a távoli Kolumbiából csábították haza. És ekkor tûnt fel a világ legjobbjaként

ezerféle dolgot, senkinek nem kellett a sportágban semmi. Valószínûnek gondoljuk, hogy ô sem tudott mit kezdeni azzal az ellentmondással, hogy valaki sportolóként világklasszis, de a folytatás esetleg szakági vezetôként, edzôként, oktatóként valahogy elmarad. Vízilabda Puskás-fûszerrel 1973 szeptemberében Belgrádban rendezték meg az elsô úszó- és vízilabda-világbajnokságot. A történetet a legszebb fejezettel kezdenénk. A magyar válogatott bajnok lett, és ezzel, ha úgy tetszik, korrigálta a müncheni olimpiai kisiklást. Ahol is, mint említettük volt, a selejtezôbôl magunkkal hozott banánhéjon, a jelentéktelen NSZK elleni döntetlen egy pontján buktuk el gólkülönbséggel az összesítést a szovjetek meg röhögtek a markukba. Igaz, ôket nem sikerült megverni a végén, ellentétben Belgráddal, amikor is 5:4-re legyôztük ôket a négyes döntôben, s a jugoszlávok, a házigazdák ellen elért döntetlen elegendô volt az aranyhoz. Pedig micsoda nevek voltak nagy riválisainknál! Aranycsapat volt nemcsak a miénk, hanem a szovjeteké és a jugóké is. A mi korosztályunk úgy fújta akkortájt Kabanov, Akimov, Barkalov, Dreval vagy Bonacsics, Lozica, Rudics, Pericsics nevét, mint a focistákét. A magyar gyôzelem kovácsa ekkor már Gyarmati Dezsô volt. Ebben az évben lett a vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, a távoli Kolumbiából csábították haza. És ekkor tûnt fel a világ legjobbjaként elismert Faragó Tamás neve mellett Csapó Gáboré is, újdonságként Münchenhez képest. A gerinc lényegében az olimpiai ezüstérmesekbôl adódott. Volt akkor ott, a Tasmajdan uszodában a gyôztes magyar válogatottnak egy egészen különleges szurkolója is: Puskás Ferenc, azaz Öcsi, aki éppen nyolc évre volt attól, hogy elsô ízben mármint 1956 után hazalátogasson. De ekkortájt már nem volt tabutéma a személye, akár meg is lehetett szólaltatni. A szomszédból, Görögországból ugrott át Belgrádba; a Panathinaikosznál edzôsködött, mint tudjuk, szerfelett sikeresen. Szepesi György jóval késôbb mesélte el a következôket a szurkoló Puskásról: Amikor kiderült, hogy világbajnokok vagyunk, Kárpáti Gyurit megkértem, az utolsó meccs után hozza fel ôt a mikrofonállásba. Sírt az örömtôl, nem jött szó a szájára. Mire 225 1973

1973 Kárpáti élô adásban! megjegyezte: Még szép, hogy nem tudsz mit mondani, fogalmad sincs arról, milyen egy világbajnoki cím! Ezek még így tudták csipkedni egymást. Puskás nemcsak hogy szalonképes volt, a háttérben a magyar hivatalosság már alkudozott is vele. Általában a magyar spanyol találkozókat használták ki arra, hogy sportolókon keresztül üzengessenek neki. 1961-ben a Vasas BEK-meccset játszott Madridban, csináltak kint egy hatalmas fogadást, Puskás állta az egész cechet, kíváncsi volt, miként fogadják majd idehaza, hogy ô meghívta a Vasast. Nem fogadták sehogy sem, egyáltalán nem kommentálta a politikai vezetés, tehát nem volt komoly kifogása ellene. 1963-ban kosárlabdázók jártak kint a Honvéd Real Madrid meccsen, s érdekes módon egy Bozsik Cucu nevû ember (köztudottan Öcsi legjobb barátja) volt a küldöttségvezetô, akit már azért küldtek ki, hogy Puskást puhítsa. Puskás ekkor a csúcson volt, spanyol bajnok, kupagyôztes, gólkirály, minden a világon, szóba nem kerülhetett, hogy hazajöjjön. Érdekesség, hogy 1970 októberében a BEK második körében a Panathinaikosz összekerült a Slovan Bratislavával. Tehát Puskásnak Pozsonyba kellett utaznia. El is utazott, nemcsak ô, mi is nagyon sokan, ott volt az MLSZ fél vezetôsége, rengeteg régi játékostárs, és ott is folytak a megbeszélések. De Puskás kitartott amellett, hogy ôt agyon fogják lôni, mert katonatisztként, ôrnagyként ment el. Mondták, hogy ez óriási marhaság, rég elmúltak azok az idôk, jöjjön, amikor csak tud. A nagyközönség, az újságolvasók minderrôl semmit nem tudtak, mert Puskást nem szerepeltették az újságokban, nem beszéltek róla a televízióban. Nem gyanította senki kívülálló, hogy tárgyalnak vele. Úszók és a Mester Úszásban a világrekordok úgy dôltek, mint a dominókockák. Két nemzet jóvoltából. Az egyik az Egyesült Államok volt, a másik a Német Demokratikus Köztársaság, jól megkülönböztethetôen azonban. Ha a verhetetlen, ugyancsak keletnémet Matthest na meg az amerikai mûúszónôket nem számítjuk, az amerikai férfi úszók riválisai az NDK-s úszónôk voltak. Az amerikai férfiak és a keletnémet nôk a megszerezhetô 37 aranyérembôl 28-at egymás között osztottak el. Azt mondanám azonban, ha tisztán a hagyományos 226

úszószámokat tekintjük, a 13 nôi aranyból az NDK-sok tízet vittek el, s ezzel lezajlott a nôi úszósport NDK-s dominanciájának a nyitánya. A fôszereplô természetesen az ekkor még nem egészen tizenöt éves Kornelia Ender volt, aki négy aranyat vitt haza: megnyerte a 100 méteres gyors- és a 100 méteres pillangóúszást, melléjük meg szerzett két váltóaranyat. Ezzel szárnyalta túl, tette elfeledetté Münchenben, tizenhárom éves és valahány hónaposan megszerzett, feledhetetlennek nevezett három ezüstjét. De ott volt mellette még néhány, ugyancsak óriási pályafutás elé nézô bajnok: Vogel, Richter, Hübner, Kother és Eife, valamennyien a honfitársai. Az amerikai hölgyek meg tömegével gyûjtötték be az ezüstöket. Ámde! Hargitay András, olimpiai bronzérmes úszónk személyében ezen az elsô úszó- és vízilabdavébén akadt nekünk is egy aranyérmesünk. Széchy Tamás neveltje, majdhogynem nevelt fia két kiváló amerikait, Strachant és Colellát megelôzve csapott elsônek célba, s szerezte meg ezzel minden idôk elsô magyar világbajnoki aranyát. És ugyanekkor egy másik Széchy-fióka, Verrasztó Zoltán a világcsúcsából még ekkor is egy teljes másodpercet leborotváló, verhetetlen Roland Matthes mögött második lett 200 méter háton. Mint tudjuk, idôvel Széchynek számos olimpiai bajnok tanítványa is lett, de azért ez a bemutatkozás annyi szomorú, száraz év után, már ami a magyar úszósportot illeti igazán forradalminak számított. A Tamás bácsiról szóló történetek ekkor kezdték benépesíteni nemcsak az uszodát, hanem a pesti aszfaltot is. Széchy Tamásról egész mondakör alakult ki, ebbôl választottunk ki egy rokonszenves kis darabot. 1970-ben vagyunk, a barcelonai Európa-bajnokságon. Hargitay már kemény 14 éves, felnôtt férfiú. 200 pillangón az volt a Széchy Tamás által megszabott feladat, hogy országos csúcsot kell úsznia. Hargitay meg is úszta az országos csúcsot, és ezzel nem jutott a döntôbe. Üldögélt szomorúan, Széchy odament hozzá, s azt mondta: Most fölszabadult egy délutánod, indulj el az 1500 méteren. Hargitay mondta, hogy köszönöm szépen, Tamás bácsi, de nem szeretnék. Erre Széchy azzal riposztozott: Nem azért küldött ki téged a népi demokrácia, hazánk, hogy a parton üldögélj, tíz perc múlva visszajövök, van még gondolkodási idôd, 1973 227

fontold meg azért. Tíz perc múlva visszament. Na, hogy döntöttél? Köszönöm, Tamás bácsi, nem szeretnék. Rendben van, szabadon határozhatsz, szabad ember vagy, ócska puhány mondta, s otthagyta. Majd felszaladt a riporterállásba, és összeesküdött Vitray Tamással. Ôt küldte le Hargitayhoz azzal az üzenettel, hogy kap egy Speedo gatyát, ha elindul. Az ajánlat alighanem hatott, mert öt perc múltán jött vissza Széchy Tamás ragyogó arccal, s azt mondta: Képzeljétek, most már szeretne indulni. Majd hozzátette: Nincs párja a szabad elhatározáson alapuló, önkéntes felajánlásnak. 1973 A nemek háborúja teniszben Ez a háború valójában egy teniszmeccs volt, amely a harmincas negyvenes évek híres-neves, köztudottan excentrikus férfi teniszezôje, Bobby Riggs és a hetvenes évek ünnepelt hölgysztárja, az ugyancsak amerikai Billie Jean King között zajlott le. 1973. szeptember 20-át írták, a férfi túl volt 55. születésnapján, Billie Jean a huszonkilencediken. A mérkôzést a tévén Amerikaszerte látni lehetett, de a houstoni Astrodrome-ban így is harmincezren jöttek össze a látványosságra. Mely persze óriási pénzt hozott a résztvevôknek. A szervezô maga Riggs volt, aki egy szép nap, nyilván álmából fölébredve, kiagyalta, hogy a nôi tenisz besározásával, egyfajta férfisoviniszta, macsó attitûd kihasználásával föl lehet kelteni a tömegek érdeklôdését. Bemelegítésként tehát mindenfelé ócsárolni kezdte a nôi teniszezôket, kijelentvén, hogy az akkori szupersztárok még ôt, a vén Riggset se tudják megverni. Elsônek az ausztrál Margaret Courtot hívta ki, és úgy festett, nem egészen handabandázás az, amit mond. Az a mérkôzés még családias környezetben, Kaliforniában zajlott le, és az 55 éves Riggs ravasz ejtésekkel és könnyed átemelésekkel teljesen összezavarta, majd lemosta a pályáról a kor legnagyobbnak tartott hölgyteniszezôjét 6:2, 6:1 volt a vége. Következô áldozatának Riggs az éppen ötödször wimbledoni bajnok honfitársnôjét, a bevallottan leszbikus és ezért kétszeresen is legyôzésre érdemes Billie Jean Kinget szemelte ki és ez a meccs kapta utóbb a nemek háborúja nevet. Az eredmény azonban épp a fordítottja lett az elôzônek. A hölgy, aki agresszív szerva/röpte játékával vált híressé, kitolt 228

kihívójával. Leragadt az alapvonalon, ugyanazt a defenzív taktikát választotta, mint az, s lévén amannál sokkal jobb erôállapotban, egyik sarokból a másikba hajszolta ellenfelét, ki végül kétségbeesésében elkezdett rohangászni a hálóhoz, de ez sem segített rajta. Billie Jean 6:4, 6:3, 6:3-ra nyert. Sok pénzt is, de Riggs állítólag többet nála, mert a rossz nyelvek szerint hatalmas összegekbe fogadott önmaga ellen. Ami persze csak rosszindulatú pletyka. Mindenesetre a vénember nem adta fel. Már 67 éves volt, amikor összeállt a remek Vitas Gerulaitisszel, és ôk ketten kihívták a kor legjobb nôi párosát, Martina Navratilovát Pam Shriverrel. Ahogy illik: ki is kaptak tôlük. A santiagói botrány 1973 ôszén egy kiadó hely maradt a következô évi NSZK-beli focivébére, s ezért a helyért a Szovjetuniónak és Chilének kellett megküzdenie, oda-vissza alapon. Az elsô mérkôzéssel nem is volt baj, noha a szeptember 11-i, Pinochet-féle puccs után rendezték Moszkvában. Itt a legendás hátvéd, Elias Figueroa vezényelte dél-amerikai együttes 0:0-ra hozta a meccset, egyszóval a chileiek jó eséllyel nézhettek a folytatás elé. A visszavágót november 21-re tûzték ki, Santiagóba. Ahol is, mint köztudott, a nemzeti stadiont koncentrációs tábornak rendezte be a junta. Itt, a betonpilonok alatt ôrizték, kínozták és igen, gyilkolták le a megdöntött Allende-rendszer híveit. Nemcsak a szovjetek, a józan ész is amellett szólt, hogy ezen a helyen talán ne rendezzenek focimeccset, ha lehet. A FIFA-nak nem kellett volna állást foglalnia most a BBC-t idézem se jobb-, se baloldalon, se Pinochet ellen, se Allende mellett, hanem csak azt kellett volna mondania, hogy tekintettel a zûrzavaros chilei állapotokra, a visszavágót semleges pályán rendezik meg, bárhol Dél-Amerikában. A szovjeteknek minden dél-amerikai helyszín megfelelt volna. A FIFA azonban, általános döbbenetre, úgy találta, hogy a santiagói nemzeti stadion körül minden rendben van. November 9-én Pinocheték eltávolították áldozataik maradékát. Két hét alatt lemosták a vérfoltokat, kimosták a halál bûzét. A szovjet csapat, nagyon helyesen, nem volt hajlandó ezen a helyen pályára lépni. Amire egy egészen szürreális fejezet következett. Hasonló nem fordult még elô a nemzetközi labdarúgás történetében, és reménykedjünk abban, hogy nem is fog. Amikor biztossá vált, 229 1973

1973 hogy a szovjet válogatott nem utazik Santiagóba, akkor a chileiek szándékosan tragikomédiát rendeztek. Eladták az összes jegyet a nemzeti stadionba egyébként több mint százezer nézô kint is volt (?), a hazai csapat igazolta magát, amint azt a FIFA szabályai meg is követelték. Hazajött Figueroa, aki Brazíliában volt idegenlégiós, egyszóval a legerôsebb csapatukkal fölálltak, a belsô hármas sípszóra nekiindultak, a játékosok egymásnak passzolgatva bevitték a labdát az üres kapuba. A nem létezô ellenfelet, a Szovjetuniót, amely otthonról el sem mozdult, 1:0-ra legyôzték, és ezzel kijutottak a világbajnokságra. És ezzel a tragikomédiának még nem volt vége. A FIFA hozott egy hivatalos határozatot arról, hogy az 1974-es vébérôl kizárja a Szovjetuniót, mert labdarúgói nem voltak hajlandók elmenni Santiagóba. E meccs gyôztese azonban nem Chile, hanem egy veterán brazil sportdiplomata, João Havelange volt, aki energikus kampányt folytatott már egy ideje azért, hogy az angol Stanley Rousnak, a FIFA réges-régi elnökének a helyébe lépjen. Rous chilei ballépése akaratlanul is megerôsítette Havelange pozícióját. Az eredetileg Liège-bôl kivándorolt, belgiumi szülôkkel büszkélkedô, Jean-Marie-nak megkeresztelt Havelange úszóként kezdte sportpályafutását, részt vett eredmény nélkül az 1936-os berlini olimpián, majd vízipólózott. 1952-ben, 36 évesen tagja volt a Helsinkiben szereplô brazil vízilabda-válogatottnak. Húsz évvel késôbb már ô a brazil olimpiai küldöttség vezetôje. Dúsgazdag emberré lett, saját közlekedési vállalattal büszélkedhetett São Paulóban, vegyipari vállalatai is voltak, biztosítótársasága is. Megtehette, hogy Stanley Rous ellenében, önnön személyének a kampányolására hihetetlen mennyiségû pénzt mozgósítson. Ha idôben elôre megyünk, látni fogjuk, hogy elnökként a brazil minden, széles körben népszerûsített elképzelését megvalósította: 24-re emelte föl a világbajnoki döntôk résztvevôinek számát, Ázsiába vitt egy vébét, korosztályos vébéket rendezett, s nem mellesleg: a világ egyik legnagyobb, nem egészen tiszta eszközökkel dolgozó pénzcsináló automatájává fejlesztette a Nemzetközi Labdarúgószövetséget.

tartalom Ajánlás 7 Bevezetés 9 1962 Papp László profi karrierje 15 Jégkorongcsaták Magyarországon 17 A chilei labdarúgóvébé elôzményei 18 és eseményei 21 Magyar örömök Dél-Amerikában 23 Atlétáink, birkózóink, súlyemelôink kényeztetnek 24 Kisportré: Jurij Vlaszov 27 Kisportré: Wilt Chamberlain 28 Kisportré: Larisza Latinyina 29 Jég, jég 30 1963 Hóhér vagy áldozat? 33 Fradi-történelem 35 Bajnok a Ferencváros! 37 Kisportré: Stanley Matthews 38 Kisportré: Jacques Anquetil 39 Kajdi János 40 Elindul Clay/Ali karrierje 42 Összeáll az öttusa-aranycsapat 44 Magyar edzôkeringô Hidegkutival 45 Kisportré: Valerij Brumel 48 Aranylabda egy kapusnak 49 1964 Téli olimpia: a sah és Kiliusék 51 Ali megveri Listont 53 499

Magyar bronz a Nemzetek Kupájában 55 A gyûlöletes catenaccio 56 Az MTK vitézkedik a KEK-ben 58 Tokiói vegyes felvágott 60 Magyar aranyak 64 Balszerencsés atlétikai ezüstjeink 65 Két világverô magyar csapat 67 1965 Az a bizonyos fantomütés 71 Magyar atléták világcsúcsai 73 Clarke és Iharos 75 A Gyôri Vasas ETO és, sôt leginkább: a Benfica 76 A VVK gyôztese: az FTC 79 Nincs többé közös német csapat 82 Csaták az NDK labdarúgóival 84 Öttusadurchmars 85 Világbajnok nôi kéziseink 86 1966 Gulyás István fair play díja 89 Kóczián Éva 90 Atlétikai Eb Budapesten 91 Real kontra Partizan 94 Focivébé 1966 nyitány 96 Focivébé 66 magyar vitézek 98 Focivébé 66 negyeddöntôk, elôdöntôk 102 Focivébé 66 a döntô 106 1967 Adler Zsigmond 109 A Celtictôl Di Stéfanóig 111 Alberté az 1967-es Aranylabda 113 Jim Ryun, a csodafutó 115 Kerékpár és drog 116 500

Schirilla Moszkváig fut 119 Megint bajnok a Fradi és egyebek 120 Illovszky, a sikerkapitány 123 1968 Killy és Fleming 125 Foci Eb nélkülünk 127 Best of United 129 Nyílt versenyek teniszben 131 Ki futotta elsônek 10 mp-en belül a 100-at? 132 Politikai árnyékok Mexikóváros fölött 133 Három amerikai csodaatléta 134 Három magyar dobóatléta 136 Čáslavská története: menny és pokol 138 Magyar szemle 140 A focisták és Varga 143 1969 Politikai hoki 145 Rodnyina és Seyfert 146 Kareem Abdul-Jabbar 147 Az Újpest a VVK-ban 148 A nagy Milan 150 Adidas kontra Puma 151 Pelé ezredik gólja 153 Jackie Stewart 156 A marseillei-i kudarc I. 157 Marseille II. 158 Marseille III. 159 1970 Feketék fehér sportokban 163 Hoffer a kapitány 164 Bobby Orr, a reformer 166 Sztárok jégen, sztár havon 167 501

Mexikói focivébé I. 168 Mexikói focivébé II. 170 Holtában világbajnok 172 Merckx, az isten 173 Bimbózó és elvetélt magyar tehetségek 174 Varga Zoltán újra a pályán 177 1971 Az angol lókapcsolat 179 Hoffer lemond, visszatér Illovszky 181 Végre: magyar pingpongarany vébén! 183 Beindul a kínai amerikai pingpong-diplomácia 185 Magyar ökölvívók Európa trónján 186 Ajax, Puskás, Kovács 188 A tenisz meglepetésemberei 189 Brundage meginog 191 Magyar botránykrónika 192 A tuskirály 194 Illovszky szárnyalása 195 1972 Szapporói csemegék 197 A nagy kanadai szovjet párbaj 199 Bobby Fischer 201 Foci Eb német gyôzelemmel 203 Major István 205 A müncheni olimpia máig élô emléke 206 München atlétahôsei 207 Úszók, vízilabdázók 209 Szép magyar aranyak és más érmek 210 A müncheni olimpia csúcsbotránya 214 1973 Frazier helyett Foreman 216 Magyar Zoltán és edzôje 217 502

Nyolcszázas történet 218 Liverpool kontra Mönchengladbach 220 Az Újpest majdnem, az Ajax biztosan 221 Ki volt a leggyorsabb hölgy? 222 Világbajnok vívók, kajakozók 223 Vízilabda Puskás-fûszerrel 225 Úszók és a Mester 226 A nemek háborúja teniszben 228 A santiagói botrány 229 1974 Jimmy Connors 231 Túl sok német falat egy magyar szájnak 232 Emlékezés Hidegkuti Nándorra 234 Sztárok búcsúja, a Császár búcsúja 235 WHA kontra NHL 238 Váratlanul: Szewińska és Bruzsenyák 239 Amatôrvébé bokszban 241 Ali megveri Foremant 242 Labdarúgóvébé I. 243 Labdarúgóvébé II. 245 1975 Jónyer világbajnok 249 A katowicei ökölvívó Eb 250 A jugoszláv kosaras aranycsapat 251 Pelé a Cosmosban 252 Fischer újabb de utolsó botránya 254 Se foci Eb, se olimpia 255 A Dózsa és a Fradi a kupákban 257 Evert és Navratilova 258 Vizes vébé Kolumbiában 260 Lauda Ferrariban 263 Alekszejev: hetven 264 Az elbocsátott légió 265 503

1976 Egy felejthetô téli olimpia 267 Szovjet hokigôg 268 Sztárolatlan sportágaink 270 A Király-kupát nekünk találták ki 271 Labdarúgó Eb I. 272 Labdarúgó Eb II. 273 Rosszkedvünk olimpiája, Montreal 276 Rosszkedvünk II. 277 Magyar Zoltán, Fudzsimoto és más tornászok 280 Magyar aranyak 282 Montreal atlétahôsei 284 Az NDK olimpiája 285 1977 Ritka magyar jégkorongsiker 287 Wimbledon 1977 288 Menetelés Argentína felé 290 A sportolók és a bagó 293 Lóránt a Bayernnél 295 Dunai II és az Újpest 296 Baróti pálcája 298 1978 Olimpiai bajnokok vagyunk 300 Az év atlétái 301 BEK, KEK, UEFA 303 In memoriam Bozsik József 306 Zaklatott magyar NB I 307 Argentína, a focivébé színhelye 308 A csoportmeccsek 309 Magyarok 313 Csaló végjáték 315 504

1979 Teniszkoktél 320 A Deckarm-tragédia 321 A sötétség hercege 323 Mátay Andrea-miniportré 324 Focikupák nélkülünk persze 326 Világszenzáció Kína ellen 328 Ó, San Diego! 329 Futók, kivált Mennea 330 Magyar megtréfálja Thomast 332 Wichmann 334 In memoriam Kocsis Sándor 335 A Diósgyôr és a válogatott 336 1980 Sallai és Regôczy 341 Lake Placid jegén 342 Leonard, Duran, Holmes és Ali 344 Borg vs. McEnroe 346 A Honvéd és a válogatott 347 A Valencia és a Nottingham a csúcson 349 A moszkvai olimpia bojkottja 351 Kis magyar csalódások és nagyobb örömök 352 Nem hiányoztak az amerikaiak 354 Szalnyikovtól Samaranchig 356 1981 Labdarúgóvébé-selejtezôk I. 359 Puskás idehaza 360 Összeáll Taróczy és Günthardt 361 Magyar klubfoci, edzôkeringôvel 362 Magyarok a Benficánál 364 Budapest Nagydíj atlétikában 365 A modortalan McEnroe 367 Labdarúgóvébé-selejtezôk II. 368 505

Edzô- és játékoskeringô 370 Egy ebéd Londonban 371 1982 BS pingponggal, kosárlabdával 373 Vívótragédia 374 Gretzky 375 A focivébé elôtt és alatt 376 A törpék lázadása 378 Elôrehozott döntôk 379 A vébé utóélete 382 Atlétikai Eb 383 Jim Thorpe rehabilitálása 386 A Dinamo Minszk 387 A Sterbinszky-csapat 388 1983 Atlétika Budapesten és arrébb 390 Hunyady és Witt 392 Nincs a focistáinknak Eb 394 Garrincha 395 Mezey György elsô lépései 396 A Dózsa beleütközik Alex Fergusonba 397 Az elsô atlétikai vébé 399 Meghalt a Púpos 401 1984 Háború helyett még sport 404 Los Angeles bojkottja 406 Bojkottmérleg 407 Carl Lewis tündöklése 408 Los Angeles-i egyebek 410 Egy olimpia hordaléka 412 Labdarúgó Eb 414 Csúcstenisz 416 506

Bird és társai 418 Különös dolgok 1954-bôl 419 A Mezey-csapat göröngyös diadalútja 420 1985 Ilyen a boksz! 423 Fedett pályás világjátékok 424 A Heysel-tragédia 426 A Vidi aranylapjai 427 Détári 428 Mezey csapata célhoz ér 429 Magán- és közéleti tenisz 431 Középtávfutó hölgyek 433 Középtávfutó urak 434 Csipes és Fischer 436 Öttusa: vége a magyar aranyszünetnek 437 1986 Szeles, Taróczy, Temesvári, párosok 439 Férfikéziezüst 440 Irapuato 442 Mexikó nélkülünk 444 Mi történt velünk? 445 Sebes Gusztáv 447 Komora: tiszavirág 448 Szánalmas klubfutball 449 Atlétikai Eb 450 Forma 1 Mogyoródon 451 1987 Svájci sícsodák 454 Steffi Graf feltûnése 455 A Salbert-sztori 456 Magyar labdarúgó-válogatottak 457 Európai kupák 458 507

Világatlétika 460 Bird kontra Johnson 462 Komáromi világbajnok 463 Egy kajak négyes története 464 Détárit eladják 465 Megyünk Szöulba? 466 1988 Hollandok a focidobogó tetején 468 Tyson, a vadember 470 Magyar úszók Szöulban 471 Olimpiai atlétacsillagok 472 Még több magyar arany 474 Kevésbé jó magyarok 478 Szöuli potpourri 480 Olimpiai végszó 482 1989 Larionov lázadása 484 A pofátlan teniszezô 486 Öttusa-eufória 487 Hollandok olasz mezben 488 Bonni triplák 489 A hillsborough-i tragédia 491 Új kézben a magyar labdarúgás 493 Sakknovella 494 OSH és MOB 496