A 12. C osztály A TABLÓ Olyan gyorsan elszállt ez a négy-öt év! És most, egy új élet vár ránk. Félig sírva, félig nevetve búcsúzunk egymástól. Nos, úgy látszik, ez az élet rendje: Mindig máshová kerülünk, és mikor már megszoknánk és megszeretnénk új helyünket újból mennünk kell. Tanárainktól bocsánatot kérünk minden elkövetett csíny és nehézség miatt, amit elkövettünk. Nem volt bennünk rossz szándék. Fiatalok vagyunk, lázadók, tettre készek. Ha most kilépünk az ajtón és utunkat siker koronázza, abban a törődésnek, szeretetteljes tanításnak nagy része lesz. Köszönjük a bizalmat és a reményt, amit kaptunk.
Osztálynévsor Kocsis Judit és Volasek Szabolcs osztálya: OsztálynévSHOWr Kocsis Teréz és Volasek Vilmos osztálya: 1. Bánfi Dóra 1. Bánfi Borbála 2. Bolla Veronika 2. Bolla Imola 3. Décsi Enikő 3. Décsi Lujza 4. Fegyverneki Vivien 4. Fegyverneki Gertrúd 5. Gál Dávid 5. Gál Géza Gerzson 6. Gombai Eszter 6. Gombai Jolán 7. Gombócz Kitti 7. Gombócz Etel 8. Harangozó Renáta 8. Harangozó Zsizelle 9. Jámbor Zsófia 9. Jámbor Valéria 10. Kalcsó Réka 10. Kalcsó Magdolna 11. Kovács Andrea 11. Kovács Márta 12. Kásai Júlia 12. Kásai Irma 13. Kende Britta 13. Kende Lenke 14. Kiss Mariann 14. Kiss Vilma 15. Köszáli-Kovács Viktória 15. Kőszáli-Kovács Piroska 16. Kulcsár Viktória 16. Kulcsár Klára 17. Leipniker Mónika 17. Leipniker Rozália 18. Lévárdi Nikolett 18. Lévárdi Margit 19. Nagy Balázs 19. Nagy Ubul Jeromos 20. Proksa Gábor 20. Proksa Egon Dezső 21. Somogyi Eszter 21. Somogyi Sarolta 22. Spiller Erzsébet 22. Spiller Izolda 23. Surányi Attila 23. Surányi Vince Rómeó 24. Vattai Balázs 24. Vattai Kázmér Vazul 25. Varga Katalin 25. Varga Margit
Tisztelt Tanáraink, Kedves Diáktársaink! Tanárainknak szeretnénk megköszönni az elmúlt évek munkáját. Kitartóan tanítottak minket, még ha mi nem is akartunk tanulni. Sok minden hiányozni fog a középiskolai életből! Ezer kedves emlék fűz minket ide, s visszatekintve még a kellemetlen helyzetek is elhalványulnak. Többé már nem meséljük a pad tetején ülve a nyári kalandjainkat az osztálytársainknak. Nem tanítanak minket többet a megkedvelt tanáraink, nem írnak fel többé 7:20-kor, mert elkéstünk. Nem lépünk be többé az osztálytermünkbe, ahol a kockás fal vár minket, amit együtt festettünk. Nem fogunk közösen kimenni a Sparba média vagy ének óra előtt! Nem fogunk kimenni a rózsába levegőzni. És még jó sok mindent sorolhatnánk fel, hogy mi mindent nem fogunk közösen csinálni. Az igazat megvallva nagyon nehezen kezdtük el a ballagási beszédünk megírását, mert nem könnyű szavakba önteni ezt az együtt töltött 4-5 évet. Valaki furcsállhatja azt, hogy miért említettünk 2 évet. 2005-ben tizenhatan kezdtük el a gimnáziumot, de eltelt 1 év és az új osztályterem mellett, új osztálytársakkal gazdagodtunk. Az új osztály könnyen összebarátkozott, bár kialakultak klikkek, de a hisztiben mindig összetartottunk. Nulladikos korunkban az osztályból sokan átutazták Európa több országát, hogy elérjék a messzi Angliát. Az utazás során egyik tanárunk megviccelt azzal, hogyha benézünk a Csalagútba, halakat fogunk látni. Angliában sok nevezetességet láttunk. Például a Hide Parkot, a Madame Tussaud Panoptikumát és a Stonehenge-t. A lányok nevében elmondhatom, hogy az Oxford Street-i vásárlás jelentette a legnagyobb élményt. Az első osztálykirándulásunkkor Agárdra mentünk. A szállás kicsit rémisztő volt első látásra, mivel a falakról 20 cm-es pókok néztek le ránk. Mindezt ellensúlyozták a közös strandolások és a kenuzás a Velencei tavon. A kezdeti nehézségek ellenére nagyon jól éreztük magunkat. Másik kirándulás alkalmából Egerbe látogattunk el, ami számunkra azért volt különleges, mert ősszel mentünk. Két program közül lehetett választani, az édesszájúak mentek marcipánmúzeumba, a bátrabbak meg a Minarethez. Apropó bátorság! Egyik osztálytársunk a Minaret tetejéről lekiabált, hogy hívjunk papot, mentőt, tűzoltót, mert ő innen nem fog tudni lejönni! Az este volt a nap fénypontja, hisz kipihentük a hatalmas őszi fáradtságunkat. A hazafelé út is külön telt, hisz volt aki maradt Szépasszony-völgyben Szabi bácsival, és olyan is, aki hazafelé vette az irányt Judit nénivel. Az utolsó évet mindenki nagy izgalommal várta, mert tudtuk, hogy egy örök élményben lesz részünk a szalagavató bál által. A kezdetekkor itt is megmutatkozott mindannyiunk különböző egyénisége, mivel nehezen döntöttük el a szalagtűző ruhánk színét, a zenéket és hogy milyen legyen az osztálytáncunk stílusa. Ennek ellenére, nagy örömmel és hatalmas lelkesedéssel vártuk a táncpróbákat, aztán nem kevesebb, mint két hónap alatt elsajátítottuk a keringő fortélyait és a Keresztapa csavaros figuráit is. Mire eljött a november.6-a már alig bírtunk magunkkal. Estére már mindenki izgult
félve álltunk ki a közönség elé, de teljes joggal mondhatom, hogy, Rossz főpróba, jó előadás!, mert ami a főpróbán még tragikus volt megemlíteném pl. itt az emelést az, a Szalagavatón már szuperül ment. Számunkra ez az este mindössze 10 percnek tűnt, de soha nem felejtjük el, mert hihetetlen élményekkel gazdagodtunk! Minden évben megrendezésre került a szakmák napja. Ebben a tanévben az osztályunk nagy része a tököli fiatalkorúak börtönét látogatta meg. Bepillantást nyerhettünk a biztonsági ellenőrzés sajátosságaiba és Magyarország egyetlen börtönkórházának életébe. Ebben a tanévben az iskolánk hirdetett egy Kádár-korszakkal kapcsolatos versenyt is. A mi osztályunk az egyházrendszer bemutatását húzta. Sok fejtörés árán arra jutottunk, hogy egy színdarabon keresztül ismertetjük a témát. Mi nyertünk meg a versenyt, aminek mi nagyon örültünk, de igazából azért voltunk büszkék magunkra, mert az egész osztály részt vett a darabban! Felejthetetlen pillanataink Voltak olyan pillanataink, amiket sohasem fogunk elfelejteni. Ezekből említenénk meg párat. Az Ember tragédiájának szövegellenőrző dolgozatában: Miért tért vissza Ádám az űrből? Mert nem volt oxigén. Magyar órán: Attila, olyan szép a hátad! Mi lenne, ha. Tudom, szét van gyúrva! Történelem órán: Milyen eredményei voltak a Bocskai-felkelésnek? ŐŐŐ.Jók? Szintén töri órán: A következő órán Mária Terézia jön! Ki kell öltözni? Matek órán: Ez az abszint? Nem ez az a*b*cos-os. Ja ez az abrosz! Így tessék mondani! Állampolgári órán: Ha a főnök anyáskodik az alkalmazottakkal Szoptatja. Szintén ÁPI-n: a jó képű pasik
Mért tetszik megint bántani? Attila szolizásáról magyar órán: 10 percért mennyit fizetsz? Matek órán: Az osztály harmada bukik? Az mennyi? Végül magyar órán, mikor Örkény István Egyperces novelláit vettük: Hol történhet ez a párbeszéd? Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni. Urológián! Új szavaink közé tartozik a reneszánszizmus, a dicsősítsél, a 0,5 és fél, egykétharmad. Megtudtuk, hogy a yes-nek van múlt ideje, hogy lehet több Magyarország is a világon és hogy a sinus függvényt fel lehet dobni, mint a reggeli make-up-ot! Kirándulások, versenyek, együtt töltött közös programok tették széppé az iskolai éveket/életet. És ezt most látjuk csak igazán, amikor itt állunk az iskolaudvaron, szépen felöltözve, ennyi ember előtt. Furcsa érzés lesz most, hogy a nyári szünet után nem térünk vissza a jól megszokott környezetbe, mint eddig minden szeptemberben. Nem leszünk többé azok a kis középiskolás diákok akik eddig voltunk. Elkezdődnek számunkra is a munkás hétköznapok. Most, hogy ez a tartós kapcsolat megszakad a viszontlátás reményében, hagyjuk itt az osztályfőnökünket, Judit nénit, aki 5 év során tanított és soha nem adta fel a "harcot",hogy megtanultassa velünk a logaritmus fogalmát, vagy éppen a nevezetes azonosságokat. Nem maradhatnak ki a sorból szüleink sem, akiknek ezúton szintén köszönetet szeretnénk mondani, mert lehetőséget nyújtottak, támogattak, bíztattak, tanulásra serkentettek minket és az ő segítségükkel jutottunk el idáig. Összekötnek minket az együtt átélt szép és kevésbé szép, de néha tanulságos emlékek, az ünnepélyek, minden közös program amely egy-egy önfeledt, boldog órával ajándékozott meg minket.
Kérdezz-felelek Mi volt az elmúlt hat/négy év legkellemesebb, legpozitívabb élménye, amire később is szívesen gondolsz majd vissza? Az osztálykirándulás Siófokon 2008-ban. Az egész osztály együtt volt, nagy volt a szállás. A tetőn ülve néztünk lefelé emlékeztek? Siófoki osztálykirándulás. Osztálykarácsonyok. Morisonsban az osztállyal Szallagavató: táncok és a tapsvihar Sárvári fürdő, Velencei-tó Kádár projekt: a színdarab, amit megnyertünk. Nem lehet egyet kiemelni, mert sok volt. Pl.: osztálykirándulások. Hogy érezted magad az osztályban? Nagyon jól, a legtöbb ember jófej volt. Összetartó volt az osztály, voltak külön csapatok, de együtt is tudtunk programot csinálni. Magyar és matek órák. Sok hülyülés. Jól mivel remek volt a társaság. Szerettem ide járni, mert eseménydús volt. Sose unatkoztam. Voltak jó és rossz pillanatok, de lényegében összetartott az osztály. Soha nem voltak utálkozások és kiközösítések. Mindig szívesen befogadtuk az újakat. Ki az a tanár, ak ire szívesen gondolsz vissza? Kocsis Judit Tanárnő Budavári Betti Tanárnő Lelkes Stefánia Tanárnő Bánka Erika Tanárnő megértő, kedves, és nagyon jó tanár. Szabi bácsi Szigeti Szilvia Tanárnő Major Ferenc Tanár Úr Csáky Viki Tanárnő
Szathmári Gabi néni Melyik volt a legjobb kirándulás? Miért? Eger, Siófok, mert sokat hülyültünk szokás szerint. Siófoki kirándulás, mert jót buliztunk és együtt volt az osztály. Sokat beszélgettünk, jobban megismertük egymást. Siófok, mert mivel vicces volt, jó volt a társaság és a hangulat. Akárki akármit mond, a mi társaságunk a legjobb a suliból. Sok erős személyiségű ember egy osztályban. A siófoki kirándulás, mert akkor mindenki eljött és közös élményekkel gazdagodtunk, fürödtünk a Balatonban és esténként közös programokat szerveztünk. Volt közös nappali, ahol az egész osztály közösen csinált ennivalót, és egy nagyon jó szálláson voltunk ott. Sárváron, mert fürödhettünk, illetve sokkal több önállóságot kaptunk az elmúlt évekhez képest. És végül néhány tanárunk véleménye az osztályunkról : Soha nem töltött el rossz érzéssel bemenni az órára. De jóval se.. : ) Major Ferenc Tanár Úr: A kémia órák felejthetetlen csendben teltek el. Soha nem stresszeltem mielőtt bementem hozzátok. Jól éreztem magma veletek. Stefi néni: Tizedik második felében lendültek be az osztály tesiórái. Soha nem fogtátok be a szátokat. Felszabadult osztály voltatok, mindig örömmel mentem be az óráitokra. Hiányoztok, szívesen gondolok vissza rátok. Pl. Vivi sipítozására, röpizéseinkre Szabi bácsi: Összetartó, aranyos osztály volt. Élveztem az órákat, nagyon jó poénok voltak. Hiányozni fog Roni fülig vörösödése. Hajni néni: Egy nagyon aranyos csoport volt. Semmi gond nem volt veletek. Az angol órákat gyönyörűen ültétek végig. Az igazgató úr: Szégyenlősnek ismertem meg az osztályt, de a Kádárkorszakos előadásnál erre erősen rácáfoltatok. Sokan mások: A miénk egy jó osztályközösség volt. Órán nem hangoskodtunk (hanem aludtunk), ezért a fegyelmezéssel nem sokszor voltak gondok.
Ofő: Kedves Osztályom! Voltak derűs és kevésbé derűs óráink. Azt gondolom, nem sokan készültök a matematika doktori címre (mindenesetre búcsúzóul ajánlom mindannyiotok figyelmébe: http://www.youtube.com/watch?v=-t19eraijae Thales nélkül mit érek én című dalt ), de emberileg nagyon jó, szeretetreméltó emberekké cseperedtetek. Örülök, hogy részt vehettem életeteknek ebben a 4-5 évében. Néhányszor kellemesen csalódtam bennetek, például osztálykirándulásokon, vagy olyan esetekben amikor össze kellett fognotok, mégha utolsó percekben kaptátok is össze magatokat. Örültem amikor bejöttetek táncpróbákra, vagy amikor az időtökből áldoztatok a Kádár projektre. Büszke voltam rátok a szalagavatón, és az előadásotokon is. Jó volt megtapasztalni, hogy tudtok önállóan dolgokat megvalósítani, például szervezési ügyek. Az osztályban külön köszönöm annak az 5-6 embernek (Vidu, Viki, Zsófi, Dóri, Roni) a kitartó munkáját, akik mindig résztvettek az osztályt érintő feladatok elvégzésében. Illetve azoknak is, akik itt most az utolsó évben tettek az osztályért( Vivi, Eszti, Juli, Gábor ). Ha egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik Bár az iskola ajtaja mindig nyitva áll előttetek, és szeretettel várunk vissza titeket, mégis valamilyen szinten bezárult ez az ajtó. Ahogy ti is írtátok, sokmindent nem fogtok itt már együtt csinálni. Nem fogtok mindennap bejárni, és elkésni se Viszont máshol új közösség vár rátok. Iskola, vagy munka Kívánom, hogy találjátok meg ott is a helyeteket, barátaitokat, és legyen erőtök, kedvetek, kitartásotok ahhoz, amibe belekezdetek.
Ezzel a verssel búcsúzik a 12.c osztály: Eljött az idő, amire régóta vártunk, amióta beléptünk az iskola ajtaján csak erre a percre vártunk. Számoltuk a hónapokat, a heteket, kínzó napokat, a hosszú órákat, a legvégsőbb rövid perceket. Eljött a pillanat, és szabadok vagyunk! De igazán senki sem boldog, talán egy kicsit visszahúz a szívünk. Lehet, hogy egymást már nem látjuk soha, de végig kísérnek azok az emlékek, amit nekünk adott az iskola. Csak nézzük egymást, és nem tudunk szólni, nem tudjuk elmondani, hogy jó volt veletek, hogy nagyon fogtok hiányozni, hogy jó lenne még egyszer, utoljára (együtt visszaülni az üres osztályba) csak egyetlen pillanatra. Vagy egyszerűen csak nem mondjuk el, hogy az emlékeket, a tanárokat, a barátokat, és egymást, soha nem feledjük el. De valahol azt mindenki érzi, hogy az együtt eltöltött hosszú éveket, a szívűnkben fogjuk őrizni. Mégis fájdalmas az utolsó búcsú. Nehezen, de elválunk egymástól, mindenki vidám, mindenki szomorú. Talán még egyszer visszatérünk, de most hátat fordítva az iskolának teli reményekkel végleg elmegyünk. Köszönjük ezeket az éveket!