezetékneveket sorolhattuk, amelyekhez legalább 28 háztartás tartozott. A leggyakoribb vezetéknevek a gyakoriság sorrendjében a Nagy, Szabó >^Zabó, Pap Papp, Balog ébalogh, Kovács ^ Kováts, Kis f Kiss, Varga r* Vargha, Thóth ^ Tót ^Tóth ^ Tott ^Tot th. Szűcs Szüts, Fábián Fábj án, Szilágyi, Katona, Mándi ^Mándy, Bakos, Drágos ^ Drágoss ^ Dragus ~ Drágus, Veres ^Veress, Donka ^Dunka, Farkasa Farkass, Vaj da, Pintye, Horvát^Horváth voltak. Nem érdektelen az arányok érzékeltetésére elmondanunk, hogy pl. a Szabó nevet 52 helységben 188 háztartásban 817-en viselték. Ez a háztartások 3,43, az általam kiszámitott nemesi népesség 3,85 %-át jelentette. Nagy nevüek 54 helységben szintén 188 /3,43 %/ háztartásban 712 /3,36 %/ voltak. Pap^Papp névvel 55 helységben 137 /2,47 %/ háztartás 525 /2,47 %/ tagja élt. Balognak *J Baloghnak 32 helységben 88 /1,60 %/ háztartásban 314 /1,48 %/ egyént hivtak. Az ugyancsak népszerű Kovács ~* Kováts név 32 helységben 86 /1,56 %/ háztartás körében divatozott és összesen 318 /1,50 %/ személy viselte. A Kis ^Kiss név már csak 26 helységban -60 /1,09 %/ háztartásban 234 /1,10 %/ személynek volt a neve. Varga «v Vargha nevüek 19 helységben 58 /1,05 %/ háztartásban 23l-en /1.09 %/ voltak. Mig a leggyakoribbak körébe 21, tehát az alapnevek 2,05 %-a tartozott, a gyakoribb vagy közepesen gyakori vezetéknevek sorába már lényegesen többet, 67-et számithattunk, ami az alap nevek 6,56 %-át jelenti. Ebbe a kategóriába - csak példaképp emlitve - az olyanforma nevek tartoztak, mint a Barbus, Márton PálM Páll, Boros, Györf i r^györf f y, Osváth, Tö rök stb. Ismét

csak az arányok szemléltetésére legyen szabad utalnunk rá, hogy a Márton nevet pl. 7 helységben 27 /0,48 %/ háztartás 91 /0,42 %/ tagja viselte. Makai/i/Makay névvel 8 helységben 17 /0,3Q %/ háztartásban 73 /0,34 %/ egyén élt. Varjú névre 2 helységben 15 /0,27 %/ háztartásban 50-en /0,23 %/ hallgattak. Az egyszerűen csak gyakorinak mondott nevek, köre már meglehetősen szóles, számitásaink szerint ide 365 vezetéknevet, az alapnevek 35,74 %-át lehetett vennünk. Az e csoportból találomra kiválasztott Végh név pl. 7 helységben 11 /0,20 %/ 50 /0,23 %/ tagjának volt neve. Bornemiszák 3 helységben 7 /0,12 %/ háznép 23-an /0,10 %/ voltak. Melich Dános emlékeztet rá, hogy az azonos vezetéknevüek régen általában, illetve a legtöbbször egy őstől való leszármazottak voltak, ós igy a vezetéknév nemzetségnév /nomen gentilícium/ is lehet. 4 A gyakori nevek tanulmányozásának korántsem csak a névtudomány szempontjából van nagy, esetenként kiemelkedő jelentősége, jól hasznosíthatja az ilyen vizsgálódások eredményeit pl. a társadalomtörténelem és a genealógia müvelője i s. Nem kétséges például, ha annak kívánunk nyomába eredni, melyek voltak egy-egy táj, vagy más területi egység nemesi nemzetségei, először is a gyakran előforduló, tehát nőnem gentilicium számba vehető nemesi vezetékneveket kell felderítenünk. A ritka, tehát csak egy-két háztartás tagjaitól viselt vezetéknevekkel ezúttal nem foglalkoznánk részletesebben. Csak példaképp utalunk rá, hogy az olyan neveknek, mint az Aczél^ Atzól, Aqyó, Aj tay. Bajra, Barkász, Csigay, Daxner, Gerhes, I saák AJ Isák, Kancza, Kendi, Paku, Salay/v Sallay, Sőtér stb. két háztartásban voltak viselői, csak egy háztartás révén voltak ismertek az Abos, Andó, Asszony, Bárány, Bogyó, Bokor, Czente, Czeródi, Cserés, Csonté, Dant s, Furkó, Gabányi, Geöcze, Hagara, Hurka,, Dárdán, Kalifái, Laskay, Marj ás, Onka, Pigay, Potsok, Szártori, Tyiká r, Vennes, Zondok, Zsu rzsa. A gyakori ós ritka nevekhez hasonlóan, nehézség nélkül választhattuk szét a magyar /illetve magyar névadással/ és a nem magyar /illetve nem magyar névadással/ keletkezett veze-

tékneveket. Megállapításunk szerint a 1021 vezetéknév közül 875 /85,61 %/ volt magyar, 139 /13.71 %/ nem magyar és 7 /0,68 %/ számunkra megfejthetetlen, ilyen értelemben ismeretlen erede tü - Rátérve a magyar /illetve magyar névadással keletkezett/ vezetéknevekre, nem mulaszthatjuk el előrebocsátani, hogy osztályozásuk, csoportosításuk, magyarázatuk korántsem egyszerű, vagy könnyű. Oól ismert, hogy.a névadásnak számos indítéka, mitivuma lehetséges; nehéz megtalálni a legfőbbet, a legdöntőbbet, kiválasztani a legodaillőbbet és ez természetesen nem is mindig sikerülhet. Vegyük pl. az anyagunkban is előforduló Kávási nevet. Úgyszólván kapásból vághatjuk rá, hogy helységnévből -_i képzővel keletkezett, ami valószinüleg igaz i s, hiszen Kávás kettő is volt a régi Magyarországon, egyik Zalában, a másik Közép-Szolnok vármegyében, Ady szülőfalujának tőszomszédságában. Ám ennél csak a felületes gondolkodás állapodhat meg minden további nélkül. XII. századi oklevélben /a Bakonybéli Apátság jószágainak 1171. évi összeírásában/ Kauas alakban mint személynévvel találkozunk a Kávás névvel /Wenczel Gusztáv: Árpádkori uj okmánytár I. Pest, 1860. 67. 1./, az is lehet hát, hogy személynévhez járult az -i_. Ellenvethető, hogy az ilyen tipusu nevek döntő többsége helységnévből keletkezett, ós igy az jár helyes nyomon, aki az első felfogást vallja. Mi van azonban, ha épp ez a kivétel /!/. Nyilvánvaló, hogy a például hozott név igy i s, ugy is magyarázható, a valószerűbb kétségkívül az első származtatás, mégis konkrét esetben, hogy ki visel a hivatkozott névvel nevezettek közül helységnévből származót, és ki személynévből eredőt, egyedül a geneológia döntheti el. /Igen, a genealógia, amelynek figyelembe vétele nélkül, a tisztán nyelvi adatokra építő vizsgálatok legfeljebb a velószinüséget jelezhetik./ Más neveknél sem ritka a két-három kézenfekvő magyarázat, ami nem kis mértékben neheziti a besorolás munkáját. Sulyosbitja a helyzetet, hogy e sorok irója nem nyelvész, mégkevésbé névtudós. Mi sem áll hát távolabb.tőlünk, mint az, hogy a következőkben adott beosztásnak, illetve magyarázatoknak valamiféle kizárólagosságot, "csalhatatlanságot", vagy más efélét tulajdonítsunk. Munkánk szerény kezdet.

a lehetséges megoldások egyike csupán, szempontokat - akarva, nem akarva - természetesen ad az ilyen és hasonló vizsgálatokhoz, ezek azonben senkire se "kötelezők". Ugy vélem, stilszerü, ha első helyen azokkal a vezetéknevekkel foglalkozunk, amelyek alakilag ősi nemzetség - és tisztségnevekkel mutatnak megegyezést és hihetőleg azokból is származnak /illetve származtathatók/. Feltevésünk szerint ilyen az Összeírásban mindössze 8 van. Ezek: Abos, Balogh Balogh, Bán ^Bánn, Barcza, Csáki, Kende, Korpás, Költsey. Nem kétséges, akad köztük, mely helységnévből is könnyűszerrel vezethető le /adattárunkban ezért közöljük következetesen a számításba vehető helységek nevét/, mégsem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy nem helységnévből, hanem közvetlenü1 nemzetségnévből erednek. Feltevésünk helyes vagy helytelen volta felől a fentiekben már emiitett genealógia mondhatja ki a vógsó szót. Ehhez mindenesetre lényegesen többet kell tudnunk a magyar nemzetségekről /a honfoglaláskoriakról csakúgy, mint a későbbi nemesi nemzetségekről/, mint amennyit ma tudunk. Ha a Költsey nevet vesszük, azt látjuk, hogy 1142-1146 között kelt oklevélben Culcey. 1181. éviben Kulchey /Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Bp. 1923. 26., 43. 1./, Anonymusnál Colsoy /helyes olvasta Kálmán Béla szives közlése szerint: KölcsÖj*j Kölcsöi/ alakban fordul elő /Anonymus: Gesta Hungarorum Bp. 1975. Hasonmás 4. 1./. Az első két esetben személynév /bár eldöntendő, vajon adott-e az egyház ilyen nevet, tehát valóban személynóv-e/, Anonyrusnál viszont egyértelműen nemzetségnév 1181-ben tűnik fel /amennyiben helyesen értelmezzük az ismét emiitett, Maksai Ferenc szerint "többszörös utánmásolásban fennmaradt ós néhányszor kimutathatóan torzitó" oklevelet/, Kelchei alakban a Kölese /tájaiasan: Kőcse/ falunév is /Szentpétery Imre: i.m. 44. 1./. /Kölese elődjének Maksai a hivatkozott oklevelében szereplő Gebusa prédiumot tekinti és szerinte a Köcse falunév tulajdonképp csak jóval később, a pápai tizedjegyzékekben szerepel. Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Bp. 1940. 163. 1./. Egybevetve az adatokat, a leghatározottabban állithatjuk, hogy a Culcey<v Kulchey*s Colsy személy-, illetve nemzetségnóvből alakult ki a Kelchei rv/ Kulchey ^ Kwlche, /1344./ falunév, és nem forditva, a továbbiakban pedig

párhuzamosság figyelhető meg a Költsey nemzetség- és Kölese falunév között. /A Kölese falunév alakváltozataira Maksaí i.m. mellett ld még: 1. Vatikáni magyar okirattár. Első sorozat első kötet. Pápai tizedszedők számadásai 1281-1375. Bp. 1887. 107. 1., 2. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. Bp. 1890. 479. 1., 3. Szatmár vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.: Borovszky Samu Bp. é.n. 101. 1./ Bizonyosak vagyunk felőle, hogy a felhozott példa korántsem egyedi. Továbbá pusztán logikai alapon fontolgatva a dolgokat, nehezen képzelhető pl., hogy a Szatmárban oly nagyszámban élő Balogok valamennyien onnan kapták volna a nevüket, hogy a/ az ős Balog nevü helységből származott, vagy hogy b/ 'balog', azaz balkezes lett volna. Nyilván ilyenek is vannak, mégis megengedhetőnek kell tartanunk, hogy legalábbis részben, annak köszönhetik nevüket, hogy az előd valóban a hirneves Balog-nemzetséghez tartozott, vagy ugy, mint a nemzetség vérszerinti tagja, vagy ugy mint szolga, cseléd és igy ragadt rajta a név. Következő csoportba - Pais Dezső Régi személyneveinek jelentéstana /Bp. 1966./ c. munkája segitségével - az esetleg ősmagyar kori személynevekből származtatható vezetékneveket vettük. Feltevésünk szerint az összeirásban 39, a magyar vezetéknevek 4,46 %-a ilyen. Ezek a következők volnának: Babb, Bata ~ Bat ta, Battó, Bolya, Boros, Béta, Czente, Csontó, Csorba, Csőkör, Dormá n. Erős Erőss, Farkas^ Farkass, Fehér, Fejér, Fekete, Finta, Gyenge, Kánya, Kósa, Körő, Medve, Nyúzó, Pató, Süldő, Süllei, Szép, Szina, Szintai^ Szintay, Szobonya, Szőke, Tar, Tarka, Vas^ Vass,, Venne s. Veres ^Veress, Vö rö s, Zoltai. Nem vita tárgya, hogy a felsoroltak közül nem egy osztható be más csoportokba i s. A Fehér, Fekete, Szőke pl. a külső tulajdonságokra utalók közé. Kánya, Medve az állatnévből eredőhöz, a Vas a foglalkozással-mesterséggel kapcsolatos szókból keletkezhettekhez, és igy tovább. Mégis ugy véljük, indokolt kiemelnünk ós a további kutatás figyelmébe ajánlani e neveket. Bármi legyen is a végeredmény, a levonható tanulságok számos fontos kérdés megítélésében lehetnek perdöntők, illetve számos kérdés tisztázását segíthetik elő. A továbbiakban Kálmán Béla módszerét követjük ós - csekély

eltéréssel - azt a beosztést alkalmazzuk, amelyet a jeles szerzőnek A nevek világa /Bp. 1967./ c. alapvető munkájából ismerhet meg az olvasó. így elsőnek a személynevekből keletkezett vezetékneveket ismertetjük. Puszta személynévből 61, az összeirásban fellelhető magyar vezetéknevek 6,97 %-a keletkezett, nevezetesen: Antal, Bálint, Benedek, Bernáth, Bodgál /talán a szláv Bogdán 'Isten adománya' név hangátvetetéses alakja, illetve: Bot vagy Bod + Gól./ Boldizsár, Czerjék. Czirják, Dávid, Demeter, Dömötör, Demián. Demjén, Deseő, Domokos, Elek, Elekes, Fábián AJ Fábj án, Falubertalan /lehetséges, hogy a Fulbert népies, "magyaritott" alak- 1a/,. Fi lep, Fülöp, Gól, Gáspár, Géllé rt, Illyés, Isák r* Isaák, Isó r*j Izsó /Ézsau/, Jakab, Járdán, Kálmán, Károly, Kelemen, Kqllá t, Kolos, Kozma, László, Lázár, Léna rt, Lóránt, LŐrincz, Márkus, Márton, Máté, Mátyás, Mátyus, Mihály, Móricz^Móritz, Pál Paá 1, Páris /a középkorban nem ritka személynév/, Péter, Pong rácz *>Pongrátz, Román /népnévként csak 1848-ban jelenik meg/, Sámuel, Simon /^Simony, Szakái, Tamás, Urbán, Vincze <»> Vintze. 14 /1,60 %/ alakult tőrövidülés utján. Az idetartozók: Ballá /Ballabás/, Bara /Barabás/, Barla /Barlabás/, Barna /Barnabás/, Barta /Bartalan/, Bence /Vincentius rövidülése, vö. Bálint 4Valentinus/, Bene /Benedek/, Birta /Bertalan ^ Birtalan/, Bódi ~Boldy /Bód izsár<vboldizsár/, Dán /Dániel/, Fi le /Filep/, Gyene /Dienes^Gyenes rövidülése/, Majos /Mózes >Mois/ ÍAik /Miklós/. Nem sok, de az előbbinél lényegesen több, 44 /5,04 %/ a tőrövidüléssel ós kicsinyitő képzővel képzett név. Képzők szerint a következők: -a/-e képzővel: Baka /Bak + a/, Gere /Gergely/, Göde /Gedeon/, Györe /György/, Nyeste /Anasztázia, vagy a régi női Nyeste név/, Vida /Vid/; -ics képzővel: Bandits /András Bandi + es/, Radi ts /Radován, Radoszláv becézett alakja, vagy délszlóv név/; -is képzővel: Bónis /Bonifác/, Fóris /Fórján, Flórián/; -ó/-ő képzővel: Andó /Andrés/, Bonqyó /Bogyoszló/, Jakó /Jakab/, Kandó /Kandidus/, Makó /Makarius/, Pető Pethő /Péter/, Sebő /Sebestyén/; -ók képzővel: Bartók Bertalan/, Bertók /Bertalan/; -os/-us képzővel: Bakos /Bak.+ os, esetleg foglalkozásnévből i s, t i. aki a kendert

veri 'bakol'a Bartos /Bertalan/, Bartus /Bartalan/; -cs képzővel: Dants /Dániel/, Oakóts /Oakab/; -csa/-cse/-csó képzővel: Gatsó /Gál, esetleg Gáspár/, Geöcze /Gergely/, Katsó /Kálmán/, Mihocsa /Mihály/; -de képzővel: Bedé /Benedek/; -ka/-ke képzővel: Beke /Benedek, de ősi törökből is jöhet/, Panka /Dániel/, Dóka /Dávid/, Mike /Miklós/, Silke /Szilveszter/; -kó/-kő képzővel: Benkő /Benedek/, Dankó /Dániel/, Markó /Márk/, Mikó /Miklós/, Sikkó /Sixtus/; ^jk képzővel: Bank /bán tisztségnév + k/, Bánk /ld. az előbbit/; -sa képzővel: Dósa /Dávid/, Józsa /a Dó személynév képzős alakja: Dó + sa, ld. erre: Kólmán Béla: A "Földrajzi nevek etimológiai szótárá"-ról. Magyar Nyelv, 1979. 3. sz. 302. 1./. 23 /3,52 %/ jött létre -é/-i/-y birtokjellel és f i / f y, f f i, ffy/ utótaggal: Balassi /Balázsé/, Balázsi /Balázsé/, Bá- lintfi**bálintffy /Bálint f i a /, Bernáthi /Bernáté/, Desőf fy /Dezső f i a /, Ferenczi /Ferencé/, Győrfi ^ Győrfy /György f i a /, Illyési /Illyésé/, Isáki /Izsáké; helységnévből is magyarázhat { Vi Lőrinczi /Lőrincé, szintén magyarázható helységnévből i s /, Luczai /Lucáé/, Lukatsi /Lukácsé/, Marsi /Mártoné, vagy Máriáé/, Mártonfi /Márton f i a /, Miklósi /Miklósé, helységnévből való származtatása is lehetséges/., Móró /Maurus>Mór + ó/, Násztai /Násztáé; Nászta Anasztázia becézett alakja/, Péterffy /Péter fia/* Petki /Petké, t i. Péteré; Péter>Petk/, Rosi /Rosé; ros= vörös, vöröshaju, sötétpiros, barnapiros, de az sem kizárt, hogy román név/, Sámé /Samué, Sámuelé; Samu~Sámuel> Sám/, Simonfi /Simon fia/. SzórádiSzórády /Szóródé/, Vankay /Van kóé; Iván > Vank^Vankó/. 2 /0,22 %/ példát találni a képzésnek arra a módjára, amikor a teljes névhez fűzik a kicsinyitő képzőt, ez pedig: Andarkó'vAndorkó /amennyiben valóban magyar névvel van dolgunk/ és Mihálka /Mihál + ka/. A döntő többség, 462, tehát a magyar vezetéknevek származik helységnévből. Ezen a csoporton belül két 52,80 %-a alcsoport különithető el: a/ a puszta helységnévből származók és b/ a helységnévből -i/-y/ képzővel keletkezettek. Az elsőbe 52 /a magyar vezetéknevek 5,94 %-a/, a másodikba 410 /a magyar vezetéknevek 46,86 %-a/ tartozik. Hosszú volna mind felsorolni. Csupán a példa kedvéért utalunk néhány érdekesebbre.

Az első csoportból a következőkre hivhatjuk fel a figyelmet: Armos /Ormos p. Borsod vm./, Boza /Boza k. Hunyad vm./, Ejüs /Elyüs k. Kraszna vm./» Markász /valószínűleg Markaz Heves megyei községnóvből/, stb. Külön réteget képeznek e csoporton belül, amelyeknél az elizió /magánhangzó-kiesés/ jelensége f i gyelhető meg. Ilyenek: Apáti Apáty, Bereczki'^ Bereczky r* Beretzki, Csigi, Egri, stb. Adattárunkban ezeket külön soroljuk fel. A másik csoportból a következőket emeljük ki: Ari gary /Nagyar, Kisar k. Szatmár vm./, Asztai Asztay /Asztéj k. Bereg vm./, Barky /Barka k. Abauj vm./ Bay /Baj k. Bihar vm./, /Buzinka k. Abauj vm./, Bozinkai Csahoi /Csaholy p. Szatmár vm./ Csiná- losi /Csanálos k. Szatmár vm./, Fehértay /Ófehértó, Ujfehértó k. Szabolcs vm./, Kézi /olv. Koszi/ Kiskészi k. Fejér, Hont vm./, Koronczi /Koroncó k. Győr vm./, Lisznyai /Lieszno k. Turóc vm., Lisznyé Háromszék/, Miski /Miske k. Arad vm./. Mislai/Alsómislye^Oolna Misla k. Abauj vm./, Petrohai /Petrahó k. Zemplén vm./, Porcsalmi Portshalmi /Porcsalma k. Szatmár vm./, Prinyi /Perény k. Abauj vm./, Puhay /Puchó mv. Trencsén vm./, Rosnyai /Rozsnyó püspöki város Gömör ós Kishont vm./, Salgai /Salgó k. Nyitra vm./, Somlyai /Szilágysomlyó mv. Kraszna vm./, Szent- lászlai /Szentlászló, több helység neve/, Szodorai /Érszodoró k. Közép-Szolnok vm./, Toroczkai /Torockó mv. Torda vm./. Vár hey /Várhely k. Doboka, Hunyad vm./, Z i l a i Z i l a j i /helyi ejtés szerint: Zilaj mv. Közép-Szolnok vm./. 11 /1,26 %/ formálódott - feltevésünk szerint - tájnévből: Árvay /Árva vm./, Csiki /Csik sz./ Erdélyi, Fölföldi, Hunyadi, Moldvai, Murai**Muray /a Mura folyó vidékére való/, Nyiri, So mogyi, Szilágyi, Turóczy. 17 /1,94 %/ eredt né p # nemzetiségnévből. Cseh, Görög, Horvát Horváth, Kozák, Kun, Lengyel, Magyar, Német ^ Néme th, Oláh /foglalkozásnévből is származhat, gondoljunk a vlach pásztorokra/. Orosz, Polyák, Rácz Rátz, Szász, Székely /de számitásba vehető Székely helységnevünk i s /, Tatár, Tót /^Tóth ^Thóth f* Tott ti Tot th, Tö rö k. Nem hagyhatjuk emlitetlen, hogy a felsoroltak között egyik-másik /pl. Orosz, Szász/ a középkorban személynév volt, nem egy utalhat vallásra, felekezeti hovatartozásra i s. Magyar Szatmárban reformátust /magyar templom = református

templom/, tót evangélikust, orosz görög katolikust vagy görögkeletit is jelenthet, az utóbbival egyezik meg a rác je lentése is /bár Szatmárban ilyen értelemben nem használják/, így a felsorolt nevek, bár első tekintetre nép-, nemzetiségnévnek tűnnek, másféle magyarázatra is alkalmat adhatnak. Lehet pl. valaki azért Orosz, mert a vallása orosz, azaz görög katolikus, vagy görögkeleti. Lényegesen népesebb csoport a foglalkozás- és tisztségnévből, illetőleg a foglalkozás tárgyára utaló szavakból kialakult vezetékneveké. Ide összesen 88, az összeirás magyar vezetéknevének 10,06 %-a tartozik. Aczé1 Atzél, Ács Áts, Agyé /algyó «->ágyu : ágyuöntő, esetleg Agya Arad megyei község nevéből is magyarázható/ Arany, Asztalos, Bakó /'mészáros', tájnyelvben 'kalapács'/, Baku /'kendertörő vashengere' Uj magyar táj szótár I. Bp. 1979. 320./ Barkász jtalán a mézárust jelentő barkács tájszóval függ össze, Szinnyei József Magyar táj szótár /továbbiakban: MTSZ / I, Bp. lo83. 102."}, Barmos, Bíró, Bodnár, Borbé^ Borbély, Bordás, Borsos^Borsoss, Borzas /borzas«fbodzás: esetleg sörkészitő/, Buzási /a Búzás név -i képzős származéka/, Császár /a császárt szolgálta az ős/, Csaté /íródeák/, Csiszár /fegyverkovács/, Csizmadia, OaJka, Darában rj Pa rabán<v Pa rabant ^ Darabont, Deák, Eötvös, Erdős /erdész, erdőőr/. Esztergaly, Fa ragó, Fazekas, Füsüs, Oereb^ Gerebb/ 'községi előljáró, bíró, soltész' az erdélyi szászoknál/, Ha r i du, Halász, Hegedűs, Huszár, Juhász, Juhos, Ká dér, Kádas, KallósKallós kallózássa3/ = szövettömöritéssel, ványolással foglalkozó^ Kalmár, Kántor, Kardos, Karikás, Katona, Képes, Kerekes, Király, Kotsis, Kovács^ Kováts, Kőmives, Lakatos, Lantos, Maj or, /'majoros, majorgazda'/, Menszáros /mészáros/, Mester /'tanitó'/. Mészáros, Molnár, Nyilas /'nyilkészitő, nyillal felfegyverzett'/. Olvasztó, Pap~ Papp, Pásztor, Pintér, Puskás, Rókász, Roppanté, /'robbantó'/, Seres, Sipos Siposs, Soltész, Sós /sóbányasz, sóárus, sószállitó stb./. Sörös, Sőtér /a német Schwerter-ből, tehát: 'kardos, kardkészitő'/, Sütő /pék/, Szabó Zabó, Szakács^ Sz ok á c s, Szántó, Szekere 3 /esetleg a hasonló helységnévből, ld. Kisszekeres, Nagyszekeres k. Szatmór m./, Szeőcs /szűcs/, Szíj ártó, Szűcs ~ Szüts, Takáts,

Talpas /gyalogos, nagylábu/ Tegze *JThegze /'tegzes'/, Tegzi /'tegzes'/. Tőrös tőr = csapda készitő, tőrrel vadászó J, Vadász, Va f jda, Varga Vargha, Varró. Társadalmi /vagyoni/ helyzetre, birtoklásra és egyéb állapotra, utaló szóból 9/1,03 %/ nevünk van: Boldog, Cserős /cserő 'agyagos, löszös föld' - cserős: esetleg ilyen birtokosa, tulajdonosa/, Erdei /erdőben lakó, esetleg erdész/, Gazdag, Kincses ^ Kintses, Módis /módos módis/, Nemes /nemesi kiváltaágban élő, nemeslelkü/, Tusz, /'kezesként őrizetbe vett vagy adott személyv# Vizi /valószinüleg 'viz mellett lakó', 'vizén járó'/. Csupán 4/0,45/ a nemre, életkorra, családi helyzetre utaló szavakból alakult nevek száma. Asszony, Ember, Fiók, Onka /unoka/. 13 /1,49 %/ név hozható összefüggésbe lelki tulajdonságra utaló szóval. Bornemisza, Bus, Ditső, Ferge /'kába, szédült, megkergült'/» 0 ^pó, Kajdása /'kiabáló, nagyszájú' MTSz I. 1010./, Keoves^ Keqyess. Peres. Pogány. Pótor /'csavargó, lézengő, lődörgő' MTSZ II. 201. CzF. V. 335./ Tolvaj, Vig, Vitéz. Lényegesen több a külső tulajdonságra vonatkozó szavakból keletkezett vezetéknév. Ebbe a kategóriába 34, összeirásunk magyar vezetékneveinek 3,89 % sorolható. Badar, Badar /'szép' MTSz I. 77./, Berze, Cserés, /'csúffá tett' MTSz I. 297./, Csonka, Csontos, Csórja /szláv eredetű, jelentése 'fekete'/. Csöke /'kicsiny, alacsony termetű' MTSz I. 353./ Dali, Eördögh, Fényes, Fodor, Fű rtös, Gerhes, Kis Kiss, Kondor, Kónya /'leko nyuló, kajla fülű'/. Kor /'görbe jórásu, hajlott hátú'/, Kormos, Kövér, Lencsés, Luczás /'mezitelen, csupasz'/. Magas Magos, Nagy, Néma, Potsok /'pocsék, csúnya, rut, undok' MTSz II. 179./, Sánta, Suta /eredeti jelentése 'csonka', csak 1830-tól: 'balkezes'/. Széles, Szijjas /'inas, izmos, vékony'/. SZÍVÓS / ' k i - tartó'/. Torkos, Tömpe /'rövid, széles, kissé pisze orrú'/ Vé Ronv. Egyetlen egy /0,11/ képviseli a számnévből keletkezett vezetékneveket, mégpedig a Száz név /de lehet a Szász tudálékos irása i s. / 15 /1,71 %/ megy vissza a növény- és állatnévre. Bárány /utalhat belső tulajdonságra i s, pl. szelidségre, béketűrésre/,

Botz /bocfa 'bodza* de lehet, hogy a Bonifác vagy a Bogdán név becézett alakja/, Czompa fjcompa ** compó /Tinca tinca/ 'apró pikkelyes édesvizi halj. Csuka, Fürgye [fürgye "* fürje /tájszó/j, Garda [garda /Pelecens sultratus/ ' a ponttyal rokon, de kisebb, ezüstös szinü hal'j Kakas ** Kokas, Kancza, Koszta 'gólya' /székely tájszó/, esetleg Konstantin becézett alakjai, Padutz paduc /Chondrostoma nasus/ 'ponttyal rokon szálkás folyami hal'j, Rosa /rózsa/, Sarka Szarka, Torma, Turbuja Tturbolya /Anthriscus/ 'fehérernyős virágzata, tavasszal virágzó erdei növény']], Varjú«Végezetül 29, az összeirásból megismerhető magyar vezetéknevek 3,5 %-a magyarázható egyéb főnévből és melléknévből. Ezek: Bige /bige piga * pige : gyermekjáték, mindkét végén hegyesre faragott fadarab, melyet bottal pattintanak a levegőbe és mint a labdát ütik e l /, Bokor^ Boncz /'comb'/, Czibere, Czövek, Csákány, Fráter /'pappá fel nem szentelt szerzetes', igy foglalkozásnévből eredőnek is tekinthető/, Furkó /'bot végén lévő bunkó'* régiesen: ' r agacsos, keletlen gombóc, kenyér', esetleg a Flórián~FórjánFurián név rövidült -kó képzős alakja/. Hurka, Kása, Kenczes /régiesen: 'dohos, fülledt'/, Kengyel, Kpncz /'bőrös, csontos hús' vagy inkább talán a Konrád név német becézője'/, Korda /' rövidnvelü. kötélből font ökörhajtó ostor'/, Korom, Kortsma t Kotha / 'nagy gyékénynyaláb, mely kötélhez erősitve s a viz felszinén úszva mutatja azt a pontot., amely felé a halászok a hálóval keríteni akarnak'/ Márjás /márjás máriás *Mária képével díszített pénzérme', esetleg: 'szenteskedő, álszent ember'/ Meleg, Ország, Patika, Pigay /bige^piga -i/-y/ képzős alakja/, Sikoj a ^Sikolya /'hóban való közlekedéshez használt lábbeli, sitalp'/, Suba, Sulyj ok Sulyok /'mosáskor ruha verésére használt, nyeles faeszköz'/. Sut Suth ^ Sut t /'kuckó; 'a kemence és a fal közötti hely','a kemence teteje'/, Végh /'falu végén lakó'/, Virág, Zálog. összegezve az adatokat, a magyar vezetéknevekből az alábbi kimutatás állitható össze: