A FALUSI NÉPESSÉG ÉS A M E Z Ő G A Z D A S Á G I NÉPESSÉG SZERKEZETI V Á LT O Z Á SA I

A FALUSI NÉPESSÉG V Á R O SO K B A TÖ RTÉNŐ V Á N D O R L Á S A ÉS A M E Z Ő G A Z D A S Á G I NÉPESSÉG SZERKEZETI V Á LT O Z Á SA I DR. M. B A N Az ország mezőgazdasági jellege, Jugoszlávia rendkívül lassú gazdasági fejlődése a két világháború között, valamint a lakosság magas természetes szaporodása elég jelentős munkaerő-felesleget hozott létre a mezőgazdasági háztartásokban. A gazdasági élet háború utáni szocialista fejlődési viszonyai között a helyzet gyökeresen megváltozott, mivel az ipar, a kereskedelem, a közlekedés, az építőipar, a szolgáltató tevékenységek, a közigazgatási szervek és egyéb foglalkozási ágak évente több mint 10 0 000 új munkást és alkalmazottat állítottak munkába. A kedvező korösszetétel ellenére a nemmezőgazdasági ágazatok a munkaerő elég magas természetes szaporodásán kívül felszívták a mezőgazdasági munkaerő-felesleg nagy részét is. Az esetek többségében a mezőgazdasági tevékenység abbahagyása a városba vándorláshoz vezet. Ez különösen az ország kevésbé fejlett területein szükségszerű, ahol a különleges viszonyok között létrejött települések nagyrészt szétszórtan helyezkednek el, és lakóik száma csekély (28 000 település közül összesen kb. 25 000-ben a lakosok száma 1000-nél kevesebb). Mivel nincsenek olyan adataink, amelyek lehetővé tennék a mezőgazdasági tevékenység abbahagyása folytán a nem-mezőgazdasági ágazatokba történt vándorlás bemutatását, e vándorlás nagyságának és irányának meghatározását a rendelkezésre álló adatok alapján kíséreljük meg. Mindenekelőtt tekintsük át az egész mezőgazdasági népesség állapotát az 1948., 1953. és 1961. évi népszámlálások alapján : 1. M ezőgazdasági népesség szám a és részaránya A népszámlálás éve Össznépesség (100 fő) Mezőgazdasági népesség szám szerint az össznépesség százalékában 1948 1 5 842 10 646 67,2 19 5 3 16 991 10 350 60,9 1 9 6 1 1 8 5 3 8 9 3 6 5 5 0,5

A FALUSI NÉPESSÉG VÁROSBA VÁNDORLÁSA 547 A népesség számának jelentős növekedése ellenére Jugoszlávia mezőgazdasági népessége 1948-tól 1961-ig kb. 1,3 millióval csökkent. Ugyanakkor a nem-mezőgazdasági népesség az 1948. évi 5,2 millióról 1961-ben 9,2 millióra növekedett. Figyelembe véve azt, hogy a népesség növekedésének több mint 60%-a, amely 1948 és 1961 között kb. 2,7 millió volt, a mezőgazdasági népességből származott, megállapíthatjuk, hogy ezalatt a 13 év alatt 3,5 millió személy, illetve évente átlag kb. 1948 1953 1961 /. A mezőgazdasági és nem-mezőgazdasági népesség alakulása 270 000 személy vált ki a mezőgazdaságból. Az 1961. évi népszámlálás előzetes adatai (népszámlálás 5%-os mintája alapján) lehetővé teszik, hogy a jelenlegi lakóhelyre történt költözés évével kapcsolatosan feltett kérdés alapján megvizsgáljuk a háború utáni időszak vándorlásának nagyságát. ezer Bár a fenti táblázat adatai a nem mezőgazdasági népesség beköltözéseit és vidéken a falvak közötti vándorlást is magukban foglalják, továbbá figyelembe véve azt a tényt, hogy a jelenlegi lakóhelyre történt beköltözés nyilvántartásba vétele következtében az ezen időszakban kétszer vagy többször költöző személyek előző lakóhely-változtatásai figyelmen kívül maradtak, kétségtelen, hogy 1955-től kezdve a vándorlás jelentős mérték

548 DR. M. BAN ben megnövekedett, és ennek nagyrészét a falusi lakosság városokba vándorlása teszi ki. 2. Vándormozgalom Jugoszláviában, 1946 1961 Időszak A jelenlegi lakóhelyre költözött személyek száma A beköltözött személyek évi átlagos száma 1946 1950... 1071 215 1951 1955... 1185 247 1956 1958... 1000 333 1959 1 9 6 1 *... 1146 509 * 1961-ben március 31-ig. Bizonyítja ezt a népességszám növekedésének összehasonlítása 1953- tól 1961-ig a lakott települések nagyság szerinti csoportosításában. 3. A népesség megoszlása település nagyság-kategóriák szerint, 1961 A település lakosságának száma A települések száma szám szerint Népesség 1961-ben százalékban növekedés indexe (1953 = 100,0) 1 999... 26 912 10 935 59,0 101,8 2 000 2 999... 500 1 210 6,5 109,5 3 000 4 999... 274 1 055 5,7 111,5 5 000 9 999... 171 1 127 6,1 119,6 10 000 19 999... 59 762 4,1 126,7 20 000 29 999... 29 686 3,7 135,2 30 000 49 999... 16 595 3,2 131,4 50 000 99 999... 7 512 2,8 126,3 100 000... 7 1 657 8,9 128,4 Összesen... 26 912 18538 100,0 109,1 A 2000-nél kevesebb lakosú települések népessége, amelyekben főleg földművelők laknak, 1953-tól 1961-ig 1,8%-kal növekedett, s ez jóval alatta marad az általános szaporodási arányszámnak (9,1%). Nyilvánvalóan arról van itt szó, hogy a szóban forgó településekből jelentős az elvándorlás. A 2000 5000 lakosú települések szaporodása a természetes szaporodási arányszámnak megfelelően alakult, a több mint 5000 lakosú települések szaporodása pedig meghaladta a természetes szaporodást. Mivel az 5000-nél kevesebb lakosú településeken általában mezőgazdasági népesség lakik, a vándorlók nagyrésze valójában a régi földművelőkből került ki. Az 1961. évi mezőgazdasági összeírás szerint a mezőgazdasági üzemekben több mint 1,3 millió üzemeken kívül alkalmazott személy élt. Ebből következik, hogy valószínűleg egy millió olyan személy van, aki másutt dolgozik, és aki abban a pillanatban elvándorol, amikor munkahelyén lakást tud magának biztosítani. Ezért az elkövetkezendő években a mezőgazdasági népesség városokba vándorlásával nemcsak a nem-mezőgazdasági ágazatok jövőbeli fejlődése, hanem a jelenleg még falvakban lakó, de már a városokban dolgozó személyeknek vándorlása miatt is számolni kell.

A FALUSI NÉPESSÉG VAROSBA VÁNDORLÁSA 549 Figyelembe véve a mezőgazdasági tevékenység abbahagyását, valamint azt a szerepet, amelyet a mezőgazdaság a népgazdaságban játszik, felmerül a kérdés, nem zavarja-e és nem veszélyeztet i-e magának a mezőgazdaságnak a kívánt fejlődését ez a vándorlás, és hogy a megmaradó mezőgazdasági népesség elegendő és képes lesz-e a mezőgazdaság modernizálására, magasabb hozamok elérésére, a termékek minőségének javítására és ezen kívül a saját szükségletre történő termelés helyett a piaci termelésre való átállásra stb. Amikor a kérdés megválaszolásánál a demográfiai szempontra szorítkozunk, figyelmen kívül hagyva a területi eloszlást, valamint a jövőbeli fejlődés kérdését, vagyis csak a két népszámlálás közötti időszak és a jelenlegi állapot tárgyalására szorítkozva - megkíséreljük közelebbről megvizsgálni, hogy a) lehet-e an n ak a veszélyéről beszélni, hogy a földm űvelők szám a a szükséges alá csökken, b) a m ezőgazdasági népesség szerkezete oly m értékben v á lto z o tt-e m eg, hogy ez m ár veszélyt jelent a m ezőgazdaság jövőbeni fejlődésére vagy a m ezőgazdasági népesség reprodukciójára. A szóban forgó kérdés első részével kapcsolatban vizsgáljuk meg a mezőgazdasági népesség és a művelhető földterület viszonyát. Jugoszláviában 100 hektár művelhető földterületre 63 földművelő esik. Ha ezt az adatot összehasonlítjuk néhány európai ország hasonló adatával (100 hektárra Dániában 18, Franciaországban 24, Olaszországban 41, Magyarországon 39, Lengyelországban 44, az Egyesült Királyságban 17, Csehszlovákiában 41 földművelő jut), megállapíthatjuk, hogy bár a mezőgazdaság munkatermelékenysége Jugoszláviában alacsonyabb szinten van, még mindig vannak munkaerőtartalékok a jugoszláv mezőgazdaságban. Az 1961. évi népszámlálás előzetes adatai lehetővé teszik azt is, hogy megvizsgáljunk az 1953-1 ól 1961-ig terjedő időszakban a mezőgazdasági népesség szerkezetében létrejött néhány változást. Mindenekelőtt vizsgáljuk meg az aktív mezőgazdasági népesség százalékos arányát. Ismeretes, hogy amikor a mezőgazdaságban munkaerőhiány van, az aktív személyek részaránya növekszik, mert az asszonyokat, sőt a gyermekeket is bevonják a munkába. Jugoszláviában az aktív mezőgazdasági népesség száma az 1953. évi 5 360 000-ről 1961-ben 4 825 000-re csökkent. Ugyanezen időszakban az aktív mezőgazdasági népesség részaránya is kissé csökkent (51,9%-ról 51,6%-ra), ami azt mutatja, hogy mivel megmaradt annak az időszaknak százalékos aránya, amelyben jelentős munkaerő felesleg hagyta el a mezőgazdaságot, a mezőgazdasági népességben még vannak munkaerő-tartalékok. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a mezőgazdaságot a fiatalkorú népesség, valamint inkább a férfi, mint a női népesség hagyta el, vizsgáljuk meg, hogy az aktív mezőgazdasági népesség korösszetétele és nemi összetétele nem változott-e meg jelentős mértékben. Egészen az 50. életévig a földművelők számának csökkenő irányzatát látjuk. A legfiatalabb (a 20. életévig terjedő) korcsoportok csökkenése csupán a 14. életévig tartó iskolakötelezettségnek, valamint a földműves gyermekek további iskolábajárásának a következménye. A 20. évtől 34. évig és a 35. évtől 49. évig terjedő korcsoportokban a személyek száma

550 D R. M. В А N csökkent, a szóban forgó csoportok aránya az egész aktív mezőgazdasági népességben azonban kissé növekedett. Az 50. évtől 64. évig, valamint a 65 éves és idősebb korcsoportokban a személyek számának növekedését nem szabad úgy felfogni, hogy ez a földművesek jelentős mérvű elöregedését jelenti, márcsak azért sem, mert az 50. évtől a 65. évig terjedő korcsoportba tartozó földművesek többsége teljes mértékben részt vesz a mezőgazdasági munkákban. Bár az idősebb népesség erőteljes részvétele bizonyos nehézséget jelent a mezőgazdaság korszerűsítése szempontjából, a jelenlegi helyzetben a fiatalok részvétele a jellemző (kb. 50% a 35 évnél fiatalabb), és a korösszetétel kielégítőnek tekinthető. 4. A z a k t í v m e z ő g a z d a s á g i n é p e s s é g m e g o s z lá s a k o r c s o p o r to k és n e m e k s z e r i n t ( 1 9 5 3. é s 1 9 5 1. é v e k b e n ) Korcsoport Az öszszeírás éve szám szerint Földművelők összesen Ferii Nő Férfiak az öszszes földművelők százalékában százalékban szám szerint százalékban szám szerint százalékban 10 1 4 1953 307 5,8 151 4,8 156 7,2 49,2 1961 179 3,8 72 2,7 107 5,2 40,2 15 1 9 1953 961 18,0 461 14,6 500 23,2 47,9 1961 545 11,5 255 9,4 290 14,1 46,8 20 34 1953 1835 34,3 997 31,2 838 38,8 54,2 1961 1657 35,0 878 32,3 779 37,6 53,0 35 49 1953 1135 21,2 747 23,6 388 18,2 65,7 1961 1016 21,4 566 20,9 450 21,8 55,7 50 64 1953 791 14,8 577 18,2 214 9,9 72,8 1961 1022 21,6 706 26,0 316 15,3 69,0 65... 1953 295 5,5 230 7,3 65 3,1 77,9 1961 315 6,6 229 8,4 86 4,2 72,6 Ö ss z e s e n.. 1 9 5 3 5 3 2 5 1 0 0,0 3 1 7 3 1 0 0,0 2 1 5 2 1 0 0,0 5 9,6 1 9 6 1 4 7 3 8 1 0 0,0 2 7 0 8 1 0 0,0 2 0 3 0 1 0 0,0 5 7,2 Mivel a nem képzett férfi munkaerő könnyebben talál alkalmazást a mezőgazdaságon kívül, mint a női, a mezőgazdasági népességfelesleg elhelyezkedésének az a következménye, hogy az aktív férfi népesség aránya bizonyos mértékig csökken (59,6%-ról 57,3 %-ra), a női aktív népesség viszont növekszik. Mégis mindaddig, amíg a mezőgazdasági népességben munkaerő-felesleg van, a nemek szerinti megoszlás ilyen változása nem jelent a mezőgazdaság részére veszélyt, mert nem a férfi munkaerő hiányáról, hanem a nagyobb női munkaerő-feleslegről van szó. Végül vizsgáljuk meg, hogyan tükröződik a mezőgazdasági népesség csökkenése a mezőgazdaság szerkezetében a mezőgazdaság termelési viszonyainak szempontjából. A mezőgazdasági munkások számának növekedése a szocialista szektor mezőgazdasági üzemeinek fejlődésével van szoros összefüggésben, az önálló dolgozók száma pedig az 1953. évi újjászervezés következtében növekedett, mivel a parasztszövetkezeteket nagyrészt olyan újtípusú szövetkezetekké alakították át, amelyek rendkívül széles alapon szervezik meg az egyéni mezőgazdasági termelők együttműködését. Mivel a parasztszövetkezetek

A FALUSI NÉPESSÉG VÁROSBA VÁNDORLÁSA 551 tagjának tekintették a tagdíjat fizető háztartások minden aktív tagját, az újjászervezés következtében a segítő családtagok száma kb. 300 000-ről kb. 2 100 000-re növekedett. A szóban forgó kategória 8 év alatti kb. 700 000- es csökkenése pozitív következménye a mezőgazdasági népesség-felesleg megszűnésének. Egyrészt pótolták azokat a tulajdonosokat, akik a mezőgazdasági tevékenységet abbahagyták, másrészt a mezőgazdaságon kívül helyezkedtek el. Ha összehasonlítjuk a vonatkozó adatokat a mezőgazdasági összeírás adataival, azt látjuk, hogy a mezőgazdasági üzemek mintegy félmillió dolgozója már nem földműves, s eszerint várható, hogy ezeknek helyébe az idők folyamán a jelenlegi segítő családtagok fognak lépni, akik majd átveszik a szóban forgó üzemek irányítást. Nyilvánvaló az is, hogy az ipar és az egyéb nem-mezőgazdasági ágazatok az új munkaerőt legkönnyebben a mezőgazdasági üzemek segítő családtagjainak soraiban találják meg. A segítő családtagok kategóriájának jövőbeli csökkenése, mely kategória egyébként a falun uralkodó patriarkális viszonyok maradványa, jelentősen hozzájárul majd kedvezőbb társadalmi-gazdasági viszonyok kialakításához a mezőgazdaság prosperitása tekintetében. 5. A k t í v m e z ő g a z d a s á g i n é p e s s é g m e g o s z lá s a f o g l a lk o z á s i v i s z o n y s z e r i n t 1 9 5 3. é s 1 9 6 1. é v e k b e n Foglalkozási viszony A mezőgazdaságban dolgozó személyek 1953. 1961. évi népszámlálás adatai szerint 1000 íő százalék 1000 fő százalék M unkások és ta n u l ó k... 182 3,4 216 4,6 Szövetkezeti tagok... 550 10,7 9 0,2 Ö nálló d o lg o z ó k... 1772 33,4 2076 43,8 M u n k a a d ó k... 36 0,7 9 0,2 Segítő c sa lá d ta g o k... 2784 52,2 2419 51,1 Is m e re tle n... 0,2 Ö sszese n... 5 3 2 5 1 0 0,0 4 7 3 8 1 0 0,0 Ennélfogva megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági tevékenység abbahagyásának folyamata, amely jelenleg is tart, még nem jelent semmiféle veszélyt a mezőgazdaság fejlődésére, hanem ellenkezőleg olyan helyzet kialakításához járul hozzá, amely a munkaerőfelhasználás egyfajta racionalizálásához és a mezőgazdasági munka termelékenységének növeléséhez vezet.

552 D R. M. BAN МИГРАЦИЯ СЕЛЬСКОГО НАСЕЛЕНИЯ В ГОРОДА И СТРУКТУРНЫЕ ИЗМЕНЕНИЯ СЕЛЬСКОХОЗЯЙСТВЕННОГО НАСЕЛЕНИЯ Резюме При условиях социалистического развития изменилась коренным образом и экономическая структура Югославии. Развитие промышленности и других отраслей народного хозяйства делают возможным не только обеспечение занятий для естественного прироста активного населения. но и передвижения части избытка рабочей силы, существующей издавна в сельском хозяйстве, в несельскохозяйственные отрасли деятельности. Все это проявляется с особенной силой в значительной миграции сельского населения в города, наблюдаемой особенно в последние годы. Имея в виду, что в народном хозяйстве Югославии сельское хозяйство имеет большое значение, возникает вопрос : не приведет ли эта миграция к значительному сокращению сельского населения или к изменению его структуры в такой мере, которая означала бы опасность для будущего развития сельского хозяйства? Опираясь на имеющиеся в распоряжении данные, настоящая работа поставила себе целью показать объем миграторского движения из деревень в города, а также основные изменения, происшедшие в структуре сельского населения в течение последних 8 лет (т. е. между переписями населения в 1953 и 1961 гг.). Существование и направление этого миграторского движения показывают уменьшение сельского населения (его индекс снизился до 88,2% с 1953 года по 1961 год), хотя число всего населения увеличилось довольно быстрым темпом (его индекс увеличился до 117,0). Различия, существующие в числе лиц, вселившихся в настоящую квартиру в течение последних 2, 5, 10 или 15 лет показывают, что интенсивность миграции увеличивается из года в год. В небольших агломерациях, в которых живет большей частью сельское население, численность населения растет медленнее ее естественного прироста в то же время в больших агломерациях рост численности населения является большим ее естественного прироста. Рассмотрев численность сельскохозяйственного населения и изменения, происшедшие в его структуре в период с 1953 по 1961 г., настоящая работа приходит к следующим выводам : В сельском населении как это видно из соотношения численности активного населения к обрабатываемой земельной площади, все еще существуют трудовые резервы ; возрастно й состав активного сельского населения существенно не изменился ; причиной некоторого роста доли женщин в активном сельском населении является не недостаток мужской рабочей силы, а тот факт, что избыток женской рабочей силы гораздо больше избытка мужской рабочей силы ; миграция населения из сельского хозяйства соответственным образом отражается и в структуре производственных отношений, так как категория вспомогательных членов семьи, представляющая наследованные патриархальные условия сельских домашних хозяйств, в значительной мере (по меньшей мере до 700 000 человек) уменьшился. Из вышеизложенного следует, что процесс миграции населения из сельского хозяйства до сих пор вообще не угрожает развитию сельского хозяйства, а наоборот, он приводит к более нормальному общественно-экономическому положению относительно рабочей силы в сельском хозяйстве.

A FALUSI NÉPESSÉG VÁROSBA VÁNDORLÁSA 553 MIGRATION OF THE RURAL POPULATION INTO TOWNS AND THE STRUCTURAL CHANGES OF THE AGRICULTURAL POPULATION S u m m a r y U nder th e conditions of socialist developm ent also Y ugoslavia s econom ic stru ctu re has radically changed. T he developm ent of th e in d u stry and o th er econom ic branches m ake it possible n o t only to em ploy th e n a tu ra l increase of th e p o p u latio n b u t also to tran sfer one p a rt of th e m anpow er surplus, having existed in ag ricultu re for long tim es, into n o n -agricultural activities. This has been reflected p articu larly in th e considerable m igration of th e rural population into tow ns, especially in the course of th e last years. As agriculture occupies a p articu larly im p o rta n t place in th e natio n al econom y of Y ugoslavia th e question arises if th is m igration does n o t lead perhaps to a significant dim inution of th e agricultu ral p opulation or to stru c tu ra l changes w hich m ay jeopardize th e future developm ent of agriculture. By using th e d a ta available th e presen t paper tries to show th e ex te n t of th e m igratory m ovem ent from villages into towns as well as th e fu n d am ental changes hav in g tak en place in th e stru c tu re of th e agricultu ral population in th e course of th e last 8 years (i. e. betw een th e population censuses of 1953 and 1961). The existence and tren d of th e m ovem ent in question show a dim inution of th e agricultu ral population (whose index decreased to 88,2 from 1953 to 1961), th o u g h th e to ta l population increased a t a ra th e r quick ra te (its index am ounts to 117,0), th e differences in th e num ber of persons having m oved to th eir present dom i cile in th e course of th e last 2, 5, 10 and 15 years respectively, w hich reveal th a t th e in ten sity of m igration increases from year to year, - a lesser increase of th e population of th e sm all agglom erations, in w hich th e agricultural p opulation lives for th e m ost p a rt, as com pared w ith th e n a tu ra l increase of th e population, w hereas a t th e sam e tim e th e increase in th e g reater agglom erations surpasses considerably th e n a tu ra l increase due to th e m ig rato ry m ovem ent from villages into tow ns. E x am in in g th e num b er of th e agricultu ral population as well as its stru c tu ra l changes during th e period 1953 1961 th e au th o r has come to th e following conclusion : - th ere are still m anpow er reserves in th e agricultu ral population ; th is is shown by th e rate of th e active population and th e cultivated area, th e age stru ctu re of the population has no t changed essentially, a certain increase having tak e n place in th e share of fem ales in th e agricultu ral population is not due to th e m anpow er shortage of m ales b u t to th e fact th a t th e m anpow er surplus of females is greater, th an th a t of m ales, th e aban d o n m en t of agriculture is properly reflected from th e p o in t of view of th e production relations as th e category of unpaid fam ily w orkers, representing th e in herited p a tria rc h a l conditions in agricultu ral households, has considerably decreased (at least by about 700 000 persons). It follows from th e above th a t th e process of abandoning ag ricultu re w hich has tak en place does n o t jeopardize th e developm ent of agriculture b u t, on th e contrary, w ill lead to a m ore norm al socio-economic situation regarding agricultural m anpow er.