Emlékezı macskakı Mesélő botlatókövek
Gunter Demnig német mővész fejébıl 1993-ban pattant ki az emlékezı macskakı ötlete. Akkor maga is úgy gondolta, hogy ez egy lesz az íróasztalfiókba süllyesztett projektek közül. Nem lett igaza. A Stolpersteine - azaz botlatókı - akció mára nemzetközivé nıtte ki magát.
GUNTER DEMNIG
Betonkockára applikált réztáblácskákba vési az elhurcoltak nevét, születésének és deportációjának idıpontját, meggyilkolásának helyszínét. Az így készült, a macskakıre emlékeztetı mővet az áldozat utolsó szabadon választott lakhelyének bejárata elıtt a járdába illeszti.
A lerakott botlatókövek csupán néhány milliméterrel emelkednek ki a talajszintbıl, így nem balesetveszélyesek. Az eddig lerakott közel 13 ezer kıbıl mindössze kb. 30-at rongáltak meg.
Mára 12500 német, osztrák és magyar ház bejárata elıtt "botolhatnak" a városok és falvak lakói a környékükrıl elhurcolt szomszédok személyes történetébe. Ezek a macskakövek nem sírkövek, hanem elgondolkodtató mementók a lakóhelyek mindennapjaiban, melyek a történelmet láthatóvá és kézzelfoghatóvá teszik. Az áldozatokra való emlékezés így plasztikussá, testközelivé és elsısorban nyilvánossá válik.
Berlinben évekkel ezelıtt, szó szerint belebotlottam egy kıletételbe. Az áldozatok Floridából érkezett leszármazottai megsárgult fotókat mutogattak egy csinos fiatal párról róluk emlékezett meg a két, frissen az aszfaltba fektetett kı a Raumer Strasse 21. szám alatt. A hozzátartozók után egy fiatal német lány kért szót. Nyíltan és ıszintén beszélt arról a nyomasztó, irracionális bőntudatról, amit egy német család sarjaként örökölt, arról a némaságról, ami a náci nagypapa múltját övezte. Egy szerényen a háttérbe húzódó hölgy akirıl késıbb kiderült, hogy a helyi önkormányzat képviselıje kedvesen próbálta az összejövetel célját az emeleti ablakban párnára könyöklı, kissé süket néninek elmagyarázni, aki jóváhagyásként bonbont dobált ajándékba az egybegyőltekre. Egyre többen álltak meg, kértek spontán szót, voltak könnyek, de nevetés is szinte kézzelfogható volt az a felszabadító hangulat, amikor megoszthatók egymással a múlt terhei, van ideje, tere a közös emlékezésnek és gyásznak. Itt tudtam meg, hogy ezek a tízszer-tíz centis réztáblácskák, melyekkel országszerte úton-útfélen találkozni lehet, mind egyetlen ember mőve. Stolpersteine nak hívják ıket, és egy olyan mővészeti akció részei, ami adományokra és civilek munkájára támaszkodva, tíz éve nap mint nap tovább terjed, növekszik.
Az, ahogyan Németországban egy kıletétel képes arra, hogy összehozzon teljesen különbözı származású, nyelvő, életkorú embereket és az emlékezésbıl egy élettel teli eseményt csináljon, nagyban motivált abban, hogy megkíséreljem Magyarországra is eljuttatni az akciót. A 2B Alapítványban és az NS Dokumentationszentrum Köln -ben partnerekre, a Német Szövetségi Kulturális Alapítvány Bipolar programjában támogatóra találva, 2006 ıszén kezdıdhettek el az elıkészületek. Azóta, 2007 tavaszán és nyarán Kisvárdától Szombathelyig, Balatonfüredtıl Újfehértóig országszerte több mint 50 követ helyeztünk el. Az elsı hazai emlékezı macskakövek krónikája azt mutatja, hogy a köveknek lett helyük Magyarországon. Vidéken, ahol a zsidóság szinte nyomtalanul tőnt el, és a roma holokauszt történetét is homály övezi, a nyári tapasztalataink szerint nagyon fontos apró, de maradandó jelek lehetnek ezek a kövek. Azok számára, akiknek szívügyük, hogy ápolják a város, falu egykori lakóinak emlékét, az akció sokszor további inspirációt ad munkájukhoz. A városi önkormányzatok munkatársai, a helyi zsidó hitközségek, roma szervezetek, történészek, levéltárosok, pedagógusok áldozatos és kreatív munkája elengedhetetlen volt az akció megvalósításához.
Mindenhol végtelenül kényes a holokauszt áldozataira való emlékezés és emlékeztetés. Sem Magyarországon, sem Németországban nem könnyő az agyoncsépelt Nie wieder! - t, Soha többé! -t újra és újra megfogalmazni. Egy e célból készült mővészeti alkotásnak rengeteg csapdát kell kikerülnie: ne legyen közhely, vagy üres gesztus, hasson az érzelmeinkre, de ne legyen tolakodó vagy giccses, se ijesztıen brutális vagy taszítóan moralizáló. Emlékeztessen a konkrét eseményre, az áldozatokra, emellett fogalmazzon meg egyfajta egyetemes tanulságot, üzenetet is. Gunter Demnig Európát behálózni hivatott, naponta növekvı, sokasodó emlékmővének ebbıl, úgy gondolom, sok minden sikerült. 2007 augusztusban véget ért az akció Bipolar által támogatott szakasza, most tehát Magyarországon is a civileken a sor, hogy energiát és pénzt fektessenek az emlékkövekbe. Mint Németországban, Magyarországon is minden egyes emlékezı macskakı lefektetése esély lehet arra, hogy tanuljunk, képesek legyünk szembenézni a múlttal, emlékezni, gyászolni és együttérezni egymással, hiszen minden egyes lefektetett kı mögött egy-egy hús-vér ember gyermek, nı, férfi - sorsa áll. Berger Ágnes Az emlékezı macskakövek akció magyarországi bevezetésének kezdeményezıje és vezetıje.
A holokauszt minden tizedik áldozata magyar, vagy Magyarországról deportált zsidó volt. Adolf Eichmann, a Birodalmi Biztonsági Fıhivatal IV. (Gestapo)-B-4. (Zsidóügyi) osztályának vezetıje élete végéig büszke volt arra, hogy Magyarországon sikerült Európai-rekordot felállítania. 1944. május 15-tıl, amikor az elsı deportáló vonatok elindultak az Auschwitz- Birkenau-i haláltábor felé, 1944. július 6-ig, amikor Horthy Miklós kormányzó a hazai és nemzetközi tiltakozások, az egyre romló katonai helyzet és más okok miatt végre leállította a deportálásokat, a nácik adatai szerint összesen 437.402 zsidót deportáltak. A vidék zsidóságát deportálták, falvak, járások sokaságában 1945 után szinte nem találunk túlélıket. Akik túlélték a munkaszolgálatot, vagy a koncentrációs táborokban megélték a felszabadulást, kifosztva, kirabolva, és/vagy elfoglalva találták házaikat, lakásaikat.
A felszabadulás után hosszú évekig a hitközségi rituális megemlékezések gettójába szorítva, a túlélık emlékezetében, a szakés emlékirodalomban élt csak a holokauszt. A holokausztot túlélı zsidók többsége éppen úgy, mint a nem-zsidó kortársak zöme fıleg és elsısorban felejteni akart. Ki a jogfosztás, a kifosztás, megaláztatás, az iszonyatos szenvedések, a családtagok, rokonok, barátok sokaságának halálát, ki csak azt, hogy hallgatott, passzív maradt, amikor kiáltani, cselekedni kellett volna. Ma már, különösen a magyarországi, oly kevés joggal magát szocialistának nevezı rendszer bukása (1989-1990) óta emléktáblák, emlékmővek, köztéri szobrok, utcák és terek emlékeztetik a járókelıket arra, kiket és mikor deportáltak egy gyilkos, fajvédı eszme hívei.
Az emlékezı macskakövekkel Gunter Demnig egészen új, döbbenetesen érzékletes és szinte kikerülhetetlen módon állít emléket a meggyilkoltaknak. A dolga után sietı ember általában jobban figyel arra, hová lép, ritkán akad meg szeme a szemmagasságban rögzített emléktáblákon. A lába elıtt, ha megpillantja a 10x10 cm-s kis réztáblákat, rajtuk a szikár adatokkal: ebben a házban, itt élt X. Y. ekkor deportálták, megölték Auschwitzban, Ukrajnában stb., akkor talán elgondolkodik, talán egy pillanatra meg is torpan. Az áldozatoknak így nem csak a nevük marad meg, de a járókelık azt is megtudhatják, hol lakott.
Németországban már országszerte több ezer ilyen Stolpersteine késztetheti csendes emlékezésre, elgondolkodásra a járókelıket. Magyarországon csak remélhetjük, hogy az elsı 50 kı letétele csak a kezdet. Bízzunk abban, hogy lesznek lelkes és áldozatkész civilek Magyarországon is zsidók és nem zsidók akik újabb és újabb emlékezı macskakövekkel legalább a meggyilkoltak nevét segítenek megırizni. Karsai László történész az emlékezı macskakövek magyarországi bevezetésének szakmai tanácsadója.
Balatonfüred (2x2) Nagykırös (1 család) Budapest (4) Pécs (3 + 1x4) Kiskunhalas (4) Szeged (5) Kisvárda (1x6 [1 család]) Szolnok (3) Makó (3 + 1x2) Szombathely (4) Mátészalka (1x2) Újfehértó (1) Nagykanizsa (3 + 1x2) Zalaegerszeg (3)
BOTLATÓKÖVEK SZOMBATHELYEN
Bejczi utca 1
Fı tér OTP bejáratnál
Thököly utca 48
Király utca
Dr. Wesel Imre (1903.08.29. - 1944 Auschwitz) Szenczy u. 1. (Jelenleg Bejczy u. 1.) Babócsán született, jogi doktorátust szerzett. Szombathely egyik legjelentısebb kereskedıcsaládjába nısült. Felesége Deutsch Judit volt. Két lányuk született: Hanna és Zsuzsa. 37 éves korában választották a VIII. Kongresszusi Községkerület elnökévé. Fáradhatatlanul próbált a zsidótörvények értelmében egzisztenciájukat vesztett embereken segíteni. Támogatta a munkaszolgálatosok otthon maradt családtagjait. A hitközség keretein belül rendezett elıadásokat, hogy jövedelemhez juttassa a letiltott színészeket, muzsikusokat. A német megszálláskor ıt bízták meg a Zsidó tanács vezetésével. Ebben a minıségében is a közösség javára munkálkodott. Amikor megtagadta a németek egyik arcátlan követelését internálták. Pinkafelden német fogságban volt, majd Auschwitzban a gázkamrában végezte be életét. Felesége és két lánya a Kasztner vonattal menekültek meg. (Hacker Iván visszaemlékezése alapján)
Mermelstein József halkereskedı (1870-1944 Auschwitz) - Szentháromság tér 5. (Jelenleg Fı tér 5.) 1870-ben Munkácson született. Kilenc évesen elvesztette az apját. Munkácson megnısült, felesége Jozefovits Anna. Négy fia, egy lánya született. Kereskedı volt. Szombathelyen fıleg halat, de káposztát, dinnyét, burgonyát és rákot is árult. Sokat járt vásározni Körmendre és Burgenlandba. Bár az üzlet jól ment, mégis közelebb állt a szegénységhez, mint a jómódhoz. Legidısebb fiától származó unokáját is ı nevelte. Csak a nevét tudta aláírni, a latin betőket nem ismerte. Héberül és jiddisül azonban olvasott, fıleg biblikus könyveket. Fıleg jiddisül beszélt a családjához, szombaton pedig kizárólag jiddisül volt szabad beszélniük. Háromszobás, erkélyes lakásban éltek. A házhoz raktárak is tartoztak, a pincében halas hordók voltak elhelyezve. Minden héten új szállítmány érkezett a Balatonról, vagy Tatáról. Egyik fia, Mermelstein Jenı a pozsonyi jesivában tanult, tanítói, majd rabbi oklevelet szerzett. Unokája Menschem (Mermelstein) Meron a Kasztner akció segítségével megmenekült, újpesti rabbiként mőködött, majd Izraelben gimnáziumi tanár és igazgató lett. Mermelstein József Auschwitzban halt meg.
Benedikt Márk, azaz Mordechai Meir Binet rabbi (1858-1944 Auschwitz) - Thököly u. 46. A szombathelyi ortodox hitközségnek 46 éven át volt vezetıje és rabbija. 1858-ban, Pakson született, a nikolsburgi nagy rabbi leszármazottja volt.sévet Széfer tanítványa. Galántán és Mieván tanult. Szombathelyre 1898-ban választották meg. Mőködése alatt a hitközség 150 fırıl a tízszeresére növekedett. Különös gondot fordított a fiatalokra, Jesivát tartott fenn és a középiskolások hitoktatását is ellátta. Nem csak a zsidóságon belül, de a városban is köztiszteletnek örvendett. Az Ortodox Központi Iroda örökös dísztagja volt. Nagy Talmud tudós és kiváló szónok volt. Auschwitzban fejezte be életét.
Gábor (Grósz) Albert (1903-1944 Auschwitz) Király u. 9. Barossebesen született. A szombathelyi zsidó elemi iskola tanítója, majd utolsó igazgatója volt 1937-tıl. Mőködésének egyik nevezetessége, hogy betanította a helyi zsidó ifjúságnak és kórusnak Haydn: Judas Makkabeus c. mővét, amelyet a helyi, majd Budapesten a Dohány utcai zsinagógában is nagy sikerrel adtak elı.
A kövek elhelyezése 2007. 08. 29.
Wesel Imre leánya a kı elhelyezésekor
Az akció hosszú távon akkor folytatódhat hazánkban, ha civilek, pedagógusuk, egyesületek saját lakóhelyükön felkarolják az ügyet: összegyőjtik a helyi igényeket, megbízható forrásból megkeresik az áldozatok pontos adatait, beszerzik az önkormányzat engedélyét, biztosítják a 110 eurós fedezetet kövenként és végül segítenek a kıletétel megszervezésében.