JEGYZŐKÖNYV Operációs rendszerek telepítése virtuális gépre Készítette: Vargáné Magusics Erika Informatikatanár MA I. évfolyam
A jegyzőkönyv felvételének helye: PTE TTK - Matematikai és Informatikai Intézet - Informatika Tanszék-D épület-103-as terem Vezető tanár: Rébay Viktor tanszéki mérnök Erőforrások: Hardver: - processzor: Intel(R) Core(TM) 2 Duo CPU E7400 @ 2.8 GHz - memória: 4GB Szoftver: - operációs rendszer: Debian 5.0.3 Kernel: Linux 2.6.24.5 grsecd103 GNOME 2.22.3 grafikus felület
1) Szoftverek letöltése LINUX operációs rendszer: www.opensuse.org opensuse-11.3-dvd-i586.iso A program letöltése a Get it gomb megnyomásával kezdődik. Majd beállítjuk a letöltés módját, és az architektúrát. Majd elindítjuk a telepítő fájl letöltését. Windows XP operációs rendszer: iatt.ttk.pte.hu/~c-ta/winxpprof.iso WinXPProf.iso
2) Telepítő programok elindítása virtuális felületen (VirtualBox) Sun VirtualBox elindítása konzolos felületen a következő parancs kiadásával: user @ debian:~$ VirtualBox & A megjelenő felületen látszik, hogy az adott számítógépen már van két virtuális gép telepítve: Mi most egy új virtuális gépet készítünk: Windows XP néven.
Első lépésként az Új gombra kattintunk Elindul egy varázsló, melynek segítségével könnyebben el tudjuk készíteni a virtuális gépet. A Tovább gombra kattintva első lépésként meg tudjuk adni a gép nevét, illetve az operációs rendszer típusát.
Tovább lépve megadjuk a memória méretét, amelyet a virtuális géphez szeretnénk rendelni 512 MB. Következő lépés a virtuális merevlemez kiválasztása, amit boot eszközként szeretnénk használni. Lehetőség van új lemez készítésére, vagy meglévő lemezekből is választhatunk. Mi az új virtuális merevlemez készítését választjuk.
Így elindul egy új virtuális lemez varázsló. A Tovább gombra kattintva először megadjuk a merevlemez típusát Dinamikus merevlemez.
Majd megadjuk a lemez pontos méretét. Célszerű mindig nagyobb méretet megadni, mint amit kihasználunk. 10 GB Tovább lépve egy összegzési ablak jelenik meg, amelyben fel van sorolva, hogy a virtuális merevlemez milyen paraméterekkel lesz létrehozva. Pl.: Dinamikusan növekvő tároló, Elérési útvonal (ahova létrejön a merevlemez), Merevlemez mérete: 10GB
Majd utolsó lépésként a virtuális gép összegzése ablak jelenik meg a varázslóban megadott paraméterekkel. És legvégül a létrehozás befejezése. A befejezés után visszatérünk a kezdeti ablakhoz, (VirtualBox) ahol már az általunk létrehozott gépet is látjuk. Itt megtalálható az általunk létrehozott Windows XP virtuális gép paraméterei, amelyeket bármikor meg lehet változtatni.
Először a Tároló paramétereit állítjuk be. Hozzá kell rendelnünk a telepítő állományt, amit CD hozzáadásával oldunk meg, ahol kiválasztjuk az állományt win_xp_inst.iso
És ezt az állományt hozzárendeljük az általunk elkészített virtuális géphez.
Majd a kiinduló Tárolók beállítása ablaknál látszik a hozzárendelt CD, és a hozzá tartozó telepítő állomány - És ha az OK gombbal bezárjuk ezt az ablakot, és visszatérünk a VirtualBox ablakhoz, már látszik is a beállított tároló IDE Secondary Master WinXPProf.iso Így az eszköztár Start parancsának a segítségével elindíthatjuk a Windows XP virtuális gép telepítését.
A) Windows XP telepítése A telepítő üdvözli a felhasználót, ahonnan egy Enter billentyű megnyomásával tudunk tovább menni Második lépésként a program licencszerződése jelenik meg előttünk, amit az F8-as funkcióbillentyűvel tudunk elfogadni.
A szerződés elfogadása után, a partíciók létrehozása következik. Lehet egy vagy több partíciót is készíteni, több partíció esetén külön lehet választani a rendszert és a tárolt adatokat. Ebben az esetben mi csak egy partíciót fogunk készíteni. Ennek a partíciónak meg van adva a minimális és maximális mérete, és mi a maximális értéket adjuk meg az új partíció méretének.
Az Enter billentyű lenyomásával tudjuk ténylegesen létrehozni az új partíciót. Itt még egyszer megkérdezi a telepítő, hogy hova szeretnénk telepíteni a programot, és mi az Enter lenyomásával elindíthatjuk a telepítést az újonnan létrehozott partíciónkra. Mivel a partíció még új, és nincs megformázva, a telepítő először a formázást végzi el, de meg kell adnunk egy fájlrendszert a formázáshoz. (gyors formázás csak sima törlés, teljes formázás lemez felület ellenőrzése+törlés).
Mi az első lehetőséget választjuk, és továbblépünk, ahol elindul a telepítés, ami néhány percet igénybe vehet. A telepítés befejezése után elindul az új virtuális gépünk, vagyis a telepítő grafikus programja.
Itt beállíthatjuk a - nyelvi jellemzőket, - felhasználó név megadása, - termékszám megadása, - gépnév+rendszergazda jelszó megadása, - dátum/idő beállítása, - hálózati telepítés, - fájlok másolása. Majd elindul a Microsoft Windows operációs rendszer, ahol üdvözli a felhasználót, majd kéri a különböző beállításokat.
Számítógép védelme: Felhasználó név megadása:
Majd végre elindul a program:
B) OpenSuse Linux 11.3 telepítése A Linux telepítéséhez is szükségünk van egy új virtuális gépre, ahova feltelepítjük a programot. Első lépésként meg kell adnunk a gép nevét és típusát. Második lépésként a felhasznált memória méretét kell megadni, amit hozzá szeretnénk rendelni a virtuális géphez - 768 MB.
A következő lépés a virtuális merevlemez helyének és méretének megadása. Majd két lépésben megerősítjük a beállításokat, összegzést végzünk. A virtuális merevlemez paramétereinek felsorolása megerősítés kérése.
A virtuális gép létrehozás befejezése. Elkészült a második virtuális gépünk is Linux. Az elkészült gépnek beállítjuk a paramétereit először a hálózati jellemzőit. A második eszközt belső csatolóhoz csatlakoztatjuk intnet névvel látjuk el, ezzel külön hálózatot definiálunk a virtuális gépek között.
Második lépésként a tároló paramétereit állítjuk be. IDE Secondary Master-ként a Linux telepítő CD-jét állítjuk be: opensuse-11.3-dvd-i586.iso Így már elindíthatjuk a telepítést. Angol nyelven jelenik meg a program, ezért első lépésként átállítjuk a nyelvet magyarra F2 funkcióbillentyű. Lehetőség van még a videómód beállításra is - F3 funkcióbillentyű (800*600 az alapértelmezett). Boot CD-t is lehet készíteni, illetve hardver teszt lefuttatására is van lehetőség (pl.:megkeresi a memória hibákat). Ha elindítjuk a telepítést, akkor kétféle megjelenítési mód közül választhatunk: grafikus futtatás vagy ESC billentyű hatására szöveges mód.
Első lépésként a program kéri a licence szerződés elfogadását Rendszervizsgálat Telepítési mód megadása természetesen az új telepítést választjuk.
Következik a dátum és idő beállítása: régiót és időzónát kell beállítani. A munkaasztal módját is meg kell adnunk: a KDE grafikus környezetet választjuk.
A lemez javasolt particionálása a következő lépés. Itt a Partíció szerkesztés gombra kattintva tudjuk beállítani a helyes partíciókat. A meglévő partíciókat kitöröljük, és saját partíciókat állítunk be.
Összesen 10 partíciót fogunk elkészíteni. Az első partíció a /boot partíció. Típusát elsődleges partícióként adjuk meg. A méretét is meg kell határoznunk, egyéni méretet adunk meg 128 MB.
Meg kell határoznunk a fájlrendszer típusát is. És végül meg kell határoznunk a csatolási paramétereket. Majd a Befejezés gombra kattintva elkészül az új partíció.
Ugyanezekkel a lépésekkel készítjük el a további partíciókat is: - gyökér - extended - swap virtuális memória - home - root - temp - spool - srv Az elkészített partíciók listája: Az első partíció a virtuális gép partíciója 16 GB. A többi az általunk elkészített partíciók listája. A /boot partíció (sda1), a gyökér partíció (sda2), az extended partíció (sda3), a swap partíció, ami a virtuális memória (sda5), a home partíció (sda6), a root, ami a rendszergazda partíció (sda7), a temp partíció, ami az átmeneti állományok elhelyezésére szolgál, hogy ne a root partíciót terheljék a letöltések (sda8), a spool partíció, ami a bejövő e-mailek tárolására szolgál (sda9), és az srv partíció, ami a saját web-oldal fájloknak van fenntartva (sda10). Az elfogadás gombra kattintva létrejönnek a partíciók.
A következő ablakban, az új felhasználó létrehozásának paramétereit adhatjuk meg. Megadjuk a felhasználó nevet és a jelszót, majd bejelöljük az automatikus bejelentkezést, ha csak mi használjuk majd a virtuális gépet. Ha más is használni szeretné (más felhasználóként), akkor ezt nem tesszük aktívvá. Ezután a Változtatás gombra kattintunk, és eljutunk a szakértői beállítások ablakba, ahol beállítjuk a hitelesítési eljárást helyi-saját felhasználóra, és a jelszó-titkosítási rendszert Blowfish (ez a legjobb titkosítási rendszer, a legbiztonságosabb).
Újra az Elfogadás gombra kattintunk, ami után egy hibaüzenet jelenik meg a képernyőn a jelszó egyszerűsége miatt. A jelszót megtartva továbblépünk. A telepítési beállítások lépéshez jutunk, ahol először a tűzfal letiltását állítjuk be.
Majd a szoftver címkére kattintunk, ami után a következő ablak jelenik meg: Az ablakon található Részletek gombra kattintva jutunk tovább, ahol az mc csomagot jelöljük be, ami a Midnight Commander (Norton Commander clone).
Elfogadjuk a változtatást, mind a két ablaknál, és visszajutunk az eredeti telepítő ablakunkhoz, ahol elindíthatjuk a telepítést. Meg kell még adnunk a gép- és tartomány nevet: A következő lépésben a hálózati beállítást, az internetkapcsolat ellenőrzését kihagyjuk, az online frissítést szintén kihagyjuk, a kiadási megjegyzéseknél továbblépünk, ami után megjelenik a hardverkonfiguráció, és befejeződik a telepítés.
A befejezés után megjelenik a Linux munkafelület, ahol a Start gombra (zöld gomb) kattintva a következőt látjuk: Itt találunk egy Terminál nevű alkalmazást, amit megnyitunk:
Itt első lépésként megkérdezzük a rendszertől, hogy Ki vagyok? whoami, majd megpróbálunk belépni rendszergazdaként, hogy a későbbiekben megadhassuk a hálózati beállításokat su itt kéri a jelszavunkat: Itt már használhatjuk az ifconfig parancsot amellyel a hálózat aktuális állapotát nézhetjük meg: Kétféle interfész adatai jelennek meg a képernyőn: - eth0 Ethernet interface - lo Loopback interface
Ezután beállítjuk a hálózati kártya paramétereit. Ehhez elindítunk egy alkalmazást: ayast (Start Számítógép Yast). Az alkalmazás elindítása után, meg kell adnunk a jelszót, kiválasztjuk a Hálózati eszközöket, azon belül a Hálózati beállításokat.
A Hálózati beállítások ablakon belül az Általános beállítások fülre kattintva a hagyományos módszert választjuk, majd az Áttekintés fülre kattintva kiválasztjuk a DHCP-t, és a Szerkesztés gombra kattintunk.
Itt beállítjuk a Statikusan hozzárendelt IP címet: 192.168.13.1 Alhálózati maszk: 255.255.255.0 Következő gombra kattintunk majd OK.
A Windows-ban is be kell állítani a hálózat belső csatolóját, hogy a két virtuális gép hálózatban tudjon kommunikálni egymással. Átlépünk a Windows virtuális gépbe és elvégezzük a beállításokat. Megnyitjuk a Hálózati kapcsolatok ablakot (Hálózati helyek Tulajdonságok), ahol a Helyi kapcsolatra jobb egérgombbal kattintunk, és kiválasztjuk a tulajdonságok menüpontot. Ebben az ablakban megkeressük a TCP/IP protokollt, és megnézzük ennek is a tulajdonságait. Itt is beállítjuk az IP címeket alapértelmezett átjárónak, és alhálózati maszknak.
Vissza kell mennünk a Linuxba. Ott újra megnyitjuk a Terminál-t. Belépünk rendszergazdaként, majd megnézzük, hogy a tűzfal ki van-e kapcsolva (iptables L n). Ezután a cat (szöveges állomány kiíratása) paranccsal megnézzük az ip_forward állomány tartalmát, majd egy echo (szöveges állományba írás) paranccsal az eredmény értékét megváltoztatjuk 1-re. Ezzel a változtatással engedélyezzük az IP címek továbbítását. (iptables t nat A POSTROUTING o eth0 j MASQUERADE) Készítenünk kell egy DHCP szervert, melynek a segítségével a klienseken lesz egy dinamikus kiosztása az IP címeknek. Amit továbbít a kliensek felé: - IP cím - Alhálózati maszk - Átjáró - Névszerver A konfigurációs fájlt (dhcpd.conf ezt fogjuk majd módosítani) az etc (a LINUX konfigurációs állományai) könyvtárból másoljuk át. Ezután megnyitjuk a fájlt az mcedit (állomány megnyitása szerkesztésre) paranccsal. Mindent kitörlünk belőle, és a következőket írjuk bele: option routers 192.168.13.1 ; option domain-name test ; option domain-name-servers 192.168.13.1 ; max lease-time 7200; subnet 192.168.13.0 netmask 255.255.255.0 { range 192.168.13.100 192.168.13.199 ; }
Majd mentjük, és elindítjuk ezt az állományt a start paranccsal. Még egyszer visszatérünk a szerkesztéshez, mert az eth1 interfészt is be kell állítanunk. Majd újra futtatjuk: A Windows lesz a DHCP kliens, ezért a ott be kell állítanunk a Hálózati helyek Tulajdonságát automatikus TCP/IP típusúra. Az ipconfig állományban 192.168.13.100 IP címet kaptunk. A Dinamikusan statikus cím kiosztását központilag menedzseljük, és mindig ugyanaz a címe az egyes gépeknek (fizikai cím alapján kapcsolja mindig a géphez ugyanazt az IP címet).
Ezután visszamegyünk a dhcpd.conf szerkesztőjéhez: A fizikai cím értékei hexadecimális számok. Módosítjuk a name-szervert: Innentől kezdve a LINUX virtuális gép lesz a szerver, átjáró; a WINDOWS virtuális gép pedig a kliens.
Az a célunk, hogy az újraindítás során a DHCP szerver magától induljon el, és ne manuálisan. Elindítjuk a LINUX virtuális gépet, ahol elindítjuk a Yast szolgáltatást: Kiválasztjuk a Rendszert azon belül a Rendszerszolgáltatások-at. Engedélyezzük a DHCPD-t, majd az APACHE2 szolgálatatást (webszerver elindítása). Következő feladatunk a Tűzfal bekapcsolása: Rendszer Biztonság és felhasználás Tűzfal
Itt megkeressük a Csatolók-at, és itt beállítjuk a Zónákat: eth0 Külső zóna, eth1 Belső zóna. Ezután engedélyezzük a zónákhoz tartozó szolgáltatásokat: Külső zóna HTTP kiszolgáló (kívülről is el lehet érni a webszerver egy adott szolgáltatását pl.: SSH)
Következik a tűzfal konfigurációs állomány (susefirewall2) szerkesztése: 134. sor módosítása: FW_ROUTE= yes 152. sor módosítása: FW_MASQUERADE= yes 170. sor módosítása: FW_MASQ_DEV= eth0 196. sor módosítása: FW_ MASQ_NETS= 192.168.13.0/24 FW_NOMASQ_NETS= És most újraindítjuk a tűzfalat (YAST): Így elkészült a két gépünk, megfelelő védelemmel, szerver (LINUX)-kliens (WINDOWS) típusú hálózatként működve.