Az első világháború A háborúba lépés okai, célja Németország Ausztria-Magyarországgal szövetségben áll, hogy így kerülje el a növekvő politikai elszigetelődést, és hogy a kívülről-belülről veszélyeztetett Monarchiát presztizs növekedéshez segítse. A német vezérkar sürgeti a háború megindítását, hogy el ne szalasszák az alkalmat Franciaország gyors legyőzésére. Osztrák-Magyar Monarchia Soknemzetiségű állam, a csehek autonómia-törekvései, pánszláv problémakör, balkáni érdekek ütközése a szerb-orosz erőkkel, amelyek az Adriára szeretnének kijutni, nagyszerb hatalmat létrehozni. Szerbia Nemzetállami törekvések, szerb birodalom létrehozásának álma. Oroszország Balkáni politikájának újabb kudarcától tart, továbbá a háborút látja a belső forradalom levezetési eszközének. Nagy-Britannia Ingadozik a semlegesség és az állásfoglalás között, tart az offenzív orosz politikától is. Franciaország Politikai elszigeteltségéből az Oroszországgal ill. Angliával kötött szövetség szabadítja ki, Németországgal szemben akar revansot venni. Háborús ok: (casus belli): Ausztria-Magyarország trónörökösének, Ferenc Ferdinándnak és feleségének meggyilkolása (1914. jún. 28.-án Szarajevóban - a Fekete kéz titkos szerb nacionalista szervezet megbízásából Gavrilo Princip diák). A háborús felkészülésben előbbre járó központi hatalmak a gyilkosságban alkalmat találtak a háború megindítására. Az antant pedig - tartalékaiban bízva - nem hátrált meg az ultimátumok elől. A háború kibontakozása A Monarchia jegyzéke (ultimátuma a 48 órás határidővel) a szerb kormány számára júl. 23-án a Monarchia-ellenes tevékenység Szerbiában való letörését követeli, a bűnösök felkutatását és megbüntetését az osztrákok közreműködésével. A szerb elutasítás után (Szerbia jelezte, hogy fenntartja magának az önálló cselekvés jogát) a Monarchia hadüzenete 1914. július 28-án Szerbiának. Aug. 1-jén (egy 12 órás ultimátum lejártával) Németország hadüzenete Oroszországnak (a német ultimátum követelte az orosz - szerbpárti - mozgósítás leállítását, Oroszország erre nem is válaszolt.)
Aug. 2-án Németország 18 órás ultimátumot intéz Franciaországhoz (követelve egy semlegességi nyilatkozatot német-orosz konfliktus esetére, a nyilatkozat zálogául pedig Toul és Verdun francia erődöket - Franciaország úgy nyilatkozik, hogy érdekeinek megfelelően fog cselekedni). Anglia megígéri Franciaországnak a francia északi-tengeri partok védelmét. Németország követeli Belgiumtól az átengedést. Aug. 3-án Németország hadüzenete Franciaországnak. A német katonaság megindulása a semleges Belgiumon keresztül Franciaország ellen, miután a belgák megtagadják a németek átengedését. Aug. 3-án Törökország egy Németországgal Oroszország ellen kötött szerződését követően bejelenti fegyveres semlegességét, lezárva ezzel a Boszporuszt és a Dardanellákat a hadihajók (elsősorban Oroszország) előtt, így elszigeteli Oroszországot európai szövetségesitől a déli vizeken. Aug. 4-én Anglia hadüzenettel felérő ultimátuma Németországhoz a belga semlegesség tiszteletben tartására. Aug. 6-án Szerbia hadüzenete Németországnak; a Monarchia hadüzenete Oroszországnak. Aug. 11-én Franciaország hadüzenete a Monarchiának. Aug. 12-én Anglia hadüzenete a Monarchiának. Aug. 23-án Japán - melynek célja a távol-keleti német érdekeltségek megszerzése - hadat üzen Németországnak. Japán ezzel lehetővé teszi távol-keleti brit és orosz erők átcsoportosítását Európába. Cserébe Észak-Kínában a Jangcéig terjesztheti ki befolyási övezetét. Olaszország, Románia, Bulgária, USA semleges álláspontot foglal el. 1914. októberében a formálisan török tulajdonba átment Göben és Breslau hadihajók a Feketetenger orosz partvidéki városait lövik, emiatt nov. 2-5. között orosz, brit és francia hadüzenetet kap Törökország. Kialakulnak a fő frontok: nyugati fronton a németek küzdöttek francia, angol és belga csapatokkal keleti fronton német és osztrák-magyar csapatok harcoltak az oroszokkal balkáni fronton a Monarchia harcolt Szerbiával távolkeleti hadszíntéren Németország harcol gyarmatain Japánnal kaukázusi és közel-keleti fronton Törökország harcol az antant erőivel. A XIX. sz. második felének háborús tapasztalatai alapján, valamint a korszerűbb fegyverek, nagyobb katonatömeg, jobb közlekedési-felvonulási útvonalak, vasút ill. a hajózás kapcsán mindegyik fél néhány hetes, legfeljebb pár hónapos hadjáratra számított. Minden korábbi terv kudarcba fulladt: a németek sikeresen törtek nyugatra, de nem voltak képesek sem Párizst elfoglalni, sem a francia hadsereget megsemmisíteni (az angolokkal megerősített francia sereg szept. 5-10. között az első marne-i csatában megállítja a német előrenyomulást).
A vártnál gyorsabban mozgósítottak az oroszok, és betörtek Kelet-Poroszországba. A németek a támadást visszaverték, de a villámháború állóháborúvá változott. 1914. őszére mindenütt megmerevedtek a frontok: lövészárkokba húzódtak a csapatok, bunkerek, fedezékek, drótakadályok védték őket, s a beásott, mélységben tagolt, gépfegyverekkel és lövegekkel ellátott erőket egyik fél sem tudta áttörni, legfeljebb nagy áldozatok árán arrább tolni. A győzelem érdekében mindkét tábor új szövetségeseket próbál bevonni komoly területi ígéretekkel, ez egyre távolabbra tolja a háború befejezését. 1915. Olaszországot érdekpolitikája és a Monarchiával való ellentéte (adriai kikötők, területi viták) az antant oldalára állítja. 1915. áprilisában (26.) egy londoni titkos szerződésben területi ígéreteket kap: északi határának kitolását a Brenner-hágóig, valamint Isztriát, Dalmácia nagy részét, Libiát, Eritreát, Kisázsia egyes részeit. 1915. május 23-án Olaszország hadat üzen az Osztrák-Magyar Monarchiának, aug. 26-án Németországnak. Bulgária 1915. jún. 9-én barátsági és szövetségi szerződést köt Németországgal (hadbalépése esetén megkapná Szerb-Makedóniát, s amennyiben Görögország és Románia az antant oldalán belépne, Bulgária igényt tart Görög-Makedóniára és Dubrudzsára is). 1915. okt. 4-én Bulgária belép a háborúba (Szerbia megtámadása). A két hatalom belépésével az Isonzo és a Piave folyók mentén a Monarchia újabb fronton kényszerül küzdelemre: déli front - ugyanakkor Bulgáriával karöltve a központi hatalmak összeroppantották a szerb erőket. Nyugaton a véres, százezrek életét követelő áttörési kísérletek 1915-ben nem járnak sikerrel (Ypres v. Ypern, Artois), pedig a németek februárban mérgesgázt is bevetnek. Számtalan új fegyvert alkalmaznak (aknavető, kézigránát, lángszóró, felderítő és bombázó léghajók, felderítő bombázó repülők stb.). A tengereken kezdetben sikeresek a német tengeralattjárók (U2), majd a torpedórombolók visszaszorítják őket. Az antant próbálkozik tömeges harckocsi támadásokkal, de kevés sikerrel. Keleten 1915-ben sikerül az orosz front részleges áttörése (gorlicei áttörés), de az oroszok hatalmas embertartalékaikkal betömik a rést, megerősítik állásaikat. 1916. Németország ismét a nyugati frontra összpontosít: februárban sikertelen Verdun ostroma ( verduni vérszivattyú ); május 24-én az osztrák-magyar csapatok újabb sikeres támadása az olasz fronton, az Isonzo folyónál. Május 31-jún. 1. között Jütlandnál (északon) tengeri csatát vívtak a német és az angol erők. Júniustól brit erők támadást indítottak a Somme folyónál (sikertelen). Oroszország Bruszilov orosz tábornok vezetésével váratlan offenzívát indít Galíciában ( Bruszilov gőzhenger ), ezt idővel az osztrák-magyar csapatok visszaverik. Románia szerződést köt az antanttal (bukaresti szerződés), amely a korábbi - Románia semlegessége fejében - odaígért Erdélyen túl Bukovinát, a Bánságot, valamint Kelet-Magyarországot ígérte Romániának a hadbalépés fejében. 1916. aug. 27-án Románia területszerzés reményében hadat üzen az Osztrák-Magyar Monarchiának, egyúttal betör Erdélybe - decemberig a központi hatalmak visszaverik, sőt elfoglalják Bukarestet. Az év történése Ferenc József halála; utódja IV. Károly császár és király.
1916. dec. 12-én Woodrow Wilson (1856-1924) amerikai elnök békeajánlatot terjeszt a szövetségesek (antant) elé - a német békekötési kísérlet közvetítőjeként - az antant ezt elutasítja. Az USA elnökének kérésére a hadviselő felek ismertetik békefeltételeiket: A német kormány nem közli pontos feltételeit, csak hajlandóságát egy békekonferencián való részvételre. Az antant követeli Elzász-Lotharingia visszaadását; Belgium, Szerbia, Montenegro státusának visszaállítását; A nemzetek önrendelkezési elvének érvényesítését: az olaszok, csehek, szlávok, románok, délszlávok kiválását az Osztrák-Magyar Monarchiából; A törökök kiűzését Európából; A törökök által elnyomott népek felszabadítását; Lengyelország autonómiáját Oroszországon belül. Az antantnak nyomatékot ad, hogy a franciák visszafoglalják 1916. dec. 16-án a verduni erődrendszert. Titkos tárgyalások, megállapodások a háború első szakaszában Chantilly-i konferencia: 1915. egyeztetett offenzívák és visszavonulás a Dardanelláktól (Törökország hősiesen védi a szorosokat); Nagy-Britannia igényt tart az afrikai német gyarmatok legnagyobb részére, Franciaország pedig Elzász-Lotharingiráa. 1916-ban a Sykes-Picot megállapodás: az ázsiai Törökországnak Franciaország és Nagy-Britannia közötti felosztásáról (ez ellentétes a zsidóknak és araboknak tett angol ígéretekkel). Bukaresti szerződés (1916); Londoni egyezmény (1915) Olaszország és az antant között; 1917-ben francia-orosz titkos megállapodás: megengedi Franciaországnak határai kiterjesztését a Saar-vidéket is magába foglalva, Oroszországnak pedig teljes szabadságot ad nyugati határainak megállapításában. Tengeri, légi, gyarmati hadviselés, mellékhadszínterek 1914 és 1915 között Helgolandnál, Dogger Bank-nél, Jütlandnál eldöntetlen, ill. főleg a központi hatalmakat súlyosan érintő tengeri csaták, ezt követően akna- és tengeralattjáró-háború; kereskedelmi hajók elsüllyesztése (a Lusitania brit hajó, fedélzetén amerikai állampolgárok is utaztak - 1915. máj. 7-én süllyesztik el a németek,) USA tiltakozás, hasonlóan az Arabic elsüllyesztése miatt. A légi csatákban 1916. júl. (a Somme-i csata) óta brit-francia légifölény; Gyarmati háborúk: Német Kelet-Afrika kivételével a német gyarmati erők legyőzése. Mellékhadszíntereken: Ciprus brit annexiója még 1914-ben; Egyiptom brit protektorátus 1914-től; a Dardanellák a brit partraszállási kísérlet (Gallipoli) kudarcával török kézen marad; a Szuezi-csatorna jobb partját elfoglalják az angolok; az orosz előnyomulás Örményországban, Perzsiában elakad;
Mezopotámiában először kapitulálnak az angolok, majd beveszik Bagdadot; az orosz forradalom kitörése után Nagy-Britannia elfoglalja Perzsiát; a Balkánon a központi hatalmak beveszik Belgrádot, meghódítják Montenegrót, bevonulnak Albániába, elfoglalják Bukarestet. A központi hatalmaknál Németország törekvése Belgium teljes ellenőrzése, Lengyelország és Közép- Európa gazdasági-politikai ellenőrzése; a gyarmati birtokok megnövelése, az angol uralom megdöntése Marokkótól Indiáig kirobbantandó felkelések révén (felhívás dzsihádra, Szent háborúra ); cél különbéke Oroszországgal, amelyre nem kerül sor, ezért Németország az orosz és német baloldali radikálisok révén elősegíti Oroszország forradalmasodását (forradalmárok átsegítése Oroszországba). Az Osztrák-Magyar Monarchia lemond lengyel területeiről Németország javára, követelései vannak ugyanakkor Szerbiában, Montenegróban, Romániában. 1917-re nyilvánvalóvá vált, hogy az a hadviselő csoport győz, amelynek katonai, pénzügyi, ipari és technikai forrásai együttesen nagyobbak és hatékonyabbak. 1916. végére, 1917 elejére a központi hatalmak teljesítőképességük határára jutottak, súlyos élelmiszerhiánnyal küzdöttek, a legfontosabb nyersanyagaik is elfogytak. Az antant országaiban is sztrájkok, megmozdulások zajlanak a háború okozta nélkülözések miatt. A győzelmek elmaradása miatt mindkét oldalon vezérkarokat és kormányokat cseréltek le (a németeknél Hindenburg és Ludendorff kerülnek a hadsereg élére; a franciáknál Joffre tábornokot előbb Nivelle tábornok, majd a francia sztrájkok és 16 hadtest lázadásának leverője, Petain tábornok lesz a főparancsnok. Angliában Asquith liberális kormányát a konzervatív Bonar Law és a baloldali liberális David Lloyd George kormánya váltja fel. Franciaországban Georges Clemenceau alakít kormányt, harcol a meghátrálókkal, s győzelemre mozgósít. 1917. jan. 22-én Wilson meghirdeti a győzelem nélküli békét. A németek belga és francia biztonsági garanciák és határrendezés fejében, Lengyelország német hatalom alá vonása fejében, valamint a gyarmatok fölötti osztozkodás leállítása ellenében, az okozott károk számára történő megtérítése esetén lenne hajlandó békét kötni. A Monarchia Bourbon-Pármai Sixtus herceg útján (pápai támogatással) tesz titkos békeajánlatot, melyet az antant elutasít. 1917. februárban polgári demokratikus forradalom győz Oroszországban, belső gondjaik miatt az oroszok a németekkel szemben inkább védekeznek, támadásaik sikertelenek. 1917. február 1-től a német hadvezetés meghirdeti a korlátlan tengeralattjáró-háborút (minden antant kikötőbe tartó hajó megtorpedózása). Az USA, mely már hatalmas összeg kölcsönt adott az antant országoknak (győzelmükben érdekelt) a Zimmermann-távirat botránya nyomán (német külügyminiszter Mexikóba küldött táviratában felajánlott egy közös USA-ellenes támadást) áprilisban az USA belép a háborúba (április 6-án). 1917. októberében a Monarchia seregei még győzelmet aratnak az olasz fronton (caporettói áttörés), de egyre erősebb az antant anyagi-technikai ill. emberfölénye. 1917. okt. 25-én a bolsevik forradalom nyomán Oroszországban dekrétumot adnak ki a békéről, s keresik a megegyezést Németországgal. 1918. január 8-án Wilson amerikai elnök előterjeszti az USA 14 pontból álló békejavaslatát. Ennek főbb pontjai: a tengerek és a kereskedelem szabadsága; a gyarmati rendszer átszervezése; a titkos diplomácia megszüntetése;
a béke fenntartása érdekében Nemzetek Szövetségének létrehozása; a megszállt területek kiürítése; Elzász-Lotharingia Franciaországhoz csatolása; kedvezmények Olaszország és Szerbia javára; a nemzetek önrendelkezési jogának meghirdetésével az Osztrák-Magyar Monarchia népeinek szabad fejlődése; független Lengyelország helyreállítása. (Nagy nemzetközi visszhang, de a későbbi győztesek nagyrészt figyelmen kívül hagyják.) 1918. március 3-án Szovjet-Oroszország megköti Németországgal a breszt-litovszki békét (Németország területeket kap a békéért cserébe). Átmenetileg német erők szabadulnak fel a keleti fronton, de amerikai erők özönlik el a nyugati frontot. Júniusban a Monarchia csapatainak utolsó offenzívája a Piavénál. Júliusban a második marne-i csatában összeomlik a német nyugati front. Augusztusban az antant elsöprő erejű támadást indít nyugaton, mely végleg megroppantja a németeket. Az antant stratégiai célja Németország teljes legyőzése. A Balkánon, ill. az olasz fronton is kibontakozott az antantoffenzíva - összeomlott a Monarchia hadereje is. November 3-án a Monarchia fegyverszünetet kér, nov. 11-én Németország kapitulál. Bulgária szept. 29-én, Törökország okt. 30- án írt alá fegyverszüneti okmányokat. Oroszország a német vereség küszöbén felmondja a bresztlitovszki békét, területeket foglal Németországtól. 1918. nov. 11-én Németországgal a compiégne-i erdőben egy vasúti kocsiban íratnak alá megalázó fegyverszüneti feltételeket (kapitulációt). A háború végére mindenütt általános volt a jegyrendszer, a központi elosztás, a női- és gyermekmunka, s 8 millió halálos áldozat a háborúban. A háború után a régi rend, feudális dinasztiák eltűnése. Európa elveszíti vezető szerepét, az USA lesz a világ hegemón gazdasági és pénzügyi hatalma. 1919. jan. 18-án a versailles-i békekonferencia: csak a központi hatalmaknak hadat üzent államok (a győztesek) részvételével (még Oroszországot sem hívták meg). Anglia, Franciaország, USA, Olaszország és Japán 2-2 képviselőjéből álló ún. tizek tanácsa irányított (ténylegesen Lloyd Georges, Clemenceau, Wilson); imperialista békék; a franciák Németország totális tönkretételére törekedtek; az angolok nem kívántak francia erősödést, az USA Kelet-Közép-Európa liberális átalakítását, és a Népszövetség megalakítását akarta. 1919. június 28-án a németekkel aláíratták a versailles-i békeszerződést.