Védett területek kezelése 5. Előadás Füves területek kezelése Dr. Katona Krisztián Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézet Hazai gyepterületek Hazánk 12,5 %-a (1,2 millió hektár) tartozik gyep művelési ágba. A gyepterületek kb. 70 %-a gyenge termőképességű, és a többi terület is döntően közepes minőségű, amelyeken általános az extenzív használat. A rendszerváltást követően a természetvédelmi oltalom alatt álló gyepterületek jelentős része nemzeti park igazgatóságok, ill. más természetvédelmi szervezetek vagyonkezelésébe, tulajdonába került. Az országos jelentőségű védett természeti területek közül több, mint 300 000 hektár az extenzív gyep, melyből mintegy 180 000 hektár áll a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében. A természeti értékekben gazdag gyepek biodiverzitásának megőrzését több nemzetközi jelentőségű program is segíti. 1
Pannon gyepek élőhelykezelése Magyarországon LIFE05NAT/HU/000117 2006. január 1. 2010. június 30. http://www.grasshabit.hu 2
Természetbarát gyepgazdálkodás Legeltetés: megfelelő állatlétszám (túl- és alullegeltetés is hátrányos) Rendszeres legeltetés özöngyomok, cserjésedés ellen Itató, etető, nyári szállás, legelőutak elhelyezése védett fajok lelőhelyétől távol Kaszálás: Június vége- július Kiszorításos kaszálás Dobkasza helyett korongos vagy tárcsás Megfelelő magasságú tarlót hagyni Búvósáv-szerkezet Mozaikos kaszálás Vadriasztó lánc használat Lassú haladás menekülési lehetőség Fogas, borona használatának mellőzése felszaggatja a gyepet Műtrágya, hígtrágya, gyomirtószer mellőzése Felülvetés mellőzése Égetés mellőzése Parlagterületeken csak kaszálás, legeltetés, szárzúzás visszagyepesedik Fa-, cserjesávok telepítése búvóhely, szélfogó (kevéssé szárít, fűhozam nő) Átázott gyepen ne autózzunk Gyepkezelés múltja A nyílt térségeken található élőhelyek hosszú idő óta a legeltetéses állattartás színhelyei E területek természetes szukcessziós változásai során kevés kivételtől eltekintve viszonylag gyors a szervesanyag felhalmozódás és az ebből adódó élőhelyi átalakulás folyamata Így fenntartásukhoz az aktív természetvédelmi kezelés részeként végzett hagyományos gazdálkodás folytatására van szükség modern eszközökkel. 3
Nyílt gyepterületek fenntartása Legeltetés korábban a képződött szervesanyagot évszázadokon keresztül a vadon élő, majd a háziasított nagytestű fűevő állatok hasznosították Égetés az elöregedett fű égetésével nyertek friss sarjadó zöldfelületeket a tűzzel távol tartották a ragadozókat Megszüntették azok búvó- és élőhelyeit is Gyűjtögetés Ezzel is csökkentették a gyepeken képződő biomassza tömegét Ez gátolta a beerdősödést is lassítva a természetes szukcessziót Korábban csak igen külterjes formában valósult meg, egy- egy magasabb, hátasabb helyen, a telelés helyszínének közelében összegyűjtötték a környékről könnyen betakarítható takarmányt. Később az istállózó állattartással egyre energiaigényesebb módok kerültek előtérbe a gyűjtögető tevékenység továbbfejlesztése révén. Nyílt gyepterületek fenntartása A régi paraszti gazdaságokban az egész kaszálási munkafolyamat az emberi és állati munkaerőre alapult A lekaszált fű képezte a vonóerőt biztosító állatok takarmányát. Nagyobb területek kaszálása sokszor egy hónapig is eltartott. Ez a lassú, lépésről lépésre haladó betakarítás sokszor igen előnyösen hatott az élővilágra, a kaszálókon mozaikosság alakult ki a különböző fűfajoknak maradt idejük a magérlelésre az állatoknak volt idejük a menekülésre 4
Nyílt gyepterületek fenntartása A mezőgazdaság gépesítése teljesen átalakította ezt a hagyományos gyakorlatot. A kaszálás időpontját a mai mezőgazdasági gyakorlatban már az időjárás és a domináns fűfajok fejlettségi állapota mellett, az aktuális mezőgazdasági munkacsúcsok összehangolásának lehetőségei határozzák meg. Hazánkban általában évente egyszer, ritkábban kétszer (május végén június elején, valamint augusztus közepén) kaszálnak. A munkagépek erejük és gyorsaságuk révén a kaszálók struktúráját igen drasztikusan megváltoztatták. Az egyszerre, rövid idő alatt nagy területen eltávolított vegetáció a mozaikosság csökkenése mellett idővel megváltoztatta (beszűkítette) a kaszálók fajösszetételét. Mai célok A rendszerváltást követő gazdasági és társadalmi átalakulás miatt lecsökkent a legelő állatállomány A legeltetés, a kaszálás elmaradása miatt a gyepterületek természetes élővilága jelentősen átalakult Ezen az elmúlt évek támogatási formái sem voltak képesek jelentősen változtatni. A lecsökkent állatlétszám mellett pillanatnyilag sokhelyütt az is eredmény, ha valamilyen kezelés történik egy-egy gyepterületen. Hosszú távú cél az, hogy a kaszálás ne cél (a támogatás eléréséhez), hanem eszköz legyen, legelőn tartott állataink kiegészítő téli takarmányozásához! Az állatoknak és gazdáik pénztárcájának valamint a terület élővilágának az a legjobb, ha megfelelő technológia alkalmazásával és a legkevesebb energiaráfordítással az állatok természetes körülmények között vehetik magukhoz táplálékukat, időben és térben, időjáráshoz, napszakhoz alkalmazkodva válogatva azt. 5
Hazai vizsgálatok kezdete A Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány természetgazdálkodási programjának keretében évek óta egy a napjainkban megszokott gyakorlattól eltérő kaszálási módot alkalmaz a Zámolyi-medencében a tulajdonában lévő mintegy 2000 ha természeti értékekben gazdag gyepterületen. A kaszálás élővilágra kifejtett hatásának felméréséről 1998-ban, Németországban készült egy kiadvány, amely különböző kaszatípusoknak az egyes területek kétéltű állományára gyakorolt hatását vizsgálta. Ez is ösztönözte egy hasonló, de hazai viszonyok között történt kutatás-sorozat elindítását Minimális korábbi kutatási eredmény, kevés szakirodalom A vizsgálat megállapításai elsősorban természetvédelmi célúak 6
Kutatási helyszín A Zámolyi-medence a Vértes DK-i lábánál helyezkedik el Csákvár, Zámoly és Pátka község határában. A medence K-i oldalán fekvő Csíkvarsai-réten és a Császár patak völgyében mozaikosan, a vízjárásnak megfelelően rétláp és réti talajok találhatók. A terület jelentős része az Országos Ökológiai Hálózatba tartozik, ill. Natura 2000 terület. A Csíkvarsai- rét kiemelten értékes élővilága miatt a Vértesi Natúrpark része, fokozott védelmet élvez. A 2/2002. (I. 23.) KöM-FVM együttes rendelet alapján fontos Érzékeny Természeti Terület. 7
8
Kutatások Állatsűrűség felmérés Madárhálózás Kaszálás után és rendsodrás megkezdése előtt felmérték a területen található állatok számát Kérdés az, hogy a lekaszált területről mennyire tűntek el az állatok. Felvették a kaszatípust, a növényzet összetételét és sűrűségét Gépkezelők által szolgáltatott adatok A gépkezelők a Pro Vértes Közalapítvány alkalmazásában állnak, munkájuk során elsődleges a természeti értékek védelme. Munkaköri feladatuk közé tartozik az is, hogy figyeljék a madarak mozgását és adatokat gyűjtsenek. Megfigyeléseikről beszámolnak 9
Gépkezelők által szolgáltatott adatok A gépkezelők a Pro Vértes Közalapítvány alkalmazásában állnak Munkájuk során elsődleges a természeti értékek védelme Munkaköri feladatuk közé tartozik az is, hogy figyeljék a madarak mozgását és tapasztalataikat a munkanapló hátoldalán levő táblázatban rögzítsék. Kaszálás során alkalmazott gépek Saját tulajdonú gépek 4 db New Holland TL 90 traktor 3 db Kuhn GMD 55 Select HD tárcsás (korongos) kasza 200 cm-es vágószélességgel 1 db M 1042 Mezıgép Szolnok, dobkasza 185 cm-es vágószélességgel 1 db BCS duplex duplakéses kasza 182 cm-es vágószélességgel 3 db csillagkerekes rendsodró 1 db New Holland fix bálakamrás bálázó 1db hevederes bálázó 10
Rotációs vágótechnológia A Közalapítvány által alkalmazott, rotációs technológiával működő kaszák (dob és korong) esetében a kaszálást forgó kések végzik, amelyek nagy sebességgel egy tengely körül forogva ütik le a füvet. A vágási felület emiatt szálas. A kések általában nem érzékenyek a kövekre, ágakra, földkupacokra, mivel a késtartó tengelyeken szabadon forogva akadályba ütközve becsukódnak. Dobkasza 11
Dobkasza Felülhajtott vágószerkezet, a kaszadobokat egy tartógerinc aljára szerelik, melyek egy központi hengerből állnak, amelyre alul két enyhén domborított tányért erősítenek. A két tányér közti résből lépnek ki a kések, amelyek együtt forognak a késtányérokkal és a központi hengerrel. A vágás ellenkés nélküli. A vágási magasság az alsó tányér állításával szabályozható, de csak 28 és 50 mm között, ami a borotváló kaszálás mértéke. Az egymás felé forgó dobok közé dobja be a kasza a levágott füvet, mely aztán erősen nekicsapódva a védőponyvának leesik a földre. Nagyobb fűben kevésbé érvényesül ez a nekicsapódás, mivel a levágott fűszálak egymásba kapaszkodva egy folyamot alkotnak. A dobok köré egy védőfüggöny van erősítve a kirepülő kövek ellen. A dobkaszák közepes és nagy vontatót igényelnek, mivel nehezek és energiaigényük is nagy. (520 kg, teljesítményigénye 26 kw, 35 Le) Sebessége miatt zajosabb és nehezebben állítható le, ha szükséges. Munkaszélessége 1,85 m, tömör, 0,5 m széles rendet hagy maga után. Korongos kasza 12
Korongos (tárcsás) kasza Alulhajtott vágószerkezet, a vontató kardánmeghajtóján keresztül a meghajtást a gerincbe szerelt, fogaskerekes hajtómű biztosítja. Az erre szerelt lapos, tojásdad korongok forognak a tartógerincen. Az ellipszis alakú korongokra vannak erősítve a kések. A vágás ellenkés nélküli. Egy csővázra húzható kötény véd a balesetet okozó kirepülő kövektől. Forgó részei nem érintkeznek a talajjal, hanem csak az egyenes gerinctartó, amelyik nem forog, így kisebb veszélyt jelent az élővilágra. A földdel érintkező gerinctartó egy egyenes szerkezet a munkaszélesség két legmagasabb pontjának síkjában dolgozik, így az átlag vágómagasság pár centiméterrel magasabb, mint a dobkaszánál. A vágási síkja fölött nincsenek dobok így a levágott füvet a nagyon gyorsan forgó korongok fújják a levegőben, nekicsapva a hátsó ponyvának. Alsó tartógerinc csúszótalpainak vastagsága -> vágásmagasság növelhető. A korongos kasza korongjainak jóval kisebb a tömege és kerületi sebessége a dobkaszánál így gyorsabban megállítható. Az eszköz súlya és energiaigénye is kisebb (35 LE) a dobkaszáénál. Munkaszélesség 2 m, és két, egy szélesebb és egy keskenyebb rendet hagy. Duplakéses kasza 13
Duplakéses kasza E vágókéses módszernél a füvet két éles kés vágja, a vágási felület sima. A két ellentétes irányban oda-vissza mozgó késsort egy tartógerinc tartja, mely csúszótalpakkal támaszkodik a földre. A csúszótalpakon a 3. felfüggesztési pont állításával, hátrafelé billentve, jelentősen emelhetjük a vágásmagasságot és a kicsit felfelé álló kasza így könnyedén felcsúszik a talajegyenetlenségekre, kövekre A vágás a két késsor között történik, melyet a kés élessége is nagyban befolyásol. Ez az elrendezés erősen csökkenti az eltömődés veszélyét. A kasza a növényzetet nem mozgatja meg, csak elkúszik alatta elvágva azt, és így az hátrafelé ledől. Itt nem jelentkezik a rotációs technológiánál ismertetett szívó-örvénylő hatás, mely az egész növényzetet átforgatva nekicsapja a doboknak, és a ponyvának, elpusztítva a kisebb állatokat. Az eldőlő füvet a lábon maradó növényzet mellől mintegy 30 cm szélességből elhúzza a rendképző, helyet készítve a visszaforduló traktorkeréknek. A képzett rend majdnem teljes szélességben marad kiterítve a lekaszált részen, feltárva az élővilágot. A kasza itt 182 cm széles, súlya 192 kg, energiaigénye 20-25 Le. 14
Kaszálás optimális idejének meghatározása A Csíkvarsai-réten az elmúlt 8 év (1999-2006) alatt 83 madárfaj 4725 egyedét fogták meg A nyári időszakban (június-július) fogott 15 faj 1717 egyedéből 582 a fiatal, és 1135 az egy évnél idősebb madár A réti és nádas élőhelyekhez köthető madarak kirepülésének kezdőnapja, amikor az első fiatalokat fogták az utóbbi 5 évben június 17-ére esett. Természetesen más vizsgálatokkal több madárfaj (pacsirták, cigánycsuk) esetében észleltek korábban kirepült fiatalokat is. a késői időpontban (június vége-július) végzett kaszálás az egyik legjobb védelem A területen élő földön fészkelő madarak zömének fő költési ideje május-júniusra esik és a pótköltésből kikelő fiókák is többnyire tudnak már repülni júliusra, így kaszálás során nem sérülhetnek 15
16
Másodköltések Szélsőséges időjárású években tavaszi fészekpusztulás miatt a fészkelési idő elhúzódik Tehát a kaszálás idejére teljes, minden szempontot figyelembe vevő optimális időpontot nem lehet megállapítani ilyen optimális időszak a fő költési időszak, azaz június 2. után van A kaszálatlan területekre ekkorra már másik korábban kaszált területekről is érkeznek másod vagy sarjúköltésre madarak. A júliusi kaszálás a nagyobb számban megtelepedő fajok közül, már csak a harisok, fürjek (elpusztult fészkek helyett) második költésére és az esetleges sarjúfészket rakó fácánokra, pacsirtákra lehet negatív hatással. a költés középidején, a fiókák kikelésének idején a traktorosok fokozottan figyeltek ekkor, rengeteg madarat megmentettek 17
Kaszálás optimális ideje A július elején végzett kaszálás a fürjek és mezei pacsirták másodköltésének idejére esik, mikor azok még a tojásokon ülnek. A fészekről a kotló madár nem szívesen reppen fel, inkább a növényzet között bujkálva hagyja ott a helyét, így azt a gépből nagyon nehezen lehet észrevenni. A máshol kikaszált fürjek is a területen kezdenek sarjúfészket rakni A fürjek szempontjából nézve a kaszálás csak július 20.-a után lehetséges. ÖSSZESSÉGÉBEN a késői időpontban (június végejúlius) végzett évi egyszeri kaszálás az állatvilág szempontjából az egyik legjobb védelem. 18
Túl késői kaszálás A túl késői kaszálás sem jó: az ekkor betakarított széna beltartalmi értéke erősen csökken, a júliusi-augusztusi szárazságban a fű már nem tud úgy sarjadni őszig, hogy az őszi-téli búvóhelyet, illetve avas állománya tavaszi fészkelőhelyet jelentsen a legoptimálisabb megoldás, a későn (július augusztus) zölden szenázsként, szilázsként történő betakarítás, amikor a késői kaszálásból adódó beltartalmi érték csökkenést valamelyest ellensúlyozni lehet az erjesztéssel történő feltárással. Ilyen esetben van igazán nagy jelentősége egy elhivatott gazdálkodó számára nyújtott kompenzációnak. Speciális igényű fajok Kedvező években a harisok július elején másodszor is költenek, s a fiókanevelés egészen augusztus végéig elhúzódik. Mivel a haris fokozottan védett madárfajunk, s állománya nemzetközi szinten veszélyeztetett, ezen élőhelyeken az egész késői, augusztus végi kaszálás, vagy legeltetéssel történő gyephasznosítás lehet a megoldás. A törpe vízicsibe élőhelyére csak június elején érkezik vissza s költése, fiókanevelése július második feléig is elhúzódik Itt csak késői, július 20-a utáni legeltetés, vagy augusztus végi kaszálás történhet. A törpe vízicsibe fészkelőhelyén 20-25 cm mély vízborítást igényel, így ezen élőhelytípus védelme inkább a vizes élőhely célprogram keretei között történhet. 19
Kétéltűek A békák lassabb mozgásuk miatt nem tudnak elmenekülni a kasza elől. A Pro Vértes Közalapítvány által kaszált területeken szinte kizárólag fiatal békák voltak, ugyanis az ivarérett egyedek a kaszálás idejére már visszahúzódtak a nedves részekre, melyek kimaradnak a kaszálásból. Két tömegesen szaporodó faj, melyet a kaszálás veszélyeztet Zöld levelibéka (Hyla arborea), fiatal egyedei júliusban, a kaszálás idején jelentkeznek tömegesen. A zöld levelibékák élettevékenysége elsősorban a zöld növényzet felső részén zajlik, így emiatt sokkal kisebb arányban okoz kárt bennük a kasza. Barna ásóbéka (Pelobates fuscus). 2004-ben az ásóbékák tömegesen július 2-án kezdtek kijönni a vízből és a szárazabb részek felé húzódtak. Az ásóbékák a talajon mozognak, színük és mozgásuk is ehhez a stratégiához alkalmazkodott. Veszély esetén a földön meglapulva várják annak elmúlását. Emiatt közülük több pusztult el, főként a dobkasza után, mint a levelibékák közül. 20
Ízeltlábúak A magyar tarsza fokozottan védett endemikus egyenesszárnyú fajunk Ismereteink szerint az imágók nagy többsége a szaporodás után, június végére elpusztul. Június 15-július 4 közt tömegesen előfordult Emberi magatartás A munkát végző személyzet ismeretanyaga és viszonyulása az ottani élővilághoz fontos Traktorosok egy gyakorlati természetvédelmi oktatásban részesülnek, melynek alkalmazását a munkavégzésük során hatékonyan ellenőrzik. A gépkezelők premizálása munkavégzésük során elsősorban nem a területnagyság alapján történik, hanem a menetlevél hátoldalán vezetett természeti érték felismerése és a látottak feljegyzése alapján. A láncfüggönyös vadriasztó által felzavart állatok észlelési helyét a traktorból kiszállva ellenőrzik. Bár így a területnagyság szempontjából csökkent a munkaidő kihasználtsága, ugyanakkor viszont megóvták természeti értékeinket és speciális adatokat gyűjtöttek A láncfüggönyös vadriasztó előtt észlelt 2574 állat közül csak 30 sérült meg, 182 példányt pedig a gépkezelők mentették ki a kasza elől. 21
Láncfüggönyös vadriasztó A traktor elejére (a pótsúlyokra) szerelt vas tartószerkezet, melyről 5-8 cm-enként vasláncok lógnak. Ezek a traktor haladásakor szinte teljesen átfésülik a növényzetet és mozgásukkal, valamint az összeverődésükkel adott hanggal az állatokat elijesztik, illetve az apróbb állatokat leverik a főszálakról. Mivel a láncfüggöny mintegy 4,3 m-rel halad a kasza előtt, a lassú haladás miatt a repülni tudó felijedő állatoknak van idejük elmenekülni, vagy megriadásukat a gépkezelő észreveszi. A nagyobb termetű sáskák, szöcskék, főleg a zöld lombszöcske a vadriasztótól megijedve odébb ugrálnak, repülnek. A vadriasztó alkalmazásának hatására, a vizsgált 3 évben az észlelt 2574 példány állat közül 2362 elmenekült. Láncfüggönyös vadriasztó A láncfüggöny láncainak távolsága is fontos szempont volt, főként a duplakéses kaszánál. Mivel a rotációs technológia esetén a láncfüggöny után a ponyvaburkolat egy falként végigfésüli a növényzetet a fűszálakon kapaszkodó ízeltlábúakat leveri onnan, így azok sok esetben átugrálnak a kasza fölött. A duplakéses kaszánál a normál vadriasztó lánc (10-12 cm-re egymástól) megfigyelése közben e tényező (ponyva) hiányát azzal védték ki, hogy legalább kétszeresére (5 cmre egymástól) besűrítették a vadriasztót és nehezebb láncokból készítették, hogy valóban végigfésülje a területet, és elijessze leverje az állatokat. 22
23
24
Kiszorító kaszálási mód búvósávokkal madarak, kétéltűek és az apróvad védelmére dolgozták ki lényege, hogy a traktorok középről kifelé történő haladásának folytán az állatok végig lábon álló növényzetben rejtőzködve tudnak kaszálatlan részek felé haladni, így folyamatosan van lehetőségük menekülni a lekaszált részek közötti pár méteres sávon. Megfigyelések is igazolják: egyenesszárnyúak, békák a fürjek és harisok az augusztusi kaszálásnál fiókáikkal a búvósávokba tudtak menekülni. 25
Búvósávok A meghagyott búvó sávból úgy gondolták, hogy a kaszálás befejezése után, este-éjjel kimenekülnek az állatok más lábon álló területre. Nem így történt! inkább ide húzódtak be az állatok, ahelyett, hogy újabb, biztonságosabb helyet keresnének maguknak. ahol nem volt meghagyott sáv ott a madarak a rendek alá bújtak be. Ezeket a kisterületű lábon álló részeket a ragadozók, varjúfélék, és gólyák előszeretettel vizsgálják át, s így valóságos ökológiai csapdaként működnek. Búvósávok A búvósávokat ahol lehetséges egy tervezett szegélystruktúra szerint végleg ott kell hagyni. Ezt természetesen csak olyan helyen lehet alkalmazni, ahol nem jelent gyomosodási vagy egyéb veszélyt a növényzet meghagyása. 10-15m széles búvósávok, a mintegy 100 m-es kaszált részek után. Azonnali védőhatás, mivel ide tudnak a lekaszált területről a lábon álló fűben a véglegesen meghagyott búvósávba behúzódni a megriasztott állatok. Vizsgálatok szerint még a gerinces állatok nagy része is hosszú ideig ebben a sávban maradt utódait nevelgetve és nem húzódtak el messzebbre,zavartalan részekre. A búvósávba behúzódott ízeltlábúak pedig innen veszik birtokba ismét a lekaszált részek őszre sarjadó füvű területeit, kiegyenlítve az ott lecsökkent faj és egyedszámot 26
Munkafolyamatok szervezése Éjjel semmiféle munkát nem szabad végezni! Az állatok nagy része ilyenkor nem aktív s emiatt jóval több pusztul el, mint nappal! A harisok, fácánok, fürjek hagyják el a legkevésbé területüket. Ezek a madarak ugyanis inkább csak elfutottak pár méterre a traktor kereke elől, de nem szálltak messzebbre. A korábbi, lassú szakaszos munkavégzéssel (egy-két traktor együtt) szemben jobb, ha a területen egy kiszámítható sebességű, folyamatos munkavégzés történik (több traktorral) A folyamatosan nyugtalanított állatok a traktor hangjának és mozgásának hatására véglegesen elhúzódnak nyugodtabb helyre, ill. a búvósávba, és nem megbújva csak a végső pillanatban ugranak fel, többször is veszélybe kerülve. 27
Sebesség, vágásszélesség A sebesség és a vágásszélesség igen szorosan összefügg, hiszen ebből számíthatjuk ki az egységnyi idő alatt lekaszált területet. Bármelyik értéket növeljük, gyorsul a munkavégzés, és ezzel fordított arányban csökken a menekülés esélye egy természeti értékekben gazdag élőhelyen alkalmazott kaszának nem szabad túlságosan szélesnek lenni, a tapasztalat alapján ez maximum 3 m Traktor sebessége 4-6 km/h. A láncfüggöny, mely a traktor elejére van szerelve, a kasza előtt 4,3 m-re halad. A haladási sebességből kiszámíthatjuk, hogy a 4,3 m-t kb 3 másodperc alatt teszi meg a traktor. Ez alatt az idő alatt csak arra van lehetőség, hogy felrepüljön vagy egy nagy ugrással meneküljön az állat Nagy sebesség vagy vágásszélesség esetén nincs értelme a vadriasztónak Vágásmagasság A vizsgált kaszatípusok különböző magasságban vágják le a füvet, azonban a vizsgálatok alapján ennek jelentősége elmarad a korábban taglalt intézkedésekétől. A duplakéses és korongos hagyja a magasabb tarlót, hiszen a kései a csúszótalpak és a gerinctartó felett mozognak Emiatt a vágásmagasság legmagasabb értékeinél itt akár 25 cm-es értékkel is találkozhatunk A dobkasza kései közvetlenül az elforduló tányér fölé vannak rögzítve, így vágómagassága csak 2,8-5 cm között állítható.. 28
Sérülések A rotációs technológiánál a vágásmagasság növelésével nő a menekülési esély. A kétéltűek esetében viszont a duplakéses kasza esetében a vágásmagasság emelésének nincs jelentősége Hatalmas jelentősége van a duplakéses és korongos kasza talajegyenetlenségeket kevésbé leképező munkájának, és az alatta képződő védett kis zugoknak, magasabb tarlónak. Mindhárom kaszatípus esetében egy nagyon egyszerű megoldással lehetőség van a vágásmagasság emelésére a traktor 3 pontjának állításával, kissé hátrabuktatva azt. Így a kasza nem a tüvihöz vág hanem mivel az eleje kissé elemelkedik, felkúszik a kisebb talajegyenetlenségekre, s a két pont között áthidalva magasabb tarlót eredményez. Ezzel a kasza élettartama is jelentős mértékben növelhető, hiszen nem földet és zsombékot vág, hanem füvet. 29
30
Következtetések A természetvédelmi területen alkalmazott kasza maximum 3 m lehet, és tilos a szársértős kasza alkalmazása, ami a belekerült összes élőlényt a növényzettel együtt összeroppantja. Vagy a védőponyva fésülő hatása miatt kevesebb a két rotációs típus után az ép és sérült állat száma, mint a duplakéses után, vagy pedig a szívóhatásból adódóan, mivel az örvénylés beszívja és odacsapja az állatokat, amelyek aztán azonosíthatatlan masszaként lehullanak a tarló alá. 31
Következtetések - dobkasza A dobkasza használata természetvédelmi szempontból nem előnyös, mivel a tányérok nagy kerületi sebessége miatt jelentős a szívó hatása, ami apróbb termetű állatfajokra jelent veszélyt. Mivel a tányérok elfordulva csúsznak a földön, leképezve a kisebb talajegyenetlenségeket, így ami a tányérok alá kerül az el is pusztul. Az 50 cm széles rend 4-5 nap alatt szárad meg, vagy még egy műveletet, a rend szétdobását, kell beiktatni, mely ismét csak csökkenti az élőlények túlélési esélyeit. Mindemellett elterjedtsége, a jó alkatrészellátás és a könnyebb javíthatóság, és a terepviszonyokra való kisebb érzékenysége javítja a róla kialakított képet. A dobkasza 3 ponttal történő kissé hátra döntésével jelentősen növelhetjük a vágásmagasságot, mivel a kasza így felcsúszik a kisebb zsombékokra főcsomókra, nem pedig lefejezi őket. Ezzel a módszerrel a kasza élettartama is jelentősen növelhető Következtetések korongos kasza A korongos kasza pusztítása a magasabb tarlónak és áthidaló tulajdonságának köszönhetően csekélyebb, de viszonylag magas utána az olyan élőlények száma melyekről nem tudjuk, hogy mi történt velük. Mezőgazdasági szempontból a le nem lapított tarlónak, valamint a szélesebben képzett rendnek köszönhetően a levágott takarmány egy, másfél nappal hamarabb szárad, mivel alulról is szellőzik, így az innen betakarított takarmánynak jóval magasabb a beltartalmi értéke. Alkatrészellátása jelenleg nem olyan kiterjedt, mint a dobkaszáé és javítása a meghajtásban levő sok fogaskerék miatt jóval drágább. 32
Következtetések duplakéses kasza Természetvédelmi szempontból a kedvezőbb az alkalmazása a legalacsonyabb pusztítást okozta, és minimális az olyan állatok száma melyekről nem tudjuk, hogy mi történt velük. kétéltűekben gazdag területen végzendő feladatokra nagyon alkalmas. A lekaszált széna júliusban egy nap alatt megszáradt s így a legmagasabb beltartalmi értéket biztosítja A vágásminősége sokkal jobb, mint a rotációs gépeké s így a lekaszált területen gyorsabban sarjad a fű. Karbantartási igénye magas, állandó odafigyelést igényel 33
Összefoglalás meghatározó a személyzet viszonyulása az ottani élővilághoz A késői időpontban (június vége-július) végzett kaszálás az egyik legjobb védelem (kivéve sarjúköltés, fürj, haris) Láncfüggönyös vadriasztó alkalmazása hatékony A csak nappal végzett kaszálás során a folyamatos, és több géppel egyszerre, egy helyen végzett kiszorító (folyamatos zavarást jelentő) módszer előnyösebb Megtervezett térbeli mintázatú véglegesen meghagyott búvósávok kasza maximum 3 m lehet, és tilos a szársértős kasza alkalmazása. A duplakéses és korongos kasza a tarlómagasság esetében mind a szélső, mind pedig az átlagértékek tekintetében meghaladja a dobkasza értékeit, és alkalmazásával az egyes elbújós stratégiát választó állatok túlélési esélyei is jelentősen megnőnek. a hangyabolyok, a fürjek a másodköltés idején, és legfőképpen a gyíkok, barna ásóbékák vannak kitéve legjobban a kaszálás káros hatásainak. A túzok (Otis tarda) védelme Magyarországon LIFE04NAT/H/000109 2004. október 1. 2008. szeptember 30. http://www.tuzok.hu 34
Túzok fészkelőhelyek veszélyeztetettsége 5- nagyon kedvező: a fészkelés során nem, vagy alig folyik benne munka 4- kedvező: munka ritkábban folyik benne, de betakarításkor a sarjúfészkek megsemmisül(het)nek 3- közepes: csak a sarjúfészkelés idején mentes a munkától 2- kedvezőtlen: tavaszi vetésűek, így bennük csak sarjúfészkelés lehetséges 1- igen kedvezőtlen: kaszálások, vagy intenzív technológia miatt mind az első, mind a sarjúfészek megsemmisül, öntözött területek. 35
Túzok veszélyeztető tényezők Túzok veszélyeztető tényezők 36
Cselekvési terv 1. A túzok élőhelyének védelmét biztosító mezőgazdasági politika ösztönzése 2. Az ÉTT rendszer bevezetésének ösztönzése 3. Védett területen a túzok-élőhelyek állami tulajdonba kerülésének és természetvédelmi kezelésének szorgalmazása 4. Kompenzációs alap létesítése a nem védett szántókon és gyepeken történő fészekvédelem során felmerülő kártalanításra 5. Területvédelem 6. Védett terület, bővítés 7. Kíméleti területek 8. Kezelési terv és azok érvényesítése 9. Veszélyeztetett fészkek helyszíni (in situ) védelme 10. Fészekalj mentés 11. Téli táplálék biztosítása 12. Dúvadgyérítés 13. Tenyésztés A kipusztulás fenyegette rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) védelmének megalapozása LIFE04NAT/HU/000116 http://www.rakosivipera.hu 2004. január 1. 2007. december 31. 37
Aktuális helyzet A rákosi vipera a közvetlen kipusztulás szélén áll A teljes hazai populáció 500 példány alatt lehet! A Hanságban jelenleg két populációja ismeretes A Kiskunságban tíznél kevesebb populációja ismert Okok: gyep feltörések meggondolatlan erdősítési programok Lecsapolások agresszív legeltetési és kaszálási módok Aktuálisan a kis populációk problémái Elszigetelődés beltenyésztés Kiskunsági veszélyeztető tényezők Élőhely vesztések okai Az élőhely végleges megszűnése (beépítés, beszántás, erdősítés, stb.). Gyephasználatból fakadó élőhelyvesztés (pl. intenzív kaszálás, legeltetés megszűnése, legeltetés). Az élőhelyek természetes vízforgalmának megváltoztatása Az állományokat veszélyeztető tényezők Rendszeres zavarás Illegális befogás Egyes egyedek elpusztítása A populációkat közvetlenül érintő beavatkozások (elárasztás, égetés, kaszálás, stb.) Élőhelyek szétdarabolódása, telelőhelyek felszántása Genetikai állomány beszűkülése 38
Hansági veszélyeztető tényezők Telelő helyek hiánya élőhelyfoltok csökkenése A hansági mocsarak lecsapolása, szántóföldi növénytermesztés térhódítása. Idegenhonos növények, cserjésedés, beerdősülés A megmaradt élőhelyeken, a rét és legelőgazdálkodás hiánya erőteljes cserjésedés (Salix sp.), erdősödés (Alnus glutinosa, Salix sp., Populus sp.), és a magas aranyvessző (Solidago gigantea) terjedése. Az aranyvessző záródott állományai gyakorlatilag monokultúrának tekinthetők, amelyben a területre addig jellemző lágyszárú növényzet együttes megszűnik. Ezzel egyidejűleg megváltozik a mikroklíma, és eltűnik a rákosi vipera táplálékát képező elsősorban egyenesszárnyú - állatközösség is. Hansági veszélyeztető tényezők Gépi kaszálás, túllegeltetés A mély kaszálás, hasonlóan a túllegeltetéshez, fedetlenül hagyja a területet, csökkentve a táplálék állatok mennyiségét, és a biztonságos mozgás, valamint testhőmérséklet szabályozás lehetőségét. A 1970-80-as években alkalmazott szarvasmarha legeltetés hatására, a jószág taposása miatt felszakadozott legelőkön, erőteljes cserjésedés, és özöngyom terjedés volt megfigyelhető (Solidago gigantea, Asclepias syriaca, Ambrosia sp., Salix sp. Alnus glutinosa, stb). Hasonló folyamatok figyelhetők meg napjainkban a vaddisznó túrási nyomán. 39
Hansági veszélyeztető tényezők Ragadozók Madarak, vaddisznó (elektromos kerítéses védelem, gyérítés), róka (gyérítés). borz és a többi menyétféle, sün. Kevés populáció A Hanságban két egymástól elszigetelt populáció Kis populációs problémák nem haladja meg a populációnkénti 50 ivarérett példányt. Cselekvési terv A fennmaradt rákosi vipera állományok védelme minden egyéb gazdasági érdekkel és természeti értékkel szemben prioritást kell élvezzen. A faj ismert állománya által lakott területek törvényi oltalmát a gyakorlatban is biztosítani kell. A védelmet ki kell terjeszteni azokra a viperák által nem lakott területekre is, melyek idővel ökológiai folyosóként működhetnek egyes szomszédos állományok között. 40
Élőhely gazdálkodás - Kiskunság Legeltetés A viperás gyepek hasznosításakor előnyben kell részesíteni a legeltetést ezek a területek elsősorban marhával legyenek legeltetve A rövidfüvű sztyepprétek kivételével a birkával való legeltetés a viperás területeken kerülendő 3 ha-ként egy számos állat tartása javasolt A legeltetés során is törekedni kell a terület mozaikosságának fenntartására A túllegeltetés nem megengedhető Kaszálás A viperás gyepek vegetációs időben történő kaszálása semmilyen formában nem kívánatos Élőhely gazdálkodás - Kiskunság A Kemper-(forgódobos)-kaszát ki kell váltani kíméletesebb technológiával alternáló kasza használatával. A terület egésze egy évben csak egyszer kaszálható. A kaszálás megkezdését úgy kell időzíteni, hogy a bálák lehordása is megtörténjen legkésőbb június végéig. A kaszálás során magas tarlót kell hagyni (minimum 8-10 cm-t.). Ha a kaszálás valamilyen okból mégis alacsony tarlómagasság hagyásával történik, úgy a terület csak foltokban kaszálható. Ez azt jelenti, hogy a kaszált terület nem lehet szélesebb 30 méternél. A sarjúlegeltetés nem kívánatos, ám ha a vegetáció úgy kívánja október közepétől rövid időszakra megengedhető. Megengedhető a viperás gyepeken a tisztítókaszálás, akár vegetációs időben is, de ez csak a sásos, turjános foltokra értendő. Élőhelyrekonstrukció: feltört, beerdősített magaslatok visszagyepesítése 41
Élőhely gazdálkodás - Hanság Az élőhely kiterjedése, élőhely rekonstrukció "Rákosi vipera Rezervátum" : Minden ismert és potenciális élőhelyet állami tulajdonba, természetvédelmi kezelésbe kell venni (vétel, kisajátítás). Azokat a gazdálkodókat, akiknek az érdekei az élőhelyeken a védelmi intézkedések miatt sérülnek, az államnak kártalanítani kell. Szükséges az élőhelyek kiterjedésének növelése. Mivel a vipera állomány eloszlása soha nem volt egyenletes a Hanságban, mindig a "szigeteket" lakta, napjainkban is megoldhatónak látszik e szigetszerű elterjedés visszaállítása. Nagyobb kiterjedésű területen, a mai élőhelyek beékelésével, újra rétekké visszaalakított dombokon megvalósítható egy ilyen "Rákosi vipera Rezervátum". A rezervátum területen minden egyéb természetvédelmi és gazdasági érdeket alá kell rendelni a rákosi vipera védelmének! Élőhely gazdálkodás - Hanság A területek kezelése az özöngyomok terjedése, a fokozott cserjésedési, illetve beerdősülési folyamatok miatt nélkülözhetetlen. Optimális esetben juh legeltetés és kaszálás együttes alkalmazása valósulhat meg. E kezelésben a növényzet zömét a juh fogyasztja el, a szelektív legelés káros következményeit pedig a kaszálás csökkenti. A juh legeltetése villanypásztorral határolt, váltott használatú négyzethálós rendszerben történik, így megakadályozható a teljes terület túllegeltetése és a taposás kár is mérsékelhető. Taposása és a juhhoz képest is szelektívebb legelése miatt a szarvasmarhával történő legeltetés nem javasolt a hansági telelő és szaporodó helyeken. 42
Élőhely gazdálkodás - Hanság A területet az egyes élőhelyeket évenként váltva - minden második évben csak kaszálni szabad, egyszer vagy kétszer, a növényzet magasságától függően, 10 cm feletti vágásmagassággal. A második kaszálás legkésőbbi időpontja június vége. Ezután a takarás fenntartása érdekében nem javasolt a vipera élőhelyet kaszálni, és a dombokon a legeltetést is szüneteltetni kell. A fűkasza önjáró, alternáló rendszerű legyen, amely egyszerre le is gyűjti a levágott szénát. A kaszálást szeles, esős időjárásban kell végezni, hogy elkerülhető legyen a viperák közvetlen zavarása. Október végétől a legeltetés folytatható, de ügyelni kell a tavaszi takarás megőrzéséhez szükséges minimálisan 10 cm növénymagasság és borítás megtartására. Élőhely gazdálkodás - Hanság A Vipera Rezervátum területén lévő szántók, vadföldek esetében a területek visszagyepesítése szükséges. A jelenleg is művelt szántók esetében talaj-előkészítés után valamely standard fűkeverékkel (Alopecurus pratensis, Festuca pratensis) történő bevetés az alkalmazandó technika. A fűkeverékbe célszerű a környező kaszálókról gyűjtött magot is keverni, de ez utólag is pótolható. A felhagyott szántók esetében, amennyiben a kaszálás biztosítható, folyamatos (évi kétszeri) kaszálással kell a betelepedett gyomokat kiszorítani, esetleg felülvetéssel a gyeppé alakulást segíteni. Ezen területek felszántása és utána történő bevetése nem javasolt, mert számos védett és társulásalkotó faj is betelepedett már. Egyes felhagyott szántók esetében a kaszálás nem biztosítható, mert a felhagyás után beavatkozás nem történt és a meglévő barázdák, disznótúrások miatt a gépek nem tudnak dolgozni. A nem kaszálható, felhagyott szántók esetében a területek tárcsázása, kivételes esetben szántása után kell a gyepesítést elvégezni, illetve segíteni. 43
Az erdőterület 2004 őszén. Az erdőterület 2004 őszén. A letermelt terület 2006 nyarán. A letermelt terület 2006 őszén. A letermelt terület 2007 nyarán. A letermelt terület 2007 őszén. 44