SZAKMAI BESZÁMOLÓ Carlo Bugatti által tervezett bútorok pergamenbetétjeinek restaurálásáról 1. Konzolasztal pergamenbetétjének restaurálása A tárgy megnevezése: Konzolasztal Leltári szám: 62.500.1 Anyaga technikája: A Carlo Bugatti által tervezett konzolasztal pergamen írólapját már az asztalról leszedett állapotban vettem át restaurálásra. A festett pergamenlapot rézpántokon keresztül vasszegekkel erősítették fel az asztallapra, illetve kisebb szakaszokon ragasztással rögzítették. Alatta vékony rétegben pamutvattát helyeztek el tömőanyagként. A tárgy állapotának leírása: A pergamenlap restaurálás előtti állapota A konzolasztal festett pergamen lapja rendkívül szennyezett volt, a rárakodott szennyeződés és por a festést is nagymértékben elfedte. Korábban feltehetően egy erős beázást, majd kiszáradást követően nagymértékben zsugorodott, deformálódott, a lap ráncos, gyűrött volt. A beázást a hátoldalon látható vízfoltok is jelezték. A pergamen rendkívül merev, kiszáradt volt. A zsugorodás következtében a pergamen kitépte magát az őt leszorító rézpántok alól. A lap jobb oldalán több hosszabb szakadás volt megfigyelhető. A korábbi szöghelyek többsége is továbbszakadt, behasadt. A deformálódás következtében a szakadások szélei eltávolodtak egymástól. A lapot visszahelyezve a szerény lapjára, vált láthatóvá a nagyfokú méretváltozás. A rézpántok alatti területen rézkorrózió foltok és ezek beázását követő színváltozások voltak megfigyelhetőek. A ragasztással rögzített területeket vastag, vattával kevert enyvréteg merevítette. A pergamen restaurálásának fő kérdése volt, hogy a jelentős (több centiméterre tehető) méretváltozás mennyire korrigálható. Restaurálás etikai kérdéseket és azon törekvésünket kellett összevetni, hogy a pergamen visszakerülhessen az írószekreterre, megőrizve a tárgy integritá-
sát. A restaurálás előtt természetesen fennállt a lehetősége annak, hogy az eredeti méret nem, illetve kisebb mértékben állítható helyre. A legoptimálisabb esetnek az látszott, hogy a méretváltozás korrigálható, így a pergamen az eredeti rögzítési móddal visszahelyezhető lesz. A második esetben nyitva marad a kérdés, hogy a pergament kiegészítve, a szakadásokat megerősítve visszakerülhet-e a bútorra, illetve az eredeti lapot konzerválva, kiegészítve külön tároljuk, és a továbbiakban egy rekonstrukció készül pótlására. A pergamenlap konzerválására és restaurálásához az alábbi restaurálási tervet készítettem el: 1. Állapotleírás. A károsodások okainak felmérése. Készítés technikai elemzés. 2. Műszeres anyagvizsgálatok elvégeztetése, szakirodalom áttekintése. A súlyosan károsodott, zsugorodott pergamen konzerválásának lehetőségei. Az anyagvizsgálatok a festékanyag meghatározására, illetve a rendívül besötétült pergamen felületének vizsgálatára vonatkozóan. 3. Tisztítás és oldáspróbák. A pergamen felületének tisztítása. A réz, és vaskorrózió által okozott foltok, illetve a korrózió réteg eltávolítása. 4. A restaurálás előkészítése (felkészülve a feszítve szárítás, a lenehezítés, és a préselés, és ezek kombinációnak lehetőségére is, pótlások, megerősítések kiszabása). 5. A pergamen párásítása. (Párakamra, páraáteresztő membrán alkalmazásának lehetőségei) 6. A pergamen felületének simítása. 7. Száradást követően, a szakadások megerősítése és kiegészítések elvégzése. 8. A pergamen visszahelyezése, illetve a rekonstrukció elkészítése 9. A tárgy optimális őrzési feltételeinek meghatározása és kialakítása. Restaurálás, a munkafázisok (elvégzett műveletek) részletes leírása: A tárgy állapotfelmérése során kiderült, hogy a károsodás mértéke a felhasznált kecskepergamen szerkezetéből is adódik. A téglalap alakú lapot a pergamen szerkezetileg rendkívül eltérő részéből (feltehetően az irha gerinc és ágyéki részének találkozásából szabták ki). Így egyes területeken rendkívül tömör szerkezetű, míg jellemzően a jobb szélen laza rostszerkezetű volt a pergamen. A jobb szél feltehetően már eredetileg sem volt párhuzamosan kiszabva. Az erőteljes nyúlás és ráncosodás a kevésbe tömör szerkezetű területekre esett. A festésre fényes, lakkszerű, vízre érzékeny, áttetsző festékanyagot használtak. A pergamenről mikroszkópos felvételeket készítettem. A restaurálás során lehetőségem volt néhány műszeres anyagvizsgálatot is elvégeztetni. A vizsgálatokat a Sándor Judit okleveles analitikai szakmérnök végezte el a BRFK laboratóriumában. A vizsgálatok elvégzésére az is ösztönzött, hogy a külföldi tanulmányok ilyen irányú vizsgálatokat nem említettek, a festékként használt anyagról azonban a korabeli - Carlo Bugatti unokája álltak közreadott - feljegyzések fennmaradtak. Azt is mindenképpen szerettük volna tudni, hogy sötét szín nem valamilyen bevonat, illetve aláfestés következménye-e? Az anyagvizsgálatok eredménye: a festékanyagban színt adó anyagot nem sikerült meghatározni, feltehetően szerves színezékről van szó. Kötőanyaga térhálósodásnak indult gyanta, a kimutatott észterkötések az anyag öregedésére utaltak. A vizsgálati eredmények alapján feltételeztük, hogy vagy pigmentet, illetve szerves pigment esetében a hordózó szubsztrátum összetevőit kapjuk eredményként. A Raman spektrum sem szervetlen pigmentet, sem a szerves színezéket hordozó más anyagot (pl. Al, Ca, SO 4 ) nem mutatott ki.
A besötétedett pergamen felülete a kontroll mintához képest eltérést nem mutatott. Így el lehetett vetni az átfestés, átkenés lehetőségét, amely a felületei tisztításhoz adott támpontokat és mint lehetőség, a külföldi szakirodalom alapján felmerült. (A vizsgálatok dokumentációja mellékelve.) Felületi tisztítás, korróziófoltok eltávolítása: az oldáspróbák során a festékanyag vízoldékonynak bizonyult. A pergament kevésbé átnedvesítő, víz-izopropil alkohol különböző arányú keverékére eltérően reagált. 1:3 arányban a színanyagot kevéssé oldotta. A száraztisztítás, melyet vékonyra hegyezett poli-vinil klorid radírdarabokkal végeztem, a további tisztítási folyamatokhoz hasonlóan nagyon hosszú, több lépesben elvégzett folyamat volt. Egy-egy kisebb terület ablakszerű, teljes tisztása helyett, a felületet több lépésben, fokozatosan tisztítottam át. A száraztisztítás során a felületi por egy része eltávolítható volt, a további szennyezőanyagok eltávolítása víz-izopropanol, 1:3 arányú keverékével történt. A festett motívumok környékének tisztítását rendkívül vékony vattapamacsokkal, erős nagyítás mellett végeztem. A tisztítás eredményeképpen a festett motívumok karakteresebben váltak láthatóvá a pergamen felületén. A pergamenlap tisztítás közben A széleken látható zöld rézkorrózió és rozsdafoltokat triamónium-citrát komplexképző 5 %-os oldatával, pakolásban alkalmazva távolítottam el, illetve halványítottam. A pakolás anyaga száraz karboxi-metil-cellulóz por volt. A pakolást kb. 10 percig hagytam rajta a réz és rozsda foltokon, majd a víz-izopropanol oldattal gondosan eltávolítottam. A pergamenlap simítását előkészítő munkálatok: A pergamen deformálódásának helyreállítása párásítás után, közben lehetséges. A pergamenlap simítása az íróasztal esetében mindenképpen szükséges volt, mivel a szakadásokat így volt lehetséges összeilleszteni, illetve a méretváltozás megszüntetésére így volt lehetőség. A restaurálási terv elkészítése során a pergamen fokozatos párásítását terveztem. A párásítás megkezdése előtt a deformálódások megszüntetése céljából több eshetőségre kellett felkészülni. Ehhez különböző segédeszközöket készítettem: feszítő keretet, szabályozhatóan feszíthető, puha alátéttel ellátott csipeszekkel, a fokozatos, kisebb területek simítását, lenehezítését lehetővé tevő, különböző méretű, polisztirolfóliával és Vetex-szel bevont deszkákat készítettem. A polisztirol bevonat a nedvesség gyors beszívását volt hívatott kiküszöbölni. A szakadások megléte miatt, a feszítés és lenehezítés kombinációjára is fel kellett készülni.
A pergamenlap deformálódásainak megszüntetése A párásítás megkezdésekor, párásító helység híján, a munkaszobában a 60% körüli relatív páratartalmat defenzorokkal biztosítottam. A pergamenlap párásítását első lépésben 68-70 % körüli értékre beállított Pro-Sorb szilakagél kazettákkal polietilén sátorban végeztem. A pergamen kb. 2 óra elteltével puhábbá, lágyabbá vált. A pergament egész éjjel a sátorban hagytam. A pergamen szélein található vastag enyvréteget, Na-karboxi-metil-cellulóz (Glutofix 600) pakolással puhítottam fel. Mindazonáltal nyilvánvalóvá vált, hogy deformálódások megszüntetéséhez a pergamen nagyobb mértékű párásítása szükséges. A lap további puhítását Sympatex márkanevű páraáteresztő membrán segítségével végezetem. A membránt egy rétegben, a pergamenlap alá helyeztem. A párásítást a membrán alá helyezett nedves szívópapír biztosította. A pergamen felületét Bondinával és Vetex-lapokkal fedtem le. Kb. 1 óra elteltével közel 5 mm-t nyúlt a pergamen. A párásítás során a lapot sűrűn ellenőriztem, a festésben elváltozást nem tapasztaltam. A változásokat fotókkal dokumentáltam. A megpuhult pergamen gyűrődéseit kis méretű deszkák ráhelyezésével fokozatosan simítottam ki. Az enyhe nehezítés következtében a gyűrődés eloszlott. A párásítás végére, (kb. 7 óra elteltével) a pergamanlap szakadt széle szinte teljesen visszakerült a helyére - ez 15 mm nyúlást jelentett - a bevágott rész kb. 7-8 mm-t nyúlt meg. A szakadások teljesen összeilleszthetőek voltak, a nagy behasadt rész szélei jelentősen közeledtek. A párásítás befejezésekor kisebb deformálódások még maradtak a felületen. A lapot (a helységben közel 70% páratartam volt) a fotócsipeszekkel lazán a feszítőlapra fogtam. A csipeszek pofái közé vetexxel és szavasbőrrel borított alátéteket helyeztem. Húzás és nyújtás nélkül közel az eredeti méret beállítható volt, de az is sejthetővé vált, hogy a szárítás során erős húzóerők lépnek majd fel. A szakadt szélnél, a szakadásokat gondosan összeillesztve, kisebb, Vetex-szel bevont deszkákkal és kb. 15 kg-nyi súllyal nehezítettem le. A kifeszített pergament, a gyors száradás megakadályozására több réteg filccel, Vetex-szel, és PE fóliával fedtem le. Ennek ellenére kb. 1,5 óra elteltével nagyon erős húzás lépett fel, ezért a feszítést megszakítva, a lapot Bondinák és szívópapírok között, deszkákkal présbe helyeztem, előbb kisebb, majd nagyobb nyomást biztosítva. A rövid idejű feszítésnek azonban véleményem szerint az volt a jelentősége, hogy a feszítés során a lap kisimulhatott, a rostok valamennyire elrendeződhettek. A szakadások illeszkedése is megmaradt. A feszítőkereten történt szikkadás azt is megakadályozta, hogy a préselés miatt a lap áttetszőbbé váljon. A présben a lap kb. 2 héten keresztül száradt. A lap ellenőrzésekor a helységben mindig magasabb, kb. 55% relatív páratartalmat biztosítottam. Egyes helyeken (pl. a szögek által felhasított területeken) szükség volt helyi párásításra, amit szintén Sympatex -membrán segítségével végeztem el. Így a kisebb deformálódásokat meg tudtam szüntetni és jobb oldali nagy szakadás széleit így sikerült újra összeilleszteni. A simítás eredménye összefoglalva: a lap párásítás közbeni megnyúlása csak részben maradt meg, a szakadások összeilleszthetőségében történt látványosabb változás. A nagy jobb oldali ráncos terület szinte teljesen kisimult. Mivel a zsugorodás kisebb mértékben állt helyre, a lap jobb szélének kiegészítése elkerülhetetlen volt. Kiegészítések A lap szakadásainak összeerősítésére és a hiányok pótlására különböző vastagságú és szerkezetű kecskepergament használtam, követve az eredeti lap sajátosságait (a tömöttebb, illetve lazább szerkezetű területeket). A kivágott foltok széleit orvosi szikével elvékonyítottam. A pótlásokat, foltokat, szakaszonként haladva, a kis deszkák használatával, kisebb mezőnként
haladva, sűrű rizskeményítővel ragasztottam fel. Egy-egy megerősített felületet deszkákkal és súlyokkal lenehezítve szikkadni hagytam, majd présben szárítottam, amely művelet közel egy hetet vett igénybe. Elsőként a kisebb foltokat, szöghelyeket erősítettem meg, majd a nagyobb szakadások összeillesztésére került sor. Ezen a helyen nagyobb húzás lépet fel, ezért enyhén benedvesített szívók között a lapot kissé nyirkosítani kellett. Ezt ismét két hét szárítás következett. A kiegészítések retusálása A lap egyes helyei nagy szín és tónusbeli eltérést mutattak, ezért a kiegészítéseket előre nem volt célszerű megszínezni. A retusáláshoz több színárnyalatban kikevert Ciba fémkomplex színezéket alkalmaztam. A pergamenlap visszahelyezése az konzolasztalra A simítás eredményét figyelembe véve, a Bútorgyűjtemény munkatársaival úgy döntöttünk, hogy az eredeti lap visszahelyezése a jobb megoldás, bár a zsugorodást csak részben lehetett korrigálni. A tárgy készítés technikájából adódóan a rögzítésre csak az eredeti visszaszögelés lehetséges. A pótolt oldalrészt az írólap méretére szabtam ki. A további rovarfertőzés veszélyének elkerülésére, flies alátömést alkalmaztam, a korábbi vattaalátömést helyettesítve. A tárgy közvetlen visszaragasztását elkerülő, és optimálisabb mozgását biztosító módszert kívánok alkalmazni, így az eredetileg leragasztott szakasz alá, egy keskeny japánpapírból készített fület helyezek el. A Bútorgyűjtemény munkatáraival konzultálva úgy döntöttünk, hogy a konzolasztal végleges elhelyezéséig (megfelelő raktári körülmények biztosításával) a konzervált pergamenlapot és a konzolasztalt külön tároljuk. A pergamen számára megfelelő tárolási körülmények a Kisgyűjtemények Főosztályon biztosíthatóak. A pergamen később felhelyezése a rézpántokkal egyszerű szerelési feladatnak tekinthető. A konzolasztal szarvasbőr betétjének konzerválása A konzolasztal fiókos betétjének hátlapja és bélése szarvasbőrből készült. Poros, szennyezett felületüket különböző erősségű radírokkal és radírceruzával tisztitottam. A hátlapon látható, a szögek okozta átszakadásokat kis bőrfoltokkal egészítettem ki, melyeket alkoholos Klucel G oldattal rögzített porpigmenttel színeztem meg. A kisméretű pótlásokat rizskeményítő és Planatol BB Superior ragasztó 3:1 arányú keverékével ragasztottam fel. A konzolasztal hiányzó sallangjainak pótlását (analógiák alapján) E. Nagy Katalin főrestaurátor készítette el. Javaslat a konzolasztal további tárolásához A tárgy számára a jövőbeni tárolás szempontjából a legfontosabb az állandó (50-55 %) relatív páratartalmat biztosítása, ellenkező esetben a pergamen deformálódása ismét bekövetkezhet. Ez a relatív páratartalom a faanyagnak is optimális. A festett pergamenlapot vékony savmentes papírral és üveglappal letakarva célszerű tárolni, a tárgy rendszeres ellenőrzése mellett. Éppen ilyen fontos kiállítás esetében a teljesen UV-mentes és minimális, max. 50 LUX fényerejű megvilágítás.
A kisimított, kiegészített, retusált pergamenlap A konzolasztal pergamenlapjának konzerválása mellett két Bugatti karosszék (leltári számuk: 88. 125.1. és 62.502.1 ) pergamen betétjeinek, illetve zsinórzatának tisztítása-konzerválása és hiányzó ülőfelületek pótlása volt a feladatom. 2. Karosszékek pergamen betétjeinek konzerválása és az ülőlapok rekonstrukciója A tárgy megnevezése: Karosszék Leltári számai: 88.125.1 és 62.502.1 A pergamen alatt lenvászon bélést alkalmaztak. A hátoldalon lévő teljes vörösréz rátét alatt is pergamenbetétet helyeztek el. Restaurálás előtti állapot A 88. 125. 1. leltári számú szék háttámláit képező pergamen tárcsák felülete erősen szennyezett volt, kisebb szakadások is megfigyelhetőek voltak. Mindkét tárcsa pergamenje merev, kiszáradt volt. A korong oldala erőteljesen besötétedett a rárakodott szennyeződésektől. A korongokon látható, arabeszk-szerű díszítmények hiányosak voltak, lekoptak. Mindkét pergamen betét az idők folyamán zsugorodott, a rögzítő szögek alatt behasadtak. A tárcsákat tartó, két szálból sodort, arany-sárga színű zsinórzat szintén erősen szennyezett volt. A szék rúdjainál (a súrlódás következtében) több helyen elszakadtak. A szakadt végeket szögeléssel erősítették vissza. A zsinórzat selyemszálai különböző mértékben bomlottak fel.
A pergamenbetétek konzerválása A háttámla tárcsák restaurálás előtti állapota. A fotón jól látható a két pergamen közötti színkülönbség. A pergamen felületi tisztítását, ként nem tartalmazó latex-szivaccsal, majd puha vinil-klorid radírral kezdtem. A pergamen nedves tisztítása víz és izpropanol 1:3 arányú keverékével történt. A festett díszítmények környékének tisztítását erős nagyítás mellett végeztem. A két tárcsát borító pergamen eltérő mértékben tisztult, illetve az is láthatóvá vált, hogy a két darabot nem egy kecskebőrből szabták ki, mind a pórusmintázatban, mind a színben eltérés mutatkozott. Az egyik tárcsán kb. 1x2 cm foltban hiány is látható volt. A pótláshoz Ciba fémkomplexszínezékkel színezett, elvékonyított szélű, kecskepergamenből készített foltot helyeztem. A már behelyezett folttal együtt a területet Sympatex márkanevű légáteresztő membrán és benedvesített szívópapír segítségével párásítottam. Az így összesimult felületeket rizskeményítővel ragasztottam be. Lenehezítésre kis méretű súlyzsákot használtam. A zsinórzat tisztítása és konzerválása A zsinórzat állapota nem tette lehetővé az eltávolítását és zsinórzat külön tisztítását, mivel várható volt, hogy a kifűzés és a későbbi visszafűzés károsította volna leginkább. Textilrestaurátor kollégákkal konzultálva a helyi tisztítás mellett döntöttünk. A selyemzsinórzatot először kisméretű porszívóval portalanítottam. A nehezen elérhető helyeken ecsettel lehetett eltávolítani a rárakodott port. A felbomlott kisebb szálakat, 10%-os Klucel-oldattal ragasztottam vissza. A nagyobb mértékben felbomlott szakaszokat selyemszállal átöltve erősítettem meg. A székek ülőfelületének kialakítása A 88. 125. 1. leltári számú karosszékek eredeti ülőlapja elveszett, melyet korábban, hasított bőrrel bevont, magas párnázatú ülőlappal pótoltak. Ez mindenképpen idegennek tűnt a szék szerkezetével, megjelenésével összevetve, valamint a szakirodalom alapján kevéssé jellemző Bugatti hasonló karosszékeire. Analógiák és külföldi restaurátorral (a V&A Múzeum restaurátora konzervált egy hasonló karosszéket) történt konzultáció alapján egy lapos, kissé alábélelt ülőfelületű ülőlapot alakítottunk ki. A borításra alkalmas pergament Németországból (Altenburg) sikerült beszerezni. Az ülőlap sarkainak kialakítása modellezés útján történt. Felhelyezés előtt a lapot, a két pergamen tárcsa eltérő színe miatt, a kettő közötti színárnyalatra színeztem meg, Ciba fémkomplex színezékkel. A színezés után a lapot felfeszítve szárítottam.
Az analógiaként felhasznált hasonló szerkezetű Bugatti székek A rekonstruált ülőlap A 62.502.1. leltári számú karosszék eredeti ülőlapja szintén elveszett, melyet később sem pótoltak. A hiányzó ülőlap kialakítása az előbbiek szerint történt. A pergamen színezése a másik székhez kikevert színezékkel történt. Darabos Edit Papír- és bőr tárgyrestaurátor művész Kisgyűjtemények Főosztály