KIESELBACH GALÉRIA M A G Y A R F E S T É S Z E T KIESELBACH

KIESELBACH GALÉRIA M A G Y A R F E S T É S Z E T KIESELBACH

KIESELBACH GALÉRIA Kieselbach Galéria, Budapest, V. Szent István krt. 5. Telefon: 00-36-1-269-3148, 00-36-1-269-3149, Fax: 00-36-1-269-2219 E-mail: gallery@kieselbach.hu / www.kieselbach.hu

A katalógus anyagát összeállította Paintings selected by: KIESELBACH TAMÁS mûvészettörténész, igazságügyi festményszakértô MÁTHÉ FERENC festménybecsüs EINSPACH GÁBOR igazságügyi festményszakértô A katalógust szerkesztette Edited by: KIESELBACH ANITA A katalógusban szereplô tanulmányokat írta Molnos Péter, Barki Gergely, Rum Attila, Dr. Rockenbauer Zoltán, Csernitzky Mária, Bernáth Mária, Tóth Károly The studies that appear in the catalogue have been written by Péter Molnos, Gergely Barki, Attila Rum, Zoltán Rockenbauer PhD, Mária Csernitzky, Mária Bernáth, Károly Tóth Asszisztens Assistants: KIS KORNÉL, MODLA ZSUZSANNA, SZÛCS ANDRÁS M A G Y A R F E S T É S Z E T KIESELBACH Kiadta Published by: KIESELBACH GALÉRIA Fotó Photographs by: DARABOS GYÖRGY Grafikai tervezés Design by: KIESELBACH ANITA, MÁRKUS LAURA Nyomdai elôkészítés Prepress by: BOTYIK ATTILA Nyomás és kötés Printed by: MESTER NYOMDA

KIESELBACH GALÉRIA

1 GIOVANNI DOMENICO TIEPOLO (1727 1804) MÁRIA, 1780 KÖRÜL MÁRIA, c.1780 39,5 31,5 cm Olaj, vászon Oil on canvas Jelzés nélkül Unsigned Védett No export PROVENIENCIA PROVENANCE - Egykor feltehetôen a velencei Del Zotto gyûjteményben. - Lajos Viktor fôherceg (Erzherzog Ludwig Viktor) gyûjteményében a klessheimi kastélyban. REPRODUKÁLVA REPRODUCED - Enyedy Lukács és neje Zsótér Ilona hagyatéka, Brentano Cimaroli Lujza Báróné hagyatéka valamint fôúri és különbözô más magánbirtokból származó mûtárgyak. Ernst Múzeum XXII. aukciós katalógusa, Budapest, 1923. 620. tétel, 53. o. XIX. tábla - Te évszázadok kegyence A festôk és Velence 1500 1800. Szerk. Barkóczi István. Kiállítási katalógus. Szépmûvészeti Múzeum, Budapest, 1996. 124. oldal - Giandomenico Tiepolo. Capriccio térben és idôben. Szerk. Czére Andrea. Kiállítási katalógus. Szépmûvészeti Múzeum, Budapest, 2004. 18. oldal, 11. kat. sz. IRODALOM BIBLIOGRAPHY - Giambattista Tiepolo és fiainak, Domenico és Lorenzo rézkarcai. Kiállítási katalógus. Budapest, Országos Szépmûvészeti Múzeum, 1910. - Adriano Mariuz: Giandomenico Tiepolo. Venezia, Alfieri, 1971. 146. - Giandomenico Tiepolo. Capriccio térben és idôben. Szerk. Czére Andrea. Kiállítási katalógus. Budapest, Szépmûvészeti Múzeum, 2004. KIÁLLÍTVA EXHIBITED - Dorotheum 316. mûvészeti aukciója 1921. Sammlung Erzherzog Ludwig Viktor. Gesamteinrichtung Schloß Kleßheim. Wien, Dorotheum, 1921. (Velencei mester, 1750 körül, Giandomenico Tiepolo iránya meghatározással). - Ernst Múzeum XXII. aukciója 1923. Enyedy Lukács és neje Zsótér Ilona hagyatéka, Brentano Cimaroli Lujza Báróné hagyatéka valamint fôúri és különbözô más magánbirtokból származó mûtárgyak. Budapest, Ernst Múzeum, 1923. 620. tétel, 53. o. (Giandomenico Tiepolo: Mária, 1780 körül, Lajos Viktor fôherceg klessheimi gyûjteményébôl, 39,5 x 31,5 cm meghatározással.) - Te évszázadok kegyence A festôk és Velence 1500 1800. Budapest, Szépmûvészeti Múzeum, 1996. - Giandomenico Tiepolo. Capriccio térben és idôben.. Budapest, Szépmûvészeti Múzeum, 2004. október 15. 2005. február 27. Giovanni Domenico Tieoplo (1727 1804) a velencei klasszicizáló késô barokk és rokokó festészet kiemelkedô mestere. Mûvészcsaládba született, apja az itáliai freskófestészet legvirtuózabb képviselôje, Giovanni Battista Tiepolo, testvére a madridi spanyol királyi udvar festôjeként ismertté vált Lorenzo Tiepolo volt. Életmûve rendkívül gazdag és változatos: festmények mellett grafikai és falfestészeti munkái is a korszak kiemelkedô mûvei közé tartoznak. A most bemutatott alkotás hûen jellemzi Giandomenico munkásságának jellegzetes, érett festészeti stílusát. Életmûvében több hasonló kompozíció ismert: Adriano Mariuz 1971-es, Velencében kiadott nagymonográfiája alapján a festmény legismertebb párhuzama a washingtoni National Gallery of Art által ôrzött Madonna a kezében sármányt tartó gyermek Jézussal. A Máriát egyedül ábrázoló darabok közül a padovai Museo Civico és a Szépmûvészeti Múzeum ôriz egy-egy fontos példányt. Az ismert párhuzamok alapján 1780 körülre datálható mû provenienciája tekintélyt parancsoló: egykor I. Ferenc József császár és király legfiatalabb fivére, Lajos Viktor fôherceg birtokolta, a klessheimi kastélyában ôrzött kollekció részeként. Magyarországon 1923-ban bukkant fel elsô alkalommal az Ernst Múzeum aukcióján, amelynek katalógusában reprodukálták is. Az elegáns, letisztult Madonna-kompozíció színei a velencei kolorizmus festészeti hagyományához kapcsolódnak, könnyed formáival és lazúros festésmódjával méltó módon reprezentálja a velencei késôbarokk egyik kiemelkedô mesterét. Tóth Károly Giovanni Battista Tiepolo: Szûz Mária hat szenttel, Szépmûvészeti Múzeum, Budapest Giovanni Battista Tiepolo: Madonna a kezében sármányt tartó gyermek Jézussal, National Gallery of Art, Washington 4 K I E S E L B A C H G A L É R I A

1

2 ID. MARKÓ KÁROLY (1791 1860) ROMANTIKUS TÁJ (RUTH ÉS BOÁZ TALÁLKOZÁSA), 1859 KÖRÜL ROMANTIC LANDSCAPE (THE MEETING OF RUTH AND BOAZ), c.1859 23 30 cm Gouache, gumiarábikum, ceruza, papír Gouache, gum arabic, pencil on paper Jelzés nélkül Unsigned PROVENIENCIA PROVENANCE - Egykor Teresa Barzellotti tulajdonában, Firenze. IRODALOM BIBLIOGRAPHY - Pogány Ö. Gáborné: Id. Markó Károly (1791 1860). Budapest, Corvina, 1957. - Szvoboda Dománszky Gabriella: Markó. Budapest, Corvina, 2004. - Markó Károly és köre. Mítosztól a képig. Szerk. Bellák Gábor Dragon Zoltán Hessky Orsolya. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2011. Id. Markó Károly: Ruth és Boáz, 1859. Bécs, Belvedere 6 K I E S E L B A C H G A L É R I A

2

3 3 THAN MÓR (1828 1899) MULATOZÓ OLASZ TÁRSASÁG, 1859 MERRIMENT, 1859 44,5 63,5 cm Vegyes technika, papír Mixed technique on paper Jelezve balra lent Signed lower left: A.Than Mor Róma 859 8 K I E S E L B A C H G A L É R I A

4 4 186 DB LITOGRÁFIA DUNA-MENTI LÁTKÉPPEKKEL EREDETI FÉLBÔR KÖTÉSBEN A KÖTET MELLÉKLETÉBEN TELJES TÉRKÉP TALÁLHATÓ A DUNA-VÖLGYÉRÔL, DONAU-STROM, 152 52 cm JAKOB ALT (1789 1872) ALDOPH KUNIKE (1777 1838) PEST LÁTKÉPE, 1826 ELÔTT VIEW OF PEST, BEFORE 1826 36 51 cm Litográfia, papír Lithography on paper Jelezve balra lent Signed lower left: Gez. v. J. Alt Jelezve jobra lent Signed lower right: Druck v. Kunike A litográfia 186 Duna-menti látképpel eredeti félbôr kötésben egybekötve a Zweyhundert vier und sechzig Donau-Ansichten nach dem Laufe des Donaustromes von seinem Ursprung bis zu seinem Ausflusse in das schwarze Meer. Herausgegeben von Adolph Kunike. Wien, Grund, 1826. címû kötetben. K I E S E L B A C H G A L É R I A 9

5 5 BRODSZKY SÁNDOR (1819 1901) BALATONI TÁJ A BADACSONNYAL SZIGLIGET FELÖL, 1870-ES ÉVEK BALATON LANDSCAPE WITH THE BADACSONY (VIEW FROM SZIGLIGET), 1870 s 26 40,5 cm Olaj, karton Oil on cardboard Jelzés nélkül Unsigned Hátoldalon Reverse: Brodszky Sándor hagyatéka 10 K I E S E L B A C H G A L É R I A

6 6 BRODSZKY SÁNDOR (1819 1901) BUDA LÁTKÉPE A SVÁBHEGYRÔL, HÁTTÉRBEN SZIVÁRVÁNNYAL, 1860-AS ÉVEK BUDA VIEW FROM SVÁBHEGY WITH A RAINBOW, 1860 s 49 70 cm Olaj, vászon Oil on canvas Jelezve jobbra lent Signed lower right: Brodszky S Hátoldalon Reverse: Brodszky Sándor: Részlet a Svábhegyrôl K I E S E L B A C H G A L É R I A 11

7 NÁDLER RÓBERT (1858 1938) HAJÓK A DUNÁN HÁTTÉRBEN A BUDAI VÁRRAL, 1890 KÖRÜL BOATS ON THE DANUBE WITH THE BUDA CASTLE, c. 1890 15,5 28 cm Olaj, fa Oil on panel Jelezve jobbra lent Signed lower right: Nádler R Nádler Róbert: A budai Duna-part a Budai várral, 1897. (részlet) Budapest Történeti Múzeum Fôvárosi Képtár Ligeti Antal: Buda és Pest látképe, 1866. (részlet) Budapest Történeti Múzeum Fôvárosi Képtár 12 K I E S E L B A C H G A L É R I A

7

8 MOLNÁR JÓZSEF (1821 1899) ZSUZSANNA A FÜRDÔBEN (ZSUZSANNA ÉS A VÉNEK), 1869 SUSAN BATHING (SUSAN AND THE ELDERS), 1869 127 96 cm Olaj, vászon Oil on canvas Jelezve balra lent Signed lower left: Molnár J. 1869 KIÁLLÍTVA EXHIBITED - Országos Magyar Képzômûvészet Társulat kiállítása, 1872. REPRODUKÁLVA REPRODUCED - Turcsányi Erzsébet: Molnár József 1821 1899. Budapest, Pázmány Péter Tudományegyetem, 1938. 12. képtábla. Életmûkatalógus-szám: Turcsányi 1938. 113. Molnár József: Pompeji nôk, 1875 körül, magántulajdon 14 K I E S E L B A C H G A L É R I A

8

9 SKUTECZKY DÖME (1850 1921) DOMINIK SKUTECKÝ (1850 1921) MESÉT HALLGATÓ GYEREKEK (ÉRDEKES MESE), 1888 ZAUJÍMAVÁ ROZPRÁVKA, 1888 CHILDREN LISTENING TO FAIRY TALE, 1888 53 75 cm Olaj, vászon Oil on canvas Jelezve jobbra lent Signed lower right: Skuteczky D. 88 KIÁLLÍTVA EXHIBITED - Országos Magyar Képzômûvészeti Társulat 1888. évi ôszi kiállítása. Mûcsarnok, Budapest, 1888. (Kat. 314. Érdekes mese) - Internationale Ausstellung. Glaspalast, München, 1889. (feltehetôen kiállítva) REPRODUKÁLVA REPRODUCED - Vojtech Tilkovsky: Dominik Skuteczký. Život a dielo. Pozsony, 1954. 52. IRODALOM BIBLIOGRAPHY - Vojtech Tilkovský: Dominik Skutecký. Život a dielo. Bratislava, Tvar, 1954. - Magda Keletiová: Dominik Skutecký. Bratislava, Pallas, 1976. - Jan Abelovský Katarina Bajcurová: Art in Changing Times. Painting and Sculpture in Slovakia 1890 1949. Bratislava, 2000. - München magyarul. Magyar mûvészek Münchenben 1850 1914. Szerk. Bakó Zsuzsanna Hessky Orsolya. Kiállítási katalógus. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2009. Életmûkatalógus-szám: Tilkovsky 1954, 77. Skuteczky Döme (Dominik Skutecký): Piac Besztercebányán (Trh v Banskej Bystrici), 1889. Szlovák Nemzeti Galéria, Pozsony 16 K I E S E L B A C H G A L É R I A

9

A Pozsony megyei Kisgajáron, 1850-ben született Skuteczky Döme már tízéves kora elôtt Bécsbe került, ahol késôbb a város neves szobrásza, Johann Meixner fogadta mûtermébe. Idôvel a festészet mellett döntött: 1866 és 1867 között a császárváros Mûvészeti Akadémiáján tanult, majd ösztöndíjjal Velencében tölthetett néhány évet. 1870-tôl Münchenben, majd Bécsben, 1876 és 1884 között ismét Velencében dolgozott. A helyi mûvészeti élet jellegzetes és kedvelt figurájává vált, szoros barátság és mûveikben közeli stiláris rokonság fûzte az ottocento neves olasz mestereihez, Favrettóhoz, Ettore Titohoz és August von Pettenkofenhez. Ekkor készült anekdotikus életképei bár rendkívül aprólékosan formáltak fénytôl ragyogó színeikkel, ropogós felületkezelésükkel és a plein air hatások hangsúlyozásával már-már az impresszionistákat idézik. Skuteczky finom egyensúlyozása a modernitás és a hagyomány között rendkívül népszerûvé tette kortársai között. Angol és amerikai mûkereskedôk versengtek képeiért: a neves londoni Wallis cég és a hosszú ideig Van Goghot is alkalmazó párizsi Goupil képkereskedés állandó vásárlói voltak. Vevôi általában rögtön elkészülésük után lecsaptak friss kompozícióira, így csupán néhány képe került kiállításra: kezdetben a bécsi Mûegyletben, majd a budapesti Mûcsarnok tárlatain jelentkezett a nagyközönség elôtt. Reprodukcióit sorra közölték a kor vezetô mûvészeti folyóiratai, a La revue del art ancienne et moderne, a Bergamoban kiadott Emporium és a Die Kunst. Az egy évvel besztercebányai letelepedése elôtt, 1888-ban festett Érdekes mese címû kép Skuteczky mûvészi felfogásának minden olyan vonását magán viseli, mely rendkívüli sikereket hozott számára kortársai között. A választott, elsô látásra hétköznapi egyszerûségével, idôtlen bájával lenyûgözô jelenet a nézô számára több, egymás után feltáruló szimbolikus üzenetet hordoz. A primér látvány értelmezésének elsô szintje csupán a történet egyszerû leolvasása: árnyékos, idilli kertben gyerekek hallgatják egy fiatal lány meséjét. Skuteckzy már ebben az olvasatban is igazi csemegét kínál, mikor a hallott történet gyermekekre gyakorolt hatását, az eltérô karakterek elbájoló reakcióit pazar lélekábrázoló képességgel osztja meg a festmény szemlélôjével. De a keresetlennek tûnô jelenet mögött alig rejtve a festészettörténet egyik, több évszázados múltra visszatekintô toposza is felcsillan: az Érdekes mese az életkorok, az egymás mellett élô generációk univerzális tartalmakat hordozó ábrázolása, ahol a szereplôk elhelyezése, a kompozícióban betöltött szerepük ugyanúgy a szimbolikus megjelenítés eszköze, mint az egyes alakok megformálásakor használt színek. A passzívan hallgató gyermekek, az ôket szórakoztató fiatal lány, a háttérben hímezô, dolgozó nôk és a már újra a gyermeki szférához sorolt, velük együtt ábrázolt idôs asszony az emberi élet alapvetô stációinak megjelenítôi. Ruházatuk az ártatlanságot kifejezô fehértôl, a nyiladozó érzékiséget megjelenítô telt kárminon át a feketébe hajló ultramarinig a színek nyelvén követi a szereplôk sorsát az indulástól a földi pálya lezárásáig. Az efféle kortárs miliôbe helyezett szimbolikus utalás a kor jellegzetes és kedvelt mûvészi fogása volt, ám Skutetzky képét készítôjének virtuóz technikája, a legjobb velencei mesterekkel egyenrangú festôi tehetsége magasan e jól ismert zsánerképek színvonala fölé helyezi. A nézôt inspiráló, továbbgondolásra csábító anekdota, a jelenet tartalmi szintje tökéletesen kimunkált, mégis a mai szemlélôt inkább a magabiztos festôi technika, a kiérlelt kompozíció és a ragyogó kolorit ragadja meg. Az egymásra rímelô színek, a nemes szövetek, a reflexekkel érzékivé tett textilek, a látszólag véletlenül kiválasztott, mégis jellegzetes, korfestô tárgyak mint a thonet szék vagy a felolvasó lány érdekes formájú szalmakalapja az alázatos és munkájában örömét lelô festô elmélyült tudásáról és ritka színkultúrájáról adnak számot. A nagy olasz virtuózokat, Favrettot vagy Mancinit idézô ropogós faktúra, a csábító anyagfestés, a finoman modellált kolorit, a fák levelei között átszüremlô fénynyalábok és a földön feltûnô tünékeny fényfoltok egyaránt azt igazolják, hogy a kor magyar festôi közül alig jutott bárki is közelebb ahhoz a nemzetközi, Párizs, London, München és Milánó kiemelkedô mûkereskedéseiben diadalra jutott irányzathoz, mely páratlan népszerûségre szert téve ötvözte a modern, plein air látásmódot a zsánerfestészet hagyományaival. Az Érdekes mese melynek heligravure másolatát 1890-ben az Országos Magyar Képzômûvészeti Társulat mûlapként is kiadta nem csupán a Skuteczky-életmû egyik fô darabja, de a magyar zsánerpiktúra egészében is kiemelkedô helyet foglal el. Molnos Péter Képünk reprodukciója Vojtech Tilkovsky Dominik Skutecky címû könyvében Giacomo Favretto: Az egér, 1878. Pinacoteca di Brera, Miláno 18 K I E S E L B A C H G A L É R I A

10 BIHARI SÁNDOR (1855 1906) BOLDOG CSALÁD (SZOLNOKI ÉLETKÉP), 1880-AS ÉVEK HAPPY FAMILY, 1880 s 58 86 cm Olaj, vászon Oil on canvas Jelezve jobbra fent Signed upper right: Bihari S IRODALOM BIBLIOGRAPHY - Bihari Sándor hagyatéki kiállítása, Katalógus. Budapest, Mûcsarnok, 1906. - Bihari Sándor emlékkiállítása. Katalógus. Budapest, Fényes Adolf Terem, 1950. - Egri Mária: A szolnoki mûvésztelep. Budapest, Képzômûvészeti Alap Kiadóvállalata, 1977. Bihari Sándor: Csónakázás a Zagyván, 1886. magántulajdon Bihari Sándor: Vasárnap délután, 1893. Magyar Nemzeti Galéria 20 K I E S E L B A C H G A L É R I A

10

11 SZINYEI MERSE PÁL (1845 1920) NAPFÉNYES DOMBOLDAL, 1905 KÖRÜL SUNNY HILL-SIDE, c.1905 60 70 cm Olaj, vászon Oil on canvas Jelezve balra lent Signed lower left: Szinyei IRODALOM BIBLIOGRAPHY - Malonyay Dezsô: Szinyei Merse Pál. Budapest, Lampel R. Könyvkereskedése, 1910. - Lázár, Béla: Paul Merse von Szinyei. Eine Vorläufer der Pleinairmalerei. Leipzig, Klinkhardt u. Biebermann, 1911. - Hoffmann Edith: Szinyei Merse Pál (1845 1920). Budapest, Országos Magyar Szépmûvészeti Múzeum, 1943. - Bernáth Mária: Szinyei Merse Pál. Budapest, Corvina, 1981. - Végvári Lajos: Szinyei Merse Pál (1845 1920). Budapest, Képzômûvészeti Kiadó, 1986. - A Majális festôje közelrôl. Szinyei Merse Pál levelezése, önéletrajzai, visszaemlékezések. Szerk. Szinyei Merse Anna. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1989. - Szinyei Merse Anna: Szinyei Merse Pál élete és mûvészete. Magyar Nemzeti Galéria Corvina, 1990. Ferenczy Károly: Majális (Nyári nap), 1906, Magyar Nemzeti Galéria 22 K I E S E L B A C H G A L É R I A

11

Szinyei Merse Pál helye megkérdôjelezhetetlen a közép-európai és magyar plein air festészet élvonalában. Nemzetközi elismertségét jól mutatja, hogy Lázár Béla a korszak ismert mûvészeti írója már 1911-ben német nyelvû monográfiát írt róla, melyet Lipcsében, A plein air festészet elôfutára alcímmel adtak ki. A magyar képzômûvészet történetének ikonszerû fômûvét, az 1873-ban festett Majálist a millenniumi kiállítás után megvásárolta a Szépmûvészeti Múzeum, sôt, Petrovics Elek igazgatósága alatt már külön teremben mutatták be festményeit az intézmény városligeti palotájában. Életmûvének elismerése, törekvéseinek megértése a kezdeti idôkben azonban közel sem volt annyira egyértelmû, mint ahogy azt a nevét feltétel nélkül tisztelô utókor gondolhatná. Az ôt ért kritikák, elsôsorban színeinek tüzes teltségét elítélô vélemények miatt 1884 után közel tíz évre felhagyott a festészettel. Visszavonult vidéki birtokára, s élte a gazdálkodók hétköznapi mindennapjait. A Münchenbôl hazatérô nagybányai fiatalok azonban szinte elôdükként fedezték fel mûvészetét, s ez a hirtelen, váratlanul érkezô elismerés újra a festészet felé terelte Szinyeit. A most bemutatott alkotás az életmûnek ebbôl a második periódusából, az 1905 körüli évekbôl származik, amint azt írja Szinyei Merse Anna a képrôl készült szakvéleményében. Közeli társai között említhetjük azokat a kiemelkedô alkotásokat, amelyeket az egy évtizeddel azt megelôzô nagybányai látogatás és a mûvésztelepen szerzett élmények hatására festett. A kevés darabból álló életmû ismeretében különösen nagy öröm, hogy egy korábban ismeretlen mû bukkant fel hosszú évtizedek lappangása után. A kép háttérben húzódó dombok lágy ívei a középtér növényzetének, a fák lombjainak formáira reflektálnak. Az elôtér napfényes mezôjének szikrázó zöldjei és sárgái jól mutatják Szinyei vonzódását a tompítatlan színek erejéhez, ám ezzel együtt is érezhetô, hogy számára a táj a látvány önmagában való szépsége mellett is jelentôs részben a hangulati elem kiemelésére szolgál. Tájképeinek nagyrészét így feltehetôen a most felbukkant alkotást is - felvidéki családi birtokán, Jernyén és környékén festette, megragadva az ottani dombok, erdôk és rétek intim hangulatát, kifejezve az otthon, a nyugalmat árasztó, háborítatlan miliô harmonikus békéjét. Stílusának kellemes lekerekítettsége, a ragyogó, mégis finoman kézben tartott színvilág üdesége Szinyei képeit már életében rendkívül népszerûvé tették. Nem csupán a Szépmûvészeti Múzeum, de korának legjelentôsebb mûgyûjtôi is gyakori vásárlói közé tartoztak. Az európai jelentôségû kollekciót építô Kohner Adolf, a franciás ízlését nem csupán festôként, de mûgyûjtôként is csillogtató Hatvany Ferenc vagy éppen a világhírnévig emelkedô Nemes Marcell egyaránt rajongott mûveiért, de jeles darabokat választott gyûjteményébe az inkább a magyar festészet klasszikusaiért rajongó Wolfner József is. Német kapcsolatainak köszönhetôen mûveinek egy része idegenben talált vásárlókra, amely máig tartó németországi elismertségének alapját is adja és tovább öregbíti a magyar festészet hírnevét itthon és külföldön egyaránt. Tóth Károly Szinyei Merse Pál: Gesztenyefa, 1907. Magyar Nemzeti Galéria Szinyei Merse Pál: Balaton, 1917. magántulajdon 24 K I E S E L B A C H G A L É R I A

12 FERENCZY KÁROLY (1862 1917) JÁNOSSY BÉLA ÉS NEJE, 1906 BÉLA JÁNOSSY AND HIS WIFE, 1906 94 110,5 cm Olaj, vászon Oil on canvas Jelezve balra fent Signed upper left: Ferenczy Károly 1906 PROVENIENCIA PROVENANCE - Egykor Jánossy Béla gyûjteményében. KIÁLLÍTVA EXHIBITED - Nemzeti Szalon elsô csoport kiállítása, Budapest, Nemzeti Szalon, 1907. március, kat. sz. 6. - Ferenczy Károly (1862 1917) gyûjteményes kiállítása. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2011. november 30. 2012. május 27. REPRODUKÁLVA REPRODUCED - Genthon István: Ferenczy Károly 1862 1917. Budapest, Képzômûvészeti Alap Kiadója, 1963. 90. kép - Genthon István: Ferenczy Károly 1862 1917. Budapest, Corvina, 1979. 92. kép - Ferenczy Károly (1862 1917) gyûjteményes kiállítása. Szerk. Boros Judit Plesznivy Edit. Kiállítási katalógus. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2011. 238. IRODALOM BIBLIOGRAPHY - Ferenczy Valér: Ferenczy Károly. Budapest, Nyugat, [1934]. 307. kat. sz. - Genthon István: Ferenczy Károly 1862 1917. Budapest, Képzômûvészeti Alap Kiadója, 1963. 203. kat. sz. - Genthon István: Ferenczy Károly 1862 1917. Budapest, Corvina, 1979. 213. kat. sz. - Ferenczy Károly (1862 1917) gyûjteményes kiállítása. Szerk. Boros Judit Plesznivy Edit. Kiállítási katalógus. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2011. 226. kat. sz. Jelen képünk a Nemzeti Szalon 1907-es kiállításán. 26 K I E S E L B A C H G A L É R I A

12

13 IVÁNYI GRÜNWALD BÉLA (1867 1940) MÛTEREMBEN (FESTÉS ELÔTT), 1904 IN THE STUDIO (BEFORE PAINTING), 1904 192 148 cm Olaj, vászon Oil on canvas Jelezve jobbra lent Signed lower right: Grünwald Béla PROVENIENCIA PROVENANCE - Feltehetôen Gartner Margit vásárolta meg a Nemzeti Szalon 1906-os Iványi-kiállításán. (Nemzeti Szalon Almanach, Budapest, 1912. 267.) KIÁLLÍTVA EXHIBITED - Országos Magyar Képzômûvészeti Társulat Tavaszi Nemzetközi Kiállítása, Mûcsarnok, 1905. (339. Festés elôtt) - Grünwald Iványi Béla gyûjteményes kiállítása, Nemzeti Szalon, 1906. (73. Mûteremben) REPRODUKÁLVA REPRODUCED - Országos Magyar Képzômûvészeti Társulat Tavaszi Nemzetközi Kiállítása, Mûcsarnok, 1905. Katalógus - Grünwald Iványi Béla gyûjteményes kiállítása, Nemzeti Szalon, 1906. Katalógus. - Malonyay Dezsô: A fiatalok. Budapest, 1906. 97. - Telepy Katalin: Iványi Grünwald Béla korai munkássága, valamint a Kecskemétre költözés okai és elôzményei. In: Cumania VI., Kecskemét, 1979. 40. kép. - Szabó László: Iványi-Grünwald. Budapest, 2007. 20. kép. - Szabó László: Iványi-Grünwald Béla. Budapest, 2010. 25. IRODALOM BIBLIOGRAPHY - Malonyay Dezsô: A fiatalok. Budapest, 1906. 97. - Lázár Béla: Iványi-Grünwald Béla. Budapest, 1921. - Telepy Katalin: Iványi Grünwald Béla korai munkássága, valamint a Kecskemétre költözés okai és elôzményei. In: Cumania VI., Kecskemét, 1979. - Telepy Katalin: Iványi-Grünwald Béla. Budapest, 1985. - Szabó László: Iványi-Grünwald. Budapest, 2007. - Szabó László: Iványi-Grünwald Béla. Budapest, 2010. Ferenczy Károly: Festô és modell, 1904, Magyar Nemzeti Galéria Iványi Grünwald Béla Mûteremben címû képe nem sokkal elkészülte után, 1905-ben, a Mûcsarnok tavaszi kiállításán került elôször a közönség elé, majd alig egy esztendôvel késôbb, a Nemzeti Szalon gyûjteményes tárlatán újra bemutatták. Mindkét kiállítás katalógusa, s Malonyay Dezsô 1906-ban, A fiatalok címmel megjelent könyve is közölte reprodukcióját. Iványi, s kortárs méltatói tehát a korai évek egyik kiemelkedô mûveként tekintettek e szokatlanul nagyméretû festményre. Évtizedekkel késôbb született összefoglaló munkák is elemezték jelentôségét: Lázár Béla 1921-es Iványi-kötetében és Réti nevezetes Nagybánya-könyvének lapjain a festô római ösztöndíjas éveinek mûvészi termésébôl egyaránt ezt a mûvet emelték ki. Telepy Katalin, 1985-ben megjelent monográfiájában szintén közölte rövid elemzését, s megjegyezte, hogy a kép sajnos elveszett vagy lappang. A Mûteremben címû festmény 1904-ben, Iványi mindeddig kevésbé ismert, római ösztöndíjas idôszakában készült. A római ösztöndíj fogalma a 20. századi magyar mûvészet történetében olyan szorosan összekapcsolódott Gerevich Tibor nevével, s a Collegium Hungaricum intézményével, hogy csupán kevesek elôtt ismert ennek majd három évtizeddel korábbi elôzménye. Fraknói Vilmos püspök közel tíz éves elôkészítô munka után, 1904-ben írta ki elôször alapítványának bibliai tárgyú képekkel megpályázható ösztöndíjait, melynek festô és szobrász nyertesei egy esztendôt tölthettek az olasz fôvárosban, háborítatlan mûvészi alkotómunkával. Iványi Grünwald 1904-ben utazhatott ki Rómába, ahová felesége és gyermeke mellett a súlyosan tüdôbeteg Maticska Jenôt is magával vitte. A következô év elején, a Mûvészet címû folyóirat rövid levélben számolt be az elsô ösztöndíjasok letelepedésének körülményeirôl: Róma egyik legfestôibb pontján, böcklini ciprusok és piniáktól környezve, vonul meg a magyar mûvészház, Ventura, római építész alkotása. A román stílben tartott kétemeletes épület kettôs terasszal bír s úgy a földszint, mint a két felsô emelet külön-külön mûtermet és lakást foglal magában. Egyébként a római mûvészházban ezidôszerint csöndes, szorgalmas munka folyik. A két festô: Grünwald Béla és Hegedûs László, a nyáron át a Borghese-kert szépségeit vitték vásznukra. Az 1905-ös Mûcsarnokbeli kiállítás és az egy évvel késôbbi Nemzeti Szalonban rendezett gyûjteményes tárlat katalógusainak tanúsága szerint Iványi itt készült mûveinek zöme valóban parkrészlet és városkép, valamint számos kisebb és nagyobb méretû pasztelltanulmány. A Rómában született képek közül témájával és jelentôs méretével is kiemelkedik a most bemutatott festmény. Iványi képe a festészet történetében igen kedvelt, a mûvészt feleségével együtt ábrázoló, évszázados tradíciókra visszavezethetô önarcképtípusnak egy sajátos, zsánerszerû jelenetben megfogalmazott példája. A festmény fôszereplôje az elôtérben álló, a mûterem ablakán beesô délutáni fénnyel övezett, a homályba burkolt háttérbôl sziluettszerûen kiemelkedô nôi alak, kinek tükröt tartó gesztusa nem csupán a nôiesség jellegzetes attribútumaként értelmezhetô, de egyben a mûvészi alkotás mibenlétére, a valóság leképezésére, a múló pillanat megragadására vonatkozó rafinált utalás is. Iványi mûvének korabeli értékelôi egyöntetûen a fény-árnyék kezelésre koncentráltak: a napfényes, sugárzó nagybányai plein-air képek után valóban meglepô lehetett a Rómában készült festmények súlyosabb, mélyebb, egyöntetûbb koloritja. Míg Lázár Béla 1921-es monográfiájában caravaggió-i sötétséget emlegetve kárhoztatja Iványit a kemény árnyékokért, addig Petrovics Elek az 1941-es hagyatéki kiállítás katalógusában a római képek sejtelmes romantikájáról beszél. Mai szemmel, az életmû egészét tekintve, a Mûteremben címû festmény formai és kolorisztikus sajátosságai egy szerves belsô fejlôdés logikus állomásának tûnnek. Iványi tömbökben fogalmazó, nagyvonalú látásmódjával, a beállítás és a fénykezelés eszközével megteremtett sziluett-hatással jelentôs lépést tett a késôbbi években uralkodóvá váló dekorativitás irányába. A megfestés módjában, a széles, telt, vitalitást sugárzó ecsetkezelésben, s a forma letapogatásának mikéntjében még mindig Ferenczy Károly kikerülhetetlen hatása érzôdik, de már az ellépés, az új út ígérete is tetten érhetô. Molnos Péter 28 K I E S E L B A C H G A L É R I A

13

14 POLL HUGÓ (1867 1931) BRETAGNE-I VITORLÁSOK, 1910 KÖRÜL SAILING BOATS IN BRETAGNE, c.1910 56 90 cm Pasztell, papír Pastell on paper Jelezve jobbra lent Signed lower right: Poll H Johan Barthold Jongkind: A Szajna Bas-Meudon-nál, 1865. The Cleveland Museum of Art, Cleveland 30 K I E S E L B A C H G A L É R I A

14

15 KÖVÉR GYULA (1883 1972) LÁMPA, 1909 KÖRÜL LAMP, c.1909 75,5 60 cm Olaj, vászon Oil on canvas Jelezve balra lent Signed lower left: Kövér Gyula... IRODALOM BIBLIOGRAPHY - Kövér Gyula gyûjteményes kiállítása a Könyves Kálmán Szalonjában. Katalógus. 1909 Édouard Vuillard: A nagy lámpa alatt Saint-Jacut-ben, 1909. magántulajdon Eduard Vuillard: Lámpa, 1899. 32 K I E S E L B A C H G A L É R I A

15

16 MÁRFFY ÖDÖN (1878 1959) NÔ MACSKÁVAL, 1906 KÖRÜL WOMAN WITH A CAT, c.1906 76 53,5 cm Olaj, karton Oil on cardboard Jelezve balra fent Signed upper left: Márffy Hátoldalon Reversed: Kiállítási raglap: Nô macskával IRODALOM BIBLIOGRAPHY - Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete. Budapest, Corvina, 1967. - Passuth Krisztina: Márffy. Budapest, Corvina, 1978. - Rockenbauer Zoltán: Márffy. Életmûkatalógus. Budapest, Makláry Artworks, 2006. - Rockenbauer Zoltán: Márffy. Budapest, Corvina, 2008. KIÁLLÍTVA EXHIBITED - Márffy Ödön kiállítása, Nagyvárad, Vármegyeháza nagyterme, 1909. április 11 20. Kat. sz. 54. Nô macskával Életmûkatalógus-szám: 2.8.2.1.22 Jó egy évtizeddel ezelôtt Márffy Ödön korai pre-fauve korszaka szinte teljesen ismeretlen volt mind a mûvészettörténészek, mind a nagyközönség elôtt. Jóllehet a fiatal Márffy három szerzôi tárlaton (Budapest, 1907; Nagyvárad, 1909; Arad 1910) is bemutatta a párizsi tanulóévek idején, illetve közvetlenül a hazatérést követôen festett mûveit, 1909 után ezek a festmények eltûntek a kiállításokról és közel egy évszázadon át jobbára magángyûjtemények falai között lappangtak. Az aukciós piac rendszerváltozás utáni megélénkülésével, valamint a magyar vadak, és köztük Márffy Ödön, életmûvének módszeres feltárása során egyre-másra bukkantak fel a pályakezdés jellegzetes nôi portréi, Márffy Ödön: Nô tükörrel, 1906 körül, magántulajdon párizsi és bruges-i tájképei, enteriôrjei. Ma már a korabeli újságreprodukciókkal, fotókkal együtt több tucat festményt tudunk azonosítani ebbôl az idôszakból, és ekként be tudjuk határolni a festôi korai stílusfejlôdését. Márffy a Fôvárosi Tanács ösztöndíjával 1902-tôl 1906-ig tanult Párizsban. Kezdetben a Julian Akadémián Jean-Paul Laurens-hoz járt, majd hamarosan átiratkozott az École des Beaux Arts-ban, Fernand Cormon osztályába. A szigorú, konzervatív mester keze alól az idôk folyamán olyan újító világnagyságok is kikerültek, mint Toulouse-Lautrec, Van Gogh, Picabia, Matisse vagy Soutine. Márffy így a párizsi akadémiákon nemcsak a mesterségeket sajátította el, de francia évfolyamtársai révén megismerkedett a legmodernebb irányzatokkal is. Érdeklôdése elsôsorban a posztimpresszionisták, a nabis-k és a fauve-ok felé fordult. Az útkeresés idôszakában e stílusjegyek mintegy egymással versengve jelentkeztek nála: leginkább Manet, Bonnard, Vuillard, Rippl-Rónai, Matisse és Cézanne hatása ismerhetô fel alkotásain. Bár a fauvizmusra már annak indulásakor (1905) felfigyelt, igazán vaddá csak Nyergesújfalun, 1908-tól vált Márffy mûvészete; Cézanne erôteljes hatása pedig 1910-tôl érzôdik stílusán. Pályája során mindvégig szívesen festett arcképeket. A korai idôszakból ismert festmények zöme tájkép és portré. Nôportréit ekkoriban nagy foltokban felrakott tiszta színekbôl komponálta, rendszerint kihasználva a kontraszt adta hatást. Foltfestészeten alapul egyebek mellett a Nô tükörrel, a Sárgakalapos lányka, a Profil fehér kalappal vagy a Szalmakalapos nô. E portrék bár csak elnagyoltan mutatják az arcvonásokat, nyilvánvalóan modellek után készültek, és Márffy jól láthatóan gondot fordított rá, hogy túlságosan ne rugaszkodjék el a valóságtól szín- vagy formai kísérletek kedvéért. A most elôkerült Nô macskával e sorba illik. Márffy azonban nem mindig választotta az élénk kontrasztot mint például a Sárgakalapos lányka esetében számos képének színhasználata inkább Manet kései remekét: a La Famme au chat (Nô macskával) címû mûvet idézi, amely akár elôképül is szolgálhatott festményünknek. Manet hatását a magyar festô más portréin is lemérhetjük, egyebek mellett a csak korabeli reprodukciókról ismert Bar-leány-on. Bár a macskás arckép nem szerepelt az 1905-ös párizsi Ôszi Szalon 25 olaj- és öt pasztellképet számláló Manet retrospektívjén, Márffy aki minden bizonnyal látta a tárlatot más oldalról is nyerhetett inspirációt a festményéhez, nevezetesen a japán Utamaro (1753 1806) itt kiállított fametszeteibôl. A japonizmus a XIX. Század második felétôl hódított Franciaországban, és Márffy képének némely kompozíciós eleme a beállítás, a hajviselet, a falon lévô japán legyezô, a zöldellô bambuszra emlékeztetô levelek mutatják, hogy ô sem maradt érzéketlen a japán mûvészet iránt. A nô-macska párhuzam melyet Baudlaire is megénekelt verseiben ugyancsak szervesen illeszkedik a századforduló divatosnak tekinthetô témái közé. A már említett Manet-festmény mellett, Márffy ekkori példaképe, Bonnard is szívesen ábrázolt nôt macskával, hogy kihangsúlyozza a modell érzékiségét. Megjegyzendô, hogy ekkoriban a közönségesnek tartott házi cirmos helyett inkább a fekete-fehér tarka cica dívott így Manet-képén vagy Vaszary János 1909-ben készült Macskás nôjén is ez a típus látható. Márffy festményének hátoldalán található céldulatöredéken jól olvasható a cím: Nô macskával ami szinte bizonyossá teszi, hogy képünk szerepelt 1909-ben Nagyváradon Márffy Ödön gyûjteményes kiállításán, és megegyezik a katalógusban 54. számon szereplô Nô macskával tétellel. Az is valószínûnek tûnik, hogy Márffy ekkoriban szignálta a képet, mert a szignó-típus az 1909 körül használt aláírásoknak felel meg leginkább. Mindazonáltal a stílus és a megfestés módja alapján valószínû, hogy a festmény 1906 körül vagy nem sokkal késôbb készülhetett. Dr. Rockenbauer Zoltán 34 K I E S E L B A C H G A L É R I A