Kedves Olvasó! 2015. VII / 27. szám Szeretettel köszöntelek a Fényháló Spirituális Magazin júliusi számával, melynek a témája: A szerelem megélése az életünkben. A szerelem érzése számos életterületen születhet meg bennünk, ezért mindenkinél mást jelenthet ennek az érzésnek a megélése. Ebben a hónapban arról olvashattok, hogy lelkes íróink mindennapjaiban hogyan jelenik meg ez a csodálatos érzés, ami úgy hiszem, mindannyiunkat örömmel és boldogsággal tölt el. Kellemes időtöltést kívánok hozzá mindenkinek! Répa Fatime Kérdésed van? E-mail: fenyhalo444@gmail.com Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban megjelenjen posta-fiókodban a Fényháló legújabb száma! A fény és öröm útján... Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni konzultációra, a következő oldalon találod elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti e-mail címre is.
FÉNYSZÖVŐK A FÉNYHÁLÓ lelkes csapata: Kammerer Edina Bliss Spirituális Életmód Tanácsadó Minősített Jógaoktató Holisztikus gyógyító www.blissragyogas.hu Hlács Erika Nia és Pilates oktató Lakó Erika Természetgyógyász Hagyományos kínai gyógyító Kapcsolatteremtő gyógyító Alternatív masszázs és Mozgásterapeuta lakoerika@gmail.hu Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk. Herta Müller Juhász Judith Meselótusz Manufaktúra Lipovszki Viktória Aromaterapeuta Botanikai parfümkészítő
FÉNYSZÖVŐK Herczeg Lili Holisztikus Egészség és Life Coach Szivárvány Terapeuta Theta Healing Konzulens liliherczeg.wordpress.com facebook.com/liliegeszsegcoach instagram.com/lilihealthcoach Arany Ágnes Kismama jóga oktató Home Drogerie tanára www.homedrogerie.hu facebook.com/homedrogerie Aien Elmondani csak akkor lehet valamit, ha le is tesszük a terhét annak, amit elmondunk. Herta Müller Répa Fatime Szerkesztő
KÖSZÖNTŐ Boldogan mosolyogva ébredek, a világ csodálatos, színes és ráébredek: egy vagyok az áramlással. S ahogy útra kelek, hogy az új nap új megtapasztalások felé röpítsen, látom, hogy felhők gyűlnek az égen, s eltakarják a napot. Egy híd elé érek, s ezen a hídon át kell kelnem, hirtelen egyedül vagyok, s csak magamra számíthatok. Egyedül maradtam a szerelemmel, s ő már a másik parton, könnyedén szökell, én pedig nem akarok lemaradni. Ahogy rálépek a hídra, recsegni, ropogni kezd a fa a lábam alatt, miért nem tudok olyan könnyed lenni, mint a szerelem, a létezés? S lenézek a lábam alá, ahol a mélység egyre tágabb, hívogató, s én attól félek, hogy lezuhanok. Félni kezdek, hogy megsérülök. Ekkor valaki lágyan érinti arcomat, a szerelem az, visszajött értem, mert együtt dobban a szívünk, s észrevette, hogy lemaradok. Visszajött értem, s csak arra kér, hogy tekintetemet szegezzem rá, csak őt figyeljem, csak őt lássam, az ő hangját halljam, s minden más, ami történik, amit a félelmem táplál, eltűnik. Igaza van, már az első pillanattól kezdve érzem a bizalmat. Biztonságban vagyok a szerelemben, tényleg hazataláltam. Kammerer Edina Bliss Szerelmetes Kalendárium
Szerelmek az életemben Hosszú ideig, ha a szerelemre gondoltam, mindig a párkapcsolat jutott az eszembe. Alapvetően szerelmes típus voltam egész életemben. Tinédzser koromban nagyon szerettem a plátói szerelmeket, hiszen olyan szépre színezhettem a történetet, amilyen szépre csak szerettem volna. Legszebb szerelmes verseim is plátói szerelemről szóltak. Majd jöttek a valódi szerelemek. Ezek természetesen már nem voltak olyan tökéletesek, hiszen két emberről, és általában különböző vágyakról szóltak, amelyek időnként ütköztek egymással. Később megszülettek a gyermekeim és megértettem, hogy a gyermekeink iránt érzett szeretet, rajongás, a szerelem érzésével hasonlatos. Hosszú ideig éltetett ennek az érzésnek az ereje. Úgy éreztem, hogy nincs szükségem másra, ez az érzés teljesen kitölti a szívemet. Ám a gyerekek felnőttek és rájöttem, hogy a túlzott anyai rajongásommal akadályozhatom a fejlődésüket. Így visszább vonultam és elkezdtem építeni saját, önálló életemet. Ekkor lépett az életembe a spiritualitás. Bizonyára ismerős számotokra az érzés, mint amikor kinyitnak egy ajtót, és e mögött az ajtó mögött egy újabb, majd egy újabb ajtó található. Habzsoltam az új ismereteket, egyre több mindent szerettem volna megérteni, megtanulni, alkalmazni. Ebben az időszakban álmodtam meg, és lehetőségem is adódott egy saját kis sziget: a Levendula Egészségsziget kialakítására és működtetésére. Itt aztán lehetőségem volt végre mindazt a gyakorlatban is kipróbálni, amit addig sikerült megtanulnom. Rendezvényeket szervezhettem, teret tudtam adni azoknak az ismerőseimnek, akik valamilyen számomra is kedves, szimpatikus tevékenységüket szerették volna bemutatni, tovább adni. Volt benne egy kis rendelő is, itt tudtam fogadni a hozzám fordulókat, és gyakorolhattam az általam elsajátított testi és lelki terápiákat.
Már-már idillinek tűnhet a kép, de mint a szerelem, ez sem csak mosolyról és boldogságról szólt. Egyik pillanatról a másikra elvesztettem az akkori szerelmemet: a Levendula Egészségszigetet. Nehéz volt elfogadni és feldolgozni, hiszen ezzel együtt még oly sok mindent kellett elengednem: embereket, biztonságot, de legjobban az álmom elengedése fájt. Beletelt pár nehéz hónapba, mire fájó szív nélkül tudtam gondolni rá. Amikor már nem üldözött az emléke és újra boldogan és felszabadultan tudtam lélegezni, egy csoda folytán - és egy kedves barátnőmnek köszönhetően - újabb szerelem költözött a szívembe: Nagykörű. Ez a kis Tisza parti település úgy robbant be az életembe, mint a nagy Ő. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Azóta sem tudom, hogy én választottam a helyet, vagy a hely választott engem, de a kapcsolat egyelőre töretlen. Rengeteg energiát kapok a természettől. Mindegy, hogy a Tisza parton sétálok, a folyóban lubickolok vagy a hatalmas fák között futok; esetleg az azóta a birtokomba került kis kertben ücsörgök és hallgatom a madarak énekét, nézem a levelek játékát vagy elindulok gyógynövényeket felfedezni a mezőkön, réteken. Ha nehéz munkába kezdek, az is csak tölt és tölt. Legszívesebben fel se jönnék a nomád körülmények közül a civilizált városba. Itt szeretném megvalósítani legújabb álmomat: Szélasszony Füveskertjét. Ezen a helyen szeretném készíteni a gyógyító lekvárokat, -tinktúrákat, gyógyteákat. Elvonulásokat, életmód táborokat, szertartásokat fogadni-tartani. Ennek a szerelemnek és álomnak még csak az elején tartok, még bármit beleálmodhatok. Lakó Erika
Amikor megkaptam a júliusi szám témáját, nagyon megörültem. Vannak olyan témák, amiket szívesen olvasunk, talán épp aktuálisak az életünkben, egy-egy témában gondolat ébresztőek vagy éppen szórakoztatóak, vagy egyszerűen csak jól esik megmártózni-elmerülni az erőt és hitet adó sorokban. Ennyire még nem dobogott hevesen a szívem mint most, amikor ezt a témát érintjük. Repesve várom, hogy olvashassam az írásokat, hogy átérezhessem, kit hogyan érint meg a téma. Az egyik legcsodálatosabb dolog a világon, és azt kívánom mindenkinek, hogy tapasztalja meg mennyire fantasztikus és katartikus a létezés a szerelemben. A szerelem mindig bennünk lobogó pici lángocska, mely sosem alszik el. Fellobbanása nem kiszámítható, és nem tervezhető. Logikán és érdekeken túli, hallatlanul intenzív. A józan észnek ellentmond, épp ezért vezet vissza a valódi egységélményhez, ahol már az ego is önszántából félreáll. Fellobbanása olyan dimenziót nyit meg, ahol újra átélhetjük az összeolvadást, melyet csillapíthatatlanul vágyunk. A szerelem különbözik mindentől. Ha megérkezik az életünkbe váratlanul, félresöpör minden mást, és mi bizonyossá válunk, igen ez az. Minden kétséget kizáróan tudjuk. Szenvedély és mámor, melyre csillapíthatatlanul vágyunk, szűnni nem akaró igény az újra egyesülésre. A szerelem nem hasonlít semmire. Olthatatlan vágyat ébreszt lelkünk leszakított másik felének visszaolvasztása.
Sok tévhit kering a szerelemről és a párkapcsolatról. Akiknek nem adatik meg rövidebb-hosszabb ideig a szerelem és a párkapcsolat, gyakran azzal teszik elfogadhatóvá maguk számára a helyzetet, hogy azt gondolják, ha vágynak a társra, egy másik ember jelenlétére, akkor ők nem teljesek, fél-emberek. Így könnyebb megmagyarázni, hogy ők egyedül is köszönik szépen jól vannak, nem hiányzik senki a teljességükhöz. Létező jelenség ugyan a társfüggőség, vagy a hiánypótlás és figyelemlekötés egy partnerrel, de érdemes átgondolni, hogy a fejlődésünk érdekében választottuk e tudatosan az egyedüllétet, vagy csak megmagyarázzuk magunknak. A szerelemhez kell egy kis bátorság is, hiszen ott fogunk állni pőrén és sebezhetően. Ha ebben az állapotban csalódások érnek és fájó tapasztalatok, gyógyítsuk meg lelkünket, mert lassan évek alatt kialakul az a védekezés, amit szinte észre sem veszünk. Ami a szerelem számára egy áthatolhatatlan falat képez. Nem is vágyunk rá, vagy vágyunk rá, de nem érkezik meg. Vagy megérkezik, de úgy tűnik, mintha külső körülmény miatt nem tudna beteljesedni. Gyógyítsuk meg lelki sebeinket, hogy az önátadás, és puha befogadás megtörténhessen. Ébresszük fel magunkban a meghittséget, teremtsünk befogadó teret magunk körül és érezzük át, hogy valami csodálatos dolog fog megérkezni. Merjük felfedezni és felidézni, nekünk mit jelent a szerelem, az érzés, a megélése. A szerelemkapcsolat létezésünk természete. Csodás ajándékot kapunk, melegség költözik a szívünkbe, mely előszobája lehet a legszebb és legtisztább szeretet végtelen terének. Nagyon magas frekvencia, melytől néha fájni tud, lelkünk intenzív történéseit néha nehezen követi a testünk. Valami földöntúli történik, mintha kitágulna minden, át, bele a másikba.
Ezúton köszönöm kincsemnek, Szerelmemnek Martinnak, hogy együtt élhetjük át ezt a csodát, és megmutatta, hogy milyen hatalmas gyógyító ereje van az elfogadásnak és a szeretetnek. Arany Ágnes
Addig nem adhatsz igaz szeretetet, amíg magadat sem vagy képes szeretni. Csak azt gondolod, hogy szeretetet adsz, de a másik lehet, hogy ezt nem így éli meg. Addig nem tudsz valóban elfogadóvá válni, amíg magadat sem vagy képes teljesen elfogadni. Csak azt képzeled, hogy elfogadó vagy. Ez a fajta elfogadás a Te világodban igaz lehet, a másikéban azonban lehet, hogy hamis. A szerelemről A szerelem egy szimbólum, a teljesség szimbóluma, ahol a két darab egybeolvad és egységet alkotnak. Egyszeri, és ebben a formában megismételhetetlen. Hogyan választasz párt, mi indítja be a folyamatot? Figyeld csak meg! Hirtelen, villámcsapásként megjelenik Benned egy vágy betöltésének lehetősége. De mi is az a vágy? Miből születik? A vágyakozás a hiányállapot megszüntetésének igénye. Valami üres Benned, valami hiányzik Neked, ami a másik félnek megvan. A másiknak épp az hiányzik, ami Neked van meg. Vonzás és vonzódás. Ezeknek az ürességeknek a betöltésére irányul az egész folyamat. Mi hiányzik?
Kinek ez, kinek az. A nőnek a férfi energia, a férfinek a női energia és ezért nem számít sokszor a csomagolás. Az erősnek a gyengédség, gyengédnek az erő. Keménynek a lágyság, lágynak a keménység. A gyengének egy társ, aki erőt ad. A gyámoltalannak védelem, a testőrnek az, akit védelmezhet, különben nem lehetne az aki. A bizonytalan biztonságot keres. A döntésképtelen valakit, aki helyette dönt. A magabiztos olyat, aki helyett is meghozhatja a döntéseket. Van, aki agresszív indulatokat keres, mert neki épp erre a tapasztalatra van szüksége, és ki is harcolja azt. A másik fél pedig megadja, mert a harmónia így teljes. A durva finomat, a finom durvát, mert ezen a téren nincs tapasztalata. A lényeg a kiegyenlítődés és a tapasztalatszerzés. Mitől nem működik egy párkapcsolat? Kezdetben fellobbant a tűz, és minden rózsaszínben tündökölt. Most szürkeség van és vérfagyasztóan hideg. Nincs egyetértés. Volt - nincs. Mitől nincs? Egyetérteni, azt jelenti, hogy egy nyelvet beszélni, amit mindkét fél megért. Mára más lett a nyelvezet, amit nem lehet megérteni. A hiány megszűnt, már nem lehet tovább telíteni. A kiegyenlítődés megtörtént. Az utolsó csepp is belekerült a pohárba. Új igények, új vágyürességek jelentek meg. Hogy teljessé válhass, meg kell tölteni ezeket is, de ez a kapcsolat képtelen már megadni. Mondod, kiégett, és ez így is van. Benned lehet, hogy még maradt űr, de a másik már telített. Neked fáj a szakítás az üresség miatt, mert féled, hogy nem kapod meg, amire szükséged van. És fordítva
Miért divat manapság a szingli életforma? Mert a hiány egyre nagyobb és összetettebb. A szingli élet nem egyenlő a magányossággal, és aze gyedülállóval. A szingli egy ragadozó, aki elveszi, ami kell. Persze ad is közben annak, akinek kell, azt, amit kell. Mondhatnád teljes az, aki egyedül él, valószínűleg nincs benne hiány. Ez van akinél igaz lehet, de itt nem erről van szó. A kötöttségektől mentes szingli életforma abból ered, hogy nem vállalja fel az illető a hiányosságait. Nem vállalja saját magát, a nőiségét, illetve a férfiasságát. Látszat teljességet mutat, miközben folyamatosan keresi a töltés lehetőségét, amit csak cseppenként kaphat meg. A másik fajta az, akiben túlságosan sokrétű a hiány, hogy egy kapcsolat megadhassa azt. A szingli életmód valójában menekülés a valóság elől, önmagunk igazsága elől. Aien
Istenem, ez egy csodálatos téma. Nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy vasárnap reggel van, még csend van Palma-n, a város még csak ébredezik. A sikátorokban csak 1-2 embert lehet látni, szinte még üresek. Csend és béke honol, a nap még finoman, gyengéden süt. Imádom a vasárnap reggeleket. Szerelmes vagyok belé. Gondolom sok embernek a szerelem szóról automatikusan a párkapcsolat jut eszébe. DE ugye tudjuk, hogy annyi mindenbe lehetünk szerelmesek: egy virágba, egy tárgyba, személybe, és csupán a színtiszta létezésbe, az élet vibrálásába is. Szeretnék veletek megosztani egy élményem, ami nemrég történt velem, és még frissen lüktet az ereimben. Kedd este voltam egy nagyon kedves barátomnál, aki jóga oktató, és csináltunk egy Kriya meditációt ( Art of Living ). Nekem már nem az első alkalom volt, így nagyjából tudtam mire számíthatok. Legalábbis azt hittem. Légzés technikákon keresztül haladtunk mélyebb kapcsolatba a testünkkel, tudatunkkal. Fantasztikus élmény volt amit ott átéltem. A végén van egy kb. 30 perces csend meditáció, ahol én azt az ajándékot kaptam, hogy átélhettem egy igazi mély kapcsolatot a testemmel. Együtt lélegezhettem, lüktettem testem minden sejtjével. Szinte teljesen eggyé váltam vele. Megszűntek a határok, megszűnt minden fenntartás, korlát, elvárás, csak az EGY maradt, én a testemben. Őszintén, nem akartam visszajönni, mert olyan fantasztikus érzés volt. Azt hiszem megérezhettem, hogy mit jelent igazából szerelemben lenni a testtel. Amikor csak együtt létezel vele, elfogadod úgy ahogy van, nincs elvárás csak a színtiszta kapcsolat. Látod a szépségét, hagyod, hogy megérintsen a lelke, és vele együtt úszol a végtelen tengerén. Azt hiszem, hogy ez egy folyamat, ahol mindig mélyebbre és mélyebbre juthatok, és élhetek meg intimebb kapcsolatot vele.
Egy biztos, hogy szerelmes vagyok belé. Minden nap hálát adok neki, és lelkesen várom az újabb tapasztalásokat és tanításokat. Hisz a testünk, a lelkünk temploma. Nyíljunk meg a szerelem befogadására, mert minden másodperc tartogat valami csodát nekünk. Engedjünk el minden félelmet, és ússzunk a szerelem érzésével az élet tengerén. Mert élni jó, és szerelmesnek lenni maga a csoda. Szeresd a tested, szeresd az életed. Ölelés Era :)
"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben. Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra." Márai Sándor Maximális elfogadás, rajongás, tisztelet, hűség, odaadás, befogadás, elköteleződés, feltétel nélküli szeretet. Mindez belőlünk kiindulva. Meg merjük engedni magunknak? Meg merjük engedni, hogy átadjuk magunkat ezeknek az érzéseknek? Képesek vagyunk rá? Mindannyian tudjuk, hogy ennél csodálatosabb és felemelőbb érzés nem létezik az emberi világunkban, az emberi testbe zárt létünkben. De vajon éljük? Érezzük? Megadatik Nekünk, hogy teljes mélységében megtapasztaljuk, elmerüljünk benne és a sejtjeinkig átitatódjunk ezzel az érzéssel? Nyilvánvalóan ez mindenki számára más és más. Egy szó Szerelem és mennyi, de mennyi különböző érzés mögötte. Valószínűleg, ahányan csak létezünk, annyian, annyi féle képpen érzékeljük ennek a szónak a teljes érzelmi minőségét, mélységét.
Úgy tűnhet sokszor, hogy erről szól a földi életünk. Ez rendeltetett nekünk, hogy ezt megleljük és megtapasztaljuk. Ennek az érzésnek a megtalálásáról, felfedezéséről, megismeréséről szól az ittlétünk. Regények, irodalmi művek, versek, filmek garmada dolgozta már fel a témát, és világította meg már millió oldalról és perspektívából. Próbálta szavakba, képekbe, rímekbe önteni az érzést, amiről mindenki tud; mindenki tudja, hogy csodálatos, és valószínűleg mindenki másképp engedi át magán, fogadja be a rezgéstartományát, és éli át az érzést. Sőt, azt gondolom, hogy minden szerelem egy kicsit más. Éppen a napokban a legjobb barátnőm mondta, hogy számára egy barátság is egy fajta szerelem. És igen, én is egyet tudtam érteni vele. De ez az az érzés, amit gyermekeink iránt is érzünk. Sokszor helyek, tárgyak, anyagi dolgok is kiváltják ezt az érzést bennünk. De, ha ennyire különböző módon látunk minden verbális kifejeződést, akkor hogyan is tudjuk eldönteni, hogy pontosan mit érzünk? Mi az amit meg kellene tapasztalnunk? Vajon a szó, hogy szerelem, milyen mélységig és milyen magasságokig kell, hogy univerzálisan beazonosítható minőséget jelentsen mindenki számára. Mikor gondolhatjuk, hogy igen, most már biztosan tudom, hogy EZ AZ. Ennél magasabb és tisztább szintje nincs ennek az érzésnek.
Egyáltalán kivel, mivel kapcsolatban lehetséges éreznünk ezt. És mi van, ha mégsem éljük meg ebben a jelenlegi életünkben, ha attól rettegünk, hogy talán ez nekünk nem fog teljes csodájában megmutatkozni? Van bennünk aggodalom? Sokszor ez az az érzés, amit tudatosan is megvonunk magunktól. Nem egy kliensemtől hallottam már, hogy egy csalódás hatására olyan mélyen és maradandóan sérült ezzel az érzelemmel kapcsolatban, hogy már nem is meri megengedni magának egy esetleges következő szerelem érzését. A szárnyalást, a lángolást, a szabadságot, amit ez adott. Mert lerántották, visszarángatták, lemetszették a szárnyait, csúnyán kihasználták benne ezt az érzést. Olyan magasan repült, ahonnan úgy érezheti, hogy óriás mélységekbe zuhant. Fájdalmasan, gyötrően, megalázottan, kisemmizetten. A védekező reakció, ami bekapcsol, az az, hogy ha nem engedem meg magamnak az érzést, akkor nem érhet többet ezzel kapcsolatban csalódás sem. Nincs bukás, nincs fájdalom, nincs zuhanás. De vajon reális ez? Megéri tudatosan lemondani és magunktól eltaszítani a világ és a létezésünk legintenzívebb esszenciáját? Az érzelmi skálánknak ezt a maximális megélését, a rajongást, a mindent odaadás, a megértés érzését? Ismerjük azt az érzést, amikor a kevésbé jó, vagy akár a kifejezetten rossz állapotok is biztonságot jelentenek számunkra, és inkább választjuk ezt, mintsem annak a kockázatát, hogy a bizonytalanságért cserébe akár csodákat is megtapasztalhatunk? Merünk kockáztatni a főnyereményért cserébe? Merthogy ebben az érzésben nem lehet félelem. Nem léteznek határok, hogy valameddig igen, de aztán már nem; nem léteznek feltételek, és nem léteznek elvárások. Ettől ennyire tiszta, tökéletes és szinte semmihez sem fogható.
De mit is jelent ez számomra? Merthogy egészen eddig azt boncolgattam, hogy valószínűleg ahányan csak vagyunk, annyiféle módon érzékeljük ezt az érzelmet. Úgyhogy most megpróbálom szavakba önteni, hogy az én értelmezésemben és megéléseimben mit is jelent ez. Szeretet, feltétel nélküli szeretet, szerelem, ezek az én lelki szótáramban megegyező fogalmak. Mindent és a mindenséget jelentik számomra. Azt a maximumot és megismerést, amiért itt vagyok. Amiért van választásom, és amiért van testem és vannak érzelmeim. Hogy megélhessem ezt a csodát. Az összetartozást mindenek felett. A mélységes megértést. Ha ez van, akkor minden van. Egészség, harmónia, életenergia. Teremtés, alkotás, kreativitás, kitartás. Igazság félelmek és álcák nélkül. Tisztelet, játszmák nélkül. És értelem. Annak az értelme, amiért itt vagyok. Amiért dolgom van, amiért a feladatom sokszor a szenvedés, a nehézségek megélése is, hogy láthassam a szeretet, a feltétel nélküli szeretet és a szerelem csodálatosságát. Herczeg Lili
...Szabadság szerelem! E kettő kell nekem... (Petőfi Sándor) A téma adja számba a párkapcsolatban megélhető érzelmeket, de mostanában több más formában is találkoztam a szerelemmel. Engedjétek meg, hogy ezek közül a legújabbról, az aromák mesés világáról írjak Nektek, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Az aromaterápia és botanikai parfümök készítése, ami a családi idő mellett mostanában kitölti és teljessé teszi a mindennapjaimat. Fantasztikus, ahogy az illatok elvarázsolják a hozzám érkezőket, még azokat is, akik az elején még kétkednek, hogy ez működni fog. A végén minden esetben kivétel nélkül megtörténik a csoda. Olyan keverékekkel távoznak, ami segít megbirkózni az álmatlansággal, fejfájással, szerettünk elvesztésével, ránk törő pánikrohamokkal. Mindig más a recept, az ember, de az olajok kedvesen, szelíden, persze ha kell intenzíven közreműködnek, hogy visszabillenjünk a természetes egyensúlyi állapotunkba. Az a teljes odaadás, amivel másokra hangolódva elkészítem az illatot, számomra hasonlatos ahhoz, ahogy eggyé olvadunk az EGYségben, és valami megismételhetetlent és maradandót alkotunk. Olyan, mint mikor magammal találkozom a másikban, és megélem, hogy nincs te, nincs én, csak a mi.
A közös munka során a párbeszédek közben, illóolajak keresése között sokszor bukkannak felszínre olyan gondolatok és kérdések, amelyeket a mély ráhangolódás hoz ki. Ha igazán őszinte akarok lenni hozzátok, akkor sok esetben isteni vagy angyali sugallat ami eszközként használ. Érzem valamilyen láthatatlan erő az, ami a kezembe adja a megfelelő hozzávalót. Ez a kegyelmi állapot hasonlatos számomra a szerelemhez. Ilyenkor az ego kontrollja elveszik, és feloldódunk a jelen mámorában. A hangolódás eddigi legkülönlegesebb élménye egy olyan felkérés volt, mikor csak neveket kaptam a megbízómtól - egy zarándoklat résztvevőinek a neveit -, hogy készítsek számukra útravalót, ha az elvonulás véget ér. Olyan izgalommal töltött el a feladat, mint egy első randevúra készülő kislányt. Mindent előkészítettem, kimondtam magamban a neveket, és hagytam, hogy vezessenek a belső megérzések. Nem is tudom szavakba önteni, milyen érzés így látatlanban készíteni valakinek illatkeveréket. Teljes nyugalommal az égiekre bízni a vezetést, és magunkban megélni a teljes szabadságot. Tudva, hogy az isteni fény vezeti munkám, átengedtem magam a belső megérzésnek, (Istennek) és hagytam, hogy a földi és égi világ összeolvadjon pár pillanatra, míg új szinergiák születnek. Feloldódtam az isteni EGY-ben. A történethez tartozik, hogy igazán sosem fogom megtudni mi lett a sorsa az üvegcséknek, de az átadás megtörtént, és bízom benne, hogy betöltötte a feladatát.
A másik, ami hatalmas dolog a számomra, egy-egy segítő, gyógyító energia manifesztálása illatokkal. Tudom, hogy több rendszer is létezik, amelyek az arkangyalokat, isteneket, istennőket csatornázza le illat formájában. Számomra elmondhatatlan élmény magával a gyógyító személlyel létrehozni, az ő például Rafael vagy Metatron olaját. Ez, ami a mindennapi munkájában segíteni fogja, ez amivel az energiakezelés során leggyorsabban kapcsolódni tud, ez ami finomhangolva belengi a terét és másokét is. Azt gondolom, ha a kézműves borok, csokoládék, élelmiszerek idejét éljük, miért ne élhetnénk a személyre szabott illatok, segítő olajok idejét is. Ez az a misszió, ami lángra gyújtott akár a szerelem, és a szabadság, amivel ezt ki tudom fejezni. Végezetül egy gondolat, melyben kívánom minden férfinak és nő társamnak, hogy ismerje meg saját illatát parfümök nélkül is! Ennek a szabadságát pár órára! A parfüm mindig más és más szereppel ruház fel, érdemes megélni milyenek vagyunk csupaszon, őszintén és tisztán, ha van hozzá bátorságunk. Lipovszki Viktória
Szerelemre hangolva A tavaszi szellő lágy sugallata elhozta nekem az Ő leheletét, megéreztem az illatát, s most betöltődik körülöttem minden vele. A szerelem az, érzem, ő az, aki táncba hív, az ölébe vesz, s belepörget az életbe. Ez a nász az Égi Atya és Földi Anya szent egyesülése bennem, táncuk vadul lüktet az ereimben, s daluk egyre hangosabb, s ezt a csodálatos esszenciát lélegzem ki magamból. Az ő kettőjük édes egységéből születik meg bennem és körülöttem a nyár. A meleg, puha, vágyakkal teli napsütés. Ellenállhatatlan ez a tánc. Szenvedéllyel teli, amint egymás szívének a kertjében elsuttogják becéző szavaikat, s ezek a szívem szakrális terében kapnak erőre. Én vagyok a Szerelem, a mindent befogadó és a szétáradó. Én vagyok az Érzelem, a szenvedély, én vagyok a Szerelem Kapuja. Csodálatos hatalmam van, egy mélyről érkező ősi erő kel életre most bennem, a Szerelem tánca hívja ezt most elő. Az Istennő és az Isten szent egyesülése nem csak rajtunk kívül élő, hanem egy bennünk végbemenő, mély folyamat. Az ő szívdobbanásuk a miénk, s az ő nászuk a miénk. Belőlük merítjük az Igaz Szerelem lágy esszenciáját, s az ő létezésük és egymásra találásuk hozza el bennünk is a mély megélést. A tavasz friss illata, az életre kelő fák, az ifjú rügyek és bimbók hozzák el nekünk a Szerelem hívó szavát. Segítenek, hogy ez az érzés a nehéz megéléseket hozó tél után újra dalra fakadjon, s elhozza vagy visszahozza az életünkbe az áhított, teremtő, bennünk szunnyadó Szerelmet.
Szeretném, ha az Angyalok szárnyukon Hozzád repítenének egy kedves hajnalon. Ha ébrednék, s mikor a szemem nyitnám A te gyönyörű, édes mosolyodat láthatnám. Csak néznélek, nézném szemed, s látnám a lelked Mint egy csoda, úgy érintene meg. S jöhetne vihar, tomboló szél, vad hurrikán Nem eshetne bajom a szerelem oltárán. Ha szelek szárnyán tudnék repülni A legfontosabb lenne nekem, Hozzád eljutni. Csak repülnék felhők között, s keresnélek Még hinnék benne, hogy egyszer célba érek. Kammerer Edina Bliss