MÛVÉSZETI RÖNTGENDIAGNOSZTIKA Metodikai közlemény Festmények röntgenvizsgálata Szabó Éva, Szentkirályi Miklós X-ray examination of paintings BEVEZETÉS A röntgensugarat felfedezése után az orvosi diagnosztika és a gyógyítás mellett felhasználták különbözô tárgyak belsô szerkezetének vizsgálatára is. A múzeumi röntgenvizsgálatot általában festmények vizsgálatára alkalmazzák, de más mûalkotások tanulmányozása is lehetséges általa. MÓDSZER ÉS EREDMÉNYEK A múzeumi röntgenfelvételek ipari filmre, erôsítôfólia alkalmazása nélkül készülnek, festmények esetében lágysugártechnikával. A festmények röntgenvizsgálatának alapja az eltérô rendszámú elemeket tartalmazó festékek jelenléte. A szerzôk négy festmény vizsgálatával jelentôs felismerésekhez jutottak. A bemutatott képeken világosan láthatók a mûalkotások stilisztikai és szerkezeti jellegzetességei, eredetiségük, sérüléseik, illetve a megfestett kompozíció változtatásai a festô munkája során. KÖVETKEZTETÉS A budapesti Szépmûvészeti Múzeumban lévô ipari röntgenberendezéssel festményekrôl készített felvételek a restaurátorok munkáját segítik. INTRODUCTION After the discovery of X-ray it was not only used for medical purposes, but also to study the internal structure of various objects. The X-ray examination can be applied not only to examine paintings, but other works of art. METHODS AND RESULTS The rontgenograms are made by industrial film without any screen in the museum. In case of paintings soft-beam examination technique was used. The basic principle of the X-ray examination of different paintings is based on the presence of different atomic number in different paints. Authors after the examination of four paintings achieved a significant finding. In these paintings the stylistic and structural features of the pictures, injuries, originality, changes in the composition during the work of the artist can be studied. CONCLUSIONS Recordings made by an industrial radiological equipment in the Museum of Fine Arts (Budapest) are helpful in the restorer work. festmények röntgenezése, mûvészeti radiológia, képhamisítás és radiológia, radiológia a képrestaurálásban radiologic examination of paintings, scientific radiology, faking of paintings and radiology, radiology in painting restauration SZABÓ ÉVA (levelezô szerzô/correspondent): Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Radiológiai Osztály/National Medical Institute of Rehabilitation; H-1528 Budapest, Szanatórium u. 19. E-mail: oorirtg@rehabint.hu SZENTKIRÁLYI MIKLÓS: Szépmûvészeti Múzeum/Museum of Fine Arts; Budapest* *Szabó Éva képi diagnosztikai szakasszisztens; Szentkirályi Miklós fôrestaurátor. 298 Érkezett: 2005. június 29. Elfogadva: 2005. augusztus 23.
Miután Wilhelm Conrad Röntgen (1845 1923) 1895 novemberében közzétette felfedezését a röntgensugárról, annak alkalmazása széles körben elterjedt. Azzal, hogy bemutatta a kezérôl és a vadászfegyverérôl készült röntgenfelvételeit, egyszersmind megjelölte a sugár felhasználásának két fô irányát: a gyógyítás és az ipar területét. Így a Röntgen által felfedezett sugarak az egész tudományos világ kincsévé váltak. A múzeumi röntgenvizsgálatot általában festmények vizsgálatára alkalmazzák, de más mûalkotások tanulmányozására is felhasználható. 1896-ban Toepler feljegyzéseket készített a fémrészecskéket is tartalmazó és a fémmentes festékek sugárelnyelésérôl. Körülbelül ugyanebben az idôben König olajfestmények röntgenvizsgálatával próbálta feljegyezni ezeket a változásokat 1. Egy weimari radiológus, Alexander Faber 1913-tól nagy érdeklôdést mutatott a festmények röntgenvizsgálata iránt. Megalapította a radiológiának ezt az ágát mint segédeszközt a festmények értékelésére, majd 1914-ben álma valóra vált: eljárást szabadalmaztatott mûtárgyak röntgenvizsgálatára, ami segítséget jelentett a mûvészettörténeti kutatásokban. Az I. világháború ugyan kettétörte a munkásságát, de 1921-ben megjelent cikkében leírta és jellemezte korábbi tanulmányait 1. Hazánkban elsôként Kákay Szabó György restaurátor és Kovács Ákos radiológus alkalmazta a módszert. A hetvenes években, a Szépmûvészeti Múzeumban Móré Miklós fôrestaurátor és Kriston László fizikus végezte ezeket a radiográfiás és fototechnikai vizsgálatokat, majd 1991-tôl Szilágyi Sándor vette át a Szépmûvészeti Múzeumban ezt a szerepet és folytatta haláláig. A jelen közlemény szerzôi 2002 tavasza óta végzik együttmûködve a mûalkotások röntgenvizsgálatát. A röntgentechnikát leggyakrabban festmények vizsgálatára alkalmazzák, de más tárgyak is eredménnyel tanulmányozhatók, így például szobrok, iparmûvészeti tárgyak (antik órák, fegyverek, hangszerek, textíliák), kerámiák, egyiptomi múmiák, pénzérmék, fa-, kerámia- és fémtárgyak, sírleletbôl származó csontok stb. A múzeumi röntgenvizsgálat célja a képzômûvészeti alkotások belsô szerkezetének vizsgálata, a mûvészettörténeti kutatás segítése, a mûalkotások sérüléseinek felismerése, eredetiségvizsgálat, kormeghatározás, stíluskritika, illetve a restaurátorok munkájának kiegészítése 2. A festmények és a róluk készült röntgenfelvételek értékelése gyakorlott szakemberek, mûvészettörténész, restaurátor, radiológus, fizikus és technikus együttes közremûködését igényli. Fontos, hogy a nagyításmentes röntgenfelvételek értékelése az eredeti mû tanulmányozásával párhuzamban történjen, esetleg más vizsgálati eredmények összevetésével (infravörös és lumineszcenciás felvételek, rétegcsiszolatok stb.). M ÓDSZEREK ÉS EREDMÉNYEK Mûvészettörténészek, restaurátorok, de az alkotómûvészek is igen sokat köszönhetnek a röntgensugaras festményvizsgálati módszereknek, hiszen általuk egy festményt az alkotás folyamatában ismerhetünk meg. A régi nagy mestereket alkotás közben érhetjük tetten, és figyelhetjük meg a festmény felépítésének állomásait, hiszen az átvilágítással láthatóvá válnak a mû addig rejtett, közbensô fázisai is. A legérdekesebbek azok az információk, ahol megfigyelhetjük, hogyan komponálta, és hogyan változtatta a munka folyamán koncepcióját a mûvész. A röntgenfilm minden ecsetvonást, minden saját kezû változtatást (pentimento), föléfestést, az idegen kezektôl származó javítgatásokat, sôt, a természetes öregedés okozta elváltozásokat, így a repedések, zsugorodások meglétét is rögzíti. A festéstechnikai röntgenfelvételen rögzített információk által teljesebb képet alkothatunk egy festményrôl vagy alkotójáról. A feltárt adatok és ismeretek hozzájárulnak a vizsgált mûalkotás állapotmeghatározásához is, ezáltal azok munkáját is segítik, akik döntést hoznak a mû restaurálásáról. A módszer lényege a képalaphordozó, az alapozó- és festékrétegek sugárgyengítô tulajdonságában, illetve az alkalmazott röntgenfilm feketedésében rejlik. A helyesen megválasztott és adagolt lágysugarak áthatolnak a röntgencsô és a film közé helyezett festményen, és alkotóanyagainak rendszámától, tömegétôl függô árnyékot adnak. Az anyaghasználat jellege, a nagy rendszámú elemeket tartalmazó festékek használatának, felhordásának módja, kiterjedése és eloszlatása a filmen rögzül, amely mint az ujjlenyomat az alkotómûvészre jellemzô és egyedi. Ennek köszönhetô, hogy az eredetiség megállapításánál vagy a hamisítványok leleplezésénél perdöntô lehet egy alapos röntgenvizsgálat. A történeti festészet leggyakrabban alkalmazott festéke az ólomfehér, vegyileg bázisos ólom-karbonát [2PbCO 3 +Pb(OH) 2 ]. Az ólom elnyeli a rönt- M AGYAR R ADIOLÓGIA 2005;79(6):298 304. 299
gensugarakat és a felvételen világos foltokat eredményez. A magasabb rendszámú ólom- és kadmium- alapú festékek jobban elnyelik a sugarakat, így világosabb foltokként jelennek meg, míg az alacsonyabb rendszámú vasat és mangánt tartalmazó földfestékek kevésbé sugárfogók 3. Radiográfiás szempontból a középkorban is használatos pigmentek közül az ólomfehérhez hasonlóan viselkedik még a mínium [ólom-plumbát (2 PbO+ PbO 2 = Pb 3 O 4 )], a cinóber [higany-szulfid (HgS)], valamint az ólomsárga [ólom-oxid (PbO)]. Jelentôs sugárgyengítô képességû pigment az ólomfehéren kívül a nápolyisárga <ólom-antimonát [Pb(SbO 3 ) 2 ]>, a krómvörös <bázisos krómsavas ólom-oxid [PbCrO 4 +Pb(OH) 2 ]> stb. Ezzel szemben például a mesterséges ultramarin [nátrium-alumínium-szilikátpoliszulfid (Na 8 Al 6 Si 6 O 2 4S 4 )], az azurit <bázisos réz-karbonát [2 CuCO 3 + Cu(OH) 2 ]>, a szénalapú fekete festékek kevésbé sugárgyengítôk. A festékrétegekrôl megbízható ismereteket általában akkor kapunk, ha azok nagy rendszámú elemekbôl álló pigmenteket tartalmaznak. Sugárgyengítô hatásuk miatt jól meghatározható a festékfelvitel jellegzetessége, nyomon követhetôk az ecsetvonások és a festék homogenitása is. A radiográfiás vizsgálat jellegébôl következôen olyan ismeretek nyerhetôk, amelyek kapcsolatban vannak a vizsgálandó tárgy rétegvastagságával, sûrûségével és anyagi milyenségével (a felépítésében részt vevô elemek relatív mennyiségével és rendszámával) 4. Felvételtechnika Festéstechnikai radiográfiás vizsgálatra csak lágysugárzást elôállító berendezés alkalmas, amelynek csöve Lindemann-ablakkal felszerelt. Ennek a berendezésnek aránylag alacsony kv-értéket (10 kvtól maximum 100 kv-ig), ma-értéket (1 ma-tôl maximum 30 ma-ig) és magas expozíciós idôértéket (minimum 1 perctôl 10 percig) kell biztosítania. Az optimális sugárfókusz film távolság 70 cm. A röntgenfilm az egészségügyi felhasználástól eltérôen röntgenkazetta helyett fényzáró papírtasakban helyezkedik el. Erôsítôfóliát, amelynek az a tulajdonsága, hogy röntgensugár hatására fluoreszkál és elôsegíti a film feketedését, a múzeumi diagnosztikában nem alkalmazunk, így a felvétel jóval hosszabb idô alatt készül el (festmények esetében az expozíciós idô mintegy 3 5 perc). A budapesti Szépmûvészeti Múzeumnak 1978 óta áll rendelkezésére egy hordozható ipari röntgenberendezés. A sugárforrás a padlón helyezkedik el. A sugárforrás felett 70 cm-rel áll egy asztal, amelynek közepén egy körülbelül 35 45 cm-es üveglappal fedett ablak van. Fölötte a pontos beállítás érdekében egy függôón jelzi a középpontot. Az asztalra helyezzük a festményt, úgy, hogy az üveglapon át a vizsgálandó részlet váljon láthatóvá. Majd a festményre helyezzük a 30 40 cm-es fényzáró papírtasakba helyezett röntgenfilmet, és a megfelelô expozíciós értékkel elkészítjük a röntgenfelvételt. A felvétel pozitív képet ad, és mivel kontakt eljárással készül, mindig valós méretû. Tapasztalataink szerint vászonhordozóra festett alkotás esetében az átlagos expozíciós érték a 60 kv, 2 ma, 4 perc adatokkal jellemezhetô, és a festékréteg vastagsága és fajtája (olaj, tempera, pasztell stb.) szerint változtatható. Ha a vászon szövési módjára, finomabb sérüléseire vagyunk kíváncsiak, akkor szintén a festékréteg vastagságától függôen a feszültséget csökkentjük körülbelül 10-15 kv-tal. Fahordozóra festett mûalkotás esetében a festékréteg mellett a fatábla anyagsûrûségét, vastagságát is figyelembe kell venni a röntgenfelvétel készítésénél. A röntgensugaras vizsgálatok az alábbi adatokat szolgáltatják a festményekrôl: Meghatározhatók a festôalap anyagai, jellegzetességei, a szerkezeti felépítés, a hiánypótlások, a javítások, a sérülések, a szeghelyek, a rovarjáratok stb. Felderíthetôk a stilisztikai és szerkesztési jellegzetességek a festômûvészre vagy korszakra, iskolára vonatkozóan. Elôtûnik a festô jellegzetes ecsetkezelése, festési módja, anyaghasználata, és megjelennek az alkotás folyamatának közbülsô állomásai. Tanulmányozható, hogy a festô milyen változtatásokat hajtott végre munka közben vagy az elkészült kompozíción (az eredeti festô által eszközölt módosítást a szakirodalom pentimentónak nevezi). A festékréteg, a vászon vagy a fatábla sérüléseinek pontos helye és kiterjedése, továbbá a restaurálás után szabad szemmel már nem látható sérülések kimutathatók. A hamisítások leleplezéséhez, a festmény eredetiségének meghatározásához a röntgenkép segítséget nyújthat. A hamisítvány, de akár egy másolat is, a végsô, látható formát rögzíti (másolja). Ha azonban nem mutathatók ki saját kezû változtatások, a festmény kevesebb réteget tartalmaz, vagy a képen olyan rendszámú festék is szerepel, amelyet az adott korban még nem használtak, illetve hiá- 300 Szabó Éva: Festmények röntgenvizsgálata
nyoznak a természetes öregedési jellemzôk, repedéshálók, fennáll a hamisítás gyanúja. A továbbiakban öt festmény vizsgálatával nyert eredményeinket mutatjuk be. E REDMÉNYEK Korsós leány Francisco José de Goya Y Lucientes (1746 1828): Korsós leány ( La Aquadora ), olaj, vászon, 68 50,5 cm, Esterházy-gyûjtemény 1871, Szépmûvészeti Múzeum (ltsz: 760) (1. a. ábra). A Szépmûvészeti Múzeum Spanyol gyûjteményének egyik legfontosabb alkotása Goya késôi korszakából (1808 12 körül készült). Goya híres festménye alatt egy másik kép, egy virágcsendélet rejtôzködik, amelyet elôször Kákay Szabó György fedezett fel. A festmény részletérôl készült röntgenfelvétel (1. b. ábra) segítségével elôtûnik a csendélet, amelyen a virágok festésmódja tanulmányozható. A lány hajviseletét is átfestette a mester, a korábban simára fésült hajat kontyra változtatta (pentimento). Minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy mindkét réteg Goya saját kezû alkotása különbözô idôpontokból, és mindkettô párdarabja fellelhetô a múzeum Régi Képtárában. 1. ábra. Francisco de Goya Y Lucientes: Korsós leány. a) A jelenleg ismert festmény. b) Röntgenkép. Elôtûnik a rejtôzködô virágcsendélet, a mûvész korábbi alkotása mûtermében álló, eladatlan mûvekre festette késôbbi kompozícióit, amelyek igen hamar az Esterházy-gyûjteménybe kerültek. A röntgenfelvételen (2. b. ábra) egyértelmûen látszik, hogy ez az alkotás a Korsós leány párdarabja. A felvételek tanúsága Köszörûs Francisco José de Goya Y Lucientes (1746 1828): Köszörûs ( El Afilador ), olaj, vászon, 68 50,5 cm, Esterházy-gyûjtemény 1871, Szépmûvészeti Múzeum (ltsz: 763) (2. a. ábra). Szintén a Szépmûvészeti Múzeum Spanyol gyûjteményének kimagasló darabja. Ennek az alkotásnak vászonhordozóját is másodlagosan használta fel a mester. Eredetileg virágcsendéletet festett késô barokkrokokó modorban, feltehetô, hogy a 2. ábra. Francisco de Goya Y Lucientes: Köszörûs. a) A jelenleg ismert festmény. b) Röntgenkép. A korábbi rétegben a Korsós leány virágcsendéletének párdarabja látható M AGYAR R ADIOLÓGIA 2005;79(6):298 304. 301
pontjából egyértelmûen pozitív eredménye azt bizonyítja, hogy inkább saját kezû alkotás, mintsem mûhelymunka vagy másolat. 3. ábra. Jacopo Chimenti da Empoli: Noé részegsége. a) A jelenleg ismert festmény. b) Röntgenkép. A saját kezû változtatás jobb kompozíciót eredményezett szerint mindkét kompozíciót párdarabban festette meg Goya, ugyanis a méretazonosság, a felvételeken látható barokk vázák és a virágok festésmódja, az alakok azonos léptékû ábrázolása, a vászonrögzítô szegek, feszítôkeretek egyezôsége ezt bizonyítják. Noé részegsége Jacopo Chimenti da Empoli (1551 1640): Noé részegsége, olaj, vászon, 210 159 cm, Szépmûvészeti Múzeum (ltsz.: 944) (3. a. ábra). A festményen még szabad szemmel is észrevehetô, hogy a festô alkotás közben sokszor változtatta kompozícióját. Legszembetûnôbb a festmény bal oldalán Noé egyik fia fejtartásának megváltoztatása egy kedvezôbb komponálás érdekében. A festmény e részletérôl készült röntgenfelvételen (3. b. ábra) valóban kirajzolódik a két megfestett arc, kissé eltávolodva egymástól. E felfedezés a mû tanulmányozása és meghatározása szempontjából mérföldkövet jelentett, ugyanis a mûvésznek négy hasonló témájú képérôl tudunk, mindegyiket kisebb-nagyobb változtatással festette meg. Képünk esetében az alkotás folyamatában történt változtatás minôsége, a kompozíció szem- Templombelsô Jacob van der Ulft (1627 1689): Templombelsô, olaj, tölgyfa, 35,3 30,5 cm, Esterházy-gyûjtemény 1871, Szépmûvészeti Múzeum (ltsz: 405) (4. a. ábra). Ez a festmény egy templombelsôt ábrázol oszlopokkal és boltívekkel. A tüzetesebb vizsgálat során gyanúnk támadt, hogy másolatról, esetleg hamisításról van szó, ugyanis az ilyen méretû és korú festmények tölgyfa hordozója jóval vékonyabb, mint a vizsgált mû. Az igen vastag és csak a felsô részén vékonyított, három oldalán fûrészeléssel csonkított, barna olajfestékkel lefestett fatábla keltette fel gyanúnkat. Az infravörös felvétel egy másik alsó képet sejtetett, ezért a mûvet röntgenvizsgálatnak vetettük alá. A röntgenfelvétel (4. b. ábra) a templombelsô alatt egy nôi portré töredékes képét fedte fel. Erre a XVII. századi töredékre feltehetôen a XIX. század elsô felében festették a templombelsôt. A hamisítás itt egyértelmûen tetten érhetô, ugyanis a felsô, templomot ábrázoló képet Jacob van der Ulft kézjegyével látták el. 4. ábra. Jacob van der Ulft: Templombelsô. a) A jelenleg ismert festmény. b) Röntgenkép. A XVII. századi töredékre a XIX. században festették rá a templombelsôt, és hamisították a mûvész kézjegyét 302 Szabó Éva: Festmények röntgenvizsgálata
Mária a gyermek Jézussal és Szent Pállal Tiziano Vecellio (1490 1576): Mária a gyermek Jézussal és Szent Pállal, olaj, vászon, 110 95 cm, magántulajdon, múzeumi letét (5. a. ábra). A Szépmûvészeti Múzeumban ôrzött festmény röntgenvizsgálata figyelemre méltó felfedezéshez segítette a kutatókat. Két késôbbi idegen kezû átfestést és hat saját kezû változtatást rögzített a röntgenfelvétel (5. b. ábra). Ebbôl három olyan, amely alapvetôen megváltoztatta az eredeti koncepciót. A Tiziano festészetére jellemzô ólomfehér kontúrozás Szent Pál feje körül és a háttérarchitektúrán is jól nyomon követhetô. Legérdekesebb változtatás a donátor ruhájának átkomponálása. Elsô változatában fehér ingben, feltûrt ingujjal, jobbjában jókora könyvvel ábrázolta a donátort. Ezt a változatot a Tiziano-irodalomból közismert lendülettel újrafestette a mester: a kezében tartott könyvet felére kisebbítette, a fehér ingbôl római katonai öltözetet komponált bôrpáncéllal, Tizian-vörös köpennyel, kezébe kardot tett. Tehát a donátort mint Szent Pált festette meg, és ellátta a keresztény ikonográfia attribútumaival. A felfedezéssel sikerül eloszlatni a kételyt, amely szerint nem saját kezû mûrôl, inkább Tiziano által többször megfestett Madonna gyermekkel és donátorral egyik korábbi változatáról, esetleg mûhelymunkáról vagy másolatról van szó. Az ismertté vált, számos saját kezû változtatás, a mûvész által munka közben radikálisan átalakított kompozíció, az ólomfehér rajzi megfogalmazásának jellege, stílusa alapján több Tiziano-kép röntgenfelvételével összehasonlítva határozottan állíthatjuk, hogy Tiziano saját kezû alkotásával állunk szemben. M EGBESZÉLÉS Külföldön például Franciaországban, Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban a múzeumi mûtárgyak, fôként a festmények vizsgálatára rutinszerûen használják a hagyományos röntgenvizsgálatot, illetve elterjedt a digitális radiológia (digitális fluoroszkópia és CT) alkalmazása is 5. Ezekben az intézményekben sorra létrehozzák a 5. ábra. Tiziano Vecellio: Mária a gyermek Jézussal és Szent Pállal. a) A jelenleg ismert festmény. b) Röntgenkép. A vizsgálat kételyt oszlatott el: az újrafestett változat a mûvész saját kezû alkotása röntgenfelvételek adatbázisát, így segítve a tudományos kutatást és a hamisítások leleplezését egyaránt. A magyar muzeológia a korszerû tudományos vizsgálati eljárásokat és eszközöket még nem alkalmazza az általános gyakorlatban. Jelenleg igen ritkán kérik a budapesti múzeumok vagy magángyûjtôk a festményekre nem káros röntgenvizsgálatot egy-egy mûalkotás restaurálásához vagy az eredetiség meghatározásához. Így a korábbi gyakorlatban alkalmazott módszer, a múzeumi röntgenvizsgálat egyre inkább feledésbe merül, ha nem állunk ki határozottan ennek feltétlen szükségességéért. A közgyûjtemények gondozóitól elvárható lenne, hogy szem elôtt tartsák, hogy a Képzômûvészeti Egyetem Restaurátorképzô Intézetében az eljárást oktatják, a vizsgálati módszerek ismerete, alkalmazása kötelezô tananyag. Sajnálatos módon a képzômûvészeti alkotások röntgenvizsgálatára technikai okok miatt a meghallgatott restaurátorok szerint inkább kényelmi okokból jelenleg alig van lehetôség. A komputertomográfiás vizsgálatokat pedig napjainkban csak a történeti antropológiában és paleopatológiában alkalmazzák, múmiák, csontmaradványok vizsgálatára 6. A mûvészetkedvelôk érdeklôdése viszont nem lankad a téma iránt. Budapesten 2005 áprilisában a Francia Magyar Radiológiai Szimpóziumon dr. Elisabeth Ravaud, a Louvre munkatársa tartott egy igen érdekes elôadást A festmények radiológiai vizsgálata címmel. Reményeink szerint a Szépmûvészeti Múzeum M AGYAR R ADIOLÓGIA 2005;79(6):298 304. 303
korszerûsíti a röntgenlaboratóriumot, és Magyarországon is lehetôségünk lesz megfelelô körülmények között rendszeres radiográfiás mûtárgyvizsgálatokat végezni. Biztató, hogy a nagy európai és észak-amerikai múzeumokhoz hasonlóan a Szépmûvészeti Múzeum is dolgozik egy röntgenfilmarchívum létrehozásán. Célja, hogy a sok évtized alatt felhalmozódott felvételeket rendszerezze, digitálisan feldolgozza, leltározza, amivel lehetôséget biztosít a festmények festéstechnikai, szerkezeti felépítésének tanulmányozásához, összehasonlításához. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a kézirat elkészítésében nyújtott segítségért a Magyar Restaurátorok Egyesülete restaurátorainak, Kriston László fizikusnak, Nagy Judit radiológusnak, illetve Szokolay Zsóka röntgenasszisztensnek. Irodalom 1. Bridgman CF. The amazing patent on the radiography of paintings. Medical Radiography and Photography 1967;2:67. 2. Bridgman CF, Keck S. The radiography of paintings. Medical Radiography and Photography 1961;3:62-70. 3. Göblyös P. Képzômûvészeti alkotások röntgenvizsgálata. Radiológiai Közlemények 1986;1-2:127-32. 4. Kriston L. Múzeumi mûtárgyak röntgenvizsgálata. In: Képzômûvészeti Fôiskola Restaurátor- és Konzervátorképzô Intézet jegyzete. Budapest: 1978;6:37-41. 5. James AE, Gibbs SJ, Sloan M, Price RR, Erickson JJ. Digital radiography in the analysis of paintings: A new and promising technique. JAIC 1982;22(1):41-8. 6. Kristóf LA, Barta HM, Petrik A, Pap I, Pálfi Gy, Fornet B, et al. Belelátni a múltba. Módszertani lehetôségek a paleoradiológiában. Magyar Radiológia 2004;78(1):24-31. HÍREK A RADIOLÓGIAI S ZAKMAI KOLLÉGIUM ÜLÉSE 2005. november 16. A Radiológiai Szakmai Kollégium meghallgatta az észak-magyarországi régió szakfelügyelô fôorvosi beszámolóit. Dr. Fazekas, dr. Lombay, dr. Sándor ismertették a régió egészségügyi létesítményeinek helyzetét, a radiológusok munkájának körülményeit, nehézségeit, különös tekintettel a munkaerôutánpótlás súlyos helyzetére. A Dél-pesti Jahn Ferenc Kórház radiológiai osztályvezetô fôorvosi pályázatát megtárgyalta a kollégium. Elôterjesztésre került a Magyar Radiológusok Társasága Emlôdiagnosztikai Szekciójának anyaga a komplex emlôdiagnosztikai jártasság bevezetésének kérdésében. Az emlôszûrésre és -diagnosztikára egyre nagyobb közfigyelem irányul. A tapasztalatok szerint szaporodnak a mûhibaperek. A radiológusok, munkáltatók és betegek védelmében egyaránt szükséges lenne a jártassági igazolás bevezetése. Az elôzetes tárgyalások alapján megfelelô fogadókészségre lehet számítani a felettes szervek részérôl. A 2006-os kapacitás befogadási-bôvítési pályázatok véleményezése megtörtént. Ortopédiai protokollok véleményezése: A megkapott ortopédiai szakmai protokollokat a kollégium megtárgyalta, és a képalkotó vonatkozások tartalmával módosítás nélkül egyetértett. A teleradiológia jogi vonatkozásai: Dr. Bodrogi Márta ismertette az általa készített szöveges anyagot. A teleradiológia szabályozására és az egészségügyi adatok kezelésére és továbbítására vonatkozó törvények igen bonyolultak. A beteget tájékoztatni kell, illetve hozzá kell járulnia az adatai tárolásához, továbbításához. A szakmai anyag hozzáférhetô az MRT honlapján (www.socrad.hu). Dr. Ursprung Zsuzsanna Fejér megyei szakfelügyelô fôorvossá történô kinevezését a kollégium támogatta. dr. Palkó András, a Radiológiai Szakmai Kollégium elnöke dr. Forrai Gábor, a Radiológiai Szakmai Kollégium titkára 304 Szabó Éva: Festmények röntgenvizsgálata