10. oldal Hálaadás 2005. szeptember Előttünk álló események Megkezdődnek a vasárnapi iskolai foglalkozások. Minden vasárnap az istentisztelet alatt több csoportban várjuk a gyermekeket! Konfirmáció. A 12. évüket betöltött fiatalokat szeptember 30-án, pénteken 15:30-kor várjuk egy megbeszélésre. Utána minden héten megtartjuk konfirmációi foglalkozásunkat. A felnőtteket pedig október 3- tól, minden hétfő este 19 órára várjuk a szokásos beszélgetésre. Nyáron felavattuk a megújult kertet Kórus. Szeptember 11-től újra megindulnak vasárnaponként a lázas próbák. Komoly tervei vannak a kórusnak: szólisták és hangszeresek közreműködésével szeretné előadni adventkor Vivaldi Gloriáját, a teljes művet. Várja a kórus jelenlegi és új tagjait szeretettel Kárpátiné Berkesi Boglárka karnagy! A tartalomból Antal Géza testvérgyülekezetünk, Farcád lelkipásztorának levele.....2 Beszámoló a nagyifi erdélyi útjáról és a székelyföldi árvízről.........2 Kányádi Sándor verse: Felemás őszi ének...............4 Gondolatok a Csillagpont Országos Református Ifjúsági Találkozóról..4 Kisifiseink hejcei táborának élménybeszámolója.............5 Az új kenyérért való hálaadás alkalmából: Az élet kenyere.......8 Zenei ajánló: a Misztrál együttes Mezőn széllel járók albuma.......9 Előttünk álló események gyülekezeti hétvégénk ajánlója.....9 vasárnapi iskola................10 konfirmációs foglalkozások......10 kóruspróbák..................10 Melléklet: Nagy könyv játék Szavazzuk meg kedvenc könyvünket mi is! Hálaadás A Pozsonyi Úti Református Egyházközség időszakos lapja Képekben a mattyi gyerektáborról..........7 a megújult kert felavatásáról.....10 A 90. zsoltár válogatott verseivel kívánunk minden kedves munkatársunknak és gyülekezeti tagunknak áldott, új missziói évet! Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. Mert ezer esztendő annyi előtted mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
2. oldal Hálaadás 2005. szeptember Drága magyar testvéreink! Őszinte szívvel köszöntünk benneteket és köszönjük meg Isten általatok is megmutatkozó gondoskodását! Sajnálatos veszteség érte közösségünket is itt, Farcádon. Isten kegyelme őrizte meg az emberek életét. Anyagiakban azonban nagy a kár, veszteség. Jó tudni, látni, hogy nem vagyunk magunkban, hogy testvérek állnak mellénk és biztatnak, segítenek minket. Amikor megköszönöm csodálatos mellénkállásotokat, segítségeteket, teszem ezt azzal a hittel, hogy semmi földi, természeti erő nem választhat el minket, sőt ezek eszközökké szelídülhetnek Isten kezeiben, hogy Jézus szava valósággá váljon, hogy mindnyájan egyek legyenek. Farcádon, 2005. szeptember 6-án. Teljes tisztelettel: Antal Géza lelkipásztor Gyülekezetünk 730.000 Ft-ot, a Baár- Madas Református Gimnázium 370.000 Ft-ot, összesen 1.100.000 Ft-ot adományozott székelyföldi testvéreinknek. Köszönjük az adományokat! A székelyföldi árvízről Gyülekezetünk nagyifisei a szokásos táborozásukra idén Erdélybe utaztak. Csodálatosan szép helyeken jártunk: Bikafalva, Farcád, Nagygalambfalva, Brassó, Bögöz, Székelyderzs, Medgyes, Segesvár, Berethalom, Keresd, Parajd, Korond, Székelyudvarhely. Megható, mennyi kedvességet és figyelmet kaptunk. Két nappal a hazautazásunk után sajnos nagyon rossz hírt kaptunk: pont azokat a falvakat vitte el az árvíz, ahol nap mint nap jártunk. Az alábbi cikk erről számol be bővebben. (A szerk.) Az idei nyáron sajnos bőven esett az eső. Már nyár elejétől jöttek híradások az ország különböző részeit sújtó árvizekről. Aztán megérkezett a hír a Temesvár környékét elöntő vízről, a Moldvát műholdról látható tóvá tevő esőzésekről. Augusztus végén pedig a természeti csapás elérte a Székelyföldet is. A legutóbbi nagyon megrázó volt, személyes érintettségünk miatt. Az ifik közül a huszonéveseket tömörítő társaság ugyanis augusztus 15-21. között nyaralt ezen a vidéken. 2005. szeptember Hálaadás 9. oldal Ajánló Misztrál Areformátus zenei programok Református Zenei Fesztivál, Csillagpont rendszeres fellépő zenekara a Misztrál. Az 1997-ben alakult zenei együttes ismert és kevésbé ismert hazai és nemzetközi költők verseit zenésíti meg sajátos és egyéni hangon. Dalaikban ötvöződik a történelem, a hagyomány egy különleges, gyökereiben magyar, mégis modern dallamvilággal. A 2004-es Balassi év alkalmából a nagy magyar reneszánsz költő verseit dolgozták fel régi és új köntösben a legújabb, Mezőn széllel járók című albumokon. Szeretettel ajánljuk mindazoknak, akik szeretik a régi magyar zenei világot. Tökéletes kikapcsolódás egy kellemes őszi estén. Gyülekezeti hétvége Tahiban Szeptember 23-25 között ismét lehetőségünk van eltölteni egy szép csendeshétvégét Tahiban. A várható program: áhítatok, sok éneklés, ismerkedés, csoportbeszélgetés, kirándulás, foci, vetélkedő, fényképvetítés a gyülekezet életéből. Vasárnap istentisztelettel zárjuk a hétvégét. A részvétel díja: 6000 Ft, amely magában foglalja a szállást és a napi háromszori étkezést. Ha valakinek megterhelő lenne, jelezze a gyülekezeti hivatalban, nehogy emiatt ne tudjon eljönni! Hála Istennek, Tahi eddig mindig nagyon jól sikerült! Legyünk együtt minél többen! Várjuk a jelentkezéseket a gyülekezeti hivatlaban kitett íven! Hálaadás. A Pozsonyi Úti Református Egyházközség időszakos lapja. Főszerkesztő: Berkesi Anna. Tördelőszerkesztő: Hunyadi Levente. Felelős szerkesztő: Berkesi Gábor. Szerkesztőség: 1133 Budapest, Pozsonyi út 58. Telefon: 3-294-062. Honlap: http://pozsonyi.uw.hu. E- mail: berkesianna@freemail.hu. A Lelkészi Hivatal fogadóórái: hétfő péntek 9 13 óra.
8. oldal Hálaadás 2005. szeptember 2005. szeptember Hálaadás 3. oldal Az élet kenyere Hálát adni nap mint nap hitünk egyik alapeleme. Mégis van egy vasárnap, amikor kiemelten az új kenyeret köszönjük meg. Vajon miért van ez így? Ha bárkit megkérdezünk, mi jut eszébe arról, hogy étel, eledel, a többség a kenyeret mondja válasznak. A leghétköznapibb és mégis a legnélkülözhetetlenebb étel. A kenyér az élet szimbóluma is egyben. Bizonyság erre a sok szólás is a nyelvünkben: szükségem van rá, mint egy falat kenyérre; kenyérkereső foglalkozás; megette a kenyere javát; egy ágyon, egy kenyéren élnek; a rabság keserű kenyerét ette; kenyértörésre került sor; ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Elgondolkodtató, hogy ebben a hétköznapi és egyszerű ételben a négy őselem kapcsolódik egybe: a föld, amiben a gabona fejlődött, a víz, amivel a tésztát keverték, a levegő, amivel telítődött, amikor megkelt és végül a tűz, ami ropogós kenyérré sütötte. Az ember táplálék hiányában éhes lesz, vágyik a szervezetét megelégítő élelem után. Miközben nálunk alapvető, hogy minden nap van mit ennünk, addig számtalan ember éhezik a világon. Ami természetes, megszokottá válik, azért az ember már sokszor elfelejt hálát adni. Megköszöntük-e már valaha, hogy nem éhezünk, hogy megvan a napi betevő falatunk? A kenyér az élet alaptápláléka, egyben jelképe mindannak, amire az embernek szüksége van. (Gyökössy Endre) Jézus Krisztus a csodálatos kenyérszaporítás után ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik (János 6,35). A mennyei kenyér, az élet kenyere maga Jézus Krisztus. Úgy kell vágyakoznunk utána, mint, ahogy az éhséget érezzük. Boldogok, akik éhezik Jézus Krisztust, mert ők megelégíttetnek! A mi Atyánk tudja, mire van szükségünk: megadja a mindennapi testi és lelki kenyerünket is. Adja Isten, hogy tudjunk egyaránt hálát adni a testi a lelki táplálékért is! Berkesi Anna Székelyudvarhelytől 7 km-re, a Farcád felé vezető úton, Bikafalván vertünk tanyát a helyi, még félkész ifjúsági szálláson. Csak egy emlékemet szeretném felidézni, melynek utólag különös jelentősége van: Bögözön jártunk, s a hatalmas esőzéstől megáradt patak melletti rossz, köves úton autóztunk a csodálatos és világhírű templom felé. Elgondolkoztam, nem okoz-e gondot visszakeveredni majd a főútra. Gyorsan elhessegettem a gondolatot: olyan nyugodt volt mindenki amúgy is. Az emberek megnézték maguknak a vizet, egy-két családnak az udvarában kárt is okozott, de nem törődtek vele különösebben. Ahogyan mi sem. Az ár Bögözről hazafele végeláthatatlan pocsolyákban maradt meg. Láttuk, hogy a Küküllő mérete is gyanúsan nagy, és a szállásunktól tíz méterre megroggyant egy betonhíd de kirándulni jöttünk, nem félreérthető természeti jelenségekkel foglalkozni. Székelyföld nem az árvizeiről híres. Azután eljött augusztus 23-a, az elutazásunk utáni második nap, kedd. Délután hat órakor a patak szintje Sükő, Farcád, Hodgya, Bikafalva völgyében két perc alatt négy métert emelkedett. A víz szökőárszerűen, mindent magával sodorva öntötte el a patak melletti térségeket. Azon az udvaron, ahol az autóinkat tároltuk, másfél méteres víz hömpölygött. A házak egy része megrongálódott, volt, amelyik összedőlt. Az ár után elképesztő mennyiségű, fatörmelék, hulladék maradt meg a kerítéseken, a falak mellett. A hodgyai, bikafalvi templom berendezése, a padok teljesen használhatatlanná váltak. Szerencsére a farcádi templom egy kiemelkedésre épült, a víz így nem érte. Bikafalván még vasárnap az ifi fele részt vett az istentiszteleten a gyönyörű templomban Az események után egy héttel a pusztulás nyomai még mindig ijesztőek voltak. A falvak képe megváltozott: a víz ugyanis elmosta a növényeket, fákat, bokrokat gyökerestül. Zöld helyett fakó sárszíne lett a patak környéki részeknek. Az elsodort bokrok miatt tágasabb lett Bikafalva: most messzebbi házakat is látni a falun belül. Mindenhol sár, meredező házfalak, hatalmas munkagépek fogadják a látogatót. A pusztulás ennél a völgynél ijesztőbb volt Farkaslakán (Tamási Áron szülőfaluja), és több áldozatot is követelt. Hála Istennek, a segítség most is gyorsan és hathatósan érkezett, Ma-
4. oldal Hálaadás 2005. szeptember gyarországról is. Sok gyülekezeti tagunk erőn felül adakozott, tudva, hogy a bajba kerültet csak a többiek áldozata tudja segíteni, nem önmagában a gyűjtött pénzösszeg nagysága, de a mögötte érezhető féltés, segíteni kívánás. Reméljük, érezni fogják a kárt szenvedettek, hogy gondolunk rájuk, ezért volt fontos személyesen átadni az adományokat. Az ősz folyamán talán sikerül megszervezni, hogy néhány gyülekezeti tag például a középiskolás bibliakör egyfajta építőtábor keretében vegyen részt a helyreállításban, ezzel is jelezve az együttérzésünket. Isten erősítsen meg minket a baj elviselésében, adjon közösséget ez által is székelyföldi testvéreinkkel! Bereczky Örs Csillagpont Felemás őszi ének építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s jönnek a téli gondok már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak Országos Református Ifjúsági Találkozó Kányádi Sándor Anyár a fesztiváloké, több ezer fiatal gyűlik össze az ország minden táján. A református fiatalság idén Debrecenben találkozott. Miért van szükség ilyen hatalmas méretű rendezvényre az egyházon belül? Tehetjük fel a kérdést. Sokan kételkednek, sokan nem hisznek benne, sokan kártékonynak tartják. Pedig örülnünk kellene, hogy van 2000 fiatal hívő református, akik szívesebben töltötték ezt a öt napot egymással, mint egy másik fesztiválon. Hálásnak kell lennünk, hogy van 100 olyan önkéntes, akik ingyen, illetve saját költségükön, fáradtságot nem kímélve szervezték ezt a találkozót. A Csillagpont a találkozás helye, 2005. szeptember Hálaadás 7. oldal hiszen ezek csak az előre megtervezett dolgok voltak. Hosszan lehetne még írni, többek közt például Varga Andris reggeli és esti erősítő edzéseiről, Wrábel Máté történeteiről a volt kolozsvári polgármesterről, arról, hogy mennyire csikis Bereczky Réka, vagy hogy hogyan tud a két Jenei fiú kilométereket rohanni mázsás súlyú ládáinkkal a zuhogó esőben. Mesélhetnénk a puszilkodós játékról, vagy a Kicsi a rakás!-ról, melynek során a focimeccs feszültségeit vezették le a játékosok, és így tovább. Gyerektáborosok a siklósi vár előtt A táborban rengeteg fénykép is készült, melyeket Varga Ádám fog minden részvevő számára kiírni egy cd-re. (Kétféle fényképalbum közül lehet majd választani, aszerint, hogy igényt tartunk-e Ádám 90 darab kizárólag vonatokat ábrázoló képére is, vagy sem.) Adjunk hálát az Istennek ezért a szép hétért, és kérjük, hogy áldja meg a továbbiakban is ezt a vidám kis társaságot! Poros Júlia
Nagy könyv-melléklet Hálaadás 2005. szeptember 2005. szeptember Hálaadás 5. oldal Victor Hugo: A nyomorultak Jókai Anna: Ne féljetek Jókai Mór: Az arany ember Jókai Mór: A kőszívű ember fiai Jókai Mór: Egy magyar nábob Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül Erich Kästner: A két Lotti Kertész Imre: Sorstalanság Daniel Keyes: Virágot Algernonnak Eric Knight: Lassie hazatér Eric Knight: Légy hű magadhoz Kosztolányi Dezső: Édes Anna Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége Thomas Mann: A varázshegy Thomas Mann: József és testvérei Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek Márai Sándor: Egy polgár vallomásai Karl May: Winnetou Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója Robert Merle: Mesterségem a halál Robert Merle: Malevil Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője Mikszáth Kálmán: A fekete város Alan Alexander Milne: Micimackó Margaret Mitchell: Elfújta a szél Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön Móra Ferenc: Aranykoporsó Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Móricz Zsigmond: Árvácska Németh László: Iszony Nógrádi Gábor: PetePite George Orwell: 1984 Ottlik Géza: Iskola a határon Örkény István: Tóték Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut! Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány Rejtő Jenő: A tizennégy karátos autó Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában Rideg Sándor: Indul a bakterház J K Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve J K Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly J K Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája J K Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Jerome David Salinger: Zabhegyező Irwin Shaw: Oroszlánkölykök Henryk Sienkiewicz: Quo vadis John Steinbeck: Édentől keletre Stendhal: Vörös és fekete Szabó Magda: Abigél Szabó Magda: Für Elise Szabó Magda: Régimódi történet Szabó Magda: Az ajtó Szepes Mária: A vörös oroszlán Szerb Antal: A Pendragon legenda Szerb Antal: Utas és holdvilág Tamási Áron: Ábel a rengetegben John Ronald Reuel Tolkien: A Gyűrűk Ura Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Háború és béke Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Anna Karenina Vámos Miklós: Apák könyve Wass Albert: A funtineli boszorkány Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! Wass Albert: Kard és kasza Závada Pál: Jadviga párnája ahol közösen megélhetjük Isten irántunk való nagy szeretetét. Élhetünk bárhol, lehetnek bármely gondjainak, a találkozó jelmondata mindenkinek szólt: Mert én veled vagyok. Amikor ennyi ember él együtt, számtalan probléma merül fel. Mégis ez a találkozó minden zűrzavartól mentes volt, sőt az utaztatást és a helyi ellátást biztosító cégek külön kiemelték, hogy ilyen rendes társasággal még nem találkoztak. Én magam is elcsodálkoztam, hogy kedves, mosolygós arcok köszönnek rám nap mint nap. Itt valami más zajlott: a Csillagpont nem csupán egy volt a nyári találkozók között. Itt nem az egyén volt a középpontban, hanem Isten. Itt azért ült le többszáz fiatal nap mint nap, hogy Jézus Krisztusról halljon. A Pozsonyi úti gyülekezet már a kezdetektől, 2003-tól lelkes támogatója a rendezvénynek. Idén, hála Istennek, sok tálentummal járulhattunk hozzá a találkozóhoz: ki előadással, ki versmondással, ki énekléssel, ki a szervezésben való aktív részvétellel, ki azzal, hogy eljött és együtt lehettünk. Jó volt találkozni a sok ismerős arccal! Ezúton szeretném megköszönni a gyülekezet minden kedves tagjának, hogy támogatják egyházunk fiataljainak munkáját! Hálás vagyok, hogy mindig pozitív hozzáállást tapasztalhattunk sajnos ezt nincs mindenhol így! Köszönjük a sok imádságot, az anyagi és lelki támogatásokat! Ha nincsenek az ilyen gyülekezetek, nincsenek ilyen színvonalas egyházi találkozók sem! Az Úr velünk volt Debrecenben is, és velünk lesz itt a Pozsonyi úton is! Berkesi Anna A hejcei kisifitábor Nem szeretem az olyan élménybeszámolókat, amelyekben kizárólag a jó dolgokról írnak. Mert olyan nincs, hogy egy táborban egy héten át semmilyen komoly probléma vagy konfliktus nem merül föl, és úgy gondolom, hogy a hiteles képhez ezekre a történetekre is szüksége van az olvasónak. Ráadásul ez a hagyomány, hogy mindig csak a pozitív dolgokról számolunk be, nagyon megnehezíti a mostani feladatomat, hiszen így ki fogja elhinni nekünk, hogy az idei kisifitá-
6. oldal Hálaadás 2005. szeptember 2005. szeptember Hálaadás Nagy könyv-melléklet borral kapcsolatban tényleg nem nagyon lehet a dolgok árnyoldaláról, vagy kisebb konfliktusokról írni? Márpedig ez volt a legmeghatározóbb, csodálatos élményünk a héten, nem lennék őszinte, ha nem ezzel kezdeném a beszámolómat. Csodálatosnak mondtam az élményt, és valóban az volt, a szó elsődleges értelmében. Mert a jelenlegi kisifi néhány éves történetére visszatekintve nagyon kevés olyan időszakról tudunk beszámolni, amelyek azt erősítették bennünk, vezetőkben és ifistákban egyaránt, hogy ez a közösség összetartásban, lelkesedésben túl fogja egyszer szárnyalni a régi kisifit, vagyis a mostani nagyifit. Ennek a hétnek az a legfontosabb tanulsága, hogy egy hosszú, küzdelmes és nehéz időszak után abban az áldásban volt részünk, hogy megláthattuk: nemcsak a nagyifi árnyékában létezik ez a közösség, hanem önállóan is működik, és milyen nagyszerűen! A hosszadalmas bevezető után lássuk a részleteket! Augusztus 23-ától 28-áig voltunk Hejcén, a Zempléni-hegység lábánál fekvő gyönyörű faluban. Tizenhat középiskolás korú vagy tavaly érettségizett fiatal vett részt a táborban. A délelőtti bevezető előadásokon és csoportbeszélgetéseken három öszszefüggő témakört (Hit és vallás; Hit és Írás; Hit és boldogulás) beszéltünk meg. A harmadik előadást a felvidéki Abaújszina és Miglécnémeti lelkésze, Géresi Róbert tartotta, mivel azon a napon vendégül láttuk az ottani ifiseket, vagyis közülük tizenkét lányt! Nagyon jól sikerült ez a nap, úgyhogy a közeljövőben szeretnénk ismét találkozni egymással, terveink szerint még ebben az évben. A felvidéki fiatalokkal Göncön jártunk, a többi nap során pedig voltunk Vizsolyban, Boldogkő várában, a Sólyom-kő nevű hegycsúcson, és a Jóidő-völgyben. A kisifitáborok tavaly óta hagyományos programja a falukutatás, melynek során a fiatalok három-négyfős csoportokban egy hosszabb kérdéssor alapján kikérdezik a helyieket a falu életéről, jelenéről, múltjáról, és arról, hogy milyennek látják a jövőt. Hejcén többek közt arról számoltak be a falusiak, hogy a turizmus következtében hogyan változott meg a falu élete. Az esti áhítatok előtt mindig volt éneklés is Berkesi Márti vezetésével, aki idén kifejezetten magyar énekeket tanított nekünk. (Tavaly minden nap más-más nemzet énekeit tanultuk.) A programok leírásával persze nagyon keveset mondtam el a táborról, Az országot jelentősen megmozgató szavazás már a végső szakaszába lépett. A 100 könyvből már csupán 12 maradt versenyben. Mindenkinek szíve-joga eldönteni, hogy egyetért-e a többség akaratával. Mi azonban egy újabb játékra hívjuk a kedves testvéreket: állítsuk össze a Pozsonyi úti gyülekezet legjobb 12-es listáját! Nézzük meg, mit olvasunk mi! Szavazni október 20-ig a mellékelt lapon, illetve elektronikus levélben (berkesianna@freemail.hu) lehet! A szavazók között a 100-as listából értékes könyvjutalmakat sorsolunk ki! Mindenki annyiszor szavaz, amennyiszer jólesik, a sorsoláskor azonban egy személy csak egy ajándékot nyerhet! Eredményhirdetés reformációi számunkban. Várjuk továbbá a kedves testvérek rövid ajánlóját kedves könyvükről, hagy tehessük közkinccsé az újságban! Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak Jane Austen: Büszkeség és balítélet Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók Charlotte Brontë: Jane Eyre Emily Brontë: Üvöltő szelek Dan Brown: A Da Vinci-kód Mihail Afanaszjevics Bulgakov: A Mester és Margarita Paulo Coelho: Az alkimista Dallos Sándor: A nap szerelmese Dallos Sándor: Aranyecset Daniel Defoe: Robinson Crusoe Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Alexandre Dumas: A három testőr Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja Umberto Eco: A rózsa neve Esterházy Péter: Harmonia caelestis Faludy György: Pokolbéli víg napjaim Fehér Klára: Bezzeg az én időmben Fekete István: Tüskevár Fekete István: Vuk Fekete István: Bogáncs Fekete István: Téli berek Ken Follett: A katedrális Gabriel García Márquez: Száz év magány Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején Gárdonyi Géza: Egri csillagok Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember Gárdonyi Géza: Ida regénye William Golding: A legyek ura Jaroslav Hašek: Švejk Joseph Heller: A 22-es csapdája Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Ernest Hemingway: Akiért a harang szól Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől