Somogyi Istvánra emlékezünk

Tartalomjegyzék Somogyi Istvánra emlékezünk... 1 Az OVIT ZRt. 2009. május 5-i évi rendes Közgyûlése... 3 Az Igazgatóság közleményei... 4 Beszámoló az OVIT ZRt. 2008-as üzleti évérõl... 4 Hat évtized/ 3. - A hetvenes évek... 6 Aki egyidõsek az OVIT-tal... 12 Projektjeinkrõl... 13 Helyszíni tevékenységek fejlesztése az Alállomás Üzletigazgatóságon... 14 Tavasz a korai nyárban, avagy az OVIT esete a Primaveraval...... 15 Személyi hírek... 18 50 éve a 60 éves OVIT-nál... 18 Beszélgetés az új atomerõmûvi üzletigazgatóval... 19 Új belépõk... 21 Az Integrált Rendszer hírei... 22 MVM Csoport hírek... 24 Egyszer volt... 27 Gyereknap - 2009. május 23.... 28 A Vitamin Egészségpénztár új küldöttjei... 34 Nyugdíjasainkról... 34 Sport Póker vándorkupa... 38 OVIT*** Hotel hírdetés... 39 Integrált Rendszer - rejtvény... 41 Szerkesztõségi közlemények... 42 Humor sarok... 42 Fontos lépés a magyar átviteli hálózat fejlesztésében... 43 Neukum Zoltán elismerése... 43 Az OVIT paksi telephelyének avatása... 44 Kiadásért felelõs: Horváth Miklós vezérigazgató Engedélyszám: III. ÛHB/83/1987 Felelõs szerkesztõ: Máténé Lengyel Enikõ Szerkesztõség, kiadóhivatal: 1158 Budapest, Körvasút sor 105. Példányszám: 550 Munkaszám: 009005 Felelõs vezetõ: Kerny László Ovit ZRt. Házinyomda

OVIT HÍRADÓ 2009/3. Somogyi Istvánra emlékezünk Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Somogyi István, az OVIT ZRt. volt vezérigazgatója, az Igazgatóság tagja 2009. június 15-én, hosszú, súlyos betegség után elhunyt. Somogyi István 1946. november 20-án Monoron született. A Miskolci Nehézipari Mûszaki Egyetemen kitüntetéssel szerzett okleveles gépészmérnöki diplomát, melyet követõen az OVIT-nál fõmûvezetõként dolgozó édesapja útját járva 1970. október 1-jén lépett be az OVIT-hoz. Az Üzemviteli Fõosztályon önálló mérnökként kezdett dolgozni, majd 1971-tõl 1979-ig mûvezetõként tevékenykedett az Alállomás Szerelési és Fenntartási Osztályon. Irányítási készsége és képessége alapján hamar a vállalat középvezetõi közé emelkedett, és 1979. december 10-én megbízást kapott a Szállítási és Gépjármû Osztály vezetésére. E minõségében újjászervezte az OVIT nehézszállítási tevékenységét és eszközstruktúráját, alkalmassá téve a külsõ piaci vállalkozásoknak való megfelelésre is. 1985. augusztus 1-tõl 1993. október 1-ig a Távvezeték Szerelési Fõosztály vezetõjeként tevékenykedett. Pályájának ebben a szakaszában fokozatosan az õ irányítása alá került a távvezeték üzletág mellett a speciális nehézszállítás, a nagyfeszültségû transzformátorállomáslétesítés, és az acélszerkezet-gyártás is. 1993. október 1-jén az idõközben részvénytársasággá alakult OVIT újonnan létrehozott Létesítési Igazgatóságának vezetésére kapott megbízást. 2006 áprilisában választották meg az OVIT ZRt. vezérigazgatójává, mintegy megkoronázva a cégért végzett áldozatos tevékenységét, szakmai és vezetõi hozzáértését. 2008. április 15-ig irányította vezérigazgatóként az OVIT-ot. Ezt követõen vezérigazgatói tanácsadóként támogatta az új vezérigazgató munkáját. Egész pályafutását a nagy léptékû átalakítások lehetetlent nem ismerõ kezdeményezése, irányítása jellemezte. Munkáját hatalmas erõbedobással, akadályt nem ismerve végezte. A rendszerváltáshoz közeledvén, majd azt követõen is tevékenysége fókuszát egyre inkább az OVIT mûködésének a változó piaci körülményekhez való igazítása jelentette. A Távvezeték Szerelési Fõosztály vezetõjeként 1985-tõl ennek szellemében kezdte meg a szakterület átszervezését, az egyre inkább piacosodó környezet kihívásainak való megfeleltetését. Az általa irányított területek egyre inkább stratégiai üzletágakká fejlõdtek, miközben irányítása mellett egységes szellemiségû, piacorientált, a vevõi kör felé nyitott egységekké váltak. Ennek, és benne Somogyi István munkájának is köszönhetõ, hogy a villamosenergia-ipar átszervezése, az OVIT részvénytársasággá alakítása a 90-es évek elején zökkenõk nélkül történhetett meg. 1

2009/3. OVIT HÍRADÓ Létesítési igazgatóként változatlan létszám mellett több mint tízszeresére növelte az OVIT létesítési üzletág árbevételét. Ugyanakkor az OVIT megõrizte a magyarországi átviteli hálózat nemzetközi összehasonlításban is kiváló üzembiztonságát. Létesítési igazgatói tevékenységének idõszakában Gödön exporttermelésre is alkalmas, korszerû, automatizált acélszerkezeti és korrózióvédelmi üzem jött létre, amely napjainkban évente több ezer tonna acélszerkezetet gyárt az európai piacra. Ennek az idõszaknak a végére esett az a jelentõs átalakulás, amikor a tulajdonos döntése alapján 2006. január 1-jével az Üzemviteli Igazgatóság közel 500 fõs állománya a MAVIR ZRt.-hez került. Az OVIT-ot azonban ez a változás sem rázta meg, üzemeltetési tevékenységét nyertes pályázat útján a MOL DUFI-n belül folytatta, ezzel az üzemvitel kiesõ árbevételét pótolni tudta. A mindvégig nehéz, folyton változó gazdasági, politikai viszonyok közepette Somogyi István vezérigazgató úr stabil, folyamatosan gyarapodó, erõsödõ céget adhatott át utódjának. Innovatív egyéniségére jellemzõen számos, nagy jelentõségû mûszaki fejlesztés kezdeményezõje és részese, gyakorlati alkalmazásának ösztönzõje volt. Ezek közül néhány példa: a nagyfeszültségû távvezetékek nyomvonalán telepített optikai hálózatok létesítésének technológiája, ideiglenes távvezetékoszlop-család kifejlesztése és gyártása, MIR-KIR-MEBIR rendszerek bevezetése és mûködtetése, 0,4 kv-os egyen- és váltakozóáramú segédüzemi berendezések sorozatgyártása, különféle környezetkímélõ technológiák alkalmazása létesítésnél, felújításnál és karbantartásnál. Szakmai tevékenységének elismerését a pályafutása alatt neki ítélt számos kitüntetés minõsíti: Kiváló dolgozó több alkalommal, Nehézipar Kiváló Dolgozója (1983), Magyar Villamosenergia-ipar Megújításáért Emlékérem (1994), Zeusz Díj (1995), MVM Emlékérem (1999), Gábor Dénes-díj (2004). Több évtizedes megfeszített munka után nyugdíjas éveit családi körben szerette volna eltölteni. Sok-sok programot tervezett feleségével, gyermekeivel, unokáival. Ezek megvalósítására, sajnos, már nem volt lehetõsége Somogyi Istvánra az OVIT meghatározó vezetõjeként, a magyarországi villamosenergia-ipar meghatározó alakjaként emlékezünk. Emlékét megõrizzük! /Somogyi István nyugalmazott vezérigazgató urat 2009. június 22-én kísértük utolsó útjára a Monori Katolikus Temetõben./ Szerkesztõség Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondunk mindazoknak, akik Somogyi Istvánt, az OVIT ZRt. nyugalmazott vezérigazgatóját utolsó útjára elkísérték, fájdalmunkban osztoztak, és sírjára virágot helyeztek. A gyászoló család 2

OVIT HÍRADÓ 2009/3. A Közgyûlés határozott a vezérigazgató 2009. évi alapbérérõl és prémiumfeladatairól. Az OVIT ZRt. 2009. május 5-i évi rendes Közgyûlése A Közgyûlés az OVIT ZRt. Igazgatóságának az üzletpolitika teljesítése tárgyában készített jelentését elfogadta. A Közgyûlés tudomásul vette az Országos Villamostávvezeték Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság, mint a Magyar Villamos Mûvek Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság (Uralkodó Tag) és Ellenõrzött Társaságai által létrehozott elismert vállalatcsoport Ellenõrzött Tagjának a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 61. (1) bekezdése alapján az Uralmi Szerzõdésben foglaltak teljesítésérõl történõ beszámolóját. A 2008-as üzleti év lezárása keretében a Közgyûlés elfogadta a Felügyelõ Bizottság jelentését, a könyvvizsgáló jelentését, az OVIT ZRt. 2008-as üzleti évérõl elõterjesztett éves beszámolót, jóváhagyta a vezérigazgató 2008. évi prémiumfeladatának értékelését. Az eredményfelosztási javaslat, valamint a mérleg jóváhagyása tárgyában a Közgyûlés az alábbiak szerint határozott: A közgyûlés elfogadja, hogy a társaság 2008-as üzleti évben keletkezett 463 960 E Ft-os adózott eredménye osztalékként kifizetésre kerül. Az osztalékot a tulajdonosok részére a közgyûlést követõ 15 napon belül kell megfizetni. A társaság meglévõ eredménytartalékából 241 800 E Ft összegben fejlesztési tartalékot képez. A Közgyûlés az Igazgatóság beszámolója alapján, a Felügyelõ Bizottság és a Könyvvizsgáló jelentésének ismeretében a részvénytársaság 2008. évi mérlegét és eredménykimutatását 19 459 402 E Ft, azaz tizenkilencmilliárd-négyszázötvenkilencmillió-négyszázkétezer forint mérlegfõösszeggel, 463 960 E Ft, azaz Négyszázhatvanhárommillió-kilencszázhatvenezer forint adózott eredménnyel és 0 azaz nulla forint mérleg szerinti eredménnyel állapítja meg. Az osztalék kifizetésére a közgyûlést követõ 15 napon belül kerüljön sor. Elfogadta a Közgyûlés az OVIT ZRt. Alapszabályának 35. és 64. pontját érintõ módosítását, valamint az Alapszabály egységes szerkezetbe foglalt változatát. A Közgyûlés 2009. május 5. napjával az Igazgatóságból visszahívta Vavrik Antal, Dr. Lajtner Tamás és Dr. Jen Sándor Urakat. Tekintettel arra, hogy Vinkovits András 2008. november 30. napjával lemondott igazgatósági tagságáról, - a közgyûlési döntés eredményeként az Igazgatóság 7 tagúvá vált. A Felügyelõ Bizottsági tagok tekintetében a Közgyûlés a következõ határozatokat hozta: - Tudomásul vette, hogy Dr. Hollai Imre felügyelõ bizottsági tag 2009. május 5. napjával lemondott felügyelõ bizottsági tagságáról. - Lavich Gábor Urat a Felügyelõ Bizottságból 2009. május 5. napjával visszahívta. - Dr. Barócsi Zoltán Urat (MVM Trade Zrt.) és Tringer Ágoston Urat (MVM Zrt.) a Felügyelõ Bizottság tagjává 2009. május 6. napjától a 2010. üzleti évet lezáró Közgyûlés napjáig, de legkésõbb 2011. április 14. napjáig megválasztotta. A Közgyûlés felkérte a Társaság Igazgatóságát, hogy intézkedjen a Társaság Alapszabályának 36. és 53. pontjában foglalt táblázatban, az Igazgatóság és a Felügyelõ Bizottság tagjai személyében történõ változások átvezetése iránt. Megállapította a Közgyûlés az Igazgatóság, a Felügyelõ Bizottság tagjai és a könyvvizsgáló 2009. évi díjazását. Dr. Sidló Krisztina A jegyzõkönyvben rögzített kiegészítéssel elfogadta a Közgyûlés a társaság 2009. évi üzletpolitikája c. elõterjesztésben foglaltakat. 3

2009/3. OVIT HÍRADÓ Társaságunk 2008. évi adózás elõtti eredménye 503,8 M Ft. Társaságiadó-kötelezettségünk levonása után adózott eredményünk 464 M Ft, mely a Közgyûlés döntése értelmében ebben az évben is osztalékként kerül kifizetésre. Az Igazgatóság közleményei Az OVIT ZRt. 2009. május 5-i közgyûlésének a Felügyelõ bizottsági tagok visszahívása, megválasztása tárgyában hozott határozatai alapján megalakult új összetételû Felügyelõ Bizottság tagjai az Alapszabály 55. pontja értelmében maguk közül elnököt választottak. A testület Dr. Barócsi Zoltán Urat választotta meg a Felügyelõ Bizottság Elnökévé. 2009. május 20-i ülésén az Igazgatóság - jóváhagyta a 2009. március 16-i ülésérõl felvett jegyzõkönyvet; - jóváhagyólag tudomásul vette az ügyvezetés beszámolóját a társaság üzletmenetérõl, mûködését befolyásoló eseményekrõl, továbbá elfogadta a 69.sz. Kontrolling jelentésben foglaltakat; - a jegyzõkönyvben foglalt kiegészítéssel elfogadta a 2009. évi üzleti tervben foglaltakat; - a jegyzõkönyvben foglalt kiegészítésekkel jóváhagyólag tudomásul vette Az Országos Villamostávvezeték ZRt. üzleti stratégiája 2009-2011 és Az OVIT ZRt. 2009-2011. évi stratégiai terve (Stratégiai célok és akciók) c. írásos elõterjesztésben foglaltakat. Dr. Sidló Krisztina Beszámoló az OVIT ZRt. 2008-as üzleti évérõl A 2008-as üzleti évrõl készített Éves Beszámolót társaságunk Közgyûlése 2009. május 5-én tárgyalta és fogadta el. A vizsgált idõszakban saját teljesítményértékünk 26,5 Mrd Ft volt, melynek levezetését a következõ táblázat részletezi: M Ft A termelési érték az elõzõ évhez képest 33,1%-kal nõtt. Alakulását egyrészt az értékesítési nettó árbevétel volumennövekedése, másrészt a saját termelésû készletek (befejezetlen termelés és félkész termékek) állományváltozásának pozitív értéke határozta meg. Az értékesítés nettó árbevétele a 2007. évi értéket 33,5%-kal haladta meg. Tevékenységenkénti megoszlását a következõ diagram szemlélteti: 2008-ban az értékesítési tevékenységünk során realizált árbevétel az anyageladás és a tervezés kivételével minden tevékenységi területen növekedett a bázis évhez képest. A legjelentõsebb árbevétel növekedés a hálózatszerelés, a szolgáltatások, valamint a késztermék-értékesítés területén következett be. Az összárbevételén belül a szolgáltatások, valamint a hálózatszerelési tevékenység vonatkozásában jelentõs részaránynövekedés is megfigyelhetõ. Társaságunk megrendelõi körén belül továbbra is a MAVIR ZRt. a legjelentõsebb vevõnk, az összárbevétel 48,5%-a realizálódott ezen a vevõi szegmensen. Az e megrendelésekbõl származó árbevétel társasági szintû árbevételen belüli részaránya mintegy 10 százalékpontos csökkenést mutat az elõzõ évhez képest, abszolút 4

OVIT HÍRADÓ 2009/3. értékben azonban 11%-kal növekedett. Második legnagyobb vevõnk, a Paksi Atomerõmû Zrt. megrendeléseinek teljesítése révén elért árbevétel részarányában 7,4 százalékponttal, összegében pedig több mint kétszeresére növekedett a 2007. évben realizált értékhez képest, összefüggésben a 2008. január 1-tõl megvalósult szervezeti struktúraváltozással, melynek keretében létrejött a Karbantartási Igazgatóság. Új igazgatóságunk erõmûvi karbantartási feladatokat lát el a Paksi Atomerõmû, a Vértesi Erõmû, a Tatabányai Erõmû és a GTER területén. Az áramszolgáltatóktól, valamint az MVM Csoporton kívüli erõmûvektõl származó árbevétel sem részarányában, sem összegében nem változott jelentõsen a megelõzõ évi értékekkel összehasonlítva. A beszámolási idõszakban az áramszolgáltatói terület legjelentõsebb megrendelõje az E.ON DÉDÁSZ Zrt. (68,9%) volt. A társasági szintû árbevétel vevõkörönkénti megoszlását mutatja az alábbi ábra: Az egyéb bevételek és ráfordítások egyenlege a 2008. évben -723,9 M Ft, amely 89,1 M Ft-tal kedvezõtlenebb az elõzõ évhez képest. Az egyéb ráfordításokon belül a legjelentõsebb tételt 35,1% az önkormányzatok részére fizetett helyi iparûzési adó jelenti, amely a megnövekedett értékesítési árbevétel hatására 62,2 M Ft-tal haladta meg a bázis évi értéket (244,6 M Ft). A várható kötelezettségek fedezetére 148,5 M Ft céltartalékot képeztünk az év folyamán, melyet társaságunk a számviteli törvény elõírásainak megfelelõen a Kollektív Szerzõdésben a munkavállalók számára 2009. évben nyújtandó juttatások (korengedményes nyugdíj) fedezetére képzett. Az év végéig 105,4 M Ft értékû készlet, alapvetõen elõzõ években elmaradt kábeldob-selejtezésére került sor. 2007. évhez viszonyítva 57,4 M Ft-tal több értékvesztést számoltunk el hat társaság 360 napot meghaladó, ki nem egyenlített tartozásából adódóan. A pénzügyi mûveletek 2008. évi eredménye -225,9 M Ft. 2008. január 1-én 694,2 M Ft-os hitelállománnyal kezdtük az évet, amely abból adódott, hogy a 2007. utolsó negyedévében kiszámlázott árbevétel egy része pénzügyileg csak a tárgyév elsõ negyedévében realizálódott. Mûködési folyamataink, a megnövekedett megrendelések teljesítése az év utolsó két napját kivéve egész évben külsõ forrás igénybevételét tette szükségessé. Hitelállományunk átlagos értéke a vizsgált idõszakban 2.792,5 M Ft volt, volumene 73,7 M Ft és 5.884 M Ft között változott. Hitelfelvételünk 2008. évben összességében 251,4 M Ft kamatráfordítást eredményezett, amely az elõzõ évi értéket 10,7%-kal haladta meg. A pénzügyi ráfordítások 43%-át az árfolyamveszteség tette ki. A beszámolási idõszakban a pénzügyi mûveletek bevétele 253,9 M Ft volt. Ennek 89,8%-a az árfolyamváltozásokból adódó nyereség volt. Összességében a Ft/EUR árfolyamtól való jelentõs eltérés következményeként 2008-ban a különbözõ árfolyamnyereségek és árfolyamveszteségek egyenlege 21,4 M Ft-tal javította a pénzügyi mûveletek teljesítésébõl származó eredményt. 2008. évi beruházás-fejlesztési tervünket egyrészt az optimális csoportszintû mûködés mûszaki hatékonyságához elengedhetetlen korszerûségi, és a gazdaságosság érvényesüléséhez szükséges megtérülési kritériumok alapján, másrészt az MVM által jóváhagyott 500 M Ft összegû pótló és 428 M Ft bõvítõ beruházási keret figyelembevételével készítettük el. A 2008. év során a keretösszeg 98,2%-át használtuk fel, ebbõl 484,6 M Ft-ot az elhasználódott eszközpark pótlására, míg 426,9 M Ft-ot a Karbantartási Igazgatóság elhelyezésére és eszközeinek biztosítására fordítottunk bõvítõ beruházás keretében. A stratégiai akciók szerint folytatódott a távvezeték- és alállomás-létesítési, valamint a szállítási üzletág jármûparkjának pótlása, az acélszerkezet-gyártás megmunkáló gépeinek korszerûsítése és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése, illetve az alállomás-létesítési, üzemeltetési és szakszolgálati tevékenységek ellátásához szükséges berendezések, informatikai és diagnosztikai eszközök beszerzése. 5

2009/3. OVIT HÍRADÓ Társaságunknál a szervezet tevékenységében résztvevõk létszáma alapvetõen a mûszaki feladatok végrehajtásához szükséges erõforrásigényeknek megfelelõen alakult, figyelembe véve az MVM Csoporton belüli létszámátadások hatásait. A beszámolási idõszakban a szervezet tevékenységében résztvevõk átlagos statisztikai állományi létszáma 1531 fõ volt, amely 310 fõvel magasabb a bázisévi létszámnál. Ezen belül a teljes idõben foglalkoztatott létszám 308 fõvel haladta meg az elõzõ évi értéket. A 2008. év során a Paksi Atomerõmûben végzendõ villamos, irányítástechnikai és karbantartási feladatok teljesítése érdekében a Villkesz Kft.-tõl és a Paksi Atomerõmûtõl összesen 302 fõ munkavállalót vettünk át. A 2008. év gazdasági feladatainak sikeres végrehajtásához társaságunk szervezeti egységei eredményesen mûködtették az Integrált Rendszert. A napi feladatok teljesítése során a rendszerdokumentumokban rögzített követelményekkel együtt kezelve, teljesítették a minõségi-környezetvédelmi és munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági (MEB) elvárásokat. A szervezeti egységek tevékenységébe eredményesen épültek be a környezetirányítási és MEB-cselekedetek. Az Integrált Rendszer háromszintû rendszerdokumentumainak körében, több lépcsõben került sor a Karbantartási folyamatok szabályozásainak elkészítésére, jóváhagyására, bevezetésére, illetve ezek belsõ auditokon történõ felülvizsgálatára. Az új szervezeti egység tevékenységeinek felülvizsgálata, a 2008 februárjában lefolytatott Paksi Atomerõmû Zrt. NAT minõsítõ eljáráson pozitív eredménnyel zárult. A 2008. évi Integrált Rendszer Auditterv szerint lefolytatott belsõ auditok igazolták, hogy a társaság szervezeti egységei szintjén sikerült egy olyan belsõ szervezettséget elérni, amely a rendszer hatékony mûködtetésével bizonyítja az összes érdekelt fél számára az OVIT ZRt. felkészültségét, képességét, a minõségi, környezeti MEB-követelmények iránti elkötelezettségét. Az IR továbbfejlesztése során a szervezeti és mûködési változások mellett az új MSZ 28001:2008. szabványi követelmények is meghatározásra kerültek. Sikeresen zárultak az ÉMI-TÜV SÜD Kft. által, 2008. december 1-4. között lefolytatott MIR/KIR/MEBIR megújító auditok. Az év során lefolytatott vevõi auditok, adott minõsítések igazolták, hogy az érintett szervezeti egységek teljesítménye folyamatosan megfelelt a vevõi elvárásoknak. Társaságunk 2008. évi gazdálkodása során teljesítette a célkitûzéseket, illetve a vele szemben megfogalmazott követelményeket, melyek alapot adhatnak a jövõben arra, hogy a társaság meg tudjon felelni vevõi igényeinek és a tulajdonosi elvárásoknak. Közgazdasági osztály Hat évtized/3. A hetvenes évek Nem tagadom, így visszaemlékezve még ma is elkap a láz. Nincs mit szégyellni ezen. A negyedik ország voltunk a világon, amelyik 750 kv-os feszültségszintet létesített, Kanada, a Szovjetunió és az Egyesült Államok után a kicsi Magyarország. Beszélgetés Kimpián Aladár nyugalmazott üzemviteli operatív fõmérnökkel Kimpián Aladár 1940-ben született Salgótarjánban. 1963-ban szerzett diplomát a Budapesti Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. Elsõ munkahelye a Vertesz (Villamos Erõmû Tervezõ és Szerelõ Vállalat) volt. 1972-tõl a Nehézipari Minisztérium munkatársa volt. 1973. február 1-jén lépett be az OVIT-hoz, elsõként a Zuglói alállomás vezetésével bízták meg. 1975-tõl az Albertirsai 750 kv-os alállomás beruházásának irányítója, annak elkészülte után 1983-ig az alállomás vezetõje. 1984-tõl beruházási fõosztályvezetõ, 1989-tõl mûszaki vezérigazgató-helyettes volt. 1993-tól az Üzemviteli Igazgatóság üzemviteli operatív fõmérnöke, majd 2004-tõl fõtanácsosa volt, egészen nyugdíjba vonulásáig, 2006. december 31-ig. 6

OVIT HÍRADÓ 2009/3. Az Ön elsõ munkahelye a Vertesz volt, de úgy tudom, már az ott végzett munkája során is többször kapcsolatba került az OVIT-tal. Melyek voltak az elsõ érintkezési pontok? Mint létesítményi mérnök ipari erõmûvek, alállomások villamos technológiai szerelésének irányításával foglalkoztam. Feladataim az idõ elõrehaladtával egyre összetettebbek lettek, így 1966-ban az akkor épülõ Gödi alállomás Vertesz-munkáinak vezetésével bíztak meg. Ez volt az elsõ kapcsolat az OVIT-tal. 1969-ig, a teljes üzembe helyezésig dolgoztunk együtt ezen a munkán. Beruházói partnerem Kulcsár Béla volt, de szinte az egész OVIT-ot megismertem. Egy következõ alkalommal, amikor a Visontai Erõmû részére kellett egy elõregyártható tokozott sínt terveznem, ennek 18 m hosszú darabját az OVIT nehézszállítói vitték el a Veikibe a szükséges vizsgálatok elvégzésére, majd a helyszínre; ekkor is meggyõzõdhettem páratlan hozzáértésükrõl. Mi volt a közvetlen elõzménye annak, hogy a vállalathoz került? 1972-ben, a Nehézipari Minisztériumban, mint fõmérnök a Dunamenti Erõmû bõvítésével foglalkoztam, de feladatom volt az iparági hálózati zsûriken való részvétel is. Ezek a zsûrik döntöttek például arról, milyen távvezetékek és hol épüljenek meg. Az egyik alkalommal Csikós Béla félrevont, és felajánlotta, hogy menjek át az OVIT-hoz. Rövid megfontolás után elfogadtam, és 1973 februárjától a Zuglói Alállomás vezetõje lettem, mert Csikós Béla úgy gondolta, nem árt, ha egy addig szereléssel, üzembe helyezéssel foglalkozó fiatal mérnök üzemviteli tapasztalatot is szerez. Ez valóban jó iskolának bizonyult, mert az egyik legbonyolultabb alállomás volt akkor, több feszültségszinttel és szinkronkompenzátor-üzemmel. Ez utóbbi segédüzemeinek hibái miatt számos éjszakát töltöttünk a gépházakban, sok beavatkozásra volt szükség, nem egyszer üzemzavar-elhárítási jelleggel. 1975-ig vezettem az alállomást. Ezzel a dátummal el is érkeztünk az OVIT történetének mindezidáig talán legizgalmasabb korszakához, a 750 kv-os távvezeték és alállomás építéséhez, hiszen ez a beruházás ekkor indult. Mi volt az Ön feladata ebben az óriási vállalkozásban? 1975 szeptemberében a nagyberuházás részeként épülõ Albertirsai alállomás munkálatainak vezetésével bíztak meg. Ez persze elõrevetítette azt is, hogy az alállomás elkészülte után annak vezetõje leszek, és lakhelyet kell változtatnom, el kell költöznöm Budapestrõl Albertirsára. Adódik egy nagyon kézenfekvõ kérdés: miért volt szükség erre az összeköttetésre? Hiszen már megvolt a 400 kv-os kapcsolat a Szovjetunió felé, a növekvõ áramigény fedezésére pedig tervbe volt véve a magyar atomerõmû és más erõmûvek építése és bõvítése is. Több tényezõ is indokolta a 750 kv-os nagyberuházás megindítását. Elõször is, 1973-ban beütött az olajválság. Drága lett az olajtüzelésû Dunamenti Erõmû üzeme, a 2000 MW-osra tervezett szénhidrogén-tüzelésû Tiszai Erõmûbõl pedig csak az elsõ 860 MW-os ütem készült el. Látható volt az is, hogy az atomerõmû, miután építését 1969-ben elhalasztották, nem lesz készen néhány éven belül. Tehát 1974-ben világosan látszott, hogy a növekvõ fogyasztási igényt évekig csak szovjet importból tudjuk majd fedezni, ami a legkedvezõbb beszerzési forrásnak számított, mert kb. fele annyiért szállítottak, mint a legolcsóbb magyar erõmû. A Munkács Göd meglévõ 400 kv-os vezeték kapacitása azonban véges volt, és a Burstini Erõmû, amelybõl az energiát kaptuk, nem tudott több teljesítményt adni. Ezért keletebbre kellett menni: a Donyec-medence széntelepein több ezer MW-os erõmûvek épültek, Vinnyicáig pedig megvolt a 750 kv-os távvezeték. A szovjetek ehhez a feszültségszinthez kötötték az együttmûködést. Ez a kapcsolat azonban nem csupán kétoldalú volt, a kiépítésben részt vettek az akkori KGST-országok: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, és az NDK is. Milyen érdekük fûzõdött ehhez? Ez a távvezeték tette lehetõvé, hogy a Szovjetunió Egységes Energiarendszerét és a KGST-országok Egyesített Villamosenergia-rendszerét össze lehessen kapcsolni, és ezzel realizálni az ún. rendszerközi hatást. Ez azáltal jön létre, hogy az egymástól több ezer km távolságra lévõ energiarendszer-részekben nem ugyanakkor lép fel a csúcsterhelés; a keletebbre lévõkben korábban, a nyugatabbra lévõkben késõbb. Így ha egy nagykapacitású, jó hatásfokú keleti erõmû már kielégítette saját körzetének csúcsfogyasztását, nem kell visszaszabályozni, hanem az otthon el nem fogyasztott teljesítményt 7

2009/3. OVIT HÍRADÓ nagy átviteli képességû távvezetéken el lehet küldeni nyugat pl. Magyarország felé, azaz nálunk a csúcsfogyasztás kielégítésére igénybe vett rosszabb hatásfokú, drágábban termelõ erõmûveket kevésbé kell terhelni. Másfelõl egy nagy összekapcsolt rendszerben több száz, több ezer MW-os teljesítménylengések állhatnak elõ, és ezeket a kis kapacitású távvezetékek nem viselik el, a védelmek esetleg pont akkor kapcsolnak ki, mikor a vezetékre a legnagyobb szükség lenne. A 750 kv elviseli ezeket a teljesítménylengéseket. További elõny volt minden ország számára, hogy az összekapcsolás létrejöttével a rendszerben kevesebb tartalékot kellett képezni, és ebben is ki tudták segíteni egymást. És ne feledkezzünk meg azokról a címzett áramszállításokról sem, amelyeket adott esetben a Szovjetunió az egyes országoknak küldött. Magyarországnak például 600 MW-ot. Az 1975-ben elfogadott mûszaki terv pontosan rögzítette, hogy a részesedés fejében melyik ország mekkora hányadot fedez a beruházásból. Így például Csehszlovákia építette meg az Albertirsa Göd 400 kvos kétrendszerû vezetéket, saját anyagaiból, saját munkaerejét használva. Magyar részrõl több vállalat is részt vett az építkezésben, és az alállomás néhány szovjet nagykészülékén és a távvezeték üvegszigetelõin kívül minden magyar gyártásban készült. Hogyan állt össze a kivitelezõi kör? Mivel ez kiemelt nagyberuházás volt, az állam határozta meg a kivitelezõket. A 268,1 km hosszú, 687 oszlophelyes távvezeték építõje és a 750 kv-os alállomási kapcsolóberendezés szerelõje az OVIT volt. A 750/400 kv-os transzformátorokat, valamint a 400 kv-os SF6-os kapcsolóberendezést a Ganz Villamossági Mûvek szállította, a távvezetékoszlopokat és az alállomási portálszerkezeteket a Dunai Vasmû gyártotta. A 22. sz. Állami Építõipari Vállalat végezte az alállomás építészeti munkáit, nagy késedelemmel. Emiatt történt, hogy a technológiai szerelésre szánt idõ felére csökkent, azt csak 1978 tavaszán tudtuk megkezdeni. De az összes szerelést a tervezett idõre, 1978 végére befejeztük. Nagy bátorság és elszántság lehetett Önökben, mert ez még egy laikus számára is jól láthatóan óriási volumenû munka volt. A feladat sokszorosan meghaladta mind mennyiségében, mind bonyolultságában az OVIT által addig végzett összes munkát. Kiemelkedõ csúcs volt. Ezért a vállalat létszámát növelni kellett, és új technikákat kellett kialakítani. Addig 10-20 tonnás oszlopokat kellett felemelni, most ki kellett fejleszteni a földön elõszerelt 50 tonnás feszítõoszlop három állítóbikával, egyben történõ emelésének technológiáját. 4 db 500/65 mm 2 - es sodronyt kellett egy fázisban húzni, ez is egyike volt a sok újdonságnak. Azután itt volt maga a 750/400 kv-os transzformátor, amely alig fért be a Ganz nagycsarnokába. Próbatermi méréseinél a darupályát le kellett árnyékolni, mert a hosszú átvezetõ szigetelõbõl sugárzás indult a darupálya sarkai felé, zavarva a méréseket. 8

OVIT HÍRADÓ 2009/3. Szállításához új jármûvet kellett vásárolni, és kirakodó iparvágányt építeni Albertirsán. Itt kell elmondanom, hogy a szállítás során Braun György, Radnai János és a nehézszállító brigádok költõi szépséggel bántak el a közel 300 tonnás tömegekkel. Említette, hogy a munka létszámemelést kívánt. Honnan jöttek az emberek, milyen képzettséggel? Nem féltek az addig ismeretlenül nagy feszültséggel dolgozni? Nagyon sok helyrõl érkeztek, kiváló emberek, például a létesítés kezdetétõl ott volt Budavári János, aki utánam lett az alállomás vezetõje. Volt egy nagyon bevált módszer az OVIT-nál, mégpedig az, hogy a leendõ üzemeltetõ személyzet részt vett már a szerelésben is; megismerte a berendezést, annak logikáját, a kapcsolódásokat, védelmeket, és így sokkal inkább sajátjának tekintette, mintha a készbe ültettük volna be õket. A 750 kv-ot sokan mumusnak tartották. De az alállomás üzemi személyzetének soha nem volt problémája ezzel a feszültségszinttel: hozzászoktak a nagyméretû készülékekhez. Egyszerûen természetessé vált számukra, hogy ekkora berendezéseket szerelnek, javítnak és kapcsolnak. Hogyan jött el az a pillanat, amikor három év megfeszített munka után megkezdõdött az üzembe helyezés? Nem választhattuk a rákapcsolást, mert nem lehettünk teljesen biztosak, hogy minden rendben van már, hanem az ún. rágerjesztést kellett alkalmazni. Ehhez a Dunamenti Erõmû egyik generátorát, kijelölt távvezetékúttal különítették el számunkra. 1978. november 4-én, egy ronda, ködös szombati estén történt ez. Ahogy elkezdték a feszültséget növelni, úgy jelent meg a sodronyok felszínén a koronajelenség, amely nagyon látványos, és nagyon erõteljes hanghatással jár. Amint pedig, ahogy ilyen próbákon szokásos, valamelyest az üzemi feszültség fölé mentünk, az egész szerkezet fénybe burkolózott, olyan volt a látvány, mint az északi fény. Csodálatos volt. A rágerjesztés estéjének van még egy emlékezetes története: ekkor kellett ellenõrizni azt is, hogy a transzformátor védelmei jók-e. Jött a gerjesztés, és azt vettük észre, hogy valami nem stimmel, mindenféle bolond áramok kezdenek kialakulni. Forgács János, a VRMT vezetõje kezdte átkötni a védelmeket, mondván, a szereléskor nyilván elkötötték õket, és már majdnem sikerült is neki elérni a kiegyenlítést, amikor észrevettem, hogy a 15 kv-os segédüzemi épületbõl füst szivárog. Kiderült, hogy a transzformátornak ezen a kapcsán egy korábbi mérés idején rajta felejtettük a földelést. Visszaállítottuk az eredeti állapotot, és rendbe is jött minden. De Forgácsot még sokáig húztuk azzal, hogy neki teljesen mindegy, milyen elkötés van, bármit ki tud egyenlíteni. Az alállomás mellett épült barakktáborban volt a mûszaki szállás, ott laktunk. November 4-e elõtt hetekig szinte csak perceket tudtunk aludni. Csikós Béla, ahogy egy cikkemben már írtam: az egész beruházás szellemi atyja, majd virtuóz vezénylõ karmestere, látva, hogy mindenki hulla fáradt, magára vállalta, hogy megírja a másnapra esedékes kapcsolásisorrend--könyvet. Éjjel 11 órakor leült, és fejbõl megírta a több száz kapcsolást tartalmazó sorrendet, gyöngybetûkkel, egy közönséges szállítólevéltömbre. Ez a tömb sajnos elveszett, nagyon sajnáljuk, érdekes mûszaki relikvia lenne. Lebanov József, a késõbbi kitûnõ vezetõ elektrikus hajtotta végre az elsõ napi kapcsolásokat. Egy szemtanútól tudom, hogy az avatáson a vezetõség tagjai közül többen sírtak Ezt úgy tudom magyarázni, hogy a munka sûrûjében az embernek ritkán van módja szabadjára engedni az érzelmeit. De az érzelmekkel nem lehet kukoricázni, azok gyûlnek-feszülnek, és elõbb-utóbb utat keresnek maguknak. Egy ilyen befejezési pillanat, egy ünnepélyes aktus felengedi a feszültséget, természetes dolog, hogy az ember megkönnyezi azt az erõfeszítéstengert, amit éveken át kifejtett. Ez maga a katarzis. Igen, átéltük ezt. Hála Istennek. 9

2009/3. OVIT HÍRADÓ Nem tagadom, így visszaemlékezve még ma is elkap a láz. Nincs mit szégyellni ezen. A negyedik ország voltunk a világon, amelyik 750 kv-os feszültségszintet létesített, Kanada, a Szovjetunió és az Egyesült Államok után a kicsi Magyarország. róla számos elõadást az Egyesült Államokban, Dél-Koreában, Dél-Afrikában és Argentínában. A második szabadalom a feszítõláncon való nyeregszános közlekedés elve volt, a harmadik pedig arra vonatkozott, miként lehet a mágneses tér hatásaitól is megvédeni a szerelõt, ennek részletes kidolgozását azonban Csikós Béla korai halála megakasztotta. Jelenleg ez a módszer alvó állapotban van. A 750 kv szétválaszthatatlanul összekapcsolódik a FAM, vagyis a feszültség alatti munkavégzés Csikós Béla által kidolgozott eljárásával, amelyet szabadalom véd. El lehet-e egyszerûen mondani, mi a lényege ennek, és miért volt rá szükség? Valóban, a 750 kv megjelenése adott új lendületet Csikós Béla kísérleteinek. A felszerelt üvegszigetelõk évi törési valószínûsége 0,001 volt, ez a gyakorlatban kb. napi egy szigetelõ eltörését jelentette. A FAM a távvezetéknek ezt a tulajdonságát tette uralhatóvá, hiszen enynyi javítást nyilvánvalóan nem lehet kikapcsolással megoldani. Zseniális, emberközpontú volt a kidolgozott módszer: a szerelõ úgy közelíti meg a feszültség alatti pontot, hogy a földelt vasszerkezetektõl el van szigetelve, egész testét a Faraday-kalicka elvén mûködõ elektrosztatikus védõruházat és archáló védi az elektromos térerõtõl, és benne ül egy székben, amit aztán neki lehet húzni a sodronynak, elébe engedni a hibás szigetelõláncot, és a szerelõ a székben ülve biztonságosan el tudja végezni a javítást. A szék csõvázas, a szerelõ kiesni nem tud, a lába pedig egy tepsiben van, amelybõl szintén nem tud kicsúszni. Csikós Béla több nemzetközi konferencián mutatta be a FAM-ot, osztatlan elismerést aratva, halála után pedig én tartottam Az OVIT maga is alkalmazta, majd betanította az eljárást az ukránoknak, lengyeleknek. Szükség volt rá Horvátországban a háború miatt. Múltja biztosan, de van-e még jövõje is a FAM-nak? A Szovjetunió felbomlásával, a magyar ipar áramfogyasztásának csökkenésével a 750 kv-os távvezeték évekig ki volt kapcsolva, nem jött rajta importáram. A 400 kv-os hálózat pedig olyannyira kibõvült, hogy nem volt már feltétlen szükség a feszültség alatti javításokra. Ezek a FAM gyakorlása ellen hatottak. De a fogyasztás kapaszkodik vissza, a 2008-as szint elérte, meg is haladta a korábbi legnagyobb csúcsot. Ezenkívül beindult egy észak-déli tranzit az országon keresztül, ami bevételi forrást jelent, ezért a kiesések nem engedhetõk meg. Véleményem szerint kell, hogy legyen olyan szervezet, amely szükség esetén alkalmazni tudja ezt az eljárást. Az OVIT-nak megvan a képessége, emberei, története ehhez. Az Európai Unióban jól kitapinthatóan jelen van az egységesítés szándéka a technológiák szintjén Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Németország alkalmazza a FAM-ot, úgy gondolom, mi sem maradhatunk ki belõle, ha minden tagállamban polgárjogot nyer az eljárás. 10

OVIT HÍRADÓ 2009/3. Ön 1983-ig vezette az Albertirsai alállomást. Milyen volt az élet ezen az alállomáson? Nagyon élveztem a 750 kv-os létesítést és az üzemet is. Igaz, nem volt egy nyugodt éjszakám, mert állandóan szólt a telefon, hogy ez történt, az történt, jöjjek. De nagyon jól bírtam ezt, 38 éves voltam, és ebben a korban a vasat is megeszi az ember. Az alállomás óriási nemzetközi érdeklõdést váltott ki, a világ minden tájáról 10 000 látogatót fogadott, a vendégkönyvben a legkülönösebb írásfajtákkal találunk bejegyzéseket. Eddig egyetlen beszélgetõtársam sem felejtette el felemlíteni azt a bizonyos OVIT-os szellemiséget, amely annyira jellemezte a társaságot. Ön szerint mi ennek a szellemiségnek a lényege? A gödi tanpálya lebontása után a Mûszaki Egyetem Villamos Energetika Tanszékének Nagyfeszültségû Technika és Berendezések Csoportja, amelynek tiszteleti oktatója vagyok, üzemelteti a Nagyfeszültségû Laboratóriumot, amelyet az OVIT-tal való együttmûködés keretében teszünk alkalmassá arra, hogy a továbbiakban a FAM gyakorlópályája legyen. Kétévenként pedig Európa-szerte FAM-konferenciákat szervezünk. Egyszóval, én hosszú távon látom a FAM jövõjét. A hetvenes évek története nem lenne teljes, ha nem említenénk meg azt a nagyarányú átviteli hálózatfejlesztést, ami 400 kv-on zajlott. Idézzük fel a legnagyobb építéseket-bõvítéseket! Az alállomások közül 400 kv-tal bõvült Sajószöged, Gyõr, Litér, Felsõzsolca. Ekkor épült Martonvásár, Toponár, Sajóivánka. A megépült távvezetékek pedig az Albertirsa Göd I-II., az Alberirsa Martonvásár Paks, a Paks Toponár, a Martonvásár Litér, a Sajószöged Felsõzsolca Sajóivánka,Gyõr országhatár Pozsonypüspöki voltak. Irdatlan mennyiségû munkát jelentettek. Az OVIT családias szellemû vállalat volt, annak ellenére, hogy mindig is a legkülönfélébb egzisztenciák gyûjtõhelye volt. És ez lett az erõssége: aki OVIT-os lett, elõbbutóbb elsajátított egy lelkületet, egy magatartást és nagyon remélem, ez még ma is így van, hogy nincs fúrás, nincs törtetés, nincs egymás lejáratása, de van jó értelemben vett elõrehaladási szándék és akarat, és egymás segítése. Ezenkívül mindig voltak nagy egyéniségei, akik magukkal húzták a többieket. Önrõl tudni lehet, hogy ma sem szakadt el a szakmától, az egyetemen tanít, és szakértõi munkát is végez az iparági cégek részére. Ezért végezetül arra kérem most már a múltból a jelenbe visszatérve, ossza meg velünk, hogyan látja az OVIT mai helyzetét, jövõjét? Az OVIT története során számos alkalommal volt nehéz helyzetben, de ezekbõl mindig gyõztesen került ki. Az elmúlt két évtized óriási fejlõdést hozott, a társaság piacvezetõ a maga szakterületén, és neve van külföldön is. Ezt egy sikeres piaci stratégia követése hozta meg a cégnek, nevezetesen az, hogy mindig megtalálta azt a területet az energetikai piacon, amelyet tevékenységével be tud tölteni: gondoljunk például a gödi acélüzem felfutására. És most is ezt a stratégiát látjuk teljesülni: a tavaly alakult Karbantartási Igazgatóság például lehetõséget ad arra, hogy az OVIT be tudjon lépni az erõmûvi piacra is, és a közeljövõben elöregedõ erõmûvek több ezer pótlandó MW-jának sorsába már nem 11

2009/3. OVIT HÍRADÓ csupán villamos technológiai, de egyben gépészeti szerelõ cégként tudjon majd beleszólni, hovatovább az egyetlen komoly vállalkozóként a piacon. A társaság mai munkatársainak pedig az a feladatuk, hogy az elõdök által megszerzett nívót megtartsák, sõt még tovább emeljék, hogy mi, az egykori munkatársak mindig büszkén gondolhassunk az OVIT-ra! Köszönöm a beszélgetést, kívánok további aktív szakmai elfoglaltságokat, és jó egészséget! Soltész Miklósné Aki egyidõsek az OVIT-tal Weisz Teodóra 1949. május 12-én születtem. A hatvanévesek közül most rajtam a sor, hogy meséljek OVIT-os pályafutásomról. Huszonegy voltam, amikor elõször a vállalathoz kerültem, 1970. január 16 1971. szeptember 30. között dolgoztam itt, mint számlaellenõr. A Révész utcában kezdtem az Anyagosztályon, olyan legendás hírû anyagosok között, mint Oláh Ottó, Kósa Lajos, Vas László, Mátravölgyi Jenõ, Ujmajori Béla, Laczkovics László, Romváryné Magdika, Duschek Ferenc és még folytathatnám a sort. Ez idõ tájt alakult meg a gödi Központi raktár, így munkám kapcsán jutottam el Gödre, ahol életemben elõször láttam közelrõl alállomást. A vállalatnál töltött 18 hónap alatt is már nagyon jól éreztem magam, mint OVIT-os, de egy újabb kihívásnak nem tudtam ellenállni, és a nagyobb lehetõségek ígéretével, volt kolléganõm hívására, átkerültem egy új céghez. A céget felszámolták, és nekem sikerült újra visszakerülnöm 1972. május 10-tõl az OVIT-hoz, az Anyagosztályra. Azóta 37 év telt el. Anyaggazdálkodóként kezdtem, késõbb csoportvezetõ, majd fõmunkatárs lettem, elvégeztem különféle szaktanfolyamokat, külkereskedelmi üzletkötõi képesítést szereztem. Az anyagbeszerzés és - gazdálkodás nem kis feladatot rótt ránk a 70-es, 80-as években, hiszen hiánygazdálkodás volt abban az idõben. A termelési értekezletek arról szóltak, hogy már megint késik, nem szállít a Dunai Vasmû, nincs szigetelõ vagy sodrony, nem megfelelõ a munkaruha. Persze voltak azért kellemes percek is, ha összejöttünk névnapozni, vagy a brigádmozgalom kapcsán kirándultunk, ha közösen mentünk színházba (nemcsak a jegyeket gyûjtöttük), vacsorázni, moziba, és amikor meglátogathattunk vidéki telephelyeket, megnézhettük a szerelésvezetõségek munkáját. Kellemes emlékem, hogy egy leltárellenõrzés alkalmával tett látogatásunk során a mátrai vezetékfelügyelõség vezetõje segítségével megnéztünk egy igazi vadászházat, és megkóstoltuk a vaddisznókolbászt. Volt idõnk és lehetõségünk egymás munkájának, életének megismerésére. Az osztály többször költözni kényszerült: a Révész utcából egy rövid idõre a Szabadsajtó útra, onnan a Báthory utcába, végül ide kerültünk a Körvasút sorra, és ma már Eszközgazdálkodási osztály vagyunk. Sok-sok kellemes és szép emlékem van az itt eltöltött idõrõl, nagyon szívesen és örömmel dolgoztam itt, büszkén fogom mesélni az unokámnak, hogy OVIT-os voltam. Köszönöm az elmúlt éveket régi és mai kollégáimnak, jó volt együtt dolgozni! 12

OVIT HÍRADÓ 2009/3. Pruzsinszky György Projektjeinkrõl KERKA 120 kv-os konténer-alállomás létesítése Lassan öt éve, 2004. június 17-én kerültem az OVIT Nyugat-magyarországi Területi Fõmérnökségéhez. Elõzõ munkahelyem egy munkavédelmi, tûz- és környezetvédelmi szolgáltató cég, ahol munkavédelmisként dolgoztam. Az OVIT-nál a státuszom hivatalosan ugyan gondnok, de a gondnoki feladatok mellett, ezzel párhuzamosan megbízást kaptam a területi fõmérnökség munkavédelmi feladatainak ellátása is. Az eltelt öt év alatt telephelybõvítés, épület-átalakítás, külsõ-belsõ tatarozás, mágneskártyás beléptetõrendszer-, tûzivízrendszer-kiépítés mellett talán a legfontosabb, hogy az itt eltöltött idõszak alatt a kisebb balesetek mellett súlyos balesetünk nem volt. Egy tanítványom, nemrég, tanulmányait befejezve, egy multinacionális cégnél helyezkedett el. Munkahelyén meglátogattam, és ott az alábbi kép fogadott: a recepción: szembetûnõ helyen, egy elektronikus kijelzõ fogadja a belépõt, rajta egy számmal. Érdeklõdésemre elmondták, hogy az a szám azt mutatja, hogy hány napja nem volt balesetük. De miért ilyen fõ helyen, és ekkora számokkal? - kérdeztem én. Mert büszkék rá, hogy 125 napja nem volt baleset az üzemben. válaszolták. Visszatérve végiggondoltam, hogy másfél éve nálunk sem volt baleset. Egész pontosan munkánkat mi már 562 napja balesetmentesen végezzük! Nagy lelkesedéssel, és egy kis aggodalommal álltam neki elsõ cikkem a KERKA alállomás létesítése megírásának. De végül sikerült számos dolgot papírra vetettem, errõl az OVIT-os viszonylatban kicsi, de egyedi munkáról. Már az alállomás neve is kérdés sokak számára, mirõl kapta a nevét? És akik a távoli Õrséget jól ismerik, azoknak rögtön az jut az eszébe: Hát persze, a Kerka-patakról! Igen, csak ha úgy mellékesen megnézzük: Pankasz, a Zala megyei község, ahol az alállomás létesül, a Zalapatak partján található. De visszatérve a munka leírásához: már régóta lehetett tudni, hogy az E.ON. új típusú konténer-alállomások létesítését tervezi az ország több pontjára. Az elsõ pályáztatási eljárás már ez év februárjában el is kezdõdött, és én örömmel fogadtam a hírt, hogy menedzselhetem a munka lebonyolítását. MAVIR-területre már számos esetben szállítottunk villamos relékonténert, viszont ami nehezítette a helyzetet, hogy az áramszolgáltató részére ez az elsõ ilyen típusú alállomás, amit építünk, és ami a legfontosabb elõírás volt a megrendelõ részérõl, hogy a konténernek telepítés után is bármikor egy egységként szállíthatónak kell lennie. Így a munka két külön feladatra bontható, úgymint villamos konténer gyártása és szállítása (amelybe alvállakozói segítséget is igénybe veszünk), másrészrõl pedig a helyszíni zöldmezõs alállomás létesítése. Az ajánlat beadását számos zsûri és megbeszélés elõzte meg, és több 20 kv-os tokozott berendezés gyártmány is szóba került, mint beépítendõ készülék. Viszont a mûszaki és kezelési elõírások a megrendelõ részérõl leszûkítették ezt a kört, és egy minden szempontból megfelelõ SM6 típusú berendezés mellett döntöttek. Végezetül, számos mûszaki és ártárgyalás után, sikeresen megnyertük a munkát. Majd azonnal nekiálltunk a szerzõdéskötéseknek és a további szervezésnek. 13

2009/3. OVIT HÍRADÓ Jelen pillanatban még csak a tervezési és építészeti elõkészítõ munkáknál tartunk, de a Híradó megjelenésekor már elõreláthatólag javában zajlik a kivitelezés, és a meghatározott ütemterv szerint idén üzembe is helyezzük az állomást. Reméljük, hogy az E.ON által tervezett további 10-15 alállomás létesítésében, kivitelezésében is részt vehetünk majd. szivárgó transzformátorok javítása fokozott üzemeltetõi igénnyé vált. Ugyanakkor a szivárgások megszüntetése hagyományos technológiákkal nagyon magas ráfordításokkal jár mind eszközökben, mind idõigényüket tekintve. Ezeket felismerve, a konkrét piaci igény kielégítésére került kidolgozásra egy speciális ragasztásos technológia a PION Kft.-vel együttmûködve, a DEVCON cég ragasztóinak alkalmazásával. Így néz ki a terület jelen pillanatban Mester Péter Átvezetõ szigetelõ olajfolyás Egy alapos tisztítás (gõzborotva) és zsírtalanítás (környezetbarát, lebomló zsírtalanító szer használata) után a fedélcsavarok cseréjét kell végrehajtani. Speciális csavarokat használunk teflon tömítéssel és gondoskodunk a szekrény- és fedélperemeknél a jó vezetõképesség kialakításáról. Helyszíni tevékenységek fejlesztése az Alállomás Üzletigazgatóságon A transzformátorok fedélfolyásának megbontás nélküli megszüntetése Az átviteli hálózat óriás transzformátorai esetében minden olyan beavatkozásnál, amikor a transzformátort mozgatni kell, a költségeket jelentõsen megnöveli a le- és felszerelés, valamint a szállítás költsége. Igaz ez az olajszivárgások javításánál is, amikor a parafa tömítések elöregedése miatt, vagy a peremeket rögzítõ csavarokon keresztül létrejövõ örvényáramok következtében a parafa kiég : rugalmasságát veszti, és már nem képes tömíteni. Tekintettel az olajszivárgás okozta környezetszennyezésre, illetve az olaj elfolyásából származó közvetlen veszteségre (olajutántöltés költségei), a Ragasztáshoz elõkészített homokszórt, letisztított felület Ezután homokszórással készítjük elõ a felületet ragasztáshoz, majd vegyszeres tisztítás következik. Eddig tartott az elõkészítés. A ragasztás három rétegben történik: az elsõ egy gyorsragasztó réteg, amely a szivárgást hivatott megszüntetni. A második tömítõréteg gondoskodik a tartós 14

OVIT HÍRADÓ 2009/3. tömítésrõl. Ezután alapozók alkalmazásával készítjük elõ a felületet a harmadik réteg felvitelére, amelynek feladata a kellõ mechanikai szilárdság biztosítása mellett az üzem közbeni rezgések, ki-bekapcsolások erõhatásainak elviselése, valamint az idõjárási hatások elleni, UV-sugárzás elleni védelem. Az alábbi fotó a tömítõréteg felvitele után készült: - jelentõs költségmegtakarítással jár, - hosszú távra megoldható a megfelelõ tömítés. Az alaphálózaton 2000-tõl végzünk ilyen munkákat 160 MVA-es és 200 MVA-es transzformátorokon, a teljesség igénye nélkül felsorolva az alábbi transzformátor-állomásokon: Albertirsa, Albertfalva, Szolnok, Békéscsaba, Kisvárda, Oroszlány, Tiszalök, Martonvásár. Összesen több mint 360 méter hosszban történt ragasztás. A következõ számban folytatva a sorozatot, az SF6 gázszigetelésû kapcsolóberendezéseknél az úgynevezett GIS-berendezéseknél alkalmazott speciális gázszivárgásjavítási technológiát mutatjuk be olvasóinknak. Sziva István mûszaki fõtanácsos Az utolsó réteget megelõzõen be kell zsaluzni a peremet, éppen úgy, mintha betonoznánk otthon az erkély szegélyét. A munka megfelelõ eredményét az elõzõ technológiai lépések pontos végrehajtása adja, a külcsín szempontjából a pontos zsalukészítés a meghatározó. Amikor kész a zsalu, következik a kiöntés, majd a kötési idõ letelte után a zsalu lebontása. Amennyiben pontosan dolgoztunk az alábbi fotón látható felületet kapunk: A ragasztással történõ külsõ szigetelési technológia az alábbi elõnyökkel jár: - nincs szükség a fedél le- illetve megemelésére, - nincs szükség a transzformátor elszállítására, - a felállítási helyen rövid idõ alatt, akár csak szivárgó szakaszokra szorítkozva is elvégezhetõ a javítás, - minimalizálható a transzformátor kikapcsolásának idõtartama, Tavasz a korai nyárban, avagy az OVIT esete a Primaveraval Az OVIT árbevétele, mindannyiunk jó munkájának köszönhetõen, az elmúlt két évben jelentõsen (évi 30-30%-kal) növekedett. A 2008-as árbevétel a 2004-esnek már a duplája lett, annak ellenére, hogy 2006-ban az üzemviteli tevékenység átkerült a MAVIR-hoz, és ennek többmilliárdos árbevételével már nem számolhatunk. A megnövekedett forgalom mögött sokkal több projekt és nagyságrendekkel nagyobb számú ajánlat húzódik meg. Azonban nemcsak a szerzõdések darabszáma szaporodott, hanem a költséghelyek, létszámnyilvántartások, munkahelyindítók, eredménykimutatások, árbevételelõrejelzések, anyagigénylések, számlakísérõk, stb stb. is, egyszóval nõtt az adminisztráció. Hamar kiderült az OVIT vezetése számára, hogy a régi módszerekkel ekkora információtömeget nem lehet kezelni, azaz felmerült az igény a projektmenedzsment támogatására informatikai eszközökkel. 15

2009/3. OVIT HÍRADÓ A felhasználandó szoftverrel elérendõ célok a következõek: - Ajánlatkészítés - Lebonyolítás mûszaki és pénzügyi követésének támogatása - Szerzõdés-nyilvántartás - Erõforrás-tervezés - Éves árbevétel- és eredménybecslés támogatása A szoftverrel kapcsolatos elvárások: - Felhasználóbarát (windows-os) kezelõfelület - Biztonságos mûködés és adattárolás - Több felhasználó egyidejû munkavégzését lehetõvé tévõ hálózatos felépítés - Rugalmas, OVIT-ra szabható rendszer A szóbajöhetõ programok elemzése az OVIT egyik igazgatóságán már használt PRIMAVERA projektmenedzsment szoftver vizsgálatával kezdõdött. A program magyarországi képviselõinek bemutatása alkalmával megállapításra került, hogy a PRIMAVERA alkalmas a kitûzött célok elérésére, a megfogalmazott elvárások figyelembevételével. A szoftver megvásárlásáról és a bevezetés lebonyolításáról szóló megállapodás 2008 nyarán került aláírásra. A program adaptálása a projektmenedzsment jelleg miatt a Vállalkozási Igazgatóság bonyolításában zajlik, de résztvevõi a Mûszaki Igazgatóság fontos részlegei is, mint pl. az Alállomás és Távvezeték Üzletigazgatóságok és a Távközlési üzem is. Az oktatások java része még 2008. II. félévben megtörtént, megvásárlásra került az adatbázis-tároló szerver-konfiguráció, és telepítésre kerültek az érintett munkatársak számítógépeire is az ügyfél-programok. Ezután elindult néhány mintaprojekt kidolgozása a PRIMAVERA-ban, mind az összefoglaló vállalkozási szinten, mind a távvezetékes, alállomási és távközlési területeken is. A szoftver úgy van felépítve, hogy az adatait egy elkülönített szerveren tárolja, így nincs szükség egymásnak való küldözgetésre, és mindig a legutolsó, naprakész verzió áll rendelkezésre. Az ajánlatkérés (vagy jobb esetben /pl. karbantartás/ a rendelés) megérkezésekor a projekt gazdája - aki lehet a Vállalkozási Igazgatóság projektmenedzsere vagy az illetékes üzletigazgatóság 16

OVIT HÍRADÓ 2009/3. projektfelelõse-, megnyitja az új projektet és a megkeresésnek megfelelõ sablon felhasználásával fõbb munkafolyamatokra bontja a mûszaki tartalmat. Innen kettéválik a munkamenet: -- egy üzletigazgatóságot érintõ megkeresés esetén a munkafolyamatokhoz tartozó feladatlista feltöltését is a projektfelelõs vagy kijelölt kollégája végzi; -- összetett, több üzletigazgatóságot érintõ projekt esetén a különbözõ munkafolyamatokat a kijelölt üzletigazgatóság fõmûvezetõi, koordinátorai, technológusai, stb. töltik fel. A feladatok definiálása során rögzítésre kerül az elvégzéséhez szükséges idõtartam, a megkezdésének feltételei, illetve a feladat teljesülését követõ lépések. Ezek a munka ütemezéséhez kellenek. Ezután a központi adatbázisból kiválasztásra kerülnek a szükséges munkatársak és csoportok, gépek és anyagok (ajánlati fázisban csak általánosságban nevek és azonosítók nélkül, kivitelezési fázisban már név és rendszám szerint), és ezek költsége automatikusan hozzárendelésre kerül a projekthez. Így egyrészt elõáll a projekt költsége, és a felhasznált erõforrások foglalási táblázata is aktualizálásra kerül. Amikor minden részterület felvitte már a feladatait, a projektgazda lefuttat egy aktualizálást, és elõállnak a munka összesített adatai: a teljes költség (ennek alapján lehet például ajánlati árat megadni) és a kivitelezési határidõ. Amennyiben valamelyik fõ jellemzõ nem felel meg a megrendelõi igényeknek, akkor kezdetét veszi egy iterációs folyamat az elvárt jellemzõk lehetõ legjobb megközelítésére vagy elérésére. A kivitelezésrõl szóló szerzõdés aláírása után a résztvevõ üzletigazgatóságok felülvizsgálják a tervek és a szerzõdéskötés során bekövetkezett ár és mûszaki tartalom módosítása miatti változásokat, ezeket átvezetik a projekt ütemezésében, amit a munkaindító értekezlet véglegesít. A kivitelezés során a munka mûszaki elõrehaladását lehetõleg a helyszínrõl, a feladatok állapotjelzõnek minél gyakoribb valós helyzethez való igazításával aktualizálják, mely alapján jelentés készíthetõ az elõrehaladási fokról, illetve becslések az eddigi elõrehaladás alapján várható befejezés határidejérõl. A PRIMAVERA szerzõdés-nyilvántartó moduljában a szerzõdés alapvetõ adatainak rögzítésével elõáll a rendelésállomány (mely idõszakra mekkora árbevétel várható), amit a kiszámlázások felvezetésével aktualizálni is lehet. A program lehetõségeit kihasználva az OVIT könyvelési rendszerébõl kiexportált, adott projektre vonatkozó, idõszaki tényköltségek beolvasásával folyamatosan követhetõ a munka eredményességének alakulása is. Jelenleg az elsõ projektek feldolgozásának finomítása zajlik, majd a pilotprojektek kiértékelése és az esetlegesen szükséges módosítások átvezetése után, várhatóan a nyár végén, megkezdõdik az összes futó projekt betöltése a programba, illetve az újonnan induló munkák már alapértelmezetten így lesznek feldolgozva. A PRIMAVERA eddigi használata során már láthatóvá váltak a program elõnyei: - nagymértékben segíti a tipizált alállomási és távvezetéki folyamatok ismételt és pontosított feldolgozását; - hatékonyan segíti az ajánlatok készítését a központi adatbázisban meglévõ munkaerõ- gép- és jármûilletve anyag-adathalmazzal; - rendszerezett utat tesz lehetõvé a projektek elõrehaladásának mérésében mind mûszaki, mind pénzügyi szempontból. Más szempontból értékelve a PRIMAVERA már a bevezetés idején megmutatta, hogy növelni tudja az OVIT versenyképességét az ajánlatok kidolgozáshoz a bevezetés ideje alatt elkészített sablonok felhasználásával (így rövidebb idõ alatt lehet elkészíteni az ajánlatot), javul az ajánlatok mûszaki komplettsége (a sablon, mint szamárvezetõ segítségével), a tervezett munkaerõ-felhasználásban levõ tartalékok kimutatásával és minimális méretûre való csökkentésével pedig akár kedvezõbb ajánlati árakat tudunk kimunkálni. A szoftver segítségével cégünk munkájának hatékonysága növekedhet, mert feltárja a párhuzamosítható tevékenységek lehetõségét, ráirányítja a figyelmet a határidõre történõ megvalósítás szempontjából kritikus tevékenységekre, és egyfajta foglalási rendszerben szemlélteti a gépek és speciális jármûvek várható igénybevételét, mindezzel nagyobb lehet a projektek eredményessége. A kivitelezés folyamatának egyértelmû ütemezése lehetõvé teszi a szerzõdés teljesítésének pontosabb tervezését, a módosító körülmények hatásainak elemzését és a szükséges beavatkozások, döntések megalapozott meghozását. Ugyancsak a mintamunkák feldolgozása világított rá arra, hogy néhány területen célszerûbben lehetne a teljesítésben játszott szerepeket kiosztani a Vállalkozási és a Mûszaki Igazgatóság szakemberei között, egyértelmûsítve ezzel a kompetenciák és a döntési felelõsségek körét. Mivel a szoftver projektenként közös felületet nyújt a lebonyolításban résztvevõ valamennyi 17

2009/3. OVIT HÍRADÓ szervezeti egység számára, így javul az ovitos munkatársak közötti együttmûködés, nagyobb lehet az összhang. A PRIMAVERA lehetõséget nyújt dokumentumok (pl. szerzõdések, jegyzõkönyvek, organizációs megállapodások, anyaglisták, tervlisták, stb.) csatolására a projektütemezésekhez, így sokkal több információ nyerhetõ egy felületrõl. Ezen szervezeti mûködésbeli tényezõk tisztázása után a program használatával egyszerûsödik a kivitelezés elõkészítése, javul a kivitelezési munka idõbelisége, és a valós élet adta impulzusok visszavezetésével elõrelátó (mai divatos szóval proaktív ) munkairányítás valósulhat meg. Tapasztalataink szerint a program használata nem több munkát, hanem MÁSFAJTA filozófiát és tevékenykedést igényel. Összefoglalóan kijelenthetjük, hogy az adatok és projektek feltöltése után a PRIMAVERA jó társa lesz a szerzõdés-elõkészítésben és -lebonyolításban dolgozó munkatársaknak, amint elsajátítják a szoftver kezelését és legyõzik a tapasztalati (emocionális) módon való mûködésrõl a rendszerezett, informatikailag is támogatott projektvezetésre való áttéréssel szemben érzett természetes gátlásaikat. A jövõbe tekintve megemlítjük, hogy a PRIMAVERA hatásosan támogathatná a gödi gyártási tevékenységünket is, továbbá fontos szerepe lesz a jelenlegi fõ partnerünkkel, a MAVIR-ral való kapcsolattartásban, az év végére bevezetni tervezett számítógépes munkairányítási rendszer ovitos felületeként. 2009. május belépett ebbõl szellemi fizikai nyugdíjba vonult 13 fõ 6 fõ 7 fõ 2 fõ szellemi 1 fõ fizikai Személyügyi osztály 50 éve a 60 éves OVIT-nál Romhányi László Személyi hírek 2009. április belépett ebbõl szellemi fizikai 23 fõ 2 fõ 21 fõ kilépett ebbõl szellemi fizikai 12 fõ 5 fõ 7 fõ Szalayné Erzsike (Személyügyi Osztály) köszöntése 2009. május 13-án elhalálozott 1 fõ fizikai PR és Kommunikációs iroda 18

OVIT HÍRADÓ 2009/3. Beszélgetés az új atomerõmûvi üzletigazgatóval bíztak meg. Milyen feladatokat jelentett ez, és mennyiben segítette a mostani üzletigazgatói munkádat? Az Alállomás Üzletigazgatóság szakterületi fõmérnöki teendõi mellett a karbantartási igazgató munkáját segítettem, illetve az ott zajló folyamatokat támogattam, amit én úgy fogalmaztam meg, hogy segítettem ezen új igazgatóság ovitosítását. Feladatom volt még olyan vállalkozási feladatok Paksra (KAIG-ra) vitele, amelyek az ott keletkezõ eseti szabad kapacitásokat töltötte ki, mint például acélszerkezet-gyártás kihelyezése gödi csúcsterhelés esetén. Az OVIT ZRt. Atomerõmûvi Üzletigazgatóságának vezetését 2009. május 1-jétõl Varga András vette át. 1986-ban tervezõ mérnökként kezdte pályafutását az OVIT-ban az Alállomás-szerelési és fenntartási osztályon. 1990-tõl mûvezetõ, 1991-tõl üzemvezetõ, majd 1993 szeptembertõl a Központi alállomás-létesítési üzem vezetõje. A KALÜ munkájának irányítása mellett 2006. május 1-tõl a MOL Dunai Finomító villamosenergiarendszerének üzemeltetését is felügyelte, mint szakterületi fõmérnök. 2008. szeptember 15-tõl a szakterületi fõmérnöki teendõk megtartása mellett a karbantartási igazgató közvetlen tanácsadójaként tevékenykedett. - Gratulálok a kinevezésedhez! Hogyan fogadtad az új pozíciót? Örömmel és jó kedvvel dolgoztam az Alállomás Üzletigazgatóságon, és az ott eltöltött közel 23 esztendõ kitörölhetetlen az életembõl. Ez alatt az idõszak alatt munkaköröm többször változott ugyan, de helyileg mindössze két irodában dolgoztam. Szóval, szívesen vállaltam az új munkahelyi környezetben és munkakörben az üzletigazgatói megbízást és a hozzátartozó új kihívásokat. - Lépjünk vissza kicsit az idõben, 2008. szeptember 15-tõl a karbantartási igazgató közvetlen tanácsadójaként a KAIG integrációs folyamatainak elõsegítésével - Atomerõmûvi üzletigazgatóként milyen új feladatok, megoldandó ügyek várnak most rád? Mennyire más ez a munka, mint amit a KALÜ-ben végeztél, milyen egyéb ismereteket igényel? Elsõsorban szeretném megismerni és megtanulni az atomerõmûben zajló folyamatokat. Ebben nagyszerû, szaktekintélynek számító kollégák segítenek, ideértve a rendszerszintû ismeretekben jártas fõnökömet, Szabó Attilát és az üzemvezetõ kollégáimat. Mostani feladatkörömben, a KAIG vezetésében igyekszem erõsíteni a vállalkozói szemléletet, hiszen a projektek menedzselésében és a költséggazdálkodásban sokéves tapasztalattal rendelkezem. Egyszóval jól kiegészítjük egymást mostani kollégáimmal, érzésem szerint erõs és jó csapatot alkothatunk. A kérdés második felére válaszolva mondhatom, hogy más is, meg nem is az itteni feladatom mint a KALÜben. Hiszen a végrehajtandó projekt szempontjából nem jelentõs a különbség, hogy alállomási vagy erõmûvi projektet kell menedzselni, de az itt folyó munkák mégis rendelkeznek bizonyos atomerõmûvi specialitásokkal, aminek tekintetében számíthatok kollégáim atomos ismereteire. Természetesen az Alállomás Üzletigazgatóságtól sem olyan távoli az erõmû hálózati része, ahol az általam korábban vezetett KALÜ-vel a 90-es évektõl végeztünk karbantartási és szerelési feladatokat, és a 2006 szeptemberében az ATOMIX-tõl átvett szerelõ csapat nagy része szintén a KALÜ-be integrálódott. Az új ismeretek, amelyeket meg kell tanulnom, elsõsorban az erõmû gépészeti területéhez tartoznak. Nagyon hasznos lehet ez a tudás a jövõt illetõen is, hiszen napirenden van az atomerõmû bõvítése. - Hogyan fogadtak a paksi telephelyen a kollégák? Nem jöttem idegen helyre, idegen emberek közé, köszönhetõen a tavalyi tanácsadói szerepemnek, illetve 19